2011 0001 546 Klasszikus Osszhangzattan PDF

Klasszikus összhangzattan
Segédkönyv
Ligeti, György
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Klasszikus összhangzattan: Segédkönyv
Ligeti, György
Publication date 2014

Szerzői jog © 2014 Editio Musica Budapest

Tartalom
Előszó ................................................................................................................................................ iv
1. I. BEVEZETÉS .............................................................................................................................. 1
2. II. HÁRMASHANGZATOK ......................................................................................................... 3
3. III. FŐHÁRMASHANGZATOK ................................................................................................... 4
1. ÍRÁSBAN ÉS ZONGORÁN MEGOLDANDÓ FELADATOK .......................................... 7
2. KÖZÖSEN VÉGZENDŐ HALLÁSGYAKORLATOK .................................................... 10
3. TANÁCSOK A HALLÁSGYAKORLATOKHOZ ............................................................ 10
4. IV. HARMONIZÁLÁS FŐHÁRMASOKKAL. FIGURÁCIÓ .................................................... 12
5. V. MELLÉKHÁRMASOK DÚRBAN ......................................................................................... 16
6. VI. KIVÉTELES SZÓLAMVEZETÉS DÚRBAN ...................................................................... 20
7. VII. HARMONIZÁLÁS FŐ- ÉS MELLÉKHÁRMASOKKAL DÚRBAN ................................ 25
8. VIII. MELLÉKHÁRMASOK MOLLBAN .................................................................................. 27
9. IX. A II6- ÉS A VII6-HANGZAT ................................................................................................ 31
10. X. AZ I6- ÉS A ZÁRLATI I -HANGZAT ............................................................................. 36

11. XI. A TÖBBI SZEKSZTHANGZAT ......................................................................................... 40
12. XII. AZ ÁTMENŐ ÉS AZ ORGONAPONTOS -HANGZAT .............................................. 43

13. XIII. KIVÉTELES KETTŐZÉSEK A SZEKSZTHANGZATOKBAN .................................... 45
14. XIV. HARMONIZÁLÁS 6- ÉS -HANGZATOKKAL ......................................................... 46

15. XV. A DOMINÁNSNÉGYESHANGZAT ALAPÁLLÁSBAN ................................................ 48
16. XVI. AZ V7-HANGZAT FORDÍTÁSAI ................................................................................... 54
17. XVII. HARMONIZÁLÁS V7-HANGZATTAL ÉS FORDÍTÁSAIVAL .................................. 60
18. XVIII. A II7 ÉS FORDÍTÁSAI .................................................................................................. 62
19. XIX. VALAMENNYI NÉGYESHANGZAT ALAPÁLLÁSBAN, DÚRBAN ......................... 66
20. XX. VALAMENNYI NÉGYESHANGZAT ALAPÁLLÁSBAN, MOLLBAN ....................... 71
21. XXI. NÉGYESHANGZATOK EGYMÁSKÖZTI KADENCIÁLIS KÖTÉSE ......................... 74
22. XXII. A MELLÉKNÉGYESHANGZATOK FORDÍTÁSAI ..................................................... 76
23. XXIII. HARMONIZÁLÁS NÉGYESHANGZATOKKAL ....................................................... 80
24. XXIV. A KÉSLELTETÉS .......................................................................................................... 84
25. XXV. MÓDOSÍTOTT HANGZATOK ...................................................................................... 92
26. XXVI. MOLLBELI HANGZATOK DÚRBAN ........................................................................ 94
27. XXVII. DALLAMOS MOLL .................................................................................................... 96
28. XXVIII. A VÁLTÓDOMINÁNS, MELLÉKDOMINÁNSOK AZ V. MINTÁJÁRA ............. 100
29. XXIX. MELLÉKDOMINÁNSOK A VII. MINTÁJÁRA ........................................................ 106
30. XXX. A NÁPOLYI SZEKSZTHANGZAT ............................................................................. 110
31. XXXI. BŐ SZEKSZTES HANGZATOK ................................................................................ 112
32. XXXII. TÖBBSZÖRÖS ÉS KIVÉTELES KEZELÉSŰ KÉSLELTETÉSEK ......................... 119
33. XXXIII. HARMONIZÁLÁS KÉSLELTETÉSEKKEL ÉS MÓDOSÍTOTT HANGZATOKKAL 128
1. ELŐGYAKORLAT .......................................................................................................... 128
2. SZÁMOZATLAN BASSZUSOK ..................................................................................... 128
3. KITÖLTÉS ........................................................................................................................ 128
4. HARMONIZÁLÁS. Korálok ............................................................................................ 130
34. XXXIV. DÍSZÍTŐ HANGOK — ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................... 132
iii
Előszó
Ez a segédkönyv, mely a klasszikus funkciós összhangzattan — tehát a Bachtól Beethovenig terjedő zenei
korszak összhangzattana — alapjainak gyakorlati elsajátítását kívánja elősegíteni, nem lép fel önálló tankönyv
igényével. A gyakorlat azt mutatja, hogy a főiskolán és a szakiskolákban tanuló hangszeres, énekes és karvezető
hallgatók sok felesleges időt töltenek el feladatok másolásával és szabályok leírásával. Otthoni munkája
támogatására a hallgató megtalálja e könyvben a fontosabb szabályok rövid magyarázatát, ami azonban nem
pótolhatja a tanár által elmondottakat, annál is kevésbé, mert részletkérdésekre nem tér ki. Hiányzik a
szekszthangzatok kettőzésének bővebb tárgyalása, hiszen ezt a hallgató az órákon, a példák javítása közben
tanulja meg. Hiányzik a modulációtan, mely nem fér e könyv keretei közé. Hiányoznak a zeneirodalomból vett
szemelvények, melyeknek közlése a könyv terjedelmét és árát lényegesen növelné. A tanár feladata, hogy a
művekből elemzésre alkalmas szemelvényeket keressen ki. Segítségére lesz ebben a közeljövőben megjelenő
klasszikus összhangzattani példatár.1 (A romantikus összhangzattan példatára Molnár Antal szerkesztésében már
megjelent.)
A szabályok ismertetéséhez feladatok és hallásgyakorlatok csatlakoznak. A legjellegzetesebb hangzatkötések

gyakorlására szolgáló feladatokat («mintapéldákat») bekarikázott sorszámmal jelöltük. Dolgozza ki ezeket a
hallgató írásban, lehetőleg több hangnemben és zongorázza valamennyi hangnemben. Az eredményes tanulás
megköveteli, hogy e mintapéldákat a hallgatók emlékezetből is tudják játszani. A többi, fokszámmal közölt
példáknak csak egy részét oldják meg írásban, zongorázzák azonban valamennyit, lehetőleg több hangnemben, a
diktált hangzatfűzés otthoni gyakorlásául. A harmonizálási feladatokat írásban dolgozzák ki. A csak
zongorázásra szánt számozott basszusokat ajánlatos transzponálva is játszani. Fejlettebb osztályokban a tanár
egészítse ki a könyvben közölt feladatokat továbbiakkal. Jó, ha a hallgatók önállóan is készítenek példákat.
A hallásgyakorlatok javarészt azonosak az eddigi összhangzattan-könyvekben közöltekkel (a példák tört

éneklését Radnai Miklós vezette be, a zárlatok váltóhanggal díszített éneklését Weiner Leó), de annyiban
különböznek tőlük, hogy szolmizációs alapra épültek. A szolmizációnak az összhangzattani gyakorlatokra való
alkalmazása elsősorban Bárdos Lajosnak és Járdányi Pálnak köszönhető. A példák zongorázásával egyidejű
basszus-, felbontott hangzaténeklést Bárdos Lajos vezette be.
Mivel ez az összhangzattani segédkönyv nem pótolja, csupán kiegészíti a tanár magyarázatát, magántanulásra
egymagában nem alkalmas. Az összhangzattan alaposabb, részletekre is kiterjedő elsajátítására kiváló
tankönyvek állnak rendelkezésre, mint Kesztler Lőrinc és Molnár Antal Összhangzattanai, továbbá —
kiegészítésül — Molnár Antal Gyakorlókönyve az Összhangzattan Tanításához (példatár) és Radnai Miklós
Összhangzattani Jegyzetei; magasabb fokon Weiner Leó Elemző Összhangzattana. Az akkordikus hallás
fejlesztésére szolgál Bárdos Lajos Hangzatgyakorló könyve.
Példáik közlésének engedélyezéséért hálás köszönetet mondok Kesztler Lőrincnek, Molnár Antalnak és Bárdos
Lajosnak, a kézirat átnézéséért és szíves tanácsaikért Bárdos Lajosnak, Molnár Antalnak, Gárdonyi Zoltánnak,
Halász Kálmánnak és Járdányi Pálnak.
1
Ligeti György A klasszikus harmóniarend című példatára 1956-ban jelent meg a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában (Z. 1079).
iv
1. fejezet - I. BEVEZETÉS
1. Aki művelt zenész és mesterségének ura kíván lenni, az választott hangszerének technikája mellett a zene
nyelvtanát is meg kell hogy ismerje. Ehhez segít hozzá az összhangzattan tanulása. Összhangzattani tudás nélkül
nem érthetjük meg igazán, tehát nem is adhatjuk jól elő a műveket. Ahhoz, hogy megérthessünk egy művet,
elemeznünk kell azt. A zene alkotóelemei: a ritmus, a dallam és a harmónia. Az összhangzattan a harmónia
törvényszerűségeivel foglalkozik: A művek harmóniai szerkezetét akkor tekinthetjük át, ha magunk is tudunk
harmóniákat építeni és összefűzni, és ha képesek vagyunk őket hallás útján is felismerni és belső hallással
hangzásukat elképzelni. Ezt célozzák az összhangzattani szerkesztő feladatok és hallásgyakorlatok.
2. A harmóniai törvényszerűségek nem állandóak, hanem a zenei stílusok változásával folytonosan átalakulnak:
nem is egyebek, mint egy adott zenei korszak harmóniahasználatából levont általánosítások.
Nem találunk olyan zenei törvényt, amely ne engedne meg kivételt: az összhangzattan szabályai statisztikai
érvényűek. Az a kijelentés például, hogy a «klasszikus összhangzattan tiltja a párhuzamos kvintmenetet», nem
jelenti azt, hogy ilyen menet nincs az illető kor műveiben, hanem csak azt, hogy rendkívül ritka.
Összhangzattani feladatok megoldásánál azonban ragaszkodnunk kell a szabályokhoz, mert az általános
szabályszerűségek ismerete teszi lehetővé a kivételek felismerését.
Az összhangzattan tanulását a barokk (Bach, Händel, Vivaldi) és a bécsi (Haydn, Mozart, Beethoven)
klasszikusok harmóniavilágának megismerésével kezdjük, mert ez áttekinthetőbb, mint a régebbi és későbbi
koroké. A klasszikus összhangzattan ismerete éppen ezért megkönnyíti a többi kor harmóniavilágának
megértését.
3. A harmóniákat kétféleképpen vizsgálhatjuk:
a) függőlegesen, azaz felépítésük,
b) vízszintesen, azaz összefűzésük szempontjából.
Függőlegesen a harmóniák egymás fölé épült hangközökből állnak. A klasszikus művek harmóniái
terchangközökből épülnek:
A továbbiakban látni fogjuk, hogy a többi — szekundot, kvartot stb. tartalmazó — klasszikus hangzat
visszavezethető a tercekből épültekre.
Az összhangzattan azonban nem terc + terc + terc-ként tárgyalja a hangzatépítést, hanem a hangzat legalsó, azaz
alaphangjától számítja a hangközöket. Így a hármashangzatot tercből és kvintből, a négyeshangzatot tercből,
kvintből és szeptimából állónak tekinti.
Vízszintesen az egyes harmóniákat alkotó hangok szólamokká állnak össze. Az összhangzattan legfontosabb
szabályai éppen e szólamok vezetésére vonatkoznak.
A szólamokat vezethetjük:
a) egyirányú mozgásban, pl.:
ennek különleges esete a párhuzamos mozgás, amikor a szólamok egymásközti távolsága azonos marad, pl.:
1
I. BEVEZETÉS
b) oldalmozgásban, pl.:
c) ellenmozgásban, pl.:
4. Hogy figyelmünket kizárólag a harmóniák építésére és fűzésére összpontosíthassuk, az összhangzattani

gyakorlatokban lemondunk a változatos ritmusról és a szólamokat egyenletes mozgásban, egyszerre vezetjük
(«egy egy ellen»). Ilyen egyenletes mozgást leginkább a homofón kórusművek egy részében találunk. Az
instrumentális zene a hangszerek technikai adottságainak következtében általában bonyolultabb mozgású. Ezért
az összhangzattan példák szólamait e kórusművek mintájára, énekhangra írottaknak képzeljük. Az énekhang
kezelése kötöttebb, mint a hangszereké. Ennek a szigorúbb szólamvezetésnek a begyakorlása teszi lehetővé,
hogy később elemezni tudjuk a szabadabb hangszeres műveket is. A kórusra képzelt összhangzattani példákat el
is énekelhetjük, ez a többszólamú hallás fejlesztésének legfőbb módja. Legcélszerűbb, ha négyszólamú kórusra
írunk, mert a klasszikus összhangvilág bármelyik akkordképlete kellően képviselhető ennyi szólammal.
Tekintsük élő zenének az összhangzattani feladatokat, ezért kidolgozásuknál tartsuk szem előtt az egyes
énekszólamok terjedelmét:
5. Az énekkari irodalom kétféle szólamelhelyezést ismer:
a) szűk szerkesztést, amelyben a felső három szólam egy oktávon belül helyezkedik el, pl.:
b) tág szerkesztést, melyben a szoprán és a tenor egy oktávnál messzebb vannak egymástól, pl.:
A basszus- és tenorszólam közti távolság mindkét szerkesztésben tetszőleges. A zeneirodalomban a két

szerkesztés váltakozva fordul elő. Tanulmányaink elején azonban csak az egyszerűbb szűk szerkesztést
használjuk. Feladataink kidolgozásánál különösen arra legyünk tekintettel, hogy a tenorszólam felső határát
lehetőleg ne hágjuk át, — szűk szerkesztésben a tenor magassága miatt könnyen eshetünk e hibába.
2
2. fejezet - II. HÁRMASHANGZATOK
1. Akusztikailag a legegyszerűbb hármashangzat a dúrhármas:
melyet a felhangsorból vezetünk le:
A felhangok sorából való származtatás indokolja, hogy miért tekintjük a hármasokat tercből és kvintből
épülteknek és nem két egymásra helyezett, tercből összetetteknek.
A dúrhármas nagytercből és tiszta kvintből áll. Kisterc és tiszta kvint moll- hármast, kisterc és szűk kvint szűk,
nagyterc és bő kvint bő hármast ad:
2. Azt a hármashangzatot, amelynek alaphangja a basszusban van, alapállásúnak nevezzük. Négyszólamú

