JÜRGEN HABERMAS

7 *
/ A
5 ^ dvég Könyvtár
yá^advég könyvtár

Szociológia

Sorozatszerkesztő

W essely Anna
Csontos László
 JURGEN HABERMAS

A társadalmi
nyilvánosság
szerkezetváltozása
Vizsgálódások a polgári
társadalom egy kategóriájával
kapcsolatban

Századvég •Gondolat
Budapest, 1993
 ELŐSZÓ AZ ÚJ KIADÁSHOZ (1990)

A z új kiadásnak külsődleges oka van. A Luchterhand Verlag

eladása, m ely kiadó köszönetét érdem lő m ódon tám ogatta első
könyveim megjelenését, kiadóváltást tett szükségessé.
Csaknem harm inc év után a könyv első újraolvasásakor minél
erősebb kísértést éreztem a változtatásokra, húzásokra és kiegé­
szítésekre, annál világosabban tudatára ébredtem egy ilyen
eljárás lehetetlenségének: m ár az első beavatkozás arra kény-
szerített volna, hogy m egm agyarázzam , m iért nem fogalm a­
zom újra az egész könyvet. Ez azonban m eghaladná egy olyan
szerző erejét, aki időközben m ás dolgok felé fordult, s nem
tartott lépést a szerteágazó szakirodalom m al. A vizsgálat m ár
annak idején is több tudom ányág alig behatárolható m ennyisé­
gű eredm ényének szintéziséből jött létre.
A zt, hogy az elfogyott 17. kiadás változatlan újraközlése m el­
lett döntöttem , két ok igazolhatja. Egyrészt az állandó kereslet
egy olyan kiadvány iránt, m ely a különböző egyetem i évfolya­
m okon egyfajta tankönyvvé vált; m ásrészt az az időszerűség,
m elyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szem ünk láttára
kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő)
forradalom .1 E tém ának - és perspektivikus tárgyalásának -
aktualitását jelzi a könyv egyesült államokbeli fogadtatása is,
ahol egy angol fordítás’ csak az elmúlt évben jelent m eg.3

1 J. Habermas: Die nachholende Revolution. Frankfurt am Main, 1990. (A könyv

részletét magyarul lásd J. Habermas: Pótló forradalom és a baloldali revízió
szükséglete. Társadalomtudományi Közlemények, 1991.1-2.)
2 The Structural Transformation o f the Public Sphere. MIT Press, Boston, 1989.
3 Ebből az alkalomból 1989 szeptemberében Chappel Hillben, az Észak-carolinai
Egyetemen izgalmas és számomra rendkívül tanulságos konferencia zajlott le,
amelyen szociológusok, politológusok és filozófusok mellett történészek, iro­
dalomtudósok, kom m unikációkutatók és antropológusok is részt vettek.
A résztvevők gondolatébresztő hozzászólásait ezúton is köszönöm.

/
 Szeretném m egragadni az új kiadás nyújtotta alkalmat, hogy
kom m entárokkal éljek, melyek az emberöltőnyi távolságot nem
annyira áthidalni, m int inkább m egértetni hivatottak. A könyv
keletkezésének ideje, az ötvenes évek vége s a hatvanas évek
eleje óta közism erten m egváltoztak a kutatások és az elméleti
kérdésfeltevések; a vége felé járó A denauer-rezsim napjai óta
m egváltozott a kortörténeti tapasztalati horizont tudom ányon
kívüli kontextusa, amelyből a társadalom tudom ányi m unkák a
m aguk perspektíváját is merítik; végül m egváltozott saját elm é­
letem is, persze nem igazán alapvonásaiban, de kom plexitásá­
nak fokát tekintve. M iután az idevágó tém akörökről m egsze­
reztem az első, bizonyára csak felületes benyom ásokat, szeret­
ném legalább illusztratíve - s további tanulm ányok ösztönzése
céljából - felidézni az em lített változásokat. Ennek során köve­
tem a könyv felépítését, am ennyiben először kitérek a polgári
nyilvánosság történeti keletkezésére és alaprajzára (I—III. feje­
zet), majd a nyilvánosság szerkezetváltozására, m égpedig ab­
ból a két szem pontból, m elyet a jóléti államba való átalakulás,
valam int a kom munikációs struktúráknak a töm egkom m uni­
kációs eszközök által történő változása jelent (V. és VI. fejezet).
E zt követően tárgyalom a kifejtés elméleti perspektíváját s an­
nak norm atív implikációit (IV. és VII. fejezet); mindeközben
főként az érdekel, hogy m it tud hozzátenni ez a tanulm ány a
d em o k ráciaelm élet m a újra releván s kérdéseihez. E z volt
u gyan is a könyv befogadásának legfőbb szem pontja, nem
annyira az első megjelenéskor, de m inden bizonnyal a diáklá­
zad ás, valam int az általa kiváltott neokonzervatív reakció
összefüggésében. Ennek során időnként balról és jobbról egya­
ránt polem ikusán dolgozták föl a m űvet.4

4 W. Jaeger: Öffentlichkeit und Parlamentarismus. Eine Kritik an Jürgen Habermas.

Stuttgart, 1973. A recenziókkal kapcsolatban vő. R. Görtzen: J. Habermas: Eine
Bibliographie seiner Schriften und der Sekundárliteratur 1952-1981. Frankfurt am
Main, 1981. 24. és köv. 1.
 I. A polgári nyilvánosság keletkezése és alaprajza

1. A m int az az első kiadás előszavából is kiderül, elsődlegesen

az volt a célom , hogy a polgári nyilvánosság ideáltípusát a
XVIII. és a korai XIX. századi angol, francia és ném et fejlődés
történeti összefüggéseiből kibontsam. Egy korszakspecifikus
fogalom kidolgozása m egköveteli a jellemző ism érvek stilizáló
kiemelését a sokkalta összetettebb társadalm i valóságból. Mint
m inden szociológiai általánosítás esetében, a történelm i trendek
és példák kiválasztása, statisztikai relevanciája és súlyozása
problém át jelent, s főként akkor rejt m agában n agy kockázatot,
ha valaki nem a forrásokhoz nyúl vissza, m int a történész,
hanem inkább a szekunder irodalom ra tám aszkodik. A történé­
szek joggal vetettek a szem em re bizonyos „empirikus hiányos­
ságokat". N ém i m egnyugtatást jelent szám om ra Geoffrey Eley
barátságos megítélése, aki az em lített konferencián alapos és
részletesen indokolt hozzászólásában megállapítja: „On reread­
ing the b o o k ... it is striking to see how securely and even
im aginatively the argum ent is historically grounded, given the
thinness of the literature available at the tim e." (Ú jraolvasva a
k ön y vet... m eghökkentő látni, h ogy az érvelés m ennyire bizto­
san, sőt képzeletgazdagon m egalapozott történetileg, tekintet­
tel az akkor hozzáférhető irodalom szűkösségére.)5
H. U. W ehler széles körű irodalom ra tám aszkodó, összefog­
laló leírása igazolja elem zésem alapvonásait. N ém etországban
a XVIII. század végéig kialakult egy „kicsiny, de kritikusan
vitatkozó nyilván osság".6 M indenekelőtt városi polgárokból és
m ás polgári elemekből létrejön a tudósok köztársaságán túl
nyúló, általános olvasóközönség, am ely im m ár nem csak né­
hány standard m űvet olvas el újra m eg újra intenzíven, hanem
olvasási szokásaiban az állandó új megjelenésekhez igazodik,
ezzel pedig m integy a m agánszféra közepéből kiindulva m eg ­
terem tődik a nyilvános kom m unikáció viszonylag sűrű hálója.
A z olvasók ugrásszerűen megnövekedett számának megfelelően

5 G. Eley: Nations, Publics and Political Cultures. Placing Habermas in the Nineteenth
Century. Kézirat, 1989.
6 H. U. Wehler: D eutsche Gesellschaftsgeschichte. I. köt., M ünchen, 1987. 303­
3 3 1 .1.

9
jelentősen bővül a könyvek, folyóiratok és újságok termelése,
m egszaporodnak az írók, kiadók és könyvkereskedések, s fő­
ként az olvasótársaságok kölcsönkönyvtárakat és olvasóhelyi­
ségeket állítanak föl egy új olvasási kultúra társadalm i csom ó­
pontjaiként. Időközben elismerést nyert a kései ném et felvilágo­
sodásban létrejött egyesületi élet fontossága is; ennek perspek­
tivikus jelentősége inkább szervezeti formái, m int manifeszt
funkciói révén terem tődött m eg.7 A felvilágosító társaságok,
m űvelődési egyletek, szabadkőm űves titkos szövetségek és il-
lum inátus körök olyan társulások voltak, am elyek alapító tag­
jaik szabad, tehát privát döntése folytán alakultak m eg, tagjaik
önkéntesekből toborzódtak, s a szervezeten belül egalitárius
érintkezési form ákat, vitaszabadságot, többségi döntéseket stb.
honosítottak meg. Ezekben a bizonyára m ég polgáriasán exklu­
zív összetételű társaságokban be lehetett gyakorolni egy jöven­
dő társadalom politikaiegyenlőség-norm áit.8
A francia forradalom aztán azt a hatást váltotta ki, hogy az
eleinte irodalm i és m űvészetkritikai m eghatározottságú nyilvá­
nosság a politizálódás irányába m ozdult el. Ez nem csak Fran­
ciaországra9, hanem N ém etországra is érvényes. A XIX. század
közepéig a „társadalm i élet politizálódása", a vélem ényalkotó
sajtó fellendülése, a cenzúra ellen és a vélem ényszabadságért
folytatott harc a nyilvános kom munikáció kiterjedő hálójának
funkcióváltozását jelzi.10 A cenzúrapolitika, amellyel a N ém et
Szövetség államai a politikai nyilvánosság 1848-ig halogatott
intézm ényesülése ellen védekeznek, csakm égbiztosabban von ­
ja be az irodalm at és a kritikát a politizálódás örvényébe. Peter
U. H ohendahl az én nyilvánosságkoncepcióm at használja fel,
h ogy e folyam atot részleteiben nyom on kövesse; m indenesetre
ő m ár az 1848-as foradalom bukásában látja a korai liberális
nyilvánosság kezdődő szerkezetváltozásának cezúráját.11

7 R. v. Dülmen: Die Gesellschaft der Aufklárer. Frankfurt am Main, 1986.

8 K. Eder: Geschichte als Lemprozefi? Frankfurt am Main, 1985.123. és köv. 1.
9 Vö. Étienne Francois, Jack Censer és Pierre Rétat írásaival. In: R. Koselleck-
R. Reichardt (Hg.): Die französische Revolution als Bruch des gesellschaftlichen
Bewufitseins. München, 1988.117. és köv. 1.
10 H. U. Wehler: Deutsche Gesellschaftsgeschichte. II. köt., 520-546.1.
11 P. U. Hohendahl: Literarische Kultur im Zeitalter des Liberalismus 1830-1870.
München, 1985. (Különösen a II. és III. fejezet.)

10

*
 G. Eley az angol társadalom történet újabb kutatásaira hívja
föl a figyelm et, melyek jól beleillenek a nyilvánosságelem zés
általam javasolt elméleti kereteibe, m ert az osztályform álódás,
a városiasodás, a kulturális mobilizálódás és a nyilvános kom ­
munikáció új szerkezetei kialakulásának folyam atait a XVIII.
században m egalakult voluntary associations (önkéntes társu­
lások) vonalán12 és a XIX. századi angliai popular liberalism
(népies liberalizmus) alapján1’ vizsgálják. A z eleinte a m űvelt
polgárságra jellemző, irodalm i m eghatározottságú, kultúráról
elm élkedő nyilvánosság átalakulását a töm egkom m unikációs
eszközök és a töm egkultúra által uralt szférává mindenekelőtt
Raym ond W illiams kom m unikációszociológiai vizsgálatai vilá­
gítják m eg .14
Eley egyúttal m egism étli és alátám asztja azt a kifogását, m ely
szerint a polgári nyilvánosság általam történt túlstilizálása in­
dokolatlan idealizáláshoz vezet, ami m ár több is, mint egy
olvasm ányokon keresztül közvetített és beszélgetésekben össz­
pontosuló nyilvános kom m unikáció racionális aspektusainak a
túlrajzolása. M ég ha abból indulunk is ki, hogy van bizonyos
hom ogenitása a polgári közönségnek, m ely a pártharcokat ille­
tően a - bárm ily széttöredezett, de végtére m égiscsak - közös
osztályérdekben egy legalább elvileg elérhető konszenzus alap­
ját láthatta, akkor is tévedés a publikumról egyes szám ban
beszélni. Eltekintve a polgári közönségen belüli differenciáló­
dásoktól, melyek az optikai távolság változtatásával az én m o-
dellem ben is végrehajthatók, m ás képet kapunk, ha kezdettől
fogva konkuráló nyilvánosságokkal szám olunk, s közben figye­
lembe vesszük a dom ináns nyilvánosság által kirekesztett kom ­
m unikációs folyam atok dinamikáját.
2. „K irekesztésről" foucault-i értelem ben akkor beszélhe­
tünk, ha olyan csoportokról van szó, m elyeknek szerepe konsti­
tutív egy bizonyos nyilvánosság form álódása szempontjából. A
„kirekesztés" m ás, kevésbé radikális értelm et nyer, ha u gyan ­
azon kom m unikációs szerkezetekben egyidejűleg több színtér

12 -
J. H. Plumb: The Public, Literature and the Arts in the Eighteenth Century. In:
M. R. Marrus (Ed.): The Emergence o f Leisure. New York, 1974.
13 P. Hollis (Ed.): Pressurefrom without. London, 1974.
' R. Williams: The Long Revolution. London, 1Q61. Uő.: Communications. London,
1962.

11
alakul ki, ahol a hegem onikus polgári nyilvánosság m ellett m ás
szubkulturális vagy osztályspecifikus nyilvánosságok lépnek
fel a saját, nem minden további nélkül kom prom isszum képes
premisszáikkal. A z első esetet annak idején egyáltalán nem
vettem figyelembe, a m ásodikat az előszóban m egem lítettem
ugyan, de nem tárgyaltam .
A francia forradalom jakobinus fázisa és a chartista m ozga­
lom kapcsán szóltam egy „plebejus" nyilvánosság kezdeteiről,
s úgy véltem , hogy ezeket elhanyagolhatom m int a polgári
nyilvánosságnak a történelm i folyam at során elnyom ott válto­
zatait. De E. Thom pson úttörő munkája, Az angol munkásosztály
kialakulása15nyom án rengeteg tanulm ány jelent m eg a francia és
az angol jakobinusokról, Robert O wenről m eg a korai szocialis­
ták gyakorlatáról, a chartistákról s a XIX. század eleji francia
baloldali populizm usról, melyek m ás m egvilágításba helyezik
a vidéki alsóbb osztályok és a városi m unkásság politikai m o-
bilizálódását. N yilvánosságkoncepcióm m al közvetlenül vitába
szállva vizsgálta m eg G ünter Lottes a késő XVIII. század angol
radikalizm usának elméletét és gyakorlatát a londoni jakobinu­
sok példáján. Bemutatja, hogyan alakult ki a h agyom ányos népi
kultúrából a radikális értelm iség befolyására s a m o d em kom ­
m unikáció feltételei között egy saját szervezeti form ákkal és
eljárásokkal rendelkező új politikai kultúra: „A plebejus nyilvá­
nosság létrejötte tehát egy sajátos fázist jelöl ki a kispolgári és a
polgárság alatti rétegek életviszonyainak történelm i fejlődésé­
ben. Egyrészt a polgári nyilvánosság egyik változatát jelenti,
m ert annak m intájához igazodik. M ásrészt több annál, m ert a
polgári nyilvánosság em ancipációs potenciálját új társadalm i
összefüggésben bontakoztatja ki. A plebejus nyilvánosság bizo­
nyos fokig olyan polgári nyilvánosság, melynek m egszűntek a
társadalm i előfeltételei."16 A kulturálisan és politikailag mobillá
vált alsó rétegek kirekesztése m áris előidézi a keletkezőben lévő
nyilvánosság pluralizálódását. A hegem onikus nyilvánosság
m ellett és vele összefonódva kialakul egy plebejus nyilvános­
ság.

15 E. Thompson: Making o f the English Working Class. London, 1963. Németül:

Frankfurt am Main, 1985.
16 G. Lottes: Politische Aufklarung und plebejisches Publikum. München, 1979.110.
1.; vö. még O. Negt-A. Kluge: Erfahrung und Öffentlichkeit. Zur Organisations-
analyse bürgerlicher und proletarischer Öffentlichkeit. Frankfurt am Main, 1972.

12

i
 M ásképp m űködik a nép kirekesztése a reprezentatív nyilvá­
nosság hagyom ányos formáiban. Itt a nép azt a díszletet alkotja,
am ely előtt az uralkodó rendek, nemesek, egyházi m éltóságok,
királyok stb. önm agukat és státusukat megjelenítik. A nép,
miközben a reprezentáló hatalom kirekeszti, e reprezentatív
nyilvánosság létrehozásánál, feltételei közé tartozik.
Továbbra is úgy vélem , hogy a nyilvánosságnak ez (a 2. §-ban
csak vázolt) típusa képezi a nyilvános kom m unikáció m od em
form áinak történeti hátterét. A z effajta szem besítés m egóvhatta
volna Richard Sennettet attól, hogy a polgári nyilvánosság fel­
bomlásáról szóló diagnózisát egy téves modellre építse. Sennett
ugyanis a reprezentatív nyilvánosság vonásait beviszi a klasszikus
polgári nyilvánosságba; félreismeri a bensőségesség és a nyilvá­
nosság sajátos polgári dialektikáját, mely a XVIII. században iro-
dalmilag is érvényre jut azzal, hogy a polgári intim szférát a
m aga privát m ivoltában a közönség elé tárták. M inthogy Sen­
nett nem különbözteti m eg eléggé a nyilvánosság e két típusát,
azt hiszi, bebizonyíthatja a „nyilvános kultúra" diagnosztizált
végét azzal, hogy a távolságtartóan szem élytelen és cerem oni-
zált önmegjelenítés esztétikai szerepjátéka form ai hanyatlásnak
indult. Csakhogy az álarcos megjelenés, m ely a privát érzelm e­
ket, egyáltalán azt, ami szubjektív, elrejti a tekintet elől, egy
olyan reprezentatív nyilvánosság m agas fokon stilizált kereté­
hez tartozik, amelynek a konvenciói m ár a XVIII. században
széttörnek, am ikor a polgári m agánem berek közönséggé s ezzel
a nyilvánosság egy új típusának hordozóivá alakulnak.17
M indenesetre a népi kultúra belső dinamikájára csak M. Bah-
tyin nagy m űve, a Rabelais és világa (Frankfurt am Main, 1987.
M agyarul: M. Bahtyin: Frangois Rabelais művészete, a középkor és
a reneszánsz népi kultúrája. E urópa, 1982.) hívta fel a figyelmemet.
Ez a kultúra nyilvánvalóan nem csupán díszlet volt, vagyis az
uralkodó kultúra passzív kerete, hanem periodikusan visszaté­
rő, fojtott-erőszakos lázadás is a hatalom hivatalos ünnepeket
és hétköznapi fegyelmet m agába foglaló hierarchikus világa
ellen.18 Csak ezzel a térszerű látással ismerhető fel, hogyan idéz

17 R. Sennett: The Fall o f the Public Man. New York, 1977.

18 N. Z. Davis: Humanismus, Narrenherrschaft und Riten der Gewalt. Frankfurt am
Main, 1987. (Különösen a 4. fejezet.) Az ellenkulturális ünnepekhez, melyek
messze visszanyúlnak a reneszánsz előtti időkre vö. J. Heers: Vont Mummen-
schanz zum Machtthealer. Frankfurt am Main, 1986.
elő egy kirekesztő m echanizm us, m ely kizár és elnyom , egyút­
tal nem sem legesíthető ellenhatásokat. H a ugyanilyen pillantást
vetünk a polgári nyilvánosságra, a nők kirekesztése ebből a
(másfelől) férfiak által uralt világból m ásként jelenik m eg, mint
ahogy annak idején láttam.
3. A z egyáltalán nem volt kétséges, hogy a kiscsalád, m ely a
polgári társadalom m agánszférájának központját s egyúttal az
ö n m a g ára irányu ló szubjektivitás új pszichológiai tap asz­
talatainak forráshelyét alkotja, patriarchális jellegű. Időközben
azonban a szaporodó feminista irodalom kifinomította érzéke­
lésünket m agának a nyilvánosságnak a patriarchális jellege
iránt is - m ely nyilvánosság ham arosan túlnőtt a nők által is
m eghatározott olvasóközönségen, s politikai funkciókat vett
át.lv A kérdés az, h ogy a nőket ugyanolyan módon zárták-e ki a
polgári nyilvánosságból, mint a munkásokat, parasztokat és a
„csőcseléket", tehát a „nem önálló" férfiakat.
M indkét kategóriától m egtagadták a politikai vélem ény- és
akaratképzésben való egyenjogú, aktív részvételt. A z osztály­
társadalom feltételei között ily m ódon a polgári dem okrácia
kezdettől fogva ellentmondásba került önértelm ezésének lé­
nyeges kiindulópontjaival. Ezt a dialektikát m ég m eg lehetett
ragadni a m arxista hatalom - és ideológiakritika fogalm aival.
Innen nézve vizsgáltam meg, m iként változott nyilvánosság és
m agánszféra viszonya annak során, hogy bővültek a dem okra­
tikus részvételi jogok s az osztályspecifikus hátrányok jóléti
állami kom penzációi. M indamellett a politikai nyilvánosság­
nak ez a szerkezetváltozása úgy m ent végbe, hogy egészében
véve érintetlenül hagyta a társadalom döntően patriarchális
jellegét. A XX. században végre kivívott állampolgári egyenjogú­
ság az addig deprivált nők előtt megnyitotta ugyan azt a lehetősé­
get, hogy kiharcolják társadalmi státusuk javulását, de azoknak a
nőknek a számára, akik a politikai egyenjogúságon túl a jóléti
állam szintjén is élvezni kívánták a javulást, ezzel m ég nem válto­
zott eo ipso ez a nemek bevett különbségéhez tapadó depriváció.
A z időközben széles körben hatékonyan beindult em ancipá­
ciós m ozgás, m elyért a feminizm us kétszáz éve harcol, a bérből

19 C. Hall: Private Persons versus Public Someones: Class, Gender and Politics
in England, 1780-1850. In: C. Steedman-C. Urwin-V. Walkerdine (Eds.):
Language Gender and Childhood. London, 1985.10. és köv. 1.; J. B. Landes: Women
and the Public Sphere in the Age o f the French Revolution. Ithaca, 1988.

14
élő dolgozók társadalm i emancipációjához hasonlóan a polgár­
jogok egyetem essé válásának vonalán helyezkedik el. Csak­
hogy az osztálykonfliktus intézm ényesülésétől eltérően a ne­
m ek viszonyában bekövetkezett változások nem csupán a g az­
dasági rendszerbe, hanem a kiscsalád belső terének m agánéleti
központjába is behatolnak. Ebből látszik, hogy a nők kizárása
olyan értelem ben is konstitutív volt a politikai nyilvánosság
szám ára, h ogy az nem csak a belőle való részesedés tekintetében
állt a férfiak u ralm a alatt, h an em szerkezetében és a m ag án ­
szférához fűződő viszonyában is határozott nem i jelleget öltött.
A deprivált férfiak kirekesztésétől eltérően a nők kizárásának
struktúraképző ereje volt.
Ezt a tézist képviseli Carol Patem an először 1983-ban megje­
lent, nagy hatású dolgozatában. Patem an lerombolja a dem ok­
ratikus jogállam szerződéselm életi igazolásait, h og y bebizo­
nyítsa: az észjog csak azért bírálta a paternalista hatalom gyakor­
lást, hogy a patriarchátust a férfitestvériség formájában moderni­
zálja. „Patriarchalism has tw o dimensions: the paternal (fa­
ther/son) and the masculine (husband/Wife). Political theorists
can represent the outcom e of the theoretical battle as a victory
for contract theory because they are silent about the sexual or
conjugal aspect of patriarchy, w hich appears as non-political or
n atu ral." (A patriarchális viszonynak két dim enziója van: a
paternális - apa/fiú - és a hím nem ű - férj/feleség. A z eszm ei harc
kim enetelét a politológusok azért tudják a szerződéselm élet
győzelm eként bem utatni, m ert hallgatnak a patriarchátus sze­
xuális javagy házastársi oldaláról, am ely úgy tűnik fel, m int ami
nem politikai, vagyis term észeti.)20 C. Patem an kételkedik ab­

20 C. Pateman: The Fraternal Social Contract. In :}. Keane (Ed.): Civil Society and
the State. London, 1988. 105. 1. Ugyanezen értelemben A. W. Gouldner: The
Dialectic o f Ideology and Technology. New York, 1976. 103.1.: „The integration
of the patriarchical family system with a system of private property was the
fundamental grounding of the private; a sphere that did not routinely have to
give an accounting of itself, neither by providing information about its con­
duct or judification for it. Private property and pa triarchy were thus indirectly
the grounding for the public." (A patriarchális családnak a magántulajdon
rendszerével való összekapcsolása lényegi alapját teremtette meg a magán­
életnek, annak a szférának, amelynek nem kellett rendszeresen számot adnia
önmagáról sem a saját életvezetésére vonatkozó információk, sem annak
jogszerűsége tekintetében. A magántulajdon és a patriarchátus alapozta meg
tehát közvetve a nyilvánosságot.)
ban, hogy a nők egyenjogúan integrálódhatnak egy olyan poli­
tikai nyilvánosságba, m ely struktúráit tekintve m áig kötődik a
nyilvános m egvitatásból kivont m agánszféra patriarchális v o ­
násaihoz. „N ow that the feminist struggle has reached the point
w here w om en are alm ost form al civic equals, the opposition is
highlighted betw een equality m ad e after a m ale im age and the
real social position of w om en as w om en ." (122.1.) (M ost, h ogy
a feminista harc elérte azt a pontot, ahol a nők a formális
polgárjog tekintetében csaknem egyenlők, napnál világosabban
látszik az az ellentm ondás, m ely a férfi képére terem tett egyen­
lőség és a nőknek m int nőknek a valóságos társadalm i helyzete
közt fennáll.)
E z a m eggyőző fejtegetés persze nem hogy cáfolná a liberális
nyilvánosság önértelm ezésébe beépített, korlátlan befogadásra
és egyenjogúságra vonatkozó jogokat, hanem éppenséggel tá­
m aszkodik rájuk. Foucault a hatalom diszkurzusának form áló­
dási szabályait kirekesztési m echanizm usokként értelm ezi, m e­
lyek m indenkor m egterem tik a m aguk „m ásik" oldalát. Ezek­
ben az esetekben nincs kom m unikáció a belső és külső szféra
között. A diszkurzusban részt vevőknek nincs közös nyelvük a
tiltakozó másokkal. Ily m ódon érthető m eg a hagyom ányos
hatalom reprezentatív nyilvánosságának viszonya a nép elhá­
rított ellenkultúrájához: a nép kénytelen volt egy másik univer­
zum ban m ozogni s kifejezni m agát. Ezért volt ott kultúra és
ellenkultúra annyira összekötve, hogy az egyik a másikkal
együtt tűnt le. Ezzel szem ben a polgári nyilvánosság olyan
diszkurzusokban fogalm azódik m eg, am elyekhez nem csak a
m unkásm ozgalom , hanem a kirekesztett „m ásik", tehát a femi­
nista m ozgalom is csatlakozhatott, hogy belülről alakítsa át
azokat, v a la m in t m ag án ak a n y ilv á n o ssá g n a k a stru k tú rá it.
A p olgári nyilvánosság univerzalista diszkurzusai kezdettől
fogva az önm agukra vonatkoztatott prem isszák jegyében áll­
tak; nem m arad tak érzéketlenek a belülről jövő kritika iránt,
m ert a Foucault-féle diszkurzusoktól m egkülönbözteti őket az
önátalakítás képessége.
4. M indkét hiányosságnak, m elyre G. Eley figyelm eztetett,
következm ényei vannak a polgári nyilvánosság m odelljének
ideáltipikus m egfogalm azására nézve. H a a m o d e m nyilvános­
ság sajtótermékek - tehát m űvelődés, tájékoztatás és szórakoz­
tatás - révén közvetített, többé-kevésbé diszkurzíve m egvívott

16
vélem ényharc különböző színtereit foglalja m agában, m elye­
ken nem csak lazán társult m agánem berek különböző pártjai
versenyeznek egym ással, hanem elejétől fogva egy dom ináló
polgári közönség ütközik egy plebejus közönséggel, s h a továb­
bá kom olyan figyelembe vesszük a kirekesztett m ásik oldal
feminista dialektikáját, akkor m eg kell állapítani, hogy az a
modell, m elyet a 11. §-ban fejtettem ki a nyilvánosság ellent­
m ondásos intézményesítéséről a polgári jogállam ban, túl m ere­
ven fölépített. A liberális nyilvánosságban tám adó feszültsé­
geknek világosabban kell az önátalakítás képességeként m egje­
lenniük. Akkor az a kontraszt is, m ely a XIX. század közepéig
létező korai politikai nyilvánosság és a jóléti állam töm egd e­
mokráciáinak hatalom m al áthatott nyilvánossága között léte­
zik, veszíthet valam it az idealisztikusan fölm agasztalt m últ s a
kultúrkritikai szem pontból eltorzult jelen közti ellentét jellegé­
ből. Ez a burkoltan norm atív hasadás sok recenzenst zavart, de
- m int erre m ég visszatérek - nem csak az ideológiakritikai
indíttatásnak mint olyannak köszönhető, hanem azon szem ­
pontok kikapcsolásának is, am elyeket m egneveztem ugyan, de
súlyukat illetően alábecsültem. A helytelen súlyozás azonban
m ég nem teszi tévessé fő vonalaiban az átalakulási folyam atról
szóló leírásomat.

II. A nyilvánosság szerkezetváltozása - három revízió

1. A nyilvánosság szerkezetváltozása az állam és a gazdaság

átalakulásába ágyazódik be. Ezt annak idején egy olyan elméleti
keretben fogalm aztam m eg, m elyet először a hegeli jogfilozófia
vázolt föl, majd a fiatal M arx dolgozott ki, s am ely a ném et
államjog hagyom ányában Lorenz von Stein óta nyert sajátos
alakot.
A szabadságokat biztosító közhatalom és a m agánjogilag
szervezett gazdasági állam viszonyának államjogi konstrukció­
ja egyrészt a V orm árz liberális alapjogelméletének köszönhető
- mely világos politikai szándékkal ragaszkodott a közjog és a
magánjog éles szétválasztásához - , m ásrészt az „1848-1849-es
német kettős forradalom " (W ehler) m eghiúsulásának, vagyis
egy dem okrácia nélküli jogállam i fejlődésnek a következm énye.
Az állam polgári egyenlőség fokozatos létrehozásának ezt a N é­

17
m etországban sajátos elhúzódását E. W . Böckenförde a követ­
kezőképp poentírozza. „Az »állam« és a »társadalom« szemben­
állásának kialakulásával fölvetődik az a problém a, hogy a tár­
sadalom m iként részesedik az állami döntéshozatali és végrehaj­
tó hatalom ban... A z állam az egyéneket és a társadalm at a
polgári szabadság állapotába helyezte, s az új általános jogrend
m egterem tésével és biztosításával tartotta m eg őket benne, de
az egyének és a társadalom nem kaptak politikai szabadságot,
vagyis részesedést az állam kezében összpontosult politikai
döntési hatalom ból, sem intézm ényesített lehetőséget ennek
aktív befolyásolására. A z állam m int uralm i szervezet bizonyos
fokig m agában állt, vagyis szociológiailag a királyság, a hivatal­
nokság m eg a hadsereg és részben a nem esség hordozta, s mint
olyan szervezetileg és intézm ényesen »elvált« a polgárság által
képviselt társadalom tól."21 Ez a történelm i háttér m agyarázza
azt is, hogy különleges figyelmet kap a nyilvánosság, am ely
politikailag csak abban a mértékben válik működőképessé,
ahogy a gazdasági polgárokat mint állam polgárokat képessé
teszi saját érdekeik kiegyenlítésére, illetve általánosítására s
olyan hatékony érvényesítésére, hogy az állam hatalom pusztán
a társadalom önszerveződésének eszközévé váljék. Erre célzott
a fiatal M arx eszméje az állam visszavételéről egy önm agában
politikussá vált társadalom ban. A társadalom szabadon társult
tagjainak nyilvános kom munikációban m egterem tett önszerve­
ződése olyan eszm e, am ely megköveteli, hogy (eredeti értelem ­
ben) túllépjünk az állam és a társadalom Böckenförde által
fölvázolt „szétválásán".
Ehhez az államjogilag m egterem tett szétváláshoz egy másik,
általánosabbjelentés is kapcsolódik,nevezetesen a z,h o g y ap iac
által szabályozott gazdaság kiválik a politikai uralom prem o­
dern rendjéből, amint ez az újkor eleje óta végigkísérte a tőkés
termelési m ód fokozatos érvényre jutását s a m odern állami
bürokráciák kialakulását. Ezek a fejlemények a liberalizmus
visszatekintésében egy hegeli és m arxi értelem ben vett „polgári
társadalom " autonómiájában találják m eg támpontjukat, vagyis

21E. W. Böckenförde: Die Bedeutung der Unterscheidung von Staat und Gesell­
schaft im demokratischen Sozialstaat der Gegenwart. In: uő.: Staat, Gesellschaft,
Freiheit. Frankfurt am Main, 1976.190. és köv. 1.

18
egy m agánjogilag szervezett, államjogilag garantált gazdasági
társadalom ökonómiai önkorm ányzásában. Állam és társad a­
lom fokozódó szétválásának ez az a modellje, am ely m ár n em ­
csak a XIX. századi ném et államokban végbem ent sajátos folya­
m atokat veszi figyelembe, hanem inkább az angol fejlődés p ro ­
totípusából olvasható ki, és am ely szám om ra háttérül szolgált
a XIX. század későbbi éveiben kezdődő trendmegfordulás elem ­
zéséhez. Állam nak és gazdaságnak ez az összefonódása u gyan ­
is kihúzza a talajt a polgári magánjog és a liberális alkotm ányér­
telmezés társadalm i modellje alól.2* A z állam és a társadalom
tendenciaszerű szétválásának tényszerű m egszűnését ennek jo­
gi visszatükröződésein keresztül vázoltam föl, egyrészt m int az
állam neokorporativista „társadalm asodását", m ásrészt m int a
társadalom olyan „állam osodását", m ely egy im m áron aktív
állam intervencionista politikái következtében lép fel.
M indezt azóta sokkal alaposabban tanulm ányozták m ár. Itt
csak arra az elméleti perspektívára emlékeztetnék, am ely akkor
tárul föl, h a azt, hogy egy társadalom ban m i a normatív értelme
az állam és a gazdasági társadalom szétválását radikális dem ok­
rata m ódon m egszüntető önszerveződésnek, a két rendszer
ténylegesen bekövetkező funkcionális összefonódásán vizsgál­
juk m eg. Engem az a szem pont vezetett, hogy feltárjam a társa­
dalm i önszerveződésnek a politikai nyilvánosságban rejlő lehe­
tőségeit, s azok a visszahatások érdekeltek, am elyeket a nyugati
típusú társadalm akban a jóléti államba és szervezett kapitaliz­
m usba torkolló kom plex fejlődésfolyamatok gyakoroltak, éspe­
dig
- a m ag án szférára és a p riv át autonóm ia társad alm i alap ­
jaira (2.):
- a nyilvánosság szerkezetére, valam int a közönség összeté­
telére és m agatartására (3.), végül
- m agának a töm egdem okráciának a legitimációs folyam atá­
ra (4.).
E h árom szem pontból nézve tűnnek ki leírásom gyengéi az
V-V II. fejezetben.

22 D. Grimm: Recht und Staat der bürgerlichen Gesellschaft. Frankfurt am Main,

1987.

19
 2. A m o d em term észetjogi elképzelésekben, de a skót m orál­
filozófusok társadalom elm életeiben is, a polgári társadalom
(civil society) m indig ú gy áll szem ben a közhatalom m al v agy a
korm ánnyal (governm ent) m int egészében véve privát szféra." ' A
hivatásrendileg rétegzett kora m odern polgári társadalom önér­
telm ezése szerint m ind az áruforgalom és a társadalm i m unka
szférája, m ind a termelési funkcióktól m entesített otthon és
család a „polgári társad alom " privát szférájához volt sorolható.
M indkettő azonos értelem ben strukturálódott; a m agántulajdo­
nosoknak a term elési folyam atban betöltött helye és rendelke­
zési tere egy olyan p rivát autonóm ia alapját képezte, m elynek
a kiscsalád intim szférája m integy a pszichológiai visszája volt.
A gazdaságilag függő osztályok szám ára azonban sohasem
létezett ez a szoros strukturális összefüggés. De a két szféra, a
családi intim szféra és a foglalkozási szféra ellentétes strukturált­
sága csak a XIX. században, az alsó rétegek társadalm i em anci­
pációjának kezdetével és az osztályellentétek töm eges politizá­
lódásával tudatosult a társadalom polgári rétegeinek életvilágá­
ban is. A zt, am it később a „szervezeti társad alom " felé való
haladásként, az egyszerű interakciók hálójával szem ben a szer­
vezeti szint önállósulásaként értelm eztek, én a 17. §-ban a „tár­
sadalm i és intim szféra polarizálódásaként" írtam le. A család,
a szom szédsági kapcsolatok, a társasági élet, egyáltalán az in­
formális kapcsolatok által m eghatározott privát életszféra nem ­
csak elkülönül, hanem egyidejűleg társadalm ilag rétegspecifi­
kus m ódon változik is az olyan hosszú távú tendenciák n yo­
m án, m int amilyen a városiasodás, a bürokratizálódás, az üze­
m ek koncentrációja, végül a töm egfogyasztásra való átállás a
m unkán kívül töltött idő növekedése mellett. De itt m ost nem a
tapasztalati élm ényvilág átstrukturálódásának kiegészítésre
szoruló, em pirikus vonatkozásai érdekelnek, hanem az az elm é­
leti szem pont, m elyből annak idején a m agánszféra státusválto­
zását ábrázoltam .

23 J. Habermas: Die klassische Lehre von der Politik in ihrem Verháltnis zűr
Sozialphilosophie, valamint: Naturrecht und Revolution. Mindkettő in: uő.:
Theorie und Praxis (1963). Frankfurt am Main, 1971.48. és köv. old.; 89. és köv.
1.; J. Keane: Despotism and Democracy. The Origins of the Distinction between
Civil Society and the Sta te 1750-1850. In: uő.: Civil Society and the State. London,
1988. 35. és köv. 1.

20
 A z állam polgári egyenlőségjogok egyetem essé válása után a
töm egek p rivát autonóm iája m ár nem alapu lh atott társa d a l­
m ilag a m agántulajdon fölötti rendelkezésen, m iként azoknak
a m agánem bereknek az autonóm iája, akik egykor a polgári
nyilvánosság társaságaiban állam polgárokból álló közönséggé
egyesültek. N yilvánvaló, hogy a kulturálisan és politikailag
mobilizált töm egeknek a bővülő nyilvánosságban hatékonyan
igénybe kellett volna venniük kom munikációs és részvételi jo­
gaikat ahhoz, h ogy a társadalm i önszerveződésnek az e nyilvá­
nosságban eleve m eglévő potenciálja felszabaduljon. De g azd a­
ságilag önállótlan töm egektől m ég eszm ényien kedvező kom ­
munikációs feltételek között is csak olyan mértékben lett volna
várható, hogy hozzájáruljanak a spontán vélem ény- és akarat­
képzéshez, amilyen mértékben szert tesznek valamiféle egyen­
érték re a m agán tu lajd onosok társad alm i függetlenségével
szemben. Hiszen a tulajdon nélküli töm egek m agánegziszten­
ciájuk társadalm i feltételeit m ár nem szerezhették m eg azzal,
hogy részt vesznek egy magánjogilag szervezett áru- és tőkefor­
galomban. Privát autonóm iájuk biztosítása szociális állami g a ­
ranciákra volt ráutalva. Ez a leszárm aztatott privát autonóm ia
azonban a magántulajdon fölötti rendelkezésen alapuló eredeti
privát autonóm iával szem ben csak olyan fokban képezhetett
volna egyenértéket, amilyenben a polgárok a jóléti állam klien­
seiként olyan státusgaranciákat élveztek volna, m elyeket m int
dem okratikus állam polgárok adom ányoztak önmaguknak. Ez
viszont akkoriban csak abban a m értékben tűnt szám om ra le­
hetségesnek, amennyiben a dem okratikus ellenőrzés kiterjed a
gazdasági folyam at egészére.
E m egfontolás hátterét az ötvenes évek egyik kiterjedt állam ­
jogi vitája alkotta, m elynek exponensei E m st Forsthoff és W olf­
gang A bendroth voltak. A tételes jogtudom ány szem pontjából
nézve ebben a vitában arról volt szó, hogyan illesztendő be a
jóléti állam elve a jogállam elavult szerkezetébe.24 M íg a Carl-
Schmitt-iskola25 úgy vélte, hogy a jogállam szerkezetét csak
azáltal lehet m egőrizni, ha a klasszikus szabadságjogok biztosi-

24
E. Forsthoff (Hg.): Rechtsstaatlichkeit und Sozialstaatlichkeit. Darmstadt, 1968.
■' E. Forsthoff: Begriff und Wesen des sozialen Rechtsstaates; E. R. Huber:
Rechtsstaat und Sozialstaat in der modemen Industriegesellschaft. Mindkettő
in: Forsthoff (1968), 165. és köv. 1.; 589. és köv. 1.
tása föltétien előnyt kap a jóléti állam juttatásaira való igények­
kel szem ben, Abendroth a jóléti állam elvét m int az alkotm á­
nyértelm ezés elsődleges m agyarázó elvét s egyúttal m int a
politikai törvényhozók szám ára érvényes norm át fogta fel. Sze­
rinte a jóléti állam gondolatának egy radikális dem okrata refor­
m izm us m ozgató rugójául kell szolgálnia, m ely legalábbis nyit­
va hagyja a dem okratikus szocializmusba való átm enet távlati
lehetőségét. A N ém et Szövetségi K öztársaság Alaptörvényének
A bendroth szerint az a célja, hogy „a dem okráciában a m ateriá­
lis jogállam eszméjét, tehát főleg az egyenlőségi tételt és ennek
összekapcsolását az önrendelkezési elv részesedéselvével a gaz­
dasági és társadalm i rendre is kiterjessze" (321.1.). Innen nézve
persze a politikai nyilvánosság egy olyan elm életileg és alkot­
m ányjogilag prejudikált törvényhozás előterévé zsugorodik,
am ely eleve tudja, hogy a demokratikus államnak milyen m ó­
don kell betöltenie „a társadalm i rend tartalm i kialakításából"
álló hivatását, vagyis úgy, hogy „az állam beavatkozik abba a
tulajdonba... amely lehetővé teszi a nagy termelési eszközök
fölötti m agánrendelkezést s ezáltal a gazdasági vagy társadalm i
hatalm i helyzetek fölötti dem okratikusan nem legitimálható
u ralm at."26 i
Am ennyire kevéssé vette figyelembe a liberális jogállami
dogm atikához való ragaszkodás a m egváltozott társadalm i vi­
szonyokat, annyira árulkodott A bendroth vonzó program ja a
totalitásfogalmakban való hegeliánus-m arxista gondolkodás
gyengéiről. Jóllehet időközben egyre inkább eltávolodtam ettől
a kiindulóponttól, ez a körülm ény nem csökkentheti az ajánlás­
ban kifejezett intellektuális és szem élyes lekötelezettségem et
W olfgang Abendroth iránt. Csak hát m eg kell állapítanom,
hogy egy funkcionálisan differenciálódott társadalom nem ír­
ható le holisztikus társadalomkoncepciókkal. A z állam szocia­
lizmus csődje, melyet m anapság látunk, újra csak azt igazolta,
hogy egy m odern, piacvezérelt gazdasági rendszert nem lehet
tetszés szerint átállítani pénzről adm inisztratív hatalom ra és
demokratikus akaratképzésre anélkül, hogy teljesítőképessége
ne kerülne veszélybe. Ezenkívül a saját határaiba ütköző jóléti

26 W. Abendroth: Zum Begriff des demokratischen und sozialen Rechtsstaates. In:

Forsthoff (1968), 123. és köv. 1.
állam m al kapcsolatos tapasztalatok érzékennyé tettek bennün­
ket a bürokratizálódás és a jogi túlburjánzás jelenségeivel szem ­
ben. Ezek a kóros hatások lépnek föl, am ikor állami beavatkozás
történik a cselekvés olyan szféráiba, melyek nem hozzáférhetők
a jogi-adm inisztratív szabályozási m ód szám ára.27
3. A könyv m ásodik felének központi témája m agának a
nyilvánosságnak az állam és társadalom integrációjába ágya­
zott szerkezetváltozása. A nyilvánosság infrastruktúrája m eg ­
változott a kibővült, professzionalizálódott és új olvasórétegek­
re szám ító könyvterm elés m eg a tartalm ilag is m ássá lett újság-
és folyóiratkiadás szervezeti, terjesztési és fogyasztási form ái­
val; majd újra m egváltozott az elektronikus töm egkom m uniká­
ciós eszközök elterjedésével, a reklámok új jelentőségével, a
szórakoztatás és informálás egyre teljesebb összeolvadásával, a
m inden téren erősödő központosítással, a liberális egyleti élet,
az áttekinthető kom munális nyilvánosságok lehanyatlásával
stb. Ezeket a tendenciákat bizonnyal helyesen ragad tam m eg,
bár időközben m ár részletesebb vizsgálatok is rendelkezésre
állnak.28 A kom m unikációs hálózat elüzletiesedésével és sűrűb­
bé válásával, a publikációs intézményekre szánt tőkeráfordítás
növek edésével s ezen intézm ények szervezettségi fokának
emelkedésével a kom munikációs csatornák irányítottabbá vál­
tak, s a nyilvános kom m unikációhoz való hozzájutás esélyei
egyre erőteljesebb szelekciós nyom ásnak lettek kitéve. Ezzel
létrejött a befolyásolás új kategóriája, vagyis a m édiahatalom ,
m ely m anipulative alkalm azva m egfosztotta ártatlanságától a
publicitás elvét. A töm egkom m unikációs eszközök által pre­
strukturált s egyidejűleg uralt nyilvánosság egy olyan hatalom ­
m al áthatott színtérré nőtt, ahol a tém ák és m egnyilatkozások
útján nem csak befolyásért küzdenek, hanem azért is, hogy -
lehetőleg elrejtve a stratégiai szándékokat - irányítsák a m ag a­
tartásform áló kom m unikáció folyamatát.

F. Kübler (Hg.): Verrechtlichung von Wirtschaft, Arbeit und sozialer Solidaritat

Baden-Baden, 1984; J. Habermas: Law and Morality. In: The Tanner Lectures.
VIII. köt., Cambr., Mass., 1988.217-280.1.
1 R. Williams: Television: Technology and Cultural Form. London, 1974; uő.:
Keywords: A Vocabulary o f Culture and Society. London, 1983; D. Prokop (Hg.):
Medienforschung, I. köt., Konzerne, Macher, Kontrolleure. Frankfurt am Main,
1985.

23
 A hatalom m al áthatott nyilvánosság valósághű leírása és
elem zése nyilván megtiltja, hogy a vizsgálatba értékelő szem ­
pontokat keverjünk bele ellenőrizetlenül, de nem szabad ezt a
fontos különbségek empirikus kiegyenlítésével sem m egválta­
ni. Ezért különböztettem m eg egyrészt az önkorm ányzó, gyen­
ge intézmények által képviselt, horizontálisan is kiterjedt, ink­
luzív és többé-kevésbé diszkurzív jellegű kom m unikációs fo­
lyam atok kritikai funkcióit, m ásrészt azon szervezeteknek a
fogyasztók, választók és kliensek döntéseit befolyásolásó funk­
cióit, melyek azért avatkoznak be egy töm egkom m unikációs
nyilvánosságba, hogy vásárlóerőt, lojalitást vagy kedvező m a­
gatartást váltsanak ki. Ezek az extraháló beavatkozások egy
olyan nyilvánosságba, m elyet m ár csak a mindenkori saját rend­
szer környezeteként érzékelnek, ütköznek az életvilág forrásai­
ból spontán m ódon megújuló nyilvános kom m unikációval.29
Ezt értettem azon a tézisen, hogy „a szociális állam viszonyai
között m űködő nyilvánosságot az önm egvalósítás folyam ata­
ként kell felfogni: csak fokozatosan, azon m ásik tendenciával
versengve tud berendezkedni, m ely önm aga ellen fordulva,
kritikai hatékonyságában redukálja a nyilvánosság elvét a nyil­
vánosság hatalm asan kibővült szférájában." (328.1.)
Míg a hatalom m al áth& .jtt nyilvánosság m egváltozott inf­
rastruktúrájának leírásához a m agam részéről nagyjából és egé­
szében véve ragaszkodnék, a közönség m egváltozott m ag atar­
tásának elem zése s m indenekelőtt az ezzel kapcsolatos m egíté­
lésem revízióra szorul. V isszatekintve ennek több okát látom .
A választói m agatartás szociológiája, legalábbis N ém etország­
ban, m ég csak a kezdeteknél tartott. Akkoriban saját prim er
tapasztalataim at dolgoztam fel azokkal az első választási küz­
delm ekkel kapcsolatban, melyeket közvélem ény-kutatási ered ­
m ények alapján kialakított m arketingstratégiák szerint folytat­
tak. H asonlóan sokkoló tapasztalatokat szerezhetett az NDK
lakossága nem régiben a területére behatoló nyugati pártok h ad ­
járatairól. A televíziózás is alig kapott m ég lábra annak idején a
Szövetségi Köztársaságban; ezzel csak évekkel később ism er­
kedtem m eg az Egyesült Állam okban, olvasm ányaim at tehát

29 Vö. W. R. Langenbucher (Hg.): Zur Theorie der politischen Kommunikation.

München, 1974.

24
nem tudtam első kézből szárm azó tapasztalatokon ellenőrizni.
N em nehéz továbbá fölismerni A dorno töm egkultúra-elm életé­
nek erős befolyását. Ráadásul a Diákság és politika30 cím ű kiad­
ványhoz készült és épp akkoriban lezárt empirikus vizsgálatok
lehangoló eredm ényei is hozzájárulhattak ahhoz, h ogy alábe­
csüljem a formális, különösen a kibővült középfokú iskolai
képzés kritikai érzéket fejlesztő, kulturálisan mobilizáló befo­
lyását; igaz, a Szövetségi Köztársaságban az a folyam at sem
indult m ég el, m elyet Parsons később „nevelési forradalom nak"
nevezett. Végezetül feltűnő, hogy hiányzik m indannak a di­
menziója, ami időközben „politikai kultúra" néven keltett nagy
figyelmet. G. A. A lm ond és S. Verba 1963-ban m ég néhány
m agatartásváltozat alapján akarta m egragadni a „civic cultu­
re "^ (az állam polgári kultúrát).31 M ég az értékváltozás széle­
sebb k ö rt átfog ó és R on ald In g leh art The Silent Revolution
(A csöndes forradalom . Princeton, 1977.) cím ű m űvére vissza­
nyúló kutatása sem terjedt ki teljes egészében azokra a kulturá­
lis evidenciákká rögzült politikai m entalitásokra, m elyekben a
töm egközönség válaszlehetőségei történelm ileg gyökereznek.32
Röviden: diagnózisom , mely szerint egyenes vonalú fejlődés
vezet a politikailag aktívtól a privatizáló közönségig, „a kultú­
rán elm élkedő közönségtől a kultúrát fogyasztó közönségig",
nem kielégítő. A z osztálykorlátokból kulturális szokásait te­
kintve kilépő, pluralista, befelé erősen differenciált töm egkö­
zönség ellenálló képességét s mindenekelőtt kritikai képességét
túlságosan pesszim istán ítéltem m eg annak idején. A zzal, hogy
ambivalens m ódon áteresztővé váltak a triviális és a m agaskul­
túra határai, h ogy létrejött a „kultúra és politika közti új intim i­
tá s", m ely szintén kétértelm ű, s nem m erül ki abban, h ogy az
inform ációt a szórakoztatáshoz hasonítja, m aguk a megítélés
m ércéi változtak meg.
A politikai m agatartás szociológiájának szerteágazó irodal­
m ához m ég csak útm utatást sem adhatok, m ert ezt csak szó rv á­

30 J. Habermas-L. v. Friedeburg-Chr. Oehler-F. Weltz: Student und Politik.

Neuwied, 1961.
31 The Civic Culture: Political Attitudes and Democracy in five Nations. Princeton,
1963. Vö. G. Almond-S. Verba: The Civic Culture Revisited. Boston, 1980.
32 Vö. ezzel szemben R. N. Bellah és mások: Habits o f the Heart. Berkeley, 1985.

25
nyosan kísértem figyelemmel.33 Éppily fontos a nyilvánosság
szerkezetváltozása szempontjából a m édiakutatás, különösen a
televízió társadalm i hatásairól folytatott kom m unikációszocio­
lógiai vizsgálatok sora.34 Annak idején rá voltam utalva annak
a lazarsfeldi hagyom ányokon nyugvó kutatásnak az eredm é­
nyeire35, m elyet a hetvenes években hevesen bíráltak a kis cso­
portok pszichológiájára korlátozott individualista-viselkedés­
tudom ányi kiindulópontja m iatt.36 Másfelől erősebb empirikus
hangsúlyokkal tovább folytatódott az ideológiakritikai alapve­
tés,3" s a kom m unikációkutatás figyelm ét egyrészt a m édiák
intézm ényes hátterére,38 m ásrészt a befogadás kulturális össze­
függéseire irányította.39 A z a megkülönböztetés, m elyet Stuart
Hall tett a nézők háromféle interpretációs stratégiája között -
m iszerint vagy alávetik m agukat a kínálat szerkezetének, vagy
szem ben állnak vele, vagy szintetizálják a kínálatot saját értel­
mezéseikkel - j ó l mutatja a szem léletváltozást azokhoz a régeb­
bi m agyarázó modellekhez képest, am elyek m ég lineáris hatás­
m echanizm usokkal számoltak.
4. A könyv utuisó fejezetében megkíséreltem összehangolni
a két vonulatot: a liberális nyilvánosság szétesésének tapasz­
talati diagnózisát azzal a norm atív szem ponttal, m elyet állam
és társadalom objektíve, m integy a résztvevők feje fölött végbe­

33 Lásd például. S. H. Barnes-Max Kaase (Eds.): Political Action - Mass Participa­

tion in Western Democracies. Beverly Hills, 1979.
34 Vö. jubileumi füzet: Ferment in the Field. Journal o f Communication, 33. köt., 1983.
Az irodalmi utalásokért Rolf Meyersohnnak mondok köszönetét, aki maga is
évtizedek óta dolgozik a tömegkommunikációs eszközök és a tömegkultúra
szociológiájának területén.
35 Összefoglalóan J. T. Klapper: The Effects o f Mass Communication. Glencoe, 1960.
36 T. Gitlin: Media Sociology: The Dominant Paradigm; Theory and Society. 6. köt.,
1978. 205-253. 1. Vö. még a védelem oldaláról E. Katz: Communication
Research since Lazarsfeld. Publ. Op. Quart., 1987. tél, 25-45.1.
37 C. Lodziak: The Power o f Television. London, 1986.
38 T. Gitlin: The Whole World is Watching. Berkeley, 1983. H. Gans: Deciding What's
News. New York, 1979; áttekintést ad: G. Tuckmann: Mass Media Institutions.
In: N. Smelser (Ed.): Handbook o f Sociology. New York, 1988. 601-625.1. Össz­
társadalmi távlatból tanulságos C. Calhoun: Populist Politics. Communications
Media and Large Scale Societal Integration: Social Theory. 6. köt., 1988.219-241.1.
39 St. Hall: Encoding and Decoding in the TV-Divourse. In: uő. (Ed.): Culture, Media,
Language. London, 1980.128-138.1. D. Morley: Family Television. London, 1988.

26
m enő funkcionális összefonódásának radikális dem okrata kö­
vetelése és érvényesítése jelent. E két aspektus tükröződik a
„közvélem ényről" alkotott ellentétes elképzelésekben. A köz­
vélem ény m int államjogi fikció a norm atív dem okráciaelm élet­
ben tényellentétes egységként szerepel; a m édiakutatás és a
kom m unikációszociológia empirikus vizsgálataiban ez az enti­
tás régen felbomlott m ár. Nekünk azonban m indkét aspektussal
szám olnunk kell, ha a jóléti állam töm egdem okráciájában tény­
legesen m űködő legitimációs m ódot m eg akarjuk ragadni anél­
kül, hogy lem ondanánk a nyilvános kom m unikáció eredeti,
valam int hatalom m al áthatott folyam atainak m egkülönbözte­
téséről.
Ezzel a szándékkal m agyarázható, hogy a könyv végén ide­
iglenesen fölvázoltam egy töm egkom m unikációs eszközök ál­
tal uralt színtér modelljét, ahol egym ással ellentétes tendenciák
ütköznek össze. A hatalom m al való átitatottság m értékét azon
lehet lemérni, hogy m ennyire zárul rövidre az informális, nem
nyilvános vélem ények köre, tehát azok a kulturális evidenciák,
m elyek a nyilvános kom munikáció életvilágbeli közegét és ta­
laját alkotják, valam int a formális, töm egkom m unikációs eszkö­
zök által előállított kvázi nyilvános vélem ények körfolyam ata,
am elyre a gazdaság és az állam m int a rendszerkörnyezet ese­
m ényeire próbál hatást gyakorolni, illetve, hogy milyen m érté­
kű közvetítés jön létre e két szféra között a kritikai publicitás
révén. Annak idején csak a belülről dem okratizált érdekszerve­
zeteket és pártokat tudtam elképzelni a kritikai publicitás kép­
viselőiként. Ú gy láttam , hogy a pártokon és érdekszervezeteken
belüli nyilvánosságok alkotják egy m ég regenerálható nyilvá­
nos kom m unikáció virtuális kristályosodási pontjait. Ez a kö­
vetkeztetés egy olyan szervezeti társadalom felé tartó m ozgás­
ból adódott, am elyben m ár nem társult egyének, hanem szerve­
zett közösségek tagjai versengenek egy sokközpontú nyilvános­
ságban a passzív töm egek m egnyeréséért, hogy megküzdjenek
mind egym ással, mind főként az állami bürokráciák m asszív
kom plexum ával a hatalm i és érdekkiegyenlítésért. U gyanezen
előfeltevésekkel vázolta föl m ég a nyolcvanas években például
N orberto Bobbio a m aga dem okráciaelm életét.40

40 N. Bobbio: The Future o f Democracy. Oxford, 1987.

27
 Ezzel a modellel m indenesetre újra feltám adt a kibékíthetet­
len érdekeknek az a fajta pluralizm usa, am ely m ár a liberális
teoretikusokat kifogásokra késztette a „többség zsarnoksága"
ellen. Tocqueville-nek és J. St. Millnek talán m égis volt némi
igazuk, am ikor egy diszkurzív vélem ény- és akaratképzés korai
liberális elképzelésében csak a többség burkolt hatalm át vélték
felismerni. Ók norm atív szem pontok alapján a közvélem ényt
legföljebb hatalom korlátozó intézményként akarták elismerni,
de sem miképp nem általában a hatalom lehetséges ésszerűsíté­
sének közvetítőjeként. H a tényleg úgy áll a dolog, h ogy „a
strukturálisan feloldhatatlan érdekantagonizm us szűk határo­
kat szab ... a kritikai funkcióiban újjászervezett nyilvánosság­
n ak " (329. 1.), akkor m indenesetre kevés az, h og y - am int a
15. §-ban tettem - csupán kim utattam a liberális elmélet am bi­
valens felfogását a nyilvánosságról.

III. Megváltozott elméleti keret

M indazonáltal továbbra is kitartok az eredeti intencióm mellett,

am ely egészében véve vezette a vizsgálatot. A jóléti állam tö­
m egdem ok ráciái norm atív önértelm ezésüknek m egfelelően
csak addig tekinthetik m agukat folytonosnak a liberális jogál­
lam alapelveivel, am eddig kom olyan veszik a politikailag m ű ­
ködő nyilvánosság parancsát. Akkor viszont m eg kell m utatni,
miképp legyen ilyen típusú társadalm ainkban lehetséges, hogy
„a szervezetek által m ediatizált k özönség... ezeken a szerveze­
teken keresztül m űködésbe... hozza a nyilvános kom m uniká­
ció kritikai folyam atát." (327. 1.) Ez a kérdésfelvetés vezetett
vissza a könyv végén arra a problém ára, am elyet érintettem
ugyan, de m ár nem fejtettem ki kellőképp. Az, am ivel A társa­
dalmi nyilvánosság szerkezetváltozása hozzájárult a korabeli de­
m okráciaelm élethez, óhatatlanul kétes m egvilágításba került,
h a igaz, h ogy „a konkuráló érdekek feloldatlan pluralizm usa
[...] kétségessé teszi, hogy ebből valaha is létrejöhet egy általá­
nos érdek oly m ódon, hogy a közvélem ény ebben találhatná
m eg a m aga m értékét". (329.1.) Az akkor rendelkezésem re álló
elméleti eszközökkel nem tudtam m egoldani ezt a problémát.
Annak az elméleti keretnek a létrehozásához, am elyben m a
képes vagyok újrafogalm azni e kérdést, s legalább vázolni tu­

28
dók egy választ rá, további lépésekre volt szükség. Ennek az
útnak az állom ásait szeretném felidézni néhány címszóban.
1. A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásáról csak első pil­
lantásra feltételezhető, hogy egy deskriptív, M ax W eber szelle­
mében fogant társadalom történet stílusában íródott; a polgári
nyilvánosság dialektikája, am ely a könyv felépítését m egh atá­
ro z z a , azo n n al eláru lja az id eo lóg iak ritik ai k iin d u ló p on tot.
A p olgári hum anizm us eszm ényei, melyek az intim szféra és a
nyilvánosság önértelm ezését formálják, s olyan kulcsfogalm ak­
ban fejeződnek ki, mint szubjektivitás és önm egvalósítás, raci­
onális vélem ény- és akaratképzés, valam int szem élyes és poli­
tikai önrendelkezés, oly mértékben áthatották az alkotm ányos
állam intézményeit, hogy utópikus lehetőségként túl is m u tat­
nak azon az alkotm ányos valóságon, m ely egyszersm ind cáfolja
azokat. A történelm i fejlődés dinamikája valószínűleg ebből az
eszm ény és valóság közti feszültségből is táplálkozott.
Ez a gondolkodásm ód persze nem csak a polgári nyilvános­
ság olyan idealizálására csábít, m ely m eghaladja az idealizálás­
nak az ideáltipikus fogalom alkotásban gyökerező m etodikai
értelm ét, hanem , legalábbis implicite, bizonyos történetfilozó­
fiai háttérfeltevésekre is tám aszkodik, m elyekre aztán legké­
sőbb a XX. században rácáfoltak a civilizált barbarizm usok.
Am ikor a polgári eszm ényeket visszavonják, amikor a tudat
cinikussá lesz, akkor elesnek m indazok a norm ák és értékorien­
tációk, amelyekkel kapcsolatban az ideológiakritikának egyet­
értést kell feltételeznie, ha hivatkozni akar rájuk.41 Ezért javasol­
tam , hogy a kritikai társadalom elm élet norm atív alapjait m é-
lyebbrehelyezzük.42 A kom munikatív cselekvés elméletének fel
kell szabadítania egy m agában a kom munikatív m indennapi
gyakorlatban rejlő észpotenciált. Ezzel egyszersm ind egyengeti
az u tat egy rekonstruktíve m űködő társadalom tudom ány szá­
m ára, m ely teljes szélességükben azonosítja a kulturális és társa­
dalm i racionalizálás folyam atait, s ezeket visszam enőleg követi
a m o d em társadalm ak küszöbén túl is; így nem kell többé a

41 A marxi ideológiafogalom kritikájához vő. J. Keane: Democracy and Civil

Society. On the Predicaments o f European Socialism. London, 1988.213. és köv. 1.
42 S. Benhabib: Norm, Critique, Utopia. New York, 1987.

29
nyilvánosság csupán egyetlen korspecifikusan fellépő form áci­
ójában nyom ozni norm atív lehetőségek után.43 A z a kény­
szerű ség, h og y stilizáljuk egy intézm ényesen m egtestesült
kom munikatív racionalitás egyes prototipikus kifejeződéseit,
átadja helyét az empirikus megközelítésnek, am ely feloldja a
norm a és valóság közti elvont ellentét feszültségét. Ráadásul
eltérően a történelm i m aterializm us klasszikus feltevéseitől, itt
kitűnik a kulturális értelm ezési rendszerek és hagyom ányok
szerkezeti öntörvényűsége és belső története.44
2. A z a demokráciaelméleti távlat, amelyből a nyilvánosság
szerkezetét vizsgáltam , szoros kapcsolatban állt A bendroth el­
képzelésével a demokratikus és szociális jogállam továbbfejlő­
déséről szocialista dem okráciává; általában véve pedig m egra­
gadt a társadalom és a társadalm i önszerveződés időközben
kérdésessé vált totalitáskoncepciójánál. Ú gy gondoltam , hogy
az önm agát igazgató társadalom nak, mely m inden életszférát -
azok gazdasági újraterm elését is beleértve - tervkészítő tör­
vényhozás útján előre program oz, a szuverén nép politikai
akarata révén kell integrálódnia. A z a feltételezés azonban,
hogy a társadalom összességében felfogható úgy, mint egy nagy
m éretű társulás, mely a jog és a politikai hatalom közegén
keresztül önm agára hat, a funkcionálisan differenciált társadal­
m ak kom plexitásának foka m iatt m inden hitelét elvesztette.
A holisztikus elgondolás egy olyan társadalm i egészről, am ely­
hez a társadalm asult eg_ n ek m int egy átfogó szervezet tagjai
tartoznak hozzá, főként a piacirányított gazdasági és a hatalom ­
irányított igazgatási rendszer realitásaival ütközik. A Technik
und Wissenschaft als „Ideologie" (Technika és tudom ány mint
„ideológia", 1968) cím ű írásom ban m ég m egpróbáltam cselek­
véselméleti szem pontból elhatárolni egym ástól állam és g azda­
ság cselekvésrendszereit, m égpedig egyrészt a célracionális
vagy sikerorientált cselekvés, m ásrészt a kom m unikatív cselek­

43 J. Habermas: Theorie des kommunikativen Handels. Frankfurt am Main, 1981.548.

és köv. 1. (Magyarul részben rövidítve lásd J. Habermas: A kommunikatív
cselekvés elmélete. In: A Filozófiai Figyelő és a Szociológiai Figyelő különkiad­
ványa, Budapest, é. n.)
44 J. Habermas: Historischer Materialismus und die Entwicklung normativer
Strukturen. In: uő.: Zur Rekonstruktion des Historischen Materialismus. Frankfurt
am Main, 1976 ° - 4 8 .1.

30
vés mércéje szerint. A cselekvésrendszereknek és -típusoknak
ez a rövidre zárt párhuzam ba állítása értelm etlenségekhez v e­
zetett.45 Ezek indítottak m ár a Legitimationsprobleme des Spatka-
pitalismus (A kései kapitalizmus legitimációs problém ái, 1973)
cím ű könyvem ben arra, hogy az életvilágnak a Logik der Sozial­
wissenschaftenben (A társadalom tudom ányok logikája, 1967) be­
vezetett koncepcióját összekapcsoljam a határait fenntartó
rendszer elképzelésével. Innen szárm azik a Theorie des kommu­
nikativen Handelns (A kom munikatív cselekvés elmélete, 1981)
cím ű m unkám ban kifejtett a társadalm at mint életvilágot és
m int rendszert m eghatározó kétlépcsős elgondolás.46 Ennek vé­
gül döntő következm ényei lettek a dem okráciakoncepció szem ­
pontjából.
A zóta a gazdaságot és az állam apparátust úgy tekintem, mint
rendszerszerűen integrált cselekvési területeket, m elyeket m ár
nem lehet belülről dem okratikusan átalakítani, azaz egy politi­
kai integrációs m ód ra átállítani anélkül, hogy ne károsítanánk
rendszerszerű öntörvényűségüket, s ne zavarnánk ezzel m űkö­
dőképességüket. E zt igazolta az állam szocializm us csődje. A
radikális dem okratizálás csapásirányát m ost m ár inkább egyfaj­
ta erőeltolódás jelzi egy elvileg fenntartott „hatalom m egosztá­
so n " belül. Ennek során nem az állam hatalm i ágak, hanem a
társadalm i integráció különböző erőforrásai közt kell új egyen ­
súlyt létrehozni. A cél többé nem általában a kapitalista m ódon
önállósult gazdasági és a bürokratikus m ódon önállósult uralm i
rendszer „m egszüntetése", hanem azoknak a túlkapásoknak de­
m okratikus korlátozása, melyekkel a rendszerim peratívuszok
az életvilág szféráit gyarmatosítják. Ezzel búcsút m ondunk az
objektivált lényegi erők elidegenítéséről és elsajátításáról szóló
praxisfilozófiai elképzelésnek. A legitimációs folyam at radiká­
lis dem okrata m egváltoztatása új egyensúlyt akar elérni a tár­
sadalm i integráció hatalm ai között úgy, hogy a szolidaritás
társadalom integráló ereje - a „kom munikáció m int term előe­
rő "47- felülkerekedhessen az irányítás két másik forrása, a pénz

45 A. Honneth: Kritik der Macht. Frankfurt am Main, 1985. 265. és köv. 1.

46 A kifogásokkal kapcsolatban lásd válaszomat in: A. Honneth-H. Joas (Eds.):
Kommunikatives Handeln. Frankfurt am Main, 1986.377. és köv. 1.
47 Vö. interjúmat H. P. Krügerrel in: J. Habermas (1990), 82. és köv. 1.

31
és az adm inisztratív hatalom felett, s ezáltal érvényesíthesse az
életvilágnak használati értékekre orientált követeléseit.
3. A kom munikatív cselekvés társadalom integráló ereje elő­
ször is azokban a partikuláris életformákban és életvilágokban
találja m eg a m aga terepét, m elyek m indig konkrét h agyom á­
nyokkal és érdekhelyzetekkel kapcsolódnak össze - H egel sza­
vaival: az „erkölcsiség" szférájában. De ezeknek az életviszo­
nyoknak szolidaritásterem tő energiái nem terjednek át közvet­
lenül a hatalom - és érdekkiegyenlítést célzó dem okratikus eljá­
rások politikai szintjére. Legkevésbé azokban a poszttradicioná­
lis társadalm akban van ez így, ahol nem feltételezhető a háttér­
m eggyőződések hom ogenitása, s ahol a vélhető közös osztály­
érdek átadta helyét az egym ással egyenjogúan konkuráló élet­
form ák áttekinthetetlen pluralizm usának. Igaz, a szolidaritás­
fogalom interszubjektivista változatában, am ely a kölcsönös
m egértést egyénített és felelős szubjektumok bírálható érvé­
nyességi igényeihez és ezzel nem et m ondani tudásához köti,
eleve m egszűnnek az egység és az egész fogalm ainak szokásos
konnotációi. De ebben az elvont felfogásban sem engedhető
m eg, hogy a „szolidaritás" kifejezése a rousseau-i akaratképzés­
nek azt a ham is modelljét sugalm azza, m ely a feltételeket hiva­
tott csak rögzíteni ahhoz, hogy az egyes polgárok empirikus
akarata közvetlenül átalakulhasson m orális állam polgárok ész­
szerű, a közjót m egcélzó akaratává.
Rousseau ezt a (mindig is illuzórikus) feltételezését az erény­
ről arra alapozta, hogy a „bourgeois" és a „citoyen" szerepe
elvált egym ástól, ami az autonóm állam polgári státus előfelté­
telévé tette a gazdasági függetlenséget és az esélyegyenlőséget.
A jóléti állam m egszünteti ezt a szerepm egosztást. „A m odern
nyugati dem okráciákban m egfordult ez a viszony: a dem okra­
tikus akaratképzés lesz egy olyan értelem ben vett társadalm i
egyenlőség elősegítésének eszköze, hogy a társadalm i term éket
lehetőleg egvenlő arányban osztják el az egyének k ö z ö tt."48
U. Preuss joggal hangsúlyozza, h ogy a politikai folyam atban
m a az állam polgár közéleti szerepe összefonódik a jóléti állami

48 U. Preuss: Was heifit radikale Demokratie heute? In: Fórum fü r Philosophie

(Hg.): Die Ideen von 1789 in der deutschen Rezeption. Frankfurt am Main, 1989.
bürokráciák kliensének privát szerepével. „ A jóléti állam tö­
m egdem okráciája m egterem tette a tá rsa d a lm a su lt m agán em ­
b e r parad ox kategóriáját, akit általában véve kliensnek n eve­
zünk, s aki abban a mértékben olvad össze az állam polgári
szereppel, ahogyan társadalmilag univerzalizálódik." (Uo. 48.1.)
A dem okratikus univerzalizm us egy „általánosított partikula­
rizm usba" csap át.
A 12. §-ban m ár bíráltam a „nem nyilvános vélem ény Rous­
seau-féle dem okráciájá"-t, mivel ez a közakaratot „inkább a
szívek, m int az érvek egyetértésed k ént fogja föl. Ehelyett az
erkölcsnek, m elyet Rousseau az állam polgárokról feltételez, s
am elyet az egyén indítékai és erényei között helyez el, m agának
a nyilvános kom m unikációnak a folyam atában kell gyökerez­
nie. Ez a következtetés készteti B. M anint arra a felfogásra,
miszerint: „It is necessary to alter radically the perspective
com m on to both liberal theories and dem ocratic thought: the
source of legitim acy is not the predeterm ined will of individu­
als, but rather the process of its form ation, that is, deliberation,
itself... A legitimate decision does not represent the will of all,
but is one that results from the delibaration of all. It is the process
by which everyone's will is form ed that confers its legitim acy
on the outcom e, rather than the sum of already form ed wills.
The deliberative principle is both individualistic and dem ocratic...
W e m ust affirm, at the risk of contradicting a long tradition, that
legitim ative law is the result of general deliberation, and n ot the
expression of general w ill."49 (Szükséges, h ogy radikálisan m eg­
változtassuk a perspektívát, am ely közös m ind a liberális elm é­
letek, mind a dem okratikus gondolkodás szám ára: a legitimitás
forrása nem az egyének eleve m eghatározott akarata, hanem
sokkal inkább form álódásuk folyam ata, m aga a deliberáció, a
tanácskozás. A legitim döntés nem reprezentálja m indenki aka­
ratát, de mindenki tanácskozásának az eredm énye. A mindenki
akaratát formáló folyam at az, amelyből az eredm ény legitimi­
tása szárm azik, nem pedig az előzetesen m ár m egform ált aka-

49 B. Manin: On Legitimacy and Political Deliberation, Political Theory. 15. köt., 1987.
351. és köv. 1.: Manin nem kimondottan A társadalmi nyilvánosság szerkezetvál­
tozására hivatkozik, hanem a Legitimationsprobleme... című munkámra. Vö.
367.1. 35. lábjegyzet.

33
rátok összessége. A deliberációs elv egyszerre individualista és
dem okratikus... H atározottan állítjuk m ég azon az áron is, ha
ezáltal szem bekerülünk egy régi tradícióval, h ogy a legitim jog
az általános deliberáció eredm énye, nem pedig az általános
akarat kifejeződése.) Ezzel a bizonyítás terhe a polgárok erköl­
cséről a dem okratikus vélem ény- és akaratképzés olyan eljárá­
saira hárul át, m elyeknek m eg kell alapozniuk a feltevést, h ogy
ésszerű eredm ényeket tesznek lehetővé.
4. Ezért alkalmas egy norm atív irányú dem okráciaelm élet
alapfogalm aként a „politikai nyilvánosság" - m int azon kom ­
m unikációs feltételek gyűjtőfogalm a, am elyek közt létrejöhet az
állam polgárok közönségének diszkurzív vélem ény- és akarat­
képzése. Ebben az értelem ben h atározza m eg J. C ohen a „delib­
erative d em o cracy" fogalm át a következőképpen: „The notion
of a deliberative d em ocracy is rooted in the intuitive ideal of a
dem ocratic association in w hich the justification of the term s
and conditions of association proceeds through public argu ­
m ent and reasoning am ong equal citizens. Citizens in such an
order share a com m itm ent to the resolution of problem s of
collective choice through public reasoning, and regard their
basic institutions as legitim ate insofar as they establish a fram e­
w ork for free public deliberation."50 (A deliberatív dem okrácia
elképzelése a dem okratikus társulás intuitív eszm éjében gyöke­
rezik, amelyben a társulás fogalm ainak és feltételeinek igazolá­
sa az egyenjogú polgárok nyilvános vitáiban és elm élkedései­
ben formálódik ki. A polgárok egy ilyen rendben osztják az
elkötelezettséget a problém ák olyan m egoldása iránt, am ely
nyilvános okoskodás nyom án létrejött közös választásból szü­
letik m eg, és alapvető intézm ényeiket annyiban tekintik legi­
tim nek, am ennyiben ők terem tették m eg a szabad, nyilvános
tanácskozás keretét.) A dem okráciának ez a diszkurzusfogalm a
bízik a kom m unikáció m int term előerő politikai m ozgósításá­
ban és használatáDan. Ekkor azonban m eg kell m utatni, h ogy a
konfliktusterhes társadalm i tém ák egyáltalában ésszerűen, azaz

50 J. Cohen: Deliberation and Democratic Legitimacy. In: A. Hamlin-Ph. Pettit

(Eds.): The Good Polity. Oxford, 1989.12-34.1.; Cohen sem A társadalmi nyilvá­
nosság szerkezetváltozására hivatkozik, hanem három későbbi (angol nyelvű)
publikációmra. Lásd 33.1.12. lábjegyzet.
az érintettek közös érdeke szerint szabályozhatók; m ásodszor
pedig m eg kell m agyarázni, m iért alkalmas a nyilvános érvelé­
sek és tárgyalások közege erre az ésszerű akaratképzésre. M ás­
képp igaza lenne a liberalisztikus modellnek, m elynek az a
kiindulópontja, hogy a kibékíthetetlenül összeütköző érdekek
„kiegyenlítése" csak egy stratégiailag lefolytatott harc ered m é­
n ye lehet.
N os, az utóbbi két évtizedben John Rawls és Ronald Dworkin,
Bruce Ackerm ann, Paul Lorenzen és K. O. A pel álltak elő érvek­
kel arra nézve, hogyan lehet gyakorlati-politikai kérdéseket,
amennyiben azok m orális term észetűek, ésszerűen eldönteni.
Ezek a szerzők kifejtették azt a „m orális szem pontot", amelyből
pártatlanul m egítélhető, mi a m indenkori általános érdek. Bár­
m ily különbözően is fogalm azták és indokolták m eg az un iver­
zalizálódási és erkölcsi alapelveket, ezekben a kiterjedt vitákban
világossá válhatott, hogy az érdekáltalánosítás - s az ilyen
általános érdekeket m egtestesítő norm ák megfelelő alkalm azá­
sa51 - j ó alapokra tám aszkodhat. Ezen túlm enően K. O. Apellel52
együ tt kidolgoztam egy olyan diszkurzusetikai kiindulópon­
tot53, am ely az érvelést jelöli m eg m int a m orális-gyakorlati
kérdések m egoldására alkalmas eljárást. Ezzel m egválaszoltuk
a m ásodikként föltett kérdést is. A diszkurzusetika nem egysze­
rűen azt célozza m eg, hogy az érvelés szükségszerű p ragm ati­
kus előfeltételeinek norm atív tartalm ából egyáltalán általános
erkölcsi alapelvet lehessen nyerni. Sokkal inkább arról van szó,
h ogy m aga ez az alapelv a norm atív érvényességi igények
diszkurzív m egvalósítására vonatkozik; ugyanis a norm ák ér­
vényességét ahhoz köti, hogy lehetővé váljon az összes szám ba
jöhető érintett m egalapozott egyetértése, amennyiben ezek az
érintettek átveszik az érvelésben részt vevők szerepét. Ezen olvasat
szerint a politikai kérdések tisztázása, amennyiben ez érinti
m orális lényegüket, a nyilvános érvelés praxisára van utalva.
Jóllehet a politika elvi kérdései szinte m indig érintenek erköl­
csi szem pontokat is, term észetesen korántsem morális term é­

51K. Günther: Der Sinn fü r Angemessenheit. Frankfurt am Main, 1987.

52 Vö. most: K. O. Apel: Diskurs und Verantwortung. Frankfurt am Main, 1988.
53 J. Habermas: Legitimationsprobleme im Spittkapitalismus. Frankfurt am Main,
1973.140. és köv. 1. Uő.: Moralbeivufltsein und kommunikatives Handeln. Frank­
furt am Main, 1983.

35
szetű m inden kérdés, am ely intézm ényi definíció szerint bizo­
n yos politikai instanciák döntését igényli. A politikai viták
gyakran empirikus kérdésekre vonatkoznak, tényállások in­
terpretációjára, m agyarázatokra, előrejelzésekre stb. M ásrészt a
nagy horderejű kérdések, az ún. egzisztenciális kérdések, gyak­
ran egyáltalán nem az igazságosság kérdései, hanem a jó élet
kérdéseiként az etikai-politikai önértelm ezést érintik - akár
egészében véve a társadalom ét, akár egyes szubkultúrákét. A
legtöbb konfliktus végtére is csoportérdekek összeütközéséből
fakad, s olyan elosztási problémákkal kapcsolatos, melyeket
csak kom prom isszum útján lehet megoldani. A politikai dön­
tést igénylő kérdések szféráján belüli differenciálódás azonban
nem teszi kétségessé sem a m orális m egfontolások elsőbbségét,
'e m a politikai kom m unikáció érvelő formáját egészében. Az
em pirikus kérdések gyakran nem választhatók el az értékm eg­
állapító kérdésektől, s term észetesen igénylik az érvelő feldol­
gozást.54 Etikai-politikai önértelmezésünknek, m ely arra vonat­
kozik, h ogy egy m eghatározott közösség tagjaiként hogyan
akarunk élni, legalább összhangban kell állnia az erkölcsi n or­
mákkal. A tárgyalásoknak az érvek kicserélésére kell tám asz­
kodniuk, s hogy tisztességes kom prom isszum okhoz vezetnek-e,
az lényegében az eljárás m orálisan m egítélendő feltételeitől
fÜg g ’
A diszkurzuselm életi kiindulópontnak az az előnye, hogy
segítségével specifikálhatok azok a kom m unikációs feltételek,
melyeknek az érvelés különböző formáiban és a tárgyalásokon
eleget kell tenni ahhoz, hogy az ilyen megbeszélések eredm é­
nyei m agukban foglalják az ésszerűség vélelmét. Ezzel em piri­
kus-szociológiai kapcsolódási lehetőségek nyílnak a norm atív
elgondolások szám ára.
5. M ivel a dem okrácia diszkurzív fogalm a először is egy
norm atív elmélet keretében tisztázható s tehető elfogadhatóvá,
nyitva m arad a kérdés, hogy a jóléti állam töm egdem okráciái­
nak viszonyai között hogyan lehet diszkurzív vélem ény- és
akaratképzést létrehozni úgy, hogy áthidaljuk a szakadékot a
felvilágosult önérdek és a közjóra orientáltság, illetve a kliens

54 J. Habermas: Towards a Communication Concept of Rational Collective

Will-Formation. Ratio juris, 2. köt., 1989. júl. 144-154.1.

36
és az állam polgár szerepei között. H iszen m inden érvelési g y a­
korlat kom m unikációs feltételeibe be van építve a pártatlanság
feltételezése, valam int az az elvárás, hogy a résztvevők m egkér­
dőjelezzék és transzcendálják a m agukkal hozott m indenkori
preferenciáikat; sőt m indkét feltétel teljesítését rutinná kell ten­
ni. Erre a problém ára a m o d em term észetjog azzal válaszolt,
hogy bevezette a törvényes jogi kényszert. A zt az ebből fakadó
további problém át pedig, hogy miképp fékezhető m eg m oráli­
san m aga a jogkényszerhez szükséges politikai hatalom , K ant a
jogállam eszméjével válaszolta m eg. M árm ost a jogállam esz­
méjének diszkurzuselm életi kifejtése abba az elgondolásba tor­
kollik, hogy a jogot újfent önm agára kell vonatkoztatni; annak
kell biztosítania m ég azt a diszkurzív m ód ot is, am ely szerint a
jogi program ok kialakítása és alkalm azása az érvelés feltételei
között m egy végbe. E z olyan jogi eljárások intézm ényesítését
je le n ti, m ely ek a tis z te s sé g e s tá rg y a lá s o k h o z s a k én y ­
szerm entes érvelésekhez biztosítják az igényes kom m unikációs
feltételek m egközelítő teljesülését. Ezek az eszm ényítő feltéte­
lek m egkövetelik az összes lehetséges érintett teljes bevonását,
a felek egyenjogúságát, az interakció kényszerm entességét, a
tém ák és hozzászólások iránti nyitottságot, az eredm ények re­
vidiálhatóságát stb. Ebben az összefüggésben a jogi eljárások
arra szolgálnak, hogy a valóságos társadalom ban fellépő térbeli,
időbeli és dologi term észetű szelekciós kényszereket egy eszm é­
nyinek tételezett kom m unikációs közösségen belül érvényre
juttassák.55
így például a többségi szabályt olyan m egállapodásként lehet
értelm ezni, m ely a lehetőség szerint diszkurzív, végső soron
valóságközpontú vélem ényalkotást összeegyeztethetővé teszi a
határidőhöz kötött akaratképzés kényszerűségével. D iszkur­
zuselm életi értelem ben a többségi döntésnek m eg kell őriznie
bensőséges kapcsolatát az érvelés gyakorlatával, amiből továb­
bi intézm ényes rendelkezések következnek (mint az indoklási
kényszer, a bizonyítási teher m egosztásának szabályai, a tö r­
vényjavaslatok többszöri olvasata stb.). Többségi döntésnek
csak ú gy szabad létrejönnie, hogy tartalm a ésszerűen motivált,
de nem csalhatatlan eredm énynek szám ítson egy problém a

55 Vö. írásomat in: The Tanner Lectures (1988), 246. és köv. 1.

37
helyes m egoldásáról folytatott vitában, m elyet csak a döntés­
kényszer m iatt zártak le átmenetileg. Ugyancsak a diszkurzív
akaratképzés általános kom munikációs feltételeinek jogi intéz­
m ényesítése szempontjából érthetők m eg m ás intézm ények is,
például azok a szabályozások, melyek a parlam enti testületek
összetételére és m unkam ódjára, a választott képviselők felelős­
ségére és m entelm i jogára vonatkoznak, de a többpártrendszer
politikai pluralizm usa s a néppártok azon kötelessége is, hogy
különböző érdekhelyzeteket program atikusan egybekapcsolja­
nak.
A m eglévő intézm ények norm atív értelm ének diszkurzusel­
méleti feltárása ráadásul olyan ú j intézm ényes m egoldások be­
vezetésének és kipróbálásának perspektíváját is megnyitja,
am elyek képesek az állam polgárok klienssé válása ellenében
hatni. Ezeknek fokozatosan csökkenteniük kell a két szerep
közti távolságot azáltal, hogy megszakítják a rövidre zárt kör­
forgást a saját, közvetlen preferenciák és az egyesületileg szer­
vezett érdekek általánosított partikularizm usa között. Ehhez
tartozik a „multiple preference ordering" (többszörös preferen­
ciák szerinti rangsorolás) és a választói szavazat öszekapcsolá­
sának igen eredeti elgondolása is.56 Az ilyen kezdem ényezések­
nek a fennálló m egegyezésekbe beépített gátlások elem zésére
kell tám aszkodniuk, m elyek az állam polgárokat apolitikus en­
gedelm ességre szoktatják, s m egakadályozzák abban, h ogy rö­
vid távú önérdekeik észlelésén túlm enően, reflexíve gondol­
kodjanak. M ás szavakkal: a jogállami intézm ények dem okrati­
kus tartalm ának diszkurzuselméleti feltárását ki kell egészíteni
azzal, h ogy kritikusan megvizsgáljuk a jóléti állam töm egde­
m okráciáiban ható m indazon m echanizm usokat, m elyek a pol­
gárokat elidegenítik a politikai folyam attól.57

56 Vö. R. E. Goodin: Laundering Preferences. In: J. Elster-A. Hylland (Eds.):

Foundations o f Social Choice Theory. Cambridge, 1986. 75-101.1. Erre támasz­
kodva fejti ki Claus Offe ezt az elképzelését gondolatébresztő dolgozatában:
Bindung, Fessel, Bremse. Die Unübersichtlichkeit von Selbstbeschránkungs-
formeln. In: A. Honneth-Th. McCarthy-C. Offe-A. Wellmer: Zwischenbetrach-
tungen. Frankfurt am Main, 1989. 739-775.1.
57 C. Offe-U. K. Preuss: Can Democratic Institutions Make Efficient Use o f Moral
Resources? Kézitat, 1989.

38
 6. Egy olyan dem okráciafogalom norm atív tartalm a, m ely
nyilvános kom munikációkban zajló, diszkurzív jellegű érték- és
norm aképző folyam atokra vonatkozik, term észetesen nem m e­
rül ki a demokratikus jogállam szintjén létező, megfelelő intéz­
m ényes m egállapodásokban, hanem túlm utat a form álisan rög­
zített kom munikációs és döntési folyamatokon. A testületekben
szervezett és felelős döntésekhez vezető vélem ényalkotás csak
annyiban felelhet m eg a kooperatív igazságkeresés céljának,
amennyiben m egőrzi befogadóképességét az őt körülvevő politikai
kom m unikáció szabadon csapongó értékei, tém ái, hozzászólá­
sai és érvei iránt. E zt alapjogi szinten lehetővé kell tenni, de nem
lehet egészében véve m egszervezni. Az ésszerű eredm ények
diszkurzuselm életileg indokolt igénye sokkal inkább arra épít,
hogy összjáték van az intézm ényesen rögzített politikai akarat­
képzés s egy olyan nyilvánosság spontán, hatalom m al át nem
itatott kom m unikációs áram latai között, am ely nem h atároza­
tok m eghozatalára, hanem feltárásra és problém am egoldásra
készült föl, s ilyen értelem ben nem szervezett. H a a n épszuvere­
nitás eszméjét a m agas fokon összetett társadalm akban m ég
realisztikusan alkalmazni kívánjuk, akkor el kell szakadnunk
attól a konkretizáló értelm ezéstől, m iszerint ez az eszm e egy
közösség fizikailag jelen lévő, részt vevő és beleszóló tagjaiban
testesül meg.
Bizonyos körülm ények között a formális beleszólási és rész­
vételi lehetőségek közvetlen kibővítése csupán „az általánoso­
d ott partikularizm us" intenzívebbé tételéhez vezet, vagyis a
helyi és csoportspecifikus különérdekeknek ahhoz a privilegi­
zált érvényesítéséhez, am ely Burke-től W eberig, Schum peterig
és a m ai neokonzervatívokig egy dem okratikus elitizm us sz á ­
m ára szállított érveket. Ezt előzheti m eg, ha eljárásszerűen fog­
juk fel a népszuverenitást, m int azon feltételek gyűjtőfogalm át,
melyek lehetővé teszik a nyilvános kom m unikáció diszkurzív
form ában zajló folyam atát. A teljesen szétszóródott n ép szu ve­
renitás m ár csak azokban a szubjektum nélküli, persze igényes
kom m unikációs formákban tud „m egtestesülni", melyek úgy
szabályozzák a politikai vélem ény- és akaratképzés folyását,
hogy nem csalhatatlan eredm ényei a gyakorlati ésszerűség vé-

58 J. Habermas: Volkssouveranitat als Verfahren. Ein normativer Begriff der

Öffentlichkeit? In: Die Ideen von 1789.1989. 7-36.1.

39
leimével rendelkezzenek.58 A kom munikatíve feloldott szuve­
renitás a nyilvános viták hatalm ában jut érvényre, m elyek össz-
társadalm ilag fontos tém ákat fedeznek fel, értékeket interpre­
tálnak, hozzájárulnak különböző problémák m egoldásához, jó
érveket teremtenek, a rosszakat pedig leértékelik. E vélem é­
nyeknek persze demokratikus testületek határozataiban kell
alakot ölteniük, mivel a gyakorlati szem pontból következm é­
nyekkel terhes határozatokért való felelősség m egköveteli az
intézm ényesített elszámolást. A diszkurzusok nem uralkodnak.
Olyan kom munikatív hatalm at hoznak létre, am ely nem pótol­
hatja, hanem csupán befolyásolhatja az adm inisztratív hatal­
mat. Ez a befolyás a legitimáció m egterem tésére és m egvonásá­
ra korlátozódik. A kom m unikatív hatalom nem helyettesítheti
az állami bürokráciáknak azt a szisztem atikus öntörvényűsé-
gét, am elyet „ostrom " alá helyez. H a a népszuverenitás ily
m ódon eljárásokban oldódik föl, akkor üresen m arad a hatalom
szimbolikus forráshelye is, am ely 1789, tehát a paternalista
uralmi form ák forradalm i m egszüntetése óta vákuum ot képez,
s nem foglalják el azt - ahogy U. Rödel állítja C laude Lefort
nyom án - olyan új identifikációs szimbolizációk, m int a nép
59
vagy a nem zet.

IV. Civil társadalom vagy politikai nyilvánosság

A z így pontosított és m egváltoztatott prem isszák figyelem be­

vételével végül visszatérhetünk annak a politikai nyilvánosság­
nak a leírásához, am elyben legalább két folyam at keresztezi
egym ást: egyrészt a legitim hatalom kom munikatív létrehozá­
sa, m ásrészt a m édiahatalom m anipulatív igénybevétele - tö­
meglojalitás, kereslet és a rendszer im perativusaival szembeni
„com pliance" (engedelm esség) m egterem tése céljából. M ár­
m ost azt a n yitva m arad t kérdést, hogy az autonóm nyilvános­
ságokban m i az alapja s mik a forrásai az informális vélem ény­
alkotásnak, nem lehet többé azzal m egválaszolni, hogy utalunk
a jóléti állam státusgaranciáira s holisztikus m ódon m egköve­
teljük a társadalom politikai önszerveződését. Inkább arról van

59 U. Rödel-G. Frankenberg-H. Dubiel: Die demokratische Frage Frankfurt am

Main, 1989. IV. fejezet.

40
szó, hogy ezen a ponton bezárul a kör a nyilvánosság szerkezet­
változása s azon hoszú távú trendek között, melyeket a kom ­
munikatív cselekvés elmélete az életvilág racionalizálásaként fog
föl. E gy politikailag m űködő nyilvánosság nem csak a jogállami
intézm ények biztosítékait igényli, hanem rá van utalva a kultu­
rális hagyom ányok és szocializációs minták tám ogatására, a
szabadsághoz szokott népesség politikai kultúrájára is.
A könyv központi kérdését m a „a civil társadalom újrafelfe­
d ezése" cím en vetik föl. N em elég általában utalni a különféle
életvilágok és reflexiós potenciáljuk „kölcsönös közeledésére".
Ezt konkretizálni kell, de nem csak a szocializációs minták és a
kulturális hagyom ányok tekintetében. A z indítékokból és érték­
orientációkból táplálkozó liberális politikai kultúra persze ked­
vező talaja a spontán nyilvános kom munikációknak. De m ég
fontosabbak az érintkezési és szervezeti form ák, a hatalom m al
át nem itatott politikai nyilvánosság hordozóinak intézm énye­
sülései. Ehhez kapcsolódnak Claus Offe legújabb elem zései, aki
a „társulási viszonyok" fogalm át használja azzal a szándékkal,
h ogy „az életforma és életvilág globális kategóriái, m elyek a
diszkurzusetika szám ára hivatottak tám aszt biztosítani a társa­
dalm i szférában, szembesüljenek a szociológiához közelebbi
kategóriákkal".60 A társulási viszonyok hom ályos fogalm a nem
véletlenül ahhoz az „egyesületi tevékenységhez" kapcsolódik,
am ely egykor a polgári nyilvánosság társadalm i rétegét kiala­
kította. Em lékeztet a „civil társadalom " kifejezésnek arra az
időközben közkeletűvé vált jelentésére is, am ely - eltérően a
„societas civilis" „polgári tá rsad alo m ik én t való m o d em , H egel
és M arx óta szokásos fordításától - már nem foglalja m agában a
m unka, a tőke és a javak piacain keresztül irányított gazdaság
szféráját. Az idevágó publikációkban persze hiába keresünk
világos m eghatározásokat. A „civil társadalom " intézm ényes
m ag vát m indenesetre önkéntes alapon történő, nem állami és
nem gazd asági összefogások képezik, m elyek, h ogy ren d ­
szerezés nélkül csak m egnevezzek néhány példát, az egyházak­
tól, kulturális egyesületektől és akadémiáktól, a független m é­
diákon, sport- és szabadidőegyleteken, vitaklubokon, lakossági
fórum okon és állam polgári kezdem ényezéseken át a szakmai

60 C. Offe, in: Honneth et al. (1989), 755.1.

41
egyesületekig, politikai pártokig, szakszervezetekig és alterna­
tív intézményekig terjednek.
John Keane szerint ezeknek a társulásoknak a feladatuk, illet­
ve funkciójuk: „to m aintain and to redefine the bounderies
betw een civil society and state through tw o interdependent and
sim ultaneous processes: the expansion of social equality and
liberty, and the restructuring and dem ocratization of the state"61
(m eghatározni és újradefiniálni a civil társadalom és az állam
közti határokat két kölcsönösen függő és egyidejű folyam at - a
társadalm i egyenlőség és szabadság kiterjesztése, valam int az
állam újrastrukturálása és dem okratizálása - során). Vagyis
vélem ényalkotó társulásokról van szó. Ezek a nagym értékben
állam iasodott pártoktól eltérően nem tartoznak h ozzá az adm i­
nisztratív rendszerhez, de publicisztikai befolyásuk révén poli­
tikai hatást érnek el, m ivel vagy közvetlenül részt vesznek a
nyilvános kom munikációban, vagy - m int például az alternatív
vállalkozások - tevékenységeik program adó jellegénél fogva
példájukkal implicite hozzájárulnak a nyilvános vitához. H a­
sonlóképp Offe is azt a funkciót tulajdonítja a társulási viszo­
nyoknak, hogy alkalmas közeget terem tenek egy olyan politikai
kom m unikáció szám ára, mely kellően jó érvekkel „felelős cse­
lekvésre" bírja rá az állam polgárokat. „Felelősen cselekedni
annyit tesz, hogy a cselekvő saját cselekedeteit egyszerre vizs­
gálja a szakértő, az általánosított másik fél és saját jövőbeni énje
szem pontjából, s cselekvése kritériumait ily m ódon érvényesíti
ténybelileg, társadalm ilag és időben."62
A civil társadalom fogalm ának konjunktúrája annak a kriti­
kának köszönhető, amellyel főként az államszocialista társadal­
m ak ellenzéki gondolkodói illették a politikai nyilvánosság to­
talitárius m egsem m isítését.63 Fontos szerepet játszik ebben a
totalitarizm us H annah A rendt által kialakított kom m unikáció­
elméleti fogalma. E háttér alapján válik érthetővé, m iért foglal­
nak el kitüntetett helyet a civil társadalom ban a vélem ényalkotó
társu láso k , am elyek körül au ton óm n yilván o sság o k kris-

M T. Keane: Democracy and Civil Society. 1988.14.1.

02 C. Offe, in: Honneth et al. (1989), 758.1.
63 Vö. J. Rupnik, Vajda M. és Z. A. Pelczynski írásait in: J. Keane (Ed.): Civil Society
and the State. 1988. III. rész.

42
 tályosodhatnak ki. A totalitárius hatalom a polgároknak épp ezt
a kom m unikatív gyakorlatát vetette a titkosszolgálati ap p ará­
tusok ellenőrzése alá. Ezeket az elem zéseket igazolták a Kelet-
és K özép-Európában lezajlott forradalm i változások. N em v é ­
letlen, hogy ezeket egy olyan reformpolitika váltotta ki, am ely
a „glasznoszty"-ot írta zászlajára. A z N DK-ban például, akár
egy nagyszabású társadalom tudom ányi kísérletben, a békésen
ténykedő polgári mozgalmak növekvő nyomása forradalmasította
a hatalm i apparátust. És először ezekből a m ozgalm akból ala­
kult ki egy új rend infrastruktúrája, m ely m ár az állam szocializ­
m us romjai között körvonalazódott. A forradalom élenjárói
azok a tem plom okban, emberjogi csoportokban, környezetvé­
dő és feminista ellenzéki körökben létrejött önkéntes társulások
voltak, m elyeknek látens befolyásával szem ben m indig is erő­
szakkal kellett stabilizálni a totalitárius nyilvánosságot.
M ás a helyzet a nyugati típusú társadalm akban. Itt az önkén­
tes társulások a dem okratikus jogállam intézm ényes keretein
belül jönnek létre. De fölvetődik egy m ásik kérdés, m elyet csak
jelentős empirikus vizsgálatok alapján lehet m egválaszolni: biz­
tosít-e és milyen mértékben biztosít a töm egkom m unikációs
eszközök által uralt nyilvánosság a civil társadalom tagjainak
lehetőséget arra, hogy reményteljesen keljenek versenyre a b e­
folyásos politikai és gazdasági körök m édiahatalm ával, vagyis
h ogy a kívülről bevitt értékek, témák és érvek spektrum át m eg ­
változtassák, a korlátozások alól találékonyan feloldják és kriti­
kusan megszűrjék. Ú gy látom, hogy e problém a tárgyalásához
m ég m indig megfelelő analitikus szem pontot kínál a politiku­
sán m űködő nyilvánosság fogalma, m elyet A társadalmi nyilvá­
nosság szerkezetváltozásában kifejtettem. A ndrew A rató és Jean
C ohen am a kísérletük során, hogy a civil társadalom fogalm á­
val m egterm ékenyítsék a kortárs dem okráciaelm életet, ezért
kapcsolódnak a „rendszernek és életvilágnak" a kom munikatív
cselekvés elméletében fölvázolt szerkezetéhez.64
Végezetül utalnék egy igen eredeti tanulm ányra, m elynek
tém ája az elektronikus m édium ok hatása az egyszerű interak­

64 A. Arato-J. Cohen: Civil Society and Social Theory. Thesis Eleven, Nr. 21.1988.
(Különnyomat a Civil Society versus The State-ből.) 40-67.1. Uők.: Politics and
the Reconstruction o f the Concept o f Civil Society. In: Honneth et al. (1989),
482-503.1.

43
ciók átstrukturálódására. Címe - No Sense of Place (A hely iránti
érzéketlenség) - azt a m egállapítást tükrözi, m iszerint szétfoly­
nak azok a struktúrák, amelyekben a társadalm asult egyének
eddig érzékelték társadalm i pozíciójukat és elhelyezték önm a­
gukat. Ezúttal m ég azok a szociális határok is elmozdulnak,
m elyek a tér és a történeti idő elemi életvilágbeli koordinátáit
alkották. „M any of the features of our »inform ation age« make
us resemble the m ost primitive of social and political forms: the
hunting and gathering society. A s nom adic peoples, hunters
and gatherers have not loyal relationship to territory. They, too,
have little »sense of place«; specific activities are not tightly
fixed to specific physical settings. The lack of boundaries both
in hunting and gathering and in electronic societies leads to
m any striking parallels. Of all known societal types before our
own, hunting and gathering societies have tended to be the m ost
egalitarian in term s of the roles of males and females, children
and adults, and leaders and followers. The difficulty of maintain­
ing m any separate places or distinct social spheres, tends to
involve everyone in everyone else's business."65 („Inform ációs
korunk" sok vonása hasonlóvá tesz bennünket a legprimitívebb
társadalm i és politikai form ához: a vadászó és gyűjtögető társa­
dalom hoz. Mint nom ád népeknek, a vadászoknak és gyűjtöge-
tőknek nincs lojális viszonyuk a területhez. Szám ukra is csekély
a „hely jelentősége"; sajátos tevékenységeik nincsenek szorosan
hozzákötve sajátos fizikai körülményekhez. A határok hiánya
mind a vadászó és gyűjtögető, mind az elektronikus társadal­
makban meghökkentő párhuzam okhoz vezet. A z összes előt­
tünk létezett és ismert társadalm i típus közül a vadászó és
gyűjtögető közösségeknek voltak a legegalitáriusabb fogalmaik
a férfiak és nők, gyerm ekek és felnőttek, vezetők és vezetettek
szerepeit illetően. A szám os elkülönült hely vagy eltérő társa­
dalm i szféra m eghatározásának nehézsége oda vezet, hogy
mindenki belekeveredik mindenki m ás dolgába.) E szemléletes
tézist m egint csak előre nem látható m ódon igazolták az 1989-es
év forradalm i eseményei. Az NDK-ban, Rom ániában és Cseh­
szlovákiában bekövetkezett gyökeres átalakulások egyetlen
láncolatot alkottak, m ely nem csupán egy tévé közvetítette

65 J. Meyrowitz: No Sense o f Place. Oxford, 1985.

44
történelm i esem énysor volt, hanem m aga is a televíziós közve­
títés modusában m ent végbe. A töm egkom m unikációs eszközök
jelentősége nem csak a „ragály" világm éretű elterjesztése szem ­
pontjából volt döntő. A z utcákon és tereken tüntető töm egek
fizikai jelenléte - eltérően a XIX. században és a XX. század
elején tapasztaltaktól - szintén csak abban a mértékben tudta
kibontakoztatni forradalm i erejét, ahogy a televízió révén m in­
denüttjelen valóvá változott.
A nyugati társadalm ak norm alitását tekintve persze túlságo­
san egyenes vonalú J. M eyrow itz tézise a társadalm ilag m egál­
lapított határok töm egkom m unikációs eszközökkel való felszá­
m olásáról. A z ellenvetések kézenfekvőek. A differenciáltság­
nak és strukturáltságnak az a fajta leépülése, m ely életvilágunk­
ban az esem ények elektronikusan m egterem tett m indenütt je­
lenvalóságával s a nem egyidejűségek szinkronizálásával bekö­
vetkezik, nyilván jelentős következm ényekkel jár a társadalm i
önérzékelésre nézve. A korlátoknak ez a feloldása azonban
szorosan együtt halad azzal, h ogy m egsokszorozódnak az
ugyanakkor specifikálódott szerepek, plurálissá válnak az élet­
form ák, és individualizálódnak az életfelfogások. A gyökérte-
lenné válás együtt jár a saját közösségi kapcsolódások és szár­
m aztatások m egterem tésével, az egyenlősödés pedig az átte­
kinthetetlen rendszerszerű kom plexitással szembeni tehetetlen­
séggel. Ezek inkább egym ást kiegészítő és egym ást átható fejle­
mények. A töm egkom m unikációs eszközöknek így m ás dim en­
ziókban is ellentétes hatásaik vannak. Sok m inden szól amellett,
h ogy igen ambivalens egy olyan nyilvánosság dem okratikus
potenciálja, melynek infrastruktúráját az elektronikus töm eg­
kom m unikáció növekvő szelekciós kényszerei jellemzik.
Ezzel azt akarom m ondani, hogy h a m a újra nekifognék a
nyilvánosság szerkezetváltozása vizsgálatának, nem tudom ,
m ire vezetne ez a dem okráciaelm élet tekintetében; talán olyan
eredm ényre, mely alkalmat adna a korábbinál kevésbé pesszi­
m ista megítélésre s egy kevésbé dacos, nem csupán posztulátu-
m okat terem tő nézőpont elérésére.

Frankfurt, 1990. m árcius

J. H.

Gl'avina Zsuzsa fordítása

 ELŐSZÓ (1961)

Jelen vizsgálat feladata annak a típusnak az elem zése, am elyet

„polgári nyilvánosság"-nak neveznek.
A vizsgálat m unkam ódszerét tárgyának sajátos nehézségei
határozzák m eg. M indenekelőtt a tárgy összetettsége teszi lehe­
tetlenné, h ogy egyetlen tudom ányág sajátos eljárásmódjai m el­
lett kötelezzük el m agunkat. A nyilvánosság kategóriáját sokkal
inkább azon a tág terepen kell felkutatnunk, am ely egykor a
hagyom ányos „politikai" látókörét alkotta;1 ha az egyes társa­
dalom tudom ányi diszciplínák bármelyikének határain belül
m aradunk, a tárgy kicsúszik kezünkből. N yilvánvaló a szocio­
lógiai és ökonómiai, államjogi és politológiai, társadalom - és
eszm etörténeti szem pontok egyesítéséből adódó problematika:
a társadalom tudom ányok differenciálódásának és specializáló­
dásának m ai fokán m ég néhány ilyen tudom ányban sem lehet
valaki egykönnyen járatos, nem hogy valam ennyit ismerhetné.
A m ódszer m ásik sajátossága abból a kényszerűségből fakad,
h ogy egyidejűleg szociológiailag és történetileg kell eljárnunk.
A „polgári nyilvánosságot" egy történeti korszak tipikus kate­
góriájaként fogjuk fel; nem lehet az európai kései középkorban
létrejövő „polgári társad alom " összetéveszthetetlen fejlődéstör­
ténetéből kiemelni, és ideáltipikusan általánosítva tetszőleges
történelm i helyzetek formálisan azonos konstellációira alkal­
mazni. Megkíséreljük majd kimutatni, hogy „közvélem ényről"
m eghatározott értelem ben csak Angliában a XVII. század végén
és Franciaországban a XVIII. században lehet szó; ugyanígy a
„nyilvánosságot" általában történeti kategóriaként kezeljük.

1 Vö. W. Hennis: Bemerkungen zűr wissenschaftsgeschichtlichen Situation der

politischen Wissenschaft. In: Staat, Gesellschaft, Erziehung. 5. köt. 203.1. Továbbá
W. Hennis: Politik und praktische Philosophic. Neuwied, 1963. Lásd ehhez az én
értekezésemet: Die klassische Lehre von der Politik in ihrem Verháltnis zűr
Sozialphilosophie. In: Theorie und Praxis. Neuwied, 1963.13.1.

\
Ebben különbözik a m i eljárásunk a limine* a form ális szocioló­
gia m egközelítésétől, am elyet m a elsősorban az úgynevezett
strukturális-funkcionalista elmélet képvisel. M ásrészt a törté­
neti fejlődési tendenciák szociológiai vizsgálata az általánosság­
nak olyan fokán m ozog, am elyen egykori folyam atokat és ese­
m ényeket csak példaszerűen lehet felidézni; úgy lehet ezeket
értelm ezni, mint az egyedi eseten túlm utató társadalm i fejlődés
példáit. A szigorú értelem ben vett történelem től ez a szocioló­
giai eljárás, mint látható, abban tér el, hogy szabadabban m ér­
legeli a történeti anyagot; erre az elem zésre is vonatkoznak
azonban az össztársadalm i összefüggések strukturális elem zé­
sénél szokásos szigorú kritériumok.
E két előzetes m ód szertan i m egjegyzés u tán m agával a
tárggyal kapcsolatban szeretnénk m ég egy fenntartást bejelen­
teni. A vizsgálat a polgári nyilvánosság liberális modelljének
struktúrájára és funkciójára, ennek keletkezésére és változására
szorítkozik; tehát egy történelm i alakulat uralkodóvá vált v o ­
násait érinti és figyelmen kívül hagyja a plebejus nyilvánosság­
nak a történelm i folyam atban m integy háttérbe szorított válto­
zatát. A francia forradalom nak abban a szakaszában, am ely
Robespierre nevével kapcsolódott össze, olyan nyilvánosság
kezd m űködni, úgyszólván csak egy villanásnyira, am ely iro­
dalm i köntösét levetette - a nyilvánosság szubjektumát m ár
nem a „m űvelt rendek" alkotják, hanem a m űveletlen „nép".
M égis, ez a plebejus nyilvánosság is, am ely a chartista m ozga­
lom ban és a szárazföldi m unkásm ozgalom anarchista tradíció­
iban a föld alatt tovább élt, a polgári nyilvánosság szándékaihoz
igazodott - hozzá hasonlóan szellemtörténetileg a XVIII. század
örököse volt. Ezért szigorúan m eg kell különböztetnünk a sza­
bályozott nyilvánosságnak attól a népszavazásos-közfelkiáltá-
sos formájától, am ely m agasan fejlett ipari társadalm ak dikta­
túráiban alakult ki. Form álisan bizonyos vonásaik közösek; de
a m aga m ódján m indegyik különbözik az okoskodó m agánem ­
berek közönségének irodalm ilag m eghatározott nyilvánosságá­
tól - az írástudatlanságban az előbbi, az írásbeliséget m integy
m egszüntetve az utóbbi. Bizonyos népszavazásos jelenségfor­
m ák m egegyezése sem hom ályosítja el, hogy a polgár lyilvá-
nossagnak ez a m i összefüggésünkben ném iképp elhanyagolt

eleve

48
 két változata, a társadalm i fejlődés különböző stádium aiban
m egjelenve, különböző politikai funkciók hordozója is volt.
Vizsgálatunk stilizálja a polgári nyilvánosság liberális elemeit
és ennek a szociális állam ban végbem enő átalakulásait. K öszö­
netét m ondok a N ém et Kutatóközösségnek nagyvonalú tám o­
gatásáért. Ezt a m unkát, a 13. és 14. §-ok kivételével, m ag án ta­
nári dolgozatként beterjesztettem a m arburgi egyetem filozófiai
fakultásán.

Frankfurt, 1961 őszén

J.H .

*
 T. A POLGÁRI NYILVÁNOSSÁG
TÍPUSÁNAK PROPE DF. ÚTIKAT

1. § A kiindulópont

A „nyilvános" és a „nyilvánosság" kifejezésekkel kapcsolatban

a szóhasználat a versengő jelentések sokféleségéről árulkodik.
Ezek-különböző történeti korszakokból szárm aznak, és az ipa­
rilag előrehaladott, szociális állami berendezkedésű polgári tár­
sadalom viszonyaira való egyidejű alkalmazásaikban egym ás­
sal zav aros kapcsolatokba lépnek. M indazonáltal úgy látszik,
hogy bár e viszonyok a hagyom ányos nyelvhasználatnak ellen­
szegülnek, m égis megkövetelik a fenti szavaknak valamilyen -
: bár zavaros - alkalmazását, sőt terminológiai kezelését is. M ert
nem csak a köznapi beszéd, mindenekelőtt a bürokráciák és a
; töm egközlési eszközök zsargonja által m ár befolyásolt köz­
nyelv ragaszkodik szilárdan ehhez; a tudom ányok - így első­
sorban a jogtudom ány, a politika, a szociológia - sem képesek
nyilvánvalóan arra, hogy olyan hagyom ányos kategóriákat
mint „nyilvános", „m agán ", „nyilvánosság", „közvélem ény"
pontosabb m eghatározásokkal helyettesítsenek. Ez a dilemma
először is azon a diszciplínán bosszulta meg m agát, amely
kifejezetten a közvélem ényt teszi vizsgálat tárgyává: az empiri­
kus technikák megközelítésében m egfoghatatlan m ennyiség­
ként oldódott fel az, am it a public opinion research'-nek tulaj­
donképpen m eg kellene ragadnia,1 a szociológia m égis kitér
azon k övetkeztetés elől, h ogy ezeket a kategóriákat általában
feladja; a k ö zv élem én y rő l é p p ú g y b eszél m o st is, m in t a z ­
előtt.
„K özintézm ényeknek" nevezzük azokat az intézményeket
amelyek a zá rt társaságokkal szemben mindenki szám ára hoz-

közvélemény-kutatás
“Vö. 342.1. és köv. 1.

51
 záférhetők - úgy ahogyan közterületekről és középületekről
beszélünk. De m ár am ikor „középületekről" van szó, ez sem
csupán ezek általános hozzáférhetőségét jelenti; az sem szüksé­
ges, h ogy a közforgalom szám ára nyitva legyenek; egyszerűen
állami létesítm ényeket fogadnak be és mint ilyenek nyilváno­
sak. A z állam a „közhatalom ". A közösség, a nyilvánosság
attribútum át annak a feladatának köszönheti, h ogy az állam ­
polgárok közös jólétéről, a közjóról gondoskodik. - Ism ét m ás
jelentése van a szónak, ha „nyilvános fogadásról" beszélnek; az
ilyen alkalm akkor létrejövő re prezentáció „nyilvánosságába"
beleértődik valam i a nyilvános elismerésből. Ismét eltolódik a
jelentés, am ikor azt mondjuk, hogy valaki a nyilvánosság előtt
hírnévre tett szert; a hír és dicsőség nyilvánossága m ás korszak­
ból szárm azik, mint a „jó társaság" nyilvánossága.
M indezzel m ég egyáltalán nem érintettük a kategóriának azt
a leggyakoribb alkalm azását, am ely a közvélem ény, a felhábo­
rodott vagy jól értesült nyilvánosság értelm ével kapcsolatos -
olyan jelentések ezek, am elyek a közönség, a publicitás, a pub­
likálás fogalm ával függnek össze. E nyilvánosság szubjektum a
a közönség m int a közvélem ény hordozója; ennek kritikaifunk­
ciójára vonatkozik a publicitás - például a bírósági eljárások
nyilvánossága. A töm egkom m unikációs eszközök területén a
publicitás jelentése term észetesen m egváltozott. A közvéle­
m ény egyik feladatából annak sajátosságává is alakul, am i a
közvélem ényt m agára irányítja: a public relations vagyis az
olyan erőfeszítések, amelyeket újabban a „nyilvánosság befo­
lyásolásának" neveznek, ilyen publicity m egterem tésére irá­
nyulnak. A. nyilvánosság m aga egy területként jelenik m eg - a
m agánterülettel szemben a nyilvánosság a közterület. Sokszor
egyszerűen úgy jelenik m eg mint a közhatalom m al szem benál­
ló közélet. Ettől függően a „nyilvánosság szervei" k özé so ro l­
ják az állam i szerveket v ag y p edig azokat a közegek et, am e­
lyek, m int például a sajtó, a közönség kom m unikációját szo l­
gálják.
A „nyilvános" és a „nyilvánosság" jelentésszindróm ájának
társadalom történeti elemzése visszavezethetné a különböző
történeti nyelvrétegeket szociológiai fogalmukra. M ár a nyilvá­
nosságra való első etimológiai utalás is tanulságos. A ném et
nyelvben csak a XVIfl. században képezik a főnevet a régebbi
melléknévből, a „nyilvánosból", apublicitéés publicity analógi­

52
 ájára;2 a szó m ég a század végén is oly szokatlan, hogy Heynatz
m ég kifogást em elhet ellene. H a a nyilvánosság csak ebben a
korban követel m agának nevet, akkor feltételezhetjük, h ogy ez
a terület, legalábbis N ém etországban, csak ekkor alakult ki és
vette át funkcióját; sajátos m ódon a „polgári társadalom hoz"
tartozik, am ely m int az áruforgalom és a társadalm i m unka
világa, saját törvények szerint, ugyanebben a korban jön létre.
Mégis m ár sokkal korábban, is beszéltek a „nyilvánosról" és
arról, ami nem nyilvános, hanem „m agán".
G örög eredetű kategóriákról van szó, am elyek róm ai k özve­
títéssel hagyom ányozódtak ránk. A kifejlődött görög v árosál­
lamban a polisz világa, am ely m inden szabad polgár szám ára
közös (koine), élesen elválik az oikosz világától, am ely m inden
egyes embernek sajátja (idia). A közélet, biosz politikosz, a
piactéren, az agorán játszódik le, de sem miképpen sincs lokáli­
san rögzítve: a nyilvánosság éppúgy létrejön a beszélgetésben
(lexisz), am ely a bíráskodás és tanácskozás alakját is öltheti,
mint a közös cselekvésben (praxisz), legyen ez akár hadviselés,
akár hadijáték. (A törvényhozáshoz gyakran idegeneket h ív­
nak; ez tulajdonképpen nem tartozik a közfeladatok közé.)
Ismeretes, hogy a politikai rend a patrimoniális formájú rabszolga­
gazdálkodáson nyugszik. A polgárok ugyan mentesek a term e­
lőmunkától, a közéletben való részvétel azonban a házi g azd a­
ság m agánautonóm iájától függ. A m agánéletet nem csak (gö­
rög) neve köti a házhoz; az ingó vagyon és a m unkaerő feletti
rendelkezés éppoly kevéssé pótolhatja a család és a háztartás
feletti hatalm at, m int ahogyan m egfordítva, a szegénység és a
rabszolgák hiánya sem jelent önm agában akadályt a poliszba
való bebocsátás szem pontjából - a szám űzetés, a kisajátítás és a
ház lerom bolása u gyan azt jelenti. A.poliszban elfoglalt helyzet
tehát az oikodespota helyzetén, rangján nyugszik. A z ő u ralm á­
nak oltalm a alatt m egy végbe az élet újraterm elése, a rabszolgák
munkája, az asszonyok szolgálata, történik születés és halál; a
szükségszerűség és m úlandóság birodalm a a m agánélet h o m á­
lyába m erül. Ezzel szem ben a nyilvánosság úgy emelkedik ki a

2 A Deutsches Wörterbuck der Brúder Grimm „nyilvánosság" cikke. Leipzig, 1889.

VII. köt. 1183.1.
3 Weigands Deutsches Wörterbuch. Giessen, 1910. II. köt. 232, í.
 görögök öntudatában, mint a szabadság és m aradandóság biro­
dalm a. Az, ami van, csak a nyilvánosság fényében jelenik m eg,
csak itt válik minden mindenki szám ára láthatóvá. A polgárok
egym ás közti beszélgetésében jutnak szóhoz és nyernek alakot
a dolgok; az egyenló'k egym ás közti vitájában em elkednek ki a
legjobbak és nyerik el lényegüket - a dicsőség halhatatlanságát.
A z oikosz határain belül szégyenlősen el van rejtve az élet
kényszerűsége és az élethez szükséges javak m egszerzése, a
polisz a megtisztelő kitűnéshez nyújt szabad teret: bár a polgá­
rok mint egyenlők az egyenlőkkel (homoioi) érintkeznek egy­
m ással, de m indegyik arra törekszik, hogy kiemelkedjék (aris-
tóiéin). A zok az erények, amelyeknek katalógusát Arisztotelész
kodifikálja, egyedül a nyilvánosság előtt igazolódnak, ott talál­
nak elismerésre.
A hellén nyilvánosságnak ez a modellje, ahogyan ez szá­
m unkra a görögök önértelmezésében stilizáltan áthagyom á­
nyozódott, jelenti a m aga úgynevezett klasszicitásában.a-tulaj-
donképpeni norm atív érvényességet a reneszánsz ótá.egészen
napjainkig.4 N em a társadalm i form áció, am ely ennek alapjául
szolgál, hanem m aga az ideológiai m inta őrizte m eg évszázad o­
kon keresztül a m aga, éppenséggel szellem történeti kontinuitá­
sát. M indenekelőtt a nyilvánosság m int rés publica, a köz és a
m agán kategóriája hagyom ányozódott ránk a róm ai jog definí­
cióiban a középkoron keresztül. Term észetesen jogtechnikai
szem pontból hatékony alkalm azásukra csak a m o d em állam és
ap olg ári társadalom tőle elválasztott területének keletkezésével
kerül sor. Éppúgy szolgálják a politikai önm egértést, m int a
sajátos értelem ben vett polgári nyilvánosság jogi intézm ényesí­
tését. Körülbelül egy évszázad óta azonban ennek társadalm i
alapjai ism ét felbomlóban vannak; félreismerhefetlenek a nyil­
vánosság felbomlásának tendenciái: am íg a nyilvánosság terü­
lete egyre tágabbra terjed, addig funkciójában egyre erőtlenebbé
válik. M égis a nyilvánosság, éppúgy m int azelőtt, m ost is egyik
szervező elve politikai rendünknek. A nyilvánosság kétségtele­
nül m ás és több, mint a liberális ideológia egy olyan foszlánya,
am elyet a társadalm i dem okrácia károsodás nélkül egyszerűen
eldobhatna. H a sikerül azt a kom plexum ot, am elyet m anapság

4 Legutoljára H. Arendtnél: The Human Condition. Chicago, 1958.

54
 elég zavarosan a „nyilvánosság" címkéje alá sorolunk be, a
m aga struktúráiban történetileg m egérteni, akkor remélhetjük,
hogy a fogalom szociológiai tisztázásán túl saját társad alm u n ­
kat is szisztem atikusan megérthetjük egyik központi k ategóri­
ájának szemszögébó'l.

2 .§ A reprezentatív nyilvánosság típusáról

A z európai középkor.folyam án a publicus és privatu s5 róm ai

jogi ellentétének - habár használatos - nincsen kötelező ereje.
Éppen annak a kísérletnek a kétes volta, hogy ezeket a kategó­
riákat a feudális földesúri és hűbérúri tulajdonjogviszonyaira
alkalm azzuk, sejteti önkéntelenül is, hogy a nyilvánosság és a
m agánélet közti ellentét antik (vagy m od em ) m inta szerint nem
J é te z g tt A társadalm i munka gazdasági m egszervezése term é­
szetesen itt is az ű r házát teszi valam ennyi uralm i viszony
cen tru m ává; m é gis a családfőnek a term elési f oly am a tban e lfog­
lalt helyét nem lehet az oikodespota vagy a p áter familias „m a­
g án " rendelkezési hatalm ával összehasonlítani. A földesúri vi­
szonyt (és a belőle levezetett hűbérúri viszonyt), valam ennyi
egyedi uralm i jog foglalatát, m ég fel lehet fogni jurisdictío g ya­
nánt; a m agán rendelkezés (dom ínium ) és a nyilvános au ton ó­
mia (im perium ) ellentétének sémájába azonban ez nem illik
bele. V annak alacsonyabb és m agasabb „felsőbbségek", alacso­
nyabb és m agasabb „jogosultságok", de nincs sem m iféle m a ­
gánjogilag rögzített státus, amelyből a m agánszem élyek vala­
milyen nyilvánosságba m integy előléphetnének. A teljesen a
kései középkorban kialakult földesúri viszony csak a XVIII.
században válik parasztfelszabadítás és birtok-teherm entesítés
útján m agán földbirtokká. A családfői hatalom nem m ag án u ra­
lom , sem a klasszikus, sem a m od em polgárjog értelm ében. H a
ennek a kategóriáit olyan társadalm i viszonyokra visszük át,
am elyek a közterület és a m agánterület elválasztására nem

s Lásd ehhez Kirchner: Beitrage zűr Geschichte des Begriffs „affenthch " und "öffcnt-
líchesRecht". Göttingen, 1949.2.1. A rés publica apopulus számára általánosan
hozzáférhető tulajdon, a rés extra commercium, amelyre nem vonatkozik a
magánszemélyekre (privati) és az ő tulajdonukra érvényes jog; flumen publi­
cum, via publica stb. (uő. 10.1.)
 nyújtanak alapot, akkor nehézségek keletkeznek: „H a a földet
*“ m int a nyilvánosság sztéráját fogjuk fel, akkor a h áz és a h áz ura
által gyakorolt hatalom az országnak föléje rendelt hatalm ához
viszonyítva m inden bizonnyal m agánhatalom , de egészen m ás
értelem ben m int egy m o d em m agánjogi rendben. így szám om ­
ra érthetőnek látszik, hogy a »m agán«- és »köz«-uralm i jogosít­
v ányok szétválaszthatatlan egységgé olvadnak össze, úgy,
hogy m indketten egy egységes hatalom folyom ányát alkotják,
hogy a földhöz tapadnak, és szerzett m agánjogok gyanánt fog­
hatók fel."6
Kétségtelenül van hasonlóság a „gem einlich" és a „sonder-
lich", a „com m on " és a „particular" ógerm án joghagyom ánya,
valam int a klasszikus „publicus" és „privatus" között. A z ellen­
tét a feudális termelési viszonyok között közbirtoklási elemekre
utal. A közbirtok nyilvános, publica; a kút, a piactér közös
haszn álatra nyilvánosan hozzáférhető, loci com m unes, loci
pűblici. Ezzel a „közössel", amelytől nveivtörténetileg egyenes
vonal vezet a közjó felé (com m on wealth, public w ealth), áll
szem ben a „különös". A m agán egyik jelentéseben az elkülöní­
tett - ezt m a is alkalm azzuk a különérdekeknek a m agánérde­
kekkel való azonosításánál. Másrészt a feudális berendezkedés
keretein belül a különös arra is vonatkozott, aki különös jogok­
kal, védettségekkel és privilégium okkal volt felruházva; ebben
a vonatkozásban a különös, az azilum egyáltalán a földesúri
viszonynak és így egyúttal a „nyilvánosnak" is a magja. A
germ án és a róm ai jogi kategóriák megfelelése visszájára fordul,
m ihelyt am azokat a feudalizmus m agába olvasztja - a com m on
m an nem m ás, m int a private m an. Erre a viszonyra emlékeztet
az a nyelvhasználat, amelyben a com m on soldier a private
soldier értelm ében szerepel: olyan rang nélküli közem berről
van szó, aki nélkülözte az akkoriban „nyilvánosnak tekintett
parancsnoki jog különösségét. Középkori forrásokban az „úri"
kifejezést a publicusszal alkalm azzák szinonim értelem ben; a
„publicare" annyit jelent, mint: az úr szám ára lefoglalni.7 A
„közösnek" (com m on) m int közösséginek, vagyis m int m in­
denki szám ára (nyilvánosan) hozzáférhetőnek, és m int közön-

6 O. Brunner: Land und Herrschaft. Brünn, 1943.386.1.

7 Kirchner: i. m. 22.1.

56
 ségesnek, vagyis minden különös, nevezetesen úri jogból és
eg yáltalán m inden (nyilvános) rangból k izártn ak a jelen­
tésambivalenciájában m ind a m ai napig a közösségi szervezet
elemeinek a íöldbirtokviszonyon alapuló társadalm i struktúrá­
ba való integrációja fejeződik ki.8
, A nyilvánosságot m int sajátos, a m agánélettől elválasztott
területet a késői középkor feudális társadalm ában nem Jehet
szociológiailag, vagyis intézményi kritériumok alapján kim u­
tatni. M égsem véletlenül nevezik az uralom jelképeit, például a
fejedelmi pecsétet „nyilvánosnak"; az angol király sem véletle­
nül élvez „publicness"*t9 - ez ugyanis az uralom nyilvános
reprezentációja. F.*^ repre7.entahVnyilv.ánossáy nem társadal­
m i területként, nem a'rrytivánosság világaként iön létre, hanem
- h a szabad ezt a kifejezést alkalm aznom - sokkal inkább státus-
■ismenetőjel. Ö nm agában véve a földesúri státus, bárm ilyen
fTőlcozaton legyen is sem leges a „köz" és „m agán " kritérium ai­
val szem ben; birtok ■sa_azonban nyilvánosan képviseli a s tá tu st:;
úgy jelenik m eg, ú gv m utatkozik, m int valam ilyen „m agasabb"
'hatalom m egtestesülése.10 A képviseletnek ez a fogalm a a legú-
"■jább alkotm ánytanokban is érvényesül. Ezek szerint képviselet­
ről „csak a nyilvánosság szférájában lehet szó... nincs olyan
képviselet, am ely »m agánügy« v oln a".11 A képviseletnek pedig

S - I
Elhanyagoljuk a késő középkori városi uralom problémáját: a városok, ame­
lyek többnyire a fejedelem kincstári birtokához tartoznak, „országos" szem­
pontból úgy jelennek meg, mint a feudalizmus integrált alkotóelemei. A korai
kapitalizmusban persze a szabad városok döntő szerepet játszanak a polgári
nyilvánosság kialakulásában. Lásd alább a 3. §-t, 67. és köv. 1.
9 The Oxford Dictionary. 1909. VII. köt.
10 A „reprezentáció" fogalomtörténetéhez lásd H. G. Gadamer utalásait (Igazság
és módszer. Bp., 1984.412.1.): „Ugyanis a rómaiak számára, megszokott szó az
inkamáció és corpus mysticum keresztény gondolatának fényében egészen új
jelentést kapott. A reprezentáció immár nem leképezés vagy képi bemuta­
tás..., hanem képviseletet jelent... Arepraesentareielenvalóvá tevési jelent...
A reprezentáció jogi [kánonjogi] fogalmában az a fontos, hogy a persona
repraesentate csupán megmutatott, s a reprezentáns, aki a reprezentált sze­
m élyjogait gyakorolja, mégis függ tőle. [...] A repraesentatio mint a színpa­
don - s a középkorban ez csak azt jelentheti, hogy vallási játékban - történő
bemutatás már a 13. és 14. században felbukkan..."
11 C. Schmitt: Verfassungslehre. Berlin, 1957. 208. és köv. 1. A nyilvánosság e
középkori fogalmának szellemtörténeti lokalizációjához lásd: A. Dempf: Sac­
rum lmperium. Darmstadt, 1954., különösen a „nyilvánosság formáiról" szóló
második fejezetet (21. és köv. 1.)

