1

KIRSTY MOSELEY

THE BOY WHO

SNEAKS
IN MY BEDROOM
WINDOW

2013.
Rajongói fordítás

2
 A könyv eredeti címe:
Kirsty Moseley:
The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window - 2012.

A fordítás alapjául szolgáló könyv:

Kirsty Moseley:
The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window - 2012.

Fordította:
Vivien, Maya, Josie

Lektorálta:
Anikó

3
 1. fejezet

Fordította: Vivien

A konyhapulton ültem és néztem, amint anyám tésztát

süt, kissé aggódott, és egyfolytában az órát leste. Tudtam, hogy

miért. Apa pontosan tizenhat perc múlva ér haza, és akkorra az
asztalnak készen terítve kell, hogy álljon.
Jake érkezett meg, a Spiderman figuráival játszott.
- Anya, átmehetek Liamhez játszani? - kérdezte, nagy boci
szemeket meresztve rá.
- Nem, most nem Jake. A vacsora hamarosan kész -
válaszolta anya, az órára pillantva, és láttam, ahogy kissé
összerezzent.
Jake elszomorodott, de bólintott, majd leült mellém. Én
azonnal kikaptam a kis figurát a kezéből, és felkacagtam, mikor
utána kapott, hogy visszavegye. Aranyos gyerek volt, zöld
szemekkel és szőkésbarna hajjal. Ő volt az én nagy tesóm, és a
legjobb nagy tesó, aki csak létezett.

4
 Mindig vigyázott rám, otthon és a suliban is Az egyetlen,
akinek szabad volt kötekednie velem, ő, és legjobb barátja, Liam,
aki a szemközti házban lakott.
- Szóval, Ambs, kell segítség a házi feladatodhoz? - kérdezte,
vállával meglökve.
Jake tíz éves volt, két évvel idősebb, mint én, ezért mindig
segített a házikban.
- Nem, nincs semmi házim - mosolyogtam rá.
- Rendben gyerekek, menjetek, terítsétek meg az asztalt.
Tudjátok, hogy kell - kérte anya.
Leugrottunk a pultról, és a nappaliba mentünk.
Apa mindenben nagyon alapos volt. Ha valami nem pont
úgy volt, ahogy neki tetszett, ideges lett, és azt egyikünk sem
akarta. Anya mindig azt mondta, hogy apának stresszes a
munkahelye, azért olyan ideges állandóan. Mindig hamar mérges
lett, ha nem az akarata szerint történt valami. Ha hallottad valaha
azt a mondást, hogy „a gyerekeket látni kell, nem pedig hallani”, nos,
az apának teljesen más fogalmat jelentett. Neki inkább „a gyerekeket
sem látni, sem hallani nem kellene”.
Minden nap, pontosan fél hatkor megérkezett, vacsorázott,
majd engem és Jaket felküldtek a szobánkba, ahol csendben
játszhatunk fél nyolcig.
Gyűlöltem a napnak ezt az időszakát. Minden rendben volt,
amíg ő haza nem ért, aztán minden megváltozott. Jake mindig
elcsendesedett, és sosem mosolygott. Anyának megjelent a félelem
vagy aggodalom kifejezés az arcán, és elkezdett rohangálni a
házban, felverni a párnákat a kanapén, meg ilyenek. Én csak álltam
csendben, és azt kívántam, bárcsak felmehetnék a szobába, és soha
ne kellene előjönnöm többet.

5
 Jakekel csendben megterítettük az asztalt, majd leültünk és
vártuk, hogy nyíljon az ajtó. Éreztem, amint a gyomrom görcsbe
rándult, és azon imádkoztam, hogy bárcsak jó napja lett volna a
munkahelyén, és jó kedvvel jönne haza. Néha, mikor jó kedve volt,
megölelt és megpuszilt. Azt mondta ilyenkor, hogy különleges
kislány vagyok, és hogy mennyire szeret.
Ez általában vasárnaponként történt, mikor anya és Jake
hoki edzésre mentek, én meg otthon maradtam vele egyedül. Azok
a vasárnapok voltak a legrosszabbak, de soha senkinek nem
beszéltem róluk, vagy arról, hogyan érintett meg akkor. Utáltam
azokat a napokat, és azt kívántam, bárcsak sose lenne hétvége.
Inkább lenne mindig hétköznap, és akkor csak esténként látnánk.
Határozottan jobban szerettem mikor dühösen nézett rám,
és nem gyengéden. Olyankor mindig kellemetlenül éreztem
magam, és remegett a kezem. Szerencsére még csak hétfő van, tehát
volt egy egész hetem, mielőtt megint azért aggódnék.
Pár perccel később, apa hazaért. Jake rám nézett és szemével
azt üzente, hogy rendesen viselkedjek, és megfogta a kezem az
asztal alatt. Apának szőke haja volt, mint Jakenek és barna szeme.
- Hello, gyerekek - köszöntött mély hangján. A hideg
kirázott, amikor megszólalt.
Lerakta az aktatáskáját az asztal mellé, és elfoglalta helyét az
asztalfőn. Megpróbáltam mozdulatlanul ülni, mivel úgy tűnt,
mindig miattam kerültek a többiek bajba. Régebben nem így volt,
régebben én voltam apa kicsi lánya, de három éve, mióta új
munkahelye lett, megváltozott. Még mindig jobban kedvelt, mint
Jaket, de mikor munkából hazaért, szeretett úgy tenni, mintha mi
nem léteznénk. Néha úgy nézett Jakere, mintha azt kívánná,
bárcsak sosem született volna meg, és ez nagyon fájt nekem.
- Hello, apa - válaszoltuk. Anya pont belépett az étkezőbe,
hozva a vacsorát.

6
 - Nagyon jól néz ki, Margaret - mondta rá mosolyogva.
Csendben enni kezdtünk, és én próbáltam mozdulatlan
maradni.
- Szóval, milyen volt az iskola, Jake?
- Minden rendben volt - nézett fel Jake idegesen. -
Megpróbálok bejutni a suli hoki csapatába, és Liammal… - kezdte,
de apa félbeszakította.
- Remek, fiam. És mi a helyzet veled Amber? - kérdezte, rám
nézve.
Oh, Istenem. Oké, légy udvarias, ne dadogj.
- Minden rendben, köszönöm - válaszoltam gyorsan.
- Beszélj hangosabban te gyerek - kiáltott rám.
Összerezzentem, és azon gondolkodtam, hogy vajon meg
fog ütni, vagy csak felküld a szobámba. - Minden rendben volt,
köszönöm - válaszoltam hangosabban.
Homlokráncolva nézett rám, majd anya felé fordult, aki
idegesen tördelte a kezeit.
- És te, Margaret, mit csináltál ma?
- Nos, elmentem a szupermarketbe és vettem abból a
samponból, amit annyira szeretsz, majd vasaltam - válaszolta anya
gyorsan.
Anya válasza olyan volt, mintha előre begyakorolta volna.
Mindig ezt tette, vigyázva arra, hogy ne adjon okot apának, hogy
belekössön, és ne dühítse fel.
Kinyújtottam a kezem a vizes poharam után, de nem
figyeltem eléggé és feldöntöttem. Mindenki apára nézett, aki
felugrott a székéről.

7
 - A pokolba, Amber, te hülye kis liba - kiáltotta, majd elkapta
a karom és elrángatott az asztaltól.
Hirtelen, a hátammal a falnak verődtem, és ajkamba
haraptam, hogy nehogy felsírjak. Ha sírtam, attól minden rosszabb
lett, gyűlölte és azt mondta, csak a gyenge emberek sírnak. Láttam,
amint felemelte a kezét, és tudtam, hogy meg fog ütni.
Visszatartottam a lélegzetem és vártam az ütést, tudva, hogy
semmit sem tehetek ellene.
A bátyám felugrott a székéből, és elém vetette magát,
szorosan megölelve. Apának háttal állva védett engem.
- Tűnj a pokolba, Jake! Meg kell tanulnia, hogy figyelmesebb
legyen - üvöltötte apám, megragadva Jaket, és a fölhöz vágta.
Engem pofon vágott, majd Jakehez fordult, és a lábába rúgott. -
Nehogy még egyszer az utamba állj, te kis senkiházi!
Könnyek csordultak le az arcomon. Nem bírtam elviselni,
hogy a bátyámat bántja, ő csak védeni próbált engem. Jake mindig
védeni próbált. Ha bajba kerültem, provokálta apámat, hogy őt
üsse inkább meg.
Apám felvette a tányérját és a poharát, majd kiviharzott a
konyhába, miközben olyanokat mormolt, hogy „legrosszabb
gyerekek a földön” és „hogy a pokolba lehet ilyen élete”.
Odamásztam a bátyámhoz, és szorosan átöleltem, úgy
csüngtem rajta, mintha az életem függne tőle. Felnyögött, majd ülő
helyzetbe tornázta magát, és ő is átölelt, kezével az arcomat
simogatta.
- Sajnálom, Jake, annyira sajnálom - motyogtam a vállán
sírva.
- Minden rendben Ambsy - rázta meg a fejét. - Nem a te
hibád - mosolygott rám, majd megpróbált felállni.

8
 Én hamarabb talpra ugrottam és segítettem neki, miközben
láttam, hogy anya őrült módjára törölgeti az asztalt.
- Vigyétek fel a vacsorát és egyetek a szobátokba - mondta
nekünk, és megpuszilt minket.
Sietett apámhoz, hogy elsimítsa a dolgokat, mielőtt még
nagyobb baj lenne.
- Holnap reggel találkozunk. Szeretlek titeket. Kérlek,
legyetek csendben, és bármi is történik, maradjatok a szobátokban -
parancsolta nekünk, majd újra megpuszilt.
Szép házunk volt, négy hálószobával az emeleten. Apám jól
keresett, így szép környéken éltünk, de én szívesebben laktam
volna egy kisebb házban, ha attól kevesebbet kellett volna
dolgoznia. Talán akkor olyan lenne, mint a régi apa, aki elvitt a
parkba, és játékokat vásárolt nekünk.
Jake bejött a szobámba, csendben megvacsoráztunk, az
ágyam mellett, a földön ülve. Szorosan fogta a kezem, mikor
hallottuk, hogy apám ordít anyával, valami csattant, én pedig
összerezzentem. Ez mind az én hibám volt.
Sírni kezdtem, ezért Jake átölelt. Mindig sokkal idősebbnek
tűnt, annyival felnőttesebb volt, mint én.
- Minden rendben. Rendben van Ambs, ne aggódj - suttogta,
a hajamat simogatva.
Amint sikerül lecsillapodnom és a kiabálás is abbamaradt,
kártyáztunk egy ideig. Egyszer csak lépéseket hallottunk, és Jake
megdermedt, mikor a léptek a szobám előtt haladtak el. Hála
Istennek nem állt meg. Felsóhajtottam és Jakere néztem, aki rám
mosolygott.
- Jobb lesz, ha visszamegyek a szobámba, hét óra múlt - állt
fel. - Zárd be az ajtót, majd reggel találkozunk.

9
 Kiment a szobából, én meg aggódva lestem, amíg elérte a
saját szobáját. Ott megfordult, és suttogva még egyszer azt mondta,
hogy zárjam be a szobám ajtaját.
Becsuktam az ajtót, majd ráfordítottam a kulcsot, és a fülem
szorosan az ajtóhoz szorítva hallgattam, ahogy ő is bezárta a
sajátját. Visszaszaladtam az ágyamhoz és sírni kezdtem. Nem
tudtam abbahagyni. Buta voltam ma este, és miattam a bátyám
kapott, és valószínűleg anya is.
Egyszer csak zajt hallottam az ablak felől. Felkaptam a fejem,
és megláttam Liamot, amint szomorúan nézett rám. Felkeltem és az
ablakhoz siettem, és csendben kinyitottam, azon töprengve, hogy
mi az ördögöt kereshet odakint. Nem otthon kéne lennie?
- Liam, mit keresel itt? Haza kell menned, azonnal -
suttogtam neki, hevesen rázva a fejem. De a buta fiú bemászott az
ablakon, és halkan becsukta azt maga után.
Lélezget-visszafojtva, hatalmas szemekkel meredtem az
ajtómra. Ha apám elkapja itt, teljesen begőzöl. Nem szerette,
amikor Liam átjött játszani, mindig azt mondta, hogy mindenbe
beleüti az orrát.
- Liam, el kell menned - suttogtam, és megpróbáltam az
ablak felé lökni. Liam nem mozdult, csak körém fonta a karjait, és a
mellkasára húzott. Próbáltam ellökni, de nem engedte, csak
szorosabban ölelt.
- Minden rendben lesz - suttogta, a hajamat simogatva.
Megint sírni kezdtem, és magam előtt újra láttam, amint
apám megrúgja Jaket. Liam magas volt a korához képest. Tíz éves
volt, akárcsak Jake. A legjobb barátok voltak, már négy éve, amióta
ideköltöztünk. Csokoládé barna haja volt, amit általában
feltüskézve hordott, és kék szeme. Azt mondják, a szem a lélek
tükre, és mikor Liam rád nézett, olyan érzésed volt, hogy akár
repülni is képes lennél. Nagyon aranyos volt, minden barátnőm

10
bele volt zúgva, de mi sosem jöttünk ki jól. Folyton ugratott,
kiakasztott, meghúzta a hajam és volt az az idegesítő szokása, hogy
Angelnek nevezett. Amióta meglátott így hívott, és ez nagyon
idegesített.
Vajon mi a fenét keres most itt? És miért ölel olyan szorosan?
Talán azt hitte, hogy ez Jake szobája, és a rossz ablakon mászott be
- de a lehetetlen, mivel Jake ablaka a másik oldalra nézett.
Kicsit elhúzódtam tőle és felnéztem rá. Valamiért annyira
szomorú volt, és könnyeztek a szemei, ezért inkább tovább öleltem.
Tudott apámról, mivel egy nap, amikor Jake tele volt
véraláfutásokkal, mindent elmesélt neki. Mindketten könyörögtünk
neki, hogy ne mondjon senkinek semmit, és nem is tette.
- Mit keresel itt, Liam? - suttogtam, letörölve az arcom, de a
könnyek nem akartak elapadni.
Az ágyra húzott és tovább ringatott, pontosan úgy, mint
ahogy Jake szokta, amikor sírtam. Ránéztem és láttam, hogy Power
Rangers alsó és egy póló van csak rajta. Összezavarodva azon
töprengtem, hogy miért viselne ilyesmit, mikor hideg van kint,
aztán rájöttem, hogy biztosan az a pizsamája. Az órára nézve,
láttam, hogy majdnem fél kilenc, tehát, több mint egy órája sírtam
már.
- Láttalak az ablakból, és csak szerettem volna meggyőződni,
hogy minden rendben van veled - suttogta vissza, még mindig
szorosan ölelve.
Kinéztem az ablakon. Liam ablaka pont az enyémmel
szemben volt, és beláttam a szobájába, ami azt jelentette, hogy ő is
az enyémbe. Oh, Istenem, haraptam az ajkamba. Biztosan sokszor
látott sírni, és most azt hiszi, hogy gyenge vagyok. Jake és anya volt
ez egyetlen, aki előtt valaha is sírtam.
- Rendben vagyok, most már tényleg menned kell -
próbáltam megint ellökni. De ő csak megrázta a fejét.

11
 - Nem hagylak itt, amíg sírsz - jelentette ki, lehúzva az ágyra,
és így most már egymással szemben feküdtünk.
Olyan szorosan ölelt, hogy nem tudtam arrébb húzódni, de
nem is nagyon akartam. Biztonságba éreztem magam. Közelebb
húzódtam hozzá, és tovább sírtam.

Mikor reggel felébredtem, még mindig szorosan ölelt

magához. Lélezget-elállva néztem az órára, reggel hatóra húsz volt.
- Liam - suttogtam a vállát rázva.
- Oh, mi van anya? - kérdezte csukott szemekkel.
- Shhh - sziszegtem, és gyorsan befogtam a száját, mielőtt
újra megszólalt volna. El sem hiszem, hogy elaludtunk!
Felpattant a szeme, megdöbbenve rám nézett, majd körbe a
szobába. - Oh, ne. Elaludtam? - kérdezte suttogva. Felült és kezével
a hajába túrt, ami ezerfelé állt, ennek ellenére nagyon jól nézett ki.
- Haza kell menned, Liam. Gyorsan - löktem az ablak felé.
Kinyitotta és elkezdett kimászni, de elkaptam a kezét és
megállítottam. Összezavarodva nézett rám. - Kösz - suttogtam
mosolyogva.
Tényleg szükségem volt rá tegnap éjjel, és azt hiszem, ez volt
a legkedvesebb dolog, amit Liam valaha is értem tett.
- Nagyon szívesen, Angel - mosolygott vissza rám.
Figyeltem amint átbújik a kerítéslyukon, és visszasurran a
szobájába. Becsukta majd integetett nekem. Én visszaintettem, majd
bementem a fürdőbe felöltözni. A gondolatra, hogy Liam besurrant
a szobámba és itt volt, mikor nem lett volna szabad, összerándult a
gyomrom.

12
 Annyira szerencsések voltunk, hogy nem kaptak rajta.
Belesápadtam mikor belegondoltam, mi történt volna, ha a szülei
bemennek a szobájába, és üresen találják az ágyat, vagy ha apám
bejött volna az én szobámba, és itt találja Liamet.

13
 2. fejezet

~ 8 évvel később ~ Fordította: Vivien

A jól ismert érzésre ébredtem, hogy valaki összezúz

maga alatt. Fészkelődni kezdtem a vállamat megemelve, mire Liam

kicsit megmozdult. Hátulról ölelt, a hajamba lihegve. Nehéz karját
átvetve rajtam, ujjainkat szorosan összefonva, lába pedig
összegabalyodva az enyémmel. Éreztem a szokásos „reggeli
dicsőségét”, amint a hátamnak nyomódik.
Gyorsan kinyomtam a telefonom ébresztőjét, és könyökkel
meglöktem.
- Hat óra - motyogtam álmosan.
- Csak tíz percet adj még, Angel. Még mindig fáradt vagyok
- motyogta, szorosabban magához vonva.
- Nem, semmi tíz perc. Legutóbb is egy óra lett belőle, és
Jake majdnem észrevett.
Megmozdult, és lefogta a kezem, az ágyhoz szorítva. - Még
csak tíz percet, na, Angel - vinnyogta.

14
 Én felsóhajtottam és becsuktam a szemem. Ilyen állapotban
semmi értelme vitatkozni vele, és energiám sem volt hozzá. Szinte
azonnal újra álomba merültünk mindketten.
- Amber, remélem fent vagy már - kiáltotta a bátyám, az
ajtómon dörömbölve. Azonnal felpattantam, és mellettem Liam is.
Majdnem fél nyolc volt.
- Ahhh… igen, fent vagyok már Jake - kiáltottam vissza,
miközben csúnyán néztem Liamra, aki az arcát dörzsölgette, még
mindig álmos volt.
- Rendben, megyek reggelizni. Siess, mert Liam mindjárt itt
van, ma ő a sofőr.
- Basszus, Angel, miért nem keltettél fel? - kérdezte Liam
vádlón.
Fenyegetően rá néztem. - Keltettelek, te szemét! Azt
mondtad, még hagyjalak tíz percet, aztán az ágyhoz szorítottál -
morogtam gúnyosan.
Felkuncogott és megint leszorított az ágyra, kezeimet a fejem
fölé emelve, majd rám gurult. - Az ágyhoz szorítottalak? Megint
rólam álmodtál, Angel? Valóra válthatom azokat az álmokat -
mondta, arca csak centikre volt az enyémtől.
- Na, persze. Álmodozz csak! Na, szállj le rólam azonnal, és
tünés készülődni. Ma te vezetsz - intettem a fejemmel az ablak felé.
Felsóhajtott és lemászott rólam, majd felvette a farmerét és
pólóját. Csendben kimászott az ablakon. Bezártam utána, és
átsétáltam a fürdőbe, hogy gyorsan lezuhanyozzak.

Pontosan huszonhat perccel később, homlokráncolva

sétáltam be a konyhába. Liam már ott volt, és persze, hogy a
gabonapelyhemet ette. A francba! Minden reggel ezt csinálta.

15
 Barna haja a szokásos összevisszaságba állt, amolyan „most
keltem ki az ágyból” stílusban, ami mondjuk igaz is volt. És úgy
nézett ki, mint minden reggel. Mint egy kibaszott szupermodell!
Alacsony csípőjű, szakadt farmert viselt, ami látni engedte boxer
alsóját, amitől a lányok mindig beájultak. Ma fehér pólót, rá pedig
egy narancssárga-zöldes inget viselt tökéletes testén. Kék szemei
huncutul ragyogtak, mikor rám nézett.
- Késünk kicsit, Angel? - kérdezte kacsintva.
Dugulj el! pillantást vetettem rá, de ő csak nevetett. - Fogd
be, Liam! Minek a fenének kell minden reggel megenned a
reggelim? Otthon nincs ennivalótok? - kérdeztem elszedve előle a
tálamat, majd megettem a maradékot, miközben ő csak
mosolyogva figyelt.
- Kissé idegesnek tűnsz ma reggel, Ambs - dobott felém egy
üdítős dobozt Jake. - Minden ok?
Liamra néztem, ő meg nevetni kezdett. Persze, hogy ideges
vagyok. Alig fél órám volt elkészülni.
- Elaludtam - válaszoltam Jakenek.
Jakenek fogalma sem volt arról, hogy Liam minden éjjel a
szobámban aludt. Ha tudná, teljesen bedilizne. Mindig túlságosan
is féltett, de mióta apa elment, mikor tizenhárom éves lettem, még
rosszabb lett. Nos, azt mondom, hogy elment, de valójában egy
nap, Jake és Liam korábban jöttek haza hoki edzésről és rajtakapták
apát, amint majdnem félholtra vert és épp megpróbált
megerőszakolni. Jake teljesen kiakadt, és Liammal félig agyon
ütötték apámat, majd kidobták a házból, megfenyegetve, hogy ha
még egyszer visszamer jönni, megölik. És ennek már három éve, de
szerencsére sosem jött vissza.
Anya hamarosan állást kapott egy hatalmas elektronikai
cégnél, ő lett az igazgató személyi asszisztense, ezért rengeteget
utazott. Kétszer annyit volt távol, mint amennyi időt otthon töltött,

16
ezért havonta körülbelül egy hetet láttuk, így Jake volt az egyedüli
felügyelőm, habár, sokszor inkább én vigyáztam rá.
Liam, szintén nagyon féltett, a széltől is óvott, mégsem
fértünk meg egymás mellett - annak ellenére, hogy az elmúlt nyolc
évben minden éjszakát körém tekeredve töltött.
Azt követő éjjel, hogy sírni látott, besurrant a szobámban, és
megint elaludtunk. Két hét után, már megszokottá vált, de sosem
beszéltünk róla. Én nyitva hagytam az ablakom, ő meg besurrant,
miután a szülei meggyőződtek, hogy alszik. Nyolc év alatt, sosem
kaptak el. Igaz, néhány alkalommal csak egy hajszálon múlott. Pár
éve, Liam anyja üresen találta az ágyát, de ügyesen azt hazudta,
hogy egy buli miatt surrant ki, és egy barátjánál töltötte az éjszakát.
Senki nem gyanította, hogy a szomszédban volt, velem.
Még mindig folyton ugratott és idegesített, mint mikor
gyerekek voltunk, de tudtam, ha szükségem van rá, mindig ott lesz
nekem. Olyan volt, mintha kettős személyisége volna. Nappal
pokoli dühössé tudott tenni, és folyton haragudtam rá, de este, ő
volt a legkedvesebb, legaranyosabb srác, akit csak ismertem,
mindig megölelt, és mindig biztonságban éreztem mellette magam.
- Nagyon dögös vagy ma, Angel - jelentette ki Liam
vigyorogva, lassan végignézve rajtam.
Jah, persze. Barna hajam még mindig a fejemhez lapult, mert
nem volt időm rendesen megszárítani, a hülye „csak még tíz perce”
miatt, ezért csak simán lófarokba kötöttem. Sötétkék farmert, piros
V-nyakú felsőt, fekete kapucnis pólót és fekete Converse cipőt
húztam. Minimális smink, csak egy kis szemspirál, hogy
kihangsúlyozzam zöld szemeim, és ajakfény. Nem nézek ki
dögösen! Hülye seggfej.
Bemutattam neki, és kisétáltam az autójához, dühösen neki
támaszkodva, arra vártam, hogy megtiszteljenek jelenlétükkel.

17
 Az út a suliig, úgy telt, mint mindig. Én a hátsó ülésen, az
iPod-mat hallgatva próbáltam figyelmen kívül hagyni Liam
vigyorgását, ők elől fociról meg bulikról dumáltak. Amint
megérkeztünk, az autót azonnal körülvették az emberek. Liam és
Jake volt a suli két legmenőbb sráca. Felsősök, és minden lány
álma. A srácok a barátaik akartak lenni, a lányok meg lefeküdni
szerettek volna velük.
Liam nevetett, miközben én kimásztam az autóból, és
próbáltam elkerülni a horda ribancot, akik belém ütköztek,
miközben rájuk vetették magukat. Az egyik lány akarattal jött
nekem. Végignéztem mini szoknyáján, ami inkább csak egy széles
övnek tűnt és gúnyosan megkérdeztem: - Szent Isten, Jessica!
Tudtad, hogy otthon felejtetted a szoknyád?
Mogorván nézett rám, miközben hallottam Liamet és Jaket
nevetni.
- Mindegy. Tudod ugye, hogy az Emo nem áll jól neked?
Csak felnevettem és elsétáltam. Megszoktam már, hogy
Jessicával minden reggel összeszólalkozunk. Egy ideig randizott
Liammel, mármint ha randi alatt az alkalmi dugást is érthetjük,
aztán abbamaradt a dolog. Ő még mindig nem tette túl magát rajta,
és szerette volna Liamet visszakapni.
- Ez nem volt szép, Angel - nevetett Liam, mikor utolért és
karjával átölelte a vállam. Lehajolt és a fülembe súgta: - Sajnálom a
ma reggelt. És ne is hallgass Jessicára. Szerintem dögös az Emos
külsőd - flörtölt tovább.
Jake, hátulról nyakon vágta. - Haver, ő a kishúgom! - szidta
mérgesen, és leszedte rólam.
Liam csak nevetett és rám kacsintott, amitől én a szemeimet
forgattam. Liam lemaradt és odasétált legújabb hódításához.
Csábítóan rámosolygott, amire a lány azonnal elpirult.

18
 Megtaláltam a barátaimat, akik gyakorlatilag felfalták a
szemükkel Jaket és Liamot. - Kate, Sean, Sarah, sziasztok.
- Helló Amber, megint az egyes- és kettesszámú dögös
seggű pasival jöttél? - kérdezte Kate, a bátyám után bámulva.
- Nem, csak a régi és unalmas Jake és Liammal - válaszoltam
nevetve.
Kate nagyot sóhajtott. - Hogy a fenébe tudsz ilyen közömbös
maradni, mikor olyan kibaszott dögösek? Úgy értem, annyira
szerencsés vagy, hogy Jakekel laksz. Imádnám nézni a dögös
hátsóját, amint fel alá sétálgat egész nap - legyezgette magát.
Én meg úgy csináltam, mintha azonnal elhánynám magam. -
Kate, ők csak a bátyám és a seggfej barátja. Hogy a pokolba nem
tudod figyelmen kívül hagyni a himringyós viselkedésüket?
Mindketten szemetek!
Fel nem fogom miért, de a suliban minden lány szerelmes
volt beléjük. Jake remek ember, de úgy viselkedett a lányokkal,
mintha csak valami tárgyak lennének, és Liam…nos, Liam csak
egyszerűen egy seggfej volt.
- Ők a legjobb játékosok a csapatban, úgy néznek ki, mint két
szex isten, és szeretném, ha nem hagynának figyelmen kívül -
válaszolta szempilláit rebegtetve, majd belém karolt és az osztály
felé húzott.
A suli jól telt, mint általában. Elég népszerű voltam, mivel a
bátyám és legjobb barátja voltak a suli legmenőbb pasija. Vigyáztak
rám, ami nagyjából azt jelentette, hogy elijesztettek minden
lehetséges udvarlót, de engem nem zavart, mert nem akartam
randizni. A legtöbb lány a barátnőm akart lenni, mivel azzal
közelebb kerültek volna a bátyámhoz. Azokat, akik a barátnő
helyre pályáztak, könnyű volt kiismerni, már a ruhájukról meg
tudtam állapítani, hogy mit akartak.

19
 Imádtam az osztályom, és a tanárok is szerettek, mert elég jó
jegyeim voltak. Mindig megcsináltam a házi feladatot, és sosem
voltam trehány.
Ebédszünetben a barátaimmal ültem, ahol meghallgattuk a
legújabb pletykát. A lányok elkezdték megigazítani a hajukat meg a
sminket, ebből tudtam, hogy megérkezett a bátyám és legjobb
barátja.
Kate rögtön nyáladzni kezdett utánuk. - Oh, jéé, dögös hátsó
egyes és kettes, felénk tartanak - kuncogott Sarah, és meglökte
Katet.
Felsóhajtottam mikor egy kéz nyúlt ki mellettem, és ellopta a
sült krumplit a tányéromról.
- Helló, Angel - suttogta Liam a nyakamba.
A kezére csaptam, mikor újabb krumpli után nyúlt. - Liam,
az Isten szerelmére, menj és vegyél magadnak ebédet.
- Ugyan már. Tudod, hogy osztozni szeretnél velem -
nevetett fel, és levágta magát mellém a padra.
- Liam, mit akarsz? - kérdeztem, miközben félre húztam a
tányérom.
Átölelte a vállam, és magához húzott. - Csak szerettem volna
látni a csajomat. Tudom, hogy hiányoztam neked ma reggel -
válaszolta nagyképűen.
A barátaim felsóhajtottak és nyál csorgatva néztek rá.
- Veszed le rólam azonnal azokat a himringyó kezeidet? Az
isten szerelmére, még elkapok valami betegséget - ráztam le a kezét
a vállamról.
- Ne, légy már ilyen, Angel. Csak szerettem volna szólni,
hogy ma én viszlek haza. A bátyádnak randija van, így… - fejezte
be, rám vigyorogva.

20
 Remek! Egyszerűen csak remek! Ő visz haza. Fantasztikus.
Mindig a lehető leghosszabb úton vitt haza, és közben halálra
idegesített. Aztán ragaszkodott hozzá, hogy megvárja, míg Jake
hazaér, ami azt jelentette, hogy neki is főznöm kellett. A fenébe,
annyira tud idegesíteni!
- Ez remek Liam. Most már mehetsz a dolgodra. Biztos
vagyok benne, hogy van még egy pár STD1, amit nem szedtél még
össze - válaszoltam neki, a kezemmel elhessegetve.
Felnevetett, majd megpuszilta az arcom, miközben felállt. -
Játszd csak az eszed, amennyit akarod, Angel, de mindketten
tudjuk, hogy este majd a karjaimban akarsz elaludni. - Rám
kacsintott, amitől szavainak kétes értelme lett, én meg azon
imádkoztam, nehogy valaki észrevegye.
- Persze hogy igen, Liam, mert annyira szerelmes vagyok
beléd - sóhajtottam.
- Én is szeretlek - vigyorgott rám, majd a reggel látott
lányhoz sétált. Átkarolta és mocskos szájával a füléhez hajolt.
Homlokráncolva visszafordultam a barátaim felé, mikor a menza
közepén csókolózni kezdtek.
Kate, Sarah és a lányok a menzáról, mind utána sóhajtoztak.
- Jézusom, az a fickó annyira idegesítő! Miért nem tudott a
bátyám egy normális legjobb barátot választani, valakit, aki nem
annyira arrogáns önimádó seggfej, mint ő?
- Ugyan már. Hagyd abba a nyávogást. Liam James, nemrég
átkarolt, és megcsókolt. Én bármit megtennék, hogy magamon
érezzem azokat az édes ajkakat - mondta Sarah álmodozva.
- Mindegy. Gyerünk órára.

1 STD: Szexuálisan terjedő betegségek

21
 Órák után kelletlenül sétáltam a parkoló felé, ahol Liam
mosolyogva az autójának dőlve várt rám.
- Szia, szépségem - kacsintott rám, majd kinyitotta az ajtót
előttem.
- Szia, Liam - beültem az autóba, és máris ideges lettem a
flörtölése miatt. Legalább ha Jake itt lett volna, már kapott volna
egy nyaklevest.
- Szóval, Angel valahol meg kell állnom hazafelé, nem baj? -
mondta, és máris kitolatott a parkolóból.
- Remek - mormoltam, és úgy döntöttem, hogy semmibe
fogom venni az úton, és inkább kifelé bámulok. Még mindig
haragudtam rá a reggel miatt.
Pár perc múlva egy üzlet előtt álltunk meg.
- Gyere, Angel - mondta kiszállva. Én csak ültem a
helyemen, karjaimat összefonva magam előtt. Átsétált az oldalamra
és kinyitotta az ajtót, majd megint szólt, hogy menjek én is.
- Nem muszáj mindkettőnknek bemennünk, Liam. Itt
megvárlak - mondtam neki ellent. Nem mondott semmit, csak
benyúlt és könnyedén kiemelt, majd átdobott a vállán. Berúgta az
ajtót, és az üzlet felé sétált.
- Tegyél le, te seggfej - kiáltottam a vállát csapkodva.
Ő csak nevetett és tovább sétált. Mikor beértünk az üzletbe,
letett. Én szégyenkezve néztem körül, azon tűnődve, vajon hányan
láttak, de szerencsére senkit nem láttam. Kinyújtotta a kezét és a
fülem mögé simított néhány elszabadult hajszálamat, miközben
keze kicsit tovább időzött az arcomon a kelleténél.
Félreütöttem a kezét és dühösen néztem rá. - Ez annyira
kínos volt - sziszegtem.

22
 - Mi a gond? A legtöbb lány imádta volna - válaszolta váll
rándítva, és elindult a magazinok felé.
Toporzékolni kezdtem és dobbantottam egyet a lábammal,
majd elpirultam, és hálát adtam az égnek, hogy Liam nem látta
gyerekes viselkedésem. Amíg élek, piszkált volna miatta. Felvett
egy sportújságot, egy tábla csokit, majd a pulthoz lépett fizetni.
Én épp a Vogue-t lapoztam, mikor két srác lépett oda
hozzám.
- Nocsak, nocsak. Hellóka - duruzsolta az egyikük. Én
bólintottam, és visszatettem a lapot a helyére, majd elindultam,
hogy megkeressem Liamot.
- Hé, hova olyan sietősen? - ragadta meg a kezem a másik.
A szívem azonnal hevesen verni kezdett, és kétségbeesetten
néztem körbe. - A barátomat keresem - hazudtam.
- Barátot? Nem látok itt semmiféle barátot - mondta a másik
rám vigyorogva. - Mi lenne, ha elmennénk valahova, és jobban
megismernénk egymást? - kérdezte a srác, aki a kezemet fogta és
elkezdett maga felé húzni.
Kezdtem rosszul lenni. Oh, Istenem, Liam, kérlek, segíts!
Tudom, hogy szánalmas voltam, de egyszerűen ki nem állhatom a
szembesítést, és gyűlöltem, ha valaki hozzám ért.
- Szia, Angel - jelent meg Liam, karját körém fonva, majd
olyan csúnyán nézett a két fiúra hogy azonnal elengedték a kezem
és két lépést hátráltak.
Közelebb húzódtam Liamhez, olyan szorosan, amennyire
csak tudtam.
- Remélem, srácok, nem kötöttetek bele a barátnőmbe -
jegyezte meg lezserül, de én meghallottam a hangjában a dühöt.
Liam, mindig is nagyon védelmezett. Egyszer, mikor hétéves

23
voltam, egy fiú fellökött, és mikor Liam megtudta, egyenesen haza
ment a fiúhoz és szó nélkül állba vágta.
- Áh, dehogy is haver, csak beszélgettünk - hazudott az
egyik, feltartva a kezét, ártatlanul.
- Persze. Gyere, Angel, menjünk haza - húzott Liam az ajtó
felé. Amint kiértünk, megállt és rám nézett. - Minden rendben? -
kérdezte aggódva.
Most már rendben voltam. Amint meghallottam a hangját, a
szívem már nem akart kiszökni a mellkasomból félelmemben.
Bólintottam és rá mosolyogtam. - Kösz - motyogtam hálásan.
Kinyitotta az ajtót, és megvárta, hogy beüljek, majd átment a
saját felére. Amint beült, az ölembe dobott valamit. Egy tábla csoki
volt az, a kedvencem. Boldogan mosolyodtam el. Mindig ilyen
kedves volt, mikor ketten voltunk, csokit vett nekem, meg ilyenek.
Kár, hogy máskor igazi seggfej.
Amint hazaértünk, nekiálltam elkészíteni a lasagnet
vacsorára. Liam, a konyhába lábatlankodott, és egyfolytában
engem bámult.
- Az isten szerelmére, Liam. A szemeim idefent vannak -
mutattam az arcomra.
- Wow, tényleg nagyon haragszol ma rám - nevetett.
- Igen, haragszom. El sem hiszem a reggeli húzásod.
Gyűlölök sietni. Egész nap borzalmasan néztem ki, és úgy is
éreztem magam.
- Szerintem meg nagyon is dögös voltál - válaszolta váll
rándítva.
- Ughhh, megtennéd, hogy nem szólsz többé hozzám? Nincs
kedvem hozzád. - Belöktem a tálat a sütőbe és nekiálltam a
salátának.

24
 - Mindegy - vonta meg megint a vállát, és odajött mellém
segíteni. Annyira közel állt, hogy éreztem a forróságot, ami belőle
áradt és ez furcsa módon megnyugtatott.
- Megyek és elkezdem a házit. A lasagne fél órán belül
megvan. Gondolom, maradsz vacsorára - jelentettem ki. Nem
kérdeztem, mert tudtam, hogy maradni fog. Fogalmam sincs, hogy
Jake kérte meg rá, de Liam mindig velem maradt, míg Jake hazaért.
- Persze, mivel ennyire kedvesen kértél meg - vigyorgott.
- Nem kérdeztelek - morogtam gúnyosan, és megfordultam,
hogy felmenjek a szobámba.
Elkapta a kezem, és közel lépett hozzám. Olyan közel, hogy
a mellem a mellkasához ért. Éreztem a lélegzetét az arcomon.
- Angel, sajnálom a reggelt. Tényleg sajnálom. Kérlek ne légy
ilyen gonosz velem, az nem te vagy - suttogta.
- Oké, igazad van - sóhajtottam egy nagyot. - Én is sajnálom.
Tényleg elég gonosz voltam - ismertem el, és próbáltam másfelé
nézni, bárhova, csak ne a gyönyörű kék szemeibe, amik, mintha a
lelkembe láttak volna.
- Akkor, megbocsátottál? - kérdezte mosolyogva.
Szerettem ezt a Liamot, ez volt az, aki mindig vigyázott rám,
olyan más volt, mikor csak ketten voltunk. Azzal az imádnivaló
kiskutyus nézésével nézett rám, aminek egyszerűen nem tudtam
ellenállni. Szemeimet forgatva felnevettem
- Rendben, rendben. Megyek és megcsinálom a házimat
vacsora előtt. - Ezzel kihúztam a kezem, és gyorsan felsiettem.
Fura volt olyan közel állni hozzá, még mindig érzem az
elektromos izzást a kezemben, ahol megfogta. Még mindig érzem
az illatát. Fogalmam sem volt, mi ez az egész, de nagyon

25
összezavart. Megráztam a fejem és elővettem a matek háziim, hogy
eltereljem a figyelmem.

Miután csendben megvacsoráztunk, és befejeztem a házim,

még mindig csak fél kilenc volt, ezért Liam úgy döntött, betesz egy
filmet. A Végső Állomás volt, és a kanapén ülve néztük. Kicsit
kényelmetlenül éreztem magam, de nem tudtam rájönni, hogy
miért. Folyton felé pillantottam, de ő nyugodtan ült, egyik lábát a
másikra téve, kezét lezserül a székem hátán pihentetve. Egyikünk
sem mozdult, míg a filmnek vége nem lett.
- Azt hiszem, lefekszem, Liam. Elég fáradt vagyok -
mormoltam, és nyújtózkodni kezdtem, mint egy cica. Mikor
ránéztem, észrevettem, hogy nagyon komolyan néz rám.
Megköszörültem a torkom, mert még mindig nagyon furán nézett
rám.
- Jah, oh, ok. Épp csak hazaugrom, és egy fél óra múlva
vissza is jövök - felelte.
Kikísértem és töprengve zártam be utána az ajtót. Miért volt
minden olyan feszült és fura ma este köztünk? Talán, mert annyira
dühös voltam rá a reggel miatt.
Gyorsan átöltöztem, topot és egy rövidnadrágot húztam,
megmostam a fogam, megfésülködtem és ágyba bújtam. Az ágyam
hidegnek és túl nagynak tűnt, mint minden este általában. Húsz
perccel később hallottam az ablakomat kinyílni, majd becsukódni.
Ruhák suhogása, majd az ágy bemélyedt mögöttem.
- Hé, alszol már? - suttogta.
- Nem, még nem - motyogtam.
Felemeltem a fejem, hogy egyik karját a nyakam alá tegye.
Szorosan hozzám simult, másik kezével átölelt, lábát pedig

26
átvetette az enyémen. Hallottam amint felsóhajtott, miközben
közelebb fészkelődtem hozzá. Imádtam Liammal aludni, nélküle az
ágyam üresnek tűnt.
- Mi a gond? - kérdeztem, hozzá bújva, arcom a karjába
rejtve. Beszívtam az illatát, semminek a világon nincs olyan jó
illata, mint Liamnak.
- Semmi, Angel, csak fáradt vagyok - motyogta, és
megcsókolta a hajam.
- Oké. Jó éjt, Liam - suttogtam, megpuszilva a karját.
- Jó éjt, Angel - válaszolta, belepuszilva a nyakamba.

27
 3. fejezet

Fordította: Vivien

Reggel hat órakor ébredtem, az ébresztőm miatt.

Kinyomtam, és sikertelenül megpróbáltam kimászni Liam alól.

Fejem a mellkasán pihent, lábam pedig az ölén átvetve, ami szokás
szerint ”reggeli dicsőségében” pompázott. Egyik keze a lábamon,
másik szorosan a derekam köré csavarva. Amint megpróbáltam
megmozdulni, szorosan magához húzott, és álmosan mormolt
valamit, hogy többet nem akar suliba menni.
Kihúztam a kezem, és megütögettem a hasát. - Hat óra van. -
Morogott egyet és még közelebb húzott, így most már teljesen rajta
feküdtem.
Éreztem az erekcióját a lábam közé nyomódni, és nagy
levegőt vettem. Fura érzés volt, de valójában nem zavart. Mi a fene
bajom van? Hisz ez Liam, az isten szerelmére. Próbáltam
kiszabadulni, de ettől csak még jobban egymásnak feszültünk és
olyan testrészeink érintkeztek, amikre gondolni sem akartam. A
testem bizseregni kezdett, és nem tudtam elfojtani egy halk
nyögést. Oh, istenem, ez tényleg annyira jó érzés!

28
 - Liam - suttogtam hangosabban.
Kipattant a szeme, és elborzadva nézett rám. Aztán arcán
megjelent a szokásos vigyora, amit én azonnal szerettem volna
letörölni egy balegyenessel.
- Nos, szép jó reggelt, Angel. Wow, na, ilyen se volt még -
dorombolta felvont szemöldökkel.
- Elengednél már, az istenit? - suttogtam vissza.
Felemelte a kezeit, mint mikor megadja magát, én meg
gyorsan legurultam róla. - Már hat óra van - motyogtam.
Átfordult a saját oldalára, és rám nézett. Ok. Rendben.
Kérlek, ne légy ma is dühös rám. Nem tudtam, mit csinálok.
Sajnálom, Angel. Ok? - kérdezte suttogva, és megpuszilta a
homlokom, mielőtt kimászott az ágyból és elkezdett öltözni.
- Jó, rendben - motyogtam és elfoglalta a helyét az ágyban,
ami még mindig meleg volt.
- Találkozunk később - kacsintott rám.
Fejem a párnába fúrtam, még mindig éreztem rajta az illatát,
és ez megnyugtatott, biztonságban éreztem magam tőle. Békés
álomba süllyedtem, még egy órát.

Miután felöltöztem, ezúttal sokkal nyugisabban, mint

tegnap, bedugtam az iPodom és boldogan táncoltam lefelé a
lépcsőn, mikor a konyhában megláttam, amint Liam megint a
gabonapelyhemet, eszi. Minden kibaszott reggel! Sóhajtottam, és
elloptam előle a tálat.
- A fenébe, Liam. A szekrényben legalább négyféle
gabonapehely van, te mégis az enyémet eszed meg mindig. Miért?
Csak azért csinálod, hogy felbosszants?

29
 - Jó reggelt neked is, Angel - válaszolta udvariasan
- Jah, persze, szia - huppantam le mellé, és békésen ettem a
reggelim, mikor megérkezett Jake is.
- Sziasztok srácok, készen álltok? - kérdezte felénk dobva
egy-egy gyümölcslevet, mint általában. Bólintottunk, és kisiettünk
Liam kocsijához.
Amint megérkeztünk, Sean megragadta a karom, és félre
húzott.
- Mizu? - kérdeztem aggodva. Tényleg kicsit örülten nézett
ki, haja összevissza állt, és aggodva nézett rám.
- Elfelejtettem, hogy holnap lesz Terri szülinapja, és
fogalmam sincs, mit vehetnék neki - nyögte ki kétségbeesetten.
- Nyugi, még van idő. Nos, lássuk csak, miket szeret? -
kérdeztem, azon gondolkodva, mit tudok Terriről.
- Szerettem volna valami olyasmit venni neki, amit
megtarthat emlékbe, de nem tudom mit - csukta le a szemeit,
pánikolva.
- Sean, nyugodj már meg. Mit szólsz, valami szép
fülbevalóhoz? Szereti az olyasmit, nem? Vagy vehetsz neki egy új
ékszeres dobozt is - javasoltam, és az arca azonnal felderült.
- Igen! Tényleg, most valami ócska ékszeres doboza van. Ez
remek ötlet. Oh, istenem. Kösz szépen, Amber. Az adósod vagyok.
Ellógok ma reggel, hogy meg tudjam venni neki - mondta lelkesen.
Én elindultam a suli felé, és akkor vettem észre, hogy senki
sincs már körülöttem. Jézusom, el fogok késni. Rohanni kezdtem a
folyóson, Liam és pár haverja sétáltak velem szembe.
- Lassabban, Angel, el fogsz esni - kiáltotta Liam, és mikor
elrohantam mellette, kinyújtotta a lábát, de mielőtt elestem volna,
szorosan átölelte a derekam, és felemelt. - Hű, Angel. Tudom, hogy

30
dögös vagyok, de nem kell rögtön a lábam elé vetned magad -
cukkolt, és a barátai nevetni kezdtek.
Megütöttem, erősen, de ő csak tovább nevetett. - Tudod,
hogy kicsit durvábban szeretem. - Még mindig nem engedte el a
derekam, sőt, még közelebb lépett, hozzám préselve a testét. -
Mmm, édes vagy - suttogta a fülembe.
Gyűlöltem, ha hozzám érnek. Mindig eszembe jutatta az
apámat. Zihálni kezdtem, és mielőtt felfogtam volna, mit teszek,
térdemmel tökön rúgtam. Fájdalmasan felnyögött, elengedett és
összegörnyedve leguggolt.
- Tarts távol a mocskos kezeidet - kiáltottam rá, miközben
próbáltam nem sírni. Megfordultam, hogy elrohanjak, de elkapta a
kezem és visszahúzott magához.
- Angel, csak vicceltem. Tudod, hogy sosem bántanálak -
motyogta, és úgy hangzott, mintha még mindig fájdalmai lennének.
Egyenesen a szemembe nézett és láttam az őszinteséget kék
szemeiben. Átölelt, száját a nyakamra szorította, azon a helyen,
ahol a vállam végződik, és a nyakam kezdődik, majd mélyeket
lélegzett, amitől átmelegedett az egész testem. Mindig ezt tette,
mikor olyan nagyon sírtam, hogy nem kaptam levegőt, úgy tűnt, ez
volt az egyetlen dolog, ami működött. Éreztem a szívverését a
mellkasomon, és arra összpontosítottam, hogy vele egyszerre
lélegezzek. Magamba szívtam az illatát, míg végül sikerült
lenyugodni. Visszahúzódtam, ő meg szomorúan nézett rám.
- Sajnálom, Angel. Nem lett volna szabad azt tennem, nem
gondolkodtam - kért bocsánatot.
- Én is sajnálom - töröltem le az arcom a kezemmel. -
Nagyon fáj? - kérdeztem, és összerezzentem a gondolatra, hogy
milyen erősen megrúgtam.
- Az én hibám volt - vonta meg a vállát, és lehajolt, hogy a
szemembe nézzen. Én félre néztem, mert kicsit kínos volt a helyzet.

31
Ha Liam mélyen a szemembe nézett, az volt az érzésem, hogy látja
az igazi énemet, amit olyan keservesen próbáltam mindenki előtt
eltitkolni. Azt az ijedt kislányt, aki nem szereti, ha bárki hozzáér,
mert eszembe juttatja azokat a vasárnapokat, amikor apám az ölébe
ültetett, és mindenhol simogatott. Ha valaki hozzám ért, akár
lányok is, a szívem hevesen kezdett verni és rosszul lettem. Az
egyedüli kivétel, anya, Jake és Liam volt. És ez volt az oka annak is,
hogy sosem randiztam. A gondolatra, hogy valaki hozzám ér vagy
megcsókol, remegni kezdtem.
Észrevettem, hogy egy nedves folt van a vállán, ahol sírtam.
- Tönkre tettem az ingedet.
- Van elég ingem, Angel, ne aggódj - válaszolta gyengéden
mosolyogva, és ez nem olyan vigyorgás volt, amit másoknak
mutatott, hanem igazi, szívből jövő mosoly, amit általában csak este
láttam, mikor csak ketten voltunk.
Körülnézve rájöttem, hogy csak ketten vagyunk a folyóson. -
Hol van mindenki… - kezdtem
- Biztos órán - válaszolta. - Gyere, nincs értelme késve
bemenni, menjünk, igyunk meg valamit - húzott fel és kisétáltunk a
parkolóba.
- Liam, várj, nem lóghatok a suliból - suttogtam, és
körülnéztem, nem veszi-e észre valaki, hogy kifelé sunnyogunk.
- Ugyan már, Angel. Egy óra, nem a világ vége. Amúgy is
késnél már tíz percet. - Kinyitotta előttem az ajtót, és én sóhajtva
beültem a kocsiba.
Nem zavart, ha Liammel vagyok, csak épp függött, hogy a
nappali vagy az éjszakai Liam van épp jelen. Éjszakai Liam
figyelmes, a nappali meg flörtölős, himringyó és szemétláda. Ennek
ellenére, mindkét Liam társaságában biztonságban éreztem
magam. Ránéztem, miközben kihajtott a parkolóból, és halvány
mosolyt láttam az arcán.

32
 - Mi van veled? - kérdeztem egy kicsit aggódva, attól félve,
hogy mindjárt megint piszkálni kezd.
- Hogy érted? Nem lehetek boldog, mert együtt töltünk egy
kis időt? - kérdezte és rám kacsintott, én meg a szemeimet
forgattam. Remek, egy óra a nappali Liam társaságában, a
legrosszabb rémálmom.
Nem figyeltem, hogy merre megyünk, és meglepődve
láttam, hogy a korcsolya pálya parkolójába húz be. Vigyorgott és
kiszállt, én meg homlokráncolva követtem.
- Mit keresünk itt? - kérdeztem, de ő csak kézen fogott és
elindult befelé. Talán itt is van kávézó.
- Helló, kettőt kérek - szólt a pult mögött álló nőhöz,
figyelmen kívül hagyva a kérdésem. Most komolyan korcsolyázni
fogunk? Néhányszor próbálkoztam, de borzalmasan sikerült.
- Korcsolyát szeretnétek - kérdezte a nő mosolyogva,
miközben tekintetét Liam testén legeltette.
- Igen, egy tizenegyest és egy ötöst - válaszolta, rám
kacsintva. Én meg azon tűnődtem, honnan a pokolból tudja, hogy
hányas korcsolya kell nekem.
A nő átadott neki két pár korcsolyát, megköszönte, majd
megragadva a kezem, a padokhoz húzott. Észrevettem, hogy a nő
még mindig őt bámulja, sőt az ajkait is megnyalta, mikor a fenekére
nézett. Szememet forgatva nevettem fel, ő meg elpirult és elkapta a
tekintetét.
- Mi olyan vicces? - kérdezte Liam.
- Van egy újabb rajongód - jelentettem ki, fejemmel a nő felé
intve. - Vonzod őket, igaz? - cukkoltam.
- Ne aggódj, ő nem érdekel - válaszolta és úgy nézett rám,
mintha valami teljesen más jelentősége lenne a mondatának.

33
 - Liam, én aztán nem aggódom.
Felvettük a korcsolyákat és a pályára léptünk. Rajtunk kívül
nem volt senki sem, de gondolom ez a korai óra miatt volt.
- Mit keresünk itt? Tudod, hogy nem tudok korozni -
pánikoltam, mikor megláttam a jeget.
- Tudom, emlékszem. Ne aggódj, itt vagyok - nevetett.
Liam és a bátyám jéghokiztak az iskola csapatába. Jake volt a
kapus, Liam a csatár. Mindketten évek óta koriztak, de nekem
sosem sikerült megtanulnom. Imádtam nézni az embereket, és
mindig is azt kívántam bárcsak megtanulhatnám, de még lábon
sem bírtam maradni.
Megragadta mindkét kezem mikor megcsúsztam, és szembe
velem, háttal kezdett korcsolyázni.
- Befelé tartod a bokáid, Angel. Próbáld meg egyenesen
tartani, ezért nincs egyensúlyod - mondta a lábaimra nézve.
Kiegyenesedtem, és éreztem, amint a lábaim kicsúsznak
alólam. Elkapta a derekam, és hátra dőlt, így, mikor elestünk, én
rajta landoltam. Kuncogni kezdett és meg feltérdeltem, így most
lovagló ülésbe ültem rajta. Egyedül nem tudtam volna úgysem
felállni, inkább megvártam, hogy felhúzzon.
- Oké, jöhet a második próbálkozás - mosolygott és
könnyedén felhúzott. - Állj egyenesen, és ne mozogj. Én majd
húzlak, amíg sikerül belejönnöd. Óvatosan meglökte a lábaimat,
hogy kicsit összezárjam őket, közben biztos kézzel fogott.
Sikerült egy ideig lábon maradni, majd megint
megcsúsztam. Újra elkapta a derekam és hátra hajolt, hogy rá
essek.

34
 - Miért csinálod ezt folyton? - kérdeztem, miközben ülő
helyzetbe tornáztam magam. Éreztem, ahogy a jég miatt
átnedvesedik a farmerem és megborzongtam.
- Mit csinálok?- kérdezte összezavarodva.
- Minden alkalommal, mikor megcsúszom, te hátra dőlsz,
hogy én rád esek. Még megütöd magad.
Csak megvonta a vállát, és valami olyasmit motyogott, hogy
„inkább én, mint te”, majd megint segített felállni. Én meg teljesen
ledöbbenve néztem rá. Ezt most tényleg mondta, vagy én hallottam
rosszul?
- Kezdesz belejönni. Ezúttal sikerült egy teljes percen
keresztül lábon maradnod - ugratott.
Na, ez, az a Liam, akit ismerek. Biztos csak rosszul
hallottam.
- Ha-ha. Nos, nekem teljesen megfelel az egy perc. Tudod,
hogy nem megy ez nekem - és sikerült majdnem megint elesnem.
Elkapott és magához szorított, testünk szorosan egymáshoz
préselődött. Éreztem, amint a szívem gyorsabban kezd dobogni, de
nem a félelem miatt, valami olyasmi miatt, amit nem tudtam
megnevezni. Elpirultam, és elkaptam a tekintetemet.
- Miért pirultál el? - kérdezte homlokráncolva, de szemén
láttam, hogy jól szórakozik.
- Nem pirultam el, csak fázom. Azt hiszem a fenekem
teljesen megfagyott. - Elfordítottam a csípőm, hogy megmutassam
átázott farmerem.
Hallottam, hogy vesz egy mély levegőt, majd kifújja.
Ránéztem és láttam, hogy szemeit lehunyva áll és úgy nézett ki,
mint akinek fájdalmai vannak.
- Minden oké? - kérdeztem a hátsómat dörzsölgetve.

35
 Bólintott, majd levette az ingét, és ott állt csípő farmerben és
egy szál pólóban, miközben az ingét a derekamra kötötte.
- Mit művelsz? Megfázol - szidtam, és le akartam venni az
inget.
- Ne aggódj, nem fogok megfázni. Legközelebb majd hozok
egy pulóvert a csinos kis fenekedre - jelentette ki, és a kezemet
megragadva húzni kezdett.
Legközelebb? Hogy érti, azt hogy legközelebb? Nem mintha,
nem éreztem volna jól magam vele, de itt lenni Liammel kettesben,
fura volt. Nos, nem igazán, mert nagyon is jó volt, ami fura volt.
- Ez az. Kezdesz belejönni - kiáltott fel, amitől persze megint
elvesztettem az egyensúlyom és elestünk. Harmadszor is rá estem,
és nevetni kezdtem.
Oké, ez tényleg jó szórakozás volt, és nem szereztem kék
foltokat. Általában, ha korozni jöttünk Jakekel, és tanítani próbált,
minden alkalommal hagyta, hogy fenékre pottyanjak. Fél órán
belül annyira fájt minden porcikám, hogy feladtam.
- Látod, jól érzed magad - nevetett Liam.
Sikerült háromszor is körbe korizni a pályán, mielőtt elestem
volna megint. Tényleg kezdtem belejönni.
Végtelennek tűnő idő után, a pálya kezdett megtelni, és a
gyomrom is megszólalt. Egyre kevesebbet estem, de még mindig
szorosan fogtam Liam kezét.
- Hány óra van? - kérdeztem, mikor egyszer megálltunk. -
Az első órának biztos vége van már.
Elővette a telefonját, és összeszorított szájjal felszisszent.
Oké, ez nem hangzik valami jól. Lehet, a második órát is lekéstük.
- Uhh, Angel, egy óra múlva vége a sulinak - mondta.
- MICSODA? - sikítottam.

36
 Összerezzent. én meg újra elcsúsztam. Elkapott és szorosan
a pálya műanyag oldalához szorított, testével az enyémnek
feszülve, arca csak centire az enyémtől. A szívem megint vad
vágtába kezdett. Nem mozdult, csak állt és rám nézett, mélyen a
szemembe, míg nem szédülni kezdtem. Hirtelen rájöttem, hogy
azért, mert nem lélegeztem, ezért vettem egy mély levegőt, és ettől,
mintha magához tért volna.
Visszahúzódott, de kezét a csípőmön hagyta.
- Jobb, ha megyünk. Ha a bátyád rájön, hogy egész nap
veled voltam, levágja a tökeimet - mondta gúnyosan, mire
felnevettem.
Ahelyett hogy megfogta volna a kezem, továbbra is
csípőmön tartotta a kezét és megint hátrafelé indult el. Mivel nem
tudtam, mit csináljak a kezeimmel, a vállaira tettem őket. Mikor
majdnem elestem, lehajolt, a karjaiba kapott, egyik kezét a fenekem
alatt tartva, így a lábaimat kénytelen voltam a csípője köré fonni,
közben úgy tartott, mintha semmi súlyom nem lenne. Megfordult
és korizni kezdett, gyorsan. Kicsit ijesztő volt, így gyorsan
átöleltem a nyakát, olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Lehet, hogy
megfullasztottam, de nem panaszkodott. Mikor a kijárathoz értünk,
nem állt meg, hanem ment még egy kört, majd végül megállt és
lelépett a jégről, de nem rakott le, csak mikor elérte a padokat. Mi a
fene volt ez?
- Mire volt ez jó? - kérdeztem, és kicsit kényelmetlenül
éreztem magam, hogy az előbb olyan szorosan öleltem. Habár, nem
tudom miért zavart, hisz minden éjjel körém tekeredve alszik.
- Mi, Angel? - kérdezte zavartan.
- Körbe mentél, mégy egyszer. Miért nem jöttünk ki? -
mutattam a jégre.

37
 Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de aztán gyorsan
magára öltötte csábító mosolyát. - Hát, lelassítottál egész végig,
csak szerettem volna egy normális kört - vonta meg a vállát.
Na, most meg hibásnak éreztem magam, hogy ő nem
szórakozott olyan jól, mint én.
- Menj, korcsolyázz. Én megvárlak addig itt. Érezd te is jól
magad.
- Én nagyon jól szórakoztam - vigyorgott rám, és teljesen
őszintének tűnt. Felállt és elment a cipőkért.
Visszafelé megállt egy Mc’Donalds előtt.
- Helló, segíthetek - kérdezte egy hang.
- Ah, igen. Szeretnék egy BigMac-et kólával, egy sajtos
perecet és egy eperturmixot. Van olyan sajtos izéjük, igaz?
- Igen van.
- Remek, egy tasak olyat is kérünk - vigyorgott, én meg
szótlanul bámultam rá. A kedvencemet rendelte, pontosan tudta
mit szeretnék. Visszafordult felém és összeráncolta a homlokát. -
Miért nézel olyan furán? Nem jót kértem? - Kicsit zavartnak tűnt, és
már tekerte le az ablakot, hogy megváltoztassa a rendelést.
- Honnan tudtad, mit szeretnék? - kérdeztem csodálkozva.
Elröhögte magát és úgy nézett rám, mintha valami
hülyeséget mondtam volna.
- Mindig ugyan azt kéred, Angel. És szereted azokat a
borzalmas sajtos akármiket, de nem mindig lehet kapni… - fejezte
be, majd a következő ablakhoz gurult.
Na, most már kezdett kiakasztani. Először tudja, hányas
cipőt viselek, most meg a kedvenc ételem a Mc’Donaldsba?
Mármint, tudom, hogy sokszor voltam itt vele és Jakekel, de még
Jake sem tudja mit szeretek.

38
 Liam csak rám nevetett és leparkolt, hogy együnk. Nyugisan
csevegett valami koncertről, amire szeretne elmenni, és valami
zombis filmről, amit a múlt héten látott, és ami engem totál halálra
ijesztett volna. Én megdöbbentem, milyen könnyű beszélgetni vele.
Még sosem töltöttünk ennyi időt együtt korábban. Általában
mindig Jake vagy más fiúk társaságában volt, vagy egy horda
ribanc lógott rajta, vagy pedig aludtunk. Valójában egy rendes,
vicces fiú volt, és én nem tudtam rájönni, miért rejti ezt a
személyiségét a soviniszta, hímringyó külső alá.
- Kérdezhetek valamit, Angel? - kérdezte és komolyan nézett
rám. Én bólintottam és megittam a milk shakemet. - Nem bízol
bennem? Hogyan gondolhattad, hogy bántani tudnálak, ott
korábban a suliban? Rengeteg lehetőségem lett volna hozzád
nyúlni, vagy rád erőltetni valamit, az elmúlt nyolc évben, nem?
Hogy gondolhattad, hogy megbántanálak? - kérdezte, és tényleg
nagyon szomorúnak tűnt.
- Csak egyszerűen megleptél - vettem egy mély levegőt. -
Bízom benned Liam, komolyan. Tudom, hogy sosem bántanál, csak
ez nehéz nekem. Nem szeretem, ha hozzám érnek. - Nem igazán
szerettem volna erről beszélni. Sosem erőltette, hogy elmeséljem,
mi történt az apámmal. Visszautasítottam a terápiát, miután apám
elment, mert szégyelltem magam. Soha senki nem kényszertett,
hogy azokról az időkről beszéljek, és ezért szerettem őket.
- Tudom, hogy nem szereted - fogta meg Liam a kezem, - de
sosem bántanálak. Szükségem van rá, hogy tudd ezt, hogy el hidd.
Még mindig nagyon szomorú volt, szerettem volna
megvigasztalni, de nem tudtam hogyan. Az egyetlen, amit
tehettem, hogy elmondom neki az igazat.
- Liam, mikor az emberek hozzám érnek, a szívem olyan
gyorsan ver, hogy kezdek rosszul lenni, és szédülök. Nem olyasmi,
amit kontrolálni tudok. Az egyetlen kivétel ez alól, anyám, Jake és

39
te. Sajnálom, ha megbántottalak, de nem tudok ellene tenni.
Komolyan, bízom benned.
Ettől mintha kicsit jobban érezte volna magát, és felderült az
arca.
- Oké, rendben akkor. Gyere, menjünk vissza, mielőtt a
bátyád rám uszítja a kutyákat, hogy széttépjenek - javasolta
nevetve.
Öt perccel csengetés előtt értünk vissza a suliba és Liam
felém fordult.
- Ahh, jobb, ha ezt nem mondod el a bátyádnak, Angel. Nem
lenne szabad veled lógnom.
- Miért nem? - kérdeztem döbbentem. Nem szabad velem
lógjon? Mégis, mit jelent ez?
Mélyen a szemembe nézett, és a szívem megint vad vágtába
kezdett.
- Mert Jake azt mondta. És mivel egy undorító hímringyó
vagyok, ahogy elő szeretettel nevezni szoktál, és biztos csak a
csinos kis feneked szeretném megtaperolni. Amit nagyon szívesen
megteszek, ha akarod - ugratott, rám kacsintva.
Felsóhajtottam. Az egész napom vele töltöttem, és nagyon
jól éreztem magam, erre egy pillanat alatt mindent tönkre tesz
egyetlen szavával.
- Néha igazán nagy disznó vagy, tudod? - sziszegtem neki,
kiszállva az autóból, és jó erősen becsaptam az ajtót. A fő épület
felé vettem az irányt, ahol lennem kellett volna. Láttam Jaket az
autó felé sétálni, és hagytam egy kis időt, mielőtt csatlakoztam
hozzájuk.
- Szia Ambs, jól telt a napod? - kérdezte Jake.

40
 - Valójában egész jól, kivéve az utolsó pillanatot. mikor egy
mocskos disznó vágódott nekem - feleltem váll rándítva és Jake
azonnal nyakon csapta Liamet.
- Aucs, ezt most miért kaptam? - kérdezte Liam, a nyakát
dörzsölgetve.
- Mert csaptad a szelet a húgomnak.
- Honnan tudod, hogy én voltam? - kérdezte Liam
panaszosan. Én kuncogtam, ő meg csúnyán nézett rám.
- Ambs, mivel péntek van… - kezdte Jake, én pedig azonnal
felnyögtem, mert tudtam, mi következik. A szokásos péntek esti
program!!!
- Nem! Semmi buli! Oh, komolyan már Jake? Muszáj, hogx
minden pénteken nálunk legyen a buli? Arról volt szó, hogy csak
meccsek után lesz. Most komolyan, nem lehetne másnál rendezni,
hogy ne nekem kelljen feltakarítanom a részeg idióta barátaid után?
- kérdeztem, Liamra nézve jelentőségteljesen.
- Héé, engem hagyj ki. Én mindig segítek feltakarítani.
Felsóhajtottam, mivel tudtam, hogy úgyis mindegy. A
bátyám minden péntek este bulit rendezett, mivel nálunk nem volt
szülői felügyelet. Nem is tudom miért zavartatom magam, akár
tetszik, akár nem, úgyis megtörténik. Bekapcsoltam az iPodom,
mert nem akartam hallani, ahogy arról beszélnek, kit akarnak
megfektetni legközelebb.
A visszapillantó tükörben láttam Liamot többször is rám
nézni, de figyelmen kívül hagytam.

41
 4. fejezet

Fordította: Vivien

Vacsora után, Jake és Liam elmentek vásárolni a bulira,

természetesen piát. Én pedig kihasználtam az alkalmat és hosszú

fürdőt vettem, nyugodtan. Felnyögtem, mikor eszembe jutott a
buli. Általában nem vadultak el a dolgok, de legalább hajnali kettő
vagy három óráig tartott. Az alváshiány mellett, másnap még
takarítani is kell, kint és bent a házban is.
Felsóhajtottam és magamra tekerve a törülközőt, kiléptem a
fürdőből, egyenesen Liam karjaiba. Elkapta a derekam, hogy el ne
essek. Én meg szorosan megmarkoltam a törülközöm, és próbáltam
lecsillapítani a szívem, ami azonnal vad vágtába kezdett.
- Hm, szeretem ezt az öltözéket - ugratott, végignézve
rajtam. Rácsaptam a kezére, és bementem a szobámba, becsapva az
ajtót magam után.
Persze azonnal kopogni kezdett.
- Mit akarsz Liam? - kérdeztem dühösen.
- Angel, kérlek, nyisd ki az ajtót.

42
 - Liam, elmennél végre? Komolyan, nem vagyok felöltözve -
dobbantottam egyet a lábammal, majd el is pirultam. Hála istennek
nem látta.
- Angel, kérlek? - könyörgött.
Felsóhajtottam, gyűlöltem, mikor ezt a hangot használta. Az
éjszakai Liam volt, aminek nagyon nehezemre esett ellent mondani.
Felrántottam az ajtót, ő meg vigyorogva besétált mellettem.
- Nos, mit szeretnél? - kérdeztem, kinyitva a szekrényem,
kivettem a kedvenc pólómat, ami korábban a Liamé volt, és amit a
kimosott ruhák közt találva elsajátítottam. Felvettem, ügyelve arra,
hogy a törülköző nehogy lecsússzon rólam.
- Hé, már keresetem azt a pólómat - mondta felém intve.
Megijedtem, hogy most visszakéri. Ez volt a kedvencem.
Mindig ezt viseltem, ha morcos voltam, vagy csak úgy lézengtem a
házban.
- Nem kapod vissza, ez a kedvencem - jelentettem ki.
- Nos, ez így van rendjén. Rajtad amúgy is jobban áll -
vigyorgott a lábaimat nézve.
Nagyot sóhajtottam, megint. Muszáj flörtölnie, ha kell, ha
nem?
- Komolyan, mit akarsz?
- Csak lerakni a cuccom. Egy váltás ruha, meg minden
holnapra, mivel úgyis itt maradok - vont vállat és lerakta a cuccait
az ágyamra.
- És nem tudtad volna csak ideadni, muszáj volt feljönnöd a
szobámba? - kérdeztem dühösen? Minek kell mindent ennyire
megnehezíteni?

43
 - Megtehettem volna, de akkor elmulasztom a dögös hátsód
látványát a pólómban. Nagyon szexi, mikor egy csaj a fiúja pólóját
hordja - mondta, végig nézve rajtam.
- Nem vagy a fiúm, szóval húzz a fenébe a szobámból -
kiáltottam rá dühösen, és kinyitottam előtte az ajtót.
- Ha te mondod, Angel - kuncogott. Elment, de előtte rám
kacsintott.
Megszárítottam a hajam, kivasaltam és sminkeltem. Szinte
sosem sminkelek, még a bulikon sem. Rimmel, ezüstös szemfesték
és rózsaszín rúzs. Felvettem a kék melltartóm és tangám, majd a
szekrényemben kotorásztam. A bulikon mindig olyan meleg volt.
Jake és Liam gyakorlatilag az egész sulit meghívja, és mindenki
bezsúfolódik a házba, így nem akartam túlöltözni.
Fekete szoknya - felső mellet döntöttem. Hozzá az
ezüstláncom és ezüst magas sarkúm. A tükörbe nézve
megállapítottam, hogy jól nézek ki, elégedett voltam magammal.
Nem túl sovány, és a kellő helyeken elégé domború. Hússzú
lábaim, és keskeny csípőm volt, akár csak anyának, és az átlagosnál
kicsit nagyobb melleim. Nem én voltam a legvonzóbb lány, de
elégedett voltam magammal.
Jakenek biztos nem fog tetszeni a ruhám, azt fogja mondani,
hogy túl sokat mutat belőlem - pedig a ringyókhoz képest, akikkel
lógni szoktak, én úgy néztem ki, mint egy apáca. Megfordult a
fejemben, hogy átöltözzek, de elvetettem az ötletet. Meleg lesz, és
nincs kedvem egész este izzadni, csak, mert nem szereti, ha
megbámulják a kishúgát.
Vártam, míg a buli elkezdődik, mert tudtam, hogy akkor
nem fog felküldeni a szobámba átöltözni, mint valami kisgyereket
mindenki előtt. Körülbelül negyven perc múlva lesétáltam.
Mindenhol emberek voltak, egyesek már lődörögtek. Jake
észrevett és felmutatott a lépcső felé, hogy azonnal induljak

44
átöltözni. Megráztam a fejem, és kedvesen rámosolyogtam, majd
gyorsan elvegyültem az emberek között, hogy ne találjon meg.
- Szia Sean - köszöntöttem a barátomat, mikor ráakadtam.
- Szia, csaj. Wow, dögösen nézel ki ma este - mondta
végignézve rajtam, de nem olyan sértőn, ahogy más srácok teszik.
Seannal évek óta barátok voltunk, és két éve már ugyan
azzal a lánnyal járt, teljesen bele volt esve.
- Köszi. Te is jól nézel ki - mosolyogtam rá. - Hol van Kate és
Sarah? - Sosem hagynák ki a bulit, nekik ez jó kifogás, hogy
nyálcsorgatva bámulják a srácokat, főként Liamet és Jaket.
- Bepróbálkoznak a bátyádnál - mutatott a konyha felé
nevetve.
Megfordultam, és láttam, hogy Kate meg Sarah hangosan
kuncognak valamin, amit Jake mondott, Kate a karját simogatta,
Sarah meg szinte rátapadt. Jake unottan állt, de élvezte a figyelmet,
amiben a lányok részesítették. Megszokta már, hogy azok ketten
folyton rajta lógnak, és szégyentelenül flörtölnek vele, ahányszor
átjönnek hozzánk, ő meg félmeztelenül mászkált a házban.
Szememet forgatva fordultam vissza Seanhoz.
- Nincs itt Terri ma este? - kérdeztem tőle.
A következő pillanatban valaki hátulról átölelte a derekam,
majdnem felsikítottam, de aztán láttam, hogy csak Liam az.
- Gyönyörű vagy, de én jobban szerettem a törülközőt -
suttogta a fülembe. Meleg lehelete súrolta a nyakam, én pedig
megborzongtam. Éreztem rajta, hogy sört ivott, de sosem rúgott be.
Jake mindig, de Liam józan maradt, hogy kézben tartsa a dolgokat.
- Kopj le - morogtam, és elindultam a konyhába. Még nem is
ittam semmit.
- Hé, Angel, várj már meg - kiáltotta, elkapva a kezem.

45
 Mikor a konyhába értünk, a konyhapulton egy lány feküdt,
és két fiú a testéről ivott éppen. Azonnal felismertem, Jessica, hát ki
más lenne.
Boldogan felsikoltott, mikor meglátta Liamet.
- Liam! Gyere bébi, igyál te is - dorombolta csábítóan.
Liam szorosan megragadta a szemem, és kiskutya
szemekkel könyörgött segítségért. Én csak felnevettem, és feléje
löktem.
- Gyerünk, Liam, add meg a kislánynak, amit akar, tudod,
hogy szeretnél egy body shot-ot2 - ugrattam elborzadt arcát látva,
ami aztán hamar megváltozott és számítóan nézett rám.
Megragadta a derekam, felültetett a pultra, és lábam közé
lépve hozzám hajolt. - Nos, valójában igazad van. Tényleg
szeretnék egyet. Dőlj hátra, a kedvemért, Angel - kacsintott rám, de
tudtam, hogy csak viccel.
- Liam James, azonnal vedd le a mocskos kezed rólam -
suttogtam neki.
Nevetve megrázta a fejét és könnyedén leemelt a pultról.
Megragadtam egy poharat és öntöttem magamnak, egy fél
deci Vodkát és narancslevet.
- Angel, csak óvatosan azzal, oké? - rázta a fejét
aggodalmasan.
- Kizárt dolog. Berúgok ma este, és holnap tuti nem fogok
takarítani - veregettem meg a mellkasát, elsétálva mellette.

2Body shot: bulikon, a tequila ivászat egyik erotikus típusa. Egyik személy az
asztalon fekszik, a szájában egy szelet citrommal. A másik személy a fekvőnek a
köldökéből kinyalja a sót, tequilát iszik rá, majd egy csók kíséretében elveszi a
másik szájából a citromot.

46
 Néhány óra múlva, már elégé be voltam rúgva. Nem igazán
álltam biztosan a lábaimon, de azért táncoltam tovább a
barátaimmal. Liam a csapattársaival beszélgetett, nem messze
tőlem, és folyton felém nézett.
- Komolyan mondom, Liamnak bejössz - visította Kate a
fülembe.
- Dehogy is. Ne hülyülj már, Kate, biztos csak azt lesi,
nehogy kidobjam a taccsot, és neki kelljen holnap feltakarítania. -
Megittam az italom és a poharat a földre dobtam. - Ha, na, majd ők
feltakarítanak holnap - kezdtem hangosan röhögni, amitől Kate is
röhögni kezdett. - Megyek és hozok egy italt - kiáltottam.
Megváltozott a zene, és felhangzott a „She’s like a star - Taio
Cruz” dala, ami Liam kedvenc száma volt. Éreztem, hogy valaki
megfogja a kezem. Megfordultam és Liam mosolygott rám, azzal az
igazi mosolyával, aminek sosem tudtam ellenállni, ezért
visszamosolyogtam rá.
- Táncolj velem, Angel - suttogta, és átölelte a derekam.
Annyira részeg voltam, hogy már az sem érdekelt, hogy
Liammel táncolok. Átfogtam a nyakát, és fejem a vállára hajtottam.
Olyan jó illatat volt, és azon gondolkodtam, vajon milyen íze lenne,
ha megnyalnám? Várjunk csak, épp azon töprengek milyen, lenne
végig nyalni Liamet, mintha egy cukorka volna? Kirobbant belőlem
a nevetés a saját idiótaságom miatt. Liam kicsit visszahúzódott, és
amolyan „mi a fene?” arckifejezéssel nézett rám, amitől én még
jobban nevetni kezdtem. Megrázta a fejét és megint magához vont.
Nem egészen lassú szám volt, ezért elég gyorsan mozogtunk, és
közben egymásra vigyorogtunk. Imádok táncolni, és Liam is
nagyon jó táncos. A testünk tökéletesen passzolt egymáshoz.
Éreztem, hogy kezd felizgulni, de nem zavart, tizenkét éves korom
óta préseli hozzám az erekcióját. Minden reggel úgy ébredt és
legtöbbször úgy is fekszik le. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam.

47
Mikor legelőször történt meg, rendesen kiakadtunk mindketten.
Aznap reggel annyira szégyellte, hogy majdnem elsírta magát.
Hazament és megkérdezte az apukáját, majd este mikor visszajött
elmesélte, hogy az apukája szerint ez normális, minden fiúnál így
van, és azért történik, mert nő és valami hormon dolog változik
benne.
Nem tudtam, hogy igaz vagy sem, de nem volt okom
kételkedni benne. Egy hónapig kissé ciki volt mindkettőnk
számára, aztán elvicceltük, most már figyelmen kívül hagyjuk.
Visszahúzódott, rám nézett és rám mosolygott, én meg vissza, mert
az őszinte mosolya volt. Egész helyes volt, mikor így mosolygott,
fura hogy csak most vettem észre, pedig ezer éve ismertem.
Egyszer csak Jake tűnt fel a semmiből. - Haver, mi a fasz? Ő
a kishúgom? - kiáltott rá, és elrángatta mellőlem.
- Jake, haver, komolyan, csak táncoltunk. Ez az ő száma -
nyafogta Liam, és komolyan dühösnek tűnt.
- Liam, komolyan tartsd magad távol a húgomtól. Az isten
szerelmére, még csak tizenhat éves. Tudod, hogy min ment
keresztül, nincs szüksége, hogy hozzád hasonló fickók hajtsanak rá.
- kiáltott vissza Jake, Liam arcába mászva.
- Sohasem bántanám - vicsorogta Liam.
- Faszt sem érdekel. Tartsd magad távol tőle.
Megvontam a vállam és ott hagytam őket, oldják meg.
Tudtam, hogy pár perc múlva kibékülnek. Mindig kibékültek.
Ahogy befordultam a konyhába, egy srácba futottam, akit
korábban nem láttam még. Kicsivel idősebb volt, mint én, talán
Jakekel egyidős, és nagyon jól nézett ki. Fekete haja volt, ami az
arcába hullott és eltakarta ez egyik barna szemét. Rám mosolygott
és elkapott a derekamtól fogva, hogy nehogy elessek. Azonnal

48
összerándultam amint hozzám ért, de nem volt annyira borzalmas,
gondolom az alkohol eltompította az agyam.
Helló - duruzsolta szexi hangon.
- Szia - mosolyogtam vissza, és mivel kezét még mindig a
derekamon tartotta, hátrébb léptem.
- Trent vagyok - mutatkozott be, és mikor mosolygott,
gödröcskéi voltak.
- Amber - válaszoltam, és nem tudtam levenni a szemem
róla, tényleg nagyon jól nézett ki. Nem ismertem a suliból, így
rákérdeztem. - A Penn State-re jársz?
- Nem, valójában a húgomért jöttem - rázta meg a fejét. - De
sehol sem találom.
- Igen? Ki a húgod?
- Jessica Sanders - válaszolta, én meg összerázkódtam. Ő
elnevette magát.
- Nem igazán szereted, mi?
- Oh… am… sajnálom - motyogtam, bocsánatkérően nézve
rá.
- Ne aggódj. Tudom, hogy igazi bajkeverő.
- Tehát, szeretnéd, hogy segítsek megtalálni? - ajánlottam fel,
és körbenéztem a konyhába, nincs-e ott. Nem. Nincs itt. Majd
kuncogni kezdtem, mivel onnan jött kifelé, tehát logikus, hogy
nincs ott.
- Áh, nem, majd előkerül. Mi lenne, ha innánk valamit? -
kérdezte.
- Ok, persze - mosolyogtam rá, mikor megfogott egy üveg
Jack Danielst.