letétben az előforduló hármashangzatok egyik hangját meg kell kettőznünk. Alapállású hármashangzatnak az
alaphangját — tehát a basszusát — kettőzzük. Szopránba kerülhet mind az alap (oktávfekvés, jele: 8), mind a
terc (tercfekvés, jele: 3), mind a kvint (kvintfekvés, jele: 5).
HALLÁSGYAKORLAT. Énekeljünk egyazon alapra dúr-, szűk-, bő- és mollhármast, mind szolmizálva, mind
hangnévvel.
3
3. fejezet - III.
FŐHÁRMASHANGZATOK
1. Klasszikus művek elemzése közben szembetűnik, hogy a tételek legkisebb önmagukban megálló részei, a
periódusok, valamint a félperiódusok, legtöbbször a hangnem I vagy V fokára épült hármashangzaton zárulnak.
Az V fokra épült hangzaton végződő zárlat befejezetlenség, nyitvamaradás hatását kelti, ezért félzárlatnak
nevezzük. Az V (domináns) fokra épült hármasnak ezt a feszült, oldódni kívánó jellegét domináns funkciónak
mondjuk. Az V fokú hármas mind dúrban, mind harmonikus mollban dúrjellegű.
Az I fokra épült hármashangzaton végződő zárlat a befejezettség hatását kelti. Az I fokra (tonikára) épült hármas
funkciója az őt megelőző feszültség feloldása, a lezárás. E zárlatot egész zárlatnak nevezzük. Ha legalsó és
legfelső szólamában egyaránt a tonika szól, tökéletes egész zárlatról, ha nem, kevésbé tökéletes egész zárlatról
beszélünk. Az I fokú hármas dúrban dúr-, mollban molljellegű.
Az I fokú hangzatot többnyire V fokú előzi meg (feszültség → feloldás). Ez az autentikus egész zárlat.
IV (szubdomináns) fokú hármas is megelőzheti az I fokút. Ilyenkor plagális egész zárlatról beszélünk. A
klasszikusok majdnem kizárólag az autentikus zárlatot használták, a plagális inkább régebbi korok zenéjében
fordult elő. A IV fokú hármas dúrban dúr-, mollban molljellegű.
2. Hangzatok összefűzésekor a felső három szólamban legyünk tekintettel a szólamok legkisebb mozgásának
elvére. Ez azt jelenti, hogy a két egymásmelletti hangzatban előforduló közös hangot egyazon szólamban fekve
tartjuk (az áttekinthetőség kedvéért kössük is át), a többi szólam pedig lehetőleg lép, és csak akkor ugrik, ha
feltétlenül szükséges. Ez az elv onnan ered, hogy az ugrások nehezebben. énekelhetők, a hangszeres zenére tehát
nem vonatkozik teljes szigorral. Mivel a basszusban a mindenkori hangzat alapja áll, menetében több az ugrás,
mint a felső három szólaméban. Későbbi gyakorlataink folyamán a fordítások használata megengedi a basszus
simább szerkesztését, de mindvégig a basszus marad a legtöbbet ugró szólam.
Dúrban:
Autentikus zárlat
4
III. FŐHÁRMASHANGZATOK
Plagális zárlat
mollban:
Autentikus zárlat
5
Plagális zárlat
NB.
1. A római számok a fokot, a nagy betűk a funkciót jelzik.
2. E könyvben «moll»-on mindig harmonikus mollt értünk.
3. A szólamokban előforduló módosításokat a számozásban is fel kell tüntetni. Pl. az V fok tercének felemelése
a-mollban V , c-mollban V gisz-mollban V .
3. Miután a IV és V fokú hármas szomszédos fokokon épült, nincs közös hangjuk. Összefűzésük alkalmával
kerüljük a párhuzamos tiszta oktáv és kvintmenetet
mert e párhuzamok túlságosan egybeolvadó (felhang-) jellege, a szólamok önállóságát veszélyezteti. (A

klasszikusok gyakran használtak ugyan párhuzamos oktávmenetet — pl. zenekari műveikben a cselló és a bőgő
többnyire ilyen párhuzamban mozog — de ilyenkor csak erősítésről és nem önálló szólamvezetésről van szó.) A
hibás párhuzamokat elkerülhetjük, ha a felső szólamokat a basszussal ellenmozgásban vezetjük :
6
Az V-IV kötés ritka, mert D után nem S, hanem T kívánkozik. A régebbi zenében — kb. 1600 előtt — amikor a
polifón zenei szerkesztés (szólamokban való gondolkodás) uralkodott a funkciókban való gondolkodás felett,
gyakrabban fordult elő.
4. Az V fok úgy viszonylik az I-hez, mint az I a IV-hez (mindkét esetben kvintlépés le, illetve kvartlépés fel —
ún. autentikus lépés). E két hangzatkötés összetevéséből ered az összetett autentikus zárlat:
Ez a zárlat, mely felsorakoztatja mind a három funkciót, kielégítően határozza meg a hangnemet. Míg a C-
dúrbeli V-I felfogható G-dúrbeli I-IV-nek is; a C-dúrbeli I-IV F-dúrbeli V-I-nek is, addig a három hangzat (IV,
V, I) sorozata — meghatározván az I tonikai funkcióját — nem hagy kétséget a hangnem felől:
Az I, IV, V fokú hangzatokat kiváltságos — hangnemet meghatározó — szerepüknél fogva főhármasoknak

nevezzük.
1. ÍRÁSBAN ÉS ZONGORÁN MEGOLDANDÓ

FELADATOK
1. Összetett autentikus zárlat valamennyi dúr- és mollhangnemben, különböző fekvésben, tehát I3, I5 és I8
kezdéssel. (Mindig csak az első hangzat fekvését határozhatjuk meg, a következő hangzatoké a
szólamvezetésből adódik).
A következő példákat gyakoroljuk több dúr- és mollhangnemben különböző fekvésben, a funkciók és a

szolmizációs betűk feltüntetésével:
7
NB.
1. Mollban tüntessük fel az V-hoz tartozó módosítójelet.
2. Ha ugyanaz a fok ismétlődik, megváltoztathatjuk a hangzat fekvését, pl. :
3. Az utolsó előtti (V) hangzatban a basszus oktávát ugorhat, ha a hangterjedelem megengedi, pl.:
4. A basszus ne lépjen szeptimát, sem oktávnál nagyobb hangközt, mert ezek nehezen énekelhetők.
5. Ugyanezért ne lépjen egyirányban két kvartot vagy kvintet sem, mert összegük szeptimát, illetve oktávnál
nagyobb hangközt ad:
8
helyette:
HALLÁSGYAKORLATOK. 1. Énekeljük felbontva az összetett autentikus zárlatot, dúrban és mollban, tekintet

nélkül a szólamvezetésre. Pl. dúrbeli autentikus zárlat:
(a végén csak alaphangot énekelünk, hogy tökéletes egész zárlatot kapjunk.) Ne csak alulról felfelé törjük a
hangzatokat, hanem más sorrendben is; hat kombináció lehetséges : alap — terc — kvint ; alap — kvint — terc ;
terc — alap — kvint ; terc — kvint — alap ; kvint — alap — terc ; kvint — terc — alap. E törések
gyakorlásával eljuthatunk arra a fokra, hogy valamely megszólaló hangzatból egytől-egyig ki tudjuk hallani a
harmóniát alkotó hangokat, és hogy belső hallásunkkal egyszerre képzelhessünk el több egyidőben megszólaló,
tehát hangzattá összeálló hangot.
2. Kössük össze a zongorázást hallásgyakorlattal: a feladatok zongorázása közben énekeljük a basszust —

szolmizálva vagy fokszámmal — vagy énekeljük előbb felbontva az egyes hangzatokat, és csak azután üssük le
őket.
3. Játsszuk zongorán (vagy egyéb hangszeren) a basszust, és énekeljük hozzá felbontva a felső szólamokat,
különböző fekvésből kiindulva, a szólamvezetés betartásával. Pl. mollbeli autentikus zárlat tercfekvésben
kezdve:
9
4. Zongorázzunk három szólamot és énekeljük hozzá a kihagyott negyediket. Ha már fejlettebb a hallásunk,
végezzük a következő gyakorlatokat is:
5. Énekeljünk egy szólamot úgy, hogy a másik hármat belső hallással hozzáképzeljük. Játsszuk el utána
zongorán a példát, annak ellenőrzéséül, hogy elképzelésünk helyes volt-e.
6. Képzeljük el belső hallással egyszerre valamennyi szólamot. Ez kezdetben nehézséget jelent, de a

hallásfejlesztés magasabb céljához vezet: hogy az olvasott többszólamú zene megszólaljon belső hallásunkban
és hogy képesek legyünk hallott többszólamú zenét leírni. Ellenőrzés: mint az 5. gyakorlatnál.
2. KÖZÖSEN VÉGZENDŐ HALLÁSGYAKORLATOK

Énekeljünk példákat négyszólamban (mind kidolgozottakat, mind kidolgozatlanokat).
Határozzunk meg hallás szerint zongorán játszott hangzatokat. Legcélszerűbb, ha hallás után leírjuk a
hangsorozatok (példák) basszusát — szolmizációs betűkkel vagy kottázva — a hozzá csatlakozó számozással és
funkciójelekkel. Ez egyike a legfontosabb gyakorlatoknak.
3. TANÁCSOK A HALLÁSGYAKORLATOKHOZ
1. Fejlett hallás nélkül nincs jó muzsikus. Fontos tehát, hogy hallásunkat mindennapos gyakorlással, rendszeres
munkával képezzük. Sose elégedjünk meg a már elért eredménnyel, állítsuk magunk elé a legmagasabb
követelményeket: hallásunk finomságának nincs felső határa, mindig még tovább fokozható.
2. Az összhangzattan-tanulás folyamán az újabb hallásgyakorlatok mellett ismételjük állandóan a régieket.

Mindig azokat a gyakorlatokat ismételjük elsősorban, amelyek a legtöbb nehézséget okozzák.
3. Találjunk ki magunk is újabb és újabb hallásgyakorlatokat. Az énekelt gyakorlatokon túl fejlesszük úgy is
belső hallásunkat, hogy elképzelünk különböző hangzatokat, fekvő hang vagy hangzat felett dallamokat,
kétszólamú szolfézsgyakorlatokat. Képzeljünk el általunk játszott vagy jólismert zenedarabokat, stb.
4. A gyakorlatokat végezzük lassan és koncentráltan.
5. Végezzük a gyakorlatokat mind szolmizálva, mind hangnévvel — az arra alkalmasakat fokszámmal is —

különböző hangnemben.
6. A hangzatfelismerés gyakorlására társuljunk egy kollegánkkal és hetenként egy-kétszer végezzünk együttes

hallásgyakorlatot. Ez alkalommal kétszólamú szolfézsgyakorlatokat is énekelhetünk, ami a többszólamú belső
hallás fejlesztésének legjobb segédeszköze. Kellő koncentrálással egyedül is gyakorolhatjuk a
hangzatfelismerést, úgy, hogy igyekszünk a játszott hangzatok egyes hangjait kihallani és tudatosítani az egyes
akkordok hangzását. Pl. leütünk egy hangzatot, elénekeljük egyes hangjait, majd elképzeljük egyszerre a teljes
akkordot. Ezután ismét leütjük, ellenőrizvén, hogy helyesen szólalt-e meg belső hallásunkban. A
hangzatfelismerés ilyen gyakorlása azonban nem helyettesítheti, csak kiegészíti a mással való, együttes
gyakorlást.
7. Ahogy előrehaladunk az összhangzattanban és újabb és újabb hangzatokkal ismerkedünk meg, egyre inkább
leszünk képesek arra, hogy a hangversenyen, rádióban stb. hallott művek hangzatait követni tudjuk. (A
zárlatokat már most is figyelemmel kísérhetjük.) Használjuk fel a zenehallgatást is akkordfelismerésre.
Formatani tanulmányaink alapján kísérjük figyelemmel a hallott zene szerkezetét is: hol végződnek a
periódusok, milyen formákká állnak össze, bővülnek-e, stb. Általában használjunk fel minden alkalmat
hallásunk és zenei műveltségünk fejlesztésére. Több ilyen alkalom adódik, mintsem gondolnánk:
10
8. A könyv folyamán többé nem térünk ki ilyen részletességgel a hallásgyakorlatokra. Az ezután felsorolandó
gyakorlatokon kívül az eddigieket önállóan kell alkalmaznunk az új anyagra. Így a felbontott hangzaténeklés hat
változata, a zongorázás és tört éneklés kombinációja, a kidolgozatlan példák egyes szólamainak éneklése, a
példák hallás szerinti lejegyzése stb. minden egyes új leckénél alkalmazandó.
9. Ha nem végezzük lelkiismeretesen a hallásgyakorlatokat, sem összhangzattani, sem egyéb zenei

