812 TAKÁTS S. A MAGY. ÉS AZ ERI). ÜDV. KA>'CZELLÁIÜÁK PALOTÁI BÉCSBEN.
átalakítása 77,102 frtba került. E szerint az erdélyi kanczellária
egyesítése folytán Erdély a réginél kisebb, csekélyebb értékű
és silányabban berendezett épülethez j u t o t t s még 70,061 frtot
kellett ráfizetnie. Az utóbbi összeget egyelőre a kincstár elő­
legezte.
A bécsi régi épületekről szóló irodalom, mely a magyar és
az erdélyi udvari kanczellária (ma az ő felsége személye körüli
minisztérium) kettős palotájáról is megemlékezik, sok téves és
valótlan dolgot állít. í g y pl. a magyar udvari kanczellária palo­
tájáról azt írják, hogy a Kinsperg, Sinzendorf és Althan-féle
szabadházakból keletkezett. Schimmer meg az erdélyi kanczel­
lária palotájáról azt írja, hogy a magyarral együtt 1784-ben
épült. 1 )
I I . Lipót, m i n t tudjuk, a k é t kanczelláriát, b á r az erdé­
lyiek az unió mellett voltak, újra szétválasztotta. Az átalakítások
ezúttal is 16,309 írtra rúgtak.
A két kanczellária egyesítése, majd meg szétválasztása
alkalmával a tulajdonjogot is rendezni kellett volna, de erről
teljesen megfeledkeztek. Később azután évekig vitatkoztak a
tulajdonjog felett. 2 ) Végre is 1843 május 5-én a Trautsohn-
féle palotát, vagyis a magyar minisztérium egyik felét az erdélyi
rendek nevére táblázták be Bécs város telekkönyvébe.
TAKÁTS SÁXIHIU.
') Schimmer : Ausführliohe Hauskronik.
•) Az udvari kamara még 1826 szept. 10-én is így írt : »wer
eigentlich Eigenthümer des gegenwártigen siebenbürg. Hofkanzlei-Gebáudes
sey, und wem somit die Zahlung der Gewáhrs-Renovations-Gebühren
obliege ?« . . . stb.
RAGUZA STATÚTUMA.*)
Raguza városa a maga autonómiájának megalapításában
való p á r a t l a n ügyességével, bámulatos történetével, kereskedelmi
és irodalmi kiválóságával rég felkölté a t ö r t é n e t k u t a t ó k figyelmét.
Főleg a város nagyhírű levéltárából nem kevesebb mint négy
tudós akadémia (a zágrábi, budapesti, bécsi és szentpétervári)
merített anyagot a köztársaság múltjának földerítésére szolgáló
kiadványaihoz. Bő és nagyon használható irodalom ez. 1 ) Meg­
jegyzésre azonban annál méltóbb az a körülmény, hogy a város
belső szervezetének fő jogi forrása, a köztársaság s t a t ú t u m a ,
eddig kiadatlan volt. S ha ez a körülmény részben talán magya­
rázható is azzal, hogy a zágrábi akadémiának- a s t a t ú t u m kiadá­
sához megfelelő készültségű szerkesztők nem álltak rendelkezé­
sére, 2 ) különös figyelmet érdemel az a tény, hogy míg a többi
dalmát városok és szigetek már a XVII-ik század folyamán ki­
adták statútumaikat, 3 ) addig a raguzai köztársaság ravasz kor­
mánya jobbnak t a r t o t t a a nagy és főleg külső közönséget tör-
*) Liber slatutorum civitatis Ragusii compositus anno 1272. Cum
legibus aetate posteriore insertis atque cum summariis. adnotationibus et
scholiis a veteribus jurisconsultis Ragusinis additis. nuno pnmum in hicern
protulerunt, praefatione et apparatu oritico instruxerunt, indices adjeeerunt
V. Bogisié etC.Jirecek. Zágráb, 1904. 8-r. LXIX, 2, 466, 2 1. (Monumenta
liistiirico-juridicaslav. merid. Vol. IX.)
») Történeti bibliographiát tartalmaz Gelcich-Thalloczij : Raguza es
Magyarország Oklevéltára. Budapest, 1887. X v T H - X X I X . 11. - Raguza
statútumainak szerkesztői most a tőlük megszokott pontossággal nyújtják
előszavukban (XIII. és köv. U.) a városról szóló emlékek es jogtörténeti
tanulmányok lajstromát. Toldalékú! talán felhozhatók a Startne köteteiben
eddig megjelent s a Raguza meg Velencze közötti viszonyokat illusztráló
okiratok, melyeket a zágrábi akadémia Makusev orosz tudós hagyatékából
adott ki. hasznos kiegészítésül Ljubii ismert oklevéltárahoz es a i?atf-ban
(5, 12, 53. 54. köt.) megjelent tanulmányaihoz.
•) V. ö. Jireíek panaszát: Archív für slav. Philologie, XXII. 1900.
' •)'Pontos'czímeiket és megjelenésűk idejét olv. Valentinéin : Biblio­
gráfia della Dalmazia e Montenegró, 1855. - E kiadások s főleg a ktatuta
civitatis Cathari (Velencze, 1610. 4-r.) nagy ritkaságok. Budapesten a becsi
udvari és egyetemi könyvtárban egyetlen példány sincs, Zágrábban csak
SZÁZADOK. 1906. IX. FÖÜKT. ^ ^ |
 814 SUFFLAY MII.ÁN.
vényei felől homályban hagyni. Mert hogy ez szándékosan történt
és a kis állam leselkedő ellenfelei ellen irányult, kétséget nem
szenvedhet.
