A HABSBURG BIRODALOM TÁRSADALMI,POLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZERE A

19.SZ.ELSŐ FELÉBEN

A Habsburg Birodalom abszolutisztikus államrendszerében az uralkodó nemcsak uralkodik,hanem

kormányoz is: Feladata a végső döntések meghozatala,a kormányszervek irányítása,közöttük az
összhang megteremtése.
Az uralkodó környezetében,a bécsi Burgban található személyes irodája,az adminisztratív segítségre
hivatott Kabinet.
I.Ferenc uralkodásának első szakaszában Colloredo gróf vezette a Kabinetet,aki a döntéseket
magához ragadta(cédulákon elintézési javaslatokat írt a császárnak,amelyeket az alá is írt)Néhány
év múlva a döntéseknél a Kabinet háttérbe szorult.,de az uralkodó elismert joga maradt,hogy a
végső elhatározása előtt hivatali szervezetének bármely tagjától kérhet tanácsot.A felelőtlen
tanácsadók gyakran módosították a szakszerűen előkészített döntéseket.
Az uralkodónak 1761 óta volt egy véleményadásra,szervezeti összehangolásra hivatott tstülete,az
Államtanács.Döntési,irányítási joga nem volt,utasítást nem adhatott.Az Államtanács jelentősége
egyre csökkent,mivel hatásköre a had,-pénz-,és külügyekre nem terjedt ki.
A 18-19.sz.fordulóján koordinációs céllal létrehozták a Kabinet-minisztériumot, majd az Állam-és
Tanácskozási Minisztériumot.
Az I.Ferenc halála (1835) után következő V.Ferdinánd nem volt képes döntésekre- helyette dönteni
kellett.Nem egyetlen személy döntött a császár helyett,hanem új,legfelsőbb "tanácsadó" szervet
létesítettek,amely valójában döntéshozó szervként működött.Ez volt az Államértekezlet,amelynek 4
állandó tagja volt:
-Metternich államkancellár a külügyek,
-Kolowrat államértekezleti miniszter a belügyek legfőbb irányítója,
-Ferenc Károly trónörökös
-Lajos főherceg.
Ezt a szervet nevezték a kortársak kamarillának.(négyük között állandósultak a viták,a döntések
lelassultak)
Az egész birodalomra kiterjedő hatáskörrel 3 ágazatnak működött központi szerve:
1.külügy
2.hadügy,
3.pénzügy.
DE! Vezetőik nem találkoztak,közöttük hiányzott a koordináció.E hivatalok,kollegiális
kormányszervként működtek,vagyis nem egyszemélyi felelősség érvényesült,hanem tanácsosai
testületileg,rendszeres üléseiken hozták döntéseiket.
A kollegiális rendszer alól kivételt képzett az államkancellária.a Házi,Udvari és Állami Kancellária
legfőbb feladata a külügyek kezelése volt.tartományi szervei nem voltak,viszont irányította a
külföldi követségek munkáját.Hozzá tartoztak még a császári ház belső ügyei(házasság,jogügy) és
protokolláris feladatok.Egyszemélyi irányítója,a császár után
az egész birodalom legfőbb vezetőjének számított.(Metternich 1809-től külügym.,1821-1848
államkancellár.)
A hadügyeket az Udvari Haditanács igazgatta.Területi igazgatási szervekkel is rendelkezett,ezek
voltak a főhadparancsnokságok.Ezeken keresztül igazgatták-mozgatták a területükön állomásozó
ezredeket,a hadsereg önálló egységeit.A bécsi Haditanács közvetlenül felügyelte a birodalom nagy
erődjeit,sőt területeket is igazgatott (Határőrvidék)A hadseregnek csak háború idején volt
főparancsnoka.A legmagasabb rangot,a marsallit,néhány főherceg mellett csak Radetzky
tábornagynak sikerült elérnie.
A pénzügyeket az Udvari Kamara alá rendelték.Az egyes tartományok pénzügyi szervei
foglalkoztak közvetlenül az adó beszedésével,az állami uradalmak,bányák kezelésével.A birodalom
pénzügyeit,költségvetését 1840-ig nem hozták nyilvánosságra.
Működött még Bécsben néhány minisztériumszerű szakigazgatási szerv,amelyek hatásköre Mo.-ra
nem terjedt ki.
Ilyen volt:
- Rendőrminisztérium - rendőri szerveket,titkosrendőrséget és a cenzúrát irányította.
- Legfelső Igazságügyi Hivatal - az igazságszolgáltatás adminisztratív irányítása és
fellebbviteli bíróságként funkcionált.
A szakigazgatási kormányszervek mellett megtaláljuk Bécsben a területi igazgatás intézményét
is.Az örökös tartományok igazgatásának legfőbb szerve volt az Egyesített Udvari Kancellária.Mo.
ügyeiben a Magyar Királyi,Erdélyt illetően az Erdélyi Kancellária.
Az ügyintézés nyelve (a latin nyelvű magyar és erdélyi kancellária kivételével) német.
Nagyarányú átszervezésre 1848-ban került sor,amikor a magyar példát követve ,egyszemélyes
vezetésű minisztériumokat szerveztek és létrehozták a koordinációs szervet,a minisztertanácsot.
A RENDI TÁRSADALOM FELBOMLÁSA

Az egyes ember helyzetét,személyi megítélését a 19.sz. közepéig a rendi hovatartozás alapvetően

meghatározta.A politikai,gazdasági és jogi hatalmat örökletes jogállással felruházott személyek
csoportja a rendek birtokolták.
A rendi társadalom két részre oszlott:
1.nemesek - főpapok
- világi főurak
- köznemesek
- szabad királyi városok
2.nem nemesek.

A feudális társadalom csúcsán a király és családja,a főurak és főpapok álltak.

