Kedves Hallgatók!

A vizsgára továbbra is kizárólag a Neptun Meet

Streetre feltöltött jegyzetet kell megtanulni, a jegyzet
elején leírt instrukciók szerint.
A következő anyag a jegyzeten alapul, illetve azt
egészíti ki, de a kiegészítések pusztán háttérként
szolgálnak, ezeket nem kell megtanulni.
Mivel megítélésem szerint a jegyzet elolvasása után a
ppt (illetve a belőle készített pdf) önmagában is
érthető, így nem láttam szükségét magyarázó
hanganyag elkészítésének.
 A hátralévő anyagok beosztása
A félév első felében áttekintettük a Hat dinasztia korát,
illetve a Tang-kort, így a március 20-tól május 15-ig
tartó időszak órái a következők lettek volna:
Márc. 20.: Song-kor 1.
Márc. 27.: Song-kor 2.
Ápr. 3.: Yuan-kor
Ápr. 17.: Ming-kor 1.
Ápr. 24.: Ming-kor 2.
Május 20.: Qing-kor
(Ápr. 10, május 1., május 8.: szünet)
A ppt-ket e beosztás szerint osztottam fel.
 EGYESÜLT / KÍNAI IDŐSZAK SZÉTESÉS / IDEGEN IDŐSZAK
Neolitikus (i.e. 8000–2000 )
Shang (1554–1045)
Nyugati Zhou (i.e. 1045–771) 
Tavaszok és Őszök (i.e. 771–451)
Hadakozó Fejedel. (i.e. 451–221)  
Qin (i.e. 221–i.e. 206) 
Han (i.e. 206 – i.sz. 220) 
Széttagoltság kora (i.sz. 220–581) 

Sui (i.sz. 581–617) 
Tang (i.sz. 618–907) 
Öt dinasztia kora (i.sz. 907–960) 
Északi Song (i.sz. 960–1127) 
Déli Song (1127–1279)
Yuan (i.sz. 1279–1368) 
Ming (i.sz. 1368–1644) 

Qing (i.sz. 1644–1911) 
20. sz.‐i Kína
YUAN-DINASZTIA

1271/9–1368
 ÖSSZEFOGLALÁS
A Song-dinasztia uralma alatt Kína északi
részének egyre nagyobb hányadát támadták
és foglalták el belső-ázsiai nomád törzsek.
Mindhárom fontosabb nomád államalakulat
(a kitaj Liao 遼 907–1125, a dzsürcsi Jin 金
1125–1234 és a mongol Yuan 元 1276–1368)
erősen támaszkodott az elődje által elért
sikerekre. A kínaiak mozgáslehetőségét
korlátozó dinasztia katonailag legyőzte
Kínát, de kulturálisan sok mindennel
gazdagította.
Eurázsia Dzsingisz kán előtt
Mongol törzsek Dzsingisz kán előtt
 A Mongol birodalom kialakulása I.
→ Az eredetileg Temüdzsinnek (鐵木真
Tiemuzhen) nevezett Dzsingisz kán (成吉
思汗 Chengjisi han) (1167–1227) 1206-ban
összefogta a mongol törzseket és egy
hatalmas birodalmat teremtett.

→ 1211‐ben megtámadta a dzsürcsi Jin

államot, de csak hadisarcra kötelezte őket.

→ 1227‐ben elfoglalta a tangut Xixia 西夏

államot.
 A mongolok titkos története 8. fej.
(Ford. Ligeti L.)
„Imigyen a nemez falú jurták népeit leigázván, a
tigris-évben (1206) összegyűltek az Onon folyó
forrásánál, kitűzték a kilenclábú fehér jakfarkas
zászlót, és Dzsingisz kánt a kán címmel
felruházták. Mukalinak a gujang címet szintén
ekkor adták. Dzsebét is a najman Gücsülük
üldözésére ekkor küldték hadba. A mongkoldzsin
népet miután egészen rendbeszedte, Dzsingisz kán
a következőképpen rendelkezett: Azokat, akik
velem tartottak, hogy velem a birodalmat
megalapítsák, az ezreket ezredekbe szedve, az
ezredek parancsnokaivá teszem, és nekik
elismerésemet fejezem ki.”
DZSINGISZ
KÁN
(1162—1227)
 A mongolok titkos
története
Yuanchao mishi
元朝秘史