Maga az a tény, hogy e várva-várt, minden szempontból
sokat igérő emlék végre mégis napvilágot látott, minden történet­
kutatót hálára kötelez a zágrábi délszláv akadémia iránt. Főérdeme
azonban nem annyira a munka kiadásában, m i n t szerkesztői
megválasztásában rejlik. Bogisic, a ki nagy lelkesedéssel, fárad­
hatatlan szorgalommal élete czéljáúl tűzte ki az egyetemes jog­
tudományra oly nagyfontosságú délszláv jogtörténet és élő szokás
elveinek megállapítását, már több mint harmincz é v előtt be­
hatóan ismertette a s t a t ú t u m különböző redactióit. 1 ) Azóta éveken
á t folytatta tanulmányait, melyeknek eredményét 1894-ben
Raguza statútuma czímű alapvető értekezésében közölte. 5 ) I t t
kutatásai először érintkeznek egy másik jeles tudós kutatásaival,
mert Jireeek, a Balkán történeti viszonyainak legalaposabb
ismerője, ki e virágzó emporium kereskedelmi fontosságának is­
mertetése végett ugyanazt az anyagot más oldaláról k u t a t t a á t
meg át, 6 ) Bogisic könyvét alapos bírálat alá vette és tanulmánya
eredményeit bő tudása kincstárából kiegészítette. 7 )
Ezzel a források kritikai megrostálása, a s t a t ú t u m külön­
böző redactiói egymáshoz való viszonyának és sorrendjének meg­
állapítása, egyszóval az előmunkálat el volt végezve. Azóta sza­
porodtak Jireceknek a dalmát városokról szóló tanulmányai,
melyek előkelő helyet biztosítottak neki a történet és nyelvtudo­
mány munkásai között, 8 ) s a raguzai s t a t ú t u m szövegének helyes
értelmezésére is sok becses adatot tartalmaznak.
az egyetemi könyvtárban található a traui (Velencze, 1718. 4-r.) míg a híres
yelenczei Mareiana könyvtárban hiányzik a kattarói. Csak a bécsi cs.
kg obb törvényszék könyvtárában vannak meg mind (v. ö. Snfflay : Die
Dalmát. Pnvaturkundc. 5. 1.). a mit itt azért hangoztatok, mert Jireeek
az utóbbit csak a Mareiana egy XV-ik századi kéziratából ismeri (id. h.).
w ! °CZT m e & e ^ s s ; b ő (id- =>• XXVI. 1.), mely az említett törvényszék
könyvtarában letezo dalmát statútumokat felsorolja, ez is kimaradt. '
nfl.) Z á g r l r i 8 7 l 90-Tl5. a í, e n S k O m ^ < I r U tÖrVény<?k a détezl,Ívok
° -
v l k R l L e ft£\tutde Ragfe. Codifieation inédite du XIII. siécle. (Nou-
velle Revue historique de droit francais et étranger, 1893.)
, „ „ „ „ l"f Handelsstrassen und Bergwerke von Serbien etc. (Abhand-
o ^ R a l u s , in ° r i m -T? e S f fChaft,- V L F o 'g e - 10 - lf "9-> - ™e Bedeutung
1899. 365Ü452. í ) H a n d e l s e e 8 c h i d l t e - (Almanach der Wiener Akad. 19
-•) DasStatut von Ragusa. Archív fiir slav. Phil. XVII. 1895.
tudós v é W r , A''\ ° u • ta ™ tva J?y a . n e m mulaszthatom el itt egy elsőrangú
denkbaríí S r f f"' : , »De,|IGB»»i«'tand - mondja Krumbfcher - ist
feb7ndefH^Sfi^Unl?,te,llt Anf
°>'derungen. die wohl kein zweiter
RAGUZA STATÚTUMA. 815
Miután t e h á t e két tudós, a ki párhuzamos működésével
annyira előbbre vitte a raguzai s t a t ú t u m kérdését, most annak
kiadására szövetkezett, könnyen érthető, hogy azon az edilio
•prineeps nyomai nem találhatók, s szövegére nézve a minta­
szerű Monumenia Germaniae kiadásai legjobbikával is kiállja az
összehasonlítást.
I.
A köztársaság törvényeit alkotó számos könyvek közül,
melyeket a szerkesztők a latin előszóban felsorolnak és leírnak,
mint pl. a Liber reformationum, Liber viridis. Liber croceus
stb., i t t csak a legrégibb s ezért az összehasonlító jogászra nézve
legérdekesebb Liber statutorum v a n közzé téve (1—229. 11.),
melynek összeállítását a velenczei Marcus Justinianus comes
alatt az 1272 év május-havában végezték, s a melyet a harang-
szóra összegyűlt nép ugyanazon hónap 29-én erősített meg. E sta­
t ú t u m eredeti, későbbi toldalékok nélküli szövege nem j u t o t t
korunkra, valószínűleg épen azért, mert minden későbbi recensió
átvette s ez által úgyszólván feleslegessé tette. A szerkesztők
négy különböző recensiót használtak. A legrégibb csak egy pél­
dányban m a r a d t fen s az 1272-iki statútumon kívül magában
foglalja még az 1358-ig terjedő toldalékokat is. A két következő
XV. és X V I . századi recensió hasonlóan van szerkesztve ; csak
a negyedik ü t el a többitől, mert ezt Franciscus de Gondola patrí­
cius Raamnus (1539—1589) nagy apparátussal szerkesztette
s kétféle bő m u t a t ó v a l látta el. (251—121. 11.)
A s t a t ú t u m maga nyolez könyvre oszlik. Az első hét könyv
egymásután a kormányzati szervezetet, a hivatalnokok esküjét,
a bírói h a t a l m a t és a peres eljárást, a családi köteléket és házasság­
kötést s a házassági vagyonjogot, azután az ingatlanság kérdéseit,
a büntető jogot, végre a tenger-jogot tárgyalja. A nyolezadik,
a többinél sokkal nagyobb könyv, mint a hét elsőnek supplemen-
tuma. különböző jogi kérdéseket foglal magában.
