P.

Szabó Barnabás:

ÉLD ÁT A CSODÁT!
HÉTKÖZNAPI VÍZEN JÁRÁS JÉZUSSAL

Mt. 14,22-
Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át el tte a túlsó
partra, amíg elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan
imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.
A negyedik éjszakai rváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.
Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és
ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította ket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne
féljetek!”
Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.”
Mire így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.
Amikor azonban az er s szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „URam, ments
meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta t, és ezt mondta neki: „Kicsinyhit , miért
kételkedtél?”
És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban lev k pedig leborultak el tte, és ezt mondták:
„Valóban Isten Fia vagy!”

Ez a történet nagyon megérintett és a hit lépéseir l tanított. Els olvasatra nagyon sok fontos kérdést fel lehet
tennünk a történtekkel kapcsolatban. Csak ízelít nek a sok közül:
Jézus küldte be ket a viharba? Pedig tudta, hogy vihar lesz, hiszen Jézus mindent el re tud! Akkor miért?
Mert Jézus tapasztalt hajósok mestere volt, tanítványai javarészt a vízen töltötték az életüket és ket Jézus a
saját, természetes környezetükben tanítja. Nem él annyira egy tanítás amit egy hajós ember, halász ember a
szárazföldön kap, mint az amelyet a vízen. Neked is megvan a természetes élettered, a közeg, ahol élsz. Jézus itt
akar téged megszólítani. Azért, mert az tanításai nem elvont filozófiák, hanem a gyakorlati életr l szólnak!
Vannak útaid Jézussal és vannak útaid Nélküle. Vannak, melyeken indít el, vannak amelyeken a magad esze
után indulsz el. De lásd meg: téged a te természetes közegedben fog tanítani, meg tud szólítani ott is, s t, ott akar
megszólítani!
Megláttam még valamit ebben: Jézus tudta, hogy ez a tanítás nem laikusoknak szól, nem a végveszélybe küldi,
hajszolja a tanítványokat, mert azért szó ami szó, értettek a hajózáshoz. Amikor Jézus tanítást akar, nem akarja,
hogy elpusztulj, nem akarja, hogy odavessz, nem sodor végveszélybe, felel sen választja meg a helyszínét a
tanításnak és felméri az er tartalékaidat is, a képességeidet is.

Most nézzünk egy kicsit a tengerre. Sokan felteszik a kérdést: Jézus mit ért ehhez a világhoz? A két lábon
járáshoz, a valódi élethez, hiszen egy tanító volt, hogyan tanítana engem abban, amihez én értek jobban?
Valóban, Jézus tanító volt, a tanítványai pedig hajósok. „Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr”
– mondja a vers. Kedves barátom. Ha úgy gondolkodsz Jézusról, mint akinél te jobban értesz a körülötted lev
dolgokhoz, vigyázz: mert a fenti vers bár kés bb született, van igazság-tartalma. Egy hajós ugyanis tudja, ismeri
ezt a szabályt. Bár sokan az életükben, akik így gondolkodnak Jézusról: nem ismerik. Azt hiszik, Nem csak hogy
k jobban értenek az ket körülvev dolgokhoz, hanem egyenesen: urai az ket körülvev dolgoknak. Jézus
tanítványai jobb helyzetben voltak. k nem gondolták, hogy urai lennének a tengernek, mert a jó hajós, pláne az
aki a mindennapi megélhetését éveken keresztül a tengerb l nyerte tudja: nem ura a tengernek. A tenger
hatalmasabb. Remélem, te nem vagy abban a helyzetben, hogy azt hiszed: ura vagy a körülményeidnek? Igen, a
„két lábbal a földön járás”, az, hogy „az ember a megélhetését a két keze munkájával szerzi meg”, hogy
„mindenért meg kell dolgozni”, hogy Jézus egy dolog, de semmit nem adnak ingyen és a „sült galamb nem repül
a szánkba” – nekem is ismer s és gondolom, neked is. De figyeld tovább a történetet. Mindezt Jézus tanítványai
is tudták a csónakban, de tudtak mást is, mégpedig, hogy nem urai a körülményeiknek. Ha megvan ez benned is,
akkor már jó eséllyel léphetsz tovább a történeten keresztül a csodához!

Jön a vihar. Minden viharnak vannak el jelei, amire egy tapasztalt ember aki a vízen él: fel tud készülni, de
ugyanakkor két ugyanolyan vihar nincs. Az életedben is vannak viharok, vannak amelyeket már el re érzel,
vannak amelyekre számítasz, de alapvet en minden vihar váratlan, ha el re jelezhet is és minden vihar más.
Ha Jézus tanítványaira nézek a viharban, arra gondolok: mit érezhettek k? Mi jutott eszükbe err l a helyzetr l?
Nézzünk csak a tengerre egy kicsit? A Biblia tanít a tengerr l is: a tenger, a vizek árja pusztította el a b nös
világot Noé idejében. A tenger háborgott, amikor Jónás Istent felülbírálva nem akart Ninivébe menni. A tenger
elnyeli a vakmer ket, elnyeli az Isten ellen lázadókat, a tenger elnyeli aki idegen szellemmel teli (gondolj csak a
gadarai megszállott esetére, a démonok a disznónyájba mentek, amely a tengerbe rohant). Szerintem ez átvillant
a tanítványok agyán is: mit akar velünk Jézus? Miért kényszerített ebbe a helyzetbe? Azt akarja, hogy elnyeljen
bennünket a víz? Azt akarja, hogy odavesszünk? S nézz a szélre! A szél az nyelvükön azt is jelentette: Lélek.
És a „Lélek” most szembe fúj! A „Lélek” is ellenük van! Miért? Igen. Nem áll távol t lem a gondolat, mint hogy
amint a teremtéskor Isten lelke lebegett a vizek felett, most is ott lebeghetett, s t, ellenük ment. Eléjük állt.
Befékezte ket. Vihart kavart. Isten Lelke megállította ket, mint ahogy Isten megállította a tarzusi Sault, aki
üldözte Jézus tanítványait. Megállította és ez a megállítás nem volt kellemes. Saul leesett a lováról, pedig
biztosan nem el ször ült rajta. A tanítványok viharban találták magukat, pedig nem el ször ültek a csónakban. A
te természetes közegedben otthon érzed magadat, lehet, hogy biztonságban érzed magad, de Isten meg tud
szólítani és meg is tud állítani. Nézz a vízre. Nagy mélység. Sötét mélység. A mélység lehúz. Félelmetes. Talán a
b neink miatt van? – kérdezhették. Talán nem vagyunk kedvesek Istennek? – gondolhatták. Talán Jézus rájött
egy olyan dologra az életünkben, amit nem akart mondani és amir l azt hittük, hogy nem tudja. - vélhették.
Nem tudom. Csak azt, hogy Isten valami hatalmas dologra készül. Valamire, ami az életedre olyan hatással lehet,
mint az özönvíz a földre, mint Jónás életében a tenger, ami végül is megfordulásra késztette, mint a gadarai
életében az a bizonyos disznónyáj, amellyel együtt a korábban benne lakó démonok let ntek.
Er síteni szeretnélek: Isten a b neidet a tenger mélyére veti. Nem téged akar odavetni, hanem a b neidet. Ne
maradj a b neidben és nem kerülsz oda! Ne maradjanak benned az ellenállásnak, a büszkeségnek, a
cinikusságnak és az Isten ellni lázadásnak a b nei és nem kerülsz velük együtt a mélységbe, de a mélység vonzza
a b nöket!

