Segédlet: Kihajlás

Készítette: Dr. Kossa Attila (kossa@mm.bme.hu)

BME, Műszaki Mechanikai Tanszék
2012. május 15.

Jelen segédlet célja tömören összefoglalni a hosszú nyomott rudak kihajlásra történő el-
lenőrzését. A segédlet nem tér ki a részletes levezetésekre, ehelyett a végképletek gyakorlati
alkalmazását mutatja be. A kihajláshoz tartozó részletes levezetések szakkönyvekben megtalál-
hatóak1 . A következőkben bemutatott összefüggések középpontosan terhelt nyomott rudakra
vonatkoznak.
Elsőként a rúd karcsúságát (karcsúsági tényező) definiáljuk. Ez egy olyan dimenzótlan
skalár szám aminek segítségével el tudjuk dönteni, hogy a vizsgált nyomott rúd esetén melyik
elméletet kell alkalmaznunk a törőerő számításához. A karcsúságot rendszerint λ-val jelöljük
és az alábbiak szerint számítjuk:
l0
λ= , (1)
i2
ahol l0 [m] a kihajló hosszúság, i2 [m] pedig a keresztmetszet minimális inerciasugara.

1. ábra. A kihajló hosszúság változása a megfogási módoktól függően

Az l0 értéke a rúd hosszától és a rúdvégek megfogásától függ, számítása:

l0 = c · l , (2)

ahol l a vizsgált rúd tényleges hossza, c pedig a rúdvégek megtámasztásától függő konstans,
melynek értékét különböző esetekre a 1. ábra foglalja össze. 1.a esetén alul befogás van, felül
pedig szabad vég. 1.b-nél alul és felül is csuklós megfogás szerepel, vagyis a keresztmetszet
a végeknél elfordulhat. 1.c annyiban különbözik a b) esettől, hogy alul befogás kényszer van,
vagyis a végkeresztmetszet elfordulása zérus kell legyen. Legvégül, a d) esetén alul befogás, míg
1
Például: Muttnyánszky Ádám: Szilárdságtan. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981., Sz. D. Ponomarjov:
Szilárdsági számítások a gépészetben, 7. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966., Pattantyús Á. G.:
Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve, 2. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.

1

felül egy olyan jellegű megvezetést alkalmazunk, hogy a keresztmetszet ne tudjon elfordulni a
rúdvégnél.
A keresztmetszet minimális inerciasugarának számítása:
r
I2
i2 = , (3)
A

ahol I2 a keresztmetszet 2-es főtengelyére számított másodrendű nyomaték, vagyis a fő má-

sodrendű nyomatékokból a kisebb. Azért ezzel kell számolni mert a rúd a kisebb ellenállás
"irányába" fog kihajlani, ez pedig a legkisebb másodrendű nyomatékkal rendelkező tengely.
(3)-ban A jelenti a keresztmetszet területét.
Mindezek után a karcsúság (λ) és a rúd anyagának ismeretében eldönthető, hogy melyik
elméletet kell alkalmaznunk a törőerő számításához. Ehhez a 2.ábrát kell megvizsgálnunk. Az
ábrán bemutatott 3 különböző esetet az 1. táblázat foglalja össze.

2. ábra. A különböző elméletek érvényességi tartománya

1. táblázat. A különböző elméletek érvényességi tartománya

Alkalmazandó elmélet
λ < λF Folyáshatár
λF < λ < λ0 Tetmajer-egyenes
λ0 < λ Euler-hiperbola

A λF és λ0 karcsúságok a rúd anyagától függő értékek, néhány anyag esetére a 2. táblázat

ad iránymutatást2 .

2
A táblázat adatai a Muttnyánszky Ádám: Szilárdságtan. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981. könyv
305-306. oldaláról származnak.

