DR Kiraly Miklos A Belso Piac Joga

Forrás: http://www.doksi.
hu
A jegyzet Dr. Király Miklós és Dr. Papp Mónika a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nappali
tagozatának európajog tárgykörében tartott előadássorozata alapján készült a belső piac joga, a
társasági jog, és versenyjog témaköröket feldolgozva.
A sikeres vizsgához azonban elengedhetetlen a tankönyv anyagának elsajátítása, a vonatkozó részek

összevetése és feldolgozása.
A jegyzet tanulmányozása mind a nappali, levelezős és számtávos hallgatók részére ajánlott.
A jegyzet elkészítésében közreműködtek:

Traser Júlia és Bézsenyi Balázs
2001. december 14.
DR. KIRÁLY MIKLÓS:
A belső piac joga
2001. március 23.
Gazdasági integrációk:
1
Forrás: http://www.doksi.hu
A.) A KÖZÖSSÉGI JOG SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI:
- a jogrendszer általános kérdéseivel foglalkozó "quasi alkotmányjog": az Európai Közösség intézményi

joga.
- a Közösség anyagi (vagy gazdasági) joga: a belsőpiac, versenyjog szabályozása, gazdaságpolitikák stb.,
azaz a közösségi célok elérése érdekében megalkotott joganyag.
- modern, egységesülő gazdaság szempontjából jelentős; jogszabályi formában megjelenő, de
tartalmukban technikai, műszaki jellegű normák.
B.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓK TIPIZÁLÁSA:
Szabadkereskedelmi övezet: a gazdasági integráció ezen -legalacsonyabb- szintjén a legfontosabb

kereskedelmi korlát, a belső vámok kerülnek eltörlésre. A szabadkereskedelemben részt vevő államok
ennél egy lépéssel előbbre jutnak, amennyiben egymás közt a mennyiségi korlátozásokat is megszüntetik.
Ilyen társulás a közép-európai országokat tömörítő CEFTA (Central-European Free Trade Association); és
ennek előképe, a Nagy-Britannia dominanciájával jellemezhető, és az EK megerősödésével csökkenő
jelentőségű EFTA is.
Vámunió: nincsenek belső vámok, és közös külső vámokat építenek ki - a tagállamok

harmadik országok termékeire azonos mértékű vámot vetnek ki.
Közös piac: belső vámok nincsenek, közös külső vámokat határoznak meg, ezen felül a termelési
tényezők szabad áramlását is biztosítják (áru, tőke, szolgáltatás, munkaerő). Ezen a szinten jelennek
meg a különböző gazdaságpolitikák - távlati célkitűzésként a közös pénz bevezetése is felmerülhet.
Gazdasági és pénzügyi unió: az előbb említett közös pénz ténylegesen bevezetésre kerül és
felállítanak közös bankokat is.
Politikai unió létrejötte esetén az integráció intézményrendszere már az államiság jegyeit

mutatja - azaz a politika klasszikus területein az együttműködés akár a föderációt is elérheti.
A fentebb ismertetett -nem kizárólag Európát jellemző- gazdasági integrációs szintek
eredményességi foka változó. A Közösség már eljutott a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításáig
(ld. EURO bevezetése), és már a politikai unió bizonyos vonásait (ld. közös kül- és védelmi politika) is
magán hordozza.
C.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ALAPFOGALMAI:
- "négy gazdasági szabadság": áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása;

- közös piac (common market): a közös gazdaságpolitikákat és a termelési tényezők szabad áramlását
magában foglaló, a Római Szerződés (1957) által bevezetett kategória;
- belső piac (internal market): (nem azonos az előbbi fogalommal!) az EK Szerz. 3. és 14. cikkének
meghatározása szerint a belső piac olyan belső határok nélküli térséget jelent, melyben eltörlik az áruk,
szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlására vonatkozó korlátozásokat. A belső határok
megszüntetése a tagállamok gazdasági relevanciájának megszűnésével jár (pl. nem határozhatja meg a
vámokat).
- egységes/egyetlen piac (single market): a bizottsági dokumentumok és a bírósági ítéletek a belső piac
szinonímájaként használják, tehát azzal egyenértékűnek tekinthető.
2
I., A közös piac és a belső piac összehasonlítása:

A közös piac (1957-től létező fogalom) megvalósítja a négy szabadságot, végrehajtja a
legteljesebb mértékű liberalizációt. Minthogy nem irányoz elő közös politikákat, így a belső piacnál
szűkebb kategória, hiányosságai a belső piac létrehozását tették indokolttá.
Ez utóbbi integrációs formát az 1985-ben kiadott "A belső piac megvalósításáról" szóló Fehér
Könyv említi először; alapszerződés-szintű megfogalmazására az 1987-es SEA (Single European
Act=Egységes Európai Akta) módosításaival került sor.
II., A gazdasági integráció fázisai:

- negatív integráció során dereguláció, azaz a korlátozások leépítése történik (kereskedelemkorlátozó
nemzeti jogszabályok hatályon kívül helyezése). Ez az első időszakban, a vámunió megvalósulásáig volt
jellemző.
- a pozitív integráció egy egységes szabályozási térség megvalósítása érdekében a dereguláció
eredményeit regulációval; másnéven új, érdemi szabályozással egészíti ki (pl.: társasági jogi szabályok).
Felmérések szerint az integráció magasabb fokát képviselő pozitív integráció során a közösségi
joganyagnak már mintegy 80%-a átalakításra került.
III., A közös piac megvalósításának eszköze:

Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma (EK Szerz. új számozás szerint 12. cikk),
melyt az Európai Bíróság gyakorlata -szélesen értelmezve azt- olyan esetekre is kiterjesztett, melyek már a
kereskedelemkorlátozó intézkedések általános tilalma felé mutatnak.
D.) AZ EK SZERZŐDÉS JELLEMZŐI:
Vissza- és továbbutalás: az EK Szerz. fogalmai egymásra utalnak, egymást kiegészítik pl.: a

szolgáltalásokra vonatkozó rendelkezések hátterát a letelpedés szabadsága adja meg.
Határozatlan jogfogalmak: a Szerződésben nem teljesen pontos kategóriák vannak jelen pl.: a
"mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések" szerződési definíciójának hiányában annak
értelmét a közösségi intézmények fejtik ki - különösen az Európai Bíróság jogértelmezési gyakorlata
nyomán.
A szabályozás egyensúlytalanságai: az egyes termelési tényezők szabadságát a Szerződés nem
azonos fokon és nem azonos szintű liberalizásással biztosítja. Pl.: 1957-ben amíg a liberalizálás az árukra
feltétlenül kiterjedt, addig ugyanez a tőke vonatkozásában csak feltételesen valósult meg.
A közösségi jog "túlcsordulása", vagy "hólabda-hatás" (spill-over effect): ez azt jelenti, hogy
a közösségi szabályozás -belső dinamikája folytán- mindig újabb és újabb területekre terjed ki. A belső
piac az alapszerződések aláírásakor még előre nem látható területeken is szabályozást követel, sőt a
tradícionális jogterületek szabályai is közösségi jogi szempontból értelmezendők.
Pl.: polgári jogban a fogyasztói ügyletek szabályozását bonyolítja, hogy az egyik tagállamban élő
állampolgár egy másik államban vásárol ("körbevásárolják a Közösséget"), ahol pl. az érvényesíthető
szavatossági jogok számára nem jelentenek elegendő garanciát, így elbátortalanító hatása miatt a vásárlási
szokásokra lehet kihatással. Ez indokolja a fogyasztóvédelem közösségi szintű szabályozását.
Pl. a belső határok megszüntetésével adott esetben a jogellenesen szerzett pénzek szabad
áramlását is elősegíti a Közösség, így a pénzmosás büntetőjogi szabályozásakor közösségi garanciákat is
figyelembe kellett venni.
Érzékeny társadalmi, erkölcsi, valláserkölcsi kérdéseket is szem előtt kell tartani pl.: konkrét
jogeset kapcsán (Írország v. Nagy-Britannia) az abortusz egyfelől minősülhet orvosi "szolgáltatás
igénybevételének" (GB); másfelől lehet tiltott cselekmény is (Íro.).
Az áruk szabad áramlása:
3
Területei: 1., vámok eltörlése

2., mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések eltörlése
3., megkülönböztető adózás
4., jogharmonizáció (klasszikus anyagi jogra, polgári jogra, műszaki és technikai előírások
közelítésére vonatkozik)
1., vámok eltörlése:
Erről az EK Szerz. új számozása szerinti 31. cikk (megelőzően: 3., 14. cikkek) rendelkezik; a 23.
cikk (régen 9.) pedig deklarálja: "A Közösség vámunión alapul, mely a teljes árukereskedelemre kiterjed,
és amely magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint a vámmal egyenlő hatású díjak
tilalmát a tagállamok között, valamint egységes vámtarifa elfogadását a harmadik országokkal szemben."
Az EK Szerz. aláírásakor megadták a belső vámok eltörlésének részletes menetrendjét és módját.

Ezek szerint a "standstill klauzula" alapján (= a pillanatnyi állapotot befagyasztó rend, ha le akarnánk
fordítani, azt mondhatnánk: "ahogy fekszik, úgy nyugszik") nem lehetett emelni az 1957-ben a
tagállamokban alkalmazott vámokat, az árukat magasabb vámkategória alá nem lehetett átsorolni.
A tagállamok számára eredetileg egy 12 éves periódust irányoztak volna elő a belső vámok
leépítésére, azonban már 1968-ra (11 év alatt) eltörölték a vámokat és a kereskedelmi forgalom számára
extra terhet jelentő vámpapírokat is.
Minthogy a vámok és a vámellenőrzés statisztikai adatgyűjtésre is szolgált, így megszüntetésük
nyomán e célból más eszközöket kellett igénybe venni. Ugyanígy: az illegális határforgalom
megakadályozására pl. a rendőségek közti fokozottabb együttműködést kellett kiépíteni, melynek nyomán
-egyelőre kezdetleges formában- jött létre az európai rendőri szerv, az EUROPOL.
Ami a vámunió külső oldalát, azaz a külső vámrendszert illeti, ennek előzménye az ún.
"kezdővám" megállapítása volt, melyet aztán harmadik országokkal szemben alkalmaztak. Az említett
vámtételt a négy vámterületre osztott Közösség egyes részeiben alkalmazott vámok számtani átlagából
képezték. (Ez azonban nem válhatott a harmadik országokkal folytatott kereskedelem kizárólagos
alapjává, hiszen befolyásolták azt pl.: a GATT vámcsökkentő terhei is.)
A harmadik országokkal szemben mindenkor alkalmazott vámtételek az Európai Közösség 21
árukategóriát tartalmazó egyesített vámnómenklatúrájából (CN= Combined Nomenclature) ismerhetők
meg.
Egyébiránt a Közösség szerződéses vagy autonóm vámtételeket alkalmaz. Az előbbi,
mennyiségileg is túlsúlyban levő kategória nemzetközi szerződési kötelezettségből fakad; ezzel szemben
(a kevésbé gyakori) autonóm vámok esetén azok meghatározására az EK jogosult.
Egyságes vámtételeken kívül egységes vámeljárásról is beszélhetünk. A 2913/1992. számú

