3

Hidrazin [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hidrazin

Hidrazin
IUPAC-név
diazán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 302-01-2
EINECS-szám 206-114-9
RTECS szám MU7175000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet N2H4
Moláris tömeg 32,05 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék
1,00 g/cm³ (folyadék,
Sűrűség
25 °C-on)
Olvadáspont 2,0 °C
Forráspont 113,5 °C
Oldhatóság (vízben) korlátlanul elegyedik
Savasság (pKa) 8,1
Kristályszerkezet
 Dipólusmomentum 1,85 D
Termokémia
Std. képződési
50,6 kJ/mol
entalpia ΔffHo298
Égés standard-
621,5 kJ/mol
entalpiája ΔfcHo298
Standard moláris
121,2 J/mol·K
entrópia So298
Veszélyek
Mérgező (T)
EU osztályozás Veszélyes a környezetre
(N)[1]
3
NFPA 704 3
R10, R23/24/25, R34, R4
R mondatok
3, R45, R50/53[1]
S mondatok S45, S53, S60, S61 [1]
Robbanási határ 1.8–100%
Rokon vegyületek
Rokon nitrogén- Ammónia
hidridek Hidrogén-azid
Monometil-hidrazin
Rokon vegyületek Dimetil-hidrazin
Fenil-hidrazin
Ha másként nem jelöljük, az adatok az
anyagstandardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os
hőmérsékletre vonatkoznak.
A hidrazin a nitrogén és hidrogén N2H4 összegképletű vegyülete, szerkezete H2N–NH2. Említik
még diamin néven is. A vízmentes hidrazin levegőn füstölgő, ammóniához hasonló, 70-80 ppm
koncentrációnál már észlelhető szagú folyadék. Vízzel és alkoholokkal korlátlanul elegyedik.

Neve a görög hydór (ύδωρ = víz) és a francia azote (nitrogén) összetételéből származik. [2]

Tartalomjegyzék

• 1 Előfordulás

• 2 Előállítása

• 3 Fizikai és kémiai tulajdonságai

• 4 Felhasználás
• 5 Élettani hatások

• 6 Jegyzetek

• 7 Források

Előfordulás [szerkesztés]
A természetben nem található.

Előállítása [szerkesztés]
A hidrazint először Theodor Curtius állította elő 1887-ben. Raschig 1907-ben bevezetett eljárása

szerint ammónia lúgos nátrium-hipoklorit oldattal történő reakciójával állítják elő, zselatin vagy

enyv (mint komplexképzők) jelenlétében:

A komplexképzők célja a nehézfémionok, például CuII eltávolítása, melyek katalizálnák a hidrazin

és klóramin közötti mellékreakciót. Az oldatból a hidrazin-hidrát (H2N–NH2·H2O) – egy
olajszerű folyadék – ledesztillálható, szilárd nátrium-hidroxid (NaOH) hosszas hevítés hatására a
hidrát vizét elvonja.

Fizikai és kémiai tulajdonságai [szerkesztés]

Cseppfolyós állapotban – a folyékony ammóniához hasonlóan – számos szervetlen sót jól old. Jó

redukálószer, az ammóniás réz(II)-klorid oldatot elszínteleníti, nemesfémsókat fémmé redukál.

Vizes oldatban az ammóniánál valamivel gyengébb bázis, savakkal egy és kétbázisú sókat képez.

A hidrazin bár pozitív képződéshőjű vegyület, szobahőmérsékleten tiszta állapotban vagy vizes

oldatban stabil. Magasabb hőmérsékleten azonban könnyen – akár robbanásszerűen – bomlik:

Levegőn meggyújtva is jelentős hőfejlődés közben ég el:

 Híg vizes oldatból történő meghatározása redukáló képességén alapul:

A végpontot a jód színének a szerves fázisból való eltűnése jelzi.

Felhasználás [szerkesztés]
• Atomerőművi vízkezelő anyag (nyomott vizes reaktor típusnál)

• Rakéta-hajtóanyagként (UDMH:aszimmetrikus dimetil-hidrazin)

• Laboratóriumi vegyszerként (erős redukálószer)

• Nagynyomású kazánok vizének kezelésére (oxigénmentesítés)

• Biológiailag aktív anyagok, színezékek és más szerves vegyületek előállítására

Élettani hatások [szerkesztés]

• Rákkeltő

• Maró hatású

• Belélegezve égő érzés, köhögés, fejfájás, hányinger, légszomj, torokfájás, görcsök jelentkezhetnek

• Bőrön keresztül is felszívódhat, vörösséget, bőrégést okoz

• Szembe jutva súlyos, mély égést okoz

• Lenyelve hasi görcsök, zavartság, eszméletlenség, hányás, gyengeség jelentkezik

Jegyzetek [szerkesztés]
1. ↑ Ugrás ehhez: a b c A hidrazin (ESIS) [halott link ]
2. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 62.
o. ISBN 963 8334 96 7

Források [szerkesztés]
N. N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,

1999. ISBN 963-18-9144-5 Römpp vegyészeti lexikon F-K, Műszaki Könyvkiadó, Budapest,

1982. ISBN 963-10-3269-8

 Kategória:

• Hidrazinok

• Szervetlen nitrogénvegyületek

• Szervetlen hidrogénvegyületek

• Szervetlen bázisok

U
g
r
áNavigációs menü
s

• nem
a vagy bejelentkezve
• vitalap
• közreműködések
kn
• fiók
ea létrehozása
• bejelentkezés
rv
ie
• sgszócikk
• éávitalap
sc
hi
• olvasás
eó
• szerkesztés
zh
• laptörténet
o
z

Keresés Menj

• Kezdőlap
• Tartalom
• Kiemelt szócikkek
• Friss változtatások
• Lap találomra
• Tudakozó
Részvétel
• Kezdőknek
• Segítség
• Közösségi portál
• Kapcsolatfelvétel
• Adományok
Társlapok
• Wikimédia Commons
Nyomtatás/exportálás
• Könyv készítése
• Letöltés PDF-ként
• Nyomtatható változat
Eszközök
• Mi hivatkozik erre?
• Kapcsolódó változtatások
• Speciális lapok
• Hivatkozás erre a változatra
• Lapinformációk
• Wikidata-adatlap
• Hogyan hivatkozz erre a lapra?
Más nyelveken
• English
• Deutsch
• Français
• हि न्दी
• Hrvatski
• Română
• Slovenčina
• Slovenščina
• 中文
Hivatkozások szerkesztése
•A lap utolsó módosítása: 2019. június 4., 11:12
•A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc
alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd
a felhasználási feltételeket.
•Adatvédelmi irányelvek

•A Wikipédiáról

•Jogi nyilatkozat

•Fejlesztők

•Statisztikák

•Sütinyilatkozat

•Mobil nézet