Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási
Jogi Tanszék

Nyomozás a büntetőeljárásban, különös tekintettel az

ügyész szerepére
-Szakdolgozat-

Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos

Készítette: Fülöp Dóra

Miskolc, 2015.

1
University of Miskolc
Faculty of Law and Political
Institute of Criminal Science
Criminal Procedure Law and Prison Law Department

Criminal investigation with special respect to the

prosecutor
-Thesis-

Consultant: Prof. Dr. Farkas Ákos

Prepared by: Fülöp Dóra

2015. Miskolc

2
Tartalomjegyzék:

Bevezetés ....................................................................................................................... 4
I. A nyomozás ...............................................................................................................6
I.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban .....................................................6
I.2. A bűnügyi nyomozás tudománya, a kriminalisztika bemutatása, és fejlődése ........7
I.3. Az egyes nyomozóhatóságok és szerepük ............................................................... 8
I.4. Nyomozás megindítása, akadályai ..........................................................................11
I.5. Nyomozás lefolytatása, határideje ...........................................................................15
I.6. Nyomozás megszüntetése, befejezése .....................................................................18
I.7. Jogorvoslat a nyomozás során .................................................................................19
II. Az ügyész .................................................................................................................21
II.1. Az ügyészi szervezet kialakulása, történeti fejlődése ............................................21
II.2. Magyarország ügyészsége ......................................................................................22
II.3. Ügyész/ügyészség szerepe a nyomozásban ........................................................... 23
II.4. Az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata ....................................................27
II.5. A vádemelés ...........................................................................................................30
III. Magyarországon a vidéki városokban 2013. március – 2014. február között
elkövetett bűncselekmények száma kördiagram és rövid elemzés .......................... 35
IV. A bíróság elé állítások számának alakulása 2013. évben (táblázat) ..................37
V. Záró gondolatok ......................................................................................................38
Irodalomjegyzék ...........................................................................................................40
Jogszabályjegyzék ........................................................................................................41
Hivatkozásjegyzék .......................................................................................................42

3
 Bevezetés

Mint ahogyan a világon mindenhol, így hazánkban is egyre gyakoribbak, és

ezáltal sajnos egyre meghatározóbb szerepet játszanak a hol kisebb, hol nagyobb
mértékben elkövetett, de mára már szinte mindennaposnak tekinthető
bűncselekmények, ennek folytán pedig a bűnüldözés és a bűnmegelőzés is, melyek
tekintettel a bűncselekmények sokaságára egyre jelentősebb szerepet kapnak. A
bűnüldözés körében feltétlenül meg kell említenünk a nyomozást, mely során a
büntetőeljárás megindításához és lefolytatásához gyűjtenek bizonyítékokat a nyomozó
hatóságok tagjai, annak érdekében, hogy felderítsék mind a bűncselekmény
elkövetésének okát, mind az adott bűncselekmény elkövetőjének kilétét, továbbá azt,
hogy történt-e valójában bűncselekmény.

Bócz Endre ügyész (1937. június 20.) a nyomozás tényleges funkcióját akként
határozta meg, hogy a nyomozó hatóság megítélheti, hogy a történtekre vonatkozó
ismeretei mennyiben bizonyíthatóak, az ügyész pedig azt ítélheti meg, hogy a
bizonyítható tények mennyiben alkotnak büntetendő cselekményt, tekintettel arra, hogy
az ügyészt az elé tárt bizonyítékoknak kell arra az ésszerű következtetésre juttatniuk,
hogy bűncselekmény történt, melyet a terhelt követett el, és mindezt perrendszerű
bizonyítékok támasztják alá. A nyomozó hatóságnak pedig oly mértékben kell a
bizonyítékokat beszereznie, ami a konkrét ügy jellegéhez, bonyolultságához, a
bűncselekmény fajtájához, a védekezés tartalmához igazodik, amely nem kockáztatja a
vádemelés eredményességét, ugyanakkor elkerüli a túlbizonyítást, mellőzi a
szükségtelen idő-, költség-, és energiaráfordítást a hatóság részéről.1

Mindannak a fenntartása mellet, hogy a nyomozás során útkeresés, személy és

tárgykutatás folyik kijelenthető, hogy a gyanúsítástól elkezdődik a célirányos
bizonyítási tevékenység, melynek célja az ügyész meggyőzése a nyomozási anyag
alapján kialakított nyomozó hatósági álláspontról. A nyomozó hatóság által végzett
bizonyítási cselekmények célja ugyanis az, hogy a tényállás hiánytalan megállapítására

1
Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései
– Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle 2012/2

4
figyelemmel az ügy elérkezett a vádemelési szakaszhoz. Az előkészítő szak lényege,
hogy az ügyész megalapozottan állapítsa meg a tényállást, melyben a bűncselekménnyel
kapcsolatos releváns tények felderítésre kerülnek, és lehetővé válik, hogy a bíróság az
elé tárt bizonyítékok alapján megalapozott határozatot hozzon.2

Szakdolgozatom témájaként a büntetőeljárásbeli nyomozásra esett a

választásom. Mivel ez a témakör rendkívül széleskörű, így e témán belül az ügyész
büntetőeljárásbeli nyomozásban betöltött szerepét fogom részletesebben kifejteni.
Témaválasztásom oka, hogy bár jelenleg a jognak nem ezen területén dolgozok, de
nagyon érdekel a büntetőeljárásjog, így ezen belül a nyomozás is. Magát a büntetőjogot
pedig rendkívül érdekesnek, és a jog legszínesebb és legsokrétűbb ágazatának tartom.

Tekintettel a választott téma sokrétűségére és nagy terjedelmére,

szakdolgozatom első felében a büntetőeljárásbeli nyomozást mutatom be
általánosságban, helyét a büntetőeljárásjogban, valamint az egyes nyomozóhatóságok
megnevezését és hatáskörét. Szakdolgozatom második felében az ügyész és az
ügyészség büntetőeljárásbeli nyomozásban betöltött szerepét mutatom majd be,
valamint ezek kialakulását, fejlődését, illetve a nyomozó hatóságok és az ügyész
kapcsolatát.

2
Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései
– Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle 2012/2

5
 I. A nyomozás:

I.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban

A büntetőeljárás tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás, a büntetőjogi

felelősség eldöntésének törvényes rendje, mely eljárás tartalmát tekintve büntetőeljárási
jogviszonyok és büntetőeljárási cselekmények összességéből épül fel. Tágabb
értelemben az igazságszolgáltatás magában foglalja a teljes büntetőeljárást, és ezzel
együtt az eljárásban résztvevő valamennyi hatóság és magánszemély tevékenységét és
jogi kapcsolatát.

A modern európai büntető eljárásjog, az elmúlt 200 év során fejlődött ki, és

kialakulásában a francia felvilágosodás eszméi játszottak jelentős szerepet. A büntető
eljárásjog célja pedig nem más, mint „az adott tényállást kimerítő bűncselekmény
megtörténtének és a büntetőjogi felelősség fennállásának vagy kizárásának bizonyítása
a törvényben szabályozott bizonyítási eszközökből származó meggyőző és hiteles
bizonyítékok alapján.”3

Általánosságban elmondható, hogy a büntetőeljárás kezdeti szakasza (a

magánvádas eljárást kivéve) a nyomozással és bizonyítékok felkutatásával indul meg.
Ebben a kezdeti szakaszban a nyomozóhatóságok feladata, hogy bizonyítékokat
keressenek és gyűtsenek össze arra vonatkozóan, hogy a bűncselekményt valóban a
terhelt követte-e el, valamint tettéért milyen mértékben vonható felelősségre. A
tényállást a nyomozóhatóságnak minden esetben oly mértékig kell felderítenie, hogy az
ügyész (közvádló) megállapíthassa, hogy vádat emel-e, illetőleg amennyiben igen, úgy
milyen bűncselekmény miatt, és ki ellen. Összefoglalva tehát a nyomozás szerepe a
büntetőeljárásban az, hogy összegyűjtsék mindazon bizonyítékokat, melyek alapján
vádat lehet emelni, és a büntetőeljárást meg lehet indítani.

