Magyar Pszichológiai Szemle, 2009, 64. 2. 289–312.

DOI: 10.1556/MPSzle.64.2009.2.1.

Akadémiai székfoglaló

A TÁRSADALMI KÖZÉRZET PSZICHOLÓGIÁJA:

PROBLÉMATÖRTÉNET ÉS AKTUALITÁS*
———

HUNYADY GYÖRGY

ELTE PPK Pszichológiai Intézete

E-mail: hunyady@izabell.elte.hu

A kiterjedt nemzetközi vizsgálatok, amelyek a társadalmi közérzetet igyekeznek feltárni, kizárólag az

egyének szubjektív jólétét tanulmányozzák és mérik. Az előadás azonban abból indul ki, hogy az egyén
nemcsak önmagára koncentrálva él meg különböző helyzeteket, hanem mint a társadalom aktív alkotó-
eleme direkt módon is megtapasztalja és megítéli annak viszonyait, érzelmileg reagál rájuk, és ebben is
ki van téve társai meggyőző vagy taszító hatásának.
A társadalmi közérzet célzott kutatásának utolsó fázisára 2007–2008 fordulóján került sor, 600 fős
rétegzett mintán. A strukturált interjúk 6 témakört érintettek: A) a vizsgálati személyek szubjektív
jóllétét, hangulatát, elégedettségét, B) hogyan látják mások érzelmi állapotát, hogyan észlelik a társada-
lom más tagjainak viszonyulásait, C) a társadalom viszonyaival, intézményeivel szemben magának
a kérdezettnek a kinyilvánított személyes attitűdjét, D) a tárgyi jellemzést, amelyet a vizsgálati személyek
a társadalmi közállapotokról és intézményekről adtak, E) az emberi értékek és a társadalmi pozíciók
látni vélt (disz)harmóniáját, F) összehasonlítást a múlt és jelen, a norma és a valóság között.
A kérdezett válaszai és azok összefüggései nemcsak korrelációs és faktoranalízis útján képezték elem-
zés tárgyát, hanem a vizsgálati személyek csoportosítására is sor került, a nézetek kapcsolódási mintáit
kifejező jellegzetes válasznyalábjaik alapján. A klaszteranalízis három népes csoportot különített el,
amelyeket toleránsnak, ambivalensnek, illetőleg hiperkritikusnak lehet címkézni, és meg lehet hatá-
rozni helyüket a közállapotok (alapvetően kedvezőtlen) megítélésének kontinuumában. Az empirikus
adatok arról tanúskodnak, hogy a társadalom érzésvilágát a történeti léptékű társadalmi átalakulás, a
társadalmi mobilitás és különbségek növekedése, valamint a társadalmi egyenlőség és gondoskodás
normáinak halványulása és keresése zaklatja fel.

Kulcsszavak: társadalmi közérzet, szubjektív jóllét, értékelő nézetek mintázata, társadalmi változás,
társadalmi egyenlőség

*
A szerzőnek, mint az MTA rendes tagjának székfoglalója, 2008. március 6-án. – Az előadást az
előző év karácsonyán elhunyt William J. McGuire emlékének ajánlotta.

289
290 Hunyady György

A „társadalmi közérzet” nem rejtelmes műszó, hanem olyasmire utal, amit vala-
mennyien ismerünk. Ha az emberekben van életkedv és tenni akarás, ha úgy
érzik, gyarapodnak és képesek összefogni, akkor ez jó társadalmi közérzetről ta-
núskodik. Ellenben, ha önfeladó lemondás jellemzi őket, ingerültség és durvaság
hatja át kapcsolataikat, úgy érzik, hogy nem mentek és nem mennek semmire,
akkor ez a megtestesült rossz társadalmi közérzet.
Az első szófejtés természetesen nem igazít el néhány alapvető fogalmi kérdésben:
vajon a társadalmi közérzetnek része-e az egyéni hangulat teljes színvilága és
minden rezdülése, vagy ez egy (valamely módon) integrált érzelem, amely a tár-
sadalomhoz való viszonyulásnak a szubjektív alapját képezi. Felöleli-e a társada-
lom által nyújtott életfeltételekből és felkínált perspektívából fakadó összes jó és
rossz érzést, vagy csak azt soroljuk ide, amit maguk az emberek tekintenek kifeje-
zetten társaik, pozíciójuk, intézményes környezetük érzelmi kihatásának. Beszél-
hetünk-e teljes joggal az egyes ember, az egyén társadalmi közérzetéről, vagy ez
csak valamiféle halmazatként gondolható el, a sokaságnak, azonosítható (sőt azo-
nosuló) csoportnak van társadalmi közérzete, amely az egymásra hatásban szüle-
tik, és a közös fellépésben jut kifejezésre. A közérzet (akár egyéni, akár közösségi)
egy megélt helyzetben, egy adott pillanatban fellépő futó érzelmi állapot, vagy
viszonyítások nyomán születő érzelmi kiértékelés, amelynek hátterében ott a múlt
és a jövő, ott a tömegkommunikáció által kiszélesített és megszűrt világpanoráma.
Vajon a követelő normák és a társadalom működésmódja közötti harmonikus-
diszharmonikus viszony szüli-e a közérzetet, vagy ezzel szemben, a nyugodt, illet-
ve háborgó társadalmi közérzet ölt-e morális (moralizáló) köntöst, keres magának
eszmei igazolást?
A társadalmi közérzet – bármely definíció szerint – hatást gyakorol a közösségi
magatartásra, a közügyeket övező érdeklődésre, elkötelezettségre és aktivitásra.
A hatalom végzete, hogy – az alapvető attribúciós hiba ékes illusztrációjaként – nem-
csak viselt dolgai átláthatatlan folyományaiért teszik felelőssé, hanem magára von-
ja az általa nem kezelt problémák és belviszályok, sőt sorsszerű véletlenek és ter-
mészeti csapások érzelmi konzekvenciáit is. Ha a társadalmi közérzet aktív ágense
a politikának, akkor nem meglepő, hogy e közérzet alakítása a hatalom akarásá-
nak, megszerzésének és megtartásának eszközéül is szolgál: ezt veszi célba a hírek
robbantása (alkalmasint a robbantások híre), a gyakran kétbalkezes sikerpropa-
ganda és a csoport-hovatartozás érzékeny pontjait kikezdő identitáspolitika (lett
légyen szó külhoni nemzetrészekről vagy idegennek címkézett honfitársainkról).
Ám nemcsak a politika hullámverésében van jelen a társadalmi közérzet, ha-
nem ott van a gazdaság vállalkozó kedvében és kockázatvállalásában, a megtakarí-
tás és a fogyasztás viszonyában, a kereslet és kínálat alakulásában is. Ma már nem-
zet- és világgazdasági folyamatokról szólva a nagyon is evilági közgazdászok szinte
vallásos emelkedettséggel beszélnek a bizalomról mint rendszerfenntartó erőről,
és mondjuk mint a keletközép-európai társadalmak piacgazdasági reintegráció-
jának kulcsáról.
Alapos reményünk lehet arra, hogy a pszichológiának ezen érzelmekről is lesz
módszeresen gyűjtött tapasztalata és szakmai mondanivalója. Az érzelmi intelli-
gencia, a boldogság és az optimizmus közérdeklődéstől övezett tudományos tár-