S akkor meglátják Jézust! El ször kísértetnek látják: anyagtalan képzeletük-szülte képnek. Ez nem helyes, igaz?
De mégis sokan ennek tartják Jézust: egy megtapasztalható de nem valóságos valakinek, vagy egy olyan
valakinek, akit az ember a végs kétségbeesésében vél látni, de ez csak a képzelet szüleménye, csalóka játék a
megriadt ember érzelmeivel, valami ami nem konkrét és nem is tud konkrétan segíteni rajtunk. Sok hihetetlen
dolgot hallottál már Jézussal kapcsolatban, ugye? Sok olyan dolgot, amin mosolyogtál korábban, amire azt
mondtad, hogy „na ezt azért nem hiszem”. Mit mondtál ilyenkor? „Na, térjünk vissza a való világba, mert az élet
megy tovább”? Képzeld, ha a tanítványok legyintettek volna és azt mondták volna: „Na, húzzuk meg azokat az
evez ket, mert ebb l a kísértetb l nem fogunk megélni! Dolgozzunk miel tt bel lünk is kísértet nem lesz
csupán!” – Csakhogy nem ezt mondták!!! S t, Jézus megel zte ket, miel tt bármit mondtak volna, szólt.
Hányszor szól ma is, csak nem lehet meghallani, ha az evez dhöz kapsz. Hányszor akar valami segítséget adni,
de elfordulsz t le: „Hitb l nem lehet megélni!” Hányszor akar meger síteni, de egyre csak azt mondod, hogy
téged a két kezed tart meg.
Mit mondott Jézus? Három fontos dolgot: Bízzatok, Én vagyok, ne féljetek. Azaz: azonnal felismerte a helyzetet
amiben a tanítványokat találta, azonnal er sítette a tanítványokat és kezelte a helyzetet, s azonnal a figyelmüket
az Általa hozott megoldás felé irányította. Mi volt ez a megoldás? Maga.
Jézus ma is ezt teszi az életed viharaiban, ezt teszi feléd: nem vádol, nem tart neked „fejmosást”, ha megszólít,
nem oktat ki hogy mit csináltál rosszul eddig, hanem azonnal segít, azonnal felméri a helyzetedet és azonnal az
Általa hozott megoldás felé fordít. Jézus szolgál feléd, szolgálni akar feléd, ezért akar megszólítani. Az Ember
Fia –Jézus- nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy szolgáljon. Akar feléd szolgálni. De
engeded-e? Ha nem engeded, akkor ne mond soha többet, hogy Te nem tapasztalhattad meg Jézust, hogy téged
nem tudott eddig meggy zni arról, hogy valóságos.
Akarod mindezt meglátni? Akkor engedd, hogy szolgáljon feléd és megteszi! Engedd!

Befejezem ezt az els „menetet” egy gondolattal: tudod, nem a vízen járás volt itt az els csoda, hanem az, hogy
a tanítványok a vihar közepette észre vették Jézust. Meg tudsz állni egy kicsit az életben? Láttál már vízilabdást?
A fennmaradásért a vízen állandóan „teker” a lábával. A fennmaradásért állandó aktivitásban van. Eddig a te
életed is ilyen volt. A fennmaradásodért állandóan aktívnak kell lenned. Sokan a munka után újabb aktivitásba
kezdenek, mert nem lehet megélni, fennmaradni, aztán újabba és újabba, aztán a hétvégéken is aktív és „teker”,
mert fenn kell maradni, aztán az ünnepnapokon is, mert egyre nehezebb fennmaradni. És egyre fáradtabb. És
egyre többet kell „tekernie” a fennmaradásért és ez egyre több er t vesz ki bel le és azt mondják sokan: ha
megállok a munkával, meghalok. És igazuk van – ha csak Jézus nem lép közbe. De közbelép. ott van.
szólít. Észre veszed-e t ma, hogy megszólítja az életedet? Ez a legnagyobb csoda, de ezt ma átélheted! Ma állj
meg. „Bízzatok” – ezt mondja. Bízz, hogy ha megállsz, nem lesz semmi baj, segíteni jött! Bízz, hogy megteszi.
Nem eszme és nem a képzeleted játszik veled, de ezt csak akkor látod meg, ha odafordulsz és figyeled, mit akar
az életeddel kezdeni. Állj meg és várd, mit mond, állj meg, bízz Benne, hogy megtapasztalj holnap is egy csodát:
hogy ami eddig lehetetlen volt, lehetségessé váljon a számodra! Ehhez bátorság kell. Nagy bátorság. Kívánom,
hogy Isten bátorítsa fel a szívedet!
Ámen!
Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.”
Mire így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.
Amikor azonban az er s szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „URam, ments
meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta t, és ezt mondta neki: „Kicsinyhit , miért
kételkedtél?”