Már ebből. sejthető, hogy nem valami eredeti jogi mun­
kával van dolgunk, hanem hogy a s t a t ú t u m legnagyobb része
az 1272 év előtti törvényeken nyugszik. Tényleg sikerült is a
kiadóknak nyolez ilyen törvényt felkutatni. A kor, a melyből ezek
származnak, 1190—-1254-ig terjed. Figyelmünket főleg az elve­
szett 1192-iki byzanczi császári aranybulla (yyjzófiuühXoq, X070;)
köti le, melynek t a r t a l m a (a görög császárság fenhatósága Raguza
fölött) J o a n n e s Marini de Gondola (f 1650) annalesei u t á n itt van
először közzétéve. (Előszó, L X I I . 1.) Világosan látjuk itt a görög
ouiitpojvío, e nehéz diplomácziai ügy lefolyását : az STTpatpo;
gt)|itp(»via (seripta conventio) elküldését a városi követek^ által,
annak a görög fővárosban nyilvános esküvel való megerősítését,
54
81ti Sl 1 l'I.A V MILÁN.
végre a császári ypuadfiouX'.ov kiállítását és á t a d á s á t . A szerződés
praxisa t e h á t i t t ugyanaz volt, a melyet a görög i m p e r á t o r
Velenczével és más nyugati városokkal 9 ) vagy a keleti orosz
fejedelmekkel 1 0 ) k ö v e t e t t .
E s t a t ú t u m előtti törvények között találunk t o v á b b á t ö b b
raguzai comesnek hivatalba lépésekor használt eskü-formát.
Ezért kissé meglepő és érthetetlen, hogy a kiadók miért n e m
közölték presbyter Pascalis-nak községi nótáriussá való kinevezése
alkalmából 1228-ban letett esküjét (capitularium), 1 1 ) holott ez
is »laudatione populi Ragusii facta curia cum sonu campane«
t ö r t é n t ; az a tény pedig, hogy a s t a t ú t u m n a k különböző tiszt­
viselők esküjét tartalmazó második könyve a nótárius capitulariu-
m á t nem foglalja magában, csak fokozza ennek az egész Dalmá-
cziában egyedül álló emléknek az értékét. 1 -')
Hogy azonban ezen i t t érintett s a kiadók által felsorolt
többi törvények az 1272-ig felhozottaknak csak jelentéktelen
részét teszik, hogy t e h á t a raguzai s t a t ú t u m tényleg az, a mit az
angolok consolidation-nek hívnak, arra bizonyíték maga a s t a t ú t u m
prooemiuma. »Considerantes meditatione frequenti — így szól
a bevezetés (2. 1. ) — quod s t a t u t a Ragusü per diversos comites
hactenus diversis temporibus edita in pluribus libellis dispersa
erant.. . predicta s t a t u t a sic dispersa in presens volumen colle-
gimus.« Tehát valamint a legtöbb dalmát városban, 1 3 ) úgy i t t
is Velencze érdeme, hogy a város belső életét újra szervezték
s az írott törvények és élő szokás közötti viszonyt véglegesen
szabályozták.
De bár a forma az olasz jurisdiotió formája, a szellem,
mely e m u n k á t átlengi, sajátos középkori dalmát, mely a nyel­
vek, császárságok, vallások és a civilisatió e t y p i k u s határ­
földjén a régi római hagyományok, a szlávság zord szokásai s a
görög és olasz művelődés befolyásának együttes hatásából fej­
lődött ki. E minden k u t a t á s r a nézve döntő szempont csak nem-
') Neumann: Urk. Quellén zur Geschichte byzantinisch-venez.
Beziehungen. Byz. Zeitschrift, I. 189]. 372 ós köv. 11.
'») Dimüriu: Vizantinskij Vremennik, II. 1895. 531—550. 11.
») Közölte Jirecek maga: Die mittelalterliche Kanzlei der Ragu-
zaner. Archív Slav. XXVI. 1904. 185. 1.
Ia
) V. ö. Suff-ay id. m. 14. 1. 2. jegyz.
") De nem mindenütt. így pl. Tamás spalatói esperes históriájában
(Monum. slavor. merid. 26. 35. fej.) olvassuk, hogy 1240-ben »Garganus-
(potestas civitatis Spaleti, Aneonitanus) fecit quoddam volumen fieri,
quod capitularium appellavit, in eo conseribi iussit omnes consuetudines
bonas, quas civitas habuerat ab antiquo, superaddens multa alia iura« . . .
K ránk nem maradt capitularium újraszervezéséről ismét egy nem velenczei
ember, comes Perceval de Firmo, 1312-ben gondoskodott. Kiadva : Monum.
histor. mr. II. 1. 1. V. ö. Sufflay id. m. 20. 1.
RAGUZA STATÚTUMA. 817
Tég j u t o t t a jogtudósok teljes t u d a t á b a 1 1 ) s már a dalmát jog­
források ízekre szedésében is érvényesülni kezd. Az ú t még töretlen
és messze v a g y u n k a dalmát statútumok ideális kiadásától, mely
m a g á b a n foglalná a byzanczi törvénykönyvek, az olasz statú­
tumok és a középkori szláv emlékek összes szembeszökő egye­
zéseit. A raguzai s t a t ú t u m n á l ez csakugyan nem t ö r t é n t meg,
de Jirecek említett tanulmányai e tekintetben sok becses a d a t o t
n y ú j t a n a k ; főleg a nagy apparátussal ellátott Index nominum
et verborum (422—459. 1.) majdnem minden kérdésben biztos
ú t m u t a t ó u l szolgálhat. Mivel pedig e jogtörténeti emlékben némely
ősrégi szláv szokás tükröződik vissza, melynek m a r a d v á n y a a
Tégi m a g y a r társadalmi életben is feltalálható, miután különböző
idegen befolyásokat szenvedő passiv természetén kívül e városi
jognak m á s activ szerepe is volt abban, hogy Dusán szerb czár
későbbi törvényeit közvetetlenűl befolyásolj a, 15 ) és itt közvetve
érintkezik a m a g y a r államiság jogelveivel, a s t a t ú t u m idevágó
adatainak rövid tárgyalása talán érdekelni fogja a magyar műve­
lődéstörténettel foglalkozó tudósokat is.
Lássuk pl. az újévi ajándékokról szóló tudósítást és a bün­
t e t ő jognak néhány fejezetét.
II.
