I.e. 44.

március idusán Róma legnagyobb hősét, Julius

Caesar consult brutálisan meggyilkolják saját
szövetségesei, akik a Senatusban magukat szabadítóknak
nevezik. Ezek a szabadítók nem mérik fel azonban, hogy
Caesar fogadott fia, Octavianus mekkora erőt képvisel.
Őt később a történelem Augustus császár néven ismeri.
Miután Octavianus kiegyezik egyik legnagyobb
ellenfelével, Marcus Antoniusszal, megakadályozza,
hogy a római nép bosszút álljon a gyilkosokon Caesar
haláláért. Minden igyekezete ellenére azonban a
szabadítók többsége nem természetes halállal hal meg.
Octavianus gyűlölete és bosszúja elsősorban az Athénba
menekülő Brutus, Julius Caesar gyermekkori barátja
ellen irányul, aki mostanra a gyilkosok vezető alakja lett.
A csata Philippinél dől el i.e. 42. október 23-án.

Julius Caesart több mint 20 késszúrással meggyilkolták

a nép a gyilkosok fejét akarja
véres megtorlás következik
i.e. 42. október 23. Philippi
 Fordította:
Bihari György
 Conn Iggulden

AZ URALKODÓ
5.
AZ ISTENEK VÉRE

Gabo
A fordítás Conn Iggulden: The Emperor Series.
The Blood of Gods
(Published by HarperCollinsPublishers, 2013)
alapján készült

Szerkesztő: Rózsa Judit

Borítóterv: Németh Dóra
Műszaki szerkesztő: Haiman Ágnes
Tördelés: Gyergyák Bence

Copyright © Conn Iggulden, 2013

Map © John Gilkes, 2013
Hungarian translation © Bihari György, 2014

Copyright © Gabo Kiadó, 2014

Felelős kiadó: Földes Tamás

ISBN 978 963 689 871 7

George Romanisnak
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ismételten köszönetet mondok annak a tehetséges csoportnak,

amely velem együtt elolvasta, újraolvasta, ízekre szedte, majd
megszerkesztette ezt a könyvet, legelsősorban Katie
Espinernek, Tim Wallernek, Tracy Devine-nak és Victoria
Hobbsnak. Egyáltalán mindenkinek.
Én vagyok a legbékésebb ember. Nem kérek én mást, csupán
egy szerény, zsúpfedeles kunyhót, puha ágyat, finom ételt, friss
tejet és vajat, virágokat az ablakom elé, pár szép fát az ajtóm
mellé; és ha a Jóisten teljessé akarja tenni boldogságomat,
megadja nekem még azt az örömet is, hogy hat-hét ellenségem
lógjon azokon a fákon. Mielőtt meghalnának, megbocsátok
nekik minden rosszat, amit ellenem vétettek. Mert meg kell
bocsátanunk ellenségeinknek – de csak mielőtt felkötik őket.

Heinrich Heine
 ELŐSZÓ

Nem mindenkit jelölt meg a vér. A halott a hideg márványon

feküdt, és a kövön megmaradtak a padokról legombolyodó
vörös fonalak. Távozóban legalább egyszer visszanéztek, mert
alig bírták elhinni, hogy a zsarnok nem kel föl többé. Cæsar
harcolt, ám túl nagy volt a fölény és túl nagy az elszántság.
Nem láthatták az arcát. Az utolsó percekben Róma vezetője
a fejére húzta tógájának öblös ráncait, miközben ők szurkálták
és rángatták. A fehérségen átütöttek a vérfoltok. A belek
elengedtek, amikor Cæsar összeesett és az oldalára dőlt. A szag
beszennyezte a színház levegőjét. Nem volt semmi méltóság
abban a megtört porhüvelyben, amivé tették.
Több mint húsz ember mocskolta be magát az erőszakkal.
Néhányuk még zihált. Körülöttük legalább kétszer annyian
álltak, akik nem fogtak fegyvert; csak ácsorogtak, bámultak, és
nem mozdultak, hogy segítsenek Cæsaron. A résztvevők még
mindig kábák voltak az erőszaktól és a rájuk fröccsent meleg
vértől. Sokuk szolgált a hadseregben. Láttak halált korábban is,
de idegen földeken, egzotikus városokban. Nem Rómában,
nem itt.
Marcus Brutus rákente a pengével a vért a két tenyerére.
Decimus Junius látta, mit tesz, és egy megilletődött pillanattal
később maga is megjelölte a kezét a friss vérrel. A többiek
majdhogynem áhítattal utánozták. Brutus azt mondta nekik,
hogy nem bűnösként fognak távozni. Azt mondta nekik, hogy
megmentették a nemzetet egy zsarnoktól. Az ő vezetésével
tették meg az első lépéseket a kijáratot mutató, széles fénysáv
irányába.
Brutus mély lélegzetet vett, amikor kiért a napsütésbe.
Megállt a küszöbön, hogy fölmelegedjen. Katonaruhát vett, ő
volt az egyetlen, aki páncélt és gladiust viselt. Noha már kifelé
ment az ötvenből, csupasz, barna lába még mindig erős volt,
még mindig biztosan állt a földön. Szemében könnyek ültek,
mert úgy érezte, most távozott el tőle az öregség és az árulás
árnyéka, most tűntek el a sebhelyei, hogy megújulhasson.
Hallotta, hogy mögötte összegyűlnek a senatorok. Cassius
mellé lépett, könnyedén megérintette a vállát, hogy vigasztalja
vagy talán támogassa. Brutus nem fordult oda. A napba nézett.
– Most már megadhatjuk neki a tiszteletet – mondta inkább
csak magának. – Addig dicsőíthetjük az emlékét, amíg össze
nem roskad a súly alatt.
Cassius meghallotta, felsóhajtott. Ez nem javított Brutus
hangulatán.
– A Senatus várja a hírt, barátom – mormolta Cassius. –
Hagyjuk itt mögöttünk a régi világot.
Brutus ránézett, és a vékonypénzű senator majdnem
visszahőkölt attól, amit azokban a szemekben látott. A pillanat
nyúlt, a mögöttük állók hallgattak. Noha gyilkoltak ezek az
emberek, csak most kezdtek el félni a körülöttük elterülő
várostól. Sodortatták magukat, mint az avar a szélrohammal, az
észt félrevetve követték a náluk erősebbeket. A valóság
visszaszivárgott, Róma újraépítette magát az aranyló
porszemekből. Brutus egyetlen szó nélkül lépett tovább a
napfényben, és ők mentek utána.
Kint először nagy volt a nyüzsgés. Az árusok minden
hozzáférhető párkányt elfoglalva és a kikövezett utcákat is félig
eltorlaszolva kínálták az ezerféle portékát. Ám Pompeius
színházából a csend hullámát hozták magukkal a senatorok,
noha mögöttük azonnal kitört a hangzavar, miközben haladtak
a Forum felé. A házalókat, szolgákat és a római polgárokat
megdermesztette a látvány, a majdnem hatvan, fehér togás
ember, élükön a peckes léptekkel haladó, páncélos katona, aki
a kardja markolatán tartotta a kezét.
A város látott már felvonulást ezrével, de ezek itt, akik most
kapaszkodtak fölfelé a Capitolinus-dombra, nem látszottak
örvendezni. Pusmogó rómaiak mutogattak a vérfoltos kezekre,
a tógákon pirosló pecsétekre. Az idegenek félve csóválták a
fejüket, és elhátráltak a menet útjából, mintha az veszélyt vagy
ragályt hozna.
Brutus nyugat felől hágott fel a halomra. Különös
vágyakozás töltötte el, az első igazi érzelem azóta, hogy
beledöfte a vasat a legjobb barátjába, és a rándulásból
megállapíthatta, hogy a szívet találta el. Alig várta, hogy
láthassa a Forumot és a Senatus házát, a hatalmas respublica
kőszívét. Nehezére esett, hogy ne gyorsítson, ne essen ki a
lassú tempóból, amelyet megkövetelt a méltóság és az
önvédelem. Nem futamodnak meg attól, amit tettek. Ha túl
akarják élni, nem szabad bűntudatot vagy félelmet mutatniuk.
Szabadítóként fog végigmenni a Forumon.
A Capitolinus tetején megállt, letekintett a templomokkal
körülvett Forumra. A Senatus épülete hófehéren csillogott, az
őrök összetöpörödtek a távolban. A nap egyre forróbban sütött,
Brutuson folyt az izzadság a díszes mellvért alatt. Mögötte a
senatorok lassan kapaszkodtak tovább, nem értették, miért állt
meg. Brutus mellett folyamatosan szélesedett a sor, de még
Cassius vagy Suetonius sem mert lefelé indulni a dombról úgy,
hogy ne Brutus haladjon az élen.
 – Mi a szabadítók vagyunk – szólalt meg váratlanul Brutus.
– Azon a helyen sokan örülnek majd annak, amit tettünk. És
még százszor és százszor annyian lélegeznek föl, mihelyt
meghallják, hogy a zsarnok halott, Róma és a respublica
biztonságban van. Szavazást tartanak a közkegyelemről, és a
törvény simán átmegy. Mindez már eldöntetett. Addig ne
feledkezzetek meg méltóságotokról, becsületetekről. Nincs
abban semmi szégyen, amit cselekedtünk.
Körülötte kissé egyenesebben tartották magukat az emberek.
Sokan fölemelték véres kezüket, amelyet eddig ökölbe szorítva
próbáltak elrejteni.
Brutus ismét Cassiusra tekintett, ezúttal megenyhült arccal.
– Én eljátszottam a magam szerepét, senator. A többi a te
dolgod. Vidd magaddal a kisembereket, de óvatosan járj,
különben levadásznak minket.
Cassius fanyar mosollyal bólintott.
– Megvannak a szavazatok, tábornok. Minden el van
rendezve. Szabadon megyünk be, és tisztelettel fogadnak.
Brutus metsző pillantást vetett a senatorra, aki a jövőjüket
tartotta a kezében. Cassius csupa csontból és izomból állt, nem
látszott rajta gyengeség.
– Akkor vezess minket, senator. Mögötted leszek.
Cassius szája megmerevedett a fenyegetőnek vélt szavaktól,
de aztán fölemelte a fejét, és lefelé indult Róma szívébe.

Ahogy közelebb értek a Senatushoz, Brutus és Cassius

emelt hangok zavaros moraját hallotta. A hatalmas bronzajtók
nyitva voltak, egy hang túlkiáltotta a többit. A zaj elült, csönd
lett.
Brutus megremegett, amikor rátette a lábát a lépcsőre.
Tudta, hogy élete egyik legfontosabb szakasza lesz az a néhány
óra, ami délig hátra van. Cæsar vére volt a kezükön. Egy rossz
szó vagy egy elhamarkodott gesztus, és az övéket is kiontják,
mielőtt lemegy a nap. Cassiusra nézett, és ismét megnyugtatta
a senator magabiztossága. Cassiusnak nem voltak kétségei.
Sokáig és keményen dolgozott ezért a napért.
A két legionarius vigyázzállásba merevedett, amikor Brutus
és Cassius fölért a lépcsőn. Elbizonytalanodtak és tétováztak,
amikor a senator megmutatta véres jobbját, mielőtt Brutus felé
intett volna.
– Brutus tábornok a vendégem – mondta Cassius, aki
gondolatban már odabent járt.
– Itt kell hagynia a gladiust, uram – szólt az egyik őr.
Volt valami Brutus nézésében, amitől a katona is megfogta a
kardja markolatát, de Cassius fölnevetett.
– Ó, add már oda, Brutus! Ne hozd kínos helyzetbe!
Brutus inkább kelletlenül leakasztotta a válláról a hüvelyt,
semhogy kardot rántson, és megriassza a csupasz pengével a
katonát. Leadta a gladiust, és Cassius után sietett. Váratlanul
méregbe gurult, maga sem tudta, miért. Juliust sosem állították
meg ennek az épületnek az ajtajánál. Dühítő, hogy éppen
diadalának pillanatában emlékeztetik, mennyire nincs rangja. A
Senatus épületében ő csak egy római főtiszt, katonának magas
rangú, polgárnak nem az. Nos, ezen lehet segíteni. Cæsar most
már halott, Brutus életének minden csődje és csalódása
helyrehozható.
Aznap reggel több mint négyszázan szorongtak a Senatus
épületében. A sok test felfűtötte a levegőt, a nyitott ajtó
ellenére is érezhetően melegebb volt odabent. Brutus az
ismerős arcokat kereste. Mivel oly sok évig állt Julius mellett,
legtöbbjüket ismerte, de most megakadt a szeme az egyik új
arcon. Bibilus. Évekkel korábban ez az ember Cæsar
consultársa volt, de valami történt köztük, és Bibilus soha
többé nem mutatkozott a Senatusban. Váratlan visszatérése
rengeteget elárult a hatalomváltásról – és arról, hogy máris
milyen sokan tudnak róla! Bibilus borzasztóan megöregedett az
elszigeteltség éveiben. Még kövérebbre hízott, a szeme alatt
vizenyős táskák sötétlettek, arcát megpattant vérerek hálózták
be. Pofazacskói tele voltak karcolásokkal, mintha hónapok óta
először borotválkozott volna. A tekintete lázasan ragyogott.
Máris ivott volna régi ellensége halálának örömére?
Itt nem fog nagy felbolydulást kelteni Cassius híre. Túl sok
senatori ábrázatra ült ki a pöffeszkedő mindentudás. Úgy
pillogtak és bólogattak egymásnak, mint a hajadonok, akiknek
közös titkuk van. Brutus az utolsó szálig megvetette őket,
gyűlölte ásatag pózaikat, felfuvalkodottságukat. Ő megjárta
Egyiptomot, Hispaniát, Galliát. Harcolt a respublicáért, gyilkolt
érte, miközben ezek itt ültek, végigfecsegték a napokat, és
semmit sem tudtak azokról az emberekről, akik a csatatéren a
vérüket ontották értük.
Cassius odament a rostrumhoz. Valamikor a római hatalom
jelképe volt, egy karthágói hadihajó orrából faragták. Az
eredeti elégett a zavargásokban, ez itt csak egy kisebb másolata
volt a réginek, mint oly sok minden ebben az épületben. Brutus
a rostrum mögött álló emberre nézett, és megdermedt. Most
eszmélt rá, hogy egy hideg szempár követi, amióta belépett a
terembe.
Marcus Antonius utolsó consuli éve még nem telt le. A
délelőtti eseményig alig volt több élő díszletnél Cæsar mellett,
ám ez megváltozott. A respublicát helyreállították, a gyeplő
Marcus Antonius kezébe került. Ő uralta a termet, és Brutus
kénytelen volt elismerni, hogy jól csinálja. A magas, izmos
consul arca és határozott orra törzsökös rómaira vallott. A
szabadítóknak, amikor kitervelték a gyilkosságot, fogalmuk
sem volt, merre hajlik majd Marcus Antonius. Egyiküknek,
Gaius Treboniusnak jutott a feladat, hogy lekösse a consul
figyelmét. A fiatal senator olyan önelégült képpel ült egy
közeli padban, hogy Brutus émelygett tőle.
Marcus Antonius egyenesen őrá nézett az ülők feje fölött.
Brutus látta rajta, hogy mindent tud, és meg van rendülve.
Vagy szóltak neki, vagy maga szűrte ki a pusmogásból. Cæsar
halott. A zsarnok meghalt. Brutus hirtelen biztos volt benne,
hogy mindenki tudja. De a szavakat akkor is el kell mondani.
Cassius elfoglalta helyét a rostrum tövében. Legalább egy
fejjel alacsonyabb volt a fölé magasodó consulnál. Fölemelte a
jobb karját, és megérintette a fát, mintha talizmán lenne majd
megszólalt a csöndben.
– Ezen a napon, március idusán Róma megszabadult egy
elnyomótól – mondta. – Hallják meg ezt a hírt minden
nemzetek! Cæsar halott, a respublicát helyreállítottuk.
Ujjongjanak atyáink árnyai! Cæsar halott, Róma szabad!
Szavait hangorkán követte. A senatorok úgy éljeneztek
mintha mindegyikük túl akarná ordítani a szomszédjait. Vörös
arccal bömböltek, és a kövek is beleremegtek a dobogásukba.
Marcus Antonius lehajtotta a fejét, állán görcsösen ki dagadtak
az izmok.
Brutusnak váratlanul eszébe jutott az egyiptomi királyné, aki
a Cæsartól kapott, elegáns római házban lakik. Kleopátra még
nem tudja, mi történt a gyermeke apjával. Brutus elképzelte,
mekkora pánikba esik, amikor meghallja. Nem kétséges, hogy
összekapkodja az ékszereit, és olyan sebesen távozik Rómából,
ahogy csak jó lovakkal lehet. Ma délelőtt ez volt az első
gondolat, amin mosolyogni tudott. De sok minden megújul az
elkövetkező hónapokban! Cæsar sziklaként nehezedett a
városra, mindenkit a földhöz lapított. Most majd
fölegyenesednek, erősebbek és különbek lesznek, mint azelőtt.
Brutus érezte, hogy ez van a levegőben. Végre eljött az ő ideje.
A Senatus már csaknem elfelejtette, hogyan mentek a
dolgok régen. Brutus látta a kisembereken, miként vizsgálják
felül a pozíciójukat. Eddig csak szolgák voltak. Ezen a
délelőttön egyetlen torkot szakasztó üvöltéssel ismét férfiakká
lettek. Ezt ő adta nekik. Tűnődve hajtotta le a fejét, ám ekkor
meghallotta, hogy a consul beszélni kezd, és azonnal feltámadt
benne a gyanú.
– Senatorok, csendet kérek! – mondta Marcus Antonius.
– Sok a tennivalónk most, hogy megtudtuk ezt a hírt.
Brutus elkomorodott. Marcus Antonius közismert
támogatója volt Cæsarnak. Az ő ideje lejárt. A legjobb, amit
tehet, hogy méltósággal távozik, és menti az életét.
– A Campus Martiuson legiók várják, hogy Cæsar Parthia
ellen vezesse őket – folytatta Marcus Antonius, ügyet sem
vetve Brutus ingerültségére. – Meg kell fékeznünk őket,
mielőtt a hír eljut hozzájuk. Hűségesek Cæsarhoz. Szőrmentén
kell bánnunk velük, különben fellázadnak. Csak a Senatus
tekintélye akadályozhatja meg, hogy zűrzavar törjön ki a
városban. Senatorok, csendet kérek! – Az utolsó két szó már
parancs volt, amelyeket mélyebb, erősebb hangon ejtett ki,
hogy végleg elfojtsa az izgatott sutyorgást.
Brutus az ajtó mellett fanyar gúnnyal csóválta meg a fejét.
Marcus Antonius nem bolond, de túlbecsüli az erejét. Talán azt
hiszi, bent maradhat az új hatalomban, miután oly sok éven át
hízelgett Cæsarnak. Ez inkább csak politika volt, de Brutus
tudta, hogy a senatorok még zsibbadtak, még csak most
tapogatják ki az útjukat az új világba, amelyet rájuk
erőszakoltak. A consul akár meg is mentheti magát, noha
nagyon meg kell néznie, hova lép. Régi sértődéseket kell még
jóvá tenni, és ebben neki jut a neheze. Mindennek ellenére
legalábbis ma délelőtt még ő a consul.
– Szabályosan szavaznunk kell, addig senki sem távozhat –
folytatta Marcus Antonius. Erős hangja végigzengett a termen.
– Ha megkegyelmezünk Cæsar gyilkosainak, az elfojtja a
lázadást, mielőtt kirobbanna. A polgárok és a legiók látni
fogják, hogy helyreállítottuk a törvényt és az igazságot ott, ahol
korábban egyetlen ember tiport el mindenkit. Felszólítlak
benneteket, szavazzatok.
Brutus megdermedt a rossz előérzettől. A rostrumnál álló
Cassius szája kissé kinyílt. Neki kellett volna szavazásra
föltenni az amnesztiát. Minden el volt rendezve, a szabadítók
tudták, hogy győzni fognak. Brutus a legszívesebben
odaüvöltött volna valamilyen vádat, amiért Cæsar kedvence
megelőzte őket. A szavak fortyogtak benne, tisztán hallotta
őket gondolatban. Amikor Cæsar elhagyta Rómát, hogy
ellenségeire támadjon, Marcus Antoniusra hagyta a város
védelmét. A consul az ő bábja volt, maszk, amely a
zsarnokságot álcázta a régi formaságokkal. Milyen jogon
beszél ez az ember úgy, mintha ő vezetné az új respublicát? Fél
lépést tett előre, de Marcus Antonius már mennydörgött is
tovább:
– Csak egyet kérek: Cæsar kapja meg halálában a kellő
hódolatot. Róma első embere volt. A legiók és a nép elvárja,
hogy megbecsüljük. Megtagadnák tőle ezt azok, akik végeztek
vele? Nem adhatunk helyet a szégyenletes gyanúsítgatásnak
holmi titkos temetéssel. Tanúsítsunk tiszteletet az isteni Julius
iránt most, hogy távozott ebből a világból. Most, hogy távozott
Rómából.
 Cassius csalódottan lépett föl az emelvényre, Marcus
Antonius mellé. Vékony alakja még így is eltörpült a consul
árnyékában. Mielőtt megszólalhatott volna, Marcus Antonius
odahajolt hozzá, és azt súgta:
– Győztél, Cassius. Ez nem a kisemberek és a kicsinyes
bosszúk ideje. A legiók azt várják el, hogy a temetés a
Forumon legyen.
Cassius néma töprengés után bólintott. Brutus veszteg
maradt, jobb keze ökölbe szorult a csípőjén, ott, ahol a kardnak
kellett volna lennie.
– Köszönöm Marcus Antonius consulnak, hogy józanul
gondolkozik – mondta Cassius. – Egyetértek vele. Előbb
legyen rend, azután jöhet a törvény és a béke. Tartsuk meg a
szavazást, utána foglalkozhatunk a plebejusokkal és apró-
cseprő érzelmeikkel. Meg fogjuk adni Cæsarnak a
végtisztességet.
A senatorok Cassiusra néztek, Brutus heves bólogatással
helyeselt, amiért átvette az irányítást. A rostrum mellett ültek
azok a tisztviselők, akiknek a feladata volt bejelenteni a
szavazásokat és megnyitni a vitákat, de miközben fölálltak,
Cassius már beszélt is tovább, ügyet sem vetve rájuk. Ma
délelőtt nem tűrhetett halogatást, és nem engedhetett másokat
szóhoz jutni, amíg ezzel nem végeztek. Brutus kezdett
megnyugodni.
– Azok, akik arra szavaznak, hogy Róma szabadítói
részesüljenek közkegyelemben, álljanak fel, hogy
megszámolhassuk őket!
Brutus látta, amint az izzadó, elhízott Bibilus ifjonti hévvel
ugrik talpra. A többiek alig egy percen belül követték a
példáját. Akik már álltak, mint például Marcus Antonius, a
jobb kezüket emelték fel. Cassius egy lélegzetvételnyi némaság
után bólintott. Oldódni kezdett benne a feszültség.
– Ki szavaz ellene?
A gyülekezet egy emberként ült le, senki sem maradt állva.
Ez valamiért fájt Brutusnak. A Senatusnak legalább a fele
Cæsarnak köszönhette vagyonát, életét, családja
fölemelkedését. Megbecsülése jeléül, egyenként választotta ki
őket az évek folyamán. És most egyikük sem áll ki érte még
halálakor sem. Brutus titokban csalódott volt, noha megértette
őket. Túlélők voltak, akik ugyanúgy megérezték a széljárást,
mint mindenki. Ennek ellenére Cæsar többet érdemelt
Rómától, különösen ezen a napon.
Értetlenül csóválta a fejét. Közben észrevette, hogy a bőrén
már repedezik a beszáradt vér. Nem messze a Forumon volt
egy szökőkút. Brutus szeretett volna megtisztulni. Miközben
Cassius gratulált a Senatusnak, ő kiosont a napfénybe. Elvette a
kardját az őröktől, mereven lement a lépcsőn, majd átvágott a
téren.
A szökőkút mellett máris összeverődött a város tarka ruhájú
népe, férfiak, nők vegyesen. A közeledő Brutus magán érezte a
tekintetüket, mégsem nézett rájuk. Tudta, hogy már hallották a
hírt. Meg sem próbálták titkolni.
Megmosta a kezét a jéghideg vízben, amelyet az
aquæductus ólommal bélelt, keskeny csövei hoztak a távoli
hegyekből, hogy tisztán és édesen szökkenjen fel a Forumon.
Valaki felhördült, amikor a vörös pecsét szétterjedt a vízben,
de Brutus nem törődött vele.
– Akkor hát igaz? – kérdezte hirtelen egy nő.
Brutus felpillantott, azután megdörgölte vizes kezével az
arcát. Érezte, hogy borostás. Az elegáns stóla szabadon hagyta
a nő napsütötte vállát, akinek megjelenését még
választékosabbá tette az ezüst hajtűkkel rögzített, feltornyozott
frizura. Gyönyörű volt, a szemét antimonnal rajzolta körül,
mint a kurtizánok. Brutus azon tűnődött, hogy ebben a
pillanatban hányan kérdezhetik ugyanezt a városban.
– Mi igaz? – kérdezett vissza.
– Hogy az isteni Cæsar halott. Hogy megölték. Te tudod?
Könnyek ültek sötét szemében, miközben azt az embert
nézte, aki a vért mosta le a kezéről.
Brutusnak eszébe jutott az a tőrdöfés pár órával és egy
emberöltővel ezelőtt.
– Semmit sem tudok – felelte, és elfordult.
Tekintete végigfutott a Capitolinus-dombon, mintha
elláthatna Pompeius hatalmas színházáig. Vajon még most is
ott hever a kőpadlón a tetem? Ők nem adtak parancsot, hogy
mi legyen vele a halálban. Szúrni kezdett a szeme a
gondolattól, hogy Julius ott van egyedül, elfeledve. Hosszú-
hosszú ideig voltak barátok.
ELSŐ RÉSZ
 ELSŐ FEJEZET

Octavianus megrándult, annyira sütötte a talpát a vékony

szandálon át a felforrósodott szikla. Noha Róma azt állította,
hogy végre sikerült civilizálnia Görögországot, ennek kevés
nyoma volt a hegyi falvakban. Távol a parttól a lakosok vagy
gyanakodtak az idegenekre, vagy nyíltan ellenségesek voltak.
Még egy olyan szerény kérésre is, hogy hadd használják a
kutat, vagy fenyegető pofát vágtak, vagy az ajtót vágták be. A
nap egész idő alatt kegyetlenül sütött, vörösre égette a
nyakukat. Octavianusnak eszébe jutott, hogy megmosolyogta a
helyi prætort, amikor azt mondta, vannak helyek, ahol egy
fiatal rómainak éppen annyi esélye van az életben maradásra,
mint egy adószedőnek. Talán túlzás volt, de nem nagy.
Megállt, hogy letörölje az arcáról a verejtéket. Vad volt a
föld is a feneketlennek tűnő szakadékaival. Mélyen beszívta a
levegőt, hirtelen biztosra vette, hogy a bolondját járatják vele.
Hogy örvendeznének a helyi suhancok, ha három feltört lábú
római keresné a lopott lovait!
Kapaszkodás közben is éberen figyelt; nem látja-e nyomát a
rongyos bandának, amelyet követtek. Az ösvény egy darabig
egyenes volt, de aztán elágazott, majd megint elágazott. Ki
tudja, sejtik-e a banditák, hogy üldözik őket? – Vagy csupán
más-más úton mentek haza, eltűnve a hegyek üstjében, ahogy
őseik tették sok ezer éven át? Ideges volt. Hátraszegte a fejét,
amennyire bírta, hogy minél messzebb ellásson. Túl könnyű
volt elképzelni egy sziklaperemről kihajló íjászt, aki előbb
támad, mielőtt észrevehetnék.
 – Szóljatok, ha láttok valamit! – mondta.
Mæcenas felhorkant és a kopár sziklák felé intett.
– Nem vagyok nyomkereső – felelte. – Amennyit én
észreveszek, attól egy kecskenyájat is terelhettek itt egy órával
ezelőtt. Miért nem megyünk vissza a derékhadhoz, és bízzuk
rájuk a keresést? Nem igazán így képzeltem a szabadságot.
Több borra és kevesebb… mászásra számítottam. – Felnyögött,
mert egy hatalmas sziklalépcsőhöz értek.
Ösvény sehol. Fel kellett húzódzkodniuk, szandáljuk
csúszkált a kövön. A nap kíméletlenül perzselt, az ég
szemfájdítóan kék volt. Mindhármukról szakadt a verejték, és
az egyetlen kulacs már kiürült.
– A falusiak legalább ismerik ezeket a hegyeket – folytatta
Mæcenas. – Tudják, hol keressék őket.
Octavianus nem kapott elég levegőt ahhoz, hogy feleljen. A
lejtő egyre meredekebb lett. Egy idő után minden lépésnél
támaszkodnia, majd a szó szoros értelmében másznia kellett.
Kissé lihegett, mire elérte egy szirt tetejét. Körülnézett,
latolgatta, hogy tudnának a legkönnyebben lejutni a másik
oldalon. A szürke sziklák útvesztője a végtelenbe nyúlt. Itt nem
élt meg semmi, kivéve a gyíkokat, amelyek szerteszét cikáztak
a lábuk elől.
– Azt várod, hogy félreállva figyeljek, ne is próbáljak
segíteni rajtuk? – szólalt meg váratlanul. – Erőszak és
gyilkosság, Mæcenas! Láttad az asszony holttestét. Miféle
becsület lenne hagyni, hogy parasztgazdák vadásszák le őket,
miközben mi csak tátjuk a szánkat, igazolva mindent, amit a
naplopó rómaiakról mondanak? Gyerünk!
Fejével egy ösvény felé intett, amely a szakadék mélyére
vezetett, majd lefelé kezdett mászni. A sziklák árnyékában
legalább hűvösebb volt, amíg vissza nem kapaszkodtak az
égető napfénybe.
– Miért törődnék én azzal, hogy mit mondanak a görög
parasztok? – motyogta Mæcenas, de olyan halkan, hogy ne
lehessen hallani. Olyan ősrégi családból származott, hogy
méltóságán alulinak tartotta visszavezetni a vérvonalát a
farkasszuka szoptatta ikrekig, akik aztán megalapították
Rómát, mert, mint hangoztatta, a farkas eleve az ő népéé volt.
Amikor először találkoztak, Cæsar egyik ismerősének hitte
Octavianust, és ő aztán nem hatódott meg egy római
patríciustól. Idővel kiderült, hogy Octavianus olyan nagyra
tartja Mæcenast, mint amilyennek az hirdette magát. Kissé
idegesítő, ha valaki a saját felsőbbrendűségéhez méltóan
kénytelen viselkedni. Mæcenas úgy vélte, hogy Octavianus
félreértelmezi a nemességet. Nem az számít, ki vagy, hanem
az, hogy kik az őseid. Ám a barátjából nem gyomlálhatta ki ezt
az egyszerű hitet. Octavianus ismerte a szegénységet, mert
korán elvesztette az apját. Ha ő azt képzeli, hogy egy igazi
római patríciusnak bátran és becsületesen kell viselkednie,
akkor Mæcenas nem okoz neki csalódást.
Ettől a gondolattól sóhajtott egy nagyot. Sima tunikát és
sötét lábszárvédőt viseltek. Minden ruha túl meleg lett volna a
hegymászáshoz délben, de a lábszárvédő kimondottan
borzalmas volt, máris átázott a verejtéktől. Mæcenas meg volt
győződve róla, hogy kidörzsölte a bőrét. Kapaszkodás és
csúszkálás közben érezte saját izzadságszagát, és utálkozva
fintorgott. Kardhüvelye beszorult egy hasadékba, káromkodva
szabadította ki. Arca elsötétedett, amikor hallotta, hogy
Agrippa elneveti magát mögötte.
– Örülök, hogy elszórakoztatlak, Agrippa! – förmedt rá. –
Más nem is hiányzott a nap örömeihez!
 Agrippa kimérten mosolygott, de nem válaszolt. Utolérte
Mæcenast, le is hagyta, ami az ő termetével és erejével nem
volt nehéz, hogy aztán hosszú léptekkel induljon lefelé a
szakadékba. A flotta centuriója egy fejjel magasodott társai
fölé, és a szakadatlan kemény munka a római gályákon még
jobban megnövelte hatalmas erejét. Könnyedén kapaszkodott a
sziklákon, és alig lélegzett hangosabban, amikor leért a szurdok
aljára, pár lépéssel Octavianus előtt. Megálltak, bevárták a
lefelé kecmergő Mæcenast.
– Tisztában vagytok azzal, hogy amikor visszafordulunk,
ismét föl kell másznunk arra a hegyre? – – kérdezte Mæcenas,
egy ugrással lerövidítve az utolsó pár lépést.
Octavianus felnyögött.
– Nem akarok vitatkozni veled, Mæcenas. Könnyebb lenne,
ha egyszerűen elfogadnád, hogy ezt kell tennünk.
– Zokszó nélkül – tette hozzá Agrippa. Mély hangja
visszaverődött a kőfalakról. Mæcenas savanyú tekintetet vetett
rájuk.
– Ezernyi ösvény vezet át ezek között az átkozott sziklák
között – mondta. – Úgy vélem, a banditák már messze járnak,
és jelenleg hűtött italokat kortyolnak, miközben mi szomjan
halunk.
Agrippa vidáman mutatott a poros földre. Mæcenas
odanézett, és meglátott egy csomó lábnyomot.
– Ó! – mondta. Sima mozdulattal kihúzta a kardját, mintha
azonnali támadásra számítana. – Bár valószínűleg helyi
pásztorok.
– Talán – felelte Octavianus –, mivel azonban mi követjük
ezt a csapást, szeretnék biztosra menni. – Ő is kivonta
gladiusát, amely tenyérnyivel rövidebb volt Mæcenas
párbajozópengéjénél, de jól be volt olajozva, és alig hallható
szisszenéssel szabadult ki a hüvelyből. Octavianust megcsapta
az acél forrósága.
Agrippa is kardot rántott. A három fiatalember óvatosan,
némán elindult befelé a szakadékba. Anélkül, hogy
megbeszélték volna, Octavianus állt az élre. Jobbján a termetes
Agrippa lépkedett, bal oldalát Mæcenas védte. Amióta
összebarátkoztak, Octavianus úgy vezette a csapatot, mintha
föl se merülhetne más lehetőség. Olyasfajta természetes
önbizalom volt ez, amelyet Mæcenas méltányolt és elismert. A
régi családoknak is kezdődniük kell valahol, még akkor is, ha
ez a kezdet egy Cæsar. Elmosolyodott, ám azonnal megkövült
a mosolya, mihelyt megkerültek egy sziklatornyot, amely
mögött emberek vártak rájuk az árnyékban. Octavianus meg
sem rezzent, csak ment tovább, változatlanul leengedve a
kardját. Újabb három lépéssel beért a szakadék félhomályába,
az égbe nyúló sziklafalak alján. Ott megállt, és hidegen nézett
az emberekre, akik feltartóztatták őket.
A túloldalon egy másik ösvény vezetett tovább, és Mæcenas
észrevette, hogy megrakott öszvérek várakoznak rajta
türelmesen. Az előttük álló emberek nem lepődtek meg, és nem
is féltek, talán mert nyolcan voltak, és az izgalomtól ragyogó
szemmel nézték a három fiatal rómait. A legtermetesebb
előhúzott egy más korból itt maradt kardot, egy hosszú vaskót,
amely leginkább húsvágó bárdra hasonlított. Ennek az
embernek mellig érő fekete szakálla volt, és amikor
megmozdult, Mæcenas látta vaskos izmait a rongyok alatt. A
rómaiakra vigyorgott, kimutatva csorba fogsorát.
– Nagyon messzire vagytok a barátaitoktól – mondta
görögül.
Mæcenas ismerte a nyelvet, Octavianus és Agrippa viszont
egy szót sem tudott görögül. Egyikük sem nézett a nekik
szegezett vasakra, de Mæcenas érezte bennük a feszült
várakozást.
– Muszáj fordítanom? – kérdezte, előásva emlékezetéből a
szavakat. – Ismerem az irodalmi nyelvet, de a te paraszti
tájszólásod olyan szalonnás, hogy alig értlek. Mintha egy
haldokló öszvér ordítását hallanám. Lassan és tagoltan beszélj,
mintha a gazdádtól kérnél bocsánatot.
A szakállas meghökkent. Arca elsötétült a haragtól.
Tisztában volt vele, hogy három halott római miatt körözni
fogják, de a hegyek örök idők óta elrejtik a hullákat, és ez így
is marad. Kissé félrehajtotta a fejét, mérlegelte az esélyeit.
– Azt akarjuk, aki megerőszakolta és megfojtotta az
asszonyt – folytatta Mæcenas. – Adjátok ki nekünk, utána
folytassátok kurta és céltalan életeteket.
A bandavezér mély torokhangon morgott, és egy lépést tett
előre.
– Mit mondtál neki? – kérdezte Octavianus egyfolytában a
banditát nézve.
– Szép szakállát dicsérem – felelte Mæcenas. – Még sosem
láttam hasonlót.
– Mæcenas! – reccsent rá Octavianus. – Köztük kell lennie.
Csak derítsd ki, hogy tudja-e, kiért jöttünk.
– Nos, szakállkirály? Ismered azt, akiért jöttünk? – váltott át
görögre Mæcenas.
– Én vagyok, akit keresel, római – felelte a férfi. – De ha
egyedül jöttetek ide, hibát követtetek el.
Felpillantott a sziklák között a kék égre, mozgó árnyakat
keresett, amelyek kelepcére vagy csapdára utalnak. Elégedetten
felröffent, azután szúrós tekintetű társaira nézett. Egyikük –
sötét, nyurga ember, akinek arcán a hatalmas sasorr uralkodott
– válaszul vállat vont, és félreérthetetlen mozdulattal fölemelte
a tőrét.
Octavianus előrelépett, és egyetlen suhintással elvágta a
hozzá legközelebb álló ember torkát. Az elejtette a tőrét, két
kézzel a torkához kapott, hirtelen fuldokolni kezdett és térdre
roskadt.
A bandavezér egy pillanatra megkövült, majd embereihez
fordulva dühösen felordított. Gyilkos csapásra emelte a vasat,
ám Agrippa hozzáugrott, megmarkolta kardot tartó kezét és a
rabló bordái alá döfte a gladiusát. A vezér megroggyant, mint a
kilyukasztott vizestömlő, és hatalmas puffanással hanyatt esett.
A banditák némileg elbizonytalanodtak a kirobbanó
erőszaktól. Octavianus nem állt meg. Visszakézből elvágta egy
újabb mafláskodó zsivány torkát. Jól megvetette a lábát és
minden erejét beleadta a mozdulatba, csaknem lefejezve a
rablót. A gladiust éppen ilyesmire készítették, jólesett érezni a
súlyát.
A többiek elfutottak volna, ha nem állják útjukat a saját
öszvéreik. Mivel kénytelenek voltak maradni, néhány
kétségbeesett pillanatig eszeveszetten küzdöttek a közöttük
cikázó rómaiakkal, akiket gyerekkoruk óta erre képeztek.
Hivatásos katonák voltak, a banditák viszont rémült
falusiakhoz szoktak, akik nem mertek fegyvert fogni a saját
védelmükre. Ádázul, de hatástalanul vívtak: kardjaikat
félreütötték, így nem voltak képesek hárítani a válaszcsapást.
Hörgés és lihegés töltötte be a szakadékot, miközben a rómaiak
rövid vágásokkal lekaszabolták a zsiványokat. Egyikük sem
viselt páncélt, de közel álltak egymáshoz, fedezték egymás
balját. A kardok suhogtak, meleg vér csurgott a még melegebb
acélról.
 Nem egészen egy perc alatt vége lett. Egyedül Octavianus,
Agrippa és Mæcenas maradt talpon. Ziháltak, Octavianus és
Agrippa megvágott karja vérzett, de ügyet sem vetettek a
sebeikre. Tekintetük még mindig sötét volt az erőszaktól.
– A fejeket visszavisszük – mondta Octavianus. – Az
asszony férje látni akarja majd őket.
– Valamennyit? – kérdezte Mæcenas. – Egy is elég lenne!
Octavianus ránézett a barátjára, és megfogta a vállát.
– Jól harcoltál – mondta. – Köszönöm. De csinálhatunk
zsákot a ruhájukból. Azt akarom, hogy a falu tudja: a rómaiak
ölték meg ezeket az embereket. Erre emlékezni fognak – és
gyanúm szerint csapra verik a legjobb borukat, és pár kecskét
vagy malacot is levágnak. Talán még megértő lányokat is
találsz. Csak vágd le a fejeket.
Mæcenas elfintorodott. Gyerekkorában szolgák lesték
minden kívánságát, Octavianus valahogyan mégis rávette, hogy
úgy dolgozzon és verejtékezzen, mint egy házi rab. Ha régi
tanítói most látnák, leesne az álluk.
– A lányoknak ugyanolyan sűrű bajuszuk van, mint az
apjuknak! – felelte. – Talán ha teljesen besötétedik, lehet szó a
dologról, előbb nem.
Rosszkedvűen nekilátott a nyakazás vérfagyasztó
munkájának. Agrippa csatlakozott hozzá, széles csapásokkal
törve a csontokat.
Octavianus letérdelt a bandavezér hullája mellé, és egy
pillanatra belenézett a megüvegesedett szempárba. Bólintott,
gondolatban újra lejátszotta a küzdelmet. Csupán ekkor vette
észre a karján a vágást, amely még mindig erősen vérzett.
Húszéves korára nem ez volt az első alkalom, amikor sebet
kapott. Majd lesz egy újabb forradás a többi mellett.
Megragadta az olajozott szakállat, hogy a fej ne mozogjon,
majd nyiszálni kezdett.

A lovakat ugyanott találták, amikor visszatértek, kiszáradva,

tántorogva, felpüffedt nyelvvel. A nap lenyugodni készült, mire
a rómaiak bevonultak a faluba a két átázott, vörösen csöpögő
zsákkal. A helyiek dühösen és üres kézzel tértek haza, de a
hangulat megváltozott, amikor Octavianus kiborította a
zsákokból a fejeket a porba. A meggyilkolt asszony férje
könnyes szemmel ölelgette, még meg is csókolta, csak annyi
időre szakította félbe a hálálkodást, amíg a fejeket a háza
falához vágta, majd ismét átnyalábolta a fiatalembert. Nem volt
szükség tolmácsra. Utána otthagyták a férfit a gyermekeivel,
hadd gyászoljanak.
A falu többi lakója ételt és italt hozott a hideg pincékből, és
kezdetleges asztalokat állítottak fel az esti hűvösben, hogy
megvendégeljék az ifjakat. Ahogy Octavianus előre látta,
szinte a kezüket sem kellett mozdítaniuk a finom húsokért és az
ánizsos ízű, átlátszó italért. Nem gondoltak a másnapra,
versenyt ittak a helyi férfiakkal, amíg a falu hullámzani nem
kezdett és el nem mosódott a szemük előtt. A falusiak közül
nagyon kevesen beszéltek latinul, de ez nem számított.
Octavianus arra riadt föl a részegség ködéből, hogy
Mæcenas ismételten kérdez valamit. Zavaros szemekkel
hallgatta, mit mond, azután elnevette magát, de a nevetése
hamarosan átcsapott szitkozódásba, amiért olyan ügyetlen,
hogy kiborítja a kupáját.
– Ezt nem hiheted – mondta Mæcenasnak. – Nem ok nélkül
nevezik Örök Városnak. A rómaiak még ezer év múlva is ott
lesznek. Vagy még tovább. Vagy gondolod, hogy támad majd
más nemzet, és leigázhat minket? – Görcsös figyelemmel
tartotta a kupáját, hogy újratölthessék.
– Athén, Spárta, Thébai… – sorolta az ujjain Mæcenas. –
Ezek aranynevek, Octavianus. Ezeknek a városoknak a lakói
kétségtelenül ugyanígy gondolkodtak. Amikor Nagy Sándor
idegen földeken vívott csatákban tékozolta el az életét, mit
gondolsz, hitte volna, hogy egyszer rómaiak uralják a
birodalmát nyugattól keletig? Röhögött volna, mint egy ló,
vagy mint te. – Mosolygott, míg ezeket az égbekiáltó dolgokat
mondta, élvezettel bosszantotta a barátját, aki szétprüszkölte
mérgében az italt.
– Eltékozolta az életét? – kérdezte Octavianus, miután
abbahagyta a köhögést. – Te komolyan azt akarod mondani,
hogy Nagy Sándor hasznosabban is élhetett volna? – Nem
ugrathatsz. Én zord és nemes római leszek, túl… – Elhallgatott.
Az ital összezavarta a gondolatait. – Túl zord és nemes ahhoz,
hogy rád hallgassak.
– Sándor olyan kapzsi volt, mint egy kereskedő – felelte
Mæcenas. – Örökké csak kapart, és mit nyert rajta? Annyi éven
át küzdött, de mi lett volna, ha megtudja, hogy fiatalon hal meg
az idegen földön? Szerinted nem maradt volna inkább a
fenekén? Ha itt lenne, megkérdezhetnéd tőle. Azt hiszem,
inkább a jó bort és a szép nőket választotta volna a
végeérhetetlen csaták helyett. De nem válaszoltál a kérdésemre,
Octavianus. A görögök uralkodtak a világon, miért
különböznének tólük a rómaiak? Ezer évvel utánunk egy másik
nemzet fog uralkodni.
Elhárította a fölszeletelt hússal teli tányért, és rámosolygott
a két öregasszonyra, tudva, hogy úgysem értenék, amit mond.
Octavianus a fejét rázta. Eltúlzott óvatossággal tette le a
kupáját, és ő is az ujjain számolt, akárcsak Mæcenas.
 – Egyrészt, mert minket nem lehet megverni háborúban.
Másodszor… mert minket irigyel minden nép, amelyet
királyocskák kormányoznak. Olyanná szeretnének válni, mint
mi, nem megbuktatni akarják azokat, akiket irigyelnek.
Három… nem tudok harmadik érvet kitalálni. Érvelésem két
ponton nyugszik.
– Kettő nem elég! – felelte Mæcenas. – Három érvvel talán
elgondolkodtatnál, de kettővel! Valaha a görögök voltak a
világ legjobb harcosai. – Olyan mozdulatot tett, mintha port
hintene a szélbe. – Ennyit a nagyságukról. Ennyit a
spártaiakról, akik pár százan megrémítették a perzsákat. A
többi nemzet tanulni fog tőlünk, lemásolja a módszereinket és a
taktikánkat. Elismerem, nem tudom elképzelni, hogy a mi
katonáink vereséget szenvedhetnének a mocskos
vademberektől, akármilyen trükköt lopjanak is el tőlünk, de
megtörténhet. Ami a többit illeti – azt akarják, ami a miénk.
Igen, ahogy mi is akartuk a görögök kultúráját. De nem jöttünk
finoman, úriember módjára, hogy elkérjük. Nem, Octavianus!
Elvettük tőlük, lemásoltuk isteneiket, felépítettük
templomainkat és úgy tettünk, mintha mindez a mi fejünkben
született volna meg. Egy napon valaki ugyanezt teszi majd
velünk, és nem is fogjuk tudni, hogyan történt. Ott a két érved,
por a szandálom alatt. – Fölemelte a lábát, a földre mutatott. –
Látod őket? Látod az érveidet?
Mordulás hallatszott egy másik pad felől, amelyen Agrippa
feküdt.
– Ébred a majom! – mondta vidáman Mæcenas. – Hozzá
akar tenni valamit a barátunk? Mi újság a flottánál?
A falusiak nem Agrippára méretezték bútoraikat, aki alatt
nyögött és meggörbült a pad. Fészkelődés közben elvesztette
az egyensúlyát, izmos karjával a földre kellett támaszkodnia,
nehogy leessen. Sóhajtva felült, és fenyegetően nézett
Mæcenasra, majd előrehajolt és meztelen térdére könyökölt.
– Nem tudok aludni, úgy kotkodácsoltok!
– A hortyogásod elárulja, hogy hazudsz, még ha én nem is
mondanám rólad – felelte Mæcenas, és elvette a következő teli
kupát.
Agrippa az arcát dörgölte, és megvakarta az utóbbi hetekben
növesztett szakállának fekete gyűrűit.
– Így csak egy dolgot mondok, mielőtt találok egy jobb és
csöndesebb alvóhelyet. – Elfojtott egy ásítást. – Utánunk nem
lesz egyetlen birodalom sem, mert elég gazdagok vagyunk
ahhoz, hogy bármilyen új nemzetnek vagy törzsnek
ellenálljunk. Emberek százezreit, kardok és lándzsák millióit
tudjuk megfizetni országszerte. Ki állhatna nekünk ellen?
Cæsar hadereje ellen?
– Te mindig a pénzre gondolsz, igaz, Agrippa? – válaszolta
Mæcenas kajánul ragyogó szemmel. Imádta szurkálni a
hatalmas Agrippát, amit az is tudott. – Még mindig olyan az
észjárásod, mint egy kereskedő fiáé! Természetesen nem lep
meg. A véredben van, nem tehetsz róla, de bár Róma tele van
kereskedőkkel, akkor is a nemesség dönt a jövőjéről, a sorsáról.
Agrippa felhorkant, és megdörgölte csupasz karját, mert
lehűlt az este.
– Szerinted a nemes ember a napon lustálkodik, bor és szép
nők mellett – mondta.
– Te hallgatóztál! Nem is értem, hogyan sikerült, hiszen
egész idő alatt horkoltál. Ritka képesség.
Agrippa elmosolyodott, fekete szakállából kivillantak
hófehér fogai.
– Légy hálás a véremnek, Mæcenas. Az apámhoz hasonló
emberek építették és tették erőssé Rómát. A hozzád hasonlók
csak lovagoltak szép paripáikon, és hatásos szónoklatokat
tartottak, mint egykor Aristoteles és Socrates az agorán.
– Néha elfeledkezem róla, hogy művelt ember vagy.
Valahogy mindig egy írástudatlan paraszt jut az eszembe, ha
rád nézek.
– Nálad meg arról árulkodik valami, hogy jobban kedveled a
férfiak társaságát, mint legtöbben.
Octavianus felnyögött a civódás hallatán. Szédült,
elvesztette az időérzékét.
– Nyughassatok már. Azt hiszem, megettük és megittuk
ezeknek a falusiaknak az egész téli tartalékát. Kérjetek
bocsánatot egymástól, és csatlakozzatok hozzám egy újabb
korsó erejéig.
Mæcenas felvonta a szemöldökét.
– Még ébren vágy? Emlékeztetlek, hogy tartozol nekem egy
aureusszal, ha előbb hánysz vagy alszol el, mint én. Részemről
nagyon friss vagyok.
Octavianus addig meredt rá, amíg barátja morogva el nem
fordította a tekintetét.
– Jól van, Octavianus. Bocsánatot kérek, amiért arra
céloztam, hogy Agrippa koponyáját faltörő kosként tudnánk a
legjobban felhasználni.
– Nem mondtál ilyet – válaszolta Octavianus.
– De gondoltam – mondta Mæcenas.
– És te, Agrippa? Hajlandó vagy ilyen úri módon
viselkedni?
– Igyekszem, Octavianus, hogy elérjem a szintjét, és ha már
felszólítottál, bocsánatot kérek.
Mæcenas nevetni kezdett, majd elsápadt, és oldalra fordult,
hogy hányjon egyet. Az egyik öregasszony motyogott valami
érthetetlent.
 – Tehát az enyém az aureus – mondta elégedetten
Octavianus. Barátja csak nyögni tudott.
 MÁSODIK FEJEZET

Mæcenas macskajajjal ébredt, ennek ellenére kényszerítette

magát; hogy kikecmeregjen az ágyból, és csatlakozzék az
udvaron Agrippához. A görög ház, amelyet kibéreltek
szabadságuk idejére, kicsi volt, de járt hozzá egy rabszolga, aki
a gondjukat viselte. Mæcenas fél szemmel nézett a
nyújtózkodó Agrippára, mert a másikat behunyta a szúrós
napfényben.
– Hol van Octavianus? – kérdezte. – Alszik még?
– Itt vagyok – lépett ki a házból Octavianus. Haja a
koponyájához tapadt a hideg víztől, és elég zöld volt, de azért
üdvözlésre emelte a kezét. – Még arra sem emlékszem, hogyan
jöttünk vissza. Istenek, nekem széthasadt a fejem! Ez biztos.
Elestem?
– Talán egyenesen bele egy korsóba. Máskülönben nem –
felelte vidáman Agrippa. Hármuk közül ő bírta a legjobban a
szeszt, és most élvezettel figyelte a másik kettő szenvedését.
– Mit tervezel szabadságunk utolsó napjaira, Octavianus? –
kérdezte Mæcenas. – Vélhetőleg szívesen oktatnád a helyi
gyermekeket, vagy talán segítenél a parasztoknak a földeken.
Azt is hallottam, hogy ma este zártkörű ökölvívó mérkőzés
lesz. Hogy hol, még nem tudom, de azt érdemes lesz megnézni.
Octavianus megrázta a fejét.
– A legutóbbi zavargásba torkollott, ami nem csoda.
Legtöbbször ez történik. Ugyanez a helyzet a
kakasviadalokkal. És ne gúnyolódj, mert tudod, hogy igazam
volt. Ezeket az embereket meg kellett ölni.
 Mæcenas inkább elfordította a tekintetét, és nem vitatkozott.
– Még két napunk van, uraim – jelezte Agrippa. – Talán
okosabb lenne futással és edzéssel tölteni az időt. Nem akarok
úgy visszatérni a hajómra, mint valami roskatag öregember.
– Nézd, Agrippa, ez csak a képzelet hiánya miatt van így –
mondta Mæcenas. – Először is, te már tényleg megöregedtél…
– Te meg huszonkettő vagy, és én csak három évvel vagyok
öregebb nálad, de azért csak folytasd – szakította félbe
Agrippa.
– …továbbá akkora súlyt hurcolsz a csontjaidon, akár egy
tulok. Mi, akik nem pocsékoltunk el annyi évet nehéz súlyok
emelgetésére, nem veszítjük el olyan könnyen az
állóképességünket. Tudod, mi versenylovak vagyunk, ha nem
lenne azonnal világos a hasonlat.
– Kipróbálod a fürgeségedet az erőmmel szemben? –
mosolygott kajánul Agrippa.
Mæcenas a nehéz gyakorlókardra sandított, amellyel
Agrippa kaszabolta a levegőt.
– Legutóbb csaknem ájultra vertél, ami nem sportszerű. Egy
valódi párbajban felszeletelnélek, barátom. No de ezek az
ólommal bélelt fakardok? Parasztoknak valók ezek bunkó
helyett, és te túl önfeledten csápolsz a magadéval. Ez az ötlet
nem vonzó. – Kinyitotta a csukott szemét, de rögtön
hunyorognia kellett az éles fényben. – Mindazonáltal
szenteltem néhány gondolatot legutóbbi utasításodnak.
– Örülök, mivel úgyis leckét akartam adni neked –
válaszolta Agrippa.
A feszültség tapintható volt a homokos udvaron. Octavianus
tudta, hogy Mæcenas nem szereti, ha bármiben is lefőzik.
Bőszítette, ha elpáholták, mint egy gyereket. Agrippa az ő
termetével és erejével akár mellőzheti is a fakardot. Ha behúz
egyet Mæcenasnak, az biztosan elszáll. Mondani akart valamit,
amivel elterelheti a figyelmüket, ám ekkor Mæcenas észrevett
a fal mellett egy állványt, amely tele volt vashegyű, fanyelű,
hosszú római hajító dárdákkal, és felragyogott az arca.
– Talán egy másik fegyverrel én is mutathatok neked egy s
mást – mondta.
Agrippa felhorkant.
– Hagyjam, hogy egy méterre kerülj tőlem? – A szeme
felvillant, nem tudni, az indulattól-e vagy a gúnytól.
– Megértő leszek, ha félsz – felelte Mæcenas. – Nem?
Remek. – Odament az állványhoz, elvette az egyik hosszú
dárdát, megemelte.
Agrippa maga elé tartotta a fakardot. Csak lábszárvédőt,
szandált és laza tunikát viselt, így nem volt ínyére, hogy
Mæcenas egy hajítódárdával hadonászik feléje.
– Gyere már, Mæcenas – mondta feszengve Octavianus. –
Kitalálunk mára valami jó szórakozást.
– Én már kitaláltam – felelte Mæcenas. Gyorsan közeledett.
Amikor hátrahúzta a karját, a nagydarab Agrippa összerándult,
majd megcsóválta a fejét.
– Biztos vagy ebben? Ez a katonák fegyvere, nem a
patríciusoké.
– Azt hiszem, megteszi – válaszolta Mæcenas. Beszéd
közben Agrippa széles melle, majd az ágyéka felé bökött a
dárdával. – Ó, igen, nagyon is megteszi! Védd magad, majom!
Agrippa feszülten figyelte Mæcenast, olvasott a
lábmunkájából, a tartásából és a tekintetéből. Korábban is
sokszor vívtak, ismerték egymás stílusát. Octavianus keresett
egy padot, és leült. Tapasztalatból tudta, hogy nem választhatja
szét őket, amíg nem végeztek. Noha barátok voltak, mindketten
hozzászoktak a győzelemhez, és nem tudtak ellenállni a
kihívásnak. Octavianus kényelembe helyezte magát a padon.
Agrippa eleinte egyszerűen csak hátralépett a dárdahegy
elől. A homlokát ráncolta, amikor a vas közel járt a szeméhez,
de elhajolt előle, és a gyakorlókarddal hárított. Mæcenas
élvezte, hogy védekezésre kényszeríti a hatalmas embert.
Elkezdett egy kicsit villogni, valósággal táncolt a homokon.
A befejezés annyira gyors volt, hogy Octavianus csaknem
lemaradt róla. Mæcenas olyan fürgén és erőszakosan
rohamozott, hogy bevihetett volna egy találatot, ám Agrippa
hárított a kardja élével, azután csípőből elfordult, és a bal
alkarjával rácsapott a dárdára. A nyél eltört, Mæcenas álla
leesett. Agrippa Mæcenas torkának szegezte a kardját, és
fölnevetett.
– Győztem? – kérdezte.
Mæcenas szó nélkül félretolta a kardot, lehajolt, és fölvette a
kettétört dárda egyik darabját. A nyelet majdnem teljesen
átfűrészelték, a vágást barna viasszal álcázták. Tágra nyílt a
szeme, visszasietett az állványhoz. Káromkodva végigvizsgálta
a dárdákat, sorra kettétörte őket a combján. Agrippa hahotázni
kezdett, mert barátjának arca olyan volt, akár a viharfelhő.
– Te csináltad? – kérdezte Mæcenas. – Mennyi ideig tartott
az összes dárda kipreparálása? Miféle ember az, aki idáig
megy? Az istenekre, egyáltalán honnan tudtad, hogy éppen
innen fogok választani? Te őrült vagy, Agrippa!
– Inkább stratéga – felelte Agrippa, és kitörölte a könnyeket
a jobb szeméből. – Ó, az arcod! Bárcsak látnád magad!
– Ez nem tisztességes viselkedés – dünnyögte Mæcenas, ám
Agrippa csak nevetett a mérgelődésén.
– Inkább vagyok győztes paraszt, mint vesztes úr. Ez ilyen
egyszerű, barátom.
 Octavianus fölállt, hogy megnézze a törött dárdákat.
Nagyon vigyázott, hogy egy csöpp derű se látsszék az arcán,
mert tudta, hogy Mæcenas már így is kibírhatatlan lesz egész
nap, és nem akart még tovább rontani a dolgon.
– Azt hallottam, hogy ma délelőtt friss narancs lesz a
piacon. Jég között hozzák idáig. Jót tenne a fejemnek egy kis
hideg gyümölcslé. Kezet ráznátok, és viselkednétek úgy a nap
hátralevő részében, mint a barátok? Örülnék neki.
– Szívesen – mondta Agrippa, és nyújtotta lapátkezét.
Mæcenas megrázta.
Miközben gunyoros komolysággal paroláztak, kiügetett az
udvarra a házi rabszolga. Fidolus aggályosan vigyázott, hogy
sose zavarja a vendégeket. Octavianus nem nagyon tudott róla
mást, csak azt, hogy udvarias és hallgatag.
– Uram, egy hírnök áll a kapuban. Azt mondja, leveleket
hozott neked Rómából.
Octavianus felnyögött. – Érzem, hogy visszahívnak. Semmi
kétség, Cæsar szeretné tudni, hova tűnt kedvenc rokona.
Mæcenas és Agrippa ártatlanul nézett rá. Octavianus
legyintett.
– Majd egy kicsit tovább vár. Elvégre egy év telt el azóta,
hogy utoljára eltávozást kaptunk. Helyezd kényelembe a
hírnököt, Fidolus. Én kimegyek a piacra friss narancsért.
– Igenis, uram – felelte Fidolus.

A három ifjú római csak alkonyatkor tért vissza a villába.

Lármásan nevettek és enyelegtek a három görög lánnyal, akiket
fölszedtek. Mæcenas szólította meg őket egy ékszerésznél,
olyan darabokat javasolva nekik, amelyek illenek a hajuk
színéhez.
 Octavianus irigyelte barátja tehetségét, amely őbelőle
hiányzott. Most láthatta a mestert a gyakorlatban. Látszólag
nem volt boszorkányság. Mæcenas arcátlanul hízelgett a
lányoknak, és megnevettette ól<et, miközben felpróbálták az
ékszereket. A boltos türelmes elnézéssel figyelt, abban
reménykedve, hátha vásárolnak valamit. Amennyire
Octavianus megállapíthatta, a lányok kezdettől tudták, miben
sántikál Mæcenas, de mulattatta őket a római fesztelen
magabiztossága.
Megszorította a neki jutott lány karcsú derekát, és törte a
fejét, hogy mi is a neve? Erősen gyanította, hogy nem „Lita”,
és alig várta, hogy valamelyik barátnője megszólítsa, mert
akkor nem kellene elrontania a pillanatot.
A ház kapujában Mæcenas váratlanul a fehérre meszelt
kőhöz nyomta a nőjét, és megcsókolta, miközben a keze
vándorútra indult. A lány új aranyfüggőt viselt a nyakában,
amelyet Mæcenas ajándékozott neki. Barátnői ugyanolyat
kaptak, a három fiatalember az ékszerekre verte el szinte
minden pénzét, amit félretettek szabadságuk utolsó napjaira.
Agrippa nem volt olyan szerencsés, mint a barátai. Csoda is
lett volna, ha mindhárom nő egyformán szép. Az, aki a
centurio karjába kapaszkodott, meglehetősen testes volt, és az
ajka fölött pihe sötétlett. Ám Agrippa elégedettnek tűnt. Jó
ideje nem volt dolguk nővel, és böjt után nem lehetett
túlságosan válogatós. Miközben várták, hogy a kapu kinyíljék,
azzal nevettette meg a lányt, hogy csiklandozta a meztelen
vállát a szakállával.
Alig pár perc múlva rohanva jött kaput nyitni Fidolus, a házi
rabszolga. Az arca vörös volt, a keze megcsúszott a
keresztgerendán, miközben fölemelte.
 – Uram, hála az isteneknek! Okvetlenül beszélned kell a
hírnökkel!
Octavianus megmerevedett a bosszúságtól. Egy gyönyörű
görög lány meleg teste simult hozzá. Jelenleg Róma és a
hadsereg volt az utolsó, amivel foglalkozni óhajtott.
– Kérlek, uram! – könyörgött Fidolus. Majdnem reszketett a
felindulástól. Octavianusba belenyilallt az aggodalom.
– Az anyám? – kérdezte.
Fidolus a fejét rázta.
– Kérlek. A hírnök vár.
Octavianus otthagyta a lányt.
– Vezess hozzá – parancsolta.
Fidolus fellélegzett. Octavianus fürge léptekkel követte a
házba, igyekezve, hogy ne szaladjon.
Mæcenas és Agrippa összenézett. Gyanították, hogy az este
nem lesz olyan kellemes, ahogy tervezték.
– Ez nem hangzik valami jól – jegyezte meg Agrippa. –
Hölgyeim, olyan fürdőszobát találtok itt, amelynek úgyszólván
nincsen párja. Gyanítom, hogy Mæcenas barátom és én pár
órán át a barátunkkal leszünk kénytelenek időzni, de
amennyiben hajlandók vagytok várni… – Meglátta az arcukat.
– Nem? – Sóhajtott. – Nos, akkor visszakísértetlek benneteket
Fidolusszal a városba.
Mæcenas megrázta a fejét.
– Akármi is az, biztosan várhat egy keveset – győzködte
nagy szemekkel Agrippát. A karjába kapaszkodó lány
hasonlóan kelletlennek tűnt. Agrippa elvörösödött a hirtelen
indulattól.
– Akkor tégy, amit akarsz. Én kiderítem, mi folyik itt.
A kaput nyitva hagyta, és hosszú léptekkel besietett a házba.
Mæcenas felvonta a szemöldökét.
 – Nem is tudom, nektek hármatoknak nem lenne kedvetek
valamivel többet megtanítani Görögországról egy római
ifjúnak?
Agrippa hölgye eltátotta a száját, majd szó nélkül faképnél
hagyta. Húsz lépés után megfordult és hívta a barátnőit. Azok
összenéztek, és Mæcenas egy pillanatig abban reménykedett,
hogy kitart a szerencséje. A két lány valamilyen hangtalan
eszmecserét folytatott.
– Sajnáljuk, Mæcenas, talán majd máskor.
Mæcenas búsan nézte, ahogy ellejtenek, ifjan, ruganyosán,
három aranyfüggővel. Mondott egy cifrát, azután csalódottan
és mérgesen bement a házba.

Octavianus szinte futott, mire a nagyszobába ért. Csak rá

kellett néznie Fidolus rémült arcára, és mindannyiszor
idegesebb lett tőle. A futár fölállt az üdvözlésére, és szó nélkül
átnyújtott neki egy csomagot.
Feltörte a viaszt, amelybe az anyja pecsétgyűrűjét nyomták,
és gyorsan olvasni kezdett. Mélyen beszívta a levegőt egyszer,
majd még egyszer, és érezte, hogy libabőrös lesz a tarkójától a
csupasz lábáig. Megrázta a fejét, egy padhoz lépett, leült, és
elolvasta a levelet még egyszer. Majd még egyszer.
– Uram! – szólt Fidolus. A futár közelebb hajolt, mintha
bele akarna olvasni a levélbe.
– Menjetek ki mindketten. Hozzátok ide a barátaimat,
azután menjetek ki – felelte Octavianus.
– Nekem azt mondták, hogy várjam meg a választ – közölte
savanyúan a futár.
Octavianus felugrott a padról, megmarkolta a futár
tunikájának az elejét, annál fogva lökte az ajtóhoz.
– Kifelé!
 Agrippa és Mæcenas az udvaron meghallották a kiáltást.
Kardot rántva rohantak be a barátjukhoz. Épp
szembetalálkoztak a vörös arcú futárral, amikor berobbantak a
szobába.

Fidolus meggyújtotta az olajlámpákat. Octavianus fel-alá

járkált a kettős fénycsóvában. Mæcenas maga volt a
megtestesült nyugalom, noha az arcába még mindig nem tért
vissza a szín. Agrippa tömpe ujjaival dobolt a térdén. Ez volt
az egyetlen jele a felindulásának.
– Vissza kell mennem – szólt Octavianus. Berekedt a sok
beszédtől, de tele volt energiával. Járkálás közben a jobb ökle
úgy nyílt és csukódott, mintha le akarna sújtani képzelt
ellenségeire. – Információra van szükségem. Nem ezt mondtad
mindig, Agrippa? Hogy a tudás minden? Rómába kell
mennem. Ott vannak barátaim.
– Többé nincsenek – közölte vele Mæcenas. Octavianus
megpördült, ránézett. Mæcenas azonban elfordította a
tekintetét, mert zavarba hozta barátja arcán a pőre fájdalom.
– A pártfogód halott, Octavianus. Nem gondoltál arra, hogy
te is veszélybe kerülsz, ha Rómában mutatkozol? Az
örökösének tekintett, és ezek a szabadítók nem tűrnek meg
senkit, aki igényt jelenthet be az örökségre.
– Van örököse: Ptolemæus Cæsar – vágott vissza
Octavianus. – Az egyiptomi királynő gondoskodik a fiú
biztonságáról. Én… – Elkáromkodta magát. – Vissza kell
mennem! Nem maradhatok válasz nélkül. Tárgyalásra van
szükség! Meg kell büntetni őket! Ezek gyilkosok, fényes nappal
megölték Róma vezetőjét, és úgy tesznek, mintha
megmentették volna a respublicát. Szólnom kell a nevében!
Szólnom kell Cæsar nevében, még mielőtt az igazságot
elfednék hazugságokkal és hízelgéssel. Tudom, hogy megy ez,
Mæcenas. Rendeznek neki ékes temetést, hamuval mázolják be
magukat, és elsiratják a nagy embert. Még egy hónap sem telik
el, és új összeesküvéseket szőnek, új módokat találnak, hogy
magasabbra jussanak, nem látva, milyen szánalmasak, milyen
romlottak hozzá képest!
Folytatta a járkálást, minden lépésnél keményen odacsapva
a talpát a csempézett padlóhoz. Úgy marcangolta a düh, hogy
alig tudott beszélni vagy lélegezni. Mæcenas intett Agrippának.
A hatalmas ember megköszörülte a torkát. Olyan higgadtan
beszélt, ahogy csak bírt, mert tisztában volt vele, hogy
Octavianus órák óta olyan állapotban van, amelyből egyformán
lehet erőszak vagy sírás. Már kimerült, de a teste tovább
rángott, képtelen volt megállni, megpihenni.
– Octavianus, anyád azt írta, hogy kegyelmet kaptak. A
törvényt elfogadták. Most már nem állhatsz bosszút anélkül,
hogy az egész Senatus ellened ne fordulna. Mennyivel élhetnéd
ezt túl?
– Agrippa, hadd mondjak neked valamit Cæsarról. Láttam őt
Alexandriában, amikor a saját palotájában fogott el egy fáraót.
Mellette voltam, amikor szembeszállt hadseregekkel és
kormányokkal, és senki nem mert kezet emelni rá vagy szólni
ellene. A Senatusnak annyi hatalma van, amennyit adunk neki,
érted? Ha semmit sem adunk, akkor semennyi sincs. Amit ők
hatalomnak neveznek, az nem több árnyéknál. Julius tudta ezt.
Meghozzák fontoskodó törvényeiket és a közemberek fejet
hajtanak, és mindenki azt mondja, ez a realitás… pedig nem!
Megrázta a fejét, kissé megtántorodott, beütötte a vállát a
falba. Társai aggodalmasan összenéztek. Octavianus megállt, a
hűvös vakolatra hajtotta égő homlokát.
– Rosszul vagy, Octavianus? Aludnod kell.
 Agrippa fölállt, de nem tudta, közelebb menjen-e. Látott
már őrülteket, és az indulatoktól most Octavianus a téboly
határán egyensúlyozott. Aludnia kellett volna. Agrippa
fontolgatta, hogy kever neki egy ópiumos italt. Már
hajnalodott, valamennyien kimerültek. Octavianusban cseppet
sem enyhült a harag, amelytől rángtak és görcsöltek az izmai.
Még amikor megállt, akkor is látszott a mozgásuk a végtagjain,
a bőre alatt.
– Octavianus! – szólította ismét Agrippa. Nem kapott
választ. A centurio Mæcenasra pillantott, és tehetetlenül
fölemelte a kezét.
Mæcenas úgy közeledett Octavianushoz, ahogy a lovaihoz
szokott, mert volt valami az ugráló izmokban, ami a betöretlen
csikóra emlékeztette. Ösztönösen úgy csitította, ahogy a lovait,
csettintve, torokhangon dünnyögve, miközben Octavianus
vállára tette a kezét. A bőr tűzforró volt, sütötte a ruhán át
Mæcenas tenyerét. A fiatalember váratlanul elernyedt és
megroskadt az érintéstől. Mæcenas ugrott, hogy elkapja, de
barátjának teste olyan meglepően súlyos volt, hogy le kellett
engednie a padlóra. Elszörnyedve látta, hogy Octavianus
ágyékán sötét folt terjeng. Csípős vizeletszag keveredett a
szoba állott levegőjébe.
– Mi baja? – guggolt le melléjük Agrippa.
– Legalább lélegzik – felelte Mæcenas. – Nem tudom, mi
ez. A szeme mozog, de nem hinném, hogy magánál van. Láttál
már ilyet?
– Nála nem. Egyszer egy centuriónál, akire rájött az eskór.
Ő is bevizelt.
– Mi lett vele? – kérdezte Mæcenas anélkül, hogy
felpillantott volna.
Agrippa összeborzongott az emléktől.
 – Megölte magát. Attól fogva nem volt tekintélye az
emberei előtt. Tudod, hogy van ez.
– Igen, tudom – felelte Mæcenas. – De lehet, hogy ez csak
egyszeri alkalom. Senkinek sem szabad megtudnia! Majd mi
megmosdatjuk, és amikor magához tér, semmire sem fog
emlékezni. Az elme különös dolog. El fogja hinni, amit
mondunk neki.
– Hacsak nem tud máris erről a betegségről – vélte Agrippa.
Felugrottak a lépések hangjára. Megjött Fidolus, a
háziszolga.
Mæcenas szólalt meg elsőnek.
– Nem szabad látnia ezt. Én elvonom a figyelmét, adok neki
valamilyen munkát. Te foglalkozz Octavianusszal.
Agrippának nem tetszett, hogy neki kell levetkőztetnie a
beteget az összevizelt ruhából, de Mæcenas már ott is hagyta,
így benne maradt a tiltakozás. Sóhajtva felnyalábolta
Octavianust.
– Na, gyere! Ideje mosdani és tisztát venni.
A ház fürdőszobája kicsi volt, a víz pedig hideg, mivel
Fidolus nem volt itt, hogy befűtsön, de ez is megteszi. Vitte az
ernyedt testet, és közben nem győzte csóválni a fejét, amelyben
zúgtak a gondolatok. Cæsar halott és csak az istenek tudják, mi
lesz most a barátjával.
 HARMADIK FEJEZET

Az árnyékban álló Marcus Antonius a hüvelykujjával

nyomkodta a szemhéját, mert nagyon fáradt volt. Húsz-
egynéhány évesen simán végigdolgozta a napot egy-egy
álmatlan éjszaka után. Galliában masírozott a sötétben, hogy
aztán délig verekedjen tízezer legionariusszal együtt, akik
ugyanezt csinálták. Tudta, hogy minden mulandó, és az idő
mindent elvesz. Valahol mégis azt hitte, hogy a teherbírás is
ugyanolyan adottság, mint az ész vagy a termet, de rá kellett
jönnie, hogy úgy szivárog el belőle, mint a víz a repedt
korsóból.
A Forum már megtelt polgárokkal és katonákkal, akik azért
jöttek, hogy megadják a végtisztességet Cæsarnak. Hol
méltatlankodó, hol ingerült, de sohasem szűnő ordítozás kísérte
a gazdagok és a szegények kényszerű keveredését, ahogy egyre
nagyobb lett a tolongás, mert a környező utcákból továbbra is
áramlottak az emberek. Valahol egy asszony kiabált
elcsámborgott gyereke után. Marcus Antonius sóhajtott. Bár itt
lehetne mellette Julius, hogy nézhesse, csak nézhesse, amint
Róma hullámokat vet és egybeforr egy isten teste körül!
Egyszerűen nem volt elég hely a kíváncsiaknak. A nap
könyörtelenül égette a fedetlen főket, miközben a rómaiak
egymást taposták, hogy jobban lássanak. A hőség azóta
erősödött, hogy hajnalban felravatalozták Cæsart, akit a X.
legio negyven centuriója állt körül. Az aranyravatal volt azon a
napon a világ közepe és tengelye.
 Marcus Antonius megparancsolta magának, hogy emelje föl
a fejét. Két napja nem aludt, és szüntelenül verejtékezett.
Szomjúság kínozta, de nem mert inni, nehogy el kelljen
hagynia a Forumot, hogy kiürítse a hólyagját. Cseppenként kell
majd szopogatnia a bort, hogy szólhasson a néphez. Egy
rabszolga ott is állt mellette egy kupával és egy kendővel.
Felkészült, és tudta, hogy nem fog leszerepelni ezen a napon.
Nem nézett a barátjára. Épp eleget bámulta, miközben
lemosták, majd a sebeit összeszámolták és megjelölték
faszénnel meg tintával a Senatus tudós orvosai. Ez már csak
egy üres, összeszurkált porhüvely. Nem az a férfi, aki
megregulázta a Senatust, aki előtt királyok és fáraók térdeltek.
Kissé megszédült, és olyan erősen markolta jobbjával a
tekercset, hogy a pergamen recsegett-ropogott. Szakítania
kellett volna pár órát az alvásra. Nem szabad elgyengülnie,
összeesnie, semmivel sem mutathatja ki pusztulással fenyegető
gyászát és dühét.
Nem látta a szabadítókat, de tudta, hogy mind ott vannak.
Huszonhárman merítették bele a késüket a barátjába, sokan
már az után, hogy Juliusból elszállt az élet, mintha valamilyen
rítust hajtanának végre. Marcus Antonius tekintete kihűlt,
izmai megkeményedtek, ha rájuk gondolt. Órákat pocsékolt el
értelmetlenül, azon bánkódva, miért nem volt ott, miért nem
tudta, mi fog történni. De nem változtathatja meg a múltat.
Egyetlen pillanatot sem. Szíve szerint felemelte volna ellenük a
szavát, katonákat hívatott volna, hogy ízzé-porrá zúzassa őket,
de arra kényszerült, hogy mosolyogjon rájuk, és úgy bánjon
velük, mint Róma nagyjaival. Keserű lett a szája a gondolattól.
Ezek itt lesnek, kivárják, hogy leperegjenek a temetési
szertartás napjai, enyhüljön a polgárok gyásza, azután
élvezhetik új hivatalukat és a késsel szerzett hatalmat. Marcus
Antonius a fogát csikorgatta. Maszkot viselt azóta, hogy
meghallotta az első szóbeszédeket. Cæsar meghalt, és csaholó
ebek ültek a Senatusban. Még sose volt ilyen nehéz feladata,
mint most, amikor az undorát kellett palástolnia. Mégis
érdemes volt szavazásra föltenni az amnesztiát. Ezzel az
egyszerű gesztussal kihúzta a méregfogukat, és megmaradt
barátainak támogatásával sikerült elérnie, hogy ő mondhassa a
gyászbeszédet. A szabadítók csak bazsalyogtak önelégülten.
Biztosak voltak győzelmükben és új rangjukban.
– A kendőt és a kupát! – mordult rá a rabszolgára.
Az letörölte a verejtéket ura arcáról, miközben Marcus
Antonius ivott pár cseppet, hogy kitisztuljon a torka. Eljött az
idő, hogy szóljon Rómához. Kihúzta magát, hogy a rabszolga
megigazíthassa tógájának redőit, a fél vállat szabadon hagyva.
Hóna alatt lehűlt a verejték. Kilépett az árnyékból a napra,
átment a centuriók között, akik harciasan meredtek rá a
tömegre. Alig négy lépéssel fent volt az emelvényen Julius
mellett, még egyszer utoljára.
Az emberek meglátták a consult, és a csend úgy futott végig
a sokaságon, mint a táguló hullámgyűrű. Egyetlen szót sem
akartak elmulasztani. Már-már ijesztő volt a hirtelen némaság.
Marcus Antonius végighordozta tekintetét a körülöttük
magasodó, fenséges épületeken és templomokon. Minden ablak
fejektől sötétlett. Vajon hol lehet Brutus és Cassius?
Bizonyosan nem hagynák ki győzelmük pillanatát. Felemelte a
hangját, és teli torokból rákezdte:
– Róma polgárai! Én csak egy ember vagyok, városunk
consulja. Mégsem egyetlen ember hangján szólalok meg,
amikor Cæsarról beszélek. Minden polgár nevében szólok. Ma
honfitársaink, népünk nevében beszélek. A Senatus
megtiszteltetésekkel halmozta el Cæsart, és amikor elsorolom
címeit, nem az én hangomat halljátok, hanem a magatokét!
Kissé elfordult a rostrumon, hogy ránézzen barátja
holttestére. Halálos csend volt Róma Forumán. Cæsar sebeit
eltakarta fehér tógája és tunikája, amelyet úgy varrtak rá, hogy
ne látsszanak a vágások. Vére az utolsó cseppig elfolyt, a tóga
a többnapos előkészítéstől kihűlt, merev húst takart. Egyetlen
élő volt rajta: a zöld babérkoszorú.
– Gaius Julius Cæsar, Gaius Julius és Aurelia fia, a gens
Julia sarja, amelynek ősapja a trójai Æneas, Venus fia! Consul
volt és Róma imperatora, a Haza Atyja, a régi Quintilis hónap
névadója. Mindezeken túl kiérdemelte a jogot, hogy istenként
imádják. Ezek a nevek és címek mutatják, milyen tisztelet
övezte Cæsart. Magasztos Senatusunk úgy döntött, hogy
személye halálbüntetés terhe alatt sérthetetlen, és bárki, aki
vele van, hasonló immunitást élvez. Róma törvényei
értelmében Cæsar teste szent volt. Érinthetetlen. Törvényeink
értelmében tilos volt megsebezni testének templomát.
Szünetet tartott, figyelve a sokaságon végigmorajló
indulatot.
– Nem erőszakkal tépte ki ezeket a címeket a Senatus
kezéből. A mi kezünkből. Még csak nem is kérte őket,
kéretlenül kapta valamennyit, hálából Rómának tett
szolgálataiért. Ma ismét megtisztelitek azzal, hogy itt vagytok.
Ti tesztek tanúságot a római becsületről.
Az egyik centurio kényelmetlenül feszengett. Marcus
Antonius lepillantott rá, azután ismét felnézett, végigpásztázta
tekintetével a hullámzó sokaságot. Szemek százai néztek vissza
rá dühösen és szégyenkezve. Marcus Antonius némán bólintott,
mély lélegzetet vett, és folytatta:
 – Törvényeinkre, római becsületünkre esküdtünk, hogy
minden erőnkkel megvédjük Cæsar személyét. Esküvel
fogadtuk, hogy azok, akik ezt elmulasztják, átkozottak
legyenek mindörökre!
A tömeg hangosabban zúgott. Megértették a célzást. Marcus
Antonius átváltott mennydörgésbe:
– Ó, Jupiter és ti, istenek, bocsássátok meg vétkünket!
Irgalmazzatok, noha kudarcot vallottunk! Bocsássátok meg,
hogy esküszegők lettünk mindahányan!
Lelépett a rostrumról a halotthoz, amely ott feküdt mindenki
előtt. Tekintete a Senatus épületére villant. A lépcső megtelt
fehér tógás, figyelő alakokkal. Onnan lehetett a legjobban látni
a gyászbeszédet tartó szónokot. Élvezik-e a helyzetüket
annyira, mint várták? A sokaságból egyre többen fordultak
ellenségesen a fehér alakok felé.
– Cæsar szerette Rómát. És Róma is szerette kedvenc fiát,
de nem akarta megmenteni őt. Nem lesz bosszú a haláláért, az
összes törvény és üres ígéret ellenére, amelyek nem tarthatták
vissza a késeket. A törvény csupán az emberek írott óhaja,
amelynek önmagában nincsen hatalma.
Időt hagyott nekik a gondolkodásra. A tömeg hirtelen
mozgolódni kezdett, ami arra mutatott, hogy a szívek
gyorsabban vernek, a tagokban sebesebben áramlik a vér.
Antonius elérte, hogy mindenki az ő szavát várja. Most egy
másik centurio próbálta elkapni a consul tekintetét, hogy
némán figyelmeztesse, de az nem törődött vele.
– A ti nevetekben a magasztos Senatus kegyelmet adott
azoknak, akik szabadítóknak nevezik magukat. A ti nevetekben
elfogadott egy törvényt, amelyet a ti becsületetek szavatol. És
ez a törvény is szent és sérthetetlen.
 Fojtott morgásra emlékeztető hang csapott fel a sokaságból.
Marcus Antonius tétovázott. Éppen annyira védtelen volt az
emelvényen, mint a katonák. Ha túlságosan mélyre taszítja a
rómaiakat a bűntudatba és a haragba, elnyelheti a tömeg.
Borotvaélen táncolt, már volt alkalma látni, mire képes Róma
népe, ha felbőszítik. Megint a senatorok felé nézett, látta, hogy
a számuk megcsappant. Érezték a tömeg hangulatának
változását, mint a széljárást. Fáradtan elmosolyodott,
összeszedte a bátorságát. Tudta, mit kívánna tőle Julius. Attól a
pillanattól tudta, hogy Cassius és összeesküvő társai beléptek a
terembe, magasra emelve a zsarnok vérétől szennyes kezüket.
Meg fogja értetni Róma népével, mi történt. Felnyitja a
szemüket.
Lehajolt a fényesre sikált centuriók sorához, és halkan
odaszólt a legközelebbinek:
– Te. Gyere csak föl ide. Állj mellém! – mondta.
A centurio maga volt a katonás tökéletesség, ami egy ilyen
fontos poszton elvárható. Páncélja ragyogott a napon,
sisakdíszén tökéletesen egyformára nyírták a tollakat.
Kétségtelenül veterán volt, amit a kelletlenkedése is elárult.
Minden ösztöne azt súgta, hogy tartsa a szemét a közelebb
nyomuló tömegen.
– Consul, itt a helyem… – kezdte.
Marcus Antonius fél térdre ereszkedett, és még jobban
lehalkította indulatos hangját:
– Jól mondtad, Róma consulja vagyok. Már olyan mélyre
süllyedt a respublica, hogy még egy római tiszt sem
engedelmeskedik a parancsoknak?
A centurio szégyenkezve lehajtotta tolldíszes fejét, és
elvörösödött, majd szó nélkül fellépett az emelvényre.
Társainak néma sorfala igazodott, hogy betöltse a hézagot.
 Marcus Antonius fölegyenesedett, így a szeme egy szintben
volt a tollbokrétával. Szigorúan nézett le a katonára.
– Van egy viasz képmás a tetem alatt, centurio. Vedd ki, és
emeld föl, hogy láthassák!
A centurio álla leesett megdöbbenésében. Még meg sem
szólalt, de már rázta a fejét:
– Micsoda? Miféle játék ez? Kérlek, consul, fejezd be a
szónoklatot, hogy épségben kijuttathassalak innen.
– Mi a neved? – kérdezte Marcus Antonius.
A centurio habozott. Korábban névtelenül rejtőzködhetett a
hozzá hasonlók sorában, de most minden ok nélkül, egy
szempillantás alatt kiemelték közülük. Nagyot nyelt, epés
köszönetet mondva házi isteneinek, hogy ilyen balszerencsét
hoztak rá.
– Oppius centurio, consul.
– Értem. Lassan és világosan fogok beszélni veled, Oppius.
Engedelmeskedj törvényes parancsaimnak. Tartsd meg a
respublicának tett esküdet, vagy szedd le magadról azokat a
tollakat, és továbbítsd legiód tribunusának a kérésemet, hogy
tanítsanak meg a római fegyelemre, amelyet láthatólag
elfelejtettél.
A centurio szája fakó vonallá keskenyedett. Szeme villogott
dühében, de azért katonásan bólintott. Egy ilyen „kérés” azt
jelentette, hogy ronggyá verik a hátát a szöges korbáccsal, talán
még ki is végzik, hogy példát statuáljanak. Feszes hátraarcot
csinált, és egy pillanatig nézte Cæsar tetemét.
– Őt nem zavarná, Oppius – folytatta Marcus Antonius
váratlan szelídséggel. – A barátom volt.
– Nem tudom, mit akarsz consul, de ha lerohannak minket,
az alvilágban találkozunk – morogta Oppius.
 Marcus Antonius ökölbe szorította a kezét, talán ütni akart,
ám a centurio addigra visszahajtotta az arany szövetet. A halott
Cæsar alatt egy aranyszegélyű, bíbor tógába öltöztetett,
életnagyságú fehér viaszbáb feküdt. Oppius visszahőkölt az
undortól. A bábu arcát Cæsarról mintázták, és még zöld
babérkoszorút is viselt!
– Mi ez a… valami? – motyogta.
Marcus Antonius csak intett. Oppius kiemelte a szobrot.
Meglepően súlyos volt, a katona kissé megtántorodott,
miközben fölegyenesedett.
A tömeg morgolódni kezdett, nem értette az emelvényen
lezajlott indulatos párbeszédet. Felhördültek, és kiáltoztak,
amikor megpillantották a bábu vak, fehér szemét.
– Consul! – ordította túl egy centurio a lármát. – Ezt abba
kell hagynod! Lépj le, Oppius! Ezt nem fogják eltűrni!
– Hallgass! – bömbölte Marcus Antonius. Nem volt több
türelme a hülyékhez.
A sokaság iszonyodva elnémult. Nem bírták levenni a
szemüket a torzképról, amelyet Oppius emelt a magasba.
– Róma polgárai, hadd mutassak nektek valamit! Hadd
mutassam meg, mennyit ér a szavatok!
Marcus Antonius előrelépett, és egy szürke acéltőrt húzott ki
az övéből. Félrerántotta a bábu bíborköntösét, lemeztelenítve a
mellkast és a nyakat. A tömeg hápogott, és bámult, mintha
megbabonázták volna. Sok reszkető kézen a rontást hárító
mozdulattal meredt előre a mutató- és a kisujj.
– Tillius Cimber fogta le Cæsart, miközben Suetonius
Prandus rámérte az első csapást… ide! – mondta Marcus
Antonius.
Bal tenyerét rányomta a figura vállára, és a viaszból formált
kulcscsont alá döfte a kését. A tömegben még a veteránok is
felszisszentek. A lépcsőn a földbe gyökerezett a senatorok lába.
Suetonius, aki szintén ott volt, eltátotta a száját.
– Ez a vágás, amely keresztezi az elsőt, Publius Servilius
Casca műve volt! – folytatta Marcus Antonius. Vad erővel
felhasította a szövetet és a viaszt. Máris lihegett, hangjának
mély mennydörgését visszaverték a környező épületek. – Majd
pedig fivére, Gaius Casca lépett oda a küzdő Cæsar mellé! Az
ő tőre… ide szúrt!
A Senatus házánál borzadva néztek össze a Casca fivérek.
Némán megfordultak, és elsiettek a Forumról.
A verejtékező Marcus Antonius félrerántotta a tógát a bábu
jobb karjáról. – Lucius Pella itt vágott egy hosszú sebet. – A
penge végigszántotta a viaszt, a tömeg felnyögött. – És Cæsar
még mindig harcolt! Balkezes lévén, vérző jobbjával tartotta
távol őket. Ekkor Decimus Junius sebezte meg, elvágva az
izmokat, így Cæsar karja ernyedten lehullott. Cæsar segítségért
kiáltott Pompeius színházának kőpadjaihoz. Bosszúért kiáltott,
de egyedül volt ezekkel az emberekkel… ők pedig nem álltak
meg.
A sokaság meglódult. Szinte az őrületig korbácsolta őket a
látvány. Nem volt ebben semmi logika, egyszerűen forrni
kezdett az emberekben a harag. Már csak néhány senator
maradt a Senatus előtt. Marcus Antonius észrevette, hogy
Cassius távozni készül.
– Majd Gaius Cassius Longinus döfte meg Róma Atyját,
benyúlva vékony karjával egy résbe a többiek között. –
Felmordult, és a tóga szövetét elszakítva belemártotta a kést a
bábu oldalába. – A kiontott vér átáztatta Cæsar tógáját, ő
azonban még mindig harcolt! Római katona volt, a szelleme
erős, noha ők újra és újra lesújtottak rá! – Szavait döfésekkel
központozta, ronggyá hasogatva a tóga maradványait.
 Lihegve elhallgatott, és a fejét ingatta.
– Ekkor meglátta a lehetőséget, hogy életben maradjon.
Halkabban folytatta. A megvadított, felbőszített sokaság
még közelebb nyomakodott. Csüggtek a consul minden szaván.
Antonius végignézett rajtuk, szeme azonban,egy másik napot,
egy másik jelenetet látott. Tucatnyi forrásból hallotta a
részleteket, olyan tisztán el tudta képzelni, mintha ő is ott lett
volna.
– Meglátta Marcus Brutust, aki ekkor lépett be a színházba.
A férfit, aki fél életében mellette harcolt. A férfit, aki egyszer
már elárulta, és Róma egyik ellenségéhez pártolt. A férfit,
akinek Julius Cæsar megbocsátott, holott mindenki más
felkoncolta volna. Cæsar meglátta a legjobb barátját, és
azoknak a késsel döfködő, ordítozó embereknek a gyűrűjében
egy pillanatig, egy szívverésnyi időre azt gondolhatta, hogy
megmenekült. Azt gondolhatta, hogy életben marad.
Könnyek szöktek a szemébe. Tógája szegélyével letörölte
őket. Ólomsúllyal húzta le a kimerültség. Mindjárt vége lesz.
– De meglátta, hogy Brutus kezében is tőr van, akárcsak a
többiekében. Ekkor a szíve megszakadt, és nem harcolt tovább.
Oppius centurio annyira megrendült, hogy alig bírta fogni a
viaszfigurát. Összerázkódott, amikor Marcus Antonius
felrántotta a bíbor tóga egyik cafatát a bábu fejére, eltakarva a
képmás arcát.
– Nem akarta látni őket többé. Ülve várta be a közeledő
Brutust, miközben azok döfködték és vagdosták.
A szívnek szegezte a sötét pengét. A tömegben sokan sírva
fakadtak, férfiak-nők vegyesen, miközben várták az utolsó kés
szúrást. A nyöszörgés annyira felerősödött, hogy már-már
jajveszékelés volt.
 – Talán Cæsar nem is érezte az utolsó tőrdöfést; ezt nem
tudhatjuk.
Marcus Antonius erős ember volt. Tövig belemártotta a kést
oda, ahol a bordáknak kellett volna lenniük, újabb lyukat vágva
a rongyos kelmén. A vasat a viaszban hagyta, hogy mindenki
láthassa.
– Tedd le, Oppius! – lihegte. – Láttak mindent, amit meg
akartam mutatni nekik.
Minden szempár a romos bábut követte, amelyet a centurio
lefektetett az emelvényre. Róma plebejusai nem jártak
színházba, mint az urak. Most életük egyik leghatásosabb
jelenetét látták. Sóhaj futott végig a Forumon, a fájdalom és a
megkönnyebbülés hosszú sóhaja.
Marcus Antonius összeszedte lassan mozgó gondolatait.
Felhergelte és megríkatta a sokaságot, egyébként jól ítélte meg
a helyzetet. Most majd búsan távoznak, és erről fognak,
beszélni. Nem felejtik el, ki volt a barátjuk, és a szabadítókat
megvetés fogja kísérni életük fogytáig.
– Ha elgondolom – mondta szelíden –, hogy Cæsar sokak
életét mentette meg azok közül, akik ott voltak Pompeius
színházában március idusán! Sokan neki köszönhették a
vagyonukat és rangjukat. Mégis végeztek vele. Az elsővé tette
magát Rómában, az elsővé az egész világon, de ez sem
mentette meg.
Felkapta a fejét, mert valaki elordította magát a tömegben:
– Ezek meg minek élnek?
Antonius kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de tucatnyian
is elébe vágtak, dühödten átkozva Cæsar gyilkosait. Fölemelte
a kezét, hogy lecsillapítsa őket, ám a magányos hang szikra
volt a száraz tarlónak. A hangzavar elhatalmasodott, és addig
erősödött, amíg végül sok százan mutogattak üvöltő haraggal a
Senatus épületére.
– Barátaim, rómaiak, földijeim! – bömbölte Marcus
Antonius, de a lárma elnyelte még az ő hatalmas hangját is. Az
emberek esztelenül nyomakodtak előre, öklök és lökdösődő
testek csapódtak a centurióknak.
– Na tessék – morogta az egyik centurio, és teljes erőből
visszalökött, hogy elég helye legyen a gladius kirántásához. –
Ideje lelépni. Hozzám, fiúk! Vegyétek körül a consult, és
őrizzétek meg a nyugalmatokat!
A tömeg azonban nem az emelvényen álló consult akarta
legázolni. A Senatus épülete és a mostanra elnéptelenedett
lépcső felé zúdult.
– Várjatok! Meghallgatnak. Hadd beszéljek! – kiáltotta
Marcus Antonius, és eltaszított magától egy centuriót, aki
megpróbálta levezetni a lépcsőn.
Valahonnan elhajítottak egy követ, amely behorpasztott egy
díszes mellpáncélt. Az egyik tiszt hátratántorodott. A tömeg
fölszedte a Forum kockaköveit. Az eltalált centurio hanyatt
fekve kapkodott levegőért, mialatt társai elvágták a szíjakat,
amelyek belekötözték a vértjébe.
– Ehhez már késő, consul – vakkantotta Oppius. – Csak
remélem, hogy ezt akartad. Most már indulj, uram. Vagy itt
akarsz állni, és végignézed, ahogy leölnek minket?
Újabb fekete kövek szálltak a magasba. Marcus Antonius
látta, hogy a tömeg úgy örvénylik, mint a folyóvíz. Sok ezer
dühös ember volt a Forumon, sok gyengébbet letaposnak majd,
ha az indulatok elszabadulnak. Fojtottan káromkodott.
– Nekem is ez a véleményem, uram – szólt komoran
Oppius. – De ami történt, megtörtént.
 – Nem hagyhatom itt a holttestet! – felelte kétségbeesetten
Marcus Antonius. Lebukott egy újabb kő elől, amely mellette
süvített el. Gyorsan elharapózott a zűrzavar. Most már nem
lehetett megállítani őket. A consul hirtelen megriadt, hogy
elsodorják.
– Jól van. Törjetek utat!
Füstszagot érzett a levegőben és megborzongott. Egyedül az
istenek tudják, mit szabadított el. Még emlékezett a legutóbbi
zavargásokra, és ezek az emlékek csúnyák voltak. Miközben a
katonák szoros gyűrűje tovaragadta, visszanézett Julius
otthagyott, magányos tetemére. A késekkel és kövekkel
fölfegyverzett emberek most kapaszkodtak fel az emelvényre.

Róma levegője sűrű volt a nedves hamu keserű szagától.

