ASZERZO HALALA A Sarrasine cimié novellaban Balzacegy nének dltSztt kasztrélt- 161 ifa le ezt a mondatot: , Valédin6 volt, a hirteler.riadozssa- ban, azoktalan szeszélyeiben az 6szt6nés7avaraban,azalaptalan vakmeréségében, a kihiv6 dacdban és az. érzéseinek gyonyort finomsagaiban is.” Ki mondia ezt? A novella hése, akinck meg van ra az oka, hogy ne vegye észre a n6 mogatt megbiijs kasztréltat? A Balzac nevi egyén, akit személyes tapasztalata lanitott meg a n6 fllozétijara? Balzac, a2 576, aki ,trodalmi’ gondolatoknak ad hangota ndiességgel kapcsolatba-V? Az egye- temes bélesesség? A romantikus Iélektan? Sosem fogjuk meg- tudni, azon érthet6 oknal fogva, hogy az irés lerombol mindenféle hangot, minden eredetet. Az. irds éppen e semleges, e kompo- Zitum, a mellékisvény, amelyen at szubjektumunk elillan, a fehéren-fekete, amelyben minden személyazonossig, feloldé- ik, s mindiartelsoként az Minden bizonnyal mindig is igy volt: mihelyt egy tényt elme- seltek, targy nélkiilicélok érdekében, s nem azért, hegy kézvet- leniil hassanak a valésdgra, azaz végs6 soron kikapcsolva min- clen mas funkcist, egyszersien a szimbélum makodtetése végett, letrejin ez az elszakadas:a hang elveszitieredetét,aszerzd belép sajat halalaba, 5 elkezdédik az irds. F jelenséget ugyanakkor kilonfeleképpen élhetjikmeg; az etmografikus tarsadalmakban az elbeszélést sohasem egy személy villalja magira, hanem mindig egy kézvetit6, a siman vagy az énekmondd, akit kell6- képpen megesodéthatunk az ,eléadasért” (azaz a narrativ kéd ‘mesteri hasendlatéért), de nem csodlhatjuk bennea ,zsenit”. A szer26 modern szerepl6, aki minden bizonnyal azzal parhuza- mosan jétt léte, hogy, kilepvén a Kézépkorbol, a tarsadalom az angolempirizmussal, a francia racionalizmussal és a reformacis, személyes hitével felfedezte az egyén presatizsét, vagy, mint fennkoltebben mondjak, ,az emberi személyt”. Logikus tehat, hogy az irodalom teriiletén a pozitivizmus, a kapitalista ideols- 50 gia foglalata és betetszése tulajdonitotta a legnagyobb jelent séget a szerz6 ,személyenck”. Még mindig, a szerz0 uralja jrodalomtdrténeti kézikonyveket, az irk életrajzait, a magazi- nok interjit, de még az irodalmérok tudatit is, akik ben: napl6ikban igyekeznek dsszekapcsolni személyiiket é miivii- Ket; a jelenlegi kultira irodalomképe zsarnokian a szerz6 kéré Spill, személye, tdrténete, i2lése, szenvedélyei kiré; a kritika tobbnyire ma is abban all, hogy kijelentikc Baudelaire életmiive nem més, mint Baudelaire, a2 ember kudarea, Van Gogh élet- ive sajt Griltsége, Csajkovszkijé pedig a biinei; a mii magya- rizatdt mindig aban keresik, aki létrehozta, mintha a fikcis 18bbé-Kevésbé sttets26 allegsrisfin til végs6 soron mindig egyet- Jen személy hangjt hallandnk, a szerzt, aki felt ,titkai”™ Noha a Szerzé uralma még szilard (a2 dj kritika gyakran csak tovabb erSsitette), epyes irdk természetesen mar régota probi jak megingatni. Franciaorsz4gban minden bizonnyal Mallarmé volt az el36, aki teljes mélységében latta é megjésolta, hogy a nyelvet kell majd annak helyébe allitani, akit mindeddig,birto- osénak véltek; széméra, ahogy szamunkra is, a nyelv beszél, nem a szex26; ii annyitjelent, hogy egy el6zetesszemélytelen- ségen at-amelyet egy pillanatig sem szabad dsszetévesztemiink a realista regény asztralt objektivitasdval ~ eljutank addig a ppontig, ahol a nyely cseleks7ik. .tejesit”.s nem .