A s t a t ú t u m első könyve, mely a város co/nes-ével foglalkozik,
pontosan megszabja az ajándékokat, miket a comes »in vigília
anni novi« vagy »in vigilia Natalis Domini« — a mi akkor össze­
esett — kötelezve volt kiosztogatni. Először jelentkeznek a mészá­
rosok : »in vigilia anni növi in sera veniant beccarii Ragusii
a d d. comitem in castellum, et ipse pro honore sui det eis pro
kallendis yperperum unum.« (Cap. 7.) Követik őket a molnárok,
kik »pro kallendis grossos octo« kapnak. (Cap. 8.) Azután jönnek
a tengerészek, kiknek mint e tengeri város fontos polgári osztá­
lyának, a többieknél nagyobb szerepük van : »post vesperum nau-
clerii et marinarii de Ragusio veniunt ad d. comitem in castellum
•et secum deferunt ceponem unum de liijno et ponunt eum in igne
gaudendo, et d. comes pro honore sui comitatus dat eis pro kal-
") Még Hűbe, a római-byzanczi és szláv jogok jeles ismerője is a
dalmát statútumokban csak >>une reproduction fidéle du systéme romano-
italien contemporain«-t lát, míg a dalmát municipalis szervezetről szóló
legújabb tanulmány (Mayer : Die dalm. istr. Munizipalverfassung u. ihre
römischen Grundlagen. Ze"itschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsg. XXIV.
1903. Rom. Abth. 211—308.) a szomszédos szlávok egyenes befolyását
majdnem teljesen mellőzi.
'") Jirecek : Das Gesetzbuch des serb. Caren Dusán. Archív Slav.
XXII 1900. 155. 1.

818 StJFFLAI M1LAK.
lendis yperperos duos de suo proprio et etiam bibére.« (Cap. 9.)
Bezárják a sort a halászok és >>secundum a n t i q u a m consuetudi-
nem« öt garast kapnak. (Cap. 10.)
Jirecek már évek előtt figyelmeztette a t u d o m á n y o s világot,
hogy ebben ősrégi délszláv vallási szokás lappang. 111 ) A szláv
pogány ünnepek, mint a többi ősnépeknél, tudvalevőleg a ter­
mészeti tünemények szabályos változásában, a sötétségnek a
világossággal, a télnek a tavaszszal, nyárral való küzdelmében
gyökereznek. Valamennyi közül az összes szláv népeknél a téli
napfordulat ünnepe, mindamellett hogy Krisztus születése
napjává lett, legerősebb nyomot hagyott h á t r a , a mi főleg az
ünnep neveiben (kracun, badnjak) és a délszlávoknál fentartott
szokásokban nyilvánul. 1 7 ) A karácsony előtti n a p o t a szerbek,
horvátok és részben a szlovének is badnji dan, badnji veCe(r), bad­
njak, bednjek névvel nevezik. Hasonló kifejezésük van a bolgá­
roknak : badnikt,, bidnikz. E napon a délszlávoknál egy-két fiatal
tölgyfát vágnak le minden ház szamára, melyet alkonyatkor
a házba visznek és tűzre raknak. A legallyazott fának a neve
badnjak ; ebből származik a nap elnevezése is. A szláv pogány
felfogás a tölgyfát Perun-nak, a dörgő istennek szentelte ; őt a
fában bizonyos mértékben jelenlevőnek vélte ; ezért még a mai
népszokás szerint is a badnjak-ot mint embert szólítják, borral
kínálják és megöntik. i s ) Kétségtelen tehát, hogy a fatuskó
(olaszul : oeppo), melyet a raguzai tengerészek a comesnél tűzre
raktak, a szláv bad,njak-ka\ azonos.
Behatóbb tárgyalás alá vettük e szokást, mert a raguzai
szertartás kulcsot ad egy jól ismert középkori, de jogi alap­
jára nézve eddig rejtélyes magyar jogszokás értelmezéséhez.
Ez az egész országban a legrégibb idők óta dívó újévi ajándék­
adás.111)
Első pillantásra szembetűnik az a nagy hasonlóság, mely a
s t a t ú t u m tudósítása és a Mátyás király udvaránál dívott újévi
<«) Badúak im XIII. Jahrhundert. Archív Slav. XV. 1893. 456. 1.
>7) Hanu*: Bájeslovny kalendaf slovansky. Prag, 1860.37—46. 11.
— Ajanasia:: Poetiíeskíja vozzrSnija Slavjan na prirodu. Moskva. 1869.
III. 659—775. 11.
«) A szokásokra nézve olv. főleg Vuk Stefan Karadzic szótárát:
Rjecnik srbskoga jezika; azután ugyanattól: 2ivot i obicaji naroda
srbskoga. Bécs. 1867. 3—6. 1. — Danicii: : Rjecnik hrv. ili srb. jezika, I.
147. 1. — Hanus id. h. — Potebnja : 0 mificeskom znaéenii nekotorych
obrjadov. Moskva, 1865. 1. és köv. 11. A szlávúj nem tudó legtöbbet
tanulhat Krek munkájából: Die Einleitung in die slav. Literaturgesehiehte,
580—589.11. — A bainjak-nak megfelel a lettek fotuskó-estcje (bluku vakars).
a skandináv jul-block, az angol yvk-block, a franczia caligneau, chalendal.
") Strenalia. strennales. munera strenualia, proventus Btrenuales,
strennales tronci stb. V. ö. Knmiz : Kortan. 273. 1.
