Viktor Dankl von Kraśnik [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Viktor Karl Dankl von Kraśnik

Viktor Freiherr von Dankl altábornagy

(E.Schöfer fényképe)
Született 1854. szeptember 18.
Udine, Friuli, Lombard–Velencei Királyság
Meghalt 1941. január 8.(86 évesen)
Innsbruck, Ausztria
Sírhely Innsbruck
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége osztrák
Fegyvernem lovasság
Szolgálati ideje 1869–1918
Rendfokozata vezérezredes
Egysége 1907: zágrábi 36. gyaloghadosztály
1913: innsbrucki XIV. hadtest
1914: cs.és kir. 1. hadsereg
1916: cs.és kir. 11. hadsereg
Csatái kraśniki csata (1914), dél-tiroli offenzíva (1916)
 Kitüntetései Katonai Mária Terézia-rend (1917)
Iskolái Theresianum Katonai Akadémia
Civilben –

A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Karl Dankl von Kraśnik témájú médiaállományokat.
Viktor Karl Dankl von Kraśnik (Udine, Friuli (ma: Friuli-Venezia Giulia), 1854. szeptember

18. – Innsbruck, 1941. január 8.), osztrák katonatiszt, cs. és kir. vezérezredes, I.

világháborús hadseregparancsnok, sikeres hadvezér. 1917-től osztrák báró (Freiherr von

Dankl), 1918-tól Kraśnik grófja (Viktor Karl Graf Dankl von Kraśnik). Nemesi

előnevét Kraśnik [ejtsd: krásnyik] lengyel városról kapta (Lublini vajdaság), amelynek

közelében 1914. augusztus 23–25 között a cs.és kir. 1. hadsereg parancsnokaként megvívta az

osztrák–magyar haderő első győzelmes csatáját.

Tartalomjegyzék

• 1 Élete

• 1.1 Származása, pályakezdése

• 1.2 Katonai pályája az I. világháborúig

• 1.3 Az I. világháborúban

• 1.3.1 Galíciában

• 1.3.2 A tiroli fronton

• 1.3.3 Visszavonulása, kitüntetései

• 1.4 A világháború után

• 2 Egyéb katonai kitüntetései

• 3 Jegyzetek

• 4 Irodalom
• 5 További információk

• 5.1 Lásd még

Élete [szerkesztés]

Származása, pályakezdése [szerkesztés]

Viktor Karl Dankl 1854-ben Udinében, a Lombard–Velencei Királyság területén

született. Bécsi születésű apja az osztrák császári hadsereg tisztje volt, aki 1865-ben őrnagyi

rangban kilépett a szolgálatból, és családjával együtt Görzbe, majd Triesztbe költözött. Viktor

Dankl ebben e két város német gimnáziumaiban tanult. 14 éves korában, 1869-ben jelentkezett

a Sankt Pölteni hadapródiskolába (Kadettenschule), innen 1870-ben átkérte magát

a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára (Theresianische Militärakademie), ezt 1874-ben

sikerrel elvégezte. Szolgálati lapja szerint német anyanyelvén túl jól beszélt olaszul és franciául, és

egy keveset csehül és magyarul is.

Katonai pályája az I. világháborúig [szerkesztés]

1874 . augusztus 28-án hadnagyi rangban lépett szolgálatba az ennsi 3. „König

Albert” dragonyos ezredben. 1877–79 között vezérkari tiszti kiképzésre a bécsi

Hadiakadémiára (K.u.k. Kriegsschule) járt. Ennek elvégzése után 1879. május 1-jén főhadnaggyá

léptették elő, és 1880. december 1-jén a prágai 8. lovassági dandár (Kavalleriebrigade) törzséhez

osztották be. 1883-ban a budapesti 32. gyaloghadosztály törzséhez helyezték át. 1884. november 1-

jénszázadossá léptették elő, 1888-tól ismét törzstisztként helyezték ki magasabb

parancsnokságokhoz. 1891. november 1-jén őrnaggyá, majd a zágrábi 11. ulánus ezrednél

teljesített csapatszolgálatot követően 1894. május 1-jén alezredessé lépett elő. Tirolban katonai

térképészeti munkákat vezetett, majd ismét a vezérkarhoz helyezték. 1896-ban kinevezték

a zágrábi XIII. hadtest törzskarának főnökévé nevezték ki.

