Scribd Logo
Upload

Welcome to Scribd!

  • Barany Attila A Normann Hoditastol A Magnachartaig

    Uploaded by

    Dczi Balzs
    11 views95 pages

    Original Title

    barany_attila_a_normann_hoditastol_a_magnachartaig

    Copyright

    © © All Rights Reserved

    Available Formats

    PDF or read online from Scribd

    Did you find this document useful?

    Is this content inappropriate?

    Report this Document

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    11 views95 pages

    Barany Attila A Normann Hoditastol A Magnachartaig

    Uploaded by

    Dczi Balzs

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    of 95
    Béarany Attila A NORMANN HODITASTOL A MAGNA CARTAIG & ATTRAKTOR politikai cselekmény nyiténya: az angol tron megszerzésére iranyul6, rég6ta szdvigetett tudatos vallalkozds. Anglia megh6ditésdt nem lehet egyszeri le- rohandsként értelmezni, nem lehet csupdn a hadieseményekre figyelni, hi- szena ,Héditast” megelézte egy olyan dsszetett eseménysor, amely f€1 év- szézadnal is régebbre nytilt vissza. Nem arr6l van sz6, hogy Anglia ne is- merte volna @ normandiai herceg ambfcidit, az 1066-08 invazi6t nem lehet a normannok viking dseire hivatkozva valamiféle kései, varatlanul lecsap6 vi- king portyaként felfogni. Egy évtizedeken at érlelédétt hatalmi igény kato- nai eszkdzikkel val6 keresztilvitelérdl van 826: egy gyakorlatilag figgetlen Allam j6l szervezett expanzi6ja egy mésik ellen, az dllam megdéntése célji- val. Mar a 10. szézad végén kapesolatba keriil az angolszész dllam a norman- iai hercegséggel, ugyanis a normandiai kik6t6k lelkesen asszisztéltak Hegyes- szakalli Sven Anglia elleni akcidihoz, menedéket és uténpétlési bézist nydit- vaa dan hajéknak. Il. Aathelred tett egy sikertelen kisérletet, hogy Norman- diaban partraszélljon egy sereggel, ami kevéssé ismert a szakirodalomban, holott kival6 parhuzamba lehetne allitani a késObbi norman partraszéllés- sal, mint egy ,angolszész héditést Normandigban” (umiéges-i Vilmos: Gesta Normannorwm ducum). Tandcstalan ABthelred a dan fegyverek érnyékaban szivetkezni probilt Normandiéval, ,ha a normannok a bardtai, konnyen el- bénhat ellenfeleivel” (Geffrei Gaimar: LEstoire des Engleis). 991-ben ugyan kétdttek egy formélis angol-normandiai békeszerz6dést, amely kevés ered- ményt hozott, de az igazdn diplomatikus megoldas egy nagy jelent6ségdivé vvl6 politikai hazassdg volt. A:thelred feleségil vette Emmét, J, Richérd nor- mandiai herceg Kinyét, fgy kerilt rokonségha Hédite Vilmos és Hitvallo Edward. Ahézasséggal_,pecsétel6d6tt meg” Anglia sorsa $ innen eredeztethet6 Vil: mos tr6njoga. Emma kirdlyné, ,két kirély kirdlynéja s két kirdly anyja” biz- tositotta az dllandé kapesot Normandidval: udvartartésaban mar sedmos nor- mann lovag megtalalhat6, s a korményba is tobben bekertilnek kéallik, ami- kor az anyakirdlyné fiai nevében irényitja a korményzatot (Harthacnut és Edward idején). Sot, mar a hédités eldtt voltak, akik Angliéban birtokot sze- reztek, Elénk kereskedelmi kapcsolatokr6l és migréci6rél tudunk mér a 11. szézad els6 felében is. A hercegi udvarban tobb évtizeden at nevelked6 Hit- vallé Edward a kronikasok szerint teljes ,dtnevelést” kapott s nem is emlé- keztetett a wessexi szdsz sbkre. Nagy tervét, a westminsteri Szt. Péter- templomot is normandiai mesterekkel épittette fel, s {gy ironikusnak tdn- het, hogy a wessexi éllam utols6 nagy mitve mér a normann kultira jegyé- ben saiiletett. Edward orszdglésa alatt egyre szorosabbé és szervesebbé val- tak a