3
Farkas Ákos – Róth Erika: Előadások a büntetőeljárási jog köréből, Bíbor Kiadó Miskolc, 2000.

6
 I.2. A bűnügyi nyomozás tudománya, a kriminalisztika bemutatása, és fejlődése

A bűnügyi nyomozás tudománya a kriminalisztika. Ez a tudomány foglalkozik a

bűnözéssel és a bűnelkövetésekkel, lényegében tehát a bűncselekmény nyomozásának,
felderítésének tudománya. Közvetlen célja az, hogy a bűncselekmény elkövetőjének
kilétét megállapítsák és őt, az elkövetett tettért felelősségre vonják. A kriminalsztika
kifejezést először Hans Gross (1847-1915) grazi vizsgálóbíró használta.

A kriminalisztika alapvetően fiatal tudomány, melynek kialakulása a XIX.

század végére tehető, ehhez pedig három feltételre volt szükség:

Először is maga, a büntetőjogi igény államosítására, melynek kezdetleges

formája már a görög és a római antikvitásban is létezett, kiteljesedni azonban csak a
modern társadalmakban tudott. Sorban megszülettek azok az állami hivatalok,
amelyeknek az elsődleges feladata a büntetőjogi szempontból jelentős múlt
megismerése lett. Ezek a hivatalok pedig először az ügyész, majd a vizsgálóbíró, és
végül a bűnügyi rendőség.

Második feltétel volt a múlt megismerésébe betett bizalom, amely kezdetben a

mindennapok tapastalataira támaszkodott, majd a későbbiekben egyre több segítséget
apott az ugyancsak a XIX. századra jelentős és minőségi fordulathoz érkezett
természettudományos fejlődéstől.A múlt feltárásához egyaránt szükség van a
gyakorlatra és az elméletre is.

A harmadik és egyben utolsó feltétel az emberi jogoknak a polgári értékrendek

élére kerülése, a jogállam eszméinek kilakulása és megvalósulása a demokratikus
politikai berendezkedésben, a büntetőjogi igény érvényesítéséhez az igazság
megállapítását kötelezővé tette, miközben a megismerési folyamat garanciális szabályok
közé szorította és annak során az alkotmányos értékkel össze nem egyeztethető
módszereket megtiltotta.

7
 Bár napjaink bűnüldöző és igazságszolgáltatási intézményeinek kialakulásáig ezt
követően még hosszú út vezetett, a fentebb említett három feltétel mégis együttesen
biztosította és alapozta meg a bütetőeljárásjog ma működő rendszerének kialakulsát. A
társadalom fejlődésével fokozatosan alakult ki az állam és a jog, így létrejöhetett az
intézményes bűnüldözés is.4

A 18. században jelentek meg az első rendvédelmi szervek. A 19. század

közepétől megkezdődött az olyan bűnüldözéssel foglalkozó szervek kialakulása, mint
például a bűnügyi rendőrség, valamint általánossá vált az állami bíráskodás. A
bűnüldözés állami monopóliummá válása, az eljárásjog fejlődése végül utat nyitott a
kriminalisztika előtt. A francia felvilágosodás eszméinek hatására felismerték a
boszorkányperek abszurditását, eltörölték a kínvallatást, és a formális bizonyítási
elmélet helyett a szabad bizonyítási rendszer kiépítése, a bíró belső meggyőződésének
központba helyezése szükségszerűen magával hozta a tények valóságos feltárására
alkalmas módszerek kidolgozása, megteremtése iránti igényt.

Franz Von Jagemann az 1841-ben kiadott, A bírósági vizsgálati tan kézikönyve

című munkájában a kriminalisztika lényegét így fogalmazta meg; „mindazokat az
ismereteket és tapasztalati elveket kell összefoglalni, amelyek segítségével a
leggyorsabban, legbiztosabban és legtárgyilagosabban, törvényes úton ki lehet deríteni
az elkövetett bűncselekmény valódi tényállását.”

I.3. Az egyes nyomozóhatóságok és szerepük

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján; „A nyomozóhatóság a

nyomozást az ügyész rendelkezése alapján, vagy önállóan végzi. A nyomozóhatóság
önállóan végez nyomozást, vagy egyes nyomozási cselekményeket, ha a
bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga
szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés kiegészítését, illetve a nyomozás
lefolytatását a hatáskörébe utalta.”5

4
Balláné – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel Kiadó 2004.

5
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 35. § (1)-(2)

8
 Általános nyomozóhatóság a rendőrség, azonban vannak speciális nyomozó
hatóságok. Ezekről akkor beszélünk, ha a nyomozó hatóság bizonyos bűncselekmények
nyomozására kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezek a következők:
Nemzeti adó- és vámhivatal: deviza bűncselekmények; adó- és
társadalombiztosítási csalás, ha adóra nézve követik el; csempészet, és vámorgazdaság;
visszaélés csekkel; valamint ezen bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett
közokirat-hamisítás, magánokirat-hamisítás, illetve számviteli fegyelem megsértése és
bélyeghamisítás.
Ha azonban ezen bűncselekményekkel halmazatban más bűncselekmény is megvalósult,
ez esetben már valamennyi bűncselekményre vonatkozóan a rendőrség hatáskörébe
tartozik a nyomozás lefolytatása.
Határőrség: jogellenes belföldi tartózkodás; tiltott határátlépés;
embercsempészet; határjelrongálás; úti okmány tekintetében elkövetett közokirat-
hamisítás. Ez esetben is feltétel, hogy a bűncselekménnyel halmazatban más
bűncselekmény ne valósuljon meg, hiszen ilyen esetben itt is a rendőrség veszi át a
nyomozóhatóság szerepét.
Hajó-, illetve légi jármű parancsnoka: külföldön lévő magyar kereskedelmi
hajón, illetve polgári járművön magyar állampolgár vagy bárki más által elkövetett
bűncselekmény tekintetében.

A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét azonban minden esetben

külön törvény határozza meg, és hatóságoknak e szerint kell eljárniuk.

A nyomozó hatóság feladata:

A nyomozó hatóságok a büntetőeljárás első fő szakaszában ügydöntő jogkörrel

rendelkező hatósági főszemélyként saját döntésük vagy az ügyész rendelkezése alapján
nyomozást folytatnak. A nyomozó hatóság akkor végez önállóan nyomozást, ha a
feljelentést nála tették vagy a bűncselekményt maga észlelte. Fontos feladatuk azonban
mindenekelőtt a „szűrés”, azaz a tudomásukra jutottak alapján el kell dönteniük, hogy
megállapítható-e bűncselekmény alapos gyanúja, továbbá van-e a büntetőeljárásnak
akadálya.

9
 A nyomozó hatóságoknak az a feladata, hogy a lefolytatott nyomozás során
felderítsék a bűncselekményt, az elkövető személyét felkutassák és biztosítsák a
bizonyítási eszközöket. A tényállást csak annyira kell felderíteni, hogy a vádló
dönthessen arról, hogy emel-e vádat vagy sem, tehát nem kell mindent felderíteni.
Alapvető követelmény, hogy a hatóságok tagjai törvényesen, szakszerűen és pártatlanul
járjanak el. A pártatlanság csak akkor érvényesíthető, ha az ügy vizsgálatában a
hatóságok azon tagjai járnak el, akik az adott üggyel kapcsolatban teljesen érdektelenek.
Ezek a szabályok mindig a hatóságok tagjaira vonatkoznak, és mindig meghatározott,
konkrét bűnüggyel kapcsolatban merül fel alkalmazásuk szükségessége.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 38. § (1) bekezdése értelmében
vannak olyan esetek, amikor bizonyos személyeket kizárnak a nyomozás lefolytatása
alól, így ők a nyomozásban nem vehetnek részt. Ennek alapján a nyomozó hatóság
tagjaként nem járhat el;
 aki az ügyben, mint bíró járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró
hozzátartozója,
 aki az ügyben, mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló,
magánfél vagy azok képviselőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek
hozzátartozója,
 aki az ügyben, mint tanú vagy szakértő vesz, vagy vett részt,
 akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.6

Amennyiben a nyomozó hatóság tagjával szemben kizárási ok áll fenn, úgy azt
haladéktalanul köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a nyomozó hatóság tagját
anyagi és fegyelmi felelősség terheli. Ha a hatóság tagja a kizáró okot maga jelenti be,
annak elbírálásáig az eljárásban nem vehet részt. A hatóság tagjának kizárásáról a
nyomozó szerv vezetője, az ő kizárásáról pedig a felettes nyomozó hatóság vezetője
jogosult dönteni. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az
ügyész határoz.

