AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ KELETI HATÁRAINAK GEOPOLITIKAI SZEREPE

Minden összekeveredett. Senkit sem lehetett látni kétszer ugyanazon a helyen. Egy tanú látott
egy tömeg embert, akik hatalmas köveket cipeltek és azt kérdezték: hová tegyük őket? Ezek a
kazár állam határ előtti jelei voltak, amelyek a határt jelölték. Tény, hogy Ateh hercegnő
utasítást adott arra, hogy emeljék fel a helyükről és addig hordozzák, amíg el nem lesz
fogadva a kazár hitről szóló döntés.
Milorad Pavic
A határok kérdése, főleg Közép- és Kelet-Európa régióiban mindig is „túlérzékeny”
téma volt az újkortól kezdve a XX. csak úgy, mint a XXI. században. Az Európai Unió
„keleti” terjeszkedésének következtében az EU keleti határai a geopolitikai feltételek
változása szerint gyökeres módosulásokat eredményeztek. Mindemellett aktualizálódott az
EU vagy Európa úgynevezett végső keleti határainak a kutatása is.
Lényegében ma az Európai Unió és beleértve Közép-Európa országait is, dinamikus,
minőséges és intenzív fejlődésen megy át fizikai, szociokulturális illetve mentális határainak
átformálódását illetően. A XXI. század elején a geopolitikai helyzet változásának
elemzésében az európai kontinensen és egyben Közép-Európa régióiban kulcsfontosságú
szerep jutott az új európai határnak, ami most formálódik és növekszik. Az új európai keleti
határnak a létrehozása és működése közvetlenül kapcsolódik a konkrét geopolitikai
helyzethez, ami rendre meghatározza a sajátosságait és a paramétereit. Bizonyos, hogy
Közép-Európa geopolitikai terének strukturálása alapvetően megváltoztatja a területhez,
régióhoz illetve azok határaihoz kapcsolódó viszonyát. Tény, hogy az európai kontinens új
geopolitikai felépítése (konfigurációja) okozza Közép-Európa régióinak, valamint azok
határainak széttöredezettségét (fragmentációját) is. Eleve helyénvaló az európai keleti határ
fogalom megfelelő elkülönítése, mert nevezetesen az összehasonlító megoldás többek között
lehetőséget ad problémás kérdések meghatározására az új keleti határ hármas felülete (EU –
Közép-Európa országai – Ukrajna) kapcsán és nem csak a definíciók összefüggésében, hanem
a korszerű problémás kérdések tekintetében is, amire igény van a közös többoldalú (a határ
mindenoldaláról) megoldások és kompromisszumok keresésénél a felek között.
Az új európai határ elfogulatlan, objektív tudományos elemzéséhez ebben az esetben
három oldal elhelyezkedését kell megvizsgálni és értékelni – beleértve Közép-Európa
országainak pozícióját, mint az EU új, teljes jogú tagjait a mai nemzetközi kapcsolatok
értelmében. Mert az új európai határ kialakulásának folyamata – az egyik oldalról olyan, mint
az Európai Unió nemzetközi szövetségének új külső határa (EU külső határai – szárazföldi és
tengeri határok, beleértve a megállapodott felek repülőtereit és a kikötőit, amelyek nem
lehetnek a belső határokon belül kijelölve), másrészről pedig mint az új nyugati határ Ukrajna
nemzetközi kapcsolatának viszonylatában – egy többdimenziós, összetett, sokrétű, bár néha
ellentmondásos folyamat, ami egy belső logika szerint működik – összetett elem, különösen
mint egy alrendszere egy integrált, egész rendszernek, ami minősége szerint, mi több a
területe szerint változik. Az új európai határ – mint egy térbeli intézet alrendszere, az eddigi
elérhető tapasztalatok alapján (értjük ezt az előző EU bővítésekre), mindazonáltal megjelenik
Közép- és Kelet-Európa egyedülálló geopolitikai, kulturális-földrajzi környezetében.
Egészében ez hozzájárul a határok egy komplex tudományos kutatásához. Futólag
megjegyezzük, hogy a legjobb típusú új európai határ a „határ egyensúly” modelljére lehetne
megformálni.