€n”: Mallarmé egész poétikaja aban all, hogy megsemmisitse a szerzét az iras érdekében (azaz, mint lstni fogjuk, visszaadja az olvasénak sajat helyét). Valéry, aki alaposan belekeveredett az En pszichologi- ajaba, megichetGsen felvizezte a Mallarmé-féle elméletet, de ~ iivel klassvicista izlése a retorika tanulmanyozaséhhoz vonzotta is minduntalan megkérddjelerte és kifigurézta aSzerzvt, 22 ir6i tevékenység nyelvi természetét é mintegy ,hazardiro zasav” hangstlyozta, s prézai mGveiben mindig,kidllt az iroda- lom alapvetden verbalis jellege mellett, amelyhez képest az ir6 lelki mélységeihez. valé folyamodés meré babonsnak ttini Proust - digynevezettelemzéseinck latsrélagos pszicholigia jelle- ge ellenére ~ nyilvanvaléan arra a feladatra vallalkozik, hogy végleges seubtilitisdval kérlelhetetlentil Ssszezavarja az iro és szereplsi viszonyét, amikor a narratort nem tigy mutatja be, int aki itott vagy érzett, vagy akér aki megir valamit, harem ‘olyasvalakiként, aki ‘rn fog (a regény fiatalembere ~ de volta~ képpen mennyi ids és ki 6? —irni akar, de nem tud, sa regény 51ASZERZO HALALA A Sarrasine cim@inovellaban Balzac egy nének dltozitt kasztralt- 161 ira le ezt a mondatot: , Val6di n6 volt, a hirtelen riadozasé- ‘ban az oktalan zeszélyeiben,az dsztinds zavaraban, az alaptalan vakmeréségében, a kihiv6 dacatan és az érzéseinek gyonyérd finomsdgaiban is.” Ki mondla ez!? A novella hése, akinek meg- van ré az oka, hogy ne vegye észre a né mogitt megbiijs kasztrdltat? A Balzac neva egyén, akit személyes tapasztalata tanitott meg. a nd filozétiajara? Balzac, az.ird, aki ,irodalmi” gondolatoknakad hangot a néiességgel kapcsolatban? Azegye- temes bélesesség? A romantikus Iélektan? Sosem fogjuk meg tudni, azon érthet6 okndl fogva, hogy az iris lerombol mindenfele hangot, minden eredetet. Az irés éppen e semleges, ¢ kompo- zitum, a mellékSsvény, amelyen at szubjektumunk elillan, a fehéren-fekete, amelyben minden személyazonossag,felold6- dik, s mindjirt elsokent az irdi test azonossiga. Minden bizonnyal mindig is igy volt: mihelyt egy tényt ehme- séltek, targy nélkiili célok érdekében, s nem azért, hogy kézvet- leniil hassanak a valésdgra, azaz végs6 soron kikapesolva min- den mas funkcist, egyszerdien a szimbolum makodtetése végett, letrejon ez az elszakadas:a hang elveszitieredetét, aszerzébelép sajat halélaba, s elkezdddik az. irds. E jelenséget ugyanakkor kiilnféleképpen éthesjik meg; az etnografikus tarsadalmakban az elbeszélést sohasem egy személy vallalja magara, hanem mindig egy kézvetit, a simén vagy az énekmond®, akit kell6- keppen megesodalhatunk az ,eléadasért” (azaz a narrativ kod mesteri hasznélatéért), de nem csodalhatjuk bennea ,zsenit”. A szer2d