1897 . május 1-jén ezredesi rangot kapott. 1899-ben kinevezték a cs. és kir. vezérkar központi

irodájának vezetőjévé. 1903. május 16-án vezérőrnaggyá léptették elő, és megkapta

a komáromi 66. gyalogdandár (IB 66) parancsnokságát, a 33. gyaloghadosztály

hadrendjében. 1905-ben kinevezték a trienti 16. gyalogdandár (IB 16) parancsnokává.

1907 -ben altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő, ezzel egy időben kinevezték

a zágrábi 36. gyaloghadosztály (ID 36) parancsnokává. 1912. október 29-én lovassági tábornokká

léptették elő (kihirdetve november 1-jén). Az első világháború kitörése előtti

évben, 1913 februárjában kinevezték az innsbrucki XIV. hadtest parancsnokává, ezzel ő lett a teljes

délnyugati katonai területvédelmi körzet, azaz Tirol tartomány, azaz Észak-Tirol (a mai osztrák

Tirol), Dél-Tirol, és Welschtirol, valamint Vorarlberg katonai parancsnoka, egyben az osztrák–

magyar 1. hadsereg mozgósítás esetére kijelölt parancsnoka is.

Az I. világháborúban [szerkesztés]

A keleti front, 1914. szeptember

 Harc Galíciáért, 1914. aug.–szept.
(Orosz térkép, Красник = Kraśnik).

Az olasz front 1915–1917 között.

Galíciában [szerkesztés]

Az 1914. júliusi mozgósítás során Dankl lovassági tábornokot nevezték ki az cs. és kir. 1. hadsereg

parancsnokává, amely az I., V. és X. hadtestekből állt. A XIV. hadtestet József Ferdinánd

főherceg altábornagynak adta át. Az 1. hadsereget az orosz frontra, Közép-Galíciába

vezényelték, Krakkó és a Sanfolyó között foglaltak állást. Dankl jobb szárnyán Auffenberg

gyalogsági tábornok 4. hadserege. Bal szárnyán, a Visztula túlsó partján Kummer tábornok

népfelkelő hadteste és a német Woyrsch gyalogsági tábornok népfelkelő hadteste állt, akiknek

eredeti feladata egy oroszellenes lengyel felkelés megszervezése volt.

Dankl javasolta Conrad vezérkari főnöknek az „R-tervet”, a Visztula mentén vezetett támadás

tervét. A cs. és kir. 1. és a 4. hadseregeknek, valamint a Kelet-Poroszországból operáló Prittwitz

tábornok 8. német hadseregének közös támadást kellett indítaniuk a Kelet-Lengyelországban álló

orosz csapatok ellen, és stratégiai átkarolásba fogni azokat. A német hadművelet augusztus 17-én

indult meg. Észak-Galíciában az osztrák–magyar 1. hadsereg a Tanewfolyó és

a Tarnogródtól északra eső út, a 4. hadsereg pedig Chmielek, Czieszanów és Niemirów vonalában

gyülekezett, támadásuk augusztus 21-én indult. A 3. hadsereg Kulików, Zolkiew

és Magierów vonalában gyülekezett, hogy Lemberget fedezze egy orosz áttörés esetén. Az 1.
hadsereg előtti területet a magyar 7. lovashadosztály, a 4. hadsereg előttit a magyar 6. és 10.

lovashadosztályok derítették fel.

1914 . augusztus 23–25 között az 1. hadseregnek (amely az I., V. és X. hadtestekből állt) Dankl

irányítása alatt a kraśniki csatában sikerült helyi győzelmet kivívnia Zalca orosz gyalogsági

tábornok (1843–1916) 4. hadseregével szemben. Ez volt az osztrák–magyar csapatok első győztes

ütközete a világháborúban. A győzelem stratégiai jelentősége nem volt túl nagy, de a hátországi

háborús propaganda hatalmas katonai sikernek állította be. A kraśniki csatában aratott győzelemért

Dankl tábornoknak három évvel később, 1917. augusztus 17-én kitüntették a Katonai Mária

Terézia-rend (MMThO) parancsnoki keresztjével (a rend 180. odaítélése alkalmával).

A Kraśniknál elért győzelem ellenére a front keletebbi és déli szakaszán kritikus helyzet alakult ki.