kapesolatok Anglia és Normandia kéaiitt. Az angol torténetirésban so- nemzeti alapr6l biréltak Edward dllamét, idegenek bérencének tartva a szentéletiit, s piedesztélra emelve a Godwine-féle patrita pértot. Bér maga az Angolszdsz Krénika is arr6l s261, a Hitvall6 ,,normandiaiakkkal és franciék- kal vette kortil magét”, az orszdghan tilnyoms6 részben azonban még az an- 18 olsaasz, § részben din eredetd arisztokracia kezében volt a hatalom és a Godwine halla utén fiai, Harold és Tostig voltak a videk urai, jllehet a all6 is adoményozott normann nemeseknek birtokokat, akik Angliaban swokatlan médon magénvérakat kezdtek emelni. Igaz, Edward udvardban (bb normann Klerikus is magas pozfciékhoz jutott, a canterburyi érsek is trancia volt. éllehet az 1040-es években a 10 pispkség kbail csak hérmat litt be nem angolszész prelatus, a papsdg egésze azonban egyéltalén nem ..hiormannizalédott” 1066 elétt, Nem valds tehat a vad, amivel a 19. szézadi \Wrténészek Hitvall6 Edward illették: nem adta el az orszgot a normandi- ai kegyenceinek, igaz, ma is vita folyik arr6l, mennyiben teremtette meg az wot Edward uralma a normannok katonai akeidja szémdéra. ‘Az angolseész forrasok tudni vélik, hogy helélos égyén a kirély a szdse Havoldot jeldlte Anglia trénjéra is (Canterburyi Eadmer: Historia novorum ins Anglia), holott.a Cerdic-dinasatia nem éllott vele vérrokoni kapesolatban. ‘Nem tudhatjuk biztosan, hogy Edward 25 éves normandiai tart6zkodisdért val6ban Vilmos hercegnek fgérte-e Anglia tronjat, ahogyan tébb normandiai lrdnilss irja, (,Harold bitorolta az angolok orszagét trvényteleniil”: Orderi- cus Vitalis: Historia Ecclesiastica). A vértokonség jogén Vilmosra kellett volna, hogy szalljon a korona” (Huntingdoni Henrik: Historia Anglorum). (Nem igaz azonban, amit Malmesburyi Vilmos allit, hogy Vilmos lett volna .Ldward legkdzelebbi vérrokona” — Gesta regu Anglorum -, hiszen a her- ex: csak a Hitvallé nagybatyjénak az unokdja volt, a wessexi dinasztiénak podig volt még é16 tagja, Vasbordaja Edmund unokdja, Edgar theling, ve- le viszont nem volt a j6 a Hitvallé és a Godwine-klan viszonya. A normann luité6ke még aat is éllitjak, Edwarénak ,,élete alkonyén nem volt utédia, akire orseégét hagyhatta volna” (Wace: Le Roman de Rou et des dues de Norman- die), fy a fava és GrOkOs6v6 fogadta Vilmost (Poitiers-i Vilmos: Gesta Guallelmi «ducis et regis Angliae). A normann forrésok, példaul Poitiers-i Vilmos szerint Harold earl 1064-es normandiai latogatdsénak célja is egyértelmilen az volt, hogy a Hitvall6 ,.korabbi fgéretét bevéltvan hdbéri eskiit tegyen a herceg- nick” Poitiers-i Vilmos: Gesta Cuillelmi ducis et regis Angliae). Ordericus Vitalis és mas normann katfok szerint pedig Edward éppen Vilmosra hagy- la orszdgét (Historia Ecclesiastica)! Az angolszészok nem vitatjak az eskiit, ‘esak mashogyan magyarézzak, s nem fogadjdk el hitelesnek: Harold fogség- ha esett a normandiai partokon, kiszolgéltatték Vilmosnak, aki szabadsdga ‘ejeben habéri eskiit k6vetelt t6le. Vagyis Harold kényszer alatt cselekedett. Jellemz6, hogy az Angolsedse Krénika egyetlen véltozata emliti csupn azt, hogy Vilmos rokonsagban 4llt a wessexi dinasztiaval, de egy sem ismeri el Vilmos bérmiféle jogcimét a tronra, egyszertien idegen betolakodénak te- kintik. Maga a Hdité kijelentette: ,jogaim védelmében jottem ebbe az or- sxigha, nem vakmer6ségb6l, nem igaztalanul széintam el magam.” A jog ta- lnjén Vilmosnak igaza volt. Harold a Bayeux-i Falisednyeg tantiséga szerint is hajétérést szenvedett Normandia partjain. Még