Rendelet határozza meg az EK harmadik országokkal szemben alkalmazandó Általános Vámeljárási
Szabályait, egyúttal tisztázza az alapvető vámjogi fogalmakat, az EK pontos vámterületét stb. (Ez a
kategória nem fedi teljes egészében tagállamok területét, mert Németország újraegyesítését megelőzően
pl. az EK vámterületébe az NDK is beletartozott; az EK-ban nem tag miniállamok /Andorra, Lichtenstein
stb./ bilaterális megállapodás alapján szintén a közösségi vámterülettel esnek egy tekintet alá - viszont pl.
Grönland ennek nem tagja.)
Annak ténye, hogy a Közösség joghatósága kiterjed a vámtételek megállapítására is, az EK igen
erős kompetenciáját jelzi - közösségi szerv hiányában a Rendelet szükségképpeni végrehajtói ellenben a
tagállami vámhatóságok.
A bizonytalan jogfogalmak egységes vámkódex ellenére is értelmezési kérdéseket vetnek fel.
4
A legelső probléma a "vámmal egyenértékű díjak" kapcsán merült fel a Bizottság v. Belgium és
Luxemburg ügyben (C-2-3/62); melyben a perelt államok a belga és luxemburgi gyártók érdekében extra
adót vetettek ki a külföldről behozott gyömbéres mézeskalácsra. Indoklásukban arra hivatkoztak, hogy
mivel náluk drágább a rozs, mint az importáló országokban, így a hazai gyömbéres mézeskalács
drágábban állítható elő.
Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint a fenti intézkedés vámmal egyenértékű díjnak minősül,
minthogy azt kizárólag importtermékekre -bár más néven- vetették ki.
A Diamantarbeiters v. Brachfeld-ügyben (C-2-3/69) a Belgium által a behozott gyémántra
kivetett adó a gyémántipari dolgozók szociális alalpjának feltöltését szolgálta - minthogy az országban
nem voltak gyémántlelőhelyek, így a korlátozást első ránézésre nem tekinthették protekcionista
intézkedésnek.
Mindezek ellenére a Bíróság kimondta, hogy nevétől, céljától, alkalmazási módjától függetlenül
bármely, a különböző termékekre a határátlépés tényénél fogva kivetett, vámnak nem minősülő pénzügyi
teher protekcionista intézkedésnek tekintendő, minthogy hatása egyértelműen korlátozza a tagállamok
közötti kereskedelmet.
Kétség merülhet fel egyes díjak megítélése esetén is, így pl. a statisztikai adatgyűjtés költségeit,
az egészségügyi ellenőrzési díjat, vagy egyéb, a szállítót terhelő díjakat a gazdasági racionalitás akkor
igazolja -azaz ilyen díj akkor szabható ki- amennyiben azok a szállító számára közvetlen előnyt nyújtó
szolgáltatás ellenértékének minősülnek.
Mivel az első két díj a szállítót csak közvetetten juttatja előnyhöz, így azokat vámmal egyenértékű
díjként kell kezelni. A határátlépés tényénél fogva kiszabott pénzügyi teher elfogadható, amennyiben az
közösségi jogszabályból folyik, vagy a tagálamokra kötelező nemzetközi szerződés írja elő.
"Az áruk szabad mozgása", mint alapvető szabadság biztosítása az "áru" fogalmának pontos
meghatározását teszi szükségessé, melyet ismételten a Bíróság esetjogán keresztül tekintünk át.
A Bizottság v. Olaszország-ügyben (C-7/68) került sor a műkincseknek az "áru" kategóriába
történő besorolására. Olaszország a műkincsekre -az Európai Bíróság által vámmal egyenértékű díjnak
minősített, s ebből kifolyólag tilalmazott- adót vetett ki.
Az EK Szerz. szerint minden kereskedelmi forgalomban részt vehető, pénzbeni értékkel kifejezhető
tárgy árunak minősül; így amikor a Bíróság ennek alapján a műkincsek áru-jellegét deklarálta, azzal
egyben a fogalom feldarabolásának megakadályozásához járult hozzá.
(A Bíróság kiterjesztő értelmezésében az energiáról, hulladékról, szellemi alkotásokról stb. is
kimondta az "áru-jelleget".)
A "harmadik országokból érkező áruk forgalma" az adott országban előállított, s az EK

területére legálisan behozott árukra vonatkozik, melyek szabad áramlását a Közösség területén belül a
továbbiakban biztosítani kell - azaz a feltételek fennállta esetén azokra a továbbiakban vámot kiszabni
tilos. (E szabályozásnak természetesen csak egy vámuniót már megvalósított gazdasági integrációban van
létjogosultsága, csak ez esetben áll fenn a belső és külső oldal egyensúlya.)
Szintén a vámunió vetette fel közvetlen hatály kérdését (a gadasági élet szereplői tagállami
bíróságok előtt hivatkozhatnak-e a közösségi joganyagra) - ld. Van Gend en Loos-ügy!
2., a mennyiségi korlátozások és az azzal azonos hatású intézkedések eltörlése:
Az EK Szerződés 28., 29. cikke (régi számozás: 30., 34. cikk) mind az export, mind az import
vonatkozásában megtiltja a tagállamok számára mennyiségi korlátozás alkalmazását. A 30. cikkben
megfogalmazott kivétel efféle intézkedéseket is jogossá tehet - de magának a mennyiségi korlátozással
"azonos hatású" intézkedések körülhatárolása teremt bizonytalanságot.
5
Az EK Szerz. nemzetközi jog által is bevett gyakorlatnak minősülő mennyiségi korlátozások

fokozatos eltörlését irányozta elő méghozzá első lépésben a bilaterális kvóták globális kvótákká alakítása
révén. (Pl. adott ország adott termékéből X darabot hozhatok be - globális kvóta esetén: exportáló
országtól függetlenül az adott termékből az importom Y db. lehet.)
A kvóták felső határait aztán egyre feljebb emelve olyan szintet értek el, ahol az már nem is volt
kitölthető, azaz funkcióját vesztette. (A valóságban az intézkedés a kereskedelmet nem érintette
drasztikusan.)
Az "azonos hatású intézkedések" tartalmát pontosítva az Európai Bíróság a Regina v Henn és

