Nekünk is meg kell tanulnunk énekelni a zongorán, amire kifejezetten alkalmas Mozart

minden árnyalatot magában foglaló, kifejezésteljes kantilénája. Finom, bensőséges hangot

úgy képezhetünk, ha nagyon intenzíven, mélyen nyomjuk le a billentyűt és közben ujjainkat a
lehető legközelebb tartjuk a billentyűkhöz. Nyílt, szélesen áradó hangot pedig úgy lehet elérni,
ha az ujjaknak és a kéznek – teljesen hajlékony legato-játék mellett – nagyobb mértékű kilengést
biztosítunk.
Itt kell beszélnünk a pedálozás kérdéséről. A kantilénákhoz a mai zongorán használhatunk pedált,
persze sűrű váltásokkal. Elmondhatjuk tehát, hogy a túlzott pedálozás helytelen, mert a játék
érthetőségének rovására
megy, sok esetben megvastagítja a hangzást, megzavarja a frázisok lélegzését. Aki azonban a
hallására is hagyatkozik pedálozás közben, magától rájön, hogy a Mozart-játék takarékos
pedálhasználatot
igényel, amelyre gyakori és nagyon pontos pedálváltás jellemző:
A pedál használata ajánlható:
1. a kantilénákhoz, hogy azok éneklőbbek és teltebbek legyenek; pedálozhatunk a dallam
minden hangjára, de mindenképpen sűrűn váltsuk a pedált;
2. viharos, kirobbanó részeknél, kadenciaszerű futamokban.
A pedál használata nem ajánlott:
1. skálameneteknél;
2. a dallamok szüneteiben;
3. staccato vagy non-legato billentésnél.
A Mozart-szonátákban gyakori hármashangzat-felbontásoknál kétféle megoldás lehetséges:
lehet pedállal játszani, de sohase alkalmazzunk hosszú pedált, vagy játsszunk teljesen pedál
nélkül, mert a pergő figurációk így plasztikusan szólalnak meg, pl. a K. 533-as F-dúr szonáta
. Mozart kottaképe az előadásra vonatkozó
világos utalásokat tartalmaz. Az előadó feladata, hogy megérezze a mozarti dallamok
érzékenységét,
egy dallamíven belül a feszültség és oldás pontos viszonyát, és mindezt úgy hozza
felszínre, hogy valamennyi hang plasztikus és élő legyen