Folytatom tovább: Péter nagyon gyakorlatias ember lehetett. Bennünket keresztényeket sok kritika ér azért, mert
nem vagyunk elég gyakorlatiasak. Szerintem a keresztény embernél nincs gyakorlatiasabb. Figyeld meg ezt
Péteren: meglátja Jézust, akit kísértetnek néz a többiekkel együtt. Aztán a következ pillanatban meghallja a
hangját és mi az els , ahogyan reagál: is részt akar venni a csodában! Jézus csodái felé sokan „csodálkoznak”,
azt mondják „Á, ilyen nincs, ezt úgy költötték hozzá!” Én azt mondom amit Péter: szerintem vannak csodák, de
attól, hogy hiszel bennük még nem történik semmi az életedben, ha meg nem hiszel bennük, akkor meg
lemaradsz róluk, esetleg mással történnek meg, nem veled. Péter alaposan be akarta biztosítani magának, hogy
ebben a „kutyaszorítóban” amib l azonban egy csoda kiemelheti, ne csak halljon csodáról, ne csak látni véljen
egy csodálatos dolgot, hanem átélje a csodát. Részt akart benne venni.
Bizonyára ha a magad életére nézel, így utólag el tudod mondani: de jó lett volna egyszer-kétszer egy csoda. Ha
jobban belegondolsz, akkor szerintem tudod is, milyen csoda lett volna jó. De mit tettél azért, hogy átéld azt a
csodát? Talán azt gondolod: megtettél mindent. Ám a csoda mégsem jött. No de ne feledkezzünk meg itt egy
el zményr l: a csoda forrása Jézus Krisztus. Péter nem biztos benne, hogy akit lát, az Jézus Krisztus, de tudja
amit tud: ha csakugyan , akkor ezt meg tudja tenni.
Sokan ott rontják el, hogy ha tudják is, hogy Jézus tud csodát tenni, azt nem hiszik el, hogy az helyzetükben
csak Jézus tudja megtenni azt a csodát, illetve nem hiszik el, hogy az helyzetükben egyáltalán lehetséges
csoda. Ez a „hiszem-nem hiszem” szakadék sokakat elválaszt a csodától. Meggy z désem, hogy több csodáról
számolnának be szerte a világban ma is, ha nem lenne ez a „hiszem-nem hiszem” szakadék. Akkor ma az lesz a
feladatunk, hogy ezt a szakadékot megszüntessük a te életedben. Rendben? Készen állsz?

Nézz akkor végig az életeden. Jó ember vagy, igaz? Ha a tükörbe nézel, lehet ugyan, hogy nem vagy mindennel
elégedett, de alapvet en egy jó ember vagy. Honnan tudom? Szerintem amikor a TV-ben látsz egy vetélked t,
szoktad tudni a választ, ha nézel egy meccset a TV-ben, akkor igazságosabban tudsz ítélni mint a bíró és ha
megnézel egy filmet, akkor meg tudod mondani, mit kellett volna a rendez nek máshogy csinálni. Ha látsz egy
háborút és látod az áldozatokat, megdobban a szíved és szinte látod magadat, ahogy segítesz azoknak a szegény
kis árváknak. Ha bemutatnak valamilyen krimit vagy akció filmet, akkor pedig egészen biztosan a jó ügyért síkra
szálló szerepl vel tudod azonosítani magadat, az helyzetébe szoktad magad beleélni. Na, ezért mondom, hogy
szerintem te is egy jó ember vagy. Egyébként rajtad kívül az emberek túlnyomó többsége ilyen, úgyhogy ne ess
kétségbe, most nem rosszat mondtam. Na, ha már most te ilyen jó ember vagy, akkor miért nem megy el re az
életed úgy ahogy várod? Akkor miért nem történik minden jó dolog olyan könnyen az életedben, mint a filmeken
szokott? Miért van az, hogy a te magad privát élete amit te jónak tartasz, megfelel nek, mégsem alkalmas arra,
hogy el re menjen az életed? A válasz: mert nem megy el re semmi sem magától. Attól, hogy jónak tartod
magadat, vagy attól, hogy rossznak. Attól sem, hogy elégedett vagy, avagy elégedetlen, attól még semmi nem
megy el re az életedben.
Kell hogy legyen valami ami el re viszi az életedet. Isten képes erre. Képes más is, képesek az indulatok és az az
mögött álló gonosz, de képes Isten is. Megint ugyanoda lyukadtunk ki? Nem. Most már tudjuk, hogy akármilyen
életed van, nem megy el re magától és azt is tudjuk, hogy kell hozzá valami –vagy Valaki- aki el re viszi.
Elhiszed ezt? Elhiszed, hogy ez Isten? Tegyük fel, hogy elhiszed. Az emberek többsége el szokta hinni, szokott
hinni Istenben. Néha meglep dök amikor Istent l látszólag nagyon távol lev emberrel beszélgetek és azt
mondja nekem: „Maga nem is tudja, de én hiszek Istenben”.
Ha ránézek a falban egy konnektorra, azt mondom: „hiszem, hogy van benne áram”. Azt is mondhatom, ez már
jó „vallásosan” hangzik, „hiszem, hogy ez meg tudná mozgatni, el re tudná vinni az én háztartási gépemet”.
Reinhard Bonnke, egyik általam nagyon kedvelt evangélista hasonlította egy alkalommal Isten személyét
áramforráshoz, most az gondolatát viszem tovább. De attól, hogy a fentieket hiszed, még nem történik semmi
az életedben! De sok keresztény mondja: hiszek Istenben, de csodák, azok már nincsenek, az a múlté. Péter hitte,
hogy Jézus hatalmas, hitte, hogy Jézus képes csodát tenni, nem volt benne biztos, de azt tudta, hogy ha
rákapcsolódik az élete, akkor történni fog valami az életében és az csoda lesz. Te elé tudod ezt fogadni? Nem
elég, ha hiszel Benne, nem elég, ha hiszed, hogy van hatalma, de ahhoz, hogy ezt meg is tapasztald egy csoda
formájában: rá kell kapcsolódnia az életednek!
Na akkor már jó lenne ezt megtapasztalni, igaz? Most arról szeretnék szólni, hogy hogyan tudsz egy csodát
megtapasztalni.

Jézus szól Péterhez: „Jöjj!” És Péter megy. Na eddig hogyan kell eljutni? Elmondom. Jézus ismeri a szívedet és
tudja, hogy neked csodára van szükséged, jól látja, hogy mi az a csoda és alapvet en készen áll, hogy a saját
körülményeid között meg is tegye. Szól is.
(Az igehirdetésben itt egy szünet következett, kb. 2 percig. Az emberek egyre feszültebbek lettek. Nyugtalanul
súgtak össze, hátra néztek, fürkész n figyelték az igehirdet t, mi történt vele. Képzeld magad ebbe a helyzetbe.
Kínos várakozás. Kellemetlenül érzed magadat. Kérdezed, hogy „mi lehet a baj?”)
No mi a baj? Az, hogy két percig nem hallottátok a hangomat. Nem hallottátok, hogy beszélek két percig, pedig
azért jöttetek ide, hogy halljátok. És máris nyugtalanok lettetek. Még a szomszédot is megkérdeztétek: „Mi
történt?” Fürkész n kutattatok, kellemetlenül éreztétek magatokat, úgy éreztétek: baj van…. Pedig én csak egy
ember vagyok. Nem tudok magamtól csodát tenni, ebben is Jézus a Mesterem, Szentlelke által azonban már
sok csodát tett az életemben és körülöttem is. Most csak én nem szóltam: nem nem szólt! Mégis éreztétek,
hogy baj van. Várakoztatok és nem történt semmi. Tudjátok, mi emberek nem ilyenek vagyunk Isten felé. Mi
belenyugszunk abba, ha nem halljuk a hangját, mi elfogadjuk, ha nem jön válasz egy imádságra, mi nem érezzük
kellemetlenül magunkat, ha úgy kell munkába indulni reggel, hogy ma még nem is hallottam Isten hangját…
megszoktuk. A csodához az is kell, hogy ne szokd meg! Ne hagyd annyiba! Akard, akard és akard, hogy Jézus
szóljon hozzád. Ma is tedd ezt: akard, akard és akard meghallani, mit mond most a Szentlélek által és rajtam
keresztül neked! ne érd be és ne nyugodj bele, ha nem hallod. Igenis akard! Aztán lehet, hogy valami egészen
furcsát hallasz, olyat, ami a józan ésszel ellenkezik… esetleg azt, hogy nem vagy jó ember, esetleg azt, hogy
nem megy el re az életed, esetleg valami olyat, amit nem tudsz elfogadni. Akard meghallani. Esetleg azt mondja
az a hang: tedd bele azt az ezrest kifelé menet a perselybe. Esetleg azt mondja az a hang: bocsáss meg a
sógornak. Esetleg azt hallod a szívedben: dönts végre jézus mellett, tedd le végre a kétségeidet! Lehet, hogy ez a
józan eszeddel ellenkezik, de akkor is akard meghallani!
És lépj! Ez a következ .