az. angolszés krénikasok is, 19 clismerték, hogy a ,hajétorés jogén” a hdbérdr igényt tarthatott a foldje partjain hajétrést szenvedettek személyére és ingdsdgaira ~ fgy Haroldéra is, s Anglidra is (Cantezburyi Eadmer: Historia novorum in Anglia). Harold pedig csak tgy tudta kivaltani magét, ha hiibéri esktit tese Vilmosnalk, Jumidges-i Vilmos tgy tudja, ,2z egész kirdlysdgért” hilséget eskiid6tt, azaz nem esak vemélychen fogadott hGséget, hanem ha kirdly lesz, Anglia koronds feje- ként is Normandia alattvalojava valik (Gesta Normannorwm duciem). Poitiers-i Vilmos szerint pedig nem csupén egyszerit hiibéri esktirdl volt s26 ~ Harold megeskiidétt, hogy Vilmos ,érdekeit képviseli” az angol udvarban, és ha ‘dward meghal, mindent megtesz, hogy Vilmost emeljék a tronra. Ennek biztositékdul Doverben és més varakban norman helyérséget helyez el Gesta Guillet ducis et regis Angliac). A Bayeux-i Faliszonyeg is abrazolja, Vilmos jfegyverelckel ruhéaza fel” Wessex earliét. Harold azonban megsér- tette eskijét, a normann kronikésok mindegvike arr6l ir, ,még siratték és gyaszolték Haroldot, 6 megkaparintotta 2 korondt és egy maréknyi elvete- miilt emberrel kikidltatta magét kirélynak" (Poitiers-i Vilmos: Gesta Guillelmi ducis et regis Angliae). Még sziz évvel késObb is az a kbzv6lokedés, hogy saljasan és hiitleniil magéhoz ragadta a koronat” (John of Salisbury/Satisburyi Jénos/Johannes Saresberiensis: Policraticus), igaz, az els6 igazi ,torténész- nek” mondhaté Melmesburyi Vilmos mar nem foglaldllést, azt mondja, nem tudja, ,kényszerrel, vagy joszndékkal szerezte-c meg a kirélysdgot” Harold Cita Walfstansi); , dar az angolok azt mondjék, neki adoményozta azt a ki- rély” (Gesta regum Anglorum). Annyi bizonyos azonban, hogy Harold nem témogatéi bézis nélkiil ragadta magéhoz a korondt, elotozva azt a haldlos Agyan fekvé Edwardtsl, mert a még nagyrészt angolsz4szokb6l 4ll6 —a ss Witenagemotb1 kifejl6d6, a2 Angolsedsz Krénika altal réviditve witennak ne~ vezett — nagytandcs meg is valesatotta kirélynak (Worcester-i Jénos: Chroni- con ex chronicis — korébban Florence of Worcester-nek/Florentius Wigornien- sisnek tulajdonttottalo) ,Egyhangs dontéssel valasztottak kirdllya”, egyediil Gvolt rd mélt6 (Walthami Krénika), Mindenesetre H6dit6 Vilmos papai timogatast is nyert erre az eskiire hivatkozva, s bitorlénak nyilvanittatta az 1066-ban tronra kert16 Haroldot. Jegyezztiic meg, a Szentszék a normannok lekdtelezettje volt ebben az idé- ben, hiszen a pépa szolgélatéban éllo Hauteville-i Tankréd fiai mar évtizedek 6ta Dél-Itélignak a méroktol valo megtisztitésén munkélkodtak. LI. Sandor papa tehat ,Szent Péter 2dszlajét ktildte az eskiiszeg6 ellen” (Ordericus Vitalis: Historia Ecclesiastica), s ez egytajta keresztes hdbort jelleget is kl- ‘esénzétt Vilmos vallalkozasdnak. A herceg tigyesen haszndlta ki, hogy az an- golszdsz papsag szemben dllott a Szentszék merev gregoridnus élléspontjs- val, Stigand canterburyi érseket a papa anathéméval is stjtotta. A herceg pistenfél6 keresztesként tiinddkélt”, aki majd visszavezeti a szakadar Ang- liét Roma kebelére. A normann parti kr6nikasok sorozatosan ostotozzék 2 angliai papsig eltévelyedését, tudatlansdgat, kicsapongé életmédjat (Mal- 20 iesburyi Vilmos: Gesta regum Angiorum), Ordericus Vitalis arr6l fr, nem 1é- lwzett kolostori fegyelem, a szerzetesck szinte vildgiként éltek (Historia Uvvlesiastica). Vilmos mar Edward életében ny‘ltan hangoztatta ambiciéit Anglia tronjaira, s 1065-ben mér mellette Allott a hdbéri jog és Roma