6
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 38. § (1)

10
 Kizáró okot a terhelt, a védő a sértett, a magánvádló, a magánfél vagy ezek
képviselője is bejelenthet, ebben az esetben a bejelentés elbírálásáig a hatóság tagja az
ügyben továbbra is eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat.

A nyilvánvalóan alaptalan kizárási ok bejelentése, és az ismételten alaptalan kizárási ok

bejelentése esetén a bejelentő rendbírsággal sújtható.

A nyomozó hatóságok illetékessége:

Az általános illetékesség szabályai alapján a nyomozás lefolytatása során az a

nyomozó szerv járhat el:
 amelyiknek a területén a bűncselekményt elkövették
 amelyik az eljárás során már korábban is intézkedett (abban az esetben, ha a
bűncselekményt több nyomozó hatóság területén követték el, vagy pontosan
nem állapítható meg az elkövetés helyszíne)
 amelyiknek először tudomásra jutott a bűncselekmény (ha a bűncselekmény
elkövetője ismeretlen)
 ittas járművezetés, járművezetés tiltott átengedése miatt az elkövető lakóhelye
szerinti hatóság

A különös illetékesség szabályai szerint a nyomozás során az a nyomozó hatóság járhat

el, amelynek a területén a gyanúsított lakik, vagy tartózkodik, vagy fogva tartják.

I.4. Nyomozás megindítása, akadályai

A nyomozásnak kettős szerepe van a büntetőeljárásban. Egyrészt ez a bírósági

eljárás előkészítő szakasza, másrészt a büntetőeljárás önálló szakasza is azokban az
esetekben, amikor az ügyet ebben a szakaszban fejezik be.

Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható,

akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel. Fontos követelmény, hogy alaptalanul
senki ellen ne indulhasson büntetőeljárás. A büntetőeljárás megindításának jogi és
ténybeli feltételei vannak.
11
 A nyomozás megindításának ténybeli feltétele, hogy a gyanú logikai
valószínűségen alapuló hatósági feltételezés, mely szerint a múltbeli emberi magatartás
kimerítette a Btk. egy vagy több törvényi tényállását, és ezt a feltételezést objektív
tényekre, adatokra lehet visszavezetni.

A gyanú objektív valószínűsége elegendő a büntetőeljárás megindításához, de

ennek a valószínűségnek az eljárás során el kell jutni a bizonyosságig, egyébként a
bíróság nem hozhat elmarasztaló ítéletet. Ennek érdekében a nyomozó hatóságnak
minden esetben alapos és körültekintő értékelő tevékenységet kell végeznie, a gyanúnak
csak a bűncselekményre kell vonatkoznia, nem az elkövető személyére. Ha a gyanú
meghatározott személyre is kiterjeszthető, akkor a büntetőeljárást kiterjesztik az adott
személyre. Tehát csak bűncselekmény megalapozott gyanúja alapján lehet személy
ellen büntetőeljárást indítani.

A ténybeli feltételek mellett jogi feltételek is meghatározzák a nyomozás

megindításának eseteit, melyek közül pozitív feltétel, hogy a gyanúnak valamely
bűncselekmény törvényi tényállására kell vonatkoznia, míg negatív feltétel, hogy ne
álljon fenn eljárási akadály.

A nyomozás az ügyésznek, vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében,

valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok
alapján, vagy feljelentésre indul meg.

Mint ahogyan az előző pontban rögzítése került a nyomozás megindításának

feltétele, hogy a hatóság hivatali hatáskörében eljárva, valamint a nyomozó hatóság
hivatali minőségében tudomást szerezzen a bűncselekmény elkövetéséről, vagy a
feljelentést nála megtegyék. Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el. A
feljelentés megtörténtét követően a hatóságnak meg kell vizsgálni a feljelentésre került
ügyet. Az ügyész a Be. 174. § (1) bekezdésében felsorolt okok miatt a feljelentést a
tudomására jutástól számított 3 napon belül határozattal elutasíthatja.

12
 Olyan esetben, amikor az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási
eszközök biztosítására, az elkövetéssel gyanúsított személy kilétének megállapítása,
vagy elrejtőzésének, illetve a bűncselekmény befejezésének, vagy újabb bűncselekmény
elkövetésének megakadályozása végett vagy egyéb halaszthatatlan esetben a nyomozás
a nyomozás elrendelése nélkül is megindulhat, azonban ennek tényéről, utólag minden
esetben feljegyzést kell készíteni.

A Büntetőeljárásról szóló törvény 171. §-a értelmében bűncselekmény miatt bárki tehet
feljelentést. A feljelentés kötelező, amennyiben annak elmulasztása bűncselekmény. A
hatóság tagjai és a hivatalos személyek kötelesek a hatáskörükben tudomásukra jutott
bűncselekményt feljelenteni, továbbá a feljelentéshez csatolniuk kell a bizonyítási
eszközöket, amennyiben ez nem lehetséges, úgy a megőrzésükről gondoskodniuk kell.
A feljelentést az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban
megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni, és azonnal
nyilvántartásba kell venni. Amennyiben a feljelentést nem a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál vagy ügyésznél tették, úgy azt a
hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező hatóság vagy ügyész is köteles átvenni,
nyilvántartásba venni, majd azt megküldeni az eljárásra jogosultnak.

Amennyiben a feljelentés hiányos, és kiegészítésre szorul, úgy a feljelentés

kiegészítésének van helye. Ennek határideje 15 nap, melyet indokolt esetben további 15
nappal meg lehet hosszabbítani.

Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult feljelentése

alapján indítható eljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan
nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja,
magánindítványnak kell tekinteni.7 Attól a naptól számított 30 napon belül kell
előterjeszteni a magánindítványt, amely napon a jogosult a bűncselekmény
elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló
határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra
üldözendő.

7
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 173. § (1)

13
 Feljelentés elutasítása:
Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal
elutasíthatja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy:
 a cselekmény nem bűncselekmény
 a bűncselekmény gyanúja hiányzik
 a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg
 eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható
 a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik
 a cselekményt már jogerősen elbírálták.8

Nyomozás megindításának akadályai:

Vannak olyan esetek, amelyekben a nyomozást törvényben meghatározott esetekben

nem lehet megindítani. A nyomozás megindításának akadályai egyben a büntetőeljárás
megindításának akadályai is, tekintettel arra, hogy amennyiben nincs nyomozás úgy
magát az eljárást sem tudják megindítani a hatóságok.

.A fent említett akadályokat a következő csoportokba sorolhatjuk:

A joghatóság hiánya és az alkotmányjogi akadályok: A magyar joghatóság hiánya

állapítható meg, ha a bűncselekmény gyanúja diplomáciai vagy más nemzetközi jogon
alapuló mentességet élvező személyt terhel.

Büntetőjogi akadályok:
 a cselekmény nem bűncselekmény
 büntethetőséget kizáró ok merül fel: gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer és
fenyegetés, tévedés, társadalomra veszélyesség csekély foka, jogos védelem,
végszükség, magánindítvány hiánya, törvényben meghatározott egyéb ok
 büntethetőséget megszüntető ok merül fel: halál, elévülés, kegyelem

8
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 170-175/A §

14
Eljárásjogi akadályok:
 kettős eljárás tilalma, azaz amennyiben a cselekményt már jogerősen elbírálták
 ha a bűncselekmény gyanúja nem állapítható meg

Fentiekhez kapcsolódóan, a büntetőjogi akadályok közül, a kóros elmeállapotot

szeretném egy példán keresztül szemléltetni, tekintettel arra, hogy nemrég közvetlen
közelből is tanúja lehettem egy olyan bűncselekménynek, melyben éppen az elkövető
kóros elmeállapota miatt nem tudták a hatóságok megindítani a szükséges eljárásokat. A
lakóhelyemen, Egerben történt az eset, mely szerint egy autista férfi a városban több
alkalommal is garázdaság bűncselekményt követett el, illetve több személyt is
megtámadott. legutóbbi támadása során egy fiatal párt támadott meg, a pár pedig –
mivel eddigi cselekményei közül ez volt a legsúlyosabb – a rendőrségen megtette a
feljelentést, azonban a hatóság arról tájékoztatta őket, hogy az eljárást nem tudják
megindítani, tekintettel az elkövető elmeállapotára.

