5.

HÉT: PROKARIÓTÁK, GOMBÁK ÉS NÖVÉNYEK

RENDSZERTANA ÉS EVOLÚCIÓJA

I. KULCSFOGALMAK
1. A faj

Definíció:

Élőlények olyan csoportja, amelyben az egyedek

 közös származásúak,
 lényeges tulajdonságaik (fejlődésük azonos szakaszában) megegyeznek, és
 tulajdonságaik örökítésére képesek.

Magyarázat:

A faj az egyik legvitatottabb biológiai fogalom (a fenti definíció sem tökéletes!). Ennek egyik oka az, hogy a biológia egyes
részterületeinek művelői - speciális nézőpontjukból adódóan - mást és mást tartanak kiemelendőnek az élőlényeket jellemző
tulajdonsághalmazból. A tankönyvben szereplő definíció pl. inkább az állatrendszertanban használható, hiszen a növényeknél
gyakran előfordul, hogy különböző fajok (sőt néha még különböző nemzetségek!) egyedei is termékeny utódokat hozhatnak
létre. Így pl. a búza (Triticum) és a rozs (Secale) könnyen kialakuló, továbbszaporodó hibridje a Triticosecale (Triticale néven is
említik). Még állatok esetén is van példa hasonló jelenségre: közismert pl. a nagymacskák állatkerti keresztezhetősége, de ez
inkább "kivétel, ami erősíti a szabályt". Mégis akkor vagyunk tehát pontosabbak, ha a "termékeny utódokat hozhatnak létre"
helyett a "tulajdonságaik átörökítésére képesek" kritériumot alkalmazzuk. A "fejlődésük azonos szakaszában" kitételre pedig
azért van szükség, mert a teljes átalakulással fejlődő fajoknál a lárvaalak olyannyira eltérhet a kifejlett állattól (pl. hernyó és
lepke), hogy sok esetben különböző fajokhoz tartozóknak vélték azokat.

2. Telepes szerveződés

Definíció:

Soksejtű, a sejtfalak szerves egybeépülésével létrejövő szerveződés, amelyben a sejtek megőrzik

önállóságukat, közöttük a munkamegosztás minimális.

Magyarázat:

A legkezdetlegesebb növényi szerveződés az egysejtű, amelyre a barnamoszatok kivételével minden moszattörzs képviselői között találunk
példát. Jól illusztrálható ez a szerveződési szint, pl. néhány ostorosmoszat (Euglena-fajok) mikroszkópos felvételével:

 
 Fejlettebb szerveződést jelent a sejttársulás, amelynek legegyszerűbb típusában az osztódó sejtek közös
nyálkaburokban történő együtt maradásáról van szó. A Gonium zöldmoszatnemzetség egyik faja, pl. 16 sejtből
álló "táblákban" pörögve úszkál a vízben:

A Scenedesmus zöldmoszat 4, néha 8 sejtes társulásait harmonikamoszatnak is

nevezik: Ennél a fajnál már azt látjuk, hogy a sejtek szorosan egymáshoz tapadnak,
de szó sincs azok összenövéséről.

Bizonyos, még fejlettebb fajoknál a sejtek vékony plazmahidakon keresztül összeköttetésben állnak egymással. Ez a cönóbiumnak nevezett
sejttársulás-típus a Volvox zöldmoszatnemzetségre jellemző. Feltételezhetően a plazma-összeköttetéseknek köszönhető, hogy a cönóbiumot
alkotó több ezer ostoros egysejtű összehangoltan csapkod, s így a gömb tovagördül. A képen a nyálkagömb belsejében képződő s onnan
kiszabaduló új gömbkolóniákat láthatjuk.
 Az egysejtű forma továbbfejlődésének tetőfokát az ún.
polienergidás óriássejtek jelentik. Ezekben egyetlen sejt számtalan
sejtmagot és színtestet tartalmaz (feltételezhetően sejt-összeolvadási
folyamatok miatt). Jellemző példa erre a sárgásmoszatok törzsébe
tartozó, talajokon élő fejesmoszat (Botrydium).

A gombák közül a moszatgombák csoportjára jellemző ez a testfelépítés (ld: pl. fejespenész).

