Csáki István

Volt-e Második Európai Hun Állam ?

Röviden a válasz: IGEN, VOLT Második Európai Hun Állam (i.sz. 568 – i.sz. 843) !

Természetesen egy ilyen kategórikus állítás bővebb, komolyabb és megalapozottabb

indoklást igényel.

Előljáróban célszerű leszögezni, hogy a különböző forrásokban különféle megnevezéssel

szereplő hunok – fehér, fekete, északi, nyugati, kidarita, heftalita, avar, ázsiai, európai, stb.,
mind-mind egy népcsaládot, a hunok népét jelentik. Céltalan próbálkozás darabokra szedni
a hun népet, egyes részeket elidegeníteni a hun néptől akkor, amikor a hun nép
történetének eseményei térben és időben tökéletesen illeszkednek egymásba, teljes
folytonosságot mutatva. Ugyancsak megjegyzendő, hogy a hun történelemben érintett
személyek a legkülönbözőbb neveket kapták a krónikásoktól. Remélhetőleg mindenkinek
sikerül majd azonosítania az alábbiakban szereplő neveket a hozzájuk kapcsolódó
személyekkel.

A címben szereplő kérdés érdemi eldöntéséhez két feltételt szükséges vizsgálni:

1. Voltak-e meghatározó létszámban hunok az európai térségben ?

2. A térségben lévő hunok alkottak-e más államok részéről is elismert valamiféle

államformát az ezen hunok által elfoglalt európai földrajzi területen ?

1. Hunok Európában

A legelső dolog, ami ebben a kérdéskörben tisztázandó, az az hogy, végsősoron kiket

tekintünk hunoknak. Más vándorló nomád népekhez hasonlóan a hunok alapvető jellemzője
volt a törzsi tagozódás. Elegendő csak azt említeni, hogy amikor i.e. 219-ben Kadar és Urga
hun fejedelmek nemzetalapítási céllal összehívták a hun népek gyűlését az ázsiai
őshazában, összesen 108 hun törzs és 11 hun nemzetség vezetője érkezett a hunokat
érintő, történelmi sorsfordító eseményre. (Érdekes egybeesés, hogy a krónikák szerint a
honfoglaló magyarok vérszerződéséban 7 magyar törzs 108 nemzetsége volt érintett.) Ezek
a hun törzsek, nemzetségek megelőzően csak ritkán ideiglenes, gyorsan megszűnő
érdekszövetségekben, de leginkább önállóan élték életüket, csupán a nyelv, a közelebbi-
távolabbi (vér)rokonság, az ősi vallás, az azonos életmód kapcsolta őket össze.

A vándorló nomád népeknek, így a hunoknak is szinte „napi rutin tevékenysége” volt a
portyázás, a zsákmányszerzés. Nem véletlenül számított a legértékesebb „zsákmánynak” a
nő (lányok, asszonyok), mivel így volt biztosítható a csatákban elesett harcosok
utánpótlása. Tekintve, hogy a zsákmányszerzés inkább idegen törzsek, mintsem a rokon
népek ellen irányult, a „zsákmányolt” nők révén az adott törzs „vére erősen keveredett”, így
„tiszta vérű” törzsekről különösen a nomád népek esetében aligha lehet beszélni. Érdekes
lehet, hogy még a letelepedett, földművelő kinai nép is szívesen fogadta be a „hun
menekülőket”, a vérkeveredéstől remélve megszerezni a hunok harcias jellemvonásait (ami
a kínai hadsereg harci minőségét volt hivatva javítani). Vagyis a hunokról beszélve
valójában döntően hun jellemvonásokkal, hagyományokkal, szokásokkal, életmóddal,
1
nyelvvel, vallással, stb., rendelkező „kevert vérű” népről van szó. De ezek a jellemzők csak
és kizárólag a hun nép sajátját képezik, amelyek megkülönböztetik a világ minden más
népétől.

Másik fontos dolog az, hogy egy birodalom meggyengülése, összeomlása, megszűnése
nem feltétlenül jelenti a birodalmat alkotó nép(ek) megsemmisülését, végleges eltűnését.
Az eltűnt birodalom népe tovább él, vagy beilleszkedve más népek soraiba, vagy önállóan,
erőt gyűjtve újabb felemelkedéshez, avagy csendben meghúzódva. Ez azt jelenti, hogy
ugyan a hun nép által Ázsiától Európa szívéig eltérő időben megteremtett 15 különféle
államforma (köztük világbirodalom is) letünt és megszűnt, de a hun nép tovább élt a maga
módján és egyáltalán nem tűnt el a történelem színpadáról.

Az Első Európai Hun Állam szétesése Attila nagyfejedelem i.sz. 453-ban bekövetkezett
halálával kezdődött meg. Vagyis egy második európai hun állam szempontjából ettől az
időponttól célszerű vizsgálni a hunok európai jelenlétét. A vizsgálódást kissé bonyolítja az
a tény, hogy Attila birodalma Európa közepétől az Aral-tóig terjedt, ezen a területen éltek az
eredeti hun törzsek, illetve a „kényszerből szövetséges”, vagy a leigázott idegen népek a
Hun Birodalom keretében. Itt most a vizsgálat csak az európai területre korlátozódik, az Ural
folyóval és a Kaszpi-tenger nyugati partvonalával bezárólag.

Az i.sz. 453 utáni európai hun jelenlét forrásainak az alábbiak tekinthetők:

1. Az Első Európai Hun Állam felbomlása után, i.sz. 453-tól.

2. Az Európai Avar Kánság létrejötte Bajan kán vezetésével, i.sz. 568-től.

3. A bulgárok al-dunai megjelenése Asparuh vezetésével, i.sz. 650-től.

4. A bulgárok kárpát-medencei megjelenése Kuber vezetésével, az avar fennhatóságtól

kezdve, i.sz. 650 után.

5. A Bat-Bajan vezette Nagy-Bulgária kazár fennhatóság alá kerülésétől, i.sz. 670-től.

6. A Fehér Hun (Heftalita) Állam összeomlása után, i.sz. 562-től.

7. Vándorló szabad hun törzsek, főként Nyugat- és Északnyugat-Ázsiából, a Második

Közép-Ázsiai Hun Állam megszűnésétől, isz. 156-tól kezdődően folyamatosan.

Némi magyarázatot, néhány megjegyzést megérdemel mindegyik forráselem.

Az Első Európai Hun Állam felbomlása után, i.sz. 453-tól a darabokra hullott birodalomról
leváltak azok a hun törzsek, amelyek már nem látták értelmét a belső hatalmi viszályokban
való részvételüknek és elvándorolva probáltak szálláshelyet találni maguknak, akár úgy is,
hogy elismerték más idegen hatalom fennhatóságát, felajánlva saját (főként harci)
szolgáltatásaikat.

