6.

HÉT: A NÖVÉNYEK SZÖVETEI ÉS ÖNFENNTARTÓ MŰKÖDÉSEI

I. KULCSFOGALMAK
1. Szövet

Definíció:
Egyforma eredetű és azonos funkcióra specializálódott sejtek egybeépülő csoportja.

Magyarázat:
Fontos kiemelni azt, hogy a szöveteket alkotó sejtek egy bizonyos funkcióra specializálódnak (pl. a szállítószövet sejtjei az
anyagszállításra). A tankönyvben fellelhető definíció ("a hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége") - amely tehát nem
hangsúlyozza a differenciáltságot -, akár egy teleptestű növényre is igaz lehetne!

Az elsődleges növényi szöveteket az alábbi táblázat segítségével tekinthetjük át:

OSZTÓDÓSZÖVETEK ÁLLANDÓSULT SZÖVETEK

1. Csúcsmerisztémák (a hajtáscsúcsban és a BŐRSZÖVET SZÁLLÍTÓSZÖVETEK ALAPSZÖVETEK
gyökércsúcsban)
1. Epidermisz farész háncsrész 1. Valódi
2. Oldalmerisztéma (kambium) (a szervek, (a hajtás alapszövetek (táplálékkészítő,
bőrszövete)  A zárvatermő raktározó, átszellőztető
pl. a szár vastagodásáért felelős)
lágyszárúakban funkciójuk lehet)
3. Közbeiktatott (interkaláris) merisztéma (a 2. Rizodermisz nyalábokba, a
szártagok megnyúlásáért felel) (a gyökér kétszikű 2. Mechanikai alapszövetek-
bőrszövete) fásszárúakban lehet élő sejtekbőlálló
gyűrűkbe (kollenchima)*- vagy elhalt
sejtekbőlálló
 rendeződnek. (szklerenchima)**

 A kambium a 3. Kiválasztó és váladéktartó

szár belső oldala alapszövetek (nektáriumok,
felé termeli a tejcsövek)
farészt, a külső
oldala felé pedig
a háncsrészt.

 A
levélnyalábokban
mindig a
fonákoldalon van
a háncsrész.

* kollenchima (sarkos vastagodású sejtfalakkal): **szklerenchima (egyenletesen vastagodott sejtfalakkal):

 
2. Gyökérnyomás

Definíció:
Az a nyomás, amelyet a gyökér aktív ionfelvétele miatt bekövetkező vízfelszívás okoz.

Magyarázat:

A gyökér vízfelszívó képessége túlnyomórészt abból a szívóhatásból ered, amelyet a levelek párologtatása okoz. Ennek
mechanizmusa az, hogy a vízvesztés miatt töményedő levélsejtek ozmózissal vizet szívnak el szomszédaiktól, s ez a folyamat
egészen a gyökérsejtekig lehúzódik. A gyökér sejtjei viszont már csak a talajból tudják a vizet pótolni.

Ugyanakkor a gyökér úgy is képes vizet felvenni, ha a lombozatot teljesen eltávolítjuk, vagy amikor az még ki sem fejlődött (pl.
emiatt "könnyeznek" a tavasszal frissen metszett szőlőtőkék is). Ezt a jelenséget a gyökérnyomás okozza.

A gyökérnyomás nem túl erős nyomás, értéke alig haladja meg a légnyomásét. Megakadályozása például úgy lehetséges, ha a
gyökérsejtek ATP-termelését bénítjuk (pl. KCN-oldatba helyezéssel, a cianidionok ugyanis gátolják a terminális oxidációt), vagy
ha egyszerűen ionmentes közegbe helyezzük a gyökeret. Ezek a tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a gyökér ATP
felhasználásával (azaz aktív transzporttal) képes ionokat pumpálni a sejtjeibe és az így megnövelt ozmotikus koncentráció
eredményezi a víz ozmózisos beáramlását.

A gyökérnyomás elsősorban a csíranövények számára fontos, amíg nincsenek saját leveleik, de valószínűleg a kifejlett növények
éjszakai vízfelszívásában is szerepet játszik, hiszen ilyenkor a levelek párologtatása jóval kisebb fokú.

 
3. A légzési hányados

Definíció:
A légzés során kibocsátott szén-dioxid és a légzés során felhasznált oxigén anyagmennyiségének a
hányadosa.

Magyarázat:
A légzési hányados értékét nagymértékben befolyásolja az, hogy anyagcseréjében milyen vegyületeket oxidál az élőlény.
Szénhidrátok lebontása esetén a légzési hányados elméleti értéke = 1, hiszen

pl.: C6H12O6 + 6O2 = 6CO2 + 6H2O, tehát 6CO2/6O2 = 1.

Zsírok, olajok oxidációja viszont 1-nél kisebb légzési hányadost eredményez:

pl.: C17H35COOH + 26O2 = 18CO2 + 18 H2O, tehát 18CO2/26O2 < 1.

