3. Az orosz központosítás II. és IV.

Iván korában
III. Iván 1462-1505 között uralkodott. Az első orosz állam megalapítójának tekintjük
(Moszkai Orosz Állam). Kiépített minden olyan eszköztárat, amely egy állam működéséhez
szükséges.1. új államapparátus,2.új hadsereg3.törvénykönyv4.ideológiai alap
1. Államapparátus: Európa egyik legészakibb állama volt. Szélsőséges kontinentális éghajlat
uralkodik a térségben, ez a klíma pedig nem kedvez a mezőgazdaságnak. Rossz minőségű
talaj, alacsony termésátlag, alacsony népsűrűség (a korszakban itt a legalacsonyabb, 1,5
fő/km2) jellemző. A települések messze voltak egymástól, gyakorlatilag semmilyen kapcsolat
nem volt köztük. Az orosz gazdálkodás alapja ekkor a naturális (önellátó) gazdálkodás volt,
mely a földművelésen alapult. Iparban lényegében csak a háziipar létezett, és a
cserekereskedelem volt az egyetlen kereskedelmi lehetőség. Pénzgazdálkodás nem volt,
generációk haltak meg úgy, hogy nem láttak pénzt. Tehát ez egy KEZDETLEGES,
ALACSONY SZINTŰ GAZDASÁG VOLT. Létrehozta az ún. prikáz rendszert, amely egy
központi kormányszék volt, melyek mind III. Iván közvetlen vezetése alatt állt. Szakképzett
hivatalnokokat alkalmazott, de csak földben tudott fizetni nekik. I. Péter koráig maradt fenn
ez a rendszer, ekkor a kollégiumok váltották fel.
2. A hadsereg felállítása is nehézségekbe ütközött, hiszen III. Iván nem tudta pénzben
megfizetni a zsoldosokat. Pénz helyett ezért a katonákat és a hivatalnokokat földben fizette ki.
Az addig jellemző földbirtok mellett (votcsina, amely „atyai földet” jelent, és örökölhető volt)
bevezette a pomesztyét. Ez katonai és hivatali szolgálati birtok volt, így nem volt örökíthető.
A birtok addig maradt a katona vagy hivatalnok kezében, amíg az be nem fejezte szolgálati
idejét. Votcsinával az arisztokrácia (bojárság) rendelkezett.
A földbirtok egyharmada az ortodox egyház kezében volt. Kis része állami kezelésben volt, a
maradék pedig a bojárság birtokában volt.
III. Iván tehát a problémákat nem tudta megoldani. Nem jött létre az állandó hadsereg, így a
további területszerzések (expanzió) is elmaradt, mivel így a krími, kazányi, asztrahányi,
szibériai kánságok ellen, valamint a szomszédos államok ellen nem tudott hadjáratokat
folytatni.
3. Új törvénykönyvet hozott létre 1497-ben, a Szugyebnyiket. Az állam és az egyház érdekeit
védi. A legszigorúbb szankciók az állam és az egyház tulajdonának védelmében működtek.
Képet kapunk az orosz társadalom rétegződéséről. Ennek alapja az államnak teljesítendő
szolgálat volt. (Nem pedig a születés vagy a vagyon)
Eszerint:
- bojárok az állam felé nem tartoztak szolgáltatással
- szolgáló nemesség az állam felé katonai vagy hivatalnoki szolgáltatással tartoztak,
ők voltak a pomesztye birtokosai, őrájuk támaszkodhatott az
uralkodó, mivel általuk a bojársággal szemben is felléphetett. (a
bojár duma a központi hatalmat akadályozó szerv volt, I. Péter meg
is szünteti)
- adófizető városi lakosság nem tartoztak szolgálattal, csak adót fizettek, a lakosság 2%-a
- adófizető vidéki lakosság nem tartoztak szolgálattal, csak adót fizettek, a lakosság 97%-a
Három rétegre oszlottak.
- állami jobbágyok (állami birtokon dolgoztak)
- magánföldesúri jobbágyok (votcsinán vagy pomesztyén éltek)
- egyházi jobbágyok (egyházi birtokon éltek).

4. Ideológia
Moszkva = 3. Róma
III. Iván korában ez még kialakulóban volt, de csak utóda, III. Vaszilij (1505-1533)
fogalmazta meg, mely egy pszkovi szerzetes, Filofej nevéhez fűződik.
Lényege, hogy Róma és Bizánc után Moszkva lesz az az állam, mely létrehozza a világ
harmadik leghatalmasabb, igaz hitű birodalmát. Negyedik Rómára már nem lesz szükség,
mert Moszkva örökké állni, és virágozni fog. Moszkva tehát magát Róma örökösének
tekintette.
III. Iván uralkodása sok kérdést hagyott maga után, mint például a földkérdés (katonák
ellátása) és a munkaerő kérdése.
Utóda III. Vaszilij lesz. Nem elsőszülött gyermek volt, hanem Iván második házasságából
született, de ez nem volt baj, hiszen Oroszországban a primogenitúra nem volt törvény, csak
egyfajta hagyomány, amelytől el lehetett térni.
1547-84 (IV.) Iván
1547-ben kiházasították (Anastasia Romanova). A házasságkötés nagykorúvá tette Ivánt, és
cárrá koronázták, tehát hivatalosan ő volt az orosz történelem első cárja.
Két korszakra oszthatjuk uralkodását
1. 1547-1560 reform időszak
2. 1560-1584 terror időszak 🡪 Rettegett Iván
1. korszak. Házassága érdekből volt, de szerelem lett belőle. Anastasia kézben tudta tartani
férje abnormális megnyilvánulásait (Iván nem teljesen normális, rendkívül agresszív volt,
indulatos).
1547-ben új hivatalt hozott létre, a Kiválasztottak Tanácsát. Tagjait ő maga választotta ki,
akikben megbízott. A Tanács létrehozásával több legyet is ütött egy csapásra. Egyrészt
segítséget kapott a kormányzásban, másrészt a testületet szembe tudta állítani a bojár
dumával.
1549-ben létrehozott egy újabb szervet, a Zemskij Szobort, mely gyűlésre a jobbágyság
kivételével minden társadalmi réteg képviseltette magát. Ez az intézmény is csak tanácsadó
funkciókkal bírt, és ugyanúgy szembeállítható volt a bojárokkal. Ez tulajdonképpen a szolgáló
nemesség érdekképviseleti szerve volt.
(– Látszólag rendi gyűlés, de itt nem alakultak ki rendek, mert a bojárság a
mesztnyicsesztvo intézménye miatt (mely a Kijevi Rusz idején is létezett már, hagyomány
volt) a bojárokat rangsorba szedte, mely az előkelőség alapján történt. E rangsor alapján
kaptak a bojárok hivatalokat (állami, katonai, stb.), és ez rivalizálást váltott ki köztük, tehát a
rend kialakulásához kevés esély volt. A szolgáló nemességnek még ennyi esélye sem volt a
rendbe tömörüléshez, hiszen az uralkodótól függtek. Ami jó volt a cárnak, az jó volt nekik is.
A városi polgárság sem érhetett el a renddé válásig, hiszen kb. 2%-át tették ki a
társadalomnak. A Zemskij Szobor ráadásul nem a cári hatalmat korlátozó, hanem éppen azt
erősítő intézmény volt.)1598-ban a Rulik-dinasztia kihalásával a Szobor lett a cárválasztó
testület.IV. Iván tehát e két intézményre (a Kiválasztottak Tanácsára és a Zemskij Szoborra)
támaszkodhatott. 1550-ben új szugyebnyik (törvénykönyv) került kiadásra, amely a III.
Ivánféle 1497-es törvények kiegészítéseként szolgál. A dekrétumok rendelkezései a cári
hatalom és a szolgáló nemesség érdekeit képviselte. Lehetővé tette a földesúr számára az
elégedetlenkedő jobbágyok holop sorba süllyesztését (rabszolga vagy félszabad elem), akik
ezután röghöz lettek kötve. Egyik cikkelye rendelkezett még a sztrelec hadsereg
létrehozásáról, amely egy 3000 fős állandó zsoldossereg volt, egészen I. Péterig egyfajta
testőrgárdaként szolgált.
1555-ben kiadott egy törvényt, melyben kimondta, hogy az egyházi földadományokhoz cári
engedélyt kell kérni. Az egyházi birtokok így legalább nem nőttek számottevően, de nem is
csökkentek.
1560-ban meghalt felesége is, Oroszországban pedig elszabadult a pokol. Ettől kezdve
számítjuk a második időszakot.