is. Hi- ba vette magat kériil Edward normannokkal, amikor igazdn akutté valt a jormannok hatalomatvételének veszélye - kiegyezve Harolddal -, egy an- jolszdsz uralkodéesaléd kezébe tette le az orszdg integritasa meg6rzésének foludatat. ‘lermészetszertileg felmertil a kérdés, miért és hogyan gydzhetett Vil- wins és léphetett Anglia tronjéra minddssze 7000 normann harcossal (kézii- Ik 2-3000 lovageal) a héta mogatt. Vilmos rendkfvillalaposan tervezte meg, oy késaitette el6 politikailag és katonailag az akcidjat. Erds partot szervezett \iuliiban, elszigetelte és térvénytelennek mindsittette a Godwine-haz ural- jul, Lovabbd ellendllast szitott Harold hétaban, megosztva a szdszok erejét. Oni viking ,tengeri kirélyok” médjara szévetséget kétdtt a norvégokkal. cont Olaf kirdly testvére, IIL Keménykeztt (Hardraada) Harald (1046-66), \ Mediterraneum legendas harcosa, # bizénci csdszér-testérparancsnoka, a juorok elleni hébordk hése ,jétt vissza”, hogy megkaparintsa Anglidt: trén- iycnyét a J Magnus norvég kirély és Harthacnut, Kanut fia kéz6tti 1038-as eraGdésre vezette vissza. Vilmos Harold ellen tudta forditani a batyja el- Jon fellizad6 és szdmizétt Tostig earlt. Tostig és a norvég kirdly szivetsége villalta, hogy lekétik az angolszsz eréket északon. Tostig earl normann-fla- ‘ond segitséggel partraszéllt, Wight-szigetére jétt a tengeren ttilrdl akkora \johudldal, amekkorat csak dssze tudott gytjteni” (Angolsedse Krinika); .majd hulozként fosztogatva haladt végig a tengerparton” (Worcester-i Janos: ( lvonicon ex chronicis; Malmesburyi Vilmos: Gesta regum Anglorum), végill (oullikozott a norvég kirélyhoa, s megtdmadtak Eszak-Anglidt. A szdsz hader6 «onhan képes volt visszaverni a félelmetes hird norvég harcost, aki vere- szenvedett 6s Tostig earllel egyiitt clesett (Stamford Bridge-i csata), \ herveg tigyesen kivart, s nyole hénapon at, ,egész nydron és Gsszel ar- sn késaiilt”, hogy tengerre szall (Worcester-i Janos: Chronicon ex chronicis). Iivold ziszlajdhoz ya zsoldosokon kivil esak kevesen jittek az orszdgbol” (Malnesburyi Vilmos: Gesta regum Anglorwm). Az északi fronton kimeritlt Vilwin és Morcar earldk kivontak er6iket a harcb6l” (Worcester-i Jénos: ()vonicon ex chronicis). Vilmos még @ hastingsi harcmez6n is maga mellé ‘hv illitani annyi sedset, amennyit esak lehet, s felajénlotta, ha lehetséges, hovili¢k ela vérontdst, s parviadalban mérjék dssze erejiiket Harolddal \v 6n, sea te embereid ne pusztuljanak el egy olyan harcban, amely nem az “vtiyytik.” Még a hyde-i angolszdsz apatsdg évkinyve is hangstilyozza, hogy \ wiveg, ,el0szbr békésen igyekezett Haroldot esktijének betartaséra birni” \iley Monasterii de Hyda). \ Stamford-Bridge-i csataval Vilmos elérte céliét, az északi hadmaivele- oh kiizben partra széllt, s sz4szok kénytelenek voltak tb széz kilométert ir 21 exOltetett menetben megtenni, hogy szembenézzenek veliik. Harold a va- csoraasztalt6l ugrott fel, hogy késedelem nélktil visszaverje a témadkat” (Huntingdoni Henrik: Historia Anglonem). Az bnfejd kirdly tilsgosan is bf- zott sajat bétorsdgéban” (Walthami Krénika). A féradt angolszész sereg, mi- rea partraszdllt normannok tébordhoz ért, harcértékénél messze keveseb- bet teljesfive, Hastingsnél silyos vereséget szenvedett. A hastingsi csata eredményét egyéb stratégiai hibék és a kirdly helyte- len er6felmérése is befolyasoltak: Harold egyrészt tl sokéig vart, szinte az egész augusztust fegyverben toltdtte seregével, készletei megesappantak, a termés nem volt még learatva, szeptemberben kénytelen volt