A köznemesség vagyoni helyzet szerint differenciálódott.(nemesi birtokkal rendelkező
,birtoktalan,közép-és kisbirtokos,armalisták-címerlevelesek,helyi nemességgel bírók) ami a
polgárságoz illeti:a magyar rendi jog alanyai a városok voltak,jogilag egységes polgári rendről
nem,csak városi rendről beszélhetünk.A polgárokat megillető jogok szorosan a lakóhelyükhöz
kapcsolódtak.
A negyedik rend (szabad királyi városok) társadalmilag is erősen differenciálódott.A városi
társadalmon belül éles választóvonal húzódott a polgárjoggal rendelkezők és a város ügyeinek
intézéséből kizárt városlakók között.
A nemességhez közel álló szabadosok változatos képletet alkottak.Tagjai nem származásuk,hanem
tanulás és/vagy hivatásuk révén emelkedtek fel.Legkiemelkedőbb csoportját a "honoráciorok"
alkották,akik közé a nem-nemesi származású hivatalnokok és értelmiségiek mellett gyakran a
nagykereskedőket és gyárosokat is besorolták.
A társadalmi mobilitás megélénkülése egyre több átmeneti kategóriát hozott létre a paraszti világ
határain is.Köztes helyzetben éltek a nemesi anyától és nem-nemes apától származott "agilisek".
A parasztság(nem-nemes agrárnépség) ,már száma miatt is a leginkább összetett társadalmi képletet
alkotta.

MÁGNÁSOK (ARISZTOKRÁCIA)
A főnemesség szinte érintetlenül őrizte meg 1848-ig tekintélyét,befolyását,birtokait. Bár az
évszázados jogfelfogás szerint minden nemes egyenlő,mégis realitásként fogadta el mindenki az
arisztokrácia külön-és felülállását.Ennek alapját törvényhozási előjogaik,a közhatalom felső
szintjeinek kézben tartása és a föld jelentős részének birtoklása teremtette meg.
A néhány száz mágnáscsalád kezében koncentrálódott a nemesi földbirtok közel
kétharmada.Közülük kerültek ki a legnagyobb birtokosok.
(Esterházy,Batthyány,Pálffy,Grassalkovich)A főnemesség külön kiváltságát képezte 1608-1885
között,hogy a király által,személyüknek címzett meghívó levéllel részt vehettek az országgy. felső
táblájának ülésein.(21 éven felül)
Az ország legfőbb világi és egyházi méltóságait,túlnyomórészt a főnemesek viselték.A közigazgatás
és igazságszolgáltatás felső szintjei mellett a huszártiszti és a diplomáciai pálya kínált rendi
állásukhoz illő karriert.
A főúri családok életmódját hagyományaik és anyagi lehetőségeik szabták meg.((utaztak,
vadászat,lovassport,színház)Sokan-főleg a nők- nem tudtak magyarul.
A 30-as évektől politikai szempontból sem lehet már sommásan konzervatívnak vagy reakciósnak
minősíteni az arisztokráciát.Az 1839-40-es országgy.-en tűnt fel a Batthyány L. gróf vezette ,fiatal
mágnásokból álló főrendi ellenzék.Többséget szerezni nem tudott ugyan,de fontos részét alkották a
liberális reformmozgalomnak.Társadalmi presztízsüket hasznosítva közülük választottak vezetőket
az ellenzék gazdasági-társadalmi egyesületei.A magyar mágnások egy csoportja aktívan részt vett
az újító mozgalmakban,anyagi erejét és politikai befolyását saját gazdálkodásának racionalizálása
mellett társadalmi egyesületek és gazdasági vállalkozások alapítására is felhasználta.

BIRTOKOS NEMESSÉG
A 19.sz. első fele politikai-társadalmi mozgalmainak jellegét a nemesi középréteg,a birtokos
nemesség alkotta.Legfeljebb 20%-a rendelkezett kisebb-nagyobb birtokkal.A köznemesi birtoklás
jellemző formája a "közbirtokosság" volt.A birtokot nem,csak a belőle származó jövedelmet
osztották fel az örökösödési arányoknak megfelelően.
Az államapparátus működtetésében kulcsszerepet játszott a birtokos nemesség.Ők töltötték be a
Helytartótanács,a Kancellária és a felső bíróságok állásait.
Az 1808-as országgy. felsőtábláján már 13 köznemes főispán foglalt helyet.Mindig köznemes volt a
személynök és a királyi jogügyi igazgató.Életük keretét a vidék -falu- adta.Az információáramlás
legfőbb csatornája a személyes találkozás volt.A nemesség elhatárolta magát a jobbágytól,a
polgárságtól.Házastársat is saját köreikből választottak.Fölfelé is távolságot tartottak.
A 20-as évektől két irányból jelentek meg a repedések a nemesi idillen:
-megindult egy lassú,egyre szélesebb kört érintő eladósodás
-az árutermelésbe és a tőkés vállalkozásokba bekapcsolódó középbirtokosok és nemesi értelmiség
szakított a nemesi értékrenddel és a patriarchális életformával.
KISNEMESSÉG
A köznemesség legalsó,legnagyobb tömegét kisnemességnek nevezzük:
-földesúr ---1-2 jobbágytelekkel rendelkezik
-kurialista ---saját nemesi földjén gazdálkodik
-armalista --- birtoktalan,csak nemeslevéllel rendelkezik, ill. más birtokán jobbágytelket művel.
A kisnemesség földdel rendelkező,mezőgazdaságból élő része kétkezi munkával,maga művelte
földjét.Az armalisták közül sokan városi iparosként,kereskedőként keresték kenyerüket.
A kisnemesség soraiból töltötték be a megyei hivatalokat.
A népesség növekedésének következményeként végbement telekaprózás,ill. az ezzel járó
elszegényedés jelentős feszültségeket gerjesztett e rétegen belül.Anyagi viszonyai 1848-ig
romlottak.A kisnemesség a rendiség utolsó évtizedeire tett szert politikai súlyra a
vármegyékben.1819-ben a kormányzat bevezette a fejenkénti szavazást. A királyi biztosok kezdték
el becsődíteni a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező kisnemeseket az üléstermekbe.A politikai
küzdelmekben eligazodni nem képes,a reformkérdések iránt közömbös szereplésük már-már
működő képtelenné tette a "nemesi demokrácia" intézményeit.A kisnemesek akkor is megtarthatták
választójogosultságukat,ha az előírt vagyoni cenzusnak nem feleltek meg.
A kisnemesség zömének vagyoni,jövedelmi viszonyai nem különböztek a parasztságétól.Az élet
minden területén igyekeztek kifejezésre juttatni különállásukat.Tekintélyes hányada nemesi vagy
kuriális községekben összpontosult.