tanulmányaink nem lehetnek eredményesek.
11
4. fejezet - IV. HARMONIZÁLÁS
FŐHÁRMASOKKAL. FIGURÁCIÓ
1. A következő példák az eddigiek fordítottjai: adott szopránszólamhoz magunknak kell megkeresnünk a
megfelelő harmóniákat. Néha két megoldás is lehetséges: pl. C-dúrban a c-hang alá I vagy IV, a g-hang alá I
vagy V fokot írhatunk. Hogy melyiket választjuk, azt a szólamvezetés logikája és a funkciók sorrendje határozza
meg. Ennek érdekében tartsuk szem előtt a következőket:
1. T után S vagy D következhet, S után D vagy — ritkábban — T, de D után csak T (a D-S kötés igen ritka a
klasszikus zenében).
2. Súlyos ütemrészen lehetőleg váltsunk funkciót.
3. Ugrás a szopránban azt jelenti, hogy ugyanazon hangzat marad meg, csupán fekvését változtatja. (Ez csak az
itt következő harmonizálási feladatokra vonatkozik, később hangzatváltással is megharmonizálhatjuk az
ugrásokat.)
4. Ha a szopránban teljes taktuson át tartott hangot találunk, akár egy, akár két harmóniát írhatunk alája, de ha a
tartott hang a következő taktusba is átnyúlik, feltétlenül váltsunk harmóniát.
FELADATOK
1.
2.
3.
2. Eddigi összhangzattantudásunkat már felhasználhatjuk arra, hogy egyszerű, e célra alkalmas dallamokhoz —
pl. gyerekdalokhoz — kíséretet szerkesszünk. Eltérően az előbbi kötött harmonizálástól, az ilyen
kíséretszerkesztésben nem írunk a dallam minden egyes hangja alá külön hangzatot : több, közös harmóniába
illő dallamhang alá akár egyetlen akkord is kerülhet. Hogy milyen dallamfordulat alá milyen harmóniát írunk,
nem foglalható szabályba. Belső hallásunkra, zenei érzékünkre kell, hogy bízzuk magunkat. Énekeljük el
többször a választott dallamot és kíséreljük meg kihallani a hozzáillő harmóniákat. Pl.:
12
IV. HARMONIZÁLÁS
FŐHÁRMASOKKAL.
FIGURÁCIÓ
Megfigyelhetjük, hogy itt a dallamot nem mint szopránszólamot fogtuk fel (hiszen nem követi a legkisebb
mozgás elvét); az összhangzattani elvek alapján szerkesztett letétet a kíséretben találjuk. Dallam és kísérete
között harmóniai egyezés van, de szólamvezetésben nem függnek egymástól. Az énekelt dallam és a hangszeres
kíséret annyira eltérő hangszínű, hogy az egyébként tiltott párhuzamok megengedhetők közöttük. A harmóniától
idegen hangok is előfordulhatnak a dallamban, ezeket +-tel jelöltük. Idegen hangot csak akkor használhatunk,
ha azt szekundtávolságra egy a harmóniába tartozó hang követi. (Súlytalan idegen hang előfordulhat kivételesen
úgy is, hogy az akkordhang nem követi, hanem megelőzi.) Ez esetben az idegen hang mely a későbben
tárgyalandó figurációs hangok valamelyik csoportjába tartozik — nem bontja meg a dallam s a kísérő
harmóniák egymáshoz illeszkedését.
FELADAT. Keressünk egyszerű dúr dallamokat (pl. «Várkörjárás», «Hol lakik kend hugomasszony?
Keresztúrba!», «Cickom, cickom», «Ettem szőlőt, most érik», «A Vargáék ablakja», «Kónyár Verka ház eleje»
stb.), és készítsünk hozzájuk kíséretet az előbbi példa mintájára.
3. Hogy kíséretünket hangszerszerűbbé tegyük, mozgassuk meg, figuráljuk a hangzatokat:
Hangszeres stílusban nem érvényes többé teljes szigorral a legkisebb mozgás elve. A párhuzamos oktáv és kvint
tilalma azonban érvényben marad.
FELADAT. Saját szerkesztésű kíséreteinket élénkítsük hangzati figurációval.
4. Más jellegű figurációt is ismer a zene: ugrásnyira levő hangok közét skálaszerűen kitölthetjük, pl.:
helyett
helyett
Ezeket a közbeeső, a hangzatba szervesen nem tartozó hangokat átmenő, vagy átfutó hangoknak nevezzük.
Haladhatnak mind felfelé, mind lefelé.
Két ismétlődő hang közé, vagy tartott hang megtörésére váltóhangot írhatunk, pl.:
13
IV. HARMONIZÁLÁS
FŐHÁRMASOKKAL.
FIGURÁCIÓ
helyett vagy
A váltóhang lehet alsó vagy felső, diatonikus vagy módosított (kromatikus). A klasszikusok az alsó váltóhangot
többnyire félhangtávolságban használták. Ahol a hangnem erre nem ad lehetőséget, módosították a váltóhangot,
tehát vegyesen írtak diatonikus és módosított alsó váltóhangot. A felsőt inkább csak diatonikusan használták:
A váltóhang lehet előkészítetlen, azaz beugró is:
Míg a hangzati figurációban előforduló hangok akkordhangok, az átmenő- és a váltóhang a hangzattól idegen
díszítő hangok. A díszítő hangok dallamosabbá teszik a szólamokat. Ezért az ilyen hangokkal dolgozó figurációt
dallami figurációnak nevezzük. Pl.:
(á = átmenő-, v = váltóhang)
FELADAT. Az eddig írásban kidolgozott feladatokat élénkítsük dallami figurációval.
NB. Ezt a feladatot csak a fejlettebb osztályok végezzék. Mivel azonban az összhangzattan-tanulás az e
könyvben foglaltakon kívül művek rendszeres elemzését is feltételezi, jó, ha már ezen a kezdeti fokon
megismerkedünk a figurációval és ha elemzünk, meg is jelöljük az előforduló váltó-, átmenő- stb. hangokat.
A továbbiakban nem térünk ki a kíséretszerkesztésre, de célszerű, ha ezentúl is minden fejezet után alkalmas
dallamokhoz egyszerű, majd figurált kíséretet szerkesztünk az újonnan tanult hangzatok felhasználásával.
Figuráljuk a kidolgozott basszus-feladatokat is.
14
IV. HARMONIZÁLÁS
FŐHÁRMASOKKAL.
FIGURÁCIÓ
HALLÁSGYAKORLAT. Az autentikus zárlat felbontott éneklését díszítsük alsó, félhangtávolságú
váltóhangokkal.
Dúrban:
mollban:
Felső diatonikus váltóhangokkal is díszíthetjük a zárlatot.
Dúrban:
mollban:
Végezzük ezeket a gyakorlatokat mind a hat változatban. Ha jól begyakoroltuk őket, énekeljük beugró
váltóhangokkal:
E gyakorlat további változatait, melyeket ajánlatos állandóan napirenden tartani, Weiner Leó: Az
Összhangzattan Előkészítő Iskolája c. művében találhatjuk. Ott csak hangnévvel szerepelnek — énekeljük őket
úgy is, de szolmizálva is.
15
5. fejezet - V. MELLÉKHÁRMASOK
DÚRBAN
1. A hangsor bármelyik fokára építhetünk hármashangzatot:
E hármasok fűzésére az eddigi szabályok (a legkisebb mozgás elve, az oktáv- és a kvintpárhuzam kerülése)
érvényesek. Ha a basszus kvartot vagy kvintet lép, egy közös hangunk van:
Ha tercet lép, kettő a közös hangok száma:
Ha pedig szekundot lép, nincs közös hang, tehát, hogy a hibás párhuzamokat elkerülhessük, ellenmozgás
szükséges:
Basszus lép: Közös hangok száma:
3, 6 2
4, 5 1
2 0
2. Az autentikus zárlatban a IV fokú hármast a II fokú helyettesítheti:
, tehát a II a IV-kel azonos funkciót tölt be.
16
V. MELLÉKHÁRMASOK
DÚRBAN
Ugyanígy helyettesíthető az I fok a VI-kal: Funkcióját tekintve a VI itt T, de nem zár, mint az I,
hanem mintegy függőben hagyja a menetet. Az így átalakított zárlatot ezért álzárlatnak nevezzük. Állhat
azonban (ritkábban) VI a IV helyén is; ekkor funkciója S: . Így a VI, helyzetétől függően, kétféle
funkciót tölthet be: általában T, ritkán S.
A III fok ritkán fordul elő. Inkább az V fokot helyettesíti, ekkor D funkciójú:
, néha az I-et követi, ekkor T: .
A VII fokú hármas D funkciójú. Alapállásban csúnya hangzású, ezért így nem használjuk.
A következő táblázatban a kétféle funkciót betöltő hangzatoknak csak gyakoribb funkciója szerepel.
DÚRBAN DÚR moll szűk
T I VI —
S IV II —
D V III VII
Láthatjuk, hogy az azonos funkciójú hármasok terctávolságban helyezkednek el. A VII kivételével a
mellékhármasok terccel mélyebbek rokon főhármasuknál. Rokonságukat a két közös hang okozza, melyek közül
az egyik a főhármas alaphangja.
3. A három D-funkciójú hangzat közös hangja a t, a hangnem hetedik foka. Az I fok, mint a hangnem tonális
alapja, vonzóerőt gyakorol valamennyi hangra és hangzatra, különösen a hozzá legközelebb —
félhangtávolságnyira — levő VII fokra. A VII fok ezért a tonikára kíván lépni, maga után húzva a hangzatot,
melynek alkatrésze. Ebből ered a D funkciójú hangzatok feloldatlan, feszült jellege és az a szabályszerűség,
hogy a D-t T követi. Mivel a VII fok a tonikára vezeti a D-hangzatokat, vezetőhangnak nevezzük. S mivel egy
adott irányba törekszik, nem kettőzhetjük, hiszen a két egyirányba törekvő vezetőhang oktávpárhuzamot
eredményezne.
Természetes mollban a VII fok egészhang távolságnyira van a tonikától. Hogy a D→T vonzás érvényesüljön,
vezetőhanggá kell átalakítanunk, ezért félhanggal felfelé módosítjuk. Így keletkezik a harmónikus moll.
A későbbiekben találkozunk még más, egyirányba törekvő, nem kettőzhető hangokkal is. Ezeket a hangokat —
melyek közé a vezetőhang is tartozik — érzékeny hangoknak nevezzük, mert különleges kezelést kívánnak.
Láttuk, hogy a D→T kötést a vezetőhang egyirányú haladása határozza meg. A régi vokális polifónia
korszakában, mikor a dúron és mollon kívül egyéb modusokat is használtak, a VII-I távolság nem volt
mindenütt félhangnyi (így dórban, frígben, mixolídban, eolban), ezért a funkciós kötések sem uralták annyira a
zenei szerkesztést, mint a későbbi barokk vagy bécsi klasszikus zenében. A hármasok rendje nem volt kötött,
egy adott hármas után bármelyik másik következhetett. A többszólamú zene fejlődése során a tonika vonzereje
következtében a hetedik fok felcsúszott; régi művek mai kiadásaiban a következő jelzésre akadunk:
az intonáció tehát bizonytalan volt, g is állhat itt, gisz is, tehát valószínűleg már vezetőhanggal van dolgunk. A
vokális polifónia kora dór, mixolíd és eol (termé- szetes moll) műveiben a vezetőhang előbb csak a zárlatokban
bukkant fel, később mindenütt a tétel folyamán; ennek következtében ezek a modusok fokozatosan dúr- és
mollhangnemekké alakultak át. Bach és Händel idején már kizárólag a dúr-moll funkciós zene uralkodott. E két
hangnem használata jellemzi a barokk és bécsi klasszikus dallam- és harmóniavilágot. A XIX. század közepétől
kezdve azonban ismét jelentkezik a modális zene: előbb csak nyomokban, majd egyre erősbödő hajlamként (itt-
ott Chopinnél, gyakrabban Brahmsnál, Lisztnél). Ez a fejlődés — főként népzenei hatások következtében — a
modális zene újjászületéséhez vezetett (Musszorgszkij, Debussy, Bartók, Kodály stb.).
17
V. MELLÉKHÁRMASOK
DÚRBAN
FELADATOK
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
A fokszámozású példákat dolgozzuk ki írásban, egy-két hangnemben, zongorán pedig játsszuk minél több
különböző hangnemben. A bekarikázott sorszámú példákat emlékezetből is kell tudni zongorázni valamennyi
hangnemben. Ez vonatkozik a következő fejezetek karikával jelzett feladataira is. A számozott basszusokat elég
zongorán megoldani, — törekedjünk lassú, de folyékony, a tempóból ki nem eső játékra, énekeljük hozzá a
basszust szolmizálva vagy fokszámmal. A zongorázás és a felbontott hangzaténeklés összekapcsolása biztos
számozott basszus- és fokjátékhoz segít: az akkordok hangjait énekeljük ilyenkor hangnévvel, jegyezzük meg,
hogy melyek a közös hangok, és éneklés közben szemeljük ki előre a hangok helyét a zongorán.
18
V. MELLÉKHÁRMASOK
DÚRBAN
HALLÁSGYAKORLATOK. Az eddigi hallásgyakorlatokat a következőképpen alkalmazzuk a fokszámmal

jelzett példákra:
1. Énekeljük őket háromszólamúan törve, a szólamvezetés betartása nélkül, mind szolmizálva, mind
hangnévvel, különböző hangnemben. Pl.:
2. Játsszuk a basszust hangszeren, énekeljük felbontva a felső három szólamot a szólamvezetés betartásával,
szolmizálva is, hangnévvel is. Pl.:
Ha összhangzattani példát jegyzünk le hallás szerint, elsősorban a basszusszólam menetét kövessük. Figyeljük
meg továbbá az egyes hangzatok dúr vagy moll jellegét és funkcióját. A hangzatok táblázatának ismeretében az
adatok segítségével megállapíthatjuk, hogy az adott hármas hányadik fokú. Ha a hangzatot nem tudjuk
meghatározni, ugorjuk át, mert különben elveszítjük a diktálás fonalát s a következő diktáláskor egészítsük ki.
Amíg belső hallásunk nem eléggé fejlett, énekeljük lejegyzés közben törve a hallott hangzatot.
19
6. fejezet - VI. KIVÉTELES
SZÓLAMVEZETÉS DÚRBAN
1. Mivel a II a IV-et helyettesíti, és a IV-V kötés alkalmával a felső három szólam lefelé halad — a klasszikusok
gyakorlata szerint — a II-V hangzatfűzésben is általában lefelé vezetjük a szólamokat, lemondván a közös hang
megtartásáról:
20
VI. KIVÉTELES
helyett inkább:
21
VI. KIVÉTELES
Ilyenkor a basszust lehetőleg felfelé léptetjük.
Ha a dallam megköveteli, kivételesen felfelé is vezethetjük a szólamokat, pl. kvintfekvésű II esetén:
Itt a l-t-d’ dallam indokolja az eltérést a szokástól.
2. V-VI kötés esetén valamennyi szólamot lefelé kellene vezetnünk, mert nincs közös hang. Az V terce azonban,
mint vezetőhang, felfelé törekszik, Ha a szopránban helyezkedik el, fel is vezetjük. Ezáltal a VI fokban kivételes
terckettőzést nyerünk. Ha IV követi, az alsó közös hangot tartjuk meg:
22
VI. KIVÉTELES
Ha azonban a vezetőhang valamelyik középszólamban van, a többi szólammal együtt lefelé vezethetjük, mert
mint középszólam kevésbé hangzik ki és így a szólamvezetés logikája felett itt győzhet az alaphangkettőzés
követelménye.
EDDIGI FONTOSABB SZABÁLYOK
1. A közös hangot fekve tartjuk.
2. Ha nincs közös hang, ellenmozgást alkalmazunk.
3. II-V kötés esetén lefelé vezetjük a felső szólamokat, anélkül, hogy a közös hangot átkötnénk.
4. Ha az V-VI kötés alkalmával a vezetőhang a szopránban van, felfelé vezetjük — a többi szólamot
változatlanul le — és így terckettőzéses VI fokot kapunk.
FELADATOK. (Itt és a továbbiakban a fokszámmal közölt feladatok egyben felbontott hangzaténeklésre

alkalmas hallásgyakorlatok is.)
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
23
VI. KIVÉTELES
10.
11.
12.
24
7. fejezet - VII. HARMONIZÁLÁS FŐ-
ÉS MELLÉKHÁRMASOKKAL
DÚRBAN
Énekeljük el többször a harmonizálandó darabot, hozzáképzelve a hangzatokat. Az alább ismertetett
harmonizálási terv csak segítheti, de nem helyettesítheti a belső hallásunkkal elképzelt harmóniai rendet.
A IV. fejezetben foglaltakon kívül tartsuk szem előtt a következőket:
1. Az adott szoprán mindegyik hangja három különböző hangzatba tartozhat, mint alap, terc vagy kvint. Pl.: G-
dúrban az é hang alá VI, IV vagy II fokot képzelhetünk.
2. Hogy a három lehetőség közül melyiket választjuk, azt a funkciók rendje határozza meg. (Súlyos helyen
lehetőleg funkcióváltás!)
3. Minél különlegesebb a hangzat, annál ritkábban használjuk és a harmonizálás menetében lehetőleg annál
későbbi helyen. A sorrend — a gyakoritól a ritkább felé — : V, IV, II, VI, III. Ha tehát két S helyünk van, s a
szoprán menete mind a IV, mind a II használatát megengedi, írjuk inkább előbb a IV-et, később a II-at. Ez arra
az esetre is vonatkozik, ha a IV és a II közvetlenül egymás mellett áll, tehát ha a funkció az egész taktuson át
változatlan marad.
4. Az előbbi felsorolásból kihagytuk az I fokot. Ennek szerepe: kezdés és lezárás. (Ha a dallam megkívánja,
kivételesen más fokkal is kezdhetünk.) A második taktus elején is állhat I fok, de ha súlyos ütemrészen később
is használjuk (a záróhangzatot kivéve), két önálló részre tagolja a példát. Ha a dallam megkívánja,
használhatunk I fokot a megfelelő helyen, de azon rövid dallamok többségére, amelyek alkalmasak arra, hogy
alaphármasokkal harmonizáljuk meg őket, ez nem vonatkozik, tehát lehetőleg ne szakítsuk meg a harmonizálás
menetét súlyos helyen I fokú hangzattal.
5. A példa elején akár többször is váltakozhat a T-D-T-D-T; a végén hozzunk lehetőleg teljes SDT zárlatot.
A 3., 4., 5. pontban foglaltak csak általános irányelvek — ha a dallam megkívánja, eltérhetünk tőlük.
6. Célszerű a harmonizálás folyamatát részekre bontani. Először készítsünk «harmonizálási tervet», a zárlattól
visszafelé.
Vegyük példának a következő dallamot:
Legkönnyebb a zárlat megállapítása:
Ezután, a zárlathoz kapcsolódva, visszafelé bonyolítjuk a funkciók rendjét, bejegyezvén a lehetséges