Az új európai határ kutatásának aktualitását a mai Ukrajna külpolitikájával, csak úgy,
mint az Európai Unióval általában felmerülő, és a „szomszédok elsőbbrendűségével” egyaránt
kapcsolatos problémás kérdések állásfoglalásának fontosságában lehetne meghatározni.
Véleményünk szerint ezek a kérdések (teljes valószínűséggel állíthatjuk, hogy a negatív
összetevőkre lesz fektetve a hangsúly) ki lesznek kristályosítva nevezetesen Ukrajna
külpolitikájának határmenti kérdéseire, valamint a konceptuálisan az Európai Unió megújított
keleti politikájának nem megalkotott új filozófiáira. A mai érdeklődés a határok és a
határmenti területek, valamint a határmenti régiók körüli problémás kérdések iránt az EU
feltételes és elég pragmatikusan indokolt fokozatos gyengülésével magyarázható, valamint a
politikai demarkációs vonalak illetve a gazdasági akadályok eltűnésével, továbbá az Európai
Unió hatásának keleti terjeszkedésével – Európa új, politikai-földrajzi területére. Kétségtelen,
hogy a hivatalos állami határok sokkal stabilabb határok, mivel ezek vallások, civilizációk,
tradíciók között léteznek.
Politikai és jogi alapja Közép-Európa keleti határainak, az EU és Ukrajna nyugati
határainak
Közép-Európában a határok politikai és jogi, nemzetközi-jogi kérdései vajmi kényes
és érzékeny problémás felvetések. A nemzetközi jog francia történésze J. Bareti
meggyőződéssel írta, hogy Lokárnó után Európában két féle határ létezett: nyugati határok,
amelyeket megígértek, hogy tiszteletben tartják, és a keleti, amik (ahogyan ez régóta elismert)
felülvizsgálhatóak voltak. Mára nemzetközi-politikai értelemben viszonylag „gondnélküli” a
mai ukrán-lengyel, ukrán-szlovák, ukrán-magyar határ, észrevehető problémák csak az ukrán-
román határnál vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi problémák különösen a
Kígyó-sziget státusza miatt vannak, mivel Románia és Ukrajna is konkrét területi
követelésekkel rendelkezik, ami az úgynevezett legyőzése a „Ribbentrop-Molotov paktum
következményeinek”, amit Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa a saját 1991. július 5-én kiállított
kérvényében áttekintett majd Ukrajna területi követeléseinek engedett.
A határ egy egyedülálló intézmény, az adott politikai rendszer tevékenységének
keretein belül, ami a határ funkcióján keresztül elemezhető, például a határ menti régiókon
belül, mint az új megegyezési kapcsolatok révén létrejött terület. Mindenekelőtt a határok
három szorosan összefüggő feladatot látnak el: először is – megszabják az államok
szuverenitásának területét; másodszor: megosztják a térben a szimbolikus közösséget, vagyis
az államnak, mindegyiknek, amelyik rendelkezik saját zászlóval, himnusszal, történelemmel,
intézményekkel, amely biztosít a saját állampolgárainak egyedülálló jogokat és
kötelezettségeket; harmadszor – megosztja a térben a sajátját (azaz a nemzeti területét) illetve
az idegent (a szomszédos államot, később pedig az egész világot).