290
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 291

gyak lettek, olyannyira, hogy már szinte gyanakvást ébreszt, hogy e szakmai kíná-
latot nem egy olyan korszellem – nota bene társadalmi közérzet – hajtja-e ebbe az
irányba, amely mohón nélkülözi az érzelmi megértést, a belső harmóniát és az
előretekintés nyugodt biztonságát. A témaválasztásnak ezt a felcsapó hullámát
persze jobban és elegánsabban magyarázza a tudományos megismerés belső logi-
kája, a kutatások egyensúlymozgása, az idegtudományi ismeretek szintjének olyan
emelkedése, amely az érzelmek alakulását – nemcsak új megvilágításba helyezi,
hanem mondhatjuk, hogy – felszínre hozza.
Ilyen körülmények között meglepő, hogy ez a terminus – a társadalmi közér-
zet – hiányzik a szociálpszichológia – zömmel angolszász szakszavakhoz köthető –
fogalmi tárházából.
A vonatkozó szakirodalom akkor közelít leginkább a társadalmi közérzet fo-
galmához, amikor az emberek ún. szubjektív jóllétét vizsgálja nemzeti léptékben és
keretben. Jellegzetes, sőt korszakos szakirodalmi hely Ruut VEENHOVEN (1993)
Happiness in Nations című robosztus gyűjteménye, aki rotterdami munkatársaival
56 nemzet fél évszázados adatbázisát tekintette át, és elemezte. Leegyszerűsítően
egyszerű és kristályosan tiszta álláspontja szerint az összeillést a társadalmi feltéte-
lek és az emberek szükségletei között leginkább, legközvetlenebbül, legteljesebben
a kielégültség mértéke, a boldogság foka fejezi ki, ehhez képest tulajdonképpen
másodlagosak és részlegesek olyan output mutatók is, mint az egészség, élettar-
tam, öngyilkossági statisztika. Az ember, aki boldognak tartja magát, az boldog –
állítja a szerző, ennek nincs tárgyi kritériuma, ugyanakkor ez nem is valamiféle
optimumot jelöl, hanem azt, hogy élete a maga teljességében inkább kedvező,
mint kedvezőtlen. A finomabb lélektani distinkció szerint az élet átfogóan kedve-
ző-kedvezőtlen jellege nem merül ki a kellemes-kellemetlen élvezeti minőségben,
hanem magába foglalja a tudatosított igények teljesülésével való megelégedettsé-
get is.
E markáns boldogságfelfogást számos nézet keresztezi. Így a Nobel-díjas
Daniel KAHNEMAN (1999) ún. objektív boldogság-koncepciója, amely már elhatáro-
lódó nevében is azt juttatja kifejezésre, hogy az átfogó boldogságélmény megala-
pozottsága és közvetlen megragadása kétséges, és szerinte a boldogság lemérésé-
hez alternatív módon kell közelíteni. Az objektivitás ez esetben sem a külső, tárgyi
körülményekre utal, hanem arra, hogy elemi szubjektív élményekből a kívülálló
számára is átlátható szabályok szerint lehet és kell integrálni egy többé-kevésbé
tartós helyzet, egy életszakasz vagy akár az egész élet boldogságának mutatóját.
Akár egyes életterületek kielégítő voltáról, akár átfogóan a boldogságról nyilatko-
zunk, torzító hatásoknak vagyunk kitéve. Ezek közül talán a legnevezetesebb a pe-
riódusok értékelésében jelentkező ún. csúcs- és véghatás, melynek értelmében
időtartamtól és élménygazdagságtól függetlenül mindössze e két markáns pont
megélt minősége szabja meg a periódus összértékelését. Míg Kahnemann gondo-
latilag árnyalt elméleti bírálatot gyakorol azzal szemben, hogy a boldogságot és
megelégedettséget egyetlen sommás önvallomásból olvassuk ki, a szubjektív jóllét
különösen aktív és elismert kutatója, Ed DIENER (1994) több szempontot érvénye-
sítő mérési gyakorlatot vezet be, és kínál. Az érzések belső harmóniája, a boldogság
és a viszonyítási támpontok mércéjén mért elégedettség az ő szemében sem azo-

291
292 Hunyady György

nos, hanem különböző dinamikájú dolgok, de összefüggésük alapján a szubjektív

jóllét mérésekor megpróbálja közös nevezőre hozni őket.
Ha figyelmünket a szubjektív jóllét társadalmi feltételeire és hatótényezőire fordít-
juk, akkor a fő szakirodalmi tanulság az, hogy „a gazdaságilag fejlettebb országok
lakói (magas jövedelmi szint, individualizmus, egyenlőség és emberi jogok) na-
gyobb fokú elégedettségről számolnak be, mint a kevésbé fejlett társadalmak tag-
jai” (DIENER, DIENER, DIENER, 1998, 230). A gazdasági prosperitás mértéke na-
gyobb hatással van a boldogságra a világ szegényebb részén, mint a gazdagabb
régiókban, az összefüggés ezért is görbe vonalú. E tétellel sincs maradéktalan
egyetértés. Hogy a sok közhelytől eltérő élesebb hangot is idézzek, Robert LANE
(2000) szerint a „piaci demokráciákban” manapság a belső harmónia és a társa-
dalmi megelégedettség jobb esetben is csak stagnál, rosszabb esetben romlik.
A szubjektív jóllét, az introspektív alapon kinyilvánított boldogság és elégedettség
a társadalmi körülményekre meglehetősen érzéketlen változó. Az a szakirodalmi
álláspont uralkodott el például, hogy a keresetek egyenlőtlensége sincs hatással a
társadalom érzelmi harmóniájára. Michael ARGYLE (2001) nagy ívű szakirodalmi
szemléje szerint a fejlett társadalmakban csak a jövedelemskála alján van a növe-
kedésnek hangulatjavító szerepe, ahol is elemi szükségleteket kielégítő javakra
költik a bevételeket. Megfér e felismeréssel, hogy az 1990-es évek posztszocialista
társadalmaiban – így MÜNNICH Ákos (1995) debreceni vizsgálatában – az anyagi
helyzet bizonyult a szubjektív jóllét (egyáltalán kimutatható) hatótényezőjének.
A liberális demokrácia normáinak megközelítése összefüggést mutat a boldogság-
gal, de ez mintegy rárétegződik az országok közötti jelentős gazdasági-fejlettségi
különbségekre. A politikai szabadsággal való összefüggés – a 90-es évekig szerzett
empirikus tapasztalatok szerint – egyenes vonalú: minél kisebb egy országban a
hatalmi kényszer, és minél szabadabb a sajtó, annál harmonikusabbak a különbö-
ző nációk. Nemzeti szinten már CANTRIL (1965-ben írott úttörő tanulmányában)
rámutatott arra, hogy az országos politikával való megelégedettség különböző he-
lyeken másként áll összefüggésben a szubjektív jólléttel. Ismételt vizsgálatok sze-
rint az Egyesült Államokban nincs ilyen kapcsolat (bár, őszintén szólva, nem hin-
ném, hogy ez a negáció mindmáig érvényes), viszont a függetlenségüket újabban
elnyert, belviszonyaikban megújuló országokban visszatérően találtak összefüggést
a közügyek és a személyes jóllét megítélése között.
DIENER és SUH (2000) a szubjektív jóllét nemzetek közötti különbségeiben
(egyéb kulturális sajátosságok mellett) azonosítja az individualizmus-kollektivizmus
értékrendi eltérését is. Az individualizmus honos a fejlett világban, együtt jár az
érzelmi oldal, a személyes boldogság fontosságának kiemelésével és ennek pozitív
bemutatásával is, míg a kollektivista társadalmak a normák mércéjén mért elége-
dettségre vetnek nagyobb hangsúlyt.
A szubjektív jóllét nemzetközileg kiterjedt és adatokban gazdag vizsgálata kife-
jezetten és egyoldalúan az egyénre koncentrálva ad arra választ, hogy egy társada-
lom érzelmi állapota milyen. A közgazdaságtanban is honos ún. módszertani indi-
vidualizmus természetesen e téren is jogos, a társadalmi folyamatok aktora az
egyén, és az ő állapota az alkotóeleme a társadalmi közállapotoknak. Ez azonban
egyáltalán nem indokolja, hogy kutatásainkban az egyének csak önmagukra, él-