HAGYOMÁNYOS PARASZTI VILÁG

Önálló mezőgazdasági kistermelésből élt az ország lakosságának több mint 90 %-át kitevő
parasztság döntő többsége.Tagjai maguk gazdálkodtak,egyszerre volt a család a termelés és a
fogyasztás kerete.egyes vidékeken fennmaradt a nagycsalád intézménye.
A paraszti gazdálkodás önellátásra törekedett -sokfélét termelt.szűk helyi keretek között élte
életét.Az elzártságot a vásárok,búcsúk színesítették.
A paraszti élet rendjét a gazdálkodás igényei szigorúan meghatározták.A paraszti életre súlyosan
nehezedett rá a természet és a munka kényszerű rendje,amit a felsőbbségtől kikényszerített
többletmunka is súlyosbított.
A hagyománynak nagy súlya volt a parasztság mentalitásában.Ezen belül különösen fontos a vallás
szerepe. De meghatározó tényező a közösség szerepe is.
A kiút a polgárosodás volt,a nyomorúság okainak egy részét a feudalizmus megszűnése
eltüntethette,de a paraszti élet eredendő korlátozottságait csak a kapitalista gazdává válás oldhatta
fel.
ÚRBÉRI VISZONYOK
Az urbárium a jobbágynak földesura iránti kötelezettségeit rögzítő írott vagy íratlan, a földesúr
elhatározásán, szokásjogon vagy tételes jogon alapuló szabályrendszer volt. Írásos forma esetén
egyúttal a földesúr és jobbágyainak a gazdálkodással kapcsolatos fontosabb adatait rögzítő összeírás
is volt, tartalmazta többek között a jobbágyok kötelezettségeit, állatállományát, eszközeit,
szerszámait, telkének nagyságát és milyenségét is.

Az Urbárium a 1832-36-iki országgyűlésen került rendszeres tárgyalás alá. Erre vonatkoznak: az

1836. IV. t.-c. a jobbágyok költözéséről;
1836. V. t.-c. a jobbágytelki állományról;
1836. V. t.-c. a jobbágyok hasznairól;
1836. VII. t.-c. a jobbágyi tartozásokról;
1836. VIII. t.-c. az úrbéri kötésekről;
1836. X. t.-c. a földesúri törvényhatóságról és az úrbéri perről, melyeken az 1840. VII. t.-c. némi
módosításokat eszközölt.
Így maradt a dolog 1848-ig, amidőn az 1848. IX. t.-c. az urbéri viszonyt megszüntette."
A parasztságon belül a nagy többséget az úrbéres telkes jobbágyok és a zsellérek adták.
Az úrbéri rendszerben pontosan körül volt írva a jobbágyi telki járandóság.A házhely(1hold),külső
szántóföld (megyénként eltérő módon,talajmínőségtől függően) rét és közös legelőhasználat,közös
erdőhasználat.
A föld használatáért és a vele járó jogokért a jobbágy szolgáltatásokkal tartozott a tulajdonos
uraságnak:
-füstpénz
-egyházi tized lerovása utáni kilenced
-alkalmi ajándékok
-telkenkénti 52 nap igás vagy 104 nap gyalogrobot
-évi 3 nap vadászati szolgálat
A mezővárosok szolgáltatásaikat egy adott összegben megválthatták vagy együttesen teljesítették.
A jobbágyokéhoz hasonló helyzete volt a majorsági jobbágyoknak,zselléreknek,telepeseknek. Ők
mentesültek az urbáriális föld után járó állami terhektől és az egyházi tizedtől,cserébe gyakran a
jobbágyokénál valamivel nagyobb földesúri terheket viseltek.
Az úrbériség lényeges elemét képezte az úri hatalom:ez számos személyrendészeti jogosítványt
adott az uraság kezébe.(elköltöztethette,maga mellé rendelhette)
A földesurat illette a jobbágyaival szemben
-a háramlási-jog :végrendelet vagy örökös nélkül őt illette alattvalóinak hagyatéka.
-gyámhatósági-jog: kötelessége és joga volt a jobbágyárvák nevelése,az örökség kezelése.
A jobbágyközségek igazgatása felett is felügyeletet gyakorolt.Ellenőrzése alá vonta az állami adó
felosztását és a helyi jogszabályalkotást is.
Az uraság volt a jobbágyának törvényes bírája,mind polgári mind büntető perekben.Büntető és és
úrbéri ügyek első fokon is az úriszéken kezdődtek.
Az úri hatalom szélesebb kört érintett,mint a szolgáltatások rendszere .Az úri hatóságot még az
1840-ben intézményesen megengedett örökváltság esetén is sértetlenül kellett hagyni.

Az úrbériség nem volt merev rendszer ,érvényesülésének határai és a keretein belüli viszonyok a
korszak folyamán változtak.Az úrbéres világ egyfelől terjeszkedett.A folyamat oka a földesúri
gazdaságok munkaerőigénye volt.Ez nem eredményezte a jobbágyság jobb földellátását,mert
megnövekedett az úrbéres népesség is.
Ezzel párhuzamosan azonban az úrbériség érvényesülésében szűkülés is megfigyelhető.Mind
nagyobb terölet került ki a rendszer keretei közül és mind többen kényszerültek más megélheti
tevékenységet keresni( fuvarozás,kereskedés),amely nem illeszkedett a rendszer szabályos
működésébe.Az árutermelésbe történő bekapcsolódás eredményezte az úrbéri viszonyok
szigorodását is.
Az úrbéri rendszer létét a birtokosok jó része és a konzervatívok a nemesség földre vonatkozó
tulajdonjogából eredeztették és feladatát az ezt kifejező jövedelem biztosításában látták.
A liberális reformellenzék tagjai az úrbéri rendszer felszámolására törekedtek.
Az úrbéri rendszer ,a vele járó kötöttségek miatt még az előnyösebb helyzetű felek
cselekvőképességét is gátolta és asz. második harmadában már a benne élők nagy részének
megélhetését sem tudta kielégítően biztosítani.
A parasztság és az úrbér ügye a felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikai kezdeményezései óta
tárgya lett a politikai küzdelmeknek,ez és a feszültség növekedése a parasztmozgalmak
szaporodásához vezetett.
A feszültség előli kitérés volt az elvándorlás,majd mind gyakrabban jutottak el az
engedetlenségig,tüntetés-és zavargásszerű tiltakozásig,sőt a felkelésig.(1831 kolerafelkelés)
A közvetlen kiváltó okok közt általában a földesúri vagy állami terhek súlyosbodása vagy más
jogsérelem szerepelt.A parasztok célkitűzései bizonytalanok voltak,inkább 1-1 konkrét sérelem
orvoslását,terhek elengedését kérték vagy követelték.A mozgalmak kialakulásához és egyben
erőtlenségéhez,kudarcaihoz a parasztság és a jobbágyság megosztottsága is hozzájárult.Ritka volt a
szolidaritás tartós fennmaradása.
Igazi szabadulást a jobbágyi kötelékekből a megváltakozás hozhatott.Ilyen kísérletek már a korszak
eleje óta voltak.
Az 1840-ben biztosított teljes örökváltság 1848-ig csak a jobbágyság 1,7 %-nak jutott
osztályrészéül.

