CSÍKSZENTKIRÁLY GAZDASÁGI HELYZETE AZ ÚJKORBAN

(17-19. SZÁZAD)
sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2010/ro/csiki_2009_regeszet/pages/005_Bartis_Erika.htm

Bartis Erika
Abstract: [The economic situation of Csíkszentkirály in the modern times (17-19th
centuries)] In this study we examined the economic situation of Csíkszentkirály (Hung.; -
Rom.: Sáncráieni) since the first surveys until the First World War. By studying the
agricultural data, the size of the cultivated land and the private property per family we
point at the economic potential of those living in Csíkszentkirály. In order to make up a
complete picture we compared suit files and economic registers from that period (1619,
1703, 1721, 1750 and 1895), as well as other data from the archives. Unfortunately the
village law does not exist any more or we have no knowledge of its existence, so we can
only use the similar documents of the neighbouring villages to identify the local
characteristics. By the end of the 19th century and the beginning of the 20th the
economic situation improved thanks to the continuous development: the regulation of
the river Olt led to more land which could be cultivated, the building of the railway
system and the appearance of the machines resulted in a more efficient agriculture.
Thanks to this, the population kept growing and became richer.

Based on the presented data we can state that in the period in question the economic
situation in Csíkszentkirály was similar to that of the other villages from Csíkszék (Ciuc),
Gyergyó (Gheorgheni) and the Székely (Sekler) Region in general.

Rezumat: [Situatia economicá din Csíkszentkirály în epoca moderná (secolele 17-19)]

Acest studiu analizeazá situatia economicá a localitátii Sáncráieni din perioada primelor
evaluári páná la primul rázboi mondial. Prin studiul datelor agricole, márimea
pámántului cultivat si a proprietátii private pe familie evidentiem potentialul economic al
locuitorilor din Sáncráieni. Pentru o imagine mai completá am comparat documente
judecátoresti cu registre economice de-a lungul perioadei cercetate (1619, 1703, 1721,
1750 si 1895), respectiv si alte grupuri de date gásite în arhivá. Din nefericire notariatul
satului nu mai existá sau cel putin nu avem informatii în acest sens, asadar am folosit
documente similare din sate vecine pentru a stabili caracteristicile locale. La sfársitul
secolului 19 si începutul secolului 20, datoratá dezvoltárii continue, situatia economicá s-
a imbunátátit: în urma regularizárii râului s-au obtinut noi terenuri arabile, constructia
cáilor ferate si aparitia utilajelor au dus la o eficientá máritá în agriculturá. În consecintá
a crescut si populatia, devenind totodatá si mai instáritá.
1/21
Pe baza datelor prezentate putem declara cá în perioada studiatá situatia economicá a
localitátii Sáncráieni este similará situatiei altor sate din regiunea Ciucului, Gheorghenilor
si a Secuimii în general.

A Gyergyói- és a Csíki-medencék tulajdonképpen kárpátközi magas fennsíkok; a csíki

falvak mezőgazdasági helyzetét az Olt folyó árterülete és a talaj minősége alakította, így
Csíkszentkirályét is. A 14. század elejétől vannak adataink a tízesek létezéséről, s azok
gazdasági erejéről tanúskodnak az adóösszegek is. Sajnos Csíkszentkirály falutörvénye
nem maradt fenn, létezéséről sem tudunk, a helyi gazdasági viszonyokról elsősorban a
környező csíki falvak törvénykezéséből és más forrásokból kapunk képet.

A mezőgazdaság tartotta el a lakosságot a tárgyalt időszak elején, a végére is 92-95%-a

abból élt. Csík domborzata és éghajlati viszonyai nem kedveznek a mezőgazdasági
munkálatoknak. A falu vízhálózata igen gazdag: az Olt folyón kívül több patak szeli át a
területét, ez szintén olyan tényező, amely bizonytalanná teszi a megélhetést. A 19.
századig nagy gondot jelentett a lakosságnak az Olt gyakori kiöntése, ritka volt az olyan
év, amelyben legalább egyszer - a tavaszi hóolvadáskor - ne áradt volna ki a folyó. 1872-
ben különösen nagy áradás lehetett, mivel a korabeli folyóiratok szerint „alig emlékeznek
hasonlóra".1 Legnagyobb csapás volt az 1889-es áradás, abban az évben kiöntött az Olt
júniusban, augusztusban és szeptemberben is.2 Az évenkénti vízkárok és gyakran
előforduló éhínség megszülte az Olt-szabályozás ötletét, amelyet a század végén
víztársulat feladatává tették. Egy harmadik akadályozó tényező volt Csík földrajzi fekvése:
a török-tatár seregek gyakran be-betörtek e területre és megsemmisítették, illetve
elvitték az élelmet. Egyik ilyen esemény volt az 1661-es támadás, amikor a csíkiak bízva a
természetes védrendszerben - a Hargitán húzódó épített földsáncok védelmében -
ellenálltak a támadásnak. Iszmail basa október 17-én felégette a Csíki falvakat, a
lakosságból sokat rabláncra fűzött. 1694 februárjában a tatárok törnek be Csíkszentkirály
területére is, ahol az Olt hídján esik áldozatul Murza kán fia is.3 Az évszázadokon
keresztül sújtó háborúskodás mellett, súlyos következményekkel járt a pestisjárvány. Az
1718-1719-es járvány áldozatául esett Szentkirály lakosságának 35,29%-a.4

A közigazgatás kis egységei, a tízesek határozták meg a gazdasági életet. A közösség

földjei - a szántóterületek, a rétek, a legelők és az erdők - a tízesek tulajdonában voltak,
következésképpen a földek felosztása is ezek beleegyezésével történhettek.5 A közös
földterületeken megszervezték a nyílföldek kiosztását, a legelők és erdők közös
használatát. A szántóföld parcellákra osztása a Székelyföldön folytonos határsértési
perekhez vezetett. Szentkirályról az 1600-as évek elejéről tudunk a barázdák
elszántásáért való perlekedésről. 1631. július 24-én keltezték azokat a tanúvallomásokat,
amelyeket Veres Mihály és Márton Miklós ügyében jegyeztek le. Veres Mihály elszántott a
Márton Miklós földjéből néhány barázdát,6 aminek vita és perlekedés lett az eredménye.
A szántóföld gyakran képezte adás-vétel tárgyát, ez már a 17. században is így volt.
Példaként Bors Tamás és a mindszenti Bálint István üzletkötését említenénk: 1646.
pünkösd havának 14. napján Bors Tamás házakat adott a fent írt személynek, aki cserébe
a szentkirályi Gál mezején egy szántóföldet biztosított.7