A határok, mint állami határok, fontos részévé váltak a nemzetállamok rendszerének a
XVIII. századtól kezdve, mint vonalak, amelyek elkülönítették a különböző
igazságszolgáltatásokat, amelyek meghatározták az állami területet annak minden forrásával,
ami a anyagi feltétele a társadalom létezésének. Az összefüggő államok közötti határokat
általában a köztük lévő szerződés alapján határozzák meg. Az állami határ meghatározása a
nemzetközi jogi doktrínában szerepel. Különösen a „Diplomata szótárban” említik, hogy az
állami határok – ezek vonalak és képzeletbeli függőleges felületek, amelyek meghatározzák
az állam területét (földben, vízben, ásványi kincsekben, légtérben), azaz a szuverenitásának
kiterjedésén belül. Az állam szárazföldi határai – ezek vonalak, amelyek elkülönítik egyik
állam szárazföldi területét a másik állam szárazföldi területétől. Rendszerint, a szárazföldi
állami határokat a földrajzi jellemzők figyelembe vételével határozzák meg. Ezek a
sajátosságok/jellemzők lehetnek hegyek, folyók, tavak stb. A nemzetközi gyakorlatban
ismertek a domborzati, geometriai és földrajzi államhatárok is. A szerződés alapú határokon
kívül, amik a nemzetközi megegyezésekben vannak kijelölve, léteznek még úgynevezett
történelmi formálódású határok is. Ezek fő jellemzője, hogy hosszú ideig összefüggő államot
alkottak. Ez teszi a történelmileg kiformálódott határt jogilag kötelező érvényűvé mindkét
országban. A politikai rendszer keretein belül működő határok lényeges funkciót töltenek be
az államnak, mindenekelőtt a saját terület kialakításában, minden rendszerével és
alrendszerével, amelyek teoretikusan bővítik a nemzeti szuverenitást. A háborúk időszakában
a területek kiterjesztése vagy az állam életterének, nyersanyagforrások és piacok értékesítése
miatt zajló háborúk legitim módszerei voltak a nemzetközi probléma megoldásának (a
nemzetközi szokáshoz híven, később pedig a nemzetközi megállapodások – mint a bécsi
kongresszus döntése, a Szent Szövetség létrehozása stb.) de jure befejeződtek a XX.
században, pontosabban 1970-től, amikor a határok sérthetetlenségének elve (ebben a
kontextusban két fontos része van ennek – elismerni a meglévő határokat illetve elállni
bármilyen területi követeléstől) normatívvá válik a nemzetközi szerződések jogrendszerében.
Kétségtelen, hogy a XX. század második felének történelmi eseményei tanúsították de facto a
nemzetközi problémák erővel való megoldását. A határok sérthetetlenségének történelmi
eszméje kialakulásának, mint elvnek (nemzetközi-jogi normák) köszönhető az európai
államok kétoldali nemzetközi szerződései, ami a lényegében a béke és biztonság
megerősítéséhez vezetett Európában.
Viszont, a nemzetközi jog szempontjából – normák és elvek összessége, amelyek a
nemzetközi kapcsolatok rendszerét irányítják, az államhatárok sérthetetlenségének elve,
amelyet a végső elfogadott formájában az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
fogadott el a Záróokmányában 1975. augusztus 1-től, ami csökkentette a nemzetközi-jogi
elismerését a már meglévő európai állami határoknak és lemondott bármilyen támadásról ezek
ellen a határok ellen: „a tagállamok megvizsgálják minden határ sérthetetlenségét egymással
szemben, csak úgy mint Európa minden államának határait, és ennek köszönhetően
tartózkodnak most és a jövőben mindenféle követeléstől és cselekménytől, amely arra irányul,
hogy bekebelezzék vagy birtokolják egy részét vagy az egész területet bármelyik tagállamnak.
Az előírásoknak megfelelve, amit az EBESZ Záróokmánya 1975. augusztus 1-én foglalt
magába, az államok, amelyek aláírták ezt és csatlakoztak hozzá, „úgy vélik, hogy a határok
változhatnak, a nemzetközi jognak megfelelően, békés úton és megállapodás szerint”. A
nemzetközi jog három kiindulópontot ad a határok megváltoztatására. Először is, ez a népek
és nemzetek saját joga az önrendelkezésre: új független államok létrehozása a korábbi függő
területeken, két vagy több állam egyesítése, valamint létező állam megosztása. Másodszor, ez
földterületek cseréje környező országok között azzal a céllal, hogy kényelmesebb átjárást
biztosítsanak a határ menti területek vonalán. Harmadszor, ez a határvonal nem túl nagy
elhelyezkedésének változása, az újra elhatárolás céljából.