Mongolul nem maradt

fenn, kínai
írásjegyekkel átírva
maradt meg az 1408-as
Yongle dadian
永樂大典
enciklopédiában
 12 fejezetes

Online magyar
fordítás:
https://terebess.hu/kel
etkultinfo/titkos.html
 A mongolok titkos története 12. könyv
(Ford. Ligeti L.)
„A kutya-év (1226) őszén Dzsingisz kán meg is indult a tangut
nép ellen. Az asszonyok közül Jiszüj-kadunt vitte magával.
Útközben, a tél folyamán, hajtóvadászatot rendezett Arbuka
rengeteg vadlovára. Dzsingisz kán ekkor a Vörösderesen
lovagolt. Egyszer csak vadlovak szaladtak át előtte az úton, a
Vörösderes felágaskodott, és Dzsingisz kán a lóról lezuhant a
földre. Testében nagy fájdalmat érzett, mire Csoorkatnál
táborba szállott. (...) A disznó-évben (1227) Dzsingisz kán az
égbe szállt. (...) A patkány-évben (1228) (a hercegek), a
hercegnők, a fejedelmi vők, a tízezredek és ezredek
parancsnokai teljes számban valamennyien összegyűltek a
Kerülen folyó Ködeü szigetén, és Ögödej kagánt Dzsingisz
kán ama szavai alapján, amelyben őt megnevezte, káni
rangra emelték. Csaadaj bátya emelte öccsét, Ögödej kagánt
a káni méltóságra.”
A Mongol birodalom Dzsingisz kán
halálakor (1227)
 ÖGÖDEJ
KÁN
(1186 – 1241)
1229-ben
kerül a trónra
 Ögödej
koronázása
1229-ben
 A Mongol birodalom kialakulása II.
→ Ahogyan egykor a Song-kori Kína a dzsürcsikkel
szövetkezett a kitajok ellen, úgy most a kínaiak a
mongolokkal, Dzsingisz kán utódjával, Ögödejjel
fogtak össze a dzsürcsikkel szemben.
→ A dzsürcsiket 1234‐ben legyőzték, majd a
korábbi példához hasonlóan a mongolok is
szövetségeseik, a kínaiak ellen fordultak.
→ Mivel a mongol sereg nagy része nyugaton harcolt
(lásd az 1241–42-es magyar „tatárjárást”, mely
elnevezés már csak azért is félrevezető, mivel az
apját meggyilkoló tatárokat éppen Dzsingisz kán
semmisítette meg), így a kínaiak egy ideig képesek
voltak a mongolokkal szemben védekezni.
 Yuanshi 121.2978
„Szübeetej azonban ezt mondta: „Ha fejedelem uraim
vissza akarnak fordulni, akkor forduljanak vissza. Én
bizony addig nem vonulok vissza, amíg a Tuna-
folyóig [a Duna-folyóig] (és) Macha falaihoz el nem
érek.” Így azután, (amikor) elvágtatott Macha
falaihoz, a fejedelmek is odamentek. Ezt követően
támadást indítottak ellene, bevették, majd
visszavonultak.” (P. Szabó S. ford.)
速不台曰：「王欲歸自歸，我不至禿納河馬
茶城，不還也。」及馳至馬茶城，諸王亦至
，遂攻拔之而還。
KUBILÁJ KÁN (uralk. 1260—1294)
ÉS FELESÉGE
 A Mongol birodalom kialakulása III.
→ Az 1251‐től uralkodó Möngke kán (1251–1259) és
Kubiláj kán (Hubilie 忽必烈 1260–1294), akiknek
idejében már a nyugati mongol birodalom
szétszakadt, folyamatosan ostromolta Kínát.
→ Kubiláj kán 1264-ben a mai Pekingbe, Daduba 大
都 (a Nagy Fővárosba, Kanbalikba) helyezte
központját.
→ Kubiláj kán 1271-ben császárnak kiáltotta ki magát
(1271–1294), dinasztiáját pedig Yuannek 元
(„Kezdet”) nevezte el.