Darby-ügyben (C-34/79) amellett foglalt állást, hogy egy termék behozatalának kategórikus tilalma is a
"korlátozás" szűkebb fogalma alá esik.
A Bíróság elé került ügy tárgya szerint Nagy-Britanniába pornográf újságokat hoztak be Dániából,
melyet az 1839-es angol Customs Consolidation Act kategórikusan tiltott. Ez a -kontinentális jogászok
számára triviális kérdés- a jogi kultúrák differenciáinak, s a common law-hagyománynak köszönhetően
okozott problémát. Amint az várható volt, a Bíróság megállapította, hogy a törvény szövegében található
"tiltás" is korlátozás, tehát közösségi jogba ütköző rendelkezés.
A 70/50-es számú Irányelv két lépésben határozza meg, hogy a tárgyalandó kategória pontosan
mit is takar. Ezek szerint:
1,) intézkedés: a jogszabály; rendelkezés; közigazgatási előírás; minden, hatóság által kibocsátott aktus -
ideértve az ajánlásokat is. (Az irányelv kísérletet tesz e segédfogalmak meghatározására is, ez a felsorolás
azonban akkor sem kimerítő; pl. a közigazgatási előírásokat az állandóan folytatott, megfigyelhető praxis
definiálná.)
2.) mennyiségi korlátozással azonos hatás: ide tartoznak a diszkriminatív intézkedések (belföldi és
külföldi termékekre alkalmazandó eltérő szabályok) kereskedelemkorlátozó hatással.
2001. március 30.
A mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos

hatású intézkedések megítélése az
Európai Bíróság gyakorlatában
A 70/50 számú irányelv meghatározásában szereplő "intézkedések" közül az "ajánlások"

tilaltására lehet példa a Bizottság v. Írország (C-249/81), közkeletűbb nevén a "Buy Irish!"-ügy.
Az ír áruk propagálására a 70-es években indított átfogó reklámhadjárat (reklámok a tévében,
külön embléma, üzletlánc az ír áruk értékesítésére stb.) kereskedelemkorlátozó hatásának elbírálása várt a
Bíróságra. A kampányt folytató gazdasági társaságot az ír kormány támogatta, az igazgatótanács tagjainak
kinevezésébe is beleszólással bírt.
A Bizottság az EK Szerz. 28. (megelőzően: 30.) cikkére hivatkozott. Az idézett rendelkezés
szerint: "A tagállamok között tilos a behozatal mennyiségi korlátozása, valamint bármilyen ezzel
egyenértékű hatású intézkedés."
A Bizottság ezt abban látta megvalósulni, hogy az ír áruk vásárlására buzdító hirdetések
lebeszélnek a többi tagtagállam termékeiről - azokból kevesebbet hoznak be, azaz Írország mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedést foganatosít.
A kormány álláspontja szerint pusztán reklámmal egy fogyasztót sem köteleznek semmire. Az
integrációpárti Bíróság ezt az érvet nem találta meggyőző erejűnek, így a közösségi jog hatékonysága
6
érdekében megállapította, hogy a kampány a fogyasztók vásárlási szokásait befolyásolta. A közösségi jog
értelmében tehát nem domborítható ki az áruk nemzeti jellege - de nem tartozik ide az az eset, ha egy
termék a jellegénél fogva köthető egy adott régióhoz (pl.: pármai sonka), vagy, ha "kiváló áru"
minősítésben részesül.
Mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésre vezető közigazgatási gyakorlatot állapítot
meg a Bíróság a Comission v. France-ügyben (C-21/84), mikor a francia hatóságok elhúzódó eljárásukkal
megakadályoztak egy angol vállalatot abban, hogy a postai bérmentesítő gépek francia piacán
megjelenhessen, ugyanis az indokoltnál hosszabb ideig nem válaszoltak az angol cég ajánlatára, végső
soron pedig elutasították azt.
A Bíróság megállapította , hogy céljuk ezzel a cég elriasztása volt, mivel az ilyen -konzekvensen
folytatott- negytív gyakorlat kisszámú piaci szereplő esetén könnyen vezethez diszkriminációhoz.
Adott esetben egy nem alkalmazott jogszabály is ellentétes lehet az EK Szerz. 30. cikkével -
például, ha a külföldi kereskedőket elriasztó törvény mellett létezik egy számukra kedvezőbb szabályozást
tartalmazó, s így alkalmazásra kerülő pl. kormányrendelet; az intern aktus (kormányrendelet) ellenére a
nem alkalmazott törvény mégis közösségi jogba ütköző lesz, mert jogszabályi formájánál fogva ez az, ami
tipikusan mindenki számára megismerhető, s nem a belső szabályozás.
Ilyenkor a tagállam nem hivatkozhat arra, hogy nem alkalmazza a kérdéses törvényt, de meg is
kell változtatnia azt.
A C-8/74 számú, Dassonville-ügy nyomán Dassonville-formulának keresztelt legátfogóbb
megfogalmazás szerint: "mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül minden olyan,
tagállamok áltat alkotott kereskedelmi szabály, mely alkalmas arra, hogy, a tagállamok közötti
kereskedelmet ténylegesen vagy potenciálisan, közvetve vagy közvetlenül korlátozza."
Azaz nem szükséges a konkrét kereskedelemkorlátozást bizonyítani, elegendő, ha ez a hatás
áttételesen (közvetve, potenciálisan) fennáll.
Főként az élelmiszerekre és alkoholtermékekre a nem diszkriminatív, de kereskedelemkorlátozó