moder szetepl6, aki minden bizonnyal azzal pérhuza- ‘mosan jot létre, hogy, kilépvén a k6zépkorbdl, a tarsadalom az angol empirizmussal, a francia racionalizmussalésa reformaci6 személyes hitével felfedezte az egyén presalizsét, vagy, mint fennkéitebben mondjk, ,az emberi személyt”. Logikus tehat, hogy az irodalom teriletén a povitivizmus, a kapitalista ideol6- 50 gia foglalata és betetsizése tulajdonitotta a legnagyobb jelents- séget a szer2d ,személyének”. Még mindig a szerz6 uralia az irodalomtorténeti kézikonyveket, az irdk életrajzait, a magazi- nok interjiit, de még. az irodalmérok tudatat is, akik bens6 napldikban igyekeznek dsszekapesolni személyiiket és mtivii- kket; a jelenlegi kultira irodalomképe zsammokian a szerz6 koré épill, személye, torténete, izlése, szenvedélyei kéré; a kritika tobbnyire ma is aban sll, hogy kijelentik: Baudelaire életmdive rem més, mint Baudelaire, az ember kudarca, Van Gogh élet- ive sajit Griltsége, Csajkovszkijé pedig a bainei; a mdi magya- rizatdt mindig aban keresik, aki létrehozta, mintha a fikeié {bbe kevésbe sttets76 allegériajan tal végs6 soron mindig egyet- Jen személy hangjat hallanank, a scerét, aki feltara ital”. Noha a Szer26 uralma még szilard (az ij kritika gyakran csak tovabb erdsitette), egyes irdk természetesen mar régota probsl- jak megingatni. Franciaorsz4gban minden bizonnyal Mallarmé volt a7 els6, aki telies mélységében Latta és megjésolta, hogy a nyelvet Kell majd annak helyébe dlitani, akit mindeddig birto- kosénak véltek; szdméra, ahogy szamunkra is, a nyelv beszél, nema szerz6; ni annyit jelent, hogy egy el6zetes személytelen- ségen at amelyet egy pillanatig sem szabad ésszetévesztentink a realista regény kasztralt objektivitasaval - eljutunk addig a pontig, ahol a nyelv eseleks7ik,.. telesit”, «nem .én”* Mallarmé egész podtikaja aban dll, hogy megsemmisitse a szerz6t az irs érdekében (azaz, mint litnifogjuk, visszaadja az olvasnak sajit helyét), Valéry, aki alaposan belekeveredett az, En pszichol6gi- ajaba, meglehetdsen felvizezte a Mallarmé-féle elméletet, de ~ mivel klasszicista iziése a retorika tanulmanyozasshoz vonzotta ~ maga is minduntalan megkérdéjelezte és kifigurézia aSzerzst, 2 Sr0i tevékenység nyelvi természetét és mintegy ,hazardiro- zasit” hangstilyozta, s prozai mGveiben mindig kid az iroda- lom alapvetsen verbalis jellege mellett, amelyhez. képest az ir6 lelki mélységeihez. valé folyamodés meré babonanak tinik Proust ~ igynevezettelemzéseinck latszblagos pszichol6giajelle- ge ellenére ~ nyilvénvaldan arra a feladatra vallalkozik, hogy végleges scubtilitasdval kérlelhetetleniil Osszezavarja az fro & szerepl6i viszonyét, amikor a narrdtort nem tigy mutalja be, mint aki latoit vagy érzett, vagy akér aki megir valamit, hanem olyasvalakiként, aki fri fog (a regény fiatalembere ~ ce volta- képpen menny! id6s 6s ki 6? -irni akar, de nem tud, sa regény 51akkor ér véget, amikor az iris végil lehetségessé lesz), Proust alkotta meg a modem ités eposzit: egy radikalis fordulattal, ahelyet hogy sajét dletét tenné