Ukrán-lengyel határ
 Az ukrán-lengyel határ hossza – 526,2 km, ami a legszilárdabb új külső határa az
Európai Uniónak Közép-Európában 2004-től. Mielőtt elemezést végeznénk a mai ukrán-
lengyel határról, úgy véljük, a teljesség érdekében rövid történelmi áttekintést kell adni a
történelmi fejlődéséről. Többek között a három fent említett nyugati határai közül Ukrajnának
a legnagyobb érdeklődést az ukrán kutatók – történészek, jogászok, közgazdászok különösen
az ukrán-lengyel határra helyezik. Ez érthető, főleg történelmi szempontból. Legalábbis
számos mai az EU új, keleti határának kutató véleménye szerint van egy úgynevezett
„Curzon-vonal”.
Habár ahogy Roman Szerota, lembergi kutató megjegyzi, ahhoz, hogy
megmagyarázzák, hogyan és miért érintett ez a vonal az ukrán-lengyel elhatárolódásban a
modern ukrán és lengyel nemzet fejlődését nézve, három összefüggő tézissel kell
alátámasztani. Az első az, hogy az ukrán „Curzon-vonal” kitágulása a Szján folyóra nem volt
sem kitalált sem mű, hanem történelmi etnikai, mentális és politikai megalapozottsággal bírt.
A második, hogy az első világháború alatt és után a vonalat L. Nemjer felügyelte, aki
Galíciában nőtt fel, valamint a saját tapasztalatai szerint ismerte a vidék nemzeti problémáit.
A másik oldalról ő azt csinálta, hogy a brit Foreign Office-nál szolgált, és ezért tükrözte a
nacionalizmus nézeteit, amelyek a „legmodernebb” akkori államokban léteztek. Ennek
eredményeképpen, Szerota megbizonyosodott arról, hogy különösen L. Nemjer munkája,
amely egyesítette az ő saját tudását a galíciai feltételekről a nyugati modern világnézetével,
okozta a „Curzon-vonal” létrehozását, azt a vonalat, amely világos példájává vált a modern
Kelet-Európának. Ukrajna tudósai alapos tanulmányozást hajtottak végre magán a
nemzetközi-jogi elismerés kérdésén az Ukrajna és Lengyelország közötti államhatár kapcsán.
Ebben a témában a legalaposabb, komplexebb kutatásnak Makarcsek V. Sz. monográfiáját
tartják, amelyben a történelmi és dokumentációs anyag alapján, széles archív tömb anyagon át
kutatva különösen az ukrán-lengyel határ problémás kérdései vannak bemutatva nemzetközi-
jogi szemszögből. Tulajdonképpen Lengyelország és Ukrajna új határainak meghatározása a
„Legfelsőbb Tanács Nyilatkozata a szövetséges és társult államok Lengyelország ideiglenes
keleti határának ügyében” alapján jött létre 1919. december 8-án (azaz a Curzon-vonal). Ez a
határ megszentelt idejű legitimációval bír, 1815-ig elérve. Elkülönítve a kérdést a mai ukrán-
lengyel határtól tegyünk egy történelmi kirándulást az 1943-1944-es években, amikor
végrehajtották a széles kiterjedésű határ felülvizsgálatokat Közép- és Kelet-Európában.
„Kiindulva az államok pragmatikus érdekeiből, az angol miniszterelnök igyekezett eleget
tenni, az úgy tűnt, ellenséges érdekeket képviselő régi és új szövetségeseknek, a közös
ellenségnek köszönhetően. A saját ajánlatait az első személyes találkozásnál vázolta a Hitler
ellenes koalíció három vezetőjének Teheránban. Érthetően Lengyelországban jelenik meg
először a Vörös hadsereg, így W. Churchill arra a következtetésre jutott, hogy a lengyel sereg
kénytelen elismerni a Szovjetunió és Lengyelország közötti határként a Curzon-vonalat. Az
ötlet abban rejlett, hogy a két világháború közötti Lengyelország területének fele (azaz
Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Fehéroroszország) a Szovjetuniónak való átadás szélén volt.
Ehelyett az a Lengyelország ugyanannyi területet kapott volna nyugaton és északon: Felső-
Sziléziát, Kelet-Poroszországot, Nyugat-Pomerániát Danziggal. Roosevelt és Sztálin
beszélgetésében Churchill világosan, három gyufán megmutatta, milyennek kellene lenniük a
háború utáni területeinek a három államnak – Szovjetuniónak, Lengyelországnak és
Németországnak. Mindegyik gyufa áthelyeződött a nyugati irányba.”