49
 Néhány deci után, komolyan el voltam ázva. Teljesen rá
támaszkodtam, miközben semmiségekről beszélgettünk. Hirtelen a
konyhapultnak nyomott, és testét az enyémhez préselte. Az
ismerős pánik kezdett feltámadni bennem, mikor fejét lehajtotta. A
szám kiszáradt. Édes Istenem. Meg akar csókolni? Akarom, hogy
megcsókoljon? Mi van, ha hozzám ér közben? Az agyam olyan
gyorsan pörgött, hogy nem tudtam lépést tartani a
gondolataimmal.
Mély lélegzetet vettem, hátra kaptam a fejem, és olyan
erősen bevertem a szekrénybe, hogy könnyek szöktek a szemembe.
Megrázta a fejét, majd ajkát az enyémre szorította. Nyöszörögtem
és megpróbáltam eltolni magamtól, de egyik kezével szorosan
tartotta a fejem és éreztem, amint nyelvével végigsimít az alsó
ajkamon. Szorosan összezártam a szám, és erősen meglöktem, de
meg sem mozdult. Kezdtem megijedni, szabályosan éreztem,
ahogy a pánikroham eluralkodik rajtam.
A következő dolog, amit érzékeltem, hogy már nincs sehol.
Felnéztem, és láttam, hogy Liam karjával a nyaka előtt, a
szekrényhez szorítja. Annyira dühös volt, hogy kezdtem
megsajnálni szerencsétlen fickót, aki kezdett kipirosodni, mivel
nem kapott levegőt.
- Kibaszottul nem csókolhatod meg! Mit képzelsz, hogy csak
belibegsz és megcsókolod az akarata ellenére? - üvöltötte Liam
dühösen.
Kezdtem rosszul lenni, ténylegesen rosszul. Leszökkentem a
konyhapultról és a szobám melletti fürdőbe lődörögtem, ahol
legalább egy tucat vodkát öklendeztem vissza. Felnyögtem, és le
akartam ülni, mikor valaki lábának dőltem. Nem ijedtem meg, mert
felismertem az aftershave-ről. Liam volt az.
- Jól vagy? - kérdezte gyengéden. De nem tudtam
válaszolni. Csak visszahajoltam a wc fölé és újabb üveg vodkát

50
öklendeztem fel. Nos, ez teljes pénzkidobás volt. Liam, isten áldja
érte, a hátamat simogatta, és a hajamat tartotta. Percek múlva
kezdtem jobban érezni magam.
- Nem akarsz ágyba bújni? - kérdezte aggódva.
- De igen - bólintottam. - Csak szeretném megmosni a
fogam. Fel akartam állni, de nem voltam rá képes. Liam
mosolygott, majd lehajolt és felemelt, mintha súlytalan lennék.
Lerakott a kád szélére, elővette a fogkefém és fogkrémet nyomott
rá. Rámosolyogtam, és addig mostam a fogam, míg nem éreztem az
alkoholt a számban.
- Ágyba? - kérdezte, mikor végeztem. Bólintottam, és ő a
karjába kapott, mint a menyasszonyokat, és bevitt a hálószobámba.
Visszahajtotta a takarót, de mielőtt letett volna, eszembe jutott,
hogy még mindig ruhában vagyok.
- Várj, nem akarok így lefeküdni - motyogtam, végig nézve
magamon.
Bólintott, lábra állított, de alig bírtam lábon maradni.
Folyton eldőltem, ezért Liam egyik karjával átfogta a derekam, és
levette a nyakláncom. Elkaptam a toppom alját és áthúztam a
fejemen, de belezavarodtam, és vihogni kezdtem. Hallottam, hogy
felsóhajt, majd kicsit meglökött, hogy leüljek az ágyra, és végül
neki sikerült levenni rólam. Mikor ránéztem, láttam, hogy
mosolyog. Hátradőltem az ágyon és kigomboltam a szoknyám,
majd megemelve a csípőm, lehúztam a fenekemig, majd ő fogta
meg, és vetette le teljesen rólam, így már csak melltartóba és
tangában feküdtem előtte az ágyon. Felemelte a lábam, és
egyenként levetette a szandálom.
- Nem semmi - dorombolta, ahogy vigyorogva végig nézett
rajtam, de engem nem érdekelt, csak feküdtem és kuncogtam, míg
a gyomrom össze nem rándult megint.

51
 - Oh, ne - nyögtem fel, feltápászkodva egyik kezemet a
számra szorítva.
Villámgyorsan felkapott és visszavitt a fürdőszobába, a
hajamat fogva megint, míg kiadtam mindent magamból.
Miután megint megmostam a fogam, levette a pólóját és rám
adta.
- Tessék, egy újabb póló a kollekciódba - mondta
mosolyogva, miközben felkapott és visszavitt az ágyba. Az ajtóhoz
ment, én meg azt hittem, hogy elmegy, vissza a buliba, de csak
bezárta az ajtót, kibújt a farmerjéből, és bemászott mellém az ágyba.
Hallottam, hogy odalent még zajlik a buli, de Liam átölelt, és a
mellkasára vont. Nem tudtam kiverni a fejemből, ahogyan az a
fickó megcsókolt, és mielőtt észbe kaptam volna, sírni kezdtem.
- Mi a baj, Angel? - kérdezte aggódva.
- Az a seggfej ellopta az első csókom - nyöszörögtem.
Liam kacagni kezdett, én pedig még rosszabbul éreztem
magam. El sem hiszem, hogy kiröhögött. - Ez nem vicces, Liam! Az
első csók fontos egy lánynak. Csak, mert te igazi hímringyó vagy,
akit nem érdekel az ilyesmi, és biztos arra sem emlékszel kit
csókoltál meg először, még nem jelenti azt, hogy az ilyen kis
apróságok nem fontosak - mondtam dühösen, rácsapva a
mellkasára.
- Angel, nyugodj meg. Nem lopta el az első csókod -
jelentette ki magabiztosan, egyenesen a szemembe nézve.
- Miről beszélsz? De igenis, ellopta. Az előbb csókolt meg és
ellopta - suttogtam, és kicsordult egy újabb könnycsepp.
Letörölte az ujjával, és megrázta a fejét. - Igen, megcsókolt,
de nem az volt az első csókod. Az már évek óta az enyém -
magyarázta meg, halvány mosollyal. Miről, a fenéről beszél? Sosem
csókoltam őt meg.

52
 - Emlékszel, mikor leestem a fáról és megütöttem magam?
Tizenhárom éves voltam, és a lábam annyira fájt, te meg
megkérdezted, hogy mit tehetnél, hogy jobban érezzem magam. -
Lehunyta a szemét, és megrázta a fejét, halvány mosoly játszott az
ajkán az emlékek hatására.
Te jó isten! Igaza van. Arra kért, hogy csókoljam meg, és
megtettem, kétszer is, ami azt illeti. Azt mondta, hogy még mindig
fáj, és csókoljam meg újra. Aztán Jake kijött, meglátta, és pofán
vágta Liamet. Oh, a fenébe. Liamé, az első csókom.
Nem tudtam eldönteni, hogyan is érezzek ezzel
kapcsolatban. Akkor olyan kedves volt, azért mászott fel a fára,
hogy leszedje a labdámat. Nos, azt hiszem ez rendben van így. Ha
Liamé az első csókom, legalább nem valami seggfej lopta el,
részegen egy buliba.
Rámosolyogtam és ő visszamosolygott rám.
- Az volt az én első csókom is, és emlékszem rá - mondta
gyengéden.
- Nos, azóta jó sokban volt részed, sőt annál is többen -
jelentettem ki, arra a sok lányra utalva, akivel lefeküdt.
- Igen, de akkor is az volt az első és a legjobb - suttogta,
megcsókolva a fejem, majd szorosan átölelt és magához szorított.
Csak feküdtünk csendbe, mivel nem tudtam, mit
mondhatnék. Egy idő után, még mindig ébren voltam, mivel a buli
csak nem akart csendesedni. Még csak egy óra volt, legalább még
egy órát tartani fog. Felemeltem a fejem, és Liam engem nézett.
- Te sem tudsz aludni, mi? - kérdezte mosolyogva.
Megráztam a fejem. - Miért nem mész le? - kérdeztem. -
Semmi értelme mindkettőnknek itt feküdni.

53
 Elhúzódtam, hogy ki tudjon mászni az ágyból, de megrázta
a fejét, és visszahúzott maga mellé. - Jól vagyok, ahol vagyok!
Egy újabb félóra múlva felemeltem a fejem, és rá néztem.
Aludt, és olyan nyugodtnak tűnt, békésnek, de mindenek előtt,
nagyon dögösnek. Sosem néztem így rá korábban. Tudtam, hogy
gyönyörű, és hogy eszméletlen teste van, de korábban sosem jutott
eszembe úgy ránézni. Lenéztem a mellkasára. Tényleg hihetetlen
volt, a tökéletes kockás hasával. Kinyújtottam a kezem, és végig
simítottam a hasán, kíváncsian, hogy milyen érzés lehet.
Megborzongott.
- Kezdem kicsit úgy érezni, hogy letapiztak - szólalt meg, én
meg elkaptam a kezem, és kuncogni kezdtem.
- Nos, isten hozott a világomban - mondtam nevetve. -
Miattad, én mindig úgy érzem magam.
- Azt hiszem igazad, van. Sajnálom - felelte lezserül.
Miért nem tud mindig ilyen lenni? Akkor már régen
szerelmes volnék bele, mint minden lány a suliból
- Hé, mivel egyikünk sem tud aludni… mi lenne, ha
játszanánk? - kérdezte feldobódva, ami nem sok jót jelentett.
Szememet forgattam az ötletére, bele sem mertem gondolni,
mi járhat a fejében.
- Nem játszom veled. Biztos valami vetkőzős lesz, vagy
valami hülyeség, aminek következtében meztelenül akarsz majd
látni - mondtam duzzogva.
Felnevetett, és az alsó ajkam az ujjai közé fogta.
- Ne duzzogj, Angel. Ha megváltozik a szél, úgy marad a
szád - viccelt, és ujjával végig simított az ajkamon.
Valamiért kiszáradt a szám, és kidugtam a nyelvem,
megnyaltam az ujját, arra számítva, hogy elhúzza, és valami

54
olyasmit mond, hogy ez undorító volt. De nem tette. Ahelyett
felnyögött, és a hangra bennem is megmozdult valami.
Közelebb hajolt hozzám, és néhány milliméterre az ajkamtól
megállt. Lélegezni is elfelejtettem, a szívem vadul dobogott, de nem
a szokásos félelem miatt. Hanem, mert azt szerettem volna, ha
megcsókol. Úgy tűnik, arra várt, hogy valami jelét adjam, hogy
mindez oké. Nyeltem egy nagyot, és hozzá hajolva ajkam az ajkára
szorítottam.
Amint hozzáértem, mintha áram futott volna végig a
testemen. Minden porcikám lüktetni és bizseregni kezdett. Még
többet akartam. Ezer pillangó ébredt fel a gyomromban, és tudtam,
hogy nem az alkohol miatt van.
Azonnal válaszolt, közelebb vont magához, és kezével végig
simított a testemen. Felemeltem a karom és a nyaka köré fontam,
ujjammal a hajába túrva. Ajka puha volt, és tökéletes párja az
enyémnek. Finoman megszívta az alsó ajkam, én pedig kinyitottam
a szám, utat engedve a nyelvének. Nem igazán tudtam mit várjak
ez első igazi csókomtól. Nyelvét a számba csúsztatta, és gyengéden
masszírozni kezdte az enyémet. Hihetetlen érzés volt, az egész
testem lázban égett, még többet követelt.
Hirtelen elhúzódott, én meg nyöszörögni kezdtem, és azon
töprengtem, vajon mit csináltam rosszul. Fejét az ajtó felé kapta,
kezével pedig befogta a szám.
- Mond, hogy jól vagy - suttogta. Én pedig kicsit
összezavarodva néztem rá.
- Amber! Nyisd ki az ajtót - kiáltotta Jake, és hangosan
dörömbölni kezdett.
Liam bólintott, és elvette a kezét a számról. Gyorsan
megköszörültem a torkom.
- Jake, minden rendben. Fáradt vagyok, menj el - kiáltottam.

55
 - Ambs, nem láttad Liamet? - kérdezte Jake.
Elborzadva néztem Liamre. Mi a fenét mondhatnék most
erre? De igen, véletlenül itt van velem az ágyban, félmeztelenül, és
az előbb dugtam le a nyelvem a torkán? Most pedig elmehetsz,
mert épp félbeszakítottál? Igen, azt hiszem, ez nem menne olyan
könnyen.
- Hazamentem - suttogta Liam.
- Azt mondta, hazamegy. Jake, most hagyj békén -
kiáltottam, és ajkamba harapva reménykedtem, hogy beveszi. Liam
lehajtotta a fejét és gyedégen megcsókolt megint, majd sóhajtva
elhúzódott, mikor Jake kiabálni kezdett megint.
- Amber, jól vagy? Olyan fura a hangod.
- Igen - kuncogtam. - Kicsit rosszul éreztem magam, és
feljöttem lefeküdni, de most már jól vagyok. Találkozunk reggel.
És apropó, én nem fogok feltakarítani, szóval neked kell kitalálnod
valamit - ugrattam, és elnevettem magam, mikor elképzeltem,
amint egyedül takarít.
- Jah, persze, Ambs. Mindketten tudjuk, hogy segíteni fogsz -
válaszolta Jake nevetve.
Felnéztem Liamre, aki a gyönyörű mosolyával nézett rám, és
megint megcsókolt. Keze lassan lefelé haladt, miközben nyelve
visszacsúszott a számba. Elérte a póló alját, és kezét alája csúsztatta,
majd végig simított a combomon. Ujjai végig futottak a tangám
vonalán és végül keze megállapodott a fenekemen. A bőröm szinte
lángolni kezdet, ahol megérintett.
És ezen a ponton tértem magamhoz. Ez túl gyors nekem.
Visszahúztam a fejem, és kezem az övére tettem, hogy ne tudjon
feljebb haladni.
- Oh. Sajnálom. Túl gyors voltam, igaz - nézett rám, és kicsit
bűnbánónak tűnt.

56
 Bólintottam, és mindent megpróbáltam, hogy egyenletesen
tudjak lélegezni, hogy lecsillapítsam a testem.
- Minden rendben, Angel. Gyere, aludjunk - javasolta
mosolyogva. Kicsit arrébb húzódott, hátradőlt, és maga mellé vont.
Fejem a mellkasára tettem, lábamat átvetettem az övén és
átkaroltam a derekát, ő lenyúlt, megfogta a kezem és összefonta az
ujjainkat. Ajkát a homlokomra szorította, én pedig boldogan
lehunytam a szemem. Nagyon, nagyon hosszú ideje nem éreztem
magam ennyire boldognak.
Mielőtt elaludtam volna, elkapott egy rossz érzés, hogy
mindez egy nagy hiba volt, és holnap keserves árat fizetek majd
érte. Úgy értem, épp az előbb csókolóztam a bátyám legjobb
barátjával, aki egy igazi hímringyó, és aki magán kívül, senki
mással nem törődik.

57
 5. fejezet

Fordította: Vivien

Borzalmas fejfájásra ébredtem. A telefonom szólt

valahol a közelben. Kinyújtottam a kezem, de nem értem el, ezért

nyújtózkodni kezdtem, és sikerült valahogy elérnem.
- Halló? - ásítottam bele.
- Amber, hol a pokolba vagy? Ma próbánk van - kiáltotta egy
dühös hang. Összerezzentem és megpróbáltam felkelni, de Liam
szinte rajtam feküdt. Keze és lába az ágyhoz szorított, és a hátamat
használta párnaként. Igazából, egész kényelmes volt.
- Justin? - motyogtam az órára nézve, de először nem láttam
tisztán,majd mikor még egyszer rá néztem egyből felpattant a
szemem…: 8:41 A fenébe!
- Igen, mégis mit gondoltál, ki vagyok? Nyolc harmincra itt
kellett, volna lenned, Amber. Most akkor jössz vagy sem?
- Igen, persze. Máris úton vagyok.

58
 Liam morogni kezdett mellettem. - Mond meg neki, hogy
ma szombat van, és hogy fáradt vagyok, Angel - motyogta a
hátamba, amitől én kuncogni kezdtem.
- Amber, rúgd ki azt a dögös seggét az ágyból, a tiédet meg
vonszold ide! Új gyakorlatunk van és próbálni kéne - mondta
Justin, de ezúttal hallottam a hangján, hogy jól szórakozik. Biztos
meghallotta Liamet. Justin volt az egyetlen, aki tudta, hogy Liam
minden éjjel nálam alszik. Liam vitt a táncpróbákra minden
szombat reggel, akár másnapos volt, akár nem. Két kikötése volt:
hogy én veszem a kaját, és nem mondom el a bátyámnak.
Mindkettő megfelelt nekem. Jake tudja, hogy táncolok, de igazából
sosem látta, és volt egy olyan érzésem, hogy nem is tetszene neki.
Liam és Justin jól kijöttek, ami meg is lepett először, mert nem
gondoltam volna, hogy egy macsó hoki sztár, barát lehet egy
nyíltan felvállalt homoszexuálissal. Ez is bizonyítja, mennyi
mindent nem tudok még.
- Egy perc és ott vagyok, és viszek fánkot bocsánatkérésként,
ok? - ajánlottam fel. Nem akartam, hogy egész reggel duzzogjon.
- Rendben - sóhajtott fel. - Csak igyekezz.
- Liam, Justin azt mondta rúgjam ki a dögös hátsód az
ágyamból, és gyorsan menjek próbára - kuncogtam.
Felnyögött és a hátamba temette az arcát. - Ezek az átkozott
szombat reggelek kikészítenek - motyogta, legurulva rólam.
Elfordítottam a fejem és ránéztem. Szokásos vigyorával nézett
vissza. - A pólód kicsit felcsúszott. Akarod, hogy segítsek lehúzni? -
kérdezte, és élvezettel nézett végig rajtam.
Gyorsan oda kaptam, és láttam, hogy a pólóm a derekam
köré tekeredett, ő meg gyönyörködhetett a hátsómban, mivel csak
egy tangát viseltem. Nem igazán tudtam, hogyan állunk a tegnap
éjszaka óta, de úgy éreztem, jogom van ugratni kicsit. Nem mintha

59
sosem látott volna még alsóneműben, és tegnap este is épp eleget
látott belőlem.
- Áh, nem kell, kösz, megoldom - másztam ki az ágyból, és
levettem magamról a pólót, majd hozzá vágtam, így tangában és
melltartóban álltam előtte. - Kösz, hogy kölcsön adtad - mondtam
vigyorogva, majd a szekrényemhez sétáltam, hogy előszedjem a
ruháim.
Hallottam amint levegő után kapkod, és az ajkamba
haraptam, nehogy felnevessek. Az ágyrugók csikorogtak, majd
megéreztem forró leheletét a nyakamban, amitől az egész testem
libabőrös lett.
- Szóval, ma hozzád érhetek? - kérdezte csendesen.
Jézusom, most tényleg engedélyt kér. Megfordultam, és
ránéztem. Ott állt egy száll alsóban, és úgy nézett ki, mint egy
görög Isten.
- Uh… nem tudom… szeretnéd? - kérdeztem bizonytalanul.
Annyi lánnyal volt már, és mind szebbek voltak, mint én. Nekem
meg a tegnap esti volt az első, igaz csókom. És biztos, azt sem
valami jól csináltam.
Bólintott, és tekintetét le sem vette rólam. Nem is nézett a
testemre, annak ellenére, hogy majdnem meztelenül álltam előtte.
Megdermedtem, mikor lassan felemelte a kezét, mintha
megadná a lehetőséget, hogy bármikor megállítsam, majd mikor
nem tettem, a csípőmre tette. Az érintésétől felébredtek a pillangók
a gyomromban. Közelebb húzott magához, és a másik kezét lassan
felcsúsztatta hátul a nyakamhoz, miközben finoman végigsimított a
fenekemen. Tekintetét továbbra sem vette le rólam. Ideges
várakozás futott végig rajtam, és csak álltam ott, lefagyva. Mindez
annyira új volt nekem, és pokolian féltem, de jó értelemben. Lassan
lehajtotta a fejét, én pedig elkerekedett szemmel vártam, hogy ajka
az enyémhez érjen.

60
 Mikor már csak néhány milliméter választotta el őket,
megszólalt a telefonom. Mindketten hitetlenkedve néztünk rá,
közben a szívem lassan visszatért a megszokott ritmusba. Liam,
úgy bámult a telefonomra, mint aki szeretné kivágni az ablakon.
Kuncogtam elkeseredett arca láttán, és elhúzódtam tőle, hogy
válaszoljak a hívásra.
Justin volt az. Megint.
- Mondtam, hogy úton vagyok - forgattam a szemem, habár
tudtam, hogy nem lát.
- Csak biztosra megyek, hogy te és a dögös hátsóval
rendelkező barátod, nem aludtatok vissza - válaszolt vigyorogva,
majd letette.
Visszafordultam Liam felé, aki még mindig engem nézett.
Rámosolyogtam, és ő visszamosolygott rám. Reggel általában
visszaváltott a nappali Liamre, és szinte azonnal ugratni kezdett,
amint felébredtünk, de ma valahogy másnak tűnt. A szekrényem
felé tartva azon töprengtem, vajon meddig tart majd ez az állapot.
Kinyitottam a szekrényem, megragadtam egy fekete nadrágot és
egy szűk fehér felsőt, majd egy alsóneműt és a fürdőbe indultam
átöltözni.
Ahogy mellé értem, megragadta a kezem és megállított.
- Tudod, hogy neked van a legszexisebb hátsód a világon,
igaz? - suttogta, és ajkát az enyémre szorította finoman.
Mikor elengedett, ledöbbenve bámultam rá. - Jah, fogadok,
hogy minden lánynak ezt mondod - motyogtam a fejemet
megrázva, majd besurrantam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót, majd
nagy levegőt vettem. Mi a fene van velem?
És én miért reagálok így? Ez, Liam, az isten szerelmére!
Összetöri a szíved, és a végén olyan leszel, mint az az átkozott

61
ribanc, Jessica, aki szinte könyörög a figyelméért, mert miután
megkapta, amit akart, eldobta, mint egy használt rongyot.
De velem nem tenne ilyet! Az elmúlt nyolc évben, minden
éjjelt az ágyamban töltött, szükségem van rá, hogy aludni tudjak, ő
tartja távol a rémálmokat. Nem bántana, igaz? Ha arról van szó,
hogy biztonságban tartson, az életemet is rá bíznám, de vajon a
szívem rá bízhatóm? Tudom, hogy erre a válasz: nem. De valami
okból, szerettem volna.
Mikor kijöttem a fürdőből, már nem volt ott, de ez nem
lepett meg. Odasétáltam az ablakomhoz, hogy bezárjam, és egy szál
fehér százszorszépet találtam az ablak közt. Mosolyogva néztem ki.
Ezek a virágok pont az ablakom alatt nyílnak, biztos kimászott és
leszedett egyet, majd ott hagyta, ahol tudta, hogy megtalálom.
A szívverésem felgyorsult, és kissé összezavarodva, de
mosolyogva csuktam be az ablakot. Ez annyira nem jellemző
Liamre.
Felsóhajtottam, a hajamba dugtam a virágot és lesiettem a
konyhába. Hagytam egy levelet Jakenek, hogy elmentem táncolni,
és majd segítek takarítani, ha Kate és Sarah átjöhet filmet nézni
este. Tudtam, hogy beleegyezik, általában ezzel szoktam zsarolni a
bulik után: a barátnőim átjönnek filmet nézni, és ő állja a pizzát.
Neki semmi más dolga nem volt, csak elviselni két, egyfolytában
flörtölő lányt, akik egész este neki meg Liamnek csapják a szelet,
aki mindig átjön, ha nem épp randija van.
Kisiettem a házból, és Liam már várt rám.
- Szia, ezt neked hoztam - nyújtottam át neki az egyik
gyümölcsös dobozt.
- Köszi. Én meg ezt hoztam neked - mosolyogva átadott egy
szelet pirítóst.

62
 - Ez igazán előnyös csere - nevettem fel. - Oh, a Benny’s felé
menj, mert tartozom a fiúknak fánkkal - néztem rá reménykedve.
Bólintott, fülig érő szájjal.
- Mitől vagy olyan boldog ma reggel? - kérdeztem
kíváncsian.
- Csak jó éjszakám volt. Végre megkaptam azt a dögös csajt,
akire mindig is vágytam - kacsintott rám.
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha láncfűrésszel vágtak
volna ketté. Összejött valakivel, majd az ágyamba bújt? Az az
idióta! Megcsókoltam, igazán megcsókoltam, és azelőtt ő valami
ribanccal dugott? Pfujj, az a mocskos himringyó! Tudhattam volna.
Elfordultam, nehogy észrevegye, mennyire megbántott, és
minden erőmmel azon voltam, nehogy elbőgjem magam. Csak a
gyengék bőgnek. Szinte sosem sírtam, de azért akadt néhány
ember, akinek sikerült áttörni a védővonalam, de ez ellen már nem
tehettem.
Megállt a Benny’s előtt, és kiugrottam az autóból, minél
távolabb akartam lenni tőle ebben a pillanatban. Húsz fánkot
rendeltem, mindenféle csokoládéval. Mikor visszaültem, Liam rám
mosolygott.
- Biztos elég lesz? - viccelt, mikor meglátta a két hatalmas
dobozt a kezemben.
Csak bólintottam, és felhangosítottam a rádiót. - Szeretem
ezt a számot - hazudtam. Fogalmam sem volt, mi is a pontosan, de
nem akartam vele beszélgetni.
- Utálod a rave zenét - nézett rám furán, és kikapcsolta a
rádiót.
Igaza volt, utáltam azt a hülyeséget, de inkább hallgattam
volna, mint hogy vele beszélgessek, az a hazug disznó.

63
 Megálltunk a stúdió előtt, ahol a csapatom minden
szombaton gyakorolt. Street dance csapat voltunk, és elég jók, ami
azt illeti. Beneveztük egy versenyre a múlt héten, és tíz másik
csapat közül a másodikok lettünk, és több mint ezer dollárt
nyertünk. Na, nem mintha láttunk volna valamit abból a pénzből,
elment a stúdióra, ruhákra, zenére és hirdetésekre.
Imádtam táncolni, és a hip-hop volt a kedvencem.
Kislánykorom óta az volt az álmom, hogy táncstúdiót nyissak. Egy
nap talán sikerül, de most, egyelőre elégé valószínűtlennek tűnik.
- Sziasztok. Sajnálom, hogy késtem - néztem rájuk
bocsánatkérően.
Justin átölelt, és én próbáltam nem kiakadni.
- Semmi gond. Én is elaludnék, ha az a fenék az én ágyamba
lenne - ugratott, miközben Liam felé intett.
Szememet forgatva letettem a fánkos dobozokat az asztalra,
közben elvettem egy csokist, és odaléptem, hogy köszönjek a
többieknek is. Nyolcan vagyunk a csapatban, négy lány és négy fiú.
- Mivel már így is késésben vagyunk - kiáltott Justin, - mert
valaki nem tudta kivonszolni a fenekét az ágyból időben, jobb
lenne elkezdeni - nézett rám gúnyosan, de én csak felnevettem.
Új lépéseket akartunk kipróbálni, és volt egy-két ijesztő
mozdulat is benne. A legrosszabb, mikor Ricky vállán állva, fel kell
ugranom, megfordulni a levegőben és háttal neki lecsúszni a testén.
Majd azonnal körül kellett fognom a derekát a lábaimmal és
egészen hátrahajolni, majd kifordulni.
Szerencsére voltak matracaink, mert több mint egy órába
tellett, míg megtanultam a mozdulatot és higgyétek el, még ha csak
hasra vagy hátra is esel egy matracra, akkor is pokolian tud fájni,
főleg, ha az izmos pasi, akinek el kellett volna kapnia, rád esik.

64
 Húsz próbálkozás után, lelöktem Rickyt magamról. Annyira
fáradt voltam, hogy még felállni is alig bírtam. - Ok, én most
hivatalosan is feladtam. Nekem mára ennyi elég is volt. Fáj a fejem,
a hátam, a fenekem, a karom és a lábam is - nyafogtam a matracon
kiterülve.
- Rendben, amúgy is majdnem egy óra, és át kell adni a
stúdiót - mondta Justin, felém nyújtva a kezét.
Nevetve ráztam meg a fejem. - Komolyan mondom,
mozdulni sem tudok, nemhogy felállni - motyogtam, lehunyva a
szemem.
A következő percben éreztem, hogy Liam felemel és átdob a
vállán, mintha egy dekát sem nyomnék, majd nevetve a lányok
öltözője felé tartott.
- Mi a fenét művelsz? - kérdeztem, még mindig dühös
voltam rá a tegnap este miatt.
- Segítek neked - jelentette ki, és tudtam, hogy vigyorog.
- Azonnal tegyél le - parancsoltam neki, és fészkelődni
kezdtem, de csak szorosabban tartott. Hallottam, ahogy megnyitja
a zuhanyzót.
Na nem! Nem meri megtenni!
De merte!
Belépett a zuhany alá, és mindketten azonnal bőrig áztunk.
Megdöbbenve álltam. Volt egy váltás ruha nálam, és így nem
kellett aggódnom, de nem hiszem, hogy neki is volt. Ha, hülye
idióta, most aztán vizes ruhával kell, hogy beüljön az autójába!
Rajtam nevetett, ezért összegyűjtöttem a vizet a markomba
és szemébe fröcsköltem. Még jobban nevetni kezdett, majd
megragadta a kezem és magához húzott. Végigfolyt rajta a víz,
lelapítva a haját, és pokolian szexi volt. Ruhája a testére tapadt, és

65
szerettem volna végigsimítani a hasán. Lehajtotta a fejét,
megcsókolt, szorosan átölelve, miközben a falhoz szorított.
Finoman megszívta az alsó ajkam, és én boldogan
kinyitottam a szám. Sokkal jobb íze volt, mint tegnap este,
valószínűleg, mert félig részeg voltam, mikor tegnap este
megcsókolt, és ezért nem tudtam kellőképpen értékelni. Istenien
csókolt, amitől a testem minden egyes porcikája bizseregni kezdett.
Mikor elhúzódott, mindketten nehezen lélegeztünk. A
szemén láttam, hogy az izgalomtól csillog, és valami mást is, ami
pokolian megijesztett, mert egész biztos nem álltam még arra
készen: nyers vágyat. Liam a testem akarta, de azt nagyon.
Ellöktem magamtól és kiléptem a zuhany alól.
- Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna. Még túl korai,
igaz? - kérdezte, megfogva a kezem.
Megfordultam és ránéztem. Nem tudnám megadni neki,
amit akart, de megszerezheti máshonnan. Hisz végül is, ő Liam
James, aki minden lányt megkaphat, és meg is kap! Beismerte, hogy
tegnap este összejött valakivel mielőtt megcsókolt volna. Igazi
játékos volt, és ha neki adom a szívem, kétség kívül darabokra
zúzná.
- Liam, mit akarsz tőlem? - kérdeztem halkan, az átázott
cipőimet bámulva.
Az ujjával felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. -
Mindent - jelentette ki egyszerűen.
A szívem először megállt, majd örült vágtába kezdett.
Annyira édes volt. Várjunk. Ez csak duma, amivel a bugyidba
szeretne bejutni. Nyugodj meg, Amber.
- Nem adhatom meg azt neked, sőt, semmit sem adhatok.
Menj, keresd meg inkább azt a libát, akivel a tegnap este összejöttél,
biztos vagyok benne, hogy ő szívesen megadna neked mindent -

66
tettem idézőjelbe a „mindent”, majd megfordultam, hogy kimenjen
a csere ruhámért, de már ott voltak. Biztos valamelyik lány hagyta
itt, mikor látták, hogy Liammel a zuhany alatt csókolózunk. Uh, ez
annyira ciki!
Elkapta a kezem és megállított. - Milyen libáról beszélsz,
Angel? - kérdezte teljesen összezavarodva.
- Arról, akivel összejöttél, mielőtt megcsókoltál volna az
ágyamba! A fenébe, Liam, még csak részeg sem voltál, és máris
elfelejtetted? Hű, ez aztán igazán sokat jelenthetett neked.
Még inkább zavarodottnak tűnt. - Nem feküdtem le senkivel
a tegnap este, miről beszélsz? - kérdezte, és közelebb akart húzni
magához, de én kirántottam a kezem a markából.
Csúnyán ránéztem, majd kivettem a törülközöm a
táskámból, és vizes fejemre csavartam. Kivettem a százszorszépet a
hajamból és a lába elé hajítottam.
- Liam, már bevallottad, hogy megdugtál valami libát, akit
már régóta szerettél volna, és azért vagy olyan boldog - morogtam
dühösen. Komolyan, le akarja most tagadni?
Láttam az arcán, hogy hirtelen megértette, miről is beszélek,
és azonnal megnyugodott. - Igazából, sosem mondtam, hogy bárkit
megdugtam volna - jelentette ki, a vállát vonogatva. - Azt
mondtam, hogy végre összejöttem egy dögös csajjal, akire már
régóta vágytam - mosolyogott, mintha ezzel mindent tisztázott
volna.
Dühösen megráztam a fejem. Nem számított mit mondott,
attól még ugyan azt jelenti, és ugyan úgy fáj.
- Mindegy, megdugtad, összejöttetek, mind egyet jelent. Egy
hülye nőcsábász vagy, és el sem hiszem, hogy engedtem, hogy
megcsókolj. Kétszer is! - kiáltottam, és éreztem, hogy kibuggyannak
a könnyeim, ezért hátat fordítottam neki.

67
 - Félreérted, amit mondtam - válaszolta kétségbeesetten.
Megpördültem, hogy ránézzek. - Oh, bocsánat. Akkor
magyarázd meg, légy szíves - mondtam gúnyosan.
- Rólad beszéltem - válaszolta halkan. - Amióta először
megláttalak, bolondulok érted, Angel, de a bátyád a közeledbe sem
engedett soha. Mindig is, csak te léteztél a számomra.
A földet bámulta, mint egy elveszett kisfiú, én pedig nem
kaptam levegőt. Komolyan gondolta, amit mondott? Tetszettem
neki, de Jake nem engedte a közelembe? Hogy lehetne ez igaz?
Azonkívül, egy nőcsábász, aki hetente legalább három-négy
lánnyal lefeküdt. Hogy lehettem volna, mindig is csak én? Még
csak komoly barátnője sem volt soha, utálja a randikat!
Könyörögve nézett fel rám, és láttam az arcán, hogy
szenved, de nem tudtam, mit tehetnék. Ha megkockáztatom, és
beleszeretek, és nagy eséllyel millió darabkára töri a szívem, de azt
nem viselném el, ha elveszíteném. Biztos pont az életemben, és
annyira szükségem volt rá, mint a levegőre, amit belélegzek,
valószínűleg nagyobb szükségem van rá, mint Jackre.
Közelebb lépett, kezébe fogta az arcom, és gyengéden
megcsókolt. Tudtam, hogy minden eldőlt. Itt nem voltak prok és
kontrák. Mikor Liam megcsókolt, minden olyan helyesnek tűnt,
mint ahogy lennie kellene. Visszacsókoltam, a karommal átfogva a
nyakát. Visszahúzódott és rám vigyorgott:
- Mi lenne, ha ma én fizetném az ebédet, és ez lehetne az első
randink? - kérdezte, közben félénken nézett rám.
Soha az életben nem láttam Liamet, félénknek vagy
kiszolgáltatottnak. Könyörgő arckifejezése elég volt ahhoz, hogy
felébressze a gyomromban lakó pillangókat.
Úgy tettem, mintha gondolkodnék a válaszon és láttam,
ahogy ettől magába zuhan.

68
 - Oké - mentem bele mosolyogva.
Boldogan vigyorgott, majd magához húzott, és megcsókolt
újra.
- Jobb, ha megyek, és hozok pár száraz ruhát neked - nézett
végig rajtam egy elégedett mosollyal. - Nem, mintha most nem
volnál pokolian szexis.
Lenéztem és láttam, hogy a felsőm vizesen tapadt rám, és
teljesen átlátszó volt. Kényelmetlenül felnevettem és magam köré
fontam a karjaim, miközben persze elpirultam. Elkacagta magát, és
lehajolt, hogy felvegye a virágot, amit a lába elé dobtam. Felém
tartotta és rám mosolygott, azzal az igazi mosolyával.
- Köszi - suttogtam.
- Bármikor - felelte és kisétált az ajtón.

69
 6. fejezet

Fordította: Vivien

Gyorsan átöltöztem, és az autóhoz siettem. Liam már

ott volt, lezserül nekidőlve és Justinnal meg Spencerrel beszélgetett.

- Sziasztok - köszöntem nekik.
Liam rám mosolygott. - Srácok, mennem kell, elviszem az
első randinkra ezt a szép hölgyet. Találkozunk jövő héten - mondta
nekik.
Justin tátott szájjal nézett előbb Liamre majd rám, majd
megint Liamre. - Randi? De… úgy értem… most mi van? Azt
hittem, hogy ő a bátyád legjobb barátja. Még csak nem is kedveled,
mindig azt mondod, hogy egy hímringyó seggfej. Amikor azt
mondtam neked, hogy jól néz ki és dögös, mindig azt mondtad,
hogy hozzá nem nyúlnál az STD-s seggéhez - mondta Justin, és
teljesen összezavarodva nézett ránk.
Én felnyögtem és kétségbeesetten hunytam le a szemem.
Annyira szégyelltem magam, hogy azt kívántam bárcsak
megnyílna a föld és elnyelne. Hogy mondhatta ezt pont Liam előtt?

70
Na, nem mintha nem mondtam volna jó magam is egy párszor ezt
a szemébe, de akkor is, ez annyira ciki volt. Hallottam, hogy Liam
nevetni kezd, és félénken rá pillantottam, nem tűnt dühösnek vagy
megbántottnak.
- Kösz Justin - morogtam, és olyan csúnyán néztem rá,
amennyire csak tudtam.
Liam a kezem után nyúlt és még mindig nevetve magához
húzott. - Egy nő előjoga, hogy meggondolja magát - mondta
Justinra kacsintva, miközben kinyitotta előttem az ajtót.
- Találkozunk jövő héten srácok, és ígérem, nem fogok késni
- esküdtem, és megpusziltam őket.
Liam tipikus férfi kézfogás - öleléssel búcsúzott tőlük, majd
beszállt az autóba. Rám nézett, mosolygott, én meg elpirultam.
- Bocsánat - motyogtam.
- Ne aggódj miatta. Semmi olyat nem mondott, amit ne
hallottam volna már korábban tőled - vigyorgott rám.
Nem tudtam megállni, és visszamosolyogtam rá. Ma tele
volt csodásabbnál csodásabb bókokkal, de azért egy részem azon
gondolkodott, vajon ezt mondja minden lánynak? Azt várja tőlem,
hogy néhány randi után, lefeküdjek vele? Mert ha igen, akkor
nagyot fog csalódni. Úgy döntöttem, ezt meg kell beszéljük, úgy
értem, mi értelme egyáltalán bármit is elkezdeni, ha csak a szexre
kellek neki, én meg nem szándékozom ezt egyhamar megadni
neki?
- Tehát, hova menjünk ebédelni? - kérdezte, kirángatva a
saját kis monológomból.
- Uh… nem tudom, te mit szeretnél? - kérdeztem. Csábító
pillantást vetett rám, és vigyorgott. Én csak a szemem forgattam,
tényleg valóságos nőcsábász. - Úgy értem, enni Liam! - tettem
hozzá, összefonva a karom a mellem előtt.

71
 Nevetett és elindította az autót. - Mit szólsz a kínaihoz.
Szereted, nem?
- Imádom a kínai kaját! - válaszoltam boldogan, mintha épp
nyertem volna a lottón. Jake utálja a kínai kaját, ezért szinte sosem
rendelünk olyasmit.

Az étteremben ülve, beszélgettünk, és én megint

eltöprengtem, hogy mennyire könnyen lehet vele beszélgetni.
Annak ellenére, hogy már tizenkét éve ismerem, korábban sosem
beszélgettünk komolyan. A lába hozzá ért az enyémhez az asztal
alatt, és én majdnem felugrottam, de nem a félelemtől. Mintha
áram rázott volna meg, minden porcikám bizseregni kezdett, és a
pulzusom felgyorsult.
Gondolom, ez pont megfelelő idő arra, hogy tisztába tegyük
a dolgokat, és mivel rajtunk kívül csak egy másik páros volt az
étteremben, ezért nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Liam, azt hiszem, beszélnünk kéne valamiről - szólaltam
meg halkan.
Kicsit fél oldalra döntötte a fejét és kíváncsian nézett rám. -
Oké. Mi a gond?
Mély levegőt vettem. Csak simán kimondom, és majd
meglátjuk hogyan tovább, gondoltam. - Tényleg nem tudom, mit
akarsz tőlem, úgy értem, bármelyik lányt megkaphatnád, akit csak
akarsz. Én egy érzelmi csődtömeg vagyok… úgy értem, már attól
összerezzenek, ha valaki hozzám ér… én, én nem adhatom meg
neked, amit szeretnél - motyogtam. Wow, na, ez teljesen másképp
hangzott, mint gondolatban, de azért a lényeget azért megérti.
- A szex miatt aggódsz - jelentette ki, de nem úgy tűnt, mint
akit zavar a téma.

72
 Nyeltem egy nagyot és bólintottam. - Én csak nem állok még
készen az olyasmire, tehát, ha azt akarod, akkor semmi értelme
bármit is elkezdenünk - mondtam halkan, és a tányéromba
bámultam, azt kívánva, bárcsak elnyelne a föld.
Egyik ujját az állam alá téve felemelte a fejem, hogy a
szemébe nézhessek, és rám mosolygott, azzal az igazi mosolyával. -
Addig várok rád, ameddig csak akarod. Tényleg bolondulok érted,
és ez nem a szexről szól - mondta gyengéden.
Vajon komolyan beszél, vagy ez csak valami trükk, hogy
hamarabb beadjam a derekam?
- És mi van, ha azt mondom, hogy nem hiszek a házasság
előtti szexben? - kérdeztem, próbára téve.
A szemein láttam, hogy jól szórakozik, de arca semmit nem
árult el.
- Akkor azt mondanám, mi lenne, ha azonnal
összeházasodnánk, amint elég idős vagy hozzá? Azt hiszem
tizennyolc évesen már legális, ugye?
Felnevettem, de még mindig nem tudtam pontosan, hogyan
is gondolja. Két év múlva leszek tizennyolc éves, ez azt jelenti, hogy
két év múlva is együtt leszünk? Nem hittem a házasság utáni
szexben, de kíváncsi voltam a reakciójára.
- Nem hiszek benne, de tényleg nem tudom, mikor állok
majd készen rá, Liam.
- Angel, mondtam, hogy addig várok, ameddig csak akarod.
Csak veled akarok lenni - egyenesen a szemembe nézett, miközben
beszélt.
Nem láttam kétséget benne, és ettől reménykedni kezdtem.
Tényleg annyira oda van értem, hogy várna rám?

73
 - És mi lesz három hónap múlva, mikor még mindig nem
kapsz semmit, és valami lány felajánlkozik neked, tudsz majd várni
akkor is? - kérdeztem kételkedve.
- Tényleg azt hiszed, hogy valami szexmániás bolond
vagyok, igaz? - kérdezte nevetve, én meg csak bólintottam. Nem
gondoltam. Biztosan tudtam. - Tudod, miért voltam annyi lánnyal? -
kérdezte, és hirtelen, mintha kényelmetlenül érezte volna magát.
- Mert jó fejek voltak? - kérdeztem gúnyosan.
Most komolyan, a szexuális élete részleteivel fog
boldogítani, engem, aki fél a szextől? Gondolkodik ez egyáltalán?
Nevetve rázta meg a fejét. - Nem, Angel. Azért voltam
velük, mert próbáltalak elfelejteni téged. Minden reggel melletted
ébredek, és teljesen megőrjítesz. Érzem a hajad illatát, mikor
lecsukom a szemem, vagy elképzelem, hogyan fekszik a kezed a
mellkasomon, míg alszol. Minden nap majd megöl a tudat, hogy
olyan közel és mégis olyan messze vagyok tőled - mondta, és
megrázva a fejét. - Azt hittem, talán ha találok valaki mást, akkor
már nem fogok annyit gondolni rád. De nem működött. Semmi
sem működött. Ha velük vagyok, azt kívánom, bárcsak veled
lennék. Mikor nevetnek, vagy mosolyognak, akaratlanul is hozzád
hasonlítom őket. Mindig is csak te léteztél számomra, Angel, és
mindig is csak te fogsz létezni.
Meg sem tudtam szólalni. Mit, a jó istent lehet erre
mondani? Úgy értem, tudom, hogy egy nőcsábász, de hogy
megőrjítem? Annyira imádnivaló volt!
- Oh - nyögtem ki. Ő meg nevetni kezdett.
- Oh? Ennyi?
Nevetve bólintottam. Még mindig nem találtam a szavakat,
a vallomása után. A fejem zúgott és tudtam, ha megszólalnék,
hülyét csinálnék magamból. Közelebb hajoltam és megfogtam a

74
kezét. Boldogan mosolygott rám, és úgy tűnt, ennyi elég is neki.
Fejemben kavarogtak a gondolatok, tényleg nem tudtam, mit
gondoljak. Épp most vallotta be, hogyan érez irántam, de akkor ez
azt jelenti, hogy nem fog megcsalni? Nos, igazából, hivatalosan
még csak nem is voltunk egy pár. Liam sosem randizott, sosem volt
barátnője, így gyakorlatilag, nem tudom, hogy jogot formálhatok-e
rá. Óvatosnak kell lennem, minél több időt töltök a kedves Liamel,
annál jobban megkedvelem. A szívem komoly veszélyben volt.
Megszólalt a telefonom, és kimentett ebből a kicsit
kellemetlen helyzetből. Nem volt kellemetlen csend, csak olyan
fura, mintha neki tökéletesen megfelelt volna, hogy csak fogja a
kezem, és közben engem néz. A hívó azonosítón láttam, hogy Kate
az.
- Szia, Kate, mizu?
- Szia, Amber. Vigyek valami filmet át ma este?
- Igen, persze. De semmi félőset - mosolyogtam és rácsaptam
Liam kezére, aki épp a tányéromról nyúlt le egy tavaszi tekercset.
- Most mi van? - suttogta, én meg szememet forgatva
nevettem rá, és elébe toltam a tányérom.
- A „Dawn of the Dead”-re gondoltam - válaszolt Kate.
- Kizárt dolog! - Ez most komoly? - Nem nézem meg azt, a
frászt hozza rám! - vinnyogtam elborzadva a gondolattól, hogy
végig nézzek egy zombis filmet.
Annyira féltem tőlük, hogy napokig nem mertem egyedül
maradni utána. Hallottam, ahogy kuncog.
- Kérlek, Amby? Tényleg nagyon szeretném megnézni -
könyörgött, én meg magam előtt láttam a nagy boci szemeit.

75
 Liam kérdőn nézett rám, így eltakarva a telefonom
mikrofonját oda súgtam neki „Dawn of the Dead”. Elkerekedett
szemekkel nézett rám, majd elvigyorogta magát.
- Ne aggódj, Angel, én, majd megvédelek - suttogta.
- Amby, kérlek? - könyörgött Kate újra.
- Oh, jézusom, oké. Hozd azt a hülye filmet.
Legalább Liam ott lesz, neki mindig sikerül a rémálmaimat
távol tartani. Csak akkor lesz rossz, ha egyedül maradok, mint
például a zuhany alatt. Gondolom, még mindig rávehetem, hogy az
ajtó előtt állva felolvasson nekem valamit, míg én zuhanyozom.
Nem mintha, nem tette volna meg korábban 
Döbbenten néztem rá. Minél többet gondolkodtam, annál
többször jutott eszembe, ez a kedves Liam. Elég gyakran csinált
ilyen semmiségeket értem, és én korábban sosem vettem észre.
Mindig kedves volt velem, de én túl büszke voltam, hogy
észrevegyem?
- Szóval, mit gondolsz? Benne vagy? - kérdezte Kate.
Visszacsöppentem a valóságba. A fenébe. Fogalmam sem
volt, miről beszél.
- Uh, bocs Kate, mit mondtál? Épp a hülye film miatt
pánikoltam. - Már a gondolatára is összerezzentem.
Kate felsóhajtott. - Azt mondtam, hogy anyáék nem lesznek
itthon a hétvégén, és, szóval, gondolod alhatnék nálad ma és
holnap este? Tényleg nem szeretnék egyedül maradni otthon -
mondta.
Liamre néztem és összerándultam. Ha Kate nálam alszik,
akkor ez azt jelenti, hogy Liamnak otthon kell maradnia, mert Kate
a szobámban szokott aludni.

76
 - Uh, persze, Kate, maradhatsz a hétvégén. Biztos vagyok
benne, hogy Jake nem bánja - egyeztem bele kedvetlenül.
Liam rám nézett és hevesen rázni kezdte a fejét. Nem! -
mondta hangtalanul, és könyörgően nézett rám. Én csak
megvontam a vállam. Nem mondhattam nemet neki, ő volt a
legjobb barátnőm.
- Remek. Olyan hét körül átmegyek, oké?
- Igen, persze. Akkor találkozunk - búcsúztam el.
- Az egész hétvégén? Egy egész hétvégén, nem fogok tudni
aludni? - nyöszörgött Liam.
- Bocs, de nem mondhattam nemet neki. A szülei nem
lesznek itthon a hétvégén, és nem akar egyedül lenni - néztem rá
bocsánatkérően.
Lemondóan felsóhajtott. - Oké, rendben. De tisztába vagy
vele, hogy épp most egyeztél bele egy zombi filmbe, én meg nem
leszek melletted, két éjjel sem? - kérdezte pimaszul vigyorogva.
Rémülten felszisszentem. Ez nem is jutott eszembe. Nem
aludtam valami jól Liam nélkül, rémálmaim voltak, nagyon
csúnyák, apámról, és most ezek mellé még a zombis film is?
Nyolc éves korom óta, összesen csak néhány hetet aludtam
egyedül, mikor Liam elutazott, vagy amikor egyszer elkapta a
himlőt és négy napig otthon kellett ülnie. Minden egyes
alkalommal, ha magamra maradtam, az álmaim annyira
borzalmasak voltak, hogy sikítva ébredem. Megkértem Jaket, hogy
aludjon velem egy párszor, de ő sem tudta megállítani a
rémálmokat. És tudom, hogy Liam sem aludt jól, ha nem volt
mellettem. Csak feküdt ébren és nem volt képes behunyni a szemét.
Mindig azt mondta, az ágya olyan fura, mert tíz éves kora óta nem
aludt benne. Gyűlölte, mikor a barátaim átjöttek, másnap egész nap

77
zsémbes volt, és nem épp finoman utalgatott arra, hogy nem volt
elragadtatva, amiért a saját ágyában kellett aludnia.
- Nos, nem tudom mitől vagy úgy oda, te sem fogsz valami
jól aludni - vigyorogtam, és kinyújtottam a nyelvem.
- Hmm, ez meghívás akar lenni? - kérdezte felhúzva a
szemöldökét. Azonnal megértettem, mire gondolt. Kinyújtottam a
nyelvem, tehát szerettem volna megcsókolni? Na ná, hogy igen.
- Persze - doromboltam, és csábítóan néztem rá, tudva, hogy
nem ér el az asztal miatt és várnia kell, míg kimegyünk az
étteremből.
Azonnal felpattant a helyéről, felém hajolt, a keze közé fogta
az arcom és megcsókolt. Nem érdekelte, hogy hol vagyunk, és hogy
az emberek minket néznek.
Ezúttal én kezdeményeztem és nyelvemmel végigsimítottam
alsó ajkán, ő kinyitotta a száját, én meg becsúsztattam a nyelvem. A
számba nyögött, és közelebb húzott magához. Annyira jó volt ez a
csók, hogy szédülni kezdtem tőle. Nem érintett meg, csak az
arcomat fogta a keze között, ami meglepett. Lehet, hogy nem csak a
szexért kellek neki? Mosolyogtam, és ő lassan elhúzódott szintén
mosolyogva.
- Köszönöm - suttogta, gyorsan megcsókolva még egyszer,
majd visszaült a helyére.
Huh, annyira idegen nekem még ez az egész randi és
csókolózás dolog!
- Jobb, ha megyünk, beszélnem kell a bátyáddal. - Kissé
ijedtnek tűnt.
- Nem akarod elmondani neki, igaz? - kérdeztem
elborzadva. Jake megőrül, ha megtudja.

78
 - De igen, Angel - bólintott. - Tudja, hogy mindig is
tetszettél, de nem gondolta volna, hogy én is tetszem neked, szóval
beszélnem kell vele. - Összerezzent, és gondolom tisztába volt vele,
hogy Jake szét fogja rúgni a seggét.
- Liam, miért nem várunk még egy kicsit, és talán néhány hét
múlva, ha minden jól megy, együtt elmondjuk neki. Úgy értem,
még csak nem is vagyunk benne biztosak, hogy ez működni fog,
nem? - kérdeztem a vállamat megvonva.
Nem láttam értelmét elmondani Jakenek, aki aztán kiborul,
ha ez mégsem jön össze. Legyünk komolyak, mennyi ideig fog
tartani, míg rájön, hogy nem tervezem lefeküdni vele a
közeljövőben? Mikor megunja, vagy megelégeli, sikoltva fog
menekülni a következő arctalan dugáshoz.
Kissé ijedten nézett rám. - Úgy gondolod, hogy nem fog
sikerülni? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy megbántottam.
- Őszintén? Egyszerűen nem hiszem, hogy tudsz várni rám,
Liam. Mennyi idő múlva érzed majd azt, hogy eleged van, és
lefekszel majd valami ribanccal? - válaszoltam, és utáltam a
fájdalmas arckifejezést, ami megjelent az arcán.
- Esküszöm, hogy nem foglak megcsalni, soha. Túl sokáig
vártam erre a lehetőségre, és nem fogom elbaszni. - Megfogta a
kezem, és láttam az őszinteséget a szemeiben, komolyan hitte, hogy
nem fog megcsalni, de végül is csak egy fiú, és egy idő után a teste
majd valami mást is akar.
- Csak várjunk egy kicsit még. Oké? - javasoltam, kihúzva a
kezem az övéből, és intettem a pincérnek, aki azonnal ott termett. -
Megkaphatnánk a számlát, kérem? - mosolyogtam rá.
- Kimegyek a mosdóba. Ha visszajön előttem, akkor ezt
használd, oké? - mondta Liam a kezembe adva a pénztárcáját.

79
 Gyorsan kisietett, én meg összerezzentem, azt hiszem, most
megbántottam. A fenébe! Néha annyira idióta tudok lenni.
Figyeltem, ahogy elmegy, és szemem akaratlanul is a hátsójára
siklott. Wow, tényleg igazán jó segge van!
Valaki megköszörülte a torkát, én meg elpirultam, mert
rajtakaptak. A pincér állt mellettem a számlával a kezébe.
- Oh, bocsánat, nem vettem észre hogy itt vagy - motyogtam
szégyenkezve.
- Ne aggódj, semmi baj. - Oda adta a számlát és lehajolt,
egészen közel hozzám.
Egyik kezét a székem hátára, a másikat meg az asztalra tette,
így csapdába estem. A szívem vadul dobogni kezdett. Túl közel
volt hozzám.
- Szóval, nem láttalak még errefelé. Biztos, hogy emlékeznék
egy ilyen széplányra, mint te - mondta és mélyen a szemembe
nézett, mintha épp meztelenül képzelne maga elé.
- Amm, nem, még nem voltam itt korábban - motyogtam
összehúzódva a székben, és felkaptam Liam pénztárcáját.
- Simon vagyok - nyújtotta felém a kezét. Ránéztem és
nagyot nyeltem, tényleg nem akartam hozzá érni, ezért kinyitottam
Liam pénztárcáját és úgy tettem, mintha keresnék valamit.
Éreztem, ahogy a copfommal játszik, és kezdtem rosszul lenni. -
Nos, mi a te neved?
- „Érj még egyszer hozzá és eltöröm minden csontodat”, úgy
hívják - morogta Liam, birtoklóan a hátam mögül. Amint
meghallottam a hangját megnyugodtam
A pincér azonnal kiegyenesedett. - Bocsánat, csak
beszélgettem a barátnőddel. Nem tettem semmi rosszat - mondta
ártatlanul.

80
 - Persze - válaszolta Liam, és nagyon dühös volt. Elvette a
számlát és a pénztárcát a kezemből, majd a pincér felé nyújtotta a
pénzt. Még mindig nem tudtam normálisan lélegzeni, és a szívem
is vadul vert még.
Liam kinyújtotta felém a kezét. - Készen vagy, Angel? -
kérdezte, de egy pillanatra sem vette le a szemét a pincérről.
Megfogtam a kezét, ő meg maga előtt tartva kikísért az étteremből.
Amint becsukta maga után az ajtót, felém fordult. - Jól vagy? Kicsit
sápadtnak tűnsz. Közelebb lépett hozzám és száját a nyakamra
szorította. Karommal szorosan átöleltem a nyakát, és hagytam,
hogy a tüdőm megteljen az ismerős illattal, ő meg a nyakamba
lélegzett, amitől a testem szép lassan kezdett lenyugodni.
Kis idő múlva elhúzódtam. - Most már rendben vagyok -
mosolyogtam rá megnyugtatóan, és megsimogattam az arcát. -
Gyere, menjünk haza. Segítenem kell Jakenek takarítani, hogy ma
este ő állja a pizzát - ugrattam.
Visszamosolygott, és miközben az autója felé sétáltunk,
megfogta a kezem. Én pedig csak vigyorogni tudtam. Annyira
helyesnek tűnt, és tökéletesen passzolt az enyémhez. Annyira
természetes volt.

81
 7. fejezet

Fordította: Maya

Sokáig tartott, míg a ház újra tiszta lett. Valaki a hátsó

udvarra hányt, úgyhogy kiküldtem Jaket, hogy takarítsa azt fel,

amíg én a konyhában dolgoztam és összegyűjtöttem az üres
poharakat, üvegeket. Úgy látszik, hogy a parti irányítása kicsúszott
Jake kezéből, miután mi elaludtunk Liammal, és a részeg seggével
még arra sem vette a fáradságot, hogy leállítsa azt.
- Ez az oka annak, hogy én mindig józan maradok - szólalt
meg Liam, undorral az arcán, ahogy észrevette, hogy valaki
belepisilt az nappali ablakpárkányán álló vázába.
- Józan maradsz, csak azért, hogy megakadályozhasd, hogy
valaki belepisiljen anyu vázájába? - kérdeztem nevetve.
Bólintott. - Meglepő, de igaz. Mindig van olyan, aki nem
veszi a fáradságot, hogy kimenjen a fürdőszobába - viccelődött,
amitől még jobban elkezdtem nevetni. Rám mosolygott, amivel
elérte, hogy a szívem őrült vágtába kezdjen, de Jake besétált.

82
 - Hűha. Tényleg jól hallottam, hogy ti ketten együtt nevettek
valamin? Na, ilyen se volt még - mondta, miközben azt figyelte,
hogy Liamnak mi van a kezében, és gyorsan elhátrált.
- Jobb, ha megyek és kidobom ezt itt - motyogta Liam,
miközben gyorsan elsétált.
Tudtam, hogy kicsit kényelmetlen neki, hogy hazudnia
kellett Jakenek, de biztos voltam abban, hogy szükségünk van arra
a néhány hétre, hogy megbizonyosodjunk arról, mindketten ezt
akarjuk.
- Jake, Kate itt aludhat a hétvégén? A szülei elutaznak a
városból, és nem akar egyedül maradni a házukban - kérdeztem,
miközben kölyökkutya szemekkel néztem rá.
Grimaszolt. - Uhh. Az a lány állandóan flörtöl velem, amit
nem is bánnék, ha egy kicsit idősebb lenne. Ha belegondolok, hogy
egyidős a kishúgommal. AH! - mondta, egy hamis borzongással.
- Tehát, nem gondolod, hogy egy tizenhat éves összejöhet
egy tizennyolc évessel? - kérdeztem, miközben megpróbáltam
közömbös maradni.
Kételkedő pillantást vetett rám. - Nem érdeklődsz egy
tizennyolc éves iránt sem, ugye? - kérdezte, miközben összeszűkült
szemekkel nézett.
A szemem sarkából láttam, ahogy Liam visszajött a
nappaliba. - Nem. Kateről beszéltem - hazudtam, mire bólintott, és
úgy látszott, hogy ezzel meg is elégedett.
- Nem. Nem gondolom, hogy összejöhet. Úgy értem, milyen
tizennyolc éves az, aki egy pillantást is vett egy tizenhat évesre? -
kérdezte, miközben ránézett Liamre, ahogy kicsit szégyellősen
besétált.
- Csak két év, Jake, nem nagy ügy. Téged csak az borít ki,
hogy én is annyi idős vagyok. Csak mert te nem randiznál egy

83
velem egyidős lánnyal, nem jelenti azt hogy mások is így
gondolják, igaz Liam? - szegültem ellen. Próbáltam közömbösen
válaszolni, de a hangom kissé megremegett, amikor kimondtam
Liam nevét.
- Igaza van. Sok dögös tizenhat évest ismerek - mondta
Liam, miközben Jake háta mögül rám kacsintott.
- Igen, de egyikükkel sem randizhatsz! - morogta Jake, és
ahogy elsétált mellette, nyakon vágta.
Ledöbbentem, és tekintetem találkozott Liaméval. Hűha.
Jake tényleg tudta, hogy tetszem neki és ellenzi, hogy együtt
legyünk. Ez még bonyolultabb lesz, mint ahogy azt először
gondoltam.
Kate egy órával később érkezett meg. - Helló Jake. Helló
Liam - dorombolta, ahogy besétált, és mindkettőjükre vetett egy
flörtölős mosolyt.
Láttam Liamat, ahogy kuncog majd visszamosolygott rá.
- Szia, Kate - mosolygott Jake is, miközben felé kacsintott.
Ezzel nem igazán segített, főleg ha azt akarta, hogy Kate
hagyja békén, erre még bátorítja is.
- Gyerünk, hagyjuk magukra a himringyókat - viccelődtem,
ahogy megragadtam Kate kezét és a hálószobám felé húztam. A
szemem sarkából láttam Liam önelégült mosolyát, mire elfojtottam
egy nevetést.
- El sem hiszem, hogy veled és a testvéreddel tölthetem az
egész hétvégét. Mit gondolsz, Liam is itt fog maradni? - kérdezte
Kate csillogó szemekkel.
- Nem tudom. Talán kérdezd meg tőle - mosolyodtam el
keservesen, ahogy elképzeltem, hogy az orrom előtt flörtöl
Liammel. Nem tudom, hogy is éreznék akkor. Kipakolta a cuccát a

84
földre, és ledobta magát az ágyamra. Hirtelen átfordult,
megragadta a párnámat, és zavartan rám nézett.
- Amber, miért van a párnádnak aftershave illata? Azonnal
ideges lettem - Umm… Nos, én… umm. Óh, Liam kölcsönvette,
amikor a múltkor itt maradt, így most olyan illata van, mint neki -
hazudtam, a szavak akadozva jöttek a számra.
Kate a párnába fúrta az arcát. - Mmm. Én alszom ezzel ma
este - mondta, miközben szorosan ölelgette a párnát, én meg
fuldoklottam a nevetéstől.
- Jól van, Kate. Menjünk enni, éhes vagyok. - Felálltam az
ágyról és az ajtó felé indultam valami kajáért.
- Elhoztam - csicseregte, miközben egy DVD-t lengetett meg
az orrom előtt. Még a borítója is megijesztett, a frászt hozta rám.
Összeszorítottam a szemeimet, és kimentem a szobából, majd
lehuppantam a kanapéra, Liam mellé.
Liam lerakta a kezét a kanapéra, az enyém mellé, és
diszkréten megérintette a kisujjamat, amikor senki sem láthatta.
- Megrendelted a pizzát, Jake? - kérdeztem, miközben addig
mozgolódtam, amíg a térdem meg nem érintette Liam combját,
mire láttam, hogy egy mosoly bujkál a szája sarkában.
- Aha, persze. Tíz percen belül itt lesz - mondta Jake,
miközben a másik kanapén néhány centit arrébb ült, mert Kate
gyakorlatilag már az ölében volt.
- Nos, Liam. Itt fog maradni az a kis formás segged ma este?
Én, több mint boldog lennék, ha megoszthatnám veled az ágyamat,
ha te is akarod. Talán rémisztő hatással lesz rám a film, és
szükségem lesz egy megnyugtató ölelésre - dorombolta csábítóan
Kate.
Éreztem, ahogy Liam felém mozdul, amitől a lábunk
szorosabban összeért.

85
 - Nem. Nem tudok. Ma este elfoglalt vagyok. Neked
nélkülem kell boldogulnod majd - vont vállat és visszafordult a TV
felé.
- Nos, ez van. Akkor azt hiszem, te kell majd megnyugtass
Jake, mármint ha szeretnéd - dorombolta.
Nem hallottam a válaszát, mert a füleim zúgni kezdtek.
Féltékenység érzése árasztott el. Ez volt az első olyan alkalom,
amikor úgy éreztem, hogy felállok és rákiáltok a legjobb
barátnőmre: hagyja már békén Liamet. Nevetésben törtem ki, de
gyorsan beharaptam az ajkaimat. Mindenki úgy nézett rám, mintha
megőrültem volna.
- Mi az? - kérdezte Jake zavarodottan.
Én csak megráztam a fejem, és mosolyogtam. - Semmi. Csak
eszembe jutott egy vicc - hazudtam, miközben felálltam.
- Kér valaki egy kis innivalót? - váltottam témát.
Mindegyikőjük kért, így a hűtőszekrény felé vettem az irányt és
kivettem belőle négy dobozos kólát. Ahogy becsuktam a
hűtőszekrény ajtaját, Liam hátulról megragadott, és maga felé
fordított. Arcunk annyira közel volt egymáshoz, hogy éreztem a
leheletét.
- Hiányoztál - suttogta, miközben könnyedén megcsókolt.
Karjaimat a nyaka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz,
ezzel elmélyítve csókunkat, miközben ujjaimmal beletúrtam a
hajába.
Előre lépett, én hátráltam, amíg hátam a hűtőszekrénynek
feszült majd egész testével nekinyomott.
- Azt hiszem, most kellene beszélnünk a bátyáddal -
mormolta, ahogy néhány perccel később elhúzódott tőlem.
Megráztam a fejem, miközben kérlelőn néztem rá. - Ne, csak
néhány hét. Ez minden, amit kérek.

86
 Rám mosolygott egy apró mosollyal. - Oké, bármit, amit
csak szeretnél. De meg tudod akadályozni a barátnődet abban,
hogy ne flörtöljön velem? Mond meg neki, hogy foglalt vagyok -
súgta félénken, majd újra megcsókolt, amivel elérte, hogy az egész
testem bizseregjen, és még több után vágyódjon.
- Tényleg foglalt vagy? - kérdeztem kiszáradt torokkal?
- Határozottan foglalt vagyok, ha kellek neked - mondta,
miközben egyenesen a szemembe nézett. A szívem örömömben
nagyot ugrott, és a fülemben hallottam a dobogását, de az eszem
még mindig azt mondta, hogy legyek óvatos.
- A tiéd leszek, ha te az enyém leszel - alkudoztam,
miközben gonoszan rávigyorogtam.
- Amikor csak akarod, az enyém lehetsz teljesen-
sugalmazta, miközben rám kacsintott. Ziháltam és a vállára
csaptam, mire elmosolyodott.
- Oh, ugyan már. Most már ugrathatlak ilyesmivel, nem? Te
vagy a barátnőm, így be kell vetnem minden trükkömet - mondta
hamiskás mosollyal.
Most tényleg a barátnőjének nevezett? A szívem olvadozott
a szó hallatán.
- Mond még egyszer - suttogtam, miközben közelebb
húztam magamhoz.
- Most már ugrathatlak ilyesmivel - mondta zavarodottan,
mire megráztam a fejem.
- Nem. Nem ezt, az, amit ezután mondtál - mormoltam,
miközben ajkaimmal közelítettem az övéi felé.
- Az hogy a barátnőm vagy? - kérdezte.
Bólintottam, és zihálva kezdtem venni a levegőt, mivel újra
hallani ezt, olyan boldogság volt, amit még sosem éreztem ezelőtt.

87
 Mosolygott. - A barátnőm vagy, Angel - dorombolta
csábítóan, miközben könnyedén megcsókolt. - Az én csajom - és
újra megcsókolt. - Te vagy az egyetlen, akit akarok. - Ismét
megcsókolt, és most nem engedtem meg neki, hogy megint
visszahúzódjon. Fejét szorosan magamhoz húztam és olyan
szenvedéllyel csókoltam meg, hogy felnyögött és még szorosabban
vont magához.
Hirtelen elszakította magát tőlem, és oldalra lépett.
Zavarodottan néztem rá. Valami rosszat tettem? Ekkor Jake lépett
be, és komoly arckifejezéssel nézett rám.
- Beszélned kell a barátnőddel, de komolyan. Az előbb
megmarkolta a farkamat - sziszegte. Liam és én egyszerre
nevettünk fel.
Megszólalt az ajtócsengő és futottam, hogy kinyissam. Ki
kellett onnan jönnöm, nem szerettem ott lenni, ahol ezek ketten
együtt vannak, az olyan kínos volt.
Miután megettük a pizzát, Kate berakta az a hülye filmet. Én
Liam mellett ültem, ami azt jelentette, hogy Jakenek kellett Kate
mellé ülnie a másik kanapén - nyilvánvaló bosszúságára.
A film rettenetes volt. Liam véletlenszerűen kinyújtotta a
karját a kanapé háttámláján, és észrevétlenül játszadozni kezdett a
hajammal, ami kicsit elviselhetőbbe tette azt. A film felénél annyira
megijedtem, hogy felugrottam, és Liam mellkasába temettem az
arcomat. Éreztem Jake szúrós tekintetét hátamon, de nem tudtam
mást tenni. Mire a film lejárt, legnagyobb örömére, félig az ölében
kuporogtam már. A farmerján egy látható dudor keletkezett, de a
kezével gyorsan eltakarta azt.
Kissé elpirultam annak a gondolatára, tudva hogy ezt én
okoztam, mert vonzódik hozzám, én meg egyenesen az ölébe
mászok. Eltöprengtem, hogy korábban mikor ilyen állapotban

88
láttam, az ágyban, vagy amikor táncoltunk, hányszor okozta a
vonzalom mindezt.
Beharaptam az ajkamat. Talán később kellene ezt
megkérdeznem tőle. Végül az a hülye zombi film véget ért, és én
megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Hát ez döbbenetes volt - csicseregte Kate vidáman.
- Aha, a legjobb film, ami évek óta láttam - értett egyet Liam,
egy önelégült mosollyal. Én tudtam, hogy mire érti, mivel rajta
ültem.
- Én utáltam. Hogy tudod azt mondani, hogy jó volt?
Basszus, halott emberek élő emberek húsát zabálják, és
átváltoztatják őket is zombivá. És most nekem pisilnem kell, és meg
vagyok ijedve, hogy egyedül kell kimennem - siránkoztam,
miközben felálltam. Miért is kellett megnéznem nekem ezt a hülye
filmet? Tudtam, hogy meg fogok ijedni tőle. Mind a hárman rajtam
nevettek, majd Liam felállt.
- Majd én veled megyek, és leellenőrzőm a fürdőszobát,
hogy nincsenek-e benne halott emberek, mielőtt bemész, oké? -
ajánlotta fel mosolyogva, miközben fejével a fürdőszoba felé intett.
- Ellenőrizni fogod a hálószobámat is, és a gardróbomat is? -
kérdeztem bizakodóan.
Nevetett, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy vicceltem.
- Nem viccelek, Liam.
- Bármit, amit csak akarsz, Angel - értett egyet, miközben
mosolygott és követett engem a nappalin keresztül.
Megálltam a fürdőszoba ajtajában, és vártam, hogy először ő
menjen be. Egy perc múlva kuncogva jött ki.
- Ez egy zombi mentes övezet - mondta, miközben
vigyorogva rám nézett.

89
 - Köszi - motyogtam elpirulva, és úgy éreztem magam, mint
egy kisgyerek.
Bementem a fürdőszobába, de nem zártam be az ajtót arra az
esetre, ha gyorsan ki kell onnan szabadulnom. Megmostam a
kezeimet, és kiléptem. Liam a falnak dőlve, mosollyal az ajkain várt
rám.
- Úgy döntöttem, megvárlak. Sosem tudhatod, hogy mi
leselkedhet rád egy sötét előszobában - mondta, miközben vad
tekintettel nézett lassan körbe.
A szívem a torkomba ugrott, és a karjaiba vetettem magam,
mire ő szorosan átölelte a derekamat, én pedig az arcomat a
nyakába temettem.
Felnevetett. - Valóban, a legjobb film, amit valaha láttam -
jelentette ki. Lefejtette a karjaimat, és visszaindultunk a nappaliba.
Mielőtt elértük a sarkot, visszarántott és könnyedén megcsókolt.
Jake nevetett, amikor visszaértünk.
- Most komoly? Rávetted, hogy megvárjon az ajtóban?
Nevetséges, Ambs. Remélem, azért az ajtót becsuktad - csúfolódott,
ahogy visszaültem a kanapéra.
- Igen, becsuktam, az ajtót. Nem gondolom, hogy hallani
akarta volna, hogy mit csinálok bent - erősítettem meg vigyorogva.
- Akartok a Wii-vel játszani - kérdeztem elterelés képen.
Mindenki bólintott, úgyhogy Jake beállította azt. A sport mellett
döntöttek, így először Liam és Jake bokszoltak. Kate mellém ült, a
két fiú pedig előttünk állva játszott.
- Hmm. Nem tudom eldönteni, hogy melyikőjüknek van
jobb feneke. Szerinted? - kérdezte Kate csendben, de elég hangosan
ahhoz, hogy a srácok is meghallják.

90
 - Pfujj! Komolyan, mi a baj veled? Ő a testvérem! -
válaszoltam borzongva.
- Csak az egyik a testvéred, Amber. A másik felháborítóan
szexi. És azt gondolom, hogy neki te vagy a gyenge pontja. - Ismét
túl hangosan suttogott, amivel elérte, hogy összerezzenjek. Láttam,
ahogy Jake egy halálos pillantást vetett Liam felé, aki pedig próbált
úgy tenni, mintha semmit sem hallott volna.
- Jah, persze- válaszoltam gúnyosan, miközben a szemeimet
forgattam.
- Gyerünk már, siessetek. Cserélni akarok - siránkoztam,
miközben megpróbáltam témát változtatni. Katenek fogalma sem
volt arról, hogy milyen közel járt a valósághoz.
- Gyere Angel, átveheted a helyem, nekem úgy is mennem
kell. Lassan éjfél, és a szüleim nem tudják, hogy hol vagyok -
mondta Liam, miközben odanyújtott a vezérlőt nekem. Kate
felugrott, megragadta azt, és önelégülten mosolygott, majd a
testvérem felé vette az irányt. Vele akart játszani.
- Liam, ellenőriznéd a szobámat, mielőtt elmész? -
kérdeztem és szánalmasnak éreztem magam. Ő csak mosolygott,
de nem nevetett ki, amin kicsit meglepődtem.
- Óh, hát persze - sóhajtott kényszeredetten, de a szemei
szórakozottan csillogtak.
A pillantásából láttam, hogy tetszik neki a kérésem.
Megkértem, hogy tegyen meg minden szükséges védelmet.
Elrobogott a szobám felé, én pedig néhány másodperc múlva
követtem őt. Csendesen becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Néztem,
ahogy valóban körbesétál a szobámban és ellenőriz mindent, az ágy
alatt, a szekrényben, a gardróbban. Ahogy elindult kifelé, a szemei
megállapodtak rajtam. Nem vette észre, hogy ott voltam. Láttam a
meglepődött arcáról. Áldott legyen, a barátom valóban

91
leellenőrizte, hogy nincs zombi a szobámban. A szívem kihagyott
egy ütemet, annak a gondolatára, hogy a barátom.
- Szia - doromboltam csábítóan, ahogy az ágyam felé
sétáltam és leültem rá.
- Szia - válaszolt egy apró mosollyal. Nem mozdult, nem
indult el felém, biztosan nem akart siettetni.
Megpaskoltam az ágyat mellettem, mire mohón odarohant
és leült mellém.
- Kösz, hogy ellenőrizted a szobámat - suttogtam, miközben
a nyakát cirógattam az inge alatt.
- Bármikor. Sajnálom, hogy nem lehetek itt veled ma este.
Igyekezz, hogy ne legyen túl sok rémálmod, oké? - Szomorú
szemekkel nézett rám.
Mindketten tudtuk, hogy rémálmaim lesznek nélküle.
Feltérdeltem, és az egyik lábamat átraktam az övéin, és az ölébe
ültem. A karjaimat a nyaka köré fontam és belenéztem a gyönyörű
kék szemeibe. Kicsit meglepettnek tűnt, de a szemeiben izgalom
ragyogott.
- Sajnálom, hogy Kate itt marad. Hiányozni fogsz, még az is,
ha általában amikor ténylegesen agyonnyomsz engem, amikor
alszunk - incselkedtem. Próbáltam viccelődni, de valóban
hiányozni fog ma este.
- Nos, én is nagyon fogom hiányolni, hogy agyon
nyomhassalak - viccelődött, miközben kezeivel a hátamat
simogatta.
- Próbálj meg azért aludni valamennyit, oké - kérleltem.
- Megpróbálok.
Hirtelen késztetetés fogott el, hogy megcsókoljam, és hogy
egy kicsit játszadozzak vele, de féltem megtenni. Oké, csak csináld,

92
Amber. Mi történhet a legrosszabb esetben. Ő Liam, és meg fog
állni, ha azt kérem.
- Talán, egy kicsit tudnék abban segíteni, hogy szép álmaid
legyenek. Van valami elképzelésed? - kérdeztem, miközben
beharaptam az ajkamat és kihívó tekintettel néztem rá.
Rám nézett, bizonytalan arckifejezéssel, nyilvánvalóan nem
számított ilyen hamar bármilyen testi kapcsolatra is.
Izgalmának ékes bizonyítéka dudorodott a lábaim között,
ezzel bizonyítva, hogy nagyon is akarta a testi kapcsolatot, de
hagyta, hogy én tegyem meg az első lépéseket.
- Talán segíthetsz - mondta rekedten.
A testem bizseregni kezdett, a bőröm felforrósodott. Előre
hajoltam és szenvedélyes megcsókoltam őt, amitől felnyögött és a
nyelvét becsúsztatta a számba. A hajába túrtam, imádtam annak
selymes tapintását.
Semmi mást nem tett, csak visszacsókolt engem, de én még
egy kicsivel többet akartam, úgyhogy a vállainál fogva lenyomtam
az ágyra. Végigsimítottam a mellkasán majd kezeimet
becsúsztattam az inge alá, izmos hasát keresve, amitől enyhén
megremegett.
Átfordított, így alá kerültem, majd megszakította a
csókunkat és rám nézett. Mindketten levegőért kapkodtunk majd
szemeinket lehunyva próbáltunk megnyugodni.
Megfogtam az ingét, és fején keresztül lehúztam róla, amitől
úgy tűnt, hogy szinte elállt a lélegzete. Lenéztem a mellkasára.
Gyönyörű volt, igazán. Végigfutattam rajta az ujjaimat, és azon
csodálkoztam, hogy ez a srác valóban velem akar lenni.
Továbbra sem mozdult, csak felettem támaszkodott.
Bizonytalannak tűnt, hogy mit is csináljon, így kezeimet a nyaka
köré fontam és lehúztam magamhoz, hogy csókoljon meg. Mohón

93
csapott le rám. A csókja forró volt, de megszakította azt, hogy előbb
az arcomon majd a nyakamon folytassa azt.
A kezét lassan a pólóm alá csúsztatta, ahol ujjait finoman
végigsimította a bőrömön. Tovább csókolt, le egészen a hasamig,
amikor odaért, felhúzta a pólómat, és elkezdte csókolgatni a
bőrömet. A nyelve a köldököm alatt járt, amitől felnyögtem. Égető,
sürgető érzés keletkezett bennem, szinte már fájt, de igyekeztem
kizárni azt, mert egyben megijesztett engem.
Még feljebb tolta a pólómat, és éreztem, ahogy a melltartóm
anyagát csókolta. Ez Oké. Megnyugtatott és élveztem, sokkal
jobban élveztem, mint ahogy azt valaha is gondoltam.
Azt gondoltam, hogy én fogok neki adni egy kis segítséget a
szép álmokhoz, de volt egy olyan érzésem, hogy én is hasonlókról
fogok álmodozni.
A pólóm ismét feljebb csúszott, és hallottam, ahogy puha
nyögések hagyják el a száját, amikor teljesen felfedte a
melltartómat. Az egyik keze felkígyózott a hasamról és finoman
végigsimított vele a melleimen a melltartó felett, csak egyszer,
mielőtt felemelte a kezét, mintha arra várna, hogy leállítom-e őt.
Amikor nem mondtam semmit, visszatette a kezét és
megérintette a mellemet, mire felnyögtem. Annyira jónak, annyira
természetesnek tűnt, hogy megérint engem. Ajkaival újra lecsapott
rám, gyöngéden csókolt, miközben finoman masszírozni kezdte a
mellemet. Megéreztem a merevedését, követelődzően feszült a
combomnak, amitől egy kis pánik fogott el, mert ez kezdett túl
forró és túl gyors lenni. Oh, Istenem. Meg kell állnom!
Megszakítottam a csókunkat.
- Liam - mondtam zihálva.

94
 A szemei kipattantak, rám nézett és levette rólam a kezeit.
Fölém magasodott, úgy helyezkedve, hogy csak a lábaink
maradjanak összefonva.
- Álljunk meg? - kérdezte vággyal teli, rekedt hangon.
Nyeltem egyet és bólintottam. Azonnal legördült rólam,
leült az ágy szélére és visszavette az ingét. Én is felültem, elpirulva,
mint egy kisgyerek, aki csintalanságot követett el. Jézus, még a
pólómat sem vette le.
- Sajnálom - motyogtam, de nem néztem rá.
- Angel, nem kell sajnálnod semmit sem. Nem kell ezt
csinálnunk. Mondtam, azt tesszük, amit te akarsz, de azt nem
mondtam, hogy nem fogom élvezni, mert az hazugság lenne. Ez
volt a legforróbb pillanat, ami valaha is történt velem - mondta,
miközben vállat volt.
Elmosolyodtam a kijelentésére. - A legforróbb dolog, ami
valaha is történt veled? Ja, igaz. Valószínűleg már több száz lánnyal
feküdtél le, és a jó ég tudja, hogy mit csináltál velük, és még csak le
sem vetted a pólómat, mielőtt kiborultam - mondtam gúnyosan, és
úgy éreztem magam, mint egy idióta. Nem kell hazudnod, hogy
jobban érezzem magam.
- Angel, bízz bennem hidd el nekem, amikor azt mondom,
hogy ez volt a legforróbb pillanat az életemben. Csak te vagy
nekem, eléred, hogy másnak érezzem magam melletted, és
megcsókolni téged ezerszer jobb bárminél, amit ezelőtt valaha is
éreztem. Eléred, hogy a testem minden porcikája égjen, amikor
megérintesz engem. Nem tudom megmagyarázni - rázta a fejét és
úgy tűnt mérges magára, hogy nem találja a megfelelő szavakat.
- Tudom, hogy érted - mosolyogtam, miközben egy könnyed
csókot leheletem az ajkaira.

95
 Rám vigyorgott. - Ha azt mondod, hogy ez volt a legforróbb
pillanat az életedben, én elhiszem - viccelődött, miközben teljesen
tisztában volt vele.
Nem csókoltam még meg senkit, mielőtt az a srác rám
mászott a buliban. Úgy tettem, mintha gondolkodnék rajta. - Volt
már jobb is.
Felnevetett. - Ja, lefogadom, hogy volt - felelte, és
szórakozottam megrázta a fejét. Én rámosolyogtam mire
felsóhajtott.
- Azt hiszem, mennem kellene. Kösz a mai napot. Igazán jól
éreztem magam. Aludj jól, oké. Ó, és mellesleg, az a dolog, amit
azért tettünk, hogy jobban tudjak aludni, nos, nem gondolom, hogy
elérte a kívánt hatást. Ez egész éjjel ébren fog tartani, miközben
végig rád fogok gondolni - mondta, miközben ujjait és
végigsimított az arcomon.
Kuncogtam. - Engem is - ismertem be, amivel őt is nevetésre
késztettem. Felállt, a kezét felém nyújtotta, megfogtam és segített
felállni. Kéz a kézben sétálunk le a nappaliig. A sarkon megállt, és
megcsókolta a homlokomat mielőtt egy nagy sóhajjal elengedte a
kezemet.
- Oké, srácok. Én lépte,. Már itt sem vagyok. Holnap
találkozunk - köszönt el Liam, és elindult a bejárati ajtó felé.
- Ja, holnap - köszöntek a többiek, miközben továbbra is
teniszt játszottak.
Liam visszamosolygott rám az ajtóból, és láttam az
elkeseredését. Nehéz volt neki elmennie, tudtam. Ezért
visszamosolyogtam, majd becsuktam az ajtót. Az ajtó bezáródása
szíven ütött. Már annak a gondolatára is, hogy két éjszakát kell
külön töltenünk, külön ágyban, betegnek éreztem magam. Még ha
nem is lennénk együtt, akkor is borzalmas lenne, de most még

96
jobban éreztem a kínzást. Sóhajtottam, és visszamentem a
kanapéhoz, hogy nézzem, ahogy Jake elveri Kate seggét a Wii-n.
Az éjszaka rettenetes volt. Zombiktól rettegve feküdtem le,
és ráadásul az apámról álmodtam. Több mint öt hónapja nem
álmodtam már róla. Ez akkor történt, amikor Kate és Sarah itt
maradtak Sarah születésnapjakor. És mivel ők itt aludtak, Liamnak
otthon kellett maradnia, és a sikoltásom felébresztette az egész
házat. Az álmom ma este is rossz volt.
Jake tizenegy éves volt, én kilenc. Az udvaron játszottunk,
az apánk kiküldött, mert focit akart nézni a TV-ben. Ivott, ami még
elviselhetetlenebbé tette őt.
Jake és én az új focilabdájával játszottunk, amit egy héttel
azelőtt kapott a születésnapjára. Mi nem játszhattunk vele csak a
parkban, de Jake mindenképp meg akarta mutatni azt az új trükköt,
amit megtanult.
A térdeivel dekázott, én pedig nevetve számoltam, hogy
hányszor tudja megismételni. Mind büszkék voltunk az én nagy
testvéremre. Az egyik pillanatban elvesztette az irányítást, és
ahelyett, hogy engedte volna leesni a labdát a földre, megpróbálta
megmenteni azt, úgy, hogy belerúgott, mire a labda elrepült, és
eltalálta az egyik ablakot. Szerencsére nem tört be, de hangosan
csattant. Mindketten az ajtó felé fordultunk, és vártunk. Tíz
másodperccel később, valóban kinyílt és az apám csak intett, hogy
befelé.
- Hozd ide a labdát - sziszegte. Az arckifejezése dühöt
tükrözött, miközben arra kért, hogy menjek be. Jake megfogta a
kezemet és a háta mögé terelt engem ahogy bementünk, miközben
a másik kezével átvette tőlem a labdát. Apám becsapta az ajtót,
amitől összerezzentem és felnyögtem. Jake még jobban
megszorította a kezemet.
- Melyikőtök rúgta meg a labdát? - kérdezte apám mérgesen.

