Jelképek

a Székelyföldön
Címerek, pecsétek, zászlók

Hargita Megye Tanácsának Műemlékvédelmi Közszolgálata

Hargita Megye Hagyományőrzési Forrásközpont

Udvarhelyszék Kulturális Egyesület
Hargita Népe Kiadó

Csíkszereda, 2011
 A kötet

Hargita Megye Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa

támogatásával jelent meg.

A címlapon: a székely nemzet pecsétje

(Erdély Nemzeti Történelmi Múzeuma – Muzeul Naţional de Istorie al Transilvaniei,
Kolozsvár – Cluj-Napoca). Fotó: Balázs Ödön

A kötetet Mihály János szerkesztette

Borítóterv: Mihály János

© Bicsok Zoltán, Mihály János, Pál-Antal Sándor,

Szekeres Attila István, Zepeczaner Jenő
© Hargita Megye Tanácsa
© Hargita Népe Kiadó
© Hargita Megye Tanácsának Műemlékvédelmi Közszolgálata
© Kovászna Megyei Művelődési Központ
© Kovászna Megye Tanácsa

ISBN 978-973-1879-38-3

Minden jog fenntartva.

 Tartalomjegyzék

Előszó (Mihály János) ......................................................................................................................... 9

I. Címerek ........................................................................................................................... 13

Szekeres Attila István: A székely címer ........................................................................................... 15

Szekeres Attila István: A székelydályai református templom címerei ................................ 29

II. Pecsétek .......................................................................................................................... 39

Pál-Antal Sándor: Pecséttani kutatások Erdélyben

Melléklet: Az erdélyi pecséttörténeti irodalom jegyzéke ....................................................... 41
Zepeczaner Jenő: A székely nemzet pecsétje ............................................................................. 73
Pál-Antal Sándor:A székelyföldi törvényhatóságok
pecséthasználata 1861–1918 között ...................................................................................................... 81
Pál-Antal Sándor: A székelyföldi városok
pecséthasználata 1849–1918 között ................................................................................................... 103
Pál-Antal Sándor: A székelyföldi községek
pecséthasználata 1849–1918 között ................................................................................................ 115
Pál-Antal Sándor: Marosszéki egyházi intézmények
pecsétjei a 18–19. században ............................................................................................................. 135
Bicsok Zoltán: Csíkszéki római katolikus plébániák
pecsétjei és bélyegzői a 19. századból .......................................................................................... 151

III. Zászlók ..................................................................................................................... 173

Mihály János: A hadakozó székelység hadijelvényeiről, zászlóiról .................................... 175

Mihály János: Magyar nemzeti színek a Székelyföldön 1848–1849-ben .......................... 193

Rezumat ...................................................................................................................................................... 207

Summary ..................................................................................................................................................... 213

Mellékletek ...................................................................................................................... 219

 Cuprins

Prefaţă (Mihály János) ....................................................................................................................... 9

I. Steme .............................................................................................................................. 13

Szekeres Attila István: Stema secuiască .......................................................................................... 15

Szekeres Attila István: Stemele din biserica reformată de la Daia ....................................... 29

II. Sigilii ............................................................................................................................. 39

Pál-Antal Sándor: Cercetări de sigilografie în Transilvania.

Retrospectivă istorică ............................................................................................................................. 41
Zepeczaner Jenő: Tiparul „naţiunii” secuieşti ................................................................................. 73
Pál-Antal Sándor: Sigiliile jurisdicţiunilor
din Ţinutul Secuiesc între anii 1861–1918 ........................................................................................ 81
Pál-Antal Sándor: Practica sigilară ale oraşelor
din Ţinutul Secuiesc între anii 1849–1918. .................................................................................... 103
Pál-Antal Sándor: Sigilii comunale
din Ţinutul Secuiesc între anii 1849–1918 ........................................................................................ 115
Pál-Antal Sándor: Sigiliile instituţiilor eclesiastice
din scaunul Mureş în secolele 18–19-lea ......................................................................................... 135
Bicsok Zoltán: Sigilii şi amprente de ştampile figurale
parohiale romano-catolice din fostul scaun secuiesc Ciuc .................................................. 151

III. Steaguri .................................................................................................................... 173

Mihály János: Despre steagurile şi simboluri de luptă ale secuilor luptători .................. 175
Mihály János: Culorile naţionale maghiare în Ţinutul Secuiesc în 1848–49 .................. 193

Rezumat ...................................................................................................................................................... 207

Summary .................................................................................................................................................... 213

Anexe ............................................................................................................................... 219

 Table of contents

Preface (Mihály János) ...................................................................................................................... 9

I. Coats of arms .................................................................................................................. 13

Szekeres Attila István: The szekler coat of arms ...................................................................... 15

Szekeres Attila István: The coats of arms of the Reformed Church in Daia ............. 29

II. Seals .............................................................................................................................. 39

Pál-Antal Sándor: The Historiography of Transylvanian Seals ................................................. 41

Zepeczaner Jenő: The Szekler nation’s seal ...................................................................................... 73
Pál-Antal Sándor: Judiciary authority seals in the Szeklerland in 1861–1918 ..................... 81
Pál-Antal Sándor: Seal practice of Szekler towns in 1849–1918 ........................................... 103
Pál-Antal Sándor: Szekler Community Seals in 1849–1916 .................................................... 115
Pál-Antal Sándor: Church institution seals
in Marosszék in the 18-19th centuries ........................................................................................... 135
Bicsok Zoltán: Seals and figural stamp impressions
of Roman-Catholic parishes from the former Székely seat, Ciuc. ......................................... 151

III. Flags ........................................................................................................................... 173

