Professional Documents
Culture Documents
04.TANULÓKÁRTYA
Amikor valaki beteg lesz, és közlik vele azt a tényt, hogy betegsége gyógyíthatatlan,
megfigyelések alapján elindul egy folyamat, egy olyan szakasz, amin minden esetben
keresztülmennek, a halálos betegség diagnosztizálásától a halál tényének elfogadásáig.
Az elutasítás. Ez a hárítás időszaka, hiszen még nem készült fel arra, hogy szembe nézzen a
betegségével. Nem fogadja el a gyógyíthatatlanság diagnózisát, tagadja, ám idővel a sokkos
állapot után - képes valamilyen szinten szembesülni vele.
A második fázis
A düh szakasza.
Felteszik a logikus kérdést: „miért pont én?”. Nehéz ezt az állapotot elfogadni és feldolgozni
mindazoknak, akik a beteg környezetében vannak, de ha megpróbálják beleélni magukat az
ő helyébe, könnyebb lesz megtalálni a megfelelő hangot.
A harmadik fázis
Az alkudozás szakasza.
Most már úgy hiszi, hogy bizonyára oka van annak, hogy éppen neki kell meghalnia. A beteg
felajánlásokat tesz, alkudozni kezd. Szeretne még néhány fájdalommentes napot, az élete
meghosszabbítását. Időt akar így nyerni egy kijelölt dátumig vagy eseményig. Ez az alkudozás
leggyakrabban - bár sokszor titokban - Istennel történik.
A negyedik fázis
A depresszió szakasza.
Amikor a beteg szembesül azzal, hogy nincs tovább, nem lát több lehetőséget maga előtt,
nem maradt remény a gyógyulására - végtelen szomorúságot érez. Szomorúsága a befelé
fordulástól a súlyos depresszióig fokozódhat. Két fajta depresszió kialakulását figyelték meg a
betegeknél, az egyik, ami a múltban történt veszteségek következménye, míg a másik a
küszöbön álló halál veszteségeinek jelzője.
Az ötödik fázis
A belenyugvás szakasza.
A haldokló egyre többet gondol közeledő halálára. Nem érdeklik a hétköznapi élet
eseményei, lekötik a saját érzései. Legfőképpen nyugalomra vágyik.
A GYÁSZ
A gyász, valaki elvesztése, azaz veszteség által kiváltott reakció. A veszteség jelentheti egy
párkapcsolat megszakadását, munka elvesztését, nyugdíjba vonulást, költözést, de a
legintenzívebb érzelmeket kiváltó esemény szeretteink halála. Ilyenkor szeretetünk,
ragaszkodásunk tárgyát veszítjük el. A gyász mindig egyéni.
Legjellemzőbb vonásai
A gyászolók keresik a felelőst, aki veszteségüket okozta, esetleg dühösek az elhunytra, bár
maguknak sem merik bevallani -, haragjukat kivetítik a környezetükre (orvosokra,
ápolókra..) Ez a felszakadó érzelmek stádiuma. A gyászolók nehezen vallják be a halállal
szemben érzett tehetetlenségüket, és azt remélik, ha megtalálják a vétkest, egy kicsit
enyhíthetnek a halál kegyetlenségén, sorsszerűségén. Ha önmagukat hibáztatják, akkor az
érzelmek palettáján megjelenhet a bűntudat is, különösen, ha az elhunyttal való kapcsolat
konfliktusos volt. A valóban sikeres gyászmunkához elengedhetetlen ezeknek az
érzelmeknek az elviselése, a kitartás
Az elakadás
egyik oka az elfojtott düh lehet, ha valaki nem meri kiélni, átérezni a felszakadó
érzelmeit.
A másik ok a nem szűnő bűntudat lehet (konfliktusos kapcsolat esetén, ha nem volt
alkalma a gyászolónak tisztázni mindent az elhunyttal annak halála előtt).
Az alkudozás szakasza
A tolakodó emlékképek és gondolatok helyét azonban lassan a tudatos emlékezés veszi át, a
fájdalmas emlékek helyett már a szép emlékek is előkerülnek, a gyász tüneteinek intenzitása
csökkenni kezd, megkezdődik a racionális elfogadás.
Azt jelenti, hogy a gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él
tovább, hogy emellett képes a megfelelő életvitelre.