I.5. Nyomozás lefolytatása, határideje

A nyomozás lefolytatása a büntetőeljárás sikeres befejezése érdekében végzett

célszerű és szükséges intézkedéseket jelenti, melyeknek sorrendjét és határidejét az
ügyész, a nyomozó szerv vezetője vagy elöljáró tagja határozzák meg, kivéve, ha a
törvény egyes nyomozási cselekmények időpontját vagy sorrendiségét előírja.

A büntetőeljárási törvény értelmében a nyomozást minden esetben a lehető

legrövidebb időn belül kell lefolytatni, és az elrendelésétől, illetve megindulásától
számított két hónapon belül be kell fejezni.9 Az ügyész azonban indokolt esetben, -
például amennyiben az ügy bonyolultsága vagy nagy terjedelme alapján erre szükség
van - az ügyész meghosszabbíthatja a nyomozást legfeljebb további hat hónappal,
illetve ha ezen határidő is letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb az eljárás
megindításától számított egy év leteltéig. Ezen túlmenően az ügyészség vezetője
jogosult a nyomozás további meghosszabbítására, illetőeg két éven túlmenően a
nyomozás htáridejének meghosszabbításáról már csak a legfőbb ügyész rendelkezhet. A

9
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 176. §

15
nyomozás határidejének meghosszabbításáról rendelkező határozat ellen nincs helye
panasznak.

Nyomozási cselekmény elvégzése határozat nélkül:

Az ügyészség és a nyomozó hatóság a jogkörébe tartozó
kényszerintézkedéseket, halasztást nem tűrő esetben nyomban, határozat nélkül is
elvégezheti (halaszthatatlan nyomozati cselekményként). Ebben az esetben a
halaszthatatlanságot megalapozó körülményeket is fel kell tüntetni. Ilyen esetek
lehetnek például: őrizetbe vétel, házkutatás, motozás, stb.

Nyomozás részbeni mellőzése:

Célja az eljárás egyszerűbbé tétele, meggyorsítása és a hatóságok
tehermentesítése. A törvény lehetővé teszi, hogy az ügyész részben mellőzze a
nyomozást abban az esetben, ha a jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett olyan
csekélyebb mértékű bűncselekmény is megvalósult, amelynek nincs jelentősége az
elkövető felelősségre vonásának szempontjából.
Ennek feltételei:
 a gyanúsított már ki lett hallgatva az üggyel kapcsolatban
 a jelentősebb súlyú bűncselekmény már bizonyított és nem kell attól tartani,
hogy arra nézve az eljárást bizonyítottság hiányában megszüntetik majd a
későbbiek során.
A nyomozás mellőzéséről határozatot kell hozni, melyet közölni kell a sértettel, azzal,
aki a feljelentést tette és a magánindítvány előterjesztőjével.

A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége:

A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak megállapítására,

hogy vannak-e bizonyítási eszközök és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet.
Ennek során:
 igénybe veheti a rendőrség külön törvényben meghatározott adatkezelési
adatbázisait
 bárkitől okiratok és adatok rendelkezésére bocsátását, valamint felvilágosítást
kérhet
16
  a feljelentő vagy a sértett állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület,
gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány, vagy társadalmi szervezet
vezetőjétől, illetve a vizsgálatra jogosult szervtől vizsgálat tartását és kár
megállapítását kérheti
 a bűncselekmény helyszínét megtekintheti
 szaktanácsadót vehet igénybe
 fényképes vagy más adathordozón rögzített kép bemutatásával személyt, vagy
tárgyat kiválaszthat, vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.

A nyomozó szerv önállóan, ügyészi jóváhagyás nélkül is igényelhet adatokat:

 a közúti közlekedési nyilvántartásból
 az ingatlan nyilvántartásból.

A megszerzett adatok csak az ügyben és csak akkor használhatók fel, ha az

adatszolgáltatással érintett személlyel szemben az ügyész vádat emel.

Jelenlét a nyomozási cselekményeknél:

A nyomozási cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a

jegyzőkönyvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a törvény megengedi.

A terhelt, a védő és a sértett ún. alanyi jogon jelen lehetnek a szemlén, a bizonyítási
kísérleten, a felismerésre bemutatáson, továbbá a szakértő meghallgatásán. Az eljáró
hatóság köteles az itt felsorolt személyeket értesíteni ezen cselekmények helyéről és
idejéről, ők pedig amennyiben szükségesnek érzik, úgy megjelenhetnek, tekintettel arra,
hogy számukra ez csak jog, de nem kötelezettség.

A nyomozási cselekményen részt vevők betekintési joggal rendelkeznek, a nyomozási

cselekményen készült jegyzőkönyvet bármikor megtekinthetik. Az iratbetekintést a
hatóság nem tagadhatja meg.

A nyomozás érdekében az ügyész és a nyomozó hatóság bárkit a nyomozási

cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Az eljárás zavartalan
17
lefolytatásához tartozik, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény
helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek jelenléte az eljárást zavarja vagy akadályozza. Aki
az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz
eleget, rendbírsággal sújtható.

I.6. Nyomozás megszüntetése, befejezése

A nyomozás lefolytatását követően kétféle döntés születhet; az ügyész

határozattal megszüntetheti a nyomozást, illetőleg a nyomozás során feltárt és beszerzett
bizonyítékok alapján vádat emelhet a felderített bűncselekmény és az elkövető
vonatkozásában.

A Be. 190. § (1) bekezdése alapján az ügyész a nyomozást megszünteti,

 ha a cselekmény nem bűncselekmény,
 ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és
az eljárás folytatásáról sem várható eredmény,
 ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, illetve ha a nyomozás adatai
alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
 ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve, ha kényszergyógykezelés
elrendelése látszik szükségesnek,
 a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt,
 a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt,
 ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem
pótolható,
 ha a cselekményt már jogerősen elbírálták,
 ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló
törvény szerinti konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az
Európai Unió másik tagállama folytatja le,
 és megrovást alkalmaz, ha a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy
oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint
alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása
is szükségtelen,

18
  ha a cselekmény elbírálására a magyar hatóságnak nincs joghatósága.

Amennyiben a nyomozást megszüntetik, ilyen esetben az állam viseli a bűnügyi

költséget, továbbá a gyanúsítottat kell kötelezni annak a költésnek a megtérítésére,
amely az ő esetleges mulasztása okán merült fel. A megszüntetésről szóló határozatot
egyidejűleg közölni kell a gyanúsítottal és a védővel, a sértettel, azzal a személlyel aki a
feljelentést tette, és azzal is aki magánindítványt terjesztett elő.

I.7. Jogorvoslat a nyomozás során

A jogorvoslati jogosultság a büntetőeljárás ügydöntő jogkörrel fel nem ruházott

alanyainak az a joga, amellyel az ügydöntő hatóság határozatainak, intézkedéseinek,
illetve az intézkedés elmulasztásának a törvényességi felülvizsgálatát kezdeményezik.
Ezen keresztül lehetőségük van arra, hogy kifejezzék azt az igényüket, hogy a velük
szemben hatalmi jelleggel hozott döntést valamely hatóság még egyszer vizsgálja meg.
Ezzel a jogosultsággal csak a nem ügydöntő jogkörű alanyok rendelkeznek.

Panaszra jogosult az, akire nézve az ügyész, vagy a nyomozó hatóság határozata
rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül panasszal
élhet. Panaszt a hatóság határozata miatt lehet bejelenteni. A panasz irányulhat mind a
rendelkező rész, mind az indokolás egyes részei, vagy annak egésze ellen. Nincs helye
panasznak például a más szakértőt kirendelő határozat ellen, valamint a gyanúsított
vagy a védő által felkért személy szakértőként való bevonását engedélyező határozat
ellen.

Panaszt előterjeszteni a jogosult személyesen, vagy törvényes képviselője útján,

a határozat közlésétől számított nyolc napon belül szóban vagy írásban lehet annál a
hatóságnál előterjeszteni, amely hatóság határozatát sérelmezi. A szóban előterjesztett
panaszt jegyzőkönyvbe kell foglalni.

A benyújtott panaszt első körben a határozatot hozó hatóság jogosult elbírálni, és

annak megalapozottsága esetén köteles intézkedni a sérelmes határozat orvoslása iránt.
A panaszt saját hatáskörben nem utasíthatja el, csak helyt adhat annak. Elutasítás esetén
19
köteles azt a felettes szervhez felterjeszteni. Az ügyész határozata elleni panaszt a
felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá
érkezéstől számított 15 napon belül, megszüntető határozat esetén 30 napon belül bírálja
el határozattal. A panasz elbírálásáról értesíteni kell a panasztevőt, a határozat hatályon
kívül helyezése, illetve megváltoztatása esetén pedig azokat is akikkel a határozatot
közölték.

