Gázok

A gáz forma az anyag egyik halmazállapota. Ha a hőmérséklet magasabb a kritikus

hőmérsékletnél, gázról beszélünk; ha alacsonyabb, akkor pedig gőzről. Ha a halmaz
részecskéi egymástól távol vannak, ideális esetben a köztük lévő kölcsönhatások -vagyis
a vonzó és taszító erők- teljes mértékben elhanyagolhatók (ezek az ún. ideális gázok,
azonban ez nagyon ritka). Mint a folyadékok, a gázok is fluidumok: képesek áramlani és
nem állnak ellent a deformációnak, habár van viszkozitásuk. A folyadékokkal ellentétben a
gázok nem öltik fel az őket tartalmazó test formáját, hanem igyekszenek az általuk
elfoglalt teret teljesen kitölteni. A gázokban meglévő mozgási energia a gázrészecskék
-melyek lehetnek atomok (például a nemesgázokban, mint a hélium), elemmolekulák
(például a kétatomos oxigén) vagy vegyületmolekulák (pl. szén-dioxid) nagy sebessége és
állandó, véletlenszerű mozgása diffúzió) miatt a második legnagyobb a halmazállapotok
között (a plazma után). Ezen magasabb kinetikus energia szint miatt a gázok atomjai és
molekulái szinte teljesen rugalmasan visszapattannak az őket tároló anyag felületéről, és
egymásról. Ez a folyamat a kinetikus energia növelésével erősödik. A gázok állapotát
alapvetően a négy fő állapotjelzővel tudjuk meghatározni; ezek a nyomás, a térfogat, a
hőmérséklet és az anyagmennyiség.
Elterjedt tévhit, hogy a gázok nyomását a gázmolekulák egymásnak ütközésével
magyarázzák, de valójában csupán véletlenszerű sebességük elegendő a nyomás
értékének meghatározásához. A kölcsönös ütközések csupán a Maxmen-Boltzmann-
eloszlás megalapozásához voltak fontosak.
A GÁZOK CSEPPFOLYÓSÍTÁSA
Ha a gázok hőmérsékletét csökkentjük és a nyomását növeljük, akkor a gáz
részecskék hőmozgásának intenzitása csökken, a térfogati részecskesűrűség
növekszik. Ez már nem tekinthető ideális gáznak, mert a kohéziós erőket nem lehet
elhanyagolni. Ha a gáz nyomását tovább növeljük, és a hőmérsékletét tovább
csökkentjük, akkor elérünk egy olyan Tk kritikus hőmérsékletet és pk kritikus
nyomást, ahol a gáz cseppfolyósodik.

A kritikus hőmérséklet felett a gáz bármilyen nagy nyomással sem cseppfolyósítható.

A kritikus hőmérséklet alatt a gázokat inkább gőzöknek nevezzük.

A szuperfolyékonyság, amit a folyékony héliumnál figyeltek meg, azt jelenti, hogy a

belső súrlódás elhanyagolható. Ha egy edénybe folyékony héliumot teszünk, akkor
az felkúszik az edény falán, kijut az edényből és a külső falun is végigmászik..
Ennek a folyamatnak a fordítottja is lejátszódik. Ha folyékony héliummal töltött
tartályba üres edényt teszünk, akkor a tartályból az edény külső falára kúszik a
hélium, majd a belső falon belemászik az edénybe. Ez a folyamat addig tart, amíg a
tartály és az edény hélium szintje meg nem egyezik.
A gázok hőtágulása

A gázok részecskéi nem tapadnak egymáshoz, hanem kitöltik a rendelkezésükre álló

teret. Ha egy levegővel teli lombikot folyadékcseppekel lezársz, melegítéskor a
csepp elindul felfelé. Ennek az az oka, hogy hőmérséklet-növekedéskor a gázok
részecskéi is egyre gyorsabban mozognak, egyre inkább tágulnak. A hőtágulás
mértéke azonos körülmények között a különféle gázoknál azonos mértékű lesz,
vagyis nem függ a gáz anyagától. A gáz térfogatától és a hőmérséklet-növekedés
mértékétől viszont igen, ugyanúgy, mint a szilárd testeknél és a folyadékoknál.