intézkedések is elfogadhatók lehetnek.
A Cassis de Dijon néven elhíresült Rewe v. Bundesmonopolverwaltung für Branntwein-ügyben
(C-120/78) a német hatóságok a francia feketeribizli-likőrt nem engedték forgalmazni Németországban,
mondván, hogy az nem éri el a likőrökre az égetettszeszekről szóló német törvényben előírt alkoholfokot.
Amint az várható volt, a Bíróság közösségi jogba ütközőnek minősítette a jogszabályt -az egyik
legnagyobb hatású elvre- a "kölcsönös elismerés elvére" (mutual recognition) hivatkozva. Ugyanis más
tagállamban sem lehet megakadályozni azon termék forgylmazását, melyet az egyik tagállamban
jogszerűen vezettek be a piacra.
A kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával a jogalkotó jelentős jogharmonizációs tehertől is
szabadul, minthogy a termékeket nem kell "uniós szempontból" definiálni.
Maga a Bizottság is az elv érvényre juttatásának elkötelezett híve: 1996 és 1998 között a
tagállamok ellen 228 esetben indított eljárást (ebből 105 már az előzetes eljárás során befejeződött) - 52
esetben indult eljárás Franciaország ellen, 33 Németországgal, 23 Olaszországgal szemben; az ellentétes
póluson Írország képviselteti magát 1 üggyel, Luxemburg ellen pedig egy eljárás sem indult.
A német hatóságok a közegészségügy védelmét hozták fel ellenérvként: a feketeribizli-likőr

alkoholfoka oly csekély, hogy a fogyasztó arra könnyedén rászokhat. A Bíróság szerint az EK Szerz. 30.
(megelőzően 36. - ld. később) cikkében megfogalmazott kölcsönös elismerés elve alóli kivételek viszont
ezt nem igazolják
Két közösségi jogszabály biztosítja, hogy új akadályok ne rontsák le az elv érvényesülését:

- a 83/189 sz. EGK irányelv generálisan alkalmazandó műszaki szabványok kibocsátása esetén a
tagállamok számára előírja, hogy a többi tagállamot és a Bizottságot tájékoztassák a bevezetendő
7
szabványról, akik -amennyiben kereskedelemkorlátozó hatástól tartanak, vagy a kérdés közösségi szintű
szabályozását látják indokoltnak- a bevezetés elhalasztását kérhetik;
- 3052/95 sz. EK határozat pedig az áruk szabad áramlása elvétől eltérő nemzeti intézkedések
nyilvántartásba vételére létrehozandó információs eljárásról szól.
A határozat 1. cikke szerint: "ha egy tagállam intézkedéseket hoz azért, hogy egy bizonyos
árutípust -annak ellenére, hogy azt valamely tagállamban jogszerűen állítottak elő vagy hoztak
forgalomba- kizárjon piacáról, arról a Bizottságot értesíteni köteles." (A megvalósítás kissé problémás,
hiszen a bejelentés célja a monitoring, de jogsértés esetén az bírósági eljárás alapjául is szolgálhat.)
A bejelentési kötelezettség természetesen nem áll meg akkor, ha az árut nyomozás miatt foglalták
le, vagy a közrend, közerkölcs védelme indokolta kitiltását; továbbá a határozat nem érinti a használt
árucikkek körét sem.
(Az Európai Bíróság számos esetben foglalt állást: pl. a kizárólag durumlisztből készíthető olasz
spagetti, a kizárólag kocka alakú német margarin, a kizárólag víz-komló alapanyagból előállítható német
sör stb. kereskedelemkorlátozó intézkedéseinek tárgyában.
A Comission v. Germany-ügyben (C-178/84) a német sörtisztasági törvény alapján a francia
gyártók kívülrekedtek a német piacon. Minthogy nyilvánvaló jogsértés történt, az intézkedés és a
gyártókat ért kár között okozati összefüggés állt fenn, így ez is mennyiségi korlátozásnak volt tekinthető.)
A közösségi jog alkalmazásánál fogva "fordított diszkrimináció" is előállhat, azaz, a nemzeti
előírás szigorúbb követelményeket támaszt, mint a közösségi, így a külföldi termelő kedvezőbb
elbánásban részesül.
Mivel a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések fogalma nehezen határozható meg,
ezért a termelők a számukra kicsit is kedvezőtlen intézkedések esetén előszeretettel hivatkoztak rá, mint a
nemteljesítés alapjára.
Ennek a gyakorlatnak vetett véget a Sundays trading-ügyben hozott döntés. Az Egyesült
Királyságban az 50-es évek óta volt hatályban a vasárnapi kereskedelmet tiltó törvény; melyet a vasárnap
is forgalmazható áruk körének listája egészített ki (pl.: friss tej árusítható, tartós tej nem).
A nagy bevásárlóközpontok megjelenésével a kereskedők nagy része ezt figyelmen kívül hagyta,
mondván, hogy az kereskedelem-korlátozás, s mint ilyen az EK Szerződésbe ütközik: így kevesebb áru
adható el, következésképpen kevesebb áru hozható be külföldről is.
Az Európai Bíróság azonban nem állapította meg az árusítási tilalom 30. cikkbe ütközését, mert
az "nem lépi túl azt a mértéket, mely a közösségi szabályok alkalmazásából következik." (Ez a deklaráció
ismételten kaotikus gyakorlatot eredményezett.)
A Keck és Mithouard-ügyben (C 267, 268/91) a hatályos francia jogszabály a kereskedőknek
megtiltotta a veszteségre történő eladást (ez annyit jelent, hogy a kereskedő a beszerzési árnál olcsóbban
adja el az árut, ami azért jár kizárja a versenyt, mert az alacsony áraival monopóliumot szerzett
vállalkozás azt követően maga határozhatja meg az árakat), amit a két büntető eljárás alá vont személy
megsértett.
A Bíróság ezt a jogszabályt sem minősítette az EK Szerz. 28. cikkébe ütközőnek, sőt a
kereskedőket megdorgálta a kialakuló gyakorlat miatt, melyben egyre több állami intézkedést
kérdőjeleznek meg.
Amint azt a Bíróság már előzőleg is megállapította, az értékesítés bizonyos formáit szabályozó
tagállami szabályozások nem korlátozzák feltétlenül a kereskedelmet. Jogsértésről ugyanis akkor
beszélhetünk, ha a szabályozás rejtett diszkriminációt valósít meg.
A mennyiségi korlátozás alóli kivételek
8
A "feltétlen érvényesülést kívánó követelmények" (mandatory requirements) nem diszkriminatív,