Péter nem kockáztatott és nem volt felel tlen. Mi keresztények legyünk ilyenek mint Péter: menjünk biztosra.
Hogyan történik ez? Péter csodát kért, Jézus megszólította, hogy megtörténhet ez a csoda, Péter pedig lépett
Jézus felé. Ezért ment biztosra. Jézus felé lépsz: biztos felé lépsz. Bármerre máshova lépett volna, akkor vége lett
volna, nem is lett volna csoda, de Jézus felé lépett és ez egy roppant józan lépés volt: akarta minden pillanatban
látni Jézust. mondta, hogy lépjek, mondta, hogy jöjjek felé, a garanciám a csodára, egy percre sem
vehetem le Róla a szememet! Kis koromban zeneiskolába jártam. Hangversenyen kellett fellépni és én
vadászkürtön játszottam. A darabot megtanultam, minden rendben volt, de tudtam, hogy ez csak a vadászkürttel
sikerülhet, nélküle nagy égés lesz az egész. Bemondják: „Most következik Barnabás, aki el adja
vadászkürtön…” Hoppá, hol a kürt! Ellopták! Ráléptek, ráültek a széken ahova tettem!!! Nem engedhettem meg
ezt a luxust, különben szégyenben maradtam volna. Le sem vettem a szememet a hangszerr l. Úgy szorítottam a
kezemben, hogy majdnem behorpadt. Mert ez volt a garanciám arra, hogy ne maradjak szégyenben. Péter is
választott egy garanciát: Jézust. Azt gondolta: a hajó nem garancia, mert bármikor elsüllyedhet, bár mikor ketté
törhet, de Jézus azt mondta, hogy tegyem meg ezt vagy azt, akkor megteszem, akkor is, ha a józan ésszel teljesen
ellenkez . De akkor már le nem veszem Róla a szememet, mert nélküle azért akármilyen ügyes is vagyok… nem
megy. És lépett.
Hinni, ez egy ige. Az ige cselekvést jelent. Hinni = cselekedni. Nagy hiba lenne, ha a hitet mint állapotot
akarnánk megközelíteni. Hinni azt jelenti: cselekedni. Nézd meg az ószövetségi történeteket! Ábrahám a hit
példája. De mib l állt a hite? Hogy cselekedett! Mindig megtette amit Isten mondott neki még akkor is, ha az
teljesen ellenkezni látszott a józan ésszel. Amikor apja városában élt, megfelel egzisztenciában. Isten azt
mondja: pakolj Ábrahám és menj arra a földre amit majd mutatok neked. Hinni azt jelentette Ábrahámnak, hogy
cselekedni és ment. De ugyanezt látom az Újszövetségben is. Nézd meg a vérfolyásos asszony történetét. Hitte,
hogy ha Jézus ruhája szegélyét megérinti, meggyógyul és nem érdekelte mit szólnak az emberek, ha ebben a
tisztátalan betegségben találják az emberek maguk között egyszerre t, nem érdekelte az sem, ha megkövezik
vagy megszólják, hitt, tehát cselekedett: Jézushoz ment. Mert hinni a Biblia szerint azt jelenti: cselekedni. Isten
szerint hinni azt jelenti cselekedni. nem vár t led olyan hitet, amit l egy önmagadat megnyugtató boldog
állapotban vagy. azt várja, hogy a hited abból álljon, amit megtapasztalsz. Isten nem olyan Isten, aki a
magasságokban lakik és arra vár, hogy az emberek elhiggyék, hogy van, hanem olyan Isten, aki szeretne
cselekedni az életedben, s azt szeretné, ha a hited azokon a megtapasztalásokon alapulna, amit vele és Általa élsz
át. Isten nagyon is „ésszer ”, nagyon is „reális”: szeretne tényeket az életedben és megtapasztalásokat és erre
kész is feléd!

Mire vársz hát? Péter próbálgathatta volna a vizet. Dobálhatott volna bele akármit, elmerült volna. Tapogathatta
volna a kezével, nem lett volna szilárdabb sem a víz, sem a hite. Lógathatta volna bele a lábát, hogy hátha…
hasztalanul. De sokan próbálgatják Istent és nem látnak csodákat! De sokan szeretnék el bb kiszámíthatóvá,
megmérhet vé tenni a csodákat, miel tt „ráállnának”… csak az már nem lenne csoda. A csodát nem megmérni
és megérteni kell, hanem ráállni! Ezt jelenti a hit, „hinni” azt jelenti, hogy „lépni”! Ezt akarta Jézus megtanítani
a tanítványoknak, s ehhez a nagyon komoly, alapvet tanításhoz nem használhatott fel mást mint az saját
természetes életterüket, mert nem azt akarta, hogy a körülményeket is meg kelljen érteniük, hanem, hogy a
körülmények természetesek legyenek s minden idegszálukkal a csodára álljanak rá, a csodára összpontosítsanak.
Jézus erre akarta, hogy emlékezzenek majd amikor nem lesz közöttük fizikailag, ezért adta ezt a hatalmas
erej tanítást, azt akarta, hogy ez örök életre bennük maradjon, kés bb se próbálják természettudományos
magyarázatokkal megmagyarázni, hanem egyszer ’s mindenkorra véssék a fejükbe és a szívükbe az hatalmát
és azt: hinni azt jelenti lépni!
Amint Péter ráállt a vízre, megszilárdult. Ott ahol a lába volt, akkor amikor ott volt. Ez kell a csodához. Merd
elengedni a hajódat, merj ráállni a vízre, merd elfogadni, hogy Jézus úr az életed mélységei fölött, úr az életed
viharai fölött és tökéletesebben megtartja az életedet ha felé mész az emberileg bizonytalan körülmények
között, hihetetlen körülmények között, mintha bent maradtál volna a csónakba. Ez az óriási csoda, hidd el, de ne
csak elhidd, hanem merj ráállni, akard átélni, próbáld ki! Menj Jézus felé! Hidd el, nem téged akar elvetni a
mélységbe, hanem a b neidet veti oda. Téged meg akar tartani. Hihetetlen, de igaz. Mert fontos vagy Neki!