57
 az az igénye, h ogy az úr jelenvaló szem élyén keresztül egy
láthatatlan létet láthatóvá tegyen: „...v alam i Fialuttart, vatetm
Kisszerű vagy értéktelen dolgot, valam i alacsonyrendűt nem
' íéhéf képviselni. A z ilyesmi nélkülözi a létnek azt a felfokozott
"módját,"amely egzisztenciára, a nyilvános létbe való kiemelke­
désre képes. A kégviseltetésre alkalmas létnek ezt a sajátosságát
olyan szavak közelítik m eg, mint nagysag, m agasság, felség,
“cfics'oseg, m éltóság és becsület." A képviseletnek m int valam e- '
lyilc n em zet vagy m egn atározott m egbízók képviseletének,
sem m i köze ehhez a képviseleti nyilvánossághoz, am ely az úr
konkrét egzisztenciájához tapad és tekintélyének „dicsfényt"
kölcsönöz. Am ikor a tartom ány ura a világi és egyházi m éltó­
ságokat, a lovagokat, főpapokat és a városok képviselőit m aga
köré gyűjti (vagy pedig, ahogyan ez N ém etországban egészen
1806-ig történik, am ikor a császár birodalm i gyűlésbe hívja a
fejedelmeket, püspököket, birodalmi grófokat, birodalm i váro­
sokat és apátokat), akkor ez nem Küldöttgyűlés, am ely más_
szem élyeket kepvisel. A m eddig a fejedelem és az országos ren­
dek „alkotják" az országot, ahelyett hogy csak képviselnék,
addig bizonyos értelem ben reprezentálhatnak; nem a népért,
hanem a nép „előtt" reprezentálják uralmukat.
A reprezentatív nyilvánosság kifejtése a szem ély jelképeihez—
van kötve: hatalm i jelvényekhez (fegyverek, jelvények), hahi-
tushöz (öltözet, haj viselet )f faglejteshez (koszöntési form a, m o z­
dulat) és retorikához (a m egszólítás formája, általában a form a­
szerű beszéd),12 egyszóval - a „nem es" viselkedés szigorú kó­
d exéhez a kései középkorban az udvari erényrendszerben
kristályosodik ki, az arisztotelészi fő erények keresztényiesített
formájában, am ely a heroikust lovagiassá, úrivá tompítja. Jel-

12 Carl Schmitt jegyzi meg, hogy a reprezentatív nyilvánossághoz éppúgy

hozzátartozik a retorikus formula, mint a polgári nyilvánossághoz a vita:
„Éppenséggel nem a vitázó és nem az okoskodó beszéd a döntő, hanem, ha
szabad ezt mondani, a reprezentatív... A beszéd a maga architektúrájában
mozog anélkül, hogy akár diszkurzussá diktátummá vagy dialektikává válna.
Emelkedett dikciója több mint zene; ez a magát formáló beszéd racionalitásá­
ban láthatóvá lett emberi méltóság. Mindennek előfeltétele valamilyen
hierarchia mert a nagy retorika szellemi rezonanciája a reprezentációban való
hitből ered, amelyet a beszélő magának igényel." (Römische Katolizismus und
politische Form. München, 1925.32.1.)
 lemző módon a fizikai tényező ezen erények egyikében sem (
veszti el teljesen a jelentősegét^ mert az erényt meg íceTI teste
'■sítflii, nyiK’ífhosa'n kell áb rázoln i. £ z .a reprezentáció kivált Ü*----- 1
RTvkfei tornánál, a lovagi bajvívás m ásánál jut érvényre. Bizo­
nyos, hogy a görög polisz is ismeri az areté agonális b em utatá­
sát, de az udvari-lovagi reprezentáció nyilvánossága, am ely
inkább az ünnepnapokon, mint a törvénykezés napjain bonta­
kozik ki teljesen, nem a politikai kom m unikáció világa. M int a
feudális tekintély csillogó visszfénye társadalm i státust jelez.
E zért nincs is m egadható „helye": a lovagi viselkedési norm a
m inden ú r szám ára, a királytól kezdve egészen az utolsó félpa­
raszti lovagig, közös norm a; nem m eghatározott helyeken és
m eghatározott alkalmakkor, m integy a nyilvánosságon belül
orientálja őket, hanem m indig és m indenhol, ahol csak úri
jogaik gyakorlása során reprezentálnak.
A z urak közül csak a papok reprezentációjának van, a világi
. alkalm akon hí'. m .h a tározott hei vp - az egyház. Keprezenta-
tív nyilvánosság él tovább m ég m a is az egyhazPrituáléban, a
liturgiában, misében és körmenetben. Egy ism ert szólás szerint
az angol felsőház, a porosz vezérkar, a francia akadém ia és a
Vatikán voltak a reprezentáció utolsó pillérei; végül csak az
egyház m aradt m eg, „oly egyedül, hogy aki benne csak a külső
form át látja, annak epigram m ai gúnnyal azt kell m ondania,
h ogy m ár csak a reprezentációt reprezentálja"14. Egyébként a
.laikusoknak a papsághoz, való ^viszonya szemlélteti, hogyan
tartozik hozzá a „környezet" a reprezentatív nyilvánossághoz
es nogyan van m égis kizárva belőle - a környezet abban az
“ tTilemDen m agáré ~ahogyan az a bizonyos private soldier a
reprezentációból, a katonai méltóságból ki van zárva, holott
„ahhoz tartozik". Ennek a kizárásnak egy titok felel m eg a
nyilvánosság belső körében: a nyilvánosság arkánum on' alapul;
.a m isét és a bibliát latinul. nem a nép n yelvén olvaso k.
~Az udvari-lovagi nyilvánosság repiezentációja legutolsö/
tiszta alakját a XV. század francia és burgundiai udvaraiban éri

u ^
titkos szer, orvosság ^ —"
13 A. Hauser: A művészet és az irodalom társadalomtörténete. Bp., 1969. i. köt. 162.1.
14 C. Schmitt: i. m. 26.1.

^ ^ f2< | - V'AAA** £_«> 59

- ^ I oÁcÁf^Jf O
el.15 A híres spanyol szertartási rend ennek a kései virágzásnak
a kövülete. Ebben a form ában m ég évszázadokon keresztül
m egm arad a H absburg-udvarokban. A reprezentatív n yilvá­
nosság, a korai kapitalista Észak-Itália városias nem esi kultúrá­
jából kiindulva, eló'ször Firenzében, majd Párizsban és London­
ban formálódik újjá. Éppen a hum anizm ussal m ár elkezdődő
polgári kultúra asszimilációján keresztül őrzi m eg erejét: a hu­
m anista m űvelődés világa eleinte integrálódik az udvari élet­
be.16A korai fejedelmi nevelők tevékenységének következtében
a hum anizm us, am ely csak a XVI, század folyamán bontakoz­
tatja ki a filológiai kritika tudom ányát, m ár 1400 körül m agának
az udvari életnek az átstilizálását szolgálja. A „Cortegiano"-vaI
a hum anista m ódon képzett udvari em ber váltja fel a keresztény
lovagot. Ennek a típusnak felel m eg később az óangol gentle­
m an és Franciaországban az hőnnéte hom m e. Derűs és ékesszó­
ló társas hajlam jellemzi az új, az udvarra mint középpontjára
vonatkoztatott „társaságot".1 A z önálló, földbirtokára tám asz­
kodó vidéki nem esség veszít reprezentatív erejéből; a rep rezen ­
tatív nyilvánosság a fejedelem udvarában összpontosul. Összes

15 J. Huizinga: A középkor alkonya. Bp., 1976.

16 Jacob Burckhardt ismert interpretációjával szemben, lásd Brunner: Adeliges
Landleben. Salzburg, 1.949.108.1.
h Gadamer kifejti ennek a korai humanista-művelődési tradíciónak az „ízlés"
és a sensus communis azon toposzaival való szellemtörténeti összefüggését,
amelyeknek szociológiai implikációiból világossá válik az udvari humaniz­
musnak a nyilvánosság kialakulásában betöltött szerepe. Grácián művelődési
ideáljáról ezt írja: „Az európai képzésideálok történetében az tünteti ki, hogy
független a rendi hovatartozás előzetes adottságától. Egy kultúrtársadalom
ideálja... Az ízlés nemcsak olyan ideál, melyet egy új társadalom állít fel,
hanem a »jó ízlés« ideáljának a jegyében alakult ki az, amit azóta »jó társaság­
nak"' neveznek. Ez már nem a születés és a rang alapján ismeri fel és legitimálja
magát, hanem szigorúan csak ítéleteinek közössége révén, vagy jobban mond­
va azáltal, hogy fölé tud emelkedni bornírt érdekeknek és személyes vonzal­
maknak, és igényt tart arra hogy ítéljen. Tehát kétségtelen, hogy az ízlés
fogalma egy bizonyos megismerésmódot jelent. A jó ízlés jegyében történik,
hogy képesek vagyunk távolságot tartani önmagunkkal és privát vonzalma­
inkkal szemben. Tehát az ízlés legsajátabb lényege szerint egyáltalán nem
privát valami, hanem elsőrendű társadalmi jelenség. Még az egyes egyén
hajlamaival is úgy állhat szemben, mint valami ítélkező fórum, egy általános­
ság nevében, melyet jelent és képvisel." (Gadamer: i. m. 48,1.)
m ozzanatai végül m ég egyszer összeolvadnak - érzékletesen és
pom pázatosán - a barokk ünnepélyben.
A barokk ünnepély a középkor, sőt m ég a reneszánsz világi
ünnepeivel szemben is m ár veszített nyilvánosságából. A torna,
a tánc és a színház a közterekről a parkok létesítményeibe, az
utcákról a kastély term eibe húzódik vissza. A kastély, a park,
am ely csak a XVII. század közepén jelenik m eg, utána azonban,
tulajdonképpen a francia évszázad architektúrájával, Európa-
szerte gyorsan elterjed, lehetővé teszi, m agával az ünnepi n agy ­
terem köré épült barokk kastéllyal együtt, a külvilágtól elzárt
u dvari életet. De a reprezentatív nyilvánosság körvonalai n em ­
csak m egm arad n ak , h an em m ég világosabban lépnek elő.
M adem oiselle de Scudéry Conuersations-jában beszám ol a nagy
ünnepélyek m egerőltetéseiről; ezek nem annyira a résztvevők
gyönyörűségét szolgálták, m int a nagyság, éppen rendezőik
grandeurjének d em o n strációját- a legjobban a nép szórakozott,
am elynek csak néznie kellett.18 A nép tehát itt sincs teljesen
kizárva, az utcákon m indig jelen van; a reprezentáció m ost is rá
van utalva egy környezetre, am ely előtt kibontakozik.’9 Csak a
polgári honoráciorbankettek válnak zárt ajtók m ögöttivé, ex­
kluzívvá. „A polgári érzületet az különbözteti m eg az udvaritól,
h ogy a polgári házban az ünnepi terem is lakályos, a kastélyban
viszont a lakóhelyiség is ünnepélyes. És Versailles óta a királyi
hálószoba valóban a kastély m ásodik gyújtópontjává fejlődik.
H a az ágy itt ú gy van m egvetve, holm i fekvő trónusként m agas
em elvényen, m int a nézőtértől korláttal elválasztott színpad,
akkor ez a helyiség valójában íiapi színtere a kelés és fekvés
cerem óniáinak, am elyek a legintimebbet nyilvános jelentőségre
em elik."20 A reprezentatív nyilvánosság a XIV. Lajos-féle eti­
kettben éri el udvari koncentrációjának kifinomult csattanóját.

18R. Alewyn: Das grosse Welttheater, Die Epoche derköfischen Feste. Hamburg, 1959.
14.1.
19 „Minden nyilvános alkalomkor, győzelmi ünnepek és békekötések esetén a
tűzijáték és a kivilágítások csak a végét jelzik egy napnak, amelyet a hajnali
szürkületben a mozsárágyúk dörgése és minden toronyból a harsonák zengé­
se nyitott meg, amelyen a város kútjait borral töltötték meg és egész ökröket
sütöttek nyilvánosan nyárson, és amelyet a távolról összesereglett tömeg
tánca, nevetése, éneke és játéka töltöttbe késő éjszakáig. Ez a barokkban sem
volt másképp mint régebben, és csak a polgári korszakban kezdett lassan
megváltozni." (Alewyn: i. m. 23.1.)
20 Alewyn; i. m. 43.1.
 A z arisztokratikus „társaságnak", amely a reneszánsz társa­
ságból kifejlődik, m ár nem , v agy m ár nem elsősorban a saját
uralm át, nevezetesen saját föidbirtokosi uralm át kell reprezen­
tálnia; a m onarcha reprezentációját szolgálta. Ez az udvari-ne­
mesi úri réteg csak akkor tudja ezt a m inden etikettszerűsége
m ellett is erősen individualizált társas létet a „jó társaság" sza­
badon lebegő, de világosan elkülönült világává átalakítani a
XVIII. században, amikor a korai kapitalista kereskedő-gazda­
ság alapzatán a nemzeti és területi államok m ár kialakultak és
az uralom feudális alapjai m egrendültek.21 A reprezentatív nyil­
vánosság utolsó, a m onarchák u dvarára zsugorodott és ugyan­
akkor élesen körvonalazott alakja m ár nem egyéb, m int rezer­
vátum az államtól m agát elválasztó társadalom közepén. Csak
ekkor különül el egym ástól a m agán- és a közélet sajátosan
m odern értelemben.
A ném etben végül is a latin privatusból kölcsönzött „privát"
is csak a XVI. század közepe22 óta található m eg, m égpedig azzal
a jelentéssel, mint amivel akkoriban az angol „p rivate" és a
francia „privé" is rendelkezett. E z annyit jelent m int közhivatal
nélküli23, not holding public office or official position24, sans
em plois, que 1'engage dans les affaires publiques25. A..„privát"
jelenti az állam apparátus szférájából való „kizárást; m ert a
„köz" az abszolutizmussal ldalakultállam ravonatkozi^^am ely
az-uralkodó szem élyével szem ben objektiválódik. A közönség,
the public, le public nem m ás, mint a „m agán üggyel" szem ben
a „közhatalom ". A z állami szolgálatban levők közszemélyek,
public persons, personnes publiques; nekik közhivataluk van,
hivatali ügyleteik közügyek (public office, service public), és
középületeknek nevezik a felsőbbség épületeit és intézményeit.
A m ásik oldalon vannak m agánszem élyek, m agánhivatalok,
m agánügyletek és m agánházak; G otthelf végül m agánem berről
beszél. A felsőbbséggel az abból kizárt alattvalók állnak szem -

21 Lásd P. Joachimsen: Zur historischen Psychoiogie des deutschen Staatsgedan-

kens. In: Die Dioskuren. Jahrbuchfür Geisteswissenschaften. 1921.1. kot.
22 Weigands Deutsches Wörterbuch. Uo. 475.1.
23 Grimmsches WÖrterbuch. 2137. L
24 The Oxford Dictionary. 1388.1.
25 Dictionnaire de ía Langue Frangaise. 1875. III. köt. „privé" cikkely.

62
ben; am az, úgym ond, a közjót szolgálja, ezek m agánhasznukat
keresik. '
Ism eretesek azok a nagy tendenciák, amelyek a XVIII. század
végéig m egvalósultak. A,faudáüs hatalm ak, az egyház, a feje­
delem ség és az úri rend - jmelyekhez a reprezentatív nyilvános­
ság kapcsolódik - a polarizáció folyam atában felbomlanak; v é ­
gül az egyik oldalon m agán-, a másikon nyilvános elemekre
esnek szét. A reform ációval összefüggésben m egváltozik az
egyház helyzete; az isteni tekintélyhez való kötés, am elyet kép­
visel, vagyis a vallás, m agánüggyé válik. Történetileg az ú gyn e­
vezett-.ygLMgszabadság biztosítja a m agánautonóm ia első terü­
letét; m aga az egyház úgy létezik tovább, m int a közjogi testü­
letek egyike. - A fejedelmi hatalom megfelelő polarizációját
először az állam kincstárnak az uralkodó m agánvagyon ától v a ­
ló elkülönítése jelzi. A bürokráciával (s a hadsereggel és részben
az igazságszolgáltatással is) a közhatalom intézm ényei objekti-
válódnak az u d var mindjobban privatizálódó világával szem ­
ben. - Végül a rendek közül a rendi-uralm i elemekből alakulnak
ki a közhatalom szervei, a parlam ent (és m ásrészt az igazság­
szolgáltatás); a foglalkozási-rendi elemekből pedig, am ennyi­
ben ezek a városi korporációkban és bizonyos rendi differenci­
álódásokban m ár kialakulóban vannak, a „polgári társad alom "
világa,fejlődik ki, am ely az államm al a m agán autonóm ia tulaj­
donképpeni területeként kerül szembe.

Kitérés: A reprezentatív nyilvánosság vége -

a Wilhelm Meister példáján szemléltetve

A reprezentatív nyilvánosság form ái term észetesen egészen a

XIX. század küszöbéig nagy hatást gyakorolnak; különösen
érvényes ez a gazdaságilag és politikailag visszam arad ott N é­
m etországra, ahol Goethe ekkor írta Wilhelm M eisterének m áso­
dik változatát. Ebben található az a levél26, am ellyel Wilhelm

26 Erre a levélre szociológiai szempontból Werner Wittich hívta fel a figyelmet

Der soziale Gehait von Goethes Roman „Wilhelm Meister" című dolgo­
zatában. In: Erinnenmgsgabe fü r Max Weber. München und Leipzig, 1923. II.
köt. 279.1.

63
 elszakad a polgári serénységnek W em er sógora által m egteste­
sített világától. Ezen a helyen m agyarázza el, m iért jelenti szá­
m ára a színpad a „világot", nevezetesen a nem esség, a jó társa­
ság világát - nyilvánosságot a m aga reprezentatív alakjában: „A
polgár szerezhet érdem eket és nagy nehezen kiművelheti szel­
lem ét; szem élyisége azonban odavész, akármilyen helyzetet
foglal is el. M inthogy a nem esem bem ek, aki a legelőkelőbbek­
kel érintkezik, kötelessége, hogy előkelő illemre tegyen szert;
m inthogy ez az illem - semmiféle ajtó nem lévén zárva előtte -
szabad illemmé válik; m inthogy akár az. udvarnál van, akár a
hadseregnél, alakjával, szem élyével kell fizetnie; van oka, h og y
büszke legyen rá, és el is árulja büszkeségét."'' A nem esem ber
tekintély, am ennyiben azt képviseli, azt mutatja m eg, kim űvelt
szem élyiségében azt testesíti m eg, ennélfogva „szem élye a nyil­
vánosság elé tartozik, s minél kiműveltebbek a m ozdulatai,
minél csengőbb a hangja, m inél nyugodtabb és kimértebb egész
lénye, annál tökéletesebb,., s m inden egyéb, am i benne és kö­
rülötte van, képesség, tehetség, gazdagság - m ind csupa ráad ás­
nak tűnik fel." Goethe m ég utoljára meglátja a reprezentatív
nyilvánosság visszfényét, term észetesen a francia u d vari roko­
kó és a kis ném et operettfejedelmek utánzásának fénytörésében.
Annál finomabban emelkednek ki az egyes színek: a rep rezen­
táció következtében „nyilvános" és e nyilvánosságban önm agát
dicsfénnyel körülvevő „ú r" gráciává stilizált fellépése. Goethe
ism ét a reprezentatív nyilvánosság hagyom ányos értelm ében
használja a „nyilvánosság elé tartozó szem ély" kifejezést, am ely
az ő korának nyelvhasználatában a közhatalom szolgáját, az
állam i szolgálatban levőt is jelentette m ár. M indenesetre a „sze­
m ély" észrevétlenül eltolódik a „kiművelt szem élyiség" irányá­
ba; pontosabban, e levél összefüggésében a nem esem ber fogal­
m a m int valam i érv jelenik m eg a szabadon kibontakozó szem é­
lyiségnek a ném et klasszika újhum anizm usában m ár kialakí­
tott, teljességgel polgári eszméje mellett. Szám unkra G oethének
az a m egfigyelése fontos, h ogy a polgárság m ár nem rep rezen ­
tálhat, természeténél fogva m ár nem fejthet ki reprezentatív
nyilvánosságot. A nem esem ber az, am it reprezentál, a polgár

Goethe: Wilhelm Meisler tanulóévei- Bp., 1963.262.1.

” Uo. 263. i.

64
 az, am it term el; „A nem esem ber személye megmutatásával [ki­
emelés a szerzőtől] m indent odaád - a polgár nem ád, nem
ad hat sem m it a szem élyiségével. Á m annak szabad, sőt kell
látszania [kiemelés a szerzőtől]; emennek csak lennie kell, s
aminek látszani akar, az nevetséges és ízléstelen." A reprezen­
tatív m egjelenés, am elyre a nouveau riche szert kíván tenni, a
puszta látszat kom ikum ává válik. Ezért mondja Goethe, h ogy a
polgárnak nem szabad m egkérdeznie: „Mi vagy? Csak ezt: Mid
van? M ekkora belátásod, m inő ism ereteid, képességeid, m ennyi
vagyonod?""* Oly tanács, m ely etm ég N ietzsche arisztokratikus
pretenziója is m eg fog fogadni: az em ber ne abban igazolódjék,
am it tud, hanem abban, aki ő m aga.
W ilhelm beismeri sógorának vágyát, „hogy szem élye a nyil­
vánosságé legyen, és szélesebb körben tudjon tetszeni, hátai".
Mivel azonban nem nem esem ber és polgárként sem kíván hiá­
bavaló m ódon azon fáradozni, hogy csupán annak lássék, m int­
egy nyilvánosságpótlékként keresi - a színpadot. Ez az ő szín­
padi küldetésének titka: „A deszkákon a m űvelt em ber éppúgy
szem élyesen jelenik m eg a m ag a ragyogásában, m int a felsőbb
osztályokban."”* H abár csak a „kiművelt szem élyiség" rejtett
kétértelm űsége („az a szükséglet, hogy szellem em et és ízlése­
m et kim űveljem ") és a nem esem berként elképzelt alakban rejlő
polgári intenció teszik egyáltalán lehetővé a színpadi ábrázolás
és a nyilvános reprezentáció azonosítását; a reprezentatív nyil­
v án o sság p olgári társad alom b an való szétesésének átélése
azonban m ásrészről oly találó és a hozzátartozás vágya oly erős,
h ogy ennél a felcserélésnél nem lehet megállni. Wilhelm H am ­
letként a közönség elé lép, s először sikere is van. A közönség
azonban m ár egy m ásik nyilvánosság hordozója, m elynek a
reprezentatív nyilvánossághoz m ár sem m i köze. Ebben az érte­
lemben W ilhelm M eister színpadi küldetésének kudarcot kell
vallania. M integy elvéti a polgári nyilvánosságot, amelynek
időközben a színház lett a pódium ává: Beaum archais Figarója
m ár a színre lépett, s ezzel együtt - N apóleon híres szavai
szerint - a forradalom .

* Uo.
** újgazdag
*** Goethe; i. m. uő.
** <*U o . 2 64.1.

6*
 3. § A polgári nyilvánosság keletkezéséről

A kereskedelmi és pénztőkén alapuló korai kapitalizm ussal,

am ely a XIII. századtól kezdődően az észak-itáliai városokból
Észak- és Nyugat-Európa felé terjedt ki, s amely először a német­
alföldi kikötővárosokat (Brügge, Lüttich, Brüsszel, Gent stb.)
majd a távolsági kereskedelmi utak kereszteződésem a nagy
vásárokat hozta létre, új társadalm i rend elemei alakulnak ki;
igaz, eleinte ezeket a régi uralm i ren d könnyen integrálja. A
polgári hum anizm usnak a nem esi u d vari kultúrába való kez­
deti asszimilációját, am elyet példásan figyelhetünk m eg a firen­
zei reneszánsz társadalom keletkezésének folyam án, ebben az
összefüggésben kell szem ügyre venni. A korai kapitalizmus
konzervatív, nem csak a Som bart által oly elevenen leírt gazda­
sági m entalitásában, a „tisztességes" nyereség elvével vezérelt
üzleti gyakorlat27 típusában, hanem politikailag is. A m íg a régi
termelési m ód gyümölcseiből él (a röghöz kötött p arasztság
feudálisán kötött m ezőgazdasági term eléséből és a városi kéz­
m űipar testületileg korlátok között tartott kisárutermeléséből),
anélkül, h ogy átalakítaná,28 addig m agatartása am bivalens m a­
rad: ez a kapitalizmus egyrészt stabilizálja a rendi uralm i v isz o -.
nyokat, m ásrészt szabaddá teszi azokat az elemeket, am elyek
majd egykor ezeket m eg fogják szüntetni, Á'z új forgalm i ösz-
szefüggés elemeire: az áruforgalomra és hírösszeköttetésre'gondo­
lunk, am elyekéta korai kapitalista távolsági kereskedelem hoz
létre.
A városoknak term észetesen fennállásuk óta voltak helyi
piacaik. A piac azonban, am elyet a céhek szigorúan szabályoz­
tak, sokkal inkább a szűkebb k ö rn y e z e t feletti u ra lo m esz ­
köze m arad t, m int a v áros és falu k özti szab ad áru fo rgalo m ,29

27 W. Sombart: Der moderne Kapitalísmus. München und Leipzig, 1919. II. köt.
23. 1.
28 M. Dobb: Studies in the Development o f Capitalism. London, 1954.160.1. „At any
rate, it is dear that a mature development of merchant and financial capital is
not of itself a garantee, that capitalist production will develop under its wing."
(Mindenesetre világos, hogy a kereskedelmi és pénztőke érett fejlődése önma­
gában még nem garantálja, hogy ennek védőszárnyai alatt a kapitalista ter­
melés is kifejlődik majd.)
29 M. Dobb: i. m. 83.1.
A távolsági kereskedelemmel, amelyben a város - Pirenne m eg­
figyelései szerint - inkább tám aszpont volt, m ásféle piacok
jönnek létre. Időszaki vásárokká konszolidálódnak, és a p énz­
tőkével kapcsolatos technikák fejlődésével (Cham pagne-ban
m ár a XIII. század vásárain használatos volt a vásári váltó)
nem sok ára m int tőzsdék szilárdulnak m eg: 1531-ben A n tw er­
p en „állandó vásárrá" válik.30 E z a csereforgalom olyan szabá­
lyok szerint bonyolódik, am elyeket kétségtelenül a politikai
hatalom is befolyásol; m égis a gazdasági függőségeknek széles,
horizontális hálózata alakul ki, am elyet elvben m ár nem lehet
besorolni a rendi-uralm i rendszernek a zárt házi gazdálkodás
form áin alapuló vertikális függőségi viszonyai alá. Az új folya­
m atok, am elyek nem illeszkednek be a fennálló keretek közé,
term észetesen nem ingatják meg.a.politikai rendet, amíg a régi
u ralkodó réteg ezekben csak m int fogyasztó vesz részt; amikor
ez a réteg saját termékének növekvő részét cseréli el a távolsági
kereskedelem által hozzáférhetővé vált luxuscikkekre, a régi
term elés és ezzel uralm ának alapja ettől m ég nem kerül függő
h elyzetbe az új tőkétől.
H asonló a helyzet a hírösszeköttetéssel, am ely az áru forga­
lom pályáin bontakozik ki. A kereskedelem kiterjedésével a
p iacra épülő kereskedői szám ításnál gyakrabban volt p on to­
sabb inform ációkra szükség térben távoli folyam atokkal kap­
csolatban. Ezért a XIV. századtól kezdve a régi kereskedői levél­
összeköttetés a szakm ai rendi levelezési rendszer egyik m ódjá­
v á épül ki. A z első, m eghatározott napokon induló futárjárato­
kat (O rdinariposten) a kereskedő céhek szervezték saját céljaik­
ra. A n ag y kereskedővárosok egyúttal a hírösszeköttetésnek is
központjai.31 Am ilyen mértékben az áruk és értékpapírok for­
galm a perm anenssé válik, úgy lesz a hírösszeköttetés állandó­
ság a is sürgető szükséggé. Ajtőzsdék kialakulásával körülbelül
egyidejűleg jön létre a sajtó és a posta, a kom m unikáció és az
érintkezés állandó intézményeként. Persze a kereskedőknek
elegendő egy szakm ailag-rendileg titokban tartott, a városi és
u d vari kancelláriáknak pedig egy, az igazgatáson belül m aradó

30 H. Sée: Die Urspriinge des modemen Kapitalismus. Wien, 194S.

31 Németországban mindenekelőtt Strassburg, Nürnberg, Augsburg, Frankfurt,
Köln, Hamburg, Lübeck és Lipcse.

67
inform ációrendszer. A z információ publicitása egyikük szám á­
ra sem fontos. Érdekeiknek sokkal inkább megfelelnek az „írott
újságok", a hírkereskedők által hivatásosan szervezett m agán-
levelezések32 A z új kom m unikációs terület, a hírösszeköttetés
intézményeivel együtt, zökkenőm entesen beilleszkedik a kom ­
munikáció m eglevő form áiba, m indaddig, amíg hiányzik a
döntő m ozzanat, a publicitás. A hogyan „postáról" Som bart
m eghatározása szerint csak akkor lehet beszélni, am ikor a levél­
továbbítás rendszeres lehetősége a közönség szám ára általáno­
san m egterem tődik,33 éppígy szigorú.értelem ben sajtó is csak
azóta van, am ióta a rendszeres tudósítás nyilvános, a közönség
szám ára általánosan hozzáférhető.' Erre azonban csak a XVII.
század végén kerül sor.'5'1 A ddig a reprezentatív nyilvánosság
régi kom munikációs területét a publicisztikus m egh atározott­
ságú nyilvánosság új kom m unikációs területe alapvetően nem
fenyegette. Az iparszerűen terjesztett híreket még nem hozzák
nyilvánosságra; a szabálytalanul publikált újdonságok m ég
nem tárgyiasulnak hírekké.05 ■

32 Velencében erre nagyon hamar sor kerül az ún. avizóírók, scrittori d'avisi
révén; Rómában ezeket gazettantinak, Párizsban nouvellistes-nek, London­
ban writers of lettersnek, Németországban pedig Zeitungernek vagy Novel-
listennek nevezik. A XVI. század folyamán ezek valóságos heti beszámolók
szállítóivá, éppen azon írott újságok szállítóivá válnak, melyek közül Német­
országban az ún. Fugger-újságok voltak jellemzőek. (Az 1565 és 1605 közötti
évekből származó mintegy 40 000 tudósítás természetesen nem mind ilyen
hírirodáktól ered, hanem a Fugger-ház alkalmazottaitól és üzletfeleitől.)
33 W. Sombart: i. m. II. köt. 369.1.
Sokáig a strassburgi nyomdász és kereskedő, Johann Carolus tudósítása
számított a legrégibb újságnak. Lásd azonban Helmut Frscher vizsgálatát: Die
altesten Zeitungén und ihre Verleger. Augsburg, 1936.
35 Az uralom tradicionális formájához tartozott a mindenkor érvényben levő
„régi igazság" ismertetésének és értelmezésének hatásköre is. A tényleges
történésekre vonatkozó közléseket erre a tradicionális tudásra vonatkoztat­
ták. Az új a többé-kevésbé csodálatos esemény köntösében jelenik meg. A
„régi igazság" birodalmában az új tények, ha a szokásosnak egy bizonyos
küszöbén éppen csak túllépnek, „megjelöltté" válnak - jelekké és csodákká
lesznek. A tények rejtjelekké alakulnak át. Ahol az új és az újonnan tapasztalt,
csak a hagyomány által szavatolt tudás helyettesítője lehet, ott ez rejtvénysze­
rűvé válik. Eközben nem különböztetik meg a természeti eseményektől a
történelmieket; természeti katasztrófákból és történeti tényekből egyaránt
kialakulhatnak csodálatos történetek. Még a XV. század röplapjai és a XVI.
században esetről esetre megjelenő, Neue Zeítungennek nevezett egyoldalas
 A korai kapitalista forgalm i Összefüggés elemei, az áruforga­
lom és a hírösszeköttetés, csak a m erkantilizm us korában m u ­
tatják m eg forradalm i erejüket, amikor a nemzeti és területi
gazdaságokkal együtt a m od em államok is kialakulnak.3*' Am i­
kor a ném et H anzát 1597-ben Londonból végképp kiutasítják,
és néhány évvel később H am burgban megtelepszik a M erchant
A dventurers társasága, ez nem csak Anglia kereskedelmi és p o ­
litikai felemelkedését jelenti, hanem egyáltalán azt az új lépcső­
fokot, m elyet közben a kapitalizm us elért. A XVI. századtól
kezdve a kereskedelmi társaságok kibővített tőkealapokon szer­
veződnek meg, és m ár nem elégednek m eg korlátozott piacok­
kal, mint a régi kereskedők. N agyvonalú expedíciókban új terü­
leteket tárnak fel saját piacuk szám ára.37 H ogy a növekvő tőke­
szükségletnek eleget tegyenek és a növekvő kockázatot m eg ­
osszák, ezek a társaságok csakham ar részvénytársaságok alak­
ját öltik. E zen tú l azonban erős politikai garanciára is szükségük
van. A külkereskedelmi piacok joggal szám ítanak „intézm é­
n yes term ékeknek"; a katonai erőszaknak és a politikai erőíeszí-

nyomatok is arról az erőről tanúskodnak, amellyel egy töretlen tradicionális

tudás asszimilálhat olyan közléseket, melyeknek duzzadó árja már a nyilvá­
nosságnak egy új alakjára utal. Az ilyen lapok éppúgy közöltek híreket vallási
küzdelmekről, a törökkel folytatott háborúkról, pápai döntésekről, mint ver­
és tűzesőkről, torzszülöttekről, földrengésekről, fergetegekről és égi jelensé­
gekről; bullákról, választási kapitulációkról, új földrészek felfedezéséről épp­
úgy, mint zsidó keresztelőkről, boszorkányégetésekről, az ördög büntetései­
ről, istenítéletekről és halottfeltámadásról. A Neue Zeitungén, mint korábban
_ a röplapok gyakran, ének- vagy párbeszédes formában jelent meg, tehát
elbeszélésre, előadásra, előéneklésre vagy közös éneklésre alkalmasan. Ezzel
az újdonságot a „hír" történeti szférájából kiemelik, és mint csoda vagy jel, a
reprezentációnak abba a világába kerül, ahol a népnek rituális és szertartásos
részvételea nyilvánosságban csakönálló értelmezésre kép Leien helyeslést tesz
lehetővé, A NeueZeitungmt olykor jellemző módon teljesen énekek töltik meg,
lényegében az úgynevezett történelmi népénekek, s így a politikai napi ese­
mények a hősi eposz szférájába emelkednek. Lásd E. Everth: Die Öffentlichkeit
in der Aussenpolitik. Jena, 1931.114.1, Általánosan: Karl Búcher; Die Grundin­
gen desZeitungswesens, In: GesammelteAufsatzezurZcitinigskiinde. Tübingen,
1926.9. és köv. 1. Számos röplap tartalma mind a mai napig gyermeki rigmu­
sok formájában maradt meg.
36 G. Schmoller: Umrisse und Untersuchungen. Leipzig, 1R9S. 37. |.
37 Az 1553-as alapító levélben az „Ad venturers" ismeretlen területek, földrészek,
szigetekéshelyek felfedezésére hivatott Kereskedő Kalandorok Társaságának
és Testületének nevezik magukat. Lásd Sée: i. m. 67.1.
 téseknek eredményei. A város körüli községek régi h ad m ű ve­
leti bázisa ily m ódon az állami terület új bázisává szélesedik ki.
Elkezdődik az a folyam at, am elyet £^cksche'i\ m int a városi
gazdálkodás nem zetivé válását írt le.35 Term észetesen csak ez­
zel jön létre az, amit azóta „nem zetnek" neveznek - a m o d em
állam bürokratikus intézményeivel és növekvő financiális szük­
ségletével, am ely a m aga részéről gyorsítólag hat vissza a m ér-
kantilista p_olitikáxa. Sem az uralkodó és a bankárok közti m a­
gánjellegű kölcsönszerződések, sem a közkölcsönök nem ele­
gendők ennek fedezésére; csak egy hatékony ad órendszer oldja
m eg a pénzszükséglet problémáját. A m o d em állafn lényegében
adóállam , s egész igazgatásának általában a pénzügyi igazgatás
a középpontja. A z uralkodói családi vagyonnak az állam kincs­
tártól3 való ezzel egyidejűleg bekövetkező elkülönítése példá­
san mutatja a személyi uralm i viszonyok tárgyivá válását. A
helyi közigazgatást Angliában a békebíró intézm ényén keresz­
tül, a kontinensen pedig, francia m inta nyom án, az intendantú-
ra segítségével helyezik a (elsőbbség ellenőrzése alá...
A reprezentatív nyilvánosság korlátozása, am ely a rendi te­
kintélyeknek az uralkodó tekintélyén keresztül történő közve­
títésével végbem egy, teret nyit a közhatalom nak, am ely a m o­
d em értelem ben vett nyilvánossággal v an kapcsolatban. E z az
állandó közigazgatásban és az állandó hadseregben objektívá-
lódik; az érintkezések állandóságának, am ely az áruforgalom ­
ban és a hírösszeköttetésben valósul m eg (tőzsde, sajtó), m os­
tantól folyam atos állami tevékenység felel m eg. A közhatalom
mint kézzelfogható szembenállás szilárdul m eg azok szám ára,
akik pusztán alávetettjei és benne m eghatározásukat m indene­
kelőtt csak negative találják meg. M ert a m agánszem élyek azok,
akik, mivel nincs hivataluk, a közhatalom ban való részvételből
ki vannak zárva. A „köz" ebben a szűkebb értelem ben az álla­
m ival szinonim ; a jelző m ár nem egy tekintéllyel felruházott
szem ély reprezentatív „u d varára" vonatkozik, hanem inkább a

38 Lásd E. F. Heckscher: Merkantilismus. Jena, 1932.1. köt. 108. és köv. 1.

39
A bevett római jog érvényességi területén a kincstár fikciója az uralkodó
személyével szemben önállósult államháztartás jogi kifejezésévé válik, amely
egyidejűleg az alattvalók számára azt az előnyt is jelenti, hogy az állammal
szemben magánjogi követeléseket jelenthetnek be.
legitim erőszakalkalm azás m onopólium ával felruházott ap p a­
rátus hatáskörök szerint szabályozott m űködésére. A földesúri
viszony „rendészetté" alakul át; az ennek alárendelt m ag án sze­
mélyek alkotják, a közhatalom címzettjeiként, a közönséget.
A .m erkantilista, nyom atékosan az aktív kereskedelm i m ér­
legre épülő politika a felsőbbség és az alattvalók viszonyának
különleges alakot kölcsönöz. Ismeretes, hogy azon külkereske­
delm i piacok feltárása és kibővítése, amelyeken a privilegizált
társaságok politikai nyom ás alkalm azásával m onopolhelyzetet
vívnak ki, egyszóval: az új gyarm atosítás, lassanként a belső
kereskedelem és ipar szolgálatába lép; ugyanilyen m értékben a
m anufaktúratőke érdekei felülkerekednek a kereskedelm i tőke
érdekeivel szem ben. Ily m ódon a korai kapitalista érintkezési
összefüggés egyik eleme, az áruforgalom , m ost m ár a termelési
struktúrát is, forradalm asítja: a behozott nyersanyagnak a saját
kész- és félkész term ékekre való kicserélését olyan folyam at
függvényeként kell felfognunk, amelyben a régi term elési m ód
kapitalista term elési m óddá alakul át. Dobb hívja fel a figyelmet
arra, h ogyan fejeződik ki ez a fordulat a XVII. század végének
m erkantilista irodalm ában. A külkereskedelem m ár nem szám ít
önm agában a gazdagság forrásának; hanem csak olyan m érték­
ben, ahogyan a hazai népesség foglalkoztatását lehetővé teszi -
em ploym ent created by trade.40 A közigazgatás intézkedéseit
egyre inkább a kapitalista termelési m ód érvényesítésének ez a
célja h atározza m eg. A^szakmai-rendi testületi privilégium ok
helyébe az uralkodó szem élyes privilégium ai lépnek, am elyek­
nek a m eglevő iparokat a kapitalista termelés irányában kel!
átalakítaniuk vagy új m anufaktúrákat kell teremteniük. Ezzel
kapcsolódik össze m agának a termelési folyam atnak egészen
részletekbe m enő szabályozása.41

40 Dobb: i. m. 218. L: Greater export meant greater opportunity for the employ­
ment of labour in home manufacture; and increased employment of labour
represented a widened scope for investment of capital in industry." (Nagyobb
export nagyobb lehetőséget teremtett a munkaerő hazai manufaktúrákban
való alkalmazására; a megnövekedett munkaerő-felhasználás viszont az ipa rí
tőkebefektetés számára jelentett nagyobb teret.)
41 Klasszikusan mutatják e z t Colbert-nek a textilmanufaktúra ipari technikáim
vonatkozó rendelkezései. De Angliában is egészen a XVOI. század közepéig
érvényben vannak rendelkezések, amelyek a nyersanyagra, feldolgozásának
módjára és a késztermék minőségére vonatkoznak. Lásd Heckscher: i. in.
I. köt. 118. és köv. 1. valamint 201. és köv. 1.
 A polgári társadalom a felsőbbség ellenképeként jön létre.
Azok a tevékenységek és függőségek,.am elyek eddig a házi
gazdálkodás keretei közé szorultak, a háztartás küszöbén át a
n yilván o sság fényébe lépnek. Sch u m p eter m eg állap ítása,
„hogy elhaltak a régi, az egész szem élyiséget szem élyek feletti
célrendszereknek alárendelő form ák, és minden család létének
középpontjává egyéni gazdálkodása vált, és hogy ezzel olyan
m agánélet alapozódott m eg, am ely a közélettel mint valam i tőle
m egkülönböztethetővel került szem be",42 csak a folyam at egyik
oldalát, az újraterm elési folyam at privatizálódását érinti, nem
érinti azonban ennek új „köz"-jglentőségét. A privatizált gazda­
sági tevékenységnek politikai irányítás és felügyelet alatt álló
áruforgalom hoz kell igazodnia; űzök' a gazdasági feltételek,
amelyek között ez a tevékenység végbem egy, kívül esnek a saját
háztartás korlátain; először válnak általános érdekűvé. A társa­
dalomnak erre a közjelentőségre szert tett magánterületére gondol
Hannah A rendt, amikor a nyilvánosság és a m agánélet m od em
viszonyát, eltérően antik viszonyuktól, a „társadalm i" keletke­
zésével jellemzi. „A társadalom az együttélésnek azon formája,
amelyben az emberek egym ástól való függése sem m i m ásért,
csak m agáért az élet kedvéért tesz szert közjelentőségre, és ahol
ennélfogva azok a tevékenységek, am elyek pusztán az életfenn­
tartására szolgálnak, nem csak megjelennek a nyilvánosság vi­
lágában, hanem m eg is határozhatják ennek fiziognóm iáját."43
A m egváltozott viszonyok tükröződnek az antikvitásból ránk
hagyom ányozódott gazdaságtannak politikai gazdaságtanná
való átalakulásában. Valóban, m agának a gazdaságinak a fogal­
m a is, am ely a XVII. századig az oikodespota, a pater familias,

42 J. Schumpeter: D ieKrise des Steuerstaaies. Leipzig, 1918.16.1.

43 H. Arendt: i. m. 431., ill. a német fordítás alapján idézve: Vita Activa. Stuttgart,
1960. 47. 1. „A »Zivilsozietát«, civil society, société civile a XVIII. század
nyel vhasználatában természetesen még a »politika « régebbi tradíciójáró! árul­
kodik, amely a vpolgári társadalmad még nem különbözteti meg az »állam-
tóK" Lásd ehhez M.Riedel: AristotelestraditionamAusgangdesl8.]ahrhun-
derts. In: Festschrift F. O. Brunner. Göttingen, 1962.276. és köv. 1.; és ugyanezen
szerző: Hegels Bürgerliche Gesellschaft und das Problem ihres Ursprungs.
,4RS, Be! 4 8 .1962.539. és köv. J. A modem természetjogban sokkal hamarabb
találja meg a társadalminak ez az új területe a maga nem politikai fogalmát;
lásd az én tanulmányomat: Die klassische Lehre von der Politik in ihrem
Verháltnis zűr Sozialphüosophie. In: Theorie und Praxis, i. m. 13. és köv. i.
a h áztartás fejének feladatköréhez volt kötve, csak m ost, a ren­
tabilitás elvei szerint kalkuláló üzleti gyakorlatban kapja m eg
m o d em jelentését: a háztartás fejének kötelességei a háztartáson
belül a takarékosságra korlátozódnak.4'1A m odern gazdaságtan
m ár nem az oikoszra épít, a ház helyébe a piac iép; a g azd aság ­
tan „kereskedői tudom án n yá" válik. A XVIII. század kam era-
lisztikájában (amely nevét is a cam erától, a földesúri kincses­
kam rától veszi) a politikai gazdaságtannak ez az előfutára jel­
lem ző m ódon a „ ren d észetin ek , a tulajdonképpeni igazgatás­
tannak része, egyrészt a pénzügyi tudom ány, m ásrészt az a g ­
rártechnikának a tradicionális gazdaságtanból kiemelkedő tu ­
dom ánya m ellett; ilyen szorosan rendeződik a polgári társad a­
lom m agánszférája a közhatalom szerveihez.
Ezen, a kapitalizmus m erkantilista fázisában átalakult politi­
kai és szociális renden belül, am elynek új alakja részben már
abban is kifejezésre jut, hogy benne egyáltalán elkülönülnek a
politikai és társadalm i m ozzanatok, a korai kapitalista érintke­
zési összefüggés m ásodik eleme, a sajtó is kifejti a m aga sajátos
feszítő erejét. A z első szigorú értelem ben vett újságok, am elye­
ket ironikus m ódon éppen „politikai újságoknak" neveztek,
eleinte hetente, a XVII. század közepén m ár naponta m egjelen­
nek. Akkoriban a m agánlevelezések beható és az egész világra
kiterjedő tudósításokat tartalm aztak birodalm i gyűlésekről, h á­
borús esem ényekről, aratási term éshozam okról, adókról, ne­
m esfém szállításokról és m indenekelőtt term észetesen a nem ­
zetközi kereskedelm i forgalom ról.45 De ebből a híráradatból
ezeknek az „írott" újságoknak a szűrőjén csak egy apró cser­
m e ly ju t el a nyom tatott ú jságok b a,E m agánlevelezések illeté­
kesei nem érdekeltek abban, hogy leveleik tartalm a nyilvánossá
váljék.. Ezért nem a politikai újságok vannak a kereskedőkért,
hanem fordítva, a kereskedők vannak az újságokért. Ezeket az
újságokat a kortársak custodes novellarum nak nevezik - éppen
a nyilvános tudósításnak a m agán hírösszeköttetéstől való füg-

O. Brunner: AdeligesLandleben. 242.1.

43 Lásd K. Kempters: Die wirtschaftliche Berichtcrstattwig in dm sog. Fuggcrzátun-
gen. München, 1936.
 gése m iatt.46 A kereskedők nem hivatalos hírellenőrzésének és
a közigazgatás hivatalos hírcenzúrájának szitáján lényegében
külföldi hírek, udvari hírek és a jelentéktelenebb kereskedelm i
hírek m ehetnek át; az egylapos nyom atok repertoáijából m eg­
m aradnak a hagyom ányos „újdonságok" - a csodálatos gyó­
gyulások és felhőszakadások, a gyilkosságok, járván yok és
m egégetések.47 így a publikálásra kerülő inform ációk az objek­
tíve rendelkezésre álló híranyagnak csupán töredékét jelentik;
az azonban m égis m agyarázatra szorul, hogy egyáltalán miért
terjesztik és teszik általánosan hozzáférhetővé, sőt éppen nyil­
vánossá ezeket. Kérdéses, vajon elegendő lett volna-e ehhez az
avizóíró érdeke; m indenesetre érdekük volt a publikálás. A
hírösszeköttetés nem csak az áruforgalom m al összefüggésben
fejlődik, m aguk a hírek is árukká válnak. A z iparszerű tudósítás
ezért a piac ugyanazon törvényeinek engedelm eskedik, am e­
lyek kialakulásának a m aga létét egyáltalán köszönheti. A
nyom tatott újságok nem véletlenül fejlődnek ki gyakran u gyan ­
azokból a levelezési irodákból, amelyek m ár írott újságokkal
foglalkoztak. Minden levélbeli inform ációnak ára v an ; kézen­
fekvő ezért, hogy a nyereséget az eladás kiterjesztésével fokoz­
zák. A m eglevő híranyag egy részét m ár em iatt is periodikusan
kinyomják és névtelenül eladják - így ez publicitáshoz jut.
N agyobb súlya volt azonban az új felsőbbségek érdekének,
akik a sajtót csakham ar felhasználták az igazgatás céljaira. A
közhatalom címzettjei tulajdonképpen csak akkor válnak iga­
zán „közönséggé", amikor a közhatalom ezt az eszközt felhasz­
nálja parancsok és rendelkezések közzétételére. A politikai új­
ságok kezdettől fogva beszám oltak az uralkodók utazásairól és
visszatérésükről, idegen főrangú szem élyek érkezéséről, ünne­
pekről, az ud var „ünnepségeiről", kinevezésekről stb.; ezekkel
az udvari hírekkel összefüggésben, am elyek a reprezentációnak
a nyilvánosság új alakjává való átalakulásaként foghatók fel,
megjelennek „az uralkodónak az alattvalók javát szolgáló ren­

46 Herman Bode: Anfange der wirtschaftlicken Berichterstattung, Heidelberg, 1908.

25.1. „Az újság másodrendű hírforrás volt, míg a levél a XVII. században még
egészen általánosan a gyorsabb és megbízhatóbb hírforrásnak számított."
Lásd Heinrich Goitsch: Entwicklung und Strukturwandlung des Wirtschaftsteíls
der deutschen Tageszeitung. (Disszertáció.) Frankfurt, 1939.
47 O. Groth: Die Zeitung. Berlin-Leipzig, 1928.1. köt. 580.1.
delkezései" is. A sjytót azonban csakliam ar szisztem atikusan
alávetették a közigazgatás érdekeinek. M ég abécsi korm ánynak
egy 1769 m árciusából szárm azó sajtórendelete is erről a gyak or­
latról tanúskodik: „H ogy az újságíróknak tudom ásuk legyen
arról, miféle belföldi intézkedések, rendelkezések és egyéb elő­
forduló ügyek tartoznak a közönségre, azért ezeket a h atósá­
goknak hetente össze kell foglalniuk és le kell adniuk az újságí­
rók szám ára."48 M ár Richelieu-nek is eleven érzéke volt az új
eszköz hasznossága iránt, am int ezt H ugo Grotius leveleiből
tudjuk, aki akkortájt a párizsi svéd követ v o l f 15 Tám ogatja az
1631-ben Renaudot által alapított állami újságot. Ez a mintaképe
az 1665 óta II. K ároly alatt megjelenő Gazette of Londonnak. Két
évvel korábban ott jelent m eg a hivatalosan felhatalm azott In­
telligencer, am ely a szórványosan m ár 1643-ban megjelenő Daily
Intelligence of Court, City and Countryhez kapcsolódott.50 A zok a
hirdetési, újságok, am elyek először Franciaországban jönnek
létre m int az ún. Adresscomptoirok és lntelligenzcomptoirok se ­
gédintézm ényei, m indenütt a korm ány kitüntetett instrum en­
tum ává válnak.51 A z Intelligenzcomptoimkát a kormány gyakran
átveszi, és a hirdetési lapokat hivatalos lapokká alakítja át.
Ennek az intézm énynek, egy 1727-ből szárm azó porosz kabi-
ngttrendelet szerint, „a közönség javát" kell szolgálnia és az
„érjntkez'est'kellm egkörinyítenie". A „közrendre, a kereskede­
lem re és a m an u fak tú rára" vonatkozó rendelkezések és hirdet­
m ények m ellett megjelennek a gyüm ölcspiacok árfolyam jegy­
zései, az élelm iszeradók, általában a legfontosabb hazai é s be­
hozott term ékek árai; ezenkívül tőzsdei árfolyam ok és közleke­
dési hírek, vízállásjelentések stb. így jelenthetett be a kurpfalzi-
b ajor k orm án y a „kereskedő közön ségnek" egy közlönyt,

48 Idézi Groth: i. m. I. köt. 585.1.

49 E. Everth: i. m. 202.1.
50 Stanley Morrison: The English Newspaper. Cambridge, 1932.
51W. Sombart: i. m. II. köt. 406. és köv. 1. Továbbá K. Bűcher: Gesammeltc Attfsiiize
zűr Zeitungskunde. uő. 87. I. Ugyanúgy mint az első hirdetési lapokban, a
hirdetések még a XVIII. század közlönyeiben is a szokásos üzleti forgalmon
kívül eső árukra és terminusokra, alkalmi árusításokra, könyvekre és gyógy­
szerekre, utazási kíséretre, cselédekre stb. vonatkoznak. Üzleti hirdetéseket,
reklámokat nem nagyon terjesztenek: a lokális áru- és munkaerőpiac még face
to face [itt: személyes érintkezésen keresztül] szabályozódig

75
 „amely a kereskedelem és a közem ber javát fogja szolgálni,
hogy mind az időről időre megjelenő uralkodói rendeletekben,
m ind pedig a különböző áruk árában kiismerhesse m agát, és
áruit annál m agasabb áron adhassa el".5i
A felsőbbség közlem ényeit „a" közönséghez címezi, elvben
tehát va latnonnyi alattvalóhoz; ezen a m ódon azonban nem éri
el a „közem bert", hanem csak a „m űvelt rendeket". A m o d em
állam apparátusával együ tt „polgári" réteg jött létre, am ely a
„közönségen" belül centrális helyet foglal el. Magjába földesúri
közigazgatás tisztviselői, főleg jogászok alkotják (legalábbis a
szárazföldön, ahol a bevett róm ai jog technikáját a társadalm i
érintkezést racionalizáló eszközként kezelik). Hozzájuk csatla­
koznak az orvosok, lelkészek, tisztek és professzorok, a „tanul­
tak", akiknek a ranglétrája az írnokon és a tanítón át egészen a
„népig" terjed.53
Közben ugyanis a tulajdonképpeni „polgárok", a kézm űve­
sek és szatócsok régi szakm ai rendjei szociálisan lesüllyedtek;
vesztettek jelentőségükből m agukkal a városokkal együtt, m e­
lyeknek politikai jogain helyzetük alapult. U gyanakkor a n agy ­
kereskedők kinőtték a város szűkebb kereteit, és a társaságokon
keresztül közvetlenül az állam hoz kapcsolódtak. Ily m ódon
ahol {m int H am burgban) a város nem tudta fenntartani m agát
a fejedelem területi hatalm ával szem ben, a „kapitalisták", a
kereskedők, a bankárok, kiadók és m anufaktúratulajdonosok is
ahhoz a „polgári" csoporthoz tartoznak, am ely hagyom ányos
értelem ben éppoly kevéssé polgári, m int a tanultak új rendje.54

52 Groth; i. m. I. köt. 598.1.

53 R. Stadelmann és W. Fischer: Die Bildungswelt des deutschen: Handwerks. Berlin,
1955.40.1. Lásd továbbá Br. Kuske: Der Einfluss des Staates auf die geschicht-
üche Entwicklung der sozialen Gruppén in Deutschland. Kölner Zeilschriftfür
Soziologie, 1949. 2. köt. 193. és köv. 1.
54 Ezt a különbséget hangsúlyozza éppen, Hamburg fejlődését a birodalom többi
részéve! összehasonlítva Percy Emst Schramm: Hamburg, Deutschland und die
Welt. München, 1943.37.1. „Ez a »polgári« réteg éppen azt vesztette el, ami az
igazi polgár lényegét jelentette, nevezetesen a városi közösséghez való tarto­
zásnak a polgári büszkeséggel megerősített érzését... Ezek, akik nem »polgá-
rok«, hanem »polgáriak« voltak, urukat, egyházukat vagy vállalkozójukat
szolgálták, vagy pedig »szabadok« voltak, amennyiben egy szabad szakmát
folytattak; de egymás közt semmi egyéb közösségük nem volt, mint hogy
^polgári rendűek" voltak - ami nem mondott sokkal többet, mint hogy ez a
megjelölés elhatárolta őket a nemességtől, a parasztságtól és a város egyéb

76
 Ez.a.„p.olgári" réteg a tulajdonképpeni hordozója a közönség­
nek; ez kezdettől fogva olvasóközönség. Egészében m ár nem
lehet a hanyatló barokk nemesi kultúrájába integrálni, m int a
m aga idejében a városi nagykereskedőket és tisztviselőket az
olasz reneszánsz udvarok nemesi kultúrájába. A polgári társa­
dalom új szférájában elfoglalt uralkodó helyzetük sokkal in-
k^bb az „u d var" és a „város" feszültségéhez vezet, melynek
tip ik us n em zeti m egjelenési fo rm áival m ég foglalkozunk
m ajd.55
A felsőbbség ebben, a merkantilista politika által leginkább
érintett és igénybe vett rétegben olyan rezonanciát vált ki, am ely
a publikum ot, a közhatalom absztrakt ellentétét, mint ellenfelet,
m int a m o st keletkező polgári nyilvánosság közönségét ébreszti
öntudatra. Ez ugyanis olyan mértékben fejlődik ki, amilyen
m értékben a polgári társadalom m agánszférájában a közér­
deket m ár nem csak a felsőbbség tartja szem m el, hanem az
alattvalók is m int sajátjukat veszik tekintetbe. A kereskedelmi
és pénztőke hordozói mellett a kiadók, m anufaktúratulajdono­
sok és gyárosok egyre növekvő csoportja is a közigazgatás
intézkedéseitől függő helyzetbe kerül; m indez egyenesen azzai
a szándékkal történik, hogy ipari-vállalkozói tevékenységük­
ben ne csak szabályozzák, hanem rendelkezések útján kezde­
m ényezésre is sarkallják őket. A m erkantilizm us egyáltalán
nem részesíti előnyben az állami üzem et, ahogyan ezt a széles
körben elterjedt előítélet tartja; ellenkezőleg, az iparpolitika,
term észetesen bürokratikus form ában, a kapitalista m ódon dol­
gozó m agánüzem ek ki- és felépítésének kedvez.50 Ily m ódon a
felsőbbség és az alattvalók viszonya a m agánkezdem ényezés és
a közszabályozás m iatt sajátosan ambivalenssé válik. így az a
területválikproblem atíkussá, am elyben a közhatalom folyam a­
tos igazgatási aktusok révén kapcsolódik a m agánszem élyek­

alsó rétegeitől. A régi kifejezés többnyire városi lakóhelyet sem kívánt meg, a
vidéken élő lelkipásztor, a mérnök a maga bányakörletében, a hivatalnok a
fejedelmi kastélyban - valamennyien »polgári rendííek« voltak. Tágabb érte­
lemben őket is a művelt polgársághoz számították, a burzsoáziához, amely
szigorúan elválasztotta magát a néptől, a peuple-től."
55 Lásd alább az 5. §-t. 85. és köv. 1.
56 Heckscher: i. m. I. köt. 258. 1. Továbbá: W. Treue: Das Verhaltnis von Fürst,
Staat, Untemehmerin der Zeit des Merkantilismus. Vierieljalmhrftefür Sozittl-
und Wirtschaftsgeschichte, 1957. 44. köt. 26, és köv. J.
 hez. Ez nem csak a kapitalista termelésben közvetlenül érdekel­
tek kategóriájára érvényes. Olyan, mértékben,, ahogy an a kapi­
talista termelés felülkerekedik, összezsugorodik az önellátás és
n ő a helyi piacokna.k a területi és nemzeti piacoktól való függé­
se, úgy h ogy a lakosság, főleg a városi lakosság széles rétegeit
mint fogyasztókat napi egzisztenciájukban érintik a m erkanti­
lista politika intézkedései. Nem a híres ruhaviseleti szabályok
m iatt, hanem árm egállapítások és adók, egyáltalán a közhata­
lom n ak ^ m ag án gazd álk o d ásb a való beavatkozásai m iatt ala­
kul ki .egy kritikai szféra: gabonaínség idején rendeletileg m eg­
tiltják péntek este a kenyérfogyasztást.57 M ivel egyrészt az ál­
lam m al szem bekerült társadalom világosan elkülöníti a közha­
talom tól a m agánterületet; m ásrészt azonban az élet újraterm e­
lését a m agánháztartás korlátain túl közérdekű üggyé teszi, a
közigazgatással való folytonos érintkezés zónája abban az érte­
lemben is „kritikaivá" válik, hogy az okoskodó közönség kriti­
káját idézi elő. A -köiönség annál is inkább elfogadhatja ezt a
kihívást, mivel csak át kell alakítania funkciójában azt az esz­
közt - a sajtót - , melynek segítségével a közigazgatás a társadal­
m at bizonyos értelem ben m ár közüggyé tette.
Az újságok m ár a .XVII. század utolsó h arm adától folyóira­
tokkal egészülnek ki, am elyek elsősorban nem inform ációkat,
hanem pedagógiai tanácsokat, sőt kritikákat és recenziókat is
tartalm aznak. A tudom ányos folyóiratok eleinte a m űvelt lai­
kusok köréhez fordulnak: Denys de Sallo Journal des Savants-ja
(1665), Otto M encken Acta Eruditorumja (1682), és végül Thoma-
sius híres Monatgesprache cím ű folyóirata (1688) a folyóiratok
egy egész fajtájának arculatát alakítja ki. A XVIII. század első
felében az okoskodás az úgynevezett tudós cikkel vonul be a
napi sajtóba. Am ikor 1729-től m ár a Hallenser Intelligenzblatt is
tudós cikkeket és könyvrecenziókat jelentet m eg a közlem énye­
ken kívül, így például „az idők m úlásáról egy történelm i tu d ó ­
sítást, m elyet egy professzor szerkesztett", akkor a p orosz király
indíttatva érzi m agát, hogy a fejlődés irányítását m ag a vegye a
kezébe. M ég az okoskodást m int olyant is alávetik a szabályo­
zásnak. A jogi, az orvosi és a filozófiai fakultás valam ennyi
rendes tanárának ugyanis felváltva „be kell küldenie a bejelen­

57 Sombart: i. m. I. köt. 365.1.

tési igazgatósághoz, időben, és legkésőbb csütörtökig egy kü­
lönleges, tiszta és világos stílusban m egírt feljegyzést"'* Egyál­
talán a tudósoknak „használható igazságokat kell közölniük a
közönséggel". A burzsoák itt m ég az uralkodó m egbízásából
alakítják ki a gondolatokat, m elyek csakham ar az ő saját gon d o­
lataik lesznek és az uralkodó ellen fognak irányulni. II. Frigyes
egyik 1784-ből szárm azó leirata így hangzik: „Egy m agán sze­
m ély nincs arra feljogosítva, h ogy az uralkodók és udvarok
tárgyalásairól, törvényeiről, rendszabályairól és rendelkezései­
ről, hivatalnokairól, kollégium airól és bíróságairól nyilvános, sőt
helytelenítő ítéleteket alkosson, az erről hozzá lejutó híreket
közzétegye v agy nyom tatás útján terjessze. A m agánszem ély
egyáltalán nem is képes ennek m egítélésére, mivel híján van a
körülm ények és m otívum ok tökéletes ism eretének."5 N éhány
évvel a francia forradalom előtt Poroszországban, mint valami
öntőform ában m egm erevednek azok a viszonyok, am elyek
Franciaországban, és m indenekelőtt Angliában m ár a század
elején cseppfolyóssá kezdtek válni. A megtiltó tt ítéleteket „nyil-
vánosnak".,nevezik - tekintettel arra.a nyilvánosságra, am ely
korábban m inden további nélkül a közhatalom területének sz á ­
m ított, m ost azonban levált erről; fórum m á vált, s a közönséggé
egyesü lt m ag án szem élyek itt kezdték legitim ációra kény­
szeríteni a közhatalm at a..közvélemény előtt. A publikum kö­
zönséggé, a subjecturn szubjektum m á, a felsőbbség címzettje
p edig szerződő féllé fejlődik.
E jelentős átalakulás n yom ait a nyelvtörténet őrzi. Angliában
a X\hl. század közepe óta „public"-rólbeszélnek ott, ahol addig
a „w orld " vagy a „m ankind" volt használatos. Éppígy a franci­
ában is megjelenik a public m int annak megjelölése, amely a
Grimm-féle szótár szerint, a XVII. században mint „Publikum "
Berlinből kiindulva N ém etországban is polgárjogot nyert; ezt
m egelőzően az olvasó világról beszéltek vagy egyszerűen a
világról {ez m a is m egvan abban az értelem ben, hogy: az egész
világ, mindenki, tout le m onde). A delung60 m egkülönbözteti a
közönséget, am ely nyilvános helyen egy szónok vagy színész

58 Idézi Groth: i. m. I. k öt 6 2 3 .1.

59 Idézi W. Schöne: Zeitungsívcsen und Statistik. Jena, 1924. 77, I.
60 Wörterbuchderhochdeutschcn Mundart. Wien, 1808. 3. rész, 856.1.

79
körüljön össze, az olvasóközönségtől; de m indkét esetben „ítélő
közönségről" van szó. A z angol publicityt a francia publicitéből
a XVII. század végén kölcsönzik; N ém etországban a szó a XVIII.
században bukkan fel. M aga a kritika a „közvélem ény" alakjá­
ban jelenik m eg - ez az „opinion publique" nyom án a XVIII,
század m ásodik felében képzett szó. A ngliában nagyjából
ugyanekkor keletkezik a „public o p in io n „ g e n e r a l opinion"-
ról m ár sokkal ham arabb is beszéltek.
 II. A NYILVÁNOSSÁG TÁRSADALMI
STRUKTÚRÁI

4. § A z alaprajz

A polgári nyilvánosságot előzetesen a közönséggé összegyűlt

m agán szem élyek világaként foghatjuk fel; ezek csakham ar
igényt form álnak m agával a közhatalom m al szem ben a h atósá­
gilag szabályozottnyilvánosságra, hogy a közhatalom m al m eg ­
vitassák az érintkezés általános szabályait a társadalm i m unká­
nak és az áruforgalom nak alapjában véve m agán, közösségileg
azonban jelentős területén. Sajátos és történetileg példa nélküli
ennek a vitának a .közege: a nyilvános okoskodás (Rásonne-
m ent). Ennek a szónak nyelvhasználatunkban m a is félreérthe­
tetlenül kettős polemikus árnyalata van: az észre való hivatko­
zás, és egyidejűleg ennek m egvető lefokozása kicsinyeskedő
szőrszálhasogatássá.1Idáig a rendek az uralkodókkal szerződ é­
seket alkudtak ki, amelyekben az egym ással konfliktusba lépő
hatalm i igényeket a rendi szabadságjogoknak az uralkodói h a­
tóságok által esetről esetre történő elhatárolása útján egyen sú ­

1 Kant az „okoskodni” és „okoskodás" kifejezéseket naivan a felvilágosodás

értelmében használja. Ő -ú g y szó lv án -m é g innen var, a bankádon; Hegel túl
van rajta. Az okoskodó gondolkodást amely mint pusztán értelmi vizsgálódás,
nem jutel a fogalom konkrétáltalánosságához, Hegel a piaiontkus hagyomány­
hoz hűen a szofistáknál leli fel példaszerűen kiképződött állapotban. Az ő
okoskodásukról mondja, „hogy a kötelességet, a teendőt nem a dolog magán-
és magáért való fogalmából merítik, hanem külső érvek alapján döntenek
helyesről és helytelenről, hasznosságról és károsságrói". (Előadások a filozófia
történetéről. Bp., 1959. II. kőt, 20.1.)
Hegel lefokozza az okoskodást, főképp nyilvános használatában, hogy a poli­
tikai tekintélyt, amelyhez az okoskodó közönség természetesen polemikusán
viszonyul, magasabb fejlődési fok mozzanataként igazolja: „az okoskodás,
vagyis a reflektáló értelmi vizsgálódás számára a monarcha fogalma a legne­
hezebb fogalom, mert az értelem megáll az egyes meghatározásoknál''.
(Rechtsphilosophie. Hg. Gans, Ausgabe Glockner, VII köt. 283.1. 279. §)

81
lyozták.2 Ez a gyakorlat a XIII. századtól először az uralm i
rendek és az uralkodó dualizm usához vezet; nem sokára m ár
csak a karok és rendek reprezentálják az országot, amellyel az
uralkodó szem bekerül.3 Ismeretes, hogy ez a fejlődés m ásképp
alakul Angliában, ahol a parlam ent relativizálja az uralkodói
hatalm at, és m ásképp a kontinensen, ahol a rendeket a m onar-
cha közvetíti. A harm adik rend szakít a hatalom kiegyensúlyo­
zásának ezzel a m ódozatával, m ert m ár nem tudja m agát uralm i
rendként létrehozni. A cseregazdálkodás alapzatán az uralom
m egosztása m ár nem lehetséges a hűbérúri jogok elhatárolása
útján (a rendi „szabadságok" is hűbérúri jogok voltak) - a
kapitalista m ódon m űködő tulajdon felett a rendelkezési h ata­
lom ugyanis nem politikai. A polgári szem élyek m agánszem é­
lyek; m int ilyenek nem „uralkodnak". Ezért a közhatalom m al
szem beni hatalm i igényeik nem az uralom összpontosítása el­
len irányulnak, am elyet „fel kellene osztani"; sokkal inkább a
fennálló uralom elvét támadják. A z ellenőrzés elve épp a pub­
licitás, am elyet a polgári közönség az uralom m al szembeállít, s
ezt kívánja m egváltoztatni. A nyilvános okoskodásban m egje­
lenő hatalm i követelésnek, am ely eo ipso lem ond az uralm i
követelés formájáról, ha m egvalósulna, nagyobb eredm ényt
kellene hoznia, mint egy elvben fenntartott uralom legitim áció­
bázisának a puszta m egváltozását (7. §).
A z „ész" mértékei és a „törvény" formái, am elyeknek a kö­
zönség az uralm at szeretné alávetni és ezáltal alapvetően m eg­
változtatni, szociológiai értelm üket csak m agának a polgári
nyilvánosságnak, főképp pedig annak a ténynek az elem zésé­
ben fedik fel, hogy m agánszem élyek azok, akik a nyilvánosság
közegében egym ással mint közönséggel érintkeznek. A nyilvá­
nos okoskodás önértelm ezését sajátos m ódon olyan egyéni ta­
pasztalatok irányítják, amelyek a családi intim szféra közönség­
re vonatkoztatott szubjektivitásából erednek. Ez a történelm i
forrásvidéke a család szem élyességének, a m o d em értelem ben
kielégített és szabad bensőségességnek. Ú gy látszik, h ogy a

2 Az ilyen státusszerződéseket, melyeket többnyire a hűbéri eskütétel alkalmával

kötöttek, természetesen nem lehet összehasonlítani a modem magánjog értel­
mében vett szerződésekkel. Lásd Brunner: Land und Herrscháft. 484.1.
3 Lásd W. Naef: Frühformen des modernen Staates im Spátmittelalter. Historische
Zeitschrift, 171. köt. 1951.225. és köv. 1.

82
 m agánélet belső körzetéből, a házból, a társadalm i term elés
erőfeszítéseivel és függőségi viszonyaival egyetem ben a „pri­
v á t" antik - a létszükségletek m egszabta kényszerűség - értel­
m ét is eltávolítják. A kiscsalád világa olyan m értékben határolja
el m ag át a társadalm i újraterm elés birodalm ától, ahogyan az
^'áruforgalom szétfeszíti a házi gazdálkodás kereteit: állam és
— társadalom polarizációiának íolyam ata m ég egyszer m egism ét­
lődik a társadalm on belül. A m agánem ber státusában az áru tu ­
lajd o n o s szerepe kombinálódik a családatya szerepével, a tulaj­
donos szerepe a tulajdonképpeni „em berével". A m agánéletnek
az intim szféra m agasabb szintjén való m egkettőződése (6. §)
nyújt alapot arra, h ogy e két szerepet a „m agán-" közös cím én
azonosítsák .végső fokon innen ered a polgári nyilvánosság
politikai önértelm ezése is.
M ielőtt a nyilvánosság az állam és a társadalom közötti erő­
térben kifejezetten politikai funkciókat venne át, a kiscsaládi
intim szférából eredő szubjektivitás úgyszólván kialakítja a sa­
ját közönségét. M ég mielőtt a m agánszem élyek politikai okos­
kodása a közhatalom tól a nyilvánosságot elvitatná és végül
teljesen elvenné, ennek leple alatt létrejön a nyilvánosságnak
egy nem politikai alakja - a politikailag m űködő nyilvánosság
irodalm i előalakja. Ez annak a nyilvános okoskodásnak a g ya­
korlótere, am ely m ég önm aga körül forog - a m agánszem élyek
ö n felvilágosításának fo ly am ata azokról az eredeti tap asz­
talatokról, m elyeket új m agánem berségükről szereztek. A poli­
tikai gazdaságtan m ellett ugyanis a pszichológia az a sajátosan
polgári tudom ány, am ely a XVIII. században keletkezik. Pszi­
chológiai érdeklődés vezeti azt az okoskodást is, am ely a kultú­
ra nyilvánossá vált képződm ényei körül éled fel: az olvasóte­
rem b en és a szính ázb an, a m ú zeum okb an és a h a n g v e r­
senyeken. Am ikor a kultúra áruform át ölt, és tulajdonképpeni
„kultú rád k ént csak ezzel bontakozik ki igazán (olyan valam i­
ként, am ely láthatóan önm agáért létezik), akkor kezdik a v itat­
kozás szabad tárgyaként követelni, melynek alapján a közön­
ségre vonatkoztatott szubjektivitás önm agával m egegyezésre
jut.
A z irodalm i nyilvánosság term észetesen nem sajátosan pol­
gári; m egőriz valam ilyen folytonosságot az uralkodói u d var
reprezentatív nyilvánosságával. A nyilvános okoskodás m ű v é­
szetét a m űvelt középréteg polgári avantgárdja az „elegáns

83
világgal", azzal az udvari-nem esi társasággal való érintkezés­
ben tanulja m eg, am ely term észetesen a m odern állam ap­
parátusnak az uralkodó szem élyével szem ben történő önálló­
sulása folyamán a m aga részéről egyre inkább levált az u d var­
ról, és a városban vált ellensúlyozó erővé. A „város" nem csak
gazdaságilag középpontja a polgári társadalom nak; az „ud var­
ral" való kultúrpolitikai ellentétében mindenekelőtt egy korai
irodalm i nyilvánosságot jelöl, am ely a kávéházakban (coffee­
houses), a szalonokban (les salons) és az asztaltársaságokban
találja m eg a m aga intézményeit. A hum anista-arisztokratikus
társaság örökösei, a polgári értelmiségiekkel való találkozás
során, társas beszélgetéseiken keresztül - m elyek csakham ar
nyilvános kritikává fejlődnek - hidat vernek a széteső udvari
nyilvánosság m aradványa és az új polgári nyilvánosság előfor-
mája között (5. §).
A zzal a szokásos fenntartással, am ely az efféle illusztrációk­
kal együtt járó egyszerűsítés m iatt szükséges, a XVIII. századi
polgári nyilvánosság alaprajzát a következőképpen lehet társa­
dalm i területek sémájaként ábrázolni:

M agánem berek területe A közhatalom területe

Polgári társadalom politikai állam

(Az áruforgalom nyilvánosság (a „rendészet"
és a társadalm i munka birodalm a)
területe)
irodalmi
nyilvánosság
(klubok, sajtó)
A kiscsalád belső tere (A kultúrjavak u d var
(polgári értelmiség) piaca) (nem esi-udvari
társaság)
„város"

A mi szem pontunkból alapvető, állam és társadalom közti vá­

laszvonal elkülöníti a közterületet a m agánterülettől. A köz
birodalm a a közhatalom ra korlátozódik. Ide szám ítjuk m ég az
udvart. A m agánszem élyek területéhez tartozik a tulajdonkép­
peni „nyilvánosság" is; m ert ez m agánszem élyek nyilvánossá­
ga. Ezért a m agánszem élyeknek fenntartott területen m egkü-

84
 lönböztetjük a m agánéletet a nyilvánosságtól. A m agánem be­
rek területe fogja át a szűkebb értelemben vett polgári társadal­
m at, tehát az áruforgalom és a társadalm i m unka területét; ebbe
van beágyazva a család a m aga intim szférájával. A politikai
nyilvánosság az irodalmiból lép elő; az állam ot a közvélem é­
nyen keresztül közvetíti a társadalom szükségleteivel.

5. § A nyilvánosság intézményei

Franciaországban a XVII. században közönségnek (le public)

nevezik az olvasókat (lecteurs), a nézőket (spectateurs); hallga­
tókat (auditeurs) m int a m űvészet és irodalom fogyasztóit, cím -
“zéttjeit és kritikusait;4 ezen m ég elsősorban az ud vart értették,
azután a városi nem esség egyes részeit, valam int egy szűk
polgári felső réteget, am elynek tagjai a párizsi színházak p áh o­
lyaiban ültek. Ehhez a korai közönséghez tehát az u d var és a
„v áros" tartozik. E kör teljességgel arisztokratikus társas életé­
ben m o d em m ozzanat alakul ki; az udvari terem helyét, ahol az
uralkodó az ünnepeket m egünnepli és m ecénás m ódjára m aga
köré gyűjti a m űvészeket a H otel de Rambouillet-val elfoglalja
az, am it később szalonnak neveztek.5 Ennek mintájára jöttek
létre a finomkodó ruelle-ek, am elyek az udvarral szem ben bi­
zonyos fokig önállóak voltak. N oha m ár itt kirajzolódik a g az­
daságilag im produktív és politikailag funkció nélkül városi
arisztokráciának a jelentős, gyakran a polgárságból szárm azó
írókkal, m űvészekkel és tudósokkal való, a XVIII. század sz a ­
lonjára jellemző kapcsolata, a becsületesség (honnéteté) uralko­
dó klímájában azonban a szellem m ég nem tud elszakadni a
nem es házigazda tekintélyétől, és nem tud olyan autonóm iára
szert tenni, am ely a társalgást kritikává, az élceket érvekké
változtatná. Csak a versailles-i rezidenciát Párizsba áthelyező
O rléans-i Fülöp régensségének idején veszti el az ud var a nyil­

4 E. Auerbach (Dasfranzösische Publikum des XVII. Jahrhunderts. München, 1933.)

szerint a szót már 1629-ben használták a színházi közönség értelmében; addig
a public főnévi használata kizárólag az államra, illetve a közjóra vonatkozott.
' Akkoriban ezen, teljesen az olasz reneszánsz értelmében, még a dísztermet
értették, nem pedig a cabinet-et, a circle-t, a reduite-et stb.

85
vánosságban elfoglalt központi helyzetét, sőt azt a rangját, hogy
ő m aga a nyilvánosság, \mikor ugyanis a „ város'-'-eRfteHcnitü-
rális funkcióit átveszi, nem csak a nyilvánosság hordozója vál­
tozik m eg, hanem m aga a nyilvánosság is. A királyi reprezen­
táció vilaga s vele együtt a versailles-i grand goűt fáradságosan
fenntartott külsőséggé válik. A régens és két utóda a kis társa­
ságot, sőt egyenesen a családi kört kedveli, s bizonyos m érték­
ben kivonják m agukat az etikett alól. A nagyszerű szertartási
rend csaknem polgári intimitásnak engedi át a helyét: „XVI.
Lajos udvarában a hét hat napján az összejövetelek m agán tár­
saság jellegűek. A z egyetlen hely, ahol a régensség idején valam i
udvartartásféle alakul ki, M aine hercegnő kastélya Sceaux-ban,
am ely ragyogó, költséges és nagy találékonysággal m egrende­
zett ünnepségek színterévé, új m űvészeti központtá, a m úzsák
igazi otthonává válik. Á m a hercegnő rendezvényei m ár előre­
vetítik az udvari élet végleges felbomlásának árnyékát; átm ene­
tet jelentenek a régi értelem ben vett u d var és a XVIII. századi
szalon - az u d var szellemi örököse - k özött."6
Angliában az u d var sohasem tudott úgy uralkodni a város
felett, mint a N apkirály Franciaországában.7 M égis a nagy for­
radalom után court és tow n viszonyában hasonló fordulatot
lehet megfigyelni, mint egy generációval később cour és vilié
viszonyában. A Stuartoknál, egészen II. Károlyig az irodalom
és m űvészet a király reprezentációját szolgálta. „A forradalom
után m égis elhalványodott az ud var ragyogása. Sem a korona
politikai rangja, sem hordozóik szem élyes tulajdonságai nem
feleltek m ár m eg a m últ mértékének. A szigorú Vilmos, a szen­
vedő A nna, a G yörgy névre hallgató ném et királyok, a gazdál­

6 Hauser A.: i. m. II. köt. 9.1.

7 London sohasem volt, úgy mint Párizs, közvetlenül alávetve a királynak. Az a
város, amely választott tanácsosokon keresztül saját magát igazgatta és a
rendőri hatalmat saját milíciáján keresztül gyakorolta, az udvar és a parlament
igazságszolgáltatása számára kevésbé volt hozzáférhető, mint az ország bár­
mely más városa. A XVIII. század fordulóján a 12 000 adófizető - csaknem
valamennyien a 89 céh és társaság tagjai - 26 tanácsost és 200 tanácstagot
választott- ez akkoriban páratlanul széles, csaknem „demokratikus" bázis volt.
A nagy forradalom után a court és town [udvar és város] viszonyában mégis
olyan fordulat áll be, amelyet hozzávetőlegesen a régensség korabeli fejlődésé­
hez lehet hasonlítani.

86
 kodó G yörgy, a házias Viktória: közülük senki sem kívánt E r­
zsébet stílusában u d vart tartani. Ettől fogva az udvar a vissza-
.vonultan élő királyi család rezidenciája volt, am elyre távolból
mutogaTtak", s am elyet csak a közm ondásos unalm ú formális
alkalm akkor lehetett nagy nehézségek árán m egközelíteni."8 A
„v áros" fölényét azok az új intézmények szilárdítják m eg, am e­
lyek Angliában és Franciaországban, m inden különbözőségük
m ellett is, ugyanazokat a társadalm i funkciójukat veszik át:
1680 és 1730 közti virágkorukban a kávéházak, a régensség és a
forradalom közti időben pedig a szalonok. Itt is, ott is ezek a
központjai az eleinte irodalmi, azután m ár politikaivá is váló
kritikának, amelyben az arisztokratikus társaság tagjai és a
p olg ári értelm iségiek között kezd kialakulni a kim űveltek
egyenjogúsága.
A XVII. század közepén, miután m ár nem csak a legelőször
elterjedt tea, hanem a kávé és a csokoládé is m egszokott itallá
vált (legalábbis a lakosság jóm ódú rétegei szám ára), egy levan-
tei kereskedő kocsisa m egnyitotta az első kávéházat. A XVIII.
század első évtizedében Londonban m ár több m int 3000 kávé­
ház van, s mindegyiknek van egy törzsvendégekből álló belső
köre.9 A hogyan D ryden W ill's-nél az ifjú írógeneráció körében
„antikról és m o d em ről" vitatkozott, ahogyan A ddison és Steele
valam ivel később Button's-nál a m aguk little senate-jének ülé­
seit tartották, éppúgy vitázott m ár a Rotaclubban, Milton egyik
adlátusának elnökletével, M arvell és Pepys H arringtonnal, aki
m inden bizonnyal itt adta elő Oceanájának republikánus eszm é­
it.10 Éppúgy mint a szalonokban, az irodalom nak ezekben a
kávéházakban kell igazolódnia, ahol az „értelm iség" az arisz­
tokráciával összetalálkozik. Itt azonban a nagypolgári réteggel
összekapcsolódó nemesség birtokában van azoknak a társadalmi
funkcióknak, am elyeket a fran cia n em esség elvesztett; ez

8 G. M. Trevelyan: Kultur- und Sozialgeschichte Englands. Hamburg, 1948.327.1.

9 L. Stephen: English Literature and Society in the 18th Century. London, 1903.,
utoljára 1947. 37. 1. Lásd továbbá H. Reinhold: Zur Sozialgeschichte des
Kaffees und des Kaffeehauses. Kölner Zeitschriftfür Soziologie und Sozialpsycho-
logie, 1958.10. köt. 151. és köv. 1.
* Valaki mellé rendelt fontos beosztású személy.
H. Westerfrölke: Englische Kaffeeháuser als Sammelpunkte der literarischen Welt.
lena, 1924. 21. és köv. 1.

87
reprezentálja a landed és m oneyed interestet (birtokos és pénz­
érdek). így az okoskodás, amely m űvészeti és irodalm i alkotá­
sok m egvitatásával kezdődött, csakham ar gazdasági és politi­
kai vitákra is kiterjed; itt azonban nincs m eg az a garancia, m int
a szalonok efféle vitáinál, hogy ezek legalábbis közvetlenül
következm ények nélkül m aradnak. Valószínűleg ezzel van
összefüggésben, hogy a kávéházi társaság kizárólag férfiak szá­
m ára volt nyitva, m íg a szalonstílust, m int általában a rokokót,
az asszonyok alakították ki. A londoni társaság m inden este
m agukra hagyott asszonyai harcoltak is - szilárdan, de ered­
m ény nélkül - az új intézmény ellen.11 A kávéház nem csak az
irányadó körök m egközelítését tette könnyebbé, hanem m inde­
nekelőtt összefogta a középosztály szélesebb rétegeit, beleértve
m ég a kézm űvességet és szatócsokat is. Am it N ed W ard a
„wealthy shopkeeper"-ről elmond12- hogy ezek naponta többször
is jártak kávéházba - , az ép p ú gy vonatkozik a szegén yre is.13

11 Már 1674-ből fennmaradt egy pamflet: The Women's Petition against Coffee,
representing to Public Consideration o f the Grand Inconvenciences according to their
Sex from the Excessive use o f that Drying, Enfeebling liquor. (Az asszonyok
kiáltványa a kávéházak ellen. Nyilvános megfontolásra bocsátják azon nagy
hátrányokat, amelyek nemük véleménye szerint e kiszárító és elgyengítő
folyadék túlzott használatából származnak.)
12 Trevelyan: i. m. 315.1. lábjegyzete.
13 Lásd a National Review egyik beszámolóját, 8. sz., ahogy Westerfrölke idézi, i.
m. 15. 1. „Minden szakmának, minden kereskedő rendnek, osztálynak és
pártnak megvolt a maga kedvenc kávéháza. A jogászok jogtudományról és
tanultságról vitáztak kritizálgatták a legújabb ügyet vagy elmesélték a leg­
utóbbi Westminster-csemegéket Nando's-nál vagy a Grecianben, a Temple
környékén ...A z üzletemberek azért találkoztak Garraway's-nél vagy Jona-
than's-nál, hogy a részvények emelkedését vagy esését megbeszéljék, es meg­
állapítsák a biztosítási díjak állását. A lelkészek egyetemi pletykákat cseréltek
ki vagy dr. Sacheverell legutóbbi prédikációjáról elmélkedtek, Truby's-nél
vagy Child's-nál. A katonák a Charing Cross közelében Old Man's-nél vagy
Young Man's-nél gyűltek össze, hogy sérelmeiket megbeszéljék. A whig
politikusok főhadiszállása a Smyrna vagy a St. James' volt, míg a toryk a Cocos
Tree-t vagy az Ozinda's-t látogatták gyakran - mindezek a St. James Streeten
voltak. A skótok Forest's-nál tartották összejöveteleiket. A franciák Giles'-nél
vagy Old Slaughter's-nél a St. Martin’s Lantben. A játékosok White's-nál és a
Covent Garden környékén levő csokoládézókban kockáztak, a művészek a
Gresham College környékét tisztelték meg, a vezető széplelkek pedig Will's-
nél, Button's-nál vagy Tom's-nál gyűltek össze a Great Russell Streeten, ahol
színház után pikéteztek és éjszakáig állt a legnagyobb jókedv... A gazdagabb

88
 Ezzel szemben Franciaországban a szalonok sajátos enklávét
alkottak. A m íg a polgárság, am ely az állam és az egyház veze­
téséből term észetesen szinte teljesen ki volt zárva, a gazdasági
életben lassanként m inden kulcspozíciót m egszerzett m agának,
s az arisztokrácia a polgárság anyagi fölényét királyi privilégi­
um okkal és a hierarchiának a társasági érintkezésben való annál
szigorúbb kihangsúlyozásával kom penzálta, addig itt a nem es­
ség és a hozzá asszimilálódó nagypolgárság, am ely cTBankárok
és főhivatalnokok közül került ki, úgyszólván mint egyenran-
guakkal érintkezett az „értelm iségiekkel". A plebejus d 'A lem -
"bert nem kivétel; a nem esi és polgári nagyvilági dám ák szalon­
jaiban hercegek és grófok, órások és szatócsok fiai érintkeznek
egym ással.14 A szalonban a szellem m ár nem a m ecénást szol­
gálja; a „vélem ény" m egszabadul a gazdasági függőség kötött­
ségeitől. A szalonok m ég Fülöp alatt is inkább a gáláns élveze­
teknek, m int az értelm es vitáknak a színhelyei voltak, a viták
azonban csakham ar összekapcsolódnak a vacsorákkal. D iderot
különbségtétele írások és beszédek15 között megvilágítja az új
gyülekezési helyek funkcióit. A XVIII. század szinte v ala­
m ennyi nagy írója lényeges gondolatait először ilyen beszédek­
ben, akadém iai előadásokban és mindenekelőtt a szalonokban
bocsátotta vitára. A nyilvánosságra hozatal terén a szalonnak
úgyszólván monopolisztikus helyzete volt: egy új műnek, m ég
a zeneinek is mindenekelőtt e fórum előtt kellett m agát igazol­
nia. Galiani abbénak a gabonakereskedelem ről szóló dialógusai
szem léletes képet adnak arról, hogyan keveredik elegánsan a
társalgás és a vita, és arról, hogyan tárgyalják m eg a lényegte­
lent, az utazásokat és az egészséget, éppoly ünnepélyesen, am i­
lyen futólagosan kezelik a fontosat, a színházat és a politikát.
Ebben a korban N ém etországban nincs „város", am ely az
u d var reprezentatív nyilvánosságát a polgári nyilvánosság in­

kereskedők Lloyd's-nál beszélgettek a részvények emelkedéséről és eséséről.

Robin's-nál és Mrs. Rochefort's-nál tanácskoztak a bankárok és az idegen
követek. A művészetkedvelők Don Salteros kávéházát tisztelték meg Cheyne
W alkban..."
14
|t,
Hauser A.: i. m. II. köt. 10.1.
' Nos écrits n'opérent que sur une certaine classe de citoyens, nos discours sur
toutes. (Írásaink az állampolgároknak csak bizonyos osztályaira hatnak, be­
szédeink mindenkire.)

89
tézm ényeivel felválthatná. H asonló elemeket azonban itt is ta­
lálhatunk, mindenekelőtt a tudós asztaltársaságokban, a XVII.
század nyelvtisztító társaságaiban. Ezek term észetesen kevésbé
elterjedtek és hatékonyak, m int a kávéház és a szalon. A politi­
kai praxistól m ég szigorúbban el vannak zárva, m int a szalonok;
közönségük azonban, éppúgy m int a kávéházaké, produktív
m unkát végző m agánszem élyekből verbuválódik: nevezetesen
a fejedelmi rezidencia jóravaló városi közönségéből, am elyben
az akadém iai képzettségű burzsoák voltak túlsúlyban. A z első
„N ém et Társaságok"-at 1727-ben Lipcsében Gottsched alapítot­
ta. Ezek az előző évszázad nyelvi rendjeihez kapcsolódnak,
m elyeket m ég az uralkodók hívtak össze, a rendi exkluzivitástól
azonban m entesek voltak; azok a későbbi kísérletek, hogy lo­
vagrenddé alakítsák át őket, jellemző m ódon meghiúsulnak. E
társaságok arra törekszenek, amint ez az egyik alapító forrásban
áll, „hogy ily m ódon rendileg egyenlőtlen szem élyek között
egyenlőség és társaság találtassek"16. A z ilyen rendek, kam arák
és akadém iák az anyanyelv gondozásának szentelik m agukat,
s ezt m ost az emberek közti érintkezés közegeként fogják fel. Itt
a társadalm i hierarchia korlátain túl a polgárok a társadalm ilag
elismert, de politikailag jelentéktelen nemesekkel „pusztán"
m int emberekkel érintkeznek.17 A döntő nem annyira a tagok
politikai egyenlősége, m int inkább az abszolutizm us politikai
szférájával szem ben exkluzivitásuk általában: a szociális egyen­
lőség eleinte csak m int az államon kívüli egyenlőség lehetséges.
A m agánszem élyeknek közönséggé való egyesülését ezért ti­
tokban előlegezik, a nyilvánosságot m ég m esszem enően a nyil­
vánosság kizárásával teremtik m eg. A felvilágosítás arkánum -
gyakorlata, am ely a szabadkőm űves-páholyokra jellemző, de
m ás szövetségekben és asztaltársaságokban is gyakori, dialek­
tikus jellegű. M aga az ész, am elynek a m űvelt emberekből álló
közönség racionális kommunikációjában, az értelem nyilvános
használatában kell m egvalósulnia, oltalom ra szorul a nyilvá­
nosságra hozatallal szemben, mivel m inden uralm i viszonyt
fenyeget. A m eddig a publicitás székhelye az uralkodó titkos
kancelláriája, addig az ész közvetlenül nem nyilvánulhat m eg.

16 E. Manheim: Die Tráger der öffentlichen Meinung. Wien, 1923.83.1.

17 A nyelv „a transzcendentális közfelfogás orgánumának", a „nyilvános egyet­
értés eszközének" számít; v. ö. Manheim: i. m. 88. és 92.1.

90
N yilvánosságának m ég titoktartásra van szüksége, közönsége
belső m arad. A titokba burkolózott ész fénye fokozatosan d e­
reng fel. Erre emlékeztet Lessing ism ert m ondása a szabadkő­
m űvességről, am ely akkoriban általános európai jelenség: épp­
annyi idős, m int a polgári társadalom - „ha a polgári társadalom
nem éppenséggel a szabadkőm űvesség sarja".1'
A titkos társaságok olyan mértékben válnak saját ideológiá­
juk rabjává, ahogyan az okoskodó közönség, s vele együ tt a
polgári nyilvánosság, melynek ezek előharcosai voltak, a fel­
sőbbség által szabályozott nyilvánossággal szem ben felülkere­
kedik. A polgári közösségi szellem publicisztikus enklávéiból
„belső képződményekké válnak, melyeknek alapja az időköz­
ben létrejött nyilvánosságtól való elkülönülés"19. Ezzel szem ben
m ás társaságok, főleg azok, amelyek a XVIII. század folyam án
polgári honoráciorok köréből jönnek létre, nyílt egyesülésekké
bővülnek, melyekbe viszonylag könnyű bejutni, m ég kooptáció
alapján is. Ezekben m agától értetődővé vált a polgári társasági
stílus, az intimitás és az udvari konvencióval szem beállított
m orál, s m ár sem m i esetre sem volt szükség a szertartásos
testvériesség m egrendezésére.
Bárm ennyire is különbözzenek egym ástól asztaltársaságok,
szalonok és kávéházak közönségük méretében és összetételé­
ben, az érintkezés stílusában, az okoskodás légkörében és a
tem atikus beállítottságban, ezek mégis tendenciaszerűen állan­
dó vitatkozást szerveznek m agánszem élyek között; ennélfogva
több közös intézm ényi kritériumuk is van.
Először, a társasági érintkezésnek olyan fajtájára van szükség,
am elynek nem előfeltétele a státus egyenlősége, hanem attól
általában elvonatkoztat. A rangok szertartási rendjével szem ­
ben tendenciaszerűen felülkerekedik az egyenrangúak közti
tapintat: J A z egyenlőség, melynek alapján az érv tekintélye

18 Lessing: Emst und Falk. GesprachejürFreimaurer. 1778. Az egész komplexum­

hoz lásd E. Lenhoff és O. Posner: Internationales Freimaurerlexikon. Zürich,
Leipzig, Wien, 1932. és B. Fay: La Franc-Magonnerie el la Revolution intellectuelle
du XVlile siécle. Paris, 1935.
19 E. Manheim: i. m. 11.1.
20 H. Plessner a nyilvánosságot, természetesen egy másik összefüggésben, „a
tapintat érvényességi szférájaként" határozza meg. Diplomáciai viszonyok,
szerepek hordozói között, a tapintat viszonyai természetes személyek között
állnak fenn, lásd Grenzen der Gemeinschaft. Bonn, 1924., főleg a 100.1.

91
egyedül képes helytállni és végül felül is kerekedni a társadalm i
hierarchiával szem ben, a kor öntudatában a „pusztán em beri"
egyenlőségét jelenti. A m agánem berek, les hom m eprivés, pri­
vate gentlemen, nem csak abban az értelem ben alkotják a közön­
séget, h ogy a közhivatalok tekintélye hatályon kívül van helyez­
ve; elvben gazdasági függőségeknek sem lehet hatásuk; a piac
törvényei éppúgy fel vannak függesztve, m int az államéi. N em
mintha a szalonokkal, kávéházakkal, társaságokkal a közönség
eszméje kom olyan m egvalósult volna; m int eszm e azonban
objektív igényként m egfogalm azódott és ennyiben, ha nem is
valóságosan, mégis hatékony lett.
Másodszor, az ilyen közönségen b elü ia vitatkozás előfeltétele
olyan területek problematikussá tétele, am elyek eddig nem m i­
nősültek kérdésesnek. „Az általánossal" kapcsolatban, amellyel
a közönség kritikailag foglalkozik, az állami és egyházi autori­
tások m ég akkor is fenntartották m aguknak az értelm ezés m o­
nopólium át - nem csak a szószéken, hanem a filozófiában, iro­
dalom ban és m űvészetben is - , am ikor a kapitalizm us fejlődése
bizonyos szociális rétegektől m ár információk alapján, éspedig
egyre több információ alapján irányított racionális viselkedést
követelt m eg. Olyan mértékben azonban, ahogyan a filozófiai
és irodalm i m űveket, egyáltalán a m űvészi term ékeket piacra
termelik és azon keresztül közvetítik, e kultúrjavak az inform á­
ció korábban tárgyalt fajtájához válnak hasonlatossá: mint áruk
elvben általánosan hozzáférhetők. M ár nem az egyházi és u d ­
vari nyilvánosság reprezentációjának alkotórészei; pontosan
ezt jelenti dicsfényük elvesztése, egykori szakram entális jelle­
gük profanizálódása. A m agánem berek, akik szám ára a m ű
m int áru hozzáférhetővé válik, profanizálják azt, amennyiben a
m ű értelm ét autonóm m ódon, az egym ás közti racionális érint­
kezés útján keresik és beszélik m eg, és ezzel ki kell m ondaniuk
azt, ami eddig éppen kim ondatlanságában fejthette ki autorita-
tív érvényét. Egyáltalán a „m űvészet" és a „kultúra", am int ezt
Raym ond Williams kimutatja,21 csak a XVIII. században tesznek

21 R. Williams: Culture and Society 1780-1950. New York, 1960. „An art had
formerly been any human skill (művészet a mesterségbeli tudás értelmében,
J. H.); but Art now signified a particular group of skills, the »imaginitive« or
»creative« arts... From... askill,ith ad become... to be a kind of institution, a
set body of activities of a certain kind." (Korábban minden emberi mesterség

92
 szert m odern jelentésükre, mely szerint ezeken a társadalm i élet
újraterm elésétől elkülönült szféra értendő.
Harmadszor, ugyanaz a folyamat, melv a kultúrának árufor­
m át ad, és egyáltalán csak ígv teszi m egvitatható kulfurává, a
^“közönség elvi lezáratlanságához vezet. Bármilyen exkluzTv volt'
1— is a közönség, sohasem tudott egészen elzárkózni és klikké
m erevedni; m ert kezdettől fogva az összes m agánem ber am a
nagyobb közönségén belül helyezkedett el - és így is fogta fel
önm agát - , am elynek tagjai mint olvasók, nézők és hallgatók a
piacon keresztül m eg tudták szerezni a vitatárgyakat, feltételez­
ve a vagyont és m űveltséget. A m egvitatható kérdések nem csak
jelentőségük értelm ében válnak „általánossá", hanem a h ozzá­
férhetőség tekintetében is: kell hogy mindenki odatartozhassék.
Ahol a közönség intézm ényesen mint beszélgető partnerek szi­
lárd csoportja hozza létre m agát, ott sem azonosul a közönség­
gel, hanem éppenséggel azt az igényt tám asztja, h ogy mint
szószólója, sőt talán mint nevelője, az ő nevében lépjen fel, őt
képviselje - ez a polgári reprezentáció új alakja. A z első n em ze­
dékek közönsége ott is egy nagyobb közönség részének tudja
m agát, ahol szem élyek m egadható körének formájában jön lét­
re. Potenciálisan ez m indig is publicisztikus testület, m ert v itat­
kozva belülről kifelé fordulhat - erre egy példa a sok közül a
Diskurse der M ahlem, am elyet Bodm er és Breitinger 1721-ben
Zürichben ad ki.
A z a „nagy"-közönség, am ely zavarosan formálódik, a kö­
zönség korai intézm ényein kívül, term észetesen m ég m indig
elenyésző a falusi lakosság és a városi „nép" töm egéhez viszo-

művészet volt, most azonban a művészet a mesterségeknek egy meghatáro­

zott csoportját jelentette, az »alkotó« vagy »képzeleti« mesterségeket... Mes­
terségből... egyfajta intézménnyé vált, bizonyos természetű tevékenységek
meghatározott rendszerévé.) Ennek felel mega „culture" jelentésváltozása: „It
had meant, primarily, the tending of natural growth (a kultúrát a növénykul­
túra értelmében) and then, by analogy, a process of human training (pi.
»kultúrember«). But this latter use, which had usually been a culture of
something, was changed... to culture as such, a thing in itself." (Ez eleinte a
természetes növekedés gondozását, felügyeletét jelentette, és később, analógia
alapján, az emberi nevelés folyamatát. De ez a legutóbbi használat, amely
rendszerint valaminek a kultúrája volt, átalakult a kultúrává mint olyanná,
magánvaló dologgá.) R. Wittram (Das Interesse art der Geschichte. Göttingen,
1958. 40. és köv. 1.) is tesz fogalomtörténeti megjegyzéseket a „kultúrával"
kapcsolatban.

93
nyitva. A z elemi iskolai képzés, ahol egyáltalán van, alacsony;
sőt az analfabéták szám aránya, legalábbis Angliában, nagyobb,
m int a m egelőző, erzsébeti korszakban.22
A XVIII. század elején itt a lakosságnak több m int a fele a
létm inim um határán él: a tömegek nem csak m esszem enően
írástudatlanok, hanem az elnyom orodásnak is oly fokán van ­
nak, hogy az irodalm at egyáltalán nem tudnák megfizetni. N em
rendelkeznek azzal a vásárlóerővel, am ely a kultúrjavak piacán
való akármilyen szerény részvételhez is szükséges.23 M égis új
társadalm i kategória jön létre e diffúz, a kulturális érintkezés
kom m ercializálódásának folyam atában kiformálódó közönség­
gel.
A XVII. század udvari arisztokráciája tulajdonképpen nem
jelent olvasóközönséget. H abár eltart néhány írót és ezek alkal­
m azottait, a m ecénásokra épülő termelésnek inkább valamiféle
conspicuous consum ption (látványos fogyasztás) felel m eg,
m int egy érdeklődő közönség kom oly olvasása. Ez csak a XVIII.

22 R. D. Altick: The English Common Reader. A Social History o f the Mass Reading
Public. Chicago, 1957. Lásd ennek főképp az első fejezetét, melynek eredmé­
nyeit a 30. oldalon foglalja össze. „If, speculating from such little information
as we have, we tried to chart the growth of the reading public in the first three
centuries after Caxton, the line would climb slowly for the first hundred years.
During the Elizabethian period its rate of ascent would considerably quicken.
The line would reach a peak during the civil War and Commonwealth, when
interest in reading was powerfully stimulated by public excitments. But
during the Restoration it would drop, because of the lessening of popular
turmoil, the damage the war had done to the educational system, and the
aristocratic domination of current literature in the age of Dryden. A fresh
ascent would begin in the early eighteenth century, the time of Addison and
Steele and thereafter the line would climb steadily." (Ha megpróbálnánk, a ren­
delkezésre álló kevés információ alapján némi találgatással felvázolni az
olvasóközönség növekedését a Caxton utáni első három évszázadban, az első
száz évben a vonal lassan emelkednék. Az erzsébeti korszakban az emelkedés
sebessége jelentősen meggyorsulna. A vonal a köztársaság és a polgárháború
idején érné el egyik csúcspontját, amikor a közéleti izgalmak óriási mértékben
ösztönözték az olvasás iránti érdeklődést. A restauráció alatt azonban a nép
nyugtalanságának csökkenése, a nevelési rendszernek a háborúban bekövet­
kezett romlása miatt, valamint az aktuális irodalomnak a Dryden-korszakban
érvényben levő arisztokrata ellenőrzése következtében a görbe süllyedne.
Gyors emelkedés kezdődne a XVIII. század elején, Addison és Steele korában,
és attól kezdve a görbe gyorsan emelkednék.)
23 J. Watt: The Reading Public. In: The Rise o f Novel. London, 1957.

94
század első évtizedeiben alakul ki, am ikor a m ecénást m int az
író m egbízóját m ár a kiadó helyettesíti, és ő gondoskodik a
m űvek piaci úton történő terjesztéséről.24 A z irodalom hoz h a­
sonlóan a színháznak is csak akkor lesz m o d em értelem ben vett
közönsége, amikor az udvari és a rezidenciaszínházból, am elye­
ket tipikusan N ém etországban lehet megfigyelni, „nyilvános­
sá " válik. A nép - sőt m ég cselédek, katonák, tanoncok, fiatal
írnokok és a „látványosságra" mindig kapható lum penproleta­
riátus is - , a csőcselék, ahogyan a korabeli forrásokban n evez­
ték, Angliában és Franciaországban term észetesen m ár a XVII.
század óta látogathatta a színházat, például a G lobe-színházat
vagy a Com édie-t. Ezek azonban m ég valam ennyien a nyilvá­
nosság azon másik típusának részét képezik, am elyben a „ran ­
gok" (ennek emlékét színházépületeink diszfunkcionális építé­
szeti m aradványként m ég m a is őrzik) az ujjongó nép előtt
reprezentációt fejtenek ki. H ogy m ennyire át kell alakulnia
először a „földszintnek" polgári közönséggé, azt szim ptom ati­
kusán m utatják a párizsi rendőrség rendeletei, am elyek az 1641-
es királyi utasítás óta lárm a és verekedés, valam int betű szerint
em berölés25 ellen irányulnak; m ert nem sokára nem csak a páho­
lyok és erkélyek „társaságát" kell a filouktól (csirkefogóktól)
m egvédeni, hanem a földszinti közönségnek egy m egh atáro­
zott részét is - a polgárit, am elyet eleinte a St. Denis utca
kereskedői példáznak (az újonnan keletkezett divat- és luxus­
üzletek tulajdonosai: ékszerészek, optikusok, hangszerárusok,
kesztyűkészítők). A földszinten lassanként az a közönség g yü ­
lekezik, am elyet később majd a m űvelt rendek közé szám ítanak,
am ely azonban nem tartozik a szalonokban forgolódó nagyp ol­
gári felső réteghez. Angliában világosabb a cezúra. A népi
színház teljesen elpusztult; II. Károly idejében Londonban az

24 Hauser: i. m. II. köt. 43-44.1. „A mecénás helyébe a kiadó lép; az előfizetés,

amelyet találóanneveztek kollektív mecénáskodásnak, átmenet a kettő között.
A patronálás az író és a közönség közti viszonynak merőben arisztokratikus
formája; az előfizetés meglazítja a kötöttséget, de még megőriz bizonyos
vonásokat e viszony személyes jellegéből; csak az általános, az író előtt teljesen
ismeretlen közönség részére történő könyvkiadás felel meg a polgári társada­
lom struktúrájának, amely az anonim áruforgalmon alapul."
Parfaict még egy olyan szerzőről is beszámol, aki darabjának sikerét nagy
büszkén azon mérte, hogy a premieren négy ajtónállót megöltek. Lásd Auer­
bach: i. m. 13.1.

95
u d var patronálásával egyetlen színház tartotta m agát, „de en­
nek sem volt köze a polgársághoz, hanem csak a társaságh oz".26
C sak a forradalom utáni korszakban, am ikor D ryden kom édiái­
ról áttérnek C ongreve drám áira, nyílnak m eg a színházak egy
olyan közönség szám ára, am elyről G ottsched csak a következő
évszázad hatvanas éveiben m ondhatja el: „Ezt a valam it m ost
Berlinben közönségnek hívják."27Hiszen Németország, Gottsched
és Lessing kritikai erőfeszítései nyom án, csak 1766-ban kap
először a „Deutsches N ationaltheater"-rel állandó színházat.
A z az eltolódás, melynek következm énye nem a közönség
átrétegződése, hanem egyáltalán a „közönségnek"m int olyan­
nak a m egterem tődése, kategoriálisan m ég határozottabban
m egragadható a hangversenyközönség, m int az olvasó- és né­
zőközönség esetében. A XVIII. század végéig ugyanis m inden
m uzsika a reprezentatív nyilvánosság funkcióhoz volt kötve,
m inden zene alkalmi zene volt, ahogyan ezt m a nevezik. T ársa­
dalm i funkciója szerint a zene az istentisztelet áhítatát és m éltó­
ságát, az udvari társaságok ünnepélyességét, egyáltalán az ü n­
nepi színhely ragyogását szolgálta. A kom ponistákat m int egy­
házi, udvari vagy városi zenészeket alkalm azták, m egbízás sze­
rint dolgoztak, akárcsak az alkalm azott írók a m ecénás, az
u dvari színészek pedig az uralkodó szám ára. A polgároknak
aligha volt alkalmuk, h ogy a tem plom on vagy nemesi társasá­
gon kívül zenét hallgassanak. Eleinte a m agán Collegium M u-
sicum ok em ancipálódtak; ezek nem sokára nyilvános koncert­
társaságokként jelentkeznek. A fizetés fejében történő belépés a
zenei előadást áruvá változtatta; egyidejűleg azonban valam i
olyasm i is létrejön, amit cél nélküli zenének lehetne nevezni:
első ízben gyűlik össze a közönség, hogy a zenét önm agáért
hallgassa, egy m űértő közönség, amelynek, ha vagyonnal és
m űveltséggel rendelkezik, mindenki tagja lehet.28 A m űvészet,

26 Trevelyan: i. m. 255.1.
27 Idézi Groth: i. m. I. köt. 620.1.
28 Hauser: i. m. II. köt. 84. 1. Lásd továbbá L. Balét: Die Verbürgerlichung der
deutschen Kunst. Literatur und M u s i k im 18. Jahrhundert. Leyden, 1938. 38. 1.
„Rendszeres nyilvános hangversenyek Frankfurtban 1723 óta, Hamburgban
1724 óta, Strassburgban 1730 óta, Lübeckben 1733 óta voltak, Lipcsében pedig
1743-ban néhány vállalkozó kedvű kereskedő megalapította a »Nagy Koncer­
teket^ amelyek később a híres, ma is meglevő »Gewandhaus-koncertekké«
bővültek ki."

96
a társadalm i reprezentáció funkciói alól felszabadítva, a szabad
választás és a változó hajlam tárgya lesz. A z „ízlés", am ely
m ostantól kezdve m egszabja irányát, a laikusok illetékességtől
m entes ítéletében nyilvánul m eg, m ert a közönségben mindenki
igényelhet m agának illetékességet.
A laikus ítélettel, a közönséggel mint kritikai fórum m al kap­
csolatos vita ott a leghevesebb, ahol valam ilyen „hozzáért „
eddig a különleges illetékességet társadalm i kiváltsággal kap­
csolta össze - a festészetben, am ely lényegében a nem esség
szakértő gyűjtői szám ára volt festészet, m íg végül a m űvészek
itt is arra kényszerültek, hogy a piacra dolgozzanak. U g y an ­
ilyen m értékben em ancipálódnak a festők a céh, az u d var és az
egyház kötöttségei alól; a kézm űvességből, ars liberális lesz, de
persze ez is csak állami m onopólium útján. Párizsban 1648-ban
Le Brune vezetésével m egalakul a M űvészeti A kadém ia; és m ár
három évvel azután, hogy Colbert hasonló privilégium okkal
ru házza fel (1667), m int az Académ ie Frangaise-t, a nyilvános­
ság elé lép az első „szalonnal". M égis XIV. Lajos uralkodása
alatt legfeljebb 10 ilyen kiállításra került sor.? Csak 1737-től
válnak rendszeressé; és ism ét 10 évvel később jelennek m eg La
Font híres elmélkedései, h ogy először fogalm azzák m eg az
elvet: „Egy kiállított kép- nem m ás, m int a könyv, m elyet a
nyom tatás m egvilágításába helyeztek, m int a darab, m elyet a
színpadon előadtak - m indenkinek joga van arra, h ogy ítéletet
m ondjon ró la."30 A m úzeum ok, akárcsak a színház és a hang­
verseny, intézményesítik a m űvészet laikus megítélését: a vita
elsajátításuk közegévé válik. A szalonbeszélgetésekhez kapcso­
lódik a szám talan pamflet, melynek tárgya az uralkodó m ű v é­
szetelm élet kritikája és apológiája, e beszélgetéseknek ugyanak­
kor tém ájává válik a m űvészeti kritika, a társalgás formájában.
M ert az új m űvészeti közönség belső körét a XVIII. század első
felében is az am ateurs éclairés (tájékozott m űértők) alkotják.

29 E kiállításokat az akadémia évi gyűlései alkalmával a Palais Royal udvarán

szabad ég alatt rendezték; az első „szalon" 1699-ben költözik át a Louvre-ba.
1704 után azonban ezek a kiállítások egy nemzedéken át egészen kimennek a
divatból.
30 La Font: Réfléxions sur quelques causes de Tétat présent de la peinture. Iaezi A.
Dresdner: Die Entstehung der Kunstkritik im Zusammenhang des europaischen
Kunstlebens. München, 1915.161.1.

97
Ezek oly m értékben vesztik el pozíciójukat, ahogyan nyilvános
kiállítások további köröket vonzanak m agukhoz, s a m űalkotá­
sokat hozzáférhetővé teszik az értőkön túl a széles közönség
szám ára is. Funkciójuk azonban nélkülözhetetlenné vált; s ezt
m ost a hivatásos műkritika veszi át. H ogy ez tulajdonképpen
m ennyire a szalon terméke, az nyom ban m egm utatkozik első
és legjelentősebb képviselőjénél: D iderot Szalonbeszámolóit,31 a
periodikus akadém iai kiállításokról szóló m űértő kritikáit 1759
óta Grim m irodalm i levelezése szám ára írja, tehát egy olyan
folyóirat szám ára, am elyet M adam e d'Epinay híres szalonja
inspirált, és am elyet ennek házi használatára állítottak elő.
A nagykorú vagy m agát nagykorúnak tekintő közönség lai­
kus ítélete a m űvészeti kritika intézményeiben szerveződik be­
leértve az irodalm i, színházi, és zenekritikát is. Az ennek m eg­
felelő új hivatás a korabeli zsargonban a m űbíráló nevet kapja.
Ez sajátosan dialektikus feladatot vállal m agára: egyszerre tartja
m agát a közönség m egbízottjának és pedagógusának.32 A m ű ­
bírálók - ez a művészekkel folytatott vitájukban a központi
tém a - a közönség szószólóinak foghatják fel m agukat, m ivel az
érv tekintélyén kívül sem m i m ás tekintélyt nem ismernek, és
mindenkivel együtt éreznek, aki érvekkel hagyja m agát m eg­
győzni. Ugyanakkor m agával a közönséggel is szem befordul­
hatnak, amikor m int szakemberek a „dogm ával" és a „divattal"
szem ben a rosszul tájékozottak ítélőképességére hivatkoznak.

31 Főleg az 1765-ös és 1767-es „Szalon" kritikái úttörőek; valamennyit csak a

forradalom után tették azonban közzé.
32 Elvileg mindenki, aki csak részt vesz a nyilvános vitában, könyvet vásárol,
jelen van a színházban vagy a hangversenyen, megtekint egy kiállítást, fel van
jogosítva és fel van szólítva a szabad ítélethozatalra. Az ítéletek vitájában
azonban nem zárkózhat el a meggyőző érv elől, meg kell szabadulnia „előíté­
leteitől". Annak a válaszfalnak a megszüntetésével, mely a reprezentatív
nyilvánosságban a laikusokat a beavatottaktól elválasztotta, elvileg érvényü­
ket vesztették a speciális illetékességek, akár öröklött, akár szerzett, akár
szociális, akár kulturális illetekessegek lettek is légyen. Mivel a vitában először
fel kell deríteni az igaz ítéletet, ez az igazság folyamatként, nevezetesen a
felvilágosodás folyamataként jelenik meg. Ebben a közönség bizonyos részei
előrehaladottabbak lehetnek, mint mások. Ezért a közönség, ha nem is tud
kiváltságosokról, elismeri a szakembereket. Ők nevelhetik és kell is, hogy
neveljék a közönséget, de csak amíg érvekkel képesek meggyőzni, s amíg jobb
érvekkel nem fogják őket magukat is oktatni.

98
A kritikus tényleges állása is ugyanabból az összefüggésből
m agyarázható, m int ez az öntudat: akkoriban ez, szigorú érte­
lemben véve, nem hivatásos szerep. A m űbíráló m egőriz v ala­
m it az am ateurből; szakem ber volta visszavonásig érvényes;
benne szerveződik m eg a laikus ítélet, de a specializálódás
révén is csak egy m agánem ber ítélete m arad az összes többi
m agánem ber ítélete között, akik végső soron a saját m agukén
kívül senki ítéletét nem tekintik kötelező érvényűnek. Éppen
ebben különbözik a m űbíráló a bírótól. Ugyanakkor azonban el
kell érniük, hogy az egész közönség - am ely messzebre terjed
ki, m int a szalonok, kávéházak és társaságok szűkebb köre m ég
virágkorukban is - m eghallgassa őket. C sakham ar a folyóira­
tok, először a kézírásos levelezés, azután a nyom tatott havi és
heti folyóiratok válnak e kritika publicisztikai eszközévé.
A m űvészet- és kultúrkritikai folyóiratok,33 m int az intézm é­
nyesített műkritika eszközei, tipikus terem tm ényei a XVIII. sz á ­
zadnak. „Elég figyelem re méltó - csodálkozik joggal D resdner
- , hogy a műkritika, miután évezredeken keresztül nagyon jól
m egvolt nélküle a világ, a XVIII. század közepén egy csapásra
a színre lépett."34 Egyrészt a filozófia m ár csak m int kritikai
filozófia, az irodalom és a m űvészet pedig m ár csak az irodalm i
és m űvészeti kritikával összefüggésben lehetséges; am it m aguk
a „m űvek" bírálnak, az csak a „kritikai folyóiratokban" teljese­
dik be. M ásrészt a közönség is csak a filozófia, irodalom és

33 Az egyszerű hírközlés irodalmi újságírássá lép elő, mihelyt a sajtó kritikai

funkciókat vesz át. A korai folyóiratoknak, melyeket Monatsgesprdchenek,
(havi beszélgetések), Monatliche Unterredungetmek (havi értekezések) nevez­
nek, a homlokukra van írva a társas okoskodásból való eredetük. Elterjedésü­
ket Németországban lehet példaszerűen követni. A Thomasius-féle folyóira­
tok közül elsőként a Gelehrte Anzeigen emelkedik ki, amely referátumokkal és
recenziókkal a filozófiát és a tudományokat bocsátja nyilvános vitára. Az
ismert Frankfurtische Gelehrte Zeitungen (1736-tól kezdve) szintén a „széptudo­
mányokkal'' foglalkozik. Az irodalomkritikai folyóiratok Gottsched fárado­
zásai nyomán az 1577-ben Berlinben Nicolai által alapított Bibliothek der schö-
nen Wissenschaften und der freyen Kiinste című folyóirattal indultak virágzás­
nak. Lessing és Mylius Beitrage zűr Historie und Aufnahme des Theaters című
folyóiratával létrejön a zsumalisztikus színházi kritika. Zenekritikai folyóira­
tokat is alapítanak, habár ritkábban, mint színházi folyóiratokat, miután
Adam Hiller először megalkotta a mintát Lipcsében Wöchentlichen Nachrichten
und Anmerkungen die Musik betreffend (1767) című folyóiratával.
34 Dresdner: i. m. 17.1.

99
m űvészet kritikai elsajátításán keresztül jut el odáig, h ogy ön­
m agát felvilágosítsa, sőt, hogy önm agát a felvilágosodás eleven
folyam ataként fogja fel.
Ebben az összefüggésben kulcsjelenséget alkotnak az erkölcsi
célzatú heti folyóiratok. Itt m ég együtt léteznek azok a m ozza­
natok, am elyek a későbbiekben szétválnak majd. A kritikai
folyóiratok m ár éppúgy leváltak a társas beszélgető körről, mint
a m űvekről, am elyekre okoskodásukkal vonatkoznak. A heti
folyóiratok ezzel szem ben közvetlenül részét képezik a kávéhá­
zi vitáknak, és m égis az irodalom egy darabjának tekintik m a­
gukat - nem ok nélkül nevezték őket periodikus esszéknek.
Am ikor 1709-ben Steele és Addison a Tatler első szám át m eg­
jelentette, m ár oly sok kávéház volt, a kávéház-látogatók körei
m ár oly szétágazóak voltak,36 hogy e többezres kör összefüggé­
sét csak egy újságon keresztül lehetett fenntartani.37 U gyanak­
kor az új folyóirat oly bensőségesen összefonódott a kávéházi
élettel, hogy ez utóbbit közvetlenül rekonstruálni lehetett az
egyes számokból. A z újságcikkek a kávéházi közönség szám ára
nem csak vitáik tárgyát jelentik, hanem úgy is tekintik őket, m int
vitáik alkotó részét; ezt mutatja a hozzászólások áradata, am ely­
ből a kiadók hetente közölnek válogatást. Am ikor a Guardian
felváltja a Spectatort, az olvasói levelek saját intézm ényre tesz­
nek szert: Button kávéházának nyugati oldalán egy oroszlánfe­
jet helyeznek el, m elynek torkába az olvasó leveleit bedobja.38
A z élőbeszéd közelségéről tanúskodik a dialógusform a is, am e­
lyet sok cikk m egőriz. U gyan azt a vitát folytatják egy m ásik

35 L. Stephen, uő. 76. 1. „The periodical essay represents the most succesfull
innovation of the day... because it represents the mode by which the most
cultivated writer could be brought into effective relation with the genuine
interests of the largest audience." (A periodikus esszé jelenti a kor legsikere­
sebb újítását... mivel ez volt az a mód, amivel a legműveltebb írót hatékony
kapcsolatba lehetett hozni a legszélesebb hallgatóság \alódi érdeklődésével.)
36 A Tatler kifejezetten „azokhoz az érdemes polgárokhoz" fordul, „akik többet
vannak kávéházban, mint boltjukban" (worthy citizens who live more in a
coffee-house than in their shops): 1709. V. 17-i szám.
37 A Tatler rövidesen 4000-es példányszámot ért el. Hogy milyen nagy volt az
érdeklődés, azt az az általános megrökönyödés mutatja, amely a Tatler 1711
fordulóján történt megszűnését kísérte. Közelebbit lásd Westerfrölke: i. m. 64.1.
38 Attól kezdve a hozzászólások hetente Az oroszlán ordítása cím alatt jelentek
meg.

100
közegbe áttéve, hogy azután az olvasásból ism ét visszatérjenek
a társalgás eredeti közegébe. A z ilyen heti folyóiratok közül
több ráadásul dátum nélkül jelenik m eg, m integy hangsúlyozva
a kölcsönös felvilágosítás folyam atának idő feletti kontinuitá­
sát. A z erkölcsi célzatú heti iratokból39 világosabban kiderül a
m agukat nagykorúaknak tekintők önm egértési szándéka, mint
a későbbi folyóiratokból. Am i csakham ar m űbírálattá speciali­
zálódik majd, az ezekben a heti iratokban m ég egyben m űvészet
és műkritika, irodalom és irodalmi kritika. A közönség a Tatler-
rel, a Guardiannel, a Spectatonal önm aga elé tart tükröt; m ég nem
azon a kerülő úton érti m eg önm agát, am it a filozófiai és irodal­
mi, a tudom ányos és m űvészeti alkotások felett való elmélkedés
jelent, hanem azáltal, h ogy önm aga hatol be az „irodalom ba"
annak tárgyaként. A ddison censor of m anners and m oralsnak
(a szokások és erkölcsök bírájának) tekinti m agát; beszél jóté­
konysági rendezvényekről és a szegények iskolájáról, javaslato­
kat tesz a nevelésügy javítására, a civilizált érintkezés form áira
figyelm eztet, éppúgy bírálja a játék vétkét, m int a fanatizm ust
és pedantériát, a széplelkek ízléstelenségét éppúgy, m int a tu­
dósok nyakatekertségét; küzd a tolerancia elterjesztéséért, küzd
a polgári erkölcsnek a morálteológia, az életbölcsességnek a
skolasztikus filozófia alóli felszabadításáért. A közönségnek,
am ely efféle dolgokat olvas és vitat m eg, mindebben önm aga a
témája.

6 .§ A polgári család és a közönségre vonatkoztatott

személyesség intézményesítése

A m íg a polgári nyilvánosság intézményei eredetükben az u d ­

varról ^ á r^ n e rn e ^ a rs á s^ á g h o z ta p a d n a Jc addig a színházak­
ban, m úzeum okban es hangversenyeken form álódó „nagykö­
zönség" szociális szárm azása szerint is polgári. Befolyása 1750

39 Az angol minták három nemzedéken keresztül kötelezőek voltak az erkölcsi

célzatú heti iratok számára a kontinensen is. Németországban 1713-ban jelent
meg Hamburgban a Der Vemünftler. Később ezt a Hamburger Patriot (1724­
1726) sikerben messze túlszárnyalta. Az egész évszázad folyamán Németor­
szágban e folyóiratok száma 187-re növekszik; Angliában ugyanebben az
időben minden bizonnyal 227, Franciaországban 31 ilyen folyóirat volt.

101
táján kerekedik felül. M ár a morális heti iratokban, am elyek
egész E u rópát elárasztják, az az ízlés fejeződik ki, ami a közép­
szerű Pamelat a század bestsellerévé teszi. Ez egy polgári olva­
sóközönség igényeiből ered, s ezek az igények később a polgári
tragédia és a pszichológiai regény irodalm i form áiban találják
m eg igazi kielégülésükét. Sajátos szubjektivitás forrásaiból fa­
kadnak azok a tapasztalatok, melyekkel kapcsolatban az önm a­
gát szenvedélyesen vizsgáló közönség felvilágosítást és egym ás
közti m egértést keres a m agánem berek nyilvános okoskodásá­
ban: ezek otthona, betű szerinti értelemben, a patriarchális kis­
család világa. Ismeretes, hogy miután ez kiem elkedett a csa­
ládstruktúrának a kapitalista átalakulással m ár évszázadok óta
érlelődő változásaiból, a polgári rétegekben dom ináló típusként
konszolidálódik.
A városi nem esség term észetesen, kiváltképp a francia fővá­
ros egész Európára nézve m értékadó nem essége, továbbra is
„h ázat" tart, és gúnyolja a polgári családi élet bensőségességét.
A nem zedékek rendjét és ezzel a kiváltságok öröklését, m ár
m aga a név is kielégítően garantálja; ehhez egyszerűen nincs
szükség a házastársak közös családi tűzhelyére, akik elég gyak­
ran saját „hotel"-jükben laknak, és néha a szalon családon kívüli
világában többet időznek, m int tulajdon családjuk körében. A
m aítresse-intézm ény is annak tünete, h ogy a „társasági élet"
váltakozó és mégis szigorúan konvencionális viszonyai csak
ritkán tesznek lehetővé polgári értelem ben vett m agánéletet.
Ahol m égis létrejön a játszi intimitás, ott eltér az új családi élet
tartós intimitásától. Ez m ásrészt különbözik a nagycsaládi kö­
zösség régebbi formáitól, ahogyan azokat a „nép", főleg vidé­
ken, a XVIII. századon túl is sokáig m egőrizte, és am elyek abban
az értelem ben is polgárság előttiek, hogy rájuk nem alkalm az­
ható a „nyilvános" és „m agán" megkülönböztetése.
A jelek szerint azonban m ár a XVII. század polgárosuló angol
vidéki nem essége felhagyott ezzel az „egész h ázh oz" kötött
életstílussal. A z élet privatizálódását az építészeti stílusváltozá­
son lehet megfigyelni: „Az újonnan épített házakon bizonyos
építészeti változtatásokat végeztek. A m agas, tetőgerendázattal
ellátott csarn ok ... kiment a divatból. A lakó- és étkezőszobákat
m ost az emeletre helyezték át, ezzel szem ben néhány szokásos
m éretű helyiség szolgálta azokat a célokat, m elyekre a régi
csarnokot használták. A z u d var is, amelyben az életnek oly

102
n agy része játszódott le, összezsu gorodott... épp így az u dvart
a h áz közepéből hátsó részébe tették á t."40 A m it itt Trevelyan az
angol gentry kúriájáról elm ond, az a kontinensen a következő
évszázad polgárházaira érvényes: „A m o d em nagyvárosi m a ­
gánházakban csaknem valam ennyi, az »egész háznak« szolgáló
helyiség a legnyom orúságosabban össze van szűkítve: a széles
előtereket szegényes, keskeny folyosóvá zsugorították össze, a
család és a vendégek helyett a profanizált konyhában csak a
cselédek és szakácsnők sürögnek-forognak; különösen az u d v a­
rok ... lettek azonban keskeny, nedves, bűzlő zu go k k á... N éz­
zünk be lakásaink belsejébe, láthatjuk, h ogy a »családi szoba«,
a férfi, a nő, a gyerekek és a háznép közös tartózkodási helye
egyre kisebb lett vagy egészen eltűnt. Ezzel szem ben egyre több,
sajátosan berendezett különszoba van az egyes család ta g o k ....
szám ára. A családtag m agánya m agán a házon belül előkelőnek
^számít." 41 ~RIéhI a privatizálódásnak azt a folvam atát e le m z i,'
am ely a házat az egyesek szám ára lakályosabbá, az egész család
szám ára azonban szűkebbé és szegényesebbé teszi.'2 A lakóte­
rem nagycsaládi „nyilvánossága", melyben a ház asszonya a
ház urának oldalán reprezentál a háznép és a szom szédság előtt,
átadja helyét a lakószoba kiscsaládi nyilvánosságának, ahol a
házastársak kiskorú gyermekeikkel elkülönülnek a szem élyzet­
től. A házi ünnepek társasági estekké válnak, a családi szoba
fogadószobává, amelyben a m agánem berek közönséggé gyűl­
nek össze: „Az egész háznak szentelt helyek és csarnokok a
lehető legjobban össze vannak szorítva. Ezzel szem ben az előke­
lő polgári házban egy egészen új képződm ény válik a legjelen­
tősebb helyiséggé: a szalo n ... A szalon azonban nem a házért
van, hanem a »társaságért«; és a szalonnak ez a társasága távol­
ról sem azonos a ház barátainak szűk, zárt körével."43 A m agán ­
élet és a nyilvánosság közti választóvonal a házon belül is

40 Trevelyan: i. m. 242.1.
41W. H. Riehl: Die Familie. Stuttgart, 1889.174. és 179.1.
42 Uo. 187.1. „A régi házban az egyesnek a családhoz való viszonyát építészetileg
az erkély szimbolizálta. Az erkélyen, amely tulajdonképpen a családi szobá­
hoz, a lakóteremhez tartozik, minden egyes családtagnak megvan a maga
munka vagy játéksarka, oda visszahúzódhat, de nem zárkózhat el, mert az
erkély a szoba felé nyitott."
43 Uo. 185.1.

103
érvényesül. A m agánem berek lakószobájuk intimitásából a sza­
lon nyilvánosságába lépnek elő; ezek azonban szorosan egy­
m áshoz kapcsolódnak., A szalonnak csak a neve em lékeztet
arra, hogy a nyilvános okoskodás és a társas vitatkozás a nem esi
társaság világából szárm azik. A szalon, a polgári családatyák és
feleségeik érintkezésének színhelye, időközben levált erről. A
m agánszem élyek, akik itt alakulnak közönséggé, nem oldód­
nak fel „a társaságban"; úgyszólván m indig csak előlépnek egy
m agánéletből, am ely a patriarchális kiscsalád belső terében in­
tézm ényes alakot nyert.
Ez a helye a pszichológiai em ancipációnak.44 am ely párh u za­
m os a politikai-gazdasági em ancipációval. N oha a családi kör
önm agát függetlennek, /alaHiennyi-társadalmi vonatkozástól
szabadnak, a tiszta emberiesség világának szeretné hinni, a
valóságban a munka és az áruforgalom szférájától függ - m ég
a függetlenség tudatát is az intim világnak a piac m agánszférá­
jától való tényleges függőségével lehet m agyarázni. A z árutu­
lajdonosok bizonyos m ódon autonóm nak tekinthetik m agukat.
O lyan mértékben, ahogyan az állami direktívák és ellenőrzések
alól felszabadulnak, a rentabilitás elve szerint szabadon dönte­
nek, ebben senkinek nem tartoznak engedelm ességgel és csak
anonim törvényeknek vannak alávetve, melyek, úgy látszik, a
piachoz tartozó gazdasági racionalitás szerint funkcionálnak. E
törvényeket az igazságos csere ideológiai garanciája szentesíti,
és általában le kell győzniük az erőszakot az igazságosság ré­
vén. A m agánszem élyek olyan autonóm iájának, am ely a tulaj­
don feletti rendelkezésen alapul, és am ely a csereforgalom ban
való részvételben bizonyos m értékig m eg is valósul, ilyen auto­
nóm iaként kell is megjelennie. Az em bereknek a családban

44 Lásd Hans Paul Bahrdt: Öffentlichkeit und Privatheit als Grundformen stádtischer
Soziirung. Kézirat, 1956.32.1. „A családi élet ápolása és bensőségessé tétele, a
legszűkebb tárgyi környezet tudatos alakításában megnyilvánuló lakáskultú­
ra, a művelődési javak magántulajdona és a legkisebb társadalmi csoport által
való közös felhasználása, szellemi csere mint a vérrokonok együttélésének
szokásos és integráló formája, az egyháztól viszonylag független vallásos élet
a családi körön belül, az individuális erotika, a párválasztás szabadsága, mely
fejlődésének végső stádiumában már a szülők vétójogát sem ismeri el -
mindezek tipikus jelenségei a magánélet kiépítésének és ugyanakkor a polgári
kultúrának és a jó modornak." (Közben bővített változatban megjelent, in: H.
Bahrdt: Die modeme Grofistadt. Hamburg, 1961.36. és köv. 1.)

