3.

HÉT: A DNS SZEREPE, A FEHÉRJESZINTÉZIS, SEJTALKOTÓK,

SEJTOSZTÓDÁS

I. KULCSFOGALMAK

1. Kromatin

Definíció
A sejt DNS-állományának hiszton és nem-hiszton fehérjékkel kialakított komplexe.

Magyarázat
Az eukarióták DNS-e mindig fehérjékhez kötődik. Ezek a fehérjék lehetnek bázikus
jellegű ún. hisztonfehérjék, amelyek stabilizáló, szerkezetkialakító funkciójúak, illetve
lehetnek inkább savas jellegű nem-hiszton fehérjék is, amelyek pedig a DNS
megkettőződésében, RNS-másolat készítésében vagy a génaktivitás szabályozásában
játszanak szerepet. A hisztonfehérjék a prokariótákból teljesen hiányoznak.

A hisztonoknak több altípusa létezik. Ezek közül a H 2A, H2B, H3 és H4 jelűek 2-2
példánya (tehát összesen 8 db) egy hisztonmagot alkot, amelyre a DNS kétszeresen,
egy 146 bázispárnyi hosszúságú szakaszával feltekeredik:

A kromatinnak ezt a komplex egységét nukleoszómának nevezik. A kromatin

nagyon sok ilyen nukleoszómából épül fel, amelyeket átlag 54 bázispárnyi DNS-
szakaszok kötnek össze, így egy gyöngysorhoz hasonló struktúra keletkezik:
 I

A nukleoszómához kapcsolódó H1 hiszton szerepe a kromatinállomány további feltekeredésének szabályozása. A sejtosztódások

közötti ún. interfázisban a kromatin nagy része laza, letekeredett. Ilyenkor eukromatinnak hívjuk. Kisebb kromatinszakaszok
még ilyenkor is tömör, feltekeredett állapotban vannak, ennek neve heterokromatin. (Azokra a szakaszokra jellemző ez, amelyek
az adott sejttípus működéséhez szükségtelen géneket tartalmaznak, így, heterokromatinként ugyanis inaktívak.)

Az osztódások alatt a kromatin teljes egészében heterokromatinná alakul, mert így könnyebben transzportálhatók a
kromoszómák.

2. Kromoszóma

Definíció:
A sejt kromatinállományának egymástól különálló egységei.

Magyarázat:
A kromatinállomány nem egyetlen DNS-molekulából áll, azok száma igen széles határok között változhat. Az egyik bél-
orsógiliszta (Ascaris megalocephala) testi sejtje pl. mindössze 2db, az egyik haraszté (Ophioglossum reticulatum) pedig 1260 db
egységre (kromoszómára) osztható. (Ebből is látható, hogy a kromoszómaszám nem fejlettségi bélyeg, az emberben a kettő
közötti, 46 db a testi sejtek kromoszómaszáma.) A kromoszómák az interfáziban nem különíthetők el, csak az osztódások alatt
(főleg a középszakaszban) válnak jól láthatóvá.

3. Kromatida

Definíció:
A kromoszóma egy DNS-molekulát (egyetlen kettős hélixet) tartalmazó része.
Magyarázat:

A kromoszómák az osztódások elején 2 db DNS-molekulát tartalmaznak, ilyenkor kétkromatidás kromoszómának nevezzük. A

kromatidákat az ún. centroméra (vagy elsődleges befűződés) köti össze:

Az ábrán látható másodlagos befűződés nem minden kromoszómán látható, csak azokon, amelyek a magvacskával állnak
kapcsolatban (a magvacska latin neve nukleólusz, ezért a nukleóluszorganizáló régió elnevezés).

Az osztódások végén a kromoszómák kromatidái szétválnak egymástól, így ún. egykromatidás kromoszómák jönnek létre (ilyen
kromoszómát mutat az ábra jobb oldali, B jelű része).

II. KIEGÉSZÍTÉSEK

A mitózis

A mitózis egyik kulcslépése az, amikor a húzófonalak (más néven a

mikrotubulusok) a kromoszómákat kromatidákra bontják szét. De hogyan
történik ez a "széthúzás"?

Mindenekelőtt szükség van a sejtben olyan régióra, amely a mikrotubulusok

kialakításáért felelős. Ezt mikrotubulus organizáló centrumnak (MTOC)
nevezzük. Az MTOC a sejt két pólusán elhelyezkedő fehérjedús terület,
amelyben alacsonyabbrendű növényi sejtek, valamint majdnem minden állati
sejt esetén még egy fehérjecsövekből álló, speciális szerkezetű képlet, a sejtközpont is található. Magasabbrendű növények
sejtjeiből ez utóbbi képlet hiányzik, csak MTOC van.

A mikrotubulusok felépülése az MTOC-ból indul úgy, hogy apró fehérjegömböcskék (a tubulinmolekulák) gyöngysorszerű
láncokká kapcsolódnak össze. A lánc MTOC-hez kapcsolódó vége a "-" vég, a másik vége a "+" vég. A "+" vég vagy a
kromoszómák centroméráján lévő ún. kinetochor területhez csatlakozik (ezek a kinetochor tubulusok) vagy pedig nem
kromoszómához kötődik, hanem egy másik mikrotubulushoz (ezek az ún. poláris mikrotubulusok), illetve haladhat
csillagszerűen a periféria felé (asztrális mikrotubulusok):

A húzás mechanizmusa általában úgy történik, hogy a kromoszóma kinetochor

területén egy enzim lebontogatja a tubulinmolekulákat, a mikrotubulus így
egyre rövidebb lesz, a kromatidák emiatt a sejt pólusai felé mozdulnak el:

A poláris mikrotubulusok pedig egymáson elcsúszva távolabb tolják a két

sejtközpontot egymástól, segítve ezzel a sejt kettéosztódását.