hangzatokat; ezekből válogatjuk ki a legmegfelelőbb harmónia-sorrendet:
25
VII. HARMONIZÁLÁS FŐ- ÉS
MELLÉKHÁRMASOKKAL
DÚRBAN
Ha tervünk elkészült, megszerkesztjük a basszust:
Végül kitöltjük a középső szólamokat. Vigyázzunk, hogy az egyes szólamok ne keresztezzék egymást.
Találkozhatnak egyazon hangon, de pl. a tenor ne kerüljön az alt fölé vagy a basszus alá, stb.
FELADATOK
a) Töltsük ki az előbbi példa hiányzó szólamait.
b) Adott szoprán:
1.
2.
3.
26
8. fejezet - VIII. MELLÉKHÁRMASOK
MOLLBAN
1.
A III fokú hangzat mellett az 5 illetve 5
a
kvint felemelését jelzi. A VII alatti bekarikázott módosítójel a basszusra vonatkozik. Azért karikáztuk be, hogy
ne téveszthessük össze a terc módosításával, amely mellett nem áll szám. Számozott basszusoknál nem szokás
feltüntetni e bekarikázott módosítójelet, mert ott a módosítás magában a (kiírt) basszusban van.
mollban DÚR moll szűk BŐ
T VI I — —
S — IV II —
D — III5
V
A III5 mollban mindig D funkciójú. A mollbeli szűk. II fokú hármast — a vele azonos párhuzamos dúrbeli
VII fokúhoz hasonlóan — a klasszikusok alapállásban nem használták.
2. A mollbeli, módosítással képzett vezetőhang még érzékenyebb, mint a dúrbeli. Így természetellenesen hatna,
ha lefelé léptetnénk. Ezért a si-f bő másodlépést a klasszikusok lehetőleg kerülték, — következőleg a f-si lépést
se igen használták, sőt, más bő lépésekkel is ritkán találkozunk műveikben. Ezért mollban, a bő másodlepés
elkerülése végett az V -VI kötésekor a vezetőhangot mindig felfelé visszük, bármelyik szólamban
helyezkedne is el, vagyis szigorúbban, mint dúrban, ahol ez inkább csak a szopránban fekvő vezetőhangra
érvényes; a többi szólamot változatlanul lefelé vezetjük:
27
VIII. MELLÉKHÁRMASOK
MOLLBAN
VI-V kötés alkalmával előre meg kell kettőznünk a VI fokú hangzat tercét, ezért a VI-V -öt megelőző I-VI
hangzatfűzésben a két közös hang fekve marad, a nem közös hang pedig terckettőzés céljából kvartot ugrik
felfelé:
MOLLBELI SZABÁLYOK
1. V -VI kötés esetén a vezetőhangot fel, a többi szólamot lefelé visszük és így terckettőzéses VI fokot
nyerünk.
28
MOLLBAN
2. VI-V kötés esetén a VI fok tercét előre megkettőzzük (ha I előzi meg, a szabad szólam kvartot ugrik
felfelé).
FELADATOK. (c-, f-, stb.-mollban helyett értendő.)
1.
* oktávugrás a basszusban.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
29
MOLLBAN
Adott szoprán:
11.
12.
13.
30
9. fejezet - IX. A II6- ÉS A VII6-
HANGZAT
1. Fordítsuk meg az alapállású hangzatot, azaz legalsó hangját vigyük egy oktávval feljebb. Ekkor terce marad
alul:
A római szám azt mutatja, hogy hányadik fokra épült a hangzat, bármelyik hangja is volna a basszusban. A kis
arab szám relatív jelzés, valamely felső szólamnak a basszustól való távolságát méri, függetlenül attól, hogy
hányadik fokú a hangzat. Így a 6 itt azt jelzi, hogy az alaphang a basszus felett szeksztnyire van.
Az akkordok hangjait tehát kétféleképpen számíthatjuk: a hangzat alapjához (abszolút számozás) és basszusához
mérten (relatív számozás). Alapállású hangzat esetén a két számozás egybeesik: az alap egyben basszus is. A
szekszthangzatok basszusában viszont a terc áll, s az alap valamely felső szólamban van. Ezért itt a két
számozás különböző. Pl. a következő szekszthangzatot
így írhatjuk le: abszolút számozás szerint a basszusban és a tenorban a tercet találjuk, az altban a kvintet, a
szopránban az alapot; relatív számozás szerint (tehát a basszushoz viszonyítva) a tenorban a basszus oktáváját,
az altban a tercét, a szopránban a szeksztjét (az oktávánál nagyobb hangközöket rendszerint egy oktávot
leszámítva számozzuk, tehát a decimát tercnek, a duodecimát kvintnek stb.). A két számozást összevetve: a
tenor abszolút számozás szerint a hangzat terce, relatív szerint a basszus oktávája; az alt abszolút számozás
szerint a hangzat kvintje, relatív szerint a basszus terce; a szoprán abszolút számozás szerint a hangzat alapja,
relatív szerint a basszus szeksztje.
2. A IV fokú hármast gyakran helyettesíti legközelebbi rokona, a II6 :
31
IX. A II6- ÉS A VII6-HANGZAT
helyett:
32
Láthatjuk, hogy a II6 nem egyéb, mint a IV fokú hármas dallamosabb változata: a IV kvintjét annak felső
váltóhangja helyettesíti. Mivel tehát a II6 tulajdonképpen megváltozott IV fok, tercét (basszusát) kettőzzük —
mely a IV alapjával azonos — hogy S jellegét kidomboríthassuk. A terckettőzéstől csak akkor tekintünk el, ha a
szólamvezetés megköveteli (l. a XIII. fejezetben).
Ha a II6-et az V-tel kötjük, a felső három szólamot mindig lefelé vezetjük.
A mollbeli II6 — ha a hangzat oktávja vagy terce fekszik a szopránban — az alapállású II-től eltérően,
kifogástalan hangzású és használható. Ha azonban — szűk szerkesztésben — a terckettőzésű II6 kvintje kerül a
szopránba, a felső három szólam csúnya hangzású szűk hármast ad, ezért a klasszikusok ebben a fekvésben nem
alkalmazták:
33
Kivétel ha legalább két hangja közös hangként fekve marad az előző hangzatból:
Itt a szólamvezetés simasága (fekvő szólamok) ellensúlyozza a hangzás kifogásolható voltát.
A klasszikusok a dúrbeli terckettőzésű II6-et sem használták szűk szerkesztésű kvintfekvésben (bár a kvintje
tiszta), ezért kerüljük mi is, ha példákat dolgozunk ki. (Két fekvő szólam esetén dúrban is alkalmazhatjuk.)
3. A VII fokú hangzat is használatos szeksztállásban. A II6-hez hasonlóan általában tercét (basszusát) kettőzzük,
és nem használjuk szűk szerkesztésű kvintfekvésben (kivéve, ha — mint a II6-nél — az előző hangzat két
hangja közös hangként fekve marad):
Mollban jele: VII6 ( ’ )
FELADATOK
1. Dúr: moll:
2. Dúr:
34
moll:
3. Dúr:
NB. 1. A szekszthangzatokat tartalmazó példákra nem érvényes a basszus mozgása és a közös hangok száma
közti összefüggés. Lépésszerű basszussal nem jár okvetlenül ellenmozgás.
2. A szekszthangzatok felbontott háromszólamú éneklésekor gondoljunk arra, hogy törve tercből + kvartból
állnak. Itt fordított a helyzet, mint az alaphármasoknál: a dúrszekszt kezdődik kisterccel és a moll- naggyal.
Hangzatsorozatok felbontott éneklése előtt énekeljük végig egyazon adott alapra az összes dúr- és mollbeli
szekszthangzatot. Pl.:
Végezzük ezt a gyakorlatot a XI—XIII fejezetbeli példák éneklése előtt is.
3. Mikor hangzatsorozatot (példát) hallás szerint jegyzünk le, nehézséget jelent, hogy a basszus nem mindig
azonos a hangzat alapjával. Ezért igyekezzünk előbb a basszust leírni. Utána figyeljük meg a hangzatok jellegét
(dúr, moll, szűk vagy bő) és funkcióját (ha egy hangzatot kívánunk utána: D, ha kettőt: S, ha hármat: T — I után
ugyan nem kívánunk újabb hangzatot, de I6 vagy VI után teljes funkciós kört várunk). Ebből határozzuk meg —
a basszustól függetlenül — a fokot, és végül összevetve a basszussal, megállapíthatjuk, hogy melyek az
alapállású hangzatok és melyek a fordítások. Ez nemcsak a szeksztfordításra, hanem a később tanulandó egyéb
fordításokra is alkalmazható.
35
10. fejezet - X. AZ I6- ÉS A ZÁRLATI I
-HANGZAT
1. Az I6-hangzatnak egyaránt kettőzhetjük alapját vagy kvintjét. Hogy melyik kettőzést választjuk, azt a
szólamvezetés logikája (a legkisebb mozgás elve), és a szebb, változatosabb szoprán szerkesztésének
követelménye határozza meg.
Mivel a terc határozza meg valamely hangzat dúr vagy moll jellegét, érzékenyebb az alapnál és a kvintnél; ezért
egyelőre ne kettőzzük. Később találkozunk olyan kötésekkel is, ahol a helyes szólamvezetés terckettőzést
igényel.
2. A VII6 gyakran kerül az I és I6 közé, mint súlytalan ütemrészre eső, átmenő hangzat:
3. Előfordul, hogy az I6-et követő II6, ha a legkisebb mozgás elvét alkalmazzuk, kvintfekvésbe kerül. Hogy ezt
elkerüljük, megpróbáljuk a szólamvezetést az előző hangzatok valamelyikében megváltoztatni: az I6
kettőzésének kétféle lehetősége segítség ebben. Ha ez nem volna zökkenésmentesen keresztülvihető, akkor
lemondunk a legkisebb mozgásról, és a tenorban kvartugrást végzünk felfelé:
36
X. AZ I6- ÉS A ZÁRLATI I -
HANGZAT
helyette:
4. A következő — második — fordítás:
37
HANGZAT
A kvartszekszthangzatok a klasszikus zenében nem önállóak, hanem más akkordok figurációi. A következő
példában
az I nem önálló hangzat: úgy jött létre, hogy az V terce és kvintje késve lép be (súlyos ütemrész helyett
súlytalanon). E dallami figurációt késleltetésnek nevezzük. Itt tehát az I valójában nem I fokú hangzat, hanem
az V figurációja. Ezért:
a) átveszi az V fok D funkcióját. Mivel azonban az I az V késleltetése, az átvétel nem teljes, mert az I →V
kötés feszültség-feloldás jellegű. Ezért az ilyen I -et — a D-tól megkülönböztetőleg — dominánst előző
funkciójú hangzatnak fogjuk fel.
b) mint késleltetés, súlyos helyen áll.
c) kvintjét (basszusát) kettőzzük, mert az tulajdonképpen az V alapja.
Miután zárlatokban szerepel, zárlati (kadenciális) kvartszekszthangzatnak nevezzük.
FELADATOK. (I -V kötéskor — ha a szólam hangterjedelme megengedi — a basszus lehetőleg ugorjék

oktávát lefelé).
1. Dúr, moll:
(mollban V !)
2. Dúr, moll:
3. Dúr, moll:
38
HANGZAT
4. Dúr, moll:
5. Dúr:
39
11. fejezet - XI. A TÖBBI
SZEKSZTHANGZAT
1. A IV6 és az V6-nek — az I6-hez hasonlóan — általában alapját vagy kvintjét kettőzzük.
2. A ritkán használt III6 nem önálló hangzat, hanem olyan változata az V-nek, mint amilyen a II6 a IV-nek. A
II6-hez hasonlóan általában tercét kettőzzük, kidomborítva D funkcióját. Ugyanez vonatkozik a még ritkább
VI6-re, mely az I változata (a terckettőzés T jellegét hangsúlyozza). A III6-et a VI-tal úgy kötjük, mint az V-öt a
VI-tal.
A SZEKSZTHANGZATOK HANGJAINAK KETTŐZÉSE (ÁLTALÁBAN)
1. A főhármasok 6-fordításában általában az alapot vagy a kvintet kettőzzük (ahogy a szólamvezetés

egyszerűbb). Tehát: a basszusban szereplő hang hiányzik a felső szólamokból.
2. A mellékhármasok 6-fordításában általában a tercet (basszust) kettőzzük. A felső három szólamban tehát a
teljes hangzat szerepel.
FELADATOK
1. Dúr, moll:
2. Dúr, moll:
3. Dúr, moll:
4. Dúr, moll:
5. Dúr, moll:
6. Dúr:
7. Dúr:
8. moll:
9.
40
XI. A TÖBBI SZEKSZTHANGZAT
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
41
XI. A TÖBBI SZEKSZTHANGZAT
19.
42
12. fejezet - XII. AZ ÁTMENŐ ÉS AZ
ORGONAPONTOS -HANGZAT
Nemcsak késleltetés, de más figuráció is eredményezhet -hangzatot:
Az átmenő kvartszekszt:
a) súlytalan helyen áll (súlyoson igen ritkán),
b) skálaszerű basszusmenetet igényel.
Az orgonapontos (vagy váltó) kvartszekszt:
a) többnyire súlytalan helyen áll,
b) nyugvó, orgonapontszerű basszusra épül. Ezért kevert funkciójú (példánkban a IV : az orgonapont T-

jellegét egyesíti a IV fok S-jellegével).
A zárlati -hez hasonlóan e -hangzatoknak is kvintjét (basszusát) kettőzzük.
FELADATOK
1. Dúr, moll:
2. Dúr, moll:
43
XII. AZ ÁTMENŐ ÉS AZ
ORGONAPONTOS -HANGZAT
3. Dúr:
NB. A hangzatsorozatok éneklése előtt gyakoroljuk a különböző -hangzatok éneklését egyazon alapra.
44
13. fejezet - XIII. KIVÉTELES
KETTŐZÉSEK A
SZEKSZTHANGZATOKBAN
Ha a szólamvezetés úgy kívánja (pl., hogy a hibás párhuzamokat elkerülhessük, vagy a közös hangokat fekve
tarthassuk, stb.), kivételesen a I6 és a IV6 tercét, valamint a II6 és VII6 kvintjét is kettőzhetjük. A kivételes
kettőzés nem vonatkozik az V6 tercére, mely vezetőhang, és így a III6 kvintjére sem — utóbbinak kivételesen
az alapját kettőzhetjük.
FELADATOK (*kivételes kettőzést jelez, oktávugrást a basszusban.)
1. Dúr, moll:
A VII6 e példában kvintfekvésű. Mégis használhatjuk, mert kvintkettőzésű, tehát a felső három szólamban nem
szerepel a teljes szűk hármas. Csak akkor csúnya a szűk hármas, ha alapja, kisterce és szűk kvintje közvetlenül
egymás fölé kerül.
2. Dúr:
3. Dúr:
A következő példában — F-dúr kivételével — túl kell, hogy lépjünk a szólamok hangterjedelmén:
4. Dúr:
A következő példában nem jelezzük a kivételes kettőzést. Találjuk meg önállóan a helyes megoldást:
5. Dúr:
6.
7.
45
14. fejezet - XIV. HARMONIZÁLÁS 6-
ÉS -HANGZATOKKAL
1. Kerüljük az unalmas basszust:
Legszebb, ha skálamenetek és azokkal ellentétes irányú ugrások egyenlítik ki a basszus vonalát:
helyett -et írjunk, hogy a bő kvartugrást elkerüljük.
2. Ha a dallamban ugrások vannak, szekszthangzatokat alkalmazhatunk, különösen oktávtávolságban kettőzött

