Jogi asszisztens záróvizsga kérdések 8.

I. Személyiségi jogok
A személyiségi jogok szoros kapcsolatban állnak az emberei méltósághoz fűződő jogokkal, az
ebből származtatott jogok a személyiségi jogok. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és
mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki
ne gátolja. Ezzel együtt jár egy kötelezettség is: az emberi méltóságot és az abból fakadó
személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ugyanis a személyiségi jogok a Ptk.
védelme alatt állnak.
A személyiségi jogok jellemzője, hogy abszolút szerkezetű és negatív tartalmú jogviszonyok,
tehát bármely jogképes jogalany jogosultja lehet és a jogosulttal szemben mindenki tűrésre és
tartózkodásra köteles (passzív magatartás). Tűrni köteles, hogy a jogosult személyiségi jogait
szabadon érvényesítse és tartózkodni attól, hogy ebben őt meggátolja.
A személyiségi jogok megsértése jogellenes magatartás, kivéve, ha az érintett személy ehhez
hozzájárul (a közéleti szereplők személyiségi jogának védelme kiemelt alanyi kör;
tömegfelvétel esetében nem szükséges az érintett hozzájárulása).
Egyes személyiségi jogok: a Ptk-ban nincs taxatív felsorolás, hanem nevesített személyiségi
jogok vannak a különösen jelző megjelölésével.
Élet, a testi épség és egészséghez fűződő jog: A testi épség megsértése jelenti, a testrészekből
valamely részét megsérti, míg az egészség a szervezet megkárosítását jelenti.
Személyes szabadság, a magánélet, a magánlakáshoz való jog: A magánélet megsértését jelenti,
ha valakit paparazzi követ. Magánlakáshoz fűződő jog esetében nem csak lakás ingatlanról,
hanem sátorról, lakókocsiról, vagy akár az ember privát szférájáról is beszélhetünk. Megvalósul
a fenti jog megsértése, ha valaki bemegy a fent említett helyekre a jogosult hozzájárulása nélkül
és felszólítás után nem távozik.
Becsület és jó hírnév megsértése: becsület megsértése nem más, mint más személy társadalmi
megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas kifejezésmódjában indokolatlanul bántó
véleménynyilvánítása. Jó hírnév megsértése különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és
személyt sértő valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.
Névviseléshez való jog megsértése: A névjog a természetes és jogi személyeket egyaránt
megilleti. A jogi személy nevére vonatkozó szabályokat a Ptk. 3:6. §-a tartalmazza. A név,
mind a természetes, mind a jogi személyek esetében arra szolgál, hogy a személy másoktól
megkülönböztethető legyen. „Mindenkinek joga van a névviseléshez”, ami annyit jelent, neve
alapján mindenki jogosult arra, hogy magát másoktól elkülönítésre alkalmas módon megjelölje,
és ily módon elérje, hogy neve alapján őt, és csakis őt lehessen felismerni. A névjog, mint
személyiségi jog a személyt megillető névhez fűződő jogát védi, de nem hivatott választ adni
arra a kérdésre, hogy kinek milyen nevet van joga viselni, csak kizárja azt, hogy olyan nevet
viseljen valaki, amelyre nem jogosult, vagy amely - bizonyos tevékenységek körében - más
nevével összetéveszthető.
A magánszemélyek névjogának „anyagi” joga a családjogban, és az ehhez kapcsolódó
gyermekvédelmi, gyámügyi, anyakönyvi tárgyú jogszabályokban található. E szabályok nem
zárják ki azt a lehetőséget, hogy több személynek teljesen azonos családi és utóneve legyen.
Még ha ilyen teljes névazonosság áll is fenn, a magyar jogban nincs jogi kötelezettség a név
valamiféle megváltoztatására egyik vagy másik fél terhére.
Tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet felvett
névvel is lehet folytatni. A névviseléshez való jog a felvett névre is kiterjed. Az ilyen név a
személyt meghatározott tevékenységi területen fogja mindenki mástól megkülönböztetni. A
felvett név a jogosult elhatározásával és a felvett név használatával keletkezik, semmiféle
anyagi vagy alaki feltételhez nincs kötve, de nem sértheti mások lényeges jogi érdekét. Ezért
nem lehet már halott művészek, tudósok, híres emberek stb. nevét felvett névként sem
használni.
A személyiségi jogok megsértésének szankcióit két csoportra oszthatjuk, objektív és szubjektív
jogkövetkezmények. Az objektív alapú szankciók esetén pusztán a jogsértés ténye alapján
alkalmazzák, nem vizsgálják a felróhatóságot, továbbá azt sem, hogy az adott személy úgy járt-
e el, ahogy elvárható lett volna. Szubjektív szankció esetén nem elegendő a jogsértés tényének
megléte, hanem a felróhatóságot is vizsgálni kell.
Objektív alapú szankciók a következők: a jogsértés tényének megállapítása; folyamatos
magatartásnál a bíróságtól kérhető az abbahagyás, valamint a jogsértő eltiltása a jogsértő
magatartástól; elégtétel kérése, ez a jogsértő költségén történik, pl. bocsánatkérés; sérelmes
helyzet megszüntetése, jogsértést megelőző állapot helyreállítása, és a jogsértéssel előállított
dolog megsemmisítése, jogsértő mivoltától való megfosztása; jogsértés következtében
valamilyen vagyoni előny mutatkozott jogsértőnél, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint ki kell adni a jogsértőnek, amelyet akár a jogutódtól is követelhető 5 éven belül.
Szubjektív alapú szankciók: sérelemdíj és a kártérítés. A sérelemdíj személyiség megsértéséhez
kapcsolódó szankció, az őt ért nem vagyoni sérelem fejében kérhető. A kártérítés szabályai
alapján egy összegben kerül megállapításra, a bíróság mérlegeli a jogsértés súlyát vagy a
felróhatóság mértékét. Kártérítés esetében a jogsértés következtében valaki kárt szenved és a
kár megtérítését követelheti a deliktuális kártérítési felelősségi szabályok alapján.
A személyiségi jogok érvényesítése: Fő szabály szerint személyes az eljárás, amely a
korlátozottan cselekvőképes személyekre is vonatkozik, cselekvőképtelen személyek azonban
törvényes képviselőjük útján érvényesíthetik. Amennyiben ismeretlen helyen tartózkodik a
jogsértést elszenvedő személy, hozzátartozó vagy gondnok érvényesítheti helyette a
személyiségi jogait. Meghalt személy esetében a kegyelti jog vonatkozásában a meghalt
személy vonatkozásában a hozzátartozó érvényesítheti, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban
részesített.