BA6UZA STAIT'JLMA. 819
szokás leírása között van. »Moris est — mondja Galeotus -°) —
u t a rege p e t a t u r strena., praetentis cuiusque artificii instrumentis ;
tibicines tibiam, tubicines t u b á m , cytharoedi cytharam, coci ollas
et creagras et alii alia sui artificii commoda instrumenta depor-
tant. R e x in oUam aliquot aureos congessit et in tibiam t u b a m q u e
et reliqua p r a e m i u m coniecit proprium.c E XV-ik századi forrás­
ban a fatuskóról csakugyan nincs szó; a mesterek szerszámai, mű­
szerei annak m á r helyét pótolták ; de mint Raguzában a comes,
úgy i t t a király pénzzel ajándékozza meg a mestereket; az ajándék
itt is, ott is az újév napjához (kalendae) van kötve. Raguzában
azonban az ajándék k a p t a a naptól a nevét,' 21 ) Magyarországon
pedig a strena j a n u á r elsejének adott nevet s azt egy sajátságos
magyar ünneppé tette. 2 2 )
E szembetűnő hasonlóság azonossággá válik, ha a régibb
forrásokat e tekintetben átvizsgáljuk. Kedvező helyzetben vagyunk
itt, m e r t az anyagot majdnem tökéletesen állították össze a chro-
nologia szempontjából Knauz, jogtörténeti szempontból pedig
Király - 3 ) és Ortvay.-' 1 ) Az ajándékok jogi alapja, keletkezése azon­
ban mindamellett homályban maradt, mert — mint Király mondja
— erre nézve a d a t t a l nem rendelkezünk.
Pozsony város számadó könyveinek legrégibb töredékei­
ből megtudjuk, hogy újévi ajándékok czímén a város polgárai
1364-ben a királynak, a királynénak és más főuraknak temérdek
értékes a j á n d é k t á r g y a t adtak. 21 ') Attól kezdve szaporodnak
az adatok, melyek arra m u t a t n a k , hogy ez ajándékok évenkint
ismétlődnek és a város kiadásainak fontos részét teszik.-11) Az
oklevelekből l á t h a t ó , hogy Magyarország összes városai köte­
lezve voltak ily ajándék-adásra,-') és hogy ez ajándékok, m i n t
20
) De dictis et faetis Mathiae regis, cap. 24. (Schwandtner : Scri-
ptores, I. 553. 1.)
-1) E városban az újévi ajándékok még ma is kolende-nsk (gen. kole-
nada: strena. quae datur kalendis Januarii. Stutti: Lexieon latino-italico-
illyricum. 1801.) neveztetnek. Egyébiránt a latin-görög szó: kalendae,
•/.aKéiom, az összes szlávságra nagy é3 hasonló befolyással volt ; lengyelül
kolénda = újévi ajándék ; bolgárul koladi, oroszul koljada, kisoroszúl koVnda,
lit. kalidos, karácsony. Olv. Miklosich : Die Fremdenwörter in den slav.
Sprachen. Denksehriften der Akad. XV. 1867. 27. 1. — Die christliche
Terminologie. U. o. XXTV. 1875. 22. 1.
--) Olv. Knauz id. h.
•'•'•) Pozsony város joga a középkorban, 45—47. 11.
») Pozsony város története, III. 2. Németül : Geachiehte der Stadt
Pressburg, III. 2. 355—364. 11.
-:i) Fejérpataky : Magyarországi városok régi számadáskönyvei. 39. 1.
") Ortvay id. ni. III. 2. 356. 1.
°-;) »Darüber lassen wir euch wissen, daz vvir dez von seine genaden
guete brief habén, damit uns seine genad die bead, die seine gcnad ange-
hören in allén seinen steten. verschaffet« — mondja Borbála királynénak
Pozsony városához intézett 1427-iki levele. (Ortvay id. h.)
 820 SOFFLAY MILÁN.
Zsigmond mondja : »nobis et fisco nostro in signum dominii nostri
naturális pro novo anno provenire debent.«- s ) Azonkívül vannak
oklevelek, melyek Sopron, 20 ) Szeben, 30 ) és Kassa városát ille­
tőleg e t é n y t közvetetlen bizonyítják. Főleg fontos az a levél,
melyet Hunyadi János, mint az ország főkapitánya, Kassa váro­
sához 1454 jan. 29-én intézett, 3 1 ) mert az újévi ajándékoknak
vulgáris nevét t a r t o t t a fenn : »proventus strennales in vulgo bed A
I t t tehát ugyanaz a kifejezés merül fel, melylyel a pozsonyi fel­
jegyzésekben és oklevelekben találkozunk : buda, bud, büd (beud),
— párhuzamosan : icuda, rvud, ivüd (wued) ; és ezekben a nevekben
rejlik az első adat a strenaliák jogi keletkezéséről, m e r t az első
szócsoport szláv eredetű. A két legrégibb főalak : bud, byd és a
későbbi bed, az ős szláv bud, ó-szlovén bbd alapalakra vezet vissza,
mely hangváltás (ablaut) útján bud, nyújtással pedig bi/d-nek
hangzik és = ébren lenni.*'-) De ugyanaz a gyöke van a délszláv bad-
njah szónak (fatuskó), mely a szlávok ősi felfogása szerint a termé­
szetnek félálmából való felébredése fogalmát foglalja magában. 311 )
A magyar forrásokban előforduló bud szónak ősi értelme szükség­
képen ugyanaz v o l t ; nézetem szerint tehát növevényí, főleg fái
j e l e n t e t t ; az ugyanazon nevet viselő ajándéknak eredeti obje-
ctuma pedig fatuskó volt. Hogy ez tényleg így van, azaz hogy
az első szócsoport (buda, bud, büd) mind a délszláv badnjak, fatus-
kót jelentette, arra m u t a t a párhuzamos másik csoport : wuda,
wud, wüd, mely germán eredetű és fát, főleg tűzifát jelent. 3 1 ) E szó­
val, melynek hangzása hasonló, jelentése pedig ugyanaz volt, a mi
a szláv bud-nak, a városok német lakosai találóan adták vissza
a szláv kifejezést.
B nyelvészeti következtetések erős támogatást nyernek egy
másik adatban, melyet Zsigmond király 1388-iki oklevele nyújt.3Í>)
I t t a szepesi káptalan prépostja panaszkodik Almás falu jobbá­
gyaira, hogy . . . . »dicti populi nullám sibi obedientiam et reve-
•-"•) 1434. Fejér: Cod. Dipl. X. 8. 637. 1.
••) Horváth Mihály : .Magyar regesták. (Magyar Tört. Tár, 1861.
135. 1.)
•">) Fejér id. m. X. 4. 431. 1.
81
) Teleki: Hunyadiak kora, X. 417. 1. — Horváth M. id. h. 158. 1.