104
 önm agukról alkotott felfogása a tulajdonosod niari-önállósági,
nak felel m eg. Ú gy látszik, a család társadalm i kényszertől
-— ffientes intimitása á pecsét a versengésben m egvalósított m a­
gánautonóm ia igazságán. A polgári család öntudatát végül is
az a m agánautonóm ia adja m eg, am ely tagadja a m aga gazüa-
sági eredetét, és a m agát autonóm nak tartó áruterm elő által
egyedül gyakorol* a»t9»ÓH«íi kíuüJ van. Ügy látszik,
nogy a családot szabad egyének önként hozzák létre és kényszer
nélkül tartják fenn; hogy a házastársak tartós érzelm i közössé­
gén alapul; hogy m indazon képességek öncélú kibontakoztatá­
sát biztosítja, am elyek a kiművelt szem élyiséget jellemzik. A
m űvelődés, az önkéntesség és az érzelm i közösség h árom m o z­
zanata olyan hum anitás fogalm ává olvad össze, am elynek az
emberi term észetben kell benne lennie, és tényleg először jelenti
az emberi term észet abszolút rangját: a saját törvényei szerint
létező belsőnek mindenféle külső kényszer alóli emancipációját;
ez a „tisztán em beri" vagy „pusztán em beri" kifejezésben m a is
érezhető.
M indazonáltal ez az eszm e, am elyet a kiscsaládi intim világ
önm agáról alkot, m ég a polgári tudaton belül is összeütközésbe
kerül a polgári család reális funkcióival. M ert term észetesen a
családra is ránehezedik az a kényszer, am elynek a polgári tá r­
sadalom , m int minden m egelőző társadalom , alá van vetve. A
család pontosan körülhatárolt szerepet játszik a tőke értékesítési
folyam atában. Mint genealógiai összefüggés ez biztosítja a sze­
m élyi kontinuitást, am ely tárgyilag a tőke felhalmozásában
nyilvánul m eg és am elyet jogilag a tulajdon szabad öröklésében
rögzítenek le. Mint a társadalom ügynöksége, mindenekelőtt
annak a fáradságos közvetítésnek a feladatát szolgálja, am ely a
szabadság látszatának megőrzésével mégis biztosítja a társadal­
m ilag szükséges követelm ények szigorú betartását. A z apai
tekintély intem alizálásának m echanizm usát Freud tárta fel; ta­
nítványai ezt szociálpszichológiailag a patriarchális kiscsalád
típusával hozták összefüggésbe.45 M indenesetre annak az önál­
lóságnak, am elyet a tulajdonos a piacon és saját üzem ében
élvezett, a feleségnek és a gyermekeknek a családatyával szem -

45 Lásd főleg Erich Frommnál. In: Max Horkheimer: Studien über Autorital und
Familie. Paris, 1936. 77. és köv. 1.

105
beni függősége felelt m eg; az ottani m agánautonóm ia itt tekin­
téllyé alakult át; és az egyének állítólagos önkéntességét illuzó­
rikussá tette. M esszem enően fikció volt a házasság m indkét fél
autonóm akaratnyilvánítását feltételező szerződésform ája is; a
házasságkötésnél ugyanis, amennyiben a család tőketulajdonos
volt, nem lehetett eltekinteni a tőke m egtartásától és növelésé­
től. A z a veszély, am ely ezáltal az érzelmi közösség eszméjét
fenyegeti, m int a szerelem és az ész konfliktusa, kevésbé elvon­
tan a pénz- és rangházasság, napjainkig foglalkoztatja az irodal­
m at, és nem csak az irodalm at. * Végül a foglalkozás szükségle­
tei is ellentm ondásban voltak a m űvelődés eszméjével, am ely
egyetlen célként önm agát ismerheti el. N em sokára azután H e­
gel értette m eg, hogy a m űvelődés lényege szerint továbbra is
m ennyire hozzátapad a társadalm ilag szükséges m unkához, ezt
azonban polgári m űveltség lévén, nem ismerheti fel. A régi
ellentm ondás mind a m ai napig m egm aradt abban a vitában,
am elyet egyrészt a személyiségnevelés, m ásrészt a pusztán
készségeket közvetítő oktatás hívei folytatnak.
H abár ily m ódon a családnak m int a meghittségben létrejövő
hum anitás világának öntudatát a polgári társadalom szükség­
letei át- m eg áthatják, a m űvelődésnek, a szabadságnak és a
szeretetnek a kiscsaládi m agánélet tapasztalatai alapján kiala­
kuló eszm éi m égsem alkotnak egyszerűen ideológiát. Ezek az
eszm ék m aguk is valóságot, a valóságos intézmények alakjába
foglalt objektív értelm et jelentenek, am elynek szubjektív érvé­
nyessége nélkül a társadalom nem tudná újratermelni önm agát.
A hum anitás specifikus fogalm ával a polgárságon belül olyan
felfogás terjed el a fennállóról, am ely teljes m egváltást ígér a
fennálló kényszerítő erejétől, anélkül, hogy a túlvilágra hivat­
koznék. A m egőrzött im m anencia transzcendálása az igazság­
nak a polgári ideológiát m agán az ideológián túlemelő m ozza­
nata; a legeredetibben éppen ott, ahonnan a „hum anitás"47 ta­

46 Lásd az én Heiratsmarkt című glosszámat: Zeitschrift Merkúr, 1956. november.

47A reneszánsz humanizmusának szociológiailag más gyökerei vannak, mint az
angol és francia felvilágosodás humanizmusának és a német klasszika újhu­
manizmusának, amelyekről itt szó van.

106
pasztalatai szárm aznak: az emberek m int pusztán em berek in­
tim viszonyának hum anitásában, m elyet a család védelm ez.48
A kiscsaládi intimitás világában a m agánem berek m ég g az­
dasági tevékenységük magánszférájától is függetlennek érzik
m agukat - éppen m int emberek, akik egym ással „tisztán em be­
ri" viszonyokba léphetnek; ennek irodalm i formája akkoriban a
levelezés. A XVIII. század nem véletlenül lesz a levél század á­
vá;49 az individuum szubjektivitása levelek írásával bontakozik
ki. A levél, am ely a m od em postai forgalom kezdetén főleg az
újdonságok továbbításának eszköze volt, nem sokára szolgála­
tába lép a tudom ányos levelezésnek és a családi illedelmesség­
nek is. De m ég a XVII. század „választékos" családi levele is,
am ely a házastársat „mindenekelőtt hitvesi hűségről és szere-
tetről" tudósítja, az atyát és az anyát pedig gyerm eki engedel­
m ességről biztosítja, száraz közlésekkel, „újságokkal" van tele,
s ezek akkoriban külön rovattá önállósultak. H erder m eny­
asszonya ezzel szem ben m ár attól fél, hogy levelei sem m i m ást
nem tartalm aznak, „csak elbeszélést", „és Ön képes lesz engem
jó újságírónőnek tartan i".50 A z érzelm esség korszakában a leve­
lek inkább „a szív áradásának" m int „a hűvös híreknek" a
tartályai, s ez utóbbiak m iatt, ha egyáltalán m egem lítenek ilye­
neket; bocsánatot kell kérni. A levél a korabeli, Gellertnek oly
sokat köszönhető zsargonban „a lélek lenyom atának", „lelki
látogatásnak" szám ít; a leveleket legszívesebben vérrel im ák,

48 Lásd M. Horkheimer: Autoritát und Familie. i. m. 64. 1. „A családban is

folytatódik az embernek a gazdaságban való eldologiasodása egy ökonómiai
mennyiség puszta függvényévé, amennyiben az apa pénzkeresővé, a feleség
nemi tárggyá vagy házi jobbággyá, a gyerekek vagy a vagyon örököseivé vagy
eleve biztosításokká válnak, akiktől az ember később minden fáradságot
kamatostól visszavár. Az embernek azonban mindig megvolt a lehetősége,
hogy ne csupán funkcióként, hanem emberként cselekedjék a családban, ahol
a viszonyokat nem a piac közvetíti és az egyesek nem konkurensekként állnak
egymással szemben. Amíg a polgári életben a közös érdeknek lényegében
negatív jellege van és a veszélyek elhárításában igazolódik, addig ez a nemi
szerelemben és főleg az anyai gondoskodásban pozitív alakot ölt. Ebben az
egységben kívánják a másik kibontakozását és boldogságát... Ennyiben a
polgári család nemcsak a polgári tekintélyhez vezet, hanem egy jobb emberi
állapot megsejtéséhez is."
49 G. Steinhausen: Geschichte des deutschen Briefes. Berlin, 1889. (Főleg a 245. és
köv. 1.)
50 Lásd uő. 288.1.

107
vagy egyenesen elsírnák.51 A pszichológiai érdeklődés kezdet­
től fogva az önm agára és a másikra való kettős vonatkozásban
fejlődik ki: az önm egfigyelés részben kíváncsiságból, részben
részvétből lép kapcsolatra a m ásik Én lelki rezdüléseivel. A
napló m agához a feladóhoz cím zett levéllé lesz; az Én-elbeszé­
lés pedig az idegen befogadóhoz cím zett m onológgá; egyaránt
a kiscsaládi-intim viszonyokban felfedezett szubjektivitással
folytatott kísérletek ezek.
Éz, a m agánélet legbelső birodalm aként, m indig is közönség­
hez kapcsolódott. A z irodalm ilag közvetített intimitásnak nem
a publicitás az ellentéte, hanem az indiszkréció. A z idegen
leveleket nem csak kölcsönzik és lemásolják; sok levélváltást,
am int ezt N ém etországban Gellert, Gleim és G oethe példái
m utatják, m ár eleve kinyom tatásra szántak. Egy akkoriban
használatos fordulat a jól sikerült levél feletti elism erést ú gy is
fejezi ki, hogy az „oly szép, hogy akár ki is lehetne nyom tatni",
így m agyarázható m eg az évszázad tipikus műfajának és tulaj­
donképpeni irodalm i teljesítményének az eredete a levelezések
és naplók közvetlenül vagy közvetve a közönséghez kapcsoló­
dó szubjektivitásából: a polgári regény, a pszichológiai ábrázo­
lás önéletrajzi formában. Korai és hosszú időn át leghatásosabb
darabja, a Pamela (1740), egyenesen Richardsonnak abból a
szándékából keletkezett, hogy m intalevelek kedvelt gyűjtem é­
n yét h ozza létre. A csupán váznak szánt történet azután a szerző
keze alatt vált főüggyé. A Pamela valóban m intává lett, ha nem
is a levelek, hanem a levelekben m egírt regény szám ára. N em ­
csak Richardson m arad a Clarissában és a Sir Charles Grandison-
ban az egyszer m ár m egtalált formánál. Attól kezdve, hogy
Rousseau a La Nouvelle Héloise-zal és Goethe Az ifjú Werther
keserveivel a levélregény formáját használja, többé nincs m egál­
lás. A végéhez közeledő század biztosan és élvezettel m ozog a
szubjektivitásnak a század elején alig kutatott terrénum án.
M egváltoznak a szerző, a m ű es a közönség közti kapcsolatok:
az „em beri", az önm egism erés és a beleérzés iránt pszichológia­
ilag érdeklődő m agánem berek egym ás közti intim kapcsolatá­
vá válnak. Richaruson éppúgy megsiratja regényeinek szerep­

51 Németországban a szekularizált szentimentalitásnak ezeket a formáit kétség­

telenül előkészítette a pietizmus.

108
lóit, m int olvasói; a szerző és az olvasók m aguk válnak a sze­
replőkké, s „m agukat beszélik ki". A z elbeszélő szerepét külö­
n ösen Sterne finom ítja elm élkedésekkel, m egszólításokkal,
szinte rendezői utasításokkal a regényt m ég egyszer színpaddá
változtatja az elképzelt közönség szám ára, de nem az elidege­
nítés céljával, hanem hogy a látszat és a valóság különbségét
tökéletesen elleplezze.52 A valóságot m int illúziót, m elyet az új
műfaj hoz divatba, az angol a „fiction"-nel nevén nevezi: a
pusztán kitalált jelleget tagadja ezzel. A pszichológiai regény
terem ti m eg először azt a realizm ust, m ely mindenki szám ára
lehetővé teszi, hogy az irodalm i cselekvésben m int saját cselek­
vése kiegészítőjében részt vegyen, hogy az alakok közti, v ala­
m int az alakok, a szerző és az olvasó közti kapcsolatokat a
valóságot kiegészítő kapcsolatokként fogadja el. A „negyedik
fal" bevezetésével a korabeli drám a éppúgy fictionné válik,
m int a regény. M adam e de Staél eszm él rá, hogy a szem élyek
ö nm agu k és m ások szám ára „sujets de fiction "-n á válnak,
u gyanaz a M adam e de Staél, akinek házában m inden képzeletet
felülmúló szenvedéllyé vált, hogy az étkezés után a jelenlevők
valam ennyien visszavonultak, és egym ásnak leveleket írtak.
A közönség szférája a polgárság széles rétegeiben eleinte a
kiscsaládi intimitás szférájának kibővítéseként és ugyanakkor
kiegészítéseként jön létre. A lakószoba és a szalon egyazon tető
alatt vannak; az egyik szem élyessége a m ásik nyilvánosságára
van utalva, s a m agánegyén szubjektivitása kezdettől fogva a
publicitáshoz kapcsolódik, a „fiction"-né vált irodalom ban is
együtt szerepelnek. Egyrészt a beleérző olvasó az irodalom ban
bem utatott m agánkapcsolatokat ismétli m eg; a kitalált intimi­
tást a valóságos intimitás tapasztalataival tölti m eg, és am azon
próbálja ki ezt. M ásrészt a kezdettől fogva irodalm ilag közvetí­
tett intimitás, az irodalom ra alkalmas szubjektivitás ténylege­
sen egy széles olvasóközönség irodalm ává vált; a közönséggé
egyesülő m agánem berek nyilvánosan is az olvasottakról okos­
kodnak, és ezt a felvilágosítás együttesen véghezvitt folyam a­
tának részévé teszik. Két évvel azután, hogy a Pamela megjelenik
az irodalom színpadán, m egalapítják az első nyilvános könyv­

52 Lásd Hauser: i. m. II. köt. 74. 1. Az elbeszélő szerepéről lásd W. Kayser:

Bntstehung und Krise des modemen Romans. Göttingen, 1954.

109
tárat; könyvklubok, olvasókörök, előfizetéses könyvtárak jön­
nek létre, és akkor teszik a regényolvasást szokássá a polgári
rétegekben, amikor, m int 1750 óta Angliában, a napilapok és
heti folyóiratok forgalm a s m egduplázódott egy negyedszáza­
don belül.53 E polgári közönséget, mely a kávéházak, szalonok,
asztaltársaságok korai intézm ényeit m ár régen kinőtte, m ost a
sajtó közvetítő fórum a és hivatásos kritikája tartja össze. Ezek
alkotják annak az irodalmi okoskodásnak a nyilvánosságát,
am elyben a kiscsaládi-intim eredetű szubjektivitás önm agával
összhangra jut.

7. § A z irodalmi nyilvánosság viszonya a politikaihoz

A folyam at, melynek során az okoskodó m agánem berek közön­

sége a felsőbbség által szabályozott nyilvánosságot elsajátítja és
e nyilvánosság a közhatalom feletti kritika szférájaként jön létre,
úgy m egy végbe, m int a vita fórum aival és a közönség intézm é­
nyeivel m ár ellátott irodalm i nyilvánosság funkciójának m eg­
változása. E közvetítésen keresztül a közönséghez kapcsolódó
szem élyesség tapasztalatai behatolnak a politikai nyilvánosság
szférájába. Az árugazdálkodás m agánbirodalm ának érdekkép­
viseletét olyan eszm ék segítségével interpretálják, am elyek a
kiscsaládi intimitás talaján bontakoztak ki: ez a hum anitás ere­
deti helye és nem m aga a nyilvánosság, amint ez görög példa­
képének megfelelne.
A „társadalm i" területének keletkezésével, m elynek szabá­
lyozásáért a közvélem ény a közhatalom m al küzd, a m o d em
nyilvánosság funkciója az antikhoz képest eltolódott a közösen
cselekvő polgárság tulajdonképpeni politikai feladataitól (belül
igazságszolgáltatás, kifelé önvédelem ) egy nyilvánosan okos­
kodó társadalom inkább polgári feladatainak irányába (az áru ­
forgalom biztosítása). A polgári nyilvánosság politikai feladata
(ellentétben a rés puBliíávsfi a civiltarsadálöm sz a b á ly o z á sa i

53 G. D. Leavis: Fiction and the Reading Public. London, 1932.130.1. Továbbá Altick:
i. m. 30. és köv. 1.
54 A societas civilis klasszikus fogalmáról lásd M. Riedel: Aristotelestradition am
Ausgang des XVIII. Jahrhunderts. In: Festschrift fü r Otto Brunner. Göttingen,
1962.278. és köv. 1.

110
a m onarchikus tekintéllyel a m integy bensőségessé vált m agán ­
élet tapasztalatai alapján szegül szembe; ebben az értelem ben
kezdettől fogva egyidejűleg polemikus és magánjellege van. A
nyilvánosság görög modelljénél m indkét vonás hiányzik: m ert
a családfő m agánstátusa, melytől neki mint polgárnak a politi­
kai státusa függ, a szabadságnak a bensőségességen keresztül
közvetített m indennem ű látszata nélkül az uralm on nyugszik;
s a polgárok m agatartása nem a saját korm ánnyal való vitában,
hanem csak az egym ással szembeni játékos m érkőzésben anta-
gonisztikus, s ez a külső ellenség elleni harc utánzása.
M ár az előző két évszázad folyamán, az abszolút uralom elve
körüli államjogi vitában kibontakozott azon polémia dim enzi­
ója, am elyen belül a nyilvánosság a XVIII. században politikai
jelentőségre tesz szert. A z állami arkánum ok apologetikus iro­
dalm a azokat az eszközöket említi, amelyeknek segítségével az
uralkodó egyedül képes m egőrizni szuverenitását, a jura im pe-
rii-t - éppen az arcana imperii, a titkos praktikáknak M achia­
velli által bevezetett egész katalógusa az, am elynek biztosítania
kell az uralom m egtartását az éretlen nép felett. Az arkánum -
gyakorlattal később a publicitás elvét állítják szem be.55 A kora­
beli ellenfelek, a m onarchom achok azt a kérdést vetik fel, h ogy
a törvénynek az uralkodók önkényétől kell-e függenie, vagy
pedig az uralkodó parancsa csak egy törvény alapján lehet-e
érvényes? Törvényhozóként term észetesen a rendi gyűlés lebeg
szem ük előtt: a m onarchom achok polémiája m ég az uralkodó
és a rendek közti feszültségből táplálkozik, de m ár ugyanazon
abszolutisztikus bürokrácia ellen irányul, am elyet azután, a
XVII. század végétől kezdve, a polgári polémia is célba vesz.
Valóban, a közös ellenséggel szemben a két frontvonal, m ég
M ontesquieu-nél is, gyakran a m egkülönböztethetetlenségig
összefonódik. A z újabb polém iának a régitől való m egkülön­
böztetésénél az egyetlen megbízható kritérium a törvény szigo­
rú fogalma, am ely nem csak igazságosságot biztosít az öröklött
jogok értelm ében, hanem absztrakt és általános norm ák leszö-
gezése útján törvényességet is.
Kétségtelen, hogy mind az arisztoteliánus-skolasztikus, mind
a m o d em kartéziánus filozófiai tradíció ismeri a lex generális

55 C. Schmitt: Die Diktatur. München-Leipzig, 1928.14. és köv. 1.

111
v agy universalis (általános, illetve egyetem es törvény) kategó­
riáját; a társadalom filozófia és a politika szférájában azonban
először csak Hobbes vezeti be implicite, kifejezetten pedig M on­
tesquieu definiálja.56 „És ezért bárm ilyen formája van is az
államnak, az uralkodó hatalom nak kihirdetett és elfogadott
törvények útján, nem pedig rögtönzött parancsokkal és bizony­
talan értelm ű határozatokkal kell korm ányoznia."57 A törvény­
nek Locke, szem ben a rendelkezéssel és paranccsal, állandó és
m aradandó érvényt tulajdonít.58 A következő század francia
irodalm ában szabatossá teszik ezt a m eghatározást: „Les lo is...
sont les rapports nécessaires qui dérivent de la nature des
ch oses."59 (A törvén yek ... azok a szükségszerű viszonylatok,
am elyek a dolgok term észetéből következnek.) Ezek bizonyos
általánossággal és tartalom m al bíró ész-szabályok. A rendele­
tek és ediktumok útján történő korm ányzást M ontesquieu une
m auvaise sorté de législationnak (a törvényhozás rossz fajfajá­
nak) nevezi.60 Ezzel elő van készítve az abszolút uralom Hobbes
állam elm életében v égérv én yesen m eg fog alm azott elvének
m egfordítása: veritas non auctoritas facit legem (nem a tekin­
tély, han em az igazság teszi a törvényt). A „törv én yb en ", az
általános, absztrakt és állandó norm ák összességében, m e­
lyeknek p u szta végreh ajtására kell az u ralm at lefokozni,
olyan racionalitás rejlik, m elyben a helyes és az igazságos
konvergál.
Történetileg az effajta racionalitásnak a fejedelmi tekintély
arkánum gyakorlatával szembeni polemikus igénye a m agán­
emberek nyilvános okoskodásával összefüggésben fejlődött ki.
Mint ahogy az arkánum ok a voluntasra alapított uralom fenn
tartását szolgálják, úgy a publicitásnak a ratióra alapított tör­
vényhozás érvényre juttatását kell szolgálnia. A nyilvánosan
kihirdetett törvényt m ár Locke egy com m on consenthez köti

56 A XVIII. század szigorú törvényfogalmáról lásd E. Lask: Fichtes Geschichtsphi-

losophie. 1902. Jogi szempontból legutóbb E. W. Böckenförde: Gesetz und
gesetzgebende Gewalt. Berlin, 1958. 20. és köv. 1.
57 J. Locke: Értekezés a polgári kormányzatról. Bp., 1986.137.1.
58 Uo. 143.1.
59 Montesquieu: A törvények szelleméről. Bp., 1962.1. köt. 118.1.
60 Montesquieu: Oeuvres completes. Paris, 1950. XXIX. 17.289.1.

112
 (közös egyetértés); és Montesquieu egyenesen a raison humaine-
re (emberi értelem ) vezeti vissza; de a fiziokratákra m arad,
am iről m ég lesz szó,61 h ogy a törvényt explicite a közvélem ény­
ben m egnyilatkozó észhez kapcsolják. A polgári nyilvánossá­
gon belül bontakozik ki az a politikai tudat, mely az abszolút
uralom m al szem ben körülhatárolja az általános és absztrakt
norm ák fogalm át és követelm ényét, s végül azt is m egtanulja,
h ogy e törvények egyetlen legitim forrásának önm agát, n eveze­
tesen a közvélem ényt tekintse. A XVIII. század folyam án a
törvényhozói illetékességet a közvélem ény követeli am a n or­
mákkal kapcsolatban, melyek polemikus-racionális fogalm ukat
is csak a közvélem énynek köszönhetik.
A törvényi n orm át jellemző általánosság és absztraktság kri­
tériumainak sajátos evidenciával kellett rendelkezniök a m agán­
em berek szám ára, akik a bensőségesség világából szárm azó
szubjektivitásukat az irodalmi nyilvánosság közlési folyam atá­
ban szerezték m eg maguknak. M ert rájuk mint közönségre m ár
érvényes a kim űveltek egyenlőségének kim ondatlan törvénye.
E gyedül ennek a törvénynek az absztrakt általánossága b izto­
sítja, hogy a neki absztrakt m ódon és „pusztán em berként"
alárendelt egyének éppen általa tárulnak fel szubjektivitásukban.
A „szabadság" és „egyenlőség" polgári-forradalm i p ropagan ­
daform ulává m erevedett kliséi itt m ég m egőrzik eleven össze­
függésüket: a polgári közönség nyilvános okoskodása elvben
bárm iféle politikailag és társadalm ilag preform ált rangtól füg­
getlenül általános szabályok szerint m egy végbe; e szabályok,
m ivel az egyénekhez képest szigorúan külsőlegesek m aradnak,
játékteret biztosítanak bensőségük irodalm i kibontakoztatásá­
nak; m ivel általánosan érvényesek, az egyedinek; mivel objek-
tívek, a legszubjektívebbnek; m ivel elvontak, a legkonkrétabb­
nak. Ugyanakkor ésszerűségre is igényt tart az, am i ilyen felté­
telek m ellett a nyilvános okoskodásból eredm ényként adódik;
a jobbik érv győzelm éből eredő közvélem ény eszméje szerint
azt a m orálisan pretenciózus racionalitást követeli m eg, m ely
igyekszik egyben az igazit és a helyeset eltalálni. A közvéle­

61 Lásd alább a 12. §-t, 162. és köv. 1.

m ény m eg kell hogy feleljen a „dolog term észetének".62 Ezért
lehetséges, hogy a „törvények", melyeket a közvélem ény m ost
m ár a társadalm i szférára is fel kíván állítani, az általánosság és
absztraktság formális kritériumai mellett m int materiális krité­
rium ot a racionalitást is m aguknak követelik. Ebben az értelem ­
ben jelentik ki a fiziokraták, hogy csak az opinion publique
(közvélem ény) ismeri m eg és teszi láthatóvá az ordre natúréit
(a term észetes rendet), hogy azután azt a felvilágosult m onar-
cha általános norm ák alakjában cselekvésének alapjává tehesse
- ezen az úton kell eljutni az ész és az uralom konvergenciájá­
hoz.
A politikai nyilvánosságnak a törvényi norm a központi kate­
góriáján bem utatott öntudatát az irodalm i nyilvánosságnak az
intézm ényhez illő tudata közvetíti. Egyáltalán a nyilvánosság e
két alakja sajátos m ódon átcsúszik egym ásba. M indkettőben
olyan m agánem berek közönsége formálódik, akiknek a m agán ­
tulajdon feletti rendelkezésen alapuló autonóm iája a polgári
családi életben kíván kifejeződni, és belsőleg a szeretetben,
szabadságban és a m űvelődésben, egyszóval hum anitásként
kíván m egvalósulni.
A piac szféráját nevezzük a m agánszférának; a család szférá­
ját, m int a m agánszféra magját, intimnek. Ez önm agát attól
függetlennek tekinti, holott a valóságban mélyen össze van
fonódva a piac szükségleteivel. A családtagok állásában fej>. 7,ő-
dik ki a család ambivalenciája, miszerint a család a társadalom
képviselője, és bizonyos m ódon m égis a társadalom alóli anti-
cipált em ancipáció a társadalom m al szem ben; egyrészt p atriar­
chális uralom , m ásrészt az emberi intimitás tartja össze. Mint
m agánem ber, a polgári szem ély m indkettőt képviseli: javak és
szem élyek tulajdonosa és em ber az emberek között, polgári
szem ély és hom m e. A m agánszférának ezt az am bivalenciáját
m ég a nyilvánosság is m utatja; aszerint, hogy a m agánem berek
az irodalm i okoskodásban mint emberek szubjektivitásuk ta­
pasztalatairól, vagy pedig a politikai okoskodásban m int tulaj­

62 A „XVII. század szellemtudományainak természetes rendszeréivel kapcso­

latban lásd Dilthey ismert vizsgálódásait. In: Gesammelte Schriften. II. köt.
Göttingen, 1957. A racionalista „természetfogalom" társadalomfilozófiai ér­
telmét és szociológiai összefüggéseit F. Borkenau világítja meg: Der Übergang
vomfeudalen zum bürgerlichen Weltbild. Paris, 1934.

114
 donosok m agánszférájuk szabályozásáról elmélkednek. A kö­
zönség két formájának szem élyi köre m ég csak nem is fedi
egym ást egészen: az asszonyok és önállótlanok a politikai nyil­
vánosságból mind ténylegesen, m ind jogilag ki vannak zárva;
m íg a női olvasóközönségnek, sőt a tanoncoknak és cselédeknek
is, gyakran nagyobb részük van az irodalm i nyilvánosságban,
m int m aguknak a m agántulajdonosoknak és családatyáknak. A
m űvelt rendekben a nyilvánosság egyik formája m égis azonos­
nak szám ít a másikkal; a közvélem ény önértelmezésében a
nyilvánosság egynek és oszthatatlannak tűnik. Mihelyt a m agán­
emberek nem szubjektivitásukról tudósítják egym ást m int em ­
berek, hanem m int tulajdonosok, közös érdekükben a közhatal­
m at kívánnák m eghatározni, az irodalm i nyilvánosság h u m a­
nitása a politikai nyilvánosság hatékonyságának szolgál közve­
títőül. A kifejlett polgári nyilvánosság a közönséggé összegyűlt
magánemBS'rek lutajduniKi és tisztán emberi szerepükben megnyilvá­
n u ló fiktív azonosságán nyugszik.
A „tulajdonosok" közönségének az „em berek" közönségével
való azonosítása annál is inkább végbem ehet, m ivel a polgári
m agánem berek társadalm i státusa rendszerint valóban össze­
kapcsolja a vagyon és a m űveltség ismertetőjegyeit. A z egyetlen
nyilvánosság fikcióját azonban főleg az könnyíti m eg, h ogy ez
valóban átvesz bizonyos funkciókat a polgári társadalom nak a
m erkantilista szabályozás alól, egyáltalán az abszolutista u ra­
lom alól történő politikai em ancipációjával összefüggésben: m i­
vel a publicitás elve a m egalapozott tekintélyek ellen irányul, a
politikai nyilvánosság objektív funkciója kezdetben konvergál­
hat ennek az irodalm i nyilvánosság kategóriáiból szárm azó
öntudatával, s a m agántulajdonosok érdeke egybeeshet általá­
ban az egyéni szabadság érdekével. Locke-nak a preservation
of propertyval (a tulajdon m egtartása) kapcsolatos alapform u­
lája a „tulajdon" címkéje alá habozás nélkül besorolja a life,
liberty and estate-et (élet, szabadság és vagyon); így akkoriban
- az ifjú M arx egy megkülönböztetése szerint - könnyen azono­
síthatták a politikai em ancipációt az „em berivel".
 III. A NYILVÁNOSSÁG POLITIKAI'
FUNKCIÓI

8. § Az angol fejlődés modellje

Politikailag m űködő nyilvánosság először Angliában jön létre a

XVIII. század fordulóján. Azok az erők, m elyek az államhata-.
lom ra befolyást kívánnak gyakorolni, az okoskodó közönségre
hivatkoznak, h ogy a követeléseket ezen új fórum előtt igazolják,
E gyakorlattal összefüggésben alakul át a rendi gyűlés m od em ­
parlam entté - e folyam at term észetesen az egész évszázadon
végighúzódik. M ag yarázatra szorul, m iért érlelődnek m eg
Angliában m ás országoknál annyival korábban azok a konflik­
tusok, melyeket ily m ódon a közönség részvételével döntenek
el. Az irodalmi nyilvánosság a kontinensen is létezik, olyan
fórumként, m elyre hivatkozni lehet. O tt azonban politikailag
csak akkor válik virulenssé, am ikor a kapitalista termelési m ód
a merkantilizm us védelm e alatt olyannyira felülkerekedett,
mint Angliában m ár a „dicsőséges fo rrad alom " után. A XVII.
század második felében ugyanis itt n agyszám ú új társaság jött
létre, melyek főleg a textilm anufaktúrát, a fém ipart és a p apír­
gyártást látták el és bővítették ki. A landed and m oneyed inte­
rest közti hagyom ányos ellentétet - m ely Angliában, ahol a
földbirtokos arisztokrácia ifjabb sarjai csakham ar sikeres keres­
kedőkké váltak és a nagyburzsoázia elég földbirtokot is szer­
zett,1 sem m i esetre sem fejlődött éles osztályellentétté - egy új
érdekellentét nyom ta el: az egyik oldalon a kereskedelmi és
pénztőke restriktív érdekei, a m ásik oldalon az ipari és a m an u ­
faktúratőke expanzív érdekei közti konfliktus.2

1 A legtöbb parlamenti ülés a földbirtokokkal foglalkozott. Lásd K. Kluxen: Das

Problem der politischen Opposition. München, 1956. 71.).
2 Dobb: i. m. 193.!.
 E konfliktusnak a XVIII. század kezdetén ébrednek tudatára;
a com m erce és a trade (kereskedelem) csak azóta nem szám ít
szinonim nek minden további nélkül a m anufacture-rei és az
industryval (ipar). Ezzel az ellentéttel term észetesen m ár a ka­
pitalista fejlődés korábbi szakaszaira is jellemző antagonizm us
ism étlődik m eg egyrészt a régi generáció érdekei között, amely
a piacon m ár m egszilárdította a helyzetét, m ásrészt pedig az
újabb generáció érdekei között, m elynek a kereskedelem és ipar
új ágai szám ára m ég csak ezután kell piacot szereznie. Ha ez a
helyzet továbbra is, mint m ég a Tudorok idejében is, csupán a
m erchant-princes szűk körét érintette volna, akkor aligha vált
volna szükségessé, hogy mindkét p árt a közönség új fórumára
hivatkozzék. A forradalom utáni A ngliában azonban a tőkés
körökön.túlm utató ellentét éppen abban a m értékben ragadott
m agával szélesebb rétegeket, ahogyan a kapitalista termelési
m ó d kezdett felülkerekedni; mivel pedig időközben ugyanezek
a rétegek okoskodó közönséggé alakultak, a mindenkori gyen­
gébb p á rt szám ára kézenfekvő volt az a gondolat, hogy a poli­
tikai v itát a nyilvánosság elé vigye. így a századforduló táján a
p ártv iszály a lakosság választásra nem jogosult részébe is
behatolt.
A z 1694-1695-ö s években három esem ény áll e fejlődés kez­
detén. A z Angol Bank m egalapítása, eltérően a lyoni és am sz­
terd am ib örzék alapításától, a kapitalizm usnak új fejlődési fokát
jelzi; azzal kecsegtet, hogy az eddig csupán a kereskedelmi
forgalom révén összetartott rendszert kapitalisztikusan forra­
dalm asított termelési m ód alapzatán erősíti meg.'’ Az előzetes
cen zú ra intézm ényének m egszüntetése új lépcsőfokot jelent a
n yilvánosság fejlődésében; lehetővé teszi, hogy az okoskodás
behatoljon a sajtóba, és ezt olyan eszközzé fejlessze, melynek
segítségével politikai döntéseket a közönség új fórum a elé lehet

3 Ismeretes, hogy a modem kapitalizmus specifikus formája oly mértékben

kerekedik felül, ahogyan a város és a falu régi termelési módjai (kisáru termelés,
feudális mezőgazdasági termelés) először függő helyzetbe kerülnek a kereske­
delmi és pénztó'kétői, majd pedig a bérmunka alapján új termeléssé alakulnak
át, Úgy látszik azonban, hogy az áruforgalom kapitalista formái csak ott
szilárdulhatnak meg tartósan, ahol a munkaerőárut is cserélik, ahol ennélfogva
kapitalista módon termelnek.
 vinni. Végül az első korm ány4 új stádium ot jelent a parlam ent
fejlődésében; egyike az első lépéseknek az állam hatalom parla-
m entarizálódásának hosszú útján, m elynek végső eredm énye­
ként m aga a politikailag m űködő nyilvánosság alapozódik m eg
állami szervként.
A korm ány m ár a XVII. század 70-es éveiben szükségét érezte
bizonyos proklam ációk kibocsátásának, m elyek a kávéházi be­
szélgetések veszélyei ellen fordulnak; a kávéházakat a politikai
nyu gtalan ság m elegágyainak tekintik: „Men have assum ed
them selves to liberty not only in coffeehouses, b ut in other
places and m eetings, both public and private, to censure and
defam e the proceedings of State, by speaking evil of things they
understand not, and endeavouring to create and nourish an
universal jealousie and dissatisfaction in the m inds of all His
Majesties good subjects."5 (Az emberek arra a szab ad ságra ve­
tem edtek, h ogy nem csak kávéházakban, hanem m ás - mind
m agán-, mind nyilvános - helyeken és gyűléseken is az állam
eljárásait kifogásolják és becsméreljék, rosszakat m on dván oly
dolgokról, m elyekhez nem értenek, azon igyekezvén, hogy
Őfelsége jó alattvalóinak elméiben általános gyanakvást és elé­
gedetlenséget szítsanak és tápláljanak.) A Licensing Act 1695-
ben eltörli az előzetes cenzúrát; a királynő többször is inti a
képviselőket a cenzúra helyreállítására, de hiába. Igaz, a sajtó
továbbra is alá van vetve a szigorú Law of Libelnek0 és oly
korlátozásoknak, m elyek a korona és a parlam ent szám os előjo­
gából fakadnak; az 1712-ben kivetett bélyegadónak7 is átm eneti
visszaesés a következm énye: a példányszám ok csökkennek, a

4 A király először egységes whig kormányt nevez ki (1695-1698). A ül. Vilmos

trónra lépésétől a hannoveri dinasztiáig terjedő időszak átmeneti korszak,
melyben a korona minisztériumát részint szabad belátása szerint választotta,
részint az alsóház hangulatának megfelelően nevezte ki. Lásd W. Hasba eh: Die
parlamentarischeKabinettsregierung. 1919. 45. és köv. 1. '
5 C. S. Emderv nyomán idézve; The People and the Constitution. Oxford, 1956. 33.1.
Hasonló proklamációkat bocsátottak ki 1674-ben és 1695-ben. - Különben a
kávéházak és a „közvélemény" kezdetei között összefüggést teremt Hans
Speier: The Historical Development of Public Opinion. In: Social Order and the
Risk o f War. New York, 1952. 323. és köv. 1.
6 Melyet csak 1792-ben vált fel a liberális Fox-féle Libel Act.
1A „tudás adója" - ahogyan nevezték - 1855-ig létezett. Vö. L. Hanson: Govern­
ment and the Press (1695-1763). London, 1936.11.1.

118
folyóiratok terjedelme is kisebb lesz, néhány teljesen eltűnik, a
tabbjjaurópai-ország sajtójához képest azonban az angol eg ye­
dülálló szabadságjogokat élvez.
H arley az első államférfi, aki érti, hogyan kell az új szituációt
kihasználni. O lyan irodalm árokat alkalmaz, mint Defoe, akit az
első hivatásos újságírónak neveztek, és aki a whigek ügyét
nem csak pam fletekben védi, m int eddig, hanem az új folyóira­
tokban is. A „pártszellem et" ő teszi először igazán „public
spirit"-té. Defoe Revieiü-ját, Tutchin Observerét, Swift Examtner-
jét tárgyalják a klubokban, a kávéházakban és az utcán. Maga
W alpole és Bolingbroke is a nyilvánossághoz fordul. Olyan
férfiak esetében, m int Pope, Gay, Arbuthnot, Swift sajátos kap­
csolat jön létre irodalom és politika között, mely hasonló az
A ddison és Steele irodalm a és újságírása közti kapcsolathoz.
A .vezető sajtó ezekben az első évtizedekben term észetesen
sohasem volt az ellenzék kezében. A London Gazette, hosszú
időn keresztül az egyetlen korm ánylap, mely még a régi, taka­
rékosan a hírekre korlátozott „politikai újság" típusához tarto ­
zik, 1704-ben kiegészül a hetente három szor m egjelenő Revieio-
val; ennek helyét 1711-ben foglalja el az Examiner. Anna király­
nő uralkodásának vége felé a whigek a British Merchant révén
szállnak szem be az 1713-ban alapított Mercatonal. I. György
alatt kezdődik azután a whigek évtizedekig tartó uralm a; de a
nagystílű politikai újságírást nem ők hozzák létre, akik a London
Journallal 1722-ben az akkoriban legjelentősebb és leginkább
elterjedt új ságot v ették m eg,8 hanem a m ost ellenzékként fellépő
toryk Bolingbroke alatt: „Közvélemény létrehozása volt az az
újdonság, am it az ellenzék terem tett. Bolingbroke és társai ké­
pesek voltak arra, hogy olyan egy pontra irányított és egyform a
akarati im pulzusokkal rendelkező közvélem ényt alakítsanak
ki, amellyel lehetett politikát folytatni. N em a népfelzúdulás és
a jelszavak kiáltozása, nem a nyugtalanság és a csődületek
alkották az ú ja t... N em is voltak szabályszerű nyilvános gyűlé-

8 Két whig írt Cato álnéven vezércikket; s ezek különösen az ún. Panama-bot­
ránykor estek egybe a „leghangosabb kiáltásokkal az igazságról". Az újságok
figyelemfelkeltő szerepet töltöttekbe, amikor 1721 augusztusában nyilvános­
ságra hozták és kommentálták a parlament által létrehozott vizsgálóbizottság
tárgyalásait - ez volt a szigorú értelemben vett politikai publicisztika első
megnyilvánulása.

m
 sek ... Ezt a közvélem ényt sokkal inkább egy m ásik hatóerővel
irányították: önálló újságírás m egalapításával, m ely képes volt
arra, hogy a korm ánnyal szem ben fenntartsa m ag át és a kritikai
kom m entálást, valam int a korm ánnyal szem beni nyilvános el­
lenzéket rendszeres státussá em elje."9 1726Nn yarán jelent m eg,
m integy a „hosszú ellenzék" irodalm i nyitányaként, három ,
Bolingbroke által inspirált korszatíra: Swift Gulliverje, Pope
Dunciad)e és Gay Fablesey Bolingbroke ugyanezen év novem be­
rében jelenteti m eg a Craftsman első szám át, am ely ajkiadó
franciaországi emigrációjáig (1735) az ellenzék publicisztikai
platformja. Tulajdonképpen csak ezzel a folyóirattal, m elyet
később a Gentleman's Magazine követ, alapozódik m eg a sajtó
igazán m int a politikailag okoskodó közönség kritikai orgánu­
ma, mint fourth estate (negyedik rend).
A parlam ent határozatainak, a korona rendelkezéseinek ily
m ódon intézm énnyé emelt állandó kom m entálása és kritikája
m egváltoztatta a nyilvánosság fórum a elő idézett közhatalm at.
Ez kettős értelem ben válik ezáltal „nyilvánossá". A nyilvános­
ságfejlődési fokát ettől fogva a sajtó és az állam közti vita állásán
mérik. .Ez a vita az egész évszázadon végighúzódik.10 Igen
világosan jelzik a vita állását az ún. Junius-levelek, m elyek, a
m aguk nemében mintegy a politikai vezércikk előfutáraiként,
1768. novem ber 21-től 1772. május 12-ig jelentek m eg a Public
Advertiserban. A szatirikus cikkeknek ezt a sorozatát a „m od em
sajtó úttörőjének"” nyilvánították, m ivel a királyt, m inisztere­
ket, m agas katonai és jogi m éltóságokat nyilvánosan politikai
m esterkedésekkel vádolták m eg, politikai jelentőségű titkos
összefüggéseket tártak fel, s m indezt oly m ódon, m ely a kritikai
sajtó szám ára azóta is példaszerű.
A parlam entnek hatásos eszköze, v an az ilyen kritikával
szem ben abban a privilégium ban, m ely tárgyalásai titokban
tartását biztosítja, s am ely m ég a p arlam ent és az uralkodó közti
küzdelem korszakából szárm azik. 1681-ben ugyan felhatalm az­
ták a parlam entet a Vofesnak, a parlam enti tárgyalások bizonyos

9 Kíuxen: i. m. 187.1.
10 Lásd újabban M. Schlenke: England und das Friedrizianische Preussen 1740-1763.
Freiburg-München, 1963.
u W. Bauer: Die öffentliche Meinung in der Weltgeschíchte. Berlin-Leipzig, 1950.

120
eredm ényeiről szóló eme szórványos híreknek a közzétételére;1'
a p arlam en t azonban m akacsul ragaszkodik a tilalomhoz, hogy
m ég ezeket se tegyék a nyilvánosság szám ára hozzáférhetővé.
A nna királynő trónra lépésétől a The Political State of Great Britain
foglalkozik rendkívül óvatosan valam i olyasm ivel, am it p arla­
m enti tudósításnak lehetne nevezni, olyan feladatokkal, m elye­
ket 1716 óta a Historical Register is ellátott. Term észetesen m ind­
két lap a mindenkori korm ányt részesíti előnyben, és az ellen­
zéknek m eg kell elégednie azzal, hogy képviselői legfontosabb
b eszédeiről a hetilapok alkalmi tudósításokat közöljenek vagy
a beszédek gyűjteménye brosúra alakban jelenjék meg. A h a r­
m incas évek kezdetétől, a politikai kritikának a Craftsman által
terem tett új légkörében, a Gentleman's Magazine és nem sokkal
ezután ellenfele, a London Magazine is beszám olnak parlam enti
vitákról. A parlam ent újból és újból indíttatva érezte m agát,
h o g y a közzététel tilalmát megújítsa. Végül 1738-ban a régi
rendeletek m egerősítésében odáig m ent, hogy ekkor m ár a vi­
táknak az ülésszakok között történő nyilvánosságra hozatalát
is büntetni kellett m int breach of privilege-et (előjog m egsérté­
se),13 Csak W jlkesnek, m int London elöljárójának sikerül elő­
sz ö r 1771-ben a parlam ent privilégium át, ha nem is jogilag, de
ténylegesen hatályon kívül helyeznie: az Evening Post breach of
privilege m iatt elítélt szerkesztőjén nem hajtják végre a bünte­
tést. M indenesetre a nyilvánosságot m ár nem lehetett tovább
kizárni a parlam enti ülésekről14 egy olyan korban, am ikor a
M orning Chranicíe-t egy W oodfall nevezetű nagy em lékezőte­
hetségű em ber azzal tette vezető londoni napilappá, hogy tizen­
h at hasábny ipariam én ti beszédet szó szerint vissza tudott adni,
anélkül, h ogy az alsóház karzatán jegyzeteket készített volna,
am i tiltva volt. A képviselőház elnöke hivatalosan csak 1803^
b an biztosított a karzaton az újságíróknak helyet; csaknem egy
évszázad on keresztül illegálisan kellett jelen lenniük. De csak
az T834-es tűzvész után, a parlam ent új épületében létesítettek
tribünöket a tudósítók szám ára - két évvel azután, hogy az első

12 Általában ezek a parlamenti beszámolok jelentették 1641 óta az első napilapo­

kat.
13 Hanson: i. m. 81.1.
14 Ez ráadásul még az „idegenek kizárására" vonatkozó hagyományos rendsza­
bályra is támaszkodhatott.
 Reform Bill a közvélem ény által m ár régóta kritikailag kom m en­
tált parlam entet a közvélem ény szervévé változtatta.
Ez az átváltozás csaknem másfél évszázadon keresztül tart.
Folytonosságában különösen alkalmas arra, hogy ezen tanul­
m ányozzuk az okoskodó közönség belenövését a politikai el­
lenőrzés funkciójába. A vallási polgárháború befejeződésével
egyidejűleg Angliában (a XVII. század végének egyetlen ilyen
államaként), olyan alkotm ány lépett érvénybe, m ely ugyan egé­
szében nem valósította m eg m indazt, amit a XVIII. és XIX.
század polgári forradalm ai a kontinensen véghez vittek, a jog­
állam bizonyos elemeinek m egvalósításával (Habeas Corpus Act,
Declaration of Rights), azonban saját országában a polgári forra­
dalm at feleslegessé tette. A kapitalizm us azon fejlődési szaka­
szában, am ikor az ipari tőke m ár kifejlődőben van ugyan, de
m ég a régi termelési viszonyok konzerválásában kétségtelenül
érdekelt kereskedelmi tőke u ralm a alatt áll, a m oneyed interest
vezető reprezentánsai is a nem ességgel sokszorosan összefonó­
dó nagyburzsoázia konzervatív rétegeiből kerülnek ki. A parla­
mentben m indkét réteg tagjai valamiféle arisztokratikus színe­
zetű társadalm i hom ogenitás talaján érintkeznek egym ással.15
A gazdaságilag és társadalm ilag vezető osztályok ennyiben
1688-ban politikailag is uralom ra jutottak. A rendi gyűlés jelle­
gét azonban az alsóház nem csak azért vesztette el, m ert ahe­
lyett, hogy a testületek képviselőiből tevődött volna össze, egy­
re növekvő m értékben az uralkodó osztályok jelöltjeiből á llt
Inkább arról van szó, hogy a protestáns, kereskedelem m el és
iparral foglalkozó rend azon rétegei, melyeknek kapitalista é r­
dekeit a forradalom szintén előm ozdította, anélkül, h og y e ré­
tegek a parlam entben közvetlenül képviselve lettek volna, a
parlam entnek valamiféle állandóan bővülő előterét kezdték ki­
alakítani. Mint kritikai közönség itt kísérik figyelemmel, h am a­
rosan publicisztikai szem pontból is megfelelő orgánum okkal
ellátva, a parlam enti tárgyalásokat és döntéseket, akár a válasz­
tók közé tartoztak, amint ez többnyire Londonban és W estm ins­
terben16 történt, akár nem. A parlam ent funkcióváltozását nem

15 K. Löwenstein: Zur Soziologie der parlamentarischen Representation in Eng­

land. In: Erínnerungsgabefü r Max Weber. I I köt. München-Leipzig, 1923. 94.1.
16 Itt minden adófizető férfi családfőnek volt választójoga.
 elég csak arra visszavezetni, hogy a Bill of Rights által m egkötött,
korábban szuverén király King in Parliamentté fokozódik le. A
korábbi rendszerhez képest a m inőségi különbséget csak a p a r­
lam ent és a nyilvánosság közötti új viszony teremti m eg, mely
végül a parlam enti tárgyalások teljes nyilvánosságához vezet.
M ost m ár a királynak is - aki a parlam entet nem kapcsolhatja
ki - a parlam enten belül kell a m aga szám ára szilárd tám aszt
biztosítania. Strukturálisan a különböző társadalmi csoportok
objektív érdekeivel hozható összefüggésbe a w hig-tory-ellen-
tétnek itt a „Resistance" (ellenállás) ott a „Divine R ight" (isteni
jog) jegyében történő kialakulása, az Exclusion Bill körüli vitában
a parlam entnek oly „pártok ra" való szakadása, m elyeknek el­
lentéte egyfelől a parlam ent és a country, másfelől a korona és
a councellors közötti régi ellentétet váltja fel. E..„frakciók" par-
Iqmentifejlődését azonban inkább a parlam ent azon új feszültsé-
gi teréből lehet m egérteni, m ely a következő évszázadban a
kritikai közönség nyilvános okoskodása és a közvetett uralko­
d ásra jutaltjd rály korrum páló hatása között bontakozik ki. A
parlam entben alulm aradó kisebbség m indig megteheti, hogy a
nyilvánossághoz fordul és a közönségre hivatkozik; a többség,
m elyet a m egvesztegetés tart össze1' kénytelen az authorityt
(tekintély), m elyetbirtokol, a reason (ész) révén igazolni, melyet
a z ellenség elvitat tőle. E z a viszony fejlődik ki a frontok ama
sajátos m egfordulása után, m ely a whigek ellenzéki pártját egy
em beröltőre korm ányra juttatja, és m egfordítva, a Jakab-pártí
legitimistákat, a forradalm i rend talaján, ellenállásra készteti.
1727-től kezdve a hatásosan m űködő Craftsnumnel állandó el­
lenzékjön létre, m ely időnként m ég árnyékkorm ányt is alakít­
va, 1742-ig közvetíti a sajtó és az irodalom útján a parlam ent
politikai vitáit a nagyközönséghez. Elméletben a toryk átveszik
a régi w higek elveit, a korm ányon levő m odern whigek a g y a­
korlatban veszik át a toryk elveit. Eddig nem zeti síkon a politi­
kai ellenzék csak úgy volt lehetséges, m int az érdekek erőszakos
érvényre, juttatásának kísérlete polgárháború vagy fronde -
formájában; m ost, az okoskodó közönség közvetítésén keresz­

17 Részletesen lásd Löwenstein: i. m. 95.1.

* Itt: a fő célkitűzésekkel egyetértő, személyes indulatok által mozgatott
ellenzék.
 tül, a korm ánypárt és az ellenzéki párt közti tartós vita alakját
öltötte fel. E z a vita a napi ügyeken túl kiterjed a „Topics of
G overnm ent" alapvető tém áira is, a hatalm i ágak m egosztásán,
az angol szabadságjogokon, a patriotizm uson és a korrupción,
a p árt és a frakció, az ellenzék és a korm ány közötti új viszony
törvényességének kérdésén túl - egészen a politikai antropoló­
gia legalapvetőbb kérdésekig. A harm incas éveknek ebből a
publicisztikus okoskodásából ered az ellenzék elmélete is, m e­
lyet pesszim ista antropológiájával összefüggésben m aga Bo-
lingbroke fejtett ki.18 Bolingbroke a private és public interest
(m agán- és közérdek) viszonyát úgy ábrázolja m ost, m int a
co u rt és country (udvar és ország) viszonyát, m int az „in po­
w e r" (hatalm on belül) és az „out of p o w er" (hatalm on kívül) a
pleasure (öröm ) és a happiness (boldogság), a passion (szenve­
dély) és a reason (ész) viszonyát: az ellenzék country-partyként
úgy jelenik meg, mint amelynek mindig igaza van az „influence"
(befolyás) által korrum pált cou rt-p artyval szemben.
A XVIII. század eleje óta válik szokássá, h ogy a hivatalos
választási eredményekből leszűrjék azt, am it akkoriban „sense
of people"-nek (népérzület) neveztek. Ennek hozzávetőleges
m ércéjét a grófsági választások átlagos eredm ényei képezték.
Ettől kezdve a sense of the people, the com m on voice (közös
vélem ény), the general cry of the people (a nép általános p ana­
sza) és végül: the public spirit (a közszellem ) olyan em bertöm e­
get jelöl, m elyre az ellenzék hivatkozhat; segítségével W alpole-t
és parlam enti többségét tényleg többször engedm ényre kény­
szerítette.19A z ilyen esem ényeket term észetesen m ég nem lehet
úgy felfogni, m int a közvélem ény uralm ának jeleit. A valóságos
hatalm i viszonyokat megbízhatóbban le lehet olvasni az-1680
óta gyakran m egszervezett töm egpetíciók hatástalanságán. Bár
1701-ben és 1710-ben a megfelelő petíciókat ténylegesen a p ar­
lam ent feloszlatása követte, alapjában azonban ezek puszta
akklam ációk voltak, m elyeket a király felhasznált. E z derül ki
1768 és 1771 között, m ikor a W ilkes-féle agitációval Összefüg­
gésben szám os grófság, város és település petícióját egyáltalán

16 Kluxen: i. m. 103. és köv. 1.

191733-1734-ben a Septennial Bill kérdésében és 1739-ben a Spanyolország elleni
háború kérdésében.

124
nem követte a parlam ent feloszlatása: a királynak nem volt
érdeke, hogy - tekintettel a feltétlenül engedelm eskedő parla­
m entre új választás veszélyeinek tegye ki m agát. M ég a p arla­
m ent 1784-es feloszlatása, melynek alkalmából a király egyik
ism ertté vált beszédében a com m onok előtt azt a m egállapítást
tette, hogy kötelességének érzi to recur to the sense of the people
(hogy visszatérjen a népérzülethez), sem e „népvélem ény" n yo ­
m ásának köszönhető elsősorban.20
M égis ezekben az években jönnek létre az olyan nagy napila­
pok m ellett, m int a 'Times (1785), a politikailag okoskodó közön­
ség egyéb intézményei. W ilkesidejében növekszik a nyilvános
gyűlések gyakorisága és nagysága. N agy szám ban keletkeznek
ez idő tájt politikai egyesületek is. A z a huszonhat county-asso-
ciation (m egyei egyesülés), m elyeket 1779-ben a Yorkshire
A ssociation mintájára alapítottak m eg, petíciókkal foglalkozott,
a háborús költségvetés, a parlam enti reform stb. kérdéseivel
kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a parlam enti tagok m ár az
XVII. század végén lazább klubokká egyesültek. De például a
Gentleman s Magazine m ég 1741-ben sem igen képes rá, hogy a
m egválasztott küldötteket politikai irányzatuk szerint jel lemez-
ze, valam ely párthoz való tartozást pedig egyáltalán nem lehet
felismerni náluk, Cgak a XVIII. század vége felé tesznek szert a
p ártok a parlam enten kívül (outdoors), a petíciókon, nyilvános
gyűléseken és politikai egyesüléseken túl is szervezeti bázisra.
Első szilárd szervezeti alakjukat a helyi bizottságok m egalapí­
tásával kapják meg,
A politikailag okoskodó közönséget a nyilvános kritika funk­
ciójában 1792-ben, három évvel a francia forradalom kitörése
után, szentesíti közvetve Foxnak egy, az alsóházban elm ondott
beszéde. A parlam entben először esik szó public opinionról,
szigorú értelem ben: „It is certainly right and prudent to consult
the public opinion... If the public opinion did not happen to
square w ith m ine if, after pointing out to them the danger, they
conceived that another rem edy was preferable to m ine, I should
consider it as m y due to m y king, due to m y C ountry, due to my
honour to retire, that they might pursue the plan which they
thought better, by a fit instrum ent, that is by a m an w ho though t

20 Lásd Emden megfontolt ítéletét: i. m. 194-196. 1.

 with th e m ... but one thing is m ost clear, that I ought to give the
public the means of form ing an opinion."21 (Feltétlenül helyes
és körültekintő dolog m eghallgatni a közvélem én yt... H a a
közvélem ény történetesen nem egyeznék m eg az enyém m el, ha
ráirányítván figyelm üket a veszélyre, nem látnák azt ugyanab­
ban a m egvilágításban m int én, vagy ha úgy vélnék, hogy az
általam ja vasolttal szem ben egy m ásik orvosságot kell előnyben
részesíteni, akkor úgy gondolnám , hogy királyomnak, h azám ­
nak, saját becsületem nek tartoznék azzal, hogy visszavonuljak,
hogy végrehajthassák a tervet, m elyet jobbnak tartanak, a m eg ­
felelő eszköz segítségével, vagyis egy olyan em ber révén, aki
egyetért v elü k... egy valam i azonban a lehető legvilágosabb,
hogy lehetővé kell tennem a közönség szám ára a vélem ény
kialakítását.) Mint m aga a m egállapítás, éppoly figyelemre m él­
tó indítéka is: Fox Pitthez fordul, aki 1791-ben O roszország
elleni háborús előkészületeit a közvélem ény nyom ására ism ét
beszüntette. A közönség politikai okoskodása a XIX. század
küszöbére m ár olyannyira m egszerveződött, h ogy az állandó
kritikai kom m entátor szerepében kifejezetten m egszüntette a
parlam ent exkluzivitását, és a képviselők hivatalosan elfoga­
dott vitapartnerévé fejlődött. Fox a közönséghez fordulva be­
szél, „őket", a public opinion szubjektumait m ár nem tekinti
olyan „strangers"-nek (idegeneknek), akiket a tárgyalásokból ki
lehetne zárni. A parlam enti abszolutizm usnak fokozatosan m eg
kell hajolnia az ő szuverenitásuk előtt. S többé nem is beszélnek
„sense of the people"-ről, m ég kevésbé vulgar vagy com m on
opinionról. Ezt m ost „public opinion"-nak nevezik, p n ely a
nyilvános vitában alakul ki, m iután a közönség a nevelés és a
tájékoztatás révén képessé vált arra, hogy m egalapozott véle­
m ényre jusson; innen Fox m axim ája: to give the public the
m eans of forming an opinion.
Ennek ellenére a választójog kibővítéséről a vita m ég n égy
évtizeden keresztül húzódik, végül, két évvel a júliusi forrad a­
lom után, elfogadják a Reform Bilit, m ely revideálja az elavult
választókerületi beosztást és a politikai beleszólás jogát a iö z é p -
réteg felső részének - m elyből egyébként a politikailag okosko­
dó közönség tömegei verbuválódnak - is megadja: így a m in t­

21 29 Parliummtan/ Histon/ 974,

egy 24 millió lakos közül csaknem egymillió választhat. A go­
vernm ent by public opinion (a közvélem ényen keresztül törté­
nő korm ányzás) átmeneti korszakának feltételeit 1834-ben Peel
űri. Tamioorth Manifestuma teszi teljessé; először teszí közzé
választási program ját valam ilyen párt. A közvélem ény nem
kritikátlanul, személyeknek a com m on sense által történő naiv
vagy m anipulált közfelkiáltásos elfogadásában vagy elutasítá­
sában alakul ki, hanem az ügy körüli érvek vitájában. Ezért
tárgyaként a definiált tényállásra van szüksége és nem a prom i­
nens szem élyekre. A konzervatívok nyilvánosságra hozzák
program jukat, ugyanakkor a w higek egy választási felhívásban
arra intenek: „Remember that you are now fighting for things,
n o t m en - for the real consequences of your re fo rm ."" (Ne
felejtsétek, hogy m ost nem szem élyekért, hanem ügyekért h ar­
coltok - reform otok valódi következm ényeiért.)

9. § A kontinentális változatok

Franciaországban is létrejön a politikailag okoskodó közönség,

b ar kétségtelenül csak a XVIII. század közepétől kezdve. Kriti­
kai im pulzusait azonban m égsem tudja a forradalom előtt oly
hatásosan intézményesíteni, am int erre a korabeli Angliában
lehelőség nyílt. A cenzúraijóváhagyása nélkül egyetlen sortsem
szabád kinyom tatni; a politikai újságírás nem képes fejlődni, a
periodikus sajtó egészében véve nyom orúságos m arad. A he­
tente megjelenő hivatalos lapocskának, a M crcure de France-nak,
noha ez volt a legelterjedtebb újság, még 1763-ban sem volt
1600-nál több előfizetője. Ezeknek egyharm ada Párizsban la­
kott, 900 pedig vidéken, a többi külföldön élt. Kéz alatt term é­
szetesen olvasták az illegálisan behozott újságokat, különösen
a Hollandokat.23

22 Emden: i. ni. 205.1.

23 Már XIV. Lajosnak meg kellett tiltania 1679-ben, 1683-ban és 1686-ban külföldi
újságok behozatalát A Gazettes de Hollandé akkoriban vívja ki Európa legsza­
badabb újságjának hírét, melyet az egész XVIII, századon keresztül megőriz.
E publicisztikai csatornákon keresztül a Nantes-i Ediktummal elűzött huge-
nották is befolyást gyakorolnak hazájukra. Lásd E. Everth: DicÖffenthchknl in
der Aussenpolitík. i. m. 299, I.
 N em csak a kifejlett politikai újságírás hiányzik, hanem a
rendi gyűlés is, mely ennek hatása alatt lassanként népképvise­
letté alakulhatott volna át: az általános rendeket 1614 óta nem
hívták egybe. A fennálló parlam entek, legfelsőbb bíróságok,
m elyek ténylegesen az egyetlen, a királytól nem teljes m érték­
ben függő politikai erőt jelentik, nem a polgárság legfelső réte­
geit testesítik m eg, hanem azokat az elpolgáriasult közbülső
hatalm akat, m elyek az abszolutisztikus u ralom centralizm usá­
val szem ben fenn tudtak m aradni. Végül hiányzik az ilyen
intézm ények társadalm i bázisa is. Kétségkívül nem hiányzik az
iparral és kereskedelemmel foglalkozó polgárság; a spekulán­
sok és bankárok, kereskedelemmel is foglalkozó m anufaktúra­
tulajdonosok, a nagykereskedők és adóbérlők m ár a régensség
alatt kialakítják a felsőbb burzsoáziát, m elynek kezében össze­
gyűlik a nem zet gazdagsága. Politikailag azonban nem tudnak
hatást gyakorolni a nem zet sorsára, a nem ességgel és a felső
tisztviselő réteggel (noblesse de robe)M nem fonódnak össze,
mint Angliában, hom ogén felső réteggé, m ely biztos presztízsre
tám aszkodva politikailag is képviselhette volna a tőkeképző
osztályok érdekeit.
A rendi különbségek szigorúak. A g azd ag kereskedők ugyan
rendszerint a, harm adik generációban m egszerzik a nem esi cí­
m et, m ely többnyire m agas hivatali állások javadalm aival kap­
csolódik össze, ezzel azonban kiválnak a term elés és elosztás
szférájából. A század közepén Coyer abbé La noblesse Commer-
gante cím m el hívja fel erre a problém ára a figyelm et, s röpiratok
viharát váltja ki. M ásrészt a nem esség, m ely az iparban, keres­
kedelem ben és a banküzletben m int rendjéhez nem illő foglala­
tosságokban nem vesz részt, gazdaságilag az uralkodótól függő
helyzetbe kerül: a produktív m unka polgári álláspontjáról te­
kintve élősdi rend, m elyet politikai jelentéktelenségéért ad ó­
kedvezm ényekkel és királyi pátensekkel fizetnek m eg. A király
m esszem enően monopolizálja a közhatalm at. A polgári egyen­
lőség visszája valósul meg: az egyetlen királyon (és hivataln o­
kain) kívül m indenki egyform án alattvaló, m indenki egyfor­
m án puszta alávetettje a felsőségnek - m indenki m agánem ber.
Szférájuk, akár polgárok, akár nem , a société civile - olyan

24 Lásd a „noblesse de robe" szociológiai elemzését Borkenaunál: i. m. 172.1.

képződm ény, m elyet a XVIII. század folyam án osztályelm életi
szem pontból nem könnyű átlátni. A polgárság úgyszólván még
többszörösen bele van ágyazva a rendi államba, am int ezt a
polgári parlam entek feudális szerepe, a felső burzsoáziának a
nem ességhez való hozzáidom ulása mutatja, s a nem esség a
m aga szalonjaiban sokkal inkább nyitott a polgári értelm iségiek
felvilágosult gondolkodásm ódja irányába, m int m aguk a polgá -
rqk. M égis a polgárság, a. nem esség és a korona a státust és a
funkciót tekintve olyannyira elkülönültek egym ástól, hogy a
„szektorokat", a politikait, a gazdaságit, és ezek közt azt a
szektort, m elyet a „társadalom " foglal el, a modellben könnyen
el lehet választani egym ástól.25
“A. század első felében a „filozófusok" kritikája, M ontesquieu-i
kivéve, elsősorban a vallással, irodalom m al és m űvészettel fog­
lalkozik, a filozófusok m orális törekvése csak az Enciklopédia
publikációjának stádium ában válik, főleg közvetve, politikaivá.
A z Enciklopédiát nagyszabású publicisztikai vállalkozásként
h ozták létre.26 Robespierre később ezt a „forradalom bevezető
fejezeteként" ünnepelheti. A század .utolsó harm adában az
asszonyok által vezetett Bureaux d'Esprit örökébe klubok lép­
nek^ m élyek a Club de l'Entresol2/ korai, angol eszm éktől inspi­
rált úri társaságának jellegét viselik m agukon; a nyilvános vita
kezd em ényezői, a filozófusok, szépírókból közgazdászokká
váltak. K özgazdáknak nevezik a fiziokratákat, akik először
Q uesnaynél, később Turgot-nál és M irabeau-nál találkoznak,

25 E. G. Barber: The Bourgeoisie in the Í8th Century France. New York, 1959.
26 Először 1750-ben Diderot Prospectusában jelenik meg olyan előzetes híradás,
mely csakhamar egész Európában visszhangra talál, egy évvel később pedig
D'AJembert DiscoursPrétiminaíre-je, az egész mű ragyogó vázlata. írását kife­
jezetten a public éclairének címezi. A société de gens des lettres nevében
beszél. Diderot Voltaire-hez írott egyik levelében emlékeztet a nyilvánosság­
gal szembeni kötelezettségekre: időközben 4000 előfizetője lett a vállalkozás­
nak, két-háromszor annyi, mint ahány előfizetője a legolvasottabb újságnak
volt.
27 Az emigráns Bolingbroke ösztönzésére Alary abbénál, aki az enlresolon
(félemeleten) lakott (innen a Club de I'Entresol elnevezés) magántársaság
alakultmeg, informális akadémia, tudósokból, papokból és hivatalnokokból
akik híreket cseréltek ki, terveket szőttek, s az állam alkotmányát éppúgv
vizsgálták, mint a társadalom szükségleteit. D'Argenson márki és de St. Pierre
abbé mellett Walpole is megfordult itt. Lásd R. Koseileck: Kritik und Krisr.
Freiburg-München, 1959. 5 3 .1
 klubjuk több mint egy évtizeden át m arad együtt. Tanításukat
a Gazette du commerce-ben és a Journal de VAgriculture, du Com­
merce et des Finances-ban védelmezik; egészen addig, míg Tur-
got-val és Malesherbes-bel 1774-ben két legjelentősebb tagjukat
m eghívják a korm ányba - a közvélem énynek m integy az első
exponenseiként. Ism eretes azonban, hogy először csak N ecker-
nek sikerül a politikailag m űködő nyilvánosság szám ára az
abszolutista rendszeren rést ütnie; ő hozza nyilvánosságra az
állami költségvetés m érlegét. H árom hónappal később a király
m eneszti a m inisztert.28
M égis a közönség politikai okoskodása bizonyult a kor.mányt
ellenőrző fórumnak, m égpedigjellem ző m ódon épp a legkénye-_,
sebb polgári érdekek viszonylatában: az állam eladósodásának
mértékében vált jelképpé a torz viszony egyfelől a gazdasági
hatalom és a politikaihatalom -fosztottság, másfelől a pénzügyi
függőség és az abszolutisztikus korm ányzás között. A végső
soron politikailag-is .okoskodó közönségnek am a szférája, m ely
a kitartott, gazdasági és politikai téren funkció nélküliedé társa­
dalm ilag reprezentatív nem esség kebelén belül felemelkedett
értelmiségiek közrem űködésével jött létre, m ost kifejezetten
olyan szférává válik, melyben a polgári társadalom reflektálva
kifejezésre juttatja saját érdekeit. A Necker-féle Compte Rendű
óta ezt a nyilvánosságot politikai funkciójában legfeljebb csak
jobban elnyomni lehet, de képtelenség teljesen hatástalanná
tenni. A Cahiers de Doléance révén a közönségnek közügyekkel
kapcsolatos okoskodását hivatalosan is engedélyezik. Ism ere­
tes, hogy ez vezet az általános rendek összehívásához; a rendi

28 A forradalom előestéjén Necker az, aki a polgári nyilvánosság érettségének

mértékét észreveszi: „A társas élet szelleme, a dicséret és megbecsülés iránti
előszeretet Franciaországban olyan törvényszéket iktatott be, amely előtt
mindenkinek, aki a figyelmet magára vonja, kötelessége megjelenni, ez a
közvélemény (opinion publique)." Majd így folytatja: „Az idegenek többsége
nem tud egykönnyen helyes elképzelést kialakítani arról a tekintélyről, mely­
nek a közvélemény örvend Franciaországban. Csak nehezen értik meg, hogy
van egy láthatatlan hatalom, mely hadsereg, testőrség és pénz nélkül hoz
olyan törvényeket, melyeket még magában a királyi palotában is betartanak,
és még sincs semmi, ami ennél igazabb volna." Azóta beszélnek „Necker úr
közvéleményéről", s ez még a királyhoz írt beszámolókban is előfordul. Idézi
Bauer: i. m. 234.1., valamint M. v. Böhm: Rokoko, Frankreich im IS. jahrhunderi.
Berlin, 1921. 318.1.
gyűlésnek Angliában m egszakítás nélküli h agyom ányát a tár­
sadalm i fejlődésnek oly fokán újítják fel ismét, m ikor ez m ár
csak a m o d em parlam ent szerepét veheti át.
A m ihez Angliában több mint száz évig tartó folyam atos fej-
lődéíTvört szükséges, azt a forradalom Franciaországban egy
csap ásra m egterem ti, term észetesen nem olyan tartósan; létre­
jönnek a politikailag okoskodó közönség szám ára az addig
hiányzó intézmények. Kialakulnak a klubpártok, melyekből a
parlam enti frakciók toborzódnak, létrejön a politikai napi saj­
t ó ” És már. az .általános rendek biztosítják tárgyalásaik nyilvá­
nosságát. A parlam enti tudósítás céljaira augusztus óta naponta
megjelenik a Journal des Débattes et des Décrets. A politikai nyil­
v án o sságjo gi norm áinak m egalkotása legalább annyira fontos,
m in t tényleges intézm ényesítése: a forrad alm i folyam atot
egyú ttal alkotm ányjogilag is értelm ezik és m eghatározzák;
iXtinden bizonnyal ezzel függ össze, h ogy a kontinensen a pol­
gári nyilvánosság olyan pontosan tudatában van mind tényle­
ges, m ind lehetséges politikai funkcióinak. Itt terminológiailag
világosabban körülhatárolt öntudat alakul ki, mint a korabeli
Angliában. A nyilvánosság politikai funkciói a francia forradalmi
alkotm ány kodifikációiból csakham ar olyan jelszavakká változ­
nak, m elyek egész Európát bejárják. N em véletlen, hogy a né­
m etben a „nyilvánosság" kifejezést a francia nyom án képezik;
abban a gúnyversben, mely a forradalom napjaiban járja be a
n ém et tartom ányokat, eredeti alakjában, m int „Publizitát" sze­
repel:

Das grosse Losungsw ort, das ein jeder kraltt

V or dem in ihren Staatsperücken,
Sich selbst des Volkes H áupten bücken,
H orch auf! Es heisst - Pubiizitát.j0*

29 Lásd ehhez részletesen Bauer: i. m. XIII. fej. 239.1.

A nagy jelszó, így szól a károgás,
Melytől az állami paróka
A nép előtt földig hajolna
Hallgasd csak! A -publicitás. (Radnóti Sándor fordítása.)
30 A vers R. Semdnéi található meg: Zum Problem des Öffentlichen und der
Öffentlichkeit. In: Gediichtnisschrift fü r Jetiinek. München, 19S5.

131
 A nyilvánosság kom plexum át az 1791-es alkotm ány egészíti ki,
m ely a 11. §-ban nagyjából és egészében az 1789. VIII. 26-i
Declaration des Droits de l'Homme et du Citoyent veszi át. „A
gondolatok és vélem ények szabad közlése az em ber egyik leg­
drágább joga. Ennélfogva mindenki szabadon beszélhet, írhat,
nyom tathat, fenntartva a felelősséget az e szabadsággal való
visszaélésért, melynek eseteit a törvény h atározza m e g ."31
A z 1793-as alkotm ány a szabad egyesülést kifejezetten a sza­
b ad vélem énynyilvánítás védelm ére vonatkoztatja. „A gondo­
latok és vélem ények akár a sajtó útján, akár m ás m ódon történő
közlésének jogát, a békés gyülekezés jo g á t,.. nem szabad m eg­
tiltani", s azután m integy bocsánatot kérve ezért az óvatossá­
gért, az ancien régim e-re vonatkozó utalást fűz hozzá: „E jogok
kihirdetését a despotizm us jelenléte vagy eleven em lékezete
teszi szükségessé." 2 Abban az időpontban, am ikor ez a cikkely
érvényre lép, term észetesen m ár nem felel m eg az alkotm ány
valóságának. A z előző év augusztusában, két nappal a Tuileriák
ostrom a után a párizsi községtanácsok egyik ediktum ában a
forradalom ellenségeit „empoisonneurs de l'opinion publique"-
ként (a közvélem ény m egm érgezői) bélyegezték m eg, és sajtó­
jukat lefoglalták. 1800. január 17-én, két nappal az állam csíny
u tán, N apóleon teljesen m egszünteti a sajtószabadságot, A p o ­
litikai sajtó tilalm át csak 13 név szerint m egh atározott lap ra nem
terjesztik ki. 1811-től a hivatalos Moniteurön kívül csak h árom
lapot tűr m eg, s azokat is szigorú cenzúra alatt. A visszatért
Bourbonok azzal a nyilatkozattal m utatkoznak be, h og y a sajtó
szabadságát tisztelni fogják. A z 1814. júniusi chartában is ez áll
(8. cikkely): „A franciáknak joguk van arra, hogy nézeteiket
nyilvánosságra hozzák és kinyom tassák, h a betartják a törvé­
nyeket, m elyeknek az e szabadságokkal való visszaéléseket kell
m eggátolniuk."33 A z ellenzék azonban csak n agyon óvatosan
nyilvánulhatott m eg. Csak a júliusi forradalom , m ely jelszavát

31 Die Entwicklung der Menschen- und Biirgerrechte. F. Hartung (Hg.), Göttingen,

1954. 33. és 35. 1. Elsőként ad hasonló biztosítékokat Virginia állam az 1776.
VI. 12-i Bill o f Rightsban {12. cikkely): „A sajtószabadság a szabadság egyik
legnagyobb védőbástyája, és despotikus kormányzatokon kívül sohasem sza­
bad korlátozni.'' I. m. 27.1.
32 Uo. '
33 Hartung: i. m. 45.1.
 épp a Thiers és M ignet által alapított ellenzéki lapból, a Natio-
n a b ó l veszi,34 adja vissza a sajtónak és a pártoknak, s végül a
választási reform által kibővített és teljes nyilvánossággal m ű ­
ködő parlam entnek azt a játékteret, melyet a forradalm i emberi
jogöKbiztosítottak.
N ém etországban csak a júliusi francia forradalom után, és
akkor is csak rövid időre indul meg valami, amit egyáltalán
parlam enti életnek lehet nevezni; ez a dél- és délnyugat-ném et
területek székhelyein történik,31 ahol az 1815-ös bécsi h atároza­
tok ajánlotta képviseleti testületek bizonyos rendi h agy om á­
nyokhoz kapcsolódtak - később persze ezeket a karlsbadi h atá­
rozatok csaknem mindenhol m egbénították.
A ném et viszonyokat az angol viszonyoktól a szárazföldi
abszolutizm us által többnyire tovább őrzött rendi korlátok kü­
lönböztetik m eg, különösen a nem esség és a polgárság között;
a polgárok a m aguk részéről szigorúan elkülönültek a néptől.
A falusi lakosság (a földmunkásoktól kezdve a bérlőkön át a
szabad parasztokig) és a voltaképpeni alsó réteg mellett (nap ­
szám osok, katonák és alkalmazottak) a néphez tartoznak a
kiskereskedők, a kézm űvesek és a munkások. A „nép" azonos
a peuple-lel, olyan kategóriák ezek, melyek a XVIII. század
folyam án azonos jelentésre tesznek szert, itt éppúgy, mint ott, a
kézi m unka és a bolti pult szám ít a tulajdonképpeni p olgárság­
gal szem ben az elhatárolódás szubjektíve kötelező kritérium á­
nak. Akik egykor polgárok, par excellence városi polgárok,
kiskereskedők és kézm űvesek voltak, azokat a polgáriak m ár
nem szám ítják a burzsoáziához. Ez utóbbinak a m űveltség á
kritérium a; a polgári szem élyek a m űvelt rendekhez tartoznak
- üzletem berek és egyetem i végzettségű emberek (tudósok,
papok, hivatalnokok, orvosok, jogászok, tanítók stb.). A ném et
viszonyok a francia viszonyoktól azonban m égis a nem esség­
nek az udvarral szem ben rendkívül önállótlan helyzetében tér­
n ek el. A nem esség nem volt képes arra, hogy a „társaságnak"
m ind gazdasági, m ind politikai funkcióktól elkülönített szféra-

34 „Le roi régne et ne gouverne pás." (A király uralkodik és nem kormányoz.)

35 Lásd a korabeli beszámolót: Schreiben von München betreffend der baveri-
schen Landtag von 1831. Historisch-Polilische Z élsd irifl, Hamburg, 1832. 1.
köt. 94. 1.

133
ját a polgári értelmiségiekkel való kom m unikációban az okos- I
kodó közönség kulturális szem pontból irányadó szférájává^ala- 1
kítsa.36 1
A. politikailag okoskodó k özönség főleg, a polgáriak m agánba
összejövetelein találja m eg a m a g a helyét. A X Y IIl. század utol- 'j
só évtizedeiben kivirágzó folyóiratok, a p olitikaiak is, a magár 1
nembergk társas életének valóságos kristályosodási ponHai’ftffM
válnak. M aguk a folyóiratok nem csak a felvilágosult korszak 1
„olvasási szenvedélyét", sőt, „olvasási őrületét" tanúsítják;37^ ^
hetvenes évektől kezdve m agán - és üzleti olvasótársi'sngok i
terjednek el valam ennyi városban, m ég a kisebbekben is űgv- 1
h ogy általános vita kezdődhet m eg ezen intézmények értékéről. íj
A század végének N ém etországában több mint 270 olvasótar- 5
saság volt található.38 Itt többnyire olyan saját helyist gukkel
rendelkező egyesületekről van szó, m elyek alkalm at nyújtanaKS
folyóiratok és újságok olvasására, és ami éppoly fontos, a2 j
olvasottakról való beszélgetésre. A legrégebbi olvasókörök nem í
voltak egyebek, mint előfizetői közösségek, m elyek az újságok Jj
beszerzését próbálták olcsóbbá tenni. Ezzel szem ben az olvasó-'
társaságok m ár nem ilyen pénzügyi indítékokból jöttek lc-tre ~
Ezek az egyesületek, m elyek elnökségüket az alapszabályzat? '%
nak megfelelően választják, új tagok felvételéről többségi hatáíís
rozattal döntenek, a vitás kérdéseket általában p ar lamenti úto^^S
intézik el, a nőket kizárják és a játékokat tiltják, a p o l g á r i j á i g
gánszemélyeknek egyedül azt a szükségletét szolgálják^ogj^lj
okoskodó köz önségként nyilvánosságot alkossanak: folyóirata- jg
kát olvassanak és azokról beszéljenek, szem élyes véleirié t
kicseréljék és közrem űködjenek annak m egfogalm azásában^

36 E. Heilbom: Zwischm zwei Revoiutionen. Berlin, 1929. I. köt.; Der Gcisf der ■*
Sckinkelzeit 1789 bis 1848.97.1.
37 így például a Journal von und fü r Deutschland, 1790. H. 55.1. vagy a Jemvxhe ^
Allgemeine Literaturzeitung, 1798. Nr. 30. 255. 1. A XVEI. század VL-gtnek *
Németországában a politikai nyilvánosság keletkezésével kapcsolatban i'lta- -
Iában lásd F. Valjavec: Die Entstehung der politischen Strömungen in Deutschland 'á
1770-1815. München, 1951. \
38 Vö. I. Fentsch anyaggazdag értekezésével; Zur Geschichte des Zeitkongressus at i
Deutschland. Leipzig, 1937. Ugyanez vonatkozik Svájcra is, uő. 33. ! 10. ->
megjegyzés. Lásd még M. Braubach részletes vizsgálódásait: Ein publizistischer \
Plan der Bonner Lesegesellschaft. In: Festschrift fü r L Bergstráfler. Düsseldorf, '
1954. 21. és köv. 1. ‘ -

134
 amit azután a kilencvenes évektől kezdve „közvélem énynek"
neveznek. Többnyire politikai tartalm ú folyóiratokat tartottak
és olvastak: Schlözer Staatsanzeigerijét, W ieland Teutscher Mer-
^kurját, Archertholz Minerváját, a Hamburger Politische Journalt, a
Journal von und f ü r D eutschlandotf Schlözer folyóirata, m ely
-'jglérte a 4000-es példányszám ot, ném iképp részesül az angol
r' sajtószabadság hannoveri visszfényében; a „nagyok béte noire"-
jönak tekintették, m ert ezek féltek attól, hogy akkori szóhaszná-
- lat szerint, „a Schlözer majd kiszerkeszti őket'"10. A z uralkodók­
. nak &í első politikai publicisták elleni brutális reakciója N ém et­
> aSzSg^délnyugati tartom ányaiban m indenesetre a nyilvános­
: s á g b S o r typs kritikai erejének szim ptóm ája. Mind Wekherlin,
aki eJ őszór 1778-banjelentkezik a Felleisennel, mind pedig Schu-
bart,akim árl774"ben ism ertté válik Deutsche Chromkjával, nagy
árat fizet. egyik börtönben hal m eg, a másiknak tíz év
várfogsággal törik m eg a gerincét; agym osás - egyelőre még
Üírekt módon.41

30, § A polgári társadalom mint a magánautonómia

szférája: a magánjog és a liberalizált piac

Az angol és a szárazföldi, politikailag m űködő nyilvánosság

kialakulásával kapcsolatos történelm i kitérések elvontak m a­
radnak mindaddig, am íg a közönség, a sajtó, a pártok és a
parlament intézm ényes összefüggésére szorítkoznak és arra a
feszültségre, m ely az autoritás és publicitás szem besítésének, a

, ® A. Hamburger Harmonie híres olvasószobájában a századforduló idején 47

német, 8 francia és 2 angol folyóirat volt kitéve. Szórakoztató folyóiratok,
melyek a légi morális heti iratok nyomán alakultak ki, nem tartoztak a
' tulajdonképpeni repertoárhoz, ezeket az asszonyok olvasták odahaza.
a Cf. v . m. I. köt. 706.1.
■s- Lásd ehhez L. Balét: i. ni. 132. 1. „Schubart egy éven át feküdt szalmán (a
hohenaspergi erőd) régi tomyánakegyikcellájában. A hálóruhája végül a sajá t
te én rothadt szét... 2 V 4 év fogság után engedték meg neki, hogy a szabad
h ^-gön mozogjon. Először 1780-ban volt szabad a feleségével és gyermek­
eivel levelet váltania, és ugyanebben az évben változtatták a szoros fogságot
Várfogságra. Végül tízévi fogság után engedték szabadon..." Az ifjú Schiller
egy ebként ettől a Schubarttól kapta első politikai ösztönzéseit, a maga módján
■a Haramiák dmű darab is a politikai publicisztika kezdeteihez tartozik.

135
 korm ányok kritikai ellenőrzése princípium ának következtében
jelenik m eg. Bebizonyíthatják, hogy a nyilvánosság ,a XVIII.
század folyam án politikai funkciókat vesz át, m agának e funk­
ciónak a sajátosságát azonban csak a polgári társadalom egész
fejlődéstörténetének am a specifikus, fázisából lehet -megérteni,
m elyben az áruforgalom és a társadalm i munka az állami direk­
tívák alól m esszem enően emancipálódik. Abban a politikai
rendben, m ellyel ez a folyam at ideiglenesen lezárul, a nyilvá­
nosság nem véletlenül foglal el központi helyet: a parlam entáris
államformájú polgári jogállamoknak valósággal szerv ező elvé­
vé válik, p éld áu l A ngliában az 1832-es n agy Reform Bili után,
s u gy an ez érvén yes, ném i korlátozással, az 1830-as belga
alkotm án yh oz h ason ló, ú gyn evezett alkotm ányos m o n arch i­
ákra is.
A . politikailag m űködő nyilvánosság kapja m eg annak,„a-
szervnek a norm atív státusát, melynek feladata, h o g y közvetí­
tést hozzon létre m aga a polgári társadalom és a szükségletei­
nek megfelelő állam hatalom között. Ennek a „kiteljesedett"
polgári nyilvánosságnak az a tendenciájában liberalizált piac a
társadalm i előfeltétele, mely az érintkezést a társadalm i újrater­
melés szférájában, am ennyire csak lehetséges, a m agánem berek
egym ás közti ügyévé változtatja, és csak így teszi teljessé a
polgári társadalom privatizálódását. A z abszolutizm us korá­
ban a m agánszem élyek területének a m egalapozódásáról főleg
csak abban a negatív értelem ben lehetett szó, h ogy a társadalm i
viszonyokat m egfosztották kvázi nyilvános jellegüktől, a poli­
tikai, jogi és adm inisztratív funkciókat a közhatalom ban vonták
össze. A z a terület, melyet ettől a közhatalom tól elválasztottak,
sem mi esetre sem a hatósági szabályozástól való felszabadulás
értelm ében volt „m agán "; egyáltalán csak m int m erkantilista
m ódon szabályozott terület jött létre..M ásrészt a m erkantiliz­
m us „egységesítő rend szere" m ár az újraterm elési folyam at
m agángazd aságivá válásának kezdetét is tételezi, abban a pozi­
tív értelem ben, h ogy ez lassanként autonóm m ódon, a piac saját
törv én yei szerin t b on tak ozzék ki. M ert am ily en m érték b en
felülről elősegítik a kapitalista term elési m ód térhódítását,
olyan m értékben kezdik a társadalm i viszonyokat áru viszo­
nyok közvetíteni. A z.árutulajdonosok a piac birodalm ának ki­
terjed ésével és szab a d d á v á lá sá v a l tesznek sz e rt m a g á n ­
autonóm iára, egyáltalán a „m agán " pozitív értelm e a fcapita-

136
 lis^tikusaniIlűkűdjő..tulajdon feletti szabad rendelkezés fogalma
nyom án alakul ki.
* H ogy m ennyire előrehalad ez a folyam at m ár a merkantilista
korszakban, m utatja az újkor m agánjogának története. A jogi
ügyletnek a szabad akaratnyilvánítás által m egalapozott szer­
ződésként való felfogása a szabadon versengő árutulajdonosok
cserefolyam ata nyom án alakult ki. Ugyanakkor az a m agánjogi
rendszer, m ely a m agánem berek egym ás közti viszonyát elvben
m agánszerződésekre vezeti vissza, a szabad áruforgalom tör­
vényei szerint kialakuló csereviszonyokat tartja m érvadóna k. A
szerződő felek term észetesen nem minden esetben cserepartne­
rek is egyúttal; a csereviszony azonban mint a polgári társad a­
lom központi viszonya, általában m odellt jelent a szerződéses
viszonyok szám ára. - A m agánjogrendszer alapszabadságjoga-
iyal alakul ki az általános jogképesség kategóriája is; ez a sz e ­
m ély jogLálIásának garanciája, s többé nem a születés és a rend
nyom án definiálják. A status libertatist, a status civitatist, és a
status familiaet az egyetlen status naturalis váltja fel42 - ami a
piacon az árutulajdonosok elvi egyenlőségének, a nyilvános­
ságban pedig a kim űveltek egyenlőségének felel meg.
Á polgári jog nagy kodifikációival olyan norm arendszert
fejlesztenek ki, m ely szigorú értelemben vett m agánszférát biz­
tosít, vagyis a m agánem berek rendi és állami kikötésektől ten­
denciájában felszabadított érintkezésének szféráját. Garantálják
a m agántulajdon intézm ényét és ezzel összefüggésben a szer­
ződés, a foglalkozás és az öröklés alapvető szabadságjogait.
M indenesetre a kontinensen a fejlődési szakaszok, éppen a
kodifikációk révén, világosabban válnak el egym ástól, m int
Angliában, ahol ugyanez a folyam at a Common Lvtu keretében
játszódik le; m égis a szabad áruforgalom társadalm ának speci­
ális jogi form ái és intézm ényei43 inkább itt alakulnak ki, mint a

42 E fogalmak jogelméleti történetéről lásd Hermann Coíng: Der Rechtsbegnffdcr

menschíichen Person und die Theorie der Mcnschcnrcchtc. SondenvröffenHicinw.g
dcrZeitschriftfiirauslandiscb.es andmtcrnalionahs Privuirechi. Berlin und Tubin­
gen, 1950. 191. 1. A XVIIL és XIX. század magánjogi kodifíkációiban „az
általános jogképesség" érvényre jutását H, Conrad követi nyomon: Individu­
um und Gemeinschafí in der Privatrechtsordnxng. Heft 18. der Juristisrhen Stu-
diengesellschaft, Karlsruhe, 1956.
43 Nevezetesen: a tőketársaság, a dologi hitel, az értékpapír, a kereskedelmi és
hajózási jog elemei, a bányászati jog elemei és az egész versenyjog.

137
 róm ai jogíh agyom án y országaiban. Poroszországban az Álta­
lános Országos Jogot 1794-ben, Ausztriában az Általános Polgári
Törvénykönyvet 1811-ben teszik közzé; a kettő között jelenikm eg
a polgári magánjog klasszikus m űve, az 1804-es Code Civil,_.E
törvénykönyvek m indegyikére jellemző, hogy nem csak.a pol­
gári társadalom érdekében jöttek létre, hanem annak specifikus
közegében is: többször keresztülm entek a .közönséggé egyesült,
m agánem berek nyilvános okoskodásának kontroliján. Pályáza­
tok kiírása és m egkérdezés útján a közönség ott is részese a
törvényhozás m űvének, ahol nincsenek parlam enti testületek,
v agy ahol, mint a napóleoni Franciaországban, éppen nem m ű ­
ködtek. Akárcsak Bécsben és Berlinben, a törvénykönyv terve­
zetét vélem ényezés végett Párizsban is előszór a nyilvánosság
elé terjesztik, mégpedig nem csak a szakem berek belső fórum a
elé (1800). Sőt m agukat a tervezeteket m ég csak nem is a juris-"
prudentia hagyom ányos hordozói dolgozták ki, hanem a kor­
m ány m űvelt bizalmi emberei, akik bizonyos értelem ben ösz-
szeköttetést teremtettek a mái- politikailag m űködő közönség­
gel, s az alapgondolatokat vitakörökben fejtegették - ilyen volt
például a berlini MittwochgeseUschaft, melyhez Suarez tartozott.
Az újkor m agánjogi története nem csak a term észetjognak a
XVIII. században történő tételes m egfogalm azásával kezdődik.
Á m ai£v e.tt róm ai jog, m elyetkezdetben csak az egyházijoggal
ellentétben tekintettek m agánjognak, csak a régi uralm i rendek
és a városi szakm aLrendek-áthagyom ányozódott jogi form ái­
nak m egszűnésével válik a felszabadított polgári társadalom
jogává. A z abszolutizm us korában, mikor ez inkább jogi tech­
nika, mint tulajdonképpeni jog, az uralkodók szám ára eszköz­
ként szolgál a centralizálásra törekvő felsőség és a rendi hatal­
m ak paTtíKürar&mffSa közti vitában.. A polgári társadalm at
m entesíteni kell testületi kötöttségeitől és alá kell vetni az ural­
kodó adminisztratív fennhatóságának. A róm ai jog m ég ebben
a funkcióban sem szavatolt szigorú értelem ben vett m agánjogi
rendet. A_ magánjog m ég ott is, ahol nem oldódik fel egészen
rend őrségi előírásokban, hatóságilag kötött m arad ,.gzek az elő­
írások felölelik a „közjóiét" m ellékfeladatait44, valam int a keres­

44 Például a ruházatra, a házasságokra, a paráznaságra, az uzsorára, az istenká­

romlásra, az élelmiszerek hamisítására vonatkozó rendszabályokat lásd F.
Wieacker: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit. Göttingen, 1952.108.1.
 kedelm i, az ipari és a munkajogot is. A d ig está k , amelyek
alapján akkoriban a m agánjog uralkodó elmélete orientálódik,
a jogi valósággal szemben fikcióvá válnak: „A munkajog terén,
a szabad m unkaviszony vonatkozásában a digestákban csak a
kevéssé differenciált szolgálati szerződést ismerik, a helyi cse­
lédjog azonban a házközösségből és a családfői hatalom ból, a
k ézm űipari jog a szakmai-rendi állásból, a falusi munkajog a
paraszti szolgálati kötelezettségekből indul ki. A digesták kötel­
m i joga nagyjában és egészében előfeltételezi a szerződési sz a ­
b ad ságot, a helyi szabályozások tele vannak ármegkötésekkel,
adókkal, beszolgáitatási és ajándékozási kötelességekkel, ter­
m elési korlátokkal és kötési kötelességekkel... Az absztrakt,
általános és ezért látszólag szabad egyéni-gazdasági jogrenddel
szem benáll a hatósági, szakmai-rendi és testületi m egkötések­
nek csaknem elviselhetetlen töm ege, m elyek a szerződési jogot,
a m unkajogot, a lakásjogot és az ingatlanjogot, tehát a magánjog
valam ennyi társadalm i és gazdasági gyújtópontját átfogják.”'1''
A XVIII. század m ásodik felétől kezdve a m odern m agánjog
_alajáíetően felszámolja ezeket a kötöttségeket. De ezután is m ég
száz évig tart, m íg a státustól a szerződés felé (from status to
contract) irányuló fejlődés áttör m indazokon az akadályokon,
m elyek az ipari tőke értékesítését és ezzel egyidejűleg a kapita­
lista termelési m ód felülkerekedését akkoriban akadályozták,
m íg a tulajdont átengedik a piaci partnerek szabad csereíorgal-
m ának, örökítését az egyes tulajdonos szabad akaratának; a
foglalkozás kiválasztását és gyakorlását, valam int a foglalkoz­
tatottak kiképzését a vállalkozók belátásának, a m u n k ab érm eg­
állapítását a m unkaadó és m unkás közötti szabad szerződ és­
nek. Angliában 1757-ben, először a textiliparban, veszik el a
békebíráktól az állami bérszabályozás feladatát, 1813-ig a sza­
bad bérm unkát valam ennyi iparágban bevezetik, egy évvel
később pedig m egszüntetik azt az erzsébeti törvényt, mely a
tanoncok szám ára hétéves kiképzési időt írt elő. Ennek felelnek
m eg az egyesülésre vonatkozó szigorú tilalmak. Éppígy hódít
tért a_XVIII. század közepétől kezdve az iparűzés szabadsága.
Fran ciaországban ez a fejlődés a forradalom kitörésével kezdő-

A római jog tételeinek gyűjteménye Justinianus korából

45 F. Wieacker: i. m. 110.1.
 dik, 1791-ig a kereskedelemben és iparban m egszüntetnek csak­
n em m inden állam i direktívát és rendi szabályozást. Am i
A usztriában m ár II. József alatt érvényre ju th a to tt azt P orosz­
országban az 1806-os vereség után a Stein-H ardenberg-féle
reform ok vitték végbe. Sokáig sikeresen védelm ezik a feudális
örökösödési törvényeket is. Angliában csak az 1843-as reform ­
törvénnyel kerekedik felül az az individualista felfogás, h ogy
az örökösödést a ház- és családközösség kollektív gazdasági
egységétől el kell választani és az egyéni tulajdonosra kell v o ­
natkoztatni.46 M ielőtt a nem zetek közti áruforgalm at (ném et
viszonyok között a tartom ányok közötti áruforgalm at) m egsza­
badítják a vám korlátoktól, az ipari tőke belül tör m agának
szabad utat; e fejlődés végén a javak, a föld, a m unka és m aga a
tőke piaca szinte kizárólag a szabad konkurencia törvényeinek
engedelmeskedik.
A külkereskedelmi viszonyok liberalizálását m agában A n g ­
liában is csak a gabonatörvények 1846-os m egszüntetése után
lehetett következetesen m egvalósítani. M agasabb szinten re­
produkálódott a régi ellentm ondás egyrészt a m egalapozott
piaci pozíciókhoz kapcsolódó defenzív érdekek, m ásrészt a
mindenkori új szektorokba befektetett tőke expanzív érdekei
között. Ezúttal azonban ez az ipari forradalom hatalm as erőitől
hajtva47 nem csak a régi m onopólium ok ideiglenes fellazulásá­
hoz, hosszabb távon pedig a piacon az uralm i pozíciók puszta
m egváltoztatásához vezetett. A z új iparoknak termékeik szá­
m ára kibővített eladási lehetőségekre, termelésük szám ára egy­
re növekvő nyersanyagellátásra volt szükségük, végül pedig
bővülő élelm iszer-behozatalra, m ely termelőik, a bérm unkások
életszínvonalát alacsonyan tartotta. Az állami szabályozások,

46 L. Brentano: Geschichte der xvirtschaft lichen Entwicklung Englands. Jena, 1928. ül.
köt. 223.1
47 W. Ashley: The Economic Organization o f England, An Outline History. London,
1923.141.1. „Long before 1776 by far the greater part of English industry had
become dependent on capitalistic enterprise in the two important respects that
a commercial capitalist provided the actual workmen with their materials and
found a market for their finished goods.” (Jóval 1776 előtt az angol ipar
túlnyomó többsége a kapitalista vállalkozástól függő helyzetbe került abban
a két fontos vonatkozásban, hogy a kereskedelmi tőkés látta el a tényleges
munkást nyersanyagaival és kész termékei számára ő talált piacot.) Lásd
továbbá H. O. Meredith: Economic History o f England. London, 1949.221.1.
kiváltságok és ellenőrzések m egszüntetésének ez az objektív
érdeke a tengeren és a piacon egyarán t uralkodó korabeli A n g ­
liát olyan helyzetben találja, melyben a laissez faire-en mindent
nyerhet és sem m it sem veszíthet. Anglia ipari előnye csak növeli
érdekeltségét a szabad kereskedelemben.'18 Az észak-am erikai
gyarm atoknak az anyaországtól való felszabadulása után rá ­
adásul m ég ellenőrizni is lehetett ennek helyességét. A kereske­
delem , m elyet egy szabad országgal folytattak, legalább annyira
jövedelm ezőnek bizonyult, mint az egy és ugyanazon gyarm ati
rendszeren belüli csere.49
Végül is a free trad e30, a szabad konkurenciának az országon
belüli és az országok közötti m űködése határozza m eg az egész
korszakot, m elyet liberálisnak neveznek. Sőt, az em ber h ozzá­
szokott, h ogy a kapitalizm us lényegét e sajátos formájú ver­
senykapitalizmusból vezesse le. Ezzel szem ben emlékeztetni
kell arra, hogy ez a kapitalista fejlődés hosszú történetében csak
egy_szerencsés pillanatig tart, m ert abból az egyszeri történeti
konstellációból alakul ki, m ely a XVIII. század végén Angliában
állt fenn. A többi o rszág m ég a liberális szakasz virágkorában

48 R. Hilferding: A finánctöke. Bp., 1959. 400. 1.

43 „The victory of Trafalgar, and the consequent establishing of the unrivalled
maritime power of Britain seemed to render it unnecessary to pay any special
attention to the political aspects of national wealth or to raise any question as
to what trades were good for the community. All ground for interference on
the part of the State with the manner in which a man employed his capital
seemed to be taken away, and when the 19th century opened public opinion
was inclined to leave the capitalist perfectly free to employ his wealth in any
enterprise he chose, and to regard the profit which he secured as the best proof
that his enterprise was beneficial to the State." (Úgy látszott, hogy a irafalgari
győzelem, és Anglia versenytárs nélküli tengeri hatalmának ezt követő meg­
alapozása, szükségtelenné tette, hogy különösebb figyelmet fordítsanak a
nemzeti gazdagság politikai vonatkozásaira, vagy bármilyen kérdést felves­
senek azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen iparágak előnyösek a közösség
számára. Úgy látszott, semmi alapja nmcs az állam részéről a töke alkalmazá­
sába való beavatkozásnak, és mikor a 19. század megkezdődött, a közvéle­
mény hajlamos volt a tőkés számára teljes szabadságot biztosítani gazdagsá­
gának bármely általa választott vállalkozásban vaió alkalmazására, és a meg­
szerzett profitot úgy tekinteni, mint annak bizonyítékát, hogy vállalkozása az
állam számára hasznos volt.) W. Cunningham: The Progress o f Cnpitalisw in
England. Cambridge, 1925-107. 1.
50 A külkereskedelem liberalizálása azzal a szerződéssel kezdődik, melyet 1786-
ban William Pitt köt Franciaországgal.
- a XIX. század közepén - sem valósította m eg fenntartás nélkül
a külkereskedelemben a laíssez fairé elveit. M égis a .polgári
társadalom mint m agánszféra egyedül ebben a korszakban sza­
badul fel oly mértékben a közhatalom direktíváitól,51 hogy a
politikai nyilvánosság a polgári jogállam ban elérheti teljes ki­
bontakozását.

11. § A nyilvánosság ellentmondásos intézményesítése

a polgári jogállamban

A p olgári társadalom nak ön m agáról alkotott elképzelése j z e -

ririt a szabad verseny rendszere képes önm agát szabályozni, sőt
m ég azzal is kecsegtet, hogy működésévé]! mindenki szám ára
biztosítja a jólétet és az igazságosságot az egyéni teljesítőképes­
ség mércéje .szerint; term észetesen csak azzal az előfeltétellel,
h ogy a csereforgalom ba semmiféle gazdaságon kívüirha-tóság
nem avatkozik bele. A társadalomi, m elyet egyedül a szabad
piac törvényei határoznak m eg, nemcsak.„uralóm tól m entes
szférának mutatkozik, hanem erőszakm entesnek általában; va­
lam ennyi á m tulajdonos gazdasági hatalm át olyan nagyságren­
dűnek képzelik el, hogy az árm echanizm usra n em lehet h atá­
suk, s ennélfogva közvetlenül sohasem tudnák m ás árutulajdo­
nosok felett hatalm at gyakorolni. Ez a hatalom a piac erőszak
nélküli döntésének engedelmeskedik., s ez a cserefolyam atból
anonim és bizonyos értelemben autonóm m ód on adódik.52 G az­
dasági alapberendezkedésének jogi biztosítékai is a tendenciá­

51 Ez Németországra nem ugyanolyan mértékben vonatkozik, mint Angliára és

Franciaországra. Poroszországban a XVIII, sz. végén állam és társadalom
szétválasztása csak virtuális. Lásd erről W. Conze társadalomtörténeti tanul­
mányát: Staat und Gesellschaft in der frührevolutionaren Epoche Deutsch-
lands. Historische Zeítschrift, 186. köt. 1958. 1-34.1. Lásd továbbá W. Conze
(Hg.): Staat und Gesellschaft in deutschen Vormarz. Stuttgart, 1963.
52 „The man who is moved to exploit his consumers through unduly high prices
will survive only long enough to discover that they bave deserted him in favor
of his numerous competitors. To pay a worker less than the going wage is to
invite him to go where the going wage is paid. It requires only a moment's
reflection to conclude that a businessman with power neither to overcharge
his consumers nor to underpay his labor (and for similar reasons his other
suppliers) has very little power to do anybody ill. To minimize the exercise of
jában hatalm i szem pontból sem leges és az uralom alól felszaba­
dított m agánszféra irányába m utatnak. A jogib izton ság, .vagyis
azjülam ifü n k ciókn ak általános.norm ákhoz való kapcsolása, a.
polgári m agánjog rendszerében kodifikált szabadságjogokkal
együtt .a „szabad piac", rendjét védelmezi. A törvény felhatal-
m azásátnélk ülöző állami beavatkozások, szociológiai értelm ük
szerint, elsősorban nem azért elvetendők, m ert m egsértenék az
igazságosság term észetjogilag m eghatározott norm áit, hanem
egyszerűen azért, m ert nem lehetne őket előrelátni, és ezért
pontosan a racionalitás azon jellege és mértéke hiányozna belő­
lük, m ely a kapitalista m ódon ténykedő m agánem bereknek
alapvető érdeke, különben ugyanis hiányoznának a „kalkulál­
h ató ság " biztosítékai, melyeket m ár M ax W eber felfedezett az
ipari kapitalizm usban; a a profitlehetőségek kalkulálhatósága
olyan érintkezést kíván m eg, m ely a kiszámítható .várakozások­
nak m egfelelően játszódik le. A -polgári jogállam 5? kritériumai
ennélfogva a hátáskdríés a jogszerűség; szervezetileg pedig a

private power, and especially the opportunity of its misuse, was to remove
most of the justification for exercise of government authority over the eco­
nomy (Aki a fogyasztóit méltatlanul magas árakkal igyekszik kizsákmá­
nyolni, csak addig maradhat fenn, míg észre nem veszi: lemaradt számos
vetéJytársa mögött. Kevesebbet fizetni egy munkásnak a szokásos bérnél, nem
más, mint arra ösztönözni, hogy oda menjen, ahol a szokásos bért fizetik. Egy
pillanatnyi elmélkedés elegendő annak belátásához, hogy egy üzletember,
akinek nincs lehetősége sem arra, hogy vevőit túlfizettesse, sem arra, hogy
munkásait (éshasonló okokból egyéb szállítóit) alulfizesse, igen kevéssé teheti
meg, hogy bárkit is tönkretegyen. Ahhoz, hogy a kormánynak a gazdaság
felett gyakorolt hatalmát igazolásától lényegében megfosszák, minimálni kel­
lett a magánhatalom gyakorlását és különösen az ezzel való visszaélés lehe­
tőségét.)!. K. Galbraith: American Capitalism Boston, 1952. 3 1 .1.
53 Max Weber: Wirtschaft und Gesellschaft. Tübingen, 1956. II. köt. 651.1. „Szük­
séges, hogy az ipari kapitalizmus... számíthasson a jogrend működésének
folytonosságára,biztonságára és tárgyilagosságára, a közigazgatás és az igaz­
ságszolgáltatás racionális, elvileg kiszámítható jellegére."
54 „Polgári jogállamról" mindig meghatározott politikai berendezkedés materiá­
lis érteimében.bes 2 élek, a jogállam fogalmának formalizálása a XIX. század
végének német jurisprudentiájában a maga részéről szociológiai magyaráza­
tot igénylő alkalmazkodás, mely a jelzett összefüggésbe tartozik. Egyébként
lásd U. Scheuner: Die neuere Entwicklung des Rechtsstaats in Deutschland.
In: Festschrift des deutschen Juristcnlages. Karlsruhe, I960. II. köt. 229 !.
 „racionális" közigazgatás^és a „független" igazságszolgáltatás?3
az előfeltétel. M agának a törvénynek, m elyhez a végrehajtó
hatalom nak és az igazságszolgáltatásnak tartania kell m agát,
mindenki szám ára egyform án kötelezőnek kell lennie, feimen- :
tést és privilegizálást elvileg n em en gedhet m eg. Ennyiben ;
felelnek m eg az állam törvényei a piac törvényeinek: az állam - ;
polgárnak és a m agánem bernek egyik sem enged m eg kivétele- ;
két, a törvények objektívek, az egyesek ugyanis nem m anipu- ;
lálhatják Őket (az ár egyetlen árutulajdonos által sem befolyá- .
solható), címzettjeik nem m eghatározott egyesek (a szabad piac !
megtiltja a különm egállapodásokat).
A_piaci törvények term észetesen m aguktól alakulnak ki, ami
nekik a klasszikus közgazdaságtanban az ordre natúréi (term é­
szetes rend) látszatát kölcsönözte, m íg az állami törvényeknek ;
kifejezetten szükségük van a leszögezésre. M árm ost törvényho- ;
zóként a fejedelem is szerepelhetne, am ennyiben kész arra, j,
h ogy rendeíeteit, egyáltalán az állami tevékenységet általános {
norm ákhoz kösse, miközben ezeknek a m aguk részéről a pol- f
gári érintkezés érdekeihez kell igazodníok. A jogállam iság nem í
követeli m eg rögtön a nyilvánosság intézm ényesítését egy p ar- i
lamentáris (vagy legalábbis parlam entáris m ódon kötött) kor- |
m ányform a keretein belül. Ilyesmire gondoltak a fízáokraták is; j:
az ő úgynevezett legális despotizm usuk éppen a felvilágosult . \
m onarchától rem élte a közvélem ény uralm át. Csakhogy az ipa- |
ri tőkével versengő érdekek, mindenekelőtt a landed interest ;
(birtokos érdek), akár a nem esi földesurak, akár a polgáriasu k j
nagybirtokosok érdekei m ég a liberális szakaszban is olyan l
erősek, hogy 1832-ig m agát az angol parlam entet is uralták, és f
a gabonatörvények eltörlését további tizennégy évvel elodáz- |
ták.56 Ezért a fiziokraták felvilágosult m onarchiája m erő fikció |

55Itt az igazságszolgáltatásszükségessé teszi a tudományos jurisprudentiát, lásd !

Wieacker; i. m. 257. I. „Az önmagának felelős tudományos jurisprudentia j
semlegességének közvetlen igazságossági funkciója van. Amennyiben a bírót j
szilárd, a közvélemény által jóváhagyott és ellenőrizhető tételekkel köti meg, i
a szembenálló, önző politikai, szociális és gazdasági érdekeket visszaszorítja
az igazságszolgáltatástól egy olyan társadalomban, meíynek működési elve a ;
szabályozott harc, a verseny. Ezáltal azonban éppen ennek a társadalomnak i
a játékszabályait valósílja meg, nevezetesen az egyeztetést és a formális igaz- j
ságot a hatalom érvényesítése helyett."
56 L. Brentano: i. m. 209. í.
m arad , az osztályérdekek konfliktusában a jogállam iság m ag á­
tól m ég nem garantálna olyan törvényhozást, m ely megfelelne
a polgári érintkezés szükségleteinek. Ezt a bizonyosságot a
m agánem berek közönsége csak m agával a törvényhozási ille­
tékességgel együtt harcolja ki. A jogállam m int polgári jogállam
^politikailag m űködő nyilvánosságot állami szervként alapoz­
za m eg, hogy intézm ényesen biztosítsa a közvélem ény és a
törvény összefüggéseit.
E szárm azás, következtében azonban sajátos ellentmondás
jön létre. Ez mindenekelőtt a törvényfogalom ambivalenciájá­
ban, lepleződik le. „Az erős királyi korm ány elleni politikai
harcban egyre erősebben kellett hangsúlyozni a törvény m érv­
a d ó ism ertetőjegyeként a nép képviselet közrem űködését, és
végül ennek kellett döntővé válnia. H a a törvényhez politikailag
m indenekelőtt a nép képviselet közrem űködése tartozik hozzá,
akkor így m eg m ag y arázh ató ... a m egfordítás: ami a népképvi­
selet közrem űködésével létrejön, az törvény. A törvény uralma
akkor a népképviselet közrem űködését vagy végül uralm át
jelenti."57 Egyrészt tehát a törvénynek m int akaratkifejezésnek
a fogalm ába bekerül az erőszakosan érvényesített uralm i igény
m ozzanata. M ásrészt azonban a törvénynek mint az ész kifeje­
zéséjiek fogalm a itt is m egőrzi m ás, régebbi m ozzanatait is a
közvélem ényből való eredetének, melyet a parlam ent és a kö­
z ö n sé g összefüggéséb en tartan ak m eg. E zért helyezi Carl
Schm itt a törvény egyik, politikai m eghatározása elé a másik
m eghatározást: „A törvény nem egy vagy több em ber akarata,
h anem valam i ésszerű-általános, nem voluntas, hanem ratio."5''’
A törvény uralm ának egyik törekvése általában az uralom m eg­
szüntetése; ez annyiban tipikusan polgári eszm e, h ogy még a
politikai uralom alól önm agát felszabadító m agánszféra politi­
kai biztosítéka sem öltheti az uralom alakját. A jogállam polgári
eszm éje, m inden állami tevékenységnek norm ák lehetőleg hé-
zagtalan.és-a közvélem ény által igazolt rendszeréhez való kap­
csolódása, általában az állam m int uralm i eszköz m egszünteté­
sére törekszik. A z állam hatalm i aktusok per se apokrifnak szá­
m ítanak.

57 C. Schmitt: Verfassungslehrc. i. m. 148.!.

58 Uo. 139.1.
 M ivel a m agánem berek nyilvános okoskodása m eggyőzően
hirdeti, hogy erőszakm entesen fel lehet tárni az igazat és a
helyeset, a közvélem ényre hivatkozó törvényhozást sem lehet
kifejezetten erőszaknak tekinteni, de m égis oly nyilvánvaló,
hogy a törvényhozás hatáskörét csak a régi hatalm akkal való
kemény harcban vívták ki, hogy a „kényszer" jellegét nem lehet
tőle elvitatni: Locke legislative powemek, Montesquieu pouvoir-
nak nevezi; mindkettőjük szám ára csak az igazságszolgáltatás
látszik kényszeméLkülinek, mely az ad ott törvényeket pusztán
„alkalm azza'', így szemükben ennek nem is egy m eghatározott
szociális kategória a hordozója. M égis a törvényhozó és.végre­
hajtó hatalom különbségét a szabály és a cselekvés,, a rendező
értelem és a tevékeny akarat.ellentéte nyomán,, alakították la .59
H abár „kényszerként" van m egalkotva, a törvényhozásnak
nem politikai akarat, hanem racionális m egegyezés következ­
m ényének kell lennie. - A z uralkodói szuverenitásnak n ép szu ­
verenitássá való rousseau-i átalakítása sem oldja m eg a dilem ­
m át: a közvélem ény egyenesen szem be van állítva az önkény­
nyel, és oly m ódon van alávetve az okoskodó m agánem berek­
ből álló közönség im m anens törvényeinek, h og y a közvéle­
m énynek szigorúan véve m ég a legfelső, valam ennyi törvény
felett álló akaratnak, éppen a szuverenitásnak az attribútum át
sem lehet odaítélni. A^kpzvélemény, saját törekvése szerint,
nem kíván sem hatalm i korlátozás, sem kényszer, sem v ala­
m ennyi hatalom forrása lenni. Ellenkezőleg, a közvélem ény
közegében m agának az uralom nak, a végrehajtó h atalom jelle­
gének kell m egváltoznia. A közvélem ény „u ralm a" saját eszm é­
je szerint olyan rend, am elyben az uralom általában'm egszűnik;
veritas non auctoritas facit legem (az igazság és nem a tekintély
a jog forrása). A Hobbes-féle tételnek ez a m egfordítása éppúgy
elvész annál a kísérletnél, hogy a közvélem ény funkcióját a
szuverenitásfogalom segítségével ragadják m eg, m int a h ata­
lom államjogi konstrukciójánál. A politikailag m űködő nyilvá­
n osság a pouvoirt m int olyant teszi kérdésessé. Ennekavoluntast
olyan raiióvá kell átalakítania, mely a magánérvek nyilvános versen­
gésében jön létre, megegyezésként arról, hogy a közérdek szempontjá­
ból mire van praktikusan szükség,

59 Böckenförde: i. m. 35.1.

146
 Ahol Angliával ellentétben a jogállam rendje nem a gyakor­
latban bontakozik ki a rendi állam régebbi képződm ényeiből,
Hanem ahol ezt, m int a kontinensen, kifejezetten szankcionálják
Valamilyen alapul vett törvényben, éppen az alaptörvényben
vagy alkotm ányban, ott világosan m egfogalm azzák a n yilvá­
nosság funkcióit.60 Azlálápjögok egyik csoportja az okoskodó
közönség szférájára (a^véíemény- és szólásszabadság, a sajtó­
szabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság stb.), vala­
mint a m agán em berednek a nyilvánosságban betöltött politikai
szerepére vonatkozik (a petíció joga, az egyenlő választó- és
szavazati jog stb.). Az alapjogok másik csoportja az egyénnek a
patriarchális kiscsalád intim szférájában m egalapozott szabad-
sagstátusát érinti (személyi szabadság, a lakás sérthetetlensége
stb.). Á z alapjogok harm adik csoportja a m agántulajdonosok
érintkezésével foglalkozik a polgári társadalom szférájában
(törvény előtti egyenlőség, a m agántulajdon védelm e stb.). Az
alapjogok biztosítják: a nyilvános és a magánszférát (az utóbbit
az intim szférával m int m agjával együtt); egyrészt a közönség
intézményeit és eszközeit (sajtó, pártok), m ásrészt pedig a m a­
gánautonóm ia bázisát (család és tulajdon), végül a m agán em ­
b er^ Ju n k tió it, mint állam polgároknak a politikai, mint árutu­
lajdonosoknak pedig a gazdasági funkcióit (és mint „embereknek"
az egyéni kom m unikáció funkcióit, például a levéltitok útján).65
yVnyilvánosság m aguknak az állami szerveknek az eljárásá­
ban annak k övetkeztébenvált szervezőelvvé, hogy a nyilvános­
ságot és funkcióit62 aiapjogilag körülhatárolt szféraként hatá-
rozteLÍc m e g ; eb ben az értelem b en beszélnek p u b licitásró l.

60 Lásd J. Habermas: Theorie und Praxis, i. m. 82.!.

61 Lásd F. Hartung: Die Entwicklung der Menschen- und Biírgcmchtc. i. m. 45. I.
62 Ha az alapjogokat a politikailag működő nyilvánosságnak és a politikailag
emancipált magánszférának a jogállamban szokásos összefüggésében fogjuk
fel, akkor világosan megmutatkozik ezek genealógiája is. A polgári emberi
jogok élesen el varrnak választva a rendi szabadságjogoktól A Magna Chnrtn
Libertatumtól (1215) a Petition úfRightson (1628), a Habeas Corpus A den (1679)
és a Bili ofRightson (1689) keresztül nem vezet közvetlen út az emberi jogok
első deklarációjáig (Virginia állam, 1776). A rendi szabadságjogok lényegében
testületek közötti szerződések, melyek a jogilag megengedhető befolyásolás
határait rögzítik, de nem bizonyos magánszférák autonómiáját foglalják írás­
ba, melyet a magánemberekből álló közönség politikai funkciói révén, éppen
a nyilvánosság által biztosítanak. Amennyiben a polgári társadalom és ennek
A parlam enti tárgyalások publicitása biztosítja a közönség be­
folyását, a képviselők és választók (akik egy és ugyanazon
közösség részei) közötti összefüggést. A publicitás körülbelül
ugyanekkor63 jut érvényre a bírósági eljárásnál is. M agának a
független igazságszolgáltatásnak is szüksége van a közvéle­
m ény ellenőrzésére, sőt, ú gy látszik, hogy függetlenségét a vég-
rehaj tó hatalom m al és a m agánszem élyekkel szemben egyaránt
csak a bírálatra kész közönség közegében lehet biztosítani. A
nyilvánosság elvével szem ben a leghatékonyabb ellenállást a
közigazgatás tanúsította; főképpen persze nem azért, m intha
bizonyos folyam atokat egyenesen közérdekből titokban kellett
volna tartani, hanem azért, m ert az u ralkodó kezében a hadse­
reg mellett a bürokrácia volt a polgári társadalom érllekeívéí
szemben az egyetlen, az abszolutizm us folyamán kialakult h a­
talmi eszköz. Ennek ellenére, m ég a felvilágosult abszolutizm us
keretein belül is, a porosz királynak egyik, államm inisztereihez
intézett, 1804-ből szárm azó utasítása példaszerűen tanúsítja az
éppen elterjedőben levő szem léletet: „az alárendelt hivatalno-

egyik jellegzetes intézménye, a patriarchális kiscsalád kialakulásának folya­

mán az egyház is egyre inkább elveszti a repregentatív nyilvánosság jellegze­
tességét, amennyiben a vallás, a reformációtól kezdve magánüggyé, a vallás
egyéni gyakorlása pedig ennélfogva az új intim szféra terévé és egyúttal
jelképévé válik, annyiban az úgynevezett vallásszabadság tekinthető törté­
netileg a legkorábbi „alapjognak". Amikor azonban G. Jelíinek (Die Erkliirung
der Menschen- und Bürgerrechte. Leipzig, 1909.) az alapjogok eredetét éppen­
séggel a vallási szabadságért vívott küzdelemből vezeti le, akkor olyan szel­
lemtörténeti összefüggést hiposztazál, melyet csak átfogó társadalmi össze­
függés részeként lehet világosan megérteni. Az anyaország és a gyarmatok
közötti vitákban, amelyekről az emberi jogok első megfogalmazása szárma­
zik, nem a vallásszabadság játssza a döntő szerepet, hanem a közönséggé
egyesült magánemberek politikai beleszólásának kérdése azokba a törvé­
nyekbe, melyek magánszférájukba avatkoznak be: no taxation without repre­
sentation (képviselet nélkül nincs adózás). (Lásd Fr, Hartung bevezető meg­
jegyzéseit, i. m. 2. 1., ahol a Jelűnek körüli vitákat foglalja össze.) Az intim
szféra biztosítása (a személyi és.a,vallási kultusz szabadságával) történelmileg
korai kifejezése a magánszféra biztosításának általában, mely a.liberalizáit
piac korszakában vált szükségessé a kapitalizmus újratermelődése szempont­
jából. Lásd R. Schnur’szöveggyűjteményét: Zur Geschichte der Erkliirung der
Menschenrechtc. Darmstadt, 1964.
63 A polgári nyilvánosság jogpolitikai követelményei első pontos kifejeződésü­
ket a napóleoni polgári jogi eljárásban, a Code de Procédure-ben találták meg.
A Rajna bal partjára ez közvetlenül érvényes; e maximák 1815 óta azonban a
többi német területen is érvényre jutottak.
r

kok hanyagsága és rosszakarata ellen a korm ány és az alattva­

lók szám ára a tisztességes publicitás a legbiztosabb kezesség, és
ezért azt érdem es m inden m ódon elősegíteni és védelm ezni","4
Abban a központi cikkelyben, m ely kimondja, hogy minden
hatalom nak a nép a forrása, a politikailag m űködő nyilvánosság
alkotm ányos rögzítése csak m ég inkább elárulja, hogy itt nehéz­
ségek árán, éppenséggel eró'szakkal kivívott uralmi rendről van
szó. Egyébként a poigárijogállam a m űködő nyilvánosság alap ­
ján a_ közhatalom olyan m egszervezésének igényével lép fel,
m ely biztosítja, hogy a közhatalm at hatalm i szem pontból sem ­
legesnek-. tekintik és az uralom alól em ancipáltnak tekintett
m agánszféra szükségleteinek rendelik alá. A z alkotm ány nor-
n já itjz z e l ap»plgári.társadaloinnak egy olyan modelljéhez szab­
ják,, mely^senmú. esetre sem felel m eg a polgári társadalom
v aló ság án ak A kapitalizm us történelm i folyamatából, így pél­
dául liberális korszakából elvonatkoztatott kategóriáknak m a­
guknak is történelm i jellegük van: társadalm i tendenciákat je­
lölnek, de éppen csak tendenciákat. M ert végül is a „m agánem ­
b erek ", akiknek a tulajdon által szociálisan garantált autonóm i­
ájára valam int a belőlük kialakuló közönség m űveltségi kvali­
fikációira a jogállam szám ít, a valóságban elenyésző kisebbséget
alkotnak, m ég akkor is, ha a nagyburzsoáziához a kispolgársá­
g ot is hozzászámítjuk. Ö sszehasonlíthatatlanul nagyobb számú
a „n ép ", főleg a falusi lakosság. És a kapitalizm us előtti társada­
lom politikai törvényei szerint m ég m indig van hatásuk egy­
részt a hadseregre és a bürokráciára tám aszkodó uralkodóknak,
m ásrészt a nagyföldbirtokosoknak, a nemesi földesuraknak.
A z új alkotmányok, akár írottak, akár íratlanok, mégis polgá­
rok ra és tulajdonképpeni em berekre vonatkoznak, éspedig

Idézi Groth: i. m. I. köt. 721.1.

65 Az általánosságnak ezen a fokán elhanyagolhatjuk a Németország, Anglia és
Franciaország közötti nemzeti különbségeket, melyek egyúttal a kapitalista
fejlődésben elért fokozatok különbségei is. Ebben a vonatkozásban termé­
szetesen nem vehet részt az összehasonlításban az USA, ahol a társadalmi
struktúrának és a politikai rendnek nem kellett megbirkóznia a feudális
földbirtokviszony és az abszolutisztikus uralkodás Európában megőrződött
elemeivel. (Az európai viszonyokra épülő elemzésünk általában elhanyagolja
az amerikai fejlődés sajátosságait, a politikai rendszerről iásd legutoljára E.
Fraenkel: D asamerikanische Regiei-imgssystciii. Köln-Opladen, I960.)

149
 m indaddig szükségszerűen, amíg szervezőelvük a „nyilvános­
ság". ‘
A polgári nyilvánosság az általánosj'vozzáférés elyével-áll.
v.agy bukik. Olyan nyilvánosság, melyből körülhatárolható cso­
portok eo ipso ki vannak zárva, nem csak tökéletlen, hanem
egyáltalán nem is nyilvánosság. A z a közönség, m ely a polgári
jogállam szubjektum a lehet, végül is ebben a szigorú értelem ­
ben tartja saját szféráját nyilvánosnak, s m egfontolásaiban elvi­
leg valam ennyi em ber illetékességét előlegezi. A z egyes m agán ­
ember, nevezetesen a morális szem ély, egyúttal tisztán „em ber­
n ek" is szám ít. Megjgloltuk,azt a társadajíni és történelm i p on ­
tot,, ahol ez az öntudat kifejlődött: a patriarchális.-kiscsalád
közönséghez kapcsolódó intim, szférájában fejlődik krennek-a,
ha úgy tetszik, alaktalan em beriességnek a tudatar Eközben a
közönség nagyon is m eghatározott alakot ölt; ez a X Y IÍL sz á z a d
polgári olvasóközönsége. Ez a nyilvánosság akkor is kapcsolat­
ban m aiad az irodalom m al, m ikor politikai funkciókat vesz-át;
a részvétel_egyik kritérium a a m űveltség - a m ásik a vagyon.
Valójában m indkét kritérium m esszem enően u gyan azt a sze­
mélyi kört h atározza m eg, m ert akkoriban az iskolai képzettség
a társadalm i státusnak inkább következm énye, m int előfeltétele
volt, a státust viszont elsősorban a tulajdonosi helyzet h atározta
m eg. A m.űy.elt rendek egyúttal a vagyonos rendek is. A politi­
kailag m űködő n yilván osságb an . való részvételt szabályozó
cenzus ezért eshet egybe az adócenzussal; m ár a francia forra­
dalom ezt teszi az aktív és passzív polgárok m egkülönbözteté­
sének m értékévé.
A .választójog e korlátozásának azonban m indaddig n em kel-
letf.egyúttalm agát a nyilvánosságot is korlátoznia, amíg. ezt ú gy
lehetett tekinteni m int pusztán jogi ratifikációját a m agán szfé­
rában kivívott stá tusnak, éppen a m űvelt és ugyanakkor v agy o ­
nos m agánem ber státusának. A p o H tik a iJu ^ ció b a n a jogállam
által intézm ényesített szféra általános m egközelíthetőségéről
eleve a p olgári.társadalom struktúrájának, kell döntenie, nem ­
csak utólag, a politikai alkotm ány útján, m elyet a polgári társa­
dalom ad m agának. A nyilvánosság ..akkor biztosított, ha_.a
gazdasági és társadalm i feltételek -mindenki szám ára egyenlő
lehetőségeket biztosítanak ahhoz, h ogy eleget tegyen a részvé­
tel kritérium ainak: h ogy .megszerezze a m agánautonóm iának
éppen -azokat-a- minősítéseit,, melyek á~vagyonos és m űvelt
 embert jellemzik. Ezeket a feltételeket a korabeli politikai gaz­
daságtan fejtette ki; Jerem iás Bentham A dam Smith nélkül nem
képzelhető el.66
A klasszikus gazdaságtan elméleti előfel.t.evései.ismeretesek.
O lyan rendszert fogalm az m eg, melynek immanens törvényei
a.z eg y ^ s z á m á r a szilárd alapot nyújtanak ahhoz, hogy g azd a­
sági tevékenységét racionálisan, a profit m axim álásának m érté-
Ee^szerint.szám ítsa ki. A z ilyen szám ításokat mindenki saját
m aga szám ára végzi el, anélkül, hogy másokkal m egbeszélése­
ket folytatna, az áruterm elés szubjektíve anarchikus, objektíve
harm onikus. A z első. előfeltevés ennélfogva közgazdasági: a
szabad .verseny biztosítása. A második abból indul ki, hogy az
áruk valam ennyien „értékük" szerint cserélődnek ki, ezt vi­
szont az áru előállításához társadalm ilag szükséges m unka­
m ennyiséggel kell m érni. Eközben egyaránt árunak számítanak
ate rm e lt javak és a term elő m unkaerő is. Mivel ez a feltétel csak
akkor teljesül, ha valam ennyi kínáló m aga állítja elő az áruit
v agy m egfordítva: h a valam ennyi m unkás birtokolja a term elő­
eszközöket, a m ásodik előfeltevésnek szociológiai előfeltétele
van: a kisárutermelő társadalom modellje. Ez, az elsővel annyi-
b artjü g g össze, am ennyiben afüggetlen árképződés gazdasági
előfeltételezése szociológiá ik g m agában foglalja a term előesz­
közök.viszonylag^zéles.és egyenletesen szétszórt tulajdonát. A
harm adik előfeltevés elméleti, m elyet az idősebb Mill vezet be,
s am ely egy későbbi m egfogalm azásban mint a Say-féle törvény
h agyom ányozódik tovább: eszerint a termelők, a termékek és a
tőke teljes .nvobihtása.esetén a kereslet és a kínálat mindig ki-
egyeriítődik. Ennélfogva a kapacitások, m indig ki vannak hasz­
n álva, a m unkaerőtartalékok ki vannak m erítve, és a rendszer
elvben vá Iságm ént esen egyensúlyban tartja m agát a term elő­
erők mindenkori fejlődési fokának megfelelő m agas színvona­
lon.
'Tizen előfeltevések m ellett, de csakis ezek mellett, mmdenki
szám ára egyarán t m egvolna a lehetőség, hogy serénységgel és
„szerencsével" (ez az ekvivalense a piaci történés szigorúan

66 A közgazdasági eiméletek tudásszociológiájára] lásd G. Eisermann: Ökono-

mische Theorie und Sozioökonomische Struktur. In: Zcilschriftf. cl. Ges. Staats-
wissenschaft, 110. köt. 1954. 457. L
 determ inált és mégis áttekinthetetlen voltának) m egszerezze a
a tulajdonosi státust és ezzel az „em ber" státusát, a nyilvános­
ságban való részvételre feljogosított m agánem ber jellegzetessé­
geit, a vagyont és a m űveltséget. Ezek sem mi esetre sem telje*
sültek m ég a XIX. század első felében sem , am int ez m agának a
politikai gazdaságtannak polem ikus funkciójából is látható.67 A
liberális m odell annyira m égis m egközelítette a valóságot, hogy
a polgári osztály érdekét azonosítani lehetett az általános érdeke­
kel, és a harm adik rend m egalapozódhatott nem zetként - 'a
n yilván osságm int a polgári jogállam szervező elve a kapitaliz­
m usnak e fejlődési szakaszában hihető volt. H a mindenkinek
lehetősége volt arra, amint a látszat m utatta, hogy „polgárrá"
legyen, akkor a politikailag m űködő nyilvánosságban is csak a
polgárok szám ára kellett a részvételt- lehetővé tenni anélkül,
hogy ezzel a nyilvánosság elve kárt vallott volna. Ellenkezőleg,
csak tulajdonosok alkothattak olyan közönséget, „mely, a tör­
vényhozásban a tulajdon fennálló rendjének alapjait m eg tudta
védeni, csak nekik voltak m indenkor , olyan m agánérdekeik,
melyek végső fokon autom atikusan egybeestek a polgári társa­
dalom m int m agánszféra m egőrzésének közös érdekével. En­
nélfogva csak tőlük lehetett várni a közös érdek hatékony kép­
viseletét, m ert nekik nyilvános szerepük betöltéséhez nem kel­
lett magánegzisztenciájukböl valahogyan kilépniük: a m agán ­
emberben az hom m e és a citoyen között nincs szakadék, amíg
az hom m e egyidejűleg m agántulajdonos is, és m int citoyennek
a m agántulajdon rendjének stabilitásáról kell gondoskodnia. A
közvélem ény alapja az osztályérdek. E szakasz folyam án azon­
ban ennék legalább olyan m értékben egybe kellett esnie objek­
tíve is az általános érdekkel, h og y ez a vélem ény közvélem ény­
nek, a közönség okoskodásán keresztül közvetített és követke­
zésképpen éssz;_erű vélem énynek szám íthatott. E z m ár akkor
átcsapott volna erőszakba, h a a közönségnek m int uralkodó
osztálynak el kellett volna zárkóznia, s a nyilvánosság elvét el
kellett volna ejtenie: az okoskodás d og m áv á, a közvélem ény

67 Polemikus a landed interesttel szemben, lásd például Ricardo vitairatát a

magas gabonaárak ellen (An Essay on the Influence o f a Low Price o f Com on the
Profits of Stock. London, 1815.), melyben egyenesen arra a következtetésre jut,
hogy a földtulajdonos érdeke valamennyi többi társadalmi osztály érdekével
ellentétes.
nélkül kialakuló belátás paranccsá vált volna. Am íg a nyilvá­
n osság m int szféra létezett és mint elv funkcionált, addig az,
am inek a közönség m agáthitte és amit hite szerint tett, ideológia
volt, és .ugyanakkor több is volt m int puszta ideológia. A z egyik
osztálynak a m ásik osztály feletti tartós uralm a alapzatán ez
m égis olyan intézm ényeket fejlesztett ki, m elyek objektív értel­
m ükként, m agukban foglalták tulajdon m egszüntetésük eszm é­
jét: veritas non auctoritas facit legem, mely az uralm at ebben a
könnyed kényszerben oldja fel, s amely csak a közvélem ény
kényszerítő belátásán keresztül szerez m agának érvényt.
H a az ideológiák nem csak a társadalm ilag szükséges tudatot
jelentik a m aga m erő ham isságában, ha van olyan m ozzanatuk
is, am ely,igazság, amely a fennállót utópikus m ódon, akárcsak
p u sztán igazolás végett is, önm aga fölé emeli, akkor ideológiák
egyáltalán csak ettől a korszaktól kezdve léteznek.65 Eredetük a
„tulajdonosnak" és a „tisztán em bernek" az azonossága, mind
abban a szerepben, m ely a m agánem bereket m int közönséget a
polgári jogállam politikailag m űködő nyilvánosságában illeti
m eg - a politikai és az irodalmi nyilvánosság azonosításában,
m ind pedig m agában a közvéleményben, melyben az osztály
érdeke a nyilvános okoskodás közvetítésén keresztül az általá­
nos látszatát öltheti m agára - az uralom nak és puszta ésszé való
feloldásának azonosításában.
A kifejlődött polgári nyilvánosság társadalm i előfeltételek
bonyolult egybejátszásához kötődik; ezek ham arosan m egvál­
toztak , és felszínre kerül a polgári jogállam ban intézm ényesített
nyilvánosság ellentm ondása: saját elvének segítségével, mely
eszm éje szerint mindenféle uralom m al szem ben áll, oly an poli­
tikai rendet alapozott m eg, melynek társadalm i bázisa az ural­
m a t m égsem tette fölöslegessé.

68 Az ideológiafogalom történetéről lásd legutóbb K. Lénk szöveggyűjteményét:

Ideologiekritik und Wissenssoziologie. Neuwied, 1964; ugyanitt irodalmi utalá­
sok is vannak.
 IV. POLGÁRI NYILVÁNOSSÁG - ESZME
ÉS IDEOLÓGIA

12. § Public opinion - opinion publique - közvélemény:

a toposz előtörténetéről1

A polgári nyilvánosság funkciójának öntudata a „közvéle­

m én y " toposza körül kristályosodott ki. Ennek előtörténete, a
kései XVIII. században kialakult jelentéséig, term észetesen
h osszú és addig csupán nagy vonalakban belátható.2 M égis
szám unkra ennek kell bevezetésként szolgálnia a polgári nyil­
vánosság azon eszméjéhez (12. §), m ely a kanti jogtudom ány­
ban kapja m eg klasszikus m egfogalm azását (13. §), melynek
problematikáját azután H egel és M arx tárja fel (14. §), és am ely­
nek a XIX. század közepén a liberalizmus politikai elméletében
be kell ismernie eszm e és ideológia ambivalenciáját (15. §).
A z angolban és a franciában az „opinion" a latin opinio
egyszerű jelentését veszi át, a vélekedésnek, a bizonytalan, nem
teljesen tisztázott ítéletnek a jelentését. A filozófiai m űnyelv,
Platon „d oxá"-jától H egel „vélekedés"-éig ebben pontosan
megfelel a köznyelv értelmezésének. A mi összefüggésünk
szempontjából m égis az opinion m ásik jelentése fontosabb, ne­

1 Ebben az összefüggésben eltekintünk a „sensus communis" terjengős törté­

netétől; lásd Gadamer: i. m. 37-44.1. Éppígy, az „általános vélemény" fogalmá­
nak közvetítésével, összefüggés áll fenn a „közvélemény" toposza és a „con­
sensus omnium' klasszikus tradíciója között. Lásd Oehler: Der consensus
omnium als Kritérium der Wahrheit in der antikén Philosophie und der Patris-
tik. In: Antiké und Abendland. 1961. X. köt. 103.1. Az ilyen, szellemtörténetileg
feltétlenül jelentős kapcsolódási vonalak azonban elsiklanak a társadalmi fejlő­
dés specifikus törési helyei mellett, melyek egyúttal a polemikus fogalomkép­
zés kezdeteit is alkotják - ez a helyzet a „véleménynek" „közvéleménnyé" való
átalakulásánál is.
2 R. Mischke (Die Entstehung der öffentlichen Meinung im 18. Jahrhundert. Disszer­
táció, Hamburg, 1958.) túlságosan elhanyagolja az angol fejlődést. R. Koselleck
kitűnő vizsgálatának (Kritik und Krise. i. m.) sok utalást köszönhetek.

154
vezetesen a „reputation", a hír, a tekintély, az, am it az em ber
m ások vélem énye szám ára jelent.3
A z opinio - a bizonytalan vélem ény értelm ében, melynek
m ég ki kellene állnia az igazolás próbáját, összekapcsolódik az
opinionnal, m ely a töm eg előtti, lényegében kérdéses tekintély
értelm ében szerepel. Eközben a szó oly erősen m agán viseli a
kollektív vélem ény jelentésszínezetét, hogy m inden, ennek tár­
sadalm i jellegére utaló jelző m int pleonazm us, felesleges. Az
olyan összetételek mint: com m on opinion, general opinion,
vulgar opinion Shakespeare-nél m ég teljesen hiányoznak; szó
sincs public opinionról, sem public spiritről.4 Éppígy a franciá­
ban is az erkölcsöket és szokásokat, általában a divatos elkép­
zeléseket és elterjedt konvenciókat köntörfalazás nélkül „les
opinions"-nak nevezik.
A z „opinion" term észetesen nem fejlődik egyenes vonalban
public opinionné, opinion publique-ké, a kései XVIII. század
pontosan körülhatárolt fogalm ává, m ely valam ilyen ítélőképes
közönség okoskodásához kapcsolódik; m ert m indkét eredeti
jelentés: a puszta vélem ény és a tekintély, am ely a vélem ények
tükrében alakul ki, éppen ellentétben áll azzal az ésszerűséggel,
am it a közvélem ény igényel m agának. M indenesetre az angol­
ban az opinion és a truth, reason, judgem ent ellentéte nem oly

3 Az árnyalatok például világosan kitűnnek a shakespeare-i nyelvhasználatból.

A nagy hírnévtől, sőt dicsőségtől kezdve (Julius Ceasar, 1 ,2,323: all tending to
the great opinion that Rome holds of his name - „Mind arra célzók, mily nagy
véleménnyel - Vagyon nevéhez Róma" - Vörösmarty Mihály fordítása); egy
nemesember jó hírén (Henry IV, V, 4,48: Thou hast redeem'd thy lost opinion
- „Visszanyerted elveszett híredet" - Vas István fordítása) és a már-már meg­
vásárolható jóindulaton át, melyet az ember a másiknál élvez (Julius Caesar, II,
1.145: Purchase us a good opinion - „Megszerzi a jó véleményt reánk") egészen
a csupán külsőleges érvényű, kétséges és bizonytalan csillogásig (Othello, I, 3,
225: Opinion - a souvereign mistress of effects - „a közvélemény, a siker
felséges úrnője" - Kardos László fordítása) a két alapjelentés egymásba folyik.
Shakespeare ezeket a „craft of great opinion" és a „great truth of mere simpli­
c i t y " szembeállításával jellemzi (Henry Vili, IV, 41,105).
J. Bartlett: A Complete Concordance o f Shakespeare. London, 1956. Lásd „opinion"
és „spirit" alatt.

155
pregnáns, mint az opinion és critique szem beállítása a franciá­
ban, m ely a XVII. század folyam án szilárdult m eg.5
Hobbes vezet be először egy fontos közvetítést: a „ c o n s d e n c e " - t ,
m ely egyben tudatot és lelkiismeretet is jelent, azonosítja az
„opinion"-nel. Ismeretes, hogy Hobbes a vallási polgárháború
tapasztalataiból vezettetve a Leviathanban (1651) olyan államot
vázol fel, mely, csupán az uralkodó tekintélyére tám aszkodva,
független az alattvalók véleményeitől és érzületeitől. M ivel az
alattvalók ki vannak zárva az állam apparátusban objektiváló-
dott nyilvánosságból, felfogásaik vitája politikailag eldönthetet­
len, sőt, teljesen ki van zárva a politika szférájából - a polgárhá­
ború a vallási szem pontból sem leges felsőség diktatúrájával ér
véget. A vallás m agánügy, egyéni érzület dolga; az állam szá­
m ára nincs következm énye: szám ára az egyik éppoly értékes
m int a másik, a lelkiismeret vélem énnyé válik.6 Ennek megfele­
lően definiálja Hobbes a „vélemények láncolatát", m ely a faith-
től a judgem entig terjed. A hit, az ítélés és az elképzelés vala­
m ennyi aktusát nivellálja a „vélekedés" aktusában. A „co n ­
scien ce" voltaképpen „nothing else but m an 's settled judge­
m ent and opinion".7 (A lelkiismeret nem m ás, m int az em ber
eldöntött ítélete és véleménye.) Bármily kevéssé is akarta Hobbes
a conscience és opinion azonosításával az utóbbinak adni azt,
am it az előzőtől elvett - az igazság igényét - , ezzel m égis
szellem történti kom m entárját adta annak a fejlődésnek, m ely a
polgári m agánem berek egyéni vélem ényét először segítette iga­
zán érvényre a vallás és a tulajdon m agánüggyé tételével, v ala­

5 Igaz, a „kritika" körülbelül 1600 táján Angliában is bekerült a nemzeti nyelvbe;

a humanisták a szót mindenekelőtt forráskritikai tanulmányaik vonatkozásá­
ban használták, filológiai-történelmi összefüggésben; Shaftesbury óta az fog­
lalkozik „kritikával" (criticks), aki tud a jó ízlés szabályai szerint ítéletet alkotni.
Az opinion egyedül itt nem kerül ellentétbe a criticismmel. Egyébként a kora­
beli Németországban is a műbírálót és a nyelvhelyesség őrét nevezik „kriti­
k u sin ak . Lásd erről A. Báumler: Kants Kritik der Urteilskraft. Halle, 1923.46.1.
6 Hobbes: Elements o f Law. I, 6, 8. „Men, when they say things upon their
conscience, are not therefore presumed certainly to know the truth of what they
say. Conscience therefore I define to be opinion of evidence." (Ha az emberek
lelkiismeretükről beszélnek, ettől még nem lehet róluk bizonyosan feltételezni,
hogy tudják is igaz voltát annak, amit mondanak. A lelkiismeretet ezért úgy
határozom meg, mint a bizonyosságról való vélekedést.)
7 Uo. 11,6,12.

156
mint azzal, hogy felszabadította őket az egyház és a rendi állam
közbülső hatalm ainak félig nyilvános kötöttségei alól. A való­
ságban a vallási érzület Hobbes-féle leértékelése általában az
egyéni m eggyőződés felértékeléséhez vezet.8
Ezért m ár Locke, aki I. Károly lefejezése után három évvel és
a Leviathan megjelenése után egy évvel kerül az oxfordi College
Christ Churchbe, az isteni és az állami törvény mellett a „Law
of O pinion"-t mint egyenértékű kategóriát ábrázolhatja - és
védelm ezheti m akacsul Értekezés az emberi értelemről cím ű m ű ­
vének késői kiadásaiban. A Law of Opinion dönt erények és
bűnök felett; sőt, az erényt egyenesen a public esteem (nyilvá­
nos m egbecsülés) m éri.9 A m int ezt a Law of Opinion and Repu­
tation teljes m egfogalm azása elárulja, Locke-nál az eredeti jelen­
tés tér vissza: minek m utatkozik az em ber m ások vélem ényé­
ben; m ásrészt ez a vélem ény világosan el van különítve a puszta
vélekedés, a külsőleges, sőt m egtévesztő látszat m egbízhatat­
lanságától: a Law of Opiniont m int „m easure of virtue and
v ice"-t Philosophical Law -nak is nevezik. A z „opinion" a „folk­
w ay s" (néphitek) informális szövedékét jelenti, m elynek közve­
tett társadalm i kontrollja hatékonyabb, m int az állami és egyh á­
zi szankciókkal fenyegető formális cenzúra. Ezt a törvényt ezért
Law of Private Censure-nek is nevezik. Bár ebben m ár m egvan
a kollektív szokások és erkölcsök term észet ad ta jellegével
szem ben a tudatnak az a m ozzanata, m elyet a „vélem ény" a
szem élyessé vált vallásból, a világivá vált m orálból való szár­
m azásának köszönhet - m égis, a public opinion kifejezés nem
alaptalanul hiányzik itt. A Law of Opiniont sem m i esetre sem
ú gy értik m int a közvélem ény törvényét; m ert az „opinion" nem
is nyilvános vitában alakul ki - kötelező érvényét inkább „titkos

8 C. Schmitt: Der Leviathan. Hamburg, 1938.94.1. „Abban a pillanatban, mikor a

belső és a külső megkülönböztetését elismerik, a belső fölénye a külső felett és
ezzel személyes fölénye a közös felett lényegében eldöntött dolog." A másik
összefüggésben, remélem, sikerül kimutatnom, hogyan tolódik el a Luthertól
és Kálvintól a Hobbeshoz vezető úton a regnum spirituálé és a regnum politi-
cum reformátori megkülönböztetése, és hogyan határozta meg végül a priva­
tizált társadalom és a politikai felsőség, society és government világi ellentété­
nek értelmét.
9 Locke: Értekezés az emberi értelemről. Bp., 1964. II. köt. 11. §. LásdKoselleck: i. m.
41.1.

157
 és hallgatólagos egyetértés útján" nyeri el (by a secret and tacit
consent), és az állam törvényeire sincs semmiféle alkalm azása,
m ert „a m agánem berek egyetértésében" (consent of private
m en) van m egalapozva, „akiknek nincs elegendő hatalm uk a
törvényhozáshoz" (who have not authority enough to m ake a
law ).10 Végül az opinion, eltérően a public opiniontól, nines a
m űveltség (és a vagyon) előfeltételeihez kötve; az opinionhoz
való hozzájáruláshoz nem szükséges részt venni az okoskodás­
ban, hanem elegendő azoknak a „szokásoknak" egyszerű ki­
nyilvánítása, melyekkel mint előítéletekkel később majd a köz­
vélem ény szem ben fog állni.
Ennek ellenére, a „conscience" -szál való azonosítás közvetí­
tésével az opinion Locke-nál olyan hangsúlyt kap, am ely kiem e­
li ezt a pure prejudice-szel való polemikus-leértékelő összefüg­
gésből; a franciában viszont az „opinion" ehhez tapad. A „filo­
zófiai" törvény Locke kortársa, Bayle szám ára a Law of Opinion
helyett a Régime de la Critique (a kritika uralm a).11 Bayle a
critique-et elkülönítette filológiai-történelmi eredetétől, tulaj­
donképpeni kritikává változtatta, olyan raisonnak a p ro és cont-
rát (pour et contre) m érlegelő tevékenységévé tette, m ely m in­
denre alkalm azható, s m ely az opiniont m inden alakjában szét­
rombolja. A kritika munkáját term észetesen szigorúan egyéni­
nek tekinti. Bár az igazságot a kritikusok egym ás közti nyilvá­
nos vitájában tárják fel, az ész birodalm a m égis belső, az állami
tevék en ység b irod alm ával szém ben álló terület m arad . A
raison , m ely befelé kritikai, kifelé alárendelt m arad. A kárcsak
Hobbesnál a „conscience", a „critique" Bayle-nál is m agánügy,
m elynek a közhatalom ra nézve nincsenek következm ényei. Kü­
lönbséget is tesz egyfelől critique, m ásfelől satires, libelles
diffam atoires között; a kritika, m ely elköveti a politikum h atára
átlépésének bűnét, pam flettá fajul. Angliában ezzel szem ben
ugyanebben az időben fejlődik ki a pam fletból a politikailag
okoskodó sajtó. A z enciklopédisták, akik Bayle-re nem csak en­
nek enciklopédikus vállalkozása m iatt hivatkoznak m int előd­
jükre,12 az opiniont a bizonytalanság és üresség szellemi állapo­

10 Locke: i. m. 12. §.
11L. Koselleck: i. m. 89.1.
12 Bayle Dictionnaire historique el critique-\e 1695-ben jelent meg.

158
tának polem ikus jelentésében veszik át.13 Aki az értelm ét
(raison) tudja használni, aki ért a critique-hez, az azt is tudja,
hogyan rázza le az em ber „le joug de la scolastique, de l'opinion,
de l'autorité, en un m ot des préjugés et de la barbarie" (a
skolasztika, a vélekedés, a tekintély, egyszóval az előítéletek és
a barbárság igáját); a ném et kiadó itt némiképp elham arkodot­
tan fordít: „das Joch der Scholastik, der öffentlichen M einung, der
A u toritát" (a skolasztika, a közvélem ény, a tekintély igáját).14
Első ízben egy évvel korábban m ár valóban beszélt egy szerző
opinion publique-ről, nevezetesen Rousseau a m űvészetről és
tudom ányról szóló híres értekezésében. A z új összetételt ő m ég
az opinion régi értelm ében használja; m indenesetre a publique
jelző a polém ia fordulópontjáról árulkodik. M ost arról v an szó,
hogy a kritikusok aláássák a hit alapjait és m egsem m isítik az
erényt, tehetségüket és filozófiájukat az em ber által szentnek
tartott dolgok szétrom bolására és aláaknázására fordítják; a
közvélem ény ellen fordulnak (c'est de l'opinion publique qu'ils
sont ennem is).15
A z angolban a fejlődés útja az opiniontól a public spiriten
keresztül halad a public opinionhoz. Friedrich G eorg Forster
m ég 1793-ban is az opinion publique ekvivalense gyanánt a
public opinion helyett a régebbi public spiritet nevezi m eg, noha
akkoriban m ár m indkét szó szinonim értelem ben szerepel a
nyelvi forgalomban. A public spirit kifejezést egyes szubjektu­
m ok m agasztos és áldozatkész érzületének jelentése helyett m ár
Steele a korszellem objektív m ennyiségének értelm ében, v ala­
miféle general opinion értelm ében használja, m elyet ettől kezd­
ve aligha lehet elválasztani e vélem ény eszközétől, a sajtótól.16
A szót Bolingbroke kapja fel, hogy m egalapozza a politikai
ellenzéknek a „sense of the people"-lel való összefüggését. A z
1730-as év Craftsman-cikkeiben az ellenzék által felvilágosított
és vezetett nép public spiritjét Bolingbroke a hatalom birtoko­
sainak korrupciójával szem ben Spirit of Libertynek nevezi.
„The knowledge of the millions" (a milliók tudása) nem is

13 D'Alembert: Discours Prélimimire. Einleitung zűr Emvklopadie von 1751. (Hg.

Köhler) Hamburg, 1955.148.1.
14 Uo. 149.1.
15 J.-J. Rousseau: Schriften zűr Kulturkritik. (Hg. Weigand) Hamburg, 1955.34.1.
16 Spectator, Nr. 204.1712.

159
nevetséges és nem is m egvetendő, m ivel a lakosság töm egében
elevenen él egy igaz érzelem - „if all m en cannot reason, all m en
can feel" (ha m inden em ber nem is tud gondolkodni, m indenki
tud érezni).17 A public spiritnek ez az értelm e a Locke-féle
opinionból m egőrzi a közvetlenség vonásait: a nép m egbízható
com m on sense-e (józan ész) bizonyos m értékig csalhatatlan. A
későbbi public opinion vonásai közül viszont m ár m agán viseli
a felvilágosítás jegyeit: a sense ot the people, miközben ellenzéki
szem pontból hatékony public spiritté alakul, nem nélkülözi a
politikai újságírást, melynek kialakításában m aga Bolingbroke
is közrem űködött. Ennek a konzervatívnak a tudatában, akinek
az okoskodó frondeur, és ezzel a m o d em parlam enti taktika
értelm ében először az ellenzéki szerep jutott, sajátságos m ódon
kapcsolódik össze az előre m egsejtett rousseau-izm us egy m o z­
zanata a nyilvános kritika elveivel. A public spiritben m ég
mindkettő együtt van: a helyes és az igaz iránti közvetlenül
adott, rom latlan érzék; és az opinionnak judgem ent-té történő
fejlődése, ami az érvek nyilvános eldöntésének útján m egy
végbe.
A z esedékes megkülönböztetéseket először Edm und Burke
találta m eg a francia forradalom előtt - m elynek azután m éltó
kritikusa lett.18 M indenesetre m ég nem a bristoli választókhoz
intézett híres beszédben, melyben példásan fejti ki a virtual
representation (lehetséges képviselet) liberális elméletét. H á­
rom évvel később ugyanezen választókhoz levelet ír Am erika
ügyeiről (On the Affairs of America). Közben m egtörtént az am e­
rikai gyarm atoknak az anyaországtól való leválása, nyilvános­
ságra hozták a Declaration of Rightsot. „I m ust beg leave to
observe that it is not only the invidious branch of taxation that
will be resisted, but that no other given p art of legislative right
can be exercised w ithout regard to the general opinion of those
w ho are to be governed. That general opinion is the vehicle and

17 Craftsman, 1734. VII. 27.

18 Legutóbb D. Hilger: Edmund Burke und seine Kritik der Französischen Revolution.
Stuttgart, 1960. 122. 1. Mellőzöm a politikai nyilvánossággal kapcsolatban
azokat az érdekes tételeket, melyekkel ugyanebben az időben a skót morálfi­
lozófusok egészítik ki a polgári társadalomról alkotott evolucionisztikus el­
méletüket. Utalások találhatók in: Theorie und Praxis, i. m. 47.1.

160
organ of legislative om nipotence."19 (Engedtessék m egjegyez­
nem , hogy nem csak az adózás bosszantó ügye fog ellenállásba
ütközni, hanem a törvényalkotási jog egyetlen m ásik része sem
gyakorolható anélkül, hogy tekintettel ne lennénk azok általá­
nos vélem ényére, akiket korm ányozni kell. A törvényhozási
teljhatalomnak ez az általános vélem ény a hordozója és szerve.)
A közvélem énynek a törvényhozói teljhatalom (vagy szu vere­
nitás) szerveként és hordozójaként való, államjogi szem pontból
nem túl világos m eghatározása m égsem hagy sem m i kétséget e
„general opinion" fogalm ával kapcsolatban. A z okoskodó kö­
zönség vélem énye m ár nem egyszerűen opinion, m ár nem a
puszta inclinationből (hajlam) ered, hanem a közügyek (public
affairs) feletti egyéni elmélkedésből, és ezek nyilvános m egvi­
tatásából: „In a free cou n try" - írja Burke néhány hónappal
később, - „every m an thinks he has a concern in all public
m atters; that he has a right to form and to deliver an opinion on
them. They sift, exam ine and discuss them . They are curious,
eager, attentive and jealous; and by m aking such m atters the
daily subjects of their thoughts and discoveries, vast num bers
contract a very tolerable knowledge of them , and som e a very
considerable o n e... W hereas in other countries none but m en
w hose office calls them to it having m uch care or thought about
public affairs, and not daring to try the force of their opinions
w ith one another, ability of this sort is extrem ely rare in any
station of life. In free countries, there is often found m ore real
public w isdom and sagacity in shops and m anufactories than
in the cabinets of princes in countries w here none dares to have
an opinion until he com es into them. Your whole im portance
therefore depends upon a constant, discreet use of your own
reason ."20 (Szabad országban mindenki azt hiszi, hogy m inden
közügy rátartozik; hogy ezekről joga van vélem ényt formálni és
ezt kifejezni. Ezeket megbeszélik, megvitatják és megvizsgálják.
Kíváncsiak, figyelmesek, buzgók és éberek; és mivel az ilyen
ügyeket nap m int nap gondolataik és felfedezéseik tárgyává
teszik, sokan közülük ezekről egészen tűrhető tudást szednek
össze, néhányan pedig nagyon k om olyat... Mivel m ás o rszá­

19 Burke's Politics. (Eds. Hoffmann and Levack) New York, 1949.106.1.

Bürke: i. m. 119.1.

161
gokban senki sem nagyon törődik és gondol a közügyekkel,
eltekintve azoktól, akik ezt hivatalból teszik, és vélem ényük
erejét sem merik egym ással összem érni, ez a fajta képesség
rendkívül ritka az élet m inden terén. Szabad országokban gyak­
ran az üzletekben és üzemekben több valódi közéleti bölcsessé­
get és okosságot lehet találni, mint olyan országok uralkodói
kabinetjeiben, ahol senki sem m er vélem ényt alkotni, m íg be
nem jut ezekbe. Ezért a ti fontosságotok teljes egészében saját
elm étek állandó, m egfontolt használatától függ.) A Burke-féle
general opinion, párhuzam osan a public spirittel, csakham ar a
public opinion nevet veszi fel: az első bizonyítékot erre az
1781-es Oxford Dictionary adja.
Franciaországban a megfelelő szó m ár a század közepe táján
megjelenik; a jelentés azonban akkoriban m ég alig változott az
opinionhoz képest. Opinion publique-nek szám ít a népnek a
tradíciókban és a bon sens-ban kifejeződő vélem énye, akár úgy,
ahogyan Rousseau hivatkozik ennek term észetességére kul­
túrkritikai szem pontból, akár úgy, ahogyan ezt az enciklopédis-
ták ideológiakritikai m ódon igyekeznek m egsem misíteni. Csak
am ikor ezt a fiziokraták m agának a publique éclairének tulaj­
donságaként tüntetik fel, veszi fel az opinion publique olyan
vélem ény szigorú jelentését, m ely a nyilvánosságban folyó kri­
tikai vita révén tisztul igaz vélem énnyé - benne oldódik fel az
opinion és a critique ellentéte. Ismeretes, hogy a fiziokraták,
akik a m ost m ár politikailag is okoskodó közönség exponensei,
fogalm azzák m eg elsőként a polgári társadalom öntörvényűsé-
gét az állami intézkedésekkel szem ben; az abszolutisztikus u ra­
lom viszonylatában azonban apologetikus m ódon viselkednek.
Tanításuk, M arx kifejezésével, a feudális rendszer polgári újra­
term eléséhez hasonlít.21 A m erkantilizm usból a liberalizmusba
való átm enet idején ragaszkodnak a feudális uralom bázisához,
a m ezőgazdasághoz m int az egyetlen produktív m unkához; ezt
viszont m ár a kapitalista termelés szem szögéből fogják fel. A
m onarchát teszik m eg a term észetes rend (ordre natúréi) védel­
m ezőjévé; itt szám ára a term észetes rend törvényeibe való be­
pillantást a public éclairé közvetíti. Louis Sebastien M ercier, aki

21 Lásd erről Jürgen Kuczynski: Zur Theorie der Physiokraten. In: Grundpositio-
nen derfranzösischen Aufklarung. Berlin, 1955.27.1.

162
az ilyen összefüggések alapján, úgy látszik, elsőként alkotta
m eg az opinion publique szigorú fogalm át, és gondolta át tár­
sadalm i szerepét,22 kínosan m eg is különbözteti a korm ányzás­
ban részt vevőket és a tudósokat.23 Ezek határozzák m eg a
közvélem ényt, am azok ültetik át a gyakorlatba azt, am i a kö­
zönség szakszerűen irányított okoskodásának eredm ényeképp
adódik: „Les bons livres dépendent des lum iéres dans toutes les
classes du peuple; ils óm ent la vérité. Ces sont eux qui gouver-
nent l'Europe; ils éclairent les gouvem em ents sur ses devoirs,
sur sa faute, sur son véritable intérét, sur l'opinion publique
qu'il dóit écouter et suivre: ces bons livres sont des m aitres
patients qui attendent le réveil des adm inistrateurs des États et
le calm e de leurs passions."24 (A jó könyvek terjesztik el a
világosságot az összes néposztályon belül, ők ékesítik az igaz­
ságot. M ost m ár ezek korm ányozzák Európát; a korm ányt ezek
világosítják fel kötelességeiről, hibájáról, valóságos érdekéről; a
közvélem ényről, m elyet m eg kell hallgatnia és követnie kell: e
jó könyvek türelmes m esterek, akik m egvárják az állam ügyek
intézőinek felébredését és a szenvedélyek lecsillapodását.) Az
opinion publique a társadalm i rend alapjaira vonatkozó közös
és nyilvános reflexió felvilágosult eredm énye; összefoglalja en­
nek term észetes törvényeit; nem uralkodik, de a felvilágosult
uralkodónak a közvélem ény belátásaihoz kell m agát tartania.
Ezzel a tanítással, m ely a közvélem ény és az uralkodó kettős
tekintélyét, a ratiót és a voluntast fejezi ki, a fiziokraták a poli­
tikailag okoskodó közönség helyzetét m ég a fennálló rend kor-
látain belül értelmezik. Míg a korabeli angolok a public spiritet
olyan fórum nak fogják fel, mely a törvényhozókat legitim álásra
(uralm uk igazolására) kényszerítheti, Franciaországban annyi­
ban m ég tovább folytatódik a társadalom nak az államtól való
izolációja, hogy ezeknek az értelmiségieknek a fejében az opinion
publique kritikai funkciója továbbra is m ereven elkülönül a
törvényhozó funkciótól. Mégis m ár a közvélem énynek ebbe a
korai fogalmába bekerül a politikailag m űködő nyilvánosság

22 R. Mischke: i. m. 170. 1. Erre az összefüggésre már Carl Schmitt felhívja a

figyelmet: Die Diktatur. i. m. 109.1.
23 L. S. Mercier: Notions claires sur les gouvemements. Amsterdam, 1787. VI. 1.
24 Uo. VII. 1.

163
sajátos eszméje. Egykor Le H arpe azt m ondhatta Turgot-ról: „II
est le prem ier parm i nous quit ait changé les actes de l'autorité
souveraine en ouvrages de raisonnem ent et de persu asion ."25
( ő az első, közöttünk, aki a szuverén hatalom tetteit a rábeszélős
és okoskodás dolgává változtatta.) - S ez m ár az uralom racio­
nalizálását jelenti. Turgot azonban, akárcsak a többi fiziokrata,
nem kapcsolja össze ezt az eszm ét azzal a dem okratikus garan­
ciával, hogy a m agánem berek, akik a közvélem ényben kialaku­
ló belátásokig eljutnak, ezeknek törvényalkotó érvényességet is
tulajdoníthatnak: bár az abszolutizm us m axim áját (auctoritas
facit legem) érvénytelenítették; m egfordítását azonban m ég
nem hajtották végre. Végül is a közvélem ényben rejlő értelem
terem tő funkcióját m ég nem ismerik el. Másfelől Rousseau, aki
a közönség dem okratikus önm eghatározását a lehető legna­
gyobb világossággal alapozza m eg, a volonté generale-t olyan
opinion publique-hez kapcsolja,mely az elm élkedés közvetíté­
sét nélkülöző opinionnal, a vélem ény nyilvánosság előtti álla­
potával esik egybe.
A „társadalm i állapotban" Rousseau is a term észetes rendet
kívánja helyreállítani (ordre natúréi); szám ára azonban úgy
látszik, h ogy ez nincs m eg im m anensen a polgári társadalom
törvényeiben, hanem az eddigi társadalom m al szem ben éppen­
séggel transzcendens. A z egyenlőtlenség és a szabadság hiánya
annak a term észetes állapotnak a m egrom lásából ered, m elyben
az em berek sem mi m ást nem tettek, m int m egvalósították em ­
beri term észetüket, m íg ezzel szem ben a term észet és a társad a­
lom közti törés m inden egyes embert szétszakít h om m e-m á és
citoyenné. A z önelidegenülés őstörténete a civilizatorikus hala­
dás szám lájára írandó. A társadalm i szerződés zseniális fogása
arra hivatott, h ogy ezt a szakadást orvosolja: szem élyét és tulaj­
donát valam ennyi jogával együtt mindenki aláveti a közösség­
nek, hogy azután a közakarat közvetítésével mindenki része­
sedjék minden em ber jogaiban és kötelességeiben26 A társadal­

25 Idézi L. Say: Turgot (1891), 108.1. Erre a jellemző helyre Koselleck hívja fel a
figyelmet, i. m. 123.1.
26 „Azok a kötelezettségek, melyek a társadalom testéhez fűznek minket, csak
azért kötelezők, mert kölcsönösek. Természetüknél fogva olyanok, hogy ha
teljesítjük őket, másokért dolgozva, feltétlenül magunkért is dolgozunk." J.-J.
Rousseau: A társadalmi szerződés. Bp., 1958. II. rész, 126.1.

164
m i szerződés a jogok fenntartás nélküli átruházását követeli
m eg, az hom m e feloldódik a citoyenben. Rousseau a m inden
ízében politikai társadalom sem m iképpen sem polgári eszm éjét
vázolja fel, melyben az autonóm m agánszféra, az államtól
em ancipált polgári társadalom szám ára sem m i hely nincs. Ez
alól ennek bázisa sem kivétel: a tulajdon egyidejűleg m agán- és
köztulajdon, éppen úgy, ahogy m inden állam polgárnak m int a
közakarat részesének m ár csak saját m aga az alattvalója.27 En­
nek következtében a közakarat nem a m agánérdekek versengé­
sében alakul ki; egy ilyen volonté de tous a liberális modellnek
felelne m eg, annak a m agánautonóm iának az előfeltételezésé­
vel, m elyet A társadalmi szerződés modellje egyenesen m egszün­
tet. A volonté génerale, m ely a társadalm i állapot viszonyai
között a term észeti állapot helyreállításának garanciája, inkább
valam ilyen m egőrző emberi ösztönként kerül át ebből amabba,
így Rousseau, M ontesquieu ellenében, ú gy látja, hogy az alkot­
m ány szelleme nincs sem m árványba, sem ércbe vésve, hanem
az állam polgárok szívében, vagyis az opinionban lakozik - „az
erkölcsökről, a szokásokról és főként a közvélem ényről beszé­
lek".28
A Locke-féle Law of Opinion Rousseau A társadalmi szerződésén
keresztül válik egyeduralkodóvá. A nem nyilvános vélem ény
egy m ásik opinion publique címén emelkedik egyetlen törvén y­
h ozóvá, m égpedig az okoskodó közönség nyilvánosságának
kikapcsolásával. A törvényh ozásn ak az az eljárása, m elyet
R ousseau elképzel, efelől semmi kétséget nem h agy.29 A közjó
felfogásához csak az egészséges emberi értelem re (bon sens)
van szükség. A z egyszerű, sőt együgyű em bereket a nyilvános
vita politikai fortélyai csak irritálnák; hosszú viták csak partiku­
láris érdekeknek adnának ösztönzést. A gyűlések egyetér­
tésével Rousseau szembeállítja a nagy szónok veszélyes felszó­
lalásait. A volonté générale inkább a szívek, m int az érvek
egyetértése.30 A zt a társadalm at korm ányozzák a legjobban,
am elyben a törvények (lois) megfelelnek az egyébként is m é­

27 Lásd Weigand megjegyzését a III. 15-höz, i. m. 164.1.

28 Rousseau: i. m. II., 161.1.
29 A következőkhöz lásd Rousseau: i. m. VI. 1. és II. 232. és köv. 1.
30 Rousseau: i. m. III. 1.171-172.1.

165
lyen gyökerező erkölcsöknek (opinions). A z erkölcsök egysze­
rűsége óv m eg a tüskés vitáktól (discussions épineuses).3 Ezzel
szem ben a fényűzés m egrontja az egészséges jám borságot, az
egyik csoportot a m ásik szolgájává és főleg valam ennyit az
előítéletek rabjává teszi (et tous á 1'opinion).32 Ezen a helyen
ism ét a versengő nyelvhasználat bukkan fel: az opinion a public
éclairének a sajtó és a szalondiskurzusok által közvetített véle­
m én y e; ennek korrum páló befolyásától R ousseau, egészen
1750-es pályam űvének stílusában, teljes határozottsággal külö­
níti el az egyszerű erkölcsök és a jó lelkek opinionját.
Ez az opinion kettős funkciójában term észet adta jellege elle­
nére is irányításra szorul. Először, m int konvenciónak közvet­
lenül a társadalm i kontroll a feladata; erre felügyel a cenzor, aki
nem elsősorban bírája, hanem inkább szócsöve a népvélem ény­
nek: „A közvélem ény olyan törvény, am elynek a cenzor az ő re."
(L'opinion publique est l'espéce de lói dönt le censeur est le
m inistre.)33 Ez A társadalmi szerződés egyetlen fejezete, melyben
az „opinion publique"-ről van szó. És a kom m entár valóban
világossá teszi a Locke-féle Law of Opinionnal való csaknem
szó szerinti m egegyezést: „aki az erkölcsök felett ítélkezik, az a
becsület felett m ond ítéletet; aki pedig a becsületet ítéli m eg, az
a közvélem ényt veszi alapul". (Qui juge des m oeurs juge de
l'honneur; et qui juge de l'honneur prend sa lói de l'opinion.)34
Ennek azonban, Locke felfogásától eltérően, feladata a törvény­
hozás is. Itt szintén szüksége van vezetésre, am int hogy az
opiniont a társadalm i ellenőrzés funkciójában a censeum ek, a
törvényhozás funkciójában a législateum ek kell kialakítania. Ez
igen kényes helyzetben van az opinionnal szemben, amely
u gyan szuverén, de egyúttal a korlátoltság veszélye is fenyegeti.
Sem az erőszakot, sem a nyilvános vitát (ni la force, ni la
résolution) nem használhatja fel, ezért a közvetett befolyásolás
tekintélyénél kell m enedéket keresnie, „m ely erőszak nélkül tud
m agával ragadni és m eggyőzés nélkül rábeszélni" (qui puisse
entrainer sans violence et persuader sans convaincre).35

Rousseau: i. m. in. 4.1 8 0 -1 8 1 .1.

32 Uo.
33 Rousseau: i. m. IV. 7. 2bo. 1.
34 Rousseau: i. m. IV. 7.266-267.1.
35 Uo.

166
 A nem nyilvános vélem ény Rousseau-féle dem okráciája vé­
gül a hatalom manipulatív gyakorlását posztulálja. A közaka­
ratnak m indig igaza van, olvasható e hírhedt helyen, de nem
m indig világos az ezt irányító ítélet; ezért a dolgokat úgy kell
szám ára beállítani, ahogyan azok vannak, néha pedig ahogyan
szám ára m eg kell jelenniük.36 - De m iért nem nevezi Rousseau
a szuverén közvélem ényt egyszerűen opinionnak, m iért azono­
sítja az opinion publique-kel? A m agyarázat egyszerű. A köz­
vetlen dem okrácia megköveteli az uralkodó reális jelenlétét.
A volonté générale mint corpus m ysticum az egységesen
összegyűlt nép corpus physicum ához kötődik.37 Rousseau szá­
m ára a tartós népszavazás eszméje a görög polisz képében
fejeződik ki: ott a nép szinte m egszakítás nélkül gyűlésezett az
agorán; így válik Rousseau szem ében is a „piacé publique" az
alkotm ány fundam entum ává. Innen kapja az opinion publique
jelzőjét, tehát a közfelkiáltás végett összegyűlt állam polgárok­
tól, nem pedig a public éclairé nyilvános okoskodásától.
A fiziokraták a kritikai szem pontból hatékony nyilvánosság­
gal kiegészített abszolutizmus m ellett emelnek szót; Rousseau
nyilvános vita nélküli dem okráciát akar - és m indkét fél ugyan­
azt a címkét: az opinion publique címkéjét veszi igénybe. Ezért
Franciaországban ennek jelentése a forradalom előtt sajátosan
polarizálódik. M aga a forradalom azonban egyesíti a közvéle­
m ény két szétválasztott funkcióját, a kritikát és a törvényho­
zást. 18 A z 1791-es alkotm ány összekapcsolja a népszuverenitás

36 W. Hennis (Der Begriff der öffentlichen Meinung bei Rousseau. In: Archív fü r
Rechts- und Sozialphilosophie, XLIII. köt. 1957. 111. 1.) nem ismeri fel, hogy
Rousseau az opinion publique-et a nem nyilvános véleménnyel azonosítja.
Éppen a korabeli fiziokraták által szigorú értelemben használt „közvélemény"
(nyilvános vélemény) teljesítményével szembeni kultúrkritikai bizalmatlan­
ság készteti a Contrat social demokratikus eszméjét a diktatúra bizonyos
konzekvenciáinak elfogadására. Lásd utoljára I. Fetscher: Rousseaus politische
Philosophic. Neuwied, I960., itt további irodalom is található.
37 Rousseau: i. m. ül. lb. 221.1.: „A legfőbb hatalmat... nem lehet képviselni...;
valójában maga is a közakarat megnyilvánulása, s az akarat sem képviselhető;
az akarat vagy önmaga, vagy másvalaki... Semmis minden olyan törvény,
amelyet a nép nem hagyott jóvá szemelyesen."
38 Jellemző erre Sieyés abbé röpirata, mely 1788-ban ielent meg. Német kiadás:
]Nas ist der Dritte Stand? Berlin, 1924. Lásd az én értekezésemet: Naturrecht
und Revolution. In: Theorie und Praxis, i. m. 52.1. és különösen az 57.1.

167
elvét a parlam enti jogállam elvével, m ely alapjogilag szavatolja
a politikailag m űködő nyilvánosságot. A közvélem ény francia
fogalm át az angollal szem ben radikálisabbá teszi; Bergasse kép­
viselő a nemzetgyűlés egyik vitájában, mely az opinion publique
államjogi jelentése körül folyt, ennek következő patetikus m eg­
fogalm azását adta: „Vous savez, que ce n'est que p ar l'opinion
publique, que vous pouvez acquérir quelque pouvoir pour fairé
le bien; vous savez, que ce n 'est que par elle que la cause si
longtem ps désespérée du peuple a prévalu; vous savez, que
devant elle toutes les autoritás se taisent, tous les préjugés
disparaissent, tous les intéréts particuliers s'effa ce n t.",9 (Önök
tudják, hogy csak a közvélem ény segítségével szerezhetnek
ném i hatalm at ahhoz, hogy a jót cselekedjék; önök tudják, hogy
a nép oly sokáig reménytelen ügye csak általa diadalm askodott;
önöktudják,hogyelőttevalam ennyitekintélyhallgat,valam eny-
nyi előítélet eltűnik, valam ennyi partikuláris érdek szertefosz­
lik.) Ugyanebben az időben Angliában Jerem y Bentham az al-
kotm ányozó nem zetgyűlés szám ára egy iratot szerkesztett,40
m ely a közvélem énynek és a nyilvánosság elvének összefüggé­
sét először fejti ki m onografikus formában.
Egyrészt a politikai hatalom gyakorlásának, m ivel „csábítá­
sok töm egének van kitéve", a közvélem ény állandó ellenőr­
zésére van szüksége; a parlam enti tárgyalások nyilvánossága
biztosítja a „közönség főfelügyeletét", melynek kritikai illeté­
kessége vitathatatlan ténynek szám ít: „Ennek összessége (the
public, le corps public) olyan bíróságot alkot, m ely értékesebb,
m int valam ennyi törvényszék együttvéve. A z em ber ú gy tehet,

39 Idézi R. Redslob: Staatstheorien derfranzösischen Nationalversammlung. Leipzig,

1912. 65.1.
40 Igaz ugyan, hogy ezek a javaslatok a francia alkotmányozókra semmilyen
hatást sem gyakorolhattak. Eredeti nyelve francia; először 1816-banjelent meg
Genfben. Az ugyanazon évben készült német fordítás nyomán idézzük: Taktik
oder Theorie des Geschaftsganges in deliberierenden Volksstiindeversammlungen.
Erlangen, 1817., különösen a harmadik fejezetet: Von der Publizitát. 10. és köv. 1.
A sajátos terminusokat angolul [An Essay on Political Tactics. The Works o f
Jeremy Bentham. (Ed. Browning) Edinburgh, 1843. II. köt. 299. és köv. 1.] és
franciául is megadjuk [Tactic des Assemblies Législatives. (Ed. Dumont) Paris,
1822.], mert a nyelvhasználatban még jellemző különbségek mutatkoznak: a
német szövegben a „közvélemény" (öffentliche Meinung) és a „nyilvánosság"
(Öffentlichkeit) helyett körülírásokat találunk.

168
m intha dacolna követelményeivel, az em ber beállíthatja úgy
m int ingatag és széthúzó vélem ények halm azát, m elyek eg y ­
m ást kölcsönösen feloldják és szétrombolják; mégis mindenki
érzi, hogy ez a bíróság, habár ki van téve a tévedés lehetősége­
inek, csalhatatlan; hogy állandóan önm aga felvilágosítására tö­
rekszik, egy nép egész bölcsességét és igazságosságát m agába
foglalja, m indig ez dönt az államférfiak (public men, hom m es
publiques) sorsáról, és hogy a büntetések, melyeket kiszab,
elkerülhetetlenek."41 Ezenkívül az országgyűlés szám ára lehe­
tővé válik, hogy a közönség belátásait felhasználja: - „a n yilvá­
nosság uralm a alatt sem m i sem könnyebb" (under guidance of
publicity, sous le régim e de la publicité).42 M ásrészről term é­
szetesen a közvélem énynek szüksége van a parlam enti tárgy a­
lások n yilván o sság ára tájékozódás végett: „O lyan népnél,
m elynek m ár hosszabb ideje vannak nyilvános gyűlései, a köz­
szellem (general feeling, esprit général) tónusa emelkedettebb
lesz; az egészséges eszm ék általánosabbá válnak, a káros előíté­
letek, m elyek ellen nem szónokok, hanem államférfiak h arcol­
nak, nyilvánosan elvesztik erejüket... A z ész és a kutatás szel­
lem e valam ennyi társadalm i osztályban illendővé v álik ."43
Bentham a parlam ent nyilvános tárgyalásait egyszerűen m int
általában a közönség nyilvános tárgyalásainak részét fogja fel.
Csak a parlam enten belüli és kívüli nyilvánosság képes a poli­
tikai okoskodás folytonosságát és ennek politikai funkcióját
biztosítani: nevezetesen azt, hogy az uralm at - ahogyan Bürke
fejezte ki m agát - m atter of willből m atter of reasonné (az akarat
ügyéből az ész ügyévé) alakítsák át. A képviselők kijelölése nem
lehet vak elhatározás következm énye, hanem ennek m agának
az ügy belátáson alapuló eldöntésének kell lennie: „A nép által
választott és időről időre megújított gyűlésben a nyilvánosság
abszolúte szükségszerű, hogy a választó urak szakértelem m el
járhassanak el."44 A közvélem ény eleven ereje kiváltképpen III.
G yörgy óta kerekedett felül a holt szabályok ellenében - „since
public opinion, m ore enlightened, has had a greater ascendency

41 Bentham: i. m. 11.1.
42 Uo. 15.1.
43 Uo. 14.1.
44 Uo. 16.1.

169
- depuis l'opinion publique plus éclairé a pris plus d'ascendance"
(m ióta a felvilágosult közvélem énynek nagyobb tekintélye
van); a ném et szövegben ezen a helyen45 m ég m indig „népvéle­
m én yről" van szó. Angliában az eredm ények javát a törvények
állandó m egsértése útján érték el: ezért Bentham a „regim e of
publicity"-ről úgy beszél, m int ami „still very im perfect and
new ly tolerated - le régime de la publicité, trés imparfait, encore
et nouvellement toléré" (még igen tökéletlen és újonnan megtűrt).
A z egy nemzedékkel fiatalabb Guizot, aki 1820 óta tart előa­
dásokat a polgári jogállam eredetéről és történetéről, a „közvé­
lem ény uralm án ak" m ár klasszikus m egfogalm azását adja:
„C 'est de plus le caractére du systém e qui n 'ad m et nulle part la
légitimité du pouvoir absolu d'obliger tous les citoyens á cher-
cher sans cesse, et dans chaque occasion, la vérité, la raison, la
justice, qui doivent régler le pouvoir de fait. C 'est ce que fait le
systéme représentatif: 1. par la discussion qui oblige les pouvoirs
á chercher en com m un la vérité; 2. par la publicité qui m et les
pouvoirs occupés de cette recherche sous les yeux des citoyens;
3. p ar la liberté de la préssé qui p rovoq u e les citoyens eu x-
m ém es á chercher la vérité et á la dire au p ou voir." (Annak a
rendszernek, m ely sehol sem ismeri el az abszolút hatalom
törvényességét, m ég az is jellemzője, hogy m inden p olgárt arra
kötelez, h ogy szünet nélkül, és bárm ilyen körülm ények között
kutassa a valóságot, az igazságot és a jogosságot, m elyeknek a
hatalm at ténylegesen szabályozniuk kell. Ez az, am it a képvise­
leti rendszer tesz: 1. a vita által, m ely a hatóságokat arra készteti,
hogy közösen keressék az igazságot; 2. a nyilvánosság által,
m ely az ebben a kutatásban elfoglalt hatóságokat az állam pol­
gárok szem e elé tárja; 3. a sajtószabadság által, m ely m agukat
az állam polgárokat készteti az igazság keresésére és arra, h ogy
azt m egm ondják a hatalom nak.)46

45 Uo. 33.1. Egy másik helyen a „nép védelmében" található oltalomról van sző
(ist die Rede von einer Rettung im „Schutze des Volkes"); ehelyett a francia
szövegben ez áll (i. m. 28.1.): II n'y a de sauve garde que dans la protection de
l'opinion publique.
46 Guizot: Histoire des origines du gouvemement représentatif en Europe. Bruxelles,
1851. II. 10.1. Ennek a helynek a jelentőségére C. Schmitt is felhívja a figyelmet,
in: Die geistesgeschichtliche Lagedes Parlamentarismus. München/Leipzig, 1923.
22.1., megjegyzés.

170
 Ú gy látszik, Georg Friedrich Forster honosította m eg először
N ém etország nyugati részében a kilencvenes évek elején az
opinion publique-et mint „közvélem ényt"; m indenesetre a Pá­
rizsi vázlatok, a feleségéhez írt levelek az 1793-as év végéről, a
n ém et irodalom ban először tanúskodnak erről az új jelenség­
ről.47 Főképpen Forstem ek a közszellem és a közvélem ény közti
fontos m egkülönböztetése mutatja, hogy Angliában és Francia­
országban a politikailag m űködő nyilvánosság fogalma m ár
teljesen kialakult, mielőtt ezt N ém etországba exportálják: „7000
írónk van, és ennek ellenére, amint nincs ném et közszellem,
éppúgy ném et közvélem ény sincs. M aguk ezek a szavak is
olyan újak, olyan idegenek szám unkra, hogy m indenki m ag ya­
rázatokat és definíciókat követel, miközben egyik angol sem érti
félre a m ásikat, am ikor a public spiritről, és egyik francia sem a
másikat, am ikor opinion publique-ről van szó ."48 H ogy Forster-
nek m ennyire igaza van, am ikor a kölcsönzött szavakkal kap­
csolatban a m agyarázat szükségességéről beszél,49 azt m egerő­
síti W ieland, akit akkoriban a szélesebb közönség inkább pub­
licistaként ismert, m int klasszikus kiadások várom ányosaként.
Fél évtizeddel Forster észrevételei után éppen erről a „közvéle­
m én yről" folytatja a Négyszemközti beszélgetések (Gesprache unter

47 Forster a Párizsi vázlatokban a közvélemény eredetéről ír Franciaországban:

„Első változatait alapos megfontolás után még a monarchia utolsó korszakára
teszem, mert a főváros nagysága, az ismereteknek, az ízlésnek, az elmésség-
nek és a képzelőerőnek itt felhalmozódott tömege; az epikureus jellegű csik­
landós felvilágosításnak ugyanitt egyre inkább érződő szükséglete; az a kö­
rülmény, hogy a felső és többé-kevésbé a középső rétegek is megszabadultak
az előítéletektől; a parlamenteknek folytonosan az udvar ellen törő hatalma;
azok az eszmék a kormányzásról, alkotmányról és republikanizmusról, me­
lyek Amerika felszabadulása és Franciaországnak ebben játszott szerepe ré­
vén kerültek be a forgalomba... mindez oly módon egyengette a gondolatsza­
badság és az akaratszabadság útját, hogy már a forradalom előtt hosszú ideig
egész Párizs felett és ebből a középpontból kiindulva egész Franciaország
felett csaknem korlátlanul uralkodott egy határozott közvélemény." Idézi
Bauer: i. m. 238.1.
48 Georg Forsters samtliche Schriften. (Hg. Gervinus) Leipzig, 1843. V. köt. Über
öffentliche Meinung. 249.1.
49 Még Posselt Europiiische Annalenje is, melynek első kötete 1795-ben jelenik
meg, egy cikkel: a „Frankreichs Diplomatie oder Geschichte der öffentlichen
Meinung in Frankreich" a nyelvhasználat bizonytalanságáról árulkodik.

171
vierA ugen)50 egyikét. W ieland m eghatározásai nem adnak újat.
A közvélem ény ott jut érvényre, „ahol a mi közvetlen javunkat
vagy kárunkat érintő előítéletek és téveszm ék ... végre enged­
nek az igazság túlerejével szem ben";51 eredm ényében a közvé­
lemény m egegyezik „az ü gy legszigorúbb vizsgálatával, vala
m ennyi p ro és kontra érv legpontosabb m érlegelése u tán "; és
ham arosan N ém etországban is „törvényerővel kell bírnia".52 A
közvélem ény a tanultak köréből indul ki, és „főleg azon osztá­
lyok körében" terjed el, „melyek, ha töm egesen lépnek fel,
túlsúlyban vann ak ".53 Ehhez term észetesen nem tartoznak hoz­
zá a „legalsó néposztályok", a sans-culotte-ok, mivel nekik a
m unka és a szükség nyom ása alatt sem szabadidejük, sem
alkalmuk nincs ahhoz, „hogy oly dolgokkal törődjenek, m elyek
nem érintik közvetlen közelről testi szükségleteiket".54
Alkalm asint W ieland elmélkedéseibe rousseau-i elemek is
bekerülnek, s ehhez kapcsolódik később, a szabadságharcok
idején, a politikai rom antika, hogy a közvélem ényt azonosítsa
a ném a népszellem m el.55 Ennek ellenére m agánál W ielandnál a
közvélem énynek az a fogalm a dom inál, m ely a ném et felvilá­
gosodás némiképp pedáns tradícióinak m egfelelően, főképpen
a papi csalást és a kabinetek titkos ügyeit kívánná a nyilvános
okoskodás fórum a elé idézni.56

50 C. M. Wieland: Siimtliche Werke. Leipzig, 1857. 32. köt. 191.1.

51 Uo. 200.1.
52 Uo. 218.1.
53 Uo. 192.1.
54 Uo. 198.1.
55 Uo. 193. 1. Közvélemény az, „ami észrevétlenül hatalmába keríti a legtöbb
koponyát, és még olyan esetekben is, amikor nem merészel hangosan meg­
szólalni, akárcsak egy méhkas, mely csakhamar rajzani fog, tompa, de egyre
erősebbé váló morajlással ad hírt magáról"; hasonlóan i. m. 212.1. A közvéle­
mény fogalmának és a népszellemtannak főképpen a Napóleon-ellenes pub­
licisztikában kifejlődött összefüggését mutatja ki R. Fiad: Der Begriff der öffent-
lichen Meinung bei Stem, Am dt, Humboldt. Berlin-Leipzig, 1929.
56 „Amíg a morál a papság kizárólagos hivatala, és a politika az udvarok és
kabinetek fennhéjázó titka, mindaddig ezekkel szükségképpen visszaélnek
mint a csalás és elnyomás eszközeivel; a nép gyalázatos szójátékok áldozatává
válik, a hatalom mindent megenged, és mindent büntetlenül meg is engedhet
magának, mivel saját tetszésétől függ, hogy a jogot jogtalansággá, a jogtalan­
ságot joggá keresztelje át, és azt, amitől leginkább fél, az igazság feltárását
bűnné tegye, és mint ilyent büntesse. De nem így van, ha az ész ismét hatal-

172
 13. § A publicitás mint a politika és a morál
közvetítésénekelve (Kant)

M ég mielőtt a közvélem ény toposza m eghonosodott volna a

ném et nyelvterületen, a polgári nyilvánosság eszméje Kantnál,
a publicitás elvének jog- és történelemfilozófiai kifejtésével el­
m életileg érett alakot kap.
A kritikai per, m elyet a nyilvánosan okoskodó m agánem be­
rek az abszolutisztikus uralom ellen indítanak, önm agát nem
tekinti politikainak: a közvélem ény a politikát a m orál nevében
kívánja racionalizálni. A XVIII. században a politikai filozófia
arisztotelészi tradíciója jellemző m ódon feloldódik a m orálfilo­
zófiában, m iközben - az akkoriban oly sajátosan hangsúlyozott
„social" jelentésével is érintkezve - az „ésszel" és a „term é­
szettel" különben is összefüggésben elgondolt „m orális" m ag á­
ban foglalta a „szociálisnak" épp keletkezőben levő szféráját is.
N em véletlenül volt A nemzetek gazdagsága szerzőjének m orálfi­
lozófiai tanszéke. Ebbe az összefüggésbe tartozik a következő
tétel: „Az igazi politikus tehát nem tehet egy lépést sem anélkül,
h ogy előbb az erkölcs előtt m eg ne hódolt volna. És habár a
politika önm agában n agy m űvészet, a m orállal való egyesítése
m égsem m űvészet. M ert az erkölcs kettévágja a csom ót, am it a
politika nem tud feloldozni, mihelyt egym ással ellentétbe kerül­
n ek ."57 Kant ezt a m ondatot az örök békével kapcsolatos terve­
zetének függelékében írta le. Ebben két, a jogtudom ányban
levezetett posztulátum ot ismétel m eg: m inden állam polgári
alkotm ányának republikánusnak kell lennie, az államok egy­
m ás közti viszonyának pedig, egy világpolgári föderáció kere­
tein belül, békésnek. A jogi kötelezettségek, m elyek befelé a
polgári szabadságot és kifelé a világpolgári békét biztosítják,
valam ennyien a tökéletesen igazságos rend eszméjében olvad­
nak össze. A kényszert többé nem lehet szem élyi uralom vagy

mába kerítette örök, elévülhetetlen jogait, hogy újból a napvilágra hozzon

minden igazságot, melyeknek megismerésén minden múlik, és megszerezze
számunkra a lehető legnagyobb népszerűséget valamennyi múzsa segítségé­
vel, minden elképzelhető alakban és köntösben. Akkor majd a helyesbített
fogalmaknak és tényeknek egész tömege kerül be a forgalomba; s mint hályog
a szemről, foszlik majd szét az előítéletek töm ege..." (Uo. 208.1.)
57 Kant: Az örök béke. Bp., 1943. 74.1.

173
erőszakos önérvényesítés útján gyakorolni, hanem csak úgy,
hogy „egyedül az észnek van hatalm a". M aguk a kizárólagos
uralom ra jutott jogviszonyok, melyeket úgy képzel el, m int a
mindenki szabadságával általános törvények szerint összhang­
ban levő kényszer lehetőségét, a gyakorlati észből szárm aznak
- nyilvánvaló visszavágás az „auctoritas non veritas facit le­
g em " elvnek.
Egykor Hobbes ezzel a form ulával szentesíthette az uralko­
dók abszolút hatalm át, m ert a megbékéltetés, nevezetesen a
vallási polgárháború befejezése nyilvánvalóan csak azon az
áron volt elérhető, hogy a közhatalm at az uralkodó saját kezé­
ben monopolizálja, és a polgári társadalm at lelkiismereti vitájá­
val egyetem ben m int m agánszférát semlegesíti. Egy olyan böl­
csesség sugallataira történő döntéshez képest, m ely az uralkodó
szem élyében úgyszólván egzisztenciálisan igazolta m agát, az
erkölcsösség szabályai szerinti bármiféle okoskodás politikai
következm ények nélküli érzületté fokozódott le. Mikor két év­
századdal később ezt Kant a gyakorlati ész törvényének form á­
jában rehabilitálta, m ikor m ég a politikai törvényhozást is alá
kívánta vetni a m oralitás ellenőrzésének, akkor időközben m ár
a polgári m agánszem élyek közönséggé form álódtak, és okos­
kodásuk szférája, a nyilvánosság, beiktatódott az állam és a
társadalom közti közvetítés politikai funkcióiba. E zért szám ít a
Kant-féle publicitás annak az elvnek, mely egyedül képes biz­
tosítani a politika és a m orál összhangját.5 A „nyilvánosságot"
a jogrend elveként és egyúttal a felvilágosítás m ódszereként
fogja fel.
„A kiskorúság - kezdődik a híres értekezés ‘ - nem m ás, mint
képtelenség arra, hogy saját értelm ünket m ások vezetése nélkül
használjuk. Ez a kiskorúság önhibánkból fakad, ha oka nem az
értelem nek, hanem az elhatározásnak és bátorságnak a hiá­
n y a .. A z önhibánkból eredő kiskorúság alól történő felszaba­
dulást nevezik felvilágosodásnak. A z egyén vonatkozásában ez
szubjektív m axim át jelent, nevezetesen, hogy m agunk gondol­
kodjunk. A z egész emberiség vonatkozásában objektív tenden­
ciát jelöl, nevezetesen a tökéletesen igazságos rend irányába

58 Uo. 75.1.
59 Immanuel Kants Werke. (Hg. Cassirer) Berlin, IV. köt. 169.1.

174
történő előrehaladást. A felvilágosodást mindkét esetben a nyil­
vánosságnak kell közvetítenie: „M inden egyes em ber szám ára
nehéz, h ogy kiküzdje m agát a szám ára csaknem term észetté
vált kiskorúságból... H ogy azonban egy közönség önm agát fel­
világosítsa, az inkább lehetséges; sőt, ha csak szabadságot is
adunk szám ára, akkor ez majdnem elkerülhetetlen."60 Ennél­
fogva a felvilágosodás vonatkozásában az önálló gondolkodás
éppúgy egybeesik a hangos gondolkodással,61 m int az ész h asz­
nálata nyilvános használatával: „Bár egyesek ezt mondják: a
beszéd és írás szabadságát ugyan elvehetik tőlünk felsőbb h a ­
talom m al, de sem miképpen sem vehetik el a gondolkodás sza­
badságát. Csakhogy egyáltalán m ennyit gondolkodnánk és m i­
féle helyességgel, h a nem úgyszólván m ásokkal közösségben
gondolkodnánk, akikkel közöljük saját gondolatainkat, és akik
közlik velünk az övék et!"62
Kant szám ára, akárcsak az enciklopédisták szám ára, a felvi­
lágosodás, az ész nyilvános használata m indenekelőtt ú gy jele­
nik m eg, m int a tudósok ügye, kiváltképpen azoké, akik a tiszta
ész princípium aival foglalkoznak, tehát m int a filozófusok
ügye. Akárcsak a skolasztikusok disputáiban, a reform átorok
híres vitáiban is m ég olyan véleményekről és tanításokról van
szó, „melyeket a teoretikus elnevezésű fakultásoknak kell eg y ­
m ás közt elintézniük, s am iről a nép beismeri, hogy sem m it sem
ért belőle".63 A fakultások küzdelm e az alsóbb fakultásoknak a
felsőkkel való kritikai vitájában m egy végbe. A felső fakultások
ugyanis, a teológia, a jogtudom ány és az orvostudom ány v ala­
m ilyen m ódon a tekintélyen alapulnak. Állam i felügyeletnek is
alá vannak vetve, mivel ezek képezik ki „a tanultság üzletem ­
b ereit", a papokat, bírókat és orvosokat. Pusztán alkalm azzák a
tudom ányt (csak ahhoz értenek, hogyan kell valam it csinálni,
savoir fairé). A z alsó fakultásoknak a tiszta észből szárm azó
ismeretekkel van dolguk. Ezek képviselői, a filozófusok, a kor­
m ányzat érdekétől függetlenül, csak az észtől vezettetik m ag u ­
kat. Szellemük „az igazság nyilvános ábrázolására törekszik"64.

60 Uo. IV. köt. 170.1.

61 Uo. VI. köt. 389.1.
62 Uo. IV. köt. 363.1.
63 Uo. VII. köt. 344.1.
64 Uo. VII. kot. 343.1.

175
 /

A fakultásoknak ebben a vitájában „az észt fel kell jogosítani

arra, hogy nyilvánosan beszélhessen, m ivel (különben) az igaz­
ság nem kerülhet n apvilágra".65 M égpedig, teszi hozzá Kant, ez
m agának a korm ánynak is kárára lenne.
A nyilvánosság azonban, melyen belül a filozófusok kritikai
foglalatosságukat űzik, akadém iai középpontja ellenére sem
tisztán akadémiai. Mint ahogy a filozófusok vitája a korm ány
okulása és vizsgálata végett annak szem e láttára m egy végbe,
épp így lejátszódik a „nép" közönsége előtt is, hogy azt saját
eszének használatára vezesse. E közönség helyzete kétértelmű:
egyrészt kiskorú és a felvilágosodásra m ég rászoruló, m ásrészt
m ár olyan érettség igényével jön létre közönségként, m ely képes
a felvilágosításra. M ert végül is erre nem csak a filozófus alkal­
m as, hanem mindenki, aki ért elméjének nyilvános használatá­
hoz. A fakultások vitája úgyszólván csak az a tűzfészek, ahon­
nan a felvilágosodás tüze m indig szétterjed, és m indig új erőre
kap. A nyilvánosság nem csak a tudósok köztársaságában való­
sul m eg, hanem m indazok elméjének nyilvános használatában,
akik ehhez értenek. M agánszférájuk korlátai közül term é­
szetesen úgy kell előlépniük, mintha tudósok volnának: „Saját
elménk nyilvános használatán azonban azt értem , ahogyan
valaki elméjét tudósként az egész olvasóközönség előtt használ­
ja. M agánhasználatnak azt nevezem , ahogyan valaki elméjét
egy bizonyos rábízott polgári hivatalban vagy állásban használ­
h atja... Itt term észetesen nincs m egengedve az okoskodás, h a­
nem engedelm eskedni kell. Amennyiben azonban a gépezetnek
ez a része önm agát egy egész közösség, sőt a világpolgári társa­
dalom tagjának tekinti, ennélfogva tudósnak, aki írásokon ke­
resztül egy tulajdonképpeni közönséghez fordul, annyiban fel­
tétlenül o k oskod hat...""6 Ebből következik a nyilvánosságnak
mint elvnek a posztulátum a: „Az ész nyilvános használatának
m indenkor szabadnak kell lennie, és egyedül ez hozhatja létre
az emberek között a felvilágosodást; az ész m agánhasználata
azonban gyakran lehet egészen szűkre korlátozott anélkül,
hogy ez különösebben akadályozná a felvilágosodás előrehala-

65 Uo. VII. köt. 330.1.

66 Uo. IV. köt. 171.1.

176
d ását."67 Mindenki hivatott „publicista", aki „írásokon keresz­
tül a tulajdonképpeni közönséghez, nevezetesen a világhoz"
szól.68
A nyilvánosságot mint szférát nevezi Kant a „világnak",
melyben a közönség konstituálódik: Kant beszél világismeiet-
ről, említést tesz a világ emberéről. A világi jártasságnak (W elt-
láufigkeit) ez a fogalm a alakul tovább a világpolgárság fogal­
m ában, és végül a legjobb világ (W eltbeste) fogalm ában egy
olyan világ eszm éjévé, m ely talán legvilágosabban a tudom ány
„világfogalm ában" jelenik m eg - m ert a világ a m aga tisztasá­
gában értelm es lények kommunikációjában jön létre. M íg a
tudom ány iskolai fogalm a csupán „bizonyos célokhoz szüksé­
ges jártasság ot" jelent, a tudom ányok világfogalm a olyan,
„m ely arra vonatkozik, ami mindenkit szükségképpen érd e­
kel".69 Ez nem a transzcendentális értelem ben vett világ: am ely,
mint valam ennyi jelenség összessége, nem m ás, m int ezek szin­
tézise és ennyiben azonos a „term észettel". Ez a „világ" inkább
az em beriségre m int nem re utal, de úgy, ahogyan annak egysé­
ge a jelenségben m egm utatkozik: annak az okoskodó olvasókö­
zönségnek a világa, m ely akkoriban a széles polgári rétegekben
épp kifejlődőben volt. Ez az íróemberek világa, de a szalonoké
is, m elyekben „a vegyes társaságok" egym ással vitázva eszm e­
cseréket folytatnak; itt, a polgárházakban alapozódik m eg a
közönség. „H a a beszélgetés m enetére figyelünk olyan vegyes
társaságokban, m elyek nem csak tudósokból és észem berekből
állanak, hanem üzletemberekből és asszonynépségből, akkor
azt vesszük észre, hogy a beszélgetésen és tréfálkozáson kívül
m ég m ás szórakozás, nevezetesen az okoskodás is helyet talál
o ttan ."70
A z „em berek" okoskodó közönsége a „polgárokévá" alakul,
ahol a „közönség" ügyeiről beszélgetnek. A „köztársasági al­
kotm ányban" ez a politikailag m űködő nyilvánosság lesz a
liberális jogállam szervezőelvévé. A polgári társadalom ennek
keretein belül a m agánautonóm ia szférájaként jön létre (saját

Uo. IV. köt.

68 Uo. IV. köt. 171.1.
69 Kant: A tiszta ész kritikája. Bp., 1891. 502.1.
70 Kant: A gyakorlati ész kritikája. Bp., 1922.157.1.

177
„boldogságát" mindenki azon az úton keil h ogy kereshesse,
m ely szám ára hasznosnak látszik). A polgári szabadságjogokat
általános törvények biztosítják; az „em berek" szabadságának
megfelel a polgárok törvény előtti egyenlősége (valam ennyi
„vele született jog" eltörlése). M aga a törvényhozás „az észből
eredő népakaratból" szárm azik: m ert em pirikusan a törvények
eredete az okoskodó közönség „nyilvános m egegyezésében"
keresendő; ezért Kant ezeket nyilvános törvényeknek is nevezi,
m egkülönböztetve a m agántörvényektől, m elyek m int a szokás
és az erkölcs, kim ondhatatlanul, tételes m egfogalm azás nélkül
követelnek a m aguk szám ára érvényességet.71 „Valamely nyil­
vános törvény azonban, m ely mindenki szám ára m egh atároz­
za, am i jogilag m egengedett vagy tiltott, nyilvános akarat aktu­
sa, melytől m inden jog kiindul, melynek m agának tehát olyan­
nak kell lennie, hogy senkivel szem ben ne követhessen el igaz­
ságtalanságot. Erre azonban sem milyen m ás akarat nem képes,
m int az egész nép akarata (mivel mindenki mindenkiről, ennél­
fogva mindenki saját m agáról h atároz)."72 Itt az érvelés egészen
a rousseau-it követi, egyik pontján azonban azzal a döntő kü­
lönbséggel, hogy a népszuverenitás73elvét csak az ész nyilvános
használatának előfeltételezésével lehet megvalósítani. „M inden
közösségben m eg kell lennie ... a szabadság szellemének, m ivel
abban a vonatkozásban, ami az általános emberi kötelességet
illeti, mindenki az ész útján kíván m eggyőződni arról, hogy ez
a kényszer jogszerű, azért, hogy ne jusson önm agával ellent­
m on dásb a." „A nyilvánosság korlátozása - gondolja Kant, te­
kintettel az akkoriban hevesen vitatott szabadkőm űves páho­
lyokra - az indítóoka valam ennyi titkos társaságnak. M ert ter­
m észetes emberi hivatás, h ogy közöljük egym ással kiváltképp
azt, am i az em bert általában érin ti."74 Ebben az összefüggésben
hangzik el a híres m ondat a toll szabadságáról m int „népsza­
badságjogok egyetlen palládium áról".

71 Ez a megkülönböztetés azonban nem egyezik meg a közjog és a magánjog

megkülönböztetésével. Kanti értelemben az egész polgári jog közjog, lásd
Metaphysik der Sitten, Rechtslehre. Immanuel Kants Werke. VII. köt.
72 Uo. VI. köt. 378.1.
73 Uo. VI. köt. 389. 1. „Amit egy nép önmagáról nem tud elhatározni, azt a
törvényhozó sem határozhatja el a népről."
74 Uo.

178
 Kant m ár A tiszta ész kritikájában az egym ás közt okoskodók
nyilvános konszenzusának tulajdonította a pragm atikus igaz-
ságkontroll funkcióját: „Az igaznak tartás (Fürw ahrhalten) p ró ­
baköve, legyen ez akár m eggyőződés, akár puszta rábeszélés,
külsőleg tehát az a lehetőség, hogy ezt közöljük és az igaznak
tartást m inden ember esze szám ára érvényesnek találjuk."75 A
transzcendentális tudat intelligíbilis egységének megfelel v ala­
m ennyi empirikus tudatnak a nyilvánosságban létrejövő egysé­
ge. Később, a jogfilozófiában, „valam ennyi ítéletnek ez a m eg ­
egyezése a szubjektumok egym ás közti különbsége ellenére",
m elyet a publicitás biztosít, s m elyre Kantnál m ég hiányzik a
„közvélem ény" elnevezés, pragm atikus értékén túl konstitutív
jelentőséget is kap: a politikai, nevezetesen a m ások jogára
vonatkozó cselekedeteknek m aguknak csak annyiban kell össz­
hangban állniuk a politikával és a morállal, amennyiben alap ­
elveik közzétételre alkalmasak, sőt erre rászo ru ln a k .6 A nyilvá­
nosság előtt valam ennyi politikai cselekvésnek visszavezethe-
tőnek kell lennie a törvények alapjára, melyek viszont a m aguk
részéről a közvélem ény előtt általános és ésszerű törvényekként
vannak igazolva. Egy általánosan szabályozott állapot keretein
belül (mely a polgári alkotm ányt és az örök békét a „tökéletesen
igazságos rendben" egyesíti) az uralom természettörvényét a jogi
törvények uralma váltja f e l- a politika elvileg átalakítható morállá.
H ogyan lehetne azonban a politika és m orál összhangját
m egőrizni, amíg ez a jogállapot m ég nem áll fenn? Ennek m eg ­
terem téséhez m ég az sem elegendő, h a m inden egyes em ber a
szabadságprincípium oknak megfelelő törvényes alkotm ány­
ban kíván élni, vagyis nem elegendő m indenki akaratának disz-
tributív egysége; m ég az egyesített akarat kollektív egységére is
szükség volna: ezt az állapotot mindenkinek együtt kellene
akarnia. Ennek következtében Kant sem hiszi, hogy a jogi álla­
pot kezdetét m ásképp is lehetne remélni, m int erőszak útján. A
közönséggé egyesült m agánem berek az erőszak közvetett alkal­
m azását m agát azonban nem tekintik politikainak,77 a polgári

75 „A válásról, a tudásról és hívásról" című szakaszban, i. m. 491.1.

76 Ezt nevezi Kant „a politika és a morál összhangjának a közjog transzcenden­
tális fogalma szerint". Az örök béke. i. m. 75.1.
77 L. Kosselleck: i. m. (Főleg a 81.1.)

179
nyilvánosság morális önértelm ezése azokat az erőfeszítéseket is
arra kötelezi, hogy tartózkodjanak a politikai erőszak m ódsze­
reitől, melyek először teremtenek szám ára egyáltalán politikai
funkciót, a nyilvánosság ugyanis éppenséggel felszabadítást
ígér az erőszak alól. Kant ezt a dilem m át történelemfilozófiailag
oldja m eg. Szerinte a belül szabad egyének közrem űködése
nélkül is ki fognak alakulni kívül olyan külsőleg szabad viszo­
nyok, melyek között azután a politika tartósan feloldódhat a
m orálban. Kant, m int ismeretes, az em beri nemnek és társadal­
m i berendezkedésének előrehaladását p u sztán a term észet
kényszere alapján konstruálja m eg, tekintet nélkül arra, am it
m aguknak az embereknek a szabadságtörvények szerint tenni­
ük kellene; akkor persze ez az előrehaladás nem a m oralitás
növekvő m ennyiségében áll, hanem kizárólag a legalitás term é­
keinek növekedésében.78
H a a term észet a „társadalm i antagonizm ust", a belső h arco­
kat és a népek közötti háborúkat használja fel, hogy az em beri­
ség valam ennyi term észetes hajlamát kibontakoztassa „egy pol­
gári társadalom ban, m ely általában az igazságot valósítja m e g ",
akkor ez a „tökéletesen igazságos polgári berendezkedés" m aga
m inden bizonnyal „patologikus m ódon kicsikart egyetértés"
lesz, am ely csak látszik „m orális egésznek". Ebben fogja gyakor­
lati m egoldását m egtalálni az a problém a, m elyet Kant elm éle­
tileg a következő form ában fogalm az m eg: „Egy értelm es lé­
nyekből álló töm eget, am ely fennm aradása érdekében általános
törvényeket kíván, de am elynek minden tagja titokban hajla­
m os kivonni m agát alóluk, úgy rendezni és alkotm ányukat ú gy
m egszervezni, hogy, bár egyéni érzelmeik egym ás ellen irányu­
lok, m égis olyannyira ellensúlyozzák egym ást, hogy m egnyil­
vánulásuk eredm énye olybá tűnjék, m intha gonosz indulat nél­
kül valók volnának"79 - változat ez M andeville jelszavára: „pri­
vate vices public benefits". (A m agán bű n ök ered m én ye a
közjó.)
K ant végül is ennek az alapelvnek m egfelelően fejti ki a
politikailag m űködő nyilvánosság m eghatározott szociológiai
előfeltételeit: ezek mindegyike a szabadon versengő árutulajdo­

78 Immanuel Kants Werke. VII. köt. 404.1.

79 Kant: Az örök béke. i. m. 51.1.

180
nosok m agánautonóm iájára bízott társadalm i viszonyokhoz
kapcsolódik.
A politikailag okoskodó közönség tagjai csak m agántulajdo­
nosok lehetnek, m ert ezek autonóm iája az áruforgalom ban gyö­
kerezik, és ezért egybeesik ennek mint m agánszférának a m eg ­
őrzéséhez fűződő érdekkel: „Ehhez, a term észetes m inőségen
kívül (hogy az illető ne gyerm ek vagy asszony legyen), egyetlen
m inőség szükséges: hogy az illető a m aga ura legyen, ennélfog­
v a legyen valam ilyen tulajdona (melyhez m inden m esterséget,
kézm űipart, szépm űvészetet vagy tudom ányt hozzá lehet szá­
m ítani), m ely táplálja; vagyis hogy azokban az esetekben, m ikor
a m egélhetés végett valam it m ásoktól kell m egszereznie, akkor
ezt csak annak elidegenítésével szerezze m eg, ami az övé, ne
pedig m ásoknak ad ott engedély útján, hogy az ő erőit felhasz­
nálják, következésképpen, hogy senki m ást ne szolgáljon m int
a közösséget, a szó tulajdonképpeni értelmében. Itt a n agy (vagy
kis) vagyonok tulajdonosai és a különböző m esterségeket foly­
tatók egym ással m ind egyen lők ... " 80 Kant, aki észreveszi ennek
a m egkülönböztetésnek nem kielégítő voltát - „beismerem, elég
nehéz m eghatározni azt a követelm ényt, m elynek alapján v ala­
ki igényt tarthat arra a cím re, hogy ő a m aga u ra " - m égis
találóan határolja el a később szabad bérm unkának nevezett
jelenséget.81 M íg a bérm unkások arra kényszerülnek, hogy
egyetlen árujukként munkaerejüket cseréljék el, a m agántulaj­
donosok egym ás között m int árutulajdonosok javak cseréjén
keresztül érintkeznek. Csak ők a m aguk urai, csak őket kell

80 Immanuel Kants VJerke. VI. köt. 378.1.

81 „A házi cseléd, a bolti kiszolgáló, a napszámos, maga a borbély pusztán
operarii, nem artifices és nem államtagok, ezért nem is minősülnek polgár­
nak", hanem csupán „védelemben részesülő társak" (Schutzgenossen), akik
a törvények jogvédelmét élvezik magához a törvényhozáshoz azonban nincs
joguk - „habár az, akinek a tűzifát adom feldolgozás végett, vagy a szabó,
akinek szövetet adok, hogy abból ruhát készítsen, látszólag egészen hasonló
viszonyban vannak velem, mégis amaz különbözik ettől, mint a borbély a
parókakészítőtől (akinek esetleg ehhez adtam hajat is), tehát mint a napszá­
mos a művésztől vagy kézművestől, akinek mindaddig birtokában marad a
munkája, amíg nincs megfizetve. Az utóbbi tehát, mint iparűző, tulajdonát
adja másnak (opus), az első erőinek használatát engedi át másvalakinek
(operám)." Uo. VI. köt. 379.1.

181
szavazati joggal ellátni, csak őket kell példaszerű értelem ben
elméjük nyilvános használatára feljogosítani.
E z a korlátozás másfelől csak akkor fér össze a nyilvánosság
elvével, ha a m agánszférán belül a szabad verseny valóságos
m echanizm usán keresztül egyenlő esélyek állnak fenn a tulaj­
don m egszerzésére. Igaz, hogy a szabad áruforgalom „néhány
nem zedék folyam án tekintélyes egyenlőtlenséget hozhat létre
vagyoni körülményekben egy közösség tagjai között (a zsoldos
és bérlő, a földbirtokos és a földm űves szolgák közösségének
tagjai között); csak azt nem akadályozhatja m eg, hogy ezek, ha
tehetségük, szorgalm uk és szerencséjük m egengedi, ne legye­
nek feljogosítva, h ogy ugyanilyen körülm ények közé em elked­
jenek fel. M ert különben (az egyik a másikat) kényszeríthetné,
anélkül, h ogy őt viszont m ások ellenhatásán keresztül kény­
szeríteni lehetn e... M indenkit m inden olyan állapotbanboldog-
nak tételezhetünk fel, am ikor csak tudatában van, h ogy csupán
saját m agán (vagyonán vagy kom oly akaratán) múlik, h ogy
nem emelkedik fel m ásokkal egyenlő színvonalra vagy olyan
körülményeken, melyeket senki m ásnak nem róhat fel, nem
pedig m ások ellenállhatatlan akaratán ... akiknek, am i a jogot
illeti, sem m i előnyük nincs vele szem ben."83 A nem tulajdono­
sok így ki vannak zárva a politikailag okoskodó m agánem berek
közönségéből, anélkül, hogy ezzel a nyilvánosság elvén sérelem
esnék. Ebben az értelem ben ők nem is polgárok, hanem olya­
nok, akik majd egykor tehetséggel, szorgalom m al és szerencsé­
vel azzá válhatnak; visszavonásig pusztán védelem ben része­
sülő társak (Schutzgenossen), akik élvezik a törvény védelm ét,
anélkül, hogy m aguk is hozhatnának törvényeket.
Kant osztotta a liberálisok bizakodását, hogy a polgári társa­
dalom privatizálódásával m aguktól ki fognak alakulni, sőt szin­

82 Más összefüggésben Kant anekdotikus utalást tesz a „laissez fairé" épp

akkortájt forgalomba került jelszavára: „Egy francia miniszter magához hiva­
tott néhányat a legtekintélyesebb kereskedők közül, és javaslatokat kért tőlük,
hogyan lehetne a kereskedelmet fellendíteni... Miután az egyik ezt, a másik
azt a javaslatot tette, megszólalt az egyik öreg kereskedő, aki mindaddig
hallgatott Csináljatok jó utakat, verjetek jó pénzt, adjatok azonnal váltójo­
got stb. egyébként pedig hagyjatok bennünket, hadd csináljuk!" Uo. VII.
köt. 330.1. '
83 Uo. VI. köt. 376.1.

182
te m ár ki is alakultak az olyan szociális előfeltételek, m int a jogi
állapotnak és a politikailag m űködőképes nyilvánosságnak a
term észeti bázisa; és m ivel egy ilyen társadalm i berendezkedés
mint ordre natúréi látszólag m ar oly világosan ki is rajzolódott,
Kantnak nem esett nehezére, hogy történelemfilozófiailag a jogi
állapotot úgy állítsa be, mint ami a term észeti kényszerből
fejlődik ki, ez viszont lehetővé teszi szám ára, h ogy a politikát a
m orál kérdésévé változtassa. A szabad áruforgalom ban benne
rejlő igazságosság fikciója magától értetődővé teszi a bourgeois-
nak és az hom m e-nak, az érdekkel bíró m agántulajdonosnak és
a tisztán autonóm individuum nak az egyesítését. A m agán ­
szféra és a nyilvánosság specifikus viszonya, melyből az önző
bourgeois-nak az önzetlen hom m e alakjában való, és az em pi­
rikus szubjektumnak az intelligíbilis szubjektum alakjában való
m egkettőződése szárm azik, a citoyennek, a választójoggal bíró
állam polgárnak a legalitás és a m oralitás kettős aspektusában
való szem léletét is lehetővé teszi. „Patologikusán kicsikart"
viselkedésében egyúttal m orálisan szabad emberként is m egje­
lenhet, m indaddig, am íg a term észet szándéka folytán, vagyis
a szabadon versenyző m agántulajdonosok uralm i szem pontból
em ancipált és hatalm i szem pontból sem leges társadalm ának
alapzatán biztosítva van a politikai nyilvánosságnak s az irodal­
m i nyilvánosságból nyert önértelm ezésének az összhangja - az
érdekkel bíró m agánem berek közönséggé összegyűlve, tehát
állam polgári minőségükben külsőleg úgy viselkednek, mintha
belülről szabad em berek lennének. Olyan társadalm i előfeltéte­
lek esetén, melyek az egyéni bűnöket (private vices) közösségi
erényekké (public virtues) alakítják át, empirikusan elképzelhe­
tő a világpolgári állapot, és ezzel a politikának a m orál alá
történő besorolása. A citoyen rés publica fenomenonként m eg­
jelenítheti a rés publica noum enont; a tapasztalatnak u gyan ­
ezen a talaján egyesíthet két heterogén törvényhozást, anélkül,
h ogy az egyik a m ásikban károsodást okozhatna: a m agán em ­
bereknek m int érzékileg ösztönzött árutulajdonosoknak és mint
ugyanakkor szellemileg szabad em bereknek a törvényhozását.
Akárcsak a társadalm i szférában, a világra n ézve általában is, a
fenomenális és num enális viszonya a tiszta ész harm adik anti­
nóm iájának feloldása szerint fejeződik ki: m inden egyes hatást
intelligíbilis okának vonatkozásában szabadnak kell gondolni,
em pirikus megjelenésének vonatkozásában viszont egyúttal

183
szükségszerűnek, az érzéki világ valam ennyi esem ényét össze­
kapcsoló általános kauzális összefüggés tagjának is.84
Ezt a szisztem atikus szem pontból centrális m egkülönbözte­
tést Kant term észetesen nem tudja konzekvensen fenntartani a
politikai filozófiában - a gyakorlati ész törvényeit nem tudja
kom olyan függővé tenni az empirikus feltételektől. A m ennyi­
ben azonban ajogi állapot term észeti bázisa kérdéses, annyiban
m egterem tését m agát - mely eddig a m orális politikának előfel­
tételeként szerepelt - kell a politika tartalm ává és feladatává
tenni. EzáKal új funkciót kapna a nyilvánosság is, melynek
összhangban kell tartania a politikát a m orál törvényeivel; ezt
végül is a kanti rendszerben egyáltalán nem lehetne értelm ezni.
Bárkik legyenek is a politikailag cselekvő egyének, az uralko­
dó, egy párt, egy vezetésre kijelölt szem ély vagy az egyes állam­
polgárok, ha nem tudnak m ár a fennálló törvényekhez igazod­
ni, hanem egy jogi állapotot csak m ost akarnak létrehozni, akkor
nem elegendő arra ügyelni, h ogy megvalósuljon a pusztán
negatív összhang a többiek önkényével - ellenkezőleg, a többiek
önkényének pozitív befolyásolását kell megkísérelnünk. Ez erő­
szak útján lehetséges és rendszerint így is történik. A többiek
önkényének befolyásolása azonban, h a m orálisan történik,
olyan orientációt követel m eg, am ely a közönség általános cél­
ját, éppen a polgári társadalom egészének jólétét tartja szem
előtt. Egy ilyen politika szférájában ennélfogva valam ely csele­
kedet morális szándékát az érzéki világban lehetséges sikerén
kell mérni. A politikai erény szám ára a boldogság nem lehet
közömbös: a jog és a m orál összeegyeztetése végett az összes
politikai alapelv m árm ost azért igényli a publicitást, m ert ezek­
nek „a közönség általános céljával (a boldogsággal) egyezniük
kell", m ert a politika tulajdonképpeni feladata, hogy „a népet
saját helyzetével elégedetté tegye".85 Előzőleg viszont ugyaneb­
ben az értekezésben ezt írta: „A politikai m axim áknak nem kell
feltétlenül az általuk az egyes államokban előidézett jólétből és
boldogságból kiindulniuk; tehát nem abból a célból, am it m in­
denki akaratának tárgyául tűz ki, m int az állambölcsesség leg­

84 Kant: A tiszta ész kritikája. 280. és köv. 1.

85 Kant: Az örök béke. 84.1.

184
főbb elvét, hanem a jogbölcsesség tiszta fogalm ából..., legyenek
a fizikai következm ények bármilyenek is."86
A jogi állapot m ár fennálló term észeti bázisának történelem ­
filozófiai előfeltételezése mellett Kant elválaszthatta, sőt el kel­
lett választania az állam üdvét polgárai jólététől, a m oralitást a
legalitástól. N em hagyatkozik azonban m indig erre az előfelté­
telezésre; ezt m utatja történelemfilozófiájának ambivalenciája,
melyben szám os, a rendszerbe illő, a m oralitást a haladásból
kirekesztő és ezt a legalitás termékeinek sokasodására korlátozó
m egnyilatkozás m ellett m egtalálható az az ellentm ondó beis­
m erés is, „hogy az emberi nem, m ivel a kultúra mint a m aga
term észeti célja felé állandó előrenyom ulásban van, létének
morális célja tekintetében is előre halad a jobb felé".87 És ugyan­
ebben az összefüggésben: „Ezenkívül sok bizonyíték található
arra, hogy az emberi nem a mi korunkban - valam ennyi m eg­
előzőhöz képest - egészében véve m orális tekintetben valóban
előrenyom ult a jobb felé."88 H a m agát a jogi állapotot először
politikailag, éspedig a m orállal összhangban tartott politikai
útján kell m egvalósítani, akkor a legalitás előrehaladása egye­
nesen függ a m oralitás előrehaladásától, és a rés publica mint
fenomenon m agának a rés publicának mint noum enonnak a
terméke lesz: „ ...a tehetségek lassanként fejlődnek, az ízlés
kialakul, és folyam atos felvilágosítás útján m ég egy olyan gon­
dolkodásm ód m egalapozása is elkezdődik, m ely az erkölcsi
m egkülönböztetés iránti nyers term észeti hajlamot idővel m eg ­
határozott gyakorlati elvekké alakíthatja át, és így végre a társa­
dalom patologikus úton kicsikart összhangját morális egésszé
változtathatja."89
A fenomenális rés publica és a noum enális rés publica viszo­
nya m ár nem illik bele a lényeg és jelenség elméletileg rögzített
viszonyába. „Az em berek term észetes jogával összhangban le­
vő alkotm ány eszméje - olvashatjuk a filozófiai fakultásnak a
jogi fakultással való vitájában - , h ogy tudniillik a törvénynek
engedelm eskedők kell hogy egyúttal, egyesülve, a törvényho­

86 Uo. 72.1.
87 Immanuel Kants Werke VI. köt. 393.1.
88 Uo. VI. köt. 394.1.
89 Uo. IV. köt. 155.1.

185
 zók is legyenek, valam ennyi állam form ának alapjául szolgál, és
az ennek m egfelelően tiszta észfogalmakkal elgondolt k ö z ö s
lényeg, m elyet platóni ideálnak neveznek (rés publica noum e-
non), nem üres agyrém , hanem egyáltalán minden polgári al­
kotm ány örök morálja, és ez küszöböl ki minden h áb orú t."90
Idézzük fel hát az „ideál" Kant-féle használatát, m ely az eszm ét
in individuo jelenti, vagyis egy egyedi, csupán az eszm e által
m eghatározott vagy éppen m eghatározható dolgot.91 E z m ég
távolabb van a valóságtól, mint az eszm e; mindkettőnek csak
regulatív funkciót lehet tulajdonítani: m int ahogyan az eszm e a
szabályt adja, az ideál egy utókép m eghatározásának ősképéül
szolgál, és mindig csupán „zsinórm értéke cselekedeteinknek";
éppenséggel különbözik attól az ideáltól, m elyet Platón m int az
isteni értelem eszméjét tévesen konstitutív jelentőséggel ruhá­
zott fel. Ez annál is meglepőbb, mivel az általunk idézett szö­
vegrész összefüggésében a rés publica noum enont platóni ide­
álnak nevezi. Ez nem puszta elszólás, m ert utána ez áll: az ezen
ideálnak megfelelően „szervezett polgári társadalom nem m ás,
m int ennek ábrázolása szabadságtörvények szerint egy tapasz­
talati példa által (rés publica fenom enon), és ezt csak sok harc
és küzdelem után lehet fáradságosan kivívni; alkotm ánya azon­
ban, ha egyszer m ár nagyjából kivívták, valam ennyi közül a
legjobbnak m inősül". M ár az előző tétel ugyanilyen értelem ben,
kijelentő m ódban fejeződött be: „ ... és ez küszöböl ki m inden
háborút". Ezzel szem ben az ideál m eghatározásánál általában
ez olvasható: „Az ideált pedig egy példában, azaz a jelenségben
megvalósítani akarni, mint teszem a bölcset a regényben, nem
járja, s azonfölül valam i képtelen és nem igen épületes dolog,
m inthogy a term észetes korlátok, m elyek az eszmebeli teljessé­
gen állandóan csorbát ejtenek, egy ilyen kísérletben m inden
illúziót lehetetlenné, s ezzel a jót, am i az eszm ében rejlik, m ég
gyanússá is és puszta koholm ányhoz hasonlóvá teszik."92
Kant politikai filozófiájában két változatot lehet világosan
m egkülönböztetni. A hivatalos változat olyan világpolgári álla­
p ot konstrukcióját használja fel, m ely egyedül a term észeti

90 Uo. VH. köt. 403.1.

91 Kant: A tiszta ész kritikája. 349.1.
92 Uo. 350.1.

186
 kényszer hatására jön létre, s melynek előfeltételezésével aztán
a jogtudom ány a politikai cselekedeteket a m orális cselekedetek
m ódjára vezetheti le: egy am úgy is fennálló jogi állapotban
(melynek olyan külső feltétele van, am ely m ellett az embereket
valóban részesíteni lehet valam ilyen jogban), a m orális politika
nem jelent m ást, m int a pozitív törvények által m eghatározott
kötelességből fakadó jogi cselekvést. A törvények uraim ar pub­
licitás útján biztosítják, nevezetesen olyan nyilvánosság révén,
m elynek m űködőképessége a jogi állapot term észeti bázisával
m ár általában tételezve van.
A történelem filozófia második, nem hivatalos változata abból
indul ki, hogy a politikának először a jogi állapot m egterem té­
sére kell törekednie. Ezért egy olyan világpolgári állapotnak a
konstrukcióját használja fel, mely a term észeti kényszerből és
főképp a morális politikából szárm azik. A politikát nem lehet
kizárólag m orálisan felfogni, mint pozitíve fennálló törvények
szerinti kötelességteljesítő cselekvést: ellenkezőleg, ennek pozi­
tívvá tétele m int a cselekvés tulajdonképpeni célja, azt követeli
m eg, hogy tekintettel legyünk a közönség általános céljára, a
jólét érdekében kollektíve egyesített akaratra. Ezt ism ét a nyil­
vánosság útján kell biztosítani. M ost azonban a nyilvánosság­
nak specifikus értelem ben kell a m orált és a politikát egyesíte­
nie; benne kell létrejönnie valam ennyi egyén empirikus céljai
intelligíbilis egyesülésének - a legalitásnak a moralitásból kell
következnie.
Ezzel a szándékkal vállalkozik a történelemfilozófia a közön­
ség vezetésére; m ert benne m int a világpolgári állapot propede-
utikájában az ész törvényei egyezségre lépnek a jólét szükség­
leteivel: neki m agának kell közvélem énnyé válnia. így jutunk el
a történelemfilozófia figyelemre méltó önimplikációjához; a tör­
ténelemfilozófia figyelembe veszi azt a visszahatást, m elyet a
történelem elmélete annak saját m enetére gyakorol: „Egy olyan
filozófiai kísérletet, m ely az általános világtörténelm et az em be­
ri nem tökéletes polgári egyesülését célul kitűző term észeti terv
szerint kívánja feldolgozni, lehetségesnek és m ég e term észeti
szándék szempontjából is kedvezőnek kell tekinteni."93 Az előre­
haladó felvilágosodással lassanként egészen a trónokig jut el,

93 Immanuel Kants Werke. IV. köt. 164.1.

187
 „egy bizonyos szívbéli érdeklődés, m elyet a felvilágosodott
em ber tanúsít elkerülhetetlenül a jó iránt, am it tökéletesen m eg­
é rt"94. így m agának a történelem filozófiájának is a felvilágoso­
dás részévé kell válnia, m elyet azáltal jellemez a történelem filo­
zófia folyam ataként is, hogy ennek ismeretei behatolnak a kö­
zönség okoskodásába. Kant, az em beriség általa adott „jöven­
dőm ondó történelm ével" összefüggésben következetes m ódon
külön paragrafust szentel azoknak a nehézségeknek, m elyek „a
legjobb világ felé történő előrehaladás érdekében lefektetett
m axim ák publicitásával kapcsolatosak".95 A nép nyilvános ta­
nítására a jog szabad oktatóit jelölték ki, éppen a filozófusokat,
akiket viszont m int felvilágosítókat az állam ra nézve veszélyes
elemek hírébe hoztak. A legjobb világ felé való előrehaladáshoz
m égis szükség van az ő tevékenységükre teljes nyilvánosság
e l ő t t - „így a publicitás tilalma m egakadályozza egy nép hala­
dását a jobb felé"96.
Ebben a történelemfilozófiában - m ely m ég politikai szándé­
kát és hatását is implikálja - a rendszert szétfeszítő következm é­
nyek az általa m egkívánt nyilvánosság kategóriáján m utatkoz­
nak m eg: az ész, m egvalósulásának történelm i útján, az általá­
ban vett tudat intelligíbilis egységének m egfelelően az em piri­
kus tudatok egyesítettségét követeli m eg; am az a nyilvánosság
közvetítésén keresztül válik általában vett tudattá; általánossá­
ga az általában vett empirikus tudat általánossága, m elynek
majd a hegeli jogfilozófia ad nevet: közvélem ény.
A nyilvánosság csak addig illeszkedett be kényszer nélkül a
kanti rendszer kategóriái közé, am eddig az empirikus és az
intelligíbilis szubjektumnak, általában a fenomenális és a nou-
menális szférának a politikai szféra szám ára is kötelező elvá­
lasztása szám olhatott a nyilvánosság liberális modelljének szo­
ciális előfeltevéseivel: a bourgeois-hom m e-citoyen klasszikus
viszonyával, éppenséggel a polgári társadalom m al m int olyan
term észetes renddel (ordre natúréi), m ely az egyéni bűnöket
(private vices) közösségi erényekké (public virtues) alakítja át.
M ivel a kanti rendszerbe egész sor fikció kerül be, amelyekben

1Uo. IV. köt. 163.1.

’ Uo. VII. köt. 402.1.
’ Uo.

188
a polgári tudat önértelm ezése „közvélem ényként" fogalm azó­
dik m eg, a polgári nyilvánosság eszméje belőle épp abban az
összefüggésben olvasható ki, m ely közte és a jogi állapot term é­
szeti bázisának előfeltételezése között fennáll. A nyilvánosság
fogalm a nem véletlenül fordul m agának a rendszernek az alap ­
jai ellen, mihelyt többé m ár nem lehet biztos ebben az összefüg­
gésben. M ár H egel kifejezetten kétségbe vonja, hogy a polgári
társadalom valaha is képes lesz ilyen term észetes rendként
működni.
H abár az áruforgalom és a társadalm i munka privatizált
szférája a jogi állapot term észeti bázisa, m égis ki van téve annak
a veszélynek, hogy saját im m anens konfliktusai folytán felm or­
zsolódik. Ilyen körülm ények között viszont m ár a nyilvánosság
sem alkalmas arra, hogy a politika és a m orál közvetítésének
princípium a legyen - H egel a közvélemény fogalm ában a p ol­
gári nyilvánosság eszm éjét m ár ideológiaként leplezi le.

14. § A nyilvánosság dialektikájáról (Hegel és M arx)

A z okoskodó m agánem berek közönségében kialakul az, am it

Kant „nyilvános m egegyezésnek", Hegel „közvélem énynek"
nevez; ebben jut kifejezésre „a sokak nézeteinek és gondolatai­
nak empirikus általánossága".97 Első pillantásra úgy látszik,
hogy a hegeli m eghatározás csak árnyalatokban különbözik a
kantitól: „A formális, szubjektív szabadság, hogy az egyeseknek
m int olyanoknak az általános ügyekről tulajdon ítéletük, véle­
kedésük és tanácsuk van, és ezt kinyilvánítják, abban az összes­
ségben (Zusam m en) jelenik m eg, amit közvélem énynek n evez­
n ek ."98 E paragrafust m agyarázva a nyilvánosság funkcióját a
XVIII. század m intájára az uralom racionalizálásaként h atároz­

97 H egei: A jogfilozófia alapvonalai. Bp., 1971.324.1. A „sokak" kifejezéshez hozzá­

fűzi Hegel: „az empirikus általánosságot helyesebben jelöli meg, mint a
szokásos valamennyi. Mert ha azt mondják majd, hogy magától értetődik, hogy
ez a valamennyi nem foglalja magában mindenekelőtt legalábbis a gyerme­
keket, asszonyokat stb., akkor ezzel még inkább magától értetődik, hogy az
egészen határozott valamennyi kifejezést nem kellene használni ott, ahol még
valami egészen határozatlanról van szó."
98 Hegel: Rechtsphilosophie. (Hg. Hoffmeister) 316. §, 272.1.

189
za meg: „Am inek m ost érvényben kell lennie, az többé nem
erőszak útján, nem is annyira szokás és erkölcs útján, hanem
inkább okok és belátás útján van érvényben"; és nem sokkal
később: „A m odern világ elve megköveteli, hogy, am it m inden­
kinek el kell ismernie, az előtte jogosultként m utatk ozzék."99 És
ahogyan Kant az okoskodás nyilvánosságát teszi m eg az igaz­
ság próbakövének, melyen az igaznak tartás m inden em ber esze
szám ára érvényesként m utatkozhat m eg, így H egel is a közvé­
leménytől reméli, „hogy egy dolog az, am it valaki otthon a
feleségével vagy a barátaival elképzel, és m egint m ás dolog, ami
egy nagygyűlésen történik, ahol az egyik okosság felfalja a
m ásikat." M ásrészt a közvélem ényhez m égis h ozzátapad a
pusztán empirikus általánosság véletlenje, mely önm agán kívül
valam i másban találja m eg szubsztanciáját: ez a m egism erés
m int puszta jelenség. Am eddig az ész nyilvános használata a
tudós ügye, a fakultások Kant-féle vitája, addig a m egism erés
több a m aga tulajdon jelenségénél; ezért H egel szám ára a tud o­
m ány kívül esik a közvélem ény szféráján: „H a a tudom ányok
ugyanis egyáltalán tudom ányok, egyfelől egyáltalán nem áll­
nak a vélekedés és a szubjektív nézetek talaján, másfelől ha
ábrázolásuk sem az elrejtés, a célzás, a félig kim ondás és a
fordulatok m űvészetében áll, hanem a jelentés és értelem egyér­
telmű, nyílt és határozott kim ondásában, akkor nem tartoznak
abba a kategóriába, ami a közvélem ényt alkotja."101
A közvélem énynek ez a lefokozása kényszerűen adódik a
polgári társadalom hegeli fogalmából. Ennek törvényeit ugyan
egyszer az ésszerűség ragyogásaként dicséri, utalással Smith,
Say és Ricardo politikai gazdaságtanára; de az a belátás, m elyre
a szükségletek em e rendszerének egyidejűleg anarchikus és
antagonisztikus jellegével kapcsolatban eljut, döntően szétzúz­
za azokat a liberális fikciókat, m elyeken a közvélem énynek
m int m erő ésszerűségnek az önértelm ezése nyugszik. H egel
m ég m ély hasadást is felfedez a polgári társadalom ban, m ely
„nem csak h og y nem oldja fel... a term észettől tételezett...
egyenlőtlenséget, h an em ... a képességben, a vagyonban és m a­

99 Kiegészítés a 116. és 117. §-okhoz. (Hg. Glockner) VII. köt. 424. és 426.1.
100 Gans: i. m. 424.1. (Kiegészítés a 315. §-hoz.)
101 Hegel: Rechtsphilosophie. (Hg. Hoffmeister) 277.1. 319. §.

190
gában az intellektuális és morális m űveltségben megnyilvánuló
egyenlőtlenséggé fokozza".102 M ert „az em berek között a szük­
ségleteken és az ezekhez szükséges eszközök előállításának és
elkészítésének m ódozatain keresztül létrejövő összefüggés az
egyik oldalon a gazdagságok felhalm ozódását növeli... a másik
oldalon pedig a különös m unka korlátoltságát és elszigetelődé­
sét és így az e m unkához kötött osztály függőségét és n yom o­
rúságát. .. Itt derül ki, hogy a polgári társadalom az aránytalanul
n agy gazdagság m ellett sem eléggé gazdag, vagyis hogy saját­
ságos vagyona nem elég ahhoz, hogy a mértéktelen szegénység­
nek és a csőcselék kitermelődésének véget vessen ."103 A polgári
társadalom rendjei között a proletariátus pusztán negative h a­
tározódik m eg m int a szegénygondozás egyik kategóriája; de az
alulfogyasztás körvonalakban felvázolt elmélete (egy anticipált
im perializm us következm ényeivel, lásd a 246. §-t) olyan érdek­
ellentétet állapít m eg, m ely a politikailag okoskodó m agántulaj­
donosok állítólagos közös és általános érdekét pusztán partiku­
láris érdekként diszkreditálja. A közönséggé egybegyűlt m a ­
gánem berek közvéleményének nincs többé alapja egysége és
igazsága szám ára; a sokak szubjektív vélekedésének színvona­
lára esik vissza.
A közvélem ény ambivalens helyzete szükségképpen követ­
kezik a „polgári társadalom dezorganizációjából". M erth ogyan
is festene egy állam, m elyet H egel kifejezésével, „összecserél­
n ek" a polgári társadalom m al, nevezetesen, amelyik „a bizton­
ságba, valam int a tulajdon és a szem élyes szabadság védelm ébe
helyezi a m aga m egh atározását?"104 Tendenciaszerűen valóban
m ég a polgári jogállam ot is, melynek segítségével a m agán em ­
bereknek az uralm at ésszé kell átalakítaniuk közvélem ényük
m értékében, úgyszólván visszaveszik a polgári társadalom ba,
azzal „összecserélik". Ahol azonban a m agánrendet m int olyant
„felemelik, hogy a törvényhozó hatalom ban, az általános ü gy ­
ben részt v eg y en "105, ott a polgári társadalom dezorganizációja
folytatódna az államban. H a a szükségletek antagonisztikus

Uo. 175.1.200. §.
103 Uo. 200.1. 243., 245. §.
104 Uo. 208.1. 258. §.
105 Uo. 264.1. 303. §.

191
rendszere partikuláris érdekekre szakad szét, akkor a m agán,
emberek politikailag m űködő nyilvánossága „anorganikus vé­
lekedéshez és akaráshoz, valam int az organikus állammal
szem ben pusztán töm egszerű hatalom hoz" vezetne.106 Ennek
m egelőzése végett a fenyegető dezorganizációt rendőri óvintéz­
kedések és testületi kötöttségek útján kell megakadályozni.
„Minél mélyebbre m erül önző és vak céljába" a kereskedelmi és
ipari szabadság érdeke, „annál inkább szüksége van ilyen kö­
töttségre, hogy az általánoshoz visszavezessék, és hogy lerövi­
dítsék és enyhítsék a veszélyes kilengéseket, valam int annak az
időköznek a tartam át, melyben a polgári társadalom kollíziói-
nak tudattalan szükségszerűségben ki kell egyenlítődniük",107
A testületi visszacsatolású társadalom nak ezzel a fogalm ával
H egel határozottan túllépett a liberalizmuson; a nyilvánosság­
nak, m ely egy ily m ódon korlátozott m agánszférához tartozik,
a fogalm a sem lehet többé liberális.
A közvélem ény formája az egészséges emberi értelem é, a nép
körében előítéletek m ódjára van elterjedve, de m ég ebben a
zavarosságban is „a valóság tényleges tendenciáit és igazi szük­
ségleteit" tükrözi.108 A rendi gyűlésben eszm él önm aga tudatá­
ra; itt a polgári társadalom foglalkozási rendjei részt vesznek a
törvényhozásban. A „rendi gyűlés n yilv án o sság a"109 ezért nem
a parlam enti viták s az állam hatalm at bíráló és ellenőrző közön­
ség politikai okoskodása közti összefüggést szolgálja; inkább a
felülről történő állam polgári integráció elve, m ert „az, h ogy ily
m ódon alkalom nyílik értesülések m egszerzésére, általánosab­
ban annyit is jelent, hogy a közvélem ény így jut csak először
igazi gondolatokhoz s ahhoz, hogy betekintsen az állam és
ügyeinek fogalmába és állapotába, és csak ezzel válik képessé,
h ogy erről ésszerűbben ítéljen; azután pedig m egism eri és m eg­
tanulja tisztelni az állami hatóságok és hivatalnokok ügyleteit,
tehetségeit, erényeit és képességeit. Am int e tehetségek az ilyen
nyilvánosságban kapják m eg a fejlődés hatalm as lehetőségét és
az elismerés színterét, úgy másfelől ez az egyesek és a töm eg

106 Uo. 263.1. 302. §.

107 Uo. 198.1. 236. §.
108 Uo. 273.1. 317. §.
109 Uo. 272.1. 314. §.

192
 I ujttségének gyógyszere és a m űvelődés eszköze szám ukra,
Mégpedig az egyik legnagyobb."110 A „m űvelődési eszközzé"
le fo k o z o tt nyilvánosság többé nem minősül m ár a felvilágoso­
dás elvének és a m agát m egvalósító ész szférájának. A nyilvá­
nosság pusztán a szubjektív vélekedés azon objektivitásba való
integrációjára szolgál, melyet a szellem önm agának az állam
alakjában adott. H egel ragaszkodik az ész m egvalósításának
eszméjéhez egy „tökéletesen igazságos rendben"; ebben össz­
hangban van az igazságosság és a boldogság. A közönség poli­
tikai okoskodása, a közvélem ény azonban m ár nem ennek az
összhangnak a garanciája; ezt a kezességet per se az állam , az
erkölcsi eszm e valósága veszi át, puszta létezése révén: „A
közvélemény ezért éppúgy érdem el tiszteletet, m int m egvetést,
ezt konkrét tudata és m egnyilvánulása, am azt lényegi alapja
nyom án - am ely abban a konkrétban, többé vagy kevésbé za­
varosan, csupán megjelenik. Mivel nincs m eg benne sem a
megkülönböztetés m értéke, sem a képesség, hogy a szubsztan-
ciális oldalt határozott tudásra emelje, így a tőle való független­
ség minden nagynak és ésszerűnek első formális feltétele (mind
a valóságban, mind a tud om ányb an)."111
Az opinion publique visszaszorul az opinion szférájába; a
létező államban m egvalósított ész ezért m egőrzi a szem élyi
uralom áthatolhatatlan m ozzanatát, melynek Kantnál fel kellett
oldódnia a nyilvánosság közegében és áttetszővé kellett válnia.
H egel a közvélem ényről adott elem zését a következő tételben
foglalja össze: „A szubjektivitásnak, melynek m int a fennálló
állam szervezet felbomlásának a m aga legkülsődlegesebb jelen­
sége a tulajdon véletlenszerűségét érvényesíteni akaró és m agát
szétrom boló vélekedésben és okoskodásban van, igazi valósága
ellentétében, abban a szubjektivitásban rejlik, mely - azonos
lévén a szubsztanciális akarattal - a fejedelmi hatalom fogalm át
alkotja."112 A z állam on belül, szinte egy szójáték révén, a szub­
jektív szabadság a m onarcha szubjektumában jut el a jogosult­
sághoz. Ez voltaképpen nem a közönség jogát hajtja végre,
m elyben K ant szerint egyedül lehetséges a célok egyesülése.

nu Uo. 272.1.315. §.
111 Uo. 274.1. 318. §.
112 Uo. 278.1. 318. §.

193
A fejedelmi hatalom alapja inkább annak az erkölcsi világnak a
közvetlenségében van, amelyből a szubjektumok csak szubjek­
tivitásuk jogáig küzdötték fel m agukat. A m onarcha ugyanis azt
tapasztalja, „hogy egy nép szubsztanciális alapja, szellemének
lényege és m eghatározott jellege felől nem hagyja m agát m eg­
téveszteni, de am a m óddal kapcsolatban, ahogyan ezt tudja, és
oly m ódon, ahogyan cselekedeteit, esem ényeit stb. megítéli -
m egtéveszti saját m a g á t".113 A z uralm at csak az a népszellem
tartja korlátok között, m ely azonos a szubsztanciális erkölcsiség
term észet adta rendjével; ezzel szem ben a felvilágosodás biro­
dalm a, melyben a népszellem m agát közvélem ényként tudja,
kötelező érvény nélkül m arad. A politika és m orál összhangját
H egel általában ham isan feltett kérdésként veti el; az uralom nak
a nyilvánosság közvetítésével történő racionalizációjával a nép­
szellemek világtörténelm i létezését helyezi szembe: „Egy idő­
ben sokat beszéltek a m orál és a politika ellentétéről és arról a
követelésről, hogy az utóbbinak az előbbihez kell igazodnia. Itt
erről általában csak annyit kell megjegyezni, hogy egy állam
jólétét egészen m ás igazolja, m int az egyes jólétét, és az erkölcsi
szubsztancia, az állam létezése, vagyis joga közvetlenül nem
valam ilyen absztrakt, hanem egy konkrét egzisztenciában van,
és csak ez a konkrét egzisztencia lehet a cselekvés és viselkedés
elve, nem pedig a szám os, m orális parancsnak tartott általános
gondolat valamelyike. A z a felfogás, hogy ebben a vélt ellentét­
ben a politika oldalán állítólag mindig igazságtalanságnak kell
lennie, inkább azoknak a képzeteknek a felületességén alapszik,
melyeket a m oralitásról, az állam term észetéről és ennek a
m orális szem pontokhoz való viszonyáról alkottak."114 H egel
elveszi a polgári nyilvánosság eszméjének élét, m ert az anarchi­
kus és antagonisztikus társadalom nem m utatja az autonóm
m agánem berek érintkezésének azt az uralom alól em ancipált és
hatalm i szem pontból sem leges szféráját, m elynek alapján a m a­
gánem berek közönsége a politikai autoritást racionális autori­
tássá alakíthatná át. A polgári társadalom sem tud meglenni
uralom nélkül, sőt éppen a dezorganizációra való term észetes
tendenciájának mértékében igényli csak igazán a politikai erő­

113 Uo. 274.1.317. §. Lásd továbbá Hegel: A szellem fenomenológiája. Bp., 1961.375.1.
114 Uo. 287.1.337. §.

194
szak útján történő integrációt. H egel rendi-állam i konstrukciója
olyan ellentm ondásokra reagál, melyeket ő az angolszász v agy
francia mintájú polgári jogállam valóságában m ár nagyon is
világosan lát; csakhogy ő ezt a valóságot nem akarta az előre­
h aladott polgári társadalom valóságaként elismerni.115
Ezt látta át az ifjú M arx. Ő tudja, hogy a kapitalizm us előtti
társad alom „politikai" rendjei a kapitalista társadalom ban
p uszta „szociális" rendekké oldódtak fel; ha m égis ezeknek
szánjuk a társadalom és az állam közti közvetítés politikai funk­
cióját, akkor ez azzal a tehetetlen restaurációs kísérlettel egyen­
értékű, „hogy m agában a politikai szférában az em bert vissza­
lökjék m agánszférájának korlátozottságába"116. A p orosz m in­
tájú újrendi alkotm ány, m elyet H egel dicsőít, az állam és társa­
dalom ténylegesen végbem ent elválását egy „rem iniszcencia"
révén kívánja sem m issé tenni. M arx látja, hogy a „k öztár­
saságnak", éppen a polgári jogállam formájának ott kell kiala­
kulnia, „ahol a m agánszférák önálló egzisztenciát értek e l"117.
Korábban a társadalom nak „közvetlenül volt politikai jellege,
azaz a polgári élet elemeit, mint például a birtokot v agy a
családot, vagy a m unka módját, a földesúri státus, a rend és a
korporáció formájában az állami élet elemeivé emelték. Ebben
a form ában ezek m eghatározták az egyes egyénnek az állam ­
egészhez való viszonyát, azaz azt a viszonyt, amelyben az egyén
el van választva a társadalom többi alkotórészétől és ki van
zárv a belőlük... A politikai forradalom , am ely a politikai álla­
m ot mint általános ügyet, azaz m int valódi állam ot konstituálja,
szükségképpen szétzúzta az összes rendeket, korporációkat,
céheket, kiváltságokat... A politikai forradalom ezzel m egszü n ­
tette a polgári társadalom politikai jellegét. A polgári társadal­
m at egyszerű alkotórészeire zúzta szét, egyrészt az egyénekre,
m ásrészt azokra az anyagi és szellemi elemekre, am elyek az
egyének élettartam át, polgári helyzetét alkotják. Kiszabadította
a hűbéri társadalom különböző zsákutcáiba m integy szétosz­
tott, szétdarabolt, szétfolyt politikai szellemet; egybegyűjtötte

115 L. M. Riedel: Hegels „bürgerliche Gesellschaft" und das Problem ihres

geschichtlichen Ursprungs. ARSP, XLVIII. 4.1962.539.1.
116 Marx-Engels Művei. 1. köt. Bp., 1957. 287.1.
117 u o 233.1.
ebből a szétszórtságból, m egszabadította a polgári élettel való
keveredéstől és konstituálta mint a közösségnek, a nép általános
ügyének szféráját, eszm ényi függetlenségben a polgári élet eme
különös elem eitől."118
M arx, am int az utolsó m ondat elárulja, ironikusan kezeli a
politikailag m űködő nyilvánosságot, a m agukat teljesen auto­
nóm embereknek tekintő, okoskodó m agántulajdonosok köz­
vélem ényének „ideális függetlenségét". M égis, hogy ennek
ideologikus m ozzanatát m egragadja, a polgári nyilvánosság
eszm éjét éppen olyan kom olyan veszi, ahogyan ez Anglia és
Franciaország politikailag haladottabb viszonyai önértelm ezé­
sének megfelel. M arx csak azért bírálja a hegeli államfilozófia
új rendi alkotm ányát a polgári jogállam alkotm ányának mértéke
szerint, hogy a „köztársaságot" saját eszméje előtt m int egzisz­
táló ellentm ondást leplezze le, és a polgári nyilvánosság eszm é­
jével szem ben - mely m ellett szilárdan kitart - m egm utassa
azokat a társadalm i feltételeket, melyek ennek egyáltalán nem
polgári m egvalósításához szükségesek.
M arx a közvélem ényt ham is tudatként leplezi le: ez m int a
polgári nsztálvérdek álcája, eltitkolja önm aga előtt igazi jelleget.
A politikai gazdaságtan m arxi kritikája valójában azokra az
előfeltevésekre vonatkozik, m elyeken a politikailag m űködő
nyilvánosság önértelm ezése nyugodott. Eszerint a kapitalista
rendszer, m agára hagyva, nem képes válságm entesen „term é­
szetes rendként" újratermelődni. A tőke értékesítési folyam ata
továbbá annak az értéktöbbletnek az elsajátításán alapul, m ely
a tulajdon munkaerejük m int egyetlen áru felett rendelkező
árutulajdonosok többletmunkájából ered - ezért a kisáruterm e-
lők középréteg-társadalm a halyett osztálytársadalom alakul ki,
melyben egyre kisebbé válnak annak esélyei, hogy társadalm i­
lag valaki bérmunkásból tulajdonossá emelkedjék fel. Végül a
tőke felhalm ozódásának folyam án a piacok oligopolisztikus
m ódon deform álódnak, úgy hogy független árképződéssel sem
lehet többé szám olni a polgári társadalom em ancipációja a ha­
tósági szabályozás alól nem igen vezet a m agánem berek egym ás
közti érintkezésének szférájában a hatalom sem legesítéséhez;
ehelyett a polgári szerződési szabadság form áiban új hatalm i

118 Uo. 369.1.

196
 viszonyok alakulnak ki, főként a tulajdonosok és bérm unkások
között.
Ez a kritika m indazokat a fikciókat szétrombolja, m elyekre a
polgári nyilvánosság eszméje hivatkozik. Először is nyilvánva-
, lóan hiányoznak az egyenlő esély társadalm i feltételei - szo rg a­
lom m al és „szerencsével" nem mindenki érheti el a tulajdonosi
státust, és ezzel a nyilvánosságban való részvételre feljogosított
m agánem ber minősítéseit, a vagyont és a m űveltséget. A z a
nyil -nnwág mellyel Marv gyemben találja m agát, ellentmond^
saját, az általános hozzáférhetőséget hirdető elvenek - a közön­
ség többé nem igényelheti, hogy azonos legyen a nem zettel, a
polgáiTtársadalom pedig a társadalom m al általában. Éppen így
oldódik fel a „tulajdonos" és „em ber" egyenlősége; m ert a
tulajdonosok és a bérm unkások osztályának ellentéte révén
partikuláris érdekké fokozódik le, s csak a m ások feletti erőszak
gyakorlásának útján juthat érvényre az a tulajdonosi érdek,
h ogy az áruforgalom és a társadalm i m unka szféráját mint
m agánszférát tartsák fenn. Ebből a szem pontból a m agántulaj­
don feletti rendelkezés nem alakulhat át m inden további nélkül
autonóm emberek szabadságává. A polgári m agánautonóm ia
„m inden em bert arra késztet, hogy a m ásik emberben szab ad ­
ságának ne m egvalósulását, hanem éppen korlátját lássa"119; és
azok a jogok, melyek ezt az „egoizm ust" biztosítják, „emberi
jogok" az absztrakt em ber értelmében, aki m agánérdekét követ­
ve soha nem emelkedik túl a tulajdonos, a tőke értékesítési
folyam ata képviselőjének szolgaságán, s aki m ég akkor sem
fejlődik soha az „igazi és valóságos" emberré, mikor bourgeois-
em berként citoyeni feladatokat venne át. A z állam és társad a­
lom elválásának megfelel „az embernek a köz em berére és
m agánem berre való szak ad ása"120. Bourgeois-ként azonban a
m agánem ber éppenséggel oly kevéssé hom m e; ahhoz, hogy az
igazán állam polgári érdekek érvényesítésekor polgári valósá­
gából „ki kell lépnie, attól el kell vonatkoztatnia; ebből az egész
szervezetb ől ind ivid u alitásáb a kellene v isszah ú z ó d n ia "121.
E zért azt a felfogást, m elyben a közönséggé egybegyűlt m agán-

m Uo. 366.1.
120 Uo. 358.1.
1:1 Uo. 324.1.

197
emberek m egegyeznek az érvek és ellenérvek alapján, nem
szabad a helyessel és igazzal összecserélni: a harm adik m ozza­
nat - a közvélem énynek az ésszel való centrális azonosítása - is
szétfoszlik. A m eddig a társadalm i élet újraterm elésében nem
semlegesítik hatékonyan a hatalm i viszonyokat, és m aga a pol­
gári társadalom m ég a kényszeren nyugszik, addig ennek bázi­
sán nem lehet létrehozni a jogi állapotot, m ely a politikai tekin­
télyt racionálissal helyettesíti. így a feudális uralm i viszonyok
feloldása az okoskodó közönség közegében végül is nem a
politikai uralom m egszüntetése általában, hanem csupán ennek
m egörökítése m ás alakban - a polgári jogállam pedig, a nyilvá­
nossággal mint szervezetének centrális elvével együtt, puszta
ideológia. A kapitalizmus fejlődésének ezen a fokán éppen a
m agán- és a közszférának az elválasztása akadályozza m eg azt,
am it a polgári nyilvánosság eszméje ígér.
A polgári jogállam m egvalósításáért vívott harc a választójogi
küzdelem ben objektiválódott, melynek akkoriban, a harm incas
évek elején az egyenlő választójog bizonyos kiterjesztése lett a
következm énye Angliában és Franciaországban. M arx azonban
jellem ző m ódon m ár ebben is olyan folyam atot lát, m ely szétfe­
szíti a polgári nyilvánosság alkotm ányossá tételét; ugyanebben
az összefüggésben ugyanis ez áll: „H ogy a polgári társadalom
töm egesen, am ennyire csak lehet egészen behatoljon a törvény­
hozó hatalom ba, hogy a valóságos polgári társadalom a tör­
vényhozó hatalom fiktív polgári társadalm ának helyébe akar
lépni, nem egyéb, m int a polgári társadalom arra irányuló kö­
vetelése, hogy politikai létezést adjon m agának, illetve h ogy a
politikai létezést a m aga valóságos létezésévé te g y e ."122 A z ifjú
M arx, 1848 előtt, a választójog általánossá tételének tendenciáját
radikális dem okrata szellemben értelm ezi; m ár előlegezi a pol­
gári nyilvánosság funkciójának átalakulását, m elyet a párizsi
m unkások júniusi felkelése után m ég világosabban állapít m eg:
„A parlam entáris rezsim a vitából él, hogyan tiltsa hát el a vitát?
M inden érdeket, m inden társadalm i intézm ényt itt általános
gondolatokká változtatnak, gondolatokként kezelnek, hogyan
álljon hát helyt valam elyik érdek, valam ely intézm ény a gondo­
lattal szem ben, s hogyan parancsoljon tiszteletet hitcikkely­

122 Uo. 324.1.

198
ként? A szószék szónoki csatája az újságfirkászok csatáját idézi
elő, a parlam enti vitaklub szükségképpen kiegészül a szalonok
és a kocsm ák vitaklubjaival, a képviselők, akik folytonosan a
közvélem ényhez apellálnak, feljogosítják a közvélem ényt, hogy
petíciókban mondja m eg valódi véleményét. A parlam entáris
rezsim m indent a többségek döntésére bíz, hogyne akarnának
hát a parlam enten kívüli nagy többségek dönteni? H a ti odafent,
az állam csúcsán a hegedűt cincogtatjátok, m i m ás várható, mint
hogy alant táncra p erdülnek?"12
M arx m ár tíz évvel korábban a fejlődésnek ezt a perspektívá­
ját tartotta szem előtt: olyan m értékben, ahogyan a nem polgári
rétegek behatolnak a politikai nyilvánosságba, birtokba veszik
ennek intézményeit, ahogyan részeseivé válnak a parlam ent­
nek, a pártoknak és a sajtónak, úgy fordul a publicitás polgárság
által kikovácsolt fegyverének éle ugyanezen polgárság ellen.
M arxnak az az elképzelése, hogy ezen az úton m aga a társad a­
lom ölt majd politikai alakot; úgy látszik, hogy a választási
reform ok a m egalapozott nyilvánosságon belül m ár felbomlá­
sának tendenciáját jelzik: „Azzal, h ogy a politikai létezését v a ­
lóban m int igazi létezését tételezte, a polgári társadalom egy­
szersm ind lényegtelennek tételezte a polgári létezését, annak a
politikai létezésétől való különbségében: és az egyik elválasz­
tottál elesik a másik, az ellentéte. A választójogi reform tehát az
elvont politikai államon belül ez állam feloldásának, de éppúgy
a polgári társadalom feloldásának követelése."124
Történelmileg a polgári nyilvánosság az állam tól elválasztott
társadalom m al összefüggésben jött létre: a „társadalm i" olyan
mértékben jöhetett létre külön szféraként, ahogyan egyrészt az
élet újraterm elése m agánform ákat öltött, m ásrészt azonban m a­
gánszféraként egészben véve, közjelentőségre tett szert. Ezáltal
közüggyé váltak a m agánem berek egym ás közötti érintkezésé­
nek általános szabályai. A polgári nyilvánosság abban a közha­
talom elleni küzdelemben jutott el politikai funkciójához, m e­
lyet csakham ar elkezdtek a m agánem berek ezen üggyel kapcso­
latban: a közönséggé egybegyűlt m agánem berek nyilvános té­

123 K. Marx: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikája. MÉM 8. köt. Bp., 1962.
143-144.1.
124 MEM 1. köt. 327.1.

199
m ává tették a társadalom m int m agánszféra politikai m egerősí­
tését. A XIX. század közepén azonban m ár előre lehetett látni,
h ogy ezt a nyilvánosságot, tulajdon dialektikája következtében,
olyan csoportok fogják hatalm ukba keríteni, melyeknek, mivel
a tulajdon feletti rendelkezést és ezzel az egyéni autonóm ia
alapját nélkülözik, nem fűződhet érdekük a társadalom nak
m int m agánszférának a fenntartásához. H a kibővített közön­
ségként a nyilvánosság szubjektumaiként ők lépnek a polgári
közönség helyébe, akkor ennek alapvető strukturális változá­
son kell keresztülmennie. Mihelyt a nem tulajdonosok töm egei
a társadalm i érintkezés általános szabályait űz ő nyilvános okos­
k o d ásig témájával emelik, akkor a társadalm i élet újraterm elése
m int olyan és m ár nem csak ennek az egyéni elsajá ítás jellemez­
te formája válik általános üggyé. Ezért a dem okratikus m ódon
forradalm asított nyilvánosság, „m ely a törvényhozó hatalom
fiktív polgári társadalm ának helyébe a valóságos polgári társa­
dalm at akarja tenni", a nyilvános tanácskozás és határozás szfé­
rájává alakul át, s a társadalom újraterm eléséhez szükséges
folyam atok vezetését és igazgatását tartja feladatának. A „poli­
tikai társad alom " rejtvénye, m elyet a hegeli államjog kritikájá­
ban M arx állapít m eg, néhány év m úlva a termelési eszközök
társadalm iasításának jelszavában oldódik meg.
Kom oly form ában csak ezen előfeltételezések m ellett valósít­
hatja majd m eg a nyilvánosság eddigi ígéretét - a politikai
uralom nak mint az em ber em ber feletti uralm ának racionalizá­
lását. „H a a fejlődés folyam án az osztálykülönbségek eltűnnek
és az egész termelés a társult egyének kezében töm örül, akkor
a közhatalom elveszti politikai jellegét. A politikai hatalom igazi
értelm ében az egyik osztály részéről a m ásik elnyom ása végett
kifejtett szervezett erő szak ."125 M arx m ár Proudhonnal kapcso­
latos vizsgálatát, A filozófia nyomorúságát, ezzel a tétellel fejezte
be: „Csak a dolgoknak olyan rendjében nem lesznek a társadalmi
evolúciók többé politikai revolúciók, am elyben nem lesznek m ár
osztályok és osztályantagonizm usok."12 A „politikai" hatalom ­
nak „köz"-hatalom m á való feloldásával a politikailag m űködő
nyilvánosság eszméje m egtalálta szocialista formuláját. Ism ere­

125 Uo.
126 Marx: A filozófia nyomorúsága. MÉM 4. köt. Bp., 1959.174.1.

200
 tes, hogy ezt Engels, St. Simon egyik kifejezéséhez kapcsolódva,
ú gy értelm ezte, hogy a szem élyek korm ányzása helyébe a dol­
gok igazgatása és a termelési folyam atok irányítása lép m ajd.12'
N em a tekintély m int olyan fog eltűnni, de igenis eltűnik a
politikai tekintély; a m egm aradó és részben újonnan létrejövő
közfunkciók politikai jellegüket adm inisztratívvá alakítják át.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha „a társult term elők ... a
term észettel folytatott anyagcseréjüket racionálisan szabályoz­
zák, közös ellenőrzésük alá helyezik, ahelyett hogy vak h ata­
lom ként az uralkodna felettük."128
M arx a polgári nyilvánosság im m anens dialektikájából jut el
az ellentétes modell szocialista konzekvenciáihoz - ebben a
nyilvánosság és a m agánszféra klasszikus viszonya sajátosan
m egfordul. Ott a nyilvánosság kritikája és ellenőrzése a polgári
m agánszférának arra a részére is kiterjed, mely a termelési
eszközök feletti rendelkezéssel a m agánem berek szám ára volt
fenntartva - a társadalm ilag szükséges m unka szférájára. A z új
m odell szerint az autonóm ia többé nem a m agántulajdonon
alapul; egyáltalán nem is alapozódhat a m ag án szféráb an -alap -
'ja Tfiagaa nyilvánosság. A m agánautonóm ia az eredeti autonó­
m ia szárm azéka, ez utóbbit pedig a társadalom -polgárok (Ge-
sellschaftsbürger) közönsége csak a nyilvánosság szocialista
m ódon kibővített funkcióinak gyakorlásával hozza létre. In­
kább a m agánem berek tekinthetők egy közönség m agánem be­
reinek, mint a közönség m agánem berek közönségének. A b ou r­
geois és hom m e, m eg a m agántulajdonos és az em ber azonos­
ságának helyére a citoyen és az hom m e azonossága lép; a m a­
gánem ber szabadsága az embereknek m int társadalom -polgá­
roknak a szerepe szerint határozódik m eg; többé nem az állam ­
polgár szerepét határozza m eg az emberek mint m agántulajdo­
nosok szabadsága. A nyilvánosság m ár nem a m agántulajdono­
sok társadalm át közvetíti az államm al, ellenkezőleg, az au to­
n óm közönség biztosítja tagjainak m int m agánem bereknek a
szem élyes szabadság, szabadidő és a helyhez nem kötöttség
szféráját a társadalom ban feloldódó állam tervszerű alakítása
révén. Ebben fog először az emberek közti intim és informális

127 Engels: Anti-Dühring. MÉM 20. köt. Bp., 1963. 276.1.

128 Marx: A tőke. Bp., 1951. III. köt. 888-889.1.

201
érintkezés m int valóban „m agán"-érintkezés felszabadulni a
társadalm i munka kényszere alól, m ely mind ez ideig a „szük­
ségszerűség birodalm a" volt. A gazdasági funkcióktól elkülö­
nített intim szférában találhatók példák annak a leszárm aztatott
m agánautonóm iának az új formájára, m ely a társadalom -polgá­
rok közönsége eredeti nyilvánosságának köszönhető. A m agán­
tulajdon m egszűnésével elesik - amint ezt Engels A kommunista
párt kiáltványát m egelőzően A kommunizmus alapelveiben m ond­
ja - a család régi bázisa és eddigi funkciója, és ezzel együtt az
asszonynak a férfitől, a gyermekeknek a szülőktől való függése.
Ez „a két nem viszonyát tisztán m agánterm észetű viszonnyá
fogja tenni, am ely csak a részt vevő szem élyekre tartozik, és
am elybe a társadalom nak sem m ilyen beleavatkozni valója
n in cs."129
M arx m á ra Rheinische Zeitungban hasonlóan nyilatkozik: „H a
a házasság nem volna a család alapja, akkor éppúgy nem volna
a törvényhozás tárgya, m int teszem például a b arátság ."130
M indketten csak akkor tartanak egy viszonyt „m agán "-vi-
szonyként m egvalósítottnak, h a az általában mentesül a jogi
szabályozás alól.