de kereskedelemkorlátozó intézkedést indokolhatnak ezek: a fogyasztók érdeke; a kereskedelem tisztasága;
a környezetvédelem; azaz ezek a szempontok a kölcsönös elismerés elvétől való eltérést igazolhatnak.
Ezzel szemben a 30. cikkben foglalt kivételek: "A 28-29. cikk rendelkezései nem zárják ki a
behozatalra, kivitelre vagy az árutranzitra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a
közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság, az emberek, állatok életének, egészségének védelme, a
növények védelme, a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű kincsek megóvása, az iparjogvédelem
és a kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak vagy korlátozások azonban nem lehetnek
sem önkényes hátrányos megkülönböztetés, sem álcázott korlátozás eszközei a tagállamok közti
kereskedelemben."
A fenti körülmények fennállása esetén diszkriminatív jellegű szempontokat is figyelembe vehet a
jogalkotó, így pl.: áruk eredetén, állampolgárságon alapuló szempontokat.
I.) A közrend, közerkölcs és a közbiztonság fogalmait a Bíróság kumulatíve használja,

szétválasztásuk meglehetős nehézségükbe ütközne, így együttes alkalmazásuk inkább "túlbiztosításnak"
tekinthető.
A három kategória közül a legátfogóbb jelentéssel talán a "közrend" bír, ez egy ország alapvető
erkölcsi, politikai, gazdasági értékrendjét testesíti meg. A "közerkölcs" fogalmának meghatározása a
nemzeti hatóságokra marad - e téren a kölcsönös elismerés elve nem érvényesül. A Bíróság kikötése
szintén az, hogy arra a tagállamok ne diszkriminatíve, rejtett visszaélési célzattal hivatkozzanak.
Írország hivatkozott a közbiztonságra a Campus Oil-ügyben (C-78/83). A tényállás szerint a
külföldi tulajdonban lévő egyetlen ír kőolajfinomítót veszteséges működése miatt kellett volna bezárni.
Ezt megakadályozandó az ír kormány megvásárolta a finomítót, nyereségessé tételét pedig a továbbiakban
kényszer-kereslettel kívánta biztosítani, vagyis a forgalmazóknak a kőolajtermékek 20%-át a nemzeti
finomítótól kellett beszerezniük.
A Bíróság előtt az ír kormány az üzemanyag és a közbiztonság összefüggésére hivatkozott -
hiányában az állam nem tudja ellátni jóléti funkcióit.
A bírósági döntés meghozatalát megelőzően két lépésben annak elbírálása történik, hogy:
- mennyiségi korlátozásról ill. azonos hatású intézkedésről van-e szó?
- ha ez bizonyítást nyer, vajon van-e olyan körülmény, mely legitimálja azt?
A Campus Oil-ügyben a Bíróság úgy látta, hogy Írország megalapozottan hivatkozott a
közbiztonságra.
II.) Az önkényes, megkülönböztető hivatkozás tilalmára hozható példának a Regina v. Henn and
Darby-ügy (34/79), melyben pornográf újságok behozatalának kategórikus tilalmáról lévén szó, az
Egyesült Királyság a közerkölcsre hivatkozott. Elegendő, ha a Bíróság előtt a tagállam a romboló hatásra
hivatkozik, azt bizonyítania nem kell - azonban a Bíróság vizsgálja, hogy tagállam belföldi termékekkel
szemben is annyira "védi-e erkölcseit", mint azt a külföldiekkel szemben teszi.
Az Egyesült Királyság minden területén a korlátozás, visszaszorítás tendenciája volt
megfigyelhető (valahol csak a postai úton történő kézbesítés volt tilos, valahol oktatási intézmények
közelében nem lehetett értékesíteni stb.), mindazonáltal diszkrepancia mutatkozott a kategórikus tilalom
és a megengedő szabályozás közt.
A Bíróság mégis azt monta, hogy nincs szó önkényes diszkriminációról, mivel a szabályozás
belföldön is a korlátozás szándékát mutatja - így a közerkölcsre hivatkozás elfogadható.
A Conegate v. HM Customs and Excise-ügyben (C-121/85) szintén pornográf termékek
behozatalát tiltották, szintén közerkölcsre hivatkozva.
A Bíróság rámutatott, hogy belső jogában az Egyesült Királyság nem védi olyan intenzíven a
forgalmazást, mint import esetén - így ez esetben a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés
ténye megállapítható volt.
9
Az Európai Bíróság folytonosságra törekvő joggyakorlata, melyet a jogbiztonság követelménye is

megerősít, nem feltétlenül jelenti, hogy a Bíróság korábbi álláspontjától ne térhetne el. (A common law
országok hagyományos precedensrendszere egy ilyen eltérésre sokkal nehezebben adna lehetőséget.)
3., megkülönböztető adózás:
A negatív integráció eszköze, az EK Szerz. 90. (megelőzően: 95) cikkén alapul; az (1) bekezdés
szerint: "Egyetlen tagállam sem vethet ki a más tagállamból származó árukra sem közvetve, sem
közvetlenül semmiféle olyan belföldi adót, amely magasabb, mint a hasonló jellegű hazai árukra kivetett
adó."
A tagállam tehát nem alkalmazhat olyan adót, mely a hazai termékek közvetett védelmére
alkalmas. E védelem nem kell feltétlenül a hasonló árukra irányulnia - bármely termékre alkalmazott védő
jellegű adóztatás közösségi jogba ütközik.
2001. április 6.
Az áruk szabad áramlása,

