Szepes Mária: A zsiráfot nem lehet becsomagolni

Pannit mindennap korábban ébresztette fel a nyári fény. S az ablakon besurranó, vidám
napsugár mintha hívogatta volna ki a kertbe. A madarak is nagy lármát csaptak, hancúroztak,
trilláztak, Panni nem tudott aludni tőlük. Kibújt az ágyból és az ablakhoz szaladt. A kert fölött
húzódó villanydróton fecskék ültek sorjában és fejüket ide-oda forgatva, csiviteltek.

- Nézd, nagymama! – kiáltotta Panni ámulva. – Milyen szépen ülnek a dróton a

kismadarak!

Nagymama Panni háta mögött kinézett az ablakon.

- Ezek fecskék, Pannikám.

- És mit csinálnak most a fecskék? – firtatta Panni.
- Talán ez itt a fecskeóvoda, és most reggeli köszöntőt énekelnek.
- Ó! Igazán? – tört ki Panniból, azután türelmetlenül hátrafordult. – Mikor megyek már
én is óvodába?
- Majd szeptemberben. Most még csak július van – felelte nagymama.
- Hányszor kell aludnom addig?
- Sokszor.
- Többször, mint amennyi ujjam van a kezemen?
- Bizony többször.
- Azt én nem tudom kivárni! – toppantott lábával Panni haragosan. – Most mindjárt
vigyél el engem az óvodába!
- Rendben van – bólintott nagymama – ha annyira akarod, nem akadályozhatlak meg
benne. Majd felöltöztetlek és elviszlek az óvodába. Azután hazajövök, becsomagolok
és a Pöttyös Panni babával együtt elutazom nyaralni.
- Hová? – kérdezte Panni gyanakodva.
- A Balaton mellé. Kati néni meghívott bennünket Balatonlellére.
- Mi az a Balaton?
- Egy gyönyörű nagy tó. A vize egészen langyosra melegszik a naptól és fürödni lehet
benne. Miért érdekel, hiszen te úgyis itthon maradsz.
- Nem maradok itthon! – mondta gyorsan Panni. – Veled megyek. És majd
szeptemberben járok óvodába. Ki az a Kati néni?
- A barátnőm. Mikor kislányok voltunk, e együtt jártunk iskolába.
- Te voltál kislány is, nagymama? – ámult el Panni.
- Persze.
- Olyan kicsi, mint én?
- Bizony.
- Furcsa lehettél ilyen kicsibe- tűnődött Panni hangosan.
- Úgy gondolod Pannikám, hogy én éppen ilyen idős voltam akkor is, csak olyan kicsi,
mint te? – nevetett nagymama jóízűen.
- Igen.- vallotta be Panni szégyenkezve, mert ő valóban egy egészen apró nagymamát
képzelt maga elé. Még a konty is a fején volt.
- Szó sincs róla! – Nagymamának a könnye is kicsordult a nevetéstől. – Ugyanolyan
copfos, nagy szemű kislány voltam, mint te.
- Kár, hogy annyira megnőttél. Meg öregebb lettél.
- Miért?
- Mert ha akkora lennél, mint én, te is lent szaladgálhatnál Péterkével meg Tamarával a
kertben, és együtt járnánk óvodába.
- Csakhogy egy másik kislányra nem bíznának rá anyuék, mialatt ők dolgoznak. És
Balatonlellére sem engednének el velem.
- Mikor utazunk? – kérdezte Panni izgatottan.
- Holnap.
- Vonaton megyünk?
- Mégpedig gyorsvonaton. Te melyik játékodat akarod becsomagolni?
- Mindet. –jelentette ki Panni.
- Mindet nem lehet. Nincs annyi helyünk. Odaadom neked a kis utazóbőröndöt. Csakis
azt visszük el, ami abba belefér.

Panni boldogan szorította magához a kis bőröndöt. Meg se várta a másnapot, máris
csomagolni kezdett. Legelőször belerakta a mackót, azután a Pöttyös Panni babát, a piros
kockás elefántot és a zsiráfot. Akkor úgy látta, hogy a néger baba nagyon elszomorodott,
ezért őt is betuszkolta a többi játék közé. Igen ám, de a bőröndöt sehogy se tudta
becsukni, mert a zsiráf feje mindig kiállt belőle. Nagymama csak nézte, nézte az
erőlködést, azután szelíden rászólt:

- Kíváncsi vagyok, hogy fér majd a bőröndbe a kis vödör, az ásó, a vitorlás hajó és a
gereblye. A Balatonnál azokra is szükség lesz.

Panni rögtön kiborította a szőnyegre a bőrönd tartalmát. A játékok rendetlenül és

sértődötten hevertek szanaszét. Panni elszégyellte magát, szépen összerakta őket,
azután futott a homokjátérkét meg a vitorlásért. Közben eszébe jutott, hogy a
mosóteknőnek is hasznát venné a tóparton, sőt a búgócsigája is nagyon fog hiányozni.
Mire azonban mindent berakott, megint baj volt a bőrönddel. Most a kis piros telefontól
és a gyúródeszkától nem tudta becsukni.

- Ez nem lesz jó így – mondta a nagymama. Miért viszel a Balatonra telefont és

gyúródeszkát?
- Hogy anyukénak meg az itthon hagyott játékoknak hazatelefonálhassak. És
gyúródeszka nélkül te sem tudnál süteményt csinálni.

De azért kivette a csomagból a gyúródeszkát meg a telefont. Indulásig Panni minden

játékát legalább tízszer belegyömöszölte a bőröndbe, azután újra kivette. A zsiráf meg a
mackó végül teljesen zilált állapotba került a folytonos ki-be rakosgatástól.
- Ez a zsiráf nagyon szemtelen! – panaszolta Panni. – Akármit csinálok vele, mindig
kidugja a fejét!
- Az ilyen hosszú nyakú állat nem is való utazóbőröndbe – mosolygott a nagymama. –
Az öntözőkannát beletetted?
- Nem! – kiáltotta Panni ijedten és gyorsan előhozta a kis öntözőkannát. Az meg
egyáltalában nem fért a bőröndbe az öreg, fából faragott, hosszú szakállú, puttonyos
Télapótól.
- Hát a Télapót miért akarod elvinni?
- Sajnálom szegényt – vallotta be Panni pirulva. – A Télapókkal nyáron senki se törődik.
Hadd lássa ő is a Balatont.
- Nagyon melege lesz ott. A télapók nyáron alszanak.

A Télapó így visszakerült a fiókba. Panni utolsó percig csomagolt. Végül is a nagymama
rendezet el mindent. Még a Pöttyös Panni baba is elfért a homokjáték mellett.

- Én miért nem tudtam ezt így becsomagolni? – kérdezte Panni csodálkozva.

- Mert a fölösleges játékokról nem akartál lemondani. Ha mindent elvinnénk, ami a
szívünkhöz nőtt, teherautó kellene a csomagjainknak!