főhármas-szekszteket.
3. Gyakori: a II6, VII6 és I6.
Valamivel kevésbé gyakori: V6, IV6.
Ritka: III6, VI6.
A II fokú alaphármas helyett inkább II6-et használunk, mert ez a klasszikus művekben sokkal gyakoribb.
FELADATOK
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
46
XIV. HARMONIZÁLÁS 6- ÉS -
HANGZATOKKAL
8.
47
15. fejezet - XV. A
DOMINÁNSNÉGYESHANGZAT
ALAPÁLLÁSBAN
1. Felépítése: alap, terc,
kvint, szeptim.
A számozásban a hármashangzattól eltérő jellegzetességet, a szeptimát jelöljük. A szeptima a klasszikus zenei

nyelvben az alaphoz képest disszonáns. Mint disszonanciát
a) lehetőleg elő kell készíteni,
b) fel kell oldani.
ad a) Előkészítés: ha az előző hangzatban szerepel, átkötjük. Ha nem lehet előkészíteni, lépésszerűen vezetjük
be, akár alulról, akár felülről. Az V7 szeptimáját kivételesen be is lehet ugratni, de ekkor az alapot kell az előző
hangzatból átkötni.
ad b) Feloldás: a szeptimát lépésszerűen lefelé vezetjük. A szeptima tehát adott irányba törekvő, vagyis
érzékeny hang és így nem kettőzhető.
A teljes négyeshangzatnak négyszólamú letétben egy hangja sem kettőzhető. Ha az V7-et feloldjuk, a
vezetőhang felfelé, a szeptima és a kvint lefelé lép. Hiányos (kvintnélküli, alaphármazású) I, ritkábban pedig
terckettőzésű VI követi:
48
XV. A
ALAPÁLLÁSBAN
2. Ha az V7-et kvintfekvésű I előzi meg, felfelé vezetjük a felső három szólamot, feláldozván a legkisebb
mozgás elvét:
49
XV. A
ALAPÁLLÁSBAN
helyette:
A rossznak jelzett példát azért vetjük el, mert a felső három szólam szűk hármast ad. Ez nem jelenti azt, hogy
szűk szerkesztésben rossz minden szeptimfekvésű V7: csak akkor csúnya, ha — mint itt — a három felső
szólam közül egyiket sem kötöttük át az előző hangzatból. E kötés azért is kifogásolható, mert kvintpárhuzam
jön létre — bár a tilalom teljes szigorral csak a tiszta kvintpárhuzamokra vonatkozik. Tiszta kvintről szűkre
(mint fent), vagy bőre lépni indokolt esetben nem tilos. Szűk vagy bő kvintről viszont ne lépjünk tiszta kvintre:
ez a kötés a klasszikus zenében igen ritka. A szűk kvint - szűk kvint kötést szabadon használhatjuk. A
kvintpárhuzam itt azért nem tilos, mert a szűk, illetve bő kvint nem elsőrendű felhang, tehát nem egyenrangúan
tökéletes konszonancia a tiszta kvinttel és így e menet nem veszélyezteti a szólamok önállóságát.
3. A szeptima gyakran lép be átmenő hangként: ez az átmenő szeptima. Jelölése:
50
XV. A
ALAPÁLLÁSBAN
4. IV, II, II6 és alapkettőzésű IV6 után, tehát a kvintkettőzésű IV6 kivételével általában S-hangzat után az V7
hiányos, azaz nincs kvintje és az alapját kettőzzük:
A hiányos V7 feloldása teljes: vezetőhang fel, szeptima le, alap átkötve.
Ha hiányos V7-et VI-ra oldunk, a szólamvezetés nehézkes. Ez a kötés a klasszikus művekben ritka, tehát ne
alkalmazzuk összhangzattani gyakorlatainkban. VI elé igyekezzünk teljes V7-et írni.
5. A hiányos V7 és feloldása, a teljes I fokú hármas közé súlyos helyen kivételesen IV ékelődhet. Ekkor a
szeptima oldása késleltetett:
Ez a IV ugyanolyan késleltetése az I-nek, mint a zárlati, dominánst előző I az V-nek. Ezért tonikát
előzőnek nevezzük.
A KVARTSZEKSZTHANGZATOK
1. A zárlati I (dominánst előző) súlyos helyen az V fok előtt áll.
2. A tonikát előző IV súlyos helyen az I fok előtt áll.
3. Az átmenő súlytalan helyen áll és skálaszerű basszust igényel.
4. Az orgonapontos fekvő basszusra épül.
Valamennyinek kvintjét (basszusát) kettőzzük.
A V7-HANGZAT
51
XV. A
ALAPÁLLÁSBAN
1. Előkészítés: a szeptimát átkötjük. Ha nem lehet, beléptetjük. Kivételesen beugorhat a szeptima, ekkor az
alapot kötjük át.
2. A teljes V7 feloldása hiányos: vezetőhang fel
szeptima le
kvint le.
3. A hiányos V7 feloldása teljes: vezetőhang fel
szeptima le
alap átkötve.
4. S után az V7 általában hiányos.
5. I -V7 kötés esetén, amennyiben az I kvintfekvésű, felfelé vezetjük a felső három szólamot.
FELADATOK. (Gyakoroljuk valamennyit mind dúrban, mind mollban.)
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
NB. Ha ezeket a példákat énekeljük, törjük az V7-et négyszólamúan, feloldását pedig kétszólamúan, hogy a
szeptima oldását érzékeltessük:
52
XV. A
ALAPÁLLÁSBAN
Ha az V7-et VI követi, utóbbinak felbontása háromszólamú: l, d m illetve f l d’.
53
16. fejezet - XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
1. Dúrban:
(a számozás azt a két hangot jelzi, mely a disszonanciát adja.)
Mollban:
(Nemcsak a disszonanciát, hanem a módosított hangot is számozzuk.)
Oldások:
V →I
V2→I6
V →I vagy V →I6 (az I6 terckettőzésű).
Pl.:
Az előkészítés és feloldás elve ugyanaz, mint az alapállású V7-nél. Ha I-et V2-dal kötünk, a szeptimhang a
basszusban beugorhat.
A klasszikus művekben a fordítások legtöbbször teljesek. Összhangzattani gyakorlatokban ezért ne

alkalmazzunk fordítást hiányos alakban.
A FELOLDÁS ALKALMÁVAL:
54
XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
alap: átkötve
kvint: lépésszerűen le vagy fel, de hogy a dallam változatos legyen, el is ugorhat.*
* pl.:
2. Alapállású V7 és fordítása, vagy két fordítás közvetlenül egymáshoz is kapcsolódhat. Ekkor felcseréljük a
szólamokat. Pl.:
FELADATOK
(Dúrban, mollban — !)
1.
2.
3.
55
XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12. Csak dúr:
13. Csak dúr:
* terckettőzés.
14.
15.
16.
56
XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
17.
18.
19.
20.
21.
SZOLMIZÁCIÓS TÁBLA A HALLÁSGYAKORLATOKHOZ
D mollban
Ú
R
B
A
N
57
XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
→
I
→
I
58
XVI. AZ V7-HANGZAT
FORDÍTÁSAI
→
I
6
V
2
→
I
6
NB. Mielőtt hangzatsorozatokat énekelnénk, énekeljük végig e táblázatot egyazon adott alapra. Járjunk el a
következő fejezetek táblázataival is hasonlóképpen. A fordítások éneklését megkönnyíti, ha gyakorlás közben
arra gondolunk, hogy a -ben felül, a -ban középen és a 2-ban alul helyezkedik el a szekundhangköz. Ha
példát jegyzünk le hallás szerint, különösen a basszus menetére figyeljünk, mert az dönti el, hogy melyik
fordításról van szó. A basszusa mint vezetőhang felfelé, a 2-é, mint szeptima lefelé kívánkozik. A -é mint
kvint, semleges. A feloldásból is visszakövetkeztethetünk a fordításra.
59
17. fejezet - XVII. HARMONIZÁLÁS
V7-HANGZATTAL ÉS
FORDÍTÁSAIVAL
1. Előgyakorlatként dolgozzuk ki az itt következő számozatlan basszusokat. A zárlattól kiindulva visszafelé
számozzuk meg őket, a funkciós rend betartásával. Alkalmazzunk minél több V7-fordítást!
1.
2.
3.
2. A következő feladatok elején alkalmazzunk a váltakozó T-D-T-D-T funkciórendben minél több

dominánsnégyes-fordítást. S-t lehetőleg később iktassuk be. Befejezésül írjunk V7 (V87)→I kötést.
A példák végén a teljes V7→I kötésben a vezetőhangot, amennyiben középszólamban helyezkedik el, lefelé is
ugrathatjuk. Ez esetben a teljes V7 feloldása is teljes:
Ezt a kivételes, szólamhelyettesítéssel magyarázható menetet (az altban levő vezetőhang oldását a szopránban
halljuk) az indokolja, hogy az így nyert I fokú hármas teltebb, kiegyenlítettebb hangzású a hiányosnál és ezáltal
kielégítőbb befejezést ad. Itt tehát feláldoztuk a szólamvezetés logikáját — a vezetőhang szabályos oldását — a
jó hangzás kedvéért. Ha a vezetőhang a szopránban van, jobban hallható és így hangsúlyozottabb a tonikára való
törekvése. Ezért ebben a fekvésben nem alkalmazhatjuk a kivételes leugrást, azért sem, mert ez esetben a
szólamhelyettesítés sem oldható meg.
FELADATOK
1.
2.
3.
60
XVII. HARMONIZÁLÁS V7-
HANGZATTAL ÉS
FORDÍTÁSAIVAL
4.
5.
6.
61
18. fejezet - XVIII. A II7 ÉS
FORDÍTÁSAI
1. A II7 leggyakoribb alakja a -fordítás, ami nem más, mint IV fokú hármas hozzáadott szekszttel:
(Rameau magyarázata.)
2. I fok után a II7 dúrban hiányos; mollban azonban teljes alakjában használjuk, mert kvintje szűk, tehát
jellemző hangköz. Az előállott kvintpárhuzam nem hibás, mert tiszta kvintről szűkre jutunk. A mollbeli II7-re és
fordításaira, valamint a következő fejezetekben tárgyalt dúr- és mollbeli VII7-re és fordításaira nem áll a szűk
hármasokra vonatkozó megkötés: akkor is használhatjuk, ha alapja, kisterce és szűk kvintje közvetlenül egymás
fölött helyezkedik el.
A II7 szeptimájának előkészítése szigorúbb, mint az V7-é: kötelező az előző hangzatból átkötni. Kivétel: ha
átmenő, akkor felülről lefelé lépésszerűen vezetjük be.
Az V7→I zárlathoz hasonlóan a II7 V-re oldódik. Az ilyen, autentikus lépéssel való oldást kadenciálisnak
nevezzük. A II7 és V közé gyakran kerül I — ilyenkor a feloldás elodázott. A teljes II7 teljes V-re oldódik,
mert mindhárom felső szólamát lefelé vezetjük — az V7 oldásától eltérően itt nincs felfelé irányuló vezetőhang,
ami a feloldást hiányossá tenné. Ha azonban a terc a szopránban van, felfelé is léphet; ilyenkor a feloldás
hiányos.
V7 vagy ennek fordítása is követheti a II7-et vagy fordítását. Ekkor a II7 szeptimájának oldásával egyidőben
előkészítjük az V7 szeptimáját. Teljes II7-et hiányos, hiányosat teljes V7 követ:
62
XVIII. A II7 ÉS FORDÍTÁSAI
Ugyanezek a szabályok érvényesek a II7 fordításaira is, azzal az eltéréssel, hogy a fordításokat mindig teljes
alakban használjuk. Oldások:
→V, V2 vagy V
→V, V7 vagy V
II2→V6 vagy
3. II -et kivételesen I vagy I6 is követhet (plagális fordulat). Ilyenkor a szeptimát nem oldhatjuk, hanem
átkötjük, az alapot fel, a kvintet lefelé léptetjük.
FELADATOK. Dúrban, mollban egyaránt:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
63
SZOLMIZÁCIÓS TÁBLA
DÚRBAN mollban
II7→V
II7→V
→V
→V
64
→V
→V
II2→V6
65
19. fejezet - XIX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT ALAPÁLLÁSBAN,
DÚRBAN
1.
DÚRBAN NAGY7-mel kis7-mel
DÚR I7, IV7 V7
moll — II7, III7, VI7
szűk — VII7
2. Az I7, III7 és VI7 előkészítési és oldási szabályai azonosak a II7-ével. I7→IV III7→VI VI7→II
A IV7 kadenciálisan VII-re oldódik, de mivel ez utóbbi alapállásban nemigen fordul elő, helyette: IV7→V
(vagy I V — elodázott feloldás.)
Szeptimfekvésű IV7→V esetén, hogy az oldáskor adódó kvintpárhuzamot elkerüljük, a tenorszólamot kvinttel
leugratjuk és így kivételesen kvintkettőzésű V fokot nyerünk:
66
XIX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
ALAPÁLLÁSBAN, DÚRBAN
helyette:
A VII7 kadenciálisan III-ra oldódik, de a basszusban lévő vezetőhang szívesebben lép szekundot fel: VII7→I
67
XIX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
Ekkor a VII7 az V változatának tekinthető (s helyett l).
A VII7 előkészítése nem olyan szigorú: szeptimáját lépésszerűen is bevezethetjük.
Szeptimfekvésű VII7 feloldásakor azért, hogy a kvintpárhuzamot elkerüljük, a tercet felfelé léptetjük, és így
terckettőzésű I-et kapunk:
helyette:
FELADATOK
1.
NB. Szekvenciában a VII alapállásban, vezetőhang-kettőzéssel is előfordulhat. A szólamok hangterjedelmét itt

kénytelenek vagyunk túllépni. Ha e szekvenciát zongorázzuk, énekeljük hozzá a basszust a következő
szöveggel: «három vonz hatot, kettő vonz ötöt, egy vonz négyet» stb.… Ezáltal elkerülhetjük, hogy a szekvencia
automatikus ujjgyakorlattá váljék. Így tudni fogjuk, miközben zongorázunk, hogy hányadik foknál tartunk. A
kadenciális vonzásoknak ez a tudatosítása egyben hallásunkat is fejleszti. Alkalmazzuk ezt a módszert a
következő fejezetek valamennyi hasonló szekvenciájára is.
68
XIX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
2.
3. (a
(6) itt átmenőhang)
4.
I7→IV
III7→VI
VI7→II
69
XIX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
IV7→V
VII7→III
VII7→I
NB. A szeptimakkordok felismerését megkönnyíti, hogy a feloldásból visszakövetkeztethetünk arra, hogy

hányadik fokú a négyeshangzat.
3. Az V7→VI, IV7→V és VII7→I mintájára kivételesen a többi négyeshangzatot is oldhatjuk álzárlatszerűen a