97
 - Én. Sajnálom, apa. Csak egy baleset volt - suttogta Jake,
miközben bocsánatkérően nézett rá. Apám kivette a kezéből a
labdát, és azután olyan erővel ütötte Jaket hasba, hogy összerogyott
a padlóra.
Kezeimet a számra szorítottam, hogy megakadályozzam a
kitörni készülő sikításomat. Apám újra felemelte az öklét, hogy
megint megüsse őt, de én elkaptam a kezét. Erre olyan keményen
ütött meg engem is, hogy a falnak estem és bevertem a fejemet.
Éreztem, hogy valami csöpögött le az arcomon, a látásom homályos
volt, de még láttam, ahogy újra Jake felé fordult, és megint
megütötte. És nem csak egyszer, hanem addig ütötte a hasát és a
lábait, amíg nem Jake már sírt a fájdalomtól. Kértem, hogy hagyja
abba.
Megragadt a karomat, és elrángott engem, miközben
felkapott egy kést a konyhapultról. Nem kaptam levegőt. Jake
ordított, hogy hagyjon engem békén, fájdalomtól eltorzult arccal
felkelt a padlóról, mire apám állon vágta őt, és újra a padlóra
került.
- Oké. Szúrd belé, tedd meg, csak hagyd békén Jaket, ne üsd
meg többet, kérlek! - könyörögtem és sírtam, miközben esedezve
néztem az apámra.
Döbbenetemre a kezembe tette a kést.
Bennem volt a vágy, hogy belészúrjam, de ő megfogta a
csuklómat, így nem tudtam. Megragadta Jake labdáját, és feltette a
pultra.
- Szúrd ki - parancsolta. Gyorsan megráztam a fejem. Jake
szerette azt a labdát és tőlem kapta a születésnapjára. Két hónapon
keresztül tettem félre a zsebpénzemből, hogy meg tudjam neki
venni.
- Szúrd ki - ismételte meg rideg hangon. Alkohol szagát
éreztem a leheletén, ahogy az arcomba lihegett; a szagtól felfordult

98
a gyomrom, de megragadta a csuklómat és kényszerített, hogy
beledöfjem a kést a labdába. Zokogtam.
Elengedte a kezemet, elvette a kést és bedobta a mosogatóba,
majd visszasétált a nappaliba, mintha semmi sem történt volna.
Jakere néztem. A padlón ült, és alig tudott lélegezni.
Rettenetesen nézett ki. Odarohantam hozzá, és segítettem neki
megtartania magát, miközben megfogott egy konyharuhát és a
fejemhez nyomta. Be kellett harapnom az ajkamat, hogy el tudjam
fojtani a sírásomat.
- Ambs, annyira sajnálom. Te jól vagy? - krákogta, a hangja
alig volt suttogás. Alig kapott levegőt, mégis azt kérdezte, hogy én
jól vagyok-e. Istenem. Ő volt a legjobb testvér a világon.

Vergődve ébredtem fel. Sírtam és kiabáltam, olyan erővel

hogy alig kaptam levegőt. Remegő kezekkel töröltem meg az
arcomat és ránéztem az órára. Hajnali fél öt volt. Automatikusan
meg akartam ölelni Liamat, de ő nem volt ott. A saját ágyában volt.
Oh, Istenem. Szükségem van rá! Megragadtam a mobilomat,
és kisettenkedtem a nappaliba. Ébren vagy? - küldtem neki az smst.
Bizakodtam abban, hogy nem alszik. Nem szerettem volna
felébreszteni őt, ha sikerült elaludnia.
Szinte azonnal jött a válasz. Angel, minden oké? - kérdezte,
mire egyből tárcsáztam. Még mindig sírtam, kapkodtam a levegőt
és a kezeim remegtek.
- Nem - krákogtam.
- Átmegyek. Be tudok menni elölről?
Hallottam, hogy beszéd közben kinyitja az ablakát és a
szelet, ahogy zúgott a telefonjában.

99
 - Igen - zokogtam. A bejárati ajtóhoz mentem és kinyitottam
azt, miközben vártam rá. Néhány másodpercet kellett várnom,
majd feltűnt a sarkon felém rohant. Amikor odaért, megragadott és
szorosan átölelt, miközben felemelt a levegőbe, és belépett velem a
házba.
A lábaimat a dereka köré fontam, karjaimmal pedig
szorosan átöleltem a nyakát.
Ajkait azonnal a nyakamra szorította, lélegzetétől először a
vállaim majd az egész testem ellazult. Leült velem a nappali
kanapéjára, miközben az ajkait továbbra is szorosan a nyakamon
tartotta. Amikor megnyugodtam, ránéztem a gondterhelt arcára.
- Zombik? - kérdezte reménykedve.
Megráztam a fejem, mire az arca beesett. Annyira
szomorúnak tűnt, de egy pillanat alatt haragra gerjedt, és annyira
dühös lett, hogy az erek kidagadtak a nyakán. Szótlanul újra
megöleltem őt. Tudta, hogy az apámról álmodtam, meg sem kellett
kérdeznie.
- Akarsz róla beszélni? - kérdezte néhány perccel később,
miközben nyugtatólag a hátamat simogatta.
- Nem. - A hangom a sírástól rekedt volt.
Bólintott és tovább simogatta a hátamat.
- Felébresztettelek, Liam? - kérdeztem, miközben hirtelen
bűntudat kerített a hatalmába, mert hajnali fél ötkor azonnal
idejött.
- Nem, Angel. Nem tudtam aludni - suttogta, mire
felnevettem.
- A csók nem segített akkor? - viccelődtem, miközben egyre
jobban éreztem magam, most hogy már itt volt.

100
 - Nem. Tudtam, hogy ellenkező hatással lesz rám -
válaszolta vigyorogva.
Szomorúan rámosolyogtam.
- Szeretnél itt maradni egy kicsit? Beállíthatjuk az ébresztőt a
telefonomon. A kanapén alhatunk egyet - javasoltam.
Mosolygott, és egymás mellé fektetett bennünket.
Megragadtam a mobilomat, és megkerestem az ébresztést.
- Mikorra állítsam be? - kérdeztem, miközben beharaptam az
ajkaimat, és azon gondolkoztam, hogy Jake vajon mikor kelhet
majd fel. Vasárnap valószínűleg tíz előtt nem fog.
- Mit szólsz a fél nyolchoz? - javasolta, miközben magához
húzott.
Beállítottam az ébresztőt, és a mobilomat letettem a padlóra,
hogy könnyen elérjem azt. Lábait az enyéim köré fonta, és olyan
szorosan zárt a karjaiba, hogy az orraink majdnem összeértek.
Mosolyogtam, és könnyedén megcsókoltam. - Jó éjszakát,
Liam. - Behunytam a szemeimet és elégedetten felsóhajtottam,
miközben biztonságban és védve éreztem magamat a karjaiban.
- Jó éjszakát, szépségem - suttogta és adott egy puszit az
orromra.
Olyan édes volt, hogy elmosolyodtam, majd perceken belül
álomba zuhantam.

101
 8. fejezet

Fordította: Vivien

A telefonom ébresztőjére ébredtem. Körülnéztem,

azon töprengve, mit keresek a nappaliba, aztán eszembe jutott az

álmom. Liam, még mindig aludt, és mint szokás szerint, keze, lába
rajtam átvetve, szorosan az ágyhoz préselt. Mosolyogva néztem rá,
majd úgy döntöttem, a változatosság kedvéért ezúttal kedvesen
ébresztem. Általában a könyökömmel oldalba lököm, de ma
lehetek egy kicsit ötletesebb is, biztos tetszeni fog neki.
Meglöktem a vállát, és a hátára gördült, de nem engedett el,
húzott maga után. Négykézlábra emelkedtem, és lovagló ülésben
ráültem. Párszor megsimogattam az arcát, majd ajkam finoman az
ajkára szorítottam. Felsóhajtott álmában, ezért újból megcsókoltam,
keményebben és hosszasabban ezúttal.
Azonnal megkeményedett, én meg elfojtottam a nevetésem.
Ok, tudom, hogy mindez még új nekem, de úgy tűnik, ez a srác
folyton rám vágyik. Kicsit zavarba ejtő volt, de ugyanakkor
kívánatosnak éreztem magam tőle. Újból megcsókoltam és
kezemmel végigsimítottam a mellkasán. Kezdett ébredezni, karjait
szorosabban körém fonta, és magához húzott, de még mindig nem

102
volt teljesen felébredve. Megcsókoltam és nyelvemet végighúztam
alsó ajkán. Na, ez már felkeltette a figyelmét, kinyitotta a szemét,
rám nézett összezavarodva, de szája sarkában megjelent szokásos
vigyora.
- Remélem, hogy ezután mindig így fogsz ébreszteni -
mondta rekedt hangon.
- Talán, ha elég szerencsés vagy - ugrattam.
Egyik kezét a nyakam köré tette és lehúzott magához egy
újabb csókra. Megharapdálta az ajkam, bebocsátást kérve, de én
elhúzódtam. - Menned kell, Liam.
Kibontakoztam a karjai közül és felültem. Éreztem
férfiasságát hozzám nyomulni, és ettől olyan vágy öntött el, amit
korábban sosem éreztem. Rám mosolygott, kezeit a térdemre rakta
és csak nézett rám. Szemeiben annyi vágyat láttam tükröződni,
azon csodálkoztam, hogy nem könyörög, hogy ott és azonnal
feküdjek le vele. Meg sem moccant, csak feküdt alattam egy
elégedett vigyorral.
Igazán nem a legjobb pozíció volt, annyira felizgatott, hogy
már-már megőrültem. Vajon milyen érzés lenne, hogy hozzám
érne, ha kezeivel végig simítana testemen. Ajkamba haraptam
mikor elöntött egy vágyhullám. Annyira idegen, és ismeretlen
érzelmek voltak. Korábban sosem akartam senkit sem megcsókolni,
nem hogy olyasmiket csinálni, amikre az előbb gondoltam.
- Mit művelsz velem? - suttogtam összezavarodva a
gondolattól, hogy szeretném, ha hozzám érne, mikor általában
mindenféle érintkezést kerülök.
- Hogy érted? - kérdezte tanácstalanul.
Megráztam a fejem, nem tudtam volna megmagyarázni,
főleg nem neki. Azt szerettem volna, ha várna rám. Ha

103
elmondanám, hogyan érzek, valószínűleg teljesen feldobódna, és
mindent elrontana.
- Mond meg hogy értetted. Kérlek, Angel. Kérlek? -
könyörgött és olyan kiskutya szemekkel nézett rám. A fenébe!
Ezzel mindig elérte, amit akart és ezt nagyon jól tudta.
- Nem akarom, Liam - lemásztam róla és mellé dőltem.
- Kérlek - suttogta, és könyörögve nézett rám.
Felsóhajtottam. - Nem tudom, mi történik velem. Egyik nap
nem bírom elviselni, ha valaki hozzám ér, másnap pedig… félbe
hagytam, mert nem voltam benne biztos, hogyan fejezhetném be a
mondatom, anélkül hogy a rossz következtetést vonná le.
- Másnap pedig mi? - kérdezte és könyökére emelkedett,
hogy lenézzen rám.
- Másnap annyira felizgatsz, hogy azt sem tudom, mi van
velem - ismertem be elpirulva.
Halkan nevetett és pimasz vigyorral nézett le rám. - Te is
felizgatsz.
- Na, igen, ez a probléma másik fele - jelentettem ki, és
lenéztem a „sátorra”.
- Sajnálom, ha téged felizgat, az hogy én felizgult vagyok -
vigyorgott, én pedig még jobban elpirultam.
Kuncogva rácsaptam a mellkasára, ő elkapta a kezem és rám
nézett. - Megijeszt - vallottam be.
- Tudom, hogy megijeszt, de sosem bántanálak. Ha bármikor
úgy érzed, hogy a dolgok túl gyorsan haladnak, csak mondanod
kell, esküszöm. - Nem kételkedtem a szavaiban, mert láttam az
arcán, hogy őszintén gondolja.
Lehajoltam és gyengéden megcsókoltam. - Most komolyan
menned kéne. Már majdnem nyolc óra.

104
 Felsóhajtott és az ujjaimmal játszadozott.
- Tényleg nem szeretem a barátnődet. Miatta kell elmennem
- motyogta, és úgy tett, mintha dühös lenne. Felnevettem és
lemásztam róla, majd felhúztam őt is.
- Előbb talán le kéne csillapodnod. Mit gondolnak a
szomszédok, ha meglátnak így kisurranni? - mutattam a nadrágja
felé.
- Azt gondolnák, hogy van egy hihetetlenül gyönyörű
barátnőm, aki épp kirúgott az ágyából - felelte lezserül
mosolyogva.
Vigyorogva figyeltem, amint elrendezi magát a nadrágjába,
majd megcsókolt és elment. Visszasurrantam a szobámba, Kate
még mindig aludt, így visszamásztam az ágyba, de nem tudtam
aludni, így inkább dobtam egy sms-t Liamnek.
Örülök, hogy sikerült legalább három órát aludnod. -Rezgőre
állítottam a telefonom, nehogy felébresszem Katet.
Én is. Az a kanapé meglepően kényelmes, jobb, mint az ágyam, de
valószínűleg, azért mert te is ott voltál - válaszolta, és nekem mosolyra
húzódott a szám.
Maradhatnál ma este is, én meg kiosonok, ha Kate elaludt
Tetszik az ötleted. Mit csinálsz ma délután? Elmenjünk valahova?
- kérdezte.
Nem tudom, szerintem Kate-tel kell majd töltenem a napot, mivel
itt alszik, meg minden - válaszoltam.
Az a csaj mindent tönkre tesz. Először nem tudok ott aludni, most
meg nem tölthetem veled a napot. Erős ellenszenvet érzek iránta - írta
vissza, én meg kuncogni kezdtem.
Egy órán keresztül sms-ztünk, és én kimondottan örültem,
hogy csomagot cseréltem, így korlátlan smst tudtam küldeni.

105
 Néhány órával később felkeltem, és lementem a konyhába.
Liam persze már itt volt, nem is tudom, miért lepődtem meg rajta,
többet volt nálunk, mint otthon. Miután hazaértünk a suliból, este
kilencig itt volt, hazament és fél tizenegy körül visszasurrant az
ablakomon.
Rámosolyogtam, de gyorsan elkaptam a fejem, mert Jake
mellette ült.
- Jó reggelt Ambs. Hol van Kate? Mondtad neki, hogy ne
fogdosson annyit? - kérdezte Jake, nekem meg röhögnöm kellett a
komoly arcát látva.
- Zuhanyozik. Egyébként is, érezd megtisztelőnek, hogy
bejössz neki, habár, lehet, ma inkább Liamre száll rá - ugrattam.
- Abszolút nem! Találkozgatok valakivel, és komoly -
jelentette ki.
Én elpirultam és kényelmetlenül mocorogni kezdtem, Jake
pedig felkapta a fejét.
- Találkozgatsz valakivel? Úgy értem, komolyan? Te nem
szoktál randizni és kapcsolatba bonyolódni - mondta és
hitetlenkedve nézett rá.
- Bolondulok érte - válaszolta Liam.
Én gyorsan a hűtő felé vettem az irányt, és úgy tettem,
mintha ott sem volnék. A szívem vadul dobogott. Oh, te jó ég! El
fogja mondani Jakenek.
- Bolondulsz érte? Mármint úgy érted, nem fogsz rajta kívül
mást dugni? Nagyon jó lehet az ágyban akkor - mondta Jake
vigyorogva, és büszkén hátba veregette.
- Nem feküdtem még le vele. Nem hisz a házasság előtti
szexben - válaszolta Liam.

106
 Jake úgy nézett ki, mint aki menten elájul, és úgy nézett
Liamre, mintha két feje nőtt volna ki hirtelen.
- Te… ő… most mi van? - kiáltotta a fejét rázva.
Liam csak nevetett. - Mostantól kezdve, hivatalosan is foglalt
vagyok. Tehát, Angel, szólj a barátnőidnek, hogy nem vagyok
többé szabad - parancsolta meg felém fordulva, majd kacsintott
egyet.
- Megmondom. Wow, Jake. Egy megtért hímringyó, lehet,
hogy neked is van még esélyed? - kérdeztem nevetve.
- Szó se róla. Egy hetet adok Liamnek, és visszatér régi jó
szokásaihoz, megdug mindent, ami mozog - jelentette ki Jake
magabiztosan.
- Nem is tudom, Jake. Elég komolynak tűnik - mondtam,
amint befejeztem a reggelim. Liam rám mosolygott, nyilvánvalóan
tetszett neki, hogy bízom benne.
- Végre megtanultad azt a fejedet használni, ami a nyakadon
van - viccelt Jake.
- Szerintem ez aranyos, Liam. Szerencsés lány, remélhetőleg
nem töröd össze a szívét - motyogtam a tányéromba bámulva.
- Nem fogom - jelentette ki Liam magabiztosan.
Mosolyogva sétáltam fel a szobába, hogy megnézzem Kate
mit csinál, közben hallottam, hogy Jake, Liamet faggatja.

- Szóval, mit fogunk ma csinálni? - kérdeztem Kate-et .

- Hm, nem is tudom. Mi lenne, ha elmennénk bowlingozni?
Felhívhatom Saraht és Seant, és persze megkérdezhetjük a bátyádat
és Liamet is - csiripelte boldogan.
Nem igazán szerettem a bowlingot, de a többiek imádták.

107
 - Ok, felhívom őket.
- Én megyek és megkérdem szex isten egyet és kettőt -
vigyorgott Kate, és ki is lépett a szobából.
Követtem őt, miközben Sarahval beszélgettem - Hé, Sarah,
akarsz bowlingozni? - kérdeztem vidáman, közben Kate levágta
magát Jake mellé a kanapéra, jobban mondva majdnem az ölébe.
- Persze, mikor? - kérdezte Sarah.
- Találkozunk ott, mondjuk egy óra múlva? - javasoltam az
órámra nézve. Alig múlt tíz óra.
- Oké. Hívom Seant, majd én felveszem útközben -
válaszolta, én meg vigyorogva néztem Kate-et aki szégyentelenül
flörtölt Jakekel. - Ok akkor ott találkozunk - fejeztem be.
Letettem a telefont és vidáman figyeltem, hogy a legjobb
barátnőm miként kérleli a bátyámat, hogy tartsanak velünk.
- Léci, gyertek velünk? Akkor láthatod majd mennyire jól
bánok a golyókkal - dorombolta Kate, szempilláját rebegtetve. Liam
pedig félrenyelt nevetés közben. - Gyerünk Liam, megéri majd
neked is. Tudom, hogy nagyon jó játékos vagy, mi lenne, ha
megtanítanál egy-két újabb mozdulatot - kérdezte csábítóan
közelebb húzódva hozzá.
Liam elégé kellemetlenül érezte magát. Igazából még
élveztem is. Általában szégyentelenül flörtölt volna vele, de ma úgy
nézett ki, mint aki mindjárt elmenekül. Úgy döntöttem segítek
rajta.
- Kate, hagyd már békén őket. Nem akarom, hogy a ribanc
bátyám és a megtért ribanc legjobb barátja jöjjenek, ha egész nap
azt kell nézzem, miként mászol rájuk - gúnyolódtam vele, és úgy
tettem, mintha hánynék. Kezdtem komolyan ideges lenni, mert úgy
nézett Liamre, mintha fel akarná falni. Liam hálásan nézett rám, és
nekem nagyot dobbant a szívem.

108
 Kate rám vigyorgott. - És abban mi lenne jó?
- Egy óra múlva megyünk bowlingozni, ha akartok jönni,
gyertek. Sarah és Sean is jönnek, lehet Terri is - vontam meg a
vállam és a földre ülve Liam lábának dőltem.
Kate nagyra nyílt szemekkel bámult rám, én meg elpirulva
gyorsan arrébb ültem.
- Én benne vagyok. Mit szólsz Jake, szétrúgjuk a csajok
seggét? - kérdezte Liam.
Kate gyorsan bólintott.
- Én teljesen benne vagyok egy kis fenék paskolásba.
A fiúk egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
- Oké, szeretek bowlingozni. Hé, Liam miért nem hívod el a
barátnődet is? Vagy attól félsz, hogy elég egy pillantás rám, rájön
mekkora hibát vétett és dobja a szerencsétlen segged egy jobbért? -
viccelt Jake.
- A barátnőm rád sem nézne, Jake, szóval nincs miért
aggódnom - válaszolta Liam magabiztosan. Hallottam a hangjából,
hogy jól szórakozik. Én pedig még jobban elpirultam.
- Liam, van barátnőd? - kérdezte Kate homlokráncolva. Úgy
nézett, ki, mint aki egy komplikált matek példán töri a fejét.
- Igen van. Valami csaj, akiért teljesen oda van - válaszolta
Jake a szemét forgatva.
Kate rám nézett, én meg nyeltem egy nagyot, és félre
néztem, mert nem akartam hazudni a legjobb barátnőmnek.
Levegőért kapkodva, nagyra nyílt szemekkel nézett Liamre, majd
rám, és szemével azt kérdezte, én vagyok-e az a bizonyos barátnő.
Jézusom, talán gondolatolvasó, vagy mi? Lassan bólintottam,
amitől újra levegőért kapkodott, majd kuncogni kezdett.

109
 - Amber, gyere, fejezzük be a készülődést a szobádban -
ugrott fel a helyéről. Annyira izgatott volt, összecsapta a kezét,
mint egy kisgyerek. Magamban felnyögtem, tudtam mi vár rám.
- Én már készen vagyok - próbálkoztam.
- De nekem szükségem van a segítségedre! - sziszegte, és
úgy nézett rám, mint aki menten meggyilkol, ha nem követem.
Felálltam, és hallottam Liamet kuncogni. Szemem forgatva néztem
rá, ő és a nagy szája. De azért aranyos száj.
Követtem Kate-et a hálószobámba, aki becsapta az ajtót és
megragadta a kezem. - Tudtam. Az a srác évek óta oda van érted -
ugrált fel le örömébe. Én pedig csak nevettem, annyira boldog volt,
mintha ő járt volna Liammel.
- Dehogy is volt - nevettem, ő pedig az ágyhoz húzott.
- Oh, dehogy nem. Mindig téged néz. Mindig talál valami
okot, hogy hozzád érjen. Szégyentelenül flörtöl veled, és mindig azt
mondogatja mennyire dögös vagy. - Álmodozva felsóhajtott. -
Tehát, ifjú hölgy, mikor akartad elmondani a legjobb barátnődnek?
- Hát, nos, egy darabig titokban tartjuk. Jake nagyon nem fog
örülni neki. - Összerezzentem mikor eszembe jutott, milyen
csúnyán nézett Jake Liamre korábban.
- Hű, tényleg, eszembe sem jutott Jake. Biztos kiakad majd.
Tehát mikor történt? A bulin már együtt voltatok, igaz? Egész éjjel
téged bámult, és a szart is kiverte Jessica bátyából, amiért meg mert
csókolni.
- Megverte Jessica bátyát? - kérdeztem egy kicsit
megdöbbenve. Emlékszem, hogy a szekrényhez szorította, de aztán
kirohantam a konyhából, mivel rosszul lettem.
- Igen. Ráüvöltött, hogy tartsa távol a mocskos kezeit tőled,
és hogy te nem akartad, hogy megcsókoljon. Látta, hogy próbáltad
eltaszítani magadtól. Liam jó párszor megütötte, mielőtt

110
szétválasztották őket. Aztán egyszerűen eltűnt. Jake azt mondta,
hazament. - Kíváncsian nézett rám, én pedig elpirultam. - Nem
ment haza, igaz?
Mély levegőt vettem, majd megráztam a fejem.
Sikoltani kezdett, szabályosan sikoltani, és két másodperccel
később Jake és Liam rontott be a szobába.
- MI AZ? MI TÖRTÉNT? - kiáltotta Jake, úgy kapkodta a
fejét ide-oda, mintha égne a ház.
- Ahh, csak egy… dadogtam, mire Kate odavágta.. - pók volt
- mutatott a fürdőszoba felé.
Jake felsóhajtott és bement szétnézni.
- Komolyan, ekkora cirkusz egy kis pók miatt? Azt hittem,
hogy épp kinyírnak titeket idebent - motyogta.
Kate ránk vigyorgott. Liam pedig jól szórakozott rajtunk.
Rám kacsintott és Kate majdnem megint felsikított.
Jake jött vissza a fürdőszobából, közben a fejét rázta. - Nem
láttam semmit sem.
- Oh, lehet, hogy nem is pók volt, csak valami tollpihe volt
vagy ilyesmi - válaszolta Kate.
Jake a szemét forgatva nézett rá - Jézusom, Kate, néha
tényleg nagyon fura vagy - mondta, közben kisétált a szobából.
Kate izgatottan fordult felém. - El sem hiszem, hogy Liam
Jamesnek adtad a szüzességed! Jó volt? Biztos, hogy jó volt, nem?
Annyira dögös. És annyira irigy vagyok - folytatta mondandóját,
figyelmen kívül hagyva engem.
- Nem feküdtem le Liammel - szúrtam közbe. Erre felkapta a
fejét.

111
 - Nem? Mi az ördögért nem? Ha a helyedbe lettem volna,
ráugrom arra a formás fenekére azonnal.
- Igen, tudom, hogy te ráugranál, de én nem olyan vagyok -
kuncogtam.
- Jó, rendben, tudom - sóhajtott szomorúan, aztán egyszer
csak felderült az arca. - És, akkor mit csináltatok?
- Csak csókolóztunk, Kate. Ennyi - válaszoltam őszintén.
Tényleg nem sokkal mentünk tovább, tehát gyakorlatilag nem volt
hazugság.
- Annyira szerencsés vagy. A suli egyik legdögösebb sráca a
barátod, a másik meg a testvéred. Szerintem ez már igazi mohóság
- szidott meg, az ujjával megfenyegetve. - Szóval a barátnőjének
tart. Elhívott már randira? Hivatalosan egy pár vagytok? És
kizárólagosan?
- Igen, randiztunk, és igen, kizárólagosak. De hogy teljesen
őszinte legyek, nem tudom hogyan fog működni. Úgy értem, ő
igazi nőcsábász, és komolyan félek beleesni, mert mi lesz, ha
megcsal, vagy dob egy másikért? - ismertem be halkan.
Szorosan átölelt, amitől azonnal rosszul lettem. A szívem ki
akart ugrani a mellkasomból. Tudom, hogy csak vigasztalni
próbált, de nem tehettem ellene semmit sem. A testem így reagált
mindenféle érintésre.
- Nem hiszem, hogy valaha is megcsalna. Sosem volt még
barátnője korábban, senkivel sem volt kizárólagosan kapcsolatba,
tehát, nincs mire alapozd a félelmeid. Gyakorlatilag soha nem csalt
meg senkit sem. - Rám mosolygott, én meg felnevettem a kísérletén,
mivel azt akarta elérni, hogy jobban érezzem magam. Ha így
vesszük, igaza volt.
- Jobb, ha megyünk. Sarah és Sean már biztos várni fognak.
Oh, és Kate, ne mond el senkinek, oké? Még Sarahnak sem. Előbb

112
látni szeretném, hogyan működik a dolog néhány hétig - kértem
meg.
- Nem fogom, ígérem - esküdött meg. - Tehát, jól csókol? -
suttogta a fülembe, miközben lefelé tartottunk a lépcsökön.
- Hihetetlenül - súgtam vissza.
- Az istenit! Te szerencsés liba - motyogtam halkan, én meg
felnevettem.

113
 9. fejezet

Fordította: Maya

- Srácok, most jöttök vagy sem - kérdeztem, mert még

mindig a kanapén ültek.

- Jó, persze - sóhajtott Jake. Nyilvánvaló volt, hogy nem
akart jönni, talán csak Liam miatt teszi. Felkapta a kulcsait és
elindult az ajtó felé. - Kiállok a garázsból, kint találkozunk.
- A fenébe, elfelejtettem a pénztárcámat - mondta Kate,
miközben visszament a szobámba.
Liam azonnal megragadott és megcsókolt, miközben
finoman a falhoz nyomott. Karjaimat a nyaka köré fontam, és
ujjaimmal a hajába túrtam.
- Mmm. Hiányoztál - mormolta az ajkaim közé.
- Valóban. Nem tűnt fel. Nem tennéd egy kicsit
nyilvánvalóbbá? - viccelődtem, mire elkezdett kuncogni.
Újra megcsókolt, majd nyelvével végigsimított az alsó
ajkamon, utat kérve magának. Mohón nyitottam ki ajkaimat, mire
nyelve becsusszant bebarangolva az egész számat. A gyomromban
lévő lepkék azonnal szárnya kaptak az érintésétől.

114
 Valaki megköszörülte a torkát, és mi ijedten ugrottunk szét.
Azt hittük, Jake az. Szerencsére, nem ő volt, hanem Kate.
- Ti ketten olyan szexik vagytok - állapította meg, miközben
önelégülten mosolygott.
Liam felnevetett, és karjait a vállam köré vonta. - Angel
mindig szexin néz ki, bárkivel is van - vigyorgott és lágyan
megcsókolta az arcomat.
- Ahh, annyira édes! - búgta Kate, rajongó szemekkel.
Én csak a szemeimet forgattam. - Oh, gyerünk. El fogunk
késni, ha nem indulunk el azonnal - fogtam meg a kezét és
elhúztam őt az ajtóból. Visszafordultam és Liamnek odadobtam a
kulcsaimat, aki bezárta a bejárati ajtót. Amikor visszaadta a
kulcsaimat, ujjaival végigsimított az enyémeken, amitől egy halk
nyögés hagyta el a torkomat.
- Hé, Liam. Ugye nem gond, ha hátra kell ülnöd Amberrel?
Én elől akarok ülni - kiáltotta Kate az autóból és rám kacsintott.
Jake a fejét rázta, és segélykérően nézett Liamre.
- Nem. Nekem oké, ha te elől akarsz ülni - és a szeme
sarkából rám pillantott.
Szerettem a legjobb barátnőmet. Áldott legyen, hogy szerzett
nekünk néhány lopott percet. Beültem hátra, Liam pedig bemászott
mellém, miközben a térdét az enyémhez szorította. Az ölembe
tettem a kezem és csak mosolyogtam. Megfogta a kezemet,
megszorította, az ülésre helyezte, kettőnk közé, és addig
helyezkedett, amíg a lába el nem takarta azt Jake látómezejéből,
arra az esetre, ha megfordulna.
Mondjuk nem sok esély volt rá, mivel ő vezetett, de úgy
vélem, hogy jobb félni, mint megijedni.

115
 Liam lopott érintésére a bőrömön elektromos szikrák
ugráltak. Beharaptam az ajkamba és kinéztem az ablakon,
miközben harcoltam a vágy ellen, hogy megragadjam és
megcsókoljam, amíg már nem kapunk levegőt. A leghosszabb,
legkínzóbb autós út volt, amiben valaha is részem volt, mire
megérkeztünk a tekepályához.
Na jó, ez azért egy kicsit túlzás, mert az út összesen tíz
percet vett igénybe, de egész idő alatt kényszerítenem kellett
magamat, hogy szúrósan nézek rá, és távol tartsam magamat tőle.
A többiek már vártak ránk, összesen nyolcan voltunk: Én,
Liam, Jake, Kate, Sarah, Sean, a barátnője Terri, és rávette a
testvérét, Markot, aki már főiskolára járt.
Liamen látszott, hogy valamilyen oknál fogva, azonnal
megutálta Markot. Udvarias volt vele, de a szemei tükrözték a
valós érzelmeit.

Annak ellenére, hogy vesztettem, nagyon jól éreztem

magam. Rettenetesen játszottam, de legalább a barátaimmal
voltam. Az est fénypontja az volt, amikor Liam játszott. Amikor
lehajolt, hogy elgurítsa a golyót, én mindig a tökéletes hátsóját
néztem, a legnagyobb élvezetemre.
- Nem túl jó ez az egész teke dolog, hmm? - kérdezte Mark,
miközben leült mellém, de én csak nevettem.
- Nos, soha nem értettem a lényegét - állapítottam meg, és
tetettet rémülettel megráztam a fejem.
- Ha akarod, akkor megtaníthatlak. Ez pusztán csak a
megfelelő pozícióról szól - sugalmazta.
Idegesen nyeltem egyet, de igyekeztem nem kimutatni ezt. -
Megfelelő pozíció, valóban? - Akkor emiatt játszom rosszul már

116
évek óta? - mosolyodtam el kissé. A helyzet kényelmetlen volt a
számomra, de hogy őszinte legyek, tetszett, hogy flörtölt velem,
mindaddig, amíg meg nem próbál érinteni.
- Én némileg értek a pozíciókhoz. És több mint boldog
lennék, ha adhatnék neked néhány leckét - súgta, és felém hajolt,
mire én hátrébb hajoltam, továbbra is fenntartva a köztünk lévő
távolságot.
- Nos, én következem. Mit javasolsz? - kérdeztem, miközben
felálltam és kivettem egy golyót.
Felállt és mögém sétált. - Azt javasolom, hogy a mozgasd
jobban a csípődet, amikor lendítesz. Talán nagyobb terpeszbe
kellene állnod, a jobb egyensúly érdekében - mondta, miközben
rám kacsintott.
Felnevettem. Úr isten, ez a srác annyira átlátszó! - Nos, kösz
a tippeket. Meglátom, hogy mire megyek vele - nevettem és
odamentem a pályához. A golyóm a pálya szélére sodródott, és
csak egy bábút találtam el. A második golyóm a pálya szélén lévő
csatornában kötött ki.
- Hmm, Mark, azt hiszem, hogy dolgoznod kell még a
tippjeiden. Reményt keltettél bennem, és most meg csalódnom
kellett - vicceltem és lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Huh, ezelőtt még sosem hagytam cserben egy lányt sem -
mosolygott.
- Túl sok magabiztosság? - kérdeztem nevetve.
- Szeretnéd tudni? - incselkedett.
- Hmm, még gondolkodom rajta.
Összeszűkült szemmel, lassan előre hajoltam, lábujjhegyre
álltam, visszafordultam és beharaptam az ajkaimat, mintha
flörtölnék.

117
 Vadul vigyorgott.
- Megfordulnál? - kérdeztem, miközben megpróbáltam
elrejteni a nevetésemet.
- Azt akarod, hogy forduljak meg? - kérdezte, miközben
önelégülten mosolygott.
Bólintottam. - Amíg nem láttalak hátulról, nem vagyok
benne biztos, hogy elfogadom a javaslatodat - mondtam.
Rám kacsintott és megfordult. Valószínűleg azt gondolta
magáról, hogy milyen szerencsés. Beharaptam az ajkaimba, nehogy
felnevessek és némán tátogtam Katenek és Sarahnak, hogy
’mekkora idióta!”, akik erre kuncogni kezdtek.
- Oké, most mát megfordulhatsz - mondtam néhány
másodperc után, mire visszafordult.
- Nos, tetszik, amit látsz? - kérdezte, miközben a
magabiztosságától önelégülten mosolygott rám.
Felé hajoltam. - Nem. Voltaképpen nem. Nem ütöd a mércét,
de azért kösz az ajánlatot - közöltem, miközben önelégülten
mosolyogtam és rákacsintottam, ahogy visszasétáltam a helyünkre.
Hallottam, ahogy a barátaim hangos nevetésben törnek ki.
Sarah Katet csapkodta. Mark tátott szájjal bámult rám,
nyilvánvalóan nem volt hozzászokva az elutasításhoz.
Ránéztem Liamre, aki sértettnek és dühösnek tűnt. A
francba! Mit csináltam? Csak flörtöltem, nem mentem volna
tovább. Kerestem a tekintetét, de ő félre nézett, inkább a
pontszámait figyelte helyettem. A szívem nagyot dobbant
félelmembe.

118
 Jake elment italokért, míg játszottunk, így kihasználtam az
alkalmat, hogy beszéljek Liammel, aki az egész Mark incidens óta
rám sem nézett.
- Szia - mondtam, miközben elindultam felé, hogy leüljek
mellé.
- Szia - motyogta, és a mellettünk tekéző embereket figyelte.
- Nem beszélsz velem? - kérdeztem, és féltem, hogy azt
válaszolja: Nem.
Sóhajtott egyet. - Miért csináltad? - kérdezte szomorúan és
megrázta a fejét, miközben továbbra sem nézett rám.
Megfogtam a kezét és a mosdók felé húztam. Amikor
bementünk a nőibe, becsuktam az ajtót mögötte majd bezártam.
- Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ez zavarni fog téged.
Nem gondoltam semmire. Flörtölt velem, én meg viccet csináltam
belőle - próbáltam neki megmagyarázni, és elkapni a tekintetét, de
ő behunyta a szemeit, mielőtt a szemébe nézhettem volna.
- Angel, nagyon nehéz volt ezt nekem végig nézni - húzott
magához, és belenézett a szemeimbe. Láttam, hogy nagyon
megbántottam őt.
- Sajnálom, Liam. Őszintén. Nem gondoltam semmire, csak
szórakoztam egy kicsit. Az emberek nem tudják, hogy mi együtt
vagyunk. Mit mondhattam volna: Mark, hagyd abba a flörtölést, mert
a barátom ott ül, egyenesen veled szemben? - kérdeztem, miközben a
nyaka köré fontam a karjaimat.
Sóhajtott. - Azt hiszem, ezt nem.
Még mindig feldúltnak látszott, és én rettenetesen éreztem
magam, hogy ennyire megbántottam őt.

119
 - Bízz bennem, soha nem tennék olyat, amivel
megbánthatnálak. Sajnálom - húztam az arcát közelebb, és
gyengéden megcsókoltam őt.
Azonnal visszacsókolt, miközben megragadta a fenekemet
és magához rántott. Egyik keze továbbra is a fenekemet simogatta,
és még csak nem is esett rosszul. Nem a rossz értelemben, hanem
abban, hogy többre vágytam. Megfogtam a másik kezét, amellyel a
testemet simogatta, és a mellemre raktam. Visszahúzódott,
miközben kissé megdöbbenve nézett rám. Én rámosolyogtam és
visszahúztam magamhoz.
Éhesen megcsókolt, és a melleimet kezdte el masszírozni. Az
ajkai a nyakamon kalandoztak, ezzel olyan vágyat keltve bennem,
amitől megremegtem.
Kezemet a pólója alá csúsztattam, ujjaimmal követve minden
izmát egészen fel, mire felnyögött. Keze lassan lesiklott a pólóm
aljáig, majd becsúsztatta alá. Végigsimított a hátamon, lassan felfelé
mozgatta a kezét, amíg el nem érte a mellemet. Újra masszírozni
kezdett, mire hangosan felnyögtem.
Néhány perc múlva elhúzódott és rám mosolygott, a
szemeiben vágy csillogott. A homlokát az enyémnek támasztotta,
és mindketten nehezen lélegeztünk.
- Sajnálom. Nem akartam túl birtoklónak tűnni - mondta,
miközben megcsókolta az orrom hegyét.
- Nincs semmi, amiért bocsánatot kellene kérned, te ostoba.
Egyikünknek sem volt még komoly kapcsolata. Ez új helyzet
mindkettőnknek, és mindkettőnknek tenni kell érte, hogy
működjön. - Csókoltam meg gyengéden. Puha ajkait megéreztem a
sajátomon, majd felsóhajtott.
- Azt hiszem, vissza kellene mennünk, mielőtt az
embereknek rájönnek, hogy eltűntünk.

120
 - Még egy perc senkinek sem fog feltűnni - suttogtam
flörtölve és rámosolyogtam. Ő felnevetett és lehajolt, hogy újra
megcsókoljon.

Este mindannyian a nappalinkban gyűltünk össze. Sean

elhozta az Avatart, amit még egyikünk sem látott. Épp Mekis kaját
ettünk, és utána akartuk megnézni a filmet. Én Liam lábának
dőltem, és Jaket mintha nem zavarta volna, ezt mindketten jó jelnek
vettük.
Mark felállt a kanapéról. - Itt Sarah ül, akkor én meg ide ülök
a földre - mondta, és egy flörtölős mosollyal lehuppant mellém.
Kényelmetlenül arrébb mozdultam, hogy távolabb kerüljek tőle.
Éreztem, ahogy Liam megmerevedik, mire a kezemet a lábára
tettem és hüvelyujjammal megsimítottam a lábfejét.
- És, Amber, mit szoktál csinálni a szabadidődben? -
kérdezte.
- Sok mindent. Szeretek táncolni és moziba menni. Semmi
különös, átlagos középiskolai dolgok - válaszoltam, miközben
kihangsúlyoztam a középiskola szót.
Nevetett. - Hűha, te aztán ingerlékeny vagy - mondta, és
megrázta a fejét.
- Fogalmad sincs róla - motyogtam. Miközben elfordítottam
a fejem és úgy tettem, mint aki a Tv-t nézi.
- Nem szeretnél velem beszélgetni? - kérdezte sértődötten, és
kiengedett egy eltúlzott sóhajt.
- Én csak próbálok Tv-t nézni.
Odanézett és nevetni kezdett. - Egy kanapé reklámját?

121
 Most valóban odanéztem a Tv-re és tényleg egy reklám
ment. A fenébe! - Igen, én nagyon szeretem a kanapékat, soha nem
elég belőlük - viccelődtem.
- Vicces lány vagy - nevetett, miközben közelebb húzódott
hozzám.
- Kösz, de te túl öreg vagy hozzám - állítottam meg.
- Csak tizenkilenc éves vagyok - nézett rám kihívóan.
Bólintottam. Nos, én meghúztam a felső határt
tizennyolcnál, így nincs szerencséd, szar ügy - mondtam.
Hallottam, ahogy Liam felnevetett mögöttem.
- El tudom érni, hogy meggondold magad - állította
magabiztosan Mark.
Humortalanul felnevettem. - Tudod mit, fogadok veled húsz
dollárban, hogy nem fogom meggondolni magam - válaszoltam
magabiztosan.
Sötéten kuncogott. - Áll az alku, de várjunk addig, amíg a
bátyád nem figyeli árgus szemekkel minden lépésedet - vetett egy
ideges pillantást Jakere.
Sóhajtottam. - Miből gondolod, hogy érdekelhetsz engem?
Kiscica van a zsebedben? Vagy cukorka? Vagy megírod a holnapi
tesztet helyettem? - viccelődtem, mire ő is felnevetett.
- Nem. Meg foglak csókolni, és te szeretni fogod - vont
vállat, miközben vetett rám egy önelégült mosolyt.
Liam lába megrándult a hátam mögött, mintha fel akart
volna állni. Újra megfogtam a lábát, és simogatni kezdtem a
lábfejét.
- Igazán? Ha megpróbálod, a tökeid közelebbről
megismerkednek a térdemmel - mosolyogtam ártatlanul Markra.

122
 - Azt hiszed, hogy ez elriaszt egy olyan kis csinos lánytól,
mint amilyen te vagy? - kérdezte, miközben lassú, vizslató szemeit
végig járatta rajtam.
- Ez csak baráti figyelmeztetetés - vontam vállat és
visszafordultam a Tv felé, amiben szerencsére már egy film ment,
nem reklám.
- Biztos vagyok benne, hogy biztos helyen van nálam a
pénzem. Korábban sosem volt panasz a csókomra - suttogta a
fülembe, és a közelségétől kirázott a hideg.
- Hmm. Nos, mindent el kell kezdeni valamikor - szűrtem a
fogaim között, miközben továbbra is Liam lábát simogattam.
Amikor a filmnek vége lett, Liam hazament egy váltás
ruháért, és szólt a szüleinek, hogy nálunk fog aludni. Igazából volt
váltásruhája a szobámban, de ezt nem mondhattuk el senkinek.
Jake és Kate készítetett egy csomó popcornt. A Terminator -
Megváltás filmet akartuk megnézni, mert még egyikünk sem látta.
Kimentem a fürdőszobába, és amikor kiléptem valaki megragadott
engem és a falnak taszított.
Először azt gondoltam, hogy Liam az, de rájöttem, hogy ez a
valaki nem elég magas. A szíven dübörögni kezdett, és a félelemtől
görcsbe rándult a gyomrom. Mark felnevetett és az ajkait rányomta
az enyéimre, miközben olyan durván fogta a fejemet, hogy nem
tudtam megmozdulni. Megpróbáltam eltolni magamtól, de meg
sem moccant. Tovább harapdálta az ajkaimat, bebocsájtást kérve,
így összeszorítottam az államat, és keményen beletérdeltem az
ágyékába. Erre elengedett, és a fájdalomtól nyögve előre hajolt.
- Én megmondtam. Jössz nekem húsz dollárral - mondtam,
és elléptem mellette, otthagyva őt összegörnyedve és visszamentem
a nappaliba, egy diadalom ittas mosollyal az arcomon.
Liam hátradőlt a kanapén, így gyorsan leültem mellé,
mielőtt valaki más tenné.

123
 - Minden oké? - kérdezte, és mosolyogva rám nézett.
- Igen - válaszoltam, és hangos nevetésben törtem ki.
Mosolygott. - Mi ennyire vicces?
Kuncogtam. - Mark - válaszoltam vigyorogva.
Mark épp ekkor sétált be a nappaliba, kissé bicegve,
fájdalmas arckifejezéssel és a kezeit az ágyéka fölött tartotta. Az
ölembe dobott egy húsz dollárost és leült a másik kanapéra.
Liam nevetésben tört ki. - Ez az én csajom - suttogta, mire
elmosolyodtam.
Mire mindenki hazament már elmúlt éjfél. Kate és én
elindultunk lefeküdni, otthagyva Liamet és Jaket a nappaliban.
Rákacsintottam Liamre és miközben lefeküdtem, eldöntöttem, hogy
a leges legkisebb pizsamámat fogom felvenni, hogy érezhessem a
testét, ahogy az enyémhez simul. Egy rózsaszín rövidnadrágot
vettem, aminek az oldalát egy lila masnival kellett összekötni, és
egy hasonló felsőt, aminek a masniját a melleimnél fűztem össze.
Ahogy megnéztem magam a tükörben, hirtelen idegesség
fogott el. Lehet, hogy egy kicsit sok és félre fogja érteni?
Beharaptam az ajkaimat. Nem, ez rendben van. Látott már ebben
korábban is, így nyugodtan hordhatom. Visszamentem a
szobámba, amikor Kate meglátott füttyentett egyet elismerően.
- Hűha, Amber. Ki kellene menned a konyhába hozni egy
pohár vizet. Liamnek így lenne miről álmodnia - javasolta,
miközben végig mért engem.
Voltaképpen nem is volt rossz ötlet, különben nem is
láthatna reggelig.
- Gondolod? - kérdeztem idegesen.
Mohón bólintott, így úgy döntöttem, megteszem, mielőtt
még meggondolom magam.

124
 - Oké - egyeztem bele, és nevetve kinyitottam az ajtót.
- Gyerünk, játssz vele egy kicsit - bátorított, mikor habozni
kezdtem.
Vettem egy mély levegőt és magabiztosan kisétáltam az
előszobába. A konyháig keresztül kellett mennem a nappalin, így
beléptem oda az apró pizsamámban.
- Kér valaki inni - Kérdeztem ártatlanul miközben elsétáltam
Jake és Liam mellett, akik épp a sportcsatornát nézték.
- Nem, köszi - válaszolta Jake, fel sem nézve a Tv-ről.
Liam szemei viszont azonnal felpattantak, és tekintete szó
szerint követte minden lépésemet. Ajkai kissé szétnyíltak és a
szemei izzottak.
Összeszorítottam az ajkaimat, hogy megakadályozzam a
kitörni készülő nevetésemet. - Oh, Igen! Telitalálat! Öntöttem két
pohár vizet, és elindultam vissza a nappaliba. Liam szinte
levetkőztetett a tekintetével. Jake mikor észrevette ezt, tarkón
vágta.
- Haver! Fejezd be a kishúgom stírölését. Egyébként is,
neked van barátnőd - morogta bosszúsan.
Liam a tarkóját dörzsölte. - Igen, igaz, barátnő - motyogta,
miközben mosolygott.
Visszamentem a szobámba, miközben halálra nevettem
magam. - Ez vicces volt - mondtam Katenek, aki az ágyon ülve várt
rám, mire szintén elnevette magát.
- Tetszett neki az, amit látott - kérdezte Kate szemöldök
húzogatva.
- Igen - megnyomva az ’n’ betűt, és mosolyogva bemásztam
az ágyba.

125
 Kis idő múlva, hallottam Jaket lefeküdni, így tudtam, hogy
Liam egyedül van.
- Kate, kimegyek egy kicsit Liamhez - mondtam neki, amikor
Jake elaludt.
- Oh, igazán? Megint legeltetni fogja a szexi hátsódon a
szemét? - kérdezte mosolyogva.
Kuncogtam. - Valami ilyesmi. Aludj nyugodtan, lehet, hogy
mégsem jövök vissza olyan hamar - és rákacsintottam, ahogy
kimásztam az ágyból. Felkaptam a mobilomat, hátha megint kelleni
fog az ébresztés.
- Jó szórakozást, és ne tegyél semmi olyan, amit én sem
tennék - viccelődött.
Nem sok minden volt, amit Kate nem tenne meg, neki volt
már barátja és határozottan nem volt már szűz.
Kuncogtam és kimentem a szobából és átosontam az
előszobán keresztül, be a nappaliba, ahol Liam már a kanapén
feküdt egy tartalék paplan alatt. Reggel hatra állítottam be az időt,
ez volt a megszokott „Liam elhagyja a szobámat az ablakon
keresztül” időpont, majd lettem a mobilomat a padlóra.
- Hé, Angel - suttogta mosolyogva, miközben felemelte a
paplant, hogy mellé tudjak feküdni.
Gyorsan bemásztam és mohón hozzányomtam a testemet az
övéhez. Elégedetten felsóhajtott, és szorosan körém fonta a karjait.
- Tényleg nem tetszik a pizsamám? - kérdeztem tőle huncut
mosollyal.
- Imádom a pizsamádat, de azt már nem, ha akkor ringatod a
csinos kis hátsódat előttem, amikor a bátyád is mellettem van -
sóhajtott.
- Szerinted szexi a fenekem? - kérdeztem incselkedve.

126
 - Hmm. Nem emlékszem, meg kell néznem még egyszer -
válaszolta határozottan.
Kuncogtam és hasra fordultam és a fejem alá tettem a
kezeimet. Újra felsóhajtott, és kezével lassan végigsimított a
hátamon, le egészen az egyik combomig, majd vissza a másikon fel.
A keze megállapodott a fenekemen, miközben kioldotta az
alsóm egyik oldalsó masniját, mire megremegtem. Istenem. Mi
történik velem? Komolyan Azt szeretném, hogy megérintsen. Ha
megérint, nem fogom megállítani most.
Előre hajolt és megcsókolta a vállamat, majd lejjebb ment
előbb a hátamat csókolta végig, majd a csípőmet. Végigcsókolt a
fenekem az alsómon keresztül, le egészen a combom tövéig, mire
zihálni kezdtem és megmerevedtem.
Gyorsan elhúzódott. - Sajnálom, bocs. Elragadott a hév -
mondta bocsánatkérően.
Elpirultam, szerettem, amikor ilyen heves. - Semmi gond,
Liam, imádom - mondtam határozottan, de a hangom kicsit
megremegett az ereimen keresztülszáguldó vágytól.
- Jó volt? - kérdezte meglepetten.
- A fenébe! Igen! - ismertem be zihálva és újra elpirultam.
Hű, ezt most tényleg kimondtam? Kínos!
Felnyögött és újra lehajolt, hogy végigcsókolja a fenekemet a
masni felé, mire egy apró nyögés hagyta el a számat. Úgy tűnt ettől
felbátorodott, és újra simogatni majd masszírozni kezdte a
fenekemet. Felcsúsztatta a pólómat így végigcsókolva a hátamat.
Átfordultam, hogy szembe legyünk, lehúztam magamhoz és
megcsókoltam, miközben az egész testével betakart engem.
Éreztem a bőre érintését a sajátomon, mire a pizsamámat túl
soknak éreztem magunk között.

127
 Éreztem izgalmának ékes bizonyítékát, ahogy a combomnak
feszült, de most nem rémültem meg. Kezei közé fogta a melleimet,
mire felsóhajtottam és a pólóm anyagán keresztül is éreztem a
belőle áradó forróságot, mivel nem volt rajtam melltartó.
Felnyögött és hüvelyujjával ingerelni kezdte a
mellbimbómat, amitől azok megkeményedtek.
Rajta csak egy boxer volt, így kezeimmel végigsimítottam
izmos mellkasán, hasán és azon csodálkoztam, hogy mennyire
tökéletes is ő.
A nyakamat csókolta majd lejjebb vándorolt a melleimre. A
kezeimmel összekuszáltam a selymes, barna haját, ahogy a hasamat
csókolta, majd fogai közé harapva a pólóm alját, elkezdte felfelé
húzni azt. Felnyögtem, ahogy megéreztem az ajkait a hasamon,
majd nyelvével végigsimított a köldököm és végül belefújt egyet,
amivel elérte, hogy testem már szinte vibrált az izgalomtól.
Becsúsztatta kezeit a pólóm alá és lassan felfelé simogatva
elindult, az ajkaival követte a kezeit, amitől egyre jobban ziháltam,
végül megcsókolta a melleimet. Óh, Istenem! Ez… ez túl gyors!
- Sajnálom… Liam… hagyd abba, kérlek - motyogtam.
Azonnal elhúzta a fejét és rám mosolygott azzal a gyönyörű
mosolyával. - Nem kell bocsánatot kérned, Angel - mondta,
miközben lehajolt és finoman megcsókolt.
Hálásan mosolyogtam rá, ahogy legörgült rólam, majd
szorosan magához ölelt, beletúrt a hajamba és szerelmes tekintettel
nézett rám.
- Olyan gyönyörű vagy - mormolta, miközben finoman
megcsókolta az orromat és lehúzta a felsőmet.
Kuncogva megráztam a fejem. Állandóan ilyeneket mondott,
már igazán elcsépelt. Talán azoknál a lányoknál bejött, akik
lefeküdtek vele.

128
 Mosolygott, de megbántottnak tűnt. - Nem hiszel nekem -
mondta.
- Hány lánynak mondtad már ezt, Liam? - suttogtam, nem
voltam biztos, hogy megtalálom a rendes hangomat.
Sóhajtott és egy kicsit legyőzöttnek tűnt.
- A múltamat nem tudom megváltoztatni, Angel. Csak azt
kérem, hogy bízz bennem. Még soha nem éreztem így senki iránt.
Esküszöm. Egy lánynak sem mondtam ezt előtted, a nyomodba
sem értek. Semmi sem ér fel veled - mondta, miközben a szemembe
nézett, hogy megértettem-e.
Szavaira a lélegzetem akadozni kezdett. Közelebb húzódtam
hozzá, mellkasába temettem az arcomat, és belélegeztem az illatát.
Boldogan felsóhajtott, karjaival szorosan magához húzott és
megcsókolta a homlokomat.
- Jó éjszakát, Angel - suttogta.
- Jó éjt, Liam - mormoltam a mellkasába. Volt egy olyan
érzésem, hogy a tervem, miszerint nem adom neki a szívem, épp
most vált füsté. Csak abban reménykedhettem, hogy nem fogja
összetörni azt. Közel bújtam hozzá, és amint épp kezdetem
elaludni, meghallottam, hogy valamit suttog, ami mintha úgy
hangzott volna, „szeretlek”, de Liam ilyet nem mondana, biztos
valami más volt, én pedig nem jól értettem.

129
 10. fejezet

Fordította: Maya

- EZ MEG MI A FASZ? - halottam meg Jake közeli

kiabálását.
Kinyitottam a szememet és ránéztem. Az arca vörös volt a
visszafojtott dühtől. - Jake, ne olyan hangosan, beszakad a
dobhártyám! Mi a gond? - kérdeztem miközben felültem. De ahogy
megmozdultam rájöttem, hogy mi is volt a gond. Liammel még
mindig a kanapén voltunk. Ó, ne! Gyorsan felugrottam és ránéztem
Liamre, aki tátott szájjal, döbbenten figyelt engem. Oké. Gyorsan
meg kell menteni a helyzetet.
- A francba, Liam! Pfuj. Te fogdostál engem? - kiabáltam, és
úgy tettem, mint aki fel van háborodva.
Jake rám nézett, még mindig dühösnek látszott, de kicsit
össze is zavarodott.
- Én… öö… nem…mi van? - dadogott Liam.
- Mi a faszt műveltél Amberrel? - kérdezte Jake dühösen
Liamtől, aki még mindig teljesen össze volt zavarodva.

130
 - Gondolom elaludhattam - ráztam a fejemet tetetett
zavarral.
- Elaludtál? Nos, mit csináltatok ti itt a nappaliban? -
kérdezte és egy ölni is képes pillantást vetett Liamre, mielőtt
visszafordult hozzám. Oké, gyerünk, gondolkozz. Ez az! Ezt el
fogja hinni.
- Rosszat álmodtam, Jake - motyogtam, a padlót nézve,
idegességet színlelve.
Jake nagyot sóhajtott, átkarolt engem és az állát a fejemre
rakta. - Ó, a francba, Amber. Semmi gond - ringatott.
- Nagyon felzaklatott, és mivel azt hittem itt vagy kint,
idejöttem, de csak Liamet találtam, aki megvigasztalt, ez minden,
ami történt. Végül elaludtunk - hazudtam suttogva, megjátszott
bűntudattal a hangomban. Nem voltam még kész elmondani neki
az igazságot, főleg azok után nem, ahogy az előbb Liamre nézett.
- Sajnálom. Én nem gondoltam… sose bánd - vigasztalt Jake,
miközben visszahúzódva rám nézett. - Most már rendben vagy?
Bólintottam és beharaptam az ajkaimat, hogy megpróbáljam
enyhíteni a bűntudatot, amit éreztem. Ránézett Liamre.
- Sajnálom, haver, túlreagáltam a dolgokat. Umm… kösz,
hogy segítettél a húgomnak.
Liam kényelmetlenül érintette ez, rám nézett, mire könyörgő
szemekkel próbáltam jelezni neki, hogy nem mondjon semmit.
- Igen, semmi gond - vont vállat, miközben végigsimított a
kócos haján.
Gyorsan elhúzódtam Jake öleléséből. - Mennem kell, mert
még elkések a suliból. Mennyi most az idő? - kérdeztem, miközben
a telefonomat kerestem. Az a fránya ébresztő miért nem szólalt
meg?

131
 - Még csak hat óra van, Amber. Korán ébredtem - vont vállat
Jake.
- Oké, nos, akkor készítek valami reggelit, de előbb
lezuhanyozom. Umm… kösz a tegnap estét, Liam - mondtam neki
elpirulva, miközben halványan elmosolyodott.
- Örömömre szolgált, Angel - kacsintott rám, és boldogan
mosolygott.
Jake a fejére csapott, amitől Liam összerezzent. - A kishúgom
- jelentette ki, majd a szemeit forgatva elindult a konyhába,
otthagyva engem és Liamet a nappaliban.
- Nem szeretem, ha hazudnod kell a bátyádnak, Amber -
suttogta gondterhelt arccal.
- Tudom, csak néhány hét, kérlek? - kértem, miközben
gyorsan megcsókoltam őt és megfordultam, hogy kimenjek a
konyhába. Megragadt a kezemet és visszarántott egy újabb csókra,
majd csábosan rám mosolygott.
A konyhában majdnem ugrándoztam a boldogságtól. Jake
pirítóst evett, én meg elővettem két tálat a kedvenc müzlimnek.
Egyet nekem, egyet pedig Liamnek. Bevittem őket a nappaliba, az
egyiket odaadtam Liamnek, majd leültem a kanapé elé a földre.
- Ümm… Kösz, Angel, de én nem szeretem a kókuszos
müzlit - mondta fintorogva.
Zavarodottan néztem rá. Mindig megette a müzlimet.
Minden nap megette a kókuszos müzlimet.
- Persze, hogy szereted. Minden nap ezt eszed - néztem rá,
de ő úgy nézett vissza, mintha megőrültem volna.
Nevetve megrázta a fejét. - Nem, én nem. Minden nap
készítettem egy tállal, és úgy tettem, mint aki ezt eszi, csak azért,

132
hogy oda gyere mellém elvenni azt - mondta egy szexi mosollyal az
ajkain és huncut szemekkel nézett rám.
- És mi a fenéért csináltad ezt? Szeretsz játszani az
idegeimmel? - kérdeztem bosszúsan.
- Nem, Angel. Csak szerettem volna én készíteni neked a
reggelit - mondta egyszerűen.
Meghökkentem a kijelentésétől. Nekem készítette? - Te
nekem készítetted? Minden reggel? - Döbbenten néztem rá.
Hihetetlen hogy mennyire figyelmes volt, és én ezt sosem vettem
észre.
Minden nap bejöttem és csúnyán beszólogattam neki, amiért
nem otthon eszik, nem hagyva nekem a müzlimből, erre egész idő
alatt ezt csakis miattam tette?
- Istenem! Annyira kiborítóan édes! Ő csak vállat vont,
mintha ez csak egy semmiség lenne. Én végig úgy viselkedtem
vele, mint egy idióta, amíg ő csak kedves volt velem. Jake besétált a
nappaliba, így nem tudtam mondani neki semmit.
- Miután megettem a reggelimet, felkaptam a mobilomat és
bementem a szobámba. Küldtem egy sms-t Liamnek, mivel nem
tudtam beszélni vele.
„Köszönöm, igazán édes vagy! Soha nem vettem azt észre, hogy
mit is tettél értem. Később megfelelően köszönetet fogok érte mondani. X”
- üzentem, majd magamban mosolyogva elmentem zuhanyozni.

Ahogy kiszálltunk Liam kocsijából az iskola előtt, azonnal

elárasztott bennünket a szokásos lányáradat, akik csak Jaket és
Liamet akarták taperolni.

133
 A szemeimet forgattam, amikor Jessica elsőként tolakodott
keresztül a csoporton, és a mocskos kezeit a barátom dereka közé
fonta. A szemeivel szinte már le is vetkőztette.
- Jessica, komolyan mondom, hogy szállj le rólam - mondta
Liam szigorúan, letekerve a karjait a derekáról és elhátrált tőle.
- Liam, bébi, mi lenne, ha kihagynánk az első órát és
elmennénk egy kicsit szórakozni - dorombolta, és végigsimított
Liam mellkasán.
Istenem. Szinte beteg lettem a féltékenységtől.
Megfordultam, és olyan gyorsan mentem el onnan, ahogy csak
tudtam. Minél távolabb akartam onnan kerülni. Egy perc múlva
meghallottam Kate-et ahogy fut utánam, majd megragadva a
kezemet megállított.
- Most komolyan, hagyj békén - kiabáltam rá majdnem, de
nem ő volt az, hanem Liam.
- Hé, én csak el akarlak kísérni a termedig - nézett rám
szomorúan.
- Oh, rendben… umm… sajnálom. Azt hittem Jessicaval
maradsz, ha már annyira szórakoztató - mondtam gúnyolódva, de
sajnáltam, hogy rákiabáltam.
Megrázta a fejét. És közelebb lépett hozzám. - Nem. Én nem
vele vagyok. Én veled vagyok. - mondta kedvesen rám
mosolyogva, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni.
- Rendben, nos, sajnálom, én csak… Nem tudom… -
hallgattam el, elpirulva zavaromban.
- Féltékeny voltál - jelentette ki elégedetten.
Vonakodva bólintottam, mert nem igazán akartam bevallani
ezt.

134
 - Jó. Az elmúlt tizenkét évben arra vártam, hogy mikor leszel
féltékeny - mondta miközben őrült módjára vigyorgott.
Nevettem. - Te? Nos, akkor jó vagy, mert megtörtént.
Megrúgtam egy követ, ezzel próbálva levezetni a még mindig
felgyülemlő féltékenységet magamból. Azt hiszem ideje
hozzászoknom, hogy állandóan lányok veszik körül. Ő itt Liam
James, az ég szerelmére! A lányok állandóan kiskutya módjára
követik minden lépését.
- Emlékszel, hogy mit beszéltünk tegnap este a bizalomról?
Nos, ketten kellünk hozzá, hogy működjön. Én megígérem, hogy
sosem bántalak meg, neked pedig ezt el kell hinned.
Felemelte az államat, ezzel kényszerítve, hogy rá nézzek.
Sóhajtottam egyet. Oké, megértettem. - Bízom benned, csak nagyon
nehéz volt ezt végig nézni - válaszoltam, miközben önelégülten
mosolyogva ismételtem meg a tegnapi szavait.
Nevetett.
- Igen, nos, elmondtam neki, hogy barátnőm van, és
befejeztem a flörtölést - mondta magabiztosan, és kisimította a
hajamat az arcomból.
- Elmondtad mindenkinek, hogy barátnőd van? - kérdeztem
döbbenten. Oké, Hű, talán ő komolyabban dolgozik azon, hogy ez
az egész működjön.
- Igen, persze. Van barátnőm. Nekem van a legszexibb,
legszebb barátnőm a világon, aki a ma reggeli üzenete szerint,
méltó hálában fog engem részesíteni. - vetett rám egy huncut
mosolyt, amitől a gyomrom ugrott egyet.
Mosolyogtam, és lábujjhegyre állva az ajkaiba suttogtam: -
Minden jó dolog bekövetkezik egyszer - kacsintottam rá, és
elsétáltam.
Sóhajtott egyet és gyorsan utánam jött.

135
 - Nem gondolod, hogy a tizenkét év elég hosszú idő a jó
dolgok eljöveteléhez? - kérdezte színlelt kétségbeeséssel, mire csak
kuncogtam.
- Hmm. Nem igazán. Szerintem még tudsz várni egy keveset
- adtam neki egy gyors csókot, mielőtt beléptem a termembe.
Hallottam őt sóhajtani, és amikor visszafordultam, engem
nézett mosolyogva, ahogy sétálok. Szándékos kicsit megringattam
a csípőmet, próbáltam szexinek tűnni. Valószínűleg sikerült, mert
három fiú is az osztályomban fütyülni kezdett, és megjegyzéseket
tettek hozzá.
Forgattam a szemeimet. Fiúk!
Ebédig nem tudtam Liammal beszélni, ugyanannál az
asztalnál ültünk, és mindenki vele akart beszélni.
- Akkor most neked van egy titkos barátnőd - kérdezte Tim,
az egyik barátja, és hitetlen tekintettel nézett rá.
- Igen - jelentette ki büszkén.
Minden alkalommal, amikor rám nézett, én pipacsvörös
lettem, és biztos voltam abban, hogy ez másnak is fel fog tűnni.
- Egy igazi vadmacskának kell lennie, ha meg tudott
szelídíteni egy ilyen vadállatot - mosolygott Rick önelégülten.
Liam nevetett, és a szemeivel elkapta a pillantásomat egy
másodperc erejéig. - Ő a legszexibb élőlény a földön, ember -
mondta magabiztosan.
- Igazán? Olyan jó az ágyban? - kérdezte Rick, miközben
beleharapott a szendvicsébe.
- Haver, Nem fogom kibeszélni a csajomat - válaszolta
önelégült mosollyal Liam.
- Fogadok, hogy kiütném a nyeregből - flörtölt Rochelle,
miközben a végigsimított Liam karján.

136
 Liam felnevetett.
- Nincs esélyed. A csajom gyönyörű, hihetetlenül szép mind
külsőleg, mind belsőleg - vont vállat és vigyorgott. Az összes lány
az asztalnál egyszerre adott ki ’ahhh’ meg ’awww’ hangokat
magából, mire elmosolyodtam és megpróbáltam megenni az
ebédemet.
Éreztem, hogy Kate figyel, úgyhogy ránéztem, aki fülig érő
szájjal vigyorgott rám, amitől megint pipacsvörös lettem. Kuncogva
rákacsintottam.
- Nem feküdtek le. A csaj nem hisz a házasság előtti szexben
- vágta közbe Jake vigyorogva.
Lenyeltem a nevetésemet. Vajon Jake tényleg elhitte ezt neki,
amikor ma reggel elmondta.
Mindenki levegő után kapott, és úgy néztek Liamre, mint aki
megőrült.
- Ne bassz. Nem feküdtél le vele? - kérdezte Rick
kételkedően.
- Nem, még nem. De ez nem is tartozik rátok, srácok - rázta a
fejét Liam vigyorogva. - Mennem kell, beszélnem kell az edzővel -
vont vállat, miközben felállt. A srácok fele szintén felállt, és követte
őt.
Amint eltűnt, az össze lány tervekről meg cselszövésekről
kezdett el beszélni. Tudni akarták, hogy ki ez a titokzatos lány, és
nem akadályozhatja meg őket semmi abban, hogy ki is derítsék.
Mindegyikőjük kitett egy húszdollárost az asztalra, mire
zavarodottan rájuk néztem.
- Nos, amelyik lány a leghamarabb fekszik le vele, azé a
pénz - mondta egy önelégült mosollyal Jessica.

137
 Ziháltam. - Most mondta, hogy barátnője van, nem rémlik?
Erre te meg fogadsz, hogy ki fekszik le vele? - kérdeztem. Mi van,
ha a barátnője mégis lefekszik vele? - Nem tudom elhinni, hogy
ezek a lányok a szexre kötöttek fogadást. Ez egy átkozott verseny!
- Nos, ha beteszi a pénzt, aztán lehet versenyezni, de
nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni megadni neki mindazt, amire
szüksége van. Végül el fogja hagyni. Nos, garantálom, hogy nem a
barátnője fog győzni. Liam nem tud várni. Nincs házasság előtti
szex, oké, rendben van! De most Liam Jamesről beszélünk! -
forgatta a szemeit, miközben beszélt. Nyilvánvalóan rendkívül
biztos volt a saját győzelmében.
Mivel nem volt jobb ötletem, én is bedobtam egy húszast a
halmukba.
- A következőre, aki megszerzi őt? - kérdeztem és alig bírtam
leplezni a vigyorgásomat.
- Igen! Esélyed sincs, Emó! - sziszegte Jessica.
- Szóval, mennyit kap a győztes? - kérdeztem izgatottan,
ügyet sem vetve gúnyos kijelentésére. Jessica megszámolta a pénzt.
- Nos, kétszáznegyven dollár van most itt, de még nem
mindenki tud a dologról. Nem tudom… Legutoljára, amikor
Chrisre fogadtunk, akkor hatszázhúsz dollár jött össze, de Liam
sokkal szexibb nála, és a jelenlegi helyzetében, még kívánatosabb
célpont - nevetett Jessica, miközben összehajtotta a pénzköteget és
eltette a zsebébe, majd a jelentkezők nevét felírta egy papírra.
Nevettem. Hűha, ez könnyen szerzett pénz lesz. Kate is csak
nevetett.
- Beszálltok? - kérdezte Jessica Katetől és Sarahtól.
- Nem, én nem. Nem akarok beszállni - vont vállat Kate,
miközben még mindig nevetett.

138
 Sarah viszont átadta Jessicanak a pénzt. - Én benne vagyok.
Ki tudna nemet mondani egy ilyen jó ajánlatra, hogy lefeküdhet
Liam Jamesszel? - kérdezte álmodozva.
Megragadtam a barátnőimet, és kihúztam őket az ebédlőből,
el a következő óránkra.

Iskola után várnom kellett Jakere meg Liamre, hogy

végezzenek a hoki edzésükön.
Beosontam a jégpályához, és elbújtam hátul, ahol nem
láthattak meg. Minket lányokat, sosem engedtek be, mert az
edzőjük szerint csak megzavarnánk a játékukat. Szerettem őket
hokizás közben nézni. Olyan biztonságosan és annyira gyorsan
siklottak a jégen.
Épp sprinteltek a pálya két oldala között, majd egy csomó
kúpalakú bója között cikázva kellett a korongot a kapuba
juttatniuk. Jakekel együtt, ők ketten voltak a legjobb lövő, és a
legjobb kapus. Jake valóban jó kapus volt, de csak kedvtelésből
játszott. Liam viszont egy teljes atlétikai ösztöndíjat kapott az
ország egyik legjobb egyetemén. Profi játékos akart lenni, amelyre
láthatólag meg is volt minden esélye, mert állandóan megfigyelők
nézték minden mozdulatát.
Azon kaptam magam, hogy Liamet bámulom, ahogy
korcsolyázik. Már láttam őt több százszor, ha nem több ezerszer, de
nem tudtam betelni a látványával. Levegőt is alig kaptam. Néztem,
ahogy a lába mozog, ahogy a szél összekócolja barna haját, ahogy
korcsolyázott, majd ahogy megállt jégpermetet hagyott maga után.
És persze az is feltűnt, hogy mennyire szexi is a hokis ruhájában.
Kiosontam, ahogy vége lett az edzésüknek, és Liam
autójánál vártam rájuk, amíg lezuhanyoznak.
Sarah jött oda, amíg vártam.

139
 - Hé, csajszi - csicseregte, miközben izgalmában össze-vissza
ugrándozott.
- Hé, Sar. Mi a helyzet? Megint füvet szívtál? - ugrattam.
Sarah egyszer vett az egyik barátjától gyógyfüvet, hogy a
szobájában az meggyújtva, megtisztítsa vele az auráját, vagy mi.
Végül is nem gyógyfű volt az, és ő kis idő múlva félmeztelenül
rohangált az utcán, mindenkit felhívott a mobilján, hogy jöjjön el és
nézzék meg a felvonulást. Sosem lépett túl rajta.
- Haha! Nem. Épp most beszéltem Asleyvel, hogy Liam
meghódításáért 1860 dollár gyűlt már össze! El tudod hinni?
Szóval, megpróbálkozom vele, amikor kijön az edzésről - mondta,
miközben továbbra is pattogott, ahogy körülnézett.
Azt hiszem, nem jól hallottam. 1860 dollár! Ez egy vicc?
Szent szar! Ez azt jelenti, hogy több mint kilencven lány fogadott
arra, hogy ki viszi először ágyba, én meg már attól megijedtem,
hogy megérintett engem.
Talán ez mégsem lesz olyan szórakoztató, ahogy azt elsőre
gondoltam. Nagyjából öt perccel később megérkeztek a srácok.
- Szia, Liam. Hű, hogy neked milyen jó illatod van -
dorombolta Sarah csábítóan, ahogy közelebb hajolt hozzá.
Liam egy elborzadt kifejezéssel nézett rá.
Keményen beleharaptam az ajkaimba, nehogy elnevessem
magam.
- Szia, Sarah. Figyelj, lehet, hogy te még nem hallottad, de
van barátnőm, így… - hallgatott el, és vállat vont.
- Oké, Nekem nem gond, tudok osztozkodni - dorombolta
Sarah, miközben Liam mellkasára simítva, megállította őt.

140
 Úgy látszott, Liam kezdett ideges lenni. - Sarah, komolyan,
nem érdekelsz, oké? - rázta meg a fejét, majd szemöldök ráncolva
beült a kocsiba.
Bocsánatkérően mosolyogtam Sarahra, mert kicsit
legyőzöttnek tűnt.
- Oda van húsz dollárom, és már soha nem fogom viszont
látni - mondta keserűen.
Felnevettem.
- Hé, amikor győzök, majd visszaadom a húszasodat -
kacsintottam rá bosszantóan, mire felnevetett, én pedig beültem a
kocsiba.
Jake ma dolgozott, ezért Liam elvitte ahhoz az
edzőteremhez, ahol hétfő és szerda esténként dolgozott, majd Liam,
ahogy szokta, hazavitt engem is.
- Basszus, ember, én ma legszívesebben annyi ember képét
ütöttem volna be, mint még soha. Mi a fasz van? Elmondtam, hogy
barátnőm van, erre délután mindenki rám akar mászni, hogy… -
hirtelen elhallgatott, miközben a tükörből rám nézett, mintha
elszólta volna magát.
Nevettem. Istenem! Fogalma sem volt arról, hogy közel száz
éhes lány próbálja becserkészni, egy fogadás kedvéért!
- Mi olyan vicces, Angel? - kérdezte, miközben kérdőn nézett
rám a tükörből.
- Szeretnéd tudni, hogy miért kaptál ma ennyi extra
figyelmet? - kérdeztem önelégülten mosolyogva.
- Igen - válaszolta aggódva.
Jake hátrafordult és rám nézett.
- Nos, a lányok fogadtak, hogy ki tud lefeküdni veled
leghamarabb. Amelyik lány leghamarabb megkap téged, megnyeri

141
a pénzt. Csinos kis összeg gyűlt össze - jelentettem ki, miközben
továbbra is önelégülten mosolyogtam.
Jake nevetésben tört ki, Liam meg majdnem letért az útról
döbbenetében.
- Hogy mit csináltak? Nem tudják, hogy barátnőm van? -
kiáltotta bosszúsan, mire Jake még jobban el kezdett nevetni.
Bólintottam. - Pont ezért csinálják. Tudják, hogy te nagy
játékos vagy, így be akarnak cserkészni - vontam vállat, miközben
úgy tettem, mintha nem érdekelne, pedig igazán aggódtam. Vajon
meddig lesz képes ellenállni ekkora kísértésnek?
- Mennyi jött össze? - kérdezte Jake szórakozottan.
- Több mint ezernyolcszáz dollár - nevettem.
Liam, majdnem megint letért az útról, Jake szája pedig tátva
maradt a döbbenettől, majd szemeiben büszkeséggel Liamre nézett.
- Ja, fejenként húsz dollár, szóval úgy nagyjából kilencven
lány akar megszerezni téged a lehető leghamarabb, Liam. - A
tükörben rá mosolyogtam, és őszintén szólva ténylegesen ijedtnek
tűnt.
- Szent szar, ember! Szerintem válassz valakit, fektesd meg,
aztán meg zsebeld be a pénzt - mondta izgatottan Jake.
Liam, tekintetével ölni lehetett volna, ahogy Jakere nézett,
mire Jake bocsánatkérően feltartotta a kezeit.
- Vicceltem, a francba, csak vicceltem! - mondta gyorsan, de
láttam az arcán, hogy komolyan gondolta, amit mondott.
- Szóval, ezért várt Sarah a kocsinál. Ki a franc találta ki ezt,
Angel? - kérdezte Liam, miközben valóban mérgesnek tűnt.
- Nos, Jessica kezdte, majd az egész pom-pom csapat, később
az egész felsőbb évesek, Asley, én, Nadine… - soroltam azokat,
akikről tudtam, de Liam félbeszakított.

142
 - Te? - kérdezte vad tekintettel.
Bólintottam és újra nevetni kezdtem.
- Nos, igen. Ezernyolcszáz dollár, sok pénz. Amikor
beszálltam még csak kétszáznegyven dollár volt a tét, de én is
szeretek szerencsét próbálni - vicceltem, miközben kacéran
rámosolyogtam a tükörben.
Jake úgy nézett ki, hogy mindjárt felrobban. - Te? Egy fenét!
Hogy juthat egyáltalán eszedbe! - kiabált rám, amitől megijedtem.
Utáltam Jaket dühösnek látni.
- Jake, ez nagyon sok pénz, gondoltam jó vicc lenne. Ki
tudja, talán odaadom a szüzességemet a híres Liam Jamesnek -
kacsintottam.
Jake nevetni kezdett, látszott, hogy megkönnyebbült, azt
hitte viccelek. Mosolyogtam és kinéztem az ablakon. Nem voltam
túl jó hazudozó, ha megkérdezné, hogy vicceltem-e, még
elmondanám az igazságot.
- Francba, Amber, jól rám ijesztettél! Először azt gondoltam,
hogy komolyan beszélsz - nevetett Jake, miközben büszkén
megveregette Liam vállát. - Azon gondolkodom, hogy hány lányt
tudnál megfektetni egy éjszaka alatt, ha mindegyik magát hinné
győztesnek.
Zihálni kezdtem. Oh, a fenébe! Remek, Jake. Tömd csak teli a
fejét. Biztos csak ez hiányzik már, főleg ha a barátnője nem adja be
a derekát hamarabb.
- A francba, Jake! Barátnőm van! - kiabált Liam mérgesen.
- Igen, tudom, de a lányok mindent be fognak vetni a
győzelemért, így bármire kaphatóak lesznek - mosolygott Jake
önelégülten és kacsintott.

143
 - Jake, állj le! Én nem akarok senki mást. Nem fogom
elszúrni - jelentette ki Liam büszkén. Rám mosolygott a tükörben,
amitől kezdeti pánikom megnyugodni látszott. Igaz, bíztam benne,
de az én felkészületlenségem most nem a legjobb időzítés.

Kitettük Jake-et az edzőteremnél, majd Liammel

hazahajtottunk.
- Fogadtál húsz dollárral, hogy te leszel a következő lány,
akivel együtt alszom? - kérdezte, miközben magabiztosan rám
mosolygott.
- Igazából nem, a tét az, hogy elsőnek fekszem le veled -
vontam vállat kuncogva.
Felnevetett, és vezetés közben megfogta a kezemet.
- Nem tudom elhinni. Azt gondoltam, ha mindenki
megtudja, hogy foglalt vagyok, akkor békén hagynak, és nem
fognak a lányok utánam mászkálni. Nagyon sajnálom - mondta, és
lágyan megcsókolta a kezemet.
- Ne aggódj emiatt, ez nem a te hibád. Azt hiszem, arra a
bizalmi dologra mostantól nagyobb szükségünk lesz, hmm? -
vicceltem, miközben mosolyogtam. Visszamosolygott, de látszott,
hogy nyomasztja a dolog, hogy a közeljövőben nem fogja tudni
levakarni magáról a lányokat. Hazaértünk, és megálltunk a
bejárójukban.
- Hé, nem akarsz bejönni? A szüleimnek elmondhatnánk,
hogy együtt vagyunk. Elmondtam nekik, hogy van barátnőm, mire
anyám majdnem elájult, esküszöm - mondta kuncogva, és egy
reményteljes pillantással bólintott a házuk felé.
- Hűha, már az „ismerkedjünk meg a szülőkkel” résznél
tartunk? - viccelődtem megjátszott rémülettel.

144
 - Mi van, ha nem tetszem nekik? - kérdeztem, miközben
karjaimmal átöleltem a derekát, arcomat pedig a mellkasába
fúrtam, megjátszott rémülettel.
Nevetett, mire én is elnevettem magam. Liam szülei
szerettek engem, és már kislány koromban engem akartam a
fiuknak.
Liam egyke volt, mert az anyukájának problémái adódtak a
születésekor, így képtelen volt több gyermeket a világra hozni,
úgyhogy ők szerettek engem, és mindig azt mondták, hogy Jake és
én a családjuk részét képezzük. Én is szerettem őket, nagyszerű
emberek voltak, kedvesek, viccesek, megfontoltak. Pont úgy, mint
Liam, csak nekem hosszú időbe telt ezt meglátnom.

