Előjáték a végidőkhöz

(Ha úgy gondolod, hogy nem tartozik rád a koronavírus-fertőzés dolga, mert a te Krisztusod na-
gyobb úr annál – senki nem kötelez arra, hogy tovább olvasd ezeket a sorokat. - Amúgy nem va-
gyok sem próféta, sem jós, ne várjatok tőlem rejtett értelmű kijelentéseket.)
Fil. 2,9-11. „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely
minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld-
alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
Amikor Dél-Koreában a Jézus Sincshondzsi Egyháza is megállapította, hogy Jézus úr a bűnök, a
betegségek, a démonok és még a halál fölött is, semmi olyat nem mondtak, ami ne lett volna meg a
Bibliában. Ám amikor arra kötelezték híveiket, hogy Jézus úr voltát azzal is vallják meg, hogy bete-
gen is elmennek a templomba – még nem tudták, hogy minek vetik meg az alapját. Amikor néhány,
Kínából visszatért tagjuk megjelenése elkezdte terjeszteni a vírust, ezt ugyan felismerték, de köte-
lezték tagjaikat, hogy hazudjanak a hitük felől! Dél-Koreában kevesebb mint két hét alatt több mint
négyezer koronavírus-fertőzést észleltek, ezek 60 százaléka közvetlenül kapcsolatba lehetett hozni a
szektával. Látták, hogy a hatóságok felfigyeltek rájuk, s ezért félelem uralkodott el rajtuk, holott
2Tim. 1,7. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józan-
ság lelkét.”
„Szeretnék őszintén bocsánatot kérni az emberektől egyházam nevében” – mondta remegő hangon a
Sincshondzsi szektát vezető és alapító, 88 éves Li Man Hi. „Nem volt szándékos, de sajnos sok em -
ber megfertőződött” – tette hozzá.
Ennek eredményét nem csak annyiban lehet összefoglalni, hogy „Dél-Koreában kevesebb mint két
hét alatt több mint négyezer koronavírus-fertőzést észleltek. A halálos áldozatok száma 20 fölé
emelkedett.” Hanem sajnos ide tartozik ez is: Róm. 2,24. Bizony „miattatok káromolják az Isten
nevét a pogányok között”, úgy amint meg van írva.
A következő Ige alapján szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni:
1Kor. 8,1-11.
„Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret fel-
fuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha
nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. De vigyázzatok,
nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha
valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem
fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így is-
mereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.”
Ennek a járványnak az idején az „ismeretükkel” rosszul élő testvérek még csak földi, fizikai halálát
okozhatják azoknak az erőtleneknek, akikért pedig Krisztus ugyanúgy meghalt! Ez az eseménysor
látható, nyomon követhető – a fertőzések alakulásában, az érintkezések nyomon követésében. A
végeredmény pedig – sajnos – az elhunytak számában is, nemcsak a gyógyultakéban.
Úgy gondolom, hogy ez a halálba vezető út valami módon képe, jelzője, figyelmeztetője annak,
amiről Pál apostol írt: „hitben való vesztét okozod erőtlen testvérednek”. Reménykedjünk abban,
hogy ez még nem magát a kárhozatot jelenti (!) - de vegyük komolyan a figyelmeztetést: itt nem
babra megy a játék!
Az ismeret arról, hogy Krisztus Úr, vagy alázatossá tesz: nekem is Uram, én is engedelmességgel
tartozom, én is akkor követhetem szavát, ha szeretettel és szeretetben igyekszem élni. Vagy felfu-
valkodottá: lásd, mekkora Uram van nekem! Ha Ő támogat, senkitől és semmitől sem félek! Te meg
egy kis gyáva senki vagy, ha nem mersz belekapaszkodni az Ő erős karjába, hogy téged is hordoz-
zon!
Ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a buszon arcmaszk nélkül ülsz, hogy nem fertőt-
leníted a kezed, ha bemégy valahová, hogy olyan, egyébként tiltott rendezvényeken veszel részt,
ahol sok és sokfelől jött ember érintkezik egymással; nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni
arra, hogy ő is megtegye ezeket? És így ismereteddel nem fogod-e vesztét okozni, neki, vagy azok-
nak a körülötte élőknek, akikért Krisztus szintúgy meghalt?!
Úgy gondolom, hogy bennünket a végidők ennél súlyosabb csapásaira felkészítő események fognak
még bekövetkezni, még mielőtt az igazi próbatétel, vagy próbatételek megérkeznének. Nagy teher-
nek látszik rajtunk mindaz, ami most történik – de rajtunk múlik, hogy nem tesszük-e még nehezeb-
bé és még fájdalmasabbá. (Még fájdalmasabbá többek között az által, hogy félretesszük a felelőssé-
get, és csak önmagunkra tekintettel, még szélesebb körben terjesztjük a fertőzést.) Szerintem észre-
vehetjük (vagy legalábbis észre kellene vennünk) mindezekben azt a nekünk szóló figyelmeztetést,
hogy nem csupán itt és most, de valójában életünk minden helyzetében arra a végső megállásra ké-
szülünk, amikor azon fog eldőlni minden, hogy Mt. 25,40. „A király így felel majd nekik: Bizony,
mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem
tettétek meg.” Mt. 25,45. „Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg
ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”
Amit megteszünk és amit nem teszünk meg, az most nagyon láthatóvá válik. Bárcsak meg tudnánk
szívlelni mindezt, hogy akkor is a Krisztus Úr előtti alázatban és az Ő iránti bizalomban folytassuk
az életünket, amikor a járványnak vége lesz, és keressük majd a „régi kerékvágást”. (Amit talán
nem kellene majd úgy folytatni, mint ha mi se történt volna.)
Szeretettel: Miskolczy József