szomszédos, eggyel magasabb fokú hármasra. Kivétel: a VI7→VII oldás, mely nem fordul elő. (VI7→VII6
azonban lehetséges.)
FELADAT
5.
* kivételesen teljes V7.
70
20. fejezet - XX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT ALAPÁLLÁSBAN,
MOLLBAN
1.
mollban NAGY7-mel kis7-mel szűk7-mel
DÚR VI7 —
moll IV7 —
I7
szűk — II7
BŐ — —
2. Az oldási szabályok ugyanazok, mint dúrban, kivéve:
a) Az I7 szeptimája, mint szeptima lefelé, mint módosítással nyert vezetőhang felfelé törekszik. Ezért az I7
-et nem használjuk.
b)
→VI kötésben a vezetőhangot felfelé visszük és így terckettőzésű VI-ot nyerünk. A többi szólamot változatlanul
lefelé vezetjük.
71
XX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
ALAPÁLLÁSBAN, MOLLBAN
c) Mivel a basszusa módosítással képzett vezetőhang és mint ilyen érzékenyebb a dúrbeli
vezetőhangnál, a legtöbbször I-re oldódik, III5 -ra igen ritkán. Szeptimájának előkészítése
egyébként még kevésbé szigorú, mint a dúrbeli VII7-é: indokolt esetben be is ugorhat, mert a szűk szeptim-
hangköz a nagy szekszttel enharmonikus és így akkor sem nehéz intonálni, ha beugrik.
FELADATOK
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
72
XX. VALAMENNYI
NÉGYESHANGZAT
ALAPÁLLÁSBAN, MOLLBAN
III
→VI
VI7→II
IV7→V
73
21. fejezet - XXI.
NÉGYESHANGZATOK
EGYMÁSKÖZTI KADENCIÁLIS
KÖTÉSE
Miközben az egyik melléknégyeshangzatot oldjuk (szeptima le), előkészítjük a következőt. Ha az első teljes, a
második hiányos, a következő ismét teljes stb., — a II7→V7 kötés mintájára. Azokat a
melléknégyeshangzatokat, amelyeknek szűk vagy bő a kvintjük, lehetőleg teljes alakban használjuk.
Mollban az V →VI7, illetve a →VI7 hangzatfűzésben a VI7 hiányos, terckettőzésű.
A MELLÉKNÉGYESHANGZATOK FELOLDÁSA:
Minden szólam le (a terc, ha a szopránban van, fel is mehet; ha újabb négyeshangzat következik, átkötjük).
Kivételes oldások:
1. IV7→V szeptimfekvésben: a tenort kvinttel leugratjuk (kvintkettőzésű V).
2. VII7→I szeptimfekvésben: a tercet felvezetjük (terckettőzésű I).
3. Mollbeli III →VI(VI7): a vezetőhangot felvisszük (terckettőzésű VI ill. VI7).
FELADATOK
1. Dúr:
2. moll:
3. Dúr:
4. moll:
5.
74
XXI. NÉGYESHANGZATOK
EGYMÁSKÖZTI KADENCIÁLIS
KÖTÉSE
6.
7.
8.
75
22. fejezet - XXII. A
MELLÉKNÉGYESHANGZATOK
FORDÍTÁSAI
1. Az V7 és a II7 fordításain kívül leginkább a VII7 és fordítását használjuk; mindkettő I6-re oldódik —
ilyenkor az I6 általában terckettőzésű. A többi melléknégyeshangzat fordításai ritkábbak. Kadenciális oldásaik
hasonlóak a II7 fordításainak oldásához. illetve -hangzatok váltakozása szekvenciát eredményez.
A IV →V kötésben, ami Bachnak kedvelt fordulata, lefelé irányuló d-s kvartugrást kell végeznünk:
FELADATOK
1. Dúr:
2. Dúr:
3. Dúr:
4. Dúr:
5. moll:
76
XXII. A
FORDÍTÁSAI
6. Dúr:
7. Dúr:
8. moll:
9. moll:
10.
11.
12.
13.
14.
15.
77
XXII. A
FORDÍTÁSAI
16.
17.
NB. Szolmizációs táblát nem közlünk, azt mindenki egyedül is elkészítheti az eddigiek alapján, a II7
fordításainak mintájára. Ezen a fokon azonban már helyesebb táblák segítsége nélkül végezni a
hallásgyakorlatokat. Énekeljük végig egyazon alapra valamennyi négyeshangzat valamennyi fordítását,
feloldással.
2. Az előbbi fejezetekben láttuk, hogy a melléknégyeshangzatok és fordításaik kadenciális oldásán kívül más
oldások is lehetségesek. Ilyen volt a II →I, IV7→V stb. Ha műveket elemzünk, találkozunk további nem-
kadenciális kötésekkel és ezzel kapcsolatban a szeptima oldásának elodázásával is. E kötések négy csoportra
oszthatók:
1. Kötések funkcióbeli ismétléssel (a funkció megmarad) pl. IV2→II7 stb.
2. Kötések közbeiktatott hangzattal, pl. stb.
3. Kötések funkcióbeli helyettesítéssel (álzárlat), tehát a várt funkciót kapjuk, de nem a várt hangzatot. Ilyenek
az eddig tárgyalt V7→VI, IV7→V, stb., de más kötések is lehetségesek, pl.:
4. Kötések megváltozott funkcióval : nem a várt funkciót kapjuk, hanem T után D-t, vagy D után S-t, vagy S
után T-t, (plagális fordulatok). A feloldás rendszerint elodázott. Ilyen volt az eddig ismertetett II →I, de más
kötések is előfordulnak, pl. stb.
FELADATOK
18. Dúr:
19. Dúr:
78
XXII. A
FORDÍTÁSAI
20. Dúr:
79
23. fejezet - XXIII. HARMONIZÁLÁS
NÉGYESHANGZATOKKAL
1. A melléknégyeshangzatok és fordításaik közül a II
fordul elő leggyakrabban — különösen zárlatban használatos. Használhatjuk továbbá a II2, II (utóbbi
mollban gyakoribb), VII7, VII , VII hangzatokat is. Kevésbé gyakran, de előfordulnak a következő
akkordok is: II7, I7, I2, I (utóbbi három csak dúrban), VI2, VI7 (e kettő inkább mollban), IV7, IV (ezek
inkább dúrban). Az itt fel nem sorolt négyeshangzatok és fordítások ritkábbak. Különösen ritkák a mollbeli
fordításai.
2. Az eddigi gyakorlatokban az adott dallam minden hangja alá háromféle hangzatot helyezhettünk, aszerint,
hogy az illető hangot alapnak, tercnek vagy kvintnek tekintettük. A négyeshangzatok használata még egy
lehetőséget enged meg: a következő
vagy
dallamfordulat esetén, tehát amikor egy hosszabb értékű hangot lefelé irányuló szekundlépés követ, a hosszú
hang második fele szeptimának tekinthető, és így e helyre szeptimfekvésű négyeshangzatot vagy
négyeshangzat-fordítást írhatunk.
80
XXIII. HARMONIZÁLÁS
NÉGYESHANGZATOKKAL
Lefelé haladó skálaszerű dallam súlytalan hangját átmenő szeptimának tekinthetjük.
E két harmonizálási megoldás természetesen nem kötelező minden lefelé oldódó tartott hang, illetve lefelé
irányuló skála esetére. Elsősorban a funkciók rendje határozza meg azt, hogy a lehetőségek közül végül is
melyik hangzatot választjuk.
3. Alkalmazzunk a harmonizálásban tág szerkesztést is. A szűk és a tág szerkesztés egyazon példán belül is
váltakozhat.
Hogy a tág szerkesztés ne legyen szokatlan, oldjunk meg így előtanulmányként néhány régebbi feladatot. E
szerkesztésben a szoprán-tenor közti távolság nagyobb egy oktávnál. A szomszédos szólamok (szoprán-alt,
illetve alt-tenor) ne távolodjanak el egy oktávnál messzebbre egymástól, mert ez felborítaná az énekkari hangzás
egységét (e megkötés nem vonatkozik a hangszerkíséretes énekkari művekre). Az alsó két szólam távolságára
nem kell tekintettel lennünk, mert a basszusszólam felhangjainak tömörebb volta akkor is biztosítja a telt
hangzást, ha a távolság nagyobb egy oktávnál. Ha szűk szerkesztésből tágba megyünk át, vagy viszont, nem
tarthatjuk be mindig a legkisebb mozgás elvét. Ha ilyen átmenetnél a funkció változik, a felső három szólam
közül kettő ugorhat, csak egy szólamnak kell feküdnie vagy szekundot lépnie, azért, hogy a hangzatkötés sima
legyen. Ha a funkció nem változik, mind a három szólam ugorhat. Ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel, csak
akkor ugrassunk egyidőben több szólamot, ha szükséges. A szerkesztésváltás adta lehetőségekkel éljünk úgy,
hogy fokszámozású példák megoldásánál a szoprán szép és változatos, a középszólamok természetesen mozgók
legyenek. Lehetőségünk nyílik arra is, hogy az adott dallamokban előforduló ugrások harmonizálását
szerkesztésváltással oldjuk meg. Ha az adott dallamban nagyobb lefelé irányuló ugrás van, megoldását tág
szerkesztésben kezdjük s az ugrásnál szűkre térünk át; ha az ugrás felfelé irányul, szűkben kezdjük és tágban
folytatjuk. Ha az adott szoprán megköveteli, kivételesen eltérhetünk a legkisebb mozgás elvétől nemcsak
szerkesztésváltáskor, hanem bárhol a tágszerkesztésű letét során.
Tág szerkesztésben használhatunk kvintfekvésű II6-,VII6- és szeptimfekvésű V7-et, mert ezek csak szűk
szerkesztésben hangzanak csúnyán.
FELADATOK. Számozatlan basszusok:
1.
2.
3.
4.
Kitöltés: adott szoprán és számozott basszus:
5.
81
NÉGYESHANGZATOKKAL
6.
Kitöltés: adott szoprán és számozatlan basszus:
7.
8.
9.
*Ha V-öt V2 követ, a basszus kivételesem ugorhat szeptimát.
Harmonizálás: adott szoprán:
10.
82
NÉGYESHANGZATOKKAL
11.
12.
13.
14.
15.
16.
NB. Korátharmonizálásnál előbb a koronák előtti zárlatokat határozzuk meg, majd soronként a zárlattól
visszafelé haladva készítsük el a harmonizálási tervet.
83
24. fejezet - XXIV. A KÉSLELTETÉS
1. Lefelé lépő szólamot késleltetéssel figurálhatunk:
késleltetéssel:
84
XXIV. A KÉSLELTETÉS
vagy
stb.
A késleltetést feloldásához képest súlyos helyen használjuk. Mint disszonancia előkészítést és feloldást kíván.
Mint érzékeny hang nem kettőzhető.
Előkészítés: átkötjük az előző hangzatból.
Feloldás: eredeti irányának megfelelően lefelé lép. Ha a késleltetés egyben vezetőhang, felfelé is oldhatjuk.
A késleltetett hang — tehát az a hang, amelyre a késleltetés oldódik — csak akkor szólhat a késleltetéssel
együtt, ha a basszusban hangzik, legalább egy oktávval a késleltetés alatt:
85
inkább leugratjuk a vezetőhangot:
86
2. Az egyszerű késleltetések jelzése:
Alapállású hármas alapja késik (felülről lefelé): 98
alapja késik (lentről felfelé): 78
terce késik:
vagy
43
kvintje késik: 65
Szekszthangzat alapja késik (felülről lefelé): 76
alapja késik (lentről felfelé): 56
87
terce késik:
kvintje késik:
Kvartszekszthangzat alapja késik:
terce késik:
kvintje késik:
Négyeshangzat alapja késik:
terce késik:
kvintje késik:
Kvintszekszthangzat alapja késik:
kvintje késik:
Terckvarthangzat alapja késik:
88
terce késik:
Szekundhangzat
alapja késik:
terce késik: vagy
kvintje késik: vagy
A késleltetés feloldásával egyidőben beléphet átmenő szeptima is:
3. Gyakran nehéz eligazodni a sokféle számozás között. Előbb mindig a számpár második felét nézzük, mert ez
jelzi azt, hogy milyen hangzattal állunk szemben, és csak azután a késleltetést mutató első számjegyet.
Ha a basszus késik, a számpár második tagjának helyére vonást írunk, jelezvén, hogy a felső szólamok fekve
maradnak. Jelölések: Szekszthangzat basszusa (terce) késik:
Négyeshangzat basszusa (alapja) késik:
Kvintszekszthangzat basszusa (terce) késik:
Terckvarthangzat basszusa (kvintje) késik:
Pl.:
4. Bach és a nála régebbi szerzők műveiben a késleltetés feloldását gyakran követi alsó váltóhang:
89
A késleltetést tartalmazó szólam itt mintegy körülírja a feloldást, ingához hasonlóan, mely a nyugvóponton
áthaladva kilendül az ellenkező oldalra, majd visszatér a nyugvópontra.
A késleltetéssel rokon, de ellenkező előjelű figuráció az előlegezés: a soron következő hangzatból a megelőző
súlytalan ütemrészen előre megszólaló hang, pl.:
FELADATOK
1. Dúr, moll:
2. Dúr, moll:
3. Dúr, moll:
4. Dúr, moll:
5. Dúr:
= oktávugrás a basszusban.
6. Dúr:
7. Dúr:
90
8. moll:
* kvintkettőzés. ** kettős késleltetés.
(e példát dúrban is gyakoroljuk.)
9. Dúr, moll:
10. Dúr, moll:
11. moll:
A következő két példát transzponáljuk több hangnembe:
12.
13. (Késleltetés a basszusban is.)
NB. A késleltetett hármasokat felbontva háromszólamúan énekeljük, a 98-késleltetés kivételével, melyet

feloldásával együtt négyszólamúan törünk (a késleltetett négyeshangzatokat természetesen négyszólamúan).
91
25. fejezet - XXV. MÓDOSÍTOTT
HANGZATOK
1. A módosított (alterált) hang a módosítás irányában kíván továbbhaladni, ezért általában arra is vezetjük. Pl.
ha a g-t gisz-re módosítjuk, úgy á-ra visszük, ha gesz-re, úgy f-re. Ez a szabály azonban csak megközelítőleg
érvényes, indokolt esetben — erre a továbbiakban kitérünk — a módosítás vissza is vonható (pl. fisz-f). Mivel
egyirányú, a módosított hang érzékeny, mintegy származtatott vezetőhang, tehát nem kettőzhető. A harmónikus
moll emelt hetedik foka sem egyéb ilyen módosítással nyert vezetőhangnál. Ilyenek még a dallami figurációban
előforduló módosított alsó váltóhangok: a klasszikusok funkciós gondolkodására jellemző, hogy az alsó
váltóhangot általában vezetőhangszerűen kiélezték (l. a IV. fejezetet).
A módosítandó hangot általában csak abban az esetben kettőzhetjük, ha az egyik szólamban történő
módosítással egyidejűleg a másik szólam ellenkező irányba szekundot lép, pl.:
Ez alól a szabály alól azonban számos kivétel akad a művekben. A XXVIII. fejezet mellékdomináns-
szekvenciáiban sem tarthatjuk be mindenütt e megkötést.
Közvetlenül egymás után következő azonos alapú dúr- és moll-, illetve moll- és dúrhangzatban a módosítandó
és a módosított terc maradjon ugyanabban a szólamban, különben úgynevezett «rossz keresztállás»-t kapunk:
2. Kerüljük a módosítás által létrehozható, de a hangzás egyértelműségét zavaró hangközöket, így a bő

szeptimet, amely a tiszta oktávval enharmonikus, valamint fordítását, a szűk szekundot és a tiszta kvarttal,
illetve kvinttel enharmonikus bő tercet, illetve szűk szeksztet. A klasszikusok kerülték a nagy-szekunddal
enharmonikus szűk tercet is; fordítását, a bő szeksztet azonban gyakran használták.
3. A módosítások:
a) színesítik a hangzást — a «kromatika» elnevezés a görög khroma = szín szóból ered.
b) kisszekundos (vezetőhangos) áthidalás révén szorosabbá teszik a hangzatok kapcsolódását — halmozásuk

azonban megnehezíti a szólamok énekelhetőségét: a tiszta énekes stílus takarékoskodik a kromatikával, mert
több egymást követő kisszekund bizonytalanná teszi az intonálást.
c) származtatott (másodlagos) vezetőhangjellegükkel lehetővé teszik a más hangnemekbe való kitérést és