A PARASZTSÁG TAGOZÓDÁSA
A rendi-jogi helyzet,az életmód és a vagyonosság különbségei is megosztották a parasztságot.
Túlnyomó többségégét az úrbéres jobbágyokon,zselléreken kívül a gazdálkodó kisnemesek
alkották.
Szabad paraszt volt:jászkun,hajdú tiszai és a kikindai koronai és kamarai kiváltságos kerületek.
Határőrvidéki katonaparaszt sajátos viszonyok között élt.(katonai igazgatás alatt,az államhatalom
által is fenntartott nagycsaládi "házközösségi" gazdálkodás keretei között).
Majorsági jobbágyok (-nem úrbéres,de a földesúrnak alávetett)
Kontraktualisták,árendások,telepesek-szerződés alapján földet használók.
A jogi tagoltság vertikális(függőleges) irányban is érvényesült.A kedvezőbb helyzetűek
megkísérelték kisajátítani a kiváltságokat.

A jobbágyságot már inkább a vagyoni és hatalmi különbségek osztották meg.Az elszegényedés

okai:
-telkek elaprózódása,
-túlnépesedés
-a gazdálkodás módján nem tudtak változtatni(erőforrások szűkössége és a piacok távolsága
miatt)
A kedvező helyzet vagy különleges előnyök az egzisztencia megszilárdulásához,vagyonok
felhalmozódásához vezettek.
Okok:
-kevesebb számú utód
-jó házasodási stratégia
-egyéb jogi,hatalmi vagy piaci előnyök(rendi helyzet-kisnemesek adómentessége,piacok
közelsége)
Az elöljárókat a tehetősek közül választották.
A differenciálódáshoz hozzájárultak az életmódbeli különbségek is.A töredéktelkesek és a zsellérek
bérmunkával egészítették ki jövedelmüket.
A tartósan lekötött bérmunkások,a cselédek egy része a parasztgazdáknál velük egy telken
lakott,tőlük kapott ellátást is.
Az uradalmi cselédek,a majorságok állandó bérmunkásai,egész évre szegődtek el.
Az ökörrel dolgozók a béresek,a lóval dolgozók a kocsisok.A mezei munka szünetében is találtak
számukra elfoglaltságot,pihenésre csak vasárnap nyílt lehetőség.
A mocsarakban és a pusztákon szilaj pásztorkodást folytatók számát pontosan meghatározni nem
lehet.

RÉGI VÁROSI POLGÁRSÁG

A hagyományos városi társadalom erősen kötődött a kiváltságokhoz és a rendi szerkezetekhez.A
városi-mezővárosi hatóságok és a céhek elsősorban a földtulajdonos polgárok,kereskedők és a
kézműves mesterek egzisztenciáját védték.Ehhez a kiváltságok és a helyi hatalmi pozíciók
segítségét vették igénybe.
A céhek és társulatok hatalmi eszközeikkel alkalmanként az iparűzők és kereskedők kisebb részét a
többiek rovására segítették a biztos megélhetés és a szilárd társadalmi pozíció megőrzésében.
A céhtagok az elzárkózással és a jogi-politikai eszközökkel megszerzett monopólium segítségével
tudtak szinten maradni,annak ellenére,hogy a céhköltségek,alkalmazottaik fizetése és a
kényelmesebb munkatempó drágábbá tette termelésüket a kontárokéhoz képest.A céhes mesterek
helyi fogyasztásra,megrendelésre termeltek.
A régi típusú polgárság nem szakadt el teljesen a mezőgazdasági tevékenységtől.Részben
önellátásra törekedett,de fontos a helyi piacra történő árutermelés is.
Érdekvédő és korlátozó feladatait a céh és a város fegyelmező szerepe útján tudta betölteni:a
gazdasági tevékenységet az életvitelt,a viselkedés normáit is megszabták.
Kiemelt hely jutott a családnak.
A zárt városi világban a polgári értékrendet a szaktudás és a munka, valamint a család
becsülete,vallásosság,a testülettel,a várossal és a felsőséggel szembeni lojalitás jellemezte.
Korszakunkban ez az életforma válságba jutott.A városi társadalmat feszültségek osztották
meg.Politikai-és érdekellentétek voltak a polgárok és a polgárjoggal nem rendelkezők ,az egyszerű
polgárok és a városvezetés között.A városlakó nemesek és a városi hatóság konfliktusai nem
éleződtek ki,mert a nemesség beépült a helyi elitbe.
Ellentét feszült a hagyományos polgárság és a kialakuló modern polgárság között is.A meginduló
árutermelés ,az új típusú haszonelvű,merkantil kereskedelem,a vállalkozók megjelenése miatt a
kereskedőknek és az iparosoknak élesedő versennyel kellett szembenézniük.
Az ellentét az egyes városokon belül is jelentkezett,a kiváltságos testületek sorra tiltakoztak az új
típusú vállalkozások ellen.