") O-szlov. badéti, -fpTfjopeiv, vigilare. V. ö. sansrc. budh=scire;
avest. bud = videre, görög 018, lit. bud. Miklosich : Die Wurzeln des
Altelovenisehen. Denkschriften, VIII. 1857. 168. 1. — Etymologisches
Wörterbuch, 25. 417. 11. — Fick: Vergleiehendes Wörterbuch, I. 80. 1.
"<) Miklosich idézett munkáin kívül olv. főleg Lavrovsky : Ctenya
istorii pri Moskovskom universiteté. II. 1866. 15. 1. Krek id. m. 581. 1.
") II itt, wit (wid): das Holz, besonders Brennholz (baverisch);
island. wid-r; svéd. wed, angs. wudu, ang. wood. Schmeller: Bayerisches
VW.rtcrbuch, IV. 200. 1. V. ö. Miiller-Zarncke: Mittelhocb.deutscb.es
Wörterbuch, 111. 620. unde szó alatt.
••) Fejér id. ni. X. 1. 450. 1.
HAGDZA STATÚTUMA. 821
rentiam e x h i b e r e n t . . . nam anno presenti nec premissas duo-
decim marcas partim in moneta partim in argento sibi dare et
solvere, neque alias collectas vei datia a u t munera, porcos etiam
a u t boves seu cerevisiam a u t etiam ligna festi sancti Martini, neque
troncos slrenales ad curiam suam ministrare et importáré, prout
•moris fuisset et esset ab anliquo, voluissent.« A föntebbi fejtege­
téseknél fogva kétségtelenül szabad ezt az egyedül álló tudósítást
a régibb időkre nézve akként általánosítani, hogy valamint Eagu-
zában a tengerészek, úgy Magyarországon is eredetileg a jobbágyok
a főuraknak, a városok pedig a királynak fatuskókkal 3e) kedves­
kedtek újévkor. Később a városok e sajátos hódolati ajándék
nevét a többi ajándékra is alkalmazták, és a név megmaradt,
mikor az eredeti objectum már régen megszűnt. Hogy a fa aján­
dékot hamar kiszorították más értékesebb tárgyak, ez nem valami
különös dolog. Az ajándékok objectumára befolyással lehetett a
német városok példája, melyek a vámmentességnek évről évre való
megújításáért m á r a legrégibb időkben kötelesek voltak ajándékul
kupákat, borsot, stb. ünnepélyes felvonulás közben adni. 37 ) A XIV.
és XV. században a buda már a városok typikus adója volt, melyet
éber figyelemmel t a r t o t t a k számon a királyok, és aligha köszön­
ték volna meg, ha a gazdag ajándékok helyett az eredeti budafa
került volna eléjük.
III.
A bővített s t a t ú t u m legérdekesebb fejezeteinek egyike az,
a mely de pena vrasde szól (1308. Lib. V I I I . cap. 58.) és így
kezdődik : »antiqua consuetudo fűit per omnes reges et homines
Sclavonie et totius regiminis cum omnibus comitibus et hominibus
Eagusii, quod si aliquis Raguseus interficeret aliquem de Sclavonia
et de totó regnamine, quod solveret pro vra%da. perperos quingen-
tos, e t e contrario facerent homines de Sclavonia et de regnamine.«
I t t definitiója van adva az ősi szláv jogfogalomnak, melynek
nevezete az összes délszlávoknál mazda volt, 3S ) mely a magyar
oklevelekben előforduló compositio-nak pontosan megfelel, sőt
3
«) Magyarul e fát valószínűleg budafa névvel nevezték, mely (eddig
nem magyarázott) szó csak tájszólásban maradt fen, és most a bige játéknál
a két végén meghegyezett hengeralakú fáeskát jelenti. (A m. nyelv szótára.
V. 216. 1.) Buda szláv kifejezésen, mely mint a német germán wud, erdőt,
ligetes helyet is jelenthetett, alapulhatnak talán a gyakran előforduló hely­
ségnevek, mint Budája, Bud, Buda stb.
l/'l 37) Maurer: Stadtverfassung in Deutschland. I. 312 1. — Király
id. m. 46. 1.
38
) Novakovic : Zakonik Stefana Dusana 1349. (Belgrád, 1898.) art.
103. 183. Párhuzamos kifejezés krzvz, sanguis. A bolgár oklevelekben is
•rraida. Miklosich: Die Blutrache, 31. 1. — Jirec'ek : Archív, XXII. 1900.
178. 1.
 822 SLITLAY MILÁN.
talán vele azonos is. Ez a gyökeres szláv szokás örökös ellentétben
állott az idegenből behozott törvényekkel, melyek minden egyes
esetre pontosan büntetést szabnak. Ennek az ellentétnek a követ­
kezményei ugyanazok a dalmát és szerb területen, mely az olasz
és byzanczi hatáskörhöz tartozik, mint Magyarországon, mely főleg
nyugatról kapta törvényeit. E következmények főleg két irány­
ban : az eredeti törvényekben oly gyakran előforduló halálbünte­
tésnek mindinkább háttérbe való szorulásában és a kiengesztelési
díj magánjogi jellegének elvesztésében nyilvánulnak. A görög
ipiáyeipoí vó|jLO<;-bó] á t v e t t halálbüntetések Szerbiában. :!! ') Szent
István törvényeinek nagy szigorúsága Magyarországon, az
élő vrazdában, compositióban, szivós ellentállásra akadt, mely
elég gyorsan bomlasztó hatással volt a törvények holt betűjére.