Ellak seregének i.sz. 454-ben a germán lázadóktól a dunántúli Nedao (??) folyónál
elszenvedett veresége (és Ellak halála) újabb hun törzsek leválását, szétszéledését idézte
elő. Nem lenne meglepő, ha ez a „szétrajzás” teremtette volna meg a „nyugati székelyek”
gyökerét. Figyelmet érdemel, hogy „Thoma Andor és Henkey Gyula: Az élő magyarság
2
embertani jellemzése” című elemzésben az alábbi megállapítás olvasható: „... Csallóköz,
Rábaköz, Somogy, Palócföld, Kiskunság, Nagykunság és a Székelység nyolc fejméret
alapján csak kevéssé tér el egymástól. Feltűnő a Székelység és a rábaközi nép
hasonlósága. Ezzel szemben a székely minta és közeli román falvak lakossága között nagy
formabeli távolság mutatkozik. ...” Lehet, hogy a rábaköziek a „nyugati” székelyek utódai ?

Dingizik erőn felüli harciassága idézte elő a hun törzsek leszakadásának harmadik hullámát
i.sz. 469-től, miután vereséget szenvedett a kelet-római seregtől és a csatában életét
vesztette. Ez az elszakadási hullám annyiból volt sajátos, hogy főként a Fekete-tenger és a
Kaszpi-tenger térségében élő hun törzseket érintette.

Végezetül Ernas esetében testvéreitől (Ellak és Dingizik) lényegesen eltérően zajlott le ez

a folyamat. Ernas a testvéreinél békésebb, óvatosabb és szerényebb nagyfejedelem volt,
reálisan értékelte népe harci erejét, került minden összecsapást a fellázadt szomszédos
népekkel. A „keleti székelyeket” Erdélyben „elrejtve”, maradék népével a Dnyeper – Volga
– Don térségébe vándorolt, s az ott élő más nomád népekkel keveredve i.sz. 514-ben
bekövetkezett haláláig egy új birodalmat, a bulgárok birodalmát hozta létre. A „székelyek”
eredetéről heves viták zajlanak napjainkban is. Se szeri se száma a különféle elméleteknek,
érveknek és ellenérveknek. Itt most csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a „székelyek”
ott élnek, ahol élnek, s amit „székely őshazának” tekintenek, a legmélyebb tisztelettel
adóznak hun eredetüknek, ráadásul a magyar hagyományok, a magyar nyelv legbecsesebb
őrzői (ez utóbbi rászolgálna egy külön elemzésre). Mindettől nem tudja megfosztani őket
semmiféle tudományos / áltudományos elmélet. Talán nem ördögtől eredő gondolat az,
hogy a székelység „hun-magyar” kettős léte igazolhatja részben a magyarság hun eredetét
is.

Az Európai Avar Kánság megjelenése i.sz. 568-tól (Bajan kán vezetésével) elsőre
meglehetősen furcsa lehet mint tényező a hunok európai jelenlétével összefüggésben.
Ennek megértéséhez térben és időben vissza kell térni Ázsiába, a hun őshazába i.sz. 200
körülre. Az Ázsiai Hun Világbirodalom már szétesett, a hun törzsek jelentős része több
hullámban Nyugatra elvándorolt, az ázsiai hun őshaza elnéptelenedett. De egy hátramaradt
hun törzs, a rouran (kinai jelentése „ tekergő féreg”), vagy ismertebb nevén a zsuan-zsuan
törzs i.sz. 200-ra olyan mértékben megerősödött, annyi csatát nyert a szomszédaival
szemben, hogy már egy új ázsiai birodalmat mondhatott magáénak, amely az Irtis folyótól
a Koreai félszigetig terjedt ki és egészen i.sz. 552-ig állt fenn. Ekkor a Birodalomban a
leigázott türk népek fellázadtak és megdöntötték a Zsuan-zsuan (Rouran) Birodalmat. Talán
a zsuan-zsuan hun eredetének egyik jele lehet az is, hogy Shelun, i.sz. 402-től a Zsuan-
zsuan Birodalom első uralkodója, az Ázsiában akkor divatos kagán (kán) titulus mellett
felvette a kizárólag az ázsiai hun nagyfejedelmek által használt senyő (shanju, tanhu,
danhu, stb.) titulust is. A türköktől elszenvedett vereség után a zsuan-zsuanok vélhetően
népnevet váltottak, a továbbiakban a történetírók „avar” néven emlegették.

Az avarok a türk üldözés elől nagyobb részben Európa felé menekültek, i.sz. 557-ben
bebocsájtást kértek és kaptak Bizánctól (megint csak a hun eredet jele lehet az, hogy a
császári udvari hun tolmácsok gond nélkül értették a Kandik avar követ által beszélt
nyelvet). I.sz. 562-re az avarok komoly területeket hódítottak meg egészen a Duna vonaláig,
több népet (szabir, hun-ugor, utrigur, kutrigur, ant, stb.) is leigázva vonulásuk során.
3
Időközben az európai történetíróknak komoly fejtörést okozott a türkök által emelt kifogás,
miszerint az „avarok nem is avarok”, hanem megszökött türk alattvalók, s csak
megtévesztésként vették fel a tekintélyt teremtő avar nevet. Ennek következtében a
forrásokba bekerült az „ál-avar”, vagy „varkhun” megnevezés is. Ez azonban nem zavarta
különösebben Bajan avar kánt európai birodalma ütemes kiterjesztésében (a hun eredet
feltehető jeleként Bajan kán Attila volt székhelyén rendezte be az (Ál-)Avar Birodalom
központját). Lényegében ezen a ponton válik érthetővé az Európai Avar Kánság szerepe a
hunok európai jelenlétében. Amellett, hogy mint látható volt, az európai avarok „született”
hunok, Bajan avar kán i.sz. 581-582-ben behívta európai birodalmába az Ázsiában maradt
3 legerősebb hun-avar (zsuan-zsuan) testvértörzset (tarniah, kotzager, zabender), amelyek
a legnagyobb örömmel hagyták a hátuk mögött a türk szolgaságot. Az avarok hun
eredetének jeleként a történetírók egyértelműen rögzítették, hogy az avarok nyelve a hun
nyelv, az avarok ruhaviselete a hun ruhaviselet, csak a hajviseletben volt eltérés: a hunok
hátul egy csopfba, az avarok két copfba fonva viselték a hajukat. (A forrásokban arról nem
esik szó, hogyan változott idővel az ázsiai nomád hajviselet – lehet, hogy csak a divat
változása volt az eltérés kiváltó oka.) A 3 törzs betelepülése (harcosokkal, köznéppel,
állatállománnyal, stb.) jelentősen erősítette a hunok európai jelenlétét.