15. § A nyilvánosság ambivalens felfogása

a liberalizmus elméletében
(John Stuart Mill és Alexis de Tocqueville)

A polgári nyilvánosság dialektikája nem ú gy végződött, aho­

gyan ezt a korai szocialista várakozások anticipálták. A politikai
egyenlőségjogokat m ég ezen az osztálytársadalm on belül sike­
rült valam ennyi társadalm i osztályra kiterjeszteni. A „kibőví­
tett" nyilvánosság alapvetően nem vezetett annak a bázisnak a
feloldásához, amelyen a m agántulajdonosok közönsége eleinte
m integy a közvélem ény uralm ának m egvalósítására törekedett.
M ásrészt a polgári nyilvánosság eszméjére vonatkozó ideológia­
kritikának oly nyilvánvalóan igaza volt, hogy a század közepén
a m egváltozott szociális előfeltételek közepette, am ikor a g az­

129 Engels: A kommunizmus alapelvei. MÉM 4. köt. Bp., 1959. 361.1.

130 MEM 1. köt. 149.1.

202
 dasági liberalizmus éppen csúcspontját érte el, ennek társad a­
lomfilozófiai reprezentánsai indíttatva érezték m agukat, hogy
szinte m ár akkor m egtagadják a polgári nyilvánosság eszm éjét,
am ikor m ég ünnepelték. Bár a nyilvánosságnak ez az am biva­
lens felfogása a liberalizmus elméletében nem vallja be m ag á­
nak azt a strukturális társadalm i konfliktust, melyből saját m aga
is szárm azik; a szocialista kritikával szem ben azonban e liberá­
lis apológia fölényben van abban a vonatkozásban, hogy általá­
ban kérdésessé teszi azokat a fundamentális előfeltételezéseket,
am elyek mindkettőben, mind a polgári nyilvánosság klasszikus
modelljében, mind pedig ennek dialektikusán felvázolt ellen-
modelljében közösek.
A politikai uralom racionalizálásának eszméjét a XVIII. szá­
zad polgári tudata történelemfilozófiai keretben képzelte el;
ebből a perspektívából azután a politikailag m űködő nyilvános­
ság társadalm i előfeltételei is egy „term észetes rend" mintájára
fogalm azódhattak m eg. A nyilvánosságnak szüksége volt ter­
m észeti bázisra, mely alapjában biztosítja a társadalm i újrater­
m elés elvben harm onikus és autonóm lefolyását. Értnek m egfe­
lelően egyrészt a közvélem ény m entesítve volna strukturális
ellentétektől; m ásrészt olyan mértékben, ahogyan a társadalom
im m anens m ozgástörvényeit m egism eri és velük szám ot vet,
képessé válna arra, hogy kötelező mértékek szerint döntse el: a
közérdek szem pontjából gyakorlatilag milyen szabályozásokra
van szükség. Ilyen körülmények előfeltételezése m ellett csak az
elvi igazság m egtalálására van szükség, s nem akaratkialakítás­
ra a részletes rendelkezések vonatkozásában. A politikai nyil­
vánosságnak az a modellje, m ely a közvélem ény és az ész
konvergenciájának igényével lép fel, objektíve lehetségesnek
tünteti fel, hogy egy term észetes rend útján vagy am i ugyanazt
jelenti, a társadalom nak szigorúan az általános érdekre irányuló
m egszerv ezése útján m inim álisra csökkentsék az érdekel­
lentéteket és a bürokratikus döntéseket, és ha ezeket m égsem
lehet egészen elkerülni, a nyilvános megítélés m egbízható ellen­
őrzésének vessék alá. - Am íg a szocialisták a polgári nyilvános­
ság eszméjéről kimutatják, hogy ennek alapja nem elégíti ki
ezeket az előfeltevéseket (és hogy ezeket kielégítse, egy m ásik
alapra kell helyezni), ugyanennek az ellentm ondásnak a jelen­
ségei a liberálisokat arra indítják, h ogy m agának a term észetes
bázisnak az előfeltevéseit - melyeken a politikailag m űködő

203
nyilvánosság eszméje általában nyugszik - vonják kétségbe, s
azután annál elszántabb szószólói legyenek a polgári nyilvánc s-
ság relativizált alakja konzerválásának. Ezért a liberalizmussal
a nyilvánosság polgári önértelm ezése egy com m on-sense-m eli-
orizm us131javára lemond történelemfilozófiai formájáról - „rea­
listává" válik.
A z angol chartista m ozgalom m al, a kontinensen pedig a
februári forradalom m al alapvetően m egváltozott m ég a nyilvá­
nosság azon külső megjelenése is, melyből eszméje m ég m indig
bizonyos evidenciát szerezhetett. Eddig a közönséget, habár
többé-kevésbé szilárdan be volt illesztve a társadalm i rangok
hierarchikusan tagolt, kom m unálisán áttekinthető, reprezentá­
ciójába, m égis mint szabad individuum ok közönségét lehetett
interpretálni. Az érintkezés a nem esség által befogadott és
egyúttal polgári színezetű „társaság" közegében zajlott le az
egyenrangúság és nyíltság intakt szabálya szerint, a szívélyes­
ség és önvédelem kódexe alapján. A z a készség, h ogy az adott
szerepeket kölcsönösen elfogadják és egyúttal m égis valótlanná
tegyék, azon a jogos bizalm on alapult, h ogy a közösségen belül
- a közös osztályérdek előfeltételezése m ellett - ténylegesen ki
voltak zárva a barát-ellenség viszonyok. Sőt m ár egy bizonyos
ésszerűség hallatszott ki a nyilvános vita okos formáiból és a
kritika mértékeire valam int a polém ia céljára vonatkozó véle­
m ények konvergenciájából is. Csakhogy a kibontakozott polgá­
ri nyilvánosságon elmélkedő kortársaknak észre kellett venni­
ük, hogyan foszlik szét ez a fátyol: a sajtó és a propaganda
elterjesztése útján kibővül a közönség, főleg inform álisan; a
közönség társadalm i exkluzivitásának eltűnésével együtt el­
vész az összefüggés a társas érintkezés intézm ényei és a m űvelt­
ség viszonylag m agas színvonala között is. A m agánszférába
eddig visszaszorított konfliktusok a nyilvánosság elé nyom ul­
nak; azok a csoportszükségletek, m elyek az önm agát szabályo­
zó piactól semmiféle kielégítést nem rem élhetnek, az állami
szabályozást igénylik; a nyilvánosság, m elynek m ost ezeket a
követeléseket kell közvetítenie, az erőszakos harc durva form á­
iban zajló érdekküzdelem színterévé válik. A törvényeket, m e­

131 H. Resting: Geschichtsphilosophieund Weltbürgerkrieg. Heidelberg, 1959.24. és

219.1.

204
lyek „az utca nyom ására" jönnek létre, aligha lehet a nyilváno­
san vitázó m agánem berek ésszerű egyetértéséből m egérteni;
többé vagy kevésbé leplezetlenül a versengő m agánérdekek
kom prom isszum ának felelnek meg.
Ebben a helyzetben veszi szem ügyre Mill, hogyan töreksze­
nek az általános választójog elérésére (az USA-ban) a színes
bőrűek, a kétkezi népesség és az asszonyok. Kifejezetten helye­
sel m inden m ozgalm at, m ely a pénz, a nem és a faj arisztokrá­
ciája, az árutulajdonosok kisebbségi dem okráciája vagy a n agy ­
polgárság plutokráciája ellen kel fel.132 Tocqueville is, m int el­
lenzéki képviselő a nem zetgyűlésben, néhány nappal a februári
forradalom előtt - m elyet pontosan megjósol - kérleli a kor­
m ányt, hogy lassanként a népet is vegye fel a választásra jogo­
sultak közé. „Talán soha egyetlen országban sem volt, az A s-
semblée N ationale kivételével, olyan parlam ent, m ely sokolda­
lúbb és ragyogóbb tehetségeket tudott volna felmutatni, m int a
m i m ostani parlamentünk. A nem zet többnyire m égis alig figyel
arra, am i előtte történik, és szinte sem m it nem hall abból, amit
a nyilvános színpadon az ő ügyéről m ondanak; és ú gy látszik,
hogy m ég a cselekvő szem élyek, akik ott fellépnek - inkább arra
ügyelve, m it rejtsenek el, m int arra, m it tárjanak fel - sem veszik
szerepüket túlzottan komolyan. A közélet ténylegesen m ár csak
ott zajlik, ahová nem tartozik, ahol pedig az em ber a törvény
szerint várná, hogy rátaláljon, ott m ár nem is létezik. H onnan

132 A nőemancipáció kérdéseivel összefüggésben még ezt is mondja [J. S. Mill:

]Nerke. (Hg. Wessel) Leipzig, 1875.]: „Minden dologban előfeltételezni kellene
az egyenlőség előnyét. Csak annak kell okát megadni, miért kell egy dolgot
az egyik embernek megengedni, a másiknak pedig megtiltani. Ha azonban a
kizárás csaknem mindarra kiterjed, amit azok, akiket ez nem érint, a legtöbb­
re becsülnek és amelynek elvonását a legnagyobb sérelemként érzik át, ha
nemcsak a politikai szabadság, hanem a cselekvés személyes szabadsága is
egy kaszt előjoga, ha még a kereső tevékenységben is csaknem minden
foglalkozást, amely igénybe veszi valamely fontos területen a magasabb
képessegeket, amely kiemelkedéshez, gazdagsághoz vagy akár csak anyagi
függetlenséghez vezet, az uralkodó osztály kirekesztőleges tulajdonaként
minden oldalról körülzárva tartanak, míg a függő osztály számára jóformán
nincs más ajtó nyitva, csak olyanok, melyeknek mindenki csak megvetően
hátat fordítana, ha akárhová máshová is beléphetne; akkor a nyomorúságos
célszerűségi okok melyeket egy ily rettenetesen pártos felosztás mentségéül
felhoznak, sem képesek arra, még ha nem is lennének tökéletesen tarthatat­
lanok, hogy ennek kiáltó igazságtalanságán változtassanak."

205
 ered m indez? Onnan, hogy a törvények a politikai jogok gya­
korlását egyetlen osztályra k orlátozták .. .'A
A szabad verseny rendje m ár nem teljesíti m inden kétséget
kizáróan azt az ígéretét, hogy a m agántulajdon m egszerzésével
- m elyre állítólag mindenkinek egyenlő esélyei vannak - a
politikai nyilvánosságot is mindenki szám ára nyitva tartja. A
nyilvánosság elve ehelyett azt követeli m eg, hogy a kétkezi
osztályok, közelebbről a birtoktalan és tanulatlan töm egek szá­
m ára is tegyék lehetővé a nyilvánosságban való részvételt -
éppen a politikai egyenlőségi jogok kiterjesztése útján. A XIX.
század témája a választási reform, a közönség kibővítése, és m ár
nem a publicitás elve mint olyan. A közvélem ény önm agára
irányuló vizsgálata abban a mértékben szűnik m eg, ahogyan a
korm ányok arkánum gyakorlatával eltűrt k előle a pontosan kö­
rülhatárolt cél és bizonyos m értékig önm aga is diffúzzá válik.
A közvélem ény egységét és egyértelm űségét többé nem bizto­
sítja a közös ellenség. Olyan liberálisok, mint Mill és Tocqueville
a nyilvánosság elvére való visszahatásai m iatt elvetik azt a
folyam atot, m elyet ugyanezen elv kedvéért helyeselnek is. M ert
az össze nem békített érdekek, melyek a közönség kibővítésével
beáram lanak a nyilvánosság szférájába, egy felszabdalt közvé­
lem ényen belül teremtenek m aguknak képviseletet, és a m in­
denkori uralkodó vélem ény alakjában a közvélem ényt kény­
szerhatalom m á alakítják át, habár ennek egyszer m ár a kény­
szer minden fajtáját fel kellett oldania a kényszerítő belátásban,
így Mill egyenesen a „közvélem ény igája", „a közvélem ény
m orális kényszerítő eszköze" m iatt panaszkodik; és nagyszabá­
sú védőbeszéde, A szabadságról, m ár egyenesen a nyilvánosság
kényszere ellen irányul, mely addig általában az ész erőszak
elleni biztosítékának szám ított. „Növekszik a hajlandóság" ar­
ra, hogy „a társadalom hatalm át akár a közvélem ény erejével,...
de illetlenül kiterjesszék". A közvélem ény uralm a ú gy jelenik
m eg, m int a sokak és a középszerűek uralm a: „A politikában
valóságos közhely, hogy a világ uralkodója a közvélem ény.
Pedig csak az a hatalom érdemli m eg ezt a nevet, am ely valóban
a népnek és annak a korm ánynak a hatalm a, am ely a nép

133 Landshut kitűnően válogatott kiadása nyomán idézek: Tocqueville: Dos

Zeitalter der Gleichheit. Stuttgart, 1954.248.1.

206
törekvéseinek szószólója ... Újabb vívm ány az, hogy a töm eg
nézeteit m ost m ár nem az egyház vagy az állam vezetőitől
kapja, hanem vezető férfiaitól vagy a könyvektől. A töm eg
helyett hasonló nézetű emberek gondolkoznak, és ezek az újsá­
gokban nyilvánítanak vélem ényt m inden kérdésben helyet­
te ."134A közvélem ényt Tocqueville is inkább konformitási kény­
szernek, m int kritikai erőnek tekinti: „Olyan mértékben, ah o­
gyan a polgárok egym áshoz idom ulnak és egym áshoz hason­
lókká válnak, valam ennyien egyre kevésbé hajlamosak arra,
hogy vakon higgyenek egy m eghatározott embernek vagy egy
m eghatározott osztálynak. A tömegbe vetett hit iránti hajlandó­
ság növekszik, és egyre inkább a közvélem ény az, am i a világot
k o rm án y o zza... A dem okratikus népeknél tehát a közvéle­
m énynek egyedülálló hatalm a van. N ézeteit nem m eggyőzés,
hanem azon kényszer útján vési be az elmékbe, m elyet m ind­
nyájuk óriási szellemi nyom ása gyakorol az egyén értelm ére. Az
Egyesült Állam okban a többség veszi át azt a feladatot, h ogy az
egyes em ber elé kész vélemények töm egét terjessze, és így
felmentse a kötelezettség alól, hogy a tulajdon vélem ényét m aga
alakítsa ki. így filozófiai, erkölcsi és politikai kérdésekben n agy ­
szám ú olyan elmélet van, m elyeket a közvéleményben m inden­
ki látatlanul is elfogad ."135 Akárcsak Millnek, Tocqueville-nak
is ú gy tűnik, elérkezett az ideje, hogy a közvélem ényt hatalom ­
ként fogják fel, mely a legjobb esetben az erőszak korlátjaként
tud szolgálni, mindenekelőtt azonban saját m agát is hatékony
korlátozásnak kell alávetni: „Ha az Egyesült Állam okban egy
em ber vagy egy párt jogtalanságot szenved el, kihez forduljon?
A közvélem ényhez? H iszen éppen ez az, am i a többséget alkot­
ja. A törvényhozó testülethez? Ez a többséget képviseli és vakon
engedelmeskedik. A végrehajtó hatalom hoz? Ezt a többség n e­
vezi k i...; a közrendhez? Ez nem egyéb mint a fegyveres több­
ség. A z esküdtekhez? A z esküdtek kollégiuma a töb b ség.. , " 136
Mill szám ára, ugyanebből a kérdésfelvetésből kiindulva, a
beszéd és a gondolat szabadságának régi problémája m ásképp
jelenik m eg, m int ahogyan az eddig - M ilton híres Areopagitica-

1MMill: A szabadságról. Bp., 1943. 91.1.

135 Tocqueville: i. irt. 263.1.
136 ,

207
beszéde óta - m indig is m egm utatkozott a közönségnek a fel-
sőbbséggel való harcában. Ahol az uralkodói hatalom helyébe
m agának a közvélem énynek, úgy látszik, nem kevésbé önké­
nyes hatalm a lép, ott a türelmetlenség vádja az uralkodóvá vált
közvélem ényt érinti. A tolerancia követelésével hozzá és nem a
cenzorokhoz fordulnak, akik ezt valam ikor elnyom ták; és a
szabad vélem énynyilvánítás jogának többé nem a közönség
kritikai okoskodását kell védelmeznie a rendőrség beavatkozá­
sával szem ben, hanem m agától a közönség beavatkozásától kell
m egvédeni a nonkonformistákat: „M a ... m ár az is sokat jelent,
ha tagadjuk a szokás m indenhatóságát. A közvélem ény despo-
tizm usa ezt helytelennek tartja, és h ogy ez a despotizm us ne
jusson túlsúlyra, feltétlenül szükséges, hogy az emberek külön­
bözők legyenek."137 Mill a nyilvánosság előtt küzdő vélem é­
nyek viszonylatában a vallási küzdelem analógiájára fejti ki
toleranciafogalm át. A z okoskodó közönség m ár egyáltalán nem
is juthat el ésszerű m egegyezésig, egyetlen közvélem ényig, mi­
vel „az em beri1 sz m ai állapotában csak a vélem ény különbsége
teszi lehetővé azt, hogy az igazságot m inden oldalról m eg le­
hessen világítani"138. A nyilvánosság előtt versengő érdekek
racionális feloldhatatlansága miatti rezignációt egy perspekti-
vista ismeretelmélet köntösébe bújtatja: m ivel a partikuláris
érdeket m ár egyáltalán nem m érik az általánoson, a vélem é­
nyek, melyekké ezek ideologikusán átalakulnak, m egtartják a
hitnek egy, m ásra vissza nem vezethető magját. Mill nem kriti­
kát, hanem toleranciát igényel: a dogm atikus m aradványokat,
b ár jól el lehet fojtani, m égsem lehet az ész közös nevezőjére
hozni. A z ész és a közvélem ény egységéhez nincs m eg az érd e­
kek társadalm ilag m egvalósított összhangjának, egyáltalán egy
általános érdek racionális kim utathatóságának az objektív biz­
tosítéka.
Bentham m ég m egnevezhette a többséget mint annak kritéri­
um át, h ogy egy döntést az általános érdeknek megfelelően
hoztak-e. Ezzel szemben Mill, a chartista m ozgalom m al kapcso­
latos tapasztalatai alapján, arra m utathat rá, hogy a kibővített
közönség többsége m ár nem magántulajdonosokból, hanem

137 Mill: i. m. 92.1.

138 Uo. 73.1.

208
proletárokból áll, „akik mind ugyanolyan társadalm i állást fog­
lalnak el, és lényegében ugyanabba a foglalkozási osztályba
tartoznak, nevezetesen a rendes kétkezi m unkások osztályába.
Ezzel nem teszünk semmiféle szem rehányást; m indaz, am it egy
ilyen többség ellenében elm ondunk, éppannyira érvényben m a ­
radna egy iparosokból vagy földbirtokosokból álló szám szerű
többség esetében is. Ahol az állás és a szakm ai tevékenység
azonos, ott kialakul majd a hajlamok, szenvedélyek és előítéle­
tek azonossága is; és az ilyen osztályok egyikét abszolút h ata­
lom m al felruházni, anélkül, hogy ezt m ásféle hajlamokkal,
szenvedélyekkel és előítéletekkel ellensúlyoznánk, sem m i
egyebet nem jelent, m int hogy rálépünk a legbiztosabb útra,
m ely a javítás m inden kilátását m eg sem m isíti..." A közvéle­
m ény hatalom m á válik m ás hatalm ak között. Mill ezért nem
hiheti, „hogy Bentham nagyszerű képességeit a leghasznosabb
m ódon értékesítette, amikor az általános választójog segítségé­
vel nem csak uralom ra akarta juttatni a többséget a király és a
felsőház nélkül, hanem éleselméjűségének m inden erejét egye­
nesen arra fordította, hogy a közvélem ény igáját a közhivatal­
nokok nyaka körül m inden elképzelhető eszközzel csak m ég
szorosabbá teg y e... E gy hatalom ért azonban bizonyára eleget
teszünk, ha ú gy megerősítjük, ahogy csak tudjuk; ettől kezdve
inkább arra kell ügyelni, nehogy ez a legerősebb hatalom m in­
den m ás hatalm at elnyeljen."1
A politikailag m űködő nyilvánosságra többé nem vonatkozik
a hatalom m egszüntetésének eszméje, ellenkezőleg, ennek a
hatalom m egosztását kell szolgálnia; a közvélem ény puszta
hatalm i korláttá változik. Erről az átértelm ezésről árulkodik
Mill vallom ása: ettől kezdve inkább arra kellene ügyelni, h ogy a
közvélem ény hatalm a általában ne nyeljen el m inden m ás h a ­
talmat. A polgári jogállam liberális interpretációja re-akciós:
arra az erőre reagál, m elyet az okoskodó közönség önm eghatá­
rozásának a jogállam intézményeibe kezdettől beleértett eszm é­
je jelent, mihelyt a közönségbe a birtoktalan és m űveletlen
töm egek kezdenek beszivárogni. Egyáltalán nem igaz, h ogy a
polgári jogállam az eredetileg liberális m ozzanatok m ellett kez­
dettől fogva demokratikus m ozzanatokat is tartalm azott, tehát

IM
Mill: Werke. X. köt. 176.1.

209
 heterogén m otívum okat egyesített volna;140 a polgári jogállam ot
először csak a liberalizmus értelm ezi ebből a dualisztikus as­
pektusból. Mill szembefordul a nyilvánosság azon eszm éjével,
m ely szerint kívánatos, „hogy a sokak minden politikai kérdést
a saját bíróságuk előtt tárgyaljanak, és saját belátásuk szerint
döntsenek el, m ert ilyen körülmények között a filozófusok arra
kényszerülnek, hogy a töm eget felvilágosítsák és arra ösztönöz­
zék, hogy megtanulja méltányolni a dolgokról való alaposabb
felfogásukat". 41 Ő inkább amellett áll ki, „hogy a politikai kér­
déseket ne a tanulatlan töm eg akaratára vagy belátására történő
közvetlen vagy közvetett hivatkozással kelljen eldönteni, ha­
nem csupán viszonylag kisszámú, speciálisan erre a feladatra
kiképzett szem ély kellő m egfontolás után kialakított nézetei
alapján".142 Tocqueville osztja Mill véleményét a „Representative
G ovem m ent"-ről: a töm eg szenvedélyei által m eghatározott
közvéleménynek szüksége van arra, hogy anyagilag független
polgárok m értékadó belátásai segítségével megtisztítsák; a saj­
tó, habár fontos eszköze a felvilágosításnak, nem elegendő eh­
hez. A politikai reprezentációnak term észetesen társadalm i hi­
erarchián kell nyugodnia; Tocqueville emlékeztet a pouvoirs
interm édiaires-re, a kapitalizmus előtti, rendileg tagolt társada­
lom testületi hatalm aira, azokra a családokra és szem élyekre,
akik a születés, a m űveltség és gazdagság, főleg pedig a földbir­
tok és az azzal kapcsolatos kiváltságok révén „kiemelkedtek és
p arancsolásra alkalmasnak látszottak".143 Tudatában annak,
hogy a polgári társadalom talaján nem alakul ki egyszerűen új
arisztokrácia, „nekem mégis úgy tűnik, hogy az egyszerű pol­
gárok, ha egyesülnek, képesek arra, hogy igen tehetős, igen
befolyásos, igen erős képződm ényeket alkossanak, egyszóval:
arisztokratikus szem élyeket... Valam ilyen politikai, ipari, ke­
reskedelmi, sőt m ég egy tudom ányos vagy irodalmi egyesülés
is egy m űvelt és hatalm as polgár, akit nem lehet sem tetszés

Lásd erről legutóbb E. Fraenkel: Die representative und plebiszitare Kompo-

nente im demokratischen Verfassungsstaat. Recht und Staat, 219/20. füzet,
Tübingen, 1958.
141 Uo. 251.1.
142 Uo. 247.1.
143 Tocqueville: i. m. 65.1. Lásd továbbá: 67., 76., 81.1.

210
szerint kényszeríteni, sem titokban eln yom n i."144 Született
arisztokrácia híján a m űvelt és hatalm as polgároknak kell azt az
elit közönséget alkotniuk, melynek okoskodása m eghatározza
a közvéleményt.
A közvélem énnyel szemben, amely, m int látható, a felszaba­
dítás eszközéből az elnyom ás fórum ává alacsonyodott le, a
liberalizmus, saját ratiójának megfelelően, m egint csak a véle­
m ény nyilvánosságát tudja bevetni. M indenesetre ehhez korlá­
tozó intézkedésekre van szükség, hogy az uralkodó vélem é­
nyekkel szem ben biztosítani lehessen a kisebbségbe került köz­
vélem ény befolyását, am elyet ez m agától m ár nem tud m egte­
remteni. H ogy a nyilvánosság elvét m ég egy elködösített köz­
vélem ény erőszakuralm ával szemben is m eg lehessen tartani,
annyira át kell itatni a reprezentatív nyilvánosság m ozzanatai­
val, h ogy létrejöhessen a reprezentánsok ezoterikus közönsége.
Vele szem ben a közönségnek, amely m agát csak képviseltetheti,
arra kellene szorítkoznia, hogy „ítéletének tárgyává ne m agukat
a kérdéseket tegye, hanem inkább annak a szem élynek a jelle­
m ét és tehetségeit, akit kijelölt, hogy e kérdéseket önm aga h e­
lyett eldöntse".145 Ezt a tételt Mill m indössze négy évvel azon
választási felhívás után írja le, melyben a whigek figyelm eztet­
ték választóikat a politikailag m űködő nyilvánosság szigorú
intencióira: rem em ber that you are now fighting for things, not
men! (Em lékezzetek arra, hogy m ost nem szem élyekért, hanem
ügyekért harcoltok.) Csakhogy az érv és ellenérv pro és kontrá­
ját túl könnyedén elnyomja a megszem élyesítés m echanizm usa,
az objektív viszonyok biografikus álruhában jelennek m eg. Mill
kiegyezik a töm egközönség szociálpszichológiájával, és egy be­
tű szerint deklasszált, reprezentatív m ódon tagolt nyilvánossá­
got követel.
Tocqueville, szárm azására nézve inkább frondeur a XVIII.
század m onarchista abszolutizm usa ellenében, mint XIX. szá­
zadi liberális. M égis m intha csak kifejezetten a liberalizmusnak
terem tették volna, a régi pouvoirs interm édaires m egsem m isí­
tése m iatt panaszkodik, és új közvetítő hatalm ak létrehozását
követeli, hogy a közvélem ény hatékonyan beilleszkedjék a h a­

144 Uo. 105.1.

145 Mill: Werke. X. köt. 249.1

211
talmak m egosztásába és összekapcsolódásába; Mill ezért el is
nevezte „korunk M ontesquieu"-jének. A polgárság, m ely m ár
nem liberális, a liberalizm usra áttérve a kapitalizmus előtti
intézmények biztosítékaiban - a rendi szabadságok védelm i
jogaiban, m elyek lényegükben különböznek a polgári em beri
jogok szabadságjogaitól - keres tám aszt.146 Annyiban Tocque­
ville m indenesetre túlm egy Millen, h ogy nála a nyilvánosságról

146 Lásd a konzervatív államjogász Friedrich Julius Stahl észrevételét. (Die

gegenwartigen Partéién in Staat und Kirche. Berlin, 1863. 73.1.) „A liberális párt
az egyenlőség gondolatát hirdeti a nemességgel szemben, valamennyi rend­
del mint olyannal szemben, mivel a forradalom alapja szerint semmilyen
organikus tagolódást nem ismerhet el. De ha az egyenlőséget pozitív értelem­
ben teljesen érvényesíteni akarják, ha a birtoktalanok osztályának ugyanazo­
kat a jogokat akarják megadni, akkor ez a párt feladja a gondolatot és politikai
jogi különbségeket vezet be a vagyonosok javára. A képviselethez cenzust, a
sajtóhoz kauciókat követel meg, a szalonba csak az előkelőket engedi be, és
a szegény számára nem adja meg ugyanazt a tiszteletet és udvariasságot,
mint a gazdag számára. A forradalom elveinek ez a felemás végrehajtása az,
ami a liberálisok pártállását jellemzi." Természetesen ez sajátosan a német
viszonyokra érvényes. Bár egy merészebb liberális elmélet a március előtti
Németországban is felvázolta a gyér alkotmányos gyakorlattal szemben a
nyilvánosság klasszikus eszméjét: „A tökéletes nyilvánosság tehát azt jelenti
- így Welcker programszerű definíciója [Staatslexikon oder Enzvklopadie der
Staatswissenschaften. 1834-1848. (15 kötetben) 15. kiadás, 1855. „Nyilvánosság
és közvélemény" című cikkely] - , hogy mind az összes államügyet, mind az
egész államot egészben véve hozzáférhetővé teszik valamennyi polgára
számára, mégpedig odafigyelésük és odanézésük lehető legteljesebb engedé­
lyezésével, nyilvános kifejtés útján és a közvélemény összes szervének sza­
badsága útján." És Niebuhr szilárdan kitart az ész és a közvélemény konver­
genciája mellett: „A közvélemény a hatalom birtokosainak félrevezetésére
alkalmas személyes behatásoktól érintetlen elmékben magától alakul ki,
mégpedig az individualitás minden különbözősége és a legkülönfélébb vi­
szonyok ellenére egybehangzóan; és ha ez valóban általánosan kimondott és
ismételt ítélet, akkor az általános ész és igazság reprezentációjának, Isten
hangjának tekinthető." Ezt a tételt azonban Bluntschli mégiscsak azért idézi
[BluntschlisStaatswörterbuch. (Hg. Löhling) Zürich, 3 kötetben, 1871. „Közvé­
lemény" című cikkely], hogy ezzel szemben kiadja a nemzeti szempontokhoz
alkalmazott liberalizmus jelszavát: „Radikális túlzás, ha a közvéleményt
tévedhetetlennek nyilvánítják, és jog szerint éppen őt juttatják uralomra.
Azok a férfiak, akiknek a politikai életbe és annak szükségleteibe mélyebb
bepillantásuk van, mindig kevesen vannak, és nagyon bizonytalan, sikerül-e
véleményüket közvéleménnyé emelniük. A tudással rendelkezők és bölcsek
kisebbsége semmi esetre sincs mindig összhangban a középosztályok nagy
többségével. Még a művelt osztályok közös ítélete is majd mindig felszínes.
Nem lehetséges, hogy minden körülményt ismerjenek, és minden okot feltárja­
nak, melyektől fontos ügyekben a döntés függ. A közvéleményt megzavarhatják,

212
adott elem zés nem csak „a közvélem ény erőszakuralm ára" v o ­
natkozik, hanem egy kiegészítő jelenségre, az egyre növekvő
m értékben bürokratikus állam despotizm usára is. Tocqueville,
aki az ancien régim e elleni rendi ellenzék perspektíváján nevel­
kedett, nagy aggodalom m al figyeli ezt a tendenciát, m elyet a
„korm ányzati hatalom központosításának" nevez. A z erős ál-

sőt még mesterségesen is félrevezethetik a tömeg pillanatnyi szenvedélyei.

Egyetlen jelentős egyén helyesen láthat ott, ahol körülötte mindenki téved."
(I. m. II. köt. 745.1.) Bluntschli a közvéleményt számos osztály közül határo­
zottan az egyikhez kapcsolja („ez kiváltképp a nagy középosztály vélemé­
nye"), szakít tehát a nyilvánosság elvével, nevezetesen annak a szférának az
általános hozzáférhetőségével, melyben racionálisan dönteni kell arról, hogy
az általános érdek szempontjából gyakorlatilag mire van szükség; ideológi­
ának sorolja be, amennyiben egy természettől adott osztálytársadalom kere­
tein belül jelöli ki szociológiailag a helyét, anélkül, hogy meg meg is bírálná
mint ideológiát. Véleménye szerint a kétkezi munkások osztályának illendő­
en távol kell tartania magát a politikai élettől: „Valóban az agymunkának és
a kézi munkának, a szellemi és testi tevékenységnek az ellentétén nyugszik
az a különbség, melynek oly nagy jelentősége van az állam szervezetére és
ennek politikai életére is... A harmadik rend liberális foglalkozásai számára
elengedhetetlen követelmény a magasabb műveltség, és ezért rendszerint
csak ezeknek a személyeknek van is szabad idejük és képességük, hogy
szellemileg dolgozzanak az állam javára. Ezzel szemben azoknál a nagy
osztályoknál, melyek többnyire a föld anyagi megművelésével, kézműves­
séggel, kiskereskedelemmel vagy gyári munkával foglalkoznak, tökéletesen
hiányzik a szükséges képzettség és szabadidő, hogy állami ügyeknek szen­
teljék magukat." (I. m. III. köt. 879.1.) De a polgárság sem gyakorolja a nép
elöl elzárt, valamiféle maradványnyilvánosság politikai funkcióit; a közvéle­
ménynek inkább egy felsőbbség ellenőrzésére és kritikájára kell korlátozód­
nia, mely a földbirtokos nemessegre támaszkodva kezdettől fogva a monar-
chához tartozik. „Az arisztokrácia természettől fogva alkalmas arra, hogy a
monarchával megossza a hatalmat, a harmadik rend pedig arra, hogy kritikát
és ellenőrzést gyakoroljon." (Uo. 881.1.) A burzsoázia és a Németországban
politikailag még mindig mérvadó feudális hatalmak közötti osztálykompro­
misszum talaján nemcsak a nyilvánosságban való részvétel válik privilégi­
ummá, hanem e nyilvánosság saját magát sem tekinti már ama szférának,
melyben az állam és a társadalom között a magánemberekből álló közönség
okoskodása révén közvetítés jön létre, melyben a felsőbbség uralmi szubsz­
tanciája feloldódik: „Nem igaz, hogy a közvélemény uralkodik, mivel nem is
tud és nem is akar uralkodni. A kormányzást átengedi az ezzel megbízott
szerveknek. Nem teremtő, hanem főképp ellenőrző hatalom." (I. m. II. köt.
747.1.) Ennek a deformált liberális ideológiának az összefüggését az állam és
társadalom közti specifikus viszonnyal elemzi a XIX. századi Poroszország­
ban és Németországban Th. Schieder: Das Verhaltnis von politischer und
gesellschaftlicher Verfassung und die Kritik des bürgerlichen Liberalizmus.
HistorischeZeitschrift, 1954.177. évf. 49-74.1.

213
lam hatalm at, m elyre a merkantilizm us hiába törekedett, tény­
legesen a XIX. század liberalizmusa terem tette m eg; ismeretes,
hogy Angliában csak a Civil Service-szel hozzák létre a m odern
központi közigazgatást. Tocqueville az USA példáján bizo­
nyítja, hogyan fosztják m eg a polgárt önjogúságától: „Vala­
m ennyiük fölé egy óriási gyám hatalom emelkedik, m ely csupán
azzal foglalkozik, hogy kényelmüket biztosítsa és létükre ügyel­
jen. Abszolút, részletekbe m enő, szabályszerű, előrelátó és jóté­
kony ez a hatalom. A z atyai hatalom hoz lehetne hasonlítani, ha,
éppúgy mint ennél, az volna a cél, hogy felnőtt em berré nevel­
jen; de épp ellenkezőleg arra törekszik, hogy az em bert m egm á-
síthatatlanul gyerm eki állapotban tartsa. Szívesen látja, ha a
polgárok jólétben élnek, feltéve, hogy nem is gondolnak sem m i
m ásra. Szívesen munkálkodik jólétükön; de egyedül ő akar
ezért tevékenykedni és egyedül ő akar erről dönteni. G ondos­
kodik biztonságukról; előre látja és kielégíti szükségleteiket,
elősegíti élvezeteiket, intézi legfontosabb ügyeiket, szabályozza
utódlásukat, elosztja örökségeiket; nem vehetné le róluk teljesen
a gondolkodás terhét és az élet n yű g ét?"147 Tocqueville szám ára
a szocializm us is csak azoknak a tendenciáknak a m eghosszab­
bítása, melyek végül is az állam által irányított gazdaság ked­
véért eltörlik az adóállam ot és létrehozzák az igazgatott világ
szörnyűségét. Ezért 1848-ban, ezúttal a forradalm i korm ány
m inisztereként, azzal az érvvel bírálja a követelést, m iszerint a
m unkához való jogot az alkotmányban kell biztosítani, hogy
ezáltal tartósan az államnak kellene egyetlen ipari vállalkozó­
ként működnie: „Ha ez egyszer m ár így van, akkor az adó többé
nem a korm ánygépezet működésben tartásának eszköze, h a­
nem az ipar előm ozdításának fő eszköze. Am ennyiben ily m ó­
don az egyes polgárok összes tőkéjét m agánál halm ozza fel, úgy
végül az állam válik az összes dolgok egyetlen tulajdonosává.
Ez azonban a k om m u n izm u s..."148
Ugyanebben az időben m ég A kommunista párt kiáltványának
forradalom elm élete is csak a liberalizm us k orlátozott állam ­
h atalm áv al szám olt. C sak n éh án y év v el később, elő sz ö r a

147 Tocqueville: i. m. 98.1.

148 Uo. 260.1.

214
III. N apóleon államcsínyéről szóló írásban149 (1852) tám adnak
M arxnak kételyei azzal a jelenséggel kapcsolatban, m elynek ő
is ugyanazt a nevet adja, mint előtte Tocqueville: „a korm ány­
zati hatalom központosítása". A N em zetközi M unkásszövetség
Főtanácsának a Párizsi Kommünnel kapcsolatos üzenete m ár
mutatja, hogy M arxot az államhatalom súlyának problémája -
„m indenütt jelen levő szerveivel, az állandó hadsereggel, a
rendőrséggel, a bürokráciával, a papsággal és a bírói karral, e
szervekkel, am elyeket a munka rendszeres és hierarchikus m eg­
osztásának terve szerint építettek k i"150- annyira foglalkoztatja,
h ogy a szocializm ust, a politikai hatalom átalakítását közhata­
lom m á m ár csak akkor tartja lehetségesnek, ha „a m unkásosz­
tály nem veszi egyszerűen birtokába a kész állam gépezetet".151
A bürokratikus-m ilitarista gépezetet inkább szét kell zúzni - ez
az a tétel, m elyet M arx 1871-ben írt Kugelm ann-nak, és melynek
m agyarázatára Lenin ismeretes m ódon legfontosabb könyvét
írja, mielőtt m ég m ind gazdaságilag, m ind technikailag kény­
szerítv e érezn é m ag át, h o g y a cá r „sz é tz ú z o tt" állam ap ­
parátusát a központi bizottság összehasonlíthatatlanul hatal­
masabb apparátusával helyettesítse. A Gothai program kritikájá­
ba n M arx m ég egyszer összefoglalja a politikailag m űködő
nyilvánosság szocialista eszméjét az állam elhalását kifejező
szuggesztív m etaforában; ennek m egvalósítását m eg kell előz­
nie a „bürokratikus állam gépezet szétzúzásának". A korm ány­
zati hatalom központosítására vonatkozó liberális figyelm ezte­
tés a szocialisták figyelmét arra a problematikus előfeltevésre
irányítja, mely az ő tulajdon eszméjükben a polgári nyilvános­
sággal közös: a társadalm i újraterm elés „term észetes rendjé"-
re. A kom m unaalkotm ány tervezete esetében, mely előlegezi a
polgári parlam entarizm us tanácsrendszerrel történő felváltá­
sát, az a m eggyőződés rejlik a háttérben, hogy a politikai jelle­
gétől m egfosztott közhatalomnak, a dolgok igazgatásának és a
termelési folyam atok vezetésének kiterjedt viták nélkül kell
majd szabályozódniuk a politikai gazdaságtan egyszer m ár
feltárt törvényei alapján. A szocialista m ódon em ancipált köz­

149 Marx: Louis Bonaparte, i. m. 116.1.

150 Marx: A polgárháború Franciaországban. MÉM 17. köt. Bp., 1968. 306.1.
151 Uo.

215
vélem ény kim ondatlanul m ég M arx szám ára is, a fiziokraták-
hoz hasonlóan, az ordre naturelbe való belátásként jelenik meg.
A liberalizmus virágkorát követő száz évben, melyben a ka­
pitalizm us lassanként „m egszerveződik", a nyilvánosság és a
m agánszféra viszonya ténylegesen felbomlott; a polgári nyilvá­
nosság körvonalai elmosódnak. Sem a liberális, sem a szocialis­
ta modell nem alkalmas azonban egy olyan nyilvánosság diag­
nózisára, am ely sajátságosán lebegő állapotban m arad e két,
modellben m egfogalm azható konstelláció között. Két dialekti­
kusán egym ásra utaló tendencia jelzi a nyilvánosság felbomlá­
sát: a nyilvánosság a társadalom nak mind újabb és újabb szféráit
hatja át, és egyidejűleg elveszti politikai funkcióját, nevezetesen
azt, h ogy a nyilvánosságra hozott tényállásokat egy kritikai
közönség ellenőrzésének vesse alá. M. L. G oldschm idt regiszt­
rálja ugyanezt a „two disturbing tendencies: first a consequent
disregard of the individuals right of privacy; and second, a
tendency tow ard too little publicity, with a consequent increase
of secrecy in a re a s ... considered public"152 (két zavaró tenden­
ciát: először, az egyén m agánélethez való jogának következetes
sem m ibevevését; és m ásodszor, a túlzottan kevés nyilvánosság
felé való tendenciát, a titkosság következetes növekedésével
együtt olyan területeken, m elyek... általánosnak szám ítanak).
Ú gy látszik, hogy a nyilvánosság oly mértékben veszti el elvének,
a kritikai publicitásnak az erejét, ahogyan mint szféra kiterjed,
és a m agánszférát m ég inkább aláássa.

152 M. L. Goldschmidt: Publicity, Privacy and Secrecy. The Western Political

Quarterly, VII. évf. 1954.401.1.
 V. A NYILVÁNOSSÁG TÁRSADALMI
STRUKTÚRAVÁLTOZÁSA

: 16, § A közszféra és a magánszféra

tendenciaszerű összefoi iadása

f A polgári nyilván osság az állam és a társadalom közötti feszült­

: ségi térben bontakozik ki, de úgy, hogy ő m aga a m agánszféra
: része m arad. E két szféra alapvető szétválasztása, am elyen a
nyilvánosság nyugszik, eleinte csak a társadalm i újraterm elés
és a politikai hatalom azon m ozzanatainak felosztását jelenti,
m elyek a késő középkori uralm i form ákban m ég együtt jelent­
keznek. A p iacgazdaság viszonyainak elterjedésével létrejön a
„társadalm i" szférája, m ely áttöri a hűbéri-rendi uralom korlá-
! tait, és szükségessé teszi a hatósági közigazgatás formáit. A
term elés a csereforgalom közvetítésének m értékében felszaba-
dúl a hatósági illetékességek a ló l-é s m egfordítva azad m iniszt-
| ráció m entesül a produktív munka alól. A nem zeti és területi
[ államokban központosított közhatalom a „m agán " társadalom
[ fölé em elkedik, bárm ennyire igaz is, h ogy ennek forgalm át
f - eleinte hatósági beavatkozások útján irányítják. Ez a m agán ­
ig szféra csak a m erkantilista szabályozás alól történő felszabadu­
ld lásának m értékében bontakozik ki a m agánautonóm ia szférájá­
ig vá. Ezért ennek a tendenciának a m egfordítása, a XIX. század
utolsó negyedétől kezdve határozott form ákat öltő növekvő
állami intervencionizm us sem vezet rögtön m agától a közszféra
I és a m agánszféra összefonódásához: az állam és a társadalom
I elválasztásának m egtartásával az intervencionista politika, me-
\ lyet neom erkantilistának neveztek, anélkül is korlátozhatná a
[ m ag án em b erek autonóm iáját, hogy érintené egym ás közti
J érintkezésük magánjellegét. A társadalom m int m agánszféra
[ csak akkor válik általában kérdésessé, amikor maguk a társadalmi
I hatalm ak tesznek szert hatósági illetékességekre. A „neom er-
[ kantilista" politika ekkor kéz a kézben halad a társadalom
í valamiféle „refeudaüzálásával".
 A XIX. század végének új intervencionizm usát olyan állam
hajtja végre, mely a politikailag m űködő nyilvánosság (N ém et­
országban persze m ég igen korlátozott) alkotm ányossá tétele
révén tendenciaszerűen a polgári társadalom érdekeivel össz­
hangban cselekszik. Következésképpen a közhatalom beavat­
kozásai a m agánem berek érintkezésébe olyan im pulzusokat
közvetítenek, am elyek közvetlenül saját szférájukból szárm az­
nak. A z intervencionízm us abból szárm azik, hogy az olyan
érdekkonfliktusokat, m elyeket a m agánszférán belül m ár nem
lehet elintézni, politikai síkra viszik át. így hosszabb távon a
társadalm i szférába történő állami beavatkozásnak felel m eg az
is, hogy állami hatásköröket m agántestületekre visznek át. Az
állami tekintélynek m agánszférákra való kiterjesztése kapcso­
latos azzal az ellentétes folyam attal is, melynek során az állam i
hatalm at társadalm ival helyettesítik. Csak az a dialektika, m ely
a társadalom előrehaladó államosítása és az állam ezzel egyide­
jűleg érvényesülő társadalm asodása között kifejlődik, rombolja
szét lassanként a polgári nyilvánosság alapját - az állam és a
társadalom elválasztását. A Jcettö k ö z ö tt úgyszólván m indket­
tőből, kialakul egy repolitizált szociális szféra, m elyre a „köz"
és „m ag án " m egkülönböztetese nem atK üm azható. A m a ­
gánszférának azt a specifikus részét is feloldja, am elyben a
közönséggé egyesült m agánem berek egym ás közti érintkezé­
sük általános ügyeit szabályozzák, vagyis a nyilvánosságot li­
berális alakjában. A nyilvánosság szétesését, m elyet politikai
funkcióinakm egváltozasánm utatun^Ta(V I. fejezet),általában
a közszféra és a m agán szféra viszonyának strukturális valtözá-
sa alapozza m eg (V. fejezet). ~............... .............
A z 1873-ban kezdődő n agy depresszió óta, a kereskedelm i
politiklB arusB eFövetkezett látható forduIattaTvégéhez közele­
dik a liberális korszak. E gy új protekcionizm us kedvéért lassanr
ként valam ennjaiepett kapitalista ország feláldozza a free trade
szent alapelveit, m elyeket különben is csak a világpiacon u ral­
kodó Anglia követett fenntartás nélkül. M egerősödik a belső
piacokon, főleg a centrális iparágakban az oligopolisztikus
egyesülésekre való törekvés. Ennek felel m eg a tőkepiac m o z­
gása is. A részvénytársaság N ém etországban éppen ú gy, m int
a trust com pany az Egyesült Állam okban a koncentráció h até­
kony eszközének bizonyul. A fejlődés csakham ar A m erikában
a trösztellenes, N ém etországban a kartellellenes törvényhozást
 váltja ki. Jellem ző m ódon a két fiatal ipari állam ebben túlszár­
nyalja Franciaországot és főleg Angliát, ahol a kapitalizmusnak
hosszabb és állandóbb hagyom ányai vannak, és m indenesetre
erősebben gyökeredzik az úgynevezett m anufaktúrakorszak­
ban. Ezzel szem ben az éppen akkor egyesített N ém etországban
az ipari kapitalizm us csak az imperialista korszaktól kezd
„spontánul" fejlődni, s nyom ban annak a kényszernek a hatása
alatt, hogy külkereskedelme és tőkeexportja szám ára politikai­
lag privilegizált szférákat biztosítson. A funkcióváltás, főleg
pedig azon funkciók megnövekedése, melyeket a kapitalizmus
ebben a periódusban az állam gépezettől m egkívánt, egyelőre
lehetetlenné tette, hogy N ém etország csatlakozzék a parlam enti
jogállam nyugat-európai és észak-amerikai fejlődéséhez.2
A javak piacán a verseny korlátozása nem zetközileg a m últ
század utolsó harm adában jut érvényre, akár úgy, hogy a tőkét
koncentrálják és a nagyvállalatokat - melyek oligopolisztikus
helyzetet foglalnak el - konszem esítik, akár úgy, hogy a piacot
az árra és a term elésre vonatkozó m egbeszélések révén közvet­
lenül felosztják. A z expanzív és restriktív tendenciák játéka,
m ely m ár a kereskedelmi és pénztőke fejlődése során is m indig
lehetetlenné tette, hogy a piaci forgalom liberalizálására sor
kerüljön, h atározza m eg az ipari tőke m ozgását is, és a klasszi­
kus ökonómia optikai csalódásával szem ben epizóddá változ­
tatja a liberális korszakot: az 1775 és 1875 közötti periódus a
kapitalizmus összfejlődésének perspektívájából csak „hatalmas
évszázados fellendülésnek" látszik (vast secular b oom )/1 Am it
Say híres törvényével egyenesen a szabadversenyes kapitaliz­
m usnak tulajdonított (a termelés és fogyasztás összgazdasági
folyam atában autom atikusan beálló egyensúlyt), az ténylege-

1W. Hallgarten: Vorkriegsimperialismus. Paris, 1935.

2 Lukács György: Németország történelmi fejlődésének néhány sajátossága, in:
Az ész trónfosztása. Bp., 1954.29-73.1. Továbbá H. Plessner: Die vcrspiihie Nntion.
Stuttgart, 1959. Lásd az én recenziómat: Frankfurter Hcftc, 1959. november.
Végül R. Dahrendorf: Demokratie und Sozialstruktur in D e u t s c h l a n d . Europn-
isches Archív fü r Soziologie, 1960. I. 1. 86.1.
3 Dobb: i. m. 258.1.
 sen nem a rendszertől m int olyantól függött,4 hanem konkrét
történelm i feltételektől, m elyek m ég az évszázad folyam án
m egváltoztak, m égpedig m agában a kapitalista termelési m ód ­
ban m egalapozott antagonizm usnak a befolyására. Egyébként
Say törvénye abban a vonatkozásban is csődöt m ondott, hogy
a rendszer egyensúlya, a m indenkori válság leküzdése után,
sem m i esetre sem jött létre ismét autom atikusan a rendelkezésre
álló termelőerők által elérhető legm agasabb színvonalon.
A polgári társadalom nak e fejlődés folyam án m ég annak
leghalványabb látszatáról is le kell m ondania, hogy hatalm i
szem pontból semleges szféra. A liberális m odell, m ely valójá­
ban a kisárugazdaság modellje, csak egyéni árutulajdonosok
közötti horizontális csereviszonyokkal szám olt. Független árak
és szabad verseny mellett ekkor egyikük sem tehetett szert
akkora hatalom ra, m ely lehetővé tenné neki, h ogy m ások felett
rendelkezzék. M ost azonban ezekkel a várakozásokkal ellentét­
ben, tökéletlen verseny és függő árak m ellett, m agánkézben

4 Dobb: i. m, 2 5 7 . „An age of technical change which rapidly augmented the

productivity of labour also wi tnessed an abnormally rapid increase in the ranks
of the proletariat together with a series of events which simultaneously widened
the field of investment and market for consumption goods to an unprecedented
degree. We have seen how straightly in previous centuries the growth of
capitalist industry was cramped by the narrowness of the market, and its
expansion thwarted by the low productivity which the methods of production
of the period imposed; these obstacles being reinforced from time to time by
scarcity of labour. At the industrial revolution these barriers were simultaneously
swept away; and instead, capital accumulation and investment were faced,
from each pointof economic compass, with everwidening horizons to lure them
on." (A technikai változás korával egyidejűleg, mely gyorsan növelte a munka
termelékenységét, a proletariátus is rendkívül gyors gyarapodásnak indult,
továbbá oly események sorozata következett be, melyek egyidejűleg soha nem
látott mértékben kiszélesítették a beruházási lehetőségeket és a fogyasztási
javak piacát. Láttuk, hogy a piac szűk volta korábbi évszázadokban mily
szorosan behatárolta a kapitalista ipar fejlődését: kiteijedését pedig hogyan
hiúsította meg a munka alacsony termelékenysége, melyet a kor termelési
módszerei szabtak meg; ezeket az akadályokat időről időre súlyosbította a
munkaerő ritkasága. Az ipari forradalom egyidejűleg elsöpörte mindezeket az
akadályokat; helyettük a szélrózsa minden irányában a tőkefelhalmozás és
beruházás lehetőségével kellett szembenézni, mely egyre táguló horizontokkal
csábított.)
 társadalm i hatalom halm ozódik fel.3 A kollektív egységek kö­
zötti vertiM fisv'íszonyok szövedékében részint egyoldalú füg­
gőségi viszonyok, részint a kölcsönös nyom ás viszonyai alakul­
nak ki. A koncentrációs folyam atok és a válságfolyam atok le­
rántják az egyenértékek cseréjének leplét a társadalom antago-
nisztikus struktúrájáról. Minél inkább áttetszővé válik ez mint
p u szta kényszerösszefüggés, annál sürgetőbbé válik az erős
állam iránti szükséglet. Franz N eum ann az „éjjeliőr állam "f’
liBefáliFönértelm ezésével joggal szegezi szem be a következő
ellenvetést: mindig olyan erős volt, am ennyire a polgári érdek
szem pontjából a politikai és társadalmi helyzet m egkövetelte/
M indazonáltal, am íg az állam liberális állam volt, éppen ezen
érdekek m iatt volt szükséges, hogy nagyjában és egészében az
á ru f o r g a lo m és a tá rsa d a lm i m u n k a szférája a m a g á n ­
au ton óm iára legyen bízva (ha csak nem látjuk m ár az általános
tan- és honvédelm i kötelezettségben is, mint A chinger,‘s a m a­
gánszférába való beavatkozás kezdetét). A „korm ányzati h ata­
lom központosítása", m ely egyidejűleg vált M arx és Tocque v ille
szám ára problém ává, szigorúan véve m ég nem érinti a köz- és
a m agánszféra közötti, a polgári jogállam szem pontjából alap­
vető viszonyt. M ég a nagyiparnak az az érdeke is, mely privile­
gizált külföldi piacok m eghódítása és biztosítása végett a kato­
n ai ap p arátus kibővítéséhez fűződik, eleinte csupán a közhata­
lom m eglevő funkcióinak egyikét erősíti. Csak am ikor az állam
ú j funkciókat vesz fel, kezdenek m egingani az állam és a társa­
d alom közötti „korlátok".
Egyfelől a hatalom összpontosítása az áruforgalom m agán­
szférájában, másfelől az állami szervként m egalapozott nyilvá­

5 Lásd J. H. Bunzel: Liberal Theory and the Problem of Power. The Western
Political Quarterly, XIH. kot. 1960.374-388.1.
6 A kifejezést, mely Lassalle-tól származik, mindig Wilhelm v. Humboldt hires
értekezésével hozzák összefüggésbe: Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der
Wirksamkeit des Staates zu bestimmen. In: Werke. (Hg. í. Ftitner) Darmstadt,
1960. 56.1.
7 Fr. Neumann: Der Funktíortswandei des Geseízes im Recht der bürgerlichen
Gesellschaft, ZeitschriftfürSozialforschung, VI. kot. 542.1. Fr. Neumann: Ökono-
mie und Politik. Zeitschrift für Politik, N. F. 11. köt, 1955.1.1.
8 H. Achínger: Sozialpolitikals Gesdlsehaftspohtik. Hamburg, 1958. 155.3.
 nosság, az általános hozzáférhetőség intézményes Ígéretével,
megerősítették a gazdaságilag gyengébbekben a hajlam ot arra,
hogy politikai eszközökkel szánjanak szembe azokkal, akik
piaci helyzetük révén fölényben vannak. Angliában 1867-ben és
1883-ban került sor választási reform ra; Franciaországban III.
Napóleon vezette be az általános választójogot; ennek népsza-
vazásos konzervatív következm ényeit tartotta Bism arck szem
előtt, amikor az alkotmányba, először az Északném et Szövet­
ség, majd az újjáalakult N ém et Birodalom alkotm ányába az
általános választójogot felvette. A politikai beleszólásnak eme
formálisan elismert lehetőségére tám aszkodva igyekeztek az
elnyom orodott rétegek éppúgy, m int az általuk fenyegetett osz­
tályok, olyan befolyásra szert tenni, m elynek politikailag kellett
kárpótlást nyújtania a m egsértett gazdasági esélyegyenlőségért,
ha ilyesmi egyáltalán valaha is fennállt. A z a kísérlet, h ogy a
nyilvánosságot a m agánérdekektől megszabadítsák, rögtön ku­
darcot vallott, m ihelyt m ég azokat a feltételeket is bevonták a
szervezett érdekek küzdelmébe, melyek közepette az érdekek
privatizálódásának végbe kellett mennie. A szakszervezetek
nem csak a m unkapiacon alkotnak szervezett ellensúlyt, hanem
a szocialista pártokon keresztül igyekeznek m agára a törvén y­
hozásra is befolyást gyakorolni; a vállalkozók, általában az
„államfenntartó erők", ahogyan őket azóta nevezik, ezzel úgy
szállnak szem be, h ogy m agánjellegű társadalm i hatalm ukat
közvetlenül átváltják politikai hatalom ra. Bism arck szocialista
törvénye ennek egyik m intapéldája; a társadalom biztosítás
azonban, m elyet egyidejűleg létrehoz, azt is m utatja, h og y a
m agánszférába történő állami beavatkozásnál m ennyire figye­
lembe kell vennie az alulról jövő nyom ást. A m agánszférába
történő állami beavatkozások alapján a m últ század végétől
kezdve fel lehet ism erni, hogy a beleszólásra feljogosított széles
töm egeknek sikerül a gazdasági antagonizm usokat politikai
konfliktusokká átalakítaniuk: a beavatkozások részint a g azd a­
ságilag gyengébbek érdekeit m ozdítják elő, részben pedig m ég
ezek védelm ét is szolgálják. A z egyes esetekben nem m indig
könnyű ezeket az egyik vagy a m ásik fél kollektív m agán érd e­
keinek szám lájára írni. M indenesetre általánosságban az állam i
beavatkozások, m ég h a az „uralkodó" érdekek ellenében kény­
szerítik is ki őket, a rendszer egyensúlyának m egtartására irá­
nyulnak; ezt ugyanis a szabad piacon keresztül m ár nem lehet

222
biztosítani. Strachey ebből azt a csupán prím a facie paradox
következtetést vonja le, „hogy éppen a dem okratikus erőknek
a kapitalizm us elleni h arca volt az, amely a rendszer fennm ara­
dását lehetővé tette. M ert nem csak a m unkás életfeltételeit tette
elviselhetővé. Egyúttal a késztermékek szám ára fenntartotta
azokat a felvevőpiacokat, m elyeket a kapitalizmus öngyilkos
előren y om u lása a nem zeti jövedelem növekvő m értékben
egyenlőtlen elosztásának irányában egyre inkább szétrombolt
vo ln a."9
E z a m echanizm us, m elyet Galbraith a countervailing p o­
w e rs10 (ellensúlyozó erők) aspektusából is elem zett, m agyaráz­
za m egatőkekoncentraciótendenciájái-iak11 és an öv ek vő állami
intervencionizm usnak az összefüggését A növekvő állami te-
veEenységről m aF'áz állami költségvetések nagyságrendjei is
felvilágosítással szolgálnak.12 E z a kvantitatív kritérium azon­
ban m égsem elegendő; csak a m agánszférába történő állami
beavatkozások kvalitatív felosztása útján lehet világosan felis­
m erni, hogy az állam nem csak kibővíti tevékenységét a régi
funkciókon belül, hanem általában egész sor új funkcióra is
szert tesz. A hagyom ányos rendező funkciók mellé, melyeket
az állam m ár a liberális korszakban is gyakorolt, belül a ren d őr­
ség és az igazságszolgáltatás valam int egy igen óvatosan kezelt
ádójpoÜfflSutjaTr'kifele"pedig,'a haderőre tám aszkodva, külpo-

* első pillantásra
9 J. Strachey: Kapitalismus heute und morgen. Düsseldorf, 1957.154. !.
10 J, K, Galbraith: American Capitalism. The concept of countervailing power, i, m.
Ennek kritikájával kapcsolatban lásd A. Schweizer: A Critique of Counter­
vailing Power. Social Research, 1954. XXL köt. 2 53.1.
11 Az USA vonatkozásában jól dokumentálja ezt: Berle és Means: The Modem
Corporation and Private Property. New York, 1932. The Structure o f the American
Economy. I. köt. National Resources Planning Board, U. S. Government Prin­
ting Office, 1939. The Concentration o f Productive Facilities, ua. 1947. /I
Survey o f Contemporary Economics, ua. 194S. Németország vonatkozásában: H.
König: Konzentration und Wachstum. Eine empirische Untersudumg der
westdeutscher Aktiengesellschaften in der Nachkriegszeit. Zeitschrift für die
gesamte Staatswissenschaft, 115. köt, 1959. 2 2 9 .1.
12 S. Fabricant: The Trends o f Government Activities in the USA since 1900. New
York, 1952. Urs. Hicks: British Public Finances. Their Structure and Development
1880-1952. London, 1954. Már Adolf Wagner beszéi a növekvő kiterjedésű
pénzügyi szükséglet „törvényéről". In: Lehrbuch der politischen Őkanonue.
Leipzig, 1883. V. köt. 76.1.
 litíkája útján, m ost alakító funkciók is lépnek.13 M egkülönböz­
tetésük term észetesen annaTkönnyebben sikerül, m inél inkább
differenciálódik a XX. század folyam án a szociális állam feladat­
köre. Említettük m ár a védelem , kárpótlás és kiegyenlítés fel­
adatát, m elyet a m unkásokeTaíkalm azottak,bérlők és fogyasz­
tók stb. gazdasági szempontból gyengébb társadalm i csoport­
jainak javára kell végezni (ebbe a szférába tartoznak például a
jövedelem újrafelosztása érdekében h ozott intézkedések). M eg­
int m ás feladatot jelent a társadalm i struktúra hosszabb távú
változásainak elhárítása, de legalábbis enyhítése, vagy épp el­
lenkezőleg tervszerű tám ogatása, sőt irányítása (ide tartozik
például egy olyan kom plexum , m int a középréteg-politika). A
m agánberuházási tevékenység súlyos következm ényekkel ter­
hes befolyásolása és az állam iberuházási tevékenység szabályo­
zása m ár az összgazdasági folyam at ellenőrzésének és kiegyen­
súlyozásának további feladatköréhez tartozik. A koncentrációs
folyam atok nem csupán életre hívták a konjunktúrapolitikát; a
n agy egységek iránti hajlammal m eg is terem tenek bizonyos
előfeltételeket, melyek először teszik lehetővé a nagyszabású
konjunktúrapolitikát: a gazdaság ugyanis ezek mértékében v á­
lik a népgazdasági összesítő elszám olás ökonom etriai m ódsze­
rei szám ára hozzáférhetővé, am int ezeket röviddel a m ásodik
világháború kitörése előtt Angliában, az Egyesült Államokban
és Kanadában be is vezették.1
Végül az állam a szokásos hivatali ügyleteken túl olyan szol­
gáltatásokat is átvállal, m elyek addig á m agánkezdem ényezés­
re voltak bízva: akár úgy, hogy m agánszem élyeket közfelada­
tokkal bíz m eg, akár úgy, hogy m agángazdasági tevékenysége­
ket kerettervezés útján koordinál15 vagy saját m aga tevékeny ke-

13 F. Neumark: Wirtscha/ts- und Finanzpolitík des Interventionsstaates. Tübingen,

1961. Jogi szempontból lásd U. Scheuner: Die staatliche Intervention im Bereich
der Wirtschaft. Berlin, 1954.1.1.
14 Strachey: i. m. 35.1.
15 Itt a pusztán rendező funkcióktól az alakítókhoz való átmenet cseppfolyós,
tendenciájában azonban világos. Jogilag ez a folyamat a régi rendészeti jog
kibővítésében és ennek megváltozásábanjutkifejezésre. Lásd ehhez H. Huber:
Recht, Staat und Gesellschaft. Bern, 1954. 32.1. „Rendészeti jog az a jog, mely a
közrend fenntartása végett a közönséget megóvja a veszélyektől. Ennek ne­
gatív, védelmi jellege van. Egészen a legutóbbi időkig a közjog egyik ága volt,

224

^ H
dik gyártóként és elosztóként. A közszolgáltatások szektora
kényszerűen bővül ki, „mivel a fokozódó gazdasági növek ed és­
sel olyan tényezők válnak hatékonnyá, m elyek átalakítják a
m agánköltségek és a társadalm i költségek viszonyát.'” 6 A m a­
gánterm elés közköltségei mellett éppígy létrejönnek, a széles
töm egek növekvő vásárlóerejével összefüggésben, a m agánfo­
gyasztás közköltségei is.ű
A „kollektív létgondoskodás" formulája m ögött a szociális
állam új funkcióinak sokfélesége rejlik;18 valam int az egym ást
sokszorosan keresztező, kollektíve m egszervezett m agán érd e­
kek, m elyek a funkciók em e m egnövekedésének alapjául szol­
gálnak. A z állam törvényeken és rendelkezéseken keresztül
alaposan beavatkozik az áruforgalom és a társadalm i munka
szférájába, m ert a társadalm i erők versengő érdekei politikai
dinam ikává alakulnak át, és az állami intervene ionizmus köz­
vetítésén keresztül visszahatnak tulajdon szférájukra. Eközben,
nagyjából és egészében véve, nem lehet tagadni a „dem okrati­

mely egyenesen hozzáidomult a magánjoghoz. Jelenleg egyre erősebb az a

hajlam, hogy a veszélyelhárítást a szociális élet pozitív alakításával pótolják
vagy egészítsék ki. így például az építkezési rendészeti jognak egészségi
veszélyektől, tűzveszélytől, a közlekedés veszélyeztetésétől kellett óvnia, a
természet- és műemlékvédelemnek pedig a helység képének vagy a tájnak az
elcsúfításától. Ma a helyi, regionális és az országos tervezések nemcsak a
negatívumot kívánják elkerülni, hanem valami pozitívumot is ki akarnak
alakítani, nevezetesen a tér kihasználását az ember által, település és kereset
céljából"
lá JK. Littmann: Zunehmende Staatstdtigkeit und wirtschaftliche Entwicklung. Köln,
1947.164.1. Itt el kell tekintenünk a fegyverkezési költségektől, mivel a katonai
védelem m áraz állam klasszikus funkcióihoz is hozzátartozik.
17 Mivel a kapitalista termelés tendenciája az, hogy a magángazdaság] termelés
szektorát csak a lehető legkevésbé engedje korlátozni a közszolgáltatások
javára, a kettő között megbomlik az egyensúly, amit legutóbb Galbraith
elemzett. Lásd tanulmányát: Gesellschaft im Übcrfluss. Düsseldorf, 1959. Továb­
bá A. Downs: Why Government Budget is too small in a Democracy? World
Politics, 1960. Xn. köt. 541-563.1. '
18 E. Forsthoff: Die Verfassungsproblmw des Sozialslmls. München, 1954. W. Fried­
mann (Laiu and Social Clvtnge, London, 1951. 298.1.) öt funkciót különböztet
meg: „they result from the activities of the State; firstly, as Protector; secondly,
as Dispenser of Social Services; thirdly, as Industrial Manager; fourthly, as
Economic Controller; fifthly, as Arbitrator." (Ezek az államnak: először mint
Védelmezőnek; másodszor mint a Közjóléti Intézmények Fenntartójának;
harmadszor mint Ipari Igazgatónak; negyedszer mint Gazdasági Irányítóna k;
ötödször mint Bírónak a tevékenységeiből erednek )

225
 kus befolyást" a gazdasági rendre: a nem tulajdonosok töm ege
a m agánszférába történő állami beavatkozások útján, m elyek a
tőkekoncentráció és az oligopolisztikus szervezet' tendenciája
ellen hatnak, el tudta érni, hogy hosszabb távon úgy látszik, a
nemzeti jövedelemből való részesedésük nem csökkent, bár
századunk közepéig nem is em elkedett lényegesen.19
M inthogy pedig az intervencionizm us ilyen összefüggések­
ből ered, az irttervencionisztikus m ó d on biztosított-szociális
szférákat szigorúan m eg kell különböztetni az állam ilag p u sz­
tán szaB Jlyözottjnagánszférától - jórészt m aguk a m agánintéz­
mények öltenek félig nyilvános jelleget; egyenesen a m agán gaz­
dasági egységek kvázi politikai jellegéről lehet beszélni (quasi
political character of private econom ic units).20 A polgári társa­
dalom közfontossággal bíró m agánszférájának köréből egy re­
politizált szociális szféra alakul ki, melyben az állami és társa­
dalmi intézmények egyetlenegy, a „köz" és „m agán " kritériu­
mai szerint többé m eg nem különböztethető funkciókapcsolattá
folynak össze. Jogilag a korábban elválasztott szféráknak ez az
új kölcsönös függősége a klasszikus m agánjogi rendszer áttöré­
sében jut kifejezésre.
A szociális-állami berendezkedésű ipari társadalom ban soka­
sodnak azok a viszonyok és kapcsolatok, m elyeket sem a köz­
jog, sem a m agánjog intézm ényeivel nem lehet elégségesen
elrendezni; ezek ellenkezőleg, az úgynevezett szociális jogi nor­
mák bevezetését kényszerítik ki. ~~
~ K polgári jog pusztán formális jellegére vonatkozó szocialista
kritika mindig hangsúlyozta, h ogy a m agánjogilag biztosított
autonóm ia csak olyan m értékben illethet m eg egyenlően m in­
den jogi szem élyt, ahogyan a gazdasági siker egyenlő esélyei
lehetővé teszik a jogilag egyenlő alakító esélyek realizálását.21
Főleg a termelőknek a term elési eszközöktől való elválasztása,
az osztályviszony, m elyet a XIX. században az ipari kapitaliz­
mus teljesen kialakított, változtatta át a tőkésekés bérm unkások

19 L. Strachey: i. m. 130-151. í.
20 J. M. Clark: The Interplay of Politics and Economics. In: Berger (Ed.): Freedom
and Control in modem Society, New York, 1954. 192.1.; A. Berle: Power without
Property. London, 1960.
“1Lásd A. Menger: Das bürgerliche Recht unddiebesitzlosen Volksklassen. Tubingen,
1890.

226
közti formálisan egyenlő jogviszonyt tényleges alárendeltségi
viszonnyá; magánjogi kifejezése elleplezte kvázi közhatalmi
jellegét. A magánjog központi intézm ényét, a termelési eszkö­
zök tulajdonát és ennek kapcsolt garanciáit m int a szerződés, a
m esterség és az öröklés szabadságjogait Karl Renner” elemezte
ebből a szem pontból, és kim utatta, hogy tényleges funkciójuk
alapján a közjog alkotórészeit kellene képezniük: a kapitalista
szám ára a magánjog „delegált parancsnoki közhatalm at" bizto­
sít. Legkésőbb az első világháború kitörése óta azonban bizo­
nyos m értékig a jogi fejlődés is követi a társadalm i fejlődést, és
a típusok bonyolult keveredését hozta létre, melyet elsősorban
a „m agánjog publicizálódásának"13cím szava alatt regisztráltak;
később ugyanezt a folyam atot szem ügyre vették a közjog p ri­
vatizálásának fordított szem pontjából is: „A magánjog és a
közjog elemei a felismerhetetlenségig és kibogozhatatlanságig
összekapcsolódnak egym ással.,M
A tulajdonjogokat nem csak a m ár em lített gazdaságpolitikai
intervenciók útján korlátozzák, hanem ugyanígy jogi biztosí­
tékok útján is, m elyek arra hivatottak, h ogy a tipikus szociális
szituációkban a szerződő felek formális egyenlőségét m ateriáli­
sán is biztosítsák, A kollektív szerződések, melyek, kiváltkép­
pen a m unkajogban, az egyéni szerződések helyére lépnek, a
gyengébb fél szám ára adnak biztosítékokat. A bérlő érdekében
hozott óvintézkedések a bérbe adó szám ára a bérleti szerződést
szinte m ár nyilvános térfelhasználási viszonnyá változtatj ák. És
ahogyan a m unkavállalók és bérlők, ugyanígy a fogyasztók is
speciális biztosítékokat élveznek. H asonló fejlődés rajzolódik ki
az ü zem i alkotmányjogban, a települési jogban és a családjog­
ban is. A közbiztonság szem pontjai néha olyan mértékben kötik
az üzem ek, földterületek, épületek stb. tulajdonosait, hogy m ár
„felettes köztulajdonról" is beszéltek.25 Liberális államjogászok
azzal az utalással utasítják vissza a tulajdonjogok „kiüresítésé-

22K. Renner: Die Rechtsinstitute des Privatrcchts und ihre Funkticm. Tübingen, 1929.
23 Hedemann: Einführung in die Rechtswissenschaft. 1929. 2 2 9 .1.
24 H. Huber: i. m. 34.!.
25 F. Wieacker: Das Sozialmodel! der klassischcn Privatrechtsgesctzbiidicr und die
Entwicklung der modemen Gesellschaft. Jurístische Studiengeselíschaft K a r ls r u ­
h e ^ . füzet, Karlsmhe, 1953. 21.1.

227
 n ek " ezt a rendjét, h ogy m a form álisan m eghagyják a tulajdo­
n osn ak a tulajdont és m égis kisajátítják, m égp edig kártalan í­
tás és a szabályozott kisajátítási eljárás jogvéd elm e nélkül:
„így a kisajátító törvén yh ozás útján a társad alm asítás új for­
m ái jönnek létre, m elyekkel m ég a d ok triner m arxizm u s sem
szám olt. "ib
A m agánjog központi intézm ényével, a tulajdonnal egyid e­
jű leg term észetesen ennek kapcsolt biztosítékai is sorra ke­
rülnek - m indenekelőtt a szerződ és szab ad sága. A klasszikus
szerződ ési viszon y a szerződ ési feltételek m egh atározásáb an
feltételezi a teljes függetlenséget. E zt időközben erős k orláto­
zásn ak vetették alá. A m int a jogi viszon yok szociálpolitikai
szem pon tból h ason lóvá válnak, m agu k a szerződ ések is se-
m atizálódn i kezdenek. A szerződési viszonyok n övek vő stan-
d ard izálása n orm ális körülm ények k ö z ö tt a gazdaságilag
gyengébb fél szab ad ságát nyirbálja m eg, m íg a kollektív^szer­
ződésn ek m árjem lített; eszköze épp arra h iv atott, h ogy m eg ­
terem tse .a piaci hejy/et..egyenlőségét... A vállalkozói szövet­
ségek és a szak szervezetek közötti kollektív szerződ ések el­
vesztik szigorú értelem ben vett m agán jogi jellegüket; egye­
n esen közjogi jelleget öltenek, m ivel a fogan atosított sorozati
szab ályozás törvén yh elyettesítők ént m űködik: „A szövetsé­
gek funkciója egy ö sszm un k aszerződ és m egk ötésén él nem
annyira a m agán au ton óm ia gyak orlása, m int inkább a dele­
g á c ió ú tján tö rté n ő j o g a lk o tá s ," 27 A z e r e d e t i m a g á n ­
au ton óm ia m ár jogilag is olyannyira lefokozódott szárm azé­
kos autonóm iává, hogy a szerződések érvényessége szem pont­
jából gyakran m ár nem is tekintik szükségesnek. A tényleges
szerződési viszonyokjogi hatása a klasszikus jogi viszonyokhoz
hasonlít.28

26 H. Huber: i. m. 3 3 .1.
27 Uo. 37.1.
28 Spiros Simitis: Diefaktischen Vertmgsverhallnisse. Frankfurt, 1958.
 V égül a m agánjogi rendszeren réseket üt a m agánszem élyek
és a közhatalom közötti szerződések növekvő szám a. A z állam
a do ut des alapján szerződik a magánemberekkel; a felek
egyenlőtlensége, az egyik függősége a másiktól itt is feloldja a
szigorú szerződési viszony alapjait; a klasszikus modellen m ér­
ve inkább m árpszeudoszerződésekről van szó. Ha m anapság a
hatóságok a szociális állam feladatainak végrehajtása közben a
törvényes szabályozást m esszem enően a szerződés eszközével
helyettesítik, akkor az ilyen szerződéseknek magánjogi form á­
juk ellenére kvázi nyilvános jellegük van; m ert „jogrendszerünk
tulajdonképpen azon a gondolaton nyugszik, hogy végül is a
m agánjogi szerződések a törvény alatt helyezkednek el, nem
pedig a törvénnyel azonos szinten, és közjogunk csak annyiban
h agy teret szerződések szám ára, am ennyiben mellérendeltségi
viszonyok létezn ek .. ." 3Q
A zzal, h ogy az állam „kim enekül” a közjogból, és a közigaz­
gatás feladatait vállalatokra, intézetekre, testületekre, a m agán ­
jog félhivatalos ügyvivőire viszi át, m egm utatkozik a magánjog

29 A német jog ismeri a fiskus fikcióját, mely az államot magánjogi személyként

és ezáltal magánjogi személyekkel való szerződési viszonyok lehetséges part­
nereként minősíti; ennek az abszolutizmus alatt az a jó értelme volt, hogy az
alattvalók számára a törvényhozásban való részvétel biztosítéka nélkül adja­
nak némi jogbiztonságot. Hasonlóan a francia jog is megkülönbözteti az
államot mint a gestionsprivées [magánigazgatás] magánjogi szubjektumát az
államtól m inta gestions publiques [közigazgatás] közjogi szubjektumától. A
liberális korszakban mindkét funkció viszonylag áttetsző volt és ezért kóny-
nyen meg lehetett különböztetni; a megkülönböztetés azonban oly mértékben
válikm ind nehezebbé, amint az állam méga társadalom magánszférájában is
funkciókat vesz át, és viszonyát az egyéni gazdasági szubjektumokhoz szer­
ződés útján szabályozza: „Predominantly industrial, commercial and mana­
gerial operations, such as the provision of transport, electricity or gas, or the
management of health services, are now normally carried out by incorporated
public authorities, which are subject to the rules of private law, although
responsible to Ministers and Parliaments for the general conduct of operation."
(Olyan, főképpen ipari, kereskedelmi és igazgatási tevékenységeket, mint a
közlekedésről, gázról, villamosságról való gondoskodás, az egészségügyi
szolgáltatások szervezése, most rendszerint bejegyzett állami hatóságok lát­
nak e!, melyek alá vannak vetve a magánjog szabályainak, viszont a minisz­
tereknek és a parlamenteknek is felelősek a tevékenység általános vezetésé­
ért.) Friedmann: i. m. 63.1.
Adok, hogy adj.
30 Huber: i. m. 40.1.
publicizálódásának visszája is, vagyis a közjog privatizálódása.
A közjog klasszikus kritérium ai leginkább akkor válnak inga­
taggá, ha elosztó, gondoskodó és tám ogató tevékenységeinél
m ég m aga a közigazgatás is m agánjogi eszközöket használ.31
M ert például sem a közjogi szervezet nem akadályoz m eg egy
közszállítót abban, hogy „ügyfelével" magánjogi viszonyba
lépjen, sem pedig az ilyen jogviszony m esszem enő standardi-
zálása nem zárja ki ennek magánjogi jellegét. Sem a m onopol­
helyzet, sem a szerződéskötési kényszer nem írja elő, hogy
valam it a közjog területére kell utalni; sem pedig az, ha a
jogviszonyt igazgatási aktus alapozza m eg. A közérdek publi-
cisztikus m ozzanatai olyan mértékben kötődnek össze a szer­
ződéses form ulázás m agánjogi m ozzanataival, ahogyan a tőke­
koncentrációval és az intervencionizm ussal az állam társadal-
m asodásánakés a társadalom állam osításának kölcsönös folya­
m atából új szféra alakul ki. Ezt ésszerűen sem tisztán m agán ­
szféraként, sem valódi közszféraként nem lehet felfogni, és nem
lehet egyértelm űen a m agán jog v agy a közjog területéhez
sorolni. *

17. § A szociális szféra és az intim szféra polarizálódása

Olyan mértékben, ahogyan az állam és a társadalom kölcsönö­

sen áthatja egym ást, a kiscsalád kiválik a társadalm i újraterm e­
lés folyam ataival való összefüggéséből: az intim szféra, mely
egykor általában a m agánszféra középpontja voltTamermyibeh
ez^n^galire lv e sz ti m agánjelleget, m integy annak perifériájára
~ szo ru lA überaHskorszak polgárai m a g á n é le tü k e tp rő ^ rp E js
m ódon a hivatásban és a csaladbaffelték; az áruforgalom és a
társadalm i munka szférája éppúgy a m agánszféra volt, m int a
gazd aságiTim l^iokt5[~Rozvetlenür m entesített „otthon". Ez a

31 A következőkkel kapcsolatban lásd W. Siebert: Privatrecht im Bereich der

öffentlichen Verwaltung. In: Festschrift fü r Hans Niedermeyer. Göttingen, 1953.
különösen a 223.1.
32 Ennek az egész komplexumnak beható elemzését adja legutóbb Spiros Simitis:
Das Sozialstaatsgrundsatz in seinen Auswirkungen auf das Recht von Familie und
Untemehmen. Habiiitationsschrift der Juristischen Fakultat. Kézirat, Frank­
furt, 1963.

230
 két területjTxely akkoriban egységesen tagolódott, m ost ellen­
tétesen fejlődik: „éspedig azt lehet m ondani, hogy a csalad
mindinkább magánjellegűvé, a m unka és a szervezet világa
mindinkább nyilvánossá váBK'"53"
A „m unka és szervezet világa" kifejezés m ár elárul valamit
az egykor m agánrendelkezés alatt álló szféra objektivitás iránti
tendenciájáról; akár a saját rendelkezés szférájáról legyen szó,
m int a tulajdonos esetében, akár az idegen rendelkezés szférá­
járól, m int a bérm unkás esetében. A z ipari nagyüzem fejlődése
közvetlenül, a bürokratikus n agyüzem é közvetve függ a tőke
koncentrációjának állásától. M indkét esetben a társadalm i m un­
ka olyan form ái fejlődnek ki, m elyek specifikusan eltérnek a
szak m ai m agán m u nk a típusától. M unkaszociológiai szem ­
pontból m ár nem jelent éles különbséget, hogy egy vállalat a
m agánszférához és egy hatóság az állami szférához tartozik.
. Bárm ennyire is alá van m ég vetve egy nagyüzem az egyéni
tulajdonosok, a nagyrészvényesek vagy igazgatósági tago k ren­
delkezésének, a magánrendelkezésekkel szem ben m égis annyi­
ra objektiválódnia kellett, hogy a „munka világa" a m agánszfé­
ra és az állami szféra között sajátos rendű szférát alkot - mind
a m unkások és alkalmazottak, m ind pedig azok tudatában, akik
tágabb hatáskörökkel rendelkeznek. E z a fejlődés természetesen
azon is nyugszik, h ogy a term elési eszközök tulajdonának for­
m álisan fenntartott autonóm iáját m ateriálisán is m egfosztották
magánjellegétől. A nagy tőketársaságok példáján ezt többször
is elem ezték a tulajdonosi cím és a rendelkezési funkció elvá­
lasztásának cím szava alatt; itt ugyanis különösen világossá vá­
lik a tulajdonjog közvetlen gyakorlásának korlátozása a csúcs­
igazgatóság és néhány nagyrészvényes javára. A z önfinanszí­
rozás útján az ilyen vállalatok gyakran a tőkepiactól is függet­
lenné válnak; ugyanilyen m értékben m egnövelik önállóságukat
a résztőke-tuíajdonosok töm egével szem ben.34 Bármilyen le­
gyen is a gazdasági hatás, a szociológiai hatás példaszerűen

33 H. Schelsky: Schule und Erziehung ín der industrielleu Gesellschaft. Würzburg,

1957. 3 3 .1.
34 Itt nyitva maradhat a kérdés, hogy ha az igazgatásnak a közgyűléssel szemben
erős a pozíciója, akkor érvényre jutnak-e a nyereség esetleges növelésének
terhére a management specifikus érdekei, teszem azt a vállalat kibővítésének
irányába, és aláássák-e már a felhalmozás magánkapitaíista formáját.
 m utatja azt a fejlődést, m ely a vállalat formájától függetlenül is,
a n agyüzem et általában megfosztja az individuális m agán­
autonóm ia szférájának azon jellegzetességétől, am ely a liberális
korszakban az önálló vállalkozók üzletét és m űhelyét jellem ez­
te. R athenau ezt igen korán felismerte, és ezzel a form ulával
fejezte ki: a nagyvállalatok „intézm ényekké" alakulnak át. Ezt
az ösztönzést fogadta m eg a jogi institucionalizm us és belőle a
sajátságos obszervancia elméletét alakította ki.35 H abár a rokon
elm életek, m elyek (James Bum ham és Peter R. D rucker m űvei­
ben am erikai viszonyok példáján illusztrálva) n agy publiciszti­
kai sikert arattak a háború után, aligha voltak kevésbé ideologi-
kusak, m égis volt valam ilyen leíró értékük: találóan diagnosz­
tizálják a társadalm i m unka szférájában „a m ag án eltű n ését".
M indenekelőtt: a nagyüzem alkalm azottaival és m unkásaival
szem ben bizonyos státusgaranciákat vállal el, akár hatáskörök
felosztása útján, akár azáltal, hogy bizonyos szociális bizton­
ságot és szolgáltatásokat nyújt, akár azon igyekezet révén -
bárm ennyire kérdéses is ez az egyes esetekben h ogy elérje a
foglalkoztatottaknak a m unkahelyhez való integrációját; de
m ég kirívóbbak ezeknél az objektív változásoknál a szubjekti­
vek. A „szolgálattevők" statisztikai gyűjtőkategóriája m ár a
nevében árulkodik egy újfajta beállítódásról a m unkához.; elm o­
sódik a m agántulajdon révén egykor szubjektíve is világosan
m e gvónt Eíílohbse^azöTc EözofF/aEEnek a saját, és azok között,
ákiknt^~m as em berek m a g á n sz fé rá já b a kellett dolgozniuk;
fö ly é re X '^ z ő Ig á la ti viszony" lép, m ely a hivatalnokok „köz­
szolgálatától" sem m i esetre sem a jogokat (és kötelességeket)
vette át, hanem inkább egy eldologiasodott m unkaviszony sa­
játosságait, m ely a foglalkoztatottat nem annyira egy szem ély­
hez, m int egy intézm ényhez, köti. A nagyüzem m el olyan társa­
dalm i képződm ény válik a társadalm i m unka szervezetének

35 Ez azután a szakszervezetek reformista ideológiájában éppúgy szerepet ját­

szott, mint az úgynevezett munkafront fasiszta praxisában: a nagyvállalat
institucionális mozzanatának elszigetelése gazdasági funkcióitól mindkét
esetben, habár különböző politikai szándékkal, természetesen annak a tényál­
lásnak az elködösítéséhez vezetett, hogy egy vállalatnak, amennyiben kapita­
lista módon a profitmaximálás alapeíve szerint működik, annyiban magánér­
dekeket is kell szolgálnia; hogy ennélfogva a vállalati cél nem eshet egybe eo
ipso a személyzet vagy éppenséggel az egész társadalom érdekeivel.
uralkodó típusává, m ely a m agánszféra és a nyilvánosság elvá­
lasztásával szem ben semleges: „Az ipari üzemek lakásokat épí­
tenek v agy egyenesen háztulajdonhoz segítik hozzá a m unka­
vállalókat, nyilvános parkokat létesítenek, iskolákat, tem plo­
m okat és könyvtárakat építenek, hangversenyeket és színházi
estéket rendeznek, továbbképző tanfolyamokat tartanak, gon­
doskodnak az öregekről, özvegyekről és árvákról. Más szavak ­
kal: egy egész sor funkciót, m elyet eredetileg nem csak jogi,
hanem szociológiai értelem ben is közintézm ények töltöttek be,
olyan szervezetek vesznek át, m elyek tevékenysége nem nyil­
vános. .. E gy nagyvállalat oikosza olykor áthatja egy város életét
és a joggal ipari feudalizm usnak nevezett jelenséget idézi e l ő ...
U gyanez érvényes m utatis m utandis a m etropoliszok nagy köz­
igazgatási bürokráciáira is, melyek (szociológiai értelem ben)
ugyanolyan mértékben vesztik elnyílvános jellegüket, ahogyan
nagyüzem ekké váln ak ."36 Am erikai szerzők ennélfogva az úgy­
n evezett „szervezetem ber" szociálpszichológiáját arra való te­
kintet nélkül vizsgálhatják, hogy m agántársaságról, félnyilvá­
nos testületről vagy állami közigazgatásról van szó - a „szerve­
zet" a tulajdonképpeni nagyüzem et jelenti.
A XIX. század tipikus m agánvállalatával összehasonlítva a
foglalkozás szférája m int kvázi közszféra önállósul a családra
összezsugorodott m agánszférával^zem ben^m a a foglalkozá­
son felül m eg m ara3o szab ad id ő egyenesen a m agán rezervátu ­
m ot jelenti, m íg a foglalkozási m unkával a „szolgálat" kezdő­
dik. Ez a folyam at m indenesetre csak a m agántulajdonosok
történelm i perspektívájából nézve jelenik m eg úgy, mint a szak­
m ai szféra m agánjellegének m egszűnése; m egfordítva a m u n ­
kások és alkalm azottak szám ára privatizálódásként jelenik
m eg, éspedig oly m értékben, ahogyan m ár nem egy p atriarch á­
lis uralom nak vannak kizárólag és szabályozás nélkül alávetve,
hanem ehelyett olyan pszichológiai elrendezésnek, m ely az
üzem i légkör befolyásolásával egy látszólag szem élyes jó köz­
érzet kialakítása v égett hoz intézkedéseket.'7
A h o gyan a foglalkozás szférája önállósul, úgy húzódik vissza
a család szférája önm agába: a liberális korszak óta a család

",s H. P. Bahrdt: Öffentlichkeit und Privatheit als Crundformen stiidtischer Soziicrung.

i. m. 43.1.
37 L. v. Friedeburg: Soziologie des Bctriebsklimas Frankfurt am Main, 1963.
 struktúraváltozását nem annyira az jellemzi, h ogy a term elő
funkciók helyére fogyasztási funkciók lépnek, hanem inkább
az, hogy a család egyre jobban kiválik a társadalm i m unka
funkciókapcsoíatábórTalfgfótrarrM ar' a polgári típusú p atriar­
chális kiscsalád sem volt régóta term elési közösség; m égis lé­
nyegében a kapitalista m ódon m űködő családi tulajdonon nyu ­
godott. Ennek m egtartása, növelése és átörökítése volt a m agán ­
embernek m int egy szem élyben árutulajdonosnak és családfő­
nek a feladata: a polgári társadalom csereviszonyai m élyen
befolyásolták a polgári család szem élyi viszonyait. Alapzatának
elvesztésével, azzal, h og y a családi tulajdont felváltja az indivi­
duális jövedelem , a család a termelésben betöltött funJcaöjarT
Tavül, m elyet m ár régóta nem gyakorolt, elveszti a termelésért
való funkcióját is. A családi tulajdonnak az egyénileg kereső,
bérből és fizetésből élő családtagok jövedelm ére való redukció­
ja, m ely mai viszonyok között tipikus, ezenkívül m ég attól a
lehetőségtől is m egfosztja a családot, hogy valam ely ínséges
állapot vagy öregség esetén önm agáról gondoskodjék.
A klasszikus kockázatokat, főleg a m unkanélküliséget, bal­
esetet, betegséget, öregséget és haláleseteket a szociális állam
biztosítékai m a m ár m esszem enően csökkentették; ezeknek
alapvető szolgáltatások felelnek m eg, rendszerint jövedelm i
segély formájában.38
Ezeket a segélyeket nem is a család részére utalják ki, és a
családtól nem is várják el, h ogy jelentősebb m értékben pótse­
gélyt nyújtson. A z úgynevezett alapvető szükségletekkel szem ­
ben (basic needs), melyeket egykor a polgári családnak m agán ­
kockázatként kellett viselnie, az egyes családtagok államilag
biztosítottak.39 Valójában nem csak a „folyó kockázatok" kataló­

38 A Szövetségi Köztársaságban a lakosságnak több mint a háromnegyed része

várományosa biztosítási vagy ellátási járadéknak, már most minden második
háztartásra jut legalább egy folyósított járadék.
39 „Az a kérdés, hogy az egyén hogyan boldogul egzisztenciájával, csak a mi
korunkban lett szakadatlan közgondoskodás tárgya. Ha ki akarjuk domborí­
tani azokat a változásokat, melyek ebből az egyes ember, pontosabban a
magánháztartás életformájára nézve adódtak, akkor a biztosítási, ellátási és
gondoskodási, társadalmilag megalapozott szolgáltatások valamennyi for­
máját úgy kell szemügyre vennünk, ahogyan ezek az egyes háztartásban
jelentkeznek." H. Achinger: i. m. 79.1.
 gusa terjed ki a klasszikus szükségállapot-szituációkon túl m in­
denféle segítségre, m unkaközvetítéssel és lakásszerzéssel kap­
csolatos szolgáltatásokra, szakmai és nevelési tanácsadásra,
egészségügyi felügyeletre stb.; ezen kívül a kártalanításokat
egyre inkább kiegészítik m egelőző intézkedésekkel, s ezáltal „a
szociálpolitikai m egelőzés éppenséggel azzal válik azonossá,
h ogy új, korábban a m agánterülethez tartozó szférákba ha tol­
nak b e ".40 A családi tulajdon erősen m egkopott alapzatáért való
szociálpolitikai kárpótlás az anyagi jövedelem segélyeként túl
funkcionális segélyekre is kiterjed. A tőkeképzésben játszott
szerep ével együtt ugyanis a család egyre inkább elveszti a ne­
vetés, a védelem , a gondviselés és irányítás, sőt az alapyető
tradíció és orientálá¥Kinkaóit,isj egyáltalán elveszti viselkedés-
Tőrm áló erejét olyan területeken, m elyek a polgári családban az
egyének legbensőbb szféráinak szám ítottak. Bizonyos módon
tehát a család, ez a p rivát m aradvány is, státusának állami
biztosítékai révén elveszti m agánjel]égé t. M ásrészt a család csak
m ost bontakozik ki igazán a jövedelem és szabadidő felhaszná­
lójaként, az államilag biztosított kártalanítások és segélyek ha­
szonélvezőjeként: a m agánautonóm ia nem annyira az intézke­
dési, mint inkább a fogyasztói funkciókban m arad m eg; a m a ­
gánautonóm ia nem az árutulajdonosok rendelkezési hatalm át
jelenti, hanem inkább a szolgáltatásokra jogosultak élvező ké­
pességét. Ezáltal jön létre a kiscsalád! fogyasztói közösségre
összeszorult intim szféra intenzívvé vált szem élyességének lát­
szata. M ásfelől m indkét aspektus a m aga igazát hangoztatja: a
státu s állam i biztosítékai a m agánrendelkezés funkcióinak
egész sorát helyettesítik; a szociális állam felhatalm azásainak és
kötelezettségeinek szűkebb keretein belül azonban az egyéni
rendelkezési hatalom elsődleges elvesztése m ásodlagosan m en ­
tesítésként jelentkezik, m ert így annál „szem élyeseb b en " b on ­
tak ozh at ki a jövedelm i, segély- és szab ad id ő-leh etőségek
fo gy asztása. Abban a Schelsky által m egállap ított tendenciá­
ban, m ely szerin t egyfelől a publicisztikus tartalom m al m eg ­
töltö tt n agyszervezetek , m ásfelől a privatisztik u san össze­
szűkülő intim csop ortok „a m agán élet és a közélet növekvő
 szak ad ásává"41 polarizálódnak, bonyolult fejlődéstörténet fe­
jeződik ki.
Abban az arányban, ahogyan a család m entesült gazdasági
feladatai alól, ú gy vesztette el ezt kiegészítőén a szem élyes
bensőségessé válás erejét is. A belső csalaHTviszonyoKnak'az
eldologiasodás irányába m utató tendenciája, m elyet Schelsky
állapított m eg, annak a fejlődésnek felel m eg, m elynek során a
családra m int a társadalom elsődleges ügynökségére egyre ke­
vésbé van szükség. Ugyanebbe az összefüggésbe tartozik az
atyai tekintély sokat em legetett leépítése, a családon belüli te­
kintélystruktúra42kiegyensúlyozásának tendenciája, m ely et v a ­
lam ennyi iparilag fejlett országban megfigyeltek. A z egyes csa­
ládtagok m ost n agy obb m értékben szocializálódnak a családon
kívül s közvetlenül a taFsadalcim revén;48! # elégen d ő,h aazd k ra
az explicite pedagógiai funkciókra gondolunk, m elyeket a pol­
gári családnak form álisan az iskolára, valójában azonban ano­
nim társadalm i erőkre kellett átruháznia.44 A család, m ely m ind­
inkább kiesik a társadalm i újraterm elés közvetlen összefüggé­
seiből, ennélfogva csak látszólag őrzi m eg az intenzívvé vált
szem élyiség belső szféráját: valójában gazdasági feladataival
együtt védelm i funkcióit is elveszti; éppen a patriarchális kis­
család külső gazdasági igénybevételének felelt m eg az a benső-
ségesség szféráját kialakító intézm ényes erő, m ely - egyedül
m arad v a, m iközben az egyént családon kívüli fórum ok közvet-

4! H. Schelsky: Wandlungen der deutschen Famüie in der Gegenwart. 1953. 20. 1.

(Különösen a 253. és köv. 1.) H. Schelsky: GeseHschaftSicher Wandel. In: Auf
der Suche nach Wirklichkeit. Düsseldorf, 1965. 337.1.
42 R. König: Materialien zűr Soziologie der Familie. Bern, 1946. Burgess és Locke:
TheFamily. New York, 1953. Winchés Gíniús: Marriage and Family. New York,
1953.
43 Lásd Herbert Marcuse: Triebiehre und Freiheit. In: Frevei in der Gegenwart.
Frankfurt, 1957,401-424.1. „Az ifjú nemzedéknek a realitáselvet nem annyira
a családon belül, mint a családon kívül tanítják meg; a társadalmilag szokásos
magatartásmódokat és reakciókat a család védett magánszféráján kívül tanul­
ja meg." (uő. 413.1.)
44 Közelebbit erről az én dolgozatomban: Pádagogischer Optimismus vor Ge-
richt einerpessimistischen Anthropologie. In: Neue Sammlungen. 1961.1. köt.
(Különösen a 253. 1.) Legutóbb J. Köb: Erziehung in Eltemhaus und Schule.
Stuttgart, 1963,
 lenül ragadják m eg - éppen napjainkban kezdett felbomlani a
látszólagos szem élyesség szférájává.
A családi intim szférának ez a titkos kiüresedése építészetileg
a város- és házépítésben fejeződik ki. A m ag ánház zártsága,
m elyet kifelé világosan hangsúlyoz az élőkért és a kerítés, belül
pedig a helyiségek sokrétű tagolása és elszigetelése tesz lehető­
vé, m an ap ság éppen úgy m eg van bontva,,.mint ahogy m egfor­
dítva ^szalöm aE T ^ t^ áB an 'a'fógad ószob ák n ak az eltűnésével
v e sz ilj^ z te ’f étlel^altnyitgttsága a nyilvánosság társas érintke-
zeseveTSzémGen. A m agánszférának és a nyilvánosság biztosi­
l ő t t m egközelítésének elvesztése jellemzi ma a városi lakáskul­
túrát és életm ódot, akár azért, m ert a régi nagyvárosi lakófor­
m ákat a technikai-gazdasági fejlődés átalakította, akár, m ert e
tapasztalatok alapján új elővárosi lakótelepet fejlesztettek ki,
A z ilyen elővárosi világ amerikai modelljét tárja elénk William
H . W h yte. A szo m széd sági érintkezés konform ítási k én y­
szerének hatására, m ely építészetileg m ár abban is kifejeződik,
h ogy egész sor ház szám ára közös udvarokat létesítenek, a
prototípusos kertváros szociálisan hom ogén miliőjében kifejlő­
dik a „gam izonélet civil v áltozata".42 Egyrészt az intim szféra a
„csoport szem e láttára oldódik fel: „Ahogyan a házakon belül...
eltűnnek az ajtók, u gyan ú gy tűnnek el a szom szédok között a
kerítések. A kép, m ely a nagy lakószobai ablakban megjelenik,
annak a képe, am i a szobában történik - vagy annak, ami más
emberek lakószobáján belül történik."46 A vékony falak szükség
esetén m egóvnak m ások tekintetétől, de semm i esetre sem nyúj­
tanak az áthallástól is m entes m ozgási szabadságot; a falak is
átveszik a társadalm i kom m unikáció bizonyos funkcióit, m e­
lyeket aligha lehet m egkülönböztetni a társadalm i ellenőrzés
funkcióitól. A szem élyesség nem a lakás adott közege, hanem
valam i, am it először m indig létre kell hozni: „H ogy az em ber
m agánéletét élhesse, ahhoz valam it fenni kell. Egy udvar lakója
például támlás székét a ház elülső oldalán helyezi el, ahelyett
hogy az udvari oldalra tenné; így jelzi: nem akarja, hogy zav ar­
ják ."47 U gyanolyan arányban, ahogyan a m agánélet nyilvánossá

45 W. H. Whyte: Herr und Opfcr der Organisation. D ü s s e ld o r f, 1 9 5 8 .

 válik, m aga a nyilvánosság intim form ákat Ölt —a „szom széd­
s á g á n '' új aIak6an^őn letre~a p olgárság előtti nagycsalád. Itt
ism ét egym ásba m osódnak a m agánszféra és a nyilvánosság
m ozzanatai. A refeudalizálódásnak a közönség okoskodása is
áldozatul esik. A társas vitaform a enged a m agánvaló közössé­
giség fétisének: „Az ember nem a m agányos, önző szem lélődés­
ben telítődik m eg " - a polgári közönségen belül az egyéni
olvasás m indig előfeltétele az okoskodásnak „hanem azáltal,
h ogy m ás emberekkel együtt csinálja a dolgokat; hogy m agunk­
ból derék em bert faragjunk, abban m ég az is segít, ha közösen
televízió-m űsorokat n ézünk."48
A m agánszféra és a nyilvánosság viszonyának ezt a szétrom -
bolását azonban nem csak ott lehet megfigyelni, ahol a m o d em
városépítészet ezt a fejlődést elősegíti, hanem ott is, ahol ez
úgyszólván alám ossa a fennálló architektúrát. Ezt m u tatta m eg
Bahrdt a „blokképítkezés" elrendezésével kapcsolatban; ez ko­
rábban, u tcára néző hom lokzatokkal, hátrafelé felosztott ker­
tekkel és udvarokkal, lehetővé tette m ind belül a lakás célszerű
beosztását, m ind pedig a város egészének értelm es elrendezé­
sét. M a m ár ez az utcák és terek közlekedéstechnikai funkció­
váltása m iatt is elavult. Sem térbelileg v édett m a gánszférát nem
biztosít, sem olyan szabad teret nem terem t a nyilvános kom ­
m unikáció és érm tk ezesszan iara, m ely a m agánem bereket kö­
zönséggé egyesíthetné. Bahrdt így foglalja össze megfigyeléséit:
„Á zu rb an izáció folyam atát úgy lehet leírni, m int a társadalm i
élet előrehaladó polarizálódását a »nyilvánosság« vagy a m a­
gánszféra szempontjából. Itt észre kell venni, hogy a nyilvános­
ság és a m agánszféra között m indig kölcsönhatás áll fenn. Vé­
delm ező és m egtám asztó m agánszféra nélkül az egyént felszív­
ja a nyilvánosság, mely viszont m ag a is éppen e folyam at kö­
vetkeztében torzul el. Ha m egszűnik a distanciának a nyilvá­
nosság szempontjából konstitutív m o zzan ata, h a tagjai egym ás­
h oz igazodnak, akkor a nyilvánosság töm eggé v áltozik ... A
m o d em nagyváros szociális problem atikája pillanatnyilag nem
annyira abban rejlik, hogy az élet benne túlságosan városiassá
vált, hanem abban, hogy a városi élet lényeges jegyeit ism ét
elvesztette. A köz- és a m agánszféra kölcsönhatása m eg van
zavarva. N em azért, m ert a nagyvárosi em ber persze töm egem ­
ber, és ezért nincs m ár érzéke a m agánszféra ápolása iránt,
hanem m ert nem sikerül neki az egész város egyre bonyolultab­
bá váíó életét úgy áttekintenie, hogy az szám ára nyilvánossá
váljék. Minél inkább egy nehezen áttekinthető dzsungellé vál­
tozik a város egészében, annál inkább visszahúzódik m agán ­
szférájába, m ely egyre jobban kiépül, végül azonban mégis
érezni kezdi, hogy a városi nyilvánosság szétesik, nem utolsó­
sorban azért, m ert a köztér a zsarnoki közlekedés rosszul ren­
dezett színterévé alacsonyodott le,"49
A m agánszféra összezsugorodása a funkcióitól m esszem enő­
en m entesített és tekintélyében m eggyengült - kuckónyi bol­
dogság - kiscsalád belső területére csak látszólag jelenti az
intimitás tökélyét; m ert abban a mértékben, ahogyan a m agán ­
em berek visszavonulnak kötelező tulajdonosi szerepeikből a
szabadidők játékterének tisztán „szem élyes", kötelezettség nél­
küli szerepeibe, közvetlenül félig nyilvános fórum ok befolyása
alákerülnek, anélkül, hogy az intézményesen biztosított családi
tér m egvédené őket. A szabadidőben tanúsított m agatartás adja
m eg az új szféra látszólagos szem élyességének kulcsát; m eg m u ­
tatja, h ogyan veszti el bensőséges jellegét a deklarált bensősé-
gesség. A m i m anapság a foglalkozás önállósult szférájával
szem ben a szabadidő területeként határolódik körül, az foglalja
el tendenciaszerűen az irodalm i nyilvánosság helyét, amelyhez
egykor a polgári család intim szférájában létrejött szubjektivitás
kapcsolódott.50

49 H. P. Bahrdt: Von der romantischen GroBstadtkrítik zum urbanen Stádtebau.

SchweizerMonatshefte, 1958. 644. ].
50 Lásd Helmut Plessner: Das Problem der Öffentlichkeit und die Idee der Entfrcm-
dung. Göttingen, 1960.9.1. „Mivel a tömegkommunikáció egyre intenzívebbé
váló eszközei bármilyen propagandisztikus befolyásolás számára rendelke­
zésre állnak és magán a házon belül hoznak létre nyilvánosságot (amire az
újság és a könyvek sohasem voltak képesek), a magánszféra elbizonytalano­
dása, legalábbis érzésem szerint, válságot fog előidézni." Ugyanebben az
értelemben lásd Goldschmidt: Publicity, Privacy, Secrea/. í. m. 404, I.

239
 18. § A kultúrán elmélkedő közönségtől
a kultúrát fogyasztó közönségig

A közönségre vonatkoztatott szem élyesség am a típusának szo­

ciálpszichológiája, m ely a XVIII. század folyam án a kiscsaládi
intim szféra tapasztalati összefüggéséből alakult ki, akárcsak az
irodalm i nyilvánosság keletkezéséről, felbomlásának bizonyos
feltételeiről is felvilágosítást nyújt; az irodalm i nyilvánosság
helyére a kultúra fogyasztásának pszeM ^ ^ van Ő sT vagv lát­
szólag magáns'zfc'Fájí lép. H a akkoriban a m agánem berek mint
polgárok (bourgéois)''és'ém berek (hom m e) tudatában voltak
kettős szerepüknek, és egyidejűleg hangoztatták a tulajdonos­
nak a voltaképpeni „em berrel" való azonosságát, ú gy ezt az
öntudatot annak a ténynek köszönhették, hogy a nyilvánosság
m agának a m agánszférának a magjából bontakozott ki. H abár
funkciójára való tekintettel ez az irodalmi nyilvánosság csak
előképe volt a politikainak, ennek ellenére m ár ez is rendelke­
zett azzal a „politikai" jelleggel, am ely által elkülönült a társa­
dalm i újraterm elés szférájától.
A polgári kultúra nem volt puszta ideológia. A m agánem be­
rek okoskodása a szalonokban, klubokban, olvasótársaságok­
ban nem volt közvetlenül alávetve a term elés és fogyasztás
körforgásának, az életszükséglet parancsának, ellenkezőleg,
volt tisztán irodalm i alakjában is politikai jellege (m ely a szub­
jektivitás új tapasztalatainak önértelm ezése), abban az értelem ­
ben, hogy, akárcsak a görögöknél, az életszükséglet alól történő
em ancipációt jelentette. Ezért tudott itt egyáltalán kialakulni az
az eszm e - nevezetesen a hum anitás - , mely később ideológiává
fokozódott le. A tulajdonos azonosítása a term észetes sze­
méllyel, a voltaképpeni em berrel ugyanis feltételezi a m a ­
gánszférán belül a m agán em b erek et közönséggé összekötő
kap csolat elválasztását azoktól az ügyletektől, m elyek et a
m ag án em b erek m indnyájan önm agu k ért, életük individuális
ú jraterm elése céljából folytatnak. Pontosan ez a küszöb nivel-
lálódik azon b an , m ihelyt és am ennyiben az irod alm i n yilvá­
n o sság belenő a fogyasztási szférába. Az ú gy n evezett szab ad ­
id ő -m ag atartás m á r azért is apolitikus, m ert a term elés és
fogyasztás k örforgásáb a b evon va, nem képes létreh ozn i azt
a világot, m ely em ancipálódott a közvetlen életszükséglet alól.
H a a szabadidő továbbra is hozzátapad a m unkaidőhöz, mint

240

*......— ..................
annak k ieg észítése/1 ak kor b enne m in dig csak a m a g á n ­
ügyekkel való foglalkozás folytatódhat, és nem alakulhat át a
m agánem berek egym ás közti nyilvános kommunikációjává.
Bár a szükségletek elszigetelt kielégítése a nyilvánosság feltéte­
lei közepette töm egesen is végbem ehet, ebből m ég nem jön létre
m aga a nyilvánosság. H a a piac törvényei, melyek az áruforga­
lom és a társadalm i munka területe felett uralkodnak, behatol­
nak abba a szférába is, m ely a m agánem bereknek mint közön­
ségnek van fenntartva, akkor az okoskodás tendenciaszerűen
fogyasztássá alakul át, és a nyilvános kom m unikáció teremtette
összetartozás az elszigetelt befogadás m indig egyhangú aktu­
saira esik szét.
Ezáltal egyenesen saját ellentétébe csap át a közönségre vo­
natkoztatott szem élyesség. A minták, m elyeket egykor an yagá­
ból az irodalom kialakított, m a a szabadalm azott kultúripar
kim ondott gyártási titkaiként kerülnek forgalomba. Ennek a
töm egközlési eszközök révén nyilvánosan elterjesztett termékei
hozzák csak létre a m aguk részéről a fogyasztók tudatában a
polgári szem élyesség látszatát. Az intim szféra és az irodalmi
nyilvánosság eredeti viszonyának ez a funkcióváltozása szocio­
lógiailag a család szerkezetváltozásával függ össze.
E gyrészt a m agánem berek m egszabadulhatnak kettős; em be­
ri (hom m e) és polgári (bourgeois) szerepük ideologikus össze­
kapcsolásától; de az intim szférának a kapitalista m ódon m űkö­
dő tulajdon alapzatáról történő ugyanazon leválasztása, mely
az em ancipált m agánem berek nyilvánosságában látszólag lehe­
tővé teszi eszm éjük valóra váltását, új függőségi viszonyokat is
kialakított. A m agánem berek autonóm iáját, mely most m ár ere­
detileg nem a m agántulajdon feletti rendelkezésen alapul, csak
akkor lehetne a szem élyesség nyilvános státusgaranciáiból le­
szárm aztatott autonóm iaként m egvalósítani, ha az „em berek"
(m ár nem mint bourgeois-k, mint korábban, hanem műit citoye-
nek) a politikailag m űködő nyilvánosság közvetítésével maguk
vehetnék kezükbe m agánegzisztenciájuk feltételeit. A z adott
körülm ények között ezzel nem lehet számolni. Ha azonban a
polgárok családi létükben nem m eríthetnek autonóm iát a m a ­

51 Lásd az én tanulmányomat: Zum Verháltnis von Arbeil und Freízeit. In:

Festschrift fü r Rothacker. Bonn, 1958. 219. 1.
 gántulajdon feletti rendelkezésből és a politikai nyilvánosság­
ban való részvételből sem, akkor mindkettő elesik: egyrészt
nincs többé intézményes biztosíték - a „protestáns etika" min­
tája szerint ~ a személy individualizálódására; m ásrészt olyan
szociális feltételeket sem lehet m egállapítani, m elyek a klasszi­
kus bensővé válás útját egy „politikai etika" képzési m ódjával
helyettesíthetnék, és ezáltal az individualizációs folyam at szá­
m ára új alapot nyújtanának.3* A polgári ideáltípus azzal szá­
m olt, hogy a közönségre vonatkoztatott szubjektivitás jól m eg­
alapozott intim szférájából irodalm i nyilvánosság fog kialakul­
ni. Ehelyett ez m a kaput nyit ~ a töm egközlési eszközök kon-
zum kulturális nyilvánosságán keresztül - a kiscsalád belső te­
rébe becsem pészett társadalm i erők betörése szám ára. A m a­
gánjellegétől m egfosztott intim szféra publicisztikus m ódon
kiüresedik, az irodalmi jellegétől m egfosztott pszeudonyilvá-
nosság valamiféle hipercsalád (Überfamilie) bizalm as övezeté­
vé alakul át.
A XIX. század közepétől kezdve m egrendültek azok az intéz­
m ényed. m elveF a közön ségnekm int okoskodó közönségnek a
szei^zete^mirLdaddig_.biztQsítoüák. A család elveszti az „j.ro-
d ato T p ro p agan d ak ör" funkcióját; m ár áGárteníaube is az idil­
lik u s átszeŰemítés formája, m elyben a középréteghez tartozó
kisvárosi család befogadja és m ég éppenhogy után ozza az előző
nem zedékek olvasással foglalkozó nagypolgári családjainak
eleven m űvelődési hagyom ányát. A m űvészeti alm anachokat,
a költői folyóiratokat, melyeknek hagyom ánya N ém etország­
ban 1770-ben kezdődött a lipcsei és göttingeni alm anachokkal,
és am elyeket Schiller, Cham isso és Schwab folytatott a követke­
ző évszázadban, 1850 körül az irodalm i-családi folyóiratnak az
a típusa váltja fel, amely ugyan kereskedelm ileg egy szinte m ár
ideológiává változott olvasási kultúrát stabilizál az olyan sike­
res kiadói vállalkozásokkal, m int a Westermanns Monatshefte
vagy éppen a Gartenlaube, melynek azonban m ég mmdig felté­
tele a család m int az irodalmi rezonancia színtere. Ez azonban
időközben m egsem m isült. A program atikus irodalm i folyóira­
toknak, a XIX. század végétől kezdve pedig a divatszerűen
váltakozó avantgárd polemikus orgánum ainak sohasem volt

52 Lásd Herbert Marcuse: Eros und Zivilisation. Stuttgart, 1957.

242
 kapcsolatuk a kulturálisan érdeklődő polgárság rétegével, és ezt
nem is keresték. A polgári család struktúraváltozásával m aguk
az irodalm i családi újságok is elavultak. Ezek helyét ma a
könyvbaráti egyesületek szélesícörűen terjesztett illusztrált h ir­
detési lapjai foglalják el; ezek - deklarált céljuk, a kön yvforga­
lom növelése ellenére - egy olyan kultúra tanúbizonyságai,
mely nem bízik a betű erejében.
A m int a család irodalm i kapcsolatát elveszti, divatjam últtá
válik a polgári „szalon" is, m ely a XVIII. század olvasóegyesü­
leteit kiegészítette és részben fel is váltotta. „A z alkohol eltűnése
eközben gyakran épp fordított szerepet játszott, m in ta társaság­
képző kávé bevezetése Európában a XVII. század végétől kezd­
ve. A férfitársaságok és egyesülések kihaltak, az asztaltársasá­
gok felbomlottak, a klubok kipusztultak; ízetlenné vált a társa­
dalm i kötelezettségek fogalma, mely oly nagy szerepet ját­
szott."53 A társas élet polgári formái századunk folyam án olyan
pótlékokat találtak, melyeknek minden nem zeti és regionális
különbözőségük ellenére mégis van egy tendenciálisan közös
vonásuk: az irod almi és politikai okoskodástól való tartózk o­
dás. A modellben az egyesek társas vitája átengedi a helyét a
' toBbé-kevésbé kötetlen csoporttevékenységeknek. Ezekben is
kialakulnak az informális együttlét szilárd formái, m égis hiány­
zik belőlük az intézm énynek az a sajátos ereje, mely egykor
biztosította a társas érintkezések összefüggését mint a nyilvá­
nos kom m unikáció szubsztrátum át - csoRoxítevékenységek kö ­
rül (group activities) nem alakul ki közönség. A közönségre
vonatkoztatott szem élyesség jellegzetes víszlSnya a közös m o ­
zilátogatásnál, a rádió- és televízió-m űsorok közös b efogadásá­
nál is felbomlott: a kulturális kérdésekben elmélkedő közönség
kom m unikációja azokra az olvasm ányokra volt utalva, m elyek­
kel az em ber a házi m agánszféra klauzúrájában foglalkozott.
Ezzel szem ben a kultúrát fogyasztó közönség szabadidő-fogla­
latosságai m á r m aguk is szociális légkörben mennek végbe,
anélkül, h og y valam ilyen m ódon vitákban folytatódniuk kelle­

53 Lásd L. Schücking: Die Soziologie der literarischcn Ge.schmacksbtíduitg. München,

1923. 6 0 .1. '

243
 ne54: az elsajátítás m agánform ájával együtt m egszűnik az elsa-
játítottakról való nyilvános kom m unikáció is. Ezek dialektikus
viszonya egym áshoz a csoporttevékenység szociális keretén
belül feszültségm entesen kiegyenlítődik.55
A m ásik oldalon folytatódik a nyilvános okoskodásra való
törekvés is. Form álisan úgynevezett beszélgetéseket szervez­
nek, és rögtön be is sorolják a felnőttoktatás alkotórészeként.
Felekezeti akadémiák, politikai fórumok, irodalm i szervezetek
élnek a kom m entárt igénylő és m egvitatható kultúra m egbeszé­
léséből56: a rádiótársaságok, kiadók, egyesületek virágzó mellék­
ipart űznek a pódium vitákkal. Ily m ódon látszólag gondosan
ápolják a vitát, és kiszélesítésének útjába sem m ilyen korlátot
nem állítanak. A vita azonban észrevétlenül sajátosan m egvál­
tozott: m aga is fogyasztási cikk alakját öltötte. Egykor a kultu­
rális javaknak a kereskedelmi forgalom ba való Bekerülése az
ofessrködáTelSfeííéíefe vofiJlnagá’az^oEősEodasazohban elvileg
kívíniinai^t"a~csereviszonyokon/ éppen annak~a szférának a
íéjWűmaKehT,~melyBen a m agántulajdonosok m int „emberek,
és csakis m int ilyenek, kívántak egym ással találkozni. D urván

54 B. J. Fine (Television and Family Life, A Survey o f two New England Communities.
Boston, 1952.} a televíziót néző családot „társalgás nélküli egységként'' (unity
without conversation) definiálja. E. E. Maccoby (Television, Its Impact on
School Children. Public Opinion Quarterly, XV. köt. 3. füzet, 1951. 421. 1.) az
általa vizsgált esetekben arra az eredményre bukkant, hogy 10 család közül
9-ben nem folytatnak „beszélgetéseket": „It appears that the increased family
contact brought about by television is not social except in the most limited
sense: that of being in the same room with other people. Whether the shared
experience of television program gives family members a similar perceptual
framework with which to view the world, so that there are fewer differences
in point of view among family members and fewer grounds for conflict is a
matter which cannot be appraised with the data on hand." (Úgy látszik, hogy
a televízió által létrehozott megnövekedett családi érintkezés csak abban a
legszűkebb értelemben társadalmi, hogy itt az ember ugyanabban a helyiség­
ben van más emberekkel. Hogy vajon a televízió-műsorok által közvetített
tapasztalat a családtagok számára hasonló észlelett keretet ad-e a világszem­
léletéhez, úgy hogy a családtagok között kisebb a nézőpontok különbsége és
kevesebb az alap az összeütközésre, ez olyan kérdés, melyet a rendelkezésre
álló adatok alapján nem lehet értékelni.)
55 D. Riesman: The Tradition, the written Word and the Screen Image. Antioch
College Founders Day Lecture, Yellow Springs, Ohio, 1955,
56 A modern művészet kommentárigényességéről lásd A. Gehlen: Kor-képek. Bp.,
 szólva: az olvasm ányért, a színházért, a hangversenyért és a
jm feeu m ért } S i 5 u l^ e tt,.d e 7 n é m 'k e lle tt, még^a-■beszélgetésért
is, m elyet arról folytattak, am it az em ber olvasott, hallott és
T átött/ésam it egészen alkalmasint csak a beszélgetesBéri sajátí­
tott is el. M a a beszélgetést m int olyant m ég adminisztrálják is:
m esterségszerű katedrai dialógusok, pódium viták, round table
shows" - a m agánem berek okoskodása a rádióban és a televízi­
óban a sztárok m ű sorszám ává válik, lehetővé teszi belépti díjak
szedését, s még ott is áruform át ölt, ahol a gyűléseken mindenki
„részt tud venni". A vita, m elyet az „üzlet" részévé tettek,
form alizáiódik; az ellentétes álláspontok képviselőit eleve köte­
lezik az előadás bizonyos játékszabályainak betartására; a do­
logban való egyetértés m esszem enően feleslegessé válik a tár­
sasági egyetértés következtében. A kérdésfelvetéseket az illem
kérdéseiként h atározzák m eg; az összeütközések, melyeket
egykor nyilvános polém iában intéztek el, a szem élyes torzsal­
kodás szintjére süllyednek le. A z ily m ódon elrendezett okos­
kodás kétségtelenül fontos szociálpszichológiai funkciókat tölt
be, m indenekelőtt a cselekvési pótlék m egnyugtató funkcióját;
publicisztikus funkcióját azonban egyre inkább elveszti.5 A
kultúrjavak piaca a szabadidőpiac kibővített alakjában új funk­
ciókat vesz át. Egykor az irodalom és m űvészet, a filozófia és a
tudom ány m űvei szám ára a nekik szokatlan áruform a oly ke­
véssé volt külsődleges, hogy csak a piacon keresztül jöhettek
létre m int a gyakorlattól látszólag elkülönült kultúra autonóm
képződm ényei; m ert a közönség, am ely szám ára ezek hozzáfér­
hetővé váltak, úgy viszonyult hozzájuk, m int az ítélet és az ízlés,
a szabad választás és a vonzalom tárgyaihoz. Éppen a kereske­
delm i közvetítésen keresztül jöttek létre a m agukat a puszta
fogyasztástól függetlennek tudó kritikai és esztétikai vonatko­
zások. Éppen ezért szorítkozik viszont a piac funkciója arra,
h ogy a kultúrjavakat elossza, és kiemelje a m ecénások és nemesi
connaisseurök (m űértők) kizárólagos használatából. A csereér­
tékek m égsem befolyásolják m aguknak a javaknak a minőségét:

* kerekasztal-beszélgetések
57 Egyelőre hiányzik az evangélikus akadémiákon folyó gy ülésezés szociológiai
aspektusainak vizsgálata. Utalásokat ad H. Schelsky: 1st die Dauerreflexion
institutionalisierbar?Zeitschrift fürezmngclische E/M, 1957.4. füzet, 153.1.

245
 a kultúrj a vakkal foglalkozó üzlethez mind a m ai napig hozzá­
tapad valam i abból az összeférhetetlenségből, am i az efféle
term ékekés áruformájuk között m utatkozik m eg. M indenesetre
nem véletlen, h ogy ez a tudat, mely egykor az egész ágazatra
jellem ző volt, m ár csak bizonyos rezervátum okban tartja m agát;
m ert a piac törvényei m ár behatoltak a m űvek szubsztanciájába,
éppoly immanenssé váltak számukra, m int az alakítás törvényei.
M ár nem csak a m űvek kiválasztása és közvetítése, kiállítása és
kivitelezése, hanem - a fogyasztói kultúra tág területein ~ ter­
m elésük m ag a is az eladási stratégia szem pontjaihoz igazodik.
Sőt a töm egkultúra éppen azzal_érdemli ki kétes nev é t hogy
m egnövekedett forgalm aFa viszonylag alacsony művelődési
szinten álló fogvasztorcsö~pőrtok szó rak o zJsi és'RíkápcsöTódási
igélTjíéíh&z-való. alkalm azkodás révén éri el, ahelyett hogy fel-
emek\é_amegnövekedettközönscget¥gy^sértel;T{ín''S’z ubsztan-
ciájú kultúrához?* -r " - - ——— -------------------
A XVIII. század végén a m űvelt rendek közönsége pontosan
ezen az o Ji\rátü' niö3orf"terjed ki az iparűző kispolgárság irá­
nyába. Akkoriban a kiskereskedők, akik m int nyílt árusítású
üzletek tulajdonosai, a polgári klubokból többnyire ki voltak
zárva, sok helyütt m egalapították saját egyesületeiket, m ég el­
terjedtebbek voltak az iparos egyesületek 8, m elyek szinte egé­
szen olvasókörform át öltöttek. Ezekben az esetekben gyakran a
polgári olvasóegyesületek lerakatairól van szó: a vezetés s az
olvasm ányanyag kiválasztása továbbra is a honoráciorokra volt
bízva, akik a m űvelődést, teljesen a felvilágosodás m odorában,
el akarták juttatni az úgynevezett alacsonyabb rétegekhez. M ű­
velt az, akinek van egy enciklopédiája - ezt a m értéket lassan­
ként átveszik a szatócsok és kézm űvesek is. A f,n ép et" nevelik
M ú ltú já ra, nem pedig a kultú rát szállítják leT n ep K ezT ’
Ennek m egleleloenszIgofuarTküíönH ieget kell tenni a piac
funkciói között: attól függően, hogy vajon csupán m egterem ti-e
egy közönség szám ára a kultúrjavak hozzáférhetőségét, és az­
után ezt a term ékek olcsóbbá válásának m értékében egy mind
nagyobb közönség szám ára gazdaságilag m egkönnyíti; vagy
p edig a kultúrjavak tartalm át úgy idom ítja-e saját szükséglete­

58 Egy korabeli forrás szerint Németországban ezekből 1800 körül mintegy

kétszáz volt. J. A. Weiss: Überdas Zunftioesen. Frankfurt, 1798. 229.1.
ihez, h ogy a hozzáférhetőséget a széles tömegek szám ára pszi­
chológiailag is megkönnyíti. Ebben az összefüggésben beszél
M eyersohn a szabadidőbe való belépés követelményeinek le­
szállításáról (entrance requirements into leisure).59 A kultúra,
olyan m értékben, ahogyan nem csak formája, hanem tartalm a
szerint is áruvá válik, m egválik azoktól a m ozzanatoktól, m e ­
lyek egy bizonyos tanultságot tételeznek fel - az „értő" elsajátí­
tás ezzel szem ben növeli m agát a képességet is. N em m agának
a standardizálásnak a következtében áll a kultűrjavak kom m er-
cializálódása és bonyolultsága egym ással fordított arányban,
hanem a term ékek különös preform áltsága miatt, m ely szám uk ­
ra fogyasztásra való érettséget kölcsönöz, nevezetesen olyan
garanciát, h o g y szigorú előfeltételek és persze érezhető követ­
kezm ények nélkül is befogadhatok. A kultúrávalyalóJ^apcsala t
fejleszt, m íg a töm egkultúra fogyasztása sem m ilyen nyom ot
rién nS gyT olyan fajta tapasztalatot közvetít, mely nem halm o-
z o d iE ^ E S e m regrediál.61
A kultúrjavak piacanakkét funkciója: a hozzáférhetőség m eg-
könnyitése pu szrangaizaásági ^gy~pszíffiológiai m ód on , nem
tartozik össze szükségképpen. Ez mind a mai napig m egfigyel­
hető azTroctalm i okoskodás szempontjából lényeges szektor­
ban, a könyvpiacon, ahol két kiegészítő jelenség uralkodik. A
n agy példányszám ban forgalom ba hozott zsebkönyvsoroza­
tok révén a m űvelt és m űvelődni vágyó olvasók viszonylag
szűk rétege szám ára hozzáférhetővé teszik a legm agasabb ren ­
dű irodalm at, m elynek beszerzésére, ha a szokásos kiállításban
kínálnák, vásárlóerejük egyébként nem volna elegendő. H abár
a reklám technikailag ügyes kiállítás és az eladás jól átgondolt

59 R. Meyersohn: Commercialism and Complexity in Popular Culture. 55. Meeting of

American Sociological Association. Kézirat, New York, 1960.
® Meyersohn: i. m. 5 .1. „The avarage American has by now watched for perhaps
eighteen hours a week for ten years, but this enormous build up of time has
had no apparent consequences for his performance in front of a television set."
(Az átlag amerikai most már tíz éve hetente körülbelül tizennyolc órán át nézi
a televíziót, de ennek a hatalmas mennyiségű időnek nincs észrevehető hatása
a televízió-készülék előtt tanúsított magatartására.)
61 Vö. ehhez Th. W. Adorno: Fétiskarakter a zenében és a zenehallgatás reg­
ressziója. In: Zene, filozófia, társadalom. Bp., 1970. 240. 1. és köv. I.
62 H. M. Enzensberger: Bildung als Konsumgut. Analyse der Taschenbuchpra-
duktion. In: Einzelheiten. Frankfurt am M a in , 1962. 22.1.
 m egszervezése ennek a könyvfajtának, inkább mint bármelyik
m ásiknak, a könnyen fogyasztható és gyorsan elkoptatható áru
jellegének látszatát kölcsönözte, a piac ebben az esetben mégis
m egőrzi a hozzáférhetőség k izáróla^ gJzH aslgT m c'^ őiin yíté-
senék felszabadító fímkcioját: a zsebkönyvek tartaim áLáJíalá-
ban nem érintik a töm egforgalom törvényei, melyeknek elter­
jesztésüket köszönhetik, A zsebkönyvekkel ugyanis - p arad o ­
xon, melyre W olfgang K ayser m utatott rá63 - a m arad an d ó a
m uIandóság.JfflMQséfaffljidenik.meg,.ezzel szemben a könyv­
baráti egyesületek (Buchgemeinschaft) könyveinél a m úlandó
"jelenik m eg a tartósság köntösében - félbőr kötésben és aranyo­
zott díszítéssel.
A könyvbaráti egyesületek, m elyek az első világháború után,
először az angolszász országokban, alakultak m eg, és m a m ár a
piac legnagyobb részét ellenőrzik,64 szintén a vállalkozói kocká­
zatot csökkentik és olcsóbbá teszik az egyes példányokat; az
eladási stratégia és a terjesztés m egszervezése azor\ban, m elyek
a könyvkereskedést m egkerülik és a fogyasztók választási lehe­
tőségeit ugyanolyan arányban csökkentik, ahogyan intenzívvé
teszik a lektorátus közvetlen érintkezését a töm egízlés szükség­
leteivel, nem csak gazdaságilag könnyítik m eg ezeknek a túl­
nyom órészt alacsonyabb társadalm i rétegekből szárm azó fo­
gyasztóknak az irodalom megközelítését. Ellenkezőleg, a „be­
lépési feltételeket" pszichológiailag úgy enyhítiJk, hogy m ag á­
nak az irodalom nak kell idomulnia e csekélyebb előfeltételeket
m egkövetelő és kisebb következm ényekkel járó befogadás ké­
nyelm ességéhez és kellemességéhez. - Ezen a példán egyébként
világossá válik, h ogyan függ össze a fogyasztói kultúra szociál­
pszichológiai kritériuma, a nem kum ulatív tapasztalat a nyilvá­
nosság szétrom bolásának szociológiai kritérium ával: a könyv­
baráti egyesületek nem csak a könyvkereskedéstől vonják el a
szépEöHaÍöm]^Ten^jfe^éT^án“émlTEntiká^amárals'hözzá-_
férhetetlehné teszik. A könyvbaráti egyesületek illusztrált, bel­

63 W. Kayser: Das literarische Leben der Gegenwart. In: Deutsche Literatur in

unsererZeit, (Hg, Kayser) Göttingen, 1959. 22,1.
64 Kayser (uő., 17. és köv. 1.) a Szövetségi Köztársaság könyvbaráti egyesületei­
nek taglétszámát mintegy 3 millióra becsülik; ezek egy évben körülbelül 30
millió könyvet vásárolnak meg, jóval többet az egész évi szépirodalmi terme­
lés felénél.
ső reklám kiadványa, mint az egyetlen kapcsolat a kiadók és
olvasók között, rövidzárlatot idéz elő a kom m unikáció körében.
A könyvbaráti egyesületek közvetlenül a kiadón keresztül fog­
lalkoznak vevőkörükkel - távol az irodalm i nyilvánosságtól.
M egfordítva, feltehetően ezzel függ össze a kritika helyzetének
m eggyengülése (melyben egykor, am ikor még az olyan recen ­
zensek, m int Schiller és Schlegel nem tartották lealacsonyító-
nak, h ogy ebben a műfajban kiterjedt m elléktevékenységet foly­
tassanak, intézm ényesítve volt az irodalom iránt érdeklődő
m agánem berek laikus ítélete).
A z .irodalm Lijyilyánosság tendenciaszerű szétesését teljes
m értékben persze csak cikkor láthatjuk át, ha az olvasóközönség
kiterjedését a népesség csaknem valam ennyi rétegére összevet­
jük a könyvölvasas tényleges, elterjedtségével: a N ém et Szö vet­
ségi K öztársaságban az összes lehetséges olvasónak több műit
az egyharm ada egyáltalán nem olvas, több m int kétötöde pedig
nem vásárol könyvet;63 ennek megfelelnek az angolszász orszá­
gokra és Franciaországra vonatkozó viszonyszám ok is. Ezért
az, ahogyan a kultúrán elmélkedő olvasóközönséget felváltja a
kultúrát fogyasztók töm egközönsége, csak elégtelenül tükrö­
ződhet a könyvpiac szféráján belül. Ez a folyam at m ás transz­
form átorokat használ fel, mint a p ar excellence polgári m űvelő­
dési eszközt - a könyvet.66
A z első töm egpéldányszám ú újság, m ely kezdettől fogva
több m int 50 000 példányban jelent meg, jellemző m ódon a
chartista m ozgalom orgánum a volt - Cobbett Political Regístere,
m ely 1816-tól jelent meg. U gyanaz a gazdasági helyzet a zonban,
m ely a töm egeket a politikai nyilvánosságban való részvételre
sarkallja, m eg is tagadja tőlük azt a m űveltségi színvonalat,
m ely lehetővé tette volna szám ukra a részvételt a polgári újság­
olvasók m ódján és az ő szintjükön. Ezért az ún. penny-sajtó,
m ely a harm incas évek elején 100-200 ezres példányszám ú ki­

651955-ben a Szövetségi Köztársaság háztartásainak több mint egyharmadában

egyáltalán nem voltak könyvek; legalább egy saját könyvvel rendelkeztek a
háztartások 58%-ában. Lásd fahrbuch der affenttichen Meinung. AUensbach,
1957.102.1.
M A könyvfogyasztás szociológiájáról lásd legutóbb: R. Escarpit: Das Budi und
der Leser. Köln, 1963. 120. és köv. i. Gazdasági elemzést ad P. Meyer-Dohm:
Der westdeutsche Biichemiarkt. Stuttgart, 1957.