a megkülönböztető adózás - folyt.
Az EK SZerz. 90. cikk (1) bekezdés alkalmazhatósága a Commission v. Italy ügyben (C-21/79) az
olajtermékek adóztatása kapcsán merült fel. Olaszország az import kőolajat arra hivatkozva sorolta
magasabb adózási kategóriába, hogy annak eredetmeghatározása a behozatal miatt szinte lehetetlen.
Az ügyben az újrahasznosított és az újra nem hasznosított olaj különbségéről is állást foglaló
Bíróság ezt az érvet elutasította; egyúttal megállapította, hogy az eredtetmeghatározás valóban az importőr
számára jelent plusz költséget, de e kiadásokat az olasz hatóságok csak ésszerű határokon belül
állapíthatják meg.
A Commission v Ireland ügy (C-55/79) nem hátrányos adóztatásról, hanem megkülönböztető
adóbeszedési módról szólt. Az importőröket ugyanis a határ átlépésekor azonnali adófizetésre kötelezték,
míg a hazai szállítók ugyanerre pár hónapos haladékot kaptak.
Az adó kivetéséhez kapcsolódó mögöttes körülmények is eredményezhetik a közösségi jog
megsértését, mint amint azt a Schattle v Finanzamt Freudenstadt ügy (C-20/76) példázza. A német
hatóságok a nagy belföldi távolságokon szállító gépjárműveket úthasználati adóval terhelték meg (a rövid
távolságra törtánő szállítást nem) azon megfontolásból, hogy közvetve az adóztatással -a vízi és vasúti
közlekedést serkentésével- környezetvédelmi célokat is szolgálnak.
A probléma abból adódott, hogy a külföldi szállítókat az adó rövidtávon is sújtotta - azaz
kizárólag belföldi árukra adtak mentességet, mely amint az várható volt, irracionális különbségtételt
jelentett.
A Commission v France ügyben (C-112/84) a francia gépkocsik súlyadózása minősült rejtett
diszkriminációnak. A szóban forgó súlyadót nem a gépjárművek súlyához, hanem teljesítményéhez
igazították, mely adózási skála 160 lóerőig progresszíven emelkedett (ez a kategória egy évre 1100 Frcs
súlyadót fizetett), ott azonban a táblázat drasztikusan nagyot ugrott: a következő kategória évente már
5000 Frcs fizetésére volt köteles.
Az ügy közösségi természetét az a körülmény adta, hogy 160 lóerő felett csak külföldi, az alatt
csak francia gyártmányú kocsik szerepeltek. Rejtett volt a diszkrimináció, minthogy nem az autó
behozatali, hanem fenntartási költségeit emelték meg.
10
A Bíróság a 90. cikk (1) bek. sérelmét, azaz a rendelkezés közösségi joggal összeegyeztethetetlen
voltát állapította meg - azonban még számos bírósági döntés kellett ahhoz, hogy a francia adórendszerből
kikerüljenek a diszkriminatív rendelkezések.
Hasonló tényállásból ellentétes konzekvenciát vont le a Bíróság a C-132/83 számú Commission v
Greece ügyben. A görög rendszer a gépkocsikat hengerűrtartalom szerint adóztatta, ahol a progresszív
adózási skála ugyan nem mutatott drasztikus törést, magasabb adósávba mégis csak az importált adók
estek. Minthogy a rendszer logikája nem tört meg (a skála folytonos volt), az intézkedés a Bíróság szerint
nem minősült diszkriminatívnak.
Az EK Szerz. 90. cikke (2) bekezdésének kulcsszava a "közvetett védelem": "...egyetlen tagállam
sem vet ki egy másik tagállamból származó árukra olyan belföldi adókat, melyek alkalmasak arra, hogy
közvetve más termékeket védjenek." Ezt a bekezdést továbbgondolva jutott el a Bíróság arra az álláspontra,
hogy tilos minden olyan adó is, mely valamely nem hasonló hazai és külföldi termékre vonatkozik, de
összefüggéseit tekintve mégis diszkriminatív lehet. Pl.: a gázkonvektor és a villanykályha eltérő
energiahordozót használnak fel, mégis rokon szükségletet elégítenek ki, tehát két nem hasonló termék áll
egymással versenyben.
Azt, hogy a "hasonlóság" az égetett szeszek vonatkozásában mit jelent, a Bíróság a C-168/78
számú Commission v France ügyben nem adta meg egyértelműen. Franciaországban a gabona-alapú
égetett szeszek adója a gyümölcs-alapúakhoz képest kiugróan magas volt; holott a franciák gabona-alapú
égetettszesz gyártása a jelentős mennyiségű gyümölcs-alapú alkoholhoz képest szinte elhanyagolható volt.
Az intézkedés nyilvánvalóan diszkriminatív, de vajon a 90. cikk (1), vagy a (2) bekezdés alapján
lesz Franciaország elmarasztalható? Az első esetben a "versenyben álló termékek", a második esetben a
"hasonlóság" lehetne a felelősségrevonás alapja. Mindkét álláspont alátámasztható, de a Bíróság nem
bonyolódott bele a kérdés megoldásába.
A Commission v UK (C-170/78) ügyben a sör alacsony, és a bor magas adóterhelése ugyanezt a
tényállást eredményezte. Angliában a sörgyártás és sörfogyasztás a domináns; a bor diszkriminálása a
Bíróság megítélésében a két termék hasonlósága tényében érhető tetten.
Adott esetben nehezen dönthető el, hogy valamely ügy az EK Szerződés vámmal egyenértékű
díjakról szóló 25. cikke, vagy a megkülönböztető adózás tilalmáról szóló 90. cikke hatálya alá esik-e - az
viszont kétségtelen alapelv, hogy az említett cikkekre a Bíróság kumulatíve nem hivatkozhat azon ténynél
fogva, hogy a rendelkezések minden vitás esetet besorolhatóvá tesznek.
(A 90. cikk közvetlen hatályát a Bíróság a később tárgyalandó Lütticke-ügyben mondta ki.)
A Közösségek a technikai és biztonsági előírások terén is megkísérelte a szabályozás