Mihály János: About the flags of fighters Szeklers ...................................................................... 175

Mihály János: Hungarian national colors in Szeklerland in 1848–49 ................................. 193

Rezumat ...................................................................................................................................................... 207

Summary .................................................................................................................................................... 213

Annex .............................................................................................................................. 219

 A székelydályai református templom címerei

Szekeres Attila István

A székelydályai református templom címerei
Székelyföld címerekben leggazdagabb közpkori épülete a székelydályai re-
formátus templom (1. kép), amely egyben egész Erdély egyetlen, festett címer-
együttessel rendelkező, középkori műemléke. Egy évszázaddal ezelőtt látható
volt még a vajdahunyadi vár úgynevezett Mátyás-loggiájában az épület felőli
fal festménye, mely díszítésében rokonságot mutatott a székelydályai templom
szentélyének boltozatfestésével, ám az gazdagabb volt címerekben, tizennégy
címerből álló együttest tartalmazott (2. kép). Mintegy hetven év választja el
egymástól a két alkotást, amaz korábbi, a legújabb kutatások szerint Hunyadi
János-korabeli, s a címerek üzenete alapján I. Ulászló király uralkodása idejé-
ben vagy közvetlenül utána, az 1440-es években keletkezett.

A műemlék templom

Témánkra összpontosítva csupán felvázoljuk a templom építéstörténetét.

Annak elég gazdag irodalma van, újabb kutatások itt is újabb elemeket hoztak
felszínre, s akad még feltárnivaló bőven.
Székelydályát Dalya, illetve Daya néven 1333-ban és 1334-ben is említi a pá-
pai tizedjegyzék. Ekkor már állt temploma. Pontos építési dátumát nem ismer-

Lásd: Möller István: A vajda-hunyadi vár építési korai in Forster Gyula (szerk.): Magyarország műem-
lekei, III. kötet. Budapest, 1913., 77–104.

Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. Bp. 1943, 117.; Lupescu Radu: Vajdahunyad vára a Hunyadiak
korában, Doktori disszertáció, ELTE BTK Művészettörténeti Doktori Iskola, Budapest, 2006., 138.

Lupescu, 138.

1333-ban: „Clemens de Dalya solvit II. et medium banale” (Monumenta. Vaticana Historiam Regni
Hungariae Illustrantia. Vol 1., Budapest, 1887., 115.). 1334-ben: „Item Clemens sacerdos de Daya solvit
II. banales antiquos” (MonVat I. 133.)

Jelképek a Székelyföldön 29
Szekeres Attila István

jük, de kutatások alapán a 13. századra tehető. A kétsejtű, román kori templom,
amelyből mára csak a hajó kőből emelt északi és déli fala, valamint a nyugati
fal csonkjai maradtak meg, a 13. században épült. Erre engednek következtetni
a korai, egyenes záródású szentély és annak megmaradt, freskótöredékes falai.
A 14. században a templomot újrafestették, ekkor keletkeztek a Szent László-,
Szent György- és Szent Kristóf-jelenetek. A templomot a 15. század végén és a
következő elején átépítették. Ekkor lebontották a román kori szentélyt, és vala-
mivel szélesebb, jóval hosszabb gótikus szentélyt építettek. Ennek boltozatát
a 16. század elején festették ki. A témánkat képező címerek is itt találhatóak.
Ugyanakkor a hajót is átépítették, falait megemelték, ablakait megnagyobbí-
tották. 1630-ban kazettás mennyezettel látták el a hajót. A templom barokk
stílusban történt átépítése 1770–1802 között zajlott, utóbbi három évben épült a
karcsú, magas torony.
A szentélybe belépve lenyűgő a lombdíszes festett mennyezet (3. kép). Erről
így ír Balogh Jolán: „A fejlődés során azután eljutottak odáig, hogy a templo-
mok boltozatát teljesen lomb- és virágdísszel borították. Ezzel tulajdonképen
világi jellegű dekorációt honosítottak meg a templomokban, hiszen ilyen fal-
és mennyezetfestések elsősorban a palotatermekben voltak szokásosak. A vi-
lági eredet leplezetlenül nyilvánul meg a székelydályai templom szentélyének
boltozatát díszítő, gyönyörű, festett lombdíszen, melynek hullámzó indái közé
csupa profán motívum, címerek, dekoratív alakok, közöttük egy turbános tö-
rök meg különféle maszkok vannak illesztve. A dús lombszövevényből meg a
közbeillesztett, nagy virágokból és dekoratív alakokból álló dekorációk a né-
met későgótikában fejlődtek ki, mihozzánk is Németországból kerültek. […] A
székelydályai freskó azonban a német mintáktól, melyek metszetek közvetíté-
sével válhattak ismeretessé Erdélyben, eltér áttekinthetőbb rajzával, nagyobb
virágdíszével, elvontabb színezésével, – melyben csak a zöldnek és a barnának
különféle árnyalatai uralkodnak, a naturalisztikus virágszínek hiányoznak,
– itt-ott felbukkanó renaissance motívumaival (címerpajzsok alakja, levélrozet-
tás virág, a bordákra festett levéldísz) és különösen az alakok rajzával, redőve-
zetésével”.
A szerző utal arra, hogy ez esetben a későgótikus ornamentika és a rene-
szánsz stílus egymásrahatásáról van szó.10 Dávid László is jelzi: „stílusa a re-


Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása in Műemlékvédelmi Szemle, 1993., I., 38–39.

Uo., 39.

Uo., 39.

Uo., 40.

Balogh, 117–118.
10
Uo., 118.