2

 2. táblázat. Kihajlással kapcsolatos anyagjellemzők néhány anyag esetén

Szakítószilárdság Folyáshatár Tetmajer-képlet

Anyag σsz [MPa] σF [MPa] [MPa] λF λ0
370 240 308 − 1, 14λ 60 105
Szénacél 480 310 467 − 2, 62λ 60 100
520 360 589 − 3, 82λ 60 100
Ötvözött acél 650 420 470 − 2, 3λ 22 86
Dúralumínium 420 − 380 − 2, 2λ 00 50
Öntöttvas − − 0, 053λ2 − 12λ + 776 5 80
Fenyőfa − − 30 − 0, 2λ 0 100
Tölgyfa − − 37, 5 − 0, 25λ 0 100

λ < λF Ebben az esetben a rúd karcsúsága olyan kicsi (zömök rúd), hogy a kihajlás jelen-
sége nem számottevő, emiatt a törőfeszültség értéke az anyag folyáshatárával egyenlő, vagyis

σt = σF . (4)

λF < λ < λ0 Létezik egy átmeneti tartomány a karcsú (λ0 < λ) és zömök (λ < λF ) ru-
dak között, ahol a törőfeszültséget a Tetmajer-féle képlettel számítjuk, ami egy egyenesnek az
egyenlete:
σt = a − bλ. (5)
A fenti egyenletben szereplő a és b paraméterek az anyagtól függő konstansok. Néhány anyag
esetére a 2. táblázat közli a Tetmajer-egyenes egyenletét3 .
λ0 < λ Ebbe a tartományba tartoznak a karcsú rudak. Ebben az esetben a törőfeszültséget
az Euler-féle képlettel számítjuk:
 π 2
σt = E, (6)
λ
ahol E az anyag rugalmassági modulusa.

A törőfeszültség ismeretében a törőerő az Ft = σt ·A összefüggéssel számítható. Az Euler-féle

számítás esetén a törőerő számítható közvetlenül a
 2
π
Ft = I2 E (7)
l0

összefüggéssel is.
Az ellenőrzés utolsó lépése, hogy a kiszámított törőerőt összehasonlítjuk a rúd tényleges
terhelésével (F ). Ha F ≥ Ft , akkor a rúd kihajlás szempontjából nem felel meg.

3
Öntöttvas esetén a Tetmajer-képlet egy parabolát definiál, nem egyenest.


3

 Az ellenőrzés algoritmusának rövid összefoglalása:

1. A keresztmetszet geometria adatainak meghatározása: I2 , A, i2 .

2. A rúdvégek megfogásának jellegének vizsgálata, ennek ismeretében a kihajló hosszúság

számítása: l0 .

3. A karcsúság számítása: λ.

4. Karcsúság ismeretében a megfelelő számítási képlet kiválasztása: Folyáshatár vagy

Tetmajer-képlet vagy Euler-képlet.

5. Törőerő számítása.

6. Törőerő összehasonlítása a tényleges nyomóterheléssel. Kihajlás szempontjából meg-

felel vagy nem felel meg?

Példa
Két rúd a B csuklón keresztül csatlakozik. Az egyik rúd másik végén (C) befogást alkal-
mazunk, míg a másik rúdnál görgős támaszt (A). Az elrendezést és a kiindulási adatokat a
3. ábra mutatja. A BC rúd keresztmetszete a × b méretű téglalap.

3. ábra. A kihajló hosszúság változása a megfogási módoktól függően

Feladatok:
a) Határozzuk meg a BC-rúd kihajlással szembeni biztonsági tényezőjét!
b) Hogyan változik a biztonsági tényező értéke ha h értékét 20 %-kal csökkentjük?
c) Hogyan változik a biztonsági tényező értéke ha b értékét a háromszorosára vesszük?
d) Hogyan változik a biztonsági tényező ha h értéket a duplájára növeljük és az A helyen csuklós
támaszt alkalmazunk a görgős helyett?
e) Legyen a BC-rúd keresztmetszete kör. Mekkora legyen a d átmérő, ha a kihajlással szemben
3x-os biztonságot szeretnénk elérni?