Tehát a tankönyv azon megállapítása, hogy "...a légzési hányados értéke ... valamivel 1 alatt megállapodik." (89. oldal) úgy
értelmezhető, ha tudjuk: a kifejlett növény energianyerése zömmel szénhidrátok lebontásából ered, de kis mértékben neutrális
zsírok oxidációja is történik, ezért a légzési hányados "eredő" értéke valamivel kisebb lesz, mint 1.

 
II. KIEGÉSZÍTÉSEK
A másodlagos szövetek

A másodlagos szövetek a már kialakult (állandósult) szövetekből a sejtek újraosztódásával (ún.

dedifferenciálódással) keletkeznek.

 Másodlagos osztódószövet például a parakambium, amely az idősödő ágak, törzsek felületén fejleszt

másodlagos bőrszövetet (ld. a következő bekezdésben), de másodlagos osztódószövet a vastagodó
kétszikű szárakban a szállítónyalábok között kialakuló (az alábbi képen látható) ún. nyalábok közötti
(interfascicularis) kambium is:

 Másodlagos bőrszövet pl. olyankor alakul ki, amikor a vastagodó szár bőrszövete felszakadozik.

Ekkor az alatta fekvő alapszövet legkülső sejtsora osztódószövetté differenciálódik (ez lesz a
parakambium), amely kifelé elpárásodó védőszövetet, befelé pedig paraalapszövetet képez. Ez a
hármas réteg együtt a periderma, köznapi elnevezéssel a fakéreg. A parafa a paratölgy peridermájának lehántott és préselt
változata.

 A másodlagos fa és háncs a kétszikű fásszárúakban jön létre a nyalábok közötti kambiumból kialakuló kambiumgyűrű
működése következtében. Ez a másodlagos osztódószövet befelé fagyűrűket (illetve voltaképpen fahengereket), kifelé
pedig háncsgyűrűket képez. Az egymásra rakódó fa- és háncsgyűrűk képezik a fa- és háncstestet. A háncstestnek mindig
csak az utolsó évi gyűrűje működő, a korábbiak összenyomódnak, elhalnak. A fagyűrűk ezzel szemben a fa élete végéig
megmaradnak (noha a belsők általában már nem működnek), jól láthatók és így belőlük a fa életkora is meghatározható.
Tavasszal, amikor a növény vízigénye nagyobb, tágabb üregű (ezáltal világosabb gyűrűt adó) vízszállítócsövek, nyár vége
felé pedig szűkebb keresztmetszetű (így sötétebb) csövek képződnek. Ezek egymástól jól elkülönülnek, könnyedén
megszámlálhatók.
Vízszállítás a növényekben

A tankönyv 76. és 104. ábrája azt sugallja, mintha a gyökérszőrökön át felszívott víz sejtről sejtre szállítódna egészen a
vízszállítócsövekig. A valóságban azonban a víz mozgása elsősorban a sejtfalak mikrokapillárisaiban (mikroszkópikus réseiben)
történik, tehát lényegében a sejtek között. (Ezt a szállítási útvonalat nevezzük apoplazmás útnak.)

A sejteken keresztül történő mozgás (az ún. szimplazmás) út jóval nagyobb ellenállású, ezért a vízmozgás szempontjából
alárendelt jelentőségű. A szimplazmás mozgás egyébként a sejteket egymással összekötő vékony plazmahidakon át történik, ezt
a tankönyvi ábra nem mutatja.

A gázcserenyílások fotoaktivitása

Nagyon lényeges momentum, hogy a gázcserenyílás zárósejtjei - a többi bőrszöveti sejttel ellentétben - zöld színtesteket
tartalmaznak. Ennek köszönhető, hogy a zárósejtek nem csak a növény víztelítettségére reagálnak, hanem fotoaktívak is (fény
hatására a légrések kinyílnak, sötétben a zömük bezárul). A folyamat hátterében az áll, hogy a zárósejtek kloroplasztiszaiban a
redukciós (Calvin) ciklus nem működik. Így a fotoszintézis fényszakaszában képződő ATP és NADPH más célra használódik el:
az ATP-vel a növény egy K+ - H+ pumpát működtet, amely a zárósejtekben K +-ionokat halmoz fel. Ez a sejt ozmotikus
szívóerejét megnöveli, víz áramlik be, s ezért a légrés az ismert okok miatt kinyílik.

Az elveszített H+-ionok pótlása és a NADPH "hidrogénmentesítése" pedig úgy történik, hogy az alapszöveti sejtekben előállított
glükózt a zárósejt felveszi, és a glikolízisben foszfoenol-piroszőlősavig (PEP) bontja le, majd ebből a citromsavciklusban is
előforduló oxálecetsav, végül almasav képződik (ugyanolyan reakcióban, mint amelyet a C4-es növényekkel kapcsolatban már
említettünk, ld.a 2. hét anyagában!).

Végül egészen pontosan a sejtben felhalmozott K +- ionok almasavval képzett sója (a kálium-malát) lesz az, ami a vizet
ozmotikusan beáramlásra készteti.
Sötétben a K+ és a malátion a zárósejtből kivándorol, a citoplazma ozmotikus szívóereje ezáltal csökken, a víz kiáramlik, a légrés
zárul.