modulációt.
4. A klasszikusok alteráció-használatát az utánuk következő zenei korszak erősen kiterjesztette. A XIX. század
folyamán a harmonizálás érdekességének, színesítésének és a modulációk sokféleségének fokozására a
romantikus zeneszerzők egyre több módosítással előállított vezetőhangot használtak. Így Wagner Tristanjában a
legtöbb hangzat vezetőhangot tartalmaz. Vezetőhang azonban D-funkciót jelent, az ilyen zene tehát végnélkül
kígyózó, feszültséggel telített. A D-funkció ilyen elszaporodása egyúttal hatásának kopását is jelenti, hiszen a D-
nek csak a T-re vonatkoztatva van értelme — de azáltal, hogy szinte minden hangzatban találunk vezetőhangot,
92
XXV. MÓDOSÍTOTT
HANGZATOK
a T-funkciójú hangzatok száma erősen csökken, illetve az előző hangzathoz képest T-funkciójú hangzat maga is
D-funkciójúvá válik az őt követőhöz viszonyítva. Ez az átalakulás a századforduló után a funkciós és egyben
hangnemi rend felbomlásához vezetett. Ebből a felbomlásból csak a népzenei alapon történő újjáalakulás vezette
vissza a zenét egy szilárdabb tonális rendhez.
NB. A következő fejezetek alterációs példáiban a mindig felfelé, a lefelé való módosítást, a helyreállítást
jelez, tekintet nélkül a hangnemre. A feladatok megoldásánál igazodjék a jelölés az adott hangnemhez.
93
26. fejezet - XXVI. MOLLBELI
HANGZATOK DÚRBAN
Hogy a hangzás változatosabb legyen, dúrban írott művekben gyakran használnak az azonos alapú mollból
kölcsönzött hangzatokat, melyek dúrban mint módosítottak szerepelnek.
Ezek:
1. a mollbeli IV és 6-fordítása (dúrban : IV ).
2. a mollbeli II6 és II7 — utóbbi leginkább alakban használatos (dúrban de előfordul - és 2-

fordításban is.
3. a mollbeli VII7 (dúrban VII7 valamint - és -fordítása.
4. A mollbeli VI (dúrban ). Ez utóbbi ritkább.
A mollbeli IV és II fokú hangzatokat (négyeshangzatokat, fordításokat beleértve) mollszubdominánsoknak

nevezzük.
A moll is kölcsönözhet hangzatokat az azonos alapú dúrból. Ilyen maga a felemelt tercű V is, továbbá az I
mint befejező hangzat moll művek végén, stb. Dúrból kölcsönzött II és IV (f helyett fi-vel) — ha a fi si-re lép —
dallamos mollban fordul elő. Ha azonban a fi m-re lép, dóros fordulattal van dolgunk, ami a klasszikus funkciós
stílustól idegen.
FELADATOK (Dúr)
1.
2.
3.
4.
94
XXVI. MOLLBELI HANGZATOK
DÚRBAN
5. Adott szoprán:
95
27. fejezet - XXVII. DALLAMOS MOLL
Mivel dallamos mollban nincs bő másod, a mollban szokásos, ezt elkerülő kivételes szólamvezetéseket nem
szükséges alkalmaznunk. Az alterálatlan VII fokú hármast alapállásban is használhatjuk. Nemcsak a si-t, de a fi-
t sem kettőzhetjük, mert módosított hang, de ha si és fi helyett s, illetve f áll, ez utóbbiak kettőzhetők. A s f-ra, a
f m-re, a fi si-re és a si l-ra törekszik.
Hármasok
dallamos
mollban
Lefelé haladó I II III IV V VI VII

szólamvezetés
moll szűk DÚR moll moll DÚR DÚR
Felfelé haladó I III5

szólamvezetés
II5 IV V
moll moll BŐ DÚR DÚR szűk szűk
Négyeshangzatok
dallamos mollban
Lefelé haladó I7 II7 I IV7 V7 VI7 V

szólamvezetés I I
I I
7 7
moll kis7-mel szűk kis7-mel DÚR NAGY7- mmoll kis7-mel DÚR NAGY7- DÚR kis7-mel
mel o mel
l
l
k
i
s
7
-
m
e
l
Felfelé haladó — — * *
szólamvezetés *
96
XXVII. DALLAMOS MOLL
— — BŐ NAGY7-mel DDÚR kis7-mel szűk kis 7-mel szűk szűk7-

Ú mel
R
k
i
s
7
-
m
e
l
*A alapállásban csak hiányosan írható — a teljes, ha V -re oldanánk, vezetőhangkettőzést vagy
kvintpárhuzamot eredményezne. -fordításban gyakrabban fordul: elő (jele: ).
**A szeptimája, mivel lefelé oldódik, nem lehet fi.
FELADATOK
1.
2.
3.
*alapkettőzés
4.
5.
(szűk szerkesztésből tágba)
6.
97
7.
8.
9.
10.
= oktávugrás a basszusban
11.
12.
13.
Adott szoprán:
14.
15.
16.
17.
98
18.
19.
99
28. fejezet - XXVIII. A
VÁLTÓDOMINÁNS,
MELLÉKDOMINÁNSOK AZ V.
MINTÁJÁRA
1. Hogy az S-D kötést szorosabbá tegyük, a f-t fi-vé, (mollban a r-t ri-vé) módosíthatjuk. Ezáltal pl. a dúrbeli II
fokú hangzat dúrjellegűvé válik, funkciója pedig kétértelművé lesz: S hangzat, de ugyanakkor az V fokhoz
képest D és emiatt az V fok egy pillanatra T jelleget ölt. Ezt a származtatott vezetőhanggal kiélezett II fokú
hangzatot, mely a domináns dominánsa, váltódominánsnak nevezzük.
2. A váltódomináns leginkább -alakban használatos (fi→s lépés a basszusban). Mollban kvintjét is

módosítanunk kell, hogy dúrhármassá váljék. Alakjai:
DÚRBAN mollban
II →V
→V
→V
→V
→V
→V
→V →V
→V
→V
100
XXVIII. A VÁLTÓDOMINÁNS,
MINTÁJÁRA
→V6
→
A váltódominánst I is követheti.
3. A váltódominánst követő V fok pillanatnyi T jellege kivisz az eredeti hangnemből, melynek tonikája az I fok
volt. Ha utána ismét visszatérünk az eredeti tonalitásba, hangnemi kitérésről (jelen esetben kitérés a domináns
hangnem felé) ha azonban az új hangnemben maradunk, zárlattal erősítvén azt, modulációról beszélünk.
A funkciók és a tonalitás kétértelműségét tüntessük fel a jelölésben is, pl.:
4. A váltódomináns -et kivételesen V2 is követheti. Az ekkor előálló fi-f basszusmenet látszólag ellentmond a
módosítás egyirányúsága törvényének (fi→s). Ezt az eltérést a logikus szólamvezetéstől az indokolja, hogy a
kötés kihagyásos (elíziós) jelenség, amely a
menetből származik úgy, hogy az V kimarad. Hasonló kihagyásos jelenségekkel más módosított hangzatoknál is
találkozunk.
101
MINTÁJÁRA
FELADATOK. NB. Kerüljük a basszusban a
bő
kvartot. Helyette
szűk
kvintet ugorjunk.
1. Dúr:
moll:
102
MINTÁJÁRA
2. Dúr:
moll:
3. Dúr:
moll:
4. Dúr:
Adott szoprán:
5.
6.
SZOLMIZÁCIÓ
103
MINTÁJÁRA
DÚRBAN mollban
5. Ki lehet térni nemcsak az V fok, hanem — a t kivételével — a hangnem bármelyik fokának irányába is, olyan
módosított hangzatok révén, amelyek az V, de még inkább az V7 és fordításainak alakját (dúrhármas
kisszeptimával) öltik. A fok, amely felé kitérünk, másodlagos tonikává, melléktonikává, az őt megelőző
módosított hangzat másodlagos dominánssá, mellékdominánssá válik. Mivel dúrban a VII nem lehet
melléktonika, a IV nem válhat mellékdominánssá.
FELADATOK. Mellékdomináns-szekvenciák (Bárdos nyomán):
7. Dúr:
8. Dúr:
9. Dúr; alapkettőzésű szekszthangzatokkal:
10. Dallamos moll; alapkettőzésű szekszthangzatokkal:
104
MINTÁJÁRA
11. Dúr; hiányos négyeshangzatokkal:
12. Dúr; hiányos négyeshangzatokkal:
13. Dúr; az első négyeshangzat teljes, a második hiányos,

stb.:
14. Dúr:
15. Dúr; alapkettőzésű szekszthangzatokkal:
105
29. fejezet - XXIX.
MELLÉKDOMINÁNSOK A VII.
MINTÁJÁRA
1. A f fi-vé való módosítását a IV fokú hangzatban is alkalmazhatjuk. Ezáltal a IV szűk hangzattá válik; ezért
csak szeksztfordításban használhatjuk.
A (emelt IV fokú négyeshangzat) azonban, mely felépítéséhen a dúrbeli VII7-et követi, főként
alapállásban használatos. Gyakoribb a mollbeli mintájára előállított emelt IV fokú szűk

négyeshangzat:
dúrban:
mollban:
NB. Ilyen kötés esetén, ha a szeptima a szopránban van, ne felejtsük el a tenorban a kvintet leugratni!
106
XXIX. MELLÉKDOMINÁNSOK A
VII. MINTÁJÁRA
2. A -et I is követheti, annak ellenére, hogy így ma-m lépés keletkezik. Logikusabb
volna ilyenkor helyett a vele enharmonikus -et használni, ahol a ma-m lépést az
ésszerűbb ri-m váltja fel:
helyett:
A klasszikusok azonban e kötésben nem ragaszkodtak a pontos zenei helyesíráshoz.
FELADATOK
1. Dúr:
moll:
2.
107
VII. MINTÁJÁRA
*elő nem készített késleltetés (beugró váltóhang).
Adott szoprán:
3.
4.
5.
SZOLMIZÁCIÓ
DÚRBAN mollban
108
VII. MINTÁJÁRA
3. A VII6, de különösen a mollbeli szűk valamint - és -fordítása mintájára bármely fokú

hangzatból képezhetünk módosításokkal szűk négyeshangzatot a l-n épült hangzat kivételével, mert a t nem
lehet tonika. Ezek is mellékdominánsok, melyek a VII7→I mintájára az egy fokkal magasabb hármasra
oldódnak, mint melléktonikára. Alaphangjukból vezetőhang lesz, ezért felfelé módosítjuk. Csak a m alapút nem
emeljük, mert az félhangtávolságnyira van a f-tól, amely felé törekszik.
FELADATOK
6. Dallamos moll:
*a természetes mollbeli VII lehet melléktonika.
7. Dúr:
*szeptima a szopránban.
8. Dúr:
*szeptima a szopránban;
**a módosított hang (terc) kettőzése itt nem hiba, mert e módosítás nem vezetőhangszerű.
9. Dúr:
109
30. fejezet - XXX. A NÁPOLYI
SZEKSZTHANGZAT
Nápolyi hangzatnak nevezzük a tonika feletti diatonikus félhangra épült dúrhármast. A mollbeli II fokú
hangzatból állítjuk elő úgy, hogy alapját lefelé módosítjuk. Az 1700 körüli nápolyi operaszerzők kedvelt
hangzata volt. Mind ők, mind a barokk és bécsi klasszikusok leginkább szeksztfordításban használták, pl.:
A nápolyi szekszt előfordul dúr darabokban is, mint mollbeli átvétel, ekkor kvintje is lefelé módosul (
).
NB. Dúr kvintfekvésű I fokú hármas után nem hozhatunk nápolyi szekszthangzatot, mert így elkerülhetetlen
lenne a tiszta kvintpárhuzam vagy a bő másodlépés.
FELADATOK
1. moll:
Dúr:
2. moll:
3. moll:
4. moll:
110
XXX. A NÁPOLYI
SZEKSZTHANGZAT
5. Dallamos moll; hiányos négyeshangzatokkal:
*a módosított hang itt kivételesen kettőzhető, mert nem vezetőhangszerű (elugrik).
6. Dallamos moll:
Adott szoprán:
7.
8.
SZOLMIZÁCIÓ
mollban DÚRBAN
111
31. fejezet - XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
1. A váltódomináns és az emelt IV fokú szűk négyeshangzat alulról (dúrban fi→s, mollban ri→m), a
mollszubdominánsok és a nápolyi hangzat felülről (mollban f→m, dúrban lå→s) közelítik meg félhangközzel a
domináns hangot.
Ha a mollbeli IV alapját felfelé módosítjuk — anélkül azonban, hogy tercét is alterálnánk — oly hangzatot
kapunk, mely alulról és felülről egyaránt félhanggal közelíti meg a dominánst, mintegy kétoldali
vezetőhangszerűen (ri→m és f→m lépés egyidejűleg). Az előállított ri-f hangköz azonban szűk terc, ezért a
klasszikusok csak fordításban, f-ri’ bő szeksztalakban használták.
2. A IV6-en kívül és -ban is alkalmazhatunk bő szekszt-hangközt. A három rokon hangzatban közös a f-l-
ri’ hangokból álló váz. A bő kvintszeksztben e hangok mellett d’-t, a bő terckvarcban pedig t-t találunk:
Mindhárom bő szeksztes hangzat basszusa a domináns fölötti diatonikus félhang.
3. A bő szekszthangzatnak csak a kvintjét kettőzhetjük, mert a másik két hangja érzékeny. Ha V fok követi, ne
írjuk a bő szekszthangot (ri’-t) szűk szerkesztésben tenorba, tágban altba, mert kvintpárhuzam áll elő a ri’-t
tartalmazó szólam és a szoprán között.
Ha a bő kvintszeksztet V követi, az előálló kvintpárhuzamot nem kerülhetjük el. A bécsi klasszikusoknál ritkán
bár, de előfordul — elsősorban Mozartnál, ezért az összhangzattan Mozart-kvintnek nevezi.
A bő szeksztes hangzatokat I is követheti. Ilyenkor nem áll elő párhuzam.
4. Dúr darabokban is vannak mollból kölcsönzött bő szeksztes hangzatok. Ezeknek basszusa — a bő -hangzat
szeptimája is — lefelé módosul:
5. A bő kvintszekszthangzat enharmonikus a — tonikának képzelt — nápolyi hangzat domináns