4

 Megoldás

A BC rudat terhelő nyomóerő értéke az A pontra felírt nyomatéki egyenletből kifejezhető:

pt
F = = 100 kN. (8)
2

a) A keresztmetszet geometria adatainak számítása:

A = ab = 1 000 mm2 , (9)

ab3 100 000
I2 = = = 33 333, 333 mm4 , (10)
12
r 3
I2 b
i2 = = √ = 5, 7735 mm. (11)
A 12
A BC rudat a C keresztmetszetben befogtuk, viszont a B végének oldalirányú mozgása nem
gátolt. Emiatt a 1.a ábra szerinti esettel van dolgunk, vagyis a kihajló hosszúság értéke:

l0 = 2h = 640 mm. (12)

A karcsúsági tényező számítása:

l0
λ= = 110, 851. (13)
i2
Mivel λ > λ0 , emiatt az Euler-féle képletet kell alkalmaznunk. Ennek megfelelően a törőerő
számítása:  2
π
Ft = I2 E = 160, 638 kN. (14)
l0
Tehát a kihajlással szembeni biztonsági tényező:
Ft
n= = 1, 60638. (15)
F

b) A megváltozott kihajló hosszúság számítása:

l0 = 2 (0, 8h) = 512 mm. (16)

A karcsúsági tényező értéke ez esetben:

l0
λ= = 88, 681. (17)
i2
Mivel λ0 < λ < λ0 , emiatt ennél az esetnél már nem az Euler-féle képletet, hanem a Tetmajer-
féle képletet kell alkalmaznunk. Ennek megfelelően a törőfeszültség számítása:

σt = 308 − 1, 14 λ = 206, 904 MPa. (18)

Vagyis a törőerő:
Ft = σt A = 206, 904 kN. (19)
Tehát a kihajlással szembeni biztonsági tényező ebben az esetben:
Ft
n= = 2, 06904. (20)
F

5

 c) A b növelésével változnak a keresztmetszet geometriai adatai. Fontos észrevenni, hogy az
előző esetekhez képesti merőleges tengely lesz most a 2-es tengely, vagyis ennek megfelelően kell
I2 -t számolni:

A = a (3b) = 3 000 mm2 , (21)

3b (a)3
I2 = = 625 000 mm4 , (22)
r 12
I2
i2 = = 14, 439 mm. (23)
A
A karcsúsági tényező értéke:
l0
λ= = 44, 3405. (24)
i2
Mivel λ < λF , emiatt a törőfeszültség értéke a folyáshatárral egyenlő:

σt = σF = 240 MPa. (25)

A törőerő számítása ennek megfelelően:

Ft = σt A = 720 kN. (26)

Tehát a kihajlással szembeni biztonsági tényező:

Ft
n= = 7, 2. (27)
F

d) Ha az A helyen csuklós támaszt alkalmazunk, akkor a BC-rúd B vége nem tud vízszintes
irányba elmozdulni, vagyis az a 1.c ábra szerinti eset áll elő. A kihajló hosszúság - figyelembe
véve, hogy a h hosszt pedig a duplájára növeljük - ez esetben:

l0 = 0, 7 (2h) = 448 mm. (28)

A keresztmetszet geometria jellemzői nem változtak. A karcsúsági tényező értéke:

l0 448
λ= = = 77, 596. (29)
i2 5, 7735
Mivel λ0 < λ < λ0 , emiatt ennél az esetnél a Tetmajer-féle képletet kell alkalmaznunk. Ennek
megfelelően a törőfeszültség számítása:

σt = 308 − 1, 14 λ = 219, 541 MPa. (30)

Vagyis a törőerő:
Ft = σt A = 219, 541 kN. (31)
Tehát a kihajlással szembeni biztonság:
Ft
n= = 2, 19541. (32)
F


6

e) Ha 3x-os biztonságot szeretnénk elérni akkor a törőerő értéke

Ft = nF = 3 · 100 = 300 kN (33)

kell legyen. Méretezés során viszont előre nem tudjuk megmondani, hogy a meghatározni
kívánt keresztmetszet esetén melyik elméletet kell alkalmaznunk a törőerő számítására. Emiatt
iterációra van szükség. Vagyis feltételezzük például, hogy Euler-féle képletet kell használni,
és ennek alapján számítjuk a d-t. Ezután, a keresztmetszet geometriájának ismeretében, már
számítható a karcsúság (amit az elején még nem ismertünk). Amennyiben λ > λF értéket
kapunk akkor jogos volt a feltételezés. Ha nem, akkor hasonló gondolatmenet alapján vizsgáljuk
a Tetmajer-képlet érvényességét és a folyáshatárra való ellenőrzést.
A fenti gondolatmenetet követve feltételezzük elsőként, hogy az Euler-képletet kell használ-
nunk. A (7) képletből a szükséges I2 kifejezhető:
 2 2
300 000 N 640 mm