30 Jelképek a Székelyföldön
 A székelydályai református templom címerei

neszánsz fokozatos térhódítását, címereinek ábrázolása egy faluközösségnek a

változó világ rendjébe illeszkedését érzékelteti”.11
A székelydályai „zöld terem” díszítést legrészletesebben Sarkadi Nagy Emese
dolgozta fel.12 Tanulmányában vázlatosan – ám a kérdést érintő más szerzőkhöz
képest részletesebben – és főleg, helyesen – írta le a címereket is. Ő az egyetlen
általunk ismert szerző, aki felismerte a szász közösség címerét. Mások ismeretlen
címerként említik, s van, aki – mintha nem is létezne – kihagyta a felsorolásból.
A szentélyben a heraldikust egyből a címerek ragadják meg. Azok mesélnek
– a múltról. Ahogyan a heraldika a történelem segédtudománya, fő feladata
segíteni a történészt a munkájában, úgy ezek a címerek segítenek bizonyos tar-
talmak megfejtésében. Mutatják, kik festették a mennyezetet, s azt is mikor, ki
volt az uralkodó, az erdélyi alvajda.
A címerek, címeregyüttesek ábrázolása Nyugat-Európából indult, kis ké-
séssel Erdélybe is eljutott. A legmegfelelőbb befogadó közegnek a középko-
ri Európában a kastélyok és templomok bizonyultak. A címereket kőbe fa-
ragták, fába vésték, falra festették, szőnyegbe szőtték, bútorra festették, vagy
vegyes technikával ábrázolták. Mondanivalójuk volt, megrendelőjük, készí-
tőjük üzenni akart általuk: tulajdont, társadalmi, egyházi, nemzetiségi, csa-
ládi, közigazgatási hovatartozást vagy valamilyen alárendeltséget jelöltek. A
címeregyüttes díszítő jellegén kívül együttes mondanivót is hordoz. Például
a vajdahunyadi az akkori Magyarország nagyurainak címerét tömörítette, be-
leértve az uralkodót, a házigazda Hunyadi Jánost és az ország báróit13. Az
ilyenfajta címeregyüttes, akárcsak az úgynevezett „zöld termek”14 díszítés a
kései gótika egyik sajátossága, mely elsősorban Németországban fordult elő.
Egy ilyen, címerekkel tarkított díszítés civil épületekben jó társadalmi, előkelő
politikai helyzetről árulkodott, pontosabban hivalkodott, genealógiai monda-
nivalót hordozott.
A székelydályai templom esetében a nyolc címer együttesének másfajta
mondanivalója van. A vajdahunyadi címerek egységétől eltérően itt uralkodói,
főméltósági, közösségi, városi és királyi dinasztiacímer látható.
Amint már utaltunk rá, a címerek – az őket befogadó lombdíszítéshez ha-
sonlóan – a kései gótika reneszánszba hajló szakaszát mutatják. Azonnal ki-
tűnik, az élő heraldika korát élték a keletkezés időszakában. A címerekre az
egyszerűség jellemző. A vörös-fehér színösszetétel dominál: Magyarország
címerének mázait vették mintául, így minden pajzs mezeje vörös. A címerek
többsége kétmázú, harmadik csupán nagyon indokolt esetben jelentkezik.

11
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981., 31.
12
Nagy Emese: Green Chamber Iconography from Saxony to Székelydálya: A Case Study, in Annual of
Medieval Studies, 7. kötet, Szerk. Sebők Marcell és Szende Katalin, Budapest, CEU, 2001; 39–63.
13
Lupescu, 115–116.
14
Szakkifejezéssel, németül: grüne Gewölbe

Jelképek a Székelyföldön 31
Szekeres Attila István

Az élő heraldika korában szigorúan betartották a mázak alkalmazását, csu-

pán négy színt – vörös, kék, zöld, fekete – és két fémet – arany és ezüst – hasz-
náltak. Utóbbi kettőt sárgával, illetve fehérrel helyettesíthették. Székelydályán
az ezüst helyett fehéret használtak, arany helyett oly tökéletes barnás-sárgás
utánzatot alkalmaztak, hogy csak közelről vehető észre, nem aranyról van szó.
Dolgozatunkban a címerek leírásakor a fémek megjelenítésére aranyat, illetve
ezüstöt használunk.
A nyolc közül hét egyszerű pajzs, egyetlen egyet, az elsőt fedi korona, ötle-
velű, nyílt aranykorona. Ez egyértelműen uralkodói címert jelöl. Ebben a kor-
ban kizárólag uralkodói címert fedtek koronával.
A pajzsok alakja megegyezik, méretük kissé eltér, a bordaközökhöz igazí-
tott, de átlagban 60 × 74 cm nagyságúak.
Dolgozatunkban a heraldikus szemével láttatjuk a címereket. A sorrend
más, mint az eddigi felsorolásokban, ahol főleg az északi és déli oldal, ritkáb-
ban a bordaközök címereiről beszélnek. Kiindulási pont a szentély keleti vége,
azaz a volt oltár helye. A címereket az egykori oltárhoz viszonyított fontossági
sorrendben írjuk le (4. kép).
A legkeletibb zárókőhöz viszonyított legközelebbi bordaközben jobbról II.
Ulászló király címere (1), balra Barlabásy Lénárd erdélyi alvajda, székely alis-
pán címere (2), a következő bordaközben jobbról a régi székely címer (3), balról
a szász közösség címere (4), a harmadik bordaközben jobbról Brassó város (5),
balról Nagyszeben (6), a negyedikben jobbról Segesvár (7), balról az Árpád-sá-
vos címer látható. Tehát a bordaközök is osztályozhatóak: az első a főméltóságok
címerét tartalmazza, a második nemzeti közösségekét, a harmadik városokét. A
negyedik eltérő: vegyes, mivel egy város és egy királyi ház címerét tartalmazza.

A címerek leírása
II. Ulászló címere
Négyelt pajzs15 szívpajzzsal. Az alappajzs első és negyedik mezeje vörössel
és ezüsttel sávozott, a második és harmadik negyed vörös mezejében, jobbra
fordult, kétfarkú, ágaskodó, koronás ezüstoroszlán mindkét mellső lábát ma-
gasba tartja. A boglárpajzs vörös mezejében kiterjesztett szárnyú, fejét jobbra
fordító ezüst sas. A nagypajzson ötleveles aranykorona nyugszik16 (5. kép).
Az első és negyedik mező nem azonos, pedig azonosnak kellene lenniük.
Az első vörössel és ezüsttel ötször vágott, míg az utolsó ezüsttel és vörössel
hétszer vágott. Magyarán, az első mezőben három-három vörös és ezüst sáv
váltakozik, míg a negyedikben négy-négy sáv, de a sorrend is fordult, ezúttal
ezüsttel kezdődik.
15
A pajzs mérete 53 × 66 cm (a szerző mérései ±4 százalékos tűréssel)
16
A címer magassága koronával 88 cm

32 Jelképek a Székelyföldön
 A székelydályai református templom címerei

Az első és negyedik mező Árpád-sávokat tartalmaz, a Magyar Királyságra

utal, ugyanis II. Ulászló 1490–1516 között Magyarország királya17 volt. A második
és harmadik mező a cseh oroszlánt mutatja, ugyanis a király I. Ulászló néven
1471–1516 között Csehország uralkodója18 volt. A szívpajzsban Lengyelország
ezüst sasa láható, mivel Ulászló a lengyel Jagelló dinasztia tagja, IV. Kázmér len-
gyel király fia19. Az alappajzsot fedő korona a királyi méltóságot jelképezi.
II. Ulászló király hasonló címerét (6. kép) tartalmazza a csíkcsobotfalvi római
katolikus templom egyik oltárának predellája, mely jelenleg a kolozsvári Szépmű-
vészeti Múzem raktárában, látogatók elől elzárva áll. Más címer a csíkszentléleki
római katolikus templom 1510-ben készült oltárának predelláján (7. kép), amelyet
a budapesti Magyar Nemzeti Galériában20 őriznek, harmadik a segesvári Hegyi
templom 1495-ben készült északi oldali ajtajának faragványán (8. kép) látható.
A templommal foglalkozó szerzők nagy része Magyarország Jagelló-kori
címereként írja le a jelképet. Mint már említettük, nem ország- hanem uralko-
dói címerről van szó. Másrészt II. Ulászló címerével állunk szemben, ugyan-
is utódja, fia, II. Lajos más címert használt: A négyelt pajzs első mezejében az
Árpád-sávok, a másodikban a magyar kettős kereszt, harmadikban a dalmát
szembe néző három oroszlánfej (a heraldikában leopárdfej), a negyedikben az
ágaskodó cseh oroszlán, a szívpajzsban meg a Jagelló-sas (9. kép).

Barlabásy Lénárd címere

A pajzs21 vörös mezejében szembenéző arany tulokfej felfelé álló, végeivel
kifelé hajló ezüst szarvai között jobbról csökkenő arany holdsarló, balról hatágú
aranycsillag (10. kép).
A csesztvei, majd a héderfáji birtok megszerzése után héderfáji Barlabásy
Lénárd 1501–1525 között, haláláig töltötte be az erdélyi alvajdai, egyben székely
alispáni tisztséget.22
Több egyházat támogatott, köztük valószínűleg a székelydályait is, így ke-
rülhetett fel címere a szentély mennyezetére.
Barlabásy Lénárd egy másik címerváltozatát az 1508-ban épített héderfájai
kúriája kő ajtókeretének szemöldökgerendájáról ismerjük23 (11.a. és 11.b. kép).

17
Markó László: A magyar állam főméltóságai. Budapest, 2000., 73.
18
Uo.
19
Uo.
20
Divald Kornél: Székely szárnyas oltárok, in Csutak Vilmos (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti
Múzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929, 404.; valamint: http://www.hung-art.hu/frames.
html?/magyar/zmisc/oltar/16_sz/4/csiksze1.html
21
50 × 70 cm
22
Nem 1524-ig, mint ahogy néhol, sem 1526-ig, mint ahogyan több helyen megjelenik
23
A szemöldökkő mára megrongálódott, Nagy Benjamin marosvásárhelyi restaurátor munkája nyomán
sem vehető ki, ám az utókor szerencséjére Keöpeczi Sebestyén József rajzban megörökítette azt az alábbi
könyvben: Lukinich Imre: A bethleni Bethlen család története. Budapest, 1927.

Jelképek a Székelyföldön 33
Szekeres Attila István

Akkor még nem voltak égitestek az állat szarvai között, miként nem voltak egy
1507-ből származó címeres pecséten24 sem (12. kép).
Ökörfej/tulokfej/bölényfej látható a Buzáth–Hahóth nemzetség címerében,
s az ebből származó Csányi, Hahóthy, alsólindvai Bánffy család, valamint a
gyarmati Balassa, cegei Wass család címerében, továbbá Máramarossziget és
Hosszúmező város címerében.