2/21
Köztudott, hogy a Székelyföldön nem volt gyakori a földesúri birtok. A kedvezőtlen
talajviszonyok következtében a szántóföldek aránya nem nagy: kb. 20%-át teszi ki a
művelhető területnek. A 18-19. században átlagban mind Háromszéken, mind Csík-,
Gyergyó- és Kászonszékben családonként nyolc hold művelt terület (szántó és kaszáló)
jutott átlagban. A Habsburgbirodalom gazdaságpolitikájának köszönhetően fokozatosan
nőtt a szántóterületek aránya: 1767-től tiltották a használatban levő szántók parlagon
hagyását, és az erdőirtást támogatva az új földek után hat évig nem kértek adót.8 Ekkor
indult meg az erdőirtás szervezése, a vetésterületet az Olt mellékére is kiterjesztették. A
terület növekedésével a gazdaság is nagyobbodott, több állatot tarthattak. A
természettől elhódított területekre való szükséget a lakosság számának növekedési
mértéke is igazolja. A falvak közötti viszony néha nem volt felhőtlen - a csíkszentkirályiak
és bardócszéki falvak között gyakoriak voltak a határviták.

A határrészek és dűlők Csíkszentkirályon is gyakran őriznek történelmi neveket, ilyen

például Ecken, lehetnek azonban a hagyomány alapján született kitalált nevek is, mint a
Harom.9

A gazdasági helyzet alakulását a korabeli összeírásokból rekonstruáljuk. Az 1619-es

gazdasági összeírás viszonylag pontos képet ad a csíkszentkirályi állattenyésztésről.
Ennek az összeírásnak köszönhetően ismerjük a 17. század eleji adatokat a népesség
társadalmi megoszlása szerint: mivel ekkor nemes a faluban nem élt, az Andrássyak
birtokán gazdálkodó 20 jobbágy gazdaságát írták fel, amely 91 szarvasmarhából, 21
lóból, 7 sertésből és 23 juhból állt. Tehát az összeírt 147 háziállat százalékban a
következő képet mutatja:

Szarvasmarha Ló Sertés Juh

91 21 7 23

61,90% 14,29% 4,76% 15,65%

A fent vázolt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a jobbágyok gazdaságában a

legjelentősebb háziállat a szarvasmarha, amelyet lényeges számbeli lemaradással követ
a juh- és a lótenyésztés, végül a sertés. Családonként átlag 3-4 szarvasmarha, 1-2 ló és
ugyanennyi juh jutott. A sertéstenyésztés háttérbe szorult, az átlag jóval egy sertés alatt
maradt. A lófők és jobbágyaik gazdasága a következőképpen oszlott meg:

Szarvasmarha Ló Sertés Juh

340 465 93 548

23,55% 32,20% 6,45% 37,95%

3/21
Figyelembe véve, hogy 98 személyt jegyeztek fel a lófők és azok jobbágyai részben a
táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy egy-egy lófő családjára 3-4 szarvasmarha, 4-5 ló,
1-2 sertés és 5-6 juh jut.

Az összeírásban külön kategóriaként szerepel a puskás gyalogos réteg, akik

állatállománya így oszlott meg:

Szarvasmarha Ló Sertés Juh

182 4 122 0

59,09% 1,30% 39,61% 0%

Az ismert adatok alapján a 37 puskás gyalogos családonként 4-5 szarvasmarhával, 3-4

sertéssel rendelkezett, 8 családra számíthatunk egy lovat, míg a juhtenyésztés teljesen
hiányzott e kategória gazdaságából.

A könnyebb rálátás érdekében az 1619-es évi csíkszentkirályi állattenyésztés egy családra

eső átlagát a következő táblázatban összegeztük:

1619/ társ. Szarvasmarha Ló Sertés Juh

kateg

Lófő 3 5 1 5

Puskás gyalogos 4 1 3 1

Jobbágy 3 1 1 1

Az ábrából kitűnik, hogy a puskás gyalogosok családonként átlag négy szarvasmarhát

tartottak, a lófők és a jobbágyok szarvasmarha-állománya megegyező arányt mutat, azaz
három darab állatot tartottak. Egy lófő családjára átlag öt lovat számíthatunk, a
jobbágycsaládra egyet, a puskás gyalogoséra amint a neve is mutatja elenyészően kevés
esett, ezért is volt kénytelen gyalogosként szolgálni. A kedvező természeti feltételek
ellenére a juhtenyésztés számaránya elmaradást mutat a szarvasmarha tenyésztéssel
szemben, és megegyezik a lovak számarányával. Egy lófő családjára egy sertés jutott, a
gyalogos puskás családja három állattal rendelkezett, míg a

jobbágyé is egy darabot tudott magáénak. Egy átfogó kép kialakításáért grafikonban
összegeztük az állatállomány családonkénti megoszlását:

4/21
1. ábra. Az 1619-es összeírásban szereplő háziállatok családonkénti megoszlása

A három ismert társadalmi réteg állatállományát összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy

a ló- és juhtenyésztésben lényeges fölénnyel bírtak a lófők, míg a szarvasmarha-
tenyésztésben a puskás gyalogosok rétegének tulajdona megelőzte a lófőkét és a
jobbágyokét. A sertéstenyésztésben pedig szintén a puskás gyalogosok jártak élen, a
lófők tulajdona a jobbágyokéval volt azonos arányú.

A puskás gyalogosok előnyben részesítették a szarvasmarha- és a sertéstenyésztést, a ló

és a juhtenyésztésben egy-egy állattal vettek részt. A jobbágy családok gazdaságában
feljegyzett adatok szerint a szarvasmarha-tenyésztés fontosabbnak bizonyult, mint a
vázolt három másik kategóriáéban.

A falu 1619-es évi gazdasági életét ábrázoló adatok bizonyítják, hogy a szarvasmarha-
tenyésztés minden társadalmi kategória életében fontos szerephez jutott. Az
igásökörként hasznosított állatok mellett a korabeli család számára lényeges gazdasági
potenciált jelentett a tinók, ünők száma. A ló-és juhtenyésztés inkább a lófők
gazdaságában kapott szerepet, ami egyben a magasabb gazdasági potenciát is mutatja.
A puskás gyalogos és a jobbágy családok gazdaságát összemérve, azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy gazdasági szempontból nem volt látványos a különbség.