Marcus Antonius tiszta tógában várakozott a Szüzek Házának
előcsarnokában, Vesta temploma mögött. Még itt is érezte a
füstöt, amely úgy tapadt a ruhájához, akár a köd. A szél
mindenüvé elvitte a város szennyét.
Váratlan türelmetlenséggel felugrott a márványpadról, és
járkálni kezdett. Két papnő lustán figyelte. Olyan magabiztossá
tette őket a rangjuk, hogy még Róma consuljától sem
idegeskedtek. A szüzeket fővesztés terhe mellett tilos volt
megérinteni. Életüket a kultusznak szentelték, noha makacsul
tartotta magát a szóbeszéd, hogy Bona Dea ünnepén kijönnek a
városba, és borral meg ajzószerekkel hódítják el a férfiakat,
akikkel eljátszadoznak, mielőtt megölnék őket. Marcus
Antonius bosszúsan meredt rájuk, de ők csak mosolyogtak, és
halkan beszélgettek, ügyet sem vetve a hatalom emberére.
A főpapnő hajszálpontosan kimérte, meddig győzi
türelemmel a consul, és csupán az utolsó pillanatban jött elő.
Marcus Antonius már azon volt, hogy távozik vagy katonákat
hívat, vagy akármit csinál, csak cselekedhessen, és ne kelljen
várakoznia, mint egy kérelmezőnek. Még egyszer visszaült a
padra, maga elé bámult, és újraélte az előző nap és éjszaka
borzalmait.
Nem ismerte a közeledő nőt. fölállt, kurtán meghajolt,
igyekezve uralkodni az ingerültségén. A főpapnő magas volt,
és görög khitónt viselt, amely szabadon hagyta a lábát és az
egyik vállát. Sötétvörös haja fénylő gyűrűkben omlott a
mellére. Antonius tekintete követte lefelé a tincseket, és
megállt valaminél, ami apró vérfoltnak tűnt a fehér vásznon.
Megborzongott. Miféle szörnyű rítust hajthatott végre a papnő,
mialatt ő itt várakozott?
A Forumon még mindig hevernek a hullák. Fort benne a
harag, de szüksége volt a papnő jóindulatára. Kényszerítette
magát, hogy mosolyogjon, amikor az asszony megszólalt.
– Ritka öröm téged látni, consul. Quintina Fabia a nevem,
hallom, hogy embereid keményen dolgoznak a közrend
helyreállításán. Micsoda szörnyű foglalatosság!
Mély, pallérozott hangon beszélt. Marcus Antonius
újraértékelte első benyomását. Tehát a nő a Fabius
nemzetségből való, abból a patríciuscsaládból, amely minden
évben számíthat egy tucat senator támogatására. Quintina
mindössze megszokta a parancsolást. A férfi haragja lelohadt.
– Remélem, itt nem volt probléma.
– Vannak őreink, és más eszközeink is a védelemre, consul.
Még a zavargók is tudják, hogy nem háborgathatják ezt a
templomot. Ki kockáztatná a szűz istennő átkát, hogy aztán
örökké lankadt és használhatatlan legyen a férfiassága?
Quintina mosolygott, de a consul orrát még mindig facsarta
a nedves hamu szaga, és nem volt tréfás hangulatban. Elég
bosszantó már az is, hogy kénytelen személyesen idefáradni,
amikor olyan sok a dolga. A futárai azonban válasz nélkül
tértek vissza.
– Cæsar végrendeletéért jöttem. Azt hiszem, nálatok
helyezte letétbe. Ha lennél szíves idehozni, visszatérhetnék a
munkámhoz. Mindjárt alkonyodik, és minden éjszaka rosszabb.
Quintina a fejét csóválta. Vékony redő jelent meg a két
sötétbarna szeme között.
– Consul, minden tőlem telhetőt megtennék, hogy segítsek
neked, csak ezt nem. A végrendeletek őrzése a feladatom. Nem
adhatom ki.
Marcus Antoniusnak ismét le kellett küzdenie a benne
ágaskodó indulatot.
– Cæsar halott, úrnőm! Teste a Senatus épületével együtt
égett el a Forumon, úgyhogy ehhez nem fér kétség. Mikor adod
ki a végrendeletét, ha nem ma? Az egész város várja, hogy
elolvashassa.
Quintináról lepergett a haragja. Csak mosolygott a nyers
hangon, és hátranézett a közeli padon lustálkodó két papnőre.
Marcus Antonius váratlanul szerette volna elkapni és felrázni.
A Forum fele elpusztult. A Senatus kénytelen Pompeius
színházában ülésezni, mert a kormány székhelye rommá és
hamuvá lett, de vele mégis úgy bánnak, mint egy szolgával!
Nagy kezét ökölbe szorította, majd ellazította.
– Tudod, hogy miért alapították ezt a templomot? – kérdezte
halkan Quintina.
A férfi megrázta a fejét, és hitetlenül felvonta a
szemöldökét. Lehetséges, hogy a főpapnő nem érti, mire van
szüksége?
– Azért, hogy itt lakozzék a Palladium, Athéné szobra, Trója
legnagyobb kincse. Az istennő ide, Rómába vezette képmását,
mi pedig évszázadok óta őrizzük, érted? Ennyi idő alatt láttunk
lázadásokat és zavargásokat. Végignéztük, ahogy Spartacus
serege elmasírozik, és láttuk Horatiust, aki két emberrel védte a
hidat egy hadsereg ellen.
– Én nem… Mi köze ennek Cæsar végrendeletéhez?
– Az, consul, hogy e falak között lassan múlik az idő.
Hagyományaink visszanyúlnak a város alapításáig, és én nem
fogok változtatni rajtuk néhány halott garázda és egy consul
miatt, aki azt képzeli, hogy parancsolgathat itt!
Váratlanul megharagudott, és emeltebb hangon,
keményebben beszélt. Marcus Antonius engesztelően széttárta
a kezét.
– Jól van, megvannak a hagyományaitok. Nekem azonban
meg kell kapnom a végrendeletet. Hozd ide.
– Nem, consul! – Quintina Fabia fölemelte a kezét, elébe
vágva a tiltakozásnak. – Viszont felolvassák a Forumon, a
hónap utolsó napján. Akkor majd meghallod, mi áll benne.
– De… – Antonius elbizonytalanodott a főpapnő
tekintetétől. Mély lélegzetet vett. – Ahogy óhajtod – szűrte a
foga között. – Csalódott vagyok, amiért nem látod, milyen
hasznos lehet egy consul támogatása.
– Ó, azok jönnek és mennek, Marcus Antonius – felelte
Quintina. – Mi maradunk.
 NEGYEDIK FEJEZET

Octavianus késő délelőtt ébredt, olyan szájízzel, mintha rossz

vörösbort ivott volna. A feje lüktetett, gyomorgörcsei annyira
legyengítették, hogy a falnak dőlve kellett erőt gyűjtenie, amíg
Fidolus elment a lováért. Hányni akart, hogy kitisztuljon a feje,
de semmi sem jött ki belőle, és nem mert szárazon öklendezni,
mert attól meg szét akart hasadni a koponyája. Futnia kéne,
azzal visszaűzi tagjaiba a vért, és kiűzi magából a perzselő
szégyent. Amikor a rabszolga visszament a nyeregért,
Octavianus ököllel csépelte a combját, egyre erősebben, amíg
csillagokat nem látott, valahányszor lehunyta a szemét.
Nyomorult hús! Pedig hogy vigyázott az első alkalom óta;
győzködte magát, hogy egy meggyűlt karcolás okozta, vagy
elkapott valamilyen betegséget az egyiptomi poshadt
levegőben. Akkor az emberei találták meg ájultan, de azt
hitték, leitta magát, abban meg nem láttak semmi különöset,
hiszen maga Cæsar is éppen a Níluson mulatozott Egyiptom
királynőjével.
Egy zúzódás már meg is dagadt a lábikráján.
Legszívesebben ordított volna dühében. Hogy a saját teste
árulja el! Julius arra tanította, hogy az csak egy szerszám,
olyan, mint bármi más, edzeni és fegyelmezni kell, mint egy
kutyát vagy egy lovat. Most viszont két barátja láthatta,
miközben ő… másutt volt. Hálaimát motyogott Carna
istennőhöz, amiért a második alkalommal nem vizelte össze
magát előttük.
 – Kérlek! – suttogta az egészség istennőjének. – Vesd ki ezt
belőlem, akármi legyen!
Szúrós pokrócok alatt, tisztán ébredt, ám az emlékei
megszakadtak a Rómából hozott tekercsnél. Nem bírta felfogni
az új helyzetet. Tanítómesterét, pártfogóját meggyilkolták a
városban, ott oltották ki az életét, ahol a legnagyobb
biztonságban kellett volna lennie. Képtelenség!
Fidolus a kezébe nyomta a szárat. Aggodalmasan kémlelte
az ifjút, aki reszketve állt a reggeli napfényben.
– Jól vagy, uram? Hozhatok orvost a városból, ha rosszul
érzed magad.
– Túl sokat ittam, Fidolus – felelte Octavianus.
A rabszolga együtt érző mosollyal bólintott.
– Az nem tart sokáig, uram. A reggeli levegő kitisztítja a
fejed, Atreus pedig ma jó formában van. A világ végére is
elvisz, ha engeded.
– Köszönöm. A barátaim felébredtek már? – Feszülten
figyelt egy jelre, amely elárulja, hogy a rabszolga tud az ő
összeomlásáról, de Fidolus arca ártatlan volt.
– Hallottam mozgást. Szóljak nekik, hogy csatlakozzanak
hozzád?
Octavianus felkászálódott a lóra. Nehézkesen huppant rá a
nyeregre, amitől az állat felhorkant és megugrott. Fidolus el
akarta kapni a szárat, de Octavianus elhessegette.
– Most ne. Majd beszélek velük, amikor visszajövök.
Oldalba rúgta a lovat, amely láthatólag örült, hogy
kiszabadult az istállóból, és futhat egyet. Mozgást látott az
ajtóban, és meghallotta Agrippa mély hangját. Nem válaszolt
az üdvözlésre. Nem bírt szembenézni a barátjával, most még
nem.
 Kivágtatott a kapun. Agrippa, aki még mindig az álmosságot
dörgölte ki a szeméből, lecövekelt az udvaron. Egy darabig
bámulta a távolodó Octavianust, aztán ásított.
Kijött Mæcenas is, még mindig abban az ingben, amelyben
aludt.
– Elengedted egyedül? – kérdezte.
Agrippa elvigyorodott, hogy a finom úr milyen kócos.
Pomádés haja összevissza állt, mint a repcepetrence.
– Hadd izzadjon meg – felelte. – Ha beteg, akkor szüksége
van rá. Csak az istenek tudják, mihez kezd most.
Mæcenas észrevette Fidolust, aki lehajtott fejjel ácsorgott
mögöttük.
– Nyergeid fel a lovamat, Fidolus! Meg azt az igavonót is,
amely a barátom alatt szenved!
A rabszolga besietett az istállóba. A homályban izgatott
nyihogással üdvözölte a két ló. A rómaiak összenéztek.
– Úgy érzem, egy órát, ha aludtam – közölte Mæcenas az
arcát dörgölve. – Te már gondolkodtál azon, hogy mihez
kezdesz most?
Agrippa kényelmetlenül krákogott.
– Veled ellentétben én hivatásos tiszt vagyok, Mæcenas.
Nincs választási lehetőségem. Visszatérek a hajóhadhoz.
– Ha vennéd a fáradságot és használnád villámló eszedet,
amelyet olyan jól titkolsz, már rájöttél volna, hogy többé nem
lehet úti célod a brundisiumi flotta. Agrippa, Cæsar halott!
Nélküle nem indul meg a had. Istenek, ott vannak Róma legiói
– ki fogja most vezetni őket? Ha visszamész, hónapokig ott
pancsolhatsz parancsok nélkül, mert a Senatus nem törődik
veletek. Hidd el, ismerem őket. Veszekszenek és vitatkoznak,
mint a gyerekek, marakodnak a hatalom és a tekintély
rongyain, most, hogy már nem hullik rájuk Cæsar árnyéka.
Évek telnek el, mielőtt a legiók ismét megindulnak, és ezt te is
tudod. Ők Cæsarhoz voltak hűségesek, nem azokhoz a
senatorokhoz, akik meggyilkolták.
– Octavianus azt mondta, hogy közkegyelmet hirdettek –
mormolta bizonytalanul Agrippa.
Mæcenas epésen nevetett.
– És ha hoznak egy törvényt, hogy mindenki a nővérét
köteles feleségül venni, akkor az történik? Komolyan,
megtanultam tisztelni a hadsereg fegyelmét, de vannak idők,
amikor a játék visszatér az alapálláshoz, Agrippa! Ez egy ilyen
eset. Ha nem látod ezt, akkor talán tényleg menj vissza és
rostokolj tovább a sok ezer tengerésszel, írogasd a jelentéseket,
és idd a poshadt vizet, miközben engedélyre vártok, hogy
frisset vételezzetek.
– Na és te mit csinálsz? – kérdezte haragosan Agrippa. –
Visszavonulsz a birtokodra, és figyeled a játszmát? Nekem
nincs patríciuscsaládom, amely megvédene. Ha nem megyek
vissza, odabiggyesztik a nevem mellé: „szökevény”, és valaki
valahol aláírja az elfogatóparancsot. Néha arra gondolok, túl jól
élsz ahhoz, hogy megérts másokat. Nem mindenkinek vannak
olyan protektorai, mint neked!
Beszéd közben kivörösödött az arca, Mæcenas eltűnődve
bólogatott. Érezte, ez nem a megfelelő alkalom ahhoz, hogy
tovább bosszantsa a barátját, noha mindig megmosolyogtatta
Agrippa méltatlankodása.
– Igazad van – mondta szándékolt szelídséggel. – Épp elég
nagy emberrel vagyok atyafiságban, hogy ne kelljen félnem
tőlük. Ha visszamész Brundisiumba, a kukacokat fogod
kiszedegetni az ételedből, mire újabb parancsokat kapsz.
Legalább ebben higgy nekem.
 Előre tudta, hogy erre a szokott tisztességes és becsületes
választ fogja hallani. Agrippa a saját érdeméből emelkedett föl
a ranglétrán, és ezt olykor hangsúlyozta is. Jobb belátásra kell
térítenie, még mielőtt megesküdne, hogy nem lesz hitszegő,
vagy más hasonló dőreséget művelne.
– A régi parancsok meghaltak Cæsarral, Agrippa. Te hoztad
szóba a helyzetemet, hát akkor hadd használjam fel, hogy
megvédjelek, legalább néhány hónapig. Menlevelet írok, amely
szerint fel vagy mentve kötelességeid alól. Ez megkíméli a
hátadat a korbácstól, és megőrzi a rangodat, amíg ennek vége
lesz. Gondolkodj ezen, nagy ember. Octavianusnak szüksége
van rád. Neked ott a flottád, a rangod. De neki mije van most,
hogy Cæsar halott? Amennyit tudunk, attól akár már útban is
lehetnek ide a lovasok, hogy befejezzék, amit Rómában
elkezdtek… – Félbeharapta a mondatot, a szeme tágra nyílt.
– Fidolus! Hol maradsz, te görög szarzsák? Mozgás!
A rabszolga már hozta is a két lovat. Mæcenas kikapta a
kezéből a szárat, és nyeregbe pattant. Felszisszent, amikor a
hideg bőr találkozott a heréivel.
– Kardot! Hozz nekem valami fegyvert! Futás!
Agrippa is nyeregbe szállt, miközben Fidolus berohant az
udvarról a házba. Az ő lova valóban sokkal markosabb volt,
mint a barátaié: magas, erős, és feketén ragyogott a délelőtti
napfényben. Az állat fújt egyet, és táncolni kezdett a súlytól.
Agrippa szórakozottan megveregette a nyakát, és közben azon
töprengett, amit Mæcenas mondott.
– Marsra esküszöm, jobb lenne, ha már a közelben járnának
a gyilkosok – vakkantotta Mæcenas, miközben megfordította a
lovát. – Pár száz méter után kék-zöld leszek.
Kintről lódobogás hallatszott, amely percről percre
erősödött. A kapun belovagolt a sápadt Octavianus.
Meglepetten látta, hogy a barátai nyeregben ülnek, és Fidolus
éppen kifelé lohol a házból, ügyetlenül szorítva magához a
kardokat.
Tekintete megakadt Mæcenason, akinek az inge annyira
felcsúszott, hogy kilátszott a pucér ülepe.
– Te meg mit csinálsz? – kérdezte.
Mæcenas igyekezett gőgösen viszonozni a pillantást, ám
ebben a helyzetben nem találta a méltóságát.
– Nem tudtad, hogy minden ifjú római így lovagol
mostanában? Talán a provinciákban még nem terjedt el a divat.
Octavianus faarccal rázta a fejét.
– Azért jöttem vissza, mert szólni akarok, hogy
csomagoljatok. Brundisiumba kell mennünk.
Agrippa fölkapta a fejét a szóra, mégis Mæcenas szólalt meg
elsőnek.
– Éppen most magyaráztam el a buzgó tengerésznek, miért
az az utolsó hely, ahova menni akarok, legalábbis, amíg a
városban le nem csillapodnak a kedélyek. Ott zűrzavar lesz,
Octavianus. Hidd el nekem, most minden római család
megduplázza a fegyveresei számát, mert készül a
polgárháborúra.
– Igazad van – felelte Octaviánus. – De a legiók is
Brundisiumban vannak.
– Akkor magyarázd meg nekem, hogy az egész világon
miért nem Brundisium az utolsó hely, ahova menned kell –
szólította fel Mæcenas.
Látta, hogy Octavianus pillantása befelé réved. Szemére
árnyék borult, ahogy lehajtotta a fejét. Pillanatnyi csönd lett az
udvaron, mielőtt ismét megszólalt.
– Mert azok az emberek hűek voltak Cæsarhoz – a
családomhoz. Ha bárki is bosszút akar állni a meggyilkolásáért,
akkor azok ott lesznek a tengerparti táborban. Oda kell
mennem.
– Tisztában vagy vele, hogy olyanok is lehetnek ott, akiknek
az az egyetlen céljuk, hogy megöljenek? – kérdezte halkan
Mæcenas.
Octavianus szeme rávillant.
– Valahonnan el kell indulnom. Nem hagyhatom, hogy
mossák kezeiket, és tovább éljék az életüket. Ismertem őt,
Mæcenas. Ő… különb ember volt a Rómában csaholó összes
ebnél. Azt akarná tőlem, hogy törjem rájuk az ajtót, és annyira
legyek irgalmas hozzájuk, amennyire ők voltak hozzá.
Agrippa bólintott, és megdörgölte a szakállát.
– Igaza van – mondta. – Vissza kell mennünk
Brundisiumba. Itt túl messze vagyunk ahhoz, hogy bármit is
megtudjunk.
Mæcenas tekintete ide-oda járt közöttük, és most az egyszer
eltűnt az arcáról a fanyar mosoly.
– Három-ember? – kérdezte. – Róma legiói ellen?
– Nem ellenük, velük – felelte Octavianus. – Én ismerem
azokat az embereket, Mæcenas. Sok százzal – nem is, sok
ezerrel szolgáltam együtt. Emlékezni fognak rám. Legalábbis
jobban ismerem őket, mint a Senatus vénségei.
– Értem. Hát, ez… megkönnyebbülés – mondta Mæcenas.
Agrippára sandított, hátha nem ért egyet ezzel az
őrültséggel, ám az önfeledten figyelte Octavianust. Az ifjú, aki
könnyedén leszökkent a lováról és keresztülvágott az udvaron,
már akkor mély benyomást tett rá, amikor két éve
megismerkedtek. Nem azért, mert vérrokona volt Cæsarnak,
vagy mert járt a Kelet nagyvárosaiban. A fiatal római olyan
ember volt, aki meglátta a kereskedők, nemesek és katonák
lázas nyüzsgésében a lényeget. Agrippa emlékezett egy össze
jövetelre, amelynek ő volt a középpontja: olyan szépen és
meggyőzően tudott beszélni, hogy még a részegek is figyeltek
rá. Octavianusból büszkeséget meríthettek, amelyet magukkal
vihettek a nagyvilágba, de Agrippa kihallotta a beszédéből a
másik szálat is: azt, hogy milyen árat kell fizetni és terhet kell
viselnie annak, aki az Urbsot akarja képviselni. Ámulattal
hallgatta ezeket az eszméket és gondolatokat, amelyek sose
környékezték meg az ő apját az örökös hajszában a pénz után.
Az egyik részegebb patrícius kinevette Octavianust, mire
Agrippa egy gyors mozdulattal lelökte az erkélyről.
Elvigyorodott, mert eszébe jutott Octavianus komikus
megütközése, amikor a társaságnak a fele eliszkolt. Ennyi elég
is volt, hogy elkezdődjön egy barátság, amelyre egyikük sem
számított. Hajnalig ittak és beszélgettek, és Agrippa hálát adott
az isteneknek, amiért engedett apja sürgetésének, és hajlandó
volt elmenni hazulról aznap este. Nem kötött új üzleteket, nem
talált gazdag lányokat, akiknek udvarolhatott volna, viszont
másnap reggel lement a kikötőbe, és jelentkezett az első
hadihajóra. Apja azóta sem állt szóba vele.
Octavianus átizzadta a tunikáját, a lováról máris szakadt a
tajték, ennek ellenére szabatos és világos parancsokat adott
Fidolusnak, miközben visszatértek a házba csomagolni.
– Nem említetted neki a betegséget, amely az este ledöntötte
a lábáról – jegyezte meg Agrippa. Mæcenas rásandított.
– Valóban nem, és nem is fogom, hacsak ő nem hozza
szóba.
Leszállt a lóról, a szárat egy oszlopra hurkolta, majd
besietett, hogy felöltözzék. Agrippa figyelte, ahogy megy, és
amikor egyedül maradt, végre elmosolyodott. Mindkettejüket
kedvelte, állandó csodát jelentettek egy olyan embernek, aki
nem könnyen barátkozik. Minden affektált cinizmusa ellenére
Mæcenas képes lett volna pucér üleppel kilovagolni, amikor
úgy vélte, hogy Octavianust veszély fenyegeti.
Mélyen beszívta a görög levegőt, megtöltötte vele a tüdejét,
majd lassan kiengedte. Olyan ember volt, aki értékelte a római
rendet, a katonáskodás állandóságát és kiszámíthatóságát.
Gyerekkora tucatnyi városban telt, ahol megfigyelhette, hogyan
köti sorra az üzleteket az apja. A flotta megmentette ettől az
unalomtól, olyan otthont adott neki, ahol végre valami
fontosnak a része lehetett. A zűrzavarról szóló beszédek
annyira aggasztották, hogy azt el sem akarta mondani.
Remélte, hogy Mæcenas téved, viszont eleget tudott, hogy attól
féljen, patrícius barátja jól ítélte meg a jövőt. Az isteni Julius
meghalt, most ezernyi kisebb ember rohan betölteni az utána
maradt űrt. Még megérheti, amint a köztársaságot darabokra
szaggatják a nagy taposásban az olyasfajták, mint az ő apja.
Leszállt a lóról, körözött araszos vállával, megropogtatta a
nyakát. Az ilyen időkben az embernek jól meg kell választania
a barátait, különben elsöprik.
Hallotta, hogy odabent Mæcenas parancsokat bömböl.
Elvigyorodott, rádobta a szárat a lókikötő oszlopra, azután
bement. Legalább elindulhat Brundisium felé.

Brutus nézte a várost, amely számtalan helyen égett. A

viliódzó sárgák és narancsszínek valamilyen kórságra
emlékeztettek, amely feltartóztathatatlan gyorsasággal teszi
tönkre az egészséges bőrt. A kis szoba ablakán befújt a langyos
szellő, de ez sem adott megnyugvást. A ház a parfümkészítők
negyedében volt, egy kilométerrel keletre a Forumtól. Brutust
három emelet választotta el a földtől, mégis érezte az előző
napok rombolásának undok bűzét, amelyben tömény olajok
elegyedtek a vizes hamuval. Fürödni szeretett volna, hogy
lemossa magáról a szagot. Már rosszul volt a füsttől és a távoli
összecsapások lármájától. Amint leszállt a sötétség, a felhergelt
csürhe ismét előbújt. Egyre többen lettek. Akiknek voltak
testőreik, elbarikádozták magukat a házaikban, és koplaltak.
Természetesen a szegények szenvedtek a legtöbbet. Mindig is
könnyebb prédát jelentettek a latrok és fosztogatók számára
azoknál, akik vissza tudtak vágni.
Valahonnan a közelből a világ legismerősebb hangját, a
menetelő katonák dübörgését hallotta. A Mars-mezőn táborozó
legiók nem lázadtak föl, legalábbis mostanáig. Sietős
rendeleteiben a Senatus ezrével parancsolta be őket a városba.
Két legio fésülte át Rómát. Nehéz dolguk volt, amíg
lépésenként visszaszorították a csőcseléket, véres nyomokat
hagyva maguk után. Megdörgölte a karján a foltot, ahol előző
nap eltalálta egy cserép. Egy század védelmezte, de amikor
kísérték haza a Quirinalis-dombra, a közeli tetőket megtöltötték
a lázadók, és csak úgy zuhogtak rájuk a kövek és a cserepek.
Vajon rá vártak, vagy csak egyszerűen sehol sem létezik
biztonság?
Az emléktől ökölbe szorult a keze. Még egy századot is le
lehet gyűrni a keskeny utcákon. A Senatushoz jelentések
érkeztek bekerített legionariusokról, akiket felülről vertek szét,
sőt egy olyan esetről is, amikor a rájuk dobált olajoskorsókat
meggyújtva, elevenen égették el őket.
Brutus a cserepek és kövek záporában parancsot adott, hogy
kanyarodjanak be egy mellékutcába. Azzal a szándékkal
masíroztak el, hogy egy párhuzamos utcán gyorsan
visszafordulnak, berúgják az ajtókat, és csapdába ejtik
támadóikat. Emlékezett a gúnyos röhögésre a magasból,
ahonnan minden lépésüket figyelték. Mire fölértek, egy lélek
sem volt a tetőkön, csak törött cserepeket és odafirkált
üzeneteket találtak. Brutus lemondott a hazatérésről,
visszament a Forumot övező, biztonságos sávba, ahol ezrével
őrjáratoztak a legionariusok.
– Azt hiszem, ez egyre rosszabb lesz még így is, hogy új
emberek érkeznek a Campusról – rántotta vissza a jelenbe
Cassius senator, aki ugyancsak a várost nézte.
– Nem sokáig folytathatják már – legyintett ingerülten
Brutus.
A szobában tartózkodó harmadik ember fölállt, hogy ismét
megtöltse a kupáját a sűrű vörösborral. A két férfi az ablaknál
megfordult a hangra. Lucius Pella kérdően felvonta fehér
szemöldökét. Cassius megrázta a fejét, Brutus bólintott. Pella
töltött neki.
– Amitől berúgtak, az erősebb a bornál – mondta. – Azt
hiszem, ha meg tudtuk volna menteni a Senatus épületét, már
vége lenne, de így… – Haragosan csóválta a fejét. Egy kőház
nem omolhat össze csak azért, mert fapadok égnek benne.
Mégis, amint a lángok a magasba csaptak, az egyik fal a
tetejétől az alapjáig meghasadt. Az óriási tető olyan hirtelen
zuhant le, hogy eloltotta a bent lobogó tüzet.
– Mit akarsz, Lucius, mit tegyek? – kérdezte Cassius. –
Hoztam legiókat. Engedélyt szereztem a Senatustól, hogy
bárkit megölhessenek, aki nem tartja be a kijárási tilalmat.
Mégis folytatódik – sőt terjed a lázadás! Róma egész kerületeit
engedtük át ezeknek a bunkókkal és vasrudakkal fölfegyverzett
barmoknak. Milliónyi polgárt és rabszolgát nem állíthat meg
pár ezer katona.
– Marcus Antonius alig néhány emberrel tért ma haza –
mondta hirtelen Brutus. – Hallottál róla? Ő a bajnokuk, miután
beszédével fellázította a csőcseléket. Hozzá sem érnek,
miközben farkasfalka módjára üvöltik a nevemet. Meg a tiedet,
Cassius – és a tiedet, Pella! – Keresztülvágott a szobán, és
három hatalmas korttyal eltüntette a borát.
– A saját városomban körözött bűnözőként kell
rejtőzködnöm, míg a consul úgy viselkedik, mintha ő lenne a
békeszerző? Az istenekre, de szeretném… – Elnémította a
tehetetlen harag.
– Ez elmúlik, Brutus. Magad mondtad. Ki kell futnia magát.
Mihelyt éhezni fognak, lecsillapodnak.
– Csakugyan? A bandák az első estén kiürítették a
magtárakat. Hát hol voltak az őrök, hogy elkergessék őke t?
Valószínűleg a forumon oltották a tüzet. Arról tudsz, hogy a
Casca fivérek már távoztak?
– Tudom – bólintott Cassius. – Hozzám jöttek, és én
kikísértettem őket. Van egy birtokuk úgy száz kilométerre,
délre. Ott várakoznak.
Brutus szúrósan nézett a senatorra.
– Szinte mindenki, aki velünk együtt vérezte be a kezét,
behúzott farokkal menekült. Tudsz róla, hogy Decimus Junius
még mindig leveleket írogat, hogy felolvassák őket a
Forumon? Valaki szólhatna neki, hogy a hírnökeit agyonverik.
– A dühtől émelyegve hallgatott el. – Ti azonban még itt
vagytok. Miért, Cassius? Miért nem futsz el a szőlőskertedbe?
A senator humortalanul elmosolyodott.
– Ugyanazon okból, amiért te, barátom. Meg Pella. Mi
vagyunk a szabadítók, nem igaz? Ha valamennyien
elmenekülünk a városból, ki tudja, mi történik a távozásunk
után? Talán átadjam a hatalmat Marcus Antoniusnak, ahogy ő
akarja? Amint a tömeg abbahagyja a gyilkolást és gyújtogatást,
Róma az ő kezébe kerül. Ezért maradok. És te is.
 – Gondolod, hogy ezt tervezik – kérdezte Pella, és
újratöltötte a kupáját. – Ő hergelte fel a plebset az átkozott
bábujával. Tudnia kellett, mi lehet belőle.
Cassius egy darabig töprengett.
– Egy éve még nem hittem volna róla. Akkor biztosra
vettem, hogy nem egy éles eszű ember. Amikor szavazást
javasolt az amnesztiáról, akkor… azt gondoltam, fölismeri az
új realitást. Még most sem hiszem, hogy előre látta a
gyászbeszédét követő lángokat. De azért nem olyan bolond,
hogy ne használja ki a kínálkozó lehetőséget. Mindnyájunkra
veszélyt jelent, urak.
Pella vállat vont. Arca kipirult a bortól.
– Akkor hát ölesd meg! Mit számít most még egy hulla?
Tele vannak velük az utcák. Ebből járvány lesz, akárki
meglássa. Ha eljön a döghalál, belülről fogja megenni Rómát.
Reszkető kezével nekiütötte a kupát a kancsónak. Brutus
csak most látta rajta, hogy mennyire fél.
– De engem nem! – folytatta kissé akadozó nyelvvel Pella,
gúnyos köszöntésre emelve kupáját. – Nem azért Öltem meg
Cæsart, hogy pékek és cserzővargák keze által haljak meg,
vagy hogy a hullaméregtől köhögjem ki a tüdőmet. Nem ezt
ígértétek, Cassius! Hogy a sötétben bujkáljunk, mint a tolvajok
és gyilkosok. Azt mondtad, tisztelni fognak minket!
– Csillapodj, Pella! – reccsent rá kíméletlenül Cassius. – Ne
feledkezz meg a méltóságodról. Nem kellene a kupa fenekén
keresned a bölcsességet, különösen ma este nem. Ha ki akarsz
jutni a városból, megszervezem. Hajnalban, ha ez az óhajod.
– És a feleségem? A gyermekeim? A rabszolgáim? Nem
hagyom, hogy széttépjék őket.
Cassiusban egy pillanatra felágaskodott a harag, bár a
hangja hideg maradt.
 – Riadtnak tűnsz, Pella. Ők természetesen veled mehetnek.
Ez itt Róma, és mindketten senatorok vagyunk. A zavargások
főleg a város nyugati felét sújtják. Ne állítsd be rosszabbnak a
helyzetet, mint amilyen. legföljebb tíz nap múlva a rend
helyreáll. Küldök majd…
– Eredetileg három napot mondtál – szakította félbe Pella,
akit túlságosan eltompított a bor ahhoz, hogy megérezze
Cassius temetői csöndességét.
– Eredj haza, Pella. Készítsd föl a családodat, szedd össze a
holmidat. Így megtakarítod a további támadásokat a saját
méltóságod ellen.
Pella báván pislogott.
– Menjek haza? – kérdezte. – Az utcák nem biztonságosak.
Mintha azt mondtad volna, hogy sötétedés után túl veszélyes
kimerészkedni.
– Mindazonáltal meg kell tenned. Emelt fővel menj, és ha
valaki megállít az utcán, mondd neki, hogy senator vagy.
Biztos vagyok benne, hogy átengednek.
Pella idegesen rázta a fejét.
– Ne haragudj, Cassius. Nem kellett volna ilyeneket
mondanom. A bor az oka. Jobban szeretnék itt maradni veletek
legalább hajnalig. Én…
Elhallgatott, mert Cassius az ajtóhoz sietett, amely az utcára
vezető lépcsőre nyílt. Ahogy kinyitotta, a folyamatos ordítozás
és recsegés háttérzaja felerősödött.
– Eredj haza – ismételte Cassius, és tüntetően rátette a kezét
az övén viselt tőr markolatára.
Pella tátott szájjal meredt rá. Brutushoz fordult, de nem
látott rajta szánalmat.
– Kérlek, Cassius…
– Kifelé! – vakkantot ta Cassius.
 Pella válla megroskadt. Egyikükre sem nézett távozás
közben. Cassius erősen igyekezett, hogy ne vágja be mögötte
az ajtót.
– Gondolod, hogy átjut? – kérdezte Brutus, és visszafordult
a nyitott ablakhoz.
– Az isteneken múlik – felelte Cassius ingerülten. – Nem
bírtam tovább hitvány nyöszörgését.
Brutus már válaszolni akart, ám ekkor a távolban észrevett
egy új tüzet. Halkan elkáromkodta magát. Cassius odaállt
mellé.
– Ez a Quirinalis, igaz? – kérdezte megrendülten. Tudta,
hogy Brutusnak háza van azon a dombon.
– Azt hiszem. Tudtad, hogy Cæsar birtokaihoz egy ujjal sem
nyúltak? – Megdörzsölte a tarkóját. Kimondhatatlanul elfáradt.
– A sötétben nehéz felbecsülni a távolságot. Majd reggel
megtudom, ha találok elég embert, aki velem jön – szűrte a
foga között. Ha elgondolja, hogy a római plebs bepiszkolhatja
a mancsával azt, ami az övé! – Cassius, szükségünk lesz a
Brundisiumban állomásozó legiókra. Még harmincezer ember
legázolhatja ezt a csőcseléket. El kell taposnunk őket, erőt kell
mutatnunk, hogy befoghassuk a szájukat.
– Ha ide tudnám hozatni őket, megtenném. Cæsar tisztjei
nem méltóztattak válaszolni a Senatus üzeneteire. Ha ennek itt
vége lesz, megtizedeltetem őket, vagy leüttetem a sasaikat,
hogy csészéket öntessek belőlük a szegényeknek, de most nem
kényszeríthetem őket, hogy mozduljanak.
Valahol az utcán, nem messze a háztól egy ember sikoltott
hosszan és hangosan. Mindketten összerezzentek a hangra,
azután készakarva nem törődtek vele.
– Én el tudok menni értük – mondta Brutus egy idő után.
Cassius fölnevetett.
 – Brundisiumba? Levágnak, ahogy meghallják a neved. Azt
hiszed, Brutus, én vagyok népszerűden? A te nevedet vonítja a
leghangosabban a söpredék, amikor bosszút követelnek
Cæsarért.
Brutus fújt egyet. Valósággal reszketett a tehetetlen
indulattól.
– Akkor épp ideje távozni. A Senatusod kinevezhetne
kormányzónak valami innen távol eső városba. Nem láttam a
jutalmat, amit ígértél, legalábbis még nem… – Visszafogta
magát, nem akart koldulni Cassiustól. De hát nem volt sem
polgári hivatala, sem saját vagyona. Pénzügyi tartalékai máris
leapadtak. Megértik egyáltalán a Cassius-féle patríciusok az ő
balsorsát? – Mekkorát nevetne Cæsar azon, ahogy bujkálunk a
népe elöl!
Cassius az éjszakát bámulta. A Quirinalison lélegzetelállító
gyorsasággal harapóztak el a tüzek. A távolban égő házak
százai világítottak a sötétségben, mintha vörösen repedezne a
föld. Reggelre ezrével lesznek szénné égett hullák. Igazat
beszélt Pella, jönni fog a ragály, kiszáll a halottak húsából,
behatol az egészséges tüdőkbe. Torokhangon felmordult.
Brutus ránézett, olvasni próbált az arcából.
– Vannak még legiók Kis-Ázsiában – mondta végül Cassius.
– Gondoltam rá, hogy a Senatus küldötteként elmegyek
hozzájuk. A keleti végeket meg kell védenünk az itteni
káosztól. Talán egy-két év Szíriában lehetővé teszi, hogy
magunk mögött hagyjuk ezeket a véres napokat.
Brutus fontolóra vette a dolgot, azután megrázta a fejét.
Még nem felejtette el Egyiptom forróságát és különös
szenvedélyeit. Nem kívánt visszatérni a világnak arra a felére.
– Szíria nem jó, legalábbis nekem. Viszont sosem jártam
Athénban, noha jól ismertem Görögországot fiatal koromban.
 Cassius legyintett.
– Légy akkor proprætor. Íratok neked egy parancsot és
engedélyt, amelyet bármikor felhasználhatsz. De az istenekre,
én nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok! Nem azért
öltem meg egy zsarnokot, hogy lássam, amint Marcus Antonius
foglalja el a helyét. Ez az ember olyan síkos, mint a bezsírozott
kígyó!
– Miközben itt tétlenkedünk, a zendülés folytatódik – felelte
keményen Brutus. – Vadásznak rám a mocskos kurafi
rabszolga bandák, azért rúgják be az ajtókat, mert engem
keresnek!
– Elmúlik. Emlékszem a legutóbbi zavargásokra. Akkor is
leégett a Senatus háza, de végül elmúlt az őrület.
– Meghaltak a főkolomposok, Cassius, azért ért véget az a
zendülés. Tegnap kétszer is költöznöm kellett, hogy ne
kerítsenek be! – morogta. Kezdett elfogyni a türelme. –
Boldogabb lennék, ha Marcus Antonius az első napon elesik.
De nem, ő kedvére sétafikálhat, alig néhány testőr kíséretében.
Rá, Cæsar nemes barátjára bezzeg nem vadásznak!
Reccsenés hallatszott kintről. A két férfi megpördült, és az
ajtóra meredt, mintha az vágódott volna ki, és már zúdulna is
be rajta Róma ocsmány csatornatölteléke. A közelben egy nő
sikoltott. A hang hirtelen elhalt.
– Úgy tűnik, alábecsültük őt vagy legalábbis a túlélő
képességét – felelte Cassius sokkal inkább azért, hogy megtörje
a csöndet, semmint hogy közöljön valamit. – Én is boldogabb
lennék, ha Marcus Antonius ott lett volna a zavargások tragikus
áldozatai között, de ő túlságosan óvatos – és most túlságosan
kedvelik. Ismerek embereket, de ők valószínűleg inkább
elárulnák neki a tervet ahelyett, hogy végrehajtanák.
 Brutus felhorkant. Újabb reccsenések és sikolyok
hallatszottak az utcáról, de most mintha távolodtak volna.
– Akkor hát írasd meg a parancsokat – mondta fáradtan. –
Egy-két évet eltölthetek Athén kormányzójaként. Amint a
fullánkot kihúzzák Rómából, visszatérek hozzá.
Cassius megszorította a vállát.
– Ebben bízhatsz, barátom. Túlságosan messzire mentünk,
nem hagyhatjuk, hogy minden odavesszen.
 ÖTÖDIK FEJEZET

Brundisiumban sosem volt még ekkora nyüzsgés. Mint amikor

felborul egy méhkas: katonák és polgárok futkostak
mindenfelé, nyomát sem lehetett látni a Rómára jellemző
tunyaságnak. A kikötővárosban mindenki sietett, mert
utánpótlást szállított a hajóhadnak és a legióknak: ivóvizes
hordókat, vasszögeket, kötelet, vitorlavásznat, sózott húst és
még ezerféle nélkülözhetetlen árut. Bár a hajót átengedték a
külső flotta mellett, csaknem dél lett, mire bejutott a belső
kikötőbe az óriási kapun, amelyet verejtékező rabszolgák
csapatai csörlőztek fel minden reggel.
Ahogy a kereskedőhajó elérte a rakpartot, a tengerészek
odavetették a köteleket a dokkmunkásoknak, akik pár méter
hosszan még vontatták, majd kikötötték a hajót a kőbe foglalt
hatalmas vascövekekhez. Széles deszkapallót löktek át a
fedélzetre, hogy az utasok lejöhessenek. Elsőnek Octavianus és
Agrippa lépett ki a rakpartra. Közben Mæcenas kifizette a
kapitánynak a viteldíjat, és ott maradt, hogy ellenőrizze a lovak
partra szállítását. Tucatnyi munkás jött két üres társzekérrel a
ládákért és a kosarakért. Az ilyenek megvásárolták egy
partszakaszra a rakodási jogot, és borsos árat kértek a
szolgáltatásaikért. Mire a lovakat levezették a hajóról, még
Mæcenas is panaszkodott a kikötő korruptságára, amelynek
láthatólag az a célja, hogy az utolsó rézpénzétől is
megszabadítsa az utazót.
– Tizenöt vagy húsz kilométeren belül nincs üres hely
egyetlen istállóban sem – jelentette, amikor csatlakozott
barátaihoz. – A dokkmunkások szerint hat legio táborozik a
környéken, és a tisztek a város összes csárdáját elfoglalták. Így
könnyebben találsz ismerősöket, Octavianus, viszont időbe
telik, amíg szállást szerzünk. Adjatok nekem egy fél napot.
Octavianus kényszeredetten bólintott. A terve, hogy
kihallgatást kér Brundisiumban a rangidős tiszttől, sokkal
egyszerűbbnek tűnt, amíg meg nem látta a városban uralkodó
zűrzavart. A lakosok számát megnégyszerezték az itt
állomásozó katonák. Nagyobb szüksége volt Mæcenasra, mint
valaha. Barátja már el is indította a felfogadott futárokat az
üzenetekkel a kikötő melletti útvesztőben. Octavianus biztosra
vette, hogy Mæcenas még napnyugta előtt talál valahol raktárt
a holmijuknak.
– Mi dolgotok Brundisiumban? – kérdezte mögötte egy
hang. – Azt a betyárbútort nem hagyhatjátok itt, mert
eltorlaszolja a dokkot. Mondjátok meg a kapitányotoknak,
hogy szedje fel a horgonyt. Máris két hajó várakozik a helyre.
Octavianus odafordult, és meglátott egy alacsony, vaskos
izmú, kopasz embert, aki az optiók vértjét és kardját viselte.
Két civil ruhás írnok ácsorgott mögötte.
– Éppen a hordárokat várjuk, uram. De most meg kell
tudnom a brundisiumi parancsnok nevét, hogy találkozhassak
vele.
Az optio savanyúan mosolygott, és letörölte csillogó fejéről
a verejtéket.
– Legalább hét embert ismerek, aki megfelel ennek a
leírásnak. De nem találkozhatsz velük, legföljebb pár hét
várakozás után. Kivéve talán, ha senator vagy. Senator vagy?
Kicsit fiatalnak tűnsz hozzá – mosolygott a saját tréfáján.
Octavianus nagy levegőt vett, mert máris ingerült volt.
Cæsar mellett sosem vonták kérdőre, ám az optio vigyorából
megértette, hogy itt nem boldogulhat hetvenkedéssel vagy
fenyegetéssel. Még a nevét sem árulhatja el, amíg fennáll a
lehetőség, hogy vadásznak rá.
– Én… üzenetet hoztam a rangidős tisztnek.
– Akinek még a nevét sem tudod? – kérdezte az optio. –
Bocsáss meg, hogy kételkedem egy magadfajta ifjú
úriemberben… – Látta Octavianus csalódott mérgét, és vállat
vont. Az arca még csak nem is volt rosszindulatú. – Nézd,
öcskös! Vidd a holmidat a dokkomból, rendben? Engem nem
érdekel, hova, csak ne lássam itt. Értetted? Ha akarod,
elküldhetlek egy illetőhöz, akinek itt a közelben van raktára.
– Találkoznom kell egy tábornokkal – makacskodott
Octavianus. – Vagy egy tribunusszal.
Az optio csak nézte. Octavianus kétségbeesetten forgatta a
szemét.
– Mæcenas ! – mondta.
– Itt vagyok – felelte Mæcenas. Az erszényébe nyúlt és
elővett két sestertiust. Az optio a hosszú gyakorlat sima
mozdulatával, oda se nézve kapta el az ezüstöket, és
összedörzsölte, mielőtt eltüntette volna őket.
– Legatusszal nem tudlak összehozni, öcskös. Teljesen
bezárkóztak az utóbbi napokban, azóta, hogy megjöttek a
római hírek.
Elhallgatott, de látta a három fiatalember arcán, hogy már
tudják, miről beszél.
– Mindazonáltal próbálkozhattok a fogadóval, ami innen az
ötödik utcában van. – A napra pillantott. – Liburnius tribunus
legtöbbször ott ebédel déltájban. Ott elkaphatjátok, de
figyelmeztetlek benneteket, hogy nem szereti, ha zavarják.
– Kövér? – kérdezte hanyagul Mæcenas. – Nagyevő?
Az optio végigmérte, majd megrázta a fejét.
 – Ez csupán azt jelenti, hogy fontos ember, aki nem
szenvedheti a bolondokat. – Megfogta Octavianus karját, és
egy lépéssel odébb húzta. – Fogadj el tőlem egy jó tanácsot: én
nem engedném a közelébe ezt. Liburnius nem a türelméről
ismert.
– Megértettem, uram. Köszönöm – szűrte a foga között
Octavianus.
– Szívesen. Most pedig takarítsátok el a motyótok a
dokkomból, különben a tengerbe szóratom.

Több fogadó is volt az ötödik utcán, és már az első kettőre

egy teljes órát pocsékoltak el. Agrippa, Octavianus és Mæcenas
a teherhordók mellett lovagolt a megrakott szekér mellett.
Tucatnyi utcagyerek követte őket pár rézpénz reményében.
Amikor a harmadik fogadó tulajdonosa meglátta, hogy a csapat
egyenesen az ő intézménye felé tart, a vállára vetett egy
abroszt, és kisietett az utcára. Széttárta a karját, és hevesen
rázta nagy fejét.
– Sajnálom, nincs hely – mondta. – Próbálkozzatok a
Sirályban a főúton, ami innen a harmadik utca. Úgy hallottam,
ott még van szabad hely.
– Nem szoba kell! – förmedt rá Octavianus. Leszállt a lóról,
a szárat odaadta Agrippának. – Liburnius tribunust keresem. Itt
van?
A fogadós fölszegte az állát. Meg volt sértve, hogy egy
feleannyi idős suhanc ilyen hangon beszél vele.
– Nem mondhatom meg, uram. Mindenesetre telt ház van.
Hátat fordított, hogy bemenjen. Octavianusnak elfogyott a
türelme. A falnak lökte a fogadóst, és közel hajolt hozzá. A
fogadós arca kivörösödött, ám ekkor megérezte egy kés hidegét
a torkán, és nem mozdult.
 – Csak ma reggel érkeztem, de máris torkig vagyok ezzel a
várossal – morogta a fülébe Octavianus. – A tribunus látni
akar. Itt van, vagy nincs?
– Ha kiáltok, a tribunus őrei megölnek! – felelte a fogadós.
Octavianus mögött Agrippa is leszállt a lóról, és megfogta a
gladiusa markolatát. Éppen olyan fáradt volt, mint Octavianus,
és érezte a fogadó konyhájából áradó meleg ételszagot.
– Kiálts csak – biztatta. – Majd meglátod, mire mész vele.
A fogadós felmérte a hatalmas termetű centuriót. Elszállt
belőle az ellenállás.
– Jól van, erre semmi szükség. De én nem zavarhatom meg
a tribunust. Szükségem van a törzsvendégekre.
Octavianus hátralépett, eltette a kést. Nagy nehezen lehúzott
az ujjáról egy aranygyűrűt. Magától Cæsartól kapta, a gens
Julia pecsétje díszítette. – Mutasd meg ezt neki. Ha meglátja,
fogadni fog.
A fogadós elvette a gyűrűt, és megdörzsölte a nyakát ott,
ahol a penge hozzáért. Ránézett a dühös fiatalemberekre, és
inkább nem mondott semmit, csak eltűnt a homályban.
Hosszú ideig vártak éhesen és szomjasan. A teherhordók,
akik idáig hozták a csomagjaikat, lerakták terhüket és felültek a
szekérre vagy a kisebb ládákra, majd keresztbe fonták karjukat,
és egymás között diskuráltak. Nem bánták, ha fogniuk kell a
lovakat, és itt megy pocsékba a napjuk, mert ez végül több
pénzt jelent.
Az utca egyre forgalmasabb lett, Brundisium élete tovább
zajlott, változatlanul lázas ütemben. A reggel elküldött
hírnökök visszatértek a fásult csoporthoz, és átvették a
pénzüket Mæcenastól. Hírt hoztak egy baráttól, akinek van egy
üres háza a város gazdagabb, keleti felében.
 – Bemegyek – mondta végül Octavianus. – Már csak azért
is, hogy visszaszerezzem a gyűrűmet. Az istenekre, sosem
gondoltam, hogy ilyen nehéz valami fontosabb emberrel
beszélni.
Agrippa és Mæcenas összenézett. A maguk módján
mindketten jobban ismerték a világot, mint a barátjuk. Agrippát
az apja gyakran elvitte magával a hatalmasok házaihoz, hadd
tanulja, hogyan kell kijátszani vagy megkerülni kenőpénzzel a
személyzet szamárlétráját. Mæcenas viszont épp ilyeneket
alkalmazott a birtokain.
– Veled megyek – szólt Agrippa, és végzett néhány fej
körzést. – Mæcenas itt marad, hogy vigyázzon a lovakra.
Igazság szerint egyikük sem akarta, hogy Mæcenas közel
kerüljön egy római tribunushoz, aki a legcsekélyebb sértésre
parancsot adhat, hogy öljék meg mindhármukat. Mæcenas
vállat vont, ők pedig beléptek a fogadóba. Olyan sötét volt
odabent, hogy hunyorogniuk kellett.
A kocsmáros visszatért a pultja mögé. Nem szólt hozzájuk,
de majdhogynem vigyorgott. Octavianus már sietett is volna
hozzá, de Agrippa megérintette a vállát, és a terem túlsó
végében álló asztal felé biccentett, amely védve volt az ajtón
beáradó portól és hőségtől.
Két férfi ült ott sötétkék, csaknem fekete öltözékben. Hideg
húst és főtt zöldséget eszegettek egy tálból, és az asztallapra
könyökölve komoran beszélgettek. Két teljes fegyverzetű
legionarius figyelte a termet, akkora távolságra az asztaltól,
hogy megadják fölötteseiknek a zavartalanság látszatát, ha nem
is a valóságát.
Octavianus bátorságot merített a gyász színéből. Ha ezek az
emberek kimutatják a gyászukat Cæsarért, talán megbízhat
bennük. Ám a gyűrűjét még nem kapta vissza, ezért óvatosan
közelített hozzájuk.
Az egyik székről tribunusi köpeny lógott. A tribunus
napbarnított, szikár ember volt, majdnem teljesen kopasz fején
csupán a füle mellett maradt meg egy csíkban a fehér haj. Nem
viselt vértet, csak ujjatlan tunikát, amelyből nyaknál kilátszott
fehér mellszőrzete. Octavianus ennyit láthatott, mielőtt az
egyik őr egykedvűen fölemelte a tenyerét, hogy megállítsa. A
két férfi az asztalnál oda sem nézett, folytatták a beszélgetést.
– Szólnom kell Liburnius tribunusszal – mondta Octavianus.
– Nem kell – felelte a legionarius olyan halkan, mintha nem
akarná, hogy az asztalnál meghallják. – Ne háborgass
magadnál különbeket. Menj el a IV Ferrata legio laktanyájába.
Ott találsz valakit, aki meg fog hallgatni. Most pedig menj
innen.
Octavianus ugyan mozdulatlanul állt, de látszott rajta, hogy
forr benne a harag. Az őrt ez tökéletesen hidegen hagyta, bár
Agrippát azért megnézte magának. A centurio mérete megért
egy alaposabb vizsgálatot.
– Hol van a laktanya? – kérdezte végül Octavianus. Tudta,
hogy a nevével szerezhetne kihallgatást, viszont ugyanúgy le is
tartóztathatnák miatta.
– Négy kilométerre a várostól, illetve a szélétől – felelte a
legionarius. – Kérdezősködj útközben. Meg fogod találni.
Láthatólag nem élvezte, hogy el kell utasítania őket. Ő
csupán tette, amire utasították, megkímélve a felettesét attól,
hogy idegenek zaklassák. Semmi kétség, mostanában sokan
alkalmatlankodhattak kérelmekkel vagy egyebekkel a
tribunusnál. Octavianus nagy erőfeszítéssel megfékezte magát.
Terve lépten-nyomon elakad, de semmivel sem jut előbbre, ha
megöleti magát egy nyomorúságos fogadóban.
 – Kérem vissza a gyűrűmet, mielőtt elmennék – mondta.
A legionarius nem válaszolt, Octavianus megismételte a
kérését. Az asztalnál abbamaradt a beszélgetés, a két ember
szótlanul evett tovább, láthatóan arra vártak, hogy a jövevény
távozzék. Octavianus ökölbe szorította a kezét, mire a másik őr
is odanézett. Az, akivel beszélt, ismét megcsóválta a fejét, és
intett, hogy tűnjön el.
– Rögtön jövök – mondta kurtán Octavianus. Sarkon fordult,
odament a kocsmároshoz, aki nyálkás nyugtalansággal lesett
rá. Agrippa vele tartott, és az ujjait ropogtatva odaállt a barátja
mellé.
– Átadtad a gyűrűt, amelyet tőlem kaptál? – kérdezte
Octavianus. A kocsmáros ellenségesen törölgette a kupákat, és
szabályos sorba állította őket a pulton. A tribunusokra meg a
testőreikre sandított, és úgy döntött, hogy biztonságban van.
– Milyen gyűrűt? – kérdezte.
Octavianus villámgyorsan megmarkolta a kocsmáros
tarkóját, aki ettől megmerevedett, még oda is tartva a képét,
hogy Octavianus jobb kézzel orrba vághassa. Hanyatt esett,
zuhanás közben összetörve a cserépkupákat.
A tribunus egyik testőre elkáromkodta magát a terem túlsó
végén, de mielőtt a társa és ő megmozdulhattak volna,
Octavianus megkerülte a pultot, és rávetette magát az elterült
kocsmárosra. A hadonászó embernek véletlenül sikerült
felütnie az állát, de Octavianus azonnal behúzott neki kettőt,
amitől a fogadós megroggyant. Octavianus átkutatta a köténye
redőit, és talált is egy kis dudort. Éppen akkor húzta elő a
gyűrűt, amikor kivont gladiusszal odaértek a testőrök. Az egyik
visszalökte Agrippát, és a torkának szegezte a kardot. Agrippa
annyit tehetett, hogy feltartotta üres kezét, és hátrált. Ha a
tribunus egyetlen szót szól, mindketten meghalnak.
 A másik őr behajolt a pult mögé, átkapta a karjával
Octavianus nyakát, és teljes erőből megrántotta. Octavianus
fuldokolva felordított, de a katona már ki is húzta a pult mögül.
Mindketten hanyatt estek.
Octavianus eszeveszetten küzdött, ám ettől csak még
erősebben szorították a gégéjét. Nem kapott levegőt, az arca
lilult. A gyűrűt markolta még akkor is, amikor káprázó szeme
előtt elmosódott a világ, és nem hallotta a közeledő tribunus
közömbös hangját.
– Engedd el, Gracchus – mondta Liburnius tribunus,
miközben egy vékony lenvászon kendővel törölgette a száját.
Az őr eleresztette Octavianust, csak annyi időre tartva
szünetet, amíg kegyetlenül vesén vágta, azután felállt, és
megigazgatta a ruháját. Octavianus a padlón nyögött a
fájdalomtól, de azért a magasba tartotta a gyűrűt. A tribunus rá
sem hederített.
– Azt hiszem, húsz korbácsütés nyilvános garázdaságért –
mondta. – Még egyszer húsz, mert megzavarta az ebédemet.
Megtennéd, Gracchus? Van egy korbácsoló oszlop az utcán,
azt használhatod.
– Boldogan, uram – felelte az erőfeszítéstől lihegő testőr.
Ahogy megragadta Octavianus karját, a fiatalember fölpattant.
Már gondolkozni is alig tudott veszett dühében.
– Tőlem lopták el a gyűrűt, és ezt nevezed te római
igazságszolgáltatásnak? – kérdezte. – Hagynom kellett volna
talán, hogy egy kövér kocsmáros ellopja Cæsar ajándékát?
– Mutasd a gyűrűt – mondta a tribunus, és összevonta a
szemöldökét.
– Inkább nem teszem – válaszolta az indulattól reszkető
Octavianus. Agrippa eltátotta a száját. – Nem te vagy az, akivel
találkozni akarok; legalább most már tudom. Inkább jöjjön a
korbács.
Liburnius tribunus felsóhajtott.
– Kímélj meg ifjonti kakaskodásodtól. Gracchus! Légy
szíves!
A katona megmarkolta Octavianus karját, és szétfeszítette az
ujjait. A tribunus könnyedén elkapta a gyűrűt, és közelről
megnézte a homályban. A szemöldöke felszaladt a homlokán,
amikor meglátta az aranyba vésett ábrát.
– Alig egy hónapja ez még szinte mindenüvé belépőt
jelentett volna, fiatalember. De most csak kérdéseket vet föl. Ki
vagy te; és hogyan jutottál ehhez a tárgyhoz?
Octavianus kihívóan összeszorította a száját, Agrippa úgy
döntött, hogy ami sok, az sok.
– A neve Gaius Octavianus Thurinus, és Cæsar rokona.
Igazat beszél.
A tribunus töprengett.
– Azt hiszem, hallottam már ezt a nevet. És te?
– Marcus Vipsanius Agrippa vagyok, uram. A
haditengerészet centuriója, uram.
– Értem. Nos, uraim, Cæsar gyűrűjével helyet kaptok az
asztalomnál legalább egy órára. Ettetek már?
Agrippa hüledezve rázta a fejét ettől a hirtelen változástól.
– Rendelek valamit nektek, mihelyt a fogadós magához tér.
Gracchus! Locsold fel egy vödör mosogatólével… és ha nem
túl nagy fáradság, szánj rá egy-két percet, hogy megtanítod,
milyen következményekkel jár a lopás. Holnaptól keresnem
kell egy másik fogadót.
– Igenis, uram – felelte a legionarius, aki így visszanyerte a
méltóságát. Elégedetten szemlélte a pult mögött heverő, ájult
alakot.
 – Gyertek, urak – mutatott a tribunus az asztalra, amelynél a
társa mindeddig egy szót sem szólt. – Figyelek rátok.
Remélem, nem bánjátok meg.
Liburnius tribunus az asztalra tette a gyűrűt, Octavianus és
Agrippa leült. A tribunus nem mutatta be az asztaltársát, aki
Octavianus szerint vagy a cliense, vagy a kémje lehetett. A
férfi egy pillanatra a szemébe nézett – okos, érdeklődő
tekintete volt ? –, de rögtön el is fordult.
Vödör puffant a földön, a pult mögött fojtottan ordítottak. A
tribunus felnézett.
– Biztos vagyok benne, hogy néhány pillanat múlva itt lesz
a bor – mondta. Ismét fölvette a gyűrűt, és a kezében forgatta.
– Manapság veszélyes egy ilyen apróság. Tisztában vagytok
vele?
– Kezdek rájönni – felelte Octavianus, megérintve a jobb
szeme melletti duzzanatot.
– Aha! Nem a tolvajlásra értem. Sokkal veszélyesebbek
azok, akik most küzdenek a város uralmáért. Mi ettől távol
vagyunk Brundisiumban. Ha úgy alakul a dolog, ahogy
szeretném, itt maradunk, amíg helyreáll a rend. Görögország
azonban még messzebb van, így talán mindez újdonság
számotokra.
Octavianus pislogott.
– Honnan tudtad, hogy Görögországból jövök?
Liburnius meglepő derűvel kuncogott.
– Az istenekre, te aztán tényleg fiatal vagy! Őszintén szólva
nosztalgiát ébresztesz bennem a saját ifjúságom után. Valóban
azt képzeled, hogy megérkezel ebbe a kikötőbe, szórod az
ezüstöket, azt követeled, hogy beszélhess a rangidős tiszttel, és
ezt nem is jelentik? Leszögezhetem, hogy a város összes
pletykafészkénél megvan már a személyleírásod, még ha a
neved nem is. Még nem.
Octavianus a tribunus néma asztaltársára sandított. Az
megérezte és halványan elmosolyodott anélkül, hogy felnézett
volna.
– A jelenléted érdekes probléma elé állított, Octavianus.
Természetesen elküldhetnélek láncra verve Rómába valamelyik
senatornak, hogy járjon el belátása szerint, de csak valami
szívességet vagy pár aranyat kapnék cserébe, ami aligha éri
meg a fáradságot.
– Hát nincs benned hűség? – kérdezte Octavianus. – A IV.
Ferrata legiót Cæsar alapította. Ismerned kellett.
Liburnius tribunus ránézett, és elgondolkodva beharapta az
alsó ajkát.
– Igen, ismertem. Nem mondhatom; hogy barátok voltunk.
Azt hiszem, a Cæsar-féle embereknek kevés a barátja, inkább
csak követőik vannak. – Ujjaival dobolt az asztalon, miközben
töprengve nézte Octavianust.
Maga a fogadós hozta ki az italt. Mocskos volt, az arca
felpüffedt, az egyik szeme félig bedagadt. A hajából egy szál
zöldség lógott. Nem nézett Octavianusra vagy a tribunusra,
csak óvatosan letette a kupákat, azután sántikálva visszavonult.
Gracchus, a legionarius visszaállt a helyére, arccal a terem felé.
– Csak hát… – folytatta halkan Liburnius – …Cæsar
végrendeletét még nem olvasták föl. Van egy fia az egyiptomi
királynőtől, de azt mondják, téged is úgy szeretett, mintha a fia
lennél. Hogy mit hagy rád Cæsar, azt csupán akkor tudhatjuk,
amikor meghalljuk a végrendeletet. Lehetsz az a ló, amelyikre
fogadni érdemes, legalábbis ebben a pillanatban. Talán
köthetünk egy kölcsönösen előnyös egyezséget.
 Ismét dobolni kezdett az ujjaival, a társa pedig mindenkinek
töltött. Octavianus és Agrippa összenéztek, és hallgattak, mert
nem tehettek mást.
– Azt hiszem… igen, megszövegezhetnék egy szerződést.
Annak, amit örökölsz, egytizedét nekem adod cserébe azért,
hogy eljuttatlak Rómába, és támogatlak annak a
megszerzésében, ami a tiéd. És természetesen életben hagylak,
és nem korbácsoltatlak meg. Nos, parolázunk? Szükséged lesz
a gyűrűre, hogy megpecsételd az egyezséget, így hát
visszaveheted.
Octavianus eltátotta a száját. Pillanatnyi habozás után
fölkapta a gyűrűt, és az ujjára húzta.
– Sosem volt a tiéd, hogy visszaadhasd – felelte. – Egytized!
Őrült lennék, ha belemennék egy ilyen alkuba, különösen,
mivel tudom, mi forog kockán. Válaszom: nem! Elég pénzem
van, hogy a magam módján járjak el, és elég barátom van,
hogy kiálljak azok ellen, akik megölték.
– Értem – felelte Liburnius, fanyar derűvel figyelve a
fiatalember mérgelődését. Borcseppek hullottak az ócska
asztalra. A tribunus köröket rajzolt a deszkára, miközben
gondolkodott. Amikor a fejét rázta, Octavianus megmarkolta
az asztallapot, hogy felboríthassa, ha menekülni kell.
– Kétlem, Octavianus, hogy felfognád, milyen veszélyessé
vált Róma. Mit gondolsz, mit tesznek a szabadítók, ha belépsz
a városba? Ha berontasz a Senatus házába követelőzve és
hetvenkedve, mintha jogod lenne a hangodat hallatni? Legjobb
esetben fél napot adok neked, mielőtt elvágják a torkodat, de,
talán annyi idő sem kell. A hatalmasok nem óhajtják, hogy
Cæsar valamelyik rokona feltüzelje a csőcseléket. Nem
óhajtják, hogy valaki jelentkezzen a vagyonért, amelyet
máskülönben megkaparinthatnának. Mellesleg csak nem fel
akarod borítani ezt az asztalt? Vaknak vagy hülyének nézel?
Az őreim levágnának, mielőtt felállhatnál. – Bánatosan
csóválta a fejét ekkora ifjonti hebehurgya ságon. – Az enyém a
legjobb ajánlat a mai napon. Velem legalább elélsz addig, hogy
hallhasd a végrendelet felolvasását.
Octavianus elengedte az asztalt, és csak ült. Vadul pörgött
az agya. A tribunus valódi fenyegetést jelent. Ebből a
fogadóból nem távozhat anélkül, hogy el ne veszítene valamit.
Vajon Julius mit tenne a helyében? Liburnius erősen figyelte,
alig észrevehető mosolyra húzva vékony száját.
– Nem mondok le írásban az örökségemről, még egy
részéről sem – közölte a fiatalember. Liburnius rosszallóan
csettintett, és a testőreire nézett, hogy kiadja a parancsot.
Octavianus gyorsan folytatta. – Ott voltam, amikor Cæsar és
Kleopátra alkudozott az egyiptomi udvarban. Aranynál
értékesebbet ajánlhatok neked a támogatásodért. Nem tagadom,
hogy hasznos lehetsz számomra. Éppen ezért fordultam
elsőnek hozzád.
– Folytasd – mondta Liburnius. A tekintete hideg volt, de
fáradhatatlanul mosolygott.
– Láttam, hogyan osztogatott Cæsar kegyeket, amelyeket az
emberek sokkal többre becsültek a pénznél. Ezt én is
megtehetem. Hajlandó vagyok megpecsételni a gyűrűmmel azt
az egyezséget, amely szerint életem során egyszer kérhetsz
tőlem valamit, amit én teljesíteni fogok.
Liburnius csak pislogott, azután hahotázni kezdett, és az
asztalra csapott. Amikor lecsillapodott, kuncogva törölgette a
szemét.
– Kész gyönyörűség vagy, öcsém! Kiváló mulattató! Pedig
milyen unalmas nap elé néztem. Tudod, van egy fiam, aki
nagyjából egyidős veled. Bár lenne egy olyan ikertestvére, mint
te! Tényleg! Elhiszed, hogy görög filozófusokat olvas fel
nekem? Alig bírom ki, hogy ne hányjam el magam.
Előrehajolt, minden humor eltűnt a viselkedéséből.
– Te azonban nem vagy Cæsar. Ahogy Rómában állnak a
dolgok, egy ezüstöt sem tennék rá, hogy egy év múlva is
életben leszel. Amit ajánlasz nekem, az szinte bizonyosan
értéktelen. Mondom, elismerem a bátorságodat, de fejezzük be
ezt a játékot.
Octavianus is előredőlt, és halkan, érthetően mondta:
– Nem vagyok Cæsar, de ő valóban úgy szeretett, mint a
fiát, és az ő vére vagyok. Fogadd el az ajánlatomat, és egy
napon, amikor a szerencséd vagy akár a fiadé rosszra fordul,
talán az én ígéretem lesz a legértékesebb vagyonod.
Liburnius gyorsan a bajhárító jelet mutatta Octavianus felé a
puszta célzásra, hogy a sorsa rosszra fordulhat. Egy idő után
visszahúzta a hüvelykujját a középső- és a mutatóujja közül, és
leengedte a kezét az asztalra.
– Ezzel az ígérettel és tízezer arannyal mindenesetre lenne
tízezer aranyam – mormolta.
Octavianus vállat vont.
– Nem ígérhetek olyat, amim nincs – mondta.
– Ezért kértem tőled egytizedet, fiam. Egy ilyen
megegyezéssel nem veszíthetsz.
Octavianus tudta, hogy engednie kéne, de valami makacsság
nem engedte. Keresztbe fonta a karját.
– Mindent elmondtam, amit el akartam mondani. Fogadd el
az ajánlatomat, és egy napon megmentheti az életedet. Ha
emlékszel Cæsarra, akkor arra gondolj, ő mit várna el tőled. –
A fogadó mennyezetére pillantott. – Olyan emberek kezétől
halt meg, akik ma jól élnek. Ha most figyelne minket, látná,
hogy megbecsülsz-e vagy megvetsz.
 Várta a választ, de a fogadóban csak azt lehetett hallani,
ahogy Liburnius ujjai dobolnak az asztallapon. A tribunus
ugyancsak feltekintett egy pillanatra, mintha ő is azt képzelné,
hogy Julius nézi őket.
– Nem tudom eldönteni, hogy értetlen vagy-e… vagy
egyszerűen nem érdekel, hogy mentsd magad – szólalt meg. –
Találkoztam pár ilyen emberrel a magam idejében, főképpen
ifjú tisztekkel, akik nem voltak tisztában saját
halandóságukkal. Néhányan fölemelkedtek, de a többség rég
halott, a saját túlzott önbizalmának áldozata. Érted, amit
mondok?
– Értem. Kockáztatok, tribunus. Nem egykönnyen terítenek
le.
Liburnius fújt egyet.
– Ahhoz, hogy leterítsenek, előbb föl kell emelkedned. –
Döntésre jutott. – Jól van. Gracchus! Hozz pergament, nádat és
tintát. Tanúk előtt pecsételem meg ezt a szánalmas szerződést.
Octavianusnak volt annyi esze, hogy hallgasson. Erősen
igyekezett palástolni a diadalát.
– Ahogy ezzel végeztünk, segítek neked eljutni Rómába.
Nyolc nap múlva olvassák fel a végrendeletet, addig jó
lovakkal bőven odaérsz. Remélem, nem tiltakozol, ha
biztonságod érdekében Gracchus is elkísér. Az utak tele
vannak banditákkal, és én szeretnék az elsők között értesülni
arról, mit hagyott Cæsar a városára és a clienseire.
Octavianus bólintott. Nézte Liburniust, ahogy belemártja a
tintába a kihegyezett nádszálat, és biztos kézzel írni kezd. A
fogadós égő gyertyát hozott, a tribunus megolvasztotta a viaszt,
egy kövér cseppet pottyantott a száraz pergamenre, amely
rögtön magába itta az olajat. Octavianus belenyomta a
pecsétgyűrűt a puha viaszba, a két testőr X betűt firkantott oda,
ahova a tribunus a nevüket írta. Megállapodtak.
Liburnius derűsen hátradőlt.
– Azt hiszem, Gracchus, elkel még egy kis bor. Tudod,
öcsém, ha majd annyi idős leszel, mint én, már ha leszel olyan
szerencsés odáig élni, amikor a színek, az ízek, de még a
becsvágy is elveszítik ma még természetesnek tartott
ragyogásukat, remélem; találkozol egy olyan kiskakassal,
amilyen te vagy most, hogy láthasd, amit én látok. Remélem,
akkor majd eszedbe jutok. Hidd el nekem, keserédes érzés, de
ezt majd csak azon a napon érted meg.
Kihozták az újabb korsót. Liburnius csordultig megtöltötte a
kupákat.
– Igyál velem, öcsém. Igyunk Rómára és a dicső
bolondságra.
Octavianus a tribunust nézve fogta a kupáját, és felhajtotta a
bort.
 HATODIK FEJEZET

A nap kilőtte első nyilait az Esquilinus- és a Viminalis-

dombok mögül, bearanyozva a Forum körül és a Palatium
lábánál a háztetőket. Vesta kerek szentélye is ragyogó életre
kelt a sötétség után. Sem az ősi épületben, sem a mögötte álló,
a templomnál jóval nagyobb Szüzek Házában nem tettek kárt a
városban tomboló tüzek. Itt csak Vesta szent lángjai égtek a
templom tűzhelyén, a zendülő bandák óvakodtak felkelteni az
istennő haragját, és fügét vagy szarvakat mutatva próbálták
hárítani Vesta átkát.
Marcus Antonius tudta magáról, hogy impozáns jelenség,
miközben átmegy a Forumon. A hat lictoron kívül, akik a
hagyományos vesszőnyalábba tűzött bárdot vitték, két centurio
is kísérte, fénylő vértben, bokáig érő, hosszú, sötét köpenyben.
Róma consulja eljött, hogy meghallgassa Cæsar végrendeletét,
és noha a Senatus épülete megfeketedett omladék volt,
legalább Marcus Antonius a saját személyében még mindig
képviselte az állam hatalmát. Érezte, hogy a tömeg figyeli, de
ez nem volt veszélyes, legalábbis ma nem. Kétségtelen, hogy
sokuk alig pár órája még lelkesen randalírozott, de a hűvös
hajnali napfény szinte békéssé varázsolta a teret. Az egész
város hallani akarta Cæsar utolsó szavait az ő népéhez.
Marcus Antonius úgy állt oda a körtemplomhoz, hogy
láthassa a bent lobogó öröklángot. Emberei elfoglalták a
helyüket körülötte, nem tartva a hallgatag sokaságtól. Marcus
Antonius a megmaradt szabadítókat kereste, de egyet sem
látott. Kémei naponta jelentettek neki, ebből tudta, hogy sokuk
máris elhagyta a várost, mentve a bőrét.
Rezzenetlen arccal nézett maga elé, bár a szabadítók
távolléte is újabb jele volt annak, hogy a mészárlásokon és a
zavargáson ő nyert a legtöbbet. Ha olyan hatalmas emberek,
mint Brutus és Cassius nem mernek mutatkozni, akkor miként
remélhetnék, hogy visszanyerik a tekintélyüket Rómában?
Fondorlatos győzelem volt ez. Ágenseik kétségtelenül itt
vannak a tömegben, és jelentenek minden elhangzott szót, ám a
szabadítók távolléte mégis árulkodó, és nem ő lehet az
egyetlen, aki észrevette. Egy hónapja álmodni sem mert volna
egy ilyen napról. Akkor még élt Cæsar, a világ nem zökkent ki,
engedelmesen haladt a kőbe vésett kerékvágásban. A
szabadítók mindent megváltoztattak a késeikkel, mégis Marcus
Antonius csillaga van emelkedőben. Ő diadalmaskodott
lépésről lépésre, miközben azok kudarcot vallottak.
Mivel magasabb volt az átlagnál, simán átlátott a fejek
fölött. A Forumon kiégett üregek tátongtak, de legalább
háromezer férfi és asszony eljött, és a mellékutcák meg a
dombok még mindig ontották a szabadok és rabszolgák fekete
patakjait Róma szívébe. A város legtöbb részében helyreállt
valami rendféle; Marcus Antonius gondoskodott róla. Ismét
megnyíltak a kapuk, friss áruk érkeztek, ámbár hajmeresztő
árakat kértek értük. Minden kenyér- és húsbolt előtt sorok
álltak, a pékek és a mészárosok egész éjjel sütöttek és
szeletelték a húst. De nem jutott mindenkinek, és Marcus
Antonius kénytelen volt őrjáratokat küldeni a kulcsfontosságú
helyekre, hogy megakadályozzák a verekedéseket. Most az
éhezés és a ragály volt a leghatalmasabb ellenség. A zendülők
erőszakos energiája csaknem olyan gyorsan elenyészett, ahogy
kirobbant. Senki sem tudta, hány hullát visz a Tiberis a tenger
felé.
Tekintete megakadt egy négyfős csoporton, aki tőle jobbra
állva, halkan beszélgetett. Mindegyik férfi fel volt fegyverezve,
és nyilvánvalóan összetartoztak. Ketten, akik törékenynek
látszottak araszos vállú társuk mellett, valahonnan ismerősnek
tűntek, de nem jutott eszébe a nevük. A tömegben százával
lehettek Cæsar cliensei, olyan emberek, akik nekik
köszönhették gazdagságukat és felemelkedésüket, vagy
havonta kaptak egy kisebb összeget a támogatásukért. Állítólag
több ezerre rúg a számuk. Gazdagok és szegények mind tudni
akarták, hogy patrónusuk megemlékezett-e róluk a
testamentumában.
Antonius tovább nézelődött, főleg azokat kereste, akik
eltakarják a fejüket. Fölismerte köztük a senatorokat, akik a
legióktól kapott vagy fizetett testőreikkel jöttek. Minél
világosabb lett, annál nagyobbra nőtt a tömeg. Miután elmúlt a
hajnali hűvösség, és melegedni kezdett az idő, Marcus
Antoniust megcsapta a verejték és a fűszeres ételek szaga. Egy
felhő sem volt a tavaszi égbolton, délre förtelmes meleg lesz. A
consul a lábát váltogatva, türelmetlenül várta, hogy előjöjjenek
a papnők.
A Szüzek Házában ének zendült. A tömeg elnémult, az
emberek a nyakukat nyújtogatták, hogy lássák a vestalisokat.
Marcus Antonius befelé mosolygott. A legtöbb embernél
jobban tudta, mekkora hatalma van ebben a városban a
látványosságnak. A papnők apró cintányérokat húztak az
ujjaikra meg a csuklójukra, és összeütötték őket minden
lépésnél. Hangjuk beleveszett a disszonáns csengésbe. A menet
megérkezett a templom elé, az ének egy magas hanggal véget
ért, majd halálos csönd lett. Sajnos a fiatal nőkből szinte semmi
sem látszott a stóla és a hosszú palla miatt, amely eltakarta a
lábukat. A főpapnő is többet mutatott meg magából, amikor a
consul nála járt. Mosolyognia kellett önnön gyerekességén.
Kizárólag tökéletes külsejű lányokból lehetett vestalis, de
harmincévnyi önmegtartóztatást kellett fogadniuk, mielőtt
elhagyhatták a templomot. Marcus Antoniusnak, ahogy elnézte
némelyik arcot, akaratlanul is arra kellett gondolnia, hogy ez
vérlázító pocsékolás.
Végigvárta a hálaadást Minervának és Vestának, és csak
sóhajtott, amint a nap magasabbra kúszott, és egyre nagyobb
lett a forróság. Örökkévalóságnak tűnő idő után előhoztak a
templomból egy sötétvörös kelmével bevont deszkaemelvényt.
Quintina Fabia föllépett rá, a tekintete találkozott Marcus
Antoniuséval, talán eszébe jutott, hogy nemrég a consul is ott
állt és beszédet intézett Rómához, amelynek következményei
máig érezhetőek. Marcus Antonius látta a főpapnő szemében a
fagyos derűt, de őt most csak a templomból kihozott, faragott
cédrusdoboz érdekelte. Be volt zárva, le is pecsételték, két
papnőnek kalapáccsal kellett róla leverni a zárakat, mielőtt
felnyithatták volna. A dobozból kivették a viasztáblák
szögletes kötegét, amelynek ólompántjait maga Cæsar zárta le
egy nagy viaszkoronggal. Marcus Antonius megborzongott a
gondolatra, hogy utolsónak a barátja keze érintette ezeket a
táblákat.
A köteget átnyújtották a főpapnőnek, ő pedig késsel levágta
a pecsétet, így mindenki láthatta, hogy érintetlen volt.
Óvatosan lefejtette, majd odaadta társnőinek az ólompántokat.
Öt, vékony viaszréteggel bevont fatábla maradt a kezében.
Marcus Antonius nem láthatta a viaszra írott szavakat, de a
többiekhez hasonlóan ő is előrébb araszolt. Hirtelen
borzasztóan fontos lett tudnia, mit írt Cæsar.
 Quintina Fabiát hidegen hagyta az általános türelmetlenség.
Négy táblát visszaadott társnőinek, az elsőt előbb magában
olvasta el, és kissé bólogatott a vége felé, majd a sokaságra
nézett.
– Róma dicsőségére hallgassátok meg Gaius Julius Cæsar
végakaratát! – mondta, majd hatásszünetet tartott. Marcus
Antonius halkan felnyögött.
– Gyerünk már – motyogta.
A főpapnő úgy pillantott rá, mintha meghallotta volna,
azután folytatta az olvasást.
– Örökösöm Gaius Octavianus. Kijelentem, hogy vér a
véremből, és ezekkel a szavakkal fiammá fogadom.
A tömeg mormolni kezdett. Marcus Antonius látta, hogy a
négyfős csoport szinte egy emberként merevedik meg, mielőtt
ámult csodálattal összenéznének. Az egyszerű szavak
jellemzők voltak arra az emberre, aki írta őket, minden sallang
és retorikai szóvirág nélkül. De ezt mégis Cæsar írta, és ő is
helyezte letétbe, miután visszatért Egyiptomból, vagy talán
még az előtt, hogy Rómából Görögországba ment, ahol
megverte Pompeiust. Akkor még nem tudta, hogy az egyiptomi
királynő örökössel ajándékozza meg. Marcus Antonius lassan
beszívta a levegőt, és gondolkozott. Jobb lett volna, ha egy
idegen tacskó a főörökös, olyasvalaki, aki sosem jöhet
Rómába, hogy megküzdjön törvényes örökségéért. A consul
pár éve találkozott Octavianusszal, de az akkor még alig volt
több süvölvénynél. Még csak nem is emlékezett az arcára.
Felnézett, amikor a főpapnő folytatta.
– Mindenem az övé, leszámítva azokat az összegeket és
vagyontárgyakat, amelyeket itt felsorolok, Ezek közül az első a
kertem a Tiberis folyó mellett. Ez első és örökös ajándékom
Róma népének: egy közpark, amelyet pihenésre használhatnak.
 Miközben a tömeg csodálattal suttogott, a főpapnő letette a
táblát, és elvett két másikat. Felvonta a szemöldökét, miközben
némán végigolvasta őket, hogy azután hangosan is kimondja a
leírt szavakat.
– A napfényes sétatéren kívül hagyok a vagyonomból Róma
minden polgárának háromszáz sestertiust, hogy tetszésük
szerint elkölthessék. Életemben ők voltak azok, akik mindig
kiálltak értem. Halálomban én sem tehetek ennél kevesebbet.
A tömeg ezúttal mennydörgött a lelkesedéstől. Háromszáz
ezüst hatalmas összeg volt, egy család hónapokig megélhetett
belőle. Marcus Antonius megdörzsölte a homlokát, és közben
igyekezett kiszámítani mennyi pénzt jelent ez. A legutóbbi
censusnál csaknem egymillió lakost írtak össze, bár ezeknek
legföljebb a fele rendelkezhetett polgárjoggal. Savanyúan
megállapította magában, hogy a lázongások csökkentették a
polgárok számát, de még mindig annyian vannak, mint a
hangyák, és valamennyien követelni fogják az örökségüket a
Senatus kincstáraiból. Cæsar nem tudhatta, hogy ezzel az
egyszerű hagyatkozással mekkora csapást mért a szabadítókra.
Nem mehetnek végig a városon anélkül, hogy le ne
gyilkosozzák őket ordítva, ezek után nem. Egy pillanatra
lehunyta a szemét, és a barátjára emlékezett. Julius még
halálában is visszaütött ellenségeinek.
Quintina Fabia folytatta, felsorolta a különböző clienseknek
járó összegeket. Többen is kiabálva kértek csöndet, hogy
jobban hallhassák, de a karattyolás nem állt le. A templomhoz
kell folyamodniuk, hogy zavartalanul elolvashassák a
végrendeletet, ha ismerni akarják ezeket a részleteket, gondolta
Marcus Antonius. Eszébe jutott a saját találkozása a
főpapnővel, és sok szerencsét kívánt nekik.
 Quintina felolvasta az ötödik táblát, amelyen Cæsar aranyat
és földeket testált rokonaira és támogatóira. Marcus Antonius a
saját nevét is hallotta, és rábődült a körülötte levőkre, hogy
hallgassanak. Az ő hangjának sikerült elnémítania a lármázó
sokaságot, amelynél mások kudarcot vallottak.
– …akinek ötvenezer aureust hagyok. Ugyanennyit hagyok
Marcus Brutusra. Ők a barátaim voltak és maradtak.
Marcus Antonius érezte, hogy a tömeg őt lesi. Nem
titkolhatta döbbenetét, amikor hallotta, hogy Brutus
ugyanannyit kap, mint ő. Neki consulként rengeteg aranyába
került a hivatalához illő életszínvonal és a cliensek. Noha a
hagyaték igazán bőkezű volt, éppen csak fedezte az adósságait.
A fejét rázogatta, mert tudta, hogy áhítattal bámulják, mégis
keserű volt a szája. Ötvenezer nem olyan sok egy embernek,
aki fellázította Cæsarért a tömeget, de bizonyosan több annál,
amennyit Brutus érdemel.
– A többi Gaius Octavianus tulajdona, akit a fiammá
fogadtam, így a Juliusok nemzetségéhez tartozik. A te kezedbe
adom Rómát.
Quintina Fabia elhallgatott, az utolsó táblát is átadta
várakozó papnőinek. Marcus Antonius döbbenten látta, hogy
könnyek csillognak a szemében. Nem estek nagy szavak, ez
csak tárgyilagos ismertetése volt Cæsar hagyatékának és a vele
járó kötelezettségeknek. Egy olyan ember végrendeletét
olvasták föl, aki tulajdonképpen nem hitte, hogy meg fog halni.
Erre a gondolatra a consul szeme is szúrni kezdett. Ha Julius
azelőtt bízta a végrendeletet a templomra, hogy elhagyta
Rómát, ez abban az évben történt, amikor feltétlen bizalma
jeléül Marcus Antoniust tette meg a város kormányzójává.
Ablak volt ez a múltba, egy egészen más Rómába.
 Ahogy a főpapnő lelépett az emelvényről, Marcus Antonius
elfordult. Vele együtt, összehangolt mozdulattal fordultak meg
az emberei is, így a tömeg kénytelen volt szétnyílni előtte. Nem
értették, miért látszik olyan haragosnak a consul. Ekkor
felkiáltott mögötte egy tisztán csengő hang. Odanézett, hogy
jobban hallja. Kísérői azonnal elmozdultak védő- és
támadóállásba.

Octavianus nagyon is jól emlékezett Marcus Antoniusra. A

consul keveset változott az évek során, miközben ő maga
suhancból ifjúvá érett. Amikor hajnalhasadáskor megérkezett a
consul, elsőnek Mæcenas vette észre. Agrippa közéjük
tolakodott, hogy a széles vállával és a tömeg segítségével
elrejthesse Octavianust. Második napja tartózkodtak a
városban, miután több mint négyszáz kilométert lovagoltak
Brundisiumból. Sokszor kellett lovakat cserélniük, szinte
mindig silányabbakra. Mæcenas megszervezte, hogy a saját
lovaikat az első megállónál istállózzák, de egy bizonyos pont
után egyikük sem tudhatta, visszajutnak-e még a tengerpartra.
Gracchus, a legionarius nem volt kellemes útitárs. Tudván,
hogy épp csak elviselik, alig szólalt meg, de kitartóan ott
maradt mellettük, amikor lovagoltak és tervezgettek, vagy
kimerülten rázuhantak valami hitvány priccsre az első
fogadóban, amelyet napnyugtakor találtak. Költőpénzét a
tribunustól kapta, és nemegyszer az istállóban hált, hogy
valamennyit megtakarítson, miközben Mæcenas a legjobb
szobákat foglalta le maguknak.
Octavianus nem tudta, érdemes volt-e így sietni. Két nappal
a végrendelet felolvasása előtt érkeztek Rómába, de a béke és a
rend világa, amelyet valaha ismert, nem volt sehol. Mæcenas
egyik barátja szerint, aki felajánlotta nekik otthonát, korábban
még rosszabb volt a helyzet. A nyugalom már kezdett
visszatérni, de a város nagy területeiből csak üszkös gerendák
maradtak, amelyek között mocskos polgárok kurkásztak valami
használható után. Tízezrek éheztek, bandákban járták az
utcákat, élelmet keresve. Többször kellett kardot rántaniuk
csak azért, hogy átjussanak olyan negyedeken, amelyek még
fényes nappal is veszélyesek voltak. Mintha háború sújtotta
volna a várost. Octavianus néha alig tudta összeegyeztetni a
valóságot az emlékeivel. Mindez valahogy illett a Juliusért
érzett gyászához, mintha a háttér alkalmazkodna a
veszteséghez.
– Végre itt van – dünnyögte Agrippa.
Octavianus kizökkent révedezéséből. Előjöttek a vestalisok.
Ismerős arcokat keresett a tömegben. Nem tudta, mit csinálna,
ha itt lenne Brutus, de sehol sem volt nyoma annak az
embernek, akinek a halálát a leginkább kívánta. Két nap elég
volt Rómában ahhoz, hogy értesüljön a gyilkosság részleteiről,
és új energiát merített abból, ha a szabadítókra gondolt, akik
nyerni akartak egy jó ember meggyilkolásán. Gondolatainak
csendjében, a Vesta-templom árnyékában bosszút esküdött.
Annak is a szabadítók az okai, hogy ilyen állapotban van az
Urbs. Ez az ő kapzsiságuk és irigységük eredménye. Mielőtt
viszontlátta volna Rómát, nem tudta, milyen erőt ad a gyűlölet.
Miközben a főpapnő elővette Cæsar végrendeletét a
dobozából, és kibontotta az ólompántokat, Octavianus tovább
kémlelte a tömeget. Néhány arcot felismert, senatoroknak nézte
őket, bár ebben nem lehetett biztos, mert köpenyt viseltek a
hajnali hidegben. Túl sokáig volt távol.
Agrippa oldalba bökte, hogy felhívja a figyelmét a
főpapnőre, aki a első táblát böngészte, és kissé összevonta a
szemöldökét. Amikor feltekintett, mintha egyenesen a
várakozó Octavianusra nézett volna, akinek a szíve
fájdalmasan kalapált, és a szája annyira kiszáradt, hogy meg
kellett nyalnia az ajkát.
– Róma dicsőségére hallgassátok meg Gaius Julius Cæsar
végakaratát! – kezdte a főpapnő.
Octavianus ökölbe szorította a kezét, alig bírta elviselni a
feszültséget. Érezte, hogy Gracchus kifürkészhetetlen arccal
nézi.
– Örökösöm Gaius Octavianus. Kijelentem, hogy vér a
véremből, és ezekkel a szavakkal fiammá fogadom.
Octavianus összerázkódott. Meg is tántorodott volna, ha
Agrippa nem kapja el a karját. Semmit sem hallott a saját
szívének dübörgésén kívül, és amikor viszketni kezdett az arca,
olyan erősen megvakarta, hogy vörös hurka keletkezett a
bőrén. Ez túl sok volt ahhoz, hogy felfogja, nem is értette a
következő sorokat, csak nézte, ahogy Vesta főpapnője
továbbadja kísérőinek a már felolvasott táblákat. Egyszer
harsányan éljenezni kezdtek a férfiak és az asszonyok,
Octavianusnak fogalma sem volt, miért. Egészen elkábult a
felindulástól. Megsemmisítő élmény volt, amikor Cæsar keze
visszanyúlt a halálból, hogy megérintse őt.
Gracchus arcáról meg lehetett volna mintázni a rosszkedvet.
Mekkora szerencse lett volna, ha a fölöttese hozzájut Cæsar
vagyonának egytizedéhez! Már-már legendaszámba ment az a
töméntelen arany, amelyet Róma vezetője hozott magával
hódításaiból: egyszer úgy elárasztotta vele a Várost, hogy a
pénz értéke csaknem egyharmadnyit zuhant. És mindezt
Octavianus örökölte! Gracchus abban a pillanatban úgy
döntött, hogy nyájasabb útitárs lesz, mert az biztos, hogy soha
többé nem kerül ekkora gazdagság közelébe. Éppen hátba
akarta vágni Octavianust, de a mosolygó Mæcenas elkapta a
csuklóját.
– Ne csináljunk színházat – mondta halkan. – A tömeg nem
ismer minket, és ez maradjon is így, mert egy kis időre van
szükségünk, hogy mindent végiggondoljunk.
Gracchus zölden vigyorogva bólintott, aztán kirántotta a
kezét a meglepően erős szorításból. A parttól a fővárosig tartó
rohanásban egyszer sem látta vívni vagy edzeni Mæcenast, és
nem vette észre a patrícius másik kezében a rövid pengét, sem
a mögötte álló Agrippát, aki csak azt várta, hogy az erőszak
első jelére a földbe kalapálhassa.
Egy örökkévalóságig tartott a cliensek és a magánszemélyek
örökségének felsorolása. Octavianus felháborodottan ráncolta a
szemöldökét, amikor meghallotta Brutus nevét és a neki
hagyott rengeteg aranyat. Kleopátrát és a fiút nem említették.
Mæcenas összes barátja úgy tudta, hogy a gyilkosság után
azonnal elhagyta Rómát, feltehetően hazament Egyiptomba.
– A többi Gaius Octavianus tulajdona, akit a fiammá
fogadtam, így a Juliusok nemzetségéhez tartozik. A te kezedbe
adom Rómát.
Octavianus szeme szúrni kezdett. Olyan könnyű volt
elképzelni Juliust, ahogy ül egy csöndes szobában, viaszba rója
a szavakat, kijelöli örökösének jövőjét. Amióta meghallotta a
hírt, legalább ezredszer kívánta, bár élne még Julius. Aztán
kitépte magából a formálódó gondolatot. Nincs visszaút, Róma
nem változik vissza.
A főpapnő odaadta kísérőinek az utolsó táblát, és
ellenőrizte, hogy kellő szertartásossággal kerüljenek vissza a
dobozba. Az egyik vestalis a kezét nyújtotta, a főpapnő
rátámaszkodott, és lelépett az emelvényről. Az ő szerepe véget
ért. Octavianus körülnézett. A sokaság fellélegzett, az emberek
beszélgetni kezdtek. Octavianus látta, hogy Marcus Antonius
bólint embereinek, majd elindul.
– Azt hiszem, ideje távozni – súgta a fülébe Mæcenas. – Ma
éjszaka használhatjuk Brucellus házát. Nem tettek benne kárt a
zavargások, és Brucellus finom vacsorát ígér. Sok
megbeszélnivalónk van.
Megfogta Octavianus vállát, és gyengéden tolni kezdte
elfelé a Vesta-templomtól. A fiatalember ellenállt. Hirtelen
elege lett belőle, hogy titokban mászkáljon a saját városában.
– Főpapnő! – kiáltotta.
Mæcenas megdermedt.
– Mit csinálsz? – sziszegte. – A fél Senatus kémei itt
vannak. Először hadd vigyelek ki innen, utána eldönthetjük, mi
a teendő.
Octavianus a fejét rázta.
– Főpapnő! – ismételte.
Quintina Fabia; aki éppen egy pompás palástot akart átvenni
az egyik vestalistól, körülnézett, és a sokaság meghökkent
pillantásait követve rátalált arra, aki szólította.
– Gaius Octavianus vagyok, a kijelölt örökös a végrendelet
szerint, amelyet most olvastál föl! – tagolta a fiatalember.
Mæcenas felnyögött, és készenlétben tartotta a tőrt arra az
esetre, ha valaki a tömegből meg akarná támadni őket. Egyikük
sem tudta, ki az ellenségük a városban, legalábbis még nem.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte Quintina. Azt suttogták róla,
hogy ifjúkorában színésznő volt, aminek vagy volt alapja, vagy
nem, mindenesetre volt érzéke a színjátékhoz. Már nem
törődött a palásttal, hanem visszalépett az alacsony
emelvényre.
– Mivel te vagy az évkönyvek őre, szeretnék bejegyeztetni
veled egy névváltoztatást!
 Quintina kissé félrehajtotta a fejét, és gondolkozott. Az ifjú
a sokaságban épp most lett egy irdatlan vagyon tulajdonosa,
már ha elél odáig, hogy fölvehesse. A főpapnő Marcus
Antoniusra pillantott, aki kettejük jelenetét figyelte. Először azt
akarta mondani Octavianusnak, hogy kérjen időpontot
kihallgatásra, ám a fiatalember olyan lángoló tekintettel nézte,
hogy Quintina Fabia alig észrevehetően elmosolyodott.
– Milyen név illik Róma örököséhez? – kérdezte.
– Csak egy – felelte Octavianus. – Gaius Julius Cæsar,
annak az embernek a tiszteletére, akinek a nevét viselni fogom.
Quintina Fabia szélesebben mosolygott. Tetszett neki az ifjú
római vakmerősége. A barátai úgy álltak mellette, mint akiket
villám sújtott, a főpapnő viszont a legszívesebben megtapsolta
volna.
– Szükséged lesz két feddhetetlen tanúra, akik esküvel
bizonyítják személyazonosságodat – mondta pillanatnyi
habozás után. – Gyere, látogass meg délben a Szüzek Házában.
– Ismét elhallgatott, a pillái alól figyelte Marcus Antoniust. A
consul úgy állt ott, mint egy letaglózott ökör.
– Isten hozott itthon, Octavianus – mondta Quintina.
Octavianus némán bólintott. Tőle jobbra a consul hosszú
lépésekkel elindult. Octavianus követte.
– Consul! – kiáltotta.
Mæcenas a karjára tette a kezét.
– Ne csinálj meggondolatlanságot, Octavianus – mormolta.
– Hagyd távozni.
Octavianus lesöpörte magáról a barátja kezét, és ment
tovább.
– Cæsar barátja volt – mondta. – Meg fog hallgatni. –
Agrippa! – kiáltotta Mæcenas.
– Jelen!
 A hatalmas centurio már törtetett is át a tömegen Octavianus
után. Gracchus, a legionarius káromkodva követte őket.
Marcus Antonius csak csóválta a fejét, miközben
végighallgatta a főpapnő és a fiatalember párbeszédét. Kiütött
rajta a verejték. Ez túl sok volt. Hivatalos volt a Senatusba egy
déli ülésre, de előbb meg akart fürdeni, hogy tisztán és frissen
nézzen szembe velük. Hátat fordított, lictorai és centuriói
körülvették. Hallotta, hogy a Forumról utána kiáltanak, de nem
törődött vele. Alig húsz lépés hosszan bírta türelemmel
embereinek gyanakvó éberségét. Mire a tömeg szélére ért, a
négyfős csoport közelebb nyomult hozzá.
– Consul! – kiáltotta ismét Octavianus.
Marcus Antonius behúzta a nyakát. A lictorok idegesek
voltak, a két centurio lemaradt, hogy elválasszák a consult a
csoporttól. Marcus Antonius fölemelt kézzel megállított
mindenkit. Nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy úgy iszkol
el, mint akinek rejtegetnivalója van.
– Te meg mit akarsz? – vakkantotta.
Szürke szemű ifjú állt előtte, aki a tarkóján kötötte össze
hosszú, sötétszőke haját. A consul úgy nézte, a húszas évei
elején járhat, de a sima arcával még annyinak sem tűnt. A
fiatalsága valamiért még jobban felingerelte Marcus Antoniust.
Semmi szükség rá, hogy Cæsar valami távoli rokona abajgassa
a kéréseivel.
A nyers hangra Octavianus megtorpant, a mosolya
lehervadt. A consul végigmérte. A fiatalember alig
észrevehetően kihúzta magát, a nézése megkeményedett.
– Octavianus… – figyelmeztette suttogva a mellette álló
Agrippa. A lictorok, akik a consult kísérték, nem csupán
jelképezték a hatalmat. Marcus Antonius egyetlen szavára
kibontják baltájukat a vesszőnyalábból, és elzavarják a
Forumról azt, aki megsértette a consult, de ott helyben meg is
ölhetik.
– Csak arra gondoltam, hogy üdvözlök egy régi barátot –
szólt Octavianus. – Talán tévedtem.
Marcus Antoniust észrevehetően megrendítette a válasz.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, igyekezett visszanyerni az
önuralmát.
– Én tévedtem, Octavianus. Nem gratuláltam neked az
örökbefogadásodhoz.
– Köszönöm – felelte Octavianus. – Örömmel látom, hogy
jól megy a sorod ezekben a szomorú időkben. Ezért kerestelek
meg. A végrendeletet hivatalosan meg kell erősíteni a
Senatusban. Szükségem van egy lex curiatára. Javasolni
tudnád még ma?
Marcus Antonius feszesen mosolygott, és megcsóválta a
fejét.
– Ahogy bizonyára észrevetted, a város csak most szedi
össze magát a zavargások után. A hónap végéig éppen elég
tennivalója van a Senatusnak. Talán akkor találok egy kis időt
a kérésed teljesítésére.
Octavianus nagyon mozdulatlanul állt, tudva, hogy a
lictorok figyelik.
– Ez csak formaság. Azt gondoltam, hogy Cæsar emlékére
talán egy kicsit felgyorsíthatnád az eljárást.
– Értem. Nos, megteszem, amit tehetek – felelte hanyagul
Marcus Antonius. Megfordult és sebesen távozott.
Octavianus ismét kinyitotta a száját, de Agrippa és Mæcenas
egyszerre tették rá a kezüket a vállára, hogy elhallgattassák.
– Szót se többet! – intette Agrippa. – Az istenekre,
mindnyájunkat megöletsz, ha nem tudsz féket vetni a
nyelvedre. Előadtad a kérésedet, most már menjünk.
 Mæcenas feszülten figyelte a Forumtól távozó consult, majd
Gracchushoz fordult, aki kényelmetlenül toporgott, mintha nem
tudná, hol a helye a kis csoportban.
– Azt hiszem, hogy a te szereped véget ért, Gracchus –
mondta. – Gondolom, ideje, hogy jelents a gazdádnak
Brundisiumban.
Gracchus fenyegetően nézett rá.
– Ebben nem te döntesz – mondta. – Liburnius azt
parancsolta nekem, hogy gondoskodjak a barátod
biztonságáról. Küldhetek neki üzenetet.
Mæcenas levette a kezét Octavianus válláról, és odalépett a
legionariushoz.
– Hogyan mondjam, hogy megértsd? – kérdezte. –
Szeretnék beszélni a barátommal, még mielőtt megöleti magát.
De nem akarom, hogy közben te itt hegyezd a füledet. Tudod,
hogy a Szüzek Házába megyünk délben – a főpapnőtől
hallhattad. Miért nem mész oda, hogy ott várj meg minket?
Gracchus közömbösen nézett rá vissza. Túl öreg róka volt
ahhoz, hogy meg lehessen félemlíteni. További szószaporítás
nélkül elindult, szandálja kopogott a Forum kövein. Mæcenas
valamennyire megnyugodott. Fölemelte a kezét, és egy
néptelenebb helyre terelte a barátait. A tömeg kitért a lictorok
útjából, így nem volt nehéz olyan helyet találni, ahol nem
hallhatták őket.
– Az istenekre, Octavianus! Ha a consul használja a fejét,
egyetlen paranccsal megszerezhette volna az örökségedet! A
lictorai nemcsak téged vágtak volna miszlikbe, de Agrippát és
engem is!
– Arra gondoltam, hogy segíteni fog – felelte konokul
Octavianus. – Olyan sok minden megváltozott. Alig bírom
felfogni.
 – Hát akkor mártsd bele a fejed egy szökőkútba! – fortyant
fel Mæcenas. – Mostantól ravasznak kell lenned!
Agrippa és Octavianus hüledezett. Mæcenas lassan csóválta
a fejét.
– Tisztában vagy vele, milyen fontossá tesz téged ez a
végrendelet a hatalmasok szemében?
Octavianus vállat vont.
– Tudom, hogy rengeteg pénz, de amíg nincs a kezemben,
én…
– Nem az aranyról beszélek, Octavianus! Noha most te vagy
a leggazdagabb ember a világ leggazdagabb városában. Én a
cliensekról beszélek! Most már világos?
– Őszintén szólva nem – felelte Octavianus.
Agrippa is hasonlóan tanácstalan képet vágott. Mæcenas
mély lélegzetet vett. Olyan világban nőtt föl, ahol magától
értetődő az ilyesmi, de azt láthatta, hogy egyik barátja sincs
igazán tisztában Cæsar ajándékának jelentőségével.
– Jupiter mentsen meg a közrendűektől – mondta. – A
nemes házak a cliensekkel biztosítják a hatalmukat. Olyan
családokkal, akiket ők fizetnek. Ennyit tudnotok kell.
– Természetesen – felelte Octavianus. – De…
– Cæsarnak sok ezer cliense volt. Erről volt híres. Ezek az
emberek most a tieid, Octavianus. Az örökbefogadással
nemcsak a nevét kaptad meg. Ha úgy akarod, szolgálatodra áll
fél Róma, és az itt állomásozó legiók fele. Nagyon lehetséges,
hogy Liburnius tribunus éppen most esküdött föl a
szolgálatodra Gracchusszal együtt.
Octavianus összevonta a szemöldökét.
– Nem örökölhetem őket úgy, mint egy ékszert vagy egy
házat.
 – Az örökbefogadás azt jelenti, hogy megteheted –
makacskodott Mæcenas. – Ó, bizonyára lesz néhány zúgolódó,
aki cserbenhagy – de hát mindig vannak becstelen fattyúk. Te
azonban mégiscsak az isteni Julius fia vagy, Octavianus.
Felfogtad már? Emberei most már neked tartoznak hűséggel.
– De hát azt sem tudom, kicsodák! – mondta Octavianus.
– Mi haszna ezrekről beszélni? Enyém a ruha, amelyet
viselek, és van egy lovam valahol a brundisiumi út mentén.
Amíg a Senatus nem fogadja el a lex curiatát, addig írott
malaszt az egész.
Mæcenas nem felelt azonnal. A Senatus régi, romba dőlt,
kiégett házát nézte a Forum túlsó végén. A város sok sebe
közül, amelyeket két nap alatt láttak, ez volt a legrútabb.
– Valahol majd lesznek listák, Octavianus, de ők nem
tudják, hogy semmi nincs a kezedben. Mostantól arra kell
játszanod, hogy életben maradj – és hogy összezúzd
ellenségeidet. Ragyogó húzás volt, hogy fölvetted a nevét.
Látni akarod a szabadítók bukását? Akkor lépj fel úgy, mint
egy isten örököse és Róma leggazdagabb embere. Úgy járj-
kelj, mint aki egyetlen csettintéssel fel tudja idézni Mars
haragját! – Egy pillanatig töprengett. – Hiba volt, hogy a
consultól kértél segítséget. Máris elég hűséges embered lehet a
Senatusban ahhoz, hogy az ő segítsége nélkül is kikényszeríts
egy szavazást.
Octavianus nagyot nézett.
– Úgy járkálok, ahogy kedvem tartja, de az nem szerzi meg
nekem sem az aranyat, sem a szükséges clienseket.
– Két óra múlva találkozód van a Szüzek Házánál – felelte
Mæcenas. – Octavianus, a mai naptól a te kegyed olyan zálog,
amelyet Róma bármely polgára szívesen elfogad. Nem kell
hogy keresd őket. Ők fognak eljönni hozzád.
 HETEDIK FEJEZET

Octavianus sokkal frissebbnek érezte magát, amikor elindult a

Szüzek Házához. Némi pénzért találtak egy használható fürdőt,
utána haraptak valamit egy utcai kereskedőnél. Igaz, hogy a
tógáját Mæcenas egyik barátjától kapta kölcsön, ennek ellenére
magabiztos volt. A gőzben kiküldték a fürdőszolgákat, amíg
kidolgozták terveiket. Amikor a nap delelőre hágott,
önérzetesen lépett oda a templomhoz, úgy vonulva el Gracchus
és a kinti őrök mellett, mint akinek minden joga megvan rá,
hogy levegőnek nézze őket. Nem tartóztatták fel. A három
barát néhány lépéssel bemenekült a kinti forróságból a hűvös
templomba. Korosabb emberek talán nem bámészkodtak volna
ennyire nyíltan, de hát a Vesta-szüzek ugyanolyan híresek
voltak a szépségükről, mint a tisztaságukról, ez a kombináció
pedig még egy Mæcenashoz hasonlóan fásult világfi
érdeklődését is fölkeltette.
Quintina Fabia kijött egy kőkeretű ajtóból, és üdvözölte
őket. Reggeli díszruháját vékony pamutstólára cserélte, ami
többet mutatott meg az alakjából, mint amennyit eltakart.
Könnyű léptekkel odament Octavianushoz, megfogta a
kezét és megcsókolta az arcát.
– Veled gyászolok – mondta. – Csak azt bánom, hogy nem
gyűjthettük össze és nem helyezhettük sírba Cæsar hamvait, de
szörnyűek voltak a zavargások. Egy ideig senki sem
merészkedett ki. Nagyon sajnálom.
Octavianus pislogott. Nem számított együttérzésre, és ez
azzal fenyegette, hogy felszakítja benne a gyász friss sebét.
 – Köszönöm – felelte. – Te vagy az első ebben a városban,
akitől ezt hallom.
– Meg kell bocsátanod a hatalmasoknak, legalábbis ezért.
Rengeteg munkát adott nekik a zavargás. Komolyan, fogalmad
sem lehet, mennyire rossz volt itt a helyzet egy darabig.
– Mi van ezekkel a „szabadítókkal”? Hol rejtőznek? –
kérdezte Octavianus.
– Néhányat, mint Lucius Pellát, megölte a csőcselék. A
többiek gyorsan okultak, és szétszóródtak a birtokaikon meg a
provinciákban. Itt nem fogod megtalálni őket, legalábbis az
idén, noha még mindig vannak támogatóik a Senatusban. Nem
kétlem, idővel az arcukat takargatva visszasettenkednek
Rómába. – Vállat vont, erősebben szorította Octavianus kezét.
– Én örülök ennek. Igyekeztek megszabadulni tettük
szégyenétől, de a polgárok nem engedték nekik. Legalább
ennyi haszna volt a zűrzavarnak.
– Rátérhetnénk az ügyre, Quintina? – kérdezte Mæcenas.
A főpapnő ránézett.
– Látom, még megvagy, Mæcenas. Mikor is láttalak
utoljára?
– Néhány éve. Szép vagy.
– Megvagyok. Átadjam üdvözletedet az anyádnak, vagy
meglátogatod?
– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Octavianus.
– Természetesen. Quintina Fabia a nagynéném – felelte
szemrebbenés nélkül Mæcenas. – Nem a kedvenc rokonom,
semmi ilyesmi; csak a nagynéném.
– Ez a lustaság pedig korántsem a kedvenc unokaöcsém –
mondta a főpapnő, bár közben mosolygott. – De ki ez a helyes
és hallgatag fiatalember?
 – Agrippa? – kérdezte Mæcenas. – Tudhatnád a halszagából,
néni. Tengerész, darabos és egyszerű ember, de hűséges, mint
egy jó kutya.
Agrippa rá sem hederített, csak vörösödött, amikor Quintina
Fabia az ő kezét ragadta meg, és őt vetette alá tüzetes
vizsgálatnak.
– Mæcenas mulatságosnak hiszi magát, Agrippa – mondta. –
Elnézést kérek a nevében.
– Szükségtelen – felelte Agrippa. – Csupán ideges.
Nagyon… érdekes délelőtt volt.
A főpapnő kissé félrehajtotta a fejét.
– Örülök, hogy öcsémnek ilyen barátai vannak – mondta. –
Anyjának bánatára rendszerint alja népekkel veszi körül magát.
Lennétek tanúi a névváltoztatásnál?
Mæcenas bólintott, és kihívóan nézett Agrippára.
– Jól van, akkor gyertek!
Követték Quintinát a szobák és folyosók útvesztőjébe. A
Szüzek Háza sokkalta nagyobb volt a kerek templomnál, amely
a Forumra nézett. Sima fehér ruhába öltözött, fiatal nők
suhantak el mellettük, sokuk pergamenkötegekkel vagy
tekercsekkel.
Quintina észrevette a fiatalemberek érdeklődését, és
elmosolyodott.
– Azt képzeltétek, hogy egész napjukat imádkozással töltik?
Urak, az én lányaim részei Róma dobogó szívének! Higgyétek
el, ha mondom, hogy többet tudnak a város törvényeiről, mint a
legfenségesebb szónokok a Senatus ülésein! Amikor lejár az
idejük a templomban, nem nehéz jó férjet találniuk, és
háztartást vezetniük.
– Ebben sosem kételkedtem – mondta Mæcenas, és
megbotlott, miközben az egyik hosszú lábú ifjú vestalist leste,
aki éppen akkor ment el mellettük. Ez sem kerülte el Quintina
figyelmét.
– Mindazonáltal természetesen addig az istennő gyermekei.
Ha tisztaságuk, hogy úgy mondjam, megszűnik, élve temetik el
őket, a férfit pedig nyilvánosan karóba húzzák.
– Goromba büntetés – mondta Mæcenas búsan.
– De szükséges. A férfiak farkasok tudnak lenni,
unokaöcsém.
– Botrányos, egyszerűen botrányos!
A főpapnő bevezette őket egy fényesre csiszolt tölgyfa
ajtón. Egy nagy asztalon tornyokban álltak a viasztáblák és a
méretre vágott pergamenlapok, mellettük nádtollak, tinta és
minden, ami egy irodában kell. Quintina leült az asztalhoz, a
fiatalemberek állva maradtak.
– Egyszerű ügy. Elkészítettem az okmányt, amelyet a tanúk
előtt kell aláírnod. Én is a nevemet adom hozzá, és attól kezdve
Gaius Julius Cæsar leszel, Octavianus. – Kissé megborzongott,
amikor kimondta a nevet. – Nem hittem volna, hogy ilyen
hamar újra hallom. Dicső név. Remélem, megfelelsz neki.
– Meg – mondta Octavianus. Elolvasta az egyetlen lapot,
azután mindannyian aláírták a nevüket a Quintinától kapott
nádtollal.
A főpapnő egy darab viaszt tartott egy olajmécs apró
lángjához. Gyűrűt nem viselt, egy vaspecséttel nyomta rá Vesta
szimbólumát. Octavianus ugyanezt tette Cæsar gyűrűjével.
Quintina gyengéd szomorúsággal nézte a jelet.
– Tudod, hogy szerették? – Ha feleolyan ember leszel, mint
ő, akkor az árnya büszke lesz rád.
Megrázott egy apró csengettyűt. Nyílt az ajtó, belépett egy
finom szépségű lány, és átvette tőle az iratot. Ahogy a lány
elment Mæcenas mellett, halkan sikkantott, és dühösen nézett
vissza a fiatalemberre, aki ártatlan képet vágott.
– Akkor ez rendben. Remélem, megérted, hogy nem
bocsáthatom be ebbe a házba az argentariusokat. Már az is elég
szokatlan, hogy ti hárman itt lehettek. A ház végénél, a kertben
várnak rád. A kapu egyenesen a Palatinusra nyílik.
– Kik azok az argentariusok? – kérdezte Octavianus.
Quintina meglepődött.
– Hát a pénzkölcsönzők! Egész délelőtt könyörögtek, hogy
találkozhassanak veled. Mire számítottál?
– De nincs szükségem kölcsönre… – kezdte Octavianus.
Mæcenas felhorkant.
– Ma reggeltől neked van a legnagyobb hiteled Rómában –
mondta. – Így, hacsak nem áll szándékodban az én
vagyonomból élni, mégiscsak szükséged lesz rájuk.
Quintina megcsóválta a fejét.
– Azt hiszem, nem érted – mondta. – Nem azért vannak itt,
hogy kölcsönt ajánljanak. Cæsar a három legnagyobb
argentarius társaságnál helyezte letétbe a pénzét. Úgy vélem,
azt akarják tudni, mi a szándékod az arannyal.