Másik fontos dolog, amit tudnod kell, hogy egy dolog teljesen mindegy volt ebben a történetben. Sok minden
nem volt mindegy, hogy Péter mikor lép és hova tart, hogy elengedte-e a hajót, stb. Az azonban teljesen mindegy
volt, hogy milyen mély volt a víz!!! Jézusnak teljesen mindegy, hogy egy centis a mélység vagy ezer méteres.
Teljesen mindegy, hogy az életed mélységei mekkorák, hogy meddig érne, ha elmerülnél, hogy mennyire
kilátástalan a helyzeted. tudja, hogy nélküle az. Az azonban teljesen mindegy, hogy mekkora mélység van
alattad a csoda 10 cm-es víz esetén is ugyanúgy csoda lett volna! Jézus nem is foglalkozik a mélységgel. Nem
mondja Péternek, hogy itt ne gyere felém, mert itt túl mély. Neked sem mondja, hogy te túl b nös vagy, hogy túl
sok a b nöd és túl mély. Ha át akarod élni a szabadítást, a csodát és részese akarsz lenni, akkor jöjj! Ez a
legfontosabb, nem a mélység! És Péter ezt érti. Te érted? Érted, hogy Jézus miért nem méregeti a vizet? Mert te
döntöttél mellette és mert is döntött melletted. Mert te elhatároztad, hogy lépsz felé, hiszen már lépett feléd!

Péter nagyon jól megtanulta ezt a leckét. Hinni = lépni. Ez vezet a csodákhoz. Amikor kés bb, Jézus
feltámadásának történeténél Lukács evangéliumában az asszonyok meglátják, hogy Jézus feltámadt, bizonyságot
kapnak róla és viszik a hírt a tanítványoknak: üres beszédnek tartják azok. Nem hisznek nekik. De Péter lép!!!
Péter azonban elindult, hogy meglássa a csodát! Automatikusan elindul szinte, mert csodát akar látni és tudja,
hiszen megtanulta: csodát úgy él át, ha lép, mert „hinni” azt jelenti „lépni” és átéli a csodát!
Te megtanultad-e ezt a leckét? „Hinni” = „lépni”. Akarsz-e most csodát átélni? Lépj Jézus felé! Akarsz-e egy
m köd életet, akarsz-e rákapcsolódni az „áramforrásra”? Akkor lépned kell Felé! Ne csak hidd, hogy van,
hanem akard, hogy cselekedjen. már lépett feléd, most is egészen közel van hozzád, hallod a szívedben:
„Jöjj!”, hallod? Hallod: „Lépj!” Hallod? Mi kell a csodához, hogy átélhesd ma?
Merjél álmodni: nézd meg miket tett Jézus Péter is csak ezt látta, hogy mit tesz Jézus. Nézd te is. Nézd, ahogy
embereket gyógyít, nézd ahogy megszabadít embereket, nézd ahogy egy szavára megfordulnak emberi életek
amelyek addig értéktelenek voltak és értékesek lesznek és akard hogy ez megtörténjen veled. Akard átélni ezt te
is. Akarj részt venni a csodában és lépj! Jézus felé!
Ámen!
Amikor azonban az er s szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „URam, ments
meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta t, és ezt mondta neki: „Kicsinyhit , miért
kételkedtél?”
És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban lev k pedig leborultak el tte, és ezt mondták:
„Valóban Isten Fia vagy!”

Talán megdöbbensz a folytatástól: ez az ember bízott Jézusban, elindult és elengedte a hajót, aztán mégis a
habok között veszett el majdnem? Hogy van ez? Nagyon gyakori jelenségr l van szó. Péter lépést teszel Jézussal
és elkezdenek megmagyarázhatatlan rossz dolgok történni az életeddel. Elindultál, megszólított Jézus, de mégis
újra visszakerültél mélységekbe, s ezek még sokkal nagyobbaknak t nnek, mint korábban amib l kijöttél?
Ebben a történetben szó van a megfáradásaidról is. Szó van arról is, amikor eluralkodik rajtad a csüggedés.
Sokan eleve félnek Jézus felé megindulni, mert arra gondolnak, hogy ezzel nagyon nagy kockázatot vállalnak.
Elengedni: ehhez nagy bátorság kell. És mi lesz utána? Mi lesz, hogyan tovább, ha felégettem minden hidat
magam mögött, ha az emberek el tt vállaltam valamit aztán mégis „cs dbe jut” a kereszténységem?
Jézushoz kiálthatsz. nem egy olyan útra akarja hívni az életedet, amelyiken te elindulsz, pedig elt nik. Jézus
nem t nt el, ellenkez leg, ahogy elindult Péter egyre tisztábban láthatta volna és eleinte így is történt. Aztán a
viharra nézett és a félelem megbénította. A viharra nézett és megszakadt a kapcsolat Jézussal. Jézus azonban
nem szakította meg ezt a kapcsolatot!!! Jézus továbbra is ott volt, továbbra is Péter „rendelkezésére állt” és amint
látod: megint azonnal cselekszik! Visszahelyez a természetes környezetedbe, de immár megváltozott
körülmények között, immár megtapasztalásokkal de mégis az erejével. Viszont ahhoz, hogy „helyre állítsa” az
életedet, meg kell értened valamit:

Jézus tovább tanítja Pétert. Jön az összetörettetés. A helyreállítást összetörettetésnek kell megel znie. De miért
„élvezi” Isten, hogy enged összetörni? El ször is Isten nem „élvezi”, viszont szükséges. Másodszor: jobb egy
összetört de újjá épített élet amit megtart, helyreállít, megment, mintsem egy „békén hagyott”, „nem bolygatott”,
„nem összetört” élet a tenger fenekén. Péter felé Jézus most úgy szolgál, hogy összetöri: Péter kicsiny hit vagy,
kételkedtél. Péter lásd meg, hogy a kételkedéseddel Isten munkáját teszed tönkre, értékteleníted el és
keresztülhúzod. Péter, a kétségbeeséssel, a kételkedéssel nem mást teszel, mint megszégyeníted Istent, aki
megtartotta az életedet, s lám, mondhatják az emberek, hogy „csak ennyire futotta Isten erejéb l?” Pétert Jézus
összetöri, ha finoman is. De ezért: hogy helyre állíthassa, s meglássa Péter a hiba okát, ami nem Istenben volt.
Ezáltal Péter megtanult egy fontos dolgot: Az életünkben a váratlan fordulatokért, kellemetlenségekért nem Isten
a felel s. Viszont Isten kész, hogy megmutassa a problémák okát és segítsen a helyre állásban!
A beteg számára ha az orvos nem mondja meg a diagnózist, mert nem akarja megijeszteni és úgy tesz, mintha
egészséges lenne: nem segítség. Jézus áldott orvos. Felszínre hozza el ször a rejtett „kártev ket” a lelkünkben,
aztán pedig a süllyed embert. Dics ség ezért Istennek. Ne félj, ha megítél az Ige, nem félj, ha „megterhel” Jézus
Szentlelke által a b neiddel…. Ez arra enged következtetni, hogy azért tör össze, hogy helyreállítson, de ez a
helyreállítás egyben számodra az új kezdet lehet sége és nem valami újbóli nekikezdés ugyanazokkal a
problémákkal a folytatásnak. Itt csoda történik: a b n és Péter elválnak egymástól. A b nt Jézus megítéli, Pétert
pedig felemeli. A b n marad a tengerben, Péter pedig a karjaiban!

Az összetörettetés után a következ lépés a teljes ráhagyatkozás Jézusra. Péter nem küzd, nem dacol, nem
er lködik, ez kell a felemeltetéshez: ráhagyatkozás Jézusra! A helyreállítás másik igen fontos feltétele. Ha a
fuldokló elkezd a megment je felé igényeket támasztani, esetleg megszabni azt, hogy hogyan legyen
megmentve, mindkettejük dolgát megnehezíti, illetve lehet, hogy magát a megmentését teszi lehetetlenné. Jézus
kész megmenteni Téged. Látod, elindultál és nem t nt el, ott van az úton. De ha meg akarsz menekülni, el kell
fogadnod az Általa szabott törvényszer ségeket. Ett l sokan visszariadnak, de a kérdés adott: szeretnél-e
megmentett, helyreállított élet ember lenni? Meg kell látnod, hogy a Jézus által adott szabályok,
törvényszer ségek nem másnak, mint a te érdekeidet szolgálják. Érted vannak. S mib l állnak? Engedj el, ne
kapálózz, ne lökd el a kezét, bízd rá magadat, „feküdj rá” a kezeire, ne feszítsd görcsösen az izmaidat. Ezek
megterhel szabályok? Sokan nem merik vállalni a ráhagyatkozást és az aktivitásuk miatt nem élik át a
szabadulást. Számos esetben kellett Istennek ebben engem is tanítani, amiikor magam akartam kimászni a
vízb l, holott Rá kellett volna hagynom, hogy emeljen fel. Ez nem könny . Tudom, nekem sem volt soha
könny . Az emberben benne van szinte ösztönösen, hogy kapálózik, megoldást keres, de ezáltal még inkább a
megoldási lehet ségekre, illetve a megoldandó problémákra figyelsz és nem Jézusra.
a megoldás. Egyik fuldokló nem menti ki a másikat, pláne önmagát. Eszembe jut Münchausen báró
„megoldási lehet sége”, aki a saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból… de ez mese. Mi keresztények
pedig nem hiszünk a mesékben. Viszont hiszünk abban ami nem mese: Jézus szabadítása pedig nem mese:
megtapasztalható. De venned kell a fáradságot, hogy elfogadd a feléd nyújtott kezét, venned kell a fáradságot,
hogy teljesen rábízd magad, venned kell a fáradságot, hogy elfogadd amit az életed számára kínál mint
szabadulási lehet séget. Ha ment övet dobnak feléd, el kell fogadnod és ne várd meg míg arra úszik egy
deszkadarab. Ha kötelet nyújtanak feléd, meg kell ragadnod. Jézus Önmagát adja feléd, el kell fogadnod. Az
általa kínált szabadulási lehet séget el kell fogadnod!