ÚJ POLGÁRI ELEMEK
A századelő konjunktúrája és fellendülő kereskedelme megteremtette a vállalkozó réteg
kialakulásának feltételeit.
A vállalkozók egyik típusa a napóleoni háborúk alatt egyes termények nagykereskedelméből
halmozta fel tőkéjét.E tevékenységet folytatva pénzét hitelügyletekkel gyarapította.
A vállalkozókra hárult az utazgatás,alkudozás,áru és piacfelkutatás.
A vállalkozók másik csoportja ipari szakértelme révén emelkedett ki a kisipar és bérmunka keretei
közül.Vállalkozásuk saját műhelyükből fejlődött ki.
A vállalkozók között akadtak birtokosok,városi polgárok,nemesek és arisztokraták is.
Tevékenységük elsősorban saját terményeik értékesítésére irányult.A vállalkozás az iparba az új
gazdaságokba hatolt be.
Az iparos és kereskedő kispolgárság kialakulása a céhen kívül kezdődött.Az új vállalkozói réteg
,folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodott a piaci viszonyok változásaihoz,kezdeményezően
viszonyult minden hasznot hajtó tevékenységhez.
A polgári morál értékkatalógusa újabb elemekkel bővül: a munka becsülete,a vallásosság,a család
tisztelete mellett a takarékosság,a kezdeményezőkészség .E réteg nyitott társadalmi kapcsolataiban
is:vallási,nemzetiségi határokat bátran lép át házassági politikájában,kereskedelmi összeköttetések
alakításában.A házasodási ,öröklési szokásokban és a családi érdekben a racionális érdek
uralkodott.
Az új polgárság megjelenésével függ össze az igényesebb környezet és kulturáltabb időtöltési
módok kialakulása,az urbanizáció előrehaladása és a korszerű városszerkezet kifejlődésének
kezdete.

ÉRTELMISÉG,TISZTVISELŐK
Az értelmiség közé soroljuk:
-királyi tisztviselők,hivatalszolgák,szabad királyi - püspöki és szabadalmas városok,
személyzete,egyéb törvényhatóságok-határőrvidék személyzete.
Tényleges értelmiséginek tekintjük:
-ügyvéd,orvos,gyógyszerárus,tanár.
Vidéki értelmiség:
-gazdatiszti réteg
A nemesi és nem - nemesi értelmiség számát a negyvenes években 50 ezerre becsülték.A legfőbb
problémájuk az elhelyezkedés volt.A rendi és úrbéri világ válsága és a felemelkedés vágya sokukat
hajtott a tanulás felé.Szívesen lettek volna jogászok,hivatalnokok,nem nagyon akartak
szakemberré,üzletemberré,újságíróvá válni.
Az értelmiség,életmódját tekintve nem volt egységes.A falusi,városi tanítók,vidéki uradalmi
tisztviselők egy része gazdálkodással egészítette ki jövedelmét.
A szabadfoglalkozású polgári értelmiségi élet feltételei csak néhány város esetében voltak adottak.
A városi (gyakran a vidéki) értelmiség összességében mégis a polgárosodás előrehaladásában
játszott szerepet.

POLGÁRSÁG ALATTI RÉTEGEK

A városi társadalom polgárság alatti rétegei nem tekinthetők egységes csoportnak.
A hagyományokhoz leginkább kötődő csoport a céhlegényeké és inasoké volt.Alkalmazotti
viszonyban álltak mesterükkel,de legalább annyira a régi polgárság talapzatát alkották,mint
amennyire azzal szemben álltak.A legények egy része,az inasok többsége nem rendelkezett önálló
egzisztenciával.10-14 órát dolgoztak,a műhelyben laktak,családjuk sem lehetett.
Hasonlók mondhatók el a kontárokról is.
A reformkorra tehető a modern bérmunkásság születésének kezdete.
A munkásság életkörülményei és munkaviszonyai nem voltak egységesek.A hiányszakmák sokszor
maguk költségén kiképeztetett szakmunkásait a vállalkozók igyekeztek jobb fizetéssel és jobb
életkörülmények biztosításával megtartani.
Az alacsony képzettségű többség azonban rendkívül rossz körülmények között élt.Megjelent a női
és gyermekmunka is.
A városi szegénység a paraszti és úrbéri világ beszűkülése miatt vándorbotot fogott.
A képzetlen népesség egy része rendszeresen vállalt alkalmi-és bérmunkával kereste meg a
betevőt.A szegénység túlnyomó többsége a lakásínség miatt szenvedett.A hirtelen növekedésnek
indult városok lakáskínálata nem tartott lépést a lakosság számának emelkedésével.A magas
lakbérek miatt az albérlet,a szoba kiadása jó üzletnek számított.

KATONASÁG
A birodalom egésze békeidőben a korszak elején 230 ezer , a negyvenes évek elején 371 ezer
fő.Háborúkban a létszám 550 ezerre is felment.
Az országgy. által meghatározott számú nem-nemes újoncot sorozással vagy toborzással gyűjtötték
össze.
A közlegény ellátása és napi zsoldja igen alacsony volt,gyakran kellett idegenbe menni,hosszú
időre.
1830-ban az országgy.a szolgálati időt leszállította 10 évre.
A tisztikar a korszak nagy részében a kiválasztás és a nevelés következtében nemzetek
feletti,birodalmi jelleget mutatott,elsősorban a dinasztiához kötődött.
A reguláris alakulatokat egészítette ki a Határőrvidék hadereje.E szervezet feladata hivatalosan a
törökkel szembeni határ védelme,bűnözők,csempészek akadályozása.
SZÉCHENYI ISTVÁN RÖPIRATAI AZ 1830-AS ÉVEK ELEJÉN
A magyar reformmozgalom kialakulásában meghatározó szerepe volt Széchenyi István grófnak és a
Hitel című munkájának.1830. január végén jelent meg.
Alapgondolata:a fennálló állapotok hibásak,ezek megváltoztatása nélkül kilátástalanok az egyéni
erőfeszítések. mindezek 1828 novemberében szilárdultak meg a grófbanugyanekkor érte az az
élmény,amelynek nyomán a hitelhiányban ,illetve a hitelhez jutást akadályozó törvényekben találta
meg azt a pontot,amelynek bírálatára mondandóját építhette.