292
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 293

ményeikre, eredményeikre reflektáljanak, és e megnyilatkozásaikból úgy vonjunk

le társadalmi-pszichológiai tanulságokat, hogy meg se kérdezzük őket a társada-
lomról, társaikról, intézményes közegükről, az általuk mindebben látni vélt morá-
lis közállapotokról. Az egyén olyan értelemben is aktív alkotóeleme a társadalom-
nak, hogy megéli és megítéli annak viszonyait, érzelmileg reagál rájuk, és ebben is ki van
téve társai meggyőző vagy taszító hatásának.
Ennek az elméleti-módszertani hiátusnak a kipótlására (no persze az anómia
kutatásán is okulva) tettem kísérletet a társadalom hazai közegében. E társadalmi-
kulturális terep azzal jár, hogy a vizsgált közérzet meglehetősen kedvszegett és
kielégületlen lesz: eleve ezt tanúsítják Tringer László, Varga Károly és Kopp Má-
ria tanulmányai, mely utóbbiak minden nemzetközi összevetésben kiemelkedő
gondolati árnyaltsággal és módszertani komplexitással vizsgálják az életminőséget
– és ennek egészségügyi relevanciáját – hazánkban.
Nem gondolom, hogy a magyar köztudatban folytonosan élő és fel-felerősödő
elégedetlenség és szembenállás – bármely értelemben genetikus – nemzeti karak-
tert jellemző vonása lenne. Meglehet azonban, hogy a kollektív és személyes akaratér-
vényesítés sokszázados akadályai – az autonómia korlátai és a demokrácia vontatott
fejlődése – olyan közéleti kultúrát hagytak örökül, melyben a tetterő nem egyszer
nyugtalanságra redukálódik, és a körülmények bírálata egyszerre társul önfel-
adással és önfelmentéssel.
Mindemellett most egy különleges társadalmi konstellációban fogtunk Magyaror-
szágon a társadalmi közérzet vizsgálatához, nagy változások idején, amikor a fel-
támogatott piacgazdaság és a politikai piac váltógazdasága kitágítja a társadalmi
mozgásteret, és felerősíti a társadalmi különbségeket. Egy félévszázados korszak
ért most véget. 1945 után a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésének diktatóri-
kus elszántsággal és erővel képviselt programja előbb az arisztokráciát és a nagy-
tőkét morzsolta szét, utóbb a magyar középosztály egész színskálájának szétzilálá-
sával járt. Ezzel együtt a levert ország sok lakójának társadalmi emelkedést hozott:
a kézcsókra járuló cselédek, a föld- és munkanélküli nincstelenek, a formális par-
lamentarizmus politikai kirekesztettjei ekkor indultak el egy hányatott pályán,
amely majd túlível a rendszerváltozáson is. A magyarországi sztálinizmus a világ-
politikai mozaiknak volt sötét darabja, példája annak, hogy e doktriner berendez-
kedés csak – önmagát is gyötrő – terrorral volt fenntartható. 1956 ősze az új tár-
sadalom magára találásának lett az ígérete, amit október 23-a délutánján, a nem-
zeti egység megélésének történetileg párját ritkító pillanataiban tudott valóra
váltani.
Kádár János a kegyetlen restrikcióval és megenyhült konszolidációval egy olyan
– akár Machiavellihez is visszavezethető – politikai sémát követett, amely három-
szorosan bevált hazánk újabb kori történetében. A forradalom és fegyveres leveré-
sének megtapasztalása mérsékletre szorította mind a hatalom centrumát, mind a
szabadságra törekvő társadalmat, és e lefojtott atmoszférában különös erjedés zaj-
lott, ami ki is emelte kísérletező hazánkat a szovjet blokk országai közül.
A Nyugat alkonya, ahogy Spengler után a liberális demokrácia csődjét nevez-
ték a 20. század első harmadán, a totalitárius rendszerek elszaporodásához veze-
tett. A Kelet alkonya – ahogy ennek parafrázisaként emlegethetjük – a 20. század

293
294 Hunyady György

utolsó harmadán szaporán szült (egy kaptafára készült) pluralista piacgazdaságo-

kat. A rendszerváltás – a maga világpolitikai erőterében – ajándék volt a magyar
társadalomnak, amire az, jóllehet, még nem is volt igazán felkészülve. Értelmiség-
be oltott, sarjadóan gyenge elitjét a szerencse, ügyesség és kapcsolat lendítette
előre ekkor felívelő pályáján. A kemény munka, a kockázatos kezdeményezés, a
teljesítmény sikere – amellyel a tőkeerős rétegek társadalmi pozícióját világszerte
igazolni szokták, Max Weber hovatovább devalvált műszavával élve a protestáns
munkaetika – itt összességében nem hiteles magyarázata a felsőbb rétegek ki-
emelkedésének. A társadalom gyors és erős differenciálódásának ugyanakkor
tömegesen vannak vesztesei, kiknek egzisztenciája megrendült, munkája és ellátá-
sa veszélybe került, életnívója süllyedt. A romló helyzetre érzékenyen reagáló em-
berek társadalmi közérzete drámaian változott, az ő szemükben kötelességmulasz-
tó az állam, amely visszavonulóban cserben hagyja őket, és erkölcsileg alaptalan az
új középosztály, amely bódult fogyasztóként élvezi a globalizált piacgazdaság
sztenderd kínálatát. Ez utóbbi sem boldog, hiszen igényei – és ez pszichológiai
evidencia – a reális lehetőségeknél gyorsabban nőnek, hitelre épít és adósságba
süllyed, tenni akarása pedig a nemzetközileg nyomott piac korlátaiba és a túlsú-
lyos állam önös intézkedéseibe ütközik.
Van egy kognitív szociálpszichológiai magyarázat (SCHWARZ, WANKE, BLESS,
1998), hogy az új demokráciákban miért nem tudnak örülni az emberek a forra-
dalmi jelentőségű változásoknak, és időről időre miért kap erőre a levitézlett múlt
iránti nosztalgia. Eszerint a ma nézőpontjából tekintünk a múltra, és ez a perspektíva
egyrészt feledteti a múlt azon problémáit, amelyek ma már nem léteznek, és ki-
emeli a jelen azon problémáit, amelyek a múltban nem léteztek. Kétségtelen tény,
hogy a politikai szabadságot – mint az ember tulajdonképpen természetes állapo-
tát – viszonylag könnyű megszokni, és visszamenőleg nem feltétlenül hánytorgat-
juk fel ennek mégoly súlyos csorbulását. Ugyanakkor a társadalmi egyenlőségtől –
mint az ember racionálisan kitűzhető célállapotától – ma mindinkább távolodunk,
és ezért kedvtelve idézhetjük fel a múlt ez irányba mutató reményteli illúzióit,
valós törekvéseit, sőt cáfolatlan hazugságait is.
A rendszerváltozás politikai történetéből – kimondhatjuk nyíltan – egyáltalán nem
az következik, hogy a társadalmi közérzet hazai vizsgálatakor ma benső és közbé-
két, a közintézmények és a kormányzat felé áradó bizalmat, a béke és bizalom
eredőjeként energizáló derűlátást várjunk. Ellenkezőleg, kiinduló feltételezésem
szerint a) az elszánt vetélkedés és a hatalom megosztottsága nyugtalanságban
tartja a társadalmat, e mögött azonban a süllyedő és emelkedő rétegek eltávolodá-
sa egyfelől b) életben tartja és életre gerjeszti a társadalmi egyenlőség és gondoskodás
igényét, másfelől c) teret nyit az egyenlőtlenségek igazolásának, sőt az egyenlőség de-
monstratív tagadásának, a nyílt diszkriminációnak. Ugyanakkor nagy kérdés,
hogy d) megvannak-e az országban a vállalkozó kedv és erő hatékony kiélésének
feltételei, és nem kérdés, hogy e) mind az elesettek, mind az ambícióikban csaló-
dottak elsőként az államot és képviselőit kárhoztatják a kialakult helyzetért.
Az elmúlt években e tartalmi várakozások jegyében végeztünk több empirikus
vizsgálatot a társadalmi közérzet jelenségvilágáról. Itt e kutatássorozatnak csak a
legutóbbi fázisát idézem, amelyre 2007 és 2008 fordulóján került sor, 600 fős réteg-

294
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 295

zett mintán. A strukturált interjúk során feltett kérdéseink – az elmondottaknak

megfelelően – hat témakört vettek célba:
A) A vizsgálati személyek szubjektív jóllétét, hangulatát, elégedettségét,
B) hogyan látják mások érzelmi állapotát, hogyan észlelik a társadalom más
tagjainak viszonyulásait,
C) a társadalom viszonyaival, intézményeivel szemben magának a kérdezett-
nek a kinyilvánított személyes attitűdjét,
D) a tárgyi jellemzést, amelyet a vizsgálati személyek a társadalmi közállapo-
tokról és intézményekről adtak,
E) az emberi értékek és a társadalmi pozíciók látni vélt (disz)harmóniáját,
F) összehasonlítást a múlt és a jelen, a norma és a valóság között.