Hogyan alakult a Csíkszentkirályon a különböző társadalmi rétegek gazdasági helyzete a

17. századtól? Erre a kérdésre a választ a gazdasági összeírások elemzésével kaphatjuk
meg.

Az 1619-es gazdasági összeírást követően a 17. században nem született ahhoz hasonló
részletes kimutatás a székelyföldi gazdasági helyzetről. Az időben következő pontos
feljegyzések a 18. század elejéről maradtak fenn. 1701. április 7-ről ránk maradt a szabad
székelyek névlajstroma, amelyből azonban csak részleges adatokat kapunk, mivel ekkor
csak azokat a személyeket írták össze, akiket só illetett a parajdi sóaknákból. A Bors
családból összesen öt személy neve szerepel: idősebb Bors István, Mihály, György, Tamás
és a fiatalabb István. Továbbá még négy nemes neve szerepel: Illyés István, Donáth
István és Ferencz, meg Holló János. A lovas puskások közül tizenháromnak, a darabontok
közül pedig háromnak járt só.10

5/21
Az adózásból azonban nem tudjuk felvázolni a teljes gazdasági helyzetet, mivel hol a
nemesek, hol a nincstelenek hiányoznak az összeírásokból. Többek között Csíkszentkirály
gazdasági potenciálját mutatják az 1703-as, 1721-es és az 1750-es felmérések. Az
adófizetés képtelenségét mutatják azok a kérvények, amelyekben a nehéz
körülményekre, a hitelezőknek a szegényeken elkövetett túlkapásaira hivatkozva a
terhek könnyítéséért folyamodtak. A panaszokat felterjesztették a guberniumhoz, az
aláírók között találjuk Bors Mihály alcsíki alkirálybírót is.11 Minden akadályozó tényező
ellenére a 18. század folyamán az adófizetők száma nőtt: 1712-ben 68, három évvel
később 98, az 1749-es évben 119 az adófizető családok száma, amiből nem csak a
népességgyarapodás tűnik ki, hanem a lakosság gazdasági helyzetének kedvező
alakulása is. Ezek közül a legátfogóbb képet az 1721-es gazdasági összeírás mutatja,
ekkor 96 családfő állatállományát írták össze,12 külön jegyezték az igásökrök, a tehenek
és a tinók számát.

Egy átfogóbb kép kialakításának érdekében összehasonlítjuk az 1700-as évek összeírásait

az 1895-ös mezőgazdasági felmérés eredményeivel, amelyeket a következő táblázatban
vázoltunk:

Évszám Igásökör Tehén Tinó, Mén, Juh, Sertés Méhkas

üsző kanca kecske

1703 349* 76 440 233 34

1721 169 128 20 44 1020 246 45

1750 164 266 723 79 34

1895 894 167 1486, 503 67

150**

* Az összeírásban a tinók, üszők és tehenek egy kategóriában szerepeltek, az ökrök és a

lovak mint igásállatok szintén egy adatot képeztek. ** A juhok és a kecskék külön vannak
bejegyezve.
Milyen arányban tenyésztett a 18-19. századi lakosság szarvasmarhát? Tekintetbe véve
azt a tényt, hogy a szarvasmarha-tenyésztés már egy századdal korábban is első helyet
foglalt el az állattartásban, megállapíthatjuk, hogy ez a helyzet nem változott, továbbra is
szükség volt az állat munkabírására és hozamára. A szarvasmarha tenyésztésének pedig
kedvező feltételt nyújtott a természet. Az állatok számának változását előidézte a
lakosság lélekszámának alakulása is: az 1700-as évek elején pusztító pestis járvány
megtizedelte a lakosságot, az 1890-es évekre pedig a népességszaporulat által az elérte
az 1600 körüli számot.

Az ismert adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a falu állatállománya a tárgyalt

időszakban jelentős változáson ment át. Az összehasonlított évek adatai alapján a
következő helyzetet figyelhetjük meg: 1703-ban a szarvasmarhák száma magasabb volt,
mint a század közepén, de lényegesen alulmaradt a 19. század második felétől. A lovak
6/21
száma az 1700-as évek közepén nőtt, majd a következő tárgyalt évre annak 63%-ára
csökkent. A juhok és sertések száma is követi ezt a folyamatos ingadozást:

2. ábra. Az állatállomány létszámának alakulása a 18-19. században

Egy átfogó gazdasági kép kialakításához szükséges megvizsgálni az egy családra eső átlag
állatállományt. Ennek érdekében a családonkénti átlagot táblázatban foglaltuk össze:

Év / Szarvasmarha Ló Juh Sertés

Állat

1619 3 3 3 2

1703 3 1 4 2

1721 3 1 11 3

1750 1 2 5 1

1895 2 1 3 1

A fent összegzett adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy a szarvasmarhák száma

1750-ig stagnált, majd átlag egyre esett vissza, a 19. század végére sem ment vissza a
három darabra. A lovak gazdaságonkénti megosztása mindig az 1-3 darab között maradt.
A leglátványosabb ingadozást a juhok számának alakulása mutat: az 1600-as évek elején
feljegyzett áltag háromról növekedett 11-ig, majd ismét fokozatosan csökkent. A
sertéstenyésztésben is lassú növekedés, majd a 18. század közepétől csökkenés volt
észlelhető. Az egy családra eső állatállomány számbeli ingadozását a 17-19. századokban
grafikon segítségével mutattuk ki:

7/21
 3. ábra. Az egy családra eső állatállomány

A fenti ábrázolásból kitűnik, hogy az egy családra eső juhok számának növekedése
lényegesen magasabb, mint a többi állatfajtáé, valószínű, hogy a lakosság ekkor már
tudatában volt a helyi természeti viszonyok adta lehetőségeknek. A sertéstenyésztés
aránya is követi a juhtenyésztés ingadozását: először lassú fokozott növekedést
állapíthatunk meg, majd 1721-re elérte csúcspontját, azután csökkenésnek indult. Az egy
családra eső szarvasmarhák száma sem tért el az előbb ábrázolt két háziállatétól, az egy
gazdaságban tenyésztett lovak száma mindvégig 1-2 között maradt.