Marcus Antoniust elégedettséggel töltötte el a vele

szembenéző senatorok látványa. Kénytelenek voltak Pompeius
színházát használni az üléseikhez, amíg a. Senatus házát
helyreállítják, de az új épület a puszta nagyságával alattomosan
aláaknázta a tekintélyüket. A régiben épp elfértek, de a
színházban eltörpültek az üresen maradt ülések ezrei között.
Marcus Antonius, mint consul, a színpadon állt, amelyet úgy
alakítottak ki, hogy ez is neki kedvezzen. A hangja pontosan az
építészek szándéka szerint mennydörgött, míg a senatorok
elhalón nyöszörögtek, valahányszor szólásra emelkedett valaki.
 Különösen egy bizonyos pontot kerültek a senatorok. A
köveket tisztára sikálták, így nehéz volt akkurátusan betájolni a
helyet, de senki sem ült oda, ahol Cæsart meggyilkolták.
Marcus Antonius és a senatorok türelmesen várakoztak a
tulajdonképpeni ülés előtt, miközben az írnokok
végigzöngicsélték a beterjesztett napirendi pontok, kérelmek és
törvények listáját. Éppen egy beszélgetésből rezzentették fel az
ismerős nevek. Elhallgatott, figyelt. Cassius Szíriában szerzett
magának hivatalt, Brutus Athénban. Decimus Junius már
északon volt, több szabadító olyan távoli helyeken kapott
stallumot, mint Jeruzsálem, Hispania vagy Gallia. Ott akarták
kivárni, hogy Róma lehiggadjon, és ők nyugodtan
visszatérhessenek. Marcus Antonius jobban szerette volna, ha
az összes merénylő elhordja magát, de Suetonius még itt volt.
Csúnyán kopaszodott, a megmaradt pár szál haját keresztbe
fésülte a tar koponyáján. Ő volt az utolsó szabadító, aki mindig
a legfőbb támogatójával és puszipajtásával, Bibilusszal
mutatkozott. Ezek ketten elválaszthatatlanok voltak Hirtiustól
és Pansától, akiket már ki is jelöltek következő consuloknak.
Marcus Antonius mindannyiszor érezhette az ellenszenvüket,
ha rájuk nézett, de nem hagyta, hogy ez megzavarja a
nyugalmát.
Az első hivatalos napirendi pont Cæsar testamentuma volt,
különös tekintettel a pénzekre, amelyeket a Senatusnak kellett
kiutalnia. A kevesek, akik most hallottak először az irdatlan
összegről, csak suttogni tudtak megdöbbenésükben. Több mint
százmillió sestertiust kell kiosztani Róma népének! Iszonyú
munka! Családonként kell azonosítani a kedvezményezetteket,
és megbízható emberek százaira lesz szükség a pénzosztáshoz.
Marcus Antonius egyetlen jellel sem mutatta a benne dúló
vihart, miközben végigvárta a Bibilus-félék unalmas
szónoklatait, akik azt követelték, hogy a Senatus halassza el a
kifizetést. Persze nem akarják, hogy minden utcasarkon Cæsar
nagylelkűsége legyen a téma, bár ezzel már elkéstek.
– Senatorok! – kiáltotta végül falrengető hangon, belefojtva
a szót Suetoniusba, aki éppen beszélni kezdett. – Róma
polgárai nagyon jól tudják, mit kaptak. Mi itt annyit tehetünk,
hogy félreállunk, és szabad folyást engedünk a dolgoknak. Épp
hogy kikeveredtünk a zavargásból, uraim. Szeretnék, ha újra
kezdődne? Cæsar minden nagyobb templomba tett be pénzt, és
a senatusi tőke teljes hat tizede az ő nevén van! Ne hagyjuk,
hogy tolvajnak nevezhessenek, főleg amikor a népszerűségünk
máris megcsappant. Szét kell osztani az örökséget, méghozzá
szaporán!
Ismét Suetonius emelkedett szólásra. Örökké vörös
ábrázatából áradt a rosszindulat.
– Jobb lenne, ha ezt az összeget a város újjáépítésére
költenénk. Miért adnánk nekik ezüstöt, amikor ekkora kárt
okoztak az elmúlt hónapban? – Javaslom, hogy tartsuk vissza
ezeket az összegeket, amíg Rómát helyre nem állítottuk – és az
első a Senatus régi háza legyen! Hagyjuk talán szó nélkül,
hogy feldúlták a mi városunkat? Nézzék csak végig, amint
valami érdemes dologra fordítjuk drágalátos pénzüket! Lássák
csak azt is, hogy nem félünk megsérteni kifinomult
érzékenységüket, különben örökké félhetünk a csőcseléktől!
Százak hümmögtek egyetértően. Marcus Antonius torka
elszorult az ingerültségtől. Lehet, hogy Cassius van e mögött a
hitvány támadás mögött? Ha a Senatus nem fizeti ki a
hagyatékot, még tovább tart helyreállítani a népszerűségét,
ennek dacára egyre többen ugrottak fel, hogy támogassák
Suetoniust. Hangjuk érctelenül karistolt a tágas térben.
 Marcus Antonius felháborodására nagy többséggel
megszavazták a kifizetéseket elhalasztását. A senatorok
önelégülten ültek vissza a padokra, miután ismét megmutatták
a hatalmukat. Marcus Antonius félreállt, amíg a Senatus egyik
hivatalnoka felolvasta a galliai legiók tisztjeinek leveleit. A
háttérben dühöngött, mert ez mindennél jobban megmutatta,
mennyire tartja őt a Senatus. Úgy tűnik, Róma irányítóinak
figyelmét nem kerülte el a kivételezett bánásmód, amelyben
részesült a zavargások alatt. Most, hogy ennek tudatára ébredt,
már nem csak a Szabadítók bábjainak arcán látta meg a nyílt
rosszindulatot. Az állát dörgölte, hogy ne vegyék észre az
ingerültségét. Egyrészt itt a harciaskodó Senatus, másrészt meg
egy ifjú bolond, aki Cæsarnak nevezi magát, és Róma
aranyának a fele az övé! Őrjítő!
Miközben folytatódott az ülés, Marcus Antonius
elhatározott valamit. Most a brundisiumi legiók voltak
napirenden. A Senatus szavazásra tett föl egy elítélő
határozatot. Sok száz szempár fordult a consul felé várva, hogy
teljesítse hivatali kötelességét. Marcus Antonius, aki felismerte
a lehetőséget, visszatért a rostrumhoz.
– Senatorok, hallottunk felszólalásokat, hogy meg kell
büntetni a Brundisiumban állomásozó legiókat – kezdte. Ha jól
ítélte meg a senatorokat, képes lesz a neki előnyös irányba
terelni őket. – Normális időkben egyetértenék, de a mostaniak
távolról sem normálisak. Azok a legioparancsnokok szinte
mind Cæsar emberei voltak. Ez a név ma is bűvös erőt jelent a
polgároknak. Azt mondtátok, hogy nem kellene félnünk tőlük,
és én elfogadom ezt, ám kell-e addig ingerelnünk,
önérzetükben sértegetnünk őket, amíg kénytelenek lesznek
haraggal válaszolni? Képes elviselni a Senatus, hogy újabb
csapás érje a tekintélyét? Azt gondolom, hogy nem! Oly sok
máshoz hasonlóan a brundisiumi legiók is elvesznek, ha
Rómában nincs erős vezetés. Mindazonáltal ez már a múlté. A
rend helyreállt, és hozzánk nem illik a kicsinyes bosszúállás.
Néhányatok félvállról emlegette a legiók megtizedelését, de
fontolóra vettétek-e, hogyan fogadná Róma ezt a hírt? Hogy
minden tizedik katonát agyonverjék a bajtársai, és miért? Mert
a helyükön maradtak, amikor Róma zűrzavarba süllyedt.
Hálátlan feladat lenne bárkinek kiadni egy ilyen parancsot.
Szívverése meglódult, amikor látta, hogy a hájas Bibilus
feltápászkodik. Suetonius ugyancsak felállt. Marcus Antonius
mély lélegzetet vett, tudta, hogy a jövője forog kockán.
Elsőnek Bibilusnak adta meg a szót, majd leült, amíg a senator
beszélt.
– Megdöbbentő és émelyítő hallanom, hogy így vitassák a
Senatus hatalmát! – kezdte Bibilus. Támogatói és cimborái
helyeslő zajongással ösztökélték, hogy folytassa. – Itt legiókról
van szó, amelyek engedelmeskedni kötelesek a törvénynek,
erre nemzeti válsághelyzetben megtagadták a parancsokat – és
a consul még elvárná tőlünk, hogy bocsássunk meg, és ne
büntessünk? Ez esztelenség! Emlékeztetem a házat, hogy itt
csupán a consuli fennhatóság képes keresztülvinni a Senatus
akaratát. Azt javaslom, hogy Marcus Antonius consul utazzon
abba a városba, és tizedeltesse meg mind a hat brundisiumi
legiót. Néhány ezer közkatona halála minden szónoklatnál
vagy fennkölt beszédnél világosabbá teszi az álláspontunkat!
Ezt megjegyzik a legiók, ha a jövőben is lázadást
fontolgatnának. „Emlékezzetek Brundisiumra”, mondják majd,
és a lázadás elhal, mielőtt elkezdődne.
Éljenzés harsant. Bibilus csendet kérve integetett.
– Nem mindnyájan voltunk olyan szerencsések a mostani
zavargásnál, mint a consul. E ház vezetőjével ellentétben
nekünk vagyonunk és rabszolgáink vesztek oda a
gyújtogatásban és fosztogatásban. Talán ha velünk szenvedett
volna, jobban megértené, mi itt a tét!
Helyeslő ordítás harsant a színházban. Marcus Antonius
vigyázott, hogy a szeme se rebbenjen. Ő valóban nem
szenvedett anyagi károkat, miközben egyes senatorokat
valósággal kipécéztek a garázdák. Cæsar barátja volt, róla
suttogták, hogy ő az, aki a gyászbeszédet tartotta, és ihletet
adott a népnek a gyilkosság megtorlásához. A Senatusban
pedig továbbra is azokat látták, akik leterítették Cæsart, és ez
máig bőszítette őket.
Ahogy Bibilus leült, Marcus Antonius felállt. Úgy ítélte
meg, hogy ez az alkalmas pillanat, és inkább nem engedte át a
szót a viperanyelvű Suetoniusnak.
– Róma szolgája vagyok, mint azt Bibilus senator is jól
tudja. Ha ez a ház akarata, akkor továbbítom a parancsotokat
Brundisiumba. Mindazonáltal kérem jegyzőkönyvezni
ellenvetéseimet! Egy efféle tett csupán bosszút gerjeszthet
olyan időben, amikor egységre van szükségünk. Javaslom,
hogy szavazzunk.
A szavazás pillanatok alatt lezajlott. Utána kitört a
diadalmas ujjongás. Bibilus visszaült, társai a vállát veregették.
Most megmutatták, mit gondolnak Cæsar kedvencéről.
Marcus Antonius tovább játszott, eltitkolva elégedettségét.
Végigvárt néhány jelentéktelenebb beszédet és vitát,
amelyekben alig vett részt. A senatorok cihelődni kezdtek,
Marcus Antonius kibírta azt a ripők diadalmámort, amellyel a
hájhegy Bibilus feltápászkodott kegyenceinek gyűrűjében. A
consul alig észrevehetően megcsóválta a fejét. Julius sosem
beszélt arról, mi történt köztük, ő azonban végzett némi
magánnyomozást. Cæsar egy csomó kis rabszolgát hozott el a
volt consul házából, és gyermektelen családoknál helyezte el
őket. Bibilus felnőttekkel pótolta őket, és azóta egyetlen
gyereket sem vásárolt. Ez tökéletesen egyértelmű. Most, hogy
Cæsar halott, folytatja vajon Bibilus a régi aljasságait?
Megfogadta, hogy figyeltetni fogja ezt az alakot. Bibilust
egyszer már tönkretették, másodszor is meg lehet csinálni.
Ahogy kilépett a szabadba, ellátott egészen a Campus
Martiusig, a város nagy gyakorlóteréig, ahol alig maradt szabad
hely, mert ott táboroztak a lojális legiók. Marcus Antoniusba
belenyilallt a kétely. Ha sikerül átvennie a brundisiumi
hadsereg irányítását, az kihívás lesz a Senatus új keletű
tekintélyével szemben. A Campuson állomásozó legiók
parancsot kaphatnak, hogy induljanak meg ellene. Jöttek a
lictorok, Marcus Antonius elszántan összeszorította a száját.
Túlságosan messzire ment, túl magasra jutott ahhoz, hogy
visszasüllyedjen a Róma uralmáért egymást maró emberek
közé. A szeme előtt Cæsar példája lebegett. Nem állíthatják
meg a Bibilus- és Suetonius-félék. Évek óta először gondolt
arra, hogy kicsivel jobban érti Juliust. Felvillanyozta a kihívás
és a rá váró feladatok. Hogy Róma ura lehessen, szüksége van
a brundisiumi legiókra. Ha ő parancsol nekik, a Senatus
semmit sem tehet. Ekkora díj megéri a kockázatot.
 NYOLCADIK FEJEZET

Esti szürkeség ereszkedett az aventinusi utcára, mire

Octavianus megérkezett ahhoz a házhoz, ahol a consul lakott.
Ásított, visszaparancsolta a fáradtságot. Amióta kora reggel
meghallotta, hogy ő Cæsar örököse, alig volt megállása.
Három, rabszolgákkal és személyzettel ellátott házat látogatott
végig a városban, amelyek mind az övé voltak. Szédítő! Üres
kézzel érkezett Rómába, és valamiért helyénvalónak érezte,
hogy épp Cæsar végakarata fordítsa meg a szerencséjét. Az élő
Cæsar kiszámíthatatlan volt, hajlott rá, hogy félresöpörjön
törvényt és szabályt, ha úgy látta, hogy arra vezet a legrövidebb
út. Octavianus tanult tőle. Ha tétovázik, esetleges ellenfeleinek
jut idejük arra, hogy összeszedjék erőiket.
Különös volt látni, hogy a consul háza ép és érintetlen. A
közeli utcákon, ahol Octavianus végigjött, széles sávokban
nem volt más, csak omladék és hamu, viszont olyan kilátás
nyílt a hét dombra, ami legalább egy évszázada
elképzelhetetlen volt. Ezeken az üres foltokon is megjelentek
már a pallérok és a verejtékező munkások, akiket a gazdag
tulajdonosok fogadtak fel. A rombolás panorámája nem lesz
hosszú életű. Marcus Antonius otthona azonban megmaradt: ez
volt a jutalma azért, mert felkorbácsolta az indulatokat a
városban.
– Mæcenas és én is úgy gondoljuk, hogy borzalmas ötlet –
mondta Agrippa, miközben fölfelé kapaszkodtak a
domboldalon.
 Gracchus is velük jött, főképpen azért, mert egész nap
hasznossá tette magát. Persze megvolt az oka ennek a váratlan
hűségnek, Mæcenas ugratta is érte minden lehető alkalommal.
De Octavianus nem küldte el a legionariust, mert
tagadhatatlanul előnyös volt eggyel több kardforgató.
Octavianus nem válaszolt. Megérkeztek a macskaköves
utcát szegélyező falba illesztett, vaskos tölgyfa ajtóhoz,
amelyen volt egy apró vasrács. Agrippa lehajolt; belesett az
udvarba, és felvonta a szemöldökét. Odabent nagy felfordulás
volt, tucatnál is több rabszolga futkosott fel-alá, megpakoltak
egy társzekeret, igáslovakat fogtak be eléje.
– Mint látom, ugyancsak elfoglalt a consul – mondta. – Nem
szükséges ezt tenned, Octavianus.
– Én azt mondom, hogy igen. Te pedig szokj hozzá az új
nevemhez. Jogom van rá vér szerint és az örökbefogadás
alapján.
Agrippa vállat vont.
– Igyekszem észben tartani, Julius. Istenek, valahogy nem
áll rá a szám.
– Majd könnyebb lesz. Gyakorlat teszi a mestert, barátom.
Az udvaron nyüzsgő rabszolgák egyike észrevette a rácson
bekukucskáló nagydarab férfit. Odament, hogy elhessegesse.
– Akármit akarsz is, a consul nem ér rá – mondta. – Ha
hivatalos ügyről van szó, keresd meg a senatorodat.
– Szólj neki, hogy Cæsar van itt – felelte Octavianus. – Azt
hiszem, arra kijön.
A rabszolga szeme tágra nyílt.
– Igenis, uram. Közlöm vele. – Elügetett, pár lépésenként
visszanézve, amíg el nem tűnt a főépületben.
– Ugye tudod, hogy semmit sem nyerhetsz rajta? – mondta
Mæcenas. – Ezt még lelkes új kutyád is tudja, igaz, Gracchus?
-A katona csúnyán nézett rá, de nem szólt. – Legjobb esetben
magadra haragítasz egy nagy hatalmú embert.
Marcus Antonius kijött az udvarra. Vörös volt az arca,
zaklatottnak tűnt. Menet közben is parancsokat osztogatott a
ládák és összeszíjazott bálák súlya alatt roskadozó férfiaknak
és nőknek.
A consul intett egy embernek, akit a jövevények nem láttak:
feltehetőleg ő őrizte belülről az ajtót. Zörgést hallottak:
fölemeltek egy vasrudat, reteszeket húztak félre. Az ajtó
kinyílt. Marcus Antonius a küszöbtől pár lépésnyire megállt, és
türelmetlenül nézte őket. Nyugtázta, hogy fegyveresen
érkeztek, a szája elkeskenyedett.
– Mi olyan fontos, hogy az otthonomban zaklattok?
Gondoljátok, hogy Cæsar nevének még mindig ilyen ereje van?
– Téged idehozott – felelte Octavianus.
Marcus Antonius kivárt egy pillanatot. A Senatus levelének
birtokában megtehette volna, hogy alig néhány szolgával indul
Brundisiumba, ám ő elköltöztette az egész háztartását,
beleértve a feleségét és a gyerekeit. Nem tudta, mikor tér
vissza, esze a Senatus fondorlatain járt, nem a fiatalemberen,
aki Cæsarnak nevezi magát.
– Bizonyára elkerülte a figyelmedet, hogy sok a dolgom.
Keress meg, amikor visszajövök Rómába.
– Consul, az emberek azt mondják, hogy Cæsar barátja
voltál. Olvastam gyászbeszédedet, és az… nagyszerű volt,
függetlenül attól, ami utána következett. Mindazonáltal a
végrendeletet a Senatus nem ratifikálta, és nem is fogja a
támogatásod nélkül. Mi lesz Róma népének örökségével?
– Sajnálom. A Senatus már szavazott. Csak az után fizetik
ki, hogy a városban esett károkat helyrehozták. Én a Senatus
parancsára egy időre elutazom Rómából. Ennél többet nem
tehetek.
Octavianus nagyot nézett. Alig hitt a fülének.
– Békével jöttem hozzád, mert azt gondoltam, hogy ha van
valaki, aki támogat, az te vagy.
– Hogy mit gondoltál, az nem az én dolgom – vágott vissza
Marcus Antonius. A jobbján álló láthatatlan alakhoz fordult.
– Most pedig zárd be az ajtót!
Az ajtó nyikorogva csukódni kezdett. Octavianus odanyúlt,
megállította.
– Consul! Igazságot teszek, veled vagy nélküled. Látni
fogom Cæsar gyilkosainak bukását, akárminek hívják magukat,
és bárhol rejtőznek! Melléjük állsz a barátod becsülete
ellenében?
Hallotta, hogy Marcus Antonius lenézően horkant, majd
elmegy. Az ajtón erősödött a nyomás, a benti ember teljes
súlyával nekifeküdt, amíg be nem csaphatta Octavianus orra
előtt, aki dühöngve verte a fát.
– Consul! Választanod kell! Ha melléjük állsz, én…
– Az istenekre, kapd már el! – mordult fel Mæcenas.
Agrippával közösen megragadták Octavianus vállát, és
elrángatták, hogy ne döngesse tovább a consul ajtaját.
– Valószínűleg ez volt életed legrosszabb ötlete – mondta
komoran Mæcenas, miközben lefelé baktattak a dombról. –
Nem kéne kikiabálnod minden tervedet a Senatusban?
Octavianus lerázta magáról a barátja kezét. Majd
szétrobbant dühében, és úgy nézett vissza a consul kapujára,
mintha egyedül haraggal ki tudná nyitni.
– Beszélnünk kell. Ha lenne elég esze, látná, hogy a
természetes szövetségese vagyok. De ő vak és bolond!
 – Azt hitted, hogy tárt karokkal vár? – kérdezte Mæcenas. –
Ő Róma consulja!
– Én pedig Cæsar fia és örököse vagyok. Ez a kulcs minden
zárba, Marcus Antoniusszal vagy nélküle.
Mæcenas elfordította a tekintetét. Nyugtalanította barátja
indulatossága.
– Későre jár – szólt Agrippa. — Mit szólnátok, ha
visszamennék az esquilinusi házba?
Octavianusnak már az alvás gondolatára is el kellett fojtania
egy ásítást. Az a ház egyike volt az ötnek, amelyeket reggel
megörökölt. Az argentariusoktól kapta meg a birtokleveleket.
– Amíg a törvény nem megy át a Senatusban, addig
hivatalosan nem vagyok Cæsar örököse – mondta. Hirtelen
eszébe jutott valami. Megtorpant, megállítva a kis csoportot. –
Viszont ezrek hallották, amikor a főpapnő felolvasta a
végrendeletet. Ennyi elég volt az argentariusoknak. Mit számít,
ha a törvény nem megy át? Az emberek tudják.
– Az embereknek nincs hatalmuk – felelte Agrippa. –
Akárhogy lázonganak, akkor is tehetetlenek.
– Ez igaz – válaszolta Octavianus. – De vannak katonák is.
A Campuson állomásozó katonák tudják, hogy én Cæsar
vagyok. Nekik pedig annyi erejük van, amennyi bármire elég.

Már leszállt az éjszaka, de a consul és kísérete alig öt

kilométerre távolodott csak Rómától kelet felé, a síkságon.
Marcus Antonius rövid időre megállította őket a városfalnál.
Leszállt a lóról, és egy parázstartóban tömjént égetett Janus
tiszteletére. A kezdetek és a kapuk istene megfelelő védnök
volt mindenhez, amit el akart érni.
Több mint száz férfi és asszony utazott vele. A felesége,
Fulvia a menet közepén haladt a két fiukkal, Antyllusszal és
Paulusszal, meg az első férjétől született lányával, Claudiával.
Körülöttük tucatnyi írnok, testőr és rabszolga gyalogolt vagy
lovagolt. Antonius a hátasa kötőfékét egy zárt utazókocsihoz
kötötte, amelyben a felesége hevert párnákon, eltakarva a
közönséges tekintetek elől. Hallotta a deszkafalon át, hogy a
fiai nyafognak: még mindig dühösek voltak, amiért nem
engedte, hogy elöl lovagoljanak vele. Csak Fulvia ismerte a
terveit, ő pedig nem volt fecsegő típus. A consul leugrott az
útra, és gyalog ment tovább, hogy kinyújtóztassa a lábát.
A brundisiumi legiók hűségesek Juliushoz, annyira
hűségesek, hogy megtagadták egy olyan Senatus parancsait,
amely szerintük beszennyezte magát a szabadítókkal. Erre
döbbent rá a consul, miközben Bibilus megtartotta gyűlölettől
csöpögő beszédét. Marcus Antonius nem akart a Cæsar-
rajongók bajnoka lenni, de tudta vállalni a szerepet. A
brundisiumi legiók bizonyosan követni fogják, ha Cæsar
nevében kéri őket.
Ahogy a kocsi mellett lépkedett, fölmerült előtte Octavianus
arca. Bosszúsan morgott. Ez a fiatalember csak egy zavaró
tényező olyan időkben, amikor nem engedheti meg magának,
hogy zavarják. Hat legio várja a parton, amelyek kétségkívül
félnek a Senatus haragjától. Nem lázadtak föl, legalábbis
hivatalosan. Ha rátalál a megfelelő szavakra, rendelkezhet
velük. Ez olyasfajta nagy húzás volt, amilyenekkel Julius
operált. A gondolat átmelegítette.
Fiatalos fürgeséggel szökkent fel a hágcsóra, és bebújt a
keskeny ajtón a feleségéhez és a gyerekekhez, akik most
fejezték be a vacsorát. Fulvia és a lánya játszottak: egy hosszú
fonalat emelgettek le egymás ujjairól, és éppen nevettek
valamin, amikor felbukkant a consul. A nevetés rögtön elhalt.
Marcus Antonius biccentett a fiainak meg a mostohalányának,
és felborzolta Antyllus haját, miközben átlépett fölötte.
A harmincas évei közepén járó Fulvia dereka és csípője már
megvastagodott, bár a bőre és fekete haja még mindig őrizte
fényét. Claudia arrébb húzódott, hogy helyet csináljon a
mostohaapjának, Fulvia kitárta karját a férjének. A consul
csaknem rájuk zuhant az alacsony tető miatt, mert a lába
belegabalyodott valamilyen drapériába, de végül csak egy
padra huppant le. Paulus megnyikkant, Claudia rálegyintett a
lábára, amitől a kisfiú felháborodott. Marcus Antonius
közelebb hajolt Fulviához.
– Azt hiszem, egész életemben erre a lehetőségre vártam –
súgta mosolyogva.
Az asszony megcsókolta a nyakát, és imádattal nézett föl rá.
– Férjem, az előjelek jók. A jósom egészen odáig volt a
reggeliektől!
Marcus Antonius jókedve kicsit megfakult, de azért
bólintott, mert örült Fulvia örömének. Ha megtanult valamit a
Cæsar mellett töltött években, akkor azt, hogy a madarak és a
zsigerek nem olyan fontosak, mint a fürge elme és az erő.
– Előremegyek. Brundisiumban találkozunk, és remélem,
nem csupán néhány testőr lesz a hátam mögött.
Az asszony rákacsintott, sőt még mosolygott is, amikor a
fiúk követelőztek, hogy nekik is mondják meg, miről beszéltek
a nagyok. Marcus Antonius szeretettel simogatta meg a fejüket,
búcsúpuszit adott Claudiának és Fulviának, azután kinyitotta az
ajtót és leugrott az útra, otthagyva feleségét, hogy ő válaszoljon
a kérdések özönére.
Felpattant heréltjére, és eloldotta a szárat. Személyes
testőrsége már nyeregben várta az indulást. Egy római úton a
holdfényben sem kellett félni a hepehupáktól. Hajnalra harminc
kilométerre lesznek innen.

A felkelő nap sápadtan világított be a magas

üvegablakokon. Mæcenas hátradőlt, élvezte azt a tökéletes
ellazulást, amelyet csak az otthoni fürdés adhat. A gőzben,
amely megtöltötte a tüdejét, alig láthatta társait.
Cæsar városi háza félig élt csak, amikor beléptek. A
bútorokat barna védőponyva borította. Pár óra alatt a cselédség
befutott, a padló már olyan meleg volt, hogy mezítláb lehetett
járkálni. Az új gazda érkezése után a szolgák gyümölcsöt
szereztek az egyik piacról, és elkezdtek valamilyen hideg ételt
készíteni. Mæcenas lustán mélázott, hogy éppen ott ül, ahol
valaha Cæsar. Illetve ahol Cæsar most is ül, helyesbítette magát
mosolyogva, és a gőzön át Octavianusra nézett. Verejtéktől és
párától csöpögő barátja valamit bámult, amit rajta kívül senki
sem láthatott. Karján és vállán kötélként feszültek az izmok.
Mæcenasnak az jutott az eszébe, amikor üres tekintettel,
sápadtan összeesett. Soha többé nem akarta olyannak látni.
– Jöhet a hideg víz és a gyúrást – kérdezte. – Az ellazít.
Legalább Gracchus nem volt ott. Mæcenas őt bízta meg
azzal, hogy keltse életre a házat. A legionarius keményen
dolgozott, hogy maradhasson, és Octavianusnak nem volt
ellenvetése. Bizalmatlansága ellenére csaknem kellemes volt
olyasvalakivel együttműködni, akit kiismerhetővé tett a
kapzsisága.
– Agrippa! – ismételte Mæcenas. – Te mit szólsz?
– Még ne – dörmögte Agrippa. A hangja furcsán
visszhangzott a gőzben.
– Oct… Cæsar? – javította ki magát Mæcenas.
Octavianus kinyitotta a szemét, fáradtan elmosolyodott.
 – Köszönöm. Nekem is szoknom kell az új nevem. De itt
magunkban vagyunk, és nem akarom, hogy kihallgassanak.
Maradjunk.
Mæcenas hanyagul vállat vont, kifújta a meleg levegőt,
azután mélyen beszívta a gőzt.
– Én csak annyit akarok mondani, hogy remélem, a mai nap
nem lesz olyan sűrű, mint a tegnapi – szögezte le. – Mert a
barátaimmal töltött kényelmes vakációból egyenesen
belepottyantam a legkényelmetlenebb izgalmakba.
Végigszenvedtem tengeri utazást, vágtató lovakat,
veszekedéseket és fenyegetéseket olyan szánalmas
kisemberektől, mint a tribunus. Azt hiszem, pihennünk kellene
néhány napig. Az mindnyájunkat rendbe hozna. Legalább jól
aludtam. Cæsar kellemes házat vitt, ezt el kell ismernem.
– Nincs fölösleges időm – mondta váratlanul Octavianus. –
Cæsar gyilkosai beásták magukat: az én dolgom, hogy kiássam
és agyoncsapjam őket. Ti a helyemben ugyanezt tennétek.
– Nos, én a helyedben vagyok, vagy legalábbis ugyanabban
a fürdőben. És egyáltalán nem vagyok biztos ebben –
válaszolta Mæcenas. Beszéd közben megvakarta a heréjét,
azután a hűvösebb csempének támaszkodott, hogy még jobban
élvezhesse a hőséget. Hármuk közül ő ült legközelebb a
sistergő rézcsőhöz, amely a gőzt ontotta a szobába. Átadta
magát a kéjes gyengeségnek, amely a forrósággal jár.
– Információra van szükségem, Mæcenas. Azt mondod,
ezernyi cliensem van, akik megesküdtek, hogy támogatnak, de
nem tudom, kik ők. Föl kell keresnem Cæsar összes birtokát,
hogy számba vegyem őket, meg kell kerestem informátorait,
hogy lássam, dolgoznak-e nekem. Úgy vélem, további
ezreknek kell fizetnem a járadékot, ehhez pedig több száz
tanult emberre van szükségem.
 Mæcenas fölényesen mosolygott.
– Látszik, hogy nem szolgák között nőttél fel. Nem kell
mindent magadnak csinálnod, különben semmire sem jut időd.
A cselédségben vannak intézők; add ki nekik a munkát. A nap
még alig kelt fel, de amire szükséged van, délre megkapod
tőlük, csak hogy kedvére tegyenek az új gazdának. Add meg
nekik az esélyt, hogy rohangálhassanak érted. Hidd el, szívesen
csinálják. Ez célt ad az életüknek, és megszabadítja az előkelő
tulajdonost az unalmas részletektől.
Agrippa szuszogott a melegben, és megdörgölte az arcát.
– Mindig valóságos okulás téged hallgatni, Mæcenas –
mondta fanyarul. – Mennyire szerethetnek a rabszolgáid,
amiért értelmed adsz az életüknek.
– Szeretnek is – felelte Mæcenas önelégülten. – Olyan
vagyok nekik, mint a kelő nap: az első név, amelyre gondolnak
ébredéskor, és az utolsó, mielőtt elaludnának. Amennyiben ez a
Cæsar itt enged nekünk néhány nap pihenést, megmutatom
neked a birtokomat a hegyekben. Eláll majd a lélegzeted a
szépségétől.
– Alig várom – felelte Agrippa. – De most elegem van a
szuszogásból. Nekem jöhet a hideg víz és a gyúróasztal.
– Várj még egy kicsit, barátom – szólalt meg Octavianus,
amikor Mæcenas tápászkodni kezdett. – Várj, és mondd meg,
hogy kellően átgondoltam-e a dolgot. – A két fiatalember
visszaült, Octavianus folytatta. – A Senatus tele van a
szabadítókkal vagy legalábbis a pártolóikkal. A többiek
elmenekültek, de biztosak lehetünk benne, hogy a Senatus még
így is támogatja őket, már csak a saját érdekében is. Ennyit már
megtudtunk. Nem támogathatnak engem, és Marcus Antonius a
természetes szövetségesem, még ha eddig nem is jött rá.
Akárhova küldték is őket, pillanatnyilag nincsenek a városban,
lekerültek a tábláról. Akik maradtak, szinte mind az
ellenségeim.
– Nem értem, ez miért ok az ünneplésre – felelte Mæcenas.
– Ők alkotják a törvényeket, ha esetleg elfelejtetted volna.
– De a legiókkal tartatják be őket – válaszolta Octavianus. –
A legiók, amelyeket Cæsar egy hadjárat miatt gyűjtött a
Campusra. Legiók, amelyeket ő alapított, és azok neki
esküdtek föl. Ugyanúgy igényt tarthatok a hűségükre, mint a
cliensekére.
Mæcenas kihúzta magát, lehullott róla a bágyadtság.
– Erre gondoltál tegnap este? A legiók az elmúlt hónapot
azzal töltötték, hogy a város utcáit járták, a zendülőket
gyilkolták, és betartatták a kijárási tilalmat. Ők most a Senatus
emberei. Nem számít, hogy Cæsarnak mi volt a szándéka
velük. Nem gondolhatsz komolyan arra, hogy fellázadnak az
érdekedben.
– Miért ne? – kérdezte dühösen Octavianus. – Mivel Marcus
Antonius nincs itt, ugyanazok a fogatlan árulók parancsolnak
nekik, akik megkegyelmeztek Cæsar gyilkosainak. Senki sem
felelt ezért, legalábbis eddig nem. Én láttam, mennyire
hűségesek, Mæcenas. Láttam Galliában és Egyiptomban. Nem
felejtik el őt. És én az ő fia vagyok, egy Cæsar.
Mæcenas fölállt, és kinyitotta a külső termekbe vezető ajtót.
A rostélyon tűz ropogott. Két rabszolga tüstént odajött, hogy
mit parancsol. Mæcenas kizavarta őket, hogy ne
hallgatózhassanak. A gőz túl sűrű lett; érzékszervei kezdtek
gyengülni, épp amikor éleseknek kellett volna lenniük. Mélyen
beszívta a hűvösebb levegőt.
– Csatlakozz hozzám a hideg vizes medencében, Cæsar. Az
kitisztítja a fejed, mielőtt olyan útra vezetnél minket, amelynek
a végén csak a kereszteket látom, amelyekre felfeszítenek
bennünket árulásért.
Octavianus ellenségesen végigmérte, de azért Agrippával
együtt fölállt, és átment a mély medencéhez, amelynek sötét,
mozdulatlan vize csaknem jeges volt, de Mæcenas habozás
nélkül belelépett, noha tetőtől talpig libabőrös lett. Agrippa
sziszegve követte. Octavianus átcsusszant a medence peremén,
és behajlította a térdét, hogy a hideg víz a nyakáig ellepje.
Amikor ismét megszólalt, annyira vacogott, hogy alig lehetett
érteni, mit mond.
– Azt hiszed, hogy napfényben kellene élnem, M-Mæcenas?
Ahogy szerinted Sándor döntött volna, ha előre láthatja az
életét? Akkor s-sem hittem el, és most sem hiszem. Nem
pihenhetek, amíg a szabadítók mind meg nem halnak.
Megértetted? Ezerszer is kockáztatni fogom az életedet és a
magamét is, amíg ez valóra nem válik. Az élet kockázat!
Érzem, hogy Cæsar árnya figyel, és ki más szolgáltathatna neki
igazságot? Marcus Antonius semmiképp. Ez rám vár, és
egyetlen napot sem pocsékolok el.
Csontig átfagyott, a karja annyira elzsibbadt, hogy alig bírt
felhúzódzkodni a medence kőperemére. Agrippa szinte azonnal
csatlakozott, csak Mæcenas maradt a vízben, akinek barna
karja és lába élesen elütött a teste halványságától.
Elgémberedett a hidegtől, de a szíve így is nyargalt.
– Jól van. – Nyújtotta a kezét. – Húzzatok ki. – Agrippa
megmarkolta a kezét, és kiemelte a vízből. – Nem fogom
cserbenhagyni a barátaimat csak azért, mert úgy döntöttek,
hogy felbőszítik a Senatust és a római legiókat.
 KILENCEDIK FEJEZET

A csapat, amely kilovagolt Cæsar esquilinusi házából, sokkal

nagyobb volt az este érkezett, négyfős, fáradt csoportnál.
Octavianus követte Mæcenas tanácsát, és megparancsolta
szinte minden rangosabb rabszolgának, hogy legyenek az
intézői, azok pedig okvetlenül jól akartak dolgozni az új
gazdának. Ezernyi feladatuk közül az volt az egyik első, hogy
katonalovakat kellett hozniuk egy másik birtokról. Tíz-
egynéhány szolga különböző megbízásokkal távozott Cæsar
más birtokaira, beleértve a kerteket a Tiberis partján, amelyeket
még nem adtak át a római népnek. Minden följegyzést és
számadást meg kellett keresniük, és napra kész állapotba kellett
hozniuk.
Mæcenas ragaszkodott hozzá, hogy Gracchus is fürödjön
meg, mielőtt elkíséri őket. A katona haja még nyirkos, az arca
vörös volt a sietős fürdéstől, de így megtisztulva mindenki
jobban érezte magát. Mintha a múlt tévedéseit és
megpróbáltatásait ugyanúgy maguk mögött hagyhatnák, mint
azt a fekete maszatot, amit az olaj és a rézstrigilis szedett le a
bőrükről.
Nyugati irányban indult lefelé a dombról az elővigyázatos
kis csapat, de néhány utcagyerek így is felfigyelt rájuk.
Octavianus azt hitte, aprópénzt akarnak, de nem nyújtogatták a
kezüket, és megtartották a tisztes távolságot. Octavianus
fejében megfordult, hogy talán valaki figyelteti, merre megy,
mert Rómában ezek a kölykök voltak a legolcsóbb kémek. Ám
minden sarkon újabb emberek csatlakoztak hozzájuk, és ezek
nem mind voltak utcagyerekek. Férfiak és nők fordultak
feléjük, mutogattak rájuk, sutyorogtak: mindegyre elhangzott
Octavianus és még az övénél is gyakrabban Cæsar neve. Ők is
elkísérték, előbb tucatnyian, később már több százan mentek a
lovak mögött a Mars-mező felé.
Octavianus merev háttal ült a nyeregben. Vértjét a cselédei
igazították rá. Mæcenas remek páncélban és köpenyben
tündökölt, noha Octavianus tudomása szerint nem volt
semmilyen hivatalos rangja. Ő először tógát akart ölteni, de
Mæcenasszal ellentétben ő már parancsolt római katonáknak,
és a tiszti köpeny jelzés lehet azok számára, akik figyelnek az
ilyesmire.
Ahogy egy piactérre értek, a sürgő tömeg elhallgatott, és
Cæsar neve ismét úgy futott végig a sokaságon, akár a szellő.
Octavianus kísérete tovább nőtt, és addig gyarapodott, míg
végül úgy érezte, körmenetet vezet a város szívén át. Mire a
Capitolinus lábához értek, sok száz férfi és asszony vette körül,
és a nyakukat nyújtogatták, hogy egy pillantást vethessenek a
középen lovagoló alakra. Az ő új nevét kiáltozták, és egyre nőtt
a számuk. Octavianus rendületlenül szigorú arccal léptetett a
lován.
– Ne nézz hátra – mondta Mæcenas, és közelebb húzódott –,
de azt hiszem, követnek.
Octavianus felhorkant. A feszültség megtört, és őt nem sok
választotta el attól, hogy méltatlan röhögésig alacsonyodjon le.
Fellovagolt a Capitolinus-dombra, és nem állt meg a tetején. A
túloldalon magasodott Pompeius színháza: a hatalmas épület
háromszor akkora volt, mint a Senatus régi, sápadt kőháza.
Nem lengtek zászlók a tetőn, amikor a tömeg lezúdult a
dombról. A Senatusnak aznap nem volt ülése, de Octavianus
bizonyosra vette, hogy tudnak az ő útjáról a városon át. Sötéten
mosolygott. Csak tudják meg, gondolta. Csak találgassanak.
Egy keresztútnál Agrippa megbökte, hogy felhívja a
figyelmét az őrködő legionariusokra, akik hüledezve nézték a
városból kiözönlő, gyülevész hadat. Miközben Octavianus
ellovagolt mellettük, látta, ahogy egymással vitatkoznak, de
nem nézett hátra, hogy csatlakoztak-e a többiekhez. Elég hamar
megtudják a szándékát.
Pompeius színháza mögött kezdődött a Mars-mező
hatalmas, noha korántsem üres síkja. Évszázadok óta ez volt a
rómaiak tornatere, ide jártak szavazni, de itt gyülekeztek a
hadba induló legiók is. Azok, akiket Julius Cæsar parancsolt
ide a parthiai hadjárathoz, sokkal régebben táboroztak itt, mint
tervezték, és ennek a jelei mindenütt megmutatkoztak, a
pöcegödröktől és árkoktól az olajozott bőr sátrakig és az
apróbb épületekig, amelyek elfoglalták a Campust. Octavianus
egyenesen a síkság közepére vezette a sokaságot.
A VII. Victrix és a VIII. Gemina legio abban a kettős
táborban állomásozott, amelyeket valamikor régen még Cæsar
nagybátyjának, Marius consulnak az utasításai szerint
alakítottak ki, és alig valamit változtak majdnem fél évszázad
alatt. Octavianust megrohanta a nosztalgia, amikor elérte a
tábor határát. Csupán az ősi római síkság iránti tisztelet
akadályozta meg a legiókat, hogy magas földsáncot építsenek,
ahogy azt a szabályzat előírja. Helyette kővel és földdel töltött,
hatalmas, embermagasságú vesszőkosarak kerítették be a
tábort, de ezek inkább jelképek voltak, mint valódi akadályok.
A határvonalnál Octavianus hátranézett, és csak pislogott
meglepetésében, amikor látta, mennyien jöttek ki a városból.
Legalább ezren kísérték el, és úgy ragyogott az arcuk, mintha
ünnepelnének. A fiatalember néma döbbenettel csóválta meg a
fejét, de bátorságot merített abból, ami történt. Ilyen hatalma
van a névnek, amelyet fölvett! Egyúttal emlékeztette arra, hogy
ezek az emberek inkább Cæsart támogatják, mint a Senatust,
amely meggyilkolta.
Octavianus megállt. A délutáni nap forrón sütötte a hátát.
Két legionarius őrizte a tábor bejáratát, mereven bámultak a
semmibe, nem néztek az érkezőre. Octavianus türelmesen ült a
lován, megveregette az állat széles nyakát. Látta, hogy katonák
rohannak be a táborba, hogy megvigyék a hírt. Már csak be
kell várnia, hogy kijöjjenek a tisztek, elfogadva az esélyt,
amelyet kínál nekik.
Mæcenas hozzá hajolt, és mintha csak az ő gondolatait
visszhangozná, halkan azt mondta:
– Most aztán nincs helye kétségnek, barátom. Mutass nekik
egy kis patríciusi pimaszságot.
Octavianus mereven bólintott.
Négy lovas ügetett a táboron át a széles cardón a bejárat
felé. Pár száz lépésnyiről Octavianus már látta, hogy ketten
köpenyt és rézrátétes, pompás ezüstpáncélt viselnek. A
rézdíszek a csupasz combjukra hulló, egymást átfedő
bőrlapokon is folytatódtak. Két társukon egyszerű tóga volt,
széles bíbor sávval szegélyezve.
Agrippa elégedetten nézett Octavianusra. Nem is olyan
régen úgy kellett kiverekedniük a találkozást egy szimpla
katonai tribunusszal Brundisiumban. Itt pedig két katonai
legatus és két tribunus lovagol egy olyan ember elé, aki még
csak nem is kérette őket.
– Úgy látszik, Cæsar neve még mindig jó váltópénz –
mormolta Agrippa.
Octavianus fokozott szigort ültetett az arcára, és nem felelt.
 A római tisztek megfékezték lovaikat a városból érkezett
sokaság láttán, és valamennyien Octavianust nézték. A
polgárok elnémultak, a feszültség megnőtt a mozdulatlan
levegőben. Az előírás szerint az alacsonyabb rangúnak kellett
üdvözölnie a magasabb rangút, de senki sem tudta biztosan,
hogy Octavianus milyen rangot visel. Némi kínos hallgatás
után a rangidős legatus megköszörülte a torkát.
– Miképpen szólítsalak? – kérdezte.
Octavianus ránézett. A legatus a negyvenes évei vége felé
járó, őszülő halántékú ember volt. Arcát tucatnyi hadjárat
cserzette ráncosra, de a tekintete már-már fiatalos
érdeklődéssel ragyogott.
– Nos, nevezz csak Gaius Julius Cæsarnak – felelte
csodálkozást mímelve Octavianus. – Annak az embernek a fia
vagyok, aki létrehozta a legiótokat, és akinek hűséget
esküdtetek. Te Marcus Flavius Silva legatus vagy a VII.
Victrix legióból. Apám elismerően beszélt rólad.
A legatus megragadta a nyeregkápát. A szeme tágra nyílt.
– Örömmel hallom, Cæsar – mondta. – Társam…
– Titus Paulinius legatus a VIII. Gemmából – szakította
félbe Octavianus. – Már találkoztunk Galliában.
– Az vagyok – motyogta a másik legatus. Lehet, hogy a
tribunusok is be akartak mutatkozni, de Flavius Silva
biccentett, és megelőzte őket a szólásban.
– Cæsar emlékére üdvözlünk a táborban. Megkérdezhetem,
milyen ügy hozott magával ekkora tömeget Rómából? Egy
órája ideges jelentéseket kapok. Még nem felejtették el itt a
zavargásokat, legalábbis az én legióm nem.
Megvetően nézett az Octavianus mögött álló sokadalomra,
azok azonban félelem nélkül, elragadtatva bámultak vissza.
Octavianus egy pillanatig az ajkát rágcsálta. Sejtette, hogy
könnyebben kezelhetné a legatusokat, ha nem figyelnék
minden szavukat és mozdulatukat. Nem tervezett be ekkora
közönséget.
Szűk körben megfordította a lovát, szembe a tömeggel.
– Most pedig térjetek haza otthonaitokba! – parancsolta. –
Meg fogjátok tudni, amikor átalakítottam Rómát, mert ott lesz
körülöttetek!
Silva legatusnak leesett az álla, és aggodalmasan sandított a
társaira. Octavianus a sokaságra szegezte a tekintetét, és várt.
Hátul gyerekeket tartottak a magasba, hogy láthassák az új
Cæsart, de a többiek már kezdtek megfordulni. Maguk sem
tudták, minek voltak a tanúi, de nem állhattak ellen a
vonzásnak, és nem kellett csalódniuk. Octavianus szemmel
tartotta őket, és álmélkodva csóválta a fejét.
– Csak engem akartak látni – dünnyögte.
Agrippa a vállára csapott.
– Persze hogy téged – felelte morajló, mély hangján. –
Szerették Cæsart. Emlékezz erre, amikor a Senatusszal
tárgyalsz.
Octavianus visszafordult, és látta, hogy a legio tisztjei
merőn figyelik.
– Nos? – Eszébe jutott, mit mondott Mæcenas a patrícius
pimaszságról. – Hát akkor vezessetek be. Sok a dolgom.
A legatusok és tribunusaik megfordították hátasaikat, és
Octavianusszal, Agrippával és Mæcenasszal együtt
belovagoltak a széles úton. Gracchus mögöttük léptetett és házi
isteneihez imádkozott, hogy túlélje ezt a napot. Alig hitte, hogy
négy ilyen magas rangú tiszt jött ki Octavianus elé. Úgy
döntött, hogy amint lesz egy szabad pillanata, azonnal küld egy
újabb üzenetet Liburnius tribunusnak a kikötőbe.
 A VII. Victrix legio parancsnoki sátra volt akkora, mint egy
földszintes ház: gerendák tartották, a mennyezet lécrácsa egy
szélvihart is kibírt volna. Gyakorlott lovászok vezették el az
állatokat, hogy megitassák és megetessék őket. Amikor
Octavianus belépett, meglátott egy hosszú asztalt, amelynek
egyik végén halomban álltak a vastag pergamentérképek. Silva
legatus észrevette a pillantását.
– Parthia útjai és síkságai, sok hónap munkája – magyarázta.
— Természetesen most már fölösleges az egész. Még nem
nyilvánítottam részvétemet, Cæsar. Alig tudom elmondani,
mennyire meggyászolták az emberek a veszteségedet. A
zavargások némiképpen elvonták gondolatainkat a
gyilkosságról, de azért még fáj a seb.
Egyszerre húztak ki maguknak széket, és helyet foglaltak az
asztal körül. Octavianus köszönete jeléül meghajtotta a fejét.
– Éppen azt hozod szóba, amiért idejöttem – mondta.
Belépett egy legionarius, kezében tálcára tett borral és
vízzel. Octavianus kivárta, hogy felszolgálják az italt, azután
fölemelte a kupáját.
– Akkor hát Cæsarra – mondta. A tisztek lelkesen
visszhangozták a pohárköszöntőt, ám ekkor hozzátette: – És
arra, hogy bosszút álljunk a gyilkosain.
Flavius Silva beleprüszkölt a boroskupába, kevés híján
fuldokolni kezdett. Mire ismét tudott lélegezni, kivörösödött az
arca.
– Te aztán nem köntörfalazol – mondta még mindig
köhécselve. – Ezért jöttél ide? Cæsar, én…
– Te nem teljesítetted a kötelességedet, amire esküt tettél! –
förmedt rá Octavianus, és az asztalra csapott az öklével. –
Egyikőtök sem teljesítette! Róma atyját fényes nappal
meggyilkolják, miközben ti borozgattok a Campuson, és
aztán? Mi történik? Bevonulnak-e Rómába hű katonái,
követelik-e, hogy gyilkosait állítsák bíróság elé, és büntessék
meg? Elmasíroztok-e a Senatushoz? Nem, ti semmit sem
tesztek! A Senatus közkegyelmet ad a gyilkos latroknak, és ti
ezt alázatosan tudomásul veszitek, beálltok rendfenntartónak,
miközben azok, akiknek valóban fontos az igazság és a
becsület, az utcákra vonulnak! Undorító, hogy akiknek nincsen
hatalmuk, azoknak kell megtenni azt, amit ti elmulasztottatok –
és utána még ti fogtok kardot rájuk azoknak a parancsára, akik
felelősek a bűnért! Azt kérded, Silva legatus, miért jöttem ide?
Azért, hogy számon kérjem rajtatok a vétkeiteket!
A legionarius kimenekült a boroskorsóival. A legatusok és a
tribunusok meglapultak Octavianus szónoklata közben. Úgy
viselkedtek, mintha az ifjú szavai mindmegannyi
korbácsütésként sújtanának le rájuk. Megalázottan,
elszörnyedve bámulták az asztal lapját.
– Hogy merészeltek itt ülni, miközben az ebek, akik
megölték uratokat, a barátotokat, még mindig a Senatusban
pöffeszkednek, és gratulálnak egymásnak a sikerhez? Cæsar
bízott bennetek, legatusok. Tudta, hogy kiálltok mellette akkor
is, ha az egész világ ellene fordul. Most hol ez a becsület? Hol
ez a bizalom?
– A Senatus… – kezdte Titus Paulinius.
Octavianus feléje fordult, és vad haraggal hajolt az asztal
fölé.
– A Senatus nem parancsolt a legióitoknak, amíg jámborul
át nem nyújtottátok őket nekik. Holott ti Cæsar jobbkeze
vagytok, nem azoknak az öregembereknek a szolgái.
Megfeledkeztetek magatokról.
Silva legatus lassan fölállt, az arca ólomszürkére sápadt.
 – Talán igen – mondta. – Titus nevében nem beszélhetek.
De amikor meghallottuk a híreket, nem tudtam, mit tegyek. A
világ egy nap alatt megváltozott, és a senatorok azonnal új
parancsokat küldtek. Talán nem kellett volna elfogadnom őket.
– Lassan, mélyen beszívta a levegőt. – Most már mindegy. Ha
megengeded, utánanéznék a dolgaimnak.
Octavianus vére meghűlt a száraz fogalmazástól, de már
késő volt, hogy visszaszívja, amit mondott. Vadul törte a fejét,
miközben a legatus az engedélyére várt, hogy távozhasson. Ő
iszonyú, jóvátehetetlen gyalázattal vádolta meg. Rádöbbent,
hogy Flavius Silva meg akarja ölni magát, mert ő nem hagyott
neki más választást.
Fitogtatott római gőggel jutott el idáig. Ebből nem engedhet.
Keményen összeszorította a száját, és az asztalhoz nyomta az
öklét.
– Legatus, ülj le! – parancsolta. – Ilyen könnyen nem
szabadulsz meg a felelősségtől. Élni fogsz, hogy lemoshass
minden foltot a VII. Victrix becsületéről.
Kintről menetelő lábak dübörgése hallatszott. A két legatus
úgy reagált, ahogy a hajóskapitány érzi meg a szél változását,
szinte még mielőtt feltámadna. Octavianus megvetése és a
legionariusok mozgolódása visszahozta Flavius Silva
megüvegesedett szemébe az élet némi látszatát, habár a
tekintete még mindig oda-odavillant a nagy, felhajtható
sátorlapra és a behulló fénykévére, amelyben porszemek
táncoltak.
– Parancsolj velem, Cæsar – mondta, és ezektől a szavaktól
visszatért fakó arcába a szín. Octavianusban kissé csökkent a
feszültség.
– Azt fogom tenni – válaszolta –, mert nekem szükségem
van rád, Flavius Silva. Éppen ilyen emberek kellenek, mint te
és te, Titus. Emberek, akik még emlékeznek Cæsarra, az
uralkodóra és mindenre, amit elért. A Senatus nem fogja
megmenteni tőlünk a gyilkosokat. Egyenként irtjuk ki őket.
Odakint felhangosodott a lárma. Octavianus bosszúsan
összevonta a szemöldökét, amiért most zavarják, amikor
minden szavát nagyon meg kell fontolnia. Oda se nézve intett
az ajtó felé.
– Mæcenas, megnéznéd, mi folyik odakint?
Barátja fölállt. Octavianus nem vette észre a tekintetében a
félős áhítatot. Mæcenas lassan bólintott, és az ajtóhoz ment.
Csak néhány percet töltött kint.
– Cæsar, ezt látnod kellene – mondta.
Octavianus felvonta a szemöldökét, amikor meghallotta,
hogy a hivatalos nevén szólítják. Mæcenas nem rabolná
fölöslegesen az idejét, azok után nem, aminek a tanúja volt. A
sátorban ő tudta igazán, mennyire a borotva élén egyensúlyoz
Octavianus minden egyes szavával, minden lépésével. Flavius
Silvára pillantott, de a legatus arca kifejezéstelen volt. Még
mindig nem bírta felfogni, hogy egyelőre nem kell meghalnia.
– Jól van – felelte. Az ajtóhoz ment, a legatusok követték.
Félrerántotta a bőrlapot, és megdermedt. A sátrat
körülvették a karddal és pajzzsal fölfegyverzett, lemezvértes
legionariusok. Kétoldalt a VII. Victrix signiferjei tartották a
legiók sasmadarával ékes lobogót. Ez is az ő családi öröksége.
Marius tette meg a sast a római hatalom címermadarává, az
egyetlen sasra cserélve le Galliától Egyiptomig a zászlók
erdejét.
Nyugalmat kényszerített magára. Ugyan túlélte a találkozást
a legatusokkal, de nincs hatalom a kezében. Szíve összeszorult
a messzeségbe nyúló sorok látványától, azután váratlan daccal
fölszegte a fejét, és kihívóan meredt rájuk. Történjék akármi,
nem mutatkozik gyávának. Ennyivel tartozik Cæsarnak.
A katonák annyit láttak, hogy kilép a sátorból egy páncélba
öltözött ifjú, akinek a haja valósággal aranylik a napfényben.
Látták, ahogy feltekint a VII. Victrix sasjelvényére, és ekkor
éltetni kezdték, öklükkel verték a pajzsukat, és ez a
mennydörgés nemcsak a Campus Martiuson robajlott végig, de
a mögötte elterülő városba is behallatszott: az első sorokból
gördült hátrafelé azokhoz, akik még csak nem is láthatták
Cæsart, aki eljött szemlét tartani a legiója fölött.
Octavianus alig bírta palástolni a megdöbbenését. A sátorból
kijött Flavius Silva legatus, a sarkában Titus Pauliniusszal.
Mæcenas, Agrippa és Gracchus oldalra álltak, hogy ők is
láthassák azt, amit ő. A lárma egyre hangosodott, végül
valóságos fizikai erővé lett, úgyhogy a levegő reszketett és
dübörgött Octavianus fülében.
– Nem felejtettük el Cæsart! – ordította mellette Flavius
Silva. – Adj lehetőséget bizonyítanunk, hogy megvan még a
becsületünk! Esküszöm, még egyszer nem hagyunk cserben.
Octavianus a másik legatusra pillantott, és elképedve látta,
hogy Titus Pauliniusnak könnyes a szeme. Paulinius bólintott,
tisztelgett.
– A VIII. Gemina a parancsodra vár, Cæsar! – harsogta túl a
mennydörgést.
Octavianus fölemelte a kezét, csöndet kért. Hosszú időbe
telt, amíg a századik sorban is elült a lárma. Ez haladékot adott
neki, hogy rátaláljon a megfelelő szavakra.
– Tegnap azt hittem, hogy a római becsület meghalt,
odaveszett egy jó ember meggyilkolásával. De látom, hogy
tévedtem, mert nálatok, bennetek még megmaradt. Most
legyetek csöndben. Hadd beszéljek nektek az eljövendő
napokról. Gaius Julius Cæsar vagyok, divi filius, egy római
isten fia. Én vagyok az, aki megmutatja a Senatusnak, hogy a
testület nem áll a törvény fölött, mert a legalacsonyabb rangú
közkatona a törvény oszlopa. Ti adjátok a városnak az éltető
vért, ti védelmezitek meg az államot minden ellenségétől
idegenben és itthon. Felejtsük el a tegnapot! A mai nap legyen
új esküvésetek napja!
Újrakezdődött a mennydörgés, amikor hallották és
megértették a beszédet. Lándzsák döftek a magasba, miközben
katonák ezrei adták tovább ordítva egymásnak Octavianus
szavait.
– Készüljetek az indulásra, legatusok! Ma elfoglaljuk a
Forumot. Amikor megállunk Róma szívében mint az Urbs őrei,
lemossuk róla a múlt szégyenét!
Róma falai felé nézett. Látta Pompeius színházát, és
meghajtotta a fejét Cæsar emlékére, remélve, hogy most az
egyszer láthatja az öregember. Ott volt a Senatus is. Octavianus
a fogát csikorgatta a gondolatra, hogy azok a pimasz
patríciusok már várnak rá. Ő megtalálta a saját útját. Majd ő
megmutatja nekik, mi az arcátlanság és a hatalom.

A két legatus kiadta a parancsokat, a legiók gépezete

beindult. Vezényszavak harsogtak táborszerte, a tisztek
végezték a munkájukat, ami olyan természetes volt, számukra,
mint a lélegzés. A legionariusok futás közben nevetve s
beszélgetve szedték össze a menetfelszerelésüket.
Paulinius legatus megköszörülte a torkát. Octavianus
ránézett.
– Igen?
– Cæsar, azon gondolkoztunk, mi a szándékod a
hadikasszával. Az emberek hónapok óta nem kaptak pénzt, és a
Senatus egy szót sem mondott arról, hogy mi legyen a háborús
alapokkal.
Octavianus olyan mozdulatlanná merevedett, hogy a legatus
kényszeredetten toporgott, miközben várta a választ. Julius
Cæsar évek óta arra készült, hogy elhagyja Rómát.
Octavianusnak fogalma sem volt, hogy mennyi aranyat és
ezüstöt gyűjthetett össze a hadjáratra.
– Mutasd – mondta végül.
A legatusok keresztülvezették a kis csoportot a táboron egy
erősen őrzött sátorhoz. A legionariusok nem hagyták el az
őrhelyüket, hogy megbámulhassák őt, és Octavianus látta
rajtuk, hogy most mennyire örülnek. Rájuk mosolygott, majd
lehajtott fejjel belépett a sátorba.
Nem egy láda volt odabent, hanem olyan sok, hogy
tornyokká nőttek a sátor közepén. Vasalt faládák, valamennyi
lelakatolva. Flavius Silva előhúzott egy kulcsot, Paulinius
elővette a párját. Közösen kinyitottak egy ládát, és fölemelték
súlyos fedelét. Octavianus úgy bólintott, mintha pontosan erre
a csillogó arany- és ezüsttengerre számított volna. Elméletben
ez a pénz a Senatusé volt, de ha nem kérték vissza, akkor
lehetséges, hogy nem is tudnak a létezéséről.
– Mennyi ez? – kérdezte.
Flavius Silvának nem kellett megszámolni. Mivel ő felelt
ezért az irdatlan összegért a zűrzavarba süllyedt Rómában, a
pénz legalább egy hónapja elvehette az álmát.
– Összesen negyvenmillió.
– Hát ez… jó – mondta Octavianus. Agrippára nézett,
akinek elállt a szava a rengeteg pénztől. – Nagyon helyes.
Fizessétek ki az embereknek, ami még jár nekik… és jutalmul
még hathavi zsoldot. Ugye, hallottatok az örökségről, amit
Cæsar hagyott Róma népére?
 – Természetesen. A fél város erről beszél.
– Követelni fogom azt a pénzt a Senatustól, ha majd a
Forumon leszünk. Ha elutasítanak, ezekből a ládákból és a
saját vagyonomból fizetek.
Flavius Silva mosolygott, mikor becsukta és ismét
lelakatolta a ládát. Az irdatlan summa úgy kínozta, akár egy
törött fog, amelyet örökké piszkálni kell. Mintha mázsás kő
esett volna le róla, amikor valaki másnak adhatta át a
felelősséget.
– Engedelmeddel, uram, utánanéznék a tábornak.
– De nem a dolgaidnak, legatus.
Flavius Silva elvörösödött.
– Valóban, Cæsar. Nem a dolgaimnak. Ma nem.
MÁSODIK RÉSZ
 TIZEDIK FEJEZET

Marcus Antonius napnyugta után érkezett Brundisiumba,

amikor már látszott a sok ezer lámpa és őrtűz fénye a fekete
horizonton. Tisztában volt vele, hogy milyen sokan várnak rá.
Az elmúlt télen Cæsar megbeszélte vele a terveit, miközben a
parthiai hadjáratra készültek. A keleti birodalom lovasai olyan
szálkát jelentettek, amely sok éve gennyesedett Róma körme
alatt, és Cæsar nem feledkezett meg a régi ellenségről. Az
adósságokat meg kellett fizetni, ám ezt a hatalmas vállalkozást,
mint oly sok mást, romba döntötte a gyilkosok pengéje.
De az előzetes ismeretek sem készítették fel Marcus
Antoniust a város körül táborozó, hat legióra való veterán és a
kikötőben horgonyzó flottát jelző navigációs lámpák parázsló
tűzbogarainak látványára. Ahogy ő és testőrei odaértek az
egyik táborhoz, azonnal szembetalálták magukat az éber
legionariusokkal. A consuli gyűrű átsegítette az őrszemeken,
noha minden alkalommal feltartóztatták és kifaggatták,
valahányszor egy újabb legio területére lépett. Búcsút
mondhatott a reménynek, hogy megőrizheti névtelenségét, így
mire a nap felkelt, az egész város azt beszélte, hogy megjött a
consul, most fog lesújtani a Senatus haragja. Már hosszú ideje
várták, mi lesz a következménye a Rómában kitört
zűrzavarnak, és a város szokásos nyüzsgése csikorogva leállt,
amikor felrémlett a lehetséges katasztrófa.
Marcus Antonius azzal az egyszerű módszerrel talált
magának szállást, hogy mindenki mást kiparancsolt a
fogadóból. Voltak közöttük főtisztek is, de egyetlen zokszó
nélkül, a lehető legnagyobb gyorsasággal és a lehető legkisebb
feltűnéssel iszkoltak vissza a táborukba.
A consul csöndesen ette mézzel édesített kásából,
sárgadinnyéből és narancsgerezdekból álló reggelijét. Három
éjszakán át hajtotta a lovát, és olyan fáradt volt, hogy erősítő
gyógyfüves forralt bort kellett kérnie. A fogadós rémült
alázattal hozta be a magas serleget, és nem győzött hajbókolni,
miközben kihátrált a szobából. A consulnak akkora hatalma
volt, hogy mire lemegy a nap, itt talán ezrek hevernek holtan.
Brundisium népe másról sem suttogott, miközben Marcus
Antonius befejezte a reggelijét, majd hátradőlt.
Váratlan ötlettel felállt, hogy kisétáljon a tengerpartra.
Olyan ösvényt választott a szirtfalon, amelyről a mély vízre
láthatott. Élvezte az éles levegőt, amely kitisztította a fejét, és
örült, hogy megszabadulhatott a túl kis helyre összezsúfolt
emberek szagától. Végigtekintett a tengeren.
A flotta – a Római Birodalom úszó jelképe – és a kelő nap
látványa felvidította. Csak azt bánta, hogy nincs egy hely,
ahova elküldhetné a hajóhadat, de most a legiókkal kell
foglalkoznia. Egyelőre a Senatus képviselője, teljhatalmú
megbízottja. El ne felejtse elmesélni Fulviának, hogy milyen
érzés volt, ha majd a felesége megérkezik.
Ahogy visszatért az utcákra, észrevette két emberét, akik
futva közeledtek az úton, majd megtorpantak és tisztelegtek.
– Hol vannak a legatusok? – kérdezte.
– A főtéren, és téged várnak, uram.
– Nagyon helyes – mondta meg sem állva. – Vezessetek,
évek óta nem jártam itt.
Jóval előbb hallotta a zajt a mellékutcákban, semhogy kiért
a főtérre, amely a római Forum miniatűr változata volt, de
nyugtalanítóan sok katona gyűlt össze rajta. A consulnak
kellemetlen emlékei voltak az utolsó esetről, amikor
tömegeknek szónokolt.
Valaki elordította magát, amikor észrevették. A centuriók
utat nyitottak neki venyigepálcáikkal, káromkodva-szitkozódva
lökdösték hátrébb az embereket, hogy a consul elférjen.
Marcus Antoniusnak nem kellett tettetnie a komorságot. Olyan
katonákra számított, akik rémüldöznek a senatusi
igazságszolgáltatástól, de csak haragot látott. Minden
parancsnok tudja, hogy időnként siketnek kell lennie, amikor
keresztülmegy az emberei között, de ez több volt jóízű
gúnyolódásnál a tömeg biztonságából. A legiók háborogtak,
neki-nekizúdultak a tisztjeiknek, és ocsmányul káromkodtak.
Az volt a szokás, hogy a consult éljenzéssel és tapssal
üdvözlik, amikor fellép az emelvényre, hogy szóljon egy
legióhoz. Marcus Antonius az emelvény tövében hagyta
testőreit, de ahogy fölkapaszkodott a lépcsőn, elhalt a zaj, így
csak a hat legatus tapsolt, ami egy ennyire zsúfolt helyen
nagyon siralmasan vette ki magát, mielőtt belefulladt a garázda
röhögésbe. A legatusok verejtékeztek, amikor a consul odaállt
a tölgyfa rostrumhoz. Marcus Antoniusnak erős hangja volt, és
most ugyancsak kiengedte, hogy a teret szegélyező házak is
visszhangozzák a szavait.
– Róma consulja vagyok, az én szájammal a Senatus beszél!
Róma hatalmazott fel, hogy ítéljek mások fölött, akik
államellenes cselekményekben bűnösek!
A hahota és a kiabálás elhalt. Marcus Antonius kivárt, amíg
eldöntötte, hogyan folytassa. Ő irgalommal akarta megnyerni a
katonákat, de valamivel ellene fordították őket.
– És a ti bűneitek? – ordította váratlanul egy hang a
tömegből. – És Cæsar?
 Marcus Antonius megragadta hatalmas kezével a rostrumot,
és előrehajolt. Most döbbent rá, hogy csupán a Senatus
képviselőjét látják benne. Szerencséje, hogy még nem
rohamozták meg az emelvényt.
– Cæsarról beszélsz? – vágott vissza: – Én vagyok az, aki a
gyászbeszédét mondta, aki ott állt mellette, miközben földi
maradványait elemésztette a tűz! A barátja voltam. Amikor
Róma szólított, nem haboztam. Követtem a törvényes utat. Ezt
egyikőtök sem mondhatja el magáról.
Folytatni akarta, de egyre többen lettek az ellenséges
kiabálók; az egyéni sérelmek belevesztek az általános
ordításba, amely nem akart elhallgatni. Marcus Antonius látta,
hogy néhányan távoznak, csak úgy elvonulnak a szélrózsa
minden irányába a térről, mintha a consul semmi olyasmit nem
mondhatna, ami érdekelheti őket. Tehetetlen haraggal fordult a
mögötte álló legatusokhoz.
– Hozzátok elő a rendbontókat, uraim! Példát statuálok a
többieknek.
A legközelebbi legatus elsápadt.
– Consul, összeszedtük őket, ahogy utasítottál, de a legiók
tudják, hogy közkegyelmet javasoltál a Senatusnak. Ha ilyen
parancsot adok ki, széttéphetnek minket.
Marcus Antonius teleszívta a tüdejét, és fenyegetően
közelebb lépett a legatushoz.
– Unom már, hogy mindig azt kell hallanom, milyen
veszélyes a tömeg. Ez talán csőcselék? Nem, én római
legionariusokat látok, akik emlékezni fognak a fegyelemre. –
Sokkal inkább a fülelőknek címezte a szavait, mint a
legatusnak. – Legyetek büszkék erre a fegyelemre. Én mondom
neked, hogy már csak ez maradt.
 A legatus kiadta a parancsot, mire egy közeli épületből
kihajtották hosszú sorban a megkötözött embereket. A
centuriók utat vertek nekik a sokaságban, aztán
szembeállították őket a többiekkel. Mindig és minden legióban
akadnak vétkesek, akik elalszanak őrségben, helyi nőket
erőszakolnak meg, vagy lopnak a bajtársaiktól. Az optiók és a
centuriók rúgásokkal és ökölcsapásokkal kényszerítették térdre
a kisorsolt százat.
Marcus Antonius érezte a tömeg dühét. Ahogy a zúgás
erősödött, ismét odalépett hozzá a legatus.
– Consul – szólt halkan –, ha most lázadás lesz, mindnyájan
meghalunk. Hadd bocsássam el őket.
– Ne gyere a közelembe! – mondta undorodva Marcus
Antonius. - Akárki vagy is, add be a lemondásodat, és térj
vissza Rómába. Nincs helyem gyávák számára!
Visszalépett a rostrumhoz, és bömbölni kezdett:
– Róma nem állt meg, miközben ti itt ültetek, és
gyászoltátok egy nagy ember halálát! – harsogta. – Netán a
gyász ellopta a becsületeteket? Megtörte soraitokat és
hagyományaitokat? Ne felejtsétek el, hogy ti Róma emberei,
nem, Róma katonái vagytok. Vasakaratú emberek, akik
ismerik az élet és a halál értékét. Olyan emberek, akik képesek
szembemenetelni még a pusztulással is!
Lenézett a térdelő, nyomorúságos legionariusokra. Könnyen
kitalálhatták, mi vár rájuk, miután összeterelték és bezárták
őket a sötétbe, hogy ott várják a consul büntetését. Sokan
vergődtek, feszegették a kötelékeiket, de ha megpróbáltak
felállni, azonnal visszarugdosták őket a mindenre figyelő
centuriók.
– Az lázadás volt, amikor megtagadtátok a parancsokat –
mondta Marcus Antonius valamennyiüknek. – A lázadást pedig
vérrel kell lemosni. Az első pillanattól tudtátok, amikor a
parancsok megjöttek Rómából. Most itt a kő, amely aznap
kezdett zuhanni. Centuriók! Tegyétek a kötelességeteket!
A komor képű centuriók előkeresték a felszerelésükből a
kisfejszét, és a tompa végével csapkodták a tenyerüket a
térdelő katonák feje fölött, azután lendületet vettek, és gyors,
reccsenő csapásokkal bezúzták a koponyákat. Ahogy az
egyikkel végeztek, már léptek is tovább a következőhöz.
A lesújtó fejszékről vér és agyvelő fröccsent az első sorok
arcába. A legionariusok morogni kezdtek, de a tisztjeik
leordították őket, így csak álltak zihálva, bősz tekintettel, és
undorodó igézetben nézték végig a többiek halálát.
Miután az utolsó hulla koponyája is kiontotta fakó tartalmát
a földre, Marcus Antonius mély lélegzetet vett, és ismét a
legiókra szegezte a tekintetét. A katonák fölemelték a fejüket.
A tekintetük még ellenséges volt, de a consul már nem látta
benne a saját halálát. A legionariusok kitartottak. A többség
megértette, hogy a legrosszabbon már túl vannak.
– És a kő lezuhant. Ezzel véget ért valami – szólt Marcus
Antonius. – Most pedig elmondok valamit Cæsarról. – A zúgás
elhallgatott. Ha aranyat ígért volna, akkor sem lett volna ilyen
tökéletes csend.
– Igaz, hogy március idusát nem követte bosszú. Én magam
kértem a közkegyelmet, tudva, hogy ha így cselekszem,
gyilkosai nem tartanak majd veszélyesnek. Szólni akartam
Róma népéhez, és nem akartam, hogy száműzzenek, vagy
lemészároljanak mint Cæsar barátját. Ilyen kígyófészekké vált
a politika Rómában.
A szélekről már nem szállingóztak el az emberek, hanem
közelebb nyomakodtak. Alig várták, hogy híreket halljanak
valakitől, aki ott volt. Brundisium messze van Rómától,
emlékeztette magát Marcus Antonius. Legföljebb
harmadkézből való pletykákat tudnak az ottani eseményekről.
Semmi kétség, vannak itt senatusi kémek, akik jelentik majd a
szavait, de mire megteszik, ő már nem lesz itt. Akkor döntött,
amikor a feleségével és a gyerekeivel jött el Rómából. Nem
volt visszaút.
– Néhányan a bűnösök közül már a provinciákba
menekültek. Az olyanok, mint Cassius és Brutus, nem
elérhetőek, legalábbis pillanatnyilag. Ám egy a gyilkosok
közül, akik végeztek Pompeius színházának lépcsőjén
Cæsarral, még Itáliában tartózkodik, északon. Decimus Junius
azt hiszi, elég messze került Rómától, hogy ne kelljen
bosszútól tartania.
Elhallgatott, figyelte az arcukat. Már kezdtek hinni neki.
– Hat legiót látok. Decimus Junius az Alpok közelében egy
olyan területen van, ahol néhány ezer katona tartja fenn a
rendet. Biztonságban van tőlünk? Nem, nincsen! –
Kivillantotta a fogait, fölemelte a hangját. – Bosszút
követeltetek Cæsarért. Azért vagyok itt, hogy teljesítsem
kívánságotokat!
A katonák éppen olyan vadul éljeneztek, mint amilyen
dühösen ordítottak néhány perce. Marcus Antonius elégedetten
lépett hátra. A Senatus azt akarta, hogy a legiók
megtizedelésével örökre lejárassa magát. Ehelyett száz bűnöző
élete árán megnyerte őket. Elmosolyodott, mert elképzelte
Bibilust és Suetoniust, amint meghallják a hírt.
A legatusok felé fordult. Összevonta a szemöldökét, mert
látta, hogy még mindig ott van az a viaszfehérre sápadt ember,
akinek azt parancsolta, hogy mondjon le a rangjáról.
– Melyik legiót vezeted? – kérdezte tőle.
 – A IV. Ferratát, uram. – A legatus szemében felcsillant a
kétségbeesett remény, hogy talán megússza.
– Ki a helyettesed?
Az ember arca elzöldült a félelemtől. Pályafutása most dőlt
romba.
– Liburnius tribunus, consul.
– Mondd meg neki, hogy jelentkezzen nálam. Meg akarom
ítélni, hogy alkalmas-e parancsnoknak.
A legatus az ajkát harapdálva próbálta összeszedni
méltóságának roncsait.
– Úgy hiszem, a kinevezés a Senatus joga, uram – mondta.
– És én megmondtam, hogy ma én vagyok a Senatus, akinek
hatalom adatott leváltani és kinevezni. Most pedig távozz. Ha
még egyszer meglátlak, megöletlek.
A férfi hátralépett, és reszkető kézzel tisztelgett, majd
elkotródott. Marcus Antonius a többi legatushoz fordult.
– Ti gyertek velem. Meg kell terveznünk egy hadjáratot. –
Már a lépcsőn járt, amikor eszébe jutott valami, és megtorpant.
– Hol a parthiai hadikassza?
– Rómában, uram. Itt volt, de Cæsar parancsot adott, hogy
küldjük a Campus Martiusra a VII. Victrix legióhoz.
Marcus Antonius egy pillanatra lehunyta a szemét. Cæsar
minden gazdagsága a kezében volt, és hagyta kisiklani a
markából. Az istenek legiókat adtak neki, ugyanakkor elvették
tőle a lehetőséget, hogy fizesse őket.
– Nem baj. Uraim, tartsatok velem.

Agrippa kidörzsölte a szeméből a verejtéket és a fáradtságot.

Egy rögtönzött eresz alatt támaszkodott a zaboszsákoknak,
hogy pihentesse a lábát. Csak pár perc, mondta magának,
azután folytatja. Octavianus téli viharként csapott le a Campus
Martiusra. Érkezése előtt a legiók csak tengtek-lengtek. A
kívülálló számára ugyanolyannak tűnhettek, mint voltak: az
őrök elkiáltották a jelszavakat, a katonák sorba álltak az ételért,
a kovácsműhelyek éjjel-nappal dolgoztak a készültség
fenntartásán. Agrippa annyira magába akarta fojtani az ásítást,
hogy az állkapcsa fájdalmasan megreccsent.
Egyszer látott egy tengerészt, akit egy viharban fejbe vert
egy lezuhanó árboc. Az eső lemosta a vért, az ember tovább
kötözte a vitorlákat, rögzítette a laza köteleket az üvöltő
szélben. Néhány órával később, miután a vihar elvonult, a
tengerész visszafelé jött a hajóorrból, nagyot kiáltott, és ájultan
esett össze. Többé nem is tért magához, és egy nappal később
kidobták a holttestét a hajóból. Hasonló kábulatba kerültek
Cæsar halálától a legiók. Végezték a munkájukat, de
ugyanolyan üres tekintettel és némán, mint a tengerész. Ezt
változtatta meg Octavianus érkezése, gondolta Agrippa. Ismét
célt adott nekik. Agrippa láthatta abban a nyájasságban,
amellyel idegenek üdvözölték, ha felismerték benne Cæsar
egyik barátját. Láthatta abban a sürgés-forgásban, amely
felváltotta a fásultságot és a csüggedést.
Elmosolyodott, amikor megpillantotta Mæcenast, aki két,
hosszú száron vezetett lóval kocogott át a táboron. A patrícius
arca kivörösödött és izzadt. Összevigyorogtak a közös
szenvedésben.
– Pihenteted a nagy csontjaidat? – kiáltott oda Mæcenas.
Agrippa kuncogott, de nem mozdult. Még sosem
méltányolta ennyire, hogy tengerésznek ment. A centurio úr a
maga hajóján, ritkán kell kutyagolnia vagy annyi utánpótlást és
felszerelést cipelnie, mint ezeknek az embereknek, akik
mindent magukon visznek. Nem tudták, kapott-e új
parancsokat a hajóhad. Ennek ellenére és minden balsejtelme
dacára Agrippát magával sodorta Octavianus lendülete.
Amikor végre elgondolkodhattak volna azon, hogy mit értek el,
Octavianus máris belevágott valami újba. Egyfajta rögeszmés
energia hajtotta, amit Agrippa csak irigyelni tudott.
Még egy magafajta tengerésztisztnek is imponált az a
hozzáértés, amellyel a legio felfejlődött menetoszlopba.
Annyira a vérükben voltak az eljárások és parancsláncolatok,
hogy a kardok és pajzsok fénylő sorai a látszólagos
összevisszaság ellenére is úgyszólván egy pillanat alatt képesek
voltak elindulni. Ám ez több volt rohamtempóban fölvett
alakzatnál. Octavianus megparancsolta, hogy az egész tábor
málházzon fel. Délelőttre a katonák végeztek a munkával, és
most némán álltak a várossal szemben. Agrippa a messzeségbe
nézett. A látóhatár kémlelésében telt évek kiélesítették a
látását. Mæcenashoz hasonlóan őt is letaglózta Octavianus
becsvágya. Őrültségnek és árulásnak rémlett a gondolat, hogy
bemasíroznak a város szívébe, a Senatus karmai közé. Fanyarul
elmosolyodott, és a fejét csóválta. Ő nem Octavianust követi,
hanem Cæsart. Ha pedig ő az Orcusba vezette embereit; azok
habozás nélkül követték.
Arrébb ment, mert odajött egy tucat munkás, hogy
szekerekre rakja a zabot. A Campus minden irányban kiürült: a
pervátákat feltöltötték és elgereblyézték, a faépületeket
gerendáról gerendára lebontották és összecsomagolták.
Agrippa előresietett, ahol a legiós tisztiszolga türelmesen várta
egy sisakkal és egy lóval.
Mæcenas és Octavianus már ott volt. Gracchus,
lerázhatatlan árnyékuk éberen figyelt mindenre. Silva és
Paulinius legatusok fenséges látványt nyújtottak tündöklőre
fényesített páncéljukban. Mintha még fiatalodtak is volna
valamennyit azóta, hogy Agrippa először látta őket. A centurio
a nyeregbe pattant, nem törődve tiltakozó izmaival.
Amikor delelőre hágott a nap, városszerte kolompolni
kezdtek a templomokban, a piacokon és műhelyekben, jelezve
a műszakváltást. Agrippa hátranézett a tízezer legionariusra és
az őket követő négyezer munkásra, a legnagyobb nemzet
legnagyobb, ragyogó harcosaira. Nem volt jellemző rá, hogy
azonnal meglátta életének fontos állomásait. Általában csak
hónapok vagy évek múlva fogta fel a döntések jelentőségét.
Ám most felismerte a pillanatot. Lassan lélegzett, és élvezte a
sokaság látványát. Cæsar neve önmagában nem lett volna elég.
Ám Octavianus meg tudta szólítani őket. Agrippa a fejébe
nyomta a sisakot, a szíjat összekötötte az álla alatt.
Octavianus jobbra, majd balra nézett, Agrippára és
Mæcenasra. Szeme ragyogott a jókedvtől és a lehetőségtől.
– Velem lovagoltok, urak? – kérdezte.
– Miért is ne, Cæsar? – felelte Mæcenas. Csodálattal
rázogatta a fejét. – Egy pillanatot sem szeretnék elvesztegetni.
Octavianus elmosolyodott.
– Add ki a jelet az indulásra, Silva legatus. Emlékeztessük a
Senatust, hogy nem az övék az egyetlen erő Rómában.
Kürtök rivalltak a Campus Martiuson. Mögöttük menetelni
kezdett a város irányába a VII. Victrix és a VIII. Gemina legio.
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

Róma kapui megnyíltak a Mars-mezőről érkezett legiók előtt.

A falak árnyékában polgárok gyülekeztek, a hírek sokkal
gyorsabban futottak végig a városon, mint ahogy a katonák
menetelni tudtak. Cæsar neve előttük repült, és rajokban
tódultak ki hozzájuk az emberek, hogy lássák Róma és a világ
örökösét.
Octavianus és a legatusok eleinte merev tartásban, a szárat
görcsösen markolva lovagoltak, ám itt éljenzés fogadta őket, és
a tömeg minden utcával nőtt. Korábban is sok menet haladt
végig a városon. Marius a maga idejében diadalmenetet
követelt ki a Senatustól, Julius Cæsar rögtön négyet is vezetett,
hogy megünnepelje győzelmeit, és pénzt szórjon a nép közé.
Akiknek volt szeme a látásra, észrevehette, hogy a polgárok
soványabbak, mint a zavargások előtt. A város jó része még
mindig üszkös gerendákkal tűzdelt romokban hevert, de a
rómaiak így is büszkék voltak, és harsogva éljeneztek.
Octavianust felpezsdítette az izgalmuk, mintha bor keringene a
vérében. Csupán a rabszolga hiányzott a háta mögül, hogy a
fülébe súgja: „Emlékezz, halandó vagy!”
Minden korábbi diadalmenet a hatalmas Forumon ért véget,
és úgy tűnik, ezt a tömeg is megértette: a legiók előtt futottak,
így az utcák egyre jobban eldugultak. Polgárok és rabszolgák
egyként kántálták Cæsar nevét, Octavianus arca égett a
megilletődöttségtől. Lóháton ő és a barátai épp egy
magasságban voltak a földszinti ablakokkal, amelyeken férfiak
és asszonyok hajoltak ki olyan mélyen, amennyire tudtak,
úgyhogy a fejük alig karnyújtásnyira volt az övétől.
Három utcasarkon egyesek dühös sértéseket harsogtak, ám a
tömeg leordította őket. Az egyik agitátor elvesztette az
eszméletét, miután egy középkorú kereskedő fejbe vágta. A
legiók továbbmeneteltek a város szíve felé, és Octavianus
tudta, hogy ezt az élményt sosem fogja elfelejteni. A Senatus a
családja ellen fordulhatott, de a nép restelkedés nélkül
kimutatta imádatát.
Megérkeztek a Capitolinus-dombhoz: ugyanazt az utat
járták meg, amelyet a gyilkosok. Octavianus a fogát
csikorgatta, ha arra gondolt, hogy azok, akik szabadítóknak
hívják magukat; büszkén mutogatták a vörös kezüket. Ez
dühítette a legjobban. A gyilkosság nem volt újdonság a
köztársaságban, de az már igen, hogy a bűntényt méltóságnak
és tisztességnek álcázzák. Emiatt éppen annyira gyűlölte a
szabadítókat, mint az irigységük és a kapzsiságuk miatt.
Nem kétséges, hogy a Senatus máris küldi a fejvesztett
üzeneteket a házaikhoz, gyűlést híva össze a vészhelyzet miatt.
Epésen mosolygott. A legiók ereje nélkül a Senatus nem több
pár száz öregedő embernél. Ezt ő mutatta meg, félrerántva a
függönyt, amely elrejtette, milyen gyengék valójában.
Remélhetőleg mindazok, akik az amnesztiára szavaztak, halljak
a tömeg lármáját, amely Cæsart üdvözli. Remélhetőleg kileli
őket a hideg a hangtól.
Még a Forum hatalmas tere sem volt elég ahhoz, hogy
befogadjon két legiót. Az első néhány ezer katona
keresztülmenetelt rajta, hogy beengedje a többieket Róma
szívébe. Silva és Paulinius legatusok futárokat küldtek vissza a
menetoszlop mentén, utasítva embereiket, hogy inkább
szóródjanak szét, de ne növeljék a zsúfoltságot. Minden
templomba költözzenek be pár százan. Minden patríciusház
annyi embernek nyújt szállást, ahány befér. Ha ezek is
megteltek, a legiók tábort vernek az utcákon, elzárva minden
utat, amely a Forumra vezet. A közcsatornákban először
gyúlnak tábortüzek. Róma központja az övék lesz.
Időbe telt, amíg megálltak, és megszervezték az oszlopot,
noha a legatusok és tisztjeik keményen dolgoztak. A
középpontban szorongó tömeg szétrajzott a szélrózsa minden
irányába. Minden létező helyen legionariusok járkáltak vagy
ültek. Lezárták a Forumot, bár később kiengedték a civileket.
Csak a Szüzek Házához nem közelíthettek, mert Octavianus
így parancsolta. Még ha nem is lett volna a lekötelezettje
Quintina Fabiának, csak tragédia és gyalázat lehetett volna
abból, ha a legionariusok beszabadulnak az ifjú vestalisok
közé. Kezdte felfogni, milyen nehézségekkel kellett Cæsarnak
megbirkóznia, valahányszor katonák tömegét mozgatta, ám a
legiókat úgy szervezték meg, hogy egy ember parancsainak
engedelmeskedjenek, és neki szükségtelen volt mindennel
törődnie, csak bíznia kellett abban, hogy a tisztjei keményen és
jól fognak dolgozni érte.
Még nem hunyt ki az esti fény, amikor kürtök harsantak a
Forumon, ahol ezrek táboroztak. Sátrakat nem verhettek a
kövek között, még akkor sem, ha lett volna hely. A szabadban
kell majd aludniuk napon és esőben, felváltva izzadva és fázva.
Ám ezek a katonák megéljenezték a Campuson, és nem
panaszkodtak, amikor egy Cæsar vezette be őket Rómába.
A régi Senatus helyéről elszállították az omladékot, a ház
arra várt, hogy újjáépítsék. Megperzselt, sötét sárga alapja
kilátszott a macskakő szürkeségéből. Logikusnak tűnt, hogy a
legatusok ide húzassanak föl egy kezdetleges épületet. A
legionariusok összeszögelték a gerendákat, azután befedték
nagy bőrlapokkal. Sötétedésig elkészült a kényelmes, vízhatlan
szállás, amelyet úgy rendeztek be asztalokkal, heverőkkel és
alacsony ágyakkal, mint a hadjáratokban a parancsnokságot.
Mihelyt lement a nap, fekete felhők takarták el az eget, mintha
az építők hozzáértését tennék próbára. Könnyű szitálás áztatta
el a vakációs hangulatot, miközben a katonák vacsorát főztek,
és igyekeztek menedéket találni maguknak.
Octavianus egy érdes tölgygerendának támaszkodva nézett
ki a sötétedő Forumra. Körülötte legionariusok hozták-vitték a
mécseseket és az olajat; újratöltötték a lámpásokat,
lecsippentették a kanócot, hogy a legatusok lássanak.
Octavianus mindent föltett erre a hadműveletre, s legalább ezen
az egy éjszakán ő volt a hatalom Rómában. Csak annyi volt a
dolga, hogy megtartsa ezt a hatalmat.
Ásított és a szája elé tette a kezét.
– Enned kéne, uram – szólalt meg Gracchus. A legionarius
egy fatányért tartott elé, tele vékonyra szeletelt húsokkal.
Octavianus fáradtan elmosolyodott.
– Mindjárt. – Hirtelen ötlettel szóba hozta a problémát,
amellyel napok óta nem foglalkozott. – Meglep, hogy még itt
látlak, Gracchus. Nincs még itt az ideje, hogy visszatérj
Liburnius tribunushoz?
A legionarius csak bámult bután.
– Egyáltalán mellettem állsz? – folytatta Octavianus. –
Honnan tudhatnám? Nem is olyan régen még az utcán akartál
megkorbácsolni, amiért zavartam a tribunusodat.
Gracchus elfordította a tekintetét és az arcát a lámpák meleg
fényéből.
– Akkor még nem voltál Cæsar, uram – mondta
kényszeredetten.
 – Küldd vissza Brundisiumba! – kiáltotta a háta mögött
Mæcenas. Barátja már letelepedett Agrippával és a
legatusokkal az asztalhoz, amelyre felhordták a hideg ételt és a
forralt bort.
– Sem te nem vagy a cliensem, Gracchus, sem a családod.
Most néztem át a listákat. Semmivel sem tartozol nekem, miért
maradnál? – Octavianus felsóhajtott. – Az arany miatt?
A legionarius egy darabig töprengett.
– Nagyrészt igen – mondta.
Őszintesége annyira meglepte Octavianust, hogy fölnevetett.
– Te sose voltál szegény, uram, különben nem nevetnél –
mondta Gracchus elkeskenyedő szájjal.
– Tévedsz, és nem rajtad nevetek. Voltam szegény és éhes.
Kisgyerek voltam, amikor meghalt az apám, és ha nincs Cæsar,
könnyen lehet, hogy most én állnék a helyedben. –
Elkomolyodva tanulmányozta az embert, aki csaknem
megfojtotta egy fogadóban.
– Gracchus, nekem olyan emberekre van szükségem, akik
hűségesek, akik velem együtt vállalják a kockázatot, és nem
gondolnak a jutalomra. Én nem játszom. El akarom pusztítani
ezeket a szabadítókat, és nem érdekel az sem, ha Cæsar minden
vagyona rámegy. Egész ifjúságomat odadobom a lehetőségért,
hogy megtörjem őket. De ha te csak aranyra vágysz, akkor
megvásárolhatnak az ellenségeim.
Gracchus tehetetlen haraggal bámulta a lábát. Igazából
nemcsak az arany tartotta itt. Semmihez sem fogható napokat
élt át ezekkel az emberekkel.
– Én nem tudok szépen beszélni – mondta vontatottan. –
Tudom, hogy nem bízhatsz bennem. De egész életemben
féltem a senatoroktól, nem… Ezt nem mondtam világosan. Te
nekik mész. Nem csak a pénzről van szó… – Legyintett,
majdnem elejtve a tányért. – Szeretnék maradni. Ígérem, hogy
idővel elnyerem a bizalmadat.
Az asztalnál csönd lett. A vacsorázók még csak nem is
fárasztották magukat azzal, hogy úgy tegyenek, mintha nem
hallgatóznának. Octavianus ellökte magát a gerendától, hogy
az asztalhoz invitálja Gracchust. Amikor megmozdult, érezte,
hogy egy erszény húzza az övét. Hirtelen ötlettel kioldotta a
szíjat, és fölemelte.
– Tedd le a tányért, és tartsd a markod, Gracchus – mondta.
A legionarius odament az asztalhoz, azután visszajött.
– Tartsd a markod – biztatta Octavianus.
Beleborította az erszényből Gracchus tenyerébe a súlyos
aranyakat. A legionarius szeme tágra nyílt a kisebb vagyon
láttán.
– Húsz… huszonkettő, huszonhárom aureus, Gracchus.
Mindegyik megér vagy száz ezüstsestertiust. Mennyi ez? A te
rangodban öt-hat évnyi zsold? Gondolom, legalább annyi.
– Nem értelek, uram – felelte gyanakodva Gracchus. Alig
tudta levenni a szemét a sárga érmékről. Octavianus feszülten
figyelte.
– Ha akarod, elteheted, és máris távozhatsz, nem kell
büntetéstől tartanod. Elvégezted a munkát nekem és Liburnius
tribunusnak. Ez a tiéd.
– De… – Gracchus zavartan csóválta a fejét.
– Vagy visszaadhatod és maradhatsz. – Octavianus egy
pillanatra megmarkolta a vállát, mialatt odament a legionarius
mellett az asztalhoz. – Te választasz, Gracchus, de tudnom
kell, hogyan döntesz. Vagy halálig velem tartasz, vagy nem.
Leült, szándékosan nem véve tudomást az aranyakat
szorongató, megdöbbent legionariusról. Kérte a boroskorsót,
amelyet Agrippa odanyújtott neki. Mæcenas savanyúan
mosolygott, miközben megosztoztak az ételen. Az
asztaltársaság igyekezett nem odanézni a lámpafényben
ácsorgó alakra.
– Mit gondoltok, mit csinálnak ma este a senatorok? –
kérdezte evés közben Octavianus.
Flavius Silva örült, hogy válaszolhat.
– Nem kétséges, hogy először fenyegetőzni fognak –
mondta disznósülttel teli szájjal. – Az utóbbi hónapokban
számos senatorral volt dolgom. Rosszul reagálnak az effajta
kihívásra. Azt tanácsolnám, hogy egy-két napig engedd el a
füled mellett, amit mondanak, egészen addig, amíg lesz idejük
átgondolni a helyzetüket most, hogy két legio állomásozik
Róma közepén.
– Akármivel fenyegetnek, nincs erejük hozzá – felelte
Octavianus. Meghúzta a bort, és összerázkódott.
Flavius Silva kuncogni kezdett.
– Egyetértek, nem valami jó. Holnap kerítek falernumit.
– Olyat még nem ittam – felelte Octavianus.
Mæcenas rosszallóan csettintett.
– Hidd el, ahhoz képest ez lóhúgy – mondta vidáman. – Van
néhány amforával a birtokomon, három éve tettem el. Az idén
vagy jövőre fogom meginni. Majd meglátod, milyen, ha
eljössz.
– Tegyük félre egy pillanatra a borok minőségét – szólt
közbe Agrippa. – A Senatus végül csak meg fogja kérdezni,
mit kívánsz. Mit akarsz tőlük?
– Mindenekelőtt a lex curiatát – felelte Octavianus. – Azt
akarom, hogy fogadják el ezt a törvényt, onnantól senki nem
mondhatja, hogy nem vagyok törvényes örököse Cæsarnak.
Normális időben ez csupán alakiság, mégis meg kell
szavazniuk, és írásba kell foglalniuk. Továbbá tiszteletben kell
tartaniuk Cæsar végrendeletét, különben én fizetem ki a
hagyatékokat, és ezzel megszégyenítem őket. Ezután már csak
az általuk adott amnesztiát kell visszavonniuk. – Váratlanul
elvigyorodott. – Igazán csekélység.
– Nem lesznek hajlandók bűnözőkké minősíteni a
szabadítókat – dünnyögte a kupájába Mæcenas. Érezte, hogy az
asztalnál mindenki őt nézi. – Az olyanoknak, mint Cassius,
még mindig vannak támogatóik.
– Te ismered őket – mondta Octavianus. – Mit tennél?
– Odamasíroznék a centuriókkal, és korbáccsal kergetném ki
a Senatust Rómából – felelte Mæcenas. – Elkaptad őket egy
olyan pillanatban, amikor nincs hatalmuk, de vannak még más
legiók, Cæsar. Nem akadályozhatod meg, hogy a senatorok
üzeneteket küldjenek a városból, és akkor megindulnak azok,
akik őket támogatják. Jelenleg hányan szállítják neked az
információt? A Senatusnak megvannak a saját cliensei, és
nagyon is el tudom képzelni, hogy miközben mi itt beszélünk,
valaki már úton van Brundisium felé. Ha Marcus Antonius elég
gyors, néhány nap alatt itt lehetnek a legiói. – Körülnézett. –
Nos, te kérdeztél. Vagy végigcsinálod ezt, és megragadod a
pillanatot, vagy hamarosan római katonák ellen védhetjük ezt a
várost.
– Nem távolítom el a Senatust – felelte elkomorodva
Octavianus. -Még Julius Cæsar is megtartotta őket minden
befolyásukkal és hatalmukkal együtt. Az emberek nem
fogadnának el minket olyan készségesen, ha az orruk előtt
látunk neki a respublica lebontásának. Ha diktátorrá lennék,
arra kényszerítem őket, hogy egyesüljenek ellenem.
– Még akkor is meg kellene fontolnod – felelte Mæcenas. –
Vedd át a legiók parancsnokságát egyenként, ahogy
megérkeznek. Megvan hozzá a neved és a jogod. – Újratöltötte
a kupákat. Csaknem egyszerre hajtották fel a savanyú bort.
Mæcenas észrevette, hogy a két legatus aggodalmasan
összenéz, mire azzal folytatta:
– A Senatus tudni fogja, hogy legföljebb pár hétig kell
kitartaniuk, azután a falakról kell szembenézned a hűséges
legiókkal. Ha néhányat nem végeztetsz ki, még ebben a
hónapban ők döntenek a sorsodról. Azt mondtad, látni akarod a
szabadítók vesztét? Lehetséges, hogy nem láthatod meg a
törvény keretein belül, amennyiben a Senatus hozza meg a
törvényeket. Talán követelhetnéd, hogy a jelentéktelenebbeket
adják át neked. Tarts tárgyalást a Forumon, mutasd meg a
Senatusnak, hogy tudod, mi a méltóság és a hagyomány.
– Azt hiszem, csak Gaius Trebonius és Suetonius maradt
Rómában – szólt vontatottan Octavianus. – Treboniusnál még
kés sem volt, mint a többieknél. Mindkettőt elfoghatom nyers
erővel. De ez nem hozza ide nekem a többieket, különösen
azokat, akik főhivatalokat kaptak. Nem hozza ide nekem
Cassiust vagy Brutust. Csupán vissza kell vonatnom az
amnesztiát, és akkor valamennyit bíróság elé állíthatom.
Mæcenas a fejét csóválta.
– Akkor jó néhány gégét kell elmetszened, vagy legalábbis
komolyan meg kell fenyegetned őket a lehetőséggel.
Octavianus megdörgölte a szemét, mert nagyon fáradt volt.
– Kimódolom, ha majd aludtam.
Fölállt az asztaltól, elfojtott még egy ásítást, mire mindenki
ásítozni kezdett az asztal körül. Csak most jutott eszébe, hogy
Gracchust meg az ajtóban hagyta. Odanézett, de már nem volt
ott senki, csupán az eső szitált a Forumra a lámpafényben.