Érintőleges beszámolómat most csak arra a 250 zárt kérdésre korlátozom, melyekre
válaszul a kérdezettek skálákon maguk számszerűsítették álláspontjukat. Első
lépésben e hat tematikus körben végeztünk faktoranalízist, amely kimutatta a
kapcsolatokat az interjú során egymáshoz közel és távol feltett kérdésekre azonos

1. táblázat. Az elemzés első szintjén feltárt faktorok

pozitív … / negatív „
Kód Megnevezés
megfogalmazás
A1) Személyes hangulat és hangulati jellemzők …
A2) Változások a személyes hangulatban …
B1) Változások az észlelt társadalmi közérzetben …
B2) Észlelt morális hanyatlás „
B3) Az érzelmi rendezettség …
B4) Agresszió és frusztráció „
B5) Politika és üzlet …
B6) Bizonytalanság és felháborodás „
C1) Személyes bizalom és elégedettség …
C2) Köztársasági elnök és ellenzék …
C3) A becsapás gyanúja „
D1) Korrupció a nagypolitikában „
D2) Korrupció az intézményi és civil szférában „
D3) Az ország erősségei és gyengeségei …
D4) A társadalmi rétegek kilátásai …
E1) A kontraszelekció alskála „
E2) A rendszerigazoló alskála …
F1) Kádár ára „
F2) Összevetés a Kádár-rendszerrel „
F3) Gondoskodás a nincstelenekről „
F4) A szociális biztonság és a társadalmi egyenlőség értékei „

295
296 Hunyady György

és eltérő formátumban adott válaszok között. Ezen elemzés a szubjektív jóllét egy-
mással is összefüggő két tényezőjén túl a társadalmi közérzetre vonatkozóan további 19 fak-
tort tárt fel. Ezek között volt különbség a megfogalmazás tekintetében, hogy alapvető-
en pozitív itemeket fogtak össze, amelyek a társadalmi közállapotok elismerését
tükrözték, vagy negatív itemeket, amelyek kritikusak voltak a közállapotok meg-
ítélésében.
Az elsődleges eredmények tartalmi áttekintése során haladjunk a tematikus
körök és feltárt faktorok 1. táblázatban közölt sorrendjét követve. Mindenekelőtt a
mintaátlagokban megjelenő általános irányultságot próbálom érzékeltetni, a néze-
tek és érzetek megoszlásába majd ezt követően tekintünk be.
Nehéz eldönteni, hogy a szubjektív jóllétre vonatkozó ítéletek két faktorát (A1–
A2) külön-külön, vagy együtt kezeljük, mivel a kettő között erős együttjárás mu-
tatkozik. A vizsgálati személyek mind pillanatnyi hangulatukról, mind tartós ke-
délyállapotukról úgy nyilatkoztak, hogy az végső soron kedvező (1. ábra).

t e tt to s t s
oss
z zül dám ldo
g
ged biz ony n gó dul hö o rú
Jó–
r fes Vi Bo ga zék oro rán Dü Szo
m
d t– Elé Ma lto Sz Ki
áb
u g o Vá
Ny

1. ábra. A személyes hangulat jellemzői (5-fokú skálán)

A1) Válaszuk átlaga ugyan messze elmarad a nordikus népek pozitivitásától, de

nagy általánosságban aktuális hangulatuk viszonylag nyugodt, hosszabb távon
szemlélve is inkább boldognak mondható. Elégedettségük mértéke ettől elmaradt,
kifejezetten semlegesbe hajlott. Mindezzel statisztikai értelemben együtt járt még
családjuk relatív anyagi helyzetének meghatározása is. Arra a kérdésre, hogy
„Mennyire él jól a családja a magyarok többségéhez viszonyítva?” nem nagy szó-
rással a neutrális középponthoz közeli választ adtak (4,94 az átlag a kilencfokú
skálán).

296
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 297

A2) Arról, hogy az utóbbi 5-10 évben érzelmi tónusuk változott-e, a kérdezettek
zöme tagadóan nyilatkozott, néhány vonatkozásban azonban már számottevő
részük utalt negatív változásra: egynegyedük állította, hogy elégedetlenebb, ked-
vetlenebb, illetve pesszimistább lett. Úgy tűnik, hogy a szubjektív jóllét belsőleg
összerendezett válaszokban nyilvánul meg, minden bizonnyal összefügg az önér-
tékeléssel, és kifejezése sajátos normáknak engedelmeskedik. Aligha tévedünk, ha
azt állítjuk, hogy az individualista szellemiségű társadalmakban a (valamelyest)
derűs optimizmus mondhatni kedves kötelesség, az emberi tartás mutatója.
Míg a vizsgálati személyek a maguk állapotáról halványan derűlátó képet ad-
tak, addig a percipiált kép mások és általában a társadalom érzelmi állapotáról sokkal
kedvezőtlenebb, erős, sötét hátteret jelent. Ezt 6 különböző faktor tükrözte.
B1) A vizsgálati személyek kifejezetten drámai összképet nyújtanak a társadal-
mi közérzet általuk észlelt változásairól az utóbbi 5-10 évben. 71%-uk szerint az
emberek elégedetlenebbek, 67% szerint kedvetlenebbek, több mint felük mondja,
hogy pesszimistábbak, kevésbé barátságosak, illetve agresszívebbek lettek.
B2) A kérdezettek kisebb, de nem lebecsülendő hányada, 30%-a adott számot ar-
ról a negatív tendenciáról, hogy az emberek egyre kevésbé megbízhatóak és becsületesek.
B3) A társadalom jellegzetes érzelmi állapotáról, alaphangulatáról szólva a
minta langy kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nálunk kultúrált, vidám,
fegyelmezett, demokratikusan öntudatos, nyitott, bizalomteli lenne a közhangulat
(e skálaértékek átlaga rendre 4 alatt maradt a hétfokú skálán).
B4) A vizsgálati személyek egy válaszcsokorba fogták az agresszió és frusztráció je-
leit: szerintük durva önérvényesítés jelentkezik a társadalomban, romboló düh
jelent meg az utcákon, és ezzel együtt mondják ki, az emberek többsége kifejezet-
ten elégedetlen.
B5) Erőteljes az egyetértés azzal, hogy korrupt a politika és az üzleti élet atmoszfé-
rája, és ezzel összhangban a kérdezettek elvetik, hogy nálunk pezsgő üzleti élet
lenne, a többség érdeklődne a politika iránt, és ritka optimizmus hatná át az em-
bereket.
B6) Mindezek alapján nem meglepő, hogy a vizsgálati személyek kifejezetten
egyetértenek azzal, hogy a társadalom nagy többsége szerint a közállapotok ma
bizonytalanok és kétségbeejtőek, illetve felháborítóak, és megértek a változásra. Szerin-
tük legfeljebb az emberek 10–30%-a tartja nyugodtnak és biztatónak a közállapo-
tokat. E globális becslésekhez tartozik, hogy a minta 71%-a állítja, hogy az embe-
rek nagy többsége csalódott a húsz év előtti reményeiben és várakozásaiban.
C1) A kérdezettek nyilatkoztak arról is, hogy milyen személyes érzéseket táplálnak
a társadalom prominens tagjai és intézményei iránt: egyrészt mennyire bíznak
bennük, másrészt mennyire elégedettek velük. Kifejezett bizalmatlanság nyilvá-
nult meg az állami és magánintézmények és a tömegkommunikáció iránt (2. ábra).
A mélypontot e tekintetben a parlament és a politikai pártok képviselték, míg
a kevésszámú kivétel között ott volt a Magyar Tudományos Akadémia. A közélet
területei közül viszonylagos megnyugvással kezelték határaink védelmét és az
oktatás színvonalát, a legelégedetlenebbek a kormányfő tevékenységével és a köz-
élet tisztaságával voltak: míg azonban az előbbi megosztotta a kérdezetteket, az
utóbbival kapcsolatban osztatlanok voltak a fenntartások (3. ábra).