249
 adásokat ér el, s a század közepén m ég szélesebben elterjedt
hétvégi sajtó csakham ar m egterem ti azokat a „pszichológiai
könnyítéseket", melyek azóta jellemzik a kereskedelmi töm eg­
sajtó arculatát. H asonló fejlődés rajzolódik ki Párizsban a júliusi
forradalom után Emilé Girardin fellépésével és az USA-ban
Benjamin D ay New York Sulijával, Term észetesen m ég eltart egy
fél évszázadig, m íg Pulitzer m egszerzi a New York Worldöt, és a
milliós határt csakham ar m egközelítő kiadásokban, a „sárga
újságírás" m ódszereinek segítségével valóban behatol a széles
töm egekbe, mint ahogy ugyanebben az időben ezt a londoni
Lloyd's Weekly Newspaper teszi. A „sárga újságírás" nevet a
nyolcvanas évek szenzációsajtója a com ics sárga színéről kapja
(a „Yellow K id" reprezentatív figurájáról). A cartoon, a new s
picture, a h um an interest-story technikái term észetesen a hét­
végi sajtó repertoárjából szárm aznak, m ely a kitalált és igaz
történeteket (fictionstories and new s) m ár előzőleg optikailag
éppannyira hatásosan, m int amennyire irodalm ilag igénytele­
nül adta elő.67A század vége felé a kontinensen is felülkerekedik
a töm egsajtó „am erikai" formája; itt is a hétvégi sajtó és az
illusztrált folyóiratok a tulajdonképpeni bulvárlapok szálláscsi-
nálói.

67 R. E. Park: The Natural History of the Newspaper. In: W. Schramm: Mass

Communication. Urbana, 1944. 21.1. „It was in the Sunday World that the first
seven column cut was printed. Then followed the comic section and all the
other devices with which we are familiar for compelling a dull-minded and
reluctant public to read. After this methods had been worked out, they were
introduced into the daily. The final triumph of the Yellowjournal w as Brisbanes
Heart to Heart Editorial - a column of predigested plattitudes and moralizing,
with half page deagramms and illustrations to reinforce the text. Nowhere has
Herbert Spencers maximé that the art of printing is economy of attention been
so completely realized." (ASunday Worlíben az első hét hasáb volt nyomtatva.
Azután következett a comic-rovat és az egyéb kellékek, melyeket jól ismerünk,
s melyek a vonakodó és tompa elméjű közönséget olvasásra késztették. Mi­
után ezeket a módszereket kidolgozták, ezek bekerültek a napi sajtóba is. A
Sárga újság végső diadalát Brisbane Bizalmas Vezércikke jelentette - ez egy
hasábnyi közhely és moralizálás volt, féloldalas ábrákkal és illusztrációkkal a
szöveg alátámasztására. Herbert Spencer maximáját, hogy a nyomtatás mű­
vészete nem más, mint a figyelemmel való takarékosság, sehol sem valósítot-
tákmeg ilyen tökéletesen. AXIX. századnémettömegfolyóiratairólj. Kirchner
számol be: Redaktion und Publikum. In: Publizistik. V. köt. 463. és köv. 1.
 A töm egsajtó azon alapul, hogy kommerciális funkcióválto­
záson m ent keresztül széles rétegeknek a nyilvánosságban való
részvétele, s ez a töm egek szám ára a nyilvánosságot egyáltalán
hozzáférhetővé tette. Ez a kibővített nyilvánosság azzal párhu­
zam osan veszti el politikai jellegét, ahogyan a „pszichológiai
m egkönnyítés" eszközei a kom m erciálisán rögzített fogyasztói
m agatartás öncéljává váltak. M ár a korai penny-sajtón m eg
lehet figyelni, hogyan lesz az eladás m axim alizálásának ára a
tartalom politikátlanítása - by eliminating political news and
political editorials on such m oral topics as in tem perance arid
gam bling68 (a politikai híreket és vezércikkeket olyan m orális
témákkal küszöbölve ki, m int a m értékletesség és a szerencse­
játék).
A képes újságírás alapelveinek tiszteletre méltó hagyom ánya
van. Ezért hosszabb távon nézve, az újságközönség kibővülésé­
vel a politikailag okoskodó sajtó veszít befolyásából; sőt figye­
lemre m éltó m ódon a kultúrát fogyasztó közönség jut uralom ra,
mely az irodalm i nyilvánosság örökségét m ég inkább m egta­
gadja, m int a politikaiét.69
A kulturális fogyasztás term észetesen nagym értékben m en­
tesül az irodalm i közvetítéstől; az irodalm i termelés klasszikus
form áit kisebb vagy nagyobb m értékben kiszorítják a nem v er­
bális közlem ények vagy az olyanok, amelyeket, m ég ha nem is
föMfl&nák le 'lg is z S 'T c é p re és hangra, optikai és akusztikai
aláfestéssel tesznek könnyűvé. Ezeket az irányzatokat meg le-
KeFállápítara, m ég á napisajtóban is, mely ezekhez m ég mindig
a legközelebb áll. Erősen fellazított tördelés és sokféle illusztrá­

68 W. G. Bleyer: History o f the American Journalism. Boston, 1927.

69 Egy Németországban néhány évvel ezelőtt elvégzett vizsgálat szerint azon
felnőttek közül, akiknek napilapja a megfelelő cikket tartalma zza, 86% olvassa
a balesetekről, bűnözésről és „emberi sorsokról" szóló tudósításokat, 85% a
helyi részt olvassa, de csak 40% a vezércikket, 52% a politikai híreket a lap
belsejében, és 59% a politikai főcikket 1957 végén a felnőtt lakosságnak több
mint70%-a a Szövetségi Köztársaságban legalább egy napilaphoz hozzájutott;
éspedig 17% rendszeresen bulvárlapot olvasott, 63% helyi lapot, 2,4% pedig
egyikét a nagy napilapoknak, melyeket az egész Szövetségi Köztársaság
területén terjesztenek. A felnőtteknek csaknem a fele rendszeresen olvas
illusztrált hetilapokat és egy további negyedrész egyéb, túlnyomórészt szóra­
koztató magazinokat, hétvégi és női folyóiratokat, rádió- és televíziólapokat.
(DIVO: Der westdeutsche Markt in Znhtm. Frankfurt, 1958.145. L)
 ció támogatja az olvasm ányt, m elynek spontán játékterét az
anyag előzetes form álása (patterning, predigesting) korlátozza.
A szerkesztőségi állásfoglalások visszahúzódtak a h írü gy­
nökségi jelentések és a tudósítói beszám olók m ögé; az okosko­
dás eltűnik az anyag kiválasztásáról és bem utatásáról a szer­
kesztőségen belül m eghozott döntések leple m ögött. A zután
m egváltozik a politikai vagy politikailag fontos hírek részará­
nya: a közügyek, társadalm i problém ák, gazdasági kérdések,
nevelés, egészségügy (public affairs, social problems, econom ic
m atters, education, health) - am erikai szerzők70 felosztása sze­
rint éppen a delayed rew ard new s (lassabban kifizetődő hírek)
- nem csak háttérbe szorulnak az im m ediate rew ard new s
(azonnal kifizetődő hírek), a com ic, korrupció, baleset, kataszt­
rófa, sport, szórakozás, társadalm i esem ények (comic, corrupti­
on, accidence, disaster, sports, recreation, social events, hum an
interest) m ögött, hanem - am int ez m ár a jellemző elnevezésből
is kiderül - ezjjket ténylegesen is ritkábban és keygseb.hen_olvas-
sák. Végül a hírek általában színes köntöst öltenek, a form átum -
tóTegészen a stilisztikai részletekig hasonlatossá válnak az el­
beszéléshez (news stories); egyxe^yakratÉiaja-feladják.aíény és
a kitalálás (fact és fiction) közötti szigorú m egkülö n b ö ztetést/1
A híreket és tudósításokat, sőt m ég az állásfoglalásokat is fel­
szerelik a szórakoztató irodalom inventárium ával, m íg m ás­
részt a szépirodalm i cikkek szigorú „realizm ussal" az am úgy is
klisék alá besorolt fennálló m egkettőzésére vannak szánva, és a
m aguk részéről feloldják a regény és a rip ortázs közti h a tá rt.72
A m i a napi sajtóban m ég csak sejthető, az az újabb hírközlési
eszközökben m ár előrehaladott állapotban jelentkezik: a publi­
cisztika és irodalom egykor elkülönített szféráinak, nevezetesen
az egyik oldalon az inform ációnak és okoskodásnak, a másikon
a szépirodalom nak az integrációja a valóság sajátos eltolódását,
éppenséggel a valóság különböző síkjainak összefonódását
h ozza létre. A z úgynevezett h u m an interest (em beri érdeklő-

70 W. Schramm és D. M. White: Age, Education and Economic Status as Factors

in Newspaper Reading. In: Schramm: i. m. 402.1.
7! G. Seldes: The Great Audience. New York, 1951.
72 H. M. Hughes: Human Interest Stories and Democracy. In: Berelson és Jano-
witz: Public Opinion and Communication. Glencoe, 1950. 317.1.
 des) közös nevezőjén kialakul egy tetszetős és ugyanakkor kel­
lemes szórakoztató anyag m ixtum com positum a, mely tenden­
ciájában a valósághoz való hűséget a fogyasztásra való alkal­
m assággal helyettesíti/ és inkább félrevezet a kikapcsolódási
ingerek szem élytelen felhasználása felé, mint hogy az ész nyií-
v á n ^ T ia s z tmtátSrá ösztönözne. A rádió, a televízió és a film
egyenesen eltüntetik azt a distanciát, m elyet az olvasónak a
nyom tatott betűvel szem ben m eg kell tartania - azt a distanciát,
m elyet az elsajátítás magánjellege m egkívánt, m int ahogyan
csak ez tette lehetővé az olvasottakról való okoskodó eszm ecse­
re nyilvánosságát. Az új hírközlési eszközökkel m egváltozik a
kom m unikációs form a mint olyan; ezek a szó legszigorúbb
értelm ében penetránsabban hatnak, mint ahogyan erre a sajtó
valaha is képes lett volna.73 A közönség m agatartása a „Don't
talk b ack " (Ne beszélj vissza) kényszerének hatására más alakot
ölt. A z adások, m elyeket az új közegek kisugároznak, a nyom ­
tatott közlésekhez képest sajátosan megcsonkítják a befogadói
reakciókat. A látó és haUgatQ. közönségét bűvkörükbe vonják,
ligyanaR ífőr azonban megfosztják.a „nagykorúság" distanciájá-
tól, j / a ^ í ö f t S l ^ e s é l y t ő l , hogy beszélhessen és válaszolhas­
son.74 A z olvasóközönség okoskodása tendenciaszerűen áten ­

73 „ T e l e v i s io n a n d r a d io , b e c a u s e th e y a p p e a r , a m o n g a ll o f th e m e d ia , to h a v e
m o s t d ir e c t l in e o f c o m m u n ic a tio n to in d iv id u a ls , a r e p e r h a p s th e m o s t
i n f l u e n t i a l. A t its b e s t th e n e w s p a p e r e x e r ts a t r e m e n d o u s ly p o w e r f u l in f lu ­
e n c e . B u t it is le s s p e r s o n a liz e d th a n th e b r o a d c a s t (a n d th e p ic tu r e s ) m e d ia ,
a n d c e r t a i n l y le s s in tim a te in c o n c e p t . T h e p r e s s h o w e v e r a llo w fo r p r iv a c y o f
th o u g h t , fo r o n ly o n e p e r s o n c a n r e a d a s p e e c h in th e n e w s p a p e r , b u t s e v e r a l
my watch and listen to i t ... A te le v is e d s p e e c h is d ir e c t e d »ta y o u « , th e lis te n e r.
T h e s a m e s p e e c h r e p r in te d in th e m o r n in g p a p e r is o n e s te p re m o v e d fro m
i m m e d i a c y a n d d ir e c t n e s s ." (T a lá n a te le v íz ió é s r á d ió a l e g b e f o ly á s o s a b b a k ,
m i v e l ú g y lá ts z ik , h o g y a z ö s s z e s k ö z e g e k k ö z ö tt n e k ik v a n e g y é n e k h e z a
l e g k ö z v e t l e n e b b k o m m u n ik á c ió s v o n a lu k . L e g k e d v e z ő b b e s e tb e n a z ú js á g
e g é s z e n h a t a l m a s b e f o ly á s t g y a k o r o l. D e k e v é s b é m e g s z e m é ly e s ít e tt, m in t a
r á d ió (é s a t e le v íz ió ) , f o g a lm a s z e r in t h a tá r o z o t ta n k e v é s b é m e g h itt. A s a jtó
a z o n b a n te k in t e t b e v e s z i a g o n d o lk o d á s m a g á n y o s s á g á t, m e r t a z ú js á g b a n
c s a k e g y s z e m é ly o lv a s h a t e g y b e s z é d e t, d e tö b b e n h a llg a t h a t já k é s f ig y e lh e ­
t i k . . . A te le v íz ió s b e s z é d e le k tr o n ik u s a n „ h o z z á d " , a h a llg a t ó h o z v a n ir á n y ít­
v a . H a u g y a n e z a b e s z é d ki v a n n y o m ta tv a a re g g e li la p b a n , a k k o r e g y lé p é s s e l
m á r e lt á v o lo d tü n k a z a z o n n a lis á g tó l é s k ö z v e tle n s é g tő l.) C h . S . S te in b e r g . The
Mass Communicators. N ew Y o r k . 1 9 5 8 . 122, I.
74 L á s d e r r ő l G . A n d e r s : DieAntiquicrthc.il des Meitschcn. M tin c h e n , 1 957, T o v á b b á
L . B o g a r t: The Age o f Television. N e w Y o r k , 1 9 5 8 .

253
 gedi a teret a fogyasztói „ízléscseré"-nek7S- m ég a fagyasztott­
ról való beszélgetés, „az ízlésbeli ismeretek vizsgálata7' is a
fogyasztás részévé válik.
A tömegközlési eszközök által létrehozott világ csak látszólag
a nyilvánosság; de a m agánszféra integritása is illuzórikus,
pedig erről a fogyasztók állandó biztosítékokban részesülnek.
A XVIII. század folyam án a polgári olvasóközönség egy irod a­
lom ra alkalm as és közönséghez kapcsolódó szubjektivitás áp o­
lására éppúgy képes volt az intim levélváltásban, m int a levél­
váltásból kifejlődő pszichológiai novella- és regényirodalom ­
ban. Ebben az alakban értelm ezték a m agánem berek új létfor­
m ájukat, m ely voltaképpen a nyilvánosság és a m agánszféra
liberális viszonyán nyugodott. A privát lét tapasztalata lehetővé
tette a tisztán emberi pszichológiájával a term észetes szem ély
absztrakt individualitásával való irodalm i kísérletezést. A m i­
kor m a a töm egközlési eszközök a polgároknak erről az önér­
telm ezéséről lehántják az irodalm i burkot, és a fogyasztói kul­
túra nyilvános szolgáltatásainak közkedvelt form áiként hasz­
nálják fel, akkor visszájára fordul az eredeti értelem . A XVIII.
század pszichológiai irodalm ának társadalm asított m intái, m e­
lyekkel a XX. század tényállásait tálalják a hum an interest és az
életrajzi jegyzet70 szám ára, egyrészt átviszik a sértetlen m a­
gánszféra és az intakt m agánautonóm ia illúzióit olyan viszo­
nyokra, m elyek m ár régen m egsem m isítették m indkettőnek az
alapzatát. M ásrészt ezeket oly mértékben alkalm azzák politikai
tényállásokra is, hogy a nyilvánosság m ég a fogyasztóközönség
tudatában is privatizáiódik; sőt, a nyilvánosság az egyéni élet­
történetek közzétételének szférájává válik, akár úgy, hogy az
úgynevezett kisember v agy a tervszerűen m egterem tett sztárok
véletlen sorsa kap publicitást, akár úgy, hogy a közfontosságú
fejlődéseket és döntéseket m agánöltözékbe bújtatják és m egsze­
m élyesítés útján a felismerhetetlenségig eltorzítják. A szenti­
mentalitás a szem élyekkel és a megfelelő cinizm us az intézm é­

75 D. Riesman: A magányos tömeg. Bp., 1968.380.1. Lásd erről még a gyűjteményes

kötetek tanulmányait: White és Rosenberg: Mass Culture. Nevv York, 1955.;
Larabee és Meyersohn: Mass Leisure. New York, 1958.
76 L. Löwenthal: Die biografische Mode. In: Sociologica. Frankfurt, 1955. 363.1.
Uő: Literatur und Gesellschaft. Neuwied, 1964.
 nyekkel szem ben, m elyek ebből szociálpszichológiai kény­
szerűséggel következnek, azután persze szubjektíve m ég ott is
korlátozza a kritikai okoskodás képességét a közhatalom m al
szemben, ahol ez objektíve m ég lehetséges volna.
A p a l á d i intim szféra egykor védelm ező közege olyannyira
felbomlott itiég azo kban a rétegekben is, m ely éké t korább an a
..művelt" rétegek közé soroltak. hogy a regényolvasással és
levelezéssel való egyéni foglalkozást márhenvEékíi'itik előfelté-
fétnek ahhoz, h ogy valaki-részt-vegyen, az irÖdalihilag közvétf-
fpjrrm W án ossagb an . A polgári olvasóközönség m agatartásá­
nak vonatkozásában eldöntöttnek tekinthető, hogy a töm egkoz-
lési eszközök m egnövekedett közönségén belül a könyvolvasás
elterjedése gyorsan csökkent. A levélben való szem élyes érint­
kezés szokása feltehetően legalább ugyanilyen mértékben el­
tűnt. Ezt-.gyakran az helyettesíti, hogy részt vesznek abban a
levelezési párbeszédben, m elyet az újság- és folyőirat-szerkesz-
tősegekTvalam int a rádió- és televízió-állom ások folytatnak
közönségükkél.'Egyáltaláh a töm egközlési eszközök személyes
’ba^oFeslíéhézségek átvállalóiként, segítségnyújtási szaktekin­
télyként ajánlják m agukat: bőséges mennyiségben nyújtanak
alkalm at az azonosulásra - a nyilvános bátorítási és tanácsadási
szolgáltatás rendelkezésre álló készletéből, a m agánszféra v ala­
m ilyen regenerálását tűzve ki célul." M egfordul az intim szféra
és az irodalm i nyilvánosság eredeti viszonya: a közönséghez
kapcsolódó bensőségesség tendenciaszerűen átengedi a teret az
intimitáshoz kapcsolódó eldologiasodásnak. A nyilvánosság
bizonyos m értékben m agába szívja az egyéni egzisztencia p rob­
lematikáját, s a nyilvános fórum ok felügyelete alatt ha nem is
intézi el, de legalább kiteregeti. M ásrészt a szem élyesség tudata
éppen az olyan publikálás révén fokozódik, amellyel a töm eg-

77 A nyilvános „segítségnyújtás" bámulatos hatásáról számol be, empirikus

vizsgálatok alapján, Elisabeth Noelle: Die Wirkung der Massenmedieu. In:
Publizistik. i960. V. köt. 532.1. „Ha a Constanzeegyik számában tanácsot adtak
arra nézve, hogyan lehet egy elhasznált inggallért megújítani, akkor e szám
olvasónöi közül ezt egymillió ki is próbálja... Az egyik szám olvasónői közül
csaknem kétmillióan néhány napon vagy héten keresztül óránként öt percig
felpolcolták a lábukat, mert ez benne volí a ConsfuHZíban." Uo. 538.!.
 közlési eszközök által létrehozott szféra a m ásodlagos intimitás |
vonásait veszi fel.78 |
Ennek a szociálpszichológiai tényállásnak szociológiailag I
nem olyan közönség felel m eg - am int ezt egy elterjedt előítélet í.
szeretné - am ely magjában, kiváltképpen az új középosztály ;
felső rétegeiben, bizonyos kontinuitást őriz m eg a XVIII. század- f.
ban és a XIX. század elején élt, irodalm ilag okoskodó magán- f:i
em ber hagyom ányával, és am elyet úgyszólván csak a periféri- |
áján kezd ki és áraszt el a félig írástudatlan fogyasztók tömege. \
Ekkor ugyanis azt kellene elvárnunk, hogy az új fogyasztói |
kultúra intézményei és m agatartásm ódjai inkább és jobban el I
vannak terjedve az alsóbb társadalm i rétegek körében, m int a f
felsőkben. E gy ilyen feltevésnek a jelenlegi viszon yok nem J;
felelnek m eg; ellenkezőleg, a h étv égi m ag azinok, illusztrált J
folyóiratok és bulvárlapok o lvasása, a rendszeres raHíohallga- *
tás, televízió-nézés és moziláto gatás is viszonylag'm ég gyakrab­
ban fordul elő a m agasabb státuscsoportoknál és a városi lakos-
ságnál^m int az alacsonyabb státM §csop.ca:tctoff .és.aiaiiisi la- .
kosságnái-ZA kulturá fogyasztásának ez a m ódja csaknem kivé- :
tel nélkül, e g y e n é s^ a n v b a n növ ekszik.. a.,s.tá.tussal^-melyet a í
foglalkozás, a jövedelem és az iskolai végzeftségkritérium ával i
éppúgy m érhefünkTSim t a városiasodás fo k á v a l.- a falutól É
kezdve a kis- és közepes városon át egészen a nagyvárosig.75 íj
Egyrészt a közönség kibővülésének irányát nem. lehet minden M
további nélkül oly m ódon visszavetíteni m ai szociális összeté- |J
teléből, m intha valam iképpen a „m űvelt rendek" városi-polgári '
olvasóközönségének körébe m indig új m arginális rétegek ke- f§
rültek volna be; a tényállás azonban m ásrészről azt az ellentétes i
változatot is kizárja, m intha a töm egközlési eszközök „alulról", j
a m unkásságból, és „kívülről", a falusi lakosságból kiindulva, §
tv
I
78 I
Egyfelől a „bensőségesség megszűnésének" irányába, másfelől a differencia- lí
lódás és individualizálódás irányába mutaíó visszahatásukban a személyes- I;
ség látszatát létrehozó trendeknek ugyanezt a komplementaritását elemzi H. |
] . Knebel a társasutazás példáján: Soziologische Strukturwandlungen im moder- i
nen Tourismus. Stuttgart, 1960.124. és köv. 1. i
79 DIVO: i. m. 145. és köv. 1. és a jahrbuch der öffentlichen Meinung, i. m. 51. és köv. 1. I;
A mozilátogatás gyakorisága elsősorban természetesen az életkortól függ. Az jj
egészről lásd továbbá G. Kieslich: Freizeitgestaltung in einer Sndustriestadt. 1-
Dortmund, 1956. 1
 szorították volna vissza és szórták volna szét a régi közönséget.
Ellenkezőleg, társadalom történeti m egfigyelések alapján bizo­
nyos m értékig kézenfekvő m ódon lehet a közönség kibővülésé­
ből - m elyet az USA-ban a televízió bevezetésének alkalm ával
lehetett megfigyelni az empirikus társadalom kutatás ellenőr­
z é s é v e l-a rra következtetni, hogy a korábbi korszakok kultúrán
elmélkedő közönsége egyidejűleg.bovuItlíT, és alakultát kultú-
rát'Fö'gya'SZTÓ'közon ség g é ' A z USA-ban m egállapították, hogy a
InagukafteTevíziókészülék beszerzésére elsőként rászánó cso­
portok körében olyan vásárlók voltak túlsúlyban, akiknél az
iskolai végzettség foka nem felelt meg jövedelm ük n agyságá­
nak.80 H a szabad általánosítanunk, akkor azok a fogyasztói
rétegek, m elyekbe a töm egkultúra új form ái először hatoltak be,
n em tarto zn ak sem a hagyom ányosan m űvelt réteghez, sem az
also larsad alm i réteghez, hanem viszonylag gyakran olyan fel-
émélke'dőbén lévő csoportokhoz/akiknek a státusa m ég kultu­
rális igazolásra szorul. 1 Ennek a kezdeti csoportnak a közvetí­
tésével azután az új közeg mindenesetre először a felsőbb társa­
dalm i rétegben terj^ é I7 fjo g y o n n F h la ssacsl<ahTz~álacsonyabb
s~!aHrscsoportokiils~aHeiTedién.
* ..........— *............■**...... ■- —*
~EzeEBoTáz^sszefüggésekből m agyarázható meg az is, hogy
a polgári m ű v elődési rétegekből kivált egy „értelm isé g "; ez
ugyanis - ideologikusán konzervált önértelm ezésével ellentét­
ben - teljességgel m egőrizte m ost m ár p ersze kevésbé dicsősé­
ges vezető szerepét a kultúrát fogyasztó új közönségen Belül is.
KZhardsőírPöffjétójáról el lehetett m ondani, hogy az egész kö­
zönségelolvasta, vagyis „m indenki", aki egyáltalán olvasott. Ez
az intim viszony a m űvészek és irodalm árok, valam int közön­
ségük között körülbelül a naturalizm us óta kezd lazulni; a
„lem arad ó" közönség ugyanakkor elveszti a termelők feletti
kritikai hatalm át. Ettől kezdve a m od em m űvészet a p ro p ag an ­
da leple alatt él: a m ű és a m űvész nyilvános elismerése m ár csak
esetleges viszonyban áll a széles közönségen belül élvezett elis­
merésükkel. Csak m ost jön létre egy olyan értelm iség, mely -

80 C. E. Swanson, R. D. Jones: Television Owning and its Correlates, [oiimnl of

Applied Psychology, Oct. 1951. 352. és köv. 1.
81 Ezt az értelmezést adja R. Meyersohn: Social Research in Television. In: M an
Culture, i. m. 3 47.1.
 eleinte a m űvelt polgárok közönségétől való - fokozódó elszi­
getelődését úgy fogja fel, m int - illuzórikus - em ancipációt a
szociális helyzet alól általában, s önm agát „szabadon lebegő
értelm iség"-ként interpretálja. Eredetét H auser is a XIX. század
közepére teszi: a polgárság csak a forradalom feletti győzelm e
és a chartizm us veresége után érezte m agát oly biztosan a
hatalom ban, hogy m ár nem voltak lelkiismereti konfliktusai és
lelkiism eret-furdalásai, és úgy érezte, nincs önkritikára szüksé­
ge. Ezáltal azonban a m űvelt réteg, különösen pedig annak
irodalm ilag produktív része elvesztette azt a m eggyőződését,
h ogy hivatást tölt be a társadalom ban. Távol került attól a
társadalm i osztálytól, m elynek eddig szószólója volt, teljesen
elszigetelve érezte m agát a m űveletlen rétegek és a polgárság
között, m ióta annak nem volt rá többé szüksége. Ezzel az érzés­
sel együtt alakult csak ki a korábbi polgári gyökeru~lművelt
rétegből a m a ..értelm iségnél?'’ rieve^trtSreáBálm r~fesáp i ^ : K
M indenesetre egy évszázaddal később ez az értelm iség szociá­
lisan m ár egészen beilleszkedett;83 a jól m egfizetett kulturális
funkcionáriusok csoportja a lum penproletár-szerű bohém ség-
ből a m enedzseri és bürokratikus vezetői réteg tekintélyéig
em elkedett fel. M egm aradt az avantgárd m int intézm ény; en­
nek felel m eg az az elidegenedés, mely továbbra is fennáll
egyfelől a töm egközlési eszközök nagyközönsége, m ásfelől vi­
szont szakem berek és szakszerű am atőrök produktív és kritikai
kisebbsége között, akiJk lépést tartanak a m űvészet, irodalom és
filozófia m agasfokú absztrakciós folyam ataival, a m od em ek
körének specifikus öregedésével,84és persze a p uszta díszletvál­
toztatással és divatos szem fényvesztéssel is.
A z irodalm i nyilvánosság szétesését m ég egyszer összefog­
lalja ez a jelenség: az értelem nyilvános h asználatára nevelt

82 Hauser: i. m. II, köt. 283.1.

83 A szociológusok példáján mutatja eztbe R. König: Wandlungen in der Stellung
dersoziaiwissenschaftlichenlntelligenz. In: Soziologie und m odemé Gesellschaft.
Verhandlungen des 14. Deutschen Soziologentages, Stuttgart, 1959.53. és köv. 1.
Általában Th. Geiger: Aufgctben und Stellung der íntelligenz in der Gesellschaft.
Stuttgart, 1949, ’
84 Th. W. Adorno: Das Altem der neuen Musik. In: Dissonanzen. i. m. 102. és
köv. I.
 f
kulturális réteg m ár nem talál visszhangra; a közönség széísza-
kadFaTtemnyilvS^
I és an y ílv an o san b efo g ad ó fogyasztók nagy tömegére/*5 Ezzel
; elvesztette bárm ely közönség kom m unikációs formáját általá-
| ban. ' ... ..................... .................................

i 19. § A z elmosódott alaprajz: a polgári nyilvánosság

í szétesésének feji ödés i i rái n/a

; A kultúrán okoskodó közönségtől a kultúrát fogyasztó közön­

' séghez vezető úton elvesztette sajátos jellegzetességéi: az, amit
egykor mint irodalm i nyilvánosságot még m eg lehetett külön-
l böztetni a politikaitól. A töm egközlési eszközök által terjesztett
j „kultúra" ugyanis integrációs kultúra: nemcsak az információt,
f és az okoskodást, valam int a pszichológiai szép iroda lom form á­
I ival felruházott publicisztikai form ákat ötvözi bele a „lelki se-
í gítségbe" és a „hum án interest" által m eghatározott szörakoz-
: tatásba; ahhoz is elég rugalm as, hogy egyidejűleg a reklám
í elemeit is asszimilálja, sőt, hogy super-sloganként szolgáljon,
{ melyet, ha nem lett volna már m eg, a public relations céljából
f egyenesen fel is találhatták volna a status quo érdekében.11" A
I nyilvánosság átveszi a reklám funkcióit. Minél inkább bevethe-
I tő a polítiJkafés”g azB asá^ b efö ly ásö las közegeként, egészében
f '.annál inkább válik nem politikaivá és látszólag privatizálódik."'

L á s d A . G e h le n : Bemerkungen zum Thema „Kulturkonsum und Komumkultur'.

T a g u n g s b e r ic h t d e s „ B u n d e s " , W u p p e r t a i, 19 5 5 . 6. és k ö v . 1.
66 H. M . Enzensberger: Bew usstseins-lndustrie. In: Emzelheitai. i. itt. 7. é s köv. 1.
Zum Problem der Scheinöffentlichkeit, iiiíiaUscmaii/tisch dm-
67 L á s d W . T h o m s s e n :
gestellt an derBíldzrítung. K é z ir a t, F r a n k f u r t , 1 9 6 0 . A v iz s g á la t a la p já t a H a m ­
b u r g e r B u n d e s a u s g a b e 6 9 ú js á g ja k é p e z te , e z e k k ö z ü l m in d e n c s e lb e n 2 3
p é ld á n y t v e tt e k f ig y e le m b e , m e ly e k e g y e n le te s e n v o lta k s z é ts z ó r v a a 2 / 1 9 5 3 -
a s , 1 / 1 9 5 6 - o s é s a 2 / 1 9 5 8 - a s fé lé v fo ly a m o k b a n . E z a v iz s g á la t le h e tő v é te sz i,
h o g y e g y e x t r é m p é ld á n a d ju k m e g a z e m líte t t te n d e n c ia n a g y s á g r e n d je i : a z
e r r e k iv á la s z to tt n a p ila p , a Bildzcituiig, a z é r t a lk a lm a s a d ia g n ó z is r a , m e r t ,i
n a p is a jtó n b e lü l, te h á t a p u b lic is z tik a k la s s z ik u s fa jtá já b a n , a f e jlő d é s n e k
o ly a n s tá d iu m á t je lö l i, a m i k o r a n a p ila p m á r a n a p o n ta m e g je le n ő m a g a z in
f o r m á it ö lti. A tö r d e lé s f e lla z u lá s a o ly a n n y ir a e lő r e h a la d t, h o g y a z ö s s z f e lii-
le t b ő l á tla g o s a n c s a k 4 0 % ju t m a g á r a a s z ö v e g r e ; e g y -e g y n e g y e d r é s z v a n
f e n n ta r tv a f e lir a to k n a k é s k é p e k n e k ; a fe n n m a r a d ó teret re k lá m o k fo g la lja k el.

259
 A polgári nyilvánosság modellje a köz- és m agánszféra szi­
gorú elválasztásával szám olt, miközben a m agánszférához szá­
m ították m agát a közönséggé egybegyűlt m agánem berek nyil­
vánosságát is, m ely közvetítést hoz létre a társadalom szükség­
letei és az állam között. Ez a modell annyiban válik alkalmaz­
hatatlanná, amennyiben a közszféra a m agánszférával összefo­
nódik. Egy repolitizált társadalm i terület jön ugyanis létre, m e­
lyet sem jogilag, sem szociológiailag nem lehet a köz- és m agán­
kategóriái alá besorolni. Ebben a köztes szférában a politikailag
okoskodó m agánem berek közvetítése nélkül hatja át egym ást a
társadalom államosított szférája és az állam társadalm asodott
szférája. A közönséget e feladat alól m esszem enően mentesítik
m ás intézmények: egyrészt olyan szervezetek, melyekben a
kollektíve m egszervezett m agánérdekek igyekeznek m aguk­
nak közvetlenül politikai alakot adni; m ásrészt a pártok, m e­
lyek, a közhatalom szerveivel összefonódva, m integy a nyilvá­
n osság - m elynek egykor eszközei voltak - felett alapozódnak

Az egész szövegfelületnek mintegy a felét szolgáltatják a hírek és beszámolók,

egynegyedét a szórakoztató írások; sporthírekre 12%, szerkesztőségi közle­
ményekre 7% jut; ezek nem az okoskodást szolgálják, hanem az olvasókkal
való közvetlen kontaktust a levélben történő tanácsadás, díjak kiírása, körkér­
dések stb. A híreknek és beszámolóknak alig több mint negyede terjed ki olyan
tárgykörökre, melyek - tágabb értelemben - politikailag fontosnak tekinthe­
tők: 19% politikára (beleértve a „vezércikket") és 8% felvilágosító informáci­
ókra. A megmaradó terület a következőképpen oszlik meg: bűnözés, balese­
tek, beszámolók a mindennapi életből (32%), perek (13%), „társaság", film,
divat, szépségversenyek stb. (21%), lelki segítség és oktatás (7%). Emellett
ezekre az jellemző, hogy e cikkek egyik felénél a szöveg, másik felénél az
illusztráció van túlsúlyban. Az egész hírfelületnek csak az egyharmadát fog­
lalják el olyan cikkek, melyek „tárgyi" formában tájékoztatnak; kétharmadát
olyanok, melyek stilizáltak és túlnyomórészt a human interest számára ké­
szültek; a címoldal főcikkei között 72%-ra emelkedik azoknak a cikkeknek az
aránya, melyeket mint „humán interest stories"~t írtak meg. így nem meglepő
a vizsgálat végeredménye sem, mely szerint az összes hírek és beszámolók,
melyek „közfontosságúnak'' tekinthetők (beszámolók és állásfoglalások
olyan eseményekkel kapcsolatban, melyek súlyuknál fogva a társadalom
életfolyamatában az egyedi eseten tó! is jelentőséggel bírnak), nem foglalnak
el többet az egész hírterület negyedénél; ez az összes hírek és beszámolók
számának mintegy a harmadát teszi ki. Másfelől a címoldal fődkkei között
73%-ra növekszik a nem közfontosságú cikkek aránya, csak azt a 18%-ot lehet
„közfontosságúnak" tekinteni, ahol az olvasót nem térítik el a tárgyi tartalom­
tól egy human interest story megírásával. Összesített áttekintést ad a 6.
táblázat, i. m. 50.1.

260
meg. A hatalom gyakorlásának és kiegyensúlyozásának politi­
kailag jelentős folyam ata közvetlenül a m agánterület ig azg atá­
sa, a szervezetek, a pártok és az állami közigazgatás között
játszódik le; a közönséget mint olyant a hatalom körforgásába
csak szórványosan vonják be, és akkor is csak azért, hogy élje­
nezzen. A m agánem bereknek, am ennyiben bérből és fizetésből
élnek és szolgáltatások igénybevételére jogosultak, közfontos­
ságú igényeiket kollektive kell képviseltetniük. Azok a d önté­
sek azonban, am elyekkel ők m int fogyasztók és választók m ég
egyénileg rendelkeznek, ugyanolyan mértékben kerülnek g az­
dasági és politikai fórumok befolyása alá, ahogy közfontosságra
tesznek szert. A m ennyiben a társadalm i újraterm elés m ég függ
a fogyasztói döntéstől, a politikai hatalom gyakorlása pedig a
választói döntéstől, amennyiben érdek fűződik ezek befolyáso­
lásához - itt azért, hogy az eladást fokozzák, am ott azért, hogy
ennek vagy annak a pártnak a szavazati arányát formálisan
növeljék v agy bizonyos szervezetek nyom ásának informális
úton nagyobb súlyt adjanak. A m agándöntések szociális játék­
terét előre m eghatározzák olyan objektív tényezők, m int a v á ­
sárlóerő és a csoporthoz való tartozás: általában a társadalm i­
gazdasági státus. Ezen a játéktéren belül azonban annál inkább
befolyásolhatók, minél inkább m egfordult az intim szféra és az
irodalm i nyilvánosság eredeti viszonya, és minél inkább lehe­
tővé teszi ez a m agánszféra publicisztikus kiürítését. így hát a
kulturális fogyasztás a politikai és gazdasági propagandának is
szolgálatába lép. Míg valam ikor az irodalmi és politikai nyilvá­
nosság viszonya konstitutív volt a tulajdonos és a tulajdonkép­
peni „em ber" centrális azonosításának szem pontjából, anélkül,
hogy a kettő ezért egym ásban feloldódott volna, m a az a ten­
dencia érvényesül, hogy a fogyasztói kultúra politikátlanított
nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált „politikai" nyil­
vánosságot.
M arx m ég a birtoktalan és tanulatlan töm egek perspektíváját
tette m agáévá, akik anélkül, hogy teljesítették volna a részvétel
feltételeit, behatoltak a polgári nyilvánosság körébe, hogy a
gazdasági konfliktusokat a politikai konfliktus egyedül sikerrel
kecsegtető formájává alakítsák át. Véleménye szerint a nyilvá­
nosságnak a jogállam ban intézm ényesített platformját nem arra
fogják használni, hogy szétzúzzák a nyilvánosságot, hanem
hogy a z zá v áltoztassák , am it liberális látszata m indig is ígért.

261
 A valóságban azonban a politikai nyilvánosságnak a nem tulaj­
donosok töm ege által történt elfoglalása állam nak és társada­
lom nak ahhoz az összefonódásához vezetett, m ely a nyilvános­
ságot m egfosztotta régi bázisától, anélkül, hogy újat adott volna
neki. A nyilvános és a m agánszféra integrációjának ugyanis
azon nyilvánosság dezorganizációja felelt m eg, mely egykor az
állam és a társadalom között közvetített. A közvetítésnek ez a
funkciója a közönségről olyan intézm ényekre kerül át, melyek,
m int a szövetségek a m agánszférából vagy m int a pártok, a
nyilvánosságból jöttek létre, m ost pedig belülről, az állam ap­
parátussal összejátszva folytatják a hatalom gyakorlását és ki­
egyensúlyozását; eközben, a m aguk részéről önállósult töm eg­
közlési eszközök révén arra törekszenek, hogy a közvetítő kö­
zönség egyetértsen velük vagy legalábbis m egtűrje őket. A pub­
licitást m integy felülről fejlesztik ki, hogy bizonyos állásponto­
kat a „good will" (jóhírnév) csillogásával övezzenek. Eredetileg
a nyilvánosság azt biztosította, hogy a nyilvános okoskodás
összefüggjön m ind az uralom törvényhozói m egalapozásával,
mind pedig gyakorlásának kritikai felügyeletével. Időközben ez
lehetővé teszi a nem nyilvános vélem ény uralm a feletti uralom
sajátos ambivalenciáját: ugyanolyan mértékben szolgálja a kö­
zönség m anipulációját, m int az előtte történő legitimációt. A
kritikai publicitást elnyom ja a manipulatív.
H ogy a publicitás elvével egyidejűleg hogyan változik m eg a
politikailag m űködő nyilvánosság eszméje és tényleges funkci­
ója, az m egm utatkozik abban, h ogy felbomlik a jogi norm ának
és a nyilvános vitának - a liberalizmus által m ég igényelt -
összefüggése, és erre n em is m erül fel igény. A nnak a jogi
norm ának a fogalm a, m elyhez a végrehajtó hatalom és az igaz­
ságszolgáltatás, h a nem is egyenlő m ódon, de egyenlő m érték­
ben kötődött, m agában foglalta az általánosság és az igazság
m ozzanatait (igazságosság = helyesség). Struktúrája a polgári
nyilvánosság struktúráját tükrözi, m ert egyrészt szigorú érte­
lemben a törvények általánossága csak addig biztosított, amíg
a társadalom nak m int m agánszférának az intakt autonómiája
lehetővé teszi, hogy a törvén yh ozás anyagából m inden speciális
érdekhelyzetet kihagyjanak, és a szabályozást az érdekek ki­
egyensúlyozásának általános feltételeire korlátozzák. M ásrészt
a törvények „igazsága" csak addig biztosított, am íg a parla­
m entben állam szervvé em elt nyilvánosság lehetővé teszi: nyil­
vános vita útján tárják fel azt, ami az általános érdek szem pon t­
jából gyakorlatilag szükséges. H ogy itt ennek az általánosság­
nak éppen a formalitása biztosította az „igazságot" m int helyes­
séget a polgári osztályérdek m ateriális értelmében, az h ozzátar­
tozott e törvényfogalom csakham ar felfedezett dialektikájához,
a polgári nyilvánosság dialektikájához.
M ivel az állam és a társadalom elválasztása megszűnik, és az
állam a társadalm i rendbe gondoskodva, elosztva és igazgatva
beavatkozik, a norm a általánosságát m int elvet m ár nem lehet
kivétel nélkül feru\tartai\i.ss A szabályozásra szoruló tényállá­
sok m ost szűkebb értelem ben is társadalm i tényállások, ezért
konkrétak, ugyanis m eghatározott szem élyi csoportokhoz és
változó szituációkhoz kötődnek. Ilyen körülmények között a
törvények m ég akkor is, am ikor nem mutatják m agukat kifeje­
zetten törvényi intézkedésnek (hanem nem általános n orm á­
nak},89gyakran az igazgatási részletrendelkezés jellegét öltik fel;
a törvény és a rendelkezés közötti különbség elmosódik. A
törvényhozás részben kényszerítve érzi m agát arra, hogy konk­
retizálások útján m élyen beavatkozzék a közigazgatás hatáskö­
rébe; gyakrabban a közigazgatás hatásköre olyannyira kibővül,

A p o lg á r i t ö r v é n y f o g a lo m s z ig o r ú é r te lm é b e n a n o r m a „ g e n e r a l i t á s á t " a z
á lta lá n o s s á g f o r m á lis k r ité r iu m a m é g n e m b iz to s ítja ; e n n e k a z é r te le m n e k
c s a k a k k o r t e s z n e k e le g e t, h a a z á lta lá n o s m e g fo g a lm a z á s , m e ly a f e lm e n té s e ­
k e t é s k iv á lí s á g o k a t k iz á r ja , a d o tt tá r s a d a lm i v is z o n y o k k ö z ö tt té n y le g e s e n
s in c s a tá r s a d a lm o n b e iü l e g y m e g h a t á r o z o t t c s o p o r tn a k c ím e z v e. A materiül is
k r it é r iu m o k s z e r in t á lta lá n o s tö r v é n y jo g h a t á s a n e m le h e t s z e le k t ív ; o ly m ó ­
d o n k e ll „ a la p v e t ő n e k " v a g y „ e lv in e k " le n n ie , h o g y a z ö s s z tá r s a d a lm i te n d
a la p ja ir a , é s e n n y ib e n a tá r s a d a lo m valamennyi ta g já n a k le h e ts é g e s s z e m é ly i
k ö r é r e v o n a tk o z z é k . A z o k a t a jo g t é t e le k e t , m e ly e k n e m c s a k á lta lá b a n s z a b á ­
ly o z z á k a tá r s a d a lm i é r in tk e z é s e lv e it, h a n e m a z ö s s z tá r s a d a lm i re n d k e r e té n
b e l ü l k o n k r é t té n y á llá s o k r a is v o n a t k o z n a k , a z á lta lá n o s t ö r v é n y e k tő l e lt é r ő ­
e n , „ s p e c i f i k u s n a k " n e v e z ik , fü g g e t le n ü l a ttó l, h o g y m e g f o g a lm a z á s u k s z e ­
r i n t á lta lá n o s a k . A p o lg á r i tá r s a d a lo m c s a k a k a p ita liz m u s lib e r á lis f á z is á b a n
v á l t e l a n n y ir a a m a g á n a u to n ó m ia s z fé r á ja k é n t a z á lla m tó l, h o g y a t ö r v é n y ­
h o z á s t e n d e n c iá já b a n á lta lá n o s n o r m á k r e n d s z e r é r e k o r lá to z ó d o tt; é s a m e g ­
f o g a l m a z á s á l t a lá n o s s á g á n a k is c s a k e b b e n a fá z is b a n k e lle tt m a g á b a n fo g la l­
n ia a té n y le g e s jo g h a t á s á lta lá n o s s á g á t. L á s d F . N e u m a n n : Der Fiaiklionsuwi-
del des Gesetzes im Recht der bürgerlichen Gesellschaft, i. m .; to v á b b á a z én
t a n u l m á n y o m a t a t e r m é s z e t jo g r ó l é s a f o r r a d a lo m r ó l . In : Theorie und Praxif.
i. m . 5 2 . é s k ö v . I.
9A f o g a lm i m e g k ü lö n b ö z t e té s s e l k a p c s o la t b a n lá s d tö b b e k k ö z ö tt H . S c h n e id e r :
Über E in z e lfa llg e s e tz e . In : Festschrift fü r Carl Schmitt. B e rlin , 195s). 197. és k öv . I.

263
 h ogy tevékenysége többé m ár aligha tekinthető a törvény pusz­
ta végrehajtásának. Forsthoff összefoglalja azt a h árom tipikus
folyam atot, melyekben e két hatalom klasszikus elválasztása és
ugyanakkor összefonódása tendenciaszerűen felbomlik. Ez tör­
ténik, am ikor a törvényhozó mintegy m aga lép akcióba, és
intézkedéseket hoz; beavatkozik a közigazgatás jogkörébe (az
intézkedési törvény esete); am ikor a törvényhozó funkcióját a
közigazgatásra viszi át; ez jogot nyer arra, h og y rendeletek útján
kiegészítő norm ákat alkosson (a felhatalm azási törvény esete);
végül akkor, am ikor a törvényhozó egy szabályozásra szoruló
anyaggal kapcsolatban általában eltekint a szabályozástól és
szabad kezet ad a közigazgatásnak.90
U gyanolyan mértékben, ahogyan az állam nak és a társada­
lom nak kölcsönös egym ásba hatolása feloldja a m agánszférát
(melynek önállósága a törvények generalitását lehetővé tette),
m egingott az okoskodó m agánem berek viszonylag hom ogén
közönségének talaja is. A m egszervezett m agánérdekek verse­
nye behatol a nyilvánosságba. H a egykor az osztályérdek közös
nevezőjén magánjellegük m iatt sem legesített érdekek lehetővé
is tették a racionalitás bizonyos m értékét és a nyilvános vita
hatékonyságát, ennek helyére m a a versengő érdekek dem onst­
rálása lépett. A nyilvános okoskodásban feltárt egyetértés áten­
gedi a teret a nem nyilvános úton kivívott v agy egyszerűen
érvényre juttatott kom prom isszum nak. A z ily m ódon létrejött
törvényeket m ár nem illeti m eg az „igazság" m ozzanata, még
h a sok esetben m eg is őrzik az általánosság m ozzan atát; a
parlam enti nyilvánosság, az a hely, ahol az igazságnak igazo­

90 E. Forsthoff: Lehrbnch der Verwaltungsrecht. München, 1955.1. köt. 9.1. Lásd

erről F. Neumann: Funktionsioandel des Gesetzes im Recht der bürgerlichen Ge­
sellschaft. i. m. 577.1. Neumann Carl Schmitt fáradozásainak politikai funkci­
óját is elemzi, melyekkel a Weimari Köztársaság törvényhozása számára
restaurálni kívánta a klasszikus törvényfogalom kizárólagos érvényességét.
Hasonló funkciói vannak ma a Carl Schmitt-iskola fáradozásainak, melyek az
alkotmányjog síkján a jogállam fogalmának kizárólagos érvényességét kíván­
ják restaurálni. Lásd pl. E. Forsthoff: Begriff und Wesen des sozialen Rechts­
staates. In: Veröff. d. Ver. Dt. Staatsrechtslehrer. 12. füzet, Berlin, 1954. XV. tétel:
„A szociális állam és a jogállam az alkotmány síkján nem olvaszthatók össze.
A szociális állam működésének tere a törvényhozás és a közigazgatás. A
szociális jogállam az állam olyan típusmeghatározó megjelölése, mely az
alkotm ányt a törvényhozást és a közigazgatást fogja át. Eznem jogi fogalom."
lódnia kellett, szintén szétrom bolódott: „A vita elveszti alkotó
jellegét, am int ezt az irodalom ban gyakran részletesen leírták.
A beszédek, m elyeket a parlam ent plénuma előtt elm ondanak,
többé nem azt a célt szolgálják, hogy m eggyőzzék a m ásképp
gondolkodó képviselőket, hanem - legalábbis az alapvető, a
politikai életet m eghatározó kérdésekben - közvetlenül a vá­
lasztópolgársághoz fordulnak... A nyilvánosság, mely egykor
a parlam enti üléseken végbem ent folyama tokból élt, és ezeknek
a m aga részéről különös ragyogást adott, így népszavazásos
jelleget k ap ."91
Ezeknek a tényleges változásoknak felel m eg, h ogy m ost m ár
m agának a törvényi norm ának a fogalma is - pozitivista m ódon
- feláldozza az általánosság és az igazság ismertetőjegyeit. A
XIX. század nyolcvanas éveitől kezdve N ém etországban felül­
kerekedik a kettős törvényfogalom tana. Ettől kezdve m ateriális
értelemben törvénynek nevezik az összes kötelezően elrendelt
jogi norm át, függetlenül attól, hogy általános szabályokról vagy
egyes intézkedésekről van-e szó; ezzel szemben formálisan tör­
vényeknek nevezik azokat a jogi tételeket, melyek parlam enti
eljárás útján jönnek létre, bárm i legyen is a tartalm uk.92 A poli­
tikailag m űködő nyilvánosság és a törvények uralm a közötti
eredeti, Kantnál oly világosan kimunkált összefüggés elvész e
két törvényfogalom között. A törvény m egváltozott szerkezeté­
nek tudható be, hogy a politikai uralom racionalizálásának
feladatát többé n em a publicitás alapelveitől várják. Bár a m e­
diatizált közönséget a nyilvánosság hatalm as méretekben kibő­
vített szféráján belül összehasonlíthatatlanul sokoldalúbban és
gyakrabban veszik igénybe, hogy nyilvánosan helyeseljen,
ugyanakkor a hatalom gyakorlásának és kiegyensúlyozásának
folyam ataitól m i sem áll távolabb, mint az a gondolat, hogy a
nyilvánosság elve m egkövetelheti, sőt mi több, el is végezheti e
folyamatok racionalizálását.

9 1 G. L e ib h o lz :
Strukturwandel der modernen Demokratie, In: Struklurproblcmc
der Demokratie. Karlsruhe, 1958. 94.!.
92 Lásd Böckenförde: i. m. III. rész. 210.1.
 VI. A NYILVÁNOSSÁG POLITIKAI
FUNKCIÓVÁLTOZÁSA

20. § Az írogató magánemberek zsurnalizmusától

a tömegközlési eszközök által nyújtott közszolgáltatásokig
- a hirdetés mint a nyilvánosság funkciója

A nyilvánosság elvének funkcióváltozása a nyilvánosságnak

m int szférának az átstrukturálódásán alapul; ez legjellegzete­
sebb intézményének, a sajtónak a változásán keresztül ragad ­
ható m eg. Egyrészt a sajtó kom m ercializálódásának m értéké­
ben eltűnik a közönség érintkezése és az áruforgalom kö2ö,tti
küszöb: a m agánszférán belül elmosódik a nyilvánosság és a
m agánszféra közötti világos eínatárolödás. M ásrészt azonban
'abban i m értékben, ahogyan intézményeink függetlenségét
m ár csak bizonyos politikai garanciák révén lehet biztosítani, a
nyilvánossá^jnegszűnik kizárólag a m agánszféra része lenni
Á zujságírás, m ely a m agánlevelezések rendszeréből jött létre,
és am elyet ezek m ég hosszú időn keresztül túlszárnyaltak, ele­
inte kézm űves kisüzemi formákban szerveződött m eg; ebben
az első korszakban a szám ítások egy szerény, a korai kapitaliz­
m us tradicionalista határai között tartott profitm axim álás elve­
ihez igazodtak; a kiadó érdeke saját vállalkozásával kapcsolat­
ban tisztán üzleti jellegű volt. Tevékenysége lényegében a hír­
összeköttetés m egszervezésére és a hírek egybevetésére szorít­
kozott. Ehhez a gazdasági m ozzanathoz azonban új, szélesebb
értelem ben politikai m ozzanat csatlakozik, mihelyt a hírsajtó
szellemi sajtóvá fejlődik, és a hírközlés konkurensre talál az
írogató zsum alizm usban. Bücher a következő tétellel jellemzi a
n agy fejlődési vonalat: „A z újságok pusztán hírek publikálásá­
val foglalkozó intézményekoöl a közvélem ény hordozóivá és
vezetőivé, a pártpolitika harci eszközévé váltak. Ennek az újság:

1 Lásd a fenti sémát a 84. lapon.

266
 vállalkozás belső szervezetére nézve az lett a következm énye,
hogy a hírek összegyűjtése és publikálása közé új tag, a szer­
kesztőség iktatódott be. Az újság kiadója szám ára viszont ez
azzal a jelentőséggel bírt, hogy hírek előadójából közvélem ény­
kereskedővé alakult á t / ^ . _ * —-
“ ^TíülajH önképpeni fordulat term észetesen m ég nem követke­
zett be a szerkesztőség önállósulásával; ez a kontinensen a
„tudós újságírókkal", Angliában a morális heti folyóiratokkal és
a politikai folyóiratokkal kezdődött, mihelyt egyes írók felhasz­
nálták a periodikus sajtót, h ogy pedagógiai szándékkal folyta­
tott okoskodásuknak publicisztikai hatékonyságot biztosítsa­
nak. Erről a m ásodik korszakról mint az „írogató zsu m alizm u s"
korszakáról beszéltek.3 Ekkor az ilyen vállalkozásoknál a nye­
reség gazdasági célja többnyire háttérbe szorult; sőt gyakran
m egsértették a rentabilitás összes szabályát, és kezdettől fogva
veszteséggel működtek. A pedagógiai, később pedig egyre in­
kább a politikai im pulzus úgyszólván a csőddel finanszíroztatta
m agát. Angliában az ilyenfajta újságok és folyóiratok gyakran
„a pénzarisztokrácia vesszőparipái"4 voltak, a kontinensen pe­
dig inkább egyes írók és tudósok kezdem ényezéseiből jöttek
létre.
Eleinte egyedül ezek viselték a gazdasági kockázatot; saját
belátásuk szerint terem tették elő az anyagot, díjazták m unka­
társaikat és tulajdonosai voltak a folyóiratoknak; a folyóiratok
szám ai a kiadó szem pontjából egyedi objektumok folyam atos
sorát jelentették. A szerkesztő-kiadók (H erausgeber) csak las­
sanként m ondanak le a kiadók (Verleger) javára vállalkozói
funkcióikról. Ebből a fejlődésből válik érthetővé a szerkesztő
jellegzete! állása, aki ezentúl egy szem élyben volt „szerkesztő­
kiadó" és „szerző". A kiadó és a szerkesztő viszonya akkoriban,
a XIX. század fordulóján nem m erült ki az alkalm azotti viszon y­
ban; a szerkesztő gyakran továbbra is részesedett a nyereség­
ben. A z újságvállalkozó hagyom ányos típusa, főleg a régi stílu­

2 K. Bücher: Die Anfange des Zeitungswesens. In: Die Entstehung der Volkswirt-
schaft. Tübingen, 1917.1. köt. 257.1.
3 D. P. Baumert: Die Entstehung des deutschen Joumalismus. München/Leipzig,
1921.
4 U. de Voider: Soziologie der Zeitung. Stuttgart, 1959. 22.1.

267
sú napilapoknál, melyek tartózkodtak az irodalm i és politikai
okoskodástól, m egm aradt egészen a XIX. századig: m ég M ár­
kus D um ont is egy szem élyben volt szerző, szerkesztő, kiadó és
nyom dász, amikor 1805-ben átvette a Kölnische Z eitungot A
publicisztikailag tevékeny írók egym ással versengő folyóirat­
sajtója azonban, ahol az ilyen vállalkozások konszolidálódtak,
főfoglalkozású és önálló szerkesztőségek létesítéséhez vezetett.
N ém etországban Cotta* járt elöl jó példával. Posseltet nevezte
ki a Neueste Weltkunde felelős szerkesztőjévé; így a „szerkesztő­
kiadó" és a kiadó között elkülönítette a gazdasági és a publicisz­
tikai funkciókat. Ezzel a szerkesztőségi au tonóm iával függ
össze, hogy a XIX. század első telében a vezércikk a napisajtó­
ban is érvényre jut. H ogy a szerkesztőségi zsum alizm us új
alakjával a vállalkozás rentabilitása mily kevéssé kerekedik
felül a publicisztikai szándékon, az üzlet a szellem en, azt ismét
C otta példája mutatja, akinek Allgemeine Zeitungja jelentős be­
folyása ellenére évtizedeken keresztül ráfizetéses vállalkozás
m aradt. Abban a korszakban, amikor a nyilvánosság m int poli­
tikailag m űködő nyilvánosság érvényre jut, a kiadói m ódon
konszolidált újságvállalkozások is azt a szabadságot biztosítják
szerkesztőségeiknek, am ely a m agánem bereknek m int közön­
ségnek a kommunikációjára általában jellemző volt.
A kiadók biztosították a sajtó kereskedelmi bázisát, anélkül
azonban, logy ezzel a sajtót m int olyant kom m ercializálták
volna. A sajtó, m elv a közönség okoskodásából fejlődött ki, és
pusztán m eghosszaobította a vitát, teljességgel m agának a kö­
zönségnek az intézm énye m aradt: közvetítőként és felerősítő­
ként hatott, m ár nem volt az inform ációátvitel puszta szerve és
m ég nem volt a fogyasztói kultúra közege. A sajtónak ez a típusa
példásan megfigyelhető forradalm i korszakokban, am ikor a
legkisebb politikai csoportosulások és egyesülések újságjai szin­
te a földből nőnek ki - például az 1789-es év Párizsában; Párizs­
ban m ég 1848-ban is m inden valam elyest jelentős politikus
megalakítja a m aga klubját, m inden m ásodik pedig a m aga
újságját: csupán február és május között 450 klub és 200 lap jön

* Cotta von Cottendorf, túl.: Johann Friedrich Freiherr (1764-1832) - német kiadó,
a kor legjelentősebb írói, mindenekelőtt Goethe és Schiller műveinek kiadója.

268
létre!5 A m íg a politikailag okoskodó sajtó puszta léte problem a­
tikus m arad, addig folyam atos önvizsgálatra kényszerül: a p o ­
litikailag m űködő nyilvánosság tartós legalizálásáig egy újság
megjelenése és m egm aradása azzal volt egyenértékű, hogy az
em ber a nyilvánosságért mint elvért vívott harcban elkötelezte
m agát. Kétségtelen, hogy a régi stílusú újságok is szigorúan alá
voltak vetve a cenzúrának; de az e korlátokkal szem ben tanúsí­
tott ellenállást addig sohasem lehetett az újság hasábjain kifej­
teni, amíg kizárólag híreket továbbított; a felsőbbségi állam
szabályozása a sajtót puszta iparrá fokozta le, ugyanolyan m ér­
tékben, ahogyan a többi ipart is rendészeti előírásoknak és
tilalmaknak vetették alá. A szellemi sajtó ezzel szem ben a vitat­
kozó közönség intézményéként elsődlegesen azzal foglalkozi1,
hogy a közönség kritikai funkcióját hangoztassa; így a m űkö­
déshez szüksegés tőkebefektetés célja csak m ásodsorban a n y e­
reséges értékesítés - h a ilyesmire egyáltalán gondolnak.
Csak a polgári jogállam m egalapozásával és a politikailag
m űködő nyilvánosság legalizálásával m entesül az okoskodó
>ajtó á világnézeti nyom ás alól; m ost m ár félreteheti a polem i­
k u s állását, és észreveheti a kereskedelmi működésben rejlő
kereseti lehetőségeket. Angliában, az USA-ban és Franciaor-
szágDan körülbelül egyidejűleg tör utat m agának a világnézeti
sajtótól az üzleti sajtóhoz vezető fejlődés. A hirdetési üzlet új
alapot teremt a kalkuláció számára: tetem esen csökkentett árak
és m egsokszorozódott vevőszám esetén a kiadó azzal szám ol­
hatott, hogy az újságtér megfelelően növekvő részét eladhatja
hirdetéseknek. A fejlődésnek erre a harm adik fázisára vonatko­
zik Bücher ism ert definíciója, hogy „az újság vállalkozás jellegét
ölti, a hirdetési teret m int árut termeli és a szerkesztőségi rész
révén teszi eladhatóvá". A modern üzleti sajtónak ezek az első
kísérletei az újságnak visszaadják a m agángazdasági, nyereség­
re term elő vállalkozásjellegét; m ost persze, a régi „kiadók"
kézm űvesüzem eivel szemben, a fejlett kapitalista nagyüzem új
fokozatán; m ár a század közepén újságvállalkozások egész so­
rát szervezik m eg részvénytársasági alapon.6

5 Groth: i. m. IV. köt. 8.1.

1848-ban Németországban ilyen a Naticmalzeitung, a Kreuzzeitung és a Neue
Rheinische Zeitung. Lásd erről Fr. Lenz: Werden und Wesen der öffentlichen Mei-
nung. München, 1956.157.1.

269
 H a kezdetben, az elsősorban politikailag m otivált napi sajtón
belül, az egyes vállalatok átállása kizárólag kereskedelmi alap­
ra, a nyereséget hozó beruházásnak m ég csak a puszta lehető­
ségét jelentette, úgy ez csakham ar valam ennyi kiadó szám ára
szükségszerű lett. A technikai és szervezeti apparátus m egna­
gyobbodása és tökéletesedése ugyanis igényelte a tőkealap ki­
bővítését, a társadalm i kockázat növelését, és kényszerűen azt
is, hogy a vállalkozási politikát rendeljék alá az ü zem gazdaság­
tan szempontjainak. A Timest m ár 1814-ben azon az új gyorssaj­
tón nyomják, m ely négy és fél évszázad m últán felváltotta
G utenberg fasajtóját. Egy em beröltővel később a távíró feltalá­
lása forradalm asítja a hírhálózat egész szervezetét.7
N em csak saját üzem ének m agángazdasági érdekei tesznek
szert azonban nagyobb súlyra; amint az újság kapitalista vállal­
kozássá fejlődik, üzem en kívüli érdekeknek is hatókörébe kerül,
s ezek igyekeznek befolyást gyakorolni rá. A nagy napilapok
története a XIX. század m ásodik felében bizonyítja, h ogy a sajtó
kom m ercializálódásának mértékében m aga is m anipulálhatóva
- r a l ik.' MtöTaa szerkeszfőségi7ész"elaaasa Kölcsönhatásban áll a
nlrdetési rész eladásával, a sajtó, m ely eddig a m agánem berek­
et

7 A tőzsdei forgalom érdekei, főleg a gyorsan növekvő ipari részvénytőke

jegyében, a párizsi Charles Havast, aki 1830 és 1840 között régebbi levelezési
vállalkozásokat egyesített a saját kezében, már korábban arra indították, hogy
galambpostát létesítsen: főleg a londoni tőzsde híreit terjesztette a bankoknak,
cégeknek és újságoknak. 1849-ben használhatta fel az első távíróvonalat.
Ugyanekkor a Berliner Nationalzeitung üzleti vezetője, Berndhar Wolff, úgy
próbálja lapjának táviratköltségeit csökkenteni, hogy a jelentéseket előfizetéses
alapon eladja; így jött létre a Havas-ügynökség után a Wolff-féle táviratiroda;
ezt a kettőt követi 1857-ben Londonban a híres Reuter Ltd. Ez a három, eleinte
magángazdasági módon megszervezett vállalat uralkodik fél évszázadon ke­
resztül az európai piacon. Először kizárólag gazdasági híreket szolgáltatnak,
nemsokára politikaiakat is. (Lásd E. Dofivat: Zeitungslehre. Berlin, 1955.1. köt.
62.1.). Az a csábítás, melvet az ügynökségek a tőzsdei érdekek szamára jelen­
tenek, es néni csupán nagy tőkeszükségletük, vezet csakhamar a távirati irodák
Ss a legnagyobb bankok közötti összefonódásokhoz; Wolff szövetkezik Bleich-
• röderrel, Delbrückkel, á Schickler & Co.-val; Havas a Crédit Lyonnais-vel,
Reuter pedig az Union Bank of Scotlanddel, valamint a London and Provincial
Bankkel: így az insiderek számára, akik időbeli előnnyel jutottak a fontos hírek
birtokába, bizonyos körülmények között spekulációs előnyöket lehetett bizto­
sítani. Ugyanilyen fontosnak bizonyult az ügynökségek informális jösgzefonó-
dása kormányaikkal: időnként ezeket propagandisztikus-teiokra is be lehetett
■ vetni.

270
 nek mint közönségnek az intézménye volt, a közönség m egh a­
tározott tagjainak mint m agánem bereknek az intézm ényévé
válik - azzá a kapuvá, melyen a privilegizált m agánérdekek
beha tcfflram a E aTny flv ánosságb a .
~ Ennelc m egfelelően m egváltozik a kiadó és a szerkesztőség
viszonya is. A szerkesztőségi tevékenység a technikailag fejlett
hírközvetítés nyom ására irodalm i tevékenységből m ár am úgy
Is zsum alisztikus tevékenységgé specializálódott-8 az anyag ki­
választása fontosabb lesz, m inta vezércikk, a hírek feldolgozása
f s m egítélése, áü lézesuk és elŐKeszítésük sürgetőbbé válik, mint
valam ilyen „vonal" hatékony követése. Különösen a hetvenes
évektől kezdve rajzolódik ki az a tendencia, hogy az újságnak
többé elsősorban Qem a kiemelkedő publicisták, hanem a tehet­
séges kiadók adnaK rangot és nevet. A kiadó azzal a rem énnyel
' nevezi ki a szerkesztőket, hogy a nyereségre dolgozó vállalat
m agánérdekeit szem előtt tartva fognak tevékenykedni.9
A szerkesztő publicisztikai autonóm iáját egyébként a sajtó
azoíi faítajánaTis tetem esen korlátozzák, am ely nem enged a
piac törvényeinek, hanem elsősorban politikai célokat követ -
ennyiben inkább az okoskodó folyóiratok írogató zsum alizm u-
sával rokon. A politikai sajtó egy ideig m ég azután is m egőrzi
egyéni stílusát, h ogy létrejönnek, először Angliában és Francia­
országban, a parlam enti frakciók és pártok. A pártsajtónak az a
típusa, am ely N ém etországban a júliusi forradalom után W irth
Deutsche Tribune cím ű lapjával színre lépett, m ég a század kö­
zepén is uralkodik; e publicisták egyik párttól vagy frakciótól
sem függtek, ellenkezőleg, m aguk voltak politikusok, akik a

8 Lásd Groth: i. m. IV. köt. 14.1.

9 Ennek az időszaknak a berlini újságpiacára vonatkozóan vannak olyan beszá­
molók, melyek kifejezetten utalnak a szerkesztő pozíciójának meggyengülésére
a kiadóval szemben. „Többé nem a szerkesztő az, aki a lap jellegét meghatároz­
za, még csak nem is az úgynevezett főszerkesztő, aki korábban a kiadóval
mindennapos, meghitt kapcsolatban állt, és kicserélte vele a nézeteit. Az ő
helyére a kiadói igazgató vagy ügyintéző lépett, aki az egész üzleti rész keze­
lését szem előtt tartja, akár a forgalom, akár az általános propagandisztikus
célok szempontjából, akár a hirdetési ügyletre való tekintettel. A konferenciá­
kon a kiadó képviselője viszi a szót, kritizálja a már megjelent számokat, és
wirányelveket ad a következő számokkal kapcsolatban. (Kari Mischke: Der
Berliner Zeitungsmarkt. In: Dos Buchgewerbe in derReichshauptstadt. Berlin, 1914.
129.1.

271
parlam entben híveket töm örítettek újságjuk köré. A párthoz
kötött, politikai szervezetek által ellenőrzött sajtó kezdetei m ég­
is a század első feléig nyúlnak vissza, legalábbis Angliában és
Franciaországban. N ém etországban ez a hatvanas években fej­
lődik ki, először a konzervatív, azután a szociáldem okrata olda­
lon. 10 A szerkesztő a kiadói igazgató helyett egy felügyelőbizott­
ságnak van alárendelve - itt is, ott is, utasításokhoz kötött
alkalmazott.
A sajtó struktúraváltozásának üzem szociológiai aspektusait
term észetesen nem lehet elválasztani a koncentráció és centra­
lizáció azon általános tendenciáitól, melyek itt is érvényre jut­
nak. A század utolsó negyedében alakulnak m eg az első nagy
újságkonszem ek: az USA-ban H earst, Angliában N orthclyffe,
N ém etországban Ullstein és Mosse. Ez a m ozgás, term észetesen
szabálytalanul, századunkban is folytatódott.11 A hírösszeköt­
tetés eszközeinek technikai fejlődése (a távíró és a telefon után
a drót nélküli távíró és a rádió) részben m eggyorsította, részben
egyáltalán lehetővé tette a sajtó szervezeti töm örülését és gaz­
dasági összefonódását. A hírszolgáltatásnak a m onopolisztiku-
san szervezett ügynökségek0 révén történő egységesítéséhez
csakham ar csatlakozik a kisebb újságok szerKesztőségi egysé­
gesítése a m ellékletgyárak és lemezlevelezések revén. Először
az angolszász országokban alkalm aztak 1870 és 1880 között
m atricákat; a századforduló táján a m atricasajtó a kontinensen
is felülkerekedik. Ez a technológiai összekapcsolódás többnyire

10 Groth: i. m. II. köt. 335. és köv. 1.

11 Az USA és Nagy-Britannia jelenlegi állapotáról tájékoztatnak a Commission on
the Freedom o f the Press (A free and responsible Press, Chicago, 1947. Lásd
továbbá R. B. Nixon: Concentration and Absenteeism in Daily Newspaper
Ownership. In: Berelson és Janowitz: Public Opinion and Communication. Glen­
coe, 1950. 193. és köv. 1.) és a Royal Commission on the Press (az úgynevezett
Ross-Report, London, 1949.) vizsgálatai; Franciaországban és Németország­
ban hiányoznak összehasonlító elemzések; általánosságban azonban a viszo­
nyok nemigen térhetnek el az angolszász viszonyoktól (1932-ben a birodalmi
területen 2483 napilap volt, 1956-ban szövetségi területen 1479, lásd a Die
deutsche Presse című kézikönyvet, Hg. Institut für Publizistik der Freien Uni-
versitát, Berlin, 1956.30.1.).
12 Havas, Reuter, Wolff és az Associated Press csakhamar létrehoztak egy
nemzetközi kartellt, mely a világot négy érdekterületre osztotta fel, és a
nemzeti határokon belül mindig egy ügynökségnek tartotta fenn még a többi
ügynökség híreinek a terjesztését is.

272
 újságringekké és -láncokká történő szervezeti egyesüléssel jár
együtt; ily m ódon, túlnyom órészt falusi területeken, a lapok
^gazdaságilag is függő helyzetbe kerülnek a szom szédos városi
lapoktól és körzeti, valam int mellékszerkesztőségek gyanánt
'csatlakoznak hozzájuk.13
A saitóiparban a gazdasági koncentrációnak és technológiai-
s?^rvezeti_koordinációjának a foka m égis csekélynek látszik a
XX. század új közegeihez - a rádióhoz, a hangosfilmhez és a
televízióhoz képest. Sőt, a tőkeszükséglet oly jelentősnek, a
publicisztikai hatalom ' pedig oly fenyegetőnek látszott, hogy
néhány országban ezeknek a közegeknek a létrehozását ism e­
retes m ódon kezdettől fogva állami igazgatás alá vagy állami
ellenőrzés alá helyezték. Semmi sem jellemzi feltűnőbben a
sajtónak és az újabb köztgeknek a fejlődését, m int ezek az
intézkedések: a m agánem berek közönségének m agánintézm é­
nyeit közintézm ényekké teszik. A z államnak ezt a reakcióját,
m elyet a társadalm i hatalm ak befolyása alá került nyilvánosság
elhatalm asodása váltott ki, m ár az első távirati irodák törté­
netén is tanulm ányozni lehet. A korm ányok eleinte közvetett
úton hozták az ügynökségeket függő helyzetbe, és félhivatalos
státust kölcsönöztek nekik; nem m egszüntették, hanem kihasz­
nálták kereskedelmi jellegüket. Időközben a Reuter Ltd. az
egyesült brit sajtó tulajdona lett; a legfelsőbb bíróságnak az
alapszabály-változtatásokhoz szükséges hozzájárulása bizo­
nyos nyilvános jelleget kölcsönöz neki. A H avas-ügynökségből
a m ásodik világháború után létrejött’S gen ce France Press állami
vállalat, melynek főigazgatóját a korijiáriy nevezi ki. A D eutsche
Presseagentur Korlátolt felelősségű társaság; az újságkiadók az
alaptőkében m indenkor legfeljebb egyszázalékos részesedéssel
rendelkeznek; 10% -nál nagyobb tőkével bírnak azonb an a
rádióstársaságok, ezek viszont állam i ellenőrzés alatt á lln a k .14

13 1956-ban szövetségi területen 1479 napilap volt; ezeknek csaknem a fele, az

összpéldányszám 28%-ával, ringszövetségekbe van szervezve. Akkor az
összes példányszám 53%-át tették ki a 693 törzsújság körzeti és mellékkiadá­
sai; miközben a központi újságok 2,3%-a minden esetben több mint tíz helyi
kiadással, az összpéldányszámnak csaknem 16%-át tette ki. 1954-ben csupán
225 olyan lap volt, mely sem törzsújsághoz, sem újságringhez nem csatlako­
zott. Lásd a kézikönyvet: Die deutsche Presse, i. m. 30. és köv. 1.
14 Dofivat: i. m. I. köt. 69. és köv. 1.

273
 A z újság- és filmipar továbbra is m agánrendelkezés alatt áll.15
M indazonáltal a koncentráció felé tendáló sajtóval kapcsolatos
tapasztalatok elegendő ösztönzést adnak ahhoz, hogy m egaka­
dályozzák a rádió és televízió „term észetes m onopólium ainak"
a m agángazdasági vállalkozás formáiban való fejlődését - aho­
gyan ez az USA-ban csakugyan m eg is történt. Angliában,
Franciaországban és N ém etországban ezeket az új közegeket
állami vagy félig állami testületek gyanánt szervezték m eg,
m ert m ásképp publicisztikus funkciójukat nem lehetett volna
eléggé m egvédeni a m agánkapitalista funkcióval szem ben.16
Ezáltal a publicisztikai intézmények eredeti bázisa, legalábbis
ezeken a leghaladottabb területeken, egyenesen m egfordul: a
nyilvánosság liberális modellje szerint az okoskodó közöriSÉg
I ntézm ényeit épp en a z biztosította aTcőzHataíom beavatkozása­
ival szem ben, hogy ezekfnágankezberi voltak. K om m ercíalizá-
lódásuk, "valamint gazd'aSágí, technológia! és szervezeti kon­
centrációjuk fokozódásával azonban, az utolsó száz év folya­
m án, a társadalm i hatalom nak olyan kom plexum aivá olvadtak
c _

össze, h ogy a publicisztika kritikai funkcióját éppen az fenye-

gSTTe^a m agánkézben m aradt. A liberális korszak sajtójához
képest a tömegközlési eszközök egyrészt összehasonlíthatatla­
o

nul nagyobb hatókörre és hatékonyságra tettek szert - velük

együtt m agának a nyilvánosságnak a szférája is kiterjedt. M ás­
részt a tömegközlési eszközök mindinkább túlléptek e szférán
és visszahatoltak az áruforgalom nak egykor m agánszférájába;
minél nagyobb lett publicisztikus hatékonyságuk, annál inkább
hozzáférhetővé váltak m eghatározott, akár egyéni, akár kollek­
tív m agánérdekek szám ára. M íg korábban a sajtó csupán köz­
vetíthette és erősíthette a közönséggé egybegyűlt m agánem be­
rek okoskodását, ezt m ost, m egfordítva, csak a töm egközlési
eszközök formálják ki. A z írogató m agánem berek újságírásától
a fomegközlési eszközök altal nyújtott közszolgáltatásokig ve­
zető úton m egváltozik a nyilvánosság szférája azoknak a m a-

15 Az önellenőrzés különböző szervezetei, az ízlésbeli kérdésekre vonatkozó

cenzúrán túl, nem tettek szert a közérdekből gyakorolt felügyelet központi
illetékességére.
16ASzövetségi Köztársaság vonatkozásában ezt a fejlődést legutóbb a szövetségi
alkotmánybíróság úgynevezett „televíziós ítélete" erősítette meg.

274
 gánérdekeknek a beáram lása révén, m elyek benne privilegizált
m ódon jutnak kifejezésre - habár ezek m ár sem mi esetre sem
reprezentálják eo ipso a m agánem bereknek mint közönségnek
az érdekeit. A nyilvánosság és a m agánszféra elválasztása m a ­
gával hozta, hogy a magánérdekek versenye alapvetően &' p!Sc"*
szabályozó szerepére volt bízva és a vélemények nyilvános vitájá­
éi ól Ja volt zárva. Amennyiben azonban a nyilvánosságot igénybe
veszik az üzleti hirdetés céljaira, magánemberek mint magántulaj­
donosok közvetítés nélkül hatnak a magánemberekre mint közön­
ségre. Eközben a sajtó kommercializálódása kétségtelenül elősegí­
ti, hogy a nyilvánosság a hirdetés közegévé alakuljon át; valójában
azonban ezt az üzleti reklám szükségletei lendítik előre, melyek
autochton m ódon k övetkezn ek g azd aság i ö sszefüggések b ől.
A nyilvánosság elárasztása hirdetési közleményekkel nem
m agyarázható a piaci forgalom liberalizálásából, habár a régi
stílusú üzleti reklám ok körülbelül ezekkel egyidejűleg kezdtek
elterjedni. A tudom ányosan irányított m arketing összehasonlít­
hatatlanul nagyobb erőfeszítései csak a piac oligopolisztikus
korlátozásának arányában váltak szükségessé. Főleg az ipari
n agyüzem en belül tám ad konfliktus a pénzügyi és a technikai
optim um között, s ez m egerősíti az úgynevezett m onopoliszti-
kus verseny tendenciáját. A hogyan ugyanis a technikai ap p ará­
tust átállítják a töm egterm elésre, a termelési folyam at veszít
hajlékonyságából - „output can no longer be v a rie d ...; output
is dictated by the capacity of the unified m achin e-process."1 (A
termékek kibocsátása többé nem v áltoztath ató .. . ; a kibocsátást
az egyesített gépi folyam at kapacitása szabja m eg.) Ezért van
szükség hosszú távú eladási stratégiára, m ely lehetőleg stabil
piacokat és piaci részesedéseket biztosít. A z árakon keresztül
' történő közvetlen verseny egyre inkább átengedi helyét annal
a ’IcSzvefGtl versenynek, m ely a cégnek megfelelő, specifikus
vevőkörrel rendelkező piacok létrehozásáért folyik. A piac fo-
f' kozódó áttekinthetetlensége, m elyet rendszerint" a hirdetés
m egnövekedése m otívum ának tartanak,18 valójában jórészt en-

17 Dobb: i. m. 360.1.
18 Újabb állásfoglalásokból természetesen látható, hogy még a hirdetési üzletág
is elhatárolja magát attól a házi használatra gyártott ideológiától, hogy a
hirdetés elősegíti a piac áttekinthetőségét. Lásd Jahresbericht 1962,Zentralaus-
schuss der Werbewirtschaft. Godesberg, 1963.13.1.

275
} icV a J Is w a a A -

nek a következm énye: az árkonkurencia felváltása a hirdetések

konkurenciájával hozza Tgázan létre az adott üzem nek m egfe­
léld piacok" atltíkirillitíLtílleii sokféleségét, s látja el ezeket olyan
árucikkekkel, m elyekét a gazdasági racionalitás m értéke szerint
annál nehezebben lehet egym ás közt összehasonlítani, minél
Inkább játszik szerepet csereértékük m eghatározásában a pszi­
chológiai hirdetési manipuláció. Egyfelől a kapitalista n agy­
üzem és a piac oligopolisztikus Korlátozása irányába m utató
tendencia, másfelől a közm ondásos soap o p e r a , éppen a töm eg­
közlési eszközök integrációs kultúráját átható hirdetés között
áll fenn látható összefüggés.19
Csak a fejlett kapitalizmusban jelenik m eg az üzleti hirdetés,
az, am it először Franciaországban neveztek 1820-ban reklám ­
nak20 - bárm ennyire is m agától értetődővé vált ez szám unkra,
m int a piaci gazdálkodás szem beötlő tartozéka, em lítésre méltó
m éreteket csak az ipari kapitalizmusnak a XIX. század m ásodik
felében végbem enő koncentrációs folyam ataival eg yü tt ölt:
„előkelő házaknál mélyen a XIX. századba nyúlik vissza a
viszolygás m ég az egyszerű üzleti hirdetésektől is; dzleti reklá­
m ok illetlenségnek szám ítanak"21, A XVIII. században a hirde­
tési lapokban és közlönyökben az üzleti hirdetések a terjedelem­
nek csupán körülbelül egyhuszad részét foglalják el; ráadásul
csaknem kizárólag kuriózum okra, a szokásos üzleti forgalm on
kívül levő árukra vonatkoznak. Ez utóbbi m ég m esszem enően
face to face szabályozódoTf; a verseny jórészt az élőszóban
folytatott propagandára hagyatkozott.
A m últ század közepén hirdetési expedíciók jönnek létre az
üzleti reklám alapján; N ém etországban az elsőt Ferdinand Han-
senstein alapítja 1855-ben. A sajtóval való szoros együttm űkö­
dés eredm énye gyakran az lett, hogy a nagy hirdetési ügynök­
ségek hirdetési teret béreltek, és így általában a sajtó fontos
részét ellenőrzésük alá helyezték. M a a N ém et Szövetségi Köz-

* Soap opera: szappanopera - folytatásos, egy vagy több család életét bemutató
rádió- vagy tévéjáték.
19 Galbraith: American Capitalism, i. m. 46.1.
20 H. Wuttke: Die Reklame. In: Die deutschen Zeitschriften und die Entstehung der
öffentlichen Meinung. Leipzig, 1875.18. és 44.1.
21W. Sombart: Der Bourgeois, i. m. 204.1.

276
 társaságban több mint 2000 cég foglalkozik hirdetéssel, m ely­
nek m ódszerei a gazdasági világválság óta a gazdasági, szocio-
lőgiáTes pSzíchológiai piackutatás m indenkori állásával egvütt
tud om ányosan tökéletesednek^2 Eközben az a hirdetési rátor-
dítás, m elyet az ilyen ügynökségeken keresztül használnak fel,
körülbelül csak egyharm adát teszi ki az ilyen jellegű összes
népgazdasági ráfordításnak. A m ásik kétharm adrészt a vállala­
tok nagyobbrészt külföldi hirdetésekbe közvetlenül fektetik be:
erre a célra m inden nagyobb üzem külön hirdetési osztályokat
hozott létre. A hirdetésre fordított népgazdasági összkiadáso­
kat az 1 956-o s év re a S zöv etség i K ö z társaság b a n m in te g y
3 m illiárd m árkára becsülik; ez az összes m agánkiadásnak
körülbelül 3% -a.23 M ár az előző évben a bruttó népgazdasági
termékben, 1,3%-os részesedést ért el, m íg Angliában és az
USA-ban az összehasonlítható tételek m ár 1,9 és 2,3% -ot tettek
ki.24 A hirdetési ügynökségek tevékenysége, akárcsak régen,
m ost is főleg az újságokban és az illusztrált folyóiratokban
folytatott, és persze az új közegekkel kibővített hirdetési g ya­
korlatra szorítkozik. Term észetesen a televíziós hirdetés, általá­
ban p kom munikációs eszköz elterjedésének arányában és szer­
vezeti felépítése módjának megfelelően, uralkodó befolyásra
tesz szert.l957-b en a rendszeres napilapolvasóknak legalább a
fele a Szövetségi K öztársaságban a gazdasági hirdetéseket is
olvasta, a rádióhallgatók 65% -a hallgatta a hirdetési m űsort;
ezeknek csaknem egyharm ada azt állította, hogy e m űsort n a­
p onta hallgatja.25 M íg általánosságban a töm egkom m unikációs
eszközök a magasabD társadalm i rétegeket inkább elérik, m int
a mindenkori alacsonyabbakat, itt m egfordul a viszony: a h ir­
d e té s e k és hirdetési adások nagyobb m ennyiségben és gyakrab­
ban jutnak el az alacsonyabb státuscsoportokhoz, m int a m in­
denkori m agasabbakhoz. A felső rétegek egykori javainak szo ­
cializálása nagyobb figyelm et vált ki az ilyen rétegekben, am e­
c ' -------------------------------
.
ft ÉT -td -Ú
f
G. Töpfer: Mittler der Werbung. In: Die Deutsche Werbewirtschaft. Der
Volkswirt, 1952-es évf., 55. füzet, melléklet 40. és köv. 1.
23 Fr. Greiser: Die Kosten der Werbung. i. m. 82.1.
241880 és 1948 között az USA-ban az egy főre eső hirdetési kiadás meghétszere-
ződött, lásd Schramm: i. m. 548.1.
25 DIVO: i. m. 156.1.

277
lyek fogyasztási stílusukban legalább szimbolikusan igyeksze­
nek hasonulni a feisö rétegexnez.
^-hirdetési üzletág azonban nem csak a m eglevő publiciszti­
kai orgánum okat veszi ígenybe; hanem létrehozza saJaFújság­
jait, folyóiratait és füzeteit is.1955-ben a N em et SzÖVetsegi k ó z -
társasag m inden 5 to 3 i^ M z ta rtá sá b a n legalább egy példány
volt m eg a szokásos, gyakran illusztrált brosúrák formájában
megjelenő, fényűzően kiállított cégkatalógusokból.26 Emellett
létrejött egy sajátos publicisztikai műfaj is; ugyanebben az idő­
ben a gyári és vásárlói folyóiratok szám a a nyugatném et piacon
megjelenő összes folyóiratnak csaknem a felét tette ki. Példány­
szám uk m eghaladta az összes folyóiratok példányszám ának
egynegyedét; olyan elterjedtség ez, mely több m int a felével
túlszárnyalja az összes szórakoztató folyóiratot együttvéve.27
Ehhez járul, hogy m ég ez a szórakozás - m égpedig nem csupán
a folyóiratok által közvetített form ában - , valam int a töm egköz­
lési eszközök m űsorainak nem kereskedelmi része is a fogyasz­
tói m agatartást ösztönzi és idomítja m eghatározott mintákhoz.
D avid Riesm an a töm egszórakoztató eszközök lényegét egye­
nesen a fogyasztói nevelésber látja; ez m ár a gyerm ekkoruan
elkezdődik és a felnőttek életét is végigkíséri: „m a viszont m in­
den kis kölyök jövendő foglalkozása az, hogy »szakképzett«
fogyasztó"2". A töm egesen terjesztett integrációs kultúra per se
arra indítja közönségét, hogy vélem énycserét folytasson a fo­
gyasztói cikkekről - így a közönséget az állandó fogyasztói
tréning gyengéd kényszerének veti alá.
M árm ost annak a ténynek, hogy a hirdetési közlem ények
gazdaságilag szükségszerű m ódon behatoltak a nyilvánosság
szférájába nem kellett volna autom atikusan m aga után vonnia
^nyilvánosság m egváltozását. A hogyan például a m últ század
m ásodik harm adától Kezdve a'napilapok szerkesztőségi rész
m ellett hirdetési részt kezdtek elkülöníteni, u gyanúgy a publi­
cisztikus funkciók szétválasztása a m agánem berek m int közön­

26 Jahrbuch der öffentlichen Meinung. 1957. i. m. 53.1.

27 Die deutsche Presse című kézikönyv, 1956. i. m. 47.1. Erről a folyóirattípusról
lásd H. J. F. Kropff elemzését: Synthese von Joumalismus, industrieller Pub-
lizitát und Public Relations. In: Publizistik. 1960. V. köt. 491. és köv. 1.
28 Riesman: A magányos tömeg. Bp., 1973.136.1.

278
 ség nyilvános okoskodására és az egyéni v agy kollektív m agán ­
érdekek nyilvános előterjesztésére, lényegében változatlanul
hagyhatta volna a nyilvánosságot. Ilyen, a politikai nyilvános­
ságtól m integy elkülönített gazdasági nyilvánosságnak, egy sa ­
ját eredetű hirdetési nyilvánosságnak a kialakulására azonban
nem került sor; ellenkezőleg, a privilegizált m agánérdekek nvil-
vános bem utatása kezdettől fogva összefonódott politikai érd e­
k e k k e l is. Ugyanabban az idobénTaínikor a hirdetésen keresztül
""behatolt a nyilvánosságba az árutulajdonosok érdekeinek eg y ­
m ás közötti horizontális versenye, a pártok m ár kérdésessé
tették a kapitalista verseny alapját m int olyant, és a nyilvános­
ság sorom pói közé lépett az osztályok érdekeinek egym ás elleni
vertikális konkurenciája is. A többé-kevésbé leplezetlen osztály-
antagonizm us korszakában, a múlt század közepe táján a two
nations* ellentm ondása m agát a nyilvánosságot is szétszakítja -
így nyer végül is a m agánérdekek nyilvános bem utatása eo ipso
politikai jelentőséget. Ebben a nyilvánosságban a nagyszabású
üzleti hirdetés csaknem m indig valam i m ást is jelent, m int
csupán üzleti hirdetést - m ár csak azért is, m ert az újságok és
folyóiratok, sőt az új közegek üzem gazdaságossági kalkuláció­
jában, am ennyiben ezek kereskedelmi alapon m űködnek, p er­
sze ezek jelentik a legfontosabb tényezőt. M indenesetre a g az­
dasági reklám csak a public relations gyakorlatában ébred tu ­
d atára politikai jellegének.
Éz a gyakorlat, akárcsak m aga a kifejezés,29 az USA-ból szár­
mazik. Kezdeteit Ivy ^ee-re vezetik vissza, aki a big business,
m indenekelőtt az akkoriban bizonyos szociális reform erek által
tám adott Standard Qü C om pany es a Pennsylvania Rail Road
igazolására a politika alakításának szintjén publicitástechniká­
kat („publicity technique£_on a policy-m aking level") fejlesztett
ki!9(rÁ két ,'iláeháboru között néhány nagyvállalat-kezái straté­
giáját a public relations szem pontjaihoz is hozzáidom ítani. Ez
az USA-ban hasznosnak bizonyult, kiváltképpen 1940, a hábo-

* Két nemzet - utalás Disraeh mondására, amely szerint Angliában két nemzet,
' egy szegeny és egy gazdag, néz farkasszemet egymással.
29 E. L. Bemays: Crystallizing Public Opinion. New York, 1923. Lásd továbbá St.
Kelley: Professional Public Relations and Political Power. Baltimore, 1956.
10 Ch. S. Steinberg: i. m. 16.1.

279
 rúba való belépés után a nem zeti egyetértés légkörében. A z új
technikák általánosan, s így. Európában is, csak a háború bele-'
jezése után terjedtek el; a nyugat fejlett országaiban a legutolsó
evtized folyam án vették át az uralm at a nyilvánosság felett, s
kulcsfontosságú jelenséggé váltak a nyilvánosság diagnózisa
szem pontjából.11A „vélem énygondozás"32 abban különbözik a
hirdetéstől, hogy a nyilvánosságot kifejezetten m int politikai
nyilvánosságot veszi igénybe. A m agánreklám m indig a többi
m agánem berhez fordul, am ennyiben ezek fogyasztóként szá­
m ításba jönnek; a public relations címzettje a „közvélem ény", a
f\ m agánem berek m in t közönség, és nem közvetlenül m int fo­
gyasztók. A feladó a közjó iránti érdeklődés szerepe m ögé rejti
^ üzleti szándékait. A fogyasztók befolyásolása azokat a megjelö-
v' Teselcet veszi kölcsön, m elyek m agánem berek okoskodó közön­
ségének klasszikus figuráját jellemzik, és ezt használja fel ennek
igazolására; a nyilvánosságból átvett funkciókat beépítik a szer­
vezett m agánérdekek versenyébe.
A hirdetés nagyjában-egészében a reklám eszközére szorítko­
zott. A vélem énygondozás ezzel szemben a „prom otion" és
„exploitation" (elősegítés és kihasználás; eszközével túlm egy a
reklám on: beavatkozik a közvélem ény folyam atába, am ennyi­
ben tervszerűen újdonságokat hoz létre, vagy kihasználja az
érdeklődést kiváltó alkalmakat. Eközben szigorúan" a töm eg-
kozlési eszközökkel kapcsolatos feature- és pictorial-publicity
technikájához és pszichológiájához, valam int a hum an interest
sokszorosan kipróbált tém áihoz tartja m agát: rom ance, religion,
m oney, children, health, anim als (regényes történet, vallás,
pénz, gyermekek, egészség, állatok). A tények dram atizált be­
m utatásával és kikalkulált sztereotípiákkal arra törekszik, hogy
„a közvélem ényt újraorientálja, olyan új tekintélyek és szim bó­
lumok kialakításával, melyeket elfogadnak m ajd" (reorientation

31 „Industry business and labour realised that they cannot survive in a healthy
state and meet therr competitive problems without some means of achieving
..and maintaining the good will of the public." (Az ipari üzlet és a munka
rájöttek arra, hogy egy egészséges államban nem tudnak fennmaradni és
versenyproblémáikat nem tudják olyan eszközök nélkül megoldani, melyek
megszerzik és fenntartják számukra a közönség jóakaratát.) Steinberg: i. m. 16.1.
32 H. Gross: ModemeMeinungspflege. Düsseldorf, 1952. Összefoglalóan C. Hund-
hausen: Industrielle Publizitiit als Public Relations. Essen, 1957.

280
 of public opinion by the form ation of new authorities and
symbols which will have acceptance33). A public relations m a­
nagereknek vagy sikerül a megfelelő anyagot közvetlenül be­
csem pészniük a kom munikációs csatornákba, vagy a nyilvá­
nosságon belül olyan specifikus alkalmakat szerveznek, melyek
c a kom m unikációs apparátusokat előre látható m odort hozzák
m ozgásba; egy tankönyv húsz m ódszert ajánl ilyen fajtájú hírek
alkotására és terem tésére (making or creating new s34).
H a az ember ezekhez m ég hozzáveszi azoknak az inform áci­
óknak és instrukcióknak a sokféleségét, m elyeket a public rela­
tions irodák „dokum entációként" a legfontosabb „elosztóhe­
lyek" szám ára, kom oly kiállításban rendelkezésre bocsátanak,
akkor egyenesen elavultnak tűnnek azok ármegállapítások, m e­
lyek k itartan ak a£ir^ -a.tu id etés.elv álasztásán ak régi szakm ai
ideológiája m ellett.35 Ellenkezőleg, a public relations összeol­
v ass tj a az tígyikei a masfkkal: a hirdetésnek m ár nem is szabad
egy m agánérdek önábrázolása gyanánt felismerhetőnek lennie.
Tárgyának a közérdek íárgy át m egillető tekintélyt kölcsönöz,
"amelyről - legalábbis a látszatnak ezt kell m utatnia - az okos­
kodó m agánem berek közönsége szab ad on alkot vélem ényt.

33 Steinberg: i. m. 92.1. Lásd továbbá Marx: A tőke. III. köt. 116.1.

34 Kezdve a szokásos előkészületektől (tudósítások, beszédek, gyűlések, egy
bizottság, egy kongresszus megalakítása stb.) bizonyos alkalmak ügyes ki­
használásán át (ünnepségek vagy ünnepnapok, melyekhez speciális kampá­
nyokat lehet társítani), a közönségre hatásos alapítványokon, díjak kiírásán,
adományokon, ösztöndíjakon keresztül, egészen újdonságok tervszerű elren­
dezéséig (felvonulások, kiállítások, kerékpárversenyek, táborozások, virágki­
állítások és versenyek, szépségkirálynők választása stb.). Lásd Steinberg: i. m.
237.1.
35 „The press has two major sources of news: its own reporters and the public
relation man. The press also has two related audience potentials: the number
of readers in the receiving audience who form opinions based on the content
in the newspaper and the number of persons in the recieving audience who
are motivated to buy the products advertised in the newspaper." (A sajtónak
- és nemcsak a sajtónak - két nagy hírforrása van: saját riporterei és a public
relations szakember. A sajtónak két lehetséges, egymással összefüggésben
levő közönsége is van: a befogadó közönségben azoknak az olvasóknak a
tömege, akik az újság tartalma alapján formálnak véleményt és a befogadó
közönségben azoknak a személyeknek a tömege, akiket az motivál, hogy
vásároljanak az újságban reklámozott termékekből. Steinberg: i. m. 137.1.)

281
 A központi feladat az „engineermg..Qf .consent"36 (egyetértés
eTöállítáyaT, m ert csak H y en egyetértés
prom otion to the public, suggesting or urging acceptance of a
person, product, organisation or idea"37 (elérni a közönséget, és
egy szem ély, egy termék, egy szervezet vagy egy eszm e elfoga­
dását javasolni vagy ösztönözni). A fogyasztókban kialakított
készséget az a ham is tudat közvetíti, hogy ők m int okoskodó
m agánem berek felelősen közrem űködnek a közvélem ény for­
málásában.
M ásrészt a közérdek szempontjából - látszólag - szükséges
m agatartásra vonatkozó egyetértésben ténylegesen van valam i
a m egrendezett „közvélem ényből". Bár a public relationsnek
m eghatározott javak eladását kell például elősegíteniük, hatá­
suk m égis mindig túlm egy ezen; mivel specifikus áruk szám ára
fiktív ájtalános é^dek.kerjilőiitján át terem tenek publicitást, ez
nem csak egy m árka jellegzetességét és fogyasztofHcIíéntúráját
h ozza létre és biztosítja - ellenkezőleg, a cég, az ágazat, s egy
egész rendszer szám ára egyidejűleg kvázi politikai hitelt is
m ozgósít, olyan fajta respektust, am elyet az em ber közéleti
tekintéjygkIrAnt tanúsít.
A7 előállított egyetértésnek term észetesen nem sok köze van
^hnoz a közvélem ényhez, m ely kom oly, kölcsönös felvilágosí­
tás hosszadalm as folyam atának eredm ényeképpen jön létre;
m ert a£ ráltalános érdek", m elynek bázisán egyedül lenetséges
volt, hogy a nyilvánosan versengő vélem ények racionális össz­
hangja kényszer nélkül kialakuljon, pontosan abban a m érték­
ben tűnt el, ahogyan ezt az általános érdeket a privilegizált
m agánérdekek publicisztikai önkifejezései a m aguk szám ára
adoptálják. A kettős előfeltétellel: a közönségnek a polgári m a­
gánem berekre való korlátozásával, valam int azzal, hogy okos­
kodásuk csak a polgári társadalom m int m agánrendelkezési
szféra alapjaira vonatkozott, m ég a vélem ények konvergenciá-
ján ak rég i alapja is széttört; és azaital m ég nem jön létre új alap,
hogv a nyilvánosságba beáram ló m agánérdekek ennek fikciója
'm ellett kitartanak. Egyáltalán az az egyetértés, m elyet egy kita­
lált public interest (közérdek) jegyében állítanak elő raffinált

M The Engineering o f Consent. (Ed. E. L. Bernays) Oklahoma, 1955.

37 Steinberg: i. m. 74.1.

282
 I? cÁ aj «*\ 1^*0 í-C ^ >
” opinion-m olding services (vélem ényform áló szolgáltatások) se­
gítségével, nélkülözi az ésszerűség kritérium ait is. A nyilváno­
san m egvitatott tényállások ésszerű kritikája átengedi a helyét
h angulati azonosulásnak nyilvánosan bem utatott szem élyek­
kel vagy m egszemélyesítésekkel; a „consent" egybeesik azzal a
” „good w ilr-lel,“m elyet a publicity idéz elő. A publicitás egykor
a politikai uralom nak a nyilvános okoskodás előtt történő feltá-
rulását jelentette; a publicity a kötelezettség nélküli jóakarat
reakcióit összegezi. A polgári nyilvánosság olyan mértékben,
ahogyan a public relations alakító h atása alá kerül, ism ét feu d á- '
lis vonalokat ült: az.„ajánlattevők-' roprezantaifo pompába öl
ij töznek a követésre kész vevők előtt. A publicitás a szem élyes Q, ^
. presztízsnek és~a természeffélSTtfíékintélynek azt a csillogását
~ utánozza, m elyet egykor a reprezentatív nyilvánosság jelentett.
M ég egy másik, pontosabb értelem ben is beszélnünk kell a
nyilvánosság refeudalizálásáról. M ert a töm egszórakoztatás­
nak és a hirdetésnek az az int^gEációja, mely a public relations
atafejáb^n m ár politikai jelleget ölt, m ég m agát az állam ot is
aláveti kódexének.38 M ivel a m agánvállalatok a fogyasztói dön­
téseknél vevőik tudatának állampolgári m inőségét veszik célba,
az államnak saját polgáraihoz mint fogyasztókhoz kell „fordul­
nia". így verseng a közhatalom a publicitásért.

21. § A publicitás elvének megváltozott funkciója

A húszas évek végén egy ném et szociológuskongresszus a köz­

vélem ény tém ájával foglalkozott.39 Ebből az alkalomból regiszt-
.rálták először kom petens m ó d ö tra z ra jelenségét, m ely a n yil­
vánosság politikai funkcióváltozásának tünete - a hivatalok,

38 Egy 1953-ból származó tudósítás a Szövetségi Köztársaság viszonylatában

több mint száz olvan intézményt jelöl meg, melyek a köz befolyásolásával
foglalkoznak, miközben az állampolgári nevelést olykor igen nehéz megkü­
lönböztetni a hirdetésektől. (H. E. Jahn: Verantwortung und Mitarbeit. Ober-
lahnstein, 1953.)
39 Verhandlungen des 7. Deutschen Soziologentages. Schriften d. Dt. Ges. f. Sóz.
Tübingen, W . köt. 1931. Néhány évvel korábban F. Tönnies foglalta össze a
régebbi német szociológia vizsgálatait a témával kapcsolatban: Kritik der
öffentlichen Meinung. Berlin, 1922.
 pártok és szervezetek „zsum alisztikus aktiválódását". Brink-
m ann ugyan konstruált egy rozoga antitézist a „szabad sajtó"
és az állami és m agánigazgatóságok „hivatalos publicisztikája"
között („a m o d em újság, azzal, h ogy feltartóztathatatlanul be­
vonta az élet m inden területét »publicitásába«, saját m aga ne­
velte ki csillapíthatatlan információéhségének ellenfelét és talán
megfékezőjét a sajtóosztályokban és csoportokban, m elyeknek
létrehozására m ost m ár m inden, nyilvánosan m űködő vagy a
nyilvánosságot kereső életközpont indíttatva érzi m a g á t"40). Ez
a szembeállítás lapos volt, m ert az igazgatásoknak a klasszikus
form átum ú publikációkat m essze túlszárnyaló public relations
politikája felhasználta a m eglevő töm egközlési eszközöket, és
m egszilárdította ezek állását. M indazonáltal m aga a m egállapí­
tás m int olyan, találó: a nagy publicisztikai intézm ények m ellett
és velük kapcsolatiban („ e gy appaiá'CU57meIy m axim ális n'yilvá-
nosságot, de igen kevés vélem ényt tükröz"^m ásik apparátus
jött létre, am ely az állam és a szövetségek új publicitásszükség­
letének tett eleget (..ott egy m ásik »nyilvános vélem ényt« láthat­
tunk, am ely ugyan sokféle és nagyon m eghatározott dolgot
»vél«, ezt azonban akárhogyan, csak éppen nem »nyilvános«
m ódon kívánja a társadalm on belül érvényre juttatni és alakíta­
n i"41). A vélem ényirányítás előirányzott formái, m elyekre itt
célzás történik, tudatosan eltérnek a nyilvánosság liberális ide­
áljaitól. A z állami bürokrácia ezeket a nagy m agánvállalatok és
szövetségi szervezetek m ár m űködő gyakorlatából kölcsönzi,
sőt, egyáltalán csak a velük való együttm űködés ad a közigaz­
gatásoknak „publicisztikai jelleget".
A közigazgatás hatalm ának m egnövekedése a szociális ál­
lam ban - nem csak a törvényhozóval, hanem m agával a kor­
m ány v52etésével szemben is42 - szem betűnően kiemeli az
„önállósulás" m ozzanatát - igaz, hogy m ég a liberális korszak-

40 C. Brinkmann: Presse und öffentliche Meinung. In: Verhandlungen. i. m. 27. és

köv. 1.
41 Uo. 30.1.
42 A közigazgatási cselekvés egyre inkább függetleníti magát az általános poli­
tikai programszerűségtől; a változó szituációkhoz való tárgyracionális alkal­
mazkodás leple alatt a kormányt a közigazgatással helyettesíti, úgyhogy a
konzervatívok egyenesen az „uralkodó elem elvékonyodásáról" panasz­
kodnak.

284
 ban sem m űködött soha a törvény puszta végrehajtója g y a­
nánt.43 A m ásik m ozzanat, az államról a társadalm i csoportokra
való hatalom átvitel ellentétes folyam ata, inkább a háttérbe szo­
rul; ugyanis az „alakító belátás" újonnan m egszerzett játékteré­
ben, amelyben a közigazgatás m aga is term elővé, kereskedővé
és elosztóvá válik, a végrehajtás látszólag olyan m agatartásra
kényszerül, mely a „nyilvánossággal" való m egállapodással
egészíti ki és részben m ár helyettesíti is a hatósági tekintélyt. Ez
részben a szövetségek nem hivatalos közrem űködéséhez vezet,
részben pedig ahhoz, hogy rendszeresen átvisznek adm iniszt­
ratív feladatokat ezek hatáskörébe. W erner W eber megállapítja,
h ogy a közigazgatás kiterjedt területeit egészen elveszik az
állam tól és „az állam m ellett m űködő rendi igazgatási rendszer
alkatrészeivé" teszik.44 A szervezett érdekek feszültségi terében
azonban az államnak m ég ott is „alkalm azkodnia" kell, ahol
közigazgatási fennhatóságát m egőrzi vagy kiterjeszti. H abár itt
a m egállapodásokat a parlam enten kívül, tehát az államilag
intézm ényesített nyilvánosság kizárásával keresik (és ezek így
is jönnek létre), m égis ezeket m indkét részről nagy hangerővel,
az úgynevezett nyilvánosságbefolyásolással készítik elő és fel­
tűnően ezzel is kísérik* A z állam és a társadalom kölcsönös
^ B y jl^ iaossag es vele együtt az altami
szprT’k cat m eg alapoz o tt nyilvánosság -a parlam ent, elveszt bi-
y.nnyns közvgtitn funkcióKat. A szakadatlan integrációs folya­
m atot m ás m ódon biztosítják: a parlam ent pozíciója gyengülé­
sének megfelel az állam ot a társadalom m al (közigazgatás) és
” m egfordítva a társadalm at az államm al közvetítő transzform á-
_ ciós tényezők (szervezetek és pártok) m egerősödése, A publici­
tásra fordított kiadások, a public relations m enedzseri m ód sze­
rekkel történő kifejlesztése azonban azt mutatják, h ogy az ere­
deti funkcióitól m esszem enően m egfosztott nyilvánosság m ost
a közigazgatás, a szervezetek és pártok védelm e alatt m ás m ó-

43 Forsthoff: Lehrbuch des Verwaltungsrecht. I. köt. i. m. 65.1.

44 W. Weber: Spannungen und Kriifte im westdeutschen Verfassungssystem. Stutt­
gart, 1951. 38. és 53. 1. Az érdekszövetségek átfogó irodalm áról lásd
O. Stammer: Interessenverbánde und Partéién. Kölner, Zeitschr. f. Sóz. u.
Sozialpsych., 1957. IX. köt. 587. és köv. 1. Erről eredetileg: G. Schulz: Über
Entstehung und Formen von Interessengruppen in Deutschland seit Beginn
der Industrialisierung. Polit. Vierteljahreszeitschrift, II. köt. 124. és köv. 1.

285
 don vesz részt az állam és társadalom integrációjának folyam a­
tában.
A politikailag m űködő nyilvánosságon belül a konfliktusokat
csak azért lehetett elintézni a viszonylag hom ogén érdekek
bázisán és a viták viszonylag ésszerű form ái között, a parlam en­
ti döntés elé vitt konfliktusokat csak azért tudták rögzíteni a
racionalitás és állandóság igényével, absztrakt és általános ér­
vényű norm ák rendszerében, m ert a m agánszféraként sem lege­
sített forgalom alapján álló társadalom ban a materiális döntések
töm egét a piaci m echanizm us közvetítette, és a m eghozott dön­
tések elvben nem politikaiak voltak. A p olitikai nvib'ánngság
term észetesen csupán a m agánem berek m int m agántulajdono­
sok közös érdekeinek keretein belül. m i^is~m ervtesult,,az mdr-'^‘
viduális m agánérdekek konkurenciájától; így a politikai kom p- ~
rom isszum szám ára tenntartott donteseKet a politikai okosko­
dás m ódszereivel lehetett meghozni. Ezzel szem ben m ihelyt a
m agánérdekek arra kényszerültek, hogy kollektíve m egszerve­
ződve, politikai alakot öltsenek, olyan konfliktusokat is a nyil­
vánosság előtt kellett m egoldani, m elyek alapjában m egváltoz­
tatták a politikai kom prom isszum struktúráját.45 A nyilvános­
ságot az érdekek kiegyensúlyozásának feladatával "terhelik
m eg, ami nem illeszthető be a parlamenti m egegyezés és m e g 7"
állapodás klasszikus form ái közé; szinte m eg latni lehet rajta,
~Fiogy a piac szférájából eied ^ a.k ieg y en sú ly ozást betű szerinti
értelem ben „ki kell alkudni", nyom ás és ellennyomás által az
„árverések^m ódjára kell létrehozni, miközben közvetlen tám a­
szul csaK. az állam apparátus és_az ém eiccsoportok közötti hatal­
m i konstelláció labilis egyensúlya szol ál. A politikai döntése­
ket a „bargaining ' (alkudozas) uj formájában hozzak; ez a
form a csatlakozik a hatalom gyakorlásának régebbi formáihoz:
a hierarchyhoz és a dem ocracyhez.46 Ezzel kibővült ugyan a
nyilvánosság illetékességi köre; mivel azonban továbbra is ér­
vényben van az érdekek kiegyensúlyozására nézve a nyilvános­
ság liberális igénye: ennek a közjó ítélőszéke előtt kell igazolód-

45 O. Kirchheimer: Changes in the Structure of Political Compromise. Studies in

Philosophy and Social Science, 1941. IX. köt. 456.1.
46 R. A. Dahl: Hierarchy, Democracy and Bargaining in Politics and Economics.
In: Research Frontiers in Politic and Government. Washington, 1955. 47. és
köv. 1.

286
 nia - viszont ezt az igényt sem kielégíteni, sem egészen m eg ta­
gadni nem tudja, a kom prom isszum os alku létrejötte a p arla­
menteken kívüli területekre tolódik; akár úgy, hogy az állami
szervek formálisan hatáskörökkel ruháznak fel társadalm i szer­
vezeteket, akár ú gy, hogy informális úton, norm am entesen
(vagy akár norm aellenesen is) tényleges hatáskör-eltolódás kö­
vetkezik be.
Ahol például, m int a fejlett kapitalista társadalom központi
Konfliktusának esetében, a m unkáltatók és m unkavállalók Eö-
~zott nem .ehet remélni az ;r Jék ek tartós"kiegyens>diyüzását,
n m eg kevesbé a norm aeltolódást letrehozo kom prom isszum ok
f I helyett a „m egbékélést", ott az ailami j^ iy széreg yeztétes ineg-_
ü - szüntetésével autonóm terüIeteTIehiénüttatni az egym ás ellen
Q küzdő társadalmi csoportok kvázi politikai hatalmának gyak. ir­
tásához. Ezután a kollektív szerződésben részt vevő felek m ár
nem m agánautonóm iájukat gyakorolva cselekszenek; a politi­
kai nyilvánosságon belül tevékenykednek, és ezért hivatalosan
vonatkozik rájuk a demokratikus nyilvánosság kényszere.47
U gyanakkor azonban a kollektív szerződés norm áinak létreho­
zása olyannyira szétfeszíti a régi nyilvánosság ésszerű formáit,
az alapul szolgáló érdekantagonizm us objektíve oly kevés lehe­
tőséget nyújt a liberális kritériumok szerint való jogalkotásra,
h ogy ezeket a kom prom isszum okat kirekesztik a parlam enti
törvényhozás eljárásából, és ezzel egyáltalán az államilag intéz­
m ényesített nyilvánosság illetékességi köréből. Ennek a hivata­
los eltolódásnak felel m eg, hogy a politikai kom prom isszum
hatáskörei sokkal nagyobb mértékben kerülnek át a törvényho­
zótól a hatóságok, szervezetek és pártok kapcsolatának körébe.
A z állam fokozódó egybeépülése a társadalom m al (m ely azon­
ban nem politikai társadalom ) szükségessé teszi az ideiglenes
csoportkom prom isszum ok formájában hozott döntéseket, te­
hát a partikuláris kedvezések és kártalanítások közvetlen kicse­
rélését - a politikai nyilvánosság intézm ényesített eljárásainak
kerülő útja nélkül. Ezért m aradnak a szervezetek és pártok
alapvetően m agánegyesülések; közülük ném elyek egyszerűen
n em is szerveződnek jogképes egyesület formájába, és m égis

47 H. Ridder: Zur verfassungsrechtlichen Stellung der Gewerkschaften im Sozialstaat

nach dem Grundgesetz fü r die Bundesrepublik Deutschland. Stuttgart, 1960.

287
részesednek közpozíciókból. Gyakorolják ugyanis a politikai
nyilvánosság funkcióit is, és rájuk is vonatkozik a követelés: az
állam hatalom ra gyakorolt társadalm i nyom ást, a puszta erő­
szakviszonyokon túl, igazolni kell. így a szervezetek ténylege­
sen szétfeszítették a polgári egyesülési jog korlátait; deklarált
céljuk: sok egyes m agánérdekének átalakítása nyilvános közér­
dekké, a szervezetek érdekének általános érdekként való hihető
reprezentaciója és bizonyítása.48
Eközben term észetesen a szervezetek - nem magánjellegük
ellenére, hanem ennek következtében - rendelkeznek széles
körű politikai hatalom m al; főleg a „közvélem ényt" tudják m a­
nipulálni, anélkül, hogy alá kellene vetni önm agukat' a kozvé-~
lemény ellenőrzésének. A szervezeteknek egyfelől szociális ha-
tálmatTcelT gyakorolniuk inásfelől igazolniuk kell m agukat a
ténylegesen szétesőben levő polgári nyilvánosság h agyom á­
nyos mércéje előtt. E kettős kényszernek ez az eredm énye: a
szervezetek a m ediatizált közönséget vagy kötelezettség nélküli
helyeslésrelcésztetik a m esszem enően titokban tartott kom pro­
m isszum os politika iránt.(am ely ugyanakkor rá van utalva a
nyilvánosság hitelére), vagy legalább biztosítják m aguknak jó-
akaratú passzivitását - akár azért, hogy az ilyen egyetértést-
politikai nyom ássá alakítják át, akár azért, hogy tolerancia alap­
ján sem legesítsék a politikai ellennyom ást.49

48 Lásd J. H. Kaiser: Die Reprasentation organisierter Interessen. Berlin, 1956.

49 A közvéleménynek az a hozzávetőleges mozgósítása a nem nyilvánosan
kialkudott kompromisszumok alátámasztására vagy biztosítására, visszahat
magának a kompromisszumnak a struktúrájára is. Az „igazi" kompromisz-
szumra az jellemző, hogy mindkét párt fenntartásokkal él az olyan szilárdan
leszögezett célokat illetően, melyek elvileg tartós érdekellentét kibékítetlen
érdekhelyzeteit és - irányait tükrözik vissza. Ha az ilyen fenntartásokról
lemondanak, akkor a kompromisszumot meg kell ideologizálni: ez a lemon­
dás ugyanis a kompromisszumot az elvileg konfliktusmentes rend kitalált
keretei között megkötött státusszerződéssé fokozza le. Az 1958. X. 31-i szövet­
ségi munkajogi bíróság ítéletének példáján elemzik ezeket a tendenciákat
többek között: Abendroth, Ramm, Ridder. Lásd pl: W. Abendroth: Innerge-
werkschaftliche Willensbildung, Urabstimmung und „Kampfmassnahme".
Arbeit und Recht, VII. 1959. 261. és köv. 1.
Éppoly figyelemre méltó, mint a jogi kritika, az az általa feltárt szociológiai
tényállás, melyet a bírált ítélet dokumentál: a szövetségi bürokráciák integrá­
cióra kötelezett együttműködése egy materiálisán rögzített rend keretein
belül, s egyben lemondás a kompromisszum tudatáról: arról, hogy az érdekek

288
 ^ A n yilván osság hpfnlvásnlásának cplia saját poaí^iÓpr^S^tí-
g.sgrtek erősítése, ^nélkül, nogy m agának q kom prom isszum nak
^ a í. anyaga nyihvinos vita témájává válna: aszervezetek és funk­
cionáriusuk TCjjreZÉrdüCiúi íej Lenek ki. „A nyilvános szervezetek
~~egyáltalán iiem jogi személyekként, Hanem kollektív szerveze­
tekként akarnak fellépni, éspedig azért, m ert - miközben ez a
képviselet önállósul a szervezet belső életével szem ben - nem
annyira kifelé történő formális képviseletükben hanem tagjainak
a nyilvánosság előtti képviseletében vannak érdekelve."50 A repre-

.ellentétének csupán ideiglenes kiegyensúlyozásáról van szó - tartós, antago-

-nisztikus érdekhelyzet mellett. (Ennek felelnek meg az „ellenzék eltűnésének"
O. Kirchheimer által a parlamenten belül is regisztrált jelenségei. The Waining
of the Opposition in Parliamentary Regimes. Social Research, XXIV. köt. 1957.
127-156. 1.) Ez a tényállás nemcsak a szociális állam fejlődéséből általában
következő, a mi összefüggésünkben elhanyagolt politikai ambivalenciára
jellemző (lásd erről az én bevezető fejezetemet, in: Student und Politik. Neuwied,
1961.34. és köv. 1.), hanem specifikusan a nyilvánosság struktúraváltozására
is. A tagok közönségével szemben tendenciaszerűen önállósult szövetségi
bürokráciák integrációra kötelezett együttműködése ugyanis csak olyan mér­
tékben tud érvényre jutni, ahogyan a politikailag okosodó nyilvánosság,
ebben az esetben: a szövetségen belüli szervezeti nyilvánosság formáit háttér­
be szorítja a mediatizált közönség politikátlanított nyilvánossága, melynek
kifejezett helyeslését vagy hallgatólagos toleranciáját egy manipulative vagy
demonstratíve kifejtett publicitás révén „felülről" hozzák létre.

centrációs folyamata kapcsán elemeztünk (lásd fent 272. l.)7először a'pőlitiEái

’ s’ájto centralizálása, miközben az űjsagoK eg^re inkább függenek a pártbürok­
ráciáktól: később a pártsajtó mint olyan pozíciójának meggyengülése; és végül
az egész sajtó politikátlanítása. A szociáldemokrata pártra nézve Abendroth
megállapítja (Hermann Heller egyik észrevételéhez csatlakozva, Staatslehre.
Leiden, 1934.137.1.): „Mikor Heller arra utal, hogy a munkavállalók szellemi­
leg csak saját újságjaik révén maradhatnak ellenállóképesek, akkor nem sza­
bad elfelejteni, hogy a Szövetségi Köztársaságban már nincs meg a demokra­
tikus pártok által alakított pártsajtó, melynek az 1933 előtti időkben Németor­
szágban oly nagy jelentősége volt, és gazdasági valamint technikai okok miatt
a régi méretekben valószínűleg nem is jön létre." (Sultan és Abendroth:
Bürokratischer Verwaltungsstaat und soziale Demokratie. Hannover, 1955. 92.1.
45. megj.). 1933-ban a német napilapoknak mintegy a fele volt politikailag
elkötelezve. 1956-ig ezek részaránya a Szövetségi Köztársaságban körülbelül
egy negyedrészre csökkent: az újságok 65%-a pártok felettinek deklarálja
magái aieghatárogfeafartfan; ez""jTkét EaTégfifla'réTftlelke’zik az összes
példányszám 82%-ával (lásd a Die deutsche Presse kézikönyvet is: i. m. 35. és köv. 1.).
60 R. Altm ann: Zur KecntsSTHTurig der öffentlichen Verbánde. Z./. Politik, N. F.
H. köt. 1955.214.1.

289
 zentáció nem annyira a szervezet belső struktúrájának eleme,
m int a „nyilvánosság igényének kifejezése" 51. Term észetesen
nem jön létre újból a régi típusú reprezentatív nyilvánosság:
ettől a z o n t- n olyan arculatolkaP_a refeudalizált polgári nvilvá-
' nösság, m elyet Schelsky megfigyelése szerint az jellemez, h ogy __
a rT a g y a lla m i p s n p m á l l a m i S 7 .e r v P 7 n l f m p r u ? d z g p lilr p n y í r i n jV

k özzétételét"." A szem élyesen reprezentált tekintély ragyogása

a publicitás m ozzanataként tér vissza; ennyiben a m o d em pub­
licity n agyon is rokona a feudális publicnessnek. A pqblic leia-
.iTons voltaképpen nem a^ u E B c ornrüorjya vonatkoznak, hanem
|az opinionra a reputation erte^ii^jan. A nyilvánosság u d varrá
r j ■ . válik, am elynek közönsége eiott presztízst lehet kifejteni - ahe-
1 lyett, hogy benne kritikát gyakorolnának.
E gyk or a publicitást a m onarch ák arkánum politikájával
szem ben kellett érvényre juttatni: a publicitás a szem élyt vagy
az ügyet m egpróbálta alávetni a nyilvános okoskodásnak, és a
politikai döntéseket a közvélemény fórum a előtt felülvizsgál-
hatóvá tette. Ezzel szemben m a a publicitást 37 prHpkpltplc
arkánumpolitikájának segítségévéi juttatják érvényre: a publi­
citás egy szem élynek vagy egy ügynek nyilvános presztízst"
szerez, és ezáltal a nem nyilvános vélem ény légkörében aTEal-
m assa teafT fikpt a hplvpdés m egszerzésére. M ár a ..nyilvános
ság befolyásolása" kifejezés elárulja, hogy a nyilvánosságot,
am ely egykor ott adva volt a reprezentánsok pozíciójával, és
am elyet a tradíciótól m egszentelt szimbolika is biztosított, kö­
rülm ényesen, esetről esetre elő kell állítani. M a alkalmakat kell
terem tem az azonosuláshoz a nyilvánosságot „csinálni" kell, a
nyilvánosságTfíár nem egyszerűen „van". Altm ann találóan
nevezi ezt la „kom munifikációh Aktusának .53 A publicitás köz­
vetlen hatása>nem jqetüí-kt' olyan nem kommerciális jellegű
reklámhatásban, melyet a good will csillogása, az egyetértésre
való készség hoz létre. Ez a publicitás a fogyasztói döntés befo­
lyásolásán túl m ost m ár a politikai presszió céljaira is alkalmas,
m ert m ozgósítja az artikulálatlan egyetértésre való készség po-

51 Uo. 226.1.
52 Schelsky: Familie. i. m. 357.1.
^ R.
D Altmann: P r n W ím ) A
A l t m a n i r Das Problem irr Öffentlichkeit und seine Bedeutung fü r die Demokratie.
der
(Disszertáció) Marburg, 1954.72.1.

290
 tenciáját, és ezt szükség esetén át lehet alakítani népszavazásos
m ódon definiált helyeslésre. A z új nyilvánosság annyiban m ég
m indig kapcsolatban van a polgári nyilvánossággal, am ennyi­
ben a legitimáció intézményes form ái továbbra is érvényben
vannak a dem onstratív publicitásnak is csak annyiban van
politikai hatékonysága, am ennyiben valószínűvé tudja tenni,
hogy tőkét kovácsolt potenciális választói döntésekből, v agy ezt
ténylegesen is képes realizálni. A „realizálás" azután persze a
pártok feladata.
A funkcióváltozás a politikailag m űködő nyilvánosság egé­
szét érinti: a közönség, a pártok és a parlam ent centrális viszo­
nya is alá van ennek v etv e. A liberális korszak politikai nyilvá-
_ nosságának arculatát, ahogyan P7.t May Wp.hpr lpírta. ' a hnnn-
rácinrpártokh atározták mpp. A lplkpsypWpctanárr.]^
orvosok, tanítók és patikusok, gyárosok és földbirtokosok veze­
tésével a m űveltség és vagyon körei helyi politikai klubokat,
eleinte alkalmi szövetségeket, választási egyesületeket alapítot­
tak, m elyek egységét csupán a képviselők terem tették m eg. A
főfoglalkozású politikusok szám a csekély m aradt, s funkciőíR~

Ö
—plpintp alárendelt lellecuek^-a ponti Ka larsaaalHll
q ^.végzett mellékfoglalkozás. Ehhez az alaktalan m űködéshez,
m elyet nem csak a nagyvárosokban fogtak össze külön egyesü­
letek a képviselői beszám olók céljából m egrendezett periodikus
összejövetelekkel, egyetlen állandó intézményként csatlakozott
a sajtó. A parlam enti ülések és a kom munális vitaközpnntnk
között általános a kom munikáció!55 Éppen a - gyakorlatilag
csak a parlam entben létező - „trakciópártnak" ez a laza, hono-
ráciorkörök által közvetített kapcsolata a választókkal, felelt

54 M. Weber: Állam, politika, tudomány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.,

1970.412. és köv. 1.
Weber arról beszél, hogy a honoráciorkiválasztás mechanizmusa következté­
ben nagyon korlátozott volt a közvetlenül részt vevők száma, azután viszont
b e v a llja :. igen nagy volt a politikai üzemben közvetlenül, elsősorban anya­
gilag érdekelt emberek száma. Mert minden minisztériumi intézkedésben
közrejátszott az a szempont, hogy hogyan befolyásolja ez a választási esélye­
ket, s az emberek minden elképzelhető óhajukat a helyi képviselő közvetíté­
sével igyekeztek nyélbe ütni, ugyanis a miniszter..., kénytelen kelletlen eleget
tett a kívánságának. A képviselő rendelkezett a hivatalok és egyáltalán min­
den fölött választókerületében, majd pedig mindenképpen igyekezett kapcso­
latot tartani a helyi honoráciorokkal, hogy majd újraválasszák." Uo. 415.1.

291
 m eg annak az erőszak nélküli kom munikációnak, m ely az egy­
séges közönségen belül folyt. A hatáskörök felosztása a m űvel­
tek egyenlőségét alapvetően m ég nem tette kérdésessé. A pol­
gári nvil vánncság Worptón kelül magiilf.a_párl-nlr ic ^.vélemények
képződm ényének" tekintették m agukat: töm egeik összetartá­
sának c [aj iát politikai vélem ények képezték, am im ezt Rudolf
H aym kifejezi a ném et nem zetgyűlésről írott tudósításában.
A ugust Ludw ig von Rochau a „pártszellem " szám ára az ítélet
olyan objektivitását vindikálja, mely állítólag ellenáll a puszta
érdekeknek.56 M indenesetre m ár Treitschke feladja a vélem ény­
p árt tételét: „Különösen a társadalm i osztályok érdekei fonód­
n ak sokkaTszílarflabb an “össze a pártok tan ításáv al,m in t ezt
m aguk a pártok bevalliák.^*' Vegul is a száz a a vége télé m ár
olvan bizonyítékok vannakJ.amelvek.a qolgári pártok.viszopv-
latában is megcáfolják az érdekek sem legességének illúzióját.
'O ly a n emberek, m int Friedrich N aum ann a liberális tábor sza­
m ára egyenesen osztálypártot követelnek, m ert „csak az osz­
tálytudatos liberalizmusban van m eg a szilárdság, h ogy helyt
álljon az általános osztályharcban, m ely m a m ár elkövetke­
zett".58
Közben bekövetkezett a polgári nyilvánosság struktúraválto­
zása: a társas-társadalm i érintkezés intézménye.1 m ely ek ,az
okoskoáó knznns^ összetartozását biztosították, elvesztették
erejüket vagy teljesen.elpusztultakba kom merciális töm egsajtó
irányába tartó fejlődésnek pedig a honoráciorpártok töm ega­
lapra való átállása felelt m eg. A polgári egyenlőségi jogok szo­
cializálása m egváltoztatta a pártok szövedékét. A laza választói
egyesületek a m últ század közepétől kezdve egyre inkább áten­
gedik a helyet a tulajdonképpeni pártoknak, m elyek a bürokra­
tikus apparátus segítségével, a helyi szerveket országosan ko­
ordinálva, a széles választói töm egek ideológiai integrációjára
és politikai m ozgósítására törekszenek; Angliában Gladstone
vezette be a pártválasztm ány rendszerét. A hivatásos politiku-

56 A. v. Rochau: Grundsatze der Realpolitik. Stuttgart 1853.91.1.

57 H. v. Treitschke: Partéién und Fraktionen. 1871. Idézi Schieder: i. m. 194.1.
58 Die Hilfe, 10. évi., 1904. 2. sz.
 sok központilag irányított és többé-kevésbé üzem szerűen m eg-
-izSv^-iEETap^paratusának ezzel a K lepitlsivel'a helyi bizottság
_gok elvesztik jelentőségüket. Á pártoknak m ost niár d'z vült a
feladatuk, hogy a szavazatleadás céljából új m ódszerek segítsé­
gével „integrálják" az állam polgárok töm egét - akik tulajdon­
képpen m ár nem polgáriak; a választói gyűlés helyét, m elyen a
helyi képviselő beszám olót tartott, a rendszeres propaganda
foglalta el. Egyáltalán csak m ost iött létre az, am it m odem
p r-r^ n rh rn l ' " 1 kezdettől fogva a felvilágosítás és
irányítás, az információ és a reklám, a pedagógia és a m anipu­
láció Janus-arcával.59
M egnövekedett a politikailag fontos esem ények kölcsönös
függése; a nyilvánosság kom munális bázisával együtt helyét is
elvesztette; elvesztette világos elhatárolódását egyfelől a m a ­
gánszférától, másfelől a „világnyilvánosságtól"; elvesztette vi­
lágos átláthatóságát és áttekinthetőségét.60 A z osztálypárt61 al­
ternatívája gyanánt az „integrációs p árt" az előbbitől nem elég
világosan m egkülönböztetett formája jött létre; ez a választókat
ideiglenesen „ragadja m eg ", és helyeslésre készteti őket, anél­
kül, hogy politikai elm aradottságukat érintené.62 M a a felszínes
. integrációnak ez az akkor kplp^ pl7pn^hnrnpgpártja vált uralkodó
.típussá. Szám ára az döntő, ki rendelkezik a kényszerítési és
nevelési eszközök felett, hogy a lakosság választói m agatartását

59 D. Hilger (Die demokratische Partéién und Parteidemokratie. In: Hamburger

Jahrbuchfür Wirtschafts- und Gesellschaftspolitik. 1956.1. köt. 176. és köv. 1.) hívja
fel a figyelmet a W. Mommsen (Deutsche Partetprográmme vöm Vormarz bis zűr
Gegenwart. München, 1952.) által bemutatott szövegek alapján a megfogalma­
zások változására; a kisszámú művelt rétegnek címzett, olykor-olykor körül­
ményes mérlegelések egyre inkább átengedik a helyüket a politikai jelszónak.
60 H. Plessner: Das Problem der Öffentlichkeit, i. m. 8.1.
61 Ezt a típust, melyet a vilmosi korszak szociáldemokráciája reprezentál, itt
figyelmen kívül hagyjuk; a mai pártrendszerre már nem jellemző. Egyébként
a modem pártok tipológiájáról lásd M. Duverger: Les Parties Politiques. Paris,
1951. és S. Neumann: Towards a Comparative Study of Political Parties. In:
M odem Political Parties. Chicago, 1956.395. és köv. 1.
62 „...semmiféleaktivitást nem tanúsít az egyszerű, semmiféle szervezetre nem
^ tartozó, minden párt altal csanii-nit szavazó, akinek személyes létezéséről csaÉ \
a valasztasok alkalm ával vesznek tudomást, egyébként csak annyiban létezik,
fiogv a ráteendő ha tást tarnak szem előtt, amikor áTSKHmoKar fög'alfnazzák."
TWPDer. Ailam, poli'íki, tudomány. 42771.)