hazaenged: embereit (Worcester-i Jénos: Chronicon ex chronicis). Mas kérdés, hogy Vil- mos éppen a kivérdsra jétszott. Amikor pedig partra szallt, rogtin totdlis, te- rilletpusztit6 haboriiba kezdett, hogy dént6 lépésre kényszeritse Haroldot. Harold azonban, amikor tjra megindult, nem varia be, hogy az angolsz4sz népfelkelés, a fird tavolabbi megyékbdl jv6 esapatai is beérkezzenek Lon- donba, s fgy a teljes ango! katonai potenciéllal s ne a féradt Stamford-Bridge-i sereggel dlljon ellent a normannoknak. Nem szémithatott a wessexi Cerdi hézhoz hi angliaiarisztokracia egy részére sem, ,sokan akadtak, akik a din- 16 6rakban sorséra hagytdk a sereget”, Harold teljes erejének ,minddssze a fele gylt bssze” (Worcester-i Janos: Chronicon ex chronicis). Hastingshez mar ,igen kevés erdvel ért el” (Malmesburyi Vilmos: Gesta regum Anglorion). Anormann kittfok hozadteszik, a sadsz urak elmaradasénak 22 is lehetett az ‘oka, hogy a Stamford Bridge-i zsékményt a kirély ,egyedil a maga szdméra foglalta le” Poitiers-i Vilmos: Gesta Guillelmi ducis et regis Angtiae). A nor- ‘mann hadszervezet és haditechnika is magasabb rend volt, a nehézlovas- sig és a szimszerijészok vitték gyGzelemre a hoditokat a gyalogos fird el- Jen, mindez azonban nem magyarézza, hogy egyetlen csatdval egy tobbszi- rs kisebbségben lév6 hadsereg egyszertfen elioglalja Alfréd tronjat. Hastings a nagy trténész, Sir Frank Stenton szerint ,a nemzetek sorsat elddnt6 esatdk” kézé tartozik. Hastingsszel valdban nem volt kérdéses, hogy Anglia elesett, s nem csak egy esatat veszitett. Nem esak a norman tirté- netirok elfogultséga rejlik abban, hogy tigy értékelték Hastingst, mint példéul Poitiers-i Vilmos, aki szerint ,egyetlen nap alatt uralma alé vetette Anglia min- den varosat” (Gesta Willelmi ducis et regis Angliae) vagy ahogy Malmesburyi ‘Vilmos mongja: ,Harolddal egész Anglia ereje elpusztult” (Gesta regum Anglo- num). Vilmos senkit6l sem zavartatva korondatatta meg magét Westminsterben. Az angolszdsz ellendllés esak lassan, nehézkesen indult meg, Hastings utén az angolszész earlik még mindig tobbszbrds tilerejd sereget dllithattak vol- nna szembe 2 normannokkal, de ehelyett a s7sz nagybirtokosok és a f6pap- ‘ok tdbbsége még 1066 karacsony’n beh6dolt. Még a dinasatia tr6nérdkk6se, Edgar Etheling, Vasborééjd Edmund unokdja is letette a fegyvert és étadta Londont (Worcester-i Jénos: Chronicon ex chronicis). A londoniak ,tiszokat adtak, s alavetették magukat s minden vagyonukat drdkletes uruknak” Qumi- ‘eyes-i Vilmos: Gesta Normannoriem Ducum). Néhény hénap milva mar seis soldosok is altak Vilmos szolgélatéban. Mi allt az ilyen fol érdektelenséy wnélyén? Av 1060-28 ével Anglidjénak védekezésképtelenségét els6sorban az Athel- vedet kovet6 gazdaségi-térsadalmi valsdgra kell visszavezetni A dan tamada- ok a 970-es évekt6l az 1010-es évekig nemesak dezorganizéltdk az edgar (I. Edgar, 959-75) angolszdsz nagyhatalom tarsadalmi és gazdasdai alapjait, hianem demoralizaltak a lakossagot, gyengitették a kézponti hatalmat s fey ozzdjarultak ahhoz, hogy a megyékben megnovekedjen az earldk hatalma. \ sorozatos danegeld szinte teljesen kifosztotta a kinestérat, pénzilgyileg is cllehetetlenftette az dllamot. A témadasok hatésdra kifulladt a védekezési ley, a s24sz0k belefisultak az élland6 viking harcokba. Szerepet jétszott az is, hogy nehezen alakult ki valamiféle nemzeti konszenzus, hiszen az Edgar és Uithelstan (924-39) alatti egyhdzi reformoknak készénhetGen a nagybirto- Nossdg szembekeriilt a kirélyi hatalommal és