EGYÉB:
1830. január 28. jelent meg "Hitel" című munkája mely Magyarország polgári átalakulásának
gazdasági-társadalmi program összefoglalója. A "Hitel"-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a
nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell
hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A
hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem
kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Gátja a
modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a
feudálisipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az
visszaél a jobbágyok - "a haza legszámosabb" és így legfőbb tekintetre méltó részének, "minden
terhek türelmes viselőjének" - munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a
Habsburg Birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti
hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti
múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség.

A "Hitel"-ben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a "Világ"-ban és a

"Stádium"-ban. Sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad
birtoklási jogát, az iparés kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a
jogegyenlőség és a közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának- gondolata is. Az
arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépett fel; gyalázkodó állásfoglalásukat írásban Dessewffy
József foglalta össze. A Hitel taglaltja címen (1830), ez serkentette Széchenyit a "Világ" (1831)
című válasziratának közzétételére. Ebben világosabban kifejtette a nemzeti átalakulás útját és
teendőit. Az 1831-i nagy parasztmozgalom, a kolerafelkelés után újból tollat ragadott."Stádium"
című művében tizenkét törvényjavaslatba foglalta világos követeléseit, korának reformprogramját.
A "Stádium" nyomtatását a cenzúra megtiltotta. Csak külföldön került sajtó alá, 1833 őszén jutottak
Magyarországra becsempészett példányok.
Írásai mellett nagyrészt vállalt a gyakorlati tevékenységekből is. 1830. szeptember 4. Megtette első
útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozók alapított Első Dunagőzhajózási Társaság első
gőzhajója az "I. Ferenc". A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchényi. Tervei között
szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon
át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit.
1833-ban a Társaság egy másik "Duna" nevű (később "Argó"), 1834-ben egy harmadik "Pannónia"
nevű gőzhajót is üzembe állított. A Társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába,
illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai szigetet. Ez téli kikötőül és
hajóépítő műhelyként szolgált. 1836-ban Széchényi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten
alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Utóbbi napi 17 tonna
lisztet állított elő. Meghajtó gőzgépe a maga 30 lóerejével a legnagyobb volt az országban.
Széchenyi még részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház
kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés
fokozódását, színvonalát; királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas
munkáját, 1840-es években a Tisza szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása
emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből. A Lánchíd is Széchenyi nevéhez kapcsolódik. Széchenyi
volt a motorja az építkezésnek. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között. Itt kötelezték
először a nemeseket hídpénz fizetésére. A híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az
ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga
is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered.
AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS VITÁI,EREDMÉNYEI,KIEMELKEDŐ SZEMÉLYISÉGEI.
WESSELÉNYI MIKLÓS PROGRAMJA

Az uralkodó az 1832 decemberében Pozsonyban összeülő országgyyűlés fő feladatának az

operátumok megvitatását,elsőként az úrbéri operátum megtárgyalását tűzte ki.A kormányzat anyagi
engedmények,a földesúri terhek könnyítésével kívánt segíteni a parasztságon,vagyis a földesurak
rovására.A rendek ezzel szemben elvi,polgári engedményeket szorgalmaztak,a megyék többsége a
kereskedelmi munkálatot kívánta előbb megtárgyalni ,ami viszont a kormányzat számára
elfogadhatatlan volt.
A reformerek,élükön Wesselényivel,felismerték: kulcskérdés,hogy a társadalmi reformokat a rendek
kezdeményezzék.
1833 január elején keresztülvitték,hogy az úrbéri munkálat megvitatását kezdjék meg.Majd a jogi
munkálat került tárgyalásra.
A kormány híveit és a reformereket alapvető különbség választotta el egymástól.Wesselényiék
szerint az urbárium átalakítása eszköz arra,hogy a parasztságot beemeljék a nemzetbe.
Az alsótábla 1833.január és szeptember között végzett az úrbéri munkálattal.
A rendek elfogadták:
- a jobbágytelek haszonélvezetének szabad adásvételét,
-kimondták az úriszék korlátozását,
-külön törvénycikket fogalmaztak meg a jobbágy személyi-és vagyonbiztonságáról.
A jobbágy birtokképességének az elve alulmaradt,kulcsfontosságú elemmé lépett elő az önkéntes
örökváltság javaslata.
A főrendi tábla 1833 szept. és nov. között négy ízben vetette el a leglényegesebb
reformjavaslatokat.
A diéta az úrbér ügyével párhuzamosan kezdte az ún. előleges sérelmek tárgyalását is.
Közöttük szerepelt:
- a magyar nyelv ügye
- Mo. és Erdély uniója,
- A Partium visszacsatolásának ügye.
Az alsótábla az állam teljes magyar nyelvűségét követelte,magyar nyelvű törvényekkel.A főrendek
hosszú hetekig védték a latin nyelv pozícióit,márc. végén azonban elfogadták a Kölcsey fogalmazta
feliratot.
Mo. és Erdély uniója ( 40 év után ) elsősorban Wesselényi jóvoltából vált ismét politikai viták
tárgyává.Tisztában volt vele,hogy Erdélyben a jogi-társadalmi viszonyok sokkal archaikusabbak,a
változás erői gyengébbek annál,hogy a polgári átalakulás a haladás mo.-i erőinek segítsége nélkül
megvalósulhasson,s ezért szorgalmazta az egyesülést.
Hónapokig tartó vitákat váltottak ki a protestánsok vallási egyenjogúságot sértő kormányzati
intézkedések és katolikus egyházi gyakorlat.A javaslatot a főrendi tábla 6x visszautasította,ezért az
alsótábla 1833 júl.-ban levette a napirendről.(nehogy kompromisszumra kényszerüljön)
1833 nov.-től a diéta két jogügyi munkálatot:
-a bírósági szervezet rendezését és
-a polgári törvénykönyvet tárgyalta meg.
A 40 törvényjavaslat vitája 9 hónapig tartott,az erőviszonyok a reformerek hátrányára alakultak.
A jobbágyok birtokképességét újból leszavazták.
Az úrbér ügyében1834 aug.végén megszületett királyi leirat további anyagi engedményeket
sürgetett a jobbágyság javára,a 3 legfontosabb reformjavaslatot - önkéntes örökváltság, úriszék
korlátozása, a jobbágyok személyi-és vagyonbiztonsága- elutasította.Az alsótábla az uralkodónak a
parasztság javát célzó követelései jó részének eleget tett,a döntő kérdésekben azonban nem
engedett.
1834. dec.elején Kölcseynek és Wesselényinek sem sikerült jobb belátásra bírni a közgyűlésre
becsődített kisnemeseket.Kölcsey nem tudta az új követutasítást meggyőződésével
összeegyeztetni,ezért követtársával lemondott.