Pompeius színháza éjszaka volt a legszebb, amikor a

kőpadok hatalmas félköreit a magasban felfüggesztett lámpák
százai világították meg. A szolgák létrára kapaszkodva
töltötték meg olajjal a színpad fölötti nagyobb edényeket,
ugráló fekete-arany árnyékokat vetve a teremben.
Marcus Antonius távollétében négyen irányították a
színpadról a vitát. Bibilusnak és Suetoniusnak erre nem volt
semmi joga, noha Bibilus valamikor consul volt. Hirtius és
Pansa senatorok csak az újévtől számítottak consulnak, de a
vészhelyzet megkövetelte a rangidős senatoroktól, hogy
felülemelkedjenek nézeteltéréseiken. Ma éjszaka az egész
Senatus őket figyelte. Mind a négyen fölfedezték, hogy ha
szemben állnak a padokkal, szokatlan erővel harsog a hangjuk,
és ugyancsak élvezték, hogy egyetlen éles szóval elfojthatják a
vitákat.
– Most nem Marcus Antonius consul a téma –
figyelmeztetett másodszor Hirtius. – A gyorsfutárok már úton
vannak hozzá, ennél többet nem tehetünk, amíg vissza nem tér.
Nincs értelme azon vitázni, sikeresen megtorolta-e a
brundisiumi lázadást. Ha van esze, késlekedés nélkül elindul,
és a tizedelést felfüggeszti azzal a feltétellel, hogy segítséget
nyújtanak nekünk.
Több senator is felállt. Hirtius kiválasztott egyet, akiről
tudta, hogy legalább valami hasznosat mond ahelyett, hogy
céltalanul dühöngene olyan dolgok miatt, amelyeket nem
befolyásolhatnak.
– Calvus senatoré a szó – mondta, és intett Calvusnak. A
többiek visszaültek az ívelt padokra, de sokan továbbra sem
hallgattak el.
– Köszönöm – mondta Calvus senator, és olyan csúnyán
nézett a közelében beszélgető két emberre, hogy azok végül
szégyenkezve befogták a szájukat. – Csak arra szeretném
emlékeztetni a Senatust, hogy Ostia közelebb van, mint a
brundisiumi legiók. Vannak ott erők, amelyeket
iderendelhetnénk?
Bibilus a torkát köszörülte, mert felelni akart. Hirtius
senator udvariasságból biccentett neki.
– Normális időkben legalább egy teljes legio állomásozik
Ostiában. Két hónapja a VIII. Gemina volt az, egyike annak a
kettőnek, amelyek idearcátlankodtak a Forumra. Cæsar a
parthiai hadjárata miatt még Macedoniából is Itáliába
vezényelte a legiókat, hogy hajóra szálljanak. Ostiában csupán
pár száz katona és adminisztrátor maradt a kikötőben, nagyobb
részük nyugállományú. Nem lenne elég ahhoz, hogy
kisöpörjük a támadókat a városból, még akkor sem, ha biztosak
lehetnénk a hűségükben.
Dühös hangok válaszoltak neki. Bibilus letörölte a
verejtéket a homlokáról. Egyetlen napot sem töltött a
Senatusban Cæsar haláláig, és még mindig nem szokott hozzá a
viták zajához és elevenségéhez.
Calvus senator állva maradt, Bibilus átadta neki a szót, és
lezöttyent a súlyos padra, amelyet éppen e célból vonszoltak
előre.
– A hűség a lényege a problémának, amellyel ma éjjel
szembenézünk – mondta Calvus. – Minden reményünket a
brundisiumi legiókba vetjük. A consul azonban nem azért
ment, hogy megbocsásson nekik, hanem hogy büntessen. Ha
nem fojtotta el a lázadást, akkor nem hozathatjuk őket Rómába.
Cæsar örökbe fogadott fia akár tudhatja is, hogy keletről nem
érkezik segítség. Vagy eszeveszett vakmerőséggel taktikázik,
vagy tisztában van vele, hogy a brundisiumi legiók nem
jönnek. – A lárma fölerősödött, ezért hangosabban folytatta: –
Kérlek benneteket, senatorok, mutassátok meg a hibát abban,
amit mondtam, amennyiben nálam tisztábban látjátok.
 Egyszerre három senator ugrott fel, hogy válaszoljon, de
Calvus inkább nem vett tudomást róluk, hogy ne legyen
kénytelen leülni és félbeszakítani a beszédet.
– Érzésem szerint nem bölcs dolog minden reményünket
Marcus Antonius consulba vetni. Javaslom, küldjünk üzenetet
a galliai legióknak, hogy jöjjenek le délre. Decimus Juniusnak
van néhány ezer embere az Alpok közelében…
Suetonius a színpadról könnyen túlharsogta Calvust.
– Hetekbe telik, amíg eljutnak Rómába. De még ha sikerrel
járnánk is, mindez rég véget ér, mielőtt megérkeznének.
Semmi nincs közelebb? Hónapok alatt a fél világból össze
tudjuk vonni a legiókat, de ki tudja, mi történik addig?
– Köszönjük, Suetonius senator – mondta Hirtius olyan
hidegen, hogy Suetonius rásandított, és befogta a száját. –
Calvus senator fontos kérdést vetett föl. Noha nincs más legio a
város környékén egynapi járásra, Szicíliában van kettő,
Szardíniában ugyancsak kettő, amelyeket hajóval ide lehet
hozatni. Ha a Senatus beleegyezik, futárokat küldök Ostiába, és
iderendelem őket. Legföljebb két-három héten belül itt lehet
négy legio.
Helyeslő moraj visszhangzott a színházban. A szavazás
gyorsan lezajlott, senki sem voksolt ellene. Miközben a vita
folytatódott, Hirtius senator magához rendelt egy futárt, és
lepecsételte gyűrűjével a parancsokat, amelyek nyugatra
indultak. Mikor végzett, egy darabig hallgatott, majd a
testülethez fordult.
– Mindjárt hajnal, senatorok. Javaslom, térjetek meg
otthonaitokba, testőreitekhez, és aludjatok egy kicsit.
Találkozzunk… délbeni Akkor legyen dél. Semmi kétség,
addig ez az új Cæsar ismét hallat magáról.
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

Marcus Antonius pocsék hangulatban volt, miközben legiói

észak felé meneteltek. Mindenkire rávakkantott, aki eléggé
meghibbant ahhoz, hogy szólni merjen hozzá. A Via Appia
igazi csoda volt: sok száz kilométer hosszú, hat lépés széles,
csatornázott. Csak ilyen sima úton menetelhettek naponta
ötven-hatvan kilométert a legiók. A katonák számoltak minden
elhagyott kilométerkövet. A probléma az volt, hogy a consul a
közelébe sem óhajtott menni Rómának. Ám a Senatus kimerült,
poros futára megváltoztatta az összes tervét.
Úgy bámult a messzeségbe, mintha elláthatna a Senatusig,
amely diadalmas visszatérését várja. Úgy érezte őket, mintha
egy pókháló szálai rángatóznának a talpa alatt. Kiverte a
fejéből a képet. Még mindig nem ocsúdott fel a váratlan
fordulattól. Octavianus csakis őrült lehet, ha ilyen
meggondolatlanságra vetemedik! Mit képzel ez a kölyök?
Hogy mekkora indulatokat korbácsolt fel, az egyértelműen
kiolvasható volt a senatusi parancsból. Bibilus, Hirtius és Pansa
a Senatus pecsétjével zárták le, amely azt jelképezte, hogy a
testület parancsol az összes legiónak. Marcus Antonius azt a
parancsot kapta, hogy azonnal menjen vissza Rómába,
méghozzá rohamtempóban, kizárólag azért, hogy elpusztítsa a
Forumot bitorló jöttmentet.
Elöl az emberek éljenezni kezdtek. Marcus Antonius oldalba
rúgta a lovát, és előreügetett, hogy megnézze, minek örülnek
annyira. Az út majdnem egész délelőtt lankásan emelkedett a
sokéves munkával átvágott krétasziklák között. A consul előbb
érezte meg a sót a hűvös szellőben, mint hogy meglátta volna
baloldalt a Mare Tyrrhenum sötétkék végtelenségét. Vagyis
Róma már csak százötven kilométer. Hamarosan el kell
döntenie, hol pihenjenek meg a katonák, bevárva a tábor
kísérőit.
Az éljenzés különös hullámokat vetett a menetoszlopban,
ahogy a centuriák sorra látták meg ugyanazt a képet.
Kurjongatva hívták a jó szerencsét, büszkék voltak rá, hogy
ilyen gyorsak. Marcus Antonius egy ideig félrehúzódott a
lovával, figyelte, ahogy elhaladnak mellette, zord
elégedettséggel bólintott mindenkinek, aki a tekintetét kereste.
Még nem közölte velük, hogy hazamennek.
Szótlan komorsággal mérlegelte a rá váró feladatot. Két
teljes legio szegte meg az esküjét, és lázadt fel egy suhanc
kedvéért, aki Cæsarnak nevezi magát. Ha ennek a névnek
ekkora hatalma van, nem bízhat benne, hogy a Senatus
megfékezi a sihedert. Minden ösztöne azt súgta, hogy az
eredeti tervét váltsa valóra, és északon csapjon le Decimus
Juniusra. A brundisiumi legiók egyszer már megtagadták, hogy
teljesítsék a parancsot. Marcus Antoniust csaknem
lekaszabolták, mert azt hitték róla, hogy ő is jóváhagyta Cæsar
meggyilkolását. Mit tesznek majd, ha rájönnek, hogy a consul
épp Cæsar örökösének megtámadására kapott utasítást?
Istenek, ez képtelenség! Északon Decimus Junius érett
gyümölcs, csak le kell rázni a fáról, és neki van is ereje hozzá,
viszont nem meri itt hagyni Octavianust két lojális legióval. Az
eredeti Cæsar mennyi mindent ért el ennél kevesebb emberrel
is!
Visszanézett a menetelő sorokra, a harmincezer katona
látványában keresett vigaszt. Ha a legiók fegyelmezettek
maradnak, rákényszerítheti Octavianust a megadásra. Legyen a
Senatus gondja, hogy aztán mit kezd vele. Amíg a Bibilus-
félék a sorsán vitatkoznak, senki sem figyel őrá. Akkor még
mindig mehet északra a legiókkal.

Sok római házat építettek a városfalaknál magasabbra,

például azokat a bérkaszárnyákat, amelyeknek fekete tömbjeit
a három barát nézte az egyik kapu tetejéről. A legszegényebb
családok a hatodik, sőt akár a hetedik emeleten laktak, folyóvíz
nélkül, és abban a gyászos tudatban, hogy ha tűz üt ki,
számukra nincs menekvés. Octavianus olyannak látta a távoli
nyitott ablakokban vibráló olajmécseket, mint az alacsony
csillagokat, mert túl magasnak tűntek ahhoz, hogy a lábánál
elterülő városhoz tartozhassanak.
Agrippa és Mæcenas a fal belső mellvédjének támaszkodott.
A várost nem fenyegette külső támadó Spartacus
rabszolgaserege óta, mégis fenntartották a védelmét, amelyhez
melléképületek és lépcsők egész hálózata tartozott. Békésebb
időkben a városi őrség nem annyira védelmi célból járőrözött,
mint inkább azért, hogy elzavarja a kölyökbandákat vagy a
szerelmespárokat. Ám az ilyen földhözragadt feladatokat
mellőzték azóta, hogy a legiók elfoglalták a Forumot, és az
egész város rettegve várta, mi sül ki a feszültségből. A három
barát magányosan álldogált a néptelen gyalogjárón. Még így is
halkan beszélgettek, pillanatra sem feledve, hogy a Senatus
szívesen kihallgatná, mit terveznek.
– Silva és Paulinius miatt nem kell aggódnod – mondta
Agrippa. – Ők nem cserélnek gazdát még egyszer, akármivel
kecsegtessék vagy fenyegessék őket a senatorok. Túl sokba
kerülne nekik – egyedül az istenek tudják, milyen büntetést
mérne rájuk a Senatus. A legkevesebb, hogy a főtiszteket
kivégzik. A helyzet az, hogy ők velünk élnek-halnak.
 Octavianus ránézett, és bólintott. A hold már csaknem
megtelt, a csillagok úgy ragyogtak, hogy sápadt fénybe vonták
a várost. Védtelennek érezte magát a falon, de el kellett
ismernie, hogy itt sokkal kevésbé zavarják őket, mint bárhol
másutt. Mélán lerúgott egy kavicsot a mélybe, és figyelte,
ahogy eltűnik a sötétben.
– Nem aggódom a hűségük miatt. Engem az aggaszt, hogy
mit teszünk, ha a consul hat legióval visszatér Brundisiumból.
Agrippa elfordította a tekintetét. Nem szívesen mondta ki,
mire gondolt azokban a napokban, amikor a Senatusszal
alkudoztak. Még jutottak is valamire addig a délutánig,
amelyen Marcus Antonius hírnökei megérkeztek Rómába. A
Senatus egyetlen óra alatt visszanyerte megingatott önbizalmát,
a legiók visszatérésének híre szélsebesen elterjedt az addig is
rettegő városban. Agrippa ingerülten belerúgott egy meglazult
kőbe. Tanácskozásuk a falon nem arról szólt, hogyan fordítsák
a javukra a tárgyalásokat, hanem arról, mivel akadályozhatnák
meg a pusztulást és a szégyent.
Mæcenas megköszörülte a torkát. A falnak dőlt, és a
barátaira nézett.
– Nos, uraim, nehéz helyzetbe kerültünk. Igazítsatok ki, ha
tévednék. Ha semmit nem teszünk, pár nap múlva nyakunkon a
Senatus legiói. Nincs elég emberünk, hogy tartsuk a falakat,
huzamosabb ideig nem. Ha a megmaradt időt arra használjuk
fel, hogy kivégezzük Gaius Treboniust, Suetoniust, esetleg
Bibilust és még néhány embert, azzal csak még jobban
feldühítjük a consult, aki annál kevésbé akar majd életben
tartani minket. Nem fogod itt hagyni a legiókat, hogy a
hegyekbe menekülj…?
– Nem – motyogta Octavianus.
Mæcenas csalódottan fújta ki a levegőt.
 – Akkor viszont úgy vélem, hogy néhány napon belül
megölnek minket, a fejünket pedig kitűzik a falakra,
figyelmeztetésül másoknak. Legalább, nos, legalább meglesz a
kilátás.
– Kell lennie valamilyen kiútnak – mondta Octavianus. – Ha
csak egyetlen engedményre rávehetném ezeket a kurafi
senatorokat, akkor visszavonhatnám a legiókat anélkül, hogy
az teljes vereségnek tűnne.
– Amint rájönnek, hogy nem fogod előhurcoltatni és
lemészároltatni őket, azonnal megértik, hogy győztek –
folytatta Mæcenas. – Erre legalább lesz még idő. Kicsikarhatsz
belőlük valamilyen engedményt – mondjuk, a lex curiatát –,
azután visszavonulhatunk valahova, ahol nem provokáljuk
támadásra Marcus Antoniust. A problémát az jelenti, ha a
Forumon maradunk. Arra válaszolnia kell!
Octavianus némán rázta a fejét. Mindezt már többször
megvitatták, de volt egy vonal, amelyet nem akart átlépni.
Kétségbeesésében fontolgatott néhány célirányos gyilkosságot,
de ezzel lerombolta volna a képet, amelyet a város kialakított
róla. Egész más lenne a csatatéren szembenézni a
szabadítókkal, de a helyzete most azon alapult, hogy ő a régi
respublica és a törvények bajnoka. Még Cæsar is vigyázott,
hogy a Senatus ne legyen foghíjas, és nem volt hajlandó
királynak nevezni magát. Krákogott, és ingerülten kiköpött.
Abban biztos volt, hogy az amnesztia hatályon kívül
helyezhető, de nem találta az eszközt, amivel elérheti.
– Megvesztegetni még nem próbáltad őket – mondta
Agrippa. A másik kettő feléje fordult. A centurio vállat vont. –
Mi bajod? Azt mondtad, meghallgatsz minden javaslatot.
– Azt hiszik, csak ki kell várniuk, amíg magunktól
összeesünk és kudarcot vallunk – válaszolta keserűen
Octavianus. – Nincs, amit felajánlhatnék nekik, mert úgy
okoskodnak, hogy mindenképpen az övék lesz a halálom után.
Mæcenas ellökte magát a faltól, és felnézett a fénylő holdra.
Egy idő után bólintott.
– Akkor hát vége. Nem maradhatsz itt értelmetlen
hősködésből, amivel megöletsz bennünket, és elpusztítasz két
legiót. Annyit tehetsz, hogy kimenetelsz Rómából, és levonod
a dolog tanulságát. Veszteség, de tanulni fogsz belőle, ha
életben maradsz.
Octavianus kinyitotta a száját, ám a reménytelenség
elrabolta a szavait. Nem szabadulhatott az érzéstől, hogy Cæsar
találna valamilyen kiutat. Nagyrészt az ő ihletése vitte rá, hogy
elfoglalja a Forumot, de azóta semmi sem úgy történt, ahogy
remélte.
Agrippa látta rajta a csüggedést, és megszólalt morajló,
mély hangján:
– Tudod, hogy a polgárháborúban Cæsar elvesztette az első
csatáját? Itt fogták el ennek a kapunak a közelében, és meg
akarták kínozni. Mindenét elvesztette, a nagybátyját, a rangját,
a vagyonát, mindent. Az nem a vég, ha elesel, de aztán felállsz,
és mész tovább. Amíg élsz, újrakezdheted.
– Két legióm van Róma közepén, és még néhány napig
senki sincs elég közel ahhoz, hogy megállítson! – élénkült fel
váratlanul Octavianus. – Kellett maradnia valamilyen
lehetőségeknek. Kellett!
– Csak olyanok maradtak, amelyekkel nem leszel hajlandó
foglalkozni – válaszolta Mæcenas. – Legalább küldj ki egy
századdal, hogy elfogjam Suetoniust. Meg tudom csinálni még
ma éjjel, Octavianus, amíg alszik a fontoskodó kis
szarcsimbók. Mit számít most a per és a szabályos kivégzés?
Az ilyesmihez nincs elég erőd. Legalábbis ma. De ennyit
megtehetsz.
Octavianus dél felé nézett, ahol a Via Appia nyúlt a
messzeségbe. Nemsokára a consul legiói menetelnek errefelé
azon a széles úton. Lelki szemével látta őket, amint halomba
döntik minden reményét.
– Nem! – szorította ökölbe a kezét. – Már megmondtam! Ők
azok, akik fondorkodtak és bujkáltak. Ők az orgyilkosok. Ha
annyira nem vagyok a respublica védelmezője, ha olyan
kevéssé tisztelem a törvényt, hogy a házában mészárolok le egy
senatort, nincs semmi méltóságom, nem számíthatok Róma
népére. – Keserű döntést hozott, nyomasztóan kilátástalan
helyzetben. – Készítsétek föl az indulásra a legiókat. Még van
néhány napunk. Talán addig ki tudok facsarni valamit azokból
a bolondokból a színházban.
 TIZENHARMADIK TEJEZET

A Via Appia mentén egész falvak jöttek létre az utazók

kiszolgálására és ellátására. Végig az út mellett kapható volt
minden az üvegtől az ékszereken és a szőtteseken át a meleg
ételig vagy akár a lóig.
A brundisiumi legiók nem álltak meg a szokásos helyeken; a
lehető leggyorsabb menetelésre kényszerítette őket az a
különös türelmetlenség, amely a hatalmába kerítette Marcus
Antoniust. Jó úton, szükség esetén képesek voltak akár
negyvenöt kilométert is megtenni, de már kezdtek lerokkanni
az emberek a kimerültség és a ficamok miatt. Most az egyszer
nem büntették tovább azokat, akiknek feltűnően vérzett a
lábuk, vagy megdagadt a térdük és a bokájuk. Tíz-egynéhány
fős csoportokban pihenhettek a legközelebbi csárdában. Mivel
Róma csaknem látótávolságra volt, egykettőre utolérhették a
többieket.
Marcus Antonius csupán akkor adta ki a parancsot a
megállásra, amikor biztosra vehette, hogy másnap a városban
lesznek. Mivel ő és a legatusok jó lovakon ültek, kevésbé
merültek ki, mint embereik, de azért neki is sajgott mindene.
Alkonyatkor leszállt a nyeregből egy fogadó udvarában,
amely úgy festett, mintha azóta állna ott, hogy az út első köveit
lerakták. Szolgák vagy talán a tulajdonos gyerekei rohantak a
lováért, elkapkodva az odavetett aprót. Marcus Antonius
bement, óvatosan lehajtva a fejét, nehogy beverje a
szemöldökfába, és kereste a legatusai asztalát.
 Azok, vigyázzállásba merevedtek a közeledtére. Marcus
Antonius tudta, hogy itt, Róma alatt már meg kell mondania,
miért hajtotta őket ennyire. Így a katonáknak csak egy
délelőttjük lesz, hogy megemésszék a hírt. Egy kis
szerencsével elérik a Forumot, mielőtt fontolóra vehetnék a
lázadást.
– Hol van Liburnius? – kérdezte. – Azt hittem, ő lesz itt
elsőnek.
Senki sem válaszolt, csak pillogtak egymásra vagy a
pincérlányra, aki halmártást tett az asztalra.
– Nos? – türelmetlenkedett Marcus Antonius, és kihúzott
magának egy széket.
– A IV. Ferrata nem állt meg, uram – felelte Buccio legatus.
– Én… mi azt gondoltuk, a te parancsodra.
Marcus Antonius keze lehullott a szék támlájáról.
– Hogyhogy „nem állt meg”? Én nem adtam ilyen
parancsot. Küldj utánuk egy futárt, és hozd vissza!
– Igenis, uram – felelte Buccio.
Kiment, hogy továbbítsa az utasítást valamelyik
balszerencsés katonának. Marcus Antonius letelepedett, így a
többiek is helyet foglalhattak. Öntött a tányérjára az erős szagú
halmártásból, és elégedetten szimatolt, mielőtt a kenyerét
belemártotta volna. Az első falatnál ébredt rá, hogy a többiek
még mindig mereven és kényszeredetten ülnek a jelenlétében.
Elfojtott egy sóhajt.
Buccio visszatért, a tekintete végigfutott a többieken.
Marcus Antonius felpillantott, amikor a legatus leült és töltött
magának halmártást. Buccio a többiekhez képest öreg volt,
olyan mély ráncok húzódtak a nyakán és a borotvált fején, mint
egy térkép vonalai. Barna szeme érthetetlen szorongással
kémlelte a consult.
 – Elküldtem a futárt, uram.
– Azt hiszem, Buccio, beszélnünk kellene a…
nehézségekről, amelyekkel találkoztunk – mondta egy másik
legatus az ételét bámulva, amelyben egyébként csak piszkált.
Buccio gyilkos pillantást vetett rá, de akkor már Marcus
Antonius is őt nézte, így hát bólintott, és belevágott:
– Hallottam bizonyos… megjegyzéseket, consul. Vannak
megbízható embereim a legiómban, akik tudják, hogy nem
vonom felelősségre őket, ha továbbadják a barakkokban
elhangzó pletykákat.
Marcus Antonius szája elvékonyodott.
– Ezek az emberek esküt tettek, legatus. Ha kémkedsz
utánuk, ez foltot ejt a becsületükön, de a tiéden is. Azonnal föl
kell hagynod ezzel a gyakorlattal.
Buccio sietve bólogatott.
– Igenis, uram. De amit megtudtam, elég komoly ahhoz,
hogy közöljem veled, tekintet nélkül a forrásokra.
Marcus Antonius rámeredt, és közben lassan rágta az ételt.
– Hallottak az új Cæsarról, consul. És nem csak az én
embereim. Liburnius legatus ugyanezt mondta éppen tegnap.
Módodban áll megerősíteni ezt, uram?
Marcus Antonius annyira megmerevedett, hogy az inak
kidagadtak a nyakán. Gondolnia kellett volna rá, hogy a
legionariusok értesülnek a szóbeszédről! Naphosszat együtt
menetelnek, a legkisebb pletyka is úgy terjed, akár a métely.
Némán káromkodott. El kellett volna égetnie a Senatus
parancsait, de most már késő. Összekulcsolta ujjait, és
megpróbálta leplezni ingerültségét.
– Akárminek hívja is magát most Octavianus – mondta –,
akkor tárgyalok vele, ha visszatérek a városba. Ha ez minden,
amit hallottatok…
 – Bárcsak ennyi lenne. – Buccio mély lélegzetet vett, és
megacélozta magát. – Azt mondják, hogy nem fognak harcolni
Cæsar ellen.
Olyan csend lett, mintha váratlanul mindenki elbűvölőnek
találná az étel látványát.
– Te lázadásról beszélsz, Buccio legatus – mondta sötéten
Marcus Antonius. – Arra célzol, hogy az embereid még nem
tanulták meg ezt a fontos leckét?
– Én… bocsánatodat kérem, uram. De úgy gondoltam, ez
olyasmi, amiről tudnod kell.
– És ebben nem tévedtél, noha akaratlanul is kénytelen
vagyok kételkedni alkalmasságodban, ha így képzeled a
vezetést. A legio belső ügyeinek meg kell maradniuk a legión
belül, Buccio! Oda se néztem volna néhány korbácsolásnak
valamelyik reggel. Egy parancsnoknak nem kell mindent
meghallania; ezt te is tudod! Miért zavarsz minden szófia
beszéddel?
– Consul, én… képes vagyok elbánni pár kótyagossal, akik
a többieket hergelik, de úgy tudom, az emberek fele azt
mondja, nem fog harcolni Cæsar ellen. Rómában nem, uram.
Marcus Antonius hátradőlt. Megvárta, amíg a gőzölgő
csirkét az asztalra teszik, és az éhes emberek szétdarabolják a
sültet.
– Valamennyien főtisztek vagytok – mondta, miután a
felszolgálók magukra hagyták őket. – Ezt mondom én nektek.
Róma megad a katonáitoknak mindent: zsoldot, tekintélyt, a
közösség élményét. Viszont el kell tűrniük a fegyelmet, mert
ők Róma emberei.
Bosszúsan legyintett, szavakat keresve, amelyekkel
megvilágíthatná mondandóját ezeknek a nehéz fejű
parancsnokoknak az asztalnál, de mielőtt folytathatta volna, az
egyik megköszörülte a torkát. Marcus Antonius ingerülten
dörzsölte a tarkóját. Saturnius legatus mostanáig nem ejtette
ámulatba, viszont szégyentelenül kereste a kegyeit.
– Valamit hozzá akarsz fűzni? – kérdezte.
– Igen, uram! – Saturnius előrehajolt. – Ugyanis a többség
tisztátalan vérből származik. Azt hiszem, ez a probléma.
Miként várhatjuk, hogy prostituáltak és kufárok fiai felérjék
ésszel azt, amiben mi hiszünk? Bedőlnek minden új divatnak, a
respublica összes demagógjának. Pár éve föl kellett
akasztatnom egy agitátort, mert valamelyik görög politikus
szavait másolta. Az a néhány, aki tud olvasni, suttogva
terjesztette veszélyes eszméit az írástudatlanok között. Ez az
egyetlen ember nagyon közel jutott ahhoz, hogy felbomlasszon
egy egész legiót.
Helyeslést várva tekintett Marcus Antoniusra, de az
kőkemény arccal nézett vissza. Ám Saturnius csak megtörölte
zsíros száját, és máris folytatta:
– A közkatonák olyanok, mint a vásott gyerekek, és
ugyanúgy kell fegyelmezni őket. – Kezdte érzékelni, hogy a
többiek nem osztják a véleményét. Körülnézett. – Csak ebből
értenek, ahogy a consul mondta.
A legatusok viszolyogva hallgattak. Saturnius zavartan
bámulta őket.
– Nem így van? – kérdezte egyre vörösebb arccal.
– Nincs jogod így beszélni – felelte Marcus Antonius –,
vagy olyan szavakat adnod a számba, amiket nem mondtam.
Nem tudom, hol szolgáltál, Saturnius, de én láttam a
prostituáltak és a kufárok fiait, akik az életüket kockáztatták a
megmentésemért, amikor az én életemből már csak pár
szívverésnyi volt hátra. Azt mondtam, hogy ők Róma emberei.
A legkisebb is ér valamit.
 Saturnius két kézzel dörgölte az arcát, hogy éberebb legyen,
és mézesmázosan folytatta:
– Uram, a brundisiumi kivégzések után azt gondoltam, hogy
te is ezt az elvet vallod. Bocsánatot kérek, ha nem ez a helyzet.
Marcus Antonius gyilkosan meredt rá.
– Brundisiumban megértették, hogy fenyíteni kell. Azt
hiszed, örömömre szolgált száz bűnözőt halálra ítélni?
Feljogosítottak rá, hogy minden legiót megtizedeltessek – ez
háromezer ember halálát jelentette volna, Saturnius! Amit
tettem, erődemonstráció volt annak bizonyítására, hogy nem
ijeszt meg a haragjuk. Akinek van esze, láthatja, hogy több
embert mentettem meg, mint amennyit megölettem. Ami ennél
is fontosabb, a többit visszazökkentettem a kerékvágásba.
Visszaadtam nekik a méltóságukat és a becsületüket.
Ezzel lezárta a diskurzust Saturniusszal, és ismét Buccióhoz
fordult.
– Ez az Octavianus olyan nevet követel magának, amely
embereink szívéhez szól. Nem meglepő, hiszen maga Julius
Cæsar alapított számos olyan legiót, amelynek tisztjei itt ülnek
ennél az asztalnál. Természetes, ha azt mondják, hogy nem
harcolnak fogadott fia ellen! Az lenne a meglepő, ha nem így
tennének.
Szünetet tartott. Tudta, hogy ezeket az embereket maga
mellé kell állítania.
– A hatalmunknak vannak korlátai. Megvan a határa annak,
hogy mit csináltathatunk meg az emberekkel. A legiókat
csupán idáig lehet kényszeríteni – azon túl csak vezetni lehet
őket. Én már láttam ezt, uraim. Magam láttam, hogy Cæsar az
életét kockáztatva hogyan beszélt fellázadt legiókkal. –
Visszafordult Saturniushoz, megvetően végigmérte. – Ha úgy
bánsz velük, mint a gyerekekkel vagy a kóbor kutyákkal,
előbb-utóbb ellened fordulnak. Annak, amit teszünk, a
fegyelem a lényege, de ők nem görögök vagy kimázolt
gallusok. Római emberek, akik értik, mi a respublica még
akkor is, ha nem találnak szavakat, hogy kifejtsék. Nos,
Buccio, Saturnius, nektek kell megadnotok nekik a szavakat.
Emlékeztetnetek kell őket arra, hogy Cæsar elmúlhatott, de a
respublica még mindig életre kelthető. Nem hagyom, hogy
holmi szőke fiúcska magának követelje barátom tekintélyét,
akármit mondjon is örökbefogadásáról egy régi végrendelet.
Nincs új Cæsar. Ezt mondjátok meg nekik.
A consul beszéde közben Buccio egyre gondterheltebb lett,
és erősen rátenyerelt az asztalra, hogy palástolja idegességét.
Enyhén szólva alulbecsülte a bajt. Legmagasabb rangú tisztjei
voltak olyan bátrak szót váltani vele, ám a consul mintha nem
érzékelné a helyzet komolyságát. Mivel azonban Marcus
Antonius figyelte, csak bólogathatott, és keserűen hallgatva
tömhette magába az ételt.
Marcus Antonius további két fogást ült végig anélkül, hogy
bárki egyetlen szót is szólt volna, hacsak nem tett valami
görcsösen feszélyezett megjegyzést az ételre. Ő csak örült neki,
mert így töprenghetett a Senatuson, és azon, hogy akkor mit
fognak majd követelni tőle, ha visszatér. Remélhetőleg
Octavianus megadja magát, és ő nem lesz kénytelen még
jobban feszíteni a húrt az embereinél. Nem hagyhatta
figyelmen kívül a legatusok figyelmeztetését, bármennyire
dühös volt is, amiért Buccio olyan rosszul kezelte az ügyet. Ha
„Cæsart” könnyen el lehet fogni, vége szakad azoknak a
szóbeszédeknek, amelyekről a legatus értesült.
Késő este ért véget a vacsora. Marcus Antonius elnehezedett
a fáradtságtól semmi mást nem kívánt, csak egy szobát,
amelyben ég a tűz, és ahol alhat végre. Ahogy fölállt az
asztaltól, a legatusok azonnal követték a példáját. Ekkor
lódobogás hallatszott a kövezett udvarról. Buccio hírnöke
megérkezett a fogadóba, és egyenesen jött a consul asztalához.
– Jelents – szólt Marcus Antonius. – Megálltak? Kezdem azt
gondolni, hogy elsiettem Liburnius előléptetését.
– Nem álltak meg, uram – felelte riadtan a küldönc. – Az
első sorig nyargaltam, hogy beszélhessek a legatusszal, de
három tisztje azon nyomban kardot rántott, ahogy megláttak.
Amikor ellovagoltam, azt ordították utánam, hogy mondjam
meg neked…
Belé szakadt a szó, mert csak most döbbent rá, micsoda
iszonyúság lenne elismételni egy sértést a consulnak a
legatusok füle hallatára. Marcus Antoniusnak ugyanolyan rossz
előérzete támadt. Fölemelte a kezét.
– Csak a lényeget – biztatta.
– Nem jönnek vissza, uram. Cæsarért fognak harcolni.
Marcus Antonius hangosan káromkodott, átkozta
Liburniust. Tekintete Buccióra tévedt, aki a rémülettől
elzöldült arccal várta, hogy a consul őrajta töltse ki a mérgét.
– Vissza a legióitokhoz! Ha Liburnius képes végigmenetelni
az éjszakát, mi is képesek leszünk. Le fogom gázolni,
esküszöm! Mozgás!
Elfojtott egy ásítást. Ugyanolyan dühös volt magára, mint az
embereire. A legiók eddig is lázongó kedvükben voltak, amin
csak még rontani fog, ha egész éjszaka a consulról
sutyorognak. Miközben ismét fölnyergeltette a lovát, úgy
döntött, hogy Octavianust meg kell ölni. A fiatalember olyan
nevet választott, amely túl veszélyessé teszi ahhoz, hogy
életben hagyják.
 Pompeius színházának külseje pontosan olyan lenyűgöző
volt, amilyennek a rég halott építtető elképzelte. Noha Gnaeus
Pompeius évekkel korábban meghalt Egyiptomban, a nevét
megőrizte a pompás épület, amely uralkodott a Campus hajdani
töretlen gyepén. Még maga Cæsar sem lett volna képes a tömör
márványt megfizetni, de a falakat ezzel a halványan erezett,
tejszínű kővel burkolták, amely tompán fénylett a napsütésben.
A mészkő járda körülfogta a főépületet, és azoknál a hatalmas
oszlopoknál ért véget, amelyek a fehér márványportikuszt
tartották.
A Senatus kijött az érkező Octavianus elé. Lenyűgöző
látványt nyújtottak bíborszegélyes, fehér tógájukban, és
megnőtt önbizalommal várták az ifjút, akinek minden kérését
megtagadták.
Octavianus páncélt öltött, hogy még hatásosabban
ellenpontozza a civil hatalmat. Három centuriával – köztük egy
kizárólag centuriókból álló századdal – lovagolt le a
Captolinus-dombról. Ők testesítették meg igényét a város
fölötti hatalomra. A senatorok ugyan vakítottak a tiszta
fehérben, de az ő emberei legalább tündököltek.
Amikor lovának dobogása átváltozott kopogássá a köveken,
végighordozta tekintetét a senatorokon. Látta Bibilust, aki
mellett, mint mindig, Suetonius állt. Mindketten ismerték
Cæsart, különösen Suetonius. A múló évek egyiket sem
kímélték, mintha a löttyedt húsban fejeznék ki a
kegyetlenségüket. Octavianus akaratlanul összehasonlította
magát ezekkel az öregemberekkel, és a gondolatra kihúzta
magát. A centuriák parancs nélkül felsorakoztak mögötte,
kifogástalan sorokat húzva a sok száz tógával szemközt. Olyan
némán álltak, hogy csak a magasban csapongó madarak
kiáltozását lehetett hallani. Octavianus biztosra vette, hogy
nem a senatorok szólnak elsőnek. A Mæcenasszal előre
kidolgozott vázlat szerint rámosolygott a testületre.
– Azért hívattalak ide titeket, hogy bejelentsem: magam
fizetem ki Cæsar örökségét, legelőször is a minden római
polgárnak járó háromszáz sestertiust. – Elégedetten hallotta a
dühös mormolást, amely a szavait fogadta. – Feltételezem, a
saját részetekre nem tartotok igényt, hiszen a senatorok nem
azonosak a köznéppel. De ha mégis úgy kívánjátok, elküldetem
a részeteket az otthonaitokba.
Remélte, hogy érzékelik a kifinomult fenyegetést, mielőtt
rátérne a fő követelésére. Tudja, hol laknak. Ennek a
jelentősége biztosan nem kerüli el a többség figyelmét.
Bibilus előretolakodott az Octavianusszal szemben álló
csoportban. A tóga ráncai jól leplezték a háját. Jobbjával
felfogta a redős kelmét, húsos képe máris fénylett az
izzadságtól.
– Akkor hát még egyszer. Octavianus, nem tárgyalunk vagy
alkuszunk, amíg a legiók a szent Forumon táboroznak. Ha
semmi újat nem tudsz mondani, javaslom, térj vissza a városba,
és ott várd meg, amíg az igazságszolgáltatás lesújt rád.
Octavianus megfékezte dührohamát. Ez az ember előre
megfontolt szándékkal emlegeti az igazságszolgáltatást, azért,
hogy kihozza a béketűrésből. Hát azért sem fognak látni rajta
semmit!
– Összes követelésemet visszautasítottátok, senatorok! –
mondta messze szálló hangon. – Természetesen nem fogok
fegyvert szülővárosom képviselőire. Én csupán igazságot
kértem, de ti továbbra is védtétek a gyilkosokat. Ennek vége.
Ott látom köztetek Suetonius senatort. Ma elviszem őt, és
tárgyalást tartok a Forumon. Húzódjatok félre, hogy
idejöhessen! Megmutattam, hogy tisztelem a törvényt, noha
legiók állnak mögöttem. Nem kell félnetek, nem fogom bántani
a senatort, csak igazságot teszek, de azt nagyon!
Tíz legmagasabb rangú centuriója az előző este kapott
parancshoz híven kilépett a sorból, és elindult Suetonius felé,
mielőtt a senatorok válaszolhattak volna. Bibilus csak az első
lépéseknél ordított fel:
– Mi érinthetetlenek vagyunk! Nem illethetitek kezetekkel a
magasztos Senatus egyik tagját! Az istenek átka sújtja azt, aki
szembeszáll akaratukkal!
Ettől a néhány szótól haragra gerjedtek a senatorok.
Előreléptek, puszta kézzel tartva vissza a páncélos katonákat,
és a testükkel állták el az utat Suetoniushoz, aki megbújt a
négyszáz fős tömegben.
Az egyik centurio hátranézett Octavianusra, mert nem tudta,
mit tegyen. Társai nyomultak tovább. A senatorok nem merték
előrántani tőreiket, de olyan tömör falat alkottak, amelyet csak
erőszakkal lehetett volna áttörni. Octavianus tajtékzott. Egy
szavába kerülne, és ezekből itt véres cafatok maradnának.
Mæcenas előre megmondta, hogy tiltakozni fognak, ő azonban
nem számított ennyi bátorságra ezektől az emberektől, arra
pedig végképp nem, hogy dacolni merészelnek az értük jött,
félelmetes, cserzett ború legionariusokkal.
– Vissza, centuriók! – parancsolta. Egyformán haragudott
magára és az egész világra.
A legionariusok visszavonultak, otthagyva a vörös képű,
zilált, rendetlen senatorokat. Octavianus gyilkos tekintettel
meredt rájuk, mert mást úgysem tehetett, habár nagyon
viszketett a marka a gladiusa után. Becsülete vasabroncsaival
tartotta össze magát, de így is alig bírta elviselni a méregtől
csöpögő diadalt, amelyet Bibilus és Suetonius ábrázatán kellett
látnia.
 Ismét csönd lett, csak az emberek ziháltak. Az egyik
centurio Octavianus felé fordult, és közben meglátta, hogy
valami mozog a Capitolinus-domb oldalában. Vágtató lovas
jött lefelé a Campusra. Octavianus odanézett, hogy mire figyelt
föl az embere, és elszorult a szíve. Napok óta rettegve figyeltek
a hírekre, és csak egyetlen dolog volt, ami miatt lovast
küldhették érte ezen a délelőttön. A senatorok még mindig arra
vártak, hogy beszéljen. Halk, fagyos hangon szólalt meg:
– Mivel Cæsar nevét viselem, nem fogok ismét vért ontani
ezeken a köveken. De az én türelmemnek is van határa, uraim.
Ünnepélyesen közlöm veletek, hogy többé ne számítsatok rá.
Ez sem volt elég, hogy letörölje a vigyort Bibilus arcáról, de
Octavianus tudta, hogy kifutott az időből. A dühtől szédelegve
megfordította a lovát, és a futár elé ügetett. Centuriói alakzatba
álltak és utána meneteltek, otthagyva a senatorokat.
Octavianus megfékezte a lovát, amikor odaért a fiatal
extraordinariushoz. A futár zihálva tisztelgett, mert vágtában
kellett átkelnie a városon. Octavianus végigtekintett Rómán.
Nem tudta, mikor látja ismét.
– Legionariusok, uram. A Via Appián.
Octavianus bólintott, majd köszönetet mondott az
extraordinariusnak.
– Menj vissza, és közöld Silva legatusszal, hogy a lehetőleg
gyorsabban indítsa el az embereit. Itt végeztem. A Campuson
várom őket.
Hamarosan felbukkantak a Capitolinus tetején az első
menetelő sorok. Távozásukat nem kísérte az az éljenzés és
harsonázás, ami fogadta őket. Rosszkedvűen masíroztak, mert
tudták, hogy Marcus Antonius háromszoros túlerővel közeledik
Rómához.
 Elsőnek Mæcenas és Agrippa ért oda Octavianushoz.
Mæcenas bólintott a barátjának, majd a várakozó Senatusra
nézett.
– Visszautasítottak? – kérdezte, noha sejtette a választ.
Octavianus biccentett.
– Meg kellett volna ölnöm őket – mondta.
Mæcenas a fejét rázta.
– Te jobb ember vagy, mint én. Emlékezni fognak rá, hogy
nem tetted meg, pedig legiók álltak mögötted. Legalább azzal
nem vádolhatnak, hogy őrjöngtél. Ez is számít.
Octavianus a városból előözönlő emberek csillogó sorait
nézte, akik kifelé meneteltek Rómából. Úgy egyezett meg a
legatusokkal, hogy ha kudarcot vall, északnak indulnak a Via
Cassián.
– Csakugyan? – kérdezte epésen.
– Aligha – vigyorgott Mæcenas. Agrippa felhorkant, de
azért örültek, hogy Octavianus legalább elmosolyodik. – Bár
lehetséges. Még mindig van két legiód, és elég messze leszünk
innen Arretiumban. Van ott egy kis házam, igen kellemes hely.
– Azért javasoltad téli szállásnak Arretiumot, mert haza
akartál menni? – hitetlenkedett Agrippa.
Mæcenas megköszörülte a torkát, és elfordította a tekintetét.
– Nem… egészen. Nem olyan pompás, mint a másik villám.
De Arretium csöndes városka, és távol esik a főutaktól.
Octavianus a fejét csóválta. Mæcenas javíthatatlan, bár
szívderítő. Játszott és veszített, de nem zavarja. Hirtelen
elvigyorodott. Máris jobb kedve lett.
– Induljunk hát – mondta. – A Senatus figyel. Mutassunk
némi méltóságot.
Oldalba rúgta a lovát. Minden kétségbeesését és haragját
elfújta a szellő.
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

A kimerült IV. Ferrata megállt, amikor feltűntek Róma falai.

Liburnius legatus lovasokat küldött előre, hogy átadják sürgős
üzenetét. Cæsar halála előtt a lázadás elképzelhetetlen lett
volna. Liburnius a lova fülét vakargatva elmélkedett az utóbbi
hónapok eseményein. Leginkább ő kardoskodott amellett, hogy
hagyják figyelmen kívül a Senatus parancsát. Nehéz volt
szavakat találni arra a káoszra, amely eluralkodott a
Brundisiumban állomásozó legiókon. Sokan közülük Cæsar
mellett harcoltak Görögországban, Egyiptomban, Galliában;
kevesen mondhatták el magukról, hogy sohasem látták a Haza
Atyját, vagy egyszer sem hallották beszélni az évek során.
Néhányan még szavakat is őrizgettek büszkén az
emlékezetükben, amelyeket Cæsar kifejezetten nekik címezett.
Eskü kötötte őket, amely ugyanannyira a részük volt, mint a
páncéljuk vagy a hagyományaik, de létezett valami
kimondatlan hűség, amely ennél is mélyebben gyökerezett. Ők
Cæsar emberei voltak. Most azok a senatorok akartak
parancsolgatni nekik, akik meggyilkolták Cæsart. Ez nem
olyan parancs volt, amelynek engedelmeskedhettek.
Liburnius az ajkát harapdálva nézte az előtte elterülő várost.
Meglepő öröm egy ilyen egyszerű hazaérkezés. Évek óta nem
látta Rómát, most mégis itt találja magát egy frissen fellázadt
legio élén, miközben a sarkában egy dühöngő consul liheg.
Fanyarul elmosolyodott, mert az jutott az eszébe, hogy
előléptetése óta nem egészen úgy alakul a karrierje, ahogy
várta. Mégsem voltak kétségei. Emberei nem tudtak az
ígérvényről, amely a zsákjában rejtőzött, és arról sem, hogy
találkozott az új Cæsarral. Csak a nevet és az örökbefogadás
tényét ismerték, meg a családi kapcsolatot, amely a legiójuk
alapítójához fűzte Octavianust, és ennyi elég volt nekik.
Amikor Liburnius közölte velük, hogy északnak indul, és
csatlakozik Cæsar lázadásához, túlságosan elővigyázatosak
voltak ahhoz, hogy éljenezzenek, de észrevehetően örültek.
Liburnius befelé mosolygott, és megcsóválta a fejét. Sok éven
át volt tribunus, de a századrészét sem élvezte mostani
népszerűségének, és csodamód örült neki, holott mindig olyan
embernek tartotta magát, aki fölötte áll annak, hogy az
alárendeltjei kegyét keresse. Tudta, hogy ő nem Róma
oroszlánja, mint Marius, Sulla vagy Cæsar. Elégedett volt a
rangjával, beérte azzal, ha az emberei puszta fegyelemből
engedelmeskednek. Cæsar meggyilkolása legalább annyira
megrendítette, mint a többieket, és azóta másként nézett a
világra.
Fellélegzett, amikor meglátta az első hírnököt, ahogy
visszafelé vágtat. Marcus Antonius nem lehet túl messze. A
legkevésbé azt szerette volna, ha éppen a város falai előtt
kapják el, mielőtt csatlakozott volna Octavianushoz.
Embereinek fájt a lába, elfáradtak, de azért egész éjjel
meneteltek, olyan gyorsan, ahogy bírtak, és senki sem
merészelt lemaradni. Akár jó ötlet volt fellázadni, akár rossz,
innen már nem volt visszaút, és ezt ők is tudták.
Az extraordinarius kivörösödött és verejtékezett. A lova
megcsúszott a nyirkos köveken, farán hullámzottak az izmok,
amikor a futár megrántotta a szárat.
– Cæsar legiói elhagyták Rómát, észak felé indultak.
 – A nyavalyába! – hüledezett Liburnius. – Mikor? Milyen
erők maradtak a városban? – Kérdésekkel árasztotta el a
boldogtalan lovast, aki csak a kezét tárogatta.
– Nem tudom, uram. Egy templom papját kérdeztem. Amint
meghallottam a hírt, rögtön fordultam is vissza.
Liburnius derűs kedvének bealkonyult. Ma nem vonul be
Rómába, egyedül semmiképp. A consul és az öt másik legio
azalatt is közelebb dübörög, miközben ő itt rostokol.
– No és melyik úton indultak el? – vakkantotta.
A fiatal lovas csak a fejét rázta, de már kanyarította is a
lovát.
– Kiderítem, uram.
Visszavágtatott arrafelé, ahonnan jött. Liburnius látta az
aggodalmat és a félelmet azoknak a katonáknak az arcán, akik
hallották. A hír futótűzként terjedt el a várakozó sorokban.
– Miért várt volna be minket Cæsar? – kérdezte a legatus. –
Nem is tudhatta, hogy azért jövünk, mert csatlakozni akarunk
hozzá. Centuriók! Fordítsátok a IV. Ferratát a Mars-mező felé!
Gyerünk vadászni!
Elégedetten látta, hogy a legközelebb állók elvigyorodnak,
és már indulnak is egyforma léptekkel, akármennyire
elfáradtak.

Testőreinek szoros gyűrűjében Marcus Antonius dühösen

megállította a lovát. Büdösre izzadta magát, arca szúrt a
borostától. Ma reggel nem volt hangulata Buccio legatus
önállósodásához.
– Mi ez, hogy figyelmen kívül hagyod a parancsomat, és
megálljt vezényelsz? – kérdezte. – Majd pihentek, ha elértük a
várost.
 Négy legio makacsul menetelt tovább a Via Appia utolsó
kilométerein, de Buccio elcsigázott legionariusai leszegett
fejjel álldogáltak a sorban. Egész éjjel masíroztak, újabb
harminc kilométert hagytak maguk mögött az előző napi
negyvenöt után.
A legatus előírásosan tisztelgett, noha a szeme vörös volt a
kialvatlanságtól.
– Próbáltalak figyelmeztetni, uram. Nem akartam az éjszaka
sötétjében elsomfordálni. – Mély lélegzetet vett. – A legióm
nem megy tovább veled, uram.
Marcus Antoniusnak leesett az álla. Először nem is fogta
föl, mit mond olyan higgadtan a legatus. Amikor felfogta,
összeszorította a fogát, és rátette a kezét a jobb combja mellett
a kardja markolatára.
– Négy legio támogat, Buccio legatus. Engedelmeskedj a
parancsaimnak, különben felköttetlek.
– Sajnálom, consul, de nem engedelmeskedhetek ennek a
parancsnak – felelte Buccio, és Marcus Antonius
megdöbbenésére mosolyogva folytatta: – A IX. Macedonica
nem fog fegyvert egy Cæsar ellen.
Marcus Antoniusban elekor tudatosodott, hogy Buccio
katonái feszülten figyelik a párbeszédüket. Tekintete
végigsiklott rajtuk, és látta, hogy úgy állnak, mint a póráznak
feszülő, ugrásra kész kutyák. Ujjaik a lándzsájuk nyelére
csúsztak, és nem fordították el a tekintetüket. Nem
parancsolhatta meg a testőrségének, hogy tartóztassák le
Bucciót. A legionariusok alig fékezett agresszivitásából
megértette, mi történne, ha megpróbálná.
Előrehajolt a nyeregben, és halkan folytatta, hogy a
várakozó emberek ne hallják.
 – Buccio, nem számít, mi lesz ebből, nem számít, mi
történik a városban: Rómában nincs olyan hatalom, amely ne
büntetné a lázadást és az árulást. Nem bíznak meg benned
többé. A IX. Macedonicát törlik a senatusi nyilvántartásból, és
fel fogja oszlatni maga a Senatus, vagy én. Akarod, hogy
embereid banditák legyenek, földönfutó árulók, akik sosem
alhatnak nyugodtan, mert örökké félniük kell a támadástól?
Gondold ezt végig, mielőtt túl messzire mennél az úton, odáig,
ahol én már nem menthetlek meg a saját ostobaságodtól.
A szavak ökölcsapásként érték Bucciót, de a szája vonallá
keskenyedett.
– Consul, egy véleményen vagyok velük. Csak idáig lehetett
kényszeríteni, innentől csupán vezetni lehet őket, ahogy te
magad mondtad.
Marcus Antonius dühösen meredt rá. Hogy a saját szavait
olvassák a fejére!
– Akkor remélem, hogy még találkozunk – mondta –, jobb
időkben.
Megfordította a lovát, és bólintott a testőreinek, hogy
kövessék. Két legiót veszített, és megérezte, mikor fordul a
szél. A fogát összeszorítva lovagolt azok után, akik még
kitartottak mellette.

Mire Buccio legiója néhány órával később végigmasírozott

a Via Appián, Marcus Antonius már letért az útról, és északnak
indult, nagy ívben megkerülve a várost. A legatus rövid időre
megállt, amikor meglátta a messzeségben tovatűnő húszezer
ember nyomát, a széles sávban letaposott, sáros füvet. Buccio
némán bólintott, azután hívatta extraordinariusát.
– Lovagolj előre Cæsarhoz. Mondd meg neki, hogy a IX.
Macedonica vele harcol. Közöld, hogy Marcus Antonius nem
megy .be Rómába. Ha netán találkozol Liburnius legatusszal,
figyelmeztesd, hogy tartozik nekem egy itallal.
Ahogy a futár elvágtatott a kövezett úton, odajött Buccio
tribunusa. Patroclus fiatal nemes volt, alig húszéves, Róma
egyik jobb családjából származott. Nézte, hogyan zsugorodik a
lovas alakja a távolban.
– Remélem, Cæsar méltányolja, amit a nevében
kockáztattunk - jegyezte meg. Az egyik szemét alig bírta
kinyitni, mert gennyes közepű, rózsaszín dudor nőtt rajta. Azt
vakargatta ingerülten, miközben beszélt.
– Rómában majd kigőzölheted, Patroclus – vigasztalta
Buccio.
– Nem a szemem aggaszt engem, uram, csak a nyugalmam.
Az anyám elájul, ha megtudja, hogy fellázadtam.
– Cæsarért lázadtál föl – mondta halkan Buccio. – Jobban
bíztál benne és örökbe fogadott fiában, mint a Senatusban,
amely meggyilkolta. Ez nem ugyanaz.

Pompeius színházában csak úgy forrongtak az indulatok. A

levegő sűrű volt a fejvesztett haragtól. A szemben álló senatori
csoportok egymást igyekeztek túlordítani. A törékeny béke
addig tartott, amíg Octavianus és legiói a Forumon
tartózkodtak, és abban a pillanatban összeomlott, ahogy a
katonák elmasíroztak észak felé. Miután nem voltak
törvényesen kijelölt consulok, akik fenntartsák a rendet, a viták
gyorsan elmérgesedtek. Aznap reggel egy befolyásos csoport
megtámadta Bibilust, a szónokot, aki kénytelen volt visszaülni
a színpadról a márványpadra Suetoniushoz és klikkjéhez, várva
az alkalmas, gyenge pillanatot.
Most Hirtius és Pansa állt a senatorok előtt. Minden eltelt
nappal közelebb kerültek a consulsághoz, és közös erővel
valami tekintélyfélét teremtettek maguknak. Hirtius tetszése
szerint válogatta ki a szónokokat. Kivárta a tiltakozás és
vitatkozás újabb körét, mielőtt ismét felszólalt.
– Senatorok, ennek a lármának itt nincs helye! Embereink az
életük kockáztatásával szereztek meg minden adatot, ami a
döntéshozatalhoz szükséges. Ami sok, az sok! Róma
kiszolgáltatott, amíg meg nem érkeznek Ostiából a legiók. Ők
épségben partra szálltak, mi pedig céltalan vitával pocsékoljuk
el a napot? Senatorok, hallgassatok!
Haragos pillantása először csak néhány csoportot némított
el, majd az egész testületet. Ez volt a harmadik ülés az egyre
gyorsabban elfajuló helyzetről. Mindenki tisztában volt vele,
hogy a városban gyalázatos a hangulat. Mivel nem voltak
legiók, megtízszereződtek a személy- és vagyonellenes
bűncselekmények. Nem sok olyan senator akadt, aki ne tudott
volna citálni több esetet is lopásról, nemi erőszakról,
gyilkosságról. Tehetetlenek és dühösek voltak, de mivel nem
látták tisztán, hogy mit tegyenek, még nagyobb lett a zűrzavar.
A színház előtt majdnem ezer zsoldos testőr várta, hogy
munkaadóik kijöjjenek. A senatorok csakis az ő kíséretükben
térhettek haza, de a hamar összeverődő tömeg még így is
ordítva pfujolta őket. Az erőszak ott volt a levegőben. Az eltelt
évszázadokban Róma egyszer sem került ilyen közel az
összeomláshoz. Hirtius legalább annyi félelmet, mint haragot
látott senatortársai arcán. Nem zavarta különösebben. Úgy
vélte, hogy ilyen légkörben sokkal nagyobb hatalomhoz és
előnyökhöz juthat, mint egy átlagos évben.
– Tucatnyi embertől kaptam jelentést, akik a legiók
mozgását figyelik a város körül – emelte föl a hangját. –
Bizonyosra veszem, hogy ezeket megerősítik saját clienseitek
és hírszerzőitek is. A helyzet kétségtelenül veszélyes, de nem
menthetetlen, akkor nem, ha gyorsan cselekszünk. – Az egyik
öregebb senator váratlan szónoklatba csapott. Hirtius addig
bámult rá mereven, amíg abba nem hagyta, és vissza nem ült a
helyére.
– Köszönöm udvariasságodat, senator! – mondta a tőle
telhető legmaróbb hangon. – A tények egyszerűek. Marcus
Antonius négy legiót visz északra. El kellett veszítenem egy
emberemet, aki több mint tíz éven át volt a cliensem, csak hogy
megtudjam, merre tart. A consul célja az, hogy megtámadja
testületünk egyik lojális tagját: Decimus Juniust.
Kiáltások csaptak föl a padokból, de Hirtius túlharsogta
őket.
– Igen, Marcus Antonius semmibe veszi a tekintélyünket!
Semmi értelme tovább rágódni ezen a tényen. Nem a consul
bűnei a fontosak, hanem hogy mit válaszolunk! Decimus
Juniusnak összesen háromezer legionariusa van saját személye
és tartománya őrzésére. El fog bukni, nekünk pedig itt lesz egy
újabb kiskirály, aki fittyet hány ránk. Mindazonáltal uraim,
elképzelhető, hogy ez nem következik be. Tárgyaltam Pansa
senatorral, és találtunk egy lehetséges megoldást.
Ezen a reggelen ez volt az első alkalom, hogy illendő csend
lett a padokban. Hirtius merev szájjal mosolygott. Szigorú
ember volt, sok éven át szolgált tribunusként és legatusként.
– Csak annyit kérek, hogy hallgassatok meg, mielőtt ismét
ordítozni kezdtek. Semmi hasznotok ebből az üvöltözésből és
fogcsikorgatásból.
Néhányan morogtak, amiért így megleckéztetik őket, de
Hirtius nem törődött velük.
– Ostiában négy friss legio gyülekezik, amelyek Szicíliából
és Szardíniából érkeznek. Két napon belül mindenki itt lesz.
Ezeket leszámítva csak egyetlen hadseregnek van elegendő
ereje a consul közelében. Csak egyetlen erő képes meghiúsítani
a támadást Decimus Junius ellen. – Szünetet tartott, valamiféle
tiltakozást várt, amikor rájönnek, kire céloz, de meglepetésére
nem következett be. A senatorok komolyan megijedtek, és ez
egyszer hallgattak.
– Octavianusnak, vagy ahogy, mint gondolom, mostantól
szólítanunk kell, Cæsarnak négy teljes legiója van. A IV.
Ferrata és a IX. Macedonica követte észak felé. Az ő útirányát
még nem ismerjük. Ezek és az Ostiából várható legiók jelentik
a teljes szárazföldi erőt a félszigeten. Már csak az a kérdés,
miként használhatjuk a legmegfelelőbb módon arra, hogy
megbüntessük vétkes consulunkat.
Ismét elhallgatott, és a mellette álló Pansa senatorra nézett,
aki bólintott.
– Emlékeztetlek titeket, hogy ez az új Cæsar tartózkodott a
Senatus elleni erőszaktól akkor, amikor minden lehetősége
megvolt rá. Érzésem szerint még lehet tárgyalni vele, ha
legalább néhány kérését teljesítjük. – Látta, hogy Bibilus és
Suetonius felállnak, és előre túlharsogta őket. – Nem
felejtettem el, senatorok, hogy törvénytelenül foglalta el a
várost, azonban ezt vérontás vagy a honestas, a tisztesség
elvesztése nélkül tette. Ezzel együtt sem fordulnék hozzá, ha
nem ő vezetné az egyetlen erőt, amely képes megállítani
Marcus Antoniust!
– Ez az egyetlen megoldás, senatorok. Adjatok nekem
felhatalmazást. Tegyetek meg engem és Pansa senatort még a
határidő előtt consullá. Négy legiót viszünk Cæsarhoz, és élére
állunk az egyesített hadseregnek, amely képes megadásra
kényszeríteni Marcus Antoniust. A consul fellázadt, tehát meg
kell fosztani a rangjától. Ki másnak van joga felvenni vele a
harcot a csatamezőn, mint a consuloknak – amihez a
felhatalmazást a Senatus adja?
Bibilus, aki tiltakozni akart, rögtön leült, hogy átgondolja a
javaslatot. Hirtius és Pansa távozása után nagyon kevesen
maradnak a Senatusban, akik megtámadhatnák a pozícióját. Az
ostiai legiók ezer katonája elég lesz, hogy még egy darabig
megőrizze a nyugalmat Rómában. Kezdte úgy látni, hogy
megszavazhatja ezt a megoldást.
Suetonius érezte, hogy mellette Bibilus visszasüllyed a
padra, de ő nem ült le.
– Miféle engedményeket adtok Octavianusnak a
szolgálataiért? – kérdezte, és még hangosabban is
megismételte, amikor a körülötte ülők lepisszegték.
– Nem szándékozom visszavonni a közkegyelmet,
Suetonius – mondta szárazon Hirtius. – Emiatt nem kell
aggódnod. – Nevetés hullámzott végig a padokon, Suetonius
elvörösödött, Hirtius folytatta: – Az ifjú Cæsar a lex curiatát
kérte: ezt megígérhetjük neki. Erre joga is van, és nekünk
semmibe sem kerül a gesztus. Ráadásul megnyerünk vele derék
rómaiakat, akik ezzel a szavazással jutnak hozzá a
tulajdonukhoz. Naponta kapom tőlük a kéréseket. Végül
javaslom, hogy ajánljuk fel neki a proprætori rangot, mert ezzel
visszafogadhatjuk a társadalomba, ahol hasznát vehetjük.
Pillanatnyilag nincs semmilyen hivatalos rangja, és nem
hiszem, hogy névváltoztatásával ennél sokkal magasabbra
juthatna.
Suetonius látható elégedettséggel ült le. Hirtius
megkönnyebbülten sóhajtott. Kezd úgy festeni a dolog, hogy
munkához láthat. A Marcus Antonius elleni hadjárat egyáltalán
nem aggasztotta, ehhez elég erő állt a rendelkezésére. Ránézett
Bibilusra, aki nevetségesen elégedett képpel leste őt a padjából.
Az ilyen Bibilus-félék azt hiszik, ők irányítják a várost, de
sosem tudnának elvezetni egy legiót vagy felfogni valamit, ami
meghaladja a saját fontosságukat. Ha consulként térnek vissza
Pansával, elintézheti Bibilust úgy, ahogy Cæsar tette. Micsoda
szívderítő gondolat! Mosolyogva bólintott a kövér senatornak,
mintha egyenlők lennének.
Ez egyszer senki sem állt föl, hogy tiltakozzon, vagy
további megjegyzésekkel gerjessze a vitát. Hirtius várt, de
amikor a többiek továbbra is a helyükön maradtak,
megköszörülte a torkát.
– Ha nincs ellenvetés, szavazásra bocsátom, hogy hozzuk
előre consuli évünket, és legióink parancsnokságát bízzuk
Cæsarra a csatamezőn.
– És ha mégis visszautasítja? – kérdezte ültéből Suetonius.
– Akkor megöletem, noha nem hinném, hogy ilyesmi
történne. Ez az új Cæsar minden hibájával együtt gyakorlatias
ember. Látni fogja, hogy az a legjobb esélye, ha velünk
szövetkezik.
A szavazás gyorsan véget ért, alig néhányan voksoltak
nemmel. Az eredményt a római polgároknak is meg kell
erősíteniük, ám ha az új consulok diadallal térnek vissza, ez
puszta formaság lesz. Hirtius Pansához fordult, és felvonta a
szemöldökét.
– Úgy fest, hosszú lovaglás vár ránk, consul.
Pansa vigyorogta nyugtázta az új titulust. Már az is kellemes
gondolat, hogy itt hagyhatják a Senatus örökös civakodását.
Felpezsdítette a kilátás. Tenyerét végighúzta fehér sörtehaján,
és azon töprengett, ki kell-e fényesíteni a páncélját, amikor
előhozatja a raktárból?
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Arretium katonaváros volt, alig százhatvan kilométerre

Rómától északra. Akármilyen meggondolásból javasolta is
Mæcenas, megvolt az az előnye, hogy innen gyorsan elérhették
a fővárost, ugyanakkor elég távol voltak tőle, hogy a Senatus
ne érezze közvetlenül fenyegetettnek magát.
A Mæcenas tulajdonában levő Fabius-birtok valóban
gyöngyszem volt, lépcsőzetesen elrendezett földszintes házak
és kertek együttese egy domb oldalában, amelynek minden
szintjén fehér szobrok és külföldről behozott gyümölcsfák
pompáztak. Igazi pihenésre való hely volt, ahol ki lehet élvezni
a nyár végének örömeit, biztos távolságra a csatározástól. A
lakomaterem a kertekre nyílt, és Mæcenas beleegyezett, hogy a
villában szállásolja el a négy legio legatusait. A húszezer
legionarius a városba költözött be, megduplázva Arretium
lakosságát és felverve az árakat. Aki nem engedhetett meg
magának egy szobát, az a mezőkön táborozott.
Silva és Paulinius legatus régi barátként üdvözölte
Liburniust és Bucciót. Már találkoztak a hadjáratokban, és
vigaszukra szolgált a tudat, hogy nem egyedül néznek szembe
a Senatus haragjával.
Octavianus az asztalnál rövid imával köszönte meg
Ceresnek a feltálalt ételt. Mæcenas előhozta a falernumit, és
Octavianus elismerte, hogy valóban sokkal jobb annál a
lőrénél, amellyel Silva kínálta.
– Szóval elmondod? – kérdezte Mæcenas, miközben kézzel
tépett magának a libasültből. Látta, hogy Octavianus
összevonja a szemöldökét. – Cæsar, ott, ahol húszezer ember
táborozik egy város körül, nem létezhet meglepetés. Nem lehet
titokban tartani egy Rómából érkezett futárt. Árulónak
nyilvánítottak minket? A fejünket követelik?
– Arra tudnék mit válaszolni – felelte Octavianus.
Végighordozta tekintetét az asztalnál ülő hat emberen, akik
mindent kockáztattak érte. Agrippa úgy leste arcának minden
rezzenését, mintha a gondolataiban szeretne olvasni. Liburnius
az ételt bámulta, mert feszélyezte a tudat, hogy mennyire
megváltozott a helyzetük a legutóbbi találkozás óta. Lényeg,
hogy azt tette, ami igazán fontos, és északra menetelt Cæsar
nyomában. Octavianus egyetlen fanyar megjegyzést tett a friss
legatusnak bizonyos szívességek növekvő értékére. Vélhetőleg
Gracchus is beállít előbb-utóbb. Octavianust mindenesetre
szórakoztatta a gondolat, hogy a morcos legionarius még
mindig keresheti az elveszett parancsnokát.
Tunikája alól előhúzott egy tekercset, és szétgöngyölte, nem
törődve a pecsétekkel, amelyet zsíros ujjai hagytak a száraz
pergamenen.
– Parancsot kaptam – mondta – hogy jelentkezzek Hirtius és
Pansa consuloknál mint alárendeltjük. – Még egyszer átfutotta
a szöveget. – Négy legióval jönnek északra. Ezenkívül a
Senatus kinevezett proprætorrá.
Az emberek az asztalnál tátott szájjal, és növekvő
izgalommal bámultak rá. Néhány szó visszafogadta őket a
törvényenkívüliségből a társadalomba. Liburnius és Buccio
egyszerre kapta fel a fejét. Ugyanazt gondolták; de Buccio
talált hozzá előbb szavakat.
– Ha az év letelte előtt neveztek ki consulokat, ez csak azt
jelentheti, hogy Marcus Antoniust elcsapták.
 Liburnius bólintott. A kése hegyére szúrt egy darab párolt
bárányhúst, és majszolni kezdte.
– Megteszed? – kérdezte mindnyájuk nevében Agrippa. –
Elfogadod a Senatus fennhatóságát azok után, ami történt?
Egyáltalán megbízhatsz bennük, Cæsar? Ez akár csel is lehet,
hogy elég közel férkőzhessenek hozzánk, és
megtámadhassanak.
Octavianus legyintett, amivel majdnem felborította a
boroskupáját, de sikerült elkapnia.
– Hány legiót tudnak mozgósítani ilyen rövid idő alatt? Még
ha csapda is, legföljebb tönkreverjük őket. Hajlok rá, hogy
higgyek nekik, uraim, de ez nem oldja meg a problémámat,
igaz? Miért tesznek ilyen ajánlatot? Miért akarják a legióimat,
ha nem azért, hogy megbüntessék Marcus Antoniust? Neki
inkább mellettem kellene harcolnia, nem ellenem! Északra
megy, hogy megtámadja Decimus Juniust, az egyik késelőt
március idusán. Csatlakozzak a Senatushoz, segítsem hozzá
ahhoz, aminek épp az ellenkezőjét akarom? Az istenekre,
hogyan pártolhatnék ellenségeimhez, és harcolhatnék egyetlen
szövetségesem ellen?
Ahogy beszélt, az asztal körül lelohadt az izgalom. Egy
pillanatra úgy látták, van kiút a félelemből és a zűrzavarból, ám
Octavianus haragja kioltotta reményeiket.
– Akkor hát nem csatlakozol az új consulokhoz, Cæsar? –
kérdezte Silva legatus.
– Dehogynem csatlakozom. Elindulok északra Marcus
Antonius ellen. – Habozott, hogy mennyit mondjon el nekik
abból, amit már elhatározott. – Miért ne akarnék északra
menetelni? Marcus Antoniusnak igaza van: Decimus Junius
távol van Rómától, de még elérhető. Ugyanezt az utat követem,
mielőtt késő lenne. Ezek az új consulok meg gondoljanak; amit
akarnak. Higgyék, ami jólesik. Erősítést hoznak nekem.
Mæcenas megdörgölte a homlokát, mert érezte a
feszültséget, amelyből fejfájás lesz. Orvosságnak felhajtott egy
kupa falernumit, és csettintett.
– Asztaltársaságunk tagjai azért jöttek ide, hogy kövessék
Cæsart – mondta. – Az isteni Julius örökösét. Azt akarod
mondani nekik, hogy ők is engedelmeskedjenek a Senatus
parancsainak? Ugyanazoknak a senatoroknak, akik
amnesztiában részesítették Julius gyilkosait? Ennél csekélyebb
ok miatt lázadtak föl.
Buccio és Paulinius felháborodott. Egymást kiabálták túl,
amiért így sértegetik a becsületüket. Mæcenas hasonló
indulattal tekintett rájuk.
– Tehát megtámadjuk Marcus Antoniust, hogy megmentsük
azt a kurafi Decimus Juniust? – folytatta. – Megsüketültetek,
vagy halljátok, amit mondok?
Octavianus fenyegetően rámeredt a barátjára. Fölállt, az
asztallaphoz nyomta ökölbe szorított kezét. Olyan fagyosan
nézett Mæcenasra, hogy az elfordította a tekintetét. Nyomasztó
csend lett.
– Amióta visszatértem Görögországból – mondta végül –, az
utam sziklák között vezet. Át kellett küzdenem magamat
ostobákon és konclesőkön. – Tekintete megállapodott
Liburniuson, aki hirtelen lesütötte a szemét. – Jogos
követeléseimből gúnyt űztek a kövér senatorok. Láttam
meghiúsított, megbuktatott terveket – és mégis, mindennek
ellenére itt vagyok négy legióval, amelyek egyedül nekem
esküdtek fel, újabb négy pedig úton van ide. Netán azt akarod,
Mæcenas, hogy mondjam el minden tervemet? A
barátságunkért megteszem, noha az ezerszeresen megnehezíti a
dolgomat. Ezért arra kérlek, tedd félre a barátság jogait, és
most az egyszer cselekedj úgy, mintha főtiszt lennél, én pedig a
parancsnokod. Elfogadom a proprætori rangot, és ha bárki
megkérdezi, hogyan engedelmeskedhetek a Senatus
parancsainak, feleld azt, hogy Cæsar nem osztja meg a terveit
minden alárendeltjével.
Mæcenas szóra nyitotta a száját, ám Agrippa átlökte az
asztalon a fatányért, amely éppen szegycsonton találta a
barátját.
– Elég, Mæcenas. Hallottad, mit mondott.
Mæcenas bólintott, és a halántékát dörzsölte, amelyben már
lüktetett a fájdalom.
– Nincs választásom – közölte mindenkivel Octavianus –,
tehát példát mutatok római alázatból és fegyelemből.
Elfogadom parancsnokomnak Hirtiust és Pansát, mert ez
megfelel a céljaimnak. – Keményebb hangon folytatta: –
Ezeknek az új consuloknak többet kell adnom szavaknál és
ígéreteknél. Számíthatunk rá, hogy elsőnek minket küldenek
csatába, vagy minden olyan helyzetbe, ahol próbára tehetik
hűségünket. Nem bolondok ők, uraim. Ha túl akarjuk élni a
következő évet, akkor gyorsabbnak és okosabbnak kell lennünk
Róma consuljainál.

Hirtius és Pansa új legióik harmadik sorában lovagoltak

ápolt heréltjeiken. Pompásan festettek, ahogy ügettek a széles
Via Cassia kövein. Hirtius hátranézett a gyalogló sorokra,
újraélte a régi emlékeket, és nem talált hibát a katonákban,
akiket kaptak. Megbízhatóságuk balzsam volt a mögöttük
maradt, őrült zűrzavar után. Az úton nem voltak sem
veszekedések, sem zavargások. Ő és Pansa mindenben
egyetértettek, és örvendeztek, hogy Marcus Antonius
melléfogásai miatt hat hónappal előbb nyerték el a
legmagasabb római közhivatalt. Tisztában voltak vele, hogy azt
az embert szép csendben el kellett volna tenni láb alól március
idusán, de hát késő bánat ebgondolat. Ha Cæsar életben marad,
ők csak parancsokat teljesítő bábkonzulok lehettek volna a
Haza Atyja mellett. Így viszont szabadok, és ők parancsolnak
legióknak. Van ennél rosszabb sors is.
– Tényleg azt gondolod, hogy engedelmeskedni fog? –
szólalt meg hirtelen Pansa. Hirtiusnak nem kellett kérdeznie,
kire gondol. A téma Róma óta mindennap szóba került
közöttük.
– Ahogy már mondtam, Pansa, ez a tökéletes megoldás.
Octavianus csak egy siheder. Túl magasra nyúlkált, és
megégette az ujját. Most nincs más vágya, csak hogy
megmentsen valamennyit a méltóságából. – Megveregette a
nyeregtáskáját, amelyben ott voltak a Senatus parancsai. – A
proprætori rang elismerést jelent, noha bizonyára feltűnt neked,
hogy kinevezték ugyan kormányzóvá, de nem történt említés
olyan helyről, ahol kormányozhatna. Milyen értékes ajándék,
és nekünk mégsem kerül semmibe! – Szerényen mosolygott,
remélve, hogy kollégája emlékezni fog rá, ki javasolta ezt.
– Túl fiatal, Pansa, és túl tapasztalatlan ahhoz, hogy Rómát
irányítsa. Ezt bizonyítja az a nevetséges kudarc a Forumon.
Gyanúm szerint a nyakunkba borul hálájában, de ha mégsem,
akkor még mindig ott a rangunk, és rákényszeríthetjük a
Senatus akaratát. Ne felejtsd el, az emberei nem fanatikusok,
akármit hordanak is össze az új Cæsarról. Nem ajánlották fel,
hogy holtig harcolnak, amikor azt hitték, hogy Marcus
Antonius visszatér Rómába! De nem ám! Ehelyett elrobogtak
az ellenkező irányba. A legionariusok gyakorlatias emberek,
Pansa, és én is az vagyok.
 Arretium, amelyet a Via Cassia hozott létre, attól virágzott
fel, hogy minden irányból könnyen megközelíthető volt a
kereskedők és az utazók számára. Sem Hirtius, sem Pansa nem
ismerte jól a környéket, de miközben észak felé haladtak,
extraordinarius felderítők széles gyűrűje tájékoztatta őket
folyamatosan, így mindig tudták, mi van előttük. Még mielőtt a
nap elérte volna a nyugati dombokat, idegenek is jöttek a
lovasokkal, akik a consulokat keresték, és a lehető
legszabályosabban jelentettek nekik. Hirtius úgy vette át a
küldött üdvözletet és a menlevélre vonatkozó ígéretet, mintha
egész idő alatt ezt várta volna, de nem bírta ki, hogy ne vessen
consultársára egy önelégült pillantást.
– Túl korán van még ahhoz, hogy megálljunk éjszakára –
vetette oda Pansának. – Inkább bevinném a legiókat
Arretiumba, és gondoskodnék róla, hogy a Senatus parancsait
kellően… megértsék.
Pansa azonnal bólintott. Máris felvidult a gondolatra, hogy
ezen az estén visszatérnek a civilizációba. Hirtiust valósággal
felpezsdítette, hogy a szabad ég alatt alhatott, de a hatvanéves
Pansa csontjai minden reggel fájtak.
A legiók addig sem álltak meg, amíg consuljaik átvették az
üzeneteket. Szó nélkül meneteltek tovább, a parancsláncon
érkező utasításoknak engedelmeskedve. Nekik nem számított,
hogy sátrakban hálnak-e az út mentén, vagy ugyancsak
sátrakban egy római város mellett. A sátrak mindig ugyanazok
voltak.
Ilyen nagy haderővel manőverezni meglehetős ügyességet
kívánt, és mindkét consul boldogan ráhagyta beosztottjaira a
csapatok mozgatását. Ahogy másfél kilométernyire értek a
fallal körülvett városhoz, kijött egy tucat extraordinarius és
Octavianus három tribunusa, hogy segítsenek megszervezni a
táborozást anélkül, hogy növelnék a szomszédságukban
állomásozó legiók problémáit. Természetesen a legjobb helyek
már foglaltak voltak, de Hirtius és Pansa nem bánta.
Elfogadták a meghívást, hogy a falakon kívül, egy elegáns
villában találkozzanak Cæsarral. Mivel mindkettőt elkísérték a
lictorai és a testőrei, tekintélyes csapatot alkottak. Békét
kínáltak nekik, és Hirtius nem számított árulásra, mégis elég
embert vitt magával, ha netán harcolni kell. Különben is, új
rangja ekkora kíséretet követelt. Élvezte, hogy komor lictorok
vigyázzák, nem fenyegeti-e valamilyen sérelem.
A birtok kicsi volt azokhoz képest, amelyek Róma
közelében vannak, de Hirtius méltányolta az ízlést és a pénzt,
amelyet beléfektettek. A főépülethez nyitott kapun és tágas
udvaron keresztül lehetett eljutni, ahol szolgahad rohant, hogy
elvezesse a lovaikat. Hirtius az oszlopos bejáratra nézett, és
felfedezte a várakozó Octavianust, akin nyoma sem volt
idegességnek. A consul kelletlen ingerültséggel állapította meg,
hogy milyen jóképű, széles vállú. Először találkoztak, de
Octavianus szürke szeme félreérthetetlen önbizalommal
tekintett rá.
Hirtius és Pansa együtt ment föl a lépcsőn. Az este puha és
meleg volt, a levegő szénaillatú. Hirtius mély lélegzetet vett, és
kissé enyhült benne a feszültség.
– Pazar ház, Cæsar – mondta. – A tiéd?
– Egy barátomé, consul – felelte Octavianus. – Ma este
találkozni fogtok, és akkor közölheted vele, noha máris
túlságosan fennhordja az orrát. Üdvözöllek benneteket.
Esküvel fogadom, hogy megvédelek, amíg Arretiumban
időztök. Ha óhajtjátok, jut bőven hely lictoraitoknak és
kísérőiteknek is. Amennyiben be kívántok jönni, már
tálaltattam nektek.
 A vacsora említésére Pansa azonnal elindult. Hirtius görbén
nézett rá, de követte, miután egy intéssel elküldte a várakozó
lictorokat. Vannak idők, amikor az embernek meg kell bíznia a
házigazdájában, és az állandó gyanakvás mindkét félre sértő.
Emlékeztette magát, hogy Octavianus lemészároltathatta volna
a Senatust, de nem tette meg.
A legatusok összegyűltek a lakomateremben, hogy
üdvözöljék a római consulokat. Amikor Hirtius és Pansa
belépett, mindenki felállt, beleértve Mæcenast és Agrippát,
olyan katonásan, ahogy a feljebbvaló előtt szokás. Hirtius
biccentett nekik, elfogadva Octavianus invitálását, hogy
foglaljanak helyet. Ő és Pansa került az asztalfőre. Mivel senki
sem tudta, mikor érkeznek a consulok, hideg vacsorát tálaltak,
de még ez is sokkal jobb annál, amit az észak felé vezető úton
ettek.
– Üljetek le, urak – szólt Hirtius. – Dicséretetekre válik a
modorotok, de sok dolgot kell megbeszélnünk. – Torkán akadt
a szó, amikor látta, hogy Pansa máris megpakolta a tányérját
vékonyra szeletelt füstölt sonkával, és önfeledten falatozik.
Odajött egy rabszolga egy korsó borral. Hirtius figyelmét
nem kerülték el a szép üvegedények az asztalon. Kissé felvonta
a szemöldökét, mert ez azt jelentette, hogy díszvendégként
kezelik. Ivott a borból, és még följebb szaladt a szemöldöke.
– Kiváló – szögezte le. – Jobban is szeretem az asztalt a
heverőnél. Van valami… ínycsiklandóan barbár zamata. Akkor
hát feltételezem, megkaptátok a Senatus levelét?
– Igen, consul – felelte Octavianus. – Mondhatom,
megkönnyebbülés volt, amikor felajánlották a hivatalos rangot.
Pansa consul biccentett, csettintett és kiitta a borát.
– El is hiszem, Cæsar. Akármilyen nézeteltéréseink voltak a
múltban, bizonyosra veszem, hogy ennek az igazi lázadásnak a
híre, amelyben nem kisebb ember a vétkes, mint Marcus
Antonius, ugyanannyira megdöbbentett téged is, mint a
senatorokat.
– Ahogy mondod, consul – válaszolta Octavianus, és
bólintott Pansának, aki éppen a gyömbérrel meghintett
sárgadinnyeszeletek között vágott rendet.
Hirtius kis ideig tisztogatta az egyik körmével a másikat.
Jobban szerette volna, ha csak ő parancsol, de Pansa
elméletileg egyenrangú volt vele, és nem lehetett csak úgy
elzavarni. Mindenesetre úgy tűnt, az ifjú lázadó nem ellenséges
a vendégekkel. Mereven bólintott, és inkább a méltóságteljes
viselkedés mellett döntött, semhogy Octavianus orra alá
dörgölje a melléfogásait. Megköszörülte a torkát, mialatt Pansa
a főfogás ellen indított támadást, sorra döfködve le az olajban
sült apró énekesmadarakat.
– Akkor rendben. Térjünk át a feladatra. Marcus Antonius
talán egyheti meneteléssel jár előttünk. Ismerjük az útját, és
útjának célját is. Pontosan tudjuk, mekkora az ereje – azt
hiszem, néhányan vele voltatok Brundisiumban. – Buccio és
Liburnius feszengve bólintott. – Akkor talán vannak olyan
értesüléseitek, amelyeket érdemes meghallgatni. Majd
elküldöm az embereimet, hogy följegyezzék az ötleteiteket, bár
kétlem, hogy újat tudnátok mondani. Sok éve ismerem Marcus
Antoniust. Kiváló szónok, de ahogy tudjátok, Cæsar nem bízott
rá sok embert Galliában. Alkalmasabb egy város
kormányzójának. Nem számítok rá, hogy négy legiója túlzott
nehézséget okozna. – Beszéd közben végighordozta tekintetét
az arcokon, hogy átragassza rájuk a magabiztosságát.
– Tudjuk, milyen erők állnak Decimus Junius
rendelkezésére? – kérdezte Flavius Silva.
 Hirtius elmosolyodott a kérdés hallatán. Milyen elszántan
igyekeznek alkalmazkodni az új helyzethez, amelyet az ő
jelenléte hozott létre!
– Az Alpok mentén nemigen vannak katonák. Galliában
tizénkét legio tartózkodik, de itt fent, északon nem lehetnek
többen pár ezernél. Nem jelentene leküzdhetetlen nehézséget
Marcus Antoniusnak, ha nem lennénk itt mi. Azt hiszem,
kellemetlenül meglepődik, ha majd látja, hogy nyolc legio és új
consulok vonják felelősségre.
Előrehajolt, és megkocogtatta az asztalt, holott a többiek
már eddig is csüggtek minden szaván.
– Uraim, parancsaim egyszerűek. Rövid ideig valamennyien
törvényen kívüliek voltatok. Ez az esélyetek, hogy tiszta lappal
kezdhessetek. Ettől a pillanattól ez egy törvényes tanácskozás a
római Senatus parancsára. – Elhallgatott, de mivel senki sem
reagált, elégedetten bólintott. – Hajnalban indulunk, és a lehető
legnagyobb sebességgel haladunk észak felé. Amikor elérjük
Marcus Antoniust, megütközünk vele, és vagy rákényszerítjük
az azonnali megadásra, vagy túlerőnk segítségével szétverjük a
legióit. Jobban szeretném visszavinni Rómába a tárgyalására és
a kivégzésére, de nem fogok panaszkodni akkor sem, ha nem
éli meg a harcok végét. Mindenki megértette?
Az asztaltársaság bólintott. Hirtius Octavianusra pillantott.
– Remélem, világos, hogy Decimus Junius a
szövetségesünk. Élete a Senatus védelme alatt áll, őt nem lehet
bántani. Ezek a feltételeim.
– Értem, consul – felelte Octavianus. – Viszont azt nem
említetted, hogy nekem mi a szerepem. Elfogadom a
proprætori rangot, de ez polgári cím. A legióim azt várják,
hogy én parancsoljak. – Szürke szeme veszedelmesen
megvillant. Hirtius fölemelte a kezét, elhárítva a tiltakozást.
 – Azért vagyok itt, hogy visszavezesselek a római karámba.
Senkinek sem lenne jó, ha Cæsart lefokoznák. Mindazonáltal
bizonyára megérted, milyen veszéllyel járna a megosztott
parancsnokság. Pansa és én közösen vezényeljük a nyolc
legiót. Te leszel a két legio előőrs præfectusa. A mi
parancsunkra menetelsz, megfelelő alakzatban, amíg nem
találkozol az ellenséggel. – Árnyalatnyival keményebb lett a
hangja. – Önállóan nem adsz ki parancsokat Marcus Antonius
ellen. Embereid a független gondolkodásukról híresek, de én
nem engedhetem meg, hogy rákapjanak az ízére.
Az élvonalban haladni megtiszteltetés, de Octavianus nem
szabadulhatott a gyanútól, hogy a consul örülne, ha ő elesne.
Különben nem is várt többet. A consulok sose bízták volna rá a
fél hadsereg parancsnokságát.
– Jól van – bólintott. – És a győztes csata után?
Hirtius elnevette magát.
– Méltányolom az önbizalmadat, Cæsar! Jól van,
amennyiben megnyerjük a csatát, helyreáll a rend. Pansa és én
természetesen a legiókkal együtt visszatérünk Rómába. Nem
kétlem, hogy a Senatus valamilyen módon megjutalmaz.
Megkapod a lex curiatát, és ha okos leszel, a következő évben
indulhatsz a senatori választásokon. Úgy vélem, hosszú és
sikeres pálya áll előtted. Magunk között szólva nem bánnék
egy kis friss vért a Senatusban.
Octavianus kimérten mosolygott, és magába kényszerített
pár falatot. A consul igyekezett elbűvölő lenni, de Octavianus
látta benne a keménységet. Hirtius maga volt a megtestesült
római tekintély. Emlékeztette magát, hogy a consulok mindent
megtagadtak tőle, amikor gyengének hitték. Négy legióval
vásárolt magának egy helyet az asztalnál, de nem igazi
szövetségesek.
 – Megfontolom, consul… – mondta. Látta, hogy Hirtius
összevonja a szemöldökét. Ezek szerint túlzásba vitte a
szófogadást, és a consul gyanakszik. – De bizonyára belátod,
mennyire nehéz még elképzelnem is, hogy békésen megférjek
az ilyenekkel, mint a szabadítók.
– Ó, én megértem a kelletlenségedet, Cæsar. A név mindent
elmond. De hát gyakorlatias emberek vagyunk, nem igazi Én
nem pocsékolnám a fiatalságomat arra, hogy olyan
ellenségeket átkozzak, akiket nem érhetek el.
Hirtius érezte, hogy a vele szemben ülő, hideg tekintetű
fiatalember nem osztja a véleményét. A találkozó jobban
zajlott le, mint remélni merte. Igyekezett találni valamit,
amivel elsimíthatja a pillanatnyi nézeteltérést.
– Ha valamit megtanultam Cæsartól, akkor azt, hogy a
politikában semmi nem biztos. Ellenségekből idővel barátok
lesznek, és vice versa. Asztaltársaságunk éppen eléggé
bizonyítja ezt. Viszont az is igaz, hogy az emberek
fölemelkednek és elbuknak. Ki tudja, hol találjuk magunkat pár
év múlva? Kellő idő után az is lehetséges, hogy a régi
hatalmasok csillaga lehanyatlik, míg másoké felível.
Itt elhallgatott, mert nem akart olyan ígéreteket tenni,
amelyeket talán nem tarthat be. Némi reményt akart nyújtani az
ifjú rómainak, de épp eleget élt, így tudta, hogy az előléptetés
óvatlan emlegetése visszatart némelyeket attól, hogy évekig
dolgozzanak semmiért. Pedig a szó mit sem ér, amíg nincs
leírva és megpecsételve. Elégedetten látta, hogy Octavianus
megnyugszik. Pohárköszöntőre emelte falernumival töltött
kupáját. A többiek siettek csatlakozni hozzá.
– A győzelemre, uraim!
– A győzelemre! – ismételte meg a többiekkel együtt
Octavianus. Rengeteget tanult az elmúlt hónapokban, semmi
sem látszott az arcán. De akkor is furcsa érzés holtakkal
poharazni.
 TIZENHATODIK FEJEZET

Marcus Antonius megborzongott a fölé tornyosuló csúcsokról

lezúduló széltől. Délen vastagnak érezte a köpenyét, de itt
fázott benne, akárhogy csavargatta magára. Látta a lélegzetét,
és a földön sose olvadt el a dér. Még a lova patáit is bőrbe
bugyolálták, hogy védve legyen a lába.
Embereit már pirkadatkor munkába állította; hogy szereljék
össze a társzekereken hozott vas és fa alkatrészekből a
hatalmas catapultákat és a scorpio íjakat. A hideg miatt
elkerülhetetlenek voltak a sérülések: már két embere szorult
orvosi ellátásra, mert összezúzódtak az ujjaik.
Fiai, Antyllus és Paulus természetesen ott voltak a
sűrűjében. A legionariusok elviselték a futkosásukat, mert úgy
hozták-vitték a szerszámokat és a szögeket, mintha nem is
éreznék a hideget. Marcus Antonius szólni akart Fulviának és
Claudiának, hogy vigyék innen a fiúkat, aztán megfeledkezett
róluk, mert ezer dolga volt. Családja olyan gyorsan haladt az
észak felé vezető parti úton, hogy egy héttel utána érkeztek.
Felesége elcsigázott és ingerült volt, igazán ráfért egy
szabadnap.
Decimus Junius nem tétlenkedett, noha bizonyára
megriasztotta, hogy négy legiót lát a mezőn az erődjei körül.
Marcus Antonius három napja bekerített és lefegyverzett
kétezer legionariust, mire Junius maradék erői megfutottak. A
foglyok nyomorúságosan kuksoltak a taurinorumi állandó
táborban, ahol őrizték őket, bár biztosan nem fáztak annyira,
mint ő.
 Még nem tudta, hova bújt el Decimus Junius az
erődláncban, de valamilyen vezető visszavonta a megmaradt
katonák zömét a legnagyobb váracsba, egy vaskos
cölöpépítménybe, amely a hágó bejáratánál kuporgott.
Távolabb volt még két erősség, de azokat simán le lehet
rombolni, vagy ki lehet éheztetni. A fő erődön és a hágón túl
kezdődött Gallia zöldellő, hatalmas, dúsgazdag földje, amely
szinte csak álomnak tűnt ebben a csontig hatoló hidegben. A
consulnak mindenképpen kellett Galliába legalább egy olyan
út, amelyen nem ütközik ellenállásba.
Nem akart átkelni a hegyeken, az idén nem. Decimus Junius
zsíros stallumot kapott itt északon, hálából, amiért részt vett a
gyilkosságban. A cudar hegyi éghajlatot leszámítva ez pompás
föld, irdatlan mennyiségben ontja a gabonát és a húst a római
városokba. Ha meg tudja szerezni Juniustól, övé lesz a vagyon
és ugyanakkor a hatalom a Senatus fölött, akárhogy
acsarogjanak is rá. Pár év alatt, mire megnőnek a fiai,
helyreállítja a pozícióját. Ezzel a gondolattal vigasztalta magát,
amikor a szél megerősödött, és az arca elzsibbadt. Egyik
brundisiumi legatusának, aki a parancsát várta, az arca és az
orra is kipirosodott a hidegtől.
– Küldj az erődbe valakit, hogy adják meg magukat –
mondta Marcus Antonius. – Legalább ellenőrizhetjük, hogy
Decimus Junius odabent van-e. Ha nem felelnek, várd meg,
amíg jelt adok, azután döntsd a fejére a várát.
A legatus tisztelgett, majd visszasietett a catapultákhoz.
Örült, hogy mozoghat. Marcus Antonius megfordította a lovát,
és végigjártatta szigorú tekintetét a várakozó legiókon.
Felkészültek rá, hogy rohamozzanak, ha betörnek a kapuk.
Semmilyen hibát nem talált bennük. Ennél az ellenségnél nem
kellett árulástól tartani. Eszébe jutott Cæsar egyik tanácsa: sose
adj ki olyan parancsot, amelynek a legiók nem
engedelmeskednek. Éleslátó figyelmeztetés volt, de Marcus
Antoniust nem tette boldogabbá, mert jöhetnek idők, amikor
katonái nemszeretem ellenséggel lesznek kénytelenek
megütközni, és ő nem kockáztathatja, hogy ismét
cserbenhagyják, mint Buccio és Liburnius. Megnyalta
kicserepesedett ajkát, és azon töprengett a süvöltő hegyi
szélben, miként változtathatná vissza vak engedelmességgé a
fegyelmet.
Az erődből nem reagáltak, nem mintha számított volna rá.
Addig várt, amíg a halvány nap elbújt a felhők mögé az égen.
Addigra a hideg annyira megdermesztette, hogy nem érezte a
végtagjait.
– Ebből elég – mondta vacogva egy kürtösnek. – Két rövid
jelzést fújj!
A kürtszóra gyorsan megjött a válasz. Kisebb sziklákat
repítettek ki a hajítógépekből az emberi lábnál háromszor
vastagabb lószőrkötelek. Marcus Antonius hallotta a
gépkezelők rivalgását, miközben lövésre készítették elő a nagy
catapultát, de a gerenda visszhangos puffanása elnémította
őket. Húszezer ember figyelte, ahogy a hatalmas kő lapos
ívben süvít az erőd kapuja felé. Mivel belülről nem volt
ellenállás, volt idejük a lehető legjobb helyre állítani a gépeket.
Minden lövés talált, a sziklák sorra csapódtak bele a főkapuba,
szállt a forgács és a por. Az éljenzésből Marcus Antonius
tudhatta, hogy sikerült betörni a kaput. Belehunyorgott a
metsző szélbe. Sokkal jobban látott messzire, mint közeire,
például amikor üzeneteket kellett elolvasni. A scorpiók ismét
működésbe léptek, az egész mezőn csak a kezelőszemélyzet
nem fázott. Fokonként emelkedett a magasba a catapulta
félelmetes erejű gerendája, íjként hajoltak meg a vastag
vasrudak. Marcus Antonius szorosabban összehúzta a nyakán a
köpenyét, miközben a szabad kezével a combját és a lova
oldalának egy részét takarta el a vörös kelme redőivel. Az állat
felhorkant az érintéstől. A consul megveregette a nyakát, és
várt.
Valami mozgott a látótere szélén, éppen akkor, amikor a
súlyos gépek ismét a levegőbe hajították a sziklákat. Katonái
lelkesen kiabáltak, de Marcus Antonius öröme szorongássá
keseredett, amikor látta, hogy egyik lovasa nyargal a fehér
síkon. Két gyűrűben helyezte el az extraordinariusokat,
tizenhat és harminckettő kilométerre állásaiktól. Nem lepte
meg, hogy a lovas liheg egy ekkora vágta után.
– Legiók, consul! – kiáltotta.
– Téged nem tanítottak meg, hogy kell jelenteni? – förmedt
rá Marcus Antonius.
A fiatalember megriadt, de gyorsan összeszedte magát.
– Petronius szakszolgálatos jelentkezem, consul!
– Jelentést kérek – mondta szigorúan Marcus Antonius.
– Észak felé menetelő legiókat láttunk, consul. Nagy erő,
segédcsapatokkal és felderítőkkel.
Marcus Antonius töprengve dobolt a nyeregkápán az
ujjaival.
– Jól van, Petronius szakszolgálatos – mondta. – Térj vissza
a helyedre.
Nézte, ahogy a fiatalember elnyargal. Összevissza kavargott
a feje, mint a hóharmat, amellyel a szél fáradhatatlanul
bombázta a bőrét. Ez csak Octavianus lehet. Minden terve
összeomlóban. Egyetlen télen át sem tarthatja északot egy
akkora erővel szemben, amely legalább olyan nagy, mint az
övé. Már amennyiben emberei egyáltalán hajlandók harcolni,
ha megtudják, kivel néznek szembe.
 Gondolatai egy pillanatra megtorpantak. Keze
fölemelkedett, megérintette a vértet, amely alatt egy gyűrött
levél lapult. Sokszor elolvasta, hitetlenül és félve. Fojtottan
átkozódott, mert rájött, hogy csak egyet tehet. Történjen bármi,
meg kell nyitnia a hágót Gallia felé. Feltekintett az útjában álló
erődökre. A szeme éppen olyan hideg volt, mint a hegyek.
Fölemelte, majd leengedte a karját. Ez volt a jel, amelyet
legiói vártak. Rohanni kezdtek a betört kapu irányába, el a
gépkezelők mellett, akik dolguk végeztével kényelmesen
üldögéltek a ballistáikon.
A katonák bezúdultak az erődbe, a csatazaj hangja ide-oda
pattogott a hegyek között. Marcus Antonius bal felé nézett, bár
annyira fújt a szél, hogy össze kellett húznia a szemét. Ott van
valahol egy ifjú római, aki a kezében tartja az ő jövőjét. Utána
a hágóra tekintett az erődön túl, ahogy kanyarog a hegyeken át,
mielőtt eltűnne a fehérségben.
– Mars, védj meg engem – mormolta. Ösztönei azt súgták,
hogy ha megfut, elpusztul. Gnæus Pompeius a világ végéig
futott, Cæsar mégis utolérte. A segédcsapatokat és a
táborverőket felküldheti a hágón, ezzel is időt nyerhet.
Legalább a felesége és a gyermekei egy időre biztonságban
lesznek.
– Julius, védj meg engem – suttogta a szélbe. – Ha látsz
most, öreg barátom, nagyon rám férne némi segítség.