négyeshangzatával. Ez az összefüggés érdekes enharmonikus kitérésre ad alkalmat a nápolyi hangnem
irányában. (»Nápolyi hangnem« az adott tonika feletti diatonikus félhangra épült dúrhangnem, pl. C-dúrhoz
vagy c-mollhoz képest Desz-dúr).
FELADATOK
112
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
1. moll:
Dúr:
2. moll:
Dúr:
3. moll:
Dúr:
113
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
4. moll:
Dúr:
5. moll:
6. moll:
7. moll:
8. Dúr:
9. moll:
114
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
Adott szoprán:
10.
11.
12.
SZOLMIZÁCIÓ
mollban DÚRBAN
115
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
6. Az eddig ismertetett leggyakoribb alterációkon kívül más módosított hangzatok is előfordulnak a klasszikus
zenében. Így a bő kvintes dúr I fok (I5 →IV), stb.
A módosított hangzatok használata némileg elmossa az azonos alapú moll és dúr közti különbséget, hiszen
dúrban mollból, mollban viszont dúrból kölcsönzött hangzatok vannak. A váltódomináns, az emelt IV fokú szűk
négyeshangzat, a nápolyi szekszt, a bő szeksztes hangzatok egyazon hangzásúak mind dúrban, mind mollban.
Ezt a jelenséget izofóniának nevezzük (Bárdos). A leghasználatosabb izofón hangzat az V fokú: dúrban és
harmonikus mollban egyaránt dúrjellegű.
FELADATOK
13. Dúr:
*A klasszikusok dúrban kerülték a li-t — a vezetőhangnak nincs vezetőhangja — helyette ta-t írtak, a ta-t lépés
ellenére. Ezt a helyesírást alkalmazzuk példánk megoldásánál (ekkor a II5 látszólag VII6 ).
**A IV itt kvintkettőzésű.
14. Dúr:
15. Dúr:
116
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
16. Dúr:
Adott szoprán:
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
117
XXXI. BŐ SZEKSZTES
HANGZATOK
26.
Gyakoroljuk különösen sokat a különböző módosított S-hangzatok (váltódomináns, emelt IV fokú szűk szeptim,
nápolyi szekszt, bő szeksztes hangzatok) tört éneklését egyazon adott alapra, feloldással. Az éneklést
közvetlenül a módosított hangzattal kezdjük. Kezdetben könnyítésül I fokot énekelhetünk eléje.
SZABÁLYOK
1. Módosított hangot nem kettőzünk és lehetőleg a módosítás irányában vezetjük tovább.
2. Módosítandó hangot általában csak akkor kettőzhetünk, ha a kettőzésben résztvevő két szólamot lépésszerű
ellenmozgásban vezethetjük tovább.
3. A váltódomináns és az emelt IV fokú szűk négyeshangzat a DOMINÁNS ALATTI,
a bő szeksztes hangzatok a DOMINÁNS FELETTI,
a nápolyi hangzat a TONIKA FELETTI
diatonikus félhangra épülnek.
118
32. fejezet - XXXII. TÖBBSZÖRÖS ÉS
KIVÉTELES KEZELÉSŰ
KÉSLELTETÉSEK
1. Ha egyidőben több szólam késik, többszörös késleltetésről beszélünk. Így a zárlati I az V kétszeres
késleltetése. A bécsi klasszikusok gyenge (súlytalan ütemrészen végződő) zárlatokban gyakran háromszoros
késleltetést is alkalmaztak:
2. A klasszikusok műveiben vannak elő nem készített késleltetések is. Ezek hangsúlyos váltóhangoknak is
tekinthetők. A IV-I -V hangzatfűzésben például az I terce (a basszus szeksztje) nincs előkészítve.
3. Előfordul, hogy a késleltetés oldásával egyidőben a basszus elmozdul.
Pl.:
119
XXXII. TÖBBSZÖRÖS ÉS
KÉSLELTETÉSEK
helyett
tehát itt kihagyásos (elíziós) jelenséggel van dolgunk. Bonyolultabb a kivételes oldás, ha nemcsak a basszus
mozdul el, hanem egyben a fok is megváltozik, pl.:
120
KÉSLELTETÉSEK
helyett:
Ha a négyeshangzatot újabb terccel toldjuk meg, ötöshangzatot, nónakkordot kapunk:
121
KÉSLELTETÉSEK
Négyszólamú tételben egyik hangja kimarad. Ez rendszerint a kvint. A klasszikusok az ötöshangzatok közül
elsősorban a domináns-nónakkordot használták (ezt se nagyon gyakran). A következő példából látjuk, hogy a
nónakkord tulajdonképen kivételes oldású 98-as késleltetésű hiányos négyeshangzat:
helyett:
122
KÉSLELTETÉSEK
4. A késleltetés és feloldása közé egy másik hangzathang is ékelődhet, pl.:
vagy díszítő- — legtöbbször váltó- — hang, pl.:
FELADATOK
1. Dúr, moll:
2. Dúr, moll:
3. Dúr, moll:
4. Dúr, dallamos moll:
5. Dúr, moll:
123
KÉSLELTETÉSEK
6. Dúr, moll:
7. Dúr, moll:
8. Dúr:
9. Dallamos moll:
10. Dúr:
11. Dúr:
12. Dúr:
13. Dúr:
14. moll:
15. moll:
16. Dúr:
124
KÉSLELTETÉSEK
17. moll:
18. moll:
19. moll:
20. Dúr:
21.
22.
23.
24.
25.
125
KÉSLELTETÉSEK
26.
27.
28.
29
30.
31.
32. Tempo di minuetto
126
KÉSLELTETÉSEK
á = átmenőhang, a felső szólamok maradnak.
127
33. fejezet - XXXIII. HARMONIZÁLÁS
KÉSLELTETÉSEKKEL ÉS
MÓDOSÍTOTT HANGZATOKKAL
1. ELŐGYAKORLAT
1. Dúr:
2. Dallamos moll:
E gyakorlatok kidolgozásában alkalmazzunk minél több késleltetést és módosított hangzatot.
2. SZÁMOZATLAN BASSZUSOK
3.
4.
5.
3. KITÖLTÉS
6.
128
XXXIII. HARMONIZÁLÁS
MÓDOSÍTOTT
HANGZATOKKAL
7.
8. (á = átmenő hang)
129
MÓDOSÍTOTT
HANGZATOKKAL
9. (v = váltóhang, e = előlegzés)
4. HARMONIZÁLÁS. Korálok
10.
11.
12.
13.
130
MÓDOSÍTOTT
HANGZATOKKAL
14.
15.
16.
17.
NB. Mivel a módosított hangzatok legtöbbször kétértelmű funkciójúak, nem vonatkozik rájuk az a szabály, hogy
súlyos helyre funkcióváltozásnak kell esnie. Így a hangzat és módosítása közé akár taktusvonal is kerülhet.
131
34. fejezet - XXXIV. DÍSZÍTŐ HANGOK
— ÖSSZEFOGLALÁS
1. Késleltetés: súlyos helyen fordul elő. Feloldása kötelező. Lehet
a) előkészített,
b) elő nem készített (szabadon belépő vagy beugró).
2. Előlegezés: súlytalan helyen áll.
3. Váltóhang: lehet alsó vagy felső, diatonikus vagy kromatikus (módosított), súlyos vagy súlytalan, előkészített
vagy szabadon beugró, kivételesen elugró is. A súlyos beugró váltóhang azonos az elő nem készített (beugró)
késleltetéssel.
4. Átmenő (átfutó) hang: lehet diatonikus vagy kromatikus. Legtöbbször súlytalan. Ha több átfutó hang követi
egymást, egyesek súlyos helyre is kerülhetnek.
5. Nyugvó (tartott) hang: főként a basszusban áll. Ezt nevezzük orgonapontnak. Leggyakrabban T vagy D-
funkciójú. Rendszerint részese a hangzatnak, amellyel indul, de további hangzása folyamán tőle idegen
hangzatok is megjelenhetnek felette:
BEETHOVEN összhangzattani jegyzeteiből
(Kesztler: Összhangzattan 279. o.)
Az orgonapont használata kevert funkciójú képződményekhez vezet (pl. T orgonapont felett S- vagy D-
hangzat): Beethoven néhány művében más, orgonaponttól független kevert funkciójú képződményt, összetett
hangzatokat is használt, pl. egyszerre megszólaló I és V fokú hangzatot:
BEETHOVEN: Les Adieux szonáta
132
XXXIV. DÍSZÍTŐ HANGOK —
ÖSSZEFOGLALÁS
A KLASSZIKUS ÖSSZHANGZATTAN FŐBB SZABÁLYAI
I. A HANGZATÉPÍTÉS SZABÁLYAI
1. A hangzatok egyes hangjai között általában nem lehet egy oktávnál nagyobb űr, kivéve a tenor és a basszus
közti távolságot.
2. Érzékeny hangot nem kettőzünk. Érzékeny hangok: a vezetőhang, a módosított hangok, a szeptima és a
késleltetés.
3. Alapállású hangzatnak alapját kettőzzük. Szeksztfordítású főhármasoknak elsősorban alapját vagy kvintjét,
szeksztfordítású mellékhármasoknak elsősorban tercét, kvartszekszthangzatoknak kvintjét kettőzzük.
4. A fordításokat nem alkalmazzuk hiányosan.
5. Nem használunk alapállású szűk hármast — szeksztfordításban sem, ha a felső három szólamban alapja,
kisterce és szűk kvintje közvetlenül egymás felett áll.
II. A SZÓLAMVEZETÉS SZABÁLYAI
1. Nem írunk tiszta prím-, oktáv- és kvintpárhuzamot. (A szűk, illetve bő kvintpárhuzam megengedett, tisztáról
is léphetünk szűkre, de szűkről vagy bőről tisztára nem),
2. Kerüljük a bő lépéseket, a szeptimugrást és az oktávnál nagyobb ugrásokat.
3. Az érzékeny hangok adott irányba törekszenek: a szeptima lefelé, a késleltetés általában lefelé, a vezetőhang
felfelé, a módosított hang a módosítás irányába.
4. A disszonanciákat lehetőleg előkészítjük.
5. A szólamok általában a lehető legkisebb mozgást végzik.
6. Szép szoprán kedvéért eltekinthetünk a legkisebb mozgás elvétől.
7. A basszus mozgása lehetőleg kiegyenlített; nem ugrik két egyirányú kvartot vagy kvintet.
III. A HANGZATOK EGYMÁSUTÁNJÁNAK RENDJE
1. A funkciók természetes sorrendje: T-S-D-T (autentikus irány).
2. Súlyos helyen általában funkciót váltunk.
A hangzás és a szólamvezetés, tehát a függőleges és a vízszintes szerkesztés között állandó küzdelem folyik.
Minél gyorsabb a zenedarab tempója, az egyensúly annál inkább tolódik el a szólamvezetés javára. Fülünk
ilyenkor nem különíti el annyira az egyes hangzatokat, inkább a szólamok mozgását követi. Ezért a gyorsabb
mozgású zene több disszonanciát, merészebb hangzásokat tűr el, mint a lassúbb. A szélső szólamokban
általában önállóbb a szólamvezetés, mint a középsőkben, mert az előbbiek jobban kihallatszanak. Polifón
művekben is a szólamvezetés győz, mert a szólamok önállóbbak, mint a homofón darabokban. A kromatika is a
szólamokra irányítja figyelmünket. Így megfigyelhetjük, hogy Bach kromatikus darabjaiban sokkal
merészebbek a harmóniák, mint diatonikus műveiben, éppen mert a szólamvezetés logikája megbocsátja a
különlegesebb, érdesebb hangzást.
133
XXXIV. DÍSZÍTŐ HANGOK —
ÖSSZEFOGLALÁS
Lassúbb mozgású, homofón diatonikus művekben azonban figyelmünk inkább a hangzásra összpontosul, mert
az egyes hangzatok tovább szólnak. Az ilyen zenében a hangzás kedvéért a szólamvezetés gyakran kevésbé
önálló.
134

2011 0001 546 Klasszikus Osszhangzattan PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2011 0001 546 Klasszikus Osszhangzattan PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Klasszikus összhangzattan

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Publication date 2014

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

10. X. AZ I6- ÉS A ZÁRLATI I -HANGZAT ............................................................................. 36

12. XII. AZ ÁTMENŐ ÉS AZ ORGONAPONTOS -HANGZAT .............................................. 43

14. XIV. HARMONIZÁLÁS 6- ÉS -HANGZATOKKAL ......................................................... 46

A szabályok ismertetéséhez feladatok és hallásgyakorlatok csatlakoznak. A legjellegzetesebb hangzatkötések

A hallásgyakorlatok javarészt azonosak az eddigi összhangzattan-könyvekben közöltekkel (a példák tört

3. A harmóniákat kétféleképpen vizsgálhatjuk:

a) függőlegesen, azaz felépítésük,

b) vízszintesen, azaz összefűzésük szempontjából.

a) egyirányú mozgásban, pl.:

4. Hogy figyelmünket kizárólag a harmóniák építésére és fűzésére összpontosíthassuk, az összhangzattani

5. Az énekkari irodalom kétféle szólamelhelyezést ismer:

A basszus- és tenorszólam közti távolság mindkét szerkesztésben tetszőleges. A zeneirodalomban a két

melyet a felhangsorból vezetünk le:

2. Azt a hármashangzatot, amelynek alaphangja a basszusban van, alapállásúnak nevezzük. Négyszólamú

1. A római számok a fokot, a nagy betűk a funkciót jelzik.

2. E könyvben «moll»-on mindig harmonikus mollt értünk.

a-mollban V , c-mollban V gisz-mollban V .

mert e párhuzamok túlságosan egybeolvadó (felhang-) jellege, a szólamok önállóságát veszélyezteti. (A

Az I, IV, V fokú hangzatokat kiváltságos — hangnemet meghatározó — szerepüknél fogva főhármasoknak

1. ÍRÁSBAN ÉS ZONGORÁN MEGOLDANDÓ

A következő példákat gyakoroljuk több dúr- és mollhangnemben különböző fekvésben, a funkciók és a

1. Mollban tüntessük fel az V-hoz tartozó módosítójelet.

2. Ha ugyanaz a fok ismétlődik, megváltoztathatjuk a hangzat fekvését, pl. :

HALLÁSGYAKORLATOK. 1. Énekeljük felbontva az összetett autentikus zárlatot, dúrban és mollban, tekintet

2. Kössük össze a zongorázást hallásgyakorlattal: a feladatok zongorázása közben énekeljük a basszust —

6. Képzeljük el belső hallással egyszerre valamennyi szólamot. Ez kezdetben nehézséget jelent, de a

2. KÖZÖSEN VÉGZENDŐ HALLÁSGYAKORLATOK

2. Az összhangzattan-tanulás folyamán az újabb hallásgyakorlatok mellett ismételjük állandóan a régieket.

4. A gyakorlatokat végezzük lassan és koncentráltan.

5. Végezzük a gyakorlatokat mind szolmizálva, mind hangnévvel — az arra alkalmasakat fokszámmal is —

6. A hangzatfelismerés gyakorlására társuljunk egy kollegánkkal és hetenként egy-kétszer végezzünk együttes

9. Ha nem végezzük lelkiismeretesen a hallásgyakorlatokat, sem összhangzattani, sem egyéb zenei

2. Súlyos ütemrészen lehetőleg váltsunk funkciót.

3. Hogy kíséretünket hangszerszerűbbé tegyük, mozgassuk meg, figuráljuk a hangzatokat:

FELADAT. Saját szerkesztésű kíséreteinket élénkítsük hangzati figurációval.

A váltóhang lehet előkészítetlen, azaz beugró is:

FELADAT. Az eddig írásban kidolgozott feladatokat élénkítsük dallami figurációval.

Felső diatonikus váltóhangokkal is díszíthetjük a zárlatot.

Ha tercet lép, kettő a közös hangok száma:

Basszus lép: Közös hangok száma:

2. Az autentikus zárlatban a IV fokú hármast a II fokú helyettesítheti:

, tehát a II a IV-kel azonos funkciót tölt be.

, néha az I-et követi, ekkor T: .

DÚRBAN DÚR moll szűk

HALLÁSGYAKORLATOK. Az eddigi hallásgyakorlatokat a következőképpen alkalmazzuk a fokszámmal

Ilyenkor a basszust lehetőleg felfelé léptetjük.

Ha a dallam megköveteli, kivételesen felfelé is vezethetjük a szólamokat, pl. kvintfekvésű II esetén:

Itt a l-t-d’ dallam indokolja az eltérést a szokástól.

EDDIGI FONTOSABB SZABÁLYOK

1. A közös hangot fekve tartjuk.

2. Ha nincs közös hang, ellenmozgást alkalmazunk.

FELADATOK. (Itt és a továbbiakban a fokszámmal közölt feladatok egyben felbontott hangzaténeklésre

A IV. fejezetben foglaltakon kívül tartsuk szem előtt a következőket:

Vegyük példának a következő dallamot:

Legkönnyebb a zárlat megállapítása:

Ezután, a zárlathoz kapcsolódva, visszafelé bonyolítjuk a funkciók rendjét, bejegyezvén a lehetséges

a) Töltsük ki az előbbi példa hiányzó szólamait.

A III fokú hangzat mellett az 5 illetve 5

mollban DÚR moll szűk BŐ