Professional Documents
Culture Documents
Mechanika I. (Statika) PDF
Mechanika I. (Statika) PDF
MECHANIKA I.
Statika
Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.
© Szerzők, 2006
Mechanika I. A dokumentum használata
A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 3 ►
A dokumentum használata
Mozgás a dokumentumban
A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-
szokott elemeit és módszereit használhatjuk.
Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő
hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-
zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-
kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra
visz vissza bennünket.
A tartalomjegyzék használata
Tartalomjegyzék
1. Előszó ............................................................................................. 6
2. Bevezetés ........................................................................................ 8
2.1. A mechanika alapelemei, szemlélet- és tárgyalásmódja .......................... 8
2.2. A mechanika területei.................................................................................. 8
2.3. A mechanika anyagai ................................................................................... 9
2.4. A mérnöki modellalkotás.......................................................................... 10
2.5. A mechanika anyagmodelljei .................................................................... 10
2.6. A mechanika szerkezeti modelljei............................................................ 17
2.7. A mechanika tehermodelljei ..................................................................... 19
2.8. A mechanika számítási-viselkedési modelljei......................................... 20
2.9. A mechanikai számítások pontossága..................................................... 22
2.10. A mechanikai számítások eredményközlése ........................................ 23
2.11. Ellenőrző kérdések .................................................................................. 23
3. Erők – erőrendszerek ................................................................... 24
3.1. Az erő fogalma ........................................................................................... 24
3.2. Az erő definíciója....................................................................................... 25
3.3. Műveletek erőkkel...................................................................................... 29
3.4. Az erők helyettesítése................................................................................35
3.5. Az erők egyensúlyozása............................................................................. 61
3.6. Megoszló erők ............................................................................................71
3.7. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 79
4. Súrlódás ........................................................................................ 83
1. Előszó
Tisztelettel és szeretettel köszöntjük az Olvasót, aki egy nagyon szép, nagy
hagyományokkal (és nem kevésbé nagy jövővel!) rendelkező szakma mű-
velésére készülve forgatja ezt a kiadványt. Elsősorban is bátorságot és
kitartást kívánunk ehhez a nem mindig könnyű, de mindig érdekes stúdi-
umhoz, amelynek a végén büszkén mondhatja magát MÉRNÖK-nek,
olyan szakemberek egyikének, akik megépítették a piramisokat és a kínai
nagy falat, a római úthálózatot és aquaductusokat, a középkori katedráli-
sokat és a végvárakat, az EIFFEL tornyot és a Golden Gate hidat, a Szent
Bernát alagutat és a GROSSGLOCKNER-Hochalpenstrasse-t, és ezzel
megalkották az ember számára az élhető, épített környezetet. A MÉR-
NÖK szó eredeti jelentése épp ezeket az alkotó embereket jelölte, és az új
szakterületek művelői (gépészek, villamossággal, agráriummal foglalkozók)
mind egy-egy jelzővel igyekeztek megkülönböztetni magukat a klasszikus
MÉRNÖK fogalmától. A magyar nyelv a mi szakmánkat valamikor a
KULTÚRMÉRNÖK szóval jelölte, és a külföldi gyakorlatban még ma is
CIVILENGINEER ill. CIVILINGENIEUR a nevünk. Ma itthon ezt a
szakterületet az ÉPÍTŐMÉRNÖK szó fedi le a legjobban.
Így hát, bár szakmánk fejlődési trendje nem olyan látványos, mint a jármű-
iparé, nem olyan gyors, mint az informatikáé, nem olyan nyereséges, mint
a bankszektoré, büszkén vállalhatjuk, hogy a mi feladatunk volt és marad
az EMBERI KÖRNYEZET kialakítása, beleértve az épületek, építmé-
nyek megvalósítását, de beleértve a természeti környezet minél tökélete-
sebb óvását, megőrzését is. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy nem ma-
rad számunkra feladat az átalakuló világban, az viszont igaz, hogy feladata-
ink hatékony megoldásához nekünk is ismernünk és alkalmaznunk kell a
hagyományos tudás mellett az új lehetőségeket is.
És még egy gondolat: ez a kiadvány a MECHANIKA tárgy megértésének,
elsajátításának segítségére készült. Mindig emlékezzenek azonban arra,
hogy a szakma NEM tantárgyakból áll. A mérnököt elsősorban egy speciá-
lis szemlélet, a problémalátó és -megoldó (az elsajátított, megismert elmé-
leti és gyakorlati ismeretek felhasználásán alapuló, de azon sokszor túlmu-
tató) világszemlélet jellemzi, amelyben a fizikai törvények, a gazdasági
törvények és a jogi törvények között kell a legjobb megoldást megkeresni.
Miközben tehát egy-egy tantárggyal foglalkoznak, mindig próbálják meg az
ott tanultakat más tantárgyak ismereteivel is, és gyakorlati tapasztalataikkal
is összekapcsolni, hogy végül az egész megszerzett tudásanyaguk ne csak
az ismeretek tárháza legyen, hanem a tudás organikus szövete, amely egy-
2. Bevezetés
A MECHANIKA
KINEMATIKA DINAMIKA
(A MOZGÁSOK
GEOMETRIÁJA)
STATIKA KINETIKA
(A NYUGALOM (A MOZGÁS
TUDOMÁNYA) TUDOMÁNYA)
erő vagy
fajlagos erő
lineáris határ
BETON
erő vagy
fajlagos erő
törő erő-szilárdság
2.6.2. Felöletszerkezetek
Azokat a szerkezeteket, amelyekben az egyik (vastagsági) méret a másik
kettőhöz viszonyítva lényegesen (legalább egy nagyságrenddel) kisebb,
FELÜLETSZERKEZETEKnek nevezzük. Ezek vizsgálata meghaladja
jelen mechanikai tanulmányaink lehetőségeit, de elnevezésüket és viselke-
désük lényegét már most célszerű megismerni.
LEMEZ
Azt a kétdimenziós, sík felületszerkezetet, amelyre csak a síkjára merőle-
ges teher működik, LEMEZnek nevezzük.
TÁRCSA
Azt a kétdimenziós, sík felületszerkezetet, amelyre csak a síkjával párhu-
zamos teher működik, TÁRCSÁnak (esetenként faltartónak) nevezzük.
A fenti képen szereplő födémlemez a vízszintes terhek elosztásában tár-
csaként viselkedik.
HÉJ
Azt felületszerkezetet, amely a térben legalább egy irányban görbült,
HÉJnak nevezzük.
3. Erők – erőrendszerek
Mechanikai tanulmányaink első szakaszában a szerkezetek – egyébként
kicsiny – saját deformációit elhanyagolva a merev testek statikájával
foglalkozunk.
Alakváltoztató hatás
A mérnöki gyakorlatban a testek egymásra hatása leginkább alakváltozta-
tó hatásként jelenik meg (pl. súlyteher vagy hőmérsékletváltozás hatására
bekövetkező alakváltozás). Ezek az alakváltozások a tényleges szerkezete-
inkben a szerkezeti méreteknél nagyságrendekkel kisebbek, így a szer-
kezet geometriáját (a legtöbb esetben) alig befolyásolják. Szerkezeteink
vizsgálata során tehát tudjuk, hogy keletkeznek deformációk, és (a
későbbiekben) meg is ismerjük ezek meghatározási módját, de a számunk-
ra legfontosabb feladat, a nyugalmi állapot biztosítása során ezek
számba vétele elhagyható.
Méretváltoztató hatás
Szerkezeteink terhelése során előfordul olyan eset is, amikor a terhelő
hatás nyomán sem a mozgásállapot, sem az alak nem változik, csak a szer-
kezet mérete (ilyen lehet a gömb alakú gáztartályok méretváltozása a
nyomás megváltozásakor, az egyenes rúd méretváltozása egyenletes hő-
mérsékletváltozás hatására, stb.). Megállapíthatjuk azonban, hogy ezek az
esetek valójában az alakváltozási hatás vizsgálatára vezethetők vissza,
hiszen az egész szerkezeten csak méretváltozást okozó hatások a
szerkezet részein-elemein alakváltozásokként jelennek meg.
A skalárvetületekből a vektorösszete-
vőket a tengelyirányú egységvektorokkal i FX X
j
történő szorzással kaphatjuk meg (ez a
szorzat a helyinformációt nem tartalmaz- αF FX
za, ezért nevezzük az így kapott mennyi- FY F
séget vektorösszetevőnek).
FX=FX×i FY=FY×j Y FY
Az erő vektornagysága és állásszöge és a vetületnagyságok között trigo-
nometriai vagy pitagoraszi összefüggésekkel teremthetünk kapcsolatot.
P P
F F
k F’
P P P’
P’
MF(P)=-|F|×kF(P) XT
MF(P)=-FX×(XT-XP)+FY×(XT-XP) YP XP X
A forgatónyomaték előjelét az óra- kF(P) P
mutató járásával megegyező forgás- YT T
irány esetén tekintjük pozitívnak. αF FX
Ha a fenti összefüggésbe az erőössze- F
tevőket és a koordinátákat előjelhelye-
sen helyettesítjük be, a forgatónyoma- Y FY
tékot előjelhelyesen kapjuk.
3.3.1. Az egyenértékűség
Az erőkkel-erőrendszerekkel végzett műveletek célja jobbára két erőcso-
port hatásazonosságának kimutatása, bebizonyítása. Ezt a célt tömören,
még a matematikai-szerkesztési lépések előtt célszerű írásba foglalni.
(F1,F2,F3,…,Fi,…,Fn)=R
A fenti egyenértékűség szerint az (F) erőrendszer minden hatásában
azonos az R (eredő) erővel. Az egyenértékűség alapján minden olyan ma-
tematikai egyenlet, szerkesztési összefüggés alkalmazható, ami a fenti
hatásazonosságot biztosítja.
3.3.2. A statika axiómái
Vannak a statikában is olyan teljesen természetes, a gyakorlatban mindig
érvényesülő, de (kiindulási pont híján) szigorú logikával nem bizonyítható
állítások, amelyeket alapigazságoknak, axiómáknak minősítve a további
állításaink már bizonyíthatók. A statikában négy axiómát fogalmazunk
meg. A következőkben ezen alapigazságok szöveges, és grafikus megfo-
galmazását foglaltuk össze.
F1 F2 F1
F3 F3
F2
(F1,F2,F2)=0
Egy erő és egy erőpár eredőjét úgy kapjuk, hogy az erőt önmagával
párhuzamosan eltoljuk, olyan irányba és olyan mértékkel, hogy az
eltolásból származó nyomatékváltozás az erőpár hatását pótolja.
∑ FiX = RX
i =1
∑ FiY = RY
i =1
∑F
i =1
iZ = RZ
Vegyük észre, hogy az eredő vetületeinek előállításához csak a helyettesí-
tendő erők vetületeinek összegeire volt szükségünk. Ezek ismeretében
az eredő erő vektora a (térbeli) Pitagorasz-tétel alkalmazásával állítható
elő:
R = RX + RY + RZ = (R 2
X + RY2 + RZ2 )
Az eredő állását, a koordinátatengelyekkel bezárt szögeinek értékét az ún.
iránykoszinuszok meghatározásával kaphatjuk meg:
R R R
cos α X = X cos α Y = Y cos α Z = Z
R R R
Ha a helyettesítendő erőrendszerben található olyan pont, amelyen min-
den hatásvonal keresztülmegy – az erőrendszer közös metszéspontú
erőkből áll –, akkor az eredő vektorát ehhez a ponthoz illesztve a helyet-
tesítő erő, az eredő helyét is megkaptuk.
Ha a helyettesítendő erőrendszer erői nem közös metszéspontú erők,
ill. a helyettesítendő erőrendszerben erőpár(ok) is van(nak), akkor –
amennyiben létezik – az eredő vektorát, ill. vetületeit a közös metszés-
pontú erőrendszerrel azonos módon, vetületi egyenletekből kaphat-
juk meg.