145
 11. fejezet

Fordította: Josie

Behúzott a házba, a kezemet fogva, izgatottan

mosolyogva.
- Anya? Apa? Itthon vagytok? - kiáltotta Liam, körbenézve
az üres társalgóban.
Hangokat hallottam a konyhából. - Igen, drágám. A
konyhában vagyunk - hívott minket Pat. Liam boldogan
mosolygott és a konyhába vonszolt. Pat sütit sütött, Rick pedig
megpróbált pár sütit megenni a tálból, Pat csak nevetett rajta, és a
fakanalával csapott rá a kezére. Kuncogtam a jeleneten. Mindig
ilyenek voltak, a tökéletes háziasszony és feleség, és a férj, aki
imádta őt és Liamet, ez igazán kedves volt.
- Szia, Amber. Régóta nem láttunk- mondta Rick, és hírtelen
egy ölelésbe vont, amitől a szívem száguldozni kezdett.
- Szia Rick. Szia, Pat. Hogy vagytok? - kérdeztem vidáman.

146
 - Nagyszerűen vagyunk! Amber. Én is megölelnélek, de a
süti teljesen beborít, drágám. - Pat összeráncolta a homlokát,
bizonyítékként felemelte a kezét.
- Igen, látom! Jó illata van - mondtam, a szemem megakadt
egyik frissen sült sütin, ami a pulton, egy tányéron hevert. Elém
tolta a tányért, én meg boldogan, mosolyogva vettem egyet. -
Köszi.
- Hé! Azt mondtad, nem vehetek el egyet sem, mert még
hűlniük kell - Rick nyöszörögve duzzogott, nekem meg
nevethetnékem támadt őt nézve; Pat felkapott egy sütit és egy
kacsintás kíséretében odadobta neki.
- Hmm, figyeljetek. Arra gondoltam, ha találkozni
szeretnétek a barátnőmmel, esetleg együtt vacsorázhatnánk ma
este?- javasolta Liam, keze a hátam egy aprócska részét érintette.
Pat arcán egy széles vigyor terült szét. Annyira boldognak
nézett ki, legalábbis nekem úgy tűnt, épp a könnyeit próbálja
visszatartani.
- Ó, Liam! Annyira szeretnék találkozni vele! Még mindig
nem tudom elhinni, hogy barátnőd van. Mindvégig azt mondta,
hogy csak egyetlen egy lány létezik a számára, és végre most
elszánta magát és randizik valakivel! - gügyögte, gyakorlatilag,
majd szétrobban a büszkeségtől és a meghatottságtól.
- Igen, oké. Anya, visszavennél egy kicsit, uh? - motyogta
Liam a szemeit forgatva.
- Tehát, ezért jöttél most? Hogy találkozz vele, Amber?
Milyen? Kedves? - kérdezte Pat, és izgatottan figyelt.
Liamre néztem, bizonytalan voltam, hogy mit is kellene
mondanom. Ez az egész szituáció nevetséges volt. És tényleg azt
mondta, hogy Liamnak mindig is csak egyetlen egy lány számított?

147
 - Tulajdonképpen, anya, ő ebben a pillanatban is itt van -
mondta Liam büszkén, dörzsölgetve a hátam, majd rám
mosolygott. Tekintetét az enyémbe fúrta, elérve ezáltal, hogy az
egész testem kissé felforrósodjon.
Pat felugrott, kezeit beletörölte egy konyharuhába, gyorsan
megigazította a haját, mielőtt gyakorlatilag kirohant a folyosóra.
Oké, ez elég furcsa volt!
- Anya, mit csinálsz? - kérdezte Liam nevetve; majd
hallottam, ahogy Rick is kacagni kezd, Liam keze továbbra is
hátamon volt, hatalmas vigyorral az arcán.
- Nos, itt parkol az autóval vagy valami ilyesmi? - kérdezte
Pat, visszanézett Liamre, mielőtt újra a bejárati ajtóra pillantott.
Liam még jobban nevetett, Rick és én is kuncogtunk.
- Anya, ő itt a barátnőm. A neve Amber Walker. - Liam
büszkén nézett rám, ahogy én közelebb préseltem magamat hozzá.
Pat arcán felfedezhető volt a döbbenet, ahogy rám nézett. Majd
lassan, ezt felváltotta a boldogság, azután pedig a totális öröm,
ahogy felnevetett és hozzám rohant, megragadott engem és Liamet
egy nagy ölelésre.
- Óh, te jó ég! Végre ti ketten együtt vagytok? Végre! -
majdnem kiáltotta, és fel-le ugrándozott. Liam a karját a derekam
köré fonta, ha lehetséges még közelebb vont magához. - Igen, végre
- ismételte meg ő is, szemeit forgatta, de ugyanakkor a
szórakozottság is tükröződött bennük. Rick a kezét nyújtotta
Liamnak. Kezet ráztak, olyan igazán felnőttes gesztusként, mielőtt
egy hatalmas medve ölelésbe húzta volna.
Miután az izgatott hangulat kicsi lecsillapodott,
megvacsoráztunk. Igazán szép volt így itt ülni Liam szüleivel, akik
nem tudták abbahagyni a mosolygást. Minden alkalommal, amikor
egymáshoz értünk Liammel, Pat boldogan sóhajtott, és sugárzóan
nézett ránk.

148
 - Rendben, ti fiúk leszedhetitek az asztalt - javasolta Pat,
majd megragadta a karomat és kihúzott a folyosóra.
- Annyira örülök kettőtöknek. Liam mondta neked, hogy
évek óta szerelmes beléd, ugye? - csak úgy ragyogott.
A levegő bennragadt a mellkasomban, a szavai hallatán.
Tényleg azt gondolta, hogy Liam szerelmes belém? Nem volt
szerelmes belém, ugye? Tényleg azt suttogta, hogy szeret engem,
múlt éjjel még mielőtt elaludtam?
- Ööö, azt mondta, nagyon hosszú ideje tetszettem neki, igen
- motyogtam, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
A szemeit forgatta. - Tetszettél, jézusom az a fiú már akkor
beléd zúgott, amikor már járni tudott. Úgy értem, mindig is
Angelnek hívott, az Isten szerelemére! - nevetett.
Összezavarodva néztem rá. - És ezzel most mit kellene
kezdenem?- kérdeztem a homlokomat ráncolva. Nagyon szerettem
Patet, de néha elég őrült tudott lenni.
- Soha nem mondta, miért hív Angelnek?- kérdezte rám
vigyorogva. Megráztam a fejemet és ő vészjóslón kuncogott.
- Az első alkalommal, amikor találkoztunk veled, az Liam
hatodik születésnapi buliján volt. Nem sokszor jöttél át, és mi azt
gondoltuk egy buli jó lenne, tudod, meghívni a szomszédokat egy
partira. - kezdte, én meg lelkesen bólogattam.
- Igen, emlékszem. Teli volt minden a lufival, volt egy bohóc
is, aki trükköket mutogatott - mosolyogtam. Jamesék partijai
mindig is a legjobbak voltak.
- Ez igaz. Akárhogy is, te és a bátyád eljöttetek a bulira, és
amint beléptél az ajtón, Liam csak bámult téged. Gyakorlatilag nem
tudta levenni a szemeit rólad. Rá mosolyogtál és boldog szülinapot
kívántál neki, de ő egy szót sem tudott kinyögni, úgyhogy te meg
szépen tovább sétáltál táncolni. Mire hozzám fordult, és tudod mit

149
mondott nekem? - kérdezte, szemei tágra nyíltak. Megráztam a
fejemet. Mi a fenét fog mondani? Ez egy kicsit kiakaszt!
- Halálosan komoly hangon azt mondta: - Anyu, meghaltam?-
Mire én azt válaszoltam: - Nem drágám, nem haltál meg, és megrázta
a fejét, úgy nézett, mint aki valamitől teljesen összezavarodott.
Ezután rád mutatott, miközben te táncoltál és azt mondta: - Ha nem
vagyok halott, akkor miért van egy Angyal a házunkban?- adta elő,
összekulcsolta a kezét, teljesen meghatódott.
Ziháltam. Szent szar. Ezért hív engem Angelnek? A szívem
száguldott, a tenyerem pedig izzadt. Azt hiszem, Liam tényleg
szerelmes belém, de én szerelmes vagyok belé? Nem hiszem, végül
is, még nem. De könnyen el tudom képzelni magam totálisan belé
esve.
- Ez az, amiért Angelnek hív? Komolyan mondod? -
kérdeztem, nem voltam biztos benne, hogy viccel vagy sem.
- Teljesen. Kérdezd meg tőle, ha nem hiszel nekem, de attól a
pillanattól fogva, hogy meglátott, szerelmes volt beléd, ez rá van
írva az arcára. Meglepett, hogy sosem vetted észre - nevetve rázta
meg a fejét.
- Soha nem vettem észre, mert számomra mindig ugyanazt
jelentette. Mindig eltaszított magától, meghúzta a hajamat,
különböző neveket adott. - A szemöldökömet ráncoltam. Miért
csinálta ezt az egészet, ha szerelmes volt belém?
- A bátyád azt mondta, tartsa távol magát tőled. Megverte
Liamet a szülinapi parti után, és még ugyanabban az évben
mondta, hogy maradjon távol tőled - mondta nevetve és a fejét
rázta. - A bátyád elég védelmező alkat, megeskette őt - mondta
szeretetteljesen mosolyogva.
- Igen, tudom. Liam és én beszéltünk erről, és úgy
döntöttünk néhány hétig titokban tartjuk Jake elől. Tényleg nagyon
hálás lennék, ha nem mondanál neki semmit, ha találkozol vele. -

150
Összerezzentem a gondolatra, hogy Liam és Jake összeverekednek.
Határozottan addig akartam halasztani a dolgot, amíg csak
lehetséges.
- Nem fogok semmit mondani, de nem gondolod, hogy nem
kellene túl sokáig tologatni a dolgot, mert egyre csak nehezebb lesz.
Hálásan mosolyogtam. - Igen, csak pár hétig.
Hirtelen, Liam átugrotta a kanapét, pont mellettem landolt,
majd a karjával átölelte a vállamat és közelebb húzott magához.
Amikor felé fordultam mosolyogva, megcsókolt, majd körben az
ajkaimat harapdálta, hogy bebocsájtást nyerjen. Jézusom, elfelejtett
az anyukáját, aki most ott ül és minket bámul?
Gyorsan eltoltam magamtól, mire ő felnyögött.
- Angel, egész nap nem láttalak - nyöszörgött és duzzogott,
mint egy kisgyerek.
Nevetnem kell, ha erre a szóra gondoltam, hogy Angel.
Tényleg azért hívott Angelnek, mert azt gondolta hat évesen, hogy
én egy Angyal vagyok?
- Min nevetsz szépségem? - kérdezte, és az egyik ujjával
megsimogatta az arcom oldalát.
Beharaptam az ajkam, hogy végre abbahagyjam a nevetést és
megráztam a fejem. - Semmin - hazudtam, és rámosolyogtam.
Újra lehajolt hozzám és megcsókolt, újra ostromolva számat,
én pedig megint eltoltam.
- Liam, komolyan, anyukád minket néz - suttogtam a
kiskutya ábrázatú arcába. Mindketten Patre néztünk, aki egy
hatalmas vigyorral az arcán bámult minket, mintha legalábbis a
világ legaranyosabb dolgát nézné.
Liam felállt és a kezét nyújtotta nekem. - Menjünk,
hallgassunk egy kis zenét a szobámban. - Majd összevonta a

151
szemöldökét, ahogy az anyjára nézett, aki még mindig minket
bámult, mint egy őrülten boldog nő. Megragadtam a kezét,
felhúzott és a szobájába indultunk. Évek óta nem jártam a
hálószobájában. Azt hiszem, utolsó alkalommal körülbelül két éve
lehettem itt, amikor bejöttem ide átöltözni, miután vizicsatát
tartottunk, Jake és én kizártuk magunkat. Szobája majdnem
ugyanolyan volt, mint akkor, de most sokkal több tárgy volt a
falakon. Mint az aláírt hoki meze, amit a szüleitől kapott ebben az
évben a szülinapjára, és a trófeái, amik néhány polcot elfoglaltak.
Berakott valamilyen halkan szóló zenét, én pedig a
könyvespolc mellé sétáltam, hogy megnézzem a két bekeretezett
fotót. Az egyiken Jake, Liam és én voltunk a parkban, ahol
piknikeztünk, mikor még gyerekek voltunk, én valószínűleg úgy
tizenegy vagy tizenkét éves lehettem. A másik fotón én voltam és a
tánc csapatom, az egyik versenyen készülhetett, amin indultunk.
Felvettem és kíváncsian néztem.
- Szeretem azt a képet - monda Liam, mosolyogva állt
mellém.
Elé tartottam a képet. - Mikor csináltad a fotót?
- Körülbelül két hónapja, a Richmond klubban. Első
helyezettek lettetek és te pedig izgatottan ugráltál - mosolygott, és
hüvelykujjával megdörzsölte képet, mielőtt visszarakta.
Az ágyához sétáltam és leültem. - Hű, az ágyad elég
kényelmetlen! Nem csodálom, hogy inkább az enyémben szeretsz
aludni - vicceltem, és végig simítottam a kezemmel a paplanján.
Nevetett és odajött, leült mellém. Amikor nevetett, még helyesebb
volt. Lenyomtam az ágyra és úgy mozdultam, hogy végig nyúljak
rajta, feje mellé tenyereltem, majd lehajtottam a fejemet, hogy
majdnem összeért az arcunk.
- Szóval, Liam, azt akarom, hogy válaszolj a kérdésemre -
vettem levegőt, és beletúrtam a hajába.

152
 - Először megcsókolhatlak? Aztán válaszolok bármire, amit
csak szeretnél. - A pillantása egy pillanatra a számra siklott, majd
újra a szemeimbe nézett. Az ajkaimat az övének nyomtam. Karjai
rögtön a derekam köré kulcsolódtak, hogy még közelebb húzzon
magához, egyik keze pedig a hajamba siklott. Az alsó ajkamat
rágcsálta lassan, ez alkalommal nem tagadhattam meg tőle, így
lelkesen kinyitottam a számat. Az íze felrobban a számban, ahogy
becsúsztatta a nyelvét és masszírozni kezdte az enyémet, amitől
nyöszörögnöm kellett. Úgy tűnt, Liamet megcsókolni minden
alkalommal egyre jobb és jobb lesz. Lángoltam, szükségem volt rá,
hogy megérintsen, de össze is voltam zavarodva, mivel a szülei lent
voltak a nappaliban és pontosan tudták, hogy mi itt vagyunk fent,
együtt. Néhány perc múlva zihálva hátra húzódtam. Lassan végig
simított a kezével a fejem tetejétől a vállamon keresztül, a hátamon
lefelé, majd újra vissza, közben pedig szeretetteljesen nézett rám.
Egy kicsit megdöbbentem az arckifejezése láttán. Amit az anyukája
mondott, az igaz volt. Tényleg szerelmes volt belém, szemeiben is
láthattam.
- Tehát, mit szeretnél tudni, Angel? - kérdezte, mindkét
kezével megragadta a fenekemet és megszorította. Kezei majdnem
elterelték a figyelmemet; mármint ha csak egy kicsit is lejjebb
mozgatná őket, a középpontom felé, pontosan ott lennének, ahol a
testem sikítva szeretné tudni. Megráztam a fejemet, hogy
száműzzem a búja gondolatokat, és a jóképű arcába mosolyogtam.
- Azt akarom tudni, miért hívsz Angelnek.
Levegő után kapkodott és elpirult, gyorsan megrázta a fejét.
- Kizárt. Nem fogok válaszolni - nyafogott és rám villantotta a
kiskutya arckifejezését, aminek nem tudtam ellenállni.
- Gyerünk, te mondtad, hogy bármit kérdezhetek, amit csak
szeretnék - ösztönöztem.
Összeráncolta a szemöldökét és újra megrázta a fejét.

153
 Oké, másik taktikát kell megpróbálnom. - Kérlek? -
könyörögtem és csipkedtem az ajkait. - Kérlek?- suttogtam és újra
megcsókoltam. - Kérlek?
Nyögött egyet és vett egy mély lélegzettet, amint
megcsókoltam a nyakát. - Azért hívlak Angelnek, mert őszintén
hiszem, hogy Isten egy Angyalt küldött erre a földre, csak nekem. -
vallotta be, kezei közé fogta az arcom, hogy ránézzek.
Reszketve vettem levegőt. Szóval tényleg igaz volt, amit Pat
mondott. A szívem dübörgött a mellkasomban, ahogy folytatta.
- Az első alkalommal, amikor láttalak, azt gondoltam egy
Angyal szállt le az égből. Annyira gyönyörű voltál, hogy a
lélegzetem is elállt. És még mindig eláll, mindennap.
- Ez a legédesebb dolog, amit valaha hallottam, Liam -
motyogtam, és gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt és
átfordított, így alá kerültem.
- Egész nap csókolni tudnálak - suttogtam, ahogy
megcsókolta a nyakamat, gyengéden megharapdálta a bőrt, amitől
nyöszörögve lélegeztem.
- Hm, jó tervnek hangzik - motyogta a bőrömbe. A derekára
kulcsoltam a lában és közelebb húztam magamhoz, és mindent
beleadva csókoltam. Fejem fölé húzta a kezeimet és újra
megcsókolt, mielőtt végig csókolta volna az arcomtól a fülemig
lévő vonalat. - Szeretlek, Angel - suttogta.
A szívem kihagyott egy pillanatra, a testem bizseregni
kezdett, de nem tudtam mit mondjak. - Én…. Én… Liam… Én…
Újra megcsókolt, megállítva a beszédben. Éreztem, ahogy
meglazítja a szorítását a csuklóimon, így én a kezeimet a nyaka
köré fonva, közelebb vontam magamhoz.
- Nem kell semmit mondanod. Én ezt már évek óta érzem,
de te csak most kezdtél el másképp nézni rám, mint a bátyád

154
seggfej legjobb barátja. Én csak ki akartam mondani neked ezeket a
szavakat, ennyi. Olyan régóta vártam már, hogy kimondhassam -
mondta, és kisimította a hajamat az arcomból. Szorosan öleltem a
nyakát, végig csókoltam az arcát, mielőtt végül hosszasan és
keményen megcsókoltam a tökéletes ajkait.

155
 12. fejezet

Fordította: Maya

Arra ébredtem, hogy Liam a teljes testével körbeölel

engem. Megnéztem az órát. Szent szar! Elaludtunk! Elmúlt kilenc!

Jake már biztosan otthon van. Megböktem Liamet, hogy ébredjen. -
Hé, mennem kell, elmúlt kilenc - miközben próbáltam kibontakozni
az öleléséből.
Sóhajtott. - Csak tíz percet, Angel - motyogta álmosan.
Olyan helyesnek tűnt ilyenkor. Kuncogtam és
megcsiklandoztam. - Liam nem reggel, hanem este kilenc van, de
mennem kell! Jake nem tudja, hogy hol vagyok - magyaráztam,
miközben felugrottam.
Sóhajtott, majd visszahúzott az ágyra és szorosan átölelt,
miközben álmosan motyogott.
- Hagyd abba! Mennem kell - mondtam nevetve, miközben a
fülcimpámat harapdálta.
Megrázta a fejét. - Nem. Nem akarom, hogy elmenj -
motyogta, ahogy megcsókolta a nyakamat.

156
 Eltoltam magamtól, mire felsóhajtott. - De hiányozni fogsz -
siránkozott, amitől még jobban kezdem nevetni.
- Egy óra múlva, újra láthatsz. Egyébként is van egy csomó
házi feladatom - mondtam és megvontam a vállam.
Csalódottan felsóhajtott. - Igaz, nekem is - ismerte el
lebiggyesztett ajkakkal.
Kimásztam az ágyból, és odamentem az ajtóhoz.
- Hé, várj. Kikísérlek. - Megragadt a kezem, ahogy
lesétáltunk az előszobába, majd benéztem a nappaliba.
- Helló, Pat. Helló, Rick - kiáltottam.
- Viszlát, édes - válaszolt Rick, a szemét továbbra is a Tv-n
tartva.
Pat elégedetten mosolygott rám. - Helló, Amber. Jól
szórakoztatok? - kérdezte, és rám kacsintott.
Pipacsvörös lettem és bólintottam, nem voltam biztos abban,
hogy meg tudnék most szólalni.
Liam csak a szemét forgatta, a bejárati ajtóhoz kísért, majd
könnyedén nekinyomott és megcsókolt, amíg csak szédülni nem
kezdtem.
- Fél tizenegykor találkozunk, oké? - suttogta és megsimogatta az
arcomat.
Gyorsan hazasétáltam, de még egyszer visszapillantottam,
és Liamre. Mosolyogtam, ahogy a bejárati ajtóban állt. Istenem!
Megvárja, hogy biztonságban hazaérek-e, pedig csak száz méterre
lakom tőle.
Jake a kanapén ült és rám várt. Ahogy beléptem az ajtón,
mérges tekintettel nézett rám. - Hol voltál? Már kezdtem aggódni!
Hagyhattál volna legalább egy üzenetet vagy valamit - rázta a fejét
rosszallóan.

157
 - Sajnálom. Liaméknál voltam. Pat meghívott vacsorára, és
mivel te még nem voltál itthon, inkább ott maradtam, ahelyett,
hogy egyedül legyek itthon - mondtam egy vállrándítással.
- Szeretem Pat főztjét! - nyögött fel most már féltékenyen.
- Nos, isteni volt, még házi készítésű pite is volt - ingereltem,
és gonoszan elvigyorogtam, ahogy sóhajtozott.
- Nos, az én grillezett sajtom is eszméletlenül jó lett -
viccelődött, mire felnevettem.
- Megyek, megcsinálom a házimat - fordultam a szobám felé.
- Ambs, várj, beszélnem kell veled - mondta, miközben
megpaskolta a kanapét maga mellett, és szomorúnak tűnt.
Lehuppantam mellé. - Mi az, Jake? - kérdeztem, mert láttam,
hogy tényleg valami fontos lehet.
Vett egy mély levegőt. - Beszéltem ma anyával.
Elmosolyodtam. - Igen? Jól van? Hazajön? - kérdezem
izgatottan, és arra gondoltam, hogy hamarabb láthatom, mint
ahogy terveztük. Nagyon hiányzott, és amikor itthon volt, szinte
rohant az idő.
Jake megrázta a fejét. - Mondott valamit, de nem akarom,
hogy kiborulj. Semmi ok az aggodalomra, ígérem. - Megfogta a
kezemet, és rám nézett egy szomorú mosollyal.
A fenébe! Ez rossz hír. - Mi az? - kérdeztem, és már
elképzeltem a legrosszabbat, hogy talán Kínába kell költöznünk.
- Elvesztette a munkáját és újra férjhez ment, de azt hiszem
ez annyira nem rossz dolog, csak bunkóság.
Több száz gondolat futott át egyszerre az agyamon, de az
nem, amit Jake mondott.

158
 - Apánk felvette vele a kapcsolatot. Látni akar minket, úgy
tűnik, jóvá akarja tenni azt, amit tett - szűrte a fogai között, és
szomorúsága vak dühbe fordult.
Nem kaptam levegőt. A tüdőm nem akart dolgozni. A
szívem túl gyorsan vert, és az egész testem remegni kezdett.
Amikor utoljára láttam azt az embert, épp letépte rólam a
blúzomat, és lelökött a földre, amíg levette a nadrágját.
Meg akart erőszakolni, de szerencsére Jake és Liam
hazajöttek, és a szart is kiverték belőle. Óh, Istenem, visszajön.
Eszembe jutottak a verések, és azok az esték, amikor csak ketten
voltunk. Ahogy a szavakat suttogja, és titokzatosan elmosolyodott.
Fekete foltok kezdték ellepni a látásomat, és pánikba estem.
Úgy éreztem, meg fogok halni, a testem leáll, nem tudja feldolgozni
az emlékekkel járó fájdalmat.
Valahol távolról hallottam, ahogy segítségért kiáltanak. -
Elájult. Nem tudok neki segíteni! - hallottam egy ismerős hangot
kiabálni. - A francba, hívd a 911-et! Nem kap levegőt! - kiáltotta
Jake.
- Jake, engedj oda! Megoldom, ígérem! - mondta a hang,
sürgetően.
Éreztem, ahogy kissé lökdösnek, majd két hosszú kart,
ahogy átölel engem, egy kemény mellkashoz húzva, mire egy
ismerős illat csapott meg, Liamé. Ó, hála Istennek, Liam itt van! A
szívverésem lassulni kezdett, ahogy megéreztem, hogy ajkait a
nyakamra nyomja, és lassan lélegzett miközben nyugtatóan a
hátamat simogatta. Próbáltam felvenni légzésének ritmusát.
Csak az egyenletes szívverésére koncentráltam, és végül a
fekete foltok lassan kezdtek halványulni. Néhány perc múlva
visszanyertem az irányítást a testem felett és szorosan átöleltem
Liam derekát, úgy kapaszkodva belé, minta ő lenne az egyetlen
dolog a világon, aki megtarthat engem.

159
 Az apám visszajön, de én Liammel voltam, és tudtam, hogy
ő meg fog védeni mindentől. Biztonságban éreztem magam a karjai
között. Örökkévalóságnak tűnő idő után, felemeltem a fejem és
ránéztem.
- Jól vagy? - kérdezte és mivel két kézzel öleltem át, a
homlokomat az övének támasztottam és bólintottam. Megnyaltam
az ajkaimat, sós ízt éreztem a számban, és rájöttem, hogy sírtam.
Megtöröltem az arcomat és szipogtam. Lassan körbenéztem, még
mindig a nappaliban voltam. Láttam, ahogy Jake összetörve ül ott,
és tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel minket figyel. Arra
gondoltam, hogy odamegyek hozzá, de mégsem. Nem
mozdulhatok Liam mellől, mert ő volt az, akire szükségem van. Ő
az, aki megőrzi az épelméjűségemet.
Jake odasétált, és kihúzott engem Liam karjai közül, mire
nyafogni kezdtem. Szorosan magához ölelt. - A francba, Amber. Ne
csináld ezt velem még egyszer! Azt hittem, hogy meg fogsz halni!
Basszus, jól rám ijesztettél. - hadarta Jake, és közben finoman
ringatni kezdett.
- Jól vagyok - mondtam gyengén. Megnyugtatásért
visszanéztem Liamre, de észrevettem, hogy nincs ott. Pánik öntött
el, amitől megint kapkodni kezdtem a levegőt. - Hol van Liam? -
kérdeztem és szinte fuldoklottam az arcomon lecsurgó könnyektől.
Oh, Istenem. Elhagyott!
Jake szorosan átölelt. - Shh, minden oké. Csak lélegezz, shhh
- mormolta, de képtelen voltam rá, a tüdőm összeszorult.
- Basszus - zihált Jake, miközben rám nézett. - Liam, gyere
ide azonnal! - ordította.
Liam visszarohant a nappaliba egy pohár vízzel a kezében,
majd olyan durván lökte le azt az asztalra, hogy nagy része
kiömlött, majd szorosan megölelt.

160
 - Minden oké, Angel - suttogta, miközben az ajkait újra a
nyakamhoz szorította. Néhány perc múlva elhúzódtam tőle, és
hálásan mosolyogtam rá.
Jake rendkívül dühösnek tűnt. - Mi a fasz? Ti együtt
vagytok? - kiabálta.
Liam felemelte a kezét, hogy leállítsa. - Nézd, Jake. Meg
fogjuk beszélni ezt, de nem most, ez nem a megfelelő idő erre. Meg
kell győződnöm arról, hogy Angel rendben van - mondta
komolyan, ezzel lezárva a beszélgetést.
Jake bocsánatkérően rám nézett és bólintott. - Sajnálom
Amber, de nem hagyom, hogy valaha is bántson téged. Nem kell
aggódnod, meg ölöm, ha csak hozzád ér - mondta Jake, és
megfogta a kezemet.
Mosolyogtam, de inkább grimaszra sikerült. - Tudom, Jake.
Sajnálom, hogy kiborítottalak és megijesztettelek téged. - Remegő
kezekkel töröltem meg az arcomat.
- Semmi gond, csak ne merészeld ezt tenni még egyszer -
mondta és rám mosolygott.
Gyengén felnevettem és bólintottam. Liam ideadta a
maradék vizet, amit hálásan ittam meg. Láttam, ahogy Jake árgus
szemekkel követi Liam minden mozdulatát.
- Állj le, Jake, nem csinált semmi rosszat - mondtam.
Megrázta a fejét és összeszorított szájjal vett egy mély
levegőt, nyilvánvalóan meg akart nyugodni, mielőtt megszólalt
volna.
- Együtt vagytok - jelentette ki egyszerűen, tekintetét
köztünk járatva, mire mozgolódni kezdtem a helyemen. Oké,
ennyit a néhány hétről.

161
 - Igen - válaszolta Liam bólintva, miközben szorosan átölelt.
Összerezzentem, azt akartam, hogy ez csak egy álom legyen. Nem
akartam, hogy apám visszajöjjön, Jake pedig ki akarja verni a szart
a barátomból.
- Mióta? - kérdezte Jake, még mindig összeszorított
állkapoccsal, de úgy tűnt, jól kontrolálta magát.
- Péntek óta - válaszolta Liam csendesen. Bűntudatosnak
tűnt, és ez az én hibám volt, mert megkértem, hogy hazudjon ezzel
kapcsolatban.
- Ő azonnal el akarta mondani, de én még várni akartam,
Jake. Nem akarom, hogy veszekedjetek. Kérlek - kérleltem, és
kiskutya szemekkel néztem rá.
- Kedveled őt, Amber? - kérdezte Jake összeszorított
szemekkel. Szomorúnak és csalódottnak tűnt.
- Igen - mondtam nyugodtan, tovább nézve rá kérlelve, azt
sugalmazva felé, hogy fogadja el ezt, és ne okolja Liamet emiatt.
Utálnám, ha miattam vesznének össze.
Bólintott, de nem nyitotta ki a szemeit.
- Mi volt az amit csináltál, Liam? Hogy tudtad lenyugtatni
őt? Hogyan sikerült? - kérdezte, és hálásan nézett Liamre.
- Nem tudom. Ez csak egyszerűen lenyugtatja őt. Mindig ezt
csinálom - válaszolta Liam egy vállrándítással.
- Mindig? Már ezelőtt is csináltad? - kérdezte Jake
zavarodottan.
- Igen. Néhányszor - válaszolt Liam szomorúan. Tudtam,
hogy azokra az évekre gondolt, amikor minden éjjel sikoltozva
ébredtem, egészen tizennégy éves koromig.
- Mi? Mikor? Sosem láttam, hogy ezt tetted volna -
tiltakozott Jake, miközben zavarodottan rázta a fejét.

162
 Feszülten vettem a levegőt. Most meg fogja tudni, hogy
Liam a szobámban szokott aludni. Keresztbe raktam az ujjaimat és
imádkoztam, hogy minden rendben legyen, Jake elfogadja, és ne
legyen mérges a legjobb barátjára.
Liam rám nézett, engedélyt kérve arra, hogy elmondhassa.
Bólintottam, és beharaptam az ajkaimat, majd szólásra nyitottam
őket. - Jake, ne borulj ki - kérleltem, és közben úgy helyezkedtem,
hogy megvédjem Liamet Jake esetleges kitörésétől. Lehet, hogy ez
elég lesz ahhoz, megakadályozzam őt ebben.
- Jake, nézd, soha semmi nem történt, esküszöm -
krákogtam.
Jake Liamre nézett, látszott, hogy össze van zavarodva.
- Amikor tíz éves voltam, láttam az ablakomon keresztül,
ahogy az ágyában fekve sír. Átlopóztam annyi időre, hogy
meggyőződjek arról, minden rendben vele, és a végén elaludtam az
ágyában.
Jake dühösen nézett rá, szinte gyilkos tekintettel.
- Másnap éjszaka megint ez történt és az azutánin is. Ő sírt
és pedig átjöttem hozzá. Hamarosan teljesen hozzászoktunk -
mondta Liam.
Jake felugrott a kezét ökölbe szorította. A szemeit vadul
csillogtak.
Liam villámgyorsan megragadta a karomat és védelmezően
maga mögé húzott.
Jake egész közel hajolt Liam arcához. - Miért csináltad? -
kérdezte sóhajtva és belenézett Liam szemébe.
- Mit mért csináltam? - kérdezte Liam zavartam, még mindig
maga mögött tartva engem.

163
 - Védelmezed a húgomat - mondta Jake, nyugodt
arckifejezéssel.
Liam megrázta a fejét, mintha nem akarná érteni. - Nem
akartam, hogy megbántsd, ez minden.
Jake visszahúzta a kezét. - Valóban kedveled a húgomat? -
kérdezte a padlót bámulva.
- Jake, én szerelmes vagyok a húgodba, jól tudod.
Liam leült a kanapéra, magával húzva engem is.
Jake bólintott. - És már gyerekkorunk óta az ágyában alszol -
jelentette ki Jake. Látszott, hogy nehezére esik kimondani a
tényeket.
- Amikor gyerekek voltunk, megpróbáltam elmondani
neked. Sírt, én minden éjszaka átjöttem vigasztalni. És ezt már
annyira megszoktuk, hogy nem tudunk a másik nélkül aludni -
ismerte be Liam.
Jake megdöbbent. - Még mindig a szobájában alszol?
Minden éjszaka, tíz éves korod óta? A francba, Liam. Basszus!
Hülye seggfej - káromkodott Jake, és újra elindult Liam felé
összeszorított öklökkel.
Összerezzentem. Oh, Istenem! Megteszi. Feltartottam a
kezeimet, hogy megállítsam őt. - Jake, emlékszel, amikor állandóan
sikoltozva ébredtem? - kérdeztem elkeseredve. Meg kellett
értetnem vele ezt az egészet, mielőtt nekiesik Liamnek.
Bólintott és összerezzent. - Igen, de úgy nagyjából nyolc éves
korodban abba hagytad.
Bólintottam. - Igen, nyolc éves voltam. Ez akkor volt, amikor
Liam elaludt nálam. Nekem miatta nincsenek rémálmaim -
mondtam, és mosolyogva megfogtam Liam kezét.
- De én is aludtam veled néhányszor - tiltakozott Jake.

164
 - Igen, de attól még voltak rémálmaim, hiába voltál
mellettem - szegültem ellent neki.
Jake összerezzent és bólintott. Valószínűleg eszébe jutott,
ahogy sikítva ébredtem.
- Nekem az óta, csak néhányszor volt rémálmom, csakis
akkor, amikor Liam valamiért nem tudott velem aludni. Például ha
nyaralni volt vagy ilyesmi - magyaráztam, miközben ránéztem,
hogy megértette-e.
Egy ideig csöndben voltunk, Liam a kézfejemet simogatta,
Jake a padlót bámulta. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után,
Jake Liamre nézett.
- Liam, ha megbántod a húgomat, barátság ide vagy oda, de
meg foglak ölni - figyelmeztette Jake. Látszott, hogy komolyan
gondolja.
- Nem fogom, ígérem - jelentette ki Liam, és megnyugtatóan
mosolygott.
- Akkor jó, most megyek, lefekszem. Azt hiszem, akkor
reggel találkozni fogunk. Zárjátok be az ajtót, mielőtt lefekszetek ti
is - utasított Jake, majd felállt, kiment és otthagyott bennünket
ledöbbenve a nappaliban.
Liamra néztem.
- Hűha, Ez könnyebben ment, mint gondoltam - merengett
és közben rám mosolygott, majd a kezei közé fogta az arcomat.
Elégedetten visszamosolyogtam rá. - Szeretnél lefeküdni,
Liam? Nincs kedvem házit csinálni, csak aludni akarok. - Arra volt
most szükségem, hogy csak feküdjek az ágyamban, ő mellettem
legyen és szorosan tartson a karjaiban.
Megcsókolta az orromat és bólintott. - Igen, de előbb haza
kell mennem. Amikor Jake kiáltott, hogy elájultál, én minden szó

165
nélkül rohantam ide. - Lágyan simogatta hüvelyujjával az arcomat
és egy szomorú mosollyal az ajkain nézett rám.
- Oké, akkor majd lefekszünk, ha mindent elrendeztél -
mondtam, miközben felálltam és elhúztam őt a bejárati ajtó
irányába.
- Hé, most már használhatom az ajtót, hisz Jake mindent tud
- vigyorgott.
Felnevettem, de megráztam a fejem. - Nem. A szüleid
megláthatnak… hacsak el nem mondod nekik, hogy itt maradsz -
javasoltam.
Boldogan mosolygott. - Szeretnék úgy lefeküdni az ágyadba,
hogy a bejárati ajtón keresztül jövök be, még sosem tettem ezelőtt.
Kivettem a kulcsaimat és odaadtam neki. - Győződj meg
róla, hogy bezártad, oké? - Megcsókoltam az arcát és elindultam a
szobámba. Még tíz óra sem volt, de annyira kimerült voltam az
érzelmi hullámvasúttól, mintha már napok óta nem aludtam volna.
Felvettem az egyik kedvenc pólómat, ami Liamé volt és
azonnal elaludtam. Néhány perccel később éreztem, ahogy két kar
átölel és egy nehéz láb fonódik rám. Mosolyogtam és szorosan az
ölelésébe fészkelődtem. A barátom. Az egyetlen, akire mindig
számíthatok. Furcsa volt, de amikor Jake elhúzott Liamtól, olyan
üresnek éreztem magam, mintha a szívem ott maradt volna. Eddig
nem vettem észre, hogy milyen erősen is kötődöm hozzá.
Szó szerint ő volt a mindenem. Amikor a karjai között
voltam, úgy éreztem, otthon vagyok és teljesen lenyugtatott.
Éreztem, amíg ő ott van velem, minden rendben lesz. Az ölelésébe
vont és hallottam, amint azt suttogja: Szeretlek, majd
visszazuhantam, a mély, álom nélküli alvásban, bízva minden
szavában.

166
 13. fejezet

Fordította: Maya

Reggel hatkor jelzett az ébresztő, mire gyorsan

kinyomtam azt. Sóhajtottam egyet, mert elfelejtettem kitörölni azt,

most hogy már nem kell Liamnek korán reggel itt hagynia engem.
Átfordultam és megöleltem. Még az ébresztésre sem riadt
fel, esküszöm, még egy földrengést is végigaludna.
Finoman megböktem őt, és gondoltam megviccelem egy
kicsit. - Hat óra - mondtam, miközben újra megböktem.
Sóhajtott, és lassan, még félálomban felült az ágyban.
- Oké, Angel. Szeretlek, később találkozunk. - Megcsókolta a
homlokomat és félig még álomban, kimászott az ágyból.
Nem tudtam tovább tartani magam, és nevetésben törtem ki.
Zavarodottan nézett rám. - Shh. Min nevetsz? - kérdezte
szemöldökét ráncolva, miközben felvette a farmerét.
- Rajtad - ugrattam, boldog mosollyal.

167
 - Mi van velem? Mit csináltam? - suttogta, miközben
visszamászott az ágyra teljesen fölém kerülve. Testének minden
egyes része az enyémhez ért, de arra figyelt, nehogy összenyomjon
a súlyával.
Boldog mosollyal hosszan belenézett a szemembe, aztán
leesett neki. - Basszus. A bátyád már tudja. Akkor mi a fenéért
ébresztettél fel, Angel? Nem kell elmennem - nyavalygott.
A karjaimat a nyaka köré fontam és lehúztam magamhoz
egy hosszú csókra.
- Csak vicceltem. Elfelejtettem kitörölni az ébresztést, így
arra gondoltam, hogy kihasználhatnánk a plusz időt.
Vigyorgott. - Mire szeretnéd kihasználni? - kérdezte,
miközben ingerlően belecsókolt a nyakamba.
Zihálni kezdtem, ahogy elérte a kulcscsontomnál lévő
érzékeny bőrt. - Hmmm - mormoltam, és körmeimmel finoman
végigsimítottam a hátán, mire érzékien felnyögött. Visszahajolt
fölém, és újra megcsókolt, és szorosan magához ölelt.
Nem ment tovább, csak úgy kényeztetett, ahogy szerettem.
Igazán imádni való volt. Nem sokkal fél nyolc után hagytuk el a
szobámat.
Liam kihúzta nekem a széket, hogy leüljek, közben úgy
örült, mint macska a tejfölnek
- Hé, végre sikerült elérnem, hogy a nélkül reggelizz meg,
hogy kiabálnál velem - ugratott.
Rá mosolyogtam, és néztem, ahogy elkészíti nekem a reggeli
müzlimet. Mikor elkészült vele, csak elém rakott egy tállal.
- Te nem eszel müzlit? - kérdeztem, és néztem, ahogy gyors
eltüntetett négy szelet pirítóst.

168
 Fintorogva megrázta a fejét. - Nem szeretem a müzlit, vagy
túl kemény vagy elázik - mondta, miközben úgy tett, mintha
fulladozna.
Megint felnevettem. - Igazán fura vagy, Liam - ugrattam
mosolyogva.
Visszamosolygott rám. - Tudod, az inkább a fura, hogy
kedves vagy velem reggeli közben.
- Lehetek undok veled, ha azt szeretnéd - mondtam vállat
vonva.
Nevetett és megrázta a fejét. - Nem, egyszer csak meg fogom
szokni ezt. - Átsétál mellém, mire felnéztem rá. Ujjaival finoman
besimított egy hajtincsemet a fülem mögé, majd ujjai elidőztek az
arcomon, mire elpirultam.
- Te vagy a legszebb lány a világon - mormolta, amitől a
szívem nagyot dobbant. Hangjából kihallatszódott, hogy komolyan
is gondolja. Kék szemeivel úgy nézett rám, amitől valóban a
legszebb lánynak éreztem magam a világon.
- Hagyd abba ezt a szarságot! Lehet, hogy áldásomat adtam
rátok, de nem akarom, hogy elmenjen az étvágyam - morgott Jake,
ahogy besétált a konyhába reggelizni, majd a megszokott módon,
tarkón csapta Liamet.
Mindannyian felnevettünk. Liam mögém lépve szorosan
magához ölelt és a fejét a vállamra hajtotta.
- Kösz, Jake. Tudom, hogy mindig azt akartad, hogy tartsam
magam távol, de… - hallgatott el Liam, és hálásan nézett Jakere.
- Nincs mit, Liam. A legjobb barátok vagyunk. Csak tegyél
róla, hogy minden rendben legyen, oké - válaszolta Jake egy
barátságos mosollyal az ajkain.

169
 Liam még jobban magához szorított. - Nem lesz. -
Könnyedén megcsókolta a vállamat, mire Jake fintorogva nézett
ránk, én pedig elnevettem magam.
- Nos, galambocskáim, feltételezem ezt a suliban is el
akarjátok mondani - mondta Jake, miközben a szemeit forgatta.
Liam elnevette magát és vigyorogva bólintott.
Zihálni kezdtem és vadul ráztam a fejem. - Semmiképpen!
Nem mondhatjuk el - mondtam Liamre nézve, aki most valóban
megbántottnak tűnt.
- Miért nem? - kérdezte zavarodottan.
Rápillantottam Jakere. Nem fog neki tetszeni. - Hmm… Nos,
mert ott van a fogadás. Aki leghamarabb megszerez magának, az
nyeri a pénzt. Tudnám mire használni azt a rengeteg pénzt -
néztem kínosan Liamre, mire őrült módjára kezdett nevetni, Jake
pedig majdnem megfulladt az innivalójától.
- Nem! Nem teszed meg! - kiabálta és hevesen rázta a fejét.
- Nem akarom tudni, hogy szexeltek. Na, nem!
Felnevettem, ahogy megláttam a bosszankodó és grimaszoló
arcát. - Jake, mi még nem feküdtünk le egymással - vontam vállat,
mire megkönnyebbülten rám nézett. - De le fogunk, mert nyerni
akarok. És ez nem fog menni, ha megtudják, hogy a barátnője
vagyok. - Bizonytalanul ránéztem Liamre, hogy ő mit gondol erről.
- Angel, nem akarom, hogy valami fogadás miatt legyél
együtt velem - mondta a szemöldökét ráncolva, és megbántottnak
tűnt.
Csábítóan rá mosolyogtam. - Azt hiszed, hogy egy fogadás
miatt akarok lefeküdni veled? Bízz bennem, szépfiú, a pénz csak
mellékes haszon.

170
 A fülemhez hajolt és halkan suttogni kezdett. - Akkor milyen
okból fogsz? - kérdezte és a lélegzetétől borzongás futott rajtam
keresztül.
Beharaptam az ajkaimat. - Hmm.. Nem vagyok biztos benne,
de lehet valami köze ahhoz, hogy térden állva könyörögsz nekem -
ugrattam, mire magabiztosan elmosolyodott. Felnevetett és egy
olyan csókra húzott magához, amitől a forró vágy száguldozni
kezdett az ereimben.
Elhúzódott tőlem, de arcán látszott a színtiszta vágy. -
Boldogan könyörögnék neked.
Megpaskoltam a mellkasát és elléptem tőle, mielőtt még
visszarángatnám a szobámba és letépném arról a szexi hátsójáról a
farmerét. - Oh, tudom, szépfiú - nevettem miközben próbáltam
nyugodtabban lélegezni. Ránéztem Jakere aki minket bámult.
- Srácok, én tényleg kihagynám a turbékolásotokat - mondta
grimaszolva és megrázta a fejét.
- Oké, befejeztük a turbékolást. Pont arra gondoltam, hogy
továbbra is a megszokottan kellene viselkednünk. Miért ne
nyerhetnék azzal egy kis pénzt, ami úgy is meg fog történni?
Könnyűnek tűnik - vontam vállat.
Jake és Liam egymásra néztek.
- Hadd találgassak. Biztos képes leszel nyerni? Hisz ahhoz
szakítanom kell a barátnőmmel, vagy nem? - kérdezte Liam
szemöldökét felhúzva.
Felnevettem és megráztam a fejem. - Nem lesz rá szükség.
Amikor majd megszerezlek, te egyszerűen csak kijelented azt.
Liam megrázta a fejét, kissé felháborodottan.
- Nem hiszem, hogy a lányoknak ennyi elég lenne - nevetett
Jake.

171
 - Tudod mit? Lehet, hogy én is bejelentem, hogy van
barátnőm. Aztán meg csak felmarkoljuk a pénzt - mondta vidáman,
de komolynak tűnt.
Liam megragadta a kezem és az ajtó felé kezdett húzni. -
Gyerünk, induljunk el a suliba, mielőtt a bátyád megint elő nem áll
valami hasonlóan csodás ötlettel - és nevetve Jakere nézett.

Liam rám kacsintotta a tükörben, mikor megérkeztünk a suli

parkolójába. A szokás lányhad már várt rá, és megrohamozta
egyből, ahogy kinyitotta az ajtót. Jessica szokásosan az elsők között
volt, mire felnevettem.
- Sok szerencsét, szépfiú - ugrattam és rákacsintottam mikor
ringó csípővel elmentem mellette. Tudtam, hogy engem néz.
Amikor elértem az ajtót, ahogy hátranéztem, láttam, ahogy épp az
egyik lány próbálja levakarni magáról, az arcán undorodó
kifejezéssel. Legalább huszonöt lány vette körül, amitől rendkívül
idegesnek látszott.
Felnevettem és bementem megkeresni a barátaimat, akiket
szokásosan, a szekrényeiknél találtam meg.
- Sziasztok - csiripeltem, ahogy odaértem hozzájuk.
- Hűha, valaki ma nagyon jó hangulatban van. Valami
különleges alkalom? - kérdezte Sean, miközben zavarodottan
figyelte boldogságomat.
- Nem, nincs semmi különös oka. Épp most néztem végig,
ahogy Liamre lecsapott huszonöt lány egyszerre. Elég idegesnek
tűnt miatta, amitől csak viccesebb lesz ez az egész - mondtam és
vadul vigyorogtam.
Jake sétált el mellettem. Egy lány flörtölt vele és másik tíz
követte őket.

172
 Nevetésben törtem ki, mire haragos tekintettel nézett rám,
amitől csak még jobban nevetni kezdtem.
- Meg sem lepődöm, hogy azok a lányok nála is
próbálkoznak. Tudod, hogy mennyi pénz gyűlt össze? - kérdezte
Kate egy önelégült vigyorral.
Bólintottam. - Igen, tudom. Sarah mondta, hogy több mint
ezernyolcszáz dollár. Nem tudom elhinni - ráztam a fejem, és
próbáltam nem elképzelni, hogy mire veheti rá őket ez a sok pénz.
Kate, Sean és Sarah összenéztek, majd nevetésben törtek ki.
- Nem, az a tegnapi összeg volt. Ma ez négyezer kétszáz
dollár már - mondta Kate.
Éreztem, ahogy a vér kiszalad az arcomból. Szent szar! Édes
Istenem! Ki sem tudom hirtelen számolni! Több mint kétszáz lány
akar lefeküdni a barátommal!
- Oh, Istenem! Tényleg? - kérdeztem kicsit rekedten a
torkomban keletkezett gombóctól. A gondolat, hogy azok a lányok
mindenre képesek lesznek, hogy megszerezzék a barátomat, kicsit
kikészített.
Kate megértően bólintott, mintha tudná, hogy épp mire
gondoltam. Sarah és Sean, viszont fel voltak dobva, mivel nem
tudhatták, hogy együtt vagyunk Liammel. Szerencsére megszólalt a
csengő, így elindultunk a termünk felé. Átgondolva a tényeket,
eldöntöttem, hogy ebédidőben elkezdem a játékomat Liammel.
Látniuk kell a többieknek, hogy legalább próbálkozom. Mivel azt
nem állíthattam, hogy lefeküdtem vele, így szükség volt arra, hogy
lássák a próbálkozásomat.
Nem beszéltem meg Liammel, de egy kis flört ebédidőben
nem lehet túl nehéz.
Ahogy a tálcámmal a kezemben keresztülmentem az
ebédlőn, leültem a szokásos asztalunkhoz, a barátaim mellé.

173
 - Srácok, meg fogom környékezni Liamet, a fogadás miatt.
Gyerünk, üljünk át a testvéremhez ma, oké?
Kate egy mindentudó pillantással rám nézett és rám
kacsintott, majd mind felálltunk, és átsétáltunk a hokisok
asztalához. Az asztalukat lányok tömege vette körül, és mind
Liammel flörtölt szégyentelenül.
Mosolyt erőltettem magamra, még kicsit többnek is tűnt
mint egy mosoly, mert ez a mostani viselkedés még jobban
felidegesített, mint korábban. A lányra néztem, aki Liam mellett ült,
nem evett, csak folyamatosan Liamet bámulta kacéran.
- Hé, Sally, épp most hallottam, hogy valaki nekiment a
kocsidnak a parkolóban, nem kellene megnézned? - kérdeztem
ártatlanul.
Mérgesen felugrott. - Basszus! Az anyám kocsija - kiáltott fel,
és gyorsan elrohant.
Hallottam, ahogy a hátam mögött a barátaim nevetésben
törnek ki, ahogy ők is leültek az asztalhoz.
- Szia, Liam - mosolyogtam rá, ahogy leültem mellé.
- Szia, Angel - válaszolt vigyorogva.
Körbenéztem, hogy felmérjem vajon mennyi halálos
pillantást kaptam már, mert Liam rá mosolygott. - Valaki nekiment
Sally kocsijának? - kérdezte és beleharapott a szendvicsébe.
Vállat vontam és megráztam a fejemet.
- Nem, csak azért találtam ki, mert ide akartam ülni.
Felnevetett. - Tudtam, hogy akarsz engem - ugratott és rám
kacsintott.
- Nos, ki nem? - válaszoltam egy önelégült mosollyal és
körbenéztem az asztalunknál. Csakis halálos pillantásokkal
találkoztam. Megfogtam a vizemet, és úgy tettem, mintha nem

174
tudnám kinyitni. - Liam, ki tudnád nekem nyitni ezt? - kérdeztem
lebiggyesztett ajkakkal.
- Angel, ha állandóan lebiggyeszted az ajkaidat, a végén még
kiszárad a torkod a sok levegőtől - vigyorgott majd elvette tőlem a
vizemet. Könnyedén kinyitotta, majd visszaadta.
- Köszi - mosolyogtam rá és figyelmen kívül hagytam a
megjegyzését. - Hű, még soha nem vettem észre, hogy ilyen erős
vagy. Sokat edzel, hmm? - doromboltam, és közelebb húzódtam
hozzá, miközben bekaptam az egyik ujjamat. Kéjsóvár tekintettel
nézett rám és a tekintete az ajkaimra tapadt. Az arckifejezéséből
láttam, hogy meg akar csókolni, de nem válaszolt.
- Mert, úgy tűnik igen. A tested, mmm… - hallgattam el, és
lassan végignéztem rajta, mire nyelt egyet.
- Ümm, szoktam egy keveset - motyogta, ahogy döbbenten
és zavartan rám nézett. Nem akartam ennél tovább menni, és csak
élvezni akartam a pillanatnyi győzelmemet. Elfordultam tőle, és
elkezdem enni az ebédemet, lassan kihúzva a villát a számból. - Oh,
Istenem! - nyögtem becsukott szemekkel és lassan rágni kezdtem. -
Ez valami eszméletlen - ziháltam.
Hallottam, ahogy kissé felnyögött mellettem, miből
tudhattam, hogy megértette a szexi célzásaimat. Visszanéztem rá.
- Liam, ez meg kell kóstolnod - doromboltam csábítóan.
Ő kissé nyitott szájjal bámult engem, de hirtelen megrázta a
fejét, mintha csak egy gondolatot akart volna kiűzni a fejéből,
amitől lenyeltem a vihogásomat. Basszus, ezért később még fizetni
fogok.
- Umm… Oké, rendben.
Újra rá mosolyogtam, és a villámmal egy falat tésztát
nyújtottam a szája felé. Ahogy bekapta azt, egy kisdarab tészta a
farmerjére esett.

175
 - Hoppá, igazán sajnálom! - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne aggódj emiatt, Angel - mosolygott, miközben kezével
lesöpörte azt.
Oké, ezt még az előnyömre fordíthatom. Megragadtam a
szalvétát, és elkezdtem a farmerét törölgetni. A tészta nagyjából a
combja közepére pottyant, így egy kicsit feljebb kezdtem törölgetni
a combját, majd felnéztem rá a szempilláim mögül.
Hatalmasat nyelt, és egy dudor jelent meg farmerjének
elején, amit gyorsan eltakart a kezével.
- Nos, kész - flörtöltem tovább.
- Uh, kösz - motyogta becsukott szemekkel miközben nagyot
sóhajtott.
Diadalmasan vigyorogtam. Hah! Ezt nektek, lányok!
Körbenéztem rajtuk. Mindegyik dühös vagy éppen halálos
pillantásokat lövellt felém. Kuncogtam és rákacsintottam Jessicara,
akinek a feje már szinte vörös volt a méregtől.
- Mennem kell. Beszélnem kell Mrs. Francisszel a
tudományos projektemről - mondtam, miközben felálltam az
asztaltól. Liam megragadta a kezemet, és visszahúzott a székre.
- Mi volt ez? - kérdezte kissé zavartan.
Vállat vontam és rávigyorogtam. - Nem voltam mindig
barátságos veled, Liam. Úgy értem, a bátyám legjobb barátja vagy.
Mindig nálunk lógsz, így azt gondoltam most jól nevelt leszek.
- Jól nevelt, oké - felelte önelégülten vigyorogva.
Rákacsintottam és felálltam, hogy a barátaimhoz menjek.
Ahogy elsétáltam Jessica mellett, lehajoltam hozzá, és fülébe
suttogtam: - Vesztettél - ingereltem, majd nevetve tovább léptem.
Megfogtam Kate karját, hogy Sarah és Sean előtt induljunk el, akik

176
épp egy galéria megnyitójáról beszélgettek, ahová Sarah a hétvégén
menni akart. Sarah egy igazi művészlélek volt.
- Kate, azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjem szedni a
tablettát. Működik még az a családtervező-klinika, a Rose streeten,
iskola után? - kérdeztem.
Beleegyezően bólintott. Tudtam, hogy egyszer volt egy kis
balesete egy kiszakadt óvszer kapcsán, és ő is odament akkor. -
Igen, négytől nyolcig - válaszolta, miközben hátra nézett
meggyőződni, hogy senki sem hallja a beszélgetésünket.
- Tehát tablettát akarsz szedni, hmm? Azt hiszem, jó döntés.
Neked határozottan el kell kezdened szedni a tablettát. Szeretnéd,
hogy elmenjek veled? - kérdezte.
Tudtam, hogy kötelességének érzi ezt, mint legjobb barátnő.
- Nem vagyok még kész, de nem akarok kicsúszni az időből. Úgy
értem idő kell, még a tabletta hatni kezd.
- Biztos vagy benne, hogy el akarsz kísérni? - Valóban jól
esne, ismertem el és hálásan néztem rá. Kicsit ideges voltam, és
nem akartam egyedül menni, azt pedig végképp nem akartam,
hogy Liam kísérjen el. Ez nem tartozik a fiúkra.
- Persze! Te is eljöttél velem többször - válaszolta, miközben
belém karolt. - Ráadásul ma autóval jöttem, így még gyalogolnunk
sem kell.
Vigyorogtam. - Kösz, Kate - sóhajtottam boldogan és
elindultunk a szekrényeinkhez. Kivettem a könyveimet, amire
délután még szükségem volt, és beraktam őket a hátizsákomba. -
Szólok Jakenek, hogy ne várjon meg. Órán találkozunk - mondtam,
miközben elindultam Jake szekrénye felé. Láttam, hogy Liammel
együtt a csapattársaival beszélgetnek.
- Helló, srácok - köszöntem vidáman nekik, mire mind rám
nézett, Tudtam, hogy tetszek néhány srácnak a csapatból, elég

177
nyilvánvalóan szoktak bámulni, viszont egyikük sem tett
semmilyen lépést, valószínűleg Jake miatt.
- Szia, Amber. Hogy vagy? - kérdezte Casey, miközben
lassan végigmért engem.
- Jól, kösz. Te? - kérdeztem vissza udvariasan.
- Most már jól, hogy láthatlak - válaszolt egy önelégült
mosollyal, mire Jake vállon ütötte.
- Haver, ő a húgom - kiabálta dühösen.
- Jake, csak szólni akartam neked, hogy suli után még van
egy kis dolgom, majd otthon találkozunk - mondtam mosolyogva.
Láttam, ahogy Liam csalódottan összehúzta a szemöldökét.
- Nos, ma este dolgozom, így Liam lett volna a soros, aki
hazavisz - válaszolta és megvonta a vállát.
Mosolyogva ránéztem Liamre.
- Ja, tényleg, elfelejtettem. Sajnálom, hogy ki kell hagynom.
Visszamosolygott rám egy olyan szédítő mosollyal, amitől
hihetetlenül jóképű volt. Megfordultam, hogy elinduljak, de
hirtelen egy ötletem támadt. Visszafordultam és bosszúsan rá
néztem. - Oh, és mellesleg Liam, a tét már több mint négyezer
dollár. Az több mint kétszáz lány - mondtam, mire a szemei tágra
nyíltak döbbenetében.
- Ne, a fenébe - mondta döbbenten és ijedtnek látszott. Jake
halálra nevette magát, és többiek úgy néztek ránk, mint az
őrültekre.
- De, a fenébe - jelentettem ki és rákacsintottam és
elindultam a folyosón, miközben végig az arckifejezésén
kuncogtam.

178
 Iskola után Kate-tel elmentünk a klinikára, sorszámot
húztam, és ki kellett töltenem egy csomó kérdőívet az adataimmal,
jelenlegi szexuális életemről és az egészségi előzményeimről.
Egy óra várakozás után hívtak be, egy fehér steril szobába
vezettek, ahol egy hölgy várt rám.
- Szia, Amber. Gyere csak be - mondta mosolyogva és
rámutatott egy székre.
- Szia - brekegtem idegesen, és leültem vele szembeni székre.
- Ne légy ideges. Nem fogok harapni - kuncogott.
Idegesen mosolyogtam.
- Mit tehetek érted? - kérdezte, miközben átlapozta azokat a
kérdőíveket, amiket kitöltöttem.
- Nos, a barátommal a kapcsolatom kezd komollyá válni, és
már beszélgettünk a szexről, úgyhogy szeretnék tablettát szedni.
Kaphatok itt is, vagy saját doktorhoz kell mennem? - kérdeztem,
miközben idegesen a kezeimet tördeltem és elpirultam.
A hölgy kedvesen rám mosolygott. - Igen, természetesen.
Megkérdezhetem, hogy szűz vagy még? - kérdezte, miközben
tovább lapozta az adatlapjaimat.
- Ööö… igen, az vagyok. - Pipacsvörös lettem, és szerettem
volna, ha azonnal megnyílik alattam a föld, hogy elnyeljen engem.
- Ne légy zavarba, Amber. Ez egy nagyon jó dolog, hogy itt
vagy. Nagyon sok fiatal lánnyal találkozom, aki nem ilyen előre
látó, mint te. Öröm számomra, hogy egy ilyen fiatal lány ennyire
felelősségteljes - mondta, miközben megpaskolta a kezemet.
Megkönnyebbülten vettem egy nagy levegőt és
elmosolyogtam. Azt hittem, hogy kisebb előadást fognak nekem

179
tartani azzal kapcsolatban, hogy nekem nem kellene még ilyen
fiatalon szexelni, és hogy miért nem várok még vele.
- Oké, szükségem lesz még néhány adatra, mint vérnyomás
és testsúly. Ezután meg tudjuk beszélni, hogy melyik fajta tabletta
lesz neked a legjobb.
Miután túlestem ezeken, visszaültünk az íróasztalához.
- Nos, a kombinált tablettát ajánlanám neked. Három héten
keresztül, minden nap ugyanabban az időpontban kell bevenni, a
negyedik héten pedig lesz majd a menzeszed. Ez nagyon hatásos,
és a legtöbb fiatal lány ezt szedi - magyarázta mosolyogva.
Bólintva visszamosolyogtam rá, mert úgy tűnt, minden
rendben van.
- Ezt igennek veszem. - Elővette az írótömbjét és megírta a
receptet. - A szomszédban ki is tudod váltani. Három havi adagot
írtam fel, és később még tudok majd felírni megint. Ha akkor
minden rendben lesz, akkor hat havi adagot fogok már adni -
magyarázta.
- Köszönöm - mosolyogtam hálásan, mert sokkal könnyebbé
tett számomra mindent, mint ahogyan én azt gondoltam.
- Fogok adni egy szórólapot, hogy olvasd majd el, de ami
nagyon fontos, az az, hogy minden nap ugyanabban az időben
vedd be és a menzesz hetét leszámítva folyamatosan kell szedni -
mosolygott majd ideadta a receptet. - Olvasd el jól a szórólapot, és
ha véletlenül elfelejted bevenni, vagy a beszedés után hánysz,
akkor már fog teljes védelmet biztosítani, és akkor másképp is
védekezz. Adok néhány óvszer, ha esetleg szükséged lenne rá,
amíg a gyógyszer el nem kezd hatni. - Megragadott egy csomag
óvszer és belerakta őket egy barna zacskóba.
- Oh, köszönöm - motyogtam és hálásan elvettem őket.

180
 - Én köszönöm, hogy eljöttél, Amber. Három hónap múlva
találkozunk. - Felállt és kezét nyújtotta felém, jelezve ezzel, hogy
végeztünk.
Mosolyogva fogtam vele kezet. - Köszönöm. - Fülig érő
vigyorral léptem ki az ajtón. Hű, ez könnyebb volt, mint
gondoltam.
- Hé, hogy ment? - kérdezte Kate, miközben felállt a
váróban.
- Nagyszerűen. Még ki kell váltanom a receptet, és utána
védve vagyok - karoltam a karjába és húzni kezdtem a bejárati ajtó
irányába.
- Hű, el sem tudom hinni, hogy szexelni fogsz Liam
Jamesszel! - visítozott izgatottan.
- Nem, még nem. Szükségem van még egy kis időre. Még
nem állok készen rá - mondtam őszintén.
- Várni fog rád. Bolondul érted - mosolygott Kate boldogan,
mire sóhajtottam. Nagyon reméltem, hogy igaza van.
Miután kiváltottam a receptet, Kate hazavitt. Jake még
mindig dolgozott, így csináltam magamnak egy szendvicset és
leültem az asztalhoz, hogy megcsináljam a házi feladatomat.
Amikor végeztem, ránéztem az órámra. Még csak nyolc óra
volt, Jake csak óra múlva fog hazaérni. Vigyorogva tárcsáztam
Liam számát, alig tudtam leplezni az izgalmamat.
- Szia, Angel - válaszolt nevetségesen boldogan.
- Szia, szeretnél át jönni? - kérdeztem és izgatottan
rágcsáltam az ajkamat.
- A pokolba is, igen. Azonnal ott vagyok - válaszolt és már le
is rakta.

181
 Berohantam a szobába, hogy ellenőrizzem a kinézetemet,
mire felnevettem, mert úgy csináltam, mint a lányok a suliban.
Visszasétáltam a bejárati ajtóhoz és épp akkor lépett be rajta.
- Szia - vigyorogtam.
A karjai kapott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy a
szívem hevesen kezdett verni. Kis idő múlva visszahúzódott. - Szia
- zihálta, mire megremegtem a boldogságtól.
- Nos, hol voltál? Nagyon hiányoztál - mormolta, miközben
mélyen a hajamba temette az arcát.
Kuncogtam és elhúzódtam tőle. - Hű, ki vagy te, egy hajat
szagolgató gazfickó? - viccelődtem, miközben megragadtam őt és
kanapé felé kezdtem húzni, majd lelöktem rá. Felnevetett és
megfogta a derekamat az ölébe húzott engem, így közrefogtam őt.
- Annyira hiányoztál ma. Utáltam, hogy ott vagy mellettem,
és mégsem érinthetlek meg. És mi a fene volt az ott az ebédlőben?
Szeretsz a végsőkig ingerelni? - kérdezte szemöldökét ráncolva.
Beletúrtam selymes barna hajába és bűnösen kuncogtam. -
Meg kell alapoznom a győzelmemet. Jessica nem fogja azt elhinni,
ha csak egyszerűen kijelentem azt, hogy „igen, megnyertem a
fogadást”, ugye? - kérdeztem ártatlanul.
Megrázta a fejét, még mindig a szemöldökét ráncolva. - De
egy kicsit túl játszottad. Úgy értem, tudod milyen átkozott nehéz
volt megállni azt, hogy ugorjak rád ott helyben? - viccelődött.
Beharaptam az ajkaimat, megakadályozva ezzel a
nevetésemet, és bólintottam. - Oh, igen. Valóban nagyon kemény
helyzet volt az a számodra - incselkedtem, mire elnevette magát.
- Hmmm, valóban. Merre jártál? Reméltem, hogy ma este
együtt tölthetünk egy kis időt - húzott közelebb magához és
elkezdte csókolgatni a nyakamat, így elérve hogy tiszta libabőr
legyek.

182
 Elhúzódtam tőle, és elindultam a táskámhoz, hogy
kivegyem belőle azt a barna zacskót, amit a klinikán adtak.
Visszaültem az ölébe és odaadtam neki a zacskót. Zavarodottan
nézett rám, majd belenézett a zacskóba. Az arckifejezése
zavarodottból, megértőbe, boldogba majd bosszúsra fordult.
Várjunk csak, bosszús? Miért volt bosszús rám?
- Egyedül mentél el? - kérdezte, miközben dühösen nézett
rám.
Kissé zavartan a reakciójától megráztam a fejem. - Nem
egyedül mentem, Kate velem jött - vigasztaltam, és a kezeimet a
nyaka köré fontam.
- Miért nem szóltál nekem? Veled mentem volna - mondta,
és közelebb húzott magához megnyugodva.
- Liam, én csak úgy gondoltam, tudod…. Ez nem igazán
olyan hely, ahová magaddal viszed a barátodat. El akartam kezdeni
szedni a tablettát, Kate pedig felajánlotta, hogy elkísér - vontam
vállat. Igazán nem értettem, hogy miért lett bosszús emiatt.
- Angel, szeretlek, és elmentem volna veled. Szerettem
volna, ha elmondod nekem - mondta szomorúan rám nézve.
- És az miben különbözött volna? Én nem gondoltam, hogy
el akarsz majd jönni - motyogta zavarodottan. Most mi a fenéért
bosszús? Szedni akarom a tablettát, hogy tudjak szexelni vele! Neki
nem boldognak kellene lennie emiatt?
- Tényleg az gondoltad, hogy nem megyek el veled? Angel,
ez rólam is szól, azt akarom, hogy mindent együtt csináljunk. Mi
együtt vagyunk, egy csapat vagyunk. Megbántottál azzal, amit
rólam gondoltál - magyarázta miközben megcsókolta a
homlokomat.
- Őszintén sajnálom, Liam. Tényleg nem gondoltam erre. Én
csak azt hittem, hogy a legtöbb srácot nem érdekli az ilyesmi. Azt

183
gondoltam, hogy örülni fogsz annak, hogy megtettem az első lépést
- mondtam, és bocsánatkérően néztem rá, a szemeimmel
könyörögve, hogy értse meg, nem állt szándékomban megbántani
őt.
- Örülök, hogy megtetted az első lépést, de én nem vagyok a
„legtöbb srác”. Szeretlek. A legtöbb srác nem szerelmes a
barátnőjébe, de én az vagyok. Ez egy nagyon nagy dolog volt, és
nekem ott kellett volna lennem - magyarázta, miközben gyöngéden
megcsókolt. Vettem egy nagy levegőt, miközben bűntudat lepett el.
Erre nem gondoltam.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el neked és nem kérdeztelek
meg. Három hónap múlva vissza kell mennem, kontrollra.
Szeretnél akkor eljönni velem? - kérdeztem mosolyogva, és a
homlokomat az övének támasztottam.
Nevetett. - Ez nem az én dolgom - incselkedett, miközben
felhúzta az orrát, és megvonta a vállát.
Felnevettem és játékosan megütöttem a vállát. - Seggfej -
tréfálkoztam, amitől még jobban elkezdett nevetni. Lenyomtam a
kanapéra, ráfeküdtem és megcsókoltam őt. Mire elhúzódtam tőle,
már mindketten nehezen szedtük a levegőt. Vágytól túlfűtve
bámult engem és éreztem, hogy ő már készen áll.
- Liam, csak mert elkezdtem tablettát szedni, ne gondold azt,
hogy készen is állok bármire. Érted? - kérdeztem és csak reméltem,
hogy nem vettem el a kedvét, mert már szexre számított.
Rám mosolygott, és a fülem mögé tűrt egy hajtincsemet. -
Angel. Tisztában vagyok vele. Ez így jó. Olyan lassan haladunk,
ahogy te akarod. Addig én csak ezt fogom tenni. - Megfogta az
arcomat és lehúzott magához.
Belemosolyogtam az ajkaiba, és boldogabbnak éreztem
magam, mint az elmúlt években bármikor is. Olyan édes volt!
Fohászkodtam, hogy hamarosan kész legyek rá, mielőtt megun

184
vagy kétségbeesésében elmegy azután a ribanc Jessica után. Miután
már egy órája ölelkeztünk, hallottunk egy autót kint megállni.
- Francba! Jake hazajött - suttogtam, miközben
megpróbáltam magamat Liamtől távol tartani. Felültem,
lesimítottam a hajam, és csak remélni tudtam, hogy nem
látszódnak meg rajtam az elmúlt egy óra játszadozásai.
- Liam felnevetett, és visszahúzott a kanapéra. - Jake tudja
kezelni ezt. Végül is hozzá kell szoknia. Néha látni fog minket
csókolózni - mondta, miközben a nyakamba kuncogott.
Mosolyogtam és ujjaimat a hajába szőttem, miközben
hallottam a bejárati ajtót kinyílni, mire Liam egy apró mosollyal az
ajkain oda nézett. Szerintem direkt ingerelte Jaket.
- Ó, srácok, ne csináljátok! Mit mondtam nektek ma reggel -
nyavalygott Jake, miközben ledobta a kulcsait az asztalra.
Liam sóhajtott és a szemeit forgatva, leültetett maga mellé.
- Jobb? - kérdezte gonosz vigyorral.
Jake sóhajtott. - Egyszer talán majd megszokom -
mormogott.
Liam rám vigyorgott és nem tudtam megállni, hogy vissza
ne mosolyogjak rá. Liam átkarolta a vállamat a másik kezével pedig
a kezemet fogta, és az ujjaimmal játszadozott.
Jake bejött és leült velünk szemben a másik kanapéra, és
rosszkedvűen ránk nézett.
Nevettem az elégedetlen arckifejezésén és felálltam. - Van
még egy kis házim. Ellesztek addig nélkülem, srácok? -
mosolyogtam önelégülten mindkettejükre. Az éjszaka arra a
következtetésre jutottam, hogy nekik szükségük lenne egy kis fiús
megbeszélésre. Jake és Liam végül is a legjobb barátok voltak.

185
 - Igen. Akarsz Halo-t játszani, Jake? - kérdezte Liam
izgatottan. Jake boldogan ugrott fel, hogy beállítsa azt, én pedig
boldog mosollyal hagytam ott őket.
- Ez az, minden megint normális. Megragadtam a barna
zacskót és bementem a szobámba, miközben kuncogtam amikor
Liam rácsapott a fenekemre és utánam fütyült.

Már megcsináltam a maradék házimat, így úgy döntöttem,

hogy veszek egy jó hosszú, áztató fürdőt. Teleengedtem a kádat,
csináltam jó sok habot és egy könyvvel együtt beleültem. Annyira
elmerültem az olvasásba, hogy nem hallottam meg, amikor kinyílt
az ajtó.
- Nagyon szexi vagy - suttogta Liam a fülembe. Ijedtem
felsikítottam és a könyvemet beleejtettem a vízbe.
- Basszus. Marhára megijesztettél, Liam! - kiabáltam, és
megpróbáltam magam lenyugtatni. Felhúztam a térdeimet a
mellkasom elé, így próbálva takarni magam. Szerencsére még tele
volt a kád habbal, ami segített ebben.
Nevetett. - Sajnálom. Hé, bemászhatok én is? - incselkedett,
ahogy letérdelt mellém, és bemártotta a kezét a vízbe, majd gyorsan
kihúzta azt, és megrázta a fejét.
- Mégsem! Ez rohadt hideg! - ráncolta a homlokát miközben
megtörölte a kezét a törölközőben.
- Liam, menj ki! Ez nem vicces - kiabáltam és pipacsvörös
lettem.
Pimasz kis mosollyal az ajkain megcsókolta az ajkaimat, csak
egy pillanatra, mielőtt megfordult, és elindult az ajtó felé. - Csak
vicceltem, nem is tudtam, hogy itt vagy bent, de igazán

186
kimászhatnál, mert tényleg hideg a víz. Mióta ülsz már benne? -
kérdezte rosszallóan.
- Csak egy kicsit hideg - ismertem be. Most hogy már
mondta, valóban megéreztem, hogy a víz nagyon hideg, és tiszta
libabőr lettem.
Liam mosolygott, kiment a fürdőből és becsukta maga után
az ajtót, egyedül hagyva engem. Kihúztam a dugót, és kidobtam a
könyvemet a kád mellé, ahogy felálltam. Megfogtam az egyik
törölközőt és szorosan magam köré tekertem, mivel amikor
kimásztam a kádból, jöttem rá, hogy nem hoztam magammal
semmilyen ruhát.
Most már valóban fáztam. Nem maradhattam bent egész
este. Csak be kellene szaladnom a szobámba és magamra kapnom a
pizsamámat. Nem nagy ügy, Liam már korábban is látott egy szál
törölközőben.
Ahogy besétáltam a szobámba, láttam, ahogy az ágyamon
heverészik. - Hé - motyogtam kényelmetlenül, és még szorosabban
fogtam a törölközőt.
- Francba, Angel. Akár meg is fázhattál volna - szidott le.
Megragadta a kezemet és leültetett az ágy szélére, ő pedig kiment a
fürdőszobába, ahonnan egy másik törölközővel tért vissza.
Dörzsölni kezdte vele a karjaimat és vállaimat, és gyorsan
megszárított engem. Örültem, hogy végül úgy döntöttem, hogy
nem mosok hajat, hanem helyette csak feltűztem, mert akkor most
még jobban fáznék. Karjait körém fonta, miközben az lilára
színeződött ujjaimat próbálta felmelegíteni az ajkaival.
Oh, Istenem, mennyire szexis! Felé fordítottam a fejemet, és
megcsókoltam őt. Egy-két másodperc elteltével válaszolt rá, és
visszacsókolt engem. Lágyan megérintettem az ajkait, miközben
kinyitottam a száját, utat engedve ezzel a nyelvemnek. Torkából
egy mély nyögést hallatott, miközben karjaimat a nyaka köré

187
fontam és a hajába markolva erőteljesen magamhoz vontam őt. Ő is
szorosabban húzott magához, és elmélyítette a csókunkat.
Örökkévalóságnak tűnő idő után, de még így is kevésnek tűnt,
nehezen lélegezve eltávolodott tőlem.
Ajkai nem hagyták el bőrömet, helyette a nyakamat kezdte
el csókolni egyre lejjebb haladva a kulcscsontom felé, amitől zihálni
és mozgolódni kezdtem. Én még mindig fáztam, és a fogaim
elkezdtek vacogni, tönkre téve a pillanatot.
Nevetve húzódott vissza. - Takarózzunk be, ott majd jól
átmelegszel. - Egy egyszerű mozdulattal levette a pólóját így jól
meg tudtam nézni a kidolgozott felsőtestét. Ebben a pillanatban
úgy éreztem, hogy beleszédülök a látványba. Aztán rájöttem, hogy
csak rám akarja adni a pólóját.
- Liam, ha valóban fel akarsz melegíteni, akkor elég, ha csak
leveszed a ruháidat - doromboltam. Beharaptam az ajkaimba, és
végigfutattam a tekintetemet kidolgozott testén, miközben a
nyelvemmel is szerettem volna ugyanezt tenni.
Felnevetett és a karjait körém fonta. - Angel, te még nem
tudod, hogy mitől is lehet meleged, bízz bennem. Az törvénytelen
volna - válaszolta, miközben megint megcsókolt. Lehúztam a
nedves törölközőt és ledobtam a földre, ahogy felemelt engem.
Lábaimat a csípője köré tekertem, és így tett le a párnára. Míg
betakart minket, úgy csimpaszkodtam rá, mint egy kismajom.
Nyakig betakart minket, és magához húzott a sötétben. -
Nagyon hiányoztál. Miért nem maradtál és játszottál velünk? -
kérdezte mogorván.
- Úgy gondoltam, hogy neked meg Jakenek, szükségetek van
egy kis időre, hogy beszélni tudjatok. Még nem is beszélgetetek,
mióta tudomás szerzett rólunk. Ő még mindig a legjobb barátod,
így meg kell találnod a megfelelő egyensúlyt. Nem tölthetted az

188
összes idődet azzal, hogy megpróbálsz bejutni a bugyimba -
viccelődtem.
- De én szeretem ezeket a próbálkozásokat - siránkozott
játékosan, és kölyökkutya szemeket meresztett rám, amitől
elnevettem magam.
Most már felmelegedtem. Testének forrósága lüktetett
belém, ahogy forró lélegzetünk összekuszálódott, a már szinte
párás paplan alatt. Éreztem, ahogy a szenvedély elárasztotta az
egész testemet.
- Azt hiszem, igazad volt. Jake normálisan viselkedett, sőt
azt mondta, hogy örül, amiért boldognak lát, és én szerényen
magamnak tulajdonítottam minden dicséretet - mondta huncutul.
- Bezsebelted a dicséretet, mi? Wow, igen csak nagyra nőtt
egód, nem? - ugrattam, és mosolyogtam a kétértelmű
mondatomon, mivel eléggé kidudorodott a nadrágja.
Nevetett, miközben kézfejével megsimogatta az arcomat.
- Nem kellene meztelenkedned a húgommal, James! -
morgott Jake, az ajtóm előtt figyelmeztetőleg.
Liam visszahúzta a fejünkre a takarót és bűnösen vigyorgott.
- Jake, haver, egy kicsit több figyelmeztetés jó lenne.
- Oh, Jake, hagyd abba! Mit akarsz? Különben is nem
hallottál még a kopogásról? - kérdeztem, miközben lehúztam a
takarót, megmutatva a pólómat.
- Kopogtattam, csak nem hallottad a hancúrozásotok közben
- válaszolta önelégülten.
Mindannyian nevetni kezdtünk és Jake megrázta a fejét. -
Egyébként, azt akartam mondani, hogy anya vasárnap hazajön.
Vigyorogtam. Nem láttam anyát, már három hete.
- Igen? Csodálatos - kiáltottam boldogan.

189
 Jake bólintott és összemosolyogtunk. - Igen, nos, most
lefekszem. Maradjatok csendben, semmit sem akarok hallani.
Felnevettem, nem tudtam ellenállni annak, hogy egy kicsit
ingereljem őt. - Kölcsönadom az iPod-omat, Jake, amíg
bemelegítünk a fogadás miatt - kacsintottam rá.
Liam nevetésben tört ki, Jake pedig rosszallóan nézett rám,
miközben becsukta az ajtót. - Angel, nagyon vicces kedvedben
vagy - mondta, miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni.
- Fogd be, JAMES! - válaszoltam tréfásan, Jake hangját
utánozva.

190
 14. fejezet

Fordította: Maya

Hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem fel. A nap

sütött, a madarak csiripeltek, én pedig a világ legszexibb fiúja

mellett fekszem, aki történetesen épp belém volt szerelmes.
Mosolyogva a karja alá bújtam, és szorosan a mellkasához
fészkelődtem, miközben megéreztem kemény mellkasát a
hátamnak nyomódni.
- Liam? - suttogtam, és felé fordítottam a fejemet.
A karjaival szorosabban megölelt, miközben kinyitotta a
szemeit. - Szia - motyogta, miközben felemelte a fejét, hogy
megcsókoljon engem.
- Hű, szeretek úgy ébredni, hogy tudom, teljesen az enyém
vagy - mondta, majd sóhajtva visszafeküdt a párnára. - Nos, akkor
ma elmondjuk mindenkinek, hogy együtt vagyunk? - kérdezte fülig
érő szájjal.
- Uh… nem. Nem ma. Még mindig szükségem van egy kis
időre a megfelelő előkészítéshez - válaszoltam, miközben

191
kezeimmel végigsimítottam a tökéletesen kidolgozott felsőtestén,
mire felsóhajtott.
- Ez alatt ugye nem azt érted, hogy megint flörtölni fogsz
velem, és pokollá teszed a napomat, úgy mint tegnap is - kérdezte
esedezve rám nézve.
- Hamarosan meg fogod tudni, óh, és megengedem, hogy
ma egy kicsit megérints, ha szeretnéd - mondtam, miközben
megfordultam, és könyökömre támaszkodva figyeltem őt.
- Hmm… Ezt értetted megérintés alatt? - dorombolta,
miközben az ujjait lassan végighúzta a testemen, az arcomtól
elindulva a melleim között le, egészen a hasamon keresztül a
combomig.
A keze annyira közel került a középpontomhoz, hogy egy
halk nyögés hagyta el az ajkaimat. Ujjai hegyével végigsimított a
lábaim között, amivel elérte, hogy nyöszörögjek. A fenébe, annyira
erősen vágytam már rá, de még sem tudok… nem vagyok még
kész.
- Ne, Liam - kértem. A szavakat ugyan kimondtam, de a
csípőm továbbra is öntudatlanul mozgott, így próbálva még
közelebb férkőzni a kezéhez.
Felnevetett, és ajkaival lágyan megérintette az enyémeket,
majd így szólt: - Ígérd meg, hogy nem fogsz túlzottan ingerelni
engem a suliban - mormolta az ajkaimba, miközben kezével tovább
simogatott.
- Nem fogok túlzásba esni, de azt nem tudom megígérni,
hogy amit tenni fogok, az nem lesz nehéz a számodra elviselni -
incselkedtem kicsavarva a szavait.
Az ajkait az enyémre szorította és éreztem, hogy mosolyog. -
Te egy átkozott boszorka vagy, és ráadásul nem vagy tisztában

192
azzal, hogy mit teszel velem - morogta, miközben finoman
megcsókolta a nyakamat.
Istenem, dehogy nem tudtam, nagyon is éreztem.
Szenvedélyesen megcsókoltam őt, majd néhány perc után
elhúzódott tőlem, de én utána kaptam.
- Mennem kell - de újra megcsókolt, majd kimászott az
ágyból.
- Oké, hamarosan találkozunk - mondtam és végignéztem,
ahogy felöltözik.
Az ablakból még visszafordulva rám kacsintott, majd eltűnt.
Bár Jake tudott kettőnkről, Liam szülei miatt még fenntartottuk a
látszatott. Nem mehetett ki a bejárati ajtón keresztül, amikor azt
hitték róla, hogy az ágyában alszik.
Kimásztam az ágyból és elindultam zuhanyozni.
Amikor elkészültem, tanácstalanul álltam a szekrényem
előtt, valami különlegeset akartam felvenni. Akartam, hogy Liam
mindenki előtt úgy nézzem rám, hogy abból mindenki tudja, hogy
engem akar, mert nem akartam állandóan a kapcsolatunkról
hazudozni. Kivettem egy farmer miniszoknyát és egy fekete V
nyakú felsőt. Elégedetten néztem meg a tükörképemet.
Ez működni fog. A szoknya ugyan rövid volt, de nem túl
rövid ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint a többi szégyentelen csaj a
suliban. A felsőm testhez simuló volt, de nem szorosan, a kivágása
pedig pontosan annyit engedett láttatni a dekoltázsomból, ami
megfelelő volt. Vigyorogtam, és végül felvettem egy pár balerina
cipőt. Amikor elkészültem, megragadtam azt a kis barna zacskót,
amit a klinikán kaptam és kivettem belőle a tablettáimat. Átnéztem
a dobozt és gyors bekaptam az első szemet, majd mosolyogva
elindultam a konyhába.