→ 1279‐ben legyőzte a Déli Song‐dinasztiát, és
egyesítette Kínát.
Mongol kánok kronológiája
 Arany foglalat (17. sz. krónika);
(Ford. Obrusánszky B.)
„Ezután 6 év eltelt és a majom évében Toluj úr kereit Ong
kán öccsének, Dzsahának lányától született fenséges
Kubiláj bölcs kán 45 évesen Kürdü Sanduban a nagy
trónra ült. Kubilájt a négy ajmag serege támogatta. Jan
nevű országot, és a Mihan nevű országot fennhatósága
alá vonta. Hat kínai tartományt, a mandzsu vidéket
fennhatósága alá vonta. India keleti, Kína déli részén
lévő Kandzsu nevű nagy várost elpusztította és
fennhatósága alá vonta. Ilyen nagy város a vidéken nem
volt. A buddhista hitet nap feljöveteléhez hasonlóan
elterjesztette. A kánnak Csambuj nevű asszonya a
három drágakőt imádta. A kán a tant és a világ
cselekedeteit Csambuj kánasszonnyal megtanácskozva
végezte.”
 Arany foglalat (17. sz. krónika);
(Ford. Obrusánszky B.)
„A kán a 33 éves Pagva lámát meghívta és Pagva láma
19 évig segítette a trónon a kánt. A Huren Dzandan
nevű város oszlopait fehér kővel díszítette, és a
háromszínű ország tanait elhozta. Kubiláj bölcs kán
Pagva lámának arany és igazgyöngy sivatagi róka
köntöst, drágakővel díszített fejfedőt, arany ernyőt,
arany asztalt, lovat és tevét ajándékozott. (...) Kubiláj
kán Dajduban telelt, a nyarat Sanduban töltötte és
Sákjamuni vallását a naphoz hasonlóan
megvilágította. (...) 35 év múlva, a ló évben, a huvi
hónap 22-én, 81 évesen Dajduban istenné lett. A bölcs
kán kígyó évű volt.”
Liu Guandao 劉貫道:
KUBILÁJ KÁN
„(Kubiláj kán) igen jó alakú, se nem magas, se
nem alacsony, hanem középtermetű. (...)
Minden tagja formás. Bőrszíne fehér és
piros, mint a rózsa, szeme fekete és szép, az
orra rendes és szabályos metszésű. (...) ő a
világ leghatalmasabb embere, akár
haderejét, országát vagy kincsét tekintjük
(...) ő a világ legnagyobb ura, aki valaha is
létezett.” [Marco Polo Kubiláj kánról; Vajda
E. ford.]
LIU GUANGDAO: KUBILÁJ
 A Mongol birodalom kialakulása IV.
→ Délen elfoglalták Sichuant, Yunnant, a Dali
Királyságot, és megtámadták (de nem hódították
meg) Burmát (1277, 1283, 1287), Vietnamot (1284,
1287), Japánt (1274, 1281) és Jávát (1293).

→ A déli hadjáratokkal összevetve az eurázsiai konti-

nens nyugati részén gyorsabb sikereket értek el:

1. Ögödej birodalma [1224–1310]: az Altaj vidékén, Kína

2. Csagatáj birodalma [1227–1387]: Közép-Ázsia, Pamír
3. Ilkhán Birodalom [1259–1411]: Irán, Afganisztán
4. Arany Horda [1243–1502]: Oroszország.
Mōko Shūrai Ekotoba 蒙古襲来絵詞
Takezaki Suenaga 竹崎 季長 szamuráj
mongol nyilak kereszttüzében
 KÖZIGAZGATÁSI ÁTALAKULÁSOK

→ Dzsingisz kán idején a kínai kultúrától meg nem

érintett mongoloknak nem volt valódi
közigazgatási rendszerük, és ezt a törzsi és katonai
szervezetüket folytatták egy ideig Kínában is.