Az eredő helyének meghatározásához azonban az erők elforgató hatását,
az erők nyomatékát kell felhasználnunk: az eredő (már ismert) vektorá-
nak olyan pozícióban kell lennie, hogy az általa kifejtett elforgató hatás az
egész erőrendszer által kifejtett, összegzett elforgató hatással legyen azo-
nos. Ezt az összehasonlítást a sík bármelyik pontjára (a térben bármelyik,
nem párhuzamos tengelypárra) felírhatjuk, az egyenlet megoldása minden-
képpen az eredő valós helyét, pontosabban: az eredő hatásvonalának
n k n k
∑
i =1
M FiP + ∑ M j =
j =1
∑
i =1
Fi × k FiP + ∑ M j = M RP = R × k RP
j =1
R
F1 F2 F3 F4 F5
kF3P kF5P
X
P
P
kF1 kRP
Y
kF2P kF4P (F1, F2 , F3 , F4 , F5 ) = R
n k n n k
(F1, F2 , F3 , F4 , F5 ) = R = (RX , RY )
F1 F2 F3 F4 R F5
n ∑M i
O
∑M
i =1
i
O
= RY × X R ⇒ X R = i =1
RY
Ne feledjük, hogy az eljárásban az eredő helyét, a metszéspont XR koordi-
nátáját csak feltételeztük az X tengely pozitív ágára, így a valóságban az
akár a negatív oldalon is lehet. XR előjelét a helyettesítendő erőrendszer
(F1,F2,F3,F4,F5)=R+(S,S’)=0⇒ (S,F1,F2,F3,F4,F5,S’)=R
S1=(S0,F1)
F1 S2=(S1,F2)
R S0S3=(S 2,F3)
S4=(S3,F4) R
S5=(S4,F5)
F1 F2F3 F4 F5
F2 S1
S2 S1 S4
S2 S3 S5
F3 S3 S0
Ω PÓLUS kötéloldalak
S4
F4 vektoridom-sugarak
S5 S’0
F5
S5=(S0,F1,F2,F3,F4,F5)⇒(S5,S’0)=R
A VEKTOROK ÁBRÁJA A HATÁSVONALAK ÁBRÁJA
(vektorsokszög) (kötélsokszög)
Az egyenértékűségekből látható, hogy az utolsó (esetünkben az S5 jelű)
részeredő valójában a teljes helyettesítendő erőrendszer és az S jelű segéd-
erő eredője. Ha ehhez hozzáadjuk az S erő ellentettjét, azaz az S’ erőt,
akkor az eredeti erőrendszer eredőjét kapjuk. A vektorábrában jól látszik,
hogy az S vektor megfordításával kapható S’ vektor és az S5 részeredő
eredője valóban (az erőrendszer vektorábrájából már ismert) R eredő lesz.
Így szemlélve viszont az R eredő két erő eredőjeként jelenik meg, azaz
hatásvonalának át kell mennie a két erő hatásvonalainak metszés-
pontján. Az S’ erő hatásvonala (az ellentettség miatt) az S hatásvonalával
azonos, az S5 részeredő hatásvonalát pedig a szerkesztés szolgáltatta. E két
hatásvonal metszéspontja az eredeti erőrendszer eredőhatásvonalának egy
pontját adja meg.
A fenti szerkesztésből kiadódó geometriai ábra, a hatásvonalak ábrája
megegyezik egy olyan végtelen hajlékony, súlytalan kötél alakjával, amelyet
az eredeti erőrendszer elemei terhelnek, ezért a hatásvonalak ábráját kö-
télsokszögnek, magát a szerkesztést pedig kötélsokszög-
szerkesztésnek nevezzük. A továbbiakban a segéderők és a részeredők
vektorait vektoridom-sugaraknak, hatásvonalaikat kötéloldalaknak fogjuk
nevezni, és (bár sosem tévesztjük szem elől, hogy ezek a mennyiségek
erők) a vektorábrában és a kötélsokszögben szerkesztő vonalakként dol-
(F3,F1,F5,F2,F4)=R+ (S,S’)=0⇒(S,F3,F1,F5,F2,F4,S’)=R
F3
R S0 R
F1 S1 Ω PÓLUS F1 F2F3 F4 F5
vektoridom-sugarak
S2
S2 S5 S3
F5 S4
S3 S1 S0 kötéloldalak
S1=(S0,F3)
F2 S4 S2=(S1,F1)
S3=(S2,F5)
F4 S5
S4=(S3,F2)
S5=(S4,F4) S5=(S0,F1,F2,F3,F4,F5)⇒(S5,S’0)=R
A VEKTOROK ÁBRÁJA A HATÁSVONALAK ÁBRÁJA
(vektorsokszög) (kötélsokszög)
A fenti ábrán ugyanarra az erőrendszerre más erősorrenddel szerkesztet-
tük meg a kötélsokszöget. Ebben az esetben a kötélsokszög kissé „kusza”,
de a jelölések alapján végigkövethető a vektoridomsugarak és a kö-
téloldalak összefüggésének érvényesülése. Az első (F3) erőt megelőző
S0, és az utolsó (F4) erőt követő S5 kötéloldal metszéspontja itt is kijelöli az
eredő hatásvonalának egy pontját. Ellenőrzésképpen kihalványítva
felrajzoltuk az előző szerkesztés kötélsokszögét is, ami egyértelműen mu-
tatja, hogy a két kötélsokszög ugyanannak az eredőhatásvonalnak egy-egy
pontját azonosítja.
Az eredőmeghatározási feladat lehetséges eredményei
A helyettesítési feladatok bevezetésében láttuk, hogy az erőrendszer tulaj-
donságainak függvényében az eredő lehet egy erő, lehet egy erőpár, és
lehet egy zéruserő, amikoris az erőrendszer egyensúlyban van. Az
eredőmeghatározás számítási és szerkesztési eljárásának ismeretében cél-
F1 F2 F3 F4 F5 BY
AF 1X F3X F5X b BXX
AY AX B αB
F3Y
F1Y
XA
XF1 F5Y
XF2
XF3
XF4
XF5
Y XB
A felírható vetületi és nyomatéki egyenletek:
n
F1 X + F2 X + F3 X + F4 X + F5 X = ∑ FiX = AX + BX
i =1
n
F1Y + F2Y + F3Y + F4Y + F5Y = ∑ FiY = AY + BY
i =1
n
F1Y × XF1 + F2Y × XF2 + F3Y × XF3 + F4Y × XF4 + F5Y × XF5 = ∑MiO = AY × XA + BY × XB
i =1
∑ FiX = AX − B cosαB
i=1
∑ FiY = AY + B sinα B
i =1
∑M
i=1
O
i = AY × X A + BsinαB × X B
A három egyenletből a három ismeretlen egyértelműen meghatározható,
de mindegyik egyenlet (legalább) két ismeretlent tartalmaz, tehát a keresett
mennyiségeket csak a teljes egyenletrendszer megoldásával kaphatjuk
meg.
Kézi számítás esetén a számítás gyorsítása és a kapott eredmények hiba-
kockázata miatt igen előnyös, ha az egyenletek csak egy-egy ismeretlent
tartalmaznak. Első egyenletként a nyomatékok azonosságát vizsgálva, és a
nyomatéki pontot az A pontra választva az egyenletben az A erő nem
szerepel, az egyenletből a B ismeretlen közvetlenül számítható (megje-
gyezzük, hogy amennyiben az A pont az X tengelyen van, akkor a B erő-
nek csak a másik összetevőjével kell számolnunk). Ezek után, a B erő is-
meretében a két vetületi egyenlet mindegyikében már csak egy-egy isme-
retlen marad, azaz az A erő két keresett összetevője is egyismeretlenes
egyenletekből számítható (bár ez esetben a B eredmény felhasználása mi-
att az A hibakockázata nagyobb).
n n n
ΣFiX=RY=AX+BX+CX
R=(A,B,C) ΣFiX=RY=AY+BY+CY
ΣMi(D)=MR(D)=MA(D)+MB(D)+MC(D)
R=(A,B,C)
kB(OB) kR(OC) OC
A a
OB b kA(OA)
R kC(OC)
C
A főpontokra felírt nyomatéki B
egyenletekben mindig csak egy kR(OA)
ismeretlen erő szerepel, a kR(OB)
többi ismeretlen erő nyomaté- c OA
ka ezekre a pontokra zérus:
ΣMi(OA)=MR(OA)=MA(OA)+MB(OA)+MC(OA)
ΣMi(OB)=MR(OB)=MA(OB)+MB(OB)+MC(OB)
ΣMi(OC)=MR(OC)=MA(OC)+MB(OC)+MC(OC)
A nyomatéki egyenleteket egyszerűsítve, a nyomatékokat az erők és erőka-
rok szorzataival helyettesítve, a fenti ábra erőirányait alkalmazva:
a
C C
R q b R R B
Q Q
A
c
a hatásvonal-ábra a vektorábrák
∑ FiX + QX = 0
i =1
∑ FiY + QY = 0
i =1
∑M
i =1
i + MQ = 0
Szerkesztés esetén:
(F1,F2,F3,F4,F5,Q)=0
F1
Q S0
F1 F2F3
Q F4 F5
F2 S1
S1 S4
S2 S2 S5
S0 S3
F3 S3 kötéloldalak
Ω PÓLUS
S4
F4 vektoridom-sugarak S’0
S5
F5
A VEKTOROK ÁBRÁJA A HATÁSVONALAK ÁBRÁJA
∑F
i =1
iX + QAX = 0 ∑F
i =1
iY + QAY = 0 ∑M
i =1
( A)
i
+ M QA = 0
Szerkesztés esetén:
A QA egyensúlyozó társerő vektora az A pont helyétől függetlenül, a vek-
torábra alapján határozható meg, és megegyezik az eredővektor ellentett-
jével. Az egyensúlyozó MQA erőpár a Q egyensúlyozó erőnek az A pontra
redukálásával kapható. Q A
F1 Q MQA
F1 F2F3 F4 A F5
QA S0
k A S4
S1 S1 Q
F2 S2 S5
S0 S3
S2
F3 H
S3 Ω PÓLUS
S4 S’0 vQA
F4 k A
Q
S5
F5 (F1,F2,F3,F4,F5,QA,MQA)=0
F1 F2 F3 F4 F5 QBY
AF 1X F3X F5X b QXBX
QAY QAX QB αB
F3Y
F1Y
XA
XF1 F5Y
XF2
XF3
XF4
XF5
Y XB
pontokra zérus. Az QC QB
egyenletek felírása so- kR(OA)
rán az ismeretlen erő- kR (OB)
ket feltételezett irá- c OA
nyokkal szerepeltetjük:
ΣMi(OA)=MR(OA)+MQA(OA)+MQB(OA)+MQC(OA)=0
ΣMi(OB)=MR(OB)+MQA(OB)+MQB(OB)+MQC(OB)=0
ΣMi(OC)=MR(OC)+MQA(OC)+MQB(OC)+MQC(OC)=0
A nyomatéki egyenleteket egyszerűsítve, a nyomatékokat az erők és erőka-
rok szorzataival helyettesítve, a fenti ábra erőirányait alkalmazva:
ΣMi(OA)= - R×kR(OA) + QA×kA(OA)=0
ΣMi(OB)= + R×kR(OB) - QB×kB(OB)=0
ΣMi(OC)= - R×kR(OC) - QC×kC(OC)=0
Az ismert hatásvonalú erők egyismeretlenes egyenletekből egyszerűen
meghatározhatók. A kiadódó eredmény előjele azt mutatja meg, hogy az
erő az általunk (tetszőlegesen) felvett irányban áll, vagy azzal ellentétesen
működik. Kiindulásképpen tehát a hatásvonalon bármelyik erőirányt
választhatjuk, az eredmény előjele alapján mindenképpen a helyes irány
adódik ki a számításból. A fenti példákban QA és QB pozitívra, QC nega-
tívra adódik, azaz QA és QB iránya a feltételezettel megegyezik, QC iránya
a
QC QC
R q b R R
Q Q QB
QA
c
a hatásvonal-ábra a vektorábrák
Természetesen az eredeti erőrendszerben az erők számának csökkentése
céljából bármelyik két erőt helyettesíthetjük ideiglenesen az eredőjével, a
megoldás ugyanarra az eredményre vezet.