st a regényébe, mint gyakran mondjak, sajitletéb6l is mavet csindlt, amelynekmodellesajst Konyve volt, sigy aztan nyilvanval6, hogy nem Charlus utinoz: ‘za Montesquiow, hanem Montesquiou a maga anekdotikus ¢a orténeti valésdgéban pusztan Charlus mésodlagos, szarmaré. kos téredéke. Vegi a szitrrealizmus, hogy még a modemitis el6térténeténél maradjunk, kétségkivitl nem tulajdonitha'ott a nyelvnek szuverén szerepet, mivel a nyely rendszer, e mo2ga, {om pedig. romantikus szellemben, a kbdok kizvetlen felforga. {sara tGrekedett ~ ami ilhizi6 egyébként, hiszen egy kéd nem rombolhatja le magat, legfeljebb ,jétszani” tudunk vele — de azzal, hogy folytonosan a vartértelem megtorésére buzditor (ez f Revezotes seirrealisia ,kizdkkentés"), $ azzal, hogy a kéore Dieta azt a feladatot, hogy a lehet6 leggyorsabban leita, aminek a f&) maga sincs tudataban (ez az automatikus ir83), 3 hogy clfogadta a tobbszerz6s irés gondolatat, a sziirrealizmus hase. jatult a Szer26 képének deszakralizAlisihoz. Végezetil, az iro. dalmon tl (az igazat megyallva ezek a kiilonbsegtételek ia Exvényliket vesztik), a nyelvészet pontos elema6i eszkbztivat Kinalta Szerz6 lerombolasshoz, mivel kimutatta, hogy a nyel- vimegnyilatkozds lénonciation| a maga egéarsben ties lo ya mat amely tokéletesen midkidik anélkil is, hogy megtéite. nénk a beszélgetdk személyével: nyelvészeti szemponthsl a szerz6 pusztin az, aki it, ahogy az én is pusztin, a2 aki Kimondja, hogy én: a nyelvnek ,alanya”, nem ,személve” Yan, s €z az alany, amelyben semmi sires, pusztin a7 6t meghatiroz6 nyelvi megnyilatkozis, egymaga is .megtart- ja”, azaz kimertti a nyelvet A Szerz6 eltavolitisa (beszélhetnénk Brecht nyoman ;distan- cidr6l” is, a Szerz6 egyre zsuigorodé szobrocska.az irodalom szinpadnak legszélén) nem pusztn az iris aktusanak torténeti kénye: tet talpig atformalja a modem szveget (vagy ~ ami uayanae~aszéveget gy hozzAklbtre és olvassik, hogy minden Stinten hiényzik belOle a szerzo), Az. id@beliseg is megvatozik Amig hisziink a Szerzében, mindig tigy fogjuk fel, mint sain Konyvének miiltjit a kényv és a szerz6 egy vonalban helven. Kednekel, mint egy eltteésegy wind: aScerzShipldjea kOnywet, azaz a konyvet megelézéen léterik, a kinyvért gondolkochk, szenved & él; ugyanigy korabbi a kinyvnél, mint az apa a gyermekénél. A modern irs viszont sajat szovegével egy idébeon szilletik meg: nem tekintheijk olyasvaiakinek, aki megeldzi sajat rast vagy tObb, mint ez az. és, nem alany, amelynek a Konyv volnaaz allitmanya; kizérdlaga megnyilatkozas idejében 41/8 minden szoveget Srikks it és most nak. Azért van e” fy, ert (vagy ebbél kavetkezik, hogy) az itds nem a leegyaes megallapités, a bemutatés, a »lefdstés” (ahogy a klagsaikusok mondték) miiveletét jeldli, hanem azt, amit a nyelvéezek a2 oxford filozéfia nyoman performativaktusnak neveznek ithe verbilis forma (amelyet kizardiag els6 személyben & jeleriben hasznalhatunk), amelyben a megnyilatkozasnak nines més tor, talma (mas kézleménye [énoncé)), mint a megnyilatkozés aki, sa mage: tigy valahogy, ahogy