293
 m anipulative vagy dem onstratíve befolyásolja. A pártok az
akarat kialakításának eszközei, de nem a közönség, Ka n e m azo'k ~
TTezeben, akik a pártapparátust m eghatározzák.Ezt a m egválto­
zott viszonyt, m ely egyfelől a pártok és a közönség, másfelől a
pártok és a parlam ent között áll fenn, tükrözi a képviselők
stílusának m egváltozása­
. rjz m ü s gazmgjghez kezdettől fogva hozzátarto­
zott az im peratív m andátum elutasítása, mely a rendi reprezen­
táció m inden rajtájára jellemző volt. Égy alsóházi képviselő m ár
1745-ben ezt a nyilatkozatot teszi: „By our constitution, after a
gentlem an is chosen, he is the represantative or, if you please,
the attorney of the people of England." (M iután egy úriem bert
m egválasztottak, az, alkotm ányunk szerint képviselője, vagy ha
tetszik, m eghatalm azottja Anglia népének.) Olyan tétel ez, m e­
lyet egy nemzedékkel később Bürke és Blackstone63 a szabad
m andátum klasszikus tanításává dolgoz ki. A zzal a form ulával,
m ely a csak a lelkiismeretének és a nép >elös kéj>
viselő ruggetlenségét mondja ki az utasításokkal szem ben, ez a
tanítás valam ennyi polgári alkotmányba bekerült.64 A liberális
jogállam ban ennek az ideológiának valóban m eg is felelt a
politikai akarat kialakításának az a folyam ata, m elyet az okos­
kodó közönség vélem ényének kialakítása közvetített. Szocioló­
giai értelm e szerint a szabad m andátum ebben a korszakban
nem annyira a képviselőnek a függetlenségét jelentette fé n y ié -
gesen a képviselő m ég sokkal szorosabb kontaktusban is volt
~Y t1t3SZtftk<*mletévol. mint azóta barmikor; eTIenkezők% ez vala­
mennyi m agánem ber egyenlő helyzetének garanciája az okosko­
d ó közönségen héjul, j - tngy a parlam ent m aga is a közönség
része m aradjon és a vita szabadsága intra m uros éppen úgy
biztosítva legyen, m int extra m u ro s, a képviselői függetlenség
óvintézkedéseinek nem valamiféle privilegizált státust kellett
létrehozniuk a közönség többi részével szem ben - a polgárság
előtti nyilvánosság reprezentációiának értelm ében - , hanem

63 Blackstone: Commentaries o f the Laws o f England. London, 1783.

64 Lásd Grundgesetz. 38. cikkely.
* Falon belül, illetve falon kívül.

294

'H
 csupán azt kellett m egakadályozniuk, hogy a delegáció révén a
képviselői státus ne h átrányt jelentsen.65
A közönségnek ez az összetartozása term észetesen abban a
m értékben szakad m eg, ahogyan a pártoknak, melyek a nyilvá­
nos szövetségek rendszerének exponenseivé lettek, egyre több,
a m agánszférából a nyilvánosságba m integy belenövő szerve­
zet érdekeit kell közvetíteniük és képviselniük. Ezek m a ren d ­
szerint nem is osztálypártok (mint a régi szociáldem okrácia) és
nem is érdekszövetségek (a BHE m ódjára). Ellenkezőleg, a p á r­
toknak éppen a szervezett érdekek összekapcsolása és ezeknek
'a'polífikai gépezetbe tör ténő hivatalos áttétele adja m eg azt a
kiemelkedő állást, mellyel szem ben a parlam ent frakciók bizott­
ságává süllyed - m aga a képviselő pedig „szervezeti-technikai
közvetítő taggá a párton belül, akinek konfliktus esetén en ge­
delm eskednie kell a p ártn ak ".66 Kirchheim er megfigyelése sze­
rint ezzel függ össze a jogászok eltűnőben levő parlam enti
befolyása.67 A z ügyvéd átengedi a helyét a funkcionáriusnak. A
„minisztrábilis" szem élyek kis csoportja m ellett (akik össze­
gyűjtik" Eezíikben a vezető Kivátalolcatf bejut a p arlam entEé
n agyszam ú tulajdonképpeni pártfunkcionárius (apparátcsikok,
propaganda-szakem berek stb.) és végül a szövetségek sok Köz-"
vetett vagy közvetlen képviselője is (jogtanácsosok, összekötők,
specialisták stb.). A z egyes képviselő, aki ugyan pártján belül
jogosult arra, hogy részt vegyen a többségi h atározat kialakítá­
sában, döntésében végül is kötve van a parlam enti csoporthoz.
A szervezett érdekek között állandóan m egism étlődő kom pro-

65 Mindkét óvintézkedés, az immunitás joga és a pénzügyi kárpótlásról való

lemondás, csupán élesebben körvonalazza azokat a meghatározásokat, me­
lyek a polgári nyilvánosságban való részvétéit általában minősítik. Hiszen a
nyilvánosság úgy tekintette magát, mint a közhatalom alól emancipált, a
magánhatalomtól megvédett szférát. Az óvintézkedéseknek parlamenti síkon
is meg kell adniuk a képviselőnek a közönséghez tartozó magánemberek
státusát, nem pedig valamilyen tekintély reprezentálására kijelölt urak pótló­
lagos minősítéseit kellett biztosítani számukra - a parlamenti nyilvánosság
egyenesen ellentéte a „reprezentatívnak".
66 Leibholz: i. m. 97.1.
67 O. Kirchheimer: Majoritaten und Minoritáten in westeuropáischen Regierun-
gen. Die Neue Gesellschaft, 1959.256. és köv. 1.; Uő: Parteistruktur und Massen-
demokratie in Európa. AÖR, 79. köt. 1954.307. és köv. 1.; Uő.: The Party in Mass
Society. New York, 1958.

295
m isszum kényszere a pártot a frakcióval szem ben kényszerítő
erővé változtatja, s kifelé biztosítja fellépésének egységét; a
képviselő pártjától ténylegesen im peratív m andátum ot kap.'"
Ezáltal a parlam ent tendenciájában olvan tórum m á alakul áT
ahol utasításokhoz kötött pártm egbízottak találkoznak, hogy
m ár m eghozott döntéseket bejegyeztessenek. Ehhez hasonlót
figyelt m eg Carl bchmitt m ár a W eimari Köztársaságban.69 A
képviselő új státusát m ár nem az jellemzi, hogy részese az
általánosan okoskodó közönségnek.
F.nnpk m pgfplplnpn a parlan-mnt wifá™ tastülatből d em onst­
ráló tpghilpttp alakult át- rrjprt a zárt ajtók m ögött kialkudott
határozatok parlam enti m egerősítése nem csak arra jó, hogy egy
formális előírásnak eleget tegyen kifelé; a pártakarat dem onst­
rálását szolgálja. „Egyedi szem élyiségekként, privilegizált réte­
gekből m egválasztott bölcs, egym ást nyilvános vitában, érvek­
kel m eggyőzni akaró férfiak gyülekezetéből, am ely abban hitt,
hogy a többség által így hozott döntés a közjó szám ára a helye­
set és igazat jelenti", a parlam ent átalakul „nyilvános em el­
vénnyé, am elyen a korm ány és az őt tám ogató pártok - a
televízió és rádió révén specifikus m ódon a nyilvánosságban
részt vevő - egész nép előtt kifejtik és védelm ezik politikájukat,
az ellenzék viszont ezt a politikát ugyanilyen nyíltsággal tá­
m adja, és alternatív politikát dolgoz ki".70 Friesenhahn leírása
term észetesen a folyam atnak csak az egyik oldalát, nevezetesen
a publicitás kibővülését ragadja m eg, funkciójának m egváltozá­
sát viszont nem . Míg egykor a tárgyalások nyilvánosságának
biztosítani kellett a parlam enten kívüli és a parlam enti vita
folytonosságát, a nyilvánosság és a benne kialakuló közvéle­
m ény egységét, egyszóval: a mindenkori parlam entet m int kö­
zéppontot, egyúttal azonban m int az egész közönség részét is,
s m íg egy ideig ezt ténylegesen biztosította is, addig m a sem m i
ehhez hasonlót nem nyújt; nem is képes ilyesmire, m ert m aga a

68 Erre a tényállásra hivatkoznak azután a pártok is azzal a (jogilag nem megala­

pozott) követelésükkel kapcsolatban, hogy a képviselőtől meg kell vonni a
mandátumot, ha kilép a frakcióból.
69 C. Schmitt: Die geistesgeschichtliche Lagedes Parlamentarismus. München, 1923.
70E. Friesenhahn: Parlament und Regierung im modemen Staat. In: Veröff. d. Ver.
dt. Staatsrechtslehrer, 16. füzet, Berlin, 1958.31.1.

296
nyilvánosság, a parlam enten belül éppúgy, m int azon kívül,
strukturálisan m egváltozott: „H a a Szövetségi Gyűlésből su g ár­
zott közvetítések értelm ét abban látjuk, hogy a hallgatónak
(vagy nézőnek) a vevőkészülék m ellett lehetőséget adjon az
általa választott népképviselők munkájában való részvételre,
akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a rádió és tele­
vízió nem képes eleget tenni ennek a célnak, ellenkezőleg: a
parlam ent m unkájának m egzavarását jelentik a viták kicsava­
rásával és eltorzításával_Ahogyan a tulajdonképpeni tanácsko­
zás a olénum ról a bizottságokba es a frakciókba iev5dott at, ügy
a parlam entben a tdAijt^kU^B tOkglUtUbljl 1^TáttéitJEf BZg r ufc-fl"
dokum entálás m ö gö tt."7i_A kibővült nyilvánosság előtt m aguk
a tárgyalások is síiow -vá stilizálódtak. A publicitás elveszti
kritikai funkcióját, s helyébe dem onstratív funkció lép; m ég az
érvek is átalakulnak szimbólumokká, melyekre viszont nem
érvekkel, hanem csak azonosításokkal lehet válaszolni.
A parlam ent funkcióváltozásán keresztül válik evidenssé a
nyilvánosságnak m int az állami rend szervezőelvének kérdé­
sessége: a (közönség részéről gyakorolt) kritika elvéből a publi­
citás átalakult (a dem onstráló fórum ok által - a közigazgatás, a
szervezetek és főleg a pártok által) irányított integráció elvévé.
A parlam enti nyilvánosság népszavazásos eltorzulásának a fo­
gyasztói kultúrával kapcsolatos jogi nyilvánosság eltorzulása

71 Hogy mennyire meglazult a parlamenti vita és a magánemberek extra muros

történő politikai okoskodása közötti kapcsolat, azt H. Haftendom a parlamen­
ti tudósítás trendjein mutatja ki: Das Problem von Parlament und Öffentlichkeit,
dargestellt am Beispiel der Parlamentsberichterstattung. (Disszertáció) Frankfurt,
1960.146. és köv. 1. Ismeretes, hogy a parlamenti munka áttevődött a frakci­
ókba és pártgrémiumokba, valamint a parlamenti szakbizottságokba. Ezeket
nem szabad a nyilvánosan okoskodó parlament helyettesítőjének tekinteni,
mert nem kárpótolnak a parlament nyilvánosságában bekövetkezett veszte­
ségért. Ahol az ügyrend a bizottságokat nyilvánosan tárgyaló intézménynek
deklarálja, még ott sem alapozódnak meg ezek a parlamenti nyilvánosság
pótszerveiként; szimptomatikus módon éppen „a nyilvánosság növekvő ér­
deklődése tárgyalásaik iránt teszi szükségessé, hogy lehetőséget találjanak a
bizalmas érintkezésre. A nyilvánosság csak azért vonja be a maga körébe a
bizottsági tárgyalásokat, hogy érdeklődésének tárgya a nem nyilvánosságnak
mindig újabb és újabb szférájába kerüljön." Uo. 89.1. Továbbá B. Dechamps:
Macht und Arbeit der Ausschiisse. Meisenheim/Glan 1954. Történetileg erről:
W. Steffani: Funktion und Kompetenz parlamentarischer Untersuchungs-
ausschüsse. PVS. 1. évf.. 1960.153. és köv. 1.
 felel m eg. A büntetőperek ugyanis, melyek elég érdekesek ah­
hoz, hogy a tömegközlési eszközök dokumentálják és kolpor-
tálják őket, analóg m ódon fordítják m eg a publicitás kritikai
elvét; ez ahelyett, hogy az igazságszolgáltatást alávetné az egy­
begyűlt állam polgárok ellenőrzésének, egyre inkább arra szol­
gál, hogy a bíróság által m egtárgyalt eseteket előkészítse az
egybegyűlt fogyasztók tömegkultúrája szám ára.
Ezeknek a tendenciáknak az erősségét azokon a revíziós tö­
rekvéseken lehet lemérni, melyeket életre hívtak. M íg a nyilvá­
nosság m int a liberális jogállam szervezeti elve első ékesszóló
harcosait a N apóleon utáni N ém etországban találta m eg; míg
akkoriban Carl Theodor W elcker és Anselm Feuerbach a parla­
m ent és az igazságszolgáltatás nyilvánosságáért és ezzel együtt
a szabadon kibontakozó, politikailag okoskodó napisajtóért
szállt síkra.72 m a egyesrk arra készülődnek, hogy a p arlamenti
tárgyalásokat és a bírósági pereket megvédjék ajjéps_2avazásí '1
vált nvflvanossaggai szemben. A Szövetségi Gyűlés „Áltesten-
rat"-ja ajánlotta, hogy a parlam ent üléseiről többé ne adjanak
helyszíni közvetítéseket; bűnügyi védők és büntetőjogászok
m ind sürgetőbben követelik, hogy használjanak ki m inden jogi
lehetőséget, vagy ahol ezek nem elegendőek, változtassák m eg
a bírósági eljárás rendjét, azzal a céllal, hogy m egtiltsák a rádió-
és tévéközvetítést a bírósági teremből: a publicitás elvének
m indkét esetben a „közvetlen nyilvánosság" biztosítására kell
redukálódnia. Továbbra is m eg kell enppHni a tárgyalácnVra
való szabad bejárást; m eg kell azonban akadályozni, hogy a
-titokban kia lkudott döntések parlam enti dokumentációiából
rtagypartpolitikai tüntetés, a büntetőperből pedig a valójaDan
reyzvétten fugyas^ioíT'szántára m egrendezett kirakatper le­
gyen. A z érvelés a liberális m odell népszavazásos elhajlásai
ellen irányul. Jellemző erre a nyilvánosság és publicity m egkü­
lönböztetése, m elyet Eberhard Schmidt kívánna bevezetni, m ég
„kortárs történeti szem élyeket" érintő büntetőperek vonatkozá­
sában is: „Mit veszít az ember, ha a sajtóban nem láthatja a

72 C. Th. Welcker: Die vollkommene und ganze Pressefreiheit nach ihrer sittlichen,
rechtlichen und politischen Notwendigkeit, und ikre Übereinstimmung mit dem
deutschen Fürstenwort und nach ihrer völligen Zeitgemassheit. Freiburg, 1830.;
A. Feuerbach: Betrachtungen überdie Öffentlichkeit und Mündlichkeit der Gerech-
tigkeitspflege. Siegen, 1821.
vádlottak és a tanúk képmásait? A nyilvánosság jogosan érdek­
lődhet az iránt, hogy m egtudja, milyen tettekkel vádolnak bizo­
nyos kortárs történeti személyisegeket, m it tisztáznak ebben a
vonatkozásban a tárgyaláson, és hogyan hangzik az ítélet. Ezek
olyan m ozzanatok, melyeket a közélet iránt érdeklődő állam ­
polgároknak vélem ényük kialakításához fontos m egtudniuk, és
am elyeket egy m egbízható törvényszéki tudósítás révén azok­
nak is tudom ására lehet hozni, akik a tárgyaláson nem vesznek
részt. A z azonban, hogy a vádlottak és a tanúk m ilyen arcot
vágtak a főtárgyalás során, a kihallgatások alkalm ával vagy az
ítélethirdetéskor, m inden jogos kíváncsiság szem pontjából tö­
kéletesen közömbös. Itt m ár csak az beszélhet a nyilvánosság
jogos információszükségletéről, akit m egragadott a publicity
áldatlan irányzata, m ely m anapság m indazt elárasztja, aminek
megítélésére a hum ánus gondolkodás m agától értetődően in­
díttatva érzi m agát. N yilvánvaló, h o g v azily p n rpakHv in téz­
kedések nem járu lh atn ak .hozzá, hogy a nyilvánosság ism é t
visszakerüljön eredeti funkcióiba. A liberális nyilvánosság res­
taurálásának kísérlete, népszavazásos m ódon kibővült alakjá­
nak redukciója révén, a nyilvánosságnak talán m ég m egm aradt
valóságos funkcióit is meggyengítené.
A szociális államnak m int töm egdem okráciának az alkotm á­
nya az állami szervek tevékenységét m ég m a is nyilvánosságra
kötelezi, hogy a vélem ény- és akaratkialakítás perm anens folya­
m ata legalább a hatalom és uralom gyakorlásának szabadságot
garantáló korrekciójaként érvényben m aradhasson: „ennek a
folyam atnak a liberális dem okrácia szem pontjából létfontossá­
gú m egnyilvánulásai, m elyek létrehoznak egy valam ennyi el­
ágazásában az állam tevékenységére orientált »közvélem ényt«,
teljességgel legitim m ódon alkothatnak egy jogilag nem szente­
sített »hatalm at« is ..., feltéve, hogy ezek is teljes mértékben
»nyilvánosak«, és nyilvánosan konfrontálódnak az elvileg tevé­
kenységének nyilvánosságára kötelezett állam hatalom m al."74
A társadalm i szervezetek által kisajátított, a kollektív m agán ér­
dekek n yom ására hatalm assá vált nyilvánosság a politikai

E. Schmidt: Öffentlichkeit oder Publicity. In: Festschrift fü r Walter Schmidt.

Berlin, 1959.351.1.
74
Ridder: Stellung der Gewerkschaften. i. m. 27.1.

299
 kom prom isszum okban való közrem űködésen túl csak olyan
mértékben gyakorolhatja a politikai ellenőrzés és kritika funk­
cióit, am ilyen mértékben a publicitás feltételéinek ő m aga is
kíméletlenül alá van vetve, vagyis amilyen m értékben ismét
szigorú értelem ben nyilvánossággá válik. A m egváltozott vi­
szonyok között úgy lehet m egóvni a klasszikus publicitási kö­
vetelésekben rejlő szándékot a restaurációs m egfordítástól,
hogy a régi követelményeket a publicitás nem ortodox követe­
léseivel kiegészítve, a publicitást olyan intézm ényekre is kiter­
jesztik, melyek eddig inkább m ás intézmények nyilvánosságá­
ból éltek, m intsem hogy m aguk is alá lettek volna vetve a
nyilvánosság felügyeletének: elsősorban a pártokra, azután pe­
dig a politikailag hatékony tömegközlési eszközökre és a nyil­
vános szövetségekre. Ezek valam ennyien az állam m al kapcso­
latos tevékenységet folytató társadalm i hatalm ak intézm ényei
- a társadalom m agánszervezetei, s közfunkciókat gyakorolnak
a politikai renden belül.
H ogy funkcióiknak a demokratikus vélem ény- és akaratkia-
lakitas ertelmeDen eleget tehessenek, e szervezeteket m indenek­
előtt belső felépítésükben kpll a nyilvánosság <*1v p sz.print mpg-
szervezni, és intézményesen lehetővé kell tenni a párton belüli,
Ille tv e a szövetségen belüli dem okráciát - lehetőséget Kell te­
rem teni az akadálytalan kom m unikációra és nyilvános okosko­
dásra.75 A zután biztosítani kell az ilyen szervezeti nyilvánosság
kapcsolatát az egész közönség nyilvánosságával, a belső p árt­
élet és szövetségi élet publicitásának útján.' Végül m aguknak
a szervezeteknek a tevékenysége, az állam apparátusra gyako­
rolt nyom ásuk, de egym ással szemben gyakorolt hatalm uk is,
éppen ú gy m esszem enő publicitást igényel, m int a változatos
függőségi viszonyok és gazdasági összefonódások; ide tartozik

75 O. Stammer és H. Schelsky: Über die „Organisationswirklichkeit", vita a Die

Neue Gesellschaftban, II. 2. 1955. 3., 4., 6. füzet; megfelelő utalások, in: O.
Stammer: Politische Soziologie- und Demokratie-Forschung. Kölner Zeitschr.
f. Sóz. u. Sozialpsychol., Vffl. köt., 1956.380. és köv. 1.
76 Th. Ramm: Die Freiheit der Willensbildung. Stuttgart, 1960. 108. 1. „Azzal a
fenyegető veszéllyel, hogy a társadalom szétesik, megszámlálhatatlan, tény­
legesen alig ellenőrizhető különrendre, viszonylag egyszerűen szembe lehet
szállni oly módon, hogy a közvélemény tudomást szerez a szövetségen belüli
történésekről és azokat a kritika útján befolyásolja."

300
például, hogy a szervezetek a nyilvánosság szám ára betekintést
engedjenek pénzügyi eszközeik eredetébe és felhasználásába.77
N ém etországban az alkotm ány lehetőséget nyújt arra, hogy az
ilyen publicitási követeléseket a pártokról a nyilvános szövetsé­
gekre 8 is kiterjesszék, m ert ezek a szervezetek, am elyek a „párt­
állam intézm ényes, nyilvános vélem ényszabadságának"79 mint
alapjognak védelm e alatt állnak, szintén fel vannak jogosítva
arra, hogy a nép politikai véleményének és akaratának kialakí­
tásában közreműködjenek. Mint m inden olyan intézm ényre,
m ely a nyilvánosságon belül manipulatív vagy dem onstratív
m ódon privilegizált hatást fejt ki, a publicisztikára is vonatkoz­
nia kell a demokratikus nyilvánosság kényszerének. A kárhogy
is álljon jogilag a dolog, szociológiai szem pontból az ilyen kö­
vetelések azon társadalm i szervezetek dem okratizálásának
egyik fontos dimenziójával szállnak vitába, am elyek az állam ­
m al kapcsolatos tevékenységet folytatnak. M ár nem csak az ál­
lam i szervektől várják el a publicitást, hanem a politikai nyilvá­
n osság összes publicisztikailag hatékony intézm ényétől, m ert a
társadalm i hatalom politikai hatalom m á való átalakításának
folyam ata éppúgy igényli a kritikát és az ellenőrzést, m int a
társadalom feletti politikai hatalom legitim gyakorlása. A nyil­
vánosságnak a szociális állam töm egdem okráciájában és a p ol­
gári jogállam ban egyaránt intézm ényesített eszméje egykor az
uralom racionalizációját jelentette a m agánem berek nyilvános
okoskodásának közegében. E nyilvánosságot m a m ár csak a
szociális és politikai hatalom gyakorlásának - a szervezett m a ­
gánérdekek pluralizm usa mellett term észetesen csak korláto­
zott - racionalizálásaként lehet m egvalósítani, azon versengő

77 A pártfinanszírozás kérdéseiről Németországban lásd Th. Eschenburg: Prob-

leme der modemen Parteifinanzierung. Tübingen, 1961. Továbbá: U. Kitzinger:
Wahlkampf in Westdeutschland. Göttingen, 1960.156.1. Végül igen informatív
U. Dübber: Parteifinanzierung in Deutschland. Opladen, 1962. Az USA vonat­
kozásában A. Heard: The Costs of Democracy. Univ. of North Carolina, 1960. A
jogi oldalt tárgyalja W. Grundmann: Die Finanzierung der politischen Partéién.
7 Ztschr.f. d. Ges. Staatswiss., 115. köt. 1959.113-130.1.
Altmann: Rechtsstellung der offentlichen Verbande. i. m. 225.1.
' H. Ridder: Meinungsfreiheit. In: Neumann, Nipperdey és Scheuner: Die
Grundrechte. Berlin, 1954. II. köt. 257.1. Lásd továbbá: M. Löffler: Der Verfas-
sungsauftrag der Publizistik. In: Publizistik. 1960. V. köt. 517. és köv. 1. H.
Copic: Berufsverbot und Pressefreiheit. JZ, 1963.494.1.

301
szervezetek kölcsönös ellenőrzésével, melyek mind belső fel­
építésükben, m ind pedig az állam hoz és egym áshoz való viszo­
nyukban m aguk is nyilvánosságra kötelezettek.80
A politikai nyilvánosság, akárcsak a m aga idejében a m agán­
emberek polgári közönsége, csak oly mértékben képes létrehoz­
ni a periodikus és szórványos állami választásokon és szavazá­
sokon túl olyan társadalm at, am ely „a koherens és perm anens
integráció folyamatában v an ",81 ahogyan az ilyen racionalizáci­
ót megközelíti. H ogy persze ténylegesen m ég m ennyire elm a­
radott ebben a viszonylatban a szociális állam töm egdem okrá­
ciájának politikai nyilvánossága, jobban m ondva: itt m ég egyál­
talán milyen kevés fejlődés látható, azt éppen a választások
nyilvános előkészítésén és m agán a választási folyam aton lehet
tanulm ányozni. A z ilyenkor ideiglenesen létrehozott, csak át­
menetileg m ozgósított nyilvánosság ugyanis a public relations
másik publicitását juttatja érvényre, melyet a szervezetlen kö­
zönség feje felett a szervezetek annál sikeresebben fejthetnek ki,
minél inkább kivonják saját m agukat a dem okratikus nyilvá­
nosság kényszere alól. A legfrissebb választási vizsgálat m u tat­
ja, „m ennyire előnyös*egy p árt szám ára, ha egyáltalán nincse­
nek tagjai, hanem rsnpán a választás íHpjpn pIpH fpl pgv reklám-
re g b e n traiizált m anőverezési képességével, m elynek egvetlen
c é lia . w an- a -■ jg ■ . ^ rr p h a jfá c a " a nvilvanos ---- -
kom m unikációnak az a folyam ata, m ely m aguknak a pártoknak
és szervezeteknek a közegén belül bontakozik ki, term észetesen
fordított viszonyban áll annak a publicitásnak dem onstratív és
manipulatív hatékonyságával, mely a lakosság széles töm egei­
nek, mindenekelőtt politikailag közömbös részének virulens
helyeslési készségét szolgálja.

80 U. Lohmar: Innerparteiliche Demokratie. Stuttgart, 1963. Ehhez: W. Abendroth:

Innerparteiliche und innerverbandliche Demokratie als Voraussetzung der
politischen Demokratie. PVS, 5. évf. 1964. 307. és köv. 1.
81 Ridder: Stellung der Gewerkschaften. i. m. 26.1.
82 Kitzinger: i. m. 67.1.

302
 22. § Előállított nyilvánosság és nem nyilvános vélemény:
a lakosság választói magatartása

A szolgáltatások címzettjének viszonya az államhoz elsősorban

nem politikai érdekeltség, hanem általános követelésibeállított­
ság, m ely gondoskodást vár el. anélkül, hogy tulaidonképpen
"elöntéseket kívánna érvényre juttatni.Vl Az államm al való érint­
kezés lényegében a közigazgatás tereben és előterében m egy
végbe; nem politikai, és az „igényes közöm bösség" jellemzi. A_
szociális államban, m ely mindenekelőtt igazgat, eloszt és on-
'-doakudik, á l állAnaoan közigazgatási aktusoknak alávetett ál­
lam p olgárok „politikai" érdekei foglalkozási ágakhoz kötőit
igényekre redukálódnak. E^ek hatékony képviseletét terme1’
szetesen át kell vinniük a nagy szervezetekre. Am i ezen felül
látszólag a saját szavazat iniciatívája szám ára fennm arad, azt a
pártok rendezik el a „leszavazásként" m egszervezett választás
céljainak megfelelően. H ogy mennyire szétesett a politikai nyil­
vánosság mint a közhatalom ra vonatkozó állandó okoskodás
szférája, az lem érhető azon: milyen mértékben válik a pártok
valódi publicisztikus feladatává, hogy rendes időközönként
egyáltalán előállítsanak valam i nyilvánosságfélét. A választási
harcok m ár nem a véleményeknek az intézményesen biztosított
nyilvánosság keretein belül am úgy is folyó küzdelméből ad ód ­
nak.
M égis, a parlam ^ H v álaszáén!- HamrJ^HL-iic.iyingrnrirlo^- _
se éppen nqy. m ini rpgpn, S7ám n la polgári a y iltá a a s s á g 1Mo­
rális fikcióival. A m agatartási elvárások, am elyek norm ative
m ég m a is m eghatározzák a választó állam polgár szerepét,
szociálpszichológiailag azokat a viszonyokat tükrözik, m elyek
között egykor az okoskodó m agánem berek közönsége kritikai
és törvényhozói funkciókat vett át. A választóról feltételezik,
hogy bizonyos fokú ismeretekkel és ítélőképességgel, érdeklő­
déssel vesz részt a nyilvános vitában, azzal a céllal, hogy racio­
nális form ában és az általános érdekre orientálódva, segítsen
megtalálni a helyeset és igazat mint a politikai cselekvés kötele­
ző mértékét. A demokratikus elméletről és a közvélem ényről

83 L ásd az én értekezésemet a politikai érdekeltség fogalmáról. In: H aberm as, v.

Friedeburg és m ások: Student und Politik, i. m. 13. és köv. 1.
szóló egyik dolgozatában (Democratic Theory and Public Opinion)
Berelson felsorolja a v álasztó „szem élyiségstruktúrájának"
mozzanatait: interest in public affairs; possession of information
and know ledge; of stable political principles or m oral stan­
dards: ability of accurate observation; engagem ent in com m u­
nication and discussion; rational behaviour; consideration of
com m unity interest 84 (közügyek iránti érdeklődés; inform áció
és tudás birtoklása; szilárd politikai elvek vagy m orális standar­
dok birtoklása; pontos megfigyelés képessége; elkötelezettség a
vitában és a kom munikációban; racionális m agatartás; a közös­
ség érdekének figyelembevétele). Itt a politikailag m űködő nyil­
vánosság szociológiai szerkezete pszichológiai jellem vonások­
ká alakul át. H a azonban a választásra jogosult lakosság töm ege
- am int ezt sok empirikus vizsgálat m egerősítette 25- oly kevéssé
fes2 elegét a ^elnoKraOkus'viselirédésí rrunTlnak - m ég ha ezt
olyan külsődleges kritériumok szerint mérjük is, m int politikai
érdeklődésének, inform áltságának, politikai kezdem ényező­
készségének és aktivitásának, a vitákban való részvételének
foka - , akkor ezt az eltérést csak szociológiailag lehet m egérteni,
m agának a nyilvánosságnak strukturális és ’f ünkciohalis m eg-—
változásával összefüggésben.
Látszólag egyelőre m arad t valam i távoli kapcsolat egyfelől a
szociális államok tömegdemókí'Scláinak választóícözönsége,
másfelől pedig a XIX. század polgári jogállam ainak m agánem -

84 Public Opinion Quarterly, XVI. Fall, 1952.329. >

85 L ásd a köv. gyűjteményes köteteket: Burdick és Brodbeck: American Voting
Behaviour. Glencoe, 1959. Eulau, Eldersveld és Janow itz: Political Behaviour.
Glencoe, 1*356. Továbbá Lazarsfeld, Berelson és McPhee vizsgálatait: Voting.
Chicago, 1954. Cam pbell, Curie és Miller: The Voters Decide. Evonston, 1954.
Lazarsfeld, Berelson és Goudet: The People's Choice. N. Y., 1944. A lakosság
választói m agatartása Angliában, Franciaországban és N ém etországban
am int összehasonlító vizsgálatok ezekben az országokban m utatják, nagyjá­
ban és egészében hasonló az amerikaihoz: M cCallum és Readman: The British
General Election o f 1945. London, 1947.; H. G. Nicholas: The British General
Election o f 1950. London, 1951. D. E. Butler: The British General Election o f 1955.
London, 1955. N icholas és W illiams: The French Election of 1956. In: Political
Studies. IV. köt. 1956. H arrison és Kitzinger: The French Election o f 1958. In:
Political Studies. VII. köt. 1959.147. és köv. 1. M. Duverger: La particapitation des
femmes a la vie politique. Paris, 1955. Hirsch és Weber: Wahler und Gewithlte.
Berlin, 1957. Ezenanyagoknagy része fel van dolgozva, in: S. M Lipsefc Political Man.
N. Y., 1960. (Különösen Part n. Voting in Western Democracies. 139. és köv. 1.
^ b erek b ől álló közönsége között. Eszm eileg a szavazat leadása
csak záróaktusa volt az érvek és ellenérvek folyam atos, nyilvá­
nosan m egvívott küzdelmének; szavazásra az volt jogosult, aki
am úgy is részt vehetett a nyilvánosságban: a m agánem berek,
m égpedig túlnyom órészt a városi-polgári rétegek háztartásfői,
akik vagyonnal és m agasabb iskolai képzettséggel rendelkez­
tek. A z akkoriban egyáltalában választásra jogosult közönség­
nek ez a szociális összetétele talál visszhangra az általános
választójoggal rendelkező lakosság aktívabb, választójogával
élő részének a szociális összetételében: a férfiak rendszerint
gyakrabban választanak, m int a nők, házasok gyakrabban, m int
a nem házasok, a felsőbb státuscsoportokhoz tartozók, akik
nagyobb jövedelem m el és magasabb fokú m űveltséggel rendel­
keznek, gyakrabban, m int az alacsonyabb szociális rétegekhez
tartozók. M egjegyzendő továbbá, hogy üzletemberek, az iparű­
ző középréteghez tartozók viszonylag nagyobb arányban v á ­
lasztanak; az a tény, h ogy a választási részvétel a 35 és 55 év
közötti korcsoportokban a legmagasabb, nem csak általában a
szakm ai tevékenység jellegének erős befolyását sejteti (mint
azoknál a rétegeknél, melyek a polgári m agánem berek utódjai­
nak tekinthetők), hanem a társadalm i m unka alapján történő
szakm ai összefonódás döntő befolyását is. Ú gy látszik, hogy
m ég a nyilvános okoskodásban való részvételnek is, m ely a
m aga idejében a választási részvétel informális előfeltétele volt,
m egvan m a a megfelelője abban, h ogy a m agánegyesülések
tagjai nagyobb arányban élnek választójogukkal, mint a nem
szervezett polgárok .’6- A liberális nyilvánosságnak a lakosság
választói m agatartásában konzervált efféle vonásait ki lehet
m utatni a politikai kom munikáció folyam atában is; ezt K atz és
Lazarsfeld v izsgálta Eltérően a d ijato k , általában a fogyasztói
szokások in kflhh jellem 7,1 .>!»■•r-
jedésétől, a politikai vélpmpnv folyama inkább vertikálinnin

nySBfták Fele - az „opinion leaders in public affairs" (akik

kozugyekBtjll a Vél&ffTénnye7Yen3ellceznekj
rendszerint tehetősebbek és műveltebbek, jobb társadalm i állás-

86 J. Linz: The Social Basis o f German Politics. (Disszertáció phil.) Columbia

University, kézirat, 1958. 804.1. Lipset nyomán, i. m. 196.1.

305
y -^ 7 /
sál rendelkeznek, mint az általuk befolyásolt csoportok .87M ás-
'r é s z r az~is (negallapíihato volt^ liogy a közönségnek ezek a"
politikailag érdeklődő, informált és aktív kulcsrétege? m agnk a
legkevésbé sem hajlamosak arra, h ogy felfogásaikat kom olyan V'
vitára böcsassSR: Az egyszerkiaiakított vélem ény az üyer. égi ' .L.
nion laaderet altal közvetített két fokozatú kom m unikációs
folyamat, am elv gyakran éppen a horaozöinál m erevedik szo­
kássa. A z okoskodó közönség kom munikációs folyam ata nSÍ- '
kül m ég a nyilvánosságra alkalmas véleményekből sem lesz
közvélemény.
Az a hitelesen bizonyított tény, h ogy azok, akik viszonylag a
legjobban t-ájplcnynttak és a leggyakrabban bocsátkoznak vita-
ba, csak elképzeléseik kölcsönös m egerősítésére s az esetleges "
■-■abozón és kevésbé érdekeltek befolyásolására ha,ijm osaK - ez
^.a-tény is azt mutaija. milyen kéréssé képesek hozzaiarülm a
! /cözvóíeménv folvam atanoz. R áadásul a politikai viták többnyi­
re in-groupokra szorítkoznak, családra, baráti körre és szom ­
szédságra, m elyek jobbára hom ogén vélem ényklím át hoznak
létre. M ásrészt az egyik párttól a m ásikhoz csapódó választót
túlnvom órészt a kevéssé informált, kevéssé érdeklődő és apati-
kus polgárok széles tömegéből kerülnek ki, amennyiben nem
viselkednek közömbösen és nem ignorálják a választást .89 En­
nélfogva rendszerint éppen azokat lehet felfogásukban legin­
kább befolyásolni, akik beállítottságuk alapján a leghatározot­
tabban kirekesztik m agukat a vitákban kialakuló közvélem ény­
b ől - ez a befolyásolás azonban m ost m ár a választás m egren-
dezőinek m anipulatív vagv dem onstratív m ódon előállított
nyilvánossága által történik.

87 E. Katz és F. F. Lazarsfeld: Personal Influence. Glencoe, 1955.

88 Berelson: i. m. 319.1. „In m ost cam paign, whether political or informational,
the people best informed on the issue are the ones least likely to change their
minds. M uch of this represent attitudinal stability; som e of it m ay represent
rigidity." (A legtöbb, akár politikai, akár információs kam pány esetén a
kérdésben legjobban tájékozott emberek azok, akik a legkevésbé hajlam osak
m egváltoztatni gondolkodásm ódjukat. Ennek nagy része m agatartásbeli sta­
bilitást jelent; bizonyos része merevséget.)
* Itt: az egyén közvetlen környezetében található személyek.
89 M. Janow itz és D. Marvick: Competition Pressure and Democratic Consent.
Michigan, 1956.

^06 U Q
 A választóközönség m int közönség összetartozásának szét­
eséséről árulkodik a választók túlnyomó részének sajátos im-
jnobilizálódása i&. A z egyik vagy másik part törzsválasztói
term észetesen két nagyon különböző csoportból kerülnek ki.
A z egyik oldalon áll a némi joggal m ég „aktívnak" nevezhető
polgárok csekély kisebbsége, legyenek ezek akár a pártoknak
v agy m ás társadalm i szervezeteknek a tagjai, akár nem szerve­
zett, de jól tájékozott és erősen érdekelt választók, akik többnyi­
re opinion leaderkent is befolyással rendelkeznek. A másik
oldalt azoknak a polgároknak a döntéseikben term észetesen
éppoly szilárd többsége alkotja, akikről - ú gy tűnik - n yom ta­
lanul lepereg a napi politikai viták futóhomokja. Ez a m egrög-
ződés részben csoportérdekeknek jogosult, de sztereotip m ó­
don bevésődött felfogásából ered, részben pedig m agától érte­
tődő kulturális beállítottságokból,mélyen begyökeredzett előí­
téletekből és m agatartásokból, melyek történetileg m esszire
visszanyúló, nem zedékeken át közvetített tapasztalatokból
szárm aznak .90 A különböző korcsoportok nem zedékükre jel­
lem ző tapasztalaioKtól^aJcülönbóző vallási és etnikai csoportok
szintén m egfelelő tapasztalatoktól vezettetik m agukai, úgy
nogy a form álisan azonos v ák azlú i dontásekjroó&űtl egésarn
heterogén és eiég gyakran ellentétes akarati im pulzusok rejle­
nek, és annál inkább csak fiktív egyetértéssé összegeződnek,
minél inkább a nyilvanos_kommunikdCión kívül m aradnak en­
nek m eg nem vitatott előfeltételei. - A két im mobilizált blokk
között helyezkednek el, illetve ingadoznak a nem m egállapo­
dott választói csoportok, amelyek, Janow itz egyik felosztása
szerint, részben megalkuvókból, részben sem legesekből, ambi­
valensekből és apatikusokból tevődnek össze; aszerint, hogy
milyen élesen fogalm azzák m eg ezeket a kritérium okat, ennek
a csoportnak a nagyságrendje az összes választásra jogosultak
egynegyede és csaknem a fele között ingadozik. Közéjük tartoz­
nak a nem választók és az úgynevezett marginális választók,
akik hol az egyik, hol a m ásik párt m ellett, időnként pedig
egyáltalán nem mobilizálhatók: non-voters és changers. A nem
választóknak m int a viszonylag legrosszabbul inform ált és de-

4 M . .. / . U (ff fafrj
 ^ ilteL S jitx S

m okratikus szem pontból viszonylag legm egbízhatatlanabb

csoportnak 91 a jellegzetessége, bizonyos különbségek leszámí­
tásával, az ingadozó szavazatok (floating votes92) h ordozóira is
érvényes: „independent voter.4 tend to be those w ho know and
care the least '.ni I'A iW n c iit.. bi,dVa/.»~. ie iidfs^grmTazólc. akik a~
legkevesebbet tudnak és a legkevesebbel törődnek). M égis a
vaiasztók e csoportja, am ely igen kevéssé alkalmas a közvéle­
m ény folyam atában való részvételre, alkotja a választási m ana­
gerek tevékenységének legfontosabb tárgyat: am ennyire csak
lehetséges, m inden párt igyekszik m enteruT'„itat»rozatlanok"
tartályából, m égpedig nem felvilágosítás, hanem ahhoz a nem
politikai fogyasztói m agatartáshoz való idom ulás útján, mely
ebben a rétegben különösen erősen el van terjedve. - Janowitz
joggal veti fel a kérdést: „w hether these efforts which rely
heavily on m assm edia and other prom otional devices, do not
represent a m isuse of limited resources "94 (vajon ezek az erőfe­
szítések, melyek erősen szám ítanak a tömegközlési eszközökre,
és m ás segítő berendezésekre, nem jelentenek-e visszaélést a
korlátozott erőforrásokkal?). M indenesetre a választási hirdetés
visszahat a többi választói csoportra is. így a választási érdekelt­
ség összefüggése a program m atikus célok szerinti orientálódás­
sal sokkal gyengébb, m int a kapcsolódás a vezetőjelöltek rek-
lámtechnikailag hatékonyan bem utatott im ágójához .95
A politikai nyilvánosságnak a választási periódusok szerinti
újra m egrendezése term észetesen illeszkedikrt^^ abba az alak­
zatba, m ely a polgári nyilvánosság szétesési formájaként jelent­
kezik. M indenekelőtt m ár m aga a tömegközlési eszközök által
készített és elterjesztett integrációs kultúra is, habár értelm e
szerint nem politikai, m eghatározott politikai ideológiát ábrá­
zol; ezzel nem konkurálhat sem a politikai program szerűség,
általában sem milyen dem onstratív m egnyilvánulás; ellenkező­
leg megfelelésre kell törekednie vele. Ú gy látszik, hogy a politi-

91 S. A. Stouffer: Communism, Conformity and Civil Liberties. N . Y., 1955. 83.1.; H.

H. Field: The Non-Voter. Public Opinion Quarterly, VIE. 1944. 175. 1.; F. H.
Stanford: Authoritarianism and Liberty. Phil., 1950.
92 Janowitz, in: Political Behaviour. (Ed. Eulan) i. m. 279.1.
93 C. Harris: Election, Polling and Research. P.O.Q., XXI. köt., 1957.109.1.
94 Janowitz: i. m. 280.1.
95 Uo.

308
/ ' ' r ' •«— i M .J t - a ü c
kai ideológiáknak M annheim által m ár évtizedekkel ezelőtt
diagnosztizált szétesése csak az egyik oldalát ábrázolja annak a
folyam atnak, mellyel kapcsolatban Raym ond A ron egyenesen
az ideológiai korszak végéről beszél ;96a m ásik oldalon az ideo­
lógia berendezkedik az úgynevezett fogyasztói kultúra alakjá­
ban, és régi funkcióját, a fennálló viszonyokkal való azon osulás
kényszerét, úgyszólván egy mélyebb tudati szinten tölti be. E z
a ham is tudat m ar nem képzeteknek önm agában összhangban
levő kapcsolatából á m int a XIX. század politikai ideológiái,
m em viselkedési m ódoknak ilyen kapcsolatából^ gyakorlati'
alakot a kívülről irányított fogyasztói szokások rendszerében
ölt. Am i ebben m ég tudatként m egm arad, az a fennálló FéTszT- ”*
nén annak pszeudorealisztikus leképezése: „H a egy m ondatban
akarnánk összesűríteni, hogy tulajdonképpen m it jelent a tö­
m egkultúra ideológiája, akkor ezt a »legyél az, am i vagy« téte­
lének paródiájaként kellene kifejezni: az am úgy is fennálló álla­
p ot felm agasztosító m egkettőzése és igazolása, m inden transz-
cendencia és kritika megszüntetésével. Amennyiben a társadal­
milag hatékony szellem arra korlátozódik, h ogy m ég egyszer az
em berek szem e elé tárja azt, am i am úgy is egzisztenciájuk fel­
tételét alkotja, ugyanakkor azonban ezt a létet tulajdon normája
gyanánt proklamálja, ú gy az em bereket egy hit nélküli hitben a
p uszta egzisztenciához köti ."97
A m ásik funkció, am elyet a tömegközlési eszközök által m eg­
h atározott nyilvánosság átvett, a hirdetés. Ezért a pártok és
segédszervezetek indíttatva érzik m agukat, hogy a választói ”
döntéseket publicisztikailag a vásárlói "elöntésekre gyakorolt
rekiam hatás analógiájára befolyásoljak; létrejön a politikai _
.m arketing igára. A régi stílusú pártagitátorok és propagandis­
ták átengedik helyüket a pártpolitikai szem pontból sem leges
hirdetési szakembereknek, akiket azért alkalm aznak, hogy nem

96 R. Áron: Fin de l'Á ge Idéologique? In: Soziologica. Frankfurt, 1955. L ásd

továbbá O. Brunner: Das Zeitalter der Ideologien. In: Neue Wege der Sozialge­
schichte. Göttingen, 1956, különösen a 200.1.
97 T. W. Adorno: Ideologie. In: Exkurse. Frankfurt, 1956. 158. 1. L ásd továbbá
Horkheimer és Adorno: Kulturindustrie. In: Dialektik der Aufklarung. Am ster­
dam , 1947.
H. H. Flöter: Der m anipulierte Mensch und seine Freiheit. In: Die neue Gesell­
schaft, 1958.4. füzet, 272.1.

309
 politikai m ódon politikát adjanak el. Ez a tendencia, párh u za­
m osan a piac- és vélem énykutatás empirikus technikáinak tu­
dom ányos fejlődésével, csak a m ásodik világháború után kere­
kedett felül, habár körvonalai m ár régebben kirajzolódtak. Az
az ellenállás, m ely több. pártban csak sorozatos választási vere-
ségek után tört m e g ," arról árulkodik, hogy a választási rende­

Ö
zőknek nem csak tudom ásul kell venniük a tulajdonképpeni
politikai nyilvánosság eltűnését, hanem teljes tudatossággal
ű ; saját m aguknak is elő kell segíteniük ezt. A z időszakosan előál­
lított politikai nyilvánosság csupán m ás célokkal, de ugyanazt
a szférát reprodukálja, melynek törvényeit az integrációs kultú­
ra írja elő; szociálpszichológiailag a politikai szférát is beépítik
a fogyasztási szférába.
A z ilyen nyilvánosságterem tés címzettje a politikai fogyasz­
tónak az a típusa, akinek Riesman „az új közöm bös" elnevezést
adta: „többé nem is akarja m agát »független választónak« fel­
tün tetni... fel sem m erül az a problém a, h ogy vajon politikai
vélem ényei m egegyeznek-e politikai funkcióival. Politikai véle­
m ényét a kortárs csoporton belül játszott politikai »napihír-fo-
gyasztó« szerepének a betöltésére használja fel. Toleránsnak
m utatkozhat tehát m ások vélem ényével szem ben, m éghozzá
nem csak azért, m ert a tolerancia egyébként is karakterológiai
jellemzője, hanem azért is, m ert ezek »pusztán« vélem ények,
am elyek esetleg szórakoztatóak vagy érdekesek, de sem m ikép­
pen nem esnek olyan kom olyan a latba, mintha a vélem ény
részben v a g y egészben képviselőjének politikai szerepéből
vagy tevékenységéből fakadna ."100
A választópolgárok összességének m int közönségnek a dez­
integrációja kiderül abból, hogy a „szokásos m ódon kezelt " 101
sajtó és rádió úgyszólván hatástalan marad»az előállított nyilvá­
nosság keretein belül) a tömepkozlési eszközök csak hirdetések
közvetítőiként használhatók. A p ártok közvetlenül a „néphez"
fordulnak, ténylegesen ahhoz a kisebbséghez, m elynek tudati

99 Jellemző erre az SPD-n belüli vita az 1957-es választási vereség után; a vitát
lásd Die Neue Gesellschaft, 1958-as évf., 1. füzet. Willi Eichler: Ylahlermanipu
lierung oder sozialistische Politik. TI. és köv. 1. Valamint Jens Feddersen: Politik
muss verkauft werden. uő. 21. és köv. 1.
100 Riesman: i. m. 306.1.
101 G. Schmidtchen: Die befragteNation. Freiburg, 1959.139.1.

310
állapotával kapcsolatban a dem oszkópiai vizsgálatok átlagosan
500 szóból álló szókincset m utattak ki .102 A sajtóval eg yü tt a
p á rtg v úlés. a vélemányalaJátá.^ második-EIásszikus eszköze is
jplpntnspp|pt. Közben az em ber tudja, hogy ezek, „a
szokásos m ódon kezelve", esetleg csak arra szolgálhatnak, hogy
jelszavakat adjanak ki amúgy is hűséges követők m aroknyi cso­
portja számára. M ár a gyűlések is csak hirdetési rendezvények
gyanánt használhatók, melyeken a jelenlevők, fizetetten statiszták­
ként, legfeljebb a televíziós közvetítésben m űködhetnek közre.
A közvélem ény helyett a m anipulált nyilvánosságon belül
h elyeslésre kész hangulat, véleményklíma alakul ki. Főleg azok ­
n ak az ajánlatoknak a szociálpszichológiai kalkulációja m ani-
p u latív, m elyekkel tudattalan hajlamokat befolyásolnak, és
am elyek előrelátható reakciókat váltanak ki, anélkül, h og y b ár­
m ilyen m ódon kötelezni lehetne azokat, akik így a m ag u k szá­
m ára népszavazásos helyeslést biztosítanak: a gondosan kidol­
gozo tt „pszichológiai param éterekkel" vezérelt és kísérletileg
kipróbált felszólításoknak annál inkább el kell veszíteniük a
politikai program tételekkel vagy akárcsak tárgyi érvekkel való
kapcsolatukat, m inél inkább az a feladatuk, h ogy azonosulási
szim bólum okként hassanak. Értelm ük annak a fajta n ép szerű ­
ségnek az előidézésében m erül ki, „mely m a a töm egtársad a­
lom ban az egyénnek a politikához való közvetlen viszonyát
helyettesíti."' ' Ezért központi szerepet játszik a vezérnek v agy
a vezetői.iestüJfitneK a pem utatása; nekik is szükségük van a
piacnak m egfelelő kiállításra és csom agolásra. A népszerűségi
index egy korm ány szám ára azt m éri, h ogy m ennyire ellenőrzi
a népesség nem nyilvános vélem ényét vagy hogy m ennyire kell
vezetői testülete szám ára pótlólagosan népszerűséggé átválth a­
tó publicitást teremtenie. A népszerűség m int olyan, nem az o ­

102 N em véletlenül mutatja be Schmidtchen (i. m. 173.1.) a következő esetet mint

a korm ány em pirikus leletekre tám aszkodó m agatartásának példáját: „Lehet­
séges, hogy kedvezőtlenül alakul a sajtó reakciója a korm ány m eghatározott
törekvéseire v agy döntéseire. U gyanakkor egy felm érés azt m utatja, hogy a
lak o sság az eseményekről lényegesen pozitívabb elképzeléseket alkotott m a­
gának. H a ilyen esetekben a korm ány nyilvánosságbefolyásoló m unkájában
a sajtó hangjaira tám aszkodna, akkor egy inform ációs kam pány inkább
zavart, mint felvilágosítást eredményezne, mert a lakosság az érveket m in­
den bizonnyal jóreszt értetlenül fogadná."
103 Kirchheimer: Majoritaten und Minoritáién, i. m. 265.1.

311
nos a publicitással, de enélkül tartósan nem tartható fenn: a
hangulat, m elyet jelöl, az időszakosan előállított nyilvánosság­
nak függő változója, de sem m i esetre sem csak ettől függ. A
választási harcban való helytállás érdekében a korm ánypártok
nem ok nélkül terem tenek objektív publicitási alkalmakat olyan
alakban, hogy a lakosság elvárásainak m egfelelően igazi enged­
m ényeket tesznek - például a töm egélvezeti cikkekre kivetett
fogyasztói adók csökkentésével, ami publicisztikailag különö­
sen jövedelm ező intézkedés. H ogy a választók tudom ányosan
elem zett m otívum ait, m ég mindig m anipulative, befolyásolni
lehessen, időnként olyan intézkedésekre is szükség van - ezek
m integy kristályosodási p ontjai az elérendő publicitásnak m e­
lyek valódi szükségleteket elégítenek ki. hnnyiben még a legtalá-
iékonyabb választási rénHezoseg manipulációjának is m egvan­
nak, ha úgy tetszik, a természetes korlátai. Ebből természetesen
nem lenne szabad levonni azt a fordított következtetést, hogy
„minél jobban ismertek a választók m otívum ai, annál tartósab-
ban manipulálja a nép a korm ányt ".104 A z adott m otívum ok
publicisztikai „kihasználásánál" feltétlenül kell ezekkel is fog­
lalkozni; eközben bizonyos körülmények között olyan kötele­
zettségek formájában lehet szükség publicitási alkalm akat lét­
rehozni, melyek a választók reális szükségleteit elégítik ki. Mi­
nél szorosabbak a m anipuláció „term észetes határai, annál erő­
sebb a kényszer, hogy a tudom ányosan elem zett m otívum okat
ne csak kihasználják, hanem ki is elégítsék. Egyértelműen m ég
nem nyilatkozhatunk erről. Még ha hipotetikusan fel is tételezzük,
hogy igen szorosan megvont manipulációs határok esetén, az
időszakonként létrehozott nyilvánosság keretében végbemenő he-
lyeslési eljárás biztosítaná, hogy a kormány kész lenne messzeme­
nően engedelmeskedni a nem nyilvános vélem énynek ,105akkor

104 Schmidtchen: i. m. 166.1. Uő.: Die Bedeutung represantativer Bevölkerungs-

um fragen für die offene Gesellschaft. In: PVS, 4. évi., 1963.168. és köv. 1.
105 Ez az em pirikusan egyébként megcáfolt feltevés szolgál alapjául a legtöbb
kritikának, mely a dem okrácián belüli vélem énykutatás funkciójával kapcso­
latos: ez, úgym ond, a vezetési készség eltűnését eredményezi. J. C. Ramney:
Do the Polls serve Democracy? In: Berelson és Janowitz: Public Opinion and
Communication, i. m. 132. és köv. 1. Továbbá R. Fröhner: Tragt die M einungs-
forschung zur Entdem okratisierungbei? In: Publizistik. ID. köt. 1958. 323. és
köv. 1. L ásd újabban a K. Sontheimer és G. Schmidtchen közti vitát: Mei-
nungsforschung und Politik. Ztschrft. Der Monat, 16. évf., 1964. április és május.

312
 sem teljesülnének a demokratikus vélem ény- és akaratkialakí­
tás feltételei. M ert j^ h ird e tpcpg^rVinlAgiai aélokból-késaíte#
ajánlatokat, bárm ennyire célszerűek ic^pm
a szubjektumok akarata és tudata Közvetíti (hanem lényegében
~ tu d a ta la ttija)., akaratkialakításnak ez a fajtája inkább a
Felsőbbségi szociális állam felvilágosult abszolutizm usába il­
leszkednék bele, m int a szöciáTTs'es‘dem okratikus jogaiíamba:
m in aen t a népért, sem m it a nép álfal - nem véletlenül ez a
porosz II. Frigyes tétele. Szigorúan véve ennél az eljárásnál m ég
a „jólét" sem lenne garantálva. M ert egy közvetve m eghatározó
nem nyilvános vélem ény az autonóm ia ismertetőjegyén kívül
m ég a racionalitást m int olyant is nélkülözné. Ö nm agában m ég
a legszélesebb rétegek bármilyen jól feltárt m otivurppinaV a l-íqIq-
__gítése sem nyújt biztosítékot arr^ hnsy p7 nhjpVtftr fx<\°Vo\knyk
megfelel. A nyilvánosság, saját eszméje szerint, attól még nem volt
a demokrácia elve, mert elvileg mindenki egyenlő eséllyel adhatta
elő benne személyes hajlamait, kívánságait, érzületeit - opinions;
a demokráciát rsak abban a mértékben lehetett megvalósítani,
amennyiben ezek a személyes vélemények egy közönség nkns=_
_ kodásában közvélem énnyé fo rm álód h attak - opiny n publí cjm».
A z altalános hozzáférhetőség biztosítéka csupán annak a bizto­
sítéknak volt az előfeltétele, m ely a logika törvényeinek m égis­
csak alávetett beszéd és válaszbeszéd igazságára vonatkozott.
A z előállított nyilvánosság és a nem nyilvános vélem ény
viszonyát néhány olyan intézkedés példáján lehet m egvilágíta­
ni, m elyek az 1957-es szövetségi gyűlési választásokat a kor­
m án yp ártjavára döntötték el. (Csupán a m egbízható dokum en­
táció m iatt - m ely a többi p árt esetében hiányzik m aradunk e
példa mellett, m elyen tanulm ányozható, hogyan használja fel
m anipulative egy m eghatározott párt a körkérdéses vizsgálat
empirikus eredm ényeit .)106N agyjában és egészében négy stra-

106 Kitűnőek Schmidtchen és Kitzinger vizsgálatai, melyek pártpolitikai affiláci-

ókkal bizonyára nem gyanúsíthatok; az 1957-es, tudom ányosan irányított
szövetségi gyűlési választási harc manipulatív tartalmát interpretálja L. v.
Friedeburg: Zum politischen Potential der Um frageforschung. Kölner Zschrf.
f. Sóz. u. Sozialpsych., 13. köt. 1961. 201-216.1. A z egyes választói csoportok
szociológiai elemzését adja Hartenstein, Liepelt és Schubert: Die September-
demokratie. Die Neue Gesellschaft, 1958. 1. füzet; V. G ráf Blücher (Hg.): Der
Prozess der Meinungsbildung, dargestellt am Beispiel der Bundestagswahl 1961.
Bielefeld, 1962.
 tégiai intézkedés volt döntő a választási küzdelem ben győztes
párt nyilvánosságbefolyásolásában. A pártvezérnek az 1953-as
Szövetségi Gyűlés választási harcban bevált imágóját át kellett
stilizálni, h ogy eloszlassák a főleg az életkorával kapcsolatos
aggodalm akat: „legénysége" körében m utatták be. A z u tá n a
propaganda túlnyom órészt a félelemérzetekre és a b iztonság
iránti szükségletekre épített, amennyiben egyrészt az ellenfelet
hatékonyan összekapcsolta a „bolsevik veszéllyel", m á sré sz t
pedig az állam hatalom birtokában levő és az állam m al m in t
olyannal a lehető legnagyobb mértékben azonosított p á rtró l
elhitette, hogy mind a katonai, m ind a szociális b iztonságn ak
egyetlen biztosítéka. Semmi kísérletezés, ami a tiéd, az a tiéd stb.
H arm ad szor a korm ány, hogy az áremelkedésektől v a ló , v á ­
lasztáspolitikai szem pontból kedvezőtlen félelmet csökkentse,
az iparral úgynevezett szüneteltetési egyezm ényt kötött, m e ly ­
nek alapján a vállalkozók az áremeléseket leállították, e g é sz e n
a választás időpontjáig. Továbbá egy egész sor, m árkás cik k ek et
gyártó cég kezeskedett az árszínvonal stabilitásáról a n ap isajtó ­
ban közzétett hirdetések útján; ezt m egelőzte egy kiskereskedő­
szövetség reklámhadjárata. Végül a leghatásosabb in tézk ed és
gyanánt törvényt hoztak a nyugdíjreform ról:1957 m á ju sá tó l
kezdve m integy 6 millió nyugdíjas kapott m agasabb ille tm é ­
nyeket és pótlólagos fizetéseket; az anyagi és p szich o ló g iai
h atást term észetesen nem korlátozták csupán a n yu g d íjaso k ra.
Előzőleg mind a négy intézkedést gondosan k ivizsgálták é s
k ■Ka [külált hirdetési technikák segítségévéi publicisztikai a g íe -
fordítottá l -i mi iláma'), illetve kiértékelté k (ío^'
lét mindenkinek). A z egyes stratégiai intézkedéseket n e m a
sikerre, az elért helyeslés fokára való tekintettel elle n ő riz té k ;
súlyukat egym áshoz képest nehéz felbecsülni. Politikai t a r ta l­
m uk szerint világosabban lehet értelm ezni ezeket, m int p r o p a -
gandisztikus hatásuk szerint; az egyetlen kötelező é rv é n y ű v á l ­
lalást a korm ánypártok azzal"tették, hogy (a választási h a r c o t
'meeeíozopn'i hozzájárultak a nyugdíjreform hoz. A tö rv é n y lé t­
rehozásában éppúgy része volt az ellenzéki pártnak is; e z t a z o n ­
ban, m int határidőre beütem ezett publicitási alkalm at, a k o r ­
m ánypártok (mivel a Szövetségi Gyűlést sok választó a z o n o s í ­
totta a szövetségi kormánnyal) inkább ki tudták h aszn áln i.
Egyrészt tehát m agának a politikaiakarat-kialakításnak e z a
módja azt eredm ényezi, hogy a nem nyilvános v é le m é n y b iz o -

314
 n y o s nyom ást gyakorol a korm ányra, hogy az a lakosság roáüc
\_ szükségleteinek kielégítésével kerülje el a népszerűség elvesz­
' tésén ek kockázatát, m ásrészt m egakadályozza a szigorú érte­
lem b en v etT közvélefliéfiy kiálaküíasaf. .AmerínyiBen”ugyanis
L ' fo n to s politikai elöntéseket m anipulatív célokból hoznak, anél­
k ü l persze, h ogy ezáltal ezeket tényleges következményeikben
is korlátoznák, és am ennyiben ezeket reklám szerűen m int pub­
licisztikai alkalmakat viszik a dem onstratív m ódon előállított
n yilván o sság elé, úgy ezek mint politikai döntések hozzáférhe­
tetlen ek m aradnak mind a nyilvános okoskodás, m ind pedig
e g y lehetséges plebiszcitér bizalm atlansági szavazás szám ára,
naely a szabatosan definiált alternatívák tudatában esetleg sorra
k erü ln e: ugyanis, hogy továbbra is ezt a példát használjuk
illusztrációként, a nyugdíjreform sem előkészítésének ideje alatt
n e m vált szisztem atikusan a nyilvános véleményigalakítas~fo~
l-^am atárpk témájává hahár a napi sajtó ’alaposan tárgyalta" •
(tJem oszkópiai vizsgálatok azt m utatták, hogy a lakosság töm e­
gbe a „dinamikus nyugdíj" elnevezéséhez nem kapcsolt m egfe­
le lő képzeteket), s később sem volt kifejezetten témája a válasz­
t á s i harcnak m int központi szociálpolitikai problém a (csak a
k ö z v e te tt pszcihológiai kihatásokat lehetett olyan propaganda
b ázisak én t értékesíteni, am ely az életszínvonal em elésének d u r­
v a sztereotípiáira épített). A dem onstratív és m anipulatív m ó­
d o n kifejtett nyilvánosság, m elyet közvetlenül a „határozatla­
n o k " erős kisebbsége szám ára rendeznek (akik norm ális eset­
b e n a választás kimenetelét eldöntik), ebben az esetben is az
a d o tt m otívum ok és a tételezett szim bólum ok közötti, szociál-
-pszichológiailag kiszámított és reklámtechnikailag m egrende­
z e tt kom m unikációs folyam atot szolgálta. A z ebből eredő sza­
v azato k együttesen sem adnak közvélemény tiazlníorm alis vé-
_ Jem én y ek nem racionális úton, vagyis nem m egism erhető tény­
állásokkal való tudatos kaprsolathan_alakii1nak ki felien kező-
leg, a nyilvánosán bem utatott szimbólumok gyakran tudatta­
lan, az egyén szám ára m echanizm usukban rejtve m arad ó folya­
m atoknak felelnek m eg); nem is vita közben, nyilvánosan foly­
tatott beszélgetés pro és kontrájában alakulnak ki (ellenkezőleg,
a reakciók, habár a csoportvélem ények sokszorosan közvetítik
őket, abban az értelem ben m égis m agánreakciók m aradnak,
h ogy egy okoskodó közönség keretein belül nem korrigálják
őket). így az állam polgárok közönségként dezintegrált közön-
 ségét a publicisztikai eszközökkel úgy alakítják, h ogy egyfelől
■igenyhTnhhpt v en n i peJ4frtjff*RfYrtyrnrniss7iiTrink legitim ációia-
-J io z anélkül, koey -m á&felőí vészi venne a hatékony döntések­
ben. vagy egyáltalán kppps volna a rpszvpt-pTrp! " -
A nyugdíjreform példája egy m ásik vonafEC&ásban is tanul­
ságos: azon garanciákhoz tartozik, melyeket a szem élyes élet­
kockázatokkal szemben aszociális állam nvúit, s m elyek egykor
~a *nagánautonóm iát rerhelték Az pllor>fm andᣠkézenfekvő:
egyrészt ^ S ü p o g n a ^ a mngnnftg'Tic'7)’pncia azon szociális fel-
tétplpj amplypkpf a tar) fenn és biztosít, és am elye­
ket ezért egy politikailag autonóm állam polgári közönség kom ­
m unikációs folyam atában is tisztázni kellene, s éppen a közvé­
lemény tém ájává kellene tenni: m ásrásat -e? a-íócu m am ely
objektíve egvre növekvő mértékben szükséges, annál kevésbé
'jfp^i'QiQrnónyi nr-i ■ >..Q>7~iD-1.;.jut ■■ t uTIÍtTkai v ala­
m int a szociális hatalom gyakorlását racionalizálnia m inél in­
kább 'nglipár> Hamnngtrah'yp VRgV m anipulative hoZZ^k lptre -
az absztrakt szavazatleadás helyeslésre irányuló célkitűzésével,
az időszakosan előállított nyilvánosság keretein belül.

23. § A politikai nyilvánosság a liberális jogállam szociális

állammá való transzformációjának folyamatában

A z a jellemző aránytalanság, amely a politikai nyilvánosság

által m a ténylegesen gyakorolt funkciók és azon funkciók kö­
zött áll fenn, melyeket tőle a közszféra és a m agánszféra m eg ­
változott konstellációjában egy dem okratikusan m egszervezett
társadalom objektív szükségletei alapján el lehet várni, ott ra ­
gadható m eg, ahol a liberális jogállam nak 107 az úgynevezett
szociális állam m á történő transzform ációját norm atív m ódon
kifejezetten szabályozzák, és ahol ezt intenciójukban az alkot­
m ányjogi tételeknek mind betűje, mind szelleme elég gyakran
m ár előlegezi is.
A z első m o d em alkotmányokban az alapjogok katalógusá­
nak egyes csoportjai a polgári nyilvánosság liberális modelljé­
nek m ásolatát alkotják: szavatolják a társadalm at m int a m agán-

107 A nyelvhasználatról lásd a 143.1.54. lábjegyzetét.

316
autonóm ia szféráját; vele szem ben a néhány funkcióra korláto­
zott közhatalm at; és m integy a kettő között a közönséggé ösz-
szegyűlt m agánszem élyek szféráját, akik m int állam polgárok a
polgári társadalom szükségleteit közvetítik az állam felé. Azt,
h ogy a nyilvánosság Közegében ilyen jellegű politikai hatalom
kialakulhasson, saját eszméjük szerint csak úgy lehetett biztosí­
tani a szabad áruforgalom társadalm ának előfeltevése m ellett
(m ely a piaci m echanizm us és az egyenértékű csere révén m a­
gában foglalta azt az igazságos elvet, hogy m indenki egyenlő
eséllyel szerezhet tulajdont, vagyis: szem élyi függetlenséget és
jogot a politikai beleszólásra), ha a m agánem berek érintkezése
a piacon és a nyilvánosságban az uralom alól em ancipálva volt.
A kisárutulajdonosok társad alm áb an m int az u ralom alól
em ancipált szférában valam ennyi hatalm i viszony autom atiku­
san semlegesítődnék.
Ezeknek a képzeteknek felel m eg a liberális alapjogok tagadó
jellege: m egakadályozzák, hogy az állam beavatkozzék és túl­
kapásokat kövessen el azokon a területeken, am elyeket elvileg
fenn kell tartani a jogi kapcsolat általános szabályaihoz kötött
m agánem berek szám ára. A társadalm i funkció értelm ében, m e­
lyet az alkotm ányozók akkoriban szem előtt tartottak, az alap­
jogoknak term észetesen nem csupán elhatároló hatásuk volt.
Azon az alapzaton, am ely szám ára ezt a politikai rendet m eg ­
szerkesztették, e j ogoknak pozitív biztosítékként kellett m űköd­
niük. Biztosítaniuk kellett az egyenlő esélyű részvételt m ind a
közvélem ény, m ind pedig a társadalm i gazdagság létrehozásá­
nak folyamatában. A forgalmon alapuló társadalom összjátéká-
ban, am int feltételezték ,108csak közvetve, az államban koncent­
rált hatalom m al szembeni biztosítékok és szabadságjogok útján
lehetett biztosítani (a piacon keresztül) a szociális kártalanítá­
sokban és a nyilvánosság politikai intézményeiben való részvé­
tel egyenlő esélyeit. A pozitív hatás csak az alapjogok tagadó
hatékonyságán keresztül érvényesülhetett. A jogászok között
uralkodó felfogással ellentétben szociológiai szem pontból eb­
ből az adódik, hogy a liberális jogállam alkotm ánya kezdettől
fogva sem csupán az államot önm agában és a társadalom hoz
fűződő viszonyában kívánta rendezni, hanem a társadalm i

108 L ásd fent 11. §.

317
 összefüggés egészét is. Ezért az alapjogilag rögzített közrend
m agában foglalta a magánjog rendjét is.'09 Ezáltal m ás m egvilá­
gításba kerül a liberális szabadságbiztosítékok és a dem okrati­
kus részvételi biztosítékok közötti közkeletű m egkülönböztetés
is^ Bizonyos, hogy a status negativus és status artivns éppnlv
v ilágn saD -saerV öllriasztv a,T ÍS íC atroür^er'is és citoyen, álta­
lában 3. m agánem ber és az állaji’p alg ár funkciói és pozíciói.
Viszont, ha az alapjogok m indkét fai tái át szociológiailag an yil-
vánosság és a m agánszféra eredeti viszonyá~álapian Fogjuk fel,
akknr íplt.írnl az elválaszthatatlan kapcsolat: cTstáftKt Irimd'a
nyilvánosságon belül, mind a család és a polgári társadalom
m agánszférájában tagadó m ódon abban a rem ényben szavatol­
ják hogy 4 pyiteáftosság és a piac m indaddig az elvárásoknak-
m egfelelően fog m űködni, am íg Itt és ott egyarán t biztosítva
lesz a m agánem berek duiorujiiii^i VI pcTá rTarnpr|ffien állam -
szervkéi. m egszprvpzódntt nyilvánosság is tudatában m arad
annak, h o ev a közönség m agánaiitonóm érintkezéséből ered
'M eg a választási jog is, m ely közvetlen részvétén jogként szere­
pel, a nyilvánosságon belüli, elhatárolással biztosított m agán­
érintkezés autom atikus következm énye. A liberális emberi jo­
gok és a demokratikus polgári jogok, akárcsak a m agánjogi rend
és az alapjogilag rögzített közrend általában, csak akkor válnak
szét a polgári államjog elméletében és gyakorlatában, amikor
tudatosul a hipotetikusan alapul vett társadalm i rend fiktív
volta, és a polgárság fokozatosan m egvalósított uralm ának am ­
bivalenciája önm aga szám ára is nyilvánvalóvá válik.
A liberális jogállam szociális állam m á való átalakulását ebből
a kiinduló helyzetből kell megérteni. Ezt ugyanis a folytonos­
ság, nem pedig a liberális tradíciókkal való szakítás jellemzi. A
szociális jogállam ot a liberálistól nem az különbözteti m eg,
„hogy egy állami alkotm ány azzal a jogilag kötelező igénnyel
lép elő: a társadalmi szervezetek alkotm ányát is m eghatározott
alapelvek szerint rögzítse"110, ellenkezőleg, inkább fordított a
helyzet: a szociális állam éppen a liberális állam joghagyom á-

109 Ebben az értelemben hangsúlyozza Ram m (i. m. 54.1.), „hogy a polgári jog
m ég konkrét kialakításában is az ember és polgár jogainak következménye
volt".
110 Ridder: Stellung der Gewerkschaften. i. m. 16.1.
nyának folytatójaként kényszerül a társadalm i viszonyok alakí­
tására, m ert ez is a társadalom és állam együttes rendjét akarta
biztosítani M ihelvt =»7 m a e a lép elő
a társadalm i rend hordozojává, a liberális alapjogok tagadó
m eghatározásain túl pozitív útm utatást is kell adnia m agán ak :
Hogyan Jaiie*: a szociális-állami beavatkozásban m egvalósítani
■ai ^azságoiíságot."? A m int láttuk, a jogállam törvényfogalm a
m indkét m ozzanatában: az egyenlőséget, általánosságot és a
helyességet, vagyis igazságosságot szavatoló jellegében oly­
annyira kiüresedett, h ogy formális kritérium ainak teljesítése
m ár nem elegendő az új anyag m egfelelő szabályozásához.111
Ellenkezőleg, a formális nelyett m ateriális garanciának kell lét­
rejönnie, m ely program szerűen a Justitia Distributiva szabálya­
it írja elő az érdekkom prom isszum ok szám ára: így például a
társadalm i term ék növekm ényének felosztása egyre inkább a
politikai fórum ok hatáskörébe tartozik. A nyilvános szerveze­
tek, valam int a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között
ilyen esetekben az elosztási kulcsokért folyik a küzdelem . Ezért
a „szociális kötelezettségű" állam nak ügyelnie kell arra, hogy a
létrejövő érdekkiegyensúlyozás az általános érdek keretei kö­
zött m aradjon. H. P. Ipsén ebben az értelem ben fogta fel az
alkotm ányban a szociális állam ról szóló záradékot az állam cél
m eghatározásául.112 Ez a záradék többet állít, m int néhány fenn­
álló társadalom jogi intézm ény alkotm ányos elism erését; ellen­
kezőleg, „a szociális állam alkotmányjogilag történő elrendelé­
sének norm atív h a tá sa ... valam ennyi állami szervnek abban a
kötelezettségében rejlik, hogy a törvényhozás, a közigazgatás és
az igazságszolgáltatás révén gondoskodjék a társadalom jogi

111 Lásd fent a 264. oldalon a 90. lábjegyzetet; továbbá Forsthoff: Begriffund Wesen
des sozialen Rechtsstaats, i. m. 27.1. „Az állam és a társadalom dualizmusának
megszűnésével, melynek a közigazgatás szférájában a beavatkozási közigaz­
gatás felelt meg, a törvényhozás és a közigazgatás is szociális alakító felada­
tokat kapott, melyek elvégzését már nem lehet pusztán formális jogi mérték­
kel mérni. E szociális alakító funkciók szempontjából már nem lehet elegen­
dő, ha megmaradnak az alkotmány és a törvények korlátai között, hanem
ezeket tárgyi értelemben igazságosan kell szabályozni és gyakorolni." Lásd
továbbá Forsthoff: Verwaltungsrecht, i. m. I. köt. 57.1.
112 H. P. Ipsén: Das Grundgesetz. Hamburg, 1950. Az államjogi vitáról Gerber ad
irodalmi áttekintést: Die Sozialstaatsklausel des Grundgesetzes. AÖR, 81. köt.
Tübingen, 1956.

319
 institúciók »hozzáigazításáról« a mindenkori követelm ények­
h ez ".113
A többi nyugati dem okráciában részben hasonló program té­
telek vannak érvényben; és ahol nem rögzítik őket alkotm ány­
jogilag, ott valamiféle konvencióként érvényesülnek. Néhánv
^esetben m ég jíz alapjogok h agyom ányos katalógusát is kíbov”
tették a szociális program nak megfelelően, így prototipikus
m odon a W eim ari K öztársaságban .114 M a szociális alapjogok
találhatók, az 1946-os likvidált francia alkotm ány pream bulu-
m án kívül, az emberi jogokkal kapcsolatos 1948. decem ber 10-i
EN SZ-deklarációban .'15Ezek a szociális szolgáltatásokban való
lészes°d és! és i politikai intézményekben való részvételt bizto-
SÍtjákL„Az elharar. =ql hiytosítntt CTaRarfgág olyan Ijjam ra
vonatkozik, m ely önm agának határokat á l l í t m e l y - ^
m ag ára hagyia, társadalm i szituációjával, úgy ahogy v a n ... A
részesedés m int jog és igény teljesítő, osztó, elosztó, kiosztó
állam ot jelpnT-lnelv az ppvént nmn'ha^ via m aggra társadalm i
szituációjával, hanem teljesítésekkel segítségére siet Ez a szo­
ciális állam /'1111 Ez a szembeállítás term észetesen elvon atk oztat”'
attól aTórtenélmi kapcsolattól, mely társadalm i funkciók alap­
ján a liberális és szociális alapjogok között fennáll.
Bizonyos, hogy az alapjogi szavatosságok, a jogállam tör­
vényfogalm ának megfelelően azon az elhatároláson n yu gsza­
nak, m ely a m agánszférát és a politikailag m űködő nyilvános-

113 Ridder: i. m. 12.1.

114 10. cikkely (A gazd asági élet elrendezése az igazság o sság alapelvei szerint
azzal a céllal, hogy mindenki szám ára biztosítva legyen az emberhez méltó
élet); 155. cikkely (A föld kiosztása és kihasználása, a visszaélések m egaka­
dályozása mellett); 156. cikkely (M agánvállalatok társadalm asítása, a szövet­
kezetek ügyének tám ogatása); 157. cikkely (A m unkajog szavatolása); 163.
cikkely (A m unkavégzés kötelessége és a m unkához való jog); 164. cikkely
(A m unkavállalók közrem űködési joga).
115 22-27. dkkelyek: a társadalmi biztonsághoz, a munkához, a megfelelő szabad­
időhöz, a minimális életszínvonalhoz és az egészségügyi ellátáshoz, a neve­
léshez és m űvelődéshez, általában a kultúrjavakhoz való jog. Természetesen
több tartományi alkotmányban is vannak szociális program ot kifejező cikke­
lyek: hesseni alkotmány 24-27. cikkely; bajor alkotmány 151. cikkely; rajna-
pfalzi alkotmány 23. cikkely; brémai alkotmány 37. cikkely; észak-rajna-
vesztfáliai alkotmány 5-24. cikkely.
116 Forsthoff: Sozialer Rechtsstaat, i. m. 19.1.

320
 ságot a közhatalom közvetlen beavatkozásától m egvédi; ezt
szolgálták a család és a tulajdon intézm ényes garanciái is. Szo­
ciális alapjogokkal ezeket azonban csak azért egészítik ki, m ert
a tagadó hatás pozitív teljesülése „autom atikusan" m ár nem
következik be; m ert az államm al szem ben szabad szférák elha­
tárolását az im m anens társadalm i m echanizm usok m ár nem
honorálják azzal, hogy „elősegítenék" az akárcsak m egközelí­
tően egyenlő esélyű részesedést a társadalm i kárpótlásokban és
a részvételt a politikai intézményekben; ezeket m ost kifejezetten
az állam biztosítja. M a, a strukturálisan is m egváltozott nyilvá­
nosság feltételei között, csak így lehet a politikai rendet az
egykor a polgári jogállam intézményeiben m egtestesített politi­
kailag m űködő nyilvánosság eszméjének m egtartására kötelez­
ni. - Különösen világosan kim utatható ez a dialektika a liberális
alapjogokon, melyeknek, ha eredeti, szó szerinti fogalm azásu­
kat m ég az érvényben levő alkotmányokban is m egőrizték, m eg
kell változtatniuk norm atív értelm üket, ha saját intenciójukhoz
hűek kívánnak m aradni. A szociális áHam mpgvá 1tnzntt alkot-
__mánvi valósága is ahhoz a m egfontoláshoz tartja m agát, „hogy'
ezeket a liberális úapjo^QKat, melyeket eleinte az állam hata-
. lom m al szemben elkülönítési jogok gyanánt fogalm aztak m eg
_ és gondoltak el, m ost m ár, mivel dem okratikus és szociális

S
jo g á lla m r ó l v an sző, á t kell alakítanCjgszvigtfeii logokká . . > i a 7
alk o tm án y ) ű g v vam»egnw>r1cofiwfvp fínpy.a cfemT^cfarTáhan a
m a te riá lis jo g állam eszm éiét, teh át főleg a z e g y e n lő sé gi tételt, és
en n ek ö sszek ap cso lását az orune g h a tá ro zási elv ré sze se d é se l-
•^ v é v e l. a g a z d a sá g i és tá rsad alm i ren d re is k iterjessze, és e záltal
a s?n riális állam psympjpneW re á lis ta rta lm a t k ö lcsö n ö z z ö n . " 11.
M indenekelőtt az’ alápjögölifazon csoportján, melyeK (m int a
szólás- és vélem ényszabadság, egyesülési és gyülekezési sza­
badság, sajtószabadság stb.) a politikailag m űködő nyilvános­
ságot szavatolják, lehet kimutatni, hogy a strukturálisan m eg ­
változott nyilvánosság tényleges alakjára alkalm azva ezeket
m ár nem pusztán tagadólag kell értelm ezni; ahhoz, h ogy egyál­
talán értelm esen betölthessék eredeti funkciójukat, a részvétel
pozitív biztosítékainak kell tekintenünk őket. M ióta társadalm i

117
W. Abendroth, in: Veröffd. Ver. dt. Staatsrechtslehrer, 12. füzet, i. m. 87.1.

321
 hatalom m á lettek azok a publicisztikai intézm ények, melyek
alkalm asak a nyilvánosságba heáram ló m agánérdekek privile-
gizálására és bojkottálására, valam int az összes pusztán egyéni
vélem ény bekebelezésére, a szigorú értelemben vett közvéle­
m ény kialakulását az m ég nem biztösitid hatékonyan, hogy
mindenki scaDadüii Kiny ílváníthatja’v. ,emáD y ét és új sápot ala­
píthat A kn?n nspgm árnerríform álisan és m ateriálisán egyenlő
jnrú y7rm rly íV kpznnspgp. Az egyéni vélem ényszabadsag tár­
sadalm i funkciójának következetes értelm ezése során R idder 118
a „nyilvános vélem ényszabadságnak" olyan m egfogalm azásá­
hoz jut el, mely először biztosít egyenlő esélyű részvételt a
polgárok szám ára a nyilvános kom munikáció folyam atában;
ennek megfelelően a m agánem berek klasszikus sajtószabadsá­
gát kiegészítik azzal, h ogy a publicisztikai szerveket a dem ok­
ratikus és szociális jogállam alaprendjének m egtartására köte­
lezik: „Kézenfekvő, hogy a sajtószabadságot nem lehet indivi­
duális vagy az állami beavatkozásokkal szem beni kollektív ta­
gadó szabadságként megjelölni. A politikai sajtó nyilvános fel­
adata áll előtérben, melynek javára ennek megfelelően szabad­
ságjogok vannak biztosítva ."119 A sajtó útján történő szabad
vélem énynyilvánítást m ár nem lehet az egyének m int m agán ­
emberek hagyom ányos vélem énynyilvánítása részeként felfog­
n i .120 M ert az egyenlő esélyű részvételt a nyilvánosságban a7
.összes m agánem ber szám ára csak az állam alakító garanciája
biztosítja; a puszta tartózkodás biztosítéka az állam részéről
m ár nem elegendő ehhez .125A gyülekezési és egyesűlésíszábad-

118 H. Ridder: Meinungsfreiheit. In: Neumann, N ipperdey és Scheuner: Die

Grundrechte. II. köt. i. m. 342. és köv. 1.
119 Uo. 258.1.
120 Uo. 259.1. Ridder természetesen a publicisztikai intézményekre vonatkozó
„nyilvános vélem ényszabadság" mellett m eghagyja a vélem énynyilvánítás­
nak a m agánegyénekre vonatkozó klasszikus szabadságát is, anélkül, hogy
kifejezetten m egállapítaná, hogy ez am attól függ, és ezzel elveszti liberális
alapjog jellegét.
121 Ugyanilyen értelemben lehet interpretálni a szövetségi alkotm ánybíróság
idevágó igazságszolgáltatását; különösen a Lüth Harlan-ítéletet (1958), az
észak-rajna-vesztfáliai sajtóítéletet (1959), a Schmid/Spiegeí-ítéletet (1961) és
a televízió-ítéletet (1961). L ásd összefoglalóan: A. A m dt: Begriff und Wesen
der öffentlichen Meinung. In: Die öffentliche Meinung. (Hg. Löffler) München,
1962.1. és köv. 1. és különösen a 11. és köv. 1. H. Lenz: Rundfunkorganisation
und öffentliche M einungsbildungsfreiheit. /Z, 1963.338. és köv. 1.

322
ságjogok analóg m ódon változtatják m eg jellegüket. A pártok
és nyilvános szövetségek mint bürokratizált óriásszervezetek
kezükben tartják a publicisztikailag hatékony és politikailag
fontos gyülekezés és egyesülés oligopóliumát. Ennélfogva a
gyülekezés és egyesülés szabadságának itt is alakító garanciára
v an szüksége, m ely csak azáltal biztosítja az állam polgárok
szám ára a politikai nyilvánosságban való aktív részvételt, hogy
a szervezeteket m eghatározott feladat teljesítésére és megfelelő
belső rend kiépítésére kötelezi. Ennek a kötelezettségnek felel
m eg bizonyos követelések szavatolása; ezek az úgynevezett
pártprivilégium ban jutnak kifejezésre .122
A z alapjogok m ásik csoportját, melyek a m agántulajdon in­
tézm ényes szavatolásával mint lényegükkel, a m agánjog alap ­
vető szabadságjogait erősítik m eg, és a foglalkozás, a m unka­
hely és az oktatási intézm ény szabad m egválasztását biztosít­
ják, m ár nem lehet a szabadversenyes kapitalizm usra alapozó­
dó m agánszféra garanciájának tekinteni. Ezek részben a részvé­
teli jogok jellegét öltik fel, am ennyiben összefüggésben a m ate­
riálisán értelm ezett egyenlőségi elvvel, m ár úgy kell őket érteni,
m int például a teljesítménynek megfelelő m unkahelyre, a ké­
pességeknek megfelelő oktatási intézm ényre stb. vonatkozó
szociális igények biztosítékait. Ezeket viszont részben k orlátoz­
zák a szociális állam egyéb garanciái, s ily m ódon elvesztik az
elvi elhatárolás jellegét. így például a m agántulajdon feletti
szabad rendelkezés nem csak azon szociális fenntartás m iatt
ütközik korlátokba, hogy össze kell férnie az egész társadalom
érdekeivel; nem csak az a szocialista fenntartás köti, hogy az
összesség érdekében köztulajdonná kell átalakítani; a szociális
biztosítékok, főleg a munkajog, a bérleti jog és a lakásépítkezési
jog terén közvetlen határokat szabnak a tulajdon liberális g aran ­
ciájának. - M ég azok az alapjogok is, m elyek a családi intim
szféra integritását és a szem élyes szabadság státusát (élet, sza­
b adság és lakás) biztosítják, a szem élyiség 12 szabad kibontako­
zására vonatkozó m ateriálisán értelm ezett joggal összefüggés­
ben elvesztik azt a tisztán negatív jelleget, melynek egyenesen

122 A pártok szabadságáról az alkotmány m eghatározásai szerint, lásd von der

Heydte, in: Grundrechte. i. m. II. köt., 457.1.
123 N ipperdey: D as Recht auf die freie Entfaltung der Persönlichkeit. In: Grund­
rechte. i. m. in . köt. 1. és köv. 1.

323
 a prototípusát alkották a régebbi rendi szabadságjogoktól a
polgáriakhoz való átm enet idején. A szociális-állam i berendez­
kedésű ipari társadalom fe 1tételerJcozQH íph^
Tn .tositanffogi értékek ved elm efelhárítás és elhatárolásai tjáa,
hanem ellenkezőleg, csak úgy,7Ta"5zek"a m aguk részéről rész­
v é t e l i jogokra, szavatolt Wliesitési igényekre tám aszkodhatnak. _
A szem élyes szabadság kibontakozasa egy olyan m agánszférá­
ban, m ely ténylegesen a család és a szabadidő körére zsugoro­
dott össze a magántulajdon bázisa helyett, m elyet egykor a
liberális elhatárolás kielégítően m egvédett, m aga is egy-egy
olyan státust igényel, m elyet demokratikus részvétel útján nyil­
vánosan biztosítanak.
Ekkor persze a m agánautonóm ia csak leszárm aztatott auto­
nóm iaként lehetséges: m ár a biztonságra, kártalanításra és sza­
bad kibontakozásra vonatkozó szociális, szociális-állami funk­
cióváltozáson átm ent jogok sem alapulnak azon a jogállam isá­
gon, m elyet a polgári áruforgalom érdekei per se stabilizálnak;
ellenkezőleg, ezek az összes, állami jelentőségű tevékenységet
folytató szervezet érdekeinek integrációjánnyugszanak, m elyet
a szociális állam rendelkezésének m értéke szerint dem okratiku­
san m indig végbe kell vinni: „Csak ebből a szem pontból lehet­
séges egym ással összebékíteni a pártatlan bírói döntés által
védelm ezett egyéni jogok biztosítékait és a törvény előtti egyen­
lőség m ateriálisán értelm ezett gondolatát." A bendroth ebben
az összefüggésben 124 felhívja a figyelmet, hogy a valóságos
alternatíva nem abban áll, „hogy vajon m inden egyes ember
teljes gazdasági és társadalm i döntési szabadságát akarjuk-e
létrehozni, vagy m inden ember alávetését a társadalm at de­
m okratikusan képviselő állam tervező hatalm ának, hanem ab­
ban, vajon a társadalom tagjainak nagy töm egét alávetjük-e a
társadalom azon tagjai formális m agánhatalm ának (am ely tehát
a partikuláris érdekeket képviseli és nem a közjólétre irányul),
akik a társadalom ban a döntő gazdasági hatalm i pozíciók felett
rendelkezhetnek, vagy pedig a társadalm i term elésben és a
társadalm i életben szükséges és elkerülhetetlen tervezést ki-

124 W. Abendroth: Zum Begriff des demokratischen und sozialen Rechtsstaats

im G rundgesetz der Bundesrepublik Deutschland. In: Sultan és Abendroth:
Bürokratischer Verwaltungsstaat und soziale Demokratie. H annover/Frankfurt,
1955.97.1.

324
 emeljük a kis csoportok m agándöntésének véletlenszerűségé­
ből és a társadalom tagjainak közös ellenőrzése alá helyezzük,
akik az együttes termelési folyamatban érdekeltek, s akiknek
legfelső döntési egységük az állam. M indkét esetben korlátozott
lesz azoknak a jogi döntéseknek az előreláthatósága, am elyeket
a társadalom tagjai által foganatosított m agánintézkedések kö­
vetkezm ényeivel kapcsolatban hoznak. A m íg azonban egy d e­
m okratikus és szociális jóléti állam tervező intézkedéseinek
esetében ez az előreláthatóság, ha nem is a részletekben, de
általános irányvonalában m egm arad, és szabályozott eljárás
útján, valam int adott esetben kártalanítások nyújtásával elvisel-
hetően alakítható is, addig olyan társadalm i szervezet esetén,
m elvet elkerülhetetlenül a m onopólium ok és nligopólinmnlt
_ juttatnak érvényre, ez az előreláthatóság... az eevén szem pont­
i Jj __i ából nezve a m agándöntések tökéletesen véletlen színváltozá­
s a i n a k van kitéve... Ezért itt a társadalom gazdaságilag gyen-

O
géEETíágjai szociális pozíciójukban újból és újból olyan változá­
soknak vannak kitéve, m elyekért semmiféle kártalanítást nem
kapnak. A valósáeban-tehát a jog befolyása nem gyengül, hanem
erősödik, ha a nyilvánosan ellenőrzött szféra kitened azza T a s ? ^
_ _ _ rával szembenimply korábban pusztán a magánjoghoz tartazttH."
M árm ost Forsthoff joggal utal arra, hogy a szociális állam
m int egy polgári társadalom alkotm ánya, szintén adóállam m a ­
rad, és m ég nem tételezi norm ative ennek állam társadalom m á
való átalakítását: „a szociális állam, akárcsak a liberális, azon a
specifikus alapzaton nyugszik, am elyet az adózási felségjog és
a tulajdon alapjogilag biztosított védelm e közötti elhatárolás
jelent; ezáltal válnak lehetővé az adózási felségjogon túl a jöve­
delem be és vagyonba való beavatkozások, melyek, ha ugyan­
ilyen intenzitással a tulajdon ellen irányulnának, kisajátításnak
m inősülnének, és kártalanítási igényeket váltanának ki."125Ter­
m észetesen a szociális állam fejlődése folyam án egyrészt a v a ­
gyonba és jövedelem be való beavatkozások, m ásrészt a tulaj­
don feletti rendelkezések közötti minőségi különbség fokozati
különbséggé degradálódik, úgy hogy éppen az adózás válhat a
m agántulajdon ellenőrzésének instrum entum ává. A z adóállam
azonban csak akkor oldódna fel véglegesen az állam társada-

125 Forsthoff: Sozialer Rechtsstaat, i. m. 32.1.

325
lomban, ha m inden politikailag fontos társadalm i hatalm at de­
m okratikusan ellenőriznének. A polgári nyilvánosság Aben-
droth-féle ellenmodellje, mely szerint a társadalm i újraterm elés
összes folyam atának irányítása és igazgatása alá van vetve az
állam polgárok nyilvános vélem ény- és akaratkialakításának,
ezért csak egy fejlődési irány célját vázolja fel - miközben a
polgári jogállam szociális-állami átalakulására mindenekelőtt
nem a cél m int olyan, hanem m aga a fejlődési dimenzió jellemző.
A z állam ot m egelőző m agánszféra és a társadalm at az állam­
m al közvetítő, éppen politikailag m űködő nyilvánosság alapjo­
gi rögzítését egy konkuráló alapjogi törvényhozás útján szocio­
lógiai értelm ében és valóságos alkotm ányos funkciójában érté­
kelik át. Ez olyan mértékben történik, ahogyan az állam és a
társadalom kölcsönösen áthatják egym ást (és létrehozzák a félig
m agán-, félig közviszonyoknak azt a közbülső szféráját, am e­
lyet csak egy m ost kialakuló szociális jog rendez). A m it ugyanis
k r.ximfazp p1ha{árnlás úíián m ár nem lehet biztosítani; a szociális
szolgáltatásokban való- részesedest es~a politikai nyilvánosság
intpzmpnvpihpn való részvéteit, az m ost m ár pozitív "triztosí-
tékokat igényel. U gyanakkor e részesedem illetékességi területé­
nek hatékonnyá válása mértékében kell kiterjednie. Ezért a
politikai nyilvánosságon belül az államm al kapcsolatos társa­
dalm i szervezetek tevékenykednek, akár a pártok közvetítése
révén, akár közvetlen együttm űködés útján a közhatalom m al.
Részben a szűkebb értelem ben vett gazdasági szervezetekről
van szó, melyek m ost kollektíve m egszervezik az eredeti m a­
gánautonóm ia alapján cselekvő tulajdonosok egykor egyéni
érdekeit; részben pedig töm egszervezetekről, m elyeknek egy
társadalom jogilag biztosított m agánstátust kell m egszerezniük
és fenntartaniuk, érdekeiknek a nyilvánosság előtt történő kol­
lektív képviseletével, tehát m agánautonóm iát politikai autonó­
m ia révén. A kulturális és vallási erők politikailag hatékony
reprezentánsaival együtt a szervezett m agánérdekeknek ez a
konkurenciája az intervencionisztikus közigazgatás „neom er-
kantilizm usával" szem ben a társadalom „refeudalizálásához"
vezet. A m agán- és a közszféra összefonódásával ugyanis nem ­
csak politikai fórum ok vesznek át bizonyos funkciókat az áru­
forgalom és a társadalm i m unka szférájában, hanem fordítva is:
társadalm i hatalm ak politikai funkciókra tesznek szert. - Ezért
a „refeudalizálás"m agára a politikai nyilvánosságra is kiterjed:

326
 ebben, lehetőleg a nyilvánosság kizárásával, a szervezetek po­
litikai kom prom isszum okértharcolnak az állam m al és egym ás­
sal, eközben azonban a m aguk szám ára a m ediatizált közönségé
nél népszavazásQS hpitíegyezéstk^Il biztosítaniuk derp.onstratív
a ./ap;v m anipulált nuhlintás kifejtése útián. A nyilvánosság mint
elv meggyengítésének ezen tényleges irányzatával szemben áll az
alapjogok funkcióinak átalakítása a szociális állammal szemben,
egyáltalán a liberális jogállamnak szociális jogállammá történő
átalakulása; a nyilvánossági kényszert az állami szervekről kiter­
jesztik az összes állami jelentőségű tevékenységet folytató szerve­
zetre. Megvalósulásával az egyénileg érintkező magánemberek
többé m ár nem intakt közönségének helyére a szervezett m agán­
emberek közönsége lépne. A párton belüli és a szervezeten belüli
nyilvánosság csatornáin keresztül, valamint annak a publicitásnak az
alapján, melyei a szervezeteknek az állammal és egymással való érint­
kezése számára életbe léptetnek, csak ők tudnának a mai viszonyok
között hatékonyan részt venni a nyilvános kommunikáció folyamatá­
ban. Ebben kellene a politikai kompromisszumok megkötését igazolni.
A szociális állam politikai nyilvánosságát két egym ással ver-
spnffőtendéncia f c .m ália ki. Mint a polgári nyilvánosság szét-
esési képződm énye egy demonstratív és manipulatív nyilvános-
sagnak ad helyet, mélyét "a szervezetek a m ediatizált közönség
feje felett fejlesztenek ki. M ásrészt a szociális állam, am ennyiben
m egőrzi a RReralis jogállammal való folytonosságot, kitart a
politikailag m űködő nyilvánosság elrendelése mellett. Eszerint
a szprve7Jptpk aJlaL aiEtiia Lizáit közönségnek, éppen ezeken a
szervezeteken keresztül működésbe kell hoznia a nyilvános
kemmurtiKació kritikai folyamatát. A szociális' állam alkotm á­
nyának valóságában a Kritikai publicitásnak ez az alakja h arc­
ib a n áll a m anipulatív célokból pusztán m egrendezett publici­
tással; ’ amilyen mértékben felülkerekedik, az jelzi a szociális-
áilam i berendezkedésű ipari társadalom dem okratizálásának
m értékét - nevezetesen a szociális és politikai hatalom gyakorlásá-

" ' A kritikai és a m anipulatív publicitás harca nem csak a hatalom gyakorlásának
és kiegyensúlyozásának politikailag fontos folyam atára terjed ki; ellenkező­
leg, a fogyasztói-szövetségek szervezeten belüli nyilvánosságában m egvan­
n ak a publicisztikus ellenőrzés kezdetei a fogyasztói javak piaca felett; ennek
átteKinthetőségét a m onopolisztikus verseny manipulatív publicisztikája
csökkenti (lásd fent 20. §). A nyilvánosság és a m agánszféra közötti küszöb

L. 327
n a k ra d rin p liy n tn c it a szociális állam m egtagadta a liberális
jogállam fikcióját: mintha a politikailag m űködő nyilvánosság
m ár kom olyan m egvalósult volna állam szervként való m egala­
pozásával. Még a parlam enthez is kezdettől hozzátapadt az az
ellentm ondás, hogy bár a politikai hatalom ellen általában irá­
nyuló intézm ény volt, m égis saját m aga is „hatalom ként" ala­
pozódott m eg. Ezzel szem ben a szociális állam viszonyai között
m űködő nyilvánosságot az önm egvalósítás folyam ataként kell
felfogni: csak fokozatosan, azon másik tendenciával versengve
tud berendezkedni, m ely önm aga ellen fordulva, kritikai haté­
konyságában redukálja a nyilvánosság elvét a nyilvánosság
hatalm asan kibővült szférájában.
Term észetesen az a kérdés, vajon a politikai nyilvánosság
szférájában cselekvő hatalm akat milyen mértékben lehet haté­
konyan alávetni a dem okratikus nyilvánosság kényszerének;
egyáltalán m ennyire lehetséges a politikai uralom nak és a szo­
ciális hatalom nak a szociális állam által igényelt racionalizáció­
ja, ez a kérdés végül is ahhoz a problem atikához vezet vissza,
am ely - amint ez a liberalizmus ambivalens felfogásából kide­
rült - kezdettől fogva benne rejlett a polgári nyilvánosság esz­
méjében. Ez az eszm e objektíve lehetségesnek tüntette fel, h ogy
minim álisra csökkentsék az érdekkonfliktusokat és a bürokra­
tikus döntéseket.127 A z egyik problém a technikai, a m ájik gaz­
dasági. M a igazán csak ennek a kettőnek a m egoldhatóságától
függ, hogy m ennyire lehet a politikailag m űködő nyilvánossá­
got kritikai intenciójának megfelelően m egvalósítani. Ezen a
helyen két előzetes m egjegyzésre szeretnék szorítkozni.
U ev látszik. hf»gy a / állam és a t á r s a d a l m igazgatásának
n ö vekvő b ürokratizálódásával az erősen specializált szakem ­
berek hatásköreinek, a dolog term észeténélf o e v a . eevre inkább
ki kell vonniuk m agukat az okoskodó testületek ellenőrzése

eltűnése, először magán a privátszférán belül, nemcsak ahhoz vezet, hogy a

nyilvánosságot a hirdetés céljaira igénybe veszik, hanem megfordítva, ez
teszi elvileg lehetővé a piac szférájába való kritikai-publicisztikai behatolást
is. Ezek az általában igen gyenge törekvések talán az Egyesült Államokban
a legsikeresebbek, ahol a Consumer Union megközelítőleg egymillió taggal
rendelkezik, és havonta kitűnően informált Consumer Reportsot jelentet meg;
közelebbi erről a szervezet 25 éves fennállása alkalmából kiadott jubileumi
füzetben található: Consumer Reports. May, 1961. 258. és köv. 1.
127 Lásd fent 223-224.1.

328
alóLM ax W eber ezt a tendenciát ismeretes m ódon a parlam ent
és a végrehajtó hatalom akkor m ár feltétlenül kényes viszonyá­
val kapcsolatban elem ezte.128 Ezzel szem ben tekintetbe kell ven­
ni, h ogy időközben a hatóságoknak m éltó ellenfelük tám adt
m agában az igazgatásban: „Az állami-politikai bürokrácia el­
lenőrzése m ár csak a pártok és érdekszervezetek társadalm i-po­
litikai bürokráciája révén lehetséges."129 A zután persze ezeket
is ellenőrzés alá kellene helyezni a szervezet belső nyilvánossá­
gának keretein belül. Amennyiben a technikai oldalról van szó,
egy és ugyanazon szervezeten belül nem kell strukturális okok­
ból feltétlenül lehetetlennek lennie, hogy megfelelő viszony jöjjön
létre a bürokratikus döntések és egy kvázi parlamentáris tanács­
kozás között a nyilvános kommunikáció folyamata révén.130
Bizonyos, h ogy m a ez a problém a elsősorban nem technikai
fio b jpma'FiVít TrWrriigyit-' A p-nHiritni-f'ltnnrrr a nagy állami
és társadalm i szervezeteken belül, valamint a puBlicitástől való
m eneküles az állam es társadalom közötti kapcsolatokban, a

J
konkuráló érdekek feloldatlan pluralizm usából ered, m ely
am.ijry t. g?i h agy ebből valaha is létrejöhet egy
i1ltnlrtn~M*rrií»hi»ly rmM-íMi, hr r y a közvélem ény ebben találhat­
ná mgg a m aga m érh%pf A strukturálisan feloldhatatlan érdek­
antagonizm us szűk határokat szabna a szociális állam által
kritikai funkcióiban újjászervezett nyilvánosságnak: a társadal­
m i hatalom sem legesítése és a politikai uralom racionalizálása
a nyilvános vita közegében m ost éppúgy, mint régen egyetér-

128 Lásd különösen: Parlament und Regierung im neugeordneten Deutschland.

In: M. Weber: Politische Schrifteti. Tübingen, 1958.294. és köv. 1. Ma a problé­
ma, a tudományosan irányított gazdaságpolitika vonatkozásában még bo­
nyolultabbá vált: mégis a döntés és vita, a bürokrácia és a demokratikus
ellenőrzés ezáltal kiélezett antinómiái nem megoldhatatlanok. Lásd erről F.
Neumark: Antinomien interventionistischer Wirtschaftspolitik. Ztschr,f. d.
ges. Slaatswiss., 108. köt. 1952.576-5921.
129
H. Sultan: Bürokratie und politische Machtbildung. In: Sultan és Abendroth:
Bürokratischer Verwaltungsstaat und soziale Demokratie, i. m. 32.1. Lásd továbbá
C. J. Friedrich: Der Verfassungsstaat der Neuzeit. Berlin, 1953.57.1.
C. Schmittnek a közigazgatási államról egykor kidolgozott modelljét, mely­
nek technikai működési feltételei szemben állnak minden lehetséges demok­
ratizálással, legutóbb H. Schelsky elevenítette fel a szociológiai elemzésben,
DerMensch in der verwissenschaftlichen Zivilisation. Arbeitsgem. f. Forschung
NRW, 96. füzet, Köln-Opladen, 1961. (Különösen a 20-32.1.; erről kritikailag H. P.
Bahrdt: Helmut Schelskys technischer Staat. Atomzeitalter,. Heft 9:1961.195.1.

329
 tést tételez fel, valam int a konkuráló érdekek objektív, általános
és kötelező kritériumok szerint lehetséges összeegyeztetését.131
Különben a nyom ás és ellennyomás bárm ennyire is nyilváno­
san gyakorolt hatalm i viszonya legjobb esetben is csak labilis,
az ideiglenes hatalm i konstelláció által alátám asztott érdek­
egyensúlyt hoz létre, m ely elvileg nélkülözi a racionalitást az
általános érdek mércéje szerint.
M in Haznnáltal ma világosan kiraizolódik két tendencia, m e­
ly ek^problém áriaklliásiardulaiQ tadhatnak^A z iparilag fellett
társadalm ak a term előerők m agas és mind m agasabbra emelke­
dő színvonalán a társadalm i gazdagságnak olyan kiterjesztését
érték el, hogy ennek alapján realisztikusnak látszik az egyre
erőteljesebben érvényesülő m egfontolás: az érdekeknek to­
vábbra is fennállói ha nem megsokszorozódó~pTuralizmusa ki-
elegítésuK'bélátható khetosege m iátTtom pilhatja az egym ással '
versengő izükacglctctrarítagonisztikus élességét. E s z e rin raT
általános 'ér3eS~ abban áft~, ftogy gyorsított ütemben "elő kell
„terem teni a „bőség társadalm ának" teltételeit, m ely az~grdekek—
. nek a szűkös^ eszk o zőF altal cukrait kiegyenlítését feleslegessé
teszi.152 A szüksegietmeietuies techníEüTeszközeivel együtt
ről a pusztítás- -esaközei is gyarapodnak. A globális
m éretű önm egsem m isítés katonailag alkalm azott potenciálja
olyan kockázatokat idézett fel, hogy ennek totalitásán a diver­
gáló érdekeket fáradság nélkül relativizálni lehet: a népek kö­
zötti kapcsolatokban m ég le nem küzdött „term észeti állapot"
olyan m értékű általános fenyegetettséget idézett elő, hogy az
általános érdek nagyon szabatosan kiderül egy m eghatározott
negáció alakjában. M ár Kantnak az volt a vélem énye, h ogy az
„örök békét" egy „világpolgári rend b en " kell m eg alap o zn i.133
A kárhogyan is legyen* a politikailag m űködő nyilvánosság
két előfeltételét: a bürokratikus döntések objektíve lehetséges
.nuiim alitálását és a strukturális érdekkonfliktusok relativizá-

131 Lásd K. Renner: Wandlungen dermodemen Gesellschaft. Wien, 1953. (Különösen

a 223. és köv. 1.) Továbbá K. Mannheim: Freedom, Power and Democratic
Planning. Oxford, 1950.41-76.1.
132 Természetesen ez a probléma ma még csak az ipari fejlődés össztársadalmi
rendszerei közötti konkurencia nemzetközi keretein belül jelentkezik. Lásd
F. Perroux: Feindliche Koexistenz. Stuttgart, 1961.
&_nyilvánossáefunkciói----- államok UuúUi-jogállapQt =zámára ugyanazok
lennének mint az államon belüli jogrend számára. Amióta Wilson a nemzet—

330
 lását a m egism erhető általános érdekjnércéie szerint - m a m ár
nem lehet teljesen utópisztikusnak minősíteni. A szociális-álla-
“m fberendezkedésű ipari társadalm ak dem okratizálásának di­
menzióját nem korlátozza eleve a szociális hatalom és a politikai
uralom irracionális viszonyainak teoretikusan belátható vagy
em pirikusan bebizonyított kifürkészhetetlensége és feloldha­
tatlansága. A kritikai publicitás és a m an ipul ,ív célokból p u sz­
tán megrericfézett publicitás küzdelm e eldöntetlen; sem m i eset­
re sem bizonyos, hogy a politikai hatalom gyakorlásának és
kiegyensúlyozásának a szociális állam által el rendelt n yilván os-
saga felülkerekedik a pusztán a helyeslés céljaira előállított
nyilvánosságon de, akárcsak a polgári nyilvánosság eszm éje'
liberális kibontakozásának korszakában, nem tekinthető puszta
ideológiának - talán éppen annak az ideológiává lefokozott
eszm ének a dialektikáját valósítja meg.

közi követelményhez mint a Népszövetség szankciós eszközéhez magasröp-

rtu~feményeket~füzött, a kormányok ténylegesen növekvő mértékben arra
kényszerültek, hogy aj/ilagkozvélemeiiyre legalább propagandisztiküsan

Fraenkel: Öffentliche Meinung und international Politik. Recht und Staat,

255/256 füzet, Tübingen, 1962. - Más vonatkozásban, nevezetesen a fegy­
verkezés hatékony ellenőrzésének kérdésével kapcsolatban, a nyilvánosság
fontossá vált a nemzetközi viszonyok elveként. Niels Bohr évekkel ezelőtt az
Egy esült Nemzetekhez intézett levelekben proklamálta a „nyílt világ" alap­
elvét, Oskar Morgenstem kimutatja a haditechnikai haladás publicitásának
öszszefüggését a stratégia követelm ényeivel az atomkorszakban. Lásd
O. Morgenstem: Strategie heute. Frankfurt, 1962. (Különösen a 292. és köv. 1.)
Hanno Kestingé (Der eschatologische Zwang zűr Rationalitat, in: Ztschr.
Merkúr, 179. füzet, 1963. jan. 71. és köv. 1.) az érdem, hogy észrevette a Kanttól
Morgenstemig megőrzött történelemfilozófiai összefüggést: a béke eszméjét
ma éppúgy, mint akkor összekötik a nyilvánosság elvével, akkor egy morális
felelősségű becsületessé válás, ma pedig a nemzetközi érintkezés stratégiai­
lag kikényszerített enyhítésének reményében; a cél azonban ugyanaz maradt -
a népiek közötti, mind kényesebbé váló természeti állapot likvidálása. Lásd erről
R. Áron: Frieden und Krieg. Eine Theorie der Staatenwelt. Frankfurt am Main, 1962.
' Elhanyagolom a politika és a tudomány közötti új kommunikációs formákat;
ebben az összefüggésben a demokratikus nyilvánosság feladatai kibővülnek
a technikai haladás ellenőrzésének feladatával. Lásd Krauch: Technische
Information und öffentliches Bewusstsein. Zschrft. Atomzeitalter, 1963. 235. és
köv. 1. Továbbá J. Habermas: Verwissenschaftlichte Politik und öffentliche
Meinung. In: Festschrift F. H. Barth. (Hg. R. Reich) Zürich, 1964. 54. 1. Uő.:
Wissenschaft und Politik. Zschrft. Offene Welt, Nr. 86.1964. 413. és köv. 1.
 VII. A KÖZVÉLEMÉNY FOGALMÁRÓL

24. § A közvélemény mint államjogi fikció - és a fogalom '

szociálpszichológiaifelbomlása

A „közvélem ény" m ás-m ás jelentést vesz fel, aszerint, hogy úgy

veszik-e igénybe m int a szociális és politikai hatalom gyakorla
sának kritikai fórum át, melyet norm ative rendelnek el, vagy
pedig receptív fórumként használják fel a szem élyek, intézmé­
nyek, fogyasztási javak és program ok érdekében manipulative
v agy dem onstratíve elterjesztett publicitással kapcsolatban. A
nyilvánosságon belül konkurál egym ással a publicitás két for­
mája, „a" közvélem ény azonban közös címzettjük - de volta­
képpen m i is a közvélem ény?
A publicitás és a közvélemény két oldala között n em a norma
és a tény viszonya áll fenn - m intha ugyanarról az elvről volna
szó, m elynek tényleges hatékonysága csupán elm arad a tőle
m egkövetelt hatékonyságtól (és ennek m egfelelően a közönség
tényleges m agatartása a tőle elvárttól). Ily m ódon a közvéle­
m ény ideális fogalm át össze lehetne egyeztetni reális alakjával;
de nyilvánvalóan nem erről van szó. Ellenkezőleg, a publicitás-'
funkciói, a kritikaiak és a m anipulatívak, világosan különböz­
nek egym ástól. Ezek ellentétesen m ozgó társadalm i hatásösz-
szefüggések részei. A közönséggel szem ben m indkét alak más-;
m ás m agatartási elvárást állít: az egyik, h ogy a m ár bevezetett.
m egkülönböztetéshez kapcsolódjunk, a közvélem ényhez, a ■
m ásik a nem nyilvános vélem én yh ez fordul. Címzettjével
együtt a kritikai publicitás sem tisztán norm a. Bármennyire ‘
m egváltozott is strukturálisan társadalm i alapja a polgári jogál­
lam kezdetei óta, alkotmányjogilag intézm ényesített norma- '
ként m égiscsak jelentős részét szabja m eg azoknak az eljárások-:
nak, am elyekhez a politikai hatalom gyakorlása és kiegyensú­
lyozása ténylegesen kötődik. Ez a publicitás „létezik", éppen :
úgy, mint cím zettje, mely az általa tételezett m agatartási elvá-
Jfc, rásoknak eleget tesz - term észetesen nem a közönség a m aga
* egészében, hanem éppen csak m űködőképes helyettesítője. Az
j viszont m ás, m égpedig em pirikus m ódon eldöntendő kérdés,
s hogy" a publicitásnak ezek a funkciói milyen területeken vannak
í í; érvényben, és a hozzátartozó közönség milyen méretekben és
milyen feltételek között létezik m ég m a is. Másfelől a publicitás
c konkuráló alakja az ő cím zettjével egyetem ben nem tekinthető
g.maradéktalanul ténynek; sajátos önértelm ezés kíséri, melynek
■ normatív, kötelező ereje bizonyos mértékig ellentétbe is kerül­
' hét a „nyilvánosság befolyásolásának" közvetlen érdekeivel.
■; Jellemző m ódon ez az önértelm ezés éppen publicisztikai ellen-
u . felétől kölcsönöz néhány elemet.
Annak az államjogi és politológiai elemzésnek, m ely az alkot­
mány norm ái és a szociális-állam i töm egdem okráciák aikotmá-
®íiyának realitása közötti viszonyt tanulm ányozza, ki kell tarta-

Í
ni a a közvélem ény intézm ényesített fikciója mellett, anélkül
;azonban, h ogy ezt az állam polgári közönség m agatartásában
reális m ennyiségként m ár közvetlenül is azonosíthatná. Azt a
nehézséget, m ely ebből adódik, Landshut határozta m eg. E g y ­
részt rögzíti azt a tényt, h ogy „a közvélem ény helyébe a m eg ­
határozatlan, hangulatszerű hajlam lép. Ezt m eghatározott in­
tézkedésekés esem ények útján m indig ilyen vagy olyan irányba
vezetik. E z a hangulatszerű hajlam úgy hat, m int a csúszó
rakomány egy him bálódzó hajón ."1 M ásrészt emlékeztet arra,
jtögy a szociális-állam i töm egdem okráciák alkotm ányos intéz­
ményei intakt közvélem énnyel szám olnak, m ert a politikai u ra­
lom legitimációjának m ég m indig ez az egyetlen elism ert alapja:
j,,Amodem állam előfeltétele a népszuverenitás m int saját igaz­
ságának elve. A népszuverenitásnak viszont a közvélem énnyel
l&ll azonosnak lennie. H a nem végeznék el ezt a beszám ítást,
fia a közvélem ényt nem helyettesítenék be mint az összesség
- számára kötelező döntések egész tekintélyének forrását, akkor

I
,

j
í-

1
! Landshut: Volkssouverenitát und öffentliche Meinung. In: Fcstsschrift fü r Lám;.
Hamburg, 1953. 583.1. Továbbá H. Huber: Öffentiiche Meinung und Demok-
ralié In: Festgabe fü r Kar! Weber. Zürich, 1950. 34. és köv. I. K, Lohmann:
; ParlamentarismusundPublizisttk. In: TymbosfiirA hlm m n, Berlin, 1952.198. és
köv. 1.
I
f. . 333
 lo ö ^Ll/fN MViLu/ifjoSS 'VC, ^£
ta n riffit."2 H a a politikailag m űködő nyi} /ánosságn ak az alkot­
mányjogi norm ákban benne rejlő parancsolatát3 nem akarjuk
egyszerűen kiszolgáltatni a szétesőben levő polgári nyilvános­
ság tényszerűségének, akkor anélkül, hogy naiv m ódon kitarta­
nánk az uralom racionalizálásának eszméje m ellett,4 a közvéle­
m ény fogalm ának definiálásához elvileg két ú t kínálkozix.
A z egyik a liberalizmus p o zícióihoz vezet vissza, am ely a
dezlntegrált nyilvánosság viszonyai között szeretné m egőrizni
(D a nyilvánosságra alkalmas és vélem ényform áló reprezentánsok
belső körének kommunikációját, a pusztán helyeslő közönség
közepette az okoskodó közönséget. „Érthető, hogy a hangula­
tok, hom ályos vélem ények, népszerűsítő nézetek zagyvaléká-
ból, ahogyan ezeket a tömegközlési eszközök elterjesztik, sok­
kal nehezebben tud csak kialakulni a közvélem ény, m int azok­
nak a különböző nagy vélem ényáram latoknak a vitájából, am e­
lyek a polgári társadalom ban viaskodtak egym ással. Ennyiben
el lehet ismerni, h ogy a közvélem énynek m a nehezebb érvénye­
sülnie, m int valaha is."5 Hennis ezt a tényállást term észetesen
csak azért konstatálja, hogy bizonyítsa sajátos intézkedések

delm ességet biztosítsanak „a viszonylag legjobban informált,

legintelligensebb- ésJefim orálisahh polgárok által képviselt ál­
láspontnak"6, gjint közvélem énynek a közönséges vél em énnyel
' szem ben. A nyilvánosság egyik m ozzanatát, m ely az ésszerusé-
get szavatolja, m ásik m ozzanatának, az általánossáenak az árán ~

Lh M
2 Landshut: i. m. 586.1.

ö
3 Természetesen maga a közvélemény npm tPtpW oR p a m a Sc ° nmrihnn nőm
jogi fogalom: implicite azonban a normarenuszer feltételezi mint szociális
mennyiséget, amely meghatározott alapjogi garanciák szellemében és egyes
Q pribliLitas-etSirafiok elvárasának megfelelően működik.
4 így A. Sáuvy: Vöm Einfluss der Meinúng'auf die Macht. Diogenes, 14/15. füzet,
1957. 253.1. „Úgy tűnik, hogy a legkevésbé kellemetlen kényszer az igazság, a
világosság kényszere, vagyis ellenőrzés egy teljesen felvilágosult közvélemé­
nyen keresztül." Megmarad a politikai uralom racionalizálásának eszméje; a
teljes publicitás kívánt rendszere „továbbmegy, mint a hatalmak klasszikus
megosztása, mert a hatalom maga osztja meg és szórja szét önmagát". E
racionalista elképzelés azonban naivnak bizonyul egy okoskodó közönség
materiális előfeltételeivel szemben.
5 W. Hennis: Meinungsforschung und reprásentative Demokratie. Recht und
Staat, 22/201. füzet, Tübingen, 1957.56.1.
6 Uo. 26.1.

334
 kell m egm enteni (mely az általános hozzáférhetőséget szavatol­
ja). hkozben a reprezentáció hierarchikus m inőségeivé önálló­
sulnak azok a m inősítések, am elyeket m int a közönséghez való
tartozás szociális kritériumait a m agánem berek egykor az áru ­
forgalom és a társadalm i munka szférájában m egszerezhettek.
A zzal a bázissal m ár nem lehet számolni: ezt a reprezentációt
az adott viszonyok között m ár nem lehet szociológiailag kielé­
gítően m eghatározni.7
vA másik út a közvélem énynek ahhoz a fogalm ához vezet,
amel^_egészen eltekint az olyan m ateriális kritériumoktól, m int
racionalitas es reprezentáció, és intézm ényi kritériumoKra kor­
látozódik. Íg y Fraenkel a közvélem ényt egyenlővé teszi a p a r­
lamentben uralkoaó és a korm ány szám ára kötelező felfogással:
„A 'parlam enti vita segítségével a közvélem ény tudom ására
h ozza a korm ánynak kívánságait, a korm ány pedig a közvéle­
m énynek politikáját"8 - a közvélem ény uralkodik, de nem kor­
m ányoz. Leibholz elveti a korm ánynak és a parlam entnek mint
a közvélem ény szócsövének ezt a szem beállítását: a politikailag
szereplő szerződő felek m indig a pártok, a korm ány és az
ellenzék szerepében. A pártok akarata m indig azonos a válasz­
tópolgárok akaratával, úgyhogy a közvélem ényt a m indenkori
uralkodó párt reprezentálja. „Anogyan a népszavazásos d e­
m okráciában a választópolgárok többségének akaratát azono­
sítják a nép mindenkori összakaratával, úgy a pártokon alapuló
állam m űködő dem okráciájában a korm ányban és a parlam ent­
ben mindenkor többségben levő párt akaratát azonosítják a
Volonté G énérale-lal."! A nem nyilvános vélem ény mint „köz "-
vélem ény csak a pártok feldolgozásában tesz szert egzisztenci­
á r a . - M indkét változat szám ot vet azzal a tényállással, h ogy a
töm egdem okratikus vélem ény- és akaratkialakítás folyam atá­
ban a közvélem énynek az őt m ozgósító és integráló szerveze­
tektől függetlenül m ár alig van politikailag fontos funkciója.
U gyanakkor azonban ebben rejlik ennek az elméletnek a gyen-

7 F. G. Wilson: Public Opinion and the Middle Class. The Review o f Politics, 17.
köt. 1955.486-510.1.
8 E. Fraenkel: Parlament und öffentliche Meinung. In: Festgabefü r Herzfetd. Berlin,
1957.182.1.
9 Leibholz: i. m. 94.1.

335
gesége is; amennyiben a közönséget m int a közvélem ény szub:
iektumát helyettesíti azokkal a fórum okkal m elyek révén poli­
tikailag még_egvedül cselekvőképes, annyiban a közvélem ény­
nek P7. a f n a a l m a n p t n r ■■ p-7o n a k n 7 v p lp -

m én yen" nem látszik, hogy nyilvános kom m unikáció v a gy m e-

diatizálás útján jött-e létre; miközben az is nyitott kérdés m arad,
hogy ezen a címen pusztán a m egfogalm azódásra nem is képes
töm egszerű hajlam közvetítését kell-e érteni, vagy pedig olyan
vélem énynek a lefokozását, am ely nagyon is képes a felvilágo­
sodásra, am elyet azonban erőszakkal helyeslő visszhanggá vál­
toztattak.
A közvélem ény államjogi fikcióját m ár a közönség reális
m agatartásában sem lehet azonosítani; fiktív jellegét azonban
az sem szünteti m eg, ha m eghatározott politikai intézmények
velejárójának tekintjük, miközben általában elvonatkoztatunk
a közönség m agatartásának szintjétől. Ezért az em pirikus társa­
dalom kutatás pozitivista pátosszal erre a szintre tér vissza,
hogy a „közvélem ényt" közvetlenül állapítsa meg. Ez persze
fordítva elvonatkoztat az intézményi szem pontoktól, és csakha­
m ar a közvélem ény fogalm ának mint olyannak szociálpszicho­
lógiai feloldásához jut el.
A „közvélem ény", m ely m ár a század közepének liberaliz­
m usa szám ára is problém át jelentett, a XIX. század utolsó ne­
gyedében tökéletesen problematikus tényezőként tudatosul.
Egy 1879-ből szárm azó, a „közvélem ény értékéről és lényegé­
rő l" szóló értekezésben a késői liberalizmus rezignált stílusában
ez olvasható: „így jelenleg a tények újdonsága és a változtatás
szükséglete olyannyira döntővé vált, hogy a közvélem ény épp­
ú gy nélkülözi a történelm i hagyom ány szilárd ta rtá sá t... m int
azon n agy férfiak gondolati m űhelyének hathatós előm unkála­
tait, akik elvekben hittek és értük m indent feláldoztak. A m i száz
évvel ezelőtt a társadalom ban a kortársak hite szerint az egyén­
re nézve kötelező erejű elv volt (nevezetesen a közvélem ény),
az az idők folyam án jelszóvá vált, m ely a kényelmes és szelle­
mileg tunya töm egnek ürügyet nyújt arra, hogy az önálló gon­
dolati m unka alól kivonja m ag át."10 Scháffle m ár egy fél évti­

10 F. von Holtzendorff: Wesen und Wert der öffentlichen Meinung. München, 1879.
91. 1. Lásd E. Hölzen: Wandel und Begriff der öffentlichen Meinung im 19.
Jahrhundert. (Disszertáció.) Hamburg, 1958.

336
zeddel előbb a közvélem ényt a „töm eg form átlan reakciójának"
telalHelLe, és ja z áítaianos vagy valam ilyen speciális közönség
nézeteinek, értékítéleteinek vagy akarati hajlamainak kifejezé­
sekére " definiálta.11 Ezzel m egtört az a norm atív varázslat,
amellyel az államelmélet a fogalm at körülvette - a közvélem ény
a szociálpszichológiai kutatás tárgyává válik. Mint „töm egvéle­
m én y t" - melynek formájában először behatóan T arde12elem ez­
te - kiemelik a politikai intézmények funkciókapcsolatából, és
rögtön m eg is fosztják attól a jellegzetességétől, hogy „nyilvá­
n os" vélem ény; a töm egeken belüli kom m unikációs folyam at
termékének tekintik, amely nincs is a nyilvános vita elveihez
kötve, és am ely a politikai uralom ra nem is vonatkozik.
A m ikor egyes állam tudósok, valam ilyen m űködő popular
governm ent benyom ásának hatására - m int Angliában Dicey,
az USA-ban Bryce13 - mégis m egőrzik ezt az összefüggést a
közvélem ény szociálpszichológiailag persze m ár reflektált fo­
galm ával kapcsolatban, akkor kiteszik m agukat a hiányos em ­
pirikus m egb ízh atóság vádjának. Ennek p rototíp u sát alkotja
A. F. Bentley korai kritikája, aki hiányolja „a quantitative analy­
sis of public opinion in term s of the different elements of the
population" (a közvélem ény kvantitatív elem zését a népesség
különböző elemeiben), nevezetesen „an investigation of the
exact things really w anted under the cover of the opinion by
each group of the people, with time and place and circumstances
all taken up into the center of the statem ent" (pontosan azoknak
a dolgoknak a vizsgálatát, melyeket a vélem ény leple alatt
m inden egyes népcsoport valóban kívánt, megjelölve a helyet,
az időt és a körülményeket). Ezért Bentley tétele így hangzik:

11 A. Scháffle: Bau und Leheti des sozialen Körpers. Tübingen, 1896. V. köt. 191.1.
12 G. Tarde: L'Opinion et la Foule. Paris, 1901.
13 A. V. Dicey: Law and Public Opinion in England. London, 1905.; J. Bryce: The
American Commonwealth. 1889. 2. kötet, németül: Amerika als Staat und Gesell­
schaft. Leipzig, 1924. Bryce hagyományát követi A. L. Lowell ismert vizsgálata:
Public Opinion and Popular Government. N. Y., 1913. Ő is hangsúlyozza: „Public
opinion to be worthy of the name, to be the proper motive force in a democ­
racy, must be really public; and popular government is based upon the
assumption of a public opinion of that kind." (A közvéleménynek, hogy méltó
legyen nevéhez, hogy a demokrácia tényleges mozgatóereje legyen, valóban
közvéleménynek kell lennie; és a népi kormány egy ilyenfajta közvélemény
feltételezésén alapul.) Uo. 5.1.

337
 „There is no public o p in io n .., but activity reflecting or repre­
senting the activity of a grou p or set of g rou p s."14 (Közvélemény
n in cs... hanem olyan tevékenység van, am ely egy csoportnak
vagy csoportok egy halm azának a tevékenységét fejezi ki vagy
tükrözi vissza.)
A public opinion bizonyos csoportfolyam atok szociálpszi­
chológiai elemzésének cím évé változott; tárgyát a következő­
képpen határozza m eg: „public opinion refers to peoples atti­
tudes on an issue w hen they are m em bers of the sam e social
g ro u p "15 {a közvélem ény bizonyos emberek állásfoglalásaira
u tal valam ely kérdéssel kapcsolatban, ha ugyanannak a társa­
dalm i csoportnak a tagjai). A definíció világosan elárulja, hogy
a közvélem ény történeti fogalm ából m it emelt ki pozitivista:
m ód on az évtizedekig tartó elméleti és főleg empirikus-metodi­
kai fejlődés. Először a publicot, m int a közvélem ény szubjektu­
m át azonosították a m ass-szel, majd a grouppal, m int két vagy;
több eg y én k om m u n ik ációs és in terak ció s folyam atának
szubsztrátum ával. A „csop ort" elvonatkoztat a szociális és töri
ténekni előfeltételek töm egétől, továbbá az intézm ényi eszkö­
zöktől, és teljesen eltekint azon társadalm i funkciók szövedékéi
tői, melyek egykor m egh atározó jelentőségűek voltak abban a
vonatkozásban, hogy a m agánem berek specifikus m ódon poli­
tikailag okoskodó közönséggé egyesültek. - N em kevésbé el­
vontan fogják fel a „vélem én yt" is. Eleinte az opiniont azonosít­
ják a vitás kérdésben történő m egnyilatkozással (expression on
a controversial topic16), később egy m agatartás kifejezésével!
(expression of an attitude17) és azután m agával a magatartással*
(attitude18). Végül m ár arra sincs szükség, hogy valamilyen
vélem ény képes legyen verbaiizálódni; m ár nem csak az elkép-

14 P. A. Palmer nyomán idézve: The Concept of Public Opinion in Political

Theory. In: Berelson és Janowitz: i. m. 11.1.
15 L. W. Doob: Public Opinion and Propaganda. N. Y,, 1948. 35.1. Hasonlóan: N.J.
Powell: Anatomy o f Public Opinion. N, Y., 1951.1. és köv. 1.
16 W. Albig: Public Opinion. N. Y„ 1938.3.1.
17 M. B, Ogle: Public Opinion and Political Dynamics. Boston, 1950. 48.1.
18 Doob: i. m. 35.1.: „In this sense it might appear as though public opinion exists
whenever people have attitudes." (Ebben az értelemben úgy tűnhet, mintha
a közvélemény mindig létezne, valahányszor csak az embereknek vannak ‘
magatartásaik.)
Jk zelésekben m egnyilvánuló szokásokat, a vallást, a népszoká-
: \ fisok, az erkölcs és a közönséges „előítélet"' alakította vélem ényt
foglalja m agában, amellyel a XVIII. században a közvélem ényt
, ' kritikailag szembeállították, hanem tulajdonképpeni viselkedé-
i sim ódokat is. A z ilyen véleményt csak azért illeti m eg a nyilvá-
í - nosság attribútum a, m ert csoportfolyam atokkal függ össze. A zt
a kísérletet, hogy a közvélem ényt m int egyéni vélemények gyűj­
tem ényét („collection of individual opin ion s") h atározzák
r meg,19 h am aro san helyesbítik a csoportviszonyok elemzése
alapján: „w en eed concepts of w hat is both fundam ental or deep
i - and also com m on to a grou p ",20 (arról kell fogalm at alkotnunk,
ami valam ely csoport szám ára alapvető is és alapos is, továbbá
1 közös). A csoportvélem ény akkor szám ít „köz"-vélem énynek,
ha szubjektíve felülkerekedett m int uralkodó vélemény: az

Í
egyes csoporttagnak van (esetleg téves) elképzelése viselkedé-
t‘ sénekés vélem ényének súlyáról, nevezetesen arról, hogy a többi
í tag közül kik és hányán osztják vagy utasítják el az általa
képviselt vélem ényt vagy szokást.2,
I Lazarsfeld energikusan rám utatott arra, hogy a közvélem ény
szociálpszichológiai fogalmáért túl nagy ár volt az összes lénye-
* gcs szociológiai és politológiai m om entum kiküszöbölése; ezt
néhány példán szembeállítja az állam elm életi tradíció'" fogal­

!
mával, h ogy azután persze ő is megelégedjék a „classical-em pi-
l ricalsynthesis"pusztaposztulálásával.‘'', M égis első lépést jelent
| ebbe az irányba a vizsgálat területének kiszélesítése a csoport-
dinamikán túl a közvélem ény intézm ényeire, nevezetesen a
: tömegközlési eszközök és a vélem ényfolyam atok viszonyára,
ff' Hogy m ég a kom munikációs struktúrának ezek a vizsgálatai is
mennyivel inkább a pszichológiai kapcsolatokat ragadják m eg
\ mint az intézm ényi viszonyokat, azt tipikusan mutatja a two-

jjl 19H. L. Child, idézi Poweli; i. m. 4.1.