20
 II. Az ügyész

II.1. Az ügyészi szervezet kialakulása, történeti fejlődése

Az ügyész és az ügyészség feladatai a nyomozásban az idők folyamán többször

változtak, ezen szerv kialakulása azonban egészen a középkorig vezethető vissza. A
középkorban az ügyészség királyi szervként működött, hivatalos megnevezése „a királyi
ügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze”. Hatáskörébe tartozott a király
képviselete, amely során őrködött a király jogai felett magán-, köz- és büntetőjogi
érdekek esetében.

A XVII.-XVIII. századtól működtek a választott tiszti ügyészek. Feladataik közé

tartozott a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések végrehajtásának
ellenőrzése, illetve magánszemélyek részére történő ügyvédi megbízások teljesítése.

1848-tól Deák Ferenc „közvádlókat” nevezett ki, és 1849-től működött az

„álladalmi ügyészi osztály”. Az 1867-es kiegyezés érlelte meg Magyarországon a
modern, európai értelemben vett ügyészi szervezet kialakulását. Az ügyész feladata
ebben az időben az volt, hogy az állam közérdekeit képviselje az igazságszolgáltatás
területén.10

1871-ben törvény született a királyi ügyészség felállításáról, ez volt az első

ügyészségi törvény (1871. évi XXXIII. tc.). Az első főügyész is ebben az időben került
kinevezése, ezt a pozíciót elsőként Dr. Kozma Sándor töltötte be, aki az ügyész
feladatát így fogalmazta meg; „Közege az erkölcsi hatalomnak. Igazságot kutat és
11
követel.” Az ügyészi szervezet tehát innentől kezdve működött, bár folyamatos
változásokkal.

10
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.

11
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.

21
 Az első ügyészségi törvényt követően az ügyész hivatali kötelessége volt a
nyomozás elrendelése és lefolytatása is. 1945-50-ig az államügyész mellett
népügyészség is működött, és ebben az időben a korra jellemző politikai helyzet a
szervezetben is túlzott befolyást nyert.

1953-ban az addigi Honvédelmi Minisztérium alá tartozó katonai ügyészségek

integrálódtak az ügyészségbe. A rendszerváltásig a szervezet működése döntően
szakmai volt, utána pedig több törvénymódosításra is szükség volt helyzetének
rendezéséhez.

II.2. Magyarország ügyészsége

Magyarország ügyészségéről a 2011. április 25.-i törvény, Magyarország

Alaptörvényének 29. cikke rendelkezik, amely kimondja, hogy „A legfőbb ügyész és az
ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az
állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a
bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben,
valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.”12 Ezek érdekében
gondosodik a természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetek jogainak védelméről, továbbá az alkotmányos rendet, az ország
biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető valamennyi cselekmény
üldözéséről. Az ügyész - törvényben meghatározott feltételek szerint – jogokat gyakorol
a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeli a
büntetés-végrehajtás törvényességét, illetve közreműködik annak érdekében, hogy
mindenki megtartsa a törvényeket, és törvénysértés eseté fellép a törvényesség
védelmében.13

A magyar ügyészi szervezetet alá- fölérendeltség jellemzi, ami azt jelenti, hogy
az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten végzik munkájukat, utasításokat csak a

12
Magyarország Alaptörvénye 29. cikk

13
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cgy%C3%A9szs%C3%A9g

22
legfőbb ügyésztől, vagy a felettes ügyésztől kaphatnak. Az ügyészi szervezetet a
legfőbb ügyész vezeti és irányítja, valamint - vonatkozó jogszabályi keretek között – ő
állapítja meg az ügyészség szervezetét, működését, illetékességét, a Legfőbb Ügyészség
szervezeti felépítését, valamint a legfőbb ügyész helyettesek és az önálló szervezeti
egységek feladatkörét.

Az ügyészség szervezete:
 Legfőbb Ügyészség (önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési
szerv, továbbá jogi személy), melynek élén a legfőbb ügyész áll
 fellebbviteli főügyészségek, melynek élén a fellebbviteli főügyész áll
 főügyészségek, melynek élén a főügyész áll
 járási és járási szintű ügyészségek, melyek élén a vezető ügyész áll
Létezik továbbá Katonai Főügyészség, Katonai Fellebbviteli Ügyészség és területi
katonai ügyészségek is.14

A legfőbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés

választja 6 évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők
egyszerű szótöbbséggel hozott határozata szükséges. A legfőbb ügyész az
Országgyűlésnek felelős, és működéséről évente köteles beszámolni az
országgyűlésnek.

Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

Az ügyészség szervezetének és működésének, a legfőbb ügyész és az ügyészek
jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény
határozza meg.

II.3. Ügyész/ügyészség szerepe a nyomozásban

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény17. §-ában meghatározottak

szerint az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett:

14
http://mklu.hu/hnlp14/

23
  nyomozást végeztet
 felügyeli a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozásának törvényességét
 a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga
végzi
 teljesíti a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott, a vádelőkészítés
körébe tartozó feladatokat.

Az ügyész a büntetőeljárásban központi szerepet tölt be, hiszen feladatai az

eljárás megindulásától kezdve egészen annak befejezéséig tartanak, a nyomozás
lezárását követően ugyanis ő nyújtja be a vádiratot a bírósághoz, és a bírósági eljárás
folyamán képviseli a vádat, ő tehát a büntetőeljárás egyik kulcsfigurája. Az ügyész
tevékenységét tulajdonképpen három nagy csoportra bonthatjuk, melyek a következők:

A. Törvényességi felügyeletet gyakorol a büntetőeljárás első fő szakaszában,

melynek körében:
 nyomozást vagy feljelentés kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával
megbízhatja a nyomozó hatóságot
 nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet és
azokat magához kérheti
 nyomozó hatóság határozatait megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti
 feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a
nyomozás megszüntetésére utasíthatja
 a nyomozó hatóság határozata ellen a hozzá megküldött panaszokat elbírálja
 a nyomozást magához vonhatja
 ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a személyi szabadság elvonásával vagy
korlátozásával járó kényszerintézkedések törvényes végrehajtását.

B. dönt a vádemelés kérdésében, majd a bíróság előtt képviseli a vádat:

Közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről vagy az eljárás más, a
büntetőeljárási törvényben meghatározott módon történő befejezéséről. A
vádnak törvényesen beszerzett bizonyítékokon kell alapulnia. Az ügyész
gondoskodik arról, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges minden tény, bizonyíték

24
 és jogi okfejtés a bíróság elé kerüljön. Mindezekre tekintettel tehát az ügyész
teljesíti az 1998. évi XIX. törvényben (Be.) meghatározott, a vádelőkészítés
körébe tartozó további feladatokat.

C. a törvényben meghatározott esetekben nyomozást folytat:

 a kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények miatt
 az olyan ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével
szemben a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott kizárási ok áll fenn
 az olyan ügyben, amelyben a nyomozást maga végzi.

A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb

lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, továbbá a nyomozás elvégzendő
feladatairól. Az ügyész nyomozás felügyeleti és vád előkészítési tevékenysége a
büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel fel; a nyomozást és a vádemelési
szakaszt. Az ügyész a nyomozás során azokat a tényeket is felderíti, illetőleg
tisztáztatja, amelyek megalapozzák arra vonatkozó indítványát, hogy a bíróság a vádat
milyen eljárási rendben bírálja el. A nyomozás során mind az ügyész, mind a nyomozó
hatóság törekszik a nyomozás minél rövidebb határidőn belüli befejezésére, hiszen a
nyomozás elhúzása senkinek nem áll érdekében. Az ügyész a nyomozásra vonatkozó
intézkedéseiért, az általa tett intézkedések és meghozott határozatok
megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős. A nyomozás feletti felügyelet keretében
az ügyész törvényben meghatározott jogkörei felhasználásával minden szükséges
intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság az önálló nyomozását
törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében történő
döntésre alkalmas módon teljesítse. Az ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás
során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai érvényesülnek.