(R,QA,QB,QC)=0 Q=(QB,QC) (R,Q,QA)=0
a QC
QB
R q b R R Q
Q
QA QA
c
a hatásvonal-ábra a vektorábrák
(R,QA,QB,QC)=0 Q=(QA,QC) (R,Q,QB)=0
q R QB
Q QC
a
R b QA
a hatásvonal-ábra
c a vektorábra
A A
M ( B) ∑M i
( B)
∫ X × q( X )dX
xR = R = B
A
= B
A
R
∑ Fi ( Z )
B
∫ q( X )dX
B
A teherintenzitás mértékegysége
A teherintenzitás a megoszló teher „erősségének” a függvénye, és (amint
láttuk) a megoszló erőrendszer eredője az intenzitásfüggvény határozott
integráljaként, a vizsgált szakaszon a függvény alatti területként adódik.
Ennek megfelelően a vonalmenti megoszló erőrendszer intenzitásértéké-
nek dimenziója a hossz mentén fajlagosított erődimenzió, azaz N/m,
vagy ennek megfelelő többszöröse.
Megjegyezzük, hogy a felületen megoszló erőrendszer alapmértékegysége érte-
lemszerűen N/m2, a térfogaton megoszló erőrendszer alapmértékegysége pedig
N/m3 lesz.
A merőleges teherintenzitás vetülete
A párhuzamos megoszló teher nemcsak koordináta-irányokban működ-
het, így a vetületi egyenletek felírása során szükségünk lesz az erőrendszer
tengelyirányú vetületeinek értékére. Ezek a vetületek mindig előállítha-
tók a megoszló erőrendszer (koncentrált) eredő erőjének megfelelő
irányú (erő)vetületeiből, de érdemes megvizsgálnunk, hogy maga a
megoszló erőrendszer vetíthető-e a tengelyekre, helyettesíthető-e ten-
gelyirányokban működő, vetületi megoszló erőrendszerekkel.
A ferde megoszló erőrendszer eredőjéből kiindulva:
dR=q×ds dR=(dRX,dRZ) ds
dRX=dR×sinα dRZ=dR×cosα dRZ qX
dX=ds×cosα dZ=ds×sinα dR
α dZ
qXz=dRX/dZ=dR×sinα/(ds×sinα) dRX
qZx=dRZ/dX=dR×cosα/(ds×cosα)
Az egyszerűsítés után: q α
qXz=dR/ds= qZx=dR/ds=q qZ
azaz a vetületi intenzitás értéke megegyezik a dX
ferde síkon (vonalon) működő merőleges teherintenzitás értékével.
h×g×ρ
h×g×ρ
h×g×ρ
A merőleges megoszló teher eredőjét a vetületi hosszokon érvényes (az
eredeti intenzitásértékkel azonos) vetületi intenzitásoknak a vetületi
hosszakon történő összegzése mellett az eredeti, "felületi" hosszakon
érvényes intenzitásvetületeknek a tényleges hossz mentén történő
összegzésével is megkaphatjuk:
ds
dR=q×ds dR=(dRX,dRZ) dRZ
dRX=dR×sinα dRZ=dR×cosα dR
dX=ds×cosα dZ=ds×sinα α dZ
dRX
qXs=dRX/ds=dR×sinα/ds=(dR/ds)×sinα
qZs=dRZ/ds=dR×cosα/ds=(dR/ds)×cosα α
q
qXs=q×sinα qZs=q×cosα dX
q qZs
A felületre merőlegesen működő megosz-
ló teher eredőjének meghatározása során
qXs
tehát dolgozhatunk a vetületi intenzitá- qZs×ds=dRZ
sokkal, amelyek a ferde hossz vetületén ds
működtetendők, és intenzitásuk az ere-
deti intenzitásértékkel azonos, vagy dZ
dolgozhatunk az intenzitásvetületekkel, qXs×ds=dRX
amelyek az eredeti, ferde hosszon mű-
ködtetendők, intenzitásértékük pedig az qZs
α
eredeti intenzitásérték pitagoraszi fel- qXs
bontásával kapható. dX
A kötélgörbe
Egy koncentrált erőkből álló erőrendszer eredőjének meghatározására a
szerkesztéses megoldásban az összegezendő erők vektoraiból szerkesztett
vektorábrát és az összegezendő erők hatásvonalaira rajzolandó kötélsok-
szöget alkalmaztuk. Megoszló teher esetén a terhelési hossz felosztásával
ΔX szélességű lamellákra oszthatjuk a terhelési ábrát, és egy-egy lamellán
belül a teherintenzitást (közelítőleg) konstansnak véve a teljes megoszló
terhet a lamellák tengelyvonalaiban működő, Ri=qi×ΔX nagyságú
koncentrált erők rendszerével helyettesíthetjük. Erre a koncentrált
erőkből álló erőrendszerre már meg tudjuk szerkeszteni a vektorábrát,
ami az erőrendszer eredőjének vektorát állítja elő, és a kötélsokszöget,
amely az erőrendszer eredőjének helyét szolgáltatja. Párhuzamos megosz-
ló erőrendszer esetén az Ri részeredők vektoraihoz rajzolt
vektoridomsugarak mindegyikének az erőirányra merőleges (több-
nyire vízszintes) vetülete azonos, a H pólustávolsággal megegyező érték
lesz. Minthogy a vektoridomsugarak valójában a kötélsokszög „kötélágai-
ban” működő erők vektorait jelenítik meg, ez a megállapítás azt jelenti,
hogy:
Rbal
A Rbal K B
SA SA R
SK SK
R
A párhuzamos megoszló teher hatására a végtelen
hajlékony, súlytalan kötélben ébredő kötélerő
grafikus meghatározása a megoszló teherre rajzolt
kötélgörbe és vektorábra segítségével lehetséges.
A kötélgörbe alakjának, függvényének meghatározásához a matematikai
analízis eszköztárára lenne szükségünk, ennek hiányában közelítő megfon-
tolásokkal juthatunk el a függvény meghatározásához.
Az X helyen a kötélgörbe érintőjének meredekségét az X hely kicsiny kör-
nyezetében értelmezett (ΔZ/ΔX)X differenciahányados közelíti. Az
X+ΔX helyen az érintőmeredekséget a hely kicsiny környezetében értel-
mezett (ΔZ/ΔX)X+ΔX differenciahányados közelíti. A két meredekség kü-
lönbsége, a meredekségek ΔX szakaszon bekövetkezett változása, „nö-
vekménye” valójában a ΔX szakaszon működő megoszló teher egyensú-
lyozását szolgálja, oly módon, hogy a ΔX szakaszt megelőző ill. követő
metszetek kötélerőinek függőleges komponens-különbsége a ΔX szaka-
szon működő részeredő értékével lesz azonos. A párhuzamosan megoszló
teher kötélerőinek teherirányra merőleges összetevője azonban minden
metszetben a H pólustávolsággal azonos, tehát az egyes metszetek kötél-
erőinek meredekségéből a kötélerő függőleges komponense a H pólustá-
volsággal történő szorzással megkapható:
⎡ ΔZ ⎤
qi × ΔX = ΔQ = H × [− Δ tg(α i )] = − H × ⎢Δ
⎣ ΔX ⎥⎦ i
ΔQ − Δtg (α i ) ⎡ Δ ⎛ ΔZ ⎞⎤
q( X ) = =H× = −H × ⎢ ⎜ ⎟⎥ határátmenetben:
ΔX ΔX ⎣ ΔX ⎝ ΔX ⎠⎦
dQ − dtg(αi ) ⎡ d ⎛ dZ( X ) ⎞⎤ d 2Z ( X )
q( X ) = = H× = −H × ⎢ ⎜ ⎟⎥ = −H × = −H × Z' ' ( X )
dX dX ⎣ dX ⎝ dX ⎠⎦ dX 2
azaz a kötélgörbe Z(X) alakfüggvényét egy másodrendű differenciálegyen-
let megoldásaként kaphatjuk meg.
A kötélgörbe összefüggései:
Z Qi=q(Xi)×ΔX
q=q(X)
Zi Zi+1 L X
tg(αi)=(ΔZ/ΔX)i
Ζ=Ζ(X)
tg(αi+1)=(ΔΖ/ΔX)i+1
Qi=H×tg(αi+1)-H×tg(αi)=-H×Δtg(αi)
R
αi+1-αi
H αi αi+1
Ω
q(X)=-H×Z’’(X)
Ha a q teherintenzitás konstans, akkor a görbe másodfokú parabola
lesz. Ha a megtámasztási pontok azonos magasságban vannak, és a kötél
maximális belógását h-val jelöljük, akkor a konstans értékű vízszintes kö-
télerő-összetevő H értéke: 2
H=q×L /8h
4. Súrlódás
Amint azt fizikai tanulmányainkból tudjuk, a súrlódás a mozgást akadá-
lyozó (erő)hatás, amelynek maximális értékét a felületre merőleges
nyomóerő és a felületre jellemző súrlódási együttható szorzata adja. A
súrlódó kapcsolatban tehát alapállapotban a súrlódási erő a mozgást létre-
hozni akaró erő ellentettje lesz, mindaddig, míg a ez az erő a súrlódási erő
– fentiekben ismertetett – maximumát meg nem haladja. Amíg tehát a
mozgást létrehozni akaró erő kisebb, mint a súrlódási erő maximuma,
addig elmozdulás nem jön létre, mert a súrlódási erő az elmozdítani
akaró erőt egyensúlyozni tudja.
Fmerőleges Fmerőleges
F F
Fsúrlódási Fsúrlódási
φ
Fmerőleges
Nmerőleges
φ
φ α
φ<α⇒
α φ>α⇒
nincs
nincs
G nyugalom
mozgás
G
α α
Fmozgató = G sin(α ) − Fsúrlódási = 0 Fmozgató = G sin(α ) − Fsúrlódási ,MAX ≠ 0
N
N G N G
N Fs, MAX G
Fs, MAX Fs, MAX
Fs, MAX
G
α α
végtelen sok
egyensúlyi nem lehet egyen-
megoldás ta- súlyi megoldást
lálható találni
Fgyorsító Fgyorsító,MAX
r r
Fsúrlódási Fsúrlódási, MAX
erő
Ellenőrző kérdések
5. Egyszerű tartók
5.1. A kényszerek
A tartószerkezetek a rájuk ható terhek következtében el akarnak mozdul-
ni. E mozgások megakadályozására kényszerítenünk kell őket, hogy az
általunk tervezett-kialakított helyükön maradjanak. Erre a kényszerítésre
KÉNYSZEReket alkalmazunk.
CSUKLÓ
TÁMASZTÓRÚD
∑F iX = 0 ⇒ Bx ∑F iZ = 0 ⇒ BZ
∑M B
iY = 0 ⇒ M BY
B
a tényleges szerkezet
a valós megtámasztá-
sokkal és a tényleges
teherrel
a STATI-
KAI VÁZ a AX
F1 F2
feltételezett (a B támaszerő hatásvonalát a kényszer
irányú AZ meghatározza, a Z index elhagyható) B(Z)
kényszer-
a külső és belső
erőkre felírható
egyensúlyi kijelentés
(F , F , A , A , B ) = 0
1 2 X Z (Z )
∑M A_csuklópo
iY
nt
=0⇒B (Z) ∑FiX =0⇒ A X
∑ iY = 0 ⇒ Az
M B
Z X
A jelű csukló B jelű görgő
Ebben az egyenletben sem AX, 2. fokú kényszer 1. fokú kényszer
sem BZ nem szerepel!