“ Hyman: Towards a Theory of Public Opinion. Public Opinion Quarterly, XXi.
é v i , 1. füzet, Spring, 1957.58.1.
P. R. Hofstátter: Psychűlogíe der öffentlichen Meinung. Wien, 1949. 53. és köv. I.
22Ld. erről D. W. Minor: Public Opinion in the Perspective of Political Theory.
• Western Political Quarterly, 13. köt. 1960. 31—44.!.
: jr 13 Lazarsfeld: Public Opinion and Classical Tradition. Public Opinion Quarterly,
i. m. 39. és köv. 1.
 step-flow of com m unication*24 Önmagában érdekes tétele. Csak?
akkor történik azonban fontosabb lépés azon az úton, mely aí
közvélem ény klasszikus fogalm ának és szociálpszichológiai?
szurrogátum ának m egkívánt szintézise felé vezet, am ikor feK||
elevenítik a politikai uralom fórum aihoz fűződő, eddig háttérbe
szorított viszonyt. „A közvélemény az uralom korrelátum a... _■
valam i, ami politikailag csak az uralom és a nép közötti mégha-1
tározott viszonylatokban létezik."23
Csakhogy, am ilyen kevéssé öleli fel az informális kommuni­
kációs folyam atok dimenzióját a közvélem énynek az a fogalma/
m ely a politikai hatalom gyakorlásában szerepet játszó intézmé­
nyekhez van kötve, m ásrészről éppoly kevéssé tud a közvéle­
m ény szociálpszichológiailag csoportviszonyokban feloldott
fogalm a ism ét ahhoz a dim enzióhoz kapcsolódni, melyben é
kategória egyk or stratégiai jelentőségét kibontakoztatta, és
am elyben m ég m a is m int államjogi fikció, elkülönült, a szocio­
lógusok által nem túlságosan kom olyan vett létezését folytatja,26 §
H a egyszer a közvélem ény szubjektumát - ebben a strukturális
változásnak nem csak a fogalm a fejlődik k i - olyan mennyiségre
vezették vissza, am ely a nyilvánosság és a m agánszféra különb­
ségével szem ben sem leges: a csoportra; és h a m aga a közvéle­
m ény olyan csoportviszonyban oldódik fel, mely az ésszerű
kom m unikáció és az irracionális azonosulás különbségével !
szem ben sem leges, akkor a csoportvélem ények és a közhatalom %
viszonyát is csak a közigazgatás segédtudom ányának keretem
belül lehet m egfogalm azni; ehhez a definícióhoz v ezet Schmidt-
ch en kísérlete: „Eszerint bármelyik népcsoport m inden olyaii
viselkedési m ódját közvélem énynek lehetne nevezni, amely
alkalm as arra, h ogy az uralom céljait, struktúráit és praktikáit
m ódosítsa vagy konzerválja."27 Ez a fogalom oly tökéletesen
ignorálja a politikailag m űködő nyilvánosság igényét - noha a

* a kommunikáció kétlépcsős folyamata

24 Összefoglalóan: E, Katz ugyanilyen című tanulmánya, Public Opinion Quar­
terly, i. m. 61. és köv, 1. Lásd továbbá: Katz és Lazarsfeld: Personal Influence.
Glencoe, 1955.
25 Schmidtchen: i. m. 255.1.
26 Lásd H. Schelsky: Gedanken zűr Rolle der Publízistik in der modemen
Gesellschaft. In: A u f der Suche nach Wirklickkeit. Düsseldorf, 1965, 310.1.
 szociális állam dem okratikus nyilvánossági kényszere mégis
csak ehhez kapcsolódik hogy empirikusan kezelve még a
nyilvánosság nem létezését sem lehetne kimutatni. A közvéle­
ményt u gyanis úgy minősíti, m int a kormányzási és igazgatási
gyakorlat lehetséges súrlódási ellenállását, melyet a közvéle­
mény-kutatás eredm ényeinek és ajánlatainak megfelelően lehet
diagnosztizálni és alkalm as eszközökkel manipulálni: ezek
ugyanis „képessé teszik a korm ányt és szerveit, hogy olyan
realitást vegyen figyelembe, m elyet a politika által leginkább
érintettek reakciója hoz létre". A közvélem ény-kutatás azt a
feladatot látja el, hogy m egbízható, feed back (visszacsatolás)-
szerű szúrópróbákat készítsen erről a realitásról azoknak az
intézm ényeknek és grém ium ok nak, m elyeknek funkciója:
. .összhangba hozni a lakosság viselkedését a politikai célkitű­
zésekkel"28; a s z e r z ő n em m a ra d a d ó s á llítá s á n a k b iz o ­
nyításával.29 A közvélem ényt eleve azon m anipulációra való
tekintettel definiálja, melynek segítségével a politikailag ural­
m on levőknek m indenkor m eg kell kísérelniük, „hogy a lakos­
ság diszpozícióit összhangba hozzák a politikai doktrínával és
struktúrával, a szakadatlanul folyó döntési folyamat ered m é­
nyeivel és fajtájával".30 A közvélem ény még ott is az uralom
tárgya m arad , ahol ezt engedm ényekre vagy újra orientációkra
készteti; a közvélem ény nem kötődik sem a nyilvános vita
szabályaihoz vagy egyáltalán a verbalizáció form áihoz, sem
pedig politikai problém ákkal nem kell foglalkoznia vagy éppen
politikai fórum okhoz fordulnia.31 Az uralom hoz való viszony
úgyszólván észrevétlenül tartozik hozzá: az autók és hűtőszek­
rények iránti „m agánkívánságok" éppúgy a „közvélem ény"
kategóriájába tartoznak, m int bárm ely ik csoport összes viselke­
dési módjai, ha fontosak a szociális állam uralmi és igazgatási
funkcióinak gyakorlása szem pon tjáb ól/2

“ Uo. 149.1.
29Uo. 149. és köv. 1.
30 Uo. 265.1.
11 Ebben az értelemben E. Noelle: Die Tráger der öffentlichen Meinung. In: Dir
öffentliche Meinung. (Hg. Löffler) i. m. 25. és köv. L Lásd főleg a 29.1. példáját.
32 Lásd e felfogásról kritikailag F. Zweig: A Note on Public Opinion Research.
Kyklos, X. köt. 1957.147. és köv. 1.

341
 25. § Egy szociológiai tisztázási kísérlet

A közvélem ény-kutatás anyaga - tetszőleges népességcsopor­

tok tetszőleges vélem ényei - attól m ég nem minősül közvéle­
m énynek, ha politikailag fontos m egfontolások, döntések és
intézkedések anyagává teszik. A kutatás kritériumai által meg­
h atározott csoportvélem ények visszakapcsolása akár a kor­
m ányzás és igazgatás folyam ataira, akár a politikai akaratkiala­
kításra, melyet a dem onstratív vagy m anipulatív m ódon kifej­
tett publicitás befolyásol - nem hidalhatja át a közvélemény
államjogi fikciója és fogalm ának szociálpszichológiai feloldása
között tátongó szakadékot. A közvélem ény történetileg értel­
m es, elméletileg világos és em pirikusan m eghatározható fogal­
m a, mely kielégíti a szociális állam alkotm ányában normative
kifejezett igényeket, csak m agából a nyilvánosság struktúravál­
tozásából, fejlődésének dimenziójából alakítható ki, A publici­
tás két alakjának összeütközését, am ely m a m eghatározza a
politikai nyilvánosság arculatát, kom olyan kell venni mint a
szociális-állami berendezkedésű ipari társadalom demokratizá­
lásának fokmérőjét.33 N agy szám ban szerepelnek nem nyilvá­
nos vélemények, és „a" közvélem ény valóban fikció; Összeha­
sonlító értelemben m égis ragaszkodni lehet a közvélemény fo­
galm ához. A szociális állam alkotm ányának realitását ugyanis :
olyan folyam at gyanánt kell felfogni, am elynek során megvaló­
sul a politikailag m űködő nyilvánosság ~ a politikai uralom és
a szociális hatalom gyakorlását hatékonyan alávetik a demok­
ratikus nyilvánosság kényszerének. Eszerint a társadalmi-álla­
m i fejlődésnek ebből a dimenziójából lehet azokat a kritériumo- -
kát kibontani, melyeknek alapján a vélem ények nyilvánossá­
guk foka szerint m érhetők le; sőt, összehasonlító értelemben a
közvélem énynek ilyen em pirikus m egállapítása a legmegbíz- '
hatóbb eszköz ahhoz, hogy m egalapozott és összehasonlítható
kijelentésekhez jussunk valam ely tényleges alkotm ányi állapot
dem okratikus integrációjának értékéről.
A modellben két politikailag jelentős kom m unikációs szféra
állítható szembe: az egyik oldalon az informális, személyes, ■
nem nyilvános vélemények rendszere, a m ásik oldalon a formá­

33 Lásd fent, 327.1.

342
 lis, intézm ényi tekintéllyel felruházott vélem ények rendszere.
Az informális vélemények kötelező erejük foka szerint külön­
böznek: ennek a kommunikációs terü letiek a legalsó szintjén
verbalizálják a m agától értetődő, nem m egvitatott kulturális
beállítottságokat, a tulajdon reflexió szám ára rendszerint rejtve
m aradó kulturálódási folyam at felettébb tartós eredm ényeit -
például a halálbüntetéssel, a szexuális morállal stb. kapcsolatos
beállítottságot. A m ásodik szinten verbalizálódnak saj át élettör­
ténetünk kevéssé m egvitatott alaptapasztalatai, a reflexió köze­
géből ism ét alám erült szocializálás! sokkok m egm aradó ered ­
ményei - például a békével és háborúval kapcsolatos beállított­
ság, egyes biztonsági kívánságok stb. A harm adik szinten talál­
hatók a kultúripar által nyújtott, gyakran megbeszélt, m agától
értetődő élm ények, a tartós publicisztikai perm etezés vagy akár
a p ro p ag an d isztik u s m eg d olgo zás m úlékony eredm ényei,
amelynek a fogyasztók főleg szabadidejükben vannak kitéve.""1
Azokhoz a m agától értetődő kulturális beállítottságokhoz
képest, am elyek valam ilyen történelm i üledék gyanánt hozzá-
szám íthatók a term észetadta „o p in io n '-nak, az „előítéletének
szociálpszichológiai struktúrájában aligha m ódosult típusához,
a kultúripar által létrehozott m agától értetődő beállítottságok­
nak m esterségesebb és ugyanakkor mulandóbb jellegük van.
Ezek a vélem ények a csoport által m eghatározott „ízlés- és
hajlam csere" közegében alakulnak ki. A kívülről irányított vé­
lem ények ezen rétegének középpontját általában a család, az
: egykorúak csoportja, a munkahelyi vagy szom szédsági ism erő­
sök csoportja alkotja - a vélem énypresztízs és az inform ációirá­
nyítás sajátos struktúráival együtt, melyek a csoportvélem ény
kötelező erejét biztosítják.35 A z ilyen csoportok vélem énycseré­
jében m agától értetődő kulturális beállítottságok is szóhoz ju t­
nak; ezek azonban egészen m ás fajtájúak, mint azok a m eggyő­
ződésre tám aszkodó elképzelések, am elyek tulajdon jelentékte­
lenségüket anticipálva, csak ideiglenesen vannak forgalomban.
Akárcsak az „opinions", ezek is olyan norm arendszereket al­

34 A „véleményminőségeknek" egy másik megkülönböztetését adja ív Ríezler:

What is Public Opinion? Social Research, XI. köt. 1944.
W. Martgoid: Gegenstand undMetkode des GntppendiskussionsvcrfahrcnFrank­
furt, 1960.

343
 kotnak, m elyek alkalm azkodást követelnek, de inkább a változó
szabályai által csak ideiglenes engedelm ességet igénylő „divat"
szociális ellenőrzésének módján. Mint ahogy a m élyen gyöke­
rező tradíciók által közvetített, m agától értetődő kulturális be­
állítottságokat irodalom alattiaknak nevezhetnénk, ú gy a kul-
túripar által létrehozott beállítottságok bizonyos irodalom utáni
stádium ot értek el. A kultúripar által irányított véleménytartal­
m ak témájukká teszik a lelki és emberek közötti viszonyoknak
azt a tág szféráját, am elyet először a XVIII. században tárt fel a
m ag a szám ára a közönséghez kapcsolódó és az irodalomra
alkalmas szubjektivitás, az intakt polgári intim szféra keretein
belül. Akkoriban a m agánélet szférái m ég akkor is védettek
voltak, ha kifejezetten a nyilvánossághoz kapcsolódtak, m ert a
n yilvános okoskodás irodalm ilag közvetített m arad t. Ezzel
szem ben az integrációs kultúra egy lefokozott pszichológiai
irodalom konzervjeit szállítja közszolgáltatások gyan án t a ma­
gánfogyasztás - és a fogyasztásnak a csoport véleménycseréjén
belüli kom m entálása szám ára. Ez a csoport éppoly kevéssé
közönség, m int a kapitalizm ust m egelőző társadalm ak azon
formációi, m elyekben a régi vélem ények a hagyom ányok bizto­
sította m ódon kialakultak, és vita nélkül, egy „law of opinion"
hatásával forgalom ban m aradtak. N em véletlen, h og y a cso­
portkutatás és a közvélem ény-kutatás egyidejűleg fejlődött ki:
a vélem énynek az a típusa, m ely az ilyen csoportviszonyokből
alakul ki, m elyet előre m egfogalm azva vesznek át, m ely a
visszaadásnál flexibilis, alig vált belsővé és nem túlságosan
kötelező; e „p u szta" vélem ény, m ely am úgy is alkotórésze a
small talknak (csevegésnek), term észeténél fogva alkalmas a
felderítésre. A csoport kom munikációs folyam atai v agy közvet-,
lenül a töm egközlési eszközök befolyása alatt állnak, vagy , ami
a gyakoribb eset, az opinion leaderek közvetítésén keresztül
történnek. Ezek között gyakran m egtalálhatók azok a szemé­
lyek, akik reflektált, irodalm i és okoskodó viták során kialakí­
tott vélem ényekkel rendelkeznek. A m íg azonban az ilyen véle­
m ények kívül m aradnak az intakt közönség kommunikációs
kapcsolatán, addig szintúgy a nem nyilván os vélem ények
közé tartozn ak , h ab ár világosan különböznek a h árom másik
kategóriától.
A nem nyilvános vélem ények kom m unikációs szférájával a
kvázi közvélem ény cirkulációs szférája áll szemben. E formális
 véleményeket m egnevezhető intézm ényekre lehet visszavezet­
ni; ezeket hivatalosan vagy félhivatalosan jóváhagyják m int
hirdetményeket, közzétételeket, nyilatkozatokat, beszédeket
stb. Itt elsősorban olyan véleményekről van szó, amelyek a
lakosság tömegei felett viszonylag szűk körben cirkulálnak a
nagy politikai sajtó, általában az okoskodó publicisztika és a
politikai vagy politikailag fontos hatáskörökkel felruházott ta­
nácsadó, befolyásoló, döntést hozó szervek között (kormány,
kormánybizottságok, közigazgatási grém ium ok, parlamenti bi­
zottságok, pártelnökségek, szervezetek bizottságai, konszernek
igazgatóságai, szakszervezeti titkárságok stb.). Bár lehetséges,
hogy ezt a kvázi közvélem ényt a széles közönségnek szánják,
mégsem teljesíti a nyilvános okoskodásnak a liberális modell
értelmében vett feltételeit. M int intézményileg jóváhagyott v é­
lemények m indig privilegizáltak, és a „közönség" nem szerve­
zett töm egével sohasem alakítanak ki kölcsönös kapcsolatot.
Term észetesen a két szféra között m indig fennáll a töm egköz­
lési eszközök által irányított kapcsolat, azon dem onstratív vagy
manipulatív m ódon kifejtett publicitás révén, melynek segítsé­
gével a hatalom gyakorlásában és kiegyensúlyozásában érd e­
kelt csoportok igyekeznek népszavazásos követési készséget
kialakítani a m ediatizált közönségen beiül. Az irányított publi­
cisztikai befolyásolásnak ezt a m ód ját is a form ális vélem é­
nyek közé soroljuk, de m int „nyilvánosan m an ifesztált" v é ­
lem ényeket m eg kell különböztetni őket a „kvázi nyilvános
vélem ényektől".
A form ális és inform ális kom m unikációs szféra közötti
masszív kontaktuson kívül szórványos kapcsolat létezik az
okoskodó publicisztika és azon szem élyek között, akik m ég
megpróbálják vélem ényüket irodalm ilag kialakítani: nyilvá­
nosságra alkalmas, de ténylegesen nem nyilvános vélemény. A
magánemberek okoskodó közönségének kom m unikációs kap­
csolata szétszakadt; az egykor belőle kialakuló közvélemény
részben felbomlik közönség nélküli m agánem berek informális
véleményeire, részben a publicisztikaílag hatékony intézm é­
nyek formális vélem ényeiben összpontosul. A nem szervezett
m agánemberek közönségét nem a nyilvános kommunikáción
keresztül veszik igénybe, hanem a demonstratív vagy a manipula­
tív módon kifejtett publicitás hatásának kitéve, a nyilvánosan m a­
nifesztált vélem ények kom m unikációján keresztül.

345
 Ezzel szem ben szigorú értelem ben nyilvános vélem ény csak
olyan m értékben jöhet létre, ahogyan ezt a két kommunikációs
szférát a m ásik szféra, a kritikai publicitás közvetíti. Termé­
szetesen m a az ilyen közvetítés, szociológiailag jelentős nagy­
ságrendben csak úgy lehetséges, hogy a m agánem berek részt
vesznek a formális kom m unikációnak abban a folyamatában,
m elyet a szervezeteken belüli nyilvánosságok vezetnek. A ma­
gánem berek kisebbsége m ár tagja is a pártoknak és a nyilvános
szövetségeknek. Amennyiben ezek a szervezetek nemcsak a
funkcionáriusok és a m enedzserek szintjén, hanem valamennyi
szinten lehetővé tesznek valam ilyen belső nyilvánosságot, úgy
lehetőség nyílik majd kölcsönös kapcsolatra a magánemberek
politikai vélem ényei és a kvázi nyilvános vélem ény között,
Lehetséges, hogy ez a tényállás egészében véve egyelőre jelen­
téktelen tendenciát jelöl; empirikus kutatással kell megállapíta­
ni, m ilyen m éretei és milyen tényleges hatásai vannak ennek a
tendenciának; egyáltalán haladó v a g y talán retrográd tenden­
ciáról van-e szó. A nyilvános vélem ény szociológiai elmélete
szem pontjából azonban ez döntő jelentőségű, m ert megadja
annak a dim enziónak a kritérium ait, m elyben a nyilvános véle­
m én y a szociális-állam i töm eg d em ok rácia feltételei között
egyedül konstituálódhat.
U gyanolyan mértékben, ahogyan a kvázi nyilvános vélemé­
nyek a körükbe kerülő informális vélem ényeket m agukkal ra­
gadják és átalakítják, növekszik, az állam polgárok közönségé­
vel kibővülve, ennek a körnek a nyilvánossága is. M ivel termé­
szetesen a nyilvános vélem ény m int olyan sem m i esetre sem
„ad ott", s esetleg csak tendenciákat lehet izolálni melyek az
ad ott viszonyok mellett a nyilvános vélem ény kialakulását elő­
idézhetik, ezért a nyilvános vélem ényt csak osszehasonlítólag
lehet definiálni. Valamilyen vélem ény nyilvánosságának foka
ezen m érhető: milyen mértékben jön létre a tagok közönségének
szervezeten belüli nyilvánosságából; m ennyiben kommunikál
a szervezeten belüli nyilvánosság olyan külső nyilvánossággal,
am ely a töm egközlési eszközökön keresztül alakul ki az állami
intézm ények és a társadalm i szervezetek publicisztikai kapcso­
latában?
C. W . Mills a „közönség" és a „töm eg" szembeállításából
em pirikusan használható kritérium okat olvas ki a nyilvános
vélem ény definíciójához: „In a public as w e m ay understand the
 term, (1) virtually as m any people express opinions as receive
them. (2) Public com m unications are so organized that there is
: a chance im m ediately and effectively to answ er back any opini­
on expressed in public. Opinion formed by such discussion (3)
readily finds outlet in effective action, even against - if neces­
sary - the prevailing system of authority. A nd (4) authoritative
institutions do not penetrate the public, which is thus m ore or
less autonom ous in its operation." (Egy közönségben, ahogyan e
kifejezést érthetjük, (1) gyakorlatilag mindenki, akivel szemben
véleményt nyilvánítanak, m aga is vélem ényt nyilvánít. (2) A
nyilvános kom m unikáció felépítése lehetővé teszi, hogy b ár­
mely nyilvánosan kifejezett vélem ényre azonnal és hatékonyan
vissza lehet felelni. A z ilyen vélem énycserék során kialakult
nézetek (3) akadálytalanul ölthetnek tevőleges form át, ha szük­
séges, m ég az uralm on levő tekintélyi rendszerrel szem ben is.
Végül (4) az uralkodó intézmények nem hatolnak be a közön-
ségbe, így az m űködésében többé-kevésbé autonóm .)36 Ezzel
szemben a vélem ények oly mértékben veszítenek nyilvánossá­
gukból, am ennyire a „töm eg "37 kom m unikációs kapcsolatához
tapadnak: „In a mass, 1. far fewer people express opinions than
■receive them ; for the com m unity of publics becom es an abstract
collection of individuals w ho receive impressions from the m ass
media. 2. The com m unications that prevail are so organized that
it is difficult or impossible for the individual to answ er back
immediately or with any effect. 3. The realization of opinion in
action is controlled by authorities w ho organize and control! the
channels of such action. 4. The m ass has n o autonom y from
institutions; on the contrary, agents of authorized institutions
penetrate this m ass, reducing any autonom y it m ay have in the
formation of opinion by discussion."3k (A tömegben, 1. sokkal
kevesebben fejeznek ki vélem ényt mint ahányan befogadnak;
"mert a közönség olyan egyének absztrakt gyűjtem ényévé válik,
akikre a töm eghírközlési eszközök benyom ásokat gyakorolnak.
2. A fennálló kom m unikáció felépítése olyan, hogy az egyén

36 C. W. Müls: Az uralkodó elit. Bp., 1962. 333.1.

37 A „töm eg" politikai szociológiájáról lásd W. K o r n h a u s e r v iz s g á la tá t : The
Politics o f Mass-Society. G le n c o e , 1 9 5 9 .
38 Mills: i. m. 333-334. 1. Uo.: A szociológiai szemlélet. In: Hatalom, politika,
technokraták Bp., 1970. 293.1. és köv.

347
 szám ára igen nehéz vagy lehetetlen, hogy közvetlenül vagy -
hatékonyan visszafeleljen. 3. A vélem ények m egvalósítását el-
lenőrzésük alatt tartják azok a hatalmak, m elyek az üyen cselek-'
vés csatornáit szervezik és irányítják. 4. A töm eg nem független '
az intézm ényektől; ellenkezőleg, a hatalm i intézm ények ügynö­
kei beható Inak a töm egbe, s ezáltal meghiúsítanak m inden eset­
leges autonóm iát a vélem ények vita útján történő kialakításá­
ban.) Annak a vélem ényfolyam atnak, mely a nyilvánosság szét­
esésének feltételei között m egy végbe, ezeket az absztrakt meg­
határozásait könnyen beleilleszthetjük fejlődéstörténeti model­
lünk keretei közé:59 a tömegszerű kom m unikáció négy kritériu-'
m a olyan m értékben teljesül, ahogyan az informális kommuni­
kációs szféra a form álissal csupán a manipulatív vagy demonst- :
ratív m ódon kifejtett publicitás csatornáin keresztül v an össze- '
kötve. Ekkor a „kultúripar által terjesztett m agától értetődő
élm ényeken" túl a nem nyilvános véleményeket is integrálják a
„nyilvánosan m anifesztált" véleményeken keresztül egy fenn-:
álló rendszerbe, anélkül, hogy ezzel szemben bárm ilyen autó- '
nóm ia is m arad n a in the form ation of opinion by discussion (a
vita útján történő vélem ényform álás szám ára). Ezzel szemben ;
a szociális állam töm egdem okráciájának feltételei között csak
úgy alakulhat ki egy közönség kom m unikációs szférája, hogy a -
„kvázi n yilvános" vélem ény valósággal rövidre zárt körfolya­
m ata és az eleddig nem nyilvános vélem ények inform ális szfé- :
rája között közvetítés jön létre a kritikai publicitás révén, melyet 1
a szervezeteken belüli nyilvánosságok élesztenek fel. :
H asonló m értékben változnának m eg az egyetértés és konf-
liktus form ái, m elyek m a m eghatározzák a politikai hatalom -
gyakorlását és kiegyensúlyozását: az ily m ódon felülkerekedő
m ódszer a nyilvános vitában éppúgy fellazíthatná a nyomás '
gyakorlásával kikényszerített egyetértés formáit, m int ahogy -
enyhíthetné a nyilvánosság elől eddig elrejtett konfliktusok
kényszerform áit. A konfliktus és az egyetértés, éppúgy mint
m aga az uralom és a hatalom , melyeknek stabilitási fokát ezek
analitikusan fejezik ki, nem olyan kategóriák, am elyek felett
nyom talanul elsuhan a társadalom történeti fejlődése. A polgári :

39 Lásd H. Blumer: The Mass, the Public and Public Opinion. In: Berelson és
Janowitz: i. ni. 34. és köv. 1.

348
nyilvánosság stru k tú rav álto zásán tan u lm án yozh ató, hogy
mennyire az ő m űködőképességének fokától és fajtájától függ,
hogy vajon az uralom és hatalom gyakorlása m egm arad-e m int­
egy a történelem 'negatív állandója gyanánt - vagy pedig ez is
mint történelm i kategória, szubsztanciális változáson niegy ke­
resztül.
Spier, H., The Historical Development of Public Opinion, in: Speier,
Social Order and the Risks of War, New York 1952,323. és köv. 1.
Tarde, G., L'Opinion et la Foule, Paris 1901
Tönnies, F., Kritik der öffentlichen Meinung, Berlin 1922
Truman, D. B., The Government Process, Political Interests and Public
Opinion, New York 1951
Weippert, G., Öffentliche Meinung, in: Handwörterbuch d. Sozialwissen-
schaften, Gottingen 1961
Wilson, F. G., Public Opinion and the Middle Class, Rev. Pol., 17. köt.
1955,486. és köv. 1.
Wuttke, H., Die deutschen Zeitschriften und die Entstehung der öffentlichen
Meinung, Leipzig 1875
Zweig, F., A Note on Public Opinion Research, Kyklos, 10. köt. 1957,
147. és köv. 1.
 UTÓSZÓ

Felkai G ábor

Két évtizeddel az első m agyar kiadás megjelenése után veheti

kézbe az olvasók új nem zedéke Jürgen H aberm asnak1, a Frank­
furti Iskola m ásodik generációja legszélesebb körben elismerést

1 Jürgen Habermas 1929. június 18-án született Düsseldorfban. Gyermekéveit

Gummersbachban tölti. Nagyapja lelkész, apja a helyi ipari és kereskedelmi
kamara igazgatója volt. Ebben a kisvárosban éli meg - nem egészen 16 évesen
- Németország kapitulációját. A szülői házat az akkori politikai környezethez
való alkalmazkodás jellemezte, mellyel a család „nem azonosult ugyan teljesen,
de amelyet nem is bírált komolyan" (lásd „Interview mit Jürgen Habermas/'
In: D. Horster: Habermas zűr Einführung. Hannover, 1980.70.1.)
Az ifjú Habermas megütközve hall a rádióban a nürnbergi perről és ekkortájt
látja meg először a koncentrációs táborok borzalmairól készült filmhíradókat.
„Hirtelen megláttuk, hogy a rendszer, amelyben éltünk, politikailag bűnös
rendszer volt. Ezt sohasem gondoltam volna." (Uo. 71. 1.) Ezekből a tapasz­
talatokból táplálkozott Habermas azon, mind a mai napig fenntartott meggyő­
ződése, hogy az angolszász és a francia típusú parlamentáris demokráciák
feltétlenül megőrzendő történelmi vívmányokat jelentenek. De ekkortájt érik
azok a benyomások is, amelyek arra hívták fel figyelmét, hogy a demokrácia
sérülékeny intézmény még hazájában, s ezért rendkívül fontos az azokat
csorbító tendenciák állandó bírálálata.
1949-ben tesz érettségi vizsgát Gummersbachban. Ugyanettől az évtől kezdve
1954-ig - egy Zürichben eltöltött szemesztert leszámítva - Göttingenben, majd
Bonnban tanul filozófiát, történelmet, német irodalmat, közgazdaságtant és
pszichológiát. A filozófia doktora címet 1954. február 24-én szerzi meg a bonni
egyetemen az Erich Rothacker és Oskar Becker opponensek által elbírált Az
abszolútum és a történelem - A schellingi gondolkodás ellentmondásosságáról című
disszertációjával. Egyetemi tanulmányai befejeztével Habermas empirikus
szociológiát tanul, majd 1955 és 1959 között Th. W. Adorno, a Frankfurti Iskola
Amerikából hazatért legendás alakjának asszisztenseként dolgozik. Disszertá­
ciójával, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásával, amely az oktatási és
politikai reformokat követelő diákság egyik legfontosabb hivatkozási forrásá­
vá, az évek során pedig egyúttal a történeti szociológia egyik alapművévé vált,
mégsem Frankfurtban, hanem Marburgban habilitál 1961-ben. E meglepő tény
körülményeivel a szélesebb szakmai közönség csak néhány évvel ezelőtt ismer­
kedhetett meg R. Wiggershausnak a Frankfurti Iskola történetéről írott köny­
véből. Eszerint Max Horkheimer, a Társadalomkutató Intézet konzervatív

363
szerzett tagjának ifjúkori (és m ára klasszikussá vált) m ű vét,
A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozását, melynek itthoni
megjelenését elsősorban a tragikusan korán elhunyt Papp Zsolt
értő pártfogásának köszönhetjük.

fordulatot vett igazgatója, a filozófiai tanszék akkori vezetője akadályozta meg

a fiatal társadalomtudós frankfurti habilitálását, mert mind a disszertációt,
mind Habermas egyes korábban megjelent írásait - mindenekelőtt az 1957-es
irodalmi áttekintést a marxista ihletésű társadalomtudományi teljesítmények­
ről („Literaturbericht", megjelent Habermas Theorie und Praxis [1963] dmű
tanulmánykötetében), tűrhetetlenül „balosnak", s ezért őt magát a korabeli
politikai konstelláció szempontjából a frankfurti egyetemen nemkívánatos sze­
mélynek nyilvánította. Habilitációja után Habermas 1961 és 1964 között Hei-
delbergben filozófiát, 1964-től 1971-ig pedig a Frankfurt am Main-i Goethe
Egyetemen filozófiát és szociológiát tanít. Az 1968-as diáklázadások résztvevői
egyik szellemi atyjukat látták Habermasban, aki azonban hosszas viták után
elfordul a mozgalomtól, melynek képviselőit - szimbolikus erőfitogtatásaik
okán - felelőtlenséggel vádolja, szóvá tett panaszaikat pedig nem tartja társa­
dalmi méretekben elég általánosaknak (lásd Habermas: Protestbewegung und
Hochschulreform. Frankfurt/M., 1971.). Vélhetőleg - nyilván más szempontok
mellett - a számára kellemetlen frankfurti események emlékétől szabadulni akar­
ván 1971-ben a München melletti Stambergbe megy, ahol a „tudományos-techni­
kai életfeltételek kutatására" létrehozott Max Planck Intézet egyik igazgatójaként
tevékenykedik 1981-ig, amikor váratlanul visszatér a Goethe Egyetemre (lásd
erről indoklását: J. Habermas: „Warum ich die Max-Planck-Gesellschaft verlas-
se?" című cikkében a Die Zát, 1981. május 29-i számának 34. oldalán). Azóta újra
Frankfurtban oktat, 1983-tól újra rendes professzorként, később egy ideig az egye­
tem rektoraként, miközben külső munkatársa a müncheni Max Planck Pszicho­
lógiai Intézetnek. Jürgen Habermas számos tekintélyes egyetemen volt vendég­
professzor. 1980-ban a New School for Social Research (New York) díszdokto­
rává, 1983-ban a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, egy évvel
később pedig az American Academy of Arts and Sciences (Cambridge, Mass.)
tagjává választják. 1971-ben, 1984-ben és 1986-ban a Princeton, a Cornell, illetve
a Harvard Universityn tartott előadás-sorozatot. Munkásságát több alkalom­
mal ismerték el rangos tudományos díjak odaítélésével hazájában és külföldön
egyaránt. A hetvenes években a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli
tagjává választotta őt. A címet azonban Habermas éles hangú levélben vissza­
utasította, mégpedig a hazánkban akkortájt üldözött illetve az ország elhagyá­
sára kényszerített magyar filozófus kollégái (mások mellett Heller Ágnes,
Márkus György, Kis János, Vajda Mihály) sorsára hivatkozva, kifejezve azt a
szándékát, hogy nem kíván egy totalitárius rendszer kitüntetettje lenni. Haber­
mas politikai írásaiban azóta is szembeszáll az emberi jogok és a demokrácia -
akár Keleten (lásd: „Wo ist die fünfte Kolonne? Die Intellektuellen der Praxis­
Gruppé werden verfolgt" című cikkét a Die Zeit, 1981. jan. 23-i számának 34.
oldalán), akár Nyugaton (lásd a CSU egykori elnöke ellen írt cikkét, újranyom­
tatva: J. Habermas: Kleine politische Schriften I-IV, Frankfurt/M., 1981. 364. és
köv. 1.) - előforduló korlátozásainak egyes tendenciáival. - Jürgen Habermas
1992. márciusában látogatott először Magyarországra.

364
 A fiatal H aberm as szellemi-elméleti eszm élésének, az őt és
korosztályát ért korai eszm ei hatásokról első kézből későbbi
visszaemlékezései2 alapján tájékozódhatunk.
H aberm as először is a nácizm us által elnyom ott m o d em kul­
túra (expresszionista festészet és irodalom , Bauhaus, sartre-i
veretű egzisztencializm us, Franz Kafka, Rilke, Th. M ann, H.
H esse stb.) újrafelfedezését és -elsajátítását emeli ki m egh atáro­
zó élményként. A z egyetem re kerülve az ifjú H aberm as egy az
1910-es évek felfogásához kapcsolódó, politikamentes és m eg ­
lehetősen provinciális oktatási gyakorlattal találkozott; az an ­
golszász filozófiai irányzatok, az analitikus filozófiák vagy a
nagyobb szociológiai áram latok m ég nyom okban sem voltak
föllelhetők a tananyagban. Ez a helyzet néhány em igrációba
kényszerített ném et társadalom tudós visszatérésével jelentős
mértékben m egváltozott. René König és H elm uth Plessner új
lendületet adott a szociológiai gondolkodásnak; E m st Bloch és
Th. W . A dorno pedig - H aberm as ítélete szerint - a m arxista
tradícióról m utatta m eg, hogy szisztematikus kérdések tisztá­
zására is felhasználható. U gyanez derült ki H aberm as szám ára
a pszichoanalízisről is, am elyről M ax H orkheim er és A lexander
M itscherlich szervezett előadás-sorozatot 1956-ban Frankfurt­
ban. Kezdtek ismertté válni Rudolf C am ap , Kari Popper és
Ludw ig W ittgenstein m űvei is, am elyek a leghatározottabban
m egm utatták, hogy „a tudom ánytörténet és a nyelvelem zés
olyan m ércét állított fel a m ódszertani fegyelem szám ára, m e­
lyeknek a kontinentális filozófia m ár nem tett eleget"3.
A fiatal H aberm as szám ára m égis H eidegger volt az, „akinek
filozófiájában éltem "4.
H eidegger-hatásról tanúskodik H aberm as Schellingről szóló
doktori disszertációja, illetve több, az ötvenes évek elején köz­

2 Habermas életrajzi vonatkozású visszatekintései a következő interjúkban talál­

hatók meg: Habermas: Kleine politische Schriften I-IV. Frankfurt/M., 1981.; uő:
Die neue Unübersichtlichkeit. Frankfurt/M., 1985. 213. és köv. 1.
j Habermas: Kleine politische Schriften I-IV. 469. és köv. 1.
„Interview mit Jürgen Habermas am 23. Márz 1979 in Stamberg." In: Detlef
Horster: Habermas zurEinführung. Hannover, 1980.74. és köv. 1. Újranyomtatva:
J. Habermas: Kleine politische Schriften I-IV.

365
zétett tanulm ánya is.5 Ez a hatás két területen érhető tetten. Az
egyik H eideggem ek a „szám ító" vagy „egyvágányú gondolko­
d ás" és a „ráeszm élő m egfontolás" közti különbségtételével6,
m íg a m ásik a technikai haladás értékelésével kapcsolatos. M íg
az előbb említett gondolkodás-, illetve szem léletm ód pusztán
tervező-kutató viszonyt alakít ki a term észeti (és a szociális)
környezettel, m egdolgozandó tárgyként, illetve energiaforrás­
ként kezelve e létszférákat, addig az eszm élő gondolkodás m eg­
kísérli feltárni és a gyakorlatban figyelembe venni a m inden
létezőben rejlő értelm et7, ugyanakkor m egfontoltan és felelős­
ségteljesen élni kíván a technikai fejlődés kínálta esélyekkel.8
E zt a szemléletmódbeli szembeállítást, m elynek a fiatal H a­
berm as Schellingnél is n yom ára bukkan9, szerzőnk korai tanul­
m ányaiban a technikai-gazdasági és a szociális racionalizálódás
m egkülönböztetésével igyekszik társadalom tudom ányi szem ­
pontból gyüm ölcsözővé tenni.10 Míg a technikai-gazdasági ra­
cionalizálódás csak a term észet alávetéséhez szükséges eszkö­
zök egyre tökéletesebb organizációjának síkján m egy végbe,
addig a szociális racionalizálódás tartalm a először a m unka
belső követelményei alól „kibújt" szabadidős tevékenységekkeln,

5 Heideggernek a fiatal Habermas gondolkodására gyakorolt hatását érdemben

először P. J. van Niekerk dolgozta fel. Lásd Niekerk: Demokratie und Mündig-
keit: Eine kritische Auseinandersetzung mit der politischen Philosophie von Jürgen
Habermas. Frankfurt/M., 1982. (Doktori disszertáció.)
6 Vö. Heidegger: Gelassenheit. 2. kiad., Pfullingen, 1960.15.1., valamint uő: Was
heifit Denken? Tübingen, 1954.55 1. - A Galileitől eredeztethető, matematikai
alapokon nyugvó természettudományok módszertani eljárását Heidegger
tanítómestere, E. Husserl is „számoláson alapuló technikaként" illetve „tárgyi­
egyoldalú gondolkodásként" emlegeti. Vö. Edmund Husserl: Die Krisis der europa-
isdien Wissenschaften und die transzendentale Phánomenologie. DenHaag, 1976.46.1.
7 Vö. Heidegger: Gelassenheit. 15.1.
8 Vö. Heidegger: Gelassenheit. 25., 26.1.
9 Vö. Habermas: Das Absolute und die Geschichte. Von der Zwiespdltigkeit in
Schellings Denken. Bonn, 1954. (Doktori disszertáció.) Lásd még ehhez: P. J. van
Niekerk: i. m. 155.1.14. lj.-ben olvasható idézetet is.
10 Nyilvánvaló a fogalompár rokonsága az instrumentális ész és „az" ész hork-
heimeri megkülönböztetésének tartalmi alapjával. Lásd Max Horkheimer:
Zur Kritik der instrumentellen Vemunft. Frankfurt/M., 1974. - Habermas a
könyv angol nyelvű eredetijét ekkor még bizonyára nem ismerte.
11 Lásd Habermas: „Die Dialektik der Rationalisierung." Merkúr, VIII. évf., 8.
(1954) 701-724.1.

366
kicsit később a művészettel12, majd pedig a politikai részvétellel13
esik egybe. H aberm as fokozatosan jutott el ahhoz a felfogáshoz,
hogy a munka világában - az autom atizáció korában - nem
valósíthatóak m eg az emberi szabadság, valam int a szem élyes
és közösségi kiteljesedés követelményei, ezért az em berhez m él­
tó élet feltételeit egy olyan szociális dim enzióban remélte bizto­
síthatni, illetve körülbástyázhatni, am ely nem a gazdasági jövedel­
mezőség szem pontjának, hanem a szociális együttm űködés és
szolidaritás követelményeinek felel m eg. Ezért a fiatal társad a­
lom tudós szerint a politikai életben való széles körű állam pol­
gári részvétel m o d em társadalm akban alapvető fontosságú kö­
vetelm ény, hiszen az iparosodás következtében a társadalom
egyre inkább egy kisszám ú, term elésirányítói és közigazgatási
feladatokat ellátó csoportra, és egy szürke, ném a, a bonyolult
viszonyok átlátására egyre inkább képtelen többségre szakad,
am i hosszú távon soha nem látott h atalom k on cen trációt ered ­
m ényezhet. A társad alm i n yilván osság m int tém a ezekből a
m egfontolásokból nőtt ki, s a p roblém a kifejtése H aberm as-
nál m agában h ord o zza az im ént jelzett d ich otóm n ézőp on tot
. 14
is.
H aberm as elemzései a nyilvánosságról egyértelm űen az ógö­
rög dem okrácia H . A rendt által közvetített önértelmezéséből
indítanak. „[A] nyilvánosság úgy emelkedik ki a görögök öntu­
datában", írja H aberm as, „mint a szabadság és m aradandóság
birodalm a. A z, am i van, csak a nyilvánosság fényében jelenik
m eg, csak itt válik mindenki szám ára láthatóvá. A polgárok

12 /
Lásd Habermas: „Notizen zum Mifiverhaltnis von Kultur und Konsum."
Merkúr, X. évf., 97 (1956) 212-228.1.
Lásd Habermas: „Soziologische Notizen zum Verháltnis von Arbeit und
Freizeit." In: Gerhard Funke: Konkrété Vemunft. Festschrift fü r Erich Rothacker.
Bonn: 1«58.219-231.1.
Ezen utószó keretei között nem végezhetem el e dichotómia részletesebb
bemutatását, melyet Habermas Hannah Arendt The Human Condition (Chica­
go, 1958.) című alapművéből merít. E könyvben a szerző roppantul érdekfe­
szítően értelmezi Arisztotelésznek a létrehozás (poiészisz) és a cselekvés
(praxisz) közti különbségtételét. Lásd erről jelen sorok írójának Habermas
társadalomelméletéről szóló megjelenés alatt álló kandidátusi disszertációja
vonatkozó részeit. A jelzett arisztotelészi fogalmi megkülönböztetés hatástör­
ténetéről kitűnő tájékoztatást ad Márkus György „Poiészisz és praxisz" című,
a Magyar Filozófiai Szemle, 1992.1-2. számában megjelent tanulmányában.

36 7
egym ás közti beszélgetésében jutnak szóhoz és nyernek alakot
a dolgok; az egyenlők egym ás közti vitájában emelkednek ki a
legjobbak és nyerik el lényegüket - a dicsőség halhatatlanságát.
... A zok az erények, amelyeknek katalógusát Arisztotelész ko­
difikálja, egyedül a nyilvánosság előtt igazolódnak, ott találnak
elism erésre." (H aberm as: A társadalmi nyilvánosság szerkezetvál­
tozása. Bp., 1993. 54.1.)
A görög nyilvánosság ezen - H annah A rendt-i értelem ben
v ett1' - egyenlőséget és szabadságot biztosító közegével a ház­
nép m agánvilága áll szemben. A z előbbi síkján beszélgetések és
viták során derül fény a dolgok „igazi" m ivoltára (igazság),
illetve a poliszpolgárok tényleges irányultságára (hitelesség, sze­
mélyesség) és - a m ások érdekeivel való sorozatos és nyílt ütköz­
tetésben - kiviláglik szándékaik, törekvéseik „kiválósága" (nor­
matív helyesség), illetve általánosíthatósága (racionalitása).16 Eb­
ben az értelem ben a görög nyilvánosság modellje egyfajta esz­
m ény vagy inkább mérce szerepét tölti be H aberm as vizsgáló­
dásaiban. M értékadó továbbá szám ára a görögök tanítása a
politikáról is, am ely része volt m ég az etikának: a politika náluk
m ég a jó és igazságos élet kérdéseire kereste a választ. Ennek a
kérdésnek sem m i köze sincs a technikai racionalizálódáshoz,

15 Vö. Arendt: A forradalom. Bp., 1991. 39. és köv. 1.

16 A zárójelben kiemelt fogalmak Habermas később kialakított kommunikáció­
elméletének alapkategóriái, amelyek a nyelv, illetve a beszéd kvázi transzcen­
dentális „érvényességi igényeire" utalnak. (Lásd ehhez Felkai Gábor: „Ideális
beszédhelyzet és korlátozatlan kommunikációs közösség: Jürgen Habermas
és Karl-Otto Apel diszkurzív felelősségetikája", Medvetánc, 1988. 2-3. 33-78.
1.) Meggyőződésem szerint azonban itt nem későbbi fejleményeket vetítek
vissza e korai szövegbe, hiszen Habermas már ebben a művében jelezte, hogy
az igazság, a (morális) helyesség és a racionalitás mozzanatai voltak konstitu­
tívak a polgári nyilvánosság önmagáról kialakított felfogása számára. (Vö.
Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. 197. és köv. 1.) 1964-ben
azután Habermas már nem hagy kétséget afelől, hogy az általa képviselt
nyilvánosságfogalom kommunikációelméleti implikációkat hordoz. „Minden
beszélgetésben egy darab nyilvánosság konstituálódik. Az előbbiben a magán­
emberek közönséggé szerveződnek. [... ] Az állampolgárok akkor viselkednek
közönségként, ha fesztelenül, tehát a szabad gyülekezés és egyesülés garan­
ciája mellett általános érdekükben álló ügye.kről tárgyalnak." (Habermas:
„Öffentlichkeit" [lexikoncikk, 1964], újranyomtatva in: uő: Kultur und Kritik.
Frankfurt/M., 1973.61.1.

368
hiszen - hangsúlyozza H aberm as - „a jellem kiművelése p ed a­
gógiailag, nem pedig technikailag jár e l".17
H aberm as A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásában a
könyv címében szereplő kategória és a társadalm i képződm ény
történeti alakváltozatait elemzi. A z európai középkorban - ál­
lapítja m eg H aberm as - nem létezett a m agánélettől élesen
elkülönült nyilvánosság szférája; ehelyett inkább „az u ralom "
státus ismertetőjelek és szimbólumok általi „nyilvános rep re­
zentációjáról" lehet beszélni. (I. m. 57.1.) Lovagi tornák, fejedel­
m ek esküvői vagy bírói tevékenykedése lehetnek példák e rep­
rezentatív nyilvánosság eseteire. „Bizonyos, hogy a görög polisz
is ismeri az areté [erény] agonális bem utatását, de az udvari-lo­
vagi reprezentáció nyilvánossága, am ely inkább az ünnepnapo­
kon, m int a törvénykezés napjain bontakozik ki teljesen, nem a
politikai kom m unikáció világa." (I. m. 59. 1.) A reprezentatív
nyilvánosság olyan társadalm i köm vezet előtt vonultatja fel
hatalm ának m éltóságát, am ely jóform án teljesen ki van zárva
belőle, s am elyet csak azért hívnak össze, hogy álmélkodjon,
rajongjon és önfeledten éljenezzen.18
A 18. század végére jelentős változások játszódtak le Európá­
ban, m elyek - legalábbis N yugaton - a polgári társadalm ak
m egszületéséhez vezettek. Ez a fejlődési tendencia először is az
állam és társadalom intézm ényi-ügyviteli és vagyoni szétválá­
sát idézte elő. U gyanakkor m egkezdődött, sőt, előrehaladt a
„társadalom nak", azaz a m agángazdaságban lokalizálható te­
vékenységeknek és a m agánélet szférájának a polarizálódása is.
A m agántulajdonos és a családapa szerepeit a kiscsalád világa
köti össze. A polgári politikai nyilvánosság gyökerei H aberm as
szerint éppen ide nyúlnak vissza, innen erednek belső norm ái.
A polgári család egyrészt a m agánautonóm ia és a kényszer­
m entes szocializáció terepe, m ásrészt viszont nagyon is reális
feladatai vannak a tőkeértékesítés folyamatában. A városban
nem csak a gazdasági tevékenységek összpontosulnak; az u d var

' Habermas: Theorie und Praxis. Frankfurt/M., 1978.49.1.

18A reprezentatív nyilvánosságnak ezt a rajzát egeszítik ki M. Bahtyin elemzései
a fennsőbbséget és uralkodó kultúráját kikacagó és annak mintegy visszájára
fordításával eljátszó reneszánsz népünnepélyekről. Lásd Mihail Bahtyin:
Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz kultúrája. Bp., 1982.

369
helyett a városi kávéházak, a szalonok és az asztaltársaságok,
N ém etországban - a városok viszonylagos fejletlensége okán -
a tudós társaságok válnak a kulturális élet tartópilléreivé. A
m agánlevelezésből kialakuló sajtó, valam int a politikai akarat­
képzés kibontakozó intézményei pedig fokozatosan m egszer­
vezik a politikai nyilvánosságot. A liberális kapitalizmus rend­
szereiben a polgári nyilvánosság m integy beékelődik az állam és
a civil társadalom közé azzal a feladattal, hogy az állam polgá­
rok nyilvános okoskodás útján m egfogalm azott érdekeit becsa-
tom ázzák a politikai rendszer vérkeringésébe. A kapitalizm us
e szakaszáról szólva H aberm as különös nyom atékkai emeli ki,
h ogy „a kapitalista m ódon m űködő tulajdon felett a rendelke­
zési h atalo m ... nem politikai. A polgári szem élyek m agánsze­
m élyek; m int ilyenek nem »uralkodnak«".(I. m . 82.1.) A koráb­
ban a közhatalom szócsöveként m űködő sajtó elhódításával
m egkezdődik az „okoskodó" m agánem berek közönséggé szer­
veződése, akiknek közös érdeke az egyértelm ű és jó előre kiszá­
m ítható gazdasági-politikai viszonyok kikényszerítése az ál­
lam hatalom tól. „Mihelyt a m agánem berek nem szubjektivitá­
sukról tudósítják egym ást m int emberek - írja H aberm as - ,
hanem m int tulajdonosok, közös érdekükben a közhatalm at
kívánnák m eghatározni, az irodalm i nyilvánosság hum anitása
a politikai nyilvánosság hatékonyságának szolgál közvetítőül."
(I. m. 115.1.) A m o d em nyilvánosság tehát „a közhatalom feletti
kritika szférájaként jön létre" (i. m. 110.1.), am ely „a m agánélet
tapasztalataiból" táplálkozik. Ezért egyszerre polemikus és ma­
gánjellegű. Ez éles különbséget jelent a nyilvánosság antik m o­
delljéhez képest, amelyből „mindkét vonás hiányzik: m ert a
családfő m agánstátusa, melytől neki mint polgárnak a politikai
státusa függ, a szabadságnak a bensőségességen keresztül köz­
vetített m indennem ű látszata nélkül az uralm on nyugszik; s a
polgárok m agatartása nem a saját korm ánnyal való vitában,
hanem csak az egym ással szembeni játékos m érkőzésben anta-
gonisztikus, s ez a külső ellenség elleni harc után zása". (I. m.
111. és köv. 1.)
H aberm as a m o d em nyilvánosság modelljét történetileg „az
állam hatalom parlam entarizálódásának" elemzése révén, az
angol és a kontinentális változatok bem utatásával rekonstruál­
ja, „m elynek végső eredm ényeként m aga a politikailag m űködő
nyilvánosság alapozódik m eg állami szervként" (i. m. 118.1.),

370
m íg eszmetörténetileg a liberális term észetjogi törvénykoncepci­
ók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja
fel. H aberm as a korabeli politikai gondolkodásban kialakult
nyilvánosság-, illetve dem okráciafelfogásokhoz m éri ezen el­
veknek a politikai intézményekben ténylegesen m egvalósult
alakjait: úgy látja, hogy a politikailag m űködő nyilvánosság
eszménye „ideológia volt és ugyanakkor több is volt m int puszta
ideológia" (i. m. 153.1.). „N em m intha a szalonokkal, kávéhá­
zakkal, társaságokkal a közönség eszméje kom olyan m egvaló­
sult volna; m int eszm e azonban objektív igényként m egfogal­
m azódott és ennyiben, h a nem is valóságosan, m égis hatékony
lett." (I. m. 92. 1.) A lapvetően félreértenénk tehát H aberm as
intencióit, ha a liberális korszak nyilvánosságának rajzát e m o­
dell teljesértékű megvalósulására vonatkozó kijelentésekként ér­
telmeznénk. H aberm as m ind történeti, m ind elméleti kutatása­
iban kitüntetett helyet biztosít a politikai nyilvánosság h até­
kony m űködését akadályozó tendenciák feltárásának és bírála­
tának.
Mint fentebb jeleztük, H aberm as - egyebek mellett - a X V II-
XVIII. századi természetjogi vitákban kialakult „szigorú tö r­
vényfogalom " elem zése segítségével következtet a titkossági
gyakorlaton alapuló abszolutista fejedelmi tekintéllyel szem be­
ni polgári szem beszegülés elméleti-ideológiai sajátosságaira.
Locke, M ontesquieu és a fiziokraták a törvények állandó, tartós
és kiszámítható jellegének hangsúlyozásával, „a rendeletek és
ediktum ok útján történő korm ányzás" bírálatával aláásták és az
ellentétébe fordították Hobbes „auctoritas, non veritas facit le­
gem " tételét: ezek a társadalom tudósok egyre inkább a közös
egyetértésben, sőt, az emberi észben horgonyozzák le a törvén y­
ek kötőerejét. Ez a folyam at term észetesen nem m ondható zök­
kenőmentesnek; sőt, H aberm as egy helyütt kifejezetten h an g­
súlyozza, hogy: „Angliában az eredm ények javát [ti. a közvéle­
m ény és a nyilvánosság eleven erővé válását a politikai életben]
a törvények állandó m egsértése útján érték el" (i. m . 170.1.).
A politikai nyilvánosság intézményesülése tehát kétoldalú
folyamat. A z állam polgárok egyrészt képessé válnak érdekeik
hatékony kialakítására és megjelenítésére, m égpedig törvények
biztosította keretek között. M ásrészt éppen ezek az érdekek
előre kialakított csatornákba terelve, s így kiszám ítható, kezel­
hető m ódon gyakorolnak nyom ást az állami szervekre, ami

371
feleslegessé teszi a polgárokkal szembeni erőszak alkalm azásá­
ra való állandó készenlétet és növeli a racionális igazgatás esé­
lyeit.
Publicitás és nyilvánosság sajátos racionalitását H aberm as
szerint Im m anuel Kant tudatosította példaértékűen, am időn az
igazságkeresés, a politikai igazságosság (a jogrend), a „nagyko­
rú " szem élyiség és az autonóm emberi közösségek, tehát az
„önhibánkból eredő kiskorúságból való kilábalás" (ti. a felvilá­
gosodás) feltételeként egyaránt a kritikai publicitás értelm ében
vett nyilvánosság általi közvetítést nevezte m eg. A z észnek ez
a nyilvános használata, amelyből a törvények is fakadnak,
ugyanakkor Kantnál szigorúan a szabad verseny egyenlő felté­
telei mellett dolgozó magántulajdonosok rétegét illeti m eg. Ezek­
nek a kanti belátásoknak szerez érvényt H aberm as, am ikor így
foglalja össze a további kutatásai szám ára zsinórm értékül szol­
gáló alapfogalmat: „A kifejlett polgári nyilvánosság a közönség­
gé összegyűlt m agánem berek tulajdonosi [bourgeois] és tisztán
emberi [homme] szerepükben m egnyilvánuló fiktív azonossá­
gán nyugszik.
[Ez az azonosítás] annál is inkább végbem ehet, m ivel a pol­
gári m agánem berek társadalm i státusa rendszerint valóban
összekapcsolja a vagyon és a m űveltség ismertetőjegyeit. ...
[M]ivel a publicitás elve a m egalapozott tekintélyek ellen irá­
nyul, a politikai nyilvánosság objektív funkciója kezdetben kon­
vergálhat ennek az irodalm i nyilvánosság kategóriáiból szár­
m azó öntudatával, s a magántulajdonosok érdeke egybeeshet
általában az egyéni szabadság érdekével." (I. m. 115.1. - A z első
bekezdés az eredetiben végig kiemelve szerepel; az itteni hang­
súlyok nem az eredetiben.)
E - jól tudjuk -fikció kibontakozásának terrénum a m árm ost
a parlament; az a szerv, ahol intézm ényesül az okoskodó m agán ­
em berek nyilvános és racionális vitája. Ez azonban nem jelenti
azt, h ogy a parlam ent helyettesítené is egyben az okoskodó-ér-
velő közönséget; annak része m arad , ugyanakkor egyúttal cent­
rum ává válik.
Anglia parlam entarizálódását H aberm as a XVII. század vé­
gétől az 1832-es választási reformig („Representation of the
People A ct") vázolja föl, am ely „a közvélem énv által m ár régóta
kritikailag kom m entált parlam entet a közvélem ény szervévé
változtatta". (I. m. 122.1.) A z új választói törvény következtében

372
Angliában 220 000-ről több m int félmillióra nőtt a szavazásra
jogosultak szám a; ez a szám azután 1866-ra elérte az egym illi­
ót.19 A reform m eghozta a polgárság szám ára a választójogot;
ennek ellenére az arisztokrácia és a dzsentri túlsúlya az alsóház­
ban is megmaradt.20 (Ezt a tényt Habermas is elismeri - vö. l m. 1221.)
A z azt firtató döntő fontosságú kérdésre tehát, hogy vajon
mivel m agyarázható, hogy a gazdasági liberalizmus „Anglia
történetének éppen ebben a korszakában" bontakozott ki a
legmarkánsabban, am ikor „az ipari forradalom újgazdagainak"
érdekeit - egészen a m ásodik, 1867-ben életbe léptetett válasz­
tójogi reform ig - csak a képviselők egynegyede volt hajlandó
képviselni21, H aberm as „a parlam ent és a nyilvánosság közötti
új viszony" előidézte nyom ásra hivatkozva válaszol, „mely
végül a parlam enti tárgyalások teljes nyilvánosságához ve-
zet[ett]". (I. m. 123. 1.) így „a protestáns, kereskedelem m el és
iparral foglalkozó rend azon rétegei, m elyeknek kapitalista ér­
dekeit a forradalom szintén előm ozdította, anélkül, hogy e ré ­
tegek közvetlenül a parlam entben képviselve lettek volna, a
parlam entnek valamiféle állandóan bővülő előterét kezdték ki­
alakítani". (Uo.)
Ezt a választ A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásának
talán legalaposabb kritikusa, W . Jaeger több szem pontból is
kétes értékűnek tartja. Jaeger először is arra utal, hogy a tud o­
m ány nem tisztázta m ég kielégítően a nyilvánosság és a g azd a­
sági-politikai élet közti viszonyt. N em ism ertek továbbá eléggé
a parlam enten kívüli vélem ényalkotás valóságos m echanizm u­
sai, belső erőviszonyai sem. Jaeger szerint H aberm as elhanya­
golja a „plebejus nyilvánosság" - O. N egt és A. Kluge22 által
azóta m ár pótolt - elemzését.
Ezeket a m ozgalm akat Jaeger inkább „a »népharag« szenve­
délyes kitöréseivel"23, m intsem a „nyilvánosan okoskodó kö­

19
Vö. Kluxen: Geschichte und Problematik des Parlamentarismus. Frankfurt/M.,
20 1983.123.1.
Vö. Jaeger: Öffentlichkeit und Parlamentarismus. Eine Kritikán Jürgen Habermas.
Stuttgart, 1973.21.1.
Vö. Jaeger: i. m. 21.1.
Lásd Negt-Kluge: Öffentlichkeit und Erfahrung. Zur Organisationsanalyse von
23 bürgerlicher und proletarischer Öffentlichkeit. Frankfurt/M., 1972.
Jaeger: i. m. 22.1.

373
zönség" haberm asi fogalm ával azonosítaná. H aberm as torzítá­
sainak okát a kritikus a két választási reform közti időszak
idealizálásában véli felfedezni.24Jaeger bírálata abban a tézisben
foglalható össze, hogy H aberm as a ném et viszonyokra jellemző
művelt polgárság (Bildungsbürgertum ) modelljét viszi át az an­
gol tulajdonos burzsoázia (Besitzbürgertum ) helyzetére25, vagy
h ogy - történeti kontextusba helyezve - hallgatólagosan a né­
m et Vormarz erősen akadémikus és hivatalnoki összetételű (job­
bára az agrárpolgárság érdekeit kifejező) parlamentjének sajá­
tosságait veszi alapul az (ipari körök befolyása alatt álló) angol
parlam ent ábrázolásához.'6
Kétségtelen, h ogy H aberm as kutatásaiban a hangsúlyt am a -
később bizonyos szem pontból illúziónak bizonyult - liberális
eszm e elemzésének szentelte, m ely szerint az egyenértékek cse­
réje a társadalmi-politikai igazságosságot is elérhető közelségbe
hozza. A z is szem ére vethető, hogy a parlam enten kívüli nyil­
vánosság form áit talán túlságosan is zökkenőmentesen sorolta
a kritikai okoskodás fogalm a alá. Ennek ellenére például W alter
Bagehot, akit Jaeger H aberm as ellen próbál csatasorba állítani,
„a dolgozó osztályok kizárását a hatékony képviseletből" nem
tekintette az angol parlam ent gyenge pontjának, arra hivatkoz­
va, hogy ezek az osztályok „szinte sem m ivel sem járulnak
hozzá korporatív közvélem ényünk" kialakításához.27 Ez az idé­
zet a H aberm as által elem zett liberális nyilvánosság-fogalom
tartalm át látszik alátám asztani. De - m egítélésem szerint - nem
állja m eg a helyét az a szem rehányás sem , m iszerint H aberm as
túlhangsúlyozza a parlam enti nyilvánosság akár ideológiai,
akár valós szerepét. Ismeretes, hogy Bagehot az amerikai elnöki
rendszerrel szem beállítva domborítja ki a kabinet általi angol
uralom gyakorlás előnyös elemeit. Ilyen elem szerinte először is
„a korm ány fölött gyakorolt kritika" intézményesülése. „A tör­
vényhozást" Bagehot egyenesen „a vita nagyszabású helyszíné­
nek, a népnevelés és a politikai kontroverzia m otorjának" neve­
zi, am ely önálló vélem ényalkotásra sarkallja a társadalom tag­

24 Vö. Jaeger: i. m. 18. és köv. 1.

25 Vö. Jaeger: i. m. 36.1.
26 Vö. Jaeger: i. m. 38. és köv. 1.
27 Walter Bagehot: Die englische Verfassung. Neuwied-Berlin, 1971.161.1.

374
jait. „A kabinet általi korm ányzás fordulópontjait a kritikai
szavazások jelentik, amelyeket kiváló viták előznek m eg. M ind­
az, ami érdem es arra vagy szükséges, h ogy elmondják, biztosan
szóba fog kerülni." Sőt: „A parlam enti vita és szavazás határoz
arról is, hogy a korm ány m egy vagy m arad. S erre a szavazásra
a házon belüli vélekedés, a társadalom titkos, m indent átható
m agatartási hajlandósága jelentős befolyást gyakorol."28
A z angol politika stabilitásának zálogát ugyanakkor Bagehot
a m onarchikus korm ányform ában látja, am ely egy másfajta
racionalitást testesít m eg, m int a döntés-előkészítés (H aberm as
kifejezésével: az akaratképzés) eszközévé emelt parlam enti vita.
A m onarchiának ez az erénye Bagehot szerint érthetőségében,
átláthatóságában, valam int abban rejlik, h ogy „az utca em bere"
is kapcsolódni tud hozzá. „Nekünk nem kell különleges terror­
ral és törvényekkel rabszolgákat kordában tartanunk. De létez­
nek nálunk egész osztályok, am elyek képtelenek felfogni az
alkotm ány eszm éjét - képtelenek arra, h ogy akár csak a legki­
sebb fokú kötődést is érezzék szem élytelen törvények irá n t."29
Vélem ényem szerint Bagehot ez utóbbi m egfontolása vet éles
fényt Az angol alkotmány szerzőjének am a gondolatára, m elyet
Jaeger „az angol és a ném et polgárság önértelm ezése közti
különbség'"0 érzékeltetése céljából idéz. „De egyetlen pillanatig
sem kívánom a tiszta értelem kép viseletét... A zt állítom, h ogy
a parlam entnek az angol nem zet közvélem ényét kell m egteste­
sítenie, am elyet a vagyona nyilván sokkal inkább m eghatároz,
m int az értelm e."31 Erre utal a gondolatm enet folytatása is Ba-
gehotnál, m elyet Jaeger m ár nem tartott szükségesnek ism ertet­
ni: „U gyan akk or... olybá tűnik szám om ra, hogy országunk egy
kicsit több értelm et is el tudna viselni, s hogy a parlam entben
túlteng a jóm ódú ostobaság, am it egy kicsit vissza lehetne szo­
rítani."32
Továbbmenve: m aga Bagehot nevezi az angol alsóházat „az
ész h ázának".33 A z alsóház további funkciói Bagehot szerint - a

28
Bagehot: i. m. 59. és köv. 1.
29 Bagehot: i. m. 72.1.
30Jae£er: i. m. 43.1.
1Bagehot: i. m. 163.1., idézi Jaeger: . m. 43.1.
32 Bagehot: i. m. 164.1.
33 Bagehot: i. m. 124.1.

375
korábban m ár m egem lített akaratképzésre való nevelésen kívül
- a következők: elnökválasztó testület, a vélem énynyilvánítás
és a törvényhozás szerve, panasztevő, illetve informáló fórum ,
am ely a nyilvános kommunikációból kiszorított esem ényeket, fo­
lyam atokat és problém ákat tematizálja, azaz „bizonyos fokig
hallom ásunkra hozza, am it egyébként nem hallanánk".34
N em állítom, hogy Jaeger minden fentebb em lített ellenérve
irreleváns; csak annyit kívántam igazolni, hogy a polgári nyil­
vánosság haberm asi konstrukciója aligha értelm ezhető a német
polgárság önértelmezésének az angol viszonyokra való puszta
átviteleként. A haberm asi fejtegetések nem m ondanak ellent
olyan élesen a parlam entarizm uskutatás újabb eredm ényeinek
sem , mint azt Jaeger állítja. Kurt Kluxen, aki végképp nem
illethető „az önm agát a m ódszertani Kritika alól felmentve érző
történetírás"35 vádjával, vagy „transzcendentális álm ok"36 ker-
getésével, A parlamentarizmus története és problematikája cím ű
m űvében úgy látta, hogy az első választási reform utáni Angli­
ában „[a] parlam enti viták az akaratképzés valódi eszközei voltak
és egyértelm űen az alsóház vált a döntéshozatal színterévé"37.
Térjünk m ost vissza A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozá­
sa cím ű m ű gondolatm enetéhez.
A zt, hogy a liberális nyilvánosság eszm énye végső soron
beváltatlan, s ezért illúzió vagy - bár hatásos - fikció m aradt,
H aberm as m eglátása szerint M arx m utatta m eg a legkövetkeze-
teseben. H aberm as lényegében a XIX. századi gondolkodót is­
métli, am ikor arról beszél, hogy a vagyonos és m űvelt okoskodó
közönség tagjai „a valóságban elenyésző kisebbséget alkottak"
(i. m. 149. 1.), s hogy a klasszikus gazdaságtan által vallott
elméleti hipotézisek, köztük a szabad versenyhez, a kisáruter-
melő társadalom modelljéhez, valam int a kereslet és a kínálat
autom atikus kiegyenlítődéséhez fűzött rem ények nem váltak
valóra m aradéktalanul, s ezért m ég a XIX. század m ásodik
feléről sem lehet azt állítani, hogy „mindenki szám ára egyaránt
m egvolna a lehetőség, hogy serenységgel és »szerencsével« (ez

34 Bagehot: i. m. 139.1.
35 Jaeger: i. m. 58.1.
36 A kifejezést H. Alberttól vettem át, aki azt Apel munkásságával kapcsolatban
alkalmazta.
37 Kluxen: i. m. 126.1.

376
az ekvivalense a piaci történés szigorúan determ inált és mégis
áttekinthetetlen voltának) m egszerezze a tulajdonosi státust és
ezzel az »ember« státu sát.. " (I. m. 151. es köv. 1.) Sőt, a politikai
gazdaságtan m arxi bírálata azt is kim utatta, hogy az egykori
hatósági szabályozás felváltása a polgári szerződési szabad­
sággal új hatalmi viszonyok kialakulásához és m egszilárdulásá­
hoz vezet - elsősorban term észetesen a tőkések és a munkások
között.
Ismeretes, hogy a szocialista ideológia a termelési eszközök
társadalm i tulajdonba vételétől, a „társult egyéneknek" a társa­
dalm i-gazdasági újraterm elés folyam atai fölötti közösségi el­
lenőrzésétől várta „a nyilvánosság eddigi ígéretének" (i. m. 200.
1.) beváltását, am időn - Engels m egfogalm azásában - a szem é­
lyek ellenőrzése helyébe a dolgok és a termelési folyam atok
irányítása lép.38 Ebben a koncepcióban „az autonóm ia többé
nem a m agántulajdonon alapul; egyáltalán nem is alapozódhat
a m agánszférában - alapja m aga a nyilvánosság. ... A nyilvá­
nosság m ár nem a m agántulajdonosok társadalm át közvetíti az
államai, ellenkezőleg, az autonóm közönség biztosítja tagjainak
mint m agánem bereknek a szem élyes szabadság, szabadidő és
helyhez nem kötöttség szféráját a társadalom ban feloldódó ál­
lam tervszerű alakítása révén. Ebben fog először az emberek
közti intim és informális érintkezés m int valóban »m agán«-
érintkezés felszabadulni a társadalm i m unka kényszere alól.
(I. m. 201. és köv. 1.)
A m unka és beszéd, technikai-gazdasági és szociális raciona­
litás, rendelkező, illetve „odahallgató" habitus fogalm i m egkü­
lönböztetéseire tám aszkodó haberm asi gondolati építkezés is­
meretében nem m eglepő, hogy a fiatal társadalom tudós az alig
palástolt rokonszenv hangján kapcsolódik a termelés im perati-

38 Ezen elképzelések kijózanító bírálatát - megítélésem szerint máig ható ér­

vénnyel - Jászi Oszkár végezte el. Jászi felhívta a figyelmet arra, hogy a
„dolgok irányítása" nem jelent uralommentességet, s hogy a szabadság bizto­
sítása nem várható az egyre terebélyesedő es egyre újabb területekre kiterjedő
központi gazdasági vezetéstől, hanem csak az érdekek politikai érvényesítése
eszközeinek az összes társadalmi réteg általi megszerzésétől. A társadalom
vezetőkre és vezetettekre történő hasadása is osztályviszonyként rögzül, ami
oligarchiák kialakulásával fenyeget. Vö. Jászi Oszkár: A történelmi materializ­
mus állambölcselete. Bp., 1903.

377
vusaitól érintetlen közösségi életform ák m arxi utópiájához. „A
gazdasági funkcióktól elkülönített intim szférában találhatók
példák annak a leszárm aztatott m agánautonóm iának az új for­
m ájára, m ely a társadalom -polgárok közönsége eredeti nyilvá­
nosságának köszönhető." (I. m. 202.1.)
A szocialista elvárásokkal szem ben azonban a társadalm i-po­
litikai fejlődésnek nem ez az útja bontakozott ki. Fokozatosan
m ég a kapitalista társadalom keretei között sikerült biztosítani az
összes osztály szám ára az egyenlő politikai jogokat. U gyanak­
kor a berendezkedő gazdasági liberalizmus olyan új problém á­
kat idézett elő, m elyek láttán „ennek társadalom filozófiai rep­
rezentánsai - elsősorban J. S. Mill és A. de Tocqueville - indít­
tatva érezték m agukat, hogy szinte m ár akkor m egtagadják a
polgári nyilvánosság eszméjét, am ikor m ég ünnepelték". (I. m.
203.1.) De vajon m i indokolja ezt a beállítódásváltozást? H aber­
m as a következő tendenciákat teszi ezért felelőssé.
1. A sajtó révén kibővül a nyilvános érintkezés, am ely eleddig
„a nem esség által befogadott és egyúttal polgári színezetű »tár-
saság« közegében zajlott le az egyenrangúság és nyíltság intakt
szabálya szerint, a szívélyesség és önvédelem kódexe alapján".
(I. m. 204.1.)
2. E kibővülés következtében elvész a vagyon, a m űveltség és
a nyilvánosságban való részvétel korábbi összefüggése.
3. Olyan új réteg-, illetve csoportszükségletek fogalm azódnak
m eg, am elyek a szabad verseny világától nem várhatnak segít­
séget vagy figyelmet. így „a nyilvánosság, melynek m ost ezeket
a követeléseket kell közvetítenie, az erőszakos harc d u rva for­
m áiban zajló érdekküzdelem színterévé válik. A törvényeket,
m elyek »az utca nyom ására« jönnek létre, aligha lehet a nyilvá­
nosan vitázó m agánem berek ésszerű egyetértéséből m egérteni;
többé vagy kevésbé leplezetlenül a versengő m agánérdekek
kom prom isszum ának felelnek m eg ." (I. m. 204. és köv. 1.) (Erre
a pontra alább m ég visszatérek.)
4. Végül „[a] politikailag m űködő nyilvánosságra többé nem
vonatkoztatható a hatalom m egszüntetésének eszméje, ellenke­
zőleg, ennek a hatalom m egosztását kell szolgálnia; a közvéle­
m ény puszta hatalm i korláttá változik". (I. m. 209.1.) Ezeket a
tendenciákat teszi tehát H aberm as felelőssé azért, hogy: „A XIX.
század témája a választási reform , a közönség kibővítése, és m ár
nem a publicitás elve m int olyan." (I. m. 206.1.)

378
 Röviden visszatérek a 3. pont alatt a parlam enten kívüli m oz­
galm ak ellentm ondásos megítélésével kapcsolatban foglaltak­
hoz. Korábban azt láttuk, hogy H aberm as a kibontakozó polgári
nyilvánosság legitim előtörténetéhez szám ítja a törvények de­
m onstratív m egszegését. Á m a szerző m ost, a liberális korszak
tárgyalásakor ugyanezeket a törekvéseket elutasítja, arra h ivat­
kozva, h ogy a m unkásságnak a választójog kiszélesítéséért foly­
tatott harca m ár nem egyeztethető össze a politikai nyilvános­
ság eszméjével. Ez az ambivalencia a fokozatosan hatalom ra
került hajdanvolt liberális polgárság önértelm ezésében bekö­
vetkezett változások figyelem bevételével m agyarázható, am e­
lyek az új társadalm i konfliktusok m egszelídítésére a tekintély
erejét javasolták bevetni. „A polgárság, m ely m ár nem liberális,
a liberalizm usra áttérve a kapitalizmus előtti intézm ények biz­
tosítékaiban a rendi szabadságok védelm i jogaiban, m elyek
lényegükben különböznek a polgári em beri jogok szab ad ­
ságjogaitól, keres tám aszt." (I. m. 212.1.)
H aberm as nem hagyja megem lítetlenül azt a tényt sem , hogy:
„Az erős állam hatalm at, m elyre a merkantilizm us hiába töreke­
dett, ténylegesen a XIX. század liberalizm usa terem tette m eg ."
(I. m. 213. és köv. 1.) Ennek h atására jelennek m eg azok a
liberális reflexiók, m elyek az illetékességi körét folytonosan
kibővítő, gondoskodó, de ezzel az állam polgári aktivitást
szab ályozó és k orlátozó, erősen bürokratizálódó állam hata­
lom veszélyével viaskodnak. Ezek a változások a nyilvánosság
intézményeit sem kímélték m eg; ezek szám bavételét végzi el és
általánosítja A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásának m á­
sodik fele.
Az elem zés abból indul ki, h ogy a kritikai nyilvánosság „a
liberalizmus virágkorát követő száz év b en ... ténylegesen fel­
bom lott". Ennek jelét kell látnunk abban, hogy „a nyilvánosság
a társadalom nak m ind újabb és újabb szféráit hatja át, és egyide­
jűleg elveszti politikai funkcióját, nevezetesen azt, hogy a nyil­
vánosságra hozott tényállásokat egy kritikai közönség ellenőr­
zésének vessék alá. [...] Ú gy látszik, hogy a nyilvánosság oly
mértékben veszti el elvének, a kritikai publicitásnak az erejét,
ahogyan mint szféra kiterjed és a m agánszférát m ég inkább
aláássa." (I. m. 216.1.)
Ezeket a változásokat a XIX. század utolsó negyedétől (az
1873-tól tapasztalható gazdasági válságtól) kezdődő állami in-

37Q
tervencionizmus idézi elő. Cím szószerű rövidséggel ezen „a tár­
sadalom előrehaladó állam osításának" és „az állam társadal­
m asításának" egym ással ellentétes folyam atait kell értenünk.
A z állami beavatkozás H aberm as szerint „abból szárm azik,
hogy az olyan érdekkonfliktusokat, m elyeket a m agánszférán
belül m ár nem lehet elintézni, politikai síkra viszik á t". Ezzel az
állam és a társadalom szétválasztásán nyugvó polgári nyilvá­
nosság felőrlődik, s „[a] kettő között, úgyszólván mindkettőből,
kialakul egy repolitizált szociális szféra, melyre a »köz« és a »m a-
gán« megkülönböztetése nem alkalmazható" (i. m. 218.1.; lásd m ég
i. m. 226.1.), s amelyben „a politikailag okoskodó magánemberek
közvetítése nélkül hatja át egym ást a társadalom állam osított
szférája és az állam társadalm asodott szférája" (i. m. 260.1.).
Ez a folyam at H aberm as m egítélése szerint végleg szertefosz-
latja a polgári társadalom ról m int sem leges szféráról szőtt libe­
rális álmokat. „A liberális modell, mely valójában a kisárugaz-
d aság modellje, csak egyéni árutulajdonosok közötti horizontá­
lis csereviszonyokkal szám olt. Független árak és szabad v er­
seny m ellett ekkor egyikük sem tehetett szert akkora hatalom ra,
m ely lehetővé tenné neki, hogy m ások felett rendelkezzék. M ost
azonban ezekkel a várakozásokkal ellentétben, tökéletlen ver­
seny és függő árak mellett, m agánkézben társadalm i hatalom
halm ozódik fel." (I. m. 220. és köv. 1.) A z állami beavatkozás
szám os új, korábban a m agánszféra illetékességi körébe tartozó
funkciót (szociálpolitika, betegsegélyezés, nyugdíj, a m agán ­
gazdaság szociális diszfunkcióinak ellensúlyozása, stb.) átvál­
lal, miközben hagyom ányos funkcióit (az állam- és közbizton­
ság szavatolása a rendőrség segítségével, igazságszolgáltatás,
külső ellenség elleni védelem hadsereg fenntartásával) töretle­
nül m egőrzi. Ezzel párhuzam osan a liberális állam ot lassanként
fölváltó beavatkozó szociális állam szem pontjából jellem zővé
válik az a tendencia, hogy „jórészt m aguk a m agánintézm ények
öltenek félig nyilvános jelleget" (i. m. 226.1.). A szociális állam
tekintetében H aberm as külön hangsúlyozza állam és társad a­
lom összefonódásának tendenciáját, m elyet jól érzékeltet „a
súlypont eltolódása a parlam entről a közigazgatásra és a p ár­

39 Habermas: Zum Problem der politischen Beteiligung. In: Friedeburg et alii:

Student und Politik. Neuwied - Berlin 1961.13-55.1. Újranyomtatva in: Haber­
mas: Kultur und Kritik. 9-60.1.; az idézet a 21. oldalról való.

380
tok ra"39. H aberm as szerint m ég m a is a XVII. században kiala­
kult petíciójog képezi a törvényhozás és a közigazgatás állam ­
polgári ellenőrzésének és befolyásolásának alapját - csak ezt a
jogot m ost a különböző érdekszövetségek (egyebek m ellett a szak­
szervezetek és m ás ipari szövetségek) útján gyakorolják.40 Sőt,
egyre inkább m egszokottá válik, hogy az állam lem ond bizo­
nyos funkcióiról e neokorporatista szervezetek javára.41
A z érdekszövetségek a liberális jogállamokban rendkívüli
jelentőséghez juttatják a pártokat, m elyek az általuk létrehozott
parlam ent előtti politikai térben összehangolják a divergáló
érdekeket, s ezáltal egyre szélesebb töm egeket - potenciálisan
az egész népet - próbálják m eg képviselni. „Ezáltal a parla­
m en t", írja H aberm as, „olyan színhellyé válik, ahol a pártok
utasításokhoz kötött m egbízottai találkoznak, hogy m ár m eg ­
hozott döntéseket bejegyeztessenek."42
Am ilyen mértékben önállósulnak a pártok a parlam enttel
szem ben, úgy halad előre a töm egpártoknak a szavazóktól való
elszakadása is.43 A M ax W eber44 által leírt ún. honoráciorpártok
m ég a népakarat delegálásának eszközei voltak; ezzel szem ben
a m o d em töm egpártok m ár nem szócsövei többé a különböző
társadalm i csoportoknak, hanem a közvélem ény kialakításának
szervezeti racionalitást követő ágensei. „A pártok az akarat
kialakításának eszközei ugyan, de nem a nép, hanem azok
kezében, akik a pártapparátust uralják."45
M indezek a fejlemények H aberm as szerint ahhoz vezetnek,
hogy a nyilvánosságot a XX. század dem okráciáiban előállítják,
az m ár nem a „kultúrán elmélkedő közönség" vitáiból jegece-
sedik ki. A nagyüzem i m unkaszervezés elterjedésével ugyanis
m egváltoznak a politikai szocializáció körülm ényei is. A m o ­
dern család végképp elveszti önállóságát m int termelési egység
vagy legalábbis mint a családi tőke gyarapítója és áthagyom á-
nyozója; a társadalm i munka így kiválik a m agánszférából és
egyre inkább „kvázi közszféraként" (i. m. 233. 1.) önállósul a

40 V. Habermas: i. m. 25.1.
41 Vö. Habermas: i. m. 26.1.
' HaLermas: i. m. 28.1.
43 Habermas: i. m. 29.1.
Lásd Weber: Állam, politika, tudomány. Budapest., 1970.
Vö. Habermas: Zum Problem der politischen Beteiligung. 31.1.

381
kiscsaláddal szemben. A polgári család egyre inkább állami
juttatások és kárpótlások, illetve a piac terem tette j avak haszon­
élvezőjévé, illetve fogyasztójává válik. A m agánautonóm ia
m eggyengülésével jár karöltve a m od em kiscsaládban „az atyai
tekintély sokat em legetett leépítése", „a családon belüli tekin­
télystruktúra kiegyensúlyozásának tendenciája", továbbá a szo­
cializáció n ak „an on im társad alm i e rő k re " v a ló á tru h á z á sa .
(I. m . 236.1.)
A nyilvánosságnak ezt a „szerkezetváltozását" vagy „refeu-
d alizáíódását" H aberm as a következőképpen jellemzi össze­
foglalóan: „Am i m anapság a foglalkozás önállósult szférájával
szem ben a szabad idő területeként határolódik körül, az foglalja
el tendenciaszerűen az irodalm i nyilvánosság helyét, am elyhez
egykor a polgári család intim szférájában létrejött szubjektivitás
kapcsolódott." (I. m. 239.1.) A XX. század folyam án ugyanis a
piac törvényei soha nem látott mélységben behatoltak a m a­
gánszférába és ennek következtében a kritikai okoskodás helyét
fokozatosan a töm egkultúra javainak fogyasztása lépett. E z a
folyam at azért olyan fájdalmas H aberm as szám ára, m ert - ú gy­
m ond - „[a] kultúrával való kapcsolat fejleszt, m íg a töm egkul­
túra fogyasztása" - tudjuk, ez volt a Frankfurti Iskola vezető
teoretikusainak vélem énye is - „sem m ilyen n yom ot nem hagy;
olyan fajta tapasztalatot közvetít, m ely nem halm ozódik, h a­
nem regrediál". (I. m. 247.1.) A sajtó, s főleg az új töm egközlési
eszközök által terjesztett „integrációs kultúra" (i. m. 259.1.) m ár
nem szervez kölcsönös felvilágosítást az állam polgárok között,
hanem „a valósághoz való hűséget a fogyasztásra való alkal­
m assággal helyettesíti és inkább félrevezet a kikapcsolódási
ingerek szem élytelen felhasználása felé, m int h ogy az ész nyil­
vános használatára ösztönözne." (I. m . 253.1.) Ennek köszönhe­
tő továbbá, hogy „az értelem nyilvános használatára nevelt
réteg m ár nem talál visszhangra" (i. m . 258. és köv. 1.), így szinte
végérvényesen elválik egym ástól a „m agas" és az „alacsony"
kultúra területe. A z ily m ódon privatizálódó nyilvánosság el­
veszti eleven kapcsolatát a politikával és többé nem képes a
döntésekben való aktív állam polgári részvétel hordozó alapja­
ként működni. „A közönséget - írja H aberm as - e feladat alól
m esszem enően m entesítik m ás intézmények: egyrészt olyan
szervezetek, melyekben a kollektíve m egszervezett m agánérde­
kek igyekeznek m aguknak közvetlenül politikai alakot adni;

382
m ásrészt a pártok, melyek, a közhatalom szerveivel összefo­
nódva, m integy a nyilvánosság - melynek egykor eszközei
voltak - felett alapozódnak m eg. A hatalom gyakorlásának és
kiegyensúlyozásának politikailag jelentős folyam ata közvetle­
nül a m agánterület igazgatása, a szervezetek, a pártok és az
állami közigazgatás között játszódik le; a közönséget mint olyant
a hatalom körforgásába csak szórványosan vonják be, és akkor is csak
azért, hogy éljenezzen." (I. m. 260. és köv. 1. - Kiemelések nem az
eredetiben. A kiemelt szövegrészről lentebb lesz m ég szó.)
A z elm ondottak legfontosabb következm énye H aberm as
szerint az, hogy „felbomlik a jogi normának és a nyilvános vitának a
liberalizmus által m ég igényelt összefüggése, és erre nem is m erül
fel igény", (i. m. 262.1. - Kiemelések nem az eredetiben.)
E negatív tendenciákkal szemben ugyanakkor H aberm as fel­
tételez egy kritikai nyilvánosságot is, am ely a polgári jogállam
alkotm ányaiban többé-kevésbé torzítatlanul érvényesül. Ez az
ellensúly „amilyen mértékben felülkerekedik, az jelzi a szociális
állami berendezkedésű ipari társadalom dem okratizálásának
m értékét - nevezetesen a szociális politikai hatalom gyakorlásának
racionalizálását". (I. m. 327. és köv. 1.) A z uralom dem okratizálá­
sára v agy racionalizálására vonatkozó kérdés először is annak
firtatását jelenti, hogy vajon elképzelhető-e, hogy egy m od em
állam szervezetben „m inimálisra csökkentsék az érdekkonflik­
tusokat és a bürokratikus döntéseket". (I. m. 328. 1.) Egyfelől
elkerülhetetlennek látszik, hogy a különböző szakbizottságok,
tanácsadó szervek kivonják határozataikat a nyilvános m egm é-
rettetes alól, másfelől m égis elm ondható, hogy „időközben a
hatóságoknak m éltó ellenfelük tám ad t m agáb an az ig a z g a tá s­
b a n " (i. m. 329.1.), ti. a pártok és m ás érdekszervezetek reflexi­
ójában.
A dem okratizálás m ásik feltétele H aberm as szerint a „struk­
turális érdekkonfliktusok" minimalizálása. H aberm as ú gy látja,
hogy a tekintélyes termelőerőkkel rendelkező fejlett kapitalista
társadalm ak talaján „az érdekeknek továbbra is fennálló, ha
nem m egsokszorozódó pluralizm usa kielégítésük belátható le­
hetősége m iatt tompíthatja az egym ással versengő szükségletek
antagonisztikus élességét". (I. m. 330.1.)
Sőt, ezek a m egfontolások ahhoz az óvatos form ában m egfo­
galm azott rem énynek a kim ondásához vezették H aberm ast,
hogy „a politikailag m űködő nyilvánosság két előfeltételét: a

383
 bürokratikus döntések objektíve lehetséges m inim álását és a
strukturális érdekkonfliktusok relativizálását a m egism erhető
általános érdek mércéje szerint - m a m ár nem lehet teljesen
utópisztikusnak minősíteni". (I. m. 330. és köv. 1.)

A polgári nyilvánosság tönkrem enetelét m egrajzoló haberm asi

elméletet több oldalról is bírálták. A m ár többször hivatkozott
W . Jaeger ellenvetése abban foglalható össze, hogy H aberm as
hibás - ideológiát és utópiát m egengedhetetlenül vegyítő -
m ódszertana m iatt a liberális nyilvánosságot történetileg többé-
kevésbé m egvalósult m érceként ábrázolja, sőt, stilizálja, majd
pedig kimutatja, hogy a szociális jogállam korában ez az ideali­
zált nyilvánosság felbomlik. Jaeger szerint a parlam entáris
rendszer sosem felelt m eg annak az eszménynek, melyet H aber­
m as kialakított róla; így a liberális kapitalizmus politikai rend­
szere sem m ivel sem áll közelebb ehhez az eszményhez, m int a
kései kapitalizmus jogállam áé.46
Niklas Luhm ann, a ném et funkcionalista szociológia legkie­
melkedőbb képviselője, H aberm as egyik legjelentősebb vita­
partnere ezt az ellenvetést azzal toldja m eg, hogy a kétszem é­
lyes interakció (ebben az összefüggésben: a beszélgetés) m odell­
jén nyugvó haberm asi nyilvánosságeszm ény nem felel m eg sem
a m ai kom plex társadalm ak közigazgatási, államszervezési igé­
nyeinek, sem pedig valóságának.47
K étségtelen, h o g y H aberm as történeti szociológiájának
„m élységélessége" hagy néha kívánnivalót maga után. így pél­
dául m eglepő, hogy H aberm as a polgári nyilvánosság széthul­
lását Rosa Luxem burgnak a bolsevik politikai gyakorlattal kap­
csolatos leleplező szófordulataival érzékeltette. (Lásd i. m. 260.
es köv. 1., fentebb kiemelve idézve.) Luxemburg szavai így
hangzanak: e politika irányítói (írta a 1917-es forradalom veze­
tőiről) „időről időre gyűlésekre mozgósítják a munkásság elit-

46 Lásd Jaeger: i. m.
47Vö. N. Luhmann: Systemtheoretische Argumentationen. EineEntgegnungauf
Jürgen Habermas. In: Habermas-Luhmann: Theorie der Gesellschaft oder Sozi-
altechnologie? - Was kistél die Systemforschung? Frankfurt/M., 1971.

384
jét, hogy az megtapsolja a vezérek beszédeit és egyhangúlag helyben­
hagyja az előterjesztett határozatokat.. 48
Fentebb ugyanakkor m egm utattuk: nincs igazán okunk két­
ségbevonni, hogy a politikailag m űködő nyilvánosság m int
eszm e tényleg hatékony volt, sőt, m a is fontos legitimációs
funkciót tölt be. A szakirodalom általában elismeri azt is, hogy
v an alapja a parlam entarizm us m eggyengüléséről szóló haber-
m asi tételnek.49
A luhmanni ellenvetéssel szemben utalni lehet arra a - később
m egfogalm azott - haberm asi gondolatra, m iszerint a priori nem
lehet megjósolni azt, hogy a m agasan fejlett ipari társadalm ak
igazgatási teljesítőképessége és m aguk az állam polgárok m i­
lyen mértékben viselik el a mindenkit érintő döntések dem ok­
ratikus akarategyeztetés útján történő kialakítását.50
Ugyanakkor a nyilvánosság haberm asi elemzésének vannak
tanulságos deficitjei is, m elyek közül néhányat saját m aga tár­
gyalt, m űve 1990-es kiadásához írt új előszavában. H aberm as
önkritikájának szem pontjai a következő h árom alapelem et
emelik ki:
1. A társadalom holista megközelítésm ódja m iatt az elem zés
egy „társulás nagyban"-koncepcióhoz kötődött. Ez nem tette
lehetővé a szerző szám ára a bonyolult, rendszerszerűen diffe­
renciálódott, s m égis interdependenciák jellemezte szociális al­
rendszerek által vezérelt m o d em ipari társadalm ak kom plexi­
tásfokának kielégítő ábrázolását.
2. A polgári nyilvánosság, illetve közönség túlságosan hom o­
gén egységként történő ábrázolása m iatt H aberm as nem szen­
telhetett elegendő figyelm et a nyilvánosságon belüli és az abból
kizárt alternatív vagy ellennyilvánosságok szerepére.
3. Visszatekintve leegyszerűsítőnek látszik a könyvnek a tö­
m egkultúra és a m agas kultúra m erev elválásával, valam int a
pusztán kultúrafogyasztó refeudalizált nyilvánosság általános­
sá válásával kapcsolatos szkeptikus előrejelzése.

48 Rosa Luxemburg: Az orosz forradalomról. Bp., 1982.31.1.

Itt elsősorban a neokorporatizmus igen kiterjedt irodalmára utalnék. Bibliog­
ráfia található Rolf G. Heinze: Verbandepolitik und „Neokorporatismus". Zur
politischen Soziologie organisierter Interessm című könyvében (Opladen, 1981).
Vö. Habermas: A jóságos uralkodó utópiája. Magyar Filozófiai Szemle, 1986.
XXX. évf., 1-2.

385
 Végezetül tegyünk kísérletet e kötet m ódszerének és elméleti
alapjainak rövid összefoglalására. A könyv a H aberm as által az
ötvenes évek végétől eltervezett „szisztem atikus célzatú törté­
n etírás" egyik darabja. M ár ebben a kötetben feltűnik a kom m u­
nikáció, a kölcsönös m egegyezésre törekvő szolidáris cselekvés
kibontása a többi csoport-, illetve társadalm i cselekvéshálóból,
és normaként vagy mérceként való kitüntetése. M ár az itt olvas­
ható fejtegetések is arról árulkodnak, hogy a fiatal H aberm as is
a kommunikatív viszonyok állapotán m éri le a társadalm ak szabad­
ságát és fejlettségét, s az is jól látható, hogy ezekben a szövegek­
ben a politikailag aktív, önnön érdekeit artikuláló és m ásokkal
m egvitató okoskodó közönség és az ezen racionális életform á­
nak kedvező vagy kedvezőtlen társadalm i viszonyok közötti
konfliktus válik a társadalomfejlődés hajtóerejévé. E koncepció
hallgatólagos (legalábbis szisztem atikusan soha nem igazolt)
előfeltételezéseként a homo politicus modellje szolgál alapul ab­
ban az értelem ben, hogy H aberm as a politikai folyam atokban
való tudatos részvételt, a politikai döntésekbe való beleszólás
lehetőségét tartja az emberi lét autentikus formájának. Term é­
szetesen ez a prekoncepció terem t kiemelkedő helyi értéket a
politikai nyilvánosságnak is. Ezzel kapcsolatban kritikai szán­
dékkal lehet hivatkozni bizonyos tapasztalati tényekre, m elyek
a politikai apátiát igazolják m ég az évszázados dem okratikus
hagyom ányokkal rendelkező országokban is (s kétségtelen,
h ogy ez a választásokkal szem ben tanúsított közöny jelenti m a
hazánkban is az egyik legdrámaibb problém át). Ezt az ellenér­
v et igen erősnek tartom , m égis elgondolkodtatónak vélem Bibó
István fejtegetéseit e tém ával kapcsolatban, am elyek H aberm as
előfeltételezéseit látszanak alátám asztani.
„Bizonyára csodálkozni fognak azon - írja Bibó h ogy a
politikumnak helyenként egész népek lelki habitusát deform áló
hatást tulajdonítunk, holott köztudom ású, hogy a világon m in­
den ü tt az em berek többsége apolitikus, sőt politikaellenes.
Azonban az a politikum, amiről itt szó van, nem az, am it az
em berek a »politikus« nevével szoktak összekapcsolni, s am ivel
szem ben valóban többnyire közönyösek vagy ellenségesek, ha­
nem a »polisz«, a közösség ügye, helyzete és viszonya az egyes
emberekhez. E z pedig az emberek túlnyom ó részét nagyon is
érdekli. Különösen érdekli a XVIII-XIX. század fordulója, v a ­
gyis a m o d em közösségi érzés megjelenése óta, am ióta az állam i

386
közösséghez való viszonyulás m agának az állami közösségnek
a m űködése, a m ilyensége és presztízse elvileg mindenkinek a
közös és szem élyes ügyévé lett. A közösséghez való viszonynak
ez az elvi és érzelmi dem okratizálódása - ami nem feltétlenül
jelent m ég dem okráciát - elöntötte egész Európát. Innen az a
legújabb kori helyzet, h ogy a nem zeti közösség ügyéből a leg­
különbözőbb közösségi hisztériák szárm aztak ..." 1
A Frankfurti Iskola első („nagy") generációjának képviselői
m ég többé-kevésbé nyíltan tagadták az értékm entesség M ax
W eber-i elvét rám u tatva arra, hogy az em ancipáció és a struk­
turális szem pontból indokolatlan szükség alóli felszabadulás
olyan érdek (és érték), m elyet a kritikai elméletnek m ég akkor
is artikulálnia kell, ha ez a „valódi" érdek m ár csak egy szűk
értelm iségi körben talált menedéket, m ert ennek elm ulasztása
a valóság m egham isításával volna egyenlő.52 E közvetlen érték­
felmutatás és -bevádolás helyett H aberm as e könyvében az
érték közvetett, a közgondolkodásból kibontó m ódszerét v á ­
lasztja. A polgári nyilvánosság értékeinek ez a posztulálása és
idealizálása, továbbá az ideológiakritikai m ódszer együttes al­
kalm azása sem alapozhatta azonban m eg, írja H aberm as köny­
véhez írt új előszavában, m ég a közösen vallható értékek és
norm ák egy m inim um át sem abban az esetben, ha bizonyos
politikai erők „visszaszívják" a polgári ideálokat, v agy ha széles
körben elterjed a cinikus tudat. Ezért H aberm as a hatvanas évek
derekától kezdve m ár nem az empirikusan felkutatható tudat­
teljesítményekből (a filozófiai és a politikai közgondolkodás
forrásaiból), hanem a tudat és a viselkedés közös alapjából, azaz
a n y elv i, illetve a k om m u n ik atív k om p eten ciáb ól b on tja ki
A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásában m egism ert alap­
értékeket.53

51 Bibó István: Az európai egyensúlyról és békéről. In: uő: Válogatott tanulmányok.

Bp., 1986.1. köt. 372.1.
52 Vö. Horkheimer: Hagyományos és kritikai elmélet. In: Papp Zsolt (szerk.):
Tény, érték, ideológia. Bp., 1976.43-116.1.
53Lásd erről összefoglalóan: Felkai Gábor: Ideális beszédhelyzet és korlátozatlan
kommunikációs közösség, i. h.
 IRODALOMJEGYZÉK

1. A NYILVÁNOSSÁG (ÉS A PRIVÁTSZFÉRA) TÖRTÉNETÉHEZ

í. Társadalomtörténeti szempontból

Ashley, W., The Economic Organization of England, London 1923

Barber, E. G., The Bourgeoisie in the 18th Century France, New York 1959
Brentano, L., Geschichte der wirtschaftlichen Entwicklung Englands, III.
köt. Jena 1928
Brunner, O., Neue Wege zur Sozialgeschichte, Gottingen 1956
Conze, W. (Hg.), Staat und Gesellschaft im deutschen Vormarz, Stuttgart 1963
Cunningham, W., The Progress of Capitalism in England, Cambridge 1929
Dahrendorf, R., Demokratie und Sozialstruktur in Deutschland, in:
Arch. Europ. Soc. I. köt. 1960,86. és köv. 1.
Dobb, M., Studies in the Development of Capitalism, London 1954
Galbraith, J. K., American Capitalism, Boston 1952
Heckscher, E. F., Merkantilismus, Jena 1932
Hilferding, R., Das Finanzkapital, Berlin 1955
Horkheimer, M., Autoritat und Familie, Paris 1936
Kuske, B., Der Einfluss des Staates auf die Geschichte der sozialen
Gruppén inDeutschland, Köln. Zeitschrift. Soz., 2. köt. 1949/50,193. és köv. L
Lukács Gy., Németország történelmi fejlődésének néhány sajátossága,
In: Az ész trónfosztása, Bp. 1954.
Meredith, H. O., Economic History of England, London 1949
Plessner, H., Die versptttete Nation, Stuttgart 1959
Riehl, W. H., Die Familie, Stuttgart 1897
Schelsky, H., Wandlungen der deutschen Familie, Stuttgart 1955
Schmoller, G., Umrisse und Untersuchungen, Leipzig 1898
Schramm, P. E., Hamburg, Deutschland und die Welt, München 1943
Schumpeter, /., Die Krise des Steuerstaats, Leipzig 1918
Seé, H., Die Urspriinge des modernen Kapitalismus, Wien 1948
Treue, W., Das Verháltnis von Fürst, Staat und Untemehmer in der Zeit
des Merkantilismus, Vj.-Zeitschrift Soz. Wirtsch. gesch., 44. köt. 1957,
26. és köv. 1.
v. Walterhausen, A. Sartorius, Deutsche Wirtschaftsgeschichte 1815-1914,
Jena 1923
Weber, M., Wirtschaft und Gesellschaft, Tübingen 1956
Wirtschaftsgeschichte, Berlin 1958

351
 II. Kultúrtörténeti szempontból

Alewyn, R., Das grosse Welttheater, Die Epoche der höfischen Feste, Ham­
burg 1959
Altick, R. D., The English Common Reader, A Social History of the Mass
Reading Public, Chicago 1959
Arendt, H., The Human Condition, Chicago 1958
Auerbach, E., Das französische Publikum des 17. Jahrhunderts, München
1933
Balét, L., Die Verbürgerlichung der deutschen Kunst, Literatur und Musik
im 18. Jahrhundert, Leyden 1938
v. Böhm, M., Rokoko, Frankreich im 19. ]ahrhundert, Berlin 1921
Brunner, O., Adeliges Landleben, Salzburg 1949
Dresdner, A., Die Entstehung der Kunstkritik im Zusammenhang des euro-
paischen Kunstlebens, München 1915
Fay, B., La Franc-Magonnerie et la Revolution intellectuelle de X VIIf siécle,
Paris 1935
Hauser A., A művészet és irodalom társadalomtörténete, Bp. 1969; 1980
Heilborn, L., Zwischen zwei Revolutionen, Berlin 1929
Huizinga, ]., A középkor alkonya, Bp. 1976.
Kayser, W., Entstehung und Krise des modernen Romans, Göttingen 1954
Kösselek R., Kritik und Krise, Freiburg-München 1959
Leavis, G. D., Fiction and the Reading Public, London 1932
Reinhold, H., Zur Sozialgeschichte des Kaffees und des Kaffeehau-
ses, Sammelrezension, Köln. Zeitschrift Sóz., 10. köt. 1958, 151.
és köv. 1.
Schmitt, C., Römischer Katholizismus und politische Form, München
1925
Schöffler, H., Protestantismus und Literatur, Göttingen 1958
Schücking, L. L., Die Soziologie der literarischen Geschmacksbildung, Mün­
chen 1923
Stadelmann, R. und Fischer, W., Die Bildungswelt des deutschen Hand-
werks um 1800, Berlin 1955
Steinhausen, G., Geschichte des deutschen Briefes, Berlin 1889
Stephen, L., English Literature and Society in the 18lh Century, London
1903
Trevelyan, G. M., Kultur- und Sozialgeschichte Englands, Hamburg 1948
Watt, The Reading Public, in: The Rise of the Novel, London 1957
'Westerhö\ke,H.,EnglischeKaffeehííuserals Sammelpunkte der literarischen
Welt, Jena 1924
Williams, R., Culture and Society 1780-1950, New York 1960
Wittich, W., Der soziale Gehalt von Goethes Roman „Wilhelm Meis-
ter", in: Erinnerungsgabe für Max Weber, II. köt: München-Leipzig
1923,249. és köv. 1.

352
 III. Sajtótörténeti szempontból

Baumert, O. P., Die Entstehung des deutschen Journalismus, München-

Leipzig 1921
Bleyer, W. G., History of the American Journalism, Boston 1927
Bode, H., Anfdnge der wirtschaftlichen Berichterstattung, München 1936
Braubach, M., Ein publizistischer Plan der Bonner Lesegesellschaft aus
dem Jahre 1789, in: Festschrift für Ludwig Bergstrasser, Düsseldorf
1954,21. és köv. 1.
Bücher, K., Die Entstehung des Zeitungswesens, in: Die Entstehung der
Volkswirtschaft, L. k. Tübingen 1917
- Gesammelte Aufsdtze zűr Zeitungskunde, Tübingen 1926
Dovifat, E., Zeitungslehre, Berlin 1955
Fischer, H., Die altesten Zeitungen und ihre Verleger, Augsburg 1936
Goitsch, H., Entwicklung und Strukturwandlung des Wirtschaftsteils der
deutschen Tageszeitungen, Diss. rer. pol., Frankfurt 1939
Groth, O., Die Zeitung, 4 köt. Berlin-Leipzig 1928
Hanson, L., Government and the Press 1695-1763, London 193b
Jentsch, I . , Zur Geschichte des Zeitungswesens in Deutschland um 1800,
Diss. phil., Leipzig 1937
Kempters, K., Die wirtschaftliche Berichterstattung in den sog. Fuggerzei-
tungen, München 1936
Kirchner, J., Redaktion und Publikum, Deutsche Massenzeitschriften
im 19. Jahrhundert, in: Publizistik, 5. köt. 1960,463.1.
Morrison, St., The English Newspaper, Cambridge 1932
Park, R. E., The Natural History of the Newspaper, in: W.
Schramm, Mass Communication, Urbana 1944,21. és köv. 1.
de Voider, U., Soziologie der Zeitung, Stuttgart 1959

IV. Jogtörténeti és politikai-tudományos szempontból

Böckenförde, E. W., Gesetz und gesetzgebende Gewalt, Berlin 1958

Brunner, L,. Land und Herrschaft, Brünn 1943
Coing, H., Der Rechtsbegriff der menschlichen Person und die Theorie der
Menschenrechte, Berlin-Tübingen 1950
Conrad, H., Individuum und Gemeinschaft in der Privatrechtsordnung,
Jurist. Studienges. Karlsruhe, 18. f. Karlsruhe 1956
Emden, C. S., The People and the Constitution, Oxford 1956
Evert, E., Die Öffentlichkeit in der Aussenpolitik, Jena 1931
Forsthoff, E., Lehrbuch des Verwaltungsrechts, Allgemeiner Teil, Mün­
chen 1955, Einleitung
Fraenkel, E., Das amerikanische Regierungssystem, Köln-Opladen
1960

353
 Hartung, F., Die Entwicklung der Menschen- und Bürgerrechte, Göttingen
1954
Hasbach, W., Die parlamentarische Kabinettsregierung, Aachen 1956
Jelűnek, G., Die Erklarung der Menschen- und Bürgerrechte, Leipzig 1909
Kirchner, Beitrdgezűr Geschichte des Begriffs „öffentlich" und „öffentliches
Recht", Diss. jur., Göttingen 1949
Kluxen, K., Das Problem der politischen Opposition, Freiburg-München
1956
Löwenstein, K., Zur Soziologie der parlamentarischen Reprasentation
in England, in: Erinnerungsgabe fü r Max Weber, II. köt. München-
Leipzig 1923,85 és köv. 1.
Naef, W., Frühformen des modernen Staates im Spátmittelalter, Hist.
Zeitschrift, 171. köt. 1951,225. és köv. 1.
Redslob, R., Staatstheorien derfranzösischen Nationalversammlung, Leip­
zig 1912
Schieder, Th., Das Verhaltnis von politischer und gesellschaftlicher
Verfassung und die Krise des bürgerlichen Liberalismus, Hist. Zeit­
schrift, 177. köt. 1954,49. és köv. 1.
- , Die Theorie der Partéi im álteren deutschen Liberalismus, in:
Festschrift fü r Ludwig Bergstrasser, Düsseldorf 1954, 183. és
köv. 1.
Schlenke, M., England und das Friderizianische Preussen 1740-1763, Frei­
burg-München 1963
Schmitt, C., Die Diktatur, München-Leipzig 1928
Valjavec, F., Die Entstehung der politischen Strömungen in Deutschland
1770-1815, München 1951
Weber, M., Staatssoziologie, Berlin 1956
- , Rechtssoziologie, Neuwied 1960
Wieacker, F., Privatrechtsgeschichte der Neuzeit, Göttingen 1952
- , Das Sozialmodell der klassischen Privatrechtsgesetzbücher und die Ent­
wicklung der modemen Gesellschaft, Juristische Studienges. Karlsruhe,
3. f. Karlsruhe 1953

2. A NYILVÁNOSSÁG (ÉS A PRIVÁTSZFÉRA)

A MAI TÁRSADALOMBAN

I. A nyilvánosság sajátos szempontjából

Altmann, R., Das Problem der Öffentlichkeit und seine Bedeutung für die
Demokratie, Diss. phil., Marburg 1954
Arndt, H. J., Öffentlichkeit als Staatsersatz, Arch. R. Sozphil, 42. köt.
1956,239. és köv. 1.

354
 Bahrdt, H. P., Öffentlichkeit und Privatheit, in: Die moderne Grofistadt,
Hamburg 1961,36. és köv. 1.
Goldschmidt, M. L., Publicity, Privacy, Secrecy, West. Pol. Quart., 7. köt.
1957,401. és köv. 1.
Habermas, J., Öffentlichkeit, (címszó) in: Staat und Politik, Fischerlexi-
kon 3. kiad. 220. és köv. 1.
Haftendom, H., Das Problem von Parlament und Öffentlichkeit, Diss. rer.
pol., Frankfurt/Main 1960
Plessner, H., Das Problem der Öffentlichkeit und die Idee der Entfremdung,
Göttingen 1960
Schmidt, E., Öffentlichkeit oder Publizitát, in: Festschriftfür W. Schmidt,
Berlin 1959,35. és köv. 1.
Semd, R., Zum Problem des Öffentlichen und der Öffentlichkeit, in:
Festschrift für G. Jellinek, München 1954,11. és köv. 1.
Sieburg, F., Habén wir noch ein privates Leben?, Universitas, 8. köt.
1953,663. és köv. 1.
Weber, M., Verwaltungsöffentlichkeit und Auslese der Führer, in:
Gesammelte Politische Schriften, Tübingen 1958,339. és köv. 1.

II. Az ipari társadalom és a szociális állam szempontjából

Achinger, H., Sozialpolitikals Gesellschaftspolitik, Hamburg 1958

Altmann, R., Zur Stellung der öffentlichen Verbánde, Zeitschrift Pol.
NF, 2. köt. 1955,214. és köv. 1.
Berle és Means, The Modern Corporation and Privát Property, New York
1932
Beutler, Stein, Wagner, Staat und Verbande (mit Referaten von U. Scheu-
ner und W. Weber), Heidelberg 1957
Clark, J. M., The Interplay of Politics and Economics, in: Freedom and
Control in Modem Society, Ed. Bergler, New York 1954
Downs, A., Why Government Budget is too small in Democracy?, World
Politics, 12. köt. 1960,541. és köv. 1.
Eschenburg, Th., Herrschaft der Verbande, Stuttgart 1955
Forsthoff, E., Verfassungsprobleme des Sozialstaats, M nster 1954
Begriff und Wesen des sozialen Rechtstaats, Veröff. Ver. Dt. Strh, 12. f.
Berlin 1954, 36. és köv. 1.
Friedmann, W., Law and Social Change, London 1951
Galbraith, J. K., Gesellschaft im Überfluss, Stuttgart 1959
Gerber, H., Die Sozialstaatsklausel des Grundgesetzes, AÖR, 81. köt.
1956,1. és köv. 1.
Huber, H., Recht, Staat, Gesellschaft, Bern 1954
Ipsén, H. P., Die Reprasentation der organisierten Interessen, Berlin 1956
Kirchheimer, O., Changes in the Structure of Political Compromise,
Studies in Philos, and Soc. Sc., 9. köt. 1941,456. és köv. 1.

355
*
 Kornhauser, W., The Politics of Mass Society, Glencoe 1959
König, H., Konzentration und Wachstum, Zeitschrift Ges. Stiviss., 115.
köt. 1959. 229. és köv. 1.
Littmann, K., Zunehmende Staatstdtigkeit und wirtschdftlicheEntuncklung,
Köln 1947
Maiwald, S., Das Recht als Funktion gesellschaftlicher Prozesse, Arch.
R. Sozphil., 40. köt. 1952/53,155. és köv. 1.
Mills, C. W., Az uralkodó elit, Bp. 1972
Neumann, F., Der Funktionswandel des Gesetzes im Recht der bürger­
lichen Gesellschaft, Zeitschrift Sozforsch., 6. köt. 1938,542. és köv. 1.
- , Ökonomie und Politik, Zeitschrift Pol. NF, 2. köt. 1955,1.1.
Neumark, F., Wirtschafts- und Finanzpolitik des Interventionsstaats, Tü­
bingen 1961
Renner, K , Die Rechtsinstitute des Privatrechts, Tübingen 1929
- , Wandlungen der modernen Gesellschaft, Wien 1953
Ridder, H., Zur verfassungsrechtlichen Stellung der Gewerkschaften im
Sozialstaat, Stuttgart 1960
Scheuner, U., Grundfragen des modernen Staates, in: Recht, Staat und
Wirtschaft, III. köt. H. Wandersleb, Düsseldorf 1951
- , Die staatliche Intervention im Bereich der Wirtschaft, Veröff. Ver. Dt.
Strl., II. f. Berlin 1954,1. és köv. 1.
Schneider, H., Einzelfallgesetze, in: Festschrift für Carl Schmitt, Berlin
1959,197. és köv. 1.
Schulz, G., Uber Entstehung und Formen von Interessengruppen seit Beginn
der Industrialisierung, Pol. Vj. Zeitschrift, 2. köt. 1961,124. és köv. 1.
Schumpeter, J., Kapitalismus, Sozialismus und Demokratie, Bern 1950
Siebert, W., Privatrecht im Bereich der öffentlichen Verwaltung, in:
Festschrift für H. Niedermeyer, Göttingen 1953
Strachey, ]., Kapitalismus heute und morgen, Düsseldorf 1957
Weber, W., Spannungen und Krdfte im westdeutschen Verfassungssystem,
Stuttgart 1951
- , Das politische Kráftesystem in der wohljahrtsstaatlichen Massendemokratie,
Schriften d. Dt. Ind.- u. Handelstages, 39. f. Köln 1956
Whyte, W. H., Herr und Opfer der Organisation, Düsseldorf 1958
Young, K , Society and the State, Am. Soc. Rev.; II. köt. 1946,137. és
köv. 1.

III. A tömegdemokrácia szempontjából

Abendroth, W., Innerparteiliche und innerverbandliche Demokratie

als Voraussetzung der politischen Demokratie, PVS, 5. [évf.] 1964,
307. és köv. 1.
Aron, R., Fin de l'Áge Idéologique?, Sociologica, Frankfurt. Beitráge zűr
Sóz., I. köt. 1955. 219. és köv. 1.

356
Bunzel, J. H., Liberal Ideologies and the Problem of Power, West. Pol.
Quart., 8. köt. 1960,374. és köv. 1.
Burdick és Brodbeck, American Voting Behaviour, Glencoe 1956
Butler, D. E., The British General Election of 1955, London 1957
McCallum és Readman, The British General Election of 1945, London
1947
Campbell, Gurie, Miller, The Voter decides Zvents, 1954
Dahl, R. A., Hierarchy, Democracy and Bargaining, in: Research Fron­
tiers in Politic and Government, Washington, 1955,47. és köv. 1.
Dechamps, B., Macht und Arbeit der Ausschiisse, Meisenheim 1954
Duverger, M., Les Partis Politiques, Paris 1951
Eschenburg, Th., Probleme der Parteifinanzierung, Tübingen 1961
Eulau, Eldersfield, Janowitz, Political Behaviour, Glencoe 1956
Fául, E., Wahlen und Wahler in Westdeutschland, Hamburg 1961
Field, H. H., The Non-Voter, P. O. Quart., 8. köt. 1944,175. és köv. 1.
Frenkel, E., Die reprásentative und die plebiszitáre Komponente im
demokratischen Verfassungsstaat,Rec/jf und Staat, 219/220. f. Tübin­
gen 1958
v. Friedeburg, L., Zum politischen Potential der Meinungsforschung,
Köln. Zeitschrift Soz., 13. köt. 1961,201. és köv. 1.
Friesenhahn, E., Parlament und Regierung im modernen Staat, Ver. Dt.
Strl., 16. f. Berlin 1958,31. és köv. 1.
Fröhner, R., Tragt die Meinungsforschung zűr Entdemokratisierung
bei?, in: Publizistik, 3. köt. 1958,157. és köv. 1.
Habermas, Friedeburg, Oehler, Weltz, Student und Politik, Neuwied
1961
Harris, R., Election Polling and Research, P. O. Quart., 21. köt. 1957,108.
és köv. 1.
Hartenstein, Liepelt, Schubert, Die Septemberdemokratie, Die Neue
Gesellschaft, 1958,14. és köv. 1.
Hirsch és Weber, Wahler und Gewahlte, Berlin 1957
Janowitz és Marvick, Competition, Pressure and Democratic Consent, Mi­
chigan 1956
Kirchheimer, O., Parteistruktur und Massendemokratie in Európa,
AÖR, 79. köt. 1954,307. és köv. 1.
- , Politik und Verfassung, Frankfurt am Main 1964
Kitzinger, U. W., Wahlkampfin Westdeutschland, Göttingen 1960
Lazarsfeld, Berelson, Gouaet, The Peoples Choice, New York 1944
Lazarsfeld, Berelson, McPhee, Voting, Chicago 1954
Leibholz, G., Strukturprobleme der Demokratie, Karlsruhe 1958
Lipset, S. M., The Political Man, New York 1960 (németül: Neuwied
1962)
Lohmann, K., Parlamentarismus und Publizistik, in: Tymbos für Ahl-
mann, Berlin 1952,198. és köv. 1.

357
Löffler, M., Der Verfassungsauftrag der Publizistik, in: Publizistik, 5.
köt. 1960. 517. és köv. 1.
Mannheim, K., Freedom, Power and Democratic Planning, New York 1950
Neumann, Nipperdey, Scheuner, Die Grundrechte, II köt. Berlin 1954;
III. köt. 1. és 2, Berlin 1958; IV. köt. Berlin 1960
Neumann, S., Modern Political Parties, Chicago 1956.
Nicholas, H. G., The British General Election óf1950, London 1951
Ramm, Th., Die Freiheit der Willenshildung, Stuttgart 1960
Riesmann u. Glazer, Changing Meaning of Politics, in: Studies in
Leadership, Ed. Gouldner, New York 1950,506. és köv. 1.
Rumney, J. C., Do the Polls serve Democracy?, in: Berelson és Janowitz,
Public Opinion and Communication, Glencoe. 1950
Schmidtchen, G., Die befragte Nation, Freiburg 1959
Schmitt, C., Die geistesgeschichtliche Lage des Parlamentarismus, Mün-
chen-Leipzig 1923
Stammer, O., Politische Soziologie und Demokratieforschung, Köln.
Zeitschrift Soz., 8. köt. 1956,380. és köv. 1.
Interessenverbande und Partéién, 9. köt. 1957, 587. és köv. 1.
Steffani, W., Funktion und Kompetenz parlamentarischer Unteraus-
schüsse, Pol. Vj. Zschrft., I. köt. 1960,151. és köv. 1.
Sultan, H., és Abendroth, W., Bürokratischer Verwaltungsstaat und soziale
Demokratie, Hannover-Frankfurt 1955

IV. A tömegkommunikáció szempontjából

Adorno, T. W., Democratic Leadership and Mass Manipulation, in:

Studies in Leadership, (Ed. Gouldner) New York 1950,118. és köv. 1.
- , Ideologie, in: Exkurse, Frankfurt 1956,162. és köv. 1.
- , Über den Fetischcharakter der Musik und die Regression des Hörens,
in: Dissonanzen, Göttingen 1956
Anders, G., Die Antiquiertheit des Menschen, München 1957
Berelson és Janowitz, Public Opinion and Communication, Glencoe 1950
Bernays, E. L., The Engineering of Consent, Oklahoma 1955
Bird, G. L., Press and Society, New York 1957
Bogart, L., The Age of Television, New York 1958
DIVIO, Der westdeutsche Markt in Zahlen, Frankfurt 1958
Ellul, I., Propagandes, Paris 1962
Enzensberger, H. M., Einzelheiten, Frankfurt am Main 1962
Escarpit, R., Das Buch und der Leser, Köln-Opladen 1961
Feldmann, E., Theorie der Massenmedien, München 1962
Fine, B. J., Television and Family Life, Boston 1952
Gehlen, A., Bemerkungen zum Therm Kulturkonsum und Konsumkultur,
Tagungsberichte des „Bundes”, Wuppertal 1955, 6. és köv. 1.
Kor-képek, Bp. 1987

358
Horkheimer és Adorno, Kulturindustrie, in: Dialektik der Aufkliirung,
Amsterdam 1947,144. és köv. 1.
Hundhausen, C., Industrielle Publizitdt als Public Relation, Essen 1957
Institut für Demoskopie, Jahrbuch der öffentlichen Meinung, Allenbach,
I. köt. 1953, II. köt. 1957
Institut für Publizistik d. Fr. Univ. Berlin, Handbuch der Deutschen Presse
1956, Berlin 1956
Kayser, W., Das literarische Leben der Gegenwart, in: Deutsche Literatur
in unserer Zeit, Hg. Kayserm, Göttingen 1959,22. és köv. 1.
Kelley, St., Professional Public Relation and Political Power, Baltimore 1956
Kieslich, G., Freizeitgestaltung in einer Industriestadt, Dortmund 1956
Kirchner, H. M., Der Markt der Illustrierten gestern und heute, in:
Publizistik, 3. köt. 1958, 323. és köv. 1.
Knebel, H. ]., Soziologische Strukturen im modemen Tourismus, Stuttgart
1960
Kropff, H. J. F., Synthese von Joumalismus, industrieller Publizitát und
Public Relations, in: Publizistik, 5. köt. I960,491. és köv. 1.
Larabee és Meyersohn, Mass Leisure, New York 1959
Lazarsfeld és Katz, Personal Influence, Glencoe 1955, (németül: Mün­
chen 1962)
Löwenthal, L., Die biographische Mode, Sociologica, Frankf. Beitr. zűr
Soz., I. köt. Frankfurt 1955,363. és köv. 1.
Mangold, W., Gegenstand undMethodedes Gruppendiskussionsverfahrens,
Frankfurt 1960
Meyersohn, R., Commercialism and Complexity in Popular Culture, 55.
Meeting of Am. Soc. Assoc., New York 1960 (kézirat)
Noelle, E., Die Wirkung der Massenmedien, in: Publizistik, 5. köt. 1960,
532. és köv. 1.
- , Umfragen in der Massengesellschaft, Hamburg 1963
Peterson, Th., Magazines in the 20a' Century, Urbana 1956
Riesman, D., A magányos tömeg, Bp. 1968
- , The Oral Tradition, the written Word and the Screen Image, Yellow
Springs/Ohio 1955
Sauvy, A., Vom Einfluss der Meinung auf die Macht, Diogenes, 14/15.
f. 1957,224. és köv. 1.
Schelsky, H., Gedanken zur Rolle der Publizistik in der modernen
Gesellschaft, in: Auf der Suche nach Wirklichkeit, Düsseldorf 1965,310.
és köv. 1.
Schramm, W., Mass Communication, Urbana 1944
Seldes, G., The Great Audience, New York 1951
Steinberg, Ch. S., The Mass Communicators, New York 1958
Swanson, C. E., Television Owning and its Correlates, Journ. ofAppl.
Psych., 1951,352. és köv. 1.

359
Thomsen, W., Zum Problem der Scheinöffentlichkeit, inhaltsanalytisch dar-
gestellt an der Bildzeitung, Inst. f. Sozialf, Frankfurt 1960 (kézirat)
Whyte és Rosenberg, Mass Culture, New York 1955

3. A „KÖZVÉLEMÉNY" FOGALMÁHOZ ÉS TÖRTÉNETÉHEZ

Albig, W., Public Opinion, New York 1938

Bauer, W., Die öffentliche Meinung und ikre geschichtlichen Grundlagen,
Tübingen 1914
Die öffentliche Meinung in der Weltgeschichte, Berlin-Leipzig 1930
Berelson, B., Communication and Public Opinion, in: Berelson és Jano­
witz, Public Opinion and Communication, Glencoe 1950,448. és köv. 1.
- , Democratic Theory and Public Opinion, in: P. O. Quart., 16. köt. 1952,
313. és köv. 1.
Blumer, H., The Mass, the Public and Public Opinion, in: Berelson és
Janowitz, i. m. 43. és köv. 1.
Brinckmann, C., Presse und öffentliche Meinung, in: Verh. des 7. Dt.
Soziologentages, Tübingen 1931,27. és köv. 1.
Centre de Sciences Politiques de l'Institut d'Etudes Juridiques de
Nice, L'Opinion Publique, Paris 1957 (gyűjteményes kötet)
Dicey, A. V., Law and Public Opinion in England, London 1905
Doob, L. W., Public Opinion and Propaganda, New York 1951
Fiad, R., Der Begriff der öffentlichen Meinung bei Stein, Arndt, Humboldt,
Berlin-Leipzig 1929
Fraenkel, E., Parlament und öffentliche Meinung, in: Festschrift für
Herzfeld, Berlin 1957,163. és köv. 1.
Öffentliche Meinung und internationale Politik, Recht und Staat,
255/256. f. Tübingen 1962
Glickman, H.. Viewing Public Opinion in Politics, P. O. Quart., 23. köt.
1959,495. és köv. 1.
Habermas, J., Verwissenschaftlichte Politik und öffentliche Meinung,
in: R. Reich (Hg.), Festschrift f. H. Barth, Zürich 1964,54. és köv. 1.
Hennis, W., Der Begriff der öffentlichen Meinung bei Rousseau, Arch.
R. Sozphil., 43. köt. 1957,111. és köv. 1.
- , Meinungsforschung und representative Demokratie, Recht und Staat,
200/201. f. Tübingen 1957
Hentig, H., Gedanken zűr öffentlichen Meinung, Zschrft. Merkúr, Febr.
1963,113. és köv. 1.
Hofstátter, P. R., Psychologie der öffentlichen Meinung, Wien 1949
Holtzendorff, F., Wesen und Wert der öffentlichen Meinung, München
1879 "
Holzen, E., Wandel und Begriffder öffentlichen Meinung im 19. Jahrhundert,
Hamburg 1958 (disszertáció)

360
Huber, H., Öffentliche Meinung und Demokratie, in: Festschrift für K.
Weber, Zürich 1950,34. és köv. 1.
Hyman, H. H., Toward a Theory of Public Opinion, P. O. Quart, 21. köt.
1957,54. és köv. 1.
Katz, Cartwright, McLung Lee, Public Opinion and Propaganda, New
York 1954
Landshut, S., Über einige Grundbegriffe der Politik, Arch. Sozwiss.
Sozpol, 54. köt. 1925,36.1. Különösen Abschn. 11. 59. és köv. 1.: Der
circulus vitiosus der öffentlichen Meinung als entscheidender In-
stanz
-, Volkssouveránitat und öffentliche Meinung, in: Festschrift für Laun,
Hamburg 1953,579. és köv. 1.
Lasswell, H. D., Democracy by Public Opinion, in: Berelson és Janowitz,
i. m. 469. és köv. 1.
The Impact of Public Opinion Research on our Sociaty, P. O. Quart.,
21. köt. 1957,33. és köv. 1.
Lazarsfeld, P., Public Opinion and Classical Tradition, P. O. Quart., 21.
köt. 39. és köv. 1.
Lee, A. M., Sociological Theory in Public Opinion and Attitude Studies,
Am. Soc. Rev., 12. köt. 1947,312. és köv. 1.
Lenz, F., Werden und Wesen der öffentlichen Meinung, München 1956
- , Die politischen Faktorén der Meinungsbildung, in: Publizistik, 5. köt.
1960,505. és köv. 1.
Lippmann, W., Public Opinion, N. Y., 1961
Loffler, M. (Hg.), Die öffentliche Meinung (mit Beitragen von A. Amdt,
E. Noelle-Neumann, W. Haacke et al.), München-Berlin 1962
Lowell, A., Public Opinion and Popular Government, New York 1913
Manheim, E., Die Trciger der öffentlichen Meinung, München 1923
Minor, D. W., Public Opinion in the Perspective of Political Theory,
West. Pol. Quart., 13. köt. 1960,31. és köv. 1.
Mischke, R., Die Entstehung der öffentlichen Meinung im 18. Jahrhundert,
Diss. rer. pol., Hamburg 1958
Ogle, M. B., Public Opinion and Political Dynamics, Boston 1950
Oncken, H., Politik, Geschichtsschreibung und öffentliche Meinung, in:
Historisch-Politische Aiifsatzeund Reden, 1. köt. Berlin-München 1914,
203. és köv. 1.
Palmer, P. A., The Concept of Public Opinion in Political Theory, in:
Berelson és Janowitz, i. m. 11. és köv. 1.
Powell, N. J., Anatomy of Public Opinion, New York 1951
Riezler, K., What is Public Opinion?, Social Research, II. köt. 1944, 397.
és köv. 1.
Schmidtchen, G., Eine Revision des Begriffs der öffentlichen Meinung,
in: Befragte Nation, 326.1.
Seidel, H., Vöm Mythos der öffentlichen Meinung, Aschaffenburg 1961

361
 TARTALOM

ELŐSZÓ A Z ÚJ KIADÁSHOZ (1990) 7

ELŐSZÓ (1961) 47

( l %A POLGÁRI NYILVÁNOSSÁG TÍPUSÁNAK

' PROPEDEUTIKAI ELHATÁROLÁSA 51
1. § A kiindulópont 51
2. § A reprezentatív nyilvánosság típusáról 55
Kitérés: A reprezentatív nyilvánosság vége - a
W ilhelm M eister példáján szem léltetve 63
3. § A polgári nyilvánosság keletkezéséről 66

II. A NYILVÁNOSSÁG TÁRSADALMI STRUKTÚRÁI 81

4. § A z alaprajz 81
5. § A nyilvánosság intézményei 85
6. § A polgári család és a közönségre vonatkoztatott
szem élyesség intézményesítése 101
7. § A z irodalmi nyilvánosság viszonya a
politikaihoz 110

Ili A NYILVÁNOSSÁG POLITIKAI FUNKCIÓI 116

8. § A z angol fejlődés modellje 116
9. § A kontinentális változatok 127
10. § A polgári társadalom m int a m agánautonóm ia
szférája: a magánjog és a liberalizált piac 135
11. § A nyilvánosság ellentmondásos
intézményesítése a polgári jogállam ban 142

IV. POLGÁRI NYILVÁNOSSÁG - ESZM E X

ÉS IDEOLÓGIA 154
12. § Public opinion - opinion publique -
közvélem ény: a toposz előtörténetéről 154
 13. § A publicitás mint a politika és a m orál
közvetítésének elve (Kant) 173
14. § A nyilvánosság dialektikájáról (Hegel és M arx) 189
15. § A nyilvánosság ambivalens felfogása a
liberalizmus elméletében (John Stuart Mill és
Alexis de Tocqueville) 202

v. a n y il v á n o s s á g t á r s a d a l m i
_.S t r u k t ú r a v á lt o z á s a 217
16. § A közszféra és a m agánszféra tendenciaszerű
összefonódása 217
17. § A szociális szféra és az intim szféra v
polarizálódása I 230
18. § A kultúrán elmélkedő közönségtől a kultúrát
fogyasztó közönségig 240
19. § A z elm osódott alaprajz: a polgári nyilvánosság
szétesésének fejlődési iránya 259

VI. A NYILVÁNOSSÁG POLITIKAI

FUNKCIÓVÁLTOZÁSA 266
20. § A z írogató m agánem berek zsum alizm usától a
töm egközlési eszközök által nyújtott
közszolgáltatásokig - a hirdetés m int a
nyilvánosság funkciója 266
21. § A publicitás elvének m egváltozott funkciója 283
22. § Előállított nyilvánosság és nem nyilvános
vélem ény: a lakosság választói m agatartása 303
23. § A politikai nyilvánosság a liberális jogállam
szociális állam m á való transzform ációjának
folyamatában 316

VII. A KÖ ZV ÉLEM ÉN Y FOG ALM ÁRÓL X 332

. § A közvélem ény m int államjogi fikció - és a
fogalom szociálpszichológiai felbomlása 332
25. § Egy szociológiai tisztázási kísérlet 342

IRODALOMJEGY'ZEK 351

UTÓSZÓ (Felkai Gábor) 363

NÉVMUTATÓ 389