Octavianus a legiók menetsebességéhez igazította a lova

járását, és némán dühöngött. Ekkora tömegben nem
beszélhetett sem Agrippával, sem Mæcenasszal, csak
végrehajtotta a kapott parancsokat. Hirtius a balszárnyra, a
négy legio első sorába állította. Silva és Liburnius legatusok
lovagoltak mellette, Buccio és Paulinius a második vonalat
vezették. Az alakzat egyáltalán nem vetett számot a túlerővel.
Hirtius és Pansa ragaszkodott a római pörölyhöz, amely olyan
látványosan leszerepelt Hannibál ellen háromszáz éve. Jobbra
pillantott, ahol a gyönyörű vértben és köpenyben pompázó
consulok léptettek a harmadik vonalban, a lictoraik között.
Octavianus csak vörös-fehér foltokat látott belőlük. Ilyesfajta
mély hadrendben az támad, aki nem nagyon bízik a katonáiban.
Ez aligha kerülte el a veterán legiósok figyelmét. Az első sorok
az egész úton érezhetik, ahogy a bajtársaik a nyakukba
szuszognak, meg még mindent, ami ezzel jár.
Csövet formált a tenyeréből a szeme előtt, hogy messzebbre
ellásson, ami régi trükkje a felderítőknek. A mozgó körben
feltűntek a hegyek: lábuknál hangyaként nyüzsögtek Marcus
Antonius legiói. Azok is vonalba fejlődtek fel, bár az ő
vonalaik keskenyebbek voltak, így szélesebb földsávot fogtak
át. A kürtösre nézett, de nem adhatott parancsokat. Hirtius és
Pansa voltak a parancsnokok, amit a consulok nem győztek
hangsúlyozni. Az ő præfectusi rangja üres cím volt, legalábbis
ütközet idején. Annyira összeszorította a fogát, hogy szinte fájt.
A legiók tovább meneteltek, és mire delelőre hágott a nap,
alig pár száz méterre voltak a rájuk váró soroktól. Octavianus
felfedezte a hágóban egy erőd maradványait, amelyet
gerendacsonkokat meresztő romhalmazzá változtattak a
szorgos kezek ezrei. Tanulmányozta Hirtius és Pansa térképeit,
így tudta, hogy a hágó Dél-Galliába vezet, ahol ilyenkor még
meleg nyár van. Amikor olyan közel jártak, hogy meg tudta
különböztetni az alakokat, észrevett egy szekérsort, amely a
síkságról igyekezett fölfelé a hegyekbe. Ismét jobb felé nézett,
ahol Hirtius és Pansa lovagolt ékes páncélban. Talán éppen azt
akarták, hogy Marcus Antonius nyisson egy egérutat, de ha így
volt is, nem közölték az alárendeltjeikkel.
 Életében először érezhette, milyen félelmetes dolog
legiókkal szembenézni egy síkságon. Marcus Antoniusnak elég
ideje volt ahhoz, hogy fölállítsa a társzekér nagyságú scorpio
számszeríjakat, amelyeknek vasnyilai egyszerre tucatnyi
legionariust képesek átütni. Octavianus készített terveket, de
azok csak idáig hozták el. Egyetlen nyíllövés minden
reményének véget vethet.
A hőmérséklet lezuhant a hegyi széltől, Octavianus
dideregve lovagolt a sorban. Körülötte a legionariusok
előkészítették nehéz lándzsáikat az első dobáshoz. Nem
rántanak kardot, amíg az első három sor lándzsa el nem szállt,
de már az is közelebb hozta a pillanatot, amikor lecsatolták a
fanyelű, vashegyű fegyvereket. Az emberek öntudatlanul
gyorsítottak, a centurióknak ordítaniuk kellett, hogy
maradjanak vonalban. És Octavianus még mindig nem adhatott
parancsokat. Előredőlt a nyeregben, és várta az összecsapást,
mert még az is jobb az egyre kínzóbb feszültségnél.
Mæcenas kivonta a bal csípőjén viselt spatha kardot, amely
hosszabb volt a szabványos gladiusnál, így lóhátról is lehetett
küzdeni vele. Káprázatosan kifényesített mellvértje tökéletesen
sima volt. Agrippa csúfolta is, hogy villog, de Mæcenas csak
mosolygott. A gyönyörű cirádák és domborművek, amelyeket a
főtisztek nagyon kedveltek, elősegítették, hogy a kardhegy
megakadjon a páncélban, és átdöfhesse a fémet. Agrippa egy
lemezvértet kerített magának, és csörömpölt lovaglás közben.
Közel maradtak Octavianushoz, mert tudták, hogy védeniük
kell harc közben a barátjukat, akit Hirtius megbénított, amikor
rákényszerítette a consuli felsőbbséget.
Octavianus kereste a síkságon, a szemben levő sorok között
Marcus Antoniust, de nem lelte. A jobbszárny harmadik
vonalában lehet, ugyanabban a pozícióban, mint Hirtius és
Pansa. Vagyis ő egyenesen rá fog lovagolni. Még nem tudta,
mit tesz, ha szorult helyzetben találja a régi consult. Tervek,
stratégiák kavarogtak a fejében, de túlságosan sok múlott azon,
mit tesznek mások, elsősorban Marcus Antonius. Bíznia kell
benne!
Megragadta saját spathájának markolatát. A kard súlya
megnyugtatta. Könnyedén megsuhogtatta, hogy bemelegítse a
vállizmait, és örült az erejének. A gyeplőt a magas
nyeregkápához kötötte, majd elővette a lába mögé akasztott,
hosszú pajzsot. Négyszáznegyven lépésről már csak a térdével
fogja irányítani a lovát.
Már talán háromszáz lépésre sem jártak Marcus Antonius
legióitól, de azok még mindig nem mozdultak. Addigra
mindkét fél tisztán láthatta egymás hadi jelvényeit, amelyeket a
signiferek emeltek magasra a római sasok mellett. Octavianus
azon tűnődött, mit szólnak vajon ahhoz, hogy éppen a IV.
Ferrata jön ellenük, amelyet jól ismertek Brundisiumból.
Hányan döbbennek majd rá, hogy Cæsarral állnak szemben?
Ha legiók rontanak rájuk, Marcus Antonius emberei
kénytelenek lesznek harcolni. Ha Octavianuson múlna, ő talán
meg is állna, még akár hírnököt is küldene, hogy tárgyaljanak a
megadásról.
Jobbra nézett, hogy mit tesznek a consulok, de azok nem
küldtek új parancsot. Az ajkát harapdálta, mert feszült a
hólyagja. Marcus Antonius nem akarta, hogy emberei vaktában
rohanják meg a hágót. Olyan alakzatba állította őket, hogy jól
lássák az egérutat. Ez hasznos információ. Octavianus, ha nem
lett volna megkötve a keze, odaküld ezer embert, Marcus
Antonius pedig kénytelen lépni, még mielőtt az ellenfél elzárná
a hágót. Ám a consulok csak mentek tovább, lépésről lépésre
csökkentették a távolságot.
 Száz lépésnél mindkét oldalon felharsantak a kürtök.
Megrándultak a scorpio íjak, szemmel nem látható sebességgel
röppentek ki a nyilak, belehasítottak a legionariusok soraiba.
Az eltalált emberek azt sem tudták, mi ölte meg őket. Annyit
tehettek, hogy gyorsítottak, mielőtt az ellenfél újra tölthetne.
Octavianus ügetésbe ugratta a lovát, nehogy lemaradjon a
hirtelen meglóduló soroktól. Mæcenas és Agrippa mellett
nehézpáncélos gyalogosok alkották azt a négyszög alakú,
védelmező alakzatot, amely körülvette. Lova miatt számíthatott
rá, hogy az első perctől támadni fogják, ám a nyolc legio
legatusaihoz és tribunusaihoz hasonlóan neki is magasabban
kellett lennie, hogy kilásson a kilométernél is hosszabb
sorokban kocogó legionariusok közül, akik lándzsájukat
leengedve készültek az első dobásra.
Amikor megtörtént, Octavianus alig bírta megállni, hogy
össze ne rázkódjon. Földrengető morajjá egyesülő nyögéssel
hajították el a katonák ezrei a lándzsájukat, és rögtön át is
dobták a következő lándzsát a bal kezükből a jobbjukba.
Kevesen tudtak pontosan célozni, de az ellenséges támadás
megtörésében nagyobb szerepe volt a sebességnek és az
erőnek, mint a pontosságnak. Voltak lándzsák, amelyek a
gépkezelőket döfték át, mielőtt belefúródtak a földbe. Az
átszegezettek, akik nem mozdulhattak, tehetetlenül sikoltozva
és állva haltak meg.
Octavianus fölemelte a pajzsát. Előtte a levegő megtelt
zúgó, pörgő, fekete nyársakkal. Iszonyúan szeretett volna
lelapulni a nyeregben és elbújni a pajzsa mögé, de tudta, hogy
az emberei megvetnék érte. Így hát továbbra is kihúzta magát,
egyenesen ült, és feszülten figyelt, hogy félreüthesse a
lándzsákat, és megvédhesse a lovát. Az állat szügyét részben
eltakarta egy bronzlemez, de azért sebezhető maradt. Ha a harc
eléri az ő sorukat, a gyalogosok kényelmesen kiválaszthatják,
hova döfjenek alulról.
A sorokban a legionariusok a pajzsuk mögé húzódtak a fa és
vas vihara elől. A zúgásból jégverés lett, a két hadban emberek
üvöltöttek a sokktól és a fájdalomtól.
Octavianus félreütött egy lándzsát, amely csaknem
függőlegesen hullott lefelé. Egy menetelőlegionarius nagyot
káromkodott, mert elbotlott a pörgő lándzsában. Octavianusnak
közben már egy újabb lándzsát kellett hárítania előredőlve,
mielőtt az eltalálhatta volna a lova nyakát, és mire sikerült, a
magasba emelkedett a lándzsák második hulláma.
Hosszú ideig úgy rémlett, hogy minden lándzsa őt veszi
célba. Octavianus beleizzadt, miközben csapkodva félreütötte
őket. Az egyik a pajzs és a meztelen lábikrája között átsuhanva
találta el a mögötte levő embert, aki térdre rogyott. De a legiók
közben sem hagyták abba a menetelést, és egyforma
mozdulattal rántottak kardot, miután elhajították a harmadik
lándzsát is. Olyan emberek voltak, akik szerették a
mesterségük eszközeit. Futásban csapott össze a két hadsereg, a
pajzsukat használták faltörő kosnak, miközben kardjuk
kíméletlen erővel döfött előre.
Octavianus együtt száguldott a többiekkel. Ha akart, sem
tudott volna megállni. Az első két sort mindkét táborban a
veteránok adták. Pajzsukkal takarták el a tőlük balra álló
katonatársukat, és vágtak-szúrtak mindent, ami a szemük elé
került. Octavianusnak két testőre is összeesett, miután karddal
átdöfték a páncéljukat. A négyszögű alakzatban egyre többen
csoportosultak át előre, ám Octavianust így is nekiszorította a
tömeg az ellenségnek. Lova felhorkant, a fejét rázta, és
rémülten kirúgott.
 Az ellenfél sorai sebezhetők voltak a lovasokkal szemben.
Nem emelhették magasra a pajzsukat, mert azzal
kiszolgáltatták volna magukat az alulról jövő támadásoknak.
Ahogy nyomakodni kezdtek feléje, Octavianus tüstént lesújtott.
Egész karjában érezte az ütést, amikor átvágta egy sisak
lágyabb fémjét. A lovon ülő tiszt látványa felszította az
ellenséges katonák harci kedvét. A hátsó sorok, amelyek még
nem dobták el a lándzsájukat, azonnal Octavianust, Mæcenast
és Agrippát vették célba.
Octavianus kiordította magából a félelmét, amikor a
lándzsák zúgva közeledtek. Most egyszerre kellett figyelnie
azokra, akik a lova lábát akarták elvágni, és azokra, akik a
társaik mögül kövekkel akarták eltalálni. A négyszög elején
haladó katonák ismét elestek a védelmében, és akkora volt a
tolongás, hogy társaik nem juthattak előre, átvenni a helyüket.
Egy ideig Octavianus az első sorban harcolt. Mæcenas és
Agrippa jó munkát végzett: jobbról-balról aprították a földre
került embereket, miközben a pajzsukkal védték egymást az
égből hulló lándzsáktól.
Lova hangosan felnyerített, majd megroskadt. Valami forró
fröccsent Octavianus arcába, és a ló már el is tűnt Agrippa és
Mæcenas között az árnyékban. Mindkét tábor látta, hogy a
Cæsar a földre került. Octavianus emberei ádáz üvöltéssel
rontottak előre. Octavianus émelyegve törölte ki a szeméből a
forró vért. Még egy percig hallotta a lova nyerítését, amely
hirtelen félbeszakadt. Valaki ledöfte, hogy elállítsa vad
kapálózását.
Mire feltápászkodott, Mæcenas és Agrippa már ott volt
mellette, Octavianus épp a térdüket látta. A roham rést ütött az
ellenség soraiban, noha azonnal pihent legionariusok pótolták
az elesetteket. Egy sisak nélkül maradt, véres fogú katona
szeme tágra nyílt, amikor meglátta, ki áll szemben vele.
Octavianus egy pillanatig azt hitte, nem támadásra emeli a
kardját, hanem azért, hogy megadja magát, de aztán Agrippa
lecsapott rá, leszelte a legionarius egyik fülét, és kettéhasította
az ízületet a fej és a váll között. A katona térdre esett,
Octavianus mellbe rúgta, hanyatt döntötte, majd végiggázolt
rajta. A lovak között látta a küzdőket, ahogy a dühtől és a
rettegéstől kivörösödve ordítanak.
Letörölte a vért az arcáról. Nem tudta, hova lett a pajzsa.
Kétoldalt a lovak valami furcsa folyosót alkottak, amelyen csak
egyesével jöhetett az ellenség. Máris úgy érezte, hogy ólomból
van a karja, és félig megsüketült az örökös fegyvercsattogástól.
Istenek, így nem láthatja Marcus Antoniust! Mögötte az
emberek még mindig ordítottak és lökdösődtek, így hát
továbbnyomakodott a káromkodó két lovas között. Hallotta,
amint Mæcenas felordít, nem tudni, fájdalmában-e vagy
dühében. Mintha túl erős lett volna a fény, és egyszer csak
észrevette, hogy úszik az izzadságban. Kezdett félni, hogy
elájul, mert olyan erősen vert a szíve, hogy beleszédült. Lába
megbicsaklott egy hullán, Agrippa lovának tántorodott,
megcsapta az állat bőrének forrósága. A rohamozók nem állnak
meg, ha elesik. A legionariusok nem szívesen léptek rá az
elesettekre, mivel sokuk még az utolsó lélegzetvétellel is
döfhetett. Valószínűleg mindegyik belemártaná a kardját, míg
végül csak egy véres rongy maradna belőle a csatamezőn.
– Agrippa! Emelj föl, te nagy melák! Látnom kell! –
ordította.
Barátja meghallotta, és érte nyúlt a bal karjával, amelyre a
pajzsot szíjazta. Octavianus nem mutatta, mennyire
megkönnyebbült, miközben felkapaszkodott Agrippa mögé. A
földön már közel járt ahhoz, hogy pánikba essen. Szívverése
rögtön lelassult, a fény is kevésbé vakította, így kivehette,
kikkel áll szemben.
Valamiért sokkal több időt töltött odalent a horkantó,
toporzékoló lovak és emberek között, mint gondolta. Megrázta
a fejét, hogy kitisztuljon. Az ellenséges alakzat négysorossá
vékonyodott, mert a derékhad a jobbszárnyat támadta.
Octavianus első pillantásra megérezte, hogy azok a sorok
állóharcra kaptak parancsot. Pajzsaikat a földnek támasztották,
hogy összefüggő falat alkossanak.
– Lassú előrehaladás! Lassíts! – parancsolta.
Az istenekre, Hirtius aligha kifogásolhat egy
menetparancsot. A centuriók és optiók továbbították a
vezényszót, Octavianuson enyhült a nyomás. Az első két sor
még így is összecsapott. Belemélyesztették a pajzsukat a
felkavart sárba, és mögüle küzdöttek döfködve és káromkodva.
Észrevette Marcus Antoniust, ahogy a lova nyergében
ordítva és mutogatva küldi ki a különböző egységeket a
vonalak erősítésére. Octavianus tudta, hogy támogatnia kellene
a jobbszárnyat. Gondolatban már megfogalmazta a parancsot,
amellyel átvezényel két-három cohorsot a consulok védelmére,
de nem adta ki. Eltelt egy perc, majd még egy. Haladásuk
lelassult, majd megállt. A pajzsfal komoly akadályt jelentett,
ám ő oldalba kaphatta volna. Legiói voltak Marcus Antonius
katonáinak bekerítésére, de nem nyitotta ki a száját.
Mæcenas ránézett, egy kurta pillanatra nem törődött a
veszéllyel, amelyet a lándzsák és a váratlan szúrások
jelentettek. Marcus Antonius mindent kockára tett, amikor
megtámadta a nyolc legio jobbszárnyát. Őrült hazárdjáték volt,
mert így az egész haderejét oldalba lehetett volna támadni a
másik oldalról. Néhány vezényszó kellett volna a
pusztulásához, ám Octavianus csak nézett és várt.
 – Cæsar! – kiáltotta Mæcenas. – Itt oldalba támadhatjuk
őket!
Octavianus összeszorította a fogát.
– Küldj hírvivőt Hirtius consulhoz új parancsokért –
reccsent rá.
Mæcenas nagyot nézett, ám aztán gyorsan elfordult,
magához füttyentett egy futárt, lehajolt hozzá a nyeregből, és
elhadarta az utasításokat. A futár elinalt a sorok között.
Octavianus rátámaszkodott Agrippa vállára, hogy láthassa a
harcot. Balra nyitott volt a síkság, és az ő legióját olyan erővel
nyomták előre, hogy parancs nélkül is oldalazni kezdett a
frontvonal végénél. Bólintott, meghozta döntését. Nem
hagyhatja, hogy Marcus Antonius győzzön ezen a napon.
– VII. Victrix! VII. Victrix! – mennydörögte váratlanul. –
Cohorsok egytől négyig balra és oldaltámadás! Erőltetett
menet! Oldaltámadás!
Emberei, akik nem tudták mire vélni a hallgatását, rekedten
éljenezni kezdtek. Zsúfolt soraik fellazultak, amikor a kétezer
legionarius elkanyarodott balra. A nyomás enyhült, az arcvonal
hosszabbra nyúlt, hogy megkerülje a viaskodó derékhadat.
Octavianus katonái rárontottak a támadó legionariusokra,
akik védtelenül hagyták az oldalukat. A hatás azonnali volt. A
pajzsokból épített torlasz megingott, mert a cohorsok
kaszabolni kezdték az ellenfelet a frontvonal mögött,
visszaszorították őket, neki a saját bajtársaiknak, akik így nem
tarthatták fenn a pajzsfalat. Octavianus egy elégedett
mordulással nyugtázta, amikor emberei ismét nekilódultak.
Kis híján megölte a futárt, aki megérintette a lábát.
Odavágott a karddal, az utolsó pillanatban fékezte meg a
csapást. Jól leszidta a szerencsétlen futárt, hogy miért olyan
ostoba.
 – Mik a parancsok?
– Hirtius consult megölték, præfectus. Pansa consul
súlyosan megsebesült, hátravitték. Te vagy a parancsnok.
Sok ezer ember ordítása közepette nem volt biztos benne,
hogy jól hallotta.
– Micsoda!?
A futár üvöltve megismételte. Körülöttük sok katona is
hallotta. Rögtön felkapták a fejüket.
Octavianus átfogta szúrós tekintetével a csatateret. Most
mindennek véget vethet. Megvannak az emberei és a
lehetősége, hogy bekerítse és elpusztítsa Marcus Antonius
legióit. Egyetlen pillanatig akarta is. Ám ez az ember
tisztességesen bánt vele. Megbízik benne, és nem ellenség.
– Fújjatok visszavonulót! – kiáltotta a legközelebbi
kürtösöknek. Felharsant az egyetlen, elnyújtott hang.
Octavianus kivárt és bólintott, amikor a vonal túlsó végén is
megfújták a visszavonulás jelét.
Rés nyílt a két hadsereg között, de rögtön meg is telt
összeroskadó haldoklókkal. A rés kiszélesedett, vörös sávot
rajzolt a füves síkra. Sok száz torok bömbölt vezényszavakat
Marcus Antonius legióiban. Ők is hátráltak, lihegve,
kétségbeesetten. Még mindig nem hitték, hogy nem fogják
legázolni őket.
– Szállj le a lóról, Agrippa. Most látniuk kell – mondta
Octavianus.
Barátja egyetlen, könnyed mozdulattal leugrott a nyeregből.
– Sorakozó, balra igazodj! Oszlop alakzat! – parancsolta
Octavianus, jól fölemelve a hangját, hogy hallja minden
embere. Az ő emberei. Hirtius és Pansa nélkül ő volt az
egyetlen parancsnok. Marcus Antonius vert hada kicsinek tűnt
az övé mellett. Figyelte, ahogy a nyolc legio végrehajtja a
manővert, százlépésnyire hátrálva az átellenes soroktól.
Addigra odanyargalt hozzá négy legatus. Arcuk vörös volt a
haragtól.
Elégedetten állapította meg, hogy a saját tábornokai közül
egynek sem jutott eszébe vitatni a parancsát. A csoporthoz
fordult.
– Cæsar, az ellenség fejvesztve menekül. Elintézhetjük! –
mondta a hozzá legközelebb álló főtiszt.
Octavianus hidegen végigmérte. A legatus alig bírta
palástolni a felháborodását.
– Ezek Róma legiói, legatus – közölte Octavianus. – Azt
parancsoltam, hogy vegyetek föl zárt oszlop alakzatot.
Hagyjuk, hogy elmenjenek. Ismételd meg a parancsot!
A legatus tátott szájjal nézett rá, de meghajtotta a fejét.
– Zárt oszlop alakzat. Engedjük, hogy visszavonuljanak,
præfectus – mondta.
– Helyes. Most pedig térjetek vissza a legióitokhoz, és
várjátok a további parancsokat.
A négy legatus nem szokott hozzá, hogy így küldjék el őket,
de nem is vitatkozhattak az egyértelmű utasítással. Szertartásos
merevséggel tisztelegtek, és ki-ki ment a saját egységéhez.
Octavianus visszafordult, nézte Marcus Antonius legióit,
hogyan vonulnak vissza a romos erőd mögött a hágóba, amely
Galliába vezet. Látta a consult, ahogy lovagol a menetelő sorok
mellett, majd megáll, és visszatekint őrá, aki itt ül Agrippa
lován. Egy hosszú percig szótlanul nézték egymást, azután
Marcus Antonius megfordította lovát, és elindult.

Marcus Antonius már nem fázott. Életének egyik

legszörnyűbb óráján volt túl, és még mindig alig tudta elhinni,
hogy hagyták visszavonulni a csatatérről. Legiói sokkos
állapotban voltak, nem bírták felfogni, amit láttak. Tudták,
hogy elvesztették a csatát. Ez érthetetlen, hogy a sokszoros
túlerő csak úgy nézze, ahogy elmasíroznak. Mostanra
megtudták, hogy Cæsarral álltak szemben a csatában, és máris
azt rebesgették, hogy ő kegyelmezett meg nekik.
Marcus Antonius egyszer csak megállította a lovát a sorok
mellett, és visszatekintett a nyolc legióra, amelyek feljöttek ide
északra, és nagyjából még mindig épek voltak. Nem láthatta a
holtakat. Mindössze pár száz métert haladtak a lándzsák és
nyilak első jégverése óta, ezért az álló sorok elrejtették az
elesetteket. Octavianust kereste a lovasok között. Volt ott
valaki, aki ő lehetett, bár ebben nem volt biztos. A levél
megzörrent a mellvértje alatt. Majdnem érte nyúlt, hogy
elolvassa, noha már legalább százszor megtette. Egyszerű
üzenet volt, három napja hozta egy extraordinarius.

Ha megütközünk, a consulok a jobbszárnyon lesznek. Ha

elesnek, becsületemre vége a csatának. Ne engedd vissza a
hírnököt.

Olyan pecséttel zárták le, amelyet jól ismert. Nem akarta

kockáztatni emberei életét. Amíg meg nem látta a vele
szemben álló hadsereg nagyságát, figyelmen kívül akarta
hagyni az üzenetet. Szíve a torkában dobogott az eszeveszett
támadás közben, amelyet a jobbszárny ellen intéztek. Hűséges
katonák vérével fizetett meg érte. Nem volt védelme, sem B
terve, mégis bejött. Veteránjai elsöpörtek legionariusokat,
lictorokat, testőröket, amikor minden erejüket egyetlen pontra
irányítva törték át az első két sort. Egyetlen rohamban több
száz embert veszített. Öngyilkosság lehetett volna belőle, és
nem szabadulhatott a gyanútól, hogy Octavianus a saját
pusztulásába manőverezte bele. Ám amikor a consulok elestek,
az ütközet hirtelen abbamaradt.
Emberei oszlopokba állva, kitartóan haladtak a romos erőd
és a hágó felé, amely Galliába és a szabadságba vezetett.
Marcus Antonius váratlanul elmosolyodott, mert eszébe jutott
valami. Ismét ő az egyetlen római consul. Hetekbe telik, mire a
Senatus egyáltalán meghallja, hogy a szerencse ellenük fordult.
Feldobta a pénzt, amit Octavianustól kapott, és az a jó oldalára
esett.
Miközben legiói fölfelé indultak a hágóban, magához intette
a legközelebbi extraordinariust.
– Petronius, ugye?
– Igenis, consul – felelte a fiatalember.
– Eredj vissza, keresd meg… Cæsart – utasította. – Mondd
meg neki, hogy az adósa vagyok.
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Octavianus feje ismét lekókadt az ólmos fáradtságtól. Bár igaz,

a harc mindennél jobban elcsigázza az embert. Ezzel nem volt
egyedül. A legatusok, akik összegyűltek a síkságon fölvert
parancsnoki sátorban, egyfolytában ásítoztak. A szél még
mindig üvöltött odakint, de a vas parázstartók adtak valami
meleget, a többit meg elvégezte a bor. A legionariusoknak nem
jutott ki a pihenés fényűzéséből, mert Octavianus elrendelte,
hogy még sötétedés előtt sáncolják körül hatalmas táborukat. A
sánc gyorsan elkészült, hiszen ezrek ásták a sziklás földet.
Ennek ellenére a főparancsnok úgy döntött, hogy már másnap
elindul dél felé, minél távolabb a fagyos hegyektől, vissza az
északi nyár puha szellőihez.
A hangulat ugyancsak fölmelegedett. Octavianus titokban
elmosolyodott, míg azt hallgatta, hogyan nevet Mæcenas
valamin, amit az egyik legatus mond. Pokrócokon hevert,
néhány másik takarót összetekert vánkosnak a feje alá.
Könyökénél hideg ennivaló kínálta magát egy tányérról, és
tábori szolgák álltak mellette, hogy újratöltsék a kupáját,
valahányszor kiürül. Octavianusnak minden csontja és izma
fájt, de ez jóleső sajgás volt, össze sem lehetett mérni az ájulás
fenyegetésével, amely a csata közben rémítette.
Félig hunyt szemmel figyelte a négy legatust, akiket Hirtius
és Pansa hozott északra. Kényszeredetten ácsorogtak egy
csomóban, noha Octavianus figyelmeztette a többieket, hogy
fogadják szívesen őket. Gratulált nekik a győzelemhez, de
szükség volt még valamire, hogy ráébredjenek, most már az ő
hadseregéhez tartoznak, nem a Senatus kölcsönlegiói.
Megdörzsölte a szemét, úgy döntött, inkább föláll, semhogy
elaludjon a melegben. Embereik Cæsarral harcoltak, mindegy,
hogy a legatusok felfogják-e, mit jelent ez. Mától ő parancsol
nekik. Még mindig megdöbbentette nevének változatlan
hatalma, de megtanulta elfogadni ezt a varázslatot. Róma
valamikor lehetett a Senatusé és a nagy szónokoké, de a legiók
már Julius Cæsaré.
Amikor fölállt, Mæcenas és Agrippa megéljenezték.
Octavianus rájuk vigyorgott.
– Fölkelt! – mondta Mæcenas, és újabb kupa bort nyújtott
neki. – Éppen most mondtam Pauliniusnak, hogy több íjászra
lenne szükségünk. Láttad ma azt a nyílzáport? Marcus
Antoniusnak van egy szíriai íjászegysége, akik ugyancsak szép
bemutatót tartottak.
Octavianus semmi ilyet nem látott, így csak a fejét rázta.
Észrevette, hogy mindenki őt figyeli, várják, hogy szóljon.
– Nem vagyok túlzottan büszke egy olyan csatára, amelyben
feleakkora sereggel ütközünk meg, mindazonáltal, uraim, ez is
jobb, mint veszteni. A győzelemre!
Megemelte a kupáját, ittak. Az új legatusokra nézett, és úgy
döntött, az estét a társaságukban tölti, hogy kipuhatolja
erősségeiket és gyengéiket. A legmagasabb rangút megismerte:
ő volt az, akivel beszélt a csata végén. Justinius nem úgy
festett, mint aki harcolt aznap. Hivatalos tógája patyolattisztán
került elő a málhájából, ő pedig olyan udvariasan figyelt és
hallgatott, mintha egy senatusi lakomán lenne és nem egy
katonai táborban.
Octavianus éppen keresztülvágott az alacsony sátoron, hogy
beszéljen a legatusokkal, amikor belépett a legionarius
testőrség egyik tagja, és tisztelgett.
 – Decimus Junius érkezett meg, uram – mondta. – Hirtius és
Pansa consulokkal akar beszélni.
– Nem lesz könnyű – dörmögte Mæcenas.
Octavianus figyelmeztető pillantást vetett rá. Pansa még
mindig a gyengélkedősátorban feküdt, olyan lázas
önkívületben, amelyen nem segíthettek. Ám Cæsaron senki
sem láthatja, hogy ujjong, amiért Fortuna ennyire a kegyeibe
fogadta.
– Küldd be – mondta. Fáradtsága elszállt a név hallatán.
Epés türelmetlenséggel nézte a sátor ajtaját, és töprengett, hogy
mit tegyen.
Nem ismerte a belépő embert. Decimus Juniusnak kerek,
húsos arca volt, ami a koránál fiatalabbnak mutatta. Egészen
elegáns volt a római senatorok tógájában. Szigorúan
körülnézett a parancsnoki sátorban, végül szertartásos
merevséggel tisztelgett.
– Mint értesültem, Hirtius consult megölték – mondta. – Ki
most a parancsnok, akinél panaszt tehetek? Ki engedte meg
Marcus Antoniusnak, hogy elmeneküljön Galliába, holott már
a kezünkben volt?
A tekintetek Octavianus felé fordultak, aki először egy szót
sem szólt. Kiélvezte a pillanatot, amíg Decimus Junius, aki
nem értette a hallgatást, sorra végignézett az arcokon.
– Azt hiszem, proprætori és præfectusi rangom feljogosít a
parancsnokságra – mondta végül. – Mindenesetre a nevem
Gaius Julius Cæsar, és ez a hadsereg az enyém.
Szavait legalább annyira címezte az új legatusoknak, mint
Decimus Juniusnak. A név megtette hatását. Decimus Junius
elsápadt, és dadogni kezdett, amikor folytatni akarta.
– Én… Cæsar proprætor… – kapkodott a szavak után. Mély
lélegzetet vett, és újból nekidurálta magát, bár a szeme
elködösült a szorongástól. – Kétezer legionariusom még
mindig fogságban van Castra Taurinorumban, amelyet Marcus
Antonius néhány embere őriz. Engedélyt kérek, hogy
kiszabadítsam őket, és újjáépíttessem az erődöket.
Szerencsémre a consul elment mellettem a hágóban, de a
tartalékaim kifogyóban vannak. Ahhoz, hogy fenntartsam itteni
pozíciómat, ételt és építőanyagot… – Octavianus fagyos
pillantása belefojtotta a szót.
– A pozíciódat, Decimus Junius? – kérdezte a fiatalember. –
Hát az egyszerű. Egyike voltál azoknak, akik meggyilkolták a
Haza Atyját. Örökbe fogadott fiaként rám hárul a kötelesség,
hogy igazságot követeljek.
Decimus Junius még jobban elsápadt. Bőre csillogott a
verejtéktől.
– Én… nekem kegyelmet adott Róma Senatusa, proprætor –
mondta reszketeg hangon.
– Visszavonom – felelte Octavianus.
– Milyen alapon? A Senatus…
– Ők nincsenek itt – szakította félbe Octavianus. – Én
vagyok itt a parancsnok, és majd látni fogod, hogy
teljhatalmam van, legalábbis ami téged illet. Testőr! Tartóztasd
le és őrizd ezt az embert a tárgyalásáig. Bárkit választhatsz
védődnek, Decimus Junius. Javaslom, hogy rendkívül ügyes
embert keress.
Az őr rátette a kezét Decimus Junius vállára, amitől az
megrándult.
– Ezt nem teheted! – ordította. – Azért kaptam kegyelmet,
mert segítettem megölni egy zsarnokot. Te magad csinálsz
magadból egy újabbat? Hol itt a törvény uralma? Én
érinthetetlen vagyok!
 – Számomra nem – felelte Octavianus. – Holnap reggelre
összehívom a főtisztek bíróságát. Vezesd el a foglyot!
A legionarius kivitte a megroskadt, rémült arcú Decimus
Juniust. Octavianus szembefordult a sátorban tartózkodó
emberekkel, és ránézett az új legatusokra.
– Kifogásolja valaki? – kérdezte halkan.
Az újak közül Justinius volt az egyetlen, aki állta a
tekintetét. A legatus megrázta a fejét.
– Nem, Cæsar – mondta.

Ahogy előbújt keleten a nap, megkezdődött a tárgyalás.

Nyolc legio táborozott egyetlen babérfa körül, így hatalmas
tömeg szorongott a középső kis tér mellett. Éjszaka hidegebb
lett, bár az ég derült volt. A szél ismét porhóval csapkodta az
ítéletre várakozó emberek csupasz bőrét.
Decimus Junius úgy döntött, hogy ő védi magát, és csaknem
egy órán át beszélt a legiók előtt. Amikor befejezte, fölállt
Octavianus.
– Meghallgattam a szavaidat, Decimus Junius. Érveidet
üresnek találom. Akkor nem volt közkegyelem, amikor
meggyilkoltad Cæsart. Hogy később mégis megkaptad, az nem
számít. A Senatus sem parancsolhatja meg a napnak, hogy
nyugodjon le, miután fölkelt. Túllépte illetékességi körét,
amikor fölmentett benneteket bűnötök alól. Cæsarként itt és
most visszavonom a kegyelmet, és hivatalosan is megteszem,
amikor legközelebb Rómában leszek. Te vagy az első
szabadító, aki számot adsz bűnödért. Sokan lesznek veled,
amikor ismét találkoztok a folyó túlpartján.
Decimus Junius csak bámult lemondóan. Egy pillanatig sem
kételkedett a tárgyalás kimenetelében, de azért fölszegte a fejét,
nem volt hajlandó mutatni félelmét.
 – Kijelentem, hogy bűnös vagy az isteni Julius ellen
elkövetett gyilkosságban és istenkáromlásban – mondta
Octavianus. – Az ítélet halál. Akasszátok fel!
Kifejezéstelen arccal figyelte, ahogy két legionarius
megragadja Decimus Juniust, és a fához vezetik. Kötelet
vetettek át az egyik ágon, és a ziháló ember nyakába
akasztották a hurkot. Ekkor Decimus Junius átkozódni kezdett,
elátkozta őket valamennyi isten nevében. Octavianus bólintott
a legionariusoknak, akik meghúzták a kötelet.
Decimus Junius hangja elhalt az első rántásnál. A nyakához
kapott, karmolászta a megszoruló, durva kenderkötelet.
Amikor a katonák tovább húzták, lábujjhegyre állt, majd egy
rándulással elszakadt a földtől. Kirúgott, egyszerre két kézzel
kapott a nyakához, azután ösztönszerűen megmarkolta a kötelet
a feje fölött, és felhúzódzkodott. A katonák rövid megbeszélést
folytattak, majd az egyik megfeszítette izmait, hogy egyedül is
elbírja a súlyt, a másik meg odament a rúgkapáló alakhoz, és
lerántotta a kezét a kötélről.
Decimus Junius görcsösen vonaglott, fuldoklás közben
eleresztett a hólyagja. Nem volt gyors halála, de a
legionariusok türelmesen várakoztak, és már csak egyszer
kellett lefejteniük az ujjait a kötélről, azután nem mozdult
többé, csak forgott ide-oda a szélben. Amikor mindennek vége
volt, a katonák addig húzták lefelé a lábát, amíg el nem tört a
nyakcsigolyája, azután leeresztették a hullát, levették róla a
kötelet, majd az egyik legionarius lenyakazta. Három csapással
sikerült leválasztania a fejet, amelyet felmutatott a tömegnek,
mint egy trófeát. A tábor éljenzett, és azok, akik elég közel
tolakodtak, láthatták a fennakadt szemek hátborzongató
fehérségét.
 Octavianus kiengedte a tüdejéből a levegőt, és
megborzongott. Remélhetőleg a hír gyorsan eljut a nagyobb
hatalmúak fülébe is, mint amilyenek Brutus és Cassius, meg
azokéba, akik még mindig Rómában lapítanak, mint Suetonius.
Előbb-utóbb hallani fogják, és elgondolják, hogy mit jelent ez
nekik. Még csak most kezdődött a behajtás.
– Legatusok, hozzám! – parancsolta.
A nyolc tábornok odajött. Nagyon elcsendesedtek attól,
aminek a tanúi voltak. Nézték Octavianus makulátlan
páncélját, sima arcát, érezték a minden porcikájából áradó, ifjú
erőt.
– Az emberek látták céljaimat, szándékaimat – mondta
nekik. – Azt akarom, hogy mögöttem álljanak, mielőtt
továbbhaladnék. Emlékszem, Cæsar olykor gyűlésbe hívta a
katonákat a hadjáratokon, hogy megtudja, mit éreznek emberei.
Itt is ezt fogom tenni, hogy tudjam, támogatnak-e.
Tekintete megállapodott a legatusokon, akik Hirtiusszal meg
Pansával jöttek fel északra. Értettek a szóból. Megmutatta
nekik a hatalmát, azoknak pedig volt annyi eszük, hogy ne
akadékoskodjanak.
– Hívjatok össze minden tisztet egészen a tesserariusokig.
Beszélek velük, és megkérdezem, mit kívánnak, mit tegyek.
A legatusok habozás nélkül tisztelegtek, majd fegyelmezett
hallgatással visszamentek a lovaikhoz. Ahogy a nap
magasabbra hágott, a közkatonákat visszavonták a parancsnoki
sátortól, ahol kétezer tiszt gyűlt össze, hogy meghallgassa
Cæsar beszédét. Octavianus, aki csak egy kis vizet ivott, míg
őket várta, végigpergette magában Decimus Junius halálát. Azt
hitte, érezni fog némi elégtételt, de hát sosem találkozott ezzel
az emberrel, így semmit sem érzett. Ettől függetlenül kurta
imát küldött Juliushoz, hogy ugyanígy sújtson le az összes
szabadítóra.
Amikor összegyűlt a tisztek tanácsa, kiment és megállt
előttük.
– Most már tudjátok, miért vagyok itt – mondta jó hangosan,
hogy mindenki hallja. – Ha korábban nem értettétek, most már
tudjátok, miért hagytam tegnap, hogy Marcus Antonius
elmeneküljön. Az én ellenségeim azok, akik megölték apámat,
Cæsart, Róma isteni uralkodóját. Korábban hirtelenkedtem,
olyan döntéseket hoztam, amelyeket nem vonhatok vissza. Itt
állok veletek, mert emlékszem Cæsarra, ő pedig ismerte
legióinak bölcsességét. – Szünetet tartott, hogy mindenki
méltányolhassa a bókot, majd folytatta: – Veletek együtt én
vagyok Róma jobbkeze. Én vagyok a kard, amely levágja az
olyan árulókat, mint Decimus Junius. Nélkületek nem vagyok
több, csupán egy ember, és apám öröksége bennem véget is ér.
– Mit kívánsz tőlünk, Cæsar? – kiáltott valaki hátulról.
Octavianus végignézett az összegyűlt tiszteken.
– Beszéljetek egymással. Beszéljetek az embereitekkel.
Nyolc legiónk van, ez bármilyen célra elég. Cæsar azt mondta
nekem, hogy bölcsek vagytok, mutassátok hát meg. Tudassátok
velem, mit tegyek.
Szándékosan arrébb ment, éreztetve a tisztekkel, hogy nem
kötelező maradni. Elégedetten hallotta, hogy beszélgetni
kezdenek, egy idő után bement a sátrába, ledőlt a
félhomályban, és hallgatta a mormolást, a kiáltásokat és a
nevetést, ahogy emberei megvitatják, mit tegyenek.
Alig három nyári óra múlva bejött Justinius legatus. Úgy
bámult Octavianusra, mintha puszta szemmel megláthatná a
szívét.
– Az emberek döntöttek – mondta.
 Octavianus bólintott, és visszament a legatusszal az ismét
összegyűlt tisztekhez. Látta, hogy sokan mosolyognak.
– Ki szól a többiek nevében? – kérdezte.
Kezek emelkedtek a magasba, ő találomra rábökött az
egyikre. Felállt egy nagydarab centurio.
– Cæsar, megtiszteltél minket a kéréseddel.
Hatalmas ordítás támadt, Octavianusnak föl kellett emelnie
a kezét, hogy ismét csönd legyen.
– Vannak, akik úgy gondolják, hogy át kellene venned
Decimus Junius helyét itt északon – mondta a centurio.
Néhányan éljeneztek, a többség némán várta a folytatást.
– Mások – mi, akik a többség vagyunk – úgy vélik, hogy
Rómában legalább egy consuli hely megüresedett – mondta a
centurio. Ezen nevettek, és Octavianus is elmosolyodott. –
Igaz, túl fiatal vagy. Rendes körülmények között senki sem
lehet consul negyvenkét éves kora előtt. De kivételeket a
múltban is tettek, többek között az isteni Cæsarral is. Úgy
gondoljuk, a mögötted álló nyolc legio kellően meggyőzi a
Senatust, hogy ifjúságod nem akadályozhatja meg
consulságodat.
Mennydörgő ordítással jelezték támogatásukat. Octavianus
fölnevetett. A mellette álló Mæcenas a füléhez hajolt.
– Bizonyára puszta véletlen, hogy éppen azt mondják, amit
hallani akarsz – dünnyögte mosolyogva. – Bizonyára élvezed.
Octavianus ragyogó szemmel nézett rá. Amikor a tisztek
elnémultak, hogy hallják a válaszát, mély lélegzetet vett.
– Beszéltetek, és én meghallgattam. Igen, ha délnek
megyek, és indulok a consulságért, azt nem egy támadó
sereggel teszem. Megkérem Róma polgárait, hogy szavazzanak
rám, de még egyszer nem viszek legiókat a városba. Ha az
emberek jónak látják, hogy consullá tegyenek, akkor igazságot
szolgáltatnak nekem – és nektek –, amelyet túl sokáig tagadtak
meg tőlünk. Az a kívánságotok, hogy visszatérjünk?
A válasz nem volt kétséges, mégis örült a felharsanó
üvöltésnek, amelyet ösztönszerűen átvettek és visszhangoztak a
legionariusok. Idővel megtudják a hírt. Most hazamennek,
hogy egy új Cæsart válasszanak consullá.
A gyengélkedősátorban Pansa consul meghallotta az
ordítást, és elakadt a lélegzete. Olyan gyenge volt, hogy a
nyelve hátracsúszott a torkába, és elzárta a levegő útját.
Szájából, törött orrából kibuggyant a keserű hányadék,
miközben az arcát kaparta. Fuldoklott, nyögött, csapkodott, de
a katonák valamennyien odakint voltak, hallgatták, ahogy
tisztjeik Cæsart éltetik. Mire visszatértek a sebesült consulhoz,
a fulladástól kidülledt szemű Pansa halott volt.

A Senatus lesett minden áruló rezdülést az előttük álló ifjú

arcán. Imponálóan megfelelt az összes kérdésre. A családfája
makulátlan volt. Csakis a fiatalsága tartotta vissza őket attól,
hogy feltétel nélkül támogassák. Cseppet sem pironkodott, és
olyan gördülékenyen beszélt, akár egy tisztes, idős ember.
Bibilus nem bírta levenni a szemét Sextus Pompeiusról.
Olyan, akár egy görög atléta, csípőben keskeny, derékban
karcsú és hozzá az a finoman kidolgozott izomzat, amelyet
csak a tevékeny élet adhat. Bibilus letörölte a csillogó
verejtéket a homlokáról, majd a felső ajkáról. Miután három
órát töltöttek már el a színházban, valamennyien fáradtak
voltak, de a sürgősen összehívott gyűlés tárgya semmit sem
vesztett frissességéből. Pompeius zavartalan nyugalma segített
meggyőzni a korosabb senatorokat. Években túl fiatal volt még
ehhez a komoly álláshoz, ám az élet, amelyet élt, olyan
érettséggel és komolysággal ruházta fel, amely csakis
elismerést arathatott.
Utolsónak Suetonius óhajtott kérdezni még valamit az
ifjútól. Amikor fölállt a padból, Pompeius olyan áthatóan
nézett rá, hogy Suetonius megzavarodott, és elfelejtette, mit
akar.
– Te, izé… szóval elmondtad, hogyan halt meg apád
Egyiptomban – kezdte. Körülötte bosszús sóhajtozás és morgás
támadt. A többi senator szavazni szeretett volna, hogy
hazamehessen. Suetonius összeszorította a fogát, kezét
végighúzta gyér haján, amelyet gondosan a koponyájához
pomádézott a kopaszsága miatt.
– Ugyancsak közöltél részleteket arról, hogyan ölték meg
bátyádat Cæsar erői Hispaniában. Mint mondtad, még él a
húgod… Lavinia. Ugyanakkor, izé… tapasztalataid zömét
szárazföldön szerezted, mégis a hajóhad főparancsnoka akarsz
lenni? Mondd el a testületnek, miért kellene ilyen hatáskörrel
felruháznunk egy magadfajta ifjút.
Sextus Pompeius felnézett, körbehordozta tekintetét a
termen. Sokan megértették a gesztust, és kuncogni kezdtek. Az
ifjú elmosolyodott.
– Senator, az apám építtette ezt a színházat, noha én ma
látom először. Örülök, hogy sokkal változatosabb célokra
használjátok, mint amire ő szánta. Annak is örülök, hogy a
nevét nem felejtettétek el, hiába tett meg érte mindent Cæsar
klikkje, amely a város politikáját mérgezi. Vagy nem kés-e a
torkotokon ismét a Cæsar család? A város piacain másról sem
fecsegnek, mint arról, hogy elfoglalta még a Forumot is!
Ösztönös tehetsége volt a szónokláshoz. Most szünetet
tartott, hogy a hallgatóság felfoghasson minden részletet. Ő
közben megtervezte a folytatást.
 – Én több vagyok az apám fiánál, noha nem félek Gnæus
Pompeius becsületére hivatkozni. Amióta az eszem tudom,
Cæsar serege ellen harcoltam Hispaniában. Azelőtt láttam,
amint apámat idegen rabszolgák leszúrják Alexandriában, hogy
kedvére tegyenek Cæsarnak. Ha fölveszem a harcot
Octavianusszal, sosem kell attól tartanotok, hogy meginog a
hűségem. Talán én vagyok Rómában az egyetlen, akinek
gyűlölete olyan változtathatatlan, akár a csillagok útja.
Ismét szünetet tartott, tudva, hogy Suetonius tovább fogja
erőltetni a hajóhad témáját. Amikor a senator kinyitotta a
száját, Sextus Pompeius folytatta beszédét.
– Harcoltam hajókon, senator. Ahogy említettem, három
gályám volt, amelyeket Cæsar erőitől szereztem meg, hogy
még több hajót támadjak meg velük. Amíg ő vezette Rómát, én
a nevemmel és családommal nem lehettem több egy kalóznál,
de ti változtattatok ezen. Ez az új Cæsar, aki aláaknázta a
Senatus tekintélyét, aki gúnyolni merészelte Róma hatalmát,
mindig az ellenségem lesz. Azonban, ha a pletykák igazak… –
fanyarul elmosolyodott, mert biztos volt benne, hogy jól
értelmezte a rémüldöző szóbeszédet, amely pár napja röppent
fel a városban –, akkor túl nagy a hadserege ahhoz, hogy Róma
földjén ellene szegülhessenek, legalábbis az idén. Ha eléri
Rómát, bevájja magát a város bőre alá, és ismét tüzes kés kell
az eltávolításához.
Suetonius bólogatott. Nagyon jól összefoglalták a félelmeit.
A fiatalember folytatta:
– Viszont nem az övé a brundisiumi flotta. Legalábbis még
nem. Ez az egyetlen megmaradt erő, amely a rendelkezésetekre
áll, amelynek parancsolhattok, és átruházhatjátok. Csupán egy
pecsétes iratot kérek, hogy én vagyok a parancsnoka. Fel
fogom használni, hogy a Senatus nevében rettegést és
pusztulást hozzak erre az új Cæsarra. Legalábbis nem hagyom,
hogy erre is rátegye a kezét. A nevem kezeskedik a
szavahihetőségemért, és ez éppen olyan biztos, mint az, hogy
most itt ültök apám színházában.
– Elégedett vagyok – mondta lagymatagon Suetonius, és
visszasüllyedt a helyére.
A szavazást hamar lezavarták, csupán néhány tartózkodás és
ellenszavazat akadt. Sextus Pompeius lett a hajóhad
úgyszólván teljhatalmú parancsnoka. Azok, akik emlékeztek az
apjára, tudták, hogy nagy kockázatot vállaltak, de azt is tudták,
hogy Cæsar Róma felé menetel, ez alkalommal nyolc legióval.
Nem adhatták oda neki a hajóhadat is, mert akkor az ő kénye-
kedvének lesz kiszolgáltatva egész Róma.
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Amint fölkelt a nap, bezárták és lepecsételték Róma kapuit. A

város szavazóképes férfilakossága még a sötétben kivonult a
Campus Martiusra. Minden szabad polgár ott volt, vagyonuk
szerint centuriákba vagy osztályokba sorolva. Közben a
városban több tízezer konyhán főtt az ebéd, amellyel a
hazatérőket várták.
Valamikor régen olyan volt a szavazás, mint egy
népünnepély, az utcai mutatványosok és ételárusok több pénzt
kerestek egy nap alatt, mint egy átlagos hónapban. Ám a
Tiberis túlsó partján nyolc legio állomásozott, és fényes
páncélok tengere várta az eredményt. A hatalmas haderő
közelsége jelentősen rontotta a városiak hangulatát.
Lassan gyűltek a hatalmas vesszőkosarakba a centuriák
képviselőinek fatáblácskái. A közelben ott állt a sima, fehér
tógát viselő Octavianus. Érezte, hogy a sokaság áhítattal tekint
rá, ő pedig mindenkire mosolygott, aki odament hozzá, váltott
velük pár szót, megköszönte a támogatásukat. Sokan voltak az
ilyenek. Ránézett Bibilusra, akiről szakadt az izzadság, noha
egy rabszolga legyezte, egy másik meg napernyőt tartott a feje
fölé. Évekkel korábban Bibilus Cæsarral együtt indult a
consulságért. Kínos emlékei lehetnek róla. Octavianus hallotta
a szóbeszédet, és nehéz volt nem odapillantania a Janiculus-
dombra, amelynek tetején zászló lobogott. A választás addig
folytatódik, amíg az a zászló ott van, de ha a dombtetőn
tartózkodó emberek azt látják, hogy hadsereg közeledik,
leengedik a lobogót, és a város felkészül a védelemre. Amikor
Bibilus korábban akart consul lenni, barátja, Suetonius
megszervezte, hogy engedjék le a zászlót, ha nem nekik kedvez
a szavazás. Cæsar számított az árulásra, és emberei
gondoskodtak róla, hogy a zászló fenn maradjon addig,
ameddig urukat consullá nem választották. Octavianus
elmosolyodott.
– Negyvenkettő Cæsarra és Pediusra; negyvennyolc
Bibilusra és Suetoniusra! – kiáltották a diribitorok.
A Senatus sok szívességet tett azért, hogy ilyen sok
szavazatot kapjon az elsőnek voksoló centuriáktól. Octavianus
zavartalanul mosolygott. A testületnek kisebb a befolyása a
szegényebbekre, márpedig Cæsar neve harangként zengett
mindazok fülében, akiknek kifizették az örökségből az
ezüstöket.
– Mostanra többet reméltem – szólalt meg mellette Pedius.
Octavianus ismét azon töprengett, hogy jól választott-e
consultársat. Pedius harminc évvel volt idősebb nála, az arcán
mély ráncok húzódtak, az álla nagyon keskeny volt, már-már
hegyes. Mindene élesnek tűnt, pedig csak egy ideges emberke
volt, aki az ajkát rágta, amikor aggódott. Az igaz, hogy valaha
Cæsar cliense és barátja volt. Ez a barátság ugyan nem volt
elég, hogy az amnesztia ellen szavazzon, de legalább nem állt
nyíltan a szabadítók oldalára. Octavianus azzal a szemmel
próbálta nézni, amellyel a szavazók, és magában sóhajtott.
Kénytelen volt körülhízelegni és ravaszul megvesztegetni
Pediust, hogy induljon a választáson. Mindketten tudták, hogy
a második consuli hivatal csak azért kell, hogy elállják Bibilus
vagy Suetonius útját, Pedius mégis úgy vitatkozott a javaslaton,
mintha az élete múlna rajta. Octavianus inkább el is fordult a
vizenyős szemű senatortól, és végigtekintett a hatalmas
Campuson, amelyen százezer szabad ember jött-ment. Bár
inkább Mæcenas vállalta volna el a consulságot! Ő azonban
hallani sem akart róla, csak kinevette, amikor Octavianus
megkérte rá.
– Ötven Cæsarra és Pediusra; ötvenhárom Bibilusra és
Suetoniusra! – kántálták a diribitorok, azok pedig, akik még
vártak a szavazásra, megéljenezték az eredményt. Nem
mehettek be a városba, amíg a pecséteket le nem verik a
kapukról. Némelyek türelmetlenkedtek, mások viszont
élvezték, hogy egynapos kényszerszabadságra mehetnek a
munkából és a családtól.
Octavianus hátba vágta Pediust, aki ugrott egyet.
– Most a patríciuscenturiák szavaznak – mondta. – A
kereskedőosztályok, azt hiszem, inkább minket támogatnak,
mint Bibilust és Suetoniust.
Pedius úgy mozgatta a száját, mintha egy megakadt
porcogót akarna kipiszkálni a fogai közül.
– Remélem, nem tévedsz, Cæsar. Fölösleges említenem,
milyen kockázattal jár, ha veszítünk ezen a fontos választáson.
Octavianus nyugat felé nézett, ahol negyvenezer legionarius
állomásozott. A Tiberisen túl állította meg őket, és kivárt egy
teljes napot, mielőtt elment a Senatusba, és bejelentette, hogy
indulni akar a consulválasztáson. Minden tőle telhetőt
elkövetett, hogy mérsékelje a város mellett táborozó hadsereg
fenyegetését, de nem járt sikerrel. A tömegben mindegyre felé
fordultak a fejek. Úgy vélte, Róma nem fog leszavazni egy
embert, aki kést nyom a torkának, még ha az igyekszik is
eltakarni a pengét.
Mosolyogva állapította meg, hogy nő a szavazótáblácskák
halma. Bibilus tajtékzott, mert Cæsar és Pedius egyre több
voksot kapott, és a szavazatok egyre jöttek, a
kereskedőcenturiák kihasználták a lehetőséget, és
megmutatták, mi a véleményük azokról, akik szerintük
megölték Cæsart. Az is segített, hogy a szavazatok számlálása
nyilvános volt, így akik odahozták a megpúpozott kosárhoz a
táblácskájukat, eleve tudták, ki felé hajlik a tömeg.
Octavianus látta az elégedettségüket, egyesek még
biccentettek is neki, miközben leszavaztak. A római polgárok
százával mutatták ki, hogy őt támogatják. Mámorító érzés volt.
Ő a hatalomért és a biztonságért akart consul lenni, de a
valóság sokkal több volt ennél. Róma népétől megtagadták a
hangot; a zavargásokat brutális erővel elfojtották. Ez volt az ő
bosszújuk a Senatuson. Octavianus kiélvezte minden percét.
Kora délután elérték azt a pontot, amelytől a szegényebb
osztályok már nem befolyásolhatták az eredményt. A
diribitorok tanácskoztak, majd jeleztek a legiós corniceneknek,
hogy kürtölhetnek. A hangok átszálltak a Mars-mezőről a
Tiberisen túlra, ahol a várakozó legiók éljenzése úgy zúgott,
mint a távoli óceán.
A lárma átterjedt a szavazókról azokra a tízezrekre is, akik
nem szavazhattak. Ők is ki akarták mutatni helyeslésüket. A
hangorkán rázúdult az új consulra. Octavianus válla
megroskadt, alig kapott levegőt, a tóga a bőréhez tapadt a
verejtéktől. Hiába győzködte magát, hogy az eredmény sose
volt kétséges; most eszmélt csak rá a kínos feszültségre,
amelytől megfájdultak az izmai. A Janiculuson a polgárok
figyelő szeme láttára leeresztették a zászlót, rivalgó kürtszóra
leverték a bronz- és viaszpecséteket, a kapuk kinyíltak. Ezrével
tódultak ki a nők, gyermekek és rabszolgák a férjekhez,
fivérekhez, fiakhoz, hogy megünnepeljék a hírt.
Octavianus csak néhány testőrt hozott magával, mert ennyit
engedélyeztek a hivatalos szavazásig, és azok nem tarthatták
vissza azt a több ezer embert, aki odajött hozzá, hogy
beszélhessen vele, megérinthesse, hátba vághassa. Túl sokan
voltak, Octavianusnak el kellett indulnia, mielőtt elnyelte vagy
felborította volna a tömeg a nagy lelkesedéstől. A mozgással
nyert egy kis helyet, ám a rómaiak tovább éljenezték és
követték, ahogy keresztülvágott a mezőn oda, ahol hat testőr
vigyázta egy karámban az áldozatra szánt, fehér bikát. Ott volt
már Agrippa és Mæcenas is, büszkén néztek rá. Octavianus
bólintott nekik. Ők tudják, miken ment át, amíg ide jutott.
Mivel az új consuloknak ki kellett kérniük a jósok véleményét,
csaknem száz pap, hivatalnok és írnok gyűlt össze, hogy
följegyezzék az eseményt. A katonák helyet csináltak a
szertartásnak, a haruspexek előkészítették a bőgő állatot.
Quintina Fabia vakítóan fehér ruhát viselt, az arcát olyan
művészien kifestették, hogy majdnem olyan lett, mint a
fiatalság maszkja. Meghajolt a consulok előtt, és nyújtotta a
kifent sarlót. Octavianus átvette, a karja szőrén kipróbálta az
élét, miközben a hatalmas állatot méregette.
– Nem kétlem, hogy Julius lát most téged – mondta melegen
a főpapnő. – Büszke lenne a fiára.
Octavianus hálásan meghajtotta a fejét. Az őrök pányvákat
vetettek a bikára, és a kerítéshez vonszolták. Az abrakba
mákonyt és különböző füveket kevertek, hogy az állat kábult és
lomha legyen. Rossz ómen lenne, ha egy sebesült bikát kellene
hajkurászni a Campuson. Octavianus alig állta meg, hogy ne
mosolyogjon a képen. Tudta, hogy ez csak attól van, mert most
jön ki belőle a választás feszültsége. Neki most ünnepélyesen
és méltóságteljesen kell viselkednie, amíg vége nincs a
szertartásnak.
A jóspapok rázendítettek, kántálva könyörögtek az
isteneknek, hogy küldjenek jelet, adják áldásukat az eljövendő
consularis évre. Octavianus meg se mukkant. Quintinának
kellett megböknie a vállát, hogy itt az idő.
Odament a kipányvázott bikához, olyan közel, hogy látta a
szempilláit, érezte bőrének tiszta illatát. Egyik kezét a fejére
tette. Az állat lustán kérődzött, nem sejtette, mi fog történni.
Valamiért emlékeztette Pediusra. Ismét alig bírta magába
fojtani a nevetést.
Hirtelen benyúlt a vaskos nyak alá, és egyetlen gyors
rántással végighúzta rajta a pengét. A vér ömleni kezdett a seb
alá tartott bronztálakba. Az állat nyögött egyet, eleinte mintha
nem érezte volna a fájdalmat. A tálak megteltek, kicserélték
őket újakra, a vért a jósokhoz vitték, hogy a vörös nedv
mintáiból olvassák ki a jövőt.
A bika bőgni és vergődni kezdett, miközben elfolyt a vére.
Lassan térdre roskadt, sötétbarna szeme forgott. Hangosabban
bőgött, a kötelek megfeszültek, ahogy igyekezett felállni.
Octavianus várta, hogy kimúljon, és Decimus Juniusra gondolt.
Akkor zökkent ki révedezéséből, amikor az egyik haruspex
felkiáltott, és reszkető kézzel az égre mutatott. Octavianus is
föltekintett a tömeggel együtt, éppen időben, hogy lássa, amint
a távolban sötét madárraj repül át a város fölött.
Elmosolyodott, örült a keselyűk látványának. Ahogy a város
krónikája mondja, tizenkét saskeselyű szállt az égen, amikor
Romulus megalapította Rómát. Polgárok ezreivel együtt
próbálta összeszámolni őket, de nehéz volt, mert a madarak
egyre kisebbek lettek, és folyton átfedték egymást.
– Én tizenkettőt láttam – mondta hangosan és érthetően
Quintina.
Octavianus hunyorgott. A keselyűk a lenyugvó nap felé
repültek, nem lehetett biztos a számukban. Ám a környezete is
a tizenkettőt hajtogatta, és ő végre elnevethette magát.
 – Ez jó előjel – mondta. Vele volt Cæsar szerencséje, mert
egészen biztosra vette, hogy csak kilenc madarat látott, mielőtt
eltűntek a napfényben. Ám ennyi is elég volt. A tizenkét sas az
újjászületés üzenetét hozta Róma népének.
Kimetszették a bika máját, amelynek a széle visszahajlott.
Quintina Fabia felragyogott. Magasra emelte a véres szervet,
amely az élet színét fecskendezte a karjára és a fehér ruhájára.
A jósok éljeneztek, az írnokok minden részletet megörökítettek
viasztábláikon, hogy később a városba visszatérve
bevezethessék a krónikába. Az előjelek nagyszerűek voltak.
Octavianus boldogan ingatta a fejét, miközben néma hálaimát
mormolt mentorának és névrokonának.

A tömeg nagyobb része követte az új consulokat, hogy

tanúja legyen az áldozásnak. Miközben a Campuson
értelmezték és kihirdették az előjeleket, Bibilus és klikkje
ottmaradt a szavazatgyűjtő kosaraknál. Bibilus beletúrt a
fényes táblácskákba, majd egyenként visszahullatta őket a
kosárba. Savanyúan nézett Suetoniusra és Gaius Treboniusra.
– Utasítást adtam, hogy hozzanak nektek lovakat – mondta –
, és szereztem egy hajót. Ostiában, a dokkoknál megtaláljátok.
Áldásom kísérje utatokat.
A hangja keserű volt a csalódástól, bár ő is érezte az idők
változását. Octavianus megszerezte a város legmagasabb
méltóságát, és Cæsar hívei vele együtt emelkedtek. Senatusi
cliensei többé nem haboznak a szavazásnál. Bibilus
megköszönte házi isteneinek, hogy a hajóhad nem került a
kezükbe. Ez is valami, bár a sovány vigasz sem derítette jobb
kedvre.
Suetonius a várost és a Janiculus-dombot nézte. Eszébe
jutott egy másik választás és egy másik Cæsar, de akkor még
fiatalabb volt, jobban állta a sors szeszélyeit. Megrázta a fejét,
majd lesimította gyér haját, amelyet lefújt a szellő a tar foltról.
– Cassiushoz megyek – mondta. – Nincs vége a világnak,
Bibilus. Sextus Pompeiusé a nyugati flotta. Cassiusé és Brutusé
a Kelet. Róma éhezni fog, ha nem kap a tengeren túlról
gabonát. A város szenvedni fog: két oldalról szorítják, amíg
meg nem fúl. Ez a szavazás, ez a mai ocsmányság csupán apró
botlás, semmi több. Esküszöm, még látni fogom ezt a helyet.
Gaius Treboniushoz fordult, aki Cæsar meggyilkolása idején
feltartóztatta Marcus Antoniust. A fiatalember büszke volt,
amiért a szabadítók között emlegetik, noha ő nem is késelt.
Most viszont kísértette döntésének következménye, és elég
zöldnek látszott.
– Ez nem igazság – mondta remegő hangon. Még sose
hagyta el Rómát, és előre szorongott az idegen városoktól. –
Tisztességes tárgyalás nélkül akasztatta fel Decimus Juniust!
Hogyan lehet sérthetetlen, miközben mi menekülni
kényszerülünk? Mi egy zsarnokot távolítottunk el, az állam
ellenségét. Miért nem látják ezt?
– Mert elvakítja őket az arany, a nevek és a bolond álmok –
csattant föl Suetonius. – Hidd el, számát sem tudom, hányszor
láttam már ilyet. A jó emberek szótlanul munkálkodnak, és
mennyi méltóság, megbecsülés jut nekik? Velük nem törődnek,
csak azokkal, akik kiabálnak, páváskodnak és hízelegnek a
mosdatlan tömegnek.
Meg akarta ragadni Trebonius vállát, de a fiatalember
ösztönösen visszahőkölt, és elpirult. Suetonius egy pillanatig a
levegőt markolta, azután leengedte a kezét.
– Én együtt éltem a Cæsarokkal. Egyet meg is öltem –
mondta. – De hidd el, a Cassius-féle emberek nem hagyják
annyiban. Vérrel fogja ezt megfizettetni, és én ott leszek, hogy
lássam.

Sok év óta először az új consulok nem a megfelelő módon

léptek be a városba. A Senatus épülete még mindig
megperzselt romokban hevert, így Octavianus és Pedius
Pompeius színházának nyitott ajtajához vonult a tömeg
kíséretében, amelyet csak a színháznál tartóztatott fel a Senatus
méltóságára vigyázó katonák sorfala.
Octavianus megállt a hatalmas, fehér márványoszlopoknál, a
bika vérét nézte a kezén, miközben mellette senatorok
áramlottak befelé az ajtón. Sokan gratuláltak nekik, amit ő
megköszönt, mert tudta, hogy még egy közönséges
voksoláshoz is szüksége lesz a szövetségek bonyolult hálójára.
Ám az előjelek olyan lendületet adtak neki, amelynek a
senatorok sem tudtak ellenállni.
Pedius mellette állt egyfolytában nyámmogva, mint aki
belülről emészti föl magát. Egyedül ő nem látszott örülni az
előjeleknek vagy a kinevezésnek, noha ezzel bekerült a város
történelmébe. Octavianus majdnem elvigyorodott az
idegeskedésén. Nem az elvei vagy a ragyogó esze miatt
választotta Pediust. Szó sincs róla. Azért volt Pedius a legjobb,
mert gyenge volt. Octavianus tanult a hibáiból, különösen
abból a katasztrófából, amikor ugyanebben az évben, valamivel
korábban fegyveres legionariusokkal szállta meg a Forumot.
Akkor megértette, milyen fontos a látszat. A polgárok és a
Senatus tiltakoznának mindenféle otromba államcsínykísérlet
ellen. Még consulként is óvatosan kell eljárnia. Pedius volt a
pajzsa.
– Consul! – szólította meg idős társát. Pedius összerezzent a
titulustól, és tétován elmosolyodott. – Én boldogan benyújtom
a lex curiatát. Megtisztelnél, ha te tennéd föl szavazásra a
közkegyelem visszavonását.
Pedius azonnal bólintott. Octavianus hajlandó volt építtetni
neki egy új villát Herculaneumban, a tengerparti városkában,
ahol csak a leggazdagabb rómaiak lakhattak. Pedius
méltányolta a kifinomult udvariasságot, bár tudta, hogy
megvásárolták a támogatását, és mindez nem több
formaságnál. De ismerte az isteni Cæsart, és sok éve csodálta.
Még mindig égette a szégyen, amiért nem szavazott az
amnesztia ellen. A tengerparti ház semmiség volt ahhoz képest,
noha Octavianus ezt nem tudta.
– Örömömre szolgál Cæsar – mondta Pedius.
Octavianus elmosolyodott. Róma az övé. Az előkészület
heteiben csak egy olyan ember akadt, aki egy pillanatra sem
kételkedett benne, hogy a Cæsar a népszerűség hullámait
meglovagolva meg sem áll a consulságig. Marcus Antonius
levelet írt neki, és találkozót kért egy semleges helyen, ahol
megtervezhetnek egy hadjáratot a szabadítók ellen. Ez ma
kezdődik.
HARMADIK RÉSZ
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Mutina közelében tucatnyi kis sziget sorakozik az északon

keresztülkígyózó Lavinius folyóban. Van, amelyiken egyetlen
fa nő a sziklák között, és van, amelyiken sűrű erdőket zár el a
világtól az áramlat.
Octavianus átnézett a rohanó víz fölött a várakozó Marcus
Antoniusra. Egyikük sem bízott meg teljesen a másikban, ami
tökéletes találkozóhellyé tette a szigetet. A túlparton a galliai
legiók álltak türelmes négyszögben, de ők úgysem
avatkozhattak volna közbe, ha Octavianus árulást tervezett
volna, ahogy a VII. Victrix és a IX. Macedonica sem segíthetne
rajta, ha Marcus Antonius meg akarná ölni.
Leginkább egy bonyolult táncra emlékeztetett már maga az
út is, amelyen idáig jutottak üzenetváltások és kölcsönös
ígéretek után. Kölcsönösen szavatolták a másiknak a szabad
elvonulást, de a valóságban mindig van egy végjáték.
Octavianus a barátaira nézett. Agrippa és Mæcenas már átkelt a
szigetre, ellenőrizték, nem várják-e őket rejtőzködő katonák
vagy valamilyen csapda. Nem lehetnek elég óvatosak, gondolta
Octavianus. Mély lélegzetet vett, kétkedve sandított a ringatózó
csónakra.
– Ha valamit elnéztünk, ha nem járok sikerrel, szeretnék
abban a biztos tudatban meghalni, hogy Marcus Antonius
nemsokára követ engem – mondta. – A parancsom a
következő. Ha megöl, akkor nem hagyhatja el élve a szigetet.
Felmérte a távolságot. Marcus Antonius olyan helyet
választott, amelyet nem érnek el a legióslándzsák.
 – Hozzátok ide a scorpio íjakat! A kezelők a szigetre
célozzanak!
Legiói még az előző nap összeállították a hatalmas
gépezeteket. Octavianus kissé fellélegzett, amíg nézte, hogyan
vontatják ki az ökörfogatok a partra a hajítógépeket. Csakhogy
a túlparton ugyanaz történt. Vajon milyen érzés lesz ott állni
azon a kis szigeten, és hallani az íjak csattanását, ahogyan
kirepítik a vasnyilakat?
– Készen vagytok? – kérdezte barátait. Agrippa
válaszképpen lebaktatott a csónakhoz, és egy rántással
ellenőrizte a kötelet. Mæcenas vállat vont, még mindig a rájuk
váró alakokat figyelte.
– Megtetted, amit lehetett. Ha ez csapda, nem fogja túlélni,
ennyit megígérhetek.
– Kivéve, ha nincs is ott – mondta Agrippa, miközben
elhelyezkedett. – Az a nagydarab, páncélos ember lehet egy
tiszt is, aki olyan helyre csalogat, ahol Antonius lecsaphat ránk
a catapultáival és az íjaival.
– Agrippa, te örök optimista – mondta Mæcenas.
Ennek ellenére bemászott a csónakba, és megkapaszkodott a
magas orrban, mert jobb szeretett állni. A négy evezős már
elfoglalta helyét az evezőknél. Veterán kardforgatók voltak, a
gladiust a lábukhoz fektették, hogy azonnal felkaphassák, ha
szükséges. Egyszerre néztek föl Octavianusra, aki bólintott.
– Induljunk – mondta. – Lássuk, mit akar. – Beszállt a
csónakba, és a peremnek dőlt, máris a célt figyelve. – Horgonyt
fel vagy evezzetek, vagy mit tudom én, mi ilyenkor a
vezényszó – mondta.
Agrippa keserves képet vágott. Az evezősök ellökték a
csónakot a parttól, befordultak az áramlatba. A jármű, amelyet
négy evezőlapát hajtott, egykettőre felgyorsult. Octavianus
csodálkozva jött rá, hogy élvezi az utat. Agrippa látta, hogy
jobb kedvre derült, és ő is elmosolyodott.
– Van valami varázslat a csónakokban – mondta. – Bár a
gályák még jobbak.
Octavianus mosolya rögtön lehervadt, mert eszébe jutott a
hatalmas hajóhad, amely eltűnt Brundisiumból. Pedius, a
consultársa áterőltetett egy szavazást, amely megfosztotta a
parancsnokságtól Sextus Pompeiust, de ez nem hozta vissza a
hajókat.
– Ha itt végzek – mondta Octavianus –, szükségem lesz egy
flottára.
– Pillanatnyilag is a flottáddal utazol – vetette oda Mæcenas.
Octavianus felhorkant.
– Már gondolkodtam ezen. Előbb-utóbb el kell intéznem
Sextus Pompeiust. Ha nem mi ellenőrizzük a tengereket, sosem
küldhetünk legiókat Cassius és Brutus ellen.
Agrippa bólintott, az állát dörzsölte.
– Az egy vagyon – felelte. – Sextusnak… mennyi is?
Kétszáz gályája van? Ha ennek csak a felét meg akarod
építtetni, az tízmillió sestertiusba kerül – és időbe, amíg
átképzed a legionariusokat.
– Mi haszna Marcus Antoniusszal tárgyalni, ha nem
hagyhatom el Rómát, mert félek a kalózoktól? – kérdezte
Octavianus. – Megszerzem a pénzt és az embereket. Szabad
kezet kapsz, Agrippa. Építs nekem egy hajóhadat.
Amikor elérték a szigetet, a három utas kiszállt. Az
evezősök szó nélkül magukra öltötték legionariuspáncéljukat,
amelyet átkelés közben nem viselhettek, mert lehúzhatta volna
őket a mélybe. Octavianus türelmetlenül várakozott, és a
gladiusa markolatát babrálta.
 Marcus Antonius személyesen jött le a homokos partra, és
valami derültségfélével figyelte a készülődésüket. Egészséges,
erős ember volt, csaknem olyan magas, mint Agrippa, kora
ellenére még mindig katonásan szikár és izmos.
– Üdvözöllek, consul – mondta. – Hosszú utat jártál be
azóta, hogy én viseltem azt a címet, amely most a tiéd. Ahogy
írtam, a becsületemmel szavatolom a biztonságotokat. Most
béke van közöttünk. Szeretnélek bemutatni a társaimnak,
velem jönnél?
A férfi, akit Octavianus akkor látott utoljára, mielőtt
elporzott Gallia felé, láthatólag nem félt az ő felfegyverzett
katonáitól. Éppen olyan fesztelennek mutatkozott, mint
bármelyik római úr egy délutáni kiránduláson a folyónál.
Rámosolygott, belement a játékba.
– Veled tartok – válaszolta. – Sok mindent kell
megbeszélnünk.
– Miután úgy döntött, hogy hajlandó meghallgatni –
dünnyögte Mæcenas.
Mind a hatan elkísérték Marcus Antoniust oda, ahol sátrat
vertek és asztalokat állítottak a fűre. A szigetnek erről az
oldaláról Octavianus sokkal tisztábban láthatta a galliai
legiókat a túloldalon. Szinte biztos, hogy nem véletlenül
vannak a keskenyebb folyóágnál. Tucatnyi scorpio számszeríj
és két centuriára való íjász nézett rá vissza, lesve az árulás első
jelét. Különös elégedettséggel töltötte el, hogy ő is fenyegetést
jelent. Nem szerette volna, ha ő az egyetlen, aki görcsöl az
idegességtől.
Marcus Antonius túláradóan kedélyes házigazda volt.
Észrevette, hogy Octavianus a legionariusokat nézi.
– Nehéz időket élünk, igaz, Cæsar? Ez a Lepidus is így
gondolta, amikor megérkeztem Galliába. Hálás vagyok, amiért
nem látott benne semmi kivetnivalót, hogy átadja a
parancsnokságot Róma consuljának.
– Volt consuljának – javította ki automatikusan Octavianus.
Látta, hogy Marcus Antonius összevonja a szemöldökét, és
sietve folytatta: – Aki még mindig az az ember, akit Julius
Cæsar a barátjának nevezett, és remélem, mostanában a
szövetségesem.
– Ahogy mondod. Úgy tapasztaltam, minél több a legióm,
annál könnyebb szövetségeseket találni. – Mennydörgő
hahotára fakadt. – Lepidus! Hadd mutassam be neked az új
Cæsart, a mostani consult!
A megilletődött képű ember, akit a vállánál fogva
előretuszkolt, valahogy mintha kilógott volna a társaságból.
Octavianus nem ismerte személyesen, csak annyit tudott, hogy
Gallia prefektusa, és maga Cæsar nevezte ki, miután visszatért
Keletről. Elég jelentéktelen alaknak tűnt. Kissé görnyedt
vállával inkább tudósnak, mint főtisztnek látszott, noha az orrát
többször is betörték, a fülére pedig olyan csúnya ütést kapott
egy régi összecsapásban, hogy csak némi rózsaszín porc
maradt belőle. Sűrű haja fehérre őszült. Mellette Octavianus
inkább erőnek érezte ifjúságát, mint gyengeségnek.
– Számomra megtiszteltetés, Cæsar, hogy találkozhatunk –
mondta Lepidus. Mély, határozott hangja némi ízelítőt adott az
emberből, aki a korosodó külső mögött rejtőzött.
Octavianus megszorította a kinyújtott kart.
– Akárcsak számomra, uraim. Róma consuljaként,
gondolom, én vagyok a legmagasabb rangú. Nem ülnénk le?
A hosszú asztal felé intett, és határozottan el is indult,
nehogy Marcus Antonius megelőzze. Mæcenas és Agrippa
csatlakozott hozzá, és mögé állt, amikor helyet foglalt az
asztalfőn.
 Marcus Antonius bosszúsnak tűnt, de tudomásul vette a
helyzetet, és leült Octavianusszal szemben. Lepidus melléje
telepedett. Négy emberük valamivel távolabb állt meg, elég
messze, hogy ne jelentsenek közvetlen fenyegetést, noha a
feladatuk egyértelmű volt. Octavianus hátranézett evezőseire,
akik automatikusan felálltak a másik néggyel átellenben. Két
jól elkülönült csoportot alkottak, és hirtelen ismét tapintható
lett a feszültség, amikor Marcus Antonius az asztalra
könyökölt.
– Kezdhetem? – kérdezte. Folytatta, mielőtt válaszolhattak
volna neki. – Egyszerű a javaslatom. Van tizenöt legióm
Galliában, meg még Lepidus. Neked nyolc van, Cæsar, meg
még a consuli éved. Te katonákat akarsz, hogy legyőzhesd a
szabadítókat, én inkább rangos és hatalmas ember akarok lenni
Rómában, nem pedig egy jöttment Galliában. Nem gondolod,
hogy megegyezhetnénk?
Octavianus némán hálát adott az isteneknek a római
nyerseségért. Ő és Marcus Antonius legalább ebben
hasonlítanak: egyformán utálják a Senatus pepecselését.
– Hol van ebben Lepidus prefektus? – kérdezte, nem
reagálva az ajánlatra.
– Én Lepidus helyett is beszélek – felelte Marcus Antonius,
mielőtt a prefektus megszólalhatott volna. – Rómában már
korábban is volt triumvirátus. Azt javaslom, osszuk meg a
hatalmat, hogy megtörjük a szabadítók hatalmát Keleten. Nem
hinném, hogy erre képes lennél a legióim nélkül, Cæsar.
Octavianus fejében cikáztak a gondolatok. Ez jó ajánlat, ha
megbízhat benne. Az első triumvirátust Crassusszal és
Pompeiusszal maga Cæsar hozta létre. Arról most fölösleges
beszélni, milyen rosszul ért véget a másik kettő számára.
Mélyen Marcus Antonius szemébe nézett, látta benne a
feszültséget. A volt consul jó pozícióban volt, mégis
aggasztotta valami. Octavianus ki akarta deríteni, mi az.
– A Senatussal el kell ismertetni, hogy törvényes legyen –
mondta. – Ennyit legalább megígérhetek. Most már elég
cliensem van ahhoz, hogy bármilyen szavazást megnyerjek.
Amikor Marcus Antonius kezdett fölengedni, Octavianus
elfordította róla a tekintetét, és a folyóparton táborozó legiókat
nézte.
– Csak az jutott az eszembe, hogy milyen keveset nyerek én
ezzel. Consul vagyok, egy olyan Senatusszal, amely nem mer
ellentmondani nekem. Igen, vannak ellenségeim, de alapíthatok
új legiókat.
Marcus Antonius a fejét rázta.
– Szíriából és Görögországból kapott jelentéseimből ítélve
nincs annyi időd, Cæsar. Ha sokáig vársz, Brutus és Cassius
túlságosan megerősödik. Én felajánlom azt az erőt, amellyel
megtörheted őket, mielőtt odáig juthatnának.
Octavianus törte a fejét. A másik kettő figyelte, és várt. A
látszat ellenére a consulnak viszonylag korlátozott hatalma
volt. Egy ideiglenes diktátorság, amit Marcus Antonius
javasolt, a törvény fölé emelné azokra a sorsdöntő évekre,
amelyekben felépíti a hajóhadát és a hadseregét. Ám úgy vélte,
még nem találta meg azt a gyenge pontot, amely tárgyalni
kényszerítette Marcus Antoniust, és ez aggasztotta. Ismét a
legiókat kezdte nézni a folyóparton.
– Hogyan fizeted az embereidet? – kérdezte hanyagul.
Meglepetésre Marcus Antonius elvörösödött, mintha
zavarban lenne.
– Nem fizetem – mondta rettentő zavarban. –
Megegyezésünknek ki kell terjednie a pénzre, amelyre
szükségem van, hogy fizethessem a legióimat.
 Octavianus némán füttyentett. Tizenöt legio hetvenötezer
embert jelent, továbbá még vagy húszezer fő kíséretet. Vajon
meddig hajlandók fizetés nélkül szolgálni? A szegénység
kemény iskolamester, Marcus Antoniusnak szüksége van
legalább arra a pénzre, ami Rómában van, és arra, amit
Cæsartól jussolt.
Melegebben rámosolygott a két emberre.
– Uraim, azt hiszem, megértettem a legfontosabb érveket.
De miféle bolond lennék, ha ütközetbe bocsátkoznék
Cassiusszal és Brutusszal, ha közben katonák hiányában
elveszíteném Galliát?
Marcus Antonius csak legyintett.
– A gallok évek óta békések. Cæsar eltörte a törzsek
gerincét, és megölte vezetőiket. Nincs Nagykirály, aki folytatná
Vercingetorix hagyományait. Visszazuhantak arra a szintre,
ahol ezernyi család marja egymást, és ez még nemzedékeken át
így marad. De nem is hozok el minden rómait. Két-három
legiót ott hagyhatok pár évre, hogy az erődök ne maradjanak
üresek. Ha a gallok fellázadnak, azt hamar meghallom. Tudják,
mire számíthatnak, ha megteszik.
Octavianus kétkedve sandított Marcus Antoniusra. Nem
becsüli ez túl az erejét? Egy kétfrontos háború az utolsó, amire
szükségük van. Marcus Antonius veszélyes játékot játszott,
amikor kiürítette Galliát, hogy ideültesse őt a
tárgyalóasztalhoz.
Egy hosszú, feszült perc után, mialatt a többiek őt figyelték,
Octavianus bólintott.
– Rendben van, uraim. Látom, volt időtök kiókumlálni,
hogyan működhet egy triumvirátus. Mondjátok el nekem, hogy
látjátok a dolgot, én pedig fontolóra veszem, mi a legjobb
Róma számára.
 A háromnapos tárgyalás meglehetősen kimerítette Marcus
Antoniust, míg Octavianus ugyanolyan friss maradt, mint
amikor először ült asztalhoz. Nem történt árulás, és Octavianus
úgy érezte, az egyezség csakugyan működhet. De még így is
hatalmas energiával vitatkozott és tárgyalt végig minden egyes
pontot, miközben a két idősebb férfi egyre elnyűttebb lett.
Octavianus felajánlotta, hogy beterjeszt egy
törvényjavaslatot, amely legitimálja megegyezésüket. Cserébe
Marcus Antonius teljhatalmat ígért Szicília, Szardínia és egész
Afrika fölött, beleértve Egyiptomot. Ez ugyan kétes ajándék
volt, tekintve Sextus Pompeius hajóhadát, amely ellenőrizte az
egész nyugati tengert, Octavianus mégis elfogadta. Marcus
Antonius megtarthatta Galliát saját birodalomnak, Lepidus
megkapta az északi tartományt, amelyen Decimus Junius rövid
ideig uralkodott. Hispania és Itália többi része közös birtok
lesz. Octavianus intézkedett, hogy hárommillió sestertiust
szállítsanak át a folyón csónakokban, és örömmel látta, hogy
Marcus Antonius fellélegzik, sőt rövid időre még fiatalabbnak
is látszik, aztán ismét elvesztek a részletekben.
A harmadik napon a szerződést leírták, már csak meg kellett
pecsételni. Ők lesznek a „Három Férfiak Bizottsága az Állam
Irányítására”. A rút, idétlen cím annyira-amennyire elfedte, mi
is a triumvirátus valójában: átmeneti fegyverszünet nagy
hatalmú emberek között, hogy megszerezhessék azt, amit
igazán akarnak. Octavianus nem áltatta magát, de Marcus
Antonius sosem volt az ellensége, minden római pökhendisége
mellett sem. Igazi ellenségei napról napra erősödtek, neki pedig
legiókra és hatalomra volt szüksége, hogy legyőzhesse őket.
A szerződés vége több vitát gerjesztett, mint a többi rész
együttvéve. Amikor Cornelius Sullából Róma diktátora lett,
engedélyezték neki azt, amit ő „proscriptiónak” nevezett,
vagyis hogy összeállíthassa az államellenes
bűncselekményekkel vádolt emberek névsorát. Egy ilyen
listára fölkerülni egyenlő volt a halálos ítélettel. És bárki
ítélkezhetett. Aztán ha bemutatta a proskribált fejét, megkapta
birtokának egy részét, a vagyon többi része pedig a Senatus
ládáiba vándorolt. Ez veszedelmes hatalmat jelentett,
Octavianus kezdettől érezte ennek a csábítását, és igyekezett
küzdeni ellene. Csupán annak a megmaradt tizenkilencnek a
nevét íratta be a listába, akik Pompeius színházában
meggyilkolták Cæsart. Ehhez Lepidus és Marcus Antonius
hozzácsapta a saját ellenségeit. Octavianus idegesen
nyeldekelt, amikor jól ismert senatorok neveit olvasta, de a
másik két triumvir rendezni akarta a régi számlákat, mert ez
volt a szerződés ára.
Újabb két napot vitatkoztak a névsoron. Magántermészetű
okokból megvétózták egymás javaslatait, majd nevenként
végigvették a listát. Végül megegyeztek. Octavianus tudta, a
proscriptiók felbolydulást keltenek Rómában, de ha ezeknek az
embereknek a birtokait elárverezik, neki meglesz a pénze a
flottaépítéshez és a háborúhoz. Megborzongott a gondolatra, és
még egyszer átnézte a listát. Brutus és Cassius az elsők voltak
rajta. A Római Birodalom keleti felét sehol nem említették a
szerződésben. Légvárakat építettek volna, ha most felosztják,
miközben még azoknak az embereknek a kezén van. Mégis
húztak egy határvonalat. Cassius és Brutus annak az államnak
az ellenségeivé lettek, amely valamikor törvénnyel és
amnesztiával védte őket. Nem volt kis dolog ott látni őket ezen
a listán.
Hat nappal az érkezése után Octavianus ismét kilépett az
apró szigetre. Lepidus és Marcus Antonius arca ragyogott az
elért eredmények fölötti örömükben. Visszahozta őket az
akolba az egyetlen ember, akinek megvolt ehhez a hatalma.
Még mindig gyanakodtak, de az átvitázott napokban kelletlen
tisztelet ébredt bennük egymás iránt. Marcus Antonius lassan,
mélyen beszívta e a levegőt, miközben figyelte, ahogy
Octavianus ellátja pecsétjével a triumvirátusi szerződést, és
felkészült, hogy ő is rányomja családi címerét.
– Öt év elég, hogy helyrehozzuk a múlt hibáit – mondta. –
Legalább addig mosolyogjanak ránk az istenek.
– Visszajössz velem Rómába most, hogy lásd, amint ebből
törvény lesz? – kérdezte tőle Octavianus mosolygó
kíváncsisággal.
– Ki nem hagynám – felelte Marcus Antonius.

Szicília tökéletes hely a tengeri rablók számára. A part

közelében a magas hegyek lehetővé tették, hogy Sextus
Pompeius leolvassa a zászlójeleket, majd kiküldje gályáit. Az
evezős rabszolgák addig húztak, amíg a hajók orra fehér éket
nem hasított a tengeren. Sextusnak hunyorognia kellett az erős
napfényben, hogy lássa a zászlójeleket. Kivicsorította a fogát,
mert a jelzés vörös volt: úgy piroslott a hegycsúcson, mint egy
távoli vércsepp. Csaknem eltakarta a füst, amelyet a hatalmas
sziget vulkánja okádott, a morgó szörnyeteg. Ha megrázta a
földet, mindannyiszor döglött halakat dobott fel a mélyből,
amelyek Sextus embereinek nagy örömére már főtten akadtak
szigonyhegyre. Éjszaka néha fojtott izzásba vonták a csúcsot a
rotyogva-bugyborékolva olvadó sziklák.
Ez a táj illett Sextus gyűlöletéhez. Részegítő érzés volt,
hogy van hatalma és vannak hajói. Hogy az történhet, amit ő
akar. Nem kellett már kockáztatnia a római flotta haragját,
valahányszor ráuszította legényeit a kereskedelmi hajókra. A
római flotta parancsnokságát őrá ruházták nagy, szalagos
pecséttel lezárt, viaszolt pergamenen. A pecsét láttán a
főtisztek annyit tehettek, hogy tisztelegtek és
engedelmeskedtek. Ettől a pillanattól kezdve az övé volt Róma
egyik legerősebb fegyvere. Még annál is több, tekintve, hogy a
markában tartotta a partvidéket. Az Afrikából és Szicíliából
induló gabonahajók már nem mehettek tovább a félszigetre.
Róma elveszítette élelmiszer-utánpótlása felét, és Sextus még
ennél is többre volt képes.
Odafordult új alvezéréhez, Vediushoz. Békülékenyebb
gesztus lett volna, ha valamelyik legióskapitányt nevezi ki a
posztra, de Vedius évek óta vele kalózkodott, és Sextus bízott
benne. Vedius a húszas éveiben járt, de nem volt elég éles
szeme ahhoz, hogy leolvashassa a zászló jeleket, így az
izgalomtól valósággal reszketve várta a hírt. Kocsmai verekedő
volt, amikor Sextus rátalált. Nehéz életet élt, aprópénzért
öklözött, keresményének nagy részét rögtön el is kockázta
vagy elitta. Kölcsönösen megláttak egymásban valamit már az
első alkalommal, amikor Sextus leütötte, és eltörte az
állkapcsát. Vedius az ezt követő hónapban háromszor támadta
meg, de minden alkalommal rosszabbul járt, és végül
lemondott a bosszúról. Érdekelni kezdte a római patrícius, aki
úgy beszélt és viselkedett, mint egy plebejus. Sextus
rávigyorgott a helyettesére, aki nem evett egy tisztességes
falatot, amíg nem csatlakozott a római gályákat fosztogató
kalózokhoz. Úgy látszik, még a barmokat is meg lehet
szelídíteni főtt étellel.
– Fönn van a vörös zászló. Valami elszánt lélek az életét
kockáztatja, hogy valami csecsebecsét hozhasson a babájának.
Valamikor életfontosságú lett volna a második zászló, amely
a hajók számát jelezte. Egy-kettő még célpont lehetett, ennél
több túl nagy kockázatot jelentett. Ilyenkor Sextus emberei
tovább lapultak a part menti öblökben és barlangokban.
Gyorsabban vert a szíve az örömtől. Most egy remek római
gálya fedélzetén volt, a legionariusok és a rabszolgák készen
álltak a rohamra. A kis öbölben, ahol az éjszakát töltötte, még
öt gálya horgonyzott, a parancsait várva. Odakiáltott a
jelzőmatróznak, hogy húzza fel a zászlaját az árboc hegyére.
Az evezősöket fölverte álmukból az ostorpattintás. A többi
gálya azzal a fegyelmezettséggel reagált, amelyet Sextus mára
megszeretett. Felhúzták a tengerfenékről a horgonyt, evezőseik
pillanatok alatt felkészültek. Szeretett volna fölnevetni, amikor
hajója elindult a sötét vízen a nyílt tenger felé. A többiek
vadászsólyomként röppentek utána. Az ő gyilkos ragadozói,
alig fél tucat abból, amit kapott. A tengerpart kétszáz gályát
rejtett el a kandi szemek elől, és mindnek ő parancsolt!
A mozgás előcsalta a húgát a kis kabinból. Sextus megint
ideges lett. Nem szerette, ahogy Vedius nézegeti az ő testvérét.
Tizennyolc évesen egyszerre töltötte be az apa és a fivér
szerepét a lány mellett, akit szívesebben tartott a közelében,
semhogy kint hagyja a bárdolatlan alakok között valamelyik
szárazföldi táborban.
– Semmi ok az aggodalomra, Lavinia. A Senatus fennkölt
parancsára cselekszem, amikor tisztán tartom a partvidéket.
Maradhatsz, hacsak nem lesz harc, de akkor azonnal menj le a
fedélzet alá, rendben?
A lány szeme ingerülten megvillant, de azért bólintott.
Ugyanolyan szőke haja volt, mint a fivérének, ám az arca a
koránál évekkel fiatalabbnak, szinte gyereknek mutatta. Sextus
gyöngéden nézte, ahogy hátraköti a haját, kibámul a tengerre,
élvezve a szelet és a sós permetet. Érezte, hogy Vedius tompa
tekintete követi Lavinia minden mozdulatát.
 – Figyelj az ellenséges hajókra! – utasította kurtán alvezérét.
Vedius ocsmány volt, egyszerűen nem lehetett másnak
nevezni. Annyiszor verték pofán, hogy az arca, a füle, a szája
eltűnt a dudoros vadhús alatt. A szemöldöke vastag, rózsaszín
hurkává torzult a szöges szíjak csapásaitól. Az első
verekedésük akkor robbant ki, amikor Sextus megjegyezte,
hogy olyan a képe, mint a tökzacskó. Tudta, hogy ha nincs
olyan szerencséje, és nem kapja rögtön szájon Vediust, az
simán megölhette volna. De hát senkinek sem esik jól, ha
eltörik az állát. Utána ismertette meg Vediust a kardok
világának valóságával. Azt viszont sose engedné meg neki,
hogy a húgát kerülgesse. Lavinia nemes vérből való,
nemsokára keres neki valami gazdag senatort vagy prætort.
Szeretettel pillantott a lányra, aki éppen a fenti köteleken ülő
tengeri madarakat nézte hunyorogva.
A gályák félsebességgel haladtak. Az evezős rabszolgák
fölmelegedtek, ahogy kiértek a fényre. Sextus ujjongott,
amikor a hajók parancs nélkül is beálltak nyílhegy alakzatba.
Azelőtt a legénysége csak lerohanta vad üvöltéssel a kiszemelt
prédát. A flotta gályái fegyelmezettek, halálosak voltak.
Sextus, ahogy szokta, előrefutott az orrba, és a messzeségbe
bámult a hullámokat szelő hajóról.
Két hajó volt előttük, két maszat a szemfájdító fényben.
Észrevették Sextus gályáit, és a szárazföld felé fordultak, de
már elkéstek. Ha nem találnak megfelelő kikötőt, akkor annyit
tehetnek, hogy kifuttatják hajóikat a partra, utána illa berek.
Sextus belekacagott a sós permetbe, miközben csak fél kézzel
kapaszkodott a hullámokra figyelő bronzszembe. Ezen a
partszakaszon nincs menedék, csak sziklazátonyok, amelyek
gyorsabban csinálnak aprófát a kereskedelmi hajókból, mint
ahogy ő tehetné. Hátraordított a legio tisztjeinek, a dobverés
üteme gyorsult, a hatalmas evezők egyszerre emelkedtek-
süllyedtek. A kísérő gályák simán váltottak nagyobb
sebességre. A kereskedőhajók rádöbbentek tévedésükre, és
megpróbáltak ismét kikanyarodni a nyílt tengerre.
Már olyan közel jártak hozzájuk, hogy Sextus látta az
egyárbocost. A másik egy teljes sebességgel haladó gálya volt,
amely simán lehagyhatta volna támadóit, ám Sextus
csodálkozására megfordult, és egyenesen feléjük tartott, mintha
a kapitánya azt hinné, van esélye hattal szemben. Sextus arra
számított, hogy legalább ötven kilométeren át kell üldöznie a
két hajót a nyugati part mentén, amíg átszállhat rájuk.
Vedius odajött hozzá.
– Talán gyorsan meg akar halni – mondta.
Sextus kétkedve bólintott. A gálya kapitánya tökéletesen
értelmetlenül viselkedett. Az emelkedő-süllyedő evezők
fehéren villogtak, mintha a nap fakította volna ki őket.
– Fel az „egy”, a „kettő”, a „támadás”, és a „kisebb”
jelzéssel! – parancsolta Sextus.
Tetszett neki a legio jelzőrendszere, gyorsan meg is tanulta,
és élvezte, hogy milyen bonyolult parancsokat lehet kiadni
vele. Két gályája majd levadássza a kereskedőhajót, miközben
ő elintézi ezt az idegent, aki azt képzelte, hogy Sextus
Pompeius torkának eshet. Két gálya a sebességét tartva levált a
csoportról. Sextus kiáltott a másik négynek, hogy csökkentsék
felére a sebességüket.
Az ellenséges gálya rettenthetetlenül közeledett tovább.
– Ha két oldalról eltrafáljuk, úgy elsüllyed, mint a balta! –
mondta Vedius, kaján vigyorral méregetve a hajót.
– Vannak könnyebb módjai is az öngyilkosságnak –
csóválta meg a fejét Sextus. – Mindent kockáztatott, hogy
idejöjjön. Túlerőben vagyunk, simán legyűrjük, akármit csinál.
 A gálya messze volt a parttól, evezősei bizonyára elfáradtak.
De ha megfordulna és a legnagyobb sebességgel próbálná
menteni az irháját, Sextus akkor is beérné és kilyukasztaná a
sarkantyúval, még mielőtt kimenekülhetne a partra. Látta, hogy
két gályája a messzeségben éppen utoléri a balszerencsés
kereskedőhajót, amelynek kapitánya a megadás jeléül
leengedte a vitorláit. Sextus emberei összeszedtek minden
használhatót, azután felgyújtották. Amikor visszafordult, a
másik gályán a rabszolgák éppen visszahúzták a víztől csillogó
evezőket. A sebességét vesztett gálya tehetetlenül bukdácsolt a
mély vízben, mint az uszadék.
– Negyed sebesség! – kiáltotta Sextus. – Lavinia, menj le!
Megkockáztatott egy pillantást hátra, de a lány nem
mozdult, az árbocot markolta, és mohón bámészkodott sötét
szemével. Az istenekre, néha azt kell gondolnia, hogy a húga
bolond. Mintha fogalma sem lenne a veszélyről. Nem
utasíthatta Vediust, hogy vigye le, így hát dühöngve
visszafordult. Ezt még megbeszélik.
Hajója egyre közelebb araszolt. Végül már látta a gálya
billegő fedélzetén az arcokat. Felkészült rá, hogy az első intő
jelre hátrálást vezényeljen, de a fedélzeten nem látott sem
hajitógépet, sem lándzsásokat vagy íjászokat.
– Vigyetek közelebb! – kiáltott Vediusnak, aki továbbította
a parancsot.
A hajók beálltak egymás mellé, a többi gálya körülvette
őket. Sextus ugrásra készen várta, hogy íjászok bukkanjanak
elő, miközben kihajolt a hajóorrból, és odaordította a
fedélzeten várakozó embereknek:
– Ez a hajó szép ajándék! Köszönöm! Adjátok meg
magatokat most, és csak néhányatokat ölünk meg!
 Nem kapott választ. Rabszolgák csoportja egy apró csónakot
hozott oda a fedélzet széléhez, csigákkal és kötelekkel
megemelték, majd kintebb tolták, hogy le lehessen engedni a
vízre. Két ember leereszkedett a gálya oldalán a csöpögő
evezőlapátok között, kisebb evezőket vettek elő a csónakból, és
lapátolni kezdtek feléjük. Sextus hátranézett Vediusra, és
felvonta a szemöldökét.
– Ez valami új – mondta. Gyomra görcsölt az idegességtől.
Cæsarból consult csináltak, nem lehetetlen, hogy a csónakban
ülő emberek parancsot hoznak, amely fölmenti őt a
tisztségéből. Nem mintha számítana. Neki pecsétes
felhatalmazása van, amelyet a kapitányainak nem volt szabad
elolvasniuk. Nekik Sextus Pompeius a tengernagyuk, akit
akkor lehet csak leváltani, ha engedi.
Megállíttatta a hajót. Gyomra megrándult, amikor a gálya
billegni kezdett a hullámokon. Nézte a két evezőst, ahogy
közelednek.
– Kik vagytok? – kérdezte. Szinte föl sem kellett emelnie a
hangját.
– Publius és Gaius Casca – felelte egyikük. Lihegett, nem
szokta meg, hogy a tengerben evezzen, ami kemény munka. –
Szabadok és szabadítók, akik menedéket kérnek.
Sextus egy pillanatig fontolgatta, hogy hagyja őket
megfulladni, de ezek friss híreket hozhattak Rómából. Hallotta,
hogy mögötte Vedius fenni kezd egy kurta tőrt, és kelletlenül
megrázta a fejét.
– Engedjétek a fedélzetre őket, és biztosítsátok azt a gályát.
Ismerem ezeket a neveket. Olyanoktól akarom hallani a
gyilkosság történetét, akik ott voltak.
Látta, hogy a távolban sötét füst száll föl az égő
kereskedőhajóból, és elmosolyodott.
 – Lavinia! Azonnal menj le! – csattant fel.
– Látni akarom! És hallani, mit mondanak! – felelte a lány.
Sextus körülnézett. Nem úgy tűnt, hogy a két fivér veszélyt
jelent.
– Jól van, most az egyszer – felelte vonakodva. Semmit sem
tudott megtagadni tőle.
Vedius a lányra mosolygott, kimutatva csorba fogait,
sorvadt ínyét. Lavinia átnézett rajta, amitől az alkapitány
elkomorodott.
 HUSZADIK FEJEZET

A nap még mindig melegítette Agrippa hátát, noha változóban

voltak az évszakok, a fák már aranyvörösben pompáztak. Nézte
a több száz méter széles Avernus-tó mély vizét. A hajdani
falucska római helyőrséggé terebélyesedett, amelynek több
tízezer katonája hajnaltól alkonyatig robotolt. Az egyik parton
tizenkét gálya épült a hatalmas dokkokban. Agrippa még az
átellenes oldalról is látta a gerendákon nyüzsgő embereket, és a
csöndben elhallatszott hozzá a kalapálás. Három kész hajó
hasította a tó tükrét, egymást kerülgették a kiképzés közben.
– Ez igen, lenyűgöző! – szólalt meg a háta mögött Mæcenas.
– Pár hónap alatt csodákat műveltél. Azonban látok egy apró
bökkenőt a terveidben, Agrippa.
– Nincs probléma. Octavianus két legiót adott, azonkívül
Itália összes hajóácsát és hajóépítő mérnökét. Tegnapelőtt
aláírtam egy parancsot, hogy ki kell vágni egy senator birtokán
az erdőt, és ő mukkanni sem mert. Meg tudom építeni a
hajókat, Mæcenas.
Mæcenas a tavon cselező gályákat figyelte.
– Nem kétlem, barátom, noha még pár tucat gálya sem lesz
elég a flotta megtámadásához. Mindazonáltal…
– Negyven gályával legázolom – szakította félbe Agrippa.
Éveken át szolgáltam azokon a hajókon, Mæcenas! Ismerem
minden centijüket, tudok javítani rajtuk. Kísérj el az újakhoz.
Van egy elképzelésem egy fegyverről, amely meg fogja lepni
Sextus Pompeiust.
 Elindultak a parton. Mæcenas hallotta, ahogy kint, az
üvegesen fénylő tavon ordítva osztogatják a parancsokat az
evezősöknek. Agrippa komolyan vette, hogy nem szabad
spórolni, olyannyira komolyan, hogy Octavianus Mæcenast
küldte le délre, nézze már meg, mi kerül minden hónapban
olyan sok millióba. Az itt látottakból Mæcenas azt a
következtetést vonta le, hogy ez az összeg csak nőni fog.
– Egyetlenegy gond van a terveddel, Agrippa – mondta
befelé vigyorogva. – Van egy titkos flottád, és látom, a
legionariusaidat képezed át a használatukra. Mégis lesz egy
icipici probléma, amikor eljön az idő, hogy kividd őket a
tengerre.
Agrippa gyilkosan meredt rá.
– Nem vagyok hülye, Mæcenas, tudom, hogy a tónak nincs
kifolyása a tenger felé.
– Akadnak, akik szerint ez problémát jelenthet egy tengeri
hajóhadnak – jegyezte meg Mæcenas.
– Látom, ez szórakoztat téged. De a part csak másfél
kilométer innen, és én alapos megfontolásból választottam ezt
a tavat. Számtalan munkásom van. Építeni fognak nekem egy
csatornát a tengerig, azon leúsztatjuk a hajóhadat.
Mæcenas elhűlt.
– Gondolod, hogy ezt meg lehet csinálni?
– Miért ne? Az egyiptomiak piramisokat építettek pár ezer
rabszolgával. Földmérőket küldtem ki, hogy előkészítsék az
útvonalat. Másfél kilométer, Mæcenas! Ez nem túl nagy
távolság olyan embereknek, akik ezer kilométernyi utat
építettek már.
Hangosabb lett a kopácsolás, ahogy közeledtek az
építkezéshez. Verejtékben fürdő emberek futkostak szerszámos
ládákkal, robotoltak a napon. Mæcenas halkan füttyentett,
ahogy felnézett a legközelebbi gályára. Mögötte még tizenegy
félkész hajó sorakozott. Mæcenas megérintette a
tölgygerendákat, amelyekből a gerincet ácsolták. A levegő
illatozott a frissen fűrészelt deszkától; állványokon és létrákon
hajóácsok százai építették a gályákat. Egy nyolcfős csapat a
szeme láttára emelt be egy gerendát, amelynek mindkét végét
hornyolták, hogy az egyik munkás pöröllyel beverhesse a
karvastagságú ékeket.
– Mennyit fizetsz nekik? – kérdezte.
Agrippa felhorkant.
– Kétszer annyit, mint amennyit bárhol másutt
kereshetnének. Az ácsmesterek a szokásos bérük
háromszorosát kapják. Octavianus szabad kezet adott,
márpedig itt a legfontosabb a gyorsaság. Az pedig sokba kerül.
Fel tudom építeni a flottáját, de sokat kell fizetnie, ha azt
akarja, hogy gyorsan kész legyen.
Mæcenas látta barátján a fáradtságot, de a büszkeséget is.
Agrippa hajába faforgácsok ragadtak, arca fehér volt a
fűrészportól, de a szeme ragyogott, barnára sült a napon, és
kicsattant az egészségtől.
– Te élvezed ezt a munkát – mosolyodott el Mæcenas.
Mielőtt Agrippa válaszolhatott volna, kocsi zörgését
hallották a tizenhat kilométerre levő Neapolisba vezető útról.
– Ki az? – kérdezte gyanakodva Agrippa.
– Csak egy barátom. Látni akarta a hajókat.
– Mæcenas ! Hogy tarthatnám titokban ezt a helyet, ha
idehívod a barátaidat, hogy lássák, mit csinálok? Egyáltalán
hogy jutott át az úton az őrök mellett?
Mæcenas kissé elpirult.
 – Én adtam neki engedélyt. Nézd, Vergilius költő, tudja,
hogyan kell titkot tartani. Csak gondoltam, írhatna néhány
verset erről a helyről.
– Gondolod, hogy van idom költőkre? Festőket és
szobrászokat is hozol ide? Ez egy titkos flotta, Mæcenas!
Küldd vissza! Már azzal is túl sokat látott, hogy idáig jött.
Látom, van kocsisa. Őt most már itt tartom. Ugyanannyi
fizetést kap, mint a többiek, de tavaszig senki sem mehet el
innen.
– Akkor magam viszem vissza Vergiliust – felelte Mæcenas.
A költő leszállt a kocsiból, megbámulta a hatalmas
szerkezeteket. A levegőben szállt a por, a jövevény hatalmasat
tüsszentett, és egy drága selyemkendőbe törölte az orrát.
– Ide! – kiáltott Mæcenas. Barátja meglátta őket, intett, majd
elindult feléjük. – Nézd – mormolta Mæcenas –, tényleg
tehetséges, és Octavianus szereti. A városban már ismerik a
nevét. Nem árt jó benyomást kelteni egy ilyen emberben.
Halhatatlanná tesz téged.
– Nem akarok halhatatlan lenni – vágott vissza Agrippa. –
Meg akarom építeni ezt a hajóhadat, még mielőtt Sextus
Pompeius halálra éheztetné az országot.
A költő alacsony, pocakos ember volt, akinek arcát fekete
fürtök keretezték. Mikor közelebb ért, ismét tüsszentett, és
halkan felnyögött.
– Esküszöm, Mæcenas azt hittem, jót tesz nekem az itteni
levegő, de a por nagyon kellemetlen. Te bizonyára Agrippa
vagy, a hajóépítő lángész. Én… Vergilius vagyok. – Szünetet
tartott, és nem is leplezte csalódását, amikor Agrippa üresen
bámult rá. – Ó. Látom, csekélyke hírnevem nem ért el idáig.
Nem baj. Mæcenastol hallom, hogy terveztél valami új típusú
gályát.
 – Mæcenas! – hűlt el Agrippa. – Még mi mindent meséltél
el? Ezek után akár Pompeius is várhat rám, amikor kihajózunk
innen!
Mæcenas restelkedve fölemelte a kezét.
– Csak néhány részletet meséltem el neki, hogy
felcsigázzam az érdeklődését. Vergilius tudja, hogy senkinek
sem szólhat egy szót sem, igaz?
– Természetesen – vágta rá Vergilius. – A költők sok titkot
ismernek. Habár gyanítom, hogy már nem sokáig időzöm
ebben a világban. Napról napra gyengülök.
Beletrombitált a kendőjébe. Agrippa ingerülten nézett rá.
– Nos, a kocsisodat itt tartom – felelte kurtán. – Mæcenas
majd visszavisz a lovakkal a városba.
Vergilius pislogott.
– Pontosan olyan, amilyennek leírtad, Mæcenas. Szigorú,
római, de olyan az alakja, akár az ifjú Herculesé. Tetszik
nekem. – Agrippához fordult. – Nos, mivel már úgyis láttam
készülő flottádat, megtisztelnél azzal, hogy körbevezetsz?
– Nem – felelte Agrippa, aki alig bírt uralkodni magán. –
Sok a dolgom.
– Agrippa, Cæsar azt mondta, hogy meg kellene néznem a
részletes terveket – szólt közbe Mæcenas. – Úgy döntöttem,
hogy majd Vergilius jegyzetel. Szavamat adom rá, hogy
megbízható.
Agrippa kétségbeesetten égnek emelte a tekintetét, és tíz
lépéssel arrébb vonszolta Mæcenast, hogy Vergilius ne hallja
őket.
– Nem tűnik valami… férfiasnak, Mæcenas. Azt hallottam,
hogy az ilyenek nem megbízhatóak. Úgy pletykálkodnak, mint
az asszonyok.
– Kik azok az ilyenek? – kérdezte ártatlanul Mæcenas.
 Agrippa elvörösödve sütötte le a szemét.
– Tudod, hogy értem. Legalább azt mondd meg, hogy ez,
tudod… – majd megfúlt, mire kierőltette magából a szavakat: –
Ad, és nem kap.
– Most már végképp nem értlek – felelte Mæcenas kajánul
csillogó szemmel. Agrippa nem nézett rá.
– Kard és nem hüvely! Istenek, nem tudom, te hogy nevezed
ezeket a dolgokat. Tudod, mire gondolok!
– Persze, hogy tudom – nevetett Mæcenas. – Csak hallani
akartam, hogyan fogalmazod meg. Vergilius! A barátom azt
akarja tudni, hogy kard vagy hüvely vagy-e!
– Hogy mi? Ó, kimondottan kard vagyok! Jófajta római
acél!
Agrippa felnyögött. Gyilkos pillantást vetett rájuk, de azért
büszke volt arra, amit létrehozott a tó partján, és
tulajdonképpen szeretett volna eldicsekedni vele.
– Akkor hát gyertek velem – mondta.
Előreindult. Vergilius és Mæcenas összevigyorgott, azután
követte Agrippát, aki egy létrához ért, felhágott rajta,
gyakorlott könnyedséggel szökkent pallóról pallóra. Vergilius
és Mæcenas lassabban kapaszkodott utána. Olyan magasra
másztak, hogy letekinthessenek a félkész fedélzetre. Egy része
még nem volt bedeszkázva, így egyenesen leláttak az
evezőspadokig.
– Először négy corvus híddal próbálkoztam a szokásos egy
helyett. Az eredmény ott van a tó fenekén – felülterhelték a
gályákat. Így is át fogok alakítani néhányat, mert ez lehetővé
teszi, hogy egyszerre sokan rohanhassák le az ellenséges hajót,
de erős hullámzásban nem elég szilárdak. Ki kell módolnom,
hogyan növeljem a létszámot. – Ránézett Mæcenasra, hogy
érti-e, de az csak bámult.
 – Ezeken a hajókon nem rabszolgák eveznek, hanem a kard
mesterei, akiket versenyeztetéssel választunk ki Octavianus
legióiból. A nyerteseknek a szokásos zsold kétszeresét
ajánlom. Más szavakkal: nálunk a harcképes állomány
létszámának legalább háromszorosan meg kell haladnia Sextus
Pompeius bármelyik hajójának legénységét.
– Ez már valami – ismerte el Mæcenas. – De Pompeiusnak
kétszáz gályája van. Ennél többre lesz szükséged.
– Van ennél több is – felelte savanyúan Agrippa, és
Vergiliusra sandított. – De mielőtt megmutatnám, esküdjetek,
hogy senkinek nem áruljátok el. Ha kell, halálig hallgattok róla.
Éppen elég nehéz itt tartani a munkásaimat, hogy ne szökjenek
ki a városba, és ne fecsegjék el a részleteket mindenkinek.
– Ismét a szavamat adom, és becsületemre fogadom –
mondta Mæcenas. Vergilius komolyan megismételte a szavait.
Agrippa bólintott, és füttyentett az egyik munkásnak a
fedélzeten.
– Hozzátok föl a catapultát! – kiáltotta.
– A catapultákban nincs semmi új – jegyezte meg kissé
bátortalanul Vergilius. – A hajóhad minden gályáján van
belőlük.
– Hogy köveket hajítsanak, amelyek gyakrabban mennek
mellé, mint ahányszor nem – morogta Agrippa. – A pontosság
a probléma, így hát ezen dolgoztam. Ilyenjük nincsen.
A hajóács, aki az utasítást kapta Agrippától, továbbította a
parancsot hat embernek, akik rudakat és köteleket hoztak föl a
mélyből, majd Mæcenas és Vergilius szeme láttára
összeszereltek egy gépezetet. Belekalapáltak a fedélzeten
kihagyott résekbe egy kör alakú palánkot, amely így még
viharban se csúszhatott el. A korongra hornyolt, öntött
bronzgolyók kerültek, amelyek tüskékkel kapaszkodtak a
megfelelően kialakított fába, ezekre egy újabb palló, és már el
is készült a két méter átmérőjű emelvény, amely még
terheléssel is könnyedén elfordult bármilyen irányba. Tetejére
gyakorlottan és villámgyorsan felépítették a catapultát.
– Csáklya az, amit látok? – kérdezte Mæcenas.
– Csak figyelj – mondta Agrippa.
A catapultát felhúzták. Olyan volt, mint a legióknál használt
scorpio számszeríj törpe változata, de hiányzott róla a kanál,
amelybe a súlyos köveket teszik. Négyágú, hatalmas csáklya
került a helyére, amelyhez kötéltekercset erősítettek. A
munkások felnéztek, várták a jeladást. Agrippa leengedte a
karját. A gép ugrott egyet, amitől mindhárman összerezzentek,
a felröppenő csáklya surrogva húzta maga után a kötelet, majd
százlépésnyire lezuhant, és belevágódott a puha földbe.
Agrippa elégedetten fordult vissza a másik kettőhöz.
– Egy kő mellémehet, vagy lepattanhat a fedélzetről a
tengerbe. A csáklyák átrepülnek az ellenséges hajóra, és
megakadnak a fában. Odaát természetesen megpróbálják
elvágni a kötelet, de az enyémet úgy verik, hogy rézdrótot is
sodornak bele. Minden fedélzeten három ilyen lesz, és mihelyt
elszálltak, az emberek gyorsan közel húzzák egymáshoz a
gályákat. Lecsapódnak a corvus hidak, és mi a fedélzeten
leszünk, még mielőtt azok megszerveznék a védelmet.
Mæcenas és Vergilius bólogatott, de nem volt különösebben
lenyűgözve.
– Majd meglátjátok – folytatta Agrippa. – A vízre bocsátott
hajókra már fölszerelték az új fegyvert. Éppen ezeket akartam
ellenőrizni, mielőtt elrontottátok a délelőttömet.
Elfordult, és parancsot kiáltott a legközelebbi gályának,
amely éppen a gyors manővereket gyakorolta. A víz jól vitte a
hangot, a kapitány felemelt kézzel nyugtázta, hogy megértette.
Az evezősök visszafelé lapátolva hajtották oda a gályát az
üldözőhöz. Mæcenas és Vergilius éppen időben nézett oda,
hogy lássa, amint a három csáklya kiröppent a fedélzetről,
egyenesen a másik gálya felé, amelyet el is találtak. Egy
csoport legionarius megvetette a lábát a fedélzeten,
megragadták a gugora rúdjait, és úgy tekerték vissza a
köteleket, ahogy a horgászzsinórt szokás.
– Most majd meglátjátok! – ismételte Agrippa.
A kötelek hegyesszöget zártak be a fedélzettel. Amikor
megfeszültek, a másik hajó legénysége odarohant, ahonnan a
támadást várták. Ettől a hajó kibillent az egyensúlyából, és
hirtelen annyira megdőlt, hogy a fedélzetből csúszda lett.
Rémülten ordító emberek szánkáztak le rajta. Az egyik oldalon
az evezők kiemelkedtek a vízből, a másikon az evezősök
rémülten csapkodtak, amikor a tó vize bezúdult a nyílásokon.
Mielőtt Agrippa újabb parancsot adhatott volna, a gálya
hatalmas hullámokat vetve felfordult, a hajóderék fénylő ívben
meredt a magasba.
Mæcenas idegesen nyeldekelt. Itt kétszáz vagy még több
ember fog vízbe fúlni. Még annak a néhánynak is, aki tud
úszni, nehéz lesz szabadulnia a hideg vízzel megtelt alsó
fedélzetről. Arrébb a tavon az első gálya legénysége hűdött
csöndben bámulta, mit tettek.
Mæcenas Agrippára pillantott. Barátja arcán furcsán
keveredett a borzalom az örömmel.
– Az istenekre, azt gondoltam… – Odaordított a gálya
legénységének, hogy keressék meg az életben maradottakat,
majd letörölte arcáról a verejtéket.
– Tudtad, hogy mi fog történni? – kérdezte Vergilius. Szeme
tágra nyílt a döbbenettől.
Agrippa a fejét rázta.
 – Nem – felelte komoran. – De ez eleve sem volt játék.
Mindent kihasználok, mindent esélyt megragadok, amit csak
lehet.
A tavon buborékok pezsegtek a gálya körül. Hallották az
evezőpadok között csapdába esett fuldoklók gyengülő
ordítását. Egyre fogyott a levegőjük a felfordult hajóban.
Csodamód néhányuknak mégis sikerült fölvergődniük a
levegőre. Ordítva csapkodtak a vízen, kétségbeesetten
igyekeztek fennmaradni addig, amíg megmentik őket.
– Még húszmillió sestertiusra van szükségem, hogy
kiépítsem a csatornát a tengerig – mondta Agrippa. –
Leszállítom Cæsarnak a gályákat, amelyekre szüksége van, és
elpusztítom Sextus Pompeiust, kerüljön akármibe.
– Gondoskodom róla, hogy megkapd a pénzt – felelte a
fuldoklókat bámuló Mæcenas ezúttal a szokott derű nélkül.