Az eddig tárgyalt szerveződési típusokat összefoglaló néven Protophyta szerveződésnek nevezzük. Tőlük eltérő fejlődési
vonalon jöttek létre a Thallophyták, a telepes növények. Ezek egyedfejlődése jellemzően úgy indul, hogy egy ostoros sejt az
aljzaton az oldalára fekszik, hossztengelye irányában osztódik, de a sejtek közös sejtfallal elválasztva együtt maradnak, s így
fonalakat hoznak létre. Az osztódási aktivitás általában a csúcssejtre korlátozódik, de néha lejjebb is bekövetkezhet, s ez
elágazódások kialakulásával jár. Ilyen pl. a Chaetophora zöldmoszat szerveződése.

 
A tankönyvben is említett békanyálmoszat a Cladophora nemzetséget jelöli. Ennek külön érdekessége, hogy
elágazó fonalaik polienergidás sejtekből állnak.

Álszövetes telepről (teleptestről) akkor beszélünk, ha a sejtfonalak különböző irányú szövedéke jellegzetes, háromdimenziós
képleteket alkot, amelyek külsőleg a fejlettebb hajtásos növények szerveire hasonlíthatnak, de azokkal ellentétben szöveteket
nem, legfeljebb szövetkezdeményeket tartalmazhatnak. Ez a szerveződés jellemző a vörös- és barnamoszatok többségére,
sok zöldmoszatra (pl. csillárkamoszat), a bazidiumos gombákra és a mohákra.

II. KIEGÉSZÍTÉSEK
A prokarióta és eukarióta sejt

Biokémiai, sejttani ismereteink birtokában érdemes összevetnünk a kétféle sejttípus főbb jellemzőit:

PROKARIÓTA SEJT EUKARIÓTA SEJT

1. Sejtmaghártya nincs van

2. A mag DNS-állománya egyetlen DNS-gyűrű mindig több kromoszóma
3. Hisztonok nincsenek mindig vannak
 4. DNS-megkettőződés
5. Riboszómák
6. Belső membránok
7. A citoplazma vázrendszere
8. Ostor
folyamatos másolás
kisebb (60 S) méretűek
gyengén fejlett
fejletlen
egyszerűbb, flagellin fehérjéből épül fel
szakaszokban (Okazaki-fragentumok) másolódik
nagyobb (80 S) méretűek
igen fejlett (ER, Golgi)
fejlett (aktinszálak és mikrotubulusok)
tubulin fehérjékbőll álló mikrotubulusokat tartalma

A földtörténeti korok

A nagy földtörténeti korok és az ezeken belüli időszakok határait ott húzták meg az őslénytankutatók, ahol a kérdéses korú
rétegben található ősmaradványok jellegében, összetételében valamilyen szembetűnő változást tapasztaltak. Így például a
földtörténeti őskor/ókor határán (a kb. 544 millió éves rétegekben) szilárd mészvázzal rendelkező élőlények tömeges, mondhatni
robbanásszerű megjelenése tapasztalható (az ezt megelőző korokból csak lágy testű lények lenyomatai maradtak fönn). Az okok
nem pontosan ismertek. Lehetséges, hogy az addig egységes őskontinens (a Rodinia) kezdődő feldarabolódása rengeteg új,
kedvező élőhelyet hozott létre sekély kontinentális partszegélyek formájában. Ezekben a tápanyagdús selfekben gyorsan
szaporodott az élet, összetettebb táplálékláncok alakulhattak ki, addig nem ismert ragadozó típusokkal. Az első mészvázas leletek
jellege mindenesetre arra utal, mintha a váz védekezés céljából fejlődött volna ki.