A bulgárok (al-dunai letelepedésük után – bolgárok) európai megjelenése egyértelműen az

európai hun jelenlétet erősítette, miután a bulgár (bolgár) nép az Ernas vezényletével, hun,
ogur és más nomád népek keveredésével létrejött bulgár birodalom népét jelentette. Ernas
halála (i.sz. 514) után a bulgár birodalmat is megfertőzte a nomád népek betegsége –
hosszú időn keresztül gyengítette a birodalmat a hatalmi belviszály, mígnem a türkök elől
Nyugatra vonuló avarok – hun rokonok – i.sz. 560 körül véget nem vetettek a
viszálykodásnak, fennhatóságuk alá vonva a bulgárokat. Vagyis „hun uralt hunt”. Ettől
kezdve ebben az „együttélésben” egyfajta kettős hatalom létezett, de hun-avar vezérlettel
mindaddig, amíg Bajan kán i.sz. 602-ben bekövetkezett halála után az Avar Birodalon
gyengülni nem kezdett. I.sz. 632-ben a megüresedett avar kagáni posztra az akkori bulgár
kán, Kovrat jelentette be igényét, sikerrel. Tehát ebben az időben az avar kán és a bulgár
kán ugyanaz a személy, Kovrat volt. Kovrat halála (i.sz. 650) után azonban 5 fia egyenlő
mértékben követelt magának hatalmat (megszegve az „elsőszülött jogát”), s a bulgár
birodalmat 5 részre osztva, szétszéledtek. Közülük Asparuh népével az al-dunai régióba
vonult és megalapította az Al-Dunai Bulgáriát, a mai Bulgária elődjét, egyben erősítve az
európai hun jelenlétet.

Kuber, Kovrat másik fia, a népét a Kárpát-medencébe vezette, ahol a még erős hun-avar
hatalom fennhatósága alá került. Ez az „együttélés” nem volt Kuber ínyére, ezért népével
áttelepült Macedónia területére, majd egyesült Asparuh népével. Ez az egyesülés tovább
növelte az európai hun jelenlétet.

Kovrat legidősebb fia, Bat-Bajan népével megmaradt az „őshaza” területén, Nagy-

Bulgáriában. I.sz. 670 körül Nagy-Bulgária az egyre erősödő Kazár Birodalom fennhatósága
alá került, ami egyes bulgár törzsek Európába, „rokonokhoz” (lásd Asparuh és Kuber népe)
történő elvándorlását váltotta ki. Ennek révén az európai hun jelenlét erősödése nyilvánvaló.

Kissé bonyolultabb a helyzet a Fehér Hun (Heftalita) Állam felbomlásából eredő európai hun
utánpótlással. Ugyanis a történészek kisebb csoportja szerint a fehér hunok (heftaliták) nem
4
is hunok voltak, míg a történészek nagyobb csoportja „igazi hunoknak” tekinti a heftalitákat.
A kisebbség úgy tartja, hogy a fehér hunok (heftaliták) a „semmiből” váratlanul jelentek meg
Közép-Ázsiában az i.sz. IV. évszázad közepén és kezdték meg diadalmenetüket. Ezzel az
állásponttal szemben áll egy komoly történelmi tény. Ugyanis az i.sz. IV. század közepén
az ázsiai hun őshazában a kinaiak ellen folyó kilátástalan küzdelmek következményeként a
még szabad hun törzsek i.sz. 344-345-ben az őshaza nyugati szélén gyülekeztek, ahol i.sz.
346-ban elhatározták, hogy végleg elhagyják az őshazát, méghozzá nyugati irányban
távozva (i.e. 48, i.sz. 91 után az i.sz.346 volt a hunok harmadik kirajzása az őshazából).
Néhány kisebb hun törzs az őshazában maradás mellett döntött és hamarosan eltünt a
végtelen ázsiai pusztákban. A távozók kisebb csoportja úgy döntött, hogy egyenesen
Nyugat felé veszi az útját, a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger feletti északi területeket
célozva meg (ahol az előző két kirajzásból származó hun törzsek telepedtek meg). Az
elvándorlók nagyobb csoportja szintén nyugati irányban mozdult el a Tarim-medencét
megcélozva azzal a szándékkal, hogy hódításait a Tarim-medence után a Szasszanida
Birodalomra terjeszti majd ki. Vagyis amikor a krónikások utaltak a fehér hunok (heftaliták)
megjelenésére, ugyanerre a területre (Közép-Ázsia), ugyanebben az időben (i.sz. 346)
beözönlött egy jelentős számú hun népesség. A krónikások azonban csak egy nép
megjelenéséről tudósítanak, kézenfekvő tehát, hogy az őshazából kirajzó hunok és a „hun
harcmodorral” bemutatkozó fehér hunok (heftaliták) egy és ugyanaz a nép. Mellesleg a
„fehér hun” elnevezés megfelel az ókori kinai népnév-rendszernek, nevezetesen Északra a
„fekete”, Keletre a „zöld/kék”, Délre a „vörös”, Nyugatra a „fehér”, Kinán belüli területen a
„sárga” idegen népek élnek. Példaként a hun őshaza északi részében élő törzsek voltak a
„fekete hunok”, míg az őshaza nyugati részét elfoglalók voltak a „fehér hunok”. Miután a
harmadik kirajzás i.sz. 346-ban az őshaza nyugati részéből történt, kézenfekvő a „fehér hun”
elnevezés. A „heftalita” elnevezés származhat a kirajzó hun néptömegen belüli uralkodó
nemzetség, a Jetailito-nemzetség elnevezéséből (Jetha-nemzetség néven is ismert).
Egyébként is célszerű kellő óvatossággal fogadni a krónikások tudósításait a hunokról,
miután a hunok maguk nem igazán hagyták az utókorra „hiteles önéletrajzukat”. A hunokról
író krónikások viszont többnyire a legnagyobb hun-ellenségek képviselői voltak, így
pártatlansággal aligha illethetők. Jellemző ellentmondás, hogy a néhol „kutyafejű”, rusnya,
bárdolatlan, sötét bőrű, ferde szemű, alacsony gnómként leírt hunok egyik képviselőjébe,
mint a krónikások írják – a „daliás” fiatal II. Bajan kánba a várfokról első látásra beleszeretett
Romhilda éppen megözvegyült longobard királyné, olyannyira, hogy i.sz. 610-ben még a
menedéket nyújtó Forum Julii várat is hajlandó volt átjátszani az ellenséges II. Bajan
kánnak, szerelemért cserében. De említhető a „szörnyeteg” Attila és a kiművelt Aetius
nyugatrómai vezérlő tábornok hosszantartó szoros barátsága is. A „fehér hunok” (heftaliták)
hatalmas, erős birodalmat építettek ki, meghódították a Szasszanida Birodalom keleti
részét, megszállták az Észak-Indiai Gupta Birodalmat, mígnem i.sz. 562-ben súlyos
vereséget szenvedtek a viharos gyorsasággal feltörekvő türk birodalomtól. A vereség
szétszórta a hun törzseket, egyesek Baktriába menekültek és szép lassan beolvadtak a
környezetükbe, mások északnyugati irányban, Európa felé menekültek. Ez a menekülési
folyamat összefonódott a hun eredetű zsuan-zsuan / avar néppel, miután ugyanebben az
időben (i.sz. 555) döntötte meg a türk lázadás a zsuan-zsuan birodalmat, s a maradék
zsuan-zsuan nép „avar” néven vonult a türk üldözés elől ugyancsak Nyugatra, Európa