 Mint ahogy azt helyesen állítja Sztanyiszlav Kulcsickij professzor is, 1944 júliusában,
amikor a több hónapig tartó fárasztó megbeszélések után aláírták az akkor nem nyilvános
szerződést a lengyel kormánnyal (úgynevezett ljublini, azaz Moszkva által irányított), azzal a
szerződéssel Lengyelország nyugati határait áthelyezték az Odera-Neisse vonalra, a keletit
pedig a Curzon vonal alapján határozták meg. Kritikusan összefoglalva majdnem minden
lengyel, angol, amerikai és más kutató történész teoretikus konstrukciója a „kompenzáció
elmélete” a „két Lengyelország” elmélet, „Lengyelország keleti országrészei és keleti
provinciái” „jaltai rész” és hasonlók, valamint még „a történelmi igazság ünneplése”, szovjet
tézis kapcsán a tudós Makarcsuk V. Sz. arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet-lengyel
határvonal 1945-ben nem Jaltában volt lefolytatva a Nagy hármas tagjai között, hanem
Moszkvában – a lengyel-szovjet megbeszélések eredményeképp, és már 1951. február 15-én
alá volt írva a „Lengyel Köztársaság és SZSZSZR közötti szerződésben az államterület
részének cseréjéről”, megjegyzendő, hogy a csere egy 480 km² területben volt realizálva.
„Kétségtelen, hogy a jelentős „csere” végrehajtásában a gazdasági érdekek domináltak, a
helyi lakosság véleményét nem vették figyelembe és egyetlen népszavazást sem tartottak
meg. A másik oldalról viszont érdekes megfigyelni, hogy a „Curzon-vonal” (ebben a
szemszögben, ahogyan azt a szovjet térképeken ábrázolták) a Bug térdét a szovjet (ukrán)
oldalon hagyta. Igaza volt, uram/lord!”
Az Ukrajna és Lengyelország között lévő államhatár vonala napjainkban a szerint az
Ukrajna és a Lengyel Köztársaság közötti megállapodás szerint húzódik, ami az ukrán-lengyel
államhatár jogi szabályozásáról szól, az együttműködés illetve kölcsönös segítségnyújtás
kapcsán a határmenti kérdésekben, ami 1993. január 12-én volt aláírva és ratifikálva Ukrajna
Legfelsőbb Tanácsa által 1993. 07. 14.-től N 3379-XII szerint. Ennek a szerződésnek a célja
abban volt meghatározva, hogy fejlődjenek a baráti kapcsolatok mindkét állam és azok
népének a javára, végrehajtsák a megállapított határrendszert a két állam között, realizálják a
Varsóban, 1992. május 18-án aláírt szerződésben lévő elveket és célokat Ukrajna és a Lengyel
Köztársaság között a jószomszédi viszonyról, a barátságról és az együttműködésről. A
szerződés főbb célkitűzései között szerepelt: a határ megalakításának mentete, kijelölése és
megtartása; Ukrán-Lengyen Határmenti Komisszió létrehozása; Határmenti megbízott
intézmény megalakítása az ők jogaik és kötelezettségeikért. Ukrajna és a Lengyel
Köztársaság, akiket a továbbiakban „Szerződő feleknek” nevezünk, az államhatárok
megsértésének megelőzése érdekében megerősítik az Ukrajna és Lengyel Köztársaság közötti
határvonal húzódását a Szovjet Szocialista Köztársaságok és a Lengyel Köztársaság között
létrejött szerződés megkötésével a szovjet-lengyel állami határról, amelyet 1945. augusztus
16-án írtak alá. Ezen kívül a Szovjet Szocialista Köztársaságok és a Lengyel Köztársaság
között megállapodás született az állami földterületek cseréjéről 1951. február 15-én, amely a