a kirilyok Kinyitonitomja és a réges-régi kOlt6k mepéncklemje. A modern rd, miutan elfoldelte 2 Szerzst, nem hiheti mir, elddeinek patetikus elképzelései saerint, hogy keze bilsigosan lassan koveti gondolatait vagy szenvedelyeit, s hogy ezért~ a exidkségb6l erényt kovaesolve hangstilyoznia kell e késedelmet és véghetetlentil, dolgoznia” kell a forman; az 6 szemében sajét keze, amely levalik minder féle hangrél, s amelyet a leirés puszta gesztusa iranyit (s nem a Kifejezése), egy eredet nélkiil teriletet jar be —legalahhie mince ‘mas eredete, mint maga a nyelv, vagyis éppen az, ami folytono. san megkérddjelez: mindenféle eredetet, Tudjuk most mér, hogy egy sziiveg nem szavak egyetlen vonalra illeszthet6 sorozata, amelyek sorra dtadjsk egyetien jelentéstiket, mintegy teolégiai mintira (azaz a Szereeisten wftizeneteként’), hanem sokdimenziés tér, amelyben sokféle frie Verseng és fonddik assze, s ezek kéziil egyik sem eredeti: a sroveg idézetek seovedéke, amelyek a kultira ezernyi forrisé- bl rajzanak el6. Mint Bouvard és Pécuchet, ezen egyszerre fenséges és komikus drikis masol6k, akiknek mélységes never, ségessge pontosan az Srds igazsagat nevezi meg, azird sem tehet Inast, mint hogy egy mindig korébbi, sosem eredeti gesztust uténoz; egyetlen tehetsége az. irasok vegyitésdben all, aban, hogy az egyiket kijstssza a mésikkal szemben, oly médon, hagy ckOzben egyikre se tamaszkodjek; ha magat szeretnékifejezni, ot 'mindenesetre tudnia Kell, hogy az a bels6 ,dolog”, amit hite szerint «lefordit”, magaban is sak egy sz6tr, amelY nz egyes Seavakat csak mas szavak segitségével képes megmagyarazni, 53‘ igy tovabb a végtelenségig: a fiatal Thomas de Quincey péda- szerdi kalandia, aki oly jl tudote gérégal, hogy az abszolat modem gondolatokés képek gorogre forditasdhoz, mint Baude- laire mondja, ,olyan napra kész sz6térat teremtett, mely ege- szen misképp volt sokrétd é terjedeimes, mint az, amely a isztin irodalmi témakkal folytatott szokvanyos tirelemjatek- Dol seérmazik” az sdban, a Szer26 utédaban, nem szenvesé. lyek, hangulatok, érzelmek, benyomésok éinek, hanem e2 a hatalmas szdtér, amelyb6l véget nem ismers irasat meritisaz let mindig csakutanozzaakényvet, sa kinyy magais pusztan jelek sebvedéke, egyre bonyoléd6, a végtelenbe vesz6 utanzés, ‘A Szerz6 eltavolitsét6l fogva tokéletesen hidbaval6 valik azaz iayekezet, hogy ,megfejsik” a sziveyet. Ha Szerast adunk egy sevegnek, azzal valamitéle végpontot elotink kiszAmara, veges jelltet talalunk neki, learjuk az rds, E felfogis nagyon jil meg. felel a kritikénak, amely mindig: fontos feladatanak tekintette a Seerz6 (vagy hiposetézisai: a tarsadalom, a torténelem, a Iélek. a szabacisig) feltarésit a mii mogott: mihelyt megvan a szere6 a seiiveget méris ,megmagyaréztuk”, sa kritikus gydzelmet aratott. egyaltalan nem megiep6, hogy tartén 5 ben a Kritikus uralma harisnya lefutott szemérél mondjak), de alapia nincsen; az its terét bejirni kell, nem dthatolni rata; a irds fol, fonosan felkinal valamilyen értelmet, de csak azért, hogy azutin mindig