Az állattenyésztés fősúlyát Csíkszentkirályon, mint általában Csíkban a szarvasmarha-

tenyésztés képezte. A 18. századtól általánosan az erdélyi magyarfajta szarvasmarhát
tenyésztették Csíkban. Néhány mokány - vagy csíki elnevezés szerint „csángó" - marha is
létezett itt, amely kisebb alkata miatt alkalmas a gyengébb tartása és így is jól tejelő fajta.
A székely gazda csak öt-hat hónapra való istálló-takarmányról gondoskodik, tovább
legelteti állatait. A rendszertelen legeltetés és az értékesítési problémák, az indokolatlan
ugartartás nagyon fontos kérdéskört jelentettek a múlt század elején.13 A szarvasmarha
és juh állomány nagyságára utaló tény az, hogy 1862-ben már a községben tízesenként
szervezve három esztenatársaság működött a Gesztena pusztája nevű határrészben.

A századvégi lótenyésztés hanyatlást mutat. A ló kényesebb, természeténél fogva több

figyelmet, gondoskodást igénylő állat. Betegesebb és átörökölhető hibákkal
rendelkezhet, így állandó árcsökkenés fenyegeti a gazdákat. Ezt felismerve a
gazdálkodásban jártas szentkirályiak is többnyire mellőzték őket. Az ökrök mellett
igásállatként vették igénybe a kancákat, ami lényegesen csökkentették a születendő
lovak számát.

Csíkba a 19. század végén házi szükségletre kisjenői és kolozsmonostori sertéseket

hoztak be.14 Az összeírások kimutatásai igazolják, hogy a csíki falvak alkalmasak a juh- és
kecsketenyésztésre. Nemcsak húsáért, hanem a tejből készített sajtért és ordáért
tartották. A majorságtenyésztés is előnyben részesült: saját szükségletére hasznos hús és
tojás alapot képezte.15 A tojás mint fizető eszköz megjelenik a községek életében:

8/21
„készpénz nem lévén a háznál, a házigazda 3-4 darab tojást küld a boltba és egy pakk
dohányt kap érette, a háziasszony tojással gyufát, ecetet, sót s más apróbb konyhai cikkeket
stb. cserél ki a szatócsoktól".16

Már a 17-18. századból van adatunk a méhészkedésre, mint gazdasági mellékfoglalkozás

volt jelen a csíkiak életében. Az egyház szükségletére házilag készített viaszgyertyát
kellett beszolgáltatni, így az egyház támogatta a méhtenyésztést. A méhészet is fellendült
az 1800-as évek végén, amikor az egyletek többek között ezen a területen is
felkészítéseket tartottak. A fejlődést mutatja az a tény, hogy az Alcsík-Kászon esperesség
tanítói köre 1892-ben a Csíkszentkirályon tartott őszi gyűlésén méhész körré alakult.17

A 18-19. században a méhkasok száma a következőképpen alakult:

Év Méhkas

1703 34

1721 45

1750 34

1895 67

A táblázatban vázolt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a szentkirályon létező

méhkasok száma nőtt az 1703-1895 közötti időszakban, azonban az 1750-es években
visszacsökkent a század eleji 34 méhkasra. A méhész-kedésben csak néhány család vett
részt, így hiábavaló lenne családonkénti megoszlást számítani. A méhkasok számának
csaknem kétszeresére való növekedését okozhatta a lakosság létszámának szaporodása
is.

A tárgyalt felmérésekből az állatállomány számbeli ismerete mellett a

növénytermesztésről is képet kapunk. A falu határában termelt gabonafélék közül a búza
lényegesen nagyobb teret kapott, mint a többi termelt növény együttvéve: 1721-ben a
búza - 525 köböl, árpa- és zabvetés - 237 köböl, borsóvetés - 2 köböl és kendervetés - 30
köböl.18 Az 1750-es feljegyzésekből ismerjük a gabonavetések számarányát: az őszi
vetés búzából és rozsból állott. A búzavetés nagysága 296 köböl, a rozsé lényegesen
nagyobb: 647 köböl. A tavaszi vetés pedig kisebb, mint az őszi rozsvetés: 640 köböl.

A falu területére vonatkozó gazdasági adatok is az összeírásokból maradtak fenn az

utókor számára:19

Év / kat. Szántó Kaszáló Legelő Erdő

hold

1703 739 292,50

9/21
 1721 968,75 311

1750 887,62 240

1895* 1818 1902 2243 2248

*A Szentkirályon létező 515 gazdasághoz tartozott még 101 hold kert, amelyet eddig
besoroltak a szántóterületbe és 282 hold nem termő terület. Tehát összesen 8794 katasztrális
holddal rendelkezett a falu. A magántulajdonban levő földek mennyisége: 8580 hold, azaz
97,56% lényegesen nagyobb, mint a haszonélvezeti - 48 hold vagyis 0,55% - és a haszonbéres -
166 hold, 1,89% - gazdaságok. 20A legelő és az erdő területére vonatkozó adatokat az 1700-
as feljegyzések nem tartalmazzák.

4. ábra. Csíkszentkirály mezőgazdasági területe az újkorban

A fenti adatok alapján kijelenthetjük, hogy a megművelt szántóterület nagyobb volt, mint
a használt kaszálóké. Ez azzal magyarázható, hogy ekkor még az intezív istállózó
állattenyésztés hiányzott. A gazdaságban tenyésztett állatok egy részét eladták, másik
részét pedig csak a téli időszakban istállózták.

A mellékelt ábra segítségével megállapíthatjuk, hogy a csaknem kétévszázados időszak

alatt a falu gazdasági területe lényegesen nőtt: 1703-ban 1032 kataszteri holddal
rendelkezett, 1721-ben 1280-ra nőtt a terület, a 19. század végére pedig ennek
nyolcszorosát érte el, így összesen 1811 hold terület tartozott hozzá, Ezt a növekedést
ábrázoljuk a következő grafikonon.

10/21
A falu mezőgazdasági területének változásával változás állt be az egy családra eső
területek átlagában is. A tárgyalt időszakban menyi gazdasági területtel rendelkezett egy
család? A mellékelt táblázatból kitűnik, hogy a csíkszentkirályi lakosság családonként
átlag nyolc kataszteri hold szántóval és három kataszteri hold kaszálóval rendelkezett. A
18. században használt legelőkről és erdőkről nincs adat, valószínű azért, mert még a falu
közösen használta ezeket. Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás szerint akkor már négy-
négy kataszteri holdat birtokoltak:

Év/kat. hold Szántó Kaszáló Legelő Erdő

1703 7 3 n. a. n. a.