az dllamappardtus kulespoziciGit ‘kexiikben tart6 reformer klerikusokkcal. Mas kérdés, hogy a mai térténetirés uvem is tartja lehetségesnek, hogy egyfajta ,nemzeti dsszefogas” alakulhas- ‘on kia normannokkal szemben, hiszen a wessexi éllam nem volt egyenl6 ‘ogy egységes angol néppel, még sokfelé a helyi, regionélis ktodések éltek, wv arisztokracia is merciainak vagy northumbriainak tartotta magét, s nem cvhetjik szémon egy, a nemzeti fejl6désnek a korai szakaszdban all6 néptOl (6s egy tbb részéllamiségb6l bsszetevod6 dllamt6l, hogy nem Iépett fel egye- wiilt er6vel a hédit6k ellen, akiknek - ahogyan a mai trténetir6k némelyike \itja —legitim joga volt Anglia trénjéra. (Hlozz4 kell tenni, feles¢ge, Flandriai ‘Matild, Nagy Alfréd kirdly leszarmazottja révén Vilmos gyermekei kapcso- lvdtak a wessexi hézhoz!) Harold az oligarchak egyike volt, s az orszaighan nem volt tilségosan nép- ‘verti, az atisatokrécia nagy része féltékenyen tekintett a mérhetetlen Godwine- vagyon OrbkOsére. Tobben ugyanolyan bitorlinak tekintették, mint Vilmost, hiszen nem volt vér szerint a dinasztia tagia. yz angolok, latvan kirélyuk hualalét, elveszitették hititket biztonsSgukban, és amikor az 6j leszallt, meg- lorclultak és elmenekiiltek” Gumidges-i Vilmos: Gesta Normastaorum Ducum). wAkired, York érseke és a mondott earlk, London polgaraival és a hajésok- kal gy tervezték, hogy Edgar herceget, Vasbordisji Edmund unokadccsét vilasatjak a tronra, s azt igérték, hogy vezetése alatt feldjtjak a harcot. De inikbaben készilGdtek a csatéra, az earlok visszavontik seaitségtiket és adseregiikkel hazatértek” (Worcester-i Janos: Chronicon ex chronicis). Sa- iitos jelenség, hogy Hastings utén — foldbirtokét iéltve — tbb iSember meg- cayezett a normannokkal s foldje egy része megtartésa fejében eskiit tett Vilmosra és behézasodott norman familiakba. Ha a hadaszati vonatkozisokat tekintjik, Anglidnak jkora terilletét ré- vid id6 alatt is le lehetett rohanni, mivel Angliaban Alfréd ota nem épitek virak. A francia krénikés ki is mondja, hogy ya seészok azért szenvedtek ve~ 23 reséget, mert nem emeltek véraket” (Ordericus Vitalis: Historia Boclesiastica). A normannok viszont jeleskedtek a k6var-€pftésben, 1066 eldtt a herce séghen mér 40 er6drél tudunk. A Nagy Aliréd épittette foldvar-, 'burh’ uutobb borough-rendszert Edgar (959-75) ota nem fejlesztették s nem kor~ szerfisitették. Més kérdés, hogy nem volt olyan kézponti er6, amely elren- iid szervezését, hogy egy bizonyos burh-vonalon belilli et mogé vonuljon vissza, amig egy djabb nyfltszini csatéra alkalmas katonai erd all fel. Ezenkivil a varosokban kellett volna megszervezni az el- lendllast, hiszen az els6 id6kben a normannok nem voltak felkésziilve az ostromra, nehezen lehetett volna megkorondzni Vilmost, ha példaul London kapui zarva maradnak. A H6dit6 azonban nagyon tigyesen kihaszndlta a ked- ve26 helyzetet, 6 maga foglalta el a burh-kOzpontokat s a késObbiekben pe~ dig, ahogyan a krénilxésok tudésitanak r6la, ésszeszerelhet6 favarakat hoza- tott a Csatornén tir és a stratégiai pontokon feldlittatta. Minél gyorsab- ban jott etre exy-egy ertiditett helye, anndl kevésbé gondothattak a szészok ellendllasra (Wace: Le Roman de Rou et des ducs de Normandie). Baétt is, rogtin partraszéllasa utén erddét épfttetett a kikotitt flotta védelmére a pevenseyi rémai castrum alapjain Poitiers-i Vilmos: Gesta Guillelmi ducis et regis Angliae); a hastingsi itkézet utén pedig megéllit parancsolt seregeinek és minddssze 15 nap alatt a csata helyszinétdl nem