clenyésszen: a jelentés szisztematikus kioltésa fel halad Ugyanakkor az irodatom (bar helyesebb volna mostantol inisrél beszélniink), mivel nem hajlands arma, hogy a szdveget (és 4 Vilégot mint szoveget) egy ,titokkal’, azaz valamilyen végss értelemme! ruhizza fel, olyan tevékenységet szabadit fel, ame- lyet teolégiaellenesnek nevezhetnénk, egy valoban forradalmd tevékenységet, hiszen ha nem vagyunk hajlanddak megéllitani a jelentést, azzal végss soron Istent é az 6 hiposztizisait, a2 észt, a tudoményt, a tOrvenyt is clutasitjuk lave: A messes menses, Condclat, Budapest, 19,60 ‘Hin Er fonds phen modonreae a ee ‘Terjiink most vissza Balzac mondatéhow. Senki (azaz egyetlen személy") sem mondia: forrésa, hangja nem az iris valédi helye, hanem az olvasasé. Egy nagyon pontos példaval szericl- tethetjik e2t: a legdjabb kutatasok ([-P. Vernant kutatésai) ra viligitottak a gérog tragédia lényegi tobbértelmiiségere; a s: veget kétértelmé szavakbél sz6iték dssze, amelyeket az egyes szexepl6k egyoldaltian fognak fel (éppen ez az drok6s félreértés a ,tragikum"); s mégis van valaki, aki minden szot a maga Keétértelmiségével egyitt ért meg, s megérti ~ ha lehet igy mondani ~ a szeme el6tt megszélal6 szereplik siketségét is: ez pedig az olvass (vagy ebben az esetben a néz6). Igy bontakozik i az irds teljes lee: a szveg tbb irésb6l All ossze, Kiilonféle ultiirdk termékeib6l, amelyek dialégusba, parddisba, versen- sgésbe kezdenek egyméssal; van azonban egy olyan hely, ahol sokfcleség egybeg yilik, ez pedig nema szer26, mint mindeddig, mondogattak, hanem az olvas6: az olvasé az.a hely, amelybe az frist alkot6 idézetek beleirédnak, anélkil hogy akir egy is elvesznék koziilik; a szoveg egységét nem az eredete, hanem a rendeltetése adja, ez a rendeltetési hely azonban maga sem személyes: az olvasénak nines torténelme, életrajza vagy lelki alkata, az olvasé pusztén a7 a oalaki, aki egybegydiji mindazon nyomokat, amelyekb6l egy irés dsszeall. Ezért hangzik komiku- san, amikor a2 dj fret valamiféle humanizmus neveben itélikel, amely képmutats médon az olvaso jogainak bajnokakéntlép fel A klasszikus kritika sosem foglalkozott az olvaséval; seaméra nines mis ember az irodalomban, csak az, aki irja. Ma mar nem dlink be az ilyen sz6facsarasnak, amikor jobb kérokben éppen azt kezdik nagy garral védelmezni, amit kiszoritanak, elnyom- nak vagy tonkretesznek; tudjuk, hogy az irésnak esak akkor les ismét jovsje, ha megforditjuk a mitoszt: az olvasé sziiletésének ra a Szerz6 haléla 1968 Babarezy Eszter fordstisa», hogy ez a tapasztalat mennyire elise- tchetetlenség” (learned helplessness) je- + inkabb nének tekintettek, digy véleam, 5vé. Onkénteleniil alkalmazkodtam. Ha 1am, hogy képtelen vagyok megfordulni kihtizni az dvegbél a dugét, furesa mé- igy éreztem, nem megy. Ha tigy gondol- el a bérdndét, magam sem tadom, mi- ondoltam. sonlités lehetdsége, exért pazarul érzék- vagy negativ Pygmalion-hatés, amely ‘det&t6] engesztelhetetlen kovetkezetes utébb mar gyakorlatilag senkinek nem indolok példdul, ahogyan a