193
 Liam háttal ülve beszélgetett Jakekel, a pultra már ki volt
készítve a szokásos reggeli müzlim. Meghatott a gondoskodása.
- Jó reggelt - csicseregtem.
Liam épp egy pohár vizet ivott, és ahogy megfordult,
fuldoklani kezdett. Jake durván hátba ütögette, miközben nevetett.
Igen, ez volt az a hatás, amit el akartam érni. Szemei vadak és
éhesek voltak, ahogy végigmért. Pipacsvörös lettem, ahogy
elképzeltem, hogy mi járhat most a fejében.
Némán figyelt engem.
- Szeretnél egy képet, Liam? Az legalább tovább tudod
bámulni - viccelődtem, miközben ettem a müzlimet. Úgy tűnt
sikerült magához térnie a bambulásból.
- Ugye, nem ebben akarsz ma suliba jönni? - kérdezte a
szemöldökét ráncolva.
Lenéztem magamra, és azon tűnődtem, hogy miért kérdezi
ezt. Nem tűnök ápolatlannak. - De igen, miért? - kérdeztem
zavarodottan. Az előbbi reakciójától, azt hittem, tetszik neki a
felszerelésem.
Gyorsan átölelt és végigsimított a hátamon.
- Angel, hogy a pokolba hiszed azt rólam, hogy képes leszek
egész nap uralkodni magamon, ha a csodálatosan szép barátnőm
úgy néz ki, mint egy szexis istennő. Az a célod, hogy kínozz
engem? - siránkozott, miközben megcsókolt a nyakamat és kezeivel
a combjaimat simogatta.
Kuncogtam, és hasba böktem. - Nos, legalább gyakorlod egy
kicsit az önuralmat - incselkedtem vele, és diszkréten az
erekciójához simultam. Felnyögött és úgy fordult a pult mögött,
hogy Jake ne lássa meg az izgalmának bizonyítékát.

194
 - Ez nem fair játék - siránkozott, mire felnevettem és
megragadtam a zacskót.
- Készen vagy, indulhatunk, Jake? - kérdeztem a testvéremre
mosolyogva, aki próbált úgy tenni, mint aki nem látta a mi kis
játszadozásunkat, de szánalmasan sikerült neki.
- Igen, de azt hiszem, hogy Liamnek még szüksége van
néhány percre - jelentette ki nevetve, mire Liam csak a szemeit
forgatta.
Felnevettem, miközben Jake megaragadott a vállaimnál
fogva, és a bejárati ajtó felé kezdett tolni. Ő is Liamen nevetett.

A reggel szinte elrepült és már az ebédlő felé tartottunk.

Annyira izgatott voltam, hogy végre láthatom Liamet, hogy nem
bírtam abbahagyni a vigyorgást.
- Mi a fene történt veled? - kérdezte Sean, és úgy nézett rám,
mintha megőrültem volna.
- Semmi, csak jó napok van, plusz éhes vagyok, és végre
ebédidő van - hazudtam egyszerűen.
- Ma is rá fogsz mozdulni Liamre? - kérdezte Kate egy
mindentudó mosollyal.
Nevettem. - Oh, igen. Csak figyeld Jessica arcát. Ma el fogom
érni, hogy akarjon engem - vigyorogtam boldogan. Ez nagyszerű
lesz, és Jessica utálni fogja mindegy egyes másodpercét.
- Ebben biztos vagyok - értett egyet Kate, miközben nevetett.
- Oh! Szóval, ezért vagy szoknyában! - jelentette ki Sean,
ahogy megértette a dolgokat.
Nevetve bólintottam. - Gondolod, működni fog? -
kérdeztem, mert valóban kíváncsi voltam a véleményére.

195
 Bólintott. - Oh, igen! Működni fog. Ma minden srác a
suliban, a gyilkosan jó lábaidról beszélt, mondom ezt én, aki
totálisan szerelmes a barátnőjébe, és még így is végig stíröltelek -
ismerte be és vállat vont.
Játékosan ráütöttem a vállára.
- Hé! Ez azért durva, Sean! Az egyik legjobb barátom vagy.
A legjobb barátok nem stírölik egymást - mondta, miközben
játékosan megborzongtam.
- Tulajdonképpen, én is jól megnéztelek magamnak -
viccelődött Kate.
- Én is - szólt közbe Sarah, mire mindannyian nevetni
kezdtünk.
Ahogy nevetve besétáltunk az ebédlőbe, valóban
észrevettem, ahogy jó néhány srác végigmért. Most, hogy Sean
felhívta rá a figyelmemet, tényleg sokkal több figyelemben
részesültem, mint a megszokott.
Megvettük az ebédünket.
- Rögtön jövök, srácok - mondtam vigyorogva, ahogy
elindultam a hokisok asztala felé. A barátaim leültek a szokásos
asztalunkhoz, és kíváncsi szemekkel követték minden lépésemet.
Liamre néztem, ahogy közeledtem felé. Most is legalább tíz lány
lebzselt körülötte, és szégyentelenül próbáltak vele flörtölni.
Látszódott rajtam, hogy nagyon idegesíti őt ez.
- Komolyan mondom, Rebecca, ha még egyszer hozzám
érsz, esküszöm, hogy beszélni fogok az igazgatóval, ez már
szexuális zaklatással határos - morogta Liam, miközben dühösen
nézett rá, és lesöpörte Rebecca kezét a combjáról. Rebecca
rendkívül sértettnek tűnt, amikor felállt és elviharzott. A többi lány
önelégült vigyorral nézett utána. Gyakorlatilag le lehetett olvasni a

196
véleményüket az arcukról: Eggyel kevesebb lány van versenyben.
Elfojtottam a nevetésemet, és leültem az asztalhoz.
Jake nem volt ott, így úgy döntöttem, hogy igazán beleadok
mindent ma mai napba.
- Szia, Liam - doromboltam, csábítóan mosolyogva rá.
Liam arca felragyogott, ahogy meglátott. - Szia. Jó reggeled
volt? - kérdezte boldogan.
Lebiggyesztettem az ajkaimat, és megráztam a fejemet.
Elszomorodott, és a karjaival átölelte a vállamat és rám
nézett. - Mi a baj, Angel?
Felálltam és szemben vele felültem az asztalra, a lábammal
úgy támaszkodva, hogy majdnem érintettem vele az ágyékát.
Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna ezt, mert még mindig
gondterhelten nézte az arcomat.
- A tornateremben megütöttem a lábamat, és nagyon fáj.
Lehorzsolhattam? - kérdeztem, miközben kissé széjjelebb nyitva a
lábaimat, a belső combomra mutattam.
A szemei azonnal a lábaimra tévedtek. Fogadok, hogy
tisztán láthatta onnan a bugyimat, mert egyszerre bánatos és
vággyal teli, éhes kifejezés ült ki az arcára. Kicsit ribancnak éreztem
magam a viselkedésem miatt, de csakis ő láthatta, ha más is láthatta
volna, akkor nem tettem volna ezt.
Kezét a vádlimra téve lassan végigcsúsztatta azt a lábam
belső oldalán, a combjaim tövéig, és felnyögtem, mikor abbahagyta
azt.
- Nem, nincs horzsolás - mondta szexi hangon, égő érzést
hagyva a combomon ott, ahol megérintett.
- Hmm. Valóban? Pedig annyira fáj - hazudtam és rá
mosolyogtam.

197
 Önelégülten mosolygott vissza rám, arckifejezéséből látszott,
hogy tudja, épp az őrületbe kerget az érintésével.
- Nem adnál rá egy puszit? - javasoltam és próbáltam
szexinek tűnni, mire felemelte a szemöldökeit.
Hallottam, ahogy néhány srác hangosan felsóhajtott,
nyilvánvalóan végignézték a kiselőadásomat. Vágy keretezte Liam
arcát, majd egy szexi mosollyal bólintott és lehajolt a lábamhoz.
Épp, mielőtt az ajkai megérintették volna a bőrömet,
elhúztam a lábamat. - Azt hiszem, már meggyógyult. Különben is,
neked barátnőd van - incselkedtem vele.
Felnevetett, megrázta a fejét és összeszűkített szemekkel
nézett rám, nyilvánvaló csalódottsága miatt, mert nem tudta
megcsókolni a lábamat az egész iskola előtt.
- Igen, van. És jobban szeretem bárminél - mondta, teljes
meggyőződéssel.
Mosolyogtam, ahogy a szívem nagyot dobbant. - Nos, akkor
ilyeneket nem lenne szabad csinálnod, ugye? - incselkedtem tovább
és lemásztam az asztalról, majd megfogtam a tálcámat. - Most
amúgy sem fáj. Talán később majd megint el kezd fájni. Hívni
foglak - flörtöltem vele.
Rákacsintottam, és ahogy elmentem mellette a barátaim
asztalához, hallottam egy nagyot sóhajtani.
Hallottam azt is, ahogy a srácok mindenféle kéjes
megjegyzést tettek az előbbi játszadozásunkra, hogy milyen szexi
volt, és hogy ők határozottan megfogdostak volna, és hallottam azt
is, ahogy a lányok lekurváztak a hátam mögött.
Kuncogtam, és leültem a barátaim mellé. Kate
mindentudóan vigyorgott, Sarah és Sean viszont tátott szájjal
bámult rám.

198
 - Ez nagyon ott volt! Tuti, hogy megnyered a fogadást -
mondta Sarah, áhítattal a szemében. Nem tudtam megállni, és
elnevettem magam, mert úgy nézett rám, mint egy istennőre.
- Jó jönne négyezer dollár - ismertem be nevetve. És
remélem, hogy Jessica akkor is fizetni fog, amikor rájön majd, hogy
Liam barátnője vagyok.
Amikor befejeztük az ebédet, a barátaimmal együtt indultam
el, amikor valaki a karomnál fogva megragadott, megállítva ezzel.
Felszisszentem, ahogy megfordított, és amikor felnéztem rá,
megláttam Liam önelégült vigyorát, majd elkezdett befelé húzni az
egyik üres tanterembe.
Visszanéztem, és kuncogni kezdtem, ahogy a barátaim
tovább sétálnak, észre sem véve, hogy nem megyek mögöttük.
Liam bezárta az ajtót, és próbált bosszúsan rám nézni, de
valójában tudtam, hogy nagyon is jól érzi magát.
Angel, ez túl sok volt - mondta, ahogy közelebb lépett
hozzám, ezzel hátrálásra kényszeríve engem, de a fal megállított.
- Túl sok volt? Szerintem piszkosul tökéletes volt -
válaszoltam játékosan.
Nevetett és a testét az enyémhez préselte. - Te vagy
piszkosul tökéletes. - Finoman félresöpörte a hajamat az arcomból,
miközben gyöngéden rám nézett. Karjaimmal átölelve közelebb
húztam őt, miközben ő a fenekemet szorította meg. Szexi, huncut
mosollyal nézett rám, majd ajkaival finoman megcsókolt, mire
felnyögtem és még többet akarva határozottan magamhoz
szorítottam őt.
Elhúzódva tőlem, a nyakamat kezdte el csókolgatni,
miközben kezével bebarangolta az egész testemet, fel végig a
lábaimon. Egyik keze becsúszott a szoknyám alá, ahol ujjai

199
hegyével a fenekemet kezdte el simogatni. Finom leheletét a
nyakamon éreztem.
- Liam, kiszívod a nyakam? - kérdeztem kuncogva.
Szinte azonnal abbahagyta a nyakam csókolgatását, és
elhúzódott tőlem.
- Mmm… hmmm…. Megjelöllek - mormolta, mielőtt ajkaival
visszatért a nyakam ugyanazon pontjára, ahol az előbb is csókolt,
majd megéreztem erős szívását. Néhány másodperc múlva
elhúzódott, hogy megnézze a művét. Úgy látszott, hogy rendkívül
büszke volt magára és fülig ért a szája.
- Én is megjelölhetlek téged? - incselkedtem.
- Persze, ha szeretnéd - értett egyet, vállat vonva - de
valójában reménykedve nézett rám. Tényleg szeretné, ha én is
megjelölném őt?
Ajkaival újra lecsapott rám, amitől a vágy keresztülsiklott az
egész testemen. Istenem, hogy képes erre? Ő az egyetlen srác,
akivel csókolóztam, az ég szerelmére! És, én míg ezen
gondolkodom, az ő kezei ismét a fenekemet térképezik fel.
Mosolyogtam, ahogy oldalra döntötte a fejét, felkínálva ezzel
nekem a nyakát. Ahogy az ajkaim megérintették a nyakát,
megszólat a csengő. Felnyögött, majd elhúzódott tőlem, miközben
könyörgő szemekkel nézett továbbra is rám.
- Lógj el velem - kérlelt.
Lógjak el vele? A fenébe, utáltam lógni a suliból, az
egyáltalán nem az én stílusom volt.
- Uh, Liam, nem lehet. - Nagyon szerettem volna együtt
lenni vele, de nem akartam, hogy a tanáraim, azt higgyék rólam,
hogy lógós vagyok.

200
 - Kérlek - kérlelt, és kicsit berogyasztotta a térdét, így egy
magassága kerültünk. Ennek a srácnak a kék szemei megölnek
egyszer. Nem tudtam nemem mondani neki. Sóhajtottam egy
nagyot.
- Ha elkapnak, akkor nagy bajban leszel - figyelmeztettem.
- Ha elkapnak, akkor fogj rám mindent - nevetett, majd
mosolyogva előhúzta a mobilját, hogy felhívja Jaket. Azt mondta
neki, hogy én nem éreztem magam túl jól, és hazavitt engem.
- Igen, jól van. Nem. Csak egy kicsit szédül, ennyi. Nem,
nem, van. Oké, nagyszerű. Később találkozunk - mondta a
telefonba, miközben vigyorgott és rám kacsintott.
Mikor letette, a mobilját becsúsztatta a farzsebébe, és
megragadva a kezemet elkezdett kihúznia a tanteremből, ki az
autójához.
- Jake suli után dolgozni megy, így este kilencig kettesben
leszünk, és azt sem fogja tudni, hogy ellógtunk - mondta boldogan
és rám kacsintott. Én csak a szemeimet forgattam.
- Most komolyan. Jake nem hiszi el, hogy beteg vagyok.
Tudja, hogy lógunk - mondtam nevetve és megráztam a fejemet. -
Jake nem hülye, csak semmit sem akart mondani.
- Nos, akkor Angel. Mit csináljunk? - kérdezte Liam,
miközben gyorsan kihyajtott a parkolóból, mielőtt valaki meglátott
volna bennünket.
Könnyedén vállat vontam. - Bármit, ami szeretnél. Amíg az
azzal jár, hogy veled lehetek, bármi jöhet.
Vigyorgott. - Szeretnél megint korcsolyázni? - ajánlotta.
- Persze, miért is ne? De nekem előbb át kellene öltöznöm,
mert így be fog fagyni a seggem - nevettem, mire a szemei újra a
lábaimra tévedtek.

201
 Írtam egy sms-t Katenek, hogy ellógtam, és írja össze a napi
anyagot nekem. Amikor megérkeztünk a házunkhoz, Liam is
hazaugrott valamiért, amire azt mondta, hogy szüksége van, addig
én magamra kaptam egy farmert, gyors megfésülködtem, és
magamra dobtam egy kis sminket.
Kifelé menet a szobámból még felkaptam egy vékony
pulóvert, és izgatottan ültem be az autójába.
Mosolygott, ahogy bemásztam. - Hé, hoztam neked egy
kapucnis felsőt.
Zavartan néztem rá. Miért hozta ezt nekem, amikor tudja,
hogy nekem is van?
- Ühmm… Köszi?
- A hamvas kis fenekednek. Nehogy vizes és nedves legyen,
úgy, mint a múltkor.
- Bízom abban, hogy a nap végén már egyedül fogsz
korcsolyázni - mondta büszkén.
- Nos, én nem vagyok abban biztos, ahogy akarok úgy
korcsolyázni, hogy nem érintesz meg közben - doromboltam.
Mosolyogott. - Hmmm… Erre nem is gondoltam.
Remélhetőleg, akkor nem fogsz túl gyorsan tanulni - kacsintott
rám, mire felnevettem.

A korcsolyázás nagyon vicces volt. Igaza lett, mert már

sokkal jobban ment, mint a múltkor. Valószínűleg azért, mert ő
nagyon jó tanárnak bizonyult, mert szinte az egész napot ott
töltöttük.
Nagyon szórakoztató volt. Ő hátrafelé korcsolyázott,
mindkét kezemet fogva, miközben folyamatosan beszélgettünk és
viccelődtünk. Néhányszor megcsúsztam, de ő minden egyes

202
alkalommal elkapott mielőtt elestem volna, majd felhúzott
magához.
Korcsolyázás közben ránéztem, mire ő szélesen
elmosolyodott, amitől a szívem nagyot dobbant. Annyira jóképű
volt, kedves és türelmes. Éreztem, ahogy egyre jobban beléestem,
és tudtam, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy fülig szerelmes
legyek belé.
- Tarts nekem egy kis bemutatót, kérlek. Szeretem nézni,
ahogy korcsolyázol - kértem, megragadva a pálya korlátját, így el
tudott engedni engem. Megcsókolt, mielőtt hátrafelé
elkorcsolyázott, majd élesen megfordult, és ijesztő sebességgel
kezdett el korcsolyázni. A szívem gyorsan kezdett el verni. Ha
elesne ekkora sebességnél, akkor komolyan meg is sérülhetne. Ez a
gondoltat pedig megrémített engem. Csinált néhány cselt, majd
felugrott egy fél lábon korcsolyázott tovább. Sosem fogom megunni
ezt a látványt.
Annyira gyönyörű és helyes volt, de ezelőtt még sosem
vágytam rá úgy, mint most. Annyira szexi volt, amikor
korcsolyázott, annyira erőteljes és annyira profi. Liam profi hoki
játékos akart lenni, és már meg is kereste egy nagyon jó főiskolai
csapat. Teljes ösztöndíjat kapott a Bostonban, ami azt jelentette,
hogy néhány hónap múlva, amikor a suli befejeződik, ő el fog
innen menni.
Már a gondolata is kikészített. Nekem minden éjszaka
megint rémálmaim lesznek, azt a fájdalmat meg ne is említsem,
amit a hiánya okozna. Utálnám annak a tényét, hogy ő mennyire
távol van és az összes ottani lány rá akarna mászni.
Sóhajtottam, és kényszerítettem magam, hogy másra
gondoljak. Nekem bíznom kellett benne. És én teljesen bíztam is
benne. Hittem abban, hogy szeret engem és nem akar megbántani.

203
 Visszatérve hozzám, korcsolyájával jégkristály felhőt hagyva
maga után, fékezett le.
- Elégedett vagy a bemutatóval? - kérdezte, miközben átölelt
és gyengéden megcsókolt engem.
- Oh, igen. A pasim tökéletesen tud korcsolyázni -
jelentettem ki és rá mosolyogtam.
- Mmm… Mond még egyszer. Szeretem hallani - mormogta
azzal a szexi búgó hangjával, amitől egész testemben
megremegtem.
Karjaimat szorosan a nyaka köré fonva magamhoz húztam. -
A pasim tökéletesen korcsolyázik - doromboltam csábítóan,
miközben belenéztem a szemeibe. Éreztem az égő szenvedély, ami
sistergett köztünk.
Behajlította a térdeit, hogy egy magasságba kerüljünk, majd
szorosan megragadva felemelt engem, és lassan elkezdett
korcsolyázni. Én a lábaimat a dereka köré tekertem, miközben néha
megpörgetett bennünket, vagy épp hátrafelé korcsolyázott, de
közben folyamatosan a szemembe nézett. Ez volt a legerotikusabb,
legszexibb dolog, ami valaha is történt velem, és az egész testem
kínzóan vágyódott utána.
- Nagyon szeretlek, Angel - suttogta.
Mosolyogtam. Az egész belsőm a boldogságtól és
szenvedélytől izzott. Az őrületbe kergetett, akartam őt, és
szükségem volt rá. Ahogy belenéztem a gyönyörű kék szemeibe,
láttam a szemeiből sugárzó szerelmet, amitől a szíven őrült vágtába
kezdett. Az érzés úgy vágott mellkason, mintha elütött volna egy
teherautó. Szeretem! Szerelmes vagyok belé! Talán mindig is
szerettem, csak sosem vettem tudomást róla.
Ő próbált nyitni felém, hogy közelebb férkőzhessen a
szívemhez, de én mindig ellenálltam. Végül elérte, hogy

204
biztonságban érezzem magam mellette, akarjam őt, szükségem
legyen rá és különleges volt. Nem akartam, hogy valaha is
elmenjen. Őrült módon szerelmes voltam belé. Jobban bárminél, az
egyetlen dolog volt, amire szükségem volt az életemben.
Kinyitottam számat, hogy elmondjam neki: Én is szeretlek,
de hirtelen megszólalt.
- Menjünk, együnk valamit - javasolta, miközben
lekorcsolyázott a jégpályáról és leültetett az egyik padra. Leguggolt
elém, és levette a korcsolyáimat. Képtelen voltam levenni a
szemeimet róla, miközben levette őket. Folyamatosan vigyorogtam.
Ez a srác, tényleg az enyém? Hogy lehetek ennyire szerencsés?
Miután visszavettük a cipőinket, elmentünk egy kicsi olasz
étterembe, amiről azt mondta, hogy ott lehet enni a második
legjobb lasagnet.
- Második legjobb? - kérdeztem nevetve?
- A második legjobb? - kérdeztem nevetve.
- A te lasagned felülmúlhatatlan - jelentette ki, miközben
szorosan fogva a kezemet követtük a pincért.
- Ugye tudod, most hogy már együtt vagyunk, nem kell
állandóan bókolnod - ugrattam nevetve, mire csak a szemeit
forgatta, és úgy nézett rám, mintha hülye lennék.
A vacsora jó volt, az étteremben is kellemes, romantikus
hangulat uralkodott. Minden asztalon gyertya égett, és mindenfelől
kellemes duruzsolás hallatszódott.
Eszembe jutott, hogy mielőtt összejöttünk volna, nem is
ismertem őt igazán. Hiszen csak a seggfej oldalát láttam minden
nap, ami most már eltörpül a valódi énje mellett.
- Liam, kérdezhetek tőled valamit? - kérdeztem tőle, a beállt
csendben.

205
 - Persze. Bármit, amit csak szeretnél - vont vállat, miközben
ivott egy kortyot, és kíváncsian nézett rám.
- Miért viselkedtél velem mindig olyan hülyén? Ha mindig is
szerettél, akkor miért löktél fel, amikor gyerekek voltunk, és miért
voltál mindig seggfej? Ezzel csak érted el, hogy jobban utáljalak,
tudod? - kérdeztem.
Bocsánatkérően nézett rám, és felnevetett.
- Tudod, a szeretet és az utálat között csak egy nagyon
vékony határvonal húzódik. Talán szerettél engem, csak nem tudtál
róla - mondta vigyorogva.
Mosolyogtam, mert ez pontosan azt mondta, amire nem is
olyan régen jöttem magam is rá. - Nem, Liam. Te totál seggfej voltál
velem. De ez nem te voltál? Akkor miért tetted? - kérdeztem.
Szükségem volt a válaszára, mert nem értettem, és ez kikészített
engem.
- Jake - vont vállat.
- Jake? Neki mi köze van ehhez? - kérdeztem tőle ’mi a fene
van?’ arckifejezéssel.
Szomorúan rám mosolygott.
- Jake nem akarta, hogy a közeledben legyek.
Gyerekkorunkban, néhányszor a szart is kiverte belőlem ezért. Ő
nagyon védett téged. Így könnyebb volt magamat távol tartani
tőled, mert így nem akartál velem lenni. Azt gondoltam, ha távol
tartod magadat tőlem, akkor nekem nem kell olyan keményen
küzdenem azért - mondta gondterhelten.
Csend telepedett közénk. Csak azért viselkedett mindig
seggfej módjára, mert Jake nem akarta, hogy a közelembe legyen?
Átkozott Jake!

206
 - Olyan sok évet pazaroltunk el - sóhajtottam és megráztam
a fejem. Talán ha korábban beszélünk róla, akkor nem kellett volna
ezen keresztül mennünk. - Tudod, én sokáig azt hittem, hogy
tudathasadásos vagy - mondtam neki nevetve.
Szintén nevetett. - Tényleg? Miért?
- Nos, mert két Liamet ismertem. A nappali seggfej Liamet,
aki egy hülye himringyó volt. És az éjszakai Liamet, aki egyszerre
volt imádnivaló, édes és törődő. Mindig az éjszakai Liamet
szerettem - mondtam őszintén, mire boldogan elmosolyodott.
- Nos, az éjszaka volt az, amikor felhagytam azzal, hogy
megpróbáltalak magamtól távol tartani. Mivel Jake nem tudott róla,
és önmagam tudtam lenni, és élvezni a veled eltöltött időt. És az az
igazság, hogy mindkét énem mindig is szerelmes volt beléd -
mondta, miközben vigyorogva vállat vont.
Ah! Annyira kiborítóan édes! Szorosan megfogtam a kezét. -
Azt kívánom, bár hamarabb elmondtad volna. Időnként nagyon
utáltalak téged - ismertem be szégyenkezve, mire elnevette magát.
- Igen? Mint amikor levágtam a plüss macid fejét, és
kidobtam a szemétbe? - kérdezte nevetve.
Meglepődtem, hogy még emlékszik erre, mivel én már
teljesen elfelejtkeztem róla. Jake később kivette a szemétből,
megjavította és visszaadta nekem.
- Igen, seggfej voltál! - mondtam, és próbáltam visszafojtani
a mosolyomat.
- Tudod, igazából sosem bántottam az a macit, csak úgy
tettem, mintha levágtam volna a fejét. Valójában csak elrejtettem a
pulóverem alatt, és kicsivel később visszaraktam az ágyadba -
mondta, még mindig kuncogva.
- Nem hiszem! Jake azt mondta nekem, hogy ő rakta vissza -
nevettem és megráztam a fejem.

207
 - Nem. Ez volt az első alkalom, hogy szétrúgta a seggemet.
Aznap elkapott, amikor a szobádban settenkedtem. Azt mondtam
neki, hogy a fürdőbe akarok menni - mondta nevetve.
- Nem tudom elhinni, hogy a bátyám szétrúgta a seggedet.
Az túl vicces lenne.
- Én csak annak örülök, hogy nem ölt meg engem ezért. Jó
vagyok a bunyóban, de Jake elmebeteg lesz, amikor rólad van szó. -
Liam elgondolkodva ráncolta össze a szemöldökét és beszívta az
alsó ajkát.
- Igen, nos talán meg kellene győznöd arról, hogy nem fogsz
bántani, hmm? - incselkedtem vele.
Bólintott. - Sosem bántanálak meg. - Finoman megszorította
a kezemet és a szemeiből csakis a színtiszta őszinteség sugárzott.
Hittem neki, nem gondoltam azt, hogy valaha is megbántana
engem, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, össze fogja törni a
szívemet. Amikor elmegy a főiskolára, és távol leszünk egymástól,
még ha nem is fog megcsalni, akkor is borzasztóan fog fájni.
Ez még akkor is rossz lenne, ha nem lennénk együtt,
rettenetes volna nélküle, de így, felér egy kínzással. Gyorsan
eltereltem a gondolataimat. Nem gondolhattam ilyen dolgokra,
nem amíg el nem jön az idő, de még akkor is meg fogjuk oldani.
Szerettem őt annyira, hogy várjak rá. És csak remélni tudtam, hogy
ő is így fog még akkor is érezni, amikor négy hónap múlva az
összes főiskolai ribanc odadobja magát neki, én pedig háromórányi
távolságra leszek tőle.
- Igazad van. Indulhatunk? - kérdezte Liam, miután befaltam
egy hatalmas szelet csoki tortát.
Bólintottam, mire ledobott az asztalra a vacsora árát és felém
nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállnom.

208
 Mosolyogtam. - Tudod, jó úton haladsz afféle, hogy te legyél
a világon a legjobb barát - mondtam boldogan.
- Szeretem, amikor így hívsz engem - mondta vigyorogva,
miközben a pulóverét a hátamra terítette a hidegben. Erősen
megszorítottam a kezét, mert akartam, hogy elengedjen. Ahogy
odaértünk az autóhoz, kinyitotta nekem az ajtót.
- Igazi úriember vagy, Liam - ugrattam. Néztem, ahogy
körbe sétál és beül a kormány mögé. Annyira jóképű volt, és az
enyém. Erre a gondolatára újra vigyorogni kezdtem.
Soha még álmodni sem mertem arról, hogy nekem egyszer
egy ilyen barátom lesz. Már a randi gondolatától is megijedtem, és
nem bírom elviselni, ha mások hozzám érnek. Mialatt végig itt volt
ő, a tökéletes srác, aki kitartott mellettem, óvott engem minden
éjszaka, és én ráadásul még nem is sejtettem. Én ennyire hülye
lettem volna?

Amikor hazaértünk, még csak nyolc óra volt. Jake majd csak
egy óra múlva fog hazajönni, úgyhogy az egész ház a miénk volt.
- Gyere be, beszélni szeretnék veled - mondtam, miközben a
kanapé felé húztam őt. Kicsit gondterheltnek és idegesnek tűnt.
Lehúztam őt magam mellé, és szorosan mellé ültem. Éreztem,
ahogy a szenvedély kialakult közöttünk és tudtam, hogy már nem
kell sok idő ahhoz, hogy készen álljak tovább lépni vele. Én még
soha nem éreztem így ezelőtt, és olyan volt, mintha nem csak öt
napja lennénk együtt. Senki másban nem bíztam ennyire és tudtam,
hogy sosem bántana meg engem.
Nem aggódtam azért, hogy nem tud várni rám. Láttam a
szemében, hogy annyi ideig vár rám, amíg csak szeretném, és
ennek a tudata, csak még jobban megerősített engem. Ha
kételkednék abban, hogy nem tud várni rám, akkor most nem így

209
éreznék. Megszorítottam a kezét, ránéztem, és megpróbáltam
szavakba önteni az érzéseimet.
- Mi a baj, Angel? - kérdezte halkan, miközben gondterhelt
arckifejezéssel simogatta a kézfejemet.
Oh, a fenébe! Hogy mondjam el neki? Annyira zavarban
voltam, még soha nem mondtam ezt ezelőtt senkinek. Vettem egy
mély levegőt, és próbáltam úgy megszólani, hogy hangomon ne
érződjék ki, belül mennyire ideges vagyok.
- Szeretlek, Liam - mondtam őszintén
Rám nézett, és döbbenet ült ki az arcára. A szája nyitva,
szemei a távolba néztek, próbálta felfogni azt, amit mondtam.
Nem tudtam megállni, és elnevettem magam. - Oké, nos, ez
nem pont az a reakció, amit elképzeltem - rezzentem össze,
miközben a reakciójára vártam.
A vállaimnál fogva ledöntött a kanapéra, és fölém
magasodott.
- Szeretsz engem? Komolyan? - kérdezte, miközben a
döbbenet helyét az izgalom vette át az arcán.
Bólintottam, miközben éreztem, ahogy kezdek elpirulni. -
Igen, szeretlek.
Nevetett és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elhúzódott
a szemei ragyogtak a boldogságtól.
- Köszönöm Istenem! Azt gondoltam, hogy szakítani akarsz
vagy ilyesmi. Annyira komolynak tűntél, és azt gondoltam, hogy
nem akarsz velem lenni - mondta, miközben vigyorogva megrázta
a fejét.
Nevettem. - Ezt gondoltad? Akkor ezért tűntél olyan
idegesnek? - kérdeztem kuncogva.
- Mond ki még egyszer - suttogta.

210
 A karjaimat a nyaka köré fontam, közelebb húztam
magamhoz, míg ajkai más csak milliméterekre voltam az
enyémektől. - Szeretlek, Liam James - suttogtam.
- Én is szeretlek, Amber Walker. - Határozottan és keményen
csókolt meg, és én ezt az intenzitást csak viszonozni voltam képes.
Kezeimmel végigsimítottam a hátán, majd megfogtam a
pólója alját és áthúztam az a fején. Ujjaimat végigfutattam a
tökéletesen kidolgozott mellkasán, és közben azon csodálkoztam,
hogy milyen hibátlan is volt. Keze éhesen járta be az egész testemet,
majd megfogta a felsőm alját és lassan húzni kezdte felfelé, mintha
csak az engedélyemre várna. Éreztem, ahogy az iránta való
szerelmem hajt engem, és hogy mennyire figyelmes és türelmes
velem.
Belemosolyogtam az ajkaiba, mire elhúzódott és kíváncsian
nézett rám.
- Oké? - kérdezte aggódva.
Bólintottam és eltoltam magamtól, hogy felülhessek.
Megfogtam a felsőmet, és lerántva magamról, ledobtam az a
padlóra. Megdöbbenve figyelt engem. Visszahúztam őt magamra,
és szenvedélyesen megcsókoltam. A kezei mindenhol ott voltak, de
nem tett semmi olyat, amit nem szerettem volna még. Egyszerűen
tökéletes és édes volt. Egy hihetetlen randinak hihetetlen vége lett.
Kis idő múlva elhúzódott és mellém feküdt, és még hosszú ideig
boldogan beszélgettünk.
Kilenckor sóhajtott. - Jake hamarosan itthon lesz, talán fel
kellene öltöznünk - javasolta vonakodva, miközben ujjaival a
melltartómon és a hasamon játszadozott.
Bólintottam. - Igen. Nem hiszem, hogy túl boldog lenne
attól, ha így látna bennünket, amikor hazaér - mondtam
megjátszott rémülettel a hangomban.

211
 Nevetett majd felült, felvette a felsőmet a padlóról és
miközben felhúzta azt rám, gyöngéden újra megcsókolt. Amikor
mindketten újra fel voltunk öltözve, leültünk tv-t nézni, amíg Jake
haza nem ért.
Nem tudtam az arcomról eltüntetni a vigyort. Liam szeretett
engem, és én is szerettem őt, és minden tökéletes volt.
Jake hazajött, majd elkezdtek játszani a Wii-vel, ami én
megcsináltam a házi feladatomat, de közben nem tudtam ellenállni
a kísértésnek, hogy Liam fenekét bámuljam játék közben. Tízkor
hazament, hogy átöltözzön, fél órát beszélgessen a szüleivel, majd
visszajöjjön hozzám az ablakon keresztül. Alig tudtam kivárni,
hogy megint együtt lehessünk.
- Szóval, jól kijöttök egymással? - kérdezte Jake kíváncsian,
amikor kettesben maradtunk.
Boldogan vigyorogtam. - Voltaképpen, nagyon is jól. Kösz,
hogy nem borultál ki és nem verted meg őt, meg ilyesmi -
mondtam. Még a gondolta is megijesztett ennek.
Szomorúan mosolygott. - Minden oké. Csak légy óvatos. Ő
egy játékos, nem szeretném, ha megbántana - nézett rám
gondterhelten. Ő mindig is túlzottan védelmező volt, amíg
felnőttünk. Mindig megvédett engem az apánktól.
És ezt az ösztönt még az után sem tudta elhagyni, hogy
apánk elment.
Mosolyogtam és megráztam a fejem. - Nem fog bántani -
jelentettem ki magabiztosan.
Nevetett. - Így megbízni egy olyan fickóba, akinek még
sosem volt komoly kapcsolata egy lánnyal sem - merengett és
megrázta a fejét.
- Jake, Liam nagyszerű srác, és sosem fog bántani engem.
Szeret engem.

212
 Sóhajtott és bólintott. - Tudom, hogy szeret - mondta
rosszalló arckifejezéssel. Nem gondoltam, hogy Jakenek bárki is
megfelelne, mert annyira védett engem. Ő volt a legjobb testvér,
akit egy lány elképzelhet.
- Szóval, szeretnél beszélni az apánkról vagy bármiről? -
kérdezte, miközben kissé összerezzent, ahogy kiejtette az ’apánk’
szót.
- Nem akarom látni - mondtam csendesen, mire magához
ölelt.
- Rendben, akkor nem fogunk vele találkozni. -
Megnyugtatóan dörzsölte a hátamat miközben gondterhelten
nézett rám, valószínűleg attól tartva, hogy megint elkap a
pánikroham, úgy mint amikor legutoljára beszéltünk róla.
- Ha szeretnél, akkor találkozhatsz vele - mondtam, kicsit
bűntudatosan. Nem akartam megakadályozni őt abban, hogy
találkozzon vele.
Humortalanul nevetett fel.
- Lényegében, és sem akarom látni őt - vont vállat. A szívem
nagyot dobbant, nem akartam, hogy Jake annak a seggfejnek a
közelében legyen.
- Oké, nos, ha mégis meggondolod magad… - hallgattam el,
és megpróbáltam nem sírni.
Jake kibontakozott az ölelésből és szomorúan nézett rám. -
Nem akarom látni őt, Amber. Én meg akarom ölni őt - jelentette ki,
miközben vállat volt, mire elnevettem magam. Belebokszoltam a
vállába, mire ő is el kezdett nevetni.
- Megígérem, hogy sosem fogom engedi, hogy újra bántson
téged, soha. - Adott egy apró puszit az arcomra, miközben egész
testében megfeszült. Tudtam, hogy Jake még mindig bűnösnek
éreztem magát, hogy nem lépett hamarabb. Nem gondoltam azt,

213
hogy valaha is megbocsájt magának ezért, pedig semmiben sem
volt hibás. Nem volt felelős azért, hogy nem tudott végett vetni a
dolgoknak hamarabb. Azt hittem, hogy el fogja felejteni, amin
keresztül mentünk, és nem fog állandóan miattam aggódni.
Soha nem beszélt arról, hogy miket is kellett kiállnia
miattam, amikor védeni próbált engem. Mindig megfeledkezik
arról, hogy akkor még ő is csak egy gyerek volt, nem tehetett
semmit sem, ne volt elég erős hozzá.
- Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb testvér a világon. -
mondtam neki és boldogan mosolyogtam rá.
Önelégülten mosolygott rám. - Igen, tudom - válaszolta
magabiztosan, mire mindketten nevetni kezdtünk.
Sóhajtottam és éreztem, ahogy a kimerültség eluralkodik
felettem. - Lefekszem. Jó éjt, Jake! - Megpusziltam és elindultam a
szobámba, és megszokásból bezártam az ajtót mögöttem. Felvettem
a pizsamámat, és mielőtt elaludtam volna, hallottam az ablakomat
kinyílni. Boldogan mosolyogtam, ahogy Liam bemászott az ágyba
mögém és karjait szorosan körém fonta.
- Szia - motyogtam álmosan.
Finom csókot lehelt a tarkómra. - Szia - válaszolt, mire
hátrafordulva rá mosolyogtam.
- Szeretlek, Liam - vigyorogtam, és éreztem, hogy egyre
könnyebb ezt kimondanom.
- Én még jobban szeretlek, Angel.
Sóhajtottam és behunytam a szemeimet, miközben egy mély,
biztonságos és meleg ölelésben, elmerültem az álomvilágban.

214
 15. fejezet

Fordította: Vivien

~ Liam ~

Már egy hete voltam együtt Amberrel, és őszintén, ez

volt életem legjobb hete. Annyira tökéletes. Olyan régóta vágytam

már rá, hogy egy kicsit tartottam attól, mi lesz, ha megkapom és
nem nő fel a várakozásaimhoz? Olyan magas piedesztára
helyeztem, hogy már az is csoda, egyáltalán oxigénhez jutott. De
vele lenni, minden várakozásom felül múlta. Alig vártam már az
estét. Mint általában, Jake bulit rendezett. És abszolút
szándékomban állt táncolni a barátnőmmel ma este.
Famert húztam és egy inget, majd átmentem hozzájuk.
Olyan boldog voltam, hogy hamarosan láthatom, hogy alig bírtam
visszafogni magam. Legszívesebben dalra fakadtam volna. Még
most is nehezen hittem el, hogy egy olyan valakinek, mint én, lehet
akkora szerencséje, hogy egy olyan lány, mint Amber, belém
szeressen. Bárkit megkaphatna, akit szeretne, gyönyörű volt, okos,
vicces és kedves. Gyakorlatilag a suli összes fiúja szerette volna
megkapni, nem mintha hibáztatnám őket.

215
 Minden szombat reggel kínszenvedés volt nézni, miközben
táncolt, ahogy ugrándozott és rázta a fenekét. Annyira vágytam rá.
Ma este még rosszabb lesz a helyzet, mert végre hozzá érhetek.
Egyenesen a konyhába mentem, segítettem Jakenek
kiválogatni az italokat és ropikat. Amber valószínűleg még mindig
a szobájában volt és még gyönyörűbbre varázsolja magát, amivel
természetesen engem fog majd kínozni.
Ragaszkodott hozzá, hogy minden áldott nap flörtöljön
velem a suliba, a hülye fogadás miatt. Minden nap rosszabb és
rosszabb lett, mert valami újdonságot mindig kitalált. Sokkal
nagyobb önbizalma lett, pontosan tudta hogyan hat rám, és azt is
tudta hogyan használja ki a helyzetet. De nem bántam, mert jól
szórakozott, és ha boldognak látom, nekem megfelel.
Amber egyre jobban belemerült a kapcsolatunkba mióta
elmondta, hogy szeret, és egyre merészebb lett. Először kicsit
aggódtam e miatt. Nem akartam, hogy azt higgye, csak a szex miatt
kell nekem. Mondtam neki, hogy várni fogok rá, és komolyan is
gondoltam. Addig várok, amíg csak szeretné. Jobban szerettem,
mint bármi mást a világon. Ha tudnám, hogy igent mondana, már
ma megkérném a kezét, de nem akartam sietetni.
Jake szintén jól viselte a dolgokat mostanáig. Amíg Amber
boldog, nem zavarja, ha velem jár. Természetesen váltottunk pár
szót miután megtudta, hogy együtt vagyunk, de ezt nem fogom
elmondani Ambernek. Alapjában véve csak „kinyírlak, és
kiheréllek” ígéretek voltak, de pontosan tudtam, hogy komolyan is
gondolja. Nem mintha számított volna, soha nem bántanám meg
Ambert, és nem én leszek az, aki valaha is véget vet a
kapcsolatunknak, ez egyedül rajta áll. Én csak boldoggá szerettem
volna tenni őt.
Egy órával később kezdtek megérkezni az emberek a buliba,
én pedig a folyosót lestem, rá várva. Általában csak akkor jött le,

216
mikor a buli már tetőpontra hágott, tehát tudtam, hogy egy kicsit
még várnom kell rá.
Felnyögtem, mikor megláttam Jessicát megjelenni, és magam
elé rángattam Caseyt, hogy ne lásson meg. Teljesen kiborított a
héten, annyira rám nyomult, nos, igazából nem csak ő, hanem a
többi csaj is. Nem is gondoltam volna, hogy a csajok képesek
ilyesmire, és nyíltan felajánlkoztak nekem, bárhol, bármikor és
bármit, amit csak szerettem volna. Ha csak eszembe jutott, kirázott
a hideg. Jessica teljesen bedobta magát, és nekem eszembe jutott a
pár alkalom, amikor lefeküdtem vele. Összerázkódtam a
gondolatra.
Casey persze jól szórakozott rajtam. - Komolyan, Liam,
embereld meg magad végre, dugd meg valamelyik csajt és kész -
mondta rajtam röhögve.
- Az egyetlen csaj, akivel lefekszem, az majd a barátnőm lesz
- forgattam a szemem a hülye ötletét hallva - nem érdekel egyik
ribanc sem.
Valaki megfogta a karom, és finoman megszorította, hogy
magára vonja a figyelmem. Oh, hogy az isten áldja meg, mi a
faszért nem tudnak békén hagyni?
- Figyelj, nem érdekelsz, van barátnőm - morogtam
mérgesen és megfordultam. És elakadt a lélegzetem.
Amber állt előttem, egy rövid fekete ruhába, ami ráfeszült
tökéletes testére, és nagyjából a térdéig ért. Haját félig felcsatolta és
a többi része göndör hullámokban omlott vállára, szemei pedig
huncutul ragyogtak. Nem kaptam levegőt. Annyira gyönyörű volt,
hogy elállt a szavam. Csak bámultam rá, mint egy idióta. Oh,
basszus! Oké, gyerünk, Liam, mondj valamit.
Mondj valamit!
Liam, az istenit, szólalj már meg!!

217
 - Uh… Szia, Angel - motyogtam. Hú, ez igazán szép volt,
Liam. Istenem, egy seggfej vagyok! Annyira felizgatott, hogy biztos
mindenki láthatta.
Rám mosolygott és az egész arca ragyogni kezdett. - Szia,
Liam - dorombolta, lágy szexi hangon, én meg magamban
felnyögtem. Oké, kezdődik, ebbe fogok belehalni. Komolyan nem
tudom, meddig bírom még a flörtölést, főleg, ha így néz ki, mint ma
este.
- Gyönyörű vagy - mondtam neki őszintén, végignézve rajta.
Elmosolyodott és megfordult, amitől a szoknyája
felemelkedett egy kicsit. A szívem meg őrült vágtába kezdett.
- Tetszik? - kérdezte az ajkait harapdálva.
Hogy tetszik -e? Most viccel velem? Bólintottam és közelebb
léptem hozzá. - Imádom - vallottam be.
Kuncogva közelebb lépett, teljesen hozzám simulva.
Kezemet a csípőjére tettem, éreztem a selymes anyagot az ujjaim
közt.
- Tudod mit? Azt hiszem, még jobban fogod szeretni azt, ami
a ruha alatt van - suttogta a fülembe.
Szorosabban fogtam mikor megpróbált hátrébb lépni,
magamhoz szorítottam, nem akartam elengedni még.
- Angel, ma este ne ugrass. Komolyan, túl dögös vagy, nem
bírom elviselni - könyörögtem neki.
Nevetve megfogta az ingem elejét és szorosan magához
húzott, én meg elvesztem a tekintetében.
- Nem ugratlak, Liam. Apropó, a ruhád nagyon dögösen áll
rajtad, de van egy olyan érzésem, hogy még jobban nézne ki a
hálószobám padlóján - suttogta, én meg felnyögtem. Becsuktam a
szemem, komolyan kikészít.

218
 Megpuszilta az arcom, majd gyorsan hátrébb lépett, és
elvegyült a tömegbe, én meg ott maradtam a konyhában, csak
álltam döbbenten.
Casey felé fordultam, aki szintén Amber után nézett. - Hűha,
igazán dögösen néz ki ma este. Azt hiszem, megyek és
megpróbálom elkapni azt a csinos kis hátsóját - mondta rám
kacsintva.
Megragadtam a kezét és figyelmeztetően megráztam a
fejem. Szó se lehet róla, Casey. Tartsd magad távol tőle, már foglalt.
Egy ideig figyelmesen nézett rám, majd szemei elkerekedtek.
- Csak nem ő a ….- hallgatott el közben, teljesen döbbenten
nézett rám.
Oh, a fenébe. Upsz, nos mivel már úgyis tudja, bólintottam. -
De, igen - vallottam be. Nem tehettem róla, de boldogan
vigyorogtam, mivel, végre valaki tudott rólunk.
Casey nevetni kezdett, és a fejét rázta. - Jake szét fogja rúgni
a segged, mikor megtudja. Komolyan kinyír.
- Már tudja - vigyorogtam, és nagyot csaptam a vállára.
- Olyan nincs! Szétrúgta a segged? - kérdezte kíváncsian
Nevetve végig mutattam magamon. - Úgy nézek, ki, mint
akinek szétrúgták a seggét?
Hirtelen dühös lett. - Soha nem mertem randira hívni, mert
azt gondoltam, hogy Jake agyon verne, és most kiderül, hogy nem
csinált veled semmit sem? Az istenit. Tudtam, hogy el kellett, volna
hívjam randizni - morogta mérgesen.
- Most már túl késő ahhoz - ugrattam, majd ott hagytam és
italokért mentem.
Felkaptam két feles vodkát, majd a keresésére indultam,
jobb, ha elmondom neki, hogy Casey tud rólunk. Nem mondtam

219
Caseynek, hogy ne mondja el másnak, mert szerettem volna, ha
végre kiderül. Nem érdekelt a pénz. Pár év múlva profi hoki
játékos leszek, és meg tudok majd mindent adni neki, amire csak
vágyik.
Seannal és Kate-tel táncolt az egyik sarokban. Vigyorogva
köré fontam az egyik karom, amitől nagyot ugrott.
- Szia, barátnőm - suttogtam a fülébe.
Rám mosolygott, közben fenekét hozzám dörgölte. Szorosan
magamhoz vontam, úgy táncoltunk tovább, és oda adtam az egyik
poharat neki.
- Köszi - mosolygott rám.
- Szóval, valamit be kell vallanom - ismertem be
szemlesütve.
Felém fordult és várakozóan rám mosolygott. - Miről van
szó?
- Casey tudja, hogy a barátnőm vagy - mondtam halkan,
közel hajolva hozzá, hogy senki más ne hallja meg.
- Micsoda? Tudja? Honnan? - kérdezte döbbenten.
- Véletlenül elárultam neki. Rád akart hajtani, én meg
mondtam, hogy tartsa távol magát tőled - ismertem be,
bocsánatkérően mosolyogva.
Szemeit forgatva közelebb lépett hozzám. - Te és a nagy szád
- suttogta és a nyakam köré fonva a karjait, táncolni kezdtünk.
Közelebb húztam magamhoz, és élveztem, hogy teste hozzám
feszül.
Boldogan rám nevetett. - Nos, Liam, ha az emberek így is,
úgy is megtudják, akkor legalább csináljuk becsületesen -
vigyorgott rám, felhúzva a szemöldökét.
Mit, az ördögöt akar ez jelenteni?

220
 Kuncogva lehúzta a fejem, és keményen megcsókolt.
Hallottam amint a körülöttünk lévő emberek meglepetten
felszisszenek, de nem érdekelt. Életem szerelmét csókoltam, aki
viszont szeretett. Közelebb húztam magamhoz, nyelvemmel végig
simítva az ajkán. Egy idő után, visszahúzódtam és csókolgatni
kezdtem a nyakát, amitől halkan felnyögött. Mosolyogtam, mert
tudtam, hogy mindenki minket néz. Végre nincs több titkolózás,
nem kell többé hallgassam, mikor a srácok róla beszélnek, és
közben alig tudom fékezni magam, nehogy agyon verjem
valamelyiküket. Lenéztem rá, és ő mosolygott.
- Szeretlek, Liam - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Én is szeretlek, Angel - válaszoltam azonnal.
Tudtam, hogy mindenki rólunk beszél, és hogy
gyakorlatilag a nappaliban mindenki ránk bámult, de nem érdekelt.
Csak gyönyörű szemeit láttam magam előtt. Magamhoz húztam, és
táncolni kezdtünk. Most hogy már tudtak rólunk, egy percre sem
mozdultam el mellőle. Korábban sosem lehettem vele a bulikon,
általában vagy túl elfoglalt voltam, vagy Jake sas szemekkel
figyelte minden mozdulatom.
Ez volt a legjobb buli, mert végre foghattam a kezét, és
bármikor megcsókolhattam. Még a csajok sem próbáltak rám
mászni, ami igazán kellemes változás volt. Egész este, vele és a
barátaival lógtam, Kate igazán vicces csaj volt, korábban nem sokat
beszélgettem vele, mert örökké csak flörtölt, és most kissé fura volt
rendesen beszélgetni.
Alig kicsivel éjfél után Amber hozzám hajolt. - Liam, fáradt
vagyok. Nem akarsz ágyba dugni? - kérdezte ugratva.
Oh, a fenébe. Azt reméltem a flörtölés abba marad most,
hogy már tudtak rólunk. Szemem forgatva nevettem fel. - Dehogy
nem, Angel.

221
 Szerettem volna magamhoz szorítani azt a szexi testét.
Vigyorogva elindult felfelé a lépcsökön, én meg a csípőjére téve a
kezem követtem. Amint bezártam az ajtót magunk mögött,
játékosan rám nézett és tudtam, hogy az ugratás még nem ért
végett. Halkan felnyögtem. Jézusom, mindennél jobban szeretem
ezt a lányt, de lassan az őrületbe kerget. Oda sétált hozzám és
teljesen rám tapadt. Kezeivel végig simított a mellkasomon, lassan,
én pedig abban a pillanatban megkeményedtem. Nem kéne már
immúnis legyek mostanára a közelségétől? Úgy értem, már tizenkét
éve szerelmes vagyok ebbe a lányba! Hogyan képes még mindig
így hatni rám? Soha senki nem érhet fel hozzá. Egyszerűen, ő a
legtökéletesebb lány az egész világon.
Lehajoltam, hogy megcsókolhassam, nyelvem végig húzva
telt ajkain, elmélyítettem a csókot. Kezét a hajamba túrta, és pedig a
falhoz szorítottam, szorosan hozzá préselve a testem. Felnyögött,
engem pedig elöntött a boldogság, amiért épp annyira szeret
megcsókolni, mint én őt.
Kicsit behajlítottam a térdeim és felemeltem a földről.
Hosszú lábait azonnal a derekam köré fonta, közben lassan
gombolgatni kezdte az ingem, ujjaival elidőzve a mellkasomon.
Amber minden egyes érintése valami újdonság volt számomra,
még soha nem éreztem ilyet. Az a sok lány, akivel korábban
lefeküdtem, azért hogy elfelejtsem őt, semmit sem jelentettek
számomra. Teljes szívemből azt kívántam, hogy bár vártam volna,
és bárcsak ő lehetne az első nekem is, de még így is olyan volt.
Minden érintés ezerszer jobb volt, mint bármi, amit valaha éreztem.
Olyan volt, mintha minden helyen, ahol a bőre hozzáért az
enyémhez, beleégette magát, de jó értelemben. És olyan ideges
lettem. Nem akartam semmi olyat tenni, amit ő ne akarna, de
ugyanakkor attól rettegtem, hogy nem fogok megfelelni az
elvárásainak.

222
 Megszakítottam a csókot és apró puszikkal haladtam lefelé a
nyakán, meg csókolva a helyet, amit pár nappal korábban
megszívtam. Szerettem látni rajta az a jegyet, olyan volt, mintha
megjegyeztem volna. A tudat, hogy az enyém, az őrületbe
kergetett.
Az ágyhoz sétáltam, finoman letettem és fölé hajoltam,
közben végigsimítottam a testén. Mikor elértem a ruha alját,
becsúsztattam a kezem, és simogatni kezdtem, míg elértem a
fenekét. Annyira jó érzés volt, hogy akaratlanul felnyögtem. A
tudat, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ezt megengedi,
boldogsággal öntött el, és úgy éreztem, én vagyok a
legszerencsésebb fickó az egész világon.
Lerángatta rólam az inget, kezeivel végig simítva a hátamon
majd a mellkasomon. Ahogy elérte a sliccemet, elkezdte
kigombolni a nadrágom, én pedig megdermedtem. Mi az ördögöt
művel vajon?
A hátamra lökött és felült, de közben idegesen az ajkait
harapdálta.
- Minden ok? - kérdeztem kíváncsian, kezemmel a combját
simogattam. Mi a fenéért olyan ideges?
Bólintott, megfogva a ruhája alját, és egy mozdulattal
levetette, majd megrázta a fejét, amitől a haja végig terült a vállán,
finoman körülfogva gyönyörű arcát.
Látva fekete vállpánt nélküli melltartóját, és hozzá illő
tangáját, ezer gondolat bombázta az elmém. Annyira vágytam rá,
hogy az már fájt. Idáig eljutottunk korábban is, láttam már
melltartó nélkül, de még soha, majdnem meztelenül, mint most.
Hihetetlenül gyönyörű volt. Lehajolt és szenvedélyesen
megcsókolt, de mikor felemelkedett, még mindig idegesen
pillantott le rám.
- Akarsz engem, Liam? - kérdezte.

223
 Jézusom, ez most vicc akar lenni? - Angel, mióta az eszem
tudom, akarlak téged. Elmosolyodott és nekem felgyorsult a
szívverésem. - Akkor szeress - suttogta lágyan megcsókolva.
Teljesen biztos, hogy megállt a szívem. Most akkor azt
mondta, hogy… nem, kizárt dolog, biztos valami mást mondott.
- Tessék? - kérdeztem halkan, hátra simítva a haját az
arcából.
- Készen állok, és azt akarom, hogy szeretkezz velem -
elpirult és ettől még imádni valóbban nézett ki.
Visszafordítottam a hátára és lenéztem rá. Most komolyan
azt hiszi, hogy muszáj ezt tennie? Jézusom, nem hitt nekem, mikor
azt mondtam, hogy várni fogok rá?
- Angel, mondtam, hogy addig várok, ameddig csak akarod.
Ígérem, hogy tudok várni - esküdtem meg neki. Soha az életbe
hozzá nem nyúlok más nőhöz. Nem érdekelnek, soha nem is
érdekeltek.
- Nos, sajnálom, Liam, de én nem tudok tovább várni -
kacagott. - Azt akarom, hogy most állj készen rá - ugratott,
megragadva a fenekem.
- Oh, szóval nem tudsz tovább várni? Nos, ez nem valami
igazságos, most úgy érzem hatalmas nyomás ereszkedik rám, és
képtelen leszek megfelelni az elvárásaidnak - vicceltem.
A szívem kezdett visszatérni a normális ütemre, most, hogy
rájöttem, csak viccel.
Mosolyogva végig simított a mellkasomon, majd mikor a
nadrágomhoz ért, kezét becsúsztatta, megsimogatott a boxeremen
keresztül.
Mi az ördög? Oh, a fenébe! Nem viccelt!

224
 - Angel, mit csinálsz? - kérdeztem kifulladva. Istenem, ez
annyira jó érzés.
- Liam, elég a beszélgetésből - suttogta, közelebb húzva
magához, és lejjebb tolta a nadrágom.
Oké, ráhagyom, és addig megyek csak, amíg azt nem
mondja, hogy állj. Tudtam, hogy bízik annyira bennem, hogy
megállítson, ha túl messze merészkedtem, és ezt is szerettem
benne. Imádtam, hogy bízott bennem annyira, hogy tudja, azonnal
megállok, ha arra kér. Annyira ideges voltam, hogy remegtek a
kezeim. Éhesen megcsókoltam, végigsimítva a mellein.
Kikapcsoltam a melltartóját, és lassan levetettem róla, arra
számítva, hogy megállít. Tökéletes mellei voltak. Lehajoltam és
megcsókoltam őket, amitől ívbe feszült a háta és levegőért
kapkodott.
Huh, ez teljesen újdonság, idáig még nem jutottunk el.
Lerúgtam magamról a nadrágom és végig simítottam a testén,
megállva amint elértem a bugyiját, majd finoman hozzáértem, ő
meg felemelte a csípőjét, még többre vágyva.
- Szeress, Liam - suttogta a szemembe nézve.
Basszus, tényleg komolyan gondolta. Megálltam és
visszahúzódtam, nem véve le róla a szemem. Arca eltökéltnek tűnt,
semmi kétséget nem láttam rajta. Csak szerelmet, boldogságot és
vágyat láttam rajta, és bármiben fogadtam volna, hogy ugyan azok
az érzelmek tükröződtek az én arcomon is.
- Angel, tudok várni - ígértem meg neki újra.
- Tudom, hogy tudsz, de én készen állok - nézett rám
gyengéden.
- De első az alkalomnak különleges kéne, hogy legyen. Egy
szép hotelben, rózsaszirmokkal és gyertyákkal teli szobában.

225
Holnap estére le is foglalhatnék egy szobát. De ő csak megrázta a
fejét.
- Különleges lesz Liam. Mert ez első együttlétünk lesz. Az
nekem elégé különleges. Kérlek - könyörgött, kezével végigsimítva
a hátamon.
Az egész testem beleborzongott a gondolatba, hogy együtt
lehetnék vele, de tudtam, hogy biztosra kell menjek, tényleg ezt
szeretné, sosem bocsátanám meg magamnak, ha reggelre
megbánná.
- Ez nem a fogadás miatt van, igaz? - kérdeztem kíváncsian.
Felnevetett és megrázta a fejét. - Legkevésbé sem érdekel a
fogadás. Bízom benned. Szeretlek. Azt akarom, hogy szeretkezz
velem.
A szívem örült vágtába kezdett, egyszerre voltam ideges és
izgatott, már attól féltem, ebbe halok bele.
- Én is szeretlek, Angel, mindennél jobban. - Lehajoltam, és
gyengéden megcsókoltam. Tudtam, hogy nagyon óvatos és
figyelmes kell legyek, csak remélni tudtam, hogy nem fogok túl
nagy fájdalmat okozni neki.
Kezemmel végigsimítottam testén, élvezve bőrének
selymességét, majd érzékien megcsókoltam, hogy megmutassam
mennyire szeretem, és mennyire vágyom rá. Lassan lehúztam róla
a bugyit, végig csókolva a testét. Körmeit a hátamba vájta, lélegzete
felgyorsult, én pedig még jobban akartam őt. Nyelvemmel
végigsimítva mellein, lefelé haladva, helyenként finoman
megharaptam, amitől magasba emelte csípőjét felém.
Csodálattal néztem végig rajta, sebezhető és abszolút
tökéletes volt, ahogy itt feküdt előttem meztelenül.

226
 Tudtam, hogy soha többé nem fogok tudni úgy ránézni más
lányra, hogy gondolatban ne hasonlítanám az én Angelemhez.
Elpirult, zavarban volt, hogy először látom meztelenül.
- Olyan szép vagy, Angel - suttogtam.
Elmosolyodott, karjait a nyakam köré fonva, lehúzta a fejem
egy újabb csókot követelve. Én pedig készen álltam arra, hogy
megmutassam mennyire, szeretem.
Kisimítottam a haját a homlokából, mosolygott és boldogan
nézett fel rám.
- Szeretlek, Angel.
Csak feküdtünk mozdulatlanul, fejem a vállához szorítva,
puszilgattam a nyakát, közben éreztem vadul dobogó pulzusát az
ajkaim alatt. Sosem voltam még ennyire boldog.
Néhány perc után kihúzódtam belőle, az oldalamra gurulva.
Szorosan magamhoz ölelve simogattam izzadságtól nedves testét,
elidőzve a mellein.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam - mondtam halkan.
Borzalmasan éreztem magam, emiatt, de gondolom, minden
lánynak át kell ezen esnie az első alkalommal.
- Liam, ez annyira megérte - nevetett fel, közelebb húzódva
hozzám.
- Örülök, hogy élvezted - vigyorogtam rá. Sosem kaptam
panaszt emiatt, de korábban nem is érdekelt, hogy a lány, akivel
voltam, jól érezte magát vagy sem.
Általában csak megkaptam, amit akartam, és annyi -
érdekes, hogy ez mennyire más volt Angellel. Csak ő számított, az
én érzéseim másodlagosak lettek.

227
 - Én határozottan élveztem. De te is? Úgy értem, nem is
tudom, mit kellett volna csinálnom, nem kellett volna másképp
viselkednem? - kérdezte az ajkát harapdálva?
Felnevettem és megpusziltam a homlokát. - Angel, ez volt a
legjobb dolog, ami valaha történt velem. Tökéletes volt. Te is
tökéletes vagy. Annyira szeretlek.
Hozzám simult és megfogva a kezem, összefonta ujjainkat,
majd boldogan felsóhajtott. - Én is szeretlek Liam - suttogta és
megpuszilta a mellkasom.
Nem bírtam uralkodni magamon, kezdtem megint
felizgulni. Annyira közel volt hozzám, és most hogy megkaptam,
nem tudtam betelni vele. Hátrébb húztam a csípőm, hogy ne vegye
észre izgalmam jelét. Ez volt számára az első alkalom, és biztos
még nagyon érzékeny. De elkéstem, mert felemelte a fejét és
lenézett. Majd döbbenten rám. Bocsánatkérően mosolyogtam rá, ő
pedig kuncogni kezdett.
- Komolyan? Máris? - ugratott, végighúzva körmeit a
mellkasomon.
- Sajnálom, egy perc és elmúlik. Csak átkozottul szexi vagy.
Pihenj, biztosan fáj még - mondtam szégyenlősen.
Megemelte a szemöldökét, lassú mosoly terült el az arcán,
majd a hátamra gördített és lovagló ülésben rám ült. Úgy nézett le
rám, mint egy szexi istennő.
- Jól vagyok. Ezúttal én szeretnék felül lenni. Szólj, ha
valamit nem jól csinálok - mondta, majd szenvedélyesen
megcsókolt.
Szent Isten, ez a lány fantasztikus.

228
 Másnap reggel korán ébredtem. Ambernek fél kilencre
kellett a stúdiónál lennie, és még csak hét óra múlt. Nem tudtam
letörölni a vigyort az arcomról. A tegnap este volt életem legjobb
éjszakája. Hallani, ahogy a nevemet nyögi….Ő is jól érezte magát,
és ettől csak még különlegesebb lett számomra.
Azt mondta, hogy nem okoztam túl nagy fájdalmat neki, és
hittem neki, mert utána rávett, hogy még egyszer szeretkezzünk.
Szorosan magamhoz öleltem, imádtam, ahogy meztelen teste az
enyémhez simul. Csak feküdtem ott és néztem, ahogy alszik.
Pokolian gyönyörű volt, tényleg úgy nézett ki, ahogy magamban
elképzeltem egy Angyalt.
Közelebb fészkelődött hozzám, majd kinyitotta a szemét, és
boldog mosollyal nézett rám. - Szia, barátom.
- Szia, barátnőm - mosolyogtam vissza rá. Szorosan átölelt és
boldogan sóhajtott fel. - Hogy érzed magad? - kérdeztem és
végigsimítottam a haján.
- Jól vagyok, egy kicsit érzékeny ott lent, de annak ellenére
tökéletesen boldog vagyok - jelentette ki kuncogva.
Hátára gördítettem és föléje emelkedtem, hozzá nyomva a
testem.
- Egy kicsit érzékeny, mi? Megpuszilhatom, hogy elmúljon -
flörtöltem vele.
Az ajkait harapdálva, várakozásteljesen nézett rám. - Oh,
megtennéd?
Gonoszul vigyorogva bólintottam. - Oh, de még mennyire.
És elkezdtem lassan lefelé haladva végigcsókolgatni a testét.

229
 16. fejezet

Fordította: Maya

~ Amber ~

Szombat reggel óvatosan másztam ki Liam öleléséből, és

szó szerint nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról. Annyira

hihetetlen volt az elmúlt éjszaka. Csodálatosabb volt annál, mint
ahogy azt én valaha is elképzeltem. Liam annyira édes, megértő és
türelmes volt velem, miközben lassan és óvatosan vett mindent.
Nem kérhettem volna ennél csodásabb barátot magamnak.
- Gyerünk, szépfiú, mennünk kell - kértem, miközben
felvettem néhány felsőt és egy toppot, készen állva a táncedzésre.
Liam megragadta a derekamat és megcsókolta a tarkómat.
- Oké, de ha lehet, akkor ne rázd előttem túl sokat az a kis
csinos fenekedet, mert a végén még ott mindenki előtt fogom
leszedni rólad a ruhákat - morogta, miközben óvatosan harapdálni
kezdte a nyakamat, mire felnevettem. Sosem mondott még nekem
ilyet ezelőtt, arcom pipacsvörös lett, és játékosan a vállára csaptam.
- Kifelé a szobámból, himringyó - ugrattam, miközben
nevetve eltoltam magamtól.

230
 Megragadta a kezemet, és boldogan vigyorogva elindult
velem kifelé. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és a fenekét
kezdtem bámulni, ahogy előttem sétált a nappali felé. Hűha, most
már én is perverz lettem!
A táncedzés nagyon jó volt. Végre sikerült megcsinálnunk
azt az emelést, amivel a múltkor még gondom volt, így nem estem
állandóan a seggemre. Mire végeztünk, teljesen elfáradtam és totál
leizzadtam. Liam a megszokott módon türelmesen várt rám,
miközben Justinnal beszélgetett. Úgy tűnt, hogy a boldog mosolyt
egyszerűen nem tudja eltüntetni az arcáról.
Biztosan nehéz volt neki egy egész hetet várni a szexre,
lefogadom, hogy sosem tett még ilyet ezelőtt. Valószínűleg
elégedett volt, hogy végül megkapta a jutalmát a sok kínzás után,
amiben részesült. Várjunk csak, nekünk csak egy randink volt ezen
a héten? Magamban felnevettem. Hűha, egy ribanc vagyok.
Lefeküdtem egy olyan sráccal, akivel csak egy hete jártam, és sosem
gondoltam volna, hogy ilyet teszek. De úgy tűnt, mintha már örök
ideje együtt lennénk, mert minden annyira egyszerű, és tudtam,
hogy neki milyen régóta fontos vagyok.
Edzés után elmentünk egy bárba, ahol szendvicseket
vettünk, majd a közeli parkba mentünk megenni őket. Liam leült
egy fa árnyékába, szétnyitotta a lábait, hogy közéjük üljek. Már
éppen le akartam ülni, amikor megállított.
- Várj, Angel. - Levette a kapucnis felsőjét, és letette a földre,
hogy arra üljek le.
- Köszi - motyogtam hálásan, leültem, ő pedig a mellkasára
vont engem és elkezdtünk enni a szendvicseinket.
Liam szokásosan gyorsan behabzsolta az övét, majd karjait a
derekam köré fonta és gyengéden ringatott, amíg én is végeztem a
sajátommal.

231
 Soha sem gondoltam, hogy valaha is így leszek ezzel a
sráccal. Már a randi gondolatát is a pokolba kívántam, mert sosem
akartam, hogy egy vadidegen megérintsen engem úgy. Az
apámmal történtek sebeket hagytak rajtam. Mindig is úgy
gondoltam, hogy nem akarok barátot, amíg rá nem jöttem, hogy
nekem már megvan a tökéletes barátom, aki édes, kedves és
minden éjszaka megvédett engem.
- Örökre itt tudnék maradni - motyogtam, miközben
behunytam a szemeimet és elégedetten felsóhajtottam.
Liam megcsókolta a halántékomat.
- Nem bántad meg a múlt éjszakát? - kérdezte.
Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni, és úgy tettem,
mintha gondolkodnék.
- Az attól függ. El fogsz-e hagyni ezek után? - ugrattam.
Gonoszul rám vigyorgott. - Hmmm… Hadd, gondoljam át -
válaszolt, miközben finoman megcsókolt.
- Nos, lehet, hogy nekem kellene a te szexi seggedet
kiraknom, megmentve így magamat a kínos dolgoktól - javasoltam
kérdőn, és önelégülten rá vigyorogtam.
Nevetve hátradőlt magával húzva engem is, és a mellkasára
fektetett. - Ha kirakod a szűrömet, a halálomig könyörögni fogok
neked, hogy fogadj vissza - jelentette ki, miközben a hátamat
simogatta.
- Térden állva? - kérdeztem nevetve.
Bólintott és komolyan rám nézett. - Igen, kerül, amibe kerül.
Bárhova is ménnél, én követnélek, és folyamatosan könyörögnék
egy második esélyért. Olyan lennék, mint egy orvvadász -
viccelődött, majd átfordult velem, így én kerültem alulra.

232
 - Ez úgy hangzik, mint egy fájdalmas kinövés a hátsómon.
Talán mégis meg kellene tartanom téged - mosolyogtam és vállat
vontam.
Bólintott. - Jó terv - értett egyet, majd szenvedélyesen
megcsókolt, ezzel lezárva ezt a beszélgetést.
Egy óra múlva mentünk haza a parkból, hogy rendbe rakjuk
a házat. Most is a megszokott káosz várt bennünket, de Jake már
elkezdte mire hazaértünk. Most igazán jó munkát kellett
végeznünk, mert anya holnapra volt várható. Ő nem tudott arról,
hogy minden héten partizók tomboltak nálunk.
Katet is beszerveztem, hogy segítsen a takarításban, de ő
inkább azzal volt elfoglalva, hogy a múlt éjszaka részleteiről
faggasson. Követett mindenhová, és állandóan kérdezgetett,
mindent tudni akart.
Nem válaszoltam semmilyen intimebb kérdésre, mint
például, Milyen sokáig tartott?, vagy, hogy Mekkora van neki?.
Végül, mikor kitakarítottunk pizzával és DVD-vel dőltünk
hátra.
- Nos, mivel ők ketten összejöttek, most már mi
következünk, Jake - flörtölt Kate a bátyámmal.
Jake magabiztosan mosolygott vissza rá. - Te túl jó kislány
vagy nekem - mondta neki.
- Ki mondta neked, hogy én jó kislány vagyok? Különben is,
még ha az is vagyok, talán megvesztegethetnél. - Kate felemelte a
szemöldökét, és lassan végig járatta rajta a tekintetét.
Megköszörültem a torkomat, hogy magamra vonjam a
figyelmüket.

233
 - Állj. Megy a film. Nincs flörtölés, miközben horror filmet
nézünk. Ez a szabály, és ezt mindketten tudjátok - figyelmezettem
őket, és próbáltam komolynak hangzani.
Jake dobott nekem egy „köszönöm” mosolyt, mire csak
forgattam a szemeimet. Ő sosem fog változni, mindig egyenesen
belesétál. Ha semmit sem akart tőle, akkor miért flörtölt vele
állandóan? Közelebb húzódtam Liamhez, miközben folytattuk a
filmet. Amikor befejeztünk, Liam szokásosan hazament, hogy
továbbra is fenn tartsuk a látszatott a szülei előtt.
Anya miatt is szükség volt arra, hogy úgy tűnjön, hogy
otthon alszik. Nem hiszem, hogy anya szeretne arról tudni, hogy a
szomszéd fiú minden este a lánya ágyában alszik.
Éhesen megcsókoltam őt az ajtóban, és mielőtt még
visszatérne a szobámba, úgy döntöttem, hogy veszek egy jó hosszú,
áztató fürdőt. Kicsit még fájtam a szex miatt, és az edzésen is jól
megdolgoztattam az izmait.
Boldogan csúsztam bele a kádba, és behunytam a
szemeimet.
- Szia - mondta Liam az ajtóból egy kicsivel később.
- Szia - üdvözöltem, továbbra is behunyt szemmel.
- Még egy hideg fürdő? - kérdezte nevetve.
Megrázta a fejem és ránéztem. Az ajtófélfának támaszkodott,
lábait keresztbe téve, és karba tett kézzel önelégült mosollyal figyelt
engem. Pokolian szexisen nézett ki.
- Valójában még meleg. Szeretnél csatlakozni? - ajánlottam.
Megdöbbenve nézett rám. - Komolyan? - kérdezte kihúzva
magát. Nevetségesen lelkesnek tűnt.
Nevettem és megerősítésként bólintottam. - Komolyan.

234
 Gyorsabban, mint ahogy gondoltam volna, már meztelenül a
kádban ült mögöttem, és karját körém fonta.
A vasárnap gyorsan eljött. Nagyon izgatott voltam, hogy
végre újra láthatom anyát, két hét óta először. Valójában csak a
következő hétvégén jött volna haza, de helyette most jött. ÉS most
már hat óra elmúlt, így bármelyik percben hazaérkezhetett.
Én Liam ölében ültem a nappaliban, szinte vibráltam az
izgalomtól.
Amikor meghallottam a kocsija hangját, ahogy beáll a
felhajtóra boldogan sikoltozva rohantam az ajtó felé. Jake velem
egy időben ugrott fel, és nevetve a derekamnál fogva visszadobott
a kanapéra.
- Én leszek az első, hugi - mondta nevetve és ajtó felé
iramodott. Nevetve követtem őt az ajtóhoz, majd letámadtam
anyut egy szoros öleléssel.
- Szia, Jake. Szia, Amber - csiripelte, miközben szorosan
átölelt mindkettőnket. Liam egyenesen a kocsihoz ment, és kivette
a csomagjait. Amikor elhúzódtunk az ölelésből anya könnyes
szemekkel mosolygott ránk.
- Hiányoztatok srácok - mondta, és mindkettőnknek adott
egy puszit.
- Hé, Liam. Kapok egy ölelést? - kérdezte mosolyogva.
Liam nevetve bólintott. - Mindig, Margaret - mondta és
szorosan megölelte.
- Egyre jóképűbb vagy - mondta, megveregette az arcát
szeretettel.
Liam felnevetett. - Nem tudok róla - felelte vigyorogva,
miközben megrázta a fejét.

235
 Az ajkamba haraptam, az én véleményem szerint is
határozottan helyesebb lett. Anya szerette Liamet, és ezt mindig ki
is mutatta. Sokkal több időt töltött nálunk, mint otthon, és mióta az
apám elment, anya nagyon közel került Pathez és Rickhez, így
’engedéllyel’ töltötte nálunk az idejét.
- Nos, hiányoztam? - kérdezte, miközben belém karolva
elindultunk az ajtó felé, így az csomagok a fiúkra maradtak. Én
elmosolyodtam, tudván hogy ki fog borulni, amikor elmondom
neki Liamet.
- Umm, nem igazán, mert szerelmes vagyok - mondtam neki
boldogan.
Anya levegő után kapkodott, és megállásra kényszerített és
olyan döbbent arckifejezéssel nézett rám, hogy nevetni kezdtem.
- Te… mit…? - dadogta zavarodottan.
Én mosolyogva indultam tovább, magammal húzva őt a
konyhába.
- Van egy barátom - erősítettem meg őrült módján
vigyorogva.
- Oh, Amber, sosem hittem volna, hogy képes leszel rá!
Olyan büszke vagyok rád, drágám. Tudom, hogy milyen nehéz
számodra az emberek közelében lenni - mondta, átölelve engem
szorosan, miközben újra könnyek csillogtak a szemében. Jake és
Liam bejöttek, és mindketten a konyhapultnak dőltek. Liam rám
kacsintott, válaszul csak mosolyogtam rá.
- Nos, hogy hívják? Találkozhatom vele, míg itthon vagyok?
Ó, várj, ne. Jake tudja? - kérdezte végül már suttogva, gondolva az
én extravédelmező bátyámra. Felnevettem, miközben Jake néztem,
aki folyamatosan Liamet figyelte.
- Igen, anya. Jake tudja - erősítettem meg.

236
 - Nos, ki az? Hogy néz ki? - kérdezte izgatottan.
- Nos, nagyrészt kiborító, beképzelt és túl magabiztos. De a
másrészről pedig iszonyatosan dögös. - Liamet figyeltem, ahogy a
nevetésének elfojtásával küzdött.
- Nem hangzik túl tartósnak, Amber! Egy kapcsolatot nem a
külsőre kellene alapozni - szidott meg anya, rosszallóan felhúzva a
szemöldökét.
Többé már nem tudtam megállni, és hangos nevetésben
törtem ki.
- Ne aggódj, anya. Azonnal kirúgom, ha már nem lesz
jóképű.
- Jobb, ha nem - figyelmeztetett Liam, miközben odajött
mellém és átölelte a derekamat.
Anya döbbent arckifejezéssel járatta a tekintetét közöttünk,
majd zavarodottan Jakere pillantott. Jake kissé vonakodva bólintott.
Hirtelen elkezdett nevetni.
- Tudhattam volna! Mindenről azt hittem, hogy csak
ugratjátok egymást, nem gondoltam volna, hogy szexuális
vonzalom van mögötte - mondta nevetve, mire Jake mérgesen
felhorkant.
- Nem akarok tudni róla - morgott Jake, miközben befogva a
fülét rázni kezdte a fejét, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
Anya egy újabb szoros ölelésbe vont. - Nagyon örülök
neked, Amber. Ő olyan jó fiú - suttogta.
- Igen, tudom - értettem egyet, ahogy elengedett.
Megragadtam Liam kezét, mire szorosan magához húzott.
Kívántam, hogy bárcsak megint a szobánkban lehetnénk, hogy újra
érezhessem a simogatását. Reggel óta nem voltunk úgy együtt, és
ez egy örökkévalóságnak tűnt.

237
 - Gratulálok, srácok - csiripelte lágy mosollyal.
Liam megszorította a kezem, és olyan boldog mosollyal
nézett rám, hogy a szívem majd elolvadt.
Anyám mosolya eltűnt, majd szomorúan Jakere majd rám
nézett.
- Srácok, szeretnék veletek beszélni valamiről. Oka van
annak, hogy egy héttel hamarabb jöttem haza - ismerte el. A hanga
kemény és komoly volt.
Jake megmerevedett és az arca kifejezéstelenné vált. - Mi
nem akarjuk látni, ha ez az amit mondani szeretnél - mondta
szigorúan, miközben védelmezően mellém állt.
Anya megrázta a fejét. - Ez nem olyan egyszerű. Nem
akartam ezt, de egy nagyon kellemetlen helyzetbe hozott engem,
nagyon sajnálom - mondta halkan.
Liam és Jake öntudatlanul egyre közelebb húzódott hozzám,
teljesen maguk közé szorítottak. Jézus, mi a pokol lehet az, ha
ennyire aggódnak. Nincs is itt!
- Anya, miről beszélsz? Nem engedem azt a seggfejt Amber
közelébe - morogta Jake dühösen.
Anya sírni kezdett, így a fiúkat félretolva odamentem hozzá,
és szorosan átöleltem. Francba, ez nem jó. Bármi is, anya valóban
ideges miatta.
- Mi a baj? - suttogtam, próbáltam magam tartani, nehogy én
is sírni kezdjek. Utáltam látni anyát sírni, ő mindig olyan erős volt.
- Le kell ülnöm - mondta csendesen, majd durván letörölte
az arcáról a könnyeit és vett egy mély lélegzetet.
Követtem őt a nappaliba, leültünk a kanapéra, alig kaptam
levegőt. Két gondolat ült meg a fejemben, az egyik hogy újra együtt
vannak, és apám vissza akar jönni, vagy meg akarja szerezni a

238
felügyeletet felettünk. Ahogy ezek a gondolatok cikáztak a
fejemben, egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Liam mellém
ült és szorosan átkarolt. Én hozzápréselődtem és vártam, hogy mit
akar anya mondani.
- Apátok visszaköltözik a városba - mondta halkan.
Jake felugrott. - Kurva anyját! Megmondtam neki, hogy
maradjon távol! - kiáltotta mérgesen, és úgy nézett ki, hogy
mindjárt összetör valamit.
Anya bólintott. - Azt akarja, hogy újra ismerkedjetek meg.
Azt mondta, hogy sajnálja és hogy megváltozott. Azt szeretné, ha
adnátok neki még egy esélyt.
- Úgy érted, még egy esély arra, hogy megpróbálja
megerőszakolni Ambert? - kiáltotta Jake.
Összerezzentem, ahogy az emlékek újra elárasztottak. Liam
karjai szorosabban tartottak, teljesen körbeölelve engem.
Anyám megrázta a fejét, és könyörögve nézett rá. - Jake, ezt
én is legalább annyira nem szeretném, mint te, kérlek, ne kiabálj
velem. Utálom, hogy ezt kellett nektek mondanom, de nem az én
hibám - mondta, és újra sírva fakadt.
Jake felsóhajtott, megrázta a fejét, letérdelt előtte, majd
átölelte.
- Sajnálom. Nem akartam veled így beszélni - mondta, de
még mindig dühösnek hangzott.
Én az arcomat Liam vállába préseltem, beszívva ezzel az
illatát. Éreztem, ahogy ajkait a nyakamra nyomta, így a lélegzetére
összpontosítottam, miközben megnyugtatóan a hátamat simogatta.
Kétségbeesetten igyekeztem nem kiborulni. Néhány perc néma
csend után Jake szólalt meg. - Miért jött vissza? Miért nem tudod
neki megmondani egyszerűen, hogy nem akarjuk látni? - kérdezte.

