1.

szombat
Örömének Babilon romlásán – Jel 19,1-5

Isten azért teremtette a mindenséget, hogy dicsőségére legyen. Jelen pillanatban a

teremtett világ és az emberiség nem tölti be ezt a célt. Teremtőnk dicsősége akkor lesz
teljes, amikor igazságot szolgáltat, „mert igazak és igazságosak az ő ítéletei”.
Isten ítélete a „nagy parázna” ellen szól, aki megrontotta a földet. Az
Ószövetségben Jeruzsálem Babilonnak van nevezve, mert a bálványokhoz fordult. Ehhez
hasonlóan a névleges keresztyénség, ami Krisztus menyasszonya kellene legyen, nagy
paráznává válik, mert hűtlenné lett vőlegényéhez. „A kegyesség látszatát megőrzik, de
megtagadják annak erejét (2Tim 3,5). Őrizzen ettől az Úr.
A menny ujjong Babilon bukásán, és öröméneket énekel, mert Isten az Ő hatalmát
nyilvánítja ki a végső leszámolásban. „A dicsőség és a hatalom a mi Istenünké.”
Csatlakozzunk mi is a megszámlálhatatlan sokasághoz, és zengjünk halleluját, mert
hatalmas és igazságos Istenünk van. „Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik
félitek őt, kicsinyek és nagyok.” „Ámen! Halleluja!”