A teljes körű bizonyítás érdekében tehát az ügyész:

 megvizsgálhatja és megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatait és a
nyomozás során tett intézkedéseit, az esetleges jogsértés kiküszöbölése iránt
haladéktalanul intézkedik
 a nyomozó hatóságot a nyomozással kapcsolatban utasíthatja, az utasításának
végrehajtását ellenőrzi
25
  elbírálja a nyomozás során előterjesztet, a feladatkörébe tartozó jogorvoslati
kérelmeket

Az ügyészségi nyomozás elrendeléséig titokban információ gyűjthető. Ahol a

rendőrségi törvény a titkos információgyűjtés körében a rendőri szerv vagy annak
vezetője számára állapít meg jogokat és kötelezettségeket, ott az ügyészségi nyomozást
végző ügyészi szervet vagy annak vezetőjét kell érteni. Az ügyész a titkos
információgyűjtés elvégzése érdekében a nyomozó hatóságot utasíthatja vagy titkos
információgyűjtés végzésére jogosult más hivatalt megkeresi. Az ügyészség a
nyomozás során a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre a büntetőeljárási törvény
rendelkezései az irányadók.

A nyomozás határidejét tekintve az ügyész az általa elrendelt nyomozás

befejezésére határidőt jelöl meg, a nyomozó hatóság által önállóan folytatott nyomozás
során a nyomozó szerv vezetője által megállapított határidőt pedig módosíthatja.

Ha az ügyész nyomoz, bármely nyomozó hatóságot - annak illetékességi

területén - nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, a legfőbb ügyész az ügy
ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető
egyetértésével igénybe veheti.
Az ügyész ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a személyes szabadság elvonásával
vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések törvényes végrehajtását.

Kizárólag az ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult

ügyekben, amelyekben – az állami szervek törvényes működése, az országgyűlés által
megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az
igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az
elkövetők személye miatt – garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző
szerv függetlensége.

Az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek

személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy
a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.
26
A nyomozáslefolytatását követően, és az iratok ismertetése után az ügyésznek az alábbi
lehetőségei vannak:
 ha szükséges, további nyomozási cselekményt végez vagy végeztet
 meghozza a feladatkörébe tartozó határozatokat
 vádat emel
 teljesíti a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott, a vádemelés körébe
tartozó egyéb feladatokat

II.4. Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata

A nyomozás alatt a nyomozási cselekmények összességét, valamint a nyomozó

hatóságok és az eljárásban részt vevő más személyek között kialakult jogi kapcsolatokat
is értjük, melyek a nyomozás elrendelésétől a nyomozás befejezéséig tartanak. A
nyomozás sikeressége és meggyorsítása érdekében tehát az ügyész és az eljáró nyomozó
hatóság szoros együttműködésére van szükség. A bűnözés elleni küzdelem érdekében az
ügyész összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a nyomozó hatóságoknál, illetve
más érdekelt szerveknél.

Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot szóban

vagy írásban utasítja, aki az ügyész utasításait köteles az ügyész által megszabott
határidőre teljesíteni. A nyomozó hatóság az ügyész az ügy állásáról – szóban vagy
írásban – tájékoztatja. Az ügyésznek lehetősége van abban az esetben is a nyomozó
hatósághoz fordulnia amennyiben a nyomozást maga végzi.

A nyomozás során az ügyész irányítja az eljárást, így ő dönti el, hogy a

nyomozást maga végzi, vagy nyomozást végeztet. Mindkét esetben a nyomozó hatóság
felé teljes körű utasítási jogkörrel rendelkezik, amely utasításokat a nyomozó hatóság
köteles végrehajtani. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban
meghatározott nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes nyomozási
cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha
egyébként a nyomozást maga végzi.

27
 A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó utasításait
határidőre teljesíti, az ügyészt - annak rendelkezése szerint - a nyomozás elrendeléséről
és az ügy állásáról írásban tájékoztatja. Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan
eljárási cselekmény elvégzése, illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a
döntés a bíróság, illetőleg az ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt
haladéktalanul tájékoztatja.

Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja. Az

ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást írásban adja. Halasztást nem tűrő
esetben az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást szóban is adhatja,
azonban az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást utólag, haladéktalanul
írásban megismétli.

A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján

előterjesztést tehet a felettes ügyészhez. A felettes szerv az előterjesztést az arra
vonatkozó ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes
ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.
A felettes ügyész az előterjesztés alapján az iratokat megvizsgálja és a vizsgálata
eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől
számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja.

A nyomozási cselekményen az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a

jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Büntetőeljárásról
szóló törvény megengedi.

Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a

kihallgatáson jelen lehet. A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított
által indítványozott tanúkihallgatáson, valamint az ilyen tanú részvételével megtartott
szembesítésen is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz
kérdéseket intézhet.

Ha az ügyész nyomozást rendel el, az iratokat a nyomozó hatóságra irányadó

hatásköri és illetékességi szabályok figyelembevételével, a nyomozó hatósághoz
28
általában azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a nyomozás iratait az elkövető
felderítése és a megalapozott gyanú közlése után mutassák be számára.
Az ügyész ezt követően az iratok ismeretében rendelkezik az ügy érdemi elbírálásához
esetleg szükséges további eljárási cselekményekről. Ha az ügyész olyan ügyben rendel
el nyomozást, amely az elkövetett cselekményre, az eljárás résztvevőire tekintettel vagy
más ok folytán közfigyelmet keltett, a bizonyítandó tényekről, a lényeges eljárási
cselekményekről és arról is rendelkezik, hogy az iratokat milyen időpontokban
mutassák be számára, továbbá, hogy milyen eljárási cselekményeket kíván személyesen
elvégezni.

A nyomozó hatóság önálló nyomozásának törvényességi felügyelete:

Abban az esetben, ha az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozó hatóság a

nyomozást törvénysértően rendelte el, s az utóbb beszerzett adatok sem teszik lehetővé
a nyomozás folytatását, a nyomozás megszüntetéséről rendelkezik.
Az ügyész a nyomozás, ezen belül a teljesített eljárási cselekmények
törvényességét általában akkor, és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a
nyomozó szerv vezetője, vagy a büntetőeljárás más résztvevője az ügyész intézkedését
kezdeményezte.

Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja, ha:

 a személyi szabadság korlátozást jelentő kényszerintézkedés megalapozása vagy
a nyomozás törvényessége érdekében ez szükséges, illetve
 megítélése szerint a gyanúsított azt kellő alappal kéri.

Az ügyész a nyomozás meghatározó feladataira vonatkozó rendelkezéseit írásban közli

a nyomozó hatóság vezetőjével. Az ügyész a késedelmet nem tűrő nyomozási
cselekményekre vonatkozó rendelkezését szóban is közölheti a nyomozó hatóság
vezetőjével, ezt azonban írásban is megismétli.

29
 II.5. A vádemelés

A vádemelés fogalmát akként határozhatjuk meg, hogy a vádemelés az ügyész

állásfoglalása arra vonatkozóan, hogy a nyomozás adatai alapján a terhelttel szemben
fennállnak a bírósági felelősségre vonás feltételei. Ezt követően az ügy a nyomozati
szakaszból átkerül a bírósági szakaszba.

A vádemelés megteremti a bírósági eljárás jogi alapját és kereteit és a

vádemeléssel átrendeződnek az addig fennálló eljárási jogviszonyok:
 a magánszemélyeket ettől kezdve korlátlanul megilletik az ügyféli
jogosultságok, jogi helyzetük kiteljesedik
 a nyomozó hatóság tevékenysége ezt követően megszűnik
 a bíróság új résztvevőként lép be a büntetőeljárásba, és feladata, hogy az eljárást
a vádirat által megszabott jogi keretek között folytassa le és döntést hozzon
 az ügyész ügydöntő jogköre megszűnik, hiszen a továbbiakban a döntéseket a
bíróság hozza.
A bírósági eljárás megindulásának feltétele a törvényes vád. A vád akkor
törvényes, ha egyrészt az arra jogosulttól származik, továbbá ha rendelkezik a
törvényben előírt formai követelményekkel.

A magyar büntetőeljárásban vádemelésre az ügyész, a magánvádló és a

pótmagánvádló jogosult. Attól függően, hogy a vádat ki emeli a vádnak két formája
lehet; a vádirat és a vádindítvány.