239
 Anya behunyta a szemét, és szomorúan elmosolyodott. -
Újra házasodott. Van egy fia, aki a féltestvéretek. És a feleségének
van már az előző kapcsolatából is egy másik fia, ő szintén tizenhét
éves. Apátok szeretné, ha megismernétek az új családját - mondta
kissé gúnyosan az ’új család’-nál.
Szent Isten, van egy öcsém, meg egy mostoha testvérem?
Jake felugrott. - Azt a faszt kasztrálni kellett volna! Nem
hogy még több gyereket csinált - kiabálta, miközben mérgesen a
hajába túrt.
- Azért kellett ma visszajönnöm, mert az idősebbik fiú,
Johnny, holnap kezd az iskolában. Ő tud rólatok - mondta
bocsánatkérően rám nézve.
Jake olyan keményen rúgott bele a dohányzó asztalba, hogy
az arrébb repült. Liam felállt, és védelmezően elém állt, míg Jake
hangos káromkodások mellett, folyamatosan az asztalt rugdosta,
újra és újra. Felálltam, és félrelöktem Liamet, hogy megpróbáljam
megállítani a bátyámat. Megragadtam a kezét, amitől megállt és
rám nézett. Arca a dühtől teljesen eltorzult. Ha most apám lett
volna az asztal helyében, már rég halott lenne. Valóban jobban
teszi, ha távol tartja magát Jaketől. Szorosan átöleltem, így
csillapítva őt, mielőtt még megsértené magát. Ez volt az egyetlen
módja volt annak, hogy Jake lenyugodjon, amikor a dühtől
tombolni kezdett, ha rólam volt szó.
- Jake, hagyd abba. Megijesztesz, kérlek! - suttogtam belé
kapaszkodva. Reszketett a dühtől, ahogy átkarolt.
- Oké, rendben vagyok. Shhh, minden rendben, sajnálom -
suttogta, védelmezően simogatva a hátamat.
- Sajnálom - zokogta anya. Megfogtam Jake karját, és
odavezettem mellé, hogy üljön le.

240
 - Rendben van, anya. Nem a te hibád. Kitalálunk valamit.
Egyikünk sem akar vele találkozni, szóval nem is fogunk találkozni
vele - mondtam, mintha ez olyan egyszerű lenne.
- Mi lesz azzal a Johnny fiúval, a mostohatestvérrel? Ott lesz
a suliban holnap. Tudja, hogy kik vagytok, de nem ismeri a múltat.
Az apátok azt mondta neki, hogy a válásunk miatt nem akarod
látni őket - mondta a fejét rázva.
Jake humortalanul felnevetett. - Nos, vajon azt miért nem
mondta el az a gerinctelen barom az új feleségének, hogy a volt
még a szart is kiverte a régi családjából, végül meg akarta
erőszakolni a saját lányát? Nem kellene felvilágosítnunk őket? -
köpte Jake.
Újra összerezzentem káromkodás miatt. Utáltam.
- Jake! Abbahagynád a káromkodást? - kiáltotta Liam
dühösen, miközben leült mellém és a kezemet fogta.
- Sajnálom, Ambs! Nem akartam - motyogta Jake
bocsánatkérően.
Megráztam a fejem és mosolyt kényszerítettem magamra. -
Minden oké, Jake. Ne aggódj - legyintettem a kezemmel, úgy téve,
mintha nem érintett volna meg.
- Hogy hívják a másik gyereket? - kérdeztem anyát.
Szerettem volna tudni az öcsém nevét.
Ő szomorúan rám mosolygott. - Matt.
Mosolyogtam. Matt. Aranyos volt és tetszett. Éreztem, ahogy
a pánik kezd előtörni belőlem, így szükségem volt egy kis egyedül
töltött időre.
- Nos, nem sokat tehetünk, azt hiszem. Holnap találkozunk
azzal a Johnny sráccal. De nem akarom, hogy ahhoz az emberhez
bármi közöm is legyen, soha többé - jelentettem ki határozottan,

241
miközben felálltam. - Megyek, lefekszem. Megfájdult a fejem -
mondtam és elindultam a szobám felé. Ki kellett jutnom innen,
mielőtt teljesen összeomlanék megint Jake előtt - attól megint csak
őrült módjára kezdene viselkedni.
Liam megragadta a kezemet. - Akarsz társaságot? - kérdezte
halkan, és kiskutya szemekkel nézett rám. Átkozott, tudja, hogy
ennek nem tudok ellenállni.
- Igen - bólintottam kissé.
- Csak egy perc. Előbb segítek Jakenek rendbe tenni az
asztalt - mondta Liam az asztal darabjai felé biccentve, hogy
használható legyen még valamire.
Bólintottam és elindultam a szobám felé. Hallottam, ahogy
suttogtak valamit a hátam mögött, tudtam, hogy rólam beszélnek,
de nem érdekelt.
Zokogva dőltem az ágyamra, nem tudtam, hogy most mit is
gondoljak. Apám itt volt a városban, azt szerette volna, hogy
ismerjük meg újra. Van egy új családja. Nem értettem, ha velük jól
bánt és szerette őket, akkor velünk mi a pokolért viselkedett úgy?
Miért nem szeretett minket?
Néhány perccel később Liam sétált be, testével teljesen
átölelt engem, és addig zokogtam a mellkasába, amíg el nem
aludtam. Az utolsó gondolat, ami átfutott az agyamon, hogy eddig
minden túl tökéletes volt. Tudtam, hogy nem kellett volna hinnem
a happy endben. Soha nem lesz happy end.

~ Liam ~

- Hogy hívják a másik gyereket? - kérdezte Amber az

anyjától kíváncsian. Nyugodtak mutatta magát, de tudtam, hogy

242
valószínűleg belül igazi harcot vív magával, és csak Jake miatt
próbálja tartani magát. Szemeit összeszorította, és a kezemet olyan
erővel szorította, amiből éreztem, hogy nincs rendben.
- Matt - válaszolta Margaret, láthatóan szomorúan.
Amber elmosolyodott. - Nos, most nem sokat tehetünk, azt
hiszem. Holnap találkozunk azzal a Johnny sráccal. De nem
akarom, hogy ahhoz az emberhez bármi közöm is legyen, soha
többé - jelentette ki magabiztosan, mintha nem számítana, hogy az
az ember, aki verte, szexuálisan zaklatta őt éveken keresztül és
végül megpróbálta őt megerőszakolni, újra itt van a városban, mert
látni akarja őt.
Felállt és elengedte a kezemet. Ösztönösen felugrottam én is.
Jake még mindig igazán dühös volt, noha tudtam, hogy sosem
bántaná Ambert, még véletlenül sem, de elővigyázatosságból ott
kellett lennem mellette.
- Megyek, lefekszem. Megfájdult a fejem - motyogta Amber
és egy könnycsepp ejtése nélkül elindult. Ez most nagyon rossz.
Bármelyik pillanatban komolyan kiborulhat, láttam abból, ahogy a
válla előre görnyedt kissé. Megragadtam a kezét.
- Akarsz társaságot? - kérdeztem és imádkoztam azért, hogy
nem zárjon ki engem.
- Igen -bólintott és elindult anélkül, hogy megvárt volna.
Beszélnem kellett Jakekel, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni
nélkülem, vagy ilyesmi.
- Csak egy perc. Segítek Jakenek rendbe tenni az asztalt -
hazudtam és fejemmel az asztal darabjai felé biccentettem. Ő
bólintott és gyorsan elindult. Néztem, ahogy kiment a nappaliból,
majd Jakehez fordultam.
- Oda ne merj menni egyedül. Komolyan mondom, Jake. Ha
szeretnéd, elmegyek veled - suttogtam neki figyelmeztetőleg.

243
 Összeráncolta a homlokát, de vonakodva bólintott. - Nem
fogok menni, hacsak nem szükséges. Ha nem jön a közelünkbe és
nem próbálkozik semmivel sem. De ha csak a közelébe mer jönni,
megölöm! - morogta.
Bólintottam, tudtam, hogy őszinte, láttam az
arckifejezéséből. Stephen Walker nagy szarban volt, mert ha Jake
nem is öli meg, akkor én fogom, ha a közelébe mer menni az én
Angelemhez.
- Figyelj, most be fel kell mennem hozzá, és meg kell
győződnöm arról, hogy minden rendben van vele. Majd később
beszélünk még erről. Ne csinálj semmi hülyeséget, Jake - mondtam
szigorúan.
Bólintott, mire én gyakorlatilag végig rohantam a folyosón.
Amber az ágyán feküdt összegömbölyödve, és szívszorítóan
zokogott. Utáltam ilyen állapotban látni, ez felidézte azokat az
emlékeket, mikor láttam őt nyolc éves korában szenvedni. A
látványa összetörte a szívemet. Szorosan körbeöleltem őt az egész
testemmel, lábaink összefonódtak, ő a mellkasomhoz préselődött,
én pedig az államat a feje tetején pihentettem. Ha valaha is még
egyszer csak megérinti őt, én fogom megölni. Nem fogom engedni,
hogy Amber úgy élje le az egész életét, hogy retteg egy embertől.
Az sem érdekelt, ha börtönbe kerülök - amíg Angel biztonságba
van, semmi más nem számít.
Miután Amber fél órán át hisztérikusan zokogott, elmélyült
a légzése. Lassan elhúzódtam tőle, és lenéztem rá. Mélyen aludt. Az
arca vörös és puffadt volt, de még így is ő volt a legszebb lány a
világon.
Megcsókoltam a homlokát, óvatosan letöröltem a könnyeim,
és finoman kibontakoztam az öleléséből. Kiosontam a szobájából,
Jaket a nappaliban találtam, a kanapén ült, miközben az anyja a
konyhában vacsorát készített. Leültem Jake mellé, és az arcát

244
tanulmányoztam. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor két évvel
ezelőtt, tizenhat éves korunkban már egyszer megpróbálta felvenni
az apja vele a kapcsolatot. Akkor is pontosan így nézett ki. Ez
körülbelül egy évvel volt azután, hogy a szart is keverte belőle, és
kidobta. Úgy tűnt, hogy Stephen megpróbálja jóvátenni a bűneit,
vagy legalább is ezt állította. Jake akkor is dührohamot kapott, és
megmondta az apjának, hogy ha valaha is újra, csak a közelébe mer
jönni Ambernek, ő darabokra fogja tépni. És az volt a szerencse,
hogy ez a beszélgetés telefonon keresztül történt, különben az a
seggfej, már egy jelöletlen sírba rohadna valahol.
- Rendben vagy, Jake? - kérdeztem, miközben
szeretetteljesen megszorítottam a vállát.
Felsóhajtott és bólintott. - Jól van? - kérdezte halkan
Megráztam a fejem. - Nincs - ismertem be szomorúan.
Összerezzentem, ahogy megláttam az arckifejezését. Utáltam, ha
Jake dühös volt. - Most alszik.
- Segítened kell nekem, Liam - motyogta és behunyta a
szemét.
- Természetesen - értettem egyet, gyorsan bólintva. Bármint
megtennék a világon azért, hogy Angelt biztonságban tudjam.
- Nem akarom, hogy bármikor is egyedül maradjon.
Egyikünknek mindig vele kell lennie. Vele tudsz maradnia héten,
amikor dolgozom? - kérdezte reménykedve.
Kicsit bűntudatosan mosolyogtam. - Mindig, Jake. Ne
aggódj. Minden rendben lesz. Ő is jól lesz - mosolyogtam
megnyugtatóan. Soha nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi
újra bánthassa. Hagytam, hogy megtörténjen, amikor gyerekek
voltunk, és ezt sosem bocsájtottam meg magamnak. Ha csak
egyszer mondtam volna valamit anyának vagy apának, talán
megállt volna, mielőtt túl messzire ment.

245
 Bólintott. - Igen, tudom. Figyelj, a holnapi nap. Nem tudom,
hogy hogyan fog reagálni az a Johnny gyerek. Tudom, hogy nem
tud semmit, de mi van ha elkezd kérdezősködni, hogy miért nem
akarunk találkozni vele? Felzaklathatja az iskolában Ambert.
Utálná azt. - mondta szomorúan.
- Jake, meglátjuk majd mi lesz. - Vettem egy mély levegőt, és
úgy döntöttem, elmondom, hogy min gondolkodtam azóta, hogy
az anyja elmondta neki, hogy az a seggfej visszajött a városba. -
Tudod, hogy néhány hónap múlva elmegyek az egyetemre. Vissza
akartam adni a Bostoni ösztöndíjat, hogy valami közelebbi iskolába
menjek, hogy továbbra is Amberrel tudjak maradni, de ha a
legrosszabb legrosszabbja jön, akkor elviszem magammal
Bostonba. Átkérheti magát egy ottani suliba - javasoltam
vállvonogatva, várva a reakcióját. Azóta gondolkodtam ezen, mióta
megkaptam a levelet. Ez az ösztöndíj fantasztikus lehetőség lenne a
karrieremben, de én nem akartam menni. Nem akartam elhagyni
Ambert azelőtt sem, hogy összejöttünk volna, most pedig nem
hiszem, hogy túlélném egyáltalán azt, most hogy végre ott volt
nekem.
Két lehetőség volt, vagy egy helyi főiskolára megyek, vagy
eljön velem Bostonba. A gond az volt, hogy Amber még csak
tizenhat éves, így biztos voltam abban, hogy csak az első lehetőség
marad, és itt maradok vele. Viszont, most, hogy ez a helyzet, meg
kérdezhetem tőle, hogy eljönne-e vele. Elvihetném őt ebből az
egészből, és újra kezdhetnénk mindent, egy olyan helyen, ahol nem
emlékeztetik rá minden nap, ahol nem kell aggódnia amiatt, hogy
összefut vele, minden alkalommal, amikor kilép a házból. Azt
vártam, hogy Jake majd őrült módjára nekem fog esni, hogy el
akarom vinni tőle Ambert, de meglepett a reakciója.
Csak bólintott. - Kösz - mondta szomorúan.
- Megyek, megkérdezem anyukádtól, hogy itt maradhatok-e
éjszakára - mondtam és elindultam a konyha felé. Margaret még

246
mindig ideges, szemei pedig vörösek a sírástól. Szomorúan rám
mosolygott, mikor meglátott.
- Jól van, Liam? - kérdezte a nappali felé nézve, mintha azt
várná, hogy Angel belép.
Bólintottam. - Zaklatott, de most alszik. Margaret, itt
maradhatnék Angellel ma este? Nem csinálunk semmit sem,
ígérem. Csak itt akarok lenni vele, amikor felébred - kértem. Ettől
függetlenül is a szobájában tölteném az éjszakát, csak úgy
gondolom, ez megkönnyítené a dolgokat, könnyebb lenne, ha
mindenki tudna róla.
Odajött hozzám és szorosan átölelt. - Te jó fiú vagy, Liam, és
mindig is az leszel - mondta könnyes szemekkel.
- Akkor ez most egy „igen, megoszthatod az ágyat a lányommal,
Liam?- viccelődtem, megpróbálva enyhíteni kicsit a hangulatot.
Működhetett, mert felnevetett.
- Igen, rendben van - bólintott, majd megtörölte a szemét és
egy hangosat szippantott.
Adtam egy puszit az arcára. - Minden rendbe fog jönni. Jake
és én is, mindkettőtökre figyelni fogunk - ígértem, ahogy szorosan
megöleltem.
Ő csak bólintott. - Tudom, csak vigyázz Jakere helyettem is.
Van egy olyan érzésem, hogy valamit tervez, amivel csak bajba
sodorná magát - mondta elgondolkodóan.
- Figyelni fogok rá. Ne aggódj - mosolyogtam és óvatosan
megsimogattam a hátát.
- Hazamegyek váltóruháért. Hamarosan jövök. -
Megfordultam és gyakorlatilag hazáig rohantam, megpróbáltam
olyan gyorsan visszaérni, amilyen gyorsan csak tudtam. Anya épp
a nappaliban vasalt.

247
 - Szia, anya. Angelnél alszom ma este - jelentettem ki,
elsuhanva mellette, meg sem várva a válaszát. Tiszta ruhát és a
másnapi könyveimet beleraktam a táskámba, mielőtt visszamentem
anyához. Péntek reggel óta nem láttam, akkor reggel is úgy jöttem
ki a szobámból, mintha ott töltöttem volna az éjszakát.
- Amberrel kettesben töltöd az éjszakát? - kérdezte boldogan
vigyorogva.
Mosolyogtam arra gondolva, hogy milyen jól is éreztük
magunkat a történtek előtt.
- Csodálatos, igazán csodálatos - ismerte el, továbbra is
boldogan mosolyogva. - Figyeltek a biztonságra, ugye? - kérdezte
figyelmeztetően.
Én mosolyogva bólintottam.
- Igen, anya. Angel tablettát szed - mondtam a szemeimet
forgatva. Sosem kérdezett a nemi életem felől, mire fel ez a hirtelen
érdeklődés? - Mennem kell. Margaret hazajött, és csinál vacsorát.
Csak a ruháimért jöttem haza - dobtam a vállamra a táskámat és
vágyakozva néztem az ajtóra, mert rohanni akartam vissza
Amberhez, mielőtt még felébredne.
- Margaret otthon van, és megengedi, hogy ott töltsd az
éjszakát Amberrel? - kérdezte egy kicsit megdöbbenve.
Mosolyogtam, tudván azt, hogy normális körülmények
között Margaret seggbe rúgott volna, ha ezt kértem volna, de most
nem bánta a történtek miatt. - Igen, beleegyezett - és megpusziltam
anya arcát. - Holnap este kilenc körül jövök, amikor Jake hazaért a
munkából, oké? - mondtam vállam fölött, ahogy elindultam az ajtó
felé.
Drámaian felsóhajtott. - Jó volt látni téged, Liam - kiállította
gúnyosan, mire felnevettem.
- Szeretlek, anya.

248
 - Én is szeretlek - kiáltotta utánam, ahogy becsuktam az ajtót.
Rohantam vissza Amberhez, amilyen gyorsan csak tudtam,
szerencsére még ugyanabban a helyzetben aludt. Még csak fél
nyolc volt, és talán végigalussza az éjszakát. Visszafeküdtem mellé,
és csak néztem őt. Mintha csak megérezte volna, azonnal odabújt
hozzám, ahogyan minden este is tette. Én szorosan átöleltem,
behunytam a szemeimet, és próbáltam kiűzni a fejemből a rossz
emlékeket. A képet, ahogy az apja megpróbálja megerőszakolni,
miközben ő véresen elterülve fekszik a szőnyegen. Miután az apja
elment, bevallotta, hogy öt éves kora óta zaklatta őt. Ezután sosem
beszélt róla, soha többé. Valószínűleg megpróbálta jó mélyen
eltemetni magában, és meg nem történté tenni azt - tagadni az
egészet. Az egyetlen hatás, amit megfigyeltem, az az emberek
érintésétől való félelme volt. Szinte pánikba esett tőle.
Egy kicsivel később, Jake két tálcán behozta nekünk
vacsorát. Fájdalom suhant át az arcán, ahogy Ambert nézte. - Nem
kellene felébreszteni, és rávenni, hogy egyen valamit? - suttogta.
Megráztam a fejem. - Ne, hagyd aludni. Ha éhes lesz, miután
felébredt, akkor majd adok neki enni - válaszoltam halkan, ahogy
elkezdtem éhesen befalni a tésztát. Jake leült az ágy lábához, és
nézte Ambert, ahogy alszik.
- Jól lesz, Jake - ígértem.
Felsóhajtott és bólintott. - Igen, tudom. Jó éjt, Liam -
mosolygott szomorúan, majd elvette az üres tányért, és Amber
érintetlen vacsoráját otthagyva kiment a szobából.
Újra lefeküdtem mellé, szorosan átöleltem, és addig
figyeltem, amíg csak ébren tudtam maradni.

249
 17. fejezet

Fordította: Vivien

~ Amber ~

Reggel borzalmas fejfájásra ébredtem. Fájdalmasan

felnyögtem, tényleg nem hiányzott ma ez is. Liam még mindig

aludt, ezért óvatosan kimásztam az ágyból, hogy ne ébresszem fel,
majd bementem a fürdőbe lezuhanyozni.
Csak álltam a zuhany alatt és minden erőmmel azon voltam,
nehogy elsírjam magam mikor eszembe jutott apám és az új
családja. Mi a francot mondhatnék ennek a Johnny gyereknek?
Nagyot sóhajtva kiléptem a zuhany alól, és egy törülközőbe
burkolóztam. Gondolatban azzal biztattam magam, hogy Johnny
biztos nem is akar majd beszélgetni velem, és csak a semmiért
idegesítem magam. Nem az ő hibája hogy apám elvette az anyját,
és ide költöztette őket. Talán, épp egy barátra van szüksége, mert
végül is maga mögött hagyott mindenkit, akit csak ismert.

250
 Az ágyhoz sétáltam és csendben Liamet néztem. Olyan
békésnek tűnt álmában hogy legszívesebben fel sem költeném, de
leültem az ágy szélére és megfogtam a kezét, hamarosan ideje
indulni a suliba.
- Liam - suttogtam. Azonnal felébredt, ami elég fura volt,
mert általában egy örökkévalóság kellett, amíg reggel sikerül
kirángatni az ágyból.
- Szia - ült fel, és szomorúan nézett rám.
Megnyugtatóan rámosolyogtam, tudtam, hogy aggódik
miattam. - Szia - válaszoltam, bemászva mellé az ágyba - Jól
vagyok, ne aggódj annyit.
Felsóhajtott és megrázta a fejét. - Itt vagyok, ha szeretnél
beszélgetni. Tudod, ugye?
Néha tényleg olyan imádni való volt, és komolyan nem
érdemeltem őt meg. - Tudom, Liam, de rendben vagyok. Csak
essünk túl ezen, és majd meglátjuk hogyan tovább, meglátjuk, mit
akar ez a srác - javasoltam vállamat vonogatva.

Mikor beálltunk az iskola parkolójába egy órával később,

Kate ugrándozva jött felénk, hatalmas vigyorral az arcán. -
Hivatalosan is szerelmes vagyok - rántotta fel az ajtómat.
- Tényleg? Oké, nos… gratulálok - válaszoltam neki
gúnyosan.
- Nem, komolyan mondom. Van egy új srác, aki ma kezdett
és irtóra dögös - válaszolta nevetve, közben kezével legyezgette
magát.
Mozdulatlanná dermedtem. Biztos, hogy a mostoha
testvéremről van szó, és most, hogy Kate beleesett, kénytelen leszek
vele lógni. Remek, kibaszottul remek.

251
 - Új fiú? - kérdeztem halkan. Liam a hátamat simogatta
- Aham, látnod kellett, volna. Annyira nyami. De neked ott van
Liam, szóval stipi-stopi - mondta vigyorogva. - Nem tudom még a
nevét, de Mr. Dögös megteszi egyelőre.
Jake fél kézzel átölelte a vállát. - Tudod, Kate, nem vagyok
hozzászokva, hogy nem kellek neked. Nem hiszem, hogy tetszik
nekem ez a viselkedés - jelentette ki, csábosan rá mosolyogva.
Kate álmodozva felsóhajtott. - Mindig akarni foglak Jake,
csak most itt van ez a friss husi. Gondolom, ezután majd igazán
meg kell dolgoznod a figyelmemért - ugratta, majd lerázta a karját
a válláról. Hihetetlen, de Jake mintha komolyan megbántódott
volna. - Szóval mindent ki kell derítenünk róla, segítesz? - kérdezte
belém karolva.
Egy fenét akartam segíteni neki. - Johnnynak hívják -
mondtam.
- Mi van, jósnő lettél? Csak most érkeztél meg, honnan
tudod, hogy Johnnynak hívják? - kérdezte a fejét rázva.
- A mostohatesóm.
Megállt és döbbenten nézett rám. - Csak ugratsz - kiáltott fel
tágra nyílt szemekkel. Én csak a fejem ráztam.
- Apám újranősült, és a feleségének van egy fia. Ha őt láttad,
akkor tizenhét éves, és Johnnynak hívják - válaszoltam lazán,
mintha nem lenne nagy dolog.
Kate izgatottan belém karolt újra. - Ez tök jó. Bemutathatsz
neki, és előnyöm lesz a többi ribanccal szemben.
- Nem is ismerem, így nem mutathatom be neked -
válaszoltam. Tényleg nagyon nem szerettem volna, ha belezúg.
Tartani akartam a távolságot mindentől, aminek bármi köze volt az
apámhoz.

252
 - Olyan kapzsi vagy Amber. Komolyan, a suli legdögösebb
sráca a fiúd, a másik a bátyád, a harmadik meg a
mostohatestvéred? - panaszkodott gúnyosan.
Épp válaszolni akartam mikor Jessica és három klónja
érkeztek meg, és éhes tekintettel néztek Liamre. Nem tudtam
megállni, hogy ne mosolyogjak, mikor megéreztem, hogy Liam
hátulról szorosan megölel.
- Helló, Jessica. Megvan a pénzem? - kérdeztem vigyorogva.
- Jah, persze, mintha lenne esélyed Emo. - Liamhoz fordult
és csábosan rámosolygott, amitől Liam még csak szorosabban
magához vont. - Nem feküdtél le vele, igaz, Baby?
Hallottam, hogy Jake fájdalmasan felnyög a hátam mögött. -
Na, ezt nekem tuti nem kell hallanom. Ambs, ha szükséged lesz
rám, hívj, be lesz kapcsolva a telefonom - mondta majd gyorsan
lelépett.
- Nos, Baby? - kérdezte Jessica, egyik kezét Liam karjára
téve.
Ő csak vigyorogva vállat vont. - Egy úriember ezt sosem
árulja el - jelentette ki, majd megpuszilta a fejem.
- Ezzel nem segítesz, szépfiú, hogy kapom így meg a
pénzem? - forgattam a szemem.
- Rendben. Jessica, tartozol Angelnek négyezer dollárral -
mondta, de közben engem nézett.
Jessica toporzékolni kezdett, és én nem tudtam megállni
nevetés nélkül. - Hogy a fenébe tehetted ezt velem? - sikította
Liamnek. - Velem kellet volna, hogy légy. Nem fektethetsz meg
mindenféle kis ringyót.
Az emberek kezdtek felfigyelni ránk, Jessica arca meg egyre
pirosabb lett. Lehet, elfelejtett levegőt venni?

253
 - Jessica, kétszer, ha randiztunk - válaszolta Liam és eléggé
kényelmetlenül érezte magát.
- Nem érdekel, hányszor randiztunk. Én vagyok a szurkoló
lányok csapatkapitánya. Neked mellettem a helyed. Nem valami
barna hajú, szürke szemű szörnyűség mellett - sikoltotta.
Tényleg nem tehettem más, csak nevettem rajta. Barna hajú,
szürke szemű, szörnyűség? Ez meg honnan jött? - Hű, Jessica, jobb
lesz, ha vigyázol, mert ha hangosabban sikítasz, megtámadnak a
kutyák - ugrattam.
Mérgesen felém fordult. - Te! Elloptad a barátomat! Én
voltam a titkos barátnője, és te lefeküdtél a pasimmal- kiáltotta rám
mutatva.
Kate röhögni kezdett mellettem. Oh, ne, nem, biztosan nem
akar abba belemenni!
Közelebb léptem Jessicához és egyenesen a szemébe néztem.
- Igen, megtettem, és hűha, de mennyire jó volt. Elfogadok
készpénzt vagy csekket, bármi, ami megfelel neked. Oh, és Jessica.
Ha még egyszer rám ordítasz, beverem a szád. Megértetted?
Összerezzent és hátrébb lépett, én pedig megragadtam Liam
kezét és magam után húztam. Kate mellettünk ugrándozott
nevetve.
- Pofán kellett volna vágnod. Szerettem volna látni -
csiripelte Kate boldogan.
Sarah és Sean utolértek, Sarah tágra nyílt szemekkel nézett
rám. - Tényleg megnyerted a fogadást?
Huh, gyorsan terjednek a hírek, gondoltam.
Liam csak nevetett majd megcsókolt, kezével a hajamba
túrva. - Jobb, ha megyek, úgy lesz időd rólam pletyizni az órák
előtt - mondta vigyorogva. - Szeretlek, Angel.

254
 Gyengéden megcsókolt, majd a szekrénye felé indult. Én ott
maradtam és beavattam a barátaim az elmúlt napokban
történtekbe. Igen, titokban randiztunk, és igen, tényleg
megnyertem a fogadást. Habár, abban nem voltam biztos, hogy
meg is kapom a pénzt. Kate persze a nagy szájával elmondta nekik,
hogy az „új dögös pasi” a mostohatesóm. Titokban örültem, mikor
becsengettek, mert legalább megmenekültem a kérdésektől. Nem
akartam Johnnyról beszélni, még csak nem is ismertem a srácot, és
máris nagy szerepe volt az életemben.
Angol órán a szokásos helyemen ültem, Kate mellett, mikor
néhány perccel később bejött egy srác az osztályba. Tudtam, hogy ő
az, anélkül, hogy rá néztem volna, mert Kate megragadta a karom.
Felemeltem a fejem és rá néztem.
Tényleg dögös volt, már értettem miért zsongott annyira be
Kate. Nem volt annyira magas, mint Liam, és nem is annyira izmos,
de elég jól nézett ki. Szakadt farmer, fekete póló és fekete kapucnit
viselt. Barna szeme és barna haja volt ami összevissza állt. Kicsit
szégyenlősnek nézett ki, leeresztett vállal álldogált és idegesnek
tűnt. De vonzó volt, és láttam, hogy az osztályban minden lány
elájult tőle. Szegény srác, fogalma sem volt, mi vár rá. Amint Jessica
belemélyeszti a körmeit, nem fog tudni szabadulni.
- Osztály, ő az új osztálytársatok, Johnny Brice - mondta
Mrs. Stewart mosolyogva. Johnny az osztály felé fordult és
mosolyogva rám nézett, de láttam, hogy kényelmetlenül érzi
magát.
- Mondtam neked. Nagyon dögös - suttogta Kate.
Persze, jól nézet ki, de meg sem közelítette az én Liamemet. -
Tényleg aranyos - értettem egyet vele.
- Johnny, mondj magadról valamit - szólította fel a tanárnő.
Kényelmetlenül fészkelődni kezdett. - Ah… nos, nemrég
költöztünk ide anyuval és a mostohaapámmal, Timberfieldből. Van

255
egy egyéves öcsém. És szeretek korcsolyázni - mondta és utolsó szó
inkább kérdésnek hangzott.
- Oké, nos, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod itt
érezni magad. Mi lenne, ha kijelölnék melléd valakit, aki majd
megmutatja hol lesz a következő órád? - ajánlotta fel Mrs. Stewart.
Felnyögtem. Remélem, hogy nem engem választ. Ilyen csak
a szirupos filmekben történik meg. Lejjebb csúsztam a székemben,
és a könyvem mögé bújtam.
- Jessica, vállalod? - Felkaptam a fejem és megkönnyebbülve
sóhajtottam. Kate halkan átkozódni kezdett, és leeresztette a kezét.
Johnny a helyére indult, hogy leüljön Jessica mellé, aki épp
egy újabb gombot gombolt ki a már így is félig nyitott blúzán.
Ahogy elhaladt mellettem, rám mosolygott és köszönt. - Szia,
Amber.
- Szia, Johnny - válaszoltam döbbenten. Honnan a pokolból
tudja, hogy hívnak?
Néztem, ahogy leült Jessica mellé, aki azonnal flörtölni
kezdett vele, de ő csak udvariasan visszamosolygott rá és nagyon
kényelmetlenül érezte magát.
Kate tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Azt hittem, hogy
nem is ismered - suttogta.
- Nem is - ráztam meg a fejem. - Sosem láttam korábban.
A tanárnő megköszörülte a torkát. - Rendben, ha mindenki
befejezi a beszélgetést, talán elkezdhetnénk az órát - jegyezte meg
gúnyosan. Megragadtam a könyvem és még lejjebb ereszkedtem a
székemben.
Amint a csengő megszólalt, felugrottam, és szinte
kirohantam a teremből, mindenáron szerettem volna elkerülni a
találkozást vele. Magamban azért imádkoztam, hogy ne legyen

256
több közös óránk. Szerencsére a reggel mindenféle incidens nélkül
telt el, többet nem futottam össze vele.
Ma mindenki velem akart beszélgetni, azt akarták tudni,
hogy Liammal tényleg járunk- e, mióta vagyunk együtt, bla bla bla.
- Szia, Angel - duruzsolta Liam a hátam mögül, miközben
Kate és Sarahval sorban álltunk az ebédlőben.
- Szia - mosolyogtam rá boldogan.
- Hogyan telt a napod? - kérdezte megpuszilva a nyakam.
- Nos, újra meg újra válaszolnom kellett ugyanazokra a
kérdésekre, úgyhogy azon gondolkodom, beszerzek egy tetoválást
a homlokomra, „Igen, Liammel járok. Igen, megnyertem a fogadást.
Igen, csodálatos pasi. Nem, a bátyám nem vadult be”. Így legalább nem
fog kelleni ismételjem magam - sóhajtottam.
Felnevetett és magához húzott.
- És mindezeken kívül volt egy órám a mostohabátyámmal
is. Tudta, hogy ki vagyok. Oh, és épp most jött be azzal a ribanc
Jessicával, aki apropó, úgy néz rám, mintha legszívesebben
kinyírna. Szóval, nincs valami jó napom - fejeztem be a
mondandómat és diszkréten Johnny felé intettem a fejemmel.
- Tudta, hogy ki vagy? - kérdezte Liam, és úgy fordított,
hogy elrejtsen Johnny elől.
- Igen. Rám köszönt, mikor elment mellettem - válaszoltam,
még mindig azon töprengve, honnan ismerhetett fel. Liam
felnevetett és úgy nézett rám, mintha valami hülyeséget mondtam
volna.
- Biztosam nem tudta ki vagy, Angel. Csak egy dögös
csajnak gondolt, akire ráköszönt. Nem hibáztatom ezért -
vigyorgott és megfogta a fenekem.

257
 - Liam, mikor elment mellettem rám köszönt, hogy „szia,
Amber”, szóval biztosan tudta, ki vagyok.
Szemöldök ráncolva nézett hátra, majd gonoszul vigyorogva
megszólalt. - Nem úgy néz ki, mint aki túlságosan élvezné Jessica
társaságát.
- Nos, ki az ördög élvezné Jessica társaságát? Oh, jah persze,
te nem tűntél túl idegesnek, mikor vele lógtál - ugrattam.
Felhúzta az orrát majd megvonta a vállát. - Ne emlékeztess a
nélküled töltött napjaimra, Angel. Rémálmaim lesznek - mondta
tetetett rémülettel.
Elvettem két szendvicset és egy-egy innivalót, Liam
ragaszkodott, hogy ő fizesse majd átvette tőlem a tálcát. Egyenesen
az asztala felé tartottam és leültem melléje. Jake már ott volt,
néhány fiúval a csapatból, majd a barátaim is csatlakoztak hozzánk.
Kibontottam a szendvicsem és épp bele akartam harapni, mikor
árnyék vetült rám.
- Szia - mosolygott rám Johnny és kissé elpirult.
Nagyot nyeltem, éreztem, hogy a gyomrom összerándul. -
Ah, szia.
- Bánnád, ha ide ülnék melléd? - kérdezte és reménykedve
rám nézett.
Láttam, hogy Jake megdermed. Minden hely foglalt volt már
az asztalnál. - Um... - kezdtem
- Semmi gond, ne aggódj. Csak gondoltam, bemutatkozom -
vont vállat és még jobban elpirult.
Kate megrúgott az asztal alatt.
- Aucs, ez meg miért volt? - kérdeztem a lábam súrolva.

258
 Csúnyán nézett rám. Pontosan tudtam, hogy miért kaptam.
Muszáj lesz megkérnem, hogy üljön le közénk, mert ha nem, sosem
fogok megszabadulni a szájától.
- Semmi gond, Johnny. Fogj egy széket és ülj az asztal
végébe - javasoltam, és arrébb húztam a tálcám, hogy helyett
csináljak az övének.
Megnyugodva mosolygott rám. - Kösz, Amber - mosolygott
rám hálásan, mielőtt elment, hogy hozzon magának egy széket.
Kate felé fordultam. - Ez kibaszottúl fájt, Kate! Komolyan,
még csak nem is annyira helyes.
- Dehogy nem az - bólogatott hevesen. A kis himringyó,
hmmm…
Johnny helyet foglalt az asztal végében, majd hozzám
fordulva megszólalt. - Szóval, ez elég fura helyzet, mi?
Felnevettem, de cseppet sem vidáman. - Finoman szólva.
Azt gondolod, fura? Inkább kényelmetlen és idegesítő - vicceltem, ő
meg felnevetett.
- Azért nem vagyok annyira rossz - mondta.
Azt hiszem jobb, lenne tiszta lappal kezdeni, és egyenesen
megkérdeztem tőle. - Honnan tudtad, ki vagyok? - kérdeztem
halkan.
- Stephen mutatott egy képet rólad. A bátyádat viszont nem
ismerem, róla nincs képe.
Apámnak van képe rólam? Nem is tudtam, hogyan érezzek
ez iránt. Mi az ördögért lenne nála egy kép rólam, és Jakerő meg
nem? Még csak bele sem akartam gondolni, mert féltem, hogy
olyan választ kapok, ami nem tetszene.
Jake-re mutattam. - Ott ül. Jake. Johnny. Johnny. Jake -
mutattam be őket egymásnak.

259
 - Szasz, mizu? - kérdezte Jake morogva, cseppet sem
barátságosan.
Johnny összehúzta magát a székben.
Jake meglehetősen félelmetes tud lenni néha.
- Örülök, hogy megismertelek - válaszolt idegesen.
Kate megint megrúgott az asztal alatt. Mérgesen néztem rá,
tudtam, azt szeretné, ha bemutatnám őket egymásnak.
- Johnny, ők a barátaim. Sean, Sarah és Kate. Ő a barátom,
Liam - mutattam be őket. Johnny melegen rájuk mosolygott.
- Sziasztok. Bocs, de nehezen tudom megjegyezni a neveket -
vallotta be.
Kate rákapcsolt a flörtölős énjére, válla mögé dobva a haját,
csábítóan rámosolygott. - Én sem tudom megjegyezni a neveket -
duruzsolta.
Johnny nevetett, de láttam, hogy kényelmetlenül érzi magát.
Nem úgy tűnt, mintha máskor a középpontban lett volna, és főleg
hogy felfigyeltek rá a nők.
- Szóval, hova jártál suliba mielőtt ide kerültél? - kérdeztem,
próbálva segíteni neki.
Hálásan rám mosolygott. - Nos, valójában egy fiúiskolában
jártam Merseyben - vont vállat.
Okééé, ez megmagyarázza a pirulásokat, és hogy nem érzi
jól magát lányok között. Valósággal láttam, hogy forognak Kate
agyában a kerekek, azon töprengve, miként taníthatná meg egy-két
trükkre szegény fiút.
- Egy fiúiskolába? Nos, az nem lehetett valami szórakoztató -
mosolygott Kate.

260
 Liam nevetni kezdett mellettem. - Kate, hagyd már szegény
fickót, még csak az első napja.
Jake idegesen nézett Katere, és nekem hirtelen lesett, mi
folyik itt. Jake kezdett beleesni Katebe!
- Láttam azt, Jake - vigyorogtam rá mindentudóan.
Összerezzent és megpróbált ártatlannak tűnni. Igen,
abszolút féltékeny.
- Szóval, milyen óráid vannak délután? - kérdeztem
visszafordulva Johnnyhoz, próbáltam fenntartani a beszélgetést,
mert megsajnáltam szegény srácot, úgy nézett ki, mint a partra
vetett hal.
Elővette az órarendjét és felém, nyújtotta. Rá néztem és
majdnem megfulladtam - minden egyes óránk közös volt. - Nekem
is ezek lesznek - mondtam halkan.
Liam a lábamat simogatta és én rá dőltem, vigasztalást
keresve.
Johnny rendes srácnak tűnt, de nem akartam folyton magam
körül tudni. A ritka beszélgetéseket, úgy ahogy tudnám kezelni, de
mi van, ha hazamegy és az apám rólam faggatja? Túl sok mindent
tudna rólam.
- Tényleg? Remek. Talán körbe vezethetnél, és
megmutathatnád, hol vannak az osztályok? - kérdezte
reménykedve
Lassan bólintottam. Hogyan lehetne visszautasítani ezt?
Megérkezett Jessica is, akinek már csak két gomb maradt
begombolva az ingén. - Szia, Johnny. Nem akarsz mellém ülni? -
kérdezte a haját csavargatva az ujja körül.
- Jessica, drágám, kihagytál egy pár gombot - jegyeztem meg
ártatlanul.

261
 Csúnyán nézett rám. - Ennek így kell kinéznie, fura Emo -
csattant fel.
- Igen, tényleg, igazad van. Tegnap este ugyan ilyen blúzt
láttam az egyik utcasarki kurván is - mosolyogtam kedvesen rá.
- Mi van, most már utcasarkokon lógsz? - kérdezett vissza
vigyorogva, mert azt hitte, hogy most megfogott.
- Mikor anyáddal találkozom, akkor igen - feleltem váll
vonogatva.
Liam és Johnny nevetésbe törtek ki.
- Ribanc - vágta hozzám majd elvonult.
Kate és Sarah feltartották a kezüket, hogy bele csapjak,
közben olyan lányosan kuncogtak.
- Vicces vagy - mondta Johnny.
- Igen, nos, azt hiszem, épp az előbb vágtam tönkre az
esélyed, hogy már ma délután megdugd. De ne aggódj, holnap
majd kapsz rá újabb lehetőséget - ugrattam.
Felhúzta az orrát. - Az őrületbe kergetett egész nap,
egyfolytában valami lány miatt panaszkodik, aki ellopta a pasiját.
Miféle srác járna egy olyannal, mint ő amúgy is? Igazi seggfej lehet
- fejezte be.
Liamon kívül az egész asztal röhögni kezdet.
- Nos, én lennék az a seggfej - jelentette ki Liam a fejét rázva.
- De sosem jártunk.
Johnny még jobban elpirult. - Oh, bocsánat - mormolta.
Átöleltem Liamet. - Ne aggódj, szépfiú. Szerencsére azóta
megjavult az ízlésed - húztam közel magamhoz.
- Angel, nekem mindig is ugyan az volt az ízlésem. A tiltott
gyümölcs. - Hajolt hozzám és megharapta a nyakam, én meg

262
kuncogni kezdtem. Jake megköszörülte a torkát, mire Liam
sóhajtva elhúzódott tőlem.
Hagytam, hogy Kate szórakoztassa Johnnyt. Tényleg rendes
fiú volt, könnyebb lett volna utálni, ha seggfej, mert akkor simán
lepattinthatom. Megmutattam neki, hol lesznek az óráink és
legtöbbször mellettem ült. Mikor végre kicsengettek az utolsó
óráról megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
- Szóval egyenesen hazafelé tartasz? - kérdezte Johnny,
mosolyogva, miközben a szekrényekhez sétáltunk.
- Nem, meg kell várnom Jaket és Liamet, hogy végezzenek
az edzéssel.
- Mit játszik Jake?
- Jéghoki.
- Király. Tudod, ha szeretnéd, hazavihetlek - ajánlotta fel. -
Anya és Stephen vettek egy menő autót nekem a szülinapomra -
tette hozzá.
Éreztem, hogy rosszul leszek a neve hallatán, és az, hogy
ilyen könnyedén felhozta a beszélgetésünkben, halálra ijesztett.
- Ah, kösz, de inkább megvárom őket. Liam általában
nálunk lóg, mert Jake dolgozni van - tettem hozzá.
- Hol dolgozik Jake? - kérdezte a szekrénynek dőlve.
- Benny termében - bedobáltam a könyveim a táskába, mert
kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam
- Jake nem nagyon kedvel engem - motyogta Johnny, és
szomorúnak tűnt
- Nem ismer - mosolyogtam rá biztatóan. - Elég fura ez a
helyzet számunkra, tudod. Nem láttuk az apánkat már három éve,
és hirtelen felbukkan egy másik családdal. Jake nem szereti a
változást.

263
 Bólintott és gondolkodva rám nézett. - Igen, gondolom, hogy
fura. Szóval, zavar, ha megvárom veled, amíg vége az edzésük, és
egy kicsit jobban megismerjük egymást? Úgy értem, nem
szeretném, ha ez a helyzet továbbra is ilyen fura maradna, most
már itt vagyok, és szerintem próbáljuk meg a legjobbat kihozni
belőle - nézett rám reménykedve.
Oh, basszus. Mivel nem tudtam, erre mit mondhatnék, csak
bólintottam. - Szeretnél kiülni? Én általában egy fa alatt szoktam
megvárni őket - mondtam, kifelé sétálva.
- Remekül hangzik - mosolygott rám.
Odasétáltam a nagy tölgyfa alá, ahol általában ülni szoktam
és közben a házimat csináltam. Leült velem szembe és idegesen
játszani kezdett egy fűszállal. A lábam mellett volt egy kicsi
százszorszép és leszakítva a hajamba tűztem, mert eszembe jutott,
hogy Liam pont egy ilyet tett az ablakomba az első csókunk után.
Annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy fészkelődni
kezdtem. - Szóval, a kis öcséd, Matt… nos, azt hiszem, az én öcsém
is most már, szóval, azt akartam kérdezni, hogy milyen?
- Aranyos. Egy púp a hátamon, főleg mikor egész éjszaka sír,
de aranyos. Van róla képem, ha szeretnéd megnézni - ajánlotta fel,
elővéve a pénztárcáját.
Mosolyogva nyúltam utána, mert szerettem volna látni a
babát. Azonnal elakadt a lélegzetem mikor a képre néztem, nem
csak a baba volt rajta, hanem az egész család. Apám büszkén
mosolygott, egyik kezével az új feleségét, másikkal Johnnyt ölelte
át, akinek az ölébe egy kisbaba volt. Apám idősebbnek nézett ki,
haja megőszült, de a szemei keltették fel a figyelmem. Emlékszem,
hogy korábban mindig mérgesen és dühösen néztek ránk, de most
mosolygott és barátságos volt.
- Aranyos, igaz? - kérdezte Johnny.

264
 Levettem a szemem apámról, és a babára néztem, tényleg
aranyos volt, szőke hajával, nagy barna szemeivel és mosolygós
arcával. A nőre néztem, barna haja és szürke szeme volt, akárcsak
anyának és nekem. Kedvesnek tűnt.
- Ő az anyukád? - kérdeztem.
Johnny mosolyogva bólintott.
- Igen. Rubynak hívják - vette vissza a képet.
Nem tudtam kiverni apám képét a fejemből. Vajon
megváltozott? Végig néztem Johnnyn, boldognak tűnt, nem láttam
rajta zúzódásokat, vagy kékséget.
- És jól kijössz vele? - kérdeztem kíváncsian, és figyelmesen
néztem az arcát.
- Matt-tel? Igen, rendes gyerek. Könnyebb lesz, ha nő egy
kicsit, és tudunk közösen játszani majd - válaszolta.
- Nem, apámra értettem - tisztáztam, és megpróbáltam nem
összerezzeni.
Johnny vállat vont majd bólintott, de nem mondott semmit
sem.
- Biztos nem lehetett könnyű, mikor egy idegen férfi
felbukkant, főleg, ha sokáig voltatok csak anyukáddal - mondtam,
és reméltem, hogy kiszedek belőle valamit.
Vajon apám őt is bántalmazza? Vagy az anyukáját? És
hirtelen boldog voltam, hogy nincs lánytestvére. A fizikai
bántalmazás rossz volt, Jake kapta a legtöbbet, de a szexuális
bántalmazás olyan sebeket hagyott, amit nem tudtam elfeledni. A
vasárnap délelőtti emlékek jutottak eszembe és az ajkamba kellett
harapnom, nehogy elsírjam magam.

265
 Bólintott és lehajtotta a fejét. - Nehéz volt, de már két éve
együtt vannak, szóval… - vállat vonva félbehagyta a mondandóját.
- Szóval, mióta vagy együtt Liamel?
- Másfél hete - mosolyogtam, ahogy Liamre gondoltam.
- Ő a bátyád legjobb barátja igaz?
- Igen. Már négy éves korom óta ismerem őt - ismertem be,
mert imádtam Liamről beszélni.
Már kezdett hiányozni, megszoktam, hogy egész nap
körülöttem volt a hétvégén, és nehéz volt visszatérni a megszokott
kerékvágásba. Általában csak ebédkor találkoztunk. - Szóval,
mesélj még valamit magadról, javasoltam.
Hátradőlve mesélni kezdett, hogy mit szeret és mit nem.
Lelkes gördeszkás volt, egy pár versenyre is benevezett.
Hiányoztak a barátai, sosem volt barátnője. Kedvenc étele a currys
csirke.
Épp az enyémet akartam mondani, mikor megláttam Liamet
felénk tartani. Felugrottam és vigyorogni kezdtem, ahogy a karjába
kapott, majd ajkamra tapasztorta a száját. Éhesen csókoltam vissza.
Egy idő után visszahúzódott és felém hajolva a fülembe súgta: -
Muszáj egy kis időt kettesben töltenem veled - aztán megint
megcsókolt, de ezúttal gyengédebben.
- Mit? Most azonnal? Nem tudsz várni, míg haza érünk? -
ugrattam.
- Nem - rázta meg a fejét. - De várhatok, amíg kirakjuk Jaket,
és lehúzódok a parkolóba - javasolta vigyorogva.
- Álmaidban, Liam - mondtam a szemeim forgatva.
- Valószínűleg - értett egyet, majd letett a földre, de szorosan
átölelve tartott.
Johnny felállt és kicsit kényelmetlenül álldogált mellettünk.

266
 - Kösz, hogy vigyáztál a csajomra - mondta neki Liam, és
barátságosan rá mosolygott.
- Persze, természetesen - motyogta Johnny.
Jake is megérkezett és hol rám, hol Johnnyra nézett.
- Nos, azt hiszem én, megyek is. Kösz hogy engedted
Amber, hogy veled lógjak - mondta.
- Persze, jól éreztem magam. Hé, látni akarom a puccos
autódat, mielőtt elmész - kiáltottam utána.
Büszkén vigyorgott.
- Milyen autód van? - kérdezte Jake kíváncsian. Tudtam,
hogy ez felkelti a figyelmét.
Magamban mosolyogva kicsit visszahúztam Liamet,
engedve, hogy Jake és Johnny előre menjenek. Jake meg kell
győződjön, hogy Johnny nem rossz fiú, és akkor nem fog többé
csúnyán rá nézni. Mire utolértük őket, Jake egy égszínkék BMW Z4
volánja mögött ült, és kezével finoman végig simított a kormányon.
- Azta, basszus, ez vagány autó - kiáltott fel Liam is mikor
meglátta, és nagyra nyílt szemekkel simogatta a tetőt.
Megragadta a kezem és magához húzva azt mondta: - Ha
majd milliomos hoki játékos leszek, veszek neked egy ilyet -
jelentette ki, közben két kezével a hajamba túrt és mélyen a
szemembe nézett.
Szorosan hozzá tapadtam és finoman megharaptam az állát.
- Én inkább egy Ferrarit szeretnék - vicceltem.
Nagyot sóhajtott. - Hűha. Oké, remélem nagyon jó csapathoz
szerződtetnek le, ha ennyire követelőző leszel - válaszolta, majd
megcsókolt.
Néhány perc múlva Jake végre kiszállt Johnny autójából és
elindulhattunk. Az első ülésre ültem, és végig fogtam Liam kezét.

267
Nagyon vártam, hogy végre kettesben legyünk. Nem mintha
könnyű lenne, mivel anya itthon van a héten, de biztos vagyok
benne, hogy megoldjuk.

268
 18. fejezet

Fordította: Josie

Következő reggel, miután Liam kimászott az ablakomon,

lementem a konyhába, és láttam, ahogy Jack ott ül és anyuval

cseveg.
- Jó reggelt - csicseregtem boldogan.
Anya kissé sokkolva nézett rám. - Mitől vagy ilyen boldog
ma reggel? - kérdezte mosolyogva. Elvigyorodtam, és elfojtottam
egy kuncogást, nem mondhattam el neki, hogy a dögös barátom
elég jó okot adott rá, mielőtt kimászott az ablakomon. Szóval
ehelyett, csak megvontam a vállam. - Miért ne? - ellenkeztem,
tekintettemet elfordítottam, de Jack pontosan tudta az okát a
boldogságomnak, ez látszódott az elégedett arckifejezésén.
- Szóval Jake, nem akarsz nekem valamit elmondani? -
ugrattam és leültem mellé. Megrázta a fejét, összezavarodottan
nézett rám. - Nem. Talán kellene? - kérdezte, gyanakodva húzta fel
a szemöldökét.

- Talán, hogy belezúgtál a legjobb barátnőmbe? - javasoltam,

óvatosan meglöktem a vállammal.

269
 Zihált és egy kanálnyi gabonapehely a konyhapulton kötött
ki; majd összeszedte magát és rám vigyorgott. - Nem estem bele a
legjobb barátnődbe. Az a te melód, nem emlékszel? - mondta
szarkasztikusan.
Felnevettem, minden tekintetben védekezett a feltételezés
ellen, ami nem segítette az ügyét, talán semmit sem érez iránta,
ezért nem értett egyet vagy tett lekicsinylő megjegyzést.
- Igen. Oké. Akármit is mondasz, Jake. Rajtad tartom a
szemem. Csak ne bánts őt - jelentettem ki, majd megragadtam egy
tálat és kitöltöttem némi gabonapelyhet.
Liam sétált be az ajtón, és el tudtam képzelni, hogy festhetett
az arcom, miközben őt néztem, és eszembe jutott, anya kérdése,
hogy, mitől vagyok ilyen boldog.
Fültől fülig érő volt vigyora. - Reggelt - köszönt, Jakenek
adott egy öklözős üdvözlést, ahogy mindig is tette.
- Jó reggelt, Liam. Reggelit? - ajánlotta fel anyukám, kezében
tartva egy kenyeret.
Bólintott kedvesen mosolyogva. - Persze, Margaret, az
nagyszerű lenne. - Mögöttem körém fonta a karjait. - Szia, Angell.
Hiányoztál múlt éjjel - dorombolta.
Hallottam anyut, ahogy ’ahh’ sóhajtozta csendesen és
próbáltam nem nevetni.
- Ó tényleg, mi?- mondtam, rácsapva a kezére, ahogy
elkezdett lefelé simogatni a két lábam között a pult alatt.
Nevetett majd, mellém állt. - Teljes mértékben. Szeretnék
veled aludni éjjel. Talán megengedi anyukád, hogy mostantól így
legyen - mondta, reményteljesen nézve anyukámra.
- Ne erőltesd, Liam - válaszolta, miközben a szemeit
forgatta.

270
 Nevetett. - Hé, azért nem volt rossz próbálkozás! - állapította
meg, a fülem mögé simította az egyik hajtincsemet, majd kicsit
félénken nézett anyura.
- Mindig is szemtelen voltál - motyogta, és letett három
szelet pirítóst elé.

- Épp Jaket kérdeztem arról, hogy belezúgott Katebe -

mondtam Liamnek. Csak el akartam terelni a beszélgetést a
szexuális életemről és arról, hogy az ágyamban alszik.

Meséltem Liamnak tegnap este Jake és Kate kettőséről. Azt

mondta, hogy nem vett észre semmit, de megígérte, szemmel tartja
nekem a tesómat.

- Ugye nem zúgtál egy tizenhat évesbe, Jake? Milyen

francos tizennyolc éves vett szemet egy tizenhat évesre? - kérdezte
Liam megjátszva a sokkoló hangvételt. Jake néhány héttel ezelőtt
kiejtett szavait használva.
Jake figyelmeztetőleg rámeredt. - Ha-ha. Ti ketten nagyon
viccesek vagytok - morogta, megrázta a fejét, miközben elsétált
felöltözni.
Amikor a sulinál beálltunk a parkolóba, Johnny kocsija
körül elég nagy tömeg ácsorgott. Elég félszegen álldogált ott,
látszott rajta, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát, miközben a
fiúk a kocsijáról beszélgettek vele és a lányok pedig szemtelenül
kacérkodtak, próbálva rávenni őt, hogy mutassa meg a kocsi hátsó
részét. Jessica, mint általában, legelöl volt.
- Hűha, tényleg van néhány ribancunk ebben az iskolában! -
suttogtam Liamnak.

Bólintott, és közönyösen nézett. - Egen.

271
 - Talán oda kellene menned, segíteni neki. Úgy néz ki, mint
aki nagyon kényelmetlenül érzi magát - javasoltam és könyörgően
néztem Liamre.
Felsóhajtott, rám nézett és a szemeit forgatta. - Miért kell
folyton ilyen átkozottul kedvesnek lenned? - kérdezte, majd
óvatosan megcsókolt, mielőtt Johnny kocsija irányába elsétált.
Figyeltem, ahogy a kezével mutatta, hogy húzzanak el, aminek
hatására a fiúk fele el is sétált azonnal. Kezét Johnny vállára dobta,
vigyorgott, ahogy kivezette a tömegből a suli fele, közben pedig
Johnny hálásan nézett rá. Mosolyogtam magamban; tényleg nekem
van a legaranyosabb barátom a világon.
Kate ugrott mellém. - Hol van a seggfej bátyád? - kérdezte.
Jake megköszörülte a torkát mögötte.
Kate megfordult és rávigyorgott. - Bocsi, azt kellett volna
mondanom, seggfej mostohatestvér - helyesbített, majd rákacsintott.
Jake kissé meghökkent képet vágott, de gyorsan magára
erőltetett egy vigyort. - Végül csak rájöttél, hogy nem érdekelsz, és
így próbálsz bekerülni a családba, mi? - ingerelte.
Kate nevetett. - Valami olyasmi. Talán csak ejtettem a
szőkéket, vagy csak elvesztetted a vonzerődet - ellenkezett,
visszavigyorogva rá.
Majdnem megfulladtam a röhögéstől. Tudtam, Jake imád
vadászni, soha nem akart ennyire semmit ezelőtt, és őszintén
reménykedtem, most igazán meg akarja szerezni Katet pusztán
azért, mert őt nem érdekelte. Keresztülvonszoltam Katet az ajtón,
kiszúrtam Liamet és Johnnyt, ahogy a szekrénye előtt csevegtek.
- Szia - üdvözöltem mosolyogva, miközben a karjaimat Liam
dereka köré fontam.
- Szia, Amber. Hogy vagy ma? - kérdezte Johnny
udvariasan.

272
 - Nagyszerűen, te? - kérdeztem és próbáltam nem nevetni,
ahogy Liam a kezét lefelé csúsztatta hátul a farzsebembe, és lágyan
elkezdte a fenekemet dörzsölni.
- Jól vagyok - bólintott.
Kate mellettem csábítóan rámosolygott.
- Johnnyval épp a hokiról beszélgettünk - vetette közbe
Liam, és óvatosan megszorította a fenekemet.
Édesen mosolyogtam rá, miközben a bordái közé
könyököltem. Francos perverz srác! Kihúzta a kezét a farmeremből
és magában kuncogott.
- Igen, pénteken elmegyek egy meccsre. Szerinted ülhetnék
melléd? - kérdezte Johnny és reménykedve nézett rám.
- Ülhetsz velem, ha akarsz - ajánlotta fel Kate, lágyan
benedvesítette az ajkát, ahogy ránézett.
Johnny válaszul elpirult és félénken mosolygott vissza. -
Köszi, szeretnék - egyezett bele csendesen.
- Gyerünk, menjünk órára - javasoltam a szemeimet
forgatva. Ezek ketten össze fognak jönni, mert Kate arcán olyan
arckifejezés ült, ami azt mutatta, addig nem áll meg, amíg meg nem
szerzi magának, úgy tűnt Johnny is ezt szeretné. Megfordultam,
hogy elsétáljak, de megálltam, ahogy kiszúrtam a felém sétáló
Jessicát, arcán gyűlölködő arckifejezéssel. Gyakorlatilag a kezembe
dobott egy sárga borítékot, miközben ellenségesen méregetett.
- Szerintem csaltál, de az emberek azt mondják, az a fair, ha
megkapod a pénzed, szóval itt a pénz, Emos ribanc - morogta
dühösen.
Szent szar! Simán odaadja nekem a négyezer dollárt?
Tényleg megnyertem a pénzt?

273
 Kate közelebb lépett hozzám. - Jessica, jobb, ha minél
hamarabb elhúzol a pokolba, mielőtt még én mutatom meg, merre
van - csattant fel mérgesen.
Boldogan mosolyogtam. - Rendben van, Kate, nincs
probléma. Köszönöm ezt Jessica - mondtam, büszkén gyűrögetve a
borítékot.
- Vigyázz rá, ne hogy elveszítsd - jelentette ki önelégült
vigyorral az arcán.
Kétségem sem volt afelől, hogy már van néhány terve arról,
hogyan szabadítson meg a pénztől, lehúzni a lefolyón vagy
valahogy felgyújtani.
Hirtelen remek ötletem támadt, amitől komolyan kiakadna.
Boldog vigyorral fordultam Liam felé. Közelebb léptem hozzá,
majd a pénzt a nadrágja elejébe dugtam, úgy, hogy az egész kezem
követte a borítékot lefelé a nadrágjába.
Liam felmordult és döbbenten nézett rám.
- Addig vigyázz rá a pasim, később majd visszaszerzem -
dorombolva sugalltam, majd lehúztam egy csókra magamhoz.
Hallottam, ahogy az emberek, kurjongatnak és tapsolnak,
srácok olyanokat mondtak, mint ’ó, igen’ és ’szép volt’.
Elmosolyodtam, majd újra visszahúztam és az ajkaira nyomtam az
enyémet.
Épp időben pillantottam fel, hogy lássam, ahogy Jessica
hátat fordítva elviharzik. Kitört belőlem a nevetés; Liam
megragadott és újra megcsókolt, felemelve a lábamról. A csengő
megszólalt és az emberek elindultak az óráikra. Én Liammel
időztem még, nem akartam megtörni a csókot. Nem hiszem el,
hogy négyezer dollárt nyertem! Mi a fenét fogok venni rajta?
Liam nagy vigyorral az arcán visszatett a földre. - Annyira
vicces volt, amilyen képet vágott - mondta nevetve.

274
 - A te arckifejezésed is vicces volt - kontráztam, óvatosan
megpöckölve az orrát.
- Igen, nos, nem igazán számítottam rá, hogy a pénzt a
gatyámba nyomod, mint valami sztriptíz táncosnak. -
Elvigyorodott és szórakozottan megrázta a fejét. - Szóval, ezek után
mire fogod elkölteni ezt a pénzt, Angel? - kérdezte, ahogy kihúzta a
borítékot a farmerjéből és a kezembe nyomta.
Vigyorogva vállat vontam. - Fogalmam sincs. Mit kellene
vennünk? Ennek a fele a tiéd.
- Semmire sincs szükségem, már mindenem megvan, amit
valaha akartam - mondta, és megragadta a fenekemet.
- A fenekem, ez minden, amit akarsz? - kérdeztem nevetve.
Elvigyorodott. - Technikailag, ez most már az én seggem,
nemde? - nevetett, mielőtt a nyakamba csókolt.
- Most… - ugrattam, ahogy elhúzódtam. Legyeztem
magamat a borítékkal. - Most, hogy megvan, amit akartam, nem
vagyok biztos benne, hogy bármit is akarok a továbbiakban ezzel a
kapcsolattal.
Nevetett és a szemeit forgatta, ahogy a karját a derekam köré
kulcsolta. - Gyerünk, elkísérlek az órádra - ajánlotta fel, végig
vezetve minket a folyosón.
A borítékot Liam előtt tartottam. - Vigyáznál erre nekem?
Nem igazán bízok magamban, valószínűleg valahol elveszíteném. -
Összerezzentem a gondolatra, hogy az egész pénzt valahol
elhagynám.
Mosolygott és elvette, félbehajtotta, majd a belső zsebébe
csúsztattat. - És mi van, ha én veszítem el? - kérdezte.
Elmosolyodtam, ahogy elértük az osztálytermem; közel
húztam magamhoz, testemet az övének nyomtam. - Akkor

275
természetben kell visszafizetned nekem - leheltem; és ráharaptam
egy kicsit az ajkaira, majd halk lépteket halottam, ahogy a terem
felé közelített.
Jessica nézett rám, miközben belépett a terembe, majd Kate
és Johnny mellé ült, arra helyre, amit nekem tartottak fel.
Szerencsémre a tanár késett, különben a lassúságom miatt,
igazolatlan kaptam volna.

A következő hónap nagyon gyorsan elszaladt. Liam még

mindig a legcsodásabb pasi volt a világon, randikra vitt, vett nekem
virágot és csokit. Jake még mindig a legvédelmezőbb báty volt,
mint általában, ebben semmi sem változott. Anya visszament
dolgozni, de minden második héten volt csak itthon, mert
maradnia kellett valamit új termékkel kapcsolatban vagy valami
ilyesmi. Kate még mindig flörtölt Johnnyval - amitől Jake undora
csak nőtt. Liam azt mondta, beszélt vele Kateről, látszólag nem
akart Katetel lenni, pusztán csak nem szerette azt, amikor beleesett
valakibe. Úgy érezte ilyenkor, kimarad a dolgokból. Szóval, azért,
hogy kezelje a problémát, extra mennyiségű lánnyal feküdt le,
amitől sokkal jobban érezte magát.
A kapcsolatunk Johnnyval is sokat változott. Jelenleg ő is a
legközelebbi barátaimhoz tartozott; kedves srác volt és úgy tűnt, az
önbizalma napról napra egyre nagyobb lett. Azt hiszem, ehhez
Katenek is volt némi köze. Néhányszor kiruccantak együtt, és Kate
említette, hogy múlt éjjel Johnny megcsókolta, amitől eléggé
fellelkesedett.
Most tényleg kedvelte, ami szerintem kölcsönös volt, igazán
aranyosak voltak együtt. Johnny velünk nézte a pénteki hoki
meccseket és az elmúlt két hétben, a mi ‘mecs utáni bulinkon’ is ott
volt néhány órán át. Soha nem beszéltünk az apámról, soha nem
kérdezett semmit rólam, én meg nem vetettem fel a témát.

276
 Néha menet közben említett valamit vele kapcsolatban, az
életéről, az otthonáról, és minden alkalommal ettől betegnek,
pánikroham szélén éreztem magam.
Vasárnap van és Johnnyval megyek, hogy megnézzem őt
egy gördeszka versenyen. Mikor megállt a házunknál, még csak
ebédidő volt, búcsúcsókot adtam Liamnek és kuncogtam a
mogorva arcán. - Hagyd abba a duzzogást, Liam. Néhány óra
múlva visszajövök - mondtam nevetve.
Drámaian sóhajtott. - De én miért nem mehetek? A
vasárnapok az én napjaim - morogta a homlokát ráncolva.
Mosolyogtam. - Liam, mondtam neked, csak egy vendég
belépőt tudott szerezni. És megkért, hogy menjek vele! Hagyd abba
a nyafogást. Később látjuk egymást - utasítottam, és megcsókoltam
újra, ahogy felállt. - Szeretlek - mondtam, miközben megragadtam
a kulcsaim és a mobilom.
- Én jobban szeretlek, Angel - felelte, ahogy kinyitottam az
ajtót és a kocsihoz rohantam.
- Szia - üdvözölt Johnny, mosolygott, amikor beszálltam a
fényes kicsi sportkocsijába.
- Szia. Készen állsz a versenyre? - kérdeztem vigyorogva.
Bólintott. - Igen, bár egy kicsit ideges vagyok. Az új trükk,
amit gyakoroltam, elég rosszul megy. Úgy fogok festeni, mint egy
pöcs, ha az arcomon landolok - nyögte grimaszolva.
- Nem fogsz az arcodon kikötni, Johnny. Legyen egy kis
önbizalmad - feleltem szigorúan.
Mosolygott és a szemeit forgatta, elvitt minket a gördeszka
parkba, ahol felépítették azt a hatalmas fél cső alakú dolgot. Johnny
megpróbált megtanítani néhány dolgot a deszkázásról, de hogy
őszinte legyek, mint a legtöbb sporttal kapcsolatos dolog, ez is az
egyik fülemen be a másikon ki ment. Ha nem volt kapcsolatos a

277
tánccal, nem igazán érdekelt. Szeretem nézni Liamet játék közben,
de ez a csak szórakozás volt, jól festett a felszerelésében. A rámpa,
amit építettek hatalmas volt. Egy kicsit beleszédültem, ahogy
néztem. Nagyjából öt méter magas lehetett.
- Hmm. Johnny, biztos vagy ebben? - kérdeztem, amikor
felsétáltunk, hogy aláírja a jelentkezési lapot. Johnny átadta a
verseny belépőnket, és mindketten kaptunk egy-egy sárga
csuklópántot.
- Amber, rendben leszek, ne aggódj. - Nevetve húzott el a
deszkás területre, ahol az emberek lógtak, várták, hogy sorra
kerüljenek vagy csak gyakoroltak.
- Francba, Johnny, ez nagyon magas! Mi van, ha megsérülsz?
- kérdeztem, lenyelve a gombócot a torkomban.
- Hé, ezt verd ki nagyon gyorsan a fejedből. Te mondtad a
kocsiban, hogy legyek magabiztos, ezt elvárom tőled is - mondta
rám vigyorogva. Jézusom, bíztam benne, de akkor is megsérül, ha
leesik onnan!
Leültünk, megnéztük a többi versenyző körét. A trükköktől,
amiket csináltak teljesen elszállt az agyam, bukfenc, kézenállás,
minden, amire csak elképzelni lehet. Egész idő alatt, egy rosszabbul
éreztem magam. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy képes
leszek őt is megnézni.
Körülbelül egy óra múlva szóltak Johnnynak, hogy ő
következik, készüljön.
A szívem majd kiugrott a mellkasomból. - Óh, Istenem.
Kérlek, legyél nagyon óvatos - könyörögtem.
- Megpróbálok. De ha meghalok, tiéd lehet a kocsim -
válaszolta, és rám vigyorgott.
- Csak ha pinkre festhetem - viccelődtem, próbáltam nem
kimutatni, mennyire megrémültem.

278
 - Nevetett és gyorsan elsétált arra a részre, ahol bemelegíthet
az utolsó percekben.
Mikor végül ő következett, nem tudtam levegőt venni.
Néztem, ahogy fellépdel a lépcsőkön az emelvényre, elhelyezkedik
a deszkával a végén és várakozik, hogy indulhasson. Lemosolygott
rám és én megpróbáltam visszamosolyogni - biztos voltam benne,
hogy a mosolyom inkább csak egy grimasznak tűnhetett.
Megszólalt a sípszó, ő pedig elindult. Összeszorítottam a
szememet, hallottam, ahogy az emberek tapsolnak és ujjonganak,
de nem akartam látni. Tudtam, abban a pillanatban, ahogy
kinyitom a szemem, elesik és kitöri a nyakát.
Egy óra múlva, jól van, nekem úgy tűnt, mintha legalább egy
óra telt volna el, de valószínűleg csak néhány perc volt, az emberek
őrült tapsviharban törtek ki, szóval megkockáztattam és
kinyitottam a szemem. Johnny épp lekocogott a lépcsőn, se törött
csontok, se vér. Felugrottam, és mint mindenki más, tapsolni
kezdtem, úgy csináltam, mint aki végignézte az egészet. Meg kell,
hogy mondjam majd neki, a következő alkalommal nem fogok
eljönni. Csak elvesztegettem a szabad jegyét, nem láttam semmit.
Oda kocogott hozzám, és szorosan megölelt. - Ez lenyűgöző
volt! - csiripeltem lelkesen.
Nevetett és megrázta a fejét. - Igen? Jól láttad a szemhéjadon
keresztül is? - kérdezte, és még jobban nevetett.
Bocsánatkérően néztem rá. - Annyira sajnálom. Képtelen
voltam nézni, Johnny. Annyira aggódtam. Nagyon féltem,
egyszerűen nem tudtam nézni - mondtam bocsánatkérően.
Megrázta a fejét. - Ne kérj bocsánatot, rendben van.
Megcsináltam - büszkélkedett vadul vigyorogva.
Bólintottam. - Tudom, hallottam az emberek éljenzését -
mondtam kicsit félénken. Hihetetlenül szégyelltem magam.

279
Elhozott magával, hogy megnézzem, támogassam, és meg nem
tudtam megtenni. Azt hiszem, elég pocsék mostohahúg vagyok.
Visszaültünk, majd egy játékkal megmutatta, mi mindent
hagytam ki, ameddig a pontszámokra vártunk, hogy kiszámolják a
bírák. Mivel Johnny az utolsó turnusban került sorra, így nem
kellett sokáig várnunk, amíg ismertették az eredményeket. Amikor
a fickó az emelvényre sétált, idegesen fűztem össze a kezeimet és
imádkoztam a jó pontszámaiért.
- Oké, szóval mi sok csodálatos trükköt láthattunk ma. A
bírák le voltak nyűgözve, gratulálok mindeninek. - A pasi egy kis
emelvényre lépett. - Rendben, akkor fordított sorrendben.
Következzen a harmadik helyezett, ötven pontból negyvennégyet
megszerezve…. Johnny Brice - kiáltotta.
Felsikoltottam és izgatottan ugrottam Johnny nyakába,
miközben ő csak nevetett. - Óh, Istenem! Johnny, ez elképesztő!
Annyira büszke vagyok rád - lelkesedtem, majdnem sírva a
boldogságtól.
Elvigyorodott. - Köszi, Amber. Jobb lesz, ha most elindulok
a trófeámért. - A színpad felé bólintott. Én meg éljeneztem és
tapsoltam, mint egy idióta, amíg ő felment és átvette a kis ezüst
trófeáját. Visszarohant és megölelve körbe forgatott.
- Johnny, ez annyira jó. Látnom kell. - Gyakorlatilag
kikaptam a kezéből és vizsgálgatni kezdtem a kicsi, ezüst trófeát a
kis emberkével a gördeszkán.
- Nagyon elégedett vagyok a negyvennégy ponttal. Ez eddig
a legjobb pontszámom - vigyorgott büszkén.
- Hé, el kellene mennünk valamit enni, hogy
megünnepeljük. Én fizetek - ajánlottam fel boldogan.

280
 - Persze. Csak először át kellene öltöznöm, nem mehetek így-
nézett le a szétszakadt pólójára, deszkás rövid nadrágjára és a
koszos cipőire.
Mi a francért kellene átöltöznie? - Johnny, engem nem
érdekel, mit viselsz - mondtam őszintén, ahogy visszafele sétáltunk
a kocsihoz.
Nevetett. - Amber, úgy nézek ki, mint egy hajléktalan. ez a
versenyző ruhám. Mindig ezt viselem, ezek a szerencse ruháim.
Mind szakadtak és koszosak. Különben is, izzadt vagyok -
ellenkezett és vállat vont. Bemásztunk a kocsiba.
- Csak hazaugrok és átöltözök, utána már mehetünk is -
mondta és kihajtott a parkolóból.
Óh, a francba! Azt akarja, hogy bemenjek a házába?
Pánikolni kezdtem. Nem mehetek, nem akarom látni az apámat,
nem lehet. Becsuktam a szemeimet, nem akartam kiborulni. Liam
nem volt itt, szóval nem akartam, hogy pánikrohamot kapjak.
- Nem tudok - suttogtam.
Zavartan rám nézett. - Nem jöhetsz vacsorázni? - kérdezte,
úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, mivel az én ötletem
volt.
Megráztam a fejem. - Nem mehetek a hozzátok, Johnny.
Kérlek, nem akarom látni őt - könyörögtem, tovább vezetett az
otthonom irányába.
- Stephent? - kérdezte a homlokát ráncolva. Bólintottam,
képtelen voltam beszélni a gombóctól a torkomban, a kezeim
remegtek. Becsuktam a szemem, Liamre gondoltam, próbáltam
nyugodt maradni. Felidéztem a szemei színét, hogy milyen érzés,
amikor a kezemet végigfuttatom rajta, a hangját.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan Johnny.

281
 Gyengén bólintottam. - Nem akarom látni őt, Johnny -
suttogtam. Megfordultam, hogy ránézzek. Próbálta az utat nézni és
rám nézni egy időben.
- Miért nem? - kérdezte csendesen.
Megráztam a fejem. Nem tudtam beszélni róla, különösen
neki nem, a mostohaapja volt, az Isten szerelmére, vele élt.
- Nem akarok, kérlek - könyörögtem a szemeimmel.
Sóhajtott és megrázta a fejét. - Tulajdonképpen, nincs otthon.
Anyával és Matt-tel elmentek hétvégére. Nem jönnek vissza csak
késő este - mondta.
Nem volt otthon? - Biztos vagy benne? - kérdeztem, a testem
kezdett megnyugodni.
Bólintott és bíztatóan mosolygott. - Teljesen. Merseybe
mentek hétvégére a nagyszüleimhez. Este tízig nem jönnek vissza,
nagyjából.
Ránéztem, hogy biztos legyek benne, nem hazudik vagy
trükközik, vagy bármi ilyesmi. Úgy nézett ki, mint aki az igazat
mondja. Johnny igazán kedves srác volt, ő nem tenne olyasmi, mint
amit én, nem hazudna. - Oké - egyeztem bele csendesen.
Mosolygott és az út felé nézett. - Szóval, tudom kellene,
miért gyűlölitek ennyire te és Jake Stephent? - kérdezte komolyan.
Becsuktam a szemem, tényleg, igazán nem akartam ezt a
beszélgetést vele lefolytatni, vagy akárki mással. Még Kate sem
tudott részleteket az apámmal és a gyerekkorommal kapcsolatban.
- Johnny, nem akarok beszélni róla. Az a múlt, szeretném, ha
az is maradna - válaszoltam, és imádkoztam, hogy hagyjon fel vele.
Bólintott, kissé csalódottnak és szomorúnak tűnt. - Oké. Nos,
ha valaha is szükséged lenne rá, bármiről beszélhetsz velem,
számíthatsz rám. Ugye tudod?- kérdezte, miközben befordult egy

282
nagyon szépnek kinéző utcán. Kinézve az ablakon bólintottam; a
házak hatalmasak voltak, nagy drága kocsik parkoltak. Leparkolta
a kocsi beállójukra, és felnéztem egy hatalmas, halványkék házra.
Úgy nézett ki, apámnak határozottan jól ment a dolga.
- Biztos vagy benne, hogy nincs itt? - kérdeztem idegesen,
amint kiszálltam és átsétáltam Johnny oldalára.
- Biztos vagyok benne. A kocsi még nincs itt - erősítette meg,
és egy üres parkolóhely felé intett. Megnyugodtam és szorosan
követtem Johnnyt a ház felé menet. Alig kaptam levegőt, amikor
kinyitotta a bejárati ajtót, és megragadtam a pólója hátsó részét.
Kuncogott. - Amber, senki sincs itt - nyugtatott meg.
Megrázta a fejét, majd a kezét a vállam köré fonta, és betolt a házba.
A ház lenyűgöző volt. - Kérsz valamit inni? - ajánlotta fel, és
bevezetett a konyhába.
- Hm, persze. - Körbenéztem, mindenhol drága bútorok és
használati tárgyak voltak.
- Az egész házunk beférne a konyhátokba és az étkezőtökbe
- mondtam mosolyogva.
Nevetett. - Ez a ház szép, de túl nagy csak nekünk. Nem
tudom miért kellett ilyen drágát venniük.
- Mivel foglalkozik mostanság az apám? - kérdeztem
komolyan, amint a kezembe nyomott egy kólát.
- Részvények és részesedések. Van néhány nagy brókere
vagy valami ilyesmi. Nem igazán értem. Sok pénzt csinál - mondta
közömbösen.
Szóval még mindig azt csinálja, mint akkor, amikor kölykök
voltunk. Már nem akartam többet beszélni róla, itt lenni a házába
teljesen kiakasztott, sokkal jobban, mint ami elég.
- Szóval, te és Kate, hm? - ugrattam, próbáltam témát váltani.

283
 Elvörösödött és bólintott. - Kedves - motyogta idegesen.
Vigyorogtam a pirulásán, tényleg imádni való volt. - Azt
mondta, megcsókoltad - húztam fel a szemöldököm izgatottan,
részleteket vártam. Ismertem Kate verzióját a „tökéletes csókról” és
most az övét is akartam hallani.
Vigyorgott. - Igen. Mit mondott, tetszett neki? - kérdezte,
még jobban elvörösödve.
Óh, a pokolba is, naná hogy! - Igen, nagyon tetszett neki -
erősítettem meg, szemöldökömet rámeresztettem.
Nevetett. - Nos, Hála Istennek. - Úgy tűnt, nagyon
megkönnyebbült, mire elnevettem magam.
- Azon gondolkodtam, elhívom őt, talán, tudod valami
különleges helyre. Szerinted eljönne? - kérdezte, reménykedve
nézett rám.
Vigyorogtam az aggódó arckifejezése láttán. - Pokolba is,
még jó hogy menne. - Kate tényleg kedvelte, határozottan tud
előkelő is lenni.
Nevetett és felborzolta a haja hátsó részét. - Tök jó! Köszi,
Amber.
- Menj, öltözz át, aztán mehetünk enni. Éhen halok -
utasítottam, a folyosó felé biccentettem.
- Oké. Öt perc múlva itt vagyok.
Vállat vontam. - Zuhanyozz vagy akármi, ha akarsz, nem
gond, ha várnom kell.
- Azt mondod, hogy bűzlök? - kérdezte nevetve, ahogy
elindult a folyosón.
- Nos, csak próbáltam udvarias lenni - vicceltem.
Nevetett és eltűnt a lépcsőn felfelé menet.

284
 Leültem a konyhapulthoz, boldogan ittam a kólámat, a
trófeájával játszottam, amikor hallottam, ahogy a bejárati ajtó
kinyílik, és egy nő beszél.
- Nem, csak adok neki egy kis gyógyszer és lefektetem -
mondta.
Éreztem, ahogy a levegő bent reked a torkomban.
- Nos, nem hagyta abba a kibaszott sírást - csattant fel az
apám, bosszúsnak hangzott.
Olyan gyorsan ugrottam le a székről, hogy majdnem
elestem. A pult másik oldalára mentem, muszáj volt, hogy legyen
valami közöttünk, ha bejön ide. A szívem a mellkasomban
dübörgött. Nem tudtam rendesen levegőt venni. Az ajtó mögöttem
volt, megragadtam a fogantyút, kétségbeesetten el akartam tűnni,
mielőtt bejönne. Nem akartam látni őt, és nem hagyhattam, hogy
meglásson. A fogantyút rángatva, hamar rájöttem, az ajtó zárva
volt. Éreztem, ahogy a könnyek gyűlnek a szememben.
- Sajnálom, Stephen. Rögtön ágyba teszem, ki fogja aludni -
mondta a nő csendesen.
- Kurvára jobban lesz, fejfájásom lett tőle - morogta dühösen.
Beletuszkoltam a zsebembe a kezemet, és megragadtam a
mobilom. Kit kellene felhívnom, nem tudom. Liam és Jake túl
messze voltak, Johnny valószínűleg a zuhany alatt állt. Senki sem
volt, senki nem segíthetett, egyedül voltam a saját horror
történetemben. Megfordultam, hogy az ajtóval szemben legyek,
vártam, hogy bejöjjön. Rosszul éreztem magam. Ó Istenem, el
fogom hányni magam.
A nő besétált, karjában egy nyöszörgő, szőke kisfiút tartott,
nyugtatóan simogatta a hátát. Szemei rám villantak, és vagy egy
mérföldet ugrott ijedtében, nyilvánvalóan nem tudott róla, hogy itt
vagyok.