A tervezett bekerítő hadművelet súlyos és eredménytelen harcokba torkollott. A gumbinneni

csata kezdeti sikerei után orosz ellentámadás következett, Prittwitz augusztus 20-án elrendelte a

német 8. hadsereg visszavonását a Visztula mögé (emiatt le is váltották). Brudermann tábornok 3.

osztrák–magyar hadseregét váratlan orosz támadás vetette vissza, az 1. és 4. hadseregeket orosz

bekerítés fenyegette Pleve tábornok 5. és Radko-Dmitrijev tábornok 3. (orosz) hadserege részéről.

A Dunajec folyó vonaláig tartó általános visszavonulás keretében a Dankl 1. hadseregét is vissza

kellett vonni a Visztula bal partjára, Krakkótól északra. Visszavonulásukat Woyrsch tábornok

német népfelkelő hadteste fedezte, enélkül az egész osztrák–magyar jobbszárny felmorzsolódott

volna. A harcokban kitűnt a szegedi 5. honvéd gyalogezred. Szeptember elejére az oroszok

elszigetelték és 17-én ostrom alá fogták Przemyśl erődjét, amit októberben sikerült ugyan

felmenteni, de november elejére ismét az oroszok ismét ostromgyűrűbe zárták, amelyet már nem

sikerült szétpattintani.

Az 1914–15. év tele véres közelharcokban telt, Dankl hiábavaló erőfeszítéseket tett, hogy

a Dunajec vonala mögül kitörjön. A siker elmaradásáért Conrad tábornagy vezérkari főnök élesen
bírálta Dankl tábornokot. 1915. május elején Conrad megindította a gorlice-tarnówi offenzívát.

Ennek kezdeti sikerei után Dankl kérelmezte áthelyezését a délnyugati frontra. Május 13-án ez

megtörtént, az 1. hadsereg parancsnokságát Paul von Puhallo táborszernagy vette át.

A tiroli fronton [szerkesztés]

Az Olasz Királyság 1915. május 23-án hadba lépett az antant oldalán. Az olasz frontra vezényelt

Dankl tábornokot Tirol, azaz a mai Dél-Tirol és Trentino (Welsh-Tirol) védelmének irányításával

bízták meg. A rendelkezésére álló igen kevés katonai erővel sikeresen megszervezte a határok

védelmet, és feltartóztatta az olasz támadásokat mindaddig, amíg a keleti frontról meg nem érkezett

az erősítés. 1916. március 14-én kinevezték az újonnan szervezett 11. hadsereg parancsnokává, e

minőségében őt bízták meg a Trentinóból indítandó tavaszi offenzíva irányításával is, amelynek

célja Friuli-Venezia Giuliaés Venetó tartományok elfoglalása lett volna. Tirol védelmét Josef

Roth gyalogsági tábornok vette át tőle. Danklt 1916. május 9-én vezérezredessé léptették elő. Ő

vezette a 11. hadsereg dél-tiroli támadását, amely Roveretótól és Zugna Tortától délre fekvő

vidékekig nyomult előre. Csapatai a nehéz hegyi terepen áttörve sikeresen elfoglalták az egész Arsa

völgyet (Vallarsa), a Col Santo masszívumot egészen a Pasubió hegyig, valamint

az Arsiero városától délre fekvő Posina völgyet (Val Posina). 1916. június 4-én azonban a keleti

fronton megindult a Bruszilov-offenzíva, emiatt az olasz frontról csapatokat kellett elvonni. A

sikeresen indult dél-tiroli offenzívát le kellett állítani.

Visszavonulása, kitüntetései [szerkesztés]

Megromlott egészségi állapota miatt még ugyanebben az évben, június 17-én lemondott

hadseregparancsnoki beosztásáról, seregcsoportjának parancsnokságát Dentai Rohr Ferenc

vezérezredesvette át. (Más források szerint lemondásában szerepet játszhatott, hogy Conrad

vezérkari főnök – méltatlanul – ismét őt hibáztatta a dél-tiroli offenzíva kudarcáért is). Nehéz

gégeműtétjét követően Dankl tábornok már nem vállalhatott aktív harctéri parancsnoki
megbízatást, így rendelkezési állományba került. 1917 januárjában az uralkodó kinevezte őt az

egyik császári lovastestőri gárda (K.u.k. Erste Arcièren-Leibgarde) főkapitányává.