297
298 Hunyady György
5

k
ok

t
k

k
TA

ok

TV
g

en
ió
po
nö

di

to
sé
at

nk

íz

m
Rá

ár
M

őr

la
el

yz

ev

rla
ba

p
pi
nd
gi

án
th

el

ai
na

pa
re
sá

su

it
m

ik
sa

or

m
os

lit
ár

el
nk

po
K
zt

ed
iö
kö

sk
ly

re
he

ke
2. ábra. A személyes bizalom átlagai (5-fokú skálán)

1
határvédelem oktatás bíróság, közbiztonság ellenzék egészségügy miniszterelnök közélet
rendőrség tisztasága

3. ábra. A személyes elégedettség átlaga (9-fokú skálán)

298
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 299

C2) A bizalom és elégedettség két kérdésére adott válaszok sokasága rendre

mind együtt alakult, egy-egy azonban kivált és elkülönült közülük. A köztársasági el-
nök iránti bizalom és az ellenzék magatartásával való elégedetlenség (egy faktor-
ban) egymáshoz kapcsolódott, együtt lett pozitívabb vagy negatívabb.
C3) A vizsgálati személyek az érzéseikre vonatkozó harmadik kérdéscsoportra
kifejezték gyanújukat, hogy becsapják őket, becsapja az üzleti hirdetés, a hatalomra
ácsingózó politikus, sőt bárki más, mert „mindenkit csak a maga haszna érdekel.”
D1–2) Az interjú beható részletességgel foglalkozott annak tárgyi jellemzésével
is, hogy a társadalom intézményei és az ország társadalma milyen állapotban van-
nak, a morális helyzetüket és a teljesítményük perspektíváját hogyan ítélik meg
a vizsgálati személyek. Idetartozó átfogó kérdéseink egyike arra vonatkozott, hogy
a különböző intézményeket mennyire fertőzte meg a korrupció (4. ábra).

1
pol kor min o p ö re n eg é e b ü v a b s had okt egy
itik má iszt rszágg arlam nkorm ndőrs yomta szs lektro íróság gyész ám- é dóhat ankok zaksz atá
si i házak
ai p n ériu en t ég tott égü nik ség sp ó erv sereg
árto y y
mo űlés
ány
za s a gyi us
s ek énz ságok eze
t
nté
zm
k k tok jtó inté a ügyő ek
zm jtó rsé
én y
ek
ény g
ek

4. ábra. A korrupció megítélt mértéke (5-fokú skálán)

A politikai pártokra, a kormányra, a minisztériumokra, az országgyűlésre, önkor-

mányzatokra és a nagypolitika mellett még az egészségügyi intézményekre vonat-
kozó vélemény is igen kritikus. Kevésbé elmarasztaló megítélés sújtja a bíróságot,
ügyészséget, pénzügyőrséget, és ezek minősítéséhez társult a bankok, illetve a kor-
rupcióval érdemben nem gyanúsított szakszervezetek és egyházak megítélése is.
D3) Magyarország helyzetét kétféle nemzetközi összehasonlításban is jellemezték a
vizsgálati személyek, az egyik viszonyítási keretet a korábbi keleti blokk országai, a
másikat az Európai Unió országai képezték. Az erősségek és gyengeségek ugyan-

299
300 Hunyady György

azon sorrendje bontakozott ki a két egybevetésben. Kelet-Európához mérve ma-

gasabb skálaértékek születtek, az Európai Unió mércéjén kritikusabbak voltak az
ítéletek: különösen az életszínvonal és a munkalehetőségek megítélése volt és lett
markánsan negatív (5. ábra).

5. ábra. Az ország összehasonlító értékelése (7-fokú skálán)

D4) A közállapotok minősítéséhez tartozik, hogy a kérdezettek hogyan látják a

magyar társadalom jövőjét az Európai Unióban, e tekintetben társadalmi-demográ-
fiai rétegek sorsában tesznek-e különbséget. A kérdezettek szerint a legjobb euró-
pai kilátásokkal a nagyvállalkozók, a meritokrácia (tudósok, értelmiségiek, sporto-
lók, művészek) rendelkeznek, rosszabbul járnak a fizikai dolgozók általában, a
mezőgazdaságban dolgozók és a falusiak különösképpen. Van egy erős életkori
szembeállítás: esélytelenek a középkorúak és a nyugdíjasok, míg pozitívabbak a
mostani gyermekek és fiatalok kilátásai (6. ábra).
A kontraszelekció közkeletű felfogása szerint a társadalmi pozíció és az emberi telje-
sítmény reciprok viszonyba kerülhet egymással, minek következtében a társadal-
mi hierarchia morálisan alaptalan, a teljesítmény pedig az immorális társadalomban
esélytelen. Azon a nyomon elindulva, amit épp hat évvel ezelőtt (2002 márciusá-
ban levelező tagként tartott székfoglalómban) vázoltam fel, e nézetek mérésére
most egy 18 tételből álló rövidített skálát alkalmaztunk. Ennek Cronbach-alfa ér-
téke (0,80) megfelelő, ám pozitív és negatív itemei mögött egy-egy többé-kevésbé
önálló faktor húzódik meg:
E1) A társadalomkritikai itemeket egyetértés fogadta, beleértve a kontraszelekció
kulcsmondatait („Nem azok élnek jól és azok elégedettek, akik ezt megérdemlik”,
„Nem azok nélkülöznek és azok vesztik el életkedvüket, akik erre rászolgáltak”).

300
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 301
3

1
n ag t é mo spo mű h n f v c n fé rf kisv ipa fa l mez kö n
yvá udósok rtelmi s r vés atáron emze iatalok árosia igány ők iak llal rban d usiak őga zépko yugdíj
llal ség tani gy tolók zek túl tis k ok á
zda aso
koz
ók
iek ere
kek élő égiek koz
ók olg
o zó ság rúak k
ma k ban
gya dol
rok goz
ók

6. ábra. A különböző rétegek kilátásai az EU-ban (3-fokú skálán)

