Professional Documents
Culture Documents
5. osztály
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
A zenei ABC
A vonalrendszerben a dó helyének megfelelően változhat a szolmizációs hangok helye.
Ezzel szemben a zenei ABC a hangok magasságát és állandó helyét jelöli a vonalrendszerben.
A sorok elején álló violinkulcs a második vonalon lévő g’-hang helyét jelöli, elnevezését
innen kapta: G-kulcs.
A hétfokú hangsor
Az olyan dallamok hangkészletét, amelyben mind a hét különböző hang szerepel, hétfokú
hangsornak nevezzük. A dó hangon végződő hétfokú dallamok hangsora: dúr. A lá-ra
végződő hétfokú dallamok hangsora: moll (eol). A dúr és a moll hangsort mindig a dó illetve
a lá helyén lévő ábécés névvel határozzuk meg: p.: C-dúr, a-moll.
Általában a táncra alkalmas dalokhoz hangszeres kíséret készült. A régiek maguk készítette
hangszereket használtak (pl. doromb, furulya, citera, duda, tekerő), de szívesen
megszólaltattak más hangszereket is (pl. cimbalom, hegedű, bőgő, klarinét).
A duda
Állatbőrből készített egyszerű többszólamú fúvós hangszer. Három sípja van: 1. a dallamot
játszó síp; 2. a kontrasíp, amelyik dó-szó, hangot ad; 3. a basszussíp, amelyik állandó dó
hangot ad.
2 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
A duda már Mátyás király idejében is kedvelt hangszer volt. Általában a pásztorok közül
kerültek ki a legjobb dudások.
3 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
A citera
A legelterjedtebb húros, pengetős
hangszer. A legegyszerűbb a vályú alakú
citera. A vályú két végén húrrögzítő,
valamint hangoló szegek vannak. Ezek
között feszülnek a dallamhúrok. Alattuk
találhatók a rovátkák, amelyek a
különböző magasságú hangok képzésére
szolgálnak.
A citerás a jobb kezében tartott lúdtollból
vagy szarudarabból készült pengetővel
pengeti, míg a bal kezének ujjaival vagy
rövidebb lúdtollal szorítja le a húrokat.
Nagyon kedvelt hangszere volt a falusi
mulatságoknak. Még ma is sok helyen
működnek hagyományőrző
citerazenekarok.
Áttekintés
4 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
A zene története
Őskor
A zene története egyidős az emberiség történetével. Az őskorról kapott ismereteinket a feltárt
barlangrajzoknak, a régészeti munkák eredményeinek és a primitív népek körében végzett
kutatói megfigyeléseknek köszönhetjük.
Az őskor embere igyekezett megismerni az őt körülvevő világot: a természeti jelenségeket, az
állatokat, a növényeket.
Az állathangokat utánozva kialakult egy hangzórendszer, melynek segítségével hívták
egymást, elijesztették és űzték az ellenséget, óvták társukat a veszélytől, de vigasztalást is
nyújthattak.
Az ősemberek munkavégzésük során olyan hangokra lettek figyelmesek, amelyek új
jelentéstartalmakat hordoztak: a fa reccsenése, két kő összekoccantása, a megsuhintott faág
rezgő hangja, az üres farönk mély „morrantása”. Így a hang az ember mindennapi életének
szerves részévé vált, a munkavégzéssel és a különböző szertartásokkal szoros kapcsolatba
kerülve zenévé fejlődött, melynek elengedhetetlen velejárója a mozgás, a tánc lett.
Az ősemberek életük nehézségeinek legyőzése közben fedezték fel a hangi lehetőségeket,
amelyekkel megérthették és segíthették egymást.
Az első hangszerek kezdetben a természetben talált tárgyak, majd a maguk által készített
használati eszközök voltak. Feltehetően először a ritmushangszerek alakultak és fejlődtek ki,
majd később megszólaltak a dallamot játszó hangszerek is.
Ókor (476-ig)
Az emberiség fejlődésével a nagy kultúrák megjelenésével a zene is változott, fejlődött. Az
egyiptomiak zenéjében együtt említhetjük az éneket, a táncot és a hangszerjátékot.
Fő hangszerük a hárfa és a fuvola. Az egyiptomi táncok kezdetben kellemesen nyugodtak,
méltóságteljesek voltak, majd a keleti hatás következményeként felgyorsult a tempó, s
megjelentek az erősebb hangú hangszerek: a sípok, dobok, csörgők. A zenélésre lehetőséget
nyújtó alkalmak a vallási szertartások, az ünnepélyek és a társas összejövetelek voltak.
5 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
Az ókori görögök életében előkelő helye volt a zenének. Uralta a vallási, művészi, erkölcsi és
tudományos életet egyaránt. Jelen volt a vallási szertartásokon, a drámák előadásain és az
olimpiai játékokon. A zene, a költészet és a tánc szervesen összekapcsolódott. A hivatásos
dalnokok lyra kíséretével énekeltek epikus költeményeket istenekről és hősökről, de népszerű
és aktuális témákról is. A hangszer nevéből ered a költészet napjainkban is használatos
elnevezése: lírai. A polgárok közös muzsikálással gazdagították az egyes ünnepi alkalmakat:
ének- és tánczenéjüket pánsíppal kísérték. A drámai előadásokon megjelent a kórus, amely a
cselekményt egy szólamban énekelte hangszerkíséret nélkül. A görögök zenéjében már
hétfokú hangsorok is megjelentek. Jellegzetes görög hangszerek: a kithara, a lyra, az aulos
(oboa-szerű kettős nádsíp), a pánsíp (pásztori fúvós hangszer), a hydraulis (víznyomásos
orgona).