1917 . augusztus 17-én – az 1914-es kraśniki győzelmének elismeréseként – kitüntették a Katonai

Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjével (ennek 180. viselőjeként). Ezzel egyidőben a császár

(osztrák) bárói rangot adományozott neki (Viktor Freiherr von Dankl). 1918 őszén a

császár Kraśnik grófjává emelte. Előnevét az 1914-es győzelmes galíciai csatájának színhelye után

kapta (Viktor Graf Dankl von Kraśnik). Titkos tanácsosi kinevezést kapott. Az Innsbrucki Egyetem

díszdoktorává avatta (Doktor h.c. der Philosophie). Dankl tábornok

emellett ezredtulajdonosa (tiszteletbeli parancsnoka) volt a cs.és kir. zágrábi 53. magyar–horvát

gyalogezrednek (IR 53).

A világháború után [szerkesztés]

A Monarchia összeomlása után, 1918. december 1-jén szolgálaton kívüli (ausser

Dienst) állományba helyezték. Ezután Innsbruckban élt. 1925-ben kinevezték a Katonai Mária

Terézia-rend (MMThO)bizottságának titkáráva, az elhunyt Conrad von Hötzendorf gróf, tábornagy

utódaként. 1925-ben megkapta a grazi Corps Danubia legitimista egyetemi vívóegylet

rendszalagját. A bécsi Maximiliana Katolikus Osztrák Legényegylet (Katholisch-österreichische

Landsmannschaft Maximiliana) tiszteletbeli tagjává fogadta.

1933 -ban a bécsi Burg udvarának a Ringre néző kapuját (Äußeres Burgtor) Rudolf
Wondraceknek, Otto Wagner egyik tanítványának tervei alapján közadakozásból átépítették, és
benne az I. világháború halottainak emlékére hősi emlékművet létesítettek. Dankl nyugalmazott
vezérezredes az emlékmű építésének egyik fő támogatója és védnöke volt.[1] Az
emlékművet 1934. szeptember 10-én avatták fel, ünnepélyes keretek között, a kapu azóta a Hősök
kapuja (Heldentor) nevet viseli.

Viktor von Dankl vezérezredes, Kraśnik grófja 1941. január 8-án hunyt el Innsbruckban, 86 éves

korában.
 Viktor Dankl altábornagyi rangban, 1916. előtt kapott kitüntetéseivel: Nyakában a Német Lovagrend Mária-
keresztje (Marianerkreuz). Mellén baloldalt az Osztrák Vöröskereszt Társaság Csillaga a hadiékítménnyel. Bal mellzsebének
hajtókáján az osztrák Lipót-rend hadiékítményes Nagykeresztjének kis kitűzője(„Kleine Dekoration”), háromszögletű szalagon, és a
hadiékítményes Katonai Érdemkereszt 1. osztályának mellpajzsa. Viseli továbbá a német Vaskereszt 1. és 2. osztályának kitüntetéseit
is.

Egyéb katonai kitüntetései [szerkesztés]

• Katonai Érdemkereszt 1. osztálya, hadiékítménnyel [1] .

• Az osztrák Lipót-rend nagykeresztje, hadiékítménnyel.

• Az Osztrák Vöröskereszt Társaságának csillaga, hadiékítménnyel.

• A Német Lovagrend Mária-keresztje (Marianerkreuz).

• A német Vaskereszt 1. és 2. osztálya.

Frigyes főherceg tábornagynak, az osztrák–magyar haderő főparancsnokának 1915. szeptember

14-én kelt távirata Viktor von Dankl lovassági tábornokhoz:„Excellenciádnak, az érdemdús és
sikeres hadvezérnek Tirol védelmében tanúsított kimagasló érdemeiért Őfelsége méltóztatott a
Katonai Érdemkereszt 1. osztályát a hadi ékítménnyel a legkegyelmesebben odaítélni. Őszinte
örömmel gratulálok Excellenciádnak a legmagasabb helyről érkezett újabb elismeréshez, melyet
Ön Tirol védelmében halált megvetve küzdő katonáink parancsnokaként kiérdemelt, és ez
alkalomból legmelegebb üdvözletemet küldöm Önnek és vitézlő csapatainak. Frigyes főherceg,
altábornagy, s.k.”[2]

Jegyzetek [szerkesztés]
1. ↑ „Protektor des Baues des Heldendenkmals im Äußeren Burgtor”.
2. ↑ „Seine Majestät geruhen Euer Excellenz, dem bewährten und erfolgreichen Armeeführer, für Ihre hervorragenden Verdienste um die
Landesverteidigung Tirols das Militäverdienstkreuz Erster Klasse mit der Kriegsdekoration allergnädigst zu verleihen. Mit aufrichtiger Freude

beglückwünsche ich Euer Excellenz zu dieser neuerlichen Allerhöchsten Anerkennung Ihrer glänzenden Leistungen an der Spitze unserer mit

Todesmut kämpfenden Tiroler Verteidiger und entbiete Ihnen und Ihren heldenhaften Truppen aus diesem Anlasse meinen wärmsten Gruß.