Ezek után figyeld a tanítványokat: bizonyságot tesznek, megvallást mondanak: Jézus Isten Fia! Csodálatos.
Átélték, illetve megbizonyosodtak róla, megtapasztalták. A helyreállított élet társának a körülményei is
megváltoztak. Ebb l levonták a következtetést és megvallást tettek Jézus felé! Dics ség istennek! Szoktál így
fordulni Isten felé te is? Szoktál megvallást tenni? Szoktál az emberek felé bizonyságot tenni, hogy elmondd, mit
tett veled Jézus? Láthatják az életeden a körülötted lev k, hogy mit tett veled Jézus? Engeded ezt látni vagy
inkább elleplezed el lük? Ha azt mondod, hogy az emberek a környezetedben nem nagyon vallják Jézust Isten
Fiának, lehet, hogy az az oka, hogy nem látják az életeden azt amit a csónakban ül társai Péter életén láttak.
Látták a hitét, látták a hitének a lépéseit, látták a süllyedését és látták a felemeltetését és a helyreállítását is. Ha a
hitedet és az életedben az Istennel való kapcsolatodat magánügyként kezeled, akkor lehet, hogy kevesebb bajod
lesz az emberekkel, megkíméled magadat sok kellemetlenked kérdést l, esetleg nem csörög állandóan a
telefon, hogy segíts nekik is… de mindenesetre nem valószín , hogy azt veszed észre: az emberek körülötted
Úrnak vallják és Isten Fiának nevezik Jézust! Persze nem megy ez egyik napról a másikra és nem megy 100%-os
eredménnyel sem. Az én környezetemben sem vallja mindenki Úrnak Jézus Krisztust… de éppen ez az ami
ösztönöz, hogy van még tennivalóm. Még jobban kell látszania az életemen Isten kegyelmének, szabadításának,
áldásainak. Ez pedig – nem Istenen múlik, hanem rajtam. A te életedben pedig rajtad.
A bizonyságtételt azonban megtapasztalásból tesszük. Ha nincsenek megtapasztalásaid újra és újra Isten
kegyelmér l, akkor a bizonyságtételed hamissá és üressé lesz. Péter élete erre is jó példa, de sok hasonló esettel
találkozott sajnos az emberek legtöbbje már. El-elhangzik: amikor én egyszer régen Istennel átéltem azt, hogy…
aztán várnánk azt, hogy és mit élt át tegnap Istennel, mit élt át ma? Pláne, ha az életén valóban az látszik, hogy
az a régi átélés már a múlté és most mintha egészen más lenne az élete… Ha a bizonyságtételed nem tud
folyamatosan, napról napra friss megtapasztalásokból „táplálkozni” nem lesz kívánatos. Elfordulnak t le az
emberek, maximum csak egy elnéz mosolyt kapsz, esetleg mímelt érdekl dést. Meggy z désem, hogy ha
ebben a világban a keresztények friss megtapasztalások alapján tennének bizonyságot, hamarosan az egész világ
kereszténnyé lehetne… de sajnos ez nincs így. Az a tó, amit folyamatosan nem tölt fel, nem táplál egy patak
vagy forrás, vagy folyó… élettelen lesz. Halott. A vize pedig büdös. Ilyen a bizonyságtétel, ami egyszer régen
történt megtapasztalásokról szól… büdös. Bántja az emberek orrát. Mi meg olykor-olykor csodálkozunk és
sajnáltatjuk magunkat, hogy hiába teszünk bizonyságot, az embereket nem érdekli. Mi tagadás. Én sem szívesen
kóstolnám meg egy büdös tó vizét.
De nézzük Pétert. Amikor a megtapasztalás múlttá válik az életében és nem megy a bizonyságtevés. Amikor
Jézus közli velük, hogy hamarosan elfogják és elfordulnak t le a tanítványai: Péter az, aki legjobban fogadkozik.
Miért? Mert átélt csodákat Jézussal és most is Jézus jelenlétében van, azaz van a szívében t z. Amikor azonban
valóban bekövetkezik a Jézus által el re megmondott helyzet: Péter keresi a tüzet, de csak az udvaron a
szolgáknál találja meg, akik szinte provokálják bel le a bizonyságtételt. Péter viszont nincs abban az állapotban.
Most nincs mellette Jézus. Most nem megy a bizonyságtétel, pedig alig pár perce, órája történt a fogadkozás,
majd az elszakadás Jézustól. Sokszor kudarcot vall az életed így? Átéltél már Jézussal csodákat, történtek az
életedben hatalmas megtapasztalások Jézusról és mégis elég egy rossz pillanatot kifogni nálad valakinek és rossz
bizonyságot teszel Jézusról? Hogy van ez?
Péter vízen járásának a történetét l most szeretném, ha tovább lépnénk, de maradjunk Péternél, hiszen kell
látnunk azt is, hogy mit eredményezett a Jézussal való kapcsolat az életében. Mivé lett Péter, megérte-e neki a
csodát átélni, megérte-e neki, hogyan folytatódott az élete. Mert az nem lehet, hogy ennyi csoda után is egy
olyan ember maradjon, akinek hullámhegyek-hullámvölgyek váltakoznak az életében, jó bizonyság után rossz
bizonyság, er lködés és újra csak er lködés legyen az élete!

El ttem van Péter, amikor az Ékes-kapu koldusával találkozik. Az alamizsnát kér a mi Péterünkt l, Péter pedig
azt mondja neki, „ezüstöm és aranyam nincs nekem, de amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus
nevében kelj fel és járj!” És felkel és jár a koldus! Ezek szerint mégis megérte! Ezek szerint van olyan állapot
amiben nincsenek hullámvölgyek? De hogy jutott Péter erre az állapotra?
A kulcs: a t z. Az ószövetség történeteit Péter is ismerhette. Mózes idejében az egyiptomi kivonuláskor és a
pusztai vándorlás során Isten vezette ket. Mint ahogy Péter Jézust. Mint ahogy téged Jézus vezet. Mib l állt ez?
Mentek a t zoszlop után. Isten vezetése után mentek. Mindig arra mentek, amerre a t zoszlop ment. Én is így
éltem sokáig miután megtértem: próbáltam másolni Jézus útjait, próbáltam arra menni amerre , azaz próbáltam
követni az reakcióit, próbáltam követni az szavait. Bár boldog voltam ezen az úton, mégis sok-sok
megkötöttség között éltem. Állandóan ellen riztem magamat: állandóan szorongtam, hogy jól látom-e Isten
vezetését. Aztán újra és újra kudarcot vallottam. Hullámvölgyek.
Majd amikor Isten elrendelte, hogy építsenek Szent Sátrat, kés bb templomot, mivel megérkeztek, nem tudtak a
t z után menni, ez egy más helyzet volt. Mentek a t zhöz. Az oltáron ugyanis égett a t z. A b nért való áldozat
tüze, a megbocsátás lángjai. Vétkeztek, aztán vitték az áldozati állatot és lobogott a t z. Ha meg voltak terhelve,
megkeresték, hol van a t z és egyszer en odamentek. Úgy látom, Isten ezzel is nagykorúsítani kezdte
gyermekeit, de ez még mindig nem volt a tökéletes állapothoz közeli sem. Miért? Mert ma is gyakran
megfigyelheted a keresztényeket, akik tüzet látnak valahol és odamennek, mert nincs bennük t z és mert belül
érzik, hogy kellene. Ismerek olyan budapesti gyülekezetet, ahol leesett az állam amikor megláttam mekkora
tömeg van az istentiszteleten. Aztán persze kiderült, hogy ezek az emberek a város minden pontjáról odamennek,
mert ott szolgál az az bizonyos ember, akinek az igehirdetései sokak szívét felmelegítik. Vannak ilyen
gyülekezetek, s vannak olyanok is, ahol tényleg t z van és tényleg t zért járnak oda az emberek az ország
minden részéb l. Nem is a t zzel van a gond, hanem az emberekkel. Sok emberben van egy olyan érzés belül,
hogy élem az életemet ahogy sikerül, aztán elmegyek x konferenciára, elmegyek y emberhez, aki nagy tekintély
és hozzá újra és újra el kell mennem, mert személyében látom garantáltnak az Istenhez tartozásomat. Aztán, ha
nem sikerül felhívni az illet t, nem ér rá az illet , vagy sokáig nincs konferencia, jönnek a hullámvölgyek. Miért
mondom mégis ezt nagykorúsítási lépésnek a hitéletben? Mert legalább az illet „t zhöz men ” ne
automatikusan másol, hanem önálló lépései vannak, bár mindig szaladnia kell id r l-id re a kontroll után.
Töltekezni, töltekezni id r l-id re.