E2) A rendszerigazoló tételekkel kapcsolatban a kérdezettekben nagyobb a ké-

tely, sőt ezek között találjuk a már kifejezetten elutasítottakat is. A mélypontot az
az amerikaias gondolat képviseli, hogy „Gyönyörködni tudok a gazdag, boldog és
szép emberekben.”
Az itt jellemzett két faktor tartalmilag jól értelmezhető statisztikus kapcsolat-
ban áll a kérdezettek személyes társadalmi beállítódásával, helyzetképével, vala-
mint a társadalom közérzetének percepciójával. Az érték és realitás megélt ellen-
tétéhez hozzátartozik, hogy sikeres és kárvallott csoportokról konkrétan is kikértük a
minta véleményét: „kiérdemelték-e munkájukkal és magatartásukkal a mai jó
vagy rossz helyzetüket?” 90%-hoz közelítő arányban tagadják ezt a „lecsúszó fizi-
kai munkásokkal”, a „munkanélküliekkel” kapcsolatban, némileg leszakadva, de
70% táján a „hajléktalanok” vonatkozásában is elutasítják (7. ábra).
Ez utóbbiakhoz hasonló mértékben, arányban kérdőjelezik meg az ellenponton
a „legbefolyásosabb politikai vezetők” státusát, illetve a „legvagyonosabb nagyvál-
lalkozók” érdemeit. Erősebben, szinte fele-fele arányban megoszlanak a vélemények
a „kisvállalkozók” és a „legismertebb televíziós sztárok” tekintetében, ha belegon-
dolunk, kifejezetten groteszk, hogy még legtöbben (57%-ban) a „népszerű szeren-
csejátékok nyertesei” esetében látnak megfelelő kapcsolatot a siker és érdem között.
Mindennek értelmezését segíti, ha a megismerjük a kérdezettek elvi álláspont-
ját a múlt és a ma gazdasági-politikai rendszerével kapcsolatban, illetve többet tu-
dunk normatív várakozásaikról.
F1) Gondolatilag elkülönítve kezelte és elutasította a minta, hogy „A rendszer-
váltás azért járt ilyen sok áldozattal, mert most kell megfizetnünk a Kádár-rend-
szer hibáiért”.

301
302 Hunyady György
100%

90%
88,8 87,5 75,0 70,0 68,8 54,3 53,0 43,2
80%

nem megérdemelt
70%
megérdemelt
60%

50%

40%

30%

20%

10%
11,2 12,5 25,0 30,0 31,2 45,7 47,0 56,8
0%
lec m ha leg ki leg sz
sú un jlé va sv ism er
s ka kt gy áll en
zó né ala on alk er cs
fiz lk no oz te ejá
ik ül os ók bb té
ai iek k ab te ko
m b lev k
un na ízi ny
ká gy ós er
s vá te
ok lla sz se
lk tá i
oz ro
ók k

7. ábra. Megérdemelt/nem megérdemelt helyzet (%-ban)

F2) Kitűnik, hogy a Kádár-rendszer egyes vonásait a kérdezettek inkább pozití-

van ítélik meg, mérsékelten hajlanak annak elfogadására, hogy „A Kádár-rendszer
jobban törődött a kisemberek gondjaival”, illetve „Sok mindent érdemes lett volna
megőrizni a szocializmusból”. A nézetek pozitív-negatív irányba polarizálódnak
a sommás tételre válaszolva: „A Kádár-rendszer igazságosabb volt a mostaninál”.
F3) A minta – a méltányosság jegyében – a nincstelenek felkarolását és ebben a
módosabbak segítségét szükségesnek ítélte.
F4) A vizsgálati személyek értékhierarchiájában a szociális biztonság kiemelten ma-
gas helyet foglal el, a mintaegész rangátlagát tekintve a környezetvédelem után a
második helyre kerül. Az egyenlőséggel más a helyzet, immár a rangsor vége felé,
kétharmadánál találjuk, a minta megoszló gondolkodásában itt a hagyományőr-
zéssel vetélkedik (8. ábra).
A helyzet megértéséhez – mintegy háttérként – hozzátartozik, hogy a kérdezet-
tek szemében a kormánypárti politikusok értékhierarchiájában e két érték a sor végé-
re szorul. A 12 elemből álló sorban az egyenlőség a 10. és a szociális biztonság a
11., mögötte már csak a hit marad. Lényegesen pozitívabbnak látják általában az
ellenzéki politikusok érték-elkötelezettségét, de sajátosan e két érték pozíciója az ő
értékrangsorukban is előnytelen, a 10. a szociális biztonság és a 11. az egyenlőség,
ami után már csak a türelem következik (9. ábra).

302
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 303

8. ábra. A személyes értékpreferenciák profilja

9. ábra. A kormánypárti és az ellenzéki politikus észlelt értékprofilja

A jövővel kapcsolatos várakozások sem ígérnek e tekintetben radikális fordulatot, a

kérdezettek szerint a „vezető magyar politikusok 2050-ben” a szociális biztonságot
a 8. helyre állítják, az egyenlőség viszont a 11-en marad (10. ábra).

303
304 Hunyady György

10. ábra. A jövő politikusának értékprofilja

Az első szinten azonosított faktorok itemeit főkomponens-analízissel megtisztítot-

tuk, és ennek alapján indexeket képeztünk, majd ezek kapcsolatát tettük második
szinten korrelációs és faktorelemzés tárgyává. Az egyenlőség és szociális biztonság
értékpreferenciája az első, a legnagyobb magyarázó erejű faktorhoz tartozott, együtt
három másik mutatóval: a becsapottság érzetével, a kontraszelekció tételezésével és
a Kádár-rendszer méltatásával. Az egyenlőség és szociális biztonság igenlése tehát –
koherensen – a nézeteknek egy olyan csoportjába illeszkedett, amelyet a mai tár-
sadalmi közállapotokkal szemben erős érzelmi fenntartások jártak át (2. táblázat).

2. táblázat. Az indexek elemzésének első faktora

Index- Faktor-
Megnevezés
kód súlyok
C3 A becsapás gyanúja 0,810
E1 A kontraszelekció alskála 0,701
F2 Összevetés a Kádár-rendszerrel 0,589
F4 A szociális biztonság és a társadalmi egyenlőség értékei 0,407

A kérdezettek válaszait, és azok összefüggéseit nemcsak a korrelációs és faktorana-

lízis útján elemeztük, hanem egy más szinten és irányban is, amikor a nézetek
kapcsolódási mintáiból indultunk ki, jellegzetes válasznyalábjaik alapján rendez-
tük az embereket csoportokba. E nyomon haladva a klaszterelemzés hat embercso-
portot válogatott szét, melyek közül az első három népesebb, a további három a 600
fős mintából csak néhány tucat embert ölel fel. Ezek a csoportok másként látják a

304
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 305

társadalmat és benne a maguk helyét, nézeteiknek nemcsak tartalma, de szerve-

ződése is különbözőképpen alakul, a mindebből kitetsző érzelmi alapállásuk is
más és más.
A mintaátlaghoz képest az első nézettípus képviselőinek viszonylag jó a személyes
hangulata, felháborítónak ítélik a közállapotokat, felróják durvaságát és az állam-
élet csúcsaira kiterjedő korrupciót, ám jobbnak tartják pozíciónkat nemzetközi
tekintetben, és a különböző rétegek európai kilátásait. A 245 fő több mint fele
40 év feletti (11. ábra).
A második nézettípus a mintaátlagnál majd minden vonatkozásban több pozití-
vumot és kevesebb negatívumot lát a társadalmi közállapotokban. Jobb hangula-
tot és kilátásokat észlel, kevésbé tartja felháborítónak a helyzetet, kevésbé tart a
tudatos megtévesztéstől, a kontraszelekciótól, és valamelyest hajlik – úgymond – a
rendszerigazolásra. A 119 fő több mint felét a 40 év alattiak teszik ki, és a maga-
sabb iskolázottságúak viszonylag többen vannak ebben a körben (12. ábra).
A harmadik nézettípus minden kritikai szempontot erősebben érvényesít, mint
átlagosan a minta. Korrupció, becsapás, kontraszelekció a kulcsgondolatuk, még
kevésbé bírálják a Kádár-rendszert, euroszkeptikusak, rosszabb véleménnyel van-
nak a közhangulatról, az egyenlőséget és a szociális biztonságot, valamint ezzel
összhangban a nincstelenek megsegítését igénylik. A 159 fő felét-felét teszi ki a 40
év alatti és feletti korcsoport, a szakmunkások többen, a magasabb iskolai végzett-
ségűek viszonylag kevesebben vannak e csoportban (13. ábra).

