Trópusi őserdők

ORClllDEÁK növénycsodái
és BROMÉLIÁK otthonunkban ...
~ezogazdasági~adó
 " Trópusi őserdők
ORCIDDEAK növénycsodái
és BROMÉLIÁK otthonunkban...

Dr. Makara György

Budapest, 1982
Lektorálta
Domokos Mária

Rajzolta
Kecskésné Szabó Ildikó

A XXII. tábla színes felvételeit

Hortobágyi Tibor,
W. Hennis hildesheimi gyűjteményében
a színes képeket
dr. Makara György,
a többit, valamint a fekete-fehér felvételeket
Schiiffer László
készítette

© dr. Makara György, 1982

ISBN 963 231 388 7

ETü 634.774
635.965.287

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat

Felelős kiadó dr. Sárkány Pál igazgató
811090 Kossuth Nyomda, Budapest, 1982
Felelős vezető Bede István vezérigazgató

Felelős szerkesztő Pápainé Szabados Katalin

Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin

Tipográfia, védőborító és kötésterv Csákvári Attila

A védőborító színes felvételeit Schiiffer László készítette
Nyomásra engedélyezve 1982. július 19-én
Megjelent 30000 példányban, 32,25 (A/5) ív terjedelemben,
137 rajzzal, 58 fényképpel + 32 oldal színes táblával
Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint

MG 3005-f-8284
Tartalom

Előszó 9

ÁLTALÁNOS RÉSZ o.................................. 13

A fán lakó növények ajánlják magukat 15

Epizódok az orchideavadászat
és az epifiták meghonosításának történetéből o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o •• o ••• o 19
A fajfennmaradás fantasztikus regénye . o ••• o • o o • o •• o o ••••• o o •••••• o • o • o o 22
A növekedési szakasz ezer veszélyeIlen o. o o ••• o o ••••• o o • o ••• o o • • • • • • 26
Az orchideák szaporítása o. o o o o •• o •••• o •• o •• o •••••••••••• o • • • • • 27
A broméliák szaporítása o. o ••• o o o •• o • o o •• o • o • o o •• o • o • o • o ••••• o 30
A fakoronaszintben élő növények különleges tulajdonságai .. o •••• o •• o o • • o. o 31

Az epifiták otthona o ••••••••••••••••••••••••••••••••••• o. 34

Az amerikai övezet .. o ••••• o • o •••••• o o ••••••••••••••••••••••• o • • • • 35

A délkelet-ázsiai orchideazóna o ••• o ••• o o • o •••• o ••••••••• o o • o • o o o •• o 42
Klíma és környezet o. o o o o o o o o •• o o o • o o o •• o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o 47
Klímazónák o o o o •• o • o o o o • o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o ~ o o o o o o • o o o • 48

Az orchideák és broméliák tartásának alapfeltételei és harmóniája 55

A hőmérséklet o o o o •• o • o o •• o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o •• o o o o o o o 56
A fényigény o o o o o o • o o o o o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o •• o • o 59
Műfény o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o. o o o o o o o o o o o 0 .0 o o o o. o •• o o 64
A légmozgás o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o o 65
A páratartalom . o o o o o o o o o • o o o o o • o o o o • o o • o o o o o o o o o o o o • o o o • o o o o o o o o 66
A víz o o o o. o o o o o o o. o o o o o o. o o o o o o o o o o o o o o o O' o o o o o O' o o o ••• o o O' o o o o o 67
Az alkalmas víz o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o' o o o o o o o o • o o o o o 67
Az öntözővíz .. o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o •• o o o o o o o o o o o o • o o 69
Az öntözés és a párásítás módja, gyakorisága . o o o o o o o o o o • o o o o o o o o 72
A növények tápanyagfelvétele. Tápanyag-utánpótlás o o o o o o o o o o o o • o o o o o 74
Az építőanyagok egyenként o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o • o o o o • 76
Táplálás a gyakorlatban o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o • o •• o o o o 78
Ultetés, átültetés o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o • o 80
Edényzet o o o o o o o • o • o o o o •• o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o o o • o o o o o o •• o 82
Termesztőközegek és alkotórészeik o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o o o o o o o o o o o o o o 85
Fakéreg o o o o o o • o • o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o • o o o o • o o o o • o o o o o o o o o o o o • 85

5
 Páfránygyökér 86
Tőzegmoha és egyéb mohafélék 88
Bükklomb és egyéb falomb 90
Faszén. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 91
Homok 91
Tőzeg 91
Gyepszintföld ........................... 92
Adalék anyagok és tápanyag-kiegészítés 92
Termesztőközeg-keverékek c 94
Orchideatermesztőközeg-keverékek. ............................. 94
Broméliatermesztőközeg-keverékek 96
Az ültetés, átültetés módja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Hozzáültetés (közegkiegészítés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
Broméliák ültetése és átültetése 101
Szaporítás házilag, sarjleválasztás, tőosztás 102
Orchideák ivartalan szaporítása 102
Broméliák ivartalan szaporítása 104
Az epifiták elhelyezése a lakásban ablakpárkányon, vitrin ben vagy üvegházban 106
Technikai segédeszközök és műszerek 107
Epifiták kísérő növényei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

Betegségek, kártevők, növényvédelem 121

Gombás megbetegedések 123

Baktériumos betegségek 124
Vírusos betegségek 125
Állati kártevő k 126
Atkák.... 126
Rovarok 127
Csigák '. . . . . . . . . . 129
A növényvédő szerek kiválasztása és felhasználása 131
A házilag használható növényvédő szerek áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

RÉSZLETES RÉSZ 135

Orchideák 137

Az orchideák felépítése, rendszere és egy kevés botanika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

Az orchideák rendszere 142
Orchideák a lakásban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
Virágoztatás 153
Vágott orchideavirágok és kezelésük 158
Az orchideanemzetségek és -fajok betűrendben 162
Aerides 162
Angrecum 162
Ascocentrum 163
Bifrenaria 164
Bletilla ............... 165
Brassavola 165
Brassia 166
Bulbophyllum 168
Calanthe 169
Catasetum '. . . . . . . . . . . 170
Cattleya 171

6
 Chysis '. . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
Cirrhopetalum 178
Cochlioda 179
Coelogyne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
Cycnoches 184
Cymbidium 185
Cypripedium 190
Dendrobium .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
Eneyclia 196
Epidendrum 198
Eria 200
Gongora 201
Haemaria, Anoectochilus, Macodes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 202
Laelia 203
Leptotes 208
Lycaste '. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
Masdevallia 210
Maxillaria 211
Miltonia 213
Odontoglossum és Rossioglossum 214
Oncidium 217
Paphiopedilum 221
Phaius 228
Phalaenopsis 229
Phragmipedium 235
Pleione 236
Pleurothallis 237
Sophronitis 238
Stanhopea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 239
Trichopilia 240
Vanda 241
Vanilla 244
Zygopetalum 245
Még sok más érdekes orchidea van 247
Nemesítés, keresztezés 263

A szerény hazai orchideák: a kosborok 271

Ismerjük és óvjuk őket! 271

Kosborfélék 273
Kosborok 273
Ujjas kosborok 274
Bangók 275
Egyéb kosborok 275
Madárfészekfélék 276
Madársisakok 276
Nőszőfüvek 276
Epidendroideae 277

Broméliák 279
Dél-Amerikából alakásokba 279
Alkalmazkodás a környezethez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 281
Tartásmódjuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 282

7
 A broméliák kiválasztása és elhelyezése a lakásban. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 284
Virágoztatás 291
A broméliák sarjképzése 293
Szaporítás magvetéssel 296
A broméliák felépítése , rendszerezése és egy kevés botanika .'....... ....... . 297
A bromélianemzetségek és -fajok 301
Acanthostachys 301
Aechmea 302
Ananas 306
Billbergia 307
Bromélia 310
Canistrum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 310
Cryptanthus 311
Dyckia 314
Guzmania 315
Hechtia 318
Neoregelia 318
Nidularium ....... 321
Tillandsia 323
A Tillandsia fajok csoportosítása alaktani bélyegeik alapján 328
A f~ok ábécésorrendben 329
Vriesea 339
Egyéb nemzetségek 343

FÜGGELÉK 345

A növények beszerzésilehetöségei 347

Munkanaptár 350
Irodalom 356
Névmutató 358

8
Előszó

Az emberi életnek sok érzés vagy eszme adhat értelmet, ezek közül
négy: az emberszeretet, a munka- és tudásvágy, a művészetek és a ter-
mészet szépségének élvezete - egymással szoros egységet alkotva -
az értelmes életet teljessé is teszi. Az első háromról e helyen nem
mondhatom el gondolataimat. A negyedik, a természet felöleli a he-
gyet, a tengert, a vihart, a napfényt, az élőlényeket és azok változa-
tosságát, melyek közül itt a növényeknek is csak egyetlen, de rendkí-
vüli csoportjáról lesz szó.
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik képesek csodálni és sze-
retni a természetet, felfigyelnek az élőlények változatosságára, abban
kedvüket lelik, s ezért közvetlen környezetüket állandóan díszítő, há-
lás növényekkel egészítik ki.
Egy műben összefoglalható a kutatás, a saját tapasztalat és gyakor-
lat, de megírható három szakkönyv summázásaként is egy negyedik.
Nekem az a véleményem, hogy az a szaktudomány, amit csak néhány
tucat ember ért meg, fontos alap ugyan a továbbmunkálkodásra, de
ez a folyóiratok szakcikkeibe való. A szigorúan vett szakkönyv le-
gyen a szakembereké. Viszont kell az olyan rendhagyó könyv is, amit
bárki megérthet, és szakmai szempontokon túl is érdekes. Mindig
örültem olyan példáknak, amelyek bebizonyították, hogya tudomá-
nyos szakmai "egyoldalúság" és a közérthetőség nem összeegyeztet-
hetetlen. Több mint két évtizede szeretem és dajkálom a szóban forgó
növényeket, így van némi saját tapasztalatom, gyakorlatom. Elolvas-
tam pár száz vagy ezer közleményt és néhány szakkönyvet, annyit,
hogy nem is igyekszem az irodalmat részletesen felsorolni. Az infor-
mációáradat áttekinthetetlen, de a jó szakkönyvekben a lényeg java-
részt megtalálható. A magam részéről megpróbáltam a szakmai vo-
natkozásokat erősen átválogatva, beszűkítve ötvözni azzal a tapasz-
talattal, ami a kívülálló előnye: elhagytam a nevek magyarázatát, a
botanikai jellemzést, a virágok bonyolult szerkezetének leírását, amin
az egész növényrendszertan alapul, elhagytam a részletes növényle-
írást, önkényesen összevontam növénycsoportokat és - sok botani-
kus és kertész megbotránkozására - kihagyok sok mindent, amit a

9
legtöbb szakkönyv kötelességszerűen részletez. Ezzel szemben igye-
keztem minden olyan - látszólag egyszerű - jelenséget lejegyezni,
ami számomra fontosnak tűnt, és sokszor csak évek alatt vált magá-
tól értetődővé. Így pl. csak keserű tapasztalatok árán tanultam meg,
hogy nem szabad a talajba gyökereztetni azt az orchideát, amelyik
léggyökerekkel szeret élni, és hónapokig nem szabad öntözni az
olyan növényt, amely hazájában a fa tetején fél évig nem kap esőt.
Leggyakrabban azok követnek el hibát, akiknek nagy gyakorlatuk
van más növények gondozásában, kezelésében, s emiatt az epifitákat
is agyondédelgetik, -trágyázzák, -öntözik. Pedig ezek a növények
nyújthatják a legkevesebb munkával a legtöbb örömet és gyönyörűsé­
get, ha megismerjük természetük lényegét. Hiba, sikertelenség így
sem elkerülhető. Mindenkinek meg kell fizetnie a tanulópénzt, hiszen
a saját tapasztalatot nem pótolhatja még a gyakorlatot megközelítő
szakkönyv sem, mégis sok keserves csalódástól kímélheti meg magát
az, aki szentel egy kis időt az epifiták eredeti hazájáról, kIímaviszo-
nyairól és életfeltételeirőlleírtakra, elgondolkozik azon, amit az ön-
tözővízről, a talajról, a növények elhelyezéséről talán kissé hosszadal-
masan írtam le, de amit minden egyes növény esetében nincs értelme
megismételni.
A kézdőket a sok latin név, a görög eredetű és idegenül hangzó szakki-
fejezés éppúgy zavarni fogja, mint a múlt századbeli orchideagyűjtő­
ket az a tévhit, hogy a trópusi növényeket forró, zárt, párás üvegház-
ban kell tartani. A latin nevek és szakkifejezések azonban nem kerül-
hetők el. Még az olyan általános biológiai, kertészeti növénytani el-
nevezések is, mint hibrid, diploid, epifita stb. csak kivételesen helyet-
tesíthetők megfelelő magyar szóval. Lehetetlen és erőltetett lenne pl.
egy indonéz orehideának vagy a perui Andokból származó broméliá-
nak magyar nevet adni. Akit a tárgykör érdekel, igen hamar meg-
szokja és szívesen meg is tanulja az Aechmea, a Cattleya, a Phalae-
nopsis és a többi - egyébként nemzetközi - név jelentését. (Jó példa
erre egy kedves történet. Egy ismerős család látogatása alkalmával a
mama egy szép, függő borostyánt kért, ekkor megszólalt hatéves kis-
lánya: "Anyukám, én egy Tillandsiát szeretnék !")
A tárgykörben szereplő idegen szavak nagy részére a szöveg és az áb-
rák magyarázatot adnak, de aki a könyvet néhányszor átlapozza, ha-
marosan maga is tájékozódni tud a nevek, szakkifejezések között.
Az előszó vége a köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában
segítették a könyv megszületését, de mindannyiukat név szerint felso-
rolni szinte lehetetlen. Mégsem mulaszthatom el, hogy anagy magyar
tudóst, Soó Rszsöt, majd az első magyar nyelvű orchidea- és bromé-
liakönyv szerzőit, DOMOKOS BORBÁLÁt és DOMOKOS MÁRIÁt az elsők
közt említsem. DOMOKOS MÁRIA biztatása, segítsége és gondos lekto-
rálása nélkül ez a könyv nem látott volna napvilágot, ami jó a könyv-
ben, azért ő is felelős, ami rossz, azt a szerző vállalja. Köszönetet

10
mondok SCHAFFER Lxszt.onak a 80 színes és valamennyi fekete-fehér
fénykép fotósának, aki nem kímélt időt és fáradságot, hogy képei jók
vagy kitűnőek legyenek. Megköszönöm azok engedélyét és segítségét,
akik lehetővé tették növényeik fényképezését. Ezek az MTA Vácrátó-
ti Botanikus Kertje, a budapesti egyetem Botanikus Kertje, a Fővárosi
Állat- és Növénykert, a szombathelyi Kertész Tsz, a Sasad Tsz, több
amatőr gyűjtő: DR. POPELKA ISTVÁN, RESZLER GÁBOR és ZSILINSZKI
SÁNDOR, valamint a hildesheimi WILHELM HENNIS kertészete. Az ott
készített képek eredetét jeleztem, a saját gyűjteményemben készített
felvételeknél a származáshely nincs feltüntetve. HORTOBÁGYI TIBOR
számos jó fényképfelvétele közül csak három szabadföldi kosbornak
juthatott hely, közlésre való átengedését köszönöm. Külön hálával
tartozom KECSKÉSNÉ SZABÓ ILDIKónak, aki a rajzokat olyan gond-
dal, szakmai és művészi színvonaion készítette el, amit tőle elvártak
azok, akik tehetségének és szaktudásának párosítását már előzőleg is
ismerték.

A szerző

11
ÁLTALÁNOS RÉsz
A fán lakó növények ajánlják magukat

A lakásnak nevezett "betonketrecekbe" kényszerült városlakó ember

vágyódik az élő természetre, amelytől lassan teljesen elszakad. A si-
vár lakás csak növényekkel, virágokkal válik igazán otthonossá. Az
életszínvonal emelkedése, a fejlődés, az igényesség nálunk is egyre in-
kább oda hatott, hogya muskátli, a ciklámen és más hagyományos,
szép, de néha már kissé unalmas növény mellé felsorakozzanak a tró-
pusokról ideszármazott különleges érdekességek: az őserdők fakoro-
naszintjében élő orchideák, broméliák és más epifiták, még pontosab-
ban epiphyton növények. Bizarr formájuk, különlegesen csodás virág-
juk nemcsak útleírások kísérő képanyaga, dekoratív értékeik már
nemcsak botanikus kertek és kiállítások díszei, hanem bárkié lehet-
nek. Néha ezres embersor kígyózik egy-egy kiállításon, hogy megcso-
dálhassák ezeket a növényeket. A kertészetek felkaroltak sok muta-
tós, tartósan virágzó broméliát, a virágüzletekben megjelentek az or-
chideák, egyre többen vásárolnak belőlük, nemcsak esküvőre vagy
születésnapra, hanem a legkülönbözőbb alkalmakra is. Az egzotikus
növényeket kedvelő és gyűjtögető emberek tábora pedig rohamosan
növekszik.
A trópusi epifiták életének megismerése, tanulmányozása során kide-
rült, hogy sok száz faj jól díszlik, virágzik lakásban is. Egy kis hozzá-
értéssel kiválasztva számos igen szép növény közülük megtartható az
ablakpárkányon, a szobában, a munkahelyen, az erkélyen; nyáron a
kertben, az igényesebbek virágablakban, ablakkertben, szobaüveg-
házban, vitrinben vagy egyéb alkalmas helyen, de díszítő növényei le-
hetnek szállodáknak, kluboknak, szociális otthonoknak és minden
olyan teremnek, ahol sok ember megfordul. A hajdan mesés össze-
gekbe kerülő ritkaságok nagy része manapság elérhető áron beszerez-
hető, sőt házilag szaporítható. Lakásunkba varázsolják a trópusi er-
dő hangulatát, illatát, egy darabot a természetből.
Ha a téli, havas tájra broméliákkal és orchideákkal díszített ablakon
át tekinthetünk ki, igazi gyönyörűséget adhat mindannyiunknak. Egy
kis értő gondoskodással az élővilágnak ez a kis "darabja" - folyto-

15
l. kép. Epifita Tillandsiák faágon (RESZLER GÁBOR gyűjteményéből)

nos változásával - naponta új élményeket nyújt, feledteti a városi

élet monotóniáját.
Az epifiták gondozása a megszokottól nagyon eltér, a hozzáértés nél-
külözhetetlen. A magyar szakirodalomban manapság alig szerezhető
be olyan könyv, amelyből az alapelvek és részletek megismerhetők.
Az érdeklődés központjában nem annyira egy-egy növénycsalád és a
botanika áll, hanem az az egyszerű kérdés, hogy milyen növényt -
akár broméliát, akár orchideát - lehet a lakásban vagy a kertben tar-
tani, nevelni úgy, hogy jól érezze magát, és örömet szerezzen.
Az epifiták igényeit nem rendszertani hovatartozásuk, hanem szár-
mazáshelyük, élettani feltételeik szabják meg, eszerint csoportosítjuk
is őket.
A kérdés az, hogy meg tudjuk-e számukra teremteni ezeket a feltéte-
leket, és hogy milyen módon, A pontos ismeretek nélkülözhetetlenek.
Ha egy fán élő növényt egy cserépbe gyömöszölve öntözgetünk, biz-
tos pusztulását okozzuk. Még a szakembereknek is hosszú évtizede-
kig tartott, míg felismerték és kitapasztalták nevelésük és gondozá-
suk elveit és gyakorlati fogásait. Tapasztalataikat felhasználva ne-
künk már könnyebb a dolgunk: a megfelelően kiválasztott fajtákról
kellően gondoskodva azok fejlődése, változatossága, virágzásuk tar-
tóssága felülmúlja reményeinket. Ilyen különleges előnyökkel más

16
 növények aligha versenyezhetnek. Orchideák, broméliák és más epifi-
ták egymás társaságában érzik igazán jól magukat, együttesen adják
a trópus varázsát.
Az orchideafajok száma több mint 25 OOO, 100OOO-nél több a keresz-
tezés, a hibrid és a változat. Néhány tucat csoport összefoglalásán és
néhány száz faj leírásán át azonban megismerhetjük életmódjuk és
gondozásuk lényegét.
Elég általános az a tévhit, hogy orchideát vagy broméliát lehetetlen
tartósan a lakásban nevelni. Az igazság az, hogyazáleát, leándert
vagy muskátlit nehezebb éveken át tartani, mint a legtöbb broméliát
vagy egynémely orchideát. Éppen olyan tévhit az is, hogy az orchi-
deák a lakásban trópusi meleget igényelnek (melegből egyébként túl
sok is van az otthonokban, amit a magashegyi fajok nem tűrnek el).
Többségüknek ezzel szemben a szükséges pihenési, téli időszak alatt
hűvös, párás környezet a megfelelő, amelyet nem is olyan könnyű
megteremteni.
A modern lakás vonalvezetéséhez különlegesen jól illenek a tölcséres
broméliák, amelyek az egyre szaporodó központi fűtéses, száraz leve-
gőjű lakásokban igen ellenállóak és szinte elpusztíthatatlanok. A bro-

2. kép. Az afrikai eredetű,

léggyökeres Angrecum
eichlerianum tejfehér, illa-
tos virága (RESZLER GÁ-
BOR gyűjteményéből)

17
3. kép. Vriesea scalaris le-
lógó, színes, bimbós vi-
rágzata (Fővárosi Állat-
és Növénykert)

méliák több ezres családjából is csak egy töredék kaphatott a könyv-

ben helyet, azonban valamennyi hozzáférhető és különlegesen szép
fajt igyekeztem bemutatni.
A kérdést, hogy lehet-e a lakásban ilyen egzotikus növényeket tarta-
ni, meg lehet fordítani: milyen lakásban milyen növény számára tud-
juk a szükséges életfeltételeket megteremteni ? Nem elég az igény, ösz-
sze kell vetni a lehetőségekkel. Ha ezt tisztáztuk, a lehetőségek hatá-
rain belül szinte végtelen a változatosság, formában, színben, alak-
ban, virágban. A növényzet egész éven át lehet díszítő, mutatós és a
lakáshoz illő. Sokakat érdekelnek olyan növények is, amelyeket nem
tarthatnak a lakásukban. Ezek megismerése is adhat élvezetet, rácso-
dálkozhatunk a természet varázslatára. Megjegyzem, a világ legna-
gyobb virágkiállításainak nagydíj aiból nem egyet ilyen kényes orchi-
dea- vagy broméliapéldányokkal amatőrök nyertek, akik üvegház
nélkül, szerény lehetőségek között nevelték fel ezeket az utolérhetet-
len szépségű, sok száz virággal pompázó növényritkaságokat, amely-
hez hasonló eredményt még kertészetekben vagy botanikus kertek-
ben sem sikerül t elérni.
A növényekkel teletömött lakás a zsúfoltság érzetét kelti. Jó közérze-

18
tünkhöz elegendő néhány jól megválasztott vágott virág, arányosan
elhelyezett, gondozott cserepes növény. A többivel viszont azért érde-
mes megismerkednünk, hogy kiválaszthassuk közülük azt, amelyik-
kel foglalkozni szeretnénk. Némelyek annyira megkedvelnek egy-egy
csoportot, hogy apránként összeállítanak egy kisebb vagy teljesebb
gyűjteményt, így a figyelő, kísérletező amatőrökből tapasztalt szak-
emberekké válnak.
A tudomány, a művészet, a technika - a civilizáció - mellett ne sza-
kadjunk el az élő természettől, hanem éljünk vele együtt, élvezzük
n~p mint nap otthonunkban is.

Epizódok az orchideavadászat
és az epifiták meghonosításának történetéból

Az európai botanikusok a távoli földrészek orchideáit a IS. század

közepén még csak néhány lepréselt növény alapján vagy útleírások-
ból ismerték, hiszen Európában - a moháktól és a zuzmóktól elte-
kintve - nem élnek epifiták. Az első trópusi orchidea, melyet
1732-ben hoztak át a Bahamákról, egy szerény Bletia verecunda volt.
LINNÉ 175S-ban rendszertanában 16 trópusi orchideát írt le, Epidend-
rumnak nevezve őket.
Ebben az időszakban a francia kertkultúra járt az élen, elsősorban a
parképítés és a rózsakultúra terén. A 19. században az angolok a vi-
lágbirodalom és az ipari kapitalizmus fellendülésével egyidejűleg át-
vették a kezdeményezést. Az angol főurak növényházakat építettek,
kertészeket szerződtettek. Ekkor váltak divatossá az orchideák, és
megindult tömeges importjuk. Évente rendeztek kiállítást, az egzoti-
kus szépségek virágzása újságszenzáció volt. Az életveszélyes körül-
mények között begyűjtött, majd a tengerpartig heteken át öszvérhá-
ton utaztatott növények tízezreit szállították Európába lassú vitorlás
hajókon, ládákba zsúfolva, ahol nagy részük elrothadt. Ami meg-
érkezett, annak java az agyonfűtött növényházakban, trágyás tele-
vényföldbe ültetve állandó nedvességben pusztult el. Olyan versengés
folyt egy-egy új orchideacsodáért, hogya főurak vagyonokat, éksze-
rekénél nagyobb árat fizettek értük árveréseken. Némelyek saját költ-
ségükön expedíciókat szerveztek, hogy újabb, érdekesebb, addig is-
meretlen orchideát szerezzenek meg. A ma ismert orchideák több
mint SO%-át a múlt század második felében importálták. Az orchi-
deavadászok a maláriás, sárgalázas őserdőkben, a mérges nyilak és
fúvócsövek záporában nemegyszer életüket áldozták a romantikus-
nak feltüntetett, de valójában igen keserves expedíciókon. A sikeres
orchideavadászatok néha vagyonokat hoztak, mások tragédiával
végződtek.
Ezzel a versengéssel párhuzamosan megindult a botanikai és kerté-

19
 szeti szakmunka, amellyel kapcsolatban meg kell említenem LODDI-
GES, SAUNDERS, LINDLEY, WARSCEWICZ, WEITCH nevét, de sok más ne-
vet is fel kellene még sorolnom, már csak azért is, mert az orchideák
elnevezésében ismételten találkozunk velük. Az orchideológia szak-
mája az angol Royal Horticultural Society keretében szerveződött,
fejlődött. Még jelenleg is a londoni Kew Garden gyűjteményében és
herbáriumában található a leggazdagabb dokumentációs anyag.
A múlt század végén más országok is bekapesolódtak az orchidea-
gyűjtéssel, -tartással és -neveléssel kapcsolatos gyakorlati és botani-
kai tudományos munkába. Németországban REICHENBACH, HENNIS,
NICOLAI és RICHTER munkássága kiemelkedő e téren, de számos hol-
land és belga kertészetet is említhetnék. Az első világháború véget ve-
tett ennek a szakasznak, a gyűjtemények egy része elpusztult, Európa
elszegényedett. A két világháború között a gazdagodó Amerikába te-
vődött át az orchideakutatás központja, és a második világháború
szörnyű pusztításai után itt meg is maradt, és zavartalanul fejlődhe­
tett tovább. Később a kaliforniai és a floridai kertészetekből terjedt el
újra a trópusi szigetekre is, pl. Hawaiiba, ahol termesztőközpontok
alakultak ki.
Az utóbbi évtizedben a világszervezet határozata alapján az orchi-
deákat az egész világon védelem alá helyezték. A legtöbb országban
tilos elpusztításuk, gyűjtésük és exportjuk. (Egy afrikai országban
egy Anselia orchideát gyűjtőt halálbüntetéssel sújtottak.) Sajnos
azonban a természetvédelem éppen az érintetlen trópusi területeken
alig hatásos.
Az orchideák gyűjtése és botanikai feldolgozása után az élettani igé-

4. kép. Calanthe , Veitchii',

az első, 1856-ban a Ca-
lanthe vestita keresztezésé-
vellétrehozott hibrid (Fő­
városi Állat- és Növény-
kert)

20
nyek felismerése és a szaporítás nehézségeinek megoldása elvezetett
széles körű elterjedésükhöz, a kiváltságosak növényei századunkban
világszerte egyre népszerűbb vágott virágokká, kertészeti növényekké
váltak. A fajok mellett az ezerszámra szaporodó, egyre értékesebb és
szebb hibridek nemcsak a kiállításoknak voltak vonzó csillagai, nem-
zetközi díjak, elismerések, kitüntetések, aranyérmek nyertesei, ha-
nem szerte a világon megnövelték az amatőrök, növénykedvelők, or-
chideagyűjtők táborát.

A legtöbb országban társulatokba tömörülve, egymást segítve terjesztik és fejlesztik a

trópusi növénycsodákról megszerzett ismereteket és tudományt. Európában az
NSZK-ban a Deutsche Orchidee Gesellschaftnak több mint 3000 tagja van, de az
NDK-ban, Svájcban, Franciaországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és nagyon
sok távoli országban is működik orchidea- és néhány broméliatársaság, több helyi
szervezettel. Számos botanikus kert, egyetem és főiskola foglalkozik e terület kutatásá-
val, tanulmányozásával. Háromévenként világkongresszuson számolnak be az ered-
ményekről, amelyek az orchideatermesztés és -kereskedelem kiszélesedésével nélkülöz-
hetetlen támpontot nyújtanak a gyakorlati szakembereknek.

Magyarországra aránylag későn jutottak el ezek az egzotikus növé-

nyek. A múlt században néhány főúri kertészetben már voltak orchi-
deatövek, de csak a budai várkertészetben lelhető fel jelentősebb
gyűjtemény, melyből Budavár néven egy szép Laeliocattleya maradt
fenn. Ebben az időben foglalkozott orchidea-magvetéssel és -nevelés-
sel GALAMBOS MÁRIA, akinek a világszerte ismert tudósokkal egy idő­
ben, vagy azokat megelőzve sikerült orchideamagoncokat felnevelnie
mesterséges táptalajokon. Úttörő munkássága meg nem értés miatt
nem kapott időben kellő elismerést, és közlemény hiányában eredmé-
nyeit sem hasznosították. A botanikus kertek és egyéb hazai gyűjte­
mények állományát - néhány tő kivételével - elsöpörte a két világ-
háború. Ez a további előrehaladást évtizedekre visszavetette, kivéve a
hazai kosborfélék tanulmányozását és tudományos feldolgozását.
A 60-as években ismét megindult a kutatómunka. A Kertészeti Főis­
kola Dísznövénytermesztési Tanszékének szerény lehetőségein belül,
majd a Sasad Tsz kezdeményezésében DOMOKOS MÁRIA indította be
az orchidea- és broméliatermesztést. DOMOKOS JÁNOS professzor két
lányának kitűnő szakkönyve adta meg a lökést az amatőröknek. Ma
már az Agrártudományi Egyesület orchidea-szakcsoportjának kere-
tében 300 tag bővíti szakmai ismereteit. A szombathelyi Kertész Tsz
felismerte e növénycsoportok nagyüzemi termesztésének gazdasági
lehetőségeit, és RETKES JÓZSEF hozzáértésével - világszínvonalú
anyagot beszerezve - adaptálták a módszereket. Napjainkban már
több fővárosi és vidéki vállalat is bekapcsolódott a termesztésbe, ez-
zel hazánk - minőségben és mennyiségben egyaránt - felsorako-
zott a környező államok mellé. Különösen a Cymbidium nagyüzemi
termesztésébenjelentősek eredményeink, és ami valaha elképzelhetet-

21
 len volt, .ma már minden virágüzletben vásárolható orchidea. A Sa-
sad Tsz kezdeményezte a broméliatermesztést is, amely szintén gyor-
san kiszélesedett. Szombathelyen RETKES JÓZSEF hozott létre számos
szép, és világviszonylatban is új keresztezést. A trópusi epifiták és kí-
sérő növényeik termesztésével és forgalomba hozatalávallényegesen
gazdagodott a kertészetek és virágüzletek hagyományos, addig eléggé
szűk választéka.

A fajfennmaradás fantasztikus regénye

Ahhoz, hogy az egyébként röghöz kötött növények megtelepedhesse-

nek, életben maradhassanak az őserdők fakoronáiban, számtalan
fennmaradást veszélyeztető tényezővel kellett megküzdeniük. (Egy-
egy utód megszületéséhez legalább 1:10 millió elleneséllyel lehet szá-
molni. Kissé köznapi példával érzékeltetve úgy is mondhatnám, hogy
egy-egy faj csak akkor maradhatott fenn az évmilliók során, ha né-
hány évtizedes életében két öttalálatos lottónyereménynek megfelelő
lehetősége adódott.)
Ez a "hazárdjáték" már a megtermékenyítéssel elkezdődik. Könnyű a
füveknek, a fáknak, amelyek virágporát a szél szárnyai viszik orszá-
gokon, tengereken át, mert a szél a világon mindenütt lengedezik
vagy fúj, néha viharosabban is, mint kellene. Azoknak a virágos nö-
vényeknek, amelyek hímporát rovarok viszik át a bibére, már ki-
sebbek az esélyeik a megtermékenyülésre, viszont méhek, legyek, piI-
langók az egész földet benépesítik, virágról virágra szállnak. Az or-
chideák és a broméliák sajátos élőhelyére a legtöbb rovar alig jut el,

A broméliafélék egy részé-

nek beporzását kolibrik
végzik

22
 ,

: I
I

Az összetapadó hímpor
(pollenium) egy poszméh- I
I
II
féle fejére ragadva kerül
majd át másik virágra h~~~~~~~AI
I

tehát ezeknek a növényeknek a csalogatás legkülönbözőbb és hatásos

eszközeit kellett kifejleszteniük, hogy egy különleges lepke, poszméh
vagy kolibri felkeresse, és olyan elégedett legyen illatával, nektárával,
hogy átvigye a rátapadó hímport egy hasonló faj virágjára, melyből
csak néhány példány akad, sokszor jelentős távolságra egymástól.
Csak azok maradhattak fenn, amelyek feltűnő formájukkal vagy szí-
nükkel, átható illatukkal alkalmazkodni tudtak az őket beporzó álla-
tok igényeihez. Például számos rovar formájú orchidea ismert; élénk
színű, kilométerekre érezhető, intenzív illatú virágaikban az édes nek-
tár az ajak mélyén vagy egy hosszú sarkantyú fenekén gyűlik össze.
A nektárhoz csak úgy juthat hozzá a megtermékenyítésre alkalmas
rovar, hogy közben a rendkívül ragadós hímportok rátapad. De ép-
pen ez a sajátos - megtermékenyítést elősegítő - ráutaltság az, ami
határt szab természetes elterjedésüknek. Hiába alkalmas a klima, ha
hiányzik a közvetítő állatfaj. A különlegességeket sok példán lehetne
követni, akár még hazai kosborjaink között is, amelyek formája
poszméhéhez vagy légyéhez hasonló. De gondoljunk azokra a hosszú
sarkantyús, hófehér virágú afrikai Angrecumokra, melyeket csak
10-30 cm hosszú pödörnyelvű éjjeli szenderek képesek megterméke-
nyíteni.
Az orchideák magfejlődése is eltér más növényekétől. Ha a pollen-
csomó rákerül a bibére, a pollenszemesék hosszú fonalat eresztenek a
tok felé (ahol közben a megnövekvő tokban fejlődik a milliónyi mag-
kezdemény), de csak több, átlagosan 3-5 hónap múlva jut el a pol-
lenfonál a magsejtekhez, akkor egyesülnek a kromoszómák, és újabb
fél év múlva lesznek érettek a magok.
A lepkeszerűen lebegő, parányi kolibrik által beporzott broméliák
magvai pedig a megtermékenyítés után sokszor egy éven át érlelőd­
nek, de mindez csak a bevezető felvonás, a többi fejezet még izgalma-
sabb.
A magtokban kifejlődő magoknak a szétszóródást követően újra jel
kelljutniuk afakoronába, ott a véletlen folytán olyan alkalmas helyre

23
kell kerülniük, ahol megtapadhatnak, kifejlődhetnek. Ehhez azonban
annyi magnak kell beérnie, hogy erre legalább egynek meglegyen az
esélye. Ezt a minimális esélyt csak matematikai valószínűséggel lehet
ellensúlyozni. Vannak tízezres mennyiségű, aránylag nagyobb mag-
vat hozó orchideák, mint a talajlakó Cypripedium és Vanda nemzetsé-
gek egyes fajai. A legtöbb orchidea viszont egyetlen magtokjában
több százezer vagy akár több millió magot érlel, emellett egy-egy tö-
vön több magtok is beérik. (A Cychnoches ventricosum egyetlen mag-
tokjában például 3,7 millió érett magot számláltak.) A legtöbb trópu-
si epifita orchidea porszemnél kisebb magvai csak úgy férhetnek el a
tokban, hogy a csírasejt mellett nincs sziklevél, nincs tartalék táp-
anyag. Így egy búzaszemnyi magtokban kb. 1 millió mag fér el, mely-
nek tömege 1 ug-nál is kisebb, ezek a legkisebb széláramban a föld
felszínével párhuzamosan lebegve mozognak, keringenek, nem hulla-
nak a földre.
A broméliák magja nehezebb, azoknak tehát másképp kell a fakoro-
naszintbe feljutniuk. A Tillandsioideae alcsalád fajainál ezt ejtőernyő­
szerű, lebegő szőrkoszorú segíti elő. A könnyű magokat a gyermek-
láncfűéhez hasonló repítőszőrernyő tartja a levegőben. Segítségével a
mag odatapad a fakéreghez vagy akár egy kaktusz tüskéjéhez is.
A bogyós termésű broméliák viszont a madarak által szívesen fo-
gyasztott édes, színes húsú termést érlelnek. A kemény, ellenálló kis
magok egy része később a madárürülékkel együtt megtapad az ága-
kon.
Öt-tizennyolc hónap elteltével az érett, szétszóródó magok - még ha
fára is vitt néhányat a szél, esetleg a madarak - a legritkább esetben
jutnak el éppen olyan helyre, ahol alkalmasak a körülmények a kicsí-
rázáshoz, az új növény kifejlődéséhez. Egy Vriesea magonc csak ál-
landóan árnyékos, nyirkos helyen maradhat életben, ahol két évig a
faágon sem száradhat ki három napon túl, mert ez a kis növényke
még nem képes a levélrózsájában ínséges hetekre vizet tárolni. A bro-
méliafélék viszont rendelkeznek némi tartalék energiával, önállóan
csírázhatnak, és így könnyebb a fennmaradásuk, annál is inkább,
mert egyelpusztuló növény maga helyett kétszer-háromszor, esetleg
hússzor annyi sarjat, egész telepet fejleszthet. Az orchideáknak azon-
ban lényegesen kisebb az esélyük a mag kicsírázásához, mivel ehhez
találkozniuk kell egy gombafonállal. Ez a gyökérkapcsolt, mikorrhi-
zás együttélés olyan társulás, szimbiózis, melyből mindkét partner
előnyt élvez. Egymást segítve képesek - legalábbis életük egy bizo-
nyos szakaszában - megélni. Hiába kerül egy orchideamag bárhová,
ha nem találkozik egy őt tápláló gombajaj fonalával, képtelen kicsíráz-
ni és kifejlődni. Az orchideákkal együtt élő gombák fajai és azok el-
terjedtsége elég korlátozott, sőt az együttélés sem mindig zavartalan.
A Cattleyáknak és az Odontoglossumoknak például nem azonos a

24
 I

Tillandsia, Guzmania és
Vriesea repítőszőrös mag-
jai
I
partner gombája, ahol az egyiké elszaporodott, a másik magja nem
csírázhatott ki.
Az orchideagyökerek és gombák együttélését a francia NOE L BER-
NARD 1902-ben állapította meg először, s vizsgálatait három évvel ké-
sőbb részletesen közölte. Néhány év múlva a német HANS BURGEFF
közölte kísérleteit, igazolva, hogy a különbőző alacsonyrendű gom-
bák közül melyek alkalmasak egy-egy orchideacsoport magvacskájá-
nak táplálására, nevelésére. Ezek a többségükben Rhizoctonia gom-
bák az orchideáktól függetlenül is élnek fakérgen vagy korhadó anya-
gon, de csak az orchideagyökérrel szimbiózisban teljes a fejlődésük.
Az együttélés folyamán a gomba behatol az orchideagyökér külső
sejtrétegébe. Amennyiben a gombafonal nem hatol be a magkezde-
ménybe, nem indul meg a növekedés. Figyelemre méltó viszont, hogy
olyan helyen, ahol ez a gomba túlburjánzik, ott még el is pusztítja,
feléli a fiatal növénykét. Az orchideák kifejlődése tehát csak abban a
határzónában lehetséges, ahol előfordul a gomba, de nincsenek meg

25
 I
I
I
II
I
II
I
I
I
I
II
Orchideagyökér kereszt-
II
metszete a belehatoló, ve-
le együtt élő gombafona-
lakkal

túlburjánzásához a kedvező feltételek. Számos orchideafaj csak a

gombákkal együtt maradhat életben, de a legtöbb epifita és néhány
talajlakó idősebb korban már függetleníteni képes magát, és önál-
lóan, gomba nélkül is megél.

A növekedési Ha kicsírázott az orchidea- vagy broméliamag, még igen hosszú az a

szakasz néhány év vagy évtized, amíg kivirágzik, és újra magot hozhat.
ezer veszély ellen A közben eltelt esztendők alatt pedig jelentősen megtizedelődnek a
kikeit növények. Mindjárt kezdetben megfojthatják őket a környező
növények, az algák, a mohák, megtámadhatják mikrobák, gombák,
de még ennél is nagyobb veszélyt jelent számukra a klímaváltozás.
A legtöbb orchidea és bromélia ugyanis olyan vidéken él, ahol fél évig
túl sok, a téli hónapokban viszont túl kevés a csapadék. A száraz év-
szakban lehullanak a levelek, hónapokon át nincs eső, éget a nap-
fény. Ezt a kifejlett növények a szárgumóban, gyökerekben tartalé-
kolt vízzel és tápanyaggal, a levéltölcsérben megőrzött vízzel jól tű­
rik. A magoncnak nincs ilyen tartaléka. A legtöbb kis fiatal növény
ilyen monszunos vidéken csak a kéreg és a faág alsó felszinén, egy vé-
dett zugban maradhat életben, ahol nem tűz a nap és marad némi
nyirkosság. Itt növekszik évekig, és ha közben le nem rágja a csiga,
vagy nem pusztul el egyéb okból, fokozatosan átkúszik az ág felső ol-
dalára, a fény felé, gyökértörzse megerősödik, és ott fejlődik tovább.
Itt ugyan jobban éri a szél, kiszárad a gyökérzete, de már kedvezőb­
bek a viszonyok az asszimilációra és a virágzásra. Sok kúszó faj

26
 ugyanis csak akkor virágzik, ha a hajtáscsúcsa kinyúlik a napfénybe.
Végül megjelenik az első különleges virág, melynek létét most az arra
járó ember fenyegeti, aki leszakítja, hazaviszi kedvesének, vagy ha
már ismeri a növények értékét, tövestől kiszakítja és viszi a vásárra.
Ha mindezt túlélte, elkerülte is a növény, és nem dőlt ki a fa az erdőt
taroló forgószélben, ismét jön az ember, aki haszonnövény-telepítés,
útépítés vagy egyéb célból irtja ki az őserdőt, felégeti a fákkal együtt
az epifitákat. Manapság évente annyi őserdőt irtanak, hogy ha nincs
megállás, az ezredforduló után 10--20 év múlva nem marad egyetlen
érintetlen őserdő sem (kivéve talán azt a néhány szűk természetvédel-
mi körzetet, ahol meg kívánják őrizni az őserdők élővilágát eredeti
mivoltában). Ez az idő sajnos már nincs messze. Jáva szigetén pél-
dául, ahol a század elején még tömegesen éltek a legszebb ritka orchi-
deák, ma már több mint 70 millió ember zsúfolódott össze, és alig
akad néhány elérhetetlen, fakoronában meghúzódó orchidea. Közép-
és Dél-Amerikában ezerhektáros legelőket, mezőgazdasági művelésre
alkalmas újabb és újabb területeket alakítanak ki. Elpusztul az erdő,
a bozót. Sok orchidea és bromélia csak herbáriumokban vagy botani-
kus kertekben marad meg a következő évszázadnak.

Az orchideák Igen érdekes végigtekinteni azon a folyamaton, melyből kitűnik,

szaporítása hogy hogyan jutott el a tudománya természet utánzásáig, sőt ho-
gyan haladt túl azon, hogyan sikerült megoldania az orchideák és
broméliák aránylag egyszerű és szinte korlátlan elszaporítását.
A tőosztás, a sarjak leválasztása (az ún. vegetatív szaporítás) csak
igen korlátozott, lassú lehetőség. Az import a régi időkben költséges
volt, az igényeket nem fedezte, ezért már a 19. században megkísérel-
ték a mesterségesen megtermékenyített orchideatermés magvait elvet-
ni. A múlt század közepén a számtalan ilyen irányú kísérletből egy-
egy szerenesés esetben néha fejlődésnek indultak, felnövekedtek a nö-
vényházban nevelt anyatövek cserepének talajára vetett magvak.
1856 óta pedig már a fajok, sőt a nemek keresztezésével tudatosan vá-
lasztott hibrideket hoztak létre. A kertészetek szigorúan titkolták
módszereiket, ami lényegében a természet utánzásának rögös útja
volt. Egy sikeres Call1eya-termesztő olyan jó eredményeket ért el,
hogy korhadó növényházátkicserélhette, új fatartókat épített, az
egész növényházat kifestette, és folytatta a munkát a megszokott mó-
don, de ezután már egyetlen magvetése sem sikerült. Titka csak sok-
kal később derült ki, nem sejthette a rosszul járt kertész, hogya ge-
rendázat cseréjével kipusztította a Caltleyákkal együtt élő gombát.
Ebben az időben sokan próbálkoztak orchidea-magvetéssel, új hibri-
dek nevelésével, nemesítéssel, de a primitív módszerekkel az értéke-
sebb tulajdonságokat hordozó egyedek kiválogatása, párosítása még
csak kezdeti eredményeket hozhatott. A századfordulóra a vég nélkü-
li kísérletek (melyek közül nem egy mellékvágányra futott) igen szép

27
 sikereket hoztak, s máig fennmaradt hibridek bizonyítják az orchi-
deakertészek kitartását, hozzáértését.
A 20. század eleje fordulópontot jelent: N OEL BERNARD említett felfe-
dezése után BURGEFF elkülönítette a szimbiózisban részt vevő gomba-
fajokat. Ennek alapján megfigyelték, hogy nemcsak gyökérdarabká-
val együtt vetett magok csíráznak, hanem táptalajon (a legfontosabb
együttélő gombákat színtenyészetben elkülönítve) gombatenyészete-
ken is. A további kutatómunka ezután óriási lendületet vett, s a ké-
sőbbiekben sok eredményt és anyagi hasznot is hozott. Talán az
egyik legérdekesebb idevágó történet a Laeliocatt/eya canhamianáe,
melyet az USA-ban egy Laelia purpurata és egy Catt/eya mossiae ke-
resztezésével állítottak elő olyan sikeresen, hogy egyetlen magtokból
több mint 100OOO palánta fejlődött, nőtt, töltötte meg egymás után
az elhelyezésükhöz szükséges, újonnan épített üvegházakat, fel-
emésztve a vállalkozó kertész egész vagyonát. A kilencedik évben
végre kinyíltak, és nagy elismerést arattak a kiállításokon. Átlag 10
dolláros áron kerültek eladásra, ami akkor kb. 10 pár cipő árának fe-
lelt meg. Egy magvetésből néhány dollár híjával egymillió dollár
összbevétel volt a tízévi munka eredménye.
Az első világháború után már megbízhatóan lehetett orchideamagot
csíráztatni a gombatenyészetekkel, ha a bakteriológiában szokásos
táptalajkészítés, -fertőtlenítés, -sterilizálás és a laboratóriumi mód-
szerek hibátlanul kerültek alkalmazásra. 1922-ben azonban újabb
döntő fordulat állt be: az amerikai KNUDSON módosította BURGEFF
módszerét. Rájött, hogy ha a táptalajhoz a benne levő sókon kívül a
fehérje felépítéséhez szükséges nitrátot és energiát szolgáltató cukrot
is adagol, akkor nincs szükség a kísérő gombákra, melyek éppen eze-
ket az anyagokat szolgáltatták. A módszerek azóta állandóan javul-

5. kép. Orchideaszaporító
laboratórium a szombat-
helyi Kertész Tsz-ben. A
kémcsövek ben táptalajon
magok csíráznak, a lom-
bikokban egy-két éves
magoncok növekednek
steril táptalajon

28
 tak; az újabb táptalajok, a hatásosabb sterilizálási eljárások, a pH
pontosabb beállítása, apalánták pótvilágítása, a táptalajba kevert
sokféle szerves anyag mind hozzájárult a növények jobb növekedésé-
hez. A jelenleg használatos táptalajok között mégis azok a legjobbak,
amelyek a hozzáadott hormonok, vitaminok mellett természetes szer-
ves kivonatokat és ezeknek egyelőre ismeretlen hatékony összetevőit
tartalmazzák. Ilyenek a,kókusztej és egyéb növényi kivonatok, vala-
mint a CHANG által ajánlott és azóta igen sokat használt halkivonat.
A hibridizációban - a hímpor mélyfagyasztott állapotban való el-
tarthatóságával - lehetőség nyílott a különböző évszakokban virág-
zó fajok keresztezésére is.
Amikor úgy tűnt, hogy az orchideatermesztés minden eddigi gondja
megoldódott, és szaporításának legfeljebb csak a túlkeresztezett fajok
termékenyülésképessége szabhat határt, következett egy váratlan for-
dulat, éppen az addig igen korlátozott vegetatív szaporítás lehetősé­
geiben.
A francia G. MOREL 1956-os ötletei és kísérlete alapján LECOUFLE
üzemében indították el a Cymbidiumok merisztémás szaporítását, és
az 1965-ös közlés óta ez lett az orchidea-i.sokszorosítás" legfonto-
sabb módszere. Az már régebben ismeretes volt, hogy az állati és a
növényi szövet táptálajon életben tartható (sőt ott növekszik is), vala-
mint az is, hogy a növények tenyészőcsúcsában még nem differenciá-
lódott ősszövet (apikális merisztéma) van, mely a táptalajban növe-
kedés közben differenciálódik, azaz alul gyökeret fejleszt, felül pedig
kifejlődik a szár és a levél. A nagy felismerés alapja egyszerűen az
volt, hogy ez a protocormnak nevezett ősszövet állandóan mozgatva,
forgatva nem differenciálódik, csak növekszik és sarjadzik, szétvág-

6. kép. Merisztémaszapo-
rítás a szombathelyi Ker-
tész Tsz-ben. A forgó ke-
rekekben elhelyezett csö-
vekben, táptalajban soka-
sodik a merisztémaszövet

29
 ható és újraosztható. Egyetlen darabkából fél-egy év alatt akár száz-
ezer új protocorm is származhat. A Cymbidium fiatal hajtásának te-
nyészőcsúcsából kiemeit merisztéma szaporítása aránylag könnyű.
Rövidesen bebizonyosodott, hogy a módszer a legtöbb orehideánál
alkalmazható, bár nem mindegyiknél egyszerűen. Az is kiderült,
hogy hasonló ősszövet (merisztémaszövet) más szervekből - szár-
vagy levélrészekből - is kiemelhető, még a Cattleyák levélcsúcsából
is. Tehát az anyanövény nagyobb károsítása nélkül lehet merisztéma-
szaporítást (szövettenyészetet) indítani. A meriklónozott állomány
előnye, hogy az aránylag gyors elszaporítás mellett megmarad a kivá-
lasztott növény valamennyi előnyös tulajdonsága. Merisztémás sza-
porítással a steril vagy triploid, tehát beporzással szaporításra alkal-
matlan növények is, de igen ritka fajok is megsokszorozhatók, általá-
nosan hozzáférhetők lettek. A növénykéket az első 1-2 évben steril
körülmények között ápolják, s ez nagy gondosságot kíván, áttűzdelé­
sük és felnevelésük is igen nagy figyelmet igényel, tehát ez a módszer se
sokkal gyorsabb, se nem olcsóbb a magvetésnél. A magterrnesztés és
keresztezés továbbra is nélkülözhetetlen a törzsfajok fenntartásában
éppúgy, mint az állandóan újat, szebbet, jobbat kereső kertészeti ne-
mesítési munkában.

A broméliák A broméliaterrnesztés története aránylag rövid,és egyszerűbb, csak

szaporítása néhány évtizedes múltra tekint vissza. Szaporításukhoz szintén kellő
szakértelem szükséges, mivel a két partner kiválasztása mellett még a
beporzás időpontja, sőt órája is erősen kötött. A magvak csak a veté-
si közeg felületén, fényben csíráznak, és - ha nincsenek steril munka-
körülmények - a lassú növekedés közben a gombák és az algák
gyorsan kipusztíthatják a kis magoncokat. A palánták eleinte gondos
ápolást, majd többszöri áttűzdelést igényelnek. Keresztezésük sem
olyan könnyű, mint az orchideacsoportok között, a rövid időre visz-
szatekintő kertészeti munka során mégis számos, a törzsfajoknál szí-
nesebb, tetszetősebb, tartósabban virágzó és az igényeknek megfelelő
hibridet állítottak elő. A beporzás, a magterrnesztés, a magvetés
módszerei és eljárásai, a különféle termesztőközegek összetétele, elő­
állítása, a merisztémaszaporítás technológiájának ismertetése nem e
könyv feladata. Akit mindez érdekel, könnyen hozzájuthat az ada-
tokhoz az újabb külföldi szakkönyvekben vagy folyóiratokban, de
még jobban teszi, ha olyan üzemben tanulja meg a fogásokat, ahol
folyik ilyen munka.

30
A fakoronaszintben élő növények különleges tulajdonságai

Általában igaz, hogy az orchideák, a broméliák és a hasonló fán lakó

növények nem élősködők, tehát nem paraziták, hanem epifiták. Nem
a gazdanövényből táplálkoznak, hanem csak ott kerestek maguknak
helyet. A létért való küzdelemben részben azért vonultak fel az erdő
fakoronaszintjébe, hogy ne fojtsák meg őket a talajon gyorsabban
növő más fajok, részben azért, hogy konkurrencia nélkül a fakoroná-
ban több fényhez, több levegőhöz jussanak, ami a talajszinten, az ős­
erdő sötétjében nem volna lehetséges. (Az epifita életmód viszonylag
új jelenség a fejlődésben, "mindössze", ha igaz, csak 5 millió éves.) Az
egyszerű elhelyezkedésen kívül azonban olyan kölcsönhatások létez-
nek, amelyek szorosabb összefüggésre utalnak. Tömeges jelenlétük-
kel ugyanis fokozatosan károsíthatják a fákat, melyek talajt jelente-
nek az orehideának hasznos gyökérkapcsolt gombáknak is, s ezek a
fakérgen már paraziták. Tömegük (súlyuk) is akkora lehet, hogy az
ágak letörnek. Az epifitákkal zsúfolt fák és cserjék rosszabbul fejlőd­
nek, esetleg el is pusztulnak, szinte megfojthatják a gazdanövényt,
még ha nem is táplálkoznak vele. Az ültetvényesek tudják ezt, és a
trópusi narancs- és kávéültetvényeket letisztogatják. A másik irány-
ban is mutatkozik kölcsönhatás, ha a fa valamilyen okból elhal,
nagyrészt elpusztulnak epifitái is, nemcsak azért, mert megváltoznak
a viszonyok és a mikrokIíma, hanem azért is, mert kimarad valami
más is a kölcsönhatásból. Ezeket a jelenségeket epifitózis néven fog-
lalták össze.

A fák kérgének szerkezete is jelentős tényező. Egyes fán lakó növények csak bizonyos
rücskös kérgű fafajtákon fejlődnek. A legtöbb epifita a fának csak az élő, egészséges
kérgén tapad meg és növekszik, ugyanannak a fának elhalt ágain fokozatosan elpusz-
tul. Vannak azonban olyan növények is (pl. sok fán lakó páfrány), amelyek vagy csak
elhalt ágakon, törzseken, vagy ágvillákban összegyűlt korhadó levelek fészkében él,
ahol a korhadékanyagba gyökerezik és abból táplálkozik. Megfigyelték azt is, hogy
egyes orchideagyökerekkel teljesen körülölelt ágak elhalnak, a kéreg maga leválik, és
vele együtt lelökődik az epifita is. Ilyen összefüggésekben nagy szerepe van az orchi-
deagyökerekkel együtt élő gombáknak. Az orchideagyökerek és a velük szimbiózisban
élő gombafonalak (Rhizoctonia fajok) egymás növekedését, fejlődését kölcsönösen se-
gítik, de ez már nem igaz a fára. A gombafonalak ugyanis részben behatolnak a faké-
reg anyagába is, azt enzimeikkel megbontják, a kérget korhasztják. A gombafonál az
orehideának vizet, szénhidrátot és vitaminokat ad (biotin, ribofiavin, nikotinsav). Ezek
az anyagok a fiatal, klorofill nélküli orchideamagoncok számára még nélkülözhetetle-
nek, mert ilyen anyagokat még nem képesek előállítani. Később a viszony megfordul, a
kifejlett növényből a gomba kap többet (fólsavat, thiamint, pyramidint, p-aminoben-
zolsavat stb.). Ekkor már az orchidea olyan gombaellenes anyagokat is termel, melyek
élő szöveteit megvédik a vele együtt élő gombák pusztításától (orcinol, hircinol stb.).
Az élő fák kérgének felső rétege elhalt. A mélyebben élő sejtek bizonyos fokig képesek
védekezni a kéregsejtek közt behatoló gomba cellulóz- és ligninbontó enzimjeivel szem-
ben. Ez azonban nem minden fára és nem minden gombára igaz.

31
 A fán élő növényeknek az elmondottakon kívül maga a fa is szolgál-
tat táplálékot. A fakéreg míg él, tápanyagokat választ ki, felső elhaló
rétege pedig bomlik, korhad. Meglepően sok anyagot választ ki a
lombozat. Egy négyzetméternyi kávécserjelomb 1 óra alatt 30 mg
anyagot "izzad ki", más növények kiválasztása eléri az 50-100
mg-ot is. Ebben egyaránt található cukor, ásványi anyagok, fafajon-
ként változó arányban. A kiválasztott anyagok a harmatcseppekben
és a lecsepegő esővízben oldódva, lecsurogva jutnak el az epifiták
gyökeréhez, leveleikre vagy víztölcsérükbe.
Trópusokon további fontos táplálékforrás az állatvilág. Aki nem járt
trópuson, alig tudja elképzelni, mennyi szúnyog, hangya, millió más
apró rovar, atka nyüzsög mindenütt, és mennyi madár lepi el a fákat.
Ezek ürüléke, váladéka, elpusztuló teste - a fakérgen elhaló zuzmók
és növények kilúgozódó anyagával együtt - a harmatot és az esővi­
zet hígított trágyává alakítja át. A broméliák tölcsére speciális állatok
élőhelye is, a szúnyoglárvák, itt élő békák ürüléke mind hasznos szer-
ves trágya. A fán lakó növények az önellátó fotoszintézises szerves-

7. kép. Az ágdarabra erő­

sített Tillandsia funckiana
elágazva növekszik (F ő­
városi Állat- és Növény-
kert)

32
anyag-termelés, az ún. autotróf táplálkozás mellett a gombák által
előállítottkész szerves anyagokat is felhasználva, heterotróf módon
is táplálkoznak. A humuszgyűjtő ágvillákban élő epifiták, pl. a
Cymbidiumok a talajból gyökereikkel veszik fel az ásványi és a le-
bomlott szerves anyagokat, de a meztelen kérgen megtapadó orchide-
ák, pl. Bulbophyllumok gyökerei nem hatolnak be sehová, hanem a
felszínen maradnak. Sok léggyökeres orchidea pedig csak a léggyöke-
rekre csepegő vízben oldott anyagokból táplálkozik, mint ahogy sok
gyökértelen Tillandsia a pikkelyeivel veszi fel a táplálékot. Ezért kü-
lönbözik alapvetően e két növénycsoport táplálkozása azokétól a
megszokott növényekétől, amelyek vízszükségletüket és a szervetlen
anyagokat mind a talajból veszik fel, bőségesen szétágazó hajszálgyö-
kereikkel.

33
Az epifiták otthona

A broméliafélék csak az amerikai kontinensen őshonosak, ott az eny-

he telű Közép- és Dél-Amerikában Floridától ChiIéig mindenütt
előfordulnak.
Az orchideák ugyan az egész világon elterjedtek, de a mérsékelt égöv
alatt aránylag kevés, szerényebb földlakó orchidea él. Ezek télen be-
húzódva, a talaj alatt vészelik át a fagyos hónapokat. Az egzotikus
trópusi orchideák (e családnak 85%-a) a trópusi és a szubtrópusi te-
rületen élnek, néhány közülük a talajon, esetleg sziklákon tanyázik,
többségük azonban fákra telepedve él.
Nagyot téved, aki úgy gondolná, hogy a trópusi erdőben sétálva az
ember mindenhol orchideákat lát, vagy hogy ha kertjében egy orchi-
deát szegez a fa oldalára, az ott tovább virágzik. Földünknek csak né-
hány olyan, szinte szigetszerűen ideális kIímájú területe van, ahol a
szép virágú orchideák és a mutatós broméliák valóban maguktól
fennmaradnak. Ilyenek a közép-amerikai vulkánok, majd az északról
délre húzódó Andok köderdeinek határa. Dél-Brazília Atlanti-óceán-
parti és középhegységei, a Serra do Mar, a Mato Grosso, továbbá a
csendes-óceáni Hawaii szigetek hegyoldalai, Ázsiában pedig a Hima-
lája délkeleti lejtőitől az indokínai szigeteken és Új-Guineán át húzó-
dó hegyvidékek. A trópusok száraz, forró vidékén az izzó homok
vagy a szavannás sztyepp és a mocsaras, sötét őserdők éppúgy alkal-
matlanok ezen növények számára, mint ahogy az ideális kIímájú te-
rületeket övező sok ezer kilométereskörnyék is, ahol csupán néhány
hegyoldalon maradnak meg, szaporodnak. Különösen hangzik, de
tény, hogy sok trópusi vidéken nehezebb jó néhány orchideát felne-
velni, mint az európai üvegházakban. A mikrok/ímaviszonyok a dön-
tőek, és ezek nem annyira a földrajzi fekvéstől, a terület makrokIímá-
jától, mint sok egyéb helyi tényezőtől is függnek. Egy kicsit hasonló a
helyzet, mint nálunk az erdőkben és réteken található kosborfélékkel.
Ezeket hiába telepítjük át kertünkbe, csaknem kivétel nélkül elpusz-
tulnak, mert mások a talajkémiai és mikrokIímaviszonyok és hiá-
nyoznak az együtt élő gombák létét biztosító körülmények is.
Mégis érdemes megismerkednünk a növények származási helyeinek

34
 jellegzetességeivel, a makro- és a mikroklímaviszonyokkal. Az eredeti
igények ismerete iránytű, mely szinte valamennyi nehézségen átsegít-
het.
A forró trópusi őserdő mélyén majdnem teljes a sötétség, emiatt azok
a növények, amelyeknek fényre van szükségük, igyekeztek a fákra
felkapaszkodni. Az orchideákon és a broméliákon kívül a fatörzsekre
felkúszó vagy ott megtelepedő, félig epifita növények: páfrányok, kú-
szó filodendronok együttesen adják azt a különleges környezetet,
amelybe az orchideák beleilleszkedtek. A kiterjedt forró, sötét ős­
erdőkben csak aránylag ritkán él meg néhány orchidea vagy szép
Vriesea. Az egyenlítő körül mindössze a nagy hegyóriásokon, az An-
dok hegygerincén, illetve a Himalája és környékének több ezer méte-
res hegyoldalán, éppen a hegyvidéki hűvösebb őserdőkben találjuk a leg-
érdekesebb, a legszebb és legváltozatosabb orchideákat és broméliá-
kat.
A trópusi földrészek közül, érdekes módon, a legnagyobb kontinens,
Afrika látszólag szinte kimarad. Akad ugyan itt is mintegy 2500 is- .
mert orchideafaj, néhány érdekes, főleg fehér virágú, hosszú sarkan-
tyús orchidea, de a többség kis virágú, a fajok az Angrecum és az An-
sellia kivételével a gyűjteményekből is hiányzanak. Afrika őserdeiben
és magas hegyein tehát sem broméliát, sem igazán színes vagy vágás-
ra alkalmas orchideát nem találunk. Észak-Afrikában, a sivatagban
természetesen minden ilyen növény hiányzik. Madagaszkár szigete
pedig növényzetében a délkelet-ázsiai orchideaterülethez csatlakozik,
s igen gazdag különleges és szép fajokban.
Felelevenítve a trópusi vidékek földrajzát, tekintsük most át a két
nagy epifita-élőhelyet.

Az amerikai Az egyik nagy terület, amely számunkra igen érdekes, Közép- és Dél-
övezet Amerika, az ún. neotropikus övezet. Ez északon - növényeink lelő­
-helye szempontjából - az USA legdélibb államaiban, a 38. szélességi
foktól kezdődik, ahol már él néhány Tillandsia és a szabadban, a
kertekben termeszthető Cymbidium is. Dél-Amerikában kb. a 40. fo-
kig terjed a határ, ahol Chilében még igen érdekes Tillandsiákat talá-
lunk. A két határ között a klímaviszonyokat az egyenlítő közelségén
kívül elsősorban a magassági különbségek szabják meg. Az északról
délre végighúzódó, átlagosan 3000-5000 m magas Andok egyes
hegycsúcsai éppen az egyenlítő környékén, Ecuadorban és Peruban
7000 m magasságig nyúlnak fel, örökké kopár sziklákkal. Dél-Ameri-
ka nyugati oldalán eleinte hármas e hegyvidék, a három párhuzamos
Kordillera. A keleti, atlanti oldalon és középen viszont középmagas,
változatos hegyalakulatok vannak, főleg Brazília déli és középső ré-
szén. A két hegyvidék között terülnek el az amerikai trópusnak közel
felét kitevő folyóvölgyek, az Amazonasnak, a világ legnagyobb fo-
lyójának óriási zöld pokla, a Magdalena és egyéb folyók lapályai,

35
ahol a zárt őserdőkben igen szegényes az orchidea- és broméliaállo-
mány. Az Andok vonulata miatt Közép- és Dél-Amerika nyugati,
csendes-óceáni partján egy aránylag keskeny sivatagos övezet húzó-
dik. A déli passzátszél nem tud e hegyeken átemelkedni, a földforgás
is eltereli. Ezen az oldalon alig van csapadék, alig van növényzet.
A csapadékviszonyokat javarészben az Atlanti-óceán felől fúvó sze-
lek határozzák meg oly módon, hogya közép- és dél-amerikai hegy-
ségek 500-2500 m-es magasságában van a felhőképződés, így a vál-
tozatos hegyvonulatok között jönnek létre azok a kIímaviszonyok,
ahol szigetszerűen alakult ki az orchideák és broméliák igazi hazája.
A keleti és nyugati part hegyei között terülnek el azok a kopár, víz-
szegény, sziklás fennsíkok, a jellegzetes kaktuszos félsivatagok, me-
lyek megtalálhatók még fent Mexikóban, majd Guayanában, egész
Közép-Brazíliában és még inkább ettől délre, az argentin sivatagos
legelőkön át, ahol már csak a folyók mentén húzódik néhány száz
méternyi széles galériaerdő.
Az orchidea- és broméliagazdag területek tehát ezen az óriási földré-
szen is tulajdonképpen igen beszűkültek, mert ha leszámítjuk a forró,
mocsaras lapályokat, a kopár, sztyeppes, esőszegény vidékeket, a si-
vatagos sávokat, akkor a területnek kevesebb, mint 10%-ára kon-
centrálódnak a szép orchidea- és broméliafajok ! Életterük a közép-
amerikai hegyoldalakon, valamint a Kordillerák, az Andok hegyián-
cainak oldalán, a legalább időnként rendszeresen csapadékos zónák,
ahol a hőmérséklet szubtrópusi, általában 10-30 "C között mozog.
A neotrópusi hegyi vegyes erdők öregebb faóriásai viszont roskadá-
sig megrakodottak broméliákkal, orchideákkal, fán élő kaktuszok-
kal, Rhipsalisokkal, páfrányokkal. Néhány igen különleges orchidea-
faj szigetszerű előfordulása, endemizmusa annyira szűk lehet, hogy
egyetlen lelőhelye csak pár kilométeres körzet. Közülük is ma már
sok véglegesen kipusztult, legfeljebb növényházakban él, mint pl. a
Cattleya schillerina, a L aelia jongheana stb. Más, szélesebb sávban
élő, de különösen kedvelt orchideafajokat fél évszázad alatt az orchi-
deagyűjtők ritkítottak meg.
Ha az óriási területet növényeink szempontjából nem is lehet kellően
részletezve leírni, mégis érdemes egyes vidékeket, országokat néhány
jellemző adattal összefoglalni északról délre haladva, hogy némi ké-
pet alkossunk az ottani viszonyokról.
Közép-Amerika. A trópusi övezet északi határát Mexikóval kezdhet-
jük. Itt - mint ahogya délebbre elterülő kis államokban is - min-
den kIímazónával találkozunk. Az Atlanti-óceán felől a rendkívül
forró Karib-tenger páráival felemelkedik a szél, a hegyoldalakon fél
vagy háromnegyed éven át naponta bőséges trópusi zápor esik. Ezt
hűvösebb, száraz, téli időszak követi. A két óceán között a belső
hegyvidék viszonylag száraz, nyugaton pedig a csendes-óceáni oldal
szinte sivatagos. Az ország fővárosa a nagy, átlag 2000 m magasan el-

36
 -- - - - - - - I
II
I
» > ...

-~~!~~------

I
BRAZ(L1A
I
I
I
I
I
Közép- és Dél-Amerika egyenlítő környéki államai a broméliák és a legszebb orchideák hazája

terülő fennsíkon települt, de erről a fennsíkról még további hegyek

emelkednek, egészen 5000 m magasságig nyúló, kialudt vulkánok.
E fennsík nagyobb részén télen - 50 C-ig süllyed a hőmérséklet, de a
védett völgyekben - ahol + 2 ... 5 oC-os a téli átlaghőmérséklet -
számos broméliaféle társaságában még ebben a magasságban is gyö-
nyörű orchideafajok élnek, mint pl. sok Laelia, így aL. autumnalis, a
L. speciosa, a L. gou/diana, továbbá az Odontog/ossum cervantesi, az
Eneyclia vite/lina, az Oncidium tigrinum stb. A nagy fennsík nyugati,
Csendes-óceán felőli hegyoldala száraz, kevés növénnyel, de még
megél az Eneyclia citrina, az Oncidium tigrinum és sok szárazságtűrő
bromélia, főleg Tillandsia.
A másik oldalon, az Atlanti-óceán felől a felszálló meleg, párás leve-
gőből az év nagy részében minden délután esik csapadék; a 800 és
1500 m magasan telepített kávé- és banánültetvényeket környező,
lombhullató fákkal övezett erdőkben igen sok gyönyörű orchidea és
bromélia él, mint pl. a Laelia anceps, az Odontog/ossum rossii, a
Lycaste aromatica, a Gongora ga/eata, az Epidendrum ibaguense, és ez
a hazája a Stanhopea oeu/ata, a St. tigrina és további rokon fajoknak.
Valamivel lejjebb már a Brassia verrucosa, az Eneyclia mariae, az On-
eidium ornithorhynchum honosak. A dél-mexikói területen jó néhány
Til/andsia honos, hogy csak néhányat említsünk, igen nagy magas-

37
 ságban él a Tillandsia streptophylla, a T. butzii, a T. tenuifolia, a T. ca-
put-medusae, a T. incurvea, a T. ionantha; lejjebb az erdőkben sok az
Aechmea, a Billbergia és az árnyékosabb erdőkben már számos Vrie-
sea ismegtalálható. A dél-mexikói kávéültetvényes vidéken kb. 600
m magasságban található a Cattleya skinneri és a C. aurantiaca. A ha-
tárvidéken és Guatemala esős, mocsaras területén a Lycaste skinneri
és az Odontoglossum pulchellum, a forró tengerparti Yucatanban pe-
dig a cafrangos ajkú Brassavola dygbiana él.
Mexikótól a Panama-csatornáig beszűkülő közép-amerikai három-
szöghöz földrajzilag besorolhatjuk még a Mexikó déli részével egy
magasságban levő karib-tengeri szigeteket : Kubát, a Haiti és a Do-
minikai Köztársaságot.
A Mexikótól délre fekvő Guatemala éppúgy, mint szomszédja, forró
tengerparttal és hűvös hegyvidékkel jellemezhető, 33 kialudt vulkán-
csúcsa több ezer méter magasra emelkedik. A hegyoldalakon és a kö-
zépmagas fennsíkokon a kávé- és banánültetvények melletti vegyes
erdőkben bőségesen akadnak epifiták. Nemzeti viráguk a Lycaste
skinneri. A guatemalai központ és a mexikói Yucatan volt a maja in-
diánok ősi kultúrterülete, ahol a szinte hozzáférhetetlen, 1000-3000
m magas hegyek között akadtak rá ősi városaik romjaira. Környékü-
kön, az őserdőben a változatos bromélia- és orchideaflóra található.
Közép-Amerika országai közül még Costa Rica említésre méltó. Itt a
forró, esős trópusi dzsungeltől a hideg és kopár vulkáni csúcsokig
szinte minden, klímát meghatározó felszíni alakzat megtalálható.
A hegyek között mérsékel t égövi, művelhető fennsíkok vannak, de
találunk száraz félsivatagokat is, a hegyoldalakon köd- és esőerdők­
kel, sokféle orchideával, broméliával. A broméliák tölcsérében ezen a
vidéken tanyáznak a parányi, alig 1-2 cm-nyi, mérges bőrű, tarka

8. kép. A Trichopilia coe-

cinea aránylag könnyen
tartható, guatemalai, fán
lakó orchidea, 10 cm-t
meghaladó fehér-piros vi-
rágokkal

38
 ékszerbékafajok (terráriumok különlegességei, és a gyógyszeripar
számára is értékes állatok). Costa Rica a hazája számos gyönyörű or-
chideának is. Panama nemzeti virága a Peristeria e/ala.
Dél-Amerikában az egyenlítő felett a Csendes-óceán felől Kolumbia
az első nagyobb, érdekes növényekben gazdag ország, majd követke-
zik délebbre Ecuador és Peru. Ezen három ország hegyei között te-
rült el az ősi inka birodalom. Az egyenlítőtől északnyugatra, Kolum- .
biához csatlakozva Venezuela, Guayana és Suriname fekszik, tőlük
délre pedig az egyenlítő metszi Brazíliát. Az egyenlítőtől északra és
délre, főleg Kolumbia és Venezuela hegyoldalain őshonosak a leg-
szebb és legkeresettebb orchideák. Ez a két ország már hosszú évtize-
dek óta kiviteli tilalommal védi orchideaállományát. Az egyenlítő
menti vidéket sem lehet egységesenjellemezni, mert e területnek közel
a felét foglalja el a brazil Amazonas menti őserdő, illetve Venezuelá-
ban az Orinoco völgye, amelyek 30-40 "Csos forró, mocsaras terüle-

9. kép. A Tillandsia usneo-

ides - többnyire gyökér
nélküli - kötegeit egész
Közép- és Dél-Ameriká-
ban lengeti a szél a fa-
ágakon

39
 tek. A csendes-óceáni oldalon viszont az Andok gerince húzódik, és
Brazília és Venezuela között a guayanai fennsík nyúlik túl a 2000
m-es magasságon. Itt alakultak ki azok a különös szubtrópusi vagy
még annál is hűvösebb esőerdők, melyek a leggazdagabb orchidea- és
broméliavegetáció tanyái.
Brazília Dél-Amerika legnagyobb országa, egymaga majdnem akko-
ra, mint egész Európa. Éghajlata nem jellemezhető egységesen, hiszen
partvidéke 8000 km hosszan nyúlik le. Rio de Janeiro már 25 földraj-
zi szélességi fokkal délebbre fekszik, mint az egyenlítő, annyival, mint
amennyivel Mexikó északabbra. Éppen ez a távolság és a klímapár-

RIO DE JANEIRO
• Laelia purpurata
P/I# 23 Laelia faj
Cattleya lablata
Cattleya nobi! ior
Cattleya luteola
Cattleya eldorado
Cattleya violacea
1 8 egyéb Cattleya faj

Brazília. A Laelia fajok mind Rio de Janeiro tágabb környékén élnek, de itt honos a Catt/eya fajok háromnegyede is

40
huzam magyarázza, hogy sok orchidea Közép-Amerikában északon
és Brazíliában délen egyaránt megtalálható. Ezt a Laeliák előfordulá­
sa bizonyítja leginkább, amelynek két szigete Délkelet-Brazília és
Közép-Amerika, közte, a forró trópusokon semmi. Óriási területet
ölel fel Brazíliában az egyenlítő táján elterülő,..Amazonas menti lapos
síkság. Az 5000 km hosszú, 200 melIékfolyóval táplált folyam szinte
lakatlan őserdeiben aránylag kevés az érdekes orchidea, mint amilyen
a hattyúnyakú Cycnoches és néhány igen melegigényes, különös Stan-
hopea, de itt élnek a szép Guzmaniák és Vrieseák is. Fajokban gazda-
gabb a nyugati hegylánc belső oldala, ahol az Andok irányában fel-
emelkedő páratömeg sűrűn öntözi a hegyoldali erdőket. Közép- és
Dél-Brazília nagy része magashegységi emelet, ősi hegymasszívum,
kristályos kőzetekből, változatos domborzattal. Délebbre, az Atlan-
ti-óceán mellett már hirtelen emelkednek a hegyek, Rio de Janeiro tá-
ján a tengerszintről egyszerre 3000 m magasságig. Beljebb, a nagy
fennsíkot, a Mato Grossót egyik óceán felől sem vagy alig érik el a
nagy esők. Oldala azonban még körös-körüllomberdős, csak a felszí-
ne puszta mező. Ennek a lomberdős, esős, párás hegyoldalnak a vidé-
ke a Cattleyák és a Laeliák legszebbjeinek, az Aeehmeák, a Neoregeli-
ák és a Nidulariumok többségének, az orchideafajok egytizedének ha-
zája. Innen származik a 150 Oncidium faj, így az One. variocosum, az
One. jiexuosum, az One. eoneolor, az One. laneeanum, az One. orni-
torhynehum, továbbá mint negyedik fontos csoport a Catasetum kép-
viseli magát kb. 70 fajjal. Nemzeti viráguk a Laelia purpurata.
A tenger felől felemelkedő párás levegőből bőséges csapadék hull a
tengerközelben levő hegyoldalakra, a szárazföld belseje felé viszont
egyre hosszabbak a száraz időszakok, ami a kontinens közepén fél-
sivatagos klímába megy át. A Csendes-óceán felé az Andok hegylán-
ca teljesen elzárja Brazíliát, de az Amazonas medencéjéből Venezue-
la, Kolumbia, Peru irányába felemelkedő párás levegő a hegyoldala-
kon újabb párás esős sávot hoz létre a mérsékelt viszonyokat és hű­
vösséget kedvelő orchideáknak, Tillandsiáknak és egyéb broméliák-
nak.
A Koiumbián, Ecuadoron és Perun végighúzódó Andok hármas vonu-
lata, a Kordillerák 3000 m feletti gerincei és csúcsai már hidegek.
A csendes-óceáni part sivatagos ; az 1000-3000 m közötti hegyolda-
lak és völgyek kIímája szubtrópusi, keletről bőséges esővel. Ez a terü-
let igen értékes orchideák, pl. Odontoglossum crispum, Miltonia, Mas-
devallia stb. otthona. A két hegyvonulat között a Magdalena és más
folyók lapos őserdeiben ugyanolyan nagy a forróság, mint az Amazo-
nas völgyében. Az eső az évi 6000 mm-t is meghaladja, de ezek a zárt
őserdők itt is meglehetősen szegényesek orehideában és broméliában.
Peru és Brazília között fekszik Bolívia és Paraguay. Növényzetük jel-
legében Dél-Brazíliáéhoz csatlakozik, de az óceántól való nagyobb
távolság és elzártság miatt területük nagyobb része inkább félsivata-

41
10. kép. A Tillandsia
streptophylla tűri a hide-
get és a szárazságot (Fő­
városi Állat- és Növény-
kert)

gos. Bolívia 4000 m magasan épült fővárosa La Paz, éghajlata száraz,

hűvös, 6-12 "Csos hőmérséklettel.
Chile, Argentína és Uruguay lenyúlnak a mérsékelt, hidegebb égövi
déli zónába. Csak legészakibb, Brazíliához közel eső oldalukon érde-
kesek számunkra, de igen kevés orchidea mellett inkább csak a tűrő­
képesebb broméliák és érdekes Tillandsiák otthonai. Argentína déli
csücskétől Buenos Airesig terjedő mérsékelt szubtrópusi teriiletrészén
a januári középhőmérséklet23 "C, a júniusi téli pedig 10 °C. Az évi
csapadék itt közepes, évi 930 mm. Északra, a Paraná folyó környékén
még Dél-Brazí1iáéhoz hasonló a növényzet, délebbre az országnak
több mint fele füves pampa, sík legelő. Nyugaton, a Kordillerák ar-
gentin oldalán hasonló a vegetáció, mint Chile csendes-óceáni hegy-
oldalain, ahol a szubtrópus már véget ér, a kaktuszos sziklanövények
közt azonban még sok különös Tillandsia fordul elő.

A délkelet-ázsiai A délkelet-ázsiai orchideaövezet közepét az egyenlítő környékén, a

orchideazóna tengerszinthez közeli örökzöld dzsungelek olyan foltjai alkotják, ahol
a talajközelben a növények még kaphatnak némi fényt, vagy magas
fák tetejére telepedve jutnak hozzá. Ez főleg a meredekebb hegyolda-
lakon vagy a folyóvölgyekben lehetséges. Ezen a vidéken állandó a

42
I ~~ \ ~ \ I
I~ I

Ázsia déli része, a szigetvilág és Ausztrália. Az első térképen (a) a nyilak a téli monszun irányát jelzik, amely Ázsiában
a szárazföld felől fúj, a második térképen (b) - a nyári monszun idején - ez az irány megfordul, tart az esős évszak

meleg, nyáron 30-40 "C a hőmérséklet, de éjjel sem hűl le 25 "C alá.
A levegő páratartalma egész éven át 80-90%-os. Itt él néhány talaj-
lakó ékszerorchidea, néhány Paphiopedilum, a fákon pedig gyönyörű
Phalaenopsis fajok.
Délkelet-Ázsiára jellemző a monszun. A kontinens felmelegedésének,
majd lehűlésének hatására változik a szélirány és évenként egymást
követik a hatalmas esőt hozó meleg nyarak és a szárazabb, hűvösebb
téli időszakok.
A kétféle nyári monszun: az északnyugati és a - malaysiai vidéken
megforduló - délkeleti egyaránt hatalmas páramennyiséget hoz a
tenger felől, melyből - elérve a hegyek oldalát - évi 4000-10000
mm csapadék hullik. Ez a fantasztikus víztömeg is csak az év felében
áztat át mindent. Ilyen monszunos vidéken honosak a Cymbidium, a
Bulb ophy lium , a Coelogine, a Dendrobium stb. fajok.
Az egyenlítőtől való távolság önmagában kevesebbet mond a klímá-
ról, mint a tengerszint feletti magasság. Ott, ahol a tengerparton az
átlaghőmérséklet 25 "C, és ez éjszaka sem csökken, ugyanott a több
ezer méteres hegyek oldalában a nappalok is hűvösek, és éjszaka akár
fagypontig is lehűlhet a levegő.
A fán lakó növényeknek a száraz időszakban kifejezett hosszú pihe-
nési periódusuk van, de ugyanitt a talajlakók a száraz időszakban is
párás mikroklímában élnek, tehát az itt található Paphiopedilumok-
nak és egyéb orchideáknak nincs igazi és szigorú pihenési szakaszuk.
A környezeti, ökológiai tényezők még szűkebb földrajzi területen be-
lül is erősen változóak. Egy-egy hegyszakaszon 10 km-es távolságon
belül előfordul a trópusi, a szubtrópusi, a temperált és az alpin klíma,

43
 és ezeken belül az igen nedves, nedves és viszonylag száraz terület, az
állandóan csapadékos vagy párás, és az időszakosan eléggé száraz te-
rület. A Himalája vidékén, mely nagyrészt a monszun hatása alatt áll,
június és augusztus között állandóan zuhog az eső, de októbertől ja-
nuárig nincs csapadék, február és május közt párás, zivataros, válto-
zó időre lehet számítani. Az itt élő orchideák virágzása többnyire erre
az időszakra esik. Nyáron csak növekednek, a száraz időszakban pe-
dig pihennek.
A Himalája óriás hegyvonulata, 7000-8000 m-es kopár, megközelít-
hetetlen hegycsúcsaival és a hozzá kapcsolódó hegyvidékkel egy kelet-
ről nyugatra húzódó klímazáró vonalat képez, amely megakadályozza
az észak-déli légáramlást. A forró Indiai-óceán és a Dél-kínai-ten-
ger felől időszakosan erre irányuló légmozgás, a monszun váltja ki a
szabályosan váltakozó esős és száraz évszakokat. A hegyoldalak kö-
zépmagasságában válik ki a felemelkedő levegőből a nagy mennyisé-
gű csapadék. Ezek a szubtrópusi területek - ahol hozzáférhetők - a
teaterrnesztésnek is legalkalmasabb vidékei, tehát az indiai Darjee-
lingtől a dél-kínai vidéken át húzódnak, de ugyanilyen a klíma Jáva
teaterrnesztő ültetvényein, sőt Japán és a Csendes-óceán néhány szi-
getén is, így pl. Hawaiiban.
Kína nagy része kontinentális mérsékelt égövi. A dél-kínai hegyek
azonban - melyeken Tibet, Burma, Laosz és Vietnam határhegyein
hatalmas őserdők vannak - nyáron az óceán felől kapják a párás,
meleg esőt, télen a szárazföld felől a szárazabb, hidegebb szelet. Ez az
egész övezet a számtalan lombhullató Dendrobium, a hidegkedvelő Pa-
phiopedilum, a legtöbb Coelogine, valamint sok más érdekes orchideá-

11. kép. A Coelogyne spe-

ciosa Jáva és Szumátra
meleg őserdeiben honos
faj. Rokonainak nagy ré-
sze a Himalája lejtőin él
(Budapesti Botanikus
Kert)

44
 nak élőhelye, és itt tenyésznek a Vandák. Az indonéz szigetvilág és
Óceánia irányába egyre melegebb tájakra haladva amelegkedvelő
délkelet-ázsiai orchideafajokkal találkozhatunk.
A szigetvilágban Japán 500 szigetéből a legtöbb vulkanikus hegy, az
éghajlat monszunérintett, de a tenger által tompítottan. A déli szige-
tek szubtrópusiak, csapadékuk átlag 2000 mm, itt honosak a kis ter-
metű Cymbidiumok.
Óceániában Új-Zéland hegyei között akad 5000 m-es is, és nem sok-
kal alacsonyabbak a hawaii vulkánok sem. Nedves, eső áztatta hegy-
oldalai ideális orchideatermő területek. Hawaii öt fő szigetén még 40
vulkán működik, a legmagasabb 4200 m. A csapadékkülönbség óriá-
si, 500-12 OOO mm, ami fél év alatt hullik le. A csapadékos oldal ős­
erdeinek magasságában létesített telepítések jelenleg a világ legfonto-
sabb orchideatermesztőközpontjai.
Az indonéz szigetvilág öt nagy szigetből és számtalan kis szigetcso-
portból áll. Bár egyenlítő-közelbenfekszenek, klímában igen változó-
ak. Így pl. Borneó nagyobb része mocsaras, lakhatatlan őserdő, köze-

12. kép. A Haemaria dis-

color meleg, árnyékos, pá-
rás helyen könnyen tart-
ható, igen illatos, fehér vi-
rágú, délkelet-ázsiai, talaj-
szintlakó ékszerorchidea

45
 pén 4500 m-es hegycsúccsal. Szumátra és Celebesz nagy része szintén
sötét, mocsaras őserdő, ahol alig akad érdekes orchidea, ezzel szem-
ben Jávát - különösen kedvező hegyoldali klímazónákkal, bőséges
esős, szubtrópusi hegyoldalaival - a legszebb Phalaenopsisok és me-
legkedvelő Paphiopedilumok hazájaként említhetjük (sajnos lassan
már múlt időben, mert ezen a viszonylag kis szigeten 70 millió ember
él, és az orchideák lassan kipusztulnak).
A forróbb déli területeken: Ceylonban, Dél-Indiában, Vietnam, Bur-
ma és Thaiföld vidékein, valamint az indonéziai szigetvilágban, Já-
ván, Borneón, Szumátrán szintén érvényesül a monszunhatás, de itt a
"téli" időszak nem hideg, hanem csapadékszegény. Itt élnek a mele-
get igénylő Renanthera, Vanda, Dendrobium stb. fajok, melyekkel
- Ausztrália felé haladva - Új-Guinea és Észak-Ausztrália orchi-
deái rokonok. A hőmérséklet itt átlag 25 "C fölött van, és az ún.
téli monszun időszak alatt sem megy lejjebb, csak az eső kevesebb
ilyenkor, vagy egyáltalán nincs. E szigetek magasabb hegyein persze
éppúgy érvényesülnek a kIímakülönbségek, mint Délkelet-Ázsiában.

II

II ••• Cypripedium
••••• ~
/---,
, ..."
) Phragmipedium "
1 : 21 OOOO OOO

Paphiopedilum

~------------------~
A három papucsajkú orchideanemzetség, a Cypripedium, a Paphiopedilum és a Phragmipedium földrajzi elkülönültsége

46
 Klíma és környezet

A földrajzi helyzet és a klíma tulajdonképpen két teljesen különböző,

de állandóan és zavaróan keveredő fogalom . Földrajzilag a két nagy
trópusi orchideaterület Délkelet-Ázsia és szigetvilága, valamint Kö-
zép- és Dél-Amerika. Az utóbbi a hazája az összes broméliának.
A földrajzi áttekintésből kiderült, hogy az epifiták igazi élőhelye a
szubtrópusi klíma alatt található.
Földrajzilag a két naptérítő közé eső övezet trópus. De a trópusi klí-
máról és környezetről egységes képet adni lehetetlen, annyira válto-
zóak a viszonyok. Állandó jellemzőként csupán a napsütéses órák
száma említhető, amely egész évben közel 12 óra. A tengerszint feletti
magasságtól, a tenger közelségétől vagy a sivatag homokjának válto-
zó hőmérsékletétől függően ugyanazon szélességben - akár egymás-
hoz közel - az örökké forró őserdőtől kezdve a száraz sztyeppéig,
bozótos fennsíkokig, fagyos éjszakáig minden éghajlati változat elő­
fordulhat. A napsugárzás mennyisége, illetve a sugárzás energiája az
egyenlítő közelében elég egyenletes. Ez - a környezeti tényezők
miatt - a tenger mentén egész évben, éjjel-nappal egyenletes meleget
biztosít, a magas hegyeken vagy a sivatagos és sztyeppvidéken azon-
ban igen nagy légmozgást, szelet, rendkívüli nappali forróság mellett
erős éjszakai lehűlést idéz elő. E két véglet között igen sok átmenet is
van. A környezeti tényezők között - természetesen a hő és a csapa-
dék mellett - az összvegetáció is igen lényeges. A trópusi őserdő egé-
szen más, mint a mi szép, nyugodt parkerdőink, ahol összefüggő
tölgy-, bükk- vagy fenyőerdőkben sétálhatunk. A trópusi őserdőben
A passzátszél keletkezése
az egyenlítő felé, amelyet
a föld forgása térít el

I
?~ _~I 111111111111111111111111111111111111111111111111
I!~ r-
I
I
~ III III ~~\
1~1I11111111111111111111111111111111111111111111111111111111111\I~

I\~ \\\
~~IIIIIIII\lIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII~
\\\ ~ J

~--=--, \ \-Y
47
 nem lehet sétálni, mindenütt több tucat, vagy akár több száz fafaj tár-
sul, és köztük egyes kiemelkedő faóriások elérik a 80-100 m-es ma-
gasságot. Az aljnövényzet nem szelíd gyepszőnyeg, azt fákra felkúszó
liánok, léggyökeres növények, feltörekvő csemeték áthatolhatatlan
sűrűsége alkotja. Ezekben az erdőkben élnek az epifiták, főleg a fo-
lyók és a patakok mentén, a sziklafalakon, de élnek lazább erdőben
is talaj lakó orchideák és broméliák, például Cryptanthusok.
A klímát persze nemcsak a fény- és a hőmérsékleti, hanem a csapa-
dék-, a pára-, a szélviszonyok és egyéb tényezők összessége jelenti.
Adott éghajlati zónán belül egészen mások a klímaviszonyok a nyílt
területeken, mint az erdő talajszintjében, és más a fakoronaszintben.
A különbség az ún. mikroklímából adódik. (Pl. egyetlen jól fejlett
lombos fa egy nap alatt kb. 10000 kg vizet párologtat el!) Éppen ez a
mikrokIíma szabja meg azt, ami végül is egy-egy növényfaj létfeltéte-
leit jellemzi.

Klímazónák Amelegebb égövek alatt három fő kIímazónát szokás megkülönböz-

tetni:

AJ a tropikus esős klímát, amely általában a tengerszinten, a tenger

közelében fordul elő, ahol a leghidegebb hónapok átlaga is 20 "C fe-
lett van;
B J a trópusi száraz zónát, mely a szárazföldek belsejében az éjszakai
és a nappali hőmérséklet közti nagy különbségekkel jellemezhető;
CJ a szubtrápusi klimazonát, ahol a leghidegebb hónapok hőmérsék­
lete 0-18 "C közt változik.

Az egyenIítőtől kb. 30 szélességi fokkal északabbra és délebbre a

hegyvidéken, vagy a tropikus övezeten belül a 2500 m feletti hegye-
ken megjelenik egy negyedik kIímazóna is: a .mérsékelt égöv", ahol a
fagyos télre meleg nyár következik. Itt már csak talajlakó orchideafé-
léket találunk, amelyek télen behúzódnak; néhány zuzmótól és mo-
hától eltekintve pedig fán lakó növények nincsenek.
Ahhoz, hogya trópusi és szubtrópusi vidékek igen változatos kIíma-
viszonyai között eligazodjunk, főleg pedig hogy ezeket a viszonyokat
az epifiták tartásához és neveléséhez hasznosítani tudjuk otthonunk-
ban, bizonyos sematikus epifitacsoportokat különíthetünk el, függet-
lenül attól, hogy melyik földrészről származnak.
A klimazonákkal egybevetve a tartásmódot, a következő hat típussal
jellemezhetjük:
l /a Forró, esős, örökzöld őserdők. Ilyeneket találunk az egyenlítő kö-
zelében a tengerek mellett, a nagy folyók mellett és a mocsaras ős­
erdőkben. A hőmérséklet nappal többnyire 30 "C körül van, de elér-
heti a 40 "Cvot is; éjszaka sem hűl le 25-30 "C alá. Az eső ezeken a
vidékeken számunkra elképesztő mennyiségben zuhog egész évben,

48
 ~!M!~!M!!M!~
I

I1- --- --------------- II

Három klímazóna Dél-

Amerikában:
1 3 1
I
~
• •
~

1. Forró, tengerparti ős­

erdők
2. Temperált zóna, a leg-
több orehideával
3. Száraz, hűvös szavan-
na, főleg szárazságtűrő
broméliákkal

de többnyire csak egyrővidebb napszakban, például minden délután.

Az évi csapadék 1000-8000 mm, a nálunk szokásos mennyiségnek
tízszerese lehet. Nincs csendes eső, csak pár órás zuhatag. A fény elég
egyenletes, a fák nem lombhullatók, a vegetációnak nincs nyugalmi
szakasza. Az itt élő orchideák és broméliák örökzöld nyirkosságban,
köderdőben - ahogya bennszülöttek mondják - az örökké síró,
könnyező forróságban élnek. Ilyen a klíma Közép- és Dél-Amerika
tengerparti vidékein, valamint az óriás folyók körüli erdőkben és mo-
csárvidékeken. Közép- és Dél-Amerikában inkább csak a keleti, at-
lanti partvidéken akadnak lapályok. Hasonló a klíma India déli fe-
lén, Thaiföld, Dél-Vietnam, az indonéz szigetvilág, Új-Guinea ala-
csony fekvésű erdeiben, annyi különbséggel, hogy a csapadék a Tá-

49
vol-Keleten nem egyenletes, mert ahol a passzátszelek hegyekbe üt-
köznek, ott rendkívül sok eső esik, a túlsó oldalon pedig lényegesen
kevesebb. Ez a klíma felel meg leginkább a mi trópusi elképzelésünk-
nek. Tulajdonképpen az innen származó növényeket lehet meleg, zárt
helyen együtt tartani és nevelni különösebb nehézség nélkül, ugyanis
az egyenletes meleget és párát sokkal könnyebb biztosítani, mint a
változó igényeket kielégíteni, legföljebb a téli fényszegénység okoz
nálunk gondot.
Igen kedvelt és díszes orchideák származnak ilyen vidékekről, mint
pl. amelegkedvelő Pha/aenopsisok, Paphiopedilumok , a Catt/eya do-
wiana és hibridjei, ámbár ezeknek pihenési szakasza van. Ilyenek
továbbá a Cychnoches és a P/eurothalis fajok, valamint az alacsony,
szép levelű ékszerorchideák, a fehér virágú Angrecumok, a broméliák
közül a puha levelű Vrieseák, a Guzmaniák többsége és Cryptanthusos;
.egyes puha levelű Til/andsiák. Ezek gondozásához és neveléséhez te-
hát olyan zárt térre van szükség, ahol egyenletes meleg van és a
páratartaimat kellő szinten tudjuk tartani. A szobában ezt a párát
nem, vagy csak egy kis "szobaüvegházban", terráriumban, ablakvit-
rinben tudjuk biztosítani, esetleg egy üvegharang alatt, vagy egy plasz-
tikfóliával a szoba felé szigetelhető ablakpárkányon. Az ablak kö-
zelében többnyire pótfűtés is kell, hogy az éjszakai hőmérséklet ne
süllyedj en 16 "C alá. A páratartalom reggel 100%-os lehet, nap-
közben elegendő a 60-70%. A nap folyamán legalább egyszer teljes
levegőcseréről kell gondoskodnunk szellőzőnyílásonát. A trópusi er-
dő fényviszonyainak megfelelően elegendő fényt kell biztosítanunk.
Az erdők mélyén élő növények nem tűrik délben a közvetlen nap-
fényt. A téli rövid nappalok idején igen előnyös apótvilágítás.
l /b Forró, esős, de szakaszosan száraz klíma. Az állandóan nyirkos,
örökzöld trópusi erdőkkel ellentétben, a passzát- és monszunszelek
járása szerint itt - különösen Délkelet-Ázsia szigetvilágában és
Észak-Ausztráliában - olyan különleges a klíma, hogy az igen forró
és csapadékos időszakot egy meleg, de viszonylag száraz időszak kö-
veti. Az itt élő orchideák, mint pl. a gyönyörű Dendrobium pha/aenop-
sis és rokonai, egyes Vanda-félék, vagy a forró szavannákban, Dél-
Amerikában honos pozsgás Oncidiumok, Brassavo/ák, sőt számos
Tillandsia, kemény levelű Neoregelia - tulajdonképpen tűrőképe­
sebb - fajok számára a nevelés és a tartás körülményei a lakásban
rendkívül nehezen teremthetők meg. Ezeknek ugyanis nyáron igen
sok a fény-, víz- és hőigényük, és a téli időszakban is meleg-, pára- és
fényigényesek. A növényekre jellemző a vaskos levél, kemény, bőr­
szerű felszínnel, a zömök, kemény bulbák ; és egy részük, pl. a Dend-
robiumok egy csoportja, a pihenési időszakra még a leveleit is lehul-
latja. A gyökerek viszont a pihenési időszakban nagyon érzékenyek,
nyirkos, nedves talajban tönkremennek. Nehéz a lakásban légmoz-
gás-, légcsereigényüket kielégíteni, ehhez ventillátor rendszeres hasz-

50
nálata szükséges. Az említett fényigényes broméliafélék télen meg-
nyúlnak, megcsúnyulnak, elszíntelenednek, főleg ha nem kapnak
pótmegvilágítást.
2. Monszun klíma. Délkelet-Ázsia hegyvidékein: Indiában, Burmá-
ban, Thaiföldön, Vietnamban és a szigeteken: Ceylonban, Jáván stb.
az időjárást a monszunszelek határozzák meg, melyek a tél és a nyár
időjárásában éles különbséget hoznak létre. A tavasz és a nyár meleg
és rendkívül csapadékos. Az ősz már szárazabb, sőt a hegyvidéken a
tél kifejezetten hűvös. Többé-kevésbé hasonló klímaviszonyokkal ta-
lálkozunk a dél-amerikai kontinensen az Andok hegyvidékén is, ahol
a köderdők alatt Stanhopeák, Odontoglossumok, számos Tillandsia és
egyéb bromélia él hasonló körülmények között. A monszun vidékről
származó fajok tehát nyáron sok meleget és nedvességet, de hűvö­
sebb, szárazabb téli gondozást kívánnak. Általában elég érzékenyek a
tavaszi új hajtások képzése idején, különösen az állandó és éjszakai
nyirkosságra; az új hajtás igen könnyen elrothad. Páratartalom kell,
de zárt térben a növényen ne álljon éjjel a víz. A kritikus tavaszi idő­
szak után igen gyors a növény fejlődése, bőven öntözzük és táplálj uk.
Nyár végén, ősszel, amikor az évi fejlődési szakasz befejeződik, mér-
sékeljük az öntözést és a hőmérsékletet, de elegendő fényről gondos-
kodjunk, hogy beérjenek, megedződjenek a növények. A száraz idő­
szak átvészelésére még azoknak az orchideáknak is van víztartaléko-
ló szervük, amelyeken nincsenek különleges szárvastagodások, mint
pl. a Vanda-féléken. A bimbóképződéshez általában 12-14 "Csos
vagy még ennél is alacsonyabb éjszakai hőmérséklet kell heteken, hó-
napokon át, ugyanakkor a gyökérszint legyen viszonylag száraz.
A kellő pihenés után ősszel a változás, vagy a kora tavaszi fénynöve-
kedés kifejleszti a bimbókat. Ha ezek már kellően fejlődtek, a nö-
vények kivirágoztatásra átkerülhetnek melegebb helyre.
Az orchideák közül ilyen gondozást kíván a legtöbb Dendrobium, a
hegyvidéki Coelogyne fajok, a Vandák , az Aeridesek. Tartásmód
szempontjából szinte a legjobb a vándoroltatás, vagyis ezek a növé-
nyek nyáron a fák alatt, a szabadban tarthatók, ősszel pedig fűtetlen,
fagymentes szobában vagy verandán. A gondot leginkább a kellő
fény biztosítása jelenti, ugyanis a növények eredeti termőhelyén a fák
nagy része a száraz időszakban lehullatja lombját, így már nem ad-
nak árnyékot; az epifiták éppen a téli pihenési időszakban kapják a
legtöbb fényt. A fény mennyiségét célszerű télen kiegészíteni.
3/a A hegyVidéki meleg, mérsékelten hűvös, váltakozó klíma a legtöbb
epifita hazájára, Közép- és Dél-Amerika 1000-1500 m magas hegy-
vidékére jellemző. Ezek a hegyek a forró vidék felett helyezkednek el,
itt csapódik le a felemelkedő páradús, meleg levegőből a nedvesség,
de még nem állandó az eső, tehát nem köderdőkről van szó. Az ég-
hajlat annyiban hasonlít a monszun klímához, hogy a nyári esős idő­
szakot 2--4 hónapos száraz tél követi, amikor nincs ugyan eső, de

51
13. kép. Az Oncidium fie-
xuosum sok léggyökérrel
kúszva növekszik . Köny-
nyen , nyáron akár a sza-
badban is tartható, ősszel
laza fürtben sok, apró,
sárga, vörösbarnán rajzolt
virága nyílik

van éjjel köd és hajnalban harmat. A növények fejlődése tavasszal

az esős időszakkal kezdődik, az ezt követő nyár szellős, de nem túl
meleg, nyirkos, tehát megfelel a mérsékel t égöv vagy a szubtrópusok
kellemes nyári kIímájának. A fák koronaszintjében élő epifiták nem
kapnak túl sok napot, de állandó a levegőmozgás, az éjszakai és a
nappali hőmérséklet között jelentős a különbség: nappal elég nagy le-
het a forróság, de nyáron éjjel alig megy 16-18 "C alá. A száraz tél-
I ben viszont lehullanak a fák levelei, beérnek az epifiták új hajtásai.
Az éjszakai hőmérséklet 12 "C alá is leszáll, és csak a hajnali harmat
biztosítja a nedvességet. Ez a kIímatartomány azért fontos, mert in-
nen származik a legtöbb szép virágú dél-amerikai Cattleya, Laelia,
Epidendrum , Oncidium, a kolumbiai Odontoglossumok, tehát a leg-
kedveltebb orchideák, a legnagyobb faj- és egyedszámban, valamint
sok Aechmea és Tillandsia.
3/b Az ázsiai Himalája vidékén, az egyenlítőhöz közel, az
1000-2000 m magas hegyeken a klíma szubtrópusi jellegű. A nyári
maximum 20-30 "C, télen pedig 18-20 oC, az éjszakai minimum a
fagyponthoz közelít. Az egyenIítőtől néhány délkörrel északabbra és
délebbre a téli hónapok egyre hűvösebbek, szárazabbak, de naposak.
A hegyekben az átlaghőmérséklet 100 m-enként fél fokkal csökken,

52
és a csapadék mennyisége a magasabb hegyekben egyre fokozódik.
Ilyen magas hegyvidéken honos a Dendrobium nobile és sok hasonló,
ún. hidegkedvelő Dendrobium faj, sok Ceologyne (pl. C. flaccida), sok
Cymbidium (Cym. giganteum, Cym. eburneum), a kék Vanda és roko-
nai. A talajlakó orchideák közül ez a zóna az élettere a hidegkedvelő
Paphiopedilumoknak, korhadó fákon él aPaph. hirsutissimum, mész-
sziklákon vagy folyóvölgyek meredek oldalán aPaph. venustum,
Paph. spicerianum, Paph. insigne, Paph. villosum, Paph. fairrieanum
stb. Ezen növényeket akkor lehet igazán jól tartani, ha nyáron a sza-
badban, esetleg szellős verandán vagy üvegházban hagyjuk őket nö-
vekedni, télen pedig hűvös helyet biztosítunk, a Dendrobium fajoknak
szárazon, a Paphiopedilum és Cymbidium fajoknak pedig nyirkosan.
4. A "mérsékeltházi" magashegyvidéki, köderdei epifiták. Ide sorol-
hatjuk a Közép- és Dél-Amerikai Andok, Kordillerák köderdeiben
honos epifitákat és a Délkelet-Ázsiából származó nyirkos hegyvidéki
fajokat. Ezek tartása ismét csak zárt, páratelt, megfelelően hűvös he-
lyen oldható meg télen, mert a szokásos száraz, meleg szobalevegő
teljesen alkalmatlan számukra.
Az Odontoglossumok, a Stanhopeák, a Masdevalliák, egyes Dendro-
biumok, köderdőkben élő Tillandsiák és más broméliák tartását nem
kell, de nem is lehet eredeti életterükhöz hasonló körülmények között
megoldani. Számukra eléggé megfelelő nyáron a kertben, a fák alatt a
párás hazai klíma, ősszel pedig olyan szellős, világos, párásított helyi-
ség, amelynek a hőmérséklete 10-15 "C között van. Itt a kellő pihe-
nési időszak alatt kifejlődnek a virágbimbók. Ilyen "szubtemperált
zónában", Ázsia köderdeiben él a Cymbidium grandiflorum és a Cym.
devonianum, a közkedvelt Ceologyne cristata, néhány Dendrobium,
és a talajlakó, télen behúzódó Plieone praecox. Irányelv: nyári hő­
mérséklet nappal 18-20 "C, éjjel 15 "C, télen 5-10 °C, időnként
még alacsonyabb is lehet. Mint látható, ez az igény a "mérsékeltházi"
környezetből átmenet a .Judegháziba".
5. .Hidegházi", magashegyi epifiták. A szubtrópusi monszun terüle-
tén, az ázsiai magashegyeken, pl. a Himalája déli, 2000 m körüli lej-
tőin, valamint Mexikótóllefelé, a Csendes-óceán menti hegyvonulat
hasonló magasságában nyáron nagyjában mérsékelt égövi a klíma,
télen a fagypontot megközelítő hűvös időszakkal. A csapadék meny-
nyisege is sokkal kevesebb, mint az alacsonyabb trópusi monszunos
területeken. Ez azt jelenti, hogy az itt őshonos növényeknek a kert-
ben megfelelnek - kevés pótlással - a hazai csapadék- és páraviszo-
nyok, szinte egészen a szeptember-novemberi fagyokig. Ezután
azonban szigorú hűvös pihenési időszak szükséges mind a dél-ameri-
kai Laeliáknak, Cattleyáknak, Encycliáknak, magashegyi Tilland-
siáknak, mind a délkelet-ázsiai, dél-kínai Dendrobiumoknak. A pihe-
nési idő alatt legfeljebb permetet kapjanak, és minél több fényt, amíg
március végén megindul az új fejlődési szakasz. Lakásban télen az

53
14. kép. A Tillandsia ma-
koyana egy mexikói erede-
tű, nagy tölcsérű faj,
amely jól tűri a hőmérsék­
let-különbségeket és a
hosszabb száraz időszakot
is

tartson csak ilyen növényeket, akinek hűvös, világos helyiség áll ren-
delkezésre. Esetleg egy lépcsőházi vagy konyhaablak is megteszi.
Akinek van kis, hűvös üvegháza, a kaktuszokkal együtt teleltetheti a
hideg klímatartományból származó orchideákat és broméliákat. A te-
lelésre a 10-15 "Csos mérsékelt üvegház ideális, ha egyébként a
nyugalmi időszak igényeiről gondoskodunk.
6. Fagyos tél. Trópusokon 3000 m felett a legtöbb orehideának már
az éjszaka túl hideg, és csak néhány talajlakó vagy bokron élő epifita
él ebben a "temperált" zónában. A 3000 m feletti szubalpin zónában
pedig negyed-fél éven át hó takarja a talajt, a viszonyok tehát a kö-
zép-európaihoz kissé hasonlóak. Az ilyen magas hegyeken élő Cypri-
pedium, Bletilla és Pleione fajok alkalmas körülmények között egész
évben a kertben nevelhető orchideák.

54
Az orchideák és broméliák tartásának
alapfeltételei és harmóniája

Tulajdonképpen minden élőlény, minden növény tartásának vannak

alapfeltételei. Ezek közül az első a hozzáértés és a megértés. A jóindu-
lat nem elegendő (és nem mentség, ha csupa jóindulatból elpusztí-
tunk valamit). A hozzáértés nagyobb része tanulás, azaz: a mások ál-
tal hosszú idő alatt megszerzett tapasztalatok és tanulságok megisme-
rése és alkalmazása. Ez nem nehéz, nem is boszorkányság. A növé-
nyek igényeinek megismerése adja meg azt a kulcsot, amellyel min-
den helyzetben megtaláljuk a helyes megoldás nyitját. Ha egy növény
igényeinek a viszonyok többé-kevésbé megfelelnek, tartása eredmé-
nyes lehet. A növényagyongondozás nélkül, magától díszlik. Megfi-
gyeléssel, apró próbálgatásokkal és igazgatásokkal néha még jobb
eredmény is elérhető. Az angolok közt az a mondás járja, hogy aki-
nek "zöld" ujja van, annak keze alatt minden növény kivirul, aki pe-
dig "fekete" ujjal nyúl hozzá, elpusztítja. Biztos, hogy vannak embe-
rek született érzékkel, de az még biztosabb, hogy a helyes gondozás-
hoz 90%-ban ismeretszerzésre van szükség, és csak lO%-ban játszik
szerepet a megérzés vagy a szerencse.
A második alapvető szempont a növények gondozásában a növé-
nyek környezeti igényeinek összhangja, az összhang megteremtése.
Ide tartozik a hőmérséklet, a fény, a vízfelvétel, a levegő páratartal-
ma, a légmozgás, a gyökérszint vízellátása és a táplálás harmóniája.
Öntözéskor és tápanyag-adagoláskor figyelembe kell venni a termesz-
tőközeg összetételét és fajtáját is, amely a fán lakó növények esetében
egészen más, mint a talajban gyökerező növényeké.
A harmadik szempont, hogya természetben csak az örökös változás
az állandó. Van évi és napi ritmus, van születés, fejlődés, növekedés,
szaporodás, öregedés és halál, és közben állandó harc a fennmaradá-
sért, a változó körülmények közt. A rendszeres változások, az örök-
lött bioritmus egy-egy élőlény számára meghatározó.
Minden növénynek a külső tényezők összessége és évi ritmusos válto-
zása együttesen jelenti az optimális klímát. Ez a klíma nem azonos az
adott földrajzi terület átlagával, hanem annak a szűk élőhelynek a
mikroklímája, ahol a növény jól érzi magát. Hogy ezt a különleges

55
 klímát a növénynek otthonunkban megteremthessük, a legkényesebb
szervnek, a gyökérzetnek is biztosítanunk kell az igényeit, és ez hang-
súlyozottan vonatkozik a fán élő növényekre. Ezeknek a növények-
nek ajó közérzetét a megfelelő ültetési közeg és az alkalmas edényzet
szabja meg elsősorban.
Nincs egyetlen recept, nincs mindenre alkalmazható szabály. Tulaj-
donképpen minden növény igényeit külön kell megismerni, megérteni
és adott helyzetben, környezetben a leginkább kivihető módszerrel
igyekeznimegvalósítani. A legtapasztaltabb ember is örökké keresi
az új lehetőségeket, kísérletezik, kutatja az esetleges sikertelenség
okát, mind jobbra törekszik. Minden növényfaj különleges igényei-
nek megvannak.az optimumai, ami bizonyos általánosítható elveken
túl a többitől eltér. Ha az egyik tényező módosul, az befolyásolja a
másikat. Ezért ezeket külön-külön tárgyaljuk, majd egy-egy növény-
csoport szerint, hogya szükséges összefüggéseket és harmóniájukat is
megértsük. A hőmérsékleti igényt jellemezhetjük a szabadföldi, a hi-
degházi, a mérsékeltházi, a melegházi kifejezéssel, a fényigényt a nap-
fénykedvelő, a félárnyékot kedvelő és az árnyéktűrő jelzővel, mond-
hatjuk, hogy egy növény sok vizet kíván vagy keveset stb., de már
sokkal nehezebb ezek összefüggését az év különböző szakaszaiban az
évszakosan változó fényviszonyok között úgy módosítani, hogy az
nekünk is megfeleljen és a növényeinknek is.

A hőmérséklet Vannak egyes orchideák és egyéb dísznövények, amelyek nálunk kint

a szabadban élnek és megfelelő körülmények között áttelelnek. Az
epifiták azonban mind szubtrópusi vagy trópusi eredetűek. A leghi-
degebb időszak szempontjából három tartományt lehet megkülön-
böztetni. Ez a három tartományanövényházi tartásra vonatkozik.
1. Az ún. hidegházi klíma a tropikus vidékek magas hegyein élő orchi-
deák, broméliák hőmérsékleti tartománya, hasonlóan az ugyanilyen
helyen élő kaktuszokhoz vagy más növényekhez. A téli tartás helyes
hőhatárai éjjel 8-12 "C, ami azonban délben a napsütés hatására
akár 18 OC-ig emelkedhet. A hőhatárok természetesen nem szorosak,
azaz vannak hidegházi fajok, melyek ennél alacsonyabb hőmérsékle­
ten - akár 4 "Cson - is jól átteleltethetők,vagy ennél alacsonyabbat
eltűrnek. A nálunk szokásos nyári klímát a legtöbb ilyen hidegházi
növény aránylag jól bírja, különösen ha éjszaka is biztosítjuk szá-
mukra a felüdülést, a sok friss levegőt. Van azonban néhány magas-
hegyvidéki faj, mely a nyári forró, száraz, közép-európai kánikulá-
ban szenved, esetleg el is pusztul, de ezek számára is aránylag könnyű
megteremteni azt az időszakos felüdülést és éjszakai páraviszonyo-
kat, ami a magashegyvidéki fajokat is megtarthatóvá teszi. A titkuk
többnyire csak az, hogy melegben este öntözzük meg őket, s egész éj-
jel legyenek nedvesek. Ún. hidegházi klímának megfelelő zugot a leg-
több modern lakásban sajnos télen nemigen találunk, legfeljebb fo-

56
 1. táblázat. Javasolt hőmérsékleti értékek COC)

Hidegház Mérsékeltház Melegház

(tűréshatár : (tűréshatár : (tűrésha tár
:
Hónap O és 30 OC ) 5 és 32 OC) 10 és 37 VC)

nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel

t I-II. 12 8 16 13 20 17
III. 14 10 18 15 22 19
IV. 16 10 20 15 24 20
V. 18 12 22 16 26 20
VI. 20 16 24 18 28 22
VII-VIII. 22 16 25 18 28 21
IX. 18 12 20 14 24 18
X. 16 12 18 14 22 17
XI. 14 10 16 13 20 17
XII. 12 8 16 13 20 17

lyosókon, lépcsőházakban. A családi házakban inkább akadnak

olyan fűtetlen szobák, verandák, folyosók, ahol a viszonyok megfele-
lőek, a páratartalom is 60-70%-os. Akinek alkalma van növényei
számára kis üvegházat építeni, legkevesebb költséggel éppen a hűvö­
set kedvelő növények tartására rendezkedhet be.

15. kép. Phalaenopsis lu-

eddemanniana léckosár-
ban. A virágszáron sarjak
fejlődnek

57
2. A mérsékeltházi növények többsége a trópusi hegyvidék 1000'm kö-
rüli erdeiből származik. Ezek fény- és hőigényét nyáron és ősszel a
legkönnyebb biztosítani, hiszen csak alig térnek el a nálunk előfordu­
ló fény- és hőviszonyoktól, legfeljebb több pára és öntözés kell . A téli
hónapokban viszont 12-17 "C között van a hőmérsékleti optimu-
muk, tehát télen lehetőleg egyenletesen, de legalább éjszaka biztosít-
sunk számukra 12-16 "Csot. Sajnos a legtöbb gyönyörű orchidea és
szép magashegyi bromélia ilyen mérsékeltházi tartást igényelne télen.
Márpedig ez a hőmérséklet a kellemes emberi tartózkodáshoz túl ala-
csony, legfeljebb egyes lakások egyes pontjain - pl. ablakközeiben
- lehet csak megteremteni a mérsékeltházi viszonyokat. Külön a nö-
vények számára létesített szekrényben, ablakkeretben vagy üvegház-
ban viszont a mérsékeltházi körülmények csaknem minden faj szá-
mára megteremtik a tartási lehetőséget, annál inkább, mert egy mér-
sékeltházban akad sarok, ahol a melegházi fajok, és egy másik, hűvö­
sebb hely, ahol az ún. "hidegháziak" is jól érzik magukat. A mérsé-
keltházban célszerű egy rendszeresen öntözött és egy párás, de szára-
zon tartott részt is berendezni.
3. Melegházi viszonyokon azt értjük, hogya hőmérséklet egész éven
át éjszaka is minimum 16-20 "C, Amelegházi körülményeket kí-
vánó növények tehát késő tavasszal és kora ősszel már fűtést igé-
nyelhetnek akkor, amikor a többi növény még vagy már nem igényli,
és amikor a fűtéssel takarékoskodó ember feleslegesnek ítéli a mester-
séges meleget. A melegházi fajok többsége azonban nemcsak jól tűri
a 14-15 OC-ig csökkenő éjszakai hőmérsékletet, de némelyik a bim-
bó indulásához igényli is! A forró, trópusi erdőből származó fajok
többségének nincs tényleges pihenési szakasza; hogy fejlődésük kifo-
gástalan legyen, a meleg mellett sok párát is kívánnak. Ezt viszont a
fűtött lakásban sokkal nehezebb megadni, mint a kellő hőmérsékle­
tet. Hogy néhány példát is említsünk, különösen melegigényes a Pha-
laenopsis, az Angraecum, a Macodes, a Paphiopedilum callosum, a
Paph. delenati és néhány rokon faj, valamint a broméliák közül sok
igen díszes Vriesea és Guzmania faj. Van azonban néhány olyan nö-
vény is, mely télen melegházat és párát igényel, de öntözést alig, tehát
melegigénye ellenére pihenési időszaka van. Ilyen pl. az egyik legigé-
nyesebb és legszebb orchideafaj, a Cattleya dowiana és hasonló a
Dendrobium phalaenopsis, Ezért a melegházban is egy öntözött és egy
csak párásított részt célszerű elkülöníteni.

58
16. kép. A dél-amerikai
Phragm ipedium ok , mint a
Phragmipedium longifoli-
um hibrid, melegháziak,
egész évben 20 "C körüli
hőmérsékletet igényelnek
(Budapesti Botanikus
Kert)

A fényigény Bár a legtöbb fán lakó növény őserdei, és a szobában tartható növé-
nyek rendszerint az erdő mélyéből származnak, mégis igen nagy kü-
lönbségek vannak egyes csoportok és fajok fényigénye között.
Akad néhány tűző napot kedvelő faj, és néhány igen mély árnyékot
eltűrő talajlakó. Évtizedeken át tartotta magát az a tévhit, hogy az
őserdei orchideáknak mély árnyékban csak szűrt fényre van szüksé-
gük. Az eredeti termőhely viszonyait vizsgálva csak újabban terjedt el
az a felismerés, hogy termőhelyükön ~ a folyóparti fákon, a patak-
völgybevágások sziklapadjain - ezek is kapnak közvetlen napfényt a
nap egy kis részében. A fakoronában élő orchideák és broméliák
többsége közepesen fényigényes. Nehézségetjelent azonban, hogy ezt
a fényigényt az erősen változó európai fényviszonyok és a hosszú éj-
szakák miatt a természetes napi megvilágítás télen szinte sohasem elé-
gíti ki. Az egyenlítő környékéről származó növények napi 10-12 órai
megvilágítást igényelnek. Nálunk a három fényszegény hónapban a
nappali világosság alig 5-8 óra hosszat tart. Az asszimiláció és a fo-
toszintézis, vagyis a növény anyagcseréje adott fényintenzitáshoz és
kellő fénytartamhoz kötött. A fotoszintézishez hasznosítható fényerő

59
optimurna és szélső értékei növényfajonként változó. Erről némi fo-
galmat nyújtanak a számadatok is. Nálunk a nyári tűző napfény által
nyújtott megvilágítás déltájban meghaladja a 100 OOO luxot, felhős
időben 20 OOO lux. Sötét erdőkben, ahol még aljnövényzet képes élni,
a legkisebb hasznosítható megvilágítás 1000 lux. A fotoszintézis opti-
muma a hőmérséklettől is függ, az ún. hidegháziak optimurna a 20
"C, míg amelegkedvelők optimurna a 30 "C.
A megvilágítás mérésére - luxmérő hiányában - a fényképezéshez
használt fénymérő is használható. Az így kapott értékeket átszámít-
hatjuk. A fénymérőt egy kb. 60 x 40 cm-es fehér papírra irányítjuk, és
11 DIN-re beállítva 20 cm távolságból mérünk. Pl. az 1/ 60 s-nál mért
lencsenyí1ásértékeknek a következő megvilágításértékek felelnek
meg:

f: 2,8 == 1 OOO lux

f: 4 == 3 OOO lux
f: 5,6== 7000lux
f: 8 == 10 800 lux
f:11 ==26000 lux
f: 16 == 56 OOO lux

A szobában vagy üvegházban tartott dísznövények többségét fény-

igényük szempontjából három csoportba sorolhatjuk:

fénykedvelők: 30 OOO lux

közepesen fényigényesek : 10000-15000 lux
árnyéktűrők: esetleg már 1000 lux,
de átlagosan 3000-5000 lux

Tavasztól őszig általában könnyen megtaláljuk azt a helyet, ahol a

fényintenzitás megfelel a növények igényének. Ilyenkor a fény tartam
is meghaladja a 9-10 órát. Nehézség a sötét, ködös őszi és a rövid
téli nappalok idején jelentkezik. (Pl. egy erősen borús októberi napon
az ablakpárkányon délelőtt és délután mindössze 700-900 luxot,
délben csak 1450 luxot mértem !)
A kis üvegszekrényben tartott fényigényes növényeinket nyáron
többnyire nem zavarja az erős fény, azonban a közvetlen napsütés ál-
tal kiváltott túlzott helyi felmelegedéstől károsodnak. Leveleik meg-
égnek, elsősorban azért, mert nincs kellő légmozgás. Ahol ventillátor
mozgatja a levegőt, ugyanilyen fényerősségben a zsenge levelek sem
égnek meg. Tartósan túl erős fényesetén azonban a félárnyékot ked-
velő növények beszüntetik az asszimilációt. A fakoronákban , az er-
dőkben élők a kevesebb szórt vagy a váltakozó fényt kedvelik. Az
epifitáknak a déli órákban mindenképpen előnyös az árnyékolás,
melynek sokféle megoldása ismert. Igen jó erre a célra a laza szövésű

60
17. kép. A Tillandsia sele-
riana álhagymás, pikke-
lyes formája elárulja,
hogy szárazságot és fényt
kedvel

függöny vagy a kis rekeszes műanyag rács. A legtöbb növény csak a

kék és vörös fényt használja a fotoszintézishez, más hullámhosszúsá-
gú fénysugarakra többé-kevésbé közömbösek. Csak igen kevés olyan
magashegyi növényfaj akad, amelynek előnyös az üveg által át nem
engedett ultraibolya sugárzás. Ez a néhány faj - pl. egyes Tillandsiák
- üvegházban vagy ablak mögött sohasem fejlődhetnek olyan szép-
re, mint nyáron a szabadban.
A téli fényhiányt a szobában vagy a növényházban egyaránt célszerű
műfénnyel kiegészíteni, pótolni. Az egyenlítő körül a nappal és az éj-
szaka egyaránt 12 óra hosszat tart. Az egyenlítőtől távolodva egyre
nagyobb a különbség télen és nyáron. Nálunk a nappal 8-17 óráig
tart. A nappali világosság azonban nem azonos az asszimiláció szem-
pontjából hasznosítható fénytartammal. Az egyenlítőn hirtelen vir-
rad és egyszerre besötétedik. Távolabb napkelte előtt és után még kb.
1/4óráig elegendő lehet a fény az asszimilációhoz. Már a szubtrópuso-
kon vannak ún. rövid- és hosszúnappalos növények, melyek virágzá-

61
 sát a napi megvilágítási idő megrövidülése, illetve meghosszabbodása
befolyásolja. Az egyenlítő közeli hegyekben viszont inkább a hőmér­
sékleti különbségek játszanak közre, az alacsonyabb hőmérséklet
váltja ki a virágzást (jarovizáció), a magasabb hőmérséklet pedig a
vegetatív növekedést serkenti. Így az egyenlítő környéki, hegyvidéki
Phalaenopsis és Paphiopedilum fajoknak heteken át jó néhány fokos
éjszakai lehűlésre van szükségük, hogy kb. 3-5 hónap múlva virá-
gozzanak. A himalájai Paphiopedilum insigne 18 "C körül növekszik
jól, új hajtása 24 "C körül érik be, de bimbófejlődéséhez a hőmérsék­
letnek 12-13 "C alá kell hűlnie legalább 3-4 héten át. A legtöbb
Cattleya 18 "C felett növekszik optimálisan, de 13-15 "C körüli éj-
szakai lehűlés szükséges bimbófejlődésükhöz. A Cymbidiumok több-
ségének elmarad a virágzása, ha nem éri őket heteken át éjszaka
10-14 "Csos hőmérsékleti hatás. A Dendrobium nobile és rokonai
csak akkor fejlesztenek bimbót, ha tartósan hűvös és száraz körülmé-
nyek közé kerülnek.
Mint említettem, a fény minősége és tartama mellett az intenzitása is
meghatározó. A növények a számukra legkedvezőbb hőmérsékleten és
a legkedvezőbb fényintenzitásnál asszimilálnak a legtöbbet. Ha nyáron
túl erős a fény, és túl meleg van délben, a növények alig vagy nem
hasznosítják a fényt, éppúgy, mint télen sem, ha túl hideg van, vagy
túl kicsi a fényintenzitás. Fontos megjegyezni, hogy az olyan közepes
fényintenzitás, amely a gyenge növekedéshez még elég, nem elegendő
a virágzáshoz ! Sok növényünk azért nem virágzik, mert vagy nem
kap elég fényt, vagy nem éri a fény elég hosszú időn át a nap folya-

A fénymennyiség csökke-
nése az ablaktól (a padló-
szinttől l m-re mérve; az
ablakszélesség 2 m, a szo-
baméret 4,20 x 2,40 m. A
szoba közepén a fény csak
10%! W. RICHTER nyo-
mán)

62
mán. Az árnyék tűrő növények virágzásához is 5000 luxnál nagyobb
megvilágítás szükséges.
Tájékoztató értékek a kifejlett növények fény- és az éjszakai hőmér­
séklet iránti igényére:

Cymbidium: 15000 lux (10000-70000),16 órán át, 20 "Cson, éjsza-

ka 12 oC-on
Paphiopedi/um: 7500 lux (2000-12000), 14-16 órán át, 24 "Cson,
éjjel 14 oC-on
Odontoglossum crispum: 15000 lux, 16 órán át 20 oC-on, éjjel 12
"Cson
Cattleya: 15 000-40 OOO lux, 16 órán át, nappal 22 oC-on, éjjel 16
oC-on
Phalaenopsis: 7500 lux (6000-16000),9 órán át 25 "Cson, éjjel 20
oC-on
Oncidiumok: 15 000-40 OOO lux
Dendrobiumok: 18 000-40 OOO lux
Odontoglossum: 7000-20 OOO lux
Mi/tonia: 2000-10000 lux

A jellegzetesen hidegházi orchideának, egy Odontiodának a fotoszin-

tézis-mérései a következő érdekes eredményt adták: a légzés a hőmér­
séklettel párhuzamosan emelkedett, 35 "Cson tízszer intenzívebb,
mint 10 "Cson. 10 "Cson, 200 lux megvilágításon már megindult a fo-
toszintézis, és ugyanannyi szén-dioxidot termelt a növény, mint
amennyit a fotoszintézishez elhasznált. Növekedő fényintenzitásnál
egyre növekszik a szén-dioxid-fogyasztás, és a maximumát 5000 lux-
nál éri el. 20 OC-on, 5000 luxnál áll be az anyagcserével termelt és a fo-
toszintézissel elfogyasztott szén-dioxid-mennyiség egyensúlya, és
ezen a hőmérsékleten 10 OOO lux megvilágításnál használta fel a maxi-
mális szén-dioxidot. Emelkedő fényintenzitásnál a felhasználás csök-
kent. Magasabb hőmérsékleten,pl. 25 OC-on már 1200 lux kell a kilé-
pett és felhasznált szén-dioxid egyensúlyához, de a felhasználás maxi-
mumát itt is 10 OOO luxnál érte el, tehát erősebb fényben tovább csök-
kent a szénhidrátok termelése, csökkent a fotoszintézis. Ezek az ada-
tok más hidegházi és árnyékkedvelő orchidea anyagcseréjére is jel-
lemzőek.
A mérsékeltházi növények hőoptimuma magasabb, 20 "C körül van,
a melegháziaké 30 "C körül. A fénykedvelők megvilágítási optimuma
pedig 20 OOO-30 OOO lux. A hosszú éjszakák alatt a fotoszintézis szü-
netel, és így a táplálkozási egyensúly kedvezőtlen irányba tolódik.
Ilyenkor a növény kénytelen a saját szerves anyagait felhasználni, és
ha ez az állapot hosszan tart, a növény tulajdonképpen éhezik, le-
gyengül, s nemcsak virágzásképtelenné, hanem a gombás vagy bakté-
riumos betegségekre is fogékonyabbá válik. Ezért olyan fontos télen

63
 a lehető legtöbb fényt biztosítani növényeinknek, s ha szükséges,
mesterséges megvilágítássallegalább napi 9-10 órára kell kiegészíte-
nünk a természetes fénytartamot.

Műfény A mérsékel t égöv alatt a növények fejlődését .és virágzását fénysze-

gény időben a megvilágítási idő meghosszabbítása és a fénymennyiség
növelése kedvezően befolyásolja. Erre különböző lámpatípusok al-
kalmasak, elsősorban azok, amelyek az ibolyától a vörösig terjedő
fénytartományból (400-700 nm) a fotoszintézishez szükséges vörös
és kék fényt tartalmazzák. A klorofill A a 660 nm hullámhosszúságú
vörös sugarak energiáját hasznosítja, a klorofill B pedig 427 nm hul-
lámhosszúságú kék sugárnyalábokra reagál. A legmegfelelőbb fényt
a kevés energiafelhasználással sok hideg fényt sugárzó neoncsövek
szolgáltatják. Ezek nem melegítik túl környezetüket és a növényeket,
még ha a levelek hozzájuk érnek, sem égetik el őket. Ez azért is fon-
tos, mert a megvilágítás a fényforrás távolságának a négyzetével csök-
ken, tehát ha a megvilágítás kb. 20-60 cm között a legkedvezőbb, 1
m-en túl már alig hatásos. Növényházi célra több országban gyárta-
nak kék és vörös fényt kibocsátó fénycsöveket, az NDK-ban Narva
lumoflor néven. Ezeket is célszerű fehér fényhatású csövekkel együtt
alkalmazni (Tungsram F 25, F 34 és F 271). Egy négyzetméter alapte-
rületű szekrényben 2-3 fénycső ad elegendő fényt. Sokkal több fényt
adnak, de egyúttal sok meleget termelnek a higanygőzlámpák
(HQLS), a halogéngőz- (HQIL) és a kevertfénylámpák (HWLS). Min-
den lámpa fénykihasználását elősegíti a felülről vagy oldalról rásze-
relt fényvisszaverő felület (fehér festés, tükör vagyezüstfólia).