összehangolását; első lépésként jogszabályi formában, részletekbe menőkig szabályozott, műszaki
tartalmú rendelkezések kibocsátásával. Az új szemléletű harmonizáció jegyében az irányelvek a
továbbiakban már csak a szabályozás alapelveit tisztázzák, a részletezés a Nemzeti Szabványügyi
Hivatalok kompetenciájába tartozik. Így például az új generációs szabályozás első eredményeként
született, gyermekjátékokra vonatkozó irányelv csak arra szorítkozott, hogy meghatározza a
"gyermekjáték" fogalmát, továbbá pl. a biztonságos használat kritériumait.
A letelepedés szabadsága -
a munkavállalók szabad mozgása
Az EK Szerz. 39. cikke (1) bek. alapján: "A Közösségen belül biztosított a munkavállalók szabad
mozgása." A korábban hatályos, régi számozás szerinti 48. cikk ezt még úgy fogalmazta meg, hogy "A
munkavállalók szabad mozgása a Közösségen belül legkésőbb az átmeneti időszak végéig megvalósul." -
11
értve azt a bérezés, foglalkoztatás stb. terén megjelenő, az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés
megszüntetésére.
Az EKSzerz. által ténylegesen megfogalmazott, a munkavállalókra háramoltatott jogok a (3) bek.
szerint a következők: "A szabad mozgás magában foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló a közrend,
közbiztonság és a közegészség által indokolt korlátozások fenntartásával:
a.) a tényleges állásajánlatokra jelentkezzen,
b.) ebből a célból a tagállamok területén szabadon mozogjon,
c.) valamely tagállam területén tartózkodhasson abból a célból, hogy ott munkát végezzen az adott
tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási
előítrásoknak megfelelően,
d.) a foglalkoztatás megszűnését követően, annak a tagállamnak a területén maradjon, ahol
foglalkoztatták, a Bizottság végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint."
Amint az látható, a közbiztonság, közrend és közegészségügy korlátozást tehet indokolttá; tehát
magát a diszkriminációt általánosságban nem fogalmazhatjuk meg, mert a munkavállalást,
munkaszerződést, a munkavállalás egészségügyi feltéleit stb. a tagállamok határozzák meg.
Ami a rejtett, azaz közvetett, állampolgárságon alapuló diszkriminációt illeti, különösen nehezen
bizonyítható ez pl. akkor, ha egy állás betöltését az állam nyelvtudáshoz köti.
A Groener-ügy tanulsága szerint egy holland tanárnő Írországban szándékozott festészetet
tanítani; az őt alkalmazó egyetem azonban elbocsátotta a hölgyet, mert az -bár az Írországban szintén
hivatalos nyelvnek számító angolt kiválóan beszélte-, de írül nem tudott.
A Bíróság megítélése szerint, az oktatás nyelve hiába volt az angol, az ír nyelv tudásának
megkövetelése mégsem minősült diszkriminatív intézkedésnek; jóllehet, az irányadó 1612/68-as, a
nemzeti nyelv tiszteletbentartásáról szóló direktíva nem nyújtott kellő formáljogi alapot az eset
eldöntéséhez.
Valószínűbb, hogy az Írország számára kedvező ítélet meghozatalát inkább metajurisztikus
elemek segítették, mint pl. az, hogy a többi tagállam Írországot támogató nyilatkozatot nyújtott be a
Bíróságon, vagy, az hogy a referáló bíró, görög nemzetiségénél fogva maga is szimpátiával viseltetett az
írek iránt.
Az EK először a munkavállalók szabad áramlásának megfogalmazásával lépett túl a vámunió

nyújtotta együttműködés keretein; ami a XX. századi Európában egyáltalán nem minősült általánosnak,
hiszen a nemzetállamok általában maguknak vindikálták a munkavállalói kör meghatározásának jogát.
Ehhez képest az EK-ban Római Szerződés a más tagállamok állampolgárait, hagyományos értelemben a
külföldieket feljogosította arra, hogy az adott tagállam munkavállalóival megegyező feltételek mellett
vállaljanak munkát.
A Társulási Megállapodást aláírt, s így tagjelölt országok -így Magyarország is- további kétoldalú
megállapodásokban határozhatták meg azt a munkavállalói létszámot, akiket a társulás ideje alatt az EK
tagállamaiban alkalmazhatnak, tehát ebben az időszakban a munkavállalók szabad mozgása még nem
érvényesül.
A Nyugat félelme a külfödi munkaerő beáramlásától hazánk esetében kevéssé reális, minthogy a
magyar munkaerő az országon belül is kevéssé mobilis, a munkanélküliséggel pedig, mint csökkenő
tendenciával számolhatunk. Az viszont ténykérdés, hogy az EK bővítése során, a déli országok
belépésekor az akkori tagok hasonló derogációkat alkalmaztak.
Ma, a munkavállalás szabadsága nem illeti meg azokat, akik az EK területén illegálisan
tartózkodnak - tehát a szabadság gyakorlásának feltétele tagállamok valamelyikének állampolgárságát
birtokolni.
E témakörben alapvető fontosságú másodlagos jogforrások:
- 1612/68 sz. rendelet a munkavállalók szabad áramlásáról
- 68/360 sz. irányelv a munkavállalók tartózkodásáról
12
- 64/221 sz. irányelv a közrend, közbiztonság, közszolgálat, társadalombiztosítás kérdéséről, a nemzeti

társadalombiztosítási rendszerek együttműködéséről.
Ami az egyetemisták tartózkodási jogát illeti, a szabályozás nem differenciált köztük és a

munkavállalók között, ma viszont egyetemistaként azok tartózkodhatnak a Közösség területén, akik nem
állnak alkalmazásban más tagállamban, de a megélhetéshez szükséges fedezettel, egészségügyi
biztosítással rendelkeznek (ugyanezek a kritériumok egyaránt vonatkoznak a nyugdíjasokra is!).
Az uniós polgárság fogalmát az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés vezette be,
megelőzően ezt a problémát az EK Szerz. 8-8/e cikke kezelte. Ma a kérdésre a módosított Szerződés 17-
22. cikke irányadó. "Az Unió állampolgára minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára. Az
uniós állampolgárság kiegészíti a tagállami állampolgárságot, és nem helyettesíti azt." Ennek alapