Scribd Logo
Upload

Welcome to Scribd!

  • Wolfgang Iser - A Fiktív És Az Imaginárius

    Uploaded by

    Hair8
    121 views23 pages
    Iser

    Original Title

    Wolfgang Iser - A fiktív és az imaginárius

    Copyright

    © © All Rights Reserved

    Available Formats

    PDF or read online from Scribd

    Did you find this document useful?

    Is this content inappropriate?

    Report this Document
    Iser

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    121 views23 pages

    Wolfgang Iser - A Fiktív És Az Imaginárius

    Uploaded by

    Hair8
    Iser

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    of 23
    Of ELSO FEJEZET FIKCIOKEPZO AKTUSOK ee Hallgatdlagos tudds a fikcidrél és a valdsdgrél Bevett kézhely, hogy az irodalmi szévegek fikciondlisak. Az iro- dalmi szévegek ilyetén besoroldsa vilagosan megkiilénbézteti 6ket a —mai szaknyelven — tényfeltaronak [expository] nevezett szévegekt6l, amelyeknek e kiilonbségtétel szerint kiils6 referen- siik van. Valésag és fikcié szembedllitésa alapvetd dsszetevdje annak, amit a tudasszociolégia hallgatélagos tud4snak nevezett el — ez a fogalom olyan hitelvek tarhazdnak jelélésére szolgal, amelyek olyan mélyen begyékereztek, hogy igazsdgértékiiket mar természetesnek vessziik. Vajon e kézenfekvének latsz6 kiilénb- ségtétel olyan magatél értet6dé-e, mint els6re hinnénk? Vajon a fikciondlis sz6vegek csakugyan fikciék, a nem fikciondlisak pe- dig mentesek a fikci6tdl? E kérdés velejaérdinak és a beléle szar- maz6 tovabbi kérdéseknek természetéb6l fakadéan eleve kétsé- ges, hogy hailgatélagos tudésunk segitségiinkre lehet a nehéz- ségek lektizdésében. Ramutatni arra, hogy a valésaggal valé minden kapcsolatot nélktiléz6 fikcié érthetetlen volna, nem lenne egyéb ujabb kéz- helynél. Ha tehat kisérletet tesziink a fikcié fiktiv jellegének le- irdsdra, nincs sok értelme annak, hogy vonatkoztatdsi keretet keresve mereven ragaszkodjunk fikcié és valésdg régi megkiilén- béztetéséhez. Az irodalmi széveg valésdg és fikcié keveredése, s ekképp magaval vonja az adoit és az elképzelt ésszjatékat. Mint- hogy ez a kélesénhatds lényegesen tébbet hoz létre a ketté ké- z6tti egyszerti ellentétnél, talan jobban tessztik, ha egyszer s mindenkorra leszAmolunk a fikcid és a valésdg régi ellentétével, se kettésséget egy olyan tridsszal helyettesitjiik, amely a valés ésa fiktiy mellett harmadikként az ezutaén imagindriusnak ne- vezett elemet tartalmazza. A széveg ebbéla harmassAgbdl emel- kedik ki, hiszen amiképpen a sz6veg nem korlatozédhat a — 21 se, s swigbol velt GsszclevGire, Cppugy nem Ling, . valésigbol vett ‘ ss vihen au ik By eR fi helen ts en oped uye nmagukban véeve nem alkotjak so, ; J eit hanem inksbb keen me sie Ole i ik deszeteve cl6tiinésGhez, Ezt ar ziteyi s Fae a agin snak. Az imagindrius megkilonbizterg je : ben majd vilagossa valnak. ; I e valés, a fiktiv és az imagindrius e hdrmas viszonydban net esupin a fiktiv tanulmanyozdsdnak igazoldsa rejlik, hanem fiy, efféle vizsgalédas legjobb megkézelitési médja is. A fikcié és a realitis régi oppozicidja ugyanis foltételezte annak hallgatola- gos tudisdt is, hogy miben All a fikcié és a valosag jellege, és a fikcidt igy alapvetden azon jellegzetességek hianydval jellemez- te, amelyek meghataroztak azt, mia valés. Eza kétséges ,,bizo- nyossag” elhomalyositotta a modern ismeretelmélet ByStré kéz- ponti probléméjat; azt a problémat, amelyet a kartezidnus gon- dolkodas hagyott érékiil a modern vildgra. Hogyan létezhet olyasvalami, ami, bar tényleges és jelenvalé, mégsem hordozza magina valésag jegyeit?! sferencidlis Vale olvelt hozzl fikcionilis jellegzete A valés, a fiktiv és az imagindrius hdrmassdga yatosan fiktiv Osszetevojét, A fikcié-val6sa lorem szertien megcsonkit:. 5 “ae tossdgu dimenzidjat. Kétségtelon hogy Barer egyik létfon- sz6veget. Ezen valésagok puszta beemers nem teszi ket ipso facto tiktivvé. m7 else nem oncélti. Inkabb arrol van 826, hogy a q. sz6vegen beliili reprodukcidja olyan eeloks EokRAK a fikcion, Ali ra és tapasztalatokra vet fényt, amelyek bizon, satartésformak. a reprodukalt valés4gnak, vagyis egy fikcidképog aE Tész@j tionalizing act] eredményeiként jelennek mega sziveghe ‘| lic. » A fi. 22 cidképzes even aktusa, minthogy nem magyarazh. _ alGa szévep- jen megisme OVER It val6sépbol, sziiksegképpen jatekba hos oe 1 cL amely nem tartozika séveyben rey Kd dukalt valosdghoz, de nom is vilaszthate le rola. lgya fikeike Zdahtusa reprodukall valosdgot jellé véltoztatja, ni sivas uitiustolyan formaként szerepeltcti, amely Ichetivée teszi, hogy f6lfogjuk, mire mutat a jel. “ ~ Avalds,*a fiktiv’ és az imagindrius' harmas viszonya alapve- t6az irodalmi sziveg szempontjabél, és ebbél a harmass4gbél hévetkeztethetiink a fikcidképz6 aktus sajatos természetére. Aminta val6sagok athelyezédnek egy szo egbe, valami mas je- lévé valloznak. Ezzel egyiitt arra kénys: nek, hogy elhagy- jak ercdeti meghatarozottsigukat. Minthogy a meghatarozottbél a meghatdrozatlanba tértén6 atalakulést a fikcidképz6 aktus idézi el6, kirajzolédik ezen aktus alapvet6 sajatossdga: a fikcié- | képzés aktusa hataratlépés, azaz transzgresszi6. A fikcidképz6 aktust éppen transzgressziv, athag6 funkcidja kéti éssze az ima- gindriussal. Mindennapi tapasztalatunk szerint az imagindri- { us tobbnyire zavaros médon, lebegé benyomasokban mutatko- zik meg, amelyek ellenallnak azon igyekezetiinknek, hogy kéz- zelfoghaté és régzitett formaban késsiik le 6ket. Az imaginarius hirtelen folvillanhat lelki szemeink elétt, majdhogynem mint egy jelenés, hogy azutan ismét eltfinjér vagy egy egészen eltéré for- miaba oldédjon at. ,,A fantazia kilénlegessége— mondja Husserl ~ 6nall6 akarata, amely olyannyira idedlis, hogy éppen korlat- lan nkényességével tiinteti ki magat.”* A fikcidképzés aktusa ennek megfeleléen nem azonos a préteuszi képességekkel ren- delkez6 imaginériussal. A fikciéképz6 aktus ugyanis iranyitott aktus. Olyasvalamire iranyul, ami aztan az imagindriust meg- ragadhaté -gestaltal”” ruhéaza fol — olyan alakkal, amely ki- lénbézik mindazon fantaziaktol, kivetitésektdl, képzelddésektl és egyéb Abrandoktol, amelyek az imagindriust mindennapi tapasztalatainkban kifejezésre juttatjak. Itt is egyfajta hatarat- lépéssel van dolgunk, amely a zavarostél a szabatoshoz vezet. A fikci6képz6 aktus egyfelél maga mégott hagyja a valés meg- hatarozotisagat, ugyanakkor azonban az imaginériust olyan. meghatérozottsdggal ruhdzza fél, amellyelaz egyébként nem ren- delkezne. igy valik lehetévé, hogy az imaginarius a vals egy lé- nyeges tulajdonsdgat vegye at, hiszen a meghatérozottsag a va- 23 oie es bz persze nem jelenti at, hogy azimassin gy) talendil fellli a valomig Hits zatat, mit vadott vilagba. dfolyamatot litunk,amelyeket afibeign rhoz mozgdsba. A repre dukalt valOsays ey onina- TG igra” utal, mig az imagindrius format Slt Wind. Pee ts tortenik: a valdsdg meghatarozottaay het csetben hata nde past r nena cledelig aa rosie hillop Gnmag.in, § €7701 eBy & 1a keriil. A svOvegen kiviili v, 5 rius format kap és ellendrzés ala k crud. \ s20vege V kiviili valo- dg ezaltal beleolvad azimag ariusba, saz imagindrius a vale- , a weg funkcidja tehat az, hogy létokériinkbe hozza a fiktiy, aval6s és az imaginarius kézotti Gsszjdlékot. Noha a tridsz min- den cleme jelentékeny funkcidval bir, a fikcidképzés aktusa ki- emelkeden fontos, hiszen atlépi mind az Altala megszervezett- nek (a kiilsé valésdg), mind pedig az dltala formaba Gntottnek (az imagindrius zavarossaga) a hatarat. A valést az imaginari- ushoz, az imagindriust pedig a valéshoz vezeti,s ezze]l megszab- jaazt, hogy az adott vilag mennyiben kédolhat6 at, a nem adott mennyiben foghato f6l, és az igy 4trendezett vilagok mennyiben tehetdk hozzéférhet6vé az olvas6i tapasztalat sz4mara. A helyzet ilyetén atértékelése lehet6vé teszi, hogy fikcié és va- lésdg régi szembedllitdsa elégtelenként, s6t megtéveszt6ként lep- lezédjék le. A hallgatélagos tudas transzcendentilis kiindulé- pontoi féltételez, amely viszont nem tarthaté font a fikcidképz6 aktus hatdrathag6 mtkédésének fényében. Ebbél adédik, hogy ami feladatunk nem pozicidk meghatérozasa, hanem viszonyok magyarazata: tébbé nincs sziikségiink ama transzcendentilis fogédzéra, amely a fikcié és val6ésA: ellentété A i kor mindahanyszor elengedhetetler volt. nian ma ae sag megszabadit minket ett6l a kételemt6l. Tula jdonké a mondhatjuk, hogy mar meg is szabadultunk téle kuld Neer ha tekintetbe vessziik az ismeretelmélet Ujabb tflemiftiyeit, Fins ism eln nigyekezett, ji a fikcionalitds természetét, végiil Kenytelen Coa eaegedia a ul6- pontjairdl is beismerni, hogy fiktivek. f azzal s i maga is belebogozédott az Altala meghats romana ho; és ennek hatasara fel kellett adnia a megalapozé tud Witasba, szerepére formalt igényét. OMAR yéice 24 plaltctele bar hétscytel behatol és twavathoz ie Ezena ponton ket elle lomig ale scales, Whojy, hepresakl gan tuli A walosd A fikeidképz6 aktusok funkciondlis megki kivdlasztés, kombindcid, bnfeltiirds hiizte tise Afonti haromosztatu viszony alapjan most mara fikciGk éprés aktusdra ésszpontosithatunk, melyen belil a figyelmnes vizy4- Jodds harom kiilGndllé cselekvést tarhat fOl. Ezek kozett betol- tend6 funkcidjuk szerint tehetiink kiilénbséget, vagyis a valés ésaz imagindrius ésszeolvadasat szémos funkcié kélcsOnhata- sa eredményezi. Viszont ezen aktusok mindegyikénck alapvet6 sajitossaga, hogy dthd4g valamilyen hatart. Az irodalmi széveg, mely egy szerz6 munkdjinak eredménye, tantisdgot tesz egy fajta sajatos magatartasral, amellyel a szerzé a vilaghoz viszonyul. E magatartas, mivel nem létezik azon a vilagon beliil, amelyre a szerz6 utal, csak ugy 6lthet alakot, ha sz6 szerint beillesztik a val vilagba. Ez a beillesztés nem a léte- z6struktirak puszta mimézise, hanem cesak tijrastrukturdlasuk révén mehet végbe. Minden irodalmi széveg Ghatatlanul tarsa- dalmi, torténelmi, kulturdlis és irodalmi rendszerek sorabél va- logat, mely rendszerek a szévegen kiviil, vonatkoztatési mez6- ként léteznek. A valogatds maga is korlatok athagasa, abban az értelemben, hogy a kivdlasztott dsszetevOk kikeriilnek azokb6l a rendszerekb6l, amelyekben sajdtos feladatukat ellattak. Ez all mind a kulturdlis normékra, mind pedig az irodalmi utalasok- ta. Mindketté gy épiil be minden tj irodalmi sz6vegbe, hogy az érintett rendszerek strukturdja és szemantikdja is f6lbomlik. Ezszdmos kévetkezménnyel jar. Minthogy kiilénféle rendsze- tek , fdlélésér61” van sz6, maguk a rendszerek keriilnek a k6zép- Pontba, és a széveg vonatkoztatasi mezéiként lesznek fSlismer- hetok. Amiga rendszerek az adott vilag szervezcti egys¢geiként betdltik szabdlyozé funkcidjukat, addig egynek vessziik dket aaBaval a valésdggal, és igy kiviil maradnak az észlelés k6rén. Kivélasztis aktusa azonban félforgatja eredeti rendjiiket, ek- ate jowlelés targyaiva valtoztatva ket. Az észlelhetéség nem aktusa ; eae az érintett rendszereknek, csupan a kivalasztas azéiltal ae jon létre. A széveg vonatkoztatasi mez6i pontosan dulnak ed orodnak ki, hogy arendszer bizonyos elemei kimoz- vagyis a red cti helytikrél és Atkeriilnek az irodalmi szivegbe, éppen mi ‘Oveg, vonatkoztatasi mezéiként mik6éd6 rendszerek mintlazatuk folbomldsa kivetkeztében keriilnek elétérbe. 25 worke bee put athotdelemeik oamagubban veve nem fkti. A ao a qectasith fikciGhepzd ahtus, melymek réven a léterg errant vonathoztatasi mezOkkent kulémithetdk el —paradoy modon eppen hatiraikmegszesése mist, A vonatkoztatasi mezket az hozza aise crunk] be, hogy = trig SK mindegvikea szévegben aktualizalédo é rejtve maraddele mekre oszlik szét. Mikézbena Kivalasztott alkotdelemeh eredeti feladata az, hogy megvilagitsanak és észrevehetove tegyenek egy referenciamezot, egyuttal megengedik azt is, hogy észleljiik a szelekcidbdl kimaradt elemek mindegyiket. Ezek tehat az észle- 1é5 hatterét biztositjak, mintegy azt sugallva, hogy a szSvegben jelen lév6 dolgokat a hidnyzok fényében itéljiik meg. Ez a folyamat eseményjelleggel rendelkezik, mivel ellendll a referencialitasnak. A kivdlasztast ugyanis nem el6re lefektetett szabalyok vezérlik, ezért a szerz6 vdlasztdsai csak a mar meg- hozott déntések alapjan irhaték le. E valasztdsok azutan fOltar- hatj4k azt az Allaspontot, amelyet a szerz6 a vilaghoz valé vi- szonydban elfoglal. Ha a kivdlasztas aktusat eldre adott szaba- lyok vezérelnék, az aktus maga nem haghatna at létezé hatdrokat. Pusztan egy Jenne azon médok kaéziil, amelyek egy érvényes Kony eee beliili lehetéségeket valdésitanak meg. Asze- ben, illetve azok ltal Iétexik Elhatarolja a vonatkone ee y etve atdrolja a vonatkoztatasi mez6- ket, és vilagosan megkiillénbdztethet6 rendszerekké valtoztatja 6ket, melyek létez6 viszonyai kitérlédnek, kivalasztott e] Ja pedig Uj mintakat hoznak létre, hiszen az esemény” clemeik rek kézétti hatarok atlépésct jelenti. A dlemeh teh, “arendsze sulyozédnak, mint akkor, amikor mindegyiknek ; oe kSPP lye a maga rendszerében. Kitérlés, kiterjesztés ovo a he- alapveté ,, médjai a vilagalkotasnak”®, amit oi oo 0245 — ezek vamint Nelson Goodman vazolta Sket. Ezek a méiveletek mind e; célra irg kimondatlan marad a fikcionalis szoveghenmak képzé aktusa filtarja a széveg intencionalitacst Ss. li valésdgokat emel be a sz6vegbe, a kivdlasztot mas kontextusava valtoztatja, és észlelhetave te ‘ gyott elemek visszfényében, ezzel egyfajta kélesonaek ellen6rzés folyamatat inditva be. A jelenlévét hi AOS; z6ta jelenlévé fell szemléljiik, ami n » NOha ez acé] ZClekcis fikeig. Szévegen kivii- t elemeket ery. 6. anyy Tehet6vé teszi kanes Hidiny. Sony} 26 SZ2Q. nvaik megitélését. Az egész folyamat a széveg intencionalitasat allitja eldtérbe, ami azonban csak Ugy valhat valésagga, hogya szavegbe bespilt, eredeti feladatk6riikbGl kiszakitott empirikus alkotéelemek ¢ folyamat sordn elvesztik valédisdgukat. Ha ily médon annak targyaldsdra korlatozzuk magunkat, hogy mit fesz a széveg, s nem arra, hogy milyen jelentés kifejezé- sét szandékolja, megmenekiulhetiink a kritikai elemzés évszaza- dos lidércétél: attdl a kisértéstdl, hogy megprébaljuk azonosita- niaszerzé tényleges szandékat. A szerz6i szandék folkutatasa- nak vagya a szerz6i tudat vizsgalatanak szamtalan modjat hozta létre, amelyek legjobb esetben is csak spekulativ eredmé- nyekkel kecsegtetnek. Egy szGveg szandékanak félfejtésére nem aszerz6 életének, dlmainak és meggy6zédéseinek vizsgalata kindlja a legjobb lehetéséget, hanem az intencionalitasnak ma- gaban a szovegben kifejezett megvaldsuldsai, vagyis az, ahogyan aszéveg valogat a sz6vegen kiviili rendszerekbdl, illetve k6z6t- tik. A széveg intencionalitasa ezek szerint abban All, ahogyan fdlosztja és eltavolitja ma. gatdl azokata rendszereket, amelyek- kel dsszekapcsolédik. A szandék tehét nem talalhaté meg abban a vilagban, amelyre a sz6veg utal, ugyanakkor nem is valami pusztan imagindrius. A szandék egy imaginarius mindéség hasz- nosithatéva tétele-a hasznosithatés4g azonban nem fiiggetle- nithetd att6l a helyzettél, amelyen beliil alkalmazésra keriil. Akivélasztas ekképp fikciéképz6 aktus, amennyiben elkiilé- niti egymdstél a széveg vonatkoztatasi mezéit. Ezt gy éri el, hogy megvildgitja és atlépi hataraikat. E mfivelet eredményeképpen keletkezik a széveg intencionalitasa, amely sema sz6ban forgé rendszerrel, sem pedig az imagindriussal mint olyannal nem azonosithat6 (mivel feltételei erésen kétédnek a vonatkozasba hozott, szévegen kfviili rendszerekhez). Az intencionalitas in- kabb amolyan ,,Atmeneti targy”” a valdés és az imagindrius ké- Zit, és rendelkezik az alkalomszertiség lényeges mindségével. Az alkalomszertiség az esemény alapjellemzéje, és a sz6veg intencionalitasa valéban esemény abban az értelemben, hogy Ro meriil kia vonatkoztatasi mezdk kirajzolasaban, hanem szét vale Gket, hogy alkotéelemeiket énmegijelenitése anyagava ssa at. Az alkalomszertiség abban a médban rejlik, aho- Syan az imagindrius hatdst gyakorol a valésra. . Aszelekcio fi ikci6képz6 aktusénak egyik kiegészitdjea kombi- 27 on beliil vepy ite killonfle athe tGrhemeb, k jelentéseit@l a beemelt szoveyen biviilh a sémakigs terjed, amelyckbe példdauy a 1? o eEGk, A konbindcld is fkeiGhepys 8 alapveld mOkbdési médja a hatar- yoy . s70VER} nnici6 aktusa. ee on dt azokig és tettcik best lynek ugyancsak plik same intjon jo pelda 2a svéleleményck. Joyce észiet szintjén jO példak ea széleh , yek. yce Ka iain Bet onefiction fogalma szevegyiti a benediction’ ve taldas), Teanetaction’ (jotétemény) ésa fiction’ (fikci6) szavakat. ar A Texikai jelentések itt arra szolgdlnak, hogy fOlazitsdk asve- ni Azegyes szavak sz6tari jelentése clho- antikai korlatozdsokat. 1k malyosul és egy masik élesedik ki, an¢lkiil hogy elveszneazere- © deti jelentés. Ezegyfajta eldtér-hattér viszonyt alapoz meg, amely E lehetGvé teszi mind az egyes alkot6elemek elvdlasztasat, mind | 4 pediga kéztiik val6 folytonos perspekti vavaltast. A tol figgéen, hogy melyik referencia all az el6térben vagy a ha ttérben, a sze- mantikai stlypont minduntalan Athelyez6dik. Valdjéban éppen a vonatkozdésok bizonytalans4ga eredményezi a szemantikai szinkép ingadozasat. E szinkép ugyanis egyik lexikai Ssszete- véjével sem azonosithaté teljes mértékben, bar nem is létezhet stabilitasuk nélkiil. Hasonio féllazito hatast figyelhetiink meg az olyan rimelési eljardsokban, mint amilyet T. S. Eliot alkalmaz a Prufrockban: Should I, after teas and cakes and ices, Have the strength to force the moment to its crisis?”* A rimek dsszecsengésitk révén hangstilyozzak szemantikai el- SS Minthogy arimelé szavak kitl6nértéktiségére [nonequi- valencel “pPe a ason'ésagaik hivjak f61 figyelmiinket, a kombi- pal. Mogint eisai raeeevs kilénbség folmutatdsdra szol- tert oieepstentektelenedhet, Sauter Tice sae , valsss égre tehet sve j ices] eleddig nem sej- és hasonlé stratégidka sze- lent rt, Az il yen mantikai lehetésé, megnGvel mbin, ‘Bi e 1ését célozzak meg: a ko: i i ek bindcié voltaké e, hogy az elétér é . akeppen tetszdlegesen, billestethone és a hattér egyenstilya Bs Vili és belij]j jelensé Ppugy érvényes azon sz, ve nségekre j 8ekre is, amelyek az elbeszélé iroda- fomban elrendezika svereplik és telteik egyittallasat. A sz6ve- yen beliliszema niihai egységek valogatott kulsG clemekb61 all- inak Gssze, 68a srereplok, valamint tetteik vazlatos bemutatésén heresatiil rajzolodinak ki, De ebben is megmutatkozik egy elétér- er viszony, hiszen a hés tGrvényszertien atlépi a szemanti- “A sz6ban forg6 vonatkoztatasi mezé ér- venye nkbe, hol pedig azon kiviilre keriil, amivel lehetséyes, am a szovegben kifejtetleniil maradt kombi- nicidk egész hilézata bontakozik ki. Ehbol kivetkezik, hogy a kombindcié fikci6képz6 aktusa, akér- csak a szelekciéé, szévegen beltili viszonylatokat létesit. Aho- gyana szelekcié folyamataban keletkez6 viszonyok kitermelik a sziveg intencionalitasdt, dgy a kombinacié soran létrejétt viszo- nyok asz6veg, atényszertiségéhez” vezetnek, amit Goodman ,,a fikcidbol vett ténynek”"’ nevezett el. A széveg eme ,,tényszertisé- ge” a benne vegyitett elemek meghatérozottsdganak egymésra vonatkozasAb6l és az elemeknek a kombindci6 sordan lezajlé kélesénhatdsdbdl keletkezik. A tényszertiség tehat nem a sz6veg, vegyitette elemek tulajdonsaga, hanem olyasvalami, amia sz6- veg tevékenységének eredményeképpen jon létre. Amint megva- lésul egy sz6vegen beliili viszony, az egymassal Gsszekapcsolt alkoté6elemek sziikségszerfien megvaltoznak, hiszen bizonyos aspektusaik masok kdrdara keriilnek elétérbe. Azaz, mig barmely viszony szilardsagat a kihagyott elemek adjak meg, a viszony maga hozza létre azokat a nem jelen lévé mindségeket, amelyek hatteréiil szolgaInak. Ezek a minéségek mintegy a megvalésult kombindci6é vetette, azt alakhoz juttat6 arnyék szerepét téltik be; igy anem jelen lévé mégis jelenléthez jut. Am amig a megvalé- sult kombindcid abb6l él, amit kizart, a viszonyitas fikcidképz6 aktusa egyértelmiien eléidézi a megvalésult és a hianyz6 egyiit- tes jelenlétét, s ezzel ala is 4ssa a megvalésult viszonyokat. Visz- *zasiillyeszti Sket a hattér arnylétébe, hogy ezen ij hattér ellené- con Uj viszonyok tinhessenek elé és nyerjenek stabilitast. A vi- iene folyamat tehat tillép minden egyes figuracié korlatain, zart ghar Gket, ama megvaldsult kapcsolat helyébe az abbol ki- Ves etoségeket lépteti — mindig ésszhangban az adott sz0- 6 intencionalitasaval. iilonbne értéd6 dolog, hogy a viszonyitasi folyamat szdmos 626 médon mtikédik. Ha azonban meg akarjuk ragadni 29 hal hai 08: ermeészctél, kiléndés figyel Rahtannka viszony ba aTlitis bizonyos Jaton Ten ct kell jn asulva el kell hildnitendnk a féllazités vagy hata ntosabs wtjit a fikcionslis szOvegben. raulépes adva vanaza viszonyitasi folyamat, ezi a kivdlasztott seovegen Kiviili kor ya S26- alli kat, idézeteket stb. ‘Ahiony Jonathan Culler fogalmaz: wh fikcid egyazon térben képes ésszenyaldbolni ules vek, rendezGelvek, néz6pon' tok sokaségat, ami mas ynyel- zott empirikus cél vezérelte diskurzusokban Tienes ~ vezetne.”"' Az egymast kizaré elemek azé SOSNOZ msstneie ae rt létezh mert kézéttiik viszonyok Jétest Nene elnek eayiitt adnie viszonyokrél, eer ee y ata rendszeres leirést semumilyen kiszdmithaté szablyt. E ca olyamiata nem kGvet ténik. Culler szavaival élve: parm EEA ennelc ellenkezdje tér- leplezetleniil mimetikus szbve Sis -azon t igazi ereje~méga i, ami elyek meghaladjak Se idivon - azon mozzanatokban Tej- zésbe keriilnek értelmezési kédaink képességiinket, dsszetit- nen fs ev ényesnek latsranak"® pinkkal, & mégis, ennek elle- den kéd vezérelte szabal - az efféle kapcsolatok mi jobbaraantiaktudhy aly segédlete nélkiil i min- nr ato be, hi 3 is meggy6z6 ele ényességi kériik hatérain tlre anal pesolt conek kovétn celés nem utolsési ‘a vandorol. reine fiigg6 normak és cian onnan nyeri hitelét nak: Az tijraérts- nc onven ea afi , hogy ok; j ereoti uaroftie ccna Ok taplaljak, By Olyan dss a fol zefliggéstikb6l, s elhazyjak e amelyek kie ee ‘olyamat az elbeszélé iro agyjak eredeti kéd melkednek szerepl6k eltéré See eg omban alegnyilva olts4gukat. Ez kére voltaképpen azért atjelenitenck meg, Pe ob ahola sordn, hogy elkerti Srvonalazédikaviese érvé y eriilhetet] ik a vi “ervenyességi szolgélharcona noreah erate Szonyitasi f or ‘ normak ozottsA 7 i folyam: A viszonyités masodik ss eae eZ Buk kiindulopontké nt gekneka szé ik szintjét bj ; ent gen beliili ‘Ovegen beliili elr ZOnyos beliili vonatkoztatasi endezésébh, SZemantikai a szdvegbe beépitett ne mezéket emelnc tr atiuk. Ex, L egysé- tre. Altalaban e UlS6 egységek kg ek ki, amely €K sZ6ve- téséget arra, h zek a vonatkoxtere matt viszon eket vis; * hogy a hé: Oztatasi Iszon zont pés Lotman szeant arabe Korlatene Ok bizto Yok hoznak mozzanat”, mivel le Seubjektumlétesies ccc Ay tosttanak lehe- ’ ont); 6 é a Eza strukttira éppiigy }822.velfogadott og ény, , Datératis. Yesa kilts lyozaco, ealmi 30 Nt az elbos,, - e fikeidke p76 aklus sajilos t Elészé vegen beltil elrend kat, értékeket, alluziél Jéfikciora. A lirai én példaul a sz6vegen kiviili diskurzusformak- pola kélteménybe atiiltetett semak csomépontja, 4m e sémak éhatatlanul érvényiiket vesztik, mihelyt csomépontjuk, a lirai én gnallé arculatra tesz szert." A lirai én, akarcsak a regényhés, csak ugy alakulhat ki, ha kitGr a kélteményben megalapozott jelen- testani topografiabdl, és mégéje keriil. A kGlteményben félépitett szemantikai rendszer megsértése eseményjelleggel rendelkezik, hiszen az ebb6l kévetkez6 szemantikai dllapot ,,referencidja” nem més, mint a szelekci6 és kombindci6 dltal eredetileg létre- hozott meghatarozotts4gok f6llazitasa. ,,A fiktiv szerepl6k tettei ~mondja Johannes Anderegg — annyiban érdekesek sza4munk- ra,amennyiben viszonyitasi lehetdségeket jelenitenek meg. Esze- rint a fikcié nem pusztén kivitelezi a dolgok viszonyitasat, ha- nem meg is jelenitia lehetséges viszonyokat vagy az ezekr61sz6l6 kommunikaciét.”” Az a tény, hogy a viszonyitasi folyamat ké- pesakdr Gnmagat is Abrdzolni, egyrészt az alkotoelemek k6zitti Ichetséges viszonyok 6ridsi szamét jelzi, masrészt pedig azt, hogy akilénféle viszonyh4lézatokba bekeriil6 alkotéelemek nagymér- tékti valtoz4snak vannak kitéve. A viszonyitas harmadik szintje a mar targyalt lexikai szint. Ez a sz6tari jelentések egymdsra gyakorolt hatdsdban és az altal térténé f6llazitasdban All. ,,A jelentések bizonyos viszonyok ked- véért elttinnek.’”" Ezen a szinten a kombindci6 fikci6képz6 ak- tusa kiilénds kovetkezménnyel jar a nyelvre nézve. A szavak sz6 szerinti jelentése ugyanuigy elhalvanyul, mint ramutat6é funkcidé- juk. A viszonyitasi folyamat a sz6tari jelentések fSllazitasdban, aszemantikai keretek megsértésében és az ebbél eredé Ujra- és atkédolasban mutatkozik meg. Maga a viszonyitasi folyamat azonban nem nyelviesiil. A viszonyitas — ami egy fikcidképzési aktus terméke — kévetkezésképpen a nyelv Altal k6zvetitett hhatd- saiban nyilvanul meg, noha e hatésok nem artikulAlédnak. fel viszonyiies folyamat a nyelv ramutaté funkcidjata figuracié P a atava valtoztatja. De még ha e figurativ haszndlatban f6l- Tere tadik isa nyelv ramutato jellege, ez a nyelv sem mentes a tok eats Ezeka referenciak azonban mar nem azonositha- tés, Ha o rendszerekkel, hiszen a céljuk kifejezés és megjeleni- elfogadva Goodman javaslatat,”’ a kifejezést és a megje- lenité i kertsta figurativ nyelv kévetkezményeinek tartjuk, két kovet- Ztetést vonhatunk le: 31 ven de nem is 2 4 ik, ame! eéschez cleroy készen kapott a ony A figurativ nyely che d6lenne a pus? Stta ramutato nyelvet, hogy figuracisi réven hay! ya rok Be cifinak nyelvi Atultethetetienséget. eleae md aay id@ben — figuracidinak jsz6nhetGen — a figura. tiv ayelv fSlfoghatova teszi referencidit. Az ilyen nyelv olyan analégidva zsugorodik, amely pusztin a referencidh (olfosasal megenged6 feltételeket tartalmazza, aim maga nem lehet azonos a referenciaval. Igy folismerhetjiik a figurativ nyelv egy furcsa ellentmondasat: analégiaként megengedi és szabilyozza a dol- gok elgondolhatésagat, 4m jelként sajat referencidinak nyelvi 4tiiltethetetlenségét jeléli. see Ezzel ramutathatunk a viszonyitasi folyamat megnyilvinitot- ta fiktiv mindségre. A kombinacié mint fikcidképz6 aktus az imagindriust" a létrehozando viszonyoknak megfclel6 fornuival ruhazza fél. Az imagindrius ilyen formaja ellendll a nyelviesti- lésnek, ezzel egy iddben azonban nem is nélk@lézhetia nyelvet, hiszen a nyelv jeléli ki, hogy mi is az, ami megvalodsitand6. Ugyancsak a nyelv teszi lehetve, hogy az igy megvalésulsé ala- kot dltsén és igy visszacsatolédjék a IétezO valésaghoz. Ez idaig két, a fikciondlis széveget érint6 fikcidképz6 aktust kildnitettiink el, mégpedig a kivdlasztast és a kombindacicst, me- lyek mindegyike magadban foglalta egyfel6l az irodalmi és szo- ciokulturdlis rendszerek, masfel6l a szGvegen belili vonatkoz- tatdsi mezék hatdrainak Athagdsat. Amint a hangsuly a kivdlasz- tasrél a kombindciéra keriilt at, egyre nyilvinvaldbbd lett, hogy ndvekvS dsszetettséggel van dolgunk. A kombinaciét egyszerre két szinten értitk tetten: a viszonyitasi folyamat sordn a valasz- tott anyagbél vonatkoztatasi mezdknek kell létrejénnitik, melyek- nek azutan egymAassal kell kapcsolatba lépniitk midltal k oh nyt dtalakuléson mennek keresztiil. Ezt a mari ris 1é a

    You might also like