Egy 65 wattos, kék-vörös

fényű fénycső megvilágí- II megvilágítási ekvivalens II
táserősség- (lux x 6) érté-
keinek változása a távol- 16200
ság szerint (KELLENBA U-
14400 ~
ER nyomán)

12600 \
10800 \
\ \
9000
7200 \

I :: I
\[\.
'\,
" <,
I 1800
~
~
I
II O 10 30 50 70 90 110 ern II
I WII

64
18. kép. A dél-amerikai
Zygopetalum crinitum
fényt és légmozgást ked-
vel. Illatos, különleges,
tarka virágfürtje ősszel
vágó virágnak is alkalmas

A légmozgás A természetben csaknem mindig mozog a levegő, lengedezik némi

szellő vagy fúj a szél. Az orchideák és broméliák eredeti termőhelyén
sok és rendszeres a légmozgás, ami több szempontból igen fontos.
Egyik feladata, hogy szállítja nappal a növény szerves anyagainak fel-
építéséhez a legfontosabb alkotórészt, a szén-dioxidot. (Álló levegő­
ben, fényben a levél felületén a csekély szén-dioxid-mennyiség gyor-
san elfogy, s légmozgás nélkül a növény nem kap utánpótlást.) Másik
igen fontos szerepe a légmozgásnak, hogy kiegyenlíti a helyi hő­
különbségeket, megakadályozza egyes növényrészek túlzott felmelege-
dését. Az epifiták fokozottan légmozgásigényesek. A fotoszintézis
hőmérsékleti optimuma még a forró égövi növényeknél is csak 30 "C,
efelett az asszimiláció csökken, majd megszűnik. Kis zárt térben, vit-
rinben vagy növényházban azonban a napsütötte levelek légmozgás
nélkül annyira túlmelegednek, hogy nemcsak asszimilációjuk csök-
ken, hanem égésfoltok keletkeznek rajtuk.
Harmadik fontos szerepe a légmozgásnak a növények természetes
edzése, mozgatása és a vizes növények leszárítása. Az ún. hidegházi
növény nyáron éjjel-nappal igényli a légmozgást, amit leginkább a
szabadban kap meg. Zárt térben a legkisebb ventillátor már elegendő
lehet a szükséges, alig mérhető mértékű légmozgatáshoz. Ennek hiá-
nyában egy jól beállított, természetes alsó-felső szellőztető tesz igen
jó szolgálatot. Ha zárt növényszekrényben vagy üvegházban tartott
növények friss hajtásainak szívében éjjel megáll a víz, azok elpusztul-
nak, elrothadnak. Szabály, hogy nyáron - de már amikor csak lehet,
tavasszal is - szellőztessük a szekrényt és az üvegházat annyira,

65
 hogy éjszakára szárazak legyenek a növényeink. Pedig ez ellentétes
eredeti termőhelyi körülményeikkel, ahol éppen éjjel a legnagyobb a
páratartalom, s reggelre harmatban úsznak a növények, és ilyenkor a
legharmonikusabb a növények fejlődése. Nyáron, a szabadban tar-
tott növényeinket nyugodtan öntözhetjük este, és szellőztessünk az
üvegházban is. Ahol mozog a levegő, nem szükséges az éjszakai leszá-
rítás, sőt magashegyi, hűvösségkedvelő növényeknek éppen ez elő­
nyös. Zárt térben, természetes szellőztetés esetén ellentmondásos
helyzet alakulhat ki. Ugyanis ha a túlzott napsütés melege ellen hűvö­
sebb időben bőven szellőztetünk, a beáramló száraz külső levegővel
alaposan lecsökkentjük a fán lakó növények számára rendkívül fon-
tos páratartaimat. A ventillátorral mozgatott levegő viszont nem
szállít száraz levegőt, emellett hűti a levél felületét, és szállítja más
szintekből a szén-dioxidot. A gyakorlati tapasztalat szerint jól szellő­
zött vitrinben vagy üvegházban kétszer olyan nagyra fejlődnek a nö-
vények, mint ott, ahol nem gondoskodtak a levegőmozgásról. Ne fe-
lejtsük el, hogya növény nemcsak asszimilál (tehát fényben szén-di-
oxidot fogyaszt), hanem mint minden élőlény, lélegzik is, oxigént hasz-
nál fel, különösen éjjel, emellett a gyökereknek is szükségük van
levegőre.

A páratartalom A levegő páratartalma összefüggésben van a légmozgással is. Ez az

orchideák szempontjából talán a legfontosabb tényező, és éppen ez
az a feltétel, melyet a lakószobákban az év nagy részében nagyon ne-
hezen tudunk megteremteni.
A növények által igényelt páratartalom fokozott öntözéssel, a talaj
nedvesítésével nem ellensúlyozható. Az orchideák 60-80%-os pára-
tartalmat igényelnek. Akad néhány ún. szárazságtűrő faj, amely vi-
szonylag szárazabb levegőben is megél, sőt jól fejlődik, de még ezek is
legalább a 40-50%-os páratartaimat kívánnak, és nem tűrik el a köz-
ponti fűtéses lakások túl forró, túl száraz, jóval 50% alatti páratartal-
mú levegőjét.
Tévedés azt hinni, hogy az orchideák állandó 100%-os páratartaimat
kívánnak. Még az éjjel és a nap egyik felében harmattól és csepegő
víztől ellepett esőerdőkben és őserdőkben is lecsökken a páratarta-
lom a napsütés és a szél hatására, akár 60%-ig vagy még kisebbre, az
átnedvesedést száradás váltogatja. A levegő páratartalmát nehéz be-
csülni, és nem ajánlatos a növények viselkedéséből, lankadásából kö-
vetkeztetni az értékére. Aki nincs tisztában a helyi páraviszonyokkal,
legjobb, ha - különösen eleinte, míg kellő tapasztalata nincs - egy
egyszerű nedvességmérővel, pl. hajszálhigrométerrel ellenőrzi a rela-
tív páratartalmat. A túlzott páratartalom csökkentése nem okoz ne-
hézséget, hiszen akár szellőztetéssel, akár a hőmérséklet emelésével
ellensúlyozható. Annál nehezebb a páratartalom emelése, különösen
a lakott helyiségekben, de száraz időszakban a bőven szellőztetett nö-

66
 vényházban is. A párásításnak nem az a helyes módja, hogya növé-
nyeket ismételten bőven megöntözzük, vagy a leveleket többször be-
permetezzük, mert ettől a talajuk lesz túl nedves és levegőtlen. A tró-
pusi hegyoldalakon sem helyi párolgásból származik a nagy levegő­
nedvesség, hanem a síkságokról feláramló meleg levegő lehűlésével
emelkedik a relatív nedvesség. Párapótlásra a közismert finom per-
metezők sem felelnek meg, mert túl sok vizet juttatnak a növényre.
Erre a célra legfeljebb a ködszerű permetet szolgáltató légnedvesítő
készülékek alkalmasak, melyek szükség esetén órákon át párásítják a
levegőt. Egyszerű módja a páratartalom emelésének, ha a környezet-
ben növeljük a párolgó nedves felületeket. Pl. növényházban a padlót
öntözzük, a szobában, vitrinben pedig a növények alatt, tálcában áll-
jon a víz. Á tálcákba célszerű olyan anyagot helyezni (pl. kokszot
vagy kavicsot), amely növeli a párásítófelületet. A növénytálcák tala-
ja mindig legyen nyirkos és minél több - a levegőt párásító ~ nö-
vénnyel övezzük az epifitáinkat. Mindezek mellett száraz, meleg nyá-
ron vagy télen szükség lehet a száraz lakás páratartalmát vízporlasz-
tással is emelni. Az orchideatartás igazi nehézségét éppen ez jelenti.
A legkényesebb orchideák megtartásának kulcsa éppen az, hogy vi-
szonylag kevés öntözővíz és viszonylag száraz, csak enyhén nyirkos
ültetőközeg mellett viszonylag nagy levegőnedvességet biztosítunk.
Egy jól beállított környezetben (pl. szobavitrinben) kitapasztalhat-
juk, milyen a páratartalom, és hogyan változik. Ha ismerjük szabá-
lyosságát, nincs szükség a páratartalom állandó mérésére.
Beteg, rossz gyökérzetű növények nem képesek a termesztőközegből
a vizet felvenni, és mivel az elpárologtatott nedvességet ez úton nem
tudják pótolni, kiszáradnak, elpusztulnak. Ez az az eset, amikor az új
gyökerek kifejlődéséig a 100%-os páratartalmú környezet és a levelei-
ken át felszívódó víz megmentheti őket. A levelek a harmatcseppek-
ből pótolják a vizet. Zárt térben tulajdonképpen nincs is vízveszté-
sük. Az ilyen növényt üvegharanggal vagy befőttesüveggel letakarva
teljesen zárt, párás teret biztosíthatunk számára. Egyszerűbb, ha re-
generálódásukig néhány hétre, hónapra vagy akár fél évre fólia zacs-
kóba rakjuk őket. A zacskó aljába kevés, lágy vízzel átnedvesített
mohát teszünk, a zacskó nyílását hurokkal behúzzuk, és világos hely-
re akasztjuk vagy felállítj uk.

A víz Induljunk ki abból, mit kapnak a trópusokon a fán lakó növények.

Az alkalmas víz Esővizet, néha igen bőségesen, amely teljesen átmossa talajukat, ki-
mossa a gyökerek közül a laza szemcséket, de kapnak hajnalban har-
matot, gyakran annyit, hogya falevelekről csepeg a víz, átázik a faké-
reg és a rátelepedett moha. Ez az esővíz nem "desztillált" minőségű,
hanem szerves és szervetlen anyagok oldata. A falevelek és a fakéreg
is sok felesleges szerves anyagot választ ki; a trópusi vihar felkavart
porszemcséket hoz magával, a lombkoronáról is por oldódik le. A fa-

67
 ágakon és a fakérgen leszivárgó víz kioldja az ott tapadó, pusztuló
növények és szaprofita mikroorganizmusok bomlástermékeit, de
szinte minden ágon megtapad a számtalan rovar ürüléke, a nyüzsgő
madárvilág tápanyagdús trágyája. A trópusi viharok idején szinte
nincs szünet az elektromos kisülések közt, villám villámot követ és
ilyenkor képződik a levegő nitrogénjéből az a nitrit vagy nitrát, ami a
növényi fehérje felépítéséhez nélkülözhetetlen. Ez a sok tápanyag a
bőséges esővízben oldódik és felhígul. Akad bőven minden tápanyag-
ból, de csak ezrelékes, esetleg tíz- vagy százezreIékes hígításban. Ami-
kor kisüt a nap, párolog a víz, töményednek ugyan az ilyen tápolda-
tok, de a gyökerek környezetében sohasem jön létre olyan sókoncent-
ráció, ami ártalmas lehetne, annál kevésbé, mert a legközelebbi eső­
zuhatag a maradék sókat kimossa. Az epifiták sajátos, különleges
szervek és szerveződés segítségével az esők közötti száraz időszakra
annyi vizet képesek tartalékolni, hogy az a legközelebbi esőig elegen-
dő legyen. Vannak vidékek, ahol a hathónapos esőzuhatagokat hat-
hónapos szárazság követi. Az epifiták többségének életben maradá-
sát nem a felvehető víz vagy a táplálék szavatolja (mindkettőből bő­
ségesen kijut időnként), hanem a vízgazdálkodásuk feltételét jelentő,
kellő páratartalom. Ezt sokszor egyetlen növény egy ágon egymagá-
ban nem is tudná megteremteni, de egy folyó fölé nyúló faágon sűrű
kolóniában élő, párnát alkotó mohák, páfrányok, broméliák, apró
orchideák és más növények együttese kialakítja azt a mikrokIímát,
ami a gyökérszintjükön a nedvességet és fölötte a párát megtartja.
A nagy páratartalom akadályozza, csökkenti a levegőbe kinyúló vagy

19. kép. A Cryptanthus 20-

natus zöld és barna válto-
zata. A brazíliai ligetes
tölgyesek tuskóin él, a
nedvességet a levegő párá-
jából és a harmatból pik-
kelyeivel veszi fel (Buda-
pesti Botanikus Kert)

68
 fakérgen megtapadó gyökerek és egyéb részek kiszáradását. Az or-
chideában és broméliában gazdag hegyoldalaknak éppen ez a pára-
gazdagság a titka, a kellő szűrt fény mellett. Az esővíz a levegőből bő­
ven vesz fel szén-dioxidot, ezért savanyú kémhatású pH-ja 5 körül
van. A fakérgen tapadó méteres gyökerek, a lecsüngő léggyökerek
híg, savanyú tápoldatban fürödnek, de ugyanazt kapják a levelek,
amelyek egyes epifitáknak fontosabb víz- és tápanyagfelszívó szervei,
mint a gyökerek. Gondoljunk csak pl. a Til/andsiákra, többségüknek
nincs is gyökere, hanem a pikkelyekkel, vagy - a ciszternás broméli-
ák - a tölcsérükből szívják fel a vizet és a tápanyagokat.

Az öntözővíz Hogyan utánozhatjuk mindezt, amikor epifitákat tartunk? A kemény

vezetéki vagy a kútvíz hazánkban öntözésükre alig felel meg, mert
sok olyan mészsót, klórt és egyéb idegen anyagot tartalmaz, ami
nemcsak eltérő összetételű, hanem ártalmas is. A városban felfogott,
tetőkrőllecsurgó esővizet korom, kátrány, egyéb égéstermékek, vegyi
üzemek pora és más anyagok szennyezhetik, s ez néha többet árt,
mint a vezetéki víz keménysége. Mit tehetünk hát? Ha lehet, indul-
junk ki a viszonylag tiszta esővízbő/. Kiadós esőben csak negyed-fél
óra múlva kezdjük az esővizet gyűjteni, amikor már az első zuhatag
lemosta a kátrányt és az egyéb idegen anyagokat. A felfogott vizet az
esetleg ártalmas szennyezéstől aránylag könnyen meg lehet tisztítani:
egy tölcsérbe szűrőpapirt vagy vásznat teszünk, ebbe faszénport vagy
-darabkákat helyezünk, és ezen át szűrjük az esővizet.
Aki olyan vidéken lakik, ahol nincs a közelben ipartelep, nem kor-
mos, piszkos a levegő, és tiszta vizet foghat fel a tetőről, az legjobban
teszi, ha esővizet gyűjt és azzal öntöz. A legtöbb városban ez sajnos
nem lehetséges, sőt esővíz pótlására alkalmas lágy folyóvíz, tiszta tó-
víz sem akad, itt kénytelenek vagyunk a vezetéki vizet felhasználni.
Ha tiszta esővizből keveset tudunk összegyűjteni, azzal takarékos-
kodjunk, és csak permetezésre használjuk, kiadós öntözésre pedig ve-
zetéki vizet.
A városi vezetéki víz keménységét, mészsó- és klórtartaimát a helyi
vizművektől nehézség nélkül megtudakolhatjuk. (Egy német fok ke-
ménységű az a víz, amelynek Iliterében 10 mg CaO vagy azzal egyen-
értékű oldott kalcium- és magnéziumsó van.) Pl. a budapesti vízben a
14 keménységi fokot közelI 00 mg CaO-nak megfelelő mészsó (178 mg
CaC0 3) és magnéziumsók teszik ki. A lágy víz keménységi foka ki-
sebb 8-nál. Csaknem bizonyos, hogy Magyarországon mindenhol túl
sok a kalcium-karbonát és a magnéziumsó a vízben, ami az elpárolgó
vízből kicsapódva szürkésfehér bevonattal csúfítja el a leveleket, eltö-
míti a pórusaikat és felhalmozódva tönkreteszi a termesztőközeget.
A fertőtlenítési célból vízhez adagolt klórgáz pedig mindenképpen ár-
talmas, aktív, roncsoló vegyi anyag.
A lúgos, klórozott, kemény és túl hideg vízvezetéki vizet javítanunk

69
kell. Ennek legegyszerűbb módja a forra/ás, amellyel kiűzzük a klórt,
hatására a keménységet okozó mészsó nagy része pedig kicsapódik.
Ez a módszer csak viszonylag kis mennyiségű, 1-10 liter öntözővíz
elkészítésére alkalmas, mivel költséges. Ezért, ha egyéb lehetőség nem
adódik, gyakorlati szempontból elegendő egy nagyobb méretű tar-
tályban vagy edényben a vizet egy vagy két napig minden beavatko-
zás nélkül állni hagyni. Állás közben felveszi a helyiség hőmérsékle­
tét, ami szintén lényeges, de bizonyos fokig lágyul is. Azonos folya-
matjátszódik le benne, mint a szabadban a folyókban, tavakban. En-
nek elősegítésére a víztartályban tartsunk egy kevés aktív (azaz élő)
iszapot; ez a klórt is megköti, és a benne élő lények a biológiai lágyu-
lási folyamatokat elősegítik. Az ilyen állott víz nem egyenértékű az
esővízzel, de használható.
Időnként szükség van a növények lefürdetésére és az ismételt öntözé-
sek következtében fokozatosan felhalmozódó sók kimosására, külö-
nösen nyáron. Az orchideagyökerek a nagyobb sótartalmú oldatból
- annak nagyobb ozmotikus nyomása miatt - nem képesek a vizet
felvenni, sőt ilyenkor a víz a növényből áramolhat kifelé. Fürdetés-
kor kimosódik a felesleges konyhasó (a nátrium-klorid 40 mg /l meny-
nyiségben már toxikus) és a visszamaradt, már káros vas, mangán,
cink és bór is. Legjobb, ha kitesszük őket a tartós, csendes, meleg eső­
re, hogy oxigéndús vizet kapjanak. Kevésbé jó, de hasznos az is, ha
összegyűjtött tiszta esővízben vagy lágy vízben megmártva fürdetjük
a növényeket, jó néhány másodpercig alámerítve, majd lecsurgatva.
Különösen folyamatos műtrágyázáskor fontos a fel nem használt,
felhalmozódott sók időnkénti kimosása. Ezért célszerű minden tápol-
datozás után két-három alkalommal csak tiszta vízzel bőségesen ön-
tözni és alkalmanként fürdetni vagy áztatni a növényeket.
Lágyíthatjuk a kemény vizet kémiai úton is, olyan savakkal kezelve,
amelyek a sókkal oldhatatlan mészvegyületet képezve kicsapódnak.
Kénsav hatására a kalcium-karbonát mész-szulfáttá alakul át, azaz
oldhatatlan gipsz válik ki, a víz fokozatosan lágyul és savanyodik.
A legtöbb vezetéki víz nálunk 12-18 vagy még nagyobb keménységi
fokú, ezt legalább a felére, 8-ra vagy ez alá, 5-6 fokra kívánatos le-
szállítani, és ugyanakkor a víz 7-es vagy efölötti pH-ját 5-6-osra sa-
vanyítani. Általában 1 m 3 vízhez 1170 mIIO%-os kénsavat lehet szá-
mítani (I ml tömény kénsav/I 00 l víz egy keménységi fokot csökkent).
Ne használjunk azonban otthonunkban tömény kénsavat, mert igen
veszélyes emberre is, ruházatra is, hanem jól elzárt helyen hígított,
1-10%-os oldatot tartsunk. 10%-os kénsavból l Oliter vízhez 10 ml-t,
1%-osbóIIOO ml-t adjunk. Ezzel a pH-t kb. 5,5-esre állítjuk be, me-
lyet indikátorpapírral ellenőrizhetünk. Az így elkészített savanyított
víznek kb. 24 órát kell állnia, hogy benne minden kémiai reakció be-
fejeződjön. Ha szabad kénsav maradna a vízben, az a víz elpárolgása
után töményedik, és nagy veszélyt jelent a növényekre. Sósavval is sa-

70
vanyíthatjuk, illetve lágyíthatjuk a vizet, de a sósavgáz illékony, és a
keletkező klorid ártalmasabb a növényekre, mint a szulfát. Ideális
vegyszer az oxálsav. A keletkező finom fehér kalcium-oxalát oldha-
tatlan csapadékként ülepedik le. A vízhez literenként 22,5 mg oxálsa-
vat adva 1 keménységi fokkal csökken a mésztartalom, tehát tetszés
szerint lágyíthatjuk a vizet anélkül, hogy bármit is veszélyeztetnénk.
Ennek az igen jó eljárásnak két nagy nehézsége van. Az egyik, hogy
az oxálsav erős méreg, csak méregengedéllyel szerezhető be, és lezárt
méregkamrában kell tárolni. A másik, hogy az oxálsav folyamatos
használata elég költséges. A víz savanyítására igen előnyösen hasz-
nálható a foszforsav is, hiszen sói egyúttal műtrágyát is szolgáltat-
nak. Állandó, túlzott használata azonban épp ezért meggondolandó.
A harmadik lehetőség az ioncserélő gyantával működő vízlágyító be-
iktatása. Ezek akationcserélő gyanták nátriumsókra cserélik a káros
mész- és magnéziumionokat, így lágyítják a kemény vizet. A sókon-
centráció azonban nem csökken, csak összetétele változik, a sótö-
ménység pedig önmagában is fontos tényező, néha szinte fontosabb,
mint a pH. Tehát ez a víz sem ideális, és a készülékek beszerzése, fel-
szerelése, használata sem egyszerű, mégis nagyobb üzemben lágyítás-
ra többnyire ez a legcélszerűbb megoldás. Fontos a berendezés rend-
szeres karbantartása, a gyanta cserélése és az ioncserélés után nyert
víz minőségének és összetételének ismerete, mert ennek megfelelően
esetleg ki kell egészíteni a nyert vizet bizonyos sókkal, nagy hígítás-
ban.
Vannak egyszerűbb módszerek is. A víz lágyulását elősegíti, ha nagy
felületen érintkezik levegővel, de az is, ha egy zsákban tőzeget vagy
helyette felaprított fakérget, hullott falombot lógatunk bele. Ezek kö-
tik meg leggyorsabban a klórt, a mészsókat, és egyúttal savanyítanak
is. Az ilyen állott víz már hasonlít a fákon végigcsorgó esővízhez.
Kerti tóban, akváriumban vagy hasonló vízgyülemben ideálisan lágy
víz alakul ki, amit felhasználhatunk öntözésre. Az ilyen víztartályba
telepíthetünk vízicsigákat, melyek elszaporodva a csigaház építéséhez
felhasználják a mészsókat, így kedvező irányba módosítják a víz ösz-
szetételét, sőt ürülékükkel még gazdagíthatják is.
A desztillált viz nem alkalmas közvetlen öntözésre, permetezésre.
Nemcsak drága és felesleges, hanem folyamatosan mérgező, mert ag-
resszív, elvonja, kioldja a növényből és az érintkező közegből a szük-
séges sókat. A desztillált víz azonban használható lesz ha megfelelő
arányban tápsókat adunk hozzá, vagy 24 órán át fakérget, tőzeget
vagy más növényi anyagot áztatunk benne. Használható lesz akkor
is, ha fele-fele arányban keverjük forralt vízzel.
Bármilyen módon előkészített vizet használunk öntözésre, permete-
zésre, rendszeresen vagy legalább időnként ellenőrizzük, hogy megfe-
lelő-e. Kémhatását legegyszerűbb az erre a célra gyártott laboratóriu-
mi indikátorpapír-csíkkal ellenőrizni. Az indikátorpapír színelválto-

71
 zása az összehasonlító skálán elég pontosan megadja az értéket. Ha a
színelváltozás gyengén savanyú, 5,5-6,5, átlag 6 körüli pH-t jelez,
akkor az öntözővíz vegyhatása az epifitának általában megfelelő.
Végül azonban be kell vallani, hogy bármilyen fontos az öntözővíz
minősége, ha igazán jó az ültetőközeg, hosszú ideig ellensúlyozni tud-
ja a rossz vizet is, megköti, pufferolja, kőzömbősiti a káros anyago-
kat, savanyít, tehát a legtöbb növény még csapvizzel öntözve is so-
káig kibírja. Persze van néhány növény, az élő tőzegmohától kezdve a
talajlakó ékszerorchideákig, amelyek csakis lágy vízzel öntözve ma-
radhatnak életben.

Az öntözés A legtöbb szakkönyvben azt olvassuk, hogy gyakorlat, tapasztalat és

és a párásítás módja,
gyakorisága
érzék kell ahhoz, hogy az epifitákat mikor és mennyi vízzel öntözzük.
A kertészek azt mondják, hogy az érzésnek az ujjhegyükben kell len-
nie, ami azt is jelenti, hogy megtapogatják a termesztőközeget, meg-
emelik a cserepet, és súlyából megítélik a kiszáradást. Sajnos az öntö-
zés gyakorisága és kiadóssága konkrét szabályként valóban megfo-
galmazhatatlan. Természetesen csoportonként, fajonként, évszakon-
ként igen nagy mértékben változik, de függ többek között a környe-
zettől, a klímaviszonyoktól stb. is. Mégis van néhány olyan alapelv,
amit hangsúlyozni kell. Ellentétben a legtöbb földben lakó növény-
nyel, az epifiták időszakosan igen bőséges öntözést s közben csaknem
teljes kiszáradást kedvelnek. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy szüksé-
ges-e öntözni, inkább halasszuk későbbre. Túlöntözéssel sokkal többet
árthatunk, mint ha néha kissé kevesebbet, illetve ritkábban öntözünk.
Több orchidea pusztult el már túlöntözéstől, mint más okokból
együttvéve. A legtöbb epifitának kifejezett nyugalmi ideje van, ilyen-
kor párás környezetet és ültetőközegében legfeljebb nyirkosságot igé-
nyel, öntözést azonban egyáltalában nem. Ezzel szemben a rövid, pár
hónapos teljesfejlődés időszakában igen bőséges, a termesztőközeget is
átmosó öntözést kíván, de úgy, hogy két öntözés között a közeg átle-
vegőzzön, a nyirkosságig kiszáradjon. Ebből következik, hogy ahol
megfelelően párás a környezet, nyáron hetenként egyszer, esetleg két-
szer kell csak a kiadós öntözés, de nem naponta! Ősszel és tavasszal
elég lehet kéthetenként, télen pedig nem kell igazi kiadós öntözés, ha-
nem langyos, szobahőmérsékletű vízzel csak annyi pótlás, hogya ta-
laj kissé nyirkos maradjon. De nemcsak a fán lakó orchideák, a talaj-
lakó Paphiopedilum és Phalaenopsis stb. is átlevegőzött, állandóan
nyirkos közeget kíván. Az ilyen szárazabb közeget a sófelhalmozódás
elkerülésére alkalmanként - napos időben - alaposan át kell mosni
úgy, hogy a víz az edényen szinte átcsurogjon. Többé-kevésbé ugyan-
ez vonatkozik a broméliákra. Kiadós öntözésük azt jelenti, hogy
tölcsérükben cserélődjék a víz. Vagy öntsük ki, vagy mossuk ki az ott
meggyűlt vizet, ne csak pótolgassuk.
Az alaposan kiszáradt ültetőközeg egyszeri, rö~i4 öntözéssel nehezen

72
20. kép. A Vriesea tesse/a-
ta nagy méretű, tölcséres
levéldísznövény. A töl-
csérben összegyű1t esővíz­
ből a levélpikkelyek ve-
szik fel a vizet és a táplá-
lékot

veszi fel a kellő vízmennyiséget. Időbe kerül, míg a száraz rostanya-

gok teleszívják magukat nedvességgel. Ezért a jó kiadós öntözést
vagy tartós, lassú esőztetéssel, vagy egymás után kétszer kb. negyed-
órás-órás időközönként kannával vagy rózsával végezzük. Másik le-
h.ető~~~, h.a~'J aLe~~~L t\.ö\'~t\.'Jt \'lLoe mátt~\lK, és amiker ~6l me.'b~Ll\'­
ta magát - kb. 10 perc vagy akár 1-2 óra múlva - lecsurgatjuk.
Az öntözés szükségessége szorosan összefügg a páratartalommal,
azaz a száradás gyorsaságával és mértékével. Erősen párás környezet-
ben, borús időben, hűvösben nagyon lassan száradnak a talajfélék, a
növények is keveset párologtatnak, tehát sokkal ritkábban kell ön-
tözni, mint száraz melegben. Öntözéssel viszont a páraszegény, szá-
raz környezetet nem lehet ellensúlyozni. Az epifiták kevés, vastag
gyökerükkel nem képesek annyi vizet felszívni, hogy ellensúlyozzák a
száraz levegőben a párolgást, tehát bármennyit öntözzük őket, her-
vadnak, száradnak.
A párásításnak két módja van. Az egyik, hogya növényekre finom
permetetjuttatunk, a másik, hogy a környezetben egyéb párologtató-
felületek segítségével biztosítjuk a levegő nedvességét. Az utóbbi a
helyes módszer. Eredeti termőhelyükön a tengerről, a mocsarakból,
nedves erdőtalajokról felmelegedő párás levegő emelkedik fel a hegy-
oldalakra, felemelkedés közben hűlve válik párateltté, tehát nem a
helyi növények vízvesztesége telíti párával a levegőt, ellenkezőleg, a
felszálló páratelt levegőből csapódik ki a növényekre a harmat, leg-
inkább éjjel, lehűléskor. Az öntözés helyes időpontja általában a kora

73
 reggel. Nyári melegben, a szabadban tartott növényeinket azonban
este öntözzük.
Helytelen szokás a növényeket délben teljes napfényben öntözni. Egy
növény sem lehet olyan "ostoba", hogya napfényes, felhőtlen, tiszta
égboltból várja az esőt, ilyenkor a vizet nem is hasznosítja jól. Forró,
napos időben csak a környezetet nedvesítsük, ezáltal próbáljuk a pá- --
rát növelni, a vizet porlasztva párásítjuk a levegőt, csak egészen fi-
nom, ködszerű permetet adjunk.
Az epifiták legnagyobb "ellensége" tapasztalatlan új gazdájuk. Ha
hagyná, hogy kertjében alkalmas helyen az eső öntözze, szél szárítsa,
a legtöbb növénynek nem esne baja. De ha a téves előítéletekkel, csu-
pa jóindulatból az új növényt mindennap meglocsolja, bőven trá-
gyázza, gyökereit megfullasztja, és amikor már emiatt pusztulóban
van, még műtrágyát is ad neki, biztosan tönkreteszi mindazt, ami ne-
talán megmaradt. S ha meglankadt növényét éppen pihenési idő előtt
ülteti át új közegbe (ilyenkor a növény képtelen új gyökeret hozni),
megadja a végső döfést is. Kerüljük el ezeket a szomorú példákat, ta-
nuljunk mások és saját tapasztalatunkból. De erre van is alkalom,
mert a legtöbb epifita szerencsére olyan életerős, hogy gondozójának
minden jóindulata, kényeztetése ellenére is életben marad. Egészséges
és virágzó viszont csak akkor lesz, ha igényeit ismerjük. Az epifiták-
nak legfontosabb a kellően párás környezetben a szűkmarkú öntözés,
levegős közeg mellett az időnkénti kiadós locsolás.

A növények Azt az általános képet, amit a növények életéről és táplálkozásáról

tápanyagfelvétele. kialakítottunk, a fán lakó növényekre vonatkozóan módosítani kell.
Tápanyag-utánpótlás A talajban gyökerező növények többsége ugyanis bőséges, szerteága-
zó gyökérzettel, sok ezer hajszálgyökérrel folyamatosan szívja fel a
talajból a nedvességgel együtt a számára szükséges szervetlen táp-
anyagokat. A fényenergia segítségével - asszimiláció útján - maga
termeli a szerves szénhidrátokat, a cukrot, a cellulózt és a talajból
felvett nitrogénnel az élethez nélkülözhetetlen fehérjéket. Az anyag-
cseréhez szükséges számtalan vegyülethez és enzimhez pedig a talaj-
ból felvett további anyagokra, ún. mezo- és mikroelemekre van szük-
sége, így a magnéziumra, a vasra, a kalciumra viszonylag nagyobb
mennyiségben, a többire - bór, mangán, molibdén stb. - csak nyo-
mokban. Ha ezekből a szervetlen alkatrészekből rendelkezésre áll a
szükséges mennyiség, a növények kifejlődése gyors és teljes lesz.
Az epifiták többségének igen kevés a gyökere, az is főleg a megka-
paszkodásra szolgál, és csak időnként kap nedvességet. Nincsenek
igazi hajszálgyökereik. Növekedésük igen lassú: évekig, évtizedekig
eltart, amíg eljutnak a virágzásig, és közben - a pihenési időszak­
ban - kevés vízhez és esetleg semmi táplálékhoz nem jutnak. Mint
említettem, a fiatal orchideamagoncok létének egy velük együtt élő
gomba jelenléte a feltétele. A gomba a szikanyag nélküli magnak és a

74
fiatal fejlődő növénynek szállítja a környezetből a nedvességet, a táp-
anyagokat, sőt a szokványos tápanyagokon kívül a gombák által
megtermelt szerves tápanyagokat is. Vannak gyakorlatilag teljesen
gyökér nélküli broméliák, mint pl. egyes Tillandsiák, amelyek minden
szükséges tápanyagot leveleiken keresztül a levegőből vesznek fel.
A bőséges trópusi eső és a hajnali harmat (részben a trópusi viharok
felkavart porfelhőiből, részben a levelek és a fakéreg felszínén elpusz-
tuló növényi sejtek ből, rovar- és madárürülékből kimosott híg tápol-
datban) szállítja a fán élő növényeknek a tápanyagokat és a nyomele-
meket is. Ezzel a kevés táplálékkal az epifiták igen takarékosan gaz-
dálkodnak: elraktározzák az előző évi gumókba, szárrészekbe, majd
az új hajtás kineveléséhez innen használják fel. Ebből következik az
epifiták tápanyagigényének néhány alapelve. Az egyik az, hogy az
epifiták gyökere csak igen híg tápoIdatok felvételére alkalmas, a tömé-
nyebb oldatra érzékeny, sőt a nagyobb sókoncentrációtól elpusztul.
A másik, hogya gyökereken kívül a tápanyagok egy részét vagy a le-
veleken át, vagy különlegesen kiképzett léggyökérrendszerrel, vagy le-
vélpikkelyekkel szívják fel. A harmadik, hogya biológiailag szabályo-
zott növekedésrit~ustés -gyorsaságot a tápanyag mennyiségének nö-
velésével alig tudjuk befolyásolni. Végül szabályként fogadjuk el azt,
hogy fiatal vagy pihenő, vagy rossz gyokérzetű növénynek soha ne ad-
junk tápoldatot a gyökérszintben, mert azzal csak kárt okozhatunk.
Ha egy kiszárított növényt elégetünk, a hamuból könnyen megálla-
píthatjuk szervetlen vegyi összetételét, és ebből következtethetünk ar-
ra, milyen anyagokra milyen arányban van a növénynek szüksége.
Egy ilyen példa: egy 83 g-os Paphiopedilum callosumban 70,2 g volt a
víz, és csak 12,8 g a szárazanyag, utóbbit elégetve 0,73 g volt a hamu,
a többi elégethető szerves anyag. Az egész növényre vetítve a szervet-
len anyag lényegesen kevesebb, mint 1%. Ebben a hamuban az elemek
megoszlása a következő volt: nitrogén 105 mg, P20S 35,8 mg, K 20
185,6 mg, CaO 250,9 mg, MgO 26,9 mg. Ezeket általában egy egység-
nyi nitrogénhez szokás viszonyítani. Adott esetben tehát 1 egységnyi
nitrogénre 0,34 foszfor, 1,77 kálium, 2,39 kalcium, 0,26 magnézium jut.
A további nyomelemek mikrogrammban kifejezve: vas 1267, man-
gán 282, réz 13, cink 1591, bór 241, molibdén 1. Több hasonló vizsgá-
latot is összevetve megállapíthatjuk a szükséges elemek egymáshoz
viszonyított arányát. Ha figyelembe vesszük, hogya vizsgált Paphio-
pedilum ezt a nagyságot 8-10 év alatt érte el, érthető, hogy szervet-
lentápanyag-szükséglete meglehetősen kicsiny. Így rendkívül ártal-
mas lehet, ha néhány vastag, szőrös gyökere töményebb tápanyagol-
datba kerül. A növény és a hamu vegyi elemzése azonban nem ad elég
alapot arra, hogy megállapítsuk : egy-egy faj milyen életszakaszban,
milyen időközönként és milyen formában igényli ezeket az anyago-
kat. Más növényekről közismert, és az epifitákra is igaz az, hogy ta-
vasszal a fejlődés, a növekedés első szakaszában nitrogénigényük

75
 igen nagy, míg a növekedés befejezésekor, az évi hajtás beérleléséhez
és a virágbimbó képzéséhez viszont foszforra, káliumra nagyobb az
igény. Mielőtt a táplálás és a trágyázás módjával és szempontjaival
tovább foglalkozunk, célszerű röviden áttekinteni az egyes tápanya-
gok jelentőségét, funkcióját.

Az építőanyagok A nitrogén minden élő sejt nélkülözhetetlen alkatrésze. A növényi fe-

egyenként hérje kb. 16%-ban tartalmaz nitrogént. Ahhoz, hogy egy növény nö-
vekedjék, klorofillt képezzen, elengedhetetlenül fontos elem a nitro-
gén. Igaz, hogy a levegőben korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, de
a gáz alakú nitrogént - egy-két igen alacsony rendű mikroba ki~éte­
lével - az élőlények nem tudják hasznosítani. Ezért az élőlények kö-
zött folyik a harc azért a kevés megkötött nitrogénért , amely állandó
körforgásban van. Az elpusztuló, széteső, korhadó növényi anyagok-
ból a humuszban keletkezik az a lebontott nitrogénvegyület-sor - nit-
rit vagy nitrát - , amelyet a növény gyökerével felszívhat. Viharok
idején villámláskor, az elektromos kisülések hatására is keletkezik
egy kevés nitrát, és bizonyos növények is közvetve termelnek nitro-
gént (pl. a pillangósok a gyökerükön élő baktériumokkal). A fán lakó
növények tápanyagokban igen sovány termesztőközegében - mint
ahogya természetben a fakérgen tapadó gyökerek környezetében
is - éppen a nitrogén van szűken. Ebből tehát, ha igen kis mennyi-
ségben is, de folyamatos pótlás szükséges vagy célszerű. Műtrágya­
ként vagy közvetlenül oldódó, azonnal felszívódó nitrátsók formájá-
ban, vagy lassabban bomló, nitrogént fokozatosan leadó, ammó-
niumiont tartalmazó sók alakjában adható a nitrogén. Ez utóbbiak
azonban savanyú talajból nehezebben vehetők fel, mint a nitrátok.
Végül nitrogénforrás a karbamát, mely a természetes trágyákban, vi-
zeletben, szaruban stb. depónitrogénként van jelen, és fokozatos
bomlásával hosszú időre, esetleg évekre biztosíthatja a növények nit-
rogénszükségletét. A vízben oldódó nitrogénsók levéltrágyaként jól
felszívódnak, azonban a talajból gyorsan kimosódnak. A többi nitro-
géntrágya csak a termesztőközegben, lassú bomlás után átalakulva
szívódik fel, de depót képez.
A foszfor a sejtek funkcióit irányító, energiaátvivő vegyületek nélkü-
lözhetetlen építőköve. Ha kevés van belőle, zavart a növekedés, a lég-
zés, a sejtosztódás. Általánosságban foszforból kevesebb szükséges,
mint nitrogénből, kb. harmad- vagy feleannyi. Ha túlzott mennyiség-
ben van jelen a foszfor, zavarhatja az egyes fontos mikroelemek felvé-
telét vagy hasznosítását, ezért a túlzott foszfor hátrányos lehet.
A foszfor természetes forrásai között szerepel minden korhadó növé-
nyi és állati szervezet anyaga, így a trágya is, de jelentős foszformeny-
nyiséget tartalmaz a csont is, ezért kevernek néha a talajba csontlisz-
tet. Műtrágyákban mészhez, káliumhoz vagy más elemhez kötött
foszforsókat alkalmaznak.

76
A kálium lényegében nem igazi sejtalkatrész, hanem só formájában,
oldatban marad a sejtnedvben, de éppen ezért a folyékony sejtplazma
ozmózisnyomását és anyagcseréjét - sok tényezővel együttesen -
megszabja. Ha kevés a kálium, a növény kevés vizet képes felvenni, a
levelek széle beszárad és a virágképződés is elmarad. A túl sok kálium
a nitrogén viszonylagos hiányához vezet, tehát pl. a levelek nem szép
haragoszöldek, hanem túl világosak. Az epifitáknak még azért is fon-
tos a kálium, mert a pihenési időben növeli ellenállóképességüket.
A természetes és a műtrágyákban általában vízben oldható szulfátsó
formájában található kálisó.
A kalcium a káliumnak sok szempontból ellenlábasa. A kalcium
ugyanis a túlzott sejtplazmaduzzadás ellen hat, irányítja a sejtfalakat,
és károsan savas termékek megkötésére, közömbösítésére szolgál (pl.
oxálsavval oldhatatlan sókat képez). Az epifiták nagy része a faága-
kon kevés mészhez jut hozzá, s csak egyes olyan talajlakó orchideák-
nak van nagyobb kalciumigénye, amelyek meszes talajban vagy
mészsziklán otthonosak. Az erősen savanyú, mészszegény közegek-
hez azonban meszet kell adni (pl. 1 liter savanyú tőzegbe 5 g szénsa-
vas meszet kell keverni), különben mészhiány keletkezhet. Ha viszont
akár a termesztőközegben, akár az öntözővízben sok a mész, megza-
varja a vas és a magnézium felvételét, és így közvetve igen káros.
A növény sárga, klorotikus lesz, és ha nincs kellő asszimilációt bizto-
sító klorofill, előbb-utóbb elpusztul.
A korszerű műtrágyákhoz és levélműtrágyákhoz a vasat, a magnéziu-
mot és a hasonló fémeket kelátkötésben adják hozzá, ugyanis ezek a
kelátvegyületek még a lúgos vagy meszes közegből is felszívhatók, te-
hát mészszegény talajt igénylő növények számára is biztosítják a fém-
sószükséglet felvételének lehetőségét.
A magnézium a növényi életben nélkülözhetetlen, hiszen ez adja a fo-
toszintézist végző klorofill vázát (hasonlóan, mint a vas a vér hemog-
lobinjának). Ezenkívül azonban sok más szerepe is van az anyagcse-
rében. Visszapótlása mégsem jelent nehézséget, mert viszonylag igen
kevés kell belőle, és ezzel a növény igen jól tud gazdálkodni. Miután a
tengervíztől kezdve a keserűvízig csaknem minden vízben bőven van
magnézium, általában még műtrágyában sem kell adagolni. Ha még-
is, magnézium-szulfát formájában adjuk. Az orchideák közül vi-
szonylag több magnéziumot igényelnek a Phalaenopsis és a Dendro-
bium fajok.
A nyomelemek a növényi életben különböző enzimekhez nélkülözhe-
tetlenek, de rendkívül kevés kell belőlük. Az a kis mennyiségű vas,
réz, cink, mangán, molibdén, bór, germánium stb., mely még
100OOO-es hígításban is elegendő lehet, általában minden olyan szer-
ves anyag keverékében benne van, mely növényi alkatrészeket (pl. fa-
kérget, páfránygyökeret) tartalmaz. Kelátkötésben a fémes nyomele-
mek - mint említettem - ,lúgos talajból is, és levélen át is könnyeb-

77
 ben felszívódnak. Tehát klorotikus növények esetében hasznosak.
Csak akkor szükséges nyomelemekkel dúsítotttrágya, ha valamelyik-
ből hiány jelentkezik, vagy ha vízkultúrában, műanyag keverékben
vagy műanyag lapon kívánunk epifitát nevelni. A növénycsoporton-
ként szükséges nyomelemek egymáshoz viszonyított arányáról még
manapság sem tudunk eleget. Annyi azonban biztos, hogy túl sokat
adni egyikből sem jó, mert felbomlik az egyensúly, megszakad, lelas-
sul a növekedés.
A nyomelemeken kívül a növények életéhez más anyagok is szüksége-
sek. Például a fiatal orchideák csirázásához, növekedéséhez, fejlődé­
séhez többnyire nélkülözhetetlenek az enzimek és a vitaminok. A ter-
mészetben ezek az anyagok a velük együtt élő mikroorganizmusok,
főleg gombák termékei.
A növény életében egyes ilyen anyagok szerepe inkább stimuláló, fej-
lődést befolyásoló, semmint tápláló. Ilyenek az auxinok, a kininek, a
gibberellin, a B-vitamin stb. Sokszor úgy adagolhatók legjobban, ha
természetes anyagok kivonatában kapja a növény. Orchideamagon-
cok számára pl. ilyen az agarkivonat, a halextraktum és más állati
vagy növényi kivonat.

Táplálás A fán lakó növények többségének nagyon kicsi a tápanyagigénye,

a gyakorlatban ezért a tápanyagokat csak nagyon híg oldatban célszerű adni, sőt azt
is csak időszakonként. A gyakorlati receptek előtt még néhány általá-
nos szempontot érdemes figyelembe venni.
A tápanyagokat adhatjuk szerves trágyaként vagy műtrágyaként.
A szerves trágyák előnye, hogya természetes viszonyoknak megfelele
formában és arányokban, általában kellő hígításban tartalmazzák a
tápanyagokat, amelyekb ől a növény kiválaszthatja éppen azt, amire
leginkább szüksége van. A természetes trágyákat alkothatja marha-
trágya, madártrágya, vérliszt, szaruforgács, csontliszt, halkivonat, de
sok más anyag is. Fontos azonban, hogya szerves trágya érett legyen .
s ne tartalmazzon káros mikrobákat. A kellően érlelt trágyát annyirc
hígítsuk fel, hogy "ne égessen", s a növény már ártalom nélkül hasz
nosíthassa. A természetes trágyák többsége azonban éppen az epifi.
táknak túl tömény és bizonytalan, tehát adagolásuk kockázatos. To
vábbi hátrány, hogy levegőtlenné teszik, korhasztják a laza ültető
anyagot. Ezért ajól megválasztott műtrágya megbízhatóbb lehet, bá]
nem tagadható, hogy természetes trágyák adagolásával nemegysze]
jobb eredmény érhető el.
A műtrágyák előnye, hogy összetételüket megválaszthatjuk, a szüksé
ges alkatrészek arányát módosíthatjuk, tehát pontosabban alkalmaz.
kodhatunk a növény változó igényeihez. Ha a növény olyan anyag
ban gyökerezik, ahonnan elég nyomelemet kap, csak olyan rnűtrá
gyára van szükség, amellyel a nitrogént, a foszfort és a káliumot pó
toljuk. Ezek arányát viszont a növekedés ritmusa és az évszak szerin

78
változtathatjuk. Az általános tápanyaghiányra az jellemző, hogy az
epifita sok gyökeret képez, de kicsinyek a levelek és soványak a szár-
gumók. A túltáplálást viszont sok új hajtás, de rossz, sőt elpusztult
gyökerek jellemzik, tehát a .Juxusdiétától" elégtelenül fejlődik és le-
gyengül a növény. A helyzetét tovább rontjuk, ha a töményebb mű­
trágyaoldatot túl gyakran is adjuk. Ilyenkor ugyanis a víz néhány nap
alatt elpárolog, a benne oldott sókat a növény - mivel nincs rá szük-
sége - nem használja fel, így a közeg sótartalma minden újabb mű­
trágyás öntözéssel növekszik.
Az ültetőközegben tehát felhalmozódnak a sók. A felhalmozódás kö-
vetkeztében elpusztulnak a hajszálgyökerek, majd az egész gyökérzet.
A talajlakó növényeknek gyakran és bátran adható 1-2 ezrelékes
műtrágyaoldat. Az orchideáknak és egyéb epifitáknak ennél hígabb
oldat kell. Általános szabályként kimondhatjuk, hogy az epifitáknak
adható műtrágyaoldat töménysége kb. 1 ezrelék vagy még kisebb le-
gyen. Vannak kényesebbek, melyek csak 0,5 ezrelékes műtrágyaolda­
tot tűrnek. Legcélszerűbb, ha ennél is hígabb oldattal gyakrabban
trágyalevezzük őket. Ha viszont 1 ezrelék körüli tápanyagoldatot
adunk a növényeinknek - természetesen csak az egészségeseknek a
növekedési időszakban - , akkor a 7-14 naponkénti műtrágyázások
között 2-3 alkalommal csak tiszta vízzel bőségesen öntözzünk, hogya
felesleges, fel nem használt sókat kimossuk, és ezáltal elkerüljük a
gyökérpusztulást.
A tápanyagok arányát az évszak szerint mádositsuk a következő elvek
alapján.
Fiatal növényeknek kb. kéthetenként 0,5 ezrelékes NPK-műtrágyát
adjunk 3: 1:1 arányban.
A kifejlett növényeknek tavasztól őszig 2:1:1 arányú NPK-műtrá­
gyát adhatunk. Ezzel szemben ősztől (augusztus elejétől október vé-
géig) - a növény beérésétől - a legtöbb faj nitrogéntrágyázását je-
lentősen mérsékel nünk kell legalább 1:1 :1 NPK-arányig, eset1eg úgy,
hogy az aránya PK irányába tolódjon el. Természetesen ez az ültető­
anyag szerint és fajonként még különbözőképpen módosulhat, pl.
nitrogénszegény ültetőközegbe (kéregbe, faszénbe stb.) több nitrogén
kell, viszont a tőzeghez kell mész is stb. Tehát az, hogy mikor és
mennyi tápanyagot adjunk, nemcsak a növény fajától, korától és évi
ritmusától függ, hanem nagymértékben a termesztőközegtől is. Víz-
áteresztő közeget (pl. kérget) bátrabban öntözhetünk, tápdús páf-
ránygyökeres, bükklombos közeget ritkábban trágyázunk. Általános
elv, hogy egészséges növényeknek növekedési időszakban át1ag 1-3
hetenként adjunk kellő mennyiségű táplálékot. Kiszáradt gyökérzetet
nem szabad tömény műtrágyaoldattal öntözni, mert az gyökérpusz-
tuláshoz vezet.
A lombtrágyázás igen előnyös, különösen a nyomelemek felvétele na-
gyon jó a levélen át, olyankor is, mikor a közeg vegyhatása valame-

79
lyik nyomelem felszívódását hátráltatja. A lombtrágyát ne alkalmaz-
zuk déli napsütésben, hanem borús időben, kora reggel, vagy nyáron
szellős helyen az esti órákban, ugyanis a nedves levélfelületről éjszaka
legjobb a felszívódás. Az ún. főtápanyagokat azonban lombtrágyá-
zással nem lehet elegendő mennyiségben kijuttatni, legfeljebb néhány
broméliának. Az orchideák klorofill tartalmú aktív gyökérvégződé­
sükkel rövid idő alatt igen sok vizet és abban oldott híg tápanyagot
képesek felvenni. A fejlődő hajtásokat a léggyökerek finom beperme-
tezésével vagy a léggyökérvégek híg műtrágyaoldatos ecsetelésével té-
len is táplálhatjuk anélkül, hogy az ültetőközeget öntöznénk, átned-
vesítenénk.
Végül meg kell említeni még egy, a növény felépítésében fontos szere-
pet játszó vegyületet, a szén-dioxidot. A levegőben levő 2-3 ezrelék
szén-dioxid kellő légmozgás esetén elegendő a növényeknek. Na-
gyobb koncentráció, akár 1-2% szén-dioxid nem árt, sőt előnyös le-
het. Növényekkel telerakott, rosszul szellőztetett térben, jó fényben,
zárt üvegvitrinben vagy növényházban azonban rendkívül lecsökken-
het a szén-dioxid mennyisége. Kis térben egyszerűen lehetne pótolni,
pl. úgy, ha egy kis borszeszlámpával (lehetőleg üveggyapot kanóccal)
metil-alkoholt vagy acetont égetünk. Légköbméterenként 5 ml fa-
szesz elégetésével 0,3%-os szén-dioxid-töménység érhető el. Üvegház-
ban gazdaságosabb a propángáz égetése. 1 kg propángázból 3 kg
szén-dioxidot és 1,6 kg vízgőzt állíthatunk elő. Szén-dioxid-trágyá-
zást zárt üvegházakban déltájt célszerű alkalmazni.

Ültetés, átültetés

A jól fejlődő növény előbb-utóbb "kinövi" az edényét, kiéli, felhasz-

nálja tápközegét, tehát átültetésre vagy tértágításra van szüksége. Az
orchideák és a broméliák átültetése is jelentősen eltér a többi növé-
nyétől, nemcsak ültetőedényzetben és termesztőközegben, hanem
minden más vonatkozásban is. Kezdjük azzal, hogy a fán lakó nö-
vény a természetben nem képes a talajban a gyökerével úgy terjesz-
kedni, mint a talajlakók, és arra a kis ágvillára vagy kéregre szorul,
ahol megtelepedett, arra a kevés tápanyagra van utalva, amit a vélet-
len odasodor. De ebből jól megél. Az epifiták gyökerének jó része
vagy a levegőbe nyúlik, vagy oa fakérgen végigszalad, vagy csak olyan
léggyökér, mely a levegőbe meredve él, és időnként az esőben oldott
anyagokból táplálkozik, vagy olyan gyökér, amely nem a táplálék fel-
vételére, hanem csak megkapaszkodásra, a növény rögzítésére szol-
gál. Éppen ezért az orchideákat és a broméliákat minél ritkábban,
csak akkor ültessük át, ha feltétlenül szükséges, és ne igyekezzünk
minden gyökeret az ültetőközegbe begyömöszölni. Olyan edényt és
anyagokat használjunk, amelyek nemcsak a természetes körülmé-

80
nyekhez hasonlóak, de igényeiknek is megfelel. Ha a termesztőközeg
annyira összeesett, levegőtlenné vált, hogy benne a gyökerek elrot-
hadnak, növényünket természetesen mielőbb át kell ültetni új közeg-
be. Azt a növényt, melynek egy tovakúszó új hajtása eléri az edény
vagy a termesztőközeg szélét, és annyira túlhaladja, hogy az új gyöke-
rek már nem találnak kapaszkodási lehetőséget, szintén át kell ültet-
ni, vagy az ültetőanyagot friss anyaggal kell kipótolni, különben a
növény nem tud megkapaszkodni, begyökeresedni, és többnyire el-
marad a virágzás. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagy különbség
van növényeink között. Vannak léggyökeres orchideák és gyakorlati-
lag gyökértelen broméliák, melyek nem igényelnek "talajt", egy ké-
regdarabkára, vagy akár drótra, műanyagra felkötve is kiválóan ér-
zik magukat ültetőközeg nélkül, ha a párásítással és trágyás öntöző­
vízzel igényeiket kielégítjük. Azok a talajlakó fajok viszont, melyek
bőségesen szétterülő gyökerekkel gyűjtik a tápanyagot, nagyobb
edényt és tápdús ültetőközeget kívánnak, mert számukra ez a termé-
szetes. Egységes recept tehát nincs, csoportonként és fajonként kü-
lönbséget kell tenni.
Amikor átültetésről beszélünk, mindig a kifejlett növényekre gondo-
lunk. A fiatal magoncok ugyanis teljesen más termesztőközeget .és
más kezelést igényelnek.
Az átültetés időpontja igen lényeges. Majdnem minden szakaszosan
fejlődő orchideát csak az új hajtás fejlődésének kezdetén, az új gyöke-
rek megjelenésekor, tehát általában kora tavasszal kell átültetni. Ré-
gebben előírásszerűen megvárták azt az időpontot, mikor az orchi-
deagyökér már legalább 0,5-1 cm-es, és jóllátható volt s az évi új
hajtás is már elért néhány centimétert. Újabban bebizonyosodott,
hogyelőnyösebb a növényt közvetlenül az új hajtás és a gyökerek
megjelenése előtt átültetni. Ilyenkor még nem fenyeget a rendkívül
gyenge, üvegszerűen törékeny, új gyökér és hajtás sérülése. Általános
szabály az is, hogy sem a növekedési szakasz közepén, sem a pihenési
időben nem szabad a növényt átültetni, gyökerét bolygatni. Ha egész-
séges növényt a nyugalmi időszakban átültetünk, tönkretesszük. Ha
pl. novemberben leverjük egy pihenő Cattleya cserepét, és széthullik
ültetőanyaga, legjobb, ha a növényt úgy, ahogy van, felállítjuk, a ré-
gi, laza talaj maradékának egy részévellevegősebben megtartjuk ta-
vaszig, és csak február-március tájékán, a nyugalmi szak végén ül-
tetjük át új termesztőközegbe, új edénybe. Így átvészeli az elszenve-
dett sérülést, de ha novemberben ültettük volna át, az új ültetőanyag­
ban gyökerei vagy az egész növény elpusztulna. Természetesen cso-
portonként és fajonként vannak különbségek. Így pl. akadnak orchi-
deák (Odontoglossum crispum, Odontioda) , amelyeket jobb később, a
hajtásfejlődés teljében átültetni (amikor az új hajtás hosszúsága az
eredeti növényének kb. az Y3-át elérte).
A nem szakaszosan fejlődő és nem pihenő növények átültetési idő-

81
 pontja majdnem közömbös, tehát az év bármelyik szakaszában át-
ültethetjük őket. Ilyenek a Paphiopedilumok, a Phalaenopsisok stb,
Azonban ezeknek is van évi ritmusuk, így legjobb, ha igen kora ta-
vasszal, virágzás után ültetjük át őket.
Ha évente átvizsgáljuk növényeinket, mélyen bedugjuk ujjunkat az
ültetőközegbe, megállapíthatjuk, hogy az levegős, rugalmas vagy ösz-
szeeső, át kell-e ültetni vagy sem. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy
ha szükséges, milyen edénybe, milyen közegbe vagy keverékbe, mi-
lyen módszerrel, milyen technológiával ültessük át. Fontoljuk meg
azt is, hogy valóban átültessük-e, vagy a gyökérlabdát nem bolygat-
va tágítjuk terét, tehát termesztőközegét csak friss ültetőanyaggal
egészítjük ki, hozzáűltetűnk, Ezt azért is hangsúlyozom, mert ez okoz-
za a legkisebb sérülést, és ez felel meg leginkább a természetes viszo-
nyoknak.

Edényzet Az ültetőedényekről sok minden közismert, amit itt a fán lakó növé-
nyeknél sem érdemes külön hangsúlyozni, megismételni. Ezekhez is
használhatók a szokásos, agyag virágcserepek, amelyekből jól kiége-
tett, vékony falú, csengő hangú, a jó vízelvezetéshez elég nagy kifo-
lyónyílású darabokat válasszunk. A levegőigényes orchideagyökerek
számára a nyílást ki szokták tágítani, bővíteni, esetleg a cserepet még
oldalt is kilyukasztják. A nyílások fölé pedig cseréptörmelékbőlvagy

21. kép. Az igénytelen

Eria javanica illatos fürt-
jén a virágok fokozatosan
nyílnak ki. Közegben nem
válogatós, cserépben ne-
velhető (Budapesti Bota-
nikus Kert)

82
műanyag forgácsból vízelvezető réteget raknak, nehogy eltömődje­
nek. Ha a cserepet 13 részig töltjük ilyen vízelvezető réteggel, biztosít-
juk az alsó levegőzést. Ez feleslegessé teheti azt a régebbi szokást,
mely szerint az orchideacserepeken oldalt számos 10 filléres nagyságú
lyukat fúrtak. Az utóbbi évtizedekben az agyagcserepeket műanyag
cserepekkel váltják fel. Számos előnyük között az egyik az, hogy sok-
kal könnyebbek, a másik, hogy jobban. tartják a nedvességet (a mű­
anyag a vizet nem szívja el és felületén nem párologtatja el), tehát
olyan földlakó növények számára is előnyösebbek, amelyek talajá-
nak egész évben nyirkosnak kell lennie. Az agyagcserepek vízpáro-
logtatása télen különösen hátrányos, mivel a párolgás környezetéből
hőt von el, tehát a talaj és gyökérzet viszonylag hűvösebb, mint ha
műanyag cserépben volna.
A legtöbb orchidea és bromélia számára - agyagból és műanyagból
is - előnyösebbek a szélesebb és laposabb (pl. egyarasznyi széles, de
csak fele olyan mély) cserepek. Széles, de mély cserepet igényelnek
azonban a nagyobb méretű, dús gyökerű Cymbidiumok, Vandák stb.
A broméliák igen felületesen gyökereznek, kevés gyökérrel, tehát
ezeknek sem megfelelőek a keskeny, mély cserepek.
A fán lakó orchideák tartására már a század első felében igen jól be-
váltak a léckosarak. Kb. 1-2 cm vastag, négyszögletes léceket úgy
erősítenek össze, hogy 2-2 léc között ugyanennyi hely szabadon ma-
rad. 3-4 lécmagasság elegendő. A kosár alját vagy hasonló távolság-
ban ráerősített lécekkel képezték ki, vagy a legalsó lécek fölé vagy alá
üvegcsíkokat, félbevágott üveg- vagy műanyag lapot helyeztek el. Ez
utóbbiak előnye, hogy nem korhadnak. A fenyőfából, vörösfenyő­
ből, amerikai fenyőből (ún. red wood) vagy más ellenállófaféleségből
készített léckosarak valóban ideális termesztőedényei voltak a köze-
pesen nagy méretű orchideáknak, még jelenleg is szinte nélkülözhe-
tetlenek az olyan fajok neveléséhez, amelyeknek lefelé tör ki a bimbó-
ja vagy hajlik le a virágja, mint a Stanhopea, Coelogyne massangeana
stb.
A léckosarak készítése azonban időigényes és költséges; a szögek he-
lyett jobb dróttal vagy műanyag fonállal összeerősíteni őket. A költ-
ségeket ellensúlyozza a tartósság és az, hogya léckosarakkal sokkal
jobban kihasználható a növényház területe. Újabban készítenek ha-
sonló kosarakat műanyag rudakból is, melyek egyáltalán nem kor-
hadnak el.
Mind a léckosarakat, mind a cserepeket kezdték kiszorítani azok a
fonott, lyukacsos fenekű és oldalfalú, tetszetős színű és formájú tar-
tós műanyag edények, melyek tetszés szerinti alakban és méretben
széles választékot nyújtanak. Közülük bármely növény számára kivá-
lasztható a legmegfelelőbb. A nem lyukasztott, de formára egyébként
alkalmas műanyag tálakat megforrósított fémszerszámmal könnyen
át lehet lyuggatni. Az eleve erősen lyukacsos, fonott műanyag kosa-

83
Ültetőedények

rak viszont sokszor túllevegősek - különösen lakásban -- az ültető­

közeg túl gyorsan kiszárad bennük és kis önsúlyuk miatt nem elég
stabilak, nagyobb növényekkel könnyen felbillennek.
A fán lakó növények díszítő hatását nagyon emelheti, és élettani igé-
nyeiknek is kitűnően megfelel, ha az arra alkalmas fajokat ágakra, fa-
darabokra, parafára, kéregre, szőlőgyökérre, szőlővenyigére vagy kó-
kuszrostból, páfránygyökérből préselt lapokra erősítjük fel. Nálunk
az ilyen préselt, esetleg műtrágyával is átitatott ültetőlapok még nem
használatosak, de talán nem is szükségesek. Az apró Tillandsiás: kis
méretű orchideák, tetszetős, nem korhadó tujaágakra, vörösfenyő
vagy más fenyő durva kérgére, tölgyágra, avagy apró ágacskákból
összekötözött vesszőnyalábra ültetve évtizedekig, átültetés nélkül el-
tarthatók. Igen sok olyan epifita van, amelynek ez a legkedvezőbb ül-
tetésmódja. Egyéb előnyei mellett ez kizárja a növény túlöntözését, a
gyökerek rothadását. Továbbá az ily módon tartott növények a téli-
kertben, szobaüvegházban, ablakvitrinben vagy másutt - kivágott
fára vagy faágakra felerősítve vagy felfüggesztve, így a természetes
őserdei elhelyezkedést utánozva - egzotikusan ható, több síkú, kü-
lönlegesen szép díszítő hatást váltanak ki. Az ilyen epifitaágakat vagy
-fákat kísérő növényekkel, kúszónövényekkel körülfuttathatjuk,
vagy mélyen lecsüngő ámpolnanövényekkel tarkíthatjuk. A lengő
Tillandsia usneoides vagy a kúszó filodendron így érvényesül legjob-
ban a bókoló virágú Vrieseák, a szerteágazó Tillandsiák, a tányéros
Neoregelia társaságában. A csak virágzás idején szemet gyönyörköd-
tető orchideák virágzásig vagyelvirágzás után nem díszítenek, ilyen-
kor ezek is jobban mutatnak kísérő növények társaságában.
Az edények, illetve az ültetésmód megválasztása után következik a
legfontosabb kérdés tisztázása, milyen legyen a termesztőközeg.

84
Termesztőközegek Epifiták esetében aligha használjuk azt a szót, hogy talaj vagy "jó
és alkotórészeik föld", mert ilyenbe nem ültetünk. Nem használható sem kerti föld,
sem komposzt, sem vásárolható földkeverék ! Az anyagokat általá-
ban magunknak kell begyűjteni az erdőből, vagy más helyen alkatré-
szenként kell beszerezni, és magunknak kell a keveréket elkészíteni,
mert egyelőre még nem vagy csak kivételesen lehet ezekhez egyes ker-
tészetekben hozzájutni. A termesztőközegek, illetve keverékek össze-
állításához, helyes felhasználásukhoz először tekintsük át azt a .kb.
tucatnyi alkotóelemet, amelyeket a fán lakó növények ültetőanyaga­
ként vagy egymagukban, vagy keverékben felhasználhatunk.

Fakéreg Alig érthető, hogy ez a fontos - a természetben az epifiták gyökeré-

nek megkapaszkodására szolgáló - ültetőközeg csak az utóbbi évti-
zedekben terjedt el a kertészeti kultúrában. A fakéregben azonban
csak kb. feleannyi a felhasználható tápanyag, mint a páfránygyökér-
ben. Előnye, hogy hosszú ideig képes ellensúlyozni a meszes, kemény
víz káros hatását, és tartja a közeg savanyú pH-ját. A különböző
nagyságú kéregdarabok könnyen kezelhető, levegős alapkeveréket
adnak. Nagyon sok kertészetben sok orchideát manapság csak tiszta
kéreganyagba ültetnek. A legellenállóbb, a legtöbbet használt, éve-
ken át tartós fenyőkéregfajtákaz amerikai duglászfenyőkérgéből ke-
rültek forgalomba (red wood, fir bark), de az európai erdeifenyő, a
feketefenyő, a vörösfenyő és az Abiesek kérge is igen jól helyettesíti.
Vaskos gyökerű, idősebb növényeknek iPhalaenopsis, Cattleya stb.)
1-2-4 cm nagyságú, durva kéregdarabokból, míg a finomabb gyö-
kerű, apró vagy fiatalabb növényeknek ennél kisebb, 0,2-1 cm-es
darabokból álló, finomabb szemcsés keveréket használjunk. A géppel
tört darabokat szitán szokták szétválasztani, az átlagrnéretet számo-
zással jelzik, vagy centiméterben adják meg az átmérőt. A száraz ké-
regkeveréket felhasználás előtt gőzölve fertőtlenítik és nyirkosítják,
vagy keverés előtt 24 órán át vízben (esetleg műtrágya híg oldatában)
áztatják. Egymagában a kéreg nitrogénszegény. sőt baktériumflórája
nitrogénfogyasztó. Hátránya, hogy átlag másfél év alatt elkorhad.
Kéregkeverékbe aránylag mélyen kell ültetni.
A fenyőkéreg mellett a durva felületű paratölgykéreg is jól bevált, de
ritkán hozzáférhető. A tölgykéreg természetes anyag, sok epifita él
tölgyfán. A hazai tölgyek elhalt kérge, kioldódó csersavtartalma
miatt számos fajra káros hatással van. A lassan korhadó szőlőtő­
kéből darabolt kéregkeverék is megfelelő. Nagyobb kéregdarabok
vagy -lapok orchideák, broméliák felkötésére alkalmasak. A Dendro-
bium, az Oncidium, a legtöbb miniatűr orchidea és Tillandsia jobban
növekszik ilyen ágra vagy kéregdarabra kötözve, mint cserépben, ül-
tetőanyag-keverékben. Felkötözés előtt ajánlatos a kéreg sima felülete
és a növény közé kevés páfránygyökeret és mohát tenni. Megfelelőbb
lesz a nedvességtartás és jobb a kapaszkodás, ha két, egymás felé for-

85
 dított kéreg közé némi páfránygyökeres vagy más keverék anyagot
szorítunk, és a két kéreg közötti résbe helyezzük a növénykét, így az
léggyökereivel mindkét oldalhoz megkapaszkodhat.

Páfránygyökér Az epifiták ültetőközegével szemben elsődleges követelmény, hogy

rugalmas, levegős, víztartó, de ugyanakkor könnyen kiszáradó le-
gyen, és adjon némi tápanyagot is. Ezeknek az igényeknek legjobban
a rendkívül lassan korhadó, rugalmas páfránygyökerek felelnek meg.
A nálunk már rég kiveszett, lassan világszerte ritkaságszámba menő
királypáfrány (Osmunda regalis) durva, sűrű gyökerét ma is a leg-
ideálisabb ültetőanyagnak tekintik, és az igen ritka, kényes orchide-
áknak termesztőközegéülhasználják. Egyes távol-keleti tájakon még
akad belőle nagyobb állomány. A virágkereskedelembe szovjet és ja-
pán importból kerül be az osmundagyökér, de igen költséges és nehe-
zen beszerezhető. Újabban jó helyettesének bizonyult a trópusi páf-
rányfa, "mexifarn" rostja, amely az osmunda gyökeréhez hasonló tu-
lajdonságú. Jól használják az osmunda pótlására még a kókuszrosto-
kat is. Mechanikus szerepüket a keverékben rugalmas műanyag fona-
lakkal is lehet pótolni. Más páfrányfélék gyökere az osmundáénál ke-
vésbé durván rostos és nem annyira ellenálló. Közülük a nálunk is
honos édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) az, amelyik évtize-

22. kép. A Tillandsiák

nagy része, mint ahogy a
szép, ezüst pikkelyes Til-
landsia argentea, nem kí-
ván ültetőközeget, fakér-
gen kapaszkodva érzi jól
magát

86
dek alatt - főleg a mohás sziklákon - összefüggő, vaskos gyökér-
párnát fejleszt ki. Ez a kimosott Polypodium-gyökér különösen az
apró termetű, miniatűr orchideák és a kis termetű broméliák számára
ideális anyag. Ágra vagy kéregre felkötözve egymagában is jó ter-
mesztőközege az apró epifitáknak. A mosott páfránygyökér-keveré-
kekben jól használható más páfrányfélék - pl. az aránylag bő gyö-
kérzetű hölgyharaszt - mosott és levágott gyökere is. Az édesgyöke-
rű és a többi páfrány azonban védett, gyűjtésük, pusztításuk tilos! Kis
szükséglet esetén termeszthetjük őket, mivel cserépben nevelt páfrány
gyökerét levágva, s a növény gyöktörzsét visszaültetve, az új gyökere-
ket fejleszt, és életben marad.
Megjegyzendő, hogyapáfránygyökerek előnyös szerepét talán leg-
jobban élő páfrány hozzáültetésével használhatjuk ki úgy, hogy a
meglevő termesztőközeg felszínére néhány fiatal páfrányt telepítünk,
vagy az ültetőközeg-keveréket egy kis mohás Polypodium-párnával
borítjuk. Az élő páfrány ezután állandóan új gyökereket fejleszt, te-
hát folyamatosan regenerálja az elhasználódó ültetőközeget, az új
gyökerekkel fenntartja az egész keverék laza szerkezetét, megakadá-
lyozza az összeesést, összetömörülést, felszívja és elhasználja '!Z epifi-
ták számára káros, humifikálódó anyagokat, régi gyökereinek korha-
dásával pedig tápanyagot ad le. Lombja pedig indikátorként jelzi,
hogy elegendő-e a pihenési időszakban a talaj nedvesség, mivel érzé-
kenyebb a talaj kiszáradására, mint az epifiták. A meglankadó páf-
rány az öntözések után regenerálódik.
A páfránygyökér talán egyik legfontosabb ültetőközeg volna, de nem.
áll korlátlanul rendelkezésre. Szerkezetjavító hatásának pótlására
- különösen nagyüzemi felhasználásban - olyan rostokat kerestek,
amelyek a keverékben hasonló szerepet töltenek be. Így került alkal-
mazásra a kókuszpálmarost, amely aránylag olcsó ültetőanyagként
nagyobb tételben kerül a kereskedelembe. A másik korlátlanul ren-
delkezésre álló olcsó anyag a műanyagok köréből került ki. Leg-
inkább különböző méretre felvagdosott perlonszálakat használnak a
keverékekben, átlag 10-30%-0t. Ezek átveszik a levegős, szálas ta-
lajszerkezet kialakításában a páfránygyökerek szerepét, nem bomla-
nak, nem esnek össze, de természetesen nem adnak le sem tápanya-
got, sem mikroelemeket. Népszerűbbek és jobban beváltak a habosí-
tott polisztirolból, poliuretánból készült - sztiromul, hungarocell és
más neveken az építő- és csomagolóipar által is nagy mennyiségben
használt - forgácsok, szálak, golyócskák vagy reszelékek. Ezekből a
keverékekhez 5-50% mennyiséget, többnyire legfeljebb ~ térfogat-
részt adnak, annyit, hogya közeg laza, rugalmas legyen és a levegő­
igényes gyökereknek is kellő levegőzést biztosítson. További előnye a
jó vízelvezetés. Mivel a gyökerek szívesen rátapadnak, hidrokultúrá-
ban vagy más föld nélküli termesztőközegben egymagában is hasz-
nálnak ilyen műanyagot. Miután nincs semmilyen tápanyagtartalma,

87
23. kép. Bulbophyllum lob-
bii sok virággal és bimbó-
val. Jól érzi magát lécko-
sárban, Sphagnum mohás
páfránygyökér és kéreg
keverékében (Budapesti
Botanikus Kert)

tápoldatban biztosítjuk a benne élő növények tápanyagigényét, minél

több a keverékben a műanyag, annál gyakoribb és rendszeresebb
adagolással.

Tőzegmoha és egyéb Az epifiták termesztőközeg-keverékének harmadik eleme a moha, el-

mohafélék
sősorban a tőzegmoha, frissen vagy szárítva.Ez tölti be a víztároló
szerepét, ugyanakkor savanyít, és ez alkotja a keverékben azt a laza,
párás, átjárható, hézagos részt, amely fokozatosan korhadva, szétes-
ve természetes tápanyag-kombinációt biztosít. Ilyen tápanyaghoz jut-
nak az epifiták a fákon is, a sziklákon is, természetes előfordulási he-
lyükön a talajban is. A tőzegmohának több faja van, ezek közül a leg-
jobb a fenyőerdők savanyú talaján párnákat alkotó, nagy fejű Sphag-
num squarrosum. Kevésbé jó a tőzegmohalápok erősen savanyú vizé-
ben tömegesen élő másik két Sphagnum faj is. Nálunk aSphagnum
természetvédelem alatt áll, az országban alig található. Egyes orszá-
gokban azonban még bőséges, nagy területeket lep el, gyűjthető, a
felszedett moha helyét gyorsan benövi az új. Szárítva az importált
anyag hosszú ideig jól tárolható. Előnye, hogy saját tömegének több
mint tízszeresét képes vízből felszívni, és ezt hosszan tárolja kitáguló,
duzzadó sejtjeiben, s csak fokozatosan adja le. Ugyanakkor nagy tér-
fogatú, és a nedves szálak között sok levegőt képes megtartani. Igen
figyelemreméltó tulajdonsága, hogy a tárolt vizet a növények számá-
ra értékesebbé teszi, megszűri, lágyítja, savanyítja.
Sajnos a termesztőközeg felületére telepített tőzegmoha csak tiszta
esővízzel öntözve, permetezve marad életben. Míg él, igen kifejezett
pH-csökkentő és mészmegkötő hatása van. Éppen ezért a csapvizes
öntözéstől, műtrágyaoldatoktól gyorsan pusztul. A tőzegmoha sok

88
 kényes orchidea termesztőközegeként egymagában is használható
addig, ameddig nem kell a növénynek bőséges táplálás. Más termesz-
tőközeg-keverékek felszínére terítve pedig a páratartaimat emeli, ja-
vítja a növény környezetében a mikrokIímát, és az érzékeny fiatal
gyökereknek életteret nyújt. Leginkább csak szárított tőzegmohát ka-
punk, ezt kb. Y3 arányban páfránygyökérrel, fakéreggel és műanyag­
gal keverve használjuk. De alkalmazható a tőzegmoha a felkötözött
növények rögzítéséhez is úgy, hogy az ágakra, a gyökerek köré rak-
juk, ahol a vizet kitűnően tárolja, soká visszatartja. Ez a módszer
egyaránt vonatkozik orchideákra és broméliákra. Ez utóbbiaknál kü-
lönösen előnyös, mivel a broméliafélék gyökere nem kíván annyi le-
vegőt és időszakos ·kiszáradást. A tőzegmoha helyes keverési aránya
függ a kőrnyezetjől. Ha az szárazabb, több legyen a moha. Ha víztá-
roló képességét kívánjuk a szobában ágra felkötött orchideák vagy
broméliák tartásához hasznosítani, több tőzegmohát adjunk a keve-
rékhez, A párás szobaüvegházban vagy a műanyag cserépbe ültetett
növények talajához azonban kevesebbet, mert ilyenkor a túlzott víz-
visszatartás hátrányos. Tőzegmohát semmiképp ne használjunk ak-
kor, ha a keveréket ritkán vagy nem cseréljük, mert aránylag gyorsan
korhad, porlad és l -2 éven belül teljesen humifikálódik, összeesik.
A tőzegmoha helyettesítésére - részben a termesztőközeg-keveré­
kekben, részben felkötözéshez, leginkább azonban az ültetőanyag fe-
lületének takarásához - kitűnően használhatók a különböző, élő és

24. kép. A Nearegelia a/11-

pulacea bájos törpe bro-

mélia , bőven sarjadzik.
Cserépben is nevelhető, de
mohával ágra felerősítve
mutatós (Fővárosi Állat-
és Növénykert)

89
 könnyen begyűjthető erdei mohák. A friss moha jobban utánozza a
természetes viszonyokat, mint a tőzegmoha. Elősegíti a párás mik-
rokIímát, a nedvességtartást, rugalmas, levegődús, laza anyag, a~it a
talajlakó és a fán lakó orchideák egyformán szeretnek. Savanyú er-
dők talaján ülő mohapárnák vagy fakérgen és sziklákon megtelepe-
dő, könnyen lefejthető mohafélék egyformán használhatók. Legjobb
az a talaj nélküli mohaszőnyeg, amely apró páfránygyökerekkel át-
szőtt. Vízvisszatartó képessége messze nem éri el a tőzegmoháét,
egyéb szempontból azonban nemcsak versenyképes azzal, hanem fe-
lül is múlja, és alkalmazása méltatlanul elhanyagolt. Ennek egyik oka
talán az, hogya különböző mohafélék között nem teszünk különbsé-
get, és nincs kellő tapasztalat, melyik milyen esetben alkalmas. Sokan
attól tartanak, hogya tömött mohapárna akadályozza a levegőcserét
és megfojtja a növényt, vagy elvonja a tápanyagokat. Aggodalomra
ad okot az is, hogy a szabadban gyűjtött élő mohával csigákat és szá-
mos egyéb kártevőt hurcolhatunk be, amelyek értékes növényeinket is
megtámadják. Éppen ezért az erdei mohával legyünk óvatosak, de
kellő körültekintéssel használjuk ki előnyeit. Ha pl. tápanyagszegény
fakéregkeverékben növekvő, nem virágzó orchideánk talaját élő erdei
mohával takarjuk, a következő évben többnyire két-háromszoros
szárgumó- és levélnövekedésnek és bőséges virágzásnak örvendhe-
tünk.

Bükklomb és egyéb A fán lakó orchideák, broméliák és egyéb növények természetes táp-
falomb
anyaga a gyökerek közt vagy az ágvillában meggyűlő, ott korhadó
lomb. Ugyancsak korhadó lombföldben élnek a talajlakó orchideák
is. Éppen ezért hosszú ideig minden javasolt keverék hez hozzá tarto-
zott a falomb, elsősorban a még el nem korhadt, tápanyagban dús,
kedvező pH-t biztosító bükk/omb. Használható még akáclomb, tölgy-
lomb és egyéb falevél, szárazon vagy legfeljebb félig korhadt, kom-
posztos állapotban, de nem lombföldként. A későbbiekben kiderült,
hogyanövényházakban, a cserepek talajkeverékében a falomb túl
gyorsan korhad, túlságosan tömörödik, rontja a talajszerkezetet, le-
vegőtlenné teszi a földlabdát vagy annak egy részét. A műtrágyázás
rendszeresítésével szinte feleslegessé vált ez a természetes tápanyag.
Olyan oldattal helyettesíthető, melynek töménységét és összetételét
az év folyamán a növények változó igényei szerint szabályozhatjuk.
A természetes korhadó lombból a cserépbe ültetett növények esetleg
nem megfelelő arányban vagy időben jutnak azokhoz a tápanyagok-
hoz, melyek a természetben, az esőmosta környezetben egyébként
épülésükre szolgálnak. Újabban egyre csökken a bükklomb aránya a
termesztőközeg-keverékekben, sőt a különösen kényes epifiták köze-
géből teljesen ki is marad. Esetleg azoknak a tápanyagigényes, főleg
talaj lakó orchideáknak (pl. Cymbidium, egyes Coelogynék) a közegébe
keverik, amelyeknek gyökerei a korhadó lombot el is használják.

90
 A broméliák közegében fontos szerepet tölt be a lombkeverék, de
inkább a még alig korhadó fenyőtűavarajelentős. A bükk-, akác- vagy
a fenyőlomb akkor adja le lassanként tápanyagait, ha friss, de száraz,
darabos, leveles állapotban tesszük a keverék be. A lomb rugalmas, le-
vegős szerkezete kb. 1 évig marad meg. A falomb helyett lassabban
korhadó, savanyú pH-t biztosító fűrészport, még inkább gyaluforgá-
csot, felvagdalt fagyökereket vagy összetört ágacskákat tesznek a ke-
verékbe, azonban a facellulóz bomlása nitrogénelvonó hatású lehet
(pentozánhatás), ami természetesen több nitrogénnel pótolható.

Faszén Számos előnyös tulajdonsága miatt igen gyakran alkalmazunk a ke-

verékben faszenet, többnyire csak 5- -} O%-os mennyiségben, mogyo-
rányi, borsónyi vagy még apróbb darabokban. A faszénnel bevont
sebfelületek jól gyógyulnak. Az aktív szén nagy mennyiségű káros,
toxikus anyagot képes megkötni felületén, így megakadályozza a kor-
hadást és a rothadást. Másik előnye, hogy éppen azokat a nyomele-
meket tartalmazza, amelyek a növény növekedéséhez nélkülözhetet-
lenek, és egyes keverékekből hiányoznak. Végül, de nem utolsósor-
ban a darabos faszén szivacsos szerkezeténél fogva levegőt és nedves-
séget is tárol. Ez különösen előnyös olyan ritkán cserélt keverékek
esetében, amelyekbe nem teszünk tőzegmohát.
.,

Homok Csekély mennyiségű homok, de inkább a patakokban, folyópartokon

összegyűlt szemcsés sóder szinte minden közegkeverékben előnyös,
lazító tulajdonsága és főleg nyomelemtartalma miatt. Ilyen célból az
epifiták termesztőközeg-keverékekhez 1-5- -.} 0% homok szükséges.
A durva szemcsés mosott, nyirkos sóder egymagában igen alkalmas
broméliák gyökereztetéséhez. A finom szemcsés bányahomok minő­
sége igen változó, céljainknak ritkán felel meg. Ha használjuk, célsze-
rű többször erélyesen átmosni, és a vízben lebegő részeket leönteni.

Tőzeg Az évszázadok alatt lerakódott, korhadó tőzegmohából és a vegyes

lápterületekről kitermelhető tőzeg rugalmas, laza, rostos szerkezeté-
nél és savanyú vegyhatásánál fogva kedvelt ültetőanyag. A dísznö-
vénytermesztésben tápanyagokkal dúsítva igen elterjedt, és a gyökér-
képződés szempontjából valóban a legkedvezőbb anyagok egyike.
A különböző helyekről és vidékekről kitermelt tőzegfélék rostszerke-
zete, vegyi összetétele és használhatósága azonban nagyon különbö-
ző. A nálunk is nagyobb mennyiségben található, lápos mocsárvidé-
kekről származó tőzeg nem alkalmas termesztőközeg. A tőzeglápos
területen keletkezett tőzegek azonban (mint amilyen nálunk a dunán-
túli osli vagy a külföldi, jó tőzegtelepekről kitermelt kertészeti tőze­
gek ("Weisstorf', .Peat" és a Szovjetunióból importált Sphagnum-
tőzeg) valóban ideális ültetőanyagok. Laza, levegős szerkezetűek,
erősen savanyú kémhatásúak, hosszú időn át képesek a kemény vizek

91
 lágyítására, savanyítására, mészmegkötésre, amellett a vízvisszatartá-
suk is igen jó, nem korhadnak, aránylag olcsón, nagy tételben besze-
rezhetők, ezért nagyüzemi felhasználásra alkalmasak. Tápanyagsze-
génységük és túlzott savanyúságuk miatt a tőzegeket mésszel és las-
san oldódó műtrágyával keverik. A talajszerkezet igénye szerint dur-
vább darabkákra vagy finom rostokra szétszedve használják. Nagy-
üzemi Phalaenopsis- és Cyn1hidiuln-termesztésben egymagában is be-
vált, és a broméliafélék keverékében többnyire 20---60/~:-ban ilyen fe-
hér tőzeg használatos. Az egymagában, illetve habosított poliuretán-
nal kevert tőzeget szénsavas mésszel és tápanyagokkal kell dúsitani,
és később is rendszeresen kell műtrágyázni.

Gyepszintfóld Tápanyagigényes, talajlakó, dús gyökerű orchideák, valamint a

Cymbidiumok, egyes Paphiopedilumcs: és más fajok levegős termesz-
tőközeg-keverékében igen előnyös az agyagos talajról származó, egy
évig tárolt gyepszintföld. Ez a lényegében évtizedek során kialakuló,
dús fűgyökérzettel behálózott közeg kellően levegős és tápanyagdús,
és mint darabos szerkezeti elem igen hosszú időn át biztosítja a nö-
vény táplálását. Az eredetileg talajlakó orchideák ezért kedvelik ter-
mesztőközeg-keverékükben az agyagos gyepszintföldet. Ha jó gyep-
szintföldet akarunk magunknak beszerezni, akkor érintetlen hegyi ré-
tekről vagy füves legelőkről vágiunk ki S-6 cm vastag, összefüggő
gyepkockákat ott, ahol az agyagon csak alacsony, kúszó fűfélék ta-
nyáznak. A gyepkockákat felfordítva egymásra rétegezzük, gúlába
rakva tároljuk, míg a növényzet és az esetleg belekerült állati kárte-
vők elpusztulnak. Ezután diónyi vagy ennél kisebb-nagyobb dara-
bokra szabdaljuk szét, majd a beleültetendő növény igényének meg-
felelően kéreggel, tőzeggel, műanyaggal vagy egyéb anyaggal kever-
jük.
Hasonló célra alkalmas a savanyú havasi rétek Erika-félékkel átszőtt
talaja, az ún. hangaföld. Ilyent azonban hazánkban nem nagyon
találunk.

Adalék anyagok és Mészkőzúzalékotelsősorban a túl savanyú talajokhoz és a mészked-

tápanyag-kiegészítés
velő növények talajába keverünk. Gyökérképződéstserkentő hatású.
Durvább mészkőzúzalékkala cserepeket alsó harmadukig töltjük fel,
egymagában vagy barnaszénnel keverten. Termesztőkőzeg-keverék­
hez - különösen levegős, apró szemcsés kéregkeverékhez - a rend-
kívül könnyű perlitszemesék használhatók. Az iparban és az építé-
szetben is használt könnyű, szivacsos perlit kertészeti célokra alkal-
mas, szemcsés formája jó levegőztetőanyag.
Mészkerülő növények keverékéhez egyes országokban előszeretettel
alkalmazzák a friss vulkánkitörések után megszilárdult könnyű, ha-
bos láva összetört darabkáit. Egyes vidékeken más, előnyösnek talált
kőzetfajtát (Bimmstein), esetleg kokszdarabokat használnak. A jövő

92
a szervetlen, légtartó, nem korhadó műanyagoké. Külföldön elter-
jedt, igen jól bevált egy Blaton nevű, golyó formájú, mészszegény
anyagból hevítéssel puffasztott, mogyoró nagyságú, szemcsés építési
segédanyag.
A műanyagok szerkezetet tartanak. 10 kg habosított poliuretán, po-
lisztirol műanyag kb. 1m3 , így térfogatánál fogva rugalmas, légtar-
tásra a legalkalmasabb, nem bomló alkatrész. Durva reszelékben jó
keverék anyag a csomagolásra is használt hungarocell.
Fontos tápanyagokat ad le a csontliszt, amely ipari termékként besze-
rezhető, de tapasztalatom szerint a durva, darabos keverékekben ré-
gi, kiszáradt csontok összetört darabkái inkább megfelelnek. A csont
bőven tartalmaz meszet és foszfort. A rátapadó gyökerek fokozato-
san kapják a lebomló csontból ezt a két fontos anyagot.
Tartós nitrogénforrás a szaruforgács, amely pata- vagy szarvtörme-
lékként kerülhet a keverékbe.
A közegek tápanyagszintjét műtrágyákkal egészítjük ki. A vegyi nit-
rogénforrások közül az ammónium-nitrát, a kálium- és a kalcium-
nitrát, a foszforutánpótlásra a szuperfoszfát használatos, ezeknek
mindkét összetevőjük fontos tápanyag. Káliumforrásként a kénsavas
kálium és a kálium-nitrát alkalmazható. Minden nyomelemet tartal-
maz a szénpor.
A kiegészítő anyagok általában az alapvető tápanyagszükséglet foko-
zatos kiegészítésére szolgálnak, tehát ezeket gyakran még ki kell egé-
szíteni a fémnyomelemekkel (amennyiben műanyagokat vagy nem
természetes, szerves keveréket használunk). A rezet legegyszerűbben
réz-szulfátként, a molibdént bármelyik vegyületében pótolhatjuk.
A vasat, a magnéziumot, a cinket egyaránt kelát formában a legelő­
nyösebb adagolni, mert ebben a kötésben még lúgos talajból is felve-
szi a növény, míg más kötésben a mész akadályozza felvételüket.
A felsorolt adalék anyagok összességükben is legfeljebb az ültetőkö­
zeg 2-3%-át jelentik, amelyből a mészforrás és a nitrogénforrás, va-
lamint a szénpor százalékos, a fémes nyomelemek pedig csak ezrelékes
mennyiséget képviselnek. Nagyobb mennyiségű termesztőközeg ösz-
szeállításakor célszerű a kiegészítő anyagok nyomelemkeverékét kü-
lön elkészíteni és minden 50-100 liternyi ültetőközeg-keverékhez
egy-egy csészényit hozzáadva belekeverni. A pontos arányokat nehéz
meghatározni, növényfajonként is, keverékenként is változik a szük-
séglet. Nem érdemes azonban sem az adalék anyagokat nagyvona-
lúan elhagyni a keverékből, sem azok mennyiségét vegyes növényál-
lományban "túlprecízkedni". Nagyüzemek monokultúráiban viszont
a pontos, folyamatos talajvizsgálat és tápanyag-utánpótlás elenged-
hetetlen.

93
Termesztó'közeg- A felsorolt alkatrészeket számtalan összeállításban alkalmazzák a
keverékek kertészetek, és nagyon sokféle javaslatot találhatunk az irodalomban,
amelyekkel egyesek kitűnő, mások kevésbé jó eredményt értek el.
A növények fajonkénti ismertetésekor kitérek a javasolt keverékre és
ültetésmódra.
Egyes fajok a puszta kérgen is jól megkapaszkodnak, a legtöbb epifi-
ta viszont olyan közeget igényel, amelybe a gyökerek behatolhatnak,
tehát levegősnek, rugalmasnak és jó vízáteresztőnek kell lennie,
ugyanakkor megfelelő víztartó képességgel is rendelkezzen. Aránylag
kevesebb a talajlakó orchidea és bromélia, de ezek is hasonló szerke-
zetű közeget kívánnak, és nem földet. Általánosságban azt mondhat-
juk, hogy háromféle alapkeverékre van szükségünk. Az egyik a jelleg-
zetes ep ifita orchideák, a másik a sziklákon vagy talajon termő orchi-
deák, a harmadik pedig broméliák ültetésére alkalmas. Ezen belül
még ismertetésre kerül jó néhány változat is, elsősorban azért, hogy
az olvasó könnyebben választhasson a beszerezhető anyagok közül,
illetve az edény (cserép, műanyag, kosár stb.), az öntözővíz, a kör-
nyezet klímája, páratartalma stb. szerint változtathasson az összeté-
telen. (Az amatőr néhány cserép növényének megvásárolhat olyan al-
katrészeket, keverékeket, amelyet kertészeti nagyüzem gazdaságossá-
gi okból nem használ, vagy ami nagy tételben nem hozzáférhető.)
A keverékekben az egyes anyagok és arányuk változtatható, ehhez
azonban a következő szempontokat vegyük figyelembe:
- fontos a légtartó, lazá, rugalmas és tartós, a gyökérzetnek rögzü-
lést biztosító szerkezet (páfránygyökér, kéreg, műanyag stb.);
- célszerű nedvességtartó, pH-kiegyenlítő elemet (pl. tőzegmohát
vagy hasonló anyagot) bekeverni, és végül
- sovány keverékbe tegyünk lassú lebomlású, híg össztápanyagot
adó alkatrészt is (pl. bükklombot, szaruforgácsot, műtrágyakeveré­
ket stb.).

Orchidea- 1. Standard páfránygyökér-keverék

termesztó'közeg-keverékek

a) 3 rész páfránygyökér, 2 rész Sphagnum-moha, 1 rész bükklomb, 1

rész műanyag
b) 3 rész páfránygyökér, 2 rész fenyőkéreg, 2 rész Sphagnum-moha,
1 rész bükklomb
c) -1 rész Polypodium, 1 rész Sphagnum, 1 rész fenyőkéreg +
0,2-2% adalékanyag-keverék

2. Kéregkeverékek

a) 2 rész durva fenyőkéreg, 2 rész apró fenyőkéreg, 0,5 rész darabos

faszén, 0,1 rész sóder

94
hj kéregdarabok vegyesen + 10% faszén, 10% műanyag, 0,3% mű­
trágyakeverék
c j 3 rész kéreg, l rész műanyag, l rész moha, 0,5 rész faszén

3. Tőzeges közegek Phalaenopsis és más orchideák ültetéséhez

aj 1000 l kertészeti (Sphagnum) tőzeghez 3 kg szénsavas mész, 2 kg

nyomelemeket tartalmazó műtrágyakeverék + lazító műanyag
h j 700 l . Sphagnum- t ő ze g , 200 l kéreg, 100 l darabos faszén, 3 kg
szénsavas mész, l kg lassan oldódó műtrágya, 100 l műanyag

4. Tápdús ültetőanyag félepifiták számára (Cymhidium, Coelogyne,

Lycaste stb.)

aj l rész durva tőzeg, l rész gyepszintföld, l rész műanyag, 0,3 rész

durva sóder
hj 2 rész páfránygyökér, 2 rész korhadó bükklomb, l rész gyepszint-
föld, l rész moha + műanyag forgács

5. Keverék ágra vagy kéregre felkötött, kis termetű orchideák számára

3 rész Polypodium, l rész Sphagnum vagy erdei moha

6. Hidrokultúrás tartáshoz és tápláláshoz alkalmas keverék

l rész polisztirol hab, l rész Sphagnum vagy 3 rész műanyag, l rész

nem korhadó, nedvtartó adalék

7. Kertészetekhen az olcsón, nagy mennyiségben beszerezhető anya-

gok kerültek előtérbe. A Sasad Tsz-ben a legtöbb orchideát csak fe-
nyőkéregbe ültetik. A szombathelyi Kertész Tsz szovjet Sphagnum-
tőzeg, fenyőkéreg és műanyag keveréket használ Y.,- 13 arányban.
Nem egy külföldi kertészetben műanyagot (pl. égetett, granulált
agyag keverékét) használnak

8. Talajlakó orchideák keverékei (Paphiopedilum, Phragmipedilum,

idősebb kiültetett Phalaenopsis stb. számára)

a j 7 rész finom kéreg, 5 rész durva kéreg, 2 rész perlit, 1 rész stiro-
mull műanyag hab, l rész szemcsés faszén, 0,5 rész durva sóder
. (folyami homok) + mintegy 1-3% adalék tápanyagkeverék
h j 3 rész páfránygyökér, 2 rész moha, l rész bükklomb
c j 2 rész páfránygyökér, 1 rész moha, l rész darabos gyepszintföld, l
rész darabos műanyag

95
Bromélia- Az orchideák termesztésére alkalmas keverékek valamennyi bromé-
termesztó'közeg-keverékek
liának megfelelnek, sőt, ha az orchideák átültetése után feleslegessé
vált, összegyűjtött, már használt, majd fertőtlenített közeget kb. fele
arányban bükklombbál. fenyőtűvelés - ha nem elég levegős - ke-
vés műanyag forgáccsal javítjuk, ismét használható lesz broméliák
beül tetésére.
l. Standard keverékként l rész fenyőtű, l rész bükklomb és l rész mű­
anyag keverékét használhatjuk. Legjobb a lucfenyő még el nem kor-
hadt avarja, vagy a hosszú tűlevelű erdei- és feketefenyő kissé korha-
dó avarszőnyege. Legalkalmasabb a több fenyőféle lehullott tűiből és
ágdarabjaiból készített keverék. A bükklombból az előző évi félig
korhadó, még darabos anyag jobb, mint az egészen friss, vagy a régi,
ami már kissé földszerű. Műanyagból a tartásmód szerint adhatunk
Y3részt vagy jóval kevesebbet.
2. Jól bevált a következő keverék is: 2 rész tőzeg (mésszel és póttáp-
anyaggal), 2 rész kevert lomb, l rész műanyag. A tőzeg aránya a lehe-
tőségek és a tapasztalatok szerint növelhető vagy csökkenthető. Ha a
keverékben lényegesen több a tőzeg, a broméliáknak később is több
trágyát, illetve műtrágyát kell adni.
3. Megfelelő közeget készíthetünk l rész fakéreg, l rész fenyőtű és l
rész bükklomb keverékéből is. Természetesen ehhez is célszerű ada-
lék anyagokat adni, tehát kevés homokot, kevés faszenet és némi táp-
anyagkeveréket (szaruforgács, csont stb.). A hasonló tulajdonságú al-
katrészek itt is helyettesíthetők egymással.
4. Cryptanthusok számára kiváló keverék: 2 rész lucfenyőtű, 2 rész
vörösfenyőtű, l rész bükklomb, l rész apróra tört fenyőgally vagy kis
szemcsés fenyőkéreg, l rész Sphagnum moha vagy erdei moha. Ezt a
keveréket is ajánlott műanyagreszelékkellazítaniés tápanyaggal dú-
sítani, sőt adhatunk hozzá szárított szarvasmarhatrágyát, kb. 10%
mennyiségben.
5. Ágra felkötözött broméliák közegéül használható Sphagnum mo-
ha önmagában vagy friss erdei moha, ilyenkor rendszeres híg műtrá­
gyaoldattal kell a növényeket táplálni. Alkalmas közeg a felkötözés-
hez egy darab élő mohás Polypodium-párna is.

Az ültetés, Az ültetéshez - a szükséges edények, anyagok, keverékek előkészíté­

átültetés módja sén kívül - 24 órával előbb gondoskodnunk kell az ültetőkeverék
megfelelő nedvesítéséről is. A közeg nem lehet sem száraz, sem vizes.
Gyengén nyirkos, rugalmas, jól hajlítható állapotban megfelelő, de
összenyomva se csepegjen belőle víz. Az átültetésre alkalmas idő­
pontban átvizsgáljuk növényeinket, kiválogatjuk az átültetésre szoru-
lókat, különösen azokat, amelyek kinőtték az edényt vagy közepük
tönkrement, összeesett. A kikészített töveket úgy emeljük ki csere-
pükből vagy a kosárból, hogy minél kevesebb ép gyökér sérüljön
meg. Ha száraz a tő, a kiemelés előtt rövid időre vízbe mártjuk, majd

96
-25. kép. Átültetendő Catt-
leya. (A gyökérfejlődés
már megindult - túlzot-
tan is - , jobb lett volna
két-három héttel előbb ül-
tetni.) Az új gyökereknek
nincs már helyük, az új
hajtás is túlérne a cserép
szélén. A kikészített na-
gyobb cserépben már ben-
ne van a darabos mű­
anyag vízelvezető réteg

kb. 1 órát várunk, így a szorosan az edény falához nőtt gyökerek óva-
tosan ütögetve, lefejthetők. A "telegyökerezett" növényt legköny-
nyebb úgy kiemelni, ha fejre állítjuk, és a cserép peremét az asztal szé-
léhez ütögetjük. Ha így sem jönne ki, törjük szét a cserepet, illetve
szétvágva a léceket, bontsuk szét a léckosarat. A kiemeit növény gyö-
kérlabdáját megvizsgáljuk, ha rugalmas, nem tömörödött össze, csak
lerázzuk róla a könnyen leváló részeket. Amennyiben összetömörö-
dött, akkor a felesleges közegrészeket a holt gyökerekkel együtt pró-
báljuk meg kikaparni. Ha ez nehezen megy, a gyökereket vízbe márt-
va, mossuk ki a használhatatlan, összetömörödött, régi közeget.
A szabaddá vált gyökereket átvizsgáljuk, majd tiszta, éles késsel vagy
metszőolló val minden elhalt gyökeret, kiöregedett, elhalásra hajla-
mos, régi szárgumót eltávolítunk. A vágóeszközöket használat előtt
100 "C feletti hővel vagy erős vegyszerrel (trisó, glutar-aldehyd stb.)
fertőtlenítsük, és a vágásfelületeket faszénporral szórjuk be.
Ahhoz, hogyatovakúszó nagyobb növények kisebb edényben elfér-
jenek, annyi régi szárgumót válasszunk le szaporítás céljára, ameny-
nyit a növény legyengülés nélkül elbír, de sose hagyjunk kevesebbet,
mint négy (kivételesen három) jól fejlett hajtást, mert különben csök-
ken a virágzás és gyengébb lesz az új hajtás. A lemetszett (ún. hátsó)
részt mohára helyezve fólia zacskóban felfüggesztjük, s ha az alvósze-
mek kihajtanak, új növényként beültetve neveljük tovább.

97
26. kép. Cattleya átültetés
közben. A cserép kéthar-
madáig van ültetőközeg .
A bal kéz a tövet középen,
a kellő magasságban rög-
zíti. Ajobb kézzel oldalról
tömjük a további keveré-
ket, vigyázva a gyökerekre

Ha a több irányban hajtó, nagyobb növény közepe elpusztul, és a nö-

vény magától szétválik - mint ahogy ez pl. a Paphiopedilumok eseté-
ben 3-4 évenként, a Cattleyák esetében 4-5 évenként, a Cymbidiu-
mokéban 5-6 évenként bekövetkezik _o, akkor a gyökérlabdát a
hozzá tartozó résszel óvatosan fejtsük szét, és a két-három szétválasz-
tott növényt ültessük külön edénybe, így állományunkat szaporítjuk.
Az új edény akkora legyen, hogy a legrégebbi szártagot a cserép szélé-
.hez nyomva a friss hajtás kb. a cserép vagy a kosár közepére kerül-
jön. A cserép alsó harmadát a jó vízelvezetés és alsó levegőzés végett
töltsük fel műanyag törmelékkel vagy cserépdarabokkal. Léckosár-
banerre nincs szükség, itt alulra fakéregdarabokat rétegzünk. A víz-
elvezető réteg fölé 2-3 ujjnyi termesztőközeg-keveréket préselünk,
majd bal kezünkkel megfelelő magasságban tartva elhelyezzük az
előkészített növényt. (A gyökérlabda nélküli növény előkészítése a
következőképpen történik: a gyökerek közé egy maréknyi összegyúrt
közeget szorítunk, s ezt friss keverékkel vesszük körül, majd nagyobb
labdává alakítjuk.) A megfelelő magasságban tartott gyökérlabda és
a cserép között a hézagot oldalról fokozatosan feltöltjük termesztő­
közeggel, miközben olyan szorosra nyomkodjuk, amennyire csak ujj-
nyomással össze tudjuk préselni a nyirkos, rugalmas keveréket. Ha
durván szemcsés keverékbe ültettünk, célszerű a közeg felszínét lazán
beborítani tőzegmohával vagy friss erdei mohával.
Szakszerű ültetéskor sem a gyökérvégek, sem a törékeny új hajtások

98
nem sérülnek meg, az alvószemeket, valamint a tovakúszó szárat a
közeg nem takarja, a növény új helyén magától megáll. A jobb rögzí-
tés végett azonban célszerű a szárgumókat az edénybe tűzött botocs-
kához, hasított nádhoz, üvegbothoz vagy dróthoz hozzáerősíteni.
A növény felálló léggyökereit (ha vannak) semmiképp se kényszerít-
sük a közegbe, azok jobban érzik magukat a fényben és a levegőn.
A közeg felszínével érintkezhetnek, később esetleg bele is nőhetnek,
de ha kényszerítjük, megfulladnak.
A monopodiális (köralapos vagy főtengelyes) növekedésű orchidea-
fajok (Vanda, Phalaenopsis, Angrecum, Vanilia stb.) sok léggyökeret
fejlesztenek, az előbb elmondottakat tehát feltétlenül vegyük figye-
lembe átültetésükkor. Ezeket a fajokat viszont mindig az új edény kö-
zepére ültetjük, hiszen csak egy tengelyen felfelé növekednek.
Amennyiben ritkábban ültetjük át növényeinket, célszerű a réteges
ültetésmódot alkalmazni. Ez sok epifitának megfelel. Ilyenkor a leg-
alsó réteg jó vízáteresztő műanyag vagy cseréptörmelék legyen. Erre
kerül az a tápdús réteg (szárított marhatrágyából, szaruforgácsból,
csontlisztből, esetleg bükklombból és agyagból, valamint egyéb lazító
alkatrészekből összeállított keverék), amelybe a növény belegyökere-
sedik. A következő levegős réteget kéreg- és faszéndarabkákból, páf-
rányrostból és műanyagból készült keverék alkotja. Végül a takaró-
réteg moha legyen.
A sok nedvességre különösen érzékeny orchideák és broméliák (Til-
landsia ) életben maradásának legbiztosabb módja a párás környezet-
ben tartott növények felkötözése puszta kéregre vagy ágra, gyökérre.
Ehhez azonban a későbbiekben tápanyag-utánpótlásra (műtrágyá­
zásra, hozzáültetésre vagyis közegkiegészítésre) van szükség. Igen jó
megoldás az ún. alátétes felkötözés. Ilyenkor a növényt faágra, kéreg-
darabra, parafára vagy préselt rostlapra, esetleg hungarocell lapra
erősítjük, gyökereinek pedig páfránygyökérből és mohából vagy toll-
szárvékony ágakból, vagy két kéreg közé szorított közegből fészket
készítünk. A kötözőanyag nem rozsdásodó, vékony bronz- vagy
rézdrót, műanyag fonál, horgászzsinór, szétbontott nylon harisnya
stb. lehet.
Átültetés után kb. két hétig az orchideák a szokásostól eltérő kezelést
igényelnek: ilyenkor a levegő páratartalma 100%-os, az ültetőközeg
egyenletesen nyirkos legyen (de nem vizes!), vagyis annyi nedvességet
kell tartalmaznia, hogy a növények két hétig kibírják öntözés nélkül.
Ez alatt az idő alatt csak finoman permetezzük a lombot, árnyékos,
párás, meleg helyen napjában kétszer-háromszor ködpermettel fel-
üdítve tartjuk őket. Amikor látjuk, hogy a gyorsan növekvő új gyö-
kerek megnyúlnak, sőt kezdenek a talajba behatolni, fokozatosan el-
kezdhetjük az öntözést, később a műtrágyázást, és a növényeket vilá-
gosabb, szellősebb állandó helyükre helyezzük át.

99
HozzáüItetés A még ép támaszú és gyökérzetű felkötözött növényeket, valamint a
(közegkiegészítés)
még rugalmas keverékben fejlődő (pl. az élő páfrányokkal összeülte-
tett, kifogástalan közegben élő) orchideáinkat még akkor se szedjük
szét, ha túlságosan megnőttek, akár 8-10 részre oszthatók volná-
nak. Ilyenkor ajánlatos csak a közegüket kiegészíteni. Minél keve-
sebbet bolygatjuk a tövet, minél nagyobb a természetes élettere és tar-
taléka, annál bőségesebben virágzik. Aki tehát sok és szép virágot
akar, igyekezzen a szétszaggatott, apró növények helyett nagy töve-
ket nevelni, és a régi tőhöz csak új anyagot hozzáültetni. Erre több
gyakorlati megoldás is kínálkozik:

aj Az érintetlenül hagyott régi edényt vagy cserepet megfelelő ma-

gasságban egy jóval nagyobb edénybe állítjuk úgy, hogy alulra vízve-
zető réteget rakunk és a két edény közötti hézagot friss közeggel tölt-
jük ki. Ez megoldható akkor is, ha pl. cserepet léckosárba helyezünk
át, vagy kisebb cserepet lyuggatott műanyag kosárba teszünk.

bj A régi edény vagy cserép érintetlenül marad, de a szélén tovanövő

új hajtás részére új közeggel töltött edényt helyezünk mellé úgy, hogy
az új hajtás abba gyökerezzen bele, és abban folytathassa növekedé-
sét. Ez szögletes edények esetében egyszerűbb, de cserepekkel is lehet-
séges. A két edényt lehetőleg egymáshoz rögzítsük és 1-2 éven át
együtt hagyjuk. Ez alatt az idő alatt az új hajtás az új edényben meg-
erősödik, jól begyökeresedik. Utána a régirőllevágva az új növényt
külön neveljük tovább, az alvó szemekből már kihajtó régi növény-
rész pedig átültetésre kerül.

cj A régi közeget is és az edényt is meghagyjuk, de a tápanyag pótlá-

sára és kiegészítésére a felszínét néhány centiméter vastagságban élő
Polypodium páfránypárnával borítjuk vagy élő erdei mohával, esetleg
bükklomb és moha keverékével fedjük. Tehát lényegében csak felfelé
magasítjuk az új tápdús közeget. Könnyebb az új anyagot elhelyezni,
ha az edény pereme mentén 5-10 cm hosszúságú ágacskákat vagy ké-
regdarabokat tűzünk le és ezekkel megmagasítjuk az edényt. Különö-
sen alkalmas ez a közegpótlás az egytengelyű Vanda, Aerides, Phalae-
nopsis stb. fajok esetében.

d) A régi edényt a gyökérlabda és a közeg bolygatása nélkül lebont-

juk (pl. az agyagcserepet kalapáccsal szétütögetjük, a műanyagot
szétvagdossuk, de azokat a részeket, ahol a gyökér hozzátapad, rajta
hagyjuk), majd elhelyezzük egy nagyobb új edénybe vagy kosárba, a
hézagot pedig új ültetőanyag-keverékkel töltjük ki. Hozzáültetés
után változatlan helyen, változatlan módon tarthatjuk növényeinket,
nem úgy, mint a megbolygatott gyökerű, frissen átültetett, külön ke-
zelendő példányokat.

100
Broméliák ültetése Aki a sokkal kényesebb és változatos igényű orchideák termesztőkö­
és átültetése zegével, ezek összetevőivel, szerkezetével megismerkedett, annak
nincs gondja a broméliákkal. Ezek is fán lakó növények, termesztő­
közeg-igényük hasonló, de sokkal kevésbé kényesek rá. A drótsze-
rűen kemény gyökerek kedvezőtlenebb viszonyokat is elviselnek, és
elsősorban a növény rögzítésére, megkapaszkodására szolgálnak.
A tápanyagfelvételben a friss, élő gyökereknek van szerepük. Az ere-
deti termőhelyi viszonyoknak megfelelően a termesztőközeg szerke-
zetével szemben a legfontosabb követelmény, hogy laza, levegős le-
gyen, és ezt a tulajdonságát 1-2 éven át megtartsa, ne essen össze,
emellett savanyú kémhatása az ismételt öntözések ellenére is megma-
radjon. A legtöbb bromélia ugyanis 4-5 pH-jú ültetési közeget kí-
ván. Ilyen a bükklomb, a tőzeg, a fenyőtű keverékének kémhatása.
Ezzel egyúttal jellemeztük a broméliaközegek szokványos összetéte-
lét. Készítésükkor kevéssé korhadt bükklombot, fenyőtűket, tőzeget,
fakérget és habosított műanyagot keverünk össze egyenlő arányban,
ezt lehetőleg egészítsük ki lassan oldódó tápanyagokkal, pl. csont-
liszttel, szaruforgáccsal, vagy az orchideákhoz használatos tápanyag-
keverékkel, műtrágyával. A legtöbb bromélia jól tűri a közegbe ke-
vert száraz, érett marhatrágyát is.
A fiatal növénykék számára előnyösebb az apróbb szemcsékből álló,
rugalmas közeg, míg az idősebb broméliák jobban érzik magukat a
durva szemcsésben.
Az ültetőedényt ugyanolyan szempontok alapján választjuk ki, mint
az orchideákét, vagyis inkább lapos, mint mély cserepeket haszná-
lunk. A cserép alsó harmadát jó vízelvezető és megfelelő alsó szellő­
zést is lehetővé tevő cserép- vagy műanyaghab-darabokkal töltjük fel.
Az ellevegőtlenedett közegben a broméliafélék mélyebben elhelyezke-
dő gyökerei elhalnak, és ezzel egyidejűleg a talajfelszínen körben új
gyökérkoszorú képződik, mely nem hatol be a levegőtlen közegrész-
be, hanem felette helyezkedik el. Ezt sose várjuk meg, hanem a közeg
szerkezetének állapotától függően időben ültessük át a növényt. Az
átültetésre a broméliák kevésbé érzékenyek. Ha a régi közeget leráz-
zuk, s az újba ugyanolyan mélységig - vagy kissé mélyebbre - szo-
rosan beültetjük, különösebb nehézség nélkül tovább fejlődnek. Az
átültetés bármikor, még bimbós, virágos állapotban is elvégezhető.
A legtöbb broméliának aránylag kicsiny a gyökérkoszorúja, tehát
aránylag nagy méretű növény is jól érzi magát kis cserépben, az át-
ültetéshez ritkán kell lényegesen nagyobb cserepet választani.
Két olyan csoport van a broméliák körében, amelyeknek eltérő az ül-
tetése. Az egyik a majdnem gyökértelen Tillandsia nemzetség. Ezeket
általában vagy kis ágra, kéregdarabra, vagy két kéregdarab közé erő­
sítjük, s páfránygyökérbe vagy néhány centiméter hosszú tuja- vagy
fenyőágacskákból készített és összekötözött köteg közepébe ülte-
tünk. Kevés drótszerű gyökerük főleg csak kapaszkodásra szolgál.

101
 A másik csoportot az erdőtalajon, tuskókon lakó Cryptanthus nem-
zetség képviseli. Ezek a felülethez közel szélesen, laposan szeretnek
gyökerezni. Nevelésükhöz legelőnyösebb a lapos szaporítóláda vagy
cseréptál, amelyet 3-4 cm magasan töltünk meg termesztőközeg-ke­
verékkel.

Szaporítás házilag, sarjleválasztás, tőosztás

Az orchideák és broméliák tömegesen ivarosan, azaz a magvetéssel

szaporíthatók. Ez azonban többnyire bonyolult laboratóriumi felsze-
relést igényel, hosszadalmas, emellett a növénykedvelőnek nincs
szüksége nagyszámú növényre. Viszont a legtöbb orchidea és minden
bromélia szaporítható ivartalan úton is: sarjak leválasztásával vagy
tőosztással. Az értékes mutációk, a tarka levélváltozatok vagy a ter-
méketlen hibridek csak ivartalan úton tarthatók fenn és szaporítha-
tók el. Vegetatív szaporítással csupán korlátolt számban - és nem is
gyorsan - "sokszorosíthatók" növényeink, azonban "amatőr" szin-
ten ez igen érdekes, sőt egyetlen lehetséges módja az állomány fenn-
tartásának, új példányok nevelésének.

Orchideák Erre általában az átültetéskor kerül sor. A több tengelyen, szinpodiá-

ivartalan lisan növekvő Paphiopedilum stb. idősebb példányainak középső ré-
szaporítása sze lassan elpusztul, és néhány év múlva az oldalirányba növekvő haj-
tások maguktól szétválnak 2-4 részre. Átültetéskor csak az összefo-
nódott gyökérlabdából kell az egyes új példányokhoz tartozó gyöke-
reket óvatosan szétválasztva, húzogatva elkülöníteni. Igen nehéz a
Cymbidiumok gyökérlabdájának szétválasztása, a töveket szinte csak
erőszakkal és csupán a sűrűn összefonódott gyökerek jelentős részé-
nek feláldozásával lehet osztani, ami a következő évi virágzást rend-
kívül hátrányosan befolyásolja. Az összefüggő vízszintes, kúszó, fás
törzsű fajok (Cattleya, Laelia, Oncidium stb.) sugárszerűen elágazó
részeinek különválasztásakor olyan helyen metsszük át a szárat a kés-
sel vagy az ollóval, hogy minden új növényhez kellő számú szárgumó
tartozzon. Általában legalább három-, de inkább négytagú leveles
szárgumót hagyjunk együtt, így a szétválasztott egyedek továbbfejlő­
dése és virágzása megfelelő lesz.
Átültetéskor az idősebb növények felesleges, régi, de még élő szárgu-
móit eltávolítjuk. Ezek az összefüggő "hátsó" gumók (Rückbulba)
- ha van még a tövükön élő alvórügy - jól felhasználhatók szapo-
rításra, néhány év múlva regenerálódnak és virágoznak. Ha ilyen sza-
porításra készülünk, a vízszintes, kúszó szárat célszerű már az átülte-
tést megelőző év tavaszán félig vagy egészen átvágni ott, ahol majd a
hátsó részt leválasztjuk. Ilyenkor a levágott hátsó rész biztosabban
kihajt a gyökér bolygatása nélkül, és új hajtása is megerősödik.

102
 Ha az átültetéskor levágott "fölösleges" hátsó szárgumókat fólia
zacskóba, nyirkos mohára .helyezzük , és világos, meleg helyen felfüg-
gesztjük, néhány hónap múlva a nyugvó szem kihajt, s új gyökerek
kezdenek fejlődni. Ezeket új közegbe ültetve és tovább nevelve, sze-
renesés esetben már egy-két év múlva virágzóképes növényeink lehet-
nek.
Meg kell említenem egy általam alkalmazott, de alig ismert módszert.
Ha csak egyetlen gyökértelen szárgumónk van, állítsuk vízbe, és a vi-
zet ne cseréljük rajta. Az életképes gumó kb. fél év múlva rügyet fa-
kaszt, gyökeret hoz a víz alatt. A kellő fejlettség elérésekor beültet-
jük, néhány hétig fólia zacskó ban neveljük, majd mint fiatal növényt
tovább gondozzuk. Évek múlva új szaporulatnak örvendhetünk az
egyébként eldobásra szánt szárgumóból is.
Amikor egy nagyobb növény új hajtása túlnövi az edény szélét vagy a
felkötözött ágat, egy mellé tett új cserépbe vagy mellé kötözött kéreg-
re átnöveszthetjük az új hajtást. Az új termesztőközegben megka-
paszkodott gyökeres növényrészt vagy a következő évben, vagy csak
1-2 év múlva vágjuk le az összekötő szárról, és így nyerünk az anya-
növény mellett egy újabb példányt.
Számos orchidea különböző részein sarjat fejleszt. A Dendrobiumok
szárgumóinak végén és a szárgumótagok oldalán maguktól is fejlőd­
nek sarjnövények. Hasonlóan maguktól képződhetnek kis sarjak a
Calanthe és a Zygopetalum öreg szárgumóinak csúcsán, a vékony
szárgumós Epidendrumok virágszárán vagyaszárgumó oldalán, to-
vábbá néhány Phalaenopsis faj (Phal. lueddemanniana) virágszárán.

27. kép. Dendrobium pha-

laenopsis levélhónaljában
fejlődő új növény. Ezt
vagy hagyjuk továbbfej-
lődni az anyanövényen,
vagyaszárgumó hozzá-
tartozó darabjával együtt
levágva ülte tj ük, hogy az
új közegben kapaszkodja-
nak meg gyökerei

103
 Ezeket akkor emeljük csak le, ha jól fejlett a gyökérzetük is. Ha a
Dendrobiumok levéltelen, több éves szárgumóit levágjuk, egészben
vagy feldarabolva lefektetjük, vagy a Cymbidiumok öreg, levéltelen
bulbáit tőzegmohára helyezve, meleg, párás, zárt helyen tartjuk, ki-
hajtanak. A kis sarjak gyökérképződés után beültetve néhány év alatt
új növénnyé fejlődnek. A Macodes elvirágzott, megnyúlt szára lefek-
tetve minden szártagból új hajtást hoz, s ezek gyorsan meggyökere-
sednek. Csak megemlítem, hogy alkalmas vegyszerekkel virágszár-
darabkák is sarjhozásra kényszeríthetők. Különösen az értékes Pha-
laenopsis hibridek szaporítására alkalmazzák ezt a módszert.
Az egy tengelyen felfelé növekvő (monopodiális) léggyökeres orchi-
deák (Vanda, Aerides. Angraecum) , idős, megnyúlt Phalaenopsis, Va-
nilla fajok felkopaszodva az alsó léggyökerek közt maguktól is fej-
lesztenek oldalt néhány sarj növényt. Ezeket akkor választhatjuk le,
amikor már önálló gyökerük fejlődött. Gyorsabban szaporíthatók el
úgy, hogy a kellő számú léggyökérrel rendelkező felső részt átvágjuk,
új közegbe ültetjük. Az alsó részből - amelyen hagytunk még né-
hány levelet - rövidesen előtör két-három oldalhajtás, közülük
egyet az anyanövény gyökerén hagyunk tovább fejlődni, a többit
- már saját gyökérrel - kitörjük és önálló növényekként kezeljük.
A fiatal sarjak gondozása eltér az idős növényekétől : kevesebb fényt,
több párát, nagyobb meleget kívánnak, és nincs szükségük kifejezett
pihenési időre sem. Lehetőleg csak kis cserépben neveljük őket.
Gyakrabban, legalább évente ültessük át (amikor az edényt már ki-
növik), míg néhány év alatt virágzóképessé fejlődnek.

Broméliák Az anyatő elvirágzása után a broméliák maguktól is hoznak sarjakat.

ivartalan Ezeket vagy az anyanövényen hagyjuk, és csoportban neveljük, vagy
szaporítása leválasztjuk őket. Az újabb és újabb érdekes tarka levelű, csíkos vagy
háromszínű levélváltozatok, a különleges mutációk csak ily módon
szaporíthatók.
Az egyes broméliafajok változó módon különböző mennyiségben és
nem egyforma időben hozzák sarjaikat. Legtöbbjük csak elvirágzás
után hoz 3-4 sarjat, de vannak fajok (Vriesea imperialis, V. glutino-
sa, néhány Tlllandsia), amelyek már korán, virágzás előtt számos ap-
ró sarjat fejlesztenek a tövüknél. Némelyik (Vriesea splendens, Guz-
mania sanguinea) elvirágzás után csak egy sarjat nevel az anyanövény
tölcsérének középtengelyében. Ez az anyagyökerén, helyét elfoglalva
él tovább. Ezek a fajok csak úgy hoznak több sarjat, ha erre az első
sarj óvatos és ügyes kimetszésével kényszerítjük a növényt. Más bro-
méliák úgy késztethetők gyorsabb sarjképzésre, ha nem várjuk meg
virágzásukat, hanem roncsoljuk a fejlett növény közepét. Ilyenkor
megindul a sarjképződés.
A legtöbb bromélia a levélrózsa alsó részén vagy a legalsó levelek
hónaljában képzi a sarjakat. Mások (számos Neoregelia, Nidularium,

104
28. kép. Broméliafélék sarjképzése. A baloldali Neoregelia hosszan kinyúló fás száron, a középső Neoregelia spectabi-
lis sarja az anyatő közvetlen közelében, azzal összenőve fejlődik. A jobb oldali Aechmea orlandiana sarja mélyről előtö­
rő, görbülő, hosszú száron képződik. (Valamennyi sarj elérte azt a nagyságot, amikor le kell őket választani)

Aechmea) viszont 5-20 cm hosszan kinyúló, elfásodó száron, az

anyanövény től nagyobb távolságra fejlesztik ki sarjaikat. A Cryptan-
thus sarjai részben a belső levélhónaljakban fejlődnek, sőt egy idő
múlva maguktól kiemelődnek. Néhány Cryptanthus, C. bromelioides
és a C. zonatus a föld alatti gyökérszárból is fejleszt sarjat. A Tilland-
siák egy része - a Cryptanthushoz hasonlóan - minden levélhónalj-
ból képes sarj növény t nevelni, mások a tő oldalán körbesarjadzanak
és telepet képeznek. Egyesek (Tillandsiafilifolia, T. pulchella) viszont
csak a levélrózsa közepén hoznak egy, esetleg két, az anyatő gyöke-
rén továbbfejlődő sarjat.
A sarjakat általában akkor választjuk le, amikor érettek, gyökerüket
maguktól kezdik képezni. Minél tovább hagyjuk a sarjat az anyanö-
vényen, annál gyorsabban fejlődik ki. Sok bromélia (Billbergia) cso-
portosan, felnőtt sarjakkal együtt mutatósabb, mint az egyedül élő
példány.
A broméliák szára, töve igen életerős, s teljes levélelpusztulás után is
hozhat sarjakat. A Vrieseák és rokonaik a szár, a levéltölcsér közepé-
nek elpusztulása után is képesek a levelek hónalj ából és a levél törés-
vonalában képződő kalluszból sarjat nevelni. A növény intenzívebb
sarjképzésre késztethető, ha a már meglevő sarjakat korán leválaszt-
juk róluk. A gyökértelen, fiatal sarjat mindig leszorítva törjük ki,

105
29. kép. A teljesen levelét
vesztett, holtnak látszó
Neoregelia tő is képes még
négy új sarjat nevelni

hogy az anyanövény szárszövetéből egy kis rész a tövükön maradjon.

Semmiképpen ne vágjuk a majdan képződő gyökérkoszorú felett.
A leválasztáskor keletkezett sebfelületeket mártsuk be faszénporba.
Tudnunk kell azonban, hogy ha korán távolítjuk el a sarjakat, több
sarjat nyerünk, de lassabban fejlődnek.
Az idősebb, már gyökeres sarjakat végleges termesztőközegükbe ül-
tethetjük. A fiatalabbakat ne ültessük túl mélyre, kivéve azokat a fa-
jokat (Cryptanthus) , amelyek a száron végig oldalt gyökereznek.
A mélyre ültetett növény a levél tövén könnyen rothad.
A még gyökértelen sarjat ne ültessük a korhadó, végleges keverékbe,
hanem előbb várjuk meg a gyökérfejlődést. Ehhez vagy tiszta, mosott
sóderba dugj uk, esetleg tiszta vízbe állítjuk, és meleg, zárt, párás he-
lyen tartjuk gyökeresedésig (pl. Crypanthus), vagy ellenkezőleg: csak
mérsékelten meleg, kissé párás helyen, laza, száraz páfránygyökér-
ben, vagy légszáraz sóderban üveggel letakarva tartjuk mindaddig,
amíg a sérülés helye beheged, majd új gyökér fejlődik néhány hónap
alatt. Ez az utóbbi a biztosabb módszer.

Az epifiták elhelyezése a lakásban ablakpárkányon,

vitrinben vagy üvegházban

Otthonunk nélkülözhetetlen tartozéka a virág és az élő növény, de

ezek csak akkor díszítik a lakást, ha egészségesek, mutatósak, és bele-
illenek a környezetbe. Esztétikus elhelyezésükhöz nemcsak jó érzék-
re, hanem - jó kondícióban tartásukhoz - igényeik ismeretére és
technikai segédeszközökre is szükség van.

106
 A növényelhelyezésekor alapfeltétel, hogy kellő mennyiségű fényt
kapjon, ezért általában az ablak közelében az ablakpárkányra, virág-
állványra, vagy a szobában olyan helyre kerüljenek, ahol még "látják
az eget", ahol a természetes, esetleg mesterséges megvilágítás mellett
asszimilálhatnak. Éppen ilyen fontos a folyamatos gondozás, az ön-
tözés és a növény igényeinek megfelelő klíma. Sajnos a legtöbb mo-
dern lakásban télen olyan száraz a levegő, hogy az csak néhány, a for-
ró sztyeppeken élő, szárazságtűrő növénynek felel meg, mint a Sanse-
, vieriák és hasonló igényű fajok. Tölcsérében vízzel megél ilyen helyen
jó néhány bromélia is, megteremtve a saját mikroklímáját, és kifogás-
talanul fejlődik, virágzik. Az orchideákkal más a helyzet, ezeknek
megfelelő páratartalomra is szükségük van, s erről legalább abban a
kis térségben gondoskodnunk kell, ahol növényeinket együtt tartjuk.
(Ismerek ugyan több növénykedvelőt,aki évtizedek óta sikeresen tart
orchideákat ablakpárkányon, de igen sok szeretettel, igen gondos ke-
zeléssel éri ezt el.) A legtöbben előbb-utóbb keresnek valamilyen
üvegházat helyettesítő megoldást, ahol a páratartalom eltér a szobáé-
tól.

Technikai Tisztában kell lenni azzal, hogy egy kis területen - pl. egy szoba ab-
segédeszközök lakában, vagy akár egy kis üvegszekrénykében - nem tarthatók
és műszerek együtt a melegigényes ékszerorchideák a fényigényes Dendrobium
phalaenopsisszal és az állandó árnyékot, nedvességet és meleget kívá-
nó Phalaenopsisszal vagy a téli pihenőt igénylő mérsékeltházi Catt-
leyával, illetve a hidegigényes Odontoglossumokkal. El kell dönte-
nünk, milyen hő- és páraigényű növényeket tudunk és kívánunk tar-
tani, és csak ezek köréből válasszunk. Kár volna egy hosszú éveken át
nevelt növényt néhány hónap alatt elpusztítani tapasztalatlanságból
vagy figyelmetlenségből.
Fontos szempont az is, hogy kis területen több növény férjen el
együtt, és ezek harmonikusan és esztétikusan egészítsék ki egymást.
Például legyen köztük télen, tavasszal, nyáron és ősszel virágzó faj,
de olyan is, amelynek formája és lombja mindig ízléses keretet ad. Az
is lényeges követelmény, hogy kezdetben ne a legkényesebb növénye-
ken tanuljuk meg, mit és hogyan csináljunk, de ne kezdjük a növény-
tartást fiatal, fejletlen növénykékkel sem, mert ezek felnevelése sok-
kal körülményesebb, mint egy kifejlett, életerős példány gondozása.
A kellő fény, hőmérséklet, páratartalom s az egyéb feltételek megte-
remtésére, módosítására és ellenőrzésére elég változatosak a techni-
kai lehetőségeink, azonban mindig az adottságainkból induljunk ki:
van-e kertünk, van-e állandó meleg szoba vagy télen hűvös helyiség,
merre néznek az ablakok, milyen erős a napfény, mekkora teret tu-
dunk növényeink számára biztosítani, és mi az, amit pótolni, kiegé-
szíteni kell. A hőmérő, a nedvességmérő mellett érzékre és állandó tá-
jékozódásra van szükség. A közönséges elektromos fűtőkábel, egy kis

107
 ~

I I
I . I
Szélesített ablakpárkány,
rajta növény tálca J

ventillátor, párásító, automata kapcsolók, elhúzható fólia, könnyű

műanyag edényzet mind hozzásegít ahhoz, hogy aránylag egyszerű
eszközökkel megteremtsük az esetleg még hiányzó feltételeket.
Ablakpárkány. A szükséges fénymennyiséget növényeink leginkább
az ablakpárkányon vagy az ablak előtt felállított növényállványon
kaphatják meg. Sajnos a modern ablakpárkányok egyre keskenyeb-
bek, emellett az ablakok befelé nyílnak. Hátrányuk továbbá, hogy té-
len a leszálló hideg levegő túlságosan közvetlenül éri növényeinket,
éppen a cserepet és gyökereiket hűti leginkább. Az ablak alatt elhe-
lyezett fűtőtestekből feláramló meleg viszont túl erős. Célszerű tehát
vagy az ablak közelébe állítható virágállványt vagy az ablakhoz kap-
csolódó, szélesebb virágtartó párkányt készíttetni. Az eredeti és az új
párkány között hagyjunk hézagot, hogy az ablakról leszálló hideg le-
vegő a párkány alá folyhasson a padlóra, kikerülve a növényeket.
A szélesített párkány úgy is rögzíthető, hogy az ablak nyitását, a
szükséges szellőztetést ne zavarja, ne kelljen a növényeket leszedni,
áthelyezgetni, de úgy is kiképezhető, hogy az ablaknyitáshoz egészé-
ben elfordítható legyen. A virágpárkány ne összefüggő deszkából ké-
szüljön, hanem fa- vagy fémrácsból, amelyre - a növény szükségleté-
nek megfelelően - a cserepek alá vagy tányérokat, vagy homokos
víztartó kádat, tálcát helyezhetünk el.
A virágpárkány - éppen az epifiták elhelyezésére - jól kiegészíthető
ágra kötözött vagy kaspóba függesztett növényekkel. Erre a célra az
ablak felső szegélyéhez akasztóhorgokat vagy a függönytartóhoz ru-
dat, kampókat stb. erősíthetünk fel, ahonnan a növényeket alig lát-
ható erős műanyag fonalakon, horgászzsinóron vagy bronzdróton

108
különböző szintekbe függeszthetjük. Állíthatunk a párkányra vagy
az állványra elágazó fatörzset, vagy ún. epifitaágat, esetleg oldaltar-
tókkal ellátott fémrudat is. A több szintben egymás fölött elhelyezett
növények, köztük mélyen lelógó futókkal, ízlésesebb és változato-
sabb benyomást keltenek, mint ha az ablakpárkányon katonai sorba
állítjuk őket.
A déli fekvésű ablak nyáron a legtöbb növény számára túl meleg.
A déli napsütés az érzékenyebb leveleket elégetheti, a virágot megher-
vasztja. Ha van rá lehetőség, inkább keleti ablakban helyezzük el vi-
rágainkat, ez a legkedvezőbb, de a nyugati is jó. A déli ablakokhoz
árnyékolófüggöny szükséges, amellyel délelőtt 10 és délután 3 óra kö-
zött megvédhetjük növényeinket a káros közvetlen sugárzástól. Sok
árnyék tűrő növény az északi ablakban érzi jól magát. Egyeseket vi-
szont célszerű az év folyamán vándoroltatni, különösen a déli abla-
kokból, ahol télen nyugodtan elhelyezhetünk bármilyen fényigényű
- még árnyéktűrő - növényt is, de késő tavasztól ezek már árnyé-
kosabbat kívánnak. Több fajra jellemző, de a broméliák között külö-
nösen sok olyan akad, amelyik nemcsak eltűri a nyári tűző napot, de
csak teljes napfényben bontja ki szépségét, pompázó színeit. Ilyenek
a tarka levelű Billbergiák, a vörösre színeződő Neoregeliák. Külön
kell beszélni a télen fagymentes, de hűvös, világos helyet igénylő nö-
vények elhelyezéséről (ilyen sok, nyáron a kertben tartható magashe-
gyi orchidea is). Ezeknek jó helyük lehet a dupla ablakok között, kü-
lönösen a konyha- vagy a fürdőszobaablakban, esetleg a lépcsőház­
ban. Itt a hőmérséklet is megfelelő - bár nagy hidegben fagyveszé-
lyes - , és a két ablak között a páraviszonyok is kielégítőek. A pihe-
nő növényeket ilyen helyen öntözni is alig kell. Akinek nincs kertje,
de van erkélye, tavasztól őszig az erkély alkalmas részén helyezheti el
virágai t. Mindebből az is következik, hogy milyen fontos alakásunk
díszítésére kiválasztott néhány növény természetének, származási he-
lyének, igényeinek ismerete.
Növényállvány. Ahol az ablakpárkány kevéssé alkalmas a növények
elhelyezésére, vagy ahol növénypárkány odaerősítése nem megoldha-
tó, ott készítsünk egy- vagy többszintes növényállványt. Szélességét,
magasságát és formáját az elhelyezendő növények méretétől, számá-
tól függően, ízlésünk szerint alakíthatjuk ki. Felső emeletére néhány
mélyen lefutó ámpolnanövény kerülhet, a középsőre csoportosíthat-
juk a virágzókat, az alsó szinten tarthatjuk az árnyékkedvelő növé-
nyeket. Az állvány t lehetőleg fém- vagy favázzal rácsosan képezzük
ki. A függesztett növények mellett a rácsra kerülők alá alátétet, ho-
mokozott tálcát, víztartó kádat vagy takaró díszcserepet tehetünk,
efölött egy második rács a páraigényes növények elhelyezésére szol-
gál. A virágállvány tetején vagy oldalán apótvilágításhoz fénycső is
elhelyezhető, esetleg olyan ellenzővel felszerelve, amely az utca és a
szoba felé felfogja a zavaró fényt. A párkányvirágtartó és a virágáll-

109
 I I

Növényállvány lépcsőfel­
járóhoz kialakított rúdból

vány készítésekor egyaránt gondolni kell az öntözéstől és a párásítás-

tól lecsöpögő vízre. Tehát ahol nem [eltörölhető kő- vagy műanyag
padló van, oda helyezzünk el valamilyen vízhatlan anyagból padlóvé-
dő felületet.
Jól mutat egy növénycsoport kerámia tálban, kerámia kádban vagy
műkő edényben. Ezt akár a padlóra, vagy kissé megemelve a sarokba
vagy oszlopra az ablak közelében lehet felállítani. A széles tálakban
több növény jól megfér egymással. Miután ezeken nincs alul lefolyó-
nyílás, nem csepegnek, de fenyeget a túlöntözés veszélye, és rossz a
talaj átlevegőzése. Ezért célszerű az edény aljára lég- és víztartó tör-
meléket (összetört cserép-, kavics- vagy műanyagréteget) rakni, és

110
 erre helyezni a cserepes növényeket. A köztes teret közömbös, köny-
nyű anyaggal (tőzeggel, lombbal, műanyaggal, esetleg kaviccsal) tölt-
sük ki. A felszínét boríthatjuk mohával, vagy befuttathatjuk ala-
csony', kúszó növényekkel, pl. törpeszakállal (Helxine). Ha a növé-
nyeink bokrosodnak, terjeszkednek, vagy az egyik megcsúnyul, nem
kell az egész tálat újraültetni, bármelyiket kiemelhetjük, kicserélhet-
jük, vagy a térközüket tágíthatjuk.
Minél több növényt tartunk együtt, annál jobb mikroklímát alakíta-
nak ki maguk körül, különösen, ha megfelelő párologtatófelületet ké-
szítünk. A nyirkos sóder, a koksz stb. nagyobb felületen jól párolog-
tat, de a víztartó tálcára helyezett, felfordított virágcserepek is alkal-
masak erre a célra, mert jól szívják a vizet, és intenzíven párologtat-
nak. A párakedvelő növények a többszörös permetezés mellett azt is
meghálálják, ha egy - a szobalevegő és a növény tér közé húzható -
átlátszó függönnyel életterükben időnként megemeljük a páratartaI-
mat. Ez az aránylag egyszerű megoldás már átmenet az elkülönített
légterű virágablak, növényvitrin felé.
A gyűjteni kezdő növénykedvelő, a kényesebb, egzotikus orchideák
sikeres tartására vágyó ember egyre gyarapodó és egyre szebb növé-
nyeinek igyekszik a lehető legjobb körülményeket megteremteni.

Kiugró növényablak családi házban

111
A páraigényesebb növények elhelyezésére (XXIII. tábla) különböző
nagyságú, formájú akvárium, terrárium, bármilyen, párásan tartható
vivárium vagy nagyobb szobaüvegház, ablakkert készíthető a lehető­
ségtől és az igénytől függően. Kezdhetjük akár egy üveglappal leta-
kart kis üvegkáddal is, amelybe ékszerorchideákat teszünk, de kiala-
kíthatunk végül egy családi házhoz kapcsolódó amatőr növényházat
is. A sok ötletet és változatot legfeljebb néhány típussal és jó megol-
dások vázlatos ismertetésével lehet érzékeltetni.
Nagyobb tér kiképzésére alkalmas a kiugró vagy a lakásba benyúló
szélesített virágablak. Külső oldalán célszerű a dupla üvegezés, a la-
kás felé pedig vagy széttolható üvegtáblákkal, vagy átlátszó függöny-
nyel határolhatjuk el a teret úgy, hogy időnként a szoba részévé válik,
máskor pedig a száraz szobalevegőtől elkülönített, páratelt tér. A vi-
rágablakban igen sok növény fér el. Felállítható benne epifitafa. Fel-
ső részét célszerű fénycsöves pótmegvilágítással és nyitható felső szel-
lőzővel ellátni, alsó felében pedig pótfűtésre lehet szükség. Ezt vagy a
lakás fűtéséhez kapcsoljuk, vagy külön fűtőtestet szerelünk be. Ki-
sebb tér melegítésére automata kapcsolású villanyfűtés a legjobb.
A kiszélesített, növényekkel betelepített ablakkert kitűnő megoldás,
de nem egyszerű. Többnyire már a házépítés idején meg kell tervezni.
Készítéséhez hasznos információt nyújt NAGY B.-SZABADI G.-Szö-
RÉNYI B.: Ablakkert (1971) c. könyve. Lényege, hogy a két ablaküveg
közötti teret - a szobavitrinhez hasonlóan - kiszélesítjük, mélyít-
jük, ellátjuk párologtatóval, fűtéssel, világítással. A szobavitrinnel
szemben azonban az ablakkertben sokkal kedvezőbbek a fényviszo-
nyok. Eltolható üvegtáblákkal a szoba felől kezelhető.
Nagyobb növényállomány lazábban rendezhető el üvegezett erkélyen,
teraszon, világos verandán vagy a lakás előterében kiképzett télikert-
ben. Télikertnek nevezhető terület lehet egy aránylag szűk sáv vagy
lakássarok, vagy akár a lépcsőház is. Leginkább a családi ház világos
belépője alkalmas arra, hogy helyet adjon a páraigényesebb növény-
gyűjteményeknek, és ugyanakkor a lakásnak is része, tehát közleke-
dési terület marad.
Egyes országokban a családi házakhoz szinte hozzá tartozik a ház fa-
lához támaszkodó kis üvegház vagy a lakásból nyíló néhány négyzet-
méteres növényház, ahol a legigényesebb trópusi növények minden
életfeltétele adott. Nálunk is egyre több növénykedvelő talált megol-
dást arra, hogy akár fólia házat készítsen, de még inkább tartós kis
üvegházban alakítsa ki növénygyűjteményének életterét. Nem min-
denki vágyik nagy gyűjteményre, a legigényesebb növények közül né-
hány kiválasztott elfér szobaüvegházban.
Növényvitrin (XXIII. tábla). A legtöbb orchidea és trópusi őserdei
növény páraigényes, tehát a száraz szobalevegőn tönkremegy. Akár-
hogy nevezzük azt a kisebb vagy nagyobb üvegfalú, zárt teret, amely-
nek páratartalmát, hőmérsékletét, s ha kell, megvilágítását külön sza-

112
 bályozhatjuk, lényegében azonos szempontok alapján kell megter-
vezni és elkészíteni: a megválasztott növénycsoport számára alkal-
mas élőhelyet, természetutánzó biotopot kell nyújtania. A készen
kapható akváriumok, terráriumok adott célra csak ritkán vagy kis át-
alakítással felelnek meg. A növényvitrinben különösen a pótmegvilá-
gítást és a szellőztetést kell megoldani, mivel növényeinknek nemcsak
pára, hanem cserélődő levegő is kell. Igen fontos, hogy ezek a ténye-
zők szabályozhatóak legyenek. Az elmondottakon kívül a szobát dí-
szítenie is kell. Mérete és helye ne zavarja a közlekedést, az ablaknyi-
tást. Rendkívül megbízhatóak a műszeres automatikával felszerelt
szobavitrinek, amelyekben távollétünkben is lehetséges a megvilágí-
tás, az árnyékolás, a fűtés és a szellőztetés szabályozása.
A növényvitrin váza lehet fa is, azonban abefestett szögvasból vagy a

.--.----------------~

I
I

I I
II •
II
Ablakkert árnyékolóval

113
 valamivel drágább, de könnyű alumínium elemekből összecsavaro-
zott váz megfelelőbb. Az alsó szinten kell beépíteni a fűtőberendezést
és az állandó páratartalmat biztosító bádog, alumínium, műanyag
vagy zománcozott víztartó kádat, teknőt. A csináltatott víztartó
edényre készíttessünk vízleeresztő toldalékot is. A vizestálca fölé he-
lyezzünk fémrácsot vagy lyuggatott lemezt, esetleg vizébe kavicsot,
kokszot, műanyagot rétegezhetünk, sőt víztűrő aljnövényzetet is ül-
tethetünk bele. A vitrint magasságától függően szakaszokra, alsó, kö-
zépső és felső szintre oszthatjuk, vagy virágablakszerűen kiképezve
felálló és lecsüngő növényekkel, függesztett ágdarabokkal vagy bele-
állított epifitafatörzzsel alakítjuk át tropikáriummá. Számos lehető­
ség adódik a kiképzésére, mindenesetre a szoba felőli oldalát és a tete-
jét célszerű eltolható üveglapokból kialakítani, hogya napi munká-
hoz, szellőztetéshez szabályozhassuk a nyílást. A tetőfedő üveglap le-
gyen kissé ferde, hogy hidegebb környezetben a lecsapódó pára ne
csepegjen le, hanem folyjon oldalra. Ha a fedőlap egy üvegből ké-

Polcrendszerrel készült
növényvitrin, felül fény-
csővilágí tással

II II
I
I I
I

II II
I
wil

114
szült, a szellőztetőt helyezhetjük a függőleges oldalfal fölső részére is.
Ettől függetlenül külön alsószellőztetésről is érdemes gondoskodni
oly módon, hogy a lyukasztott alsó szellőztetőnyílás egy lap eltolásá-
val tetszés szerint legyen tágítható, szűkíthető vagy zárható. A vitrin
fűtéséhez központi fűtésről is ágaztathatunk le fűtőcsövet, ilyenkor a
megfelelően méretezett, nem rozsdásodó .fűtőkigyót" szabályozha-
tó, lezárható szűkítővel kell ellátni. Kis tér fűtéséhez nem költséges a
villanyfűtés. Megoldható szigetelt talajfűtő kábellel, rézcsövekben el-
helyezett fűtőtestekkel, vízálló akvárium-fűtőtesttel. A kivitelezést
azonban mindenképpen szakképesített villanyszerelővel végeztessük !
Gondoskodni kell az érintésvédelemről és a földelésről is. Meghibá-
sodás esetén életveszélyes lehet a 220 voltos áram a vizes, párás tér-
ben. Ezért biztonságosabb egy transzformátor közbeiktatása, amivel
a feszültség 12 vagy 24 voltra csökkenthető. A fűtőtest melegítheti a
kádban a vizet vagy a nyirkos talajt. Sokkal egyszerűbb megoldás a
fémkád alatt kialakított melegítőtér. Ezenkívül egy kisebb, esetleg
ventillátorral összekötött légmelegítő is használható. A fűtésre kis fű­
tőtest, sokszor egy villanykörte is megfelel, hiszen a szobában a hő­
veszteség csekély, és a kívánt hőkülönbség legfeljebb néhány fok.
Ha az átszellőzést kis ventillátorral oldjuk meg, célszerű a beszívott
levegőt melegíteni, majd akár vízen átbuborékoltatva, akár nedves fe-
lülettel érintkeztetve párával teIíteni. Erre a célra kis méretű ablak-
ventillátorok vagy autóventillátorok megfelelőek. Ezeket helyezzük a
szobaüvegház mellé, és forgássebességét szabályozzuk ellenállással
vagy potenciométerrel, hogy ne legyen túl erős a légáram. A vitrinbe
befújt levegőt ütköztetve vezessük be, hogy szétterjedjen, az ellen-
oldalon pedig alakítsunk ki egy szűkíthető, tágítható nyílást, amelyen
a megkevert levegő egy része távozhat. Készíthetünk légaknát is, ezen
át a levegő nagy része állandóan visszakering. A levegő nedvességét,
hőfokát és mozgássebességét a kívánt határok között magunknak
kell beszabályozni.
A növényvitrinhez tartozó villanykapcsolókat, műszereket, transz-
formátorokat és egyéb elektromos berendezéseket a párás tértől telje-
sen elkülönítve lehetőleg úgy helyezzük el, hogy se nedvesség ne fér-
jen hozzájuk, se a látványt ne zavarják.
A szobavitrin hosszúsága 0,5 vagy akár 2-3 m is lehet, a mélysége
azonban ne legyen kevesebb, mint 40 cm, és ne több, mint 80 cm.
A magassága legfeljebb 2 m, ez kezdődhet kevéssel az ablakszint
alatt. A rálátás és a szükséges manipulálás miatt indokolt a méreteket
szűkíteni. A vitrin alsó szintjén, a legalább 10-15 cm mély víztartó
felett helyezhetjük el a Cryptanthust, a Paphiopedilumot, a levéldísz-
orchideákat, a színes levelű Marathát, a fiamingóvirágokat és a felkú-
szó filodendronokat. A broméliák és orchideák többségét a középső
és a felső szinteken helyezzük el, ahol az állandó pára ellenére talajuk
időszakos kiszáradása, gyökereik légcseréje jobb. A fölső szinten

115
 _~~rArA~.

I
. I
I

Talpmelegítéssel fűtött,
fóliával takarható kis nö-
vényszekrény wd

akár hónapokon át elkerülhetjük a pihenő növények öntözését. Csak

ilyen módon lehet az igazán szép, de pihenésigényes Cattleyák, Dend-
robiumok stb. évi ritmusát és a félig száraz, nyirkos, de levegős talajt
biztosítani. Az alsóbb szinteken az öntözés és a lecsepegő víz miatt
olyan növényeket tartsunk, melyek a talajnedvességet igénylik, tűrik.
Növényház, üvegház (XXIII. tábla). A modern kertészeti nagyüzem, a
korszerű üvegházépítés külön szakma, amelyet tervező kertészmér-
nökök, kIímaberendezésekkel foglalkozó szakemberek művelnek, s
akiktől érdemes szaktanácsot kérni. Azonban az egyetlen növény
vagy növénycsoport igényeit automata berendezésekkel kielégítő,
munkaerő-megtakarításra és gazdaságosságra épülő monokultúrás
nagyüzemi termesztőház merőben eltér a növénykedvelő üvegháztól,
amelyben a növénygyűjtő sok orchidea- és broméliafajt tart csüngő
kúszónövényekkel és páfrányokkal együtt, s harmonikusan, haszno-
san kíván kitölteni minden kihasználható sarkot és szintet. Az egyéni
növényházban nem törekszünk minimális munkaidővel elérhető ma-
ximális hozamra, nem számítjuk négyzetméterre a ráfordítást, a ho-
zamot és a hasznot, hanem minél több érdekes növényt gyűjtünk ösz-
sze, esztétikus összhangot kívánunk teremteni. Bevált, pontos ter-
mesztési előírások helyett kísérletezünk. A mi növényházunkban
több, különböző igényű növény számára kell megtalálnunk a legked-
vezőbb helyet: hol több vagy kevesebb a fény, melyik érzi jól magát
magasabban, melyik szeret alacsonyabban lenni. Az árnyékolást, a
szellőztetést, a fűtést, a pótvilágítást úgy kell beállítani, hogy egyazon
házacskában - esetleg függönnyel lazán elkülönített részében - a
legkülönbözőbb kIímaviszonyokat lehessen létrehozni. A kis növény-
házban megtalálható a hűvös, a mérsékelt és a meleg hely egyaránt.

116
Gyakran egy méterrel arrább, a parapet alatt, vagy felül, a tetőgerin­
cen kedvező a klíma az egyik vagy másik növénynek. A növényked-
velő, a gyűjtő állománya állandóan változik, de terjeszkedik is. Nem-
csak a növény lesz terebélyesebb, de állandóan újakra leszünk kíván-
csiak, tehát ezeknek is helyet kell hagynunk. Legjobb a kis üvegházat
a lakóházhoz hozzáépíteni, így a víz, a villanyáram, a fűtés átvezethe-
tő, a kettő közötti fal azonban legyen vízszigetelt. A legkisebb üveg-
házban is legyen belépő és munkaasztal. Az amatőrházban a kavi-
csos, homokos föld előnyösebb, mint a betonpadló, mert ez ugyan
könnyebben takarítható, de vagy túl lucskos, vagy gyorsan felszárad
és nem egyenletesen nyirkos, mint a föld. A kis házak egyik gondja,
hogy nyáron, erős napsütésben könnyen túlmelegednek. 40-45 "C
felett pedig már a legtöbb trópusi növény levele néhány órán belül
károsodhat. A nagy hő csak részben ellensúlyozható szellőztetéssel,
ilyenkor öntözéssel, párologtatással elvont, ún. rejtett hővel lehet a
túlzott hőmennyiséget elvezetni. A növényeket azonban nem szabad
állandóan öntözni, permetezni, tehát a padlóról és más felületekről
kell vizet párologtatni. A ventillátor kis térben szinte fontosabb és
hasznosabb, mint nagy üvegházban. Nemcsak a hőszabályozáshoz és
a párakülönbségek kiegyenlítéséhez nélkülözhetetlen, de - a sűrű
növényállomány mellett - a légcserében is igen fontos.
A fűtési költségeket és a hőveszteséget csökkenti a dupla üvegezés,
ugyanis a két üveg között az 1-2 cm-nél nagyobb légrés a legjobb
hőszigetelő. Nyugodtan használhatunk homályos drót- vagy kated-
rálüveget, mert a megtört, diffúz fény az epifitáknak kedvezőbb.
Az említett néhány fontos szemponton kívül a továbbiakban nem tér-
hetek ki részletesen a növényházak építésére, erről - ha igényli -
kellő szakirodalom áll az olvasó rendelkezésére.

Epifiták kísérő növényei

Az orchideák és a broméliák igen lassan nőnek, nem terjeszkednek,

ez előny is, hátrány is. Az orchideák többsége csak a virágzás idején
szemet gyönyörködtető. Ezért ahhoz, hogyanövényegyüttes egész
évben díszítsen, szükség van más növények alkotta keretre, buja hát-
térre. Ezek egyúttal párásítanak, így kiváló mikroklímát teremtenek.
Az ablakpárkányra vagy a vitrinbe olyan kísérőnövényeket válasz-
szunk, amelyeknek életfeltételei hasonlóak fő növényeinkével, emel-
lett harmóniát is teremtenek. Lehetnek köztük kúszónövények, csün-
gő ámpolnanövények, az alsó szinten laza vagy puha és tarka levelű
aljnövényzet. Ezek formájukkal, változatos színeikkel, tarkaságukkal
látványosan, hangulatosan egészítik ki az epifitákat.
A kísérőnövények választéka óriási, de a növényegyüttesbe mindig
olyanok kerüljenek, amelyeknek a környezeti igénye megfelel elhelye-

117
Ceropegia woodii

zésünknek. Így más növények kívánkoznak a meleg, mások a hűvös

szoba ablakpárkányára és mások a párás vitrinbe.
Valamennyi kísérőnövény bemutatására e könyv keretei között nincs
mód, ám számos szakkönyv foglalkozik részletes ismertetésükkel.
A forrnaváltozatosságban páratlan páfrányok szinte nélkülözhetetle-
nek az epifiták közt. A mintegy 6000 páfrányfaj közt minden környe-
zetbe illő akad. A csipkepáfrányok (Adianthum) és a fészekpáfrá-
nyok (Asplenium) vitrinbe alkalmasak, az Aspidium, a Cyrtonium, a
Blechnum és a Neph rolepis fajok ablakpárkányra valók, függesztve
helyezzük el az agancspáfrányt (Platicerium).
A kontyvirágfélék (Araceae) felleveles torzsavirágzatukkal és széles,
díszes leveleikkel a trópusi őserdők jellegzetességei, A 2000 faj közt
igen sok az alkalmas kísérőnövény. Tartós és szép virágú néhány fla-
mingóvirág (Anthurium) , számos kúszó- vagy ámpolnanövény közt
választhatunk (pl. Scindapsus, Philodendron, Syngonum), természetes
kísérő sok mutatós szobanövény: Dieffenbachia, Aglaonema és a pá-
raigényes Caladium.
Kitűnő ámpolnanövények az epifitákhoz a pozsgásan húsos levelű
Ceropegia fajok, a kaktuszokhoz tartozó, fán élő Rhipsalisok. Igény-
telenkúszó a Ficus stipulata számos beszerezhető változata, a boros-

118
2. táblázat. Kísérő növények csoportosítása
Szobában is
Epifitaágra alkalmasak Rhipsalis fajok,
Ceropegia fajok,
agancspáfrányok
(Platycerium fajok)
Felkúszók vagy lelógó Philodendron scandens
ámpolnanövények Scindapsus (= Raphi-
dophora) aureus,
S. pictus 'Marble Queen'
Ficus stipulata,
F. rubiginosa
Syngonium podophyllum
Hedera helix
'Gloire de Marengo'
Hoya carnosa var. variegata
Muchlenbeckia complexa
Sűrű,alacsony alj- Helxine soleirolii
növényzet Peperomia caperata
Hebe fajok
Aglaonema costatum
Pilea cadieri
Scilla violacea
Ophiopogon jaburan
Díszes, tarka aljnövény- Aglaonema treubii
zet, de magasabb termetű és egyéb Aglaonema fajok
Begonia masoniana
Oxalis hedysarcoides
Sauronatum guttatum
Szép virágúak Sanitpaulia ionantha,
Anthurium scherzerianum,
A. andreanum,
Spathiphyllum floribundum
Igen nagy méretűek pálmafajok,
Strelitzia reginae,
Monstera deliciosa,
Ficus fajok,
Dieffenbachia fajok,
Cordyline fajok,
Dizygotheca elegantissima,
Dracaena fajok
119
Páraszekrényben
Adianthum fajok ,
Davallia fajok,
Pteris fajok,
Polypodium fajok
Philodendron suri-
namense, Ph. anderea-
num,
Cissus discolor,
Piper ornatum,
Gynura scandens, G. au-
rantiaca
Maranta leuconeura var.
kerchoviana és M. L var.
massangeana,
Fittonia argyronuera,
Selaginella fajok
Episeia cupreata
Calathea ornata, C. bi-
noti,
Dracaena godseffiana,
Codiaeum variegatum
Bertolonia maculata
Gloriosa rothschildiana
Anthurium crystallinum
Caladium fajok
 II
I I
II
I
I
Marantha leuconeura •
tyán- (Hedera) fajok változatai, a borsfélék (Piper) közül kedveltek
a melegigényes kúszó fajok stb.
Az aljnövényzetben igen nagy a választék, a páraigényes Maran tha,
Calathea, Selaginella, Bertolonia, Fittonia, Begonia fajok közt azért
nehéz a választás, mert sok a rendkívül szép levelű faj. Kevésbé párás
helyre valók a Helxine, a Peperomia és a Pilea fajok.

120
Betegségek, kártevők, növényvédelem

A fán lakó növényeknek szerencsére sokkal kevesebb az ellensége és

kártevője, mint a többi dísznövényünknek vagy a vadon élőknek. Az
epifiták a nálunk legtöbb bajt okozó növényellenségekre alig fogéko-
nyak. Különösen vonatkozik ez a broméliákra, amelyek - az egész
fiatal növénykéktől eltekintve - igen ritkán betegszenek meg, vírus-
fertőzésükkel gyakorlatilag nem kell számolni, a baktériumokra nem
érzékenyek, gombás betegségük is ritka, és állati kártevők sem igen
károsítják őket. Az orchideákat már több veszély fenyegeti, és kieme-
lendő, hogy rajtuk a kártétel hatása csak igen lassan és későn jelent-
kezik, s csak akkor vehető észre, amikor már nagyon előrehaladt.
Ha egy növény szárad, nem fejlődik, először élettani hibára gondol-
junk, ez sokkal gyakoribb ok, mint a betegség vagy az állati kártétel.
Ezt talajcserével, a fényviszonyok változtatásával, jobb öntözővízzel,
párásítással, esetleg a trágyázás módosításával gyakran kiküszöböl-
hetjük. A helytelenül gondozott, élettanilag károsodott növények fo-
gékonnyá válnak a betegségekre, a kártevők is ezeket támadják meg.
Baktérium, gomba többnyire csak a már amúgy is legyengült növényt
fertőzi. A rosszul kezelt, "elkényeztetett" vagy túltáplált növények
olyan kórokozóktól is megbetegednek, amelyekkel szemben az egész-
séges, edzett növényállomány közömbös. Találóan írta DOMOKOS
BORBÁLA, hogya broméliák legfőbb ellensége az ember, ha gondat-
lan, figyelmetlen, elhanyagolja az alapvető tennivalókat. A legjobb
megelőzés tehát a megfigyelés, az élettanilag egészséges feltételek
megteremtése, a növények edzése, gondozása. Könnyebb a kezdődő
bajt vagy betegséget megszüntetni, ha időben felfedezzük. A gazda
szeme hizlalja a jószágot; a rendszeres átvizsgálás egészségben tartja.
A csupán importnövényekkel bekerülő, különleges trópusi kártevő­
ket és betegségeket a régebbi szakkönyvek részletesen ismertették.
Ezek többsége azonban ma már érdektelen, mert életkörülményeik
különlegessége folytán tartósan nem honosodtak meg. Újabb kárte-
vők behurcolására pedig alig kell számítani, hiszen a növények beho-
zatalához a külföldi ország növényegészségügyi bizonylatán, engedé-
lyén kívül hazánkban behozatali engedély és az importszállítmány

121
 növényegészségügyi ellenőrzése is szükséges. Bárhonnan szerzünk be
azonban új növényt, lehetséges, hogy észre nem vett, rejtőző kártevők
kerülnek hozzánk. Az új növényeket jó néhány hétig tartsuk a többi-
től elkülönítve, gondosan figyeljük és vizsgáljuk meg, mielőtt növény-
együttesünkben végleges helyükre tesszük őket. Növényvédő szerek
rendszeres használatára kisebb és egészséges állományesetén alig van
szükség. Ha mégis vegyszeres kezelést alkalmazunk, csak abevált
szerekből válasszunk és újat új növényen igen óvatosan próbáljunk
ki, nehogy jóvátehetetlen kárt okozzunk. Előfordulhat, hogy ártal-
matlannak ismert szerre csak a fejlődő bimbó vagy a virágok érzéke-
nyek.
Állandó figyelmet kell fordítani az olyan állati kártevők elszaporodá-
sának megelőzésére, amelyek az ültetőközeggel (mohával, páfrány-
gyökérrel, fakéreggel) szinte elkerülhetetlenül bekerülhetnek. Ügyel-
nünk kell azokra a szabadban elég általánosan elterjedt károsítókra
(tetvekre, csigákra, pincebogarakra és egyéb ízeltlábúakra), amelyek
akár a nyitott ablakon át is bejutnak. Ezek csak akkor nem okoznak
jelentős kárt, ha időben felfedezzük őket, még kevésbé akkor, ha
rendszeres időközökben ún. megelőző vegyszeres védekezést alkal-

30. kép. A helyi túlmele-

gedés okozta - már be-
száradó - napégés árnyé-
kolás nélkül tartott Catt-
leya levelén

122
 mazunk ellenük. Az orchideák környezetében célszerű legalább ne-
gyedévenként egyszer esigairtót kiszórni és a növényekre veszélytelen
.rovarirtó szert permetezni akkor is, ha semmi kártételt nem észle-
lünk. A növényvédő szerek rendszeres alkalmazása ilyenkor csak
megelőzés ugyan, de nagyon kellemetlen meglepetésektől óvhat meg
bennünket.
Ha valamelyik növényünk megbetegszik, sérül, nem mindig egyszerű
megállapítani, melyik kórokozó vagy kártevő okozta. A csigák, a
százlábúak, a levéltetvek, a pajzstetvek többnyire könnyen felismer-
hetők. A többi kártevő azonosságának megállapításához viszont
gyakran lehet szükség szakemberre, még akkor is, ha a kártétel meg-
jelenési formájából nagy valószínűséggel következtethetünk okozójá-
ra is. Ehhez, s egyúttal a legalkalmasabb szer kiválasztásához is az
egyetemek, a főiskolák, a növényvédelmi laboratóriumok vagy a ker-
tészetek szakemberei nyújthatnak segítséget.

Gombás A gombás betegségek az egészséges epifiták körében nem okoznak

megbetegedések különösebb gondot. Terjedésüket elősegíti az állandó pára, a túlzott
meleg, ezért a legjobb megelőzés az amúgy is indokolt takarékos ön-
tözés és a felületek időszakos leszárítása, a szellőztetés, illetve zárt
térben a levegő mozgatása.
A rothadást többnyire a Fusarium gombák (F. oxysporum, F. solani) ,
a Phalaenopsison a F. roseum, a gyökérrothadást pedig a Phytophtora
sp., a Cylindrocarpon radicicola okozzák. A száron és a szár alján elő­
fordul a Sclerotium és a Rhizoctonia. A magoncok dőlését, fekete tő­
rothadását a Pythium ultimum vagy más rokon faj okozhatja. Tünete
kivilágosodó foltként jelenik meg a levélen, azután puha rothadásba
megy át.
A gyökér Fusarium gombái az idősebb Phalaenopsist ritkábban, a
Cattleyákat valamivel gyakrabban támadhatják meg. A gyökerek el-
színeződnek, elhalásuk lassú, akár egy évig is eltarthat. A fertőzött
növény átvágott gyökerén vörös színű gombagyűrűt, majd a felületen
rózsaszínes spóratartó tokokat figyelhetünk meg. A beteg gyökerek
eltávolítása és a megfelelő hígítású gombaölő szer alkalmazása után,
új, jó talajba ültetve az ilyen növény megmenthető. Fusarium, Py-
thium, Rhizoctonia, Thielaviopsis faj okozta palántadőlés ellen -
amely broméliamagoncokban gyakran okoz jelentős kárt - legjobb
az orthocidos (0,2%) öntözés kéthetenként vagy a chinosolos fertőtle­
nítés (0,1%) mellett az egész fertőzött terület eltávolítása, kiemelése.
A gyökérnyak táján jelentkező, a növény pusztulását okozó rothadá-
sos betegségeket átültetéssel és a növények kezelésének megváltozta-
tásával szüntethetjük meg. A sérült és metszett sebfelületeket faszén-
porral kezeljük. Általában több fény, kevesebb öntözés és pára, a nö-
vények esti leszárítása javasolt. A gyökérrothadás elleni vegyszerek
közül az orchideák a Zinebet (0,2%) és a Fundazolt (0,05%) jól tűrik.

123
Rozsdagombásmegbete- I ~ I
gedés levélen és szárgu-
món
I WII
A levélfoltosságot, a barnás, feketés foltokat (az ún. fenésedést) kü-
lönböző, főleg Phytophtora és Pythium fajok, valamint a Colletotri-
chum és Gloeosporium fajok okozzák Cattleya, Laelia, Odontoglossum
és Zygopetalum levelein. A tünetek vizes, világos, elkülönülő foltok-
ban jelentkeznek, ezek beszáradva megfeketednek, közepükön na-
rancsos spóratömeg képződik, s a szárgumókon is feketés lakkszerű
foltok láthatók. Dendrobium és Cymbidium levelek fonákján a Fusa-
rium gombák világosbarna foltot okoznak, sötétebb barna széllel. Az
új hajtásokon, Cattleya és Oncidium orchideafajok levelén a Cerco-
spora gomba fertőzése nyomán aranybarna, spórából porzó, rozsda-
barna foltok jelentkezhetnek.
Igen nyirkos, levegőtlen, zárt térben a puha virágokon és szárakon
felütheti a fejét a szürkepenész is (Botrytis cinerea). A leküzdésére a
gombaölő szer (pl. 0,2% Orthocid) mellett elsősorban a szellőztetés, a
ventillátoros levegőzés javasolt. A gombás levelet vágjuk le, égessük
el, mielőtt aspórák szétszóródnának.

Baktériumos Szerencsére ritkán, s csak néhány Phalaenopsis, Cattleya, Odontoglos-

betegségek sum és Paphiopedilum fajon jelentkeznek. A Paphiopedilum callosum
viszont fogékony rájuk, különösen a hibridek. A rothasztó kórokozó
többnyire Pseudomonas vagy Erwinia. A leveleken, a csúcson vagy el-
szórtan vizesen fellazuló, szabálytalan alakú, világos, majd sötétbar-
na foltok jelennek meg, amelyek megbarnulnak és igen gyorsan ter-
jednek át a gyökérnyakra is, végül az egész gyökér elrothad. A tenni-
való ilyenkor a beteg növények elkülönítése, viszonylag szárazon tar-

124
 tása. A betegségek helyi kezelésére a fertőtlenítőszerek nem sokat ér-
nek, esetleg kaptán hatóanyagú szerek és antibiotikumok jöhetnek
szóba. Megelőzésre igen ajánlott a sarj és a gyökér sérült felületeinek
szénporos kezelése.

Vírusos betegségek A vírusok közismerten a legkisebb méretű kórokozók, s csak élőlény­

ben képesek szaporodni. A nagyüzemi monokultúrában az orchideák
legveszedelmesebb ellenségei, mert a fertőzés alig felismerhető, így
könnyen széthurcolható, és nem lehet ellene megnyugtatóan védekez-
ni. A növénykedvelőket, -gyűjtőket kevésbé fenyegetik a vírusok,
nem minden faj érzékeny a fertőzésre, és ha visszaveti is egy-egy pél-
dány növekedését vagy virágzását, az első támadást kiheverő növény
számunkra vírusosan is használható marad. Ha tisztában vagyunk a
vírusok terjedési lehetőségeivel - ami ritkábban rovarral, többnyire
azonban az ember vágóeszközével történő átvitel - , és fertőtlenítjük
az eszközöket, úgy tovaterjedésük a gyűjteményben megakadályoz-
ható. A vírusos növény megsemmisítése csak üzemi monokultúrában
indokolt.
Az orchideákat leggyakrabban a cimbidium mozaik vírus és a dohány
mozaik vírus támadja meg. Az egyik általában csak a levelek hosszan-
ti, fekete vonalkázottságában mutatkozik, a másik mozaik vírus vi-
rágszíntörést okoz, ez legfeltűnőbben a Cattleyákonjelentkezik. Kór-
okozó még az odontoglosszum gyűrűsfoltosság vírus is. A tünetek a
növényfajtól és a környezeti feltételektől függően elég változatosan
jelentkeznek, vagy esetleg nem jelentkeznek, tehát a fertőzés tünet-
mentes is lehet. Éppen ezért behurcolásával szemben szinte tehetetle-
nek vagyunk. Ha jelentkezik tünet, a legjellemzőbb a levélzöld kivilá-
gosodó foltossága vagy csíkossága, amely később feketés, hosszanti
csíkokká alakul. Ehhez társul a régebbi szárgumók felpuhulása, majd
elpusztulása. Előfordul a virág színtörése vagy alakjának deformáló-
dása is. A vírusok csaknem minden orchideanemzetséget fertőzhet­
nek, csak a Paphiopedilumokat nem.
A vírusfajok azonosítása nehézkes, bár elektronmikroszkóppal, sze-
rológiai próbákkal megoldható, leginkább az erre érzékeny fiatal
tesztnövényekkel diagnosztizálhatók. Ezek aszövetnedvvel fertőzve
1-2 hét alatt jellegzetes elváltozást mutatnak. A vírus csak élő szö-
vetben szaporodik, de beszáradva igen hosszú ideig életképes marad.
Terjeszthetik levéltetvek, más rovarok vagy csigák is. A kertészeti
gyakorlatban azonban többnyire a szövetnedvvel szennyezett vágóesz-
közzel kerül át egyik növényről a másikra. A tövek osztásakor vagy
átültetéskor kézzel, cseréppel vagy vízzel is átvihetjük a vírust. A ví-
rusos növényt nem tudjuk meggyógyítani. Vagy megsemmisítjük,
vagy lehetőleg elkülönítve tartjuk, hogya többiekre ne terjedjen át a
fertőzés. A vágóeszközöket még akkor is fertőtleníteni kell vegyszer-
rel, ha nem tudunk vírusfertőzöttségről. Erre a célra lO%-os trisóol-

125
 dat (trinátrium-foszfát), glutaraldehid és jodophor vagy a kés lánggal
való fertőtlenítése a legmegfelelőbb.

Állati kártevők A gombás és a baktériumos fertőző betegségeket egészséges növény-

tartással többnyire beavatkozás nélkül elkerülhetjük; az állati kárte-
vők azonban elkerülhetetlenül gondot okoznak. Bekerülnek a ter-
mesztőközeggel, nyáron berepülnek vagy bemásznak a nyitott abla-
kon. Csak állandó figyelemmel, ellenőrzéssel, sőt megelőző vegysze-
res védekezéssel lehet kártételüket megakadályozni. Az ízeltlábúak
körében van néhány orchideákat károsító atka, rovar, főleg tripsz és
tetű, amely gyakori. A legtöbb gondot a pajzstetvek okozzák, ezek
nemcsak az orchideáknak, hanem az összes kísérő növénynek, sőt
még a broméliáknak is veszedelmes ellenségei. A növényeken megte-
lepedő kártevők mellett legalább olyan veszedelmesek a gyökereket
és a virágokat megtámadó csigák, ászkarákok, ezerlábúak és más
ízeltlábúak is. Valamennyi kártevőt részletesen felsorolni és meg-
ismerni a növényvédelemrnel foglalkozó szakember feladata, akinek
a segítségét kétes esetekben a baj megállapításához és a védekezéshez
egyaránt érdemes igénybe venni.

Atkák A vöröspók néven is ismeretes takács- vagy szövőatkák (Tetranychus

sp., Brevipalpus sp.) barnás, sárgás, esetleg vörös színűek, mindössze
kb. 0,5 mm hosszúak, tehát szabad szemmel éppen csak észrevehető,
pók szabású állatok. Főleg a puha levelű növények, orchideák levélfo-
nákán szívogatnak. A levelek szürkéssárgásan elszíneződnek, majd
lehullanak. Szárazabb, alig párás helyen nagyon elszaporodhatnak.
A Tarsonemus fajok elsősorban a túl párás környezetben szaporod-
nak el, ilyenkor a növekvő gyengébb részeken, a szívleveleken károsí-
tanak, a virágszár szívogatása következtében a szár görbül és a szir-
mok torzulnak.
A virágot megtámadó atkák (Hemitarsonemus és Brevipalpus sp.)
leggyakrabban párásan tartott Paphiopedilumokon okoznak virág-
szár- és bimbótorzulást, végül azok száradását.
A gyökératkák (Rhizoglyphus sp.) a gyökerek másodlagos károsítói.
Olyankor pusztítják a gyökereket, ha előzőleg már más kártevő sérü-
lést okozott (pl. gyászszúnyogok lárváinak roncsolása után) elsősor­
ban tőzeges vagy tőzegmohás közegekben. Az atkaölő vegyszerek
mellett az elhalt gyökerek eltávolításával, az egészséges gyökerek le-
mosásával védekezhetünk.
Az atkák ellen speciális atkaölő vegyszerekkel permetezzük vagy für-
dessük le a megtámadott növényeket. A szerek nem veszélytelenek.
A szóba jövő készítmények: Phenkapton (0,05-0,2%), Tedion V-8
(0,2%), Bi 58 EC (0,1%). Ha csak egy növény atkás, más hőmérsékle­
ten, szárazabb levegőn tartva, vattával hetenként letörölgetve esetleg
megszabadítható tőle.

126
Rovarok Agyászszúnyogok (Sciara sp.) apró, muslicaszerű kétszárnyú rova-
rok. A lárvák csak kb. 0,5 mm hosszúak, színtelenek, fejük fekete, ne-
hezen észrevehetőek. Nemcsak a mohás szerves talajt fogyasztják,
hanem a gyökereket is roncsolják, és ezzel utat nyitnak a gyökérkáro-
sító gombák, atkák vagy más mikrobák behatolásához. A mohás ta-
lajba ültetett orchideák, különösen Paphiopedilumok és a Cryptan-
thusok, fiatal Tillandsiák és más broméliák gyökérpusztulását okoz-
hatják. A kártétel nem feltűnő, de kiirtásuk sem könnyű, mert a lárva
a talajban alig elérhető. A felületek rovarirtó porozószerrel történő
porozásával vagy rendszeres ismételt permetezésével (pl. Foszfotion)
a repülő egyedek még peterakás előtt elpusztíthatók. Erre a célra
azonban jobban beválik a párologtatólapok formájában kapható
DDVP folyamatos párologtatása vagy az aeroszolos Unifosz-6 al-
kalmazása.
Atripszek (Thysanoptera sp.) kb. 1 mm-es, kicsiny rovarok, kifejlett
állapotban 2 pár rojtos szárnyacskával. Az apró állatkákat vagy lár-
váikat nehéz észrevenni. Jelenlétüket, elszaporodásukat a levelek
ezüstös csillogása és a torzuló bimbókon, rügyeken szívásnyomok jel-
zik. Az egészséges növények általában ellenállóak. A kártevő ellen a
levelek letörölgetésén kívül foszfátészter-készítményekkel (Foszfo-
tion 0,2%) és szisztemikus szerekkel védekezhetünk.
A levéltetvek (Aphidae) közül több nemzetség számos faja támadhat-
ja meg a puhább levelű orchideákat. Elsősorban a friss hajtást és a
bimbókat szívják. Meglepő hirtelenséggel jelennek meg a legfrissebb
hajtásokon, a puha leveleken, a zsenge bimbókon (Cattleyán, Dend-
robiumon és Cymbidiumon) , könnyű őket észrevenni. Aszíváshely
környékén keletkező sárgás, majd sötétedő gyűrűs folt még feltűnőb­
bé teszi károsításukat. Másodlagos kártevőként megjelennek a han-
gyák és a korompenész is, amelyek a cukros váladékon szaporodva
elcsúfítják a leveleket. A kísérő növényeket is nagymértékben veszé-
lyeztetik. Bármelyik alkalmas rovarirtó szerrel védekezhetünk elle-
nük permetként vagy ködként kijuttatva (pl. Malathion), de megfele-
lő pl. az emberre nem mérgező piretrum* és kvasszia is.
A pajzstetvek (Coccidae) barna pajzs alatt, állandó helyen megtelepe-
dő, később már nem mozgó állatkák. A kemény levelű orchideákon
is jelentős kárt okozhatnak, ha nem vesszük őket időben észre. Egyes
fajok broméliákon is megtelepednek. A hozzájuk közel álló, szintén
szipókás gyapjastetvek (Pseudococcidae) nemcsak a növény nedvét
szívogatják, hanem életfolyamataira károsan ható toxikus anyagot is
termelnek. A gyapjastetvek nevüket annak a fehér, lisztszerű, gyap-
jas, viaszos, habos védőanyagnak köszönhetik, amely alatt meghú-
zódnak. A pajzstetvekkel ellentétben életük túlnyomó részében moz-
gásképesek, és csak részben telepednek meg a levelek fonákán, több-

*A kereskedelemben aeroszolos palackban is kapható .

127
nyire a legelrejtettebb résekbe, redőkbe és száradó levelek alá húzód-
nak. Valamennyi pajzstetűfaj károsítását kísérheti a mézes váladékon
elszaporodó korompenész. Több mint 25 pajzstetűfaj élősködhet or-
chideákon. Ezek egy része fajlagos, más része sokgazdás. A broméliá-
kat károsító pajzstetvek többsége csak ezekre a növényekre speciali-
zálódott, más növényre nem megy át. Leggyakrabban károsít a Diap-
sis bromeliae. A tömegesen megjelenő, könnyebben észrevehető sok-
gazdás - a páfrányon, a Dieffenbachián, az Aglaonemán és más kí-
sérő növényeken is igen gyakori - pajzstetvek az orchideákat kevés-
bé károsítják, mint a kisebb méretű, rejtettebb életmódú és elhelyez-
kedésű speciális fajok. Ezek kártételét sokszor már csak a növény
lankadása, pusztulása árulja el. A védekezés nem könnyű, a legfonto-
sabb a rendszeres megfigyelés, megtelepedésük felfedezése.
Kisfokú fertőzés esetén a növényről a pajzstetveket kihegyezett pálci-
kával, kefével, késsel, vattávalletörölgetve mechanikusan is eltávoIít-
hatjuk. Ilyenkor a növényt alaposan vizsgáljuk meg, a réseket tárjuk
fel, az elszáradó hüvelyeket bontsuk le.' A műveletet 1-2 hét múlva
megismételve egy-egy elkülönített növényt teljesen megszabadítha-
tunk a károsítóktól. Természetesen közben figyeljük meg a környező
növényeket is, hogy nem telepedtek-e meg rajtuk már a pajzsok alól
kirajzó apró egyedek, amelyek elég gyorsan fejlődnek. A még mozgó
fiatal pajzstetveket foszfátészter-permettel aránylag könnyen elpusz-
títhatjuk. Erre a célra a malation hatóanyagú készítmény (Foszfotion
0,2%) is bevált. A már letokolódott pajzstetvek - különösen búvó-
helyeiken - permetezéssel már nem pusztíthatók el. Ezt legfeljebb az
emberre igen veszélyes ún. szisztemikus szerekkel lehet elérni. Ezek a
növény nedvkeringésébe bekerülve hatnak, használatuk azonban csak
szakképesített személyeknek, nagyüzemben engedélyezett.
A gyapjastetvek elleni védekezés a pajzstetvekéhez hasonló, azzal a
különbséggel, hogy mozgásképességük miatt terjedésükre még job-
ban kell figyelni, viszont könnyebben leküzdhetők.
Az orchideákat a trópusokon sokféle bogárlárva károsíthatja. Ezek
közül azonban csak egynéhány telepedett meg egy-egy növényház-
ban, mint az egyik kis orchideaormányos, melynek lárvája járatokat
fúr aszárgumóban. Foszfátészteres porozó- vagy permetezőszerekkel
irthatók.
Az ugróvillások (Collenbola) 1-2 mm-es, kicsi, szárnyatlan, ugráló,
elég feltűnő ősrovarok. A termesztőközeg felszínén élnek, az állan-
dóan nedves, levegőtlen, nem száradó, megromlott közegben a nö-
vény gyökerét is károsítják. Ilyenkor cseréljük ki a közeg felső rétegét
és használjuk ellenük valamelyik rovarirtó porozószert.
Az orchideadarázs (Eurytoma orchidearum) ugyancsak behurcolt
kártevő. Importnövényekkel került Európába, és üvegházi körülmé-
nyek közt el is szaporodhat, lárvájajáratokat fúr a növényben, kiirtá-
sa nem jelent nehézséget.

128
 A japán tücsök (Tachycines asynamorus) a földes talajú növényhá-
zakban szaporodhat el. A növényeket vagy gyökerüket károsíthatja,
porozószerekkel aránylag könnyen kiirtható.
A hangyák közül részben a nálunk honos kerti vagy erdei hangyák,
részben a meleg égövről bekerül t hangyafajok telepedhetnek meg nö-
vényeink közelében. Elsősorban azért kell őket távol tartani vagy ki-
irtani, mert széthurcolják és terjesztik azokat a levéltetű- és más tetű­
fajokat, amelyeknek váladékával táplálkoznak. Legeredményesebben
porozószerekkel védekezhetünk ellenük.
A fóldi ászka (egyéb néven pincebogár vagy ászkarák) (Isopoda) né-
ven ismeretes ízeltlábúak nappal elbújnak a nyirkos, sötét környezet-
ben, mohában. Előszeretettel pusztítják az orchideák fiatal gyökereit,
megrághatják a hajtásokat és a levelek szélét. Bár lindán, diazinon
vagy más hatóanyagú porozószerrel elég jól irthatók, változatos bú-
vóhelyük miatt a szereket ismételten kell alkalmazni és megjelenésü-
ket figyelni. Előfordulhat, hogy egy nagyobb cserép aljában, a laza
talajban megtelepedő ászkákat nem éri el sem a permet, sem a poro-
zószer. Az ezerlábúak földi ászkákhoz hasonló kárt okoznak a fejlő­
dő gyökereken és az érzékeny leveleken. Több fajuk (Chromatoiulus,
Julus, Blanius) ismert, elsősorban a korhadó avartalajból élnek. Rej-
tőző életmódjuk miatt az ászkákhoz hasonlóan irthatjuk ki őket.

Csigák Az orchideák talán legveszedelmesebb kártevői a meztelen csigák.

4-5 kisebb-nagyobb méretű faj (főleg Deroceras sp.) támadja meg a
friss gyökeret, rágja le a gyökérvéget, az új hajtást, a zsenge levelet, a
bimbót és a kinyíló virágot. Többnyire éjjel, sötétben kúsznak csak
elő búvóhelyükről, útjukat ezüstös nyálkacsík jelzi. Rejtett életmód-
juk miatt elég nehéz észrevenni, hogy már megtelepedtek és szapo-
rodnak. Hasonlóan kellemetlenek, de még makacsabbak egyes házas
csigák, különösen az apró, csak kb. 3 mm nagyra növő, tányérszerű
bozótcsiga, vagy az ennél két-háromszor nagyobb puha héjú korong-
csiga. A ritkábban előforduló hegyes csúcsú házas csigák és a sza-
badból bekerülő közönséges éti csigák is okozhatnak kárt. Sajnos a
meztelen és házas csigák hazánk meszes talajú vidékein mindenütt
igen elterjedtek, parányi petéik az ültetőanyaggal és a növényekkel
egyaránt bekerülhetnek. Este lámpával megkereshetjük és összeszed-
hetjük őket. Irtásukra bőven szórjunk ki a kereskedelemben kapható
methaldehid hatóanyagú csalétket (Limacid, Helarion stb.). Ezeknél
hatásosabb a házilag, sárgarépából, burgonyából vagy apróra vágott,
friss salátából készített és 5% methaldehiddel elkevert csalétek kiszó-
rása. A meztelen csigák többsége és a házas csigák egy része elpusztul
ezektől a gyomormérgektől (amelyik keveset evett, bódulat után ma-
gához térhet). A növényvédő szerek általában hatástalanok a csigák-
ra (kivéve az egyébként csak nagyüzemben használható Mesurolt, és
a kevésbé hatásos Sevint, valamint a mérgező, granulált Temiket).

129
3l . kép. A házas és meztelen csigák előszeretettel rágják le az új' gyökerek csúcsát. A károsítás hatására a gyökérnöve-
kedés megszűnik

Csigarágás (a), ászkakár-

tétel (b)

II II
a b
II
.--------------- J
130
 Aki több orchideát nevel, állandóan védekezzen a csigák ellen. A sza-
badba kitett növényeinket akasszuk fára vagy helyezzük a talaj fölött
kifeszített dróthálóra, hogy a csigák el ne érhessék. A talajba kisüly-
lyesztett növények környékét rendszeresen szórjuk be csigaölő szer-
rel. A szobaüvegházban még akkor is célszerű kéthavonként a szert
kiszórni, ha sem kártételt, sem állatot nem vettünk észre. Jelenlétüket
olyan konkurrens növények elhelyezésével állapíthatjuk meg, amilyet
különösen kedvelnek és amelynek levelén a csiga rágás rögtön észre-
vehető. Ilyen a saláta és a dísznövények közül az ezüstösen erezett,
szép Fittonia.
A mikrobákon és állati kártevőkön kívül algák és gyomok is árthat-
nak a növényeinknek. Az előbbiek a már állás közben algásodott ön-
tözővízzel szaporodnak el, ha a növények talaja állandóan, túlzottan
nyirkos. A sűrű algabevonat akadályozza a talaj levegőzését, és szinte
megfojtja a benne nevelkedő fiatal növényt. Különösen káros a las-
san növekedő broméliamagoncokra.
Tiszta vízzel öntözve, emellett a talaj fertőtlenítésével, megfelelő szel-
lőztetéssel, időszerű átültetéssel, illetve a talajfelszín cseréjével véde-
kezhetünk ellene.

A növényvédő szerek A számtalan fertőtlenítőszerés irtószer közt manapság csak szakem-

kiválasztása ber ismerheti ki magát. Javarészük annyira ártalmas az emberre és a
és felhasználása környezetre, hogy a nagyközönség nem is vásárolhatja, csak szakké-
pesítéssel, megfelelő védőfelszereléssel, a várakozási idő betartásával
és egyéb óvintézkedésekkel alkalmazhatók. Ezekre nagyüzemekben
van szükség, ahol a kórokozó vagy a kártevő felismeréséhez, a gyógy-
mód megállapításához nélkülözhetetlen a növényvédelmi szakember.
A növénykedvelők csak olyan szereket használhatnak, amelyek szak-
szerű alkalmazás esetén veszélytelenek és egyszerűen kijuttathatók.
Némelyik szert csak egyetlen kártevő vagy kórokozó ellen, alkalmi-
lag használjuk. Van azonban néhány olyan hatásában sokoldalú nö-
vényvédő szer, amellyel - rendszeres, havi, negyedévi alkalmazás
esetén - a károk megelőzhetők. Ezek közül a lakásban is használha-
tó lindántartalmú, piretrumos stb. porozószereket a növények kör-
nyékére vagy a termesztőközeg felületére szórva kiküszöbölhető az
ászkák vagy egyéb ízeltlábúak kártétele. Rendszeresen szórjunk a nö-
vények környékére csigaölő csalétket.
A növényeken megtelepedő rovarok és atkák irtására a levelek foná-
kán jól megtapadó permetezőszerek alkalmasak. Ezek közül az em-
berre ártalmatlan piretrumtartalmú készítmények a legmegfelelőb­
bek. Az aeroszolos palackból kinyomott ködpermetet közvetlenül a
növényekre juttatva a károsító levéltetveket, gyászszúnyogokat vagy
egyéb rovarokat elpusztíthatjuk. Permetezésre alkalmasak a piret-
rum- és a vegyileg előállított rokon készítmények, az ún. piretroidok.
Ezeknek azonban rövid a hatástartamuk. Veszélytelen, nem kelle-

131
metlen , tartós hatású a kvassziaforgács-főzet. Méltatlanul elhanya-
golt, preventív hatású rovarirtó szer. Ha beszerezhető, érdemes belőle
néhány liter permetlevet főzni. A foszfátészterek permetezés után jó
néhány hétig hatásosak. Közülük emberre, állatra a legkevésbé mér-
gezőek, de a rovarokat igen hatásosan pusztítják a malationtartalmú
készítmények. Sajnos nálunk a legkönnyebben hozzáférhető Foszfo-
tion kísérőanyagai miatt igen kellemetlen, ürülékszagú. Ahol szaga
nem zavar, 0,2%-os oldatban rendszeresen használható.
A permetezéshez a növényállomány által meghatározott méretű és
szerkezetű permetezőkészülék szükséges. Ezekből elég nagy a válasz-
ték. Céljainknak leginkább olyan felel meg mindennapos használat-
ra, amellyel rendkívül finom ködpermetet fújhatunk ki. Az 1-5 l-es
ködpermetező készülék a növényvédő szerek kijuttatásán kívül a le-
vegő párásítására, a növények könnyű benedvesítésére (pl. a Tilland-
siák - télen, nyugalmi szakban - , Cattleyák és más orchideák, va-
lamint az átültetett növények beperrnetezésére) is alkalmas.
Egy-egy folyamatosan használt növényvédő szerre idővel a kóroko-
zók és kártevők rezisztenssé válhatnak. A rezisztencia lényege, hogy
az érzékeny egyedek elhullása után az ellenállóbbak utódai nemze-
dékről nemzedékre ellenállóbbak lesznek, míg a szer teljesen hatásta-
lanná válik. A rezisztencia miatt ajánlatos a bevált szert egy idő múl-
va más szerrelleváltani. Az egészséges növényállomány a legtöbb al-
kalmi kártevővel szemben természetes védettséggel rendelkezik. Még-
sem lehet egy gyűjteményt állati kártevők elleni védekezés nélkül
fenntartani. A tisztaság, a rend, a megfigyelés, sőt a vegyszeres meg-
előzés a növényápoláshoz hozzá tartozik.
Amennyire eredményes és szükséges a növénytermesztésben (pl. sző­
lőben a peronoszpóra, rózsán a lisztharmat, gyümölcsösben a moní-
lia ellen) az évente többszöri vegyszeres növényvédelem, annyira nem
érvényes ez a fán lakó dísznövények gombás megbetegedéseire. Erő­
sen fertőzött növény megmentésére a legtöbb javasolt szer egyike sem
alkalmas, megelőző rendszeres védekezéshez pedig nem szükséges.
Tapasztalatból mondhatom: évtizedeken át tartottam fenn bakté-
rium- és gombaellenes szerek nélkül az állományomat. Ha akadt egy-
egy megbetegedett növény, egyik szer sem segített igazán. A követen-
dő út a beteg egyed megmentésére: életerejének fokozása, vegyszeres
kezelést is kaphat, de ne ettől várjuk a gyógyulást. A megbetegedett
részt távolítsuk el, a növényt tegyük fényre, ha lehet, közvetlen nap-
fényre, emellett a lehető legtöbb mozgó, friss levegő érje. Nyáron, ha
lehet, vigyük ki a szabadba, félárnyékos helyre. Az ultraibolya sugár-
zás többet ér, mint a fertőtlenítőszerek.

132
A házilag Az engedélyezett és beszerezhető növényvédő szerek legtöbbje csak
használható szakember kezébe való (pl. Diazinon-Phenkapton, Tedion V-18,
növényvédő szerek Parathion stb.). Gomba-, rovar- éscsigaölő szerekre azonban állan-
áttekintése dóan szükség van, ezért ismertetem a forgalomban levő fontosabb, a
növénykedvelő számára is hozzáférhető, alig veszélyes készítménye-
ket. Ezekkel szemben a legfontosabb követelmény, hogy az emberre
veszélytelen legyen, a növényt ne károsítsa. A veszélyességet állatkí-
sérletek alapján határozzák meg, LD (halált okozó adag) mg /testtö-
meg-kg értékben megadva. A szisztemikus foszfátészterek és a niko-
tin olyan erős mérgek, hogy 1-2 mg /kg már életveszélyes, halálos!
Érthető, hogy ilyen szereket sem tartani, sem használni lakásban nem
lehet. A javasolt többi szer rovarok ellen csaknem ugyanolyan mér-
tékben hatásos, de meleg vérű állatokra és emberre alig vagy nem
mérgező. (Pl. malationból kb. 200 OOO mg, vagyis 20 dkg-nál több
tiszta hatóanyag volna halálos, a felhígított permetlének pedig csak
egy hektoliterében van ennyi hatóanyag. Könnyű megérteni, hogya
malationos permetlé gyakorlatilag nem veszélyes. Nem mérgező a pi-
rétrum és a piretroidszármazékok sem, halált okozó mennyiségük
5000-9000 mg /kg.) A házilag is használható hatóanyagok közül
egyedül a diklórfosz hatóanyagúak mérgezők (LD 50-160 mg /kg),

3. táblázat. Az 1980-ban engedélyezett fontosabb felhasználható növényvédő szerek

Hígítás Kijuttatás Kártevő

Kereskedelmi név Hatóanyag 0/

Foszfotion malation 0,2-0,3 permetezve rovar

Bi-58 EC dimetoát 0,1-0,2 permetezve rovar és atka
Unifosz 50 EC diklórfosz porlasztva rovar és atka
Unifosz-G diklórfosz gáz alakban rovar és atka
Vapona Strip diklórfosz gáz alakban rovar és atka
Pyretox pirethroid porlasztva rovar, ászka
Hungária L-7 Iindán 7% por alakban rovar, ászka

Vitigran réz-oxiklorid 0,3 permetezve gomba

Zineb 80 WP dithiokarbamát 0,2 permetezve gomba
Maneb maneb 0,2 permetezve gomba
Karathane LC dinocap 0,05 permetezve gomba
Fundazol 50 WP benomil 0,1 permetezve gomba
Ortho PhaItan folpet 0,2 permetezve gomba

Limacid metaIdehid 5% granulátumként csiga

Helarion metaIdehid 5% granulátumként csiga
MetaIdehid 5 G metaIdehid 5% granulátumként csiga

133
tehát már 1-2 dkg életveszélyes lehet belőlük. Ezeket viszont csak
milligrammnyi mennyiségben, párologtatva, esetleg permetezve hasz-
náljuk, gőzük a légtérben 1-2 mg határérték alatt ártalmatlan, a
szervezet lebontja, ill, kiüríti.
A' növényvédő szerek körültekintő kezelése, alkalmazása elengedhetet-
len, még akkor is, ha egyik-másik veszélytelennek minősül. Minden
szert a használati utasítás szerint kell és szabad csak felhasználni!

134
RÉSZLETES RÉsz
Orchideák

Az orchideák felépítése, rendszere

és egy kevés botanika

Az Orchideaeeae növénycsalád több mint 25 OOO fajának morfológiá-

ja és életmódja olyan változatos, hogyegységesen alig jellemezhető.
Ha összehasonIítjuk a föld alatt, gombákból élő, klorofill nélküli nö-
vényt - amely csak barna virágokkal jelentkezik - , a Szibériáig ter-
jedt, talajlakó, gumós kosborokat a trópusi fán élő kicsiny és nagy
epifitákkal és aID-20 mmagasra felkúszó vaníliákkal, valamint a
.megvastagodott szárgumókat a tartalék nélkül élő lapos levelű növé-
nyekkel, látjuk, hogy alakjuk, megjelenésük és szerkezetük rendkívül
változatos. Ami közös bennük, az a virág alapszerkezete, a magok
képződése és a csírázás módja. Egységes szerkezetű virágaik, virágza-
taik viszont az összes növényé között a legcsodálatosabban változa-
tosak.
Az orchidea virága lényegében hasonló a többi egyszikűéhez, a tuli-
pánéhoz, az íriszéhez stb. Két lepelkörének három darab külső és há-
rom belső levele van. Az orchideákon a három külső, csészelevélszerű
szirom (a külső lepelkör) - szakkifejezéssel szepálum - lehet egy-
forma, gyakran azonban a legfelső módosul, zászlóvá szélesedik (pl.
a Paphiopedilumoké), viszont előfordul, hogy némelyik csökevényes
vagy összenőtt.
A belső kör három valódi sziromlevele közül a két oldalt álló petálum
többnyire egymás tükörképe, míg a középső - labellum - ajakká
módosult, különböző módon lebenyezett, formált, ez áll legközelebb
az ivaroszlophoz, ill. annak szolgálatában.
Az ivarszervek a legjellemzőbbek a családra. Ugyanis a bibe és a por-
zószár összenőtt, egy oszlopot alkot. Ezen a húsos virágzati tengelyen
(columna) helyezkednek el a terrnőre nőtt porzók. A más, rokon nö-
vénycsalád eredetileg hat porzója helyett néhány nemzetségben jelleg-
zetesen két ragacsos csomóban állnak össze a pollenszemcsék, míg az
orchideák többségére egy pollencsomó jellemző. A hímpor nem szó-
ródik szét, hanem könnyen leváló tokokban helyezkedik el. A pollen-
csomókon ragacsos talpú nyelecske található. Ez ragad a légy vagy a
lepke homlokára, és egészében kerül át a másik növény ragacsos
bibéjére.

137
Az orchideavirág szerke-
zete. A felső rajzon jóllát-
ható a három külső szi-
rom (sepalum), a két szé-
lesebb oldalsó, belső szi-
rom (petalum) és az ajak.
Ezek mélyében helyezke-
dik el a húsos virágzati
tengely (columna). A kö-
zépső rajz a lebontott co-
lumnát, az alsó ugyanezt
I
I
I
pollenium
III
oldalnézetben, az ajak
hosszmetszetében ábrá-
zolja. A columnán oldalt
van a két pollenium, előt­
I
te a rostellum, és alatta a
bibekanális nyílása

A beporzás után megindul ugyan a magkezdemények fejlődése, de a

porzók örökítő anyagot hordozó hímkromoszómái csak hónapok
múlva, a teljesen megnőtt magtokban érik el a kifejlődött milliónyi
magkezdeményt. Ettől kezdve a termés már nem nő tovább, csak be-
érik, és szikanyag nélküli csírát tartalmazó magvakat termel a három-
rekeszű toktermésben.
A virág szerkezete, a szirmok egymáshoz való viszonya és eltérései
mellett különösen az ajak alakmódosulásai, a húsos virágzati tengely
kiképzésmódja a rendszerezés alapja. A szakkönyveknek éppen a vi-
rágok leírása a botanikailag legfontosabb - a szövegnek több mint
felét kitevő - része. Ebből a könyvből ez kimarad; akit a rendszer-
tan és a viráganatómia részletei érdekelnek, számos könyvben megta-
lálja .
Az orchideanövények két jő növekedési tipusra oszthatók. A többi
növényhez leginkább hasonló ún. monopodiális típusra jellemző,
hogya hajtás a legfelső csúcsrügyön fölfelé növekszik, a leveleket ol-
dalt, a virágszárakat pedig a levelek hónaljából hozza. A függőleges,
felfelé törő tengely évről évre magasodik. A hasonló növekedésű nö-

138
 vényekkel szemben itt legfeljebb az a feltűnő, hogyatengelyről bőven
indulnak oldalra vaskos léggyökerek. Ilyen jellegűek a Vanda és ro-
kon nemzetségek, köztük a Phalaenopsisok.
Az orchideák többsége szimpodiális növekedésű, főtengelyük tovakú-
szó vízszintes szár, amelyen évenként fejlődik egy-egy feltörekvő, füg-
gőleges áltengely, s rajta az új levelek és virágok. Ez lehet leveles haj-
tás vagy álgumós. A pseudobulba lehet egyszerű, vastagodott szár, de
többnyire több szártagból (internódium) áll. A virág képződhet a
csúcson (pl. Ca l tleyai, de kiindulhat aszárgumó tövéről (pl. Odon-
'toglossums. A tovakúszó szár áltengelyesen növekszik, néha oldalra
bőven is szétágazva, így kolóniát vagy párnát alkothat. A függőleges
áltengelyek többnyire megvastagodnak, tartalék tápanyagot halmoz-
nak fel és nedvességet őriznek meg. Szimpodiálisan nőnek azok a fa-
jok is, amelyek nem növesztenek ilyen áltengelyt, hanem csak éven-
ként új oldalhajtást hoznak, mint pl. a papucsorchideák.
A mérsékelt égöv alatt élő kosboroknál találunk egy harmadik for-
mát, a föld alatti gumóképzést. Az elvirágzott növény nyáron vagy
ősszel elhervad, tartalék anyaga föld alatti nyálkás gumóba húzódik
vissza. Ebből a következő évben gyorsan fejlődik ki az új növény - a
régi gumó tartalék anyagát felélve -, majd új gumót képez.
Az orchideák jellegzetessége a csírázás és a gyökérforma is. A többi,
sziklevéllel ellátott magvú növénynek elegendő tartalék tápanyaga
van a fejlődéshez addig, amíg az önálló életfeltételek kialakulnak. Az
orchideamagnak sem szikanyaga, sem tartalék energiája, sem szerves

p------------- . II

I
II
II
1 2 3 4 III
~~~~~~~~~~ ~
Az orchideák növekedéstípusai. Az 1., 2. és 3. vízszintes főtengelyen évente új, függőleges áltengel1yel szimpodiálisan
növekszik. Az elsőn a szárgumó vaskos, a második egyszerű leveles szár végálló fürttel, a harmadikon a virágfürtök a
levélhónaljból erednek. A 4. egy tengelyen függőlegesen, monopodiálisan növekszik

139
 I I
II . II
I I
I I
II II
II
I
II
II III
I a b
I

Orchideamagok nagyítva.
A mag pihenő állapotban c
(a); duzzadva csírázó álla-
potban (b). A tápláló
gomba behatolása után
növekedő magból rövide-
sen indul a levélfejlődés is
(c)
I ~
I
építőanyaga nincs. Ezt csak az együtt élő gombafonalak szolgáltat-
hatják. Tehát a fennmaradás érdekében a szétszóródó milliónyi mag
közül néhánynak találkoznia kell egy olyan együtt élő gombafaj fona-
lával, amely ellátja táplálékkal mindaddig, amíg kizöldül, majd eset-
leg gomba nélkül is tovább fejlődhet. Ez a szimbiózis, a kölcsönös
hasznot jelentő együttélés a legtöbb orchidea életében végig megma-
rad annak ellenére, hogy a kifejlett gomba és a kifejlett orchidea egy-
más nélkül is életképes.
Az orchideagyökér nemcsak a sejtjei között élő gombafonál, az ún.
endotróf mikorriza miatt különleges, hanem egyébként is eltér a leg-
több növény gyökerétől. Az epifita gyökere elsősorban a rögzítésre
szolgál, szinte elválaszthatatlanul rátapad a fakéregre, hajszálgyöke-
reket nem bocsát ki. A talajlakó orchideák kevés húsos, apró szőrök­
kel borított gyökere is különleges szerkezetű. Az epifiták léggyökerét

140
 I
II I
II
I
II I
I
II I

Orchideagyökér-metszet
egy része. A felső réteget
elhalt sejtek borítják, alat-
tuk klorofilltartalmú élő
I
II
II I
II
I

sejtek helyezkednek el

kívül elhalt, de légtartó sejtek ezüstfehér burka borítja. Az ezüstös,

fátyolszerű velamen finom nyílásokkal, pórusokkal van ellátva, a har-
matot vagy az esővizet úgy szívja fel, mint az itatóspapír. Szárazság-
ban viszont megakadályozza a párolgást. A fehér rétegen is áttűnik a
klorofill zöld színe, amely legfeltűnőbb a velamennel nem borított,
élő, tovahaladó gyökércsúcson. A gyökér is hozzájárul a növény
energiaellátásához, asszimilál , fotoszintetizál, s a csúcsa a legaktívabb.
A szivacsos burokkal védett vastag gyökerek - éppúgy, mint a meg-
vastagodott szárgumók - fontos víz- és tápanyagmegőrző szervek,
amelyek a növény életét a legmostohább viszonyok közt is (akár hó-
napokon vagy éveken át) lehetővé teszik. A léggyökerek egy része be-
hatol a talajba, ott elágazik, vizet, szerves anyagokat szív fel. A talaj-
lakó orchideák valójában nem földben élnek, ugyanis a trópusi erdő­
talaj nem hasonlít a mi kerti földünkhöz. A lehulló levelek, ágacskák
nyirkos, laza, légtartó halmazában, mohák, páfránygyökerek keveré-
kében horgonyoznak vaskos gyökereik, amelyek nem sokban külön-
böznek a fák ágvilláiban összegyűlt laza anyagba behatoló, alig el-
ágazó gyökerektől.
Az orchidea életében az egészséges gyökér a legfontosabb. Az elpusz-
tult hajtású, de ép gyökerű növény a kúszó szár alvószemeiből gyor-
san regenerálódik. Ha viszont épnek látszik a növény, de elrothadt a
gyökérzete, aligha lehet megmenteni.
A csoportok és fajok pontos meghatározásában az utóbbi évtizedek-
ben igen nagy jelentőségűvé vált a csak igen nagy nagyítással megha-
tározható kromoszómaszám. A hibridizációban a rokonsági fok mel-
lett az egyező vagy párosítható kromoszómaszám a meghatározó.
Egy fajon belül a kromoszómaszám megduplázódhat, háromszoros-
négyszeres lehet. Ezek a triploid, tetraploid példányok sokkal életké-
pesebbek, nagyobb virágúak, értékesebbek.

141
Az orchideák A szisztematika alapján tájékozódhatunk az összefüggésekről, a ro-
rendszere konsági viszonyokról, ami azért is szükséges, mert a csoportokat és a
fajokat betűrendben soroljuk fel.
LINNÉ első növényrendszertanában még minden orchidea Epidend-
rum volt. A lassan alakuló felosztás alapja PFITZER rendszerezése volt,
amely R. SCHLECHTER először 1914-ben megjelent monográfiája alap-
ján elfogadott. (Ennek most jelenik meg a harmadik kiadása.)
A rendszerezés folyton módosul, egy-egy csoportot specialisták dol-
goznak át. Jelenleg 750 genus (nemzetség) és hozzávetőleg
4

25 OOO-30 OOO faj elfogadott. Sajnálatos, hogyatúltagolódás miatt

mind az állat-, mind a növényrendszertan rendszerezése lassan átte-
kinthetetlenné válik. Sokszor a fajok és fajcsoportok szétválasztása is
túlzott. Zavaró az is, hogy a nagyobb nemzetségek bontása, felapró-
zása miatt a megszokott elnevezések többször megváltoznak. Megté-
vesztő a sok szinonima és a gyakori helytelen névhasználat (hogy
csak egy példát említsek: a Paphiopedilum virágot a kereskedelemben
Cypripediumnak hívják).
A hazai kosborokon kívül - amelyeket a fejezet végén foglaltam ösz-
sze - az egzotikus orchideanemzetségekből mintegy negyven került
részletesebb, további hetven rövidebb ismertetésre. Felsorolom az ér-
deklődésre leginkább számot tartó fajokat. Azért ilyen sokat, mert a
növénykedvelőket ezek általában jobban érdeklik, mint a kertészeti
termesztésben, kereskedelemben elterjedt, vágásra alkalmas értékes
hibridek. Így is kimarad vagy 600 nemzetség és sok ezer faj, pedig
akad közöttük számos érdekes. Ami nem került ismertetésre, az vagy
túl igényes, s igen nehezen tartható, vagy - ami gyakori - nálunk
nem beszerezhető, illetve nem mutatós növény, ritkán, rövid ideig vi-
rágzik, és virágja kicsiny.
Az Orchideaeeae család rendszerezésében a specialisták nem mindig
értenek egyet, szerzőnként elég sok az eltérés az alcsalád, a tribus
(raj), subtribus rangsorában és a nemzetségek szétválasztásában vagy
összevonásában. Utóbbi nemegyszer a használt nemzetségnévben za-
vart is okozhat, ha a szinonimákat nem ismerjük.
A jelenleg elfogadott rendszerben (BEUTHAM, LINDLEY, BRIEGER) a
családot öt alcsaládra osztják.

l. A Cypripedoideae alcsaládba a régebben Diandrae néven szerepelt

kétporzós papucsajkú orchideák tartoznak. Ezen belül négy tribus, il-
letve nemzetség van: Cypripedium, Paphiopedilum, Phragrnipedium és
a könyvben nem részletezett Selenipedilum. A régebbi egyporzós al-
családot (Monandrae) most további alcsaládokra tagolták. Közülük
a másodikba és a harmadikba főként talajlakó, többnyire olyan föld
alatti gumóval rendelkező fajok tartoznak, amelyek évi hajtása még
az évben elpusztul. A negyedik alcsaládba tartozik a vízszintes főten­
gellyel, évente újabb áltengelyekkel szinpodiálisan növekvő orchi-

142
II-----------------+------------------------~
CYPRIPEDOIDEAE EPIDENDROIDEAE

III~~
I Paph"iopedilum
. phragmipedium Cypripedium
~~.* I
(~":.jt
Haemaria Pleurothallis Masdevallia
"Ol;
Pleione Coelogyne
II
I
II LAELIINAE
II

II Laelia Cattleya Epidendrum Brassavola Sophronitis

II
II DENDROBIINAE II

II~ Dendrobium Cymbidium Calanthe Gongora Stanhopea Cycnoches Catasetum

II
III MAXILLARIINAE ONClDIINAE II
I
I ~ ~ I
I~
I
IMaxillaria Zygopetalum Odontoglossum Miltonia
~ Oncidium Brassia
I
II
II VANDOIDEAE II
I~ M 00 I
II ~ T Doritis Phalaenopsis Vanda
~Ascocentrum Angraecum
II
I I
A fontosabb orchideacsoportok és -nemzetségek virágtípusa (BECHTEL nyomán, átalakítva)

deák többsége, végül az ötödikbe sorolják az egy függőlegesen ten-

gellyel felfelé növő monopodiális orchideákat és a hasonló virágszer-
kezetű szimpodiálisokat.

143
~~~~~~~~~~~III,II'~I~

