Távol a kis falumtól elkóboroltam

Fáradt széllel jöttem

Néha nagy magányomban el is fáradtam
De nem tört meg a szívem
Nincs már, ki a földre visszaránt

Van-e álom túl az álmokon

Hol messze száll a bánatom?
Talán többé nem találna rám
És a messzi-messzi tájakon
Nem lenne már, ki átkarol
Tudom, eljössz majd egy álmos éjszakán

Olykor, ha hiányoztok a szívem megszakad

Messze jöttem tényleg
Mégis én meg kell vívjam minden harcomat
Mert ettől szép az élet
Nincs már, ki a földön visszaránt
Van-e álom túl az álmokon
Hol messze száll a bánatom?
Talán többé nem találna rám
És a messzi-messzi tájakon
Nem lenne már, ki átkarol
Tudom, eljössz majd egy álmos éjszakán

Az a súly, ami van szívemen

Ami volt, soha nem feledem
Az a tűz, ami lángol bennem

Van-e álom túl az álmokon

Hol messze száll a bánatom?
Talán többé nem találna rám
És a messzi-messzi tájakon
Nem lenne már, ki átkarol
Tudom, eljössz majd egy álmos éjszakán
Tudom, egyszer úgyis újra rám találsz