Professional Documents
Culture Documents
Az egyszerű múlt idő könnyűségben nem különbözik az egyszerű jelentől. Bár jó pár óra eltelhet,
mire a nyelvtanulók találkoznak vele, nagyon egyszerű megérteni és elsajátítani működését.
Mikor használjuk?
Mint nevében is benne van, múltbeli események leírására használjuk. Mégpedig olyan múltbeli
eseményeknél, amelyek egy lezárult, meghatározott időpontban véget értek.
Did you tell him last week? – Megmondtad neki múlt héten?
Akkor is, ha egy meghatározott időpontban történt a cselekvés, de magáról az időpontról nem
ejtünk szót:
I won this money in Las Vegas. – Las Vegasban nyertem ezt a pénzt.
Hogyan használjuk?
Használata nagyon egyszerű. Egyszerűen az igék múltbeli alakjával (past tense) képezzük.
Ez a „be” létige esetében E/1 és E/3 személyben „was”, a többi számban és személyben „were”
lesz.
(Megjegyzem előfordul az angolban, hogy E/1-ben „were”-t használunk, de az nem ide tartozik,
arról most nem esik szó)
A „do” „did”-re módosul minden szám minden személyében. Különösen fontos, hogy, ha a
mondatodban van „did” és más ige is, akkor az az ige jelen idejű marad! Gondolj erre úgy, hogy a
„did” feladata az, hogy jelezze a múlt időt, ha ő ott van, akkor az igéd megpihen és csak a jelen
idejű alakját használja, amit nem kell E/3-ban se ragoznod:
Nagyon fontos, hogy egyszerű múltban mind a tagadáshoz, mind a kérdésekhez nélkülözhetetlen a
„did” használata!
A szabályos (tehát nem rendhagyó) igékkel könnyebb dolgunk van, csupán „-ed”-t kapcsolunk az
igéhez, néhány esetben csak „-d”-t (minden szám minden személyében, itt sincs megkülönböztetve
az E/3):
Láthatjuk, hogy ha az ige „e”-re végződik, akkor csupán egy „d”-t kapcsolunk hozzá, ellenkező
esetben „ed”-t.
A helyzet pontosan ugyanaz, mint az egyszerű jelen esetében. Ha úgy végződik „y”-ra a szavunk,
hogy előtte mássalhangzó áll, akkor az „ed” kapcsolása után az „y”-ból „i” lesz:
carry – carried
I carried the bag the whole way. – Egész úton én vittem a táskát.
try – tried
play – played
travel – travelled
signal – signalled
Az olyan egyszótagú igéknél, amelyeknél a magánhangzó után egy mássalhangzó áll szintén
meg kell kettőznünk a szóvégi mássalhangzót (szerencsére nincs túl sok belőlük):
stop – stopped
Most pedig a legnehezebb rész jön a kettőzéssel kapcsolatban. Azt javaslom, hogy kezdőként csak
fusd át az alábbi pár sort, középhaladóként már elmélkedhetsz rajta, haladóként pedig elmélyülhetsz
benne. Vannak olyan több szótagú igék, amelyeknél az „ed” szintén megköveteli a szóvégi
mássalhangzó megkettőzését. Viszont több feltételnek is meg kell ehhez felelniük. Az utolsó szótag
csak egy magánhangzót tartalmazhat (angolban vannak úgynevezett kettőshangzók, magyarban
nincsenek), amely után szintén csak egy mássalhangzó állhat a szó végén. További feltétel (és ez a
nehéz rész), hogy a hangsúlynak az utolsó szótagra kell esnie. Valószínűleg még a haladók is
bajban vannak az angol nyelv hangsúlyozásával. Azt javaslom, hogy ennek a szabálynak a
megtanulásával ne foglalkozz még akkor se, ha haladó vagy. Tulajdonképpen, ha haladó vagy akkor
már találkoztál velük és használni is tudod ezeket az igéket. Szerencsére ezekből sincs túl sok, így
nem kerülsz gyakran bajba miattuk. Ebben az esetben is a gyakorlás az, ami által jól és pontosan
meg lehet tanulni ezen igék helyesírását. Azért itt egy pár példa, hogy lásd, miről van szó, a
hangsúlyt egy aposztróffal (’) jelölöm:
ad’mit – ad’mitted
pre’fer – pre’ferred
Olyan esetben is használjuk az egyszerű múltat, ha a konkrét időt nem határozzuk meg, de egy
lezárult múltbeli cselekvésről beszélünk, ami a múltban hosszabb idősíkot ölelt fel:
They lived in Barcelone for twenty years. – (Ők) húsz évig éltek Barcelonában. (Fontos,
hogy ez lezárult, tehát már nem élnek Barcelonában! Ha még ott élnének, nem lehetne
egyszerű múltat használni.)
We worked for him for eight years. – Nyolc évig dolgoztunk neki. (A helyzet itt is ugyanaz,
már nem dolgozunk neki.)