Csak egyéni használatra

Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig – I

rész
Nero halálával (68) a Iulius-Claudius-dinasztia kihalt. A polgárháború után egy másik
uralkodócsalád, a Flaviusok kezébe került a hatalom, és ezzel kezdetét vette a római
birodalom második korszaka. A Flavius-dinasztia első császára Vespasianus volt
(Nero őt bízta meg 66-ban a júdeai felkelés leverésével); fia, Titus hadjáratainak
színtere főleg a Kelet volt, a művészet és különösen az építészet klasszikus földje; míg
a harmadik Flavius, Domitianus hosszú uralkodása alatt fényűző épületek egész
sorával gazdagította Rómát.

A Flaviusok által emeltetett épületek főleg Nero palotájának, a Domus

Aureának a helyére kerültek. Nero életének utolsó éveiben fantasztikus építészeti
ötletekkel állt elő. Tóvá alakíttatta például az Esquilinus és a Caelius két dombja közti
völgyet, a patríciusok által lakott dombok területének jelentős részét pedig
kisajátította, hogy ott építtesse fel palotája újabb szárnyait. A Flaviusok a köz hasznára
fordították Nero elhagyott, romos épületeit, a Palatinusnak azon a felén pedig, ahol a
Domus Aurea állt, egy új, kisebb császári palotát emeltek, csaknem kizárólag
fogadások tartására.

Nero kertjeinek és hatalmas szobrának, latinul colossusának a helyére került a

Vespasianus és Titus által emeltetett Amphitheatrum Flavium, vagyis a
Colosseum. Elliptikus küzdőtere kiválóan megfelelt a gladiátorok és a vadállatok
viadalának rendezésére. Az amfiteátrumot eredeti római épülettípusnak tartják. A
görögöket hidegen hagyták a gladiátorküzdelmekhez hasonló szórakozások, az
amfiteátrum mint épületforma azonban mégis a görög színház származéka: nem más,
mint két összekapcsolt színház. Az új épülettípus lépcsősorai tehát teljesen
körbeveszik a küzdőteret, és több emeletre oszlanak.

Az épület négyszintes; a legfelső szintet fal veszi körül. A Colosseum csaknem

kizárólagosan faragott kövekből épült, de a boltívek kötőanyaga már habarcs. Az
emeletekre vezető lépcsők a földszint monumentális oszlopcsarnokából indultak.
Ötletes elrendezésük révén a kb. 40-50 000 néző néhány perc alatt elhagyhatta az
épületet. A Flavius-amfiteátrum külsőleg a. Marcellus-színház monumentális típusát
követi. Mint azt, ezt is három építészeti rend elegáns egymásra helyezése élénkíti: alsó
szintjén dór, a másodikon ión, a két felsőn pedig korinthoszi féloszlopok, illetve
pilaszterek veszik körül. A három alsó szintet íves nyílásokkal tagolták, ami által a

http://erettsegi.com -1/7- 20.04.2014

 Csak egyéni használatra

hatalmas tömegű építmény könnyedebbnek tűnik.

A Colosseummal szemben, és azzal mintegy ellentétet alkotva, egy kecses diadalív

emelkedik: Titus zsidó háborújának emlékműve. Valószínűleg Domitianus
uralkodása alatt fejezték be, és mivel a terep egy kiemelkedő pontján áll, szerencsés
elhelyezése révén a Forum Romanum valóságos bejárati kapujának tűnik. A kisméretű,
rendkívül egyszerű vonalú diadalív szerénysége ellenére egy jelentős eseményre
emlékeztet: 70-ben a rómaiak a lázadó Jeruzsálemet nagy erőfeszítéssel elfoglalták és
elpusztították. Egy évvel később Vespasianus és Titus a győzelem megünneplésére
közös diadalmenetet tartott. A diadalív külső díszítését mindössze architektonikus
elemek és a frízen és a kapunyílás felső sarkaiban néhány dombormű képezi, a kapu
belsejében lévő két relief viszont a kor római művészetének legeredetibb alkotásai
közül való. Mindkettő a történeti relief már ismert típusához tartozik. Az egyiken a
győzelmi menetet látjuk a Victoria által megkoszorúzott császár négylovas kocsijával,
allegorikus alakokkal.