A régi székely címer

A pajzs25 vörös mezejében a pajzsfő első felében gomolygó ezüst felhőből

aláereszkedő, balra fordult, könyökben hajlított ezüstpáncélos kar, kezében
függőlegesen álló kardot tart, hegyével fölfele. A kard ötleveles aranykoronán
halad át, csúcsával jobbra álló ezüst szívet és jobbra fordult, kitátott szájú arany
medvefőt döf át. Az állatfejet jobbról csökkenő arany holdsarló, balról hatágú
aranycsillag övezi (13. kép).
Majdnem azonos, csak fordított, jobbra forduló kart tartalmazó festett címer
dísziti a már említett csíkcsobotfalvi szárnyasoltár predelláját (14. kép), hasoln-
ló a csíkmenasági római katolikus templom szentélyboltozatán, kőből faragott
címer a bögözi református és a székelyderzsi unitárius templom szentélyének
egy-egy gyámkövén26 található.
Az úgynevezett régi székely címer minden elemét tartalmazza a festett
jelkép, ehhez még hozzáadták másodlagos címerképként a holdat és csillagot.
Némely szerzők egyesített régi és új székely címerként nevezik meg a szimbó-
lumot. Ezt a megállapítást nem osztjuk, mert a csillag és a hold nem egyenlő
súlyú a fő címerképpel, csupán másodlagos szerepet tölt be, inkább úgy fogal-
maznánk, hogy az égitestek jelenléte hatványozza a székely jelleget.
Érdekesnek tűnhet, hogy – a hasolnó címerektől eltérően – ebben az esetben
a páncélos kar hátra fordul, nem előre. Ennek magyarázata abban áll, hogy ak-
koriban élt még a heraldikai udvariasság elve, a címer nem fordíthatott hátat az
uralkodó címerének, hanem szembenézett vele (15. kép).
A címerképek jelentése: a fegyvert tartó páncélos kar a gyepűk védelmét jel-
képezi, felhőből való eredeztetése a mennyei küldetésre utal. A kard elsőként a
koronán hatol át, ezzel azt jelképezi, hogy a magyar királyságot, annak gyepűit
kellett a székelyeknek védelmezniük. Az átszúrt szív az áldozatkészséget jel-
képezi, a medvefej a székelyek bátorságát hivatott mutatni. A csillag és a hold,
mint az úgynevezett új székely címer elemei, a jelkép székely voltát erősítik.

24
Constantin Reichenauer von Reichenau, Géza von Csergheö, Oscar von Bárczay: J. Siebmacher’s
Grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen. Nürnberg, 1898., 20. tábla
25
64 × 77 cm
26
Lásd a székely címert tárgyaló tanulmányt

34 Jelképek a Székelyföldön
 A székelydályai református templom címerei

A szász közösség címere

A pajzs27 vörös mezejében lefele mutató parányi háromszögből induló, a pajzs
sarkai felé irányuló három, szív alakú levél. A címerkép ezüst (16.a. kép).
A leírásban szív alakú levelként határoztuk meg az illető levelet, mert így
nem hibázunk. Szokás hárslevélnek, rózsalevélnek, tavirózsalevélnek is hívni,
még a „tengeri levél” kifejezéssel is találkoztunk, amely egyértelműen a német
Seeblatt tükörfordításaként született.
Az említett parányi háromszög alig észrevehető, távolról úgy tűnhet a cí-
merkép, mintha egy tőből induló három levelet ábrázolna. A művész eltúlozta
az ábrázolást, a levelekre fektette a hangsúlyt, s a háromszöget szinte mellőzte.
Az ábra a szász közösség egyszerűsített címere, ismereteink szerint csupán Szé-
kelydályán lelhető fel ebben az alakban.
A leveles háromszög két, keresztbe tett karddal együtt Szeben tartomány
jelképe, onnan terjedt ki az egész szász vidékre. A szász Universitas bővebb
címere a pajzs felső felében nyílt koronát, alatta leveles végződésű, csúcsával
lefele mutató áttört háromszöget tartalmaz28 (16.b. kép). Ez jelenik meg a szász
közösség 15. századi pecsétjén a következő körirattal: „S.(igillum) minus sep-
tem Sedium Saxonicalum29” (16.c. kép).

Brassó címere

Ezüsttel és vörössel négyelt pajzsban30 ötleveles nyílt koronából aláeresz-

kedő szerteágazó gyökér (17. kép). A címerkép mázai váltakoznak, az ezüstön
vörös, a vörösön ezüst részlet látható. A korona a pajzs felső, a gyökér az alsó
felébe esik.
A mázcsere egyértelműen a nyugati heraldikában otthonos, Erdélyben nincs
hagyománya. Azt is a zöld lombdíszekkel együtt német földről hozthatták be
a mesterek. Brassó címerének hasoló, négyelt pajzsban való megjelenítéséről
nincs tudomásunk. Ez is egyedül Székelydályán jelent meg. Brassó első ismert
címerábrázolása31 csupán koronát tartalmazott, gyökérrel később bővült ki32.
Brassó város címerének első színes ábrázolása ez lehet. Igaz ugyan, hogy a ma-
gyar címer mázait kölcsönözte a mester, a város hagyományos címerében kék
mezőben arany koronából ezüst gyökér nyúlik alá, ám ez később jelent meg.

27
64 × 74 cm
28
Josef Bedeus von Scharberg: Die Wappen und Siegel der Fürsten von Siebenbürgen und der einzelnen
ständischen Nationen dieses Landes. Hermannstadt, 1838, 5., 1. ábra; Siebmacher, 3. tábla
29
A hét szász szék kis pecsétje
30
62 × 82 cm
31
1353-ban
32
1429-ben

Jelképek a Székelyföldön 35
Szekeres Attila István

Egy másik, nem pajzsba foglalt, de a koronát és gyökeret tartalmazó jelkép lát-
ható a brassói Fekete-templom egyik oszlopán, arannyal kifestve. Ennek készí-
tési idejét nem ismerjük.
Beszélő-, vagy névcímerről van szó. A város neve németül Kronstadt, tehát
korona városa, latinul Corona, azaz korona.

Nagyszeben címere

A pajzs33 vörös mezejében két, hegyével lefele álló, egymást keresztező

ezüstkard belső keresztvasain ötleveles aranykorona nyugszik (18.a. kép).
Ez a város korai címere, amint címeres pecsétjén is megjelenik (18b. kép).
Később a már bemutatott leveles végű háromszöggel bővítették ki. Ebben az
esetben a mázak megfelelnek a már színes ábrázolással megjelenített városcí-
mernek.
A korona ugyanolyan, mint amilyen II. Ulászló király címerpajzsát fedi, a
kardok ugyanolyanok, mint amilyeneket a székely címer esetében használtak.
A címerben a korona fent helyezkedik el, a királyság jelképe, arra utal, hogy a
területet a szászok a királytól kapták, a kardok arra utalnak, hogy a Magyar Király-
ságot a végeken élő szászoknak, szebenieknek kötelességük volt védelmezni.

Segesvár címere

A pajzs34 vörös mezejében, zöld talajon hárombástyás, oromsoros, felhúzott

rostélyú, nyitott kapuval ábrázolt ezüst vár (19. kép).
Ez esetben a piros-fehér-zöld színkombináció a magyar címer másik ele-
mére, a vörös mezőben zöld hármashalmon álló, ezüst kettőskeresztes részre
utalhat, onnan vehették át a mázakat.
A segesvári Hegyi-templom 1495-ben készített, már említett ajtajának másik
szárnyára Segesvár nagyon hasonló címerét faragták (20. kép). Ott a talaj helyén
sziklakövek látszanak. Úgy véljük, Székelydályán is találóbb lett volna a zöld ta-
laj helyett ezüst, sziklás talajt ábrázolni, jobban illett volna a címeregyüttesbe.

Az Árpád-ház címere

A pajzs35 vörös mezejében négy fehér pólya (21. kép). Akkoriban még nem
állapodott meg a pólyák száma, sem elrendezése. Különböző ábrázolásokban

33
56 × 80 cm
34
54 × 78,5 cm
35
53 × 81 cm

36 Jelképek a Székelyföldön
 A székelydályai református templom címerei

találkozunk egyenlő sávokkal, vörössel, illetve ezüsttel kezdődővel, hétszer vá-

gott és kilencszer vágott pajzzsal, de, mint esetünkben is, különböző számú
sávval is.
Árpád-sávos címerről van szó. Ennek legalább négyféle jelentése lehet.
Egyrészt utalhat arra, hogy az eredti templomot az Árpád-korban, valamelyik
Árpád-házi király idejében építették. Mivel a sávos címert Imre királytól II.
Andrásig használták36, azaz 1202-tól 1235-ig, utána IV. Bélától III. Andrással,
az utolsó Árpád-házi királlyal bezárólag a kettőskeresztes címert alkalmazták
egymagában37, két változatot tartunk lehetségesnek. A templom vagy az első
időszakban, tehát még IV. Béla uralkodása előtt épült – ennek igazolása vagy
cáfolása a régészekre hárul –, vagy utána, de több mint két évszázad távlatából
már csak az Árpád-sávos címerrel azonosították a dinasztia uralkodása ideje-
beli Magyarországot.
Harmadik esetben – Tudor-Radu Tiron bukaresti heraldikus elmélete38 sze-
rint – II. Ulászló király az Árpád-ház címerével bizonygatta volna a trónon való
folytonosságot, saját legitimitását. Ezt kevésbé tartjuk valószínűnek, mivel nem
a király rendelte meg címere ábrázolásást, inkább a kor szokása szerint a közös-
ség kívánta megjeleníteni az éppen hivatalban levő király címerét.
A negyedik lehetőség szerint – szintén Tiron elmélete39 –, az utolsó borda-
közi mező nem vegyes, hanem azonos a harmadikkal, szintén városokat jelenít
meg. Az Árpád-sávos lehet éppenséggel Torda város címere, illetve egyszerű-
sítve jelképezheti Besztercét vagy Nagysinket. Utóbbi kettő eredetileg hasított
pajzsban az Árpád-sávokat és kék mezőben az arany Anjou-liliomokat tarta-
mazza, ám a szász közösség címerénél tapasztalt egyszerűsítéshez hasonlóan
ez esetben a vörös-ezüst mezőre szűkíthették a jelképet.
Bármelyik változatra gondolhatott az öt évszázaddal ezelőtti alkotó, nem
tévedünk, ha a nyolcadik címert úgy írjuk le, mint Árpád-sávos címert.

A címerek üzenete

A címerek üzenik az utókor számára, hogy a székelydályai szentély men-

nyezetét szász mesterk festették, valószínűleg egyik jelzett városból származó
művészek dolgoztak a templomon. Ezt Szászföld közelsége is indokolja. Szász
mesterek közvetítették a nyugati stílust. A közeli Székelydezs temploma szász
mintára épült.