messze varat emeltetett yer0s foldsénccal” Gumieges-i Vilmos: Gesta Normannorum Ducum). A Fa- liszonyeg is arr61 tantiskodik, hogy ez féldvar volt, tn. motte, gy is fogalmaz, varat ,dsatott” a herceg, s az Arkon belili fSldkip tetejébe gerendavérat ‘emeltek. A normann varak tobbsége ilyen favérak helyén épillt@ 11-12. sz4- zadban: mar a Bayewx-i Falisednyegen is athatGak varépit6 normannok. A 11. szazadban épiilt normandiai donjonok mintéjéra épitkeztek Angliaban is, 8 Falaise, Caen lak6tornya a varépitészet akkori csticspontjét jelentette. A herveg tehat nagyon figyelt arra, hogy megkaparintsa a terilleti ellendrzést, amig a saészok tespedtsége tart. A normann tipusti donjonokra, angol kife- jezéssel erddtornyokra, keep-ekre (=lak6torony) alapozott varrendszer ro- amos gyorsaséggal indult fejl6désnek, a kezdeti fa-f0ld-sinc motte-okbol a stratégiai kézpontokban kirdlyi k6varak néttek ki a f6ldb61. A londoni Tower, Richmond, Berkeley, Restormel, Castle Acre, Lewes, Hedingham, Carlisle, Bamburgh, Lancaster, Stafford er6djei és hely6rségei Orkédtek az tjonnan szerzett orszég felett s nagyban hozz4jérultak, hogy a par ezer normann szi- lardan a kezében tartsa Angliét. A normannok katonai igazgatést vezettek be, és a mar meglév6 vérosokba helyOrségetilltettek. A varak j6 részét ele- ve stratégiai varoskzpontokba épittette a Hédit6, atvéve és erdsitve a szdsz borough- adminisztrativ szerepét. A kirdlyi kézigazgatést immér hatalmas, 40 méter vagy anndl magasebb fal lakstornyok Griaték (Huntingdon, Hereford, Wor- cester, Durham, Colchester, Lincoln, Rochester, Chester). Ott, ahol nem fértek. volne el a donjonok, egész negyedeket bontottak le (York), vagy a régi megye, shire kézpontjat athelyezték oda, alol az ij norman keep épilt (Carlisle). \y 1086-08 Gsszeirés, a Domesday Book mar 49 varrdl tud, s a legut6bbi ré- csveli kutatasok szerint a szézad végére 80 folé tehet6 az orszégot imma be- |slozé normann hatalmi kézpontok széma, Elmondhat6, hogy a megyekézpon- \okban a normann sheriff (Shire reeve = megyei bir6 és ispan = vicecomes) \wultnit katonailag is megkérd6jelezhetetlen volt. Nem teljesen igaz, hogy 2 wortnannok importalték volna a k6vérakat Angliéba, hiszen egyrészt Iétez- (ok mar varak Hitvallo Edward idejében, igaz, a kirdly normann bizalmasai oyilotték; mAsrészt maguk a normannok is sokszor létez6 burh~akre épitet- (ok 14, vagy r6mai campusokat vélasztottak alapul. Minddssze négy elszigetelt lézadas tort ki, azok egyike sem épiilt seéles nenizeti” dsszefogasra. A szész ellendllésrdl sokat elmond, hogy az egye- ‘lil jelentésebb lézadés nem belillrél, iner6b6l szerver6cit, hanem II. Sven | stridsen dén kirély (1047~76) segitségével. A sz4szok nem sajét maguk hinéh0l alitottak valakit a felkelés élére — hanem tjabb idegen hatalomnak \jinlottak a tront. Még azok, akik seemben alltak a norman hatalommal, ‘om vallaltak a nyt konfliktust, hanem példéul Alexiosz Komnénosa bizdn- « osisaér szolgélatdba élltak s a rendelkezéstikre bocsétott ,angolok véros- lun", Gj York-ban telepedtek le a Balkénon, 2 Duna-menti Parisztriénban, \alamint Kisézsiaban (Ordericus Vitalis: Historia Ecclesiastica). Egyetlen, ‘iis csepp vérig ellendll6 szdsz hos maradt, Hereward the Wake (az Ber”). Nem tigy kell érteni, hogy nem léteztek ekkor a Robin Hood-m{toszbél is- ‘nert Gntudatos és biseke szészok, s szégyenteljesen dtengedte az orszgot z nemesség. Ha nem is alakult ki széles ellenzllési front, voltak Itzad6 wicpontok egészen az 1080-as évekig, s a norman hadsereg nagyon sokdig huudban allt, megszallé életmédra rendezkedett be — ezért is volt szitkség eviiditmények épitésére. Vilmos sikerének zz is az oka, hogy alapjaban véve mérsékelt politikat lolytatott. Ahol lehetett, kiegyezett a huibéri esktifejében az engolszasz ne- inesekkel, Vilmos nagyon okosan arra trekedett, hogy ne teremtsen mérti- vokat —szinte az egyedtli vérpadra kildét szaisz Waltheot, Huntingdon gréf- a volt — és leginkabb megbocsétott szasz ellenfeleinek. Amikor azonban Ki- ‘ads ttdtte fel a fejét, kiméletlen eszktzdkkel verte le, letarolta a vidéket, satematikusan pusatitotta a polgari lakossdgot is, vélogatés nélkiili mé- \wirlisokat rendezett (Huntingdoni Henrik: Historia Angiorwm). Az angol- wiisa forrésok bibliai képekkel festik le ,a normannok duhét” (furor nor- mannorum), ,Anglia ttjain szétsz6rtan hever6, oszlésnak indult, rothad6 \wstek témegér6!” frnak (Durhami Simeon: Historia regum Anglorwn et Daco- rum). A felkel6k f6kolomposainak azonban megkegyelmezett, jgy a megfé- lemittett sz4sz arisztokracia néhdny év elteltével meg sem kisérelte az el- lendllést. Mégis, hogyan sikeriilt Vilmosnak fenntartania uralmdt, ha még a legvérmesebb normann-parti kr6nikésok is a normann lovagok kegyetlen- ségeir6l és a szisz alattvaldik kizsdkményolésdr6l sa6lnak? Még a normann Ordericus Vitalis sem képes s76 nélkil elmenni amellett, hogy Vilmos ,pusz- 25 tit6 chinséget idézett el6”, s iis kijelenti, nem tudja ,hazug hizelg6 médjé- ra védelmébe venni azt az embert, aki binds ebben a seirnyd mészérlasban, Az efféle barbér vérontds nem maradhat diintetlendl”. ,Fegyvereseik mér- hetetlen zs4kményolést, szemérmetlen rablést maveltek... elviselhetetlen, sohasem tapasatalt jéromba kényszeritették a szdszokat”. Ordericus Vitalis, mégarrél is ir ~igaz, méshol nem olvashatjuk ~, hogy Vilmos a halélos devin. bainbénatot gyakorolt és azt monda, ytilaott saigocral bantam a megh6dilot- takkal, mindenkit elnyomtam, sokukat igazsdgtalanul megfosztottam jogos drdkségét6l, a habord és éhinség révén ezrek halélat okoztam” (Historia Ecclesiastica). A ,vallomés” tilségosan is jl beleilik a ,normann iga” elmé- letébe, nem valészind, a Hodito meghénta volna tetteit, saz is igaz, az 1060- as évek vége 6ta nem folytattak teriiletpusatite habonit - hiszen akkor mar Anglia az 8vék volt. Inkabb arr6l lehet s26, a kr6nikafré sem értette igazén, miben ll a normann tipust hatalomgyakorlés lényege, amit a kortérsak va- loban érezhettek a tbbi korabeli dllam berendezkedéséhez, képest til szigo- riinak. Inkébb a vilmosi éllam rendszere lehetett kiméletlen, s az 1066-ot Kévet6 éhinségért nem annyira a normann vérengzések a felel6sck, hanem at, hogy példdul az tj kirdly rogtin kivetette az el6z6 években elmaradozd, vagy az carldk birtokain marad6 danegeldet, s azt szigortian beszedette az egész orszdghan. Ezért is érezhették tgy a kr6nikésok, hogy ,a pénzs6var normannok arannyal, eziisttel nem képesek betelni” (Angolszész Krdnika). 26 A Hopiré: 1, Normanpiar Vizmos ‘11-12, sedgadban Anglidban a kirélyi tekintély képes volt kontrollt biz~ nttval6i felett, miga francia Capetek a korondta témads rablélovag- Nal Kiszkédtek, Anglia kivélya dominus rex cimet viset, éreatette, szemé- |vos pitrancsa mindenekfeletti, s ha meg is hallgatta is a curia regis-t, 6 volt, ‘int seuverén, az egyedili déntobir6. Vilmos ,mérhetetleniil zord vol azok- ‘ol aki ellenkeztek akaratéval” (Angolszés2 Krénika). A normann szigorra 6, hogy az elesett Haroldnak siremléket sem engedett dllittatni, Harold

    You might also like