1721 10 3 n. a. n. a.

1750 6 2 n. a. n. a.

1895 4 4 4 4

A könnyebb rálátás érdekében a táblázatban szereplő adatokat diagramon is ábrázoltuk.

6. ábra. Az egy családra eső mezőgazdasági terület

A csíki és a székelyföldi adatokkal összevetve azt tapasztaljuk, hogy a csíkszentkirályi

területi megoszlás nem mutatott lényeges eltérést. Csíkban a tárgyalt két évszázad
folyamán egy család átlag tíz hold szántóföldet művelt meg és négy hold kaszálót
használt, amely a székelyföldi átlag kilenc-tíz hold szántónak és a három-négy hold
kaszálónak megfelel.21 Ehhez képest egy szentkirályi család nyolc-kilenc hold szántót és
három hold kaszálót bírt. Az 1800-as évek végén pedig ezekhez hozzászámolták még a
legelőt és az erdőt is. Ekkor egy-egy csíkszentkirályi család négy-négy kataszteri holddal
rendelkezett.

Miből állt egy földműveléssel foglalkozó gazdasága? Az 1895 őszén folytatott személyre
szóló kérdőívekből részletes képet sajnos nem kapunk. Csíkszentkirályról csak egy
kitöltött kérdőív maradt fenn: a gazdálkodó egyedülálló özvegyasszony, Gál Endréné, aki
tulajdonosi minőségben válaszolt a mezőgazdasági kérdésekre.22 A gazdaság 35 hold
11/21
szántóból, egy hold kertből, 41 hold rétből és 22 hold erdőből állt, legelővel nem
rendelkezett. Az adózott területek mellett még tulajdonában van egy kataszteri hold
nagyságú adó alá nem eső terület, tehát összesen 100 hold, ami három községben
fekszik. A mezőgazdaságban dolgoztatott cselédek száma 2, az állatállomány 3
szarvasmarhából és 12 sertésből áll. Érdekes módon a gazdaságban használt eszközök
helye üresen áll, valószínű, hogy ezeket a szomszédoktól, illetve a rokonoktól kérték.

Ebből az egy esetből is láthatjuk, hogy a birtok felaprózódott, megműveléséért három

község határába kellett menni. Ez nem csak az időigényessége miatt jelentett hátrányt,
hanem a hathatósabb megművelést is megakadályozta.

A mezőgazdaság terményeit feldolgozva a lakosság sör- és pálinkafőzéssel is foglalkozott.

Először az 1721-es összeírásban jegyezték fel a főzőüstök számát. A tárgyalt évben
Szentkirályon 13 pálinkafőzőüst és 5 sörfőző létezett. Ezek számbeli alakulását nem
követhetjük nyomon, mivel ekkor még nem létezett egységes összeírási kérdőív. Egy
1872-es lista azt mutatja, hogy 165 szentkirályi gazda a kedvezményes pálinkafőzési adót
lefizette. A szentkirályi családok legalább harmada pálinkát főzött, ami azt jelenti, hogy
gabonafölösleggel rendelkeztek.23

A 19. század végi erdőgazdálkodást nagyban meghatározta II. József 1783-as rendelete,
amellyel a havasokat a székely határőrezredek felszerelési alapjává tette.24 Ezzel
megindult egy fokozottabb erdőkitermelés, amely nem a falu érdekeit képviselte.

A helyzet a 19. század folyamán sem sokat változott: a lakosság fő foglalkozása a

mezőgazdaság maradt. Az 1841-es termés alakulásáról az akkori szentkirályi plébános,
Czikó Ignác így írt: „ 1841-ik Esztendőben Julius 15-ik napján kenyérnek már használható
gabonát arattak, de csak Sz. Királyon, ahol az írt holdnap 27-ikén több tehetős gazdák az ősz
gabonájoknak csűrikben létén örvendeztek. (A)ztán a kepét sűrűn hordották, holott még a
virágos rendes nyövesben valo (a virágos rendek növésben vannak). Ezen hamar való aratást
okozta a felettébbi szárazság mely miatt már július 8-án részben meg ért fuszulykát és borsót
eleget lehetett látni szépen keményedve lévén a szemeik. A lapult vetemény úgy el sárgult a
fákkal egütt mint némelykor Sz. Mihály napkor is nem lehetett tapasztalni. Sz. Király 28 jul
1841. Jg Cziko."25 Ez a rövid leírás betekintést nyújt az 1841-es mezőgazdasági életbe.

T. NAGY IMRE írásaiból ismerjük a 19. század végén termesztett növényeket: búza, zab,
köles, tatárka, törökbúza, borsó, lencse, bab, magbükköny, répa, burgonya, lucerna,
lóhere, bükköny-keverék, len és kender.26 Az erdőkben fekvő vagyon kihasználása ekkor
még nem volt intézményesítve a kedvezőtlen szállítási helyzet következtében. A
természet sem segített e terület gazdaságán: az Olt minden évben kiöntött és leiszapolta
a közelében levő kaszákat. A jelenségen változtatni akarván az Olt melletti falvak és
Csíkszereda az 1880-as évektől víztársulatot alapított, amely csatornaépítésre hívta fel a
lakosság figyelmét. A Csíkszentkirály-Tusnád közötti területen el is végezték a
munkálatokat, azonban a társulat anyagi problémák miatt még a század végén feloszlott.