285
 - Szia, bocsánat, nem tudtam, hogy Johnny barátokat hívott
át - mondta és melegen rám mosolygott. Nagyon csinos volt, barna
hajjal, zöld szemekkel, pont, mint anyának és nekem.
Bólintottam, képtelen voltam beszélni.
- Johnny áthívta a barátait? - kérdezte az apám, ahogy
keresztülsétált az ajtón.
Szédültem, a lábaim gyengék voltak, majdnem úgy nézett ki,
mint régen, csak kicsit öregebb volt, kevesebb és szürkébb hajjal.
Tekintete kemény és szigorú, pont, mint régen, nem olyan, mint a
fotón, amit Johnny mutatott. Egyáltalán nem változott. Rám nézett,
a szemei végig pásztázták minden részét a testemnek, amíg én csak
álltam ott, képtelen voltam megmozdulni, vagy levegőt venni. Újra
csak egy gyereknek éreztem magam. Megrémültem, csak ez
alkalommal nem volt ott Jake, hogy megvédjen. A férfi, aki
tönkretette a gyermekkorom, a bátyám gyerekkorát, kevesebb, mint
tizenöt méterre állt tőlem.
- Amber - mondta csendesen. Mosolygott és éreztem, ahogy
az epe felkúszik a torkomba.

286
 19. fejezet

Fordította: Josie

- Amber? - ismételte a hölgy, hol rám, hol apára

nézve. - A lányod, Amber? - kérdezte, mosolyra húzódtak az ajkai.

Az apám bólintott, pillantását nem szakította el rólam. Úgy éreztem
magam, mint egy szarvas, ami ott ragadt egy közeledő autó
fényszórói előtt, annyit tehettem, hogy megpróbálok kikerülni a
hatása alól.
- Nos, nagyszerű, hogy végre találkozunk. Olyan sokat
hallottam rólad Stephentől és Johnnytól, olyan mintha már
ismernélek - csacsogta a hölgy, és melegen rám mosolygott.
Próbáltam visszamosolyogni, mintha minden rendben lenne, pedig
a határán voltam, hogy bármelyik másodpercben bepánikoljak és
sikítozva rohanjak ki a házból.
- Én is, Ruby - válaszoltam csendesen, majd elfordítottam a
tekintetem róla.
- Mit csinálsz itt, Amber? - kérdezte az apám, megemelte a
szemöldöké és egy félmosolyt villantott rám. Hangjától, végig
futott a borzongás a hátamon, próbáltam nem visszaemlékezni a

287
gyerekkoromra. Rémálmaim voltak a hangjáról, a szemeiről, ahogy
mereven, egyenesen áll, és megfeszíti az ökleit, pont, úgy ahogy
most is.
- Én… Én Johnnyval jöttem. Neki… Neki át kellett öltöznie -
dadogtam. Azonnal megszidtam magam mentálisan, a dadogásért.
A régi szabályai újra felidéződtek, állj egyenesen, beszélj tisztán, ne
motyogj.
Ruby mosolygott. - Nos, annyira nagyszerű, hogy itt vagy.
Szeretnél maradni vacsorára? Azt hiszem, valahova elugorhatnánk
vacsorázni, mivel itthon nincs túl sok enni való. Nem számítottunk
rá, hogy késő este előtt hazaérünk, de Matt egész hétvégén beteg
volt, szóval mi korábban jöttünk - magyarázta Ruby, és közben
lágyan megpuszilta a kisbaba fejét. Nagyon kedvesnek tűnt,
túlságosan is kedvesnek, ehhez a sértegető seggfejhez.
Megráztam a fejemet, nem tudtam újra megszólalni. A
kezeim remegtek, gyorsan szorosan összezártam őket, próbáltam
kontrollálni és ellenállni, hogy sírva egy kupacban összeroskadjak a
földre.
- Biztos vagy benne? Nem gond. Nagyon szeretnénk ha
maradnál vacsorára, ugye, Stephen? - folytatta, rámosolygott,
fogalmuk se volt, hogy épp most élem meg életem legrosszabb
rémálmát.
Apám bólintott, pillantását végig hordozta a testemen,
amitől kirázott a hideg.
- Biztos vagyok bennem, köszönöm - mondtam csendes, a
hangom a végén megbicsaklott.
A kisfiú újra sírni kezdett. Ruby szeme tágra nyílt, ahogy
Stephenre nézett.

288
 - Gyorsan beadom neki a gyógyszer és lefektetem - mondta,
a konyhapult fele fordult, hogy kivegye a gyógyszeres üveget és
egy kanalat.
Apám néhány lépéssel közelebb jött hozzám, én pedig az
ajtónak nyomtam a hátam, akadozva lélegeztem. Kinyitottam a
telefonom és Johnnyt tárcsáztam - ő volt legközelebbi ember, ha
valahogy fel tudnám hívni és meg tudnám mondani neki, hogy
húzzon le a pokolba a földszintre, akkor végre elmehetnénk.
- Hogy vagy mostanság, Amber? Néhány éve
megpróbáltalak meglátogatni, de a bátyád nem hagyta - mondta,
gúnyosan kiejtve a bátyád szót.
Megpróbált találkozni velem és Jake nem mondta el? Mi a
francért nem mondta el? Jaket ismerve, azt hitte, így tud
megvédeni. Segítségkérően néztem Johnny anyjára, aki épp
visszarakta a gyógyszeres üveget a pultra.
- Rendben vagyok, köszönöm - válaszoltam. Lepillantottam
a telefonomra, még mindig csörgött, de Johnny nem vette fel.
Fenébe!
- Csak lefektetem az ágyba Mattet, jövök is vissza és csinálok
kávét vagy bármi mást - javasolta Ruby, kedvesen mosolyogva
rám.
- Oké, szerelmem - válaszolta apám, de tekintetét még
mindig nem vette le rólam.
Nagyot nyeltem, nem akartam egyedül itt maradni vele! -
Veled mehetek? - kérdeztem kétségbeesetten. Ruby kicsit
meglepődve nézett rám. - Szeretném látni Matt szobáját, ha nem
gond - hazudtam. Nincs az az isten, hogy itt maradjak vele.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Amber. Matt nincs jól. Egy
másik alkalommal megnézheted a szobáját,- vágta közbe apám,
mielőtt Ruby válaszolhatott volna.

289
 Ruby mosolygott. - Rögtön jövök - lépett ki a konyhából, a
kisfiúval a nyakába kapaszkodva.
Oldalra léptem, hogy rögtön utána kiszaladjak a konyhából.
Épp, hogy elhaladtam apám mellett, megragadta a csuklómat,
megállásra kényszerített, majdnem elestem. Éreztem, ahogy egy
sikítás próbál kitörni a torkomból, de visszanyeltem, nem
mutathattam ki mekkora hatalma van felettem.
- Gyönyörű vagy, Amber. Pont, mint az anyád, amikor annyi
idős volt, mint most te. Még mindig egy kibaszott őszibarack vagy -
dorombolta, ajkait nyalogatta, miközben megpróbálta a kezét
hozzáérinteni az arcomhoz.
Felhúztam a térdemet és határozottan, annyira keményen,
ahogy csak tudtam az ágyékába térdeltem, kirángattam a karomat
a szorításából, és elhúztam a csíkot a folyósón, olyan gyorsan
mentem, ahogy a lábaim csak bírták. Fogalmam se volt merre
tarthatok. Johnny kocsijával jöttem ide, szóval nem akartam csak
úgy kirohanni a házból, nem tudtam volna hová menni. Tehát
ehelyett felszaladtam a lépcsőn, majd keresztül folyosón, amíg meg
nem pillantottam egy „Belépni csak saját felelőségre” táblát. Ennek
Johnny szobájának kell lennie. Nem vesződtem kopogtatással,
szinte betörtem az ajtót, majd becsaptam magam mögött és
hisztérikusan zokogva nekidőltem.
- Amber! Mi a franc? - mondta Johnny elakadó lélegzettel.
Felnéztem, csak egy szál törülközőben állt előttem, a teste
még nedves volt a zuhanytól. Eltoltam magam az ajtótól és neki
zuhanva átöleltem, figyelmen kívül hagytam, hogy a hajáról a
nedvesség rám csöpög, miközben én meg a nyakát könnyeztem
össze.
- Mi a baj? Amber, az isten szerelmére! Mi történt? - kérdezte
kétségbeesetten, miközben megnyugtatásképp a hátamat dörzsölte
a kezével.

290
 - Haza akarok menni. Haza akarok menni, most rögtön! -
sírtam. A lábaim alig tartottak, a súlyom nagy részét ő tartotta meg.
Valószínűleg annyira szorítottam, ami már fájt neki, de nem szólt
semmit.
- Mi a baj? - kérdezte, kicsit eltolva magától, hogy rám
nézhessen.
- Johnny, kérlek? - fulladoztam.
Bólintott és addig tolt hátrafele, amíg le nem tudtam ülni az
ágyra. - Fel kellene öltöznöm - mondta elvörösödve.
Bólintottam és becsuktam a szemem, próbáltam Liam képét
felidézni, muszáj lenyugodnom, nem omolhatok itt össze.
Hallottam, ahogy körülöttem mozog, öltözködik. Kevesebb, mint
egy perc múlva megfogta a kezemet.
- Kész vagyok. Menjünk - mondta és felhúzott óvatosan,
szorosan fogtam a kezét engedtem, hogy átvezessen a szobán az
ajtajához, majd megálltunk kéz a kézben.
- Megígéred, hogy később elmagyarázod ezt az egészet? -
kérdezte, nézett rám könyörögve.
Bólintottam. Mindenbe beleegyezem, amit kér, ha kijuttat a
francba innen. Karját a körém fonta, közelhúzott az oldalához,
amint kinyitotta az ajtót, gyorsan vezetett le a lépcsőkön.
Megmerevedtem, amint megláttam az anyukáját kisétálni a
társalkodóból.
- Fenébe! Mit csinálsz itthon? - kérdezte meglepődve.
Szomorúan mosolygott. - Matt nem volt jól. Beteg volt múlt
éjjel, egésznap nyafogott, szóval mi csak korábban hazajöttünk -
magyarázta, széttárta a karját előtte. Johnny ellépett tőlem, éreztem,
ahogy a torkomba összeszorul, ahogy egyedül maradtam. Gyorsan
megölelte az anyukáját.

291
 - Hiányoztál - motyogta, és megveregette a hátát.
Mosolyogva adott egy puszit az arcára.
- Te is. Nézd anya, haza kell vinnem Ambert, a bátyjának
szüksége van rá - hazudta, és gyorsan visszajött hozzám.
Szomorúan mosolygott. - Biztos vagy benne, hogy nem
tudsz maradni vacsorára, Amber? Stephen szeretne több időt
tölteni veled.
Több időt tölteni velem? Ez kibaszottul szórakozik velem?
Megráztam a fejemet. - Nem tudok - suttogtam.
Apám sétálva befordult a sarkon, Johnny oldalához
préselődtem, annyira keményen, ami szerintem már fájt neki.
Karjának szorítása erősödött körülöttem, bár nem tudta, miért is
viselkedtem így. Tényleg nagyszerű mostohatestvér volt.
- Szia, Stephen - köszöntötte Johnny mereven.
- Szia, Johnny. Megismerkedtél a lányommal? - kérdezte
Stephen, kemény hangja meghátrálásra késztetett.
- Mennem kell - suttogtam kétségbeesetten, és az ujjaimat az
oldalába vájtam.
- Látjuk egymást később - mondta Johnny, megfordított és
maga előtt vezetett kifele, végig köztem és az apám között
maradva, amíg ki nem jutottunk az ajtón. Gyakorlatilag, az autóhoz
rohantam, végig az első ajtóra szegezve a tekintetemet, egész idő
alatt ő engem követve jött utánam. Tudtam, hogy az apám nem
jönne utánam. Muszáj volt fenn tartania a látszatott a felesége és
Johnny előtt, de ez nem állította meg a pánikot, ami a
mellkasomban éledt.
Johnny engem figyelt aggódva, miközben kifordult az
utcára. - Jól vagy, Amber? Nagyon sápadtnak tűnsz, és reszketsz -
mondta, megfogta a kezem. Bólintottam. - Haza akarok menni -
mondtam kifulladva.

292
 - Oké, shh… hazaviszlek. - Megdörzsölte a hüvelykujjával a
tenyeremet, ahogy a házunk fele hajtott. Összeszorítottam a
szememet. Apám tényleg nem változott semmit; ahogy rám nézett,
attól felfordult a gyomrom. Ó Istenem, szükségem van Liamre!
Körülbelül tíz perccel azután, hogy megpróbáltam nem
gondolni az apámra, leparkoltunk a kocsi feljárónkra. Felrántottam
a kocsi ajtaját, és befutottam a házba, imádkozva, hogy Liam ott
legyen. Kivágtam az ajtót, észrevettem, ahogy a kanapén ülve
Jakekkel PlayStationt játszik, mindketten felnéztek, ahogy
beléptem. Liam rám vigyorgott boldogan, mielőtt az arckifejezése
megváltozott volna. Felugrott a kanapéról, én meg hozzá
rohantam.
- Mi a franc? - kiabálta dühösen, bámulva Johnnyra, aki
mögöttem jött. Zokogva borultam rá. Jézusom, szükségem volt rá; ő
volt az egyetlen, aki meg tudta tartani a józan eszem, amikor a
világom elkezdett összezuhanni. Szorosan a karjaiba font,
elfordítva Johnnytól, az egész teste feszültségtől vibrált.
- Mi a franc folyik itt? - ordította Jake, Johnny felé lépett,
tényleg nagyon dühösnek nézett ki.
- Nem tudom. Én csak átöltöztem, azután csak kiakadt és
elkezdett sírni. Jake nem csináltam semmit! - kiáltotta Johnny a
hangja kicsit ijedtnek hangzott.
Jake megragadta a karom, eltolt Liamtől. - Bántott téged,
Amber? - kérdezte, hevesen, vádlón mutatva Johnnyra.
Megráztam a fejemet, próbáltam megszólalni. Azt hiszik
Johnny bántott engem? - Elmentem hozzájuk. Nem kellett volna
ott lennie - zokogtam, a lában már nem bírt tartani. Liam
megragadta a derekamat mielőtt a padlóra rogytam volna és
óvatosan felemelt, leült és az ölébe húzott, kisimította a hajamat az
arcomból és megcsókolta a nyakamat. - Shh… semmi gond, Angel.
Minden oké - suttogta.

293
 - Kinek nem kellett volna ott lennie. Valaki mondja már el mi
a franc történt, MOST RÖGTÖN! - Jake üvöltötte, egyre dühösebb
és dühösebb lett.
- Apa - mondtam rekedten.
Jake szemei tágra nyíltak, a keze ökölbe szorult, állát
megfeszítette. Éreztem, ahogy Liam karjai körülöttem
megfeszülnek.
- Láttad őt? - kérdezte Jake, hangja valóban nagyon
fenyegetőnek hangzott. Bólintottam és ránéztem, mivel úgy
bámulta Johnnyt, mintha az ő hibája lenne.
- Elvitted a házatokba és hagytad, hogy az a seggfej a
közelébe menjen? - morgott Jake, amitől Johnny hátrálni kezdett.
- Nem tudtam, hogy ott lesz! Nem kellett volna ott lennie.
Korábban hazajöttek én meg közben zuhanyoztam - tiltakozott,
ártatlanságát jelezve emelte fel a kezét, miközben Jake úgy nézett
ki, mint aki ott és akkor abban a pillanatban rögtön megöli. Ha
szemmel ölni lehetne, Johnny már halott volna.
- Mit csinált, Angel? - suttogta Liam, megfogta az arcom és
felemelte, hogy ránézzek.
Megráztam a fejemet. Elmondhatom nekik? Ha kiderül,
kétségem sincs afelől, hogy mindent, de mindent, ami csak a
közelükben van, összetörnek, azután pedig bajba fognak kerülni. -
Mondd el nekem - kérlelt Liam.
Szorosan átöleltem, nem tudtam hazudni neki. - Ő… Ő
megragadta a karomat. Azt monda én… én gyönyörű vagyok, pont
ugyanúgy, mint anya ennyi idősen, és azt, hogy én egy
ki…kibaszott őszi…őszibarack vagyok - suttogtam, alig tudtam
kinyögni a szavakat, majd elfogott a zokogás. Liam karjai még
inkább megfeszültek körülöttem, annyira szoros volt, hogy fájni
kezdtek a bordáim. - Liam, fájdalmat okozol - nyöszörögtem,

294
kezemmel megmarkoltam a haját. Karjait azonnal meglazította
körülöttem, az egész teste feszült volt, annyira hogy majd
felrobbant tőle.
Jake megragadta az oldalánál lévő kulcsait. - Megyek. Jössz,
Liam? - kérdezte Jake az ajtó felé fordulva. A pokolba is nem! Nem
engedhetem, hogy bajba kerüljön!
Liam leemelt az öléből és lerakott a kanapéra. - Figyelj rá -
mondta Johnnynak szigorúan, miközben felállt, hogy elmenjen.
- Nem! - sikítottam, és megragadtam Liam kezét. - Jake, nem!
- könyörögtem.
- Nem engedem, hogy újra bántson - morogta Jake.
- Nem fog. Nem fog a közelembe jönni. Az én hibám volt,
nem kellett volna Johnnyhoz mennem. Nem kellett volna vállalnom
a kockázatot. Kérlek, kérlek, ne csináld. Nem akarom látni, hogy
bajba kerülsz. Szükségem van rád. Mindkettőtökre szükségem van.
Kérlek ne hagyjatok egyedül - könyörögtem. Megerősítésként
megszorítottam Liam kezét. - Kérlek - könyörögtem közelebb
húzva magamhoz újra.
Felsóhajtott és Jakere nézett. - Igaza van, Jake. Nem
mehetünk csak úgy oda, anélkül, hogy átgondolnánk. Így csak
mindent megúszna, mi pedig bajba kerülnénk - érvelt Liam.
Megnyugodtam Liam látta a lényeget; mindig végig
gondolta a dolgokat, nem, mint Jake.
- Hogy értetted, hogy „újra bántsa”? - kérdezte Johnny
csendesen.
Mind a hárman ránéztünk. Jake szólalt meg először. -
Semmi. Szerintem ideje lenne, elmenned, Johnny - bólintott az ajtó
fele, jelezve neki hogy távozzon.

295
 Johnny megrázta a fejét. - Nem. Amber, megígérted, hogy
elmondod mi ez az egész - emlékeztetett, kérlelőn nézett rám. Igaza
volt, ezt mondtam.
Jake rám nézett, rám hagyva a döntést.
- Tényleg ezt mondtam - erősítettem meg, bólintottam és
becsuktam a szemem, megint Liamnak nyomtam magam. Jézusom,
ez annyira rohadtul nehéz lesz!

~ Liam ~

Az ölembe húztam, azt akartam, minél közelebb legyen

hozzám. Szívem még mindig nem tért vissza a normál állapotába,
azóta hogy zokogott, mint most is. Annyira dühös voltam,
állkapcsomat összeszorítottam, annyira, hogy a fogaim már fájtak,
próbáltam tartani a kontrolt. El akartam menni oda és addig verni,
ameddig semmi sem marad előle, de igaza volt, mi csak bajba
kerülnénk, és ezek után nincs szüksége több stresszre.
Jake intett Johnnynak, hogy üljön le a kanapéra szembe
velünk, majd ő pedig mellé ült. Mindketten stresszesnek tűntek.
Amber az ölemben labdává gömbölyödött, felhúzta lábát, az arcát a
nyakam oldalába fúrta. Gyengéden ringattam, miközben
hallgattam mit mond Jake Johnnynak, hogy milyen rossz
bánásmódban volt részük gyerekkorukban, hogyan próbálta az
apjuk zaklatni Ambert és hogyan rugdostuk ki innen három évvel
ezelőtt. Ki hagyta a szexuális zaklatást, senki sem tudott róla sokat,
mert Angel nem volt hajlandó beszélni róla. Egész idő alatt Johnny
csak ült ott, a kezeivel játszott. Miért nem volt megdöbbenve ettől
az egésztől? Ha valaki csak ülne ott és azt mondaná nekem, hogy
az apjuk zaklatta őket éveken át, szerintem legalábbis egy kicsit le
lennék döbbenve, nem igaz?

296
 Körülbelül tíz perc elteltével, lenéztem Amberre, aki elaludt
a karomban. Annyira szomorúnak és sebezhetőnek nézett ki, az
arca még mindig vörös volt a sírástól. Soha nem fogom hagyni,
bárki is újra bántsa. Intettem Jakenek, hogy magamra vonjam a
figyelmét. - Befektetem az ágyába - suttogtam, felálltam, próbáltam
addig tartani, amíg felviszem a szobájába, és lefektettem az ágyra.
Nyöszörgött és közelebb bújt hozzám, így lefeküdtem mellé és vele
maradtam néhány percig, amíg újra mélyen aludt. Megcsókoltam a
homlokát és visszamentem a nappaliba, Johnny a fejét a kezébe
hajtotta. Jake megint nagyon dühösnek nézett ki.
- Mi a gond? - kérdeztem, tekintetemet kettőjük között
hordoztam. Jake rám nézett. Nagyon feszültnek és aggódnak tűnt.
Nem gyakran láttam Jaket ilyennek, mindig annyira erős volt, és
most így látni őt, engem is beteggé tett.
- Újra kezdte. Megütötte Johnnyt és az anyukáját néhányszor
- morogta undorodva Jake.
Rohadt életbe! Mondtam Jakenek, hogy hívnunk kellett
volna a rendőrséget, nem csak kirugdosni, de figyelmen kívül
hagyta, nem akarta, hogy mindezen keresztülmenjen Amber. És
most ugyanazt csinálja valaki mással!
- Anyukám múlt évben megmondta neki, elhagyja. Azután
költöztünk ide helyette. Szerinte ez az újrakezdés, mindenki
tisztalappal indul, de ez nem segített - mondta Johnny szomorúan.
Letérdeltem Johnny mellé, és a kezemet a vállára tettem. Nem
igazán ismertem, ő inkább volt Angel barátja, mint az enyém, de
tudtam, hogy jó gyerek.
- Johnny, anyukád még mindig el akarja hagyni? -
kérdeztem Jakere néztem, aki úgy nézett ki, mint aki pár percen
belül felrobban. Rajta kell tartanom a szemem. Ha eljön az idő, ott
leszek mellette, nem ugorhatunk bele semmibe ész nélkül,
önvédelemnek kell látszania.

297
 Johnny vállat vont. - Azóta nem beszéltem vele erről, mióta
ideköltöztünk, szóval nem tudom. Viszont azt igen, félti Mattet, őt
még nem ütötte meg, de még csak egy éves - válaszolta, a hangja
elcsuklott.
Támogatólak megszorítottam a vállát. Az a seggfej tényleg
beteges volt. Jake mellé ült és félszegen megveregette a vállát. Mint
srácok, nem voltunk túl jók ebben a támogatás dologban. Angel
nagyszerű lenne ebben a helyzetben; átkozottul szerethető és
kedves.
- Johnny, muszáj beszélned anyukáddal és még mielőtt
ugyan ezt megcsinálja veletek. Lehet, hogy tologatja a dolgot, el
kell hagynia, mielőtt ugyanezt megteszi Matt-tel - mondta Jake
kedvesen.
Johnny bólintott és felállt. - Haza megyek, és amint tudok,
beszélek vele.
- Johnny, ha segítségre van szükséged, hívj. Éjjel vagy
nappal, megértetted? És ha szükségetek lenne egy helyre, ahol
meghúzhatjátok magatokat pár napra, anyukád, az öcséd, itt
maradhattok - mondta Jake hevesen. Ez jelentette azt, hogy Jake
nagyszerű srác, soha nem hagyná, hogy bárki is bántsa a családját
vagy a barátait, véleményem szerint Johnny technikailag a családja
is volt.
- Köszi. Várok, amíg elmegy, aztán beszélek anyával -
bólintott Johnny, tényleg nagyon szomorúnak tűnt, és egy kicsit
ijedtnek.
- Hívj, tudnom kell, hogy ment. És komolyan gondoltam, itt
maradhattok, anyukám nem bánja, a következő két hétben nem jön
haza - jelentette ki Jake, és az ajtóhoz kísérte Johnnyt. Átkarolta a
vállát. - Minden rendben lesz - biztosította őt Jake.
Johnny úgy nézett, mint egy elveszett kiskölyök, egyáltalán
nem tűnt úgy, mint aki készen állna erre az egészre, de azt hiszem,

298
épp olyan gyorsan fel kell nőnie, mint Jakenek, amikor fiatalabb
volt.
- Nem hiszem, hogy bármit erről az egészről el kellene
mondanod Ambernek. Semmi szükség rá, még ezért is aggódjon, és
fogalmam sincs mit fog mondani erre az egészre anya - motyogta
homlokát ráncolva Johnny.
Bólintottam. Ez valószínűleg egy nagyon jó ötlet. Ha Angel
bármit is megtudna erről az egészről, ezzel foglalkozna, aggódna
Johnny és Matt miatt, és legfőképpen amiatt, ha az anyukája nem
akarja elhagyni az apját. Akkor kell elmondjuk, amikor eljön az
ideje.
- Igen, jó ötlet - egyeztem bele rábólintva.
- Oké, köszi. Viszlát. - Szomorúan mosolygott, és kifordult a
házból.
Jake becsukta az ajtót és a homlokát nekitámasztotta.
- Liam, szükségem van rá, hogy mondj egy jó okot, miért ne
kellene átmennem oda, elvágni a nyakát - morogta és az egész teste
megmerevedett.
- Mert utána börtönbe kerülnél, és Angelnek nem lenne itt a
nagy tesója, hogy megvédje őt - mondtam gyorsan, tudván, Amber
az egyetlen dolog, ami megnyugtatja és visszafogja.
Jake felém fordult és tett valamit, amit soha életemben még
nem láttam tőle, lerogyott a padlóra, felhúzta a térdeit a
mellkasához és sírt. Éreztem, ahogy a látvány szétszakítja a
belsőmet. Annyira dühös voltam újra, hogy emlékeztetnem kellett
ugyanarra az okra magamat is, nem mehettem oda, elvágni a
torkát. Leültem közvetlenül Jake mellé, kezemet a válla köré
fontam, amíg ő sírt.

299
~ Amber ~

A dolgok Johnny és köztem, már nagyon feszültek voltak

múlt héten. Tudom, hogy tudott arról, mit tett velünk az apám, nos,
legalábbis egy részét. Jake biztosított róla, nem mondott el túl sokat
rólam, mert tudta, nem akarom, hogy az emberek tudják. Mondtam
Johnnynak, hogy nem akarok róla beszélni, amit tiszteletben tartott.
Mostanában úgy tűnt Liammal és Jakekkel lóg együtt többet, mint
velem és Katetel. Mindig fojtottan suttogva beszélgettek, amikor
elmentem mellettük. Azon tűnődtem, vajon rólam beszélnek, de
hogy őszinte legyek, inkább nem akartam tudni. Nem akartam
beszélni újra azzal az emberrel, szóval, ha attól boldogok, hogy
rólam beszélnek, kihagyva engem belőle, az rendben van. Amikor
felébredtem péntek reggel, Liam már fenn volt, épp gyorsan
öltözködött.
- Hé, ugyanabban a ruhában lépsz le szégyenszemre? -
ugrattam, csodálkoztam miért akar kiosonni a szobámból. Soha
nem kelt fel előttem. Nevetett és felvette a pólóját mielőtt
visszamászott volna az ágyba. Ujjaimat az övébe fűztem, közelebb
húztam magamhoz.
- Az egyetlen szégyenem az, hogy ki kell másznom az
ágyadból. Örülnék, ha örökké benne maradhatnék, de valamit el
kell intéznem ma, úgyhogy mennem kell. - Lágyan megcsókolt,
amitől szokás szerint kis pillangók repkedtek a gyomromban.
Valami, amit el kell intéznie? Miről van szó?
- Mit kell elintézned, szépfiú? - kérdeztem, közelebb húztam,
megállítva, hogy fel kelljen.
Mosolygott és a hátára fordult, magára húzva engem. -
Semmi érdekes. Csak el kell rendezni valamit a főiskolával
kapcsolatban, ennyi - válaszolta, kényelmetlenül fészkelődött.

300
Vajon hazudott nekem? Ránéztem az arcára, a szemei kicsit
összeszűköltek, határozottan valami miatt kényelmetlenül érezte
magát.
- Liam, valami baj van? - kérdeztem aggódva. Ó szarba,
valaki mással vagy valami ilyesmi?
Mosolygott és beletúrt a hajamba. - Nincs semmi gond. Ne
aggódjon a kis csinos fejecskéd semmi miatt. Csak pár felderítő
akar velem találkozni, és csak ez az egyetlen időpont volt jó nekik -
magyarázta, még mindig úgy nézett ki, mint aki kényelmetlenül
érzi magát.
Bólintottam, határozottan volt valami, amit megpróbált
előlem eltitkolni, amit végül el fog mondani. Biztos voltam benne,
hogy nem csalna meg - csak volt egy hülye pillanat, amikor
eszembe jutott. Tudtam, hogy szeret engem. Előre hajoltam és
megcsókoltam, majd lefele mozdulva az állát harapdáltam,
szerette, amikor ezt csináltam. A kezei megfeszültek a csípőmön, a
légzése felgyorsult; mosolyogtam, ahogy a fülcimpájába haraptam.
Felnyögött. - Angel, mennem kell. Ne csináld ezt velem -
nyöszörögte.
Belemosolyogtam újra a nyakába és felültem, csalódottam,
úgy döntöttem egy kicsit mókázók vele, mielőtt elmegy. Drámaian
felsóhajtottam. - Oké, nos, akkor azt hiszem, egyedül kell
zuhanyoznod ezután.
Újra felnyögött. - Angel ne csináld ezt velem, ez nem fair, te
is tudod - morogta a homlokát ráncolva.
Elnevettem magam a bús arckifejezését látva, miközben
lemásztam róla. - Nos, jó szórakozást a felderítőkkel. Menj,
nyűgözd le őket a félelmetes tehetségeddel, szépfiú - utasítottam, és
ismét lágyan megcsókoltam.

301
 Fülem mögé simította a hajamat. - Szeretlek. Látjuk egymás
suli után.
Homlokomat ráncoltam. Nem jön suliba? - Nem jössz be
utána suliba? - kérdeztem csalódottan, hogy nem fogom túl sokat
látni.
Sóhajtott és megrázta a fejét. - Nem, szerintem majd csak
utána foglak látni - ellenkezett, és ahogy kimászott az ágyból újra
megcsókolt.
- Liam?- szólította, épp ki akart sétálni az ajtón. Megállt és
visszanézett rám, kíváncsian. - Én is szeretlek, és sok szerencsét a
felderítőkkel. Csak emlékezz rá, nagy szerencséjük lesz, ha
megszereznek maguknak téged, nem pedig fordítva - mondtam
őszintén. Felderítők bukkantak fel mindenhonnan Liam körül, nem
kellett keményen dolgoznia érte, hogy megnyerje magának őket, az
eredményei magukért beszéltek. Mosolygott majd rám vigyorgott,
mielőtt kilépett volna az ajtón.
Letusoltam és lementem, hogy szerezzek valami reggelit;
Jake még pizsamában üldögélt bár már itt volt az ideje az
indulásnak. - Hé, jobb lesz, ha sietsz vagy el fogunk késni - szidtam
meg, a komor gondolatra, hogy feltartóztatnak.
Megrázta a fejét. - Nem érzem jól magam, úgyhogy nem
megyek. Megkértem Caseyt, hogy vigyen el, mert Liam a
felderítőkkel van - mondta csendesen.
Jake ritkán betegedett meg. Aggódva sétáltam hozzá és a
homlokára tettem a kezemet. Nem éreztem melegnek. - Nem
hiszem, hogy lázad lenne. Mi a baj? - kérdeztem.
Megrázta fejét. - Csak rosszul érzem magam ennyi.
Visszamegyek az ágyba. Casey tizenöt percen belül itt van -
válaszolta, felállt és folyosó felé sétált.
- Jake, akarod, hogy hozzak neked valamit? - kérdeztem.

302
 Nemet intett. - Rendben leszek, Ambs. Később látjuk
egymást - intett a válla felett és eltűnt a szobájában.
Caseyvel vicces volt az út a suliba menet, mindig is
kedveltem és nem startolt rám egyszer sem, ami még inkább
nagyszerű volt. Úgy tűnt, a srácok mind abba hagyták a
megjegyzéseket, amióta együtt voltunk Liammel. Amikor
megérkeztünk, rögtön kiszúrtam Katet, Saraht és Sean, így
hozzájuk csapódtam.
- Sziasztok - csiripeltem mosolyogva.
- Szia, Amber. Hol van Jake és Liam? - kérdezte Sean,
elnézett a vállam felett.
- Liam találkozik a felderítőkkel - mondtam büszkén. - És
Jake beteg - tettem hozzá, felfele fordítva az orrom. Remélem,
semmit sem dobál szét, hogy majd én takarítsam fel!
- Igen? Johnny is beteg. Reggel hívott - mondta Kate
duzzogva. Még mindig nem hívta el, úgy ahogy mondta. Én meg
nem mondtam meg Katenek, mit mond mondott róla Johnny,
szerintem jobb lesz, ha ő maga vallja be személyesen.
- Johnny is beteg? Remélem nem adták körbe. -
Összerezzentem a gondolatra, hogy beteg legyek, utáltam.
- Én is. Gyerünk, menjünk órára - javasolta Kate, belekarolt a
karomba, és az épület fele húzott.
A suli hihetetlenül lassan telt, mert ebédidőben nem is
láttam Liamet. A reggel és a délután csak egy homályos lenyomata
volt egy Liam mentes napnak, és mindennek a tetejébe kezdtem
magam betegnek érezni. A torkom kapart és nem bírtam semmi
sem leerőltetni a torkomon ebédkor. Nagyszerű, most meg beteg
leszek!
Próbáltam hívni Jaket, megkérdezzem, hogy érzi magát, de
nem vette fel. Valószínűleg aludt vagy valami ilyesmi. Kate vitt

303
haza, mert a fiúk nem voltak itt ma. Elől tett ki és onnan sétáltam
be a házba, kimerültnek éreztem magam, minden, amit akartam,
csak az alvás volt. Amint besétáltam az ajtón, bőröndöket és
dobozokat, fekete szemeteszsákot telepakolva mindenféle cuccal,
teli a folyosót láttam. Mi a fene ez az egész? - Jake? - szólítottam.
Hangokat hallottam a konyhából, szóval arra indultam,
aztán megláttam Liamet, Jaket, Johnnyt és Rubyt, aki a kis gyereket
tartott a karjaiban, aki tulajdonképpen a kis öcsém volt, Matt.
Hivatalosan még nem láttam, mivel múlt héten csak a tarkóját
nézhettem. Mi a fenét csinálnak itt? Várjunk csak, gondolkodtam,
Kate az mondta Johnny beteg - nem nézett ki betegnek.
- Hé. Mi ez az egész? Srácok, megbeszélést tartotok? -
ugrattam őket. Ruby gyengéden rám mosolygott, sírástól kissé
rózsaszín volt a szeme. Éreztem, ahogy megmerevedik a hátam, a
szomorú arcát látva.
- Angel, valamit el kell mondanunk neked - mondta Liam
lágyan. Nagyot nyeltem, hangjának ez a tónusa, rosszat jelentett,
akár mi is volt az.
Jake előre lépett. - Újra azt csinálja, Ambs. Elhagyták őt. Azt
mondtam nekik, itt maradhatnak egy ideig. Anya is beleegyezett -
magyarázta.
Ruby csendesen sírni kezdett. Felnéztem Johnnyra.
Bántalmazták és nem mondta? Éreztem, hogy egyre dühösebb
leszek rá. Tudta, mit tett az a férfi velünk, tudnia kellett volna,
hogy elmondhatja nekem! Kinyitottam a számat, hogy rákiabáljak,
de az arckifejezése megállított. Annyira szomorúnak tűnt, bűntudat
mardosta, és egy kissé ijedt volt. Magam köré húztam Liam karját
és szorosan átöleltem Johnnyt. Istenem, ugyan az az ember
zaklatta, akitől nekem rémálmaim voltak, nem lehetek mérges rá,
nem hiányzik neki mindennek a tetejébe. Hírtelen, minden értelmet
nyert számomra; ő sem akart beszélni róla. Amikor kérdeztem,

304
hogy jön ki vele, mindig úgy tűnt, kényelmetlenül érezi magát.
Feszült volt, amikor a házukban voltam múlt héten, amikor
meglátta az apámat.
- Beszélhettél volna velem - suttogtam, éreztem, ahogy a
könnyek lassan lecsordulnak az arcomon, gyászoltam, mert
pontosan tudtam, min ment keresztül és hogy mit érez most.
Nekem legalább ott volt Liam és Jake, akik vigyáztak rám,
de Johnny volt a legidősebb, a valószínűleg úgy érezte, ő az
egyetlen, aki megvédheti az anyukáját és az öccsét.
Johnny visszaölelt. - Nem akartalak kiborítani; egész héten
ezt terveztük. Jake és Liam segített nekünk összepakolni ma a
cuccainkat, amíg ő munkában volt. Hétvégéig mindig távol van,
csak vasárnap reggel jön vissza.
Lehúztam és megpusziltam az arcát. - Most már minden
rendben van. Ne aggódj. Többé már nem bánthat - mondtam
szigorúan. Megfordultam és megöleltem Rubyt, bár nem is
ismertem, csak úgy nézett ki, mint akinek szüksége van egy
ölelésre. A baba a karjai között gyönyörű volt, pont úgy nézett ki,
mint ő, csak szőke hajjal.
- Jól vagy, Ambs? – kérdezte, aggodalom hallatszott Jake
hangjából.
Nagyot nyeltem, éppenséggel émelyegtem. Szerintem, az
egész kicsit túlterhelt. Nem tudtam mindent befogadni. -
Tulajdonképpen, kicsit furán érzem magam - ismertem el, ahogy
egy kéz dörzsölte meg az arcomat.
- Angel, sápadtnak tűnsz. Akarsz inni valamit? - kérdezte
Liam, elsétálva mellőlem.
Francba, annyira melegem volt! Az ajkaim és az ujjaim
bizseregtek, kezdtem egy kicsit szédülni.

305
 20. fejezet

Fordította: Maya

Valahonnan messziről, homályos érzékeltem egy idegesítő,

csipogó zajt, a fejem zúgott és lüktetett. Összeszorítottam a

szememet, próbálva így kiszorítani a fejemből a fájdalmat.
- Angel? - szólalt meg Liam, egészem közelről.
Felnyögtem, és a hangja felé fordultam. Szörnyen éreztem
magam, mintha valamilyen buborék vett volna körbe. Végül
kinyitottam a szemem, és megláttam magam előtt, ahogy fölém
hajolt. Még mindig olyan gyönyörű volt, és most ezt még
közelebbről láthattam. Gondterhelt arckifejezéssel nézett rám.
- Szia - mondtam rekedtem és megpróbáltam mosolyogni,
figyelmen kívül hagyva a fejemet hasogató fájdalmat.
- Hála Istennek. Megijesztettél. - Lehajolt és megcsókolta a
homlokomat, majd megkönnyebbülten sóhajtott.
- Oké. Szeretnék vetni rá egy pillantást - mondta egy női
hang szigorúan.

306
 Körülnéztem, fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok.
Egy kisméretű ágyban voltam leszíjazva, apró helyiségben,
szekrényekkel és polcokkal - vagyis hogy mozogtunk, mivel
éreztem az út rázkódását.
Liam félre húzódott és egy zöld overallos hölgy hajolt fölém.
- Szia, Amber. Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben egy apró
lámpával belevilágított a szemembe.
Eltoltam a kezét rólam, újra Liamet keresve. - Hol vagyok? -
kérdeztem enyhe pánikkal. Hogy a pokolba kerültem ide? A
konyhában voltam, amikor egy kicsit rosszul éreztem magamat…
- Egy mentőben vagy, édesem. Elájultál, és elég csúnyán
beverted a fejedet a konyhapultba - magyarázta, miközben a
kezeimet a mellkasomra fektette.
- Meg kell, hogy vizsgáljalak. Húsz percig voltál eszméletlen.
- Ismét belevilágított a szemembe, és elégedetten bólintott. - A fejed
fáj? - kérdezte és finoman megérintette a fülem mögött.
Fájdalom nyilallt a fejembe, és felszisszentem.
- Szükség lesz néhány öltésre itt - jelentette ki, miközben
oldalra fordította a fejemet.
Kinyúltam Liamért. Ő azonnal megfogta és megcsókolta az
ujjaimat, miközben folyamatosan rám nézett. Nagyon feszültnek
nézett ki. Néhány perccel később megérkeztünk a kórházba, és
elkezdtek betolni a kerekes ágyon.
- Tudok járni - tiltakoztam, hülyén érezve magam, hogy egy
kórházi ágyon tolnak.
- Sajnálom, édesem, de ez a bevett szokás. Villogva érkezel,
ágyon mész - kacsintott rám a mentős.
Halványan elmosolyodtam, mire Liam elnevette magát, de
nem a szokásosan. Most humortalan volt és feszélyezett.

307
 Betoltak egy vizsgálóba, és egyedül hagytak bennünket.
- Angel, mi történt? - kérdezte Liam fölém hajolva, miközben
finoman megsimogatta az arcomat.
Vállat vontam, majd összerezzentem a mozdulat okozta
fájdalomtól. - Nem tudom. Kicsit szédültem és aztán a mentőben
ébredtem - mondtam. Ez volt minden, amire emlékeztem.
- A frászt hoztad rám. Soha többé ne csináld ezt velem. Ígérd
meg - utasította komolyan, ezzel a történtek ellenére nevetésre
késztetve engem. Tényleg azt akarja, hogy ígérjem meg neki, hogy
soha többé nem fogok elájulni?
- Liam, nem ígérhetek meg neked olyan valamit, amibe nincs
beleszólásom - ugrattam, még mindig nevetve.
Felsóhajtott, előre hajolt és finoman megcsókolt, amitől a
testem lángolni kezdett. Gyorsan visszahúzódott, amikor a doktor a
függönyt félre húzva, belépett a vizsgálóba.
- Upsz, bocsánat. Jöjjek vissza később? - kérdezte az orvos
vigyorogva.
Zavaromban felnevettem, hogy rajta kaptam minket egy
kórházban.
- Igen, tudna adni nekünk még öt percet? - viccelődött Liam,
és a fickó felnevetett. Liam szorosan fogta a kezemet, miközben a
doktor belenézett a szemembe, majd valamit firkált a mappájába.
- Nos, elájultál, Amber. Jól érezted magad ma? Bevettél
valami olyat, amit nem kellett volna? - kérdezte, és kicsit
gyanakodva nézett rám.
- Mint például kábítószer? - kérdeztem döbbenten. Úgy
nézek én ki, mint egy rohadt drogos?
Várakozóan nézett rám és bólintott.

308
 - Nem. Nem vettem be semmit. Kicsit rosszul éreztem
magam, és émelyegtem - mondtam, mire megint írni kezdett
valamit.
- Ettél?
Ezen gondolkodnom kell - ettem? Egy kevés pirítós
reggelire, de már nem ebédeltem, mert nem éreztem jól magam. -
Um. Nem igazán. Ebédkor már nem éreztem jól magam.
- Hmm, valószínűleg ez lehet a probléma. Ért bármilyen
megrázkódtatás, stressz vagy ilyesmi? Például vizsgák? - kérdezte,
miközben tovább jegyzetelt a mappájában.
Stressz. Hű, micsoda kifejezés. A molesztáló apám
visszaköltözött a városba, és vele együtt az új családja is. Egy héttel
ezelőtt hallottam újra felőle, megint találkozni akar velem.
Valószínűleg az új családját akarja felhasználni erre, azzal, hogy
beköltöznek hozzánk. Milyen sokáig akarnak itt maradni? Ezt
mondta valaki? Johnnynak Jake szobáján kell osztoznia, Ruby és
Matt tudnak anyu szobájában, és majd ha anya hazajön, akkor…
- Amber? - A doktor hangjára visszacsöppentem a való
világba.
- Oh, igen. Nos, az életem elég stresszes mostanában -
mondtam, és beharaptam a szám szélét, mert ez csak enyhe
kifejezés volt rá.
- Nos, a stressz érdekes dolgokat képes tenni az emberrel.
Rendesen kell enned. Veszek tőled egy kis vért, hogy
meggyőződjünk arról, hogy nincs semmi más baj. Hamarosan jönni
fog valaki, hogy összeöltse a sebedet, néhány órát bent kell
tartanunk megfigyelésen, de ha nem lesz semmi gond, akkor utána
haza is mehetsz - mondta a doktor kedvesen mosolyogva. Odament
az egyik szekrényhez és elővette a vérvételhez szükséges tűt.
Liamre néztem riadt, tágra nyílt szemekkel. Utáltam a tűket.

309
 Amikor az doktor visszajött, Liam lehajolt hozzám és
megcsókolt. Behunytam a szemeimet és szinte elolvadtam a
csókjától. Jézusom, annyira átkozottul finom!
- Kész is vagyunk. Elküldöm a laborba, és egy óra múlva
meg is lesz az eredmény - jelentette ki az orvos. Kidobta a tűt a
szemetesbe és valamit írt egy kis üvegcsére. Lenéztem a karomra,
és csak egy kis fehér tapaszt láttam a bal kezem könyökhajlatában.
- Már kész is? - kérdeztem döbbenten. Hű, nem is éreztem!
Az orvos és Liam is felnevetett.
- Igen, kész vagyunk. Oh, a figyelemelterelésnek hatalma
van - elmélkedett a doktor vigyorogva.
Liamre mosolyogtam, mostantól mindig magammal kell
vinnem ilyen helyekre.
- Oké, hamarosan jön egy nővér, és összeölti a sebedet.
Utána még nagyjából két-három órát benntartunk, majd haza is
mehetsz - mondta, majd elindult kifelé a vizsgálóból.
Bólintottam. - A barátom velem maradhat? - kérdeztem
reménykedve, és szinte kapaszkodtam Liam kezébe. Nem akarok
itt maradni egyedül.
- Persze, nyugodtan. Bár csak egy látogatód lehet, szóval,
meg kell mondanod a tömegnek, akik rólad kérdezősködnek, hogy
menjenek haza - javasolta nevetve, amikor kilépett a vizsgálóból
behúzva maga mögött a függönyt.
Tömeg, mi a fene?
Ránéztem Liamre, de ő csak mosolyogott. - Mindenki itt van.
Szó szerint meg kellett verekednem Jakkel, amikor azt mondták,
hogy a mentőben csak egy személy lehet veled - mondta egy kis
bűntudattal a hangjában.

310
 Mosolyogtam és megszorítottam a kezét. - Nos, boldog
vagyok, hogy téged láttalak meg, amikor felébredtem, Jake helyett.
Szóval, köszönöm.
Lehajolt és gyengédem megcsókolt. - Én boldogabb vagyok -
sóhajtott fel. - Megyek, megmondom a többieknek, hogy minden
rendben van, és hogy nyugodtan hazamehetnek - mondta és felállt.
- Oké, de sietsz, ugye? - kérdeztem könyörgően rá nézve.
Mosolyogva rám nézett. - Sietek, ahogy tudok - ígérte, és
megcsókolta a homlokomat, majd gyorsan kiment.
Becsuktam a szemem, és hallgattam kórház zajait, míg arra
vártam, hogy visszaérjen.
Liam öt perc múlva tért vissza, egy szendviccsel és egy
üdítővel. - Nem vagyok abban biztos, hogy ezeket megeheted,
szóval várjuk meg, amíg a nővér összeölti a sebedet. Ugye nem
szalasztottam el? - kérdezte aggódva.
- Nem, nem hagytad ki - mosolyogtam, hogy milyen
figyelmes is volt egész idő alatt. Leült az ágyam mellé egy kis
székre és megfogta a kezemet.
A nővér néhány perc múlva bejött és hat öltéssel összevarrta
a sebemet. Liam egész idő alatt elvonta a figyelmemet, és
voltaképpen ő volt a legjobb fájdalomcsillapító az egész világon.
Talán valahogy palackozni kellene. Tuti meggazdagodnék!
Végül úgy fél óra múlva a doktor is visszajött. - Megvan a
vérvizsgálat eredménye, és úgy tűnik, hogy nem az éhség miatt
ájultál el - mondta komolyan rám nézve.
Liam megfeszült mellettem, megszorította a kezemet, és
annyira előre hajolt, hogy bármelyik pillanatban leeshetett volna a
székéről.

311
 - Oké, akkor mi a bajom - kérdeztem kíváncsian. Nem
hiszem, hogy valami komoly. Az Isten szerelmére, még csak
tizenhat éves vagyok, nem dohányzom, nem iszom sokat, nem
vagyok túlsúlyos, rendszeresen edzek. Egészségesen élek, nem
lehetek beteg.
- Terhes vagy - mondta.
Nevetésben törtem ki. Francba, de vicces, még majdnem el is
hittem. Még mindig nevetve, megráztam a fejemet.
- Komolyan, beszélek - nézett rám, majd Liamre. - Terhes
vagy - ismételte.
Azonnal abbahagytam a nevetést. Nem lehetek terhes. Ez
valami tévedés lehet. - Nem lehetek az. Tablettát szedek.
Mindennap rendszeres bevettem, egyet sem hagytam ki, pontosan
reggel nyolckor veszem be - tiltakoztam és ráztam a fejem. Ennek
valami másnak kell lennie. Liamre néztem, aki viszont tátott szájjal
az orvosra bámult.
- Nos, mikor volt az utolsó menzeszed? - kérdezet az orvos.
Újra Liamre néztem. - Két héttel ezelőtt. Akkor hagytam
abba a tabletta szedését egy hétre, így határozottan emlékszem rá.
És a jövő hét utáni héten lesz esedékes újra - mondtam pozitívan.
- Nos, és milyen volt az utolsó menzeszed? Erős vagy
normális? - kérdezte az orvos, miközben megint irkált valamit a
mappájába.
Erős vagy normális? Hadd gondolkodjak. Igazából enyhe
volt, de ez a tabletta miatt volt. Kate mondta, hogy a tabletta miatt
sokkal jobb lesz.
- Enyhe volt, de határozottan volt, két héttel ezelőtt. Nem
lehetek terhes - mondtam szigorúan.

312
 - Néha előfordul kisebb vérzés a terhesség alatt is, úgy
hívják, hogy pecsételő vérzés. Mióta szeded a tablettát? - kérdezte
kíváncsian.
- Hat hete - feleletem halkan. Ez nem lehet igaz. Kérem,
mondják azt, hogy ez csak valami tévedés, vagy, hogy ez egy rejtett
kamerás átverés, és bármelyik pillanatban előugorhatnak kiabálva
a függöny mögül, hogy „Most megvagy!”
- És akkor kezdted el szedni, amikor elkezdődött
menzeszednek? - kérdezte.
Megráztam a fejemet. - Néhány héttel a menzeszem után.
Mit számít az? - kérdeztem kissé idegesen.
- Nos, a tablettát a menzeszed első napján kell elkezdeni
szedni. Így fejti ki a hatását azonnal. Ha a menzeszed után, öt
napon belül veszed be, akkor két hét múlva ad védettséget, ha
ennél később kezded el szedni, akkor meg kell várni a második
időszakot, mert csak úgy lesz biztonságos - magyarázta halkan.
Akkor ez most azt jelenti, hogy mivel két héttel a
menzeszem után kezdtem el szedni, és még nem szedtem el a
második adagot, egész idő alatt védekezés nélkül szexeltünk!?
Liam még mindig az orvost bámulta. Egész idő alatt meg
sem szólalt. Abban sem voltam biztos, hogy vett e egyáltalán
levegőt. Továbbra is úgy ült ott, mint valami szobor.
- Megyek, hozok egy hordozható ultrahang készüléket, és
vettünk rá egy pillantást, oké? - javasolta az doktor kedvesen,
ahogy eltűnt a függöny mögött.
- Liam? - suttogtam. Őszintén kezdett megijeszteni, még
soha senki sem láttam ilyen állapotban, ez nem volt természetes.
Nem válaszolt.

313
 A doktor visszajött, és gélt nyomott a hasamra, majd rátett
egy dolgot, ami úgy nézett ki, mint egy kis mikrofon, majd körbe
húzta rajta. Óh, a fenébe, kérlek, legyen valami félreértés.
A doktor megállt, továbbra is ott tartva azt a valamit a
hasamon, majd bólintott.
- Igen, biztosan terhes vagy. A méretei alapján, azt
gondolom, nagyjából négy vagy öthetes lehet. Szeretnéd látni? -
ajánlotta fel a kis készüléket felém tartva.
- Nem. - Nem akartam, és gyorsan ellöktem a kezét. Nem
akartam látni, mert akkor nem leszek képes megtenni azt, amit meg
kell tennem. Nem lehet még gyerekem, még túl fiatalok vagyunk,
tönkretenne mindent. Még csak most jöttünk össze, ez túl sok
lenne. Liam hamarosan itt hagy engem, és elmegy az egyetemre,
nem lehet gyerekünk. Én nem akarom Liam álmait tönkre tenni. Ő
mindig is profi hoki játékos akart lenni, és ezt nem vehetem el tőle.
Nem nézhettem meg a babát, mert erősnek kellett maradnom.
- Nem akarod látni? - kérdezte a doktor kicsit zavarodottan.
Megráztam a fejemet. - Nem. Szeretném elvettetni -
mondtam szigorúan.
Liam megmozdult. Óh, hála istennek, végre!
- Elvettetni? Mi? Miért? - kiáltotta döbbenten. Rémülten
nézett rám, mintha valami szörnyűséget javasoltam volna
- Mert ezt kell tenni - mondtam és elfordítottam a fejem az
intenzív tekintette elől. Visszafordultam a doktorhoz. - Meg tudják
még ma csinálni. Mit kell tennem? - kérdeztem idegesen.
- Nos, két lehetőséged van. Az orvosi abortusz, amikor is ma
és holnap is be kell venned egy bizonyos tablettát, ami spontán
vérzéshez fog vezetni. Vagy a sebészeti, amikor általános
érzéstelenítéssel eltávolítunk mindent - magyarázta szinte
tárgyilagos hangsúllyal a hangjában.

314
 Összerezzentem. Utáltam ezt a hangsúlyt, de ez kellett
nekem. Nem gondolhatok a babára, egy kis Liamre, mert különben
nem leszek képes megtenni.
- Adna nekünk egy percet? - kérte Liam.
A doktor bólintott és gyorsan kiment.
- Angel, mi a fenét csinálsz? - kérdezte Liam, amikor egyedül
maradtunk. Elvette a kezét és úgy nézett rám, mintha elvesztettem
volna a józan eszem.
- Liam, nem lehet gyerekünk! Még csak tizenhat éves vagyok
Te egyetemre mész. Nem tehetjük - magyaráztam a fejemet rázva.
- Angel, gondolt meg, kérlek. Szeretlek, te is szeretsz engem.
Egy nap akartam tőled gyereket. Úgy értem, ez SOKKAL hamarabb
jött, mint gondoltam. - Nagyot sóhajtott és idegesen túrt a hajába.
- Liam, nem tehetjük. Bostonba mész egyetemre, az isten
szerelmére. Nem tudok egyedül felnevelni egy gyereket. Ne légy
nevetséges! - sírtam a fejemet rázva. Nem gondolta át megfelelően.
Felmászott mellém az ágyra. - Angel, csak hallgass meg,
rendben? - kérte.
Bólintottam és rá néztem. Nem hittem, hogy tud olyasmit
mondani, amitől meggondolnám magam. Semmi más lehetőséget
nem láttam.
- Jobban szeretlek, mint bármit a világon. Már a történtek
előtt is vissza akartam utasítni az ösztöndíjamat, és helyette egy
közeli főiskolára akartam menni - kezdte.
Szólásra nyitottam a számat, hogy elmondjam neki mekkora
hülye, de az ujját rátéve, könyörögve nézett rám.
- Meg akartalak kérni, hogy gyere velem Bostonba, de nem
kérhettem azt, hogy elhagyd az otthonodat, Jaket, a barátaidat,

315
ezért úgy döntöttem, hogy itt maradok veled - mondta
vállvonogatva.
Jézusom, mennyire imádnivaló, édes és figyelmes. De
hogyan a fenébe gondolhat bármelyikre is, ha itt lenne a gyerek. Az
valószínűleg azt jelentené, hogy nem menne főiskolára, el kellene
dobnia magától a lehetőséget, és dolgoznia kellene. Én pedig
kimaradnék az iskolából, még mielőtt elvégezném azt.
Elmosolyodott, ahogy folytatta a meggyőzésemet.
- Szerezhetek munkát, és tudom, hogy anya segítene neked.
A suli mellett dolgoznék, esténként meg hétvégén, te pedig
levelezőn befejezhetnéd a középiskolát vagy fogadunk egy
bébiszittert, amíg bejársz. De ezt még anya is megtenné, szerintem -
javasolta és bizakodóan nézett rám.
- Ő a mi első babánk, Angel. Ketten hoztuk létre. Csak
gondolj bele, kérlek. Eleinte kicsit nehéz lesz, de ha kapok egy profi
szerződést, azután mindent meg tudok neked adni, amit csak
szeretnél. Mindkettőtöknek - duruzsolta, és finoman simogatni
kezdte a hasamat.
- Liam, nem akarom tönkre tenni a jövődet - suttogtam.
Elmosolyodott és könnyedén megcsókolt. - Angel, te vagy a
jövőm - válaszolta azonnal, miközben a felsőm alá csúsztatta a
kezét, és úgy simogatta tovább a hasamat.
Néztem gyönyörű arcát, kék szemében csillogott a szeretet,
ahogy simogatott. - Nem akarlak csapdába ejteni téged - mondtam
idegesen.
Szemeit forgatva felnevetett. - Te már négy éves koromban a
csapdádba ejtettél. Akkor egy sötétkék ruha volt rajtad, a hátadon
szalaggal, és fehér zokni viseltél. Első pillantásra a csapdádba
estem. És ő… - rajzolta körbe egy ujjával a hasamat, - a bónusz -
mondta vigyorogva. - Persze nem számítottam rá még úgy
nagyjából öt, hat évig, de végül is…. ő a bónusz.

316
 Valóban így volt? Itt maradna velem? - Tényleg itt akarsz
maradni, és feladod az ösztöndíjadat? - kérdeztem döbbenten.
Olyan átkozottul keményen dolgozott azért az ösztöndíjért,
fantasztikus lehetőség volt a számára, és feladná értem és a
babáért?
Elmosolyodott. - Angel, ha el akarod vetetni a babát, én azt
is megértem, de ne tedd ezt értem. Itt akarok maradni veled. Ha
nem lennél terhes, akkor is így döntöttem volna - mondta,
miközben átkarolt és közelebb húzódott hozzám.
Arcomat a mellkasába fúrtam és behunytam a szememet.
Egy napon szerettem volna tőle gyereket. Láttam is magam előtt
néhány év múlva, a kicsi, kék szemű és kócos hajú Liamet. Most ez
a kép átkerült a jelenbe, és még mindig tetszett. Talán meg tudjuk
csinálni. A baba sok szeretet kapna, és ha az emberek túl lesznek a
kezdeti megdöbbenésen, akkor meg fogják érteni. Afelől sem volt
kétségem, hogy Liam anyukája minden segítséget megadna. És
Jake, miután túljutott a kezdeti dühön, ő lenne a legjobb nagybácsi.
Liam kissé elhúzódott tőlem. - Esküszöm, én leszek a legjobb
apa a világon - ígérte.
Mosolyogtam, nem kételkedtem ebben egy pillanatig sem.
Megcsókoltam és a karjaimat a nyaka köré fonva közelebb húztam
magamhoz. Mindennél jobban szerettem őt. Tudtam, hogy meg
tudjuk csinálni, a mi kis családunkat. Elhúzódott a csókunkból és
reményteljesen nézett rám.
- Rendben van - egyeztem bele.
Vigyorgott és fölém kerekedve újra megcsókolt.
Észrevettem, hogy új helyezkedett fölém, hogy a súlya nem
nehezedjen a hasamra. Iszonyatosan figyelmes! Megcsókolta a
nyakamat, majd egyre lejjebb és lejjebb, felemelte a felsőmet, és
megcsókolta a hasamat, majd mosolyogva felhúzódott.
- Szeretlek - suttogta.

317
 Közelebb húztam magamhoz. - Én is szeretlek, apuci -
ugrattam, nevetésre késztetve ezzel. Mellém feküdt és szorosan
átölelt. Fejemet a mellkasára fektetve hallgattam a szívverését,
miközben egyik kezével folyamatosan a testemet simogatta, a
hasamnál különösen finoman. Megcsókoltam a mellkasát. Hogy a
pokolba lehet valaki ennyire aranyos, gyönyörű, édes, kedves,
vicces, tehetséges és felelősségteljes fiú egyszerre, aki ráadás engem
akar? Hogyan szerethet engem ennyire? Elmosolyodtam. Liam
karjaiban feküdtem, és ettől úgy éreztem magam, hogy én vagyok a
legszerencsésebb lány a világon. Van egy babám attól a férfitól, akit
szeretek.
Néhány óra múlva teljesen kimerültem. Liam óránként
ébresztett, hogy biztos legyen abban, hogy nincs agyrázkódásom.
Megegyeztünk abban, hogy még nem mondjuk el a babát senkinek
sem. Annyira korai volt még, mi is még csak most kezdtünk
barátkozni a gondolattal, nem volt szükségünk semmilyen más
zavaró körülményre.
- Hívjunk taxit? - kérdeztem Liamet, ahogy kifelé sétáltunk a
kórházból, ő szorosan mellettem sétálva vigyorgott. Az elmúlt
néhány órába folyamatosan ezt csinálta. Azt hiszem, még soha nem
láttam ennyire izgatott tizennyolc éves apát.
- Ne. Jake itt hagyta a kocsiját, Johnnyval ment haza, a
kulcsokat pedig itt hagyta - magyarázta a parkoló felé terelve
engem. Besegített a kocsiba, sőt, még a biztonsági övemet is
bekapcsolta. Keze elidőzött a hasamon közben, ahogy átsimított
felette. A fejem lüktetett, kezdett elmúlni a fájdalomcsillapító
hatása. A fejtámlára hajtottam a fejemet és behunytam a szememet.
Nehéz lesz Jakenek hazudni. Utáltam hazudni, és az volt a
legszörnyűbb, hogy néhány hétig még meg kell tennem. Először az
apánkkal kell rendeznünk a dolgokat, csak utána jöhet a többi. De
ott volt a megnyert pénz a fogadásból, még nem költöttem belőle,

318
így nagy segítség lesz, sok mindent meg tudunk majd venni a
babának.
Ki sem tudtam szállni az autóból, amikor hazaérkeztünk,
Jake úgy nekem ugrott az ölelésével.
- A francba, mindenkit megijesztettél, Amber! - szidott.
Én csak mosolyogtam és visszaöleltem őt. - Sajnálom, Jake.
Nem az volt a tervem, hogy elájulok mindenki előtt, és beütöm a
fejem, oké? - válaszoltam szarkasztikusan. Most azért haragszik
rám, mert beteg vagyok?
Felsóhajtott és újból szorosan megölelt. - Nos, mit mondtak?
Miért ájultál el? - kérdezte.
Oh, a fenébe! Mit mondjak?
- Valószínűleg a stressz okozta. És az, hogy nem evett egész
nap - vetette közbe Liam, miközben mellém állt. Magamban némán
köszönetet mondtam Istennek, hogy Liam jobban tud hazudni,
mint én.
Jake rám nézett, nyilvánvaló bosszúsággal. - Mi a francért
nem ettél egész nap? - kérdezte vádlón.
Mosolyogtam és hagytam, hogy Liam bevezessen a házba.
- Csak most értünk haza, legalább hadd üljön le Jake, azután
kiabálhatsz vele, annyit, amennyit szeretnél - javasolta Liam, enyhe
mosollyal az ajkain.
Jake követett minket, és leült mellém a kanapéra. Johnny és
Ruby követte őt. Mindenki aggodalmasan nézett rám.
- Ne aggódjatok. Úgy tűnik, elfejtettem enni. Leesett a
vércukorszintem vagy valami ilyesmi. Jól vagyok, komolyan -
biztosítottam őket, bólintottam és próbáltam nem túl bűnösnek
látszani. Reméltem, hogy Jake nem fog dührohamot kapni, amikor
megtudja, és nem fogja kiverni a szart Liamből. Talán

319
négyszemközt kellene beszélnem vele, és megpróbálhatnám
lecsillapítani, mielőtt meglátja Liamet.
- Össze kellett ölteni a fején a sebet. Óránként fel kell
ébreszteni, hogy minden rendben van e vele, úgyhogy ma este itt
maradok - jelentette ki Liam, inkább csak Rubynak, mert Jake
tudta, hogy egyébként is itt maradna.
Ásítottam. Már majdnem kilenc óra volt, és le akartam
feküdni, ezután a hosszú, stresszes nap után. - Megyek aludni. Óh,
Ruby, tényleg örülök, hogy találkoztunk. Sajnálom, hogy nem
tudtunk korábban rendesen beszélgetni - mondtam bocsánatkérően
mosolyogva.
Ruby halkan felnevetett. - Nos, majd beszélünk később
drágám, ne aggódj. Ha az éjszaka folyamán bármire is szükséged
van, akkor csak szólj. Jake azt mondta, hogy aludhatok az
anyukátok szobájában, ott leszek, csak hogy tudd, ha keresnél,
rendben? - kérdezte kedvesen.
Hűha, tényleg kedves! - Rendben, Jó éjt, mindenkinek. Te
pedig szépfiú, hozd a cuccod, ha itt maradsz - utasítottam
mosolyogva Liamet, mire gyorsan felugrott.
- Oké, akkor hamarosan visszajövök. - Óvatosan
megcsókolta a homlokomat, mielőtt elindult a bejárati ajtó felé,
hogy szóljon a szüleinek, hogy „hivatalosan” is itt aludhasson
nálunk.
Bementem a szobámba és megnéztem magam a tükörbe. A
hajam csupa kóc volt, volt egy nap kötés a fülem mögött, ami a
varratokat fedte, fáradtnak néztem ki, de mégis mosolyogtam. Nem
vettem pizsamát, mert érezni akartam Liam bőrét az enyémhez
simulni. Nagyjából negyed óra múlva érkezett meg, és olyan
gyönyörű volt, hogy majdnem elsírtam magam. Finoman
megsimogatta a hasamat. Reméltem, hogy kisfiú lesz, és olyan lesz,

320
mint az apja. Boxerra vetkőzött, bemászott mellém az ágyba, majd
zihálva húzódott vissza és rám nézett.
- Meztelen vagy? - kérdezte megdöbbenve.
Mosolyogtam. - Igen. Azt gondoltam, hogy most kellene
még kiélvezni a helyzetet, mielőtt még csúnya és kövér leszek -
ugrattam.
Elvigyorodott és fölém gördült, de a kezével eltartottam
magát, amitől meghatódtam.
- Angel, te sosem leszel csúnya - suttogta, miközben
imádattal nézett rám. - És minél nagyobb leszel, én annál jobban
foglak szeretni - tette hozzá, miközben a keze lesiklott a hasamra.
Mosolyogtam rá, ahogy lassan közelített az ajkaival fölém.

Johnny, Matt és Ruby velünk maradtak, ami kicsit ijesztő

volt. De Ruby szombat reggel palacsintát sütött, egész nap
beszélgettünk és játszottam az én gyönyörű kisöcsémmel. Azt
tervezte, hogy a városban marad, mert Johnny nem akart iskolát
változtatni újra. Kate átjött délután és Johnny megkérte végül, hogy
legyenek együtt kizárólagosan, amelyre Kate azonnal ugrott.
Annyira édesek voltak, ahogy ölelkeztek és flörtöltek
egymással. Kate valami olyat mondott Johnnynak, amitől az
elpirult. Ő még túl kezdő volt ilyen téren, de Katenek nem fog
sokáig tartani, hogy véghezvigye a tervét. Liam állandón apró,
mindent tudó mosollyal ajándékozott meg és minden egyes
alkalommal megérintette a hasamat. Vasárnapot Ruby, Johnny,
Kate és Matt az állatkertben töltötték. Ki akartak szabadulni, el
akarták felejteni azt a tényt, így terelve el Ruby figyelmét arról,
hogy a mai napon volt esedékes apám hazaérkezése az üzleti
útjáról. Amikor hazaér, csak az üres lakást fogja találni, valamint

321
egy levelet, amelyben leírja neki, hogy elhagyták őt. Ruby
megszabadult a régi telefonszámaiktól, így mobilon sem tudta őket
utolérni, hogy megtudja, hol vannak. De nem akartam, hogy csak
üldögéljenek, és a dolgokon rágódjanak, azt akartam, hogy
elfoglalják magukat, így elmentek.
A kanapén olvastam, a lábamat Liam ölében tartva,
miközben ők Jakekel PlayStationon játszottak, amikor megszólalt a
telefon. Odanyúltam, hogy felvegyem, de Jake gyorsabb volt. A
válaszától egész testemben megfeszültem.
- Mi a francot akarsz - morogta, felugorva a kanapéról.
Olyan gyorsan ültem fel, hogy beleszédültem.
- Kibaszott részeg vagy! - Szinte ordította a telefonba.
Émelyegve néztem őt, mert tudtam, hogy az apám telefonált.
- Igen, és akkor mi van? Mit fogsz tenni ellene, öregem? -
köpte Jake, egész feje vörös volt már a dühtől.
- Mi nem akarunk látni, úgyhogy, bazd meg! Nem, ő sem
akar látni. Esküszöm, ha a közelébe mersz jönni, akkor megöllek -
morogta, miközben hátat fordított nekem.
- Valójában, tudod mit? Cseszd meg, gyere. Gyere át most.
Itthon vagyunk, gyere át, és beszéljünk róla - javasolta Jake.
Mi a fenét csinál?
- Jake? - Idegességemben elsírtam magam.
- Persze. Emlékszel még melyik ház az, ugye? Abszolút.
Hamarosan találkozunk - mondta Jake, majd megfogva a telefont
áthajította azt a nappalin. Szerencsére a másik kanapén landolt, így
nem tört el.
Miért mondta azt neki, hogy jöjjön át? - Jake, ő nem…-
csuklott el a hangom. Képtelen voltam befejezni a mondatot.

322
 Jake visszafordult és kemény arckifejezéssel nézett rám. -
Igen. Menj át a szomszédba - utasított.
Liamre néztem segítségért. Ő viszont Jaket nézte,
ugyanolyan kemény arckifejezéssel. - Liam, mond meg neki, hogy
ez hülyeség - suttogtam, miközben könnyek csorogtak le az
arcomon.
Liam nem nézett rám, olyan volt, ahogyan egymásra néztek
Jakekel, mintha némán kommunikálnának. Felugrottam a
kanapéról, megragadva a telefont, hogy megmondjam az apánkat,
ne jöjjön ide. Nem akartam, hogy idejöjjön, amíg ezek ketten így
néznek egymásra.
Jake kivette a kezemből a telefont. - Nem fogja abbahagyni a
zaklatásodat, Ambs. Látni akar, és most nagyon dühös, hogy Ruby
elhagyta. Tudta, hogy segítettünk neki, mert az egyik szomszéd
látta az autómat a bejárójukon. Most iszonyat dühös, így
személyesen kell elküldenem a picsába - mondta, miközben
magához ölelt.
Megráztam a fejemet. Nem, egyáltalán nem erre készültek.
Nem beszélgetni akartak vele. Liam és Jake az eszméletlenségig
akarta őt verni, hogy megértse végre a dolgokat.
- Kérlek, ne. Bajba kerülhetsz. Kérlek! - suttogtam. Egész
belsőmben rettegtem.
- Nem, ha ő kezdi - válaszolta Jake, egy harcias mosollyal.

323
 21. fejezet

Fordította: Vivien és Maya

~ Liam ~
Fordította: Vivien

Basszus, valami nincs rendben. Az első dolog, ami az

eszembe jutott, hogy muszáj lesz Jaket visszatartanom. Persze,

legszívesebben én magam kinyírtam volna azt a seggfejt, de
óvatosak, kell lennünk. Ha ráugrunk, amint beteszi a lábát, rossz
helyzetbe kerülünk és megígértem anyának, hogy nem fogjuk azt
tenni. Angelnek szüksége van a bátyjára, főleg most hogy jön a
baba.
A második gondolatom az volt, hogy most azonnal ki kell
vigyem innen a terhes barátnőmet. - Angel, gyere, menjünk.
Átviszlek hozzánk - mondtam és megfogtam a kezét, hogy
elhúzzam Jaketől.
Kirántotta a kezét és mérgesen rám nézett. - Nem megyek
sehova sem! Nem hagyom, hogy ezt tegyétek, nem egyedül. Nem
üthetitek agyon, bajba kerültök. Tiszta hülyék vagytok! - kiáltotta
sírva.

324
 - Angel, most azonnal le kell lépned - parancsoltam.
Nem fog itt maradni, közel ahhoz az emberhez, mert ha csak
egy rossz pillantást vet rá, nem fogom tudni visszatartani magam,
hát még Jaket.
Hevesen megrázta a fejét, mindig is makacs volt, és általában
szerettem is azt benne - de nem most. Rendben, ha azt akarja, hát
legyen. Megragadtam a kezét, magamhoz húztam majd ölbe,
kaptam
- Liam, meg ne próbáld - kiáltotta, és arca mind pirosabb és
pirosabb lett.
Megráztam a fejem, majd később foglalkozom a haragjával,
úgysem tud sokáig haragudni rám, és ha egy este nem szól
hozzám, megéri, ha biztonságban tudhatom. Sírni kezdett és kezét
a nyakam köré fonva hozzám bújt, miközben átvittem hozzánk. A
fenébe, megöl engem! Gyűlöltem, ha sírni látom.
Megcsókoltam a fejét. - Shh, minden rendben lesz.
Megígérem. Csak biztonságban kell, hogy tudjalak, ahhoz hogy
Jake-re koncentráljak, oké?
Elértünk a házhoz, kinyitottam az ajtót és a kanapéhoz
sétálva leültem vele az ölembe.
- Kérlek, ne kerüljetek semmi bajba, Liam, kérlek -
könyörgött szorosan átölelve.
- Nem fogok. Muszáj visszamennem. Te maradj itt, és addig
ne gyere át, amíg érted nem jövök. Megértetted? Megteszed értem?
- kérdeztem kétségbeesetten.
Szipogva elhúzódott és rám nézett. - Akkor menj már -
csattant fel, és lemászott az ölemből.
Tényleg nem tetszett neki ez az egész dolog. Felnyögtem,
nem szerettem mikor mérges. - Szeretlek, Angel. Csak épp, muszáj

325
biztonságba tudnom téged is meg a babánkat is - magyaráztam,
megpusziltam az arcát és kezem a hasára tettem.
Vissza kellett fojtanom a mosolyom, ha eszembe jutott, hogy
egy bébi növekszik benne, az a szerencsés kis baba közelebb lesz
hozzá az elkövetkezető nyolc hónapban, mint bárki más.
Bólintott és becsukta a szemét, a könnyek csendben folytak
végig az arcán. Felálltam és megfordultam, hogy kimenjek.
- Liam? - kiáltott utánam.
Visszafordultam, és reméltem, hogy kapok egy mosolyt - Én
is szeretlek. Ha börtönbe kerülsz gyilkosság miatt, akkor várni
fogok rád - jelentette ki, és semmiféle érzelem nem volt a
hangjában. Nem viccelt, tényleg azt gondolta, hogy börtönbe fogok
kerülni.
Nem válaszoltam, csak kiléptem a házból. Erre nem volt mit
válaszolni. Komolyan dühös volt rám, és meg kell majd dolgoznom
a bocsánatáért. Sose csináltam olyasmit, amit ne akart volna,
mostanáig.
Visszarohantam Jakehez. Fel-le sétált a folyóson és gyilkos
düh tükröződött az arcán.
- Jake, figyelj, ide. Meg kell hallgatnod - mondtam elkapva a
vállát.
- Tudom, tudom. Nem tehetek semmit sem, hacsak ő nem
kezdi. Csak beszélni akarok vele és megmondani neki, hogy
húzzon a picsába az életünkből, de ha a közelembe jön,
esküszöm… - Nem fejezte be a mondatot, de nem is kellett.
Tíz perc múlva egy autó húzott a feljáróra. Megragadtam
Jake karját mikor felugrott a kanapéról.
- Nyugodj le a picsába, Jake. Megértettél? - parancsoltam
neki.

326
 Bólintott, én meg az ajtóhoz léptem. Kinyitottam és a seggfej
ott állt előttem dühösen bámulva rám. Kezem ökölbe szorítottam,
mert éreztem, hogy legszívesebben megfojtanám. Azóta nem
láttam, hogy három évvel korábban kihajítottuk az ajtón a
holmiijaival együtt, de semmit sem változott.
- Liam James, megnőttél egy kicsit, igaz? - kérdezte, ahogy
végig nézett rajtam.
- Stephen Walker, abba hagytad a fiatal lányok zaklatását? -
kérdeztem vissza, és olyan szorosan szorítottam az ajtót, hogy
belefájdult a kezem.
Rám vicsorgott, és bemasírozott a házba. - Hol a faszban van
Jake és Amber?
- Én itt vagyok, és Amber nincs itthon - mondta Jake
nyugodtan. Talán mégis megpróbál nyugodt maradni.
- Te kis szarházi! Mindig is egy bajkeverő voltál. Hol a
faszban van a feleségem és a fiam? És magammal viszem Ambert is
- kiáltotta Stephen, a folyosó felé tartva.
Éreztem, hogy feltámad a dühöm, mikor meghallottam
Angelt emlegetni. Vettem néhány mély levegőt, hogy
megnyugtassam magam.
Jake nevetni kezdett. - Jah, persze - mondta gúnyosan. Azt
hiszem megpróbálta kiprovokálni az apjából, hogy az kezdje a
verekedést. Biztosan arra játszott, hogy hagyja, bevigyen neki egy
párat, és majd azt mondja önvédelem volt.
- Hol vannak? - Stephen gyakorlatilag már üvöltött.
- Figyelmeztetlek, öreg, ha még egyszer a húgom közelébe
merészkedsz, megöllek - morogta Jake - Megértettél? Hagyd el a
várost. Most. Azonnal. Semmi nincs már itt számodra. Rubynak
sem kellesz, senkinek sem kellesz.

327
 Elmosolyodott, ahogy Stephen közelebb lépett.
- Ez az egész, a te kibaszott hibád! Te és Amber kinyitottátok
azt a mocskos szátokat, és elmondatok mindent Johnnynak arról,
ami történt. Mindent tönkre tettetek, mindent, most már csak egy
értéktelen darab szar! Le kellett volna löknöm a kibaszott anyádat a
lépcsőn, amikor elmondta, hogy terhes veled - kiáltotta Stephen
dühösen.
Jézusom, de mekkora seggfej.
Jake megragadta és a falhoz szorította. A fenébe!
Megragadtam a kezét, amikor épp meg akarta volna ütni, és arrébb
húztam.
- Ne csináld! Jake, nem éri meg! - kiáltottam.
- Engedj el. Kinyírom a szemetet. Liam, engedj el - kiáltotta
Jake.
- Jake, nyugodj meg! - hallottam megszólalni Ambert.
A vér megfagyott bennem, mikor meghallottam a hangját.
Mi az ördögöt keres itt? Mind megfordultunk és megláttuk az
ajtóban állni. Elengedtem Jaket és feléje indultam, de az a szemét
már köztünk állt. Megragadta a csuklóját, és Amber fészkelődni
kezdett, hogy megszabaduljon tőle.
- Te! Kurvára elbasztál mindent! - kiáltotta.
- Engedd el! Most! - morogtam rá dühösen. Hallottam, hogy
a szívem gyorsabban kezd verni, annyira dühös voltam, hogy
kezeim remegni kezdtek. Három másodpercen belül megölöm, ha
nem engedi el. Felém fordult és gyűlölet teli arccal nézett rám.
- Baszd meg! Ő az én lányom - rántotta közelebb magához.
Megfordult és megpróbálta ellökni magától. Ráugrottam
abban a pillanatban, mikor pofon vágta.

328
 Megragadtam az ingét és öklömmel orrba vágtam, halottam
hogy eltörik az orra, ami megelégedéssel töltött el. Újra és újra
megütöttem, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat. A negyedik vagy
ötödik ütés után teste kezdett elalélni, ezért a falhoz szorítottam,
hogy ne nekem kelljen megtartanom, és újra ütni kezdtem. Minden
gyűlöletem, minden haragom beleadtam az ütésekbe, amiket akkor
éreztem mikor tehetetlenül néztem, ahogy a lány, akit szeretek,
álomba sírja magát minden este. Soha nem fogom engedni, hogy ez
az ember még egyszer megbántsa. Lecsúszott a földre, kezét a fejére
szorított, de én nem hagytam abba. Nem tudtam abbahagyni. Ezért
rugdosni kezdetem.
Hirtelen Jake hátulról megragadott és arccal a falhoz
szorított. Mi az ördögöt művel?
- Nem, még nem végeztem! Tűnj innen, hagyj békén! Jake
hagyjál békén - kiáltottam, és kétségbeesetten próbáltam
kiszabadulni, hogy megöljem az embert, aki pokollá tette az én
Angyalom életét.
- Amber megsérült, Liam - mondta Jake, és visszaszorított a
falhoz.
- Csak engedj el. Hagyd, hogy befejezzem ezt - kiáltottam és
harcoltam ellene.
- LIAM, AMBER MEGSÉRÜLT - ordította Jake.
Várj, mit mondott? Amber? Oh, édes istenem! - Mi? Hol?
Hol van? - kérdeztem kétségbeesetten.
Nem láttam, hogy megsérült volna. Csak azt láttam, hogy
megüti, Angel elesik, és utána már csak őt láttam magam előtt. A
fenébe! Elengedett és én megfordultam, hogy megkeressem. A
földön feküdt összegörnyedve, szemei szorosan lecsukva ajka
összeszorítva, az egész arcán látszott, hogy fájdalmai vannak.
Éreztem, hogy rosszul leszek, ahogy oda rohantam hozzá.

329
 - Angel? - suttogtam, fölé hajolva, megsimogattam a helyet,
ahol az apja megütötte.
Nyöszörgött és mozogni próbált, de nem tudott. - Fáj, Liam.
Kérlek, annyira fáj - sírt. Rettenetesen félt, és én éreztem, hogy a
szívem mindjárt megáll.
- Hol fáj, Angel? - kérdeztem, és próbáltam megnyugtatni.
Lehajoltam és megpusziltam az arcát.
Kellene egy kis jég, vagy valamit és minden rendben lesz,
egy ideig látszani fog a zúzódás, de minden rendbe jön.
- A hasam - nyöszörögte szipogva, és arcát a fölhöz szorítva
kétségbeesetten sírni kezdett.
A hasa fájt? Lenéztem a hasára, kezét védelmezően
rászorította. És akkor megláttam a vért végigfolyni a lábán. A
szívem megállt, lélegezni sem tudtam. Csak annyit láttam, hogy sír
és nyöszörög.