MÁS:

br. Wesselényi Miklós (1797-1852)

* Rendi alkotmány bírálata.

* Erdélyi viszonyok tanulmányozása, és itteni politikai életben vesz részt.
* Politikája a nemzeti ellenzékiséghez közelebb áll.
* Bécs radikális bírálata.
* A fejekben lévő téveszmék megváltoztatására helyezi a hangsúlyt.
* Örökváltság hirdetése.
* Törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, hivatalviselés jogának kiterjesztését követeli.
* Miniszteri felelősség elvének bevezetése.
* Közteherviselés.
* Zsidóság emancipációja.
* 1838-as árvíz idején hősiesen menti a pesti polgárokat.
* Műve: Balítéletek.
 MÁS:
Az 1832-36-os országgyűlés

A vám, mint téma először az országgyűlésen az 1834. július 9-i főrendi ülésen merült fel, amikor
vita keletkezett arról, hogy a harmincadvámokkal kapcsolatban a bíráskodási ügyeket ki tárgyalja. A
vámokkal kapcsolatos pereket ekkoriban ugyanis a Királyi Kamara tárgyalta, amit a rendek
igencsak sérelmesnek találtak. A főrendi ülésen megtárgyalták a rendek javaslatát, hogy vegyék ki a
bíráskodási jogot a kamara kezéből. Először Gr. Keglevics koronaőr nyilvánított véleményt.
Szerinte a kamara a királyi jövedelmek őre, ezért az ide befolyó pénzeknek itt is kell maradnia, és
ha a kamarai rendszert gyökeresen megváltoztatják, azzal semissé teszik a kincstár jövedelmeit
(Magyarországról befolyó évi vámjövedelem ekkor mintegy 4 millió forint).
Gr. Majláth főispán szerint a vámjövedelem egyértelműen a kormányé; ha egy csempészt fognak el,
és nem a kamarai, hanem a megyei bíróság elé kerül, nagy jövedelemtől esik el a korona, ami
megengedhetetlen, ráadásul ha kicsapongó tisztek elleni eljárást is kiveszik a kezükből, vészesen
csökken a hatalom és a tekintély.
Hamar felmerültek azonban ellenvélemyének is: Br. Perényi Lajos szerint a meglévő törvények a
kamara joghatóságát nem mondják ki, csak 1781. évi királyi dekrétum szól róla, ezáltal nem
tekinthető törvényesnek a Kamara joghatósága.
A parttalannak, és meddőnek tetsző vitát azonban még ezen a napon lezárta a nádor. Szerinte az
egész törvénycikk tárgyalását hagyni kell, hiszen a rendek azt állítják, hogy ez arrogált hatalom,
ezáltal kizárólag sérelmi politizálást folytatnak. Nem a bíróság eltörlését, vagy módosítását akarják,
hanem csak a törvényességét feszegetik, és így érdemben nem lehet tárgyalni. Ezzel a joghatósági
kérdés tárgyalását a felsőtábla a maga részéről befejezettnek tekintette, az alsótáblai ellenzék pedig
látva, hogy az érdemi tárgyalás lehetetlen, az egész joghatósági vitát elhalasztotta, illetve stratégiát
választott.

Innentől fogva a vámpolitika önálló vitapontként ezen az országgyűlésen már nem kerül elő, de
rendszeresen előveszik, amint valamilyen sérelemről van szó a vitákban. Az 1834. okt. 3-i kerületi
ülésen Pálóczy, Borsod megye követe a szabad hajózás tárgyában említi meg, hogy a borsodi
borkereskedelem a magas vámok, és Lengyelország felosztása miatt omlott össze, az 1834. okt. 25-
27. országos ülésen pedig Nagy Pál, Sopron megye követe a legelő-kérdéssel kapcsolatban említi
meg, hogy a királyi jövedelmeket, közöttük a vámokat is, nem lehet korlátlanul növelni. Az 1835.
nov. 24-i országos ülésen pedig Fáy András a magyar nyelv ügyében kapcsolatban hozza fel, hogy
se az egyetem, se a kikötők, se a vámrendszer nem független.

1835. ápr. 14-i kerületi ülésen újra előveszik a vámkérdést a sérelmek listájának összeállításakor,
amikor is 30. számú országos sérelemként felveszik harmincadadónak az országgyűlésen kívüli
felemelését. A panaszt Somogy emelte, mely szerint a Helytartótanács 1830-ban a pamut, len,
selyem és egyéb áruk esetében megemelte a vámot, pedig ez az országgyűlésre tartozik. Érdemi
vita, vagy egyáltalán tárgyalás erről azonban nem történik, úgy tetszik, az ellenzék megelégedik
azzal, hogy proklamálja a probléma sérelem jellegét, ekkor más kérdéseket sokkal fontosabbnak és
sürgősebbnek tartanak.

Az egyetlen élesebb hangú felszólalást 1835. okt. 16-i országos ülésen Nagy Pál engedi meg
magának, amikor is követeli, hogy adja vissza a kormány Magyarországnak a vám
meghatározásának jogát. Úgy tűnik azonban, hogy ez a határozott felszólalás nem talál nagy
visszhangra, tartalmával bizonyára mindenki egyetértett, de sem az időt, sem a stílust nem
találhatták az ellenzék vezetői megfelelőnek, így érdemi reagálás erre a felszólalásra nem is
érkezett.
Az 1835. nov. 3-4-i kerületi ülésen Vághy Ferenc, Sopron követe említi meg, hogy a bécsi vásárra
marhát hajtó kereskedők még plussz pénzt fizetnek az amúgy is magas harmincadon kívül.