I • III
II I
II I
II
I
II
II
II
I
I
I
II
II
II
II
I
II II
I a b c
~~~~~~~~~~~~~. ~
I
A virágszár indulásának típusai : a szárgumó tövén (a); a levélhónaljból (b); az évi hajtás csúcsán (c) végálló

2. A Neottioideae alcsalád négy tribusába tartoznak a következő fon-

tosabb nemzetségek: Epipactis, Limodorum , Neottia, Spiranthes,
Haemaria, Macodes. Közülük az első három mérsékelt égövi, a Spi-
ranthes az egész földön elterjedt, az utolsó kettő és rokonai trópusiak.

3. Az Orchidoideae alcsalád három tribusának fontosabb nemzetségei

a Dactylorhiza, a Gymnadenia, a Hymantoglossum, az Ophris, az Or-
chis és Platanthera. Valamennyi hazánkban is képviselt kosbor.

4. Az Epidendroideae alcsaládba a több mint tízezer trópusi orchidea

mellett még néhány mérsékel t égövi is tartozik (Liparis, Corallorrchi-
za). Az alcsaládon belül három tribus és több mint tucatnyi nagyobb
csoport (rang szerint főleg subtribus) különithető el, figyelembe véve
a rokonságot. 235 nemzetsége közül a következők a fontosabbak:
Bletilla;
Calanthe, Phaius ;
Catasetum, Cychnoches;
Coelogyn e, Pleione ;
Cymbidium ;
Cyrtopodium ;

144
Dendrobium, Bu/bophyllum, Cirrhopeta/um;
Laelia, Catt/eya , Epidendrum, Eneyelia, Sophronitis, Eria, Brassa-
vo/a;
Zygopeta/um;
Brassia;
P/eurotha/lis, Masdeva/lia;
Sobralia;
Stanhopea, Gongora;
Thunia.

5. A Vandoideae alcsalád négy tribusába sorolják a 320 nemzetség kö-

zül a Maxi//arieae, az Oncidieae és a Catasetae tribus szimpodiális fa-
jait, valamint az összes Vandaeat, melyek monopodiális növekedé-
sűek.
Sareanthinae, Aerides, Angreeum, Arachnis, Aseocentrum,
Renathera, Vanda, Pha/aenopsis, Doritis;
Vanilla.

Orchideák a lakásban

Nemegyszer hallani olyan véleményt, hogy lakásban úgysem lehet or-

chideát tartani. Máshol arról olvasunk vagy hallunk, hogy amatőrök
évtizedeken át eredményesen nevelnek és virágoztatnak igen kényes
fajokat. Könyvek, katalógusok gyakran felsorolják azokat az orchi-
deafajokat, amelyek ablakpárkányon szobai tartásra alkalmasak, va-
lamint azokat, amelyek vitrinben vagy szobaüvegházban díszlenek.
A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. A valóság az, hogy talán
nincs is igazán alkalmatlan növény, csak alkalmatlan környezet van,
és hogya lehetőségeken és feltételeken múlik, hogy sikerül-e egy
adott növény számára megfelelő környezetet teremteni. Az ajánlá-
sokban találkozunk olyan javaslatokkal, hogy pl. a kezdők számára
legkönnyebben tartható orchideák a Coe/ogyne cristata, a Rossiog/os-
sum grande, a Bifrenaria harrisoniae, a Catt/eya bowringiana és a Pha-
/aenopsis hibridek. Ha csak ezt a rövid listát nézzük, már kitűnik,
hogy teljesen más igényű növényekről van szó, tehát nem tarthatók
együtt sem ablakpárkányon, sem vitrinben. Az első kettő hűvös, tel-
jes téli pihenőt kíván, a középső kettő mérsékeltházi, párás telelést, az
utolsó pedig állandó 20 "C körüli meleget és rendszeres öntözést sze-
ret, nem is említve eltérő fényigényeiket.
Egyáltalában nem közömbös, milyen fajokkal és hogyan kezdjük a
növény tartást. A nehezen virágzó, vándorló Coe/ogynéval vagy a
Dendrobiummal aligha sikerülhet kellő tapasztalat nélkül. A csinos,
kis helyet igénylő Paphiopedilum mérsékeltházi, ill. tarka levelű fajai
már sokkal alkalmasabbak, de aki Catt/eyához ragaszkodik, válasz-
szon kétleveles C. intermediát vagy C. bowringiana hibridet. Akinek

145
32. kép. Az En ey elia
(syn.: Epidendrum)faleata
érdekes amatőr orchidea
(Budapesti Botanikus
Kert)

helye és kertje van, kezdheti Cymbidium lowianummal, még inkább

egyes Oncidium fajokkal.
Első eligazodáshoz legalább három csoportot kell kezdetben megkü-
lönböztetni:

l. különleges berendezés nélkül, szobában, ablakpárkányon tartható

növények, amelyeket kellő gondoskodással egészségesen vagy leg-
alább tűrhetően tarthatunk ;
2. nyáron a kertben vagyerkélyen, esetleg nyitott szobaablakban elhe-
lyezhető, télen - kielégítő páraviszonyok között - hűvös helyiség-
ben, télikertben, verandán, konyhaablakban vagy hasonló helyen
tartható növénycsoport ;
3. nagy páratartalmat, zárt teret, tehát alkalmas berendezést igénylő
növények, amelyek pl. fűthető, elkülönített ablaktér, ablakkert, nö-
vényvitrin, szobaüvegház, esetleg egy lakáshoz épített kis növényház
léte esetén tarthatók.
Mielőtt növényt választunk tehát, mérjük föl lehetőségeinket, és csak
olyan növényekkel próbálkozzunk, amelyek az adott körülmények
között életben maradhatnak, sőt fejlődnek, virágoznak.
A szobai ablakpárkány klimatikus viszonyaihoz az addig üvegház-
ban nevelt növényeknek alkalmazkodniuk kell, és ehhez esetleg 1-2
évre is szükségük lehet. Az ablakpárkányon nem fejlődő, nem virág-
zó növény helyett vagy más fajt választunk, vagy megteremtjük szá-
mára azokat a többletfeltételeket, amelyek az egyszerű ablakpárkány
körülményeinél már többet jelentenek. Az ablakpárkányon általában

146
olyan növényeket tarthatunk, amelyek eltűrik a szélsőséges pára- és
hőviszonyokat és a mérsékelt és melegházi körülmények határán te-
lelnek. A kedvelt botanikai fajok többsége erre sokkal kevésbé alkal-
mas, mint azok a hibridek, amelyek több faj tulajdonságait egyesítik.
Az ablakpárkányra leginkább ajánlható fajok, ill. ezek hibridjei közül
itt néhányat említünk: Brassavola nodosa, Cattleya bowringiana,
C. intermedia, C. harrison iae, C. labiata, C. loddigesii, C. mossiae,
Cymbidium traeyanum, miniatűr Cymbidiumok Dendrobium kingia-
num, Eneyelia eoehleata, Laelia aneeps, L. purpurata, Lyeaste aroma-
tiea, Maxi/laria pieta, Odontoglossum bietoniense, Oneidium ornitho-
rhynchum, One. tigrinum, One. varieosum, Paphiopedi/um laeanum,
Paph. fairrieanum.
A következő fajok ablakpárkányra csak ott ajánlhatók, ahol éjsza-
kánként 15 oC alá süllyed a hőmérséklet: Brassia verrueosa, Catt-
leya forbesii, Coelogyne massangeana, Cymbidium lowianum , Cymb.
pumillum hibridjei, Dendrobium nobi/e és rokonai, Dendr. thyrsiflo-
rum, Eneyelia eiliare, Ene. mariae, Laelia autumnalis, L. pumi/la,
Lycaste skinneri, Mi/tonia hibridek, Odontoglossum pulehellum, Onci-
dium splendidum, Rossioglossum grande, Sophronitis eernua, Paphio-
pediium insigne, Paph. spieerianum, Paph. villosum és ezen "hideg"
Paphiopedi/umok hibridjei.
A továbbiakban felsorolt fajok szobakultúrára csak akkor alkalma-
sak, ha nyáron a kertben a fák alá kiakaszthatók, avagyerkélyen, más
növények között félárnyékban tarthatók: Brassia maeulata, Calanthe
hibridek, Cattleya skinneri, Coelogyne eristata, Cymbidium eburneum
hibridek és miniatűr hibridek, Dendrobiumfimbriatum, Dendr. kingia-
num, Dendr. 10ddigesii , Dendr. speeiosum, Dendr. nobi/e, Doritis pul-
eherrima, Eneyelia eitrina, Ene. cochleata, Ene. mariae, Epidendrum
vitellinum , Gongora galeata, Laelia einnabarina, L. flava, L. anceps,
Leptotes bicolor, Lycaste deppei, Lye. aromatiea, Miltonia speetabilis,
Odontoglossum eitrosmum, Oncidium erispum, One. flexuosum, One.
ornithorhynehum, Paphiopedilum fairrieanum, Paph. hirsutissim um ,
Paph. insigne, Paph. venustum, Paph. villosum, Pleione formosana,
Rossioglossum grande és rokonai, Sophronitis eoeeinea, Stanhopea
oeulata, Stan. tigrina, Triehopilia fajok, Vanda eristata, Zygopetalum
mackayi.
Külön említek néhány olyan fajt, amelyet ajánlanak ugyan szobakul-
túrába, de a legtöbb amatőr erre alkalmatlannak találja: Bifrenaria
harrisoniae, Brassavola glauea, Bulbophyllum sp., Cyehnoehes sp.,
Maxillaria tenuifolia, Miltonia speetabilis, Oneidium sphaeellatum,
Paphiopedi/um maudiae, törpe Phalaenopsis törzsfajok.
Megjegyzendő, hogy az üvegházi termesztésben bevált módszerek szo-
bai tartáshoz való átvétele megtévesztő, célszerűtlen, sőt sokszor káros.
Nálunk a nyári félév, az április végétől októberig tartó időszak a
könnyű. Ez idő alatt a páratartalom a ,szabadban megközelítőleg ele-

147
33. kép. Nyáron a szabad-
ban, félárnyékban tartott
orchideák: Odontoglos-
sum, Coelogyne, Oncidi-
um", Lycaste stb. fajok. A
megemelt drótháló a csi-
gák ellen, a műanyag háló
a madarak ellen védi őket

gendő, illetve félárnyékos helyen, növénycsoportban, időnként ön-

tözgetve kielégítő. A trópusokon és a szubtrópusokon, az orchideák
hegyi termőhelyein sem több a páratartalom nappal SO%-osnál. Ná-
lunk sem sokkal rosszabbak a körülmények, a fényviszonyok is kielé-
gítőek, elég sok a napfény és elég hosszúak a nappalok. Egészen más
a helyzet télen, különösen a fűtött lakásban. A külső, hideg levegő a
szobában felmelegedve relatíve rendkívül szárazzá válik, az állan-
dóan fűtött lakásban nincs kellő éjszakai lehűlés, ami sok növény
bimbófejlődéséhez nélkülözhetetlen. Ezeknek a nyáron kertben tar-
tott orchideáknak viszont télire hűvösebb, párás, világos hely kell.
A növények lassan állnak át és alkalmazkodnak a megváltozott vi-
szonyokhoz. A levél és a gyökérzet átállása átlagban fél-egy évet
vesz igénybe. Ha lehet, próbáljuk a növényeket tavasszal a kiválasz-
tott helyre tenni, hogy ott fejlődjön az évi hajtás, az új viszonyokhoz
alkalmazkodva. Szobában nem kell tartani a túl sok fénytől, mint
ahogy az üvegházban. Kivétel lehet a déli fekvésű ablak, ahol a déli
órákban árnyékoini kell. Szobában még az ablakpárkányon is inkább
a másik véglet, a fényhiány fenyeget, már csak azért is, mert egyolda-
lú a megvilágítás. A fajok kiválasztásakor inkább az őszi vagy a késő
tavaszi nyári virágzású növényeket részesítsük előnyben a tél közepén
virágzókkal szemben, ugyanis a lakásban sokkal nehezebb éppen a
virágzás idején a kellő feltételeket megteremteni.

148
 További különbség a páratelt légterű növényházakkal szemben a la-
kások páraszegénysége. Az otthon tartott növényeket ennek ellensú-
lyozására nem szabad túlöntözni és közegüket állandóan nedvesen
tartani, mert a levegős közeget kívánó, fán lakó növények csak a kör-
nyezetben igényelnek nagyobb páratartaImat. Ezért télen lehetőleg ak-
kora és annyi párologtatófelületet képezzünk ki, hogy kevés öntözés
mellett se száradjanak ki a növények, és épen maradjon a gyökérze-
tük. Tegyünk alájuk széles felületű edényt (bádog- vagy műanyag tál-
cát, kádat), amelybe felületet növelő anyagot (sódert, kokszot) he-
lyezzünk, vagy ültessünk alul dús lombú kísérő növényeket. Tartsuk
epifitáinkat olyan kísérő növények csoportjában, amelyek kölcsönö-
sen megteremtik egymásnak a páraadó és -megtartó szomszédságot.
A növényházakban gyakran kell a levegőt szellőztetéssel cserélni, kü-
lönösen napfényben, mert ilyenkor akár fél óra alatt elfogyasztják a
növények a légtérből a szén-dioxidot. Az is előírás, hogy - a nagy
páratartalom miatt - estére a növények leszáradjanak. A szobában
sem a szellőztetés és a légcsere, sem a növények leszárítása nem szük-
séges, sőt sokszor az előnyös - és a természetben is gyakori - , hogy
éjjel, a lehűlés idején a növény levele nedves.
Mit is értünk pontosan a növények szobai tartásán? Az orchideák
tartása a lakásban akkor lesz sikeres, ha számukra kellően párás he-
lyet különítünk el, ami lehet akár egy kisebb terrárium, vivárium
vagy akár egy fóliával elfüggönyözött ablakközeli rész párologtató-
tálcával. Téves azonban az a hit, hogy állandóan 100%-os pára szük-
séges. Az orchideák többségének a 60% relatív nedvesség elég, 70%
előnyösebb, mint a 100%.
A pára mellett ugyanilyen fontos a fény és hőmérséklet. Cattleyák és
Dendrobiumok aránylag sok fényt igényelnek, szakszerűen kifejezve
15 OOO-25 OOO luxot. A Cattleyák közül szobatartásra az ellenálIóbb
kétlevelesek alkalmasabbak. Nyáron nem okoz nehézséget a növé-
nyek igényének kie.l~gítése, mert a nappali 25 "C és az éjszakai 18 "C

Orchideák elhelyezése a
lakásban, párologtatótál-
ca felett, rácson
III .
I
II

I I
II II
I ~
I
149
számukra ideális. Télen azonban a kb. 18 "C vos hőmérséklet mellett
legalább 50%-os páratartalomra és több fényre van szükségük, mint
amennyi általában a szobákban van, tehát csak pótvilágítás és párásí-
tás mellett igazán egészségesek. A nyáron, a szabadban, jó fényviszo-
nyok közt kifejlődött Dendrobiumok jelentős része - a nobile cso-
port - a szobában csak akkor virágzik, ha ősszel hosszú ideig hűvös
helyen tartottuk, legalább 50-60%-os páratartalom mellett. Meleg
helyiségekben újabban kedvezőek a tapasztalatok a Phalaenopsis hib-
ridekre vonatkozóan, amelyeknek nagy előnyük, hogy egész évben
bármikor virágoznak, a virág tartós, és megfelelő kezelés mellett több
mint fél éven át díszít jó néhány mutatós virágfürtjük. 20-30 "C kö-
zötti hőmérsékletet kedvelnek, de rövidebb ideig sokkal alacsonyabb,
akár 10°C-ig terjedő lehűlést is kibírnak. A bimbók fejlődéséhez az
éjszakai lehűlés is szükséges. A Phalaenopsis nem kíván erős fényt,
közvetlen napfényt, de nagyon hálás apótvilágításért. Tartásának
egyetlen nehézsége a kellő páratartalom megteremtése. 60-70%-os
páratartalom-igényét azonban ismételt permetezéssel és megfelelően
kialakított környezettel kielégíthetjük.
A legtöbb orchidea a lakásban a szoba száraz levegőjétől elkülönített
térben (ablakközben, ablakkertben, elfüggönyözött szobarészben,
üvegvitrinben, szobaüvegházban, terráriumban stb.) tartható leg-
inkább. A felsorolt megoldások tulajdonképpen átmenetet jelentenek
az üvegházhoz, ezek bármelyikében megteremthető a kívánt páratar-
talom. Szobaüvegházban, kellő megvilágítás mellett tulajdonképpen
bármelyik kényes orchideafaj tartható és virágoztatható. Természetes
azonban, hogy csak egyforma igényűeket lehet együtt tartani. A szo-
baüvegházi nevelés legnagyobb hibája többnyire a túlzott zártság és a
túl sok pára. Pedig ezek a növények a természetben sem kívánnak
100%-os párát, és ha időnként csurog is róluk a víz a trópusi esőben,
nemsokára megszáradnak. A túlzottan zárt tér másik veszélye, hogy
nem kapnak a szerves anyag építéséhez elegendő szén-dioxidot. A vit-
rineket szellőztetni kell!
Kevesen próbálkoznak a természetes viszonyokat legjobban megkö-
zelítő és a szobában kivitelezhető tartásmóddal. A magashegyi trópu-
si orchideák ugyanis nappal viszonylag száraz környezetben sok
fényt kapnak, és éjjel lepi el őket a harmat. Ezt úgy utánozhatjuk,
hogy nappal a növényeket ablakpárkányon tartjuk, éjjelre pedig ned-
ves fóliávalletakarjuk. Egy másik, esetleg eredményes megoldás, ha a
növényeinket néhány hétig világos szobában virágoztatjuk, majd pár
hétre párás vitrinbe helyezzük regenerálódásra.
Jó eredményeket értek el az orchideák pincében való nevelésével is.
Itt egyenletes a páratartalom és a hőmérséklet, és kizárólag mestersé-
ges fényben, napi 12 óra megvilágítás mellett tartanak Paphiopedi-
lumokat, Cattleyákat, és más orchideákat. A pincében könnyű az év-
szakoknak megfelelő változásokat szellőztetéssel létrehozni.

150
 Az ablakpárkány általában csak akkor felel meg orchideatartásra, ha
széles vagy utólag kiszélesített, és rajta vízpárologtató tálcát helye-
zünk el. A tálca magasabban helyezkedjék el, mint a párkány, hogy
az ablakról télen leáramló hideg levegő a tálca alatt húzódjon le a
padlóra. Legjobb a keleti fekvésű ablak, de a nyugati is megfelelő.
Déli ablak nyáron csak árnyékolással használható. Az északi ablak
beszűkíti a növényválasztást, különösen pótvilágítás nélkül.
Az ablakpárkányon sikeresen tartható orchideákról igen érdekes sta-
tisztikát közölt a Német Orchidea Társaság. 1973-ban körkérdést in-
tézett azokhoz a tagokhoz, akik csak ablakpárkányon nevelnek orchi-
deákat. 215 személy adott használható választ a kérdőívekre. Átlago-
san egy személy 14 orchideát nevel, sokan már évtizedek óta. A véle-
ményük szerint ablaktartásra alkalmas fajok, ill. fajcsoportok száza-
lékos megoszlását a leggyakrabban tartott 12 csoportra vonatkoztat-
va a 4. táblázat foglalja össze.
A kevésbé alkalmasnak tartott fajok közül a Cymbidiumokra 50%, a

34. kép. Részlet az Aerides

multiflorum hosszú, tartós
virágfürtjéből. Szabadban
is, ablakpárkányon is ne-
velhető faj

151
4. táblázat. A Német Orchidea Társaság felmérése az ablak tartásra alkalmas fajakról
(1973)

Feltételesen Nem
Alkalmas
Nemzetség alkalmas alkalmas
e~)
(%) (%)

Coelogyne fajok 82 6 12
Paphiopedilum hybr. 80 17 3
Laelia fajok 79 17 4
Lycaste fajok 78 13 9
Cattleya fajok 77 12 11
Cattleya hibr. 69 16 15
Cymbidium hybr. 76 12 12
Odontoglossum faj 76 18 6
Oncidium faj 75 22 3
Paphiopedilum faj 73 19 8
Phalaenopsis hybr. 71 9 20
Phalaenopsis faj 65 26 9

Dendrobium hibridekre 52%, a Dendroehi/um fajokra 50%, az Epi-

dendrum és az Eneyclia fajokra 70%, a Mi/tonia fajokra 50%, egyéb
hibridekre 65% és egyéb fajokra 52% volt az igenlő válasz.
Az egyes fajok gyakoriságát tekintve a legtöbb amatőr az apró, bota-
nikai fajokat kedveli, a nagyobbakból pedig legtöbben a Paphiopedi-
Ium leeanum, aPaph. callosum és aPaph. hirsutissimum, az Odontog-
lossum bicontiense, az Odm. rossii, az Odm. pulchellum fajokat, az
Odm. crispum hibridjeit, a Rossioglossum grande, az Oncidium, a
Cattleya intermedia, a C. harrisoniae és' az Eneyclia fajokat tartják.
Példányszámban a Phalaenopsis hibridek vezetnek, akik ezeket ked-
velik, 10 vagy több példányt nevelnek. A viszonylag sok kedvező vá-
lasz nem a kezdők tapasztalatát mutatja, hanem az orchideatársaság
évtizedek óta ezzel foglalkozó, tapasztalatokkal rendelkező és irodal-
mat olvasó tagjainak eredményes tevékenységét, akik igyekeznek
kedvenc növényeik termesztőközeg-, hő-, öntözővíz- és fényigényét
akár pótvilágítással a lehető legjobban kielégíteni.
Más statisztika szerint ablakpárkányon jól, de csak bizonyos feltéte-
lekkel nevelhetők a Coelogyne cristata, a Rossioglossum grande, a
Phajus, a Laelia fajok, Paphiopedi/umfairrieanum, Paph. eallosum és
az alkalmazkodóképes Phalaenopsis hibridek. A felsorolt első néhány
fajnak hűvös ablak kell, a középső néhánynak téli pihenés, az utóbbi
három pedig télen is meleget igénye1. A feltételek között döntő a pá-
rásítás, amelyet sokan - a párologtatótálcák alkalmazásán kívül -
félrehúzható, átlátszó fólia függönnyel, esetleg egy második üvegfal-
lal oldanak meg úgy, hogy fél napra szinte növényházzá alakítják az
ablakteret.

152
 Meleg lakásban, ismételt napi permetezéssel több növény társaságá-
ban jól tarthatók a Phalaenopsis, Gongora, Eria, Lycaste és más fa-
jok. Meleg helyen, ablakpárkányon vagy asztalon, feltámasztott
üvegharang vagy bura alatt nevelhetők a kis termetű Haemaria, Ma-
codes, Pleurothallis, Paphiopedilum és hasonló orchideák.
A szobaüvegházba vagy vitrinbe választható fajokat a berendezés
méretei és felszereltsége szabja meg. A mérsékelten meleg vitrinben, té-
li pihenési idővel jól tartható a Cattleya, a Laelia, a Brassocattleya, a
Dendrobium loddigesii, a Bifrenaria, az Encyclia, az Eria stb. Meleg,
tehát 20 "C feletti hőmérsékletű párás üvegvitrinben az állandó növe-
kedésben levő orchideák érzik jól magukat. Ilyen a kis termetű Maeo-
des és Haemaria, a középnagy Paphiopedilum maudiae és Paph. callo-
sum és a melegkedvelő hibridek. Ugyancsak meleg szekrények felső
részében tarthatók a Phalaenopsis amabilis, a Phal. schillerina és hib-
ridjei, a Doritis, az Angrecum eichlerianum és hasonló egyenlítő kör-
nyéki orchideák.
A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik nyáron a kertben vagy
alkalmas erkélyen, esetleg növényekkel teleültetett ablakpárkányon
tarthatják az orchideákat kora tavasztól késő őszig, és a téli elhelye-
zésükhöz rendelkeznek olyan helyiséggel, hűvösebb konyhával, ve-
randával, ahol tűrhető a világítás és a páratartalom. Nagyon sok
olyan növény van, mely így jobban díszlik, mint üvegházban. Az
ajánlható fajok: Coelogyne cristata, Cymbidium lowianum, Cymb.
tracyanum, Cymb. grandiflorum, miniatűr Cymbidium hibridek, Dend-
robium nobile, Eneyclia citrina, Ene. ciliata, Oncidium varicosum, One.
tigrinum, Odontoglossum bictoniense, Paphiopedilum fairrieanum,
Paph. insigne, Paph. hirsutissimum, Rossioglossum grande, Ros. schlie-
perianum, Stanhopea tigrina, Stan. oeulata, Laelia anceps, Odontioda
hibridek stb. A felsoroltak számára télen hűvösebb, 6-14 "Cvos he-
lyiség a kedvező. Ugyanilyen nyári szabadtartás mellett, de télen mér-
sékelten meleg, párás szobában jobban tarthatók: Dendrobium loddi-
gesii, Oneidium és Odontioda fajok, Aerides fajok, Paphiopedilum jair-
riearum, Vanda fajok, Zygopetalum maekayi.
Van néhány olyan orchidea, amely nyáron a szabadban tartható,ősz­
szel behúzódik és levéltelen állapotban pihen a tavaszi átültetésig, te-
hát télen nincs vele gond. Ilyenek: a Bletilla striata, a Pleione fajok, a
lombhullató Calanthe fajok és néhány Catasetum.
Néhány télálló orchidea, illetőleg kosbor kiültetve a szabadban telel-
het. Ilyen a hazai Orchis, Platanthera és Cypripedium calceolus, az
észak-amerikai Cypripedium reginae és a közép-ázsiai Pleionék.

Virágoztatás Az orchideák virágzása a kiteljesedés, ez ad igazán értelmet tartásuk-

nak. Tudnunk kell azt, hogy a legtöbb orchidea igen hosszú idő alatt
éri el a virágzóképes állapotot. Ez az idő 4-12 esztendő között mo-
zog, a kedvelt orchideafajoknál átlag 6-8 év. Valamivel rövidebb

153
 egyes Dendrobium és Phalaenopsis fajok kifejlődése, viszont 10 évnél
is hosszabb a Vanilláé, sőt a hazai kosborféléké is. Ez a hosszú idő
nagyon kedvező környezeti feltételek között valamelyest rövidíthető.
Főleg a trópusokon sikerülhet egyes fajokat akár' fele idő alatt felne-
velni. Kedvezőtlen körülmények között viszont ez az idő megnyúlik.
A kifejlett növény legelső virága kisebb, egy virágfürtön számuk ke-
vesebb. Minél nagyobb, idősebb, fejlettebb, egészségesebb a növény,
annál gazdagabban virágzik, fokozódik az egyes virágok nagysága és
tartóssága, és a színárnyalatok is élénkebbek.
A növény fejlődéséhez és virágoztatásához elengedhetetlen a kellő
tápanyag, és meghatározó azok aránya, valamint a nyomelemek je-
lenléte is. Az orchideafélék többnyire csak akkor virágoznak gazda-
gon és biztosan, ha a fejlődési szakaszoknak megfelelően változtatj uk
a tápanyagok arányát. A növekedéshez elsősorban nitrogénre, a vi-
rágképződéshez és -fejlődéshez pedig foszforra és káliumra van szük-
ség. Ez lényegében azt jelenti, hogya hajtásfejlődéstől a növekedés
befejezéséig több nitrogént, majd a pihenési időszak előtt több káliu-
mot és foszfort adunk.
A másik, virágképződést meghatározó tényező a növény évi ritmusa.
Ez elsősorban öröklött tulajdonság, de ugyanakkor összefügg a növe-
kedési és a nyugalmi időszakban uralkodó fény- és hőviszonyokkal,
vagyis a bimbó fejlődéséhez a növekedés befejezése és a nyugalmi
időszak kezdetén lehűlésre van szükség, A kevés fényben fejlődő nö-
vények virágzása gyakran elmarad, mert a hajtás maga erőtlen. Külö-
nösen igaz ez a nagyon fényigényes fajokra, mint a Laelia, a Cattleya,
a Vanda, a Cymbidium, de leginkább a Dendrobium. Közülük a fél-

35. kép. Az Eneyclia coch-

leata igen tartós, érdekes
virága. Csaknem egész év-
ben virágzik (Budapesti
Botanikus Kert)

154
árnyékos helyen növekvő fajok a növekedés befejezése táján - tehát
nálunk nyár végén, kora ősszel - az addiginál nagyobb fénymennyi-
séget kívánnak. Eredeti termőhelyükön is akkor bimbóznak, amikor
az esős idő után, a kezdődő száraz évszakban a lombhullató fák leve-
lei megritkulnak vagy lehullanak. Az ilyen területről származó növé-
nyek évi ritmusát az őszi kiszáradás is befolyásolja, tehát a növekedés
befejezése után több fény, de kevesebb öntözés szükséges. Az évi rit-
must befolyásoló tényezők szerepe éppen az egyenlítő környékéről
származó növények esetében jelentős, hiszen ott nincs hosszú vagy
rövid nappal és éjszaka, mindkét napszak közel 12 órás. A virágkép-
ződést a klímaváltozás, az endogén ritmus, a csapadékviszonyok mel-
lett elsősorban az éjszakai lehűlés váltja ki. Ennek mértéke az eredeti
termőhelyen is jelentős eltérést idézhet elő a virágzásban. A Fülöp-
szigeteken megfigyelték, hogya tengerpart közelében élő hatalmas
Phalaenopsis schilleriana állomány alig virágzott, míg onnan pár kilo-
méterre, a hegyekben bőséges volt a virágzás. Kísérletképpen a ten-
gerparti növényekbőljelentős mennyiséget felvittek a hegyekbe, ahol
a hőmérséklet éjszaka 18-20 "Csra hűlt le, tehát itt a part menti
28-30 oC-os nappali hőmérséklettel szemben 10 -c hőmérséklet-kü­
lönbség volt éjszaka. Ha az éjszakai lehűlés három héten át tartott
vagy még tovább, akkor már a tengerpartra visszavitt és a fent ha-
gyott növények virággazdagságában nem volt különbség. Ez jó pél-
dája annak, hogyabimbófejlődésmegindulásához ritmusváltás kell.
Ugyanez a titka a Cymbidiumok, a Dendrobium nobile és rokonai, a
Coelogyne cristata, a Rossioglossum grande és jó néhány szubtrópusi
monszun vidékről származó orchidea virágoztatásának, azzal a kü-
lönbséggel, hogya virágbimbó indukálásához nagyobb mértékű le-
hűlés, átlag 12 "C alatti éjszakai hőmérséklet szükséges legalább 3-4
héten át. Az egyenlítőtől távolabb honos növények virágképzését vi-
szont a nappali és éjszakai fénykülönbség hatása váltja ki, ekkor be-
szélhetünk hosszúnappalos vagy rövidnappalos növényekről. Ezek
virágzási idejét későbbre tolhatjuk azáltal, hogy ősszel - kellő inten-
zitású pótvilágítással - meghosszabbítjuk a megvilágítási időt. A nö-
vények adott fejlettségi állapotban bekövetkező virágzását öröklési
tényezők, az endogén bioritmus szabja meg. Pl. vannak olyan Cattleya
fajok, amelyek nyár végén, kora ősszel már akkor bontják virágaikat,
amikor a hajtás még éppen csak elérte évi fejlődését, míg mások
ilyenkor látszólag csak üres hüvely t fejlesztenek, amelyből csak a pi-
henési időszak után, késő tavasszal, az új hajtás megindulása idején
fejlődik virág. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha az ősszel képző­
dött virágrügy további fejlődését a hő- és fényviszonyok megváltoz-
tatják. Jellegzetes képviselője ennek a Dendrobium nobile csoport.
A bimbókezdemények az őszi hideg, száraz időben fejlődnek, de ha
ezek idő előtt meleget és nedvességet kapnak, hajtásrüggyé alakulnak
át, és virág helyett ugyanitt új kis növény fejlődik.

155
 A télen, pihenési időszak alatt virágzó növények bimbófejlődését meg
kell figyelni. Ha a bimbók növekedése már kifejezetten megindult,
célszerű a növényeket a megszokott pihenési helyüknél valamivel me-
legebb helyen, valamivel nedvesebben és jó fényben kivirágoztatni,
mert így a virág nagyobb, színesebb, tartósabb, mint ha az eredeti hű­
vös helyen, a száraz gyökerű, pihenő növényen lenne kénytelen kifej-
lődni. Ilyenkor tehát az egyébként hidegházi Odontoglossumokat az
átlag 10-12 "Csos, száraz pihenőhelyükről 17-19 "Csos mérsékelt-
házba, a Cattleyákat pedig a 15 "C vos helyükről kb. 20 "Csos környe-
zetbe telepítjük át a virágok kibomlásáig. A teljes pompájukban ki-
nyílt virágok azonban tovább tartanak, ha a növényt ezután vissza-
visszük eredeti hideg- vagy mérsékeltházi telelőhelyére.
A virágzás - még inkább a megtermékenyítés utáni magfejlődés -
erősen igénybe veszi a növényt, sok erőt von el. Ezért az egészen fiatal
növényt lehetőleg ne engedjük korán virágozni, az esetleg fejlődő vi-
rágszárat törjük ki. A következő évben a kellően megerősödött nö-
vény bőségesebb virágzással kárpótol bennünket. Ugyanilyen okból
vágjuk le 1-2 hét után az érett növényekről a már kifejlődött virá-
got, akkor is, ha nem akarjuk eladni vagyelajándékozni; ilyenkor vá-
zában tartsuk tovább. Így a virágzás második szakaszában már nem
vesz el erőt a növény től.
Külön kell említeni azokat a tényezőket, amelyek a virág elpusztulá-
sához vezethetnek. Gyenge növényen a fejlődő bimbó a kezdeti sza-
kaszban élettani okból elkorcsosulhat. Érett növényen pedig elpusz-
tulhat akkor, ha a kinyíló tokba víz kerül éjszakára, és a bimbószár
végül rothadni kezd. Hosszú ideig érthetetlennek tűnt a bimbóledo-

36. kép. A levágott Phalae-

nopsis virágszár ízeinek
alvórügyeiből új virágszá-
rak törnek elő. Két-há-
rom hónap múlva az első­
vel csaknem azonos érté-
kű virágfürt fejlődik ki

156
bás és a korai sziromhervadás, amire sem élettani tényező, sem kór-
okozó nem adott magyarázatot. Kiderült, hogy a jelenséget telítetlen
szénhidrogének váltják ki, elsősorban az etilén, amely már rendkívül
kis mennyiségben is korai virágkárosodást okoz. Etilén képződik érő
gyümölcsben, almában, banánban, de egyes növények is fejlesztenek
etilént. Megfigyelték, hogy abban a növényházban, ahol 100 kg érett
almát tároltak, közel ezer orchideabimbó elpusztult. Etilén keletke-
zik a füstben, gázégéstermékekben, sokszor jelentős mennyiségben.
Erős cigarettafüstben még a vágott virágok is néhány óra alatt meg-
lankadhatnak. Olyan virágüzletben, ahol a közelben igen nagy az au-
tóforgalom, a kipufogó gázokkal megrontott levegő hatására az or-
chideavirágok 1-2 nap alatt meghervadtak, míg más üzletekben he-
tekig eltartottak. Rosszul szellőző gázkazán behúzódó égéstermékei-
nek hatására a borsónyi, mogyorónyi Phalaenopsis bimbók megsár-
gulnak, lehullanak, a kifejlett Dendrobium virágok szirmai beragad-
nak, nem nyílnak ki, és a hüvelyből kinövő Cattleya bimbó etilén ha-
tására megfakul, elpusztul. A fejlődő, nyíló bimbókat tehát meg kell
óvnunk, távol kell tartanunk etiléntől vagy más telítetlen szénhidro-
géntől, füstgáztól vagy hasonló vegyszergőztől.
Az orchideavirágok veszedelmes ellensége a csiga. Különösen a mez-
telen csigák, amelyek egy éjszaka alatt szétrághatják, megcsúfíthatják
az éppen nyíló bimbót, a friss virágszirmokat. Más kártevők is káro-
síthatják a virágot. A zöld levéltetvek és a tripszek előszeretettel te-
lepszenek meg a fiatal, fejlődő bimbón, és szívogatásuk következté-
ben vagy lehullik a bimbó, vagy korcs virág fejlődik ki. A növényvé-
delem a virágzáskor is nélkülözhetetlen.
Az orchideavirág tartósságának egyik feltétele az is, hogy ne terméke-
nyüljön meg. Különösen nyáron, a szabadban vagy nyitott ablakú
helyiségben kell vigyáznunk azokra az orchideákra, melyeket a ná-
lunk is honos méhek, poszméhek vagy egyéb rovarok megterméke-
nyíthetnek. A megtermékenyített virág ugyanis gyorsan meghervad, a
Cattleya, a Cymbidium virágok összecsukódnak, a kék Vanda virágok
kifehérednek. Nem kell viszont tartanunk azoknak az orchideáknak
a megtermékenyülésétől, amelyek - keskeny nyílásokon át hozzáfér-
hető - porzóihoz és bibéjéhez csak hosszú nyelvű lepkék (pl. Angre-
cum) vagy speciális rovarok (pl. Paphiopedilum) juthatnak.
A virágzás feltétele, hogy a fejlődő bimbót ne törjük le. Ez csak lát-
szólag felesleges figyelmeztetés, mert a fejlődő bimbószár merev,
üvegszerűen törékeny, érintésre lepattan (ellentétben a kifejlett nö-
vényrésszel). Öntözés közben vagy a növény áthelyezésekor a fiatal
bimbó vagy hajtás csekély érintésre letörhet. Sokan megkísérlik a fer-
dén növő virágszárat a növény törzséhez vagy pálcikához felkötni,
hogy egyenesen, fölfelé nőjön. A még gyenge virágszár ilyenkor kitö-
rik. A hajtást, szárat csak kifejlett, érett állapotban szabad felkötni.
Nagyobb növényállományban előfordulhat, hogy az oldalt növő vi-

157
 rágszárat nem vesszük észre, és az beszorul a levelek közé, más növé-
nyek alá vagy a cserepek közé, s nem tud kifejlődni, eltorzul. A rend-
szeresen átvizsgált növényállományban időben észrevesszük a rossz
irányba fejlődő bimbószárat, ilyenkor úgy helyezzük el a kifejlett nö-
vényt, hogy a szár megerősödéseután, de a kinyílás előtt még megiga-
zíthassuk.
Összefoglalva: csak kifejlett, egészséges növény virágzik. Ehhez he-
lyes táplálásra, az új hajtás időben való beéréséhez kellő fény- és hő­
viszonyokra, a fejlődési állapotnak megfelelő tápanyagarányra van
szükség. Emellett sok faj egy viszonylagos pihenési időszakot, szára-
zabb tartást, lehűtést és a lehető legtöbb fényt igényli virágzásához.
A pihenési időszak után virágzó növények esetében szigorúan be kell
tartani a bimbó megindulása előtt a pihenési szakaszt, mely fajonként
elég különböző lehet. Az Odontoglossum citrosmum nem virágzik, ha
télen egyetlen csepp vizet kap. Ha pedig a Dendrobium nobi/e nem
marad hidegen és szárazon a bimbók növekedéséig, melegben és ned-
vesen a már megindult bimbókezdeménybőlis új növénykék fejlőd­
nek virág helyett.

Vágott Az orchideavirágok legtöbbje levágva páratlan dísze az ünnepi vagy

orchideavirágok esküvői csokornak. Vázában, asztalon, ajándéknak vagy ruhadísznek
és kezelésük egyaránt különleges, szemet gyönyörködtető. A Cymbidium, a Pa-
phiopedilum, a Phalaenopsis stb. értékét még tartóssága is emeli. A rö-
videbb ideig tartó Cattleyákat és más orchideákat pedig a virágok ki-
rálynőjének rangjára emelte egzotikus formájuk, színük, illatuk.
A legtöbb orchideavirág levágva, vízben kb. Y3-nyival rövidebb ideig
tart, mint tövön. Növényeink érdekében mégis célszerű az érett, ki-
nyílt virágot levágni.
Fajválaszték. Némelyik orchidea nem alkalmas vágásra, csak csere-
pes virágként tartós és szép. Ezek a virágzási időn túl is tűrik a szo-
bát. Jellegzetesen ilyen cserepes orchidea a Miltonia. A vágásra alkal-
mas fajok közül a Cymbidiumok előnye a felálló, enyhén és nemesen
ívelt fürt, a virágok formája és színkombinációja mellett legfőképpen
tartósságuk. Fürtben átlag másfél-két hónapos tartósságra számítha-
tunk, amit más virág nem ér el. Az egyes lecsípett vagy a szétvágott
virágszáron párosan maradó virágok rövid száruk ellenére is mutató-
sak karcsú vázában, üvegcsőben, műanyag dobozban stb. A teljes vi-
rágfüzérek igen nagyok, de asztaldísznek, kirakatba és nagy csokor-
ban egyaránt impozánsak. Az igen mutatós mini Cymbidiumok rövi-
debb, tömöttebb fürtje vázában, csokorban vetekszik a nagyobb
virágúakéval.
Hasonlóan mutatós fürtje van a Phalaenopsisoknak. Főleg menyasz-
szonyi csokorba kedveltek, de asztaldísznek, kirakatdísznek különö-
sen alkalmasak, mivel igen tartósak, 4-6 hétig díszítenek. Egyes fa-
I
jok kényesebbek, vágás után meglankadhatnak. Elkerülésére a késsel

158
 I I I
I I

Cymbidium virág vázában.

"Esti koncert" (ikebanael-
rendezés SHUSUI KOMODA
nyomán)
•
ferdén vágott kemény virágszár legvégét célszerű egy másodpercre
forró, 100 "Csos vízbe mártani, majd a vázába állított virágot 12-24
órára (amíg megszívja magát), fóliávalletakarni. A Phalaenopsist ak-
kor a legjobb vágni, amikor a fürt végén még 1-2 bimbó van. Ezek
vázában kinyílnak.
Hasonlóan szép a kisebb virágú Dendrobium phalaenopsis melegebb,
élénkebb színű fürtje is. Ennek bimbói azonban vázában már alig
nyílnak, ezért akkor kell vágni, amikor az utolsó bimbó fesleni kezd.
Tartóssága 2-5 hét.
A Paphiopedilumok átlag 3-6-hétig tartanak vágva. Formájuk és fé-
nyük nemes. Más virággal alig párosíthatók. Hátrányuk, hogy az
élénk színek a legtöbb fajból és keresztezésből hiányoznak.
Az Odontoglossum és Rossioglossum virágfürtök is igen hosszan, 3-5
héten át díszítenek vázában, s bimbóik is kinyílnak. A Vanda és hib-

159
 ridjei ugyancsak jó vágóvirágok, 3---4 hétig tartanak, a bimbók vázá-
ban is kinyílnak, a virágok nagysága még növekszik is. A legkedvel-
tebb vágóvirágok közé tartoznak a Cattleyák és hibridjeik. Csokorba
kötve, vagy hosszú, karcsú vázában rendkívül mutatósak. Formá-
ban, színben messze kiemelkednek a többi közül, azonban hátrá-
nyuk, hogy rövid ideig, csak 7-14 napig tartanak, száruk aránylag
rövid, szirmaik törékenyek, a csomagolásra kényesek. Amikor nem
elsődleges szempont a tartósság, a rövidebb ideig tartó virágok (a leg-
több Laelia, Lycaste, Coelogyne stb.) is használhatók kötészeti célra,
pl. menyasszonyi csokorba.
A kísérő zöld és az alkalmas virágváza megválasztása a virágkötészet
művészete, melynek szabályai erre a virágcsoportra is vonatkoznak.
Ha a virág nem illik az edénybe, vagy nem harmonizál vele a kísérő
zöld, a legszebb virág is veszít díszítőértékéből.
A vágott orchideát mielőbb tiszta vízbe kell helyezni. Tartósságát nö-
velhetjük, ha a virágszáron új, ferde metszlapot vágunk, majd kézme-
leg (35-50 OC-os) vízbe állítjuk. Néhány fás szárú faj (Dendrobium
phalaenopsis, Phalaenopsis) virágszárának végét forró, 100 "Csos víz-

Paphiopedilum vázában.
"Primadonna" (ikebana-
elrendezés SHUSUI KOMO-
DA nyomán)

160
be mártjuk egy pillanatra. A virágnak folyamatos vízellátásra van
szüksége, hiszen sok vizet párologtat. Ezt a vágásfelület növelésével
segíthetjük elő. Még fontosabb, hogy a túlzott párolgást csökkent-
sük, ezért ne állítsuk a virágot se tűző napra, se sugárzó meleg vagy
kályha közelébe, se erősen huzatos vagy füstös helyre.
Ha idő előtt meglankad, készítsünk új metszlapot, mártsuk az egész
virágot vízbe, majd kiemelve borítsuk le burával vagy fóliával, és ál-
lítsuk hűvösebb helyre, hogy a párolgás megszüntetése után egész fe-
Iületén újra megszívhassa magát vízzel. A vízben elszaporodó káros
mikrobák a virág tartósságát csökkentik. A vízposhadást elkerülhet-
jük, ha 1-2 naponta cseréljük a vizet. Igen jók azok a tartósítótab-
letták, amelyek konzerváló- és fertőtlenítőszert, de egyúttal tápláló-
anyagokat (szőlőcukor) is tartalmaznak. A virág is energiát használ
fel, és az ilyen szer meghosszabbítja életét (1 liter vízbe kb. 0,5 g).
Az egzotikus formájú, színpompás orchideavirágok sok fotóművészt,
festőt, grafikust megihlettek már a múltban és napjainkban egyaránt.
Színes fényképeken, festményeken, nyomtatványokon, képeslapo-
kon, naptárakban gyakran találkozunk különleges orchideával. Szá-
mos országban adtak ki orchidea-bélyegsorozatokat is, jelenleg az or-
chideás bélyegek száma megközelíti az ezret.

161
Az orchideanemzetségek és -fajok betűrendben

(Az első csoportban a fontosabb nemzetsé-

gek, a második betűrendes csoportban a ke-
vésbé jelentősek, végül elkülönített fejezet-
ben a hazai kosborok találhatók.)

Aerides e Rókafarkú orchideák II

I

I
A trópusi Ázsia övezetében hosszan fel, Ja-
pánig előforduló, a Vandához alakban és tu-
lajdonságaiban igen közel álló nemzetség. I
Gyűjteményekben kevésbé elterjedtek, főleg
azért, mert aránylag nagyobb termetűek, na- I
gyon hosszan lelógó, sok virágú fürttel ("ró-
kafarkú orchideák"). Vágott virágnak nem
alkalmasak. Tartás szempontjából a legtöbb
•
aránylag sok fényt kívánó, melegházi faj. Aerides odoratum
Egytengelyesek, felfelé növekednek, sok
léggyökeret fejlesztenek. Szeretik a sok szórt
fényt, a levegőt, a meleget, de virágzás idején Aer. odoratum. Gyűjteményekben a leggya-
a párát is. koribb. Indonéziai eredetű, a levelek kb. 20
Nyáron a szabadban jól érzik magukat ná- cm hosszúak, igen hosszú, sok virágú fürtje
lunk. Több mint 70 faj ismert, de miután vi- nyáron vagy kora ősszel virágzik. A fehéres,
rágkereskedelmi hasznuk alig van, a/növény- bíboran foltos virágok tartósak és kelleme-
kedvelők, gyűjtők körében is csak kevés, kb. sen erős illatúak. Hasonló faj az Aer. multi-
15 faj található; él sok gyökér nagy ültető­ florum (34. kép).
edényt kíván, darabos termesztőközeg-keve­
rékkel.
Aer. japonicum. Igen rövid törzsű, és a levelei Angrecum e Sarkantyús fehér csillagok
is csak kb. 40 cm-esek. Sok rózsaszínes, bí-
borfoltos virága kb. 3 cm átmérőjű. Nyáron A trópusi Afrika és Madagaszkár uralkodó
hosszan virágzó, csinos. Sok hasonló termetű orchideacsoportja, több mint 200 fajt ölel fel.
és értékű faj ismert (az Aer. crispum maga- Mind fehér vagy sárgásfehér virágúak. Külö-
sabb, az Aer. crassifolium alacsonyabb).

162
nösen néhány nagyobb termetű madagaszká-
ri faj kedvelt, mert fehér, csillag alakú virág-
juk hosszúra nyúló sarkantyúval egészen kü-
lönlegesen szép. Egytengelyes növekedésűek,
kissé a Vandához hasonló formájúak, de van-
nak hosszabban kúszó fajok is. Meleg- és pá-
raigényesek, de aránylag fényigényesek is.
Valódi pihenési idejük nincs, vágásra nem al-
kalmasak, mindössze néhány napig tartanak,
legfeljebb menyasszonyi csokorba valók. Itt
főleg a botanikus kertekben levő nagyobb,
vagy a szobaüvegházakban kedvelt kisebb
termetű kúszó fajokat ismertetem, ámbár a
miniatűrök is érdekesek.
Angem. eburneum. Madagaszkári eredetű,
50-100 cm magas törzsön kb. 40 cm-es leve-
leket fejleszt, amelyek hónaljából ősszel bú-
jik elő a kb. 5-10 virágú, tömött fürt. Egy-
egy virág kb. Scm átmérőjű, zöldesfehér, aj-
ka hófehér, sarkantyúja lelógó.
Angem. eichlerianum (2. kép). A trópusi
Nyugat-Afrika erdeiben honos. Szára lapí-
tott, ráfekszik a fatörzsre, sok léggyökeret
fejleszt. A tojásdad levelek oldalt állnak,
8-10 cm-esek. A virágok nyár végétől késő
őszig ' fejlődnek, a levelek hónaljából. Egy-
egy karcsú, 6-10 cm hosszú száron 1-2 db,
kb. 6 cm-es csillagszerű virág, a szirmok csú-
csa kissé visszahajló. A szélesebb, hófehér
ajak térdszerűen meghajló, kb. 4 cm hosszan
nyúlik le. Kellemesen, enyhén illatos.
Angem. sesquipedale. Madagaszkár csillagá-
nak nevezett, igen nagy termetű. Rendkívül
különös, nagy virágával a kiállítások diszpél- :
dány a lehet. A növény kb. 1 m magasságig
nő, a legyezőszerűen elhelyezkedő levelek
közel 30 cm hosszúak, zöldeskékek, finoman
szemcsézett bevonatúak. Esődús, trópusi er-
dőszélen, nagy fák tövében sok léggyökérrel
megkapaszkodva él. Durva, darabos közeg-
be, nagy edénybe ültessük, melegházban pi-
henés nélkül nevelhető. Télen virágzik, a le-
vélhónaljakból előtörő száron 2-4 virág fej-
lődik, kb. 12 cm-es fehér, elefántcsontszerű
ötágú csillag, csúcsos szirmokkal. Az ajak-
163
I
II
I
I
II
Angraecum sesquipedale
ból hátra lelógó sarkantyúja fonálszerűen el-
keskenyedő, de 30-40 cm-ig lelógó, ezáltal
különleges. Kellemes vaníliaillatú virága
2-3 hétig tart. Hasonló növény az Angem.
magdalena több, kerek, kisebb nyári virággal;
mérsékeltházi.
Érdemes megemlíteni, hogy amikor DARWIN
1860-ban először látta az importált virágot
nyílni, megállapította, hogyasarkantyúban
30 cm-nél mélyebben van csak nektár. Leírta,
hogya megtermékenyítéshez egy olyan lepke
szükséges, amelynek ennél hosszabb nyelve
van. Ilyen azonban nem volt ismeretes, s csak
évtizedekkel később, 1903-ban fedezték fel
ezt a lepkét, és éppen ezért "megjósoltnak"
(praedicta) nevezték el.
Ascocentrum
A Vandával közeli rokon, hasonló alkatú, de
törpe, alacsony növésű epifiták. 6-9 faj is-
meretes Dél-Kínától Tajvanon át Délkelet-
Ázsiában és a Fülöp-szigeteken. Felálló,
aránylag sok és nagy virágú, élénk színű és
igen tartós virágfürtjük miatt értékesek, na-
gyon ajánlhatók, de nálunk nehezen besze-
rezhetők. A trópusi Vandákho-z hasonlóan
melegháziak és fényigényesek, de tartásuk
nem különlegesen nehéz. Igen szép hibridjeik
(Vandával Ascodenda néven) tűntek fel és
váltak az egyik legfontosabb vágóvirágcso-
porttá Délkelet-Ázsiában. Legnevezetesebb a
kisebb, vörös virágú Ascda. 'Meda Arnold' és
a nagyobb piros virágú Ascda. 'Yip Sum
Wah', mely számos további hibrid kiindulási
alapja.
Asctm. ampullaceum. Burmai eredetű, sűrű virágfürtje
rózsaszín, késő tavasszal virágzik.
Asctm. curvifolium. Himalájai faj, levelei lehajlóak, má-
jusban virágzik. Virágszíne a narancstól skarlátpirosig
változó. A Vanda rotschildianával keresztezve jött létre
az Ascda. 'Meda Arnold', Asctm. hendersonianum. Bor-
neói eredetű, csak 10 cm, mindössze 4-5 levéllel. A kb.
20 cm-es száron 20-30 virágos tömött fürt nyílik ta-
vasszal. Színe a zöldből rózsásba áthajló.
Asctm. miniatum. Az előzőhöz hasonló szintén törpe faj,
de elterjedtebb. AHimalájától Borneóig fordul elő.
Alakra az Asctm. ampullaceumhoz hasonló, de keske-
nyebb levelű, kb. 10 cm magas. 15 cm magas virágzata
tavasz végén nyílik, sok virágú, narancsvörös, kb. 2
cm-es, az ajak 1 cm, sárga.
Ascocentrum miniatum
164
•
I I
I .~'~ . I
I
I
~~
(
II
WI
Bifrenaria harrisoniae
Bifrenaria
Brazíliában és Venezuelában fán lakó orchi-
deák. Virágjuk és tartásrnódjuk a Lycastéé-
hoz hasonló. A szárgumók sűrűn állanak, to-
jásdadok, csúcsukon egyetlen nagy, bőrszerű
lomblevéllel. A virágfürt csinos, aránylag rö-
vid szárú, de közepes virágú. Valamennyi faj
mérsékelt, esetleg hidegházi, és a szokásos,
lombbal is kevert orchideaközegekben állan-
dóan nyirkosan tartva jól fejlődik és virág-
zik. A kb. 12 faj és sok változat között a leg-
több dél-brazíliai, néhány Venezuelában és
Guayanában honos, árnyas sziklákon él. Je-
lentőségük azért nem nagyobb, mert vágóvi-
rágnak nem alkalmasak. A kereskedelemben
leginkább kapható, és a növénykedvelőknél,
gyűjtőknél csak egy tavasszal virágzó faj a
leggyakoribb. Egyes szerzők a kezdők szá-
mára is könnyen nevelhetőnek és tartható-
nak írják, ez azonban kérdéses.
BiC. harrisoniae. Brazíliai eredetű. Ott több-
nyire inkább mohos sziklákon telepszik meg.
A szárgumó kb. 8 cm magas, vaskos, négy-
élű . A levele kb. 20-25 cm hosszú, tojásdad.
Tavasszal, többnyire áprilisban, rövid száron
nyílik 2-3, egyenként 6-7 cm nagyságú, bi-
zarr, viasszerűen halványsárga virága. Az
ajak háromlebenyes, ibolyásvörös, a középső
lebenye szőrös, a széle csipkézett. Kelleme-
sen illatos. Virágzás után legalább egy hóna-
pig pihentessük, majd vagy szobában vitrin-
ben, esetleg a szabadban tarthatj uk, de csak
ott, ahol a páraigénye kielégíthető. Beérés
után virágzásig tartsuk 10-16 "Csos helyen.
Az átültetést rosszul tűri.
A többi faj, mint a Bif. aurantiaca, a Bif. in-
dora, a Bif. tetragona stb. ősszel virágzik, a
virágok kisebbek, kb. 3 cm átmérőjűek.

Bletilla e Jácintorchidea

Távol-keleti, de a szabadban nálunk is eltart-

ható, érdekes talajlakó orchideák. Kúszó
szárgumójuk, rizómájuk a föld színéhez kö-
zel képződik és telel át. Az évi hajtáson fűsze­
I , ,~ , ,~ . I
rű levelek fejlődnek. A mintegy 6-10 ismert I~ / ~~'~7
, ---- '--<"r
~. .
I) , , ~~
faj és változat Japánban, Kínában és a hoz-
I ., _
,, -
"
-,
, ".
~
I WII
zájuk tartozó szigeteken honos. Lombföld,
homok és agyag keverékébe vagy tőzeggel és Bletilla hyacinthiana
műanyaggal lazított, jó kerti földbe, 5-10
cm mélyre ültethetők. A kereskedelemben
egy faj terjedt el, mert ez aránylag hálás, jól Brassavola e Zöldesfehérek, némelyik csipkés
szaporodó kerti orchidea, amely árnyas he- ajkú
lyen 40-60% párát szeret. Ha kint teleltet-
jük, célszerű legalább 15 cm vastag tőzeges A Laeliákkal igen közeli rokonságban álló,
lombbal takarni. Cserepes virágként tavasz- felépítésben és virágzatban is hasonló növé-
szal ablakpárkányon is jól virágoztatható. nyek, szárgumóik vékonyak, levelük viszont
DIe. striata. A kereskedelemben többnyire kemény, húsos. A virágok színe mindig csak
Ble. hyacinthia néven szerepel, jácintra emlé- fehér vagy zöldesfehér, viszont igen illatosak,
keztető, de rózsaillatú virágfürtje miatt. lepkék porozzák be őket. Jelentőségük első­
20-50 cm magasra nő, 4-6 széles levéllel, sorban az 1-2 virágos fürt azon különleges-
2-5 cm-es, ibolyásvörös virágokkal, egy sége, hogy ajka erősen csipkézett vagy tölcsé-
száron 3-5 vagy több Cattleya-szerű virág res formájú, ami a rokon Cattleya és Laelia
fejlődik, a levelek szétterülésével egy időben. keresztezésekor kedvezően érvényesül. A 13
Egy-egy virág egy hétig tart. A szabadban érvényes faj közül csak néhánynak van na-
többnyire júniusban virágzik. Ha száraz he- gyobb szerepe a nemesítésben. Mérsékeltházi
lyen (pincében) kb. 5 0C-on
teleltetjük, az ab- körülmények között szárazságtűrők, igen al-
lakpárkányon korábban virágoztatható. A malmazkodóképesek, ezért szobában is szé-
Ble. chinensis virágja rózsaszínes, kisebb. pen díszlenek, nyáron a szabadban tartha-

165
tók, sok fényt kívánnak, de télen kifejezett
pihenési időt igényelnek.
B. digbyana. Hondurasi faj. A növény az egy-
leveles Cattleyákhoz hasonló, sötétzöld,
szárgumója oldalt nyomott. A levél kb. 20
cm-es, a virág mintegy 10 cm átmérőjű, zöl-
desfehér és szinte valószínűtlenül finoman
csipkézett. Nyáron virágzó. A Brassocattleya
hibridek leggyakoribb szülőpárja. Finoman
csipkés .ajkát átörökíti, hibridjei tűrőképe­
sebbek, és gyakran két virágzási idejük van:
az egyik a Cattleya szülőének megfelelően
őszre esik, másodszor - a Brassavola szülő
virágzásának idején - a második hajtáson
tavasszal vagy nyár elején hoz virágot.
B. glauca. Tavasszal virágzó, guatemalai faj.
A növény igen hasonlít a B. digbyanához, de
valamivel kisebb, virágai világos olajzölde-
sek, 8-10 cm nagyok; zacskószerű ajka csak
hullámos, nem csipkézett, hófehér, illatos.
Ezt is szívesen használják keresztező párnak.

B. flagellaris. Nagy növésű, fürtös virágzatú brazíliai faj.

A Cattleya-szerű virágok sárgásfehérek. Brassavola martiana
B. fragrans. Brazíliai eredetű, virágfürtjén rendszerint
három fehér és igen illatos virág van.
B. martiana. Dél-Amerika északi csúcsán honos, arány-
lag közel a tengerszinthez, ezért inkább melegházi. Szár-
zöldes szirmú és világossárga, fehér ajkú vi-
gumója alig van, húsosan ceruzaszerű, vájatos levelei 40 rág alkotja, amely kb. 5 hétig tart. Kéregre
cm-re lecsüngenek. Virágfürtjén télen számos, kb. 6 felkötve, sok fényben jól növekszik, igényte-
cm-es fehér és illatos virág nyílik, kb. négy héten át. Az len, jól tűri a hűvöset és a kiszáradást, de a
ajak torkában sárga folt látszik. Számos hasonló alkatú forróságot is. Hálás a déli permetezésért.
és virágú faj ismeretes, mint pl. a télen virágzó, 20 cm
Kedvező tartás mellett évenként kétszer, má-
nagy, illatos virágokat hozó B. cucullata, a B. angustata,
a B. amazonica, a B. gardneri stb. Mind kéregre kötve jusban és ősszel virágzik.
nevelendő.

B. nodosa. Közép-amerikai faj, kb. 15-20
cm-es levele kerekebb, 12 cm nagy virága
aránylag rövid szárú, sárgászöld színű. Széles
ajka fehér, ősszel nyílik, igen kellemes illatú,
egy hónapig tart. Kéregre felkötve sok nap-
fényben, árnyékolás nélkül fejlődik jól.
B. perrinii. Brazíliai faj, szárgumója vékony,
lelógó hajlamú, kb. 20 cm-es levelei kar-
csúak, ostorszerűen kerekek. Virágzatát
4-5, egyenként 6-8 cm-es csillag alakú,
Brassia e Pettyes, karcsú, pókvirágú fürtűek
Ez az Oncidium sorozatban a Miltoniákkal és
Oncidiumokkal közeli rokonságban álló
nemzetség Közép- és Dél-Amerikában ho-
nos. Mexikótól Bolíviáig 40 faj ismeretes.
A növények középméretűek, felületesen az
Odontoglossumhoz hasonlóak. Aszárgumók
aránylag nagyok, laposak, nyomottak, bor-
dázottak, sűrűn egymás mellett helyezked-

166
nek el, csúcsukon 1-3 karcsú, hosszú levél-
lel. A virágfürt bókoló, a virágok sajátságo-
san megnyúlt szirmaikkal pókszerűek, de
nem színpompásak. Különlegesek, így még
vágóvirágnak is alkalmasak. Elsősorban a
növénykedvelők hálás kedvencei, mert
aránylag könnyen, közepesen párás környe-
zetben is jól tarthatók, ha nyáron sok mele-
get, táplálékot és bőséges öntözést kapnak,
majd ezt kifejezett, nem túl hosszú, nem telje-
sen száraz pihenési időszak követi. A fajok-
nak több mint a fele megtalálható gyűjtemé­
nyekben, mégsem érdemes valamennyit rész-
letesen felsorolni, mert a növények és virág-
zatuk igen hasonló egymáshoz, és a tartás-
rnódban sincsenek nagyobb különbségek.
Mind fán lakó, a legtöbb karcsú virágzatú és
kellemesen illatos virágú. Mérsékeltháziak,
ültetés szempontjából pedig levegőigényesek,
tehát kosárban vagy lyukacsos műanyag
edényben, csak laza közegben - de nem ké-
regben - a Cattleyákkal azonos módon tart-
va érzik jól magukat.
Brs. brachiata. Guatemalában és Mexikó déli
részén honos. Két levele van, ezek kb. 30 cm-
Brassia verrucosa
IL
167
esek, virágszára 60 cm, rajta kb. 10 nagy,
akár 30 cm átmérőjű, fehér és szemölcsös aj-
kú, zöldessárga virág nyílik a nyár elején.
A Brs. verrucosának rokona vagy változata,
de nyáron, ősszel virágzó.
Brs. maculata. Venezuelai, egyleveles, sok vi-
rágú, rövidebb virágszárú faj. Kb. 12 cm-es,
világoszöld virágai barnán foltosak. Fehér
ajka is foltos.
Brs. verrucosa. Mexikótól délre, főleg Guate-
malában, Venezuelában és a környező he-
gyekben, átlag 1000 m körül vagy a felett, li-
getes tölgyerdőkben él. Szorosan egymás
mellett növekvő 2-10 cm-es szárgumói ol-
dalt lapítottak, nyomottak, bordásak. Két le-
vele karcsú, 30--40 cm. A szárgumó alján
egy rövidebb levélke mögül bújik elő ápri-
lis-májusban a virágszár, amely 40-60 cm
hosszú, rajta laza, dupla sorba rendezve
8-16 virág nyílik. Erősebb növények gyak-
ran több virágszárat is hoznak. A külső szi-
romlevelek erősen megnyúltak, elkeskenye-
dők, ezáltal a virágátmérő közel 15 cm.
A színe sárgászöld, főleg a tövén zöldesbarna
foltokkal tarkítva. Az ajak széles, hegedű
~ I
J

alakú, középrészén és tövén zöldes pörsené-
sekkel. A különös virág szép, a tövön mint-
egynégy hétig, vágva 8-10 napig tart. Minél
ritkábban ültessük át, ugyanis az átültetés
ideje egybeesik a virágzási idővel, s minél na-
gyobb a tő, annál bővebben virágzik. Az át-
ültetés március vége és május közt esedékes,
amikor az új hajtás- és gyökérfejlődés meg-
indul. Erősen vízáteresztő és könnyen kiszá-
radó, de azért tápdús közegkeveréket kíván,
pl. páfránygyökérből, kéregből, lombból és
műanyagból összeállítva. Nyáron sok mele-
get, sok fényt, sok levegőt igényel, de a déli
tűző naptól óvjuk. 50-70%-os páratartalom
a legkedvezőbb, nappal a sokkal szárazabb
levegőt is jól tűri, tehát szabadban is tartha-
tó. A pihenési idő október végén kezdődik és
a virágzásig tart, ilyenkor aránylag hűvös,
12-15 "Csos, közepesen párás, világos helyi-
ség a megfelelő számára (veranda, virágablak
is lehet). Tavasszal ne kezdjük korán öntöz-
ni, nehogy a túl korai kihajtás miatt a virág-
zás elmaradjon. Aránylag könnyen kezelhe-
tő, ellenálló faj, tehát kezdőknek is ajánlha-
tó, ha az életritmusának megfelelő igényeit ki
tudjuk elégíteni.
Sok a hozzá igen hasonló termetű, virágú és igényű ro-
kon faj:
Brs. caudata. Közép-amerikai eredetű pettyezettsége
nem zöldes, hanem vöröses.
Brs. anteroides. A többieknél melegigényesebb.
Brs. giereoudiana. Costa Rica-i faj, igen hosszú, bőven
virágzó, kellemesen illatos fürtöt hoz.
Brs. longissima (IX. tábla). Tucatnyi, igen hosszú szirmú
(20-25 cm-es) virágát félméteres száron nyáron hozza.
Bulbophyllum e Mozgó ajkú orchideák
A legfajgazdagabb orchideanemzetség, több
mint ezer mozgó ajkú faj tartozik ide. Ázsiá-
ban, Afrikában és a szigetvilágban elterjed-
tek. Általában a szárgumón egy húsos levél
van. A virágszár a tovakúszó rizómaszárból
vagy egy hátsó szárgumó tövéből tör elő, le-
het egy- vagy sok virágú. A szirmok egyen-
168
l"'-
~~~~~~~~~~A
I
Bulbophyllum barbigerum
lőtlenek. Vágóvirágnak egyik sem alkalmas.
Törpe növésük és érdekes virágzatuk miatt
jogosan kapnak helyet gyűjteményekben, vit-
rinekben, epifitafákon, botanikus kertekben.
A legnagyobb részük egyaránt nevelhető a
szokványos laza talajkevérekek bármelyiké-
ben - de nem tiszta kéregben - , cserépben
is, kosárban is, esetleg ágra felkötve. Nincs
tartós pihenésük. Vannak köztük örökzöldek
és lombhullatók, talajlakók és fán lakók. Ke-
vés faj népszerű, mert a virágok nem nagyon
mutatósak. Ezért csak néhány érdekeset em-
lítünk.
Bulb. grandiflorum. Új-guineai, melegkedvelő faj. A
szárgumó 6 cm, a levél kb. 16 cm, elég széles. 25 cm-es
virágszárán egyetlen nagy, 15 cm-es virág nyílik, a szir-
mok görbültek, barnászöldek, fehér pontokkal.
Bulb. lobbii (IX. tábla). Aránylag nagyobb
termetű, érdekes virágú, Jáva és Szumátra
szigetéről származó melegkedvelő faj. Gyűj­
teményekben ezzel találkozunk a leggyak-
rabban (23. kép). A szárgumó kb. 5 cm, a ki-
hegyezett, nyelvszerű levelek 10-20 cm
hosszúak. A virágok csak a levél középma-
gasságáig nyúlnak fel, egy száron csak egy vi-
rág van, de annak átmérője megközelítheti a
10 cm-t, húsvöröses, sárgás, ill. lilás színű.
Elég széles szirrnainak csúcsa hátrahajló.
A szív alakú ajak csúcsa hegyes, már ráfújás-
ra, széláramra is billegve mozog. Édes illata
hetekig tart. Vágásra nem alkalmas. Tavasz-
szal, nyáron virágzik, és származási helye
alapján melegen tartandó. 16-20 "Csos téli
hőmérsékletet kíván. Kosárban, cserépben
jobban díszlik, mint felkötve.
Bulb. maximum. Sierra Leonéból származik. Szárgumó-
ja 8 cm, 4 élű. Karcsú levele 15 cm . Virágszára 25 cm, vi-
rágszíne sárga, piros csíkos és pontozott.
Bulb. suavissimum. Burmai, kis termetű, hosszabb szá-
ron igen sok, fehéres, rózsásfehér virággal.
Calanthe e Lassan végignyíló fiírtíí, piros ajkú
A Bletillával és a Phaiusszal rokon nemzet-
ség, mindre jellemző a virágzat szerkezetén
kívül a hosszában gyűrődő, széles levél.
A nemzetségen belüli csoportok egymástól
eltérnek. A Preptanthe csoport lombhullató
tagjainak magasra nyúló, hagymaszerű szár-
gumójuk van. A virágszár mindig a szárgu-
mó aljából tör elő. Mind földlakók, általá-
ban mészsziklákon összegyűlő lombföldben
nőnek, és így is ültetendők. Ezzel szemben a
hasonló virágszerkezetű Eucalanthe gyakor-
latilag szárgumó nélküli, és a virágszár a le-
vél hónaljából tör elő, nem mészkövön, ha-
nem agyagos talajban nőnek, és nem lomb-
hullatók. Hazájuk főként Ázsia, illetve a szi-
getvilág, Japán, Madagaszkár és Dél-Afrika.
Kb. 150 faj ismeretes, közülük - tartás
szempontjából - a növénykedvelők számára
is a lombhullatók az igazán érdekesek, mert
az őszi virágzás után cserepükben száraz
helyre félretehetők, átteleltetésük nem jelent
nehézséget. Egynémelyik szép virágfürtje
vágható ugyan, valójában mégsem alkalmas
igazán, mert a virágok csak fokozatosan
nyílnak.
Tartásuk elég egyszerű. Tavaszonként, ami-
kor a száraz földben is kezd megindulni a
hajtás, átültetjük természetes talajába, azaz
mészkővel és egyéb törmelékkel lazított táp-
169
dús földbe. Ezután fokozatosan öntözzük,
majd bőven tápláljuk is, hogy a nagy, de
aránylag puha levelek jól kifejlődjenek.
Edzéssel egyre több, akár teljes napfényhez is
szoktathatjuk.
Virágszára ősszel, a szárgumó aljából tör elő,
ezzel egyidejűleg kezdi hullatni leveleit. Ek-
kor beszüntetjük öntözését. Rövidesen meg-
jelenik szép, ellentétes színű, elég tartós fürt-
virágzata. Az elvirágzás után saját cserepé-
ben szárazon (58. kép), vagy abból kiemelve
zacskóban, esetleg fűrészporban teleltetjük,
mérsékelt szobában, 10-18 OC-on.
A számos lombtartó vagy késő tavasszal vi-
rágzó Eucalanthe kevésbé érdekes. A fajok
közül megemlítjük a Nepál-Asszam kör-
nyéki barnáspiros virágú Cal. brevicornut, a
tömött fürtű Cal. densiflorát, a nagyobb, de
pirosas, sárgászöld virágú Cal. gracilist.
Kb. 1000 m magasságban a Himalájában ho-
nos a Cal. massuca, amely félméteres száron,
tömött fürtben közel 6 cm nagy, lila virágo-
kat hoz a nyár végén. A Cal. veratrifolia már
délebbre és melegebb vidékeken, kiterjedten
a szigetvilágban honos, virágszára az 1 m-t is
elérheti. Tömött fürtjében hófehér, 4-5 cm
átmérőjű virágokat hoz tavasszal.
A lombhullató Preptanthe csoportból - fő­
leg keresztezés szempontjából - két faj je-
lentős.
Cal. rosea. Burmai eredetű, lombhullató,
ősszel virágzó faj. Szárgumója tojásdad, 10
cm-nél magasabbra nő, levelei 30 cm-esek,
enyhén szőrösek. Kb. 40 cm-es virágszárán
átlag tíz, 5 cm átmérőjű, rózsapiros virág nyí-
lik, az ajak torka sötétebb vörös. Hasonló az
ugyancsak burmai, kisebb virágú Cal. lab-
rosa.
Cal. vestita. Burmától a Maláj-félszigeten át
az indonéz szigetvilágig elég széles öveze,tben
fordul elő humuszos mészsziklákon. Szárgu-
mója közel 8 cm (58. kép), a levelek kb. 40
cm hosszúak, a virágszár meghaladja a 60
cm-t. Inkább télen virágzó, bókoló fürtje át-
lag tízvirágú. A virágok elég nagyok, átlag 6
~~~~~
I mó kerüljön.
I
I egyikének sincs igazán szép vagy élénk színű
I virága, mégis nagyon érdekesek (X. tábla).
I , '
II \, '\
I '%~\fii~dSB~~
I re zöldesbarnás szirmok és a húsos ajkak.
Calanthe vestita
cm-esek, a szirmok szép fehérek, a széles, le-
benyes ajak alapja narancssárga. Általában
november tájt nyílik.
A hibridek kedveltebbek, mint a törzsfajok.
Elsősorban a két lombhullató faj keresztezé-
séből származó, ősszel vágóvirágot szolgálta-
tó, szép, színkontrasztos hibridek maradtak
termesztésben. Közülük rég bevált a szép
Cal. 'Veitchii' (XIV. tábla), amelynek virágja
változó, de többnyire fehéres rózsaszín, söté-
tebb piros vagy barnás torokkal; a Cal. tur-
nerivel keresztezve jött létre a hosszú szárú
Cal. 'Bella', ennek virágszín-ellentéte még ki-
fejezettebb, a fehér és a rózsaszín szirmok
váltakoznak. Hasonló a Cal. 'Bryan', amely-
nek virágai szintén fehérek, az ajakon élénk-
piros folttal.
Kihajtás után kertben is nevelhetők, ősszel,
kis gondoskodás mellett szobában virágoz-
tathatók, és ezután tavaszig nem kell törődni
170
velük. A következő években a szárgumók jól
oszthatók, egy-egy cserépbe egy-két szárgu-
Catasetum e Boszorkány orchideák
Ezek a Cychnochesszel rokon, igen melegigé-
nyes, nyirkosságot kedvelő orchideák Kö-
zép-Amerika és Brazília trópusi övezetében
részben fákon, gyakran elhalt ágakon élnek,
részben szikla- és talajlakók. A kb. 180 faj
Az Orthocatasetum csoportban a hím- és nő­
virágok különböznek, néha nem is hasonlíta-
nak egymáshoz. A hímvirágok - amelyek a
termesztett példányokon gyakoribbak - kü-
lönlegesebbek, érintésre kidobják pollenium-
jaikat, hogy az a rovarokra rátapadjon. A vi-
rágok érdekessége torz formájuk, a többnyi-
Alakjuk repülő rovarokra vagy majomszerű
varázsbabákra emlékeztet. Maguk a növé-
nyek egymáshoz elég hasonlóak, kb. 10 cm
szárgumójukat közvetlenül körülveszik a to-
jásdad, hosszas gyűrődéssel hajtogatott leve-
lek. A szárgumók aljából tör elő a fürtös vi-
rág. Mind melegigényesek, tehát melegházba
vagy szobavitrinbe valók, azonban inkább
gyakorlott gyűjtők számára ajánlottak, .mert
- bár nem kényesek - lombhullatás után
meleg, elég szigorú pihentetést kívánnak,
emellett a fiatal hajtás igen érzékeny az álló
nedvességre. A túl korán kihajtott növény
satnya. Közülük a rendkívül bizarr, igen ér-
dekes fajok gyűjteménybe valók. Aki beszer-
zi, vigyázzon arra, hogya lombhullatás után
is sok fényt, napot kapjon, és kb. 2-4 hétig,
virágnyílásig tartsa öntözés nélkül, mert ezek
sem tűrik a nedvességet. A gyökér is érzé-
keny, igen laza közegbe évenként ültessük át
és védjük a csigától.
Ctsm. atratum. A kb. 30 cm-es száron tucatnyi virág fej-
lődik, a hímvirágok kb. 4 cm-esek, barnásfekete foltosak
és ajkukkal lefelé állnak. Brazíliai eredetű, tavasszal vi-
rágzó faj.
Ctsm. barbatum. Brazíliai faj, májusban virágzik, kb. 50
cm-es szárán csak 3 cm-esek a bíborfekete, pontozott
virágok.
Ctsm. cernuum az előzőhöz hasonló faj.
Ctsm. fimbriatum. Brazíliai faj, kb. 35 cm-es szárán má-
jusban tucatnyi, kb. 3-6 cm-es, sárgáspirosas kereszt-
csíkozású virágot hoz.
Ctsm. integerrim um. Közép-amerikai eredetű, kb. 30
cm-es fürtön tíz, kb. 4 cm-es sárgásbarnás fordított virág-
állású virág fejlődik, a zöld ajak sisak alakú. A faj kora
ősszel, tehát könnyebben virágzik és kényelmesebben te-
leltethető a többinél.
Ctsm. macrocarpum. Dél-Amerikában az
egyik legelterjedtebb, nagyra növő faj. Kb.
40 cm-es virágszárán átlag nyolc, zöldes ala-
pon pirosan pontozott virág fejlődik. A sárga
ajak sisakszerű. Késő ősszel virágzik. Termé-
szetes hibridje a szép Ctsm. x splendens.
Ctsm. pileatum. Ezt az Amazonas erdőiben, Ecuadorban
és Venezuelában található fajt tartják az összes közt a
legszebbnek. Kb. 30 cm-es fürtjében átlag hat, a 10
cm-es nagyságot is megközelítő, világossárga virágot
hoz. Az ajak vese alakú, belül narancsszínű, kb. 6 cm
széles. Virágszára általában októberben képződik.
I I
Catasetum pileatum
171
Ctsm. russellianum. Egész Közép-Amerikában előfor­
dul. Kora ősszel virágzik. Összenyomott, tojásdad ajkán
fésűszerű lemez van.
Ctsm. tabulare. Kolumbiai eredetű faj. Kevés, sárgásfe-
hér, vörösen pontozott virágot hoz, hosszú ajkán felfújt,
tojásszerű kiszélesedéssel. Ősszel is, tavasszal is virágzik.
Cattleya e Az orchideák királynője
Az orchideavirágok különleges szépségét az
emberek szemében leginkább a Cattleya vi-
rág testesíti meg. Formájának, változatos szí-
neinek szépsége valóban rendkívüli, amihez
gyakran még különlegesen finom illat is tár-
sul. A virágkereskedelemben mégis a sokkal
tartósabb és gazdaságosabb Phalaenopsis és
Cymbidium mögé a harmadik helyre szorul-
tak, mert aránylag rövid szárú virágjuk csak
1-2 hétig tart.
A Cattleyák rendszertanilag - a Laelia, a
Brassavola, a Sophronitis, az Eneyelia stb. fa-
jokkal együtt - az Epidendreae sorozat (tri-
bus) tagjai. Egymással könnyen keresztezhe-
tők. A hozzájuk leginkább hasonló, de
nyolcporzójú Laeliától négy porzójukkal kü-
lönböztethetők meg.
Valamennyi Közép- és Dél-Amerikában for-
dul elő, leginkább az 1000-2000 m magas
hegyek folyóvölgyei mentén, olyan párás völ-
gyekben, ahol a hőmérséklet 16-30 "C kö-
zött ingadozik, és ahol a bőven esős, mele-
gebb évszakot legalább 3-4 hónapon át csa-
padékmentes, hűvösebb időszak követi. Fő
elterjedési területük tehát részben Dél-Brazí-
lia a 25. déli szélességi fok körül, részben Me-
xikótóllefelé, a 25. északi szélességi fok kör-
nyékéig kiterjedő közép-amerikai rész. Az
egyenlítő párás, forró, sötét őserdeiben nem
fordulnak elő. Összesen csak 40 faj ismeretes
(más adat szerint 65), legtöbbjük aránylag ki-
sebb területen és kis egyedszámban él eredeti
termőhelyén. A fajok és nemzetségek közötti
hibridek száma több tízezer. A 40 faj negyede
mondható melegigényesnek, közülük a C.
dowiana, a C. schilleriana és a C. rex jelentős.
A többi kifejezetten mérsékeltházi, ami azt
jelenti, hogy a fejlődési szakaszban az éjsza-
kai hőmérséklet optimurna IS-17 °C, s a
nappali átlaghőmérséklet is mindössze
18-23 "C, A C. aciandiae, a C. dowiana, a C.
eldorado, a C. luteola, a C. schilleriana, a C.
violacea és a C. rex, valamint ezek hibridjei
ennél több meleget kívánnak. Közepesen me-
legen, tehát 20 "C körül érzi még jól magát a
C.forbesii, a C. intermedia és a C. warscewic-
zii, a többinek a 15-18 "C a kedvezőbb.
Mindegyik fajnak kifejezett pihenési ideje
van. A nyugalmi időszak hőigénye csak
15-17 "C, Eléggé meghatározott a virágzási
idő is. Vannak fajok, amelyek az évi hajtás
kifejlődésekor azonnal virágoznak, mások
csak hosszabb-rövidebb pihenés után vagy
annak végén. A fajok és hibridek virágzási
idejét figyelembe véve gyakorlatilag az egész
év folyamán lehet Cattleya virágunk.
Tulajdonképpen igénytelen és igen tűrőképes
növények, tartásuk és virágoztatásuk is egy-
szerű, mégsem könnyű. Az általános részben
már ismertetett irányelveket erre a fon tos
csoportra vonatkozóan érdemes összefoglal-
nI.
A legnagyobb nehézséget az az ellentét jelen-
ti, hogy a kifejezett pihenési idő alatt csak
igen kevés öntözést tűrnek el, ugyanakkor vi-
szont legalább 70% körüli páratartaimat és
aránylag sok fényt igényelnek. Nálunk azon-
ban ilyenkor (november és február között) a
legkevesebb a fény és legkisebb a helyiség le-
vegőjének páratartalma. A lakószoba légte-
rében alig lehet számukra a szükséges pára-
tartalmat megteremteni, de öntözéssel sem
lehet a nedvességet pótolni. Ebben az idő­
szakban szinte egyszer sem célszerű alaposan
öntözni. Az emberi tartózkodáshoz kellemes,
meleg szoba számukra túl meleg és télen túl
sötét.
Mindezek ellenére sokan tartanak ablakpár-
kányon Cattleyákat vagy Cattleya hibride-
ket. Erre különösen a kétlevelű és középnagy
virágú fajok, ill. ezeknek azon hibridjei alkal-
172
masabbak, amelyek páraigenye kisebb.
Rendszeres párásítás mellett keleti vagy nyu-
gati ablakban, t~len pedig déli ablakban vagy
pótvilágítással, szárazon, de párásan tartva
nevelhetők ugyan, s türelemmel, figyelem-
mel, de főleg hozzáértéssel sokan értek el
- akár évtizedeken át - sikereket. Mégis
ezt inkább a Cattleyák tűrőképességét igazo-
ló kivételnek tekinthetjük. Életfeltételeiket
csak erre a célra alkalmas zárt térben, a hű­
vösebb, kiadós téli pihenés mellett kellő pá-
rával, aránylag sok fénnyel teremthetjük meg
biztonságosan. Kövessük végig évi ritmusu-
kat ! A legtöbb faj március tájékán fejezi be a
pihenést. Az előző évi, levirágzott szárgumó
talpánakjobb és baloldalán elhelyezkedő al-
vószemek egyike megduzzad, majd kinyúlik
a beszáradt hüvelylevelek közül. Ezzel egy-
idejűleg vagy röviddel ezután jelenik meg a
kúszó szárgumó végén, ill. a fejlődő "növény-
rész tövén a sugárirányba törő 5-10 új gyö-
kér. A hőmérséklet 16-18 "C legyen, napsü-
téses időben 20-23 OC-ig emelkedhet. Ilyen-
kor kerülhet sor - ha szükséges - az átülte-
tésre vagy a hozzáültetésre, melynek pontos
ideje fajonként eléggé változó. Régebben ad-
dig vártak az átültetéssel, amíg a hajtás kb.
4-5 cm-re kifejlődött, és láthatóan meg-
indult a gyökérfejlődés is, de mivel ezek az új
részek igen érzékenyek, törékenyek, újabban
közvetlenül a növekedés megindulása előtt
végzik el az átültetést. A fiatal növényt min-
den évben, az idősebb növényt átlag két-há-
rom évenként kell átültetni, a közeg Ininősé­
ge szerint. Mindenképpen át kell ültetni a nö-
vényt, ha közege földszerűvé korhadt, össze-
eső, levegőtlen, valamint akkor, ha a sugár-
irányban tovanövő új hajtás elérte vagy túl ha-
ladta az ültetőedény szélét. Átültetéskor le
kell rázni minden régi, korhadt anyagot, cél-
szerű eltávolítani a levéltelen, régi pseudo-
bulbákat és az elhalt gyökereket. Ezután új
edénybe helyezzük a növényt, hogya követ-
kező 2-3 év hajtásnövekedéséhez elegendő
hely legyen. A legrégibb szárgumót az edény
egyik falához szorítva, az új hajtás az új
edénynek kb. a közepén helyezkedjék el. ÜI-
tetőedénynek a zárt cserép a legkevésbé al-
kalmas. Igen jók a léckosarak, de jól bevál-
tak az oldalt is lyukacsos műanyag edények.
Az ültetőedény alsó harmadába a jó vízelve-
zetés céljából polisztirol műanyagot vagy
cserépdarabokat teszünk. Ezt borítjuk a ter-
mesztőközeggel, amelyet ezután az egyik ke-
zünkkel megfelelő helyzetben tartott növény
köré szórjunk, és végül igen szorosan meg-
tömjük, főleg oldalról nyomkodva, hogy a
gyökereket meg ne sértsük. A tovakúszó szár
maga mindig az ültetőközeg tetején, felszínén
legyen, ne takarjuk az alvószemeket, ame-
lyeknek az életben maradáshoz levegőre és
fényre van szükségük.
A termesztőközeg bármilyen ún. epifitakeve-
rék, tehát egyszerű darabos fakéreg vagy an-
nak változatos keveréke lehet. A klasszikus
keverék: Y3 páfránygyökér, Y3 fakéreg, y3
Sphagnum moha. Igen jól bevált a Cattleyák
ültetéséhez az élő Polypodium. Ebből nem
kell a régi ültetőanyagot eltávolítani, hanem
csak éveken át hozzáültetni.
Az átültetett növényeket kb. két hétig nem
szabad öntözni, csak finoman permetezni.
Ebben a kora tavaszi időszakban még egyéb-
ként is ritkán öntözzünk, de gyakran perme-
tezzünk. Március vége után az üvegházban
vagy a déli ablakban már túl sok lehet a nap-
fény a déli órákban, ezért 11-15 óra között
árnyékolni kell. A három nyári hónap az évi
hajtás kifejlődésének ideje, ezalatt kapjanak
a növények minél több szórt fényt, minél
több levegőt, bőven párát, átlag hetenként
egyszer alapos öntözést, de úgy, hogy két ön-
tözés között a talaj gyakorlatilag kiszárad-
hasson.
A tápanyag-utánpótlás, vagyis a trágyázás
mértékét a termesztőközeg minősége hatá-
rozza meg. A lágy öntözővízhez csak nagy
(0,5-1 ezrelékes) hígításban adjuk a műtrá­
gyát. Legjobbak a teljes értékű, kevert mű­
trágyák, amelyekben a N, K, P aránya
173
egyenlő. Tavasszal adhatunk több nitrogént,
ősszel több kálit és foszfort.
Augusztus második felétől októberig az új
hajtásnak be kell fejeznie növekedését, meg
kell edződnie a téli pihenőre. Ennek elősegí­
tésére egyre több fényt adunk, egyre keve-
sebbet öntözünk, és sok levegő mellett a pá-
ratartalmat is csökkentjük. Október és no-
vember már a pihenés ideje, kivéve azokat a
növényeket, amelyeknek még nem érett be
teljesen az évi hajtása. A tél eleje a legnehe-
zebb időszak, mert egyre kevesebb a fény, és
öntözés nélkül többnyire nehéz a szükséges
páratartalmat megteremteni. Decembertől
márciusig általában nem vagy ritkán szellőz­
tetünk. A téli pihenés idején éjszakára gon-
doskodjunk a kívánatos 15-17 "Cvról, köz-
vetlen permetezést is inkább csak a kevésbé
borús napokon végezzünk. Amikor a takaró-
hüvelyen át már látjuk a bimbók növekedé-
sét, duzzadását, kiemelhetjük helyéről a vi-
rágzás előtt álló növényt, kaphat egy kis ön-
tözést is, és valamivel több meleget, hogy
szebb és színesebb legyen a virág.
A Cattleyák tartásának gondjai közül meg-
említendő, hogy déli árnyékolás hiányában a
leveleken már kora tavasszal keletkezhetnek
napégéses foltok. Az új gyökereket tavasszal
és nyáron különösen fenyegetik a csigák, és
az egész növényt a pajzstetvek, amelyek a
szárgumótagok hártyával letakart árkaiban
észrevétlenül rendkívül elszaporodhatnak.
Ősszel és télen a rothadás veszélyezteti a haj-
tásokat, elsősorban a be nem éretteket. A be-
tegség a levelekről a bulbára és az egész nö-
•
vényre átterjedhet, különösen, ha hűvös idő-
ben víz áll meg a leveleken vagy azok hónal-
jában. A bimbó is károsodhat tőle, ha a ta-
sak körül megáll a víz. Virágzás idején vi-
szont a füstben, a gázégéstermékekben elő­
forduló etilén hatására pusztulhat el a bim-
bó, vagy görbülhetnek, száradhatnak a szir-
mok, gyorsan elhervad a virág. Általában
azonban a Cattleyákat könnyebb egészsége-
sen tartani, mint sok más, kényesebb orchi-
deát, ha a környezeti feltételek közül az alap- neri társaságában. Különlegessége, hogy ko-
vetőeket megteremtjük, azaz a kellő pára- és ra őszi virágja narancssárgás-pirosas, ezért
fényviszonyok mellett és megfelelő hőmér­ gyakran a kedvelt narancsos színű hibridek
sékleti határok között lehetővé tesszük szá- egyik szülője.
mukra az időszakos kiszáradást és a téli pihe- C. bicolor. Brazíliai faj, kb. 60 cm magasra
nést. növő, karcsú szárgumója van. Nyár végén
Szaporításukról itt részletesen nem szólha- vagy késő ősszel virágzik, egy száron átlag
tok, hiszen ez külön tudomány. A steril mag- két 10 cm átmérőjű virágot hoz. Tartós, szép,
vetés technológiája jól kidolgozott, nem is kellemesen illatos virágainak szirmai bron-
nagyon nehéz. A fiatal növények megfelelő zoszöldek, a mélyen bíborvörös ajak ezzel
gondosság mellett 6-8 év múlva virágzóké- élénken ellentétes.
pesek. Bevált a Catt/eyák merisztémaszapo- c. bowringiana (I. tábla). Ez a Közép-Ameri-
rítása, ami különösen azért fontos, mert az kában, főleg Hondurasban és Guatemalában
igen ritka fajok, változatok és a magvetéssel előforduló Cattleya az egyik legértékesebb
tovább nem szaporítható, steril vagy a meg kétlevelű faj. Eredeti helyén folyópartok
nem ismételhető hibridek így szinte korlátla-
nul és viszonylag gyorsan sokszorosíthatók.
Éppen ezért javult a minőségkínálat és sok-
kal olcsóbb lett ez az értékes növényanyag.
Házilag is könnyű a vegetatív szaporítás.
A tovakúszó szár elég gyakran elágazik és
egy-egy erőteljes növény három-négy éven-
ként osztható, ugyanakkor az öreg növény-
rész még felhasználható. (Részletesen az Or-
chideák ivartalan szaporítása c. fejezetben
volt erről szó.)
A 40 Catt/eya faj közül csak a hibridek leg-
fontosabb szülőit sorolj uk fel, és a sok tízezer
hibrid közül csak egy-két típust emelünk ki.
A többi - ha kell - a szakkönyvekben, fo-
lyóiratokban, katalógusokban megkereshe-
"
t o.
C. aelandiae. Brazíliai eredetű faj, amely a
Bachia körzetben, tengerközelben honos.
Kis termetű, csak kb. 15 cm magas, kétleve-
lű, nyáron virágzó. 1-2 virágja kb. 10 cm,
zöldessárga, de szép ibolyásbarna foltokkal
és lilásvörös, elütő ajakkal, igen mutatós.
Legjobb kéregre felkötve tartani. Mint kis
méretű, különleges, szép faj, a növénykedve-
l őknek értékes.
C. aurantiaca. Közép-Amerika nyugati part-
jain, aránylag szárazabb erdőszéleken, fákon
és sziklákon él ez az igen kis termetű növény, 37. kép. Catt/eya bowringiana. Hüvelyéből kilenc bimbó-
kb. 1200 m magasságban, gyakran a C. skin- val tör elő a virágfürt

174
szikláin nő, vagy kis fákon epifita. A szárgu-
mók kb. 40 cm magasak, hasasan teltek, és
jellegzetes, hogy talpuk kiszélesedetten duz-
zadt. A páros levelek kb. 15 cm nagyok. Az
egészséges növény ősszel, szeptember-no-
vember közt virágzik, az erőteljes száron
6-12 virágot, de akár húszat is hozhat. Egy
virág ugyan csak 5-8 cm-es, de igen meleg
ibolyás rózsaszín vagy bíborlila, az ajak en-
nél sötétebb és torkában aranysárga. A tö-
vön a virág jól tart, de vágva hajlamos a meg-
lankadásra. A C. bowringiana és hibridjei
nagy virágszámuk és szépségük mellett azért
is érdemelnek figyelmet, mert igen alkalma-
sak szobai tartásra.
C. dowiana (II. tábla). Costa Rica és Kolum-
bia forró őserdeiben honos, de ma már igen
ritkán található különlegesen szép faj. Egyes
szerzők C. labiata változatnak tartják. Ma-
gas növésű, egyleveles. Nyár végén, ősszel vi-
rágzik, egy száron 2-5 virággal, amelyek
egyenként 15-20 cm nagyok, a szirmok vör-
henyessárgák, a széles ajak bíborlila, arany-
sárga erekkel. Kétségtelenül a legszebb Catt-
leyák közé tartozik, de nagyon melegigényes,
eléggé kényes és rendszertelenül virágzik.
Több változata van, de ezek eredetiben már
aligha szerezhetők be. Sokszor használták fel
keresztezéshez, különösen a C. dowiana var.
aurea változatot. A hibridek mind sárga tor-
kúak, nagy vörhenyessárga virágúak és me-
legigényesek.
C. forbesii. Brazília déli részén, a tengerpart
közelében fákon él és sok változatban fordul
elő ez a kis termetű, két-, de gyakran három-
levelű faj. Nyáron virágzik, egy száron 2-4
virágot hoz, amelyek egyenként csak 5-8
cm-esek. Sajnos a tartós virág nem színpom-
pás, mert a szirmok általában zöldessárgák
és az ajak halvány rózsaszín. Enyhén rózsail-
latú. Növénykedvelőknek való, mert kis ter-
metű, és kéregre felkötve könnyen nevelhető,
igen tűrőképes. Ha erős fényben neveljük, évi
két hajtást is hoz és mindkettő virágzik.
A gyökerek igen levegőigényesek, inkább
175
csak a permetezést szeretik, mint az erős ön-
tözést. Mérsékeltházi viszonyok közt fejlő­
dik, de a melegebb és hűvösebb tartásmódot
is bírja.
C. guttata. Dél-brazíliai, a C. bicolorhoz ha-
sonló faj. Feltűnőenmagas, 50-80 cm hosz-
szú szárgumóján két levél fejlődik. November
tájt virágzik, egy száron aránylag sok virágot
hoz. Egy-egy virág kb. 10 cm, a szirmok zöl-
desek, pirosasan pontozottak, melytől élén-
ken elüt a fehér, ibolyával tarkázott ajak.
Aránylag fényigényes, mérsékeltházi tartást
kíván. Hasonló hozzá a guatemalai C. granu-
losa, és a C. porphyroglossa.
C. harrisoniae. Brazíliai eredetű, ma már in-
kább a C. loddigesii változatának tartják,
mint önálló fajnak. Karcsú pseudobulbája
kb. 40 cm, a végén 2-3 levéllel, 10 cm átmé-
rőjű virágait ősszel hozza, a szirmok világos-
lilák, az ajak sötétebb és torka élénksárga.
C. intermedia (II. tábla). Brazíliában, főleg
Rio de Janeiro környékén és délebbre elter-
jedt, jellegzetesen kis termetű, vékony szár-
gumós faj, igen sok változatban fordul elő.
28 külön elnevezett változatot tartanak nyil-
ván, közülük néhány különlegesen szépnek
még az ára is jelentős. Aszárgumók 20-30
cm hosszúra nőnek, vékonyak, általában két
levéllel. Főleg nyáron virágzik, de az egyes
változatok virágzási időben és színben eléggé
eltérnek, köztük vannak tavasszal virágzók
is. Jellegzetes, hogy aránylag rövid száron át-
lag 3-4 (2-10) virág fejlődik. A szirmok
eleinte porcelánfehérek, majd lassan rózsa-
színesek vagy halványlilásak lesznek. Az ajak
háromosztatú, mély, meleg ibolyaszínű, tor-
ka sárgás. Az egész virág kerek, viaszos, por-
celánszerű. A tövön kb. három hétig nyílik,
de vágva is jól tart. Igen sok hibridhez hasz-
nálták fel szülőként, ha jó tulajdonságainak
megtartása mellett nagyobb virágrnéretet és
intenzívebb színesedést kívántak elérni. A
hófehér Cattleya hibrideknek is többnyire
egyik szülőpárja.
c. labiata (II. tábla). Talán a legfontosabb
Cattleya faj, amely Brazíliából elsőként ke-
rült Európába már 1818-ban. Előfordul Ko-
lumbiában és Venezuelában is. Sok külön né-
ven leírt Cattleyát ma csak C. labiata válto-
zatnak tartanak (C. eldorado, C. gaskelliana,
Cilueddemanniana, C. mendelii, C. wageneri,
C. rex, C. warneri stb.). Jellegzetesen vaskos,
kb. 25 ern-es, bordás szárgumójú, egy kb.
ugyanilyen hosszú levél hajlatából dupla hü-
velyben fejlődik a virág. Éppen ez a hosszú,
dupla tasak jellemző a legtöbb változatra és
hibridre is. Egy száron 2-6, feltűnően nagy,
kb. 15, esetleg 20 cm átmérőjű, lilás rózsaszín
virág nyílik. Az ajak széles, sötétebb kármin-
piros, széle hullámos és csipkézett, torka bí-
borlila. Általában ősszel, változatonként
szeptember és karácsony között virágzik.
Keresztezés nélkül is az ideális orchideavirág
színeit, formáját testesíti meg.
A rokon fajok vagy változatok közül ki kell
emelni a C. warnerit, amelynek gyökértörzse
hosszan kúszó, a hajtások oldalt hajtók, és a
virágzás korábbra, nyárra esik. A másik fon-
tos faj a C. warscewiczii (amely C. gigas né-
ven is szerepel az irodalomban), Kolumbia
2500 m magas hegyeiből származik. Rend-
kívüli virágnagyságával tűnik ki, ez többnyire
eléri a 20 cm-t. Mégsem ez a legsikeresebb
hibridpartner, mert nyáron - a többi fajhoz
viszonyítva lustán - virágzik, és rendkívül
fényigényes.
C. loddigesi. Brazíliai eredetű, kétlevelű, a C.
intermediához hasonló, de valamivel na-
gyobb faj. Ősszel virágzik, a virág torka
élénksárga. Sokan vele egy fajként emlegetik
a C. harrisoniaét. Hasonló még a nagyobb vi-
rágú, melegigényesebb, ritka C. violacea is.
C. maxima. Kolumbia, Ecuador és Peru
500-1500 m-es hegyein honos, egylevelű faj,
november-s-decemberben virágzik, egy vi-
rágszáron 2-5 virágot hoz, de a nevével el-
lentétben a virágok csak középnagyok. Szí-
nük halvány rózsaszín, az ajak széle erősen
hullámos, a torok pirosan erezett és közepén
176
egy jellegzetes sárga csík húzódik. Kevésbé
páraigényes, ablakpárkányon is tartható.
C. mossiae (III. tábla). Venezuelai eredetű, a
C. labiatához alakban hasonló, de kisebb ter-
metű. A szárgumók erősen bordásak, a rizó-
mák rövidebbek. Tavasszal és nyáron virág-
zik, általában május táján. Előnye, hogy bő­
ven hajt, gazdagon és sokat virágzik. A virág
elég nagy, 12-18 cm, a szirmok szélesek,
hullámosak, világos ibolyás rózsaszínűek, az
ajak szűken tölcséres, csipkézett szélű, széle
fehéres, belül pedig jellegzetesen hosszú, pi-
ros sávos erezettség és közepén sárga csík lát-
ható. Illata erős. Igen sok hibridje van, a ke-
resztezésből főleg az ajak színességét, kere-
kebb virágformát igyekeztek létrehozni.
C. percivaliana. Venezuelai eredetű, közép-
nagy, a C. labiatával rokon faj. Csak sziklán
található, eredeti helyén télen virágzik, na-
gyon fényigényes. Virága kissé hasonlít a
szép C. mossiaeéhoz, de nem jó szagú. Nyá-
ron virágzó változata a C. p. var. Lemgo,
mélylila torokkal.
C. skinneri. Guatemalán kívül Nicaraguában
és Mexikóban is előfordul. A növény és vi-
rágja igen hasonló a C. bowringianához, két-
levelű, elég sok virágú. A kb. 10 cm-es virá-
gok színe is meleg ibolyalila, az ajak bíborli-
la, torkában sárga, de a C. bowringianával
szemben tavasszal virágzik. Mérsékelten hű­
vös téli tartást kedvel.
C. trianae. Dél-Amerika nyugati partján,
Kolumbiában honos, a C. labiatához hason-
ló faj, amely azonban karácsony után virág-
zik. Egy száron 2-3, kb. 15 cm-es szép, lila
virágot hoz. Igen kedvező virágzási ideje
miatt - a C. labiatához hasonlóan - sok-
szor használják hibridizációhoz.
Külön nem részletezett fajok még: a C. luteo-
la, a C. velutina, a C. walkeriana, a C. elonga-
ta, a C. schilleriana.
A Cattleya hibridek közül főleg az ideális vi-
rágszínű és -formájú C. labiata, C. trianae és
C. mossiae hibridekkel találkozunk. Manap-
ság azonban gyakoribbak a közel álló nemek
 II
I
II
Cattleya percivalina (a)
egyleveles ; Cattleya skin-
neri (b) kétleveles
II
I I
alkalmas fajaival keresztezett, eltérő SZInu
Laeliocatt/eya, Brassocatt/eya és Soprocatt/e-
ya hibridek, sőt Potinara néven még azok is,
amelyekben mind a négy említett nemzetség
képviselve van. Az évmilliók során kialakult
és a természetben előforduló fajok tiszta
szépsége rendkívüli érték, megőrzésük is fon-
tos. Ugyanakkor nem tagadható, hogya ki-
válogatással és keresztezéssel elérhető érték-
hez új színek, formák mellett - aszülőpárok
tudatos kiválasztásával - egyéb előnyös tu-
lajdonságok is felszínre hozhatók. A Catt-
/eya hibridek többsége sokkal jobban alkal-
mazkodik az üvegházi vagy a szobai tartás
lehetőségeihez és körülményeihez, virágzá-
suk megbízhatóbb, dúsabb és tartósabb.
A létrejött vagy létrehozott triploid és tetra-
ploid hibridek életerősebbek, nemcsak keres-
kedelmi szempontból előnyösebbek, hanem
esztétikailag is többet nyújtanak. Nagy sze-
repe van a divatnak is. Egy időben a hófehér
virágok és az óriási nagyra növők voltak a
legkeresettebbek, míg ma a tartósság, a dú-
sabb virágzás és a különleges színellentétek
177
felé tolódott el az igény a közönség kör~ben.
A Catt/eya hibridek és változatok száma jó-
val meghaladja a százezret, sőt ennyi csak az
elismert, bejegyzett, elnevezett keresztezés.
Az ezek közül szelektált példányokat hasz-
nálják továbbszaporításra. A Lae/iocatt/eyák
előnye, hogyerőteljesen, gyorsan növeked-
nek, sok virágot hoznak, szinte minden for-
ma és színvariáció előállítható, mert éppen a
Laeliák adják a sárgás, narancsos színbeütés
mellett a szirmok és az ajak különleges ellen-
tétét (II. tábla). Sok virág tartóssága is javult,
különösen a középméretűeké, az átlag tíz
nappal szemben vannak Laeliocatt/eyák,
amelyek egy hónapnál tovább díszlenek, még
vágottan is. A Brassocatt/eyák különleges
előnye az igen nagy virág, a széles csipkés
ajak, az erős növekedési hajlam és még az is,
hogy egyes keresztezések jól bírják a hűvö­
sebb tartást, mások viszont melegházban is
jól tarthatók. A régi Be keresztezések (Bras-
savo/a x Catt/eya) hátrányát, az aránylag
halvány virágszínt és a rövid élettartamot az
újabb hibridekben ellensúlyozták.
Chysis
Mindössze néhány fajt felölelő nemzetség, rendszertani-
lag a Phaius és a Ca/anthe nemzetséggel rokon. Közép-
amerikai, fán lakó, lombhullató, mutatós fajok. A húsos
szárgumók lefelé csüngenek, a széles, nagy levelek bor-
dásak. A virágok az új hajtásokkal egy időben törnek
elő a szárgumók aljából. A csak néhány virágos fürtön a
csüngő virágok a Stanhopeához hasonlóan csúcsos szir-
múak. Elég kényesek. Növekedésrnódjuk miatt célszerű
csak kosárba ültetve, felakasztva, hideg- vagy mérsékelt-
házi körülmények közt, kiadós pihenési időt engedve, de
párás helyen, nem csontszárazon tartani őket. Nevelhe-
tők kéregdarabra felkötve is: gyökerükhöz bővebben
kössünk páfránygyökeres keveréket is, de ilyenkor is le-
felé álljanak.
Chy. aurea. A szárgumók kb. 25 cm-esek, átlag négyle-
velű. A levelek csak 15 cm hosszúak, a laza virágszár
ugyanilyen hosszú, átlag tíz virágot hoz. A kb. 6 cm-es
virág aranysárga, ajkán piros rajzolattaI. Venezuelai faj,
késő tavasszal virágzik.
Chy. bractescens. Az előző fajhoz igen hasonló, sőt an-
nak változataként is ismert faj. Mexikó és Honduras kb.
600 m-es hegyein él. Kisebb növésű, kb. 12 cm-es szárán
átlag 5-6, 7 cm-es vagy nagyobb virág nyílik. A virágok
viaszosan elefántcsontfehérek, az aranysárga ajak pedig
belül vörösen rajzolt. Kb. két hétig tart, vágható is. Illa-
tos, tavasszal virágzik. Inkább hűvösen tartsuk - mint
a többit - , az őszi lombhullatás után kb. 12 "C a
megfelelő.
I ~
I
I II
I I
I ~
Chysis bractescens
178
Chy. Iimminghei. Mexikói faj, a Chy. aureához hasonló
növésű, attól csak a virágszínben eltérő (ezt is változat-
nak tekintik egyes szerzők). A hosszúkás, fehér szirmok
dúsak, ibolyásak, az ajak sárgás, ívelt, széles, sötétebb
csíkokkal és pontokkal. Ez is késő tavasszal virágzik.
Chy. laevis. Közép-amerikai eredetű. A fürtben 10
cm-es, viaszosan sárga, narancsos foltokkal ékített virá-
gok tavasszal nyílnak.
Cirrhopetalum e Küllős virágzat,
hosszú ajakkal
Az egész trópusi övezetben, Madagaszkár,
Tahiti, Kelet-Afrika erdeiben, de főleg Dél-
kelet-Ázsiában egészen Kínáig előfordulnak
ezek a törpe, fán lakó, a Bulbophyllumokhoz
igen közel álló növények (számos szerző csak
alnemzetségnek fogadja el). Szintén mozgé-
kony az ajkuk, különlegességük a virágza-
tuk, amelyet a szár végén kerékküllőszerűen
elhelyezkedő, nyitott ernyőt utánzó virágcso-
port alkot. A virágok csavarodott, színes
szirmai közül két-két hosszúra nyúlt, nyelv-
szerű, összenőtt szirom képezi az ernyő kül-
lőit.
Valamennyi kis termetű, fán lakó, kúszó szá-
rú növény. Párnaszerű csoportot alkotnak,
és általában nem az évi friss, hanem az előző
I hátsó szárgumók valamelyikéből hozzák vi-
rágjukat. Kéreg- vagy ágdarabon, ágakból
összekötözött nyalábban, némi páfránygyö-
kérrel, mohával felerősítve tarthatók. Általá-
ban melegházi vagy mérsékeltházi körülmé-
nyek közt, félárnyasan, nyirkosan érzik jól
magukat, ezért vitrinben, epifitafákon jól
díszlenek. A jó virágzáshoz gondoskodást és
táplálást igényelnek. A közel 80 faj közül saj-
nos csak kevés terjedt el a gyűjteményekben,
néhányat említek:
Cirr. amesianum. Indonéziai faj, négyélű szárgumóján
egy 15 cm-es levél nő. A virágszáron körben 5-10
I aranyvöröses virágot hoz. Nyáron virágzik.
Cirr. fascinator. Vietnamban és Dél-Kínában
honos, ősszel virágzó faj. Szárgumója göm-

II
I amelynek virágnyelve 30 cm, tarka, de rövid életű; a
I Cirr. picturatum, tavaszi, piros pettyes virággal; a Cirr.
I I
III
I
II II
II
I I
I dél-amerikai Andok igen magas hegyein, általában 2000
I II
II
I
I nevel. Jellegzetes a gumó aljából fejlődő szép, egyenes
Cirrhopetalum makoyanum
-bőlyű, kb. 2 cm, aránylag széles levelei 5 cm-
esek, a kb. 10 cm-es száron csak egyetlen,
zöld alapon piros pettyes virág nyílik, de az
20 cm hosszú, mert belőle hosszú, farok szerű
oldalszirmok nyúlnak ki.
Cirr. makoyanum. Aránylag gyakori faj a
gyűjteményekben. Indiából és Szingapúrból
származik, levele 10-15 cm-es. Télen virág-
zik, több oldalra kinyúló virágszárat is hoz,
melyek kb. 20-25 cm hosszúak, és mind-
egyiken kb. 10-15, igen karcsú, sárgás, vö-
rösbarnán pettyezett virág van.
Cirr. medusae (VIII. "tábla). Az indonéz szi-
getvilágból származik, ősszel virágzik. Szár-
gumója kb. 4 cm, a levél 15 cm, a virágszár
kb. 10 cm, tetején borzas ősz hajra emlékez-
tető halványsárga virágzattal, amelyből
10-15 cm hosszú, összenőtt szirmok nyúl-
nak ki, hajlanak le.
Cirr. ornatissumum. Dél-kínai, kelet-himalá-
jai faj. Szárgumója kb. 4 cm, négyélű, tojás-
dad, rajtuk kb. 15 cm-es levél fejlődik, a kö-
vetkező hajtás elég messzire nyúlik. A kb. 15
cm-es virágszárat tél közepén hozza, mind-
össze 3-5, sárgáspirosan csíkos, kb. 8 cm-re
kinyúló, küllőszerű szirmú virággal. Párás
üvegvitrinben jól tartható, érdekes növény.
179
Érdekességként említhető még a nagy virágú Cirr. biflo-
rum ; a Cirr. campanulatum, amely 20 cm magas virág-
szárán nyolc harangszerű virágot hoz; a Cirr. gracilli-
mum, 8-10 virágos piros ernyővel ; a Cirr. longissimum,
robustum, amely rövid száron sárgás, teljes körküllőt al-
kotó virágzatot hoz; a Cirr. umbellatum, amelynek 30
cm-es szárán kb. hat tarka virág nyílik.
Cochlioda e Rózsapiros ftirt
Ez az Oncidiumokkal némi rokonságban álló csoport a
m körül, fákon él. Csak 6-10 faj ismeretes. A növény
maga Odontoglossumhoz hasonló. A tojásdad, szorosan
egymás mellett elhelyezkedő szárgumókon 1-2 levelet
tartású virágfürtje. Erőteljesen fejlődő növények, a hi-
deg- és a mérsékeltház határán tarthatók, de a fejlődés
alatt több fényt és me1eget kívánnak, mint a hasonló
helyről származó Odontoglossumok. Aránylag kis virágú
virágfürtjük mutatós, azonban tartósan nehezen kezel-
hető növények. Igazi jelentőségük a rokon nemzetségek-
kel végzett keresztezések eredményeként gyönyörű, pi-
rosan tarkázott színük nagyszerű átörökítésében rejlik.
A kiállításokon és a kereskedelemben a legmutatósabb
keresztezések jelenleg is abból a három nemzetségből
erednek, amelyhez a színt a Cochliodák adták. Közülük
a legjelentősebb az Odontoglossum crispummal keresz-
tezve az Odontioda, valamint a Miltoniával történt ke-
resztezésbőllétrejött Miltonioda, és végül e három emlí-
tett nemzetség keresztezéséből származó Vuylstekeara.
Cda, densifIora. Az egyik legértékesebb ritka perui faj,
kb. 3 cm-es szárgumóján egy, kb. 20 cm-es levéllel, bó-
koló fürtjén égőpiros, kb. 3 cm-es virágokkal.
Cda. noetzliana. Perui eredetű, 50 cm-es fürtjén 6 cm-es,
égőpiros virágokat hoz a nyár végén.
Cda. rosea. Ugyancsak perui eredetű, tavaszi virágzás ú,
kétleveles faj, a levelek 20 cm hosszúak. Laza fürt je 40
cm-ig nyúlik, 3 cm-t meghaladó virágai sötét rózsaszí-
nek.
Cda. sanguinea. Ecuadori, hasonló termetű, sok virágú
faj. Szára gyakran elágazó, rózsapiros virágain fehér raj-
zolat látható.
Cda. vulcanica. Az Andokban, főként Peruban előfordu­
ló, késő ősszel virágzó, kisebb termetű faj. Mindössze
kb. 30 cm-es virágszárán átlag tíz, egyenként 4 cm-es ró-
zsapiros virágot hoz.
A hibridek közül nevezetes a rózsásfehér aj-
kú, rubinvörös virágú Odontioda 'Blue hird',
a bíborosan pettyes Oda. 'Joiceyi', a sárga
alapon vörös pettyes virágú Oncidioda "Cybe-

~
II
II
I
~~~~_~~~
le', amely az One. sareodesszel képzett hibrid.
A Vuylsleekeara három nemzetség hibridje,
közülük már több tucat ismert, pl. a Vuyl.
,Charlesworthi', amelynek virágja alakban
Miltonia-szetú, szirmai gesztenyepiros rajzo-
latúak, ajka kárminvörös kefével és sötétebb
foltokkal díszített. A legsikeresebb hibrid a
Vuyl. "Cambria Push'.
A Cochliodáktól újabban különválasztott nemzetségbe
került egy Peruban és Ecuadorban honos, mutatós faj:
Cda. (Symphyglossum) sanguineum. Az Andokban álta-
lában 2000 m körül, más orchideák, pl. az Oncidium
macranthum és Tillandsiák társaságában, fák tetején él.
Sűrűn egymás mellett levő szárgumói kb. 5 cm magasak,
csúcsukon két karcsú, kb . 25-30 cm-es levél nő. A vi-
rágszár igen hosszú, akár 80 cm is lehet, néha elágazó,
rajta 10-30 viasszerű élénk rózsapiros virág nyílik. Ta-
vasztól késő őszig bőven virágzik, egy virágszár másfél
hónapig is eltart. Kedvelt faj a gyűjteményekben , akár
mérsékelt-, akár hidegházi körülmények között nagyobb
nehézség nélkül tartható. Páraigényessége miatt ablak-
párkányon nem marad meg. Kéreg vagy páfránygyökér
alapú közegébe több tőzegmohát célszerű keverni. Igazi
nyugalmi szakasza nincs, a tűző napot sem tűri.
180
II
I
II
I
~~A
I Cochlioda rosea
Coelogyne e Párnaképzők,
fehér-barnás virágftirttel
Délkelet-Ázsiában és a környező szigetek
hegyvidékein, Ceylontól Új-Guineáig kb.
150 faj fordul elő, köztük sok kis termetű és
jelentéktelen. Az érdekesebb és nagyobb fa-
jok a Himalája keleti lejtőjén, Kína déli hatá-
rán húzódó hegyóriások szikláin, bokrain
vagy a völgyek fáin, valamint az indokínai
félszigeten élnek. Eredeti helyükön még je-
lentős mennyiségben megmaradtak. Mon-
szuntól érintett vidéken élnek, ezért növeke-
désükben és virágzásukban kifejezett téli és
nyári ritmusuk van. Igen sok köztük a meleg-
kedvelő faj, de kevés található meg a gyűjte­
ményekben. A beszerezhető Coelogyn ék
többsége a mérsékeltház határán érzi jól ma-
gát, de van néhány hidegházi faj. Vágóvirág-
nak alig alkalmasak. A virágok színe fehér,
sárga vagy barna.
A növények elég jellegzetesek, annyira, hogy
virág nélkül is felismerhetők. A többség a kö-
zepesnél kisebb termetű. A szárgumó több-
nyire gömbölyded vagy tojásszerű, némelyi-
ké szögletes. Jellemző rájuk a szárgumó csú-
csán 1-2, ritkán 3-4 felálló levél, amelynek
alapján két csoportba sorolhatók: a finom,
keskeny levelűekébe és a nagy, széles, merev,
gyűrött, tojásdad levelűekébe. A virág lehet
egyes, kettes, de többnyire fürtös. Fürtös szá-
ra indulhat aszárgumó tövéről, más fajoké
viszont a csúcsról, a levelek közül. A virág-
szár lehet felálló, ívelt vagy lelógó. Egyese-
ken a virágok egyszerre nyílnak ki, másokon
fokozatosan, egymás után. A legtöbb faj
szélsőséges tartási viszonyokat tűr el, ezek
igen népszerűek a növénykedvelők körében,
és a botanikus kertekben is bőven találhatók.
Sok fajról írják, hogy kezdők számára igen
alkalmasak. Mégsem .Jcőnnyű növények",
megmaradnak ugyan, de bőséges, szép virág-
zásukhoz szerencsére vagy inkább tapaszta-
latra van szükség.
Tartás szempontjából is csoportosíthatók: a
hidegházi körülményeket kedvelőkre jó pél-
da a magashegyi, himalájai, talajlakó Coe-
logyne cristata, a másik csoportba tartozókra
38. kép. Coelogyne crista-
ta. Széles, lapos edényben,
ritkán átültetve, nyáron
hűvös, árnyékos helyen
tartva fejlődik jól
181
a már melegebb vidéken honos, fán lakó
Coel. massangeana, a harmadik csoportba a
melegigényesek sorolhatók.
Coel. cristata. Ez a Himalájában 1500-3000
m között honos faj olyan mérsékelten hideg
helyen él, ahol télen nemegyszer a hó is elbo-
rítja. A szárgumói vagy egész gömbölyűek,
vagy tojás alakúak. A karcsú, kihegyezett le-
velek 10-20 cm hosszúak. Virágfürtje álta-
lábanjanuár és április között virágzik, arasz-
nyi száron 4-8, egyenként feltűnően nagy,
akár 10 cm széles, hófehér virágokkal, az aj-
kat sárga, kefeszerű képlet díszíti. A virág a
növényen három-négy hétig nyílik, levágva
két-három nap alatt ellankad. A szép fürtök
azonban menyasszonyi csokor kötésére még
egy napra alkalmasak. Gyengén vagy erő­
sebben illatos. Ismertek méret- és színválto-
zatok. Ahhoz, hogy ez az elterjedt és köny-
nyen hozzáférhető faj jól érezze magát .és vi-
rágozzon, természetes körülményeihez ha-
sonlóan kell tartani. A Himalája mohos szik-
láin sok fényben, mozgó levegőben, szélsősé­
ges időjárásban él. A zárt tartást növényház-
ban nem kedveli. A pihenést virágzás után,
április táján fejezi be, ilyenkor kell átültetni.
Azonban - mint valamennyi rokona - na-
gyon érzékeny a gyökerek bolygatására, sé-
rülésére, ezért minél ritkábban ültessük át.
Széles, lapos cserép a megfelelő számára,
amelyben több irányba szétágazva, hosszú
ideig van helye. Jobb a cserép, mint a lyuka-
csos kosár, mert a gyökerek nem szeretik a
kiszáradást. Ha a kúszó szárak elérték a cse-
rép szélét, éppen a szélső szárgumó virágzik
biztosabban. Továbbfejlődésre inkább ezt
hajtsuk, húzzuk vissza, dróttal vagy kis mű­
anyag bottal rögzítsük a talajhoz, ameddig
csak az átültetés elkerülhető. A pihenési idő­
ben is legyen nyirkos a talaja. Termesztőkö­
zege laza, levegős legyen, de tápanyagdús.
Különböző összetételek használatosak, így
jó a páfránygyökér, a kéreg és a műanyag
tartóváz mellé és közé még bükklomb, ki-
sebb mennyiségben agyag, homok, sőt dara-
bos marhatrágya is. Jó vízelvezetés kell. Min-
den faj hálás a rendszeres táplálásért. Átülte-
tés után rövidebb ideig szárazon tartjuk.
Nyáron csak akkor fejlődik jól, ha elegendő
friss levegőt és sok szórt fényt kap. Hőmér­
sékleti igénye nyáron is inkább az ún. hideg-
házi határon van, tehát átlag 15-20 "C a leg-
kedvezőbb. Áprilistól októberig, egészen a
fagyokig vagy a szabadban tartjuk, vagy nyi-
tott verandán, vagyablakpárkányon. Szereti
ugyan a sok fényt, de nyár közepén a déli tű­
ző napot már nem tűri. Ú gy kell elhelyezni,
hogya reggeli és a délutáni napot kapja.
Aránylag későn fejezi be fejlődését. Ősszel se
tartsuk szárazon es táplálását is folytassuk.
A virágfejlődéshez nincs szüksége tartósabb
előzetes nyugalmi időszakra, mint sok más
orchideának. Csökkentett nedvességre legfel-
jebb akkor van szükség októberben, amikor
a virágszár már fejlődik. Virágzás után kb.
2-3 hónapos pihenési idő szükséges, de ne
száradjon ki teljesen. HajóI tartjuk, csaknem
tojás nagyságú gumót hoz, és egy szárgumó
tövéből akár két virágszár is előtörhet.
Ősszel, amikor a fagyveszély elől behozzuk a
helyiségbe, legkedvezőbb a 8-12 "Cvos hő-
182
mérséklet, bár a 16-20 OC-ig felmelegedő
helyiségben még eltartható. A száraz, meleg
lakás azonban ennek a növénynek nem való.
A pihenési idő alatt a hidegházi hőmérséklet,
tehát 10°C a legkedvezőbb számára. Szélső­
ségeket azonban elvisel, nyári 40 oC-os káni-
kula sem pusztítja el. Őszi éjszakán -1 ... 3
OC-ot kibír. Hidegházi faj még: a Coel.
corymbosa és a Coel. elata.
A több mint száz, növénykedvelőknek ajánl-
ható faj közül a következők említhetők:
Coel. flaccida. A Himalája 1000-2000 m
magas hegyeiből származik. Több meleget
szeret, mint a Coel. cristata, széles cserépben
érzi jól magát. Csak kb. 8-10 cm magas,
karcsú levelű, levelei 4 cm szélesek, 20 cm
hosszúak. A virágszár 25 cm, a 6-10 virág
csillagszerű, fehér, 3 cm-es, ajkán három sár-
ga fésűvel. Tavasszal nyílik, négy hétig tart.
A még kisebb termetű Coelogynék közül az
előzőhöz hasonló igényű a Coel. fimbriata és
a Coel. ovalis. Gyakoriak gyűjteményekben.
Kéregre, ágdarabra felkötve epifitaként jól
nevelhetők.
Coel. fimbriata. Dél-Kínából származik,
szárgumója csak 2 cm, kétlevelű, levelei
5-10 cm hosszúak, 1-2 cm szélesek. Egy
száron csak 1-2 virágot hoz, ezek zöldessár-
gák, az ajak barnán rajzolt. Nyáron virágzik.
Coel. ovalis. Himalájai faj, az előzőnél vala-
mivel nagyobb, szárgumója 4 cm, virágja is
hasonló, szintén nyáron virágzik. Mindkét
faj inkább a hideg- és a mérsékeltházi körül-
mények határán tartható, ablakpárkányon.
A Coel. flaccidához hasonlóan mérsékelten
hűvöset szeret a burmai, nagyobb, 7 cm-es
virágú, citromsárga ajkú Coel. huettneriana,
valamint a kis termetű dél-kínai Coel. nitida
és az említett Coel. corymbosa, amely a Hi-
malája magas hegyeiben él. Mindkettőnek a
csúcsán fejlődik a 3-5 virágos fürt, 5 cm-es,
fehéres virágokkal.
Coel. massangeana. Ez az indonéz szigeteken
és a Thaiföldön, kb. 800 m-es hegyoldalakon
honos, fán vagy mohos sziklán élő, nagyobb

I szakaszban több virágszárat hozhat.
II
Coleogyne massangeana
termetű, hosszú virágfürtű faj a második, in-
kább mérsékeltházi típus jellemzője. Ked-
velt, kevéssé érzékeny, nagyon igénytelen, az
egyenletes, közepesrneleget jól tűri, ezért
szobaorchideának is alkalmas. Tojásdad
szárgumói 10-12 cm magasak. Merev szá-
ron kiszélesedő.levelei 40-50 cm hosszúak,
szélesek. A nem virágzó növény is mutatós.
A virágfürt lelógó, 50-60 cm, sok virágú.
A csak néhány centiméter széles virágok szir-
mai krémsárgák vagy fehéresek, az ajak sárga
183
eres, barna, fehér fésűkkel díszített. Több-
nyire nyáron virágzik, de tavasztól őszig két
Leginkább léckosárba szokták ültetni, de
lyuggatott műanyag tálakban is jól tartható.
A lényeg az, hogya növénynek legyen oldalt
helye, és a hosszan lelógó virágszárak a fel-
akasztott növényen érvényesüljenek. Szereti
a félárnyékot, a sok friss levegőt, a légmoz-
gást. Nyáron, hacsak lehet, függesszük ki a
szabadba, faágakra. Lakásban a délkeleti
vagy a délnyugati ablakban, a tűző nap elŐl
délben kissé védve tartható. Jó fejlődéséhez
azonban szükséges a párás környezet, akár
kint a fák árnyékában, akár a lakásban.
A növény ugyan eltűri az időszakos szárazsá-
got, szép virágfürtje azonban nem, ilyenkor a
virágok zsugorodnak. A monszun eredete
szerint télen szakaszosan pihen, de ilyenkor
sem célszerű teljesen szárazon tartani.
Coel. dayana. Az előző fajhoz igen hasonló,
de melegigényesebb és kényesebb. Borneói
eredetű, tavasszal virágzó faj, virágfürtje 1
m-es, virágjai tejfehérek, az ajak csokoládé-
barnás, fehéres fésűkkel.
A Coel. massangeanához hasonlóan a mérsé-
kelt- és a melegházi körülmények határán ér-
zi jól magát több mint húsz faj. Közülük a
Coel. speciosa (11. kép). az indonéz szigete-
ken, kb. 1000 m körül honos. Levele 30 cm,
virága egy száron fejlődik, 10 cm-es, bronz-
barnás, ajka belül mélybarna, csúcsán sárga,
de nem teljesen kinyíló, illatos. Hasonló igé-
nyűek még a Coel. carnea, a Coel. odoratissi-
ma, a Coel. parishii, a Coel. sanderae, a Coel.
tomentosa és a Coel. jlagrans.
Végül említendő a melegigényes fajok bő vá-
lasztéka. Ezek a meleg, párás szobavitrinek-
ben, a Phalaenopsis társaságában érzik jól
magukat, nincs igazi pihenési idejük, és igen
laza, vízáteresztő talajt kívánnak. Ilyen a
nagy levelű, hosszan lelógó virágszárú Coel.
aspera, továbbá a Coel. miniata, a Coel. pan-
durata, a Coel. cinnamonea, a Coel. sulphu-
rea, a Coel. sanderiana és a Coel. veitchii.
Cycnoches e Hattyúnyakúak
Ezek a különös, hattyúnyakú virágú orchi-
deák virág nélkül olyanok, mint a Catase-
turnok. Vannak köztük hím- és nőjellegű virá-
gúak, a hímjellegűek a szebbek. Többségük
(kb. 20 faj) a trópusi Amerikában, az Ama-
zonas folyó körül, az őserdők forró, zöld
poklában él. Tartásuk, nevelésük ugyancsak
a Cataseturnokkal azonos. Ezek is csak kü-
lönleges gyűjteménybe valók, ezt a tartós, ér-
dekes virágzatukkal érdemlik ki. Az állandó
meleg mellett elég szigorú pihenési időt igé-
nyelnek, egyébként nem nagyon kényesek.
Cyc. chlorochilon (XIV. tábla). A Cye. ventri-
eosurn nagyobb virágú változatának tartják.
Szárgumója 30 cm, a levél ugyanakkora,
hosszában gyűrött. A levelek télen fokozato-
san lehullanak. A hím- és nővirágok hason-
lóak egymáshoz, színük sárgászöld, az ajak
mélyén sötét folttal, de a viaszos virág ajka
messzire kinyúló, hattyúnyakszerűen hajlott,
15 cm hosszú. Késő tavasszal virágzik, főleg
Venezuelában és a kolumbiai hegyekben for-
dul elő, tehát nem olyan kényes, mint a brazil
fajok. Ez a legelterjedtebb.
Igen érdekesek akadnak a nehezebben hozzáférhető fa-
jok között is. Ilyenek a Cye. densiflorum, a Cye. egerto-
nianum, a Cye. loddigesii, a Cye. maeulatum, a Cye. pen-
tadaetylon, a Cye . ventricosum stb. Nyáron, ősszel virág-
zók. Guatemala, Brazília és Mexikó lakói, elég egyfor-
mák, legfeljebb kisebb termetűek.

Cyenoehes ventricosum
I
I
II I
III
II
I
II
I
II
II
fl
I
I
II
II
II
fl

I
II I
II
I
II
Ifl
I
I
·1

~I~
I
I
184
Cymbidium e Szép, hosszú fúrtön
a. legtartősabb,
formás nagy virágok
Származási helyük Délkelet-Ázsiának, főleg
Kelet-Indiának, Burmának és Vietnamnak
azok az északi, magas hegyvidékei, folyóvöl-
gyei 300-1500 m magasan, ahol hűvösek az
éjszakák, sőt télen kifejezetten hideg a klíma.
Akad azonban Cymbidium a több mint száz
faj közül, amely Indiától és Japántól Auszt-
ráliáig különböző vidékeken más-más klímá-
ban él. Kb. harmadrészük epifita, harmadré-
szük talajlakó, a többi pedig felemás: fatör-
zseken, mohos sziklákon vagy elhalt tuskó-
kon telepszik meg, többnyire olyan helyen,
ahol a "lábát" a hűvös hegyi patak nedvessé-
ge hűti és táplálja, magasra nyúló levélüstö-
két pedig legalább fél napon át közvetlen
napfény is éri.
A Cymbidium a virágkultúrában hosszú ideig
elhanyagolt nemzetség volt, aminek az a ma-
gyarázata, hogyatrópusokról importált nö-
vényeket meleg, árnyas üvegházakban nevel-
gették, ahol sok helyet foglaltak el, de soha-
sem virágoztak. Csak századunk első felében
ismerték fel, hogy egészséges tartásukhoz, fő­
leg pedig virágoztatásukhoz sok fényre, leve-
gőre és hűvös klímára van szükségük, a bim-
bófejlődéshez pedig tartós őszi lehűlésre.
A természetben előforduló ritkább fajok ke-
resztezésével már a század elején megszület-
tek az első csodálatos hibridek, amelyek dip-
loid és tetraploid egyedeinek újabb kereszte-
zésével rendkívüli eredményeket értek el a
két világháború közt az Angliában és Bel-
giumban indult, majd a második világháború
után Kaliforniában kiteljesedett Cymbidium-
nemesítésben. Ez a munka az elefántcsontfe-
hér, rózsaszín, zöld, sárga, borvörös és hús-
barna színek és a meglepő ajak, tarkázott to-
rok színellentétei mellett a kerek virágformá-
ban különlegesen szép virágokat és szinte tet-
szés szerinti hosszúságú és tömöttségű fürtö-
ket eredményezett. Ennek következtében a
185
nemes formájú és rendkívül tartós virágok az
orchideák között már a legelső helyet foglal-
ják el vágási célra. Ebben szerepet játszik a
kedvező virágzási időpont, amely fajonként
jellemző időben, kora ősztől késő tavaszig
8-9 hónapot ölel át.
A nagy termetűek mellett újabban jelentő­
sekké váltak a miniatűr Cymbidiumok. Az
1950-es évek óta keresztezett "mini" és "mi-
di" hibrideket a 60-as években újabb, rendkí-
vül szép, de kisebb méretű, könnyebben ne-
velhető keresztezések követték. Szobanövé-
nyekként, vágóvirágokként egyaránt óriási
fejlődés előtt állnak.
A magoncok növekedéséhez és az első virág-
hoz átlag 7-8 évre van szükség. Tőosztással,
vegetatív szaporítással, és újabban az igen
eredményes merisztémaszaporítással a leg-
szebb fajták is hozzáférhetővé váltak. Amíg
az 50-es években egy-egy különleges példány
20 OOO Ft-ot meghaladó összegbe került, ad-
dig ma az árak a túltermelés következtében
alaposan mérséklődtek, viszonylag olcsón a
jó fajták is beszerezhetők.
Maga a növény nem mutatós, hosszú levelei-
vel olyan, mint a sás, és átlaglakásba szoba-
növénynek túl nagy. A szárgumók vagy dió-
nyiak, vagy pulykatojásnál is nagyobbak, fe-
lül csúcsosodók, és ezt ölelik körül legyező­
szerűen a hosszúra nyúló levelek. A szárgu-
mók alsó rügykoszorúján ősszel egy virág-
szár fejlődik, majd innen törnek elő a követ-
kező évi hajtások. A virágszár fajonként
20-200 cm hosszú, rajta 2-24 virág nyílik.
A virágforma általában eléggé kerekített, mi-
vel a 3 + 2 szirom aránylag egyforma, csak a
torkos rövid nyelvű ajak tér el tőlük formá-
ban és mintázatban.
A Cymbidiumokat jelenleg csak nagy kerté-
szetek termesztik vágóvirágnak, igen gazda-
ságosan, mivel négyzetméterenként 200--400
db virág is nyílik évente. Általános elterjedé-
sük és népszerűsítésük azért indokolt, mert
kezdőknek is alkalmas, nem kényes növé-
nyek, nem túlzottan páraigényesek (50% már
kielégitő). Ha alapvető körülményeiket meg
tudjuk teremteni, jól fejlődnek és gazdagon
virágzanak, hálásak, sőt kisebb tartási hibá-
kat is jól eltűrnek. Alkalmas klímában - pl.
Floridában és Dél-Kaliforniában - a sza-
badba, kertekbe kiültetve más növényekkel
együtt jól díszlenek. A Cymbidium-tartás kö-
rülményeit éppen eredeti termőhelyi viszo-
nyaik hasonlósága alapján lehet jól megérte-
ni. Télen kellemesen hűvös és világos, leve-
gős helyen - pl. világos verandán vagy téli-
kertben - érzik jól magukat, nyáron a sza-
badban, laza árnyékban - de erkélyen vagy
ablakpárkányon is - levegősen neveljük
őket. Szobaüvegházba inkább a miniatűr
Cymbidiumok, ill. hibridjeik valók, de ezek is
csak akkor, ha a szobaüvegház nem túl me-
leg. Hűvös virágablakban viszont jól díszle-
nek. Nyáron szeretik a fényt, a levegőt és a
bőséges öntözést. A kánikulát legjobban úgy
vészelik át , ha este is adunk nekik vizet,
egyébként reggel öntözzük őket. Tavasszal és
nyáron a mi viszonyaink közt a déli nap túl
erős, csak a délelőtti, délutáni napfény elő­
nyös számukra. A kertbe olyan helyre süly-
lyesszük ki a Cymbidiumot (ha lehet), ahol
éppen a déli órákban takar a fák árnyéka.
A cserép vagy láda 1/3-a álljon ki a földből.
Az árnyékolás átlag 30-50%-ot vegyen el a
déli fényből. A növény akkor érzi jól magát,
ha a levél nem mélyzöld, puha, meghajló, ha-
nem merev, széles, sárgászöld. Még az sem
baj, ha egyik-másik levélen ősszel egy kis
napégés foltot fedezünk fel, a növény talán
nem olyan szép, de biztosabb a virágzása.
Nyáron mindig bőségesen öntözzünk, ehhez
azonban a termesztőközegnek és az edény-
nek megfelelően vízáteresztőnek kell lennie,
hogya talaj levegős maradjon. Nagy kerté-
szetekben bevált a folyamatos csepegtető ön-
tözés. Ezzel a virágok télen nem nedvesednek
feleslegesen. A nyári vegetatív fejlődés idején
is a 18 oC-os hőmérséklet a legkedvezőbb,
ezért kánikulában célszerű permetezéssel és
intenzív szellőztetéssel hűteni a növényt. Az
186
évi hajtás kifejlődése után ősszel erős fényre
és a hőmérséklet 4-5 héten át tartó éjszakai
lehűlésére van szükség a virágkezdemény ki-
fejlődéséhez ! Ha ez a lehűlés elmarad, a nö-
vény nem virágzik. A szobában vagy növény-
házban tartott Cymbidiumok számára is te-
gyük lehetővé 3-4 héten át az éjszakai hő­
mérséklet legalább 12 OC-ra vagy ez alá törté-
nő lehűlését, tehát fajtától függően augusztus
elején, végén vagy szeptemberben helyezzük
át a növényeket olyan helyre, ahol éjjel a hő­
mérséklet csökkenthető. A hűvös éjszakáktól
nem kell félni, mert a növények a deret, sőt a
- 3 OC-ot is átvészelik, de még a virágkezde-
mények is eltűrik a rövid ideig tartó hajnali
fagyot. Ez persze olyan szélsőség, amelyre
nincs szükség és nem is előnyös. A Cymb.
aloifolium, a Cymb. devonianum és más me-
legkedvelő fajok nem igényelnek ilyen lehű­
lést, továbbá a miniatűr hibridek többsége is
mérsékeltházi, tehát ősszel és télen nem kí-
vánnak még átmeneti hidegházi klímát sem.
Télen ugyan 5-18 "C között lehet a hőmér­
séklet, de ahhoz, hogya virágok kifejlődje­
nek, aránylag jó fényviszonyok mellett átlag
14-17 "C az optimum. Meleg, száraz he-
lyen, 18 "C felett már elrúgja a bimbókat. Az
öntözővíz minősége is fontos. Ne legyen ke-
mény, ne legyen vegyi anyagokkkal szennye-
zett. A talajuk egész évben legyen nedves,
még télen is nyirkos.
A növényt bőségesen kell táplálni. Ennek
módját az utóbbi évtizedekben ismerték csak
fel. A helyes trágyázás, ill. műtrágyázás a ter-
mesztőközeg összetételétől, az ül tetőanyag­
tól függ. A keverék többféle lehet , de min-
denképpen darabosnak és jó vízáteresztőnek
kell lennie. Ugyanakkor legyen tápanyagdús,
de tartós is, és semleges vagy enyhén savanyú
(pH 5,5-6 kémhatású). Gyakran használt,
bevált pl. a fakéreg, műanyag és tőzeg keve-
réke, ez egyszerű és olcsó, de tápanyagsze-
gény és kissé túl savanyú is. Ilyenkor már az
alaptrágyázáskor is adjunk szénsavas meszet
és szuperfoszfátot, valamint fokozatosan
bomló egyéb tápanyagot (pl. szaruforgácsot,
csontlisztet stb.), majd rendszeresen tápolda-
tozzunk. Ahol hozzáférhető, kiváló a "fehér
tőzeg" egymagában darabosan vagy kevés
műanyaggal keverve. Nyugaton a legtöbbet
használt közeg, de nálunk ilyen jó tőzeg alig
beszerezhető. Ha a közeg tápanyagdús, tehát
tartalmaz pl. agyagos gyepszintföldet (akár
30-50%-ban), bükklombot és agyagos ho-
mokot is, vagy komposztáit, érett, szárított
marhatrágyát, szaruforgácsot stb. és lazítás-
ra műanyagot vagy perlitet, akkor természe-
tesen ritkábban és kisebb adagú műtrágyára
van szükség. A tápanyagoldat általában
O,l%-os, bár a Cymbidiumok töményebb,
0,5%-os oldatot is elbírnak időnként. Leg-
jobb kora tavasztól késő őszig 7-10 napos
időközben 0,2%-os műtrágyát adni. A virá-
goztatás egyik feltétele, hogy tavasztól nyár
végéig - amíg a levélzet fejlődik - nagyobb
legyen a műtrágya nitrogéntartalma (N: P: K
arány 2: 1:1). Augusztus elejétől kezdődően
ősszel, amikor már hűvösebbek az éjszakák,
megfordítjuk a tápanyagok arányát, tehát
két hónapon át kevés nitrogén mellett bőven
adunk kálit és foszfort (a N: P: K arány
1:2: 2). Előnyös a levéltrágyázás is, tavasszal
Micramid, ősszel Wuxal ajánlható.
A Cymbidiumok kifejezetten fényigényesek.
Ősszel, szeptemberben-októberben legjobb
a Cymbidiumokat a szabadba teljes napfény-
re tenni, és jó néhány hétig kissé szárazabban
tartani, mint ahogy nyár végéig elláttuk őket
vízzel. Ezalatt bőven adjunk nekik foszfort és
kálit mindaddig, amíg megjelennek a bimbó-
kezdemények. Ezek a hegyesen csúcsos, kú-
pos hajtásrügytől eltérően gömbölydeden ha-
sasak. Télen a jó virágfejlődéshez már keve-
sebb fény elegendő, feleannyi, mint nyáron,
de a világos, levegős és kissé párás hely nél-
külözhetetlen (az optimális páratartalom
70%). A levegőmozgás, a szellőzés rendkívül
fontos. Üvegházakban célszerű a ventilláto-
rokat éjjel és nappal üzemeltetni.
A virágzóképes Cymbidiumokat minél rit-
187
kábban ültessük át: lehetőleg csak akkor, ha
a növény már kinőtte a cserepet, és az új haj-
tás nem fér el. Ilyenkor általában csak ki-
egészítjük a közeget, hozzáültetünk az ép
gyökérlabdához, végül a növényt egy jóval
nagyobb műanyag edénybe helyezzük át. Ha
a közeg már nem jó, a középen összetömörö-
dött ültetőanyagot óvatosan kikaparjuk - a
gyökérlabda megsértése nélkül - , és jó vízá-
teresztő, lyukasztott cserépbe, faládába vagy
alul többszörösen átlyuggatott műanyag
edénybe ültetjük át úgy, hogy az új edényben
kb. 3-4 évig legyen számára hely. A jó vízel-
vezetéshez alulra egyujjnyi cserép-, kavics-
vagy műanyag réteg kerül, majd efölé a dara-
bos ültetőanyag-keverék, amellyel a lehető­
leg kevéssé bolygatott, húsos gyökérlabdát
szorosan körülvesszük. A Cymbidiumokhoz
szintén ajánlatos élő páfrányt hozzáültetni,
ez fenntartja a talajszerkezetet és egyben ned-
vességindikátor is. Ugyancsak előnyös a fel-
színt cserélt, élő erdei mohával takarni. Át-
ültetés után két hétig ne öntözzünk, csak per-
metezzünk. Az átültetést mielőbb végezzük
el, tehát a levirágzott növényt azonnal, a nem
virágzókat már az év első hónapjaiban még
az új hajtások gyökérfejlődése előtt. Öreg tö-
veket ilyenkor lehet osztani. A levéltelen, régi
szárgumóból mohás talajon új növények ne-
velhetők.
A Cymbidiumoknak kevés a kártevője, de
sajnos a vírusfertőzés elég elterjedt, és gyak-
ran veszélyezteti. A csigák a növényt nem ká-
rosítják jelentősen, de a bimbókat és a virá-
gokatlerághatják. Leginkább a takácsatkák-
ra kell figyelni. Elszaporodásukat megelőz­
hetjük, ha nyáron többször is ellenőrizzük a
növényt. Az ezüstösen csillogó levélfonák jel-
zi megjelenésüket, ilyenkor időben permetez-
zünk.
Az egyes nemzetségekből a legtöbb orchidea-
gyűjtő számára a tiszta fajoknak van külön-
leges értéke. Ez a Cymbidiumok esetében ke-
vésbé igaz. A tiszta fajok többségének in-
kább csak speciális gyűjteményekben, bota-
nikus kertekben van jelentősége, hiszen a
könnyebb tartás, a gazdagabb és szebb virág-
zás a Cymbidium hibridek irányába billenti a
mérleget (IV. és V. tábla). A több tízezer hib-
ridet nem lehet ismertetni, a divatja is válto-
zik. A tulajdonságok öröklése miatt csak a
legfontosabb 21 eredeti faj említhető rövi-
den. A többi melegigényes, csüngő virágszá-
rú indonéz és ausztráliai fajt nem tárgyaljuk.
Cym. aloifolium. Ceylontól az indonéz sziget-
világig honos, sok szempontból eltér a többi
fajtól. Szárgumója kicsiny, a kb. 30-40 cm
hosszú levelek nem kihegyezettek, hanem le-
kerekedő csúcsúak, a virágfürt sem felálló,
hanem lelógó, nem hideg- vagy mérsékelthá-
zi, hanem inkább melegházi körülményeket
kedvel, és nem télen, hanem nyáron virágzik.
Egy-egy virág kb. 5 cm átmérőjű, a sárgás.
szirmokon hosszanti, rozsdabarna csík látha-
tó, az ajak bíborosan erezett. Vágóvirágnak
alig alkalmas, de a tövön igen tartós. Hason-
ló, nem ritka faj (amellyel néha összetévesz-
tik) a Cym. pendulum és a Cym. jinlaysonia-
num.
Cym. devonianum. A himalájai Asszamban, 2000 m-es
hegyeken, sziklán vagy fatörzsön él, viszonylag kis ter-
188
metű. Levelei csak kb . 25 cm hosszúak, virágai is csak
3-4 cm-esek, zöldes alapon piros pontozással. Az ajak
bíboros. Jelentősége kis termete miatt a mini és midi tí-
pusok keresztezésében van.
Cym. eburneum. A Himalája, Nepál, Thai-
föld, Burma 1500-2000 m magas hegyeiben
fordul elő. Kb. 50 cm hosszú leveleket hoz,
merev, de csak két-három virágú száron, ké-
ső tavasszal virágzik. A 8-10 cm átmérőjű
virág igen mutatós, elefántcsontfehér szirmai
és kissé sárgás ajka, kellemes orgonaillata
miatt a hófehér és rózsaszín hibridek egyik
fontos szülője.
Cym. elegans. Ugyancsak himalájai hegyi faj,
újabban a Cym. mastersiivel együtt a Cype-
rorchis nemzetségbe sorolják. Jelentősége,
hogy kora ősszel virágzik, sok sárga, közép-
nagy virágot hoz.
Cym. giganteum. A Himalája és Indokína
1500 m magas hegyein honos, csaknem min-
dig korhadó fákon telepszik meg. Szárgumó-
ja vaskos, átlag 12 cm-es. A virágszár hosszú,
egyenes, az 1 m-t eléri, rajta kb. tíz, egyen-
ként 10 cm átmérőjű virággal. A szirmok sár-
gászöldek, hosszában bíborbarna csíkosak.
Az ajak fehér, különösen a szélén sötétvörö-
sen foltos. Kellemes illatú.
Cymbidium devonianum
Cym. grandiflorum. Ugyancsak a Himalája,
Nepál kb. 2000 m magas hegyeiből származó
faj, az előzőhöz igen hasonló, de a fürt több-
ségén a virágok nagyobbak, elérik a 16 cm
átmérőt. A virágzási idő valamivel későbbre,
általában januárra-februárra esik.
Cym. insigne. Ezt az igen ritka annami-viet-
nami talajlakó orchideát csak a század elején
találták meg a kb. 1500 m magas hegyeken.
Levelei keskenyek, de 80 cm hosszúak. A vi-
rágszár kb. 1m, rajta kora tavasszal több
mint tíz halvány rózsaszín, pirosan erezett,
egyenként 10 cm átmérőjű virág nyílik. Ez a
faj forradalmi változást hozott a Cymbidium
hibridizációjában, a legszebb rózsaszínes fa-
jok egyik szülője.
Cym.lowianum (IV. tábla). Burmai hegyvidé-
ki faj, kb. 75 cm hosszú, karcsú levelekkel.
Igen gyors növekedésű, nagyon gazdagon,
megbízhatóan virágzik, néha egy száron 25
virágot is hoz. A virágok igen tartósak, ezért
igen sok hibridben van Cym. lowianum "vér".
Egy-egy virág csak 6-10 cm átmérőjű, a
szirmok banánszínűek, zöldessárgák, az
aránylag kisebb ajak széles, téglapiros. A nö-
vény igénytelen. Hátránya az aránylag puha,
bókoló, gyakran görbülő virágszár. Két
ütemben virágozhat. Az augusztusban meg-
jelenő bimbók már karácsonytájt kinyílnak,
a később megjelenők viszont egész júniusig
eltartanak. Egy középméretű, középkorú, jól
fejlett növényen 5-6 virágszáron 100-150
virág nyílhat.
Cym. mastersii. Kelet-India kb. 1500 m magas szikláin
él. A növény tartása a Cym. eburneuméhoz hasonló.
Aránylag kis termetű, virágfürtjében is kevés a virág.
Ezek egyenként 10 cm átmérőjűek , olajzöld színűek,
barnafo1tosak, az ajak fehéren rózsaszínes, mandulail-
latú.
Cym. pumillum. A miniatűr hibridcsoport
legfontosabb szülője. Hazája Kína, de Ja-
pánban ősidők óta termesztették. A növény
csak kb. 10 cm magas, felálló szárán 10-20
vörösbarna, barnán pontozott virág jelenik
meg, fehér ajakkal.
189
Ennek és számos nagy termetű diploid vagy
tetraploid Cymbidiumnak a kereszteződésé­
ből származtak a manapság legértékesebb
miniatűr hibridek, mint a rózsaszínű' Evening
Star' (== Cym. pumi/Ium x Cym. 'Balkis"), a
mély olajzöld' Oriental Legend (== C. pumi/-
Ium x Cym. 'Alexanderi ) ; valamint az ezek
további hibridizálásából származó 'Marion
Miller' és 'Show girf (IV. tábla). Ezek a mi-
niatűr Cymbidium növények középméretűek,
a virágfürt felálló, tömött, általában csak
8-14 virágú, igen szép tiszta virágszínekkel
és ellentétes színű ajakkal. Hőigény szem-
pontjából mérsékeltháziak, egyébként pedig
célszerű őket közepes cserépben, domb tete-
jére ültetni úgy, hogy az új hajtást és a virág-
kezdeményt ne takarja a közeg, különben be-
rothadhatnak, és a virágzás vagy a hajtásfej-
lődés elmarad. Hőigényük télen átlag 15 "C,
de a virágzás idején még melegebben is tart-
hatók. A miniatűr hibridek többi szülőpárja
kevésbé jelentős. Japánban és Kínában eze-
ket az arasznyi Cymbidiumokat tarka leve-
lük, illetve karcsú, kecses virágjuk miatt kü-
lönlegesen kedvelték. Egészen meglepő, hogy
az európai kertészet a 20. század közepéig
nem fedezte fel. A törpe japán Cymbidiumok
közül még említést érdemel a Cym. pumilIum-
hoz hasonló Cym. ensifolium, amely nem
egyenletesen elkeskenyedő, hanem a karcsú
szárgumóról szabályos szárral elinduló leve-
leiről könnyen felismerhető.
Cym. tigrinum. Burmában és a thaiföldi határon igen
magas hegyeken él. Kis termetű, a levelek csak kb.
10-15 cm hosszúak. Tavasszal virágzik. A felálló virág-
fürtön kb. öt , egyenként 6 cm átmérőjű virág, olajzöld,
vörös-sárga pontozottsággal, tartós. Ez is egyike a mi-
niatűr orchideák szülőinek.
Cym. tracyanum. Burmából származik, de
máig vitatott, hogy a Cym. giganteum és a
Cym. grandiflorum természetes hibridje-e
vagy önálló faj. A két gyanított szülőpárhoz
hasonló a növény és a virág. A levelek kb. 60
cm hosszúak, a felálló virágszáron 7-15,
egyenként 15 cm átmérőjű virág nyílik, több-
nyire karácsonytájt. A szirmok zöldessárgák,
vörösbarna hosszanti csíkokkal. A sárgás
ajak barna szélét vörösesbarna folt díszíti,
kellemesen illatos. Megbízhatóan, jó időben
- a késő őszi és kora tavaszi hónapok
közt - virágzik, még a korszerű hibridekkel
is tartja a versenyt.
A Cymbidium hibrideket mind felsorolni le-
hetetlen volna, annyit azonban érdemes meg-
említeni, hogya Cym. insigne egy példányát
egy Cym. eburneummal és Cym. lowianummal
keresztezve már 191l-ben létrejött az első ró-
zsaszín-fehér díjnyertes hibrid, a Cym. 'Ale-
xanderi'. Ebből rövidesen több száz fehér-ró-
zsaszín és vöröses hibrid származott, ame-
lyek általában januári-márciusi virágzású-
ak. A legtöbb hibrid egyik nagyszülője az
'Alexander Westonbirt' mint pl. a 'Paulwelsi'-
nek, a 'Princesse Astrid' -nek, a 'Balkis' -nak,
a 'Rio Rita radiant' -nak, a 'Lilian Steward'-
nak. Ez utóbbi lilásvörös, arról nevezetes,
hogy az összes orchidea között a legtöbb dí-
jat nyerte. Divatosak lettek újabban a zöld és
húsvörös, nagy virágú hibridek. A korai vi-
rágzók (V. tábla) nem olyan tartósak, mint a
későbbiek. A koraiak közt nevezetesebbek a
,Lucy' , a 'Christmas Beauty' és a pirosas 'Ku-
,
run.
Cypripedium e Papucspohárajkúak
A jellegzetes papucsajkú orchideáknak há-
rom nagy csoportja jelentős. A délkelet-
ázsiai Paphiopedilum, a dél-amerikai Phrag-
mipedium és az egész mérsékelt öv északi fél-
tekét körülölelő területen a földlakó és télál-
ló Cypripedium nemzetségek. Felépítésükben
a Cypripediumok már abban is különböznek
trópusi rokonaiktól, hogy föld alatt húzódó
rizomájuk van. Igazi talajlakók. Leveleik
ráncosak, szőrösek. A Paphiopedilumokkal
ellentétben a virágszáruk is leveles. Több
mint 45 faj és sok változat él Észak-Ameriká-
190
ban egészen le Mexikóig, sőt Panamáig, és
Kelet-Ázsián át végig a mérsékelt égövben
megtalálhatók, de egyes fajok itt is lehúzód-
nak a trópusi hegyekig. A Himalájában a
Paphiopedilumok átlag 1200 m magasságig
honosak, a Cypripediumok pedig a
2500-3000 m közti magasságban élnek. Egy
Európában is őshonos faj hazánkban is elő­
fordul (ezt a hazai kosborok között is tár-
gyalhatnánk, hiszen nálunk ez a legszebb
szabadföldi orchidea).
Az egzotikus területekről, Amerikából és
Ázsiából származó fajok behúzódott állapot-
ban a kereskedelemmel világszerte elterjed-
tek, tőosztással szaporíthatók, szabadban
vagy cserépben is nevelhetők.
Ültetés szempontjából három csoportot kell
megkülönböztetnünk: aj télálló, meszes ta-
lajt kívánófajok, mint a hazai Cyp. calceolus,
bj a télálló, de mészkerülő fajok, mint a leg-
több észak-amerikai, mocsaras, tőzeges, sa-
vanyú talajt kedvelő Cyp. reginae és rokonai,
végül c j a kényesebb, nem télálló fajok, ame-
lyek cserépben nevelhetők, kertbe csak átme-
netileg valók. A közegkeveréknek olyannak
kell lennie, hogy benne az orchideát tápláló,
a vele együttélő gombafonalak is jól terjed-
hessenek.
Cyp. calceolus. A nálunk rigópohár és bol-
dogasszony papucsa néven ismert faj a leg.:.
több régi hazai lelőhelyén kipusztult, már
csak Sopron környékén, a gyöngyvirágos töl-
gyesben van jelentős védett állomány. Egyéb-
ként megtalálható egész Közép- és Észak-
Európában, valamint számottevő mennyi-
ségben az Urálban, a Kaukázusban és Szibé-
riában, a tengerszinttől egészen 2000 m ma-
gasságig. Helyenként még több négyzetkilo-
méteren sűrű állományok élnek. Ahol ker-
tekbe ültetve már megélt, jól szaporodik, év-
tizedeken át szorgalmasan virít, sőt innen
osztva is továbbtelepíthető. A tavasszal kibú-
vó, többleveles hajtás hosszában barázdált,
gyűrődéses, elég puha. A csúcsosan végződő'
levelek közül nyáron kb. 60 cm hosszúra nö-

Cypripedium calceolus
vő száron átlag két virág jelenik meg. A virág
elég közismert, mély sötétbarna, két oldalt
álló, erősen csavarodott sziromrnal, a zászló
enyhén csavart, az alsó, összenőtt, alig lát-
szó, két külső szirom felett pedig világossár-
ga, fejlett papucsajka szinte kiugrik. Elvirág-
zás után behúzódik, de már kora ősszel meg-
hozza következő évi hajtásait és áttelelő leve-
leit, amelyek laza porhó alatt vészelik át a te-
let, majd a tölgyes még ritka árnyékában ko-
rán megindul a növény továbbfejlődése. Át-
ültetni csak az augusztus végi új sugárirányú
kihajtás előtt és az elvirágzás közötti időben
szabad. Nyirkos, aránylag meleg talajt ked-
vel. A rizómát félárnyékos helyre vagy bok-
rok tövéhez ültessük, mélyen lazított, me-
szes, mindig nyirkos, de azért levegős talajba.
Teljesen télálló, védelmet nem kíván. Meg-
termékenyülés után a magtokban kb.
20000-30 OOO mag fejlődik. Ezeket szórjuk
191
bokrok alá, olyan helyekre, ahol remélhető­
leg egy-két évtized alatt új állomány fejlődik.
Érdemes volna a növényfajt azokba az er-
dőkbe visszatelepíteni, amelyekben valami-
kor honos volt.
Két igen közel álló amerikai rokona valami-
vel kisebb termetű, ezek:
Cyp. parviflorum és Cyp. pubescens. Mindkettő nyirkos,
ned ves, tőzeges vagy mocsaras, mészmentes talajban ho-
nos. Teljesen télállók.
Hasonló színű, valamivel kisebb virágú közép-ázsiai ro-
konai is ismertek, közülük említendő:
Cyp. cordigerum. A Himalájában kb. 3000 m magasság-
ban honos, és nálunk csak akkor tartható, ha a magas-
hegyi rövid nyár mellett hosszú, szigorú téli pihenőt te-
szünk lehetővé, takarással megóvjuk a túl korai kihaj-
tástól és az újrafagyástól.
Cyp. candidum. Észak-amerikai faj, New York közelé-
ben , nyirkos hegyi réteken él. A virág csavart, zöldessár-
ga szirmokkal, a papucs hófehér, torkában vöröses.
Nem meszes, laza, kissé agyagos talajban, némi téli vé-
delem mellett kertben megtartható.
Cyp, guttatum. Mindhárom kontinensen elterjedt faj,
mocsárszéli nyíresekben él, de különleges igényei miatt
nem tartható kertben.
Cyp. macranthum. A Szibériától Kínán és Ja-
pánon át terjedő övezetben honos, igen szép,
nagy, liláspiros, aránylag könnyen nevelhető
faj, amely a nálunk honos hazai fajhoz ha-
sonlóan ugyancsak meszes, lombbal kevert,
nyirkos, levegős talajt kíván, legfeljebb télen
védjük a túlzott nedvességtől. Hazájában leg-
inkább nyírfaerdőkben él. Levelei kb. 10 cm
hosszúak, 6 cm szélesek, szőrösek. A virág-
szár kb. 30 cm-es, egy-két virágot hoz. A kö-
zel 10 cm átmérőjű, nyáron nyíló virág a vál-
tozatok szerint bíborpiros vagy lila. Cserép-
ben is nevelhető, ilyenkor a cserepet télen hi-
degházban tárolhatjuk. Ennek a fajnak ki-
lenc kevésbé jelentős, ritkább rokona él még
Ázsiában, pl. a sokkal szélesebb papucsú
Cyp. ventricosum. Ezek a Himalája környéki
fajok mind télállóak, eredményes tartásuk-
nak elsősorban a szigorú téli nyugalom a
feltétele.

Cypripedium macranthum
Cyp. montanum. Észak-Amerika nyugati partjának ma-
gas hegyeiben fordul elő, a Cyp. candidumhoz hasonló,
de mésztűrő.
Cyp, reginae. A legpompásabb észak-ameri-
kai, ún. "mokassin orchidea". Puha levelű,
erőteljes növekedésű, jól szaporodó. Kifeje-
zetten mészkerülő. Erősen nyirkos, tőzeges,
szélvédett helyeken nagy csoportokat képez.
Ha hozzájutunk, érdemes kertbe ültetni. Kö-
zegét tőzeg, savanyú lombföld és ágdarab-
kák, valamint sóder keverékéből készítsük, s
a környező meszes talaj tól különítsük el.
Környékére vigyünk lágy vizű tóból vagy pa-
takból mocsaras talajt és páfrányokat. A páf-
ránygyökerek laza talajt és olyan természetes
környezetet tesznek lehetővé, amelyben elég
gyorsan szép, csoportos állomány fejlődhet.
A virágszár és a levelek kb. 15 cm hosszúak,
szőrösek, viszonylag nagyon puhák. A virá-
gok kb. 8 cm szélesek, gyöngyfehérek, a kere-
192
ken felfújt ajak a nyílása körül változóan ró-
zsaszín vagy vérvörös. Védjük a csigáktól és
az erős széltől. Csoportjának legszebb faja,
emellett a legkeményebb telet is kibírja.
Dendrobium e Monszun vidéki,
színes lepkevirágú fajok
A legnépesebb délkelet-ázsiai orchideanem-
zetség, tagjai Ausztráliától a csendes-óceáni
szigetvilágban Dél-Kínáig elterjedtek; a leg-
több faj az indokínai félsziget országaiban
honos, Új-Guineában 150 faj él. Sok szép vi-
rágú, botanikus kertekben és növénykedve-
lők körében gyakran tartott faj ismert köz-
tük, némelyikük igénytelenebb, ezek cserepes
virágként kerülnek forgalomba. Vágóvirág-
ként egyetlen fajnak, a Dendrobium phalae-
nopsisnak a hibridjei kedveltek.
Életmód és tartás szempontjából két ellenté-
tes csoportjuk különböztethető meg. Az
egyik a melegkedvelő Den. phalaenopsis cso-
port ; tagjai hosszú fürtű virágot hoznak, álta-
lában lombtartóak, télen-nyáron kedvelik a
forróságot és a fényt. A másik a Den. nobile
csoport ; ide tartoznak a magas hegyek lomb-
hullató Dendrobiumjai. Életmódjuk változó
ritmusú, nyáron meleget, nedvességet, télen,
virágzás előtt fényt, száraz, hűvös körülmé-
nyeket igényelnek. Ez utóbbiakhoz állnak
közelebb az egyéb, ugyancsak hegyvidéki
Dendrobiumok, amelyekre a kisebb-nagyobb
fürtös virágzat és a többé-kevésbé kifejezett,
mérsékelt vagy hűvös pihenési szakasz jel-
lemző.
A Dendrobiumok elterjedési területén minde-
nütt jellegzetes a monszun klíma, tehát a ta-
vaszi kihajtás után bőven kapnak csapadé-
kot, fényt és meleget. Ősszel befejeződik a
többnyire szivar alakú bulbanövekedése, és
pihenési idő után, a téli, száraz időben jelen-
nek meg a virágok.
Az észak-indiai és környéki hegyekben ho-
nos fajok hosszú, karcsú lombhullató szárgu-
móin a széles skála szerint változó színű virá-
gok oldalt, az ízeken (nóduszban) egyesével-
kettesével vagy négyesével, rövid száron fej-
lődnek. Hogy ezek a virágok valóban kinyíl-
janak, a növényeket novembertől a bimbó
kifejlődéséig teljesen szárazon kell tartani,
különben a bimbók helyett hajtások fejlőd­
nek, és abban az évben nincs több virág.
A Den. phalaenopsis és rokonai viszont a
szárgumó növekedése után már kora ősszel
vagy nyár végén kezdik hozni a virágfürtöt,
amely eléggé lassan fejlődik ki. De nincs hő­
különbség-igényük, mint a Den. nobile cso-
port tagjainak. Virágzás után kifejezett szá-
raz időszak következik, amelyet szintén me-
legházban tölthetnek el.
A magról szaporított Dendrobiumok (más or-
chideákhoz viszonyítva) aránylag gyorsan
fejlődnek. Jó tartás mellett három-négy éves
korban megjelennek az első virágok. Leg-
többjük vegetatív úton is könnyen szaporít-
ható. Az öregebb szárakon, a virágrügyek
helyén önállóan is kifejlődik egy-egy hosszú
léggyökerű növény, amelyet a következő év-
ben, a pszeudobulba egy darabkájával együtt
levágva, külön növényként nevelhetünk to-
vább (27. kép). Az idősebb növényeken álta-
lában elég sok a levél nélküli pseudobulba.
Ha ezekből néhányat tőbőllevágunk, és egé-
szében, felezve, vagy kb. 8-10 cm-es dara-
bokra vágva élő Sphagnumra vagy mohára
fektetünk, meleg és világos helyen (fóliával
vagy üveglappalletakarva) tartunk a szárak
ízesülései helyén, az alvó rügyből jó néhány
új növény fejlődik bőséges gyökérzettel.
A Dendrobiumokat általában vagy igen kis
méretű, kellően kilyuggatott cserepekben
tartják és nevelik, vagy kis lapos kosárkák-
ban. Sok faj azonban csak kéregre kötözve,
kevés páfránygyökérrel felerősítve fejlődik
jól. Ültethetők pusztán kéregre vagy akár
széles, függesztett hungarocell lapra. Ilyenkor
rendszeresen és bőven adjunk teljes műtrá­
gyaoldatot. Legjobb, ha több kéregdarab kö-
zé kevés mohát és páfránygyökeret szorítunk
193
és erre ültetjük rá a Dendrobiumot oly mó-
don, hogy a gyökerek egy része a kérgek közé
szorított közegbe kerül, míg a léggyökerek
szabadon maradnak. Így kerülhető el leg-
inkább a túlöntözés vagy a téli levegőtlenség,
ami a gyökerek pusztulásával járhat. Legké-
nyesebb tavasszal az az időszak, amíg az új
hajtás el nem éri a 2-3 cm-es nagyságot. Ha
ilyenkor éjjel víz marad a fejlődő levélkék
közt, hűvösebb éjszakán az új hajtás elrot-
had, és a tőből csak igen nehezen fejlődik
második hajtás.
A közel ezer faj mindegyikének megvan a
maga jellegzetes egyéni igénye.
A 11 legfontosabb és részletesebben leírt Dendrobiumon
kívül igen sok szép, hozzáférhető és amatőrök nek is al-
kalmas faj és hibrid említhető, pl. Den. amboinense, Den.
amoenum, Den. aphrodite, Den. atroviolaceum, Den. be/-
/atu/um, Den. candidum, Den. crystallinum, Den. densiflo-
rum, Den. devonianum, Den. heterocarpum, Den. /ongi-
cornu, Den. macrophyllum (melegigényes, igen szép),
Den. moschatum, Den. mutabile, Den. ochreatum, Den.
parishii, Den. pierardii, Den. sanguino/entum, Den. secun-
dum, Den. speciosum, Den. spectabi/e, Den. thyrsiflorum,
Den. vio/aceoflavens stb.
Den. aggregatum. Indiai északi, magas he-
gyeitől Dél-Kínáig honos, kis termetű, bájos
növény. A szárgumó csak kb. 7 cm, egy-egy
levél kb. 6 cm, tavaszi virágfürtje 5-15 virá-
gú, a virág aranysárga, torka narancsvörös.
Den. chrysotoxum. Burmában, Dél-Kínáig
honos. Szárgumója 10 cm, kétleveles. Egy-
egy bőrszerű levél kb. 10 cm hosszú, virág-
fürtjebókoló, 3-15 virága aranysárga színű,
mézillatú. Tavasszal virágzik.
Den. fimbriatum. Vékony bulbája 1 m-nél is
hosszabb, a levele 15 cm, a virágfürt lehajló,
kb. tíz sötétsárga virággal. Pihenés után ta-
vasszal virágzik.
Den. infundibulum és Den. formosum. A két
fő típustól eltérnek, délkelet-ázsiaiak, de nem
magashegyiek, ezért egész évben melegben,
20-25 OC-on tartandók. A bulbájuk hosszú
és feketén szőrös. A téli virág fehér és a virág-
zat igen tartós.
Den. kingianum. Kelet-Ausztráliából szárma-
zik, közepesen kicsi, mutatós faj, sok válto-
zata, hibridje ismeretes. A szárgumók csak
2-15 cm magasak, karcsúak, szivar ala-
kúak, ibolyáspirosak, csúcsukon két-három
kb. 10 cm-es levéllel. A tavaszi virág szára
I
felálló, 3-8 virágú, egy-egy virág kb. csak
1-3 cm, világos rózsaszín. Kifejezetten hű­
vös pihenési időszak után áprilisban szokott
virágozni. Ha nem bolygatják, sok szárral
I
elég gyorsan sűrű telepet képez, páraigénye
sem nagy, így szobaorchideaként akár cse-
répben, akár kéregre felkötve ablakpárká-
nyon is nevelhető ott, ahol világos, hűvös he-
lyen teleltethető.
Den. loddigesii. Dél-Kínának főleg Yunnan
tartományában honos. Csinos, kis termetű,
igen ellenálló, könnyen tartható faj. Főleg fa-
kéregre felerősítve díszlik, párás környezet-
I
ben sok léggyökeret fejleszt. Karcsú, elága-
Dendrobium nobile
zódó törzse kb. 10-20 cm-re nyúlik, több-
nyire oldalt görbülve, váltakozó állású szike-
szerű levelekkel. Hűvös, száraz nyugalmi idő tották elő. A fajok és az értékes tetraploid
után kora tavasszal egyesével hozza a még le- hibridek igazán jól vándoroltatva tarthatók.
véltelen, előző évi szárgumókon virágait. A tavaszi kihajtás után, májustól a szabad-
Egy-egy virág 4-5 cm átmérőjű, rózsaszínű, ban, fák alatt, eleinte félárnyékban, bőven
az ajak torka sárga, széle igen finoman csip- öntözve és táplálva fejlődnek. A fejlődés
kézett. Az egymás után nyíló virágok kb. egyik feltétele a sok fény, a másik a táp-
2-3 hétig tartanak. anyagarányok megfelelő változtatása (ahogy
Den. nobile (VII. tábla). Ugyancsak dél-kínai a Cymbidiumok esetében is). Július végén a
faj, Yunnan hegyeiben és Assamban honos. nitrogéndús trágyázást át kell váltani kis nit-
Törzse kb. 40 cm magas, kb. ceruza vastagsá- rogéntartalmú vagy nitrogénmentes, de bő
gú. A levelek a 10 cm-es hosszúságot is elér- káli- és foszfortartalmú trágyázásra, kb. há-
hetik. A virágok csak szigorúan hideg, száraz romhetenként egyszer adagolva. Ekkor az
pihenési szakasz után jelennek meg. Amikor augusztusi, szeptemberi növekedés befejezé-
a bimbó kb. 0,5 cm-re kifejlődik, már mérsé- séig teljes napfényben, ezután hideg kaktusz-
kelten melegebb helyre kerülhet a növény, házban, 12 "C alatt, teljesen szárazon, világo-
ahol rövid száron egyesével, szinte az egész san tarthatók mindaddig, míg kb. 3-4 hó-
szárgumót beborítva, 5-8 cm átmérőjű, cso- nap után, újév tájban megjelennek a bimbók.
dálatosan szép, a fehértől a rózsásbíborig Mikor ezek már jól láthatóan kifejlődtek, ak-
változatos színű virágokat hoz, gyakran kö- kor kerül át a növény mérsékelten meleg
zépen, a torokban nagyobb, sötétebb folttal. helyre, azaz 12-20 "C közötti hőmérsékletű
A növény érdekessége, hogy szárából lázcsil- ablakba, ahol tartósan virágzik. Hasonló igé-
lapító alkaloida vonható ki. Szép és tartós vi- nyű a Den. densiflorum és a Den. farmeri.
rágzata miatt újabban igen sok hibridjét állí-

194
Den. phalaenopsis (VII. tábla). Ausztrália
északi, forró tengerpartján, Timor és Új-
Guinea szigetén honos ez a gyönyörű virágú,
melegkedvelő faj. Eredeti helyén a nyugalmi
időszakban az időjárás csapadékmentes
ugyan, de párás és meleg. Ezután tavasszal
kihajt, erre az időszakra a sok eső és a forró-
ság jellemző, végül a növekedés befejezése
után, a szárazságban lehull a fák lombja, és a
növény sok fényben, ősszel virágzik. Termő­
helyén csaknem fél éven át hiányzik az eső,
de a levegőnek mégis jelentős a páratartalma.
Ilyen körülményeket nálunk nagyon nehéz
megteremteni, és bármennyire szép a virága,
csak melegházban, különlegesen kezeIve ér-
demes tartani. Az első virágfürt a hajtáscsúcs
végén fejlődik, 20-60 cm hosszú. 5-20 vi-
rága fehér, ibolyáslilás vagy bíbor-meggyvö-
rös, torka sötétebb bíbor. Egy-egy virág 3-8
cm átmérőjű. A következő években a többi
levélhónaljból még kettő-öt virágfürt nyílik.
Két igen hasonló, de ritkább fajjal kereszte-
zett számos hibridje közül jó néhány bejegy-
zett, szép virágú fajta van termesztésben.
A kerekebb és sötétebb színű Den. bigibbum
I
I
I
I virágzik, ezzel egyidejűleg kezd fejlődni az új
I
• igényel.
Dendrobium phalaenopsis
195
(VII. tábla) a Fülöp-szigeteken honos, kisebb
növény, de ez adta a sötétebb színt és a leke-
rekített formát, a Den. superbiens pedig a vi-
rágnagyságot és a növény termetét növelte.
Hasonló vér az új-guineai eredetű Den. disco-
lor. Legelterjedtebb bíbor hibrid a 'Mme de
Pompadour' . A fajok és hibridek egészséges
tartásának titka a vízáteresztő közeg, nyáron
a sok meleg, sok fény - akár tűző nap is - ,
a bőséges öntözés, gyakori táplálás, majd a
virágzás után a kihajtásig a szigorú nyuga-
lom. Két kényes pont: a tavaszi új, néhány
centiméteres hajtás éjjelre mindig maradjon
száraz, mert különben könnyen elrothadhat.
Az őszi ködös, sötét, fényhiányos időszak
vagy füstgáz hatására a növény ledobhatja
bimbóit. A levágott virág hosszú heteken át
tart, de a zárt bimbók levágva már nemigen
nyílnak ki, ezért a vágással meg kell várni az
utolsó egy-két bimbó megfelelő fejlettségét.
Menyasszonyi csokorba igen kedvelt, vázá-
ban kecses, tartós.
Den. primulinum. Az indokínai félsziget,
Thaiföld, Laosz, Vietnam, Burma és Nepál
300-1300 m magas hegyoldalain, monszun
kIímában, laza erdőkben honos epifita. Szár-
gumói kisujjnyi vastagok, 20-40 cm-re nő­
nek és a kb. 8 cm hosszú levelek sűrűn borít-
ják. A levelek ősszel lehullanak, majd végig a
száron sok egyes virágbimbó fejlődik, ha kel-
lően szárazon, világoson és kb. 10-16 "Cson
teleltetjük. Az egyes virágok átmérője kb. 5
cm, a szirmok rózsaszínek, a széles ajak sár-
ga. Nevét primulaillatáról kapta. Tavasszal
hajtás. Nyáron nyirkos, meleg helyen, termé-
szetesen igen jó vízelvezetésű közegben, páf-
ránygyökérrel, kéregre kötve vagy kis kosár-
ban tartsuk, gyakran öntözzük és műtrá­
gyázzuk. Nyár közepétől legjobb a szabadba,
fa alá, félárnyékba helyezni, ahol befejezi fej-
lődését. Ősszel legalább 12 OC-ig csökkenő
éjszakai hőmérsékletet és emellett sok fényt
Den. pulchellum. Karcsú szárgumói 50 cm-re
nőnek. Csak meleg, napfényes körülmények
között, kellő táplálás mellett fejezi be időben
fejlődését, többnyire csak novemberben.
Mérsékeltházi, de száraz nyugalmi időszak
utána csúcson jelenik meg a kihajló, kb. 20
cm-es virágszár, ernyőszerűen elhelyezkedő
5-20, halványsárgás, kissé narancsosan ár-
nyalt, csipkés szélű virágokkal, melyek mind
egyszerre nyílnak és kb. három hétig tarta-
nak.
Den. stratiotes és néhány rokona, az új-gui-
neai ún. antilopszarvú orchideák nevüket
szarvszerűen felálló, két csavart sziromleve-
lükről kapták. Ez a Dendrobium nem annyira
melegigényes ; késő ősszel fürtben virágzik.
Egy-egy virág 5-6 cm, és két hónapig tart.
A növény azonban elég kényes, beszerzése
sem könnyű.
Eneyclia e Érdekes virágú,
Cattleya alkatú, jó szobanövények
Újonnan elkülönített nemzetség, a legtöbb
faj az irodalomban még Epidendrum néven
szerepel, mások más nemzetségben. Az Epi-
dendrumok törzse azonban karcsú, nádszerű,
több levéllel borított. Az Eneyclia viszont a
Cattleyához hasonló alkatú. Virága abban
különbözik, hogya columna az ajakkal csak
részben egyesül. Jelenleg kb. 100 fajt sorol-
nak ide, és 2-4 alnemzetséget külőnitenek
~l. Sok szerző külön nemzetségnek tekinti a
Hormidiumokat (H. citrinum, H. mariae, H.
vitellinum stb.). Elterjedési területük Észak-
Amerika déli sarkától Brazíliáig terjed, főleg
a közép-amerikai hegyvidéken élnek. Tartás-
rnódjuk a Laeliákéhoz és a Cattleyákéhoz
hasonló, csak néhány faj tartandó a pihenési
időszakban hűvösebb körülmények között.
A virágok csak közepes méretűek, vágó vi-
rágnak alig alkalmasak, de igen sok közöttük
az igen szép vagy bizarr virágú. A tartás szem-
pontjából kevésbé kényesek, gyűjtemények-
196
39. kép . Az En eye lia ciliare kedvelt amatőr orchidea.
Finoman csipkézett ajka hófehér
ben is kedveltek. Hat jellegzetes faj a legin-
kább említésre méltó.
Ene, baculus. Közép-Amerika több államá-
ban, az 50~ 1500 m magas csendes-óceáni
hegyoldalakon, ligetes, nyirkos erdőkben, fő­
leg tölgyfákon található ott, ahol a tél alig
csapadékos. A szárgumók kb. 20 cm-esek,
karcsúak, a két keskeny levél 30 cm-ig nő,
közülük - aránylag rövid száron - hüvely-
ből tör elő a 2-6, egyenként 8 cm nagyságú,
porcelánfehér virág. A szirmok csillag ala-
kúak. A csúcsán kiszélesedő ajak vörösesbar-
nás, küllősen csíkozott. Kezdőknek is ajánl-
ható, könnyen kezelhető. Félárnyékos helyen
növekszik, szereti a légmozgást, nyáron a bő­
séges vizet, de a permetet is. Virágát késő ta-
vasszal - az új hajtás növekedésének meg-
indulása idején - az előző évi hajtáson hoz-
za. Szeptemberben az új hajtás kellő fényvi-
szonyok közt érik be, s ilyenkor legjobb a
szabadban, laza lombú fák alatt tartani. Té-
len a pihenés mérsékelt. Csekély öntözéssel,
50-70%-os páratartalom mellett, 15-20 "C
között telelhető át. Minden rugalmas, leve-
gős közegkeverék megfelel számára, akár fel-
 kötve, akár cserépben neveljük. A közeghez
adhatunk bükklombot vagy nyáron kéthe-
'tenként műtrágyát.
Ene. eiliare. A legtöbb gyűjteményben Epi-
dendrum ciliare néven szerepel. Közép-Ame-
rikában és a dél-amerikai hegyvonulatokon
sokfelé és nagyobb mennyiségben előfordul
még, nemcsak lombhullató és örökzöld fá-
kon, hanem gyakran napsütötte, kopasz
sziklákon is. Már ebből is látszik, hogy szél-
sőséges viszonyokat tűr el. Aszárgumó
15-20 cm-es, csúcsán egy-két kb. 15 cm-es,
Cauleya-ezerú levéllel. A laza virágfürtben
3-10, egyenként 6-10 cm-es különleges,
pókszerű virág nyílik. A vékony szirmok zöl-
dessárgák, a három lebenyes ajak középrésze
karcsú, megnyúlt, a két oldalsó lebeny pedig
igen finoman csipkézett. A hófehér ajak az
enyhén sárgás szirmokkal szemben törékeny
benyomást kelt, ám a virág három hétnél to-
vább is díszít, illatos. Vágás ra aránylag rövid
szára és rövid élettartama miatt csak külön-
leges kötészeti célból alkalmas. A virágzási
idő eléggé változó, általában kora ősztől a tél
második feléig tart, abeéréstől függően. Tar-
tásának körülményei társaiéhoz hasonlóak,
aránylag könnyen, változatos viszonyok kö-
zött nevelhető, kezdőknek is ajánlható. Vilá-
gos helyen tartsuk, ahol lehetőleg délelőtt
vagy délután napot kap. Nyáron bőségesen
öntözzük, de úgy, hogy a laza talaj közben
kiszáradhasson. Amikor ősszel befejezi a nö-
vekedést, már virágozhat, de ilyenkor még
tovább öntözgetjük, mert csak 2-3 hónapos
könnyű pihenési időt igényel. Páraigénye
csak 50-60%. Télen 14-18 "Csos hőmér­
sékletet kedvel. Nyáron szabadban is, egyéb-
ként ablakpárkányon is tartható. Virágzás
idején azonban figyeljünk a páratartalomra,
nehogy a szirmok összeragadjanak.
Ene. eitrina (XV. tábla). A legtöbb gyűjte­
ményben még mindig Cattleya eitrina néven
szerepel. Ez a mexikói tölgy- és fenyőerdők­
ben honos magashegyi faj leveleivel és virág-
jávallefelé helyezkedik el, így is kell felkötöz-
197
ni durva kérgű tölgy- vagy fenyőkéregre, ág-
ra. Szárgumója kb. 5-6 cm-es, kicsúcsosodó
tojás, csúcsán két-három, esetleg négy levél-
lel, a levelek 15-20 cm hosszúak, szürkés-
zöldek.Virágszára elég hosszú ahhoz, hogya
leveleken túlérjen. Virága élénk citromsárga,
kb. 6 cm átmérőjű, kellemes illatú, kifejezet-
ten Cattleya jellegű, ajka szépen hullámos.
Az átültetést nem szereti, mindig fejjel lefelé
kell tartani. Az 1500-2000 m-es hegyvidék-
nek megfelelő viszonyok között él, májustól
októberig sok vizet kíván, novembertől ápri-
lisig száraz és hűvös körülményeket igényel.
Legjobb hidegházban, de nem túl hidegen,
12-15 "Cvos hőmérsékleten, 60-70% pára-
tartalom mellett tartani. Nyáron a szabad-
banjól nevelhető, azonban télen nehéz a szo-
bában olyan körülményeket teremteni, hogy
áprilisra kivirágozzon. Lefelé lógó, egyleve-
lű, mutatós faj az Ene. falcata (32. kép).
Ene. eoehleata (35. kép). Közép-Amerikában
elég széles övezetben, Venezuelától F10ri-
dáig, változó magasságokban és különböző
erdőtípusokban fordul elő. A szárgumó kör-
te alakú, csúcsán két-három kb. 25 cm-es le-
véllel, közülük hüvelyből tör ki félméteres
száron a kettő-öt virágos fürt. Az 5-6 cm-es
virágok szirmai zöldesek, sárgászöldek, kar-
csúak és kagylószerűen csavarodottak, az
ajak visszafordulva felfelé irányuló, sárgás-
zöld alapon bíboros erekkel, oldalt sárgásvö-
röses. Csaknem egész évben virágozhat, egy
fürtön a virágok lentről felfelé fokozatosan
több héten át nyílnak. Tartása egyszerű, kez-
dőknek is ajánlható, csupán a páratartalom-
ra igényesebb, 60-80% az optimális számá-
ra. Mérsékeltházi, de a hőmérséklet tekinte-
tében jól tűri a szélsőségeket. Világos helyet
és levegőt kedvel, a pihenési időszaka éppen
csak jelzett.
Ene. mariae (XII. tábla). Mexikóban, 1000
m-es hegyekben, főleg tölgyfákon él, ez az
egyik legszebb faj. A körte alakú, kb. 4 cm-es
szárgumóból két-három karcsú, kb. 15 cm-es
levél áll felfelé. Közülük tör elő május táján a

virágszár, melyen kettő-négy, egyenként kb.
6-7 cm-es virág nyílik. A csillagosan elhe-
lyezkedő öt szirom sárgászöld, de a feltűnően
nagy, zacskószerű, hullámos szélű ajak hófe-
hér, csak torkában zöldesen erezett. Gyűjte­
ményben értékes, hálás, nem is kíván túl sok
párát, általában 70% a megfelelő, nyári nap-
sütésben sokkal kevesebbtől sem szenved.
Világos helyet szeret, de a déli naptól - kü-
lönösen a virágokat - óvni kell. Nyáron bő­
séges öntözést kíván, időszakos kiszáradás-
sal. Ahol lehet, tartsuk nyáron a szabadban,
fák alatt. Októbertől márciusig viszont pi-
hen, ilyenkor 12-18 "C a legjobb. Páfrány-
gyökérrel kéregre felkötve minimális bolyga-
tás mellett érzi magát a legjobban.
Ene. vitellina (XV. tábla). Mexikói eredetű
faj, 2000 m magasságban tölgyfákon él. Szár-
gumója 6 cm, két-három leveles. Laza, fél
méterig is megnövő virágfürtjén nyártól ka-
rácsonyig tucatnyi, legfeljebb 4 cm nagy, ci-
nóberpiros, viIágítófesték-szerűen élénk na-
rancspiros, aranysárga ajkú, tartós virág nyí-
198
Eneyclia mariae
lik. Még szobában is könnyen nevelhető, na-
gyon szép, de nem szereti a kánikulát ; télen
hidegházi.
Epidendrum e Nyurga, tartósan nyíló,
színes kis virágú fiírttel
A Mexikótól Argentínáig húzódó területen
közel 800, igen változatos Epidendrum él.
LINNÉ még valamennyi orchideát ezen a né-
ven írta le. Ez egyike a ma is rendezetlen
nemzetségeknek. Nem régen különítették el
tőlük és a Cattleyáktól a rövidebb, kövérebb
szárgumós, két-három leveles, kedvelt fajo-
kat az Eneyclia nemzetségbe. Ezek a régebbi
szakkönyvekben, sőt sok mai közleményben
is még az Epidendrum néven szerepelnek.
A megmaradt csoportba általában a hosz-
szabb, karcsú szárgumójú fajok tartoznak, a
szárgumón végig váltakozóan álló sok levél-
lel, sok léggyökérrel, a csúcson végálló virág-
fürttel. Általában méteres magasságra nő-
nek, igen tartósan virágzanak, a virágok fo-
kozatosan nyílnak lentről felfelé, akár fél,
háromnegyed éven át. A fürt vágásra is alkal-
mas. Elég könnyű őket meleg, nyirkos helyen
tartani, a szubtrópusi hegyi fajok akár hideg-
vagy mérsékeltházi körülmények között is
nevelhetők. Bőven sarjadzanak, aszárgumó
oldalából is. Ládába ágyazva, kiültetve, sző­
lőszerűen támogatva és trágyázva bőségesen
virágoznak. Hawaii szigetén tömegesen ter-
mesztik vágóvirágnak úgy, hogy lenyúló
léggyökerei leérjenek a nedvdús, tápdús kö-
zegbe. Gyűjteménybe mégis csak néhány faj
alkalmas, mert túl magasra nőnek és eléggé
fényigényesek. Ezért a számtalan érdekes faj-
ból csak tízet említek.
Epi. alatum. Mexikó, Nicaragua és Guate-
mala a hazája, nyáron virágzik, elágazó fürt-
tel. Illatos virága 4 cm széles, sárgászöld, aj-
ka rózsás.
Epi. arachnoglossum. Kolumbiai faj, ősszel is
és késő tavasszal is virágzik. Felálló fürtje tö-
mött, a virág pirosas, ajka narancssárga.
40. kép. Az Epidendrum
secundum csoport tagjai
igen hasonlóak. Hónapo-
kon át nyílnak virágaik
(Fővárosi Állat- és Nö-
vénykert)
199
A var. candidum fehér. Hozzá hasonló, de
tömzsi az észak -brazíliai Epi. cinnabarinum.
Epi. atropurpureum. Mexikó, Peru, Brazília
és Kuba lakója, tavasszal, nyár táján virágzik,
egy fürtön átlag tíz, egyenként 6 cm-es virá-
got hoz, rózsás, sötét foltokkal, bíboros ajak-
kal.
Epi. elegans. Mexikói faj, törzse kb. 20 cm.
Tavasszal virágzó fürtjén kb. öt sötét ibolya-
színű, vörös ajkú, 5 cm-es virág nyílik.
Epi. fragrans. Mexikó, Ecuador, Peru és Bra-
zília területén szélesen elterjedt. Rövid, kb. 6
cm-es szárgumóján csak egy levél van, amely
kb. 10 cm hosszú, kb. 3-5 virágú fürtje ta-
vasszal nyílik. Sárgásfehér ajka fehér-ibolyás
csíkozású, illatos.
Epi. ibaguense. Elterjedési területe igen szé-
les, Mexikótól Közép-Amerikán át Dél-
Amerika közepéig megtalálható. Igen válto-
zatos, karcsú szárgumója 0,5-1 m-es. A vi-
rágok hosszúra nyúló fürtben fokozatosan
nyílnak, általában narancssárgák, sárgás,
szeldelt ajakkal, változatonként több-keve-
 Epi. radicans. Az Epi. ibaguenséhez hasonló
számos változata többnyire hosszúra növő,
I
I
II enyhén rózsaszín fürtű.
Epi. stamfordianum. Mexikótól Panamáig
II I
II Közép-Amerikában honos, kb. 30 cm hosz-
II

I
szú, karcsú szárgumóval, 2-4 levéllel. A ta-
II vaszi virágfürt alulról indul, gyakran elága-

I
zódó, sárga színű, bíborral pontozott ajka fe-
hér és sárga.
Az Epidendrumoknak elég sok természetes és
még több mesterségesen előállított hibridje
I
I van, könnyen keresztezhetők a rokon nem-
I
I zetségekkel. Különösen az Eneyclia fajok
I tarka, elég bizarr virágú hibridjei ismertek
Epicattleya, Epilaeliocattleya neveken. Újab-

I ban a hosszú, ún. vörös szárú, valódi Epi-

I
I
dendrumok (Euepidendrumok) Laeliákkal ke-
resztezett hibridjei váltak divatos virággá.
A hawaii virágkertészetek nagy mennyiség-
ben termelik a helybeli ünnepségekre és ex-
portra is.