Az ókor/középkor határát viszont éppen azért húzták meg 251 millió évvel ezelőtt, mert akkoriban hatalmas kihalási hullám
söpört végig a Földön. Tömeges kihalások ismeretesek más korokból is, de mértékét tekintve talán a perm végi a legnagyobb:
becslések szerint a fajok 95%-át tüntette el a Föld színéről. Több kisebb mellett öt nagy kihalási hullámot tartanak nyilván az
őslénykutatók, ezek közül a legutóbbi (65 millió évvel ezelőtt) jelenti a középkor/újkor határát, s ez okozta a dinoszauruszok
pusztulását is.
A kihalások okai valószínűleg sokrétűek. A perm végi kihalás magyarázható pl. azzal, hogy az ókorban még több darabból álló
kontinensek ismét egyesültek (létrejött a Pangea), emiatt a remek életteret jelentő selfek jó része megszűnt. Az okok kibővíthetők
azzal is, hogy az 1990-es években, Szibériában hatalmas méretű vulkanizmus nyomaira bukkantak éppen a kérdéses időszakból.
Ez a vulkán ún. köpenydiapír-vulkán volt, amely úgy jött létre, hogy bizonyos forró földköpeny-feláramlások alulról
elvékonyították a kérget, ezen át feltört a bazalt és a jelek szerint mintegy 1,5 millió km2 területet borított be. A vulkáni
tevékenység pora sötétséget és hideget, kénes gázai pedig savas esőket okoztak. Ezt viszont globális felmelegedés követhette,
hiszen a légkörbe kerülő CO2 erősen fokozza az üvegházhatást. A melegedő, szárazodó éghajlat alaposan megtizedelte az addig
virágkorukat élő harasztokat és kétéltűeket, viszont egyben utat nyitott a nyitvatermők és a hüllők megjelenésének.

A középkor/újkor eseményeiről a 9. hét anyagában írunk majd részletesebben.

A gombák
A gombák tankönyvben szereplő rendszere kissé elavult már, még 1968-ból származik. Azóta kiderült pl., hogy a
moszatgombáknak nevezett csoport korántsem egységes és felosztották több, különálló törzsre (petespórás gombák, rajzóspórás
gombák, járomspórás gombák). Ugyancsak törzsi rangot kapott a tömlős- és a bazídiumos gombák osztálya is. Az írásbeli
vizsgán még a tankönyvi elveket kell alapul venni, de szóbeli vizsgákon már jó benyomást kelt, ha ismerjük a modernebb
csoportosítást is:

PROTOZOA CHROMISTA FUNGI

(állati egysejtűek országa)
Az ide tartozó gombatörzsek inkább az
állati egysejtűekkel mutatnak
rokonságot, amőbaszerűek, sejtfaluk
nincs.
1. Sejtes nyálkagombák törzse
Bomló növényi anyagokon
élnek, sejtjeik időnként
csoportosulnak, de önállóságukat
megőrzik.
2. Valódi nyálkagombák törzse
Az amőbák összeolvadva
elvesztik saját sejthártyájukat,
így ún. plazmódiumot hoznak
létre. Baktériumokat, szerves
törmeléket kebeleznek be.
(növényszerűek országa)
Az ide tartozó gombák lényegileg heterotróffá vált
moszatok. Sejtfalukban cellulóz van, a kitin hiányzik.
1. Petespórás gombák törzse
Testük több magvú, fonálszerű sejt (ún.
osztatlan hifa). Nevüket azért kapták, mert
ivaros szaporodásuk során a hím- és női
ivarszervek összeolvadásával egy vastag falú,
ellenálló zigóta képződik, ennek neve a
petespóra.
Ide tartoznak a peronoszpóra- és
halpenészfélék.
2. Labirintusgombák törzse
Kis jelentőségű, tengeri fajok.
(valódi gombák országa)
A valódi gombák sejtfalának fő anyaga
mindig kitin.
1. Rajzóspórás gombák törzse
Osztatlan hifájuk van. Nevük abból
ered, hogy spórájuknak van egy
ostora, mellyel aktív mozgásra
képes.
Ide tartozik pl. a Coelomomyces,
mely szúnyoglárvákon élősködik,
így azok irtására is felhasználható.
2. Járomspórás gombák törzse
Szintén osztatlan hifájúak.
Különlegességük, hogy hifáik között
harántirányú híd (járom) képződhet,
mely később vastag falú zigótává
alakul (járomspóra).
3. Élősködő nyálkagombák törzse
Plazmódiumaik behatolnak a
növényi szövetekbe és ott rákos
daganatokat hoznak létre (pl.
káposzta gyökérgolyva).
Ilyen gomba pl. a fejespenész.
3. Tömlősgombák törzse
(változatlan)
4. Bazídiumos gombák törzse
(változatlan)