Octavianus fölemelte a kezét, mire azonnal abbamaradt a

licitálás.
– Négymillió sestertius – mondta.
A kikiáltó bólintott, és félretette a lepecsételt
birtokleveleket, hogy a triumvir átvehesse, miután lezárul az
árverés. Egyetlen licitáló se merné megkockáztatni egy consul
és triumvir nemtetszését, noha a Suetonius-birtok igazán szép
darab föld kijárattal a folyóra és csinos villával az egyik
dombon Róma mellett. Határos volt Octavianus egyik
birtokával, amelyet Cæsartól örökölt, és nem hagyhatta ki a
lehetőséget, hogy gyarapítsa a földjeit. Ezzel együtt kicsit
furcsállotta, hogy olyan birtokokat vásárol fel, amelyeket ő
juttatott az ingatlanpiacra. A vételár tíz százaléka annak a
polgárnak járt, aki a törvény kezére adta a proskribált
tulajdonost. Ijesztő jelenetek játszódtak le azóta, hogy a listákat
nyilvánosságra hozták. A csőcselék berúgta a névsorban
feltüntetett személyek ajtaját, és kirángatta őket az utcára. Nem
egy alkalommal csupán egy fejjel jelentkeztek a vérdíjért.
Sajnos Suetonius nem volt köztük. Rögtön a consulválasztás
után elpárolgott. Octavianus az összes kémjét és cliensét
ráállította a nyomozásra Suetonius és a még életben levő
szabadítók után. A tulajdonos távollétében elkonfiskálták
Suetonius birtokát, hogy az ebből származó haszon zömét új
legiók felállítására és kiképzésére fordítsák.
– A következő birtok egy villa Neapolis mellett, eredeti
tulajdonosa Publius Casca!
Octavianus ismerte ezt a nevet. Egyike volt a két testvérnek,
akiknek sikerült elkerülniük a vadászokat. A pletykák szerint a
Casca testvérek Sextus Pompeius kétes kegyelmére bízták
magukat, de ebben Octavianus nem lehetett biztos. Nem kívánt
licitálni a birtokra, ennek ellenére maradt, hogy lássa, mennyi
ezüst folyik be a hadikasszába.
A licitálás lanyhán indult, a teremben tartózkodó gazdagok
igyekeztek kitalálni, hogy a consul nem üti-e el tőle őket az
utolsó pillanatban. Octavianus érezte, hogy nézik. Megrázta a
fejét, és kissé elfordult. Az árverés azonnal felpezsdült, mivel
ez a déli birtok híres volt szőlőskertjéről és földjeiről. Még
mindig van pénz Rómában, gondolta Octavianus. Az ő
feladata, hogy minél többet összegyűjtsön egy hadjáratra,
amelyhez talán még annál is több pénz kell, mint amennyit
Cæsar felhalmozott a Parthia elleni háborúhoz.
Fáradtan megdörzsölte a szemét. Az árat feltornázták
négymillió sestertiusig, a legtöbb ajánlattevő kiesett. Agrippa
titkos flottája félelmes mértékben ette a közpénzeket, de
Octavianus nem látott más lehetőséget. Tovább kellett öntenie
az ezüstöt és az aranyat a hajókba. Flotta nélkül Marcus
Antonius legiói gyakorlatilag használhatatlanok. A kenyér ára
máris megháromszorozódott, és noha számos polgár még el
sem költötte a Cæsartól kapott ezüstöt, már nem sok hiányzott
ahhoz, hogy kitörjön az éhséglázadás. Octavianus a fejét
ingatta.
A licitálás hatmillió-négyszázezernél ért véget. Intett a
kikiáltónak, aki elsápadt, azt hitte, ez egy elkésett ajánlat, de
Octavianus a fejét rázta, és a lepecsételt birtoklevelekre
mutatott. Ezt elküldik egyik városi házába, sok száz
ügynökének valamelyike meg majd kifizeti a pénzt. A
teremben tartózkodó emberek föllélegeztek, amikor távozott.
Az aukciós ház magasan fent volt a Quirinalison.
Octavianus alig figyelt a lictorokra, akik a nyomába eredtek,
amikor elindult a Forumra. A Senatus új háza már csaknem
elkészült. Megbeszélte consultársával, Pediusszal, hogy
találkoznak Vesta templománál, és megnézik, ahogy az utolsó
követ is elhelyezik. Róma nyüzsgött körülötte, miközben lefelé
ballagott a lejtőn. Megrándult a szája, mert eszébe jutottak
korábbi alkalmak, amikor alig bírt megmozdulni az éljenző
tömegben. Ma nem éltették. Megborzongott. Végére járt az év,
Róma egyre hűvösebb lett. Az új tavasz minden tekintetben
nagyon távolinak tűnt.
A Forumon még inkább érezte a város energiáját. Férfiak és
asszonyok ezrei hemzsegtek a nagy téren: árusok, ezernyi
kereskedőház tisztviselői, senatorok, jogászok vitatkoztak a
világ összes elképzelhető témájáról. Némelyikük akkora
hallgatóságot vonzott, hogy az már kitett egy tömeget. Róma
nem annyira kardokra, sokkal inkább eszmékre és szavakra
épült, azoktól újult meg, és ma is olyan fiatalnak tűnt, mint a
consul. A senatorok nem különültek el a plebejusoktól,
legalábbis havi néhány alkalommal kimentek a Forumra,
meghallgatták az általuk képviseltek kéréseit és
folyamodványait. Rossz szomszédságtól gyilkosságig mindent
elébük lehetett tárni. Octavianus észrevette menet közben
Bibilust. Elmerülten értekezett dúsgazdag kereskedők egy
csoportjával, akik csak kicsit voltak soványabbak nála. A
triumvirhez hasonlóan Bibilus is gyarapította a vagyonát a
proscriptiós árveréseken. Emberei nyilvánvalóan ott voltak
abban a teremben, ahonnan Octavianus jött, hogy ellenajánlatot
tegyenek azokra a birtokokra, amelyeket a consul kinézett
magának.
Bibilus felfigyelt a zordon lictorokra. Hüllőtekintete
megtalálta a középen haladó Octavianust. Bármennyit keresett
is a proscription, nem volt hajlandó békülni, a consullal nem.
Octavianus miatt került vissza a Senatusba Marcus Antonius,
több hatalommal és kevesebb kötöttséggel, mint korábban.
Octavianus a távolból is érezte Bibilus gyűlöletét. Szívet
melengető volt. Bibilus nem üdvözölte, inkább úgy tett, mintha
nem látta volna.
Pedius a Vesta-templom bejáratánál ácsorgott, és Quintina
Fabiával beszélgetett. Octavianus felvidult a főpapnő láttán.
Mindig élvezte a társaságát. Alig beszélt vele azóta, hogy
consul lett, pedig Quintina egyike volt a keveseknek, akik
minden körülmények között támogatták volna, ha másért nem,
hát azért, mert Mæcenas az unokaöccse volt.
Quintina Fabia kitárt karral jött feléje.
– Hallom, Cæsar, gratulálnom kell – mondta.
Octavianus Pediusra pillantott, aki vállat vont. A főpapnő
átölelte. Meglepően erős karja volt.
– Mihez? – kérdezte Octavianus, miután Quintina elengedte.
– Természetesen az eljegyzésedhez!
 – Aha. Nem tölt el nagy örömmel a kilátás, hogy lesz egy
tizenkét éves feleségem, Quintina.
Csak egyszer találkozott Marcus Antonius lányával azóta,
hogy visszatértek Rómába, a házasság alig volt több egy
tételnél az alkudozásban. Ha érzett valamit Claudia iránt,
legfeljebb szánalmat, de Rómában a házasság valuta volt, a
szövetség konkrét megnyilvánulása. A nősülés nem csökkenti
népszerűségét a város előkelő kisasszonyainak körében. Karcsú
volt, fiatal és nagy hatalmú, ez pedig részegítő. Minden
éjszakára más ágytársat kaphatott, ha arra támadt kedve.
Gyanította, hogy ezt a főpapnő is tudja, és csak ugratja őt, amit
igyekezett illedelmesen elviselni.
– Elnézésedet kérem, Quintina, de pillanatnyilag más
dolgok járnak az eszemben.
– Hát persze. Az ifjak mindig szerelmesek – felelte a nő.
– Talán, ezt nem tudom megállapítani. Én új legiókról
álmodom, amelyeket a tél folyamán kell kiképezni és
megedzeni.
Pediusra nézett, aki zavarba jött a témaváltástól, és
valamiért feszélyezte a főpapnő figyelme.
– Jelents, Pedius. Nem azért jöttem ide, hogy szerelemről
csevegjek, legalábbis ma nem.
Az idősebb consul megköszörülte a torkát.
– Bocsánatodat kérem, Fabia úrhölgy. Beszélgetésünket egy
másik alkalomra kell halasztanunk.
– Ó, semmi baj, noha ismerek néhány római özvegyet, akik
boldogan találkoznának egy olyan érett férfiúval, mint te,
Pedius. Mélyebb medencék, mint ezek a fiatal lányok, akiket a
Cæsar kedvel. Folyóik nem száradtak ki a férfi nélkül töltött
években. Épp ellenkezőleg. Gondolkodj el ezen, mielőtt
végigbeszélgetnél egy szép délelőttöt.
 Visszalejtett a templomba, otthagyva az utána bámuló
férfiakat. Pedius megrázta a fejét. Nem tudta, csúfolódásnak
vagy őszinte érdeklődésnek, tekintse, amit hallott.
– Hat új legiót állítottunk föl, nevük fölkerült a Senatus
listájára. Pillanatnyilag alig többek parasztoknál és bolti
kifutóknál. Arretium mellett kapják a kiképzést, de felváltva
kell használniuk a kardokat és a pajzsokat.
– Akkor vegyél többet – felelte Octavianus.
Pedius kétségbeesetten fújt egyet.
– Megtenném én, ha lenne hozzá aranyam! Van fogalmad
róla, mennyibe kerül felszerelni ötezer embert, hát még
harmincezret! A kardokat szárazföldön kell behozni
Hispaniából, mivel Sextus blokád alatt tartja a nyugati partot.
Ezerhatszáz kilométer, Cæsar! Ahelyett, hogy egy hónap alatt
ideérne a tengeren, így legalább négyszer annyi ideig tart a
szállítás! Közben botokkal és több mint százéves, selejtes
fegyverekkel kell folytatniuk a kiképzést. De valahányszor
igyekszem pénzt szerezni, közlik velem, hogy Cæsar már ott
járt, a ládák üresek.
Octavianusnak aligha volt szüksége újabb emlékeztetőre,
hogy Sextus Pompeius garázdálkodik a tengerpartokon.
Miközben Cassius és Brutus egyre erősödik Görögországban és
Macedoniában, Sextus elszorítja az ország éltető vérerét.
– Nekem is szárazföldön kell behozatnom a hispaniai
bányák aranyát, de közben azon igyekszem, hogy találjak
valamilyen megoldást a problémára, amelyet Sextus Pompeius
flottája okoz. Ez leapasztja a kincstárat, de meg kell védenem a
legiókat, ha átkelnek a tengeren.
– Jobban szeretném, ha beavatnál a terveidbe – mondta
Pedius. – Noha a proscriptio elhallgattatta néhány ellenségedet,
a fő gond megmaradt. Nem kezdhetünk hadjáratot újabb legiók
nélkül, ha biztonságban akarjuk tudni Rómát, és természetesen
hajókon kell őket elszállítani. Amíg nem szerezzük meg őket,
addig csapdában vagyunk a szárazföldön.
– Jól van, consul. Semmi értelme a nehézségeinken rágódni.
Hidd el nekem, voltam már rosszabb helyzetben is.
Meglepetésére Pedius felmosolygott rá, miközben az ajkát
rágcsálta.
– Csakugyan voltál. És átvészelted. A város még mindig
úgy tekint rád, Cæsar, mintha egy intésedre újra itt teremne az
olcsó gabona. – Kicsit közelebb hajolt, hogy az örökké jelen
levő lictorok ne hallhassák. – De elveszíthetsz mindent, amit
megnyertél, ha az olyan emberek, mint Brutus, Cassius és
Sextus Pompeius még egy szövetségest találnak Rómában.
Octavianus szúrósan nézett idős senatortársára, akinek
egyfolytában mozgott az álla.
– Figyelmeztetni akarsz? Marcus Antonius hozzám kötötte a
sorsát, Pedius. Nem lenne annyira bolond, hogy ilyen
emberekért kockáztasson egy szövetségest.
– Talán – felelte Pedius. – Remélem, igazad van. Talán csak
gyanakvó öregember vagyok, de néha okos dolog gyanakodni.
Te nagyon fiatal vagy, Cæsar. Hosszabb jövő áll előtted, mint
előttem. Talán nem lenne rossz ötlet gondolni erre, amikor
döntéseket hozol.
Octavianus töprengett egy percig. Tudta, hogy Cæsart
sokszor intették az orgyilkosoktól, ő azonban sosem törődött a
fenyegetéssel.
– Mindenre készen állok, Pedius. Elhiheted.
– Jól van. – Pedius elmosolyodott. – Kezdem élvezni, hogy
társad lehetek a consulságban, fiatalember. Nem szeretném, ha
idő előtt érne véget.
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Brutus magába fojtotta a haragját, amely sokkal inkább saját

apadó életerejének szólt, mint a görögnek, aki
gyakorlókardjával körbetáncolta. Volt idő, amikor játszva
megalázhatta volna a fiatalembert, ám fürgesége nagyrészt
odalett az évek során. Csak a mindennapi vívás segített, hogy
ne rozsdásodjon be végleg.
Tudta, hogy arca és csupasz mellkasa kivörösödött. Minden
lélegzet olyan volt, akár a kohóláng, és ömlött róla a verejték,
miközben ellenfele változatlanul frissnek látszott. Dühítő és
fölösleges volt ilyet tenni, mégis visszakívánta egy percre az
ifjúságát. Akkor egykettőre megadásra kényszeríthetné a
görögöt.
Cleanthes még mindig gyanakodott a római kormányzóra,
aki kihívta egy menetre. A harminc év korkülönbség ellenére
sem volt képes egy bénító csapást mérni rá, csupán csíkokat
hagyott Brutus karján a vörös tintába mártott fakardjával.
Ennek ellenére érezte –, hogy ő fog győzni. Az sem ártott,
hogy a barátai bátorították a vívótér széléről. Athénnak lehettek
római urai, de a tömeg nyíltan a fiatal görögöt támogatta.
Az éljenzéstől vérszemet kapva kivédett kerek pajzsával egy
csapást, azután a római torkának támadt. Veszélyes vágás volt,
egyike annak a kevésnek, amely még fakarddal is végzetes
lehet. Brutus megfeszült az indulattól, csapások sorozatával,
lépésenként kényszerítette hátrálni Cleanthest. Valaha kiváló
volt ebben a sportban, és máig megőrizte feltűnően jó formáját,
noha lihegett, és verejték csorgott a hajáról.
 Cleanthes habozott, nem támadott vissza. Ám a vívóórákon
tanultak együttvéve nem voltak elegendőek, hogy megtörje a
kormányzó védekezését. De mégsem akart azzal győzni, hogy
kifárasztja ellenfelét. Farkasszemet nézett Brutusszal, és úgy
tartotta a kardot, mintha visszatolta volna a hüvelybe. Csak
lábszárvédőt viseltek, nem volt hova fölcsatolni a fegyvert, de
a szándékot nem lehetett félreérteni. Brutus a fogát csikorgatta,
de hát ő is volt pimasz valaha. Elfogadta a kihívást. Közelebb
lépett, óvatosan leste Cleanthest, ugyancsak a csípője mellé
engedve a kardot, készen az egyetlen csapásra. Ez olyasfajta
dolog, ami tetszik a fiataloknak: ki milyen gyorsan tud kardot
rántani? Tökéletesen ellazította izmait, és közben figyelte
Cleanthes szemét.
A támadás kirobbanó hirtelenséggel és egy olyan csapással
kezdődött, amit Cleanthes ezerszer gyakorolt fiatal élete során.
Szélsebesen kapta maga elé a kardot, de addigra égető, vörös
csíkot húzott a nyaka oldalára valami. A vörösség elkeveredett
az izzadsággal, és a mellére csorgott. Brutus még két gyors
csapást mért a görög combjának belső részére, oda, ahonnan
egy igazi vágástól egykettőre elvérzik az ember, majd még
egyet a fiatalember oldalára. Mindez egy szívdobbanásnyi idő
alatt történt. Brutus rosszindulatú vigyorral hátralépett.
– Arra nem tanítottak meg, hogy a másodiknak mozduló
ember gyakran gyorsabb? – kérdezte. – Ha jól képzett, a
reakciója gyorsabb, mint a tudatos csapás.
Cleanthes a torkához nyúlt, és piros lett az ujja. Látta, hogy
a jobb lábán is folyik a tinta. A tömeg elhallgatott, ő pedig
mereven meghajolt a római kormányzó előtt.
– Megjegyzem a leckét – mondta. – Még egy menet?
A gyakorlótér szélén tapsoltak. Mindenki odakapta a fejét.
Brutus meglátta Cassiust a korlátnál. Frissnek, egészségesnek
látszott. Felismerte mellette Suetoniust és Gaius Treboniust,
mire összeszorította a fogát. Odadobta a gyakorlókardot
Cleanthesnek, aki kénytelen volt elkapni.
– Ma nem – szólt vissza. – Vendégeim vannak.
Odament a három várakozóhoz.
– Csatlakoznátok hozzám a fürdőben? Le kell mosnom
magamról a verejtéket.
Cassius bólintott, noha Suetonius kényszeredett képet
vágott, és a haját lapogatta. Gaius Trebonius leplezetlen
érdeklődéssel bámészkodott. Követték Brutust a palæstra
fürdőjébe, ahol mind a négyen levetkőztek, és átadták ruháikat
a rabszolgáknak, hogy keféljék le és gőzöljék tisztára őket.
Brutus nem törődött a többiekkel, tudta, hogy úgyis megvárják.
Egykedvűen állt, miközben ráöntöttek néhány vödör vizet,
majd elindult a legforróbb gőzbe, hogy leizzadja bőréről a
piszkot. Idegenek jelenlétében Cassius aligha beszélhet a
terveikről. Némán ültek a kavargó gőzben, azután követték
Brutust a hideg vízbe, végül az asztalokra, ahol a rabszolgák
olajat masszíroztak bele a bőrükbe, hogy befejezésül tisztára
kaparják őket, a saját ágyékkötőjükbe törölve az elefántcsont
spatulákról a fekete maszatot.
Egy óra is eltelt, mire magukra maradtak. Egyesek szívesen
szundikálnak fürdő után, míg mások – akik jóval többen
vannak – ilyenkor beszélik meg zavartalanul a hivatalos
ügyeiket. A rabszolgák tapintatosan távoztak, és a kijáratnál
várakoztak, hátha leesik még némi apró, mielőtt vendégeik
kimennek az utcára.
Suetonius nem vette észre, hogy a haja pászmákba csapzott
össze a gőztől meg az olajtól, és már egyáltalán nem takarja el
a kopaszságát. Fölemelte a fejét az asztalról, és látta, hogy a
többiek csukott szemmel pihennek.
 – Akármilyen kellemes is egy tisztességes római házat
találni Athénban, sok megbeszélnivalónk van – mondta.
Brutus nyögött egyet, de azért felült. A többiek követték
példáját, bár Suetonius a kezével takargatta löttyedt hasát és
ráncos combját. A fürdés megfosztotta a méltóságától. Szerette
volna visszavenni a tógáját.
– Nos, mi hozott titeket ide? – kérdezte Brutus. – Abban
reménykedtem, hogy még elérem Thenes szónokot, amikor az
agorán beszél.
– Érdemes meghallgatni? – kérdezte Cassius.
Brutus vállat vont, legyintett.
– Ismered a görögöket. Csak a zűrzavart látják a világban,
de nem nyújtanak megoldást. Szófia beszéd a római
gondolkodókhoz képest. Mi legalább gyakorlatiasak vagyunk.
Amikor káoszt látunk, a fejére taposunk.
– Mindig is pimasz népségnek találtam őket – felelte
Cassius. – Emlékszem, egyikük azt mondta nekem, hogy
mindent ők találtak ki az istenektől az üzekedésig. Rámutattam,
hogy a rómaiak átvették eszméiket és feljavították őket.
Aresből Mars lett, Zeusból Jupiter. És bár az üzekedésen nem
javíthattunk, mégiscsak nekünk jutott eszünkbe, hogy nőkkel is
meg lehet próbálni.
Brutus elnevette magát, és a senator vállára csapott.
– Nem szívesen zavarom meg a filozofikus társalgást –
szakította félbe őket Suetonius. – De ennél fontosabb dolgokról
kell beszélnünk.
Cassius és Brutus derűsen összenézett, amit Suetonius is
észrevett, és a szája rosszallóan elkeskenyedett. Gaius
Trebonius csak figyelte őket, nem volt elég önbizalma ahhoz,
hogy beleszóljon a társalgásba.
– Mondd hát – sóhajtott föl Brutus. Csodálatosan ellazult.
 – Mi vagy ki hozott téged ide Szíriából, Cassius?
– Mi más, mint Cæsar? – felelte Cassius. – Tudod, hogy
létrehozott egy triumvirátust?
– Igen, Marcus Antoniusszal és valami Lepidus nevű galliai
tábornokkal. Nem élek olyan messzire Rómától, hogy ne
hallanék meg ilyesmit.
– Olyan hatalma van, hogy uralkodót csinálhat magából! –
csattant föl Suetonius, aki belefáradt a nyájaskodásba. –
Diktátorként viselkedik, eladja a birtokainkat, gúnyt űz a
törvényekből. Tudsz a proscriptiókról?
Brutus csúnyán mosolygott.
– Annyit tudok, hogy rajta vagyok a listán. És? Én is ezt
tenném a helyében.
– Abba nem nyugodtál bele, amikor egy másik Cæsar fölénk
emelkedett, akárhogy tetteted magad – mondta csípősen
Suetonius.
Brutus hidegén nézett rá, amíg Suetonius le nem sütötte a
szemét.
– Fékezd magad, Suetonius, legalábbis ha velem beszélsz,
végtére is én Athén kormányzója vagyok, azt viszont nem
tudom pontosan… hogy te mi vagy.
Suetonius tátott szájjal meredt rá, Cassius pedig
elvigyorodott, bár elfordult, hogy ne lássák.
– Én kisemmizett vagyok! És nem egyéb. Egyike vagyok a
szabaditóknak! Megmentettem Rómát egy őrült zsarnoktól, aki
gúnyt űzött a respublicából, aki szétrombolt egy több
évszázados civilizációt, mert túl erős volt ahhoz, hogy
ellenőrizhessék vagy ellensúlyozhassák. Ez vagyok én, Brutus.
És te ki vagy?
Brutus annyit törődött a kitöréssel, mintha egy ugató ebet
hallgatna, noha a mosolya merevebb lett. Suetonius csak egy
szívverésnyi szünetet tartott, mielőtt folytatta. Patakzottak
belőle a szavak, amelyeket túl régen fojtott magába.
– Mégis, annak ellenére, amit a respublicáért tettem,
megfosztanak családi otthonomtól, sérthetetlenségemtől, és az
életemet fenyegetik. Még itt, Görögországban is tartanom kell
minden rómaitól, aki a fejemből akarna meggazdagodni! Azt
képzeled, hogy érinthetetlen vagy, Brutus? Túl messzire
mentünk ahhoz, hogy mindent elveszítsünk, csak azért, mert
egy fattyú rokon igyekszik ellopni a hatalmat, amelyet nem
érdemelt meg. Mindnyájunkat elsöpör, ha nem állítjuk meg.
– Senator, úgy beszélsz, mint egy rémült öregasszony –
felelt Brutus. – Próbálj emlékezni a méltóságodra.
– A méltóságomra? – Suetonius már majdnem kiabált.
Brutus elfordult tőle. Suetoniusnak tátva maradt a szája a
megdöbbenéstől.
– Nem tétlenkedtem, Cassius – mondta Brutus. – Dolgoztam
az itteni legiókkal és tanácsokkal, magam mellé állítottam őket.
Fölemeltem az adókat, és további két legiót hoztam létre, főleg
görög-rómaiakból, de megfelelőek. Mindennap gyakorlatoznak
és egyedül az enyémek, nekem esküdtek föl. Te is el tudod ezt
mondani?
Cassius elmosolyodott.
– Nekem hét legióm van Szíriában, továbbá négy
Egyiptomban. Tizenegy legiót tudok kiállítani a csatamezőre.
Teljes létszám, felszerelés, ellátás. A respublica hívei, és mivel
Cæsar hívei nincsenek abban a helyzetben, hogy a fülükbe
sutyoroghassanak, feltétlenül hűek azokhoz, akik
felszabadították Rómát. Nem pocsékoltam az időmet. Ennél
jobban ismerhetnél.
Brutus elégedetten hallotta a számokat, és elismerően
biccentett, mielőtt ismét Suetoniusra nézett.
 – Valóban ismerlek – mondta. – Látod, Suetonius, Cassius
és én együttműködünk. Felépítettünk egy hadsereget, miközben
te Rómában páváskodtál, és hónapokon át csak szónokoltál.
Mivel Suetonius pucér volt, mindenki rögtön láthatta, ahogy
arctól ágyékig vörös foltos lesz dühében.
– Én biztosítottam a jövőnket azzal, hogy a hajóhadat Sextus
Pompeius kezére játszottam! – felelte. – Ha Bibilus és én nem
intézzük el, akkor már az idén számíthatnál a megszállásra,
Brutus! Az én „páváskodásom” időt nyert neked – azt az időt,
amire szükséged van!
– Biztos vagyok benne, hogy ez helyes döntés volt – szólt
Cassius, igyekezve enyhíteni a feszültséget. – Sextus Pompeius
fiatal, azonban közismert ellensége Cæsar klikkjének. Tartod
vele a kapcsolatot?
– Én tartom – felelte Brutus, és vállat vont, amikor
Suetonius felkapta a fejét. – Nyugaton övé az egyetlen hajóhad
és a nevem nem hátrány abban a táborban, nála nem.
Természetes, hogy kapcsolatban vagyunk. Tudod, hogy
megérkeztek hozzá a Casca testvérek?
– Nem tudtam – felelte Cassius. – Helyes. Ámbár a
vagyonukat eladták, hogy feltöltsék a kincstárt.
– Újabb ok, ami a mi oldalunkon tartja őket – állapította
meg Brutus. – Ezen a téren nem szeretnék meglepetést.
Felhasználhatjuk a hajóhadat, hogy partra szálljunk római
területen, vagy bevárhatjuk itt. Igen, Suetonius, tudom, hogy
eljönnek. Octavianus és Marcus Antonius nem hagyhatnak
figyelmen kívül minket, mert elfogy a gabona Rómában.
Kénytelenek jönni. Átkelnek Görögországba, ahogy Julius
Cæsar tette, amikor Pompeius ellen harcolt. Ez alkalommal
azonban, azt hiszem, az embereik felét elveszítik, amikor
Sextus a tenger fenekére küldi őket. Igazam van, Cassius?
 – Én is ebben reménykedem – felelte a sovány senator. – Ez
egy lehetősség is, hogy minden véget érjen.
Amikor eljöttek a fürdőből, Brutus az erszényébe nyúlt,
hogy néhány bronz aprópénzt adjon a személyzetnek, de
inkább egy ezüstsestertiust vett elő, és odadobta Cassiusnak.
Az összevont szemöldökkel megvizsgálta, és elnevette magát.
– A „respublica megmentője”? De Brutus! Némileg, hogy
úgy mondjam, szerénytelennek tűnik!
Brutus fanyarul mosolygott, és egy másik ezüstöt dobott
Suetoniusnak, aki elkapta, és megbámulta a fémre domborított
profilt.
– Aligha fért volna rá a ti nevetek. De hasonlít, nem?
Kormányzóként felelős vagyok az athéni pénzverésért, így ez
nem jelentett nagy gondot. Nem árt ügyünknek, ha
emlékeztetjük a polgárokat arra, hogy miért követtünk el
gyilkosságot Rómában. – Suetonius felé bólintott. – Remélem,
ebben egyetérthetünk.
Cassius elhúzta a száját a „gyilkosság” szóra, de azért
elégedetten dobta vissza az érmét.
– Csakugyan. A kép minden. Ez is olyasmi, amire az évek
tanítottak meg. A nép nem tájékozott, csak azt tudja, amit
mondanak neki. Mint rájöttem, szinte mindent elhittek, amit
mondtam nekik.
Brutus morgott, és odapöccintette az ezüstöt a
fürdőszolgának. Az mélyen meghajolt, örvendezve a váratlan
szerencsének.
– Sosem tagadtam, hogy részemről személyes okok is
közrejátszottak a dologban. Minden, amit tettem, minden, amit
elértem, semmivé vált az árnyékában. Nos, fényt gyújtottam a
sötétségben, őt pedig megtagadtam. A pénznek igaza van a
maga módján. Megmentettük a respublicát, hacsak el nem
veszítjük most ezzel az Octavianus kölyökkel szemben.
– Nem fogunk veszíteni – felelte Cassius. – El fog jönni
hozzánk, és ezt csak a tengeren át teheti.
– Hacsak nem jön át felül, Itália északi részén, és nem a
szárazföldről csap le délre – felelte Suetonius komoran. Brutus
és Cassius ránézett, ő azonban rég túl volt azon, hogy
megpróbálja elnyerni a csodálatukat. – Nos? Nincs messzebb,
mint Szíria. Egyszerűen nem vehetitek semmibe egy
szárazföldi támadás veszélyét. Mi ezerhatszáz kilométer a
legióknak?
– Senator – mondta Brutus lenézően –, ha olyan sok ember
elindul északra, arról mi tudni fogunk. A hajóhad a miénk,
emlékszel? Ha Cæsar emberei észak felé indulnak, mi
hónapokkal előbb berendezkedünk Rómában, semhogy
visszaérnek. Bárcsak megpróbálnák! Az egyszerre oldaná meg
minden gondunkat.
Suetonius morgott valami érthetetlent, és elvörösödött.
Távoztak a fürdőből. Rövid hajukkal, katonás tartásukkal a
rómaiak kiríttak a görög tömegből. Az utcán Brutus intett a rá
váró osztagnak. A katonák előírásosan tisztelegtek és
körbefogták.
– Meg kell mondanom, Brutus, jól döntöttél, amikor Athént
választottad – jegyezte meg Cassius, aki bámészkodott menet
közben. – Kellemes hely, otthon az idegenségben is. Fájdalom,
Szíria túl forró nyáron, és sokkal hidegebb télen. Kemény hely,
de az ottani legiók még keményebbek.
– Hány hajóval tudod áthozni őket? – kérdezte Brutus.
– Hajóval? Eggyel se. Amim volt, elküldtem Sextus
Pompeiusnak. Nincs rájuk szükségem. Innentől végig
szárazföld van Beroeáig. A kompok Byzantiumnál átvisznek a
Bosporuson. Egyszer látnod kéne azt a helyet, Brutus, ha még
nem ismered. Bizonyos értelemben éppen olyan görög, mint
Athén, és öregebb Rómánál is.
– Igen, amikor már nem a nyakam lesz a tét, talán öreg
térképekre és városokra fogom pocsékolni az időmet. Mennyi
ideig tart a legióidnak, hogy elérjenek Macedoniáig?
– Már úton vannak. Mire kitavaszodik, neked és nekem
olyan hadseregünk lesz, amely szembe tud nézni bármivel, ami
a triumvirátus erőiből marad az átkelés után. Tizenkilenc legiót
tudunk harcba vinni, Brutus – több mint kilencvenezer embert,
a zömük veterán. Az a csőcselék, amely eleve a felére apadva
érkezik Görögországba, mert Sextus vízbe fojtotta a másik
felét, nem sokáig állja meg a helyét egy ilyen haddal szemben.
– Természetesen én leszek a parancsnok – mondta Brutus.
Cassius megtorpant az utca közepén, és mivel a többiek
követték példáját, a tömeg kénytelen volt kerülgetni őket, mint
a folyó a sziklát. A görögök káromkodtak, a rómaiak nem
vettek róluk tudomást.
– Azt hiszem, Brutus, nekem van több legióm. Nem
akarhatjuk előre elveszíteni a háborút azzal, hogy elkezdünk
ezen vitatkozni.
Brutus felmérte a vele szemben álló, szikár ember
elszántságát.
– Több a tapasztalatom, mint neked vagy akár öt
legatusodnak együttvéve – felelte. – Éveken át harcoltam
szünet nélkül Galliában, Hispaniában és Egyiptomban. Nem
vitatom, hogy hűségesek hozzád, Cassius, de engem egyszer
már elfecsérelt Cæsar. Nem fogom hagyni, hogy ez még
egyszer megtörténjen.
Most Cassiuson volt a sor, hogy felmérje, meddig mehet el.
Végül feladta.
 – Akkor legyen közös parancsnokság – mondta. –
Túlságosan nagy lesz a hadsereg ahhoz, hogy egyetlen ember
döntsön. Ez megfelel neked? Mindenki a saját legióit irányítja?
– Nekem nyolc legióm van, a te tizenegyeddel szemben,
Cassius, de legyen így. Majd én megtáncoltatom őket, ha eljön
az ideje. De a lovasoknak én parancsolok. Tudom, hogy kell
felhasználni az extraordinariusokat.
– Rendben van – felelte Cassius. – Nyolcezer lovasom van.
A tieid, mert barátok vagyunk.
Mentek tovább. Suetonius egyre bosszúsabban rázogatta a
fejét. Ezek csak beszélnek a jövőről, de nem ismerik el, milyen
fontos szerepe van ebben neki és Bibilusnak.
– Azt hiszitek, hogy itt nincs szó másról, csak egy
háborúról? – kérdezte megvetően. – Vagy néhány érméről,
amellyel dicsekedni lehet?
Brutus és Cassius ismét megállt a hangjára. Fenyegetően
meredtek Suetoniusra, de az folytatta, nem volt hajlandó
megijedni.
– Na és melyikőtök akar uralkodó lenni, ha ennek vége?
Melyikőtök lesz Róma király?
– Suetonius, nem hinném, hogy te… – kezdte Cassius.
Meghökkenésére Suetonius csak úgy leintette.
– Kölyökkorod óta ismerlek, Brutus. Emlékszel?
– Ó, de mennyire! – bólintott Brutus.
Figyelmeztetés lappangott a hangjában, de Suetonius
eleresztette a füle mellett. A tömeg tovább áramlott mellettük.
– Te és én akkor hittünk a respublicában, nem mint
álomban, hanem mint létező dologban, olyasvalamiben, amiért
érdemes meghalni. Julius sosem hitt benne. A respublica megér
egy életet, emlékszel? És megért egy halált. Ezért igyekeztünk
megmenteni, de ahogy ti most beszéltek, az csaknem úgy
hangzik, mintha megfeledkeztetek volna erről. Emlékszel még,
mennyire gyűlölted valamikor az olyan embereket, mint
Pompeius és Cornelius Sulla? Az olyan tábornokokat, mint
Marius, akik bármit megtettek a hatalomért? Cæsar is egyike
volt azoknak, akik ebben a gyűlöletes kórban szenvedtek –
örökbe fogadott fia a másik. Ha Octavianus meghal, ha
megverik, nem szabad a helyére ültetni egy ugyanolyat. A régi
respublica olyanok jóakaratától függ, akik elég erősek ahhoz,
hogy széttépjék, de többet ér néhány embernél. Én az életemet
tettem föl az ügyre, és meg is halok érte, ha kell. Ez a tét – több
mint egy háború, egy hajóhad vagy egy újabb diktátor. Ezután
vagy császáraink lesznek, vagy szabadok leszünk. Ezért
harcolunk Octavianusszal, nem bosszúból vagy önvédelemből,
hanem mert hiszünk a respublicában, ő pedig nem.
Brutus szóra nyitotta a száját, azután ismét becsukta.
Cassius hüledezett.
– Hiszen te elnémítottad tábornokunkat, senator! –
kuncogta, hogy oldjon a feszültségen, de senki nem
csatlakozott hozzá.
– Azt hiszem, Cassius, legalább egyikünknek gondolkoznia
kell azon, hogy mi történik, ha győzünk, nem igaz? – felelte
hidegen Suetonius. – Most megvan az esély, hogy
helyreállítsuk a régi szabadságjogokat, a szabad polgárok és az
állam szerződését, a nagy szabadságot. Különben csak egy
újabb ág leszünk abban a folyondárban, amely ötven éve
fojtogatja Rómát.
Az erszényébe nyúlt, elővette a pénzt, amelyet Brutustól
kapott, fölemelte.
– A „respublica megmentője” – olvasta hangosan. – Nos,
miért ne, Brutus? Miért ne?
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET

Itália sarka beleveszett a párába és a homályba. A flotta

küzdött a szürke, viharos tengerrel. Sextus kitörölte a szeméből
a sós permetet. Ő tudta a legjobban, milyen nehéz dolga van a
legénységének a viharban. A gályáknak nem volt széles
gerince, mert így gyorsabban haladhattak a sekély vízben, de a
nagy sebesség ingataggá tette őket, ezért erős hullámzásban
evezőt kellett használni, nehogy felforduljanak.
A vihar sötét fala sebesen közeledett a látóhatár felől. A
távolban már esett. A felhőkben villámok lobogtak, és a tenger
válaszolt nekik, ágaskodó, fehér tarajos hullámokkal.
A legióskapitány a korlátnál okádott, Sextus megrándult,
amikor a szél visszacsapott néhány pöttyöt egyenesen az arcába
és a nyakába.
– Marsra, eredj már a szél alatti oldalra! – ordította dühösen.
A nyomorult arrébb csoszogott anélkül, hogy elengedte
volna a korlátot. Sextus végigment az imbolygó fedélzeten a
hajóorrba, és kibámult a szürke semmibe. Körben látta a több
tucat gályát, ahogy szántják a hullámokat. Olyankor voltak a
legsérülékenyebbek, amikor az evezőket be kellett vonniuk, és
a nyílásokat le kellett zárniuk kátrányos vászonnal, hogy az
evezőfedélzet ne ázzon el. Néhányukon már kiadták a
parancsot, hogy vonják fel az apró viharvitorlát, viszont sok
hajón még az evezőkkel kínlódtak, és a dermesztő víz bezúdult
a deszkafalak résein. A bentiek kétségbeesetten merték a vizet,
de ezeket legalább lehetett irányítani. A többieknek nem
maradt más, csak egy darab vászon, a kormányevező és a ritka
pillanatok, amikor meglátták a déli partot, amely utat mutatott
a szárazföld felé.
Sextus idegesen nyeldekelve várta a zátonyra futó, netán
egymásnak ütköző hajók reccsenését. A veszély sosem szűnt
meg, de a gályák elég biztonságosak voltak a part menti
hajózáshoz. Akkor lettek csak sebezhetők, amikor egy hozzá
hasonló őrült azt a parancsot adta, hogy fussanak ki a
mélyvízre.
Hullám csapott át a hajóorron, és úgy eláztatta, hogy az
admirálist kirázta a hideg. Az eső dobolni kezdett a fedélzeten,
tovább csökkentve a látótávolságot. Sextus a távoli partra
meresztette a szemét, amely csak egy fakó vonal volt a
szürkeségben. Menedéket kell találnia, mielőtt igazán erőre kap
a vihar, de úgy tűnik, a legénységének nagyon meg kell
dolgoznia érte, hogy megkerülhesse a fokot. Egyre több
hajóján kellett bevonni az evezőket, nehogy elsüllyedjenek, és
már csak a tatra szerelt, hatalmas, kettős kormánylapát
irányította őket. Sextus látta a permeten és ködön át, hogy a
gályák ide-oda imbolyognak a tengeren, árbocra kapaszkodott
katonák irányítják ordítva a lentieket. Felnyögött. Nagy
szerencséje lesz, ha csak néhány hajót veszít el! Bár itt lenne
Vedius, de hát az alvezére volt az egyetlen, akire rábízhatta a
flotta másik felét. Biztosra vette, hogy Vedius nem árulná el,
de azért utasította két másik emberét, hogy végezzenek vele, ha
mégis megtenné.
Megfordult, mert viszketni kezdett a tarkója, és nem is
csodálkozott, amikor meglátta a főárbocba kapaszkodó
Laviniát. Húga a szemét árnyékolva bámult a messzeségbe.
Olyan, mint egy kísértet, gondolta Sextus, a lobogó
köpenyében és a természetellenesen sápadt arcával. Visszament
hozzá a hajóorrból, meg-megcsúszva az imbolygó fedélzeten.
 – Nem aggódhatok egyszerre a hajó miatt és temiattad is! –
mondta. – Mi a baj a kabinoddal?
Lavinia ránézett.
– Csak levegőzni akartam! Odalent nincs levegő a hajó
pedig úgy dülöngél és ugrál, mintha megkergült volna!
Sextusnak minden aggodalma ellenére mosolyogni kellett
ezen a sápítozáson. Hátrasimított egy ázott tincset a lány
arcából.
– Ígérem, már nem tart soká. Hamarosan megkerüljük a
fokot, onnan nyugodtabb a tenger.
Ismét a viharfelhőkre pillantott. Lavinia leolvasta az arcáról
az aggodalmat, és még idegesebb lett.
– Vagyis még rosszabb! – mondta.
Sextus rávigyorgott, hogy megnyugtassa.
– Mi szerencsések vagyunk, vagy elfelejtetted? Átvészeljük!
Ez régi, keserű tréfájuk volt. Családjukat két kézzel verte a
balsors. Ha maradt még valami a Pompeiusok szerencséjéből,
akkor azt biztosan Sextus és Lavinia kapta. A lány csak a
szemét forgatta, és egy cseppet sem vidult fel. Sextus látta,
hogy reszket az átázott köpenyében.
– Megfagysz, ha még sokáig fent maradsz – mondta.
– Nem jobban, mint te – vágott vissza Lavinia. – Legalább
nem kell izzadságot és hányást szagolnom. Odalent nagyon…
kellemetlen.
– Túl fogod élni – felelte közömbösen a fivére. – Nem
éltünk túl eddig mindent? Megmondtam, hogy vigyázok majd
rád, és milyen remek hajóhadam van!
Miközben beszélt, a gálya zökkenve leszánkázott egy
hullámhegyről a hullámvölgybe. Lavinia megnyikkant, Sextus
árbocostul átkarolta, kettejükbe kapaszkodott.
 – Nekem jobban tetszett, amikor kalóz voltál – panaszkodott
Lavinia. – Akkor legalább ékszereket hoztál nekem.
– Amelyeket eladtál, és az árukat befektetted! Én azért
adtam neked őket, hogy élvezd a szépségüket, nem azért, hogy
hasznot hajtsanak.
– Egyikünknek erre is kellett gondolni – felelte a lány. – Ha
ennek vége lesz, nekem hozomány kell. Neked pedig vagyon
kell, hogy vehess egy házat, ha valaha is családot akarsz
alapítani.
Sextus szorosabban átölelte, és hirtelen eszébe jutott
számtalan beszélgetésük a szűkösebb időkből. Gyermekként
mindent elveszítettek, kivéve apjuk nevét és néhány hűséges
szolgát, akik még mindig tisztelték Gnæus Pompeiust. A
legzordabb órákban arról beszélgettek, hogy egy napon majd
lesz házuk, szolgáik, és csöndben és békességben élnek, senki
sem fenyegeti őket, senki nem vadászik rájuk.
– Örülök, hogy még mindig törődsz velem – mondta Sextus.
– De jobban örülnék, ha most lemennél, és keresnél egy jó
köpenyt, amelyet fölvehetek, magadnak pedig valami szárazat.
Lavinia nem bírt ellenállni egy ilyen kérésnek. Fivére
legalább úgy vacogott, mint ő.
– Jól van – bólintott. – Mindjárt jövök.
Sextus odavezette a csapóajtóhoz, nyitva tartotta, amíg a
lány lemászott a hágcsón, és csak utána csukta be. Még akkor
is mosolygott, amikor visszatért a hajóorrba, és terepszemlét
tartott a szürke tengeren, hogy mit hagyott ki.
Legalább a szíriai kapitányok tudták a dolgukat, ismerte el,
miközben hajójával követte őket. A tíz viharvert gálya jól
tartotta az alakzatot, a kis flotta ügyesen mozgott. Ahhoz, hogy
idejöjjenek Szíriából, ki kellett futniuk a nyílt tengerre, ami
láthatólag megviselte a gályákat és legénységüket. Sextus úgy
vélte, helyesen döntött, amikor Cassius kapitányait bízta meg
azzal, hogy mutassák az utat kelet felé, az itáliai csizma sarka
körül.
Megrázkódott, mert hatalmas reccsenést hallott valahonnan
balról. Belehunyorgott a felhőszakadásba, de nem látta, mi
okozta. Viszont földerengett Itália déli partjának sápadt vonala,
és ettől bátorságra kapott. Már nem tart sokáig, hogy
megkerüljék a fokot, és megérkezzenek a védettebb vizekre.
Bár szorosabban összevonhatná a flottát, de még ha
látszanának is a zászlók, a sziklák még mindig
kilyukaszthatnák valamelyik gálya fenekét.
A szél üvölteni kezdett az árboc körül, a hajóorr ismét
eltűnni készült egy hatalmas hullám alatt. Sextusnak
kapaszkodnia kellett az orrba, nehogy elsöpörje a víz. Tátogott
és köhögött, mert a légcsövébe ment a dermesztő tengervíz.
Már akkor kimerültnek érezte magát, amikor ismét felbukkant
a bronzból készült, zöld orrsarkantyú, pedig hol volt még a
vihar neheze, eddig csak a széléből kaptak. Hátrapillantva látta,
hogy a római kapitány még megvan, és ugyanúgy görnyedezik.
Olyan volt, akár egy hulla, és lagymatagon káromkodott.
Sextus vigyorogva nézte. Ezt az orra alá kell dörgölnie, ha
mind a ketten életben maradnak.
Előtte a szíriai gályák folytatták útjukat. A viharban tovább
kellett rohanni Itália sarka körül, hogy ismét eljusson
Brundisiumba. Újra és újra elmondta magának, hogy Cassius
igazat beszélt. Elég hajója van, hogy blokád alá vegye az egész
országot, ha két flottát alkot belőlük, és úgy használja őket,
ahogy a kovács a fogót. Senki másnak nincs száz gályája, hát
még kétszáztizenkettő, amelyeknek ő parancsol. Olyan erő van
a kezében, amellyel éhen veszejtheti Rómát.
 A vihartól rossz kedve lett, és a lelke is ugyanúgy kihűlt,
mint a teste. Az apja irányíthatta volna a respublicát. Ő és
Lavinia fényűzésben nőhettek volna föl. Mindezt ellopták tőle
egy egyiptomi dokkban, amikor idegen rabszolgák megölték az
apját, hogy ezzel kedveskedjenek Julius Cæsarnak.
De az emberek, akik hívek maradtak az apjához, még
mindig tájékoztatták a városból, és ő meglátta a lehetőséget.
Kockáztatva, hogy kivégzik, visszatért, és személyesen
folyamodott a Senatushoz. Vedius ellenkezett, azt mondta, sose
bízzon a Senatus vén arisztokratáiban. A kocsmai verekedő
nem érthette, honnan ismeri ilyen jól Sextus ezeket az
embereket. Az apja is közéjük tartozott. Még így is félt attól,
hogy elsősorban kalózt és kölyköt látnak benne, ám Octavianus
legióinak fenyegetése miatt bejött a dolog. Kapott egy flottát,
amelynek nincs párja ezeken a vizeken, és abban a pillanatban,
ahogy ezt a Senatus megszavazta, enyhült benne a fájdalom,
amely vele volt apja halála óta.
Most Cassius hívta, és ő ment. Hajóhada fegyver volt, amely
megnyerhetetlen ütközetbe kényszeríti Cæsar pártját. Ismét
kitörölte a sós vizet a szeméből, és csikorgatta a fogát a metsző
szélben. Gyerekfővel megtanulta, hogy nincs igazság. Az talán
igazság volt, hogy az apját elvették tőle? Vagy hogy egy olyan
ember, mint Cæsar, úgy uralkodhatott Rómán, akár egy király?
Éveken át ette a reménytelenség keserű kenyerét. Csak úgy élte
túl, hogy kegyetlenebb és vérszomjasabb volt minden
emberénél. Brutális iskola volt. Soha többé nem lehet már az az
ártatlan kisfiú, aki Laviniával együtt volt gyerek. Még
szélesebben mosolygott bele az orkánba, annyira felhúzva az
ajkát, hogy elővillantak a szemfogai. Nem számít. Brutus és
Cassius megölte a zsarnokot, ő pedig végre lehetőséget kapott,
hogy ölje és pusztítsa Octavianus erőit. Egy napon mindent
visszaszerez, amit Cæsar családja elvett tőle, és őt csak ez
érdekelte, neki elég volt ennyit tudnia. Apja árnya figyelte őt.
Az öreg becsülete megérte a versenyfutást a viharral.
Valami érthetetlen örömtől hajtva rágyújtott egy
matrózdalra. Pocsékul, de akkora hangerővel fújta, hogy a
tengeribeteg kapitány hitetlenül meredt rá. A matrózok
vigyorogva figyelték ifjú vezérüket, ahogy bömböl és dobog a
hajóorrnál.
Lavinia visszatért, ráborította fivére vizes vállára a nehéz
köpenyt. Úgy nézett Sextusra, mintha az megbolondult volna.
– Azt hallottam, valami tengeri szörny óbégat idefent –
mondta. – Közölhetem velük, hogy csak te énekelsz?
Sextus rávigyorgott, és összehúzta magán a köpenyt. A
tajtékzó és csípős vizet permetező tengerben a gálya tovább
tört előre a hullámokon.
– Maradj itt velem az orrban! – kiáltotta a lánynak. – A
hajónak szüksége van egy kevésre a szerencsénkből.
Egymásba karolva álltak, amíg a flotta megkerülte a fokot,
maga mögött hagyva a villámlást és az égzengést.

Agrippa megvakarta a homlokán száradó sárfoltot, mert

viszketett. Nem emlékezett, hogy utoljára mikor lophatott pár
óránál többet az alvásra, és teljesen kimerült. Minden kész volt.
Kétezer ember ásóval és targoncákkal megépített majd két
kilométer hosszú csatornát: már csak az utolsó szakaszt kellett
áttörni a tengerig. Több mint harminc földmérő dolgozott
Agrippa mellett, hosszú rudakkal ellenőrizték a mélységet a
robotoló emberek között. A csatornának nyolc méter szélesnek
kellett lennie, hogy behúzott evezőkkel elférjenek benne a
keskeny gályák, de nem is a szélesség volt itt a gond, hanem a
mélység. Agrippa egy teljes napot töltött a földmérőkkel, újra
és újra átnézve a számításaikat. A csekély merülésű gályáknak
szabadon kellett lebegniük, különben az egész vállalkozás
fölösleges volt. A hatalmas zsilipre nézett, amely visszatartotta
a tó vizét. Ez önmagában is mesés volt. A szakértő építészek
úgy döngölték bele a gerendákat az agyagba, hogy irdatlan
súlyokat függesztettek föléjük, amelyeket sok százszor emeltek
föl és ejtettek vissza a verejtékező munkacsapatok. Az alapokat
a tó közelében ásták ki. Az ácsok éjjel-nappal dolgoztak, és
amikor az első rövid szakasz megtelt vízzel, az irdatlan
zsilipkapu rövid ékje kitartott. Ettől függetlenül az árokásók
nem szívesen tartózkodtak a közelében, és a legnagyobb
sietséggel folytatták a csatornát a tenger felé. A deszka
időnként nyikorgott, apró lyukakon kilövellt a víz, bele az
árokba, amelynek földje nedves és csúszós lett. Kemény munka
volt, de ahogy a földmérők megígérték Agrippának, kétezer
emberrel szinte bármit meg lehet építeni. Most végre
elkészültek.
A tavon továbbra is egymást kergették a gályák, az új
legénység most szerezte meg azt az állóképességet, amelyre
szükségük lesz az ellenséges hajók elfoglalásához. Agrippa
íjászcéltáblákat állíttatott fel a tópartra, hogy az emberek
gyakorolhassanak. Az egyik orrnehéz corvus hajó, amely az
Avernuson horgonyzott, most inkább sündisznóra emlékezetett,
olyan sok nyílvessző állt ki a deszkákból. Agrippa
bosszankodva nézte. Ki felejtett el parancsot adni a nyílvesszők
begyűjtésére? Minden darabot sajnált, holott Neapolis mellett
valóságos szolgáltatóipar született az ellátására. Ám a
társzekereknek tüntetően el kellett indulniuk észak felé, és csak
százhatvan kilométerrel feljebb fordulhattak el nyugatnak,
majd délnek, de gyanította, hogy az egész titoktartás komédia.
Embereinek szinte naponta kellett elkergetniük a helyi
kölyköket, akik odalopakodtak a parton, és szerszámokat
loptak, vagy csak bámulták a cikázó gályákat. Egy városra való
ember telepedett meg az Avernusnál, és Agrippa kénytelen volt
felakasztatni két ácsot, akik megöltek egy helyi lakost egy
félresikerült lopási kísérlet után. Őriztette az egyetlen, keletre
vezető utat, ennek ellenére a neapolisi hivatalnokok
fáradhatatlanul igyekeztek bejutni hozzá, hogy mindenfélét
követeljenek: igazságot vagy kártérítést valamiért, amit az
emberei műveltek. Kétségbeesett volna, ha nem látja a napról
napra épülő, új gályákat. Octavianus ezüstje nem apadt el, a
hajók szaporodtak. Télen a nedves fa megvetemedett, állandó
karbantartást és javítást igényelt, de Agrippának erre is voltak
munkacsapatai.
A földmérők a jelére vártak, de ő csak fáradtan bámult:
ezernyi dolgot ellenőrzött gondolatban, hogy nem nézett-e el
valamit, amin nem lehet javítani, ha egyszer megnyitják a víz
útját. Végigtekintett a csatornán, amelyben sima, mészköves
betonnal fedték le a meder agyagját. Biztosították róla, hogy
ugyanolyan vízálló, mint egy hídpillér, de Agrippa továbbra is
aggódott, hogy a csatorna egész hosszában elszivárog a víz, és
ő ott marad egy tóval, amely hirtelen túl sekély lesz ahhoz,
hogy a gályák kijussanak.
Mély lélegzetet vett, és Minervához imádkozott. A
kézművesek istennője biztosan jóindulattal tekint egy olyan
tervre, mint a tengerbe vezető csatorna. Erről eszébe jutott,
hogy Neptunushoz is kell imádkozni, végül pedig a szarvval
hárította a balszerencsét. Nem jutott eszébe, miféle istenhez
vagy istennőhöz fohászkodhatna még, így hát fölemelte, majd
leengedte a kezét.
– Csináljuk – mormolta. – Jó szerencsét!
 Az irdatlan gerendákból ácsolt zsilipkapukat kőbe foglalt
vasrudak rögzítették. Agrippa minden vasrúdhoz egy tucat
embert állított, habár itt számíthattak a belső víznyomás
segítségére. Egy vakmerő ács lemászott az árokba, hogy
pöröllyel kiüsse a főcsapot. A munkacsapatok visszatartották a
vizet, amíg az ács villámgyorsan kikapaszkodott a mederből.
Mihelyt kint volt, az ellenkező irányba húzták a vasrudakat, és
a víz leírhatatlan harsogással ömleni kezdett. A csapatok
derekasan dolgoztak, de lépésenként hátrálni kényszerültek. A
vízből zuhatag lett, amely permettel telítette a levegőt.
A zsilipkapuk belecsúsztak a csatorna falán kialakított
mélyedésbe, az építők ziháltak. Elvégezték a munkájukat.
Agrippa kocogni kezdett, majd átcsapott futásba. Olyan
sebesen nyargalt a csatorna partján, ahogy bírt, ám a víz
megelőzte, Agrippa látta, hogy irdatlan, talán hét méternél is
magasabb hullám torlódik fel az utolsó zsilipnél, bőrig
eláztatva a kacagó embereket. Akkor érkezett meg, amikor a
hullám már elsimult, csupán a sár és a kitépett növények
kavarogtak benne. A tenger balra volt, és Agrippa csak azt
sajnálta, hogy nem ásathatta ki egy menetben a csatornát. Alig
tizenöt méternyi homokpart maradt, de a mérnökei
ragaszkodtak még egy zsiliphez a végső áttörés előtt, mert
hátha valami gond lesz a vízszinttel, vagy ami még rosszabb,
meglátják őket a tengerről, és rájuk támadnak, még mielőtt
elkészülnének. Sextus Pompeius hajói kint ólálkodnak valahol
a sötét vízen, és akár tízezer embert is partra tehet, ha észrevesz
valami érdekeset.
Hatalmas éljenzés harsant, amikor a munkások látták, hogy
a csatorna megtelik, és megtartja a vizet egy szintben az
Avernusszal. Agrippa végre elvigyorodott. Bár itt lenne
Mæcenas és Octavianus! Dagadt a szíve a büszkeségtől, és
hangosan fölnevetett. Élvezte a só és a hínár erős szagát. Ezt
ismét végig kell csinálni, amikor elkészülnek az utolsó
szakasszal, de addigra az új gályák már kilométeres sorban
várakoznak a tavon. Onnan repíti ki őket egyhuzamban a barna
víz, és Octavianusnak meglesz a flottája, amelyekkel
levadászhatja Sextus Pompeius gályáit.

Marcus Antonius és Lepidus együtt tekintett le a szirtfalról a

kikötővárosra. Amikor Marcus Antonius utoljára járt
Brundisiumban, hat lázongó legio várta, hogy átvegye a
parancsnokságot és kimérje a büntetést. Ehhez a mostanihoz
képest eltörpült az akkori sokaság. Több kilométeres sávban
tizenkét legio foglalt el minden centit a város körül, akkora
embertömeg, amely évekre tönkretette a tartomány gazdasági
életét, mivel minden használhatót elrekviráltak a lovaktól és az
élelmiszertől a vasig, bronzig és bőrig.
– Ma este Buccióval és Liburniusszal vacsorázom – mondta
fanyarul mosolyogva. – Gondolom, a legatusok szeretnék
jóvátenni azt a csekélyke ballépést, hogy fellázadtak ellenem.
Megnevettette a gondolat. Hát nem különös, hogyan
választotta szét, majd terelte össze ismét őket a sors? A
respublicában történt viharos változások fejtetőre állították
minden tervét. Egy éve el sem tudta volna képzelni ezeken a
szirteken, hogy a markában fogja tartani a Senatust, és
szövetséget köt egy fiatalemberrel, akire alig emlékszik.
Elromlott a kedve, amikor eszébe jutott, hogy Julius akkor még
élt. Senki sem számított rá, milyen eseményeket robbant ki a
meggyilkolása. Szerencsésnek mondhatja magát, amiért
életben maradt és naggyá lett, függetlenül attól, hogy ki
mindenki lett még naggyá mellette.
 – Úgy tűnik, Cæsar hallgat rájuk – mondta Lepidus. –
Rákérdezhetnél az átkelésre Görögországba. Még mennyi ideig
várakozunk itt hajók nélkül?
– Ameddig kell, hogy Róma biztonságban legyen minden
támadástól – felelte kényszeredetten Marcus Antonius. Nem
tetszett neki, hogy Octavianus a Cæsar nevet használja, de hát
ma már mindenki így hívja. Idővel talán kevésbé fogja irritálni.
– De abban egyetértünk, hogy nem elég itt állni és várni. Egy
hajóhadat szeretnék, de ezzel az erővel azt is kívánhatnám, bár
nőne szárnya az embereimnek. Nem ismerem minden tervét,
Lepidus. Mindenesetre, mi vagyunk az akadály, amely
lehetetlenné teszi, hogy Brutus és Cassius partra szálljon itt.
Amíg ekkora az erőnk, ők sem hajózhatnak át a tengeren. Ki
gondolta volna, hogy a gályák ilyen fontosak lesznek? Róma
jövője a flottán múlik, a legiók pedig tétlenkednek.
– Akkor új hajókat kellene építenünk – mondta ingerülten
Lepidus. – Mégis, valahányszor megkérdezem a barátját,
Mæcenast, csak azt válaszolja, hogy ne izgassam magamat
emiatt. Fölvetetted a témát Cæsar előtt? Boldogabb lennék, ha
tudnám, hogy legalább nekiláttak a munkának. Nem akarok
éveket tölteni ezen a parton, várva, hogy megtámadjanak.
Marcus Antonius elfordult, hogy ne lehessen látni a
vigyorát. Egy napja érkezett meg Rómából, Lepidus pedig
csaknem három hónapja állomásozott Brundisiumban. Marcus
Antoniusnak megfelelt a triumvirátus, bár megértette Lepidust,
amiért talán nem osztozik az érzelmeiben. Fölösleges lett volna
emlékeztetni, hogy ő csupán azért van benne, mert Marcus
Antonius magának akarja az ügydöntő szavazatot a vitás
kérdésekben. Ezt leszámítva nem törődött azzal, mit gondol
Lepidus.
 Feltámadt a szél, meglobogtatta a tógájukat, míg mentek a
szirtfalon, a sötétkék tenger fölött. Mindketten felpezsdültek
tőle. Marcus Antonius még ebből a magasságból sem látta a
messzi Görögországot, de el tudta képzelni, hogy Brutus és
Cassius ott van. A sors szeszélye vetette erre a partra, és Róma
csak a győztesekre fog emlékezni, ha mindennek vége lesz.
Amint bámulta a fehér tarajos, határtalan tengert, jobbról
valamilyen mozgást észlelt. Odafordult, és megdermedt. Jó
hangulata megsavanyodott, akár az aludttej.
– Az istenekre! Látod ezt? – kérdezte egy pillanattal később
Lepidus.
Marcus Antonius bólintott. Gályák sokasága evezett be az
öbölbe karcsún, sebesen és veszedelmesen. Soknak az
oldalából csak törött csonkok meredeztek az elegáns evezők
helyén. Marcus Antonius tapasztalt szeme látta, hogy elég
megviselt a flotta. Ennek ellenére kitartóan közeledett, neki
pedig összeszorult a szíve.
– Hatvan… nem, nyolcvan… – motyogta Lepidus.
Legalább száz gálya volt, a fele Sextus Pompeius
hajóhadának. Marcus Antonius ösztönösen a gonoszhárító jelet
mutatta. Ez több mint elég az itáliai part blokádjához, amelynél
még azok a hajócskák sem közlekedhetnek, amelyek
üzeneteket szállítottak, és életben tartották a kereskedelmet.
– Úgy tűnik, Sextus Pompeius hallott róla, hogy ide vontuk
össze a legióinkat – mondta. – Jupiterre, mit nem adnék egy
flottáért! Lovas futárt küldök Rómába, de most már nem
kelhetünk át még akkor se, ha Octavianus holnapra talál nekem
egy tucat hajót.
 HUSZONHARMADIK FEJEZET

Újhold volt, amikor Agrippa gályái kisiklottak a fekete színű

tengerre. Miután befejezték a csatornát, három éjszakát várt,
hogy tökéletesek legyenek a feltételek, amikor kinyitják az
utolsó zsilipet. Nem mozdulhattak, mert egy vihar túl magasra
korbácsolta a hullámokat az áttervezett gályákhoz. A stabilitás
jelentette a legnagyobb veszélyt, mivel Agrippa minden újítása
növelte a fedélzeten levő súlyt. Időnként le kellett mondania
egy-egy ötletéről, mert kiderült, hogy vagy lassítja a hajókat,
vagy halálos csapdát jelent a gálya mélyén tartózkodó
embereknek. A flottaépítés az Avernuson Agrippa életének
legőrjítőbb és legvarázslatosabb szakasza volt, de véget ért.
Különben ha nem készült volna el, akkor is itt volt megint
Mæcenas, aki Octavianus indulási parancsát hozta.
Barátja ez egyszer hallgatott, amikor a hajók elváltak a
parttól. Agrippa érezte, hogy Mæcenas szívesebben lenne
másutt, de büszkesége nem engedte, hogy elhárítsa a
meghívást. Mindössze negyvennyolc gályával néztek szembe
az ellenséges flottával. Minden az időzítésen és a meglepetésen
múlt – na és a szerencsén. Éppen ez táncoltatta meg Agrippa
idegeit, amikor ilyen magas volt a tét.
A sötétben a kis flotta tolvaj lámpásokkal tartotta a
kapcsolatot a sötétségbe hasító fénysugarakkal jelezve, milyen
alakzatot vettek föl. A délután és az este java része azzal telt,
hogy kisiklottak a csatornán behúzott evezőkkel, csöndben,
miközben a parton emberek vontatták őket kötelek
segítségével. Izgalmas pillanat volt, amikor valamennyien
kiértek a mély vízre.
Agrippa nagyon büszke volt erre az igazi római
teljesítményre. Emberei utat építettek a tengerhez ott, ahol
korábban nem létezett. Hatalmas hajókat ácsoltak, és amikor az
ötlet nem vált be vagy az eredmény túl nehézkes lett, akkor
zokszó nélkül lebontották. Agrippa megfogadta, hogy jutalmat
adat a legénységnek és a tiszteknek, amennyiben túlélik azt,
ami most következik.
A határtalan, sötét tengeren játszva lesbe állhatott egy
hatalmas kalózflotta. Agrippa idegesen nyeldekelve, nagy kezét
hol ökölbe zárva, hol ellazítva járkált a fedélzeten. Déli
irányban Szicília állta el az útját, az irdatlan sziget, partjain
kicsi búvóöblök sokaságával: azt mondják, ezekben rejtőzik az
ellenséges hajóhad. Csak abban reménykedett, hogy hajnalra a
lehető legközelebb ér hozzájuk. Azután új fegyverei és
taktikája vagy győz, vagy kudarcot vall. Embereit
folyamatosan gyakorlatoztatta, de tisztában volt vele, hogy
még nem manővereznek olyan könnyedén, mint a veteránok.
Letörölte a verejtéket a homlokáról, miközben új hajói vitorlát
bontottak a szélben. Gályája az élre tört, és csak a víz harsogott
a hajóorr körül. Szicília az itáliai csizma hegyéhez tapadt
valahol délen. Addig még több mint háromszázhúsz kilométert
kell megtenniük. Agrippa tovább járkált a fedélzeten, és
elképzelte a térképet. Minden reménye ellenére kísértésbe esett,
hogy kitérjen a csata elől, és átvigye a flottát a keleti partra,
ahol Octavianus jajgat hajókért. Egy kis szerencsével kissé
délebben partra húzhatná egy napra a hajóit, majd a következő
éjjel megkerülné Itália sarkát, talán még azelőtt, hogy Sextus
Pompeius tudomást szerezne róla. Ez is lett volna a helyes
döntés, ha Pompeius nem osztja ketté a flottáját, hanem minden
hajóját magával viszi a félsziget sarkán túlra. Ám a hírek,
amelyeket Mæcenas hozott, mindent megváltoztattak.
A kettős blokád Itália mindkét partját lezárta a kereskedelem
elől. Rómában már így is majdnem éheznek, egy ostromot már
nem bírnának ki. A blokádot meg kell törni. A felelősség
ólomsúllyal nyomta Agrippa vállát. Ha kudarcot vall,
Octavianus évekre beszorul Rómába, arra kényszerül, hogy
tárgyaljon, vagy akár megadja magát a szabadítóknak. Agrippa
tudta, hogy nincs második esély. Octavianus bízik benne.
Negyvennyolc gálya húzta föl vitorláit az éjszakai szélben,
de Agrippa alig látta őket. Mivel a fehér vitorlákat
észrevehették volna, emberei addig mártogatták őket a
pirosítófű levével töltött hatalmas kádakba, amíg rozsdabarnára
nem sötétedtek. Így már nem árulták el a hajókat annak, aki
csak úgy fél szemmel néz ki a tengerre. Olyan színük lett, mint
az alvadt vérnek, ami épp megfelelt a célnak.
– Van nálam egy kellemes korsó – mondta Mæcenas, és a
nyomaték kedvéért megkocogtatta a cserepet.
Agrippa megrázta a fejét, azután rájött, hogy Mæcenas nem
láthatta a mozdulatot.
– Nem kérem. Most, hogy idekint vagyunk, józannak kell
maradnom.
– Spártainak kellett volna születned, Agrippa – közölte
Mæcenas. – Én úgy találom, hogy a jó vörösbor ellazít. –
Töltött egy kupába, és halkan káromkodott, mert kilötyögött
egy kevés a fedélzetre. – Legyen áldozat a szerencséért –
mondta, és ivott. – Aludnod kellene, ha olyan fontos a friss ész.
Legalább a tenger nyugodt ma éjjel. Nem igazán szeretnék
hullámsírba szállni úgy, hogy közben a belemet okádom ki a
korlátnál.
 Agrippa nem felelt, gondolatai a körülöttük haladó gályákon
jártak. Mæcenas mintha nem fogná fel, milyen sok múlik ezen
a kalandon. Ő talált ki minden módosítást, minden új taktikát.
Ha kudarcot vall, oda egy félévi kemény munka, egy irdatlan
vagyon – és persze az élete. Flottáját jól elrejtette az éjszaka, de
a hajnal megmutatja az ellenséges szemeknek. Nem tudta, fél-
e, vagy várja a pillanatot, amikor meglátják az első támadó
gályát.

Vediust álmából rázta föl Menas, a helyettese. Vedius

röffent egyet, arrébb próbált gurulni, és lökdöste volna el
Menas kezét.
– Mi van? – kérdezte kásás hangon.
Olyan sokat hált már fedélzeten, hogy a kapitánynak
fenntartott apró kabin hihetetlen fényűzésnek tűnt. Még a
hoporcsos, vékony derékalj is sokkal jobb volt, mint egy
ponyva alatt elnyúlni a szélben és esőben.
– Jelzőfények, uram – mondta Menas, és közben tovább
rázta.
Legiós tiszt volt, Vedius érezte óvatosan semleges
viselkedése mögött a lenézést. De akkor is ő parancsol neki,
úgyhogy sütheti a beképzeltségét meg a legiós becsületét.
Félreütötte Menas kezét. Sietve felült, amitől beleverte a fejét a
gerendába, és káromkodott.
– Jól van, ébren vagyok már! – mondta a szemét dörgölve,
miközben kilépett az apró fülkéből.
Követte Menast a sötétben, felmászott a rövid létrán a
fedélzetre egy lámpa tompa fényébe. Belefúrta pillantását a
messzeségbe, oda, ahova alárendeltje mutatott. Fényt látott egy
távoli hegytetőn. Az volt az eljárás, hogy figyelői máglyát
gyújtottak, ha mozgást észleltek a tengeren.
 – Valaki éjszaka próbálkozik – mondta komor örömmel.
Bizonyára értékes zsákmány lehet, ha a kapitányok és a
tulajdonosok megkockáztatják, hogy elveszítik a hajóikat egy
láthatatlan zátony miatt. Összedörzsölte kérges tenyerét,
aminek reszelős hangja volt. Aranyról vagy a legiók ezüstjével
töltött ládákról álmodozott. Bár még jobbak lennének egy
kövér senator leánykái! Amikor Lavinia a fedélzeten volt,
Sextus csak olyan nőket tartott a hajón, akikért váltságdíjat
követelt, azokat is rövid ideig, de ő most nincs itt. Vedius már
hosszú ideje nem élvezte nők társaságát, és belevigyorgott a
szélbe. A szicíliai kurvák messze nem olyan izgatok, mint az a
gondolat, hogy néhány napra kap egy római szüzet a kabinjába!
– Fussunk ki, Menas! Kopasszunk meg pár kövér római
madarat a fazékba!
Menas kínosan mosolygott. Undorodott a bárdolatlan
kocsmai verekedőtől, de hát ha a Senatus ilyen Vedius-
féléknek adta oda a flottát, Róma igazi sasmadarát, akkor ő
köteles lenyelni az utálkozását, és engedelmeskedni.
Nem volt szükség különösebb óvatosságra, mivel a nyugati
partot szoros zárlat alatt tartották. Menas előhúzott az övéből
egy kürtöt, és elnyújtott hangot fújt. Nyolc gálya szinte azonnal
megmozdult a hangra, kapitányaik azóta készültek, hogy
meglátták a tüzet a hegycsúcson. Válaszképpen ők is megfújták
kürtjeiket. A harsogó kórust hallani fogják a következő
búvóöbölben, és a legénység azonnal kifut.
Friss szél csapta meg Vedius arcát. Alatta az evezősök a
vízbe merítették lapátjaikat és a gálya gyorsulni kezdett.
Semmi sem fogható a sebességhez és az erőhöz! Csak áldhatta
Sextus Pompeiust, amiért bevezette ebbe a világba.
Megdörzsölte az állát, mert belesajdult a régi fájdalom.
Mindent Sextusnak köszönhet. Az ifjú mentette meg, és adott
célt az életének akkor, amikor Vedius alig volt különb egy
részeges bunyósnál. Bizonygatta magának, hogy Sextus sosem
győzte volna le, ha akkor józan, de hát a törött állkapocs sosem
gyógyult meg tökéletesen, azóta ezzel a fájdalommal élt,
minden étkezés egy nyomorúság volt, amikor recsegett-
ropogott a csontja. A római uraság éveken át ott állt mögötte,
de ezen az éjszakán egyedül ő parancsol. Micsoda szédítő,
remek érzés!
– Fél sebesség! – ordította, aztán italért kiáltott, hogy végleg
felébredjen. Az egyik római legionarius vizet hozott, de Vedius
kiröhögte.
– Sosem iszom vizet! A bor vért csinál, legény. Hozz egy
tömlővel!
Lába alatt az evezősök felügyelője meghallotta az ordítást.
A dobverés gyorsult. Az evezősök, akik pár perce még a
padjaikon aludtak, most könnyedén lapátoltak. A gályák szűk
alakzatban, versengve indultak a tenger felé, mert mindegyik
elsőnek akart lecsapni a zsákmányra. Elmaradt Capri szigete,
amely ezerhatszáz kilométerrel északabbra van Szicíliától.

Agrippa hunyorgott a sötétben. Hol megpillantotta, hol

ismét elvesztette a távolban észlelt fénypontot. Az éjszakai ég
elfordult a Polaris csillag körül, de a hajnal még órákra volt.
Nem értette, ki gyújthat tüzet Capri hegyein, miközben a
flottája éppen arra vitorlázik a homályban.
– Információra van szükségem, Mæcenas! – mondta. Úgy
rémlett, barátja vállat von.
– Senki nem tudja, hol jár az ellenséges flotta – felelte
Mæcenas. – Vannak clienseink Szicíliában és a nyugati part
összes szigetén, de nem tájékoztathatnak minket, mert nincs
összeköttetésük a szárazfölddel. Ez vakjátszma, barátom, bár
szerintem azt a tüzet nem valami pásztor gyújtotta, mert
melegedni akar.
Agrippa nem felelt, elnémította a kétségbeesés. Capri
szigete irdatlan feketeségnek látszott jobbra, délen. Csak
egyetlen fénypont világított a legmagasabb csúcson. Belefúrta
tekintetét a sötét messzeségbe, hogy meglássa a közeledő
gályákat, ha rajtuk akarnának ütni.
– Nem terveztem éjszakai támadást – motyogta. – A
legénység nem tudja használni a csáklyákat, ha nem látják az
ellenséget.
– Az istenek néha szórakoznak – felelte félvállról Mæcenas.
Egy cseppet sem zavartatta magát. Önbizalma segített
Agrippának, hogy visszanyerje a nyugalmát. Válaszolni akart,
ám ekkor megpillantott valamit odakint a mély vízen. Kihajolt
a korláton, ide-oda forgatta a fejét, próbálta megfejteni az
elmosódott árnyakat.
– Ki ne ess! – figyelmeztette Mæcenas, és megfogta a vállát.
– Nem szeretném átvenni ma éjszaka a parancsnokságot. Te
vagy az egyetlen, aki érti, hogy működik ez a sok mindenség.
– A poklokra, látom őket! – mondta Agrippa. Biztos volt
benne, hogy azok a szétfolyó árnyak hosszú gályatestek.
– Cornicen! Három rövid!
Ez a jelzés azt jelentette; hogy a többiek zárkózzanak föl a
zászlóshajóhoz. Bíznia kellett benne, hogy a gályák legénysége
megérti, hogy most követni kell őt. Még fél tucat parancsot
vakkantott. A tenger tükörsima volt, de neki fény kellett volna
mindenhez, amire készült.
Mæcenas tettetett nyugalommal figyelte, amint
leereszkednek a vitorlák, és a nagy evezők a tengerbe
merülnek. Agrippa gályája lelassult, billegett, majd ismét
felgyorsult, ahogy az evezők lecsaptak, és elkezdték azt az
ütemes mozgást, amely sokkal gyorsabban röpítette őket a
hullámokon. Mæcenas akaratlanul elmosolyodott. A kis flotta
követte a zászlóshajó példáját, sutba dobva a lopakodást. A
kapitányok ordítva adták ki parancsaikat.
A szélcsend közelebb hozta az ellenséges gályákat, noha
Mæcenas inkább az evezők kavarta habgyűrűket látta, mint
magukat a hajókat. Kiszárad a torka. Töltött magának egy
újabb kupával, ledöntötte.
– Délnek tartunk a part mentén hajnalig – mondta Agrippa.
– Istenek, hol van már a nap? Fényre van szükségem!
A távolból hallatszott a dobok dübörgése. A gályák egyre
gyorsabban közeledtek. Agrippa legénysége félsebességgel
húzott, majd fokonként gyorsított, igyekezve tartani a
távolságot.
– Ebben a tempóban nem bírják túl sokáig – mondta
Mæcenas, bár ez inkább kérdésnek hangzott.
Agrippa bólintott, bár ez úgysem látszott a sötétben.
Legénysége hónapokon át sok-sok kilométert evezett körbe-
körbe a tavon. Vékonyak és egészségesek voltak, mint a
vadászkutyák, de az evezés kimeríti még a
makkegészségeseket is. Lehet, hogy Sextus Pompeius
harcedzett legiósai egyszerűen lerohanják és megsarkantyúzzák
őket.
– Egyáltalán miért vagy itt? – kérdezte. Azért beszélt, hogy
megtörje a csendet, mielőtt megfojtaná. – Mármint a hajón.
– Tudod, hogy miért – felelte Mæcenas. – Nem hiszem,
hogy önállóan elboldogulsz.
Még a homályban is látták egymás fogát, ahogy
összevigyorogtak. Az evezők és a dobok lüktetése mintha
percről percre erősödött volna, és Agrippa szíve úgy vert, akár
a farkasfalka elől menekülő prédáé. A szél harsogott a fülében,
folyton forgatni kellett a fejét, hogy hallja az ellenséget.
– De igazából miért? – kérdezte hangosan, szinte kiáltva.
Úgy rémlett neki, hogy az ellenséges gályák már csaknem
beérték őket. Feszülten várta a reccsenést, amellyel az első
bronzsarkantyú felhasítja a deszkát. Már nem volt értelme úgy
tenni, mintha navigálnának. Az evezősök odalent csak húztak,
minden erejüket beleadva minden csapásba.
– Ugyanazért, amiért te kockáztatod a nyakad a
vaksötétben! - ordította Mæcenas – Érte! Mindig csak érte!
– Tudom! – ordított vissza Agrippa. – Szerinted tudja, mit
érzel?
– Hogy mit csinálok? – bömbölte Mæcenas hitetlenkedve. –
Hogyan érzek? Komolyan ebben a pillanatban óhajtod közölni,
amikor az életünk egy hajszálon függ, hogy szerinted
szerelmes vagyok Octavianusba? Te nagyképű fattyú! Ezt nem
hiszem el!
– Csak gondoltam.
– Rosszul gondoltad, te tudatlan óriásmajom! Istenek,
kijövök ide, hogy melletted nézzek szembe a kegyetlen
ellenséggel – méghozzá a tengeren –, és ezt kapom érte!
Octavianus és én barátok vagyunk, te nagy, szőrös te tűfészek
Barátok!
Elhallgatott, mert mennydörgő reccsenés hallatszott a
közelből. Emberek ordítottak, valamik csobbantak a vízben, ám
az éjszaka olyan fekete volt, akár a szurok, így nem tudták,
merről jött a hang, vagy hogy az ő egyik hajójuk legénysége
fuldoklik-e a sötétben.
– Erről még váltunk egy-két szót, ha ennek vége! – reccsent
rá Mæcenas. – Kihívnálak kardpárbajra, ha látnálak, és ha nem
te lennél az egyetlen, aki tudja, hogyan harcolnak ezek a
gályák.
Javában háborgott, amikor Agrippa váratlanul elnevette
magát. Kis híján megütötte.
– Derék ember vagy, Mæcenas – mondta Agrippa. Fehér
foga még mindig látszott a sötétben.
Ha Mæcenas mindenestül látja, valószínűleg megriad, mert
Agrippa nyakán kiugrottak a vastag inak, minden izma
pattanásig feszült a félelemtől és az őrjöngő haragtól, amiért
nem tud mit kezdeni a sötétben ólálkodó ellenséggel, és nem
tudja, melyik pillanatban süllyednek el. Kicsit segített, hogy
beszélgethetett Mæcenasszal.
– Csakugyan derék ember vagyok, majom. És te is az vagy.
Most pedig kérlek, mondd azt, hogy le tudjuk hagyni ezeket a
gályákat.
Agrippa kelet felé nézve imádkozott az első napsugárért. A
recsegő-ropogó gálya úgy nyújtózkodott alatta, akár egy
élőlény. Hideg, sós, csípős permet fröccsent a fedélzetre és az
arcába.
– Nem tudom – motyogta.