A mintaátlagtól való eltérés

0,5

0,4

0,3

0,2

0,1

-0,1

-0,2

-0,3
A1 A2 B1 B2 B3 B4 B5 B6 C1 C2 C3 D1 D2 D3 D4 E1 E2 F1 F2 F3 F4

A faktoronként számított indexek

11. ábra. Az ambivalens csoport indexei

305
306 Hunyady György

A mintaátlagtól való eltérés

1,5

0,5

-0,5

-1

-1,5
A1 A2 B1 B2 B3 B4 B5 B6 C1 C2 C3 D1 D2 D3 D4 E1 E2 F1 F2 F3 F4

A faktoronként számított indexek

12. ábra. A toleráns csoport indexei

A mintaátlagtól való eltérés

1

0,5

-0,5

-1
A1 A2 B1 B2 B3 B4 B5 B6 C1 C2 C3 D1 D2 D3 D4 E1 E2 F1 F2 F3 F4

A faktoronként számított indexek

13. ábra. A hiperkritikus csoport indexei

306
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 307
Sommásan ambivalensnek, toleránsnak és hiperkritikusnak címkézhetjük a három
típust, láthatjuk helyüket a közállapotok (alapvetően kedvezőtlen) megítélésének
kontinuumában, jelentkezésük és elkülönülésük magyarázza az indexeknek a
minta egészén mért viszonyait.
A társadalmi közérzet alakulásáról lévén szó, kézenfekvő azt mondani, hogy
a vizsgálati tapasztalatainkban tükröződő elégedetlenség és elmarasztalás egyrészt
a társadalom politikai megosztottságának következménye és tükre, másrészt konkré-
tan az ellenzék propagandája és a jogszerűség határán mozgó offenzív fellépése
eredményezi. Ebben nyilván van igazság, de megítélésem szerint az igazság nem
merül ki benne.
A politika szférája ugyanis nemcsak megosztottságával, eldurvult küzdelmével,
hanem összetartozásával, kimondott-kimondatlan megegyezéseivel is hat és visszahat.
Felidézhetjük a politikusok észlelt értékprofiljának meghökkentő hasonlóságát, de
utalhatok a multidimenzionális skálázással nyert eredményekre is: jelentésteli
szimbólumokat hogyan fognak fel hazánkban a különböző pártállású emberek.
A nagyobb csoportokat képező Fidesz- és MSZP-szavazók között egy-egy szimbó-
lummal kapcsolatban lehetnek árnyalatnyi különbségek, de nem gyökeresen kü-
lönböző perspektívából szemlélik a politikai múlt és a gazdasági jelen jellegzetes-
ségeit (14–15. ábra).

A társadalmi közérzet általunk mért indexein természetesen kiütköznek különb-

ségek a két szavazótábor között, ezek 9 esetben ütik meg a szignifikancia mértékét,
amint ezt a faktorok kódjára és a pozitív-negatív verbális megjelenítésre is vissza-
utalva az alábbiakban (3. táblázat) bemutatjuk:

3. táblázat. Indexek pártpreferencia szerint: szignifikáns különbségek

a Fidesz- az MSZP-
Index-
Megnevezés támogatók támogatók
kód
nagyobb átlagával
A1 Személyes hangulat és hangulati jellemzők …
B6 Bizonytalanság és felháborodás „
C1 Személyes bizalom és elégedettség …
C2 Köztársasági elnök és ellenzék …
C3 A becsapás gyanúja „
D2 Korrupció az intézményi és civil szférában „
D3 Az ország erősségei és gyengeségei …
D4 A társadalmi rétegek kilátásai …
F2 Összevetés a Kádár-rendszerrel „

307
308 Hunyady György

százalék
100

A „horogkereszt” által kiváltott érzelmek

Fidesz-támogatók
79,3 MSZP-támogatók
80
70,9

60

40

18,5
15,2 20
10,6

2,2 3,3
0
0
–2 –1 0 +1 +2
Viszolygó, rossz Inkább negatív Közömbös Inkább pozitív Öröm, jó érzés
százalék
100
A „bevásárlóközpont” által kiváltott érzelmek

80

60

45,7

35,9 34,8 40

21,2
17,9
15,2 20
9,9 10,9
3,3 5,3

0
–2 –1 0 +1 +2
Viszolygó, rossz Inkább negatív Közömbös Inkább pozitív Öröm, jó érzés

14–15. ábra. A negatív-pozitív érzések öt fokozata a Fidesz-támogatók

és az MSZP-támogatók körében

308
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 309

Sajátos módon a legmarkánsabbak az eltérések az ország nemzetközi összeha-

sonlítása és a rétegek európai kilátásai tekintetében. A Fidesz-támogatók (a köz-
társasági elnökre és az ellenzékre vonatkozó egyetlen index kivételével) a kritiku-
sabbak, s természetesen körükben negatívabb a közállapotok és a közhangulat
megítélése is. Sőt – és ez tárgyunk szempontjából nagyon is figyelemreméltó – e
hangulati különbség itt most belopódzik a szubjektív jóllét kinyilvánításába is (mi-
közben anyagi életfeltételeikről a Fidesz-szavazók relatíve kedvezőbb nyilatkozatot
tettek). Mindezzel együtt a 21 indexből 12 esetében nincs szignifikáns különbség a
két politikai tábor megkérdezett képviselői között, mégpedig olyan jelentőségűek
esetében sem, mint az egyenlőség és szociális biztonság preferenciája, mint a
kontraszelekció, vagy akár az államélet csúcsain is látni vélt korrupció elmaraszta-
lása. Ezek szerint némi túlzással talán azt is mondhatnánk, hogy a politikai kü-
lönbségek fontos mintázatot képeznek ugyan a társadalmi közállapotok megítélé-
sében, de a rossz közérzet élményalapja sok vonatkozásban közös.
Ebből a szempontból tanulságos a klaszteranalízis alapján elkülönített csopor-
tok pártpolitikai összetétele (4. táblázat).

4. táblázat. Nézettípusok és pártpreferenciák

Klaszterelemzés alapján Pártpreferencia szerinti megoszlás

képzett csoportok Fidesz MSZP
toleráns 47,6% 52,4%
ambivalens 55,0% 45,0%
hiperkritikus 69,2% 30,8%

E csoportokban szignifikánsan eltér a pártrokonszenvek megoszlása, a toleráns cso-

portban 48%-os a Fidesz-szavazók aránya, az ambivalenseknél ez 55%, a hiper-
kritikus csoportban közel 70%. E tendencia világos, ám az a következtetés is adó-
dik belőle, hogy nem egynemű sem a Fidesz-, sem az MSZP-támogatók szellemi ar-
culata. Az összességében alacsonyabb végzettségű, Kádár-reminiszcenciákat hor-
dozó, egyenlőség- és szociálisbiztonság-párti hiperkritikus csoport többsége – az
adott konstellációban – a Fidesz oldalára húz, de ennek a keményen kritikus
magnak a fennmaradó egyharmada MSZP-szavazó. Ugyanakkor az MSZP hívei
(ugyan kis mértékben, 52%-kal) az iskolázottabb toleráns csoportban kerültek
többségbe. Ez a csoport pedig (a minta egészére jellemző súlyos fenntartásokat
úgy árnyalja, hogy) némileg jobban tűri a társadalmi közállapotokat, egy kissé
hajlik a rendszerigazolásra, és kevésbé erősködik az egyenlőség és szociális bizton-
ság értékei mellett.
Az átmenetiség jelen állapotában, amikor az egyenlőség eszménye holdár-
nyékba kerül és reális esélyétől távolodunk, indokolt lehet próbára tenni az ember
és ember közötti diszkrimináció társadalmi megélését és megítélését. Ennek jegyében
feltettünk egy általunk még soha nem vizsgált kérdést „Lehet, hogy vannak olya-
nok, akik megérdemlik, hogy az emberek ne érezzenek velük semmi közösséget,
ahogy mondani szokták, »ne vegyék őket emberszámba«? Kikkel kapcsolatban