36
Várkonyi Endre: A magyar címer útja. Budapest, 1957., 17–18.
37
Uo., 20.
38
A szerzővel folytatott magánlevelezés alapján
39
Szintén magánlevelezésből

Jelképek a Székelyföldön 37
Szekeres Attila István

Az utolsó címer minden valószínűség szerint azt hivatott jelképezni, hogy

az eredeti templom az Árpád-korban épült.
A címerek elmondják, hogy a szentély építése, festése II. Ulászló király ural-
kodása (1490–1516) és Barlabásy Lénárd alvajdai és székely alispáni tisztségvi-
selésének (1501–1525) idején történt. Héderfáji Barlabásy Lénárd 1508-as címerét
számításba véve megállapíthatjuk, hogy a székelydályai címerváltozat e dátum
után keletkezett. Az adatokat összevetve kitűnik, hogy a ma is álló gótikus
szentélyt 1508–1516 között készítették. Ezt erősíti az az ismert tény is, hogy a
csíkszentléleki oltár predelláján levő azonos királyi címert 1510-ben festették.
Ezáltal harmadára szűkítettük az építési időszakról szóló eddigi feltevése-
ket, amelyek kizárólag az alvajda hivatali idejére szorítkoztak.

38 Jelképek a Székelyföldön
 Székelydályai református templom címerei

1. A székelydályai református templom délről

228 Jelképek a Székelyföldön

 A székely címer

2. A vajdahunyadi vár Mátyás-loggiájának falfestménye a címersorral.

Storno Ferenc akvarellje – 1869.
(Köszönet a képért Adrian Andrei Rusu történésznek)

3. A templom szentélyének 4. A templom szentélyboltozatának

festett mennyezete nyugatról címeregyüttese, alul a keleti zárókő

5. II. Ulászló címere a 6. Ulászló király címere a

székelydályai református csíkcsobotfalvi oltár predelláján
templom szentélyboltozatán (Feleki István felvétele)

Jelképek a Székelyföldön 229

Szekeres Attila István

7. II. Ulászló király címere a 8. II. Ulászló király címere

csíkszentléleki oltár predelláján a segesvári Hegyi templom
– 1510 (Mester Tibor felvétele) ajtaján – 1495

9. II. Lajos király címere 10. Barlabásy Lénárd alvajda

1519-es dénárján címere Székelydályán

11.a. A héderfájai udvarház bejárati szemöldökköve mai állapotában

230 Jelképek a Székelyföldön

 A székely címer

11.b. A héderfájai udvarház bejárati szemöldökköve

Barlabásy Lénárd alvajda címerével – 1508. Keöpeczi Sebestyén József rajza – 1927

12. Barlabásy Lénárd alvajda 13. A régi székely címer

címeres pecsétje – 1507. Székelydályán

14. A régi székely címer a 15. Szembe néző címerek

csíkcsobotfalvi oltár predelláján
(Feleki István felvétele)

Jelképek a Székelyföldön 231

Szekeres Attila István

16.a. A szász közösség címere 16.b. A szász nemzet címere a

Székelydályán Siebmacher-gyűjteményben

16.c. A hét szász szék kis 17. Brassó címere Székelydályán

pecsétje (Kemény-gyűjtemény
a Román Akadémia kolozsvári
könyvtárában)

18.b. Nagyszeben címeres

18.a. Nagyszeben címere pecsétje (Kemény-gyűjtemény
Székelydályán a Román Akadémia kolozsvári
könyvtárában)

232 Jelképek a Székelyföldön

 A székely címer

19. Segesvár címere 20. Segesvár címere a Hegyi

Székelydályán templom ajtaján – 1495

21. Az Árpádok vörössel

és ezüsttel sávozott címere
Székelydályán

Jelképek a Székelyföldön 233

 Rezumate
Szekeres Attila István
Stema secuiască

Autorul prezintă evoluţia stemei comunităţii secuieşti începând cu a

doua jumătate a secolului al 15-lea până astăzi. Arată trecerea de la stema cea
veche a comunităţii secuieşti la stema cea nouă a naţiunii secuieşti. Prezintă
supravieţuirea atât a stemei vechi, cât şi a celei noi în steme administrativ-
teritoriale. Stema cea veche a supravieţuit în stema comitatului Trei Scaune,
astăzi judeţul Covasna şi în stemele oraşelor Tg. Mureş şi Odorheiu Secuiesc.
Elementele stemei noi, soarele şi semiluna au apărut în sigiliile multor comune
de pe teritoriul Ţinutului Secuiesc până acum un secol, arătând mai ales
apartenenţa la această regiune şi comunitate. În încheiere, autorul prezintă
încercările de a defini stema regiunii Ţinutul Secuiesc de astăzi, şi propune
stema tradiţională, legiferată în 1659, cea prezentând soarele şi semiluna.

Szekeres Attila István

Stemele din biserica reformată de la Daia

În sanctuarul bisericii reformate de la Daia (în maghiară Székelydálya –

judeţul Harghita) întâlnim a reuniune de opt steme. De fapt, este lăcaşul me-
dieval cel mai bogat în steme de pe teritoriul Ţinutului Secuiesc. Bolta sanc-
tuarului a fost decorată în stilul „camerelor verzi”. Pictura murală înglobează
stemele: regelui Ungariei, Vladislav al II-lea, a vicevoievodului Transilvaniei,
vicecomite al secuilor, Leonard Barlabásy, comunităţilor secuieşti şi săseşti,
oraşelor Braşov, Sibiu şi Sighişoara, precum şi a dinastiei Arpadiene. Studiind
stemele, heraldistul poate veni în ajutorul istoricului de artă şi al arheologu-

Jelképek a Székelyföldön 207

Rezumate

lui, reducând intervalul realizării picturii murale nedatate la intervalul dintre

anii 1508–1516.

