Légző rendszer

Feladata: Az élő ember számára szükséges oxigén felvételét és a szervezetben keletkezett

gáznemű bomlástermékek kiválasztását végzi. A gázcserén kívül az ásításban, a
tüsszentésben, a köhögésben, a csuklásban is részt vesz.

Oxigén nélkül a sejtek elpusztulnak, néhány perc után már károsodnak. A szív, munkájának
köszönhetően juttatja el a vérrel az oxigént a szövetekhez. A keringési és a légzési rendszer
szorosan együttműködik. Percenként 14-15x lélegzünk, az újszülött 70x.

A légzés szervei:

- Azok az izmok és rugalmas rostok, amik beszívják a levegőt a tüdőbe és kiszorítják

onnan.
- A légutak rendszere.
- A tüdő léghólyagocskái.

Részei: Felső légutak: orrüreg; garat. Alsó légutak: gége; légcső; hörgők. Tüdő.

Orrüreg: négyoldalú, elöl és hátul nyitott üreg. Csontos és porcos részből áll. Feladata: a
belélegzett levegő felmelegítése, megtisztítása, párásítása. Az orrüreg alkotásában a felső
állcsont, szájpad csont, rostacsont, orrcsont, ekecsont és ékcsont vesz részt. 2 orrlyukkal
kezdődik, hátrafelé 2 nagyobb nyílással a garat felső szakaszába nyílik. Alsó határát a kemény
és a lágy szájpad adja. Egy nyílirányú sövény az orrsövény két részre osztja.
Orrsövényferdülésnél egyenlőtlen a két orrüreg fél nagysága. Fölfelé a szitalemez zárja le. A
rostacsont vízszintes lemeze alatt van a szaglómező, 10-15 mm átmérőjű terület. Az
orrüreget belülről vastag, mirigyekben gazdag, dús vénás hálózattal ellátott nyálkahártya
borítja, melyben csillószőrök találhatók. Ezek a kis „szőrök” állandó kifele csapkodásukkal a
légutak védelmét látják el, hullámszerűen kifele továbbítják a szennyeződést. Az orrüreg a
koponya több üregével (homloküreg, arcüreg, ékcsonti öböl stb.) is közvetlen kapcsolatban
van. Az üregekben levő meleg levegővel így keveredik a belélegzett friss levegő.

Garat: A koponyalaphoz és az arckoponya hátsó részéhez rögzített függőleges alakú, izmos

falú cső, mely lefelé a nyelőcsőben folytatódik. 110-12 cm. hosszúságú. Az orrüreggel és a
szájüreggel is összeköttetésben van. Részei: orrgarat, az orrüreg mögött helyezkedik el,
innen indul ki az Eustach - féle kürt. Itt vannak a garatmandulák. Feladatuk: melegítik,
párával telítik, a porszemektől és a baktériumoktól tisztogatják a levegőt. A mandulát alkotó
nyirokszövet a foglyul ejtett csírák elpusztításában vesz részt. Ilyenkor károsodhat a
nyirokszövet, gyulladás, gennyesedés léphet fel. Szövetszaporulattal jár, a beteg orrhangon
beszél, szájon át lélegzik, ezért könnyebben lesz beteg. Szájgarat: ide nyílik a torok szoros.
Gégegarat: A nyelőcsőben folytatódik. Innen nyílik a gégebemenet. A táplálék gégébe jutását
a gégefedő akadályozza meg. Falát nyálkahártya borítja, egész felszínét nyálkamirigyek teszik
síkossá. Falában harántcsíkolt izmok vannak.

Gége: a légutak felső részébe beépült porcokból álló hangképző szerv. A nyak középső részén
a nyelvcsont alatt található. Benne futnak a hangszalagok, melyeket a tüdőből kiáramló
levegő hoz rezgésbe. Ezeket a keletkezett hangokat a felső légutak még átalakítják. Másik
szerepe: a légutak védelme. Köhögési ingerre a hangrés hirtelen megnyílik és a tüdőből
robbanásszerűen kiáramló levegő kisodorja az idegen anyagokat. A gége ilyenkor akár 4 cm-t
is emelkedhet. Részei: pajzsporc: páratlan, körülfogja, védi a gége üregét. Két lemezből áll,
melyek elöl találkoznak és kissé kiemelkednek („Ádám csutka”). Férfiakban fejlettebb, a
másodlagos nemi jelleg egyik ismérve. Gyűrűporc: kisebb, mint a pajzsporc, nevét alakjáról
kapta, pecsétgyűrűre emlékeztet az alakja. Rajta támaszkodik a pajzsporc. Kannaporc: páros,
háromoldalú, piramis alakú porc. Innen indulnak a hangszalagok. Gégefedő porca:
kerékpárnyereghez hasonlít az alakja. Nagyobb falat lenyelésekor ráhajlik a gégebemenetre,
megakadályozza a falat légcsőbe kerülését.

Légcső: (trachea) a gége folytatása, „c” alakú porcokból álló rugalmas falú cső. 10-12 cm.
hosszúságú, 2cm. átmérőjű. Űrterét (pl. köhögéskor, tüsszentéskor) változtatni tudja. Belül
nyálkahártya fedi ami csillószőrös hengerhámmal van borítva. Páratlan szerv. A IV.
hátcsigolya magasságában kettéoszlik.