→ A későbbiek során azonban a hatalmas

meghódított terület igazgatásához kénytelenek
voltak más módszereket alkalmazni, így a kínai
szokásokat jól ismerő, kitaj Yelü Chucai 耶律楚材
(1189–1243) lett lassanként Észak-Kína
kormányzója, akinek hatására fokozatosan
bevezették a kínai intézményeket.
 Etnikai megkülönböztetések I.

→ Habár a kínai intézményrendszert fokozatosan

átvették, a kínaiakban magukban nem igazán bíztak
meg.
→ Kubiláj kán a lakosságot négy osztályba sorolta:
1. mongolok
2. „színes‐szeműek” – ujgurok, türkök, tibetiek,
tangutok, egyéb belső-ázsiaiak, perzsák
3. észak‐kínaiak, elkínaiasodott kitajok és dzsürcsik
(a Jin-dinasztia korábbi alattvalói)
4. dél‐kínaiak (a Déli Song-ház korábbi alattvalói).
 Etnikai megkülönböztetések II.
→ Magasabb pozíciókat kizárólag mongolok,
alacsonyabbakat színesszeműek tölthettek
be.
→ A törvények az etnikum szerint teljesen
másképp, általában saját törvényeik szerint
ítélték meg a különböző bűntetteket (például
lopásért csak kínaiakat „tetováltak”).
→ A súlyos adóterhek (kétadórendszer) jobban
sújtották a dél-kínaiakat, mint az északiakat.
 A hatalom gyengülése I.
→ Kubiláj unokája, Temür („Vas”) kán (1294‐
1307) halála után következő 26 évben hét
különböző császár uralkodott, akik nem
törődtek a gátak karbantartásával.
→ A kontroll nélkül kiadott papírpénzek
pedig, melyeket a mongolok nem engedtek
ezüstre átváltani, inflációt okoztak.
→ A korábban virágzó gazdaság kezdett
tönkremenni, az ország fokozatosan
elszegényedett, északon és délen is olyan
fokú volt az elégedetlenség és az éhínség,
hogy 1333-tól felkelések követték egymást.
 A hatalom gyengülése II.
→ A még 1100-as években alakult buddhista
Fehér Lótusz Társaságot (Báiliánhuì 白蓮會)
és a Fehér Felhők Társaságát (Báiyúnhuì 白雲
會) nagy részben a szegényebb rétegekből
származó egyének alkották.
→ Eközben egyre inkább növekedett a
Maitreya eljövetelét várók száma is. Habár az
egyik legjelentősebb lázadást, a
vörösturbánosok (hóngjīn 紅巾) felkelését
(1351–1363) leverték, a mongol hatalom
alapjaiban megingott.
 Vendégek Európából
→ A hatalmas mongol birodalomban európaiak számára
is könnyebbé vált az utazás, a kereskedelem és a
követjárás.
→ 1245–47 között a ferences Plano Carpinit, 1253–54-
ben pedig William Rubrukot küldte IV. Ince pápa
Karakorumba, hogy a mongolokkal egyebek között a
muszlimokkal szembeni szövetségről tárgyaljon.
→ A velencei kereskedő, Marco Polo két testvérével
1274–1292 között volt Kubiláj kán vendége.
→ Valamivel később érkezett a mongol udvarba a pápa
követe, Giovanni de Monte Corvino, valamint az első
magyar, a ferences György barát.
→ Mivel a mongolok nem voltak igazán jó viszonyban a
han 漢 kínaiakkal, ezért az idegen kereskedőket és
vallásokat szívesen látták udvarukban.
MARCO POLO (1254–1324)
Niccolo és Maffeo
Polo 1259-ben
elhagyják
Konstantinápolyt
Marco Polo a kán udvarában
Marco Polo
Il Milione
című
művének
oldala
Marco Polo szobra
Hangzhouban
János, örmény püspök
(1287)
kínai sárkányos
öltözékben
F. Wood 1995-ös könyve az Il Milione leírásából hiányzó
elemekből (Nagy Fal, kalligráfia, lábelkötés, evőpálcika) arra
következtet, hogy Polo csak Perzsiáig jutott. Sok kritika: Igor de
Rachewiltz (1997), Stephen G. Haw (2009), H. U. Vogel
(2013).
 KULTÚRA A YUAN‐KORBAN I.
→ A technikai találmányok eljutottak
Nyugatra: a cserélhető nyomódúcos
nyomtatás, a selyem, a papírpénz, a
puskapor és a tűzfegyverek.
→ Mivel a Yuan-korban a kínai írástudók nem
jutottak megfelelő pozícióhoz, így sokan
fordultak a korábban lenézett, de
jövedelmező színházhoz: zájù (vegyes 雜劇)
színjáték (Kásaálom, Ősz a Han‐palotában,
Nyugati szoba, A lant története), valamint a
vásári mesemondók történeteiből
összeállított regényírás felé.
SZÍNHÁZI ELŐADÁS
 DOU E
ÁRTATLAN
HALÁLA
(感天動地竇娥冤)