Ft l0
I2 = = = 62 251, 735 mm4 . (34)
E π 200 000 MPa π
Ebből számítható a keresett átmérő:
r
4 64I2
d= = 33, 558 mm. (35)
π
Az átmérő ismeretében már számítható a rúd karcsúsága:
r
d2 π I2 l0 2h
A= = 884, 468 mm ,
2
i2 = = 8, 3895 mm, λ= = = 76, 285. (36)
4 A i2 i2
Mivel a λ > λF feltétel nem teljesül, emiatt nem az Euler-képletet kell alkalmazni!
Vizsgáljuk meg, hogy a Tetmajer-féle képlet alkalmazása esetén milyen eredményre jutunk.
A megadott biztonság esetén a törőfeszültség értéke:
F 100 000 300 000 1 200 000 381 971, 863
σt = n =3 = = 2
= . (37)
A A A dπ d2
Az anyagra megadott Tetmajer-képletből is felírhatjuk a törőfeszültség értékét:

σt = 308 − 1, 14λ, (38)

ahol a karcsúsági tényező:

l0 l0 4l0 2560
λ= =r = = . (39)
i2 I2 d d
A
A fenti egyenletbe d-t mm-ben kell behelyettesíteni. Visszaírva λ-t (38)-ba kapjuk, hogy
2918, 4
σt = 308 − . (40)
d
Egyenlővé téve a (37) és (40) egyenleteket, d-re vonatkozólag egy másodfokú egyenletet kapunk:
381 971, 863 2918, 4
= 308 − , (41)
d2 d
308d2 − 2918, 4d − 381 971, 863 = 0, (42)

7

melynek megoldásai:
d1 = 40, 2709, d1 = −30, 7956. (43)
Tehát a keresett átmérő értéke d = 40, 2709 mm. A karcsúság értéke számítható (39) segítségé-
vel: λ = 63, 57. Mivel a karcsúság a λF < λ < λ0 tartományba esik emiatt a Tetmajer-képletet
kell alkalmazni, vagyis a d-re kapott érték a keresett megoldás.
Megjegyzés: A fenti, e) pontbeli méretezési feladat paraméteresen is elvégezhető. Vezessük
le általános esetre a méretezést. Legyen a rúd terhelése F , az elérni kívánt biztonsági tényező
n, a Tetmajer-képlet alakja σt = a − bλ, a rúd hossza l, a megfogás módját jellemző konstans c.
Határozzuk meg a szükséges d átmérőt mind az Euler-féle képlet, mind a Tetmajer-féle képlet
alkalmazásával!
Vizsgáljuk elsőként az Euler-féle képletet. A szükséges törőerő értéke a biztonsági tényező
figyelembe vételével:
Ft = nF. (44)
A törőerő felírása az Euler-féle képlet segítségével:
 2
π
Ft = I2 E. (45)
l0
Egyenlővé téve a fenti két egyenletet, és beírva I2 képletét kapjuk, hogy
 2
π
nF = I2 E, (46)
l0
r 2
 π 2 d4 π 4 4nF (cl)
nF = E ⇒ d=2 . (47)
cl 64 π3E
A Tetmajer-képlet alkalmazása esetén a törőerő értéke:
Ft = (a − bλ) A, (48)
ahol a karcsúság számítása:
l0 cl 4cl
λ= =r = . (49)
i2 I2 d
A
Egyenlővé téve (44) és (48) egyenleteket, d-re vonatkozólag egy másodfokú egyenletet kapunk:
nF = (a − bλ) A, (50)
4nF 4bcl
2
= a− , (51)
dπ d
4nF
ad2 − 4bcld − = 0, (52)
π
melynek a pozitív megoldása
s 2
2bcl 2bcl 4nF
d= + + . (53)
a a aπ

A két megoldás a hozzájuk kapcsolódó elméletek érvényességi tartományán belül alkalmazható.

Vagyis a (47) szerinti megoldás akkor adja a tényleges megoldást ha a vele számolt karcsúságra
teljesül, hogy λ > λF . A (53) megoldás pedig akkor szolgáltatja a tényleges megoldást, ha a
vele számított karcsúságra teljesül, hogy λF < λ < λ0 .

8