5
irányába. Ennek lett következménye az Európai Avar Kánság létrejötte i.sz. 568-tól (lásd
fentebb).

Végezetül a végtelen ázsiai pusztákban számos kisebb nomád, köztük hun törzs vándorolt,
szakadatlanul keresve a megélhetés, s ha már elég erősnek érezte magát, akkor a
portyázás, a zsákmányszerzés lehetőségét. Ezeket a szabadon vándorló törzseket szinte
mágnesként vonzotta egy bizonyos földrajzi térség, az Ural-Volga-Don térsége. I.e. 34-től,
az Első Közép-Ázsiai Hun Állam felbomlásától kezdődően sok hun törzs megfordult ezen a
vidéken és sokan itt is maradtak. Különösen élénk volt a mozgás i.sz. 156-tól, a Második
Közép-Ázsiai Hun Állam megszűnésétől (a Nyugati Hun Törzsszövetség, az Északnyugati
Hun Törzsszövetség és a Balhas tó melletti Hun Törzsszövetség felbomlásától). Nem
véletlen, hogy ebből a törzsi gyülekezésből nőtte ki magát i.sz. 362-től az új hun
világbirodalom, ezen belül is a majdan Attila vezette Első Európai Hun Állam.

Összességében megállapítható tehát, hogy az i.sz. 453-at követő időszakban az európai

hun jelenlét kellően sokrétű és jelentős forrásokból tudott táplálkozni, ami a Második Európai
Hun Állam létrejöttében csúcsosodott ki.

2. A Második Európai Hun Állam

Az Első Európai Hun Állam i.sz. 469-től, Dingizik vereségével és halálával, illetve i.sz. 514-
től, Ernas már mint hun-bulgár nagyfejedelem halálától tekinthető megszüntnek. A kérdés
az, hogy ezt az időpontot (mondjuk i.sz. 514-et) követően született-e olyan népnemzeti
formáció, amely tekinthető hun vezetésű államnak, s ezt a minőségét más államok is
elismerték-e kinyilatkoztatva, vagy erre utaló magatartást tanúsítva (például
fegyverszövetség, békekötés, adófizetés, terület átengedése, zsoldfizetés, követküldés,
követfogadás, stb.).

Az európai hun jelenlét fenti forrásait vizsgálva, két, egymást térben és időben folytonosan
követő elem különíthető el, amelyek egyenként és együttesen is államalakulatnak
tekinthetők. Ezek: az Európai Avar Kánság, illetve a hun-avar-türk-kazár hatásokból kinövő
európai bolgár államalapítás. A korabeli európai vérkeringésbe hellyel-közzel beilleszkedő
Európai Avar Kánság (i.sz. 568 – i.sz. 843) csaknem 300 éven keresztül tevékenykedett
államként, beleértve a”külkapcsolatokat”, a katonai ügyeket, az állam szervezését, a
leigázott népek irányítását, s mindazt, ami egy állam működéséhez elengedhetetlen. Miután
az Európai Avar Kánság hun eredetű és irányítású volt, nem jelent túl nagy merészséget
kijelenteni, hogy a Második Európai Hun Állam alapvetően az Európai Avar Kánság
kereteiben létezett és működött. Így a Kánság létéhez, tevékenységéhez kapcsolt minden
történelmi esemény valójában a Második Európai Hun Államra vonatkozik., ezért a
továbbiakban a Második Európai Hun Állam (EAK) megnevezés használatos, ahol az EAK
az Európai Avar Kánság rövidítése.

Nyilvánvaló, hogy egy állam elengedhetetlen „tartozéka” az a földrajzi terület, amelyen az

állam, népével együtt, létezik és működik. Jelen esetben i.sz. 557-ben Kandik hun (avar)
követ ígéretet kapott Justinianus bizánci császártól arra, hogy a császárság kaukázusi
határvonalának védelme fejében Bizánc területet ad a türk üldöztetés elől menekülő mintegy
200 ezer fős hun (avar) menekülő népcsoportnak. A menekülők nem sokat tétlenkedtek, 5

6
év alatt, i.sz. 562-re már a Dunánál álltak, menet közben meghódítva az útjukba kerülő
népeket (utrigur, kutrigur, szabir, ugor, ant, stb.), uralva a Kaukázus és a Fekete-tenger
északi vidékét. A Dunához kiérve I. Bajan hun (avar) kán benyújtotta igényét a bizánci
császár által ígért földterületre. Miután a császár húzta-halasztotta a kérés teljesítését, I.
Bajan erővel szerzett hazát a népének. Megszállta Kis-Scythia-t (az Al-Duna jobb parti
völgye), leverte a szláv antok, szlovének és vendek lázadását, s meg sem állt egészen a
frankok birodalmáig, a Thüringiai hegységig. A következő lépésben I. Bajan megszerezte a
mai Magyarország területét és immár hatalmas birodalmának központját Attila egykori
székhelyén, a Tisza mellett rendezte be. A Második Európai Hun Állam (EAK) ezzel lezárta
a „honfoglalás” folyamatát, elegendő életteret biztosítva népének elhelyezéséhez.

A Kárpát-medencei terület megszerzése katonai-politikai győzelmet is jelentett a „fiatal”

Második Európai Hun Állam (EAK) számára. A Pó-síkság elfoglalását tervező longobardok
katonai szövetségest kerestek a gepidák megtámadásához, s I. Bajan személyében meg is
találták. A gepidák leverése után Itáliába elvonuló longobardok által felszabadított területet
kapták meg a hunok (avarok). Ez a „megvalósult” fegyverszövetség egyben a Második
Európai Hun Állam (EAK) hivatalos elismerését is jelentette.