Egyházi zene
A keresztény egyház dallamkincsét I. Gergely pápa (600 körül) rendszerezte, róla nevezték el
ezeket a dallamokat gregorián énekeknek.
(Gergely=Gregorius => gregorián)
latin nyelvű,
bibliai témájú,
egyszólamú,
hajlításokban gazdag,
kötetlen ritmikájú,
hangszerkíséret nélküli.
A XII. és XIII. században az egyszólamú dallamok terén lényeges változás történt. Dél-
Franciaországban megjelent és virágzott a trubadúrköltészet. (A trubadúr elnevezés a francia
trouver (ejtsd: truvé) szóból ered, melynek jelentése: kitalálni.) Ezt a művészetet elsősorban
lovagok, hercegek, királyok művelték. A trubadúr zenéből több mint 1500 dallamemlék
maradt fenn, melyeket dalgyűjteményekben őriznek. A lovagi költészet nemzeti nyelvű,
témája általában a szerelem, de találunk köztük hősi tetteket, emberi érzéseket és
társadalmi problémákat megéneklő dalokat is. A dalköltők sok értékes motívumot
használtak fel a kor népi muzsikájából.
6 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
= Alla breve
4 2
Az ütem és a tempó meghatározása a gyors felező változata , amelyben a négy mérőütés
4 2
helyett csak kettő van.
7 / 11
Orlando di Lasso – Lassus (1532, Mons – 1594,
München)
A XVI. század legsokoldalúbb németalföldi zeneszerzője.
Beutazta egész Európát, mindenütt elismerték művészi
alkotásait, tudását. Minden stílusban járatos volt: egyházi zene,
madrigál, chanson (ejtsd: sanzon). Mintegy kétezer műve
maradt fenn, amelyekből 1200 motetta.
Motetta: a gregorián énekből alakult ki. Jellemzői: vallásos tárgyú, latin szövegű,
többszólamú énekes műfaj.
A madrigál: a reneszánsz énekes műfaja. Jellemzői: természeti vagy (szerelmi) világi téma;
anyanyelvű és többszólamú.
Homofon szerkesztés: A vezető magas szólam énekli a fő dallamot, amelyet a többi szólam
akkordszerűen támaszt alá. A szólamok együtthangzóak, ritmusuk és szövegük azonos.
ÚJ ZENEI MŰFAJOK:
Rondó
A rondó kifejezés a középlatin eredetű rondellus szóból származik, melynek jelentése:
körtánc. Az állandóan visszatérő dallamot rondótémának nevezzük, a kitéréseket pedig
epizódoknak, melyek kevésbé jellegzetesek és önállóak, rendszerint eltérő hangnemben
szólalnak meg, dinamikailag pedig halványabbak.
A rondótéma és az epizódok együttesen
adják a rondóformát. (A b A c A d A…)
Versenymű
Concerto (ejtsd: koncsertó): Egy szólóhangszer kiválik a zenekarból s versenyez a többivel.
A főszerep a szólistáé, akinek magas fokú technikai tudással kell rendelkeznie. A versenymű
elnevezését mindig a szólóhangszerről kapja (pl. hegedűverseny).
Concerto grosso: A hangszerek egyik csoportja válik ki a zenekarból és verseng vele.
Szekvencia
A dallamalkotásnak azt a módját, amely szerint egy rövid zenei részlet vagy motívum más-
más hangmagasságról indítva többször ismétlődik, szekvenciának nevezzük.
9 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
Csembaló: billentyűs hangszer, melynek húrjait általában lúdtollakkal hozták rezgésbe. Bach
kedvelt hangszere volt, amely mellől játék közben irányította a zenekart.
Orgona: billentyűzettel (kéz = manuál, láb = pedál) ellátott hatalmas és bonyolult fúvós
hangszer, melynek minden egyes hangját külön síp szólaltatja meg. A hangszíneket
regiszterkapcsolók (gombok) segítségével lehet változtatni.
10 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
Fúga: (jelentése: futás, rohanás) olyan műfaj, amelyben a téma a kánonhoz hasonlóan egymás
után csendül fel az egyes szólamokban.
Szvit: tánctételek sorozata. Például: gavotte (ejtsd: gávott) francia eredetű, 4/4-es lüktetésű
tánc, sarabande (ejtsd: szárábánd) spanyol eredetű, ¾-es, méltóságteljes tánc, bourrée (ejtsd:
burré) francia eredetű, páros ütemű, gyors tánc, badinerie (badinéri) francia elnevezésű,
tréfás, páros ütemű tánc.
Bach több mint 200 kantát komponált, egyházi és világi témájúakat egyaránt.
A 30 éves háború után (1648) a sokat szenvedett német nép vallási és politikai harcainak,
törekvéseinek eszmei kifejezője a zenében a korál, melynek óriási nemzetösszetartó ereje volt.
Hirdetője és tanítója minden német kántor, kísérő hangszere az orgona, életrehívója a
reformáció mozgalma.
A korál dallamok jelentős része eredetileg népének volt, amelyek szép dallamuk miatt kaptak
egyházi szöveget.
Luther Márton, a nagy reformátor, kitűnő zeneértő volt. Számos régi világi és egyházi dallam
szövegét alakította át.
A későbbiekben ezeket a dallamokat egyszerű, többszólamú harmóniákkal látták el, mely
munkának legnagyobb mestere Bach volt. A korál mint népének az oratórium magjává
vált, a nép hangját szólaltatta meg.
11 / 11