AX AZ BZ
A fenti egyenletek felírása és megoldása tetszőleges alakú kéttámaszú tartó
esetén azonos, különbség csupán a terhelő erők vetületeinek és a nyoma-
tékainak meghatározásában van.
a tényleges S1
szerkezet a
valós megtá- S2
masztásokkal
és a tényleges S3
teherrel G
a szerkezet
STATIKAI
S1
VÁZa a tény-
leges terhelő S2
erőkkel
S3
G
a STATIKAI
VÁZ a feltéte- O3
lezett (húzó) S1
irányú kény-
szererőkkel S2
O2 S3
G O1
a külső és belső
erőkre felírható
egyensúlyi kijelentés
(G , S1 , S 2 , S3 ) = 0
A feladat valójában egy erő(rendszer) egyensúlyozása három, ismert
hatásvonalba eső erővel.
∑M ∑M
O1 O2
iY = 0 ⇒ S1 iY = 0 ⇒ S2
∑ = 0 ⇒ S3
O
M iY
3
Ezekben az egyenletben mindig csak
egy ismeretlen támaszerő szerepel!
KÉTTÁMASZÚ TARTÓ
A megtámasztó kényszer: 1 (síkbeli) csukló+1 rúd (vagy görgős támasz)
A megtámasztás által meg- a csuklópont bármilyen irányú (síkbeli), azaz
akadályozott elmozdulá- két irányú eltolódása és a másik megtámasztott
sok: pont egy irányú (síkbeli) eltolódása
A kényszererők – kény- a csuklópontban működő általános állású erő
szernyomatékok: és a másik megtámasztott pontban a támasz-
kényszerrel megegyező hatásvonalú erő
Az egyensúlyi kijelentés: [(Fterhelő), A, B]=0 vagy
[(Fterhelő), AX, AZ, B]=0
A tartóra felírható statikai Σ M IY (A) =0 ⇒ B
egyenletek: Σ F iX=0 ⇒ AX
Σ F iZ=0 ⇒ AZ vagy Σ M IY (B) =0 ⇒ Az
HÁROM RÚDDAL MEGTÁMASZTOTT TARTÓ
A megtámasztó kényszer: 3 rúd (vagy görgős támasz)
A megtámasztás által gá- a három megtámasztott pont egy (rúd)irányú
tolt elmozdulások: (síkbeli) eltolódása
A kényszererők – kény- a három megtámasztott pontban a támasz-
szernyomatékok: kényszerrel megegyező hatásvonalú erő
Az egyensúlyi kijelentés: [(Fterhelő), S1, S2, S3]=0
A tartóra felírható statikai Σ M IY (O1) =0 ⇒ S1
egyenletek: Σ M IY (O2) =0 ⇒ S2
Σ M IY (O3) =0 ⇒ S3
6. Összetett tartók
Ha a szükséges tartóméret meghaladja a gyártástechnológiai vagy szállítási-
szerelési korlátokat, lehetőségünk van a tartószerkezetet TÖBB
DARABból összeállítani.
Működjön az ábrán látható íves tartóra egy F1, F2, F3, F4, M aktív
dinámokból és A, B passzív (támaszerők) erőkből álló egyensúlyi erő-
rendszer.
F3
F2
F1 M
I C F4
II.
A
B
(F1 , F2 , F3 , F4 , M , A, B ) = 0
A C jelű keresztmetszetet kapcsolati pontnak tekintve a tartó két darab-
jára a rájuk ható aktív és passzív külső erők mellett a C keresztmetszetben
megszüntetett anyagi kapcsolatot helyettesítő BELSŐ ERŐK is működni
F2 F3 x
F1
C C M
F4
I.
A
II.
B
F2 M
x
F1 C F4
I. II.
S
A
B
A belsőleg merev kapcsolatú szerkezetek a külső erőkre egyetlen merev
testként reagálnak, tehát a külső kapcsolati erőket csak a külső kénysze-
rek alapján csak a külső erőkre felírt, az egész testre (E) vonatkozó
egyensúlyi kijelentésből és statikai egyenletekből meghatározhatjuk. Ugya-
nakkor a szétválasztott elemekre (I.elem, II. elem, C csukló) felírható
egyenletek is lehetővé teszik a külső kapcsolati erőkomponensek kiszámí-
tását, és így, a külső erőkre felírható egyenletek már ellenőrzésre használ-
hatók fel.
F3
M
F1
F4
F2
I. II.
C
S
∑F E
iZ =0
∑M
I.
i =0 AX , AZ CI . X
∑F C I . X , C I .Z C I . Z
I. (F1 , A, C I , S ) = 0 iX =0
I.
S S
∑F
I.
iZ =0
∑F iX =0 C'I . X , C'I .Z C II . X
C. (F2 , C 'I , C 'II ) = 0
C
∑F iZ =0 C'II. X , C'II.Z C II .Z
C
∑M
II .
i =0 B(Z )
II. (F3 , F4 , M , B, CII , S ') = 0 ∑F
II .
iX =0 CII . X , C II .Z
S'
∑F
II .
iZ =0
ÖSSZES EGYENLET
ÖSSZES ISMERETLEN
8+3 8
Látható, hogy az elemekre (I., II., C) felírható összes statikai egyen-
let (8db) elegendő az összes kapcsolati erőkomponens (8db) meg-
határozásához, és az egész szerkezetre vonatkozó három statikai egyenlet
már nem az ismeretlenek meghatározására, hanem a kiszámított értékek
ellenőrzésére szolgál (vagy fordítva).
F
I. C
II.
A S B
F
C
I. II.
S
A
B
I. C
II.
S
A
B
iX =0 BX , BZ BX , BZ
E
∑F E
iZ =0
∑M
I.
i =0 AX , AZ CI . X
∑F CI . X , CI .Z C I .Z
I. (F1 , A, C I ) = 0 I.
iX =0
∑F
I.
iZ =0
∑F iX =0 C'I . X , C'I .Z C II . X
C. (F2 , C 'I , C 'II ) = 0 C
C'II. X ,C'II.Z C
∑F
C
iZ =0 II . Z
∑M
II .
i =0 BX , BZ
II. (F3 , F4 , M , B , C II ) = 0 ∑F
II .
iX =0 CII . X , C II .Z
∑F
II .
iZ =0
ÖSSZES EGYENLET
ÖSSZES ISMERETLEN
8+3 8
Az egész szerkezetre és annak minden elemére felírva a lehetséges statikai
egyenleteket a külső és belső kapcsolati erők ismeretlen összetevői egyér-
telműen meghatározhatók, sőt az egyenletekből három egyenletre az isme-
retlenek meghatározásához már nincs szükség, ezeket a számítási eredmé-
nyek ellenőrzésére használhatjuk fel.
E (F1 , F2 , F3 , F4 , M , A, B ) = 0 E (F1 , F2 , F3 , F4 , M , A, B ) = 0
I. (F1, A, CI ) = 0 I. (F1, A, CI ) = 0
C (F2 , C 'I , C 'II ) = 0 C (F2 , C 'I , C 'II ) = 0
II. (F3 , F4 , M , B, CII ) = 0 II. (F3 , F4 , M , B, CII ) = 0
∑M
E
i
B
= 0 ⇒ AX , AZ ∑M
E
i
A
= 0 ⇒ BX , BZ
∑M
I.
i
C
= 0 ⇒ AX , AZ ∑M
II .
i
C
= 0 ⇒ BX , BZ
FELHASZNÁLT KERESETT
SZERKEZET EGYENLET
TÁMASZERŐ TÁMASZERŐ
EGÉSZ ∑F
E
i, X =0 AX BX
EGÉSZ ∑F
E
i,Z =0 AZ BZ
I. ELEM ∑F
I.
i, X =0 AX CI , X
I. ELEM ∑F
I.
i,Z =0 AZ CI , Z
C. CSUKLÓ ∑F
C
i, X =0 C 'I ,X = −C I ,x C ' II , X = −C II , x
C. CSUKLÓ ∑F
C
i,Z =0 C ' I , Z = −C I , z C ' II ,Z = −C II , z
C II. C II.
I. B A
I.
A B
F3 z
F2 S1 D x
F1 G M
S2
I. S3 H
F4
II.
A B
F3
F2 S1 S1’ D
F1 O3 G S M O2
S2’ O1
I.
2
S3
S3 ’ H
F4
II.
A B
A kapcsolórudak hatását a tartóelemeken a kapcsolati pontokba helyezett,
a rúdtengelyekkel párhuzamos hatásvonalú, húzóerőnek feltételezett irá-
nyú, ismeretlen nagyságú erőkkel jelenítjük meg. A rudak végein működő
E
B
EGÉSZ ∑F
E
i, X =0 AX
EGÉSZ ∑F
E
i,Z =0 B AZ
I. ELEM ∑M
I.
G
i =0 AX , AZ S3
I. ELEM ∑F
I.
i, X =0 AX , S3 GI , X
I. ELEM ∑F
I.
i,Z =0 AZ , S3 GI , Z
G csukló ∑F
G
i,Z =0 G ' I , Z = −G I , z S2
G csukló ∑F
G
i, X =0 G ' I , x = −G I , X , S 2 S1
D csukló ∑F
D
i,Z =0 DII , Z '
D csukló ∑F
D
i, X =0 S '1 = − S1 DII , X '
H csukló ∑F
H
i,Z =0 S 2 ', S3 ' H II ,Z '
H csukló ∑F
H
i, X =0 S 2 ', S3 ' H II , X '
II. ELEM ∑M
II .
i
B
=0 DII , H II , B Ellenőrzés!
II. ELEM ∑F
II .
i, X =0 DII , H II , B Ellenőrzés!
II. ELEM ∑F
II .
i,Z =0 DII , H II , B Ellenőrzés!
E
B
EGÉSZ ∑F
E
i, X =0 AX
EGÉSZ ∑FE
i,Z =0 B AZ
I. ELEM ∑M
I.
i
O1
=0 AX , AZ S1
I. ELEM ∑M
I.
i
O2
=0 AX , AZ S2
I. ELEM ∑M
I.
i
O3
=0 AX , AZ S3
II. ELEM ∑M
II .
i
O1
=0 B X , BZ , S '1 , S ' 2 , S '3
Ellenőrzés!
II. ELEM ∑M
II .
i
O2
=0 B X , BZ , S '1 , S ' 2 , S '3
Ellenőrzés!
II. ELEM ∑M
II .
i
O3
=0 B X , BZ , S '1 , S ' 2 , S '3
Ellenőrzés!
F3
F1F2 S1
M
C
I. S2
F4
II.
A B
-1 +1
-2 +2
belső merevségi hiány
-3 +3
külső merevségi többlet
F1 F2 F3 q2 F4
x
I. q1 II.
A B C M D
Az I. jelű kéttámaszú tartóelem megtámasztása merev, azaz bármilyen
terhekre biztosítja a szerkezet egyensúlyát, nyugalmi állapotát. Ebből kö-
vetkezően a konzolvég C jelű pontjában nem keletkezhet sem függőleges,
sem vízszintes eltolódás (a C pontban a csatlakozó elemvégek egymáshoz
képest elfordulhatnak!). A C pont tehát a II. jelű elem számára egy eltoló-
dásmentes, elfordulásképes támasztókényszerként, gyakorlatilag támasz-
csuklóként viselkedik.