Eria

Délkelet-Ázsiában és aszigetvilágban Új-

Epidendrum secundum
sebb vörös színnel. Az év folyamán csaknem
bármikor virágzik, többnyire hideghatásra.
A leveles szárral együtt vágva kötészetben is
használatos. Aránylag meleg- és páraigényes,
de alkalmazkodóképes, kedvelt faj, az Epi.
secundum csoport tagja (40. kép).
Epi. paniculatum. Az egész dél-amerikai kon-
tinensen elterjedt, Mexikótól Argentínáig
számos változatban előfordul. Főleg az An-
dok köderdeinek határán él. Virágfürtje el-
ágazó, bókoló, sok virággal, amelyek egyen-
ként csak 2-3 cm nagyok, rózsáslila szí-
nűek, az ajakon szép, sárga folttal.
Guineáig több mint 600 faja ismert ennek a
Dendrobiumokkal rokon nemzetségnek.
A növény maga viszont inkább a nagyobb
Bulbophyllumokhoz hasonló, több rekeszes
szárgumója van, hosszú virágfürtje felálló
vagy lehajló, mutatós, de nem teljesen kinyí-
ló sok virággal. Monszunvidékiek, van köz-
tük hideg-, mérsékel t- és melegházi. Télen
közepes nyugalmi időt igényelnek. Amatő­
rök is könnyen tarthatják. Legtöbbjük epifi-
ta, mégis kevés faj népszerű, bár a fürt szép,
de a virág kisebb és nem elég színes. Közép-
termetűek.
Eria barbarossa. Melegházi faj, leveles, sző­
rös szára csüngő, a lándzsa alakú, fonákon
szőrös levelek tövéből ősszel nyílik tömött
fürtje, kb. nyolc kicsiny, fehér-rózsaszín
hússzínű virággal.

200
Eria bractescens. Egész Délkelet-Ázsiában
előfordul. Szárgumója 8 cm, két-három le-
véllel. Felálló virágszára 20 cm hosszú, virág-
ja zöldes tejfehér, az ajakon kevés rózsaszín-
ibolyás színeződéssel. Hasonló az Eria rho-
doptera.
Eriajavanica (21. kép). Dél-Kínától é§ Indiá-
tól az indokínai országokon át a szigeteken is
honos. Igen tűrőképes, alkalmazkodó, mér-
sékelt- vagy melegházi. A szárgumók egy-
mástól kb. 5 cm-re fejlődnek, tojásdadok, két
karcsú, 50 cm-es, dárdaszerű levéllel. Tavasz-
szal és nyáron többször is nyílhat. Virágszára
60 cm, kb. húsz, 2-4 cm-es virággal. A kes-
keny, fehéressárga, bíboros csíkkal erezett
szirmok csak félig nyitottak, de illatosak.
I I
II ~~ ~ II
I
~
Eria ja vanica
201
Hasonló a kisebb virágú Eriafloribunda, és a
fülöp-szigeteki Eria merrillii.
Eria ornata (syn.: Eria armeniaca). Egész
Délkelet-Ázsiában elterjedt. Szárgumója
10-15 cm, négy-öt leveles. Virágszára 50
cm, vörösbarnán szőrös. Számos kis zöldes-
sárga virágának szirmai nem nyílnak szét.
Hasonló faj az Eria albidotomentosa.
Gongora e Lógó flírtű, visszaforduIó virágúak
Neotrópusi nemzetség, egy tucat faj főleg
Közép- és Dél-Amerikában honos, a legtöbb
Mexikóban, Peruban, Brazíliában és Bolíviá-
ban. Felépítésük, mélyen lelógó virágfürtjük
alapján a Stanhopeákhoz hasonlóak, tehát
kosárba ültetve vagy kéregre felkötve tartha-
tók csak jól, hiszen a lógó virágfürt hosz-
szabb, mint a cserép. A szárgumók mélyen
barázdásak, a virágok különlegesen érdeke-
sek, bizarr formájúak, ajkaikkal a lelógó
szárról visszafelé, felfelé fordulnak. A virág-
zat vágásra nem alkalmas, a tövön is csak
egy-két hétig tart, de bőségesen nyílik, kelle-
mes illatú. A növénykedvelők számára
aránylag könnyű tartásuk miatt ajánlható.
A legtöbb nyáron és ősszel virágzik, de van-
nak fajok, amelyek csaknem egész évben
nyílnak. Nyáron félárnyas, nyirkos helyen a
szabadban, a kertben is jól tarthatók, télen
pedig kissé szárazabban, mérsékeltházi vi-
szonyok között nevelhetők. A fajok egyhar-
mada melegigényes, a többi hegyi faj kissé
hűvösebben pihen.
Gon. armeniaca. Nicaragua és Costa Rica az
otthona. A szárgumó kb. 5 cm, a két karcsú,
tojásdad levél szárral indul, kb. 25 cm. A vi-
rágfürt laza, kb. 20-50 cm-re lecsüngő, egy
virág kb. 2-3 cm, aranysárga vagy naran-
csos, az ajak hasonló vagy sötétebb lehet,
esetleg halványsárga. Nyáron virágzik.
Gon. atropurpurea. Venezuelai és guayanai faj, valamivel
erőteljesebb növekedésű,laza virágfürtje meghaladja az
50 cm-t, bíborbarna virágja piros foltokkal tarkázott,
nyáron virágzik.
Gon. galeata (IX. tábla). Mexikói, a Gon.
armeniacához igen hasonló, de a virágszár
rendesen rövidebb, és inkább ívelten hajlik
kifelé. A virágszín barnássárga, a tojásdad
szirmok tányérosak. Nyáron virágzik, kelle-
mesen illatos. Könnyen tartható nyáron a
szabadban is, a virágzás idején azonban gon-
doskodjunk páráról, egyébként száraz idő­
ben a virágok nem tartósak, beszáradásra
hajlamosak. A virágok - mint ahogy vala-
mennyi fajéi - a közvetlen öntözővizet rosz-
szul tűrik.
I I
Gongora galeata
202
Gon. quinquenervis. Közép-Amerika csak-
nem minden országában, a tengerszinttől
1000 m-ig, meleg őserdőkben honos. Az ed-
digiekkel szemben egy másik, melegigénye-
sebb csoportot képvisel, amelynek alig van
pihenési ideje, és kedvező körülmények kö-
zött egész évben virágozhat akár háromszor-
négyszer is. A növény a többi fajhoz hasonló,
de nagyobb, vaskos, 10 cm-ig növő szárgu-
mói vannak, levelei 40 cm hosszúak, 10 cm
szélesek. A szárgumó aljából törnek elő a le-
csüngő, 50 cm hosszú szárak, sok, egyenként
kb. 5 cm-es virággal. A virágok szirma sárga,
barnásvörös, pontozott, az ajak világossár-
gán pontozott. Több színváltozata ismeretes.
Melegházi viszonyok közt, kosárban tartva
elég igénytelen és alkalmazkodóképes, ha ta-
laja levegős és mindig nyirkos.
További fajok: Gon. bufonia, brazíliai eredetű, piros
pontozott virágokkal ; Gon. maculata, brazíliai faj, na-
gyobb méretű, változó barnásvörös színű, csaknem
örökké virágzik; Gon. truncata mexikói, fehér, barnás-
vörös virágú, nyáron bőven virágzik.
Haemaria, Anoectochilus,
Macodes e Ékszerorchideák
Délkelet-Ázsiában, Malájföldön, Pápuaföl-
dön és környékén, valamint Közép-Amerika
forró őserdeiben élnek azok a talajlakó, kis
termetű orchideák, amelyek szépségét bárso-
nyos levélzetük és szép rajzolatuk adja. Vi-
rágzatuk aránylag jelentéktelen, felálló für-
töcske, többnyire kisebb fehér virágokkal.
A mély, árnyas dzsungelben nőnek, hő- és
páraigényesek, ezért gyűjteményekben terrá-
riumszerű tartást kedvelnek. Akadnak azon-
ban Szumátra és Jáva 1500-2000 m magas
hegyeiből származó rokon fajok, amelyek in-
kább a mérsékelt klímában díszlenek. Eléggé
kényesek a talaj vagy a víz mésztartalmára,
ezért kevés faj honosodott meg, ezek is főleg
botanikus kertekben vagy magángyűjtőknél
található k.
A levéldíszorchidea-nemzetségek közé tarto-
zik még az Erythrodes és a Goodyera is.
Az öt rokon nemzetség 150-nél is több ismert
faja közül csak a három legismertebbet emIí-
tem, mivel a többi sajnos nehezen beszerez-
hető. Ezeket mind melegen, üvegbura alatt,
palackkultúrában, szobavitrinben és csak ár-
nyasan, nyirkosan, vagy hasonló módon ér-
demes tartani.
Valamennyi ékszerorchidea termesztőköze­
gének jó vízelvezetésűnek kell lennie. Leg-
jobb az apró kéreggel és faszéndarabkákkal
kevert bükklomb, amit célszerű élő Sphag-
num mohával borítani. Az öntözővízre igen
érzékenyek, meszes, kemény vizet ne hasz-
náljunk. A meztelen és házas csigák egyaránt
megrágják levelüket, szárukat, gyökerüket,
valósággal vonzzák a csigákat. Legjobb a nö-
vényeket külön kis edényben vagy akvárium-
ban tartani, ritkán öntözni úgy, hogya lecsa-
pódó és visszafolyó pára által közel 100%-os
legyen a páratartalom. A letakart növények
fényellátása megfelelő, mert ezek a legkisebb ~

fényigényű orchideák. Rosszul tűrik viszont •

a gyakori bolygatást, ezért legjobb, ha köze-
güket időnként csak kiegészítjük.
Anoectochilus albolineatus. Egyike a legszeb-
beknek. Levele sötétbíbor, aranyfoltos, köze-
pén halvány foltokkal, virágja is szép. Maláj-
földi és burmai eredetű, sajnos eléggé ritka és
kényes faj. Melegigényes, még kb. hét rokon
indonéziai faja található gyűjteményekben.
Haemaria discolor (12. kép). E nemzetség
egyetlen faja földrajzilag eléggé elterjedt, sok
változata ismert, és tartása is igen könnyű.
Levele bársonyos, sötétzöld, hátul vörös, az
erek ezüstösek. Virágzata gyöngyvirágszerű
fürt, jácintra emlékeztető, kellemes illattal,
kb. három hétig tart. Elég gyorsan, több
irányba elágazva növekszik, széles, lapos cse-
répből is gyorsan kinő, osztható.
Macodes petola (XV. tábla). Délkelet-Ázsia,
főleg a Maláj-félsziget és Jáva meleg őserdei­
ben, mély árnyékban, párában honos. A kb.
tíz Macodes faj közül ez a legismertebb. Le-
Macodes pe/ola
velei kerekdedek, színük bársonyos, világos-
zöld, hálózatosan mélyzöld érrajzolata
aranybronzos fényű. Az aranyló erek miatt
nevezik ékszerorchideának. Kis, fehér virágú
fürtje kb. 10-15 cm magasra emelkedik ki.
Laelia e Karcsú virágú királykisasszonyok
A Cattleyák és a Laeliák rendszertanilag az
Epidendreae tribus Laelieae alcsoportjába
tartoznak. A Cattleyák négy, a Laeliák nyolc
porzótokjuk alapján különböztethetők meg.
A két nemzetség igen közel áll egymáshoz,
természetes kereszteződésük is gyakori. A
kb. 75 Laelia faj Közép- és Dél-Amerikában
elég széles sávban elterjedt ugyan, de nem az
egyenlítő környékén, nem a forró, párás er-

203

EGYENLl1t)
........ --- -- ---
A Laelia fajok két előfordulási területe. Közép-Ameri-
kában és Dél-Amerika keleti oldalán, az egyenIítőtől kb.
egyforma távolságra élnek
dőkben honos, hanem az északi és déli térítő
határán, a magasabb hegyeken, hűvösebb
klímában él. Ezért a Cattleyáknál alkalma-
sabbak egyéni gondozásra, hűvös szobakul-
túrára. Nem annyira páraigényesek, viszont
sok fényt kívánnak. Előnyük, hogy többsé-
gük kis termetű, és gyűjteményekben jól dísz-
lik, ha életfeltételeiket megteremtjük. Első­
sorban a szubtrópusi és közép-amerikai fa-
jok (amelyek közül nem egy a kaktuszokkal
együtt található a természetben) maradnak
meg olyan helyen, ahol sok fényt kapnak; a
délbrazíl fajok napos, nyáron világos, fél-
árnyékos, levegős helyen díszlenek, télen pe-
dig kifejezett pihenést, minél több fényt kí-
vánnak; a közép-amerikai magashegyiek pe-
dig hűvös helyet igényelnek. Hátrányuk,
204
hogy - egy-két kivétellel - a viráguk általá-
ban kisebb, a szirmok keskenyebbek, tehát
kevésbé mutatósak, és legtöbbjük vágásra
sem igen alkalmas, vázában hamarabb lan-
kad, mint a növényen. Általánosságban
azonban nehéz egységesen beszélni az összes-
ről, mert hét szekcióra oszlanak. Ezek egy ré-
sze Brazília déli részén honos, másik cso port-
juk Mexikó és Közép-Amerika hegyeiben él.
A szekciók közül a Cattleoides csoportba kilenc faj tar-
tozik, ezek nagy növények, oldalt nyomott bulbával jel-
lemezhetők, és közülük került ki a keresztezésre leg-
inkább használatos L. purpurata, L. crispa és L . xanthi-
na. A Hadrolaelia szekció ra jellemző viszont, hogy nincs
virágot védő hüvely, tehát a virág nem tasakon belül fej-
lődik, hanem közvetlenül a még összehajló levél védel-
mében indul a virágszár. Ebben a csoportban a legked-
veltebb faj a törpe L. pumilla. A legnagyobb csoportra
- amely 35 fajt ölel fel és Parviftorae néven ismert -
jellemző a kicsiny, tojásszerű bulba és az aránylag kis
számú virág. Közülük igen értékes a különleges virágszí-
nű L. cinnabarina. A Microlaeliae szekcióba viszont igen
kis növények tartoznak. Ezek kétlevelűek, kis virágúak,
sziklán nőnek, és nem haladják meg a 10 cm nagyságot.
Az igen sok faj közül csak azt a kb. tucatnyit
érdemes kiemelni, amelyik növénykedvelők
számára értékes és hozzáférhető. A kereszte-
zésekben szülőként is ezek szerepelnek leg-
gyakrabban.
L. albída, Mexikói eredetű, télen virágzó, kö-
zépméretű faj. Virágszára 3~50 cm hosszú-
ságú, 3-7 halvány rózsaszín, 5 cm-es virág-
gal.
L. anceps. Mexikóban a Kordillerák
1000-2000 m magasan elterülő erdeiben,
nagyra növő fák ágvilláiban vagy félárnyé-
kos sziklákon található, ahol a virágzási idő­
ben télen gyakran 5 OC-ig is lehűl a levegő, de
gyakori a köd és a száraz időszakban is az éj-
jeli páralecsapódás. Sok különböző - a fe-
hértől a bíboribolyáig változó - virágszínű
változata ismert. A virág általában rózsaszí-
nes, az ajak mélyebben lilás rózsaszín, belül
sárga. A növény aránylag kis termetű, kb. 15
cm-es szárgumón egy ugyanolyan hosszú le-
véllel. Kúszva növekszik, tehát legjobb ké-
 regre felkötve nevelni, annál is inkább, mert
gyökérzete a tartós nedvességet rosszul bírja.
A szárgumó jellegzetesen négyélű, a fás vi-
rágszár igen hosszú, 50-80 cm magasra nő.
Kora nyár végén kezd nyúlni, lassan fejlődik,
2-6 virágát késő ősszel, november, decem-
ber táján hozza a szár végén. Levegős, fél-
árnyékos helyen, nyáron szabadban is jól
díszlik, télen mérsékelten hűvös, párás he-
lyen tartható, megbízhatóan virágzik még
ablakközben is. Hasonló jellegű venezuelai
faj a csipkés szirmú L. gloriosa.
L. autumnalis. Dél- Mexikó ban sziklákon
.- néha alacsony fákon, bokrokon is - na-
pos helyen, magas, napsütötte hegyoldala-
kon elég bőven fordul elő ez a szép, hűvös­
ségkedvelő és karácsonytájt virágzó faj.
L. cinnabarina. Brazília délebbi részén, kb.
1000 m magasságban, sziklákon honos. Szár-
gumója kb. 20 cm, ceruzavékony, felül vasta-
godó, csúcsán egy ugyanolyan hosszú levél-
lel. A virágzati szár igen hosszú, 60 cm-es,
rajta kb. 5-10, egyenként 8 cm átmérőjű,
41. kép. Laelia sincorana
kevés mohával parafára
felerősítve. Ritka faj, nagy
lila virággal
205
tartós, tavasszal nyíló virággal. A virágok
különlegesen szép narancsvörösek, fényesen
pirosas színűek. Mérsékeltházi viszonyok
között, kiadós pihenési idővel tartható, fény-
igényes faj.
L. crispa. Dél-Brazília kb. 1000 m magas he-
gyein, nagy fák koronájában vagy sziklákon
él, ahol sok fényt kap, s kellő a levegőmoz­
gás. 30 cm hosszú, karcsú, nyomott szárgu-
móján egy felálló levél van. Nyár végén vi-
rágzik, a virágzat hosszú tasakból fejlődik.
Egy-egy fürtben 4-6, egyenként 10-15 cm
átmérőjű, Cattleya-szetii tartós virágot hoz.
A szirmok fehéres rózsaszínek, csipkézettek,
az ajak hosszú és keskeny, ívelt, borvörös
vagy sötétbíbor színű és sávozott, torka sár-
ga. Mindenben igen hasonló hozzá a L. xan-
thina, de virágja élénksárga.
L. flava. Dél-brazíliai eredetű, kicsiny, csak
3-4 cm-es szárgumóján egy 7-8 cm levél
fejlődik. Kb. 20 cm virágszárán tavasszal
vagy nyár elején 5-9 virág nyílik, egyenként
5--6 cm-esek, karcsú szirmúak, sárga szí-
nűek, viszont eléggé tartósak. Jól sarjadzó,
gyűjteménybe való növény. Ugyanezen a né-
ven egy nagyobb, 25 cm szárgumójú, hosz-
szabb virágszárú növény is szerepel.
L. gouldiana. A szárgumó rövid, csak kb.
7-14 cm, bordás, csúcsán két, kb. 10 cm-es
levéllel. Ennek is viszonylag hosszú, 10-70
cm lehet a virágszára, rajta 3-6 virág nyílik,
egyenként kb. 10 cm nagyok, viaszos, válto-
zóan ibolyásvörös színűek, enyhén illatosak
és kb. négy hétig nyílnak. Többen sikerrel
tartják ablakpárkányon.
L. harpophylla. Dél-Brazíliában Minas Geras
körzetében honos, a L. cinnabarinához ha-
sonló, igen vékony szárgumójú, egylevelű faj,
elég igénytelen. Sok, de nem direkt fényt, sok
levegőt és mérsékeltházi viszonyokat kíván,
tavasszal virágzik, kb. 15 cm száron 4-7
igen tartós, középnagy, narancsos, vörössár-
gás, szépen színezett virágot hoz, majdnem
fehér ajakkal. A mérsékeltházi mellett még a
hidegházi körülményeket is eltűri.
L. pumilIa (III. tábla). Dél-Brazíliában a ten-
ger mentén, sziklákon honos, de mérsékelt-
házi körülmények között tartható, igen kis
méretű, de óriási virágú faj. Igen sok változa-
ta van forgalomban, nem egy közülük külön-
legesen szép, és feltűnően drága. Kéregre
vagy mohos kődarabra felerősítve tartható,
akár ablakban is, a pozsgásokhoz hasonló
hőmérsékletet is kibír. Melegben is fejlődik,
de ilyenkor a virágzás gyakran elmarad. Van
ősszel és tavasszal virágzó változata. A szár-
gumók kb. 4-5 cm magasak, de csak 1 cm
átmérőjűek, egy húsos, merev levélkéje 5-8
cm-es. Elég sűrűn, csoportban fejlődik. A vi-
rág formájában Cattleya-szerű, rövid száron
nyílik, átlag 10 cm átmérőjű, élénk ibolyás-
színű vagy szinte piros szinellentétekkel.
A tartós virág nem tasaklevelekből, védet-
ten, hanem közvetlenül a levéltőből fejlődik
ki. Kellemesen illatos. Ennek a fajnak nincs
igazi pihenése, tehát csak kissé hűvösebben,
szárazabban tartsuk. Kevésbé fényigényes.
206
A Hadrolaeliák csoportjában a L. pumilIa variánsok
mellett több hasonló, szép virágú törpe faj van, de ezek
viszonylag ritkák, nehezen beszerezhetők, ilyen pl. a
L. dayana és a természetben már kipusztult L. jongheana
és L. sincorana.
L. purpurata. Brazília nemzeti virága. Igen el-
lenálló, eredeti helyén, az Atlanti-óceán part-
közelében 2-4 OC-ot is elvisel, éjjel 100%-os,
nappaI40%-os párában él. A legszebb virágú
Laelia, a Cattleyákhoz igen hasonló, színes,
nagy virágú, igen variáló faj, 40 változatát ír-
ták le. A fehértől az ibolyásvörösig, a kékes-
vörösig változó színekben, nagyságban, for-
mában megtalálható. Gyakori a színes, széles
ajak és a fehér szirmok ellentéte. Nagysága és
szépsége miatt kezdetben a legtöbbet hasz-
nált keresztező partner volt. A hibridek is fel-
ismerhetők arról, hogy a virág feltűnően
hosszú, nagy tasakból fejlődik ki. Szobai tar-
tásra kevéssé alkalmas, azonban többen si-
kerrel tartják világos szobaablakban is. A
szárgumók 50-60 cm magasak, egy hosszú,
II '~\ II
II
I \\\
I \
II II
I
I
I
II
I
I
II
I
Laelia perrinii
felálló levéllel, amelynek hónaljából fejlődik
a fele olyan hosszú virágtakaró hüvely. Vi-
rágzási ideje általában májusra-júniusra
esik. Egy fürtben 3-5, átlag 15 cm átmérőjű
virág fejlődik, amely a növényen kb. három
hétig tart, vágható, de ilyenkor tíz nap alatt
lelankad.
Hasonló még a brazil L. perrinii (III . tábla), amelynek
hosszú szárgumója, 15 cm-es, tartós, rózsásibolyás virá-
ga van, és szintén brazil eredetű L. lobata, amely rövid
száron szép, 15 cm-es, rózsásibolyás, csíkos ajkú virágot
hoz.
L. speciosa. Mexikói faj, egyike a legszebbek-
nek. Nagy, 15 cm széles, vöröslila vagy leven-
dulás kékes virággal, de fehér változatban is
előfordul. Sajnos tartása és beszerzése nehéz,
mert eredeti helyén 2000 m feletti hegyeken,
tölgyfákon él, ahol kifejezetten hűvös a klí-
ma, de igen sok a fény. Télen októbertől má-
jusig teljes pihenést igényel.
L. tenebrosa. Brazíliai, nagy virágú faj, a
szárgumó hosszú, kb. 25 cm. Csúcsán egy
ugyanilyen hosszú levél. Egy száron többnyi-
re két, 15 cm átmérőjű Cattleya-szerű virágot
hoz. Színe sárgásbarna, rézvörös, az ajak fe-
hér, élénk lilásbíbor erekkel, decemberben
virágzik.
L. xanthina. Brazíliai faj, januárban virágzik.
A Cattleya-szerű virág 7 cm átmérőjű, ajka
vörös csíkos.
A fajok közt természetes hibridek is létrejöt-
tek. Igen nagy a más nemzetséggel kereszte-
zett hibridek száma is, többségük a Cattleyá-
val keresztezett Laeliocattleya (ott említem
őket).

Leptotes bicolor

II
II
I
II
I

I
I
~

II
I
I
II
II
I
II
I
I

-~~
I
~
207
Leptotes
A Laeliák csoportjához tartozó, törpe, kissé pozsgás jel-
legű növénykék, hat porzótokjuk van. A hét faj mind
brazíliai, virágjai is Laelia-szerűek, a növényhez képest
nagyok. Amatőrök gyűjteményeinek hálás díszei, a mér-
sékelt- és melegház határán tarthatók, szobaüvegházban
ke~és helyet foglalnak el. (Ábra a 207. oldalon.)
Lpt. bicolor. Brazília délkeleti hegyeiben, kb . 1000 m
magasságban elég gyakran fordul elő esőerdőkben.
A szárgumó csak 2-3 cm-es, a levelek kb. 7-10 cm
hosszúak, ceruzaszerűen húsosak, mély árokkal. Febru-
ár -március táján a levél eredési helyéről fejlődik az egy-
két virágú száron a kb. 5 cm nagy, kellemesen illatos vi-
rág, amely kb. négy hétig nyílik. A szirmok fehérek , az
ajak széles, elmosódottan lilával rajzolt. Ha magot hoz,
magtokjában vanillin van, szárítva fűszernek alkalmas.
Meleg- vagy mérsékeltházban kéregre, ágra felkötve, he-
tenként egyszer megmártva vagy bőven öntözve jól fejlő­
dik. Nyáron szabadban is gondozható szélvédett helyen.
Télen kevés nedvesítéssel pihen, kb. 70%-os páratartal-
mat kíván. Ilyenkor 15 "C körüli hőmérséklet a legmeg-
felelőbb, de a bimbó képződést az éjszakai és a nappali
hőmérséklet közötti különbség kedvezően befolyásolja.
Jól bírja az időszakos kiszárítást, mint a rokon Brassa-
vofák. Ha az ablakpárkányon kellően párás a környezet,
ott is eredményesen nevelhető és virágoztatható.
Lpt. unicolor. Az előzőhöz hasonló, kisebb faj. Brazília
déli részén és Argentínában honos, tél közepén virágzik,
egy száron. Két-három ibolyás rózsaszín virágot hoz.
Lycaste e Háromszirmú szépségek
Közép-Amerikában, az Andok elég magas
hegyeiben, valamint a környező szigeteken
honosak, általában talajközelben tuskókon
félepifitaként élnek. Tojás alakú, oldalt ösz-
szenyomott szárgumóik szorosan egymás
mellett sorakoznak, csúcsukon évente lehulló
egy-három nagy, puha, összefekvően gyűrött
erezetű levél fejlődik. Aszárgumók tövéből
előtörő szárakon csak egy-egy jellegzetesen
kétszárnyú sziromzászlójú virág nő, két ki-
sebb, az ajakhoz csatlakozó, zacskószerű szi-
romrnal.
A legtöbb virág szép színű, elég nagy, elég
tartós, a növényen hosszan nyílik. Néhány
nagyon illatos is, tehát értékes növények, bár
vágóvirágnak csak kevés alkalmas közülük.
208
Annál fontosabbak a növénykedvelők, kez-
dők számára, mert ha igényeiket ki tudjuk
elégíteni, még szobában is tarthatók. Nem
túl melegigényesek, hiszen többségük magas
hegyvidékről származik. Közegük levegős le-
gyen, tartalmazzon páfránygyökeret, kérget
és korhadó tölgylombot is. A trópusokon
a faágvillák vastag, nyirkos mohapárnáiban
van a gyökérzetük. Nyáron árnyékosan, le-
vegősen, közepesen párásan nevelhetjük. A
késő őszi, téli vagy kora tavaszi virágzás után
- az új hajtásig - száraz pihenési időt kell
beiktatni.
A kb. 35 faj között elég sok olyan van, ame-
lyet érdemes gyűjteményben tartani, ha be-
szerezhető, mert az ilyen növények viszonylag
olcsóbbak, mint a közkedvelt vágásra ter-
mesztett fajták. A nagyobb virágú, hosszú
szárú Lycasték vágott virágnak is alkalma-
sak, vágva 1 hétig tartanak.
Lyc. aromatica. Mexikó, Honduras, Guate-
mala és Nicaragua atlanti-óceáni hegyeiben,
átlag 1500 m magasságban, nyirkos, de elég-
gé világos, ligetes erdőkben, sziklákon vagy
fákon él. A szárgumók kb. 10 cm magasak,
bordázottak, levelei kb. 40 x 10 cm-esek,
durván erezettek. Az új hajtás növekedésével
egy időben virágzik, egyetlen szárgumó tövé-
ből akár 5-10 virág is előjön, kb. 10 cm-es
száron. A citromsárga, igen erősen fahéj illa-
tú virágok kb. 5-8 cm nagyok, az ajak több-
nyire finoman, narancsosan pontozott. A vi-
rág egy-két hétig tart. A pihenési idő decem-
ber végétől márciusig szigorúan betartandó.
Virág és bimbó csak akkor fejlődik, ha ilyen-
kor nyirkos, hűvös, átlag 12 "Cvos körülmé-
nyeket teremtünk számára. Pihenés nélkül
kihajt talán korábban, de elmarad a virágzás.
Ha kell, virágzás után átültethetjük. Ültetési
közege kéreg, némi lombfölddel és adalék
anyagokkal keverve, jó, ha harmada mű­
anyag. Eredményesnek találták a páfrány-
gyökeres ültetést is. Tavasszal bőven fejleszt
gyökeret, egyre többet öntözzük, majd bőven
adjunk híg műtrágyát, esetleg lebomlott trá-
gyát. Félárnyékos vagy világos, árnyékos he-
lyen tartsuk, óvjuk a kánikulában a túlmele-
gedéstől. Alkalmas helyen a kertben igen jól
érzi magát. Ősszel lehullatja a leveleit, de
még decemberig tartsuk a közegét nyirkosan.
Ezután kezdődik a háromhónapos szigorú
pihenés. A májusban kinyíló virágok vágva
egy hétig tartanak vázában. Hasonló faj a
Lyc. citrina és a Lyc. cochleata.
Lyc. cruenta. Mexikói, guatemalai faj, a
csendes-óceáni oldalon átlag 1000-1500
m-es magasságban, tölgyesekben és fenyve-
les, tavasszal virágzó. Virágszára 10-15 cm, a virág 8
cm, színe halványzöld, ill. fehér, kis vöröses foltokkal.
Az ajakhoz előrenyúló két fehér szirom alatt a sárgás
ajak vörös foltos.
Lyc. gigantea. Ecuadori faj; levele igen hosszú, virága
olajbarna vagy vörösen pontozott. Nyár elején virágzik.
Lyc. macrophylla. A keleti hegyekben, Mexikón, Costa
Ricán és Perun át Bolíviáig honos, kb. 2000 m magas-
ságban él. A szárgumók kb. 10 cm-esek, két-három átlag
0,5 m-es levéllel. A virágszár is elég hosszú, kb. 20 cm, s
a virág is meghaladja a 10 cm-t, de a szirmok olajzöldek,
csak az ajak és a belső kis szirmok fehérek, piros-rózsás
foltokkal. Ez a faj viszont az előzőekkel ellentétben már
ősszel vagy tavasszal virágzik.

sekben élő epifita. Itt található társaságában Lyc. skinneri (syn.: Lyc. virginalis). Guate-
az ellenállóképességéről is ismert Brassia ver- mala - amelynek nemzeti virága - és Mexi-
rucosa és az Odontoglossum pulchellum. A kó 1000 m-es hegyein honos. A bordázott
szárgumók kb. 10 cm-ig nőnek, a 2-3 levél szárgumók kb. 7-10 cm magasak, 2-5 cm
40 x 10 cm, durván erezett, a hajtás tövén rö-
videbb levelekkel. Szintén lombhullató, és
csak késő tavasszal hozza ki - egy gumóból
átlag 2-4 száron - halványsárga, egy-két
hétig tartó virágait. Télen világos, hűvös he-
lyen pihen, ezután az új hajtás fejlődésével
egyidejűleg indul virágzásnak, majd ha szük-
séges, átültethető. Nyáron sok nedvességet
igényel. Szintén tartható fák alatt a szabad-
ban, de csak árnyékban. Az őszi lombhulla-
tás után kezdődik a pihenési időszak, ezalatt
lehetőleg 12 "C körüli hőmérsékleten és nyir-
kos helyen tartsuk, nehogy károsodjon. Az
új hajtásfejlődés idején igen óvatosan öntöz-
zük. Mint fán lakó, lazább közegkeveréket
kíván; a páfránygyökér, a kéreg és a mű­
anyag mellett kevés bükklombot is használ-
junk. Felkötve és cserépben is nevelhető, jó
vízelvezetés mellett. Akinek van alkalmas
hűvös verandája vagy szobája, növényház
nélkül is tarthatja.

Hasonló zöld pettyes virágú faj a Lyc. candida és roko-

na, az ugyancsak zöldes alapon piros pettyes Lyc. trico-
lor.
Lyc. costa ta. A perui Andokban honos, 10-15 cm nagy,
virága porcelánfehér, az ajak csipkés. Tavasszal virág-
zik.
Lyc. deppei. Mexikói faj, kb. 1000 m magasan él. A nö-
vény a többihez hasonló, de többnyire három-négy leve- Lycaste skinneri

209
szélesek, széthajló levelei 0,5 m-nél hosszab-
bak. A 10-30 cm-es száron fejlődő virágai
egyenként 10-15 cm átmérőjűek, kissé töré-
kenyek, viaszos fényűek, de nyomásra folto-
sodnak. Igen szépek és tartósak. Színváltoza-
tai a rózsaszín különböző árnyalataiban for-
dulnak elő, a fehértől a pirosig. Az ajak söté-
tebb, belül sötétpirosan, kívül pedig rózsa-
szín foltosan fehér. A legkedveltebb faj. Töb-
bé-kevésbé vágóvirágnak is alkalmas. Már
novembertől nyílhat, de többnyire kará-
csonytájt virágzik. A tövön egy hónapig ma-
rad meg a virág. Leveleit változó időben dob-
ja le, lomb nélkül is pihenhet, de nyirkos,
mérsékelt helyen az új hajtás fejlődésének
kezdetéig megmaradhatnak a levelek. Nö-
vénykedvelőknek ajánlható, mert hálásan vi-
rágzik és nehézség nélkül pihentethető -
akár lomb nélkül -az áprilisi kihajtásig. Szá-
mos sikerült és szép intergenerikus hibridje
van (pl. Zygopetalummal).
Masdevallia e Háromcsúcsos, tölcsérvirágú
bohócok
A Közép- és Dél-Amerikán át húzódó An-
dok magas hegygerincein, Kolumbia nyirkos
hegyi erdeiben 1500-3000 m magasságban
élnek. Háromszáznál több fajt írtak már le
ezekből a különös, kis termetű, szárgumó
nélküli orchideákból. Általában epifiták, de
több faj sziklarepedésekben vagy lejtős, laza
talajban is megtelepszik, és csak gyökértör-
zses telepet képez; az egy-egy, végén széles le-
veles száracska tövéből egy, röviden kiemel-
kedő virág nyílik. A virág azonban egészen
különleges, mert a három külső szirom úgy
nőtt össze, hogy három hosszú csúcsú töl-
csért alkot. Míg a többi szirom és az ajak kö-
zépenjelentéktelen, ez aháromcsúcsos virág-
tölcsér igen feltűnő színű és rendkívül bizarr
(sárkányálarcra emlékeztet). Tartásuk sajnos
nem egyszerű, hiszen többségük számára a
magashegyi hűvös, párás köderdei klímát
210
kellene megteremteni, ami nyáron Közép-
Európában alig lehetséges. A hidegházi, ár-
nyas, párás, levegős viszonyok közt azonban
- akár a szabadban is, este öntözve - sok
faj nálunk is szépen virágoztatható közülük.
Akad azonban számos könnyebben tartható,
mérsékeltházi, sőt melegházi faj is. A nö-
vénykedvelők számára ajánlható fajok közül
- ha röviden is - a legfontosabbakat emlí-
tem. (Ismertek kevésbé mutatós mérsékelthá-
zi fajok is, mint a Masd. angulifera, a Masd.
bicolor, a Masd. edwallii, a Masd. infra cta, a
Masd. semialba, a Masd. wenlandiana stb.)
Masd. bella. Kolumbiában 2000 m magas-
ságban, fákon tanyázik. Tavaszi, 9 cm hosz-
szú virágja háromszög alakú, elkeskenyedő,
farokszerű szirmokkal, sárga, barna foltok-
kal. Hasonló, de nagyobb virágú a sötét,
mély erdőkben élő Masd. caudata.
Masd. chirnaera. Az egyik legnagyobb virágú
faj. Kolumbiában magas hegyeken él. Leg-
inkább karácsonytájt nyílik, barnásvörös
szirmai 20 cm-re kinyúlnak.
Masd. coccinea. Kolumbiában kb. 3000 m
magasságban, sziklákon él. 20 cm magas szá-
ron 6 cm-es nagy, változatos formájú és színű
virága tavasszal nyílik. A három szirom nem
a nemzetségre jel1emzően nyúlványos, színe a
paprikapirostól az égő skarlátvörösig válto-
zó. Hasonló helyen tanyázik a cinóberpiros
virágú Masd. militaris.
Masd. erinacea (syn.: Masd. horrida). Ko-
lumbia, Ecuador és Costa Rica melegebb,
alacsonyabb völgyeiben él, melegházi, törpe
faj, csak 4-5 cm magas, mohapárnaszerűen
nő. Sárga, szőrös virágocskái olyanok, mint
két fülbevalóval díszített, sisakos, álarc.
Masd. gemmata és a sárga, kis virágú Masd.
liliputiana igazi miniatűr növénykék.
Masd, rosea. A Masd. coccineához hasonló
helyen, de fákon él. Tavaszi virágának fonal-
szerűen vékony nyúlványai világospirosak.
Masd. scantiana. Szirmai kb. 8 cm-esek, a
sárga alapszínben sötétebben csíkozott és
foltos, ajka pirosan pettyezett.

I
I ban érzik jól magukat, a többi pedig kevés
II
.gebb vidékről származók szobavitrinben ér-
~
M asdevallia tovarensis
Masd. tovarensis. Venezuelában fákon él, kb.
2000 m magasságban. Átlag háromvirágú
fürtben nyílik, a sárga szirmok kihúzódó
nyúlványa karcsú, hosszú.
Masd. veitehiana (X. tábla). Peruban egészen
4000 m-ig előfordul. Nyáron nyílik, a virág
rendkívül nagy, a szélesebb tölcsérből a kar-
csú sziromnyúlványok 12 cm-re nyúlnak ki,
cinóberpirosak, néha kékes árnyalattal. Ha-
sonlóan nagy virágú faj a kolumbiai Masd.
macrura.
Maxillaria e Sáslevelű epifiták,
rövid szárú, szép tarka virággal
A trópusi Amerikában nagy területen több
mint 300 kisebb termetű, fán lakó, főleg csak
növénykedvelőknek való faj él. Kúszó gyö-
kerükön vagy hiányzik a szárgumó, vagy
többségüknél a tojásdad szárgumók sűrűb­
ben vagy ritkábban helyezkednek el egymás
mellett, rajtuk egy vagy néhány, sásszerű, el-
211
lenálló, évekig megmaradó levéllel. Bár vál-
tozatos körülmények között találhatók a ter-
mészetben, a legtöbb igen alkalmazkodóké-
pes, és ha elég sok fényt , levegőt és nedvessé-
get kap a fejlődés alatt, némi pihenési idő­
szakkal könnyen tartható mérsékeltházi kö-
rülmények között. Hátrányuk, hogya virág-
szár igen rövid. Egy száron csak egy, karmo-
ló kézfejre emlékeztető alakú, érdekes, szí-
nes, tarka, de vágásra nem alkalmas virágot
hoznak, de egy tőből több virágszár fejlődik.
A nagyobb termetűek cserépben vagy kosár-
páfránygyökérrel kéregre, ágra kötve vagy
széles, lapos edényben nevelhető. A mele-
zikjól magukat, a növekedési szakban bőven
öntözve, virágzás után pihentetve. A számta-
lan faj közül csak néhányat érdemes felsorol-
ni név szerint, hiszen tartásrnódban sincs
köztük lényeges különbség.
Max. eueullata. Mexikói eredetű egyleveles,
ősszel virágzik. Virágszára kb. 10 cm, virágja
5 cm, ibolyásbarna, háromcsúcsú.
Max. grandiflora. Ecuadori, május végén vi-
rágzik. Aránylag nagy, kb. 7 cm-es tojásdad
szárgumóján kb. 30 cm-es, sásszerű levél van.
A virágszár 12 cm. Az illatos, tartós virág át-
mérője kb. ugyanennyi. A fehér szirmok el-
lentétesek a borvörös, sárgán tarkázott ajak-
kal.
Max. lepidota. Kolumbiai eredetű, nyáron
virágzó, aránylag hosszabb szárú, nagy virá-
gú faj. A sárga szirmok csúcsa barna, az ajak
bíborfoltos és szőrös.
Max. luteo-alba. Venezuelai, magashegyi,
egyleveles faj. Szárgumója kb. 5 cm. A virág-
szár kb. 15 cm, és ugyanakkora átmérőjű a
virág. Nyelvszerű szirmai sárgák, de tövükön
fehéresek, közepükön barnásak, a háromle-
benyű ajak pedig alapszínében fehér, sárgá-
val és vörössel rajzol t.
Max. pieta (XIV. tábla). Brazíliában és
Guayanában honos, melegebbet kedvelő faj.
A kétleveles, tojásforma szárgumók tövéből
 Maxillaria punctata

I I
I I
I I

bőven virágzik, kb. 20 cm-es száron, de a vi-
rágok legfeljebb 6 cm átmérőt érnek el, a sár-
gásfehér szirmok bíborosan keresztcsíkosak,
a sárgásfehér ajak viszont pirosan pettyezett.
Max. pumilla. Az előzővel azonos igényű faj,
csak 2-3 cm magas telepet alkot. Ibolyás-
barna virágja mindössze 1 cm-es, de éppen
törpesége miatt érdekes a gyűjteményekben.
Max. sanderiana. Peruban és Ecuadorban
1500 m felett honos. Tojásdad szárgumójá-
ból 30 cm-es leveleket hoz. 10 cm-es szárán
pedig ugyanakkora, a tövén ibolyás, végén
fehér szirmú virág fejlődik, sárga ajkán piro-
sasibolyás rajzolattal.
Max. striata. Perui," magashegyi faj az 5
cm-es szárgumón egy karcsú levéllel. A vi-
rágszár azonban csaknem a levelek csúcsáig
nyúlik fel, és átmérőben meghaladja a 10
cm-t. Színe sárga, barnásvörös csíkokkal, az
ajak pirosan erezett, fehéres, cafrangos.
Max. tenuifolia. Mexikói eredetű faj, kes-
keny, 30 cm-es levelekkel. Nyáron virágzik, a
kisebb, 3 cm-es virágok kívül sárgásak, belül
vörösbarnán sárgás vonalakkal, pontokkal
tarkázottak. Igen hasonló, valamivel kisebb
és szélesebb levelű a Közép-Amerikában és
Venezuelában honos Max. houtteana és
Max. variabilis.

212
Max. venusta. A kolumbiai hegyekben 1500
m felett él. Nyomott, rövid szárgumón két,
kb. 15 cm-es karcsú levele van. Majdnem
ilyen magasra nyúlik az aránylag nagy, kb.
15 cm átmérőjű, ősszel nyíló virága, amely-
nek szirmai hófehérek, az ajak sárga, szélén
vörös csíkkal.
Miltonia e Árvácskavirágú orchideák
gesztenyeszínű, sárga foltos virágot hoz, amelynek trom-
bitaszerű, hullámos fehér ajkán két ibolyáspiros folt
van. Ősszel virágzik.
Milt. clowesii. Hasonlóan melegkedvelő, de virágja sár-
gásbarna, ajka fehér, alul ibolyáspiros.
Milt. flavescens. Brazil eredetű, az egyetlen fénykedvelő
faj, zömök, virágszára 50 cm, virágja csillag alakú, sár-
ga; ajka bíborvörösen rajzos.
Milt. phalaenopsis. Kolumbiai magashegyi faj, de kb. 25
cm-es levelei fűszerűen vékonyak. Laza fürtjén néhány
fehér, bíborpiros ajkú, fehér szélű, árvácskaszerű, 6
cm-es virága ősszel nyílik.

A dél-amerikai Andok magas hegyeiben Milt. spectabilis (XII. tábla). Ez a brazíliai faj
több mint 20 ismert faj honos. S mivel ezek a a legszebb, legkedveltebb és a kereskedelem-
hóhatárról származnak, éppen ezért a tartás- ben legtöbbször kínált orchidea. A szárgu-
ban kényesek. Van azonban néhány szép mók kb. 7 cm-esek, lapított tojás alakúak, a
brazíliai faj, amelyik a meleget kedveli és szo- keskeny levelek kb. 15 cm hosszúak. Nyár
bai tartásra is alkalmas. Többségük kis ter- végén hozza aránylag rövid, 25 cm-es száron
metű, így kis kosárban vagy felkötve, de cse- a közel 10 cm átmérőjű krémfehér, tövénél
répben is tartható. A virágok árvácskasze- rózsaszínes szélű virágát. Ajka bíborlila, bar-
rűek, laposak, színesek, néhány virágú fürt- násvörös, szélén világos, fehéres rózsaszín, a
ben fejlődnek a szárgumó aljából. A lapos széles ajak sötétebben, vastagon erezett.
szárgumókból csak egy-három karcsú, puha
levél nyúlik fel. A brazíliai fajokat Milt. can-
dida, Milt. clowesii és Milt. spectabilis) a
Cattleyákhoz vagy az Oncidiumokhoz hason-
lóan mérsékel t- vagy akár melegházi körül-
mények között lehet jól tartani, de sokkal ár-
nyékosabban. A többi magashegyi fajt hűvö­
sebben, párásan, nyirkosan, de levegősen kell
kezelni. Ültetőanyaguk kéregre kötött páf-
ránygyökér és száraz lomb. Vágóvirágnak
alig alkalmasak, a növényen viszont tartós a
virág. A Miltoniáknak nagy jelentősége volt
a nemesítésben és a többszörös hibridizáció-
ban, különösen a rokon Cochlioda, Oncidium
és Odontoglossum fajokkal keresztezve állí-
tottak elő rendkívül szép, tarka színes, nagy
virágú, fürtös hibrideket (Milton ida, Milto-
nidium, Odontonia, Vuylstekeara) , ezek egyre
kedveltebbek, vágóvirágnak is alkalmasak.
I I
Milt. anceps. Brazíliai eredetű, egyvirágos faj. Kb. 6
cm-es virágja csak zöldessárga, de hegedűszerű ajka fe-
III ~
/~'llI\'t.~
f
~
-e-
I.
III
hér, liláspiros csíkokkal. WI
Milt. candida. Ugyancsak brazíliai, kissé nagyobb ter-
metű faj. Hosszabb virágszáron átlag négy, kb. 5 cm-es, Miltonia spectabi/is

213
Több, nagyságban és színben eltérő alfaja és
számos szép hibridje ismeretes.
Milt. vexillaria. Ez a kolumbiai, ecuadori, magashegyi,
világosságkedvelő, kb. 30 cm-re növő növény ké ső ta-
vasszal virágzik , szép, kedvelt, és nem túl kényes. Hosz-
szabb virágszáron két-három oldalszárat hoz , mindegyi-
ken négy-hat lapos, lilarózsaszín, kb. 6 cm átmérőjű vi-
rággal. Ajka sötétebb.
Milt. warscewiczii. Peru, Kolumbia és Panama közép-
magas hegyein élő, kisebb termetű, sok virágú faj. Ta-
vasszal virágzik. A virágok kisebbek, legfeljebb 5 cm-
esek, barnásvörösek, a szirmok és az ajak széle fehéres.
A panamai változat nagyobb virágú és ez vörös ajakszí-
nét is átörökíti a vörös Odontoniákba.
Odontoglossum és Rossioglossum e
VirághercegnóK
és tigrisorchideák
Az aránylag kis méretű, de nagy virágú or-
chideák egyik legérdekesebb és legkedveltebb
nemzetsége az On cideidae szubtribusban.
Közép- és Dél-Amerika magas hegyein ho-
nosak, Mexikótól Bolíviáig. A kb. 300 faj kö-
zül a legtöbb hidegházi vagy hűvös, mérsé-
keltházi körülmények között tartandó télen,
de van néhány melegházi is. Sok faj nyáron
jól érzi magát a szabadban, és télen hűvös
szobában vagy verandán is tartható. A leg-
több közép-amerikai Odontoglossum nem na-
gyon igényes, néhány fajnak azonban igen
kifejezett száraz, téli pihenésre van szüksége.
A nagy nemzetségből hat közép-amerikai
fajt, a jellegzetes, sárga alapon vörösbarnán
keresztcsíkos szirmú tigrisorchideákat
1976-ban új nemzetségbe emelte át GARAY és
~ENNEDY. A Rossioglossum hat faja annyira
hasonlít egymáshoz, hogy virágzás előtt alig
különíthetők el. Három faj ritka, a három
közkedvelt közül késő ősszel virágzik a Ros.
grande, míg a Ros. schlieperianum és a Ros.
wi/liamsianum nyáron. A Ros. grande és ro-
kon fajai jobban érzik magukat a szabadban
vagy hűvös szobában, 40-60% relatív ned-
vességben, mint párás üvegházban.
214
A talán egyik legszebb faj, az Odm. crispum
az igen magas hegyek köderdeiben honos,
ezért rokonaival együtt nálunk nyáron elég
nehezen tartható, valamennyi hűvös helyet
kedvel, páraigényes. Számos hibridje azon-
ban rendkívül szép és kevésbé kényes. Az
egész csoportra jellemző a tojásdad, oldalt
összenyomott, 4-10 cm magas szárgumó,
csúcsán egy-két levéllel. A virágzat fürt,
amelyben a többnyire nem túl sok, de muta-
tós virágok nagyok, gyakran fehér, sárga,
barna csíkosak vagy tarkák. A kisebb terme-
tűek fakérgen, a nagyobbak széles, lapos cse-
repekben tarthatók a legjobban. A gyökere-
ket és a virágokat nagyon kell óvni a csigák-
tól.
Az Odontoglossum, a Rossioglossum, az Onci-
dium és a Miltonia nemzetségek felépítésük-
ben is annyira hasonlítanak egymáshoz,
hogy szinte nehéz őket elhatárolni. Ezek egy-
mással, valamint a Cochliodával képzett -
nemegyszer többszörös, intergenerikus -
hibridjei a korszerű vágóvirág-termesztésben
is egyre nagyobb szerepet kaptak: Odontioda
= Odontoglossum x Cochlioda (X. tábla).
Odontonia = Odontoglossum x Miltonia,
Vuylstekeara = Miltonia x Cochlioda x
Odontoglossum, Odontocididium = Odonto-
glossum x Oncidium.
A legtöbb beszerezhető Odontoglossum és
Rossioglossum hálás, szépen és jól virágzik,
ha megfelelő körülményeket teremtünk szá-
mára. Az ismertetésre kerülő néhány fajon
kívül jó néhány érdekes, különleges is akad.
Odm. bictoniense. Mexikó és Guatemala ma-
gas hegyeiben, 2000-3000 m magasságban
honos, gyakran sziklákon, esetleg talajon is,
vagy bozótos bokrokon, nyirkos erdőkben
él. A szárgumók aránylag magasak (10-20
cm), a karcsú levelek 20-30 cm hosszúak, de
elérhetik az 50 cm-t is. Télen, októbertől ta-
vaszig virágzik, felálló, 50-100 cm magas
fürtben egymást követően nyílnak felfelé az
egyenként 2-4 cm-es virágok. A sárga, bar-
násvörösen pettyes, hegyes sziromlevelekkel
 I
II
III
I
Odontoglossum cervantesii
I
különös ellentétben áll a lilásfehér vagy lilás
rózsaszínű ajak. Több színváltozata van.
A szív alakú ajak lehet egészen fehér vagy sö-
tétlila is. Nevelhető cserépben, laza közeg-
ben, de jól díszlik páfránygyökérrel kéregre
felkőtve, Hűvös- vagy mérsékeltházban, szel-
lősen, nyirkosan tartjuk, virágzás után kifeje-
zett pihenési idővel. Nyáron a szabadban,
fák alatt is jól fejlődik. Kezdőknek ajánlha-
tó, nem túl meleg és nem túl száraz szobában
is tartható növény. Az Odm. uro-skinneri
guatemalai eredetű. Az előző fajhoz minden
szempontból igen hasonló. A bulbák valami-
vel kisebbek, a virág nagyobb, kb. 5 cm, az
ajak rózsaszínű.
Odm. cervantesii. Magashegyi, hidegházi epi-
fita. Aszárgumó 6 cm, a levél 15 cm, ősszel
virágzik, a fürtön 6 cm-es hófehér virágok-
kal.
215
Odm. citrosmum. Mexikó magas hegyeiből
származik. A szárgumók szélesek, kb. 10 cm
magasak, az ugyancsak széles levelek kb. 20
cm hosszúak. Virágfürtje 60-80 hosszú, le-
csüngő, 10-30 virággal. A virágok szélesek,
kerekek, fehérek vagy húsrózsaszinűek, az
ajak rózsaszín. Igen kellemes citromillatú.
Aránylag könnyű tartani a hideg- és mérsé-
keltházi viszonyok határán, azonban a virág-
záshoz a hosszú, kiadós téli pihenő alatt
olyan helyre kell függeszteni, ahol egyetlen
csepp vizet sem kap, míg a bimbó meg nem
jelenik. Ha a pihenés alatt megöntözik, ab-
ban az évben nem virágzik.
Odm. crispum. A kolumbiai Kordillerák
2000-3000 m-es, nyirkos, örökké nedves
völgyeiből származik ez a gyönyörű faj, ame-
lyet eredeti helyén szinte kiirtottak. A szár-
gumó kb. 10 cm magas, 5-10 cm széles, csú-

42. kép. Odontoglossum citrosmum. A téli pihenés alatt
egy csepp vizet sem kaphat, egészen a bimbókezdemény
fejlődésének megindulásáig
esán két-három kb. 20-30 cm-es levéllel.
A virágfürt 40-80 cm, kissé hajlott, a virá-
gok szélesek, csillagszerűen kerekek; az ala p-
szín fehér, de gyakran rózsaszínű vagy piro-
sas foltokkal. Bár az év minden szakában vi-
rágozhat, fő virágzási ideje leginkább tavasz-
ra esik. Virágforma és szín szerint több tucat
változatát írták le, de manapság már kevés a
tiszta faj, annál több a hibrid. Tartása azért
nehéz, mert számára az örök tavasz volna az
ideális. Hőmérsékleti igénye 8-18 "C, de
10 °C körül már nem célszerű öntözni, 18 "C
fölött pedig csak úgy díszlik, ha éjjel is ned-
ves a levele. Egyébként a növény ne legyen
mindig vizes, a lombozat nappal maradjon
szárazon, és a talaj mindig csak mérsékelten
legyen nyirkos. Télen, virágzás után egy rö-
vid pihenő iktatható közbe, de télen is sok
fényre van szüksége. Célszerű kisebb cserép-
216
ben, jó vízelvezetésű, alul kéreg, lomb, főleg
durva páfránygyökér, műanyag és Sphag-
num moha keverékéből összeállított közeg-
ben tartani, majd ezt élő mohával vagy ismé-
telten cserélt élő Sphagnummal takarni. Az
átültetés helyes időpontja az új gyökerek fej-
lődésének kezdete, amely - a többi orchideá-
val szemben - őszre esik. A legnehezebb a
nyári kánikula. Ilyenkor tartsuk mélyen ár-
nyékos, hűvös helyen, mindig nyirkosan, de
sohasem túlöntözve, nappal permetezzük, es-
te locsoljuk meg esővízzel, és tegyük ki regge-
lig a szabadba. Borús, esős napokon, árnyé-
kos helyen nyáron is kint tarthatjuk. Késő
ősszel egyre több fényt kíván. Ugyanezen
tartási irányelvek érvényesek az említett igen
szép hibridekre is, azzal a különbséggel, hogy
több meleget bírnak (különösen a Miltonia és
a többszörös hibridek) és kevésbé kényesek.
Ilyen intergenerikus hibridek az Odontonia,
Odontioda (X. tábla), a háromszoros hibrid
Vuylstekeara és a Miltasia és Odontonia ke-
resztezéséből származó Beallara. Ezek mérsé-
keltháziak, sőt az Odontonia és egyes más
hibridek inkább melegháziak.
Odm. pulchellum. Mexikóban és a környező
országok magas hegyeiben epifitaként él.
Felálló fürtben tavasszal nyílik négy-nyolc
hófehér, csak 8 cm-es, gyöngyvirágil1atú vi-
rágja. A Ros. grandéhoz hasonlóan a szabad-
ban és ablakpárkányon jól tartható, és jól vi-
rágoztatható. Egészen hasonló az Odm. eger-
tonii.
Odm. rossii. Mexikóban és a környékbeli or-
szágok 2000-3000 m magas hegyeiben ho-
nos. Aránylag kis termetű, de eléggé nagy vi-
rágú, hidegházi orchidea. Az oldalt össze-
nyomott szárgumó kb. Scm magas, rajta
egyetlen, 10-15 cm hosszú levéllel. A kb. 15
cm hosszú, hajlott virágfürtön késő ősszel
vagy télen kettő-öt gyöngyvirágillatú, egyen-
ként kb. 6-8 cm széles, nagy virág nyílik,
többnyire fehéres alapon, barnásan pettye-
zett, de a szín és a rajzolat változó. Ez is al-
kalmas szobaorchideának, a kiadós pihenés
idején tartsuk hűvösen, szárazon, nyáron pe-
dig - ha lehet - kint a szabadban.
A sok nem részletezhető, de esetleg beszerez-
hető faj közül még említést érdemel a sárga
virágú Odm. cordatum és a barna-sárga Odm.
cristatum, a kis, lila virágú Odm. edwardii, és
a gesztenyebarna Odm. harryanum, a sárga-
piros Odm. luteopurpureum, az Odm. cris-
pum-szerű, vörös foltos ajkú Odm. nobile a
tavaszi, sok virágú Odm. triumphans és a dió-
barna virágú Odm. maculatum.
Rossioglossum grande. A közismert, hideghá-
zi epifita gyakran fényképezett tigrisorchi-
dea. Mexikó déli határain és Guatemala
1000-2400 m magas hegyein tölgy- és fenyő­
fák vastag ágvilláiban él. A szárgumó éles
szélűen nyomott, tojás alakú, 6-9 cm ma-
gas, fele olyan széles, csúcsán két-három to-
jásdad levéllel. A kb. 20-40 cm-es virágszár
ősszel kezd fejlődni a bőrszerű oldallevél
hónaljából, és rajta október-január közt
nyílnak ki a kb. 10-15 cm széles virágok,
egy fürtön három-hat. Színük sárga, kereszt-
ben csokoládészínű, barnásvörös, széles csí-
kokkal. A belső szirmok külső fele sárga, be-
lül vörösbarnás. Az ajak fehéres, vörös kör-
vonalakkal. Kifejezetten hidegházi fajnak
mondható, nem páraigényes. Alkalmas he-
lyen teleltetve jól tartható üvegház nélkül,
ugyanis tavasztól őszig a szabadban sokkal
szebben és erélyesebben fejlődik, mint üveg-
házban. Nyáron félárnyékos helyen érzi jól
magát, páfránygyökeres közege legyen min-
dig nyirkos. Szeptembertől - ameddig lehet
- tartsuk a szabadban napon, majd világos,
hűvös, szellős helyen teleltessük. A virág ki-
nyílása idején kissé magasabb hőmérséklet,
14-18 "C a megfelelő. Tavasszal ugyancsak
tartsuk kissé melegebben, mert az évi hajtás
későn szokott indulni, és csak december vé-
gére érik be. A bimbó már az előtt kezd fej-
lődni. Míg fejlődése tart, adjunk rendszere-
sen trágyát vagy műtrágyát, meghálálja.
Akárhol tartjuk, védjük a növényt és gyöke-
reit a csigarágástól. A két igen hasonló - né-
217
ha vele össze is tévesztett - rokon faj közül a
Costa Rica-i Ros. schlieperianum virága
ugyan valamivel kisebb, de a fürt nagyobb, a
virág színe halványabb sárga és inkább bar-
nás foltos, mint erősen csíkos, emellett hajtá-
sa és bimbója egyszerre tör elő. Nyáron vi-
rágzik, az egyik oldalon hozza az új hajtást, a
másikon a virágszárat az áttelelt előző évi gu-
móból. A másik faj a guatemalai Ros. willi-
amsianum (XI. tábla) ugyancsak kisebb, nyá-
ri, de színesebb virágú. Szárgumói élesebben
lapítottak. A legtarkább virágú, de igen ritka
mexikói faj a Ros. insleayi
Oncidium e Sárga pillefelhő
A nemzetség az Odontoglossumhoz igen kö-
zel áll, tulajdonképpen csak a húsos virágzati
tengely alakja, szerkezete alapján határolták
el. A kb. 800 faj egész Közép- és Dél-Ameri-
kában elterjedt, Mexikótól Paraguayig. Álta-
lában a középmagas hegyi erdőkben élnek,
mérsékelt- vagy hidegházi viszonyok között
tarthatók. Éppen ezért elég sok olyan faj
akad közöttük, mely a szárazabb levegőt is
eltűri, nagyobb szélsőségeket is elvisel, és
szobai körülmények között is tartható. Ma-
guk a növények alakban és nagyságban igen
I I
~IWA~~.AI
II
Oncidium marshallianum
eltérőek, de egyébként is nehéz egységesen
jellemezni a sok fajt. Van köztük néhány tör-
pe, amelyik kéregre felkötve érzi jól magát,
és akadnak fél méternél hosszabb és széle-
sebb, sok léggyökeret fejlesztő fajok, ame-
lyek bőséges ültetőanyagot igényelnek. A vi-
rágzat kevés kivétellel igen hosszú szárú,
nemritkán elágazó fürt kis, lepke szerű virá-
gokkal. Színük általában sárga, barnásvörös
rajzolattal és pontokkal díszítve, az ajak há-
romlebenyes. Előnyük, hogya virágok elég
tartósak. A gyakran méteres, laza virágfürt
miatt kiállításokon is kedveltek. A termesz-
tőközeggel szemben különösebb igényük
nincs, de a keveréknek mindenképpen laza
szerkezetűnek, jó vízáteresztőnek kell lennie,
ugyanakkor kellő tartással is rendelkezzen,
hogya hosszú virágszár ne billentse ki belőle
a növényt. Legtöbbjük vándoroltatást kíván,
vagyis a nyugalmi szakaszban sok fényt és le-
vegőt, a virágzáskor párát igényel. Nyáron
jól fejlődnek a szabadban, fák alatt bőven
öntözve, táplálva. Amikor visszakerülnek a
szobába, keleti vagy nyugati fekvésű ablak-
ban tarthatók, a virágbimbó fejlődéséig pi-
hentetve. Tavasszal az új hajtás könnyen el-
rothadhat, ha éjjel víz marad a levélkezdemé-
nyek közt. A sok száz faj a legváltozatosabb
körülmények között honos, a forró nyirkos
erdőktől a magas hegyek hóhatáráig fordul-
nak elő Oneidium fajok, ezért nehéz általá-
nosságban beszélni róluk. Az azonban kö-
zös, hogy valamennyi fényigényes, és öntözés
után gyökereiknek gyorsan le kell szárad-
niuk. A legtöbbnek jól fejlett szárgumója
van, az évi hajtás csúcsán egy-két levéllel.
Csak a legfontosabb fajok kerülnek ismerte-
tésre. A nemzetséget újabban több nemzet-
ségre bontják.
One. bicallosum. Guatemalában és Mexikó-
ban honos, mérsékeltházi. Szárgumója alig
van, de kb. 30 cm hosszú, bőrszerű, vastag
húsú levelei elárulják, hogy szárazságtűrő.
A kb. 50 cm-es virágszáron 5-15, kb. Scm
széles virág nyílik vagy ősszel, vagy január és
218
mareius között. Színük sárgászöld alapon
barnásvörösen pettyezett.
One. crispum. Brazíliai faj, 70 cm-es elágazó
virágszáron 30-80 db kb. 6 cm-es, fodrosan
hullámos, gesztenyebarna virágot hoz, sárga
pontos szirrnokkal.
One. cucullatum. Az Andok magashegyi ge-
rincén honos, hidegházi faj, kb. 50 cm-es a
virágszárán öt-tíz, egyenként 4 cm-es virágot
hoz, barnás szirrnokkal és rózsaszín ajakkal.
One. flexuosum (XI. tábla). Dél-brazíliai,
uruguayi faj. Rizómája jellegzetesen kúszó,
ezért célszerű hosszú faág tövéhez erősíteni
úgy, hogy legyen helye felkúszni (13. kép).
A szárgumó csak kb. 2-4 cm magas, lapos,
tojásdad, egy-két levelű. A következő már
3-8 cm-rel magasabbra nyúlva fejlődik, sok
léggyökérrel. Virágszára 40-80 cm hosszú,
karcsú, fent elágazó. Sok, közepesen kicsiny,
kb. 3 cm-es, mutatós, élénksárga, barnáspi-
ros foltokkal díszített virágot hoz, az ajak
aranysárga. Ősszel virágzik, egy gumóból két
száron is. Nyáron a szabadban jó fényben,
télen szobában is tartható, elég szélsőséges
viszonyokat eltűr. Ha jól fejlett, magától is
gazdagon elágazik, tehát vegetatíve jól sza-
porítható. Ugyanitt, Dél-Brazíliában honos
az One. maximum és a tömöttebb, kis terme-
tű One. baueri.
One. forbesii. Brazíliai, magashegyi, mérsé-
kelt- vagy hidegházi körülmények között te-
leltethető, késő ősszel virágzó faj. Az One.
erispumhoz hasonló. Tojásdad, kb. 6 cm-es
szárgumóin két karcsú, kb. 20 cm-es levél fej-
lődik. Virágfürtje laza, sok virágú, a virágok
aránylag nagyok, 5-7 cm szélesek, a szir-
mok barnásak, sárga széllel. Virágzás után
kifejezett pihenési időt kíván, egyébként
nyirkosan és félárnyékban tartsuk.
One. kramerianum (XII. tábla). Kedvelt lep-
keorchidea. Ecuadorban és Kolumbiában
honos epifita. Lapos szárgumón egy-két leve-
let hoz, amely kb. 20 cm hosszú, sötétzöld,
szétszórt, vörösbarna foltokkal. A drótszerű
virágszár 50-80 cm hosszú. Három, igen
keskeny, felálló szirma csavarodó, vörösbar-
na, a két oldalsó széles szirom aranysárga,
csíkos, az ajak kanárisárga, szélén vörösbar-
na foltokkal. Külön érdekessége és értéke,
hogy ugyanannak a virágszárnak a csúcsán
egymás után fejlődnek az új .bimbók, az elő­
ző után egy-két hét múlva. Egy-egy pillangó-
virág kb. 7-10 napig tart, majd lehullik.
Kedvező tartási viszonyok között egy virág-
száron 3-4 éven át több mint 30-40 virág
fejlődik ki, igen szorosan egymás felett.
Közepesen fényigényes, legjobban fejlődik a
mérsékel t- és melegházi körülmények hatá-
rán, tehát kb. 17-20 "Cson, nincs is igazi pi-
henési ideje. Hő- és fényviszonyokhoz eléggé
alkalmazkodó, közkedvelt, könnyen tartha-
tó. Arra kell leginkább vigyázni, hogy az új
hajtás fejlődése idején ne maradjon rajta éj-
jelre álló víz, mert rothadhat.
One. lanceanum. Az egyenlítő vidékén, Brazí-
Oncidium ornithorhyn-
chum
I
II
I I
I
II
I
I
I
I ~~~~~~VAVA~
219
liában, Guayanában, a tengerbe torkolló pa-
takok mentén, magas fákon élő, nyáron vi-
rágzó faj. A többi Oneidiumnál kissé meleg-
igényesebb. Az One. bieallosumhoz hasonló,
kicsúcsosodó levelein ibolyás foltokkal.
A kb. 50 cm magas virágfürtön 6-15,
egyenként 6 cm átmérőjű, igen illatos, muta-
tós virág nyílik. Zöldessárgák, sűrűn, barnás-
vörösen foltozottak, az ajak bíborpiros. A
többi Oneidiumhoz viszonyítva melegebben,
párásabban -tartandó, inkább csak szoba-
üvegházba való.
One. ornithorhynchum (XIV. tábla). A 3-5
cm, tojásdad, szorosan álló szárgumókon két
15-20 cm-es levél van. A Mexikó és Guate-
mala középmagas erdeiből származó törpe
orchidea aránylag rövid, lehajló virágszárán
karácsony tájban nyílnak a 0,5-1 cm-es vi-
rágok. Ezek a legtöbb Oneidiumétől eltérően
rózsaszínűek, az ajakban élénksárga rajzolat-
I
tal, az ajak széle sűrűn csipkézett. A virág fel-
tűnő, intenzív vaníliaillata a 3-4 hetes virág-
zási idő alatt betölti a helyiséget. Nyirkos er-
dőkben mint epifita él, ezért fakéregre erősít­
ve díszlik, de kis cserépben is nevelhető. Nyá-
ron mérsékelt fényben és hőmérsékleten, té-
len minél világosabban, kissé szárazon tart-
suk. Egyike az üvegházon kívül is jól nevel-
hető orchideáknak, különösen ha nyáron a
szabadban, télen kb. 15 "Cvos helyen, ablak-
ban tudjuk tartani.
One. phalaenopsis. Ecuadori magashegyi faj,
hidegházi körülményeket igényel, az One. eu-
eullatumhoz leginkább hasonló. Kora tavasz-
szal a pihenési idő végén virágzik. Az 50
cm-es száron 6-10, kb. 4 cm-es, barna szir-
mú virágot hoz rózsaszín ajakkal.
One. papilio. Hazája Venezuela, Ecuador,
Peru, Kolumbia és Trinidad. Zöldesbarnás
pseudobulbáján kb. 20 cm hosszú, tojásdad,
de hegyes, húsos, merev, sötétzöld levél fejlő­
dik, piros pontozással díszítve. Az 50-100
cm-re növő, drótszerű virágszár végén 3-4
hetenként nyílik egy-egy lepkeszerű, 12 cm
széles virág. Az One. kramerianum virágához
hasonlóan ennek is sárgás, bíborbarna pon-
43. kép. Oncidium sphacelatum. Széles edénybe, tápdús
tokkal és csíkokkal díszített két oldalsó, szé- közegbe ültetve az évi hajtások levélhónaljából méteres
les szirma és három karcsú, felálló, fogazot- virágszár fejlődik
tan keskeny, vörösbarna szirma van. A virág
valamivel nagyobb, de halványabb, mint a
rokon fajé. Kéregre erősítve félárnyékban mók 10-15 cm magasak, karcsú, hegyesedő
tartható, nincs igazi pihenési szakasza. Vi- tojás alakúak. A sásszerű levelek 40-60 cm
szonylag melegkedvelő. Páraigénye közepes, hosszúak. A virágszár 1-2 m magasságig
ezért szobaorchideaként ablakpárkányon is nő, gazdagon elágazó, rajta több száz, kb.
tartható, ha a páratartalom 50% körül van. 2-3 cm-es, sárga, vörösbarnán foltozott
Ne legyen állandóan nedves, mert elrothad- szirmú, sárga ajkú virág nyílik kora tavasz-
hat. Egész évben virágozhat, de a virágok szal. A virágzás hetekig, hónapokig tart. Mi-
nem olyan szorosan követik egymást, mint vel sok léggyökeret fejleszt, széles edénybe,
az One. kramerianum szárán, hanem kissé tápdús, laza talajba ültessük, mert ha a lég-
szétágazóan, és egy száron csak 6-14 virág gyökerek nem kapnak elég táplálékot, elma-
nyílik. rad a virágzás. Mérsékeltházi, de nyáron elég
One. sphacelatum. Guatemalában és a kör- sok meleget és fényt kíván, télen pedig vilá-
nyező országokban él. Viszonylag nagy ter- gos helyen lassú továbbfejlődésre van szük-
metű, sok léggyökeret, óriási virágszárat és sége.
rengeteg apró virágot nevelő faj. A szárgu-

220
One. splendidum (XI. tábla). Elsősorban
Hondurasban, Közép-Amerikában él, el-
szórtan Guatemalában is előfordul, ahol a
szakadékos folyó menti sziklafalpárkányok
lapos részén telepszik meg, vagy az ott élő
kaktuszokon és agávékon epifitaként él.
A kicsiny, kerek bulbából 20-30 cm hosszú,
tompán hegyezett végű, inkább felfelé álló és
szögben összehajló, vastag bőrű levél nő. Az
ilyen pozsgás növényekhez hasonló Onei-
diumokat nyúlfüllevelű orehideának hívják,
virágját pedig a helybeliek "sol y luna" név-
vel illetik, mert élénk, aranyló színű, széles
ajkú virágfürtjük még a fehér holdfényben is
feltűnő és sárga. Virágát december és márci-
us közt vastag, erélyes, csak kissé elágazódó
száron hozza. A virágátmérő csak kb. 3 cm, a
gesztenyebarna szirmokon sárga foltokkal.
A legfeltűnőbb a rendkívül kiszélesedő, elő­
renyúló, aranysárga ajak. Gyengén ibolyail-
latú virágja levágva is hetekig tart. Tartható
mérsékelt- vagy melegházi viszonyok közt,
de szárazon jól bírja a hűvöset is. Pozsgás jel-
lege és környezeti viszonyai alapján nyilván-
valóan nem páraigényes, de kifejezett pihené-
si időt kíván. A gyökere szétterülő, ezért la-
pos tálba ültessük. Nyáron és télen kapjon
sok fényt, közvetlen napfényt, meleget és
táplálékot is. Hasonló napigényes faj az One.
luridum és az One. mieroehilum.
One. tigrinum. Mexikói faj, mérsékeltházi
tartást kíván. Késő ősszel virágzik. A kb. 8
cm-es, gömbölyded szárgumón két hegyes,
karcsú, kb. 25 cm-es levél fejlődik. Hosszú,
sok virágú szárán kb. 5 cm-es, illatos, az One.
splendiduméihez hasonló, széles ajkú, nagy és
tartós virágokat hoz.
One. varicosum. Ez a brazíliai, aránylag kis
termetű, de igen nagy, szépen formált laza
fürtfenyőben virágzó Oneidium faj egyike a
legkedveltebbeknek, különösen vágva és ki-
állításokon. A szárgumók kb. 10 cm maga-
sak, kifejezetten bordázottak. Levelei 10-20
cm hosszúak, karcsúak. A virágszár 60-100
cm hosszú, felső részén elágazódó, kissé szét-
221
hajló, sok, akár ötvennél több virágot is hoz.
A szirmok zöldessárgák, vörösbarnán pety-
tyezettek, a négylebenyes, széles ajak arany-
sárga. Késő ősszel, karácsony táján virágzik.
Legelterjedtebb az One. varieosum var. roger-
sii változata, amelynek virágai - a törzsfaj
változatos, de 1 cm-nél is kisebb virágaival
szemben - lényegesen nagyobbak, és szebb
színellentétét a széles, aranysárga alap külö-
nösen kiemeli. Bár a virágzás után kifejezett
- 3-4 hónapos - pihenést igényel hideg-
vagy mérsékeltházi viszonyok között, túlzot-
tan ne szárítsuk be. Ha viszont nedvesen és
hűvösen tartjuk, könnyen elrothad a gyökere
vagy maga a növény. Vágásra és szobaorchi-
deának egyaránt alkalmas. Nyáron a szabad-
ban, napos helyen kellő táplálással nevelhető
(több fényt kíván, mint a Cattleyák). Télen
ablakpárkányon is tartható, ha a levegő nem
túl száraz. Számos, tűrőképesebb hibridjét is
termesztik.
A sok, növénykedvelők által kedvelt faj közül megemlít-
hető még az One. eavendishianum, amely az One. bicallo-
sumhoz hasonló, az One. harrisonianum, amelynek bul-
bája kicsi, kerek, egy levele nyuszifüles, virágja apró. Az
igen hosszú virágszárú, One. leeoehilum virágának az aj-
ka fehér, rózsaszín erezettel, tavasszal nyílik. Hasonló az
One. pulehellum. A perui One. maeranthum a csoportban
a legnagyobb, kb. 12 cm-es, tartós virágú. A fajokhoz
még sok, részben intergenerikus hibrid társul.
Paphiopedilum e Vénuszpapucsok
A közönség és a kereskedelem gyakran még a
régi, helytelen nevükön Cypripediumoknak
nevezi, pedig jól elkülöníthetők. Formájuk,
különlegességük, tartósságuk miatt vágóvi-
rágként, szépségük és kis termetük miatt
szekrényben jól tartható orchideaként a leg-
kedveltebb csoportok egyike. Szaporításuk
azonban igen nehéz, évekig tart, ezért drágán
beszerezhetők. A közönségesebbek néhány
száz forintba kerülnek, az értékes hibridek
ára az ezer forintot is meghaladja, de egy-egy
igen ritka törzsfaj vagy változat értéke ma-

napság felér egy televízió, sőt akár egy gép-
kocsi árával. Délkelet-Ázsiában, a Himalája
környékén, Indiában, Indokínán és a körü-
lötte levő indonéz szigetvilágon át Új-Gui-
neáig elterjedtek. A levélrózsák szorosan
egymás mellett fejlődnek, a levelek 10-50
cm hosszúak. A virág a 4-8 leveles hajtás
közepéből fejlődik, fajonként eléggé azonos
időpontban. A legtöbb faj egyvirágú, néhány
faj egy száron két vagy e.gy sorozat virágot
hoz. Az elvirágzás után többnyire két, esetleg
három oldalról is megindul az újabb sarj, az
új levélrózsák fejlődése. A virág az eredeti
hatszirmos szerkezetből sajátságosan átala-
kult. A felső, takaró csészeszirom kiszélesedő
zászlóvá fejlődik, az alsó kettő kicsi, több-
222
I Paphiopedilum
num
spiceria-
nyire összenőtt. A két belső oldalszirom kar-
csú, fülszerűen szétáll, néha lelógó. A jelleg-
zetes papucs alakú, kiöblösödő ajak olyan,
mintha rovarfogóedény volna, ez veszi körül
a húsos virágzati tengelyt. A virág szépségét
viaszos fénye is emeli, bár a színskála szű­
kebb, mint sok más orchideáé. Összesen
mintegy 70-80 Paphiopedilum faj ismeretes,
ezek közül azonban mintegy húsz igen ritka,
vagy terrnőhelyén már véglegesen kiirtották.
A számtalan, többször is keresztezett hibri-
dek mutatósak, virágforrnában és színben
változatosak, tartásuk is könnyebb, közked-
veltek.
A Paphiopedilumok többsége talajlakó. Az
igen laza, humuszos, mohás talajba kevés,
vaskos, szoros gyökérrel kapaszkodnak.
A gyökérzet kényes, levegőigényes, nehezen
regenerálódik. Elég sok faj él patakmedrek
oldalán, sziklafalon vagy padokon, néhány
ágvillákban tanyázik. Mivel a párás őserdők
aljnövényzetéhez tartoznak, nincs kifejezett
pihenési időszakuk, mert a helyi mikrokIíma
párás (még a monszunos vidékeken is, ahol
hónapokig nem esik eső). Talajuk tehát min-
dig legyen kissé nyirkos - még a viszonyla-
gos pihenési időszakban is - , de sohase lucs-
kos, mert a túl nedves, levegőtlen talajban a
gyökerek elpusztulnak, megrothadnak.
A nyirkosabb vagy a szárazabb tartásmód-
ban azonban a fajok közt jelentős eltérés
adódik. Egy kisebb részük az egyenlítői for-
ró, tengerparti erdőből származik, ezek me-
legháziak, sok közöttük a ritka faj. Az elter-
jedtebb fajok többsége hegyvidéki, ezek mér-
sékeltházi tartást kívánnak, a magashegyiek
kifejezetten hidegházi körülményeket. Ez
utóbbiak csak akkor virágoznak, ha ősszel, a
hajtás kifejlődése után, kb. egy hónapon át
éjjel 8-14 "C alá csökken a hőmérséklet.
Meleg helyen elmarad a virágindukció, és a
növény abban az évben nem virágzik. Ezért
is fontos a származási hely ismerete. Fényigé-
nyük általában csekély, 2000-12 OOO lux.
A legtöbb faj az árnyékos, párás, folyó menti
termőhelyen nem kap közvetlen napfényt,
legfeljebb rövid ideig, amíg a fákon át kissé
besüt a nap. Több fényen tartva viszont job-
ban virágoznak, mint kevesebb fényen, de
ügyeljünk, nehogy megégjenek a levelek.
Nyáron árnyékoini kell, télen viszont a lehe-
tő legtöbb fényre van szükségük, s mindössze
annyi légmozgást igényelnek, hogy éjjelre le-
száradjanak. A páraigény 40-80%, télen
50-60% is elég.
Az ültetőközeg igen változatos lehet. Miután
többségük talajlakó, jól bírják a laza, alig
korhadó lombfölddel kevert közeget, és a
szokásos keverékeket. Az utóbbi években
80% vegyes szemcsenagyságú fakéreg, 10%
műanyag, 5% faszéndarabka és 5% sóder,
223
plusz lassan bomló alaptrágya keveréke vált
be a legjobban. Sok más összetétel is ajánlha-
tó az egyes fajok, hibridek ültetéséhez, így pl.
az agyagos földkeverék, a tőzeges talaj, ösz-
szeültetés élő páfránnyal, a tölgylomb, a ké-
reg-, fagyökérvagdalék stb. A lényeg, hogya
talaj levegős maradjon, tehát öntözés után le-
gyen nyirkos, de nem vizes, és a gyökerek lé-
legezhessenek. Sok faj meghálálja, ha a laza
talajt tavasztól őszig mohával fedjük. Igen
fontos a pH, amely átlag 5,5 legyen, ugyanis
a nagyon savanyú vagy a nagyon lúgos talaj-
ból a növények képtelenek felszívni a táp-
anyagokat. Az erős műtrágyázást aránylag
rosszul tűrik, de a tápanyagszegényebb ké-
reg + műanyag keverékbe ültetve a növeke-
dési időszakban igénylik. A jobban bevált
műtrágyakeverék nitrogénben gazdagabb, az
arány 3 :l :l. A legtöbb Paphiopedilumot cél-
szerű évenként, de legalább kétévenként át-
ültetni, nehogy összeessen a talaj. A gyöke-
rek sérülésmentes átültetése a fakérges, mű­
anyagos, széthulló talajból a legkönnyebb.
A jól bokrosodó növény 2-4 évenként szin-
te magától szétválik 2-3 tőre.
Néhány sziklán termő faj mészigényes, de
számos más Paphiopedilumnak rothadni
kezd a gyökere a meszes öntözővíztől vagy
lúgosodó talajban. Ha nem tudjuk eldönteni
az öntözés szükségességét, inkább ne öntöz-
zük, csak reggelenként párásítsuk. Akad né-
hány faj, amely tűri a kemény öntözővizet, és
van olyan savanyú talajkeverék, amelyik fél-
egy évig egyensúlyozni tudja a kemény víz
káros hatását, mégis tekintsük szabálynak,
hogy a lágy víz és a megfelelő talaj-pH az
egészséges gyökérzet fontos feltétele.
A kivételek, amelyek a semleges vagy gyen-
gén lúgos talajt kedvelik, és a meszet tűrik, a
következők: Paph. fairrieanum, Paph. callo-
sum, a ritkább Brachipetalumok, az ún. Paph.
niveum csoport öt faja, aPaph. concolor, a
Paph. bellatum, aPaph. delenatii, aPaph. go-
defroyae, aPaph. niveum és aPaph. chamber-
lainianum, aPaph. curtisii, aPaph. glacophyl-
Ium, valamint aPaph. tonsum fajok és ezek
hibridjei. Ezek pH 6 körüli talajt kívánnak, I~ I II
célszerű bele mészkőzúzalékot keverni, ill. a
savanykás talajban keményebb vízzel öntöz-
zünk.
Mivel fontos vágóvirágok, és az orchidea-
gyűjtők kis szobavitrinben sokat tarthatnak
együtt, mind érdekesek. Ezért - ha röviden
is - jó néhány faj kerül bemutatásra (először
a legfontosabbak, majd a ritkábbak, végül
néhány hibrid). Hőigényük és tartásrnódjuk
elég különböző: a hibridek többsége ellenál-
lóbb, mint akár a szélsőségesen melegigé-
nyes, akár a magashegyvidéki, hidegkedvelő
törzsfajok. A díszesen pettyezett levelűek és a
széles, zöld levelűek inkább melegháziak, a
karcsú, zöld levelűek inkább hidegháziak.
Paph. appletonianum. A Himalája tövéből,
Asszam és Thaiföld aránylag melegebb vidé-
kéről származik. Mérsékeltházi, szép, fino-
man pettyezett levelű, kis termetű, de igen Paphiopedilum delenatii

magas, 50 cm-es száron hozza kb. 10 cm szé-

les virágát. A karcsú oldalszirmok rózsaszí-
nesek, szépen tarkázottak, a zászló aránylag
kicsiny, papucsajka zöldesbarna. Tucatnyi
hasonló, az "appletonianum" csoportba tar-
tozó faj ismert.
Paph. callosum (XIX. tábla). Thaiföld meleg
erdeinek gyakori aljnövényzete. 4-5 cm szé-
les, világoszöld levelei sötétebb rajzolattal
pontozottak. A virágszár elég magas, átlag
30 cm. A kb. 10 cm széles, igen szép virág
zászlója fehér, hosszában bíborpiros vona-
lakkal csíkozott, papucsajka bíborbarna, a
lefelé hajló oldalszirmok szélén jellegzetes bi-
bircsókok láthatók. Virágzási ideje a tavasz
és a nyár. Vágásra, szobaüvegházi tartásra is
igen alkalmas, mérsékel t- vagy melegházi kö-
rülmények között, inkább kissé szárazon ne-
velhető. Sok hibridje megőrizte jellegzetessé-
gét, különösen a hosszában csíkozott zászló-
ról ismerhetők fel.
Paph. delenatii. Észak -Vietnamból és a kör-
nyező szigetek forró őserdeiből származó faj,
melegigényesebb, ritka, kényes, és nehezen
- még leginkább élő Sphagnum közeg-
ben - tartható. Azért vált igen fontossá,
mert kb. 9 cm széles virágja a fehér-rózsaszín
különböző árnyalataiban fordul elő, és mint
keresztező partner, éppen különleges színét
és kerek formáját örökíti át. A piros-rózsa-
szín és a részben fehér hibrideknek gyakran
egyik szülője.
Paph. fairrieanum (XVIII. tábla). Asszam és
Bhután tartományok 1000-2000 m magas
hegyeiben, a Himalája keleti lejtőin, meredek
folyópartokon élő talajlakó faj, nyíltabb he-
lyeken sűrűn előfordul. Éppen ezért mérsé-
keltházi körülmények között, világos, leve-
gős, szellős helyen érzi jól magát, és ellentét-
ben a többi rokonával, nyáron a szabadban,
félig napos helyen is, télen pedig ablakpárká-
nyon, kevéssé párás szobában is jól tartható,
sőt jobban, mint üvegházban. (Ez az egyetlen
faj, amely a szobában különleges párásítóbe-
rendezés nélkül is jól díszlik.) Abban is kű­
lönbözik a többitől, hogy meszes talajt ked-
vel, és az öntözéshez nem kíván lágy (sava-

224
nyú) vizet. Rokon fajállományban a többitől
elkülönítve érzi jól magát. Levelei világoszöl-
dek, kb. 15 cm hosszúak. Késő ősszel virág-
zik, kb. 16 cm-es száron. A virág csak 5-6
cm széles, de különlegesen szép. Csavarodó
zászlója fehér, ibolyás csíkokkal, az oldal-
szirmok lefelé íveltek, csavartak, papucsa
zöldes, pirosasibolya csíkokkal. Az egész vi-
rág olyan, mint egy kínai pagoda díszítmé-
nye.
Paph. glaucophyllum. A növény Jáva szigeté-
ről származik, melegigényes, de ne tartsuk
túl nedvesen. A kékeszöld, széles levelek kb.
25 cm hosszúak. 40 cm-es virágszárán egész
éven át hozza virágait, amelyek egymást kö-
vetik nyílásban, ezért vágásra nem alkalmas,
de mint állandó virágzó, annál többet ér
gyűjteményben. A virág zászlója csíkos, zöl-
des színű, ibolyaszínnel futtatva, az oldalszir-
mok csavartak, lehajlóak, csúcsukon ibolyá-
sak és barnán pontozottak. A barna papucs-
ajak is ibolyás. Hozzá igen hasonló az ugyan-
csak egész évben virágzó, ugyanazon a szá-
ron sok virágát folyamatosan nyitó Paph.
chamberlainianum, amelynek kb. 45 cm szá-
, oldalán és csúcsán szép fehér. A papucsa sár-
44. kép . Paphiopedilum chamberlainianum. A virágszá-
ron háromnegyed éven át egymás után nyílik egy-egy
virág (Fővárosi Állat- és Növénykert)
225
rán négy-nyolc, egyenként 6-10 cm-es virág
nyílik egymás után, kb. háromnegyed évig.
Vízigényes szumátrai faj, ahol kb. 1500 m
magas hegyeken honos; több változata van.
Paph. hirsutissimum. A Himalája keleti olda-
lán honos, Indiából és az asszami hegyvidék-
ről származó, nem ritka mérsékeltházi faj.
A levelek csak kb. 10 cm hosszúak, felül már-
ványozottak, a virágszár aránylag szintén rö-
vid, 12-18 cm, a virág azonban elég nagy,
kb. 12 cm széles. Tavasszal, február és április
között virágzik. Zászlója zöldes, ibolyaszín-
nel futtatott, az oldalszirmok erősen hullá-
mosak, szélén csavarulatosak, barnán ponto-
zottak, csúcsukon ibolyásak. Eredeti helyén
a magashegyi erdőkben, korhadó holt fatör-
zseken telepszik meg, mély árnyékban él,
ezért mérsékelten hidegházi körülmények
között, inkább szárazabban, jó fényben tart-
ható, korhadó fakéregközegben érzi jól ma-
gát. Bőségesen és hálásan virágzik, és a virág
elég tartós.
Paph. insigne. A legismertebb és a legtöbbet
termelt hidegházi orchidea, amelynek sok,
igen mutatós, vörösbarnán pontozott, szép
viaszfényű változata ismert. Megbízhatóan,
bőségesen és éppen Erzsébet-nap, karácsony
és újév között virágzik. Indiában a Himalájá-
nak és környékének 2000 m-es magasságá-
ban, aránylag nyíltabb erdőrészekben él, és
sziklákon telepszik meg. Karcsú, zöld levelei
10-20 cm hosszúak, a virágszár kb. 20
cm-es. A zászló ugyan zöldes alapú, de gesz-
tenyeszínű vagy vörösbarna pontok díszítik,
gászöld. Több mint száz változatát írták le,
közöttük van pontozottság nélküli is, tiszta
sárga színű (Paph. insigne var. sanderianum) .
Termesztőközegben nem válogatós, de a
nyári kiszáradást és a kánikulát nem tűri.
Megbízhatóan csak akkor virágzik, ha ősszel
- amikor szeptemberre befejezte a növeke-
dését - az éjszakai hőmérséklet heteken át
13 "C vagy alacsonyabb. Ha ez a lehűlés el-
marad, elmarad a virágzás is. Igen sok fehér
 zászlójú és vorosen pontozott hibridnek
egyik szülője, és ezek a hibridek már jobban
tűrik a mérsékeltházi viszonyokat.
Paph. niveum. Thaiföldön és csak néhány szi-
.geten honos, ahol tengerpart közelében
mészsziklákon és mészkavicsgörgeteg között
él. Igen kényes, meleget, laza, meszes közeget
és gyakori, nagyon finom vízpermetet vagy
állandó párát igénylő faj, mégis fontos, mert
ez a kis méretű, vörös levélfonákú növény
aránylag hosszú szárú és nagy, kb. 8 cm-es
virágja egészében kerekded, tehát a legkívá-
natosabb formát mutatja, színe fehér, a szir-
mokon finoman szórt vörös pontokkal. Az
elterjedt Paph. niveum hibridek a világosabb
színű, kerekebb formájú virágok közt igen
jelentősek.
Paph. spicerianum. Ugyancsak thaiföldi, az
asszami hegyekben honos - mint sok hideg-
házi rokona - , de inkább csak a meszes hu-
muszban és a meredek folyópartokon, kö-
zépmagas vidéken fordul elő, tehát mérsé-
keltházi körülmények között tartható, és
nem különösebben igényes. A levél zöld, kar-
csú, kb. 20-25 cm-es, a virág szára kb. 20
cm hosszú. A virág kb. 6-7 cm széles, ősz­
szel, de főleg karácsonytájt nyílik. Szépségét
kiemeli szépen formált, hófehér zászlója,
amelynek közepén egyetlen ibolyásvörös csík
húzódik. Az oldalszirmok felső széle erősen
hullámosan csavarodott, a papucs ibolyás-
barna, zöldesbarna erezettel. Számos, télen
gazdagon virágzó hibridje a középen csíkos,
nagy, fehér zászlóról könnyen felismerhető.
Paph. sukhakulii (XVIII. tábla). Thaiföld ho-
mokos, agyagos talajú lombos erdeiben igen
gyakori faj, ezért is különös, hogy csak
1968-ban ismerték fel és írták le. A közép-
nagy rrövény karcsú levelei márványozottak,
a kb. 20 cm-es virágszáron kb. 8 cm-es virá-
gának zászlója csíkozott, a karcsú, szikesze-
rű, zöldes alapon nagy barna foltokkal díszí-
tett két oldalsó szirom szélesen nyúlik ki víz-
szintesen. A papucs barnászöld. Termőhelyi
adottságai szerint mérsékelten melegházi kö-
226
rülmények között, nem túl nedvesen tartva,
jó fényben díszlik, de virágzás előtt némi le-
hűlést igényel.
Paph. venustum (XIX. tábla). A Himalája
1000-1500 m magas hegyeiből, Indiából
származik ez a mutatós növény. A levelei fe-
lül is foltosan tarkák, alsó felükön pedig vö-
rösen, sűrűn foltosak. A felül zöldesszürkés,
márványos, alul piros levelek miatt a virágta-
lan növény is díszes. Télen, karácsonytájt vi-
rágzik, a kb. 15 cm-es száron, kb. 8 cm széles,
igen színdús virágot hoz. A zászló tojásdad,
fehéreszöld csíkokkal, az oldalszirmok víz-
szintesek, zöldespirosak, csúcsukon barnák,
és szélükön fekete bibircsókok láthatók.
A sárgászöld papucs zöldesen erezett. Gyö-
kerei hűvös tartásban érzékenyek. a túlzott
nedvességre viszont a virágindukáláshoz le-
hűlésre van szüksége; egyébként mérsékelt-
házi körülmények között tartsuk, nedvesen,
világos helyen.
Paph. villosum. Aránylag nagy termetű, In-
dia, Burma és Thaiföld magas hegyeiből
származó, hideg- és a mérsékeltházi viszo-
nyok közötti tartásmódot igénylő faj, a ter-
mészetben egyre ritkul. Érdemes tudni róla,
hogy eredeti helyén, a hegyi erdőkben nem
talajlakó, .hanem csak inkább ágvillákban,
epifitaként él, ahol gyökerei szabadon ma-
radnak, vagy csak nyirkos, mohás felületen
terjednek szét, és ahol a növény aránylag sok
légmozgásnak van kitéve. Hasonló viszo-
nyok között jó fényben, nyirkosan tartható
eredményesen. A zöld levelek kb. 30 cm
hosszúak, a virágszár is átlag 25 cm-es. A vi-
rág feltűnően nagy, átlag 15 cm-es, de nem
túl színpompás. Zászlója olajbarna, fehér
erekkel. Az oldalszirmok barnássárgák, kissé
lekonyulóak, a papucs barnássárga, világo-
sabb csíkokkal. Igen sok nagy virágú hibrid
egyik szülője.
Paph. amabile. Borneiói eredetű, mérsékeltházi faj.
A növényaPaph. hookeraehoz, hosszú szárú virága a
Paph. appletonianuméhoz hasonló.
Paph. ang-thong. Thaiföldi eredetű, melegházi körülmé-
nyeket igénylő faj. Igen hosszú száron nyíló kerek, hófe-
hér virága bíborpontozott.
Paph. argus. Fülöp-szigeteki, mérsékeltházi faj. Késő ta-
vasszal nyílik, hosszú szárú virágja 12 cm. Széles, fehér
zászlós, zöldes virágán az oldalszirmok lógók, bibircsó-
kosak, papucsajka széles, bíborbarna.
Paph. barbatum. Thaiföldön honos, kiveszőfélben levő
faj. Melegigényes, nyáron virágzó , a virág rövid szárú,
teljesen kerek. A növény jó növekedési hajlamú, laza hu-
muszban, világos helyen, melegházban tartható. Kerek
virágú hibridjei is melegháziak.
Paph. bellatulum. Thaiföldről származik, kerek virágfor-
májú, rózsásfehér, pettyes.
Paph. bullenianum. Borneói eredetű ritka faj. A virág és
a növényaPaph. appletonianumhoz hasonló.
Paph. charlesworthi~. Indiában és Burmában honos . Őszi
virága viaszos, tartós, 7 cm-es. Zászlója széles, rózsáspi-
ros.
Paph. ciliolare. Fülöp-szigeteki faj, tavaszi virágja kb. 9
cm-es, zászlója igen széles, fehér , zölden vonalazott.
Paph. concolor (XVIII. tábla). A Laosz-Thaiföld-
Vietnam háromszögben mészkősziklák repedéseiben nő.
Márványozott, levélfonákja bordó, rövid száron lila
pettyes , sárga virágot hoz . Melegházi.
Paph. curtisii. Szumátrai eredetű, már ritka és értékes
faj. Virága 12 cm-es, zászlója csak rövid, zöld, a szirmok
hátrahajlók, bíborral pontozottak.
Paph. dayanum. Borneón honos, nagy virágú, késő ta-
vasszal nyíló faj, ma már igen ritka. Hosszú száron hosz-
szú, zöld vonalas zászlójú virágot hoz .
Paph. druryi. Dél-indiai, burmai eredetű, ritka, értékes
faj. Szirmai narancssárgák, közepén barna vonallal.
Sziklákon él.
Paph. exul. Thaiföldi faj, mutatós, világossárga virágú.
Paph. godefroyae. Thaiföldön honos aPaph. bellatum-
hoz igen hasonló. Rövid szárú, virága kerek , szép színes
nagy pontokkal. Tengerparti sziklákon tavasszal virág-
zik.
Paph. gratrixianum. Borneóban honos ritka, mérsékelt-
házi faj. Zöldesfehér zászlóján vörösbarna vonalakkal.
Paph. haynaldianum. Fülöp-szigeteki faj. Luzon szigetén
tavasszal közel l m-es száron hozza sok, nagy, 18 cm
széles, viaszos, tartós virágát. Mérsékeltházi. Nevét ma-
gyar botanikusról, HAYNALD bíborosról kapta.
Paph. hennisianum. Fülöp-szigeteki eredetű, aPaph. cili-
oraéhoz hasonló faj, van vörös és fehér változata.
Paph. hookerae. Borneón élő , elég ritka faj, virága a
Paph. appletonianuméhoz hasonló.
Paph. javanicum. Jáván és Borneón honos, mérsékelthá-
zi félárnyékos tartást kíván. Virágja 20 cm-es, változé-
kony. A zászló fehér, zöld csíkos.
Paph. lawrenceanum. Borneón élő, melegházi, igen ritka
faj. Bíborvörös virágú, széles zászlójú.
227
Paph. lowii (XVIII. tábla). Epifita növény , mérsékeltházi
tartást kíván. Kb. 1500 m magasságban, folyóvölgyek-
ben, nem napos, de világos helyen, magas fákon, néha
talajon él. Késő tavasszal egy száron több, kb. 10-18
cm-es sárgásbarna virágot hoz. Van jávai és malájföldi
formája.
Paph. mastersianum. Jávától Malájföldig elterjedt, a
mérsékeltház határán tartható. Nagy előnye az igen
hosszú, erős virágszár. Tavasszal virágzik, tojásdad
zászlója fehér, kevés zölddel.
Paph. nigritum. Borneón, Malájföldön honos, ma már
igen ritka faj. APaph. barbatumhoz hasonló, de még
tarkább.
Paph. parishii. Indiai származású, 0,5 m-es száron 4-7
szép, zöldesfehéres virágot hoz. Epifita, mérsékeltházi
körülmények között szárazabban tartandó.
Paph. philippinense. A nemzetség egyik (a Paph. sanderi-
anum a másik) olyan faja, amelynek két oldalszirma
hosszú bajuszhoz hasonló, igen mélyen lelógó. Hosszú
szárú, 4-8 virággal. Melegigényes. Szakállas, de csavart
szirmú még a borneói, már igen ritka Paph. stonei is.
Paph. praestans. Új-guineai eredetű faj, egy száron 2-4,
12 cm-es virágot hoz. Értékes, de ma már igen ritka.
Paph. purpuratum. Hongkong-vidéki ritka faj, gyakorla-
tilag kiirtották, vörösbarna virágán fehéres zászlóval.
Paph. superbiens. Szumátrai eredetű, gesztenyevörös vi-
rágú, mérsékeltházi faj, aPaph. curtisiihez hasonló.
Paph. tonsum. Szumátrai melegigényes faj. Levélrajzolata
igen szép. Késő tavaszi , 12 cm-es virágja széles, sárgá-
szöld, fehéres zászlója piros csíkos. Van zöld csíkos is.
Paph. victoriae-mariae. Szumátrai származású, ma már
igen ritka faj. APaph. chamberlainianumhoz hasonló.
Paph. violascens. Új-Guineából származó, mérsékeltházi
faj. Fehér zászlója zöld és bíbor vonalas. A szirmok ibo-
lyásak, az ajak barnásbíbor.
Paph. volonteanum. Borneói faj, mahagónibarna virága
a szirmok csúcsán élénkvörös. Talán ez a legritkább faj.
Hibridek. A sok törzsfajt napjainkban csak
azért kell ismernünk, mert az oda-vissza ke-
resztezett, több generációs, sok ezer hibrid
között csak a szülőpárok szerint lehet eliga-
zodni, a keresztezésbe viszont csaknem
mindegyik fajt bevonták.
Az egyik régebbi, bevált, aPaph. insigne és a
Paph. villosum keresztezéséből a természet-
ben is előforduló hibrid aPaph. leeanum
(XIX. tábla), amely mérsékelten hidegházi
körülményeket kíván; s a szülők jó tulajdon-
ságain kívül nagy, széles, fehér, középen vö-
rös csíkos zászlójával, karácsonytáji virágjai
miatt közkedvelt. A másik aPaph. maudiae,
I
amely a századfordulón született meg két al-
bínó változat, aPaph. callosum var. sanderae
és aPaph. lawrenceanum var. hyeanum ke-
I I
reszteződéséből. Azóta rendkívül elterjedt és
manapság is közkedvelt, mert virágtalanul is
díszít. Szép formájú levelei zöld alapon fehé-
ren pontozottak és csíkozottak. A fehér ala-
pon finoman zöld csíkozású virág aránylag
hosszú száron fejlődik, különlegesen finom.
Egyenletes melegben elég gazdagon virágzik
az év bármely szakában. A többszörösen ke-
resztezett, 5-10 generációsak egyik igen
szép, már a század elején létrehozott hibridje
az igen nagy virágú, erős, vaskos száron 20
cm nagyságot is elérő 'Cygnet', amelynek
szépségét a széles fehér zászlón a barnásvö-
rös kerek foltok különlegesen kiemelik.
Manapság legelterjedtebbek a több mint tíz
generációs, nagy virágú angol és amerikai
hibridek. Lekerekített formájú virágaik a
15-20 cm-es nagyságot is elérik. Az angol
hibridek (XIX. tábla) azonban rövidebb szá-
rúak, de színesebbek, sárgásak, vagyaPaph.
delenatii, Paph. niveum vér szerint pirosas
vagy rózsaszínes fehér árnyalatúak. A hosz-
Phaius grandifolius
szabb szárú amerikai hibridek előállításakor
viszont az igen csillogóan fényes, gesztenye-
barna színekre törekedtek. Legnevezete- talában füves sztyeppén vagy mészsziklákon,
sebbek a 'Farnmoore', a 'Chardmoore', a humusztalajban élnek, ezért ültetőközegük is
'Hellas Westonbirt', az 'Inca', A pettyesek legalább egyharmad részben tartalmazzon
között a legkeresettebb a 'Winston Churchill' agyagos földet, a többi lazított páfránygyö-
és ennek számos ivadéka közt az 'Indombli- kér, ill. nedvességtartó moha legyen. Fejlődé­
table' és a 'Redoubtable', valamint a pirosak si idejük alatt nyáron félárnyas helyen tart-
közt a 'Paeony' és az 'Orchilla Chilton'. suk őket. Ilyenkor minél több melegre,
aránylag bőséges trágyázásra van szükségük
ahhoz, hogy ősszel és tavasszal kifejlődjön a
Phaius liliomszerű, laza, tartós virágfürt. Ez csak né-
hány fajon igazán mutatós. Intergenerikus
Délkelet-Ázsiában és az ahhoz közel eső ma- hibridjei szebbek, könnyen nevelhetők, de
dagaszkári és afrikai területeken előforduló, növénykedvelőknek nagy méretűek, és ezért
aránylag nagyobb méretű, talajlakó, fürtös termesztésük a kertészetekben sem bizonyult
virágzatú orchideák, a Calanthéhoz hason- elég gazdaságosnak. Emiatt csak néhány faj
lóak, amelyekkel egyébként közeli rokonság- szerezhető be, és érdemes említésre.
ban vannak. A kb. 40 faj eléggé hasonló, ál-

228
Phaius callosus. Az indonéz szigetvilágban
kb. 1000 m magasságban, hegyi erdők talajá-
ban honos. Szárgumói csak kb. 7 cm-esek,
karcsúak, tojásdadok, csúcsosak. 3-4 levele
kb. 60 cm magasra nő. A virágszár kissé ma-
gasabbra emelkedik, átlag nyolcvirágú, a vi-
rág sárgásbarna színű, 8-10 cm széles, az
ajak zacskószerű, bíborvörös torkában fehér.
Phaius grandifolius. A legismertebb, de a ré-
gebbi könyvekben Phaius tankervilliae néven
szereplő faj. Indiától délkeletre nagyobb te-
rületen, füves szavannákon honos, leginkább
Indonéziában. A növény alakban a többihez
hasonlít, de a virág nagyobb, a szirmok kar-
csúan csúcsosak, világos gesztenyebarnák, az
ajak pedig ibolyáspiros, torkában sötétebb.
Tavaszi virágai tartósak, ennyhén illatosak.
Phaius maculatus (régebbi nevén Phaius fla-
vus). A Phaius callosushoz hasonló, mutatós
virágú, Indonéziában honos, tavasszal virág-
zó faj, a fürtben kb. nyolc, egyenként csak 6
cm-es nagy sárga virágot hoz, barnássárga,
vörös rajzolatú ajakkal. Rendszeresen, gaz-
dagon virágzik.
Phalaenopsis e Menyasszonyi,
fürtös lepkeorchideák
Hosszú, karcsú, de erős virágszár oldalán az
arányosan elhelyezkedő fürtökben nagy, lep-
keszerű, kerek vagy csillag alakú, fehér, ró-
zsáslila vagy más színekben pompázó virága
az ünnepi és a menyasszonyi csokrok legim-
pozánsabb vágott virága. A Cymbidiumok-
hoz hasonlóan nagy mennyiségben és gazda-
ságosan termeszthető üzemi szinten is. A nö-
vénykedvelők körében is egyike a legelterjed-
tebb orchideáknak, mivel sokat virágzik és a
virág nemcsak formájában gyönyörködtető,
hanem tartós, levágva is hetekig, esetleg egy
hónapon túl is eltart.
A legutóbbi, 1968-as revízió szerint 9 szek-
cióban 43 Phalaenopsis faj ismeretes. Szár-
mazási helyük Délkelet-Ázsia, az Indiától
229
'.
I
Phalaenopsis mariae
Észak-Ausztráliáig terjedő terület, központ-
jában a Fülöp-szigetekkel, ami az egyenlítő
környékének legesősebb, legmelegebb vidé-
ke. Igen szép fajok fordulnak elő Burmában
és az indokínai félsziget több országában,
Dél-Kínában, Asszamban is.
A többi csoportnál részletesebb tárgyalásu-
kat elsősorban közkedveltségük indokolja.
A növény törzse - a Vanda rokonságéhoz
hasonlóan - egytengelyű (monopodiális),
szárgumó nélküli. Rövid, vastag törzsén
aránylag kevés, 4-10 nagy felületű, jellegze-
tesen széles, ovális, bőrszerű levéllel. Gyöke-
rei részben léggyökerek, részben hosszúra
nyúlók, szalagszerűen ellaposodva tapadnak
a felületre, részben elágazók, a talajba be-
nyúlók fehéresek, a felületen húzódók ezüs-
tösszürkék, csúcsuk zöld, és a gyökérvég is
asszimilál. Tibetben léteznek levél nélküli,
szaprofita Phalaenopsis fajok is, amelyek nek
csak a gyökere termeli fotoszintézissel a szer-
ves anyagokat.
A növényeknek nincs igazi pihenési idejük,
ezért valójában nincs jelentős tápanyagtarta-
lékuk sem. A növekedési ésa virágzási sza-
kasz azonban váltakozik. Jól tartott növé-
nyek egy évben háromszor is virágoznak. A vi-
rágfürt alatti 3-8. csomóponton, szártagon
alvórügyek vannak. Egyes fajok elágazó vi-
rágszárat hoznak. A legtöbb faj, különösen a
"sokvérű" hibridek azonban csak a virágszár
elvágása után hajtanak ki, és a legfelső alvó-
rügyből kb. 90 nap múlva fejlesztenek új vi-
rágszárat. Ezt a visszavágást két-háromszor
vagy még többször megismételve a jól fejlett
növényeken a szár második, harmadik hajtá-
sa is megközelíti az elsőt virágbőségben. Ily
módon az év folyamán egy átlag növényről
három virágszárat és legalább hathónapos
virágzási időt számíthatunk. Erős, jól tartott
növények pedig 8-9 hónapon át virágozhat-
nak, egyszerre két száron is.
A törzsfajok közül négy nagy virágú jelentős,
közülük az egyik fehér, három pedig rózsa-
színes vagy tarkázott; tőlük származnak a
nagy virágú hibridek. A többi, különböző
helyekről származó, sárga, pontozott, csíko-
zott virágú 39 faj elsősorban növénykedve-
lőknek való. Az utóbbi évtizedekben azon-
ban ezeket is bevonták a termesztésbe, és kü-
lönleges szépségű, csíkos, tarka, sárga és
z ~
~
•
•
qp ~
I 910
,
00
0
~ I
~ Is
~J
230
egyéb nagy virágú hibridet hoztak létre. Igen
jelentős eredményeket értek el a magashegy-
vidéki, ellenállóbb fajok keresztezésével.
Ezek a hibridek a szobai tartást viszonylag
jól tűrő és különösebb berendezés nélkül ne-
velhető szobanövények.
Az átlag növények sikeres neveléséhez és tar-
tásához bizonyos szempontokat irányadó-
nak kell tekintenünk. A fiatal, még nem vi-
rágzó növényeket az üzemek cserepekben
vagy kiültetve, melegen tartva és jól táplálva
nevelik, hogy már 4--5 éves korukra virág-
zóképesek legyenek. Szobaüvegházban vagy
lakásban viszont a fiatalabb vagy gyengébb
növények kevés páfránygyökérrel vagy anél-
kül, kéregre felkötve és permetezgetve bizto-
sabban, sikeresebben nevelhetők fel, egészen
a négyleveles állapot és a 6-8 cm-es , vagy
akár a virágzóképes levélnagyság eléréséig.
Ily módon sok léggyökér fejlődik, de elkerül-
hetjük a gyökérpusztulás veszélyeit.
A legtöbb Phalaenopsis és hibrid hőigénye ál-
talában legalább 20 "C, amely nyáron lehet
A három fontos nagy vi-
II rágú Phala enopsis faj föld-
Phalaenopsis
sanderiana I rajzi elkülönülése az indo-
néz szigeteken
I
Phalaenopsis
stuartiana ~
I
I
több, 22-24 "C felett is, télen lehet valami-
vel kevesebb, 16 "C is, de rövidebb időre
kibírják a 10-12 "Cvot, és kánikulában a 40
"Csot. A neveléshez lapos, erősen lyukacsos
ültetőedényt használjunk, mert a gyökerek
szeretnek felületesen terjedni. A gyökerek
egy része lehetőleg maradjon léggyökér.
Az ültetőanyag igen változatos lehet. A kö-
zeggel szemben a legfontosabb követelmény
a laza szerkezet és a jó vízáteresztő képesség.
A kertészetekben leggyakrabban vagy táp-
anyaggal dúsított tőzegbe kiültetve, vagy
egészen durva fenyőkéregben tartják és neve-
lik; adalékok: szálas tőzeg, szaruforgács és
dolomit mész. Alkalmas azonban akár tiszta
műanyag is, igen kevés tőzegmohával kever-
ve, felül mohával takarva, de bármilyen laza,
darabos ültetőanyag-keverékmegfelel. A fe-
lület takarására a friss erdei moha jobb a tő­
zegmohánál. Élő Polypodiumban is jól érzik
magukat. Idősebb növényeket nem kell, de
nem is célszerű gyakran átültetni, ha nem
esett össze, s még levegős, darabos az ültető­
anyaguk. Ilyenkor egy kevés közeget ültes-
sünk csak köré.
A Phalaenopsisok állandó nyirkosságot kí-
vánnak, tehát naponta öntözhetők, perme-
tezhetők, ugyanakkor azonban érzékenyek
az állandó túlzott nedvességre, különösen a
levélkoronában éjjel megálló vízre. Vigyáz-
zunk tehát arra, hogy délutánra leszáradja-
nak. Az álló víz veszélyét elkerülhetjük, ha a
felkötött növényeket, epifita helyzetüknek
megfelelően, nem felfelé, kehelyszerűen, ha-
nem oldalt lógatva helyezzük el. A rendsze-
res öntözés mellett természetesen állandó pá-
ra is kell, de korántsem olyan sok, mint azt
régebben gondolták. A relatív nedvesség op-
timuma inkább 70%, mint 90%, de a legtöbb
Phalaenopsis kedveli a 60%-os, és eltűri az
akár 50% páratartalmat is. Termőhelyükön
igen magasan, a fakoronákban élnek, ahol
nincs olyan nagy páratartalom, mint lent a
talajszinten, és több a légmozgás is. A Phala-
enopsist nem kell a levegőmozgástól félteni,
231
és ugyancsak nem szabad túl sötéten tartani.
Ha nem virágzik, annak egyik oka a fénysze-
génység lehet. Az álló nedvesség és a nagy
hőingadozások elkerülése mellett a virágin-
dukcióhoz tegyünk lehetővé számukra az év
folyamán 1-2 hónapos viszonylagos pihené-
si időt a nyári levélnövekedés után. A leg-
több faj virágzásához éjszakai lehűlés szüksé-
ges. Az állandó, egyenletes nagy melegben
tartott növények bőven hoznak levelet, fej-
lődnek, de nem hoznak virágot mindaddig,
amíg a nappali és éjszakai hőmérséklet közt
nincs legalább 8-10 °C különbség. Ez azt je-
lenti, hogya nappali 24-26 "Csos meleg
után a kissé szárazabban, de világosan tar-
tott növények éjszakára hűljenek le kb.
16-18 "C körüli hőmérsékletre.
Egészséges, jó gyökerű Phalaenopsisok gaz-
dag virágzásához bőséges és optimális táplá-
lásra van szükség. A tápanyag összetétele ter-
mészetesen nagymértékben függ az ültető­
anyagtól. A tőzegbe, műanyagba ültetett nö-
vények fejlődése a teljes műtrágyázáson ala-
pul, de kéregben élőket is gyakran és rend-
szeresen, tehát hetenként akár kétszer is meg
kell trágyáznunk. Ehhez komplett 0,1%-os
komplett nitrogéndús műtrágyát használ-
junk. Télen a két-három hetenkénti műtrá­
gyázás is elegendő.
A Phalaenopsisok ún. árnyékkedvelő növé-
nyek, nyáron nem bírják a tűző napot. Ter-
mőhelyükön magasan a fakoronákban élnek,
és az egyenlítő környékén napi 12 órán át
kapnak fényt, ezért nyáron a déli órákban jól
árnyékolt, de világos helyen tartsuk őket, és
télen adjunk nekik pótvilágítást. Edzett, nem
elkényeztetett növények ezt j ó virágzással há-
lálják meg.
Növénykedvelőknek szobaüvegházba a ki-
sebb méretű fajok és ezek hibridjei ajánlha-
tók. A nagy, hosszú fürtű Phalaenopsisokat
pedig úgy tarthatj uk szűkebb helyen, hogy
virágzás idején a szobaüvegházból kiemel-
jük, ablakba függesztjük, reggel és délben
megpermetezzük. Némelyik szárazabb leve-

2 3
Phalaenopsis virágtípusok : 1. Phalaenopsis lueddemanniana 2. Phalaenopsis sanderiana 3. Phalaenopsis parishii
gőt is tűrő hibrid szobaüvegház hiányában
kellő gondossággal aránylag jól tartható me-
leg szobában.
A növénykedvelők Phalaenopsisokra vonat-
kozó beszámolóiból érdemes kiemelni még a
következőket. Ha több hibrid fajtát tartunk,
egész évben számíthatunk virágzó példányra.
A tiszta fajok ugyanis inkább csak nyáron vi-
rágzanak. A kisebb termetű és fürtű hibridek
a leghálásabbak. A kedvező hőmérséklet nap-
pal 22-27 "C, éjjel 18-20 "C, Ilyenkor a
legjobb a növekedés és a virágzás. Szobai tar-
tás esetén - akár a szobaüvegházban, akár
az ablakpárkány alatt - ezt a hőmérsékleti
igényt ősszel és tavasszal célszerű pótfűtéssel
kielégíteni. Ebben az időszakban a néhány
fokkal alacsonyabb hőmérséklet azonban a
növényeknek még nem árt. A párásításhoz a
növények alá vízzel telt tálcát, kádat célszerű
elhelyezni, mivel ha nem is túl nagy, de leg-
alább 50-60% páratartalom kell fejlődésük­
höz és virágzásukhoz. Viszont ne permetez-
zünk túl sokat, mert ha a növényeken megáll
a víz, az gombás vagy baktériumos megbete-
gedéshez vezethet. Szárazabb szobában a
műanyag cserép jobb, mint a lyukacsos vagy
léckosár. Nyáron, a déli napsütés ellen min-
denképpen árnyékolni kell, de egyébként
232
I
kapjon sok fényt, télen közelről, akár 30
cm-ről pótvilágítást. A növekedési időben
7-14 naponként teljes értékű táp oldattal
kell táplálni. Ha az egyébként egészséges nö-
vény a bimbóját füstgáztól vagy a közeli
fénycsőtől ledobja, a virágszár a csúcson to-
vábbnő és oldalágon később pótolja akiesést.
Phal. amabilis (XX. tábla). Indonéziából
származik, a Fülöp-szigeteken, Jáván és Bor-
neón a nedves erdőkben, magas fák koroná-
jában él, eléggé a tengerközelben. A kb.
30-70 cm hosszú száron, 6-15 hófehér,
5-10 cm átmérőjű, lepkeszerű virág fejlő­
dik. A keskenyebb, csészeszerűen hajló, há-
romlebenyes ajakon sárgás rajzolat és piro-
sas csíkok vannak. E meglepően kecses virá-
got hazájában szent virágként tartják szá-
mon, s temetőkbe is telepítik őket. Számos
változata fordul elő, közülük több külön né-
ven is szerepel (Phal. aphrodite, Phal. rimes-
tadiana, Phal. gloriosa stb.). A faj és változa-
tai jelentették a nemesítés alapját. Tiszta for-
mában azonban kertészetekben már nem is
található. A jelenleg termesztett fehérek közt
a legismertebbek: a 'Doris', 'Doris Malibu',
a 'Grace Palm', 'Elinor Shaffer', "Sonja', Va-
lamennyit a Phal. amabilis említett változatai-
nak keresztezéseiből nemesítették. Fő virág-
zási ideje ugyan az ősz és a tél, de máskor is
virágoztatható.
Phal. lueddemanniana (XXI. tábla). Szintén
indonéziai faj, de a viszonylag kisebb, köze-
pes termetű, kisebb virágúak közé tartozik.
A levelei feltűnően világoszöldek, kb. 5-8
cm szélesek, csúcsuk lekerekített. Inkább
nyáron virágzik, egy-egy száron lazán elhe-
lyezkedve csak három-öt, egyenként mintegy
3-4 cm átmérőjű virágot hoz. A sárgás szir-
mok vörösesen pettyezettek, az ajak ibolyás-
piros. Külön érdekessége, hogyavirágszáron
az oldalhajtásokból - új virág helyett -
többnyire sarjnövény fejlődik, amely megy-
gyökerezve tovább nevelhető (15. kép).
Aránylag tűrőképes, edzettebb, a szobában is
könnyebben tartható faj, ezért keresztező
partnerként fontos szerepet kapott az újabb
tarka hibridek előállításában. Számos ~ a
virág rajzolatában és színében különböző -
változata van (Phal. I. var. delicata, var.
ochracea).
PhaI. sanderiana. A Fülöp-szigetek déli sar-
kán, kis területen, éppen az egyenlítő táján
honos, tavasszal, nyáron virágzó, lilás rózsa-
szín faj. Színben, alakban elég változatos.
Van teljesen fehér változata is, a hegyeken
növő változatai pedig sötétebb rózsaszínűek.
Az ajak csücskének vékony, ívelt nyúlványa
igen jellegzetes, jól megkülönbözteti a másik
két nagy virágú rózsaszín fajtól.
Phal. schilleriana. Szintén indonéziai faj, de
Jáva szigetének északi részén, Luzon környé-
kén, az egyenlítőtől mintegy 16 fokkal észa-
kabbra honos. Csak egyetlen, igen magas nö-
vésű, hársfaszerű trópusi fán tanyázik, a ten-
gerszint felett átlag 400-1000 m magas hegy-
oldalakon. Ezen a vidéken a téli hat hónap-
ban a hőmérséklet mérsékel t, és a monszun
száraz időszaka jellegzetes. Még a meleg áp-
rilisban sincs eső, de ez a fő virágzási idő­
szak. Az öt-hat hónapig tartó nyári időszak­
ban viszont több ezer milliméter eső mossa.
Különleges klímaviszonyai miatt ez a szép
rózsaszín faj szobatartásra sokkal kevésbé al-
233
kalmas, mint rokonai. Maga a növény igen
mutatós, a levél 20-30 cm hosszú, kb. 10 cm
széles, alul kifejezetten pirosas, felül fényesen
barnás, sötétzöld vagy ibolyás ; sűrűn márvá-
nyozott, szürkésezüst rajzolattal. Ezt a szép
levélmintázatot hibridjeibe átörökíti. Virág-
szára akár 1-1,5 m magas, elágazó, sok vi-
rágú, de egy-egy virág csak kb. Scm átmérő­
jű. Színe kissé lilás, gyengén rózsaszín. A két
oldalszirom feltűnően széles. Főleg tavasszal
virágzik, de megfelelő tartásrnóddal máskor
is virágoztatható. Számos tarka levélzetű, ró-
zsaszínes hibrid egyik legfontosabb szülője.
PhaI. stuartiana (XX. tábla). A Fülöp-szige-
tek déli részén, éppen az egyenlítő táján ho-
nos, de a Phal. sanderianától eltérő helyeken,
a tengerszint közelében, igen magas fákon él.
Meleg- és páraigényes. A növény és virága
- amely kb. 6 cm, s a Phal. schillerianáéuoz
igen hasonló - könnyen megkülönböztethe-
tő, nemcsak fehéres színe, hanem azáltal is,
hogy alsó harmada barnásvörös foltos, és az
ajakon vörösbarna pettyek láthatók. A két
másik nagy virágú, rózsaszín Phalaenopsiss-
szal együtt a modern hibridek szülőpárja.
A Phal. amabilisszel keresztezve a korszerű
fehér virágúaknak is az egyik szülője.
Az apróbb termetű, kisebb virágú számos faj
közül jó néhányat érdemes megemlíteni,
mert részben a virágok rajzolata, színe és
szépsége, részben a növények ellenállóképes-
sége miatt a növénykedvelők számára értéke-
sek. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben kö-
zülük többet bevontak a modern, sárga, csí-
kos és pettyezett különleges hibridek keresz-
tezéséhez is.
Phal. cornu-cervi. Burmai, de az összes indo-
néz szigeten előfordul. Zöld levelű, virágszá-
ra 25 cm-es, részben elágazó, lapított. A fo-
kozatosan nyíló virágok tartósak, sárgászöld
alapszínnel, vörösbarnásan pettyezettek, csí-
kosak. A háromnyúIványos ajak csúcsán
sárga vagy fehér. Fényigényes, hűvösebben
teleltethető,
Phal. violacea. Két változata Szumátrán és
Borneón honos. Levelei és virága színben
és alakban változatos. Tavasszal, nyáron egy
száron, kettő-hét tartós, 6-10 cm-es érdekes
virágot hoz, a zöldesfehér szirmok töve ibo-
lyásvörös, az aranysárga ajakon ibolyás bí-
borral.
PhaI. mannii. Elég északon, Asszamban ho-
nos. Közepes termetű, levele 20-25 cm is le-
het, de a virágszár sem hosszabb, ezen csak
három-öt, egyenként 4 cm átmérőjű virág
nyílik, amelyek sárgák, keresztbe futó barnás
csíkokkal, pettyekkel, a szirmok kihegyezet-
ten csúcsosak.

Néhány további faj a Phal. amboinensis, a Phal. fasciata,

a Phal. lowii, burmai, vörös ajkú; a Phal. equestris (XX.
tábla) rózsaszín, 3 cm-es virággal; a Phal. mariae, elég
széles területen honos, de ritka, kevés, sárgás virágú szé-
les barna keresztcsíkokkal, bíbor ajakkal; a Phal. pari-
shii, kicsi, fehér virágú, burmai; a Phal rosea, a Phal. su-
matrana, fehéresbarna csíkos - utóbbi a sárga színt
örökíti - 7 cm-es virágokkal. Valamennyi bájos, kisebb
méretű, törzsfaj. Még északabbra, Tibetben élnek levél-
telen, szárazságtűrő, .talajlakó Phalaenopsis fajok, ezek
botanikai érdekességek.

A Phalaenopsis-nemesítés az 1887-es kezdet

óta csak a nagy virágú, fehér vágóvirág javí-
tására irányult. Ezek közül a fehér Phal. san-
deriana, a Phal. stuartiana változat és a Phal.
amabilis 'Doris' keresztezéséből keletkezett
1950-ben a 'Grace Palm'. A fajta egy negyed-
századon át egyedülállóan uralkodó helyet
vívott ki magának igen nagy, kerek, fehér,
tömött virágfürtjeivel. A hibridek 50%-ának 45. kép. A Doritis pulcherrima bájos, amatőröknek való,
kis virágú, törpe orchidea. Phalaenopsisszal keresztezve
napjainkban is a 'Grace Palm' a kiindulási
piroslila színt ad (Fővárosi Állat- és Növénykert)
alapja. 'A másik nemesítési célkitűzés a lilás-
piros, finom rózsaszín vagy sötét, nagy virá-
gú fürtök létrehozása volt (XXI. tábla). Eh-
hez a Phal. schilleriana szolgált alapul, és így nagy, tömött fürtök mellett főleg a virágok
került termesztésbe pl. 'Lippstadt', a 'Zauber- tartósságára törekedtek. Amerikában pedig
rose' , a 'Lipperose', a 'Zada', a 'Doris' , a - főleg Kaliforniában - a csillag alak, a
, Wells', az 'E. Shdffer' s a piros csíkos 'Rosy sárga, a csíkos és pettyezett több generációs
Charm'. Célkitűzés volt a hófehér virág létre- hibridek kerültek előtérbe a Phal. mannii, a
hozása élénkpiros színű ajakkal ('Rubilips' Phal. cornu-cervi és a Phal. violacea alapfajok
stb.). Újabban már a kevesebb virágú, de felhasználásával.

234
A tiszta Phalaenopsis hibridek mellett a ke-
reskedelemben is jelentősekké váltak a Van-
da csoport többi nemzetségével elég könnyen
létrehozható intergenerikus hibridek. Így pl.
a Doritisszel keresztezve kisebb, de sok virá-
gú, elágazó, igen tartós és szép, bíborlila, vö-
röses virágfürtök keletkeztek, s Doritaenopsis
csoport néven ma már jól ismertek.
Phragmipedium e Szakállas papucsok
Ez a nemzetség a délkelet-ázsiai Paphiopedi-
lumok dél-amerikai társa. A mérsékel t égövi
Cypripediumokkal együtt rendszertanilag
összetartozik a három csoport. A Phragmipe-
dium papucsszerű ajkának nyílása begöndö-
rödő. A Közép-Amerikától Brazílián át BoIí-
viáig húzódó meleg, párás erdők aljnövény-
zetéhez tartoznak ezek a különleges növé-
nyek. Kertészeti elterjedésüket az korlátozza,
hogy ugyanazon a száron egymás után nyílik
a 4-8 vagy több virág, de ezek egyenként
csak kb. egy hétig tartanak, tehát vágóvirág-
nak nem alkalmasak. Ugyanakkor erősen
meleg- és páraigényesek, tehát még a növény-
kedvelők is csak a trópusi meleg erdőket
utánzó környezetben tarthatják őket. Kb. 20
faj, ill. még néhány változat ismeretes, több-
ségük talajlakó oly módon, hogya hegyoldal
leszivárgó vízzel folyton átnedvesedő szikla-
falán vagy kőgörgetegben élnek, de akad
köztük néhány bokron vagy alacsonyabb fa-
törzsön élő epifita is. A növények hasonIíta-

Phragmipedium caudatum
III .-..... _...
~~ _
III
I .- -~ ~ I
I ~ I

II II
I I

235
nak a Paphiopedilumokhoz, de többnyire
bokrosabbak és jól felismerhetők arról, hogy
a levelek vége elkeskenyedően hegyes. A vi-
rágok közül különösen azok kedveltek, ame-
lyeknek a két oldalszirma hosszan lenyúlik,
esetleg egészen földig nyúló, ezáltal igen kü-
lönleges benyomást kelt.
Valamennyi Phragmipedium ültetőközegének
lazának és állandóan nyirkosnak kell lennie.
A Phrag. caudatumé páfránygyökeres legyen,
a többiében lehet lombföldes rész is. Gombás
betegségekre és tőrothadásra érzékenyebbek,
mint a Paphiopedilumok, s több fényt is sze-
retnek.
Phrag. caudatum (XVII. tábla). Peru, Ecua-
dor és Kolumbia 1500 m-es hegyei között ho-
nos ez az epifita, A levelek kb. 40 cm
hosszúak, 3 cm szélesek, a virágszár 1 m ma-
gasságot is elér, viszont csak két-három virá-
got fejleszt. Az eléggé nagy, változékony vi-
rágok barnás zöldessárgán színezettek. A pa-
pucs széle fehér, piros pontokkal, de igazi
szépségét földig lógó, szakáll- vagy bajusz-
szerű szirmai adják, ezért hívják mandarin-
orehideának is. Rendesen tavasszal virágzik.
Sajnos a szaga nem éppen kellemes, vizeletre
emlékeztető. Ennek ellenére megérdemelné,
hogy gyűjteményekben elterjedtebb legyen.
Phrag. longifolium (16. kép). Aránylag nagy-
méretű, levelei 60 cm-re nőnek, a virágszár is
közel1m, és egymás után kb. nyolc, közel 20
cm-es virág nyílik, az oldalszirmok lelógók.
Costa Rica-i magashegyi faj, de mérsékelthá-
zi viszonyokat is eltűr, gyűjteményekben sem
ritka.
Phrag. philippinense. Igen szép színű, zászlója
fehér, vörös csíkkal, az ajak is fehér, a két
csavart, hosszú oldal szirom vörösbíbor szí-
nű.
Phrag. schlimii. Kolumbiai, magashegyi faj,
levelei csak kb. 20 cm-esek, a virágszár
30-50 cm, a 4-8 virág néhány hetes időkö­
zökkel nyílik. Ezek alakja nem különös, a
Paphiopediluméra emlékeztető. Fehér és ró-
zsapiros színben pompazo, pirosan ponto-
zott és csíkozott virágjai azonban, ha ki-
sebbek is, igen szépek. A kolumbiai Andok
köderdeiben és az e feletti zónában honos,
bokros helyeken. Szép színe és eléggé biztos
virágzása miatt aránylag elterjedtebb, mint a
többi faj, számos hibridje is van.
Pleione e Cattleya-virágú kerti törpék
Külsőleg a rokon Coelogynéhoz hasonló, ta-
lajlakó orchideacsoport, valamennyi a Hi-
malája környéki dél-kínai és tajvani közép-
magas hegyek talajlakója. ahol mészmentes
helyeken, füves sziklákon, mohás fatörzse-
ken telepednek meg, de nem igazi epifiták,
sőt télre elhullatják leveleiket, behúzódnak.
Csak a Coelogynééhez hasonló, tojásszerű
szárgumójuk telel át. Törpe növények, puha
levelekkel, az egyes palack alakú bulbák csak
kb. két évig élnek. Közkedveltségüket a for-
mában és színben a Cattleyákhoz hasonló,
I
I
I
I
II
I
I
I
Pleione hookeriana

236
viszonylag nagy, 6-10 cm-es viráguk és csip- PIn. maculata. A Himalája keleti lejtőin és
kézett ajkuk indokolja. Növénykedvelőkszá- Asszamban kb. 1500 m magasan honos,
mára igen jó fajok, még kezdőknek is, vi- szárgumója kétleveles. Ősszel virágzó. Virága
szonylag igénytelenek és téli tartásukkal nem túl nagy, csak 4 cm széles, fehér, ibolyás
sincs különösebb nehézség. A tavasszal vi- csíkokkal, a háromlebenyes ajak aranysárga
rágzók zöld levelűek, és zöld bulbájúak, míg és ibolyás, bíboros foltokkal tarkított. Muta-
az ősszel virágzók gömbölyű gumója barna tós.
foltos. Ültetőanyagként egységesen használ- PIn. praecox. Ugyancsak ősszel virágzó, ibo-
ható 1/3 erdei lombföld, 1/3 tőzeg és 1/3 stiro- lyáspiros virágú himalájai faj, két levele
mulI műanyag. Átültetésre a tavaszi kihajtás- 20-25 cm hosszú.
kor, február-március körül kerülhet sor, ez- További gyakoribb fajok: Pin. delavayi, Pin.
után mérsékelten meleg, világos helyen hagy- hookeriana és Pin. reichenbachiana.
juk fejlődni, ill. a tavasziakat virágozni. Má-
jus 10-15. után lehetőleg vigyük a szabadba
félárnyas, csigáktól nem veszélyeztetett hely- Pleurothallis e Párnás mini és midi szépecskék
re, és a fejlődési időben hetenként tápolda-
tozzuk őket. Ősszel a behúzódás, a lombhul- A trópusi és a szubtrópusi Amerika erdeiben
latás után fűtetlen, hűvős szobaablakban, mindenütt előfordulnak ezek a közepes vagy
polcon vagy akár pincében is átteleltethetjük törpe, nagy párnákat alkotó orchideák.
saját száraz talajukban, kora tavasszal az ab- Több mint 500 fajuk ismeretes. Valójában
lakpárkányon kezdhetjük a hajtatást, már csak amatőröknek valók, mert igen érdekes
február végén új közegbe ültetve. A kb. 20 faj virágaik néha oly kicsinyek, hogy nagyító
erről a szubalpin dél-kínai vidékről, határte- kell ahhoz, hogy különlegességüket megcso-
rületekről származik. A gumók a kereskede-
lemben többnyire beszerezhetők. Az ellenál-
lóbbak a szabadban állandó helyre kiültetve
is átteleltethetők , lombbal bőven takarva.
PIn. forrnosana (VII. tábla). Tajvani, tavasz-
szal, nyáron virágzó, virága a levelekkel
együtt jelenik meg, kb. 10 cm átmérőjű, de
rövid szárú, halvány, foltozott, rózsaszín, kb.
két hétig tart. Átteleltetés után, kora tavasz-
szal az ablakpárkányon cserépben is virágoz-
tatható. Amíg ki nem hajt, ne öntözzük.
PIn. humilis. Himalájai, kb. 2000 m magas-
ságban élő faj, a szárgumó kb. Scm magas,
levele kb. 10 cm hosszú, aránylag nagy virága
fehéressárga és piros foltokkal tarkított. Ké-
ső ősszel, novemberben virágzik.
PIn. limprichtii. Tibeti kerti orehideának is
hívják, mert alkalmas helyen lombbal, fale-
véllel takarva a szabadban is megmarad.
A fagyveszély miatt azonban jobb cserépben II r- I
WII
kisüllyeszteni, és hűvös ablakban átteleltetni.
Élénk ibolyaszínű virága kora nyáron nyílik. Pleurothallis ospinae

237
dáljuk. Mivel epifiták, felkötve nevelhetők,
és mert Argentínától az amazonasi erdőkön
át Mexikóig elterjedtek, származási helyük-
nek megfelelően melegen, mérsékelt- vagy hi-
degházban érzik jól magukat. Mindig fél-
árnyékosan, igazi pihenési idő nélkül, mérsé-
kelten nyirkosan és lehetőleg bolygatás, tő­
osztás nélkül neveljük, hogy a párnaképző­
dés zavartalan legyen.
Szobában üvegbura alatti nevelésre alkalma-
sak. A növényekre jellemző, hogy nincs sem
igazi törzsük, sem szárgumójuk, hanem kis,
drótszerű száron helyezkedik el egy-egy leve-
lük, s ennek hónaljából tör elő a kis virág-
fürt, amely lehet egy- vagy sok virágú, igen
változatos színű és alakú. A fajokat szinte le-
hetetlen volna felsorolni ezek - a nemzet-
séggel rokon, de más nemzetségbe tartozó
törpékkel együtt - meghaladják az ezret is.
Pleu. grandis. Costa Rica-i , egész különleges faj . Arány-
lag nagy növény, 50 cm magasra is nő. A szár nélküli le-
velek bőrszerűek, tompán tojásdadok. A virágfürt fel-
álló , 45 cm-es, sok virágú, de a virágok csak 5 cm na -
gyok, barnás színűek.
Pleu. pectinata. Brazíliai faj, nyár elején virágzik. A leve-
lek igen hosszú száron lelógnak, és ott zacskószerűen ki-
szélesednek, kb. 8 cm-esek. Ennek mélyén rövid száron,
váltakozó oldal állásban" nyílik összetett virágfürtje, l
cm-nél kisebb, zöldesfehér, pirosas ajkú virágokkal.
Pleu. pulchella. A levélszár kb. 10 cm, a levél ugyanilyen
hosszú, közepéből kora tavasszal sok virágú, bokros vi-
rágfürt nyílik ki, kb. 0,5 cm-es , világossárga virággal.
Hasonló, de ősszel virágzó a Pleu. elegans.
Sophronitis - Piros törpe epifiták
A csoport hét faja Brazília aránylag szűk kör-
zeteiben, 1000-2000 m magasságban, fákra
telepedve található. Törpék, mégis igen je-
lentősek az orchideakedvelők és -termesztők
körében, mivel kövérkés, 1-3 cm-es szárgu-
móik és néhány centiméteres levelük sűrű ri-
zómában kis helyet foglal el a gyűjtemények­
ben. A végálló fürtön nyíló egy-hat virág for-
más, az egyforma szirmok körben helyezked-
238
Sophronitis coccinea
nek el, és élénk színük a pirosibolyás, a ró-
zsaszín és a vérpiros között változó, a virág a
növényhez viszonyítva nagy. Az európai
nyár idején hazájukban száraz, hűvös idő
van, és a hegyekben az éjszakai hőmérséklet
közel a fagypontig csökken a mohos, nyir-
kos, árnyas erdőkben. Ezért mérsékelt- vagy
hidegházi körülmények között egyaránt el-
töltik a telet, felkötve, pihenve; és a mi nyári
kIírnánk is megfelel fejlődésükhöz. Jelentősé­
güket kiemeli szoros rokonságuk a Laeliák-
kal, amely csoporton belül keresztezve nem
törpe alkatukat, hanem ragyogó piros színü-
ket örökítették át a hibridekbe. Így keletke-
zett sok Sophrolaelia, Sophrocattleya, Soph-
rolaeliocattleya, és ezek továbbkeresztezésé-
ből származnak a legértékesebbnek tartott,
nagy virágú, piros, többszörös Cattleya hib-
ridek.
A bájos növénykék közül csak három faj
gyakoribb és jelentősebb, ezek találhatók
meg a gyűjteményekben.
Soph. cernua. A szárgumó és a virág együtt is
csak 3-4 cm, a kettő-négy virágú, rövid szá-
rú fürtön 1-3 cm átmérőjű, cinóberpiros vi-
rág van, az ajak torka narancssárga. Ősszel
virágzó, könnyen nevelhető, nyáron a kert-
ben faágra is kiakasztható, sok fényt szeret.
Soph. coccinea (III. tábla). Ez a faj nagyobb,
árnyékigényesebb. Aszárgumók 2-3 cm-
esek, a levelek 5-7 cm hosszúak, a virágok
is nagyok. Egy száron általában csak egy vi-
rág van, átmérője meghaladhatja az 5 cm-t is, I
élénkpiros. Keskenyebb, karcsú ajka vörö-
sessárga, de bíboros rajzolatú. Késő ősszel, I I
télen, karácsonytájt virágzik, és remek színén
kívül ezt az évi szakaszosságot is örökíti,
ezért a keresztezésekben ez a faj bizonyult a
legeredményesebb partnernek. Több változa-
I I
ta van, a nagyobb, színesebb virágú Soph.
grandiflora szinonima név.
Soph. violacea. Az előzőhöz csaknem min-
denben hasonlító, ugyancsak karácsonytájt
virágzik, de ez gyakrabban kétvirágú, színe
világosabb alapon ibolyás rózsaszín, az ajak
is hasonló színű, de hosszúkás, a virág átlag
4-5 cm átmérőjű.