Guan Hanqing
關漢卿
 ÁGYÚ,
KERÁMIAGOLYÓ
VÍZIÓRA
IRÁNYTŰ
Dzsunka
 KULTÚRA A YUAN‐KORBAN II.
→ Habár hivatalosan 1313‐ban Zhu Xi 朱熹 tanait
ortodoxnak nyilvánították, valójában a kínai
klasszikus gondolkodás iránt érdeklődő első
mongol császár csak a dinasztia vége felé élő
Tuktemür (1328–1339) volt.
→ A vallások közül a vallásos taoizmus egy
irányzata, a Quanzhen 全真 szekta, a chan‐
buddhizmus 禪, a tibeti buddhizmus, valamint az
iszlám ebben az időben terjedt el.
→ Ezen legutóbbi erős támogatottságával függhet
össze, hogy az iszlám kultúrában fontos szerepet
játszó technikai és matematikai tudományok
továbbra is virágoztak.
„(Amikor Hangzhouban) az Udvar és a minisztériumok
szép időért vagy esőért könyörgő imái alkalmával s
amikor hóért vagy szerencsés jósjelért imádkoznak;
egy-egy herceg születése vagy a császári felségek
születésnapja alkalmából; igen nagy esőzés, havazás
vagy szokatlan fagyok esetén, amikor a nép
szűkölködik; aztán meg (az Égnek bemutatott áldozat)
és a Szentséges Palota nagy szertartásai alkalmából
éppúgy, mint a szerencsekívánó szertartások esetén –
ilyenkor mindig császári határozatot tesznek közzé,
amely tudtul adja, hogy Őfelsége 200 000 füzér pénzt
ajándékozott papírpénzben a hadseregnek és a
népnek.”
[Mengliang lu 18. – Étienne Balázs ford.]
KERÁMIA
Egy elsüllyedt hajó mellett 1994-ben
talált lelet
FÜSTÖLŐ JINGDEZHENBŐL
VÁZÁK
1351
MÁZAS
EDÉNY
FESTÉSZET
 LIU GUANDAO (13. sz.) FESTMÉNYE
ÍRÁSTUDÓRÓL, AKI EGY ÍRÁSTUDÓT
ÁBRÁZOLÓ PARAVÁN ELŐTT FEKSZIK
 A Yuan-kor négy nagy festője
A Ming-korban alakult ki, nem mindig ugyanaz a
lista:
1. Zhao Mengfu, Wu Zhen, Huang Gongwang,
Wang Meng
2. Ni Zan, Wu Zhen, Huang Gongwang, Wang
Meng.

Hasonló négyesség a Ming- és Qing-kori festőkből

is számon tartanak.
„Zhao Mengfu (1254—1322) kínai kalligráfus, festő és
államférfi volt. A Song-dinasztia leszármazottjaként
hivatalt vállalt a mongol Yuan-dinasztia idején, amiért
többször kritika is érte. Festészetét az elmúlt korok
szelleme hatja át. Tájképeket, állatokat (lófestés, Han
Gan követője) és bambuszokat egyaránt festett.
Egyszerű, szinte vázlatos kompozícióval, gondosan
megválogatott eszköztárral, kevés színnel dolgozott.
Őszi színek a Qiao és Hua hegyekben című képét egy
olyan barátjának festette, aki az idegen dinasztiák
uralma miatt nem juthatott vissza szülőföldjére (ma a
Taipei Palota Múzeumban). Új témákat a régi mesterek
stílusában megfestő képein nem a felszínes szépség, nem
is a természet puszta megjelenítése, hanem a személyes
érzések és benyomások megörökítésére törekedett.”
(FGY)
ZHAO MENGFU 趙孟頫
(1254–1322)
ZHAO MENGFU (1254-1322)
ZHAO MENGFU
 ZHAO MENGFU:
Őszi színek a Xiao és Hua-hegyen
ZHAO MENGFU
ZHAO MENGFU (1254-1322)
A Daodejing Zhao Mengfu kalligráfiájában
„Ni Zan (1301—1374) kínai költő, kalligráfus
és tájképfestő, gazdag családból származott, de
egy csónakban élte egyszerű életét. Híres
kompozíciója a távolban magasodó hegyek és
a kép előterében üresen álló pavilon ellentéte,
a nyitott pavilon körül kopasz fák, néhány kő,
s az alig-alig megcsillanó víz. Ferde ecsettel
húzott, száraz tus használata jellemzi képeit,
míg a felületen elszórt pöttyei intenzíven
feketék.” (FGY)
NI ZAN 倪瓚 (1301–1374)
PORTRÉJA
NI ZAN
„Wang Meng (1308—1385) képei viszont éles
ellentétben állnak Ni Zan stílusával.
Tájképeinek hegyeit hatalmas kolosszusként,
buja növényzettel és rendkívül sokféle
ecsettechnika alkalmazásával ábrázolta.”
(FGY)
 WANG MENG
王蒙
(ca. 1309—1385):
ÉPÜLETEK A TAI-
HEGYEN
WANG MENG:
Erdei barlang
Juqunél
„Huang Gongwang (1269—1354) kínai
tájképfestő, a Yuan-kor négy mesterének
egyike, a kínai tájképfestészet megújítója.
Képeit a régi mesterek munkáinak végnélküli
másolása és újraértelmező festése jellemezte.
Kiváló példája, főműve, A Fuchun hegyek
között című horizontális tekercsképe, melyen a
néhány alapmotívumból szerveződő
kompozíció egy végtelenített tájképet alkot:
hegyek, folyamok, erdők és ligetek sorát.”
(FGY)
HUANG GONGWANG 黃公望:
A FUCHUN HEGYEN LAKVA
 HUANG
GONGWANG
WU ZHEN: HALÁSZOK
Wang Zhen 王震: Magányos
halász a Dongting-tavon
REN RENFA 任仁發
(1254—1327)
REN RENFA (1254—1327)
GAO KEKONG
ZHANG
ZHANFU
ZHU DERUN
VALLÁSOS MŰVÉSZET
GUANYIN
porcelán
(Dadu)
Gong Kai 龔開 (1222–1307):
ZHONG KUI 鍾馗
 Falfestmény
Tiszteletadás az Első Elv előtt