A fenti okfejtésben felhasználtuk, hogy a szerkezet anyaga végtelen merev, azaz
a terhektől semmilyen deformációt nem szenved. Tudjuk, hogy a tényleges szer-
kezeteink anyaga nem merev, hanem szilárd, azaz a teher, az igénybevétel
mindig csak deformációkkal együttesen fordulhat elő. A valóságban tehát a C
pontban mind függőleges, mind vízszintes elmozdulás keletkezik, de ez a szerke-
zet kialakítása és az elmozdulás kicsinysége miatt a számítható kapcsolati erők
nagyságát csak elhanyagolható mértékben módosítja.
q2 F4
CX II.
fő rész CZ M D
befüggesztett rész
F1 F2 F3 C’Z
I. q1
AX AZ B C’X
A fenti GERBER-tartóban az I. jelű elem mind a függőleges, mind a vízszintes
terhek felvételére alkalmas megtámasztásokkal rendelkezett, és a II. jelű elem
egymagában sem a függőleges, sem a vízszintes terhek egyensúlyozására nem volt
képes. Így a fő rész – befüggesztett rész viszony a két tartóelem között mind a
függőleges, mind a vízszintes erőkre azonosan alakult, tehát a vizsgálat során a
terhek irány szerinti szétválasztására nem volt szükség.
A közbenső csukló a befüggesztett tartó támaszkényszereként működik,
ahol a befüggesztett tartó egyensúlyához szükséges (támasz) erőt a fő rész
konzolvége fejti ki. Ha a csuklóra közvetlenül hat koncentrált erő, a csukló
egyensúlyát külön kellene vizsgálni (többkapcsolatú csukló), de itt (is)
megtehetjük azt az egyszerűsítést, hogy a csuklóra ható koncentrált erőt
a fő rész konzolvégén működőnek tekintjük. Amennyiben a pontos
csuklóerőkre is kíváncsiak vagyunk, úgy a terhelt C csuklót természetesen
külön kell vizsgálni.
B II. C F2 E’ G IV. H
MA B’
A I. F1
lón átmenő függőleges síkkal vágjuk két részre a szerkezetet! Így az átvá-
gott belső anyagi kapcsolat pótlására a C csuklóerő két összetevőjét és az
S2 rúderőt kell kapcsolati erőként beiktatnunk. Ha a szétvágott szerkezet
egyik felére felírjuk a C csuklóra vonatkozó nyomatéki egyenletet, abban
(a külső kapcsolati erők ismeretében) már csak az S2 rúderő lesz ismeret-
len. Ennek ismeretében a D vagy az G csukló egyensúlya alapján az S1-S4,
ill. az S3-S5 rúderők is könnyen meghatározhatók, ez után pedig az I. ill.
II. elemek egyensúlyi egyenleteiből a CI. és a CII. csuklóerők is egyszerűen
adódnak.
bal jobb
F1 M F3
CIZ CIIX q
CIX
S4 . CIIZ S5 .
A S1.
S’2 S2. G 3 B
S.
D S2. S2.
A szerkezetre felírható egyensúlyi kijelentések és statikai egyenletek:
(Ez esetben a belső merevség miatt a külső kapcsolati erők a belső kapcso-
latok vizsgálatától függetlenül kezelhetők, ezért a szerkezet egészére vo-
natkozó egyensúlyi kijelentést nem szerepeltettük, és a külső kapcsolati
erőket ismertnek tekintettük.)
ISMERET-
EGYENSÚLYI KIJELENTÉS EGYENLET
LEN
bal (F , M , A
1 X , AZ , CI , X , CI , Z , S2 ) = 0 3 3
D (S1 ', S2 , S4 ') = 0 2 2
C (F , C
2 I,X ' , CI , Z ' , CII , X ' , CII , Z ') = 0 2 2
G (S3 ', S2 ', S5 ') = 0 2 2
job [(q), F , B, C , C , S , S ] = 0
b 3 II , X II ,Z 3 5 3 Ellenőrzés!
A statikai egyenletek és az ismeretlen kapcsolati erőkomponensek összeve-
tése alapján az egyenletek száma nemcsak összesítésben egyezik meg a
keresett ismeretlenek számával, hanem minden vizsgált elemen külön-
külön is, azaz az ilyen típusú felbontás esetén az összességében 9 ismeret-
lenes egyenletrendszer három- és kétismeretlenes blokkokra esik szét,
amelyek ráadásul önmaguk is egyismeretlenes egyenletekként írhatók fel.
6.8. A szimmetria
A szimmetriával tartószerkezeteink tervezése-ellenőrzése során sok alka-
lommal találkozunk, egyszerűsítő hatását kihasználjuk, többnyire törek-
szünk is arra, hogy lehetőség szerint szimmetrikus tulajdonságú szerkeze-
teket alakítsunk ki. A szimmetria minden szerkezetben megjelenhet, de a
háromcsuklós tartó belső csuklóerőinek alakulásában a szimmetriatulaj-
donság hatása különösen szemléletesen jeleníthető meg.
A szimmetria a szerkezeteinkben többrétegűen jelentkezhet:
szimmetrikus geometria (a tartó tengelyvonal-hálózata)
szimmetrikus megtámasztottság (szimmetrikus pozícióban azonos tá-
maszkényszerek
szimmetrikus merevség (a szimmetrikus pozícióban lévő rúdelemek azonos kereszt-
metszeti kialakítása – ezzel a kérdéskörrel részletesen majd a SZILÁRD-
SÁGTAN keretében foglalkozunk)
szimmetrikus terhelés
A tartószerkezeteinktől szimmetrikus viselkedést csak akkor várhatunk el,
ha szimmetriájuk mind a négy rétegben érvényesül. Ez esetben viszont a
szimmetrikus viselkedés mind a külső, mind a belső kapcsolati dinámokra
kiterjed, és a szimmetriafeltétel az egyensúlyi feltételekkel párhuza-
mosan, azokkal egyidejűleg elégítendő ki.
Itt most (egyelőre) csak a kapcsolati erőkről beszélünk, de megjegyezzük, hogy a
szimmetriatulajdonság a tartónak más, igénybevettségi-igénybevételi, alakváltozá-
si jellemzőiben is megjelenik.
A szimmetriatengelyben lévő, külső terhelés nélküli pontok (gyakorlatilag:
terheletlen belső kapcsolati csuklók) esetében a statikai és a
szimmetriafeltétel egyidejű kielégítése csak vízszintes kapcsolati
erők esetén lehetséges. Ez a megállapítás igen leegyszerűsíti a külső kap-
csolati erők meghatározását is, hiszen ily módon a két féltartó esetében az
egyik (a belső csuklópontban keletkező) kapcsolati erő hatásvonala
ismert.
F F α
C’II,egyensúly
C C’I C’II,szimmetria
α α
A B C’I C’II, egyensúly ÉS szimmetria
C’II, egyensúly ÉS
F ferdeszimmetria
α
C F C’II,egyensúly
C’II,ferdeszimmetria
C’I
A B αα
C’I
q q/2 q/2
= +
q/2 -q/2
FERDE SZIMMETRIA SZIMMETRIA
F FX FZ
= +
6.9. Összefoglalás
7. Rácsostartók
Az összetett tartók vizsgálata során megállapítottuk, hogy a tartóelemek
gyártási-szállítási-beépítési méretkorlátja miatt a nagyobb nyílások áthida-
lása, a nagyobb terek lefedése csak összetett szerkezetekkel lehetséges.
Az áthidalandó tér növekedésével azonban egyrészt kevésnek bizonyul a
két elemből összeállított szerkezet, másrészt a tartó szükséges magasságá-
nak növekedése miatt a felső és alsó, legjobban kihasznált tartórészek kö-
zött nagy lesz az a tartomány, ahol az anyag szilárdságát nem tudjuk ki-
használni. Ha valóban csak a tartószerkezet alsó és felső szélén akarjuk a
szerkezeti anyagot elhelyezni, akkor valójában egy rúdpárrá egyszerűsítjük
a tartót, ahol azonban ezen rúdpár elemeinek relatív geometriai helyzetét,
például közbenső merőleges-ferde állású rúdelemekkel biztosítani kell. Az
így előálló tartószerkezet nagy nyílások áthidalására is alkalmas, anyagtaka-
rékos, könnyen szerelhető, bár a tömör tartóknál gyártástechnológiájában
munkaigényesebb szerkezet.
Ha a rúdhálózat négyszög-
elemekből áll, a hálózatban a
csomópontok hangsúlyozot-
tan befogottak, és a tehervi-
selésben ezek befogási nyo-
matékai dominálnak, akkor a
szerkezetet VIERENDEEL-
tartónak nevezzük. Ennek a
(belsőleg sokszorosan statikai-
lag határozatlan) szerkezetnek
a vizsgálatát most nem tár-
gyaljuk.
C’2,2-3Z
F1 C’2,2-3X
F1 C’2,1-2X
2. C2,1-2Z C’2,1-2Z C2,2-3Z
q F2 q C2,1-2X C2,2-3X
F2
C1,1-2Z C1,1-2X C3,2-3Z
1. F3 3. C’ C’3,2-3Z C3,2-3X
F4 1,1-2Z C’
1,1-3X
C’3,1-3X C’
3,2-3X
C’1,1-2X
C’1,1-3Z F C’3,1-3Z
3
a. b.
c. d.
SZIMMETRIKUS RÁCSOZÁS
SZIMMETRIKUS RÁCSOZÁS
OSZLOPOKKAL
OSZLOPOS RÁCSOZÁS
SZIMMETRIKUS RÁCSOZÁS
MÁSODLAGOS ELEMEKKEL
„K” RÁCSOZÁS
(a képen a híd 1,5 K rácsozású)
( ideiglenes hídként)
„X” RÁCSOZÁS
PÁRHUZAMOS ÖVŰ
RÁCSOSTARTÓ
HÁROMSZÖG ALAKÚ
RÁCSOSTARTÓ
SZEGMENS ALAKÚ
RÁCSOSTARTÓ
(CSONKA) SARLÓ
ALAKÚ RÁCSOSTARTÓ
LENCSE ALAKÚ
RÁCSOSTARTÓ
3. 7.
1. 5. 8.
F2
(F1, F2, A, B) = 0
A B
Az 1. jelű csomópont vizsgálata vetületi egyenletekkel
A csomópontra csak két ismeretlen rúderő hat, ezeknek a hatásvonala
ismert, csak a nagyságuk keresendő. Az ismeretlen rúderőket húzottnak
feltételezve a csomópontra ható erők egyensúlyi kijelentése, és az ennek
alapján felírható vetületi egyenletek:
( A , S 1− 2 , S 1 − 3 ) = 0 ∑F
1.
i, X = + S1− 2 , X + S1− 3, X = 0
Z ∑F
1.
i,Z = + A + S1− 2, Z + S1− 3, Z = 0
2.
Z k 1-3,2
h1-2 k 1-2,3
h1-3 S 1-2 3.
1. S 1-3 X
A a a a a
a × s2−3
∑M
1.
i
( 2)
= + A × a − S1−3 × k1−3, 2 = 0 , ahol k1−3, 2 =
s1−3
→ S1-3 pozitív
2. 2.
Z Z
h1-2 h1-2
S1-2,Z S 1-2
h1-3 3. h1-3 S 1-3,Z 3.
1. S1-3 X 1. X
S1-2,X S 1-3,X
A a A a
A nyomatéki egyenletek az ismeretlen erőkomponensek segítségével:
a h1−2
∑M
1.
i
(3)
= + A × a − S1−2, X × h1−3 + S1−2,Z × a = A × a − S1−2
(a2 + h12−2 )
× h1−3 + S1−2
(a2 + h12−2 )
×a = 0
a h1−3
∑M
1.
i
( 2)
= + A × a − S1−3, X × h1−2 + S1−3, Z × a = A × a − S1−3
(a2 + h12−3 )
× h1−2 + S1−3
(a2 + h12−3 )
×a = 0
A h1-2-h1-3 helyére az s2-3, a (a2 + h12−3 ) helyére az s1-3, a (a2 + h12−2 ) helyére az
s1-2 értékét írva a nyomatéki egyenletek a következő alakot öltik:
∑M (3)
=A× a + S1−2 × a
s2−3
=0 ahol k1−2,3 = a × s2−3 , azaz ∑M (3)
i = +A×a + S1−2 ×k1−2,3 = 0
1.
i
s1−2 s1−2 1.
s a × s2−3
∑ Mi(2) =A× a − S1−3 × a 2−3 = 0 ahol k1−3,2 = , azaz ∑M = +A× a − S1−3 × k1−3,2 = 0
(3)
i
1. s1−3 s1−3 1.
a s2−3
∑M
1.