12/21
Csík, Gyergyó és Kászon vidékén a földművelés elmaradott, a korabeli leírások szerint
„sehol tagosított gazdálkodás (a havasi részeket kivéve hol azokat nagy táblákban bírják
tulajdonosaik) nem létezik, minden határ két fordulóra van osztva, a hármasnak nyoma
sincs".27 A helyzet súlyosságát mutatja az a tény, hogy az összes szántó terület 52,9%-a
marad évente ugarnak. Ez akadályozta a kalászos és a kapás növények termelésének
kiterjesztését, a belterjes gazdálkodást.28 Habár az arányosítás már az 1870-es években
megkezdődött az 1891-es évi folyóiratok arról tudósítanak, hogy a folyamatnak nincs
hatása. A megoldást a kényszertagosításban látták: egy tag lett volna a szántó, a másik a
kaszáló. A helyzet javítására T. NAGY IMRE a következőket javasolta: „én a székelységet
továbbra is meghagynám az ősi barázda mellett, de törvényes utját találnám annak, hogy e
barázdákkal élni tudjon, miből, önként következnék aztán, hogy az e téren élni tudók mellett
egy olyan másik osztálya nőne fel a népnek, mely lassan-lassan más hivatáshoz is szoktatható
lenne, mert a gazdálkodásban való előhaladás nemcsak a vállalkozási kedvet és hajlamot
érlelné és izmosítaná önként, hanem az ahhoz megkívánható tőkét is előkészítené és
gyarapítaná".29

A mezei termelés mellett a századvégen figyelmet fordítottak a gyümölcstermesztésre.

Községi faiskolákat létesítettek, a csemetéket pedig Csíkszeredából szállították. Csík
vidéke alkalmas alma, körte, szilva termesztésére. A meggy és cseresznye nemesített
fajok az éghajlat viszontagságai miatt nehezen, illetve ritkán érnek be, viszont a magról és
gyökhajtásról nevelt közönséges meggy és a spanyolmeggy gazdag termést hoz. Ez
azonban csak a 90-es évekre jellemző, az előtt negatív helyzetet jegyeztek: „megyénk
lakossága inkább kihordja kevés gabonáját az Udvarhely megyei vackoros szekeréhez
néhány hitvány gyümölcsért, mintsem ma igyekeznék egy-két fa ültetése és
felnövelésével maga magának hasznot hajtani s a nemes foglalkozás gyönyöreit
élvezni.30 Az 1895-ös általános mezőgazdasági statisztikában szerepelnek a gyümölcsfák
is, Csíkszentkirályon ekkor 519 meggyfa, 468 szilva, 402 körte, 393 alma, 9 dió- és 6
cseresznyefa volt. Az éghajlat kedvez a vadfáknak, így Csíkban gyakori volt a vadkörte -
azaz a vackor - és alma, ezek gyümölcseiből ecetet készítettek a helyiek.

A konyhakertészet viszonylag fejlett volt, a 19. század végi folyóiratokban megjelenő

tanulmányok arról értesítenek, hogy „minden háziasszony nálunk konyhakertész". A
legtöbb zöldséget, ami a főzéshez szükséges a kertben termelik. Piacra csak a káposztát
és a hagymát vitték, mást nem lehetett ezen az úton értékesíteni. A babot, lencsét,
borsót is többnyire a kertben termelték, a mezőn csak ritkán volt található az 1760-as
években Csíkban meghonosodó burgonya és kukorica közé vetve. A lencse bőséges
termést hozott, mivel kissé soványabb, homokos, kevéssé agyagos talajban is megél.
Sárgarépát, petrezselymet saját szükségleltre annyit termeltek, hogy a legszegényebb
években sem kellett piacra menni értük. A nagygu-mójú zellert a piacról vették, uborkát a
gondos termelést igénylő tulajdonsága miatt nem termesztettek. A magot mindig
kereskedőktől rendelték, ami sok pénzt kivitt a konyháról. Az egyletek törekvése, hogy a
gazdákat olcsóbb hazai maggal segítsék hiú ábrándnak bizonyult: a bécsi és a budapesti
magokat részesítették előnybe. Melegágyat majdnem minden háznál létesítettek, a korai
tavaszi palánták előállítása végett.

13/21
Az erdőgazdálkodásban az 1863-as év hozott változást, amikor az erdő hasznos
kitermelésére kinevezett bizottmány a községeknek megpróbálta visszaadni az 1849-ben
a forradalom leverése után az osztrák hatóságok által elkobzott erdőségeket. A
fennmaradt részeket 1869-ben a magyar király Csík megye közösségének ítélte oda, azzal
a feltétellel, hogy e birtok felosztatlanul kezelve, jövedelmét földművelés és ipari
népoktatásra fordítsák.31 Ebből a rendeletből is kiderül a hatósági intézkedések fejlesztő
célzata.

A mezőgazdaság fejlődésében az 1871-es XXI. számú arányosítási törvény hozta a

mélyrehatóbb változást: megkezdték a székely közbirtokok - közös erdők, havasok és
legelők - felosztását illetve magántulajdonná való átalakítását.32 A gazdák segítésére a
községben az 1890-es években közbirtokosságot, hat év múlva hitelszövetkezetet
alapítottak. Az 1895-ös összeírásban 13 olyan épület szerepel, amely tűzbiztosítással és 3
gazdaság gabona és takarmánybiztosítással rendelkezett. Ez a szám alacsonynak
bizonyul, ha tekintetbe vesszük a gazdaságok számát.

A modern haladással megsokasodott igények, a közművelődést minden irányban és

téren hangosan sürgető eszmék bármennyire és bármily nagy erővel sarkalltak az ipar
fejlesztésére, Csíkban e téren fejlődés alig tapasztalható. T. NAGY IMRE 1891-ben tett
jelentésében e témakört nagyon kifejezően kezdi: „arról szólni, ami nincs, vajmi nehéz".33
A csíki nép ezermester: a házát maga építette, kalákában maga hordta a fát, a zsindelyt
maga készítette, az asszonyok megtapasztották és kimeszelték. Legfeljebb az asztalosi
teendőket bízták szakemberre, természetbeli fizetségért. A 20. századig a ruházatot is
házilag teremtették elő. Egy falu életében legfeljebb a szabó-, suszter-, szűcs-, szíjgyártó-
és kovácsmunka az, amire néha szükség volt. Ezek számát nem jegyezték fel az utókor
számára, de lényegesen alacsony lehetett. A helyzet a 19. század végén és a következő
század elején változik, amikor más befolyásoló tényezők mellett a székely leányok
tömegesen mentek a román nagyvárosokba cselédnek, hazatérve a régi háziszőttes
ruhákat nem akarták felvenni.34 Az elvándorlást nagymértékben könnyítette a vasúti
hálózat kiépítése, amely a falut 1895-ben éri el, majd két év múlva, 1897. május 4.-én
nagy ünnepségek keretei között indul az első vonat. A vasút nagy kíváncsiságot keltett,
ezt bizonyítják az 1897-es évi személyi és gyorsáru forgalmi statisztikai adatok: a faluból
2510 személy utazott vonaton.35 Ez a szám főleg akkor tűnik magasnak, ha a falu
összlakosságának számát tekintjük: 1880-ban 1565, az 1910-es népszámláláskor 1606
személyt jegyeztek fel.36

A 19. században a Zsögöd felé vezető út és az Olt kereszteződésében egy malom állt. A
helybeliek papírosmalomként ismerték és ismerik ma is. Arról nincs tudomásunk, hogy itt
el is készült a papír, vagy a szomszédos Csíkszentmártonban dolgozták fel azt. ORBÁN
BALÁZS szerint37 csak csomagolásra alkalmas papírt készítettek. Ugyancsak ő jegyzi fel,
hogy a szentkirályiak malomkő kereskedésből élnek, amelyet a Faragó szikláiból fejtenek
ki.