Vedius hátralépett a hajóorrból, és belefúrta a tekintetét a

száguldó sötétségbe. Akárki volt is az ott elöl, sok hajója
lehetett. Volt egy pillanat, amikor azt hitte, csapdába került, de
aztán továbbrohantak. Evezőik tajtékosra verték a tengervizet.
Teljes támadó sebességet rendelt el, és gyorsan csökkentette a
távolságot, amely elválasztotta az előtte futó különös, sötét
hajóktól. Rövid időre ütközési sebességet parancsolt. A gályák
repültek a sima vízen. Vedius tudta, hogy az evezősök nem
sokáig bírják a kegyetlen iramot. Az ütközési sebesség a végső
nekifutás a csapás előtt, de legföljebb száz szívverésnyi ideig
lehet tartani, azután vissza kell venni belőle. Oldalra kapta a
fejét, mert reccsenést hallott, de semmit sem látott. Az
evezősök máris gyengültek.
– Fél sebesség! – bömbölte. A kürtös ereszkedő hangot fújt,
de mögöttük még mindig harsogott a rémült ordítás. Az egyik
hajója olyan közel került egy másikhoz, hogy összetörték
egymás evezőit.
Odafordult az egyik íjászhoz.
– Vannak szurkos nyilaid? – kiáltotta.
– Igen, uram – felelte az íjász.
Tengeren a tűz nem alkalmas fegyver. A ronggyal és
kátránygombóccal nehezített nyilakkal nem lehet tisztességes
távolságra lőni. Vedius közelharcban néha bevetette a szurkos
nyilakat kereskedőhajók ellen, főképpen akkor, amikor véget
ért a harc, és fel kellett gyújtani őket. Ám a gyors járású
gályákat véges-végig átitatta a permet, a nyilak gyakran
kialudtak még a levegőben, vagy egykettőre eltaposták őket, ha
becsapódtak az ellenséges fedélzetbe. Ennek ellenére kiadta a
parancsot. Két ember felhozott egy kis parázstartót. Úgy bántak
vele, akár a hímes tojással, nehogy kiboruljon a parázs a
deszkára. A nyíl hegyén sárga láng lobbant, amikor az íjász a
parázshoz érintette. Vedius megigézve figyelte a vörös
izzásban, ahogy megfeszül az íj, és a magasba röpíti a vesszőt.
Követték útját a sötétben. Vedius mintha evezőket látott
volna egy pillanatra, amelyek úgy mozogtak, mint a rák vagy a
pók lába, azután a nyíl szisszenve kialudt a fekete
tengervízben.
– Még egyet. Lőj ki egy tucatot. És váltogasd az irányt.
Látnom kell.
Újra és újra elszálltak és lehulltak az izzó pontok, elég fényt
adva, hogy Vedius megrajzolhassa gondolatban a képet.
Tucatnyi gálya lehetett előttük, noha még mindig nem tudta
pontosan megszámolni őket. Azok is félsebességgel haladtak,
ennyi is elég volt, hogy akkora távolságot tarthassanak,
amelyet Vedius semmilyen eszközzel nem hidalhatott át. Kelet
felé nézett, a farkasfényt kereste, amely megelőzi a pirkadatot.
Valamikor talán szerette volna, ha itt lenne Sextus, és ő is látná
ezt a hatalmas zsákmányt, de a vezér távollétében Vedius
önbizalma megnőtt, és most nagyon örült, hogy ő a
parancsnok. Ha Sextus hírét veszi, tudni fogja, hogy barátja
nem hagyta cserben a legfontosabb pillanatban. Szétszóródott
gályáinak széles hálójával röptében kapja el a zsákmányt!
A hajó zökkent egyet. Vedius káromkodott, mert eltértek az
iránytól. Odalent türelmetlenül ordítottak. Vedius morgott.
Valamelyik evezősnek megszakadt a szíve, vagy csak elájult,
abbahagyta az evezést, és kizökkentette a többieket a
ritmusból. Megtörténik az ilyesmi. A felügyelő majd gyorsan
rendet rak. Kiemeli a hullát a lötyögő evezőrúd mellől, és
odalöki a helyére az egyik katonáját.
A gálya lelassult, a többi evezős is felhasználta az alkalmat
a pillanatnyi pihenésre. Vedius kurtán, vakkantva fölnevetett,
amikor az evezők ismét belecsaptak a vízbe, és a sebesség nőni
kezdett. Sosem lovagolt csatába, de feltételezte, hogy
ugyanilyen érzés lehet, amikor fut előle az ellenség a
napkeltében. Flottája szántotta a borszín tengert, és benne
felforrt az izgalom, amikor meglátta a kezét a hajóorron.
Pitymallik, és ő felkészült.
 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

A tengeren hamar felkel a nap, mivel nincsenek hegyek vagy

dombok, amelyek elállják a sugarak útját. Kezdetben olyan
volt, mint egy izzó fonal: bearanyozta a hullámokat, és
megmutatta egymásnak a két flottát. Egyiknek sem volt sok
öröme benne. Agrippa idegesen nyelt egyet, amikor meglátta a
sokszoros túlerőt, Vedius pedig nem számított ennyi hajóra.
Amint a napfény elűzte a sötétet, Agrippa új parancsokat
bömbölt. Zászlók röppentek fel az árbocra. Kapitányainak meg
kellett tanulniuk egy új rendszert, hogy az ellenség ne tudja
leolvasni a jelzéseiket. Agrippa hunyorogva nézett észak felé,
és komor elégtétellel állapította meg, hogy az ellenséges
parancsnok a jól ismert zászlókat húzatja föl. Ez újabb előny:
mindig tudni fogja, mi a szándékuk, és a lehető leggyorsabban
reagálhat. Ilyen sok gályával szemben minden előnyt ki kell
használni.
A nagyobb flotta azzal a legiós fegyelemmel húzta szét az
arcvonalat irdatlan sarlóvá, amire Agrippa számított. Az ő
előnyük a túlerő volt. Agrippa csak az első hatvan gályát
láthatta, amely eltakarta a többit. Mély lélegzetet vett, hogy
lecsillapodjon. Pontosan ettől tartott, ez vette el az álmát. Nem
szabadulhatott a félelem jeges szorításából, de minden tőle
telhetőt elkövetett, hogy valamekkora esélyt kicsikarjon a
túlerővel szemben.
– Jelzőmatróz, „támadás” készül! „Készültség” árbocra fel!
A közeledő hajók óriási ívére pillantott. Alig pár száz
méternyire voltak, így elolvashatta a zászlók üzeneteit.
Biccentett, amikor meglátta a „támadási sebességet”, minden
valószínűség szerint a vezérhajó árbocán.
– Most mi jövünk! – harsogta. – A jelzés „evezőket
behúzni”, „kanyarodj” és „támadás”!
Némi idő kellett az üzenet továbbításához, de gályái már
látták a felkészülés jelzését, és gyorsan reagáltak. Pillanatokon
belül abbahagyták a menekülést, beálltak az ellenség orra elé,
azután lassan fordulni kezdtek, pedig ilyenkor voltak a
legsebezhetőbbek. A hadihajó úgyszólván tehetetlen, ha az
ellenség oldalba tudja kapni. Agrippa észrevette, hogy az
ellenséges gályák habot túrva gyorsítanak, mint a felszállásra
készülő vízimadár. De elkéstek. Agrippa hajói szembefordultak
velük, az evezők lecsaptak, a gályák száguldani kezdtek.
A két hajóhad rémítő gyorsasággal rontott egymásnak.
– Istenek, de sokan vannak! – mondta Mæcenas, és olyan
görcsösen markolta a korlátot, hogy az ujjpercei kifehéredtek.
Agrippa nem felelt. A naptól káprázó szemmel is
összerakott minden részletet. Nem lesz könnyű dolga: minden
hajójára két ellenséges gálya jut. Ha képes elpusztítani a
parancsnoki hajót, szétszórni a többit és túlélni az első
összecsapást, akkor van esélye.
Kiáltott az egyik kormányosnak, aki átadta az irányítást a
társának. Agrippa megmutatta, melyik hajót akarja. A
kormányos a napfényben hunyorogva bemérte az irányt, azután
visszarohant a tatra, a kormányevezőhöz. Agrippa az orrból is
hátraordíthatta volna parancsait – a római gályák elég rövidek
–, de azt akarta, hogy embere semmit se értsen félre.
Kis flottája középre támad, mert nincs más választása. Ettől
az ellenség oldalba kapja őket, de a gályák nem tudnak olyan
gyorsan manőverezni a tengeren, mint a legiók a szárazföldön.
Ahhoz, hogy a hajókat elsüllyesszék, nagy sebességgel meg
kell sarkantyúzniuk őket, vagy olyan közel kell férkőzni
hozzájuk, hogy átdobhassák a corvus hidakat, és
átszállhassanak a fedélzetre.
A flották sebesen közeledtek egymáshoz. Agrippa csak
abban reménykedhetett, hogy az emberei eléggé felkészültek.
A tengeren az idegek vizsgáznak elsőnek, amikor a kapitányok
jobbra-balra parancsokat ordítanak, hogy irányítsák a
sajátjaikat, és félrevezessék az ellenséget. Nagyot nyelt. Az
első fegyver a saját hajója volt, amellyel megfoszthatja az
ellenséges gályát az evezőitől az egyik oldalon, egyúttal meg is
ölheti az összes evezőst, amennyiben helyesen következtetett.
Ha tévedett, akkor összeütköznek, hajóorr csapódik a
hajóorrnak, és mindkét gálya elsüllyed, mielőtt egyetlen kardot
kivonhatnának.
Azon kapta magát, hogy zihál a félelemtől és a
lelkesedéstől. Már látta az orrba kapaszkodó, ellenséges
kapitányt és a lecsapó evezőket. Tudta, hogy a legiós
parancsnokok ösztönszerűen kanyarodnak inkább balra, azért,
hogy a jobb oldaluk – az erősebb karjuk – legyen az ellenség
felé. Csak az a kérdés, hogy a gályát egy legionarius irányítja-
e, vagy Sextus Pompeius valamelyik kalóza?
– Corvus hidakat előkészíteni! – mennydörögte. – Harpaxot
előkészíteni! – A csáklyásokat felpezsdítette a név, amelyet ők
adtak új fegyverüknek. Ezek a „haramiák” akár egész hajókat
is elorozhatnak, ha tudják használni őket a csata zűrzavarában.
A flotta összecsapott az ellenséggel, de Agrippa csak arra az
egyetlen gályára figyelt. Ha az idegei felmondják a szolgálatot
és túl gyorsan fordul, a másik kapitány könnyen célba veheti az
oldalát, és a sarkantyú betörheti a vízvonal alatt a deszkákat.
Fejben számolt, miközben a hajók lassítás nélkül szelték a
tengert. Már csak ötven lépés volt a távolság, de a másik gálya
még akkor sem módosított egy centit sem az irányán. Agrippa
megértette, hogy nem is fog kanyarodni, a pimaszul
magabiztos parancsnok úgy véli, majd az ellenfél fordul és
elmenekül. Nem tudta volna megmondani, miből következtetett
erre, kivéve, hogy a másik sziklaszilárd an tartotta az irányt.
– Agrippa! – szólt halkan Mæcenas, aki megigézve figyelte
a közeledő hajót.
– Még nem – dörmögte Agrippa.
Addig halogatta a döntést, amíg lehetett.
– Evezők balra be! Jobbra ki!
Baloldalt, ahol kirakodni szoktak a kikötött hajók, tovább
húztak az evezősök. Jobbra kiemelték a vízből a lapátokat,
hogy a gálya tarthassa az irányt. A kormányosok nekinyomták
a kormánylapátokat a fékezőgerendának, a gálya fordulni
kezdett jobbra, miközben a sebessége alig csökkent.
Agrippa feszülő idegekkel markolta a korlátot, amikor
hajója lekaszabolta az ellenség oldalát. Az éles orr tucatjával
szaggatta le az evezőket. Hallotta a sikolyokat, ahogy a
hatalmas rudak összezúzták az evezősöket, eltörték a
gerincüket, vagy átdöfték őket. Szilánkok gyilkos jégverése
kavargott a fedélzetek szintje alatt; miközben a két gálya
elhaladt egymás mellett. Az ellenséges hajót meglékelték.
Agrippa legénysége diadalmasan felordított. A jobb oldalon
is kitolták az evezőket. Végezni akartak a sérült hajóval, de
máris közeledett egy másik, az pedig öngyilkosság lett volna,
ha az oldalukat fordítják felé.
Újabb gályát látott meg elöl és még egyet, valamivel
hátrább, jobbra.
– Harpaxot felkészíteni! Cél jobbra!
Körülötte tombolt az ütközet. Sok gálya elvesztette mindkét
evezősorát, ami megnyomorította őket. Több is felhasadt az
összecsapásban, amitől oldalra dőltek, és máris süllyedtek.
Amikor Agrippa megkockáztatta, hogy körülnézzen, látott
kettőt, amely felfordult. Emberek vergődtek ezüst
buborékfürtöket húzva a hullámokban.
A szemben jövő gálya felgyorsított, hogy megfizessen az
első támadásért. Amikor a jobboldali el akart húzni mellettük,
Agrippa parancsot adott a csáklyázóknak. A csáklyák
kirepültek, az ellenséges legénység szájtátva bámulta, ahogy a
horgok becsapódnak és megakadnak. Agrippa legionariusai
forgatták a gugorát, a többi katona átrohant balra, nehogy
felboruljon a hajó.
A szembejövő gálya elsiklott a bal oldalukon. Agrippa
legénysége megtántorodott, mert a megcsáklyázott hajó előbb
megdőlt, majd felborult. Süllyedni kezdett, ahogy a fedélköz
megtelt vízzel. Agrippa gályája is megbillent, mert a csáklyák
összekötötték a másikkal.
– Fejszéket! Marsra, vágjátok már el a köteleket! –
bömbölte a pánikkal küzdve.
Most bezzeg káromkodott a kötélbe sodort rézdrót miatt,
amelyben nem tettek kárt az első csapások. Közben a hajója
egyre jobban megdőlt, ahogy húzta az elmerülő gálya. Az első
kötél messze hangzó pendüléssel vált ketté. Elpattant a
második, amelyet két ember kaszabolt kétségbeesetten, majd a
harmadik. A kötélvég eltalált egy katonát, aki megpördült és a
vízbe zuhant. Csak véres pép maradt az arcából.
Agrippa gályája kiegyenesedett, akkora hullámot verve,
hogy a legénység fele átázott a csúszós fedélzeten.
– Harpaxlegénység! – ordította Agrippa, aki máris berekedt.
– Újabb köteleket és csáklyákat készíts!
Volt egy második készletük, de miközben a süllyedő hajóról
próbálták levágni magukat, egy másik gálya rontott feléjük
teljes sebességgel. Agrippa épphogy visszahúzathatta a bal
oldali evezőket, amikor a hajók elnyújtott nyögéssel
egymásnak ütköztek. A fogát csikorgatta, mert odaát a
verejtékező katonák már készítették is a corvus hajóhidat.
– Corvuscsapatok! Föl és előre! Verjétek vissza az
ellenséget!
Nem hagyhatta el helyét a hajóorrban, de látta, hogy
Mæcenas kihúzza gladiusát, lekap egy pajzsot a faállványról,
és csatlakozik a katonák első hullámához. Sextus legénysége is
kivetette a saját corvusait. A két hajó hegyesszögben állt, így a
tathoz legközelebb levő corvus nem hidalta át a távolságot,
csak lógott a levegőben, az emberek tehetetlenül toporogtak
mögötte, míg az orrban a híd nagy vastüskéje mozdíthatatlanul
beleállt a deszkába.
Agrippa katonáinak egy része átfutott a keskeny hídon,
miközben a többiek azokat verték vissza, akik az ő hajójukra
akartak feljutni. Agrippa meglátott az ellenséges gályán egy
centuriára való legionariust. Ekkor mutatkozott meg az ő másik
előnye. Összes evezőse vívóbajnokságon nyerte el a jogot,
hogy bejusson a flottába. Most otthagyták a padjukat,
felrohantak a fedélzetre, így háromszor annyian lettek, mint az
ellenséges legionariusok, csupa veterán, gyakorlott kardvívó.
Mæcenas velük együtt futott át a hídon, pajzsával verve vissza
az embereket, hogy helyet csináljon a mögöttük jövőknek.
Mészárlás volt. Rövid időre mindkét félnek sikerült átjutnia
az ellenséges hajóra, de azokat, akik Agrippa gályájának
fedélzetére tették a lábukat, pillanatokon belül lekaszabolták,
majd áthajították a korláton. Agrippa katonái utat vágtak
maguknak az ellenséges legénységen át a fedélközbe.
Éljenzés harsant, amikor a fedélzetre hurcolták a tollas
sisakban pompázó kapitányt, aki odalent próbált elrejtőzni,
amikor látta, hogy elfoglalták a hajóját. Élve áthajították a
korláton, hadd húzza le a páncélja – és Agrippa embereinek lett
egy újabb hajója. Jó lett volna elfoglalni, de az ellenséges flotta
nem hagyott rá időt.
– Gyújtsátok fel, azután gyorsan vissza – rendelkezett
Agrippa, egyszerre figyelve minden irányba, hogy honnan
közelít új fenyegetés. Evezősök üvöltöttek a fekete füstben,
Agrippa elengedte a füle mellett. Tudta, hogy nem ezek az
evezősök döntötték el a támadást, de nem volt választása, és
nem mutathatott irgalmat. Katonái visszarohantak a fedélzetre,
a corvus hidakat elhullatott kardokkal feszítették le a deszkáról.
A gályák szétváltak, a füstoszlop vastagodott, sárga lángok
harsogtak a fedélközben. Agrippa buzdítón ordított
embereinek, amikor azok ismét elfoglalták helyüket az
evezőknél, lábukhoz ejtették véres kardjukat, és hólyagosra tört
kezükkel megragadták a rudakat. A kis hajóhad tovább harcolt.
Különös szélcsend támadt. A gályák egymást üldözték, a
csatatér kitágult. A vizet elborította a síkos olaj, a törmelék és
az emberi testek. Volt, amelyik még mozgott. Agrippa több
felborult hajót is látott, de nem tudta, hogy az ellenséghez
tartoznak-e vagy hozzájuk. A még harcoló gályák között
azonnal felismerte azokat, amelyeket ő építtetett, és elégedett
volt a számukkal. Catapulták puffantak, egyik hajójáról
felröppentek a csáklyák, és közelebb húztak egy ellenséges
hajót, hogy megtámadhassák. Vagy szerencséjük volt, vagy
megtanulták, hogy ne ugyanarra a korlátra célozzon mindenki.
A hajó nem fordult fel. A legionariusok átlöktek két corvust, és
már el is foglalták a hajót.
Mæcenas az erőfeszítéstől lihegve tért vissza hozzá.
Megilletődötten nézegetett. Még sosem látott tengeri csatát.
– Győztünk? – kérdezte, a korlátra támasztva a kardját.
 Agrippa a fejét rázta.
– Még nem. Mint látod, a hajók fele sérült.
Megszerezhetnénk őket, de nincs értelme.
Negyed sebességet jelzett az evezősök felügyelőjének. A
gálya tova siklott az égő hajók között. Valamennyien hallották,
hogyan jajgatnak és üvöltenek az emberek a tüzekben,
amelyeknek fekete füstje őket is fojtogatta. A szél erőre kapott,
elhajtotta kelet felé a füstöt. Mæcenas csak ámult, hogy milyen
alacsonyan jár még mindig a nap az égen, noha ő úgy érezte,
több órája harcolnak. Ahogy suhantak a pusztulásban, Agrippa
észrevette azt a hajót, amelyet elsőnek rohamoztak meg. A
legénység lázas munkával hurcolta át az evezőket a meglékelt
oldalra, hogy legalább némileg mozoghasson a roncs. Az
árbocon új jelzés lobogott. Agrippa figyelt, hogy hányan
válaszolnak rá. Örökkévalóságnak tűnő ideig kellett várnia, de
azután megpillantotta a messzeségben a zászlókat. A hajók
lassan fordulni kezdtek.
Maga is felvonatta a zászlót, amely az alakzat felvételét
jelezte. Most már csak várnia kell.
– Hát majd elválik – szólt komoran. Kiszemelte a
legközelebbi gályát, amely sértetlennek tűnt, de a római
hajóhad jelvényét viselte árbocán. Fölemelte a hangját, hogy a
legénység hallja. – Irány az a hajó! Nincs értelme megvárni,
amíg nekünk jönnek.
Emberei kimerültek, miután egész éjjel eveztek, majd pedig
harcoltak, de Mæcenas láthatta, milyen ádáz örömmel csévélik
a kötelet és húzzák fel a catapultákat a harpaxok kezelői.
Miután idáig eljutottak, nem volt kedvük veszíteni.

Vedius a düh tompavörös izzásában bámulta a másik

vezérhajó új jelzéseit. Érthetetlen zagyvaságokat jeleznek,
mondták gyakorlott jelzőmatrózai. Ritka egy ravasz disznó ez,
gondolta Vedius. Azok a repülő csáklyák szétkapták az ő
gályáit. Három is a szeme láttára fordult fel, miközben rendet
próbált rakni odalent, az evezősei között.
Megrázkódott a felvillanó képektől. Valamikor azt hitte,
hogy neki semmitől sem fordul föl a gyomra. A legnagyobb
nyugalommal nézett végig gyilkosságot, erőszakot. Ám a
fedélközben valami elképesztően undorító masszává zúzták a
csonka testeket és végtagokat az evezők, amikor a másik hajó
nekik jött. Nem akart még egyszer lemenni a szétszakadt belek
bűzébe, ahol annyi vér lötyögött a dülöngélő hajóban, amennyit
el sem tudott képzelni. Több mint hatvan ember halt meg úgy,
hogy a saját evezőik tépték darabokra őket. Vedius tehetetlenül
várta a sarkantyú becsapódását, amely a megmaradtakat is a
tenger fenekére küldi. De nem esett pánikba, és a legiós
legénység kemény arccal, igazi római fegyelmezettséggel látott
munkához. Egykettőre kidobálták a csúszós hullákat, és
gyorsan áthozták a másik oldalról az evezőket. Egy-két ember
hányt egy derekasat munka közben, de csak megtörölték a
szájukat és tovább dolgoztak. Egyikük Menas volt, aki iránt
Vedius kezdett valami tiszteletfélét érezni. Nem vonta ki magát
a munkából, a többiekkel együtt robotolt, és mire befejezte,
olyan véres lett, mint aki most jött a vágóhídról.
Vedius egy ideig annyit tehetett, hogy figyelt, és jelzéseket
adott az összevonásra, miközben gályáit az ellenséges hajók
tépázták. Azok a mocskok az összeset felszerelték ezekkel az
ijesztő csáklyákkal, és amikor elég közel értek, úgy kaszálták
le a jó legionarius katonákat, mint az érett búzát. Az övéinek
sikerült megsarkantyúzni és elsüllyeszteni négy ellenséges
hajót, és az emberei mindegyiknél éljeneztek, ám Vedius tudta,
hogy a veszteségük sokkal súlyosabb. Bár a gályája ismét
mozgásképes lett, a flotta legtöbb hajója megdőlt vagy égett,
vagy csak letördelt evezőkkel, tehetetlenül sodródott, és
minden fedélzetet hullák borítottak.
Összeszűkült szemmel figyelte, ahogy az ellenséges
parancsnok gályája lassan jön visszafelé a vízen hánykolódó
törmelék és hullák között. Váratlanul gyorsítva elkanyarodott,
és úgy támadt rá Vedius egyik hajójára, akár egy darázs.
Vedius tehetetlenül káromkodott. Evezőseinek fele halott, ezzel
itt semmiképpen sem szállhat versenybe, komoly károkat
okozó sarkantyúzásról nem is beszélve. Ekkor jutott eszébe
először, hogy összeszed annyi hajót, amennyit bír, és
egyszerűen lelép. Sextusnak tudnia kell ezekről az új
fegyverekről és taktikáról.
Egyelőre nem adta ki a parancsot. Először látni akarta, hány
hajója maradt. Talán még mindig többen vannak, mint az
ellenség. Akkor visszafordulhat, és a katasztrófát győzelemmé
változtathatja, kerül, amibe kerül.
Minden irányból hajók indultak felé, amint meglátták a
zászlókat, és Vedius kedve mindegyikkel gyászosabb lett.
Gályái megviseltek, romosak voltak, oldalukat vér mocskolta,
vagy annyira felhasították őket, hogy kilátszottak a víztől alig
egy-két méterre ülő evezősök. Sokan szerencsések lesznek, ha
egyáltalán kijutnak a partra. Csak három ép hajót látott,
legénységük elhűlten bámulta a pusztulást. Vedius a fejét
rázogatta. Tudta, hogy emberei nem szoktak hozzá a
vereséghez, de ez nem változtatott a tényeken. A negyven-
ötven hajós kicsiny flotta szétszedte őket.
Huszonkilenc gálya sántikált vissza a vezérhez, de mielőtt
odaérhettek volna, az egyik harcba keveredett az ellenséges
vezérhajóval, és átdobták egymás fedélzetére a corvus hidakat.
Vedius reménykedve figyelt, amíg meg nem látta az
evezőpadok alól gomolygó füstöt, és az ellenség már ment is
tovább, új célpontot keresve. Megint jelzett valamit, amit ő
nem értett. Újabb gályák eveznek feléjük, hogy ismét alakzatba
álljanak a parancsnoki hajó körül. Vedius a naptól káprázó
szemmel igyekezett összeszámolni az ellenséges flottát, és az
eredmény nem vidította föl.
– Menas! Számold őket újra! Nekem a szemembe süt a nap.
Helyettese hangosan motyogva számolt. Nem volt könnyű,
mert a gyülekező hajók örökösen változtatták a helyzetüket.
– Huszonhárom… huszonöt… huszon…nyolc. Azt hiszem,
ennyi. Vezényeljek támadást, uram?
Vedius behunyta a szemét, és fáradtan dörgölte a szemhéját
a hüvelykujjával. Nem állíthatja, hogy jó élete lett volna, azt
már nem. Voltak jó napjai, de ennyi.
– Most már ne gondolkodj legionarius fejjel, Menas. Ideje
elbújni a barlangokba.
Menas bólintott.
– Rendben van, uram – mondta.
Kiadta a parancsot. A megviselt gályák délnek kezdtek
evezni, Szicília irányába.

Mæcenas a messzeségbe bámult, mialatt a két flotta

összeállt. Agrippa csak húsz gályát veszített, bár ő ezt
kudarcnak tekintette, és le volt hangolva. A harpaxok
halálosnak és hatékonynak bizonyultak az ütközetben, a corvus
hidak és a kardforgatók elvégezték a többit.
– Visszavonulnak… arra – jelezte Mæcenas.
Agrippa megállt mellette.
– Délre. Az dél – mondta. Hangjából kikopott minden
büszkeség, szinte a beszédhez is elfáradt.
– Követed őket? – kérdezte Mæcenas.
 – Kénytelen vagyok. Arra kell mennem, amerre ők. Nem
számít, ha még egy napot veszítünk, amíg levadásszuk őket, a
többit meg felégetjük. Most már nem hagyhatnak le.
– Gondolod, hogy ezt megismételhetjük Sextus
Pompeiusszal? – kérdezte Mæcenas.
Agrippa megfordult, ránézett. A közelben tucatnyi gálya
égett, amelyeket flottája gondosan kikerült, nehogy tüzet
fogjanak a szikráktól és a parázstól. A többiek felfordultak,
nem lehetett őket megmenteni, de még sok hajó várta, hogy
elfoglalják őket, és a legénységet levágják.
– Ha lesz egy hónapom a javításokra és arra, hogy új
legénységet toborozzak azokhoz a hajókhoz, amelyeket nem
égetünk föl, akkor igen. Azt hiszem, ismét képesek leszünk rá.
Annak kell lennünk.
 HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Brutus mosolygott. Ez egyike a számos előnynek, ami a fiatal

feleséggel jár. Mert először is lelkiismeretesebben törekszik rá,
hogy szikár és egészséges maradjon, mintsem megadja magát a
korának, azonkívül Portiából hiányzik az ő cinizmusa, amelyet
belevertek az évek. Az asszony sokat nevetett, és ez a férjére is
átragadt. Elég volt rágondolnia, hogy felderüljön.
– Te csúfolódsz velem! – mondta Portia. Lebiggyesztette a
száját, mert tudta, hogy a férjének tetszik a duzzadt alsó ajka.
Éjszakánként szívesen harapdálta.
– Sose merném – felelte Brutus. – Örülök római
szellemednek, amellyel férjed gondját akarod viselni a
hadjáratban. Csak azt mondom, hogy már kóstoltam a főztödet,
és jobb, ha ezt a munkát a szolgákra bízzuk.
Felesége pihegett a mímelt felháborodástól, és úgy emelte
fel a kondért, mintha hozzá akarná vágni. A vidéki görög nők
széles övvel átfogott, egyszerű, fehér chitonját viselte
sötétvörös köpennyel. Beszéd közben rácsavarta a köpenyt a
kezére, és a szövet szinte életre kelt a gesztikulálásától, mintha
Portia testéhez tartozna. Brutus szeretettel nézett a feleségére,
ahogy állt előtte ékköves szandáljában, amely többe került
azoknál a parasztházaknál, amelyek előtt naponta elmentek.
Kicsi lába volt, és egyfolytában mozgatta a lábujjait. Sötét
haját ezüstszálakkal kötötte össze, amit máris kezdtek utánozni
a provincia római asszonyai. Egyszerűbben is öltözködtek és
mértékkel festették magukat, mintha ettől ők is olyan szépek
lehetnének, mint Portia.
 – Gondját akarom viselni a férjemnek! – felelte az asszony.
Brutus hozzálépett, átkarolta a derekát.
– Tudod jól, hogy semmit sem szeretnék jobban, de a férjed
vérében így is épp elég a szén.
Portia álla leesett. Ellökte a férfit.
– Sosem kóstoltad a rozmaringos csirkémet, férjem! Ha
megtetted volna, most nem gúnyolnál.
– Hiszek neked – felelte szkeptikusan Brutus. – Ha óhajtod,
nem panaszkodom. Minden falat nektár lesz a számban, és
mosolyogva nyelek le minden egyes rágós falatot.
– Ó! No megállj! Ezt még megbánod, ha egyedül alszol ma
éjszaka!
Az üstöt lóbálva elment, és hívta a szolgákat. Brutus
szeretettel nézett utána, majd körbejártatta tekintetét a hatalmas
táboron. Észrevette, hogy néhány legionarius elmosolyodik
Portia láttán, és vágyakozva pillognak parancsnokuk ifjú
feleségére. Feltűnés nélkül szemmel tartotta őket, és egy kicsit
elsötétült az arca. Ez a dolog hátulütője. Sosem lehet biztos
benne, mikor kergül meg a vágytól valamelyik ifjú csődör
annyira, hogy még a nyakát is hajlandó kockáztatni.
Mélyen beszívta a meleg levegőt. Szerette Görögországot.
Fiatal katonaként keresztülvágott az országon, amelyben most
a legiói gyülekeznek. Egy Renius nevű, deresedő katona volt a
társa, Róma egyik komisz, kíméletlen fia, aki már sok éve a
sírban nyugszik. Egy pillanatra látta a képet, ahogy utaznak az
ő első szolgálati helyére, és azon kapta magát, hogy a fejét
csóválja a boldog emlékektől. Akkor fiatal volt. Még élt
mindenki, akit szeretett, ő és Julius barátok voltak, akik
elhatározták, hogy nem múlnak el nyomtalanul a világból.
Ahogy visszatekintett az évek során, alig ismert rá az ifjúra,
aki akkor volt, amikor először utazott át Görögországon. Julius
csillaga már emelkedőben volt Rómában, de szüksége volt
katonai erőre. Brutus akkor elhatározta, hogy ő lesz a
hadvezére, a legnagyobb segítsége. Akkor el sem tudta volna
képzelni, hogy eljön a nap, amikor megöli a barátját.
A nap forrón sütötte a fejét. Leült egy kidőlt fára annak a
parasztgazdaságnak a szélén, amelyet erre az éjszakára
lefoglalt, és belefeledkezett a megidézett ifjúságba. Eszébe
jutott Tubruk, aki intéző volt Juliusék birtokán, Róma
határában. Milyen csalódottan nézné most. Jobb is, hogy nem
látja. Tubruk sosem értené meg, hogyan távolodhattak el
egymástól. Talán jobb is, hogy az akkoriak már meghaltak,
legalább nem szakad meg a szívük attól, ami következett.
Az anyja, Servilia, még él. Most már ősz öregasszony, bár
az egyenes háta és tartása meghazudtolja a korát. El kell
ismernie, Julius valóban szerette Serviliát, noha ő évekig látni
se bírta, hogy repes a férfiért az anyja. Végül Julius csak
eldobta az egyiptomi királynőért, az egyetlen asszonyért, aki
képes volt neki fiút szülni.
Felsóhajtott. Akkor látta, hogyan öregszik meg az anyja
szinte egyik napról a másikra, végleg felhagyva a fiatalság
mímelésével. Brutus azt hitte, hogy talán halálba sorvad a
fájdalomtól, de Serviliában sosem volt gyengeség. Az évek
csak megkeményítették, akár a tíkfát vagy a bőrt. Megfogadta,
hogy ellátogat hozzá, amikor visszatér Rómába, talán ifjú
feleségével a karján, bár biztosan úgy fújnának egymásra, mint
a macskák.
– Mire gondolsz? – kérdezte váratlanul a háta mögül Portia.
Brutus nem hallotta, hogy odajött, és most összerázkódott.
Idegesítette, ha valaki észrevétlenül közel férkőzött hozzá. Az
évek mindent elvesznek tőle. De még így is tudott mosolyogni
a feleségére.
 – Semmire. Semmi fontosra.
Portia elragadóan ráncolta a szemöldökét.
– Megmutassam a sebhelyemet? Hogy lásd, milyen
megbízható vagyok?
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, félrehúzta a köpenyt,
felfogta a görög chiton szegélyét, és megmutatott hosszú,
napbarnított combján egy sötét rózsaszín barázdát, amely
csaknem olyan hosszú volt, mint a tenyere. Brutus körülnézett,
de senki sem figyelte őket. Előrehajolt és megcsókolta a
sebhelyet. Portia felsóhajtott, megsimogatta a férje haját.
– Nem kellett volna ezt tenned – mondta Brutus kissé
rekedten. – Láttam férfiakat meghalni ennél kevésbé súlyos
sebtől.
– Megmutattam neked, hogy nem holmi üresfejű kurtizán
vagyok, akire legyinthetsz. Római matróna vagyok, férjem,
római jellemerővel – ráadásul kiváló szakácsnő! Így hát rám
bízhatod a gondolataidat, mint mindent. Most épp nagyon-
nagyon messze jártál.
– Juliusra gondoltam – ismerte el Brutus.
Felesége bólintott, és leült mellé a fatörzsre.
– Sejtettem. Olyankor szoktál így nézni. Ilyen szomorúan.
– Nos, épp elég szomorú dolgot láttam – felelte Brutus. – És
életemből túl sokat töltöttem el azzal, hogy a megfelelő utat
keressem. – A táborozó legiósokra mutatott, akiknek a sátrai
több kilométer hosszan húzódtak a szélrózsa minden irányába.
– Csak abban reménykedem, hogy most megtaláltam.
Szeretnék visszatérni Rómába, Portia. Noha szeretem ezt a
földet, mégsem az otthonom. Szeretnék ismét végigmenni a
Forumon, talán még consul is lennék egy időre.
– Én is szeretném – miattad, férjem, nem magam miatt,
érted? Én ott vagyok boldog, ahol te. Elég gazdag vagy, hogy
meglegyen a kényelmed. Tisztelnek és szeretnek. – Habozott,
nem tudta, meddig mehet el abban a vitában, amelyre nem
először került sor közöttük. – Nem akarlak elveszíteni. Tudod,
hogy azon a napon én is meghalok.
Brutus felé fordult, átölelte. Törékeny és kicsi volt a férfihoz
képest, aki érezte bőrének forróságát a vékony szöveten át, és
beszívta az asszony hajának illatát.
– Kicsit bolond vagy, tudod? – mormolta. – De így is
szeretlek. És nem fogok veszíteni, Portia. Én legyőztem egy
zsarnokot, egy királyt. Most hajtsak térdet egy kölyök előtt, aki
ugyanazon a néven hívatja magát? Én ismertem az igazi
Cæsart. Octavianusnak nincs ehhez joga. Egyáltalán nincs.
Portia a tenyerébe fogta meglepően hűvös ujjaival a férje
arcát.
– Nem teheted meg nem történtté a dolgokat, szerelmem.
Nem jobbíthatod meg az egész világot. Szerintem éppen eleget
tettél, egy életre elegendő sebet kaptál. Olyan szörnyű dolog
lenne, ha élvezni akarnád az életet? Ha rabszolgák várnák
parancsaidat a nyugalmas nyarakon? Ha velem töltenéd a
következő éveket egy tengerparti villában? Apámnak van egy
birtoka Herculaneumban, az igazán szép hely. Mindennap
leveleket ír, és irányítja birtokait. Olyan nagy szégyen ez? Nem
hinném.
Brutus letekintett rá. Nem mondhatja, hogy Portia nem érti,
mi hajtja őt. Mindent elmondott neki a múltjából, a hibáit
éppúgy, mint a győzelmeit. Úgy jött hozzá feleségül, hogy
tisztában volt azzal, ki a férje, és kivé akar lenni, de ez nem
tartotta vissza attól, hogy fáradhatatlanul érveljen a béke és a
visszavonulás mellett. Brutus csak azt sajnálta, hogy a fiuk
apró korában meghalt. Ha Portiát lekötné a gyereknevelés,
kevésbé figyelne a férjére. Ám azóta sem esett teherbe, mintha
a méhe is meghalt volna a gyermekkel. Gyászos gondolat volt.
Megrázta a fejét.
– Én nem vagyok öregember, mint az apád, Portia, egyelőre
semmiképpen. Van még bennem egy ütközet. Ha nem vívom
meg, vagy ha veszítek, akkor azt fogják mondani rólam, hogy
csak egy gyilkos vagyok, és nem azt, hogy felszabadítottam
Rómát. Úgy emlegetik Marcus Brutust, mint valami hitvány
árulót, és a történelmet is e szerint írják. Láttam már, amikor
így tettek, Portia. Nem hagyom, hogy velem is megtegyék.
Nem hagyhatom! – Megfogta az asszony csuklóját, és a szívére
fektette Portia tenyerét.
– Tudom, hogy jó ember vagy, Marcus – mondta halkan a
felesége. – Tudom, hogy te vagy a legjobb közülük, jobb, mint
az az egyszálbél Cassius vagy Suetonius, vagy bármelyikük.
Tudom, mennyire fáj neked, amiért részt vettél az
összeesküvésükben, mint ahogy azt is, hogy még mindig
harcolnod kell. Azt hiszem, szerelmem, túl sokat törődsz azzal,
hogy mi a véleményük rólad. Mit számít, ha a kisemberek mit
sem tudnak arról, ki voltál és ki vagy? Talán olyan gyenge
lábon áll az önérzeted, hogy a leghitványabb koldus sem
nevethet, amikor elmész mellette? Minden sértésre válaszolsz
még akkor is, ha olyanok sértegetnek, akik arra sem méltók,
hogy megoldják a sarudat? Megszabadítottad Rómát, férjem.
Helyreállítottad a respublicát, vagy legalábbis esélyt adtál
nekik, hogy olyan utat találjanak, amelynek a végén nem
diktátorok és királyok uralkodnak rabszolgákon. Tucatszor
elmondtad ezt. Ennyi nem elég neked? Többet tettél, mint
amennyi a legtöbb embernek akár tucatnyi élet alatt is
sikerülne, és én szeretlek ezért, de változnak az idők, és eljöhet
az a kor, amikor leteszed a kardot.
 – Úgy lesz, esküszöm, ezek után. De csak utána, Portia. Az
istenek rám uszították Róma összes oroszlánját. Ha meg lehet
verni őket, nem lesz, aki imperiumot építsen magának a
hamuból. A respublica fennmarad, beköszönt az ezeréves béke.
Úgy itt van a kezemben, mint te.
Az utolsó szavaknál lejjebb siklott a keze, és csiklandozni
kezdte az asszonyt. Portia sikkantott és ficánkolt. Brutus
folytatta, mit sem törődve tiltakozással és védekezéssel, addig,
amíg könnyek nem szöktek a felesége szemébe.
– Szörnyeteg vagy! – nevetett az asszony. – És nem
hallgatsz rám.
A férfi megrázta a fejét.
– Tudod, hogy hallgatok. Énem egyik fele azt kívánja, hogy
boldog emberként járhasson-kelhessen abban a szabadságban,
amit megszerzett és kiérdemelt Róma számára. Ezt akarom, de
azt nem, hogy ismét királyok uralkodjanak. Legyen az Marcus
Antonius vagy akár Octavianus. Még egyszer szembeszállok
velük, és ha az istenek rám mosolyognak, kart karba öltve
megyünk végig Rómán, miközben a fiatal férfiak megbámulják
a szépségedet. És akkor elégedett leszek.
Portiának csak a szája mosolygott. A szeme szomorú volt,
amikor válaszolt.
– Remélem, szerelmem. Imádkozom érte.
Fejét a férje mellére hajtotta. Egy ideig némán ültek a
síkságot figyelve, ahol a vacsorához készültek a legiósok.
– Tudod, hogy mennyire szerettem – szólalt meg Brutus.
– A legjobb barátom volt.
– Tudom – felelte az asszony álmosan.
– Egyszer harcoltam ellene, Portia. Itt, Görögországban,
Pharsalusnál. Bárcsak láttad volna. Hihetetlen volt! – Lassan
beszívta a levegőt, szemében emlékek ragyogtak fel. –
Megtörte Gnæus Pompeius erőit, és az ütközet után
megkeresett a csatatéren. Úgy tartott a karjában, ahogy én
téged – és megbocsátotta az árulásomat.
A hangja elfúlt beszéd közben, az emlékek visszahozták a
régi fájdalmakat és a félig eltemetett haragot. Abban a
pillanatban lett belőle Brutus, az áruló, akinek a nemes lelkű
Cæsar megbocsátott. Így jelölték ki a helyét a római regékben
és poémákban; a gyönge áruló, akit szánalommal emel
magához a nála különb ember. Megborzongott, libabőrös lett a
karja, amellyel a feleségét ölelte. Nem árulta el Portiának,
hogyan érezte magát azon a sok-sok évvel ezelőtti napon
Görögországban. Azt mondta neki, hogy a respublicát féltette,
amikor Cæsar elhozta Rómába Kleopátrát és a fiát. Arra
hivatkozott, hogy azt hitte, most akarnak dinasztiát alapítani,
amely uralni fogja a világot.
Ez igaz volt, de csak része az igazságnak. Cæsar végzetét
azon a pharsalusi napon írták meg, amikor megtörte és
megkínozta Brutust azzal, hogy mindenki szeme láttára
megbocsátott neki.
Felesége mintha elszunnyadt volna a karjában. Brutus
fölemelte, megcsókolta a homlokát.
– Gyerünk, szerelmem. Kóstoljuk meg ezt a te rozmaringos
csirkédet.
Az asszony megrezzent, ásított, nyújtózott, mint egy
macska. Brutus gyengéden nézte.
– Nagyon meleg volt ma – szólt Portia. – Sokat kell még
menni?
– Nem sokat, de téged úgyis visszaküldlek Athénba, amikor
találkozom Cassius legióival.
– Jobban szeretnék a táborban maradni – mondta az
asszony.
 – Ezt már százszor közölted, én azonban tudom, hogy egy
legiós tábor nem neked való hely. Biztonságban akarlak tudni,
mielőtt elindulunk a tengerpartra.
– Nem tudom, miért kell elébe menned, amikor a part az
ellenkező irányban van.
– A sereg nagyobbik részét hozza, Portia. Hadd lássák
egymást az emberek, mielőtt megszólalnak a kürtök. És nincs
túl sok hely itt kilencvenezer embernek, legalábbis ezek között
a hegyek között.
– Mi is a neve annak a helynek, ahova mentek? – kérdezte
Portia.
– Philippi – felelte a férfi, és vállat, vont. – Kisváros,
tizenkettő egy tucatban.

Octavianus teleszívta a tüdejét a szellővel. Brundisium

szirtjeiről kilométerekre ellátott a tengeren. A nap égette a
hátát, mégsem engedhette el magát, különösen Marcus
Antonius jelenlétében. Több mint harminc év szakadéka
tátongott közöttük, nehéz volt nem félnie egy olyan embertől,
aki már akkor ismert egy másfajta Rómát, amikor Cæsar még
nem emelkedett föl, hogy az Urbs és a világ ura legyen.
A görög part elrejtőzött a párában. Octavianus a sötétkék
vizet nézte a kikötőn túl, amelyen két hajóhad csatázott.
Olyanok voltak, mint a játék hajók, túl messzire ahhoz, hogy
idáig hallatsszanak az elüvöltött parancsok, a köveket és
csáklyákat repítő catapulták recsegése.
Agrippa az előző éjjel a nyugodt tenger és az enyhe szél
segítségével megkerülte Itália sarkát. Octavianus csak reggel
értesült róla, hogy jönnek, amikor beesett hozzá a kimerült
futár, aki nyaktörő sebességgel vágott keresztül a félszigeten.
Octavianusnak és Marcus Antoniusnak föl kellett
kapaszkodniuk a part legmagasabb pontjára, hogy láthassák
Agrippa hajóit, de azt is láthatták már az első percben, hogy
Sextus Pompeiust ugyancsak figyelmeztették. Flottája már
alakzatban állt, mire a hajnalfényben felbukkantak Agrippa
gályái, és pihent hajói azonnal támadásba lendültek, mert
tudták, hogy Agrippa evezősei egész éjszaka húztak, és
elfáradtak.
– Istenek, láttad ezt? – kérdezte Marcus Antonius.
Arrébb ment az ösvényen, úgy bámulta a csatát, mint akit
megigéztek. Éppolyan jól tudta, mint Octavianus, hogy
Agrippa a jövőjüket tartja a kezében. Ha Octavianus barátja
kudarcot vall, akkor a legiók nem kelhetnek át élve az
ellenséges gályáktól nyüzsgő tengeren. Marcus Antoniust máig
sértette, hogy nem tájékoztatták az Avernus-tavon épülő titkos
flottáról.
– Hol? – kérdezte Octavianus oda se nézve.
– Az égő hajóhoz legközelebb. A zátonynál. Két hajóval
balra. Amelyik most borult fel. Barátod jól dolgozik, pedig az
ellenség van fölényben.
Octavianusnak össze kellett szorítania a fogát, ha erre
emlékeztették. Agrippa flottája még mindig aggasztó
kisebbségben volt, noha csaknem ötven gályával kerülte meg a
félszigetet. Octavianus gyanította, hogy egy részük csak kellék
Sextus Pompeius erőinek félrevezetésére. Egyes hajók teljes
legénységgel harcoltak, mások csak mímelték, hogy
sarkantyúzni próbálnak, hogy aztán forduljanak, és teljes
sebességgel elmeneküljenek. Látta, amint egy hajó orral
nekimegy egy másiknak, és betöri az oldalát, amitől az
süllyedni kezd. Ám a támadó nem tudta kiszabadítani az orrát,
a két gálya összeakadt. A legénységek a fedélzeteken
harcoltak, nem is a győzelemért, hanem hogy eldöntsék, ki
marad azon a hajón, amelyik nem süllyed el. Az evezők
visszafelé lapátoltak, Octavianus ebből tudta, hogy Pompeius
egyik kapitánya volt a támadó. Agrippa evezősei minden
támadásnál felrohantak a fedélzetre, és az evezőiket vagy
behúzták, vagy otthagyták a láncon lógni. Veszélyes taktika
volt, azonnal sebezhetővé váltak, ám amennyire Octavianus
megállapíthatta, a küzdelemben döntő szerepe volt annak a
harcképes tartaléknak, amit az evezősök jelentettek.
Bár tudta, hogy Agrippa flottája használ vörös vitorlát,
szinte lehetetlen volt megállapítani, ki áll győzelemre. Agrippa
néhány hajója a legkisebb szellőre is kacsázni kezdett, mint a
kövér öregasszonyok. Octavianus el tudta képzelni az emberek
szakadatlan rettegését, akik várják a billenést, amely a hideg
tengerbe küldi őket. Amikor az evezősök húztak, aránylag
biztonságban voltak, de amint elhagyták a helyüket, hogy
harcoljanak, a hajók veszedelmesen inogni kezdtek. Legalább
egy máris elsüllyedt, pedig épp csak megpöccintette a
sarkantyú.
– Meg tudnád mondani, ki van jobb helyzetben? – kérdezte
Marcus Antonius.
Annyira ingerült volt a hangja, hogy Octavianus
felpillantott, mielőtt megrázta a fejét. Marcus Antonius
nyilvánvalóan ugyanolyan feszült mint ő, hiszen óriási a tét, és
ők semmivel sem befolyásolhatják a csata kimenetelét.
– Innen nem – mondta, majd tompa hangon folytatta: –
Innen semmit sem tehetek.
A napra pillantott, és megállapította, hogy elmúlt dél. A két
hajóhad még mindig harcolt, egyre több gálya lángolt, süllyedt
el, vagy fordult föl, lékeléssel fenyegetve a többi hajót. Máris
ezreket ölt meg a tűz, a kard vagy a víz. A kezdeti szilaj
küzdelem gépies püföléssé fásult, a kitartás és az akaraterő
vizsgájává. Minden kapitány vállalt még egy utolsó ellenséget,
vagy megpróbált félrehúzódni, hogy emberei kifújhassák
magukat. Nem volt ebben semmi szépség. Pedig Octavianus
valahol várta, hogy az is lesz. A valóság olyan volt, mintha két
öreg, hivatásos ökölvívó csépelné egymást vakon, véresen, de
egyik sem bírna összeesni, mert szétválaszthatatlanul
összeakaszkodtak. A jövője múlt ezen a harcon. Imádkozott
Juliushoz és Marshoz, hogy Agrippa győzzön.
Octavianus egy cseppet sem volt naiv. Nagyon jól tudta,
hogy vannak bűnök, amelyek büntetlenek maradnak. Latrok és
gyilkosok néha vígan élik világukat, mielőtt jómódban, derűs
öregségben elhaláloznak a saját házukban. Julius mesélt neki
egy emberről, aki meglopta a barátját, azután a pénzt sikeres
üzletekbe fektette. A barátja nyomorban halt meg, a tolvajnak
aranyélete volt, és senator lett belőle. Az ember mégis
törekedhet az igazságra, ha nem kapja meg törvényes úton
vagy az istenektől. Az igazság nem hull az égből, neki kell
kicsikarnia. Nem pihenhet, amíg a szabadítók élnek, amíg
bűnüket derék cselekedetként hirdetik.
Látott egy pénzt, amelyen Brutus feje díszelgett, míg a
másik oldalára azt írták: a „respublica megmentője”. A fogát
csikorgatta a képtől. Nem hagyja, hogy ellopják a történelmet
az érdemesebbek elől! Nem hagyja, hogy hőstetté fényezzék
azt, amit elkövettek!

Sextus Pompeius csak borzalmakat látott maga körül.

Legénysége órák óta harcolt. Három csáklyás támadást
vészeltek át, alig bírták megmenteni a hajót attól, hogy
felforduljon. Az a kevés embere, aki nem sebesült meg,
kitikkadt a szomjúságtól, vagy egyszerűen csak halálra fáradt.
Életmódjuk megedzette őket, de nem lobogott bennük Sextus
fáradhatatlan ifjúsága. Néhány hónapja a legióskapitányok
megünnepelték a tizenkilencedik születésnapját.
Felköszöntötték borral, és azok, akik emlékeztek az apjára,
szép beszédeket mondtak. A Casca fivérek elszavaltak egy
Horatius-verset, amely minden emberi munkálkodások
legszebb ékkövének magasztalta a respublicát.
Ez már csak egy szép, régi emlék volt most, amikor a
körülötte hánykolódó törmeléket és hullákat nézte. Rómában
senki sem tudta, hogy lovas futárláncot létesített a félsziget
legkeskenyebb pontján, így ő és Vedius folyamatosan
tájékoztatták egymást. Mindent megtett, amit kellett, de ez sem
volt elég. Az üzenet időben jött, hogy már eleve alakzatban
várhassák az ellenséget. Sextus duzzadt az önbizalomtól. Az a
pergamenre firkantott pár sor azonban nem készítette föl az
ellenséges gályák öngyilkos taktikájára, sem a csörömpölő,
surrogó, borzalmas csáklyákra, amelyek elzúgtak a feje fölött.
Kétszer is csak úgy menekült meg a legénysége, hogy fejszével
elvágták a köteleket, amelyek közelebb húzták őket a másik
hajóhoz. A kötelek most is ott hevertek a fedélzeten, villogott
bennük a rézdrót. Annyi idejük nem volt, hogy fölszedjék és
félredobják.
Tehetetlenül kellett néznie, ahogy az ellenséges gályák
szétzúzzák és elsüllyesztik a flottája felét. Hajói jól kezdték a
csatát, megsarkantyúzták az ellenséget, fegyelmezetten zúzták
össze az evezőket, de minden elsüllyesztett hajóért cserébe
hármat vesztettek. Az ellenséges gályák úgy cikáztak; mint a
darazsak, a közelből égő nyilakat lődöztek; azután átszálltak a
fedélzetre, miközben Sextus legénységének oltania kellett,
nehogy elharapózzék a tűz. Túl soká tartott rájönnie, hogy az
ellenséges flotta felében csak evezősök ülnek, és nem
jelentenek igazi veszélyt. A veszélyes gályák elrejtőztek a
vörös vitorlájú tömegben, ikerhidakon ontották a támadókat, és
lemészárolták Sextus legénységét, mielőtt a hajót felgyújtva
továbbmentek volna.
A tengert sűrű füst borította, körös-körül evezők
nyikorogtak, loccsantak. Azt sem tudta, bekerítette-e az
ellenség, vagy megkockáztathat egy jelzést a saját hajóinak.
Parancsot adott evezőseinek, hogy induljanak fél sebességgel,
bár azok egyre jobban kimerültek, és hajnal óta több hullát is
kidobtak a padokból. A hadihajóhoz illő cikázás vánszorgássá
lassult.
A szél erősödött, elvitte a füst egy részét, így messzebb
láthatott a hullámok fölött. Nem merített vigaszt belőle. Fakó
haltetemként sodródtak a tengeren a süllyedőfélben levő
roncsok, amelyek között hullák lebegtek. Sok hajó még mindig
égett, és ahogy a levegő tisztulni kezdett, Sextus észrevett
három gályát, amelyek szoros alakzatban vadásztak a roncsok
között. Az egyiken ott volt a kivetésre kész csáklya. Amint
ezek észreveszik, rögtön megindulnak feléje. Húgára, Laviniára
gondolt a fedélköz biztonságában. Nem hagyhatja, hogy
elfogják!
– Forduljatok a szárazföld felé, és fussatok ki a partra! –
üvöltötte az evezősök parancsnokának. – Az utolsó négyszáz
méteren ütközési sebesség! Még egy utolsó nekifutás, aztán a
szárazföldön szétszóródunk!
A kimerült evezősök hallották a hangját, és ismét növelték
az ütemet, megszakadó izmokkal, a kínszenvedés örvényében
forogva. A gálya repült. Sextus mögött ordítás harsant: az
ellenséges kapitányok ugyancsak gyorsítottak.
A csata kilométerekre elvitte Sextust Brundisiumtól.
Meglátott egy homokos búvóöblöt, rámutatott. Kormányosai
csökönyös elszántsággal tartották az irányt.
 Lavinia feljött a fedélzetre. Elég zöld volt, miután órákat
töltött a bűzös homályban. Látta, hogy gályák üldözik őket, és
majd megszakadt a szíve a bátyjáért. Sextus gyönyörű volt,
ahogy állt a hajóorrban, és kétségbeesett összpontosítással leste
a sekély vizet. Még ekkor is tudott mosolyogni a lányra,
amikor az megérintette a karját.
– Kapaszkodj belém – mondta. – Ha nekimegyünk egy
sziklának, az kemény lesz ekkora sebességnél. Nem ismerem
az itteni partvidéket.
Lavinia megragadta a fivére karját, mert a hajó hirtelen
megdőlt. A hosszú, keskeny gerinc keresztülszántott a part
menti sekélyesen. Sextus fojtottan káromkodott, attól félt, hogy
most akadnak fenn egy homokpadon, amikor már ilyen közel a
part. A fedélközben a felügyelő parancsokat ordított, az
evezősök üvöltöttek a kíntól, de a dülöngélés abbamaradt, és a
gálya megiramodott a mélyebb vizek felé.
– Mindjárt ott vagyunk! – kiáltotta Sextus.
Abban a pillanatban az egyik evezős holtan esett össze.
Evezője beleakadt a többiekébe, és a gálya átfordult a
hullámverésbe.
– Ez meleg volt! – mondta Sextus a húgának.
Abban reménykedett, hogy sikerül egészen a partig
juttatniuk a gályát, ám az csak billegett és bukdácsolt a
hullámverésben. Egyik oldalán összetörtek az evezők. A kezét
nyújtotta Laviniának.
– Gyere! Kénytelen leszel bevizezni a szoknyádat.
Leereszkedtek a gálya oldalán, majd beugrottak a tarajos
hullámokba. Homokra értek. Sextus kissé megnyugodott,
amikor az ellenséges gályák kieveztek a tengerre. Látták,
amikor csaknem fönnakadt a homokpadon, így csak néhány
nyilat küldhették utána, amelyek a vízbe hullottak.
 A gálya billegett a hullámverésben, végül darabokra fogja
törni. Ettől függetlenül sikerült biztonságba helyezni a
legénységét. Most másztak vagy ugrottak le a mélyebb vízbe a
bukdácsoló hajóról. Az alsó fedélzeten holtfáradtan ültek és
ernyedten lihegtek az evezősök. Néhányuk egyszerűen elmerült
a vízben, mert túl fáradtak voltak az utolsó pár lépéshez.
Mások segítettek társaiknak, kitámogatták egymást a partra,
ahol elterültek a forró homokban.
Az összeverődött emberek szólni sem tudtak az
elcsigázottságtól. A testvérek a tengert nézték, ahol fehér taraja
nőtt a hullámoknak a széltől. Köztük felfordult és égő hajók
mindenfelé. Sextus elhamvadt reményeinek jelképei.
Kapitánya, Quintus életben maradt. A legionariustiszt
mocskosan és kimerülten esett össze a hullámverésben.
– Mik a parancsaid, uram? – kérdezte.
Sextus majdnem elnevette magát a képtelen kérdésen.
– Ha lennének, Quintus, tudnád teljesíteni őket? A
hajóhadnak vége. Ismét szárazföldi patkányok lettünk. –
Pillanatnyi töprengés után folytatta: – De lehetnek még túlélők.
Küldd fel az embereket egy magaslatra, és fésüljétek át a
partot. A húgom és én elindulunk a legközelebbi városba.
Quintus mereven tisztelgett, azután szólt az embereknek,
hogy kövessék. Elvánszorogtak utat keresni, amely fölvezet a
szirtekre. Sextus egy ideig csak ült a forró, sárga homokban, és
a tengert bámulta. Lavinia figyelte, nem talált szavakat a fivére
vigasztalására. A magasban sirályok vijjogtak, a gálya
recsegett és dülöngélt a hullámverésben. Hosszú idő elteltével
Sextus rámosolygott a húgára.
– Induljunk – mondta, és nyújtotta a kezét. Átvezette
Laviniát a dűnéken a sziklafal tövébe, és nézelődött, hogy hol
van valamilyen út, amelyen hátat fordíthatnak a tengernek.
 – Mi lesz most? – kérdezte Lavinia.
Sextus vállat vont, megrázta a fejét.
– Cæsar és Marcus Antonius átkel – válaszolta. – Nem
akadályozhatom meg őket ebben.
– Nem, Sextus. Úgy értettem, velünk mi történik?
Bátyja egy apró erszényt húzott elő az övéből.
– Nem hagyom, hogy bajod essék. Van néhány ékkövem és
aranyam. Ha elérjük a várost, biztonságban leszünk. Onnan
visszatérünk Hispaniába. Ott máig élnek emberek, Lavinia,
akik emlékeznek az apánkra. Náluk semmitől sem kell
tartanunk.
Találtak csapásokat, de azokat kecskék taposták, így nagyon
meredekek voltak. De ők elszántan kapaszkodtak, kiszáradt
cserjékbe fogódzkodva, gyermekkori hegymászásokra
emlékezve. Az árnyékok arrébb vándoroltak. Lihegtek, mire
elérték a szirttetőt. Sextus megelőzte Laviniát a gerincen, és
ekkor a földbe gyökerezett a lába. Felnyögött, és ez egyszerre
volt a düh és a legnagyobb kétségbeesés hangja. Lavinia
riadtan torpant meg mögötte.
Ott volt Quintus és a megmaradt legénység. A kezüket
hátrakötötték, és ők már nem is akartak küzdeni. Az alakzatban
álló legionariusok érdeklődve felkapták a fejüket.
Egy tollforgós centurio előrelépett. A partra futtatott
zászlóshajót nézte, majd az ifjút és a lányt, akik a homokot és a
földet veregették le a kezükről.
– Sextus Pompeius! Parancsom van Cæsar és Marcus
Antonius triumvirektől, hogy tartóztassalak le. A te neved is
szerepel a proskribáltak listáján.
Sextus a húgához fordult, és úgy adta oda neki az erszényt,
hogy senki se lássa.
 – Köszönöm, hogy megmutattad az utat – mondta, majd
otthagyta.
A centurio szeme Laviniáról Sextusra villant. Látta, hogy
egyforma szőkék. Látta, hogy a lány iszonyúan fél. A centurio
megköszörülte a torkát, gyors döntést hozott. Lányos apa volt,
és a parancsban nem esett szó nővérekről.
– Ha rendesen jössz, uram, az egyik emberemmel
hazakísértetem a városba a… leánykát.
Sextus válla kissé megroskadt. Igyekezett palástolni
félelmét, amely azóta fojtogatta, hogy meglátta ezeket az
embereket. Tudta, mit jelent a proscriptiós lista. A katonák
örvendeztek, máris azt számítgatták, mire költik a vérdíjat.
– Köszönöm, centurio – mondta. Egy pillanatra behunyta a
szemét és megingott, mert végül csak úrrá lett rajta a fáradtság.
– Méltányolnám, ha egy… megbízható embert választanál
kísérőnek.
– Emiatt ne aggódj, uram. Nem asszonyok ellen harcolunk.
Sextus még látta, amint Lavinia a rémülettől tágra nyílt
szemmel visszanéz rá, azután egy nagydarab legionarius
gyengéden megfogta a lány karját, és elvezette.
 HUSZONHATODIK FEJEZET

Octavianus nem volt kimerült. Valami új szó kellett volna arra,

amit érzett, mert bizonyos, hogy hetekkel korábban átlépte a
„kimerültség” határát. Nem mintha nem aludt és evett volna.
Evett és aludt, néha úgy, mint akit agyonvertek, mielőtt pár óra
múlva ismét fölkelt. Oda se figyelve, az ízeket nem érezve,
lelkiismeretesen étkezett, hogy további munkára kényszerítse a
testét. Mégis minden nap annyi feladatot és követelést zúdított
rá, hogy napkelte előtti ébredésétől kezdve folyamatosan izzadt
addig, amíg általában felöltözve belerogyott az ágyba. A húsz
legio és a segédcsapatok mozgatása és ellátása olyan bonyolult
feladat volt, ami egy külön legiót – írnokok és beszerzők ezreit
– igényelt. Ezek az emberek hajtották végre a parancsait, de
időnként úgy viselkedtek, mint akik magatehetetlenek a Cæsar
aláírása nélkül.
Marcus Antonius nem értett az ilyesmihez, habár
Octavianus szerint egyszerűen csak ráhagyta fiatalabb társára,
hogy dolgozzon ő. Ha a volt consulnak kellett intéznie valamit,
annyira nem csinált semmit, hogy végül Octavianusnak kellett
befejeznie. Nem szabadulhatott a gyanútól, hogy Marcus
Antonius körmönfontan manipulálja, viszont ezernyi munka
maradt volna elvégzetlen, ha nem törődik velük, és a legiók
még mindig csak várnák, hogy átkeljenek Görögországba.
Logisztikai lidércnyomás volt, hogy Rómát biztonságba
helyezze arra az időre, amíg háborúzik. Consultársa, Pedius
beérte azzal, hogy parancsoljon a senatoroknak, és azok nem is
berzenkedtek Rómában, viszont a többiek! Sziszifuszi munkát
jelentett keresztülhozni több tízezer embert az országon,
mindvégig biztosítva nekik az élelmet és a vizet. Sok hónapnyi
blokád után Róma megmaradt gabonatartalékának
egyharmadát az éhes katonák etetésére fordította, ami nem
csökkentette a fővárosban a feszültséget. Csakhogy a Brutus és
Cassius elleni hadjáratban az ellátás volt a legfontosabb. Éhes
emberek nem harcolnak jól.
Cassiusnak és Brutusnak bizonyára nincs ilyen gondja. Az
egész Keletről összeharácsolhatták az élelmet és
összefogdoshatták a harcképes férfiakat, a következményekkel
majd később foglalkoznak. Olykor azon emésztette magát,
hogy még ha győz is Görögországban, több tucat évet kell arra
pazarolnia, hogy leverje a római földeken kirobbant
lázadásokat.
A hátrahagyott legiók egész rendesnek tűntek, de a szakértő
szem azonnal látta rajtuk, hogy épp csak az elején tartanak a
kiképzésnek. Marcus Antoniust ez sem érdekelte. Octavianus
szervezett meg három új legiót a félszigeten, bőkezűen
megfizetve egy egész fiatal nemzedéket, hogy csapjanak fel
katonának, azután elmasíroztatta őket a kaszárnyákba.
A fedélzet puhán ringott a talpa alatt, miközben várták a
hajnalt, hogy partra szálljanak. Ez volt az ötödik átkelése egy
hónap alatt. Minden világos órát kihasználtak, hogy elindítsák
a katonákkal tömött gályákat, de elveszítettek két hajót és
csaknem hatszáz embert a korai partraszállás miatt. A gályák
összeütköztek, olyan távol a parttól, hogy az életben
maradottak alig bírtak kiúszni. Ezután a kapitányok
óvatosabbak lettek, de ez még jobban lelassította az átkelést, és
a hadművelet egy hetet csúszott az eredeti tervekhez képest.
Keleten világosodni kezdett az ég. Erőtlen napfény
világította meg a görög partokat, ahol a hadsereg gyülekezett,
mielőtt elindult volna a szárazföld belsejébe. Octavianus
áhítattal ingatta a fejét. Húsz legio akkora erő, amekkorát még
sose vontak össze egy helyre. A százezer katona mellett
negyvenezer fő tábori személyzetet és tizenháromezer lovat
kellett átszállítani a gályákon, amelyeket Agrippának sikerült
megmentenie a tengeri csatákban. A görög partot több
kilométer hosszan lepusztították, új utakat építettek a
szárazföldön a naponta érkező felszerelésnek és
embertömegnek.
Eszébe jutottak a költségek, és felnyögött. Az államkassza
kiürült; saját szemével látta, amikor a Senatus argentariusaival
bejárta a kincstárakat. Parancsot adott minden római bányának
és pénzverőnek, hogy növeljék termelésüket, de új munkások
nélkül ez évekbe telik. Tudta, hogy van még pénz Rómában –
egyes senatorok mérhetetlenül meggazdagodtak proskribált
társaik birtokaiból és az uzsorakamatra kölcsönzött aranyakon.
Octavianus több mint tíz olyan embertől vett fel hitelt, akiknek
a vagyona meghaladta a tízmillió aureust. Az adósság
nemzedékeken át fogja nyomni az államot, de nem volt
választása, ahogy nőtt a szükség, sorra kölcsönzött tőlük. Egy
ideig tartogatta az örökölt vagyonát, de azután azt is beleölte a
hadjáratba. Nem is akart arra gondolni, milyen gyorsan elfolyt.
Világosodott az ég. A gálya kapitánya célba vette a kijelölt
helyet az újonnan épült dokkokban, és óvatosan
odakormányozta a hajót. Octavianus megvárta, hogy a corvust
kidobják a mólóra, azután partra szállt.
Kényszeredetten jó képet vágott a tucatnyi emberhez, aki
várta, de rögtön szívből kezdett mosolyogni, amint
megpillantotta Mæcenast és Agrippát. Valósággal elnyelte a
csoport, miután kilépett a gályából. Mindenki igyekezett
fölhívni magára a Cæsar figyelmét, de az ő válaszait
elszürkítette valamiféle émelygős fásultság. Megrázta a fejét,
igyekezett szabadulni tőle, hogy ismét a régi sebességgel
tudjon gondolkodni és dolgozni.
Nem értette, mi van vele. Fiatal és egészséges, de úgy
látszik, az alvás és az evés már nem tölti fel, sem szellemileg,
sem testileg. Minden reggel összezavarodva ébredt, láthatatlan
rémekkel viaskodott, mielőtt ráeszmélt, hogy már nem alszik.
Amint megmosakodott és felöltözött, belevetette magát a
munkába, és gyötörte az agyát, hogy okos válaszokat és
megoldásokat eszeljen ki.
– Hagyjátok már levegőhöz jutni a consult! – csattant föl
Agrippa.
Octavianus megrázta a fejét, amitől valamennyire magához
tért. Befelé indult a kikötőből az embergyűrűben, amely
kérdésekkel bombázta, és papírokat lobogtatott. Vélhetőleg
válaszolt is nekik, de ha az élete múlik rajta, akkor sem tudta
volna felidézni, mit mondott. Agrippa látta a barátja üres
tekintetét, érezte, hogy baj van, és a méreteit kihasználva
félresöpört párakat, nem törődve a méltatlankodásukkal.
– Nem, Pentias, semmi sem olyan fontos. – Most Mæcenas
válaszolt valaki másnak. – Nem bírod ki egy pillanatig, hogy
ne lármázz? A hadsereg nem fog összeomlani, csak mert neked
várnod kell.
Octavianusnak fogalma sem volt, ki a másik, de akármit
válaszolt az illető, az csak rossz lehetett, mert Mæcenas
odarontott hozzá, és egy darabig vadul vitatkoztak.
Az elmúlt hónap során Dyrrhachium kikötője a
felismerhetetlenségig megváltozott. Ezt azért meg kell adni a
legióknak, gondolta tompán Octavianus. Bármit képesek
megépíteni. Felnézett, amikor odaértek a főúthoz, amely egy
immár jelentős városba vezetett. Kétoldalt szigorúan őrzött,
hatalmas raktárházak magasodtak, tele élelemmel és
felszereléssel. A legiók fákat döntöttek ki, deszkát fűrészeltek
belőlük, összeszögezték őket, és utcákat építettek. A raktárak
és a kovácsműhelyek éjjel-nappal üzemeltek, a levegőben állt a
cserzőműhelyek kádjainak bűze. Ez mind itt marad, amikor a
legiók elmasíroznak, de legalább új szögekkel erősítik fel a
szandálok talpát, és az extraordinariusok lószerszámait is
kijavítják vagy lecserélik. Octavianus a szállítási és rekvirálási
parancsok ezreit láttamozta, most is azoknak a részletei
úszkáltak a szeme előtt.
Elméletben semmi sem zárta ki, hogy az írnokok és
beszerzők ne követhessék minden lépését a parton vert irdatlan
táborban, de mire feltűntek a katonák sátrai, Mæcenasnak és
Agrippának sikerült leráznia mindenkit, aki túlzott hangerővel
követelt figyelmet. Az előző partraszállásnál Octavianus
megfékezte Agrippát, mielőtt a tengerbe dobott volna a
mólóról valakit, aki túl közel nyomakodott a Cæsarhoz, de
most a furcsa fásultság megnehezítette a tiltakozást, így csak
bámult, amikor szálas termetű barátja leállított valakit, és éles
hangon, tömören elmagyarázta neki, hogy mit csináljon a
követeléseivel.
Attól fogva hármasban maradhattak. Agrippa időnként
gyilkos pillantásokat vetett maguk mögé, hogy merészeli-e
követni őket valaki.
– Az isteneknek legyen hála, ez volt az utolsó menet! –
mondta.
A nap még mindig fölfelé kúszott az égen, az út
káprázatosan ragyogott, ami újabb forró napot ígért. Átvágtak a
legrégebbi táborokon, amelyeket az elsőnek partra szálló
katonák foglaltak le hat hete. A legionariusok korán kelők –
vagy annak születnek, vagy parancsokkal szoktatják rá őket –,
így máris ezerszám nyüzsögtek körülöttük, tálkákból
habzsolták a meleg kását, vagy valamilyen forrázatot
iszogattak. Sokan vívtak, hogy megőrizzék hajlékonyságukat
és ellazítsák izmaikat, amelyek elgémberedtek alvás közben a
sziklás földön. Kedélyes volt a hangulat a táborban, többen is
elkurjantották magukat, amikor megpillantották a hatalmas
termetű Agrippát, és mutogatták azoknak, akikkel egy sátorban
aludtak. Agrippa rövid időre híres lett, mert ő verte szét a
római hajóhadat, és teremtette meg a lehetőséget az átkeléshez.
Felmásztak a parti dombság legmagasabb pontjára.
Octavianus letekintett a síkra. Vége-hossza nem volt a
tábornak, amely a szélrózsa minden irányában terült szét a
reggeli fényben. Azt csak az övénél jobb szem látta volna, hol
húzódik a választóvonal, de azért megvolt. Marcus Antonius
kikötötte, hogy a saját legióinak ő parancsol, ami sértette
Octavianust, mert ez eszébe juttatta egy másik bosszúságát.
Triumvirtársa ragaszkodott hozzá, hogy elsőnek ő keljen át,
emiatt az ő legióinak jutottak a legjobb helyek, közel a vízhez
és az árnyékhoz. És mindezek után az egykori consul még volt
olyan pimasz, hogy felpanaszoljon minden egyes elvesztegetett
napot, miközben Octavianus áthozta a saját legióit
Görögországba! Távol Rómától Marcus Antonius simán
lesöpörhette magáról a rengeteg otthoni gondot, és arra
összpontosíthatott, hogy gyakorlatoztassa csapatait, és
felderítse a vidéket. Akkor csekélységnek tűnt, de amikor
Octavianus megengedte, hogy előremenjen, ezzel hivatalos
döntés nélkül Marcus Antonius csapatának jutott az elővéd
szerepe. Octavianus az ajkába harapott, és elcsigázott
mosollyal tűnődött azon, hogy a Rómában hagyott Pedius
nyilván ugyanezt csinálja.
– Ettél már? – kérdezte Mæcenas.
 Octavianus üresen bámult rá, és törte a fejét. Eszébe jutott
egy tálka mézes kása, de lehet, hogy azt tegnap ette. Az
evéshez hasonló csip-csup részletek elmerültek azoknak a
dolgoknak a tengerében, amelyekre fáradt volt gondolni vagy
emlékezni.
– Nem vagyok éhes – mondta, de már szó közben
meggondolta magát, mert rájött, hogy mégis az. Visszatért bele
némi energia, a szeme élesebben csillogott. – Délre az utolsó
lovak is itt lesznek. A brundisiumi kikötőmester megesküdött
rá. Legalább túl vagyunk rajta, Mæcenas. Ma elindulunk.
Mæcenas látta, hogy barátjának reszket a keze.
Gondterhelten pillantott Agrippára, aki ugyancsak felfigyelt.
– Szerintem harapnod kéne valamit – mondta. – Még ha
Marcus Antonius ebben a pillanatban elindul, mi akkor is csak
órák múlva követjük. Egyél valami meleget, és aludj egy kicsit.
Az istenekre, Octavianus, kimerültnek látszol. Éppen eleget
dolgoztál.
– Nem kimerült vagyok – motyogta Octavianus. – Erre új
szó kell. – Minden akaraterejét összeszedve kissé
egyenesebben tartotta magát, és fáradságosan összpontosított. –
Igen, eszem valamit – mondta. – Agrippa, visszamennél az
írnokokért? Nem nézhetem levegőnek őket.
– Dehogynem. Hányszor mondjam még? – felelte Agrippa.
– Majd beszélek velük, és kiderítem, van-e valami, ami tényleg
nem tűr halasztást. Kétlem, hogy sok ilyen lenne.
– Jól van – bólintott leplezetlen megkönnyebbüléssel
Octavianus. Halálosan unta a papírmunkát. Ő is menni,
harcolni szeretett volna, mint a körülötte táborozó
legionariusok. Már nem azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a
pecsétjével hitelesítsen valami legiós szerződést ezer nyeregre
valami görög kereskedővel.
 A parancsnoki sátorhoz mentek, ahol újabb tucat ember
várakozott. Felderült az arcuk, amikor meglátták Octavianust.
Neki viszont elszorult a szíve.

Marcus Antonius jókedvűen szállt le a lováról. Parancsnoki

sátrát az elsőnek érkezett legiók táborának szélén verték föl.
Rászokott, hogy minden hajnalban kilovagolt a külső őrség
vonaláig, mert tudta, hogy embereit föllelkesíti az ő ragyogó
vértjének és köpenyének látványa. Szerette, ha minél többen
látják mindennap, mert ez emlékeztette őket, hogy egy
emberért harcolnak, nem az arctalan Senatusért. Rég sejtette,
hogy az ilyesmi erősíti a harci szellemet, és mostani
legionariusai jobbára ismeretlenek voltak. Csak kevesen
emlékeztek rá a Juliussal közös hadjáratokból, de ha
ráköszöntek, Marcus Antonius okvetlenül megállt, és rájuk
szánt egy percet, mert tudta, hogy a katonák erre egész
hátralevő életükben emlékezni fognak. Egy parancsnoknak ez
igazán nem került semmibe, a legionariusokat viszont boldoggá
teszi, hogy a triumvir hajlandó szóba állni közönséges
katonákkal, különösen, ha Marcus Antoniusnak még egy név
vagy egy hely is eszébe jutott a távoli múltból. Ezek az
emberek, akik fiatalon harcoltak Vercingetorix ellen, mostanra
veteránok lettek, sokan feljebb is léptek a ranglétrán az eltelt
évek alatt. Ha emlékezete fölvetett egy ilyen jelenetet a
múltból, Marcus Antonius alig tudta elhinni, milyen sok idő
telt el azóta. Ettől öregnek érezte magát…
– Szép napunk van, urak! – üdvözölte a legatusokat. –
Valami hír a partról?
Mindennap föltette ugyanazt a kérdést, és őszintén nem
hitte, hogy Octavianusnak ilyen sokáig tart partra tenni az erőit.
Időnként a legszívesebben elindult volna a szárazföld
belsejébe, hogy megfuttassa Octavianust, de a józan esze
felülkerekedett. Jó sok kéme és informátora volt a helyiek
között, így tudta, hogy Brutus és Cassius irdatlan sereget
gyűjtött össze. Minden legióra szükség van, sőt talán még
ennyi sem elég.
A gondolat, hogy Róma olyanok kezén maradjon, mint
Pedius consul, úgy megriasztotta, hogy otthon hagyta Lepidust.
Triumvirtársa így viszonylagos biztonságban vészelheti át a
konfliktust, de Marcus Antonius legalább nem arra megy haza,
hogy miközben ellenségeivel harcolt, elvesztette Rómát. A
gyilkosság óta túl sok meglepetés érte. Bízott abban, hogy
Lepidusból hiányzik a becsvágy, nem akar többet, mint
amennyit elért.
Ennek következtében kénytelen volt újabb
parancsnokhelyettest kinevezni a balszárny élére. Ugyan nem
hitte, hogy tábornokai közül éppen Pontius Fabius a
legalkalmasabb, de ő volt a rangidős, csaknem huszonöt éve
katonáskodott, minden poszton szolgált, volt senator és
tribunus. Megfigyelte, hogy új parancsnokhelyettese most már
valamivel távolabb húzódik társaitól, és nem is csodálkozott,
amikor Pontius szólalt meg a többi legatus nevében.
– Az a hír, triumvir, hogy megérkezett az utolsó hajó. Arra
számítunk, hogy ma indulunk – mondta mosolyogva. Nagyon
várták már ezt a hírt.
Marcus Antonius az égre pillantott.
– Hogy miért nem tudtuk ezt már tegnap este! Akkor már
úton lehetnénk. Ennek ellenére jó tudni.
Nagylelkűen tartózkodott Octavianus bírálatától, nem véve
észre, hogy valójában módszeresen ezt csinálja. Ennek
következtében szinte minden embere úgy vette, hogy ők a
derékhad, amelynek a segédcsapata folyton lemaradozik.
 – Készen állnak a legionariusok az indulásra? – kérdezte
Marcus Antonius.
A legatusok kimért udvariassággal bólintottak. A triumvir
egy fejjel magasabb volt náluk, és legalább kétszer annyi
életerő szorult bele. Maga volt a határtalan energia. Menet
közben Pontius vállára csapott, meghívta őket reggelire, és
elszalajtotta a szolgáit teríteni.
– Akkor hát ez lesz a nap, uraim. Gyertek, reggelizzetek
velem. Van egy kis friss kenyerem, noha ne kérdezzétek, hol
találtam. A beszerzőm lángelme vagy tolvaj; nem tudom
eldönteni, melyik.
A legatusok mosolyogva helyet foglaltak a parancsnoki
sátorban, elfogadtak egy-egy kupa vizet, amelyet a közeli
patakból merítettek. Miközben a többi legatus leült, Pontius
kint maradt addig, amíg kiadta a parancsokat. Körülöttük
tizenkét legio kezdett csomagolni, hogy itt hagyja a
partvidéket.
– Küldj futárt Cæsarnak, amikor végzünk itt – szólt ki
Marcus Antonius a helyettesének. – Ma délelőtt indulok
Keletre. Találkozunk az első táborban. – Ivott egy kupa vizet,
hogy leöblítse a kenyeret, azután unottan piszkált egy tányér
főtt zöldséget, keresett valami ehetőt. – Természetesen, csak ha
utolér.
Az asztaltársaság kötelességtudóan kuncogott, bár ők inkább
már a rájuk váró hadjáratra gondoltak. Az ellenséges erők
felkutatása nem jelentett gondot. Minden felderítő azt
jelentette, hogy Brutus és Cassius serege talált egy jó pozíciót,
amelyet hónapok óta erősítenek. Minden tábornok rémálma
kiválóan képzett katonákkal csatázni olyan területen, amelyet
az ellenség választott ki, és már elő is készített. Egyikük fülét
sem ütötte meg a jelentésekben feltűnő név. Philippit
elnevezhették Makedóniai Fülöpról, Nagy Sándor apjáról, de
az asztalnál falatozó, egykedvű rómaiak számára csak egy
újabb görög kisváros volt, nagyjából négyszáz kilométerre
keletre. Legföljebb tizenkét nap, hogy odaérjenek. A járás úgy
megerősíti a lábat, mint a vadászkutyákét, és jót tesz az
egészségnek. Ha egyszer megérkeztek, ki tudják törni a nyakát
mindenkinek, aki szembe mer szállni Róma akaratával.

Marcus Antonius szavait jelentették Cæsar parti legióinak.

Még ha Pontius Fabius nem lett volna Mæcenas nagybátyja,
estig akkor is befut legalább fél tucat jelentés, így Octavianus
részletesen tájékozódhatott triumvirtársa mozgásáról és
szándékairól. Lám, milyen hasznos volt, hogy Pedius tanácsára
már hónapokkal ezelőtt beépített megbízható embereket a
másik két triumvir környezetébe! Ennek semmi köze a
bizalomhoz vagy a bizalmatlansághoz. Régóta osztotta Agrippa
nézetét, hogy a parancsnoknak mindenekelőtt információra van
szüksége. Az ember nem lehet vak, ha mindennap ezer szem
jelenti neki, mit látott.
Kürtök harsogtak, amikor Marcus Antonius legiói délben
megindultak, és az emberek felordítottak örömteli
izgalmukban, hogy a sok hónapos készülődés után végre
mozoghatnak. Marcus Antonius összerázkódott
megdöbbenésében, amikor mögöttük visszhangja támadt a
kürtölésnek és az ordításnak, és Cæsar legiói tökéletes
menetlépésben megindultak.
 HUSZONHETEDIK FEJEZET

Philippi városa egyszerű hegyi erődnek épült, de háromszáz év

sok idő, ha rabló törzseket kell vigyázni. A kőfalak és az agora
mellett még megmaradt az eredeti vár, de elnyelték a házak
százai, amelyek keskeny utcák mentén kúsztak fel a
hegygerincre. Cassius felderült, amikor meglátta Makedóniai
Fülöp apró templomát az egyik utcában. Ismert egy másik
embert is, aki isteni rangot követelt magának, és ez
megmosolyogtatta. Ha nem itt vezetne egy jó út a tengerpartra,
a városka régen elenyészett volna, alapítójának, de még inkább
fiának minden dicsősége ellenére.
Cassiusnak nem voltak tervei a kisvárossal, csupán
gyülekezési pontnak tekintette saját és Brutus legiói számára,
ahol megvárhatják, amíg Sextus Pompeius szétzúzza a
Görögországba átkelő erőket. Amikor szivárogni kezdtek a
hírek a katasztrofális tengeri csatáról, változtattak terveiken, és
körülnéztek, mi lenne a legalkalmasabb hely a felkészüléshez
és a harchoz. Brutus jött rá elsőnek, miért lenne hasznos
műveleti központnak Philippi. A réges-rég épült Via Egnatián,
amely kibír bármennyi embert és felszerelést, elérhetik a
tengert. Maga Philippi, amelyet Nagy Sándor apja azért
építtetett ide, mert nyugat felől úgyszólván bevehetetlen, egy
magas gerincen ült. Cassius meg azért találta jónak, mert délről
egy meredek lejtő és egy széles, posványos mocsár őrizte. A
télen sok eső esett, a mocsár olyan akadályt jelent, amelyen
egyetlen legio sem képes átcaplatni.
 Amikor Brutus és Cassius megegyezett, hogy a városban
lesz a főparancsnokság, katonáikat munkába állították, hogy
építsenek erős palánkot a mocsár szélén. Így a
terepviszonyoknak és a római ügyességnek köszönhetően a
várost nem lehetett megtámadni délről. Ugyanakkor északról és
kelet felől hegyek védték. Az ellenség csak nyugatról
támadhatott, így oda összpontosítottak húsz római legiót és
minden harci eszközt a kihegyezett karóktól a scorpio íjakig és
a súlyos catapultákig.
Több mint egy hónap telt el azóta, hogy megérkeztek az első
jelentések a dyrrhachiumi partraszállásról. A két
parancsnoknak sok munkát adott, hogy összeszedjék a
környékről az extraordinariusok utánpótlását. Cassius parthus
lovas íjászokat hozott Szíriából, akik brutálisan hatékonyak és
pontosak voltak még vágtában, nehéz terepen is. A sohasem
szűnő kis csatározások azonban azt bizonyították, hogy
közelednek a legiók, és parancsnokaik igyekeznek mindent
megtudni ellenségeikről és a terepről.
Cassius eltakarta a száját, halkan böffentett, és kinézett a
mocsárra. Ugyanazt ette, amit az emberei, és nem
különösebben ízlett neki. A várakozás hetei legalább arra jók
voltak, hogy utánpótlást gyűjthessenek. Tisztában volt vele,
hogy a Sextustól rabolt hajók segítségével hamarosan blokád
alá veszik a görög partokat. A Casca testvérekről nem volt hír.
Vagy vízbe fulladtak, vagy megölték őket a flotta veresége
után.
Cassius tulajdonképpen sokkal többet foglalkozott
parancsnoktársával, mint azokkal, akikkel meg kell majd
ütköznie. Brutus annyira ellentmondásos jellem volt, ami
tökéletesen kiszámíthatatlanná tette. Valósággal megifjodott,
szinte olyan lett, mint amikor az extraordinarius lovasságnál
kapott kiképzést. A parthus lovas íjászok parancsnoka úgy
követte, akár egy eltévedt kiskutya, és lubickolt a római
dicséretében. Cassiusnak, ha erre gondolt, még inkább
elromlott a kedve. Brutus képes volt tiszteletet ébreszteni maga
iránt úgy, hogy az ujját se mozdította érte. Ez a tulajdonság
hiányzott a senatorból, és roppantul ingerelte, hogy miközben a
főtisztjeivel tárgyal, azoknak a tekintete Brutust követi, várnak
egy odavetett szóra, helyeslő bólintásra, tökéletesen
megfeledkezve Cassiusról. Megint böffentett, és kedvetlenül
gondolt arra, hogy megéljenezték a legiók Brutus feleségét,
amikor elindult a partra.
Nem tudta, nem kellett volna-e nagyobb súlyt fektetni a
jobbszárny vezetésének kérdésére. A legiók hajlanak rá, hogy
azt tekintsék vezérnek, aki ezen a poszton van. Brutus csak úgy
felvitte legióit a széles hegygerincre, és nem bajlódott azzal,
hogy vele is megbeszélje a dolgot. Ott lesznek a legkeményebb
harcok, ennek ellenére nem kétséges, hogy a katonák örülnek,
és kitüntetésnek tekintik, ha ott lehetnek.
A kétely minden nyomát letörölte az arcáról, miközben lóra
szállt, és végiglovagolt a Philippi melletti gerincen. Igyekezett
jóakaratot és magabiztosságot sugározni mindenki felé, aki
láthatta. Balra a mocsár fölött madarak keringtek, és
lelecsaptak bogarakért. Nyugaton, a síkság felé elvékonyodott
a föld hatalmas gyűrődése. Brutus és ő itt helyezték el a
legióikat, hogy várják az ellenséget. Cassius helyeslően
bólogatott, amikor átügetett a szíriai legiók között, amelyeknek
ő volt a parancsnoka. A katonák éppen ettek, de ahogy
meglátták a senatort, százak tették le a fatányért, és felálltak,
hogy tisztelegjenek. Cassius szórakozottan intett nekik, hogy
egyenek tovább, ám közben is azon töprengett, min javíthatna
még.
 – Ez jó hely az ellenállásra – mormolta. Makedóniai Fülöp
azért választotta ezt a helyet, hogy elijessze a thrax törzsi
hordákat. Cassius tudomása szerint nem is merték megtámadni
a fallal körülvett várost. Még sosem ontottak vért a Philippi
melletti mocsarakban vagy az erőd fölött. Hát ez most
megváltozik, gondolta félős elégedettséggel. Róma színe-java
fog vérezni és meghalni azon a földön, amelyet lát. Ezen már
nem lehet segíteni.
Lovaglás közben találkozott egy csoport legionariussal. Egy
olajfa árnyékában ültek, amely olyan vén volt, hogy akár Fülöp
is ültethette. A senator közeledésére felálltak, mielőtt inthetett
volna, hogy maradjanak ülve.
– Felkészültünk, uram – mondta az egyik, amikor Cassius
elhaladt mellettük.
Cassius bólintott. Tudta, hogy felkészültek. Mindenki
felkészült. Megtettek minden tőlük telhetőt, most már csak arra
van szükség, hogy a Marcus Antonius- és Cæsar-félék
túlbecsüljék a képességeiket. Hogy egy kicsit elszaladjon velük
a ló, azután összetörjék magukat a történelem legjobban
megerősített harcállásán.

Octavianus hunyorogva nézett a napba, a feje a

szívdobogása ütemére, kitartóan lüktetett. Nyolc nap alatt
fokozatosan, hozzászokott a szomjúsághoz. Neki még mindig
könnyebb volt lóháton, mint a legióknak. Azoknak ki kellett
várniuk a megállást jelző parancsot, mielőtt felsorakozhattak
volna, hogy újratöltsék kulacsaikat. A legtapasztaltabbak csak
keveset ittak, beosztották a vizet a megállások közötti időben,
így mindig maradt egy kevés tartalékuk.
Az első napon harminckét kilométert tettek meg, a
másodikon negyvenet. Ez maradt az átlagos sebesség, ahogy a
legionariusok rátaláltak az ütemre, és az izmaik is
megerősödtek. Az volt a kedvenc szórakozásuk, hogy naponta
számolták, hány és milyen hosszú lépéseket tettek meg, és
ebből hozzávetőlegesen kikalkulálhatták, hány kilométert
hagytak maguk mögött. Még térkép nélkül is volt róla
elképzelésük, mennyit haladtak.
Amikor délben megálltak, Octavianus keresett egy árnyékos
fát az út szélén, és letörölte a verejtéket az arcáról. Nézte ónnal
forrasztott, rézpánttal záródó, fényes acélkulacsát. Újra kellett
volna tölteni, de még mindig érezte a szájában a fémes ízt.
Hányingere lett, ha arra gondolt, hogy még többet igyon abból
a testmeleg vízből. Csak órák múlva állnak meg legközelebb.
Vagy föl kell tápászkodnia, hogy megtöltse a kulacsot a legiók
mögött döcögő lajtos kocsikból, vagy szólnia kell valakinek,
hogy csinálja meg helyette. Egyikhez sem fűlt a foga. Úgyis
mindjárt jönnek a vízhordók. A nap egyre vadabbul perzselt,
úgy kalapált a sugaraival a koponyáján, mint vason a
kovácspöröly.
Bávatagon rázta a fejét, és törölgette a verejtéket a
szeméből. Úgy látta, hogy az emberek nincsenek különösebben
elcsigázva. Mæcenas és Agrippa, akik a közelében álltak és
beszélgettek, ugyanolyan frissnek és erősnek tűntek, mint a
lovaik.
Akkorára tátotta a száját, amekkorára bírta, hogy
belereccsent az állkapcsa. Próbálta összeszedni magát.
Mostanában nem sokat vívott vagy futott Mæcenasszal és
Agrippával. Talán ez a baj. Kiment a formájából. Érezte is. De
ez nem olyasmi, amit a kemény munka és a hideg víz ne
hozhatna rendbe. A fémes íz olyan erős lett a szájában, hogy
öklendezni kezdett.
– Cæsar! – szólította egy hang.
 Mæcenas, gondolta. Ismét kinyitotta a száját, hogy
válaszoljon, de olyan erős fájdalom hasított a koponyájába,
hogy felnyögött. Megroggyant, elterült a fa tövében, a szikkadt
földön, amely azonnal beitta verejtékének kövér cseppjeit.
– A fenébe! Cæsar!
Mondtak még valamit, de abban a pillanatban hánynia
kellett, és nem bírta visszafojtani. Aztán mintha erős kezek
fogták volna le, miközben lelépett egy párkányról a harsogó
feketeségbe.

Mæcenas kezével a szemét beárnyékolva figyelte Marcus

Antonius legióit, ahogy eltűnnek a hegyek között a távolban.
Futárokat küldött előre, hogy Cæsar megbetegedett. Ezt nem
lehetett titokban tartani. A triumvirek minden nyilvános
testvériségi nyilatkozata ellenére egy Marcus Antonius-féle
ember gyanakodni kezdene, ha a szövetséges megálljt
vezényel, miközben ő az ellenséges erődök felé masírozik.
A legiókon nem látszott, hogy meg akarnának állni.
Mæcenas megkönnyebbülten felsóhajtott. Egyetlen porcikája
sem kívánta, hogy a triumvir mennydörgő hangon ajánlgassa a
segítségét. A legio legjobb felcserei már gondjukba vették
Octavianust, noha Mæcenas nem mert reménykedni. Ezek az
emberek ahhoz értettek, hogyan vágjanak le egy összezúzott
végtagot, és utána elállítsák tüzes vassal a vérzést. A sebesült
katonák néha túlélték az ilyen műtéteket, néhányan még az
operációkat követő seblázat is. De Octavianus testén nem volt
seb, amelyet kezelni kellett volna, leszámítva a vörös csípések
sokaságát, amelyeket valamennyien összeszedtek a
homokdűnék között. Mæcenas mélán vakargatta saját csípéseit,
és azon rágódott, mennyi időbe telik, amíg parancsot kapnak az
indulásra a parancsnokukkal vagy nélküle.
 A nap folyamán mind a nyolc legatus eljött a gyengélkedő-
sátorba, miközben embereik letanyáztak ott, ahol egy kis
árnyékra leltek. Megkönnyebbülés volt, amikor mögöttük a nap
ereszkedni kezdett a nyugati égbolton, bár csak az elpocsékolt
időre emlékeztette őket.
Agrippa leverten lépett ki a sátorból.
– Hogy van? – kérdezte Mæcenas.
– Égeti a láz. Nemrég beszélt, de csak zöldségeket. Még
nem tért magához.
Mæcenas körülnézett, nem hallja-e őket valaki. Buccio,
Silva és Liburnius legatusok a közelben ácsorogtak, ezért
közelebb hajolt barátjához.
– Gondolod, hogy megint eskór? Amit korábban láttunk?
Agrippa vállat vont.
– Ugyan mit tudok én az orvostudományról? Hála az
isteneknek, nem vizelt maga alá. Mellesleg jó ötlet volt
lópokróccal letakarni. Én… szóltam a gyógyítóknak az előző
alkalomról.
Mæcenas élesen nézett rá.
– Szükséges volt? Sose mondta, hogy szeretné, ha mások is
tudnák.
– Úgy véltem, több esélyük lenne a gyógyításra, ha tudnák.
Ezt meg kell magyaráznunk, Mæcenas. Te sem hiszed, hogy
senki sem firtatná, ha még itt lennénk pár napot. Már úgyis
megtörtént a baj. Szerintem ettől nem lesz kisebb a katonák
szemében. Tudják, hogy ugyanez volt a baja Cæsarnak – és
Nagy Sándornak is.
Mæcenas töprengett egy pillanatig.
– Ez beválik – mondta. – Még ma este elhintem, talán
poharazgatok egy kicsit pár tiszttel. Azt fogom mondani, hogy
Nagy Sándor földje hozta ki belőle.
 – Nevetséges! – horkant föl Agrippa.
– De hihető. Cæsar szent betegsége! Vagyis nemcsak a
neve, de a vére is Cæsaré. Nem árthat neki, ha ilyesmiket
terjesztünk.
Rájuk telepedett a csönd, miközben tehetetlenül vártak
valamilyen hírre, változásra Octavianus állapotában.
– Szükségünk van rá, Agrippa – mondta Mæcenas. – Ő az
egyetlen, aki ezt összetartja.
– Cæsar neve… – kezdte Agrippa.
– Nem a név! Vagy a vér. Ő maga. Az emberek felnéznek
rá. Istenek, úgy csinálja, mintha erre született volna! Még
sosem létezett ekkora hadsereg, kivéve azt, amelyik ránk vár.
Ha Marcus Antoniusra maradt volna a dolog, máig Rómában
lennénk. Te is tudod!
Szórakozottan rugdosott egy kavicsot.
– A Campuson átvette a parancsnokságot a legiók fölött – és
azok elfogadták. Ha le akarta volna kaszaboltatni a Senatust,
ott és akkor megtették volna neki. Csakis a becsülete tartotta
vissza, hogy ne legyen egy nap alatt király. Azt istenekre,
Agrippa, gondolj bele! Amikor a consulok elestek,
szembenézett a legatusokkal, és azok csatlakoztak hozzá. Ő
szemelt ki téged arra, hogy építs neki egy hajóhadat. Ki más
tette volna meg ezt? Talán csakugyan van valami a vérben!
Most azonban szükségünk van rá, különben a hadsereg Marcus
Antoniusé lesz, és az ő kezében széthull minden, amit
Octavianus elért.
– Legutóbb gyorsan felgyógyult – mondta végül Agrippa.
Mæcenas nem nézett rá.
– Akkor nem volt lázas. Ez rosszabbnak tűnik. Imádkozom,
hogy holnap egészségesen ébredjen, de ha nem, akkor is
indulnunk kell. Marcus Antonius ragaszkodni fog hozzá.
 – Könnyen összecsaphatok egy hordágyat – felelte Agrippa.
– Talán két ló közé köthetnénk… – Elhallgatott, gondolkozott.
– Lehetséges.
Másnap hajnalban Marcus Antonius lovasokat küldött, hogy
hova lett a hátvédje. Mivel már tudta, hogy Octavianus
öntudatlan, parancsokat is küldött, hogy a lehető legnagyobb
sebességgel kövessék.
Agrippa szétbontott egy lajtos kocsit, és mire a nap kilesett a
látóhatár mögül, ő már el is készült a munkájával. Kezdetleges
hordágy volt, de egy ponyvát is szerelt föléje árnyékvetőnek.
Rászíjazta Octavianus ernyedt testét, és megparancsolta, hogy
menet közben cseppenként csorgassák a vizet a beteg szájába.
Barátja olyan volt, mintha nem is élne. A hordágy rúdjait
egy nyereghez kötözték. Agrippa a saját lovát vezette oda,
hogy ahhoz kötözzék a rudak másik végét, de a hordágy olyan
veszedelmesen imbolygott, hogy lemondott erről a
megoldásról, és inkább megszervezte, hogy a hordágyat
legionariusok vigyék felváltva. Az első néhány órában ő cipelte
MæcenasszaI, így legalább figyelhette barátjukat, miközben a
többiekkel együtt kelet felé meneteltek.
Hosszú, nehéz nap volt a gyilkos napsütésben. A déli pihenő
idején a hordágyvivők cseréltek egy másik párral. Nem
lepődtek meg, amikor két legatus is odalovagolt hozzájuk.
Buccio volt az egyik, aki inkább fellázadt, semhogy
megtámadja Cæsart a Forumon. Az egész jövőjét kockáztatta
Octavianusért, és most sütött az arcából az aggodalom. Flavius
Silva pedig a becsületét tette le az ifjú kezébe, amikor hűséget
esküdött neki a Campuson. Egyik sem szerette volna, ha Cæsar
kudarcot vallana, ha már eljutottak idáig.
Mæcenas kihasználta az alkalmat, amikor a két legatus és
Agrippa eltakarta őket a katonák elől.
 – Maradjatok egy pillanatig – kérte.
Óvatosan kikötötte Octavianuson a szíjakat, benyúlt a
vékony szövet alá, és előhúzott egy félig teli boros tömlőt.
Buccio értetlenül nézte egy pillanatig, azután felderült az arca.
– Okos – mondta.
– Agrippa ötlete – mondta Mæcenas. Arrébb ment,
kiborította egy bokorra a vizeletet, majd visszatért. – A trükkös
része az, amikor visszarakjuk. Nem akarod megpróbálni?
– Nem…! Köszönöm, nem. Vannak dolgok, amik csak a
bizalmas barátokra tartoznak.
Mæcenas felsóhajtott.
– Sosem gondoltam volna, hogy én… na, mindegy. A
barátom. Javaslom, hogy takarjatok el az emberek elől,
amennyire tudtok. Ó, és a helyetekben ezt sosem említeném
meg neki.
Az üres tömlőt a takaró alá csúsztatta, kényszeredett arccal
matatott egy darabig, majd kihúzta a kezét, és megkötötte a
szíjakat.
– Legalább estig elégnek kell lennie. Fontolgatom, hogy ezt
adom oda Marcus Antoniusnak, amikor legközelebb borért
kiált.
Buccio horkantva nevetett, de a másik három arcon nem
látott mást, csak az aggodalmat az eszméletlen betegért.
Hirtelen eszébe jutott valami.
– Vinném egy darabig a hordágyat. Csatlakozol, Silva
legatus?
Társa bólintott, megköpte a markát, és megmarkolta a felé
eső rudakat.
– Rábíznád valakire a lovamat? – kérdezte Silva
Mæcenastól.
 Mæcenas váratlanul megilletődött ettől az egyszerű
gesztustól. A két legatus egyszerre emelte föl a hordágyat, és a
körülöttük álló legionariusok, akik látták, mit csinálnak, őszinte
elismeréssel mosolyogtak.
– Hát akkor előre! – szólt Buccio. – Így vagy úgy, de eljut
Philippibe.
Egy csettintéssel elindította a lovát, azután ő és Silva
átvágtak a menetoszlopba rendeződő legionariusok között.
Mæcenas és Agrippa őszinte megelégedésére hatalmas éljenzés
fogadta a látványt, hogy legatusaik viszik Cæsart a csatába.

Marcus Antonius pocsék hangulatban nézte az előtte heverő

térképeket. Nem végeztek hozzájuk igazi felmérést, csak
összecsapták az elmúlt héten a sok száz felderítő és
extraordinarius jelentéseiből. Noha a parthus lovas íjászok
borzasztó veszteségeket okoztak, elég ember maradt életben, és
mászott vagy lovagolt vissza hozzájuk, hogy leírják a vidéket.
A legjobbak – a mocsárban lapulva, vagy a hegyekből lenézve
– még gyors vázlatokat is készítettek faszénnel pergamenre.
Az eredmény harminchét életbe került, és legalább még egy
tucat embert kezeltek nyíl ütötte sebekkel. Marcus Antonius
megállapította, hogy a térkép egyáltalán nem részletes. Lehet,
hogy a legjobb felderítőit ölték meg? Az biztos, hogy nincs
sebezhető pontja annak a helynek, amelyet Brutus és Cassius
kiválasztott.
– Mi a véleményed, Pontius? – kérdezte. – Nézz rá, és
mondd meg, látsz-e valamit, amit én nem.
Helyettese odajött az asztalhoz, amelyen ólomsúlyokkal
nyomtatták le a nagy térképeket. Látta a hatalmas gerincet a
mocsár fölött, és a kanyargó, szaggatott vonalat, a várost délről
védelmező palánk jelét. A gerincen kockák mutatták az
ellenséges erők helyzetét. A létszámot megítélni a legjobb
esetben is nehéz, Marcus Antonius azonban reménykedett,
hogy a sajátjuk meghaladja az ellenségét, és most csalódnia
kellett.
Miután Pontius nem válaszolt azonnal, Marcus Antonius
keményebben folytatta:
– Mutass nekem egy pontot, amely nem nyugaton van, és
ahonnan támadhatok. Az istenekre, hogyan találtak rá erre a
helyre? Kétoldalt a tenger és a hegyek, a harmadikon a mocsár?
Biztosra veheted, Pontius, hogy felkészültek az egyetlen út
védelmére. Ha nyugatról támadunk, az véres munka lesz, és a
győzelem egyáltalán nem biztos.
De rosszul kezdődik ez a hadjárat! Először Cæsart veri le a
lábáról valami kórság – hordágyon menni csatába! Látta,
amikor Octavianus megérkezett a táborba, de ettől nem derült
jobb kedvre. Ő tudta a legjobban, mekkora hatalmat jelent, ha
valaki egy Cæsar oldalán harcol. Vagy talán nem veszítette el
két legióját miatta? Óriási előny lett volna, de ha a fiatalember
még az előtt meghal, hogy elkezdődik a csata, az félelmetesen
rossz ómen lesz a katonáknak. Összeszorította a fogát.
Könnyebb lenne, ha legalább látná valamilyen módját, miként
törjön át a legiókon, hogy feljusson a hegygerincre.
Micsoda fortélyos vénember ez a Cassius! Brutus elég
tehetséges a csatatéren, különösen az extraordinariusokkal, de
ezen mindenütt érezni Cassius keze nyomát. Jó római legiókkal
nem lehet hiba az előkészületekben. Ők vígan védekeznek
majd az erős pozíciójukból, Marcus Antonius meg véresre veri
a fejét a falaikon.
– A mocsarat is felderítetted, ugye? – kérdezte hirtelen
Pontius.
 Marcus Antonius egy rázkódással kizökkent sötét
gondolataiból.
– Természetesen. A víz egyes helyeken nyakig ér, a sár
mély, a fekete iszap egy lovat is beszippanthat. Azon át nincs
út. Őszintén meglep, hogy minek pocsékoltak időt egy palánkra
a hegy tövében. A mocsár éppen elég akadály… – Elnémult.
Julius Cæsar széles folyókon kelt át Galliában. Marcus
Antonius a saját szemével látta. Mi azokhoz egy posvány?
Nem szélesebb egy folyónál, neki csak egy út kell, amely
átvezet rajta.
– Szerintem… – kezdte Pontius.
Marcus Antonius fölemelte a kezét, hogy hallgasson.
– Várj. Csak…várj. Ha képes vagyok utat építeni a
mocsáron át, talán egy keskenyebb helyen, a nádas miatt nem
látnák az embereimet, igaz? – Szinte ki sem várta, hogy
Pontius bólintson, máris folytatta, egyre izgatottabban: –
Tudják, hogy fel kell mennünk arra az átkozott gerincre, így hát
délről kell megpróbálnom. Az embereim át tudnak törni azon a
palánkon – amit egy ember épített, egy másik ledöntheti. Csak
annyi a dolgom, hogy kitaláljam, hogyan jussak át a mocsáron.
Nem is fogják látni, hogy jövök.
Hátba vágta Pontiust, és kiment a sátorból. A legatus csak
bámult utána.
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Brutus a szemét árnyékolva, komoran figyelte a távolban

Antonius extraordinariusait. Felvágtattak a gerincre, olyan
közel, amennyire mertek, azután lándzsákat dobáltak és
ólomgolyókat parittyáztak az ő embereire. A golyók
messzebbre repültek és borzasztó sebeket tudtak ütni, de a
lándzsák nagyobb félelmet keltettek a tömött sorokban, ha
becsapódtak az álló vagy kuporgó legionariusokba. Brutus még
csak azt sem láthatta, megsebesült vagy meghalt-e valaki.
Tudta, hogy ezek addig akarják hergelni a védelmet, amíg ki
nem tör biztos állásaiból. Emberei elég fegyelmezettek voltak,
hogy tartózkodjanak az ilyesmitől, de ingerelte őket, hogy nem
válaszolhattak. Az első napon eldobtak egy-két lándzsát, a
scorpiók kilőttek pár nyílvesszőt, de hiába erőlködtek, mert a
lovasok szétszóródtak. Ezek a fegyverek tömegrohamok esetén
a leghatásosabbak. Brutus emberei majd elviselik a lövedékek
záporát, csak emlékeztetni kell őket arra, hogy lesz esélyük
visszavágni.
Marcus Antonius lovasai a következő két napot is jobbára
ezzel töltötték, élvezve minden fájdalomüvöltést, amelyet
okoztak. Brutusnak megvolt a véleménye arról az emberről, aki
ezt a taktikát alkalmazza. Ám a Rómából jött legiók előbb-
utóbb kénytelenek lesznek támadni, vagy behúzott farokkal
iszkolhatnak haza. Nagyon jól tudta, mennyit esznek meg
naponta, hiszen Philippi raktáraiból is ugyanannyi fogyott.
Alkonyatkor felkapaszkodott a városfalra, és kinézett
legióira, amelyeknek alakzata leért a nyugati lejtő közepéig. Ha
Marcus Antonius és Octavianus támad, fölfelé kell jönniük,
szemben a lándzsákkal, ólomgolyókkal, vasnyilakkal meg még
néhány ínyencséggel, amelyeket csak nekik főztek ki.
Elégedettnek kellett volna lennie, de az ilyen erős védelmi
pozíciónak az a hátránya, hogy az ellenség szabadon mozoghat,
Brutus pedig nem. Bejárhatják a vidéket, kileshetik a védők
gyengéit, miközben ő kénytelen itt rostokolni, várva, hogy
megkezdődjék az igazi vérfürdő.
Hála a meredek lejtőnek és a magas falnak, kilométerekre
ellátott nyugati irányban, egészen Octavianus és Marcus
Antonius hatalmas táboráig. Sajátos élmény volt: a karókkal
megtűzdelt, magas föld sáncok, a kapuk és őrhelyek mind azt
jelezték, hogy Róma van itt a csatamezőn – ő mégis az
ellenséges oldalra került. Különös érzés abban a helyzetben
lenni, amelybe olyan sok nemzet került azóta, hogy Brutus
népe először jött ki talpig vasban a hét domb közül.
Amikor meglátta, hogy Marcus Antonius a jobbszárnyon
van, Brutus homályos csalódást érzett. Mindkét oldalon két
hadsereg és két parancsnok állt egymással szemben, de
Cassiusnak Marcus Antonius jutott, Brutusnak meg ismét a
kölyök. Megköszörülte a torkát, kiköpött a száraz kőre.
Nagyon jól emlékezett Octavianusra. Ő tanította lovagolni,
legalábbis arra a válfajára, ami a lovasságnál szokás.
Megrándult a szája, amikor rádöbbent, hogy bizonyos
értelemben árulásnak tartja, amiért a suhanccal kell
szembenéznie a csatában. Talán Octavianus is ezt fogja érezni,
ha eljön az idejük.
Csak a fiúra emlékezett, de tudta, hogy amikor megkezdődik
az öldöklés, férfival találja szemben magát. Nem szabad
alábecsülnie az új Cæsart. Még nem felejtette el, amikor ő volt
ennyire fiatal, nem fájtak az ízületei, és nem kellett küzdenie
ezzel a rettenetes lassúsággal, amely alattomosan kerítette be az
utóbbi években. Akkor a teste még úgy működött, ahogy kell,
és ha megsebesült, olyan gyorsan meggyógyult, akár egy
kutyakölyök. Nyújtózkodott, és felszisszent, mert beleállt a
hátába a fájás.
– Ha még emlékszel rám, kölyök, jó lesz félned tőlem –
motyogta a távolba révedve, mintha Octavianus meghallhatná.
Egyik testőre fölnézett, de Brutus nem törődött a
kimondatlan kérdéssel. Még látnia kell Octavianus embereit
akció közben. Az extraordinariusok, akik végigvágtattak a
vonalak mentén, a galliai legio jelvényeit viselték, hogy a
védők tudhassák, kik zaklatják őket. Brutus érezte legionariusai
dühét, amiért kénytelenek itt vesztegelni, miközben ellenségeik
ordítoznak, gúnyolódnak, és minden támadásnál igyekeznek
megölni néhány embert.
A két legnagyobb hadsereg, amelyet Róma valaha is
kiállított, alig másfél kilométernyire volt egymástól. A nap
lefelé hajlott. Még a hosszú, nyári nap is véget ér pár óra
múlva. Megköszörülte a torkát, ismét kiköpött. Unta már, hogy
várakoznia kell a sötétben.

Cassius ránézett a hegyoldalon lerohanó futár kivörösödött

arcára, és visszaparancsolta a szorongását.
– Mi az? – vakkantotta. Most nem volt türelme a
formaságokhoz.
– Jönnöd kell, uram. Az emberek a városban mintha
mozgást láttak volna a mocsárban.
Cassius káromkodva pattant fel a lovára, oldalba rúgta, és
fölfelé indult a hegyoldalon. Menet közben hátranézve látta,
amint Marcus Antonius extraordinariusai visszafelé vágtatnak
az arcvonal előtt a porfelhőben. Látta a fekete ólomgolyókat,
amint sivítva kirepülnek a parittyákból, és öntudatlanul
felszisszent. Alattuk az ösvényen az emberek ismét a fejük fölé
tartották pajzsaikat.
Kocogott a futár nyomában. Egész úton várakozó
legionariusok között haladtak, a föld nem is látszott az
üldögélő vagy tétlenül ácsorgó katonáktól. Naphosszat ezt
csinálták. Tegnap is ezt csinálták.
A városban az egyik tribunusa intett neki egy lépcsőről,
amely a falra vezetett. Cassius komoran felsietett a fal tetejére.
Odafent észrevette Brutust, aki már el is indult felé. Cassius
üdvözlésre emelte a kezét.
A tribunus lemutatott a messzeségbe nyúló mocsárra.
Cassius és Brutus ugyancsak letekintett a morotvára, ahol
embernél magasabb nádasok foltjai meredtek ki az állóvízből.
– Ott, uram. Látod? A görbe fa mögött.
Cassius hunyorogva előrehajolt, de a szeme nem volt olyan
éles, mint valaha. Neki összemosódó zöld és barna foltokból
állt az egész posvány.
– Semmit sem látok ilyen messziről! – csattant föl
ingerülten. – Írd le, mit látsz.
– Én látom – szólalt meg Brutus. – Valami mozgás van ott,
várj… igen. Ott.
– Nekem azt mondtad, hogy azon a mocsáron nem lehet
átjutni – jegyezte meg Cassius.
Brutus vállat vont.
– Embereim megpróbálták. Még a közepéig sem jutottak el,
amikor majdnem belefúltak, vissza kellett fordulniuk. De
mindenen át lehet jutni, ha van elég fa és idő. Marcus Antonius
talán azért foglalt le minket az extraordinariusokkal, hogy
közben alattomban oldalba támadhasson.
 – Oldalba vagy hátba – mondta epésen Cassius. – Katonákat
kell visszarendelnem, hogy őrizzék a falat és a Via Egnatiát. Ez
a város olyan, mint egy sziget. Az örökkévalóságig tudom
tartani a legióimmal.
– Akkor add ki a parancsokat – válaszolta Brutus. – Én
tartom a gerincet.
Félelmetes robaj hallatszott. Felkapták a fejüket.
– Mi volt ez? – kérdezte Cassius.
A levegőnek beszélt. Brutus már futott is visszafele a falon,
és eltűnt a városba vezető lépcsőn. Cassius a tribunushoz
fordult, előbányászva emlékezetéből, milyen erők állnak a
gerincen.
– A XXVI. és a XXVII. legiót a palánk védelmére, a…
Elakadt a szava. Sehogy sem jutott eszébe több legio a
közelben. Elveszítette a türelmét.
– Mozgósíts még három legiót, menjenek át a városon, és
őrizzék a keleti utat! Nem engedhetjük, hogy katonákat
hozzanak ide a tenger felől!
Ennek elégnek kell lennie, gondolta. Nem számít, hogy
Marcus Antonius mit forral. Római legiók fogják várni. Az
ujjait ropogtatta aggodalmában, miközben a tribunus elrohant
végrehajtani a parancsokat. Az ő pozíciójában ugyan nem illett
futkosni, mint egy kisfiúnak, de borzasztóan szerette volna
tudni, mi volt az a fülsiketítő lárma az arcvonalnál.
A robaj nem ült el, sőt erősödött. Cassius elsápadt. Nagy
fáradsággal megőrizte a nyugalmát, visszafordult, lement a
lépcsőn, kilépett az utcára, lóra ült, és elügetett a hegygerinc
irányába.

A nyár forró volt, Philippi környékén hetek óta nem esett.

Amikor Marcus Antonius extraordinariusai végigvágtáztak az
arcvonal mentén, hatalmas porfelhőt vertek fel, amely követte
őket, megállt a mozdulatlan levegőben, és egyre sűrűbb lett
minden extraordinarius csapattól, amelyek lándzsákat
hajigáltak és ólomgolyókkal parittyáztak. Hogy lőtávolságban
legyenek, alig harminclépésnyire meg kellett közelíteniük az
ellenség első sorát. Olyan közel voltak hozzájuk, hogy látták a
bősz arcokat. Cassius és Brutus legiói egyenes sorokban álltak;
pajzsukat a szikkadt fölre támasztva, kivont karddal, dobásra
készen tartott lándzsával. Gyűlölték a lovasokat, nem is egy
türelmetlenül babrálta a kardja markolatát. Alig várták a
parancsot, hogy kibelezhessék a gúnyosan kurjongató
extraordinariusokat.
Csaknem kétszáz lovas nyargalt föl-alá a frontvonalban,
gondosan ügyelve a lőtávolságra, fitogtatva bátorságukat a
gyalogosok előtt. Amikor már elfogytak lándzsáik és
ólomgolyóik, akkor is maradtak, hirtelen előreugratva, majd
visszatáncolva, hátha valaki hátrahőköl vagy megpróbálkozik a
lándzsavetéssel, amit kigúnyolhatnak. Egyre magasabbra
gomolyodott a porfelhő, tetőtől talpig elborítva az
extraordinariusokat, akik végül már narancssárga ködben
lovagoltak.
Újabb lovasszázad érkezett a főtáborból, minden katona
lándzsát tartott a jobbjában, míg térdmagasságban parittya és
egy zacskó ólomgolyó himbálózott a nyergükön. A tisztek
ordítva adták ki a parancsokat a lovasoknak, mintha
díszszemlén lennének, bonyolult minta szerint táncoltatták
hátasaikat, ami még feltűnőbbé tette, mennyire különböznek a
mogorván figyelő gyalogosoktól. Az egész centuria egyszerre
indult visszafelé, miután elhajították lándzsáikat, és
ellenőrizték, hova csapódnak be. Teljes vágtában kanyarodtak,
hogy végigszáguldjanak az arcvonal előtt, amelynek túlsó
végén ugyanakkor fordultak meg a lovasok, és belevágtattak a
porfelhőbe.
Mennydörgő robajjal csapódtak egymásba. A porfelhőben a
két csapat néhány életfontosságú percre szem elől tévesztette
egymást, így éppen keresztezték a másik útját. Lovak buktak
fel az ütközéstől, lovasaik kiestek a nyeregből. Néhányan
feltápászkodtak, mások annyira elkábultak, hogy fekve
maradtak.
A legionariusok látták a földön maradt harminc-negyven
lovast, saját elbizakodottságuk áldozatait. Ez már túl sok volt
egy újabb nap után, amely ismét azzal telt, hogy kigúnyolták és
parittyázták őket. A centuriók és optiók érzékelték a veszélyt,
és parancsokat üvöltöttek, de addigra megindultak az első
sorok, és kardot rántva, bősz haraggal rontottak rá a
sebesültekre. Senki sem tarthatta vissza őket. Ezrével
özönlöttek át a láthatatlan vonalon, amely mögött két napot
álltak, és kihívóan ordítottak közben.
A hátrább álló katonák sem maradtak le: rohantak az első
vonal után, holott a tisztjeik még azt sem döntötték el, hogy
parancsoljanak-e rohamot. Nem hallottak kürtszót, nem
érkezett utasítás. Az óvatosabbak ráüvöltöttek egységeikre,
hogy maradjanak veszteg; mások azt gondolták, csak elkerülte
a figyelmüket a jelzés, és belevetették magukat a támadásba.
Végre mozoghattak! Heteket vártak a harcra, most végre itt az
alkalom!
Bömbölő emberi lavinaként indult lefelé Brutus legióinak
jobbszárnya a hegygerincen. Pár száz lépéssel odaértek az
elesett lovasokhoz, ledöftek mindent, ami a földön feküdt,
mentek tovább. Előttük fejvesztve futkostak Cæsar legiói.
A tisztek, akik magasabban voltak a gerincen, értékes
perceket vesztettek, míg igyekeztek megfékezni a katonákat.
Mire a parancsok végigfutottak a parancsláncon, az első két
legio észrevette, hogy az ellenség nem áll készen, nem
számítottak támadásra. Az arcvonal legatusai visszavonták a
megállási parancsot, amikor lehetőség kínálkozott arra, hogy
igazi veszteséget okozzanak. Meglátták a lehetőséget, és saját
hatáskörükben intézkedtek, tudva, hogy azok, akik mögöttük
vannak, nem lehetnek tisztában a tényekkel. Támadást
rendeltek el, miközben Cæsar legiói futva igyekeztek
kialakítani a vonalakat, és parancsokat üvöltöztek a teljes
zűrzavarban.
Az idő megfagyott. A lejtőn leszáguldó legiók menet
közben készültek fel a lándzsavetéshez. Mögöttük álló
bajtársaiknak nem volt választásuk: követniük kellett őket.
Brutus még mindig a magasból tekintett le a meglódult
sorokra, amikor rájött, mi történik. Legiói egyre gyorsabban
zúdultak le a síkra. Arca először elsötétedett a dühtől.
Tizenhétezer lovasa állt a hegygerincen, és a hirtelen roham
úgyszólván használhatatlanná tette őket, így nem juthattak el
egy olyan akadálymentes területre, ami a vágtához kell.
Kétségbeesetten nézte, ahogy első két legiója keresztülgázol a
másfél kilométeres senki földjén, zöld-vörös áradatba fojtva az
élettelen embereket és lovakat.
A szíve vadul vert. Egy szempillantás alatt megértette, hogy
a legióit már nem lehet visszahívni; ahhoz túl messzire mentek.
A többieket is utánuk kell küldenie, különben végignézheti,
amint a túlerő lemészárolja őket. Mély lélegzetet vett, és
bömbölve támadást parancsolt. Dühös tisztek néztek föl, hogy
ki avatkozik a dolgukba. Amikor rájöttek, hogy Brutus az,
továbbították parancsait. Kürtök rivalltak a philippi
hegygerincen.
 A lejtő közepén kavarodás keletkezett az ellentmondó
parancsok miatt, de Brutus ismételten elordította utasításait. A
legiók lassan, fokozatosan megfordultak, és most már
alakzatban folytatták útjukat az ellenség felé.
Baloldalt Cassius legiói visszafelé meneteltek, hogy
védekezzenek a mocsárból fenyegető támadás ellen. Brutus
előtt váratlanul megjelent két vonagló kígyó, amelyek egymást
fojtogatják. Felállt a nyeregre. A jól betanított csataló meg se
moccant alatta. Brutus láthatta a porfelhőn át, amelyet a
szandálos lábak tömege kavart, ahogy legiói nekiesnek az
ellenség balszárnyának.
Elvigyorodott, de ebben nem volt sem humor, sem
szánakozás. Minél előbb le akart jutni a síkságra.
Visszazökkent a nyeregbe, oldalba rúgta a lovát, és vágtatni
kezdett a verejtékező, káromkodó katonák mellett.

Marcus Antonius vajmi keveset láthatott a hegyoldalban

tomboló zűrzavarból, noha a csata hangjai behallatszottak a
bűzlő mocsárba. Két nap óta egy teljes legiója dolgozott a
fekete mocsokban, amelybe minden lépésnél belesüppedtek,
miközben több ezer embere Philippitől messze fákat döntött ki,
arasznyi vastag deszkává fűrészelte és szekérre rakta őket.
Kegyetlen munka volt, legyek zaklatták őket, a vízben
kígyók lappangtak, minden cuppogó lépés nyomán büdös
gázok buborékoltak. Mégis megépítettek egy olyan széles utat,
amelyen elfért egymás mellett két ember. A mocsár szélétől a
közepéig nyúlt, onnan elfordult a palánk irányába. Marcus
Antonius aznap akarta olyan közel vinni a legióit, amennyire
csak lehet, abban reménykedve, hogy a nád és a szittyó elrejti
őket.
 Meggörnyedve lopakodtak, már sok ezren voltak a pallón,
és további ezrek várták, hogy utánuk indulhassanak. Marcus
Antonius végigment az úton, hogy lássa az utolsó húszméteres
szakaszt és a palánkot, amelyet Cassius emberei ácsoltak.
Amit egy ember épített, a másik ledöntheti, emlékeztette
magát. Legionariusai a hegygerinc árnyékában egész éjjel
óvatosan fűrészelték a tartógerendákat, vastag pólyákkal fojtva
el a hangot. A város békésen aludt fölöttük, nem hallottak
riadót.
Amikor elkészültek, parancsot küldött extraordinariusainak,
hogy vonják magukra az arcvonal figyelmét, aztán csak várta,
hogy lemenjen a nap. Nehogy embereit lekaszálják a városból
érkező lövedékek, olyan világításra volt szüksége, amely ahhoz
gyenge, hogy a védők jól célozhassanak, ahhoz azonban
elegendő, hogy katonái felkapaszkodjanak a sziklás terepen, és
áttörjék a falat.
Mielőtt ez a pillanat elérkezett volna, mielőtt a nap akár
csak érinthette volna a látóhatárt, hatalmas robajt hallott, és
megdermedt. Biztosra vette, hogy meglátták. Ha fölfedezték
őket, rohamtempóban jön az erősítés a fölöttük magasodó falra.
Vagy támadnia kell, vagy visszavonulnia, méghozzá gyorsan.
Döntött, és felállt, nem törődve elgémberedett térdének
tiltakozásával.
– Előre, támadás! – bömbölte.
Katonái előrerontottak. Akik a barikádnál voltak, kiemelték
az iszapból a büdös, fekete köteleket, és húzni kezdték őket.
Néhány lélegzetelállító pillanatig a gerendák csak nyögtek, de
utána megreccsentek, és a szerkezet alsó fele engedett. Síkos
cölöpök zuhantak a földre, a legionariusok végigrohantak
rajtuk, azután kapaszkodni kezdtek a lejtőn a fal irányába.
 Marcus Antonius feltekintett az erődre. Philippi falai
kibírták az évszázadokat, csakhogy az ő legionariusai nem
vademberek. Sok százan vitték magukkal a kampós végű
kötelet meg a hosszú nyelű kalapácsot, ami hegymászásnál is
jól jött. Árvízként nyelték el a lejtőt. Marcus Antonius
hamarosan láthatta az elsőket a falakon; csorba kövekbe
kapaszkodva kúsztak fölfelé, vagy újabb köveket zúztak össze
súlyos csapásokkal, hogy az utánuk érkezők is használhassák
őket a mászásnál.
Miközben követte embereit a lejtőn, hallotta fentről a
csatazajt. Egy kis szerencsével még napnyugta előtt
megláthatja Brutus és Cassius holttestét. Zihálva, ujjait a földbe
fúrva kapaszkodott, köpködte a szálló port. Még a lejtő
közepéig sem jutott, de a szíve máris kalapált, a teste
verejtékben úszott. Nem számít, mondta magának. Egyszerűen
nem kell tudomást venni a fájdalomról.

A VII. Victrix volt az első, amelyet megtámadtak Brutus

legiói, mihelyt lezúdultak a hegygerincről. Teljesen
készületlenül érte a támadás, a katonák nem tudtak alakzatba
állni, mielőtt kitört a mészárlás.
Sok százan haltak meg az első összecsapásban. Róma
hadigépezte kettévágta Octavianus erőit. Egyre többen
rohantak le a hegyoldalon, de Marcus Antonius legióinak a
felét vagy talán annál is többet átvezényeltek a mocsári
akcióra. Octavianus katonái annyit tehettek, hogy nem futottak:
kerítést építettek a földbe nyomott pajzsokból, és mögéje
kuporodtak, majd ők is hátrálni kezdtek az északi síkság felé
lassan, lépésenként, hogy ne támadhassák oldalba őket.
Octavianus, akinek fogalma sem volt a legióira zúduló
katasztrófáról, lomhán mocorgott a parancsnoki sátorban. Nem
láthatta a kezdeti zűrzavart, amelyben Silva legatust
letaszították a lováról egy lándzsával, azután pedig
felkoncolták. A legatus közvetlen környezete megfutott, és
ezzel megtörték társaik harci szellemét. Mire a legatus meghalt,
a VII. Victrix nekihátrált a mögötte álló legiónak, amely
ugyancsak nem tartóztathatta fel a vérre szomjazó és a
győzelemben biztos római legionariusok hullámát. A VIII.
Gemina fegyelmezetten visszavonult, de a VII. Victrix annyit
tehetett, hogy tartotta a vonalat, és folyamatosan hátrált a
pajzsfal védelmében.
Megérkeztek a hatalmas táborhoz, az ottaniakat próbálták
erősíteni, de addigra Brutus összes legiója rájuk zúdult. Olyan
széles és mély harcrendben közeledtek, amilyet még sose láttak
Cæsar emberei, és ezek őket akarták széttépni eszeveszett
haragjukban. Menekülőre fogták a dolgot, otthagyták a
felszerelést, százezer ember ellátmányát és az eszméletlen
parancsnokukat.
Brutus emberei lerohanták a tábort, alig várták, hogy
fosztogathassanak, zsákmányoljanak. Valahol a táborban ott
volt az arannyal-ezüsttel tömött hadikassza. Még azok is a
pénzes ládát keresték, akik nyakig úsztak a vérben, és
mindenkit ledöftek, aki ellenállt.
A parancsnoki sátrak mindig a tábor közepén vannak a
szabályzat szerint, amelyet a támadó legionariusok kívülről
ismertek. Izgatottan felordítottak, amikor meglátták a sátrakat,
és egymással versenyezve rohantak feléjük, akár a farkasok.
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Mæcenas káromkodott, amikor térdig süllyedt a fekete sárba.

A mocsárban minden lépés komoly erőt igényelt. Meg kellett
feszítenie izmait, hogy kihúzhassa a lábát, és a görcsös
mozdulatoktól megfájdult a térde. Amikor visszafordult
Agrippához, megcsúszott egy víz alá merült fatörzsön, és
elesett. A magas nádba kapaszkodott és felszisszent, mert a
hideg iszap végignyalt az oldalán.
Velük együtt zuhant és ugyancsak nyakig sáros lett
Octavianus is, akit magukkal cipeltek.
– Talpra, MæcenasI – förmedt rá Agrippa. – Beljebb kell
mennünk!
Mögöttük tombolt a csata, valahonnan balról Marcus
Antonius emberei ordítottak. A mocsár elég széles és mély
volt, hogy elrejtse őket. Agrippa és Mæcenas bevette magát a
csönd világába. Csúszómászók menekültek előlük, fodrozódott
az állott víz, ahogy egyre mélyebbre vonszolták öntudatlan
barátjukat a mocsárba, egyfolytában várva az ordítást, amely
elárulja, hogy fölfedezték őket.
A várostól távolabb egy széles tóhoz értek. Itt búcsút
vehettek a reménytől, hogy megúszhatják a fekete szutykot.
Fojtottan káromkodva belegázoltak az iszapba, kétfelől
támogatva Octavianust. Az ő bőrüket is égette a láz beteges
forrósága. Barátjuk olykor mormolt valamit, szinte úgy, mintha
kezdene magához térni. Egyre nehezebb lett vinniük az ernyedt
holtsúlyt.
 – Azt hiszem, most már elég messze vagyunk – szólt
Mæcenas. – Marsra, most mit tegyünk? Itt nem maradhatunk.
Octavianust leültették egy nádas zsombékra, arccal a
lenyugvó nap felé. A lába így is belelógott a posványba, de itt
legalább nem kellett vízbefúlástól félteni. Agrippa
megbökdösött egy másik zsombékot, és úgy döntött, hogy
kockáztat. Óvatosan letelepedett, és felnyögött, amikor
eláztatta a száraz nádszálak között felbuggyanó víz. Mæcenas
is keresett magának ülőhelyet.
– Ha van jobb ötleted, közöld! – mordult rá Agrippa. A víz
hullámzott, Agrippa maga alá rántotta a lábát, amikor valami
elcsusszant mellette a morotvában. – Remélem, nem kígyó.
Ezen a helyen még egy karcolás is lázat okoz, marásról nem is
beszélve!
Mindkettejüket elnémította a kilátás, hogy az éjszakát a
mocsárban kell tölteniük. Aludni sem tudnak majd, ha
mindenfélék mászkálnak kezükön-lábukon. Mæcenas a
nyakára csapott, mert valami megcsípte.
– Te tartod magadat stratégának – mondta. – Ha van valami
ötleted, itt az ideje, hogy előadd.
– Egyikünknek ki kell menni és megnézni, hogy állnak a
dolgok – felelte Agrippa. – Ha a legiókat lemészárolták, a
legokosabb, ha itt lapulunk pár napig, azután megpróbálunk
eljutni a partra.
– Gyalog? Octavianust cipelve? Több esélyünk lesz, ha
rögtön megadjuk magunkat! Az istenekre, Brutusra ma
ugyancsak mosolygott a szerencse. Nem hinném, hogy ő
rendelte el a támadást. Én nem hallottam a kürtöket, amikor
elkezdődött, hát te?
Agrippa a fejét rázta. Ő és Mæcenas nyolc legióval együtt
figyelték iszonyodva, ahogy a katonák minden átmenet nélkül
lezúdulnak a hegyről. Egy pillanat alatt jutottak ugyanarra a
következtetésre: vágtázni kezdtek a parancsnoki sátor felé,
amelyben Octavianus hevert magatehetetlenül, és kihozták,
miközben Brutus legiói eszelősen rohantak tovább a lejtőn.
Egy ideig menedéket találtak Marcus Antonius megmaradt erői
között, de végül azok is hátrálni kezdtek. Ekkor Agrippa
megpillantotta a közelben a mocsár szélét. Még most sem
tudta, hogy jól döntött-e.
Octavianus váratlanul megrándult, és elkezdett belecsúszni a
fekete vízbe. Elsőnek Mæcenas ugrott, hogy megragadja a
hóna alatt, és visszahúzza a letaposott nádra. Barátja egy
pillanatra kinyitotta a szemét, mondott valamit, amit Mæcenas
nem értett, azután ismét fennakadt a szeme.
– Tűzforró – mondta Mæcenas.
A víz jéghideg volt, mert a nád és a homály világában sosem
jár a nap. Lehetséges, hogy Octavianus érzi a hideget? Lejjebb
viheti a lázát, amelytől szenved?
– De miért nem tért magához? Ez nem olyan, mint legutóbb
– szólalt meg Agrippa.
– Korábban nem volt láza. Azt hiszem, túlhajtotta magát az
utolsó hónapban. Párszor úgy kellett megetetnem, és bizony,
nem sok hús maradt rajta. – Valami zümmögött a füle mellett,
hirtelen dühvel odacsapott. – Az istenekre, ha valaha is a
kardom elé kerül Brutus vagy Cassius, esküszöm, vállalom a
kockázatot!
Lenyugodott a nap, sötétség borult a mocsárra, vagyis
inkább felgomolygott a latyakból. Mæcenast és Agrippát csípős
legyek kínozták, tetszett nekik a csupasz végtagokon száradó-
repedező, fekete sár. A két barát gyászos képpel próbálta
lehetőleg kényelembe helyezni magát. Alvásról szó sem lehet
ilyen helyen, addig nem, amíg Octavianus bármikor
belecsúszhat a vízbe, és megfulladhat. Nagyon hosszú
éjszakájuk lesz.

Cassius beleköpött egy kupa vízbe, hogy megtisztuljon a

szája, mert egyre több sárga epét öklendezett fel. A sűrű,
fényes anyag cseppekbe állt össze a víz színe alatt, mint
levesen a zsír, és hosszú szálakban lógott a köhögő Cassius
szájából. Kendővel törölgette a száját. Bőszítette, hogy a teste
elárulja, és éppen most. A gyomra émelygett és fájt. Győzködte
magát, hogy nem a félelemtől van.
Marcus Antonius emberei úgy törtek át a palánkon, mintha
ott sem lenne. Felkapaszkodtak Philippi falaira, százszámra
vágták le Cassius katonáit, és mögöttük egyre újabbak jöttek.
Hogy az életét mentse, visszahúzódott a város északi
végébe, ahol berendezte a főhadiszállását, de közben
elveszítette a kapcsolatot a tisztjeivel. Fogalma sem volt, hol
lehetnek a legiói, vagy hogy utolsó parancsát követve
védelmezik-e még a mocsár felőli oldalt. Tizenötezer embert
küldött keletre, a Via Egnatia védelmére, de most úgy vélte,
hiba volt. Mindennel, amit tett, csak gyengítette a védőket ott,
ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk!
Odaadta a kupát szolgájának, Pindarusnak, aki tapintatosan
kivitte. Pindaruson kívül egyetlen ember maradt vele, egy
Titinius nevű legatus, aki nagyon kínosan érezte magát a
legiójától távol, és hátrakulcsolt kezekkel járkált a kőfalú kis
házban.
– Látnom kell, Titinius – mondta Cassius, akit éppen úgy
bőszített a legatus idegessége, mint minden más. – Föl lehet
jutni a tetőre?
– Igen, uram. Hátul. Megmutatom.
 Kijöttek a házból, amelynek a falán rövid lépcső vezetett a
magasba. Cassius felsietett a lapos tetőre, és körülnézett. A
szeme nem volt valami jó, amitől még dühösebb lett. A
gerincen hemzsegő legiók belevesztek a távolba, akár a
viharfelhők.
– Mondd meg, mit látsz, Titinius – parancsolta.
– Úgy tűnik, Brutus legiói elfoglalták az ellenséges tábort –
felelte Titinius hunyorogva. – Azt hiszem, az ellenség
visszahúzódott, és hátrébb vett föl új állást, de túl messze van
ahhoz, hogy a részleteket is kivehessem.
– És itt a gerincen? Látsz mozgást?
Titinius kínosan nyelt. Látta a széles városban a teméntelen
katonát, és a mocsár felé ereszkedő lejtőn az
extraordinariusokat. Harc közben nehéz megítélni, hogy ki hol
van, és ki van fölényben. Elárnyékolta a szemét a nap elől,
amely akkor szállt le a nyugati horizontra. Hamarosan
besötétedik, az éjszaka megtelik csatazajjal és
vezényszavakkal. A fejét rázta.
– Nem tudom megállapítani, hogy tartjuk-e még a várost,
uram, de… – Felfigyelt egy extraordinarius centuriára, amely
egyenesen feléjük közeledett a városon át. – Lovasok jönnek,
uram. Nincs náluk zászló.
– Az én katonáim? – kérdezte Cassius hunyorogva. Azt
látta, hova mutat Titinius, de maguk a távoli lovasok
összefolytak a szeme előtt. Megint epeízű lett a szája a
gondolattól, hogy legyőzték. Ha Marcus Antonius elfoglalta a
várost, ellenségének nem lesz könnyű halála. – Az enyéim,
Titinius? Tudnom kell!
Hangja már-már ordítássá erősödött. A legatus
megrázkódott.
– Elébük megyek, uram. Akkor majd megtudod.
 Cassius csak nézte. A legatus meg fog halni, ha a közeledő
lovasság Marcus Antoniusé. Kis híján visszautasította az
ajánlatot. Még van ideje menekülni, ám ha azok ott az ő
lovasai, és visszaverték a mocsárból indított támadást, akkor
visszaszerezheti a várost. Megszorította a tábornok vállát.
– Nagyon helyes, Titinius. Köszönöm.
A legatus feszesen tisztelgett, azután kisietett az utcára.
Cassius mereven bámult utána.
– Kétlem, hogy megérdemelném ezt a hűséget – motyogta.
– Uram? – szólalt meg Pindarus.
A fiatalember aggodalmasan nézett rá. Cassius megrázta a
fejét. Ő Róma oroszlánja. Senki ne sajnálja, mindegy, mi lesz a
végeredmény.
– Semmi baj, fiacskám. Most te leszel a szemem.
Szembefordult a nappal. Komoran állapította meg, hogy már
csak egy arany csík maradt belőle nyugaton, az égbolton
harsogó színáradatban. Mélyen beszívta a meleg levegőt,
igyekezett rómaihoz illő lelkierőt mutatni, miközben várta,
hogy megtudja a végzetét.

Titinius vágtába ugratta a lovát a kikövezett utcán. A házak

visszaverték a patadobogást. Az állat horkantott, zavarta, hogy
a patái csúszkálnak, de a legatus végighajszolta addig az útig,
amelyen a lovasok közeledtek a városon át. Sokkal előbb
hallotta őket, mint látta. Gyomra görcsölt a félelemtől. Ha
ellenség, azok boldogan megölnek egy legatust. Amint
fölismerik a rangjelzését, darabokra vágják. Egy pillanatra
hátranézett, és meglátta a távoli tetőn a várakozó Cassius és a
szolga alakját. Összeszorította a fogát. Ő Róma szolgája,
teljesíti kötelességét.
 Megérkezett egy kis térre, amely magába gyűjtötte a
lenyugvó nap utolsó sugarait. A tér túlsó végén megjelent a
lovasok első sora. Titinius olyan keményen megrántotta a
szárat, hogy a lova nyaka ívbe feszült. Az állat nyihogott,
dobrokolt, miközben a tábornok az extraordinariusokat
bámulta. Azok észrevették a magányos lovast. Tíz-
egynéhányan ösztönösen vágtába ugratták hátasaikat, és kardot
rántva néztek szembe a veszéllyel.
Titinius kalapáló szíve ugrott egyet, amikor fölismerte
egyiküket. Zihált és fújt megkönnyebbülésében. Csak most
vette észre, hogy eddig abroncsként szorította a mellkasát a
rettegés.
– Hála az isteneknek, Matius! – mondta, amikor odaértek
hozzá az extraordinariusok. – Azt hittem, hogy Marcus
Antonius emberei vagytok.
– Én ugyanezt gondoltam, amikor láttam, hogy ránk vársz –
felelte a barátja. – Örülök, hogy élsz még, vén ordas! Tudnom
kellett volna, hogy találsz magadnak egy biztonságos helyet.
Leszálltak, és legionarius üdvözléssel megmarkolták
egymás alkarját.
– Cassiustól jöttem – mondta Titinius. – Hallani akarja a
híreket. Mi a helyzet?
– Teljes a zűrzavar. Legutoljára azt hallottam, hogy
elfoglaltuk a táborukat, de tűrhető rendben vonultak vissza,
vagyis holnap ismét verekszünk.
– És az itteni támadás? – kérdezte Titinius. A lovasokon
nem látszott, hogy harcoltak volna. Már-már reménykedni
kezdett, azután megértette Matius arcából, hogy nem fog jó
híreket hallani.
– Nem tudtuk tartani a falat. Tapodtat sem hátrálnak a
gerincen és a mocsár felőli városrészben. Kemény munka lesz
visszanyomni őket, de a friss legiók már fényesítik a nyalka
sisakjukat a tengeri úton. Ahogy holnap ideérnek,
visszafoglaljuk Philippit.
Titinius rácsapott Matius vállára. Még ha vegyesek voltak is
a hírek, ő felbátorodott tőlük.
– Ezt elmondom az öregnek. A városnak ez a része
mostanáig nyugodt volt. Rajtatok kívül senkit sem láttam. – Az
arcát törölgette, mert megizzasztotta az idegtépő lovaglás.
– Komolyan azt hittem, hogy végem, míg meg nem láttalak.
– Veszem észre – vigyorgott Matius. – Fizetsz nekem pár
kört ma este.

A lenyugvó nap sötétaranyban és narancsszínben fürdette a

környező házakat. Pindarus, a szolga híven kémlelte Titinius és
a lovasok találkozását.
– Odaért, uram – mondta hunyorogva. – Az istenekre,
most… leszáll a lováról. Körülveszik. Sajnálom, uram.
Cassius egy pillanatra lehunyta a szemét, és elernyedt.
– Akkor hát gyere, Pindarus. Még egy feladatod van, mielőtt
biztos helyet keresel magadnak. Nem tartóztatlak többé.
– Veled maradok, uram. Akármi történjék.
Cassius, akit meghatott az ajánlat, megállt a lépcsőnél, és a
fejét csóválta.
– Köszönöm fiacskám, de nem szükséges. Jöjj.
Lementek. A homály illett Cassius hangulatához. Mindig
szerette a sötétség előtti szürkületet, különösen nyáron, amikor
nagyon sokáig tart, és csak a nap utolsó óráit foglalja el az
éjszaka.
A. földszinti nagy szobában odament az asztalhoz, amelyen
egy gladius hevert. Hüvelye mestermunka volt, merev bőrből
készült, aranycímerrel. Kihúzta a kardot, hüvelykujjával
ellenőrizte az élét.
Pindarus növekvő félelemmel bámult urára. Cassius
szembefordult vele, látta a bánatot a szolga szemében, és
fáradtan elmosolyodott.
– Ha értem jönnek, előadást csinálnak a halálomból,
Pindarus. Megértetted? Nem akarom, hogy szórakozásból
karóba húzzanak vagy széttépjenek. Ne aggódj, nem félek
attól, ami következik. Csak végezz tiszta munkát.
Markolatával előre nyújtotta a kardot Pindarusnak. Az ifjú
reszkető kézzel vette át.
– Uram, nem akarom…
– Inkább végignéznéd, amint mutogatnak a közkatonák
örömére? Megaláznak? Ne aggódj, fiacskám. Nyugodt vagyok.
Jó életem volt, és egy Cæsart öltem meg. Azt hiszem, ennyi
elég. A többi csak… pulyáknak való sivalkodás.
– Kérlek, uram.
– Az életemet a respublicának adtam, Pindarus. Mondd ezt,
ha kérdezik. A köpenyemben van egy erszény, tele pénzzel. Ha
végeztél, fogd és fuss, olyan messzire, amilyen messzire csak
tudsz.
Odaállt a kardot tartó fiatalember elé. Kinéztek az ablakon,
amikor meghallották az erősödő lódobogást.
– Most csináld – parancsolta Cassius. – Nem foghatnak el.
– Elfordulnál, uram? Nem bírom… – motyogta elfúló
hangon Pindarus. Alig kapott levegőt. Cassius mosolyogva
bólintott.
– Hát persze. De azért siess – intette. – Ne várakoztass.
Kitekintett a szürkületi városra, mélyen beszívta a
vadlevendula illatú levegőt. Felemelte a fejét, behunyta a
szemét. Az első csapástól térdre esett, és felnyögött. A zokogó
Pindarus még egyszer lecsapott, és ezúttal elválasztotta a fejet a
nyaktól.

Titinius felvidulva ugrott le a nyeregből. Senkit sem látott a

tetőn, miközben Matiusszal és az extraordinariusokkal
visszafelé lovagolt.
– Gyere velem – szólt hátra Matiusnak. – Mindent hallani
akar, amit láttál.
Belépett az ajtón, és a földbe gyökerezett a lába. Matius
megtorpant mögötte.
– Mi az? – kérdezte.
Titinius csak a fejét rázta, és tátogott. Meglátta
parancsnokának vékony testét. Vértócsában hevert, és mellette
volt a levágott feje.
– Pindarus! Hol vagy? – kiáltotta, és berontott a szobába.
Senki sem válaszolt. A legatus még jobban elsápadt.
Összezavarodva állt a halott mellett. Áruló lett volna a szolga?
Képtelenség! Hallotta, hogy Matius felhördül, amikor benéz az
ajtón. Titinius már mindent értett.
– Azt hitte, hogy ti vagytok az ellenség – mondta.
Megfegyelmezte kergén ugráló gondolatait. – Ezt majd én
elintézem itt. Nektek meg kell keresnetek Marcus Brutust.
Mondjátok el neki, mi történt.
– Nem értem… – kezdte Matius.
Titinus arca kivörösödött.
– Az öreg azt hitte, Matius, hogy ti letartóztattatok engem.
Inkább megölette magát a szolgájával, semhogy Marcus
Antonius és Cæsar kezébe kerüljön. Keressétek meg Brutust.
Most már ő az egyetlen parancsnok. Nincs más.
 Octavianus fölébredt, és mocorgott a sötétben. Nem értette,
miért fázik annyira a lába, miért van olyan büdös, és miért
zizegnek dolgok a feje körül, valahányszor fészkelődik. Egy
ideig mozdulatlanul feküdt, felnézett a tiszta égre, és a sötétben
világító milliárdnyi csillagra. Emlékezett, hogy megállt
menetelés közben, és tele lett a szája azzal az ocsmány, fémes
ízzel, de azután csak az összevisszaság volt. Eszébe jutottak
pillanatok, ahogy viszik, emberek éljeneznek, de ő nem tudja,
miért, majd acélzörej közeledik, és őrjöngő félelem tombol
körülötte.
Fel akart állni, de a lába megcsúszott az iszapban, amely
leülepedett fekvő teste körül. Egy kar nyúlt feléje, hogy
megtartsa, majd érthetetlen módon visszarándult. Agrippa most
jött rá, hogy barátja eszméletén van, nem pedig ájultan csúszik
bele a zsombékról a mocsárba.
– Octavianus? – sziszegte.
– Cæsar - mormolta Octavianus. A feje fájt, és nem értette,
hol van. – Hányszor mondjam még?
– Mæcenas! Ébresztő!
– Nem alszom! – felelte a közelből Mæcenas. – Te aludtál?
Hogy tudsz aludni ezen a helyen? Ez lehetetlen!
– Csak szunyókáltam, nem aludtam – felelte Agrippa. –
Halkabban beszélj. Nem tudhatjuk, nem keresnek-e!
– Meddig voltam beteg? – kérdezte Octavianus, és
igyekezett felülni. – És hol vagyok?
– Négy napig voltál eszméletlen, Cæsar – felelte Agrippa. –
Philippinél vagy, de nem állunk valami jól.
Adott egy kulacsot Octavianusnak, aki lepattintotta a tetejét,
és hálásan ivott a langyos vízből.
– Meséljetek el mindent – mondta. Úgy érezte, mintha
összeverték volna. Minden ízülete hasogatott, a fájdalom nyilai
a gyomrától a lábszáráig kínozták, de magánál volt, és leesett a
láza.
 HARMINCADIK FEJEZET

Éjszaka Brutus csak néhány rövid percet alhatott, mielőtt az

egyik extraordinarius osztag meghozta a hírt, hogy Cassius
öngyilkos lett. Először dühös volt a vénemberre, amiért
elvesztette a hitét az ügyben és benne. Még nincs vége! Nem
vesztettek!
Vizet ivott és elrágott egy darab szárított húst a hűvös
éjszakában, miközben a lovassági tiszt az olajmécs halvány
fényében várakozott. Végül döntött.
– Küldd el az embereidet Cassius minden legiójához. Az a
parancsom, hogy gyülekezzenek a síkságon.
A tiszt rohant a lováért, és továbbadta a parancsot az
embereinek. Az extraordinariusok szétrajzottak az éjszakában.
Brutus a hegy lábánál állt. Tudta, hogy Cassius nélkül nem
képes irányítani két ekkora hadat. Túlságosan lelassul a
parancslánc, káosz lesz belőle. Nincs választása, egyetlen
hadsereggé kell összeolvasztani őket, különben végignézheti,
hogyan hányják kardélre külön-külön mindkettőt.
A csillagok alatt hatalmas erők vonultak el egymás mellett a
hegygerincen és a mocsár körül. Halkan mozogtak, mert a
sötétben nem tudhatták, ki barát, ki ellenség, és nem is akarták
firtatni. Brutus átengedte Philippit Marcus Antoniusnak, de
csak azért, mert úgy gondolta, a triumvirnek kevés haszna lesz
a fallal körülvett városból. Marcus Antonius és Octavianus
azért jött Görögországba, hogy támadjon, nem azért, hogy
védekezzen. Miután Cassius meghalt, teljessé akarják tenni
győzelmüket, és bosszút akarnak állni előző napi
veszteségeikért. Sötéten mosolygott. Csak jöjjenek! Egész
életében erre várt.
Legiói napkeltekor felsorakoztak Philippi lábánál, a széles
síkságon. Brutus minden legatusszal beszélt, egyenként vagy
csoportosan, ahogy éppen odajöttek hozzá. Készen álltak a
harcra. Itt legiók mérkőznek meg legiókkal, és most elválik, ki
a jobb hadvezér: ő vagy Marcus Antonius és Cæsar.
Mihelyt elég világos lett, Brutus végiglovagolt a sorok előtt,
felmérte, mennyi embere maradt. Hadserege sok ezer
legionariust veszített, viszont elfoglalták Marcus Antonius és
Cæsar táborát, és visszaszorították legióikat, újabb súlyos
veszteségeket okozva nekik. A széles lejtőt még mindig
hullaszőnyeg borította, a tetemek úgy csillogtak a hajnali
fényben, mint a döglött darazsak.
Philippiből Marcus Antonius látta az óriási alakzatot a
síkságon, és lefelé indult legióival. Ezek szerint elfogadta a
kihívást, gondolta – Brutus. De hát Marcus Antonius mindig is
arrogáns volt. Bár nincs sok választása. Legatusai akkor is
rászorítanák, ha nem akarna harcolni.
Nézte a hatalmas, kihalt tábort a síkságon. Már minden
értékeset elhoztak belőle, habár emberei sajnálatos módon nem
jelentették Cæsar halálát. Valahogy úgy illett volna, hogy
Octavianus és Cassius ugyanazon a napon hulljanak el, Róma
két oroszlánjára hagyva a harcot. Szinte még most sem hitte,
hogy ő az egyetlen vezér, bár nem volt kellemetlen gondolat. Ő
a római hadsereg főparancsnoka! Nincs Gnæus Pompeius, sem
Julius Cæsar, hogy felülbírálják a parancsait. Ebben az
ütközetben egyedül lesz. Vérpezsdítőén méltányosnak tűnt.
Ezért ölte meg Cæsart Pompeius színházában. Végre kilépett a
mások árnyékából.
 Óriási éljenzés támadt Octavianus legióinál, amik másfél
kilométerre voltak az ő erőitől. Brutus felkapta a fejét. Látott a
távolban egy alakot, amint föl-alá lovagol a sorok előtt.
Megmarkolta a kardját. Annak Octavianusnak kell lennie.
Tehát túlélte, hogy ismét harcolhasson. Brutus győzködte
magát, hogy ez nem számít. A trónkövetelő bukása csak
édesebbé teszi a napot. Különös belegondolni, hogy mindössze
két ellensége maradt, és ezen a napon mindkettővel összecsap
Philippi alatt a síkságon. Marcus Antonius nyilván elbízza
magát. Emberei jól dolgoztak, noha Cassius megtagadta tőlük
az örömet, hogy elfoghassák. Brutus némán hálát adott az
öregembernek a bátorságáért. Legalább ez a nap nem kezdődik
nyilvános kivégzéssel.
Octavianusnak még bizonyítania kell. Legiói megfutottak
előző nap, és bizonyára fortyognak a megaláztatástól,
mindenképpen ki akarják köszörülni a becsületükön esett
csorbát. Brutus hidegen mosolygott. Az ő emberei a
szabadságért harcolnak. Az is van olyan jó.

Octavianus fürdött a verejtékben, noha alig egy-két

kilométert lovagolt a vonalak előtt. Tudomásul vette, hogy a
katonáinak látniuk kell a parancsnokukat, emlékeztetni kell
őket arra, hogy Cæsarért harcolnak, de úgy érezte, csak a
páncélja tartja egyenesen. A teste olyan gyenge volt, akár egy
gyermeké.
Futár közeledett vágtatva a sorok között, láthatólag élvezte a
sebességet. Megfékezte a lovát, és kivörösödött arccal lihegte:
– Artorius szakszolgálatos jelentkezem, consul!
– Mondd, hogy Marcus Antonius nem talált valami mást,
ami késleltesse – felelte Octavianus.
Az extraordinarius pislogott, majd megrázta a fejét.
 – Nem, uram. Azt üzeni, hogy Cassius senator halott.
Tegnap este találták meg a holttestét fönt a városban.
Octavianus hátranézett az ellenséges legiókra. Nem látta
Cassius zászlóit a parancsnoki állás körül. Kitörölte a
verejtéket a szeméből.
– Köszönöm. Ez… roppant jó hír.
Környezete meghallotta, amit a lovas mondott. A hír
gyorsan elterjedt, bár az emberek többségét hidegen hagyta,
csak ványadt éljenzést váltott ki. A legionariusok a nevén kívül
nem sokat tudtak Cassiusról. Brutus azonban élt, az ő legiói
kergették meg őket tegnap, a katonák az ő legióit akarták
szétverni. Ahogy végignézett a sorokon, Octavianus minden
arcon látta az elszántságot. Tudják, hogy kemény harc lesz, de
alig várják, hogy elkezdődjön.
A két római hadsereg ezerötszáz méterről nézte egymást,
miközben a hátralevő legiók is leereszkedtek Philippiből.
Mivel Marcus Antonius keletről közeledett, Octavianus
kénytelen volt átengedni neki a jobbszárnyat. Marcus Antonius
el is várta tőle, azt meg aligha csinálhatták volna meg, hogy
triumvirtársa az ő seregein keresztülmasírozva vesz föl
harcállást bal oldalon. Octavianus leült, ivott egy kortyot a
kulacsból, élvezte, hogy a szellő felszántja a verejtéket az
arcán. Marcus Antoniusnak nem sietős. Nyilván érzi, hogy a
katonák akár egész nap is ott állnának, amíg ő megjön.
Félig-meddig arra számított, hogy Brutus legiói hirtelen
támadnak. Emberei bizonyosan pattanásig feszülő idegekkel
várják, hogy harcolhassanak, de úgy tűnt, Brutus nem akarja
kiszolgáltatni védtelen oldalát a friss legióknak, amelyek most
ereszkedtek le a hegygerincről a csatatérre.
A délelőtt vánszorgott, a nap fölfelé kúszott az égen.
Octavianus hátradobta az üres kulacsot Agrippának, és elvett
egy másikat. A jobbszárny lassan kialakult, Róma teljes
hadereje felállt egymással szemben az idegen földön.
Octavianus tisztában volt vele, hogy itt élethalálharc lesz, és
bármilyen eredménnyel járjon, Róma évekig nem heveri ki ezt
az erőveszteséget. Egy nemzedéket vágnak le a philippi síkon.
Az extraordinariusok mindkét hadban a szárnyakon
gyülekeztek. Békében csak azért bíztak rájuk hírvivői és
felderítői feladatokat, hogy lekössék őket, amikor éppen nem
harcolnak. Octavianus figyelte, ahogy kivonják hosszú
kardjukat a köpenyük alól, előveszik pajzsukat, készülnek igazi
munkájukra. Hátasaik toporzékoltak, horkantottak, érezték
lovasaik növekvő izgalmát. A consul jobbra fordult. Marcus
Antonius végre megjelent a harmadik sorban. A városból és a
hegygerincről eltűntek az emberek.
Octavianus visszaügetett a saját állásába az első és második
vonal mögé. Dél éppen elmúlt. Az emberek álltukban
kiürítették a hólyagjukat, kortyoltak a kulacsokból és a
tömlőkből, noha a vizet igyekeztek beosztani, hogy kitartson a
nappali forróságban. Ilyen hatalmas ellenféllel nem lehet
gyorsan végezni; számíthattak rá, hogy egész nap verekedni
fognak. Minden az állóképességen és az akaraterőn múlik.
Még egyszer utoljára ellenőrizte legatusainak
parancsláncolatát, megerősítést kért tőlük, hogy készen állnak-
e. Heten még éltek, Silva teteme ott volt valahol a tegnapi
vérmezőn. Nem ismerte azt az embert, aki a legatus helyére
lépett, de a többieket igen. Ismerte erősségeiket és
gyengeségeiket; tudta, ki vakmerő, ki megfontolt. Brutus nem
ismeri ilyen alaposan a saját legióit, főleg azokat nem,
amelyeket Cassiustól örökölt. Olyan előny volt ez, amelyet
Octavianus ki akart használni.
 A válaszok gyorsan megjöttek, ő pedig átgondolta, mit tehet
az első összecsapás után a balszárnnyal.
Az emberek őt nézték, várták a parancsot. Mæcenas és
Agrippa ünnepélyesen és rendíthetetlenül állt mellette. Az
életét mentették meg, amikor eszméletlen volt a láztól. De az
mintha egy másik életben történt volna. Mintha lehullott volna
róla az elmúlt hónapok gondja és fáradtsága, miközben ült a
lován, és végigtekintett a síkságon. A teste gyenge volt, de az
csak eszköz. Az akarata erős, és csak ez számít.
Mélyen beszívta a levegőt. Másfél kilométerre Brutus legiói
megmozdultak. Octavianus fölemelte, majd leengedte a kezét.
Elindult az ő hada is, észrevehetően megkönnyebbülve, hogy
most már menetelhetnek az ellenség irányába. Jobboldalt
Marcus Antonius is kiadta ugyanezt a parancsot. A két
hadsereg szárnyain az extraordinariusok oldalba rúgták a
lovukat, de erősen fogták a kantárt, hogy lépést tartsanak a
legionariusokkal. A kürtösök a támadás elnyújtott hangját
fújták.
Szikkadt földön haladt a két sereg, nagy porfelhők szálltak
az első sorok mögött. A távolság vékony szalaggá zsugorodott,
amely hirtelen elfeketedett a lándzsák ezreitől. A parthus
lovasság kilőtte nyilait, réseket ütve az extraordinariusok
soraiban. A szalag hullámzott, ahogy mindkét fél átlépett a
halottam és a sebesültjein, vagy megkerülte őket, mielőtt
futásnak eredtek. Olyan robajjal ütköztek össze, mintha
mennydörögne a síkságon.

Halálos nyugalom lett úrrá Brutuson, a szíve jéggé hűlt,

amikor a két sereg összecsapott. Már nem volt ifjú, akit elragad
az izgalom vagy a félelem; hideg fejjel osztogatta parancsait.
Kissé elkomorodott, amikor látta, milyen sokáig tart, hogy
teljesítsék utasításait, mégsem adott szabad kezet a
legatusainak. Ez az ő csatája volt, noha már kezdte belátni,
mennyire nehéz parancsolni kilencvenezer embernek a
harctéren. Nagyobb hadsereg volt, mint amekkorát Pompeius,
Sulla, Marius vagy Cæsar valaha is irányított.
Parthus íjászai jó munkát végeztek a derékhadtól csaknem
ezer méterre. Parancsot küldött nekik, hogy nyújtsák el a
vonalukat, és biztos távolságból ürítsék ki tegzeiket az
ellenséges extraordinariusokra, mielőtt karddal támadnának. Jó
parancs volt, de mire elérte a parthusokat, azok már
visszahúzódtak, és a pillanat elveszett.
Örömére a legiói kezdetben visszaszorították az ellenség két
szárnyát, és utat vágtak maguknak Marcus Antonius sok ezer
katonája között. Cassius árnya bizonyosan figyeli őt. Brutus
meg akarta mutatni az öregembernek, hogy mire képes.
Ez azonban nem tartott sokáig. Ahol a vonalai
meggyengültek, az ellenséges legiók előretörtek, mielőtt Brutus
erősítést küldhetett volna. Amikor katonái valamilyen
ideiglenes előnyt kihasználva összecsaptak Octavianus
hadával, gyorsan mozgó legiók támogatták meg a Cæsar sorait,
és a kérészéletű esély elolvadt, mint a dér a napon. Két
parancsnokkal feleannyi időbe telt a parancslánc működése, és
az eleinte elenyésző különbség úgy lett egyre pusztítóbb, minél
több idő telt el kínban és vérben a délutánból.
Brutus érezte, ahogy megtörténik. Gondolatban képes volt
felülről látni a csatateret; ezt a trükköt évekkel korábban tanulta
mestereitől. Amikor megértette, hogy lassú parancslánca
gátolja legiói mozgását, félni kezdett. Új parancsokkal egy
időre szabad kezet adott legatusainak, hátha akkor gyorsabban
válaszolnak az ellenség hadmozdulataira. Hiába. Cassius egyik
szíriai legatusa eszeveszett támadást indított, hatalmas ékkel
vágta át Octavianus első sorait. Tízezer ember tért ki és vett föl
fűrészfogas alakzatot, megerősítve az első sorokat, azután két
oldalról lemészárolták a szíriai legionariusokat. Brutus
egyetlen legatusa sem volt elég gyors ahhoz, hogy segítse a
támadást. A veszteség borzalmas volt, az ék eltűnt Octavianus
seregének soraiban.
Parancsot küldött, hogy cseréljék le az első sorokat. Friss
erők váltották fel az első két sorban a pajzsaik védelmében
hátrahúzódó, lihegő katonákat. De a távolabbi legiókban a két
első sor tovább harcolt, mert a parancs valahol útközben
elveszett. Dühítő volt, Brutusnak az extraordinariusokért kellett
ordítania, hogy másodszor is elküldhesse az utasítást a
legatusokhoz.
Visszavette tábornokaitól az irányítást. Az arcvonalon az
első sorokat lecserélték olyan katonákra, akik még épek voltak.
Ezek rekedt üvöltéssel támadtak, és pár percig vágták az egyre
fáradtabban lihegő ellenséget. Majd az ellentáborban is kiadták
ugyanazokat a parancsokat, és Brutus legiói megint friss
erőkkel néztek szembe az egész arcvonalon.
Brutusnak hátráltatnia kellett a lovát, mert előtte
összenyomták az embereket. Káromkodott, üvöltve biztatta a
katonáit. Parthus íjászait lekaszabolták, mert nem volt idejük
lecserélni az íjat a kardra. Az egész jobbszárnyat bekerítéssel
fenyegették Octavianus legiói.
Brutus higgadtan utasított két legiót, hogy vágják el az
ellenség útját, azután dobogó szívvel várta, hogy a parancs
megtegye a több mint ezerméteres távolságot. Ugyanakkor
Marcus Antonius is előrenyomult a másik szárnyon. Válaszul
Brutus új parancsokat bömbölt, lovasokat és futárokat küldött
ki. Mire visszafordult, a jobbszárny megtört. Legiói a
pajzsukkal védekezve hátrálnak, egyenesen bele a saját
erőikbe.
– Hol vagytok? – kiáltotta. – Gyertek elő! Hol vagytok!
Ekkor pillantotta meg a legiókat, amelyeknek a szárnyakat
kellett volna erősíteniük. Csak most indultak el oldalazva, a
saját soraik között. Menetvonalban manőverezni nehéz dolog,
Brutus iszonyodva látta, hogy máris elkéstek. A szárny
összeomlóban volt, a hátráló katonák tehetetlen gomollyá
préselték össze az erősítést. Az ellenség keményen támadott,
jól kihasználva a száguldozó extraordinariusokat. Ez mészárlás
volt. Brutust elöntötte a fekete kétségbeesés. Szüksége volt
Cassiusra, de ő meghalt. Savként marta a torkát a tudat, hogy
ilyen sok embert nem képes egyedül irányítani.
Szíve a torkában dobogott, miközben kiadta a parancsot,
hogy csapatai hátráljanak száz lépést, és ott vegyék fel újra az
alakzatot. Csak így menthette mega jobbszárnyat, mielőtt az
ellenség megfutamította volna fél tucat szíriai legióját. Hálát
adott az isteneknek, hogy ezt a parancsot kürttel is ki lehet
adni. A jelzés végigbúgott a síkságon.
Octavianus legiói tudták, mit jelent a kürtjel.
Előrenyomultak, hogy kihasználják a lehetőséget, miközben
Brutus centuriói igyekeztek rendben visszavonultatni a
katonákat. Az elbődülő kürtök megzavarták a kimerült
emberek összpontosítását, és Brutus arcvonala megingott.
Százak hullottak el, Brutus a lovát hátráltatta, mert nem akart
hátat fordítani az ellenségnek. Pillanatnyi rés keletkezett a
hadseregek között, azután Octavianus legiói megint támadásba
lendültek. Ordítottak, és a kardjukkal csapkodták a pajzsukat.
Brutus hada lépésenként hátrált. A katonák dühöngtek,
amiért visszarendelik őket. Brutus látta, hogy menet közben a
jobbszárny kiegyenesedik; azon az oldalon kezdett csökkenni a
fejvesztett menekülés kockázata. A tolongás egy pillanatra
előrenyomta az első sorba. Lecsapott egy sisakra, és elégedett
mordulással nyugtázta, hogy a legionarius összeesik. Előtte
újra kialakultak a sorok. Kiáltott a kürtösöknek, hogy
jelezzenek megállást.
Ismét elbődültek a kürtök, de a jobbszárny tovább hátrált.
Brutus átkozódott. Friss erősítést kellett volna odaküldenie, ám
Marcus Antonius éppen ezt a pillanatot választotta, hogy ismét
nekirontson az ő balszárnyának.

Octavianus káromkodott, amikor az ellenség hátrálni

kezdett, mielőtt bekeríthette volna. Extraordinariusainak száma
pár ezerre apadt, nyilaik és ólomgolyóik elfogytak. Annyit
tehettek, hogy követték a visszavonuló szárnyat, újra és újra
lecsaptak rá, és annyi torkot vágtak el az eszeveszett vágta
közben, ahányat csak tudtak. Haldokló lovak estek össze
sikoltó nyerítéssel, és vadul rúgkapáltak a földön. Octavianus
összeszorította a fogát, a haragból merített erőt és kitartást.
Torka kiszáradt, ajka-nyelve összetapadt. Vízért kiáltott
Agrippának, aki odaadta az újabb kulacsot. Octavianus
meghúzta, hogy kitisztuljon a szája és a torka. Még mindig
folyt róla a verejték, és minden akaraterejét össze kellett
szednie, hogy ne igya ki az utolsó cseppig a vizet, mielőtt
visszaadja a kulacsot.
Megfigyelte, hogy Brutus legiói lassan reagálnak minden
változásra, és lázasan dolgozott, hogy kihasználja ezt a
gyengeséget. Legiói jobbra-balra mozogtak menetelés közben,
támadással fenyegetve az egyik pontot, hogy kiderítsék,
mennyire erős, azután egy másik helyen törtek át, ha a sorok
elvékonyodtak. Akkor csapta meg először a győzelem szele,
amikor a szárny a támogatás híján majdnem összeomlott, de
azután Brutus rendezett sorokban visszavonta, és a csata újult
vadsággal folytatódott.
Octavianus halottak és sebesültek között járt. Néhány
haldokló olyan szívet tépően jajveszékelt, hogy a tulajdon
barátaik szegték torkukat könyörületből. Elment egy katona
mellett, akinek páncélostul felvágták a hasát. A legionarius
meggörnyedve ült, a véres kezével nyomta volna vissza a
beleit, és sírt, amíg egy nemtörődöm idegen hanyatt nem lökte.
Octavianus ezek után szem elől tévesztette a tolongásban, de
még sokáig kísértette az iszonyattól eltorzult arc.
Órák óta harcoltak, mégis alig kétszáz lépéssel jutottak
távolabb onnan, ahol az egész elkezdődött, még az után is,
hogy Brutus a visszavonulásnak köszönhetően kimenekült a
cæsarianusok agyarai közül. Octavianus lihegett, és már megint
émelygett. Az ellenség nem volt hajlandó se hátrálni, se
meginogni. Most nem volt olyan hangulatban, hogy
méltányolja a római vitézséget, miközben két majdnem friss
legiót küldött középre, az ő pajzsaikkal nyomva hátrébb a
szemben levő sorokat.
Brutus katonákat csoportosított át, hogy feltartóztassa.
Octavianus azonnal a szárnyak ellen küldte a VII. Victrix és
VIII. Gemina legiót, extraordinariusait pedig alakzatba vonta
vissza. A két legio „Cæsar!” csatakiáltással rohamozott, azt a
nevet bömbölve, amely egy emberöltő óta ébresztett halálos
rémületet minden ellenségben.
Brutus, aki túl nagy erőt összpontosított középre, nem
számított erre a hadmozdulatra. Octavianus mintha hallotta
volna, amint parancsokat üvölt, bár ebben a csatazaj miatt nem
lehetett biztos. A szárny ismét szétzilálódott, és a mészárlás
addig folytatódott, amíg pihentebb katonákat nem küldtek a
harcba.
 Brutus jobbszárnyán az extraordinariusok örökös
támadásaitól elcsigázott legio egyszer már majdnem
összeomlott, csupán a rendezett .visszavonulás mentette meg.
Amikor a Victrix és a Gemina Cæsar nevét mennydörögve
rontott rájuk, megfordultak, és ismét a hátrálással próbálkoztak.
Egyszer már bevált.
A döcögő visszavonulás hirtelen átcsapott menekülésbe.
Sok ezer katona fordult meg és eredt futásnak. Octavianus új
parancsot adott extraordinariusainak, akik ismét nekiestek a
széthulló szárnynak. A pánik elharapózott.
Több mint ötvenezer katona még mindig ottmaradt Brutus
mellett lihegve, véresen. Ám amikor a jobbszárnyat a szemük
láttára koncolták fel, kifogyott a harci kedvük. Brutus
semmivel sem állíthatta meg őket, noha rekedtre ordította
magát. Futárai ismét szétrajzottak a szélrózsa minden irányába,
pedig ugyanolyan kimerültek voltak, mint a legionariusok.
Nyolcvan kilométert, vagy még annál is többet tettek meg
tajtékosra lovagolt paripáikon. Szakadt róluk a verejték, és
minden alkalommal lassabban továbbították a parancsokat.
Octavianus látta, hogyan esnek pánikba a vele szemben álló
legiók, amikor érzik, hogy a szárny megroppant. Tudták, mi
lesz a következő lépés: Cæsar bekeríti őket. A gyalogos katona
rémálma, hogy elölről és hátulról is támadják, és nem futhat
sehova. Egyre többen hátráltak. Eget rázó üvöltés támadt
Octavianus és Marcus Antonius legióiban, miközben tovább
rohamoztak, mert már érezték, hogy életben fognak maradni,
és a győzelmet látták minden lépésükben, amely közelebb vitte
őket a menekülő ellenséghez.

Brutus kétségbeesetten nézett körül. Valamilyen fortélyon

törte a fejét, valamit keresett, amit eddig nem vett észre, de
még befolyásolhatná vele az eredményt. Semmit sem talált.
Legiói a jobbszárnyon szétestek, és fejvesztve menekültek, a
balszárny hátrált. Mivel nem tehetett mást, visszatért a
megtépázott derékhadhoz, amelynek első sorai még hárították a
csapásokat, miközben igyekeztek menekülni egy olyan
ellenség elől, amelynek új erőt adott a győzelem kilátása.
Legatusai percenként küldték hozzá a lovasokat új
parancsokért könyörögve, de ő jó ideje már semmit sem
mondott, a kétségbeesés fölemésztette az akaraterejét. Nem
bírta volna ki Marcus Antonius pöffeszkedését vagy a
megaláztatást, hogy Octavianus fogságába esik.
Mély lélegzetet vett, vissza akarta parancsolni ólomnehéz
tagjaiba az erőt. A mellette álló legiók még mindig őt nézték,
tudva, hogy ennek az embernek a kezében az életük. Brutus
megparancsolta nekik, hogy vonuljanak vissza minél távolabb
a hosszú vérmezőtől, amely azt a sávot mutatta, ahol a
hadseregek találkoztak. Amikor megfordította a lovát, hogy
elhagyja a csatateret, mindennek vége lett. Legionariusai
értetlen rémülettel hátráltak vele együtt.
Brutus a messzeségbe nézett. Philippitől nincsenek olyan
távol a hegyek. A nap lefelé hajlott, sok katonája átvészelheti a
mészárlást, ha sikerül elérnie a hegyoldalakat. Bizonygatta
magának, hogy szét tudja szórni a legiókat a hegyek között, és
talán még a feleségét is viszontlátja Athénban.
Octavianus és Marcus Antonius hada konokul üldözte a
visszavonulókat. Egyre sötétebb lett, szürkületi hűvösben
érkeztek meg a hegyek lábához. Brutus fölfelé vezette legióit a
sziklás terepen, a menekülés közben levágott holtak ösvényét
hagyva maga után.
Az erdő szélén megfordult, és tompa haraggal állapította
meg, hogy csak négy legio követi. Sokan megadták magukat a
síkságon, még mielőtt kardélre hányták volna őket. De azoknak
a száma is folyamatosan csökkent, akik vele tartottak. Nemigen
gyűlhettek össze tizenkétezernél többen a hegyoldalban.
Octavianus és Marcus Aurelius legiói diadalmasan bőgték
világgá a győzelmüket, amíg be nem rekedtek. Attól kezdve a
pajzsukat csapkodták véres kardjaikkal; és hálálkodtak az
isteneknek, hogy túlélték a csatát.
Brutus addig ment fölfelé, míg a lova nem bírta tovább.
Akkor szabadon engedte az állatot, és a többiekkel együtt
gyalogolt, miközben a homály sötétséggé sűrűsödött a
síkságon. Még mindig legalább kétezer méterre látott el, ha
visszanézett. A fényes jövő, amelyről álmodott, véres
asztagokban állt Philippi mezején.

Már sötét volt, amikor Octavianus és Marcus Antonius

találkozott. Fáradtak, véresek, porosak voltak, de azért
legionarius köszöntéssel üdvözölték egymást. Tökéletesen
tisztában voltak vele, milyen kevésen múlott ma esti
győzelmük. Mégis kifizetődött az a sok kockázat.
– Most már nem menekülhet – szólt Marcus Antonius. Az ő
legiói voltak a legközelebb a hegylábhoz. Megparancsolta
nekik, hogy maradjanak a csatatérről elbaktató katonák
sarkában. – Amikor megállnak, bekerítem.
– Helyes. Nem azért jöttem ilyen messzire, hogy hagyjam
elmenekülni – felelte Octavianus. Olyan hidegen nézett
triumvirtársára, hogy Marcus Antonius mosolyából elszállt
minden természetesség.
– Tegnap este rábukkantam néhány szabadítóra, akik a
városban bujkáltak – mondta. Ez békeajánlat volt a
szövetségesnek. Örömmel látta, hogy Octavianus arcába
visszatér az élet.
 – Küldesd ide őket.
Marcus Antonius habozott: nem tetszett neki a hangnem,
majdnem olyan volt, mint egy parancs. De hát Octavianus
nemcsak triumvir, de consul is. Ráadásul Cæsar vére és
örököse. Mereven bólintott, elismerte a másik előjogát.
 HARMINCEGYEDIK FEJEZET

Brutus nem bírt aludni. A végletekig hajszolta magát az utolsó

két napban; és a túlpörgetett elme úgy vergődött, mint a
patkány a dobozban. Egy fűcsomón ült fent a hegyekben, kezét
az ölébe ejtve. Kardját lecsatolta és a földre fektette. Nézte a
feljövő holdat, és örült a kristálytiszta levegőnek, amelyben
szinte elérhette és megragadhatta volna a fehér korongot.
Bűzlött a verejtéktől, és mindene fájt. Tudta, hogy a
meneküléssel kellene foglalkoznia, de az éjszaka bekerítette.
Bénultságában felismerte a belenyugvást, amely túl erős volt
ahhoz, hogy ellenállhasson neki. Akkor sem lett volna ereje
menekülni, ha ott van mögötte az út a hegyeken át. Talán
Cassius is ezt érezte a végén. Elmúlt belőle a harag és a
keserűség, hogy mintegy köpenyként ereszkedjen le rá a béke.
Reméljük, így volt.
Nézte a holdfényben az árnyéktömböket. Az emberei.
Hadának roncsai. Nincs visszaút a síkságra, de ahhoz az
emberhez sem, aki valaha volt. Látta a fényeket Philippi
mellett a hegygerincen, és igyekezett kiverni a fejéből a
képeket, amelyekben Octavianus és Marcus Antonius
gratulálnak maguknak az ő bukásához és a saját sikerükhöz.
Ma hajnalban örült, hogy ő lehet az egyetlen parancsnok, de
végül nem sült ki belőle semmi jó. Most vigaszra lelt volna
Cassius fanyar szellemességében vagy valamelyik régi barátja
társaságában. Vagy a felesége ölelésében.
Emberei csoportokba verődtek a csillagok alatt, és halkan
beszélgettek. Brutus megértette, hogy félnek és reménytelenek.
Tudta, hogy nem maradnak vele, amikor a nap ismét felkel.
Miért termék? Csak meg kell adniuk magukat a nemes
Cæsarnak, és máris megmenekültek. Nem lesz utolsó harc a
philippi hegyekben érte, Brutusért. Annyit tehet, hogy meghal.
Csontjaiban a hideg azt jelzi, hogy a lelke készülődik a halálra.
Nem érdekelte. Mindennek vége. Megölte Róma első emberét,
és a vér sötét folyója sodorta át a tengeren ide, ahol a szellő
fodrozza a köpenyét, tüdejét pedig megtölti a hideg, illatos
levegő.
Nem tudta, hogy a holtak árnyai csakugyan látják-e az
élőket. Ha igen, akkor elképzelhető, hogy Julius itt van vele.
Belenézett a csendes éjszakába, azután lehunyta a szemét,
próbált megérezni valamilyen szellemet. Azonnal rátapadt a
sötétség. Elviselhetetlen volt. Brutus kinyitotta a szemét, és
megborzongott, mert a puha feketeség nagyon hasonlított a
halálhoz. Rövid ideig a kezében tartotta Róma jövőjét. Azt
hitte, van ereje változtatni egy nép és egy város útirányán,
mielőtt továbbmennének az eljövendő századok elé. Most már
tudja, hogy dőre ábránd volt. Egy ember ennyit tehet, azok
majd mennek tovább nélküle, és elfelejtik, hogy ő is élt.
Fanyarul mosolygott. Ő volt a legkülönb a saját nemzedékében,
de ez sem volt elég.
Felmerült benne egy emléktöredék egy nagyon sok éve
történt beszélgetésből. Egy Tabbic nevű ötvösnél ült, és azt
magyarázta, hogy rajta akarja hagyni a világon a keze nyomát.
Csak azt szeretné, mondta az öregembernek, ha emlékeznének
rá. Semmi más nem számít. De fiatal volt! Megrázta a fejét.
Semmi értelme emlékezni a balfogásaira. Olyasmiért harcolt,
ami több volt nála, és az öregség becserkészte, miközben a nap
elvakította.
 A hegyoldal magányában Brutus kinevette a tévedéseit, az
álmokat és a nagy embereket, akiket ismert. Por és hamu lettek.
Mind.

Philippi városában Octavianus hidegen nézte a négy embert,

akiket bevonszoltak a szobába, és a lábához löktek. Csúnyán
összeverték őket. Suetonius lehorgasztotta a fejét, és értetlenül
bámulta a piros vért, amely a fejbőréről csöpögött a padlóra.
Gaius Trebonius halottfehér volt a rémülettől, reszketett
ültében, meg sem próbált fölállni. A másik kettőt nem ismerte.
Ligarius és Galba csupán két nevet jelentett a proskribáltak
listájáról. Ám ők is a gyilkosokhoz tartoztak, kést döftek
Cæsarba alig egy évvel és egy örökkévalósággal ezelőtt.
Pislogtak bedagadt szemükkel, és mivel a kezük össze volt
kötözve, Galba csak szipogott, mert nem törölhette le az
orrából csurgó vért.
A férfi, aki felállt, hogy lenézhessen rájuk, fiatal és erős
volt. Senki meg nem mondta volna róla, hogy végigharcolta a
napot. Suetonius fölemelte a fejét, amikor megérezte az
érdeklődő pillantást. Félrefordult, és vért köpött a padlóra.
– Szóval te leszel az uralkodó, Cæsar? – kérdezte. –
Kíváncsi lennék, mit szól ehhez Marcus Antonius. – Epésen
mosolygott, kimutatva véres fogát. – Vagy ő is áldozatul esik
becsvágyadnak?
Octavianus félrehajtotta a fejét, és meglepett arcot vágott.
– Róma népének bajnoka vagyok, senator. Te nem látsz itt
uralkodót, bennem semmiképp. Te Cæsart látod és a bosszút,
amelyet magad hoztál a saját fejedre.
Az összevert Suetonius harákolva nevetett. Száján
fölszakadtak a sebek, így felváltva sziszegett és kuncogott.
 – Ismertem már Cæsarokat, akik hazudtak – mondta. – Te
sosem értetted meg a respublicát, ezt a törékeny dolgot.
Octavianus, te csak egy olyan ember vagy, aki égő fáklya
mellett nézi a nála különbek írásait. Csak a meleget és a fényt
látod, és akkor érted meg, mit égettél el, amikor már eltűnt.
Octavianus mosolygott, a szeme megvillant.
– De én ott leszek, hogy lássam – mondta halkan. – Te pedig
nem.
Intett a Suetonius mögött álló katonának, aki előhúzta a
kését. Suetonius megpróbálta elrántani a fejét, de megkötözött
kézzel nem menekülhetett a penge elől, amely átvágta a torkát.
Iszonyú hangot adott, miközben gyűlölködő hitetlenséggel
bámult föl Octavianusra, aki addig nézte, amíg arcra nem
borult. Akkor fordította csak el a fejét, amikor Gaius Trebonius
megtörten és kétségbeesettem feljajdult.
– Kegyelmet akarsz? – kérdezte. – Az isteneket hívod?
Nálad nem volt kés március idusán. Talán egy ilyennek
megváltoztathatom az ítéletét.
– Igen, kegyelmet kérek! – felelte Trebonius, akinek a
szeme tágra nyílt a félelemtől. – Nem is voltam jelen március
idusán. Ajándékozz meg az életemmel, hatalmadban áll.
Octavianus sajnálkozva csóválta a fejét.
– Cinkosuk voltál – mondta. – Ellenségeimmel tartottál, én
pedig rájöttem, hogy nem vagyok irgalmas fajta.
Ismét bólintott a hóhérnak. Gaius Trebonius felordított
félelmében. Hangja gurgulázásba fulladt, amikor elmetszették a
torkát. Vonaglott, rángatózott a padlón Suetonius mellett.
Bélsár és vizelet orrfacsaró bűze töltötte meg a szobát.
A megmaradt két ember nem is próbált kegyelmet kérni.
Ligarius és Galba beteges igézetben bámulták Octavianust, de
nem szóltak, készültek a halálra.
 – Semmi? – kérdezte Octavianus. – Az utolsó előttiek
vagytok a bátor szabadítók közül, akik meggyilkolták Róma
Atyját. Semmi mondanivalótok sincs?
Galba Ligariusra nézett, vállat vont, még egy utolsót
káromkodott, azután kihúzta magát, míg térdelve várta a kést.
Octavianus haragosan intett, a kés elmetszett még két gégét, a
levegő sűrű lett a vér és a halál szagától.
Octavianus mélyet lélegzett. Elfáradt, de elégedett volt. Ma
jól fog aludni, és hajnal előtt ébred. Már csak Brutus van hátra.
És még egy nap.

Az ég derült volt, amikor fölkelt a nap. Brutus egy

szemhunyást sem aludt ezen az örökkévalóságnak tűnő
éjszakán. Békésen figyelte, ahogy a hajnal kiszínezi a világot,
és amikor végül felállt, valósággal frissnek érezte magát,
mintha a hosszú órák igazából évek lettek volna, és ő mégis
tudott volna aludni. Gondosan kioldozta mellvértje szíjait,
majd a földre ejtette, hogy érje a testét a hűvösség.
Megborzongott, és örült, hogy megérte ezt a reggelt. Minden
lélegzetvétel édesebb volt, mint az előző.
Amikor már meg tudta különböztetni embereinek arcát,
tudta, mit fognak mondani, még mielőtt megszólaltak volna.
Mihelyt elég világos lett, odajöttek hozzá a legatusok. Nem
néztek a szemébe, noha Brutus mosolygott, és azt mondta, ők
mindent megtettek, amit tehettek, nem okoztak csalódást neki.
– Nincs hova menni – mormolta egyikük. – Az emberek
meg akarják adni magukat, még mielőtt értünk jönnek.
Brutus bólintott. Kissé nehezebben lélegzett, miközben
kihúzta a kardját. Legatusai mereven bámulták, miközben
ellenőrizte a pengét, hogy nincs-e rajta hiba. Azután felnézett,
és csak nevetett a szomorúságukon.
 – Hosszú ideig éltem – mondta. – És vannak barátaim,
akiket ismét látni akarok. Nekem ez csak egy újabb lépés.
A mellének támasztotta a kard hegyét. Két kézzel
megragadta a markolatot, még egy utolsó lélegzetet vett, azután
előredőlt, hogy a penge a bordái között a szívébe fúródjon. A
legatusok visszahőköltek, amikor az acél kibukkant a hátán, és
az élet egy sóhajtással eltávozott belőle.

Marcus Antonius katonái nekivágtak a hegynek, a legatusok

felkészültek a hivatalos megadásra. Ketten előrementek az
érkezőkhöz, és egykettőre híre ment, hogy nem lesz ellenállás,
Brutus pedig már halott, önkezével oltotta ki az életét.
A nap még alacsonyan járt, amikor Marcus Antonius
kilépett a bokrok közül egy centuriával. A legatusok a földre
helyezték a kardjukat és letérdeltek, de ő elnézett mellettük
oda, ahol Brutus hevert holtan. Odament a halotthoz, azután
kikapcsolta a köpenyét, és ráterítette a mozdulatlan alakra.
– Kíméletesen hozzátok, urak – mondta a térdelő
legatusoknak. – Róma fia volt minden hibájával együtt.
Levitték a tetemet a hegyről a várakozó Octavianusnak. A
hír, hogy nem kell harcolniuk, a futótűz gyorsaságával terjedt
el a Cæsar katonái között. Komoran figyelték, ahogy a vörös
szövetbe burkolt alakot lehozzák a philippi síkra.
Octavianus odament a legatusokhoz, akik a földre helyezték
a holttestet. Az acélt kihúzták a hideg húsból. Octavianus
belenézett az arcba, amely még a halálban is erős volt.
– A barátja voltál – mormolta. – Jobban szeretett
mindenkinél.
Amikor fölemelte a fejét, a szeme vörös volt a sírástól.
Agrippa és Mæcenas odaállt mellé.
– Hát vége – mondta Agrippa már-már megilletődve.
 – Ez nem a vég – felelte Octavianus, és megtörölte a szemét.
– Ez kezdet. – Mielőtt barátja válaszolhatott volna, odaintette
Marcus Antonius egyik emberét. – Vágjátok le a fejét –
mondta. A hangja megkeményedett beszéd közben. – Tegyétek
Cassius és a többi szabadító feje mellé, akik itt haltak meg.
Elküldöm őket Rómába, hogy Julius Cæsar szobra elé vessék
őket. Tudják meg az emberek, hogy megtartottam ígéretemet.
Végignézte, ahogy a legatusok lenyiszálják Brutus fejét,
majd zsákba teszik, hogy hazavihessék. Octavianus remélte,
hogy örülni fog, amikor az utolsó fej is lehull – és valóban
örült is. Valósággal fény gyűlt benne, amely egyre ragyogóbb
lett, ahogy beszívta a meleg levegőt.

Marcus Antonius öregnek és fáradtnak érezte magát,

miközben nézte a nyakazást. Most majd lesz diadalmenet.
Örülnie kellene. De ő látta az utolsó szabadítók testét,
amelyeket otthagytak rohadni egy philippi szobában. A halál
szaga beleette magát a hajába meg a ruhájába. Nem
menekülhetett előle. Már gyülekeztek a varjak, és
leereszkedtek azoknak az embereknek az arcára, akik alig
néhány napja még járkáltak és kacagtak.
Nem értette ezt a váratlan szomorúságot. A kelő napra
nézett, és a Keletre gondolt, az egyiptomi királynőre, aki Cæsar
fiát neveli. Vajon hasonlít-e öreg barátjára a fiú, mutatkozik-e
rajta a nagyság, amelyet a vérrel örökölt? Némán bólintott.
Talán tavasszal otthagyja Rómában egy időre Lepidust, hogy
az ügyeit intézze. Mihelyt Róma megnyugszik, ellátogat
Kleopátrához, megnézi a Nílust és a fiút, aki egy napon a világ
ura lesz. Jó terv volt, rögtön múlni kezdett tőle a fáradtsága.
Philippi évekig a halál helye lesz, de ő él. Majd a jó vörösborok
és a még vörösebb húsok segítenek, hogy visszanyerje az
erejét. Nemzedékének ő az utolsó tábornoka. Bizonyosan
kiérdemelte a békét.
 UTÓSZÓ

Marcus Antonius még egyszer ellenőrizte öltözékét, miközben

állt a tarsusi kikötőben. Szellő fújdogált a vízről, így nem volt
melege csillogó egyenruhájában. Csaknem kinevette magát,
amiért ilyen ideges a várakozástól. Végignézett a római város
előkelőségeinek tengerén. Egyikük sem várta, hogy az
egyiptomi királynő személyesen jön ide, ám napokkal előbb
látták a bárkáját Damascus partjainál.
Marcus Antonius ismét előrehajolt, és végignézett a folyón,
ahol az óriási bárka lassan úszott fölfelé a kikötő irányába.
Megállapította, hogy a beszámolók nem túloztak. A fényesre
csiszolt ezüstlemezzel burkolt evezők vakítóan ragyogtak a
napfényben. Bíbor vitorlák dagadtak a fedélzet fölött, befogva
a szelet és megkönnyítve a lenti rabszolgák munkáját. Marcus
Antonius elvigyorodott. Lehet, hogy csak a hatás kedvéért
csinálják. A lángoló bíbor mellett máris szürkének tűnt a római
kikötő.
Gyönyörködve nézte, ahogy a hatalmas bárka beáll a
mólóhoz. A legénység parancsokat ordított egy ismeretlen
nyelven. Az evezőket behúzták, a köteleket odavetették a
várakozó dokkmunkásoknak, akik elöl és hátul kikötötték a
hajót. Marcus Antonius egy alakot látott a fedélzeten, aki
baldachin alatt hevert a színes párfiák tengerén. Elakadt a
lélegzete, amikor Kleopátra fölegyenesedett, olyan
mozdulattal, akár egy táncosnő. Tekintete végigsöpört a
várakozó embereken, azután megpihent a triumviren.
Bizonyosan nem véletlenül öltözött Aphroditénak, hogy
köntöse szabadon hagyhassa a vállát. Napbarnított borét
remekül kiemelte a halvány rózsaszín fátyol, és a férfinak
eszébe jutott, hogy Kleopátrának görög ősei vannak. Ez
egyébként látszott a göndör fekete haján is, amelybe apró
aranykagylókat fontak. Marcus Antonius egy percre
megirigyelte Juliust.
Nem szabad megfeledkeznie róla, figyelmeztette magát,
hogy ez a nő a fiával együtt Egyiptom társuralkodója.
Kleopátra vezette a tárgyalásokat a saját ellenséges udvarával,
amikor Cæsar Egyiptomba érkezett. Ő járta ki, hogy Ciprus
ismét egyiptomi tartomány legyen, nem pedig római sziget. A
bárkája akár el is jöhetett Ciprus mellett. Gondolt akkor
Juliusra? Megmutatta a fiának a birtokát?
A pallót kilökték a partra, és ekkor gyönyörű lányok jöttek
fel énekelve a fedélközből. Tizenkét fekete katona adott
díszőrséget a mólón, akik talán tudták is, milyen isteni látványt
nyújt a sötét bőrük a fényezett bronzpáncélban.
A lányok közrefogták Egyiptom uralkodóját, aki egy kisfiút
vezetett a vállánál fogva. Marcus Antonius megigézve bámulta.
A lányok egyszerre léptek a királynőjükkel, aki így a dallamok
szárnyán közeledett.
Megköszörülte a torkát, igyekezett flegma és érdes lenni. Ő
Róma triumvirje! Ezt mondogatta magának, hogy leküzdje a
megilletődöttségét, amikor Kleopátra megállt előtte, és
felnézett rá.
– Hallottam rólad, Marcus Antonius – szólt mosolyogva. —
Azt mondták, hogy jó ember vagy.
Marcus Antonius érezte, hogy vörösödik. Bólintott, és
igyekezett összeszedni a gondolatait, amelyek mintha
cserbenhagyták volna.
 – Te pedig… légy üdvözölve Tarsusban, felség. Ez váratlan
öröm számomra.
Kleopátrának a szeme se rebbent. Az istenekre, még mindig
milyen szép, gondolta Marcus Antonius. A szeme itta a
látványt, nem is akart másfelé nézni.
– Hadd mutassam be neked Ptolemæus Cæsart.
A fiú előrelépett. Az anyja közben sem engedte el a vállát.
Sötét hajú; komoly gyerek volt, alig hatéves. Kihívóan bámult
fel a triumvirre, akitől egy cseppet sem illetődött meg.
– Cæsarionnak, kis Cæsarnak hívjuk – mondta Kleopátra
szeretettel. – Azt hiszem, ismerted az apját.
– Igen, ismertem – felelte Marcus Antonius, miközben
lenyűgözve bámulta a fiúcskát. – Ő volt a legnagyobb ember,
akit ismertem.
Kleopátra kissé félrehajtotta a fejét, és önfeledten hallgatta a
hatalmas termetű rómait, aki üdvözölte őt az országában.
Érezte, hogy a triumvir őszintén beszél, és ettől valamivel
szélesebben mosolygott.
– Tudom, hogy Cæsarion szívesen hallana az apjáról,
Marcus Antonius, ha lennél olyan jó mesélni róla.
Marcus Antonius szertartásosan megfogta a kinyújtott kezet,
és elvezette Kleopátrát a mólóról. Ezzel megtört a bűvölet,
amely azóta tartotta a hatalmában, hogy Egyiptom királynője
kitette a lábát a szárazföldre.
– Boldogan – mondta. – Az bizony szép mese.
 TÖRTÉNELMI JEGYZETEK

Marcus Antonius gyászbeszédében egyetlen író sem érheti

utol William Shakespeare-t, bár a drámaköltő mellőzte a viasz
képmást, amelyet a historikusok följegyeztek. A fellázadt
tömeg valóban másodszor is fölperzselte a Senatus épületét,
miközben hevenyészett máglyán elhamvasztották a halott
Cæsart. Damaszkuszi Nikolaosz nyolcvanra teszi a gyilkosok
számát, Suetonius első századi történész hatvanra. Plutarkhosz
huszonhárom sebet említ, ezek szerint volt egy kemény mag
meg számos néző, aki kimaradt az akcióból. Az összeesküvők
belső köréből tizenkilenc név ismert: Gaius Cassius Longinus,
Marcus Brutus, Publius Casca (ő mérte Cæsarra az első
csapást), Gaius Casca, Tillius Cimber, Gaius Trebonius (ő
vonta el Marcus Antonius figyelmét az orvtámadás idején),
Lucius Minucius Basilus, Rubrius Ruga, Marcus Favonius,
Marcus Spurius, Decimus Junius Brutus Albinus, Servius
Sulpicius Galba, Quintus Ligarius, Lucius Pella, Sextius Naso,
Pontius Aquila, Turullius, Hortensius, Bucolianus.

Ha valakit érdekelnek a részletek: Publius Casca volt az,

akinek a birtokát és vagyontárgyait elárverezték a proscriptiók
során, beleértve egy asztalt is, amelyet egy gazdag római
vásárolt meg, hogy azután egy déli, vidéki városkába
szállíttassa, amelynek a neve Pompeii. A Vezúv kitörésének
hamuja megőrizte az asztal oroszlánfejes lábait, amelyeken
máig látható a Casca név.
 Noha én egy kicsit megöregítettem, hogy ne törjön meg az
előző könyvek időrendje, Octavianus tizenkilenc éves lehetett,
amikor Cæsart i. e. 44-ben megölték. Éppen a mai
Görögország/Albánia területén tartózkodott, amikor a hír
megérkezett, ezután hajóval sietett vissza Brundisiumba.
Miután visszatért Rómába, és megtudta, hogy Cæsar örökbe
fogadta, Gaius Julius Cæsar Octavianusra változtatta a nevét.
Nem sokkal később elhagyta az utolsó tagot, és többé nem
használta.
Cæsar valamivel korábban írta meg a végrendeletét, noha
pontosan nem tudjuk, mikor. Igaz, hogy 300 sestertiust hagyott
minden polgárra – ami összevéve kb. 150 millió ezüstpénzt
jelent –, továbbá rájuk testált a Tiberius partján egy hatalmas
kertet. Octavianus így nagyjából a hagyaték háromnegyedét
kapta meg. Noha a végrendeletet valóban a Vesta-templomban
őrizték, ahogy írtam, igazából Cæsar utolsó apósa, Lucius
Calpurnius olvasta föl.
A végrendeletben az a rész a legfontosabb, ahol Cæsar a
fiának nevezi Octavianust. Ez oly mértékben megnövelte a
fiatalember tekintélyét és befolyását, amire egyedül a vagyon
sohasem lett volna képes. Az örökbefogadással együtt járt a
„clientela” – sok tízezer polgári, katonai és nemes család, akik
hűséget esküdtek Cæsarnak. Ennek a viszonynak nincs modern
megfelelője, mivel közelebb áll a hűbéreséhez vagy a
rokonokéhoz, mint az üzleti kapcsolatokhoz. Nyugodtan
kijelenthetjük, hogy e nélkül az örökség nélkül Octavianus
nemigen élte volna túl tűzkeresztségét a római politikában.

Marcus Antoniusnak sok gyereke született, mielőtt

megismerte Kleopátrát. Többségükről nem tud a történelem.
Fulviától két fia született: Marcus Antonius Antyllus és Julius
Antonius. A második fiú nevét Paulusra változtattam, mert a
Julius túlságosan hasonlít a Juliusra. Az Antyllus becenév volt.
Évekkel később Antyllust elküldték Octavianushoz rengeteg
pénzzel és egy békeajánlattal. Octavianus megtartotta az
aranyat, a fiút meg visszaküldte az apjához.
Julius Antoniuséhoz hasonlóan Decimus Brutus nevét is
megváltoztattam Decimus Juniusra, mert nem akartam zavart
kelteni egy második Brutus felléptetésével. Cæsar e gyilkosa
valójában távoli rokona volt Marcus Brutusnak. Igaz, hogy
részvételét a gyilkosságban egy észak-itáliai birtokkal
jutalmazták. Az is igaz, hogy Marcus Antonius el akarta venni
tőle a brundisiumi legióival, és Octavianus kapta a feladatot,
hogy megállítsa. Micsoda iróniája lehetett a sorsnak, hogy
Octavianusnak az ellenségei parancsára kellett északra
menetelnie, az egyetlen olyan ember ellen, aki támogatta
Cæsart!

Pár szó a gyávaságról. Az utóbbi években divatba jött holmi

pipogya alaknak ábrázolni Octavianust. Nem volt sem gyenge,
sem gyáva. Hiteles történelmi beszámolók maradtak fent arról,
hogyan ment be fegyvertelenül egy ellenséges táborba, szólni
egy fellázadt legióhoz. Igaz, hogy hajlamos volt összeroppanni
a stressztől. Néhány modern szerző arra céloz, hogy asztmája
vagy vízkórja volt, viszont Suetonius római történetíró szerint
ilyenkor mély álomba merült, és semmit sem érzékelt,
márpedig ezek a tünetek egyik betegségre sem illenek.
Tekintve, hogy az epilepszia benne volt a családban,
valószínűleg a grand mal tört ki rajta, amelytől magatehetetlen
állapotba került. Ellenségei természetesen nagydobra verték a
tudatkieséseit, de Octavianus életének minden más területén
bátornak bizonyult. A betegség miatt elveszett napok után a
sereg élére állt, hogy ő vezesse a philippi csatában. Nem futott
meg a zavargásokban, holott lövedékek röpködtek körülötte.
Egyszer elsőnek ment át egy ingatag pallón, és súlyosan
megsebesült, amikor az összeomlott. Röviden, a gyávaság
vádjának semmi alapja.

Hirtius és Pansa consulok halála a Marcus Antonius elleni

hadjáratban hihetetlenül jól jött Octavianusnak.
Leegyszerűsítettem az eseményeket, valójában egy hét
eltéréssel két nagyobb ütközet zajlott le. Pansa az elsőben esett
el, Hirtius a másodikban, így Octavianusra maradt a
parancsnokság. Nincs rá bizonyíték, hogy összejátszott volna
Marcus Antoniusszal, bár én azt sugallom, hogy ez nem kizárt.
Ez is egy olyan történelmi pillanat, amikor a rendkívüli
végkifejletet egy kicsit túlságosan szerencsésnek vélhetjük
ahhoz, hogy senki se bökte volna meg a sors könyökét.
Octavianus nem volt jelen az első csatában, de a másodikban
harcolt, és személyesen mentett meg egy római sast a
visszavonuláskor.
Miután elismerte a Senatus fennhatóságát és elfogadta a
proprætori címet – a proprætorok a provinciák kormányzói
voltak –, nyolc legio parancsnoka lett. A csata után felröppent
egy-két érdekes pletyka. Pansa egy darabig túlélte a sebeit,
ezért azt híresztelték, hogy a saját orvosa mérgezte meg
Octavianus parancsára. Még azt is állították, hogy Hirtiust
maga Octavianus vágta le, bár ez csaknem biztosan nem igaz.

Athéni száműzetésében Brutus rendszeresen támogatta a

filozófiai vitaköröket, hasonlóan sok más rómaihoz, akik előtte
éltek Görögországban. A vívójelenet a képzelet műve, noha
Philippi idején makkegészséges volt, tehát rendszeresen kellett
edzenie. Az a mozzanat, hogy a második ember gyorsabb,
kevéssé ismert tény a vadnyugati pisztolyhősök korából, és
nem tudtam ellenállni a csábításnak. Aki elsőnek lép, tudat
alatti reagálásra készteti a jól képzett ellenfelet, aki ilyenkor
simábban és gyorsabban mozoghat. A japán kendózók is
megerősíthetik, hogy több ezer óra edzés után az ösztönös
reakció gyakran gyorsabb a tudatos csapásnál.

Ami a pénzt illeti: Brutus és Cassius egyaránt verettek pénzt

Cæsar meggyilkolása után. A leghíresebb érme egyik oldalán
Brutus profilja van, a másikon az Eid Mar szavak és két tőr,
amelyek a frissen fölszabadított ember kerek sapkáját fogják
közre. Más érmék a „szabadság” és a „győzelem” szavakat
kapcsolták Brutushoz. Íme egy korai példa a propagandára a
tömegtájékoztatás eljövetele előtt.

A hajóhad felépítéséről: Agrippa titkos flottájának a mai

Nápoly közelében található Avernus-tó volt a támaszpontja. Az
Avernus nagy előnye, hogy alig ezerhatszáz méterre van a
tengertől, és a szintjük is nagyjából azonos. Ezt a római
földmérők is megerősíthették Agrippának; egyébként a
flottaépítés viszonylag kis munka volt mondjuk egy százötven
kilométeres vízvezetékhez vagy a sok ezer kilométernyi
utakhoz képest. Ha arra gondolunk, hogy a Panama-csatorna
építésén 25 000 ember dolgozott ásókkal, és naponta egymillió
köbméternyi földet mozgattak meg, akkor az avernusi
csatornával három-négy nap alatt elkészülhetett ezer ember. Ha
még hozzászámítjuk például a csatorna zsilipjeit, amelyek a tó
vizét tartották vissza, akkor ésszerű feltételezés, hogy az
egészet befejezhették egy hónap alatt.
 Agrippa csáklyavetője, a harpax vagy „haramia” történelmi,
bár kevéssé ismert tény. A bronz csapágyak leírását egy
hasonló vállalkozásból vettem. Az 1930-as években római
hajókat emeltek ki egy tóból a Rómához közel eső Genzanónál.
Genzanóban a rómaiak alagutat építettek a tótól a tengerig.
Mielőtt odalátogattam volna, nem tudtam, hogy a régi rómaiak
ismerték a golyóscsapágyat, és már ezért is érdemes volt
elmenni.
Noha az ellenség többszörös túlerőben volt, Agrippának az
ilyen újításokkal sikerült szétverni a Sextus Pompeius
parancsnoksága alatt harcoló római hajóhadat. Ez egyike a
történelem ama fordulópontjainak, amikor egyetlen ember
befolyásolta egy egész nemzet jövőjét, ennek ellenére
személyét ma alig ismerik.

Alkalmanként a meseszövés miatt szükséges volt

változtatnom a történelmen. A könyv nagy részében igazat
írok, de ami Sextus Pompeiust illeti, azokra az eseményekre
Philippi után került sor, és nem előtte, mint nálam. Octavianus
hajlandó volt a tengeren találkozni vele, hogy megkössék a
rövid életű misenumi békeszerződést. Sextus admirálisa,
Menas felajánlotta, hogy elvágja a hajó kötelét, és ha az
elsodródik, gyakorlatilag Pompeius kezébe kerül Róma.
Pompeius dühös volt Menasra, nem az ötlet miatt, hanem mert
szó nélkül meg kellett volna tennie, így Sextusnak sem kellett
volna megszegnie a békére tett esküjét.

Brutus második felesége érdekes jellem. Valódi neve Porcia

Catonis volt, amelyet én Portiára változtattam, mert nem illett
volna a karcsú szépséghez, aki a valóságban volt. A
történetírók szerint kérdőre vonta férjét, amikor Brutus éppen
Julius Cæsar megölését tervezte. Porcia nagyon fiatal volt, és
híres szépség. Brutus azt felelte neki, hogy ilyen titkot nem
bízhat asszonyra. Erre Porcia, hogy bizonyítsa
jellemszilárdságát, késsel belevágott a combjába, azután egy
teljes napig tűrte a fájdalmat és a lázat, mielőtt megmutatta
volna Brutusnak, mit tett. A férfi ezek után megbízott benne,
bár amikor később Athénba ment, feleségét Rómában hagyta,
és nem vitte magával, ahogy én írom. Ahelyett, hogy
kapcsolatukat levelezéssel jellemeztem volna, inkább áttettem
Porciát a görögországi jelenetekbe. Nem tudni, hogy pontosan
milyen módon, de Porcia öngyilkos lett az után, hogy Brutus
meghalt Philippinél.

Ami a költőket illeti: különös véletlen, hogy a római világ

két leghíresebb költője, Quintus Horatius Flaccus és Publius
Vergilius Maro ismerte egymást. A történelem időnként
fürtökben dobja ki a nagy neveket egyetlen nemzedéken belül.
Több száz évvel később Michelangelo és Leonardo ugyancsak
ismerte és utálta egymást.
Mæcenas, Octavianus előkelő barátja, akinek széles
ismeretségi köre volt, gyűjtötte a költőket. Húszas éveiben jól
ismerte Vergiliust. Horatius valójában akkor találkozott először
Brutusszal, amikor Athénban élt, és jelen volt a philippi
csatában is, noha az általános káoszban menekülni kényszerült.

Philippit csakugyan Makedóniai Fülöp alapította, védelmül

a fosztogató trák törzsek ellen. Romjai ma is megvannak,
legalább kétszer újjáépítették már Augustus alatt. A csata
idejében fallal körülvett erődváros volt egy széles hegytetőn,
amely egy mocsárra nézett. Ezt Cassius járhatatlannak
gondolta, főleg miután emberei deszkapalánkot is építettek a
hegy tövében.
Amikor Octavianus összeomlott, még eléggé tudatánál
maradt ahhoz, hogy hordággyal elvitesse magát Philippibe. A
kettős táborban tartózkodott, amikor elkezdődött a váratlan
roham. Brutus legiói, miután napokon át zaklatták őket
csatározásokkal és rajtaütésekkel, figyelmeztetés nélkül
támadásba lendültek. Itt összesűrítettem az időt: valójában több
eseménytelen nap választja el az ütközeteket.
Miközben Marcus Antonius rohamra vezette legióit a
mocsáron át, elfoglalva Cassius táborát, Brutus legiói az ő
táborát vették be – de Octavianus eltűnt. Nem tudjuk, hova lett,
állítólag elrejtőzött a mocsárban, márpedig abból csak egy volt
Philippinél. Agrippa és Mæcenas csaknem bizonyosan vele
ment.
A csata első napja rendkívül zűrzavaros volt, a homályban
hatalmas tömegek kavarogtak egymás mellett. Senki sem tudta,
hogy barátok vagy ellenségek veszik-e körül. Cassius valóban
azt gondolta, hogy elfogják, és felszólította szolgáját,
Pindarust, hogy ölje meg. Mire Titinius visszatért a hírrel, hogy
az ő lovasaik közelednek, Cassius már halott volt, és Brutusra
maradt a Marcus Antonius és Octavianus ellen harcoló legiók
parancsnoksága.
Octavianus eléggé felépült ahhoz, hogy jelen legyen a
csatatéren i. e. 42. október 23-án, amikor Brutus egyedül
vezette hadát a második philippi ütközetben. Cæsar erői vitézül
harcoltak, talán azért, mert ki akarták köszörülni előző
megfutamodásuk csorbáját. Octavianus és Marcus Antonius jól
együttműködött. Szétzúzták Brutus legióit, azután Marcus
Antonius Brutus üldözésére indult, amikor az négy megtépázott
legiójával meghátrált a Philippi fölötti erdős hegyekbe.
 Marcus Antonius bekerítette a kimerült hadsereget.
Brutusnak tudomására jutott, hogy emberei a megadást
fontolgatják. Másnap reggel elbúcsúzott társaitól, és a kardjába
dőlt.
Marcus Antonius tisztelettel bánt a holttesttel, a saját
köpenyével takarta le. A megérkező Octavianus levágatta és
Rómába küldette a halott fejét, hogy vessék Cæsar szobrának
lába elé.
Octavianus csakugyan sok hadifoglyot kivégeztetett Philippi
után, köztük szinte az összes szabadítót. Bosszút állt Cæsar
haláláért, túlélt betegséget, katasztrófát, kudarcot és árulást.
Consul és triumvir lett, Róma ura.
Marcus Antonius Keletre utazott, hogy helyreállítsa a római
uralmat azokban az államokban, amelyeket Cassius csaknem
tönkretett a háborús készülődésével. Antonius tette meg Judæa
uralkodójává Heródest, aki a gyermekek tömeges
lemészárlásával próbálta hatálytalanítani a Krisztus születését
megjövendölő próféciát.
A híres jelenet, amelyben Marcus Antonius találkozik
Kleopátrával: a királynő valóban az ezüstevezős, bíbor vitorlás
uralkodói bárkán érkezett Tarsusba. Kleopátra a harmincas évei
elején járt, még mindig híres volt szépségéről és
intelligenciájáról. Mint mondják, Aphroditénak öltözött a
találkozóhoz. Így kezdődött Antonius életének nagy szerelme.
Amikor Antonius és Octavianus sokéves súrlódásaiból i. e. 31-
ben kirobbant a háború, Marcus Antonius elvesztette az
actiumi csatát, majd egy másikat is Alexandriánál. Ő és
Kleopátra öngyilkosok lettek, amikor már egyértelmű volt a
vereség. Julius Cæsar fiát, Ptolemæus Cæsariont
Alexandriában ölték meg Octavianus parancsára. Még csak
tizenhét éves volt.
 Octavianus évtizedeken át uralkodott Augustus Cæsar
néven. Az augustus jelző nemest vagy kiválót jelent. Vele
kezdődött Róma terjeszkedésének aranykora, amely i. sz. 14-
ben bekövetkezett haláláig tartott. Hosszú élete során egyszer
sem szólíttatta magát uralkodónak. A történészek az első
császárnak nevezik, de ezt a címet majd csak akkor használják,
amikor utódja, Tiberius trónra lép. Rómának pontosan
Octavianus hosszú uralkodására volt szüksége, hogy a több
évtizedes belháborúk után helyreálljon a rend. Nyugodtan
kijelenthetjük, hogy az ő igazi öröksége a Római Birodalom
volt. Uralma mentette meg Rómát a pusztulástól és zűrzavartól.
Augustusnak és Juliusnak köszönhető, hogy Róma lett a
történelem leghosszabb életű birodalma, és Cæsar neve
mindmáig uralkodót jelent.

Mivel történelmi regényeket írok, ha csak lehet, szeretem

beutazni a kérdéses területeket, ugyanakkor a részletek miatt
szükségem van a legjobb krónikákra. A klasszikus Plutarkhosz
és Cassius Dio mellett hálával tartozom Anthony Everittnek is
Augustus: Róma első császárának élete című csodálatos
könyvéért. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a korszak.
Ugyancsak köszönöm Shelagh Broughtonnak, hogy eget-földet
megmozgatott, amikor felkutatta nekem Cæsar gyilkosainak
listáját.

Még legalább két-három könyvet lehetne írni Augustus

Cæsarról és azokról, akik követték a császári trónon. Sok
mesélnivaló van még. Ám én eleve csak a gyilkosság közvetlen
következményeit akartam elmesélni ebben a könyvben,
azoknak az embereknek a sorsát, akik ledöfték Julius Cæsart
Pompeius színházának lépcsőjén, i. e. 44. március idusán.
Egyikük sem halt meg természetes halállal.

Conn Iggulden
A GABO Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft.
Cím: Törökbálint, DEPO II.
Telefon: 06 23 332 105
Fax: 06 23 232 336
E-mail: talentum.nagyker@t-online.hu