szildk, a t ak elbdtortalanitjak — jobban mondva, lanyok érdeklédését bizonyos miiszaki lyak irdmt: ,a tandrok folyron azt mond- birunk... hat a végén elhisszuk’, ,csak ljak a magukét, hogy a tudoményos pé- tak, Persze hogy...”). $ ebb6l a logikabél ovagias” védelem, azon felil, hogy a n6. ext a fogsdgot igazolja, nem hagyja oket iggal, ahol ,nem dllndk meg a helytike:”, ‘ik van. +e foglalt fegyelmezés, a vildg szabélyos jdré néma intés, fojtote fenyegetés konk- valéan az adott terilet hatérozza meg, ibéztetésével a nok egyénenként, konk- ~ példul az elfogadott uralkod6 gyakor- szexualizalt volta fel sem mera, tehat Salk senkiben. Az uralmat gyakorlok sa- érvénytinek allitjak partikularis mivoltu- céje legalabbis csupa férfias elemet hor- hogy ezek nem férfias szinben vannak -ekintélyes posztok kovetelményrendsze- “um. New York, Harcourt Brace Jovanovich, rében mindenféle nemi szinezetii képességek, készségek is szerepelnek: noknek azért nehér.ilyen pozicidba jutni, mere méretre szabjdk maguknak a férfiak, rdadasul férfiassdguk sarkk6ve a kilOnbézés nOktdl, a jelenkor néitél. Ahhoz, hogy egy poszrot tikéletesen birtokba vehessen, a nének nemesak azt kellene felmutatnia, amit a kiirds nyfitan meg- kévetel, hanem egész sor olyan tulajdonségot is, amit egy férfitd ilyen poszton elvérnak: bizonyos testalkatot, hang- hordozést vagy olyan hajlandésdgokat, mint az agresszivitds, a magabiztossdg, a ,szerep-distancia”, az tgymond veleszii- letett tekintély stb., melyekre a férfiakat, mert férfiak, hallga- télagosan felkészitik, edzik Vagyis a ndkre alkalmazott normak a legkevésbé sem uni- verzilisak. Az \igynevezett univerzalista feminizmus, mivel nem veszi tekintetbe az elnyomas hatését, mindazt, amit az uralkod6 (é! létszdlagos univerzalitésa az elnyomotthor.fi- zd6 visconynak készinhet — itt a férfiassig dolgéban -, az emberi Iény univerzdlis meghatarozaséba beiktatja a férfias férfi olyan t6rténelmi jellemz6it, melyek a ndiesség ellené- ben keletkeztck. Az tigynevezett differencialista megkézelivés stintén elsiklikafBlott, hogy mennyit szémit az uralkodé meghatérozasban felettes és aldrendelt torténelmi viszonya s az. ennck alapjdul szolgélé kilinbség szakadatlan firatésa (ugyan mi més a férfiasség, mint antindiesség?), s mig azon igyekszik, hogy visszaszerezze a n6i tapasztalat rangjét, nem Aiszhat meg valami enyhe esszencializmust: ahogyan a Senghor-féle négritude (négerség) dtvett egyet-mast, példétl a fogékonysdgot, a feketék elfogadott jellemzésébdl, feledve hogy a ,kiilonbség” esak az uralkoddk seemszbgébél Iézezik, s hogy a megkiilonbéztetés térténelmi viszonyénak szarma- zéka az is, amit6l elhatérolédna, ahogyan Chodorow a férfi- as kulonvaldsdggal (separatedness) szemben a Osszehangol6- dist (relatedness) iinnepli, vagy a ndi irodalom prokétorai a testher,flzSd6 sajétos viszonyt. A néi lét mint észlelet Anni habitus keletkezéstorténetében, aktualizlasinak térsa- dalmi feltételeiben minden mozzanat azt szolgélia, hogy 2 ni testélményre szoritkozzék a kézszemlére bocsatott test n