14/21
Az 1882-1902 közötti időszak Csíkszentkirályon életében is a virágzás két évtizedét
jelentette: utakat javítottak, hidakat renováltak, befejezték a vasútvonalat, a községház és
iskola épülete is elkészült. Ugyanakkor szabályozták az Olt medrét.

A 20. század elején tovább folyt az állam által előírt gazdasági fejlesztés kivitelezése,
amelyet tagosítással próbáltak elérni.

Csíkszentkirályon 1913-ban is komoly zavargásokat okozott a tagosítás keresztülvitele. A

tagosító mérnököt „hangos szidalmakkal illették, s az udvaron oly fenyegetőleg léptek fel vele
szemben, hogy kénytelen volt a tárgyalóteremből csendőröket hívatni, kiknek fedezete alatt,
nagy nehezen a terembe visszajuthatott, hol a jelen volt 6 csendőr alig tudta a bent levőket
lecsendesíteni".38 Az év végére azonban mégis sikerült a tagosítást befejezni, mivel a
háromszögelési pontok lajstromát az abban leírt állandósítási jelekkel együtt a községi
elöljáróság Bíró Istvántól, a hitelesítő kataszteri főmérnöktől átvette.39

A gazdasági életben egy másik problémát jelentettek az első világháború előtti másfél
évtizedben folyamatosan kitörő zavargások, amelyek a kezdő gyárak ellen szerveződtek.
A faluban két fűrészgyár működött, a század elején nyitották meg az állomással
szemben.40 Ezek egyik fő formája az osztrák tőkével létesített fűrész- és fafeldolgozó
gyárak, valamint ezek faanyag készleteinek gyújtogatás általi rendszeres
megsemmisítése volt. 1903. március 9-én a csíkszentkirályi erdőn teljesen leégett a
Friedlender-féle fűrészgyár. A tulajdonos hajszát indított a munkások ellen, akiket
gyanúsított az égésközben történt eszközlopással.41 A cég minden bizonnyal újra
felépítette a gyárat, mert a korabeli folyóiratok jelzik, hogy hat évvel később, 1909. április
9-én megint porig égett a hozzátartozó fateleppel együtt.42

A 19. század végén - a 20. század elején a község gazdasági fellendülését a szövetkezeti
szerveződéstől várták, fellendült a háziipar, a szövés-fonás új erőre kapott. Vitos Mózes
közbirtokossági elnöklete alatt a falu 800 hold erdőt vásárolt a vargyasiaktól.43 T. NAGY
IMRE szerkesztésében látott napvilágot a Csíki Gazda című közgazdasági és
mezőgazdasági folyóirat, amely szintén a tudatos gazdálkodást irányozza elő.

A csíkszentkirályi gazdasági és társadalmi életben is egy új időszakot hozott a kitörő

világháború, amely nemcsak a férfi lakosságot tizedelte meg, hanem az 1916 folyamán
hadszíntérré változott falu gazdaságát is tönkretette, annak helyrehozatala és a 20.
századi gazdasági élet kutatása egy másik tanulmány témája kell hogy legyen.

Melléklet
Határrészek, erdőrészek és dűlőnevek

Az Olt jobb partján:

1. Kánya 18. Völgy út

2. Kicsi Kánya 19. Káposztáskert

15/21
 3. Nagy Kánya 20. Szilváskert

4. Lókert 21. Balló köve

5. Bakakert 22. Kétút köze

6. Budaszeg 23. Telek

7. Bors fenyéje 24. Nagyrét

8. Nagykert 25. Fökös

9. Cseretető 26. Ebhát

10. Csereút 27. Kencseszeg eleje

11. Bojzás 28. Harisad

12. Paphalála 29. Kurta

13. Nyergelő 30. Kishegy

14. Nyergelő 31. Patakelő

út

15. Köves láb 32. Középláb

16. Köves tető 33. Hosszúláb

17. Völgy 34. Papírosmalom

Az Olt bal partján:

1. Vérkápolna mezeje 26. Szusztora mart

2. Csihányos 27. Szusztora tető

3. Nyáros oldal 28. Kétszál palló

4. Tófenék 29. Borsáros

5. Külső kicsiút 30. Ecken földje

6. Mihált Istváné teteje 31. Ecken mezeje

7. Fenyés 32. Ecken útja

8. Faragó oldala 33. Temető

16/21
9. Pálé alja 34. Temető alja

10. Bakó oldala 35. Vargyas tető

11. Bakó háta 36. Berek

12. Bakó hát útja 37. Szeredai kerthely

13. Bakóalja 38. Diák dombja

14. Ravasz küpü oldala 39. Dancsida

15. Vágás 40. Gál mező

16. Omlás teteje 41. Csorba kert

17. Omlás oldala 42. Lok

18. Kőbánya 43. Tiva pataka

19. Móraszeg 44. Oláh földje

20. Bakó nyaka 45. Nagyos réve

21. Vörös vízes Hideg 46. Köves dombja

patak

22. Bor patak 47. Köves dombja alja

23. Magyaros tető 48. Veres vész kert

24. Magyaros út 49. Veres föld

25. Cserépgyár 50. Előhágó

Erdőrészek:

1. Fallós 28. Somlyó kútja

2. Faragó háta 29. Dránica csapás

3. Faragó teteje 30. Három sár árka

4. Harom pataka 31. Kerekdomb

5. Harom alja 32. Nagyromlás

pusztája
17/21
 6. Harom kert 33. Vitos Antal mezeje

7. Belső Ferenc Jánosé 34. Holt árok

8. Külső Ferenc Jánosé 35. Likas csutak teteje

9. Harom teteje 36. Disznókosár

10. Piricske tető 37. Kormos út

11. Alsó Kis patak 38. Kicsi Bojtor pataka

12. Felső Kis patak 39. Nagy Bojtor pataka

13. Hű-patak 40. Veresbánya

14. Mákföld 41. Tángyéros

15. Kárász feje 42. Gesztena pusztája

16. Kárász útja 43. Nagy Köves pataka

17. Korpás 44. Tetőfenyő oldala

18. Korpás útja 45. Sövény esztena

19. Aszalvány 46. Büdös hegy

20. Vendelné kútja 47. Súgó

21. Nagykő bükkje 48. Gál köve

22. Fenyőszeg 49. Szemeskő teteje

23. Kicsi romlás 50. Nagyos

24. Lucsmejéke 51. Nagyos pataka

25. Komlós 52. Kárhágó

26. Komlós útja 53. Egres mocsár

27. Sósvölgy 54. Nagy előhágó.

Forsrások:
Adatközlő: Bartis Géza - 61 éves, gazdasági referens

Duka János: Csíkszentkirály. = Hargita. XII. évfolyam, 16. szám, 1979. július 8.
18/21
Szőcs János: Csíkszentkirály. (Kézirat). Csíkszereda, 1995.

BARTIS Erika tanárnő, helytörténész

Csíkszereda

bartiserika@yahoo.com

1. kép. A tagosítás alkalmával felvett 2. kép. A kézikönyv átvételét

háromszögelési pontok bemérési kézikönyve, tanúsító elismervény, 1913
1913

Jegyzetek:

1. VITOS MÓZES: Csíkmegyei füzetek. Csíkszereda, 2002, 2. kötet, 165.

2. Uo. 166.
3. P. LOSTEINER LEONARD: Cronologhia topographico-chorographica provinciae
Transilvaniae et Siculiae.(Kézirat). Csíksomlyó, 1777, 422-424.
4. 228 személy lelte halálát, míg 418-an túlélték. Lásd a kortárs kozmási plébános, Lukács
Mihály adatait In: Szabó Károly (szerk.): Székely Oklevéltár. VII. kötet, Kolozsvár 1896,
233. Losteinernél is ezek az adatok jelennek meg, valószínű, hogy ismerte a plébános
adatait.
19/21
 5. GARDA DEZSŐ: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban. Csíkszereda,
1999, 31.
6. Csíki Székely Múzeum (továbbiakban: CsSzM), Alcsíki könyvek, deliberátumok. Ltsz. 6334,
148/74/5.
7. Csíkszeredai Állami Levéltár (továbbiakban: CsÁL), Csíkszék iratai, protokollumok.
F/27/14/1646.
8. IMREH ISTVÁN: A törvényhozó székely falu. Bukarest, 1983, 146.
9. Lásd: Melléklet. Határrészek, erdőrészek és dűlőnevek.
10. Székely Oklevéltár. VII. kötet, 68.
11. Uo. 235.
12. GARDA: i. m. 155.
13. SZŐKE MIHÁLY: Pusztuló véreink (adatok a székely kérdéshez). Budapest, 1902, 65.
14. T. NAGY IMRE: Cirkálások. Csíkszereda, 1925, 43.
15. A 19. század vége előttről a tenyésztett szárnyasok számáról nincs adatunk, 1895-ben
2614 darabot jelentettekbe. Lásd: A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági
Statisztikája. 1. kötet, Budapest, 1897, 605.
16. VITOS MÓZES: i. m. 2. kötet, 224.
17. Uo. 226.
18. BENKŐ JÓZSEF: Transsilvania specialis. 1. kötet, Bukarest-Kolozsvár, 1999, 226.
19. Az adatokat köbölben vagy kataszteri holdban jegyezték fel, mi holdba átszámítva
közöljük. A kaszálókra vonatkozó „két szekérnyi széna " egységére 1 holdat számítunk.
Az adatok azonban nem adnak teljes képet a faluról, mivel 1848 előtt csak az adófizetők
tulajdonát jegyezték fel, az 1700-as években a legelők és erdők területét nem írták fel.
20. A Magyar Korona... i. m., 602.
21. 21 EGYED ÁKOS: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Bukarest, 1986, 81.
22. A Magyar Korona... i. m., 2. kötet, 1897, 472.
23. Uo. 16.
24. KOZMA FERENC: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest,
1879, 252.
25. CsÁL Egyházi anyakönyvek. 1820, F. 47/575, 95.
26. T. NAGY IMRE: Csíkvármegye közgazdasági állapota és a székely kivándorlás.
Sepsiszentgyörgy, 1891, 5.
27. BENKŐ KÁROLY: Csík, Gyergyó és Kászon. Kolozsvár, 1853, 42.
28. EGYED ÁKOS: i. m. 94.
29. T. NAGY IMRE: i. m. 20.
30. VITOS MÓZES: i. m. 2. kötet, 115.
31. KOZMA FERENC: i. m. 252.
32. NAGY BENEDEK: Parasztmozgalmak és a munkásság harcának kezdetei a Csíki-
medencében a XIX.század második felében és a XX. század elején. In: Acta Hargitensia.
Miercurea Ciuc, 1980, 98.
33. Csíki Lapok. Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap. I. évfolyam, 5. szám,
1903. február 1.
34. NAGY BENEDEK: i. m. 102.
35. VITOS MÓZES: i. m. 347.

20/21
36. A Magyar Korona... i. m. 48. kötet, 156.
37. ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei
szempontból. Pest,1869, 37.
38. Lásd: Melléklet. Az 1913-as évi tagosításkor használt háromszögelési pontok
lajstromának átadását bizonyító okirat.
39. NAGY BENEDEK: i. m. 121.
40. LESTYÁN FERENC: Csíkszentkirály temploma és családjai. Kolozsvár, 1997, 50.
41. Csíki Lapok... i. m. XV. évfolyam, 13. szám, 1903. március 25.
42. Uo. XXI. évfolyam, 14. szám, 1909. április 14.
43. VÁMSZER GÉZA: Vitos Mózes (1847-1902). In: Erdélyi Tudosító. XIX. évfolyam,
Kolozsvár, 1936 május, 188.

21/21