Mindazokat követően, miután megtörtént a feljelentés, a nyomozás megindult,

valamint azt a nyomozó hatóság lefolytatta, a nyomozás iratait a hatóság megküldi az
ügyésznek. Az iratok hozzá érkezését követően az ügyész ellenőrzi, hogy az ügy
alkalmas-e a vádemelésre (a hozzá érkezést követő 30 napon belül). Ennek keretében
azt vizsgálja, hogy a bűncselekmény tényállásának felderítése és bizonyítása
megtörtént-e, felderítették-e a büntetés kiszabása vagy a büntetőjogi intézkedés
alkalmazás szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket, a bizonyítási eszközök
beszerzésekor megtartották-e az azokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, illetve,
hogy nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védője jogait. Az ügyészség
30
vezetője indokolt esetben a 30 napos határidőt további 30 nappal meghosszabbíthatja.
Ha az ügy jelentős terjedelme vagy bonyolultsága indokolja, a felettes ügyész 90 napos
határidőt is engedélyezhet. Nem alkalmas vádemelésre az ügy, amennyiben a
bűncselekmény tényállásának felderítése, illetve annak bizonyítása nem történt meg;
amennyiben nem került felderítésre a büntetőjogi intézkedés alkalmazása szempontjából
jelentőséggel bíró körülmény; amennyiben a nyomozó hatóság nem tartotta be a
törvényi rendelkezéseket a bizonyítási eszközök beszerzésekor; továbbá amennyiben a
gyanúsított illetőleg a védő jogait törvénysértően korlátozták az eljárás során.

Amennyiben a vádemelést megelőzően az ügyész további nyomozási

cselekmény elvégzését látja szükségesnek, úgy az ügyész rendszerint azt a nyomozó
hatóságot bízza meg a nyomozási cselekmény elvégzésével, amely a nyomozást
korábban lefolytatta. Az újabb nyomozási cselekmények elvégzéséről és annak
határidejéről szintén az ügyész rendelkezik.

Az ügyész az iratok megvizsgálását követően a nyomozást felfüggesztheti,

megszüntetheti, az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetőleg vádat emelhet, vagy
határozhat a vádemelés részbeni mellőzéséről.15

Amennyiben az ügyész vádat emel, a vádiratot a bírósághoz kell benyújtania. A

vádirat tartalmazza a Be. 217. paragrafusában meghatározott tartalmi elemeket, melyek
az alábbiak.

A vádirat négy fő részből áll, melyek az alábbiak:

Személyi rész, amely tartalmazza a vádlottnak a személyi adatait, illetve – amennyiben
volt ilyen – az előzetes fogva tartására utaló adatokat,
Tényállási rész, amely tartalmazza a vád tárgyává tett cselekmény leírását, az azt
alátámasztó bizonyítási eszközökkel együtt,
Jogi minősítés rész, melyben az ügyész a Btk. szerint minősíti a vád tárgyává tett
cselekményt,

15
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 216. §

31
Indítványi rész, amelyben az ügyész utal az eljárás megindításához szükséges külön
törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség
felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétére, a büntetés
kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványára, a bejelentett polgári
jogi igényre, a tárgyalásra idézendő, illetve értesítendő személyekre.

A vádiratnak tartalmazni a kell továbbá a bíróság hatáskörére és illetékességére

vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörére,
illetőleg illetékességére vonatkozó szabályokra való utalást.

A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi

vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirathoz csatolni kell a tárgyi
bizonyítási eszközöket.
Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádirat a vádlottra vonatkozó részét
a vádlott anyanyelvére, regionális vagy nemzetiségi nyelvére, illetőleg kérésére az általa
korábban ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell
fordítani, és azt így kell a bírósághoz benyújtani. A vádemelés tényéről a sértettet
értesíteni kell. A vádirat egy példányát meg kell küldeni a nyomozó hatóságnak és a
vádemelésről a vádlottat fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetet is értesíteni kell.

A vádemelés elhalasztása relatíve új jogintézménye a magyar büntetőeljárásnak. A

jogalkotó először a fiatalkorú elkövetőkkel szemben vezette be, majd 1999. március 1-
től a felnőtt korú terheltekkel szemben is alkalmazhatók.

Az ügyész a vádemelést elhalaszthatja, ha:

- 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt
- a terhelttel szemben fennállnak a vádemelés feltételei, de
- a bűncselekmény súlyára és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel
- a halasztásnak a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása
feltételezhető.
Ezeknek a feltételeknek együttesen kell fennállniuk.

Nem halasztható el a vádemelés, ha a gyanúsított:

32
- többszörös visszaeső, vagy
- a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt,
vagy
- a szándékos bűncselekményt a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés után, a szabadságvesztés végrehajtásának
befejezése előtt követte el.

A vádemelést el kell halasztani:

- ha büntethetőséget megszüntető ok fennállása miatt az eljárást megszüntetik,
- ha a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer függőséget gyógyító kezelésen,
vagy egyéb ellátáson, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt
- tartás elmulasztásának vétsége miatt, ha ettől a mulasztott kötelezettség teljesítése
várható.

Az ügyész a vádemelés elhalasztása előtt – szükség esetén – pártfogó felügyelői

vélemény beszerzését rendeli el, ill. meghallgatja a gyanúsítottat (és esetleg a sértettet
is).

Ezt követően az ügyész határozatot hoz a vádemelés elhalasztásáról, melyben:

A vádemelést egytől két évig terjedő időre (kötelező esetben egy évre) elhalasztja,
- a gyanúsított részére magatartási szabályok betartását és kötelezettségek teljesítését is
előírhatja (pl. sértettnek okozott kért térítse meg, végezzen közmunkát, vegyen részt
pszichiátriai, vagy elvonókezelésen, stb.)
- elrendeli a gyanúsított pártfogói felügyeletét.

A vádemelés elhalasztása után az eredménytől függően az ügyész kétféle döntést

hozhat:
1. Ha a vádemelés elhalasztásának tartalma eredményesen telt el, a határidő
lejártától számított 30 napon belül megszünteti az eljárást.
2. Vádat emel, ha:
- a gyanúsított a vádemelést elhalasztó határozat ellen panasszal él,
- a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett
szándékos bűncselekmény miatt vádat emeltek,
33
- a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegi, vagy a kötelezettségét nem
teljesíti,
- a vádemelés elhalasztásának tartama alatt derül ki, hogy a halasztás valamely kizáró
ok ellenére történt.

34
 III. Magyarországon a vidéki városokban 2013. március – 2014. február
között elkövetett bűncselekmények száma kördiagram és rövid
elemzés 16

Az ezer főre jutó elkövetett

bűncselekmények száma Siófok
Szolnok

30,88 Eger
31 78,52
Szekszárd
31,26
37,88 Miskolc
32,16
Budaörs
36,55
32,87 Kecskemét
35,03 36,14
Dunaújváros
Győr
Kaposvár

A kördiagram azt szemlélteti, hogy az ország mely területein milyen mértékben

fordulnak elő bűncselekmények. A bűncselekmények száma ugyanis meghatározza azt
is, hogy melyik városokban folyik a legtöbb nyomozói munka, és melyek azok a
városok, ahol ez lényegesen kisebb mértékű. Fentiek alapján megállapítható tehát, hogy
a legtöbb bűncselekményt a turisztikai szempontból egyik legforgalmasabb városban
követik el. Itt a bűncselekmények száma több mint kétszer annyi, mint a második
helyen álló Szolnok városában elkövetett bűncselekmények mennyisége. Nyilvánvalóan
ezek az adatok mára már változtak és a tapasztalatok szerint valószínűleg nőtt a
bűncselekmények mennyiségének nagysága, mégis úgy gondolom, hogy kellő
felkészültséggel tudjuk csökkenteni ezek számát, vagy legalábbis a bűncselekmények
súlyának nagyságát. Véleményem szerint minél nagyobb egy város turisztikai
látogatottsága, annál több lehet az adott területen a bűncselekmények száma. Úgy
gondolom, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy itt valószínűleg a lopások és
betörések száma lehet a legmagasabb, hiszen nyáron a nagy tömegben a zsebtolvajok

16
http://otthonterkep.blog.hu/2014/08/25/hol_a_legnagyobb_a_bunozes_magyarorszagon_itt_a_lista

35
észrevétlenül tevékenykedhetnek a tömegben, míg télen amikor a nyaralók üresen
állnak szinte bárki besurranhat.
Harmadik helyen lakóhelyem, Eger áll. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy itt igen
nagymértékű a bűncselekmények elkövetésének aránya. Az ország déli területein a
legalacsonyabb a bűncselekmények elkövetésének aránya; így Dunaújváros, Győr és
Kaposvár állnak az utolsó helyeken.
Nyilvánvalóan mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nyomozó hatóságoknak
melyik városokban van a legtöbb munkájuk, hiszen általában minden egyes
bűncselekmény feljelentést és ezt követően a nyomozás megindítását vonja maga után.