Stanhopea e Ökörfejvirágok

Közép-Amerikában és a dél-amerikai he-

gyekben honos nemzetség. Bár nagy termetű
és igen rövid ideig tart a virága, mégis több
szempontból érdemel figyelmet. A legtöbb
faj ugyanis annyira alkalmazkodó és tűrőké­
pes, hogy megfelelnek számára a mi klímavi-
szonyaink, s még kezdő gyűjtők is sikeresen
termeszthetik. Kora tavasszal vagy nyáron a
lefelé csüngő virágfürtből kinyíló, fantaszti-
kus alakú, viaszos, csúcsos szirmú, tarkázott
színű viráguk illattal tölti be a lakást és a
környékét. A nem kényes fajok nyáron akár
félárnyas erkélyen, akár fák árnyékában is
tarthatók felakasztva. Átteleltetésre a hideg-
házitól a melegháziig változó körülményeket
viselnek el, bár átlagigényük mérsékeltházi.
A virágzás ugyan rövid ideig tart, de a rövid
szárgumón fejlődő nyeles, erezett lemezű,
széles, bőrnemű, formás és tartós leveleik
szintén díszítenek. Több mint 50 fajuk isme-
retes, virágaik állatfejekre, ökörfejre emlé-
keztetnek. A virágok csak lefelé törnek ki,
ezért léckosarakban vagy alul és oldalt is tá-
gan lyukasztott cserépben, vagy műanyag
edényekben tartsuk őket felakasztva, mert
különben a lefelé törő virágbimbó, nem talál-
I ·
I
;'.
~
I
I
Stanhopea insignis
va kibúvási helyet, elpusztul. Nevelésük, tar-
tásuk elég egységes. A szobában keleti vagy
nyugati ablakban, párásan, 10-20 "Csos
környezetben teleltessük őket, enyhén nedve-
sítve, hogy ne száradjanak ki. Vigyázzunk,
hogy a korán virágzó fajokat ne öntözzük
erősen, különben a növény intenzív fejlődés­
nek indul, és elmaradhat a virágzása. Nyáron
adjunk bőven vizet, és ne sajnáljuk egy-két
hetenként a trágyát vagy műtrágyát, hogy
őszre nagy, ellenálló szárgumók fejlődjenek
ki. Csak akkor ültessük át, ha az nagyon
szükséges, mert a bőséges, összegabalyodott
gyökerek bolygatásától a növény szenved,
visszaesik. Inkább nagyobb edénybe csak
mellé ültessünk pótközeget. Előnyös az élő
páfrány, amely levelének lankadásával jelzi
az öntözés szükségességét. Átültetéskor levá-
lasztható néhány kiálló, jól fejlett szárgumó,

239
amely akár már az első évben is hozhat virá-
got. A virág szerkezetében a vele közel rokon
Gongorákhoz hasonló. A szirmok többé-ke-
vésbé visszahajlók, szélesek. Az ajak húsos.
A sok faj közül csak kettő terjedt el igazán, a
Stan. oeulata és aStan. tigrina. Ezek a legel-
lenállóbbak, és könnyebben beszerezhetők.
A többi 25 között is van rendkívül különös,
de ezek vagy ritkák, vagy kényesek. Nem vi-
rágzó állapotban egymástól alig elkülöníthe-
tők, mert a hasonló ráncos, tojás alakú szár-
gumókból erős száron hasonló nagy tojás-
dad, bőrszerű, ráncos levél áll fel.
Stan. devoniensis (syn.: Stan. hernandezii).
Mexikói faj. Nyár közepén virágzik, egy szá-
ron két-három kb. 10 cm széles, sárga alapon
piros foltos, igen illatos virág nyílik.
Stan. eburnea. Guineai, ugyancsak két-há-
rom virágú, 15 cm-es virágának színe porce-
lánfehér, csak az ajkakon vannak piros fol-
tok, és a szirmok szélén ibolyás pettyek.
Nyár végén virágzik.
Stan. grandiflora. Peruban és Ecuadorban
honos, kb. 2000 m magasságban. A virág a
Stan. devoniensiséhez hasonló, de egy száron
négy-öt sárgás, bíborfoltos, narancsos, késő
ősszel nyíló virága van.
Stan. indora. Mexikói, sokkal kisebb a nö-
vény, virágja porcelánfehér és nem illatos.
Stan. insignis. Ez a magashegyi, perui faj ősz­
szel virágzik, aránylag hosszú, 20 cm-t meg-
haladó száron, kb. 12 cm átmérőjű virágot
hoz. A ferdén visszacsapott szirmok sárgás-
fehérek, kerek, ibolyaszínű foltokkal. Az
ibolyafoltos fehér ajakból feltűnő szerv áll ki.
Hasonló faj aStan. infra c ta.
Stan. oculata (XII. és XIII. tábla). Mexikói,
nagyon igénytelen faj, gyűjteményekben gya-
kori. Hosszú, 30 cm-es szárán aránylag sok,
öt-tíz vaníliaillatú virágot hoz. Az erősen
visszacsapott, sárgásfehér szirmokon kis,
ibolyás, néha karikás foltok láthatók.
Stan. quadricornis. Kolumbiai faj. A kb. 25
cm-es száron három, kb . 15 cm-es, erősen il-
latos, sárga virága ritkásan bíborfoltos.
240
Stan. tigrina. Mexikó atlanti-óceáni oldalán
él, 2000 m magasan, ágvillákban. A szárgu-
mó 6 cm, a levélszár 16 ern, a levél kb. 35 x 20
cm. Valamennyi közt a legnagyobb virágú,
megközelíti a 20 cm virágátmérőt. (Ez is elő­
fordul Stan. hernandezii szinonima néven.)
Egy virág átlag csak három-négy napig nyí-
lik, májusban vagy nyár közepén, de egy rö-
vid száron kettő-öt, fokozatosan felfúvódó
bimbó fejlődik, s kb. két hétig gyönyörköd-
tet. A virágok megdöbbentően valószínűtle­
nek. Porcelános, viaszos fényűek, vastag, hú-
sos hátrahajló szirmúak, világossárga alapon
barnásvörös foltokkal, rajzokkal, csíkokkal.
A húsos, sárgásfehér ajak igen bonyolult
szerkezetű, finoman, lilásan pettyezett. Illata
rendkívül erős, messzire terjedő, csokoládés
vaníliaszerű, szobában fejfájást okozhat.
Stan. wardii. Venezuelában és Guatemalában
honos, nyár közepén virágzik. Hosszú, 40
cm-es száron öt-tíz, aStan. grandifloráéhoz
hasonló, nagyon erősen illatos virágot hoz.
Trichopilia
Ez a Közép- és Dél-Amerikában honos, az
Oncidium csoporthoz tartozó nemzetség kb.
30 fán lakó fajt ölel fel. Előnyük, hogy csak
kisebb vagy közepes méretű növények, de
nagy, illatos, lelógó, különleges, kissé Catt-
leya-szerű virágaik igen érdekesek a zacskó-
szerű ajkukkal és néha csavarodott szirmaik-
kal. Bár az Andok hegyein élnek, általában
mérsékeltházi viszonyok között, félárnyasan,
nem túl nyirkosan jól érzik magukat. A pihe-
nési idő alatt sem száradhatnak ki teljesen.
Jó vízáteresztő talajban, világos helyen, cse-
répbe ültetve esetleg még szobában is nevel-
hetők, de párás körülmények között kéregre
felkötve biztosabban megtarthatók. Vágóvi-
rágnak nem alkalmasak, de a növényen hete-
kig tart a feltűnően nagy virág, és gyakran a
kezdő gyűjtőknél, növénykedvelőknél is jól
díszlenek.
 Trpla. tortilis. Ez a Guatemalában és Mexi-

I I
kóban honos faj termetben a többihez hason-
ló, de különleges virága miatt növénykedve-
lők körében a leginkább elterjedt. Az oldalt
kihajló száron télen általában csak egy vagy

I I
két virág nyílik. A halvány rózsaszín, kes-
keny szirmok végig dugóhúzószerűen csava-
rodottak. A hosszan kinyúló, torkos ajak
széle hullámos, fehér, a torok mélyén barna

I
I
I
I~'
I
I
I
II
foltos.
Érdekes fajok még a Trpla. laxa, a Trpla. ma-
eulata, a Trpla. subulata.

Vanda e Vadgesztenye-virágftirt
I ~AI
Ez a nemzetség a Himalája nyugati nyúlvá-
Trichopilia tortilis nyaitól Délkelet-Ázsia monszunvidékein,
Dél-Kínától egészen Új-Guineáig megtalál-
ható. Kb. 70 faj ismeretes, ezek ún. monopo-
Trpla. coccinea (syn.: Trpla. marginata) (18. diális növekedésű, tehát egy tengellyel felfelé
kép). Guatemalai faj, hosszúkás, nyomott növekvő növények, kétoldalt Iegyezőszerűen,
szárgumóján egyetlen, kb. 15 cm-es levél fej- sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, hosszú,
lődik. Tavasszal virágzik. Bókoló száron két- bőrszerű, vályúszerűen összehajló levelekkel.
három, 8-10 cm-es fehéres rózsaszín virágot A felső rész érett leveleinek hónaljából előre-
hoz. Az ajak zacskószerű, torkában sötétpi-
ros.
Trpla. fragrans. Kolumbiai eredetű faj, a nö-
vény az előzőhöz hasonló, a virágzat azon-
ban csüngő, kb. 30 cm-es száron négy-öt vi-
rággal, amelyek 10 cm átmérőt is meghalad-
nak. A zöldesfehér szirmok széle hullámos.
Az ajak zacskószerű, hófehér, torkában
aranysárga folttal. Karácsonytájt virágzik.
Hasonló a dél-mexikói Trpla. galeottiana, de
ez csak egy-két virágot hoz, és nyáron virág-
zik.
Trpla. suavis. Közép-Amerikában 2000 ITI-eS
hegyekben él, ezért hűvös helyen szobatar-
tásra is alkalmas. A növény elég kicsi, kb. 5
cm szárgumón 15-20 cm-es karcsú, tojás-
dad, de csúcsos levéllel. Tavasszal virágzik és
igen mutatós. Három-négy virágú, csüngő
fürtje illatos, a virágok 10 cm átmérőjiíek ,' fe-
hérek, rózsaszínen pettyezettek. Vanda teres

241
törő virágszár fel- vagy oldalt álló fürtje min-
den fajon karcsú, piramis alakban elhelyez-
kedő kisebb vagy nagyobb virágokkal, ame-
lyek ajkán egy sarkantyú vagy zsákszerű ki-
öblösödés látható.
Általában epifiták, sok léggyökérrel. Ezek
vastagok, elágazódóak. Termesztésük, tartá-
suk a divat szerint erősen változó volt.
A nagy fürtű, nagy , virágú fajok vágóvirág-
nak alkalmasak, mutatósak, az újabb válto-
zatok és hibridek valóban pompásak. Azon-
ban nagyo~ fényigényesek, ezért üzemi ter-
mesztésben igen nehéz valamennyi igényüket
kielégíteni. Jelenleg kereskedelmi célra a tró-
pusokon, Dél-kelet-Ázsiában és a csendes-
óceáni szigeteken termelik a legnagyobb
mennyiséget főleg Hawaiiban, ahol a turisták
búcsúztató virágkoszorúját Vanda virágok-
ból kötik. A könnyebben tartható Vanda coe-
rulea az egyetlen szép kék színű orchidea.
A Vanda sanderiana viszont nagyobb, rajzo-
latos és pompás színe és formája miatt a leg-
fontosabb hibridizációs partner, viszont az
egyik leginkább fény-, hő- és páraigényes faj.
Gyűjteményekbe és amatőröknek sokkal al-
kalmasabbak az Ázsia északi hegyvidékéről
származó kisebb fajok, amelyek mérsékel t-
házi körülmények között, csak félig pihenő
állapotban, nyirkosan ' teleltethetők, és ná-
lunk nyáron a szabadban is jól érzik magu-
kat. Ebbe a csoportba tartozik a nagyobb
termetű, közismert Vanda coerulea és a Van-
da tricolor, valamint számos, a Himalája kör-
nyéki hegyekből származó féltörpe, gyűjte­
ménybe alkalmas faj. Ezektől eltérő igényű
az igen szép virágú Vanda teres, amelynek
számos rokonával együtt pozsgás jellegű,
hosszú pálcikaszerű levelei vannak, de ezek
meleg-, nedvesség- és főleg nagy fényigényük
miatt nálunk csak nehezen virágoztathatók.
Pedig érdekes alakú, ibolyás rózsaszín virá-
gai tavasszal jó vágóvirágot szolgáltatnának.
Termesztése csak a trópusokon fizetődik ki.
A következőkben csak a legérdekesebb Van-
da fajok kerülnek ismertetésre.
242
v. amesiana. Laoszban, Thaiföldön és Kam-
bodzsában 1000 m fölött, többnyire napos
sziklákon él, ahol a hőmérséklet a téli száraz
időszakban közel a fagypontig süllyedhet, te-
hát nem melegigényes. A növény szára
aránylag rövid, 2 cm vastag. Sok vastag lég-
gyökeret hoz, a levelek sűrűn állnak, húso-
sak, kb. 20 cm hosszúak, közepükön mély
árok húzódik. A virágfürt 30-SO cm, ritkán
elágazódó száron kb. tucatnyi virágot bont,
amelyek egyenként 3-S cm-esek. Színük fe-
hér, pirossal finoman pontozottak, az ajak
bíborpiros, világosabb széllel. Igen kellemes
illata van. Tavasszal virágzik, ez időben is
félig szárazon: könnyű pihenési állapotban
kell tartani, mert így tart el a virág több mint
egy hónapig.
V. coerulea (XVI. tábla). A kék Vanda. Ter-
mesztése a legelterjedtebb. Hazája a Himalá-
ja környéke, ahol többnyire ligetes tölgyesek-
ben, fákon telepszik meg. A felfelé növekvő
szár igen sűrűn levelezett. A levelek kb. ' 20
cm hosszúak, 2,S cm szélesek. A felálló, kb.
40 cm-es száron 6-16 virág nyílik. Ezek ki-
nyíláskor S cm átmérőjűek, de később akár
10 cm szélesre növekedhetnek, miközben szí-
nük a világoskékből a sötétkékbe hajlik át.
A kék szirmokon jellegzetes, finom, sötétebb
hálózat látható. OA kicsi ajak sötétlila, oldalt
kissé fehéres. Igen sok változatban fordul
elő. Ezek közül szelektáltak kisebb és na-
gyobb, mélylila, világoskék, sőt fehér színva-
riánsokat, és gazdagon virágzókat. Mérsé-
keltházi, ősszel virágzó. Eredeti helyén álta-
lában 600-1000 m-es magasságban él, itt
kb. 1 m magasra nő, vastag ágak közt tapad
meg, s zömében léggyökerekkel táplálkozik.
Ennek megfelelő ültet6smódot kíván. Leg-
jobb léckosárba vagy erősen lyukacsos, terje-
delmes műanyag edénybe középre helyezni,
alul jó vízelvezetéssel. A durva, darabos, le-
vegős ültetőközeget főleg kéregből és páf-
ránygyökérből állítsuk össze. A talajba benö-
vő léggyökerek egy része szívesen táplálkozik
a talajfelszínre helyezett mohapárnákból
vagy lombcsomókból. A gyökerek életben
maradásához igen fontos a darabos, levegős,
vízáteresztő szerkezet, ezért célszerű mű­
anyaggal együtt kavicsot, cseréptörmeléket,
faszéndarabokat stb. is az ültetőközegbe ke-
verni. Kerüljük a gyökérlabda bolygatását,
ezért átültetés helyett inkább emeljük át na-
gyobb edénybe, amelyben kissé mélyebbre
helyezve új közeggel körülültetjük, a léggyö-
kerek közt feltöltjük, de úgy, hogy ne kény-
szerítsük az összes léggyökeret a közegbe. Ha
méternél magasabbra nőtt, megfiatalítható.
Világos, napos helyen télen jól érzi magát
mérsékeltházban. Nem kíván sok meleget,
csak fényt. Nyárra is itt maradhat, de jobban
fejlődik a szabadban, a fák laza árnyékában,
ahol bőven éri levegő és közvetlen napfény is.
Megfelelő ápolás mellett megbízhatóan vi-
rágzik ősszel is, tavasszal is. Virágzási haj-
lamban elég nagy a különbség az egyes válto-
zatok között. Vannak lusta virágzásúak és
olyanok, amelyek minden levélhónaljból vi-
rágszárat hoznak. Hibridjeivel, illetve a sze-
lektált, értékesebb változatokkal gyakrabban
találkozunk. A sok ezer közül különösen a
schönbrunni kertészet' Blaue Donau' változa-
ta vált népszerűvé, de az újabb délkelet-
ázsiai, kiválóan virágzó, szép változatok még
értékesebbek. A virág tövön 5-6 hétig, vágva
2-3 hétig tart.
V. coerulescens (XVI. tábla). Burmai féltörpe
faj, kb. 40-50 cm magasra szokott nőni, de
már a 10 cm-es példányok is gazdagon virá-
goznak. Kora tavasszal, március-május kö-
zött hozza virágait, egy tövön többnyire a
fejlődési állapotnak megfelelően több, akár
három-négy virágszárral. A mindössze 3
cm-es, orgonalila, sötétibolyával díszített aj-
kú virágok igen mutatósak. Hálás, tűrőképes
faj, növénykedvelőknek kifejezetten ajánlha-
tó, könnyen tartható, nyáron a szabadban is
jól érzi magát. A virágzás idején azonban
ügyeljünk a kellő páratartalomra, nehogy az
ablakpárkányon vagy a szobában tartott nö-
vények bimbói beszáradjanak, és a virágzási
243
idő lecsökkenjen. A téli viszonylagos pihenő
alatt a mérsékeltházi és melegházi körülmé-
nyeket egyaránt tűri, ha az kellően nyirkos,
és elég a fény.
V. denisoniana. Burmai faj, kb. 700 m maga-
san, fákon él. Az elég hosszú levelek közül
tavasszal előbújó laza, ötvirágú fürt csak kb.
15 cm hosszú és bókoló. A kb. 5 cm-es virá-
gok fehérek, az ajakon narancssárga folt van.
Hozzá igen hasonló a V. insignis, de ennek
virágja sárgásbarna és ajka rózsapiros.
V. kimballiana. Burmai faj , nem melegigényes. A V.
amesianáuoz nagyon hasonló, de ősszel virágzó. 40 cm-es
száron sok, 4 cm átmérőjű fehér virágot hoz. A sárga
ajak rozsdásan pettyezett, közepén bíborszínű.
V. pumilIa. Himalájai eredetű, kb. 1000 m magasságban
élő faj. Nyáron virágzik, féltörpe. Virágszára 15 cm, raj-
ta csak kettő-négy, egyenként 6 cm széles, zöldesfehér,
barnán pontozott virág nyílik. Ajka piros, csíkos. Ha-
sonló a V. cristata, amely ugyancsak himalájai, de újév-
tájt virágzik, sárgás, és a V. a/pina, amely ugyanott ma-
gasabb régiókban honos, nyár elején virágzik, rövid für-
tű, virága sárga.
V. sanderiana. Indonéziai eredetű, ősszel vi-
rágzó, közepes termetű faj, pompás virág-
fürtje miatt igen jelentős. (Virágszerkezete
miatt külön nemzetségbe sorolták Euanthe
néven.) A növény sűrűn leveles, a levelek 35
cm hosszúságot is elérnek, a kb. 30-40
cm-es, felálló virágszáron tucatnyi, igen
nagy, 10-12 cm átmérőt is elérő, lapos virág
nyílik. A szirmok szélesek, tojásdadok, tar-
kák, a három felső ibolyás, a két oldalsó szé-
les sárga alapon vörösbarnán vonalazott és
erezett; az igen kicsiny, zöldes ajak pedig pi-
ros csíkos, elöl barnásvörös. Eléggé fény-,
pára- és melegigényes, és ha nincs kifogásta-
lan állapotban, elmarad a virágzása. Sok hib-
ridje van Vandanthe néven.
V. teres. Burmából származik, de a környékbeli hegyek-
ben, Thaiföldön, Laoszban is elterjedt, ahol meleg völ-
gyekben szabadon is előfordul és termesztik is. Jellegze-
tessége, hogy több mint 2 m magasra növő, csavarodó
szárán, egymástól távolabb kb. 15 cm-es, sötétzöld, ce-
ruzaszerű, de árkolt levelek húzódnak. A kb. 30 cm-es
karcsú virágszáron négy-öt, egyenként 10 cm átmérőjű,
fehér, de vörössel erezett virág nyílik, amelyek széles aj-
ka rózsapiros, torkában sárgásvörös. Nálunk elég nehe-
zen lehet virágoztatni. Több hasonló (pl. a szumátrai
V. hookeriana) és törpébb levelű, kisebb virágú rokon
faja ismert.

v. tricolor. Jáva szigetéről,

kb. 500-600 m
magas, laza erdőkből származik, de Laosz-
ban is honos. Botanikus kertekben igen gya-
kori, mert melegházakbanjól díszlik, de csak
nagyra nőtt, idős korban virágzik (amikor a
növény már fél méternél is nagyobb és a leve-
lek is 30-4·0 cm hosszúak). Ezért magán-
gyűjteménybe kevésbé ajánlható. A felálló
vagy kissé bókoló száron kb. hat-tíz, egyen-
ként 6 cm átmérőjű, érdekes virágok nyílnak,
alapszínük sárgásfehér, sűrűn, barnán folto-
zott, az ajak rózsaszínes, sötétbíbor csíkok-
kal. Még hosszabb fürtű és több virágú vál-
tozata, a V. tricolor var. suavis, virágszíne fe-
hér, sötétlila foltos, az ajak torkában mély-
lila.
Számtalan hibridjük van, ezek részben a fa-
jok közti, részben a közel rokon nemzetségek Van illa plan(fo lia virággal, terméssel
közti kereszteződésekből jöttek létre. U tób-
biak közt vannak különlegesen szépek, de fő­ fontos fűszer. Az egyetlen orchidea, melyet
leg csak a szubtrópusokon és trópuson ter- gazdasági célból termesztenek. Kb. száz, egy-
mesztettek. Fontosabbak az Ascocentrum- máshoz eléggé hasonló faj ismert. Legelter-
mal (Ascocenda), Renantherával (Renan- jedtebb az a két, rendkívül hosszú törzsű faj,
thanda) kialakított intergenerikus hibridek. amelyet terméséért szaporítanak. Akad né-
hány kisebb termetű, szebb virágú, gyűjtemé­
nyekbe való faj is, ezeknek előnyük, hogy ki-
Vanilla e Kúszó orchidea, termése fűszer sebb helyet foglalnak el, s hamarabb virágoz-
nak. Mind melegháziak, sőt nagy meleget és
Az egyenlítő környékén, Ázsiában, Mada- párát kívánnak, s csak idősebb korban virá-
gaszkárban, Afrikában, a csendes-óceáni szi- goznak, ezért nálunk ritkán látni ezeket az
geteken és Amerika forró őserdeiben a ten- egyébként mutatós kúszónövényeket virágzó
gerszint magasságában, vagy legfeljebb a állapotban. A virág alakra a Cattleyához ha-
hegyoldalak 500 m-es magasságáig fordul- sonló, szirmai halvány zöldessárgák.
nak elő. Kúszó, elágazódva fákra kapaszko- A meleg, párás helyet igénylő nagy vaníliák
dó, hosszú léggyökerű, több méteres növé- botanikus kertekben is inkább csak az üveg-
nyek, amelyeket nem annyira aránylag nagy, házak falán végigfuttatva, dekorálásra alkal-
fehér virágukért termesztenek, mint inkább masak. Ugyanilyen célra üvegházban a ki-
hosszúkás, húsos, beszárított terméséért, sebb levelű afrikai fajok is szóba jöhetnek.
amely egyedülálló illata és aromája miatt

244
Van. aphylla. Érdekessége, hogy levéltelen kúszónövény,
amely Jáva szigetén a hegyi erdőkben a fákra tapad. Vi-
rágai kb . 4 cm nagyok, zöldessárgák, a szakállszerű ajak
fehér, piros rajzolattaI.
Van. africana. Karcsú, kisebb növésű faj, tojásdad leve-
lekkel. Afrika nyugati, nyirkos erdeiben honos. Fürtös
virágzatában kb. 4 cm-es sárga virágok nyílnak, ajkukon
piros rajzolattaI.
Van. humbloti. Ez a Komora-szigeteken honos faj is le-
véltelen, de nagy virágú. Sárga, 10 cm-t meghaladó virá-
gának ajka barnán rajzolt.
Van. planifolia (syn.: Van. fragnans). Ameri-
kai faj, szárított termése világszerte elterjedt
fűszer. Eredetileg Mexikóból származik,
nyirkos erdőkben a fakoronákon kúszik. Pa-
namában, az Antilla-szigeteken, Jamaicában
is előfordul vadon, de az egyenlítő tájékán
több helyen rendszeresen termesztik. 10-20
m-nél messzebb kúszó, erőteljes, liánszerű
szárán tojásdad, húsos, váltakozó állású le-
velei átlag 12 cm-nél is hosszabbak. Nyáron
virágzik (ehhez azonban nálunk ritkán jut
elegendő meleghez és fényhez). Egy száron
5-15 virág is nyílik, színük világossárga
vagy sárgászöld, az ajak hasonló színnel raj-
zolt, de rövidebb. A virágok egyenként 8 cm-
esek és egymás után nyílnak. Érdekes, hogy
magának a virágnak nincsen illata, csak a
termésekben képződik vanillin. Amerikában
a honos rovarok termékenyítik meg, a sziget-
világban pedig gyerekek és asszonyok végzik
mesterséges beporzásukat, hogy a közel 20
cm hosszú, világoszöld termés kifejlődjön.
Ezt leszedés után erjesztik, szárítják.
Van. pomona. Uruguayi erdőkben volt ho-
nos, de Mexikóban, Brazíliában és a környe-
ző államokban elvadultan él. Igen nagy, 20
cm-t elérő levelei szív alakúak. A kb. hatvirá-
gú fürtben nagyobb, világossárga virágok
nyílnak, az ajak belül citromsárga. A termése
rövidebb, de szélesebb, és a vanillin mellett
kevésbé kellemes vanillont is tartalmaz, ame-
lyet inkább az illatszergyártásban használ-
nak (hyperonal = heliotropin készítésre).
245
Zygopetalum e DIatos, tarka pettyes fürt
Kb. húsz faj ismeretes, ezek főleg Brazíliá-
ban, de Guayanatól Bolíviáig előfordulnak,
részben epifiták, részben sziklán, talajon la-
kók. A növények sajátossága, hogy szárgu-
mójuk tulajdonképpen csak egy tojásszerűen
kiszélesedett szárköz. Ennek hónaljából tör
elő a laza fürtű virágszár, kettő-tíz igen érde-
kes és jellegzetes virággal. A szirmok nagyjá-
ból egyformák, tarkák, az ajak kiszélesedő,
szakáll ra emlékeztet. A tartós virágoknak
igen erős, kellemes illatuk van. Gyűjtemény­
be csak két nagy virágú, közismert faj aján-
lott. Tartásrnódjuk termőhelyüknek megfele-
lően a félig nyirkos, félig árnyékos, meleghá-
zi vagy a mérsékel t- és hidegházi körülmé-
nyek határa. Talajában tápanyagot is, egye-
sek szerint meszet is kíván. A túlöntözést
nem tűri, de a legtöbb fajnak nincs igazi téli
pihenője sem. Ha a páraviszonyokat meg
tudjuk teremteni, szobavitrinben vagy virá-
gabiakban is tarthatók felkötözve, vagy na-
gyobb lyukacsos edényben, amelyben elegen-
dő laza, levegős hely jusson a bő gyökérzet-
nek.
Z. crinitum (18. kép). Brazíliai, hegyi faj, in-
kább epifita, alacsony fák vaskos ágán él.
Kéregre felkötve, falombbal dúsított közeg-
ben, mérsékeltházban, árnyas helyen érzi jól
magát. Késő ősztől újévig virágzik. A 6
cm-es tojásdad szárgumón két-három,
egyenként 30 cm hosszú, 4 cm széles levél fej-
lődik. A virágszár új hajtásból jön elő, a leve-
lek fölé nyúlik, átlag öt-hat elég nagy, 6 cm
átmérőjű, igen illatos virágot hoz. A virág
sárgászöld alapon fehér és kékibolyás csí-
kokkal és vörösbarna foltokkal tarkított. Az
ajak torka sárga.
Z. mackayi és a vele közeli rokon, elterjed-
tebb Z. intermedium Brazíliában honos, ta-
lajlakó fajok. Szobai tartásra is ajánlott or-
chideák, mégsem könnyen nevelhető növé-
nyek. A szárgumó és a levél az előző fajéhoz
hasonló. Késő ősztől karácsonyig virágzik.
I I
I I
I I
II
I II
I

I I

II
II

!
I
I
~~~ •
I Zygopetalum mackayi

A virágok nagyobbak, 7-8 cm á tmé r őj ű e k .
a szirmok sárgászöldek, barna, ibolya és fe-
hér foltos változatban. Az ajak kékesibolyás,
hosszanti csíkokkal és foltokkal. Illata há-
rom-négy hetes virágzási ideje alatt az egész
helyiséget betölti. Általában mérsékeltházi
körülmények között, árnyékosan neveljük,
de ha lehet, nyáron, ősszel kapjon némi köz-
vetlen napfényt is. Ültetőközegéhez kever-
jünk némi gyepszintföldet is. Közege sose
száradjon ki teljesen.
A többi 16 faj közt is akad néhány növény-
kedvelők számára érdekes. Ilyen a Z. brachy-
petalum, amelyaZ. mackayihoz hasonló, de
karcsúbb, magasabb, lazább virágzatú. A Z.
bolivianum és a Z. maxillare ritkábbak. Ide
sorolható még a tartós, zöldesfehér virágú,
az ajak közepén lilásbíbor Z. wendlandii
(syn.: Chondrorrhyncha aromatica).

246
Még sok más érdekes orchidea van

Az előzőekben részletesebben ismertetett kb. 40 cm hosszú: az A. chrysantha és az

nemzetségek és fajok kiemelése - a dolog A superba lazább fürtű, mindkettőnek 5 cm-
természete szerint - önkényes, hiszen a esek a virágai, pettyesek. Kilenc további faj
nemzetségek száma több mint 700, a fajok ismert.
száma pedig meghaladja a 25 OOO-et. Közü-
lük mintegy 6000 van termesztésben vagy
gyűjteményekben s még számtalan igen szép, Ada
nagyon érdekes, sőt kertészetileg is fontos faj
akad, de ezek nagy része vagy nem vágó vi- Az Odontoglossummal közeli rokon nemzet-
rág, vagy termesztése nem gazdaságos, vagy ség két faja a kolumbiai Andokban, kb. 3000
nehezen tarthatók, fényigényesek, igen ké- m-en honos. Igényei az Odm. crispuméihoz
nyesek a talajnedvességre, esetleg kevésbé hasonlók. Ritkák és elég kényesek. Különle-
mutatósak, vagy nehezen beszerezhetők, így gességük, hogy harang alakú viráguk na-
kevésbé elterjedtek. Akad azonban jó né- rancsvörös, ezért a rokon nemzetségekkel ke-
hány, amelyik a gyakorlott növénykedvelők reszteződve érdekes hibridjei jöttek létre.
gyűjteményében, szobaüvegházában igazán
értékes, hálás. Különösen népszerűek a kis
termetű, de nagy virágú, kéregre felköthető
fajok. A választékbővítés és az áttekintés
kedvéért még további, mintegy félszáz nem- I
I
· I
I
zetség és faj érdemel figyelmet és említést leg-
alább egy-két mondat erejéig. Bizonyára lesz
érdeklődő, aki nemcsak a közismertek közt
keresi a körülményeinek és igényeinek meg-
felelő fajokat.
I
I
I
I
Acineta

A növény és hosszan lelógó virágfürtje, így

tartása is a Stanhopeához és a Gongorához
hasonló. Közép-amerikai, hegyvidéki, mér-
~~~~
I
A
sékeltházi orchideák. Az A. densa virágfürtje Ada aurantiaca

247
Az Ada aurantiaca télen virágzó faj, csüngő
fürtjén kb. tíz pirosas virággal. Az Ada leh-
mannii nyáron virágzik, öt-hat narancsszínű
virágot hoz.
Aerangis
Az Angrecummal igen közeli rokon nemzet-
ség. Mintegy hetven faja Afrikában és Mada-
gaszkáron honos, melegkedvelő. A növények
rövid törzsűek, a virágfürt hosszú, sok virá-
gú, illatos. A virágok érdekesek, viaszosan
fehérek, csillag alakúak, hosszú sarkantyú-
val. Legismertebb az A. citrata és az
A. kotschyana.
Aeranthes
Kb. harminc madagaszkári eredetű, meleg-
kedvelő, a Phalaenopsisszal közeli rokon faj
tartozik ide. A növény a Phalaenopsisokhoz
hasonló, de a hosszú szárú, néhány virágos
fürtben a karcsú szirmú, elég nagy virágok
színe csak zöld vagy fehér.
Anguola
A Lycastéval közeli rokon, ahhoz hasonló
venezuelai, kolumbiai eredetű nemzetség tíz
faja tartozik ide. A tulipánszerű, kb. 10
cm-es nagy színes virágok egyenként kb. 20
cm-es száron nyílnak, kehely szerűek , az ajak
általában fehér. Mérsékelt- vagy hidegházi
körülmények közt, kifejezett pihenési idővel,
bőséges ültetőanyagban könnyen tartható,
hálás, szép növények. A fontosabb fajok:
A. clowesii, A. cyanea, A. rueckeri, A. uniflo-
ra. J ól sikerült intergenerikus hibridje az 'An-
gulocaste' Lycastéval keresztezve. Legneve-
sebb a 'Sanderae'.
248
Anota
Délkelet-ázsiai, a Vandákkal közeli rokon
nemzetség. A növény csak kb. 20 cm magas,
virágfürtje az Aerideséhez hasonlóan róka-
farkszerű, kisebb virágú, ibolyásan pettye-
zett, illatos. Ismertebbek az A. densiflora és
az A. violacea. (Több szerző a Rhynchostylis
nemzetségbe sorolja!)
Ansellia e Leopárdorchidea
Egyetlen, eléggé változatos afrikai orchidea-
faj sorolható a nemzetségbe. Régebben több
fajt írtak le, ezek ma csak kelet- és délnyugat-
afrikai és hawaii kertészeti változatokként
szerepelnek. Az A. africana (XV. tábla)
20-60 cm magas, karcsú, szivar alakú évi
szárgumói végig levelesek. A végálló, laza
fürt kb. 2,5 cm-es, mutatós, csokoládébarna
pettyekkel tarkított virágai nyár végén nyíl-
nak. Vágva is tartós. Meleg- és páraigényes,
nagyobb cserépben, laza kéreg-páfránygyö-
kér keverékben műtrágyázvajól tartható. Ér-
dekességként emIítem, hogy egy amatőr kiál-
lított példányán egyszerre száz virág is nyí-
lott!
Arachnis e Skorpióorchidea
A Vandákkal rokon, de igen magasra, akár
3-4 m-re felkúszó meleg és fényigényes dél-
kelet-ázsiai fajok (kb. 17). Igen népszerűek,
mutatósak, a trópusokról sokat exportálnak,
így pl. a hollandiai virágpiacon évi másfél-
millió vágott A rachnist adnak el. A laza fürt-
ben a kb. 5 cm-es virág szirmai patkószerűen
hajlanak, sárga alapon keresztben barna csí-
kosak. Szőlővenyige-szerű fás szárán válta-
kozó állású, 6-10 cm-es tartós levelek fej-
lődnek. A virágok változatosak, jellegzetes,
karcsú hajlottságuk miatt nevezik őket skor-
pióorchideáknak. Legismertebb fajok az
A. fios-aeris, az A. hookeriana és a hibrid ~
'Maggie Oei. Vízáteresztő, de igen tápdús
ültetőanyagban, tűző napon fejlődik jól, de
csak az idősebb növény virágzik. I
II
I
II
I I
Arophyllum
II II
Közép-amerikai, ritka de igen szép, 2-3 faj
tartozik a nemzetségbe. Egyleveles, magas,
karcsú szárgumón arasznyi piros, tömött vi-
rágfürtöt hoz. Jácintorchideának is hívják.
I
II
II
I
I
II
~
Az A. spicatum kisebb, 1 cm-es, rózsaszín vi- I I
rágú, az A. a/pinum bíboros. Mérsékeltház- II II
ban, az Encycliához hasonlóan tarthatók. I I
II II
I I
I I
Aspasia II II
Az Oncidiumokkal rokon, alakban is hason-
II II
I I
III I
ló, kb. 6-10 közép- és dél-amerikai faj tarto-
zik ide. Virágfürtjük aránylag rövidebb szá-
II
II II
rú, 20-30 cm-es, és kevés virágú, de igen tar- II I
tós. Érdekes, a mérsékel t- és a melegház ha- I
tárán könnyen tartható, jól virágzó, hálás faj
II II
az A. epidendroides és az A. /unata. Virágai II II
tarkák, barna pettyes szirmokkal, lilásfehér I I
ajakkal. I I
I, ~-~
II
I ~ I
Barkeria I
I~.~. .~~~~~;,@'A

A nagy Epidendrum csoportbólleválasztott B/elia purpurea

nemzetség. Kb. tíz közép-amerikai, hegyi,

mérsékeltházi faj tartozik ide. Fürtjük sok vi-
rágú, virágaik Laelia-szerűek, kisebbek-na-
gyobbak, 3-5 cm-esek, többnyire rózsapiro-
sak. Legkedveltebb a B. spectabilis, amely
felkötve, szabad léggyökerekkel fejlődik jól,
kifejezett pihenési idővel.
Bletia
Phaius-rokon újvilági nemzetség, amelybe
kb. ötven talajlakó faj sorolható. A szárgu-
mó csúcsa felé karcsú leveleket hoznak, laza
fürtű, vöröses viráguk eléggé zárt, a szirmok
nem nyílnak teljesen szét. Mérsékeltháziak,
pihenési idővel. Növénykedvelőknek ajánl-
ható fajok, agyaggal kevert laza talajban,
nyáron a kertben vagy napos ablakban köny-
nyen tarthatók. Sok fényt, bő trágyázást kí-

249
vánnak. A Bletia verecunda (Bletia purpurea)
Közép-Amerikában réteken, ligeterdőkben
elterjedt. Szárgumója golyószerű, 4 cm-es, le-
vele 50 cm, fürtje 1-1,5 m. Nyár elején sok,
ibolyásvörös, kb. 2 cm-es virággal nyílik.
Bollea
A Pescatoreához közel álló nemzetségből a
mély ibolyaszínű, kb. 7 cm-es virágú B. viola-
cea Guayana nemzeti virága. A még na-
gyobb, kék virágú B. coelestis kolumbiai.
A többi öt faj hűvös köderdőből származik,
igen kényes, nehezen tartható.
Broughtonia
Egyetlen bájos jamaicai faj, a Laelia-rokon
B. sanguinea tartozik ide. Sűrűn álló, kb. 5
cm-es szárgumóin a két levél arasznyi. Fél-
méteres virágfürtjén tucatnyi, kb. 3 cm-es,
rózsástarka virága nyílik. Meleget, fényt, rit-
ka öntözést szeret.
Campylocentrum
A nemzetségbe tartozó kb. húsz közép-ame-
rikai, sok fürtös, de kis virágú faj azért is ne-
vezetes, mert nagy részük levéltelen epifita.
Virágszerkezetük az Angrecuméhoz áll közel.
Cattleyopsis
Három kubai és Kuba környéki, élénk színű,
mutatós virágú faj alkotja a nemzetséget.
A Broughtoniával közeli rokonok, alakban is
hasonlóak, de levelük széle fűrészes. A virág-
fürt félméteres, végén nyolc-tíz 5 cm-es ró-
zsaszín virággal, amelyek hetekig tartanak.
250
Chondrorrhyncha
A nemzetség Pescatoriához és Bolleához igen
hasonló, mutatós kb. 12 epifita faja a közép-
amerikai Andokban és főleg Kolumbiában
honos. A C. chestertoni és a C. fimbriata in-
kább melegkedvelő, a többi inkább hűvös
köderdei faj. Viráguk kb. 10 cm-es, különle-
ges, lenyúló csipkézett ajakkal. Árnyékosan,
kosárban tartandók, az ültetőanyag ne le-
gyen kéreg és ne száradjon ki.
Colax
A Zygopetalumból leválasztott nemzetség
kb. 3-8 dél-brazíliai faja közül csak a C. ju-
gosus található gyűjteményekben. Kétleveles,
20 cm-es virágszárán kettő-négy, mintegy 5
cm-es fehér alapon sötét-ibolyásan pontozott
virág nyílik.
Comparettia
A nemzetség Jonopsisszal rokon és ahhoz ha-
sonló kb. 12 mutatós kis féltörpe epifita faja
az egyenlítő körül, a dél-amerikai Andokban
él. Növénykedvelőknek, amatőröknek való,
de ritkán beszerezhető növények. Igen kis
szárgumón viszonylag széles, bőrszerű levelet
fejlesztenek, a hosszú száron feltűnő színű,
szép virágok nyílnak, amelyek széles ajakán
,hátul két sarkantyú nyúlik ki. Mérsékeltház-
ban, jó vízáteresztő közegben, felkötve nevel-
hetők, de sohase száradjanak ki. AComp.
coccinea brazíliai faj, levele 12 cm, fonákja
bíboros. Késő ősszel, télen hosszú száron kb.
öt, egyenként 3 cm-es, skarlátpiros virágot
hoz. AComp. falcata széles területen elter-
jedt, hasonló növény, de virága kisebb, ró-
zsás bíborszínű. AComp. marcoplectrum ko-
lumbiai faj, nagyobb virágú, ibolyásbíbor
pettyekkel.
 I
II . l
il
I
II
I I
II II
I I
II II
I ~

II I
I
II II
II II
~ ~

Comparettia falcata I __ ~AI I

Coryanthes
A növények a Stanhopeához mindenben igen
hasonlóak. Az egyenlítő táján, főleg Vene-
zuelában él a kb. tucatnyi faj. Lelógó virág-
fürtjük fantasztikus. A szirmok viaszosak,
vastagok, spriccelten hússzinűek. A nagy, si-
sakszerű ajak nyeles, visszahajló, csészéhez
hasonló. A legkülönlegesebb virágú fajok, de
sajnos a behozott növények nem hosszú éle-
tűek, talán a természetben velük együtt élő
tüzesen csípő hangyák hiánya miatt. Csak
kosárban, melegben tartva virágoztathatók.
Érdekes a Cor. maculata és a Cor. speciosa.
rosak, biborvörösek. A mérsékelt- és a hideg-
ház határán tartható, mint a rövid szárgumó-
jú Dendrobiumok.
Cymbidiella
Három madagaszkári, melegigényes, nagy
méretű faj sorolható e nemzetségbe. Rendkí-
vül különös, mutatós virágfürtűek, ritkán be-
szerezhetők. A C. rhodochila fán tapadó
agancspáfrányon él. Méteres levelei és még
hosszabb virágfürtje van, kb. húsz, 15 cm-es
sárgás és rózsaszín, tarkán pontozott virág-
gal.

Cryptochilus Cyrtopodium

Hat himalájai, Eria-rokon faj tartozik ide, de A nemzetség 35 faja az amerikai trópusokon,
a viráguk más, csésze alakú. A tojásdad szár- főként Brazíliában elterjedt. Hosszú orsó
gumón egy-két arasznyi levél fejlődik. A alakú, vaskos szárgumójuk csúcsán sásszerű
C. sanguineus nepáli, kb. 3 cm-es virágai pi- levelek nőnek. Magas száron sok, sárga-bar-

251

Cyrtopodium punctatum
na vagy piros virág nyílik. Az egy-két hóna-
pig tartó fürt lehet tarka is. Vágásra is alkal-
mas, újabban gyűjtők is kedvelik, bár sok
köztük a túl magas, nagyméretű növény, de
ültetésük, tartásuk egyszerű, a Cymbidiumé-
val szinte azonos. Jó vízáteresztő közeget
kedvelnek, nyáron sok meleget, fényt és ön-
tözést, trágyázást és téli pihenést kívánnak.
Kertben is tarthatók. A Cyrt. andersonii kö-
zel 1 m magas, zöldessárga virágú. A Cyrt.
gigas még magasabb, a virágok 4 cm-esek,
sárgák, pirossal tarkázottak. A Cyrt. palmi-
252
formis tömött fürtű, hasonló színű. A Cyrt.
punctatum bíborpontozott, a Cyrt. virescens
Catasetum-szerű , kisebb növény, hosszú szá-
ron pettyezett virágokat hoz.
Dendrochilum e Kalászvirág
A mintegy 150 faj az indonéz szigetvilágban
él epifitaként. Közepesek vagy törpék, a Coe-
logynével állanak rokonságban. Szorosan ál-
ló szárgumóik 2-5 cm-esek, egy levéllel.
A virágfürt kalásszerű, többnyire meghajló,
sok apró, zöldesfehér, illatos, nem nagyon
mutatós virággal. Nincs pihenési idejük, me-
legen vagy mérsékelten melegen tarthatók,
eléggé igénytelenek, ezért a növénykedvelők­
nek szobaüvegházba ajánlhatók. Laza, mo-
hás közeget kívánnak. Gyakoribb fajok: a
Dnch. cobbianum ősszel virágzik; a Dnch. fili-
forme nyáron virágzik; a Dnch. glumaceum
téli-tavaszi virágzású ; a Dnch. latifolium kora
ta vasszal virágzó faj.
Diacrium
(Syn.: Caularthron). Az Epidendrumokrólle-
választott nemzetség, kb. hat közép-amerikai
fajjal. Hangyákkal együtt élő orchideák, be-
lül üregesek. Hosszú, karcsú szárgumójukon
kevés a levél. Virágfürtjükben tucatnyi, fe-
hér, 3 cm-es virág nyílik.
Dichea
Közép-amerikai, egytengelyesen növő epifi-
ták, mintegy harminc fajuk ismert. A virágok
rövid szárúak, 1-2 cm-esek, csillagszerűek,
az ajak szélesebb. Kevésbé színesek, de illa-
tosak.
Dendrochilum cobbianum
Dimorphorchis
Két borneói, melegigényes faj tartozik ide,
egészen fantasztikus, igen nagy, pettyes, für-
tös, Arachnis-rokon virágokkal.
Disa e Dél-Afrika szépe
Kétszáz, többségében talajlakó faja Dél-Af-
rikától Madagaszkárig honos. Eltérően más
orchideáktól, csak három jól fejlett szirom
látszik, a hátsó felső nagyobb, az ajak is je-
lentéktelen. Egyetlen igazán érdekes faja, a
Disa uniflora igen kényes, a vele együtt élő
gombára van utalva. Dél-Afrikában Kapföl-
dön él. Alsó levélrozettából 70 cm magas szá-
ron késő ősszel nyílik egy-öt, 10-14 cm
nagy , skarlátrózsaszín, sárgás ajkú virága,
253
amely hat hétig is eltart, vágható. Újabban
európai botanikus kertekben magvetéssel
szaporították. Aki hozzájut, ültetéskor gon-
doskodjon az együtt élő gomba létfeltételei-
ről is. A közegkeverék lehet bükklomb, porí-
tott Sphagnum, kókuszrost, homok és )!3-nyi
felaprított szalma. Nyáron a túl meleg ellen
óvni kell, télen hidegházi, behúzódik.
Doritis
Az egyetlen Phalaenopsis-rokon faj a D. pul-
cherrima (XX. tábla) (syn.: Phal. buyssonia-
na, Phal. esmeralda). Kisebb termetű, sokle-
veles, virágszára 40---80 cm, 10-20 virágú
fürttel. A virágok nagysága 1--6 cm, színük
a halvány rózsaszín, a fehéres és a bíborvörös
közt változó, a változatok értéke igen külön-

Disa uniflora
böző, különösen a hibridizációban jelentő­
sen. A Phalaenopsishoz hasonlóan tartható,
gyűjteményekben hálás növény. A 'Buysso-
niana' tetraploid.
Epigenium
Délkelet-ázsiai, Dendrobium-rokon nemzet-
ség, kb. 35 faja ismert. Kétleveles, kúszó gyö-
kértörzsű. A szárgumó csúcsán előtörő fürt-
ben aránylag nagy, 4 cm-es mutatós virágok-
kal. Az E. lyonii a legnagyobb virágú, bíbo-
ros színű.
Eriopsis
A Gongora csoportba tartozó, de a Zygopeta-
lumokkal rokon dél-amerikai, főként kolum-
biai, magashegyi hat-tíz faj, epifita. A hideg-
ház és a mérsékeltház határán, elég árnyéko-
san tartandók. A tojásdad, barnásfekete
szárgumókon kettő-négy felálló, zöld levél
fejlődik, az álló virágszáron 3-4 cm-es, igen
mutatós, sárga, narancs, piros virágok nyíl-
nak.
254
Esmeralda
Az Arachnis nemzetségbőlleválasztott há-
rom himalájai faj kb. 1500 m magasságban
él. A magasra növő növény hosszú, laza fürt-
ben közel 10 cm-es, barna, sárga, sűrűn vé-
kony keresztcsíkos virágokat hoz.
Euanthe
Egyetlen fülöp-szigeteki faj Vanda sanderiana
néven vált rendkívül népszerűvé különös
szépsége miatt. Sok hibrid egyik szülőpartne­
re. A Vandák közt került ismertetésre.
Eulophia
Több mint háromszáz, Afrikában nagy terü-
leten elterjedt, főként talajlakó orchideafaj
sorolható ide. Eulophiella nemzetségben négy
madagaszkári, mocsárvidéki, Pandanusokon
megtelepedő, igen szép, melegigényes faj is-
mert. Lombhullató szárgumókon a Cyrtopo-
diuméhoz hasonló, magas fürtben tucatnyi,
4-8 cm-es fehéres-rózsaszínes-sárga virágot
hoznak. Az E. guineensis talán a legszebb.
Galeandra
Az Anselliával és az Eulophiellával rokon új-
világi nemzetség. A csak egy évig leveles,
hosszú, méteres szivarszerű szárgumó csú-
csán néha több, laza fürtvirágzat nyílik.
A kb. 25 faj közt több szép brazíliai ismert,
mint a G. devoniana, amelynek tucatnyi, kb.
8 cm nagy barnás virágján a feltűnően nagy,
tölcsérszerű ajak fehér, ibolyacsíkos.Bár
csak 50-60% páratartalmat - és sok
fényt - igényelnek, népszerűségük mégis
csökkent, mert igen terjedelmesek.
Gastrorchis
A nemzetség be hat madagaszkári, igen ritka,
igen nehezen tartható, de igen szép faj tarto-
zik. Phaius-szerű, sűrűn hosszú leveles, földi,
vagy Pandanuson megtelepedő orchideák.
A fürtben féltucat tartós, a hosszú szárú
Brassocattleyához hasonló virág nyílik. A le-
gismertebb a G. tuberculosa, széles fehér szir-
mokkal, igen nagy, széles, lebenyes, naran-
csosan rajzolt, bíborpontozott ajakkal.
Gastrochilus
A Srí Lankától Japánig húzódó monszun
vidéken kb. húsz faj honos. Nem túl magasra
növő, egytengelyes, sűrűn leveles növények.
Közepesen hosszú virágfürtökön többnyire
sűrűn nyílnak az apró virágok. A burmai
G. bellinus fürtjén csak kb. hat virág nyílik,
de ezek 4 cm nagyok, tarkán bíborpettyesek,
az ajak széles, cafrangos.
Gomeza
Az Oncidiummal közeli rokon, nyolc-tíz faj
brazíliai. Törpe epifiták sok léggyökérrel, a
szárgumón két-három levéllel. Sok virágúak,
a bókoló virágszáron sárgászöld, de igen tar-
tós virágok nyílnak. Növénykedvelőknek
ajánlhatók, világos helyen állandóan növe-
kednek. A G. crispa kb. 20 cm-es szárán a 2
cm-es, sárgászöld virágok szirmai igen hullá-
mosak.
Grammangis
Öt nagyobb termetű, Grammatophyllummal
közeli rokon, Madagaszkáron, Jáván és Ma-
laysiában honos, melegigényes faj tartozik
ide. A nagy virágú fürtben sok, különleges
formájú, tarkán színes, vörösbarnán pettye-
zett virág nyílik.
255
Grammatophyllum
Az óriás növésű, Vanda-külsejű, de a Cymbi-
diummal rokon fajok igen érdekes orchideák,
sajnos magángyűjteménybe egyáltalán nenl
ajánlhatók, mert szárgumójuk 2-6 m ma-
gasra nő. A Fülöp-szigeteken és környékü-
kön honos hat melegigényes faj tartozik.
Habenaria
750 faja az egész földtekén előfordul.
Gumó-
szerű gyökerűek, kosborszerűek. A számos
mutatós ázsiai faj mérsékeltházban könnyen
tartható. Sok a bizarr, narancs vagy piros vi-
rágú. A thaiföldi H. carnea virágfürtjében tu-
catnyi, 5 cm-es, sarkantyús, rózsaszín virág
nyílik; a hasonló vietnami H. rhodocheila na-
rancspiros virágú.
Helicia
A Trichopiliától csak kevéssé különböző két
ecuadori faj tartozik ide. A H. sanguinolenta
az ismertebb, ez hidegházi, egyleveles, egyet-
len virága kb. 7 cm nagy, sárga, a szirmokon
keresztben szélesen foltos, ajka széles, fehér,
finoman bíbor- és ibolyacsíkos és foltos.
Houlletia
A mintegy tíz Gongora-rokon, mérsékeltházi
epifita faj, Közép- és Dél-Amerikában, fő­
ként a kolumbiai hegyekben él. Egyleveles,
fejlett szárgumója van. A felálló virágszáron
a csinos fürtvirágzatban sárgás, barnás, vö-
rös foltos, húsos szirmú, 5--8 cm nagy virá-
gok nyílnak.
Huntleya

Brazília és Costa Rica nevezetes, értékes,

mérsékeltházi virágai. A sok nyelv alakú, le-
veles szárgumóból, a levelek hónaljából tör
I
I
II
elő a nem túl hosszú szárú, igen szép, csillag
alakú, egy hónapig tartó virág. A H. burtii vi-
rága barna alapon sárga foltos, az ismertebb
I I
H. meleagris hosszabb szárú, a Miltoniára is
emlékeztető virágának szirmai elmosódottan
kockázottak, ajka tövén fehér, csúcsán bar-
na. Kényes növények, a gyökerek nem tűrik
a levegőtlenséget.

Ionopsis e Ibolyaorchidea
I I
Közép- és Dél-Amerikában, a tengerszinthez
közeli erdőkben nagyobb területen elterjedt II II
epifiták. A négy faj közül a magángyűjtemé­
nyekben csak az lnps. utricularioides (syn.: I I
lnps. paniculata) kedvelt. Igen bájos, brazíliai
féltörpe faj. Rövid, 1,5 cm-es szárgumóján I I
három-négy húsos, lándzsás, kb. 12 cm hosz-
szú levél fejlődik. Vagy késő ősszel, vagy ko-
ra tavasszal nyílik, 50 cm-es, hosszú száron,
I
~~,..~~~~~A
I
sok, kb . 2 cm-es, ibolyaszerű virágot hoz, az Ionopsis utricularoides

ajak széles. Színe igen változó, a sötét vagy

világos ibolyáskéktől a fehérig, még ugyan-
azon csoportban is variál. Aránylag száraz-
ságtűrő. A pihenési időben kellően párás
környezetben még hűvösebb szobában is
tartható. Egyébként rnérsékeltházi, fényigé-
nyes. Laza páfránygyökeres közegben vagy
ágra erősítve díszlik, az átültetést rosszul tű­
ri. Feltehetően rövid élettartamú, mert a be-
hozott egyedek általában csak 5-10 évig él-
nek. Ez az orchideáknál meglepő, hiszen
egyébként évszázados élettartamokra számit-
hatunk.
Ipsea
Egyetlen Srí Lanka-i, talajlakó, gumós faja
az I. speciosa szegfűorchidea néven is ismert.
Egy-két aranysárga, 8 cm nagy virága 50 cm
hosszú szár végén nyílik.
Isabelia
Egyetlen, törpe, kúszó gyökértörzsű brazíliai
faja az l. pulchella (syn.: I. virginalis) golyó-
szerű szárgumókkal, szőrszerű levelekkel,
összenőtt szirmú hófehér virágokkal, kedvelt
a gyűjteményekben.

256
Isochilus
A trópusi Amerikában mindenütt elterjedt a
nemzetség 2-6 faja. Gyűjteményekben leg-
inkább az I. linearis található, amelynek 0,5
m magas, karcsú, kevés leveles szárgumójá-
nak végén nyílik a virágfürt, tíz piciny rózsa-
piros virággal.
Lacaena
Két közép-amerikai, a Gongorákkal közeli
rokon faj tartozik ide. Lógó fürtön öt-hat ha-
rang alakú virágot hoznak. A L. bicoloré fe-
hér, bíborpettyezett, 5 cm nagy.
Laeliopsis
Igen közeli rokona a Broughtoniának. A két
kubai faj Laelia-szerű, 0,5 m-es hosszú szá-
ron több ibolyáspiros virág nyílik.
Liparis
A kb. négyszáz faj minden földrész szubtró-
pusi és trópusi vidékén honos. Nagyrészt ta-
lajlakók. Van néhány mutatós, fürtös, de kis
virágú faj, mint pl. az ausztráliai L. reflexa.
Lockhartia
A trópusi Amerikában honos mintegy 35 faj
hasonló ugyan az Oncidiumokhoz, de a feltű­
nően lapos szárat tobozszerűen öleli körül
sok apró levél. A virágok szára a felső levelek
hónaljából tör elő, a virág általában piciny,
sárga. A növények a 30-35% páratartaimat
is jól viselik el.
257
Mendonsella
A régebbi Galeottia nemzetség új neve Mexi-
kóban és Kolumbiában honos. Zygopetalum-
mal rokon néhány faj tartozik ide. A lehajló,
kb. 20 cm-es fürtön kettő-öt, kb. 10 cm nagy,
sárgászöld, barna csíkozású virág nyílik, az
ajak fehér, ibolyásan csíkos.
Mormodes
Igen érdekes, mintegy 30 közép-amerikai faj
sorolható a nemzetségbe. A növények mind
egyforma vastag szárgumójúak. A Zygopeta-
Ium-szerű virágfürt alulról tör elő, pompás és
illatos, sok virágú. A virág alakja a Cymbi-
diuméra emlékeztet, de visszaforduló. Sajnos
nem könnyen tartható növények. Kedvelt a
M. unicolor és a sárga, pirosan pontozott
M. igneum. Mérsékeltháziak, kiadós pihe-
nést igényelnek.
Nagiella
(Syn.: Hartwegia.) Arasznyi, Pleurothallis-
szerű növények. A két faj hasonló, leveleik
piros pettyesek. A mexikói N. purpurea hosz-
szú szárán féltucat 1 cm-es, ibolyáspiros vi-
rág nyílik. A guatemalai N. angustifolia ha-
rangszerű virágai bíborpirosak.
Neocogniauxia
A kubai és a jamaicai faj a Laeliával rokon.
Mindkettő magas köderdőkben él. A N. mo-
nophylla hosszú szárán egyetlen mutatós, kb.
4 cm-es narancsszínű virág nyílik.
Paphinia
Gongora-rokonok, de a növények inkább a
Lycastéra hasonlítanak. A 4-5 nagy virágú
faj közül a P. cristata csillagszerű virága kb.
8 cm-es, barna foltos, csíkos; a P. grandiflora
szétnyíló, karcsú szirmai sűrűn bibircsóko-
sak, a virág 15 cm átmérőjű.
Peristeria
Az Andokban honos mintegy tíz faj. A növé-
nyek és lógó virágzatuk az Acinetához ha-
sonló. Mérsékeltháziak. Csak egy felálló vi-
rágfürtű van köztük, a Per. elata, melyen tu-
catnyi, kb. 4 cm nagy, fehér virág nyílik, az
ajak vörösen pontozott. Panama nemzeti vi-
rága.
Pescatorea
Az egyenlítő környéki Andokban él mintegy
tíz faj. Huntleya-rokonok és hasonlóan ked-
veltek amatőrök körében. A rövid szárú, ke-
rekded, viaszos fényű virágok elérik a 10
cm-es nagyságot, a szirmok fehérek, a ki-
csiny ajak lilás vagy bíborpettyes. Meleg-
vagy mérsékeltháziak. Leggyakoribb az
aranysárga virágú Costa Rica-i Pes. cerinea.
Promenaea
Csak kb. 15 brazíliai, a Zygopetalummal kö-
zeli rokon faj tartozik ide, de ezek kisebb ter-
metűek. Viszonylag nagy, színes viráguk
miatt gyűjteményben értékesek. Előnyük,
hogy könnyen tarthatók, kezdők isjól boldo-
gulnak velük. Jó vízáteresztő közegben, pá-
rában, bőségesen öntözve szobavitrinben
vagy ahhoz hasonló viszonyok közt mérsé-
kelten melegen nevelhetők. Csak a virágzás
után kivánnak rövid pihenést. AProm. xan-
thina (syn.: Prom. citrina) szárgumója 2-3
cm, levele 6 cm, nyáron virágzik. A virágszár
ugyanilyen hosszú, egyetlen virága 6 cm-es,
viaszos, igen tartós, citromsárga, az ajak pi-
ros pettyes. Több hasonló faj ismert (Prom.
microptera, Prom. rollinsoni, Prom. stapelioi- .
258
I I
I ~
I
Promenaea xanthina
des), valamennyi viaszos, sárgás, nyári virá-
gú, főleg ajakban és pontozottságban külön-
böznek.
Renanthera e Tűzorchideák
Több mint tizenkét, a Vandához hasonló faja
Délkelet-Ázsiában aHimalájától, Dél-Kíná-
tól Új-Guineáig honos. Két csoportra oszt-
hatók. A rövid törzsűek a Vandához hason-
lóan nevelhetők, az igen hosszú, akár 2-3 m
magasra nyúlók igényesebbek. Jelentőségük
egyfelől, hogy skarlátvörös, narancsszínű
vagy rózsaszín virágfürtjük (innen a tűzor­
chidea elnevezés) igen sok virágú, 3-4 hóna-
pig is tartós és igen mutatós, másfelől, hogy
rokon fajokkal keresztezett hibridjeik (Van-
dával: Renantanda, Phalaenopsisszal: Rena-
nopsis) gyakorlatilag egész évben virágzanak
és különlegesen szépek, a trópusi országok-
ban fontos vágóvirágok. A hosszú törzsű fa-
jok nálunk nehezen tarthatók, nemcsak mé-
retük miatt, hanem mert csak akkor virágza-
nak, ha teljes napfényt, sok levegőt, párát és
permetet kapnak, bőséges táplálás mellett.
Ezekhez tartozik a thaiföldi Ren. coccinea, 10 .
 -~~~.~~~~~~
II
I '
I
I I
I
I
Renanthera imschootiana
I
~
cm-es, vorossárgán pettyezett virágfürtök-
kel ; és a dél-kínai sárga Ren. elongata.
A kisebb méretűek közül a sok virágú Ren. im-
schootiana kb. 50-70 cm magas, tartós,
nagy, tűzpiros és sárga virága vörös pettyes;
a Ren. matutina és a Ren. pulchella csak 30
cm magas és mindössze 3 cm-es sárga virá-
guk kárminpirossal tarkított. Fontosabb fa-
jok még a Ren. giganthea és az újabban felfe-
dezett Ren. isosepala. A hibridek közt akad
könnyebben tartható és virágoztatható.
Restrepia
A Pleurothallisok közülleválasztott nemzet-
ség. Közép- és Dél-Amerikában honos, kb.
negyven fajt sorolnak ide. Közülük kedvelt a
R. elegans, amely mintegy 10 cm-es növény, a
virágszáron egy-egy, kb. 2 cm-es sárga, sötét-
pirossal pettyezett virág nyílik. E nemzetség
érdekessége, hogy levéldugványról egy év
alatt virágzó nagyságú sarjnövény nevelhető.
259
II
I
I
I
~
Rhyncholaelia új nemzetségnév, lásd: Brassavola
Rhynchostylis
Az Aerideshez igen hasonló növények, de vi-
rágszáruk többnyire felálló, és a virágszerke-
zetük is más. Néhány délkelet-ázsiai faj tar-
tozik ide, közülük a R. coelestis virága kb. 3
cm, fehér vagy kékes, a R. gigantea valamivel
nagyobb virágú, fehér szirmai bíborponto-
zottak.
Rodriguezia
(Syn.: Burlingtonia.) A kb. tíz dél-amerikai,
jelentéktelenebb orchidea-nemzetségcsoport
(Ionopsidinae) egyike. A csoportra a széles
ajak és az összehajló rövid négy szirom jel-
lemző. A kb. negyven faj többsége brazíliai,
melegházi. Jellegzetesen epifiták, léggyöke-
rekkel, Közülük csak egy könnyen tartható,
szép virágú terjedt el az orchideagyűjtők kö-
rében, ez a Rdza. decora. Brazília délebbi,
I " I
I
I
· I
I
I~ II
III
I
II

II
I II
I
1
•II~ II
~
II
II II
III II
~ ~
I~ II
-~~~~~~~~~~~,A
I Rodriguezia decora

mérsékelten forró tengerpartján, de főleg a Saccolabium

folyóparti erdők szélén él, ágról ágra növe-
kedve. Egy-egy hajtása kb. 30 cm hosszú ri-
zómán fejlődik ki. A szárgumó laposan to-
jásdad, 2-3 cm, végén egy levéllel. A gumó
alján, a tőlevélből kb. 10-30 cm hosszú vi-
rágszáron ősszel fejlődik a 3-4 cm nagyságú
10-30 virág. A szirmok fehér alapon bar-
náspirosan pontozottak, a kétlebenyes, széle-
sebb, fehér vagy sárgásfehér ajak kinyúló.
Október és karácsony között a virág négy-öt
hétig tart, még vágott virágnak is alkalmas.
Miután a növény hosszúra nyúlva növekszik,
kéregre, műanyagra vagy hosszú ágra felköt-
ve nevelhető, ahol sok léggyökeret is fejleszt.
Egész évben egyenletes, kb. 16-20 "Cvos hő­
mérsékletet kíván, világos helyen, de nem tű­
ző napon tartható, eléggé páraigényes, ezért
lakásban alig, szobaüvegházban jól nevelhe-
tő. A gyakori permetezés közben azonban
hagyjuk leszáradni is. Ahogy tovább "ara-
szol" egy-egy új növényke, a meggyökerezés
és a léggyökér kifejlesztése után levágható,
szétvágható. Hasonló faj a Rdza. maculata és
a vörös virágú Rdza. secunda.
Jávától Új-Guineáig a monszun vidéken él a
nemzetség hat faja. Melegigényes, rövid tör-
zsű, sok, de kis virágú orchideák. ~egmuta­
tósabb a S. acutifolium.
Sarcochilus
A Thrixspermumhoz, ill. kis Vándához ha-
sonló epifiták. A kb. ötven faj Srí Lankátói
keletre egész Ausztráliáig honos. Kis, sárga,
de mutatós virágaik kevés virágú fürtben
egyszerre nyílnak, rövid életűek. A S. ungui-
culatus a legkedveltebb.
Schomburgkia
A Laelia-szerű, de nagyra növő, kb. 15 fa]
Mexikótól Peruig fordul elő. Tartásuk a
Cattleyákéhoz hasonló.' Jellegzetességük a
két oldalszirom hullámossága. Egy száron
sok, de aránylag kisebb virág nyílik, vágás ra
nem alkalmasak. Igen fényigényesek. Leg-

260
kedveltebb a Sch. thomsoniana, hosszú szá-
rán 8 cm-es, fehér szirmú virágokat hoz, bor-
vörös ajakkal.
Seuticaria
Két melegházi, Maxi//aria-rokon, .braziliai
faj tartozik ide. Leveleik ostorszerűek, a vi-
rágzat rövidebb szárú, 3-5 cm nagy, muta-
tós virágokkal.
Sombralia
Amerikában, az egyenlítő táján élő meleghá-
zi növények , kb. 10 cm nagy, Catt/eya-szerű,
tarkán pettyezett, rövid életű virágokkal.
Kb. 60 faj ismert.
Stelis
Kolumbiai eredetű, hidegházi, P/eurothallis-
rokon, egylevelű, miniatűr orchideák. A
S. bidentata gyűjteményekben kedvelt, kar-
csú, kicsiny, csak éjjel nyíló, barnásvörös vi-
rágokkal.
Stenorhynchus
Közép-Amerika trópusi tájain, Kubában és
Guatemalában él a kb. 20 talajlakó orchidea-
faj. Vaskos gyökerűek, pettyezett, szép levél-
rózsájúak. A Spiranthesszel közeli rokonok.
Virágzatuk értéke a felálló magas száron fej-
lődő , színes, többnyire élénkpiros felleveles
fürt, a kis piros virágok alig látszanak benne,
de a virágzat tartós. Homokos lombföldben,
melegházban tartandók.
261
Symphoglossum lásd Cochlioda sanguinea
Thrixspermum
A kb. 60 faj Srí Lankától keletre, egész Dél-
kelet-Ázsiában honos. Kis termetű, karcsú,
egytengelyes, léggyökeres, érdekes orchi-
deák. Melegháziak, felkötve tartandók. Saj-
nos a levélhónaljakból előtörő fürtben egy
pókszerű virág csak egy napig tart.
Thunnia
Az Indiában és a monszun vidéki Délkelet-
Ázsiában honos nyolc faj a Phaiushoz igen
hasonló. Húsos, hosszú, sásleveles szárgu-
mókon végálló, 5-10 virágos fürtben nyíl-
nak a fehér vagy sötétvörös, nagy, Catt/eya-
szerű virágok, amelyek egyenként 5-15 cm
nagyok, tartósak, a tölcséres ajak többnyire
erősen eltérő színű és sugarasan rajzos. Me-
legháziak, elég könnyen tarthatók, népsze-
rűek is, de fényigényesek és virágzás után ki-
adós pihenési időt kívánnak. Legismertebb a
burmai T. a/ba és a T. marshalliana.
Trichocentrum
A kb. 20 faj Közép- és Dél-Amerikában,
nagyrészt Brazíliában honos. Kisebb termetű
epifiták, kis szárgumón egy levelet hoznak,
aránylag nagy virágúak. A virágszár alulról
indul, rövid, egy-öt virágos. A virágszín vál-
tozatos, az ajak igen széles. A T. a/bo-cocci-
neum 6 cm nagy, szirmai sárgásbarnák, az
ajak fehér, bíborral pontozott. A T. tigrinum
szirmai sárgák, barna pontokkal, a kétlebe-
nyes ajak rózsapiros.
Trichoglottis
Kb. 35 délkelet-ázsiai, főleg a Fülöp-szigete-
ken honos, melegházi Vandopsis-rokon faj
tartozik ide. Átlag 0,5 m-es, sűrűn leveles
törzsön, a levélhónaljakból előtörő, aránylag
rövid száron csak egy-két virágú fürt nyílik,
közepesen nagy, de tartós. Csinos a kétvirá-
gú T. philippiensis, a virág kb. Scm és sárga-
barna-piros.
Trigonidium
A M axillariával közeli rokon, brazíliai fajok.
A csúcsosan tojásdad szárgumó aljából elő­
törő, nem hosszú száron egy, aránylag nagy
virág nyílik, amelynek csak három külső szir-
ma fejlett. A T. egertonianum virága csinos,
sárgásrózsaszín, gyakran csíkozott.
Vandopsis
Az Arachnisszai rokon, tucatnyi délkelet-
ázsiai, főleg új-guineai és thaiföldi, melegházi
faj tartozik _ ide. Elég termetesek, 0,5-2 m
magasak, a Vanda-szerű, léggyökeres törzsön
nyáron nyílik a laza, 5-20 virágú fürt. A vi-
rágok 5-7 cm nagyok, kerekítetten szétálló,
szép, bíborral sűrűn pettyezett szirmokkal,
262
kis ajakkal. Érdekesek, szépek és igen tartó-
sak. Napigényesek és télen pihenést kíván-
nak. Legismertebb a burmai V. parishii, hat-
virágú fürttel, a V. lowii, a V. gigantea,
amelynek fürtjében 10 cm-es a virág, a szir-
mok sárgák, körkörös, barnás gyűrűkkel.
A V. lissochiloides sok, nagy virágú fürtje
igen tartós. Ezt használták leggyakrabban az
egyre kedveltebb intergenerikus hibridekhez
(Vandával: Opsisanda).
Warrea
A Cyrtopodium csoportban hat közép-ameri-
kai faj sorolható ide. Kis szárgumójúak,
nagy, mutatós, színes virágokkal. Meleghá-
ziak. Kb. 30 cm-es fürtön fél tucat, kb. 6 cm-es
virágot hoznak, amelyek nem nyílnak teljesen
szét. A kubai W. discolor fehéribolyás.
Warsczewiczella a régebbi neve a Chondrorrhyncha
nemzetségnek.
Xylobium
Húsz közép-amerikai, Lycaste-rokon epifita
faj tartozik ide. Virágzatuk sűrű fürt. Egy vi-
rág 2-5 cm, gyakran nem teljesen szétnyíló.
 Nemesítés, keresztezés

A 19. században a trópusokról hajórakományszám importált növé-

nyekből kezdődött az orchideák gyűjtése, de már a század második
felében megindult a sikeres szaporítással együtt a nemesítés. Az elő­
fordult változatok közül kikeresték a szebb, színesebb, nagyobb,
egészségesebb, értékesebb egyedeket, és ezek a szelektált növények
. szolgáltatták az alapot a tudatos kertészeti munkához. A különböző
tulajdonságú egyedek mellett egyre nagyobb jelentősége lett a külön-
böző fajok keresztezéséből létrejövő "felemás növényeknek", a hibri-
deknek. Az orchideák körében a távoli fajok is meglepően sikeresen
keresztezhetők, sőt a hibridek nagy része nem válik terméketlenné.
Az örökléstan általános törvényei természetesen az epifitákra is érvé-
nyesek. A felismert sejttani, fejlődéstani, élettani vonatkozások át-
értelmezése azonban mégis igen jelentős volt, mert az orchideák köré-
ben sokkal tágabb lehetőségek adódtak mind a szelekcióra, mind az
intergenerikus hibridizációra, mint más családokban. A céltudatos
tenyésztési, szaporítási eljárások során létrejött, az alapfajokénál ér-
tékesebb tulajdonságú hibridek várakozáson felüli eredményt jelen-
tettek. Nagyon gondosan kell azonban a szülőket megválasztani,
ugyanis a beporzástól a következő nemzedék virágzásáig többnyire
közel egy évtizedig kell várni, és akkor a csalódás a hosszú munka
után igen keserves.

A MENDEL-féle alapelvek szerint az eltérő tulajdonságú szülők keresztezéséből létre-

jött első utódok, az F l generáció, kevert tulajdonságú (tehát a fehér és piros virágú bab
utódai rózsaszínek lesznek), a második, F2 nemzedékben a tulajdonságok viszont már
részben szétválnak (50% rózsaszín mellett 25% a piros és 25% a fehér), tehát a megjele-
nő domináns tulajdonság mellett előtérbe kerül a rejtett tulajdonság, és a nagyszülőre
visszaüt a recesszív szín. Az öröklési anyagot a kromoszómák hordozzák, vagyis a sejt-
magnak azok az óriás DNS-molekulái, amelyek kódolva tartalmazzák az öröklődő in-
formációkat, ezek határozzák meg a fejlődés mikéntjét. Az ivarsejtekben a kétszeres
kromoszómakészlet (diploid) felére (haploid) redukálódik. A hasonló, de különnemű
haploidok találkozásakor, vagyis a hím és női gaméta egyesülésekor létrejött zigóta
mindkét szülő rögzített tulajdonságait hordozza, s benne alakul ki, melyik lesz domi-
náns.

263
Természetes változatok, variációk elvétve maguktól is létrejöhetnek,
de csak ritkán maradnak meg. Ezek között a ritka "túlélő" mutációk
között sokszor akadnak olyan előnyös tulajdonságúak, amelyek a ne-
mesítés céljára alkalmasak. Ezek kiválasztásával, a szelekcióval kez-
dődik a nemesítés. A mutációs hajlam vegyi és fizikai beavatkozások-
kal mesterségesen is kiváltható vagy fokozható.
Bonyolultabb a helyzet a keresztezések alkalmával. A hibridekben
ugyanis egyes jó vagy rossz tulajdonságok előtérbe kerülnek, domi-
nánsak, más tulajdonságok rejtettek, recesszíve visszaüthetnek, a kö-
vetkező nemzedékben visszatérhetnek. Az orchideák és a broméliák
közt már igen sok a többszörös hibrid. A polihibridekben viszont az
egyes tulajdonságok egymástól függetlenül, szabad rekombinálással
öröklődnek. Ezért van nagy jelentősége egyes értékes mutációnak, de
ezért nehéz kiszámítani a várható eredményt. A terméketlen heterozi-
góta növények, valamint a tarka levelű rügyváltozatok már csak ve-
getatív úton tarthatók fenn, és csak így szaporíthatók. Ezért is vált
olyan nagy jelentőségűvé a merisztémaszaporítás, amellyel az azonos
tulajdonságú utódok szinte korlátlanul reprodukálhatók ivartalan
úton. Ezek összességét klónnak nevezzük. A rögzült kertészeti válto-
zatot ev.-vel vagy a fantázianevet két 'felső vessző' közé téve jelölik.
A véletlenül létrejövő mutációk, változatok a növényvilágban általá-
ban ritkák, ehhez képest az orchideák köréből viszonylag gyakran
kerülnek elő színváltozatok (pl. albínó példányok) vagy egyéb, élet-
képesebb egyedek, esetleg eltérő nagyságú és színű példányok, vagy
éppen változatok. Többnyire ezek képezik a nemesítés alapját. Ilyen-
kor már nem rovar viszi át véletlenül a polleniumot a bibére, hanem a
kertész, kis pálcikával vagy ecsettel. A trópusi orchideák közt, de a
hazai kosborok közt is viszonylag gyakori a természetben a fajok
spontán kereszteződése. A sok változat és hibrid nemegyszer téves
vagy érvénytelen fajleírásokra vezetett, s ez manapság is bizony talan-
ságot vagy zavart okoz.
A kromoszómák számának, sőt szerkezetének ismerete a fajazonos-
ság és a keresztezhetőség szempontjából egyaránt lényeges, napjaink-
ban a fajleírásokban szinte elengedhetetlen. A kromoszómaszámot a
haploid ivarsejtek kromoszómáinak (nj kétszeresében szokás meg-
adni. (Így a legtöbb Dendrobium: 2n == 38; de akad eltérés is, pl. a
Dend. thyrsiflorum: 40. Aránylag gyakori a 2n == 40 kromoszóma-
szám, amely több fajra is jellemző, ilyen pl. a Coelogyne flaccida és a
Coel. speciosa, a Paphiopedilum suckhakuli, az Angraecum eburneum,
az Eneyclia cochleata, a Lycaste aromatica, a Cattleya velutina és a C.
loddigesii. Csaknem valamennyi Sarcanthinae (Vanda, Phalaenopsis
stb.) kromoszómaszáma: 2n == 38, de az Angraecumoké 50. Vannak
fajok, amelyek kromoszómaszáma változó, így pl. a Laelia autumna-
lis: 2n == 40-42 és 60; a Bifreniaria harrisoniae : 38-40. Egy nemzet-

264
ségen belül is igen változó lehet, pl. az Oncidium bieallosum: 28, az
One. kramerianum: 38, az One. splendidum: 26.)
Mikor egy ismert fajon belül a kromoszómaszám megsokszorozódik,
poliploidokról beszélünk. A természetes, kettőzött kromoszómájú
sejt diploid, a háromszoros triploid, a négyszeres tetraploid stb.
A megsokszorozott kromoszómaszámú növény általában nagyobb,
erősebb, ellenállóbb, a virágja nagyobb, tartósabb, értékesebb. Kro-
moszómaszám-sokszorosodást colchicinkezeléssel lehet mestersége-
sen előidézni, de más behatás (pl. sugárzás) is létrehozhatja. Diploid
sejt szövettenyészetben is átalakulhat tetraploiddá. A korszerű, nagy
virágú kertészeti hibridek jelentős része triploid vagy tetraploid. Ezek
harmonikusan nagyobbak, az utóbbiak szaporíthatók, tovább ke-
resztezhetők. A triploidok a legéleterősebbek, de általában sterilek,
tehát csak merisztémakultúrával vagy tőosztással szaporíthatók.
A kromoszómasokszorosodásnak is vannak hátulütői, így pl. az öt-
szörös kromoszómaszámú növény már többnyire torz, a normálistól
eltérő kromoszómaszámúak keresztezésekor pedig gyakori a szabály-
talanság. Bizony nem minden keresztezés sikeres. Előfordulnak visz-
szaütések, felszínre kerülhetnek a rejtett rossz tulajdonságok, és ez
sajnos többnyire csak hosszú évek múlva derül ki.
A jól sikerült kiválasztás és keresztezés messze felülmúlhatja az ere-
deti növények tulajdonságait, nemcsak formában, színben és nagy-
ságban, hanem tartósságban, virágzási időben, sőt a könnyebb kezel-
hetőségben, a környezethez való jobb alkalmazkodóképességben,
ezek kevésbé kényesek, mint a törzsfajok, és akár lakásban is tartha-
tók. Az öröklési anyag megőrzése szempontjából viszont igen fontos
az eredeti fajok fennmaradása, a tiszta fajok fenntartása, mind a ter-
mészetben, mind a gyűjteményekben. A természetes öröklési anyag-
hoz így mindig vissza lehet nyúlni.
A hibrideket általában a szülők közötti szorzójellel jelölik, a bejegy-
zett, elismert hibridek fantázianevet kapnak, pl. Paphiopedilum insig-
ne x Paph. spieerianum = Paph. x leeanum. Az orchideák hibridizá-
ciójával 1869 óta foglalkoznak, ettől kezdve egymás után jöttek létre
a hibridek, az első egy Calanthe hibrid volt, a mesterségesen előállí­
tottak közül pedig egy Paphiopedilum hibrid, aPaph. villosum x bar-
batum keresztezéséből származó Paph. x harrisianum volt. A modern,
nagy virágú Paphiopedilum hibridek Angliából indultak útjukra,
RATCLIFF kertészetéből, amellyel még most is az élvonalban járnak.
A világháború után Kaliforniába helyeződött át a nemesítés köz-
pontja, ahol a hosszabb szárú virágokra tőrekedtek. Ezek a hibridek
még manapság is igen drágák, van közöttük 1000 dolláros is, mert
merisztémával nem szaporíthatók úgy, mint más orchideák. A Catt-
leya, a Cymbidium, a Phalaenopsis és a Dendrobium vágóvirág-ter-
mesztésben a hibridek teljesen kiszorították a törzsfajokat. Egy-egy

265
 ilyen hibridet 5-14 generáción át is kereszteztek oda-vissza, míg lét-
rehozták a kívánt tulajdonságokat.
Régebben a fehér és félfehér változatok voltak a divatosak, újabban
az élénk, ellentétes bársonyos színekre és a kerek formákra töreked-
nek. Bővebben virágzó és az európai növényházi klímára alkalma-
sabb hibrideket igyekeztek létrehozni. A négy legfontosabb vágóvi-
rágcsoport mellett egyre nagyobb jelentősége lett a Vanda és rokon
nemzetségeknek, a nagy virágú, mérsékel t- és melegházi Miltonia hib-
rideknek és az Odontoglossum és Oncidium hibrideknek is. A távoli
rokon nemzetségek keresztezésekor néha jelentkezik egy érdekes ha-
tás, az ún. heteróziseffektus, amikor a hibrid virága nagyobb, mint a
szülőpároké volt, így pl. a kis virágú Sophronitis keresztezett utódai
közt nemcsak a piros szín, hanem a nagy virágú Sophrocattleyák is
megjelentek.
A faj fogalma az orchideáknál nem egész azonos más élőlényekével.
Általában a fajra a rögzített kromoszómaszám és öröklési anyag mel-
lett az is jellemző, hogy míg a faj egyedei egymás közt párosítva ter- .
rnékények, más fajokkal, de még inkább más nemzetségekkel a ke-
resztezés általában nem sikerül, vagy terméketlen "öszvérek" jönnek
létre. Az orchideák és broméliák nagy részére ez nem igaz, ugyanis az
orchideák rokon nemzetségei, és még sokszor az alig rokon, távoli
nemzetségek is eredményesen keresztezhetők, sőt a hibridek nagyobb
része termékeny is marad. A legfontosabb bigenerikus hibridek a
'L aeliocattley a = LC, a Brassocattleya = BC, a Soprocattleya = SC
és az Epicattleya = Epi. C. Az ezek kombinációiból származó három
nemzetségbeli hibridek: BLC, SBC, LBC stb., valamint a Potinara né-
ven szereplő négy nemzetségbeli hibrid. Az ilyen keresztezésekben a
hangsúly egy-egy tulajdonság átörökítésén van. Pl. a Brassavola
dygbiana partner a BC-ben dominánsan örökítette az erősen csipké-
zett ajkat. Az első ilyen keresztezések azonban viszonylag színtele-
nek, halványak és csak a további keresztezésekkel érték el az élén-
kebb, meleg színeket, majd a kis virágú Sophronitis coccineával a pi-
ros színt.
A Phalaenopsis-nemesítés kiindulási alapja három olyan szelektált
Phalaenopsis amabilis volt, amit az időben még külön fajnak hittek.
Ehhez csatlakoztak a másik két nagy virágú faj fehér és félfehér vál-
tozatai, amelyekb ől létrejöttek a modern, szinte tökéletes fehér virá-
gú növények. A Phal. schilleriana utódaiból később sikerült szép lilás
rózsaszín hibridgenerációkat létrehozni. Újabban váltak divatossá a
más fajok bekeresztezésévellétrehozott tarka, piros nyelvű, csíkozott
és sárga hibridek, és a Doritisszel keresztezett liláspiros Doritaenop-
sisok, közöttük a nevezetesebb' Clarence Schubert' és 'Ravenwood'.
A Cymbidium-nemesítés első fontos állomása a Cym. insigne volt, az
első hibridek fehér és rózsaszín virágúak voltak, majd kialakultak a
sárgától a sötétvörösig terjedő színek, a nagy virágú, kerekített for-

266
 májú, igen tartós virágok. Ezzel a Cymbidium a legfontosabb téli vá-
góvirággá vált számos nyugati országban. Egyedül Hollandiában évi
20 millió Cymbidium virágot termelnek! Még mindig nehézséget je-
lent azonban az eléggé behatárolt virágzási időszak, ugyanis a leg-
több hibrid január-április között virágzik, és a korábbiak tartóssága
és szépsége alig éri el a késeiekét. Az utóbbi évtizedekben igen jelen-
tősekké váltak a törpe termetű Cymbidiumokkal keresztezett mini és
midi hibridek, amelyek ugyan kisebb virágúak, de fürtben mutató-
sak, gazdagon virágzók, és a növény nem olyan terjedelmes.
Az Odontoglossumok közül az Od. crispum volt a legfontosabb kiin-
dulási alap. Számtalan változatából még a századfordulón tenyésztet-
ték ki Angliában azt a nemes, formás fürtöt (premier type), amely a
további intergenerikus keresztezések alapja lett. A törzsfaj ugyanis
igen kényes és hűvösségigényes. Cochliodával keresztezve az Odontio-
dák (X. tábla) már jól tarthatók, és szép pirostarkák. A Miltoniával
keresztezett Miltoniodáknak pedig nagyobb, szélesebb az ajka.
1904-ben egy belga kertész, VUYSTEK elsőként keresztezte az Odon-
toglossum, a Cochlioda és a Miltonia nemzetséget, az ebből származó
Vuylstekeara (X. tábla) igen mutatós és divatos vágóvirág azóta is.

46. kép. Nemesített

Cymbidium hibridek fürt-
jeiből összeállított csokor
(kötészeti verseny a Ker-
tészeti Egyetemen)

267
Szép, de vágóvirágnak már alig alkalmas a Wi/sonara, amely az
Odontoglossum, a Coehlioda és az Oncidium keresztezéséből ered.
Igen nagy kereskedelmi jelentőségűek lettek a Dendrobium phalaenop-
sis nagy, kerek, tartós, bíborszínű hibridjei, amelyek közt legneve-
sebb a "Mme. Pompadour' , ezeket azonban főleg a trópusokon ter-
mesztik, igen olcsón, és repülőgépen szállítják a nyugati piacokra (pl.
a holland virágpiacra egy évben 15 milliót). Ugyancsak a trópusi öve-
zetben termesztik a szelektált Vanda fajokat, a repülőgépes szállítást
jól viseli, az Arachnis hibrideket, valamint az igen színes és tartós As-
eocenda hibrideket; köztük legnevesebb a narancsszínű, nagy virágú
'Yip Sun Wah' . Sajnos ezek többsége a virágzáskor nemcsak meleget,
de sok fényt is kíván a pára mellett, ezért Európában csak kevés virá-
goztatható közülük.
A különböző fajok és nemzetségek közt évről évre több a hibrid, és
nem ritka közöttük az érdekes és szép is. Számuk áttekinthetetlen. Az
értékesebb, sikerült hibrideket fajtaminősítés után fantázianéven
hozzák forgalomba és gyakran kiállításokon mutatják be. Az itt ka-
pott érmek, kitüntetések rövidítve szerepelnek a hibrid neve után. Így
pl. az AM/AMOS azt jelenti, hogy az Amerikai Orchidea Társaság
(AMOS) adta a díjat (Award ofMerit); az FCC/RHS pedig azt, hogy
a hibridet az angol Royal Horticultural Society tüntette ki első díjjal
(first class certificate); GM/DOG == Gold Medal/Deutsche Orchidee
Gesellschaft. Hasonló díjjelzések : HOOS, HCC stb. Hosszú ideig
csak az Angol Kertészeti Társaság minősítette az orchideafajtákat,
majd az ún. Sanders List-ben közölte nevüket és származásukat.
Napjainkban az elismert orchideakeresztezések száma lényegesen
meghaladja a százezret. Újabban az amerikai, a német orchideatársa-
ságok is adnak fajtaminősítést, és a szocialista országokban is alakí-
tanak ki központot evégett.
Tájékoztatás céljából felsorolom a két vagy több nemzetség kereszte-
zéséből létrejött fontosabb hibridek elnevezéseit.

Angulocaste == Anguola x Lycaste

Aranda == Arachnis X; Vanda
Ascocenda == Ascoeentrum x Vanda
Beallara == Mi/tonia x Brassia x Odontoglossum x Cochlioda
Beaumontara == Brassavola x Cattleya x Laelia x Sehomburgkia
Brassocatlaelia és Brassolaeliocattleya == Brassavola x Cattleya x
Laelia
Brassocattleya == Brassavola x Cattleya
Cattleytonia == Cattleya x Broughtonia
Charlesworthara == Coehlioda x Miltonia x Oncidium
Colmanara == Miltonia x Odontoglossum x Oncidium
Doritaenopsis == Doritis x Phalaenopsis
Epicattleya == Epidendrum x Cattleya és Eneyelia x Cattleya

268
Hawaiiara == Vanda x Renanthera x Vandopsis
Holttumara == Arachnis x Vanda x Renanthera
Kirchara == Laelia x Cattleya x Epidendrum x Sophronitis
Lowara == Brassavola x Laelia x Sophronitis
Miltassia == Brassia x Miltonia
Miltonioda == Miltonia x Cochlioda
Odontioda == Odontoglossum x Cochlioda
Odontocidium == Odontoglossum x Oncidium
Odontonia == Odontoglossum x Miltonia
Oncidioda == Oncidium x Cochlioda
Potinara == Sophronitis x Laelia x Cattleya x Brassavola
Renantanda == Renanthera x Vanda
Renanthopsis == Renanthera x Phalaenopsis
Rodritonia == Rodriguezia x Miltonia
Rolfeara == Sophronitis x Cattleya x Brassavola
Sanderara == Brassia x Cochlioda x Odontoglossum
Selenocypripedium == Cypripedium x Selenipedium
Sophrocatlaelia == Sophronitis x Cattleya x Laelia
Sophrocattleya == Sophronitis x (la tt le}'a
Tanakara == Phalaenopsis x Aerides x Vanda
Vandaenopsis == Phalaenopsis x Vanda
Vuylstekeara == Miltonia x Cochlioda x Odontoglossum
Wilsonara == Oncidium x Cochlioda x Odontoglossum
Yamadara == Brassavola x Cattleya x Epidendrum x Laelia
Zygocaste == Zygopetalum x Lycaste
Zygocolax == Zygopetalum x Colax

269
 A szerény hazai orchideák: a kosborok

Ismerjük és óvjuk ó'ket!

Az Európába feltehetően csak 5-10 évezreddel ezelőtt felvándorolt

talajlakó, télálló orchideák többsége a Földközi-tenger környékén
honos. Az ismert fajok száma 182, hazánkban közel 50 faj fordul elő
(ezeknek szerencsére van magyar nevük). A fajokon kívül előfordul
számos hibrid és színváltozat.
A hazai kosborok nem nagy virágúak, s bár vannak közöttük kevés-
bé színesek, többségük virágszerkezete rendkívül érdekes, formája
változatos, mézajka rajzolt. A vadvirágok legszebb csoportjaként
tartjuk számon a kosborféléket.
Védett növények, de sajnos többnyire csak elméletileg. Láttam kirán-
duló gyermekeket, kísérő tanárral, és mindegyiknek a kezében nagy
csokor, már hervadozó kosbor-.Pedig a virágszerkezet annyira jel-
lemző, hogy illene mindenkinek felismernie. Az útépítések miatt fel-
szántott réteken, az erdőszélen parcellázott telkeken, a műtrágyázott
legelőkön, a letarolt erdőkben, a lecsapolt vagy elárasztott mezőgaz­
dasági területeken évről évre csökken az értékes állomány, amely
aligha pótolható. Egyes fajok - a legszebbek - már közel állnak a
teljes kipusztuláshoz. Hozzájárul ehhez a tudatlan ember is, aki kert-
jébe akarja telepíteni, kiássa a tövet, a gumót virágostul. A kosborok
élete annyira függ a talajtól, a klímaviszonyoktól, főleg pedig a velük
együtt élő gombáktól, hogy a legtöbb faj áttelepítése nemcsak tilos,

Orehis gumók. 1. Orehis

militaris tavasszal;
ugyanaz nyáron;
2.
3.
II .
"1 2 3 II
Dactylorhiza maculata gu-

I I
mója nyáron

I I
I
I
WA

271
hanem teljesen lehetetlen! Másoké pedig olyan kényes művelet, hogy
szakértelem nélkül reménytelen.
A kosborfélék a természetben igen változatos helyeken fordulnak elő.
Megtalálhatók nyirkos, mocsaras területen, hegyi réteken, ahol sok a
csapadék, de laza a talaj; élnek száraz, köves, meleg hegyoldalakon
és legelőkön, száraz réteken, ahol csak kora tavasszal van bő csapa-
dék, de később a talaj kiszárad; de előfordulnak meszes talajú, száraz
erdőkben és enyhén lúgos talajú hegyi erdőszéleken egyaránt. A talaj
savassága vagy lúgossága, az altalaj agyagos vagy meszes volta igen
fontos. Többnyire az 5,5-től 8,5-ig terjedő pH-tartomány megfelelő.
Csak néhány lápréti faj él savanyúbb talajban. Az altalaj felett kell
egy olyan, fűgyökerekből vagy levelekből, faágakból képződő hu-
muszrétegnek lennie, amelyben a csak szerves közegben életképes cel-
lulózbontó gombák megélnek. Minden orchideaféle csírázásához és
felnevelkedéséhez nélkülözhetetlen azegyüttélő gomba. A gombatáp-
lálás, szakkifejezéssel mikotrofia később változhat. Vannak fajok,
amelyek idős korban kísérő gomba nélkül is megélhetnek, vagy leg-
alább csak részben függnek a gombáktól. Mások erősen mikotrófok,
a gomba nélkül életképtelenek.
A télálló orchideafélék - kosborok - kerti nevelésének előfeltétele,
hogy az együttélő gomba számára is megteremtsük az életfeltételeket,
erre azonban nem alkalmas a trágyázott, ásott kerti föld. Sőt a föld-
labdával megfelelő helyre telepített növény is csak akkor maradhat
meg, ha a kísérő gomba folyamatosan megtalálja életlehetőségeit. Ha
ismerjük az altalajt és rétegezünk fölé megfelelő, korhadó humuszt,
telepíthetünk olyan kosborféléket, melyek nem szigorúan helyhez kö-
tötten mikotrófok. A telepítés egyik módja a magvetés. Ma már igen
sok kosborfélét laboratóriumban is magról nevelnek. A másik lehető­
ség, hogy Távol-Keletről vagy nyugati kertészetekből kertbe telepít-
hető fajok kerülnek a kereskedelembe. A harmadik, egyben termé-
szetvédő megoldás is volna, ha a művelés alá vont vagy feltörés alá
kerülő , ré te kről , útépítés vonaláról, lecsapolandó mocsarakról stb.
hozzáértők átmentenék az egyébként biztos pusztulásra ítélt példá-
nyokat. A kosbor nem kerti növény. A megművelt kertben minden
növény szebb lehet, mint a szabadban, a kosborokat kivéve. Ezeket
csak a megműveletlen kertészetekben, fák, bokrok alá, ott előkészített
talajban lehet megtartani.
Ahhoz, hogya hazai kosborféléket megismerjük, gyönyörködjünk
bennük és védeni tudjuk őket, szükség van megismerésükre. A trópu-
si orchideákról írva elengedhetetlenül fontos a hazaiakról is szólni.
Ezért nagyobb rendszertani csoportokra osztva, azon belül betűrend­
ben felsorolom és röviden ismertetem azz összes hazai kosborfélét.
(A fajok pontos meghatározásához Soo REZSŐ, illetve BORSOS OLGA
határozókulcsa és cikksorozata vehető segítségül.)

272
I. TÁBLA. Cattleya bowringiana virágfürtje
 2 II. TÁBLA . 1. Cattleya intermedia 2. Laeliocattleya 'Barbara Belle' 3. Cattleva dowiana var. aurea
11 4
3 (W . HENNIS, Hildesheim) 4. Cattleya labiata ev.
1 12. III. TÁBLA. 1. Sophronitis coccinea 2. Laelia pumila (W. HENNIS , Hild eshei m) 3. Laelia perrinii
3 4 4. Cattle ya mossiae
 2 IV. TÁ BLA. 1. Cymbidium lowianum 2. Cymbidium 'Kurun Trubadur ' (Kertész Tsz, Szombathely)
11
3 4 3. Cymbidium 'Betlehem' állománya szombathelyi Kertész Tsz növényházaiban 4. Cymbidium
'S owgirl Mailibu' miniatű r
 2 v. TÁBLA. Korai Cymbidium nemes hibridek irágai a szombathelyi Kertész Tsz termesztéséből :
311 4 1. ' Kurun Mongo' 2. ' Orissa 3. ' Be tlehem' 4. "Christmas Beauty'
!ll VI. TÁBLA. Dendrobium phalaenopsis színváltozatok : 1. az eredeti faj 2. Dendrobium phalaenopsis al-
3 bum (W . HENNIS, Hildesheim) 3. Dendrobium phalaenopsis Richter hibrid (a Sasad Tsz termesztése)
112 VII. TÁBLA. 1. Pleione formosana (W. HENNIS, Hil desheim) 2. Phalaenopsis ' M ad Hatter' hibrid
3 4 (HANGYÁS GÉZA gyűjteményéből) 3. Dendrobium bigibbum (Főváros i Állat- és N ö vénykert) 4. Dend-
robium nobile var. wallideianum (W. HENNIS, Hildesheim)
VIII. TÁBLA. Cirrhopetalum medusae (W. HENNIS, Hildesheim)
 IX. TÁBLA. 1. Bulbophyllum lobbii (Budapesti Botanikus Kert) 2. Gongora galeata (RESZLER GÁBOR
1 12
3 4 gyűjteményéből) 3. Brassia lawrenceana Iongissima (W. HENNIS, Hildesheim) 4. Gongora galeata egy
virágfürtje (RESZLER GÁBOR gyűjteményéből)
1 12 x. TÁBLA. 1. Vuylstekeara ' Cambria Push' 2. Odontioda ' M arcet' (W. HENNIS, Hildesheim) 3. Cata-
3 4 setum maculatum (W . HENNIS, Hildesheim) 4. Ma sde vallia veitchiana 'Prince de Golle' (W . HENNIS,
Hildesheim)
 2 XI. TÁBLA. 1. Rossioglossum williamsianum (W. H ENNIS, Hildesheim) 2. Odontoglossum rossii
11 4
3 3. Oncidium flexuosum (RESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 4. Oncidium splendidum
 2 XII. TÁBLA. 1. Stanhopea oculata virág (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 2. Oncidium kramerianum
11
3 4 3. Eneyc/ia mariae (W . HENNIS, Hildesheim) 4. Miltonia spectabilis (RESZLER GÁBOR gyűjteményéből)
XIII. TÁBLA. Stanhopea oeulata kosárban (RESZLE R GÁBOR gyűjteményébő l)
 l'

2 XIV. TÁBLA.t. Orieidium ornithorhvnchum 2. Calanthe 'Veitchii' (Fővárosi Állat- és Növénykert)

11
3 4 3. Cycnoehes ehloroehilum ( RESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 4. Mixillaria pieta (RESZLER GÁBOR
gyűjteményéből)
I
 2 XV. TÁBLA. 1. Eneyclia citrina (Budapesti Botanikus Kert) 2. Eneyclia vitel/ina 3. Macodes petola
11
3 4 ékszerorchidea (DR. POPELKA ISTVÁN gyűjteményéből) 4. Ansellia africana (RESZLER GÁBOR gyűjte­
ményéből)
 1 XVI. TÁ BLA. 1. Vanda coerulea, mellette a kisebb termetű Vanda coerulescens 2. Vanda coerulescens
113 virágrészlet 3. Házhoz épít ett árnyékolt amatőr növényház
XVII. TÁBLA. Phragmipedium caudatum (W . HENNIS, Hildesheim)
 2 XVIII. TÁBLA. 1. Paphiopedilum fairricanum 2. Paphiopedilum lowii 3. Paphiopedilum concolor var.
11 4
3 hennisianum 4. Paphiopedilum sukhakuli (valamennyi W. HE N NIS hildesheimi kert észetéből)
XIX. TÁBLA. 1. Paphiopedilum leeW1Ul11 2. Paphiopedil um primer hibrid 3. Paphiopedilum callosum
(Sa sa d Tsz) 4. K erek , pettyes virág ú angol Paphiopedilum hibrid
!ll xx. TÁBLA. 1. Doritis pulcherrima (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2. Phalaenopsis stuartiana (W.
3 HENNIS, Hildesheim) 3. Phalaenopsis amabilis ev. többszörös hibrid (Sasad Tsz)
ili XXI. TÁBLA. 1. Phalaenopsis lueddemanniana (Budapesti Botanikus Kert) 2. Phalaenopsis equestris
3 3. Phalaenopsis rózsaszín Richter hibrid
XXII. TÁBLA. 1. Ophrys insectifera egy virága 2. Platanthera bifolia erdőtisztáson 3. Részlet az Or-
chis mario virágzatából (m indhárom kosbor HORTOBÁG YI TIBOR felvétele)
XXIII. TÁBLA. 1. Növényvitrin erkélyen (DR. POPELKA ISTVÁN) 2. Szoba-üvegszekrény (HORTOBÁ-
GYI TIBOR)3. Amatőr növényházának részlete (RESZ LER GÁBOR)
 2 XXIV. TÁ BLA. 1. Aechmea m iniata virágfürtje 2. Aechmea weilbachii termésbogyók 3. Broméliák ke-
11 4
3 rámia tálban (a zöld levelű, kihajló virágzatú az Aechmea racinae , a virágzó, borvörös levelű az Aech-
mea xfosters favorite , az evezős virágú a Vriesea psittacina) 4. Aechmeák ablakban: Aechmea foste-
riana. Aechmea marmorata és Aechmea fascia ta ev. albolineata
 2 xxv. TÁBLA. 1. Billbergia saundersii ev. 2. Billbergia decora (Budapesti Botanikus Kert) 3. Aechmea
11 4
3 orlandiana 4. Aechmea fasciata ev. (Kertész Tsz, Szom bathely)
XXVI. TÁ BLA. t. Nidularium billbergoides (Kertész Tsz. Szombathely) 2. Guzmania lingulata var.
cardinalis (Kertész Tsz , Szombathely) 3. A piros virágú Guzmania minor és ' Orange' fajtája
 XXVII. TÁBLA. 1. Necregelia princeps 2. Neoregelia carolinae 3. Neoregelia carolinae 'Morobei' (Ker-
l 12
3 4 tész Tsz , Szombathely) 4. Neoregelia carolinae tricolor (Kertész Tsz, Szombathely)
 (

XXVIII. TÁBLA. 1. Guzma nia zahni (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2. Tillandsia cyanea (MTA
1 12
3 4 Vácrátóti Botanikus Kert) 3. Tillandsia fiabellata (Fővárosi Állat- és Növénykert) 4. Cryptanthus 'It'
 XXIX. TÁBLA. 1. Tillandsia tenuifolia változat (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2. Tillandsia tenuifo-
11 42
3 lia változat (Fővárosi Állat- és Növénykert) 3. Tlllan dsia brachycaulos virágzás idején (Fővárosi Állat-
és Növénykert) 4. Tillandsia "Oeseriana' virága
 XXX. TÁBLA. L Til/andsiák fa ágon, középen Til/andsia pruin osa (RESZL ER G ÁBOR gyűjteményéből)
1 12
3 4 2. Tillandsia ionantha virágzó vö rös és növekvő állapotban 3. Virágzó Tillandsia hu/basa 4. Virágzó
Tillandsia sti cta (az utóbbi h árom a Fővárosi Áll at- és Nö vén ykertben)
XXXI. TÁBLA. 1. Vriesea spl endens 2. Vriesea incurvata
 XXXII. TÁBLA. 1. Neoreg elia marmorata (RESZLER GÁBOR gyűjteménye) 2. Ékszerbéka (Dendroba-
1 12 tes histrionicus) Vriesea tö1csérében (DR. ZSILINSZKY SÁNDOR viva rium áb a n) 3. Guzmania monosta-
3 4
chya (Kertész Tsz, Szombathely) 4. Guzmania ' M agnifica' hibrid (Kertész Tsz, Szombathely)
Kosborfélék (Orchideaceae)
Kosborok (Orchis)
Agárkosbor (O. morio) (XXII. tábla). Kis
termetű, 10-35 cm magas virágfürtje tö-
mött, fehér, rózsaszín, kékibolya és pirosas
színben változó, de mindig van az oldalszir-
mokban zöld csík. Sovány réteken, legelő­
kön, tisztásokon, száraz és nyirkos erdőszé­
len, de mészmentes talajon terem. Nálunk a
leggyakoribb faj. Kevéssé rnikotróf, május
elején virágzik.
Bíboros kosbor (O. purpurea). Nyirkos vagy
szárazabb hegyi réteken, ligetes, hegyvidéki
tölgyesekben és tisztásain, kristályos és mész-
Mocsári kosbor (O. laxiflora ssp. palustris).
Mocsár- és lápréteken június elején virágzik.
Laza fürtű virágja 2-3 cm-es, vörösibolyás,
a mézajak visszatört.
Poloskaszagú kosbor (O. coriophora). Szá-
raz, valamint mészmentes mocsárréteken,
lápréteken, homoki tőzeges, nyirkos gyepek-
ben június elején virágzik. Hosszú, tömött
fürtű virága szennyesen vörösbarna.
Sápadt kosbor (O. pal/ens). A középhegysé-
gekben és a Mecsekben meszes talajon, bük-
kösben vagy ligetes, hegyvidéki tölgyesek-
ben, erdőszéli réteken május elején virágzik.

I
kőtalajon található. Erőteljes, a 80 cm ma-
gasra is megnyúló virágzati hajtáson az illa- II
tos, bíbortarka .virágok tömött fürtben áll-
nak. A szirmok sisakszerűek, a mézajak szé-
I
I
les, középső cimpája kis csipkével osztott.
I
Füles kosbor (O. mascula ssp. signifera). Szá-
raz, hegyvidéki, meszes tölgyesekben és tisz-
II
~
tásain él. Levele fényeszöld, tövén vöröses- II
ibolyás pontokkal. Korán, már május köze-
pén virágzik. II II
~
I
Majom kosbor (O. simia). Csak a Mecsek- II II
ben és a Villányi-hegységben található, ahol I
meleg karsztbokorerdőkben, mészkedvelő I
~
erdőkben él, május elején virágzik. Igen sűrű
fürtű, a virágok felülről lefelé nyílnak. Nagy
virágú, halvány ibolyásbíbor színű. A méz-
ajak négyosztatú, hosszú cimpákkal. A füles kosbor (Orchis mascula) és egy-egy virága

273

I
I I
a b
~~ra~~ra
Sárga virágai sűrű fürtben nyílnak. Murvale-
velei hártyásak.
Sömörös kosbor (O. ustulata). Meszes, lúgos
talajon, hegyi és homoki réteken, erdőszélen,
május végén virágzik. Csokoládéillatú.
Tarka kosbor (O . tridentata). Karsztbokor-
erdők száraz tisztásain, füves lejtőkön május
közepén nyílik. Szép, tömött, világosbíbor
virágú fürtje van. A virág háromosztatú méz-
ajka pettyezett.
Vitéz ·kosbor (O . militaris), Főleg meszes, lú-
gos talajon, hegyi, homoki réteken, lápréte-
ken, ligetes erdőkben, hegyvidéki tölgyesek
tisztásain, hegyoldalain, félárnyas helyen él,
május közepén virágzik. A virágzó szár kb.
50 cm magas, virágai ibolyáspirosak. A méz-
ajak négyosztatú, középső cimpája kéthasá-
bú, keskeny, hosszúkás.
Gömbös kosbor (O. globosa) (syn.: Traun-
steinera globosa). Magas hegyvidéki réteken,
legelőkön, sziklagyepekben él. Levele szür-
készöld, virágzata rövid, tömött, gömbös,
kéklila, rózsáslila. Május végétől júliusig vi-
rágzik. A szirom felálló, hegyes, széles, a
mézajak kihegyesedő.
274
",', ,," II
I
Orehis tridentata (a); Or-
I chis militaris x purpurea
~
I (b), egy természetes hibrid
Ujjas kosborok (Dactylorhíza)
A többi kosborhoz alakban, virágzatban ha-
sonlítanak, de gumói nem gömbölyűek, ha-
nem 2--4 ujjasan tagoltak.
Bodzaszagú ujjas kosbor (D. sambucina). He-
gyi réteken, nyirkos erdőkben, száraz tölgye-
sekben és tisztásain fordul elő. Virága május
elején, aránylag rövid száron, tömött kis
fürtben nyílik, sárga, de előfordul piros vál-
tozat. Murvalevele zöld, hálóserű.
Erdei ujjas kosbor (D. fuchsii). Hegyi réte-
ken, lápréteken, nyirkos erdőkben fordul elő,
60 cm magas, tömött fürtje bíborlila, de van
fehér virágú változata is (ssp. soóiana), há-
romkaréjos mézajkán ibolyás rajzolattal.
Foltos ujjas kosbor (D. maculata) . Kőszeg
körül, gesztenyésekben, hegyi források kör-
nyékén, erdőszéli réteken él, kb. május végé-
től júliusig virágzik. A levél vörösbarnán fol-
tos, a virágzati fürt tömött, a virág bíborlila,
lehet fehér is. Széles mézajka finoma n ponto-
zott.
Hússzínű ujjas kosbor (D. incarnata). Meszes
talajon, mocsár- és lápréteken, liget- és láper-
dőkben él, kevéssé mikotróf. A kb. 65 cm
száron a tömött virágfürt világosbíbor vagy
sárgásfehér, feltűnő vonalkákkal rajzolt méz-
ajakkal. Május végén virágzik.
Széles levelű ujjas kosbor (D. majalis) (syn.: ből csak egy, legfeljebb két faj fordul elő:
D. latifolia). Meszes altalajú lápréteken, át- Jószagú bibiresvirág (Gymnadenia odoratissi-
meneti lápokon él. Levele bíborbarnán pety- ma). Nyirkos hegyi réteken él, június-jú-
tyes. Május végén, júniusban virágzik. A vi- liusban virágzik, aránylag ritka. A kis virágú
rág a bíboroslilától a fehérig változó lehet. fürt színe változatos.
Szúnyoglábú bibiresvirág (G. conopea). Me-
szes, agyagos talajú, nyirkos hegyi réteken
Bangók (Ophrys)
lápréteken, erdőszélen nő. Magas, laza, kar~
csú fürtje, igen tartós virága vörösibolyás, il-
Szeretik a nyíltabb termőhelyet. Az ide tarto-
latos, ajkán vékony sarkantyúban végződik.
zó húsz faj csak meszes talajon fordul elő.
Sallangvirág ( Himantoglossum hircinum).
A legtöbb földközi-tengeri. A fürt kevés virá-
Karsztbokorerdőkben, laza, ligetes hegyvi-
gú. Virágjuk különböző rovarokra emlékez-
déki tölgyesekben, de csak meszes, lúgos,
tet.
igen meleg talajon, aránylag ritkán fordul elő
Légybangó (O. insectifera) (XXII. tábla).
ez a rendkívül különös kosbor. Igen erősen
Napos, homoki, tengeri réteken karsztbo-
mikotróf. Magasra nyúló, sűrű virágfürtjé-
korerdők tisztásain él, május végén virágzik.
ben a virágok keskenyek, zöldespirosak.
A szirmok kicsik, az ajak hosszú szakállas,
Mézajka középső részén két hosszú, szálas
az oldalcimpák kétcsúcsosak, a középső szé-
eimpára hasadt. Érdekes, de kellemetlen sza-
les, osztott.
gú.
Méhbangó (O. apifera). Lápréteken, erdő­
Kétlevelű sarkvirág ( Platanthera hifolia)
szélen található, június közepe után virágzik.
(XXII. tábla). Bükkösökben, tölgyesekben,
A virág 3 cm, szirmai nagyobbak, kisebb, to-
fenyvesekben, sziklaerdőkben, szőrfűgyepek­
jásdad ajka bíborbarna, sárgával.
ben, hegyi réteken stb. egyaránt előfordul,
Pókbangó (O. shpegodes). Homoki réteken,
aránylag gyakori és nagyobb állományok is
kiszáradófélben levő napos, nedves helyen
találhatók belőle. Kevéssé mikotróf. Az
májusban, júniusban nyílik. A virágzati haj-
egyetlen faj, amely cserepes növényként is el-
tás 20-30 cm magas, laza fürtű. A mézajak
tartható. Két zöld levele közül magasra nyú-
domború sötét vörösbarna, H alakú, világos
lik porcelánfehér, vaníliaillatú, laza virág-
folttal.
fürtje. Májustól júniusig virágzik.
Poszméhbangó (O. fuciflora). Mésztalajos
Zöldesvirágú sarkvirág (P. chlorantha) . In-
lápréteken, üde irtásréteken nő. Május vé-
kább mészkedvelő tölgyesekben, bükkösök-
gén, június elején nyílik. A mézajak sárgás
ben, fenyvesekben, erdei és lápréteken, fél-
rajzolatú.
árnyas helyeken fordul elő. Nagyobb terme-
Szarvasbangó (O. scolopax ssp. cornuta) ,
tű és zöldesfehér virágú. Május végén, június
(syn.: O. oestrifera). Hegyvidéki tölgyesek
elején virít.
tisztásain, ligetekben, homoki szikes réteken
Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis). Csak
él, június elején virágzik. A mézajak tövén
meszes, lúgos talajon, karsztbokorerdők na-
két hosszan előrenyúló szarvacska van.
pos tisztásain, homoki. réteken, füves lejtő­
kön június közepe után nyílik. Csúcsos, tö-
Egyéb kosborok mött, sötét bíborvörös virágú fürtje van.
Zöldike (Coeloglossum viride). Hegyi réte-
A három említett nemzetséggel közelebbi ro- ken, savanyú talajon (pH 5-6) június elejétől
konságban áll még további öt nemzetség. virágzik. Virágja jelentéktelen, zöldes színű.
Ezek virágszerkezete hasonló, és mindegyik-

275
Madárfészekfélék (Neottioideae)
Virágjuk kevésbé színes, a legtöbb faj annyi-
ra gombára utalt, mikotróf, hogy gyakorlati-
lag egyáltalában nem telepíthetők át , csak
eredeti élőhelyük biotopjához kötött gom-
bákkal együtt élhetnek. Nyolc nemzetség 15
faja él nálunk.
Avarvirág (Goodyera repens). Fenyvesekben,
mohás humuszon, kúszó sarjakkal terjed.
Tőlevelei hálós erezetűek. Június végén, jú-
liusban virágzik, egyoldalas, laza fürtje mi-
rigyszőrös. Virágja fehér alapon zöldes.
Bajuszvirág (Epipogium aphyllum). Bükkö-
sökben, üde gyertyános-tölgyesekben július
közepétől augusztus közepéig virágzik, levél-
telen pikkelyes száron.
Békakonty (Listera ovata) . Lápréteken, lige-
tekben, láperdőkben, bükkösökben, gyertyá-
nos-tölgyesekben és erdő szélén is található.
Kevéssé gombára utalt. Magas, laza fürtben
május legvégétől júliusig nyílnak kis zöld vi-
rágai.
Nyári ftizértekercs (Spiranthes aestivalis).
Lápréteken él, július közepétől augusztusig
virágzik, karcsú, nem mutatós, igen ritka.
Őszi fíízértekercs (S. spiralis). Lápréteken
augusztus közepétől szeptemberig virágzik.
Virágzata aprón mirigyes, kis fehér virágok-
kal.
Gerbics (Limodorum abortivum). Mészked-
velő, hegyvidéki tölgyesek és karsztbokorer-
dők erdei gombáihoz kötött. Június közepé-
től júliusig virágzik, 60 cm magas száron ibo-
lyásbíbor színű nagy virágokkal.
Madárfészek (Neottia nidus-avis ). Üde bük-
kösökben, gyertyános-tölgyesekben és száraz
tölgyesekben él, klorofill nélküli, teljesen
barna, arasznál magasabb növény, barnás vi-
rágú. Május végétől nyílik. Gyökérzete az er-
dei fákkal együtt élő gombákhoz kötött, és
az agyagtalajos humusz határán, de a hu-
musz alatt helyezkedik el. Áttelepíthetetlen.
276
Madársisakok (Cephalanthera)
Egyforma, laza fürtű, csak félig nyíló, csinos
virágaik vannak. Kedvelik a meszes talajt, a
humuszban gombával együtt élve fejlődnek,
és nem minden évben bújnak elő.
Fehér madársisak (C. damasonium). Szára-
zabb bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben
és fenyvesekben május végétől virágzik.
Kardos madársisak (C. longifolia). Főleg
hegyvidéken, száraz tölgyesek, gyertyános-
tölgyesek nyirkosabb zugaiban május köze-
pén virágzik.
Piros madársisak (C. rubra). Száraz tölgye-
sekben, bükkösökben, félszáraz, üde, de la-
zább gyertyános-tölgyesekben, sőt napos er-
dőszélen is megtalálható : június végétől jú-
liusig nyílik, szép vörös virágú.
Nőszőfüvek (Epipactis)
Kis levelű nőszőfű (E. microphylla). Bükkö-
sökben, tölgyesekben, mésztalajon, humusz-
ban él. J úni us végén nyílik.
Mocsári nőszőfű (E. palustris), Lápréteken,
tóparton, lúgos talajon (pH 7-8,5) június
elejétől júliusig nyílik, virágfürtje piros, vö-
röses, kihegyesedő szirmokkal, fehér hullá-
mos ajkú.
Piros nőszőfű (E. purpurata). Bükkösökben,
üde gyertyánosban augusztus elején nyílik,
bíboros virágú.
Széles levelű nőszőfű (E. helleborine). Bük-
kösőkben, gyertyános-tölgyesekben él, talaj-
ban nem válogatós (pH 4,5-8). Harangszerű
virága július végétől nyílik, zöldesibolyás.
Vörösbarna nőszőfű (E. atrorubens). A töl-
gyesekben, karsztbokorerdőkben és tisztá-
sain él, de az E. a. var. Borbásii homokpusz-
tákon és homoki tölgyesekben június végén
nyílik.
Epidendroideae
Két nemzetség egy-egy faja tartozik ide.
Hagymaburok ( Liparis loesellii). A Velencei-
tóban, nádasban él. Kétpengés levelű. Június
közepén virágzik, kb. 20 cm, karcsú fürtű,
sárgás, zöldesfehéres virággal.
Korallgyökér (Corallorhiza trifida). Fenyve-
sekben, bükkösökben él, klorofil1szegény, a
fák gyökeréhez kötött, félparazita.
A felsoroltakon kívül előfordulnak -- nem is
277
nagyon ritkán - színváltozatok vagy hal-
vány, apochrom virágok is, és a fajok között
a természetben kereszteződő hibridek.
A negyedik csoportból a papucsajkú, kúszó
gyökértörzsű Cypripediumokból egyetlen faj
él hazánkban. Ez a legnagyobb és legszebb
hazai orchidea. Rigópohár vagy boldogasz-
szony papucsa (C. calceolus) néven ismert.
Meszes talajon, ligetes tölgyesekben még itt-
ott előfordul. Egzotikus rokonaival együtt a
betűrendben tárgyaltuk.
Broméliák

Dél-Ámerikából alakásokba

Ez a különös növénycsalád kb. 2000 fajt ölel fel, amelyek viszonylag

szűk földrajzi területen, csak Közép- és Dél-Amerikában honosak.
Ott az őslakók inkább kellemetlen, tüskés bozótnak tekintették eze-
ket a haszontalan növényeket, s csak néhánynak a virágzatát kedvel-
ték. Valószínűleg ez is egyik oka annak, hogy későn jutottak el Euró-
pába, és dísz- vagy szobanövényekként pedig valóban csak száza-
dunk második felében terjedtek el. A világ leggazdagabb botanikus
kertjében, a Kew-Gardenben - ahol orchideák ezreit és sok tízezer
egyéb növényt gyűjtöttek össze - a századfordulón még csak száz
broméliafaj volt a gyűjteményben.
Szerencsére a broméliákat nem tépik le virágcsokorba a helybeliek,
nem irtották ki termőhelyükről a növénygyűjtők, még bőséges állo-
mány van belőlük hazájukban. Kertészeti hasznosításuk csak lassan
indult, először Belgiumban, majd több európai központban kezdtek
hozzá, később átterjedt Észak-Amerikába is. Napjainkban a bromé-
liák térhódítása egyre rohamosabb, amelyhez az alkalmas fajok kivá-
lasztása mellett a nagyszerű nemesítési eredmények is hozzájárulnak,
méghozzá olyannyira, hogy eredeti hazájuk, Dél-Amerika állandó
vásárlóként jelentkezik az európai és észak-amerikai kertészetekben.
Térhódításukban bizonyára szerepet játszik az ízlés, a divat, az igé-
nyek és a lakástípusok megváltozása is. Díszítőértéküket egyfelől a
merev, néha bizarr - a modern lakás és bútorzat dísztárgyai közé jól
beilleszkedő - levéltölcsérformák jelentik. Lényeges járulék a leve-
lek meglepő színe, fénye, rajzolata, a pikkelyzet okozta csillogása,
szőrözöttsége, amiért a növények nem virágzó állapotban is változa-
tos, tarka, jó szobanövények. Virágzás idején pedig a fellevelek és a
szívlevelek különleges, ragyogó elszíneződése nyújtja a többletet.
Számos faj lassan fejlődő, különleges, felleveles fürtvirágzata igen
tartós. Ez kárpótol azért, hogy maguk a múlékony kis virágok általá-
ban alig látszanak, jelentéktelenek, rövid életűek és többnyire nem il-
latosak. A broméliák formája és tarkasága egymagában vagy hasonló
termetű rokonaikkal, és más növényekkel párosítva kitűnően érvé-
. nyesül, nemcsak a lakásokban, hanem akirakatokban, szállodákban

279
 és egyéb nagyobb helyiségben, hivatalokban is, ahol életünk egy ré-
szét töltjük, és igényeljük az élő növények jó közérzet- és hangulatte-
remtő jelenlétét.
A broméliák könnyen tarthatók, kevés gondoskodással is jól nevelhe-
tők, míg ezzel ellentétben a legtöbb növény tartása aránylag sok gon-
doskodást, babrálást, hozzáértést kíván, emellett rövid ideig nyílik, és
ha néhány napig elhanyagoljuk valamelyiket, helyrehozhatatlanul
megcsúnyul. Amennyire nagyfokú szakismeretet, gondoskodást,
emellett különleges klímaviszonyokat kívánnak meg a fán lakó orchi-
deák, annyira egyszerű a broméliák tartása, még a modern, központi
fűtéses lakásokban is. Legtöbbjük sokat nyújt, de keveset kíván. Tar-
tásuk egyszerű, nem kell átültetni őket, az elhanyagolást hetekig elvi-
selik, és többségük igen jól alkalmazkodik a változó viszonyokhoz.
A tölcsérében tárolt vízzel a legszárazabb lakásban is megteremti a
saját mikroklímáját, függetlenül a környezet páratartalmától és a ta-
lajtól. A tölcsérből táplálkozik, és onnan pótolja a kevés, elpárolgó
vizet.
Eleinte természetszerűleg idegenkedtek az emberek az addig ismeret-
len növényektől, még ha kiállításokon, kirakatokban megcsodálták is
őket. Az áttörés fokozatos , de gyors volt, és világszerte - így nálunk
is - egyre több a broméliakedvelő.
Sokat számít megfelelő elhelyezésük. Ezek a növények az ablakpár-
kányon, egymás mellett, katonás sorban kevésbé mutatósak. Füg-
gesztve, felkötve, vagy tálkompozíciókban a színkontrasztok és for-
mák ellentétében csoportosítva sokkal jobban érvényesülnek. A ké-
nyesebbek növényvitrinben, szobaüvegházban vagy epifitafa oldalán,
más növényekkel együtt egészítik ki az orchideák és más, fán lakó nö-
vények csoportját.

47. kép. Ananász, fejlődő

terméssel. A Bromeliaceae
család haszonnövénye sok
fényt, me1eget kíván (F ő­
városi Állat- és Növény-
kert)

280
 Ámítás volna azt a hitet kelteni, hogy minden broméliaféle ilyen
nagyszerű és mindent tűrő növény. Sok köztük a jelentéktelen, nem
mutatós, viszont a szépek és érdekesek közt sok faj eléggé kényes is,
és csak igazán alkalmassá tett környezetben díszlik.
A broméliák tartásának hogyanjához és miértjéhez is sokat nyújt ere-
deti életmódjuk ismerete. Kétharmad részük fán, egyharmad részük
sziklán él vagy talajlakó. Trópusiak és szubtrópusiak, tehát nálunk a
telet a szabadban nem bírják, de az átlagos szobahőmérséklet a leg-
többnek megfelelő. A fagypont feletti hűvöstől a túl meleg szobakIí-
máig a legtöbb igen alkalmazkodóképes. Azok a fajok, amelyek a pá-
radús őserdőkben, az Amazonast övező őserdőkben, a "zöld pokol-
ban" honosak, melegigényesek, termőhelyükön csak a magas fák ko-
ronájában talá~tak életteret, de ott is sokat kell elviselniük. A fajok
többsége viszont a Közép- és Dél-Amerikán végighúzódó, szinte égig
nyúló hegygerincek oldalain, sziklákon vagy erdőkben fákon él, Me-
xikó, Kolumbia, Brazília és Bolívia hegyein és bozótos síkságain.
Akad itt olyan terület, ahol fél évig sincs eső, de a broméliák meg-
élnek a tölcsérbe gyűjtött vízből és az éjszakai harmatból. Ahol a ter-
mészetben sikerült egy broméliának megtelepednie, nemcsak magvai
szóródnak szét, hanem helyben sarjakat is hoz, telepeket képez. Rö-
vid idő után egymás hegyén-hátán nőnek, és az őserdők ben helyen-
ként áthatolhatatlan tömeget képeznek. Nincs igazi nyugalmi idősza­
kuk, mint a legtöbb orchideának, legfeljebb alacsonyabb hőmérsékle­
ten, kevesebb csapadékkal időszakosan kissé pihennek. Ez is magya-
rázatot ad arra, hogy hűvös vagy meleg szobában, gyakran vagy rit-
kán öntözve bírják aszobaklímát.