(2)
i = +A× a − S1−3,X × (h1−2 − h1−3 ) = A× a − S1−3
(a + h )
2 2
× (h1−2 − h1−3 ) = A× a − S1−3 × a
s1−3
=0
1−3
2.
Z S1-3
h1-2
S1-2 S1-2
h1-3 3. A S1-2 S1-3
1. S1-3 X
A
A a
3. 7. 5.
1. 5. F 8. S 4-2,X
2 S 4-6,X
A B α 4-2 S 4. S α 4-6
4-2 4-6
A vakrudak
F1 S 2-4
2.
k 2-5,O2-5 k 3-5,2 S 2-5
k 2-4,5 3. 5.
1.
A rúderők a BAL oldali
tartórészre felírt főponti
nyomatéki egyenletekből:
A
∑
M ( 2) +
i , külső ∑M ( 5) +
i , külső ∑M ( O 2 −5 )
i , külső
±
Ny
S3−5 = BAL (H) S2− 4 = − BAL (Ny) S 2 − 5 =
BAL
( )
k3−5,2 k2 − 4, 5 k 2 − 5 , O 2 −5 H
A tényleges erőhatásvonalak és az ezekhez tartozó ferde karok alkalmazá-
sa helyett (a csomóponti módszer nyomatékszámításához hasonlóan) itt is
számíthatjuk a nyomatékot az erő koordinátatengely-irányú összetevőiből,
és az ezekhez tartozó, szintén tengelyirányú kar-vetületekből.
B
Az S4-2 és az S5-3 rúderők meghatározására ez esetben is a főponti nyoma-
téki egyenlet a legcélszerűbb, az S5-2 rúderő számítását azonban most a 4.
pontra felírható nyomatéki egyenlet alapján is bemutatjuk.
- ±
∑M ( 2 )-
i , külső ∑M (5)
i , külső ∑M H
(O2−5 )
i , külső
- + S (H)× k
A nyomatéki egyenletet a 4. pontra
felírva az S5-2 rúderő az S5-3 rúderő
∑M ( 4)
i ,külső5−3 5−3, 4
S5−2 = − JOBB
felhasználásával, de egyszerű kar- k2−5,4
számítással állítható elő.
3. 7.
1. 5. 8.
F2
A B
O3-5 F1 4.
2. 6.
k 3-5,2 S2-1 S2-3
O3-2 O1-2 7.
S5-3 5.
k 3-2,O3-2 F2 8.
k 1-2,3
2. O3-5
B
O3-2 S3-2 O1-2
S1-2 3. S3-5
1.
BAL: (A, S1−2 , S3−2 , S3−5 ) = 0
-
∑M ( 2) -
i , külső ∑M ( 3)
i , külső ∑M -
( O 3− 2 )
i , külső
S5 − 3 = − JOBB
(H) S 2 −1 = JOBB
(Ny) S 2 − 3 = − JOBB
(H)
k3 − 5 , 2 k1− 2,3 k 3 − 2 , O 3− 2
F1 4.
2. 6.
z1=s=z2
zR=zA 3. 7.
1. 5. 8.
F2
A=RBAL B
s⋅ zA
S2−3 = A⋅
z1 ⋅ z2
A hasonlósági módszer tehát a vizsgált tartórészre működő erők eredőjé-
vel párhuzamos geometriai metszékek ismeretén alapul. Ha az eredő háló-
zati iránnyal párhuzamos, ezek a metszékek egyszerű számításokkal előál-
líthatók, és a hasonlósági módszer gyors eredményt garantál. Ha viszont a
tartórészre működő erők eredője nem hálózati irányú, a ferde metszékek
előállítási munkája nagyobb lehet a hasonlósági módszer egyszerűségével
megnyerhető számítási munkánál, és ilyen esetben alkalmazása nem cél-
szerű.
3. 7.
1. 5. 8.
F2
A B
F1 4.
2. 6.
3. 7.
1. 5. 8.
F2
A B
a. c. e. g. i. k.
1. b. 3. d. 5. f. 7. h. 9. j. 11. l. 12.
Az I. típusú hármas átmetszés rúderőinek meghatározása után a munkát a
másodlagos rácsozás belső csomópontjának vizsgálatával is folytathatjuk.
A másodlagos oszlopokban rúderő csak az alsó csomópontjuk (f) közvet-
len terheléséből keletkezhet. Ezzel viszont az e belső csomópontban ösz-
szefutó négy rúdból kettő rúdereje ismertté vált, és a maradék két rúderő a
csomópont egyensúlya alapján felírható nyomatéki vagy vetületi egyenle-
tekből meghatározható.
I. II.
F1 F3 4.
2. 6.
3. 7.
1. 5. 8.
F2
A B
3. 7.
1. 5. 8.
R F2 R
S’4-2
AS’2-4 B
C4, 2-4,Z C4, 2-4
C2, 2-4,Z C2, 2-4
[(q), C2, 2−4,Z , S '2−4 , C4,2−4,Z , S '4−2 ] = 0 [(q), C2, 2−4 , C4, 2−4 ] = 0
A kiemelt, kéttámaszú, közvetlen terhelésű rúdelemek egyensúlya bármilyen, a
terhek eredőjének hatásvonalán metsződő reakciópárral biztosítható. Természe-
tesen a csomópontokra ilyen esetben a ferde reakcióerő ellentettjét kell működ-
tetnünk, és a rácsostartó rúderőit is ezekre a csomóponti erőkre kell meghatároz-
nunk. A terhelt rúdelemet megtámasztó csuklóerők azonban nem fognak
változni, hiszen a ferde támaszerő rúdirányú összetevőjét a rúderőben megjelenő
differencia kompenzálja.
Megjegyezzük még, hogy míg a síkbeli tartók esetében a tartó (és a terhelés) síkja
egyértelműen meghatározza a vizsgálandó keresztmetszeti igénybevételek tenge-
lyeit, elnevezését, a térben már nem biztos, hogy a keresztmetszetben az általunk
(akár véletlenszerűen, akár célszerűségi alapon) felvett tengelyek lesznek a termé-
szetes kitüntetett irányok. Ezt a kérdést a későbbiekben fogjuk tárgyalni, most
elegendő annyit megjegyezni, hogy a leggyakrabban alkalmazott szimmetrikus
keresztmetszeti síkidomok esetében a szimmetriatengely és a rá merőleges
tengely biztosan kitüntetett irány lesz.
F2 F3
A tartóra működő F1 M
egyensúlyi erőrend-
szer és a vizsgálandó
C jelű keresztmet- I. C F4
szet
A
II.
B
(F1 , F2 , F3 , F4 , M , A, B ) = 0
F3
F2 N’C MCy TCz
M
F1 NCx C
CT’ M’Cy
I. Cz
II
F4
A
B
Az egyensúlyi kijelentésekben a keresztmetszeti igénybevételek
dinámjainak indexelését is megjelenítettük. A két tartórész egyensúlyi kije-
lentését átalakítva látható, hogy a haladási irány szerinti követő tartórész
csatlakozási véglapján szereplő kapcsolati dinámok a megelőző részen
működő erőkkel egyenértékűek, azaz meghatározásuk egyszerű vetületi és
nyomatéki egyenletekkel lehetséges. Megállapodás szerint ezeket a
dinámokat nevezzük a keresztmetszet igénybevételeinek.
KM ELŐTTE MÖGÖTTE
K1 AX, AZ B, F1, F2, q
K2 AX, AZ, B, F1, F2 q
K3 AX, AZ, F1, q B, F2
Amint a szétbontott tartóelemekre felírt egyensúlyi kijelentésekből látszik,
a keresztmetszeti igénybevételek a keresztmetszetet követő erőkből is
meghatározhatók, csak ez esetben a statikai egyenletekből a megállapodás
szerinti keresztmetszeti igénybevételek ellentettjeit kapjuk, tehát az elő-
jelhelyes igénybevételekhez a keresztmetszetet követő erőkből számított
értékek előjelfordítása után juthatunk.
A normálerő és a nyíróerő a haladási iránytól és a számításba vett (megelőző
vagy követő) erőcsoport helyzetétől függetlenül az előjelszabály következetes
alkalmazásával mindig előjelhelyes eredményt szolgáltat. A nyomatéki
igénybevételek számítása során most is óvatosnak kell lennünk, és meg kell kü-
lönböztetnünk a haladási irány megfordításának és a keresztmetszet előtti-
mögötti erőcsoport alkalmazásának esetét. A nyomatéki igénybevételek helyes
felrajzolásához a tartóelem deformációs vonala, ill. a vizsgált keresztmetszet-
re (akár balról, akár jobbról) működő nyomaték által okozott kicsiny elfordulás
iránya, a belőle származó húzott-nyomott oldal nyújt biztos támpontot.
q FK MK
K1 K2 Kbal Kjobb Kbal Kjobb
x2-1 K K
TK2=TK1+q×x2-1 TK jobb=TK bal+FK TK jobb=TK bal+0
ΔTK2-K1=q×x2-1 ΔTK jobb-bal=FK ΔTK jobb-bal=0
q FK MK
K1 K2 Kbal Kjobb K2 Kbal Kjobb
x2-1 K1 x2-1 K
MK2 =MK1+q×x2-12/2 MK1jobb=MK1bal+0 MK jobb=MK bal+MK
q
F(x)
Δ F1
Δ F2 m1= ΔF1/Δx1
Δ F3 m2= ΔF2/Δx2
Δ x3
Δ x2 Δx m3= ΔF3/Δx3
1 x
Az y=F(x) függvény egy pontbeli meredeksége tehát közelíthető a pont
környezetében, tőle Δx távolságra felvett segédpontokon át húzott húrok
meredekségével, azaz a függvényérték növekményének és a független
változó növekményének a hányadosával vehető azonosnak. (Ezeknek
az ún. „differenciahányadosoknak” a határértéke lesz Δx⇒0 esetén a dif-
ferenciálhányados, és ha egy intervallum minden pontjában létezik ez a
differenciálhányados, akkor ezt a független változóhoz rendelve kapjuk
meg az eredeti függvény derivált függvényét.)
A függvényérték növekményének közelítő meghatározása irányába tett
rövid kitérő után a függvénykapcsolatok elemzéséhez vizsgáljuk meg a Δx
vastagságú lamella egyensúlyát! A Δx értékét kicsinynek választva a teher-
intenzitás változását a lamellaszélesség mentén elhanyagolhatjuk, és az
x+Δx helyen a függvényértékek növekményét a sorfejtés lineáris tagjával
helyettesíthetjük.
∑M
lamella
i
y
= + ΔM y + Tz × Δx + ΔTz × Δx − q z ( x)Δx × Δx / 2 = 0
koncentrált nyomaték
M
a koncentrált nyomaték helyén a nyíróerő-
T függvényben változást nem jelenik meg
T -q×L -F 0
M- -q×L2/2 -F×L -M
+
A nyomatéki értékek előjele a mérnöki gyakorlatban szokásos előjelezés,
ami balról jobbra haladva az előjelszabályból is kiadódik.
