Az eredetileg 1907-ben napvilágot látott Honszerző Árpád életrajzi regénnyé összeálló

legendárium. A legendafeldolgozás a ködbevesző őstörténet egyik meghatározó állomásától, a

Dnyeszter menti táborhelytől a honfoglalásig, illetve Árpád 907-ben bekövetkezett haláláig
követik nyomon vezér és népe sorsát.

Részlet a hangoskönyvből:
“Alkonyodott, mikor a görög császár követei Árpád sátra elé értek. Az idegenek láttára nagy
tömegekben verődtek össze a magyarok, férfiak, nők, gyermekek. A férfiak, különösen az
öregebbrendűek, jól ismerték a «kemény» Niketászt, hisz gyakran fordultak meg a görög császár
városában, a fényes Bizánczban. Ide vitték foglyaikat, ide a pusztákon és rengetegekben elejtett
vadak bőrét s hoztak cserébe selymet, bársonyt, drága ékszereket s csengő aranyakat. Jó
ismerősként fogták körül Niketászt és embereit s az asszonyok vágyakodva szemlélték a zsákokat:
mi drága selymek lehetnek azokban! Vajjon jut-e nekik azokból? A cselédnép serényen forgolódott
a követek körül, leemelték, vitték a zsákokat a sátor elé, egy halomba rakták. Egy része meg a
lovakat vette gondjába, vezették a szárnyékokba, megkötötték s illatos szénát vetettek eléjük.
– Juthatunk ma a fejedelem színe elé? – kérdezte Niketász Leventét.
– Ma nem, – mondotta Levente. – A magyarok fejedelme csak a törzsek vezéreinek jelenlétében
fogadhatja más országok követségeit. Nemcsak a fejedelemnek, de a vezéreknek is hallani kell,
hogy miben jártok. Akkor aztán egybehívják mind a nemzetségek főbbjeit is s együtt határoznak:
mit feleljenek a ti kérésetekre. Ez a magyar törvény.”