~ Amber ~
Fordította: Maya

Hallottam, ahogy egy kocsi megáll a bejárón, úgyhogy

felugrottam és az ablakhoz rohantam. Összerezzentem, ahogy
megláttam kiszállni a kocsiból és dühösen elindult a házunk felé.
Rosszullét környékezett. Nem hagyhattam ezt, nem szabad, hogy
bajba sodorják magukat. Egyikkőjüket sem veszíthettem el. Nem
akartam, hogy Jake bajba kerüljön, de az megölne, ha Liam is
belekeveredne. Az ajkamba harapva gondolkodtam. Talán véget
vethetnék ennek, ha lenne egy másik tanú, és ha kezdeményez,
akkor lehetne azt mondani, hogy önvédelem volt. Egy másik tanú,
egyértelműen csak a hasznunkra válna. Óh, a fenébe! Liam ezért
meg fog ölni!

330
 Kirohantam a házukból a miénk elé. Hallottam a bentről
kiszűrődő kiabálásokat és megálltam, mert eszembe jutottak a
gyerekkoromi emlékek. Nem tudtam megmozdulni, mintha
odaszegeztek volna. Hallottam, ahogy kiabál, a hangjától a hideg
futkosott az testemben, de Jake és Liam bent voltak, és ők mindig
vigyáztak rám, mindig. Most nekem is ezt kell tennem, nekem kell
lennem annak, aki tanúsíthatja az önvédelmüket.
- Ez az egész, a te kibaszott hibád! Te és Amber kinyitottátok
azt a mocskos szátokat, és elmondatok mindent Johnnynak arról,
ami történt. Mindent tönkre tettetek, mindent! Le kellett volna
löknöm a kibaszott anyádat a lépcsőn, amikor elmondta, hogy
terhes veled - kiabálta apám dühösen.
Nyöszörögtem, ahogy meghallottam ezek a szörnyű
szavakat. Apám mindig jó munkát végzett, de sosem volt elég neki.
Hallottam egy puffanást és egy nyögést, ezért kinyitottam az ajtót.
Láttam, ahogy Liam elkeseredetten próbálja Jaket távol tartani az
apámtól, aki a falnál állva, dühösen nézett rájuk.
- Ne csináld! Jake, nem éri meg! - kiabálta Liam, ahogy Jake
vergődött a szorításában. Az arca vörös volt a dühtől, az egyetlen
ok, amikor ilyennek láttam, az én voltam. Gyűlölte látni, ha engem
zaklattak vagy csak megemlítettek, annyira védelmezett.
- Jake, nyugodj meg! - könyörögtem kétségbeesetten.
Megállt, mire Liam elengedte, kissé ijedten és döbbenve rám
nézve. Felém mozdult és láttam apámat is ugyanabban az időben
megmozdulni az irányomba. Sokkal közelebb állt hozzám, így
gyorsabb volt. Liamnek szinte lépni sem volt ideje, mielőtt apám
megragadta a csuklómat és keményen megszorította, arca vörös
volt a dühtől. Összerezzentem a kemény szorításától, a fájdalom
átjárta az egész karomat. Próbáltam a kezem kirángatni, de nem
tudtam.

331
 - Te! Kurvára elbasztál mindent! - üvöltötte nekem,
miközben a körmeit belevájta a bőrömbe. A fájdalomtól szinte
levegőt sem tudtam venni.
- Engedd el! Most! - szólalt meg halálos hangon Liam, olyan
düh sugárzott belőle, amitől valóban megijedtem.
Apám megfordult, hogy szembe nézzen vele, magával
rángatva engem is. - Baszd meg! Ő az én lányom - köpte, és olyan
erővel rángatta meg a kezemet, amitől elvesztettem az
egyensúlyomat és megbotolva nekiestem. Éreztem a rengeteg
alkoholt a leheletén, amitől felkavarodott a gyomrom. Csavartam,
tekertem a csuklómat, hogy kiszabaduljak a szorításából, de
továbbra sem tudtam, így a másik kezemmel megtaszítottam a
mellkasát, megpróbálva ellökni magamtól, de nem mozdult egy
centit sem. Láttam, ahogy a keze lendül, mire összeszorítottam a
szemem, tudván, hogy meg fog ütni.
Ahogy a keze az arcomon csattant, úgy éreztem, mintha az
egész fejem felrobbant volna. Hátraestem és nekicsapódtam a
tálalószekrénynek, amitől akkora fájdalom hasított belém, amit
még soha nem éreztem ezelőtt, végigszáguldott az egész
testemben, és hasamban gyűlt össze. Olyan volt, mintha valaki
hasba szúrt volna. Belekapaszkodtam a szekrény szélébe, fogaimat
összeszorítva a fájdalomtól, próbáltam magamat megtartani. Jake
odarohant hozzám, és átölelve óvatosan leült velem a padlóra,
háttal a szerénynek támaszkodva.
- A francba, Ambs, jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten,
magához ölelve.
Karomat a hasamra szorítva, próbáltam lélegezni
fájdalmamban. - Nem - mondtam rekedten. Óh, ne. Elveszítem a
babát! - Liam? Hol van Liam? - kérdeztem körbenézve, de a
szemembe tóduló könnyek miatt szinte semmit sem láttam.
Hirtelen meghallottam egy hörgő, nyögő hangot. Óh, Istenem, ő

332
ne… Kérlek, ne mond, hogy megtette! Pislogtam és megláttam,
ahogy Liam dühtől eltorzult arccal, újra és újra megüti az apámat.
Nem fog megállni addig, amíg csak apám levegőt vesz. Hát mégis
megtörténik! Liamet el fogják tőlem vinni, és a babáját is
elveszítem. Úgy éreztem, a szívem millió darabra hullik.
- Állítsd meg - suttogtam, alig tudtam beszélni.
- Nem. Hadd ölje meg - morogta Jake dühösen.
Megráztam a fejemet. Óh, Istenem, kérlek! - Jake, állítsd
meg! Miattam, kérlek. Szükségem van rá. Mond meg neki, hogy
fájdalmaim vannak. Szükségem van rá - ziháltam, ahogy egy
fájdalomhullám miatt a hányingerrel küzdöttem. - Liam? - hívtam
kétségbeesetten, de alig volt az több suttogásnál.
Jake megmozdult. - Leállítom - mondta, miközben gyorsan
felugrott.
Én az oldalamra dőltem, a térdemet a mellkasomhoz húzva,
a kezemet továbbra is a hasamhoz szorítottam. Óh, kérlek. Ne
engedd, hogy elveszítsem a babát! Fájdalmamban összeszorítottam
a szemem, majd néhány másodperccel később megéreztem Liam
finom érintését az arcomon.
- Angel? - suttogta, a hangja szíven ütött. Hogy
mondhatnám el neki, hogy elveszítjük a babát? Annyira boldog
volt miatta, hogy a pokolba tudnám ezt szavakba foglalni? Csak
annyit akartam, hogy szorosan a karjaiba öleljen, és ettől minden
rendben jöjjön. Liam képes erre, ő mindig mindent rendbe tudott
hozni.
Megpróbáltam felkelni, mire a fájdalom egy újabb hulláma
cikázott át rajtam, amitől zihálni kezdtem. - Fáj, Liam. Kérlek,
annyira fáj - motyogtam, és felnéztem tökéletes arcára. Nagyon
aggódónak tűnt. Elveszítek mindent. Ő börtönbe kerül, én pedig
egyedül maradok. Hogy fogom ezt túlélni nélküle?

333
 - Hol fáj, Angel? - kérdezte, miközben lehajolt hozzám és
finoman megcsókolta az arcomat.
- A hasam. - Nem voltam képes az arcába nézni, amikor
éreztem, hogy el fogjuk veszíteni a babát, nem akartam azt a
fájdalmat és pusztulást látni. Arcommal a szőnyeg felé fordulva,
zokogni kezdtem. Ez csakis az én hibám volt. Nem kellett volna itt
lennem, hallgatnom kellett volna rá. Ha nem jöttem volna ide,
akkor a baba még mindig biztonságban lenne. Miért nem
maradtam ott, ahogy azt kérte?
- Jake, hívd a mentőket! - kiáltotta Liam kétségbeesetten,
miközben óvatosan a hajamat simogatta. - Shhh, minden rendben.
Semmi baj, Angel - nyugtatott. Éreztem, ahogy karjait körém fonva,
lefekszik mellém, így felé fordítottam a fejemet. Hogy a pokolba
tud még ezek után is nyugtatni engem? Ez az egész az én hibám, ő
miért nem kiabál velem?
- Sajnálom - mondtam őszintén. Mindent elrontottam, már
biztosan nem fog akarni engem, most hogy megöltem a babáját.
Lehajolt hozzám, és megcsókolta a homlokomat. - Angel,
nincs semmi, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta, még
közelebb húzódva hozzám. Kezével olyan finoman simogatta a
hasamat, hogy alig éreztem meg az érintését.
- Az én hibám! - zokogtam újra.
Megrázta a fejét, majd hirtelen eltolt magától. A szívem
darabokra tört. Tudtam, hogy most el fog hagyni.
Felállt és odament apámhoz, aki ép akkor próbált
feltápászkodni a padlóról, mire Liam újra ütni kezdte, közben
ordítva rá egy sor szidalmat.
Jake leszorította a padlóra. - Hagyd abba! Menj vissza
Amberhöz! Most! - parancsolta rám nézve.

334
 Liam csak bólintott és visszarohant hozzám. - El fogom
kapni, oké? - mondta halkan.
Csak a fejemet ráztam, mert nem akartam megmozdulni. -
Ne. Ne, kérlek, ne - suttogtam. A fájdalom egyre csak nőtt bennem.
Fájdalmas arccal megsimogatta a hajamat, majd a nyakamhoz
hajolva, suttogott megnyugtató szavakat.
- Hol van már az a rohadt mentő? - üvöltötte Jake. - Már itt
kellene lennie. Mi a baja? - kérdezte Jake, letérdelve mellém.
Megszorítottam Liam kezét, nem akartam látni Jake reakcióját,
amikor megtudja a babát.
- Terhes, Jake - magyarázta Liam, miközben megcsókolta az
arcomat.
- Te… Terhes? - dadogta Jake.
Liam bólintott, és aggodalmasan rá nézett.
- Ezért még meg fogsz fizetni, te kis szaros! - kiabálta apám
az ajtóból.
Liam és Jake egyszerre mozdultak, de megragadtam Liam
kezét, nem akartam, hogy újra magamra hagyjon.
- Menj a picsába, mielőtt még puszta kézzel öllek meg, és ha
elveszíti a babáját, Istenre esküszöm, hogy halott ember vagy! -
morogta dühösen Jake.
- Jake, kérlek - suttogtam, nem akartam több bajt.
- Baba? Terhes? A kis ribanc - morogta apám.
Liam egész feje vörös volt a dühtől, és újra megmozdult,
hogy felálljon. Ekkor meghallottam az egyre hangosodó szirénákat.
Liam gyengéden mosolyogva rám nézett. - Jól van, Angel, itt
van a segítség. Most már minden rendben lesz - mondta halkan.

335
 Felnéztem és láttam, ahogy apám elment, Jake pedig az
ajtóban állva várta a mentősöket. Liam rá nézett a gyönyörű kék
szemeivel, amelyek tele voltak aggodalommal. Annyira szerettem
őt, hogyan fogok megbirkózni azzal, amikor elmegy majd az
egyetemre, itt hagyva engem egyedül, minden nélkül, amit valaha
is akartam.
A mentős odajött Jake-kel. - Mi történt? - kérdezte Liamtől.
- Terhes. Angel, megütötted a hasadat? - kérdezte Liam,
miközben szorosan megfogta a kezemet.
Bólintottam. Féltem megmozdulni, féltem a fájdalomtól és a
még attól is rosszabb dolgoktól, már nem tudtam többet elviselni.
- Hány hetes? - kérdezte a mentős.
- Öt - válaszolta Liam, könyörögően nézve a mentősre.
- Rendben. Be kell vinnünk a kórházba, és majd ott
megvizsgáljuk. Fáj még valahol, Amber? - kérdezte a mentős.
- A hátam és a csípőm. - Összerezzentem, amikor
megérintette a hátamat.
Bólintott. - Sajnos, néha előfordulhat. Lehet, hogy elvetéltél -
mondta sajnálkozva.
Egyetértően bólintottam. Tudtam, hogy elvetéltem,
túlságosan fájt, jobban, mint bármi más korábban.

Liam egész úton szótlanul fogta a kezemet, és csak nézett

rám, bánatos tekintettel. Nagyon rosszul nézett ki, látszottak a
fájdalmas vonásai, ahogy rám nézett. Nem fog megbocsájtani
nekem. Amikor odaértünk a kórházba, betoltak egy vizsgálóba, és
szinte azonnal jött egy doktor.

336
 - Oké, Amber. Vetek egy pillantást a méhnyakra - mondta,
miközben felvett egy gumikesztyűt.
Riadtam Liamre néztem és elkaptam a karját.
- Shhh. Minden rendben van. Itt vagyok, minden rendben -
nyugtatott, miközben szabad kezével megsimogatta az arcomat.
Sírtam, ahogy a fájdalom újra belém nyilallt, friss könnyek
csorogtak az arcomon, ahogy a doktor végezte a vizsgálatot.
Liam finoman lecsókolta őket, és szívszorító arckifejezéssel
nézett rám.
- Sajnálom, a méhnyak nyitott, elvetéltél. Szükség lesz egy
tisztító eljárására. Még csak öthetes voltál, így ez a
legbiztonságosabb és legegyszerűbb módja, hogy rendben legyél -
mondta a doktor, miközben a vértől maszatos kesztyűt a kukába
dobta.
- Milyen eljárás? - kérdezte Liam.
- Úgy hívják ERCP. Ez egy műtéti eljárás. Általános altatás
mellett csináljuk, és kitisztítjuk a méhet - magyarázta, miközben
szomorúan rám nézett.
Sebészeti eljárás?
- Ez biztos? - kérdezte Liam, miközben megfogta a kezemet.
A doktor bólintott. - Ez a legbiztonságosabb módja.
Valószínűleg egy héten belül magától kitisztulna, de úgy nagyobb a
fertőzésveszély. Az lesz a legjobb Amber, ha gyorsan kitisztítjuk.
Bólintottam. Ezt akartam. Nem szerettem volna erősen
vérezni egy egész hétig, különösen, ha ekkora fájdalommal járna
egész idő alatt. Liam rám nézve várta a döntésemet.
- Rendben - motyogtam és becsuktam a szememet.

337
 - Oké, megyek, megnézem van-e szabad műtő. Ez egy
nagyon gyors műtét. Ide fogjuk visszahozni utána - biccentett az
orvos Liam felé, amikor kilépett a vizsgálóból.
Szipogva Liam felé fordultam. - Annyira sajnálom, Liam. Az
egész az én hibám - ziháltam.
Határozottam megrázta a fejét. - Hagyd abba! Nem a te
hibád, Angel! Ne hibáztasd magad. Az a seggfej tette, nem te. -
Lehajolt hozzám és finoman megcsókolta a homlokomat.
- Nem. Nem kellett volna elhagynom a házatokat. Azt
mondtad, hogy maradjak ott. Nem hallgattam rád, és most
megöltem a babánkat - zokogtam és éreztem, ahogy a szívem
megszakad.
Felmászott mellém az ágyra és szorosan átölelve tartott
engem. - Semmi sem a te hibád, nem te ölted meg a babát, Angel.
Ez csak megtörtént. Tudod, hogy szilárdan hiszek abban, hogy a
dolgok okkal történnek, az is, hogy elvesztettük a babát. Nem te
vagy a hibás. Ha valaki hibás, az csakis én vagyok. Ha én nem
mondom neki, hogy eresszen el, akkor ez az egész meg sem történt
volna - mondta halkan.
Megráztam a fejemet és az arcomat a mellkasába fúrtam,
szorosan kapaszkodtam belé. Ez nem az ő hibája volt, semmi sem
volt az ő hibája.
- Szeretlek - suttogta újra és újra a fülembe, amíg a doktor
vissza nem jött, hogy elvigyen a műtőbe.
Liam végig az ágyam mellett sétált, egészen a műtő ajtajáig,
ahonnan már nem jöhetett tovább. Lágyan megcsókolt, szemeiben
szomorúság és fájdalom tükröződött.
- Itt leszek, amikor felébredsz. Mindennél jobban szeretlek -
ígérte.

338
 Szavaitól elmosolyodtam. Még mindig szeretet, még mindig
akart és reméltem, hogy nem csak a történtek miatt mondta ezeket
a szavakat. Imádkoztam, hogy valóban akarjon engem, mindazok
után is, amit tettem.

~ Liam ~
Fordította: Vivien

Amint látótéren kívülre került, lecsúsztam a fal mellett, és

fejem a kezembe fogtam. Az egész testem sajgott. Akkora fájdalmai
voltak és én semmit sem tehettem. Elvesztettük a babát, és valami
hülye ötlete miatt saját magát hibáztatja. Kezem ökölbe szorítottam
és mindent megpróbáltam, hogy ne gondoljak rá. Minél többet
gondoltam rá, annál inkább el akartam innen húzni, hogy
megkeressem az apját és kinyírjam - de nem tehettem.
Itt kellett lennem, hogy mikor felébred, lássa, itt vagyok
mellette. Most nem szabad semmi miatt aggódnia.
Komolyan gondoltam, amit korábban mondtam neki. Ha az
Isten is azt akarta volna, hogy megmaradjon a babánk, akkor
megmaradt volna. Nem vesztette volna el, ha a sors úgy akarta
volna. Mindig hittem abban, hogy minden okkal történik - de attól
még pokolian fájt. Egy tökéletes kis babát, aki olyan lett volna, mint
az anyukája. Becsuktam a szemem és fejem a falnak támasztottam,
arra várva, hogy kihozzák a műtőből. Alig vettem észre, mikor Jake
leült mellém, és átölelte a vállam.
- Elvesztette - motyogtam.
Jake, szorosabban fogott. - Igen. Minden rendben lesz Liam -
nyugtatott meg.
Valójában meglepett, hogy nem veri ki még a szart is
belőlem, amiért teherbe ejtettem a kishúgát, de őszintén, nem is

339
érdekelt volna. Nem okozhatott volna nagyobb fájdalmat, mint
amit épp éreztem, és az egyedüli, aki igazán meg tudott volna még
bántani az Angel. Neki megvolt az ereje ahhoz, hogy a földre
küldjön.
Negyven perccel később kihozták a műtőből, még mindig
aludt a nyugtatók miatt. Gyorsan felugrottam és hozzá siettem.
- Jól van? - kérdeztem kétségbeesetten
- Minden rendben volt. Kitisztítottuk a méhét, rendbe fog
jönni. Egy óra múlva már fel is fog ébredni. Bent tartjuk éjszakára,
és holnap délután már haza is mehet. Pár napig vigyáznia kell
magára - mondta az orvos.
Bólintottam és követtem a szobába, leülve az ágya mellé,
megfogtam a kezét. Jake-kel együtt csendben ültünk az ágya
mellett, nem volt mit mondani, semmi sem hozhatná ezt már
helyre.
Úgy egy fél óra múlva, megmozdította a kezét. Azonnal
felugrottam, ahogy megrebbent a szeme. Három nap alatt ez volt a
második alkalom, hogy így ébredt fel, és imádkoztam, hogy soha
többé ne forduljon elő, mert őszintén, nem biztos, hogy el tudnám
viselni.
- Szia Angel - suttogtam, finoman simogatva az arcát, már
kezdett kékülni, ahol az apja megütötte.
Felém fordította a fejét, de nem nézett rám. - Itt maradtál -
suttogta, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
Komolyan azt gondolta, hogy valaha is elhagynám? - Persze,
hogy maradtam - csókoltam meg gyengéden. Nyöszörgött, majd
megragadta az ingem, és visszacsókolt.
- Annyira szeretlek, Liam - suttogta.

340
 - Tudom, hogy szeretsz, de én még jobban szeretlek -
válaszoltam. Soha senki nem szeretett senkit úgy, ahogy én
szerettem az Angyalomat.
Jake megköszörülte a torkát, ezért kicsit hátrébb húzódtam,
de nem engedtem el a kezét. Lehajolt és megölelte.
- Annyira sajnálom, hogy elvesztetted a babát, Amber -
mondta, és úgy tűnt, komolyan is gondolja.
Bólintott és szomorúan rá mosolygott. - Igen, én is.
- Megyek és felhívom Rubyt és Johnnyt. Felhívom a
szüleidet is, Liam - mondta Jake, megpuszilva az arcát, aztán
kiment a szobából.
- Lefekszel mellém? - kérdezte Angel.
Bólintottam és óvatosan mellé feküdtem. - Fáj valahol? -
kérdeztem óvatosan átölelve.
- Nem igazán. Kicsit sajog, de nem annyira rossz, mint volt -
összerezzent, ahogy megmozdult.
Lehunytam a szemem, és a nyakához bújtam szorosan. -
Abba kell hagynod az ilyen húzásaidat. Halálra ijesztesz velük.
Komolyan mondom, hamarosan szívrohamot okozol majd -
ugrattam, hogy oldjam a hangulatot.
- Annyira fáradt vagyok, Liam - nevetett komoran. Felém
fordította a fejét, és hozzám simult.
- Aludj, Angel - suttogtam, és felhúztam a takarót, hogy
betakarjam.
Néhány óráig, hol felébredt - hol visszaaludt. Adtak volna
fájdalomcsillapítót, de azt mondta, hogy jól van, nem kell. Később
megengedték, hogy felkeljen és kimenjen a fürdőszobába - két
ápolónő segítségével, amit egyáltalán nem értékelt. Kilenc órakor
bejött a nővér és bocsánatkérően rám mosolygott.

341
 - Sajnálom, de a látogatási idő lejárt. Meg kell kérjelek, hogy
távozz.
- Tényleg? Nem maradhatok? Nem fogok semmi gondot
okozni, kérem? A székben alszom, észre sem fogja venni, hogy itt
vagyok - könyörögtem és bevetettem a kiskutyanézésemet, ami
olyan jól működött Ambernél.
Nagyot sóhajtott és szemeit forgatva nézett rám. - Rendben,
de ha elkapnak, akkor besurrantál, nem én engedtelek be.
Megértetted? - kérdezte mosolyogva.
Vigyorogva bólintottam. - Köszönöm - Hmm, úgy látszik
más emberre is hat ez az arckifejezésem.
Jake elbúcsúzott, megígérve, hogy holnap reggel az első
órában itt lesz, és hoz Ambernek egy váltás ruhát. Amint elment,
arrébb csúszott az ágyon, hogy helyet csináljon nekem.
- A székben alszom Angel - tiltakoztam, összerezzenve a
gondolatra, hogy megnyomhatom.
- Kérlek, Liam? - könyörgött.
A fenébe! Miért nem tudok nemet mondani ennek a
lánynak? Felsóhajtottam és levettem a cipőmet, majd bemásztam
mellé az ágyba. Hozzám bújt, és álomba sírta magát.

Korán reggel arra ébredtem, hogy valaki a vállamat rázza.

Felnéztem, és két embert láttam az ágy előtt állni, mindketten
komolyan néztek le rám.
Mi az ördög? Biztos bajba kerülök, amiért itt aludtam.
- Liam James? - kérdezte az egyikük.

342
 Bólintottam és felálltam. - Igen - suttogtam, hogy ne
ébresszem fel Angelt. Késő, már felébredt és felugrott, amint
meglátta a két férfit a szobába.
- Liam James, letartóztatom súlyos testi sértés vádjával. Joga
van hallgatni, de bármit mond, az felhasználható ön ellen a
bíróságon. Joga van egy ügyvédhez. Ha nem engedheti meg
magának, akkor az állam kijelöl egyet az ön részére - mondta és
megfogta a karom.
STS? A seggfej feljelentést tett ellenem?

343
 22. fejezet

Fordította: Maya

~ Amber ~

Hirtelen felültem. - Mi a fene?

- Ne kelj fel - mondta Liam szigorúan.

Jézusom. Ez az átkozott, buta fiú! Őt tartoztatják le, és még ő
aggódik értem? - Ez hülyeség! Nem tehet róla, nem az ő hibája,
nem kell letartóztatni! - kiáltottam kétségbeesetten a két férfinak,
akik figyelték, ahogy Liam a cipőjét veszi fel. Mi a francért ilyen
nyugodt? Tudta, hogy ez fog történni?
- Komoly bejelentést kaptunk, hölgyem. Ki kell vizsgálnunk
az ügyet - mondta az egyik férfi, de arra sem méltatott, hogy
közben rám nézzen.
- Angel, minden rendben. Ne aggódj - biztosított Liam.
Rendben? Már hogy lehetne minden rendben?
Liam odafordult a karját fogó férfi felé. - Búcsúzásként
megcsókolhatom a barátnőmet? Nem rég vetélt el - kérte.

344
 A fickó arca kissé megenyhült és elengedte a karját.
Liam lehajolt és lágyan megcsókolt. - Szeretlek, Angel. Ne
stresszelj miattam. Pihenned kell! - utasította miközben finoman
végigsimította az arcomat.
Ahogy elfordult, bepánikoltam. Nem tudtam elengedni,
szükségem volt rá. Karjaimat a nyaka köré vontam, és nem voltam
hajlandó elengedni.
- Kérem, ne vigyék el, kérem. Nem az ő hibája. Az én hibám
volt, minden az én hibám. Nekem ott kellett volna maradnom.
Nem kellett volna hazamennem. Kérem - könyörögtem.
Megragadtam Liam haját, és a vállán zokogtam.
- Hölgyem, el kell engednie, most - mondta ugyanaz a fickó.
Én még szorosabban öleltem Liamet, valószínűleg már fájt
neki, de nem panaszkodott.
- Hölgyem - szólt szigorúan a fickó.
Liam finoman végigsimított a karomon, majd kihúzta a
kezemet a hajából, és a szemembe nézett. Tekintete nyugalmat
sugárzott felém, és azt sugallta, hogy nem lesz semmi baj. -
Szeretlek - mondta, és finoman megcsókolta az ajkaimat.
- Én is szeretlek - suttogtam, nem bízva a hangomban, hogy
egyáltalán meg tudok szólalni.
Liam felállt és a fickó azonnal a háta mögé húzta a kezeit és
megbilincselte. Ő továbbra is csak engem nézett, és éreztem, hogy
szívem majd megszakad érte. A baba elvesztése után nem hittem,
hogy lehet annál valami fájdalmasabb. Tévedtem. Néztem, ahogy
kivezetik a szobából, ezzel magamra hagyva. Rosszul éreztem
magam, nem hagyhattam, hogy ezt tegye, nem az ő hibája volt. Fel
fogom jelenteni apámat, elmondom, hogy ő ütött először, Liam
csak meg akart védeni. Így el kell engedniük, ugye? Megvédeni

345
engem, az egy dolog, de apám megőrült, és soha nem fogják
elhinni, hogy önvédelem volt.
Kezembe temettem az arcomat, és próbáltam kitalálni
valamit. Akárhogy is, Liam bajban volt, mert hiába jelentem fel
apámat, apám is feljelentette őt, így Liam továbbra is le lesz
tartóztatva. Önvédelem vagy sem, továbbra is ott a súlyos testi
sértés vádja, mert kiprovokálták tőle. Nem kockáztathatom meg,
hogy esetleg mégis bent tartják.
Mi van, ha nem engedik ki? Mi van, ha börtönbe kerül és
elvesztem őt? Az egyetlen dolog, ami segíthet, az az apám, ha
visszavonja a vádakat. Megragadtam a telefont és felhívtam Jaket.
A második csörgésre vette fel.
- Jake. Liamet letartóztatták - jelentettem be minden nélkül.
- Mi a fasz? Azt nem lehet! - kiáltotta olyan hangosan, hogy
beleremegett a telefonom.
- Jake, délután kiengednek, tudnál nekem hozni néhány
tiszta ruhát? - kérdeztem, próbálva nyugodt maradni.
- Igen, húsz perc múlva ott leszek - mondta. Hallottam a
háttérzajból, hogy már a ruhákat pakolja.
- Köszönöm. - Kinyomtam a telefont és a homlokomat
nekitámasztva összeszedtem a gondolataimat. Van más
lehetőségem? Nem láttam. A kezem remegett a félelemtől, de
tárcsáztam apám számát. Sokáig csöngött. Már épp le akartam
tenni, amikor meghallottam apám álomtól rekedtes hangját.
Borzongás futott keresztül az egész testemen és összeszorítottam a
szememet.
- Helló. - Sikerült ezt a szót kinyögnöm úgy, hogy ne
hallatszódjon ki a rémületem. - Amber vagyok - mondtam,
gombóccal a torkomban.
Nevetett. - És mit tehetek érted, Amber?

346
 - Azt akarom, hogy vond vissza a vádakat Liam ellen -
feleltem, és igyekeztem magabiztosnak tűnni.
Ismét felnevetett. - Nem fogom visszavonni a vádakat, az a
rohadék eltörte az orromat! Látnod kellene, hogy mi tett az
arcommal - kiabálta olyan erővel, hogy meghátráltam. Hogy lehet
az, hogy még telefonon keresztül is rettegek tőle?
- Kérlek. Kérlek, tedd meg, kérlek - könyörögtem, és
igyekeztem nem sírni.
Felsóhajtott. - Azt akarod, hogy ejtsem a vádakat?
- Igen - válaszoltam, a könnyeim már csorogtak.
- Gyere el hozzám és beszélhetünk róla - mondta szinte
szórakozottan.
Hozzá? Óh, Istenem, ugye csak viccel? - Kérlek, vond vissza
a vádakat. Te is tudod, hogy nem ő ütött először - könyörögtem, és
éreztem, ahogy az epe gyűlik fel a torkomban. Tudtam, hogy
tetszik neki ez a helyzet, hogy uralkodat fölöttem.
- Gyere el hozzám, és beszélhetünk róla - ismételte.
Felnéztem az órára. Jake körülbelül tíz perc múlva fog
megérkezni. - Jake is jöhet? - kérdeztem, tudván hogy ez a
legostobább kérdés, amit valaha is feltehettem. Hogyan is
gondolhattam ezt? Ha Jake is ott volna, akkor nem kellene aggódni
a vádak miatt, mert azonnal a föld alá kerülne valahol a pusztában.
- Nem. Hagyd azt a köcsögöt ki ebből! - morogta.
Oh, Istenem! Meg tudom ezt tenni? Valóban oda tudok
menni, és beszélni vele? Elég erős vagyok hozzá? Már tudtam a
választ a kérdésre. Bármit megtennék Liamért, még ha ez azt is
jelenti, hogy meg kell ölnöm az apámat, azért, hogy ejtsék a
vádakat. Nincs sértett, nincs bűntett.
Félelmemben nyeltem egyet.

347
 - Rendben. Egy órán belül ott leszek - mondtam halkan,
majd kinyomtam a telefonomat, és kétségbeesetten igyekeztem
elkerülni a pánikrohamot. Erősnek kellett maradnom.
Visszafeküdtem az ágyba és igyekeztem megnyugodni. Nem
lehettem kiborult állapotban, amikor megérkezik Jake, különben
nem fog egyedül hagyni. Csak feküdtem, és a csempéket
számoltam, igyekeztem minden más gondolatot kiűzni a fejemből.
Ezt addig csináltam, míg Jake be nem rohant a szobámba. Nagyon
fáradtnak és stresszesnek tűnt. Az összes pénzemet felmerném
tenni arra, hogy nem aludt az elmúlt éjszaka. Óvatosan megölelt, és
igyekeztem nem összerezzeni a hasamban és a csípőmben lévő
fájdalomtól.
- A francba Ambs, ez rossz. - Megrázta a fejét, és úgy nézett
ki, mint aki egyszerre dühös és aggódó is.
Bólintottam. Fontos volt, hogy hamar magamra hagyjon.
- Jake, el kell menned a rendőrségre, hogy megnézd, mit
tehetünk Liamért. Délutánig nem mehetek el innen, így én nem
tudok most odamenni - utasítottam és megszorítottam a kezét.
Beleegyezően bólintott. - Biztos, hogy ne maradjak itt veled?
Jól vagy?
Bólintottam, és gyengéden mosolyogtam. - Arra van
szükségem, hogy Liammel minden rendben legyen. Szóval,
odamennél, kérlek? - kértem, bólintva az ajtó felé.
Újra átölelt. - Rendben. Hívlak, amint megtudok valamit. -
Megpuszilta a fejem búbját, majd letette a ruháimat az ágyamra. -
Ha kiengedtek, akkor hívj fel és hazaviszlek - mondta szigorúan.
Bólintottam és ismét magamhoz öleltem, mert nem tudtam a
szemébe hazudni. - Rendben. Kérlek, tégy meg mindent, amit csak
lehetséges - könyörögtem.

348
 - Rendben. Viszlát, később - mosolygott biztatóan, mielőtt
kiment a szobából.
Vártam egy percet, mielőtt megnyomtam volna a nővérhívó
gombot.
A nővér hamarosan meg is jelent. - Szia. Hogy érzed magad
ma? Szükséged van még egy kis fájdalomcsillapítóra? - kérdezte
kedvesen mosolyogva.
Megráztam a fejem. - Nem. Szeretnék saját felelősségre
távozni. A bátyám elment a kocsiért. Anyukám balesetet
szenvedett. El kell mennem - hazudtam, miközben megpróbáltam
kimászni az ágyból.
- Amber, nem mehetsz még el, csak tegnap műtöttek -
utasított.
- Azt orvos azt mondta, hogy délután hazamehetek. Ez csak
néhány órával van korábban - hárítottam és megfogtam a ruháimat,
amiket Jake hozott és elkezdtem átöltözni.
- Amber, akkor is ágyban kell maradnod! Ha ki is engednek
délután, még néhány napid ágynyugalomra van szükséged -
magyarázta a nővér homlok ráncolva.
- Nézze, értékelem az aggodalmát, de elhagyom a kórházat,
most. Nem tarthatnak itt akaratom ellenére. Ismerem a jogaimat.
Aláírom, hogy saját felelősségre távoztam, az orvosi utasítás
ellenére is, így nem tudok később perelni - mondtam szigorúan.
Kezdett idegesíteni, nekem nem volt időm erre.
Kissé döbbenten nézett rám, de végül bólintott. - Megyek,
megkeresem az orvost - motyogta az ajtó felé indulva.
- Mondja meg kérem neki, hogy hozza a papírokat is, nincs
időm várni - kértem és az ajkamba haraptam. Alig vártam már,
hogy mehessek. Liam most volt bajban. Befejeztem az öltözködést

349
és összecsomagoltam a maradék holmimat, majd leültem az ágyra
és türelmetlenül az órát bámultam.
Végül egy örökkévalóságnak tűnő idő után, ami valójában
nagyjából három perc lehetett, megérkezett az orvos szigorú
arckifejezéssel. - Amber, nem ajánlom, hogy még elhagyd a
kórházat - mondta.
Megráztam a fejemet. - Anyunak balesete volt, oda kell
mennem a bátyámmal. A kocsiban vár rám, most kell mennem.
Csak mutassa, hol írjam alá - biccentettem a kezében lévő mappa
felé.
Felsóhajtott, felém fordította a papírokat és a lap aljára
mutatott.
- Ez alapvetően egy lemondó nyilatkozat, amiben tudomásul
veszed, hogy az orvos javaslatának ellenére, a saját felelősségedre
távozol a kórházból - magyarázta, miközben én aláírtam ott, ahol
mutogatta.
Bólintottam, visszaadtam neki a papírokat és megragadtam
a táskámat.
- Fontos, hogy pihenjél, Amber. Ha szédülni kezdenél, vagy
gyengének érzed magad, akkor gyere vissza. Ha vérezni kezdenél,
vagy erős fájdalmaid lennének, erősebb, mint a normál
menstruációs görcsök, akkor azonnal be kell jönnöd - utasította
aggodalmasan rám nézve.
Beleegyezően bólintottam. - Úgy lesz. Mennem kell.
Köszönök mindent - feleltem, miközben már az ajtó felé tartottam.
Vissza sem néztem, úgy rohantam a taxiállomás felé és
beugrottam az első üresbe, megadva a sofőrnek apám címét.
Elővettem a telefonomat, és ellenőriztem az aksit. Csak a
családtagok számai voltak benne. Jake, Liam, Johnny, Ruby és
anyué.

350
 Írtam Jakenek egy üzenetet, de csak akkor akartam
elküldeni, amikor már odaértem apámhoz. Nagyjából úgy
tippeltem, hogy a rendőrség és apám háza között az út negyed
órába telik - ennek bőven elég időnek kell lennie ahhoz, hogy
rávegyem apámat a vádejtésre, mielőtt Jake odaérne, és bármi is
történhetne. Legalábbis reméltem.
Amikor a taxi félre húzódott apám háza előtt, a kezem
remegett az idegességtől.
- Jól vagy, édesem? - kérdezte a sofőr, amikor rám nézett.
- Igen. Jól vagyok, kösz - motyogtam és odaadtam neki a
pénzt, majd vettem egy mély levegőt, hogy megpróbáljak
megnyugodni.
Kiszálltam, becsuktam magam mögött a kocsiajtót, és
elküldtem Jakenek a már megírt üzenetemet.
Apánknál vagyok. Kérlek, gyere értem, most azonnal! NE HÍVJ
VISSZA! Amber. X

351
 23. fejezet

Fordította: Maya

Kopogtam az ajtón és lélegzetvisszafojtva vártam a

választ. Az ajtó szinte azonnal kinyílt. Ott állt a férfi, aki miatt
elveszítettem a babámat, és aki miatt a barátomat súlyos testi sértés
miatt letartóztatta a rendőrség. Az arca tiszta zúzódás volt. Igaza
volt, Liam valóban jó munkát végzett. Orra be volt kötve, és dagadt
volt. Arcának minden egyes négyzetcentimétere vörös volt és
duzzadt, csak a két sötét, gonosz szeme látszott. Büszkeséget
éreztem Liam miatt, annak ellenére, hogy tudtam, Liam hibát
követett el.
Elmosolyodott. - Amber, gyere be. Hogy vagy? - kérdezte
udvariasan.
Most viccel? Hogy, hogy vagyok? Elsétáltam mellette,
figyelmen kívül hagyva a kérdését.
- Tegyük félre az udvariaskodást! Mi az, amit akarsz a
vádejtésért? - kérdeztem, próbáltam úgy beszélni, hogy ne
hallatszódjon, hogy valójában mennyire rémült vagyok.

352
 Elvigyorodott, megfordult és besétált a nappaliba,
nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy követni fogom. Ahogy eltűnt a
látómezőmből, kinyitottam az ajtózárat, hogy Jake nyitva találja
azt, majd követtem őt a nappaliba. Kérlek, csak tudjam végig
csinálni, kérlek.
- Ülj le - utasította, és megveregette maga mellett a kanapét.
Tudtam, hogy a jó oldalon kell maradnom, és az is tudtam, hogy a
közelében kell maradnom, amennyire csak lehetséges, így
odamentem, és szembefordulva leültem mellé, felkészülve arra,
hogy bármelyik pillanatban elfuthassak.
- Szóval, kitől van a baba? Vagy nem tudod? - kérdezte
gúnyosan.
Éreztem, ahogy a düh és a bánat gyülemlik fel bennem,
ahogy a babámról beszélt. - Neked köszönhetően elvesztettem.
Miért ütöttél meg? - kérdeztem és igyekeztem nem sírni.
Nevetett és megrázta a fejét, mintha valami hülyeséget
mondtam volna.
- Kibaszottul megérdemelted - mondta dühösen.
- Megütöttél, amitől elestem és elvesztettem a babámat. Ezért
ütött meg Liam - közöltem vele a kész tényeket.
- Azzal a kis köcsöggel mindig csak a baj volt - morogta a
kezét ökölbe szorítva.
Nagyot nyeltem. Istenem! Ez nem fog működni.
- A te hibád volt. Odajöttél hozzánk és kiprovokáltad -
próbálkoztam tovább.
Bólintott. - Azt reméltem, hogy a kibaszott bátyáddal fogok
verekedni, de ez a kis punk a szomszédból megállította. Jakkel
mindig is csak a baj volt, már gyerekként is mindig az utamba állt -
mondta, és a fejét bosszúsan rázta a fejét.

353
 - Jake csak megakadályozta, hogy megverj engem.
Megállított, amikor meg akartál erőszakolni. Erről van szó? -
kérdeztem. Istenem! Csak válaszolj a kérdésre!
Dühösen nézett rám. - Nemi erőszak? Nem hinném, hogy az
nemi erőszak lett volna. Te az én lányom vagy, tartoztál nekem
annyival, azért a sok szarért, amit el kellett viselnem. Kibaszottul
étvágygerjesztő voltál - mondta, miközben lassan végigpásztázta a
testemet.
A kezem szorosabban fonódott a zsebemben lévő
mobilomra.
- Azt hiszed, hogy a feleségedből és a két gyerekedből a szart
is keveredted, a lányodat pedig éveken keresztül szexuális
zaklattad, majd megpróbáltad megerőszakolni, az rendben van? -
kérdeztem dühösen.
- Miattad lett az életem kibaszottul nyomorúságos! Csak
szükség volt egy pofonra, hogy tudd hol a helyed. Csak
fegyelmezés volt, ennyi - köpte, majd felállt a kanapéról, miközben
a hajamnál fogva megragadott engem is.
- Fegyelmezés? Az egyik alkalommal, olyan erősen vágtad
Jaket gyomron, hogy egy napig nem tudott enni. Eltörted a karját és
a bordáit. Mindegyikőnket félelemben tartottál, és minden
apróságért dühös lettél - kiáltottam, megpróbáltam őt provokálni.
Felém fordult, mire gyorsan felugrottam, hogy azonnal futni
tudjak, ha szükségem lenne rá.
- Jake megérdemelte mindent, amit kapott! Annak a
kibaszott gyereknek meg kellett volna fulladnia, amikor
megszületett! - kiáltotta és a kezével az asztalra csapott.
- Mi a helyzet Johnnyval, Matt-tel, és Rubyval? Nekik is
szükségük van fegyelmezésre? - kérdeztem.

354
 Bólintott. - Igen. Mindannyiuknak meg kell tanulniuk, hogy
hol a helyük. Egyébként Ruby hol van? - kérdezte megpróbálva a
szemembe nézni.
- Visszament Merseybe - hazudtam.
Dühösen felmordult, és megragadva a dohányzóasztalt,
elhajította azt, ezzel hátrébb kényszerítve engem, mert szinte a
lábamra érkezett az. Gyerünk, Amber. Meg tudod csinálni!
- Azt akarom, hogy vond vissza a Liam elleni vádjaidat, és
hagyd el a várost - jelentettem ki tárgyilagosan.
Nevetett és a szemeit forgatta. - Ez nem fog megtörténni,
ebben biztos lehetsz. Tudod mit. Hagyd el azt a kis punkot, és
gyere, élj velem, akkor visszavonom a vádakat - alkudozott,
miközben lassan újra végigpásztázott engem.
Összerezzentem, szédültem és hányinger kerülgetett, aztán
rájöttem, azért meg már egy ideje nem vettem levegőt, így gyorsan
nagyon lélegeztem.
- Nem. Visszavonod a vádjaidat, elhagyod a várost és békén
hagysz engem és az egész családomat. És a családomhoz, Ruby,
Johnny és Matt is hozzá tartozik - mondtam szigorúan. Óh,
Istenem! Csak működjön! Elmosolyodtam és a telefont kivéve a
zsebemből megnyomtam a küldés gombot. Halkan felnevettem,
majd ismét pókerarcot öltöttem magamra.
- És miért is tenném ezt? - kérdezte szórakozottan.
- Mert ha nem teszed, akkor elmegyek a rendőrségre, és
mindent elmondok nekik, amit korábban elkövettél ellenünk.
Biztos lehetsz abban, hogy a börtönben fogsz megrohadni. És
tudod, hogy a börtönben hogyan viselkednek a neki erőszakolókkal
és pedofilokkal - vontam vállat.
Elnevette magát. - És ki hinne egy ilyek kis piszkos kis
ribancnak, mint te? Még csak tizenhat vagy. Én egy elismert

355
szakember vagyok, aki a legjobb ügyvédeket engedheti meg
magának, akik darabokra szednének téged. Különben sincs
bizonyítékod. Olyan régen történt már, hogy nem állna meg a te
szavad az enyémmel szemben - morogta és közelebb lépett
hozzám.
Éreztem, ahogy az epe a torkomba gyűlik, és imádkoztam,
hogy Jake a közelben legyen már. Vajon mennyi idő telt el azóta,
hogy elküldtem neki az üzenetet?
- Valójában tévedsz. Van bizonyítékom - helyesbítettem
vigyorogva, és elővettem a mobilomat.
Úgy nézett rám, mintha hülye lennék.
- Az okos telefonok igen hasznosak tudnak lenni,
mindenféle kütyü van bennük, kamera, zenelejátszó,
számológép…. hangrögzítő - soroltam, és az utolsónál felvontam a
szemöldökömet. Beléptem a menübe, hogy lejátsszam az előbbi
felvett beszélgetésünket.
Egy elégedett mosollyal néztem fel rá.
- Szóval, kitől van a baba? Vagy nem tudod?
- Neked köszönhetően elvesztettem. Miért ütöttél meg?
- Kibaszottul megérdemelted - mondta dühösen.
- Megütöttél, amitől elestem és elvesztettem a babámat. Ez volt az,
amiért Liam megvert.
- Azzal a kis köcsöggel mindig csak a baj volt! Megállítottam a
felvételt.
- Eleget hallottál, vagy szeretnéd tovább hallgatni?
Emlékszel, mit mondtál? Elismerted, hogy meg akartál erőszakolni
- mondtam.

356
 Úgy vigyorgott rám, mint egy idióta, majd megragadta a
telefonomat, a fölhöz vágta és a lábával keményen rálépve,
szétzúzta azt. Küzdenem kellett a nevetésem ellen.
- Óh, apa. Az a telefon egy vagyonba került. Tudod, hogy
mennyi kerül egy ilyen telefon? - kérdeztem ironikusan.
Elvigyorodott, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy ő nyert. -
Most már nincs semmi a kezedben. - Megragadta a csuklómat és
közelebb rántott magához.
- Igazad van. Nekem nincs, de a családomnak van. Ép az
előbb küldtem el öt másik embernek a felvételt, és ha nem veszed le
azonnal a mocskos perverz kezedet rólam, akkor el fognak menni a
rendőrségre - mondtam önelégülten.
Olyan keményen pofon vágott, hogy a földre kerültem, és az
egész arcom fájt. Kezemet az arcomra téve, gyűlölködve néztem rá.
Jobban gyűlöltem őt, mint valaha bármit is az életemben.
- Vond vissza a vádakat, azonnal hagyd el a város, és soha
többé ne jelentkezz. Különben gondoskodni fogok arról, hogy a
felvétel eljusson a rendőrségre. Komolyan beszélek. Vond vissza a
vádakat, hagy békén és engedem, hogy elmenj. Én csak azt akarom,
hogy Liam szabad legyen - mondtam. Semmi más nem érdekelt. A
felvételt bármikor fel tudjuk használni, ha csak a közelünkbe mer
merészkedni, nem lesz gond a feljelentésével. De most nem tudtam
felhasználni, míg Liam a rendőrségen volt, nem kockáztathattam,
hogy bűnösnek találják, és miattam börtönbe kerüljön.
Apám gyűlölködve nézett rám. Az arcáról le tudtam olvasni,
hogy mit gondolhat erről az egészről. Nagyon dühösnek tűnt, de
tudta, hogy nincs más lehetősége. Ha nem akarja, hogy
megvádoljam nemi erőszak kísérlete miatt, gyerekbántalmazásért
és néhány verekedésért, akkor azt kellett tennie, amit mondtam
neki.

357
 - Ugyan olyan vagy, mint a kibaszott bátyád - kiáltotta
mérgesen, ahogy megrángatta a karomat.
Mosolyogtam. - Ezt bóknak veszem. Jake a legjobb testvér a
világon.
- Te kis kurva - sziszegte, majd kirángattam a karomat a
szorításából.
- Hívd fel a rendőrséget, vond vissza a vádakat, utána én is
beszélni fogok velük, hogy megbizonyosodjak, valójában is
megtetted - utasítottam. Istenem! Működik! Valóban működik.
Hallottam, ahogy egy kocsi csikorgó gumikkal fékez a ház előtt, és
néhány másodperc múlva Jake robbant be az ajtón. Gyilkos düh
tükröződött az arcáról.
- Minden rendben, Jake. Mi csak beszélgetünk. Úgy döntött,
hogy visszavonja a vádakat és elhagyja a várost. Igaz, Stephen? -
kérdeztem, gúnyosan kiejtve a nevét.
Jake arcán meglepettség tükröződött. Megragadta a
karomat, és a háta mögé húzott. Igazi gyilkos dühvel nézett
apánkra.
Megszorítottam a karját, hogy elvonjam a figyelmét. -
Minden rendben, Jake, csak nyugodj meg. Már mindent
elrendeztem - mondtam, miközben harcoltam az érzés ellen, hogy
egyszerűen csak hagyjam, hogy Jake megölje őt, de nem
hagyhattam, hogy bajba kerüljön.
- Mindent elrendeztél? - kérdezte, miközben továbbra is
apánkat nézte, olyan tekintettel, hogy ha nem ismerném Jaket,
akkor most én is féltem volna tőle. De hogy őszinte legyek, ez nem
is volt olyan meglepő. Jake átkozottul ijesztő tudott lenni, ha az
akart lenni.
- Hívd őket, és vond vissza a vádakat - utasítottam ismét.

358
 Apám gúnyosan végigmért bennünket, majd megfordult, és
megragadta a telefonját. Míg ő hátat fordított, Jake rám nézett. - Mi
történt? Mi a fenét csinálsz te itt? - kérdezte gyorsan.
Mosolyogtam. - Nézd meg a telefonodat.
Rosszallóan rám nézett, majd elővette a telefonját. - Egy
hangüzenetem érkezett - mondta, majd rányomott a megnyitásra és
lejátszotta. Miközben hallgatta, néztem az arcát, ahogy harangból
megdöbbenésbe, majd boldogságba megy át. Büszkén rám nézett,
visszatette a telefonját a zsebébe, majd szorosan, védelmezően
magához ölelt. Éreztem, ahogy az erő kifut a lábamból és le kellett
ülnöm, mert bírtam tovább tartani magam. Már csak aludni
akartam.
- Jake, maradj nyugton és fejezzük ezt be, oké? Csak hagyja
el a várost. Mindenkinek elküldtem az üzenet, anyának, Liamnek,
Johnnynak és Rubynak is. Csak meg kell róla győződni, hogy
visszavonta a vádakat. Csak az kell, hogy Liam szabad legyen -
mondtam, ahogy leültem a fotelba.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
Mosolyogva bólintottam. - Teljesen rendben vagyok. Csak le
kell ülnöm. Maradj itt és légy nyugodt - feleltem, és éreztem, ahogy
a testemet ellepi a nyugalom, tudván, hogy nem kell újra
beszélnem vele. Jake mindent el fog intézni, mint mindig. Láttam,
hogy apám hívta a rendőrséget, és hallottam, amit elmondja, hogy
visszavonja a vádakat. Jake ezután felhívta őket, és megerősítették,
hogy a vádakat visszavonták, így Liam szabadon távozhat. Jake
egész idő alatt védelmezően köztem és apánk között állt.. Tényleg a
legjobb testvér volt, akit valaha is kívánhattam magamnak.
Nagyjából tíz perc múlva Jake felém fordult. - Mehetünk,
Ambs. - Megfogta a kezemet és felsegített a fotelből. Maga előtt
tolva az ajtó felé indult, de közben egy pillanatra sem vette le
apánkról a tekintetét. - Jobban teszed, ha soha nem jössz vissza,

359
öreg. Ha legközelebb találkozunk, vagy megöllek, vagy a
rendőrségen fogsz kikötni. Nem vagyok biztos abban, hogy melyik
lehetőség lenne a jobb számodra. Szeretném látni, ahogy elégsz -
mondta egy kis mosollyal az arcán, ahogy elképzelte azt. Nem
viccelt, nem volt kétségem afelől, hogy Jake megöli őt, és ha Jake
mégsem tenné, Liam biztosan.
- Tűnj el városból, még ma - morogta Jake, majd becsapta az
ajtót, és a kocsi felé tolt engem.
Tuti, hogy ha elkapták volna, megbüntették volna
gyorshajtásért, de nem szóltam érte egy szót sem. Nagyjából két
perc múlva félre húzódott, és leállította a motort. Kezével olyan
szorosan markolta a kormányt, hogy az ökle elfehéredet. Az
állkapcsát olyan erővel feszítette meg, attól féltem, hogy végül
kitörnek a fogai. Tudtam, hogy most nagyon dühös rám. Vett
néhány mély levegőt, nyilván próbált megnyugodni.
- Mi a fasz volt ez? - morogta.
Összerezzentem és bocsánatkérően néztem rá. - Működött,
Jake.
- Van fogalmad arról, hogy mekkora hülyeséget csináltál,
Amber? Gondolj csak bele, mi van, ha nem működött volna a kis
terved? Mi van, ha nem kapom meg az üzenetedet? Mi van, ha úgy
dönt, rád támad? Vagy még rosszabb! - kiáltotta, és a kezét
dühében a kormánynak csapta.
Megint összerezzentem. Kiabálásától az egész autó
visszahangzott. - Sajnálom, Jake. Meg kellett tennem. Ez volt az
egyetlen módja annak, hogy Liam kiszabaduljon. Most, hogy
megvan a felvétel, soha sem fog újra a közelünkbe jönni -
magyaráztam neki könyörgő hangon. Akartam, hogy megértse az
okomat. Nem mondott semmit, még mindig nagyon dühösnek
tűnt. - Büszkének kellene lenned rám - suttogtam, és kiskutya
szemekkel néztem rá.

360
 Felsóhajtott. - Büszke is vagyok rád, Ambs, de az egy rohadt
idióta. Csak azért, mert működött, még nem jelenti azt, hogy amit
tettél, az helyes volt. Az Isten szerelmére! Neked a kórházban
kellene lenned! Hogy a fenébe jutottál ki? A francba, kérlek, ne
mond azt, hogy elszöktél, és ők meg keresnek téged - mondta
grimaszolva.
Nevettem és megráztam a fejemet. - Jól vagyok, csak nagyon
kimerültem. Szükségem van egy kis alvásra, amint a barátom kijött
az őrizetből - mondtam, mosolyogva a gondolatra.
Jake gonoszul felnevetett. - Tudod mit? Én nem kiabálok
veled többet. Liam eléggé mérges lesz helyettem is. Megmondom
neki, hogy ő foglalkozzon ezzel - mondta nevetve, ahogy újra
elindultunk az autóval.
Óh, a fenébe, igaza volt. Liam valóban iszonyat dühös lesz,
hogy ilyen veszélybe sodortam magam.
Jake rám nézett, és újra elnevette magát. - Nos, boldog
vagyok, hogy nem nekem kell téged leszidnom. Liam megteszi
helyettem - vigyorgott rám, mire én is elnevettem magam és
éreztem, amit eláraszt a megkönnyebbülés.
- Szeretnél visszamenni a kórházba? - kérdezte.
Megráztam a fejemet. Jól voltam, csak fáradt. Pihenésre volt
szükségem, mert úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a
maratont, de fájdalmaim nem voltak. - Jól vagyok, tényleg. Csak
vegyük fel Liamet, és menjünk haza - javasoltam, miközben a
fejemet a fejtámlán pihentettem. Csak Liam ölelő karjaira volt
szükségem.
- Azt mondták nekem a telefonban, hogy még nagyjából egy
órát lesz bent. Még meg kell írni a papírokat vagy valami ilyesmi.
Hazaviszlek, és utána elmegyek érte - mosolyogott rám biztatóan,
és elindult a házunk felé. Amikor beálltunk a felhajtóra, Ruby és
Johnny rohant ki a házból. Nagyon aggódónak néztek ki.

361
 - Óh, Amber, jól vagy édesem? - kérdezte Ruby, miközben
körbevizsgált, ahogy befelé sétáltunk a házba.
- Jól vagyok, csak egy kicsit fáradt - bólintottam.
- Mi volt az az üzenet? Elmentél Stephenhez? - kérdezte
Ruby a homlokát ráncolva.
Bólintottam és könyörgőn ránéztem Jakere, mert én csak le
akartam feküdni.
- Majd én mindent elmondok, Ruby. Ambsnek most
pihennie kell - vetette közbe Jake, és a szobám felé irányított.
Hálásan mosolyogtam rá. Nem tudtam most már a
tényekkel foglalkozni, hogy valójában mekkora hülye is voltam,
hogy ezt tettem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lett volna,
ha nem működik. Kissé megborzongtam és gyorsan elvetettem
ezeket a gondolatokat. Most már vége, és szerencsére nem történt
semmi.
Jake bekísért a szobámba, letette a táskámat, segített levenni
a cipőmet, majd úgy, ruhástól befeküdtem az ágyamba.
Leült az ágyam szélére, és szomorúan rám nézett. - Ambs,
nagyon sajnálom, hogy elvesztetted a babát, ugye tudod? - kérdezte
halkan.
Bólintottam. - Igen, tudom. Te lettél volna a legszuperebb
nagybácsi - ugrattam, gyengén mosolyogva.
Nevetett. - Igen. Szerettem volna rohadtul elkényesztettni
azt a kölyköt, csak azért, hogy bosszantani tudjalak benneteket -
mosolygott.
- Fogadok, hogy nagyon jó munkát végeztél volna.
Lehajolt, megölelt és megcsókolta az arcomat. - Nagyon
bátor voltál, és büszke vagyok rád, de soha többé nem merészelj
ilyet tenni - mondta szigorúan.

362
 Bólintottam majd ásítottam egyet. - Nem fogok. Elmész
Liamért?
Megrázta a fejét. - Nem. Megkértem Johnnyt, hogy menjen el
érte. Nem akarlak magadra hagyni, amíg tudom, hogy az a seggfej
a városban van - felelte.
Bólintottam és becsuktam a szemem. Alvásra volt
szükségem, fizikailag és érzelmileg is teljesen kimerültem.

Arra ébredtem fel, hogy valaki van az ágyamnál. Nagy

nehezen kinyitottam a szememet, és megláttam Liamet, ahogy
mellettem áll. Könnyekben törtem ki és a nyakába ugrottam. Még
soha életemben nem voltam ilyen boldog. Szorosan magához ölelt
és gyengéden ringatni kezdett, ahogy az ajkait a nyakamra
szorította úgy, ahogy akkor szokta, amikor ideges voltam.
Kezemmel a hajába túrtam, és soha nem akartam elengedni. Soha
nem akartam, hogy újra elváljunk.
- Rendben van, Angel. Most már minden rendben van. Hogy
vagy? - kérdezte halkan, miközben hátrébb húzódott, hogy rám
tudjon nézni. A gyönyörű kék szemei aggodalmat sugalmaztak.
Mosolyogtam majd megcsókoltam, miközben szorosan
hozzásimultam.
Belemosolyogott az ajkaimba, mire újra magamhoz húztam.
- Jól vagyok, és boldog, hogy újra itt vagy - válaszoltam,
miközben kutatóan simogattam meg a gyönyörű arcát.
Kezét gyengéden a hajamba túrta, és percekig csak néztük
egymást.
- Jake elmondta, hogy mit tettél - mondta, miközben az
arckifejezése megváltozott.

363
 Nagyot nyeltem és grimaszoltam. - Sajnálom, de tennem
kellett valamit - motyogtam bocsánatkérően.
Liam a nyakamba temette az arcát. - Ha arra gondolsz, hogy
most kiabálni fogok veled, akkor tévedsz - felelte nevetve a
bőrömbe.
Kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam és
megnyugodtam.
Visszahúzódva rám nézett. - Komolyan mérges vagyok rád.
Utálom, hogy ezt tetted, de nem akarlak még több stressznek ki
tenni, aminek már amúgy is ki vagy téve. Annyi mindenen mentél
már keresztül - mondta szomorúan, és kezét a most már üres
hasamra fektette. - Csak annyit mondok, hogy soha többé ne tedd ki
magad ilyen veszélynek. Soha ne kerülj megint ilyen helyzetbe.
Nem érdekel, hogy mi az oka, semmi sem elég jó ok arra, hogy
bajod essen. Megértettél? - morogta.
Bólintottam. Láttam rajta, hogy sokkal többet és sokkal
hangosabban szeretett volna mondani, de visszafogta magát a
történtek miatt.
- Megértettem - bólintottam bűntudatosan, majd
elmosolyodtam. - Nagyon szeretlek, Liam. - Ő volt a legfontosabb
számomra. A történtek is csak azt bizonyították, hogy valójában
mennyire is szerettem őt, és bármit megtennék érte, még a
legrosszabb álmommal is szembe néztem érte.
- Én is szeretlek, Angel - suttogta, majd felém hajolva
óvatosan megcsókolt. Mire elhúzódott, mindketten levegő után
kapkodtunk.
- Liam, kérdezhetek valamit? - motyogtam, miközben leült
az ágyra mellém.
Bólintott, és a kezemet megfogva összefűzte ujjainkat.

364
 - Még mindig velem akarsz maradni? Válaszolj nekem
őszintén. Mindenezek után, és még a babát is elvesztettem. Még
mindig akarsz engem? - kérdeztem, majd az ajkaimba haraptam, és
rettegtem, hogy azt mondja: Nem.
Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. - Angel. Én
mindig is veled akartam lenni. Mindig is veled leszek. Mindig -
mondta hevesen.
Boldogan mosolyogtam. Oké, kérdezd meg, Gyerünk,
Angel, meg tudod tenni.
- Mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok, meg szerettél volna
kérni, hogy menjek veled Bostonba - kezdtem idegesen.
Bólintott. - Igen. - Látszott, hogy zavaros számára ez az
egész, és nem érti ezt a beszélgetést.
- Boston egy fantasztikus lehetőség a számodra, igaz? És
nagyon szeretnél oda járni, ugye? - kérdeztem, tudva a ki nem
mondott válaszát.
Úgy nézett ki, mint aki még jobban összezavarodott. - Igen,
de ez nem lényeg, én itt akarok maradni veled. Te vagy a
legfontosabb nekem a világon - felelte és óvatosan megcsókolt.
Megráztam a fejem. Ez nem az a válasz volt, ami hallani
akartam. - Liam, nem hiszem, hogy valójában ezt szeretnéd. A
legjobb dolog a karriered, Boston, igaz?
Bólintott. - Igen, de… - Kezemet a szájára téve
elhallgatattam.
- El akarok veled menni Bostonba, ahogy mindig is szeretted
volna. Azt mondtad, hogy meg akartál erre kérni. Még mindig
akarod? - kérdeztem, nézve döbbent arcát, ahogy az várható volt.
Nem válaszolt, csak tátott szájjal nézett rám.

365
 - Liam, szeretnéd, hogy veled menjek? - kérdeztem újra, és
óvatosan megszorítottam a kezét.
- Megtennéd miattam? - kérdezte, és olyan szerelmesen
nézett rám, hogy a szívem majdnem elolvadt.
Bólintottam. - Igen. Bárhová követnélek, ha megkérnél rá.
- De annyi mindent itt kellene magad mögött hagynod,
Angel. Az iskola, a barátaid, Jake. Itt van az otthonod - suttogta, a
kezei közé fogva az arcomat.
Bólintottam. - Igen, de ha veled lehetek, akkor megéri -
vontam vállat.
- Hogy a pokolba kaphattam meg egy ilyen lányt, mint te? -
kérdezte, miközben a hüvelyujjával dörzsölte az arcom.
- Talán egy bűnöző voltál az előző életedben - ugrattam,
mire nevetni kezdett.
Bólintott. - Sorozatgyilkos - viccelődött, mire mindketten
nevetésben törtünk ki.
Újra lehajolt és megcsókolt, olyan lágyan és gyengéden,
amitől a legkülönlegesebb és legszerencsésebb lánynak éreztem
magamat a világon.
Túl hamar szakítottam meg a csókunkat.
- Angel, kérlek. Szeretnél eljönni velem Bostonba? - kérdezte.
Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. - Szeretnék,
Liam.
Kellett egy új kezdet. Annyi minden történt itt. Arra volt
szükségem, hogy ezt magam mögött hagyva, újra tudjam kezdeni.
El kell felejtenem mindent, hogy csak előre tekinthessek. A
jövőmbe, Liammel.

366
 Epilogus

~ Öt évvel később ~ Fordította: Maya

~ Liam ~

Ránéztem az órámra, és majdnem elakadt a lélegzetem. A

francba, mindjárt fél három!

- Pete! Mennem kell! Ugye be tudod fejezni? - kiabáltam át a
másik helyiségbe.
- Igen, főnök. Menj csak. Megcsinálom, ne aggódj! Csak szólj,
mikor jössz, és elsimítom az utolsó apróságokat. Sok szerencsét! -
kiáltott vissza.
- Oké. Viszlát, és köszönöm - kiabáltam, ahogy kirohantam
az épületből, majd beugrottam a kocsimba. Basszus, kérlek, csak ne
késsek el! Szinte száguldva haladtam a főiskola felé, majd odaérve,
szinte pánikolva rohantam az épülethez. Tíz perc múlva három,
csak néhány percem maradt! A tömegen keresztülverekedve
magam, kezdtem keresni őket. Rögtön megláttam Mattet, aki egy

367
széken állva keresgélt a tömegben. Amikor észrevett, idióta
módjára kezdett el integetni, mire elvigyorodtam.
Ahogy felé haladtam a tömegen keresztül, egy fickó elém
lépett.
- Hé, te Liam James vagy! Kaphatok egy autogramot?
Komolyan. Hű! Én vagyok a legnagyobb rajongód - tette hozzá
lelkesen, miközben a mellette álló nő elkezdett kotorászni a
táskájában, majd tollat és papírt vett elő.
Nevettem. Komolyan, naponta ötvenszer hallottam
ugyanezt a legnagyobb rajongóimtól.
- Persze - és udvariasan mosolyogtam, majd elvettem a felém
nyújtott tollat. Leírtam a nevemet, majd megütögettem a fickó
vállát. - Mennem kell a helyemre.
- Igen. Természetesen. Köszönjük! - mondta boldogan,
miközben vigyorogva nézte a papírdarabot, rajta a nevemmel. Soha
nem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire izgatottak lesznek
egy papírdarabtól, amire ráírtam a nevemet. Úgy értem, oké, hogy
Amerika egyik legjobb csapatában játszom, de a nap végén én is
ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Nem vagyok különleges. Liam
vagyok, és szerencsés, hogy olyan dologért kapok egy rakás pénzt,
amit szeretek csinálni - nem sok ember mondhatja el ezt.
Végigfurakodtam a tömegen, és leültem a sor végén. Matt
rögtön az ölembe vágta magát.
- Hé, kölyök. Minden oké? - kérdeztem, miközben
megcsiklandoztam, amitől nevetni és fészkelődni kezdett.
- Mindent elrendeztél? - kérdezte Jake vigyorogva.
Fintorogva bólintottam. - Igen. Krisztusom, ember, annyira
ideges voltam. - A kezeim egész nap izzadtak.

368
 Felnevetett és megrázta a fejét. Charlotte a barátnője hajolt
oda. - Minden rendben lesz. Csak nyugodj meg - mondta
megnyugtatóan. Charlotte lenyűgöző volt. Nagyjából fél éve voltak
együtt Jakekel, és nagyon talpraesett. Ő volt az első igazi barátnője
Jakenek, és látszott rajtuk, hogy nagyok komolyan gondolják a
jövőjüket együtt.
Intettem a szüleimnek, akik vigyorogva és büszkén
beszélgettek a körülöttük lévő vadidegenekkel, csak úgy, mint a
legtöbb alkalommal. Mosolyogtam. Komolyan, anyu, még egy
némával is el tudna beszélgetni.
- Szia, Liam - köszönt Margaret, ahogy átölelt.
- Szia, Margaret. Hogy vagytok? - kérdeztem, szorosan
visszaölelve őt. Nagyjából négy hónapja nem találkoztunk, mert
mindig utazott, és ment vele az új férje is, Greg.
- Jól vagyok. Greg nem tudott jönni, a Thaiföldön ragadt
promóció miatt. Tiszta ideg, hogy eltűnt - felelte homlokráncolva.
Mosolyogtam. - Nos, akkor majd megnézi a fényképeket
Matt leugrott az ölemből, és visszarohant az anyjához.
Rubyra mosolyogtam. Ő, Matt és Johnny még mindig Timberfield-
ben éltek, és elég sokat találkoztunk. Minden ünnepkor, szünetben
és szabadságok alatt nálunk szálltak meg. Több mint elég szobánk
volt arra, hogy kényelmesen meg legyünk.
Johnny és Kate szakítottak, nagyjából egy évvel ezelőtt, de jó
barátok maradtak. Kate azóta sem állapodott meg, továbbra is
flörtölt és „pályán van”, ahogy ő szokta mondani, és a legjobb
barátnők maradtak Amberrel a mai napig, szóval velünk jött és
velünk is maradt. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy távol
tartsam a csapattársaimtól, különben valószínűleg élve felfalná
őket.

369
 Sok minden történt az elmúlt öt évben. Stephen Walkert,
Jake és Amber apját letartóztatták egy évvel azután, hogy elhagyta
Boston, mert kicsalta a pénzt az ügyfeleitől. Hat évet kapott csalás
és sikkasztás miatt. Soha sem vette fel velünk a kapcsolatot, de még
mindig meg van az a felvétel, amit Amber csinált, így ha valaha is
visszatérne, akkor ezzel bizonyítva, feljelentenénk őt.
Hirtelen mindenki tapsolni kezdett, és a szívem gyorsabban
kezdett verni, ahogy a tömeget vizslattam.
A színpad bal oldalán állva pillantottam meg őt, ahogy az
egyik barátjával, Samanthával beszélgetett. Lélegzetelállítóan
gyönyörű volt a kék és szürke ünnepi ruhájában. Reggeli óta nem
láttam. Azt hitte, hogy edzésem van ma, de nem, és meglepetésnek
szántam, hogy itt leszek diplomaosztóján. Amber végzős volt, tánc
koreográfus szakon. Hihetetlenül büszke voltam rá, amit az elmúlt
néhány évben véghez vitt. Dolgozott, keményen tanult a főiskolán
és kitüntetéssel diplomázott.
Próbáltam odafigyelni az emberre, aki névsorban szólította a
végzősöket a színpadra. Amikor Angel sorra került és átvette a
diplomáját, már nem tudtam uralkodni magamon. Betegre
izgultam magam. Nem tudtam levenni róla a szemem, annyira
gyönyörű volt. Komolyan elállt tőle a lélegzetem, akárhányszor
csak megláttam őt.
A paparazzik is szerették. Mindig követtek minket, mindig
fotókat és interjúkat akartak. Szerették a történetünket, azt hogy,
már öt éve együtt voltunk. Nagyon szerették Ambert. Mindig a
magazinok címlapján szerepelt, ahogy a barátaival vásárol és
hasonlóak. Imádnivalón viselkedett, és az emberek ugyan úgy
odamentek hozzá autogramot kérni, mint ahogy tőlem szokták.
Amber mindig szórakoztatónak találta azt, amikor az emberek
letámadtak az utcán. Gyakran kérdezték, hogyan maradtam meg
önmagamnak a pénz és a hírnév mellett, és én mindig ugyanazt
válaszoltam, hogy egyik sem fontos a számomra, az egyetlen dolog,

370
ami számít nekem, az az én Angyalom. Ő volt az egyetlen dolog,
amire szükségem volt.
Ha holnap elveszítenék mindent, nagy ház, autók, pénz,
nem érdekel. Amíg ő minden este mellettem van, addig én vagyok
a legszerencsésebb fickó a világon.
Hallottam, ahogy az igazgató a nevét kiálltja, mire őrült
módjára vigyorogva tapsolni kezdtem. Ragyogott, ahogy a
tömegben meglátott engem, és a bizonyítványával büszkén felém
integetett. Rá kacsintottam, és néztem, ahogy boldogan elhagyta a
színpadot. Idegesen topogtam a helyemen, mert mindjárt vége, és
itt az idő. Az idegességtől megizzadt tenyeremet a farmeromban
próbáltam szárazra törölni. Még soha életemben nem voltam
ennyire ideges. Még néhány percbe telt, mire a névsor végére értek,
és láttam, ahogy a tömegen keresztül jön felénk. Ahogy odaért
egyből a nyakamba ugrott és megcsókolt. A lábát a derekam köré
tekerte és élveztem, ahogy ajkaink találkoztak. Boldogságtól
nevetve húzódott vissza, amitől a szívem még gyorsabban kezdett
verni.
- Gratulálok - duruzsoltam vigyorogva. Újra megcsókolt,
miközben a kezeim a fenekére csúsztak. A fenébe, öt éve már, és én
még mindig nem tudok betelni vele. Megszakítottam a csókunkat,
miközben hallottam, ahogy Matt mögöttünk énekli, hogy „Liam és
Amber, két szerelmes, pár…”
- Köszönöm. Aggódtam, amikor nem láttalak, azt hittem,
hogy nem tudsz eljönni - mosolygott miközben leereszkedett
rólam.
Mosolyogtam és egy apró tincset a füle mögé simítottam.
- A világért sem szalasztottam volna el - feleltem. Az egész
családja egy nagy ölelésbe fonta őt. Matt, mind mindig a lábát
fogva csüngött rajta, így nem tudott mozogni. Matt imádta a
nagytestvérét, de nem tudtam hibáztatni érte, úgy értem, ki nem

371
rajongana Angelért? Csak egy őrült nem. Lehajoltam, hogy
elhúzzam a lábaitól, fejjel lefelé tartva őt, amitől Matt nevetni
kezdett.
- Nos, most mit fogunk csinálni? Iszunk valamit? - javasolta
Amber.
Oh, basszus! Mindenki rám nézett. Oké, hűha, ez az,
nyomasszatok még, már így is rohadtul be vagyok ijedve!
- Umm…. Valójába, Angel, én arra gondoltam, hogy
elvinnélek valahová. Szeretnék valamit mutatni neked - feleltem és
igyekeztem közömbös maradni.
Kíváncsian nézett rám, utálta a meglepetéseket. - Igen? Mi
az? - kérdezte, miközben átölelt.
Lehajoltam és megcsókoltam az orrát. - Várnod kell -
feleltem vigyorogva, tudván, hogy ez tuti megöli őt.
Összeszűkült szemmel nézett rám, amitől elnevettem
magam, és kibontakoztam az öleléséből. - Készen vagy? -
kérdeztem reménykedve.
Bólintott. A családja örültek módjára vigyorogva nézett rá,
anyám a boldogságtól sírva fakadt. Oké, srácok. Csönd legyen!
Angel kicsit zavarodottan nézett rájuk, nyilván kíváncsi volt,
hogy mitől viselkedtek ilyen furcsán. - Akkor majd később
találkozunk. Van kulcs nálatok? - kérdezte, mire Jake felmutatta a
sajátját. - Menjetek. Majd később találkozunk - mondta a bejárat
felé bólintva.
Átöleltem Amber derekát és elindultunk.
- Szóval, hogy ment az edzésen - kérdezte.
- Hmm. Jól - füllentetten miközben kinyitottam előtte az
ajtót. Kilépve újra megcsókolt. Nyilvánvalóan boldog volt, hogy
lediplomázott.

372
 Útközben felhívtam Petet, hogy hamarosan meg fogunk
érkezni.

~ Amber ~

Itt valami határozottan készülődik. Ahogy megint rám

nézett, láttam rajta, hogy ideges. Úgy ült ott az ülésben, mintha
karót nyelt volna. Ez nem a normális Liam volt, akit az életemnél is
jobban szerettem.
Nagyjából húsz perc múlva, miután megbeszéltük az
aktuális időjárást és kibeszéltük az ünnepséget, vigyorogva kiszállt
az autóból. Oké, hol a pokolba vagyunk? Azt hittem, hogy
vacsorázni visz, vagy valami ilyesmi. Megfogva a kezét kiszálltam,
és követtem őt, amíg meg nem álltunk egy üveg ajtajú épület előtt.
Azt hiszem ez régen egy tortaterem volt, de úgy nézett ki, mirha a
közelmúltban felújították volna. Kívülről szép krémszínűre festett
falakat, ablakok tagolták.
- Mit gondolsz? - kérdezte, miközben hátulról átölelt.
Mit gondolok? Miről maradtam le? - Hmm. Nagyszerű? -
vontam vállat zavarodottan.
Felnevetett. - Fogalmad sincs, hogy miről beszélek, ugye? -
cukkolt.
- Nincs. Sajnálom, szépfiú, kellene? - kérdeztem bűnbánóan
mosolyogva.
- Nos, látod azt az épületet, ott, azokkal az üvegajtókkal? -
kérdezte.
Bólintottam. Még mindig nem értettem ezt az egészet.
- A tiéd!

373
 Az enyém? Mi a fenét akar ez jelenteni? Megfordultam, és
szembe néztem vele. - Liam, nem értem, kicsim. Sajnálom. -
mondtam bocsánatkérően. A fenébe! Tönkre tettem a meglepetést.
Elmosolyodott, miközben ujjaival könnyedén megsimogatta
az arcomat. - Neked vettem. Belülről teljesen felújítottam….. ez egy
tánc stúdió - magyarázta.
Óh, Szent Isten! Ez nem lehet! Zihálva néztem rá, hogy most
biztosan csak viccel, de ő csak vigyorgott rám. Nem, tényleg nem
viccelt, teljesen komolyan gondolta.
- Óh, Istenem. Most csak viccelsz! - sikítottam, ahogy a
nyakába vetettem magam.
Korábban már beszéltünk arról, hogy szeretnék egy saját
stúdiót, de ő lebeszélt róla, hogy várjunk még vele egy évet a
diploma után. Lefogadom, hogy azért csinálta ezt, mert már akkor
is ezt tervezte. Jézusom, nem létezik ennyire tökéletes pasi!
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - sikongattam izgatottan.
Gyengéden megcsókolt. - Szívesen. Gyere, menjünk be -
fordult az ajtók felé boldogan, magával húzva engem is.
Alig tudtam leplezni az izgalmamat, amikor átadta a
kulcsokat. A kezem annyira remegett, hogy nem tudtam a
kulcsokat a zárba illeszteni, így segítenie kellett nekem. Ahogy
besétáltunk az ajtón, sírva fakadtam. Volt egy kis recepció a két
hatalmas táncterem között, amelyeknek falai csupa tükör volt, és
olyan gyönyörű keményfa padlója, ami tökéletes volt a tánchoz.
- Óh, Liam. Ez tökéletes! - sírtam.
Elmosolyodott. - Felkértem valakit, hogy csinálja meg a
dizájnt. De ha van valami, ami nem tetszik, akkor meg tudjuk
változtatni, oké? - mondta, és beljebb vezetett. - Menjünk fel az
emeletre - javasolta, és intett a fejével.

374
 Bólintottam, és izgatottan elindultam vele fölfelé. Mindig
annyira rohadtul átgondolt és édes. Ő volt a legjobb barát, akit csak
kívánhattam volna magamnak az elmúlt években, jobb, mint arról
valaha is álmodtam.
Az emeleten volt egy kicsi rekreációs szoba, egy billiárd és
egy léghoki asztallal, valamint egy kis snack bárral és gyümölcslé
adagolóval.
Voltak még öltözők, zuhanyzók és ilyenek. Megfogta a
kezemet, és az utolsó ajtó felé húzott. Megint nagyon idegesnek
tűnt, és nem is mosolygott.
- Minden oké? - kérdeztem, mire szorosabban megfogta a
derekamat. Nem tudtam, nem mosolyogni, annyira szerettem,
hogy már szinte fájt.
Nyelt egyet, bólintott és kinyitotta az ajtót. Néztem, a
félhomályba borult szobát. Több száz apró gyertya lobogott
mindenfelé a szobában, visszatükröződő fényüket a tükrökről,
amitől az egész egyszerűen gyönyörű volt. Vörös és rózsaszín
lufikkal volt tele a plafon minden egyes négyzetcentimétere,
valamint néhány a székéhez is hozzá volt kötözve. Vörös rózsa
csokor állt mindenhol, a padló pedig vörös és rózsaszín
rózsaszirmokkal volt teleszórva. Egy szóval, gyönyörű.
Döbbenten néztem rá, de ő csak mosolyogva húzott be maga
után a szobába, majd becsukta mögöttem az ajtót. Ahogy a szoba
közepe felé haladtunk, a szívem gyorsabban kezdett verni, szinte ki
akart szökni a mellkasomból. Az egész annyira romantikus volt,
úgy érzetem magam, mintha szárnyalnék.
Lágyan megcsókolt, majd lassan fél térdre ereszkedett
előttem. A szememet ellepték a könnyek, és alig tudtam visszafogni
magam, nehogy hamarabb kezdjem azt kiabálni, hogy IGEN,
mielőtt még meg sem kérdezte.

375
 Elővett egy apró fekete dobozkát, felemelte a fedelét, amely
egy csodálatosan csillogó gyémántgyűrűt fedett fel. Egy vagyonba
kerülhetett.
- Angel, szeretlek, amióta először megláttalak. Csak te voltál
a fontos. Mindig te leszel a fontos. Hozzám jössz feleségül? -
kérdezte, látszott rajta, hogy nagyon ideges. Tényleg gondolt arra,
hogy azt mondanám: Nem? Hangosan nyeltem egyet. Istenem,
vajon meg tudok szólalni?
- Igen - suttogtam.
Szívdöglesztően elmosolyodott, kivette a gyűrűt a dobozból
és felhúzta azt az ujjamra. Tökéletesen illett rám. Felugrott és
hevesen megcsókolt, és én boldogan viszonoztam ajkainak
támadását.
Amikor visszahúzódott, homlokát az enyémnek támasztotta.
- Nagyon szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek. - Soha sem tűntek elégnek nekem ezek a
szavak. Három kis szó hogyan tudná leírni azt, amit valójában
éreztem ez iránt a csodálatos fiú irányt.
- Szabad az első táncra, leendő Mrs. James? - kérdezte, a
szemében izgatottság csillogott. És úgy vigyorgott! Istenem, de
imádtam a nevetését hallgatni!
- Abszolút, leendő férjem - feleltem. A szívem ki akart
ugrani a helyéről. Liam mosolyától még ennyi idő múlva is
pillanatok alatt lángra kapott a testem. Kihúzott egy apró
távirányítót a zsebéből és néhány gomb megnyomásával halk zenét
varázsolt körénk. Felsóhajtottam, amikor meghallottam a dalt. A mi
dalunk volt. Csodálatos, Boyz II Men, amikor felhangzott a dal, ő
szorosan átölelve magához húzott. Lehet ez a fiú még ennél
tökéletesebb? Nem tudtam levenni a szemem róla, amíg

376
táncoltunk. Szorosan tartott, kezével a finoman a hátamat
simogatva, fel a tarkómig, majd ujjait a hajamba szőtte.
Szinte kapkodtam a levegő után, ahogy figyeltem a
vőlegényem csodálatos arcának mindegy egyes
négyzetcentiméterét. Testemet szorosan hozzápréseltem az övének,
és éreztem, ahogy ő is viszonozza ezt. Csodálatos pillanat volt, és
nem akartam, hogy valaha is véget érjen.
- Liam, lennél máskor is ennyire romantikus? - suttogtam,
miközben kezemmel végigsimítottam a mellkasán, ahogy a lassú
ritmusokra lengtünk.
- Megpróbálom. Kérdezz majd meg az elkövetkezendő ötven
évben - suttogta, miközben lehajtotta a fejét és olyan lágyan csókolt
meg, amitől szinte elállt a lélegzetem, és a szívem szinte megszűnt
dobogni.
Senki sem lehetett most nálam boldogabb ebben a
pillanatban. Van egy tökéletes családom, egy új táncstúdióm,
amiről mindig is álmodtam, és álmaim férfija megkérte a kezemet.
Az élet ennél már nem lehetett jobb, és úgy éreztem, én vagyok a
legszerencsésebb lány a világon.

377