A mikroszkóp

A mikroszkóp (görögül: mikron = kicsi + szkopein = nézni) egy eszköz, mely megjeleníti a
szabad szemmel láthatatlan apró vizsgálati objektumokat
Többféle mikroszkopfajta létezik, mint:

 Metallográfiai mikroszkóp - fémek, és más nem átlátszó minták felületének

vizsgálata alkalmazzák,
 Trichinoszkóp – célműszer, vágóhidak alkalmazzák Trichinával fertőzött sertéshús
kimutatására,
 Összehasonlító mikroszkópok - kriminalisztikai minták vizsgálatára,
összehasonlítására alkalmazott mikroszkóp,
 Kolposzkópok - nőgyógyászati vizsgálatok - operációk fontos eszköze
 Kapillár mikroszkóp – bőrgyógyászatban alkalmazzák a bőrfelület alatti kapillárisok
valamint a bőr felületének vizsgálatára,
 Fordított (inverz) mikroszkópok – alul elhelyezkedő objektívvel felső
megvilágítással ellátott - átlátszó tárgyak, folyadékok vizsgálatára alkalmas
mikroszkóp,
 Sebészeti mikroszkópok - mikrosebészeti műtétek elengedhetetlen tartozéka,
 Ipari mikroszkópok – kész legyártott munkadarabok minőségi bevizsgálása
alkalmazott - szög, furattávolság, furatátmérő, hosszúság stb. – mérésére alkalmas
mikroszkóp.
A legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott mikroszkópok a fénymikroszkópok, mivel
látható fényt használnak, Ez egy optikai eszköz, ami egy lencserendszerből és a szükséges
kiegészítő részekből (tubus, állványzat, tárgyasztal, beállító csavarok, megvilágító rendszer)
tevődik össze, melyek segítségével nagyított képet állít elő. A fénymikroszkóp
felbontóképességét, illetve elérhető nagyítását a fény hullámhossza korlátozza.
A mikroszkóp optikai és mechanikai elemekből tevődik össze.
 A mikroszkóp két gyűjtőlencséből áll:

 a tárgyhoz közelebbi gyűjtőlencse az objektív, más néven tárgylencse (angolul

objective lens)
 a szemünkhöz közelebbi gyűjtőlencse az okulár, más néven szemlencse (angolul
ocular lens, eyepiece)

A tárgylencse igen nagy dioptriájú, általában síkdomború lencse (a tárgy felőli oldala a
síkfelületű). Ez dönti el a mikroszkóp (tényleges) feloldóképességét, azaz hogy mekkora az a
két legközelebbi apró folt, amit még külön fontoknak látunk (azaz nem mosódik össze a
szemünkben). Az okulár már csak ún. üres nagyítást végez, azaz újabb részletek nem
jelennek meg a hatására, hanem csak tovább nagyítja a látványt, mint a digitális zoom. A két
lencsével együttesen legfeljebb 1500-szoros nagyítást lehet elérni, ennél többet amiat nem,
mert a fény hullámtulajdonságai "összemossák" a részleteket, akármilyen precíz lencséket is
készítünk.
A tárgyat az objektívtől kissé távolabb kell elhelyezni, mint az objektív fókusztávolsága.
Mivel ez egy erős gyűjtőlencse, ezért a fókusztávolsága nagyon kicsi, így a tárgy
nagyságrendileg milliméteres távolságban kell legyen az objektívtől.

Az objektív a tárgypontról valódi, nagyított képet állít elő, melynek összegyűlő sugarai az
egyesülés után széttartó sugárnylábként haladnak, vagyis a következő lencse (okulár)
számára ez egy valódi tárgyként viselkedik. A szemünk számára széttartó sugárnyaláb
szükséges, vagyis virtuális kép, márpedig a gyűjtőlencsék akkor állítanak elő ilyet, ha a tárgy
a fúkusztávolságuknál közelebb van hozzájuk. Ezért az élesre állított mikroszkópban az
objektív által létrehozott valódi kép nagyjából az okulár fókuszpontjában van, annál kissé
közelebb az okuárhoz. Az okulár nagyított virtuális képet állít elő, ez jut a szemünkbe.