következőképp volt meghatározva: a dokumentumokban, amelyeket a korábbi Szovjet
Szocialista Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia képviselői írtak alá 1946. április
18-án Ungváron a határmenti „Kremenecnél” a korábbi Szovjet Szocialista Köztársaság, a
Lengyel Népi Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határ találkozásaira
alapozva, amely a kezdő pontja volt a korábbi szovjet-lengyel államhatárnak, és a mai ukrán-
lengyel államhatárnak. A lélekben való együttműködés és a kapcsolatok fejlesztése
szükségességének tudatában, a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös megértés, a bizalom és jó
szomszédság a nemzetközi jog alapján, Ukrajna és Lengyelország 1992. május 18-án aláírta
Varsóban a jó szomszédságot, baráti kapcsolatokat és együttműködést rögzítő szerződést. Az
ilyen szerződések a keret-megállapodások közé tartoznak. Ezek az együttműködés alapját és
általános szabályát állapítják meg a társadalmi élet különböző ágaiban. Így, ez a szerződés
leteszi az olyan alapvető elveket Ukrajna és a Lengyel Köztársaság közös kapcsolatai között,
mint a határok sérthetetlenségének elvét, a területi egységet, a viták békés kezelését, a
belügyekbe való be nem avatkozást, az emberek jogainak és egyéni szabadságának tiszteletét,
az egyenlőség és a népek szabad önrendelkezési jogát, az együttműködést és a nemzetközi
kötelezettségek lelkiismeretes teljesítését. Előreláthatóan, az oldalak bővíteni fogják a
határátkelők számát, valamint finomítják a határmenti- illetve vámellenőrzést. Az új
geopolitikai feltételek szerint, különösen Közép-Európa régióiban ennek a keret-
megállapodásnak a jelentőségét nehéz túlértékelni. Ennek a szerződésnek az aláírásának a
következménye olyan alapvető elvek szerint volt lefektetve Ukrajna és a Lengyel Köztársaság
között, mint a szuverén egyenlőség, az erőszak vagy a fenyegetés elvetése, a területi egység, a
viták békés kezelése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberek jogainak és egyéni
szabadságának tisztelete, az egyenlőség és a népek szabad önrendelkezési joga, az
együttműködést és a nemzetközi kötelezettségek lelkiismeretes teljesítése (1 old), és ami a
legfontosabb, ez a határok sérthetetlenségének elve alapján: A felek elismerik a sérthetetlenül
létező és a kijelölt határokat maguk közt, valamint megerősítik, hogy nem rendelkeznek
semmilyen területi követeléssel egymás irányába, illetve nem neveznek meg ilyen
követeléseket a jövőben sem” – ahogy az a szerződés második cikkelyében meg van
határozva. Különösen figyelemre méltó a keret-megállapodás következő rendelkezés is (10.
cikkely), amely a két szomszédos állam együttműködéséről szól közvetlenül a határmenti
politikában valamint a határmenti infrastruktúra fejlesztésében:
 A felek hozzájárulnak a régiók közötti együttműködéshez és a közvetlen kapcsolatok
megalapításához és fejlesztéséhez, adminisztrációs-területi egységhez Ukrajna és a
Lengyel Köztársaság városainál. Alapvető figyelmet helyeznek a határmenti
együttműködésre. A felek együtt dolgoznak a határmenti régiók fejlesztésének
tervében.
 Azzal a céllal, hogy ezek a célkitűzések kormányközi tanácsok által lesznek
létrehozva a régiók közötti együttműködés kérdésében.
A felek megnövelik a határátkelők számát, illetve tökéletesítik a határ és vám
ellenőrzést. Az ukrán-lengyel kapcsolatok jogalapja határoz meg számos nemzetközi
megállapodást, konvenciót, a közös államhatár tekintetében Ukrajna és Lengyelország
között, amelyek a saját tekintetükben megerősítik a független szerződési-jogi
tervezetet a két szomszédos állam államhatárának kapcsán, ami meghatározó tényező
a Közép- és Kelet-Európa régióinak a biztonságában. Fontos jelentőséggel bírnak a
határok kereszteződése szempontjából a következő dokumentumok, nemzetközi
szerződések, államközi, kormányközi és tárcaközi szinten:
 Ukrajna és a Lengyel Köztársaság közötti szerződés a jó szomszédságról,
baráti viszonyról és együttműködésről, amely 1992. május 18-án volt aláírva
Varsóban. (1992. december 30-án lépett életbe);
 Az Ukrán Kormány és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti megállapodás
az államhatáron való átkelés pontjairól (1992.05.18-án írták alá);
  Ukrajna és a Lengyel Köztársaság közötti szerződés az ukrán-lengyel
államhatár jogi rendszeréről, együttműködésről és kölcsönös segítség
nyújtásról a határmenti kérdésekben. (1993.01.12.);
 Az Ukrán Kormány és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti megállapodás
a vasúti közlekedésről az államhatáron keresztül (1993.06.18-án íródott alá);
 Az Ukrán Kormány és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti megállapodás
a személyek kiadásáról és fogadásáról a közös államhatáron. (1993.05.24-én
írták alá);
 Az Ukrán-Lengyel Határmenti Komisszió megalapításáról szóló döntés
(1994.03.04.);
 Az Ukrán Kormány és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti megállapodás
a kölcsönös vízummentes utazásról (1996. 06.25-én írták alá Varsóban,
érvénybe lépett 1997. 08. 18-án).
Érdemes megjegyezni, hogy a szovjet idők alatt egyszerűsítették  a határátlépésről
szóló szerződést. A szerződés a határmenti területeken élő lakosok számára való határátlépés
egyszerűsítéséről a Szovjetúnió és Lengyel Népköztársaság között 1985. május 14. íródott alá
Moszkvában. A célja a szerződésnek a két nemzet együttműködésének és barátságának a
megerősítése volt az államhatárokon való átlépésnél, a határmenti részen élő emberek
határátlépésének leegyszerűsítése útján, az 1961. február 15-től működő szerződés alapján
ami a szovjet-lengyel államhatárról, együttműködésről és kölcsönös segítségről szólt. Ezen
dokumentumban össze voltak foglalva a határmenti régiók polgárainak határátlépési
mechanizmusai (ha a távolság nem nagyobb, mint 50 km), szintén fixálódtak az átlépés
feltételei, hogy mi szerint volt megengedhető az átlépés egyes esetekben.
A két szomszédos ország határmenti mechanizmusának politikája, ami a határmenti
infrastruktúrát illeti, a következő kormányközi dokumentumok halmazával határozódik meg.
Ezen belül ki kell emelni azon szerződést ami a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársság által
fektettetett le 1988. július 7.-én Varsóban, és ami magában foglalta az új autóforgami
határátlépő helyek megnyitását. Ezen megállapodás szerint a szovjet-lengyel határon a
következő autóforgalmi határátlépo pontok nyillottak meg mint:  Lazdijai (SZSZSZR) -
Ohrodniki (Lengyel Népközt.) – 1988 június 30; Grodno (SZSZSZR) – Kuznica, Belosztocka
(LNK), Jahodin (SZSZSZR) - Dorohuszk (LNK), Orosz Ráva (SZSZSZR) - Belzsec (LNK) –
nem később mint 1990 január 1.
A következő fontos lépés az ukrán-lengyel határ infrastruktúrájának fejlesztésére az
Ukrán Kormány és Lengyel Köztársaság Kormánya által megkötött egyezség volt az
államhatár menti határátlépő pontokról (1992. május 18-án írták alá és 1993. március 25-én
lett elfogadva a Miniszteri Kabinet 223 rendelete alapján). Ennek a megállapodásnak a célja a
határforgalom növelése és gyorsítása valamint személyek és tranzit eszközök megfelelő
kontrolljának a létrehozása volt, és természetesen a határátlépés rendjének a fenntartása.
Feltételeződött, hogy a határmenti kapcsolat a két ország között a felállított határátlépési
pontokon fog zajlani. Így a határátlépésről szóló első cikkely szerint, a határátlépés Ukrajna és
a Lengyel Köztársaság között a következő határátlépő helyeken történik mint: 1) Vasúti -
éjjel nappal elérhető a határátlépésre akármilyen állami vonatkoztatású személyeknek, szállító
eszközöknek és rakományoknak:  Jahotin - Dorohusk; Volodimir Volinszkij - Hrubescsuv;
Mostyska - Przemysl; 2) Országúti: Jahotin - Dorohusk; Seheny - Medyka.
 A megegyező feleknek szintén kötelességük volt megnyitni egésznapi forgalomra,
teherszállító eszközök és bármilye állami vonatkoztatású rakomány számára a következő
pontokat: Rava-Ruszka - Verhrata (vasúti); Krakivec - Коrcsova (országúti).
A határmenti infrastruktúra fejlesztése és az üzleti céllal történő határátlépés szabályai
a közös határvonalon szintén meg voltak említve az Ukrán Kormány és a Lengyel
Köztársaság Kormánya között kötött szerződésben a vasúti kapcsolatokról az államhatáron
megállapodásban, ami 1993. június 18-án lett aláírva. Ennek a szerződésnek az értelmében, az
Ukrajna és Lengyel Köztársaság közti vasúti kapcsolat szabadon történik a felállított
vasútvonalakon és állomások között. A lengyel tranzit szerelvények közlekedése Ukrajna
állomásain keresztül (Államhatár - Nizhankovisi - Hiriv - Sztarzhava - Államhatár) egy külön
szerződéssel szabályozódik. A közúti viszonyok javításának érdekében, 1998. január 22-én a
két fent említett fél elfogadta és aláírta egy közúti híd megépítéséről szóló szerződést a
Nyugati Bugon keresztül az ukrán lengyel határon közel a Jahotin-Dorohusk határátlépő
ponthoz.
Összesen 11 út köti össze Lengyelországot és Ukrajnát, ami azt jeleni, hogy egy út jut
47,8 km-re (Lengyelország esetében ez a mutató 22,5km), szóval ez a legrosszabb mutató.
Ami az ezen utak minőségét illeti, meg kell említenünk, hogy a 8 közúti határátkelőből 3
működik egyszerűsített elven. Mára a lengyel-ukrán határon 12 határátlépő pont funkcionál, 6
közülük közúti és 6 vasúti jellegű, olyanok mint: “ Jahodin-Dorohusk” “Jahodin-Dorohusk –
vasúti.”, “Usztiluh- Zoszin”, “V,Volinszkij-Zoszin.”, “Rava-Ruszka-Hrebene”, “ Rava-
Ruszka-Hrebene – vasúti.”, “Krakivec-Korcsiva”, “ Rava-Ruszka-Hrebene – tehersz.”,
“Seheny-Medyka”, “Moszticka-Medyka – vasúti”, “Szmilnica-Kroszcenko”, “Hiriv-Usztiski
Dolna – vasúti”.
Európai szemléleteknek megfelelően az infrastruktuális fejlesztés szerint ki kell
emelnünk a nemzetközi állami közlekedési folyosót az ukrán-lengyel határvonal mellett, mint
egy multifunkcionális nemzetközi kommunikációs csomópontot, Medyka - Sehenyi és
Przemysl - Moszticka, amelyek Malgovice - Nizsankovicsi, Kroscenko - Szmilnica ás
Korcsova - Krakovec határátlépők közelében vannak.
2003-ban, az Ukrán Kormány és a Lengyel Köztársaság közötti egyességet a
kölcsönös vízummentességről (aláírva 1996. június 25. Varsóban, hatályba lépett 1997.
augusztus 18-án) ritkaságnak lehet felfogni. Ukrajna és a Lengyel Köztársaság Kormánya, a
továbbiakban „felek“, törekedve a további gördülékeny és  baráti kapcsolatokra egymás
között, az állampolgárok utazásainak megkönnyítése értelmében, megegyeztek a
következőkről:
 a felek állampolgárainak mindegyike, a bejelentett lakcímétől függetlenül, vízum
nélkül, a kiutazáshoz szükséges dokumentumokkal beléphet a másik fél országának
területére és bent tartózkodhat kilencven (90) napot a belépés idejétől számítva, vagy
tovább folytathatja utazását
 Indokolt esetekben a bent tartózkodás meghosszabbítható, de nem több mint harminc
(30) nappal
 Valamint a megállapodásban meg volt szabva az ország elhagyásához szükséges
hatályos dokumentumok listája, és a határátlépés szabályai.