A másik relief a diadalmenet egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja: egy csoport szolga
győzelmi trófeaként a jeruzsálemi templom kincseit viszi a vállán. Láthatjuk az asztalt,
amelyre az áldozati kenyereket tették ki, a zsidó vallás szent edényeit és harsonáit, és
végül azt a hétágú gyertyatartót, amelyet olyan pontosan ír le Josephus Flavius: a
középső törzsből kihajló karok meggörbülnek, és egyazon magasságig nyúlnak fel. A
két dombormű külön érdekessége az előtérben elhelyezkedő alakok rendkívül
plasztikus kidolgozása, amelyet a művész a háttérben lévők lapos reliefjeivel
kombinált; az előtér és a háttér közötti eltérés a távlat rendkívül hű benyomását kelti.
Ez a jellegzetes eljárás még alig érzékelhető az Ara Pacis domborművein, és még
kevésbé a Parthenón frízén, ahol az alakok mind ugyanabban a síkban jelennek meg.
Az új technika először a hellénisztikus korban jelentkezett, de teljesen csak a római
művészetben, mégpedig a Flaviusok korának alkotásaiban fejlődött ki. Titus
diadalívének domborművei nyilván festve voltak, és a különböző színek még inkább
hangsúlyozták perspektivikus hatásukat. Ezek a művek azt a régi elméletet is cáfolják,
amely szerint a császárkori Róma művészete egyhangú, és csak görög motívumokat
ismétel.

Egy Constantinus által emeltetett, de régebbi anyagokat felhasználó diadalív falaiba

illesztve fennmaradt néhány, a Flaviusok korából származó medalion. A kör alakú
reliefek vadász- és áldozati jeleneteket ábrázolnak. Ma még nem tudjuk, eredetileg
milyen építményt díszíthettek. Sokáig általános volt az a feltételezés, hogy Traianus
vagy esetleg Hadrianus egy diadalívéről származnak, sőt, az ábrázolásokon felismerni
vélték Hadrianus családtagjait is. Újabban azonban a Flaviusok korára teszik a reliefek
keletkezési idejét. Kidolgozásukban az Augustus kori klasszicizmus a térbeli
ábrázolással egészül ki.

A Flavius-ház építtette a Titus thermái néven ismert fürdőt. Domitianus tiszteletére

lovas szobrot állítottak a Forumon. Helyreállították a capitoliumi templomot, és az
Esquilinuson családi temetkezőhelyet, pantheont emeltek.

Az építkezések a hispániai ltalicában született Traianus hosszú és dicsőséges

uralkodása alatt folytatódtak. Előzőleg a rövid ideig hatalmon lévő Nerva egy új
császárfórumot emeltetett, amelynek jelentős maradványai ma is láthatók. Nerva

http://erettsegi.com -2/7- 20.04.2014

 Csak egyéni használatra

fogadott fia, Traianus, uralkodásának húsz éve alatt (98-117) az egész birodalmat és
elsősorban Rómát fényűző épületekkel gazdagította. Traianus kora a római művészet
nagy kiérlelődésének kora volt, s a további fejlődés már a késő antik kora középkori
művészet kialakulását segítette elő. A Traianus idején létrehozott alkotások egyik
jellegzetes példája az a beneventói (Beneventum) diadalív, amely a Brindisibe
(Brundisium) vezető út elején emelkedik.

Traianus beneventói diadalíve 114-ből, valószínűleg Appollodórosz tervei szerint

épült.

A 114-ben készült építmény az atyai gonddal uralkodó nagy császárnak állít emléket. A
diadalív feliratán már szerepel a jelző, amelyet a szenátus adott neki: optimus, vagyis
a legjobb. A külső falfelületeket és az ív belsejét díszítő domborművek a tökéletes
uralkodót, az igazságos kormányzót állítják elénk, aki egyben a birodalom minden
polgárának atyja is. Míg római fórumának reliefes oszlopán. Traianus személyesen
vezet hosszú hadjáratokat a barbárok ellen, a beneventói diadalíven a béke
időszakaiban láthatjuk; nem fáradhatatlan hadvezérként, hanem legfőbb
tisztségviselőként, akinek isteni eredetű kormányzata áldást hoz a gondjaira bízott
hatalmas területekre. A diadalív attikájának, felső szegélyének bal sarkában egy
domborművön a három capitoliumi istenséget, Iuppitert, Iunót és Minervát látjuk,
amint Traianus javára lemondanak a Róma fölött gyakorolt védnökségükről. A
beneventói diadalív többi reliefjén a császár földet oszt a veteránoknak,
kiváltságokban részesíti a tartományokat, vagy a kereskedők küldöttségét fogadja. A
jelenetek hátteréből a kikötők helyi istenségei figyelik attribútumukkal az uralkodó
nagylelkűségét.

