Az 1989es forradalom

A forradalom szikrája 1989. december 16-án Temesváron pattant ki, ahol több száz ember élőláncot formálva
próbálta megakadályozni a romániai magyarság sérelmei, a falurombolás miatt szavát felemelő Tőkés László
református lelkész elhurcolását templomából. Amikor erre mégis sor került, az élőlánc tüntetéssé változott. A tömeg
másnap behatolt a Temes Megyei Tanács épületébe, kidobálták és tűzre vetették a diktátor képeit és könyveit. A
kivezényelt rendőrök, katonák, karhatalmisták a tüntetők közé lőttek, a sortűz számos halálos áldozatot követelt.

A következő napokban a megmozdulások számos más városra átterjedtek, a román határt lezárták, a beutazásokat
szüneteltették. Ceausescu december 18-án Teheránba utazott, s csak hazatérése után, 20-án értékelte
tévébeszédben az eseményeket: szerinte reakciós körök és idegen titkosszolgálatok szervezésében huligán elemek
provokáltak összeütközéseket. Másnap, december 21-re százezres nagygyűlést hívott össze Bukarest belvárosába,
hogy meggyőzze a tömegeket a sokoldalúan fejlett román szocialista társadalom eredményeiről és béremelést
ígérjen. Beszédét füttyszó és petárdarobbanások hangja zavarta meg, a tévéadás megszakadt, a tanácstalan elnök-
pártfőtitkár ekkor berekesztette a gyűlést. A tömeg ellepte a bukaresti utcákat, antikommunista és Ceausescu-ellenes
jelszavakat kiabált, Temesvárt és a szabadságot éltette. Az utcákon halálos áldozatokkal járó összeütközések
robbantak ki a rendfenntartó erőkkel, hasonló események játszódtak le Aradon, Kolozsváron, Brassóban, Iasiban és
Nagyszebenben is.

A fordulópont december 22-én következett be: miután Vasile Milea honvédelmi miniszter öngyilkosságot követett el
(más feltételezések szerint Ceausescu parancsára meggyilkolták), a hadsereg a felkelők oldalára állt át, velük harcolt
a Securitate-egységek ellen. A felkelők által elfoglalt televízióban 12 óra 18 perckor bejelentették a népi felkelés
győzelmét, a hatalmat a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (NMFT) vette át. Az NMFT nevében Ion Iliescu
bejelentette: megszűntek a párt és a kormány régi struktúrái, s új, demokratikus Romániát építenek fel.
A menekülő Ceausescut és feleségét 22-én délután fogták el Tirgovistében. A harcok lanyhuló intenzitással, de még
folytak, amikor december 25-én este a bukaresti televízió bejelentette: az előző nap felállított rendkívüli katonai
bíróság Nicolae és Elena Ceausescut bűnösnek találta népirtásban, az államhatalom aláásásában, közvagyon
rombolásában és a nemzetgazdaság lezüllesztésében, mindezekért halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte őket, az
ítéletet végrehajtották. A perről és a kivégzésről készült felvételeket másnap bemutatták, ezután a fegyveres
összecsapások lényegében megszűntek. A forradalom halálos áldozatainak számát ezernél többre becsülik, de a
felelősök elleni perek vagy el sem indultak, vagy - mint a temesvári vérengzés ügyében - csak hosszú évekkel
később született ítélet.

Az 1990. májusi választásokon a politikai párttá alakult Nemzeti Megmentési Front győzött, államfőnek a pártállami
múlttal rendelkező Ion Iliescut választották. A választások eredményét a nyugatnémet Die Welt tragikusnak
minősítette, mert a lap szerint Románia a kegyetlen kommunista önkényuralom megdöntése után ismét kommunista
kormányt választott, felvetve a sokak által vallott következtetést: "A román forradalom mindinkább jól megtervezett
államcsínynek rémlik, semmint ösztönös népfelkelésnek."