Hogy a kérdést mégis sikerül folyamatosan fenntartani, azt igen jól bizonyítja Horvátország és
Dalmácia között meglévő vámvonalról folytatott vita. Ebből jól kivehető, hogy az ellenzék
érzékelve, hogy a magyar vámvonal eltörlését, vagy egyáltalán módosítását semmiképpen nem
lehet elérni a kormányzatnál, ezért a kisebb fajsúlyú horvát kérdést kezdték el feszegetni, ami
precedensértékűnek tekintettek a későbbiekre nézve.
Az 1836. jan. 13-i kerületi ülésen Bezerédy István, tolnai követ megemlíti, hogy miután 1802. okt.
17-i leiratban a király elvben Dalmáciát a magyar korona részének ismerte el, nem érti, miért
választja el mégis vámvonal Horvátországtól. Kérni kell tehát a királyt, hogy törölje el. Busán
Hermann, Horvátország követe felszólalásában elmondja, hogy a hivatalos közlemény szerint
Dalmácia éppúgy nem tartozik bele az örökös tartományok vámrendszerébe, mint Magyarország és
Erdély, ezért tehát ez legyen a mérvadó Dalmáciával kapcsolatban is, főként hogy Dalmácia
történelmi jogon magyar terület.
Pázmándy javaslatára a javaslatot elfogadják, és egy feliratban megkérik a királyt, törölje el ezt a
belső vámvonalat.
1836. febr. 1. kerületi ülésen újfent Bezerédy István, Tolna megye követe veti fel a kérdést a
dalmátországi vámvonallal kapcsolatban: nem érti, miért gond ez a dalmátoknak? Nem fognak
semmi pénztől elesni, illetve más hátrány se éri őket, hiszen a vámok miatt drága gabonát amúgy
sem tudnák megtermelni, hanem a szintén drága odesszai gabonával pótolják, ezért szerinte biztos,
hogy a csempészet megszűnésétől félnek.

Az egész vitát ezen az országgyűlésen Deák Ferenc 1836. márc. 24-i országos ülésen elmondott
beszéde (kéri az adó és a harmincad csökkentését, a kereskedelem gátjainak megnyitását), illetve a
formaképpen az előzőleg említett feliratra válaszoló márc. 27-i királyi leirat zárja le, mely szerint
Őfelsége a magyar kereskedelemért már eddig is sok kedvezményt tett, továbbiak már feleslegesek.

MÁS

Az 1832/36évi országgyűlés, Országgyűlési Tudósítások, Törv.hatósági Tud.ok:

A liberális ellenzék vezérei Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós voltak. Kossuth már a diéta
ülésének első hónapjában felszólalt és az országgyűlés nyilvánosságára hívta fel a figyelmet.
Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a liberális elvek szerint a reformmozgalom érdeke a
követek és a megyei reformerek közti információáramlás biztosítása. „A közvéleményt követni és
egyszersmint vezetni is kell.” Wesselényi 1833 január 9 –én rendreutasította, amiért ablegátus létére
túlbuzgó lelkesedésében felszólalt.

A mind lelkesebb Kossuthot egyre többen kérték fel tudósításokra, így írnokok felfogadásával
magánlevelező újságot kezdett szerkeszteni, mely 1833 nyarától már kőnyomatos sajtóval készült,
és szeptemberre 70 – 80 előfizetővel büszkélkedett. 1833 őszére a kormányzat felfigyelt
tevékenységére és kártérítés fejében lefoglalta a kősajtót. Az ettől kezdve kézzel másolt
tudósításokból 1832 december 20 és 1836 nyara közt 344 számot adott ki összesen. A
tudósításokban már megcsillant Kossuth különleges írói vénája, amikor dicsérő szavakkal beszélt a
reformpárti felszólalásokról és elítélő megjegyzésekkel a konzervatívokról. Az első
reformországgyűlés megvitatta a magyar nyelv ügyét, és kimondta a törvények nyelve a magyar és
a királyi táblán magyar nyelvű perrendtartást kell követni. Az ellenzék önkéntes örökváltság
kimondását célzó fellépése részleges eredménnyel zárult, hiszen csak a robot és egyéb földesúri
tartozások önkéntes megválthatóságát mondták ki, viszont szabályozták a legelő elkülönítést és az
úrbéres telkek nagyságát. Az országgyűlés eredménye volt, hogy ezentúl nem nemes is lehetett
felperes, és az országgyűlés költségeit ezentúl a nemesek fizették. A Részek Magyarországhoz
csatolását is kimondták ugyan, de ennek végrehajtása 1848 –ig késlekedett.

Az országgyűlés utolsó szakaszában a kormányzat támadásba lendült: az ellenzék megyei

közgyűlésein a sokszor leitatott, megvesztegetett kisnemesek révén több megyében elérte, hogy az
örökváltság ügyében a kormányzat oldalán álljon követük. Így történt ez Szatmárban is. Kölcsey és
Wesselényi Pozsonyból hazautazott, de nem tudták megakadályozni, hogy a megyegyűlés maradi
szárnya győzzön. Kölcsey lemondott, Wesselényit pedig az 1834 decemberi megyegyűlésen
elmondott beszéde miatt feljelentették. 1835 februárjában Kossuth gyászkeretes számban adott hírt
a lemondott Kölcsey búcsújáról.

Az országgyűlés május 2 –án végetért, így Kossuth az Országgyűlési Tudósítások utolsó számában (
1936. május 15 ) értesítette olvasóit a Törvényhatósági Tudósítások 1836. július 1 –től való
megindításáról. Az új „lapjában” már más követeket is felkért a megyei gyűlésekről való
tudósításra, így például Deák Ferenc zalai követet. Másolói irodája ötven példánnyal kezdett
működni, de a legutolsó 23. számból 160 darabot tudott szétküldeni. Tisztes jövedelmet biztosított
számára a levelezés, így elutasította Keglevich gróf 1835 decemberi jószágigazgatói állásajánlatát.