A Traianus atyai gondoskodásának emléket állító reliefek közül az a kettő a

legérdekesebb, amelyik az ív belsejét díszíti. Az egyiken a császár áldozatot mutat be,
hogy újabb békés korszak vehesse kezdetét. A másikon a római nép családias
közvetlenséggel veszi körül Traianust, és jótéteményeiért, a szegény gyermekek
támogatásáért hálásan ünnepli. A szegények vállukra emelve mutatják gyermekeiket a
császárnak, és az uralkodó áldóan nyújtja feléjük kezét.

http://erettsegi.com -3/7- 20.04.2014

 Csak egyéni használatra

Traianus katonai erényeinek a dicsőítésére, a parthusok és a dákok elleni

hadjáratainak emlékére a Capitolium lábánál épült fel a császár fóruma. A
munkálatokat vezető építész a szír, damaszkuszi Apollodórosz volt, és irányítása alatt
nyilván sok kiváló szobrászművész dolgozott, akik a monumentális teret nagyszerű
domborművekkel és mellvédekkel díszítették. Traianus fórumáról rengeteg töredék
került Róma különböző templomaiba és múzeumaiba; ilyen például a Santi Apostoli-
templom sasa, vagy a Constantinus-diadalívet díszítő két másik medalion.

A Forum Traiani együttese szinte keletiesen monumentális volt. A tulajdonképpeni

fórumot alkotó, oszlopokkal szegélyezett térre egy diadalíven át lehetett belépni. A tér
közepén a császár lovas szobra állt. Az udvar széleihez egy-egy félkör alakú építmény
csatlakozott, a diadalívvel szembeni oldalát pedig a Basilica Ulpia öthajós, kétapszisos
épülete zárta le. A bazilika mögött két könyvtár kapott helyet, és a köztük nyíló
udvaron állt Traianus győzelmi oszlopa. Az oszlop alapjában található sírkamra, amely
valaha az uralkodó szarkofágját őrizte, ma üres. Az oszlop mögött a császár temploma
magasodott. Ez az egész együttes még érintetlenül állt a barbár betörések korában.

Traianus fóruma igen töredékesen maradt fenn. Szinte csoda, hogy áll a császár sírja
fölé emelt oszlop, azzal a spirálisan rátekeredő domborműszalaggal, amely a Duna-
vidéki hadjáratokat örökíti meg. Raffaello és Michelangelo mintha erről a reliefről
merítették volna stílusuk monumentalitását. Az utóbbi mondta Tiziano egy
kompozíciójával kapcsolatban, hogy a velenceiek sosem fognak igazán tökéletes
műveket alkotni, mert nincs egy olyan Traianus-oszlopuk, mint a rómaiaknak.

Az oszlop kocka alakú talapzatát háborús trófeák reliefes ábrázolásai borítják. Az

egyszerű bázis után kezdődik a domborműszalag spirálja, amely lépésről lépésre
örökíti meg a nagy uralkodó hadjáratait. Az események ábrázolása rendkívül részletes,
hiszen Apollodórosz elkísérte a császárt hadjárataira, sőt ő irányította a híres dunai
hídverést. Könnyen elképzelhető tehát, hogy még a terepviszonyok ábrázolása is valós,
és az alakok között sok a tényleges képmás. Hogy mennyire lehetnek hűek ezek a
portrék, arra az uralkodó ábrázolásaiból következtethetünk, aki nem kevesebb, mint
hetvenszer van jelen az oszlopra csigavonalban felkúszó frízen.

Az egyes jelenetek megszakítás nélkül követik egymást; a csaták és a cselekmény

különböző állomásait nem fogják körül keretek. Mégis, az alakok csoportosítása olyan
ügyes, hogy könnyű különválasztani a képek értelmét. Ugyanaz a folyamatos stílus ez,
amelyet majd a keresztény művészet is átvesz. A Traianus-oszlop hatalmas fríztekercse
nem más, mint a hadjáratok képes krónikája, egy márványba vésett könyv. Illusztrációi
néha rendkívül realisták, de az is érzékelhető, hogy a rómaiak szoros kapcsolatba
kerültek azokkal a “barbár” népekkel, amelyeknek a szelleme majd a középkort élteti.
Fájdalmas arckifejezésű barbárok csoportjai tárgyalják az események menetét, a
küzdelemből asszonyaik is kiveszik részüket, Decebalus, a dákok királya pedig nagy
ellenfélként jelenik meg, és halála is hősies.

Más jelenetek a béke időszakait ábrázolják: a barbárok vezérei hódolnak a császárnak,

és ő kegyesen magához engedi a legyőzötteket. Látunk mozgalmas tábori képeket, a
római katonai életből ellesett, valósághű pillanatokat. De a kiterítve több mint kétszáz
méter hosszú frízen a mindig jelenlévő Traianus a cselekmény főhőse. A nehéz
pillanatokban ő hoz segítséget, személyesen vezeti a menetet, irányítja az

http://erettsegi.com -4/7- 20.04.2014

 Csak egyéni használatra

építkezéseket, egyszerű katona módjára vesz részt a csatákon.