309
310 Hunyady György

látta, tapasztalta, hogy az embereknek ilyen érzése van?” A 600 fős minta kéthar-
mada adott erre érdemi választ, és csak 11% mondja, hogy nálunk nincs ilyen
mérvű diszkrimináció. A legtöbben a hajléktalanokat jelölték meg, majd a romák,
az alkoholisták és a bűnözők különböző fajtái következtek. Arra a továbbvezető
– személyes élű – kérdésre, hogy okkal éreznek-e így az emberek, a hajléktalanok
esetében 85, a cigányokról szólva 60, az alkoholistákat tekintve 48 és a gyilkosok
esetében 35 fő válaszolt igennel. Ezek – a szó minden értelmében – irtózatosan
nagy számok.
Az empirikus adalékok alapján is úgy vélem, hogy a társadalmi közérzetet ná-
lunk – minden politikai kötélhúzás, minden kormányzati baklövés, minden ellen-
zéki harcászati gyakorlat mellett és mögött – a történeti léptékű társadalmi átalakulás
zaklatja fel, a társadalmi mozgástér és a társadalmi különbségek növekedése, a
társadalmi egyenlőség és gondoskodás normáinak bomlása és keresése. És ez az a
pont, melyhez elérkezve vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, hogy a társadalmi
közérzet kutatása hogyan fonódik be a szociálpszichológia történetébe: kizárólag a szub-
jektív jóllét összehasonlító vizsgálatának tagadása és folytatása-e, vagy más, erős
szálon is kapcsolódik tudományágunk fejlődéséhez. Nem nehéz ráeszmélnünk,
hogy más összefüggésben is napirenden van kulcskérdése, a társadalom hierarchikus
szerveződése, a nagy társadalmi csoportok egyenlőtlen viszonya, a diszkrimináció
felfedésének és leküzdésének esélye. Őszintén remélem, hogy ezt az élő és erős
szakirodalmi áramlatot a kaliforniai Sidanius és a New York-i Jost, a harvardi
Banaji és a princetoni Fiske köteteinek megszerkesztésével és megjelentetésével
sikerült az értő hazai közönség számára megfelelőképpen dokumentálnom. Eb-
ben az áramlatban kapott máris új értelmet a sztereotípiák kutatásának általam is
művelt területe, és bízom abban, hogy funkciót lel majd benne a társadalmi köz-
érzet kutatása is.
Ez az irány – együtt a szociális reprezentációk, az értékek, a laikus és implikált
elméletek, a közvélemény és a kulturális sajátosságok külön-külön ágon futó kuta-
tásával – részese lehet a szociálpszichológia történetileg időszerű paradigmaváltásá-
nak, amelyet Bill McGuire már a 90-es évek hajnalán megjósolt. Épp most, ami-
kor 2008-ban szaktudományunk megéri kerek százesztendős életkorát, a társa-
dalmi nagycsoportok mentalitásának és megélt viszonyainak tanulmányozása a
közfigyelem középpontjába nyomul, egyaránt hoz elméleti és módszertani meg-
újulást. Együtt jár egy mély szemléleti dilemmával. Egyrészt erős a kísértés, hogy
tudomásul véve a régi és a modern társadalmak bizonyos értelemben célszerű
hierarchikus szerveződését, természeti és/vagy kulturális evolúciós tényként fogad-
juk el az örök társadalmi különbségeket és megkülönböztetéseket. Másrészt szak-
mánknak van egy erőteljes intellektuális hagyománya, melynek jegyében tevé-
keny és hatékony szerepet vállalt az elmúlt évtizedek valóban maradandó értékű
társadalmi változásaiban: a faji, a nemi, a fizikai és mentális állapot szerinti megkü-
lönböztetések jogszerű visszaszorításában. Az egyenlőtlenség elfogadása vagy az egyen-
lőség humanisztikus felfogása szakmánknak is szegezett kérdés, ám erre a dilem-
mára a szociálpszichológia – mint diszciplína – mindkét irányban nyitott. Válasz-
tani köztük az egyes művelői tudnak, mi a szociálpszichológusok, külön-külön,
személy szerint.

310
 A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás 311

IRODALOM

ARGYLE, M. (2001) The psychology of happiness. (2nd ed.) Routledge, Hove

CANTRIL, H. (1965) The pattern of human concerns. Rutgers University Press, New Brunswick
DIENER, E. (1994) Assessing subjective well-being: Progress and opportunities. Social Indica-
tor Research, 31, 103–157.
DIENER, E., DIENER, C., DIENER, C. (1998) A nemzetek szubjektív jólétét előre jelző ténye-
zők. In HUNYADY GY. (szerk.) Történeti és politikai pszichológia. 206–233. Osiris, Budapest
DIENER, E., SUH, E. M. (2000) Culture and subjective well-being. The MIT Press, Cambridge,
Mass.
KAHNEMAN, D. (1999) Objective happiness. In KAHNEMAN, D., DIENER, E., SCHWARZ, N.
(eds) Well-being. The foundations of hedonic psychology. 3–25. Sage, New York
LANE, R. E. (2000) The loss of happiness in market democracies. Yale University Press, New
Haven
MÜNNICH, Á. (1995) Satisfaction in Debrecen, Hungary. In SARIS, W. E. et al (eds)
A comparative study of satisfaction with life in Europe. 195–200. Eötvös Kiadó, Budapest
SCHWARZ, N., WANKE, M., BLESS, H. (1998) A változások szubjektív felmérése és értékelése:
néhány tanulság a társadalmi kogníció vizsgálatából. In HUNYADY GY. (szerk.) Történeti
és politikai pszichológia. 281–304. Osiris, Budapest
VEENHOVEN, R. (1993) Happiness in nations. Subjective appreciation of life in 56 nations 1946–
1992. RISBO Erasmus University (Updated electronic version in World Database of
Happiness), Rotterdam

THE EMOTIONAL STATE OF SOCIETY:

HISTORY AND THE TIMELINESS OF THE PROBLEM

HUNYADY, GYÖRGY

The internationally extensive studies prolific in data give answer to the question of what the emo-
tional state of a society is by definitely and one-sidedly concentrating on the subjective well-being of
individuals. However, the individual is an active component of society also in the sense that he/she
experiences and makes judgments about the affairs in society, he reacts to them emotionally, and he is
thus subject to the convincing or rejecting effects of his fellows.
The last stage of a series of related studies in Hungary was conducted on a representative sample of
600 respondents at the turn of 2007 and 2008. The questions asked in the structured interviews
comprised of six topics: A) Subjective well-being, mood, and satisfaction of the respondents, B) Percep-
tion of the way others feel, C) Expressed personal attitudes of the interviewees toward the relations and
institutes of society, D) The respondents’ characterization of the social public affairs and institutes,
E) Perceived accord/discord between human values and social positions, F) Comparison of past and
present, of norm and reality.
The answers of the respondents and their interrelationships were analyzed not only by correlational
and factor analyses, but a different direction as well: setting out from the pattern of relationships of the
evaluative views, the people were arranged in groups on the basis of their characteristic bundle of

311
312 Hunyady György

responses. The cluster analysis revealed mainly three groups of people that can be labeled as tolerant,
ambivalent, and hyper-critical, respectively, and their place can be defined in the continuum of the
(basically negative) evaluation of public affairs. On the basis of the empirical data, the way society feels
is disturbed by a social transformation of historical scale, by an increase in social mobility and social
differences, by the dissolution of and search for the norms of social equality and care.

Key words: emotional state of a society, subjective well-being, pattern evaluative views, social trans-
formation, social equality

312