Alkalmazkodás A spirálisan elhelyezkedő levelek rózsája alul olyan szorosan zár,

a környezethez hogya víz ebből a tölcsérből csak túlcsuroghat, de ki nem szivárog.
Az Andok keleti oldalán karácsony idején meleg, csapadékdús a klí-
ma, a mi nyarunk idején viszont csapadékszegény. Az ilyen időszakos
monszun, ill. passzátszeles jellegű erdőkben a fák nagy része lehullat-
ja leveleit, csak a broméliák fejlődnek tovább, részben a ciszternáik-
ban tárolt vízből, részben annak a különleges vízszívó, pikkelyszőrös
szerkezetnek a segítségével, amely egyedül ebben a növénycsaládban
alakult ki. Ezek a különös, ezüstösen csillogó pikkelyek díszítik a Til-
landsiákat, a Cryptanthusokat és csíkokban az Aechmeák,Billber-
giák, Vrieseák stb. leveleit. Az éjszakai lehűlés idején ezek a pikke-
lyek nemcsak a képződő harmatcseppeket szívják fel, de a levegő
nedvességét is képesek magukba szívni és a növénynek átadni.
Vannak teljesen .gyökértelen fajok, amelyek kizárólag a levegő pára-
tartalmából élnek. A Csendes-óceán tengerpartjál), a kopár talajon a
szél ilyen Tillandsiák ezreit hengergeti. Mások félsivatagok növényei-
re telepszenek rá, a perui Andok száraz szikláin, kaktuszok között ta-
láljuk őket. A fél éven át bőven csapadékos területeken viszont a cisz-

281
48. kép. A Tillandsia bul-
bosa szárazságtűrő , külö-
nös alakú, igen kedvelt
faj . Sok sarja telepet alkot
(Fővárosi Állat- ésNö-
vénykert)

terna vizébe hulló por és a levelek mellett a tölcsérben élő szúnyoglár-

vák, ízeltlábúak, békák és más állatok ürüléke bőven ad táplálékot a
fák koronájában vagy a sziklákon élő terjedelmesebb növényeknek.
A talajlakó vagy az alacsony bozóton megtelepedő fajok nagy része a
levelek szélén levő sűrű, szúrós, éles tüskékkel védekezik a legelő álla-
tok ellen.
Igaz ugyan, hogy a fajok felépítése elég egységes, és nagymértékben
alkalmazkodtak a száraz és a nedves, a forró és a hűvös klímaviszo-
nyokhoz és a változatos megtelepedési helyhez, az alkalmazkodó- és
tűrőképesség azonban egy-egy fajra vonatkoztatva más-más határok
közt mozog. Akadnak kifejezetten fényigényesek, amelyeket a lakás-
ban nehéz úgy nevelni, hogy teljes szépségükben jelenjenek meg, van-
nak félárnyékos helyet kedvelők, és olyanok, amelyek a tűző napot
egyáltalán nem tűrik. Hőigényesség szerint nagyjából elkülöníthetők
a hideg-, a mérsékel t- és amelegházi körülményeket igénylő fajok.
Egyes érzékenyebb fajok csakis a nekik megfelelő klímaviszonyok
közt díszlenek, de elég sok faj akad, amely a hideg-, a mérsékel t- és a
melegházi tartást egyaránt eltűri.

Tartásmódjuk A szobai nevelés és tartás szempontjából néhány tényezőt külön ki

kell emelni. Valamennyi bromélia hosszabb megvilágítási időhöz szo-
kott otthonában, mint amit itt nálunk télen megkap, ezért télen szí-
nüket vesztik, csúnyulhatnak, de csak kevés öntözést igényelnek.
Igen hálásak a napi 12 órai fénytartamot és az asszimilációhoz ele-
gendő fénymennyiséget megközelítő mesterséges megvilágításért.
A levegőmozgást általában mind kedvelik, sőt a huzatot is tűrik. Ha

282
 lehet, minél többet szellőztessünk, sőt vigyük ki a növényeket nyáron
a szabadba. Sokkal zömökebbek, színesebbek lesznek.
Vanjó néhány, amelyik kitehető nyáron a kertbe, az erkélyre, kisüly-
lyeszthető a sziklakertbe, ezek igazán szépen csak ilyenkor, napos he-
lyen színeződnek. Ilyen pl. a Neoregelia schulteziana, amely vérvörös
lesz; a Neoregelia concentrica, amely sűrűn vörös foltossá válik, a
Billbergia decora, amely bronzossá színeződik; a Billbergia xfascina-
tor, amelyből a zöld szín fokozatosan eltűnik ; az Aechmea orlandia-
na, amely feketésvörösre változik, az Aechmea recurvata, amely csak
napfényben igazán szép, az Aechmea spherocephala, amely teljesen
bepiru1. A napra kívánkozik több pozsgás jellegű szúrós Dyckia stb.
és sok sivatagi és bozótlakó, magashegyi Tillandsia is, amelyek a tel-
jes napfényt nemcsak eltűrik, hanem igénylik is.
Természetesen minden bromélia, még a talajlakók is laza, vízáteresz-
tő ültetési közegkeveréket kívánnak, az állandó közegnedvességet
rosszul tűrik. A közegre azonban nem olyan kényesek, mint az orchi-
deák, mert ezeknek nincs velük együtt élő gombájuk. Az időszakos
közegszáradást a legtöbb bromélia kedveli. Ezért is jobb a kicsiny
cserép, mint a nagy. A broméliákat mindig felülről öntözzük és a töl-
csérbe csak annyi vizet töltsünk, hogya túlfolyó víztől a közeg nyir-
kos legyen, de levegős maradjon. Nincs szükség túl gyakori öntözés-
re, ugyanis a közeg mélyebben megtartja a nyirkosságot akkor is, ha
felszíne már száraz. Vásárolt növényeink termesztőközegét célszerű
ellenőrizni, mert a kertészetekben gyakran műtrágyával dúsított tő­
zegben nevelik a broméliát, és ez az ültetés a lakásban tartósan kevés-
bé alkalmas. Vannak ugyan valódi talajlakó broméliafélék is, de ezek

49. kép. Tillandsia fajok

szépen fejlődnek a sza-
badban, nyírfaágon lógva

283
 nem dísznövények, és vannak talajt nem kívánó, fán, sziklán megka-
paszkodó vagy teljesen gyökértelen aerofita Tillandsiák, amelyeket
nem ültetünk, hanem függesztünk, mert ezek - legalább látszólag -
a levegőben és a levegőből élnek.
A broméliák szobai tartásának talán legnagyobb nehézsége a helyes
öntözés és párásitás. Öntözni - csak jelülről -- mindegyiket kell.
A szobalevegőben aránylag gyorsan párolog a víz, kicsapódnak belő­
le a sók, és betöményedve csúnya, szürkésfehér foltokat hagynak,
kérget képeznek a leveleken, ami nemcsak a növény szépségét rontja,
hanem a vízszívó pikkelyek működését is akadályozza. Öntözésre az
esővíz volna a legalkalmasabb, de városban nehezen gyűjthető, és
ipari területeken a szennyezett esővíz mérgező lehet, rosszabb, mint a
felforralt csapvíz. A desztillált víz egymagában káros, ha . azonban
száraz faleveleket áztatunk vagy igen kevés tápsót oldunk benne, ak-
kor alkalmassá válik a növények permetezésére, öntözésére ott, ahol
nincs esővíz, és a desztillált víz olcsón, könnyen beszerezhető. Egyéb-
ként igyekezzünk lágyított vizet használni. (Az epifiták öntözéséről és
műtrágyázásáról az általános részben volt részletesen szó.) A trágyá-
záskor, műtrágyázáskor soha ne a tölcsért töltsük fel betöménykedő
műtrágyaoldattal, hanem a híg oldatot permetben, levéltrágyaként
adjuk.
A lakásban tartott növények gyorsan porosodó leveleit időnként vö-
dörbe mártva vagy csap, zuhany alatt le kell mosni, s a tölcsér köze-
pében összegyűlt szemetet is ki kell öblíteni. Erre legalább negyed-
vagy félévenként kerüljön sor, de gyakrabban sem árt. Ellentétben
más növényekkel, a legtöbb bromélia levelét a pikkelyek miatt nem
szabad vizes vattával vagy ruhával törölgetni vagy más módon dör-
zsölve letisztítani. Nehézséget jelenthet a kényes broméliák tartása
száraz lakásban, mikor már párásításról kell gondoskodni, vagy
időnként permetezni kívánjuk őket. Ennek lehetőségeiről és az egyéb
tudnivalókról szintén az általános részben volt szó. Itt legfeljebb csak
annyit említek még meg, hogya falra vagy ablakra függesztett egyné-
hány Tillandsia gondozása egyszerűen megoldható úgy, hogy időn­
ként- akár naponta - bemártjuk őket esővizbe, és lecsepegtetés
után visszakerülnek a helyükre, vagy úgy, hogy környékükön a fal- és
a padlófelületnek azt a részét, ahová a permet eljuthat, fóliával, vízál-
ló műanyag tapétával borítjuk, és reggelenként porlasztott lágy vízzel
permetezzük őket.

A broméliák A legtöbb bromélia szerény nedvesség-, tápanyag-, termesztőközeg­

kiválasztása és fényigényét könnyű kielégíteni az átlagos lakásban. Nagyobb ré-
és elhelyezése szük eltűri az ingadozásokat, a szélsőségeket, részben azért, mert fel-
a lakásban építésük, alkatuk folytán a levélrózsában tárolt vízből, a pikkelyekkel
[elszívott nedvességből ki tudják elégíteni szükségletüket, emellett a
vastag bőrű levél, a pozsgás jelleg, a víztároló nyálkás szövet is előse-

284
 I II
I
I
I
I
II
I
~
I
I
I
I
I
II II
I
I II
~
I
Nagyobb termetű, kiemel-
kedő virágú broméliák
tálban. Vriesea splendens,
I I

II
A e chmea fascia ta és a hát-
térben Billbergia macro- I~
calyx

giti a változó viszonyokhoz való alkalmazkodást. Élni akarásuk

rendkivüli , egyik-másik szinte elpusztíthatatlan. Számos faj azzal is
kitűnik más növények közül, hogy több és kevesebb fényben egy-
aránt képes fotoszintézisre. A meleg, száraz sztyeppekről vagy sziklás
hegyoldalakról származó broméliák jól tűrik a lakás száraz levegőjét.
Ellenben akad jó néhány különleges igényű, a lakásban cseppet sem
könnyen tartható faj. Ilyenek a forró, párás őserdőben honos bromé-
liák, amelyek csak párás környezetben: terráriumban vagy szoba-
üvegházban érzik jól magukat.
A broméliák iránt érdeklődő olvasók a tartásmódhoz nélkülözhetet-
len ismereteket: az epifitáknak az eredeti élőhely, a földrajzi környe-
zet és a klíma által meghatározott termesztőközeg-, víz-, tápanyag-,
hőmérsékletigényét stb . az általános részben találják meg. Itt legfel-
jebb arra hivnám fel a figyelmet, hogy legyünk óvatosak a tápanyag-
utánpótlással, biológiai ritmusukat gyorsítani, erőltetni fokozott trá-
gyázással alig lehet , inkább arra vigyázzunk, hogy az öntözővíz lágy
legyen.
A broméliákat a lakásban a szokásostól eltérően rendezzük el. Ezek a
növények jól érvényesülnek faágakkal, gyökérrel, szikladarabokkal
kombinálva, művészi kompozícióban, de mutatósak függesztve , ér-
dekesek kerámia tálba összeültetve, a nagyméretűek pedig asztalon,
padlón, oszlopon helyezhetők el. Más növényekkel sokféleképpen
párosítva, epifitafára erősíthetők.
Alig van olyan meleg vagy hűvös, déli napos, vagy északi, árnyas fek-
vésű lakás, olyan kert vagy erkély , ahova ne találhatnánk alkalmas
broméliafélét. A sok ismeretlen, latin nevű bromélia közt azonban
nehéz a választás és az eligazodás, s ezt a betűrendes felsorolás sem
könnyíti meg. Nem mindenki hajlandó átrágnimagát az összes leírá-

285
50. kép. A keskeny, szúrós
levelű Acanthostachys
strobilaceát színes termése
díszíti (MTA Vácrátóti
Botanikus Kert)

son, hogy .Jcibogarássza'', melyik az a bromélia, amelyik igényeinek

és ízlésének megfelel. Ezért a legérdekesebb, hozzáférhető fajokat
- legfeljebb egy jellemző adattal kiegészítve - díszítő jellegük alap-
ján csoportosítottam.

1. A tölcsérból kiemelkedő, mutatós és tartós virágftirtűek

Aechmea compacta: félárnyas helyet igényel, kardvirágzatú.

Aechmea fasciata: félárnyas helyet kedvel, levéltölcsére is mutatós,
virága rózsaszín felleveles, borzas fejű, tartós.
Aechmea fulgens var. discolor: könnyen tartható, fürtje laza, piros
bogyós, kék virágú.
Aechmea miniata var. discolor és Ae. x polianatha : az előzőhöz igen
hasonlóak.
Aechmea chantinii: tölcsére igen szép, keresztcsíkos, virágzata érde-
kes, kúpos ; melegigényes.
Aechmea orlandiana: tölcsére sötét rajzolatú, igen szép, virágzata ér-
dekes, kúpos, színes.
Guzmania cardinalis: melegigényes, fellevelei szökőkútszerűek, színe-
sek.
Guzmania x magnifica: nagyobb termetű, nagy virágú hibrid.
Guzmania minor: zöld levelű, a kiemelkedő fürt piros vagy narancs-
sárga.
Guzmania x intermedia: nagyobb méretű, színes virágzatú növény.
Guzmania zahnii: virágzata igen szép, kiemelkedő, meleg- és árnyék-
igényes.

286
 II ~
II

Aechmea fu/gens kiemel-

kedővirágfürttel

Nidularium ?illbergioides: tűrőképes szobanövény, kis termetű, ki-

emelkedő, tartós, citromsárga virágzata van.
Tillandsia cyanea: levelei középnagyok, karcsúak, megvörösödő, eve-
zőlapát-szerű virágtengelyéből nagy szirmú, kék virágok nyílnak.
Tillandsia jlabellata: érdekes, sugarasan elágazódó, karcsú vörös vi-
rágfürtje tartós.
Vriesea splendens: sötéten, szélesen keresztcsíkos levelei éppúgy díszí-
tenek, mint piros, kardszerű, magas virágszára. Meleg- és árnyékigé-
nyes. 'Flammendes Schwer t', 'Flamme' és más hibridjei hasonlóak.
Vriesea psittacina: kis termetű; kiszélesedő, evezőlapát-szerű virág-
fürtje tarka. Hasonló a V. carinata.
Vriesea x poelmannii és hibridjei : kis termetűek, zöld levelűek, a vi-
rágszár magasra nyúló, hengeres, vörös.
Vriesea x perfecta: az előzőekhez hasonló, virágszára elágazódó.

2. Virágzási idő alatt tartósan kiterüIő, mutatós levélrózsájúak, a tor-

zsavirág a tölcsérból nem emelkedik ki, a szívlevelek színesek

Neoregelia carolinae : ellenálló, fényigényes faj. Virágzáskor ragyogó

piros.
N eoregelia carolinae var. tricolor : a levelek csíkozottak, már fiatalon
rózsaszínesek, virágzáskor égővörösek. Az egyik legszebb faj.
Neoregelia concentrica és hibridjei : nagyobb termetűek, jó fényben
zöld alapszínen vörösbarnás foltokkal, a szívlevelek püspöklilák.
Neoregelia princeps: karcsú levelű, szívlevelei püspöklilák.
Nidularium fulgens: márványozott, lapos szívlevelei vérvörösek.
Nidularium innocentii és hibridjei : nagyobb levélrózsa közepén égőpi­
ros szívlevelekkel.

287
Nidularium kiterülő levél-
rózsája és torzsavirágzata

3. Szépen formált, karcsú tölcsér, szép,' de rövid virágzás

Billbergia amoena: fényigényes faj, a növény szürkéslilásan márvá-

nyozott.
Billbergia decora: tölcsére keresztben csíkos, zárt, hasas.
Billbergia rosea és B. x windii: zöld levelű, szinte elpusztíthatatlan,
nagy csoportot alkot és bőven, gyakran virágzik.
Billbergia saundersii: egytengelyes, csőszerű tölcsére keresztcsíkos és
vörösesen fehér pettyes, piros felleveles virága karácsonytájt nyílik.
Billbergia viridifiora: nagyobb termetű növény, jó fényben szép fehér,
vörös pettyezésű. Fürtje piros felleveles.
Billbergia x fantasia: tölcsére vázaszerű, sűrűn sárgásfehér és pirosas
foltos, virágfürtje mutatós.
Billbergia xfascinator: zöldes levelei karcsúak, fehér-pirosan, sűrűn
pontozottak, márványozottak. Igen mutatós.
Guzmania monostachya: zöld levelű, hegyesen feltörő, érdekes virág-
fürtjének csúcsa piros, fellevelei rajzoltak, virágai fehérek.
Tillandsia brachycaulos, T. erubescens, T. ionantha: a virágzás néhány
hetes tartamára az egész növény fokozatosan égővörössé válik, majd
visszazöldül.
Tillandsia stricta: bókoló virágszára néhány hétig igen mutatós.

4. Tarka levelű, szép formájú broméliák

Ananas comosus var. variega tus : tarkán csíkozott, nagyméretű, szú-

rós növény. Meleg- és fényigényes.
Aechmea chantinii: keresztcsíkos, virága is szép. Melegigényes.
Aechmea marmorata: melegigényes, tölcsére barnán pontozott, zárt.
Sajnos ritka.
Aechmea pectinata: sűrűn pontozott, mutatós levelei kielégitő fény-
ben pirosodnak.

288
Tarka levélrajzolatok

Billbergia <fascinator, 'Fantasia, B. viridifiora: levelei karcsúak.

széthajolnak, a tölcsér sűrű fehér-vörös pontozással rajzolatos.
Cryptanthus zonatus: levele zöld és barna keresztcsíkozású.
Cryptanthus fosterianus : közepes méretű növény, vörös, keresztben
csíkozott levelei szépen kiterülnek, sok hibridje is igen mutatós.
Cryptanthus bromelioides var. tricolor : igen szép, zöld, fehér és piros
hosszanti csíkozással.
Cryptanthus bivittatus és C. vittatus : hosszában barnás rózsaszínesen
csíkozott.
Neoregelia ampullacea, N. zonata, N. pauciflora: barnásvörös rajzola-
tú törpe vázácskák.
Neoregelia marmorata: közepes mére tű növény, levelén sötétzöld ala-
pon elmosott gesztenyevörös, feketés rajzolattal.
Neoregelia chlorosticta var. sarmentosa: levele vörös csíkos és vörö-
sen pontozott.
Neoregelia tristis: törpe, tarka levelű faj.
Neoregelia spectabilis: lilásan márványozott levelének csúcsán kö-
römlakkszerű piros folt látható.
Nidularium striatum : nagy termetű, hosszában fehér csíkos növény.
Tartós fel1eveleinek vége piros.
Vriesea fenestralis: nagyméretű faj, a finoman zöld levélrózsán feke-
tésbarna, sűrű rajzolat látható. Elég ritka.
Vriesea hieroglyphica: nagy termetű növény, levélrózsája széles,
élénk, cikcakkos rajzolattal. Elég ritka.
Vriesea tesselata: nagy, mutatós növény, hálózatos rajzolattal. Elég
ritka.

289
Kis termetű, ágra felerősí­
tett broméliafélék
I I
WI

5. Felkötve vagy tálban tartható kis termetű, törpe fajok

Aechmea racinae: fényeszöld növény, fürtje kihajló.

Cryptanthus (valamennyi faja ide sorolható).
Cryptbergia rubra: szép forma, borvörös szín jellemzi.
Neoregelia ampullacea, Neo. zonata, Neo. pauciflora: a tölcsér mintá-
zott, rövid.
Neoregelia 'Schulteziana': törpe növény, csoportosan nő. Jó fényben
levelei fényesek, vérvörösek.
N eoregelia tristis: levele szépen tarkázott.
Tillandsia albida és számos középméretű, ellenálló, ezüst pikkelyes faj
tartozik ide.
Tillandsia bulbosa, T. butzii és hagymatönkű rokonai: jellemzőek a
különleges, groteszk, szétágazó, csavart, karszerű levelek.
Vriesea racinae: a levelek vörös foltosak, zöldek.
Vriesea scalaris: a fürt laza, kihajló, tartós.

6. Csak a levegőben lógatva, általában ágra erősítve, gyűjteményben

érvényesülnek

Tillandsiák

290
 7. Dekoratív, de nagy méretü broméliák

Aechmea caudata 'Variegeta : hosszanti fehér csíkos növény.

Aechmea ramosa: piros fellevelű, a virágfürt és a termés tartós.
Billbergia decora: a tölcsér magas, zárt.
Billbergia zebrina és B. venezuelana: a levélrózsa széthajló, ezüst
csíkozású.
Guzmania musaica: a levélrózsa szép tarka mintás.
Nidularium innocenti var. variegata: hosszában fehér csíkos növény.
Vriesea glutinosa: vörösen, sűrűn pettyezett.
Vriesea hieroglyphica : sűrűn rajzolt mintázat jellemzi.
Vriesea platynema: lilás, csíkozott.
Vriesea fosteriana "Chcst-nut : sűrűn mintázott, tarkán színezett nö-
vény.

Virágoztatás Igen sok bromélia még trópusi hazájában is csak hosszú évek alatt
fejlődik ki és virágzik. Némelyik csak 50 éves korában hoz virágot.
Más fajok virágzási ideje pedig azokra a nyári hónapokra esik, ami-
kor a kereskedelem számára kevésbé érdekesek. Ezért is jelentősek a
virágzást befolyásolo beavatkozások. Első helyen említendő a fejlődés
gyorsításának lehetősége. Nálunk, a mérsékelt égöv alatt ehhez szük-
ség van a megvilágítás meghosszabbítására. Télen tehát nagymérték-
ben növeljük a fénymennyiséget, és főleg a napi megvilágítási időt.
Az ananász termesztésekor már a század harmincas éveiben megfi-
gyelték a gázosítás pozitív hatását, s a virágzás megindításához és a
termés adott időpontra való beérésének elősegítésére alkalmazták is.
Az etilén-oxid gáz, az acetilénes gázosítás növényházi alkalmazása a
dísznövénytermesztésben a második világháború után terjedt el. Az
etilén-oxid robbanékony és igen mérgező, ezért csak szakképzett gáz-
mester alkalmazhatja. Az acetilénes gázosítás (C 2H2) bár tűzveszé­
lyes, elég egyszerű, ez az acetilénlámpákhoz is használatos kalcium-
karbidból (CaC2) víz hozzáadásával fejleszthető. Az összegyűjtött
gázt vagy 10 másodpercig bugyborékoltatva a broméliatölcsérek vi-
zébe vezetik, vagy az öntözővizet kezelik és telítik acetiléngázzal, és
öntözéskor ezzel az előkészített vizes oldattal töltik fel a broméliatöl-
cséreket. Néhány növény úgy is kezelhető, hogy 1 l vízben 5 g karbi-
dot oldunk, és ezzel töltjük meg a broméliatölcséreket. Ha a növény
kellően fejlett és megfelelő a hőmérséklet, fajuktól függően 2-5 hó -
nap múlva kifejlődik a bimbó. A Vriesea splendensé kb. három hónap
múlva, legkésőbb, kb. 120-150 nap múlva a Tillandsia cyaneáé.
A sok hátránnyal járó gázosítási módszert a hidroxin-etil-hidrazino-
nos kezelés váltotta fel, amelyből a 0,1%-os vizes oldat sokkal egysze-
rűbben alkalmazható. (A BOH rövidítésű vegyszer nálunk nehezen
szerezhető be.)

291
 A különleges élettani hatású anyagok között újabban nagyüzemi cé-
lokra is elterjedt a klóretin-foszforsav, különböző összetételben. Eb-
ből- egyebek mellett - etilén hasad le, amely kiváltja a bimbókép-
ződést. A mezőgazdaságban elterjedten használt az Ethrel nevű- ké-
szítmény (amely a tiszta hatóanyagon kívül más kémiai szabályozó
anyagokat is tartalmaz), a broméliák virágoztatására is igen alkal-
mas. 0,1%-os oldatával megtöltünk egy közönséges permetezőt, és
finom permetcseppekkel befújjuk az egész növényt. Az esetek többsé-
gében egyetlen ilyen permetezés biztosan kiváltja a fejlett növény
bimbóképződését. Csak néhány faj esetében szükséges O,2~~-os olda-
tot vagy kétszeri permetezést alkalmazni a biztos virágzáshoz. Ilyen a
Tillandsia cyanea, amelynek bimbófejlődési ideje is lényegesen hosz-
szabb. A virágzást serkentő kémiai szerekkel azonban legyünk óvato-
sak, mert a fiatal növényekre károsak ! Egyes növényeken gátolja a
hajtásnövekedést, más növényeken pedig virág- vagy rügyleválást,
hervadást okozhat. Így pl. etiléngáz vagy Ethrel-permet hatására az
orchideabimbók leeshetnek, elhervadhatnak. Amennyire fontos a vi-
rágzási időpont beállítása a kertészetekben, annyira gondoljuk meg,
hogy házilag mikor, melyik növényre alkalmazzuk. A broméliák je-
lentős része - formájánál és levélmintázottságánál fogva - többet
mutat fejlődése alatt, mint rövid, virágzó szakaszában (pl. a Billber-
giák), vagy ha túl korán serkentjük a virágzást, az nem olyan fejlett és
mutatós, mint a magától beérett növényeken. Főleg olyan növénye-
ket érdemes virágzásra serkenteni, mint a Neoregelia, a Nidularium,
amelyek igazi szépségüket csak a virágzás előtt el színeződő szívleve-
leikkel érik el, vagy olyan Aechmea fajokat, amelyek egyébként lusta
virágzók, és túl nagyra nőnének.

Billbergia virág _ ~~ffff~"

I
I
I
I
I I
I
II II
II
_~A
- ..I~~

292
A broméliák A broméliafélék a természetben sarjakkal is fennmaradnak, telepet
sarjképzése képeznek, ezért ivartalanul, vegetatív úton könnyen szaporíthatók
korlátolt számban.
A legtöbb bromélia elvirágzás után elpusztul, s fejlődő sarjaik veszik
át helyüket. Néhány nemzetség azonban (Dyckia, Hechtia ) nem a le-
vélrózsa közepeből virágzik, így nem is pusztul el virágzás után. Van
továbbá néhány igen szép más faj, amely többnyire csak egy sarjat
fejleszt a fokozatosan pusztuló anyanövény közepe táján, és ez az
anyanövény gyökerén, szárán továbbfejlődve egyszerűen elfoglalja az
anyanövény helyét , és így tovább él. Ilyen pl. a Vriesea splendens, a
Guzmania sanguinea. a kissé hasonló tulajdonságú Tillandsia cya-
nea.. és még jó néhány Tillandsia faj, ezek nem a tövükön, hanem kö-
zepükön hoznak egy vagy két-három sarjat.
A középen egyetlen, erős sarjat hozó fajt általában magvetéssel szok-
ták szaporítani. Amennyiben ezeket házilag mégis szaporítani kíván-
juk, úgy az anyanövény nagyságának felét elért állapotban megki-
sérelhetjük a sarj kitörését - pontosabban kioperálását -- középről,
oly módon, hogyatörésfelület az anyanövény szárrészének egy részét
is magába foglalja. Ezt faszénporral behintve egy-két napig szárazon
tartjuk, majd száraz homokban, homok és kéreg vagy tőzeg keveré-
kében néhány hónap alatt meggyökereztetjük. Ilyenkor az anyanö-
vény a maradék levelek hónaljából még további 3-5 sarjat fejleszt,
ezeket már sokkal könnyebb leválasztani.
Ezektől a kivételektől eltekintve a sarjfejlesztésnek három különböző
módját figyelhetjük meg. A broméliák többsége a gyökérnyak tájékán
oldalt, közvetlenül az anyanövény mellett, annak szárával összefügg-
ve, számos sarjat fejleszt. Először többnyire 2~5 növénykét, amelyek
fokozatosan elfoglalják a lassan pusztuló anyanövény helyét. Amikor
elérik az anyanövény fele nagyságát, önálló gyökeret fejlesztenek, így
élnek tovább. A gyökérfejlődés kezdete az a legkedvezőbb időpont,
amikor ezeket az anyanövényről leválaszthatjuk. Ilyenkor a sarjat fe-
lülrőlle- és kifelé, oldalt nyomva úgy válasszuk le, hogya természetes
töréshelyen kívül se az anyanövényt, se a sarjat ne sértsük meg.
A jólleválasztott sarj továbbnövekedése zavartalan lesz. Az anyanö-
vényen ezután általában újabb sarjak fejlődnek. Így kedvező esetben
akár 10--20 sarjat is leválaszthatunk a Billbergiáról, az Aechmeáról,
a Neoregeliáról vagy a Tillandsiáról. Ha az erősen elfásodott növé-
nye kről nehéz a sarjakat kézzel kitörni, éles késsel metsszük le őket a
törzsről. Amelyik sarjnak már van gyökérkezdeménye, ültessük vég-
leges közegükbe. A gyökértelen sarjakat pedig a törésfelület behege-
déséig és a gyökérképződésig óvjuk a rothadástól. Ezért ne ültessük
túl mélyre és ne tartsuk nedvesen.
Némelyik bromélianemzetség - főleg a Neoregelia - sarjait egy
hosszúra kinyúló, gyorsan elfásodó száron, az anyanövény től akár
arasznál hosszabb távolságra nyúlva fejleszti ki. Ez a sarj a gyökér

293
 II ~
II

II 2
II
I I

A sarjfejlődés változatai.
t. Aechmeáti oldalt ; 2. 3
Cryptanthuson a levelek
hónaljában ; 3. Neoregeli-
án hosszú, fás száron

nélküli, de a fás száron át bőven kap táplálékot, leválasztás nélkül

életben marad, megnő, virágzik. Ha különválasztjuk, a fás szárat ol-
lóval metsszük át, s rövidítsük meg, mert a gyökérképződés csak köz-
vetlenül a sarj tövén indul meg. Hasonló módon fejlődnek egyes pár-
naképző Tillandsiák vagy olyanok is, amelyek homokon összefüggő
hálózattá alakulnak. Kissé hasonló néhány Cryptanthus, Aechmea és
más fajok sarjképzése. Ezek sarjai a fokozatosan növekvő, felkopa-
szodó anyanövénynek a talajban maradó szárrészéből, mélyen alul-
ról, hosszú szárral törnek ki, és a talajban már hamar önálló gyökeret
fejlesztenek. Ilyen a Cryptanthus zonatus és a Crypt. bromelioides, és
ennek tricolor változata is, de hasonló az Ae. orlandiana.
A sarjképzés másik típusa főleg Cryptanthuson, néhány Guzmanián,
Vrieseán és Tillandsián figyelhető meg. Ebben az esetben a fiatal sarj-
növények a levélrózsa alsó vagy középső leveleinek belső hónaljában
fejlődnek. Ezek eleinte szorosan összenőttek az anyanövénnyel, majd
önállósodnak, mások kiemelkednek, esetleg könnyen kiemelhetők,

294
sőt maguktól kihull anak és a már fejlődő gyökérkezdeményekkel
gyorsan önálló fejlődésnek indulnak.
Végül van néhány olyan bromélia (Vriesea reginae, V. guttata, Til/.
lindenii stb.) is, amelyek már fiatalon, a virágzás előtt sok fiatal apró
sarjat fejlesztenek, körben a gyökérnyakon. A sarjak csak lazán ta-
padnak az anyanövényhez. Leemelve - mint a magoncok - önálló
növénnyé nevelhetők. Az ilyen növényeket nem szabad túl mélyre
ültetni.
A korán kiemel t vagy leválasztott sarjak egy részének még nincs ön-
álló gyökere. Vannak fajok (pl. Cryptanthus sarjak), amelyek langyos
vízben, meleg talpon, nyirkos tőzegmohában vagy élő mohapárná-
ban fejlesztenek legjobban gyökeret és ezután ültethetők át célsze-
rűen a végleges talajba. Amelyeknek már gyökérkezdeménye van,
azonnal a végleges, laza talajba ültethetők, majd hőigényük szerint
hűvösebb, mérsékel t vagy meleg helyen neveljük őket tovább. Általá-
ban jobb csak mérsékelt melegen és keveset öntözve tartani, mint túl
párásan, mert akkor könnyen rothadnak, betegségre érzékenyebbek.
A gyökér nélküli sarjak leginkább sóderben, kalluszképzés után fej-
lesztenek gyökeret.
A különleges, tarka levelű változatok csak sarjakkal szaporíthatók.
Ilyenkor kívánatos a hosszú természetes fejlődési időt a mielőbbi, mi-
nél több sarj képződésének elősegítésére lerövidíteni, tehát ne várjuk
meg az elvirágzást, hanem a szaporításra kijelölt növény szívlevelei
közül törjük ki a fejlődő bimbót. Ezután azonnal megindul a sarjfej-
lődés. Ugyancsak gyorsítható a folyamat a fiatalabb növények vegy-
szeres kezeléssel elérhető gyors kivirágoztatásával, majd akifejlődő
virágszár levágásával. Életerejük és regenerálódási képességük rend-
kívüli. Gyakran teljesen levéltelen, elhaltnak tűnő szár is képes még
sarjat fejleszteni. Mint érdekességet emIítem, hogy némelyik teljesen
elpusztult törzsű, kirothadt közepű Vriesea és Tillandsia száraz ho-
mokba vagy hasonló keverékbe dugott lyukas levélrózsájából a leve-
lek tövén oldalt újabb kis sarjnövényeket fejleszt.
A magról nevelt broméliák bővebb gyökérzetet fejlesztenek, és kez-
dettől szélesebben formált a tölcsérük, mint a karcsúbb, magasabb
növésű sarjnövényeké. Sok bromélia jobban mutat csoportban, telep-
ben, mások jobban érvényesülnek önállóan, egymagukban. Bőven vi-
rágzó, szép telepeket nyerhetünk az egyébként kevéssé mutatós Bil/-
bergiákból (B. nutans, B. rosea, B. x windii stb.), némelyik telepképző
Tillandsiából, ha nem igyekszünk a sok sarjat leválasztani, hanem fel-
kötve vagy széles cserépben a sok sarjnövényből fejlődő egész telepet
együtt hagyjuk. Ugyancsak jól mutatnak a törpe Ne oregeliák, ha a
hosszú, fás száron a levegőbe kinyúló" talaj nélkül kifejlődő, virágzó
sarjakat az anyanövényen hagyjuk.

295
Szaporítás A kertészeti nagyüzemekben a Vriesea splendens, az Aechmeafasciata
magvetéssel és a hasonló, termesztett fajok tömegesen csak magvetéssel szaporít-
hatók, és természetesen az újabb hibridek is csak mesterséges bepor-
zással, keresztezéssel állíthatók elő. Magvetés után a legtöbb bromé-
lia csak két-három, esetleg öt vagy több év múlva éri el virágzóképes
méretét, míg sarjról többnyire már egy év alatt kifejlődik. A növény-
kedvelők számára érdekes kísérlet a magvetés, nem annyira tömeges
elszaporítás, mint inkább a ritka fajok nevelése, esetleg hibridek elő­
állítása végett.
Míg az orchidea magvetéséhez steril laboratórium kell, a broméliák
elég könnyen házilag felnevelhetők az érett magtokból nyert magvak-
ról. Csíraképességük azonban csak rövid hetekre, hónapokra korlá-
tozott.
A repítőszőrös magvak (Tillandsia, Vriesea, Guzmania ) fertőtlení­
tett, nyirkos tőzegre, tőzeges homokra vagy összekötözött faágakra ,
esetleg műanyag hálóra vethetők. A magvakat állandó párában, te-
hát vagy üveggel letakarva, vagy a faágköteget félujjnyira vízzel töl-
tött üvegbe helyezve, de időnként szeIlőztetve csíráztatjuk. A csírá-
záshoz fényre van szükség, talajjal letakart magvak nem fejlődnek .
A bogyós termésű fajok magjáról vetés előtt a terméshúst le kell er-
jeszteni (a bogyóból kinyomott terméshús és mag 2-3 napig kevés
vízzel meleg helyen álljon), le kell tisztítani és többszörösen le kell
mosni, majd megszárítani, mert különben a penészgombák könnyen
elpusztítják a magoncokat. A túl sűrűn kelt vagy algásodó talajú fia-
tal, fejlődő növényeket új talajba kell tűzdelni. A talajnak savanykás

Magvetés üvegbe állított

faágon , mellette petricsé-
szében a közeg felszínére
vetett magvak

296
kémhatásúnak, lazának, levegősnek, de nyirkosnak, nein kiszáradó-
nak kell lennie. A kis növénykék is igényelnek levegőt és időszakos le-
száradást. A kis magoncok érzékenyek gombás palántadőlés-fertő­
zésre, ezért fertőtlenítésre és gondos tisztaságra van szükség.

A broméliák felépítése, rendszerezése

és egy kevés botanika

A szisztematika csak a szakemberek számára igazán érdekes, a kívül-

állók unalmasnak, bonyolultnak, szinte felesleges rossznak tekintik.
Tény azonban, hogy tájékozódási és rendszertani alapfogalmak nél-
kül eligazodni lehetetlen, és a megismétlés ott kezdődik, amikor vala-
minek neve van. Néhány alapvető rendszertani és al~ktani tudnivalót
a broméliákról is meg kell ismerni. Így hasznos, ha tudjuk , hogya
Tillandsioideae alcsalád három nagy nemzetségének levelei tüskétle-
nek, míg a többi alcsalád levele csaknem mind fogazott. Ha kétsé-
günk van afelől , hogy növényünk Guzmania , Vriesea vagy hozzá ala-
kilag hasonló Aechmea, elég végighúzni ujjunkat a levél szélén. Ha
tudjuk, milyen a Nidularium vagy a hozzá hasonló Neoregelia virág-
szerkezete, eligazodunk.

A brorn éliák korszerű rendszertanát az amerikai L. B. SMITH dolgozta ki. Európában

\V. RICHTER, R. OESER , W. RAUCH és Floridában :LvI. B. FOSTER fejlesztette. Utóbbi
utazott, felfedezett, nemesített, és megalapította az ottani broméliatársaságot.

Az ananászféléknek is nevezett család elnevezését egy svéd botani-

kusról, C. BRoMELről kapta. Az ananász talajlakó növény, termését
fogyasztják. A többi bromélia nem haszonnövény, de sok közöttük a
mutatós dísznövény.
Egyszikűek, jellemző rájuk a spirálisan elhelyezkedő levélrózsa, a fa-
jok többségén a növényvilágban egyedülálló vizfelvevá pikkelyekkel.
Egy levélrózsából az egyed általában csak egyszer virágzik, végálló
hajtáscsúcson. A broméliák sarjakat fejlesztenek, és ezekkel szinte
korlátlanul szaporodnak. A hímnős virágokon a három csésze- és a
három sziromlevél gyakran esővé nő össze, két körben hat porzó és
középen három bibe található összetapadva. A virágokat pikkelysze-
rű fellevél támasztja . A virágzati száron a színes fellevelek, a rozetta
közepén pedig gyakran az elszinez ődő szívlevelek adják a növénynek
igazi diszitőértékét , és nem a múlékony, kicsiny virág. A termés a há-
rom alcsaládban különböző.
A három alcsalád közt elég könnyű eligazodni.
A Tillandsioideae alcsaládba három fontos rokon nemzetség tartozik:
a Tillandsia, a Guzmania és a Vriesea, amelyek csak a firágszerkezet
alapján különíthetők el egymástól. A fajok zöme epifita. A levelek

297
 széle ép, sima, nem tüskés. A magokon ejtőernyőszerű repítő szőrko­
szorú van, amelyekkel a szél a magvakat a faágakra áthordja.
A Bromelioideae alcsalád kb. 28 nemzetsége közül a legfontosabbak:
Aechmea, Billbergia, Cryptanthus, Neoregelia, Nidularium és Ananas.
Sűrű levélrozettájuk levelei általában tüskés szélűek, a magok húsos
bogyótermésben érnek. Vannak köztük epifiták, amelyek magját
többnyire madarak szállítják ürülékükkel a faágakra, de sok faj talaj-
vagy sziklalakó. A virágzat többnyire tömött, sok virágú fürt.
A Pitcairnioideae alcsalád tagjai szárazságtűrők, talajlakók, fogazott
levelekkel, a termésük toktermés, hártyás, szárnyas maggal. Csak ke-
vés fajnak van kertészeti értéke, szép formája vagy laza, színes virág-
fürtje. Vannak közöttük igen nagy méretűek. Broméliagyűjtők szá-
mára értékesek lehetnek a pozsgás Dyckia és Hechtia fajok, esetleg
még néhány apróbb méretű Puya és Piteairnia faj is.
A broméliafélék felépítése és szerkezete életmódjuknak megfelelően
sajátságos. A gyökér többnyire csak kapaszkodó, sőt az ún. atmosz-
ferikus, homoksivatagon tovagördülő, faágakra kapaszkodó fajo-
kon kifejlett korban már nincs is gyökér. Ezért a vizet nem gyökerek-
kel, hanem különleges, bonyolult pikkelyrendszerükkel veszik fel.
A szár és a levélállás jellegzetes. A spirális levélelrendezés mellett van-
nak hagymás tönkűek, bár a legtöbb rozettás vagy tölcséres, de van-
nak megnyúltabb növényformák is. Lényegében csaknem mindegyik
sarjakat fejleszt, és nagy részük kúszó száron, szimpodiálisan, telep-
képzésre hajlamos.
A broméliák egy jelentős részének szépségét nem a múlékony virág,
nem is a színes fellevelek, hanem a különleges forma és a tarka vagy

Tartós, szép virágzatok.

I I
Vriesea, Aechmea és
Dyckia

I I

I II
•
298
 színes levélzet adja. Szinte nem is kívánatos, hogy ezek hamar virá-
gozzanak (Vriesea hieroglyphica, V. fenestralis, Guzmania musaica,
Aechmea marmorata, Neoregelia marmorata) , mert virágzás után az
igen szép növény elpusztul, és soká tart, míg a sarjakból új növény
lesz.
Vannak broméliák, amelyek hosszú száron, színes fellevelekkel igen
szép virágfürtöt hoznak. A virágfürtben a virágot takaró, pikkelysze-
rű fellevelek a legszebbek. Vannak guggonülő, a rozetta közepén
szinte eltűnő, jelentéktelen virágzatúak. Más broméliafélék - Neore-
gelia carolinae, Guzmania sanguinea, Tillandsia brachycaulos - dísz-
értékét abepirosodó levélrozetta vagy a ragyogóan színes középső
szívlevelek adják.
A virág lehet egyes (pl. Tillandsia usneoides), lehet a rozetta közepén
ülő torzsa (Neoregelia, Canistrum, Nidularium), lehet igen rövid szá-
rú (Cryptanthus), lehet felálló fürt ( Aechmea) , felálló rúd (Guzmania
monostachya), felálló lapát (Vriesea splendens, Tillandsia cyanea),
bókolóan kihajló, laza fürt (Billbergiák), vagy hosszan lelógó virág-
fürt (Vriesea scalaris, Aechmea filicaulis, Tillandsia prodigiosa),
Kevés broméliának van jó illata, de néhány - Tillandsia purpurea,
T. caeticola, T. duratii, Aechmea cylindrata, Vriesea reginae - kelle-
mesen illatos.

Vízszívó pikkelyek nagyít-

va. A középsőn - átmet-
szetben - látszik a kap-
csolódás a levélhez

299
A megtermékenyitést a fán élő brom éliákon többnyire kolibrik vég-
zik, a többit rovarok porozzák be. A termés a három alcsaládra kü-
lön-külön jellemző : bogyó vagy tok, hártyás, szárnyas magokkal, il-
letve repítőszőrős magvakkal. A magoncok fejlődése lassú. Élettarta-
muk elég hosszú, sőt, ha a szimpodiális sarjképződést tekintjük, szin-
te végtelen.
A broméliák felépítésének, szerkezetének tárgyalásakor külön kell
szót ejteni a pikkelyekről, amelyek a növényvilágban egyedülállóak.
Mivel sok bróméliának nincs is gyökere, ez az egyetlen vízfelvételi
szerve. Lehetnek pikkelyek az egész levélen (Tillandsia. Cryptanthus )
vagy csak csíkokban (Aechmea.Billbergia), vagy csak a tölcsér belse-
jében, a levélrózsa tövében törnegesen t Guzmania. Vriesea ).
Minden pikkely két részből áll, alakja tölcsérszerű. Felső része pajzs,
holt sejtekből áll. Ez igen változó, lehet 4---- -.8--16-64 sejt. Vastag fa-
Júak, harmonikaszerűen ősszehúzódhatnak. vizet vesznek fel, de vé-
denek a kiszáradás, a párolgás és a ellen is. Ehhez a laphoz al ul
---mint rajzszeghez a szára - kapcsolódnak é l ő sejtek, amelyek a le-
vél epidermiszébe süllyednek, és a vizet száll ítj ák. A pikkelyek kiszá-
radva levegővel telten fehérek, átvizesedve átlátsz óak. Vannak primi-
tív és erősen fejlett pikkelyek. Utóbbiak annyira higroszkopikusak,
hogy ahol nincs eső, a páratelt levegőből is megszívják magukat ned-
vességgel. A rozettás, tölcséres broméliák levelei enzimeket is kivá-
lasztanak, ezek lebontják, vízben feloldják és felszívhatóvá teszik a
szerves anyagokat.

300
A bromélianemzetségek és -fajok
Acanthostachys
Egyetlen dél-amerikai, sziklalakó faj tartozik a nemzet-
ségbe, amelyet régebben az ananászokhoz soroltak.
A. strobilacea. Illatos, tobozszerű termése édes, ehető
(50. kép). Levelei nagyon megnyúltak, ezüstösen pikke-
lyesek és fogazottak , lazán széthajlók. A hosszú száron
Acanthostachys strobilacea
301
fejlődő, fenyőtobozra emlékeztető virágzat narancsvö-
rös , szúrós, hosszú felle velekkel. A z an yanövény mellett
képződő szálnos sa rj sű rű teleppé fejlődik, így igazán
mutatós. A dél brazil és az argentin félsi vatagos vidék
klímáj ának rnegfelelően rendkívül ellenálló, a legtűrőké­
pe sebb szo ba nö vények közé tartozik . Ültethető függő
kosárba vagy cserépbe is.
Aechmea e Díszes, kiszélesedő
víztölcsérek, kiemelkedő fürttel
A Mexikótól Argentínáig terjedő területen
több mint 150 faj tartozik ebbe a nemzetség-
be, többségük délkelet-brazíliai epifita vagy
félepifita, de akad talajlakó is. Alakjuk széle-
sen szétnyíló kehely. Vaskos, merev levelei
tűrik a szárazságot, a zárt rozetta bőven tart
vizet. A levelek széle fogazott. Sok faj levele
színes vagy rajzolatos, néhány sűrű, ezüstös
pikkelyekkel díszített vagy csíkozott. Akad-
nak érdekes kertészeti változatok fehér csí-
kos levelekkel. Némelyik igen nagy, de a ker-
tészetekben termesztettek általában közép-
méretűek, elég magasra kinyúló, fürtös vi-
rágzatuk tartós, mutatós. Igen jó szobanövé-
nyek, közülük néhány fajt és hibridet nagy
tömegben nevelnek a kertészetekben. Az
Aechmeafasciata a legelterjedtebb, világszer-
te kedvelt dísznövény.
A virágszárat általában pirosra színeződő
fellevelek díszítik, a virágszár lehet egytenge-
lyű vagyelágazódó, ritkábban hosszan kihaj-
ló fürt. A múlékony, kicsiny virágok színe
elég változatos: kék, ibolyás, pirosas, sárgás
és fehér. A rövid virágzás alatt és után gyak-
ran színváltó. A bogyótermésben jó néhány
kis mag érik, maga a bogyó búzaszemnyi,
I I
• gentínáig eléggé elterjedt. Közepesen nagy
Aechmea fasciata
302
borsónyi lehet. Előfordul szépen színezett,
vöröses, sárgás, fehér vagy fekete bogyó, a
termés lehet tartósan díszítő.
Tartásmódjukra a broméliákra általában le-
írtak érvényesek. Itt kiemelendő, hogy sok
faj aránylag nagy gyökérlabdát, erősebb gyö-
kereket fejleszt, ezért célszerű őket viszony-
lag nagyobb, széles cserépbe ültetni. Az
emelkedő szár a talajszinten új gyökérkoszo-
rúkat fejleszt, ezeket laza talajjal újra takar-
juk. Magvetéstől számítva három-négy év
alatt válnak virágzóképessé, de az aránylag
könnyen leválasztható sarjak már egy-két év
múlva. Öntözővíz, hőmérséklet és fény szem-
pontjából általában elég igénytelenek, tűrő­
képesek. A legtöbb faj az ablakpárkányonjól
érzi magát, de akad néhány árnyék tűrő és
erősen napigényes is.
A kb. tíz közismert és könnyen beszerezhető
faj mellett néhány közkedvelt hibridet és to-
vábbi harminc érdekes fajt érdemes - ha
igen röviden is - említeni.
Ae. bambusoides. Brazil faj. Zöld levelű, szára l m-ig fel-
nyúlik, egyszerű, vörösbarna virágfürtű.
Ae. x bert. Az Ae. fosteriana és az Ae. orlandiana keresz-
tezéséből keletkezett, mindkét szülő jó tulajdonságát
egyesíti. Tölcsérszerű , középmagas levélrózsáját szür-
készöld alapon sűrű, szabálytalan rajzú barnásvörös csí-
kok és vonalak díszítik. Télen virágzik. Középen kiemel-
kedő virágzata a barnáspiros fellevelekke1 kissé elágazó
fejecske, halványsárga szirmú virágokkal. Erős fényben
különösen szép.
Ae. x burgundy. Az Ae. racinae és az Ae. distichantha vál-
tozatainak sikerült hibridje. Kis termetű, levelei rézvö-
rösek.
Ae. bracteata. Közép-amerikai, fán lakó növény. Arány-
lag zárt, zöld leveles rozettája magasra, 70-120 cm-re
nyúlik, kb. 5-10 cm széles leveleit fehér pikkelyek bo-
rítják , a fürtszerű virágzat elágazó , az alsó fellevelek pi-
rosak, a felsők zöldek, a szirmok sárgák, legszebb kék
bogyótermése. Érdekessége, hogy Közép-Amerikában
szent növény, a tölcsérben levő bőséges vizet szertartá-
sokhoz használták.
Ae. bromeliifolia. Brazília déli részétől Ar-
termetű növény, sok levelű rozettája közel
méteres magasságig felnyúlik. Az erősen tüs-
kés levelek hátát fehér pikkelyek borítják.
Bunkóra emlékeztető virágzata sűrűn fehér
gyapjas, egyszerű, tömött füzér, amely alatt a
fellevelek csak zöldes-fehérek vagy gyengén
pirosak, a múlékony virágok sárgák. Inkább
virágzás után díszít bizarr, bunkószerű ter-
mésével.
Ae. calyculata, Brazíliától Argentínáig ho-
nos. Laza, 50 cm-re nyúló kevés levelű rozet-
tája van, aprón fogazott, 3-4 cm széles leve-
lekkel. Felálló és elágazó, de alig kiemelkedő
virágzatának érdekessége, hogy ez is sűrűn
fehér gyapjas. A múlékony virágok sárgák.
Ae. candida. Brazíliából származik, de csak
termesztésben ismert. Merev, zömök levélro-
zettája és gyengén fogazott, kb. 4 cm széles
levelei vannak. Virágfürtje karcsú, sárgásfe-
hér, gyapjas. Árnyéktűrő, igen ellenálló, ked-
velt faj, karácsonykor virágzik.
Ae. caudata. Brazíliai, igen nagy termetű faj.
Széles levelei az 1 m-t is elérhetik. Felálló vi-
rágszárán szép, narancssárga, tömött, kissé
ágazódó fürtből kis sárga virágok nyílnak.
51. kép. Az egyik legszebb
levélrajzolatú Aechmea az
Aechmea chantinii (Fővá­
rosi Állat- és Növénykert)
303
A tőalaknál sokkal szebb, érdekesebb hosz-
szanti fehér csíkozású változata, az Ae. c.
var. variegata. Ez többnyire valamivel ki-
sebb, a leveleken hosszában több-kevesebb,
változó szélességű sárgásfehér vagy tejfehér
csík húzódik. Az aránylag nehezen virágzó
növény önmagában díszes.
Ae. chantinii. Brazíliai faj, de eredeti termő­
helyein már kiveszett. Szépségével talán az
összes Aechmea faj között az első helyen áll.
Nem olyan gazdaságosan termeszthető, mint
az Ae.fasciata, ezért tömeges termesztése rit-
kább. Rozettája közepesen zárt, kb. tíz, 30
cm hosszú, 4 cm széles levélből áll. A zöld
alapszínű leveleket keresztben szabályos
ezüstpikkelyes csíkok borítják. Barna vagy
majdnem feketés alapszínű változata is is-
mert. A levelek igen merevek és elég élesen
tüskések. A levelek fölé emelkedő, pár ágra
bomló, kissé laza virágszárát égőpiros felle-
velek veszik körül, a virág vörösessárga. Há-
lás, szép szobanövény, kissé melegigényesebb
és szereti a sok fényt. Jó megvilágításban az
élénk színellentétekkel és a rózsaszínes-piros
fel1evelekkel igen feltűnő.
Ae. coelestis. Brazíliai eredetű kb. félméteres, hamvas
növény. Felálló karcsú virágszárát sárgás fellevelek öve-
zik, a virágok égszínkékek.
Ae. comata. Brazíliai faj, több változata van,
lehet törpe, de fél méternél magasabbra nyú-
ló alak is előfordul. Termesztésben leginkább
az Ae. c. var. makoyana található, amely
tömzsi, leveleit sűrű, hosszanti fehér vagy
sárgásfehér csíkok díszítik. A merev levelek
hegyes tüskében végződnek, gyéren, de he-
gyesen fogazottak. Érdekes virága aránylag
magasra kiemelkedő bunkófürt, amelyben a
virágnál rövidebb, kis piros fellevélkék közt
nyílnak a múlékony, tojássárga virágok. Bő­
ven sarjadzik.
Ae. x compacta. Az Ae. miniata és az Ae. jitl-
gens jól sikerült keresztezése. Középméretű,
ezüstös, zöld rozettából télen vagy kora ta-
vasszal emelkedik ki a skarlátpiros fürt, kék
virágokkal. Termése lila bogyó. Jól sarjad-
zik, évenként virágoztatható.
Ae. conglomerata. Változataival együtt csak a termesz-
tésben ismeretes, az alapfaj zöld. Az Ae. c. var. discolor
leveleinek alsó felszíne vörhenyesbarna, az Ae . c. var. fa-
rinosa pedig sűrűn lisztes bevonatú. A felálló, merev vi-
rágszár csak röviden, tömören ágazik szét, benne vérvö-
rös fellevelekkel.
Ae. cylindrata. Brazíliai eredetű mutatós, eléggé ritka
faj. Rozettája lapított, kb. 0,5 m átmérőjű, merev, zöld
levelű. A virágzat felálló, karcsún hengeres, kb. 25 cm
hosszú. A csészelevelek rózsaszínűek, a szirom kék.
Ae. distichantha. Brazíliától Argentínáig honos, közép-
méretű, sok leveles, változékony, erősen barnás, tüskés
levelű faj. Piramisszerű virágzata alig emelkedik ki, tö-
mött vöröspiros fellevelekkel díszített és vörösespiros
virágú.
Ae. fasciata (XXV. tábla). Brazília déli ré-
szén volt valamikor honos. A közismert, kb.
50 cm magas növény szépen kihajló, széles,
hegyes végződésű, fekete tüskés levelei tövé-
nél barnásvöröses, kissé lilás árnyalatú, kü-
lönböző sűrűségben fehér pikkelyekkel díszí-
304
tett rozettát alkotnak. A pikkelydísz a kul-
túrváltozatokra jel1emzően vagy egyenletes
keresztcsíkokat alkot, vagy teljesen, ezüstö-
sen beborítja a leveleket, vagy - jó fény-
ben - vörösödő, br őnzos színt kölcsönöz
nekik. Vöröses levelű változat az Ae. f var.
purpurea. Legismertebb ezüstös kertészeti
változat a 'Super Auslese' és a 'Si/ver King'.
Igen szép, de ritka változata a tejfehér vagy
sárgásfehér hosszanti csíkokkal díszített leve-
lű Ae.f. var. variegata, ill. az Ae..t: cv. alboli-
neata (XXIV. tábla). A kiemelkedő virágzat
több csúcsú bunkó, tehát közepén piramis-
szerűen csúcsos, a jobb változatokon több
oldalfürttel kiegészítve. A virág szépségét ke-
mény, sallangos, élénk parasztrózsaszín felle-
velei adják, ezek elvirágzás után még több
mint fél évig tartják szinüket. A rózsaszín fel-
levelek között élénk ellentéttel nyílnak a kék
virágok, amelyek másnapra, harmadnapra
pirosra hervadnak. Ezután már csúfítják a
virágzatot, érdemes az elnyíltakat kitépni.
Hasonló virágú faj az Ae. dealbata.
Ae. fernandae. A kb. 70 cm-es rozettából kiemelkedő vi-
rágszáron tömött, tojásdad fürt nyílik, a fellevelek na-
rancsszinűek, a virágok halványsárgák.
Ae. filicaulis. Középméretű növény, aránylag
karcsú levelekkel. Szépségét a levelek rózsa-
színes, rezes, pirosas árnyalata jelenti, amely-
lyel már azegész fiatal növény is díszít. Vala-
mennyi Aechmeáétól eltérő virágzata, igen
vékony, hosszú virágszára akár 1-1,5 m-re
lecsüngő. Az eléggé tartós, szép, piros felle-
velek hónalj ából 1-2 cm-es szárakon arány-
lag nagy, hófehér virágok nyílnak, egy-egy
fürtrészletből kettő-öt virág. Csak magasra
akasztva érvényesül lelógó virágfürtje.
Ae. fosteriana (XXIV. tábla). Brazíliai faj,
alakja, levélmintázata szép, kb. 0,5 m magas,
karcsú, tölcséres. Kb. 5 cm széles, zöld levelei
- főleg alsó harmadban - szürkés pikkelye-
sek és sötétebb barna foltosak. Virágszára
aránylag vékony, fürtje kb. 8 cm, kihajló, la-
za, kevés virágú.
Ae. x fosters favorite (XXIV. tábla). Az Ae.
racinae és az Ae. victoriana keresztezéséből
származó, igen szép, értékes hibrid. Árnyék-
tűrő, levelei feltűnően fényesek, viszonylag
sötétebb helyen a legszebbek, sötét bíborpi-
rosak, barnáspirosak. Erősebb fényben a le-
velek fakóbbak, viszont hamarabb virágzik a
növény. Aránylag gyenge, kihajló, csüngő
száron piros fellevelű, sötétkék virágok nyíl-
nak. Barnáspiros bogyótermése díszítő. Van
egy igen ritka, háromszínű levélváltozata is.
Ae. fulgens. Brazíliai eredetű. Közepes, kb.
40 cm-es növény. Aránylag puhább, zöldle-
velű. Virágzata .el ágaz ód ó, a vöröses tőből
nagy fürtcsomót hoz kék szirmú virágokkal.
Hasonló, de sokkal díszítőbb változata az
Ae.f. var. discolor, amelynek levele felül olaj-
zöld, de a fonák bíborpiros vagy liláspiros,
fényes. Alakban és színben nagyon hasonlít
hozzá az Ae. miniata, de ennek levélfonákja
lisztes bevonatú. A színes levelű változat ke-
resztezésével javított hibridjei az Ae. x po-
/yantha és Ae. x rakete.
Ae. gigantea. Brazíliai faj, méteres, hosszú levelekkel, el-
ágazó füzérvirágzattaI, tartós, csinos fellevelekkel.
Ae.luddemanniana. Mexikói eredetű, kb. 0,5 m átmérőjű
növény, széles levelekkel. Virágfürtjekb. 15 cm, a zöldes
takarólevélből rózsás virágok nyílnak, majd helyükön
fehér, megkékülő bogyók fejlődnek .
Ae. marmorata (XXIV. tábla). Brazíliai faj,
alakja a csöves Bi//bergiáéhoz hasonló, kevés
levelű, vázaszerű. A zöld levelek tövén és ol-
dalán feltűnő feketeibolyás vagy vörösbarna
foltok vannak. Nehezen virágzik, piros felle-
velű, kevés kék virágot hoz. Lassan nő és alig
fejleszt sarjakat. Ritka, de igen szép.
Ae. miniata (XXIV. tábla). Brazíliai faj, kb.
30-40 cm-es levelei tölcséres, széles levélró-
zsát alkotnak. Virágfürtje az Ae. fu/genséhez
hasonló, a pirosszárú, sűrűn elágazó, szinte
gömbszerű fürtben kék virágok nyílnak. Ke-
vésbé díszes, mint változata, az Ae. m. var.
discolor, amelynek a levélfonákja lilásvörös
és finom, fehér, lisztes bevonatú, pikkelyes.
305
Több változata és hibridje jól sarjadzó,
könnyen virágzó, a kertészetekben, a gyűjtők
által is kedvelt. Ilyen hibridek az Ae. x com-
pacta, az Ae. x exotica és az Ae. x royal wine.
Ae. nudicaulis. Egész Közép-Amerikában
előfordul, kb. 0,5 m magas, kehelyszerű, me-
rev levélrózsája szabálytalan, sötétebb zöld
foltokkal díszített. Felálló virágzata barack-
sárga, aránylag széles, élénkpiros, hosszúra
nyúló fellevelek ölelik körül. Van csíkozott
levelű sportja és piros virágú változata is.
Ae. orlandiana (XXV. tábla). Dél-brazíliai,
igen érdekes faj,kb. 30 cm hosszú, elég szé-
les, erősen fogazott, zöldes leveleit sűrű raj-
zolat, pontozott és barna cakkos keresztcsí-
kok tarkítják. Napos helyen vöröses árnyala-
tú lesz és vörös foltok díszítik. Felálló virág-
zata csak kissé emelkedik ki a vörösbarnán
foltos fellevelek közül, jelentéktelen, hal-
ványsárga virágokkal. Jól sarjadzik. A sarjak
alulról hosszú száron kinyúlva törnek elő
(28. kép). Csak világos helyen nevelve lesz
mutatós és zömök, egyébként alsó levelei túl-
zottan lecsüngenek, visszahajlanak. Nyáron
(szoktatva) a tűző napon bontakozik ki igazi
formája és szépsége, és ilyenkor virágzik is.
Ae. pectinata. Dél-brazíliai faj, nagyszámú,
igen széles levelei akár 0,5 m hosszúak lehet-
nek, sűrű rozettát képeznek. A szürkészöld
levelek vörösen, barnásan foltozottak, virág-
zási időben és jó fényben rózsáspirosasak,
erősebben foltosak. Erős fényben már fiata-
lon szép színes, tarka. Kissé kiemelkedő bun-
kóvirágzata azonban kevéssé mutatós, zöl-
des.
Ae. pineliana. Dél-Brazíliában honos,sok levelű faj, sűrű
rozettája 0,5 m-nél nagyobb átmérőjű, feketés csipkék-
kel. Virágszára kb. 40 cm, piros fellevelekkel, halvány-
sárga virágokkal.
Ae. polystachya és Ae. pulchra. Paraguayi fajok, nyílt,
napos helyet kedvelnek.
Ae. purpure.rosea: Dél-brazíliai faj, csőszerű, karcsú,
kevés leveles, 0,5 m magas rozettája fekete tüskés. Virág-
szára oldalt hajló, a fürt arasznyi, elágazó. A rózsaszín,
szúrós fellevelek közt bíborszínű kis virágok nyílnak.
Ae. ramosa. Az Ae. giganteához hasonló,
nagy termetű, széles, szúrós, 0,5 m-es levelek-
kel, amelyek napon vörös foltosak. Magas,
felálló és elágazó virágszárán igen tartósak a
piros fellevelek. Virágja fehér, bogyótermése
rózsaszínes.
Ae. racinae (XXIV. tábla). Dél-brazíliai, csak
arasznyi növény, zártan tölcséres, világos-
zöld, fényes levélrózsája enyhén fogazott.
Ágra felkötve jól díszlik, az anyanövényhez
hasonló nagyságú, kissé kinyúló szárú sar-
jakkal mutatós együttest alkot. Virágzata pu-
ha száron lecsüngő, laza, csak 8-10 sárga vi-
rággal. A virágok narancssárga, bogyószerű
bimbókból nyílnak. Egy kék virágú rokon
faja vagy változata is előfordul. Elnyílás után
a fejlődő bogyók még hosszabb ideig barnás-
pirosak.
Ae. recurvata. Dél-Brazíliában és Uruguay-
ban honos faj. Igen merev, tüskés, szinte
pozsgás levelekből álló levélrózsája fajtán-
ként 20-40 cm hosszú lehet, az elkeskenye-
dő, szürkészöld levelek fonákja pikkelyes, tö-
ve lilás. Van zártabb és szétterülő változata,
vörhenyesebb vagy sötétebb levelekkel. Az
egyik törpe, vörhenyes változat az Ae. r. var.
ortgiesii. A jó fényben feketésibolyás szívle-
velek körülveszik a csak kissé kinyúló virág-
zatot. A virágok pirosaslilák, de többnyire
eléggé bentülőek. . Bőven sarjadzik, igen
edzett, célszerű nyáron tűző napra kihelyez-
ni.
Ae. spectabilis. Zárt rozettájú, méteres ma-
gasságú, világoszöld alapon fehér foltos nö-
vény. Virágfürtje laza, halványpiros kehely-
ből sötétpiros virágocskák nyílnak.
Ae. sphaerocephala. Az Ae. giganteához ha-
sonló, dél-brazíliai faj, igen nagy méretű.
A széles, merev levelek az 1 m-t is meghalad-
hatják, erősen fogazottak, hegyük is szúrós.
A télen zöldes levelek nyáron, napfényben
vörös foltosak, majd égővörösek lesznek.
A virágszár elágazó, élénkpiros, tartósan dí-
szítő, lehajló fellevelekkel. A vörös száron
végül feketés bogyók fejlődnek.
306
Ae. weilbachii (XXIV. tábla). Dél-brazíliai
faj, aránylag karcsú, kb. 30-40 cm hosszú,
sok leveles, lazán szétálló levélrózsája van.
A zöldes levelek jó fényben vörhenyesek.
A levelek fölé emelkedő száron, piros felleve-
lek közt, laza fürtben helyezkednek el az ibo-
lyáspiros kelyhekből kinyúló lila, de gyorsan
elnyíló virágok, amelyek helyén szép világos-
lila bogyók díszítenek. A törzsfaj zöldesebb,
míg változata, az Ae. w. var. leodiensis fiata-
lon is rózsás, később bíborpirosas.
A sok Aechmea hibridet felsorolni aligha le-
het, számosnak nincs is.külön neve, a jelentő­
sebb kertészeti változatok pedig formában és
igényükben a tőalakokhoz hasonlóak, legfel-
jebb a levélszíneződés vagy a virágfürt muta-
tósabb.
Ananas
A családban az egyetlen haszonnövény, ter-
mésének utolérhetetlen zamata miatt az
egész világon kedvelik, fogyasztják. Az öt faj
mind brazíliai, de aztnem lehet biztosan tud-
ni, hogy amit ma Ananas comosus néven is-
merünk, az eredetileg milyen lehetett, vadon
már nem fordul elő. Az egyre nagyobb és íze-
sebb termés alapján kiválogatott változatait
szerte a trópusi világban termesztik. Hawaii-
ban és Dél-Kínában óriási területen telepítik.
A Hawaii-szigeten kb. 20 OOO ha-on évi 400
millió tonnát termelnek és dolgoznak fel.
A termesztett ananásznövény több mint 1,5
m átmérőjű, kardszerű tüskés levelei kb.
4-5 cm szélesek. A kb. 40 leveles rozetta kö-
zepén, a bunkószerű virágból fejlődik a diny-
nye alakú termés, amelynek bogyói összenőt­
tek, felszíne tobozszerű, akultúrváltozatok
általában mag nélküliek. Felső sarjhajtások-
kal szaporítják, mert alul nem hoz ilyeneket.
A termés csúcsán bóbitás sarjnövény hajt ki,
amely szintén tovább nevelhető (47. kép).
Tápdús lávatalajban, tűző napfényben, pá-
rás, forró, trópusi kIímában termesztik, szo-

I
II
II
I
I
-,
Ananas comosus ~~~
banövénynek nem alkalmas. Van azonban az
ananásznak cserepekben termeszthető törpe
változata, amely (a trópusokról importálva)
a virágzás után a lakásban fejleszti ki a közel
1 kg-os termését. A változatok között van
vörös vagy csíkozott levelű. Legszebb az A. c.
var: variegatus tricolor, amely csak kb. 60 cm
átmérőjű, levelei zöld-fehér-rózsaszín és pi-
ros csíkozásukat meleg, világos, napfényes
helyen megtartják. Dísznövényként valóban
mutatós. Meleg- és fényigénye miatt azonban
nehéz úgy teleltetni vagy szaporítani, hogy
éveken át szép maradjon.
Rokon nemzetségbe tartozik a keskeny, igen tüskés, mé-
teres, vöröses, mutatós levelű Pseudananas macrodontes
(syn.: P. sagenarius). Gyakran összetévesztik az ana-
násszal, de kb. 15 cm-es, ehető termésének tetején nincs
levélbóbita, és alulról fejleszt sok sarjat.
307
, II
. II
~
I
Billbergia e Karcsú vázabroméliák,
gyorsan elvirágzanak
A kb. 60 Billbergia faj levéltölcsére általában
hosszú, karcsú, levelük pikkelyes. A csoport-
ra leginkább virágzatuk jellemző, amely
csüngően kihajló, s piros vagy rózsaszínes,
aránylag nagy fellevelek veszik körül, eleinte
bunkósan, majd ebből tüskeszerűen nyúlnak
ki lefelé a gyors egymásutánban, kék vagy
sárga színben nyíló bimbók, miközben már a
fellevelek elhalványulnak. A legtöbb faj dél-
brazíliai, de akad néhány mexikói és argentin
is. Kitűnő, ellenálló szobanövények, mérsé-
kelten meleg, világos helyet kedvelnek. Hát-
rányuk mindössze rövid virágzásuk (a kez-
dettől a hervadásig két-három hét), de ebből
is csak a teljes kinyílás előtti állapotban iga-
zán szépek. Ezt a hátrányt azonban ellensú-
lyozza bőséges sarjadzásuk és a sűrűn együtt
maradó sarjak bő virágzása, még inkább az,
 szerű rozettája főleg alsó, kissé hasas részén
fehér keresztcsíkos. A levelek csúcsa vissza-
hajló. Tartós, mutatós szobanövény, jó fény-
ben vöröses árnyalatot kap. Szabadban is
tartható. A virágzat a hosszú tölcsérből szin-
te meglepetésszerűen bújik ki, igen szép,
bolyhosan fehéres, lisztes; rózsaszín felleve-
lekkel. Bármilyen edzett és jó szobanövény,
virágában csak egy hétig gyönyörködhetünk.
Aránylag kevés sarjat fejleszt.

B. distachia. Karcsú, fogazott, hegyes, hosszú zöld leve-

I leket hajt. Csüngő virágzata hosszú, piros fellevelekkel.

I Van több változata, egyiknek levelei sárga pontokkal

díszítettek.
B. horrida. Kb. 0,5 m magas, kehelyszerű rozettája alul
keresztcsíkos, a levelek tüskések, fellevelei zöldesek, lila
heggyel, fehér virágokkal.
Billbergia nutans B. iridifolia. 40 cm magas, zárt, csőszerű kehelyből ki-
hajló száron a fellevelek pirosak, a virágok halványak,
csak csúcsuk kék.
hogy rendkívül igénytelen szobanövények, és
formájukkal, levélzetükkel nem virágzó álla-
potban is díszítenek. Különösen szép néhány
olyan faj, amelynek levelei csíkozottak, pety-
tyezettek, színezettek. Talajban kevéssé válo-
gatósak, még kerti talajban is megélhetnek,
és a gondozási hibákat inkább eltűrik, mint
más epifita.

B. amoena. Kb. 0,5 m magas, széles levelei

félig nyitott, formás kelyhet képeznek. A le-
velek zöldeslila alapszínben sűrűn, elmosó-
dottan keresztcsíkosak, szélük sűrűn tüskés.
Jó fényben lilásvörösre színeződik. Laza, ki-
hajló fürtjének rózsapiros fellevelei szépek,
sárgásfehér virága jelentéktelen. Kisebb-na-
gyobb, különböző színű változatok ismerete-
sek, a kisebb termetű, élénkpiros felIevelű a
mutatósabb.

B. brasiliensis. Köze11m magas, de nem túl széles leve-

lű,a levelek csak alul keresztcsíkozottak. Tömött, alig
meghajló virágzatának fellevelei élénkpirosak.

B. decora (XXV. tábla). Kevés, de széles, 0,5 52. kép. A magas, zárt tölcsér ű Billbergia decora kihajló,
m-nél is hosszabb levelei alkotta zárt, kehely- szőrös magtokjai

308
B. Iietzei. Kisebb növény, csak 30-35 cm hosszú, alul
pikkelyes, felálló levelei között skarlátvörös fellevelek-
kel, zöldes rózsaszín virágokkal nyílik.
B. macrocalyx. A B. decorához igen hasonló
növény, kb. 80 cm magasra emelkedő, zárt,
csőszerű rozettája van, visszahajló levélvé-
gekkel, közepén gyakran kissé hasas. Az em-
lített fajéhoz hasonló, vattaszerűen, fehére-
sen, púderozottan kibújó kb. 15 cm-es virág-
zata a piros fellevelek között, ibolyás csúcsú
virágokkal nyílik.
B. morelii. Kis termetű növény, csak kb. 30 cm magas,
fényeszöld, alig tüskés levelekkel. A virágzat fellevelei
szélesek, nagyok, rózsapirosak, a virágok liláspirosak,
lisztes bevonatúak.
B. nutans. A kb. 20-30 cm hosszú, igen kes-
keny, bőrszerű, alig tüskézett levelek szinte
fűszerűek, a sűrű sarjak egymás mellett gyor-
san telepet alkotnak. A kihajló virágot né-
hány rózsaszínű fellevél veszi körül, és kékes
szélű, elég nagy, csüngő virágok díszítik.
A szinte kiirthatatlan, "virágzó zab "-nak is
nevezett bokros, tömeges tövek előnye, hogy
télen hol az egyik, hol a másik száron jönnek
elő a virágok. Igénytelensége és egyéb jó tu-
lajdonságai miatt gyakran használták keresz-
tező partnernek a Billbergiákon kívül még
más nemzetséggel, pl. a Cryptanthusszal is:
Cryptbergia.
B. pallida. Csak kb. 25-30 cm magas, szép
formájú, karcsú kehely, világoszöld levelei
kívül ezüstösen lisztes bevonatúak. Kissé ki-
hajló virágszárát világos rózsaszín fellevelek
és múlékony, sárga virágok díszítik. Hasonló
a B. speciosa.
B. porteana. Méteresre növő, zárt kelyhű, a
B. decorához hasonló növény, sötétzöld leve-
lei vörös árnyalatúak, alul fehér csík okkal.
Világospiros, nagy felleveleivel kibújó virág-
zata fehéren bolyhos, púderos, mint a másik
két rokon fajé.
B. pyramidalis. A csak kb. 60 cm magas, alul
fehér keresztcsíkos, finoman fogazott leve-
309
lekből álló rozettából lisztes virágzatú szá-
ron, piros fellevelekkel, kék végű, pirosas
szirmokkal virágzik. Szépen formált kehely
alakja miatt kedvelt.
B. reichardtii. Kis termetű, karcsú, szürkészöld növény.
Fűszerű leveleivel, kevés virágú, csüngő virágzatával a
B. nutanshoz hasonlít. A fehéren nyíló virágok megké-
külnek.
B. rosea. Az elhegyesedő, zöld levelek fino-
man fogazottak, gyengén fehér pikkelyesek.
Levélrózsája laza. Csüngő virágzata szép, ró-
zsaszín fellevelekkel borított, a virágok zöl-
dessárgák. Általában hibridjei elterjedtek,
különösen a B. nutans keresztezésével létre-
jött hibridje bőven virágzó, telepet alkotó és
igen tűrőképes B. x windii.
B. sanderiana. Kis termetű növény, aránylag
széles, fekete tüskékkel sűrűn, fésűszerűen
szegélyezett levelekkel, ősszel rózsaszín felle-
velek között, laza fürtben nagy, de csak zöl-
des virágokkal.
B. .saandersii (XXV. tábla). A törzsfaj csak
kb. 30 cm magas, levélrózsája csak néhány
levélből összetett, karcsú, vázaszerű cső, felül
visszahajló levelekkel, amelyek barnán tüs-
kések és a sötétzöld alapon ritkásan, fehéres
és barnáspiros csíkokkal díszítettek és mind-
két oldalukat elszórt, csontfehér pettyek is
tarkítják. A csüngő, kihajló virágzatot élénk-
piros fellevelek díszítik. A virágok zöldessár-
gák, de szélük élénkkék. Tarkasága miatt
szépen színezett, kiválogatott példányainak
keresztezéséből ' származnak a leginkább el-
terjedt hibridek:
B. x saundersii hybrida (a másik szülő a B. nu-
tans). Zöld levele rózsaszínnel és fehérrel bő­
vebben foltos. Virágszíne sötétkék. Ameriká-
ban elterjedt, és szivárványbroméliának hív-
ják.
B. x fantazia (másik szülő a B. pyramidalis).
Kb. 40 cm magasra nő, igen formás, arányos,
kehelyszerű, kevés, de széles levelű rozettája
van. Sötétzöld levelei tejfehér és rózsaszín
foltokkal tarkítottak. Jól sarjadzik, bőven vi-
rágzik, fellevelei élénkpirosak, virágai kékek.
Különösen napos helyen igen .díszes.
B x fascinator (másik szülő a B. x windii ; a
keresztezés egyetlenegyszer sikerült). Egyike
a legszebb hibrideknek. Igen karcsú, 30-40
cm-es, merev tüskés leveleinek alapszíne
ugyan zöld, de sárgásfehéren mintázott, már-
ványozott, pontozott, és jó fényben teljesen
bepirosodik, a zöld szín szinte eltűnik. Ez is
jól sarjadzik, csoportban és egymagában is
igen mutatós. Virágzata élénkpiros felleve-
lekkel és kék virágokkal díszítő, de múlé-
kony. Ritkán virágzik, de elég sokat sarjad-
zik.
B. viridiflora. Közép-amerikai faj, kb. 0,5
m-es, aránylag karcsú, leveleinek alapszíne
Bromelia balansae
zöld, ritkásan-sárgásan pettyezett, szélük
tüskés, de változatosan piros árnyalatot kap,
nos, talajlakó növényeken. Kb. 50 fajt írtak le, közülük
jó fényben barnáspiros. Világospiros felleve- csak néhány található meg, inkább csak botanikus ker-
lei közül felálló, laza fürtű virágai zöldes szí- tekben vagy kiállításokon.
nűek. Ennek az igen mutatós fajnak is több
hibridje ismert, talán a legszebb a B. amoená-
val és a B. saundersiivel létrehozott hibridje. Canistrum
B. vittata. Igen nagy termetű, fénykedvelő
növény. Merev, vöröses tüskékkel szegélye- Széles, tüskés, pikkelyes levelei tányérszerű,
zett, méteres leveleinek vége visszahajlik. zárt rozettát alkotnak. A rövid szárú, besüly-
Zöld alapszínű, fehér keresztcsíkos. Lassan lyedt, kosárkaszerű virágzatot kisebb felleve-
növekszik, és így ritkán virágzik, világospi- lek ölelik körül. A jelentéktelen virágok zöl-
ros fellevelekkel, számos piros-kék virággal dessárgák. A hét faj közt vannak talaj- és fán
nyílik. lakók. A Nidulariumhoz állnak közel, ezek is
B. zebrina. A B. vittatához igen hasonló, mind Közép-Brazíliában honosak, a többi
ugyanolyan nagy, tüskés, ellenálló, fehéren broméliával azonban alig versenyképesek
tarkázott faj, a levelek rajzolata a B. zebrinán szépségben. Kissé igényesebbek is, sem a sö-
inkább keresztcsíkos s jó fényben vörösödő, tétet, sem a tűző napot nem tűrik. Előnyük,
a B. vittatán inkább pontozott. Fellevelei vi- hogya virágzás idején a fellevelek szépen
lágos rózsaszínűek, és ősszel nyíló, kihajló, színeződnek.
tömött fürtjében a virágok zöldek. C. amazonicum. A kb. 60 cm átmérőjű rozet-
ta levelei zöldes, pirosas színűek. Szívlevelei
zöldespirosak. A virágok sárgásfehérek.
Bromélia C. aurantiacum. A foltos levéltölcsér közepén
a fellevelek narancspirosak, a virágok na-
A csoport névadó nemzetsége aránylag ritkán szerepel a rancssárgák.
gyűjteményekben, mert az erősen tüskés, hosszú, nagy
C. Iindenii (syn. : C. roseum). Közel méternyi
levélrózsa mérete miatt nem szobába való dísznövények.
A tűzpiros fellevelekkel körülvett szép virágfürt csak átmérőjű növény, a zöld levelek sötét folto-
hosszú évek múlva fejlődik ki ezeken a sztyeppéken ho- sak, a fellevelek sárgák, rózsás csúccsal.

310

II II
-AI
Canistrum aurantiacum
Cryptanthus e Brazil erdők
pikkelyes csillagai
Kis termetű broméliák. Valamennyi Brazília
keleti részében, általában viszonylag száraz,
ritkás erdőkben, a talajon, ledőlt fatörzseken
él, ahol a szárazságtűrő tölgyfák levelei közt
átszűrődik időnkénta napfény. Jellegzetesen
rövid törzsük van, alacsony, laposra szétte-
rülő levélrózsáik többé-kevésbé csillag ala-
kúak. Az általában vízszintesen álló, merev
ék alakú levelek szélesebben indulnak, foko-
zatosan elkeskenyednek, szélük hullámos és
finoman tüskés. A levelek változatos alapszí-
ne többnyire zöldes vagy barnás, de az igen
sűrű pikkelyzettől sávosan tarkás, mintázott.
A középső fellevelek nem eltérő színűek,
csak kisebbek, és közülük bújnak ki igen rö-
vid száron a viszonylag jelentéktelen, fehér
virágok. Elvirágzás után (néha már koráb-
ban is) a levelek hónalj ából aránylag sok,
2-10 sarjnövény fejlődik, amelyek vagy pár-
nát alkotva együtt maradnak a fokozatosan
elpusztuló anyanövényen, vagy kiesve a le-
vélhónaljból önállóan meggyökereznek.
A Cryptanthusok díszítőértékét alakjuk és a
levelek különleges színe és csíkozottsága ad-
ja. Az ellentétes színű és mintázatú fajok jól
kiegészítik egymást. Kiállításokon vagy szo-
baüvegházban gyakran szokták őket epifita-
311
fára vagy ágra felkötve nevelni, pedig talajla-
kók, ezért sokkal jobban díszlenek és gyöke-
reznek lapos tálakban. Megfelelő helykivá-
lasztás és tartásmód mellett szobában is szép
dísznövények, még inkább szobaüvegházban
vagy vitrinekben, ahol az egyéb bromélia-
vagy orchideafajokat kiegészítik, és a talaj-
szint díszítésére igen alkalmasak. Származási
helyüknek megfelelően kifejezetten meleg-
kedvelők. A 18-20 oC-os hőmérséklet álta-
lában már kielégítő számukra, de 25 OC-on
vagy melegebben mégjobban érzik magukat,
feltéve, ha gyökereik kellő talajnyirkosság-
hoz jutnak időnkénti, rövid kiszáradással, és
alkalmanként permetet is kapnak, hogy a
nedvszívó pikkelyek segítségével kiegészítsék"
természetes vízszükségletüket és tápanyagai-
kat. Egy-egy öntözéskor adott híg tápoldat
káliumban gazdag legyen. A legtöbb faj a ke-
mény, merev levelek és a majdnem pozsgás
külső ellenére kifejezetten árnyékkedvelő.
A tartós tűző napfényt rosszul tűrik. Van
azonban néhány faj - különösen a legkö-
zönségesebb C. acaulis, az igen' mutatós C.
bromeloides, valamint színváltozatai és az új
színes hibridek - , amelyek nemcsak jól tűrik
a napot, de igazi szépségük csak napos he-
lyen bontakozik ki. Összesen mintegy 24 faj
és változat ismert, de egyre több a hibrid, mi-
vel könnyen összeporozhatók, s magról is ne-
hézség nélkül nevelhetők. Egyik-másik hib-
rid valóban mutatósabb a faj oknál, hiszen
egyesítik azok formai és színeződésbeli érté-
keit.
Talajlakók lévén ültetőanyaguk kissé eltér a
többi broméliaféléétől, bár az őserdők tala-
ja laza, levegős szerkezetű, nem földszerű.
Bármelyik, broméliának alkalmas keverék-
közeg használható, de legmegfelelőbb az 1
rész fenyőtűből, 1 rész bükk- vagy tölgy-
lombból, 1 rész kéregből vagy ágtörmelékből
álló keverék. Ezt levegőzés céljából kb. '10%
laza, habosított műanyaggal vagy sóderral és
a nyirkosság megőrzése céljából kb. 10-20%
mohával egészítjük ki, végül vagy szerves trá-
gyát (pl. szárított marhatrágyát), vagy szaru-
forgácsot, vagy tartós hatású műtrágyát
(Plantosan) és egy kevés szénsavas meszet
adunk hozzá. Utóbbi főleg akkor szükséges,
ha valamelyik alkatrész helyett tőzeget hasz-
nálunk. Kéregből a fenyő a legjobb, de más
fakéreg is megfelel, és alkalmasak a feldara-
bolt fenyőágacskák is. Szobában igen elő­
nyös és egyúttal díszítő, ha a beültetett
Cryptanthusok talajfelületét zöld mohával
borítjuk úgy, hogya. moha a levelek tövén
túlérjen, mert a Cryptanthusok fokozatosan
gyökereznek felfelé a levélrózsa oldalából.
Szaporítás céljából a sarjakat minél idősebb
korban válasszuk le, lehetőleg akkor, amikor
már gyökérkezdeményük van. Ha mégis ko-
rábban emeljük ki őket, dugványozzuk alig
nyirkos homokba, homokkal kevert tőzegbe,
de meggyökereztethetjük vízben is, és ezután
ültetjük végleges ültetési közegükbe. A jól
begyökerezett Cryptanthusokat csak kifejlett
állapotban érdemes kéregre vagy faágra erő­
sítve epifitaként nevelni, mert egyébként
ágon gyatrán fejlődnek. Szeretnek nagyobb
felületen szélesen, laposan gyökerezni. Leg-
jobban ládába vagy lapos tálba ültetve nevel-
hetők, a helyiség legmelegebb, legpárásabb
részén.

I I C. acaulis. Kis termetű növény, 6-10 cm

széles; keskeny, kihegyezett, hullámos szélű,

I I
hamvas pikkelyekkel borított levelekkel.
A középen ülő virágok fehérek. Különböző
színváltozatok ismertek - zöldek, ezüstö-
sek - , de különösen kedvelt a barnásvörös
(C. a. var. ruber), a rózsaszínes (C. a. var.

I I
Cryptanthus acaulis
I~
I ~
I I
Cryptanthus levélrajzolatok
II
I
purpureus) és az erősen pikkelyes (C. a. var.
genuinus) változat.
C. bahianus. Majdnem ·40 cm hosszú levelei
kb. 1,5 cm szélesek, csavartak, nem száröle-
lők. Színük tengerzöld vagy bőrsárga, a fo-
nákon világosak. Az alulról kitörő sarjak
hosszú nyélen túlnyúlnak az anyanövényen.
C. beuckeri. Közepes, átlag csak 10-15
cm-es növény, levélrózsáját kehelyszerűen
felálló levelek alkotják. Igen jellemző erre a
fajra, hogya levelek töve keskeny, nyélszerű,
felül bemélyedéssel, majd tojásdadon kiszéle-
sedő, hullámos, tüskés szélű, csak kissé csú-
csos. A levelek alapszíne zöldes, barnásró-
zsás árnyalattal, a fehér pikkelyek érdekes,
márványos rajzolatot adnak. Változata, a C.
b. var. atropurpureus még színesebb, vörö-
sebb, de alig csíkos. Különös alakja és színe
sok hibridjén fellelhető, így pl. a ' M orgen-
"':' ~
rot' -on. A C. lacerdaevellétrehozott mutatós
I~
~
hibridje C. x lubbersianus néven ismert, ked-
velt növény, mindkettő színesebb a törzsfaj-
nál.

312
c. bivittatus. Egyike a legszebb fajoknak, le-
vélrózsája lapos, aránylag kicsiny, 6-15 cm.
Szikeszerű levelei 2-2,5 cm szélesek, szélük
enyhén fogazott. Jellegzetessége, hogy rózsa-
színes árnyalatú, halványzöld alapszínű levé-
len két széles, fehéres rózsaszín hosszanti sáv
húzódik végig. Több változata van, köztük a
C. b. var. atropurpureus sötétvörös. Vitatott,
hogy sokkal nagyobb méretű hasonmása kü-
lön faj-e, általában C. b. var. luddemannii né-
ven szerepel, másutt mint C. vittatus. Ez két-
háromszor akkora, mint a tőalak, lazább a
levélrózsája, karcsú, csúcsosabb levelű, erő­
sebben hullámos, durvábban fogazott. A le-
vél fonáka barna, felül zöld, két széles, rózsa-
színű csíkkal, melyek a tőben vörösesek.
Egyik legmutatósabb Cryptanthus, de nem
gyakori, mert csak kevés sarjat fejleszt. A C. -
bivittatusnak és változatainak több hibridje
ismeretes, az elsők közt terjedt el a C. bivitta-
tus és a C. acaulis keresztezéséből létrejött
C. x makoyanus. Sok hibridjének nincs külön
neve.
C. bromeloides. A többi fajtól eltérően maga-
sabbra törő, sok leveles szára eléri a 30-40
cm magasságot, de még akkor is nehezen vi-
rágzik. Aránylag karcsú levelei az .alapnál 1
cm szélesek, középen a legszélesebbek, foko-
zatosan csúcsosodnak. Színük eredetileg
zöld. Változatának levele rézvörössel takart
zöld, bronzzöld, főleg alsó felületén pikke-
lyes. Napfényben megpirosodik. Legkedvel-
tebb a tarka változata, a C. b. var. tricolor,
formában is mutatósabb, mert valamivel zö-
mökebb, levelein hosszában váltakoznak a
zöld, fehér és rózsaszín-piros csíkok. Ezek vi-
lágos, napos helyen még erőteljesebbek, tar-
kábbak. Mélyen alulról, hosszú, nyúiványos
száron hozza sarjait, tehát mélyre kell őket
ültetni. Sajnos a háromszínű változat sem
bőven sarjadzó. Hajlamos az elfehéredésre,
ilyenkor könnyen tönkremegy, vagy esetleg
visszaüt a törzsalakra. Ismeretes még egy vál-
tozata (a C. b. var. genuinus) , ennek felül is
pikkelyes a levele.
313
C. fosterianus. Csak a II. világháború után
fedezték fel ezt a legszebb, legnagyobb fajt,
amelynek azóta számtalan hibridje terjedt el.
Az eredetinek kb. nyolc-tíz, egyenként
25-30 cm hosszú, 3-4 cm széles levélből áll
a levélrózsája. A levelek laposan helyezked-
nek el, merevek, de erősen hullámos szélűek,
fogazottak. Színük barnásvörös, sűrűn borít-
va hullámos, fehér-szürkésbarnás keresztcsí-
kokkal, amelyeket aránylag nagy, fehér pik-
kelyek képeznek. A levélfonák egyenletesen
pikkelyes. Virága ennek is fehér, de aránylag
sok virágú. Számos hibridje között van
bronzszínű, ezüstös (' Si/ver Star'), égővörös
és sok más színváltozat. Az egyik legszebb,
legtarkább 'Carneval de Rio' néven ismeretes.
C. lacerdae. Kicsiny, viszonylag ritka, de na-
gyon csinos növény. Levelei csak 4-5 cm
hosszúak, aránylag szélesek, finoman foga-
zottak, a sötétzöld alapszínen - a szélén
igen vékonyan, középen szélesen húzódó -
összefüggő ezüstös csíkkal. Hasonló, de kes-
kenyebb levelű a C. sinuosus. A C. beuckeri-
vel keresztezve létrejött, világos foltokkal dí-
szített, rózsaszínű fényű hibridje a C. x osya-
nus, amelynek szülőjére utal a levelek elkes-
kenyedő töve.
C. roseus. Kis termetű növény, sok karcsú,
elhegyesedő levéllel, színe a fény szerint zöl-
desebb vagy pirosabb rezes rózsaszín. Jól, so-
ka t sarj adzik.
C. undulatus. Közepesen nagy, törzse kiemel-
kedő, levelei merevek és szélük kifejezetten
hullámos. Van zöld, zöldesszürke és vöröses
bronzosbarna változata C. arboreus néven.
Igen ellenálló.
C. zonatus (19. kép). A legismertebb faj, el-
terjedéséhez hozzájárult, hogy nagy termetű,
mutatós, sok sarjat fejleszt, könnyen szapo-
rítható. A levelek 10-25 cm hosszúak, 3-4
cm szélesek, alapjuktól fokozatosan keske-
nyedők, erősen hullámosak, szélük visszahaj-
ló, oldaluk fűrészes. A világoszöld alapszínű
levél ezüstfehér, sűrű, cikcakkos keresztcsí-
kos rajzolattal díszített (C. z. var. viridis).
53. kép. A Cryptanthus zonatusnak is számos, változatos színű hibridje van (Fővárosi Állat- és Növénykert)
Van olyan változata, amelynek pikkelyei ki-
fejezetten sárgásak. A C. z. var. fuscus csak a
termesztésben ismert változat, barnásvörös
színe miatt közkedvelt. A 'Black Magie, en-
nél még sötétebb barnásvörös és határozott,
ezüst keresztcsíkos változat. Akad olyan is,
amelynek a többivel ellentétben a levél alsó
fonákja nem pikkelyes. E fajnak és változa-
tainak hibridjeit alig lehetne felsorolni, a leg-
több névtelen.
Az új keresztezések közt nevezetes lett a há-
romszínű, a C. tricolorhoz hasonló, de sok-
kal merevebb levélrózsájú C. x 'It' (XVIII.
tábla), mely szélétől hosszában piros-fehér-
zöld csíkozású, míg a C. x 'Ti' levelének a
közepén fut a széles, piros csík, és a széle
zöld. A 'Pink Starlight' hosszában rózsaszín
fehéres csíkozású, kisebb az 'It' -nél. Ez is C.
bivittatus hibrid. A C. fosterianus hibridek
közül legismertebbek a 'Feuerzauber' és a ha-
sonlóan tarka 'Carneval de Rio'.
314
A Cryptanthusokat más nemzetséggel is ke-
resztezték. Elterjedt és közkedvelt a Billber-
gia nutans és a C. bahianus keresztezéséből
származó Cryptbergia rubra, amely bronzvö-
rös, virágszára rövid, felálló . Ugyancsak a
Billbergia nutans, valamint a C. beuckeri ke-
resztezéséből jött létre a Cryptbergia meadii,
amelyet kertészetekben termesztenek.
Dyckia e Szúrósak, pozsgások
Több mint 80 faj van ebben a furcsa, pozsgás
jellegű nemzetségben, amely a Hechtia és
Puya fajokkal együtt a broméliák külön al-
családját képezik. Valamennyi talajlakó, szá-
razságtűrő és - ellentétben a többi broméliá-
val - az anyanövény elvirágzás után sem
pusztul el. Egymáshoz hasonlóak, nagy gyö-
kereket fejlesztenek. Vastag, az Agavééra ha-
sonlító tüskés szélű, szúrós leveleik tömött
 ~t
I I
I I
I ~~
I leginkább világoszöld, nem fogazott szélű,
Dyckia brevifolia
levélrózsát alkotnak. Kaktuszoknak és egyéb
pozsgásoknak megfelelően tarthatók, nyáron
asziklakertbe ültethetők. Nyáron a levélró-
zsa oldalából szép, magas virágfürt nyúlik ki,
narancssárga vagy citromsárga virágokkal.
Sok sarjat fejlesztenek, és ezek egymás köze-
lében gyökerezve párnát alkotnak. Nagyon
lassan növekednek. Nyáron kint, télen vilá-
gos helyen, öntözés nélkül 5-15 "C között
bárhol tarthatók. A sok faj közül néhányat
említek.
A törpék közé tartozik a D. cinerea, amely
talán a legszebb, sötétzöld, ezüstös, fehér be-
vonatú levelű, csak kb. 10 cm átmérőjű. A D.
sulphurea és aD. brevifolia szürkészöld leve-
lű, fehér pikkelyes, levelük fonákja zöldes-
sárgán csíkozott. Laza fürtjükben, hosszú
magas száron több mint egy hónapon át sár-
ga virágok nyílnak. Méretük kb. arasznyi.
Alig valamivel nagyobb a szép D ..fosteriana
sok, fésűsen tüskés levéllel, feltűnően nagy
sárga virágokkal, aD. altissima barna tüskés,
elágazó virágszárral, aD. rariflora narancs-
sárga virágokkal, a D. remotiflora sötétna-
rancsos virágokkal.
Valamivel nagyobb a D. velascana kb. 30
cm-es levelekkel, piros végű sárga virágok-
315
kal. Az egészen nagy méretűek levele az 1 m-t
is elérheti. Ilyen a Di frigida, a D. rubra, aD.
leptostachia. Igen mutatós növények, az
utóbbi virágfüzérében a virágok élénkpiro-
sak.
Guzmania e Puha tölcsérböl
borzas virágzat
Az esőerdők elsötétítő lombozata alatt, Kö-
zép- és Dél-Amerika trópusi őserdeiben főleg
északnyugaton élnek ezek az aránylag puha,
középméretű, csinos, fán lakó broméliák.
Bár jól formált levélrozettájuk tartja a vizet,
a szobában mégis több párát igényelnek a
többi broméliánál. Esőerdei származásuknak
megfelelően árnyék- és melegkedvelők. Ab-
lakpárkányon, más növények társaságában,
meleg szobában jól tarthatók, leginkább ke-
leti vagy nyugati ablakban, de még jobban
érzik magukat szobavitrinben, ahol kb.
70%-os az átlagos páratartalom. Csak né-
hánynak van tarka vagy színes levele, a leg-
több csak virágzás idején igazán mutatós,
ilyenkor az elég magasra kiemelkedő virág-
szárat széles, kehelyszerű, élénkpirosas felle-
velek veszik körül a legtöbb fajon, de akkor
is mutatós a virágzat, ha zártabb. Legjellem-
zőbb rájuk a hónapokig tartó virágzási idő,
amiért a kereskedelemben is egyre kedvelteb-
bek. A fellevelek közül kibúvó, többnyire
bent ülő fehér vagy sárga, csövesen összenőtt
szirmú virágok jelentéktelenek.
Laza, jó vízáteresztő ültetési közeget kíván-
nak, decserepük igen kicsi is lehet, mert
aránylag kevés kapaszkodógyökeret fejlesz-
tenek, és a levélrózsa vizéből táplálkoznak.
A közel száz fajnak több mint fele olyan szép
és különleges, hogyagyűjteményekben érde-
mes nekik helyet adni. Számos igen nagyra
növő faj is akad köztük, de több mint egy tu-
cat kisebb és közepes, szép, már elterjedt faj
és keresztezés is beszerezhető. Egyre na-
.----------------~
gyobb szerepet játszanak a jól választott szü-
lőpárok hibridjei, amelyek a törzsfajoknál
mutatósabbak.
G. andreana. Kolumbiai faj, laza, nagyméretű, világos-
zöld; alig kiemelkedő fürtjében a 6 cm hosszú, sárga vi-
rágokat kárminpiros levelek veszik körül.
G. angustifolia. Az egyenlítő környékén, az Andokban
1000 m körül, fákon él ez a kis törpe növény, amelynek
mindössze 1,5 cm széles, kb . 10 cm hosszú levelei sűrűn
állnak, de laza, felnyurguló rozettát képeznek. Rövid
szárú, zömök, piros fellevelű kis virágfürtjéből csak né-
hány, 5-7 cm hosszú sárga virág nyílik.
G. berteroniana. Puerto Ricó-i faj, kb. 60 cm-es rozettá-
ból, rövid száron cinóbervörös fellevelű virágfürtöt hoz.
G. cardinalis. A G. lingu/ala rokona vagy vál-
tozata. Világoszöld rozettájából aránylag rö-
vid szárú virágfürt emelkedik ki, amely
élénkpiros, de kissé sárgás fényű, kisebb ro-
zettába rendeződő fellevelekből áll. Ezek cse-
répszerűen illeszkednek egymáshoz, csúcsuk
kissé visszahajló. A virágok fehérek. Kifeje-
zett virágzási ideje nincs, ha kifejlődött, ki-
nyílik.
G. conifera. Perui faj. Méteres átmérőjű, felálló virágszá-
rán a fellevelek skarlátpirosak, a virágok sárgák.
316
II
II
I
II
II
I
II
II
I
II
II
I
Guzmania monostachya
G. coriostachya, G. danieIlii, G. dissitifiora, G. callothyr-
sus, G. devansyana, G.fuerstenbergiana mutatós, de ritka
vagy igen nagy fajok.
G. dissitiflora. Középméretű, zöld levelű ro-
zettájából kb. 40 cm-re kiemelkedő, szokatlan
virágfürtjén egyenes, piros száron igen lazán
ágaznak el egyesével álló virágai. A virág cit-
romsárga cső zöld csúccsal, rövid száron.
G. donell-smithii. Costa Rica-i, jelentős faj,
sok hibridje is van. A rozetta 30-50 cm, a le-
velek zöldek, tövükön ibolyás csíkokkal.
A virágzat nem kiemelkedő, de a szív- és fel..
levelek szép pirosak, csúcsuk zöldes.
G. Iindenii. Perui, magashegyi, a G. musaicá-
hoz hasonló, de igen nagy méretű faj. Alul
vörösen színezett, felül zöld fellevelekkel és 2
m-re kiemelkedő, tojásdad virágzattal. Ke-
resztezésekhez használják.
G. x intermedia. A G. lingu/ala két változatá-
nak javított hibridje, amely több színválto-
zatban ismeretes. Aránylag nagy méretű, sok
levelű. A kissé kiemelkedő virágszár tetején
csészeszerűen kapcsolódnak a narancsvörö-
ses fellevelek, amelyek közül fehér színű, sár-
ga hegyű virágszirmok nyílnak.
 G. lingulata. A G. minorral rokon, de na-
gyobb növény. Kb. 30-40 cm hosszú,
aránylag széles leveleinek fonákja piros csí-
kos, ebből a nagy, tarka kehelyből kétarasz-
nyira emelkedik ki a virágzat: széles csúcsos,
skarlátpiros fellevelek alkotta fej ből nyílik
néhány fehér virág. Több változata van, a G.
l. var. splendens és a G. 1. var. cardinalis, sű­
rűbben piros csíkos, és a levél is vörösebb.
Más változatának fellevelei narancsszínűek.
Egy ecuadori változata feketészöld, csak tö-
vénél piros leveleivel tűnik ki, a piros fellevél-
koszorú sárga csíkos. Mindez feltűnő színel-
lentéteivel egymagában is érdekes, s hibrid-
jeiben is érvényesül. Ilyen pl. aG. zahniival
képzett hibridje, a G. x lingulzahnii, 'Insig-
nis' , 'Vietrix' stb. néven; a G. minorral ke-
resztezve a 'Magnifica' (XXXII. tábla), a
'Mignon', a 'Symphonie' stb., újabbak a 'Clau-
diae' , az' Exodus' stb.
G. x Magnifica. A G. minor és a G. cardinalis
keresztezése. Sok levelű, középméretű, vilá-
goszöld, néha vöröses árnyalattal. A kiemel-
kedő virágszárfejecskét sok élénkpiros felle-
vél veszi körül. Virágzata fél évnél hosszabb
ideig díszíti. Csak a kis fehér virágok múlé-
konyak. Tavasztól egész nyáron át virágzik.
G. minor (XXVI. tábla). Nagy területen for-
dul elő változatokban. Kis termetű, 10-20
cm-es levelei csak l cm szélesek, világoszöl-
dek, egyes változatokban kissé vörösesek.
Borzas fejű virágzata a levelek fölé emelke-
dik, élénkpiros, kihegyesedő fellevelekkel, fe-
hér virágokkal. Piros csíkos levelű változata
és több, színben eltérő fellevelű változata is
·van, pl. narancsszínű az 'Orange'. Kertésze-
tekben szívesen termesztik, mert hosszan
tartja virágzatát, és gyorsan virágzóképessé
fejlődik. Igen sokféle, csak számmal jelzett
változata és hibridjegazdagította a kínálatot.
G. monostachya (XXXII. tábla). A többi
Guzmaniától eltérő, kevésbé melegigényes
faj, szélesebb, kb. 25 cm hosszú, zöldes leve-
lei jobban tűrik a szárazságot. Ha nein is jut
el gyorsan a virágzásig, és virágzata sem na-
317
gyon tartós, mégis egyike a legkülönösebbek-
nek. A kb. 15-40 cm magasra emelkedő, to-
bozszerű, csúcsos virágzat alsó részén az egy-
máshoz tapadó, zöld alapszínű, csúcsos felle-
veleket párhuzamos fekete-barna vonalak dí-
szítik. A toboz felső részén viszont a takaró-
Ievelek sima égővörös színűek és ebből a kü-
lönös színellentétből nagy, szép, fehér virá-
gok nyílnak egymás után, alulról felfelé. Van
a fajnak egy fehéren csíkozott kertészeti vál-
tozata, amely nem virágzó állapotban is mu-
tatós, de csak sarjakról szaporítható.
G. morreniana nagyméretű faj. G. melinonis, G. nicara-
guensis, G. vittata, G. variegata és G. strobilantha vagy
ritkább, vagy nagyobb méretű fajok.
G. musaica. A panamai őserdőkben él.
A többi fajtól zöld alapon sötétzöld és bar-
na, hullámos keresztcsíkokkal és összekötő
rajzolattal sűrűn mintázott leveleivel tér el.
A fonák ibolyás árnyalatú. Talajlakó. 0,5 m-
esre növő levélrózsája rendkívül mutatós vi-
rág nélkül is. Elég lassan növekszik, ha virág-
zik, ősszel a levélrózsa közepére kiemelkedő,
szabálytalan bunkós fejecskében, narancsró-
zsaszín, piros fellevelekkel díszített virágot
hoz. A virágok alul sárgák, szirmuk vége
fehér.
G. peacockii. Csak levélrózsája miatt tartják,
igen karcsú levelei szép barnásvörösek. Vi-
rágzata csak kis fejecske.
G.sanguinea. Costa Rica-i, széles, kb. 25-30
cm-es, kihegyesedő levelei fiatalon csíkosak,
virágzáskor mindkét oldalon sárgából vérpi-
rosak, csak tövüknél zöldesek. Van csíkozott
és zölden foltozott változata is, virágzata
bent ülő, de az egyes virágok sárgák,
hosszúak. Virágzáskor különlegesen szép, de
utána visszazöldül, és többnyire csak egy sar-
ja él tovább. Feltűnőenjó virágú és színellen-
tétes kertészeti hibridje a ' M exico' és kisebb
méretű változata a G. s. var. brevipedicellata.
G. zahnü. Costa Rica-i faj, melegigényes. Ki-
hegyesedő levelei 40-50 cm hosszúak, zöl-
dek, de hosszában élénkpirosan csíkozottak,
tövüknél világospirosak. Ebből a szép, sötét-
piros levélrózsából 30-40 cm magasra nyúló
szár emelkedik ki, sárga fellevelekkel, vilá-
gospiros virágokkal. Keresztezésekhez alkal-
mas szülőnek bizonyult.
A sok Guzmania hibrid és változat közül
újabban kezdenek elterjedni a piros csíkos és
a fehér-zöld-piros hosszcsíkozású tricolor
változatok is.
Hechtia
A Dyckiákhoz hasonló, kb. 30 faja mind ta-
lajlakó, szárazságtűrő. Sarj akkal telepkép-
zők. Az Agavéhoz hasonlóan sztyepplakók,
főleg Közép-Amerika hegyóriásainak szik-
láin élnek. Csak sok fényben szépek, a kaktu-
szokhoz hasonló körülmények közt tartha-
tók. Öt Mexikóban élő fajt említek, ezek le-
vele csak 15--60 cm hosszú, virága vala-
mennyinek hosszú száron, füzérben fejlődik.
I
I
- I
~
I
Hechtia glomerata
318
H. argentea. Levélrózsája jó fényben rózsaszínes.
H. desmetiana. Virágai pirosak.
H. ghiesbreghtii. Csak arasznyi növény, barnáspirosra
színeződő, ezüstpikkelyes.
H. glomerata. Levelei csavartak, sűrűn tüskések.
H. stenopetala. Hosszú, visszahajló levelekkel, elágazó
száron fehér kis virágokkal.
A Bakerantha tillandsioides néven ismert ezüstös, vé-
kony levelű, de tüskétlen fajt e nemzetségbe vonták, úgy-
hogy most H. tillandsioides a neve.
Neoregelia
A több mint 40 fajt felölelő nemzetség csak-
nem mind brazíliai, főleg 'hegyvidéki, így
ezek a gondozás szempontjából igénytelenek.
Vannak köztük fán élők, akad sziklal akó is.
Jellegzetes, hogyalevélrózsa közepén bent
ülő fürtvirágzatuk csak vízszintig emelkedő,
torzsaszerű képződmény, amelyből egyen-
ként nyílnak a fehér vagy kék virágok. Nem
a virágok díszítik, értéküket részben a tányé-
ros rozetta alakja, részben a levelek rajzola-
ta, többségüket azonban a virágzás előtt el-
színeződő szívlevelek teszik igen mutatóssá.
Ezek - különösen a válogatott változatok és
hibridek - éppen ezért kedveltek a kertésze-
tekben és virágkereskedelemben.A közis-
mertek közé tartoznak a széles kehelyszerű,
de szépen rajzolt levelű fajok is, mint a N.
Neoregelia concentrica
marmorata és a N. spectabilis. Gyűjtemé­ N. chlorosticta. A N. sarmentosával rokon,
nyekben igen kedveltek a törpe fajok, így a esetleg annak csak egy változata. Kb. 30
N. ampullacea és társai, amelyek ágra felköt- cm-es leveleire jellemző a sűrű, barnáspiros,
ve szép csoportot alkotnak. A levél igen me- tarka foltozottság és a levelek fonákának
rev, formájára jellemző, hogy nem fokozato- erős pikkelyezettsége. Napsütésben a levelek
san elhegyesedő, hanem lekerekített, de rövid kontrasztos, szép színrajzolatot nyernek, vi-
csúcsban végződik. A levelek széle fogazott, rágzáskor a szívlevelek pirosak. Ennek is sok
de csak gyenge fogacskákkal. Ültetésben, ke- hibridje van.
zelésben nem különböznek az átlagbromé- N. concentrica. Aránylag nagy méretű, a le-
liáktól, legfeljebb abban, hogy szeretik a sok velek kb. 30 cm hosszúak, 10 cm szélesek, sö-
fényt és igen jól állják a száraz szobalevegőt. tétzöld alapon vörösbarna vonalakkal és vö-
N. ampullacea (24. kép). Délkelet-brazíliai röses pontokkal is díszítettek, fonákukon
faj, néhány levelecskéből álló karcsú rozettá- szintén mintázottak, a levélszél fekete tüskés.
ja csak kb. 10 cm magas, a zárt kehelyből a Virágzás előtt a szívlevelek sárgás .iboly áslil á-
felső harmadban hajlanak szét a levelek, ra színeződnek el és barnásvörös foltokkal
amelyeket zöld alapon vörösbarna foltok díszítettek. A virágok vöröseskékek. Igen
tarkítanak. A kb. 8-12, egymás után nyíló változékony, több kertészeti változata és
virágocska torka fehér, szirma ibolyakék. szép hibridje ismert. A N. c. var. daemonio-
A sarjak hosszú száron fejlődnek, az anyanö- rum szívlevelei sárgászöldek, a N. c. var. pro-
vényen meghagyva is megnőnek. Igen csinos. serpinae szívlevelei fehérek, aN. c. var. p/uto-
N. binotii. Középméretű növény, sok merev nis szívlevelei lilák ; a N. johannisszal keresz-
levéllel, amelyek zöld alapon világosabban tezve jött létre hibridje, a N. x Vu/can, mely-
csíkozottak és piros foltokkal díszítettek. nek szívlevelei feltűnő püspöklilák, vörösből
Hasonlít a N. sarmentosához. elkékülve.
N. carolinae (XXVII. tábla). A törzsfaj kb. N. cruenta. Széles levelei kb. 30-50 cm-esek,
0,5 m átmérőjű, fényes zöld levelű, virágzás vérpiros csúccsal és vörös tüskékkel díszítet-
előtt a lapos rózsa szívlevelei élénk, fényes, tek, szívlevelei kékesek.
vérvörös színűek. Sok, ibolyaszínű virága N. cyanea. A levelek csak kb. 20 cm-esek,
egyenként nyílik. Igen tartós és több változa- hosszúak, karcsúak, zöldek, laza levélrózsát
ta tömegesen termesztett. Kertészetekben alkotnak. A virág ibolyaszínű. Középméretű
többnyire a N. c. var. marechalla termesztik, mutatós növény.
amelynek igen széles, sötétzöld leveleivel - N. farinosa. Sok levelű, nagyméretű, tüskés
élénk ellentétben állnak a kárminpiros szívle- szélű, fonákján lisztes fehér bevonatú, a szív-
velek, és az aránylag nagy, szélükön kék szir- levél élénkpiros.
mú virágok. Igen kedvelt a csak ivartalanul N. makoyana. Brazíliai eredetű, ma már csak
szaporítható N. c. var. tricolor (XXVII. táb- . kultúrában található. Jellemző, hogy zöld le-
la), amelynek vöröseszöld alapszínű levelén veleit a fonákon hosszú fehér csíkok díszítik.
sárgásfehér hosszanti csíkok húzódnak, és N. marmorata (XXXII. tábla). Egyike az igen
nemcsak a szívlevelek, hanem az egész nö- szép, középnagy termetű, dekoratív fajok-
vény pirosas rózsaszín árnyalatot vesz fel, nak. A kb. 7-8 cm széles, arasznál hosszabb
ezért nem virágzó állapotban is rendkívül levelek nyitottan, tányérszerűen illeszked-
mutatós. A kereskedelemben világszerte köz- nek, sötétzöld alapon vörösesbarna, feketés,
kedvelt. Értékes kertészeti változat a szélén szabálytalan nagy foltok és ezeket összekötő
fehér csíkos ev. Morobei. rajzolatok díszítik. Széle tarkásan fogazott.
A szívlevelek csak barnáspirosak lesznek. Vi-

319
lágos és sötétebb helyen tartva igen eltérő szí-
nűek lehetnek. A N. spectabilisszel és a N.
chlorostictával is keresztezték, hibridjei nagy
termetűek, levelükön a rajzolat is élénk, a le-
vélcsúcs is pirosabb, "rúzsos körmű".
N. olens. Az aránylag keskeny, kb. 30 cm
hosszú levelekkel csészeszerű rozettát képez-
nek, a középsők élénk bíborvörösek lesznek.
Igen mutatós növény.
N. pauciflora(syn.: N. albida). A N. ampulla-
ceahoz igen hasonló, de valamivel nagyobb,
és fehér virágú.
N. pendula. Fogazott levelű, átmérője 20-30
cm, a zöld levelek virágzáskor .részben vagy
teljesen vörösek. Lógatható növény, jellemző
a növekedésére a hosszú indás szárakon akár
fél méternéltávolabb kifejlődő csoportok ki-
alakulása.Változata a N. p. var. brevifolia,
rozettája ampullaszerű, kevésbé vörös.
N. pineliana. Igen karcsú levelű, a 30-40 cm
hosszan széthajló levelek az egész növénynek
lapos csillag alakot kölcsönöznek. Virágzás-
kor szívlevelei sötétbíborak. Tavasszal virág-
zik, sötétibolyás virágokkal.
N. princeps (syn.: N. Meyendorffii) (XXVII.
tábla). Kertészeti szempontból fontos faj,
aránylag nagyobb termetű, átmérője a 0,5
m-t is meghaladja. .a levelek aránylag keske-
nyek, csak 2-3 cm szélesek, tüskés szélűek,
csak tövüknél szélesednek ki és alkotják a la-
pos rozettát. A szívlevelek a N. carolinaeéhoz
hasonlóak, de élénk ibolyalilás-pirosak. Sok
változata van.
N. sarmentosa. Csak gyengén fogazott, kb.
25-30 cm hosszú, 3 cm széles levelei a törzs-
fajon zöldek, a szívlevelek pirosak, a virág
kék. A N. s. var. chlorosticta levelei vörhe-
nyesek, vörösbarnás és zöld foltosak, fonák-
juk sűrűn pikkelyes. Hasonlít a N. marmora-
tához ·is.
N. 'Schulteziana' (28. kép). Igen csinos törpe
"sport". l ~ 15 levélből álló, eléggé lapos le-
vélrózsája csak 8-15 cm széles, a kb . .1,5 cm
széles, lekerekített végű levelek színe a fény
mennyiségétől függ. Nyáron, teljes napon
320
már a fiatal sarj (a virágzási időtől függetle-
nül) fényes, csillogó bíborvörös. Télen csak-
nem teljesen visszazöldül. Az átmeneti · idő­
ben a fényviszonyoktól függően többé-kevés-
bé vöröses-pirosas. A vörös levélrózsától
élénken elütnek egymás után nyíló búzakék
virágai. Cserépben és felkötve egyaránt jól
nevelhető. Azok közé a broméliák közé tar-
tozik, amelyek igen hosszú, elfásodó száron
fejlesztik ki sarjaikat. Az anyanövény által
táplálva a sarjak begyökerezés nélkül is el-
érik vagy meghaladják az eredeti nagyságot,
és gyorsan virágzanak. Igen mutatós, elágazó
csoport fejlődik az anyanövényen hagyott
három-öt sarjból. Ha a fás, kemény, kifutó
szárat az anyanövényről lemetsszük a sarj-
növény kifejlődése előtt, talajba ültetve gyor-
san gyökeresedik. A túl idős korban leválasz-
tott sarjak gyökeresedése már gyenge. Ha te-
hetjük, ültessük ki nyáron sziklakertbe, vagy
függesszük napos ablakba, akkor válik "tűz­
labdává".
N. spectabilis (28. kép). Középméretű nö-
vény, kehelyszerű levelei szépen díszítettek,
felül zöld alapszínűek, a fonákon sűrű, ezüst-
szürke keresztcsíkokkal és ibolyás árnyalat-
tal. A legfeltűnőbb a' levelek csúcsán a kb.
körömnyi élénkpiros csúcs, emiatt köröm-
lakk-broméliának is nevezik. A virágzáskor
azonban a szívlevelek nem változnak, csak a
halványkék virágokat veszik körül kis piros
fellevelek. Hasonlóan piros a ritkább N.
cruenta levélcsúcsa is.
N. tristis. Aránylag kicsiny, csak arasznyi nö-
vény, 10-15 levelű, kehelyszerű rozettája
különböző mértékben pettyes, rajzolt, vörö-
ses foltokkal díszített, különösen a levelek
tövénél tarka. A virágzat mélyen benn ülő,
halványkék virágokkal. Igen csinos, törpe, jó
fényben mutatós..Vannak pettyezettebb .vál-
tozata és hibridjei, pl. a N. sarmentosa var.
chlorostictával történt keresztezésből.
N. zebrina. A N. ampullaceához igen hason-
ló, valamivel karcsúbb, rajzolata ritkásan vo-
nalazott.