Ezért látjuk, hogy időről időre a magyar királyok kénytelenek
voltak főleg a büntetőjogi törvények szövegét újra szerkesztetni
és azok egyes fejezeteit idegen jogforrások alapján szigorítani vagy
enyhíteni, hogy azonban az enyhítő vonás nagyjában mindinkább
előtérbe lép. Ezért a s t a t ú t u m tárgyalt fejezetében (202. 1.) vilá­
gosan tükröződik vissza a halálbüntetés elleni áramlat a szerbek
között. I I . I s t v á n Uros szerb király t. i. egy Velenczével való
viszályban nem akar >>punire mortem pro morte«, hanem a maidat,
a kiengesztelési díjat tartja fen : onolebat spargere sanguinem
suorum, sed volebat servare et tenere antiquam oonsuetudinem
vrasde predecessorum suorum et suam, et quod aliud non facérét
aliquo modo, quia hoc etiam firmaverat per sacramentuin.« l n )
De a vrazda nemcsak enyhíti a büntetőjogi törvényeket,
hanem a délszlávoknál, úgy mint Magyarországon is, a közbüntetés
jellegét ölti fel s az idegenből behozott elvekre itt is, ott is az ere­
detiség bélyegét nyomja rá. Az által, hogy a Jcnvt.-hez (sanguis)
fűzött eredeti jellege lassankint elfakult, jelentése tehát általánossá
vált, sok esetben a közbűntettekre szabott fenyítő büntetést
meg lehetett váltani ; az által pedig, hogy a behozott törvények­
ben rejlő büntetés alapeszméjével keveredik össze, elveszti a kár­
térítés természetes egyenértékét, úgy hogy azt már kártalanítás­
nak tekinteni nem lehet, hanem valóságos büntetésnek. 1 1 ) E tekin-
••') Zachariae : Geschichte dcs byz. Rechtes, 1892. 334. 346. 11.
'») Jirecek: Archív, XVII. 269. 1., XXII. 150. 1. 2. jegyz.
") Az itt mondottak bizonyítékául csak egy példát hozok fel: »Ille
qui feccrit furtum. mond a VI. könyv 4. fejezete, pro primo furto condem-
pnetur in quadruplum, pro secundo condempnetur in octuplum . . . Quod
sí non habét unde solvat et furtum fuerit a duobus yperperis infra, fusti-
getur . . . Si autem a quinque usque ad decem. perdat unum oculum, si
verő a. decem usque viginti, perdat manum dixtram.« A testcsonkítást a
statútum főleg a görög Prochiron-bó\ ismeri (-/sipozoraioftai), mely ismét
az Eklogából vette át. {Zachariae id. m. 339.1. Jirecek id. h. XXIT. 154. 1.) —
Ha azt a fejezetet a rákövetkezővel összehasonlítjuk, mely »de robatoribus
RAGUZA STATÚTUMA. 823
tétben t e h á t a büntetőjog fejlődésének processusa nagy vonások­
ban ugyanaz a délszlávoknál, a mi Magyarországon, mert leg­
erősebb factora i t t is, ott is az ősi jogszokás ; a törvényekben
codifikált részletek pedig elütnek egymástól, mivel azokat külön­
böző idegen befolyások feltételezik. Ezért sok középkori magyar
magán- és közintézmény helyes értelmezésére nem elég, sőt téves
dolog az intézmények mintáját vagy analógiáját csak nyugaton
és külföldön keresni, m e r t a mint pl. az újévi ajándékokról szóló
fejezet bizonyítja, ezek közvetetlenűl a belföldi szlávok szokásain
is alapulhatnak.'-)
A Raguzában, sőt a Balkán-félsziget nagy részében érvényes
büntetőjogi elvek szövevényes eredetére, fejlődésére és terjeszté­
sére érdekes fényt vet a hamis pénzverésről szóló két rendelet.
Az 1294-ben hozott első s t a t u t u m szerint a hamisító, ha a hamis
pénzverésre szabott pénzbüntetést (100 yperperi) meg nem fizet­
heti, keze levágásával bűnhődik (Lib. V I I I . cap. 55.), míg a máso­
dik s t a t u t u m , melyet 1336-ban hoztak (Lib. V I I I . cap. 84.), elren­
deli, hogy a hamisító »comburetur ita, quod moriatur.« 1:i ) I t t t e h á t
ugyanazokkal a büntetésekkel találkozunk, melyeket a régi római
és újabb byzanczi törvények szabnak e súlyos b ű n t e t t r e , — csak
megfordított sorrendben. Justinianus codexe (9. 24. de falsa mo-
neta) a pénzhamisítót tűzhalállal és vagyona elkobzásával bün­
teti ; K o n s t a n t i n császár törvényei szerint »flammarum exustione
mancipetur«; a byzancziak pedig (az Eklogában, Basilikében,
Prochironban és a későbbi törvénykönyvekben) a halálbüntetést
kézlevágásra enyhítették. 1 1 )
Mégis a föntebb idézett s t a t ú t u m o k közül egyik sem alapúi
közvetetlen a római forráson. Az 1336 évi s t a t ú t u m b a n nyilvá­
nuló közeledés az eredeti római büntetéshez csak a római jognak
Olaszországban való újra éledéséből következik, míg az 1294
évinek nem lehetett közvetetlen byzanczi mintája, mint Jirecek
stratarum« szól, akker észrevehető egy másik régi vonás is. >>Robatores
Btratarum pro príma robaria eondempnentur in octuplum, pro secunda
verő pro uno in sexdecim et sic unde superius semper pena duplicetur« stb.
Látható itt, hogy a lopást a rablástól épen kezdték elkülöníteni és hogy
eredetileg az ingó dolog jogtalan elsajátításának bármily módja mellé­
kes volt, csak a dolog értéke volt irányadó. A byzanczi birodalomban a
xpóyeipoq vojiot; szerint a rablót a rablás helyén felakasztják. (Zachariae id.
m. 339.) F, törvény befolyása itt is szembetűnik, mert a rabló, ha nem
fizethet és az elrabolt dolog értéke >>a decem (ypeiperis) superius, suspen-
datur.«
") V. ö. ide vágó fejtegetéseimet. Turul,, 1905. évf. 94—96. 11. Meg­
jegyzem, hogy e szempont mellőzése Timon Ákos magyar alkotmány- és
jogtörténetének egyik fóhiányossága.
*a) A szövege valami nagy világossággal épen nem tündöklik; értel­
mezésére v. ö. Gondola Ferencz készítette summariumát, 329. 1.
") Zachariae id. m. 333. 341. 11.
 824 SUFFLAÍ. MILÁN. KAGUZA STATÚTUMA.
állítja, 43 ) sőt byzanczi volta sem valószínű. Először t. i. e s t a t ú t u m
nem a régiek közé tartozik, hanem olyan időben keletkezett,
mikor a byzanczi befolyás legalább e tekintetben teljesen meg­
szűnt ; azután a kézlevágást már a felsorolt görög törvényköny­
veknél régibb longobard törvény is ismeri és a hamis pénzverés­
sel fogalmilag oly szorosan összetartozó hamis oklevél készítésnél
alkalmazza. 411 ) A régi olasz városi s t a t ú t u m o k közvetítése által
innen az összes dalmát s t a t ú t u m o k b a belekerült és a raguzaiban
is feltalálható. 17 ) Ebből analógia vonható a hamis pénzverésre
szabott büntetésre nézve is, mely abban az alakban az 1294-iki
raguzai törvényen kívül még a spalatói és skardonai statútumok­
ban fordul elő. 48 ) A tűzhalállal való büntetés azonban, melyet az
1336-iki törvény elrendel, egyedül áll egész Dalmácziában ; csak
a belsőbb területeken, a Dusán szerb czár törvényeiben merül
fel ismét. (Art. 169.) Jirecek, kinek figyelmét a hamis pénzverésről
szóló második raguzai s t a t ú t u m elkerülte, akkor még nem lévén
kiadva, nagy éleseimé]űséggel törekszik bizonyítani, 4 9 ) hogy
a szerb törvénykönyv a pénzhamisítóra alkalmazandó halál­
büntetést Magyarország közvetítésével a német bányavárosok
statútumaiból vette át, holott most majdnem bizonyosnak lát­
szik, hogy e szerb törvény mintája a raguzai s t a t ú t u m b a n
keresendő. Többi fejtegetései, melyeket a kérdéshez fűzött, 50 )
érintetlenek maradnak s nagy fontosságúak mindenkire nézve,
a ki a középkori Magyarország délfelé való nagy befolyásának
kérdésével foglalkozik.
SüTFLAY Mjl.Á.Y.
") Archív Slav. XXII. 1900. 166. 1.
"•) Wido 6 (M. Germ. LL. 4. 562.) . . . manum propríam amittat et
ostensor ipsiua post rerum amissionem widrigeld suiira componat. V. ö.
Neumeyer : Die gemeinschaftliche Entwicklung des internat. Privát- u.
Strafrechts. München, 1902. I. 45. 181. 11.
") Lib. VI. cap. 8. 128. 1. »<>ni cartam falsam fecerit vei conscri-
pserit, perdat manum dextrani, si ei poterit probari.« A többi dalmát statú­
tumokra nézve olv. Sufflay : Sitzungsberichte, 147. 1901. 8.'!. f.
"<) Mon. hist. iuridica slav. mer. II. 161. 1., III. 128. 1.
")
50
Archiv. id. h.
) Így pl. a pecsétküldéssel való idézésről, mely Szerbiában István
király alatt a XIII. sz. kezdetén már dívott, é3 Dusán törvényeiben, Budva
város statútumában, Csehországban is feltalálható; azután a forróvas­
próbáról (hvatiti u kotal) és a többi istenitéletekről, melyek nyugatról
Magyarországon át kerültek ide.
VÁLASZ
TAKÁTS SÁNDORNAK »MÉG EGY KIS NYELVTÖRTÉNET.
CZ. CZIKKÉRE.
A Magyar Nyelvőr idei áprilisi és májusi füzetében beható s
itt-ott éles bonczolás alá vettem Takáts Sándornak a M. Oklevél-
Szótárról kirívó felületességgel írt, félreértésektől és tévedésektől hem­
zsegő s a mellett egészében igazságtalan bírálatát. Készséggel elis­
mertem, a mi benne helyes és elfogadható volt, de kimutattam, hogy
-— általános tévedéseit nem számítva — az egyes szótári czikkekre
tett kifogásainak legnagyobb része, csaknem négy ötöde, vagy hibás,
vagy legalább is lényegtelen. Minden állításomat bizonyítottam is.
Hogy — Takáts szerint — a bizonyításról »teljesen« megfeledkeztem,
azt tóle természetes megjegyzésnek találom, hiszen bírálatából is,
mostani feleletéből is világos, hogy az igazságnak nem barátja s hogy
— vagy értelemhiányból vagy szándékosan — nemcsak az én állítá­
saimat, hanem a saját magáét is elferdíti, a mint alább e folyóirat
olvasói is észre fogják venni. Az a vádja tehát, a melyet egyetlen
példával sem igazol, hogy én néha ferdítek, visszaháramlik az ó fejére.
Takáts — mint igazságszeretó történetíróhoz illik — a saját
kétségtelen tévedéseinek bevallásától erősen irtózik, ezeket a Száza­
dok nagyobb közönsége előtt, mely válaszomat nem ismeri, bölcs
szerénységgel elhallgatja. (Harminczöt hibás vagy hiányos kifogását
illető megjegyzéseimnek csak a felére, tizenhétre tud úgy a hogy fe­
lelni.) Nekem nincs okom szégyelni tévedéseimet s azzal kezdem,
hogy mostani újabb kifogásaiból készséggel ismerem el helyeseknek
vagy legalább figyelemre méltóknak a koponyás, korezovágy, kurucz}
lábíló, lánczfa és tornyos szókról mondottakat, bár nem szolgált is
Takáts valamennyihez elegendő bizonyítékokkal. Az megint az ó
igazságszeretetének fényes tanújele, a mit elhallgat, hogy t. i. a kopo­
nyás és tornyos szók (Századok, 638. 1.) az OklSz. adataiban puszta
személyneveitől fordulnak elő, a melyekből magukból, egyéb föl­
világosító adatok ismerete nélkül, a szók voltaképi jelentését kita­
lálni igen bajos ; hogy a MaMabüho helynévben magam sem olvas­
tam határozottan a lábító szót (Száz. 636. 1.), mert a czímszó után is,
a magyarázatban is ott áll a kérdőjel, figyelmeztetésül arra, hogy a.