Traianust a szintén hispániai Hadrianus követte a császári trónon. A 117-től 138-ig

uralkodó Hadrianus az építészet szerelmese volt. Fennmaradt róla, hogy ő maga
készítette az uralkodása alatt emelt legjelentősebb épületek terveit, és
kivitelezésükben is részt vett. Egy domborművön Venus és Roma – töredékesen
fennmaradt templomának felszentelési szertartásán látjuk. Az épület kettős templom
volt, homlokzatain tíz-tíz oszloppal. Mindkét cellája közepén apszissal zárult, ezekben
állt Venus, illetve Roma szobra. A cellák különlegessége a kazettás dongaboltozat volt;
az apszisokban még ma is látni a stukkóval díszített kazettákat. Az épület
kétségtelenül nagyszerű lehetett, bár a hagyomány szerint Apollodórosz tett néhány
nem éppen dicsérő megjegyzést, amikor megkapta a császár tervét és azt a levelet,
amelyben Hadrianus kikérte véleményét a tervezett új templomról.
Hadrianus kezdeményezésére sok templomot emeltek a keleti tartományokban és
Egyiptomban is. Az uralkodó sokat utazott, kifinomult érzékkel szemlélte a távoli
tartományok monumentális épületeit, majd megpróbálta utánozni őket Rómában.
Görögország iránti vonzódását ma is tanúsítja Athénban a Hadrianus-ív, amely annak
az új városnak lett a kapuja, amelyet a császár az akkor már teljesen jelentőségét
vesztett régi Athén mellett kezdett felépíteni.

Hadrianus Róma közelében, Tiburban épített nagyszabású villáján érezhető

vonzódása az egzotikumhoz; egyes részei egyenesen egyiptomi, illetve keleti stílusúak.
A Hadrianus-villa maradványai még romjaiban is hatalmasak, a stukkórétegtől
megfosztott boltívek óriási tereket fednek. A villa területén könyvtárak, színházak,
fürdők, vendégházak, latin és keleti isteneknek szentelt templomok álltak, tele
szobrokkal és a legkülönbözőbb műtárgyakkal. A római és más múzeumok jó néhány
szoborkincse a Villa Hadrianá rommezőjéről származik. A Traianus hadjáratai után
beköszöntött viszonylag békés időkben Hadrianus császár ebben a palotában gyűjtötte
össze az ókor sok remekművét vagy ezek hű másolatait.Hadrianus uralkodásának
idején a klasszikus stílus akadémikus felélesztése figyelhető meg. Ekkor indult meg a
nagy jövőjű szarkofágok tömeges készítése. A klasszicista -természetesen itt nem
olyan értelemben használatos a fogalom, mint majd a barokkot, rokokó követő
időszakra vonatkozóan – kifejezés mód mellett megfigyelhető az emberkép
átalakulása, mely később azt eredményezte, hogy a testi létezést alávetették a
szellemiség kifejezésének. Ilyen pl. a szemcsillag jelölése a Hadrianus-kor szobrain. A
császár nagy építkezései közül azok a legjelentősebbek, amelyek a damaszkuszi
Apollodóros tevékenységével függnek össze. Ilyen pl. a Pantheon.

http://erettsegi.com -5/7- 20.04.2014

 Csak egyéni használatra

Keresztény templommá alakítva, de épp ezért tökéletesen megőrzött állapotban

maradt ránk Róma ezen híres épülete, melyet Hadrianus idején átépítettek. A mellette
található, régebbi, Agrippa-féle thermák hátsó traktusából az ásatások
padlómaradványokat hoztak a felszínre. A Pantheon 16 sima törzsű korinthoszi
oszloppal díszített előcsarnoka valószínűleg azonos Agrippa fürdőjének
előcsarnokával; ezért is hagyta meg Hadrianus a bejárati homlokzat frízén Augustus
hadvezérének a nevét. A kerek belső terem és a hatalmas kupola viszont a jelek szerint
Hadrianus korában épült, valószínűleg Apollodórosz irányítása alatt. A kupola
félgömbjének tetején kerek nyíláson hatol be a fény. A kupola az ókori építészeti
technika csodája. A Pantheon megoldásaiból sokat tanultak a reneszánsz építészei.
Brunelleschi a Pantheont követve tervezte meg a firenzei dóm kupoláját, és
fennmaradt Raffaello néhány finom vázlata, amelyet a római épületről készített. A
Pantheon padlóját ma is az eredeti márványlapok burkolják, de a boltozat kazettáinak
stukkódíszítése lehullott. Amikor 609-ben keresztény templommá alakították, az
eredeti falfülkékből oltárok lettek. Máig meglévő, ókori bronzkapuja valamikor nyilván
aranyozott volt, mint ahogy színes festésben ragyogtak az oszlopcsarnok reliefjei is.

A tétel második része: Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig II. rész

A tétel harmadik része: Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III.
rész

http://erettsegi.com/tetelek/muveszettortenet/az-antik-roma-a-flaviusoktol-a-keso-romai-muveszetig/
http://erettsegi.com -6/7- 20.04.2014
 Csak egyéni használatra

http://erettsegi.com -7/7- 20.04.2014