36
 IV. A bíróság elé állítások számának alakulása 2013. évben17

Ügyészségek Bíróság elé Bíróság elé állítással Iratok visszaküldése

állított elbíráltak száma
vádlottak
száma
vádlott % vádlott %

Főváros 915 891 97,38 24 2,62

Baranya megye 408 336 82,35 72 17,65
Bács-Kiskun megye 1165 1109 95,19 56 4,81
Békés megye 309 302 97,73 7 2,27
Borsod-Abaúj- 1318 1211 91,88 107 8,12
Zemplén megye
Csongrád megye 543 540 99,45, 3 0,55
Fejér megye 345 338 97,97 7 2,03
Győr-Moson-Sopron 469 457 97,44 12 2,56
megye
Hajdú-Bihar megye 789 771 97,72 18 2,28
Heves megye 487 441 90,55 46 9,45
Jász-Nagykun-Szolnok 621 572 92,11 49 7,89
megye
Komárom-Esztergom 485 469 96,70 16 3,30
megye
Nógrád megye 198 179 90,40 19 9,60
Pest megye 1253 1226 97,85 27 2,15
Somogy megye 717 641 89,40 76 10,60
Szabolcs-Szatmár- 724 713 98,48 11 1,52
Bereg megye
Tolna megye 260 239 91,92 21 8,08
Vas megye 330 307 93,03 23 6,97
Veszprém megye 448 417 93,08 31 6,92
Zala megye 341 325 95,31 16 4,69
Központi Nyomozó 64 64 100,00 0 0,00
Főügyészség
Összesen 12 189 11 548 94,74 641 5,26

17
http://www.mklu.hu/repository/mkudok403.pdf

37
 V. Záró gondolatok:

Szakdolgozatomat áttekintve, és a nyomozás teljes folyamatát megismerve

kijelenthetjük, hogy ez egy komplex, többoldalú folyamat, melynek kulcselemét képezi
a megismerés, a múltbeli tények feltárása és igazolása, a nyomozás célja ugyanis a
bizonyítékok felkutatása. A megismerés magára a bűncselekményre, mint a múltban
egyszer megtörtént cselekményre irányul, így ennek körülményeit, az elkövetés
mozzanatát kell a jelenből visszafelé haladva megismerni. A megismerés a valós
tényekre irányul, ezeket kell tehát a nyomozás során felkutatni és elválasztani a hamis,
esetleg félrevezető tények körétől. A bűnügyi megismerés legfontosabb eszköze a
kriminalisztika, tehát a nyomozás tudománya, mely a múlt tényeinek
megismerhetőségét hirdetve, technikai és taktikai eszközöket állít a bizonyítékok
felkutatásának szolgálatába.

Általánosan elfogadott tétel, hogy a nyomozás során útkeresés, személy és

tárgykutatás folyik. A megismerési folyamat a nem tudástól, valaminek a nem
ismerésétől fokozatosan koncentrálódik a tudás, a megismerés felé, ahogy a nyomozó
hatóság egyre több bizonyítékot tár fel. Az adatok beszerzése és értékelése tervszerű
módszereket igényel, melyhez a nyomozó hatóságok és az ügyész összehangolt
munkájára van szükség. A bizonyítékok begyűjtését követően elsőként az ügyész
értékeli a bizonyítékokat, melyek alapján meghozza döntését a vádemelés kérdésével
kapcsolatban. Így az ő értékelő tevékenysége komoly eljárásjogi következményekkel
jár. Az ügyész értékelése és ténymegállapításai határozzák meg a bírósági bizonyítás
irányát, a bíróság pedig a végrehajthatóság, megváltoztathatatlanság és az igazság
erejével – és terhe mellett – értékeli a bizonyítékokat és vonja le ténymegállapításait. A
jogalkalmazási folyamatban a bizonyítást a ténymegállapítás követi, habár a bizonyítás
távlati célja az anyagi igazság keresése, ez csak a tények valóságnak megfelelő
megállapításával lehetséges. A bizonyítás ebből adódóan a ténymegállapítás feltétele. A
nyomozó hatóság tehát a múltbeli történésnek azokat az elemeit vizsgálja, amelyek
összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel, de az eljárásjog szerint nincs meg az a
lehetősége, hogy a történeti tényállást megállapíthassa, ezért a mérlegelő és értékelő
tevékenységének eredménye a ténymegállapításban kimerül. A ténymegállapításban is
megfigyelhető tehát egyfajta funkciómegosztás, mely a bizonyítási feladatok
38
megoszlásából vezethető le. Összegzésképpen elmondható, hogy a nyomozás egy
előkészítő eljárás, mely magát a büntetőeljárás lefolytatását és az elkövető felelősségre
vonását alapozza meg, és melynek során az ügyész és a nyomozó hatóságok szorosan
együttműködnek a pontos és eredményes munka érdekében. A nyomozati szakban is
folyik bizonyítás, melynek tartalma a bizonyítékok vádemeléshez szükséges mértékű
összegyűjtésében testesül meg. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepe a tényfelderítési
monopólium, valamint alapvető eljárási célja a tényállás és az elkövető felderítése.
Ehhez biztosítja azokat a technikai és szakmai ismereteket és eszközöket, melyek
kizárólagosan állnak rendelkezésére.

39
Irodalomjegyzék:

Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.

Bócz Endre: Kriminalisztika, BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004.
Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest 2007.
Hardi Péter: Rejtőzködő gyilkosok
Dr. Barna Péter: Büntetőjogi ismeretek III. kötet, A büntetőeljárás főbb kérdései, BM
Tanulmányi és Módszertani Osztály kiadó, Zrínyi Nyomda, Budapest 1959.
Bárd Károly – Pusztai László: A büntetőeljárás kézikönyve, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest 1993.
Bodor Tibor – Csák Zsolt – Somogyi Gábor – Szepesi Erzsébet – Szokolai Gábor –
Varga Zoltán: A büntetőeljárási törvény magyarázata 1. Complex Kiadó. Budapest,
2009.
Király Tibor: Büntetőeljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2008.

40
Jogszabályjegyzék:

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
11/3003. (ÜK.7) Legfőbb ügyészi utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás
törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról
Kommentár a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez, Complex Jogtár
12/2012. (VI.8.) LÜ Legfőbb Ügyészi utasítás az ügyészség szervezetéről és
működéséről

41
Hivatkozásjegyzék:

Internet:
http://mklu.hu/hnlp14/
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cgy%C3%A9szs%C3%A9g
http://otthonterkep.blog.hu/2014/08/25/hol_a_legnagyobb_a_bunozes_magyarorszagon
_itt_a_lista
http://www.mklu.hu/repository/mkudok403.pdf

Könyv:
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.
Bócz Endre: Kriminalisztika, BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004.
Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest 2007.
Hardi Péter: Rejtőzködő gyilkosok, Geopen Könyvkiadó Kft. 2009.
Dr. Barna Péter: Büntetőjogi ismeretek III. kötet, A büntetőeljárás főbb kérdései, BM
Tanulmányi és Módszertani Osztály kiadó, Zrínyi Nyomda, Budapest 1959.
Bárd Károly – Pusztai László: A büntetőeljárás kézikönyve, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest 1993.
Bodor Tibor – Csák Zsolt – Somogyi Gábor – Szepesi Erzsébet – Szokolai Gábor –
Varga Zoltán: A büntetőeljárási törvény magyarázata 1. Complex Kiadó. Budapest,
2009.
Király Tibor: Büntetőeljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2008.
Dr. Székely György: Ügyészségi szervezet és igazgatás (tansegédlet) – Miskolci
Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati
tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései – Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle
2012/2
Farkas Ákos – Róth Erika: Előadások a büntetőeljárási jog köréből, Bíbor Kiadó
Miskolc, 2000.
Balláné – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel Kiadó 2004.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 35. § (1)-(2), 38. § (1), 173. § (1),
170-175/A §, 176. §, 216. §
Magyarország Alaptörvénye 29. cikk
42