Justinus új bizánci császár meglehetősen ellenségesen viseltetett a Második Európai Hun

Állammal (EAK) szemben, de ebben a „kutya-macska barátságban” hosszabb ideig I. Bajan
játszotta a „kutya” szerepét. Justinus minden eszközzel igyekezett lázadásokat szítani a hun
(avar) birodalmon belül. I. Bajan minden ilyen kisérletre katonai csapásokkal, újabb
császársági területek kiszakításával válaszolt, rendszerint teljes sikerrel. A császár nem is
egyszer kénytelen volt kikönyörögni a békét, természetesen súlyos sarcot, békedíjat és adót
fizetve ezért. A Justinust követő császárok sem jártak jobban, ha ellenkezni próbáltak. Erre
a sorsra jutottTiberius is i.sz. 574-ben, amikor megtagadta Sirmium átadását. I. Bajan
hidakat veretett a Száván , mellesleg a császártól kikövetelt hídépítők, ácsok segítségével,
így szabad útja nyílt hadserege bevetéséhez a császárság belseje felé. A hidak elkészülte
utáni első lépése az volt, hogy 100 ezer fős sereget küldött Moesia és Tracia feldúlására,
Sirmium császári városerőd elfoglalására, ami i.sz. 582-ben sikerrel zárult. A császár
kénytelen volt elfogadni I. Bajan súlyos békefeltételeit. Tiberius után Mauricius császár
következett, aki szintén szembeszegült I. Bajannal. Válaszként I. Bajan elfoglalt és/vagy
lerombolt egy sor Duna-menti bizánci erődöt, köztük Singidunumot is kézrekerítette i.sz.
584-ben. (Állítólag feleségei könyörgésére csak egy Augusta nevű kisvárosnak
kegyelmezett meg – a nők imádták a kisváros fürdőit !) A következmény az lett, hogy a
császár kénytelen volt teljesíteni I. Bajan minden igen súlyos békefeltételét. A bizánci
császárok ellenkezései, harcias fellépései megtorlásaként I. Bajan 574-től évi 80 ezer, 584-
től évi 100 ezer, 599-től pedig évi 120 ezer aranyat követelt és kapott a császárságtól adó
fejében.

Különleges kapcsolat, barátság alakult ki Sigebert frank király és I. Baján között. Még i.sz.
562-ben, az európai hun (avar) birodalom kialakulásának kezdetén a terjeszkeést
Thüringiában Sigebert frank csapatai akasztották meg. Később, i.sz. 566-ban I. Bajan
tönkreverte Sigebert seregét, de nem mészárolta le a frank foglyokat, sőt Sigeberttel együtt
szabadon engedte őket. A két uralkodó „örökös békeszerződést” kötött. Néhány évvel

7
később, amikor I. Bajan a frank földre menekült szláv lázadókat üldözte, Sigebert látta el
élelemmel és minden egyéb szükséges eszközzel I. Bajan hadseregét.

A Második Európai Hun Állam (EAK) egy másik állami funkcióval, nevezetesen a
nemzetegyesítő szereppel, külföldön szakadt rokon törzsek befogadásával is élt. I.sz. 581-
582-ben I. Bajan behívta a Második Európai Hun Állam területére az addig ázsiai türk
elnyomás alatt élő tarniah, katzager és zabender hun (zsuan-zsuan – avar) törzseket, akik
a legnagyobb örömmel vállalták az elvándorlást az európai testvérekhez a türk
szolgaságból.

Összességében erre az időre I. Bajan szavának már súlya volt a korabeli Európában. A
környező hatalmak igyekeztek békében élni a Második Európai Hun Állammal (EAK), joggal
félve annak katonai erejétől és harcias magatartásától. . A korabeli tudósítások I. Bajan
birodalmát Attila európai hun birodalma szerves folytatásának tekintették, többnyire Hunnia-
nak, s nem Avaria-nak nevezték.

I.sz. 602-ben elhunyt I. Bajan, a Második Európai Hun Állam (EAK) megalkotója. Utóda a
fia, II. Bajan még próbálkozott itáliai hadjárattal i.sz. 610-ben, i.sz. 616-ban békét kötött
Heraklius bizánci császárral, aki évi 200 ezer aranyat kínált fel II. Bajannak, ha békében
marad, amíg a császár Perzsiával háborúzik. A csatározások elhúzódása miatt Organa, II.
Bajan utóda, i.sz. 625-ben felkérésre a perzsák oldalára állt, de a perzsákkal közösen sem
sikerült dűlőre vinni a perzsa – bizánci háborút. Bizánc viszont ismét a már jól bevált
taktikához folyamodott, nevezetesen sikerrel lázadásra ösztönözte a Második Európai Hun
Állam (EAK) hódoltságában élő szláv népeket, s ezzel megkezdődött a Második Európai
Hun Állam (EAK) gyors hanyatlása. Talán végleg meg is szűnt volna, ha nem jött volna
közbe egy kedvező fordulat, amely mintegy 200 évvel meghosszabbította a Második
Európai Hun Állam (EAK) létét, igaz, jóval gyengébb katonai-politikai súllyal.