L q L F L M
+q×L +F
T
0
M
-q×L2/2 -F×L -M
A bal végen befogott konzoltartók esetében a balról jobbra történő igény-
bevétel-meghatározás a befogási reakciódinámok ismeretét és felhasználá-
sát igényli. Ennek elkerülésére két lehetőségünk van:
• megtartjuk a haladási irányt balról jobbra mutatónak, de a keresztmet-
szetet követő erőkből számítjuk az igénybevételeket
• megfordítjuk a haladási irányt (VIGYÁZAT! A nyomatéki igénybevé-
tel ilyen esetben az órával ELLENTÉTES pozitív!), és így már a ke-
resztmetszetet megelőző erőkből dolgozhatunk.
A kéttámaszú tartó
q F M
q×L/2 q×L/2 F/2 F/2 M/L M/L
L/2 L/2 L/2 L/2 L/2 L/2
T -
+
-
+
T
M M
2,0 1,0
-20 150
-40
N T M
90 50 50
-40 20 90
45
-40
2,0 1,0
-20 150
-40
N T M
-120
4,0 2,0
-120
160
-80
40
40 120
Csomóponti egyensúly
160 40
120
ΣMi=0 120
T M
- -
+ +
T T
M M
N
2,0 3,0 2,0
7,0
T M
N
2,0 3,0 2,0
7,0
T M
N≡ 0
2,0 3,0 2,0
7,0
T M
N
2,0 3,0 2,0
7,0
T M
N
2,0 3,0 2,0
7,0
T M
6,0
N
T M
6,0
N
T M
4,0
6,0
N
T M
6,0
N
T M
6,0
N
T M
6,0
N
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
N
4,0 4,0
T M
8.4.7. GERBER-tartó
3,0 3,0 1,0 4,0 2,0 2×1,0 5,0 4,0 4,0 6,0
e[mm]
9. Hatásábrák-maximális ábrák
Másként fogalmazva:
M9
M8
M7
M6
M5
M4
M3
M2
M1
η(M2)
η(M6)
η(M7)
η(M8)
η(M9)
η(M5)
η(M3)
η(M4)
η(M1)
A KM. HELYE
AZ ERŐ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
HELYE η(M1) η(M2) η(M3) η(M4) η(M5) η(M6) η(M7) η(M8) η(M9)
1. M1 0 -2 -4 -3,2 -2,4 -1,6 -0,8 0 0
2. M2 0 0 -2 -1,6 -1,2 -0,8 -0,4 0 0
3. M3 0 0 0 0 0 0 0 0 0
4. M4 0 0 0 1,6 1,2 0,8 0,4 0 0
5. M5 0 0 0 1,2 2,4 1,6 0,8 0 0
6. M6 0 0 0 0,8 1,6 2,4 1,2 0 0
7. M7 0 0 0 0,4 0,8 1,2 1,6 0 0
8. M8 0 0 0 0 0 0 0 0 0
9. M9 0 0 0 -0,4 -0,8 -1,2 -1,6 -2 0
1 2 3 4 5 6 7 8 9
A B
kbal=4 m L=10 m kjobb=2 m
T9
T8
T7
T6
T5
T4
T3
T2
T1
η(T8,jobb)
η(T3,jobb)
η(T8,bal)
η(T3,bal)
η(T2)
η(T6)
η(T7)
η(T9)
η(T5)
η(T4)
η(T1)
x F=1
A B
L
η(A)
η( A) = F × (L − x)/L 1
(L-x)/L
η(B ) = F × x/L 1
x/L
A B C D E G
2m 8m 3m 4m 2m 5m
η(C) 1,0
η(D) 1,0
η(E) 1,4 1,0
A B C D E G
η(E)
1,0
η(G) 1,0
η(C) 1,0 0,5
η(D) 1,0 1,5
0,1875
η(A) 1,25 1,0 -0,375
η(B)
0,25 1,0 1,375 -0,6875
η(C) A B C E G
1,0
η(E) 1,0
η(G) 1,0
5,0 m
η(MG)
η(A) 1,25 1,0 -0,375
η(B) -0,25 1,0 1,375
h=5 m
gőleges összetevője a
X
kéttámaszú tartóhoz ha-
sonlóan a (másik) tá- A B
maszpontra vonatkozó 1 m 2 m 4 m 4m 2m 1m
nyomatéki egyenletből L=12 m
határozható meg, amely- η(Az)
ben a vízszintes támasz- 13 12=1 6
- 1_
erő-összetevő nem sze- 12 12 12 12
repel. A függőleges tá- η(Bz)
maszerő-komponens - 1_ 6 12 13
hatásordinátái tehát itt is 12 12 6_ 6 12
-0,1 × =0,6 -0,1 12
a támaszpontok között 12 5 η(Ax)
1 és 0 között lineárisan 12 6
× =-1,2
változnak, ha van kon- 12 5
zol, akkor a pályaszint
konzolos szakaszán tö- - 6_ × 6 =-0,5
résmentesen folytatód- 12 5 - 12 × 6 =-1,2
nak.
12 5 η(Bx)
0,1 0,1
A vízszintes támaszerő-összetevő a szétbontott tartó egyik féldarabján a
közbenső C jelű csuklópontra felírt nyomatéki egyenletből kapható. Ha az
egységerő a jobb oldali tartóelemen jár, akkor a bal oldalon a C ponti
nyomatéki egyenletben csak az A támaszerő két komponense szerepel,
innen AX= AZ×(L/2)/h=AZ×6/5. AZ maga is változik, értéke az A pont-
ban 1, a B pontban 0. Ennek alapján az A értéke az A pontban
1×6/5=1,2, a B pontban 0, de a (föl nem írt) nyomatéki egyenlet csak
akkor igaz, ha az egységerő a jobb oldali részen (C és a jobb oldali
konzolvég között) mozog, így az előbbiekben meghatározott függvénynek
csak a C és a jobb oldali konzolvég közötti szakasza lehet érvényes, az
η(Ax) ábra lilával jelölt szakasza. A bal oldali tartórész elemzésével kapható
meg a C csukló és a bal oldali konzolvég között érvényes összefüggés:
Ax=Bz×L/2/h=Bz×6/5,. ez η(Ax) ábra sötétzölddel jelölt szakasza.
-1 η(TK) η (TK)
1
-ξ η (MK) η (MK) -ξ
η(MK)│(ξ) =+[(L-ξ))/L]×ξ
ξ×(L- ξ)/L
ξ × (L − ξ )
η(M K,max ) =
L
Kéttámaszú tartón a K keresztmetszet igénybevételi hatásordinátái a
támaszok felett mindig zérus értékűek, azaz a hatásábrák rajzolása a
támaszpontokból indulhat. Konzolos kéttámaszú tartókon az igénybevéte-
li hatásábrák konzolok feletti szakaszai a támaszközben érvényes
függvények törés- és ugrásmentes folytatásaiként rajzolhatók meg
(ahogyan a támaszerő-hatásábrák is készültek). GERBER rendszerű tartó-
kon a tartóelemek hierarchiája alapján könnyen belátható, hogy a fő rész
K1 K2 K3 K4 K5
A B C D E G
2m 8m 3m 4m 2m 5m
ξ1 L1−ξ1 ξ2 ξ3 L3−ξ3 ξ4 ξ5 L5−ξ5
(-1/4)×ξ3
η(TK3)
(1/4)×(4-ξ3)
-1
η(TK4)
(-1/5)×ξ5
η(TK5) 0,4
(1/5)×(5-ξ5)
η(TK2)
1
(-1/8)×ξ1
0,25
η(TK1) -0,375
(1/8)×(8-ξ1)
(1×ξ3/4)×(4-ξ3)
[1×(4-ξ3)/4]×ξ3
η(MK3) 1×ξ3 1×(4-ξ3)
-ξ4
η(MK4)
[-1×(5-ξ5)/5]×2 (1×ξ5/5)×(5-ξ5)
[1×(5-ξ5)/5]×ξ5
η(MK5)
1×ξ5
-ξ2 1×(5-ξ5)
η(MK2)
[-1×(8-ξ1)/8]×2 (1×ξ1/8)×(8-ξ1)
[1×(8-ξ1)/8]×ξ1
η(MK1)
(-1×ξ1/8)×3
1×ξ1 1×(8-ξ1)
K1 K2 K3 K4 K5
A B C D E G
2m 8m 3m 4m 2m 5m
ξ1 L1−ξ1 ξ2 ξ3 L3−ξ3 ξ4 ξ5 L5−ξ5
(-1/5)×ξ5
η(TK5)
(1/5)×(5-ξ5)
η(TK4)
1
(-1/4)×ξ3 -0,5
η(TK3)
(1/4)×(4-ξ3)
-0,5
η(TK2)
1
(-1/8)×ξ1
0,25 0,1875
η(TK1) -0,375
(1/8)×(8-ξ1)
(1×ξ5/5)×(5-ξ5)
[1×(5-ξ5)/5]×ξ5
η(MK5)
ξ5
(5-ξ5)
-ξ4
η(MK4)
(1×ξ3/4)×(4-ξ3) (-1×ξ3/4)×2
[1×(4-ξ3)/4]×ξ3
η(MK3) 1×ξ3 1×(4-ξ3)
-ξ2
(ξ2/4)×2
η(MK2)
(1×ξ1/8)×(8-ξ1)
[1×(8-ξ1)/8]×ξ1 [(1×ξ1/8×3)/4]×2
η(MK1)
(-1×ξ1/8)×3
2×3×ξ1/8×4
1×ξ1 1×(8-ξ1)
K1 K2 K3 K5
A B C E G
2m 8m 3m 6m 5m
ξ1 L1−ξ1 ξ2 ξ3 L3−ξ3 ξ4
(-1/6)×ξ3
η(TK3)
(-1/6)×(6-ξ3)
-1
η(TK5)
η(TK2)
1
(-1/8)×ξ1
0,25
η(TK1) -0,375
(1/8)×(8-ξ1)
(1×ξ3/6)×(6-ξ3)
[1×(6-ξ3)/6]×ξ3
η(MK3)
1×ξ3 1×(4-ξ3)
-ξ4
η(MK5)
-ξ2
η(MK2)
(1×ξ1/8)×(8-ξ1)
[1×(8-ξ1)/8]×ξ1
η(MK1)
(-1×ξ1/8)×3
1×ξ1 1×(8-ξ1)
A eAZ=1 B C D E G
2m 8m 3m 4m 2m 5m
η(A)
1,25 1,0 -0,375
eBZ=1
η(B)
-0,25 1,0 1,375
uKZ=1
η(TK1) (-1/8)×ξ1
0,25
-0,375
(1/8)×(8-ξ1)
η(MK1) ϑK=1
[-1×(8-ξ1)/8]×2 (1×ξ1/8)×(8-ξ1)
[1×(8-ξ1)/8]×ξ1
(-1×ξ1/8)×3
1×ξ1 1×(8-ξ1)
Y = q × ∫ y ( x)dx = q × AyK1 − K 2
q
K
K1
Lineáris szakaszokból álló hatásfüggvények esetében a függvényszakaszok
alatti terület meghatározása elmei geometriai eszközökkel egyszerűen tör-
ténhet. Ha a hatásfüggvény görbe vonalú (pl. elmozdulási hatásábra), ak-
kor általában zárt alakban nem tudjuk (vagy nem érdemes) a függvényt
előállítani, hanem a tartón kellő sűrűséggel kiválasztott teherpozíciókra
numerikusan határozzuk meg a hatásordináták értékeit. Ez esetben a
területmeghatározás valamilyen közelítő eljárással (trapéz-szabály,
Simpson-szabály, stb.) történhet, amelyek akár egy egyszerű táblázatkeze-
lővel algoritmizálhatók.