Hörgők: A légcső elágazása után két főhörgőre oszlik. A jobb és baloldali főhörgő lefutása
nem egyforma: a jobboldali rövidebb, tágabb és meredekebb lefutású. Még a tüdőbe lépés
előtt jobboldalon három, baloldalon kettő lebenyhörgőre oszlik. A tüdőbe lépve tovább
oszlanak jobboldalon tíz, baloldalon kilenc szelvényhörgőre. Az ezt követő legkisebb ágak a
hörgőcskék (bronchiolusok). A hörgőket belülről csillószőrös hengerhám borítja. A légutak
ezen mélyebb szakaszai is az orrüreghez hasonló feladatokat látnak el: melegítik, nedvesítik,
portalanítják, fertőtlenítik a belélegzett levegőt.

Tüdő: (pulmo) páros szerv, a légző rendszer utolsó tagja. A mellkas alakjához idomul.
Feladata: a belélegzett levegőből az oxigént felvenni és a vér széndioxid tartalmát a
kilélegzett levegőbe juttatni. A jobb és bal tüdő fél egymástól teljesen független, puha,
rugalmas tapintású szerv. Csak a légcső köti össze őket. A tüdő szélesebb alsó része az alap.,
alatta van a rekeszizom (diafragma). Felső elkeskenyedő része a tüdőcsúcs. Külső (laterális)
felszíne a bordák felé néz. Belső (mediális) részén lépnek be az erek, a hörgők, ez a
tüdőkapu. Hasadékok lebenyekre osztják. Jobboldalon 3, baloldalon 2 lebeny van. A tüdő
felek között a gátor üreg bal oldalán helyezkedik el a szív. Szerkezete: legnagyobb osztási
egysége a lebeny. Ezek tüdőszelvényekre oszlanak. Az ide belépő hörgők neve szelvényhörgő.
A hörgők tovább ágaznak kis hörgőkké, hörgőcskékké, majd vég hörgőcskékké, melyek végén
vannak a léghólyagocskák (alveolusok). Az egész rendszer célja a felületnövelés.
Szőlőfürtszerű elrendeződés. Minél nagyobb felület áll a tüdő rendelkezésére, annál
hatékonyabb az oxigén felvevő képessége. A 700 millió léghólyagocska kiterítve teniszpálya
méretű lenne. A tüdő léghólyagocskáinak a fala vékony, rajta keresztül történik a gázcsere. A
léghólyagocskák nagyon sűrű hajszálérhálózattal vannak átszőve, itt folytatódik a gázcsere. A
két oldalon levő gázok (O2- CO2) résznyomásának különbsége miatt. A légző rendszer és a
keringés szervrendszere szoros kapcsolatban van egymással! (kis vérkör)

A légző rendszer működése: légzésnek azt az életfolyamatot nevezzük, ami biztosítja a

szervezet anyagcsere folyamataihoz szükséges oxigént. Az oxigént a légutakon és a tüdőn
keresztül a levegőből vesszük fel, s itt adjuk le a termelt széndioxidot is. Ezt a gázcserét külső
légzésnek nevezzük. A vér útján a kapillárisokhoz szállított oxigén a hajszálerek falán
keresztül kijut a sejtekhez. Itt kerül a vérbe a sejtek által termelt széndioxid is. Ez a folyamat
a belső légzés. A légzés két folyamatból tevődik össze: a belégzés aktív folyamat, a mellkas
térfogatának növekedése a légző izmok összehúzódásának az eredménye. Amikor a
rekeszizom összehúzódik és lefelé mozog, a tüdő kitágul, csökken a belső nyomás, részleges
vákuum keletkezik. A természet nem tűri a vákuumot, a nyomás kiegyenlítése érdekében a
levegő a külső légkörből a tüdőbe áramlik. Kilégzés: egyszerűbb folyamat: a rekesz és a
mellkas izmai ellazulnak, a rekeszizom felfelé irányuló mozgása kipréseli a levegőt a tüdőből.
A belégzés után a tüdőben nagyobb lesz a levegő nyomása, mint kint és a kiegyenlítődésre
való törekvés a kilégzés. Nyugodt légzéskor kb. 500 ml. levegőt lélegzünk be.

A tüdő befogadóképessége a vitálkapacitás: egy maximális belégzést követő maximális

kilégzés mértéke. Függ a testmagasságtól, az életkortól, kb. 35 éves korig nő. Részei: Légzési
levegő: (500ml.) nyugodt légvételkor ki és beáramló levegő mennyisége. Belégzési tartalék:
nyugodt légzés után még maximálisan felvehető levegő (2000-2500 ml.). Kilégzési tartalék:
nyugodt kilégzés után még kipréselt levegő mennyisége. (1000-1500 ml.) Maradék levegő:
Soha ki nem lélegzett levegő. (1000-1800 ml.)

A légzés szabályozása: A légző mozgások automatikusak, akaratunkat azonban

kiterjeszthetjük a légző mozgásokra is. Legtöbbször a légzést az agyi légzőközpont
szabályozza reflexek útján. Légzőközpontunk a nyúlt velőben helyezkedik el. A légzőközpont
legerősebb ingere a CO2. Ha felhalmozódik a vérben, szapora légzés indul meg.