Fm.Ehz. Friedrich m.p.”

Irodalom [szerkesztés]
• Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.

• Oskar von Hofmann – Gustav von Hubka.szerk.: Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria

Theresien-Orden. Die Auszeichnungen im Weltkrieg 1914-1918. (A Katonai Mária Terézia-rend.

Kitüntetések a világháború alatt) (német nyelven). Wien: Verlag Militärwissenschaftliche

Mitteilungen (1943/1944)

• Jörg C. Steiner. Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A

császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. dec. 12-ei

állapot (német nyelven). Wien: Edition S & M (1992). ISBN 3-901215-01-8

• Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság,

1933.

• Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij

K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.

• Österreichische Wehrzeitung, 37/1934.

• Österreichisches Biographisches Lexikon.

• C.H. Baer: Der Völkerkrieg, 11. kötet, Julius Hoffmann Verlag, Stuttgart, 1917.

• Nónay Dezső: A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban, 1931. Online

változat, 3. fejezet [2]

• A magyar huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története, II. rész: A magyar huszár a

világháborúban 1914-1918,, szerk: Ajtay Endre – Péczely László – Reé László, Budapest,

1936. [3]
 További információk [szerkesztés]
• [4] Dankl életrajza és pályafutása.

• [5] A képlinkben közölt Dankl-fénykép forrása.

• [6] Dankl rövid életrajza.

• [7] Dankl tábornok katonai pályájának adatai.

• Viktor Graf Dankl von Krasnik (angol nyelven). [2001. december 7-i dátummal az [ eredetiből]

archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)

• [8] A Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) kitüntetettjei.

• [9] Az első világháború krónikája (hadijelentések).

• [10] A cs.és kir. hadtestparancsnokságok.

• [11] Csata a Col Santóért (La Battaglia degli Altipiani, 1916, olasz nyelven).

• [12] A Vallarsa völgyi erődített sáncok (olasz nyelven).

Lásd még [szerkesztés]

• K.u.k. Erste Arcièren-Leibgarde (A császári lovastestőrségről írt szócikk a német Wikin).

kinyit

• m
• v
• sz
Az Osztrák–Magyar Monarchia tábornagyai, tábornokai és tengernagyai az első világháborúban
• VIAF: 77157690
• ISNI: 0000 0001 0990 5189
Nemzetközi katalógusok
• GND: 120880687
• SUDOC: 166724645
•
Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategória:

• Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete

• Osztrák katonák
• Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban

• 1854-ben született személyek

• 1941-ben elhunyt személyek

• Udine megyeiek

U
g
r
áNavigációs menü
s

• nem
a vagy bejelentkezve
• vitalap
• közreműködések
kn
• fiók
ea létrehozása
• bejelentkezés
rv
ie
• sgszócikk
• éávitalap
sc
hi
• olvasás
eó
• szerkesztés
zh
• laptörténet
o
z

Keresés Menj

• Kezdőlap
• Tartalom
• Kiemelt szócikkek
• Friss változtatások
• Lap találomra
• Tudakozó
Részvétel
• Kezdőknek
• Segítség
• Közösségi portál
• Kapcsolatfelvétel
• Adományok
 Társlapok
• Wikimédia Commons
Nyomtatás/exportálás
• Könyv készítése
• Letöltés PDF-ként
• Nyomtatható változat
Eszközök
• Mi hivatkozik erre?
• Kapcsolódó változtatások
• Speciális lapok
• Hivatkozás erre a változatra
• Lapinformációk
• Wikidata-adatlap
• Hogyan hivatkozz erre a lapra?
Más nyelveken
• English
• Deutsch
• Español
• Français
• Hrvatski
• Italiano
• Português
• Română
• Русский
Hivatkozások szerkesztése
•A lap utolsó módosítása: 2019. november 19., 16:39
•A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc
alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd
a felhasználási feltételeket.
•Adatvédelmi irányelvek

•A Wikipédiáról

•Jogi nyilatkozat

•Fejlesztők

•Statisztikák

•Sütinyilatkozat

•Mobil nézet