-qe×L2 ×L3/2
M MAX
-qe×2×1 -qe×L4×L3/2
MÉRTÉKADÓ TEHERÁLLÁS +
η(TK4)
1
1×L5/2
MÉRTÉKADÓ TEHERÁLLÁS + -
η(TK2) -0,5
1 -0,5×(L4+L5)/2
1×L3/2
MÉRTÉKADÓ TEHERÁLLÁS -
-ξ4 -ξ4max×L5/2
η(MK4)
MÉRTÉKADÓ TEHERÁLLÁS - +
-ξ2 −ξ2max×L3/2
(ξ2/4)×2
η(MK2)
(ξ2max/4)×2×(L4+L5)/2
-qe×(L4+L5)×0,5/2
-qe×2
T MAX qe×L5/2
qe×L3/2
qe×L4
qe×L2
-qe×L22/2
-qe×2 -qe×L42/2
-qe×(L4×L5)/2
-qe×(L2×L3)/2
M MAX
qe×L2/2×(L4+L5)/2
(1×ξ5/5)×(5-ξ5)
[1×(5-ξ5)/5]×ξ5
η(MK5)
-ξ4
η(MK4)
(1×ξ3/4)×(4-ξ3) (-1×ξ3/4)×2
[1×(4-ξ3)/4]×ξ3
η(MK3)
-ξ2
(ξ2/4)×2
η(MK2)
(1×ξ1/8)×(8-ξ1)
[1×(8-ξ1)/8]×ξ1 [(1×ξ1/8(×3/4]×2
η(MK1) (-1×ξ1/8)×3
K1 K2 K3 K4 K5
A B C D E G
2m L1=8 m 3m L3=4 m 2 m L5=5 m
ξ1 L1−ξ1 ξ2 ξ3 L3−ξ3 ξ4 ξ5 L5−ξ5
-qe×(L2+L3)×0,375/2 -qe×(L4+L5)×0,5/2
-qe×L3/2
-qe×L1/2
-qe×L5/2
T MAX +qe×L5/2
+qe×L2/2 +qe×L3/2
+qe×[(L4+L5)×0,1875/2+0,25×2/2]
-qe×2×1 [+qe×L2/2×(L4+L5)]/2
-qe×L2 2/2 -qe×L42/2
-qe×L2×L3/2
M MAX
-qe×L4×L5/2
Mi a hatás fogalma?
Mi a hatásábra fogalma?
Mit mutat meg a hatásábra egy ordinátája?
Milyen összefüggés van az igénybevételi ábrák és az igénybevételi hatásáb-
rák között?
Mekkora a változás a hatásábrában a keresztmetszetet megelőző és követő
normálerő-ordináták között?
Mekkora a változás a hatásábrában a keresztmetszetet megelőző és követő
nyíróerő-ordináták között?
Mekkora a változás a hatásábrában a keresztmetszetet megelőző és követő
nyomatékfüggvény-érintők között?
Milyen (első, másod, … fokú) függvények a nyíróerő hatásábrák?
Milyen (első, másod, … fokú) függvények a nyomatéki hatásábrák?
Milyen egy kéttámaszú tartó reakcióerő hatásábrája?
Milyen egy konzoltartó reakcióerő hatásábrája?
Milyen egy konzoltartó befogási nyomatéki hatásábrája?
Milyen egy kéttámaszú konzolos tartó reakcióerő hatásábrája?
Milyen egy Gerber-tartó főrészének reakcióerő hatásábrája?
Milyen egy Gerber-tartó befüggesztett részének reakcióerő hatásábrája?
Egy háromcsuklós tartón hány reakcióerő hatásábra rajzolható fel?
Milyen egy konzoltartó nyíróerő hatásábrája?
Milyen egy konzoltartó nyomatéki hatásábrája?
Milyen egy kéttámaszú tartó nyíróerő hatásábrája?
Milyen egy kéttámaszú tartó nyomatéki hatásábrája?
Mekkora egy vízszintes tengelyű kéttámaszú tartón a nyíróerő ábrában a K
keresztmetszetben az ugrás?
Mekkora egy vízszintes tengelyű kéttámaszú tartón a nyomatéki ábrában a
K keresztmetszetben a törés?
Mi a kéttámaszú tartó nyíróerő hatásábrájában az A- ill. B-vonal?
Mi a kéttámaszú tartó nyomatéki hatásábrájában az A- ill. B-vonal?
Mekkora a kéttámaszú tartó nyíróerő hatásábrájának maximális értéke?
Mekkora a kéttámaszú tartó nyomatéki hatásábrájának maximális értéke?
Milyen egy kéttámaszú konzolos tartó nyíróerő hatásábrája?
Milyen egy Gerber-tartó főrészének nyíróerő hatásábrája?
Milyen egy Gerber-tartó befüggesztett részének nyíróerő hatásábrája?
Milyen egy kéttámaszú konzolos tartó nyomatéki hatásábrája?
Fz
Fz
zF
Fy
xF
F
yF
y Fy Fx
Fx x
z
F = ( Fx2 + Fy2 + Fz2 )
zB
Fz
zA
yB xA
xB
yA A F B
y Fy
Fx x
( yB − yA )
Fy = F
(( x B − x A ) + ( y B − y A ) 2 + ( z B − z A ) 2 )
2
(zB − zA )
Fz = F
(( x B − x A ) + ( y B − y A ) 2 + ( z B − z A ) 2 )
2
erővektor nyomatékvektor
A térbeli erő nyomatékát forgatóhatásként értelmezve könnyen belátható,
és megjegyzésre érdemes, hogy
Egy általános állású erőnek egy általános állású tengelyre vonatkozó nyo-
matékához szükséges normáltranszverzális meghatározása koordináta-
geometriai vagy vektoralgebrai módszerekkel lehetséges, de nem egyszerű
feladat. Célszerűbbnek látszik a t tengelyre vonatkozó nyomatékot először
komponenseiben, mégpedig a koordinátatengelyekkel párhuzamos
tengelyekre számított komponenseiben előállítanunk, és a keresett
nyomatékvektort e komponensek eredőjeként értelmeznünk.
Első lépésként vizsgáljuk meg, miként lehet felírni egy P pontra illeszkedő
F erőnek az x-y-z koordinátatengelyekre vonatkozó nyomaték-
összetevőit. Az F erőt a P pontban koordinátatengely-irányú komponen-
seivel helyettesítve, az egyes összetevőknek a koordinátatengelyektől mért
távolsága azonnal látható: a P pont megfelelő koordinátáival azonos. A
koordinátatengelyekre vonatkozó nyomaték tehát a hatásvonal egy pont-
jának koordinátái és az erő tengelyekkel párhuzamos összetevői is-
meretében egyszerű szorzatösszegként felírható.
Fz
zP
xP
yP
y Fy P F
Fx x
Az eredő vektora
Az eredő mind elmozdítási, mind elfordítási hatásában egyenértékűen
helyettesíti az erőrendszert, így az eredő tengelyirányú vetületei az erő-
rendszer elemeinek ugyanazon tengelyre vett vetületösszegeivel egyez-
nek meg. (Az eredő komponensei tehát az erők elhelyezkedése, hatásvona-
lának helye nélkül is előállíthatók!)
Az eredő helye
Az eredővektor komponenseinek ismeretében a három nyomatéki egyen-
letből három ismeretlen, például az erőhatásvonal egy (tetszőleges) pont-
jának koordinátái, egyértelműen meghatározhatók. A hatásvonal egy pont-
ja és az eredő vektora pedig már egyértelműen meghatározza az eredő
nagyságát és helyét.
Az eredővektor összetevőinek, azaz az eredő állásának ismeretében a ha-
tásvonal egyetlen pontjának ismerete elegendő az erő helyzetének azonosí-
tásához. Ha ezt a pontot „ügyesen” keressük, a háromismeretlenes nyo-
matéki egyenletrendszer két, egyenként egyismeretlenes egyenletre egysze-
rűsödik.
Keressük először az eredőnek az xy síkkal közös (döfés)pontját! Az eredőt
a hatásvonal mentén ebbe a pontba eltolva és ott az eredővektort a három,
koordinátatengely-irányú összetevőjével helyettesítve az eredőnek az x és
y tengelyre vonatkozó nyomatékában az Rx és Ry nem fog szerepelni,
mert az egyik komponens metszi a választott tengelyt, a másik pedig pár-
huzamos vele. Így a nyomatéki egyenleteinkben csak a döféspont yR ill. xR
koordinátája szerepel ismeretlenként. z
Σ M i( x ) = M R( x ) = R z × y R
Σ M i( y ) = M R( y ) = − R z × x R
x
A döféspont harmadik koordinátáját y xR Rz yR
zérusra választottuk, ennek megha-
tározásához tehát nem kell felírnunk Ry Rx
a harmadik nyomatéki egyenletet.
Ez az eljárás mindig eredményes, ha az eredőnek van döféspontja az xy
síkon, vagy ami ezzel egyenértékű: van z irányú összetevője. Ha Rz ér-
téke zérus, azaz az eredő párhuzamos az xy síkkal, akkor az xy síkon nem
találhatunk döféspontot, viszont kereshetjük az eredő és az yz sík közös
pontját. Erre a feladatra az előbbi esethez hasonlóan két nyomatéki egyen-
letet írhatunk fel, amelyekben csak a döféspont két koordinátája az
ismeretlen. Ha pedig ezen a síkon sem lelünk döféspontot, azaz az eredő
párhuzamos mind az xy, mind az yz síkkal, vagyis y irányban áll, akkor a
zx síkon kereshetjük hasonló módon a döféspontot. E harmadik próbál-
kozás pedig csak akkor lehet sikertelen, ha értelmetlen: ha az eredőnek
egyáltalán nincs vektora, nincsenek erővetületei.
R = ( Rx , R y , Rz ) M = ( M x , M y , M z )
Ha skalárszorzat zérus, akkor a két vektor merőleges, s ekkor az erő-
rész és a nyomaték-rész egyetlen eredő erővé tehető össze, az erőrend-
szer eredője egy erő. Ha a skalárszorzat nem zérus, az erőrendszer
eredője erőcsavar.
?
( R × M ) = ( Rx , R y , Rz ) × ( M x , M y , M z ) = 0
10.1.4. Az egyensúly térbeli feltétele
Az eredő lehetséges esetei között az egyensúly is szerepelt, tehát megfo-
galmazhatjuk, hogy
Z G C ∑F i, X =0 ∑M i
(X )
=0
Y
X
∑F i ,Y = 0 ∑M i
(Y )
=0
∑F = 0 ∑M i
(Z )
=0
G
i,Z
A C
B A B
X
Y
∑F i, X =0 ∑M i
(X )
=0
∑F i ,Y = 0 ∑M i
(Y )
=0 F1
∑F i,Z = 0 ∑M i
(Z )
=0 6.
F2
t1
Z M2
M1 F3
5.
4.
1. 2.
3.
Y X
A térbeli test egyensúlyi kijelentése alapján felírható hat statikai egyenlet
matematikailag elegendő a hat ismeretlen rúderő értékének meghatározá-
sához, de a kézi számításhoz célszerű a legegyszerűbb, lehetőleg
let írható fel, tehát az átvágásban hat rúdnál többet nem metszhetünk el.
Ugyanakkor a tartótengelyirányú és a tengelyre merőleges állású rúdelemek
által meghatározott négyszögelemeket egy-egy ferde rúd beillesztésével
minden síkban merevíteni kell, vagyis a tengelyre merőleges átvágás során
minden síkban legalább két rudat kell elmetszenünk. Ebből a gondolat-
menetből azonnal adódik, hogy belsőleg statikailag határozott térbeli
rácsostartó csak háromszög-alapú hasábként-gúlaként, három, élben il-
leszkedő rácsozási síkkal alakítható ki.
A háromszögelemek merev mivoltát
már a síkbeli rácsostartók körében
tisztáztuk, érthető, hogy a térbeli
szerkezet is háromszögelemekre,
három rácsozási síkra épül. A
mellékelt kép nagyon jól mutatja a
háromszögelemek kapcsolatát.
64,00
-102,45
128,00
80,00
-102,45 -64,00
192,00
80,00
-102,45 -128,00
256,00
80,00
-102,45
-192,00