Pál-Antal Sándor
Cercetări de sigilografie în Transilvania. Retrospectivă istorică

Autorul trece în revistă istoria sigilografiei din Transilvania de la apariţia

sa în secolul al 18-lea până în zilele noastre. Din lucrare aflăm că după primele
încercări de a crea şi prezenta culegeri de sigilii în a doua jumătate a secolului
al 18-lea, sigilografia a devenit ştiinţă auxiliară a istoriei în a doua jumătate a
secolului al 19-lea.
În deceniile anterioare primului război mondial, sigilografia transilvană a
avut o perioadă de înflorire, când au apărut pe lângă studii de cazuri şi lucrări
de sinteză, mai ales studii cu privire la sigiliile medievale şi premoderne.
În anii interbelici cercetarea sigiliilor a parcurs o perioadă de regres. Atenţia
cercetătorilor s-a îndreptat spre studierea sigiliilor şi a practicii sigilare doar
din anii şaizeci ai secolului al 20-lea. În perioada anilor şaizeci-optzeci ai seco-
lului al 20-lea au fost studiate mai ales sigiliile din secolele 17–19. Au fost cerce-
tate atât sigiliile instituţiilor centrale cât cele locale, judeţene, orăşeneşti cât şi
comunale, dar şi cele ale breslelor şi altele.
Studiul prezintă şi preocupările cele mai recente privitoare la practica sigi-
lară din Transilvania, ale căror rezultate au fost valorificate în mai multe lucrări
de sinteză.
Alăturat studiului se poate vedea şi o listă cu 150 de titluri de lucrări de sigi-
lografie apărute între anii 1801–2010.

Zepeczaner Jenő
„Sigiliul naţiunii secuieşti”

În Transilvania medievală, în decursul secolului al 15-lea s-a format o ali-

anţă a celor teri „naţiuni privilegiate”. Sub noţiunea de „naţiune” se înţelegea
în epoca respectivă acea comunitate, a cărei membri aveau aceeaşi stare socială,
juridică, aceleaşi drepturi şi obligaţii, privilegii sau interese, deci nu era vorba
de naţiune în sensul modern al cuvântului, bazat pe etnie. Pentru înăbuşirea
răscoalei ţărăneşti de la Bobâlna în anul 1437, la Căpâlna s-au aliat cele trei naţi-
uni: nobilimea comitatelor, saşii şi secuii. Ulterior, alianţa a fost întărită de mai
multe ori şi a funcţionat şi cu ocazia incursiunilor otomane în vederea apărării
hotarelor ţării. După bătălia de la Mohács (1526), statul feudal maghiar s-a dest-
rămat, iar partea estică, Transilvania a devenit un principat autonom, dar sub

208 Jelképek a Székelyföldön

 Summary
Szekeres Attila István
The szekler coat of arms

The author presents the evolution of the coat of arms of the Szekler community
since the second half of the fifteenth century to today. He presents the transition
from the old coat of arms of the Szekler community to the new coat of arms of
the Szekler nation. Bouth of them survived in administrative-territorial coats
of arms. The old emblem survived in coat of arms of the Covasna county (Há-
romszék), Tg. Mureş (Marosvásárhely) and Odorheiu Secuiesc (Székelyudvar-
hely) cities. The elements of the new emblem, the sun and the crescent appeared
in many seals of village in Szeklerland territory until a century ago, pointing
especially the belong to the Szekler region and community. Finally, the author
describes attempts to define arms of Szeklerland region today, and proposes the
traditionally coat of arms, which has enacted in 1659: the sun and the crescent.

Szekeres Attila István

The coats of arms of the Reformed Church in Daia

The sanctuary of the Reformed Church from Daia (in Hungarian Székely-
dálya - Harghita county) contain eight coats of arms. In fact, it is the medieval
building in the Szeklerland territory, which contains the most coats of arms.
The vault of the sanctuary was decorated in the style of “green chambers”. The
mural painting includes following coats of arms: of Hungarian king, Vladis-
lav II, of the Transylvanian vicevoivode, Leonard Barlabásy, of the Szekler and
Saxon communities, of the towns of Braşov, Sibiu and Sighişoara, and of the
Arpadiene dynasty. Studying these coats of arms, the heraldist can help the art

Jelképek a Székelyföldön 213

Summary

historian and the archaeologist, reducing the time the achievement of the un-
dated mural painting in the interval between the years 1508–1516.

Pál-Antal Sándor
The Historiography of Transylvanian Seals

The present study aims at reviewing the evolution of the historiography of

Transylvanian seals, with special regard to the fifteenth-nineteenth centuries.
After a slow progress from its beginnings to the end of the eighteenth cen-
tury, sigillography became an independent auxiliary science of history in the
second half of the nineteenth century. Still, it was considered an appendix of
heraldics for a long period of time.
Medieval seals represented the main focus of research in this field therefore
the Middle Ages have a more extended bibliography as compared to other his-
torical periods.
Beginning with the nineteenth century, and especially in the last three de-
cades of the twentieth century, the post-medieval period started to be studied
extensively as well.
The author analyses to great detail the works of the major historians who
contributed to the development of sigillography as a science, at the same time,
he underlines the shortcomings of the research so far and suggests further lines
of study.

Zepeczaner Jenő
The Szekler nation’s seal

The foundations of the Principality of Transylvania were based on the ac-

cord reached by three political “nations” – Unio trium nationum, which can be
traced back to 1437. The legislative body of the National Assembly was convened
several times a year. They passed laws and in most of the cases, took decisions
about current relevant issues and the princes had the right to veto any decision.
Each of the Assembly’s publications were certified by the seal of the prince.
In 1659, the delegates took advantage of the weakening of the Szaszsebes
Parliament’s royal power. Since the could no longer use the prince’s seals they
“found it proper to have four seals made”; One for the counties, one for the
Szekler nation, one for the Saxon nation and a fourth seal for Transylvania “un-
der Hungary rule”. The fourth seal, however, had never been finished.

214 Jelképek a Székelyföldön