I.sz. 469-ben már csak Attila legkisebb fia, Ernas volt életben az Attila birodalmának
utódlására elsődlegesen jogosult fiúk közül. Az európai hun birodalom is szűkűlt, a
megmaradt birodalommal szemben ellenséges népek, szövetségek száma is gombamód
növekedett, így a „békésebb természetű” Ernas úgy határozott, hogy népével áttelepül a
hun birodalom Dingizik halálával irányítás nélkül maradt keleti részébe. (Vonulás közben
Erdélyben elrejtve hátrahagyta népe egyik hun törzsét, a székelyeket.) A Fekete-tengertől
és a Kaszpi-tengertől északra lévő tágas pusztákon vándorló hun, ogur és más nomád
törzseket egyesítve, Ernas egy „kevert” nép, a bulgárok nagyfejedelme lett i.sz. 481-től.
Ernas i.sz. 514-ben bekövetkezett halála után szokásos módon kirobbant a „kevert” népen
belül az ádáz „testvérharc” a hatalomért, amit még fűszerezett a Bizánc kegyeinek
elnyeréséért vívott küzdelem. A legvéresebb háborúskodás két erős hun testvértörzs, a
kutrigur és az utrigur között folyt, a két törzs teljes fizikai megsemmisülésének veszélyével.
Ekkor, i.sz. 562-ben lépett közbe I. Bajan, aki az Európa felé történő vándorlása sornán
uralma alá hajtotta az egymást gyilkoló utrigur és kutrigur hun törzseket. A sors fintora, hogy
ebben az eseményben hunok igáztak le hunokat, méghozzá jótevőként, megmentve a
leigázottakat egymás teljes kiírtásától. Az I. Bajan fennhatósága alá került ezen két hun
törzset (utrigur és kutrigur) és más törzseket Kovrat i.sz. 628-ban egyesítette, létrehozva
Nagy-Bulgáriát és kiszakadva a hun (avar) fennhatóságból. Erejének tudatában Kovrat
javasolta, hogy felváltva legyen hun (avar), illetve bulgar (ugyancsak hun) a hun (avar) kán,
8
azonnal bejelentve igényét az éppen megüresedett hun (avar) kagáni posztra. I.sz. 630-ban
meg is szerezte a Második Európai Hun Állam kánja címet. Kovrat halála után a fiai
vezetésével öt részre bomlott Nagy-Bulgária népének jelentős része Asparuh és Kuber
vezetésével a Duna torkolatánál, illetve a Kárpát-medencében telepedett le (utóbbi később
áttelepült Macedonia-ba és egyesült Asparuh népével). A dunai bolgár birodalom egyre
erősödött, gyarapodott, meghódította a környező szláv népeket és területüket, i.sz. 680-ban
megszállta Moesia-t és Dobrudzsát, szétverte a bizánci hadsereget, s a császársággal i.sz.
681-ben kötött békeszerződésben Bizánc elismerte a bolgár állam létrejöttét. Az idők
folyamán a hun eredetű “bulgár” néppel szemben a bolgár birodalom lakosságának
nagyobb része szláv eredetű lett, így a dunai bolgár birodalom “elszlávosodott”. Olyannyira,
hogy I. Borisz bolgár cár idején, i.sz. 864-ben Bizánctól felvették a kereszténységet,
megteremtették a szláv írásbeliség alapjait. A Második Európai Hun Állam (EAK) és a dunai
Bulgária politikai és katonai érdekei lassan különváltak. Így i.sz. 802-ben Krum bolgár kán
már megfeledkezett népe hun eredetéről és Nagy Károly frank királlyal szövetkezve a
Második Európai Hun Államra (EAK) tört, utóbbit a frankokkal közösen a mai Magyarország
területére visszaszorítva. Ettől függetlenül végsősoron a hun eredetű bulgár-bolgár vonal
bekapcsolódása életet lehelt a már halódó Második Európai Hun Államba. Ezzel
párhuzamosan a Kovrat legidősebb fia, Bat-Bajan vezetésével Nagy-Bulgária területén
maradt „keverék” (bulgar) nép i.sz. 653-tól a Kazár Birodalom fennhatósága alá került. A
leigázott hun-ogur (bulgar) nép egyes törzsei a szolgasorsból csendben átszivárogtak
Európába, erősítve az európai hun jelenlétet.

Ezzel a „töltéssel” egészen i.sz. 843-ig nyomon követhető a történetírók tudósításaiban a

Második Európai Hun Állam (EAK) létezése, működése, az európai porondon való
szereplése. Így i.sz. 670-ben hun (avar) segítséggel győzte le Grimoald longobard király a
Friaul-i (mai Fiume) herceg lázadását. I.sz. 696-tól intenzív hittérítő tevékenység
tapasztalható először Emeran atya, majd Rupert Worms-i püspök részéről a Második
Európai Hun Állam (EAK) területén. I.sz. 763-ban komoly feszültségek keletkeztek azonban
abból, hogy a megtérített hunokat (avarokat) frank alatvalóknak minősítették. A Második
Európai Hun Állam (EAK) súlya, sőt létezése szempontjából is döntő esemény volt Nagy
Károly frank király trónralépése i.s.z 768-ban. Annak ellenére, hogy Nagy Károly anyja,
Berta, állítólag hun (avar) kagánleány volt, Nagy Károly nem tisztelte szülőanyja
származását és kérlelhetetlenül üldözte a nomád (hun-avar, germán, szláv, stb.) népeket,
külön hadjáratokat indítva leigázásukra. Vallási alapokhoz is kötötte ezt a nomád-üldözést,
rögeszméje lett, hogy minden pogányt meg kell téríteni. Ez a rögeszme szülte meg a
majdani „kereszteshadjáratokat”. A Második Európai Hun Állam (EAK) megtörésére Nagy
Károly i.sz. 782-től kezdett szervezkedni. I.sz. 782-ben elutasította a békeajánlatot, isz. 788-
ban végleges döntést hozott a hunok (avarok) elleni hadjáratról, miután az ellene lázadó
bajor Tassilo herceg mellé állt a Második Európai Hun Állam (EAK). Nagy Károly hadjárata
i.sz. 791-ben indult és sikertelenül zárult. A második hadjárat i.sz. 796-ban indult, váltakozó
sikerrel jól elhúzódott, de még a Krum bolgár kántól i.sz. 802-ben kapott támogatás ellenére
sem tudott Nagy Károly döntő győzelmet kicsikarni. Csupán annyit tudott elérni, hogy a
Második Európai Hun Állam (EAK) visszaszorult a mai Magyarország területére, de térdre
kényszerítéséhez és frank alattvalóvá tételéhez Nagy Károlynak nem volt elég ereje. Erre
bizonyíték az a tény is, hogy a történetírók tudósításaiban az i.sz. 796-802 közötti hadjárat
után is szerepelnek a Második Európai Hun Állam (EAK) egyes uralkodói, akik a kialakult
9
helyzethez igazodva, vagy saját elhatározásból látszólag, vagy ténylegesen felvették a
kereszténységet, egyben „keresztény nevet” is választva maguknak. Ilyenek voltak:
Teodorus (i.sz. 795-805), Abraham (i.sz. 805-811), Isaac (i.sz. 811-???), Tutund (i.sz.826-
???). I.sz. 822-ben a Második Európai Hun Állam (EAK) képviselői megjelentek az éves
frank országgyűlésen, i.sz. 826-ban szerepelt II. Eugenius pápa levelében a hittérítések
alacsony számát kifogásolva, de szerepelt az i.sz. 843-as Verduni szerződésben is, amely
Pannoniát és Alsó-Pannoniát is Német Lajos keleti frank királyhoz rendelte. Fontos azonban
leszögezni, hogy a frank birodalomhoz Pannonia és Alsó-Pannonia néven a mai Karintia és
Ausztria tartozott, tehát semmiképp a mai Magyarország területe, ami megmaradt a
Második Európai Hun Állam (EAK) területének. A már hamarosan közelgő magyar
honfoglalás idejére ezen a területen az állami funkció lényegében elhalt, önálló törzsek
szintjén folyt az élet. Amikor azonban az itt élők léte került valamilyen okból veszélybe,
mindig akadt olyan fejedelem, aki képes volt összefogni, hadba szólítani a törzseket és
megvédeni érdeküket.

Összességében tehát i.sz. 568 – i.sz. 843 között a Kárpát-medencében létezett egy elismert
állam, amely népének eredete, jellemvonásai, szokásai, állami politikai, katonai
cselekedetei, szerveződése és minden egyéb jellemzőiben joggal tekinthető Attila hun
világbirodalma folytatásának, a Második Európai Hun Államnak. Jelkép értékű lehet az a
tény, hogy az Első Európai Hun Állam és a Második Európai Hun Állam is ugyanazt a
földrajzi területet, a mai Magyarország területét választotta központi szálláshelyéül. A
Második Európai Hun Állam hanyatlásának vége igen közel esett a hun eredetű magyar nép
Kárpát-medencei honfoglalásának időpontjához, így adódik a kérdés, hogy a hun-magyarok
megjelenése és megtelepedése vajon minek nevezhető – talán ez lenne a Harmadik
Európai Hun Állam ?

A Második Európai Hun Állam időszakával kiegészítve, a „nemzet” szintű társadalmi

tagozódás teljes időtartama (i.e. 220 – i.sz. 843) alatt összesen 10 uralkodói dinasztia
irányította a hun nép életét, nagyfejedelmek és kánok révén:

1. THOBAN-dinasztia (i.e. 219 – i.e. 61), 15 fő

2. HOHANSA-dinasztia (i.e. 61 - i.sz. 220), 40 fő

3. TSITSI-dinasztia (i.e. 56 – i.e. 35), csak 1 fő, Tsitsi halálával megszünt

4. FONGHOTU-dinasztia (i.sz. 98 – i.sz. 117) , 1 fő

5. OSENBO-dinasztia (i.sz. 101 – i.sz. 134), 2 fő

6. LAN-dinasztia (i.sz. 303 – i.sz. 328), 3 fő, „király” megnevezés

7. JETHA-dinasztia (i.sz. 442 – i.sz. 562), 6 fő, fehér-hun (heftalita), „kagan” megnevezés

8. SEMEIN-dinasztia (i.sz. 362 – i.sz. 404), 1 fő (+7 „vezér”)

9. ERDU-dinasztia (i.sz. 404 – i.sz. 514), 7 fő (+4 „vezér”)

10. DULO-dinasztia (i.sz. 481 – i.sz. 740)

10
A hun nép története során 15 nemzeti formáció létezett időben és térben eltolódva, kezdve
a szűkebb „hun nemzettől” a „hun birodalmon” keresztül a „hun világbirodalomig”, az
egyszerűség kedvéért „államnak” nevezve ezeket a formációkat. Ezek a következők:

1. Törzsi lét, eseti törzsszövetségek (i.e. 3000 – i.e. 220) (Hoangsi fejedelem i.e. 606)

2. Ázsiai Hun Állam (i.e. 219 – i.e. 61) – 15 nagyfejedelem (Thoban ...), világbirodalom

3. Első Északi Ázsiai Hun Állam (i.e. 53 – i.e. 35) – 1 nagyfejedelem (Tsitsi)

4. Déli Ázsiai Hun Állam (i.e. 53 – i.sz. 220) – 36 nagyfejedelem (Hohansa ...)

5. Első Közép-Ázsiai Hun Állam (i.e. 48 – i.e. 34) – 1 nagyfejedelem (Tsitsi), birodalom

6. Második Északi Ázsiai Hun Állam (i.sz. 49 – i.sz. 91) – 4 nagyfejedelem (Funu ...)

7. Második Közép-Ázsiai Hun Állam (i.sz. 91 – i.sz. 156) – 2 nagyfejedelem (Osenbo),

birodalom

8. Nyugati Törzsszövetség

9. Északnyugati Törzsszövetség

10. Balhas tó melletti Törzsszövetség

11. Ázsiai Közép-Hunniai Szövetség (i.sz. 98 – i.sz. 117) – 1 nagyfejedelem (Fonghotu)

12. Sárga-Hun Állam, Kina (i.sz. 303 – i.sz. 344) – 3 nagyfejedelem (Lan ...)

13. Fehér-hun (Heftalita) Állam (i.sz.442 – i.sz.562) – 6 nagyfejedelem (Kunkhasa ...),

birodalom

14. Első Európai Hun Állam (i.sz. 362 – i.sz. 469/514) – 8 nagyfejedelem (Balamir ...),
világbirodalom

15. Második Európai Hun Állam (i.sz. 568 – i.sz. 843) - ? nagyfejedelem (Bajan ...), „kagan”
megnevezés, „avar birodalom”

Mint látható, a Fehér-Hun (Heftalita) Állam és az Első Európai Hun Állam időben egymással
párhuzamosan létezett.

IRODALOM:

1. Atilla Kódex, Gyűjteményes kiadás – 7 könyv egyben, Angyali Menedék, 2018

2. Csornai Katalin: Négy égtájon barbár csillag ragyog, I. kötet, Budapest, 2007

3. Sima Qian: A hunok legkorábbi története, Magyar Ház, 1997

4. Zagd Batszajhan: A hun népek története, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 2006

5. Hunok és rómaiak. Priskos rhétor összes töredéke, Attraktor, 2017

11
6. Sándor József László: Hadak útján I., II., Sándor Kiadó, 2001

7. Baráthosi Balogh Benedek összes turáni könyve, II., Baráthosi életműve – 18 kötet,
Egyesített kiadás, Angyali Menedék, 2018

8. Thoma Andor és Henkey Gyula: Az élő magyarság embertani jellemzése, 2000

9. Debreczenyi Miklós: Az ősmagyar írás néhány hazai s oroszországi emléke, „Pátria”,

Budapest, 1914

10. Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András: Magyar őstörténeti tanulmányok,
Akadémia Kiadó, Budapest, 1977

11. Götz László: Keleten kél a nap I.-II., Püski Kiadó, 1994

12. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország, MTA, Budapest, 1929

13. Barabási László: Székely – magyar történelem Attilától máig, FRIG Kiadó

14. Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig, Pallas Akadémia,
2013