Isten azonban hatalmas dolgot bízott ezekre a tanítványokra és minden tanítványára: az Egyházának a
szolgálatát, az Evangélium hirdetését az egész világon! Ezért aztán nem tartotta elégnek, ha a gyermekei a tüzet
követik, nem tartotta elégnek, ha a t zhöz mennek id r l-id re, hanem beléjük adta a tüzet, hogy minden
pillanatban velük legyen!!! Ez a bizonyság tüze Jézus megvallásának a tüze! Ez az a t z, aminek mindig lobogni
kell benned! Amikor Jézus elmondja a gyertya és a gyertyatartó példázatát (gyertyát nem azért gyújtanak, hogy
véka alá tegyék, hanem, hogy gyertyatartóba és világítson az egész házban), ezért mondja el! Mert világítanod
kell! Ragyognod kell! Nem pislákolni teszik a gyertyatartóba a gyertyát vagy mécsest, hanem világítani! Mindig
égnie kell a t znek benne, amíg sötétség veszi körül! Ez a dolga. Nincs más dolga! De ha ezt nem teszi, nem ér
semmit! Nem ér semmit az életed, a Jézus-követésed, ha hullámhegyeid és hullámvölgyeid vannak. Nem ér
semmit a Jézus-követésed, ha szaladnod kell töltekezni újra és újra és közte lemerült állapotaid vannak. Nem ér
semmit az életed, ha az emberek azt látják, hogy loholnod kell, futnod, sietned, er lködnöd, hogy a t z el ne
t njön a szemed el l. Az életednek állandóan t zre van szüksége és megkaphatod ezt a tüzet! Péter megkapta:
amikor eljött a pünkösd napja egy helyen voltak, leszállt rájuk a Szentlélek t z formájában, t zlángként! Mert
Jézus tudta, hogy ezeknek az tanítványaiknak állandóan világítaniuk kell, mert hatalmas körülöttük a sötét!
Tudta, hogy nélküle nem ér semmit a bizonyságtételük és ott akart lenni bennük, hogy állandóan friss
megtapasztalásaik lehessenek! Tudta, hogy rengeteg kemény helyzet elé kerül az életük, amikor nem lesz idejük,
nem lesz módjuk el kapni a régi szentiratokat, nem lesz módjuk megkeresni a köztük kiválasztott legbölcsebbet,
hogy tanácsolja ket, hanem azonnal, egy pillanat alatt kell cselekedniük mégpedig a Mindenség Ura, Jézus
Krisztus nevében, t képviselve az emberek el tt!!! Ez pedig nem megy t z nélkül, ezért kellett a t z, a
Szentlélek tüze az életükbe!

Kedves barátom! Elindultál Péterrel a csónakban. Az elmúlt id alatt magad is megláthattad, hogy állandóan
aktívnak kellett lenned az életben a fennmaradásért és er lködnöd, nem lehetett kiszállnod bel le. Jézus
megszólított téged. Megláttad, hogy hihetetlen dolgokra képes, a józan ész mértékeit meghaladó dolgokra és
ezeket a te életeddel is meg tudja tenni, számodra is meg tudja adni, te is átélheted. Megtudtad, mi kell hozzá:
hinni = lépni. Lépni is akartál, mert érzed, hogy az életed lehet bármilyen szép, hasztalan, ha csak hiszel az
„áramforrásban” de nem kapcsolódsz rá. Akartál elindulni Jézus felé. Tettél is magadban már lépéseket.
Megértetted, hogy el kell engedned a hajót. Jézusra kell nézned. Bátorítottalak Isten Igéjével, hogy azon az úton,
amelyen elindulsz: Jézus nem t nik el, hanem azonnal segít és helyre akarja állítani az életedet. De félsz, hogy
esetleg mégis, lesznek rossz napjaid, lesznek elbukásaid, meggyengülsz, újra megfáradsz, megfásulsz, s most
megtudtad: t zre van szüksége az életednek. Nem olyan t zre ami után menned kell, nem olyan t zre amit l nem
távolodhatsz el és újra meg újra oda kell szaladnod hozzá, hanem olyan t zre, ami benned ég, amit l minden
körülmény között, minden helyzetben, helyszínen világítani képes az életed. Olyan t zre van szükséged, amit l
nem lehet eltávolítani téged, amit l a Sátán sem tud eltávolítani, s a Szentlélek tüzét l nem tud! Istennek van
hatalma, hogy ezt a tüzet most meggyújtsa benned, ha készen vagy! Benned van-e ez a t z? Mert ezzel a t zzel
minden körülmény között a Mindenség Ura, Jézus Krisztus a Szentlélek erejével és hatalmával van benned és
nem csak csoda történik veled, mint Péterrel ott a vízen, hanem Isten csodákat akar tenni általad, mint az Ékes
kapunál! Lobognod kell! Lángolnod kell! Ó, mekkora a sötétség ebben a világban! Istennek szüksége van rád!
Szánd oda magad Isten tüzének, engedd, hogy átjárjon, ne félj T le, ne szabj Neki gátat, mert ez a t z Isten
személyes jelenléte Szentlelke által: úgy tiszteled, ha engeded, hogy betöltsön!

Egy számomra nagyon kedves képpel fejezem be. Illés történetén keresztül tanította az Úr. Tudod, magam is sok
mindent odaszántam istennek. Id t, lelkesedést, buzgalmat, er t, pénzt. Aztán mégis azt láttam, hogy
odapakolom az oltárra és mindig elt nik bel le. El kell szaladnom t zért, s mire „visszaérek” a nagy
odaszánásból kisebb odaszánás lesz, a nagy lelkesedésb l kisebb lelkesedés, aztán az id m is megrövidül és már
kevesebb jut Istenre. Azt mondtam: nekem ebb l elég! Én egyszer és mindenkorra le akarok számolni a tolvajjal
aki az áldozatomat lopkodja! Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy amit odaszánok Istennek, meglopja bárki
is! Nem engedhetem meg, hogy szaladgálnom kelljen t zért, nem akarom cipelni a t z után az oltáromat, hogy
halogassam hogy az odaszánt id , odaszánt er , odaszánt pénz Istené legyen! Most kell a t z, azonnal! És tüzet
kértem az életem számára Istent l. Azt mondtam Neki: „Uram, itt az én oltárom. Abból építettem amit Te
teremtettél és azt akarom rátenni, amit te adtál: az id met, az er met, a pénzemet, mindenemet. De nem
engedem, hogy még egyszer lopjon róla a sátán! Istenem, te Szent vagy, mindez Téged illet! Fogadd el! Adj
tüzet most az oltáromra! És betöltött Isten t zzel. Mindenem az Övé. Érzem a hatalmát, erejét, ahogy meger sít.
Megajándékozta az életemet az Szentlelkével és Szentlelke ajándékaival. Azóta minden nap csodákat élek át
vele! Isten nem er lköd életet akar adni neked sem, hanem az erejét, az tüzét, hogy ragyogj, hogy lobogj,
hogy az odaszánásod teljes lehessen és az életed t dics ítse!
Ámen!

© Ébredés Honlap (www.ebredes.hu) 2003.