I tett, hanem elkeskenyedő, a kis fészkecskét
II ~~~,.
I
~~A
~~ ~ If!
III
II \1 \
I
II
I ~
I var. purpurea piros fellevelű. A sarjak arány-
Neoregelia zonata
N. zonata. A N. ampullaceához szintén ha-
sonló, de karcsúbb, valamivel magasabb, vi-
lágoszöld levelei ritkásan díszítik, barna ke-
resztcsíkos, a virágok halványkékek. Felköt-
ve, hosszú száron kitörő sarjaival együtt mu-
ta tós telepet képezhet. Ugyanerre a célra al-
kalmas a valamicskével nagyobb termetű,
hasonló alakú, de fehér virágú N. pauciflora
albida.
Nidularium
A Neoregeliához igen hasonló, merev, ke-
mény, fogazott levelű, többé-kevésbé lapított
rozettás bromélianemzetség. A legtöbb faj
szívlevelei virágzás előtt szintén szépen elszí-
neződnek. A fő különbség, hogy a levelek
- de főleg a végük - nem tompán lekerekí-
alkotó (ahogyan a név is utal rá) összetett fü-
zérvirágzat a levélrózsa közepén rövidebb
vagy hosszabb száron, többnyire mélyen he-
lyezkedik el, de egynéhány fajon a szár ki-
emelkedik. A fellevelek változatosak. A virá-
gok elég jelentéktelenek, középről kifelé fo-
kozatosan nyílnak. A kb. 25 faj mind Délke-
let-Brazília szárazabb fennsíkjain honos.
Számosat közülük kertészetekben termeszte-
nek, jó néhány mutatós hibrid is ismert.
A tarka levélváltozatok csak vegetatív úton
szaporíthatók.
Nid. billbergioides (XXVI. tábla). Az arány-
lag keskeny, zöld, kb. 25 cm-es levelek laza
levélrózsát képeznek. Ebből nő ki kb. 25
cm-re kiemelkedő száron a virágfejecske,
amelyet élénk citromsárga fellevelek vesznek
körül. Többnyire nyáron vagy ősszel virág-
zik. Két változata kedvelt, a Nid. b. var. citri-
num citromsárga, és a kisebb termetű Nid. b.
lag gyorsan jutnak el a virágzásig. Virágzata
tartós, ezért a kertészetekben kedvelt, és a
kereskedelemben is beszerezhető. Hasonlóan
kiemelkedő virágú két nagyobb faj, a Nid sei-
delii és a Nid. terminale.
Nid. burchellii. Sűrű, elég laza rozettája csak
arasznyi, jellemző, hogy a levelek felül zöl-
dek, fonákuk ibolyaszínű. A virágzat azon-
ban rövid szárú, bennülő, fehér virágú,
amelynél mutatósabb elég szép, narancsos-
sárga bogyókból álló, és hónapokig díszítő
termése.
Nid. x chantrieri. A N. fulgens és a N. inno-
centii keresztezése. Laza rozettája fényes-
zöld, de felül feketével, alul ibolyával folto-
zott, a szívlevelek cinóberpirosak. Másik ha-
sonló keresztezés a 'Francois Spa' zöld leve-
lű , a szívlevelek narancspirosak.
Nid fulgens. Egyike a fontos és dekoratív fa-
joknak. A 3-4 cm széles, kb. 30 cm-es leve-
lek elég erősen fogazottak és felszínük sötét-
zöld alapon világosan márványozott. A fo-

321

~
~,
~~~~
nák világosabb SZInu. Nyáron virágzik,
ilyenkor a szívlevelek csillogó pirosak, vérvö-
rösek, bár csúcsuk zöldes. A középen ülő vi-
rágzatból a kb. 20-40 kék szélű, kiemelkedő
virág hosszan nyílik. Színellentéte és tartós-
sága miatt kedvelt.
Nid. innocentii. Kereskedelmileg a legfonto-
sabb faj. Több változatát termesztik. Levél-
rózsája aránylag lapos, amelyet sok, kb. 20
cm hosszú és aránylag szélesebb, kb. 4-5 cm
széles, erősen fogazott, zöld, a fonákán sötét-
vörös, liláspiros levél alkot. Télen és tavasz-
szal virágzik, a szívlevelek többnyire na-
rancspirosak és a fehér virágok aránylag na-
gyok. Sok változata közül a virágszín lehet
zöldes. A Nid. i. var. erubescens kevésbé la-
pos, és így jól látszik a szinte feketéslila levél-
fonáka is. A Nid. i. var. lineatum levelein
hosszanti fehér csík díszíti a puhább, na-
gyobb leveleket. A Nid. i. var. striatum nagy
széles leveleit széles, fehéressárga hosszanti
csíkok tarkítják. Levélrózsája lazább, jelleg-
zetes a fellevelek csúcsának élénkpiros színe,
amely a kissé kiemelkedő száron szinte ró-
322
II
I
I
I
II
WII Nidularium innocenti
zsaszerűen kiemelkedő virágot mutat. A Nid.
i. var. paxianum levelei világoszöldek, tövük-
nél rozsdabarnák. A Nid. i. var. wittmackia-
num levelei egyenletesen zöldek.
Nid. microps. Gyengén fogazott, 40 cm hosz-
szúságot is elérő keskeny levelei pirosbarna
színűek. Mutatós levéldísznövény. A virág-
zat bennülő, fehér virágokkal. Több változata
van, a zöld és bíborszínű a legismertebb.
Nid. procerum. Igen nagy termetű, levelei a
80 cm-t is meghaladják, csak alapjukon szé-
lesek, zöldespirosak. Változata a Nid. p. var.
kermesianum, csak fele olyan nagy és keske-
nyebb levelű.
Nid. purpureum. Kb. 35 cm hosszú, s csak 3
cm széles, kardszerű levelei gyengén tüské-
zettek, a zöld alapszíntől többé-kevésbé bí-
borbarna vagy pirosba áthúzódó színnel,
csillagszerű, csinos, ötfelleveles belső koszo-
rúval övezett virágai pirosak.
Nid. scheremetiewii. Karcsú levelei 25 cm
hosszúak, világoszöldek, a csészét képző fel-
levelek zöldek, világospirossal. A virág sötét-
kék.
A hibridek közül a ' Madame M arobe' tűnik
ki fényes, világoszöld alapon sötétzöld foltos
leveleivel és élénkpiros, szélén kissé tüskés
szívleveleivel.
Tillandsia
A Tillandsia nemzetség a broméliacsalád leg-
izgalmasabb, legnépesebb tagja. A nemzetsé-
get LINNÉ nevezte el egy finn botanikusról,
aki a szomjazást és az éhséget hetekig, hóna-
pokig tűrte. A több mint 500 leírt faj állan-
. dóan gyarapodik az újonnan leírtakkal, de
sok még ma sem'ismert, Az USA délkeleti ál-
lamaitól az egész kontinensen át Argentína
hideg síkságaihoz lehúzódó területen előfor­
dulnak, az egyenlítői forró esőerdőktől (T.
cyanea és T. ionantha) a 3500-4000 m ma-
gas hegycsúcsokig ( T . oroyensis, T. caules-
cens, T. sphaerocephala). A csendes-óceáni
homoksivatagoktól (T. latifolia, T. palea-
cea) az erdős övezeten át a bozótsztyeppig..
Felépítésük elég egységes. A spirális levélró-
zsa közepén, többé-kevésbé kiemelkedő vi-
rágzati száron vannak vagy hiányoznak a
• faj lesz hozzáférhető, hiszen hazájukban
Tillandsia tricolor
323
szárlevelek. Maga a virágzat többnyire élénk
pirosas-rózsaszínesre, narancsosra el színező-
. dő takaró fellevelekből és a mögülük előbú­
vó jelentéktelen, csőszerű, vagy esetenként
három nagyobb szirmú, kék, sárga vagy fe-
hér egyes virágokból áll. Virágzás idején szá-
mos fajra jellemző a szívlevelek, másokra ·( T .
brachycaulos) a teljes növény bepirosodása.
Ciszternásan rozettás epifitafaj (ahogy azt a
rokon Vrieseák között látjuk) csak néhány
akad a nemzetségben. Nagyobb részük a le-
vegőből pikkelyekkel élő "aerofita", ezeknek
csak néhány drótszerű kapaszkodógyökere
van, amellyel a kérgen vagy a sziklán megta-
padnak. A nedvszívó, ezüstös pikkelyekkel
borított laza spirál vastagabb vagy véko-
nyabb levelei fűre, ecsetre, pamacsra, sza-
kállra, sündisznóra emlékeztetnek. A legtöbb
kis méretű, legfeljebb arasznyi. A rendkívüli
forma- és színváltozatosság következtében a
gyűjtők számára bizonyára ez a legérdeke-
sebb csoport. Amatőröknek igazi élvezet,
hogy belőlük a legkisebb lakásban is jelentős
gyűjtemény helyezhető el, s ez állandóan ala-
kulhat. Ezeké a jövő, remélhetőleg már a kö-
zeljövő, ezért a többi csoportnál kissé bőveb­
ben foglalkozom velük. A Tillandsia-gyűjtés
terjed, remélhető, hogy nálunk is egyre több
egyes ritkább fajoktól eltekintve korlátlan az
állomány. Furcsa, hogyakertészetekből ed-
dig éppen a szobában a legnehezebben tart-
ható Tillandsiák kerültek csak a kereskede-
lembe.
A fajok részletes ismertetése előtt kiemelek
néhány - az eligazodást elősegítő - szem-
pontot.
• Biológiai szempontból (ami összefügg a tar-
tásmóddal) sajátosságuk, hogy többnyire a
különleges pikkelyeikkel felszívott kevés csa-
padékból, az éjjeli harmatból elégítik ki víz-
szükségletüket és veszik fel minimális táplá-
lékukat. Ezért - de öröklött adottságuk
miatt is - csak lassan, átlag 5-10 év alatt
érik el a virágzóképes állapotot. Ezután vi-
szont sarjadzanak, s tovakúszva vagy tele-
pekben már gyorsabban növekednek, és szin-
te örök életűek. Akad köztük néhány kifeje-
zetten melegkedvelő, páraigényes őserdei faj,

I
akad jó néhány igen magas hegyi, hidegházi
is, a többség azonban változatos helyen meg-
él, rendkívüli szélsőségeket eltűr, és a laká-
sokban jól megtartható, ha ismerjük, megért-
jük életmódjukat, kielégítjük igényeiket, ha
II I~
nem ültetjük cserépbe, földbe és ha nem tart-
juk állandóan lucskosan, hogy elrothadja-
nak.
Tartásmód szerint három fő csoportot külö-
níthetünk el. Meg kell azonban jegyezni, II I
hogy tulajdonképpen több csoport van és
köztük az átmenet fokozatos, annyira, hogy
többé-kevésbé az összes Tillandsia együtt is
II
eltartható.
1. Meleg esőerdőből származó, rozettás, na-
gyobb méretű Tillandsiák
Levelük puha, szélesebb, alig pikkelyes.
Aránylag bőven gyökereznek, és ezért elő­
nyös számukra a levegős, laza talaj, cserép-
ben vagy más edényben. Tartásmódjuk is ha-
sonló a rokon Vriesea és Guzmania fajoké- Tillandsia macdougallii
hoz, azaz meleg, nyirkos, csak időnként kissé
kiszáradó. Legjellegzetesebb képviselője a
csoportnak az egyenlítő környéki őserdőkből klímában élnek, ezért előnyös számukra a té-
származó T. cyanea, és a hozzá hasonló, vele li pihenés. A napsütést, a forróságot, az erős
többszörösen keresztezett, evezős virágzatú éjszakai lehűlést egyaránt tűrik, de ha nincs
T. Iindenii, a T. anceps stb. Hasonló helyről kellő megvilágítás, megcsúnyulhatnak. A la-
származik és hasonló igényű a kisebb T. kásban való eredményes tartásukhoz meg
ionantha, a T. monadelpha stb. Puha levelű, kell értenünk a nedvességfelszívó pikkelyek
rozettás a T. leiboldiana és számos faj. szerepét. Ezeknek a növényeknek szükségük
Az inkább szárazságtűrő csoportokhoz át- van a harmatszerű nedvességre, a bepermete-
menetet képeznek a kisebb méretű, puha, zésre vagy még inkább a vízbemártásra, akár
széles, zöld levelű fajok, amelyek azonban pár órára is, hogy jól teleszívják magukat,
mind epifiták, és így ültetőtalajt nem igényel- majd kiszáradást igényelnek. Közben jól el-
nek. Ilyenek a T. brachycaulos, a T. balbisia- tűrik az igen száraz, akár 20-30%-os pára-
na, sőt hasonló a már ezüstpikkelyes T. stric- tartalmú levegőt. Állandó nyirkosságban vi-
ta és T. gardneri is. szont elrothadnak. A legtöbb faj egyhetes ki-
2. A szavannákban, bokros, ligetes fennsíko- száradást, vagy akár többet is eltűr. Tavasz-
kon honos "atmoszferikus" Tillandsiák tól őszig legjobb a szabadban tartani őket,
Gyökerük csak rögzítésre szolgál, levelük sű­ hogy sok fényt, közvetlen napfényt is kapja-
rűn, ezüstösen pikkelyes. Időszakosan száraz nak, és hogy sok mozgó levegő érje, eső áz-

324
tassa a növényeket. Ilyenkor ezüstösebbek a
pikkelyek, zömökebb a növekedés, színe-
sebbek a levelek és fejlődik a virág.
Legelőnyösebb ágra, kéregre, szőlő- vagy
más gyökérdarabra rögzíteni, kevés páfrány-
gyökérrel ágnyalábba befogni őket. A na-
gyobb méretűeket tövüknél laza ültetőközeg­
keverékkel együtt rögzítjük bronzdróttal
vagy vékony műanyag fonállal.
A bozótlakó vagy szavannai fajok között az
előző csoportból átmenetiek a T. balbisiana,
a T. stricta, a nagyméretűek között van a
T. fasciculata, a T. pulchella. A kicsik közt
bájosak a T. juncea, a T. plumosa, a T. filifo-
lia, a T. ten uifo lia, a T. duratii, a T. decompo-
sita. Végül részben ide sorolhatók a követke-
ző (már teljesen sivatagi) csoporthoz fokoza-
tos átmenetet jelentő pozsgás fajok, mint a
T. andicola, a T. aloifolia.
A szavannai és a sivatagi csoport közt foko-
zatos átmenetet képeznek az inkább pozsgás
jellegű, tövükön hagymaszerűen feljúvódó,
szárgumószerűen megvastagodó fajok. Ezek-
Tillandsia makoyana kaktuszon
325
nek gömbölyded, kígyószerűen széthajló le-
velük van, de éppen ezen különlegességük
miatt közkedveltek. Ilyenek a T. bulbosa, a
T. butzii, a T. caput-medusae, a T. pruinosa, a
T. seleriana.
3. Szárazságtűrő, sivatagi xerofiták
Van közöttük pozsgás, de tölcséres, ciszter-
nás faj, mint pl. a T. makoyana, a többségre
azonban a karcsú pozsgás alak, az erős pik-
kelyképződés, a kevés drótszerű gyökér vagy
akár a gyökérnélküliség jellemző. A nedves-
séget az év nagy részében csak a hajnali har-
matból kapják. Vannak köztük tengerparti
száraz homokon élő fajok, amelyek szinte so-
hasem kapnak esőt. Ilyen a T. purpurea, a
T. paleacea, a T. latifolia. Ilyenek a sivatagi
bozóton található, erősen szőrös, pikkelyes
fajok, mint a T. tectorum, és hasonlóak az
Andok szikláin megtelepedő, magashegyvi-
déki, gyenge fagyot is eltűrő hidegházi fajok.
Ezek ültetőközeget nem kívánnak. Legegy-
szerűbb őket durva kéregre erősítve, világos
helyen tartani, lehetőség szerint csak esővíz­
zel permetezni, lakásban időnként beáztatni.
Télen a vizesen maradó növények hűvös he-
lyen többnyire elrothadnak. Zárt szobaüveg-
házban az állandó pára árt nekik, de szellőz­
tetéssei, időszakos kiszáradás mellett még itt
is megtarthatók.
Valóságos csoda, hogy nagy részük az
agyondédelgetett gyűjteményekben és bota-
nikus kertekben mégis eléldegél.
• Magassági szintek. A hőmérsékleti és ned-
vességigény szerint több tartományt érdemes
emeletenként megvizsgálni abban a sorrend-
ben, ahogy a Tillandsiák Közép- és Dél-
Amerikában a tengerpartról felfelé haladva
egészen a magas hegyekig megtalálhatók.
Lent a tengerközelben. kb. 500 m-ig, a cisz-
ternás evezősökön - a Cyanea csoporton -
kívül keleten a T. ionantha, a T. balbisiana, a
T. streptophylla, a T. caput-medusae él, míg a
csendes óceáni oldal sivatagjára a már emlí-
tett T. purpurea, a T. paleacea és társai jel-
lemzők. Itt azonban a Déli-leges-tengerről

jövő passzátszelek miatt nincs olyan forró-
ság, mint a másik oldalon. Az örökzöld erdő­
határban, 800 m felett, egyre több a Tilland-
sia, különösen megszaporodnak 1000 m és
1400 m között, ahol az évi középhőmérséklet
15 "C körül van. Itt él a szép T. flabellata, a
T. leiboldiana, a párnaképző T. punctulata, a
piros, osztott evezős T. multicaulis, a kis
hagymás, ezüstös T. argentea és a T. filifolia,
abepirosodó T. juncea,majd délebbre, az
Andokban részben ugyanezen fajok (pl. a
T. juncea), részben társul hozzájuk a T. didis-
ticha, a T. ebracteata, kissé feljebb, a bozót-
ban a T. capillaris és a T. recurvata, a száraz
sziklaoldalakon a T. tectorum.
Közép-Amerikában 1800-2000 m-en egy
harmadik lépcsőt érünk el, ahol állandó a fel-
hő, a pára. Ezekben a hűvös köderdőkben te-
le vannak a fák orchideákkal és tölcséres
broméliákkal, de ez a hazája sok érdekes,
kedvelt, ismert Tillandsiának. Ilyen világos,
nyirkos köderdőkben lógnak le .a fákról a
méteres Tillandsia usneoides függönyök. Itt él
a kényes T. prodigiosa, amelynek 1 m hosszú-
ra lelóg a bennszülöttek által karácsonyi
326
Tillandsia purpurea ho-
moksivatagon
gyertyának nevezett vaskos, vörösbunkós
fürtje, de itt él sok kis méretű csoportos faj is,
mint a T. bourgeaei, a T. chaetophylla, amely
fűszerű párnákat alkot. Az ugyancsak fűsze­
rű T.festucoides, T. linearis, T. complanata és
a kedves, hagymás T. butzii.
Ugyanilyen magasságban, kb. 1600 m-en, a
kontinens középső részére már nem jut el a
pára. Ebben a száraz sivatagi fennsíkban, la-
za bozót, szúrós cserjék, jukkák, agávék,
kaktuszok közt a broméliák közül a Hech-
lián kívül bőven van Tillandsia. Ilyenek a
T. dasylirifolia, a T. makoyana, a T. recurva-
ta, az Andokban délebbre még a T. tectorum,
a T. eaeticola is.
A 2000 m-t meghaladva kb. 2400 m-ig a ve-
gyes erdőket apárásabb, szárazságtűrő, ritka
tölgyesek váltják fel. Ezek az erdők a hűvös
felhők felett még párateltek. Áthúzódik ide
az egyébként melegebbet kedvelő T. usneoi-
des, és az ezüstfehér T. plumosa, a T. magnu-
siana és a T. plumosával rokon T. atroviridi-
petala, de ez a hagymások és álhagymások
területe, tehát a T. caput-medusae nagy for-
mája mellett a T. seleriana, a T. matudai, a

I I
I I
I I
I
I behatol), arról is.nevezetesek, hogya termé-
~ streptophylla.
Tillandsia atroviridipetala
T. cicinnata, a kaktuszokon élő T. utriculata,
az ezüstös T. xerographica és szárazabb he-
lyen még a T. tectorum is előfordul a déli An-
dokban. 2400 m felett, 1000 m-ig már csak
fenyves vagyagavés fennsík van. Közép-
Amerikában itt él az igen mutatós T. fascicu-
lata, továbbá az elég nagy méretű T. carlsoni-
'ae, a hosszú fürtű T. macdougallii, a T. bent-
hamiana, a T. andrieuxii, a T. oaxacana, a dé-
li Andokban a szürke T. spherocephala, a T.
oroyensis, a T. tertrantha és bokrokon -
3000 m magasságban - a T. bryoides.
• Alak szempontjából igen nagy a változatos-
ság, és nehéz a csoportosítás. Érdekes, hogy
a legtöbb Tillandsia nem fölfelé nő, hanem
oldalt vagy lefelé is, tehát szakkifejezéssel:
ageotrop. Csak a ciszternásak felfelé irányu-
ló geotropok.
Sok a párnaképző faj. Homokon összefüggő
párnát alkot: T. purpurata, T. paleacea,
T. capillaris, T. recurvata, T. decomposita,
T. duratii, T. tricholepis. Ágon lógva golyó-
szerű párnát alkot a T. ionantha. Vannak
gyökértelenek, így a szakállas T. usneoidesen
kívül a görbülő levelekkel kapaszkodó, lógó
majmoknak nevezett T. decomposita és T. du-
ratii, de gyökértelenné válik később a T. arau-
327
jei, a T. cauligera, a T. straminea, a T. tecto-
rum stb. is. Talán legérdekesebb alak szem-
pontjából a tövükön hagymásan megvasta-
godottak. A valódi tömött hagymás tönkűek
mind kicsinyek, ilyen a T. argentea, a T. fili-
folia, a T. plumosa, a T. didisticha, a T. atro-
viridipetala. Az ún. álhagymások (melyek
hagymás megvastagodásának közeibe víz is
szetben hangyafészkek. Az itt élő hangyák
ürüléke szolgáltatja számukra a nitrogén táp-
anyagot. Ilyenek a kedvelt T. bulbosa, a T.
caput-medusae, a T. pruinosa, a T. seleriana, a
T. butzii, a T. balbisiana, a T. baileyi; a T.
Azokon a telepképző fajokon, amelyeknek
sarjai az anyanövényengyorsan teljes nagy-
ságra növekednek, sőt a sarj nagyobb lesz,
mint az anya, célszerű minél tovább rajta
hagyni a sarjakat. Ilyenek a T. caput-medusae,
a Ti pruinosa, a Tifestucoides, a T. chetophylla.
Formai szempontból érdekes csoportot al-
kotnak azok a Tillandsiás; amelyeknek rozet-
tájából a virágszár igen mélyre lelóg. Ilyenek a
T. prodigiosáti kívül a T. maedo ugallii, a T.
oaxacana, a T. andrieuxii és egy kicsit hason-
ló a T. stricta. Végül említhető a teljesen Vri-
esea-szerű, puha levelű rozettások csoportja,
mint pl. a T. leiboldiana, a T. monadelpha.
A virágtípus szerint négy csoport különíthe-
tő el:
a) a levélrozettában bent ülő kis virágúak
(T. brachycaulos);
b) a hosszú, egytengelyű végálló fürtűek (T.
plumosa) ;
c) az ehhez hasonló, de elágazó fürtűek (T.
fascic ulata) ;
d) az evezőszerűen megvastagodó fellevelek-
kel körülölelt virágzatúak, a virágzat le-
het egytengelyű, felálló (T. cyanea) vagy
ívelten csüngő (T. stricta).
A Tillandsiák a lakásban széles ablakközben,
terráriumban vagy olyan szobaüvegházban
tarthatók a legjobban, amelynek alján vízzel,
kaviccsal vagy koksszal töltött párásítókád
van vagy alkalmas növényekkel - pl.
Cryptanthusszal - beültetett tálcát helye-
zünk el. Az ágakra felerősített Tillandsiák
környezetében szellőztetésre, állandó légcse-
rére van szükség ahhoz, hogy a permetezést
és a nagy páratartaImat felváltsa a kiszára-
dás; a meleget a hideg, ehhez azonban állan-
dóan kedvező fényviszonyok is kellenek. Aki
csak teheti, tartsa a pikkelyes fajokat nyáron
a kertben vagy az erkélyen. A kifejlett növé-
nyek egy része kinyúló sarjakkal terjed tova,
más része csak elvirágzás után hoz sarjat,
egyes fajok igen keveset, mások sokat. A te-
lepeket nem szabad korán megbolygatni, a
sarjakat csak éretten és igen óvatosan lehet
leválasztani. Ha a vegetatív szaporítást ko-
rán erőltetjük, a sérült, gyökértelenül levá-
lasztott, rosszul kitört sarj többnyire elpusz-
tul. Magról nevelve viszont a fejlődés lassú.
A kéregre, tujaágra erősített, esetleg tőzegre
vetett magvak állandó párában csíráztatha-
tók legjobban (pl. egy üvegben, amelynek fe-
nekén ujjnyi víz áll), egy idő múlva azonban
hasznos lehet az időszakos kiszárítás, sőt ez
az algásodás ellen szükséges.
A Tillandsia fajok csoportosítása
alaktani bélyegeik alapján
Ábécésorrendben nehéz eligazodni ennyi vál-
tozatos faj közt. Ennek megkönnyítésére
- eltérően az összes eddig tárgyalt csoport-
tól - a Tillandsiákat először alak szerint hat
csoportra bontva sorolom fel. (Sajnos sem ez,
sem az ezt követő rövid ismertetés nem ele-
gendő, annál kevésbé, hiszen még sok száz,
nem említett faj létezik. A pontos meghatá-
rozáshoz a szakirodalom és a szakemberek
segítsége nélkülözhetetlen.)
1. csoport. Puha, zöld (vagy vörösödő) leve-
lűek, többnyire szabályosan rozet-
tásak. Pikkelytelenek vagy alig
pikkelyesek
328
I
I
I
Hagymás tönkű Tillandsia és a tönk metszete
Közöttük fűszerű a T. festucoides, a T. remo-
ta és á T. chetophylla ; tövig pirosodó a
T. brachycaulos ; egyetlen nagy evezős virág-
zattal feltűnő a T. cyanea, a T. lindenii, a T.
anceps, a T. monadelpha ; több- és szétálló
fürtű a T.jiabellata, a T. biflora, a T. compla-
nata, a T. imperialis, a T. multicaulis, a T. rau-
chii, a T. ebracteata, a T. polystacha ; magas
száron széles felleveles a T. leiboldiana.
2. csoport. Tömött kis hagymatönkből ágaz-
nak szét a pikkelyesen szőrös le-
velek
T. argentea, T. atroviridipetala, T. disticha,
T. filifolia, T. ionantha, T. magnusiana, T.
plumosa.
3. csoport. Álhagymások. Feljúvódó tönk-
hagymából széthajló levelekkel
Begörbülő levelű, összetett virágzatú a T.
streptophylla ; medúzaszerű levélkarokkal
rendelkezik a T. bulbosa, a T. butzii, a T. bai-
leyi, a T. caput-medusae, a T. circinnata, a T.
balbisiana, a T. adrepressa, a T. crispa, a T.
disticha, a T. punctulata, a T. seleriana, a T.
kirchoffiana, a T. pruinosa és a soklevelű, ál-
hagymás T. oaxacana.
4. csoport. Tengelyszárukon váltakozó oldal-
állásban vannak a pikkelyes le-
velek
Közülük szakállszerű a T. usneoides ; sárga
nagy virágú a T. crocata, vastag levelű a T.
andicola, a T. capillaris, a T. recurvata.
5. csoport. Tengelyes szárukon a pikkelyes le-
velek spirálisan rendeződnek,
egyébként elég változatosak
Fűszerű a T. tricholepis és a T. bryoides ;
hosszan kúszó telepes a T. purpurea, a T. lati-
folia, a T. straminea, a T. tectorum ; majom-
kapaszkodók a T. duratii és a T. decomposita.
Az új hajtás az anyatő közelében nő: T. ca-
pillaris, T. ixioides, T. funckiana, T. strepto-
carpa, T. schiedeniana, T. unca, T. xiphoides.
Az egyszerű virágúak között csak egy piros
virága van a T. funckianánes; mélykék virá-
gú a T. aeranthos ; világosabb, fürtösebb vi-
rágú a T. araujei, a T. albida, a T. schiedeana,
a T. bergeri, a T. tenuifolia, a T. dura és a mo-
haszerű T. funebris.
6. csoport. Rövid szárú rozetta pikkelyes leve-
lekkel (lehet sűrű vagy laza)
Ilyen a legtöbb Tillandsia. A csoportosítás,
az eligazodás ezért nehezebb, egyesek a 4. és
5. csoportba, a "tengelyszárúak" közé is be-
~ dek, mereven kemények, elhegyesedők, pozs-
I I
II
I I
I I
~~~~~~~~~~~~~.~~
A legyezőtengelyes növekedésű Tillandsia gilliesii
329
oszthatók.. Egyszerű virágzatúak, a fürt to-
bozszerű, tömöttebb : T. stricta, T. ionantha,
T. fasciculata, T. tricolor, T. chetophylla ; az
összetett fürt ujj-, kard- vagy gömbszerű : T.
bakeri, T. gardneri, T. geminiflora, T. flori-
bunda és a már említett T. purpurea és T. lati-
folia is. Egyszerű virágú még a T. cacticola, a
T. juncea, a T. festucoides, a T. setacea, a T.
spherocephala, a T. tectorum. A virágfürt ösz-
szetett, toboz alakú, de laza: T. stricta, T.
pohliana, T. xyphoides, T. macdougaIlii, T.
makoyana, T. ionantha, T. oaxacana, T.
andrieuxii.
A fajok ábécésorrendben
T. achyrostachis. Mexikói, köderdei faj, közepesen nagy
rozettája szürkésbarnán pikkelyes, 30 cm-es száron pi-
ros, rúdszerű virágzatot hoz,
T. adpressa. Az Andokban magasan honos, álhagymás
tönkű faj . Összehajló levelei közül elég magas száron
furcsa, összetett, 5-10 ágú tömött fürtöt hoz.
T. aeranthos (a 49. képenjobbról a második).
Nagyságban és színben igen változatos. Ar-
gentinától Brazíliáig honos. A levelek rövi-
gás benyomást keltenek. A hosszúra nyúló
tengelyen a levélrozetta 30-40 cm átmérőt is
elérhet. Kifejezett epifita, cserépben nem
tartható, sőt kevés gyökere felkötve is foko-
II zatosan elpusztul. A kilógó száron kis tömött
virágfürtje mutatós, a rózsaszín-piros felleve-
lek közül mély ibolyaszínű virágok nyílnak.
Nyáron a szabadban, télen párás ablakköz-
ben, üvegházban jól tartható. Elég sok a hoz-
zá hasonló faj (T. bergeri stb.).
T. albida. Igen jellegzetes, dúsan pikkelye-
I
zett, ezüstösen csillogó, fehéres a levélrozet-
tája, amelyen a levelek spirálisan csavarod-
II nak és hegyes csúcsuk behajló. A virágszár
20-80 cm-es is lehet. Mexikóban honos,
I ahol kaktuszokon és sziklákon nő, és így ná-
lunk nyáron a szabadban, egyébként világos,
napos helyen jól fejlődik, ellenálló, még a
száraz szobalevegőt is jól tűri. A virágfürt
maga nem a legmutatósabb, virágai aprók,
fehérek, de .maga a növény igen szép, arány-
lag gyorsan no, sok sarjat hoz, már növeke-
dés közben is, így egyike azon faj oknak,
amelyeket könnyű szaporítani, elterjeszteni.
T. anceps. Costa Rica-i, nagy levélrózsás,
melegigényes faj, a T. cyaneához hasonló.
Levelei keskenyek, kb. 20 cm hosszúak,
hosszanti piros csíkosak. Evezős virágzati
tengelye lapított, az összefekvő fellevelek szí-
ne inkább fehér vagy zöldesfehér. A virág-
szirmok karcsúak, a T. cyaneáénál sokkal ki-
sebb, nem kék, hanem rózsaszín. Többnyire
csak keresztezésekben látjuk, de a rózsaszí-
nes virágról, a levél vörös csíkjáról és a fehé-
res evezőről a rokon fajoktól jól megkülön-
böztethető. Tillandsia argentea metszetben

T. andicola. Ez a picinyke, legfeljebb 1-2 cm-es Tilland-
sia jó néhány rokonával együtt a Diaphorathema csoport ·
tagja, amelyek az Andokban 2500 m felett honosak.
Szinte nagyító kell megcsodálásukhoz. Tartás szempont-
jából elég kényesek.
T. andrieuxii. Mexikói faj, 3000 m-ről. Az ezüstös, laza,
csak 10 cm-es rozetták csoportban nőnek. Egyszerű ki-
hajló, rövid szárú piros fürtöt hoz (hasonló a T. bentha-
miana).
T. araujei. Lefelé növő, majd ívelten felhajló,
sűrű, rövid levelei vannak. Hosszúra nyúló
rozettáját - mely olyan, mint egy ívelt dupla
fogú fésű - fehér pikkelyszőrök borítják.
Kedves, jól sarjadzó, szárazságtűrő, Brazília
délkeleti partvidékéről származó faj. Egysze-
rű virágszárának végén a fellevelek rózsaszí-
nek, a kb. tíz virág fehér.
T. argentea (22. kép). Perui és guatemalai,
ezüstösen szőrös, igen csinos faj. Golyószerű,
hagymás tömör szárából előtörő karcsú leve-
leivel sünre emlékeztet. Virágszára nem el-
ágazó, mint a T. filifoliáé.
T. atroviridipetala (49. képen középen). Me-
xikói, magashegyi, T. plumosa-szerű faj.
Ezüstösszürke, szőrös, hagymás; virágzata
csak kb. 7 cm-es, nem kiemelkedő, a zöld fe-
dőlevelek hegye piros. Csak egy-egy sarjat
hoz.
T. baileyii. Közép-amerikai, középméretű,
zöldes, gesztenyebarnán csíkozott, álhagy-
más növény.
T. balbisiana. Floridától Costa Ricáig honos,
kb. 30 cm-re növő, labdaszerű sűrű rozetta
jellemzi. Levelei 1 cm szélesek, kb. 15 cm
hosszúak. A fellevelek sárgáspirosak, a vi-
rágszár a végén 12 rövid részre ágazik el. Az
ibolyás virágok fehér foltosak.
T. bergeri (49. képen középen). Argentínai.
Spirálisan merev levelű, mint a T. aeranthos.
Hosszú, egyszerű zöld fürt, kék virág jel-
lemzi.
T. biflora. Középnagy, a puha levelű rozetta barnáspiro-
san pontozott, sok piros, derékszögben hajló evezőcske
és kék virágok jellemzik.
T. brachycaulos (XXIX. tábla). Mexikóban
és Közép-Amerikában honos, kb. 15 cm át-
mérőjű, rozettája sok levelű. Levelei széles
alapból kiindulóan kihegyesedők, vályúsze-
rűek, a rövid fürtből egy virágszáron nyíló
virágocskái a levelek közt éppen csak kibúj-

330
 .nak, lilák, sárga porzóval. Érdekessége, hogy
már virágzás előtt az egész növény a tövéig
égőpirosra színeződik, majd virágzás után
visszazöldül. A többi levélrózsás növény zöld
" rozettái között a kiugró skarlátpiros, virágzó
növény igen mutatós, ezért ez a - nem is
annyira fényigényes - faj kereskedelmileg is
egyike a kedvelt és értékes Tillandsiáknak.
Ha nyáron a szabadban tartjuk, és napot is
kap, a levelek virágzás nélkül is vörösödnek.
A tömött levélrózsák öntözésével - különö-
sen télen - legyünk óvatosak, mert elrot-
hadhatnak. Több hibridje van, így pl. a T.
ionanthával keresztezve a T. ' Victoria' , a T.
streptophyllával keresztezve egy mutatós
tömzsi, középméretű hibrid jött létre.
T. brachyphylla. Gyakran karomszerűen
meghajló a levélrózsája. Virágfürtje össze-
tett, egy-egy száron kettő-négy virággal.
T. bryoides. A déli Andokban honos. Mohaszerű, sok
ágú telepet képez, egyes, pici, sárga virágokat hoz. Ha-
sonló, de lila virágú a T. pedicellata.
T. bulbosa (XXX. tábla). Mexikótól egészen
Közép-Amerikán át Brazíliáig elterjedt, szá-
razságtűrő, fán élő, különös alakú faj. Az
egész növény 10-20 cm átmérőjű, a virágzá-
si időn túl is igen érdekes. Tövénél néhány
centiméter átmérőjű, hagymaszerű megvas-
tagodást képeznek a kígyószerűen szétágazó
levelek, amelyek az alapjukon kanálszerűen
kiszélesedve alkotják az álhagymát. A csava-
rodott zöld leveleken csak kevés a pikkely.
Az aránylag rövid virágszár elágazódó, a fel-
levelek narancsosvörösek, a szirmok ibolyás
színűek.
T. butzii. A T. bulbosával együtt a medúza-
szerű, pozsgás csoportba tartozik. Mexikótól
Costa Ricáig él fákon, aránylag száraz terü-
leten, bokros csoportokban. A hosszú, igen
karcsú, csavarodott leveleken a vörösbarna
keresztesíkok és pettyek könnyen felismerhe-
tővé teszik, 10-30 cm hosszúra nő. A virág-
szár elágazó, jelentéktelen, a virág színe lila.
331
A gyűjtők körében kedvelt, aránylag sok sar-
jat hoz, így házilag jól szaporítható.
T. cacticola. Nagyméretű növény, ezüstösen
csillogó rozettája 50 cm is lehet. Kb. 50-60
cm-es virágfürtje elágazódó, élénk lilás ró-
zsaszínű, és ezt a színt hónapokig megőrzi.
A sárga virágok szirmainak csúcsa kék, a vi-
rág illatos. Észak-perui faj, még cserépben is
eltartható, de csak óvatos öntözés mellett.
Nagyon szép, de még kevéssé elterjedt.
T. coerulea. Az Andokból származó, pici, de párnakép-
ző faj. Laza fürtben nagyobb kék virágokat hoz .
T. calocephala. Magashegyi faj. Tömött rozett ájú, elkes-
kenyedő levelekkel. A virág piros, de bentülő. Hasonló a
T. cauligera, de ez kisebb és nem bentülő, nem összetett
virágú . Hasonló még a T. edi/hae (54. kép).
T. capillaris. Elterjedt törpe faj, csoportot alkotó párná-
ja ezüstös, zuzmószerű. A T. recurvatahoz és a T. andico-
fához is hasonló, de igen kicsi, sárga virágú.
T. caput-medusae. A T. bulbosához közel ál-
ló, egyik legszebb, poliphoz hasonló alakú
faj. A virágfürt elágazó, kb. 12 halványkék
virággal, de elég jelentéktelen. A vaskos, haj-
Iítottan szétágazó, zöld-ezüstszürke, kb. 20
cm hosszúra növő levelek alapjuknál gumó-
szerűen összefekvő szárgumót, álhagymát
képeznek. Sajnálatosan lassan nő ez az egyéb-
ként talán legkülönlegesebb faj.
T. carlsoniae. Mexikói, magashegyi faj.
Arasznyi rozettában furcsa, szár nélküli,
nagy, négy-öt evező fejlődik, fellazult, rózsa-
színű, hosszú kék virágokkal.
T. cauIescens. Kefeszerű, hosszú törzsön sok
sűrű, spirális levélke és egy vörös fürt jellem-
zi. Magashegyi, igen ellenálló faj.
T. cauIigera. Magashegyi sziklákon honos,
hosszú, kúszó szár jellemzi, T. aeranthos-sze-
rű. Virágát kis fürtben, hosszú száron hozza.
T. chetophylla. Mexikói epifita, de teljesen
fűszerű. Gyorsan nő. Hasonlók a T. linearis
és a T. remota.
T. circinnata. Igen elterjedt, álhagymás faj.
Olyan, mint egy karcsú T. caput-medusae, vi-
rágfürtje háromtagú, rövid evező.

54. kép. Az igen sűrűn ezüstszőrös Tillandsia edithae
újabban elkülönített faj
T. complanata. Igen elterjedt hazájában, de sarjakat nem
hoz! Vriesea-szerű, hosszú száron sok evezős fürtje van ,
mint a T. multicaulisou.
T. concolor. A T. fasciculatához igen közel áll, könnyen
tartható, robusztus.
T. crocata. Argentin faj. Középkicsi, fehérezüstös, egysí-
kú törzsön élénksárga virágokat hoz.
T. cyanea (XXVIII. tábla). Talán az egyetlen
faj, amely a kertészetekben általánosan elter-
jedt, főleg többszörös hibridjei. Rozettája sű­
rűn leveles, kb. 40 cm átmérőjű, a levelek zöl-
dek, vöröses beütéssel. A virágzat igen széles,
evezőszerű, megnyúlt. 6-7 cm széles és több
mint 25 cm magas lehet. Szép rózsaszínre szí-
neződik. A néhány napos időközökkel jobb-
ról-balról egyenként előtörő sötétkék virá-
gok szirma feltűnően nagy, széles. Eredeti
hazája Ecuador, ahol fákon nő. Nálunk ker-
tészetekben cserépben szokás nevelni, laza,
332
áteresztő közegben. Félárnyékos helyet ked-
vel. Mérsékelt- vagy melegházi hőmérséklet
egyaránt alkalmas számára, de a téli hóna-
pokban némi levegőt, nedvességet vagy párá-
sítást igényel. Magról könnyen nevelhető.
A T. lindeniivel és a T. ancepsszel keresztezve
kisebb-nagyobb termetű, különböző levél- és
virágszíneződésű változatai ismeretesek. To-
vábbi közel álló faj a T. esseriana.
T. decomposita. Brazília, Bolívia, Paraguay
és Argentína széles területén elterjedt, he-
lyenként száraz, bozótos erdőkben, kövek
közt is előfordul. Megnyúlt száron karcsú,
erősen csavarodott, végükön körmösen be-
csavarodó, ezüstszürke levelei vannak. Vi-
rágszára kb. 50 cm, sok kis ágacskával, kék
illatos virággal.
T. dura. Brazíliai eredetű, kb. 30 cm-es, spi-
rálos, szürke pikkelyes levelei ezüstösek,
csaknem sukkulensek, de rövidek. Virágzata
hét-tíz kis lándzsás, piros fürt.
T. duratii (49. kép bal szélén). Uruguaytól
Dél-Brazíliáig honos. Kb. 30 cm-es szárán 15
széles, csúcsos, becsavarodó hegyű, ezüstös
pikkelyes levele van. Igen illatos, kék, tartós
virága hosszú száron emelkedik ki. A T. de-
compositával együtt Paraguayban majomnak
hívják a bennszülöttek, mert becsavarodó le-
vélvégével az ágakon lóg.
T. ebracteata. Perui faj, száraz erdőben és
kaktuszon él. Középnagy, lapos rozettája
sárgás. Fürtje sok ágú, de alig színes.
T. fasciculata. Florida déli részétől Közép-
Amerikán át Brazíliáig előfordul ez a nagy
termetű, 40-60 cm átmérőjű faj. Levelei me-
revek, kihegyesedők, szürkészöldek. Virág-
szára a levelek fölé emelkedik, öt-hat hegyes
evezőre ágazódik el, vöröseszöldre szinező­
dik. Virágai kékek. Több változata van, pl. a
T. f var. densispica, a T. f var. rotundata, a
T. f var. unispica, a T. f var. tricolor stb.
Hasonló a T. concolor, de evezői zöldek, vi-
rága hosszú csöves , világoslila.
T. festucoides. Közép-Amerikában, tenger-
közelben él. Fűszerű, a T. remotához és a
 . ~ levél tör elő gömbszerűen borzas rozettában.

I
Virágszára elágazódó, karcsú, hosszú, szá-
mos halvány, ibolyás virággal. Sajnos kevés
sarjat hoz, azokat sem a tövén, hanem a ró-
zsa közepén.
I T. flabellata (XXVIII. tábla). Guatemalai,
igen érdekes faj. A nagy termetűekhez tarto-
II zik, átmérője 30-50 cm, zöld levelei elárul-
ják, hogy árnyékkedvelő és nyirkos környe-
II I
II zetet szeret. Van kisebb és nagyobb, van vö-
I g rös levelű változata. Felkötve is, de cserép-

I
I ben, laza ültetésű keverékben is nevelhető.
I
II Elég gyorsan nő, és sok sarjat hoz. Virágzás-
I kor feltűnő a legyezőszerűen elágazó, sok
I
I I ágú karcsú szár, amelyen 5-15 élénkpiros,

I
B igen karcsú, lapos ágon kék-sárga foltos virá-
I
I gok nyílnak. Több hibridje hasonlóan érde-
Is
.~ kes. A T. tricolorvei keresztezve jött létre a
T. x oeseriana, mely kevesebb ágú, rövidebb
Tillandsia duratii kapaszkodó végű levelekkel fürtű.
T. funckiana (7. kép). Kolumbiai eredetű, ki-
T. chetophyllához hasonló. Magasodó szá- csiny, elágazó, fenyőágszerűen vékony levelű
ron felálló zöldespiros fürtök, kék csővirág
jellemzik.
T. filifolia. Hazája Mexikó és Costa Rica. I
Egyike a legcsinosabb törpéknek. Töve go- II
I
lyószerű, amelyből számos, fűszerűen vé- I
kony, szürkészöld, hegyes, kb. 10 cm hosszú II

I I
I
I
I
II
II
II ~~ I
II II I
II
I
I

I I
I

I
Tillandsia fasciculata
I ._----~----~
Tillandsia funckiana nagy , piros virággal
I
I

333

növény, csak egy-egy, de nagy, 4 cm-nél na-
gyobb, égőpiros virággal (hasonló a T. and-
reana).
T. gardneri. Brazíliában és a csendes-óceáni
Andokban honos, középnagy termetű nö-
vény 15-20 cm-es levelekkel, ezüstszürke
pikkelyekkel. Csoportképző. Kefeszerűen
húsz ágra elágazódó, kihajló virágszárral, ró-
zsaszín virágokkal.
T. geminiflora. Az összes dél-amerikai állam-
ban előfordul. Aránylag szélesen induló',
majd elkeskenyedő, kicsi, visszahajló, vilá-
goszöld levelei sűrű rozettát képeznek,
amelyből felálló, sárga felleveles virágszáron
kékes, inkább piros, harangszerű, körkörö-
sen elhelyezkedő virág nyílik. Csinos, kedvelt
faj.
T. imperialis. Mexikói, magas köderdőkben élő faj. Fél-
méteres ciszternarozettából kiemelkedő, piros , toboz-
szerű, díszes fürtök jellemzik.
T. ionantha (XXX. tábla). A T. erubescens
formagazdag csoport tagja. Közép-Amerika
334
55. kép. Felkötött Tilland-
sia gardneri, mögötte né-
hány Tillandsia usneoides
fonál (Fővárosi Állat- és
Növénykert)
országaiban, a tengerparttól1300 m-ig honos.
Rövid törzsből kissé hagymaszerűen indul-
nak 3~5 . cm-es, sűrűn szürkepikkelyes le-
velei. Virágzáskor a belső levelek megpiro-
sodnak. Rövid szárú, egyes, csőszerű virágai
ibolyáskékek, fehéres csúccsal. Sárga porzói
kinyúlnak a virágból. Félárnyékban könnyen
tartható. Igen formagazdag : alig pirosodó,
virágzatát száron hozó változatával, a T. i.
var. scaposával együtt közkedvelt.
T. ixoides. A déli államokban élő, kicsiny , csoportot al-
kotó faj. Kinyúló száron kevés kénsárga virágot hoz.
Alakra hasonló a T. didisticha és a T. meridionalis.
T. juncea. Florida déli részétől egész Közép-
és Dél-Amerikán át, Kubában is bőven elő­
forduló faj, amelyből éppen ezért gyakran
importálnak az európai országok. Emellett
változó környezeti hatások közt, szobavitrin-
ben éppúgy jól fejlődik, mint nyáron a sza-
badban. 20-40 cm magas, sok levelű nö-
vény. Tövüknél barna pikkellyel borított le-
k'
.
1
III
I I
I I
I I
~
Tillandsia imperialis
velei fűszerűek, de merevek. A virágszár két-
oldalas, kiemelkedő, piros fellevelek közt bí-
borosbarna virágokkal. Legjobban felkötve
nevelhető. Alakban és tulajdonságaiban a
T. stricta csoporthoz tartozik. Ehhez hason-
lónem virágzó állapotban a T. floribunda is,
amely azonban lapos, evezős, összetett vi-
rágú.
T. Iamprodora. Közép-amerikai, virágzata
hasonló a T. cyaneáéhoz, de a virág sárga cső.
T. latifolia. A rozettából kimagasló felleveles
száron a fürt kb. ötfelé elágazó, evezőszerű ..
Alakilag hasonló a T. oroyensis és a T. wer-
dermannii, a rozettában a T. didisticha.
T. leiboldiana. Arasznyi, puha, zöld levelű
tölcsére Vriesea-szerű. A virágzat magasra
felnyúló száron nyílik karcsú, visszahajló vé-
gű, megpirosodó fellevelekkel. Melegkedve-
lő, bőven gyökerező, cserépbe n is nevelhető,
kereskedelmileg értékes faj.
T. lindenii (syn.: T. lindeniana). A T. cyaneá-
val gyakran összetévesztett, ecuadori, perui
eredetű, nagy termetű faj, amelyaT. cyaneá-
tól főleg abban különbözik, hogy valamivel
nagyobb, sokkal hosszabb, de kevésbé piros
az evezős virágszára, és kék virágainak köze-
pén egy fehér szem látszik. A levelek töve vö-
rösesen vonalazott, a virágszáron a fedőleve­
lek zöldes rózsaszínűek. Igen sok, a nagyobb
335
kertészetekben szívesen termesztett változata
és még több kertészeti hibridje ismeretes.
T. macdougallii. Pikkelyes levelű, rövid ro-
zettás faj, mint a hozzá hasonló T. andrieuxi,
T. benthamiana és T. oaxacana.
T. magnusiana (49. képen jobb szélen). Kö-
zép-amerikai faj, közepes, csinos , karcsú,
ezüstös levelekkel. Virágzata kihajló, toboz-
szerű.
T. makoyana (13. kép). Közép-Amerika szá-
raz vidékein él. Nagy, merev tölcsér, kemény
levelek, drótszerű gyökerek jellemzik. Virág-
zata bunkós, hosszú. Érdekes növény. Igen
hasonló a T. dasylirifolia, de virágzata el-
ágazó.
T. mauryana. Olyan , mint egy sok ágú, szürke csillag.
Virága bentülő , lapos gömböcskékből áll.
T. meridionalis. Kisebb termetű faj, 15-20
cm-es ezüstös rozettával, bókoló virágszárán
piros fellevelekkel. Félárnyékos, de inkább
napos helyet szeret. Ezüstösfehér színével
nem virágzó állapotban is díszítő.
T. monadelpha. Tengerparti, kb. 20 cm-es nö-
vény. A felálló virágfürt egyszerű, karcsú,
zöldes. Közel áll hozzá a T. narthecoides.
T. oaxacana. Mexikóban, kb. 2000 m-en él.
A rozetta karcsú, ezüstös, kb. 20 cm. Rövid,
egyszerű, tobozos, rózsás fürtű.
T. plumosa. Mexikói eredetű. Szép, sűrűn
ezüst szőrös növény. Virága hosszú szárú,
zöldes. Igen hasonló a T. magnusiana is, de ez
zöldebb, fürtje alig kiemelkedő.
T. pohliana. Dél-Amerika déli részén elterjedt. Rozettája
ezüstszürke, kb. 15 cm magas, fürtje kilógó.
T. prodigiosa. Mexikói, 2000 m-en élő, nagyobb méretű,
hűvöset tűrő hegyi faj. Rozettája felálló, zöld tölcsér.
Kilógó szárán sok, rózsászöld fürtös virágzata 0,5 m
hosszú.
T. pruinosa (XXX. tábla). Floridától Brazília
déli részéig eléggé elterjedt, medúza formájú,
a T. bulbosához hasonló alakú és növésű,
hengeres levelű, de kisebb faj. Tövénél ál-
hagymásan megvastagodott, gömbölyded,

Tillandsia palacea
kihegyesedő levelei kerekek, csavarodottak,
de rövidek, és bőven díszítik nagy, ezüstös
pikkelyek. Virágszára rövid, kissé elágazódó,
rózsaszínes .fellevelekkel, ibolyás virágokkal.
T. puIchella (syn.: T. tenuifolia). Egész Dél-
Amerikában, az argentin sztyeppékig előfor­
duló, bokros faj, kb. 10 cm-es szürkés, szőrös
levelekkel. Virágszára a levelek csúcsán túl-
emelkedik, rózsaszínű fellevelű, virágai fehé-
rek.
T. punctuIata. Közép-amerikai faj, sok vé-
kony, zöld levele sűrű, kb. 30 cm átmérőjű
rozettát alkot. Közepén laza, álhagymás
megvastagodás látható. A karcsú levelek vé-
ge kissé visszahajló. A virágszár lehet egysze-
rű vagyelágazódó, végén z~mök csomóban
csúcsos, evezőszerű, világospiros fellevelek -
kel, kék virágokkal. A sok sarj a tövén rövid
szárral indul. Nem virágzón olyan, mint a
T. kirchhoffiana, ennek azonban kisebb a vi-
rágzata.
T. purpurea. Egyike az igen szép faj oknak.
Pozsgás levelű. Elég nagy, vaskos, elkeske-
336
nyedő, csúcsos levelei ezüstös, szőrszerű pik-
kelyekkel sűrűn borítottak. Peruban honos,
ahol tengerparti homoksivatagokban nagy,
összefüggő, laza párnákat alkot. Ültethető
homokos cserépbe, de jól díszlik epifitaként
is. Nagyon érdekes a virága: 60-70 cm-es
száron, lilás rózsaszín vagy bíboros fellevelek
között aránylag nagy, kellemesen illatos, hó-
fehér virágok díszítik. Akár egész nyáron át
nyílik. Egészen hasonló a T. staminea, amely-
re 50 cm-es rozetta, magas szárú fürt jel-
lemző.
T. rauchii. Perui, ritka faj. Virágfürtje óriási nagyra, 2
m-re nő meg. Újabban számos óriás perui fajt írtak le.
T. recurvata. Chiiétől Észak-Amerikáig igen
gyakori ez a rövid törzsű, kb. 15 cm átmérőjű
faj, amelynek fonálszerű, visszahajló, pikke-
lyes levélzete van. Virágszára kevéssé muta-
tós, és csak kevés, kék virág nyílik rajta. Ha-
sonló a T. capillaris, a T. bandensis és a nagy
virágú T. mallemontii.
T. regneli néven szerepel gyűjteményekben és
árjegyzékben is egy Tillandsia, melyre jellem-
ző, hogy karomszerűen görbülő növekedésű,
középméretű, pikkelyes. Ilyen azonban sok
van, elhelyezésétől sok függ, valószínűleg így
nem is jó faj, sok esetben a T. gardneri alak-
változata!
T. schiedeana. Bőven sarjadzó, telepet alkotó
ezüstös növény, hosszú, egyenes, enyhén ró-
zsaszínű fürttel, sárga virággal. Közép-Ame-
rikában, 2000 m körül él. Kb. húsz felálló,
törékeny és rövid szárú virága van. A T. sch.
var. minor és a T. sch. var. major változata
ismert.
T. seleriana (17. kép). Igen vaskosan álhagy-
más, medúzaszerű növény. Közép-Ameriká-
ban, 2000 m körül él. Felálló, kb. 20 cm-es,
ezüst pikkelyes, zöld, elkeskenyedő levelek-
kel. Gyönyörű szép!
T. setacea. 20 cm magas, párnás, kefe- vagy
fűszerű növény. Közép-amerikai eredetű, el-
terjedt.

I I
Tillandsia streptophylla
T. sphaerocephala. Bolíviában 3000 ill-en él, sűrű, fel-
göndörödő rozettájú, virágzata teljesen összehúzott,
szép, golyószerű. Naposan tartsuk.
T. streptophylla (10. kép). Mexikó és Guate-
mala igen magas hegyeiben él ez a rendkívül
különös alakú faj. Szára tövénél megvastago-
dó. 15-50 cm-es, aránylag széles levelei ru-
gószerűen csavarodottak, sűrűn borítottak
vaskos, szürke pikkelyekkel. A virágszár rö-
vid, kb. öt-hat nagyobb fürtbe ágazik el, eny-
hén piros fellevelek, világosibolya virágok dí-
szítik.
T. stricta (XXX. tábla). Egyike a legkedvel-
tebb fajoknak, amely Argentínától Közép-
Amerikáig több változatban előforduló (T. s.
var. violacea) epifita. Rövid törzséből a tövé-
nél kb. Icm széles, vékonyodó, kihegyesedő,
10-15 cm hosszú leveleivel sűrű, szürke pik-
kelyes, zöld rozettát képez. A sarjak is együtt
337
maradnak, nehezen szétválaszthatók. Van
zöld és ezüst levelű változata, zömökebb és
hosszabb fürttel. Fürtszerű, bókoló virágzata
eléggé tömött, igen csinos, tobozszerű, a szé-
les, rózsaszínes, piros fellevelekből ibolya-
kék, aránylag nagy virágok bújnak elő. Vi-
rágzáskor rendkívül mutatós. Nem virágzó
állapotban hasonló a T. pohliana.
T. subuliftora és T. parensis. Karcsú, tojásdad
álhagymások, leveleiken világos, pikkelyes
keresztcsíkokkal ; virágzatuk felálló (utóbbié
nem elágazó). Igen mutatósak a hasonló al-
katú T. pueblensisszel együtt, amely 15 cm
magas és levelei csak hosszában csíkozottak.
Mindhárom napos, száraz tartást kedvel.
T. tectorum. Főleg Peru magas hegyeiben ho-
nos ez a középnagy, 10-15 cm-es, hegyes,
merev, de ezüstös pikkelyekkel igen sűrűn
borított faj. Szabályos, csillogó rozettája
nem virágzó állapotban is igazán szép dísz.
Több változata is van. Virágzata kevésbé ér-
dekes, elég hosszú száron néha kettéágazó,
de a fellevelek csak gyengén pirosak, a virág
kívül fehéres, közepén kék.
T. tenuifolia (XXVIII. tábla). Nagy területen
elterjedt, sziklákon is, erdőkben is honos, ott
ahol a T. usneoides is él. Alakja ugyan a me-
rev bergeri-aeranthos csoportbeliekéhez ha-
sonló, de levele puhább, karcsúbb, inkább a
T. strictára hasonlít. Egy tengelyű fürtön spi-
rálisan helyezkednek el a fehér vagy kék virá-
gok. Több változata van, mint pl. a T. t. var.
disticha, a T. t. var. surinamensis, a T. t. var .
vaginata.
T. tetrantha. Az egyenlítői Andokban élő rozettás nö-
vény. Magas száron bókoló spirálos virága van.
T. tricholepis. Dél-Amerika déli felében,
T. usneoides-es erdőkben, mohaszerűen növő
faj, alig 1 cm-es levelekkel, felálló száron sár-
gászöld virágokkal. Hasonlóan törpe a T. 10-
liacea.
T. tricolor. Közép-amerikai, elég közönséges,
köderdei faj, a levélrozetta merev levelei kb.
20 cm hosszúak, kihegyesedők, sötétzöldek,

Tillandsia tricholepis
csak tövükön voroses árnyalattal. A virag-
szár karcsú, a leveleken túlemelkedő. A felle-
velek inkább sárgászöldesek, csak jó fényben
pirosak.iA virágok ibolyaszínűek, de a szir-
mok csúcsa s a bibe is fehér.
T. unca. Argentínai, kicsiny, párnaképző faj. Kis fürtön
hét-tíz nagy szirmú, piros virágot hoz.
T. usneoides (9. kép). ChiIétől az Egyesült ÁI-
lamokig egész Közép- és Dél-Amerikában
előfordul ez a rendkívül különös, többnyire
gyökértelen faj, amely méteresnél hosszabb,
szakállszerű csoportokban lóg le a faágakról.
A szél szétszaggatja, más faágakra viszi át, de
akár villanydrótokon is megakad, és tovább
nő. A mély őserdőkben - ahol nincs har-
matképződés - éppúgy nem él meg, mint ál-
landóan száraz vagy állandóan vizes helyen.
Szereti a folyók menti erdősávot, ahol fényt
is, párát is kap. A fordított Y alakú, vékony
338
szártagokat sűrűn borítják az ezüstfehér pik-
kelyek, amelyek a vizet és táplálékot felve-
szik. Bevizesítve a növény zöld, de gyorsan
száradva ismét ezüstös. Páraigényessége
miatt leginkább vitrinekben vagy üvegházak-
ban tartják, díszítésre. Ha azonban állan-
dóan nyirkos, vizes és nem száradhat ki, el-
rothad. A központi fűtéses, igen száraz szo-
bában, napi egyszer permetezve vagy be-
mártva is nehezen marad meg hosszú ideig,
de parásabb helyen tartható. Igen jól alkal-
mazkodik a hő- és fényviszonyokhoz. Ná-
lunk pl. a szabadban, nyáron a fák alatt ki-
függesztve, szép, zömök, ezüstös fürtökké
fejlődik, csak a téli szobatartását kell kellő
gonddal megoldani. A naponta lágy vízbe
történő bemártásukon és a napi kiszáradásu-
kon kívül legalább néhány órán át zárt, párás
térben (pl. fólia függöny mögé akasztva) tart-
suk, és időnként fél ezrelékes műtrágyaoldat­
tal öntözzük. Kedvező helyen olyan tömege-
sen növekszik, hogy hazájában szárítva cso-
magolóanyagnak éppúgy használják, mint
kárpitozott bútorok és párnák töméséhez.
Vízbe mártva saját tömegének kb. tízszeresét
képes a vízből felszívni. Két földrajzi alakja
közül a nagyobb méretű, sárgásabb kénye-
sebb, mint a rövidebb levelű ezüstös, de van
több változata is, pl. a T. u. var. filiforme, a
T. u. var. viridiflora. Virágai a levelek elága-
zási helyén egyesével fejlődnek, kedvesek, de
jelentéktelenek, alig 0,5 cm-esek, sárgászöl-
dek.
T. vestita (syn.: T. schiedeneana). Közép-amerikai faj,
kb. 20 cm átmérőjű, ezüstszürkén pikkelyes. Igen rövid,
vékony virágszáron sárga virágokkal.
T. wagneriana. Perui eredetű növény. 40 cm magas,
ugyanolyan széles rozettájú. Sok ágú fürtje a lila fedőle­
velekkel igen szép.
T. xerographica. Közép-amerikai, érdekes, arasznyi vagy
nagyobb, igen szép és értékes növény. Ezüstös, hasas;
szárán a fellevelek pirosak, s a száron végig szétáll 12-16
lándzsaszerű, zöldes fürtöcske.
T. xiphioides. Dél-Amerika középső részén él, ezüst pik-
kelyes, kb. 15 cm-es levelekkel. Tojás formájú, széles vi-
rágszárán néhány igen nagy, fehér, illatos virág nyílik.
Vriesea
A növénykedvelők számára és kertészeti
szempontból is az egyik legfontosabb nem-
zetség, igen változatos. A több mint 150 faj
közül nehéz kiválasztani és ismertetni az ér-
demeseket, a bevált hibridek száma pedig
már a több százat is meghaladja. A Tilland-
siákkal közeli rokonságban állnak, de több-
ségük egész más jellegű, mert sok, széles le-
vélből összeálló, sűrű és a vizet jól tároló le-
vélrózsát képez, ellentétben a pikkelyes Til-
landsiákkal. Van azonban néhány ezüst pik-
kelyes, szárazságtűrő Tillandsia-szerű faj is
(V. tillandsioides, V. rauchi és V. olmosa).
Sok faj levele sötét színekkel pettyezett vagy
tarkázott, de elég sok közöttük az igen nagy
méretű is. Ezek csak botanikus kertekben és
kiállításokon érvényesülnek. A kisebb, fé-
nyesen zöld levelű fajok is igen díszítők, főleg
virágzás idején, mert kiemelkedő virágszáruk
kardszerű, evezős, a pirosas fellevelekkel fel-
tűnő, hosszú ideig díszítő, igen tartós. Ez el-
lensúlyozza azt a hátrányt, hogy maguk a kis
jelentéktelen és múlékony, sárga, fehér vagy
zöldes virágocskák . a fellevelek hónaljában
alig láthatók.
A Vrieseák általában epifiták, csak néhány
drótszerű, kevéssé fejlett gyökerük van. Mi-
vel többségük a brazíliai őserdőkből szárma-
zik, melegigényesek, tehát átlag 20 oC-os szo-
bában vagy szobaüvegházban nevelhetők.
A legtöbb csak kevés sarjat fejleszt, ezért in-
kább magról nevelik. Akad viszont néhány
faj, amely a tövén köröskörül már virágzás
előtt bőven hoz sarjat, és jó csoportot is ké-
pez. Világos, de nem napos, meleg, kissé pá-
rás' helyen, lágy vízzel öntözve érzik jól ma-
gukat.
v. amethystiana. 0,5 m-nél nagyobb átmérőjű. Zöld leve-
lének alsó oldala ametisztlila. Karcsú, felálló virágszárá-
nak fel1eve1ei csak sárgászöldek.
V. barilletii. Zöld levelű, középnagy, életerős faj. Virág-
zata a levéltölcsér fölé emelkedik, igen szép, kard formá-
jú, zöldessárga alapon piros foltos. Mint hibrid partner
339
fontos. V. x morrenianával keresztezve jött létre a
V. x Rex.
V. carinata. Az egyik fontos törpe faj, szép
fényes, zöld levelű rozettája 20-30 cm átmé-
rőjű. Érdekessége az elég magasra felemelke-
dő száron, kevés virágból jobbra-balra elága-
zódó, szinte négyszögletes virágzata, ame-
lyeknek a fellevelei tövükön égővörösek, a
csúcsuk felé zölden citromsárgák. Az alig
kibúvó sárga virágok kevéssé feltűnőek. Hib-
ridjei közül a V. x cardinalis közkedvelt, de
több változatban és nagyságban ismeretes.
Ezek a csak arasznyi, törpe, világoszöld leve-
lű, de hosszú szárú változatok széles fürtű,
igen tartós virágzatuk miatt kedveltek. Sar-
jakról jól szaporíthatók.
V. corcovadensis. Kb. 30 cm széles, 20 cm
magas rózsája merev, zöld, kardszerű leve-
lekből áll, kinyúló laza virágzatának felleve-
lei világospirosak, elég hosszúak, szélesek, de
kevés virágúak. Ezt a fajt a V. x Poelmannii-
val keresztezve jött létre a széles levelű,
arasznyi V. x Gnom. Tavasszal virágzik, rö-
vid, tojásdad virágfürtjének fellevelei szép pi-
rosak. A virágok fehérek. Szobában is jól
tarthatók. Másik hibridje a V. x Komet né-
ven ismert, kb. 30 cm-es, zöld levelei pirosas
árnyalatúak, virágszára igen magasra nyúlik,
orsószerű, a fellevelek pirosak, fehér csúcs-
csal. Hozzá igen hasonló a V. x Flammea
hibrid faj.
V. duvaliana. Kb. 30 cm átmérőjű, levelei zöldek, alul pi-
rosasak, felálló, hosszú virágszárán a fellevelek pirosak,
szélük sárgászöld és begörbülő.
V. ensiformis. Aránylag nagyobb, 0,5 m-es le-
velei világoszöldek, tövükön lilás árnyalattal.
Majdnem méter magasságra nyúló szárán
kb. 3 ern széles, citromsárga fellevelekkel bo-
rított, arasznál hosszabb, kardszerű virágza-
ta van, sárga virágokkal. Jó tulajdonságai
miatt sok hibrid egyik szülője. Így pl. a
V. x Favoriteé, mely a törzsfajhoz hasonlít.
v. erythrodactylon. Kb. 30 cm-es, levelei a tövükön bí-
borszínűek. Aránylag rövid száron fejlődő, kb. 15 cm-es ,
felül lekerekített virágzatán fellevelei világospirosak
zöld csúccsal.

v. fenestralis. Az egyik igen szép, tarka leve-

lű faj, azonban túl nagyra nő. Kb. 50 cm-es
levelei 5-6 cm szélesek, halványzöld alapon
hálózatosan erezettek, sötét rajzolattal sűrűn
mintázottak. A levelek tövén még ritkás vö-
rös foltok is vannak. A virágzata nem jelen-
tős, kb. 0,5 m-es száron barna pettyes felleve-
lek , a fehér virágok csak éjjel nyílnak, de
illatosak.
V. fosteriana. Egyike a legmutatósabb, nagy
méretű levéldísznövényeknek, az l m átmé-
rőt is meghaladja. A széles leveleket hosszan-
ti, sárgás csíkok, sötétebb keresztesíkok és
rajzolat is díszíti. Főleg az USA-ban vált di-
vatossá. Kiállításokon 'Red chesnut' néven a
v. f var. seideliana rubra szerepel, amelynek
sűrűbb, erősebb a rajzolata, és a levél geszte-
nyepiros színnel tarkázott.
V. gladioliflora. Kb. 0,5 m-es, levelei szélesek, zöldek.
Orsószerű, hosszú virágának zöld fellevelei bíborosan
pontozottak. A virág ibolyás színű.
V. X gloriosa. Hibrid faj. Tovább keresztezve
az igen csinos, sarjakról jól szaporítható
V. x poelmannii (XXXI. tábla) egyik szülője;
ez középméretű, zöld levelű. Kardszerű,
hosszú virágzatát cseresznyepiros fellevelek
díszítik. Virága sárga.
V. glutinosa. Nagy, 1,5 m átmérőjű. Sötét-
zöld, széles levelein a vörösbarna rajzolatok
és a pettyezettség igen díszes. Magas, felálló,
négy-öt ágra ágazó, karcsú virágszára talán
kevésbé mutatós. Nem ígyaV. splendensszel
keresztezett hibridjei. Közülük a V. x brazilia
többszörösen elágazó, csillogóan sötétvörös,
kardszerű fürtjei 1-1,5 m magasra nyúlva
igen mutatósak, tartósak.
V. guttata. Kb. 30 cm-es zöld levelein ritká-
san elszórt piros pettyek vannak, mutatós.
Virágszára mélyen kihajló, széles fellevelei
világospirosak, a virág sárgás.
I I
I . I
II ~..
. - .
I~I
Vriesea guttata
V. heliconioides. A kb. 30 cm-es levelek felül zöld , alul
bíborpiros színűek. A felálló , orsószerű virágszár felle-
velei szélesek, középen pirosasak, egyébként zöld színű­
ek, a kibúvó virágok fehérek.
V. hieroglyphica. Szépsége miatt a bromélia-
félék királynőjének is nevezték, de ezzel csak
méteres rozettájának levélszépségét jellemez-
ték, mert elágazódó, zöld felleveles virágzata
jelentéktelen. A zöld leveleket sötétebb zöld,
és alul csaknem fekete rajzolatok, vonalak és
keresztesíkok tarkítják, amelyek valóban az
egyiptomi írásjelekhez hasonló sűrű mintáza-
tot adnak. Melegigényes, lassan fejlődik, ke-
vés sarjat hoz.
V. x hoelscheriana. Középnagy, sötétzöld,
hátoldalán vörhenyes leveleit vörös pontok
díszítik. Felkötve igen szép, virágzata kevés-
bé mutatós.
V. imperialis. Egyike az óriásoknak. Széles, 1-1 ,5 m
hosszú, zöld leveleinek vége bekunkorodik. 2 m-nél ma-
gasabbra nyúló virágszára elágazódó, zöldesvörös felle-
velekkel díszített. Sárgásfehér virágai illatosak.
V. incurvata. Rövid , széles zöld levelű , de aránylag hosz-
szú , széles, kard alakú piros felleve1es virágszára muta-
tós. Egészen hasonló a V. inflata.

340
V. jonghii. Kb. 60 cm magas. Levelei felül zöldek, alul
ibolyásbarnásak. A virágszár fellevelei csak barnászöl-
dek.
v. malzinei. Kivételesen nem forró övezeti
fán lakó, hanem mexikói, sziklán élő faj, en-
nek megfelelően a többinél könnyebben tart-
ható. Mutatós, rozettája kb. tizenöt, közepe-
sen széles, 30 cm hosszú levélből áll, amelyek
felül világoszöldek, alul vörösbarnák és kissé
csíkozottak, ez a szín a leveleken átüt. F or-
májával és levélszínével egyaránt díszít, és vi-
rágzata is igen érdekes, magas, felálló, karcsú
orsó. Zöldes alapú, de citromsárga hegyű, to-
bozszerű fellevelekkel, de van pirosas felleve-
lű változata is. A virágok aránylag nagyok és
a 10-20 fehér virág egymás után nyílva dí-
szít.
V. x mariae. A V. carinata hibridje, közepes
méretű, világoszöld leveleinek vörhenyes ár-
nyalata van. A széles, lapos, evezős virágza-
ton a fellevelek közepe piros, csúcsuk sárga,
barnán pontozott.
V. morrenii. Nagyméretű. Zöld levelei azon-
ban finom, sötétebb vonalakkal csíkozottak.
A virágzat elágazó, de a fellevelek csak szal-
masárgák.
V. paraibica. Zöld levelű, középméretű, fel-
álló virágszárának széles, egymást takaró fel-
levelei bíborvörösek.
V. philippo-coburgii. Nagyméretű. Zöld leve-
leinek hegye vörös, virágszára elágazó, felle-
velei alul sötétvörösek, felül világospirosak.
V. platynema (syn. : V. bituminosa). Közel 0,5
m-es, széles levelei alul ibolyásak, felül zöl-
deskék színűek, sötétebb hullámos vonalak-
kal mintázottak. Sok változata van, így csí-
kozott is. A V. p. var. rosea levelei karcsúb-
bak és alul pirosasibolyásak. A virágszár 0,5
m-re túlnyúlik, sok virágú, fellevelei ibolyás-
pirosak, de a kinyúló virágok csak sárgászöl-
dek.
V. x perfecta. Hibrid faj, de szülői nem is-
mertek biztosan. Sok levele tompa csúcsú, fé-
nyeszöld. A feltűnő, kiemelkedő, háromszo-
rosan-négyszeresen elágazó, világítóan piros,
341
kardszerű virágzata igen tartós, ebből kis,
sárga virágok nyílnak.
V. poenulata. Csak arasznyi, zöld levelű faj, virágzata
egyoldalú, sárga.
V. procera. Nagy termetű, számos változata közül a V.
p. var. rubra fellevelei vörösek, sárga csúcsok kal.
V. psittacina (XXIV. tábla). Valódi faj, szere-
pel V. carinata szinonim néven is. A törzsfaj-
ra, de hibridjeire is jellemző az evezőszerűen
lapított, kevés virágú, kissé szögletes fürt,
tarka, papagájszínű, alul vörös, felül sárgás
fellevelekkel, tartós virágzattal. Van csíkos
(V. p. var. striata), egészen zöld és egészen
piros fellevelű (V. p. var. rubrobracteata)
változata is, és különböző hibridjeinek kü-
lönböző szélességű, hosszúságú a virágfürtje.
A belga kertészről elnevezett V. x M orrenia-
na a V. psittacina és V. carniata első sikeres
keresztezése.
V. racinae. Tarka törpe faj, csak kb. 10-15
- cm-re nő. Zöld levelei alul barnásibolyás fol-
tokkal díszítettek. Kb. arasznyi virágszárán a
sötét foltos, zöld fellevelek közül jelentékte-
len, zöldesfehér virágok nyílnak.
V. x rex. Többszörös hibrid, V. barilettii és
V. x M orreniana vérrel. Középméretű, fé-
nyeszöld rozettájából igen hosszú, sötétvörös
fellevelekkel sűrűn borított, igen tartós, mu-
tatós virágfürtöt hoz.
V. regina. Óriás faj, 1,5 m-es rozetta, több mint 2 m-es
virágszár, rajta görbült, rózsaszín fellevelek, illatos fehér
virágok jellemzik.
V. rodigasiana. Zöld levelein sötétvörös foltok vannak.
Virágszára igen magas, többször elágazódó, sárgászöld
fellevelekkel.
V. saundersii. Közel 0,5 m átmérőig nő, tompa végű le-
velei zöldeskék alapszínűek, felül fehéren pettyesek, alul
bíborbarnán foltosak. Laza fürtje kevésbé mutatós.
V. scalaris (syn.: V. simplex) (3. kép). Ki-
csiny, kb. 15 cm-es, zárt rozettás epifita,
amely ágra felkötve nevelhető a legjobban.
Kihegyesedő, vékony, fényeszöld levelei kb.
arasznyiak. A tölcsérből messze le- és kihaj-
p~~~~~~~~~~~-
I A továbbkeresztezett V. x illustris kereszt-
I
II
I rehozott hibridek, amelyek lényegesen na-
I rom-négy lapított, kardszerű, sötétvörös fel-
I
.~
II
Vriesea scalaris
lóan, lazán nyílik, csak néhány virággal.
A bogyószerű fellevelek szép pirosak, a virá-
gok sárgák. Hónapokig tart a virágzása.
Függesztve igen mutatós és hálás.
V. splendens (XXXI. tábla). Az eredeti faj kb.
30-40 cm magas, aránylag széles levelű, sö-
tétzöld alapszínén feketésbarna, széles ke-
resztcsíkokkal. A rövid száron fejlődő kb. 35
cm hosszú, lapított, kardszerű virágzatának
fellevelei sűrűn egymásra tapadóak, pirosak.
Sárga virágai öntermékenyülőek.
Számos változata van, mint pl. a V. s. var.
longibracteata, amelynek fellevelei narancs-
sárgák. A V. s. var. major sokkal szélesebb és
hosszabb levelű, a széles keresztesíkok vörö-
sesbarnák és sokkal elmosódottabbak, mint
a törzsfajon. Virágfürtje is méter magasra
nyúlik. A törzsfajon és változatain kívül a
kereskedelemben és a kertészetekben egyre
több hibridjével találkozhatunk, ezek közül a
'Flammendes Schwert' (V. barilletiivel) külö-
nösen kedvelt. A rozetta csak középméretű, a
342
keresztesíkok vörhenyesek, a virágzat igen
hosszúra nyúlt, kard alakú, kiszélesedik, és a
fellevelek alul narancsosak, feljebb pirosak.
csíkjai feltűnően szabályosak, sötét színűek,
a virágkard 1 m hosszú és végig égővörös, a
'Favorite' -é karcsúbb, a 'Mayers favorite' ta-
lán a legszebb.
Igen jól sikerültek még a V. glutinosávallét-
gyobbak, megközelítik a méteres átmérőt, a
keresztesíkok elmosódottak, zöldesebbek, de
a leveleken pirosas pontozottság látszik. A fő
különbség, hogyavirágszárat végig vörös-
barna keresztcsíkos fellevelek díszítik, majd
ebből 50 cm magasság felett ágazik el a há-
levelű virágzat. Ezek szintén igen tartósan dí-
szítenek. Ez is - mint a V. glutinosa - már
fejlődés közben hoz a levelek tövében kis sar-
jakat, tehát aki szaporítani akarja, ne takarja
talajjal a tövét. A V. splendens és a legtöbb
hibridje elvirágzás után többnyire csak kö-
zéptájt hoz egyetlen sarjat, amely az anyatő
gyökerein át táplálva növekszik, és fokozato-
san elfoglalja szülője helyét. Ezt a sarjat igen
nehéz sérülés nélkül kiemelni. Ha azonban
időben ügyesen kimetsszük, az alsóbb levelek
hónaljából tövenként négy-öt sarjat nevelhe-
tünk. Egyébként a kertészetekben magról
könnyen és jól szaporítható.
V. x sceptre d'Or. A V. saundersii és a
V. x gloriosa hibridje. Nagyméretű kiállítási
növény, zöld levelei szépen, barnán ponto-
zottak, és elágazódó virágszára is sárgával és
vörössel rajzolt fellevelekkel díszített.
V. tessalata (syn.: V. gigantea) (20. kép). Szé-
les, 0,5 m-es levelekből óriási rozettát alkot,
de éppen ezek a levelek jelentik díszértékét,
mert részben sötétzöld alapon hosszában csí-
kozott, részben zöldessárga alapszínen lilás a
fonák és a sakktáblaszerűen váltakozó, néha
méhsejtszerű rajzolatú foltok egymástól elté-
rő színűek. A V. t. var. roseopicta színkombi-
nációjában még rózsaszín foltok is feltűnnek,
a V. t. var. sanderae leveleit pedig hosszában
fehér és sárga csíkok tarkítják.
V. viridifIora. Kisebb méretű, zöld, nyitott rozettája van.
Csinos, de lapított, kevés virágú fürtjének fellevelei csak
zöldek.
V. x vigeri. A V. x rex és a V. rodigasiana keresztezéséből
ered. A zöld levelek vége becsavarodó, a virágzat elága- .
zó, sötétpiros.
V. wawreana. Középnagy, a kékeszöld levelek finom vo-
nalakkal rajzoltak és a csúcsánál sötétbarna folttal díszí-
tettek, az egyszerű virágszár húsos fellevelei zöldek.
További fajok: V. appenii : magashegyi ; V. cereicola:
Tillandsia-szerű; V.chrysostachys, V. cylindrica, V. espi-
nose, V.jlammea (V. corcovadensis-szerű), V. friburgien-
sis: változatos, középméretű, V. grandiflora, V. hainesio-
rum és rokona, a V. viridis, V. heteranda: törpék; V. ma-
xinoniana: kicsi, V. olmosana: elágazó virágzatú ; V. pa-
luta: kicsi, Tillandsia-szerű; V. platzmannii: igen csinos,
magas karddal; V. rauchii : közepes, Tillandsia-szerű;
V. tillandsioides : szürke pikkelyes levelű; V. vanhynin-
gii : kicsiny.
Egyéb nemzetségek
A mind népszerűbb broméliafélék eddig fi-
gyelemre alig méltatott nemzetségeiből egyre
több, szobanövényként is érdekes fajt vonnak
be az amatőrök és a kertészek a termesztésbe.
Ezért a további, mintegy 30 nemzetség közül
érdemes megemlíteni azokat, amelyekben dí-
szítő értékű fajok akadnak.
Catopsis. A rozettás, tölcséres Tillandsiákhoz
állnak közel. A közepes nagyságú zöld levelek
közül 2-3 tagú, kimagasló, színes felleveles
virágfürt nyúlik ki. A mintegy 30 faj mérsé-
kelten nyirkosan tartható. Talán a legszebb
a C. brevifolia.
343
A Caraguata és a Schlumbergia nemzetségek
a Vriesia nemzetségbe kerültek.
Pitearina. A hártyásmagvúak alcsaládjába
tartozó, igen fajgazdag, mintegy 180 fajt fel-
ölelő nemzetség. Van közöttük kicsi és nagy,
de akad néhány igen mutatós, színes, kiemel-
kedő fellevelű növény is, piros, ám nem tartós
virágfürttel, világoszöld levelekkel. .A tömöt-
tebb virágú P. morelli és a laza fürtű P. to-
mentosa kedveltebbek. i
Puya a másik rokon nemzetség, ahová pozs-
gás, szúrós növények (több mint 100 faj) tar-
toznak. Ezek az Andok déli, magas gerincein,
nagy területen honosak, talajlakók, igen vál-
tozó nagyságúak. Merev leveleik fogazottak,
tüskések; szárazság- és hidegtűrők. Csak igen
idős korban virágzanak. Különlegességüknél
fogva újabban szívesen gyűjtik a kisebbeket.
Igénytelenek és bizarr formájúak.
Portea. A nemzetség hat bogyós termésű bra-
zil fajt ölel fel. Tüskés, zöld tölcsérből a vi-
rágszár kiemelkedő, de nem különleges.
Fascicularia. Öt faja a Crypanthushoz hason-
lítható, sziklalakók. Elég szépek, de csak idős
korban virágzanak. A chilei F. bicolor közé-
pen bepirosodó.
Hohenbergia. 30 középnagy, sűrűn leveles ro-
zettájú faj tartozik ide, köztük vöröses levelű
is van. A felálló, elágazó virágszár A echmeára
emlékeztet.
Quesnelia. Tucatnyi brazil fajának rozettája
sűrű, merev levelű. Virágzatuk többnyire
Aechmea-szerű, némelyikének nagy, piros fel-
levele is díszít, és van lazán elágazó virágú.
Eléggé mutatósak, igen ellenálló, jó szoba-
növények. Az Aechmea marmoratát sokan ide
sorolják Quesnelia marmorata néven.
FÜGGELÉK
 A növények beszerzési lehetöségei

Az átlagember joggal kérdezheti, hogyan lehet orchidea- vagy bromé-

liatartásról, -gyűjtésről beszélni, sok száz fajt felsorolni, amikor a vi-
rágüzletekben legfeljebb egy tucat kerül forgalomba, a nagyobb ker-
tészetek pedig éppen a növénykedvelők számára alkalmatlan vágóvi-
rágokat termesztenek. A kérdés azonban csak az első pillanatban lát-
szik -jogosnak. Broméliából pl. szinte rohamosan növekszik a vásá-
rolható fajok száma. Másik jelentős beszerzési lehetőség a gyűjtők
közti csere. Ha valahol valaki beszerez egy példányt, vagy külföldről
magokhoz jut hozzá, azokat felneveli, elszaporítja, egyetlen példány
is az évek folyamán sarjadzik, megsokszorozódik, s ha csak kétéven-
ként fejlődik egy példányból négy sarj, az nyolc év alatt több mint
250 növény, ezek pedig eljutnak egyik gyűjtőtől a másikhoz. Szeren-
csére a broméliák nagy része annyira ellenálló, hogy eltűri a kedve-
zőtlen lakásviszonyokat, s nemcsak megmarad, hanem az elvirágzás
után segítség nélküllétrehozza utódait. Ha másképpen nem, lassan
így is hozzájuthat mindenki sok szép, és igényének, ízlésének és lehe-
tőségeinek megfelelő, manapság még igen ritka fajhoz.
! Az orchideákkal más a helyzet. Ezeket is lehet ivartalanul osztani, és
a szaporulatot továbbadni vagy cserélgetni, de a magról történő fel-
neveléshez már nemcsak türelemre, hanem berendezésre és nagyon
sok szaktudásra van szükség, nem is beszélve arról, hogyavirágzásig
6-10 év és több türelem szükséges, mint amit általában egy növény-
kedvelőtől elvárhatunk. Van azonban néhány faj, amely üzletben,
kertészetben, köz- vagy magángyűjteményből, a szaporulatból besze-
rezhető.
Azt azonban szinte képtelen vagyok megérteni, hogy sokan tízezreket
áldoznak lakásuk berendezésére és a szép környezetre, gondozzák
otthonukat, jövedelmük jelentős részét költik rá, mégis elsatnyult,
felkopaszodott, senyvedő növényeket tartva rontják le az egyébként
ízléses lakókörnyezet hatását, s nincs szívük egy-egy valóban szép, a
lakáshoz méltó növényért legalább annyit áldozni, mint egy-egy üveg
italért, amelyek tucatszám sorakoznak a bárszekrényben. Az termé-
szetes, hogy egy olyan orchidea, melyne:~ felnevelése egy évtizedig

347
tartott, többe kerül, mint az olyan egyszerű szobanövény, amely fél
év alatt piacképes. Az is természetes, hogy a különleges igényekre, a
különleges szépségekért először áldozni kell, pénzt és időt. Ha azon-
ban kedvünk támad epifitákat tartani, alig lehet izgalmasabb és érde-
kesebb növénydíszeket a lakásban elképzelni, mint az ezek együttesé-
vel harmonikusan kialakított élősarkot.
Még manapság is akad néhány orchidea, ami vagyont ér. Így van egy
kiveszőben levő Paphiopedilum, amelynek árjegyzéki ára 10000 dol-
lár. Egy Cattleya dowiana új színváltozatához hozzávetőlegesen
ugyanenynyiért lehet hozzájutni, a nemesítéssel is foglalkozó kerté-
szeknek azonban ez különlegesen értékes, és megéri. A merisztémás
szaporítás óta azonban az addig ritka és különleges növények ára zu-
hanásszerűen csökkenve nivellálódott. Érthető viszont, hogy egy
több évtizedes, erős, több ágú orchideatő - amelynek évi virághoza-
ma meghaladja az 1000 Ft-ot - ennél többe kerül, ha ugyan eladó.
Néhány nem mutatós ritkaság ára is hasonló nagyságrendű. Viszont
egy közönséges nagyobb pálma vagy úgynevezett csavarpálma sem
olcsóbb. Az átlag orchideák ára jelenleg csak kb. 100-800 Ft között
van, a fiatalabb példány vagy a közönségesebb esetleg még olcsóbb.
Ha összevetjük, mennyibe kerül pl. egy ciklámen, egy azálea vagy
más virágzó növény, amelyet néhány hét vagy hónap múlva kidobha-
tunk, s amelynek a felneveléséhez elegendő volt egy-másfél év, akkor
egy orchidea - amely évtizedekig fejlődik a virágzásig, és egy ember-
életet meghaladó korig életben maradhat - igazán nem luxus.
A broméliák ára sokkal szűkebb határok közt, 20-800 Ft között
mozog, legfeljebb egy-egy nagyon ritka, nagy növény lehet drágább.
A Tillandsiák ára 40-500 Ft között van, legfeljebb nehezebben be-
szerezhetők. A broméliafélék lassabban nőnek, de új sarjakat hoz-
nak. Általában az epifiták előnyeként említhető, hogy más növények-
nél tartósabbak, és számukra alkalmas helyen kevesebb gondozást
igényelnek. A vágott orchideavirág is csak látszólag drágább. (Ha egy
szál rózsa télen 20 Ft, és három napig tart, napi 7 Ft-ért díszít. Ha egy
orchideavirág mondjuk 100 Ft, de egy hónapnál tovább tart, úgy
csak napi 3 Ft-ért díszít.)
Mielőtt azonban beszerezzük a kívánt broméliát vagy orchideát, tájé-
kozódjunk igényeiről, és vessük össze azt megtartásának meglevő
vagy megteremthető lehetőségeivel, nehogy végül - minden igyeke-
zetünk ellenére - megcsúnyuljon és elpusztuljon.
Növényegyüttes kialakításához legyen valamilyen alapelgondolá-
sunk. Hol és hogyan kívánjuk elhelyezni ezeket? Ha megszeretjük va-
lamelyiket, és érdekel egy csoport - pl. a Tillandsiák vagy a papucs-
orchideák - bizonyára megteremthetjük számukra a megfelelő kö-
rülményeket. Kezdhetjük néhány szerényebb igényű növénnyel, ame-
lyeknek életlehetőségei már adottak otthonunkban. A tapasztalatok
bővítéséveljavíthatunk a feltételeken, és ahogy látjuk, hogy beválik az

348
 öntözővíz, a párásítás, esetleg elkészült a pótvilágítás vagy egy ablak-
vitrin, úgy térünk át a kényesebb növényekre.
Az epifiták beszerzésének három lehetősége van. Legkönnyebben a
virágüzletekben vagy kertészetekben megvásárolhatókhoz juthatunk
hozzá, és ezek száma is egyre bővül. Hazánkban a Fővárosi Kertésze-
ti Vállalat, a Sasad Tsz, a Rozmaring Tsz, a Szombathelyi Kertész
Tsz és egyre több vidéki szövetkezet mellett a Fővárosi Állat- és Nö-
vénykert, a Vácrátóti Botanikus Kert, és néhány más botanikus kert
bocsát áruba időnként felesleges példányt. Aki ennél többet akar,
lépjen be az Agrártudományi Egyesület Orchidea Szakcsoportjába,
ahol sok mindenről tájékozódhat, kapcsolatot létesíthet a többi tag-
gal, akikkel egy-egy példányt cserélhet vagy vásárolhat tőlük.
A nálunk nem beszerezhető növények külföldről behozhatók akár
úgy, hogy magunk hozzuk, akár úgy, hogy repülőpostán elküldetjük.
A külföldi behozatalnak azonban sok nehézsége és feltétele van. Ezek
ismerete nélkül ne is kezdjünk hozzá. Mindenekelőtt behozatali enge-
délyt kell beszereznünk, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi
Minisztérium ad ki. Emellett a külföldi kertészettől vagy termesztőtől
olyan hivatalos növényegészségügyi bizonylatra is szükség van, ame-
lyet az ottani hivatalos szerv állított ki, mert enélkül már ahatárról
vagy a vámon visszaküldik a szállítmányt. Végül itthon szükséges
még a növényegészségügyi ellenőrző vizsgálat. A külföldi behozatal
lehetőségét a hazánkban nem elérhető növények beszerzésére hasz-
náljuk fel. Ilyenkor erősebb tövet, egyszerre több példányt érdemes
megvenni. A kis fiatal növénykék házi felneveléséhez szakértelem és
növényház szükséges.

' 56. kép. A Tillandsiák,

mint ez a Tillandsia pala-
cea is, sarjadzva telepet al-
kotnak. A szétválasztott
példányok amatőröknél
beszerezhetők, cserélhe-
tők (Fővárosi Állat- és
Növénykert)

349
Munkanaptár

Lehetőleg mindennap nézzük meg növényeinket. Ellenőrizzük, meg-

felelő-e a hőmérséklet, a pára, a szellőzés, a fény, az árnyékolás, szük-
séges-e permetezés, a pótvilágítás, elég nyirkos-e a talaj, kell-e öntöz-
ni, nem találunk-e kártevőt, van-e bimbó, fejlődik-e a növény. Figyel-
jünk meg mindent, s ha más nincs, egyszerűen élvezzük őket.
Minden hónapban vegyük a növényeket egyenként kézbe, és nézzük
át őket. Havonta külön vizsgáljuk meg, nincs-e kártevő, s ha nem is
találunk, 2-3 havonta használjunk megelőzésre esigairtót és ember-
re nem mérgező rovarirtó szert.
Növényállományunktól függően havonta különféle teendők esedéke-
sek. Az eltérő igényeknek megfelelően legalább a három fő tarto-
mány, a hidegházi, a mérsékeltházi és a melegházi viszonyok szerint
kell a teendőket figyelembe venni még egy szobában is.
Január. A kívánatos hőmérséklet a hűvöset kedvelőknek 8-10-12
"C, a mérsékeltháziaknak 13-17 "C, a melegigényeseknek 17-22
"C. Fontosabb az alsó határ; napsütéses időben lehet néhány fokkal
melegebb. Ez az alapelv az egész évre érvényes. A téli nagy hidegben
különösen az éjszakai lehűlésre kell figyelni. Szükség esetén az abla-
kokat duplázzuk meg fóliával, vagy másképp szigeteljük. Öntözni
ilyenkor alig kell, ha igen, reggel öntözzünk. Annál inkább figyeljünk
a páratartalomra, mert a fűtés miatt a levegő túl száraz lehet. Ha szel-
lőztetünk, vigyázzunk, ne érje közvetlen hideg légáramlat a növénye-
ket. Januárban még igen rövid a nappal, ha lehet, alkalmazzunk pót-
világítást, a napi megvilágítási időt 11-12 órára egészítsük ki.
A bimbózó, virágzó növényeket áthelyezhetjük kissé melegebb hely-
re, adhatunk több nedvességet, hogy jobban fejlődjön a virág. Már
kezdhetjük átültetni az elvirágzott Paphiopedilumokat, de vigyáz-
zunk, hogy az ültetőanyag ne legyen túl nedves. Átültetés után a nö-
vényt tartsuk melegebben, enyhén permetezve, párásan. A későbbi
ültetésekhez szerezzünk be időben edényeket, készítsük elő az ültető­
közeget.
Február. Teendőink azonosak a januáriakéval, legfeljebb néha és ki-
csit többet öntözzünk, de ha lehet, inkább a környezet párásításával

350
57. kép. A Paphiopedilu-
mok átültetését már janu-
árban megkezdhetjük. Az
erősebb tövek szétválaszt-
va oszthatók is

javítsuk akörülményeket. Pótvilágítást még legalább a hónap végéig

adjunk. A levirágzott Cymbidiumokat, ha kell, mielőbb ültessük át.
Március. A napfény egyre több, sőt március végén a zsenge hajtások
már könnyen napégésfoltokat kaphatnak délben, tehát szükség lehet
már déli árnyékolásra ! A pótvilágítást a hónap elején nyugodtan ab-
bahagyhatjuk. Az öntözést lassan fokozhatjuk, sőt a télen is fejlődő
és öntözött Cymbidiumok és hasonlóan növekvő fajok új hajtását
már rendszeres műtrágyázással erősíthetjük. Bővebben permetez-
zünk, de még szűken öntözzünk. A hőmérséklet minden tartomány-
ban már 1-2 "Cvkal magasabb lehet a téli átlagnál, azaz a hűvö­
sebbeknek éjjel 10-12 "C, nappal 15 "C, a mérsékeltháziaknak éjjel
16 "C, nappal 18-20 "C, a melegháziaknak 20-24 "C a kedvező.
Megkezdődik az átültetés. Minden broméliát már nyugodtan átültet-
hetünk - esetleg előbb is - , de az enyhén nyirkos talajba történt ül-
tetés után ezeket nem kell vízbe mártani, s öntözni is csak néhány hét
múlva. A pihentetve átteleltetett Calanthe-szárgumókat beültetjük.
Megkezdjük az Odontoglossum, Dendrobium, Coelogine stb. átülteté-
sét, hozzáültetését. A többi levirágzott Paphiopedilumok és a Phalae-

351
nopsisok is átültethetők, sőt, a hónap közepétől megkezdhetjük a
Cattleyák, Laeliák átvizsgálását. Amelyeken indul a hajtás vagy a
gyökérkezdemény, ideje, hogy átültessük, ha kell. Folytathatjuk a
Cymbidiumok átültetését, lehetőleg csak akkor, ha elkerülhetetlen.
Ilyenkor a nagyobb edénybe gyökérbolygatás nélkül helyezzük át, ül-
tessük körül új ültetőközeggel.
Április. A fejlődés mindenütt gyors ütemben indul újra. Ennek ellené-
re az öntözés még mérsékelt le~yen, inkább a párát növeljük. Ami
nem történt meg március második felében, azt áprilisban kell pótolni,
folytatni. Főleg a Cattleyákat, Dendrobiumokat és a hasonló, pihe-
nést igénylő fajokat vegyük sorba, vizsgáljuk át. Április az alkalmas
idő a kéregre vagy blokkra kötött miniatűr orchideák közegének pót-
lására vagy tőosztására. A napsütés egyre erősebb. Ha délben öntö-
zünk, a vízcseppek - lencseszerűen összegyűjtve a napfényt - égés-
foltokat okoznak. Az árnyékigényes fajokat már mindenütt árnyé-
kolni kell. Április közepén kezdenek megszűnni a fagyos éjszakák,
ilyenkor már esetleg kihelyezhetjük, kifüggeszthetjük azokat a Til-
landsiák at , Cymbidiumokat és másmagashegyi fajokat az erkélyre
vagy a szabadba, fák alá, amelyeknek a kisebb éjszakai fagy sem árt,
különösen ott, ahol az esetleges fagy ellen takarva védeni tudjuk
őket, vagy ha hűvösebbre fordul az idő, könnyen visszavihetők védett
helyre.
Május. A növények erélyesen, gyorsan kezdenek növekedni. Minden
orchidea és bromélia nekiindul. Bőven szellőztessünk, permetezzünk
és adjunk táplálékot, főleg nitrogénben dúsabb híg műtrágyát. A déli
nap ellen még a szobaablakban is védeni kell a leveleket, az árnyéko-
lással ilyenkor elérhetjük a nyári maximumot, sőt eleinte sokkal in-
kább kell vigyázni, ősszel már sokkal több napot kibírnak. Az öntö-
zés azonban nem lehet gátlástalan. Csak a talaj kiszáradását előzzük
meg és forró napokon adjunk minél több párát. Az öntözéskor külö-
nösen az új hajtásokra kell a figyelmet fordítani. Azok az orchidea-
hajtások (Dendrobium, Oncidium), amelyek finom kis levelei közt éj-
szaka megáll a vízcsepp, elrothadhatnak. Úgy öntözzünk, párásít-
sunk, hogy éjszakára a növények leszáradjanak. Május 10. után ki le-
het tenni a szabadba gyakorlatilag minden olyan növényt, amely ott
jobban érzi magát, mint a szobában vagy a növényházban. Ilyen a
Rossioglossum, a Cymbidium, a Stanhopea, a Vanda, a Bifrenaria, a
Coelogyne stb. A broméliák közül fokozatosan a tűző naphoz szok-
tatjuk azokat, amelyek igazi szépségüket csak fényben bontakoztat-
ják ki, mint pl. az Aechmea spherocephala, az Ae. ramosa, az Ae. or-
landiana, a Neoregelia concentrica, a Neo. schultesiana , a Billbergia
decora, a B. venezuelana, a B. fascinator, a Dyckia stb. A tavaszi me-
legben nemcsak a növények indulnak szaporodásnak, hanem az állati
kártevők is. A csigák és a pincebogarak a zsenge tavaszi gyökerek le-
rágásával igen nagy, szinte jóvátehetetlen kárt okozhatnak. Ellenük

352
- már az előző hónapoktól kezdve - védekezni kell. A hőmérséklet­
re alig kell figyelni, a természetes májusi hőmérséklet csak ritkán igé-
nyel kevés korrekciót. A trágyázás tavasszal nitrogéndúsabb legyen,
mint később.
Június-július. A nyár e növények intenzív fejlődési időszaka. Már
befejeztük az átültetést, legfeljebb néhány nyáron virágzó Cattleya
kerülhet sorra, még június elején. A broméliasarjakat viszont ilyen-
kor a legjobb leválasztani. Az árnyékolás állandó marad, különösen
a Paphiopedilum, a Phalaenopsis, a Guzmania, a Vriesea szenvedhet a
túl erős naptól. Az öntözés most már bőséges lehet, legfeljebb a hő­
mérséklet-ingadozás szerint mérsékeljük időnként. De ilyenkor is
tartsunk a bő öntőzések közt kellő szüneteket, hogy a közeg átleve-
gőzzön. A jó fejlődéshez rendszeres trágyázás és táplálás szükséges.
Forró, száraz napokon permetezéssel emeljük a páratartaimat,
ugyanakkor kellő levegőzést, bőséges szellőzést tegyünk lehetővé,
nyári melegben éjszakánként célszerű az ablakot nyitva hagyni.
Ilyenkor gondot okozhatnak viszont a magashegyi, hűvösségkedvelő
növények. Ezeket kánikulában legjobb a szabadban igen árnyékos,
párás, de szellős helyen tartani, és éjszakára bőségesen permetezni,
locsolni. A nyár az ablakkert, a szobaüvegház vagy a növényház ja-
vítgatásának időpontja, mert ilyenkor a növényeket nyugodtan ki le-
het tenni, a festést, javítást, hegesztést el lehet végezni. Gondot okoz-
hat a több hetes nyaralás is. A szabadba kihelyezett növényekkel alig-
ha van baj, azepifiták különösen tűrőképesek. A szobában, védet-
tebb, árnyékos helyen a ciszternás broméliák - töl9sérükben víz-
zel - akár egy hónapot is kibírnak. A többi növényről azonban gon-
doskodni kell, s ehhez olyasvalakit kell keresnünk, aki naponta elvég-
zi a szükséges párásitást, öntözést, szellőztetést, és érzéke is van
hozzá.
Augusztus. A legtöbb epifita évi hajtása ebben a hónapban befejezi
fejlődését, s a hó végére már beérik. Sok növényen indulhat második
évi hajtás is, s ezek még egészségesen kifejlődhetnek. A második haj-
tás megindulását elősegíthetjük, siettethetjük pl. olyan módon, hogy
az alvószemet takaró fedőlevelet időben óvatosan lebontjuk. Az ön-
tözés általában ugyanolyan, mint az előző két hónapban, de augusz-
tus második felében megkezdődik az edzés, és az árnyékolás csökken-
tése. Minél több levegőt adjunk. A fejlett hajtású növények bimbó-
képződésének elősegítésére áttérünk a tápanyagarányok cseréjére,
azaz a műtrágyában csökkentjük a nitrogént, növeljük a kálium és a
foszfor arányát, sőt Cymbidium esetén ezt a módosítást már a hónap
elején kezdjük. A hónap második felében a Cymbidiumokat a Vandát
és a hasonló fajokat naposabb helyre visszük át, és egyre kevesebbet
öntözzük őket. Az árnyékolást máshol is fokozatosan kezdjük csök-
kenteni. Már ilyenkor elkezdjük a következő tavaszon szükséges ülte-
tőanyagok, a kéreg, a moha, a páfránygyökér, majd a lomb begyűjté-

353
 sét, mert ha csak akkor gondolunk erre, amikor szükség lesz rájuk,
nem tudunk hozzájuk férni a szabadban, a sárban, a hó alatt.
Szeptember. A legtöbb évi hajtásnak már szeptemberben be kell ér-
nie, a növényeket edzeni kell. Az árnyékolást fokozatosan megszün-
tetjük. A fényigényes (Dendrobium, Phalaenopsis) fajokat minél több
fény érje, de jót tesz a fény más fajoknak is. Az öntözés mértéke las-
san csökkenthető, a termesztőközeg is lehet valamivel szárazabb, de
maradjon még nyirkos. A broméliák is kevesebb vizet igényelnek a
gyökérszintben. Azokat a növényeket, amelyek bimbóképződéséhez
szükség van az éjszakai lehűlésre (mint pl. a Cymbidium, a hidegked-
velő Paphiopedilum stb.), olyan helyen tartsuk, ahol hűvösek az éjsza-
kák, s lehetőleg heteken át 10 "C körüli hőmérsékletre hűlhetnek, de
vigyázzunk, hogy fagy ne érje őket. A műtrágyázás még szükséges, de
a kálium legyen túlsúlyban. Az ágra, blokkra felkötött, vagy nagyon
laza közegbe ültetett növények esetében ügyeljünk az átmenetre a
szárazabb pihenési szakaszba, amit szeptembertől novemberig foko-
zatosan kell elérni. Azokat a broméliákat, amelyeket karácsonytájt
akarunk virágoztatni, ilyenkor kezelhetjük virágzást indukáló szerek-
kel.
Október. Egyre kevesebb a fény, a fűtés is elkezdődik, és ezáltal keve-
sebb a relatív páratartalom. Minél többet szellőztessünk - amikor

58. kép. A Calanthe vesti-

ta ősszel lehullatja lomb-
ját. Aszárgumók csere-
pükben a tavaszi kihajtá-
sig száraz helyen áttelel-
tethetők (Budapesti Bota-
nikus Kert)

354
csak lehet -, és a lehető legtöbb fényt kapják növényeink, mert csak
edzett, beérett állapotban vészelik át a fényszegény téli hónapokat.
A már pihenő növények (Cattleyák stb.) öntözését fokozatosan csök-
kentjük, és teljes pihenést teremtünk azoknak a beérett orchideáknak
(Dendrobium nobi/e, Odontoglossum citrosmum stb.), amelyek bimbó-
fejlődéséhez ilyenkor teljes nyugalomra és lehűlésre van szükségük.
Amíg a szabadban vannak még növényeink, figyeljük a meteorológiai
előrejelzést, és fagyveszély esetén takarjuk vagy fokozatosan időben
szállítsuk be őket. Árnyékolás már nem kell, az októberi teljes nap-
fény aranyat ér, sőt, amikor a napi fénytartam 9-10 óra alá csökken
és borús az idő, kezdődhet a pótvilágítás. Ha a Phalaenopsis és a Pa-
phiopedi/um magától nem hoz bimbót, néhány hetes szárazabb és hű­
vösebb tartással kikényszeríthető a bimbófejlődés.
November-december. A két legkritikusabb, fényszegény hónap.
Ilyenkor a legnehezebb a növényeket egészségesen megtartani, s a ká-
rosodás is néha csak sokkal később mutatkozik, csaknem minden nö-
vény pihenjen. A kevés fényt használjuk ki, s ahol lehet, mennyiségét
és tartamát növeljük pótvilágítással. A pihenő növények nem igényel-
nek trágyázást (a néhány, növekedését csak késő ősszel befejező kivé-
teltől eltekintve, mint pl. a Rossioglossum grande). Erősen csökkent-
jük az öntözést, emellett a páratartaimat is mérsékeljük, ill. a fűtéshez
igazítjuk. Meglankadás esetén a léggyökeres növényeknek elegendő a
gyökérvégét nedvesíteni a közeg megöntözése h~lyett. A broméliák
öntözését is csökkentjük, talajuk csak kissé nyirkos legyen, a hűvös
szobában tartottak tölcséréből időnként ürítsük ki a vizet. A kívána-
tos hőmérséklet hidegházban éjjel 6-10 "C, nappal 8-12 "C, A mér-
sékeltházban éjjel 12--15 oC, nappal 12-18 "C, melegházban éjjel
15-19 "C, nappal 17-21 "C. Az év vége alkalom arra, hogya növé-
nyeket megtisztogassuk, a tavaszi ültetéshez előkészítsük az anyago-
kat, karácsonykor a többletnövényeket elajándékozzuk, mérleget,
leltárt és a következő évre tervet készítünk, a szükséges edényzetet,
műszereket bevásároljuk, sőt karácsonyi vágyainkat, kívánságainkat
családtagjainkkal, barátainkkal is közöljük.

355
Irodalom

Magyar nyelvű források

BORSOS OLGA: Tíz részből álló közleménysorozat a hazai kosborokról. Annales Uni-
versit. Budapestiensis. Sectio Biolog. 1953-1970
DOMOKOS BORBÁLA: Broméliák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970
DOMOKOS JÁNOS: Dísznövénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1967
DOMOKOS JÁNOS: Páfrányok a lakásban és a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-
pest, 1973
DOMOKOS MÁRIA: Orchideák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973
NAGY BÉLA: Dísznövénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975
NAGY BÉLA-SZABADI GUSZTÁV-SZÖRÉNYI BÉLA: Ablakkert. Mezőgazdasági Ki-
adó, Budapest, 1971
Szücs LAJOS: A növényvilág csodái. Gondolat, Budapest, 1967
KÓNYA Á.-BORDÁS S.: Engedélyezett növényvédő szerek. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest, 1981

Idegen nyelvű források

BECHTEL, H.: Exotische Orchideen. Kosmos. Stuttgart, 1971

BURGEFF, A.: Samenkeimung der Orchideen. Jena, 1936
DUNSTERVILLE, G. C. K.-GARAY, L. A.: Venezuelan Orchids Illustrated, Vol. I-V.
1962-1972
ENCKE, F.: Die schönsten Kalt u. Warmhauspflanzen. DImer, Stuttgart, 1958-61
ENCKE, F.: Parey's Blumengártnerei. Berlin-Hamburg, 2. Aufl., 1961
FOSTER, M . B.: Brazil Bromelias of the Tropics. Ronaid P. New York, 1946
GARAY. L. A. -SWEET, H. R.: Orchids of southern Ryukyu Islands, 1974
GRAF, A. B.: Exotic Pant Manuel Lex. 1972
GRAF, A. B.: Exotic House Plants Illustrated. Rutherford, 1973
HABER, W.: Orchideen im Haus. Bertelsmann, Hamburg, 1966
HAWKWES, A. D.: Encyclopedia of cultivated Orchids. Faber, London, 1965
HENTING, W.-NOAK, D.: Pflanzen und Fenster. Parey, Berlin, 1964
NICOLAl, G.: Das Orchideenbuch. Schaper, Hannover, 1954
RAUCH, W.: Bromelien Bd. I-II. DImer, Stuttgart, 1970, 1973
RICHTER, W.: Sie schönsten aber sind Orchideen. Neumann, Radebeul, 1962
RICHTER, W.: Zimmerpflanzen ... Bromeliaceen. Neumann, Radebeul, 1961
RICHTER, W.: Orchideen pflegen-vermehren-züchten. Neumann, Radebeul, 1969
RICHTER, W.: Schö ne u. seltsahme Pflanzen. Neumann, Radebeul, 1963
RICHTER, W.: Blattpflanzen. Neumann, .R adebeuI, 1977
SADOVSKY, O.: Orchideen im eignen Garten, BL. München, 1965

356
SCHLECHTER, R.: Die Orchideen. Parey, Berlin, l. Aufl. 1914,2. Aufl. 1927
SCHLECHTER, R.-BRIEGER, F. G.-MAATSCH, R.-STENGHAS, K.: Lex. 18 Leief.
I-V. Parey, Berlin, 1970-79
STEFFEN, A.: Handbuch d. Marktgártnerei. Parey, Berlin, 5. Aufl. 1953 6. 1964
SUNDERMANN, H. : Europaische und mediterrane Orchideen. Brucke, Hannover, 1970
ZIMMERMANN, A.-DOUNGOLD, R.: Tropische Orchideen, Künnerly, Bern, 1961

Folyóiratok

American Orchid Society Bulletin. Vol. I-XLVIII. 1931. Harvard Univ. Cambridge
Bromeloid Society Bulletin. Vol. I-XX, Los Angeles, USA
Die Orchidee, Zeitschr. u. Deutschen Orchidee Gesellschaft. Bd I-XXX. 1951-79
Gartenwelt
Orchid Digest.
Orchideen. Kulturbund d. DDR. Leipzig, Bd. I. 1979, Lüders, Halberstadt
The Orchid Journal.
The Orchid Review.
Különlenyomatok: Orchideen Literatur SpecialIiste Krypto, No. 1,2 F. Flück-Wirth,
Grünau Teufen (Schweiz)

357
 Név- és tárgymutató

A névmutatóban nem szerepel külön minden faj és változat; azok, amelyek egy nem-
zetségen belül betűrendben a szövegben megtalálhatók, a névmutatóból kimaradtak.

ablakkert 112, 113, 150 ajak 138 - időpontja 81,351,352

ablakkiképzés 111, 113 alcsalád 142 Ausztrália 43
ablakpárkány 106, 108, 109, 145, 148, alga 131 avarvirág 276
150 álhagymás Tillandsiák 61
- - orchideái 146, 147, 152 állati kártevők 122, 126
Acantostachys 286, 301 állványok 109 Baeria 249
acetilén 291 áltengely 138 bajuszvirág 276
Acineta 247 Amerika 35 baktériumos betegség 124
Ada 247 Anacamptis 275 bangók 275
- - aurantiaca 247 ananász 280, 288,291 ,306,307 Beallara 268
adalék anyagok 92 Anectochilus 203 Beaumontara 268
Aechmea 38, 41, 52, 105, 283, 286, Angrecum 23, 35, 58, 99, 104, 143, békakonty 276
288,291,292,293,294,298, 302, 157, 162, 163, 264 beporzás 22, 23
352 - eburneum 163, 263 betegségek 121
chantinii 303 - eichlerianum 17, 153, 162 bibe 138
- fajok 303 Angulocaste 268 bibiresvirág 275
- fasciata 285, 302, 304, XXIV/4, Anguoloa 248 bíboros kosbor 273
XXV/4 Anselia africana 20, 35, 248, XV/4 Bifrenaria 153, 164
- albolineata 287, 305 anyagcsere 75 - harrisonae 145, 147, 164, 164, 264
- fosteriana 304, XXIV/4 Arachnis 248 Billbergia 105, 109, 288, 289, 291,
-- fosters favorite 305, XXIV/3 Aranda 268 293, 307, 352
- fulgens 287, 305 árnyékolás 60, 352, 353, XVI/3 -- decora 288, 308, 352, XXV/2
- marmorata 305, XXIV/4 - hiánya 122 - fajok 308
- miniata 305, XXIII/3, XXIV /l árnyéktűrők 60 - macrocalyx 285, 309
- orlandiana 305,352, XXV/3 Arpophyllum 249 - nutans 308
- racinae 306, XXIV/3 árvácskavirágú orchidea 213 - saundersii 288, 309, XXVII
- weilbachii 306, XXIV/2 Ascocenda 164, 268 -- virág 292, 308
Aerangis 248 Ascocentrum 143, 163 bimbóképződés 51, 174
Aeranthes 248 - miniatum 164 bimbóledobás 156
Aerides 51, 104,151, 153, 162 Aspasia 249 bioritmus 55, 75, 154
-- japonicum 162 ászka 129, 130 bláton 93
-- multiflorum 151, 162 asszimiláció 75 Bletia 249
- odoratum 162 asszimilálás és fény 62, 73 -- purpurea 249
Afrika 35 atkák 126 - verecunda 19,250
agárkosbor 273 átültetés 80, 96, 98, 99, 102 Bletilla 54, 153, 165

358
- hyacinthiana 165 - virágoztatása 291 - szobavitrinben 116
- striata 165 Bromeloideae 298 - ültetőközeg 173
bodzaszagú ujjas kosbor 274 Broughtonia 250 - violacea 40, 172, 176
boldogasszony papucsa 190, 277 Bulbophyllum 147, 168, 178 - warsczwiczii 172, 176
Bol/ea 250 - barbigerum 168 Cattleyoides 204
boszorkányorchideák 170 - előfordulása 43 Cattleyopsis 250
botanika 137, 297 - gyökerei 33 Cattleytonia 268
Brassavola 143, 165 - lobbii 88, 168, IX/1 Cephalanthera 276
-- dygbiana 38, 166, 266 Burlingtonia 259 Ceropegia 118
- glauca 147, 166 bükklomb 90, 95, 96 Charlesworthara 268
- maritima 166 Chondrorrhyncha 246, 250
- nodosa 147, 166 Chysis 178
Brassia 143, 166 Calanthe 143, 147, 153,169,350 - bractescens 178
- lawreceana IX/3 -- veitchii 4, 170, XIV/2 Cirrhopetalum 178
- maculata 147, 167 - vestita 4, 169, 170, 354 - fascinator 178
- verrucosa 37, 147, 167 Campylocentrum 250 - makoyanum 179
- Brassocatlaelia 268 Canistrum 310 -- medusae 179, VIII
Brassocattleya 153, 166, 177, 266, 268 - auratiacum 311 ornatissimum 179
Brazília 40, 41, 281 Catasetum 143, 153, 170 Cochlioda 179, 267, 268, 269
Bromelia 310 - előfordulása 41 - rosea 180
- balanese 307 - macrocarpum 271 - sanguinicum 180
Broméliák 279, XXIII-XXXII - maculatum X/3 Coelogine 143, 148, 152, 160, 181,
- alkalmazkodása 281 - pi/eatum 171 264, 351
- ára 348 Catopsis 343 - crista ta 53, 145, 147, 152, 153,
- átültetése 80, 96, 101 Cattleya 143,149,150,152,153,155, 155, 181, 181
--- beszerzése 347 156,157,160,171,264,265,351, - dayana 183
- életmódja 280 355 - előfordulása 43, 44
- előfordulása 36, 277,281 - aclandiae 172, 174 - fajok 182, 183
- fajtaválasztéka 285, 287, 301 - átültetése 97, 98, 102 - jlaccida 53, 182
- felépítése 297 - aurantiaca 38, l 74 - , hegyvidéki fajok 51, 53
- felkötözése 99, 285, 290 - betegsége 124, 125 .- massangeana 83, 147, 182, 183
- hazája 36, 277 - bowringiana 145, 147, 174, 174, I - ovalis 182
- , kiemelkedő virágú 285, 286 - dowiana 50, 58, 172, 175, II/3 - speciosa 44
- , kiterülő levélrózsás 287 - eldorado 40, 172, 176 - ültetése 90
- kiválasztása 285 - fajok eloszlása 40, 41, 52, 53 ~ ültetőkeveréke 95
- lakásban 285 - fényigénye 63 Coeloglossum 275
- magja 23, 24, 25 - forbesii 147, 172, 175 Colax 250
- - , bogyós 296 - gombásodása 124 Colmanara 268
-- - , repítőszőrös 25, 296 - harrisoniae 147, 152, 175 columna 137, 138
-- magvetése 296 - hibridek 28, 177 Comparettia 250
- megtermékenyítése 22 -- intermedia 145,147,152,172,175, - falcata 251
- munkanaptára 350 11/1 Corallorhiza 277
- , nagyméretű 291 - labiata 40, 147, 176, II/4 Coryanthes 251
_.- nemzetségei 310 - loddigesii 147, 176, 261 Costa Rica 37, 38
- pikkelyei 299, 300 - luteola 40, 172, 177 Crypanthus 68, 105, 115, 127, 289,
- rendszerezése 297 - merisztémaszaporítása 30 294
- sarjai 105, 293, 294 - mobilitor 40 - acalis 311
- szaporítása 30, 104, 105, 296 - mossiae 28, 147, 176, III/4 - bromeloides 105, 289, 294, 313
- színes szívlevéllel 287 - napégése 122 - fajok 312
- , tarkaleve1ű 288, 289, 295 - nevelése 173 - hibridek 314
- tartása 55, 280, 282 - percivaliana 177 - 'It' 314, XXVIII/4
- , törpék 290 - rex 172, 176 - levélrajzai 311
- ültetőanyaga 96,283 - schilleriana 36, 172, 177 - szaporítása 106,294, 295, 311
- virágformái 299 - skinneri 38, 147, 176 - ültetése 102

359
- ültetőközege 96, 312 Dél-Amerika 35,37, 39, 40, 49, 204, - cochleata 147, 154, 197, 264
- zonatus 68, 105,289,313,314 279 - falcata 146
Cry ptbergia 314 - hegyvidéke i 35, 36, 40, 41 - mariae 37, 147, 197, 198, XII/3
Cryptochylus 251 Délkelet-Ázsia 42, 43 - vitellina 37, 147, 198, XV/2
cserép 82, 98 Dendrochilum 152, 252 Epicattleya 260, 261, 268
csigák 129, 130, 157, 350 - cobbianum 253 Epidendroideae 145, 170,277
csont 76 Dendrobium 23, 44, 50, 51, 77, 103, Epidendrum 19, 52,142,143, 152,198
csontliszt 93 116, 143, 149, 150, 152, 154, 157, - falcatum 146
Cychnoches 41, 50, 143, 147, 184 192, 264, 265, 268, 351, 354 - ibaguense 37, 199
- chlorochilum 184, XIV/3 - bigibbum VI/3 - sarj 103, 104
- ventricosum 184 - fajok 193 - secundum 199, 200
Cymbidiella 251 - fényigénye 63, 192 - vitellinum 147, 198
Cymbidium 143, 151, 152, 155, 157, - fimbriatum 147 epifita ágak 84, 112
158,159,185,265,267, 350, 352, - , hidegkedvelők 52, 53, 193 - életmód 31
353 - kingianum 147, 194 - elhelyezése 106, 109
- átültetése 98, 102, 187, 351 - loddigesii 147, 153,194 - kísérő növényei 117
- 'Bethlehem' IV/3, V/3 - nobile 53, 147, 150, 153, 155, 194, - otthona 34
- devonianum 53,188 194, 355 - ültetése 94
- eburneum 53, 147, 188 - phalenopsis 50, 58, 103, 116, 160, epiphyton növények 15, 31
- el őford ulása 43 192, 193, 195, 195, 268 Epigenium 254
- fényigénye 63 - - album VI/2 Epigonium 276
- gigantheum 53, 188 - - hibrid 268, VI/3 Epipactis 276
- grandiflorum 53, 153, 189 - speciosum 147, 193 erdei ujjas kosbor 274
- hibridek 147, 185, 188, 190, 266 - szaporítása szárgumóról 104, 193 erdőirtás 27
- - , korai nemes 267, V - thyrsiflorum 147, 193, 264 Eria 153,200
- insigne 181, 266 desztillált víz 71 - armeniaca 201
- 'Kurun trubadur' 190, IV/2 Diacrium 252 - javanica 82, 201, 201
- lowianum 146,147,153,189, IV/l Dichea 252 Eriopsis 254
- merisztémaszaporítása 30 Dickia 293, 298, 314, 315, 352 erkély 109, 112
- , miniatűr 153, 185, 189,267 - brevifolia 315 Esmeralda 254
- - előfordulása 45, 147 - fajok 315 esőerdők 40
- - 'Showgirl Malibu' 189, IV/4 Dimorphis 253 esővíz 67, 68, 69
- nagyüzemi termesztése 21, 185 diploid 265 Ethrel292
- nemesítése 185, 190, 266 Disa 253 etilén 157, 291
- pumillum 147, 189 - uniflora 254 etilén-oxid 291
- szaporítása gumó ról 164 Doritaenopsis 235, 266 évi ritmus 154
- tracyanum 147, 153, 189 Doritis 143, 153, 235, 253, 266 évszakos tápigény 79
- ültetése 90, 95 - pulcherrima 147, 234, XX/l Euanthe 243,254
- ültetőedénye 83 Eucalanthe 169
- vírusos betegségei 125 Euepidendrum 200
- Cypripedium 142, 143, 190,221 Ecuador 37 Eupholia 254
- calceolus 153, 190 , 191, 277 edényzet 82
- el őfordulása 46, 54 édesgyökerű páfrány 87
- macranthum 192 égés naptól 122 fakéreg (l. kéreg) 85
- reginae 153, 190, 192 égéstermékek 157 - szerkezete 31
Cypripedoideae 142, 143 Egyenlítő környék 37, 42, 47 falevél 90
Cyrtopodium 251 éjszakai hőmérséklet 58, 155 fán lakó növények 31
- punctulatum 252 - leszárítás 66 faszén 91, 95
ékszerbéka 39, XXXII/2 fehér madársisak 276
ékszerorchideák 43, 45, 203 felkötözött orchidea 52, 65
Dactylorchis maculata 271 élettani hibák 112 - bromélia 86, 89, 99,290
Dactylorhiza 274 Eneyclia 53, 152, 153, 196 fémes nyomelemek 77
Dél-Afrika 253 - ciliare 147, 153, 196, 197 fénycsőértékek 64
- citrina 37, 147, 153,197, XV/1 fénycsővilágítás 114

360
fényigény 59, 60, 154 - monostachia 288, 316, 317, ikebana 159, 160
fényintenzitás 62 XXXII/3 import 19, 112
fénykedvelő növények 60, 109, 154 - sanguinea 104, 293, 317 Indonéz-szigetek 230
fénymennyiség 62 Gymnadenia 275 intergenerikus hibrid 263, 268
- csökkenése szobában 62 ioncserélő gyanta 31
fénymérés 60 Ionopsis 256
fénypótlás 64, 109, 112 gyapjastetvek 127 Ipsea 256
fenyőkéreg 85, 95 gyászszúnyog 127 - utricularoida 256
fenyőtű 96 gyepszintföld 92, 95 Isabellia 256
fertőtlenítés 97, 125 gyökératka 126 Iscochilus 257
fóliatakarás 116 gyökér és gombafonál 25, 26, 140, ivartalan szaporítás 102, 104, 106
fólia zacskó 67 272 izzólámpák 64
foltos ujjas kosbor 274 gyökérkapcsolt gomba 31, 140, 272
foszfátészterek 132, 133 gyökérrágás 130
foszfor 76 gyökérrothadás 123 jácintorchideák 165
foszforarány módosítása 79 gyökérzet fejlődése 67, 98, 140 jarovizáció 62
fotoszintézis 64, 65 jószagú bibiresvirág 275
- mérése 63
föld 92 Habenaria 255
földi ászka 129 Hadro/aelia 204 kád 109
függesztett növény 109, 110, 111 Haemaria 202 kalászvirág 252
füles kosbor 273 - discolor 45, 143, 153, 203 kalcium 77~ 93
fűtés 115 halogéngőzlámpa 64 kálium 77, 93
fűtött szekrény 116 hangyák 129 - aránymódosítása 79
füzértekercs 276 harmat 66 kardos madársisak 276
Hartwegia 257 Karib-tenger 36
havi hőmérséklet 57 kártevők 121
Ga/eandra 254 Hawaiara 269 kelát 77
Gastorchis 255 Hawaii 45 kénsav 70
genus 142, 144, 145 Hechtia 293, 318 kerámia tál 110
gerbics 176 - fajok 318 kéreg 85, 122
gombás betegségek 123, 132 - g/omerata 318 kéregkeverék 94, 95
gomba és orchidea együttélése 25, 26, hegyi őserdők 35, 51 kéregre ültetés 84, 85, 86
27,31,75, 140,272 Helicia 255 keresztezés 263, 264, 268
gombaölő szer 124 hibridek 147, 263, 266 kerti tartás 53, 146, 148, 153
Gomesa 255 - kitüntetései 228 Kína 44
Gongora 143, 153,201 - nevelése 28 Kirchara 269
- armeniaca 201 hidegház 53,56, 65 kísérő növények 117
- fajok 201 - hőmérséklete 57,350 kislevelű nőszőfű 276
- ga/eata 37, 147, 202, 202, IX/2, higrométer 66 kitün tetések 268
IX/4 Himalája 35, 44, 52 klíma és környezet 47
Goodeyra 276 Himantog/ossum 275. klíma, forró 48
gömbös kosbor 274 H o/ttumara 269 - , hűvös 51
Grammangis 255 homok 91 - , optimális 55
Grammatophyllum 255 Honduras 37 - , szakaszos 50
Guatemala 37, 38 Hormidium 196 - , szubtrópusi 52
gumó 139, 271 Houlletia 255 - -változás 26, 51
Guzmania 58, 286, 294, 315 hozzáültetés 100 - -viszonyok 35,47
- előfordulása 55 hőmérséklet 56, 57 - -zónák 48,49
- fajok 316 - -optimumok 63 klorofill 64
- lingu/ata 317, XXVI/2 - -tűréshatárok 57 klorotikus növény 78
- mag 25,296 Hunt/eya 256 Kolumbia 37
- magnifica 317, XXXII/3 hússzínű ujjas kosbor 274 komposzt 85
- minor 317, XXVi /3 korongcsiga 129

361
kosborok 34, 139,'271, 273, XXII/l- Liparis 257, 277 Miltasia 269
XXII/3 Listera 276 Miltonia 143, 152, 158,213,266,267
köderdő 53 Lock hartia 257 - előfordulása 41
kötészet 160, 267 lomb 90 - fajok 213, 214
közeg 85 lombhullató orchideák 354 _ . fényigénye 63
- -kiegészítés 100 lombtrágyázás 76, 79 -- hibridek 147
Közép-Amerika 34, 35, 36, 204 Lowara 269 -- spectabilis 147, 213, XII /4
kromoszóma 263, 264 Lycaste 148, 152, 160, 208 Miltonidium 213
- -szám 141,264 -- aromatica 37, 147,208,264 Miltonioda 213,267,269
-- cruenta 209 mocsári kosbor 273
-- deppei 147, 209 mocsári nőszőfű 276
labellum 137, 138 -- skinneri 38, 147, 209, 209 moha 88, 89, 95, 96, 122
laboratóriumi szaporítás 28, 29 .- ül tetőkeveréke 95 monopodialis 99, 137, 139
Lacaena 257 monszun 43, 51
Laelia 143, 152, 153, 160,203 -- szelek 43, 50
- anceps 37, 147, 153,204 Macodes petola 58, 104, 153, 203, -- vidék 27, 43, 51
-- átültetése 102 203, XV/3 M ormodes 257
- autumnalis 37, 147,205,269 madárfészek 276 mozgó ajak 168
-- cinnabarina 147, 205 -- -félék 276 műanyag talaj keverék 87, 93, 95, 96,
- előfordulása 51, 52, 53, 204 madársisakok 276 97
- fajok 204, 206 magashegyi epifiták 53 -- edény 53
-- fajok Brazíliában 40, 41 magfejlődés 139, 140 műfény 61, 62,64
-- flava 147, 205 magnézium 77 _I mérése 60
- gouldiana 37,205 magvetés, broméliáké 272, 290, 297 műtrágya 78, 93, 154
-- jongheana 36, 206 --, orchideáké 27, 28, 139 műtrágyázás 69, 93
- perrinii 207, III/3 majomkosbor 273 mycorrhiza 24, 25, 26
- pumilla 147, 205,111/2 malathion 128, 133 mykotrofia 272
- purpurata 28,40,41, 147,206 Marantha 120
sincorana 206 Masdevallia 143, 210
- speciosa 37, 206 -- előfordulása 41, 53 Nagella 257
Laeliocattleya 177, 266 -- fajok 208, 209 napégés 122
- 'Barbara Belle' 11/2 -- tovarensis 211 napfénykedvelő 109
- 'Budavár' II/2 _. veitschiana X/4 napi fénymennyiség 59
- "Canhamiana' 11/2 Maxillaria 143, 211 nedvességmérés 66
Laeliopsis 257 - pieta 147,211, XIV/4 nemesítés 273
lágy víz 69 - punctulata 212 nemzetség 142
lakás páratartalma 67 - tenuifolia 147, 212 Neocigniancia 257
lakásban orchideák 151, 152, 153 megtermékenyítés 22, 23, 157, 300 neoncsövek 64
lámpák 64 megvilágítási érték 60, 64 Neoregelia 109, 283, 287, 289, 292,
léckosár 57, 83, 84, 88 - idő 59 293, 294, 318
léggyökér 52 méhbangó 275 -- ampullacea 89, 319
-- táplálása 80 melegház hőmérséklete 57,58, 350 - carolinae 287,319, XXVII/2
légmozgás 65, 66 meleg szoba 107 -- -- "Morobei' 319, XXVII/3
légybangó 275 Mendsonella 257 -- - tricolor 287,319, XXVII/4
leopárdorchidea 248 merisztéma 29, 30 -- concentrica 318
Leptotes 208 mérsékeltház 53, 57, 58, 350 - előfordulása 41
- bicolor 147, 208, 207 mész 77 - fajok 318
levélfolt 122 mészkőzúzalék 92 -- marmorata 289, 319, XXXIl/l
levélfoltosság 124 meztelencsiga 129, 130, 157 - princeps 287, 320, XXVIl/l
levélrajzolat 289, 311 Mexikó 36, 37 - sarjak 105, 106
levélrózsa 297 mexifarn 86 - spectabilis 105, 289, 320
levéltetvek 127 Microlaeliae 204 Neottis 276
levéltrágya 76, 79 mikroelemek 74 Neottiodese 144
Limodorum 276 mikroklíma 34, 48, 55, 60, 111 Neottioideae 276

362
Nicaragua 37
Nidularium 41, 287,288,289,292,321
- billbergoides 321, XXVljl
- fajok 321
- innocenti 322
nitrogén 75, 76, 93
- arányrnódositása 79
nőszőfüvek 276
növekedésritmus 75
növényablak 111
növényállvány 109, 110
növénybeszerzés 347
növényház 112, 116, XVI /3, XXIII/3 -- -árak 348
-- páratartalma 66, 149
növényszekrény 116
növény tálca 108
növényvédelem 121, 133
növényvédő szerek 131, 133
növényvitrin XXIII/l, XXIII/2
nyári füzértekercs 276
nyomelemek 74, 77, 93
Odontioda 153, 179, 214, 267, 269, - faágon 52, 65
X/2
- fo toszin tézise 63
Odontocidium 269
Odontoglossum 51, 52, 53, 139, 143, - fotoszintézise 63
148,152,156,159,214) 266, 267, ~, földlakó 34
351
- bictoniense 147, 152,153,214
- cervantesi 215
- citrosmum 147,215, 216
- crispum 41, 152,215,267
- fajok 214
- fényigénye 63
- gyűrűsfol tossága 125
- pluchelum 38, 147, 152,216
- rossi 152, 216, XI /2
Odontonia 213,214,269
Oncidioda 269
Oncidium 143, 146, 148, 152, 153, -- lakásban 17, 145
217, 265, 266
- átültetése 102
- crispum 147,218
- fajok 217, 221
- - előfordulása 41,52
-- fényigénye 63
- flexuosum 52, 147,218, XI/3
- kramerianum 218, 265, XII/2
- marschallianum 217
363
- ornitorhynchum 37,
XlV II
-- - papilio 220
---- sphacellatum 147,220
-- splendidum 147, 221, 265, XI/4
- tigrinum 37, 147, 153,221
- varicosum 147, 153,221
Ophrys 275
-- insectifera 275, XXII/1
Orchidea ablakpárkányon 152
-- , afrikaiak 35
-, antilopszarvú 196
-, árvácska virágú 213
- átültetése 80, 81, 97, 351
__ beszerzése 347
o.
-- , botanikai 247
--- csírázása 24, 140
- csomagolása 160
- -darázs 128
- -- egyesület 349
- elhelyezése szobában 109, 115,
145,147,149,152
- - vitrinben 115, 145
- elterjedése 34, 41,46, 49
- fajok betűrendben 162,247
- - száma 17, 142,247
- felépítése 137
- és gomba együttélése 25, 26, 140
- -gyökér 140, 141
- gyökérkapcsolata 25, 26, 140
-, havi teendők 350
- hazája 36
- hibridek 265, 268
- keresztezése 263
- kertben 53, 147, 148
-, kosborok 271
- -kötészet 267
- -kutatás 20
- laboratóriumi szaporítása 28, 29
--, leopárd 248
- magfejlődése 23, 24, 139, 140
- -magoncok 21,31
- -magtok 23
- magvetése 27, 28
- -meriklón 30
- -merisztéma 29,30
- , mozgó ajkú 168
- munkanaptár 350
- -nemesités 263, 265, 286
147, 219, - -növekedéstipusok 137, 138
- - , papucsajkúak 46, 190, 221
- , páraigényesek elhelyezése 112
- pincében 150
--, pókvirágú 167
-- rendszerezése 137, 142, 143
-- -sarjnövények 103
- szabadban 148, 153
- szaporítása 27, 28, 29, 102, 103
_ o, skorpió 248
- szobában 109, 145, 149, 152
-- táptalaja 28, 29
- társaság 21, 349
- -tartás 55, 145, 148, 149
-, télálló 272
- termesztése 28, 29, 30
- termesztőközege 94
--- ültetése 80, 97, 98, 351
-- -vadászat 19
--- vegyi összetétele 75
- virága 137, 138, 158, 167
- virágkötése 160
- - virágoztatása 153
- virágtartóssága 160, 161
Orchideaeeae 142, 144,273
Orehis 273
- fajok 273,
- -gumók 271
- hibrid 274
-- mascula 273
- militaris 271, 274
- morio 153, XXII/3
- purpurea 274
- tridentata 274
Ortocatasetum 170
Osmunda 86
osztás 100
oxálsav 71
ökörfejvirágok 239
öntözés 72, 154, 283, 350
- műtrágyával 79, 154
öntözővíz 69, 70
örökléstan 263, 266
őserdők 35, 36, 48, 49
őszi füzértekercs 276
páfrány 118
-- -gyökér 86
- -hozzáültetés 87
- keverék ben 94
pajzstetvek 127
Panama 37 Phalaeonopsis139, 143, 150,152,154, Polypodium 86, 87, 95, 96
Paphinia 257 157, 229, 264, 265, 352, 354 porzó 137, 138
Paphiopedilum 115, 127, 139, ·142, - amabilis 153, 232, XX/3 poszméhbangó 275
143,152,153,157,160,190,221, - átültetés 82, 99, 230 Potinara 177, 266, 269
350, 354 - előfordulás 50, 229 pótvilágítás 64, 109, 112, 114, 146,
- átültetése 82, 98, 102, 351 - equestis XXI /2 149, 350, 352, XXIII
- callosum 58, 152, 153, 224, XIX/3 - fajok 43, 229, 230, 234 Praepanthe 169
- chamberlainianum 225 - fényigénye 63, 231 - xanthina 258
- concolor XVIII/4 - hibrid 145, 152, 153, 234, 266, Pseudoananas 307
- delenati 58, 224 VII/2, XXI/3 pseudobulba 139
- előfordulása 44,46, 50 - hőigénye 230, 232 Puja 298, 343
- fairrieanum 53,147,152, 153,224, - lehűlése 62
XVIIl/l - lueddemanniana 57, 103, 232, 233,
- fajok 222, 223, 226, 227 XXI /1 rács 109
- fényigénye 63 - "Mad. Hatter' VII/2 Ráktérítő 37
- harrisianum 265 - magnéziumigénye 77 red-wood 85
- hibridek 225, 228, 265 - mariae 229 Renanthanda 269
- - angol 228, 265, XIX /4 - parisii 232 Renanthera 46, 258
- hidegkedvelők 53, 147, 223, 354 - sanderiana 229, 232, 233 - imschootiana 259
- hirsutissimum 53, 147, 152, 153, - -sarjak 104 Renanthopsis 269
225 - schilleriana 153, 155, 229, 233, 266 rendszertan 242, 298
- insigne 53, 147, 153,225 - stuartiana 229, 233, XX /2 repítőszőrös magok 25, 296
- - hőigénye 72 - ül tetőkeveréke 99, 231 Restrepia 279
- leeanum 147, 152,227,265, XIX/1 - virága 23,158,160,229, VII, XX, Rhizoctonia 31
- lehűlése 227, XVIII/3 XXI Rhynholaelia 1. Brassavola
- lowii 227, XVIII/3 - virágszáron sarj 104, 156 Rhynchostylis 259
- maudiae 147, 153,228 Phragmipedium 143, 235 rigópohár 190, 277
- primer hibrid XIX/2 - caudatum 235, XVII Rodriguezia 259
- spicerianum 147, 222, 226 - előfordulása 46 - decora 260
- tartásmód 223 - longifolium 59 Rodritonia 269
- ül tetőkeveréke 95, 223 - ül tetőkeveréke 95 rókafarkú orchidea 262
- vegyi összetétele 75 pikkelyezettség 61, 68, 75, 281, 297, Rolfeara 269
- venustum 53, 147,226 299 Rossioglossum 145,147,159,214,355
- villosum 53, 147, 226 piretrum 131, 133 - grande 145, 147, 152, 153, 155,
- virágja 159 piros madársisak 276 217
papucsajkú orchideák 46, 190, 221 piros nőszőfű 276 - schlieperianum 153, 217
Parvifloridae 204 Piteairnea 298, 343 - williamsianum 217, IX/l
páraigényesek 109, 112, 114, 146, Pitcairnioideae 298, 343 rothadás 65, 123, 124
149, 305, 352, XXIII Platantera 153 rovarölő szerek 131, 133
párásítás 66, 67, 73 - bifolia 275, XXII/2 rozsdagomba 124
- a szobában lll, 149 - chlorantha 275 rövidnappalos 155
páratartalom 66, 67, 149, 281, 352 Pleone 143, 236 rügyátalakulás 155
passzátszél 47, 50 - fajok 54, 153, 237
Peristeria 39, 258 - fornosana 147, 237, VII/1
perlit 92, 95 - hookeriana 236 Saccolabinum 260
permet 74 Pleurothalis 50, 140, 237 sallangvirág 275
permetezőszerek 131 - fajok 238 Salvador 37
Pescatorea 258 - ospineae 237 Sanderana 269
petalum 137, 138 pókbangó 275 sápadt kosbor 273
pH 70, 272 pókvirágú orchidea 177 Sarcochilus 260
Phaius 150, 228 polcok 109, 114 sarjak virágszáron 57
- fajok 229 pollen 137, 138 sarjfejlődés 293

- tankervilliae 228 pollenium 23 sarjleválasztás 293

poloskaszagú kosbor 273

364
sarjnövény 102, 103, 104, 105, 106, szobai üvegszekrény XXIII/2 - felkötözése 99, 101, 283
293,294 szoba tartás, meleg és hűvös 107, 149, - filifolis 105, 333
sarkvirág 275 150 - flabelatta 287, 333, XXVIII/3
Schomburgkia 260 szövőatka 126 - funckiana 32, 333, 333
Sarcanthinae 264 szubtrópus 52 - gardneri 334
Seutiearia 261 szúnyoglábú bibiresvirág 275 - gilesii 329
Selenocypripedium 269 szürkepenész 124 -, hagymás tönkű 328
skorpióorchidea 248 - imperialis 335
sóder 90 - incuvea 38
sófelhalmozódás 279 takácsatkák 126 - ionntha 38, 334
Sombralia 261 talajkeverék 94 - lakásban 327
Sophronitis 143, 153, 238, 266 talajlakók 45, 48, 72, 2.02 - macdougallii 324
- eernua 147,238 - ültetése 94 - mag 25, 296
- coccinea 147, 238, III/l Tanakara 269 - magaslaton 13
- violacea 239 tarka kosbor 274 - makoyana 54, 325
Sophroeattleya 177, 266, 269 tarkalevelű 295 - , nagyméretű 324
Sophroeatllaelia 269 tápanyagok 32, 76, 93 - nyáron a szabadban 283
sömörös kosbor 274 - 'ar ánya 79, 154 - oeseriana XXIX/4
sphagnum 88, 94, 95 - felvétele 74 - palacea 336, 349
- tőzeg 91 - pótlása 74 - párnaképző 327
Stanhopea 37, 41, 51, 83, 143, 239, - vízben 68, 70 - pruinosa 335, XXX/l
XII /l, XIII tápdús ültetőanyag 95 - puhalevelűek 50, 328
- fajok 240 táplálás 78 - pulchella 105, 336
- insignis 239 táplálékforrás 32, 93 - - purpurea 326
- oeulata 37, 147, 153, 240, XII/l, táplálkozási egyensúly 63 - remota XXX/l
XIII termés 281 - sarj 104
- tigrina 37, 147, 153, 240 termesztőközeg 85, 94 - seleriana 61, 336
Stelis 261 terrárium 112 - streptophylla 38, 42, 337, 337
Stenorhynchus 261 tetraploid 194, 265 - stricta 288, 337, XXX/4
Symphoglossum 170 télikert 112 -szárazságtűrők 37, 42, 54, 61, 324

téli pihenés 156 -szavannán 324

Thrixspermium 261 - tenuifolia 38, XXIXjl, XXIX/2
szakállas papucsok 226, 227, 235 Thunia 261 - tridholepis 338
szakaszosan száraz klíma 50 Tillandsia 69,284,288,290,293, 323, - tricolor 323
szaporítás 27,97, 103 352 - usneoides 39, 338
- magvetéssel 102, 296 -, álhagymás 282, 328 Tillandsoideae 297
szárazságtűrő broméliák 49, 54, 314, - -árak 348 tőosztás 102
318,325 - argentea 86, 229,320 törpebroméliák 292, 295
szárgumó 138 - atroviridipetala 327 tőzeg 91
szárgumósarj 103 - brahyeaulos 288, 330, XXIX/3 tőzeges közeg 95
szarvasbangó 275 - bulbosa 282, 290, 331, XXXI l, tőzegmoha 88, 89
szelekció 263 XXX /3 trágyázás 78
szellőztetés 114, 115, 116 - butzii 38, 290, 331 triploid 265
széleslevelű nőszőfű 276 - caput-medusae 38, 331 Trichocentrum 261
széleslevelű ujjas kosbor 275 - eyanea 287, 291, 292, 293, 332, Trichoglottis 262
Szepalum 137, 138 XXVIII/2 Trichopilia 147, 240
szén-dioxid levegőben 80 - duratii 332, 333 - coecinea 38, 240
- termelés-fogyasztás 63 -edithae 332 - fajok 241
szimbiózis 26, 28, 31, 140 - eligazodása 323-328 - torti/is 241
szimpodiális 139 - előfordulása 41, 42, 50, 51, 52, 53 Trigonidium 262
szirmok 138 - esőerdő ből 324 tropikárium 117
szívlevél 287 - faágon 32, 61, 84, XXX/l trópus 35
szobában tartható broméliák 280 - fajok 329 trópusi klíma 48
- orchideák 152, 153 - fasciculata 332, 333

365
ujjas kosborok 274 vegetatív szaporítás 102, 104, 105~ - guttata 340
ugróvillások 128 294,295 - impericlis 104, 340
lTj-Zéland 45 vegyszeres virágoztatás 291 -- incurvata 340, XXXI /2
velamen 14] - -rnag 25, 296
Venezuela 37, 38 -- psittacina 341
ültetés 80, 96, 97, 100 ventillátor 66, 116, l] 7 -- -sarjak 105
ültetőedényzet 8~ 84 vénuszpapucs 221 -- scalaris 3, 290, 341, 343
ültetőközeg 81--90, 100 virág 1. vágóvirág is - spiendens 104,287,291,293, 342,
- kiszáradása 63 virágállvány 108, 114 XXXIII
__o, sófelhalmozódás 79 virágatkák 126 - tessellata 73
üvegezett erkély 112 virágfürt-elhelyezkedés 139, 144 Vuylsteckeara 180
üvegház 54, 66, 106, 112, 116, 149, virágkötészet ,160 --- "Cambria Push' ] 80, 2] 3, 214, 267,
XVI/3, XXIII/3 virágoztatás 153 269, X/l
üvegszekrény 106, XXIII/l, XXIII/2 virágpusztulás 156
virágszár felkötése 157
-- indulása 144 ~Varscewiczella 1. Chondorryncha
vágóvirág65, 153,158,159,160,171, virágszáron sarj 57, 104, 156 rVarrea 2]2
185, 192, 242, 248, 265, 267 virágszerkezet 137, 138 Wilsonara 268, 269
változat 264 virágzás befolyásolása 291
Vanda 83,99, 104, 139, 143, 153, 157, - , broméliáké 291
159, 241, 266, 268 vírusos betegségek 125 zöldesvirágú sarkvirág 275
- coerulea 53, 242, XVII l vitézkosbor 274 zöldike 275
.- coerulescens 243, XIII/2, XVI/l vitézvirág 275 Zygocaste 269
--- cristata 147 vitrin 106, 112, 114, 115, 150, 153, Zygocolax 269
- előfordulás 45, 51, 242, 264 XXIII Zygopetalunl 143, 245
-- fajok 242 víz 67 ---- crinitum 65, 245
- teres 241, 243 keménysége 69 -- fajok 246
-- tricolor 244 - -lágyitás 70 '- mackayi 147, ] 53, 245, 246
Vandaenopsis 269 --- -összetétel 69 - -sarj 103
Vandoideae 145 - -tisztí tás 69
Vandosis 262 vegyhatása 70
Vanilia 99, ]04, 154,244 vízszívó pikkelyek 299, 300 xerofiták 314, 318, 325
-- fajok 245 vörösbarna nőszőfű 276 ){ylobiun1262
- - planifolia 244, 245 Vriesea 287,289, 290, 291, 298, 339
variációk 264 -- előfordulása 50
vas 77 -- fajok 339 Yamadara 269
védett növények 271 -- glutnosa 104

366
 KERTtsz MTSZ
SZOMBATHELY
VÍZÖNTŐ U. 3.
9701

Az ország legnagyobb cserepesdísznövény- és orchideatermesztő üzerne.

80-90 fajtát termeszt az alábbi növényekből:

ORCHIDEÁK,
BROMÉLIÁK,
CSEREPES VIRÁGZÓK,
PÁFRÁNYOK,
PÁLMÁK,
KÚSZÓNÖVÉNYEK,
EGYÉB LEVÉLDÍSZNÖVÉNYEK.

Termékeinek minőségét az európai és belföldi kiállításokon szerzett

érmek és oklevelek jelzik.

Virágszállító kamionjaival rendszeresen szállít az ország minden tájára.

Évente több városban virágkiállítást és -vásárt tart.
Ha öntözte, ápolta, gondozta...

ÖRÖKÍTSE IS MEG!