15. Dr. Szádeczky Lajos: A csíki székely krónika, 1905

16. Cey-Bert Róbert Gyula: Hunok és magyarok konyhája, Püski, Budapest, 2018

16. Franks, Moravians and Magyars, The Struggle for the Middle Danube, 788-907,

Charles R. Bowlus, University of Pennsylvania Press

17. The Syriac Chronicle known as that of Zachariah of Mitylene, F.J. Hamilton, London,
1899

18. Р.Л. Манасерян: Гунны в отношениях с Ближним Востоком и Римским Западом,

Алетейя, Санкт-Петербург, 2019

19. Гумилев Л.Н.: История народа хунну, Lev Gumilev Centre

20. Гумилев Л.Н.: Древние тюрки, Lev Gumilev Centre

12
HUN NAGYFEJEDELMEK LISTÁJA

Kezdet Vég Felvett név Állam Kezdet Vég Felvett név Állam
ie606 ie603 Hoangsi 1 isz98 isz124 Vansisi 4
ie219 ie207 Thoban 2 isz124 isz128 Vusihosi 4
ie207 ie174 Bator 2 isz128 isz140 Huhijesi 4
ie174 ie160 Losang 2 isz140 isz143 Kuniu 4
ie160 ie126 Kunsin 2 isz143 isz147 Hulanjosi 4
ie126 ie126 Udan 2 isz147 isz172 Ilingsi 4
ie126 ie114 Itisa 2 isz172 isz177 Tutejosi 4
ie114 ie106 Ojong 2 isz177 isz179 Hutseng 4
ie106 ie102 Osuli 2 isz179 isz188 Kiangsu 4
ie102 ie101 Huliho 2 isz188 isz195 Kitsisi 4
ie101 ie96 Kutheho 2 isz195 isz220 Hususan 4
ie96 ie94 Doma 2 isz303 isz310 Lan 12
ie94 ie85 Holokko 2 isz310 isz318 Ladan 12
ie85 ie68 Ojente 2 isz318 isz328 Barzhan 12
ie68 ie62 Hilikuanko 2 isz442 isz468 Kunkhasa 13
ie62 ie62 Sientan 2 isz468 isz486 Eftalanus 13
ie62 ie61 Akjenkute 4 isz486 isz505 Toramana 13
ie61 ie33 Hohansa 4 isz505 isz534 Mihirakula 13
ie61 ie59 Toki 4 isz534 isz562 Vardhana 13
ie61 ie60 Otsian 4 isz562 isz562 Haganis 13
ie61 ie60 Ugur 4 isz362 isz383 Balamir 14
ie61 ie61 Kuli 4 isz383 isz399 Kun 14
ie58 ie58 Olentun 4 isz399 isz409 Uldin 14
ie56 ie54 Lusin 4 isz409 isz411 Karaton 14
ie56 ie35 Tsitsi 3, 5 isz383 isz391 Küve 14
ie53 ie53 Ilibok 4 isz391 isz409 Mohar 14
ie33 ie21 Hocului 4 isz383 isz391 Kadutsa 14
ie21 ie12 Sokai 4 isz391 isz409 Galan 14
ie12 ie8 Kuga 4 isz383 isz394 Taros 14
ie8 isz13 Okuluj 4 isz394 isz408 Kursik 14
isz13 isz18 Hienle 4 isz383 isz394 Uzor 14
isz18 isz46 Joti 4 isz394 isz404 Basik 14
isz46 isz46 Vutajtiho 4 isz404 isz422 Mundzuk 14
isz46 isz49 Funu 6 isz422 isz434 Rua 14
isz72 isz87 Joli 6 isz434 isz445 Bleda 14
isz87 isz90 Utaban 6 isz434 isz453 Attila 14
isz90 isz91 Jutsukien 6 isz453 isz454 Ellak 14
isz101 isz119 Osenbo 7 isz454 isz469 Dingizik 14
isz119 isz134 Tiakula 7 isz454 isz514 Ernas 14
isz49 isz55 Hoansi 4
isz55 isz57 Kiufovu 4
isz57 isz59 Ifajulu 4
isz59 isz63 Hitungsi 4
isz63 isz85 Hujesi 4
isz85 isz88 Ituluju 4
isz88 isz93 Hiulansi 4
isz93 isz94 Ankuvo 4
isz94 isz98 Tingtusi 4
isz98 isz117 Fonghotu 11

13
HUN-AVAR ÉS HUN-BOLGÁR (BULGÁR) NAGYFEJEDELMEK (KÁNOK) LISTÁJA

HUN - AVAR VONAL HUN - BOLGÁR (BULGÁR) VONAL

Kezdet Vég Felvett név Állam Kezdet Vég Felvett név Állam
isz330 Mugulu isz454 isz514 Ernas
?? Heduohan isz514 isz528 Gordas
isz402 isz410 Shelun isz528 isz555 Magerus
isz410 isz414 Hulu isz555 Uturgur
isz414 Buluzhen isz555 Kuturgur
isz414 isz429 Datan Sandilkh
isz429 isz444 Wuti Kinialkh
isz444 isz464 Tuhezhen Zabergan
isz464 isz485 Yucheng isz628 isz650 Kovrat 15
isz485 isz492 Doulun isz668 isz695 Asparuh 15
isz492 isz506 Nagai isz695 isz718 Tervel 15
isz506 isz508 Futu isz718 isz725 Kormesij 15
isz508 isz520 Chounu isz725 isz740 Sevar 15
isz520 isz521 Anagui isz740 isz756 Kormisos 15
isz521 isz522 Poloumen isz756 isz762 Vinek 15
isz522 isz552 Anagui isz762 isz765 Telec 15
isz552 isz553 Tiefa isz765 isz766 Sabin 15
isz553 Dengzhu isz766 isz766 Umor 15
isz553 Kangti isz766 isz767 Toktu 15
isz553 isz554 Anlouchen isz767 isz768 Pagan 15
isz555 Turk Kaganatus uralmaisz768 isz777 Televig 15
isz562 isz602 Bajan I 15 isz777 isz803 Kardam 15
isz602 isz617 Bajan II 15 isz803 isz814 Krum 15
isz617 isz630 Organa 15 isz814 isz831 Omurtag 15
isz630 isz632 Gostun 15 isz831 isz836 Malamir 15
isz632 isz650 Kovrat 15 isz836 isz852 I. Presijan 15
... ... ... isz852 isz893 I. Boris 15
isz795 isz805 Teodorus 15 isz889 isz893 Vladimir 15
isz805 isz811 Abraham 15 isz893 isz927 I. Simeon 15
isz811 Isaac 15 isz927 isz969 I. Peter 15
isz826 Tutund 15 isz969 isz971 II. Boris 15
isz650 Kuber 15
isz650 Kotrag
isz650 Alcek
isz650 isz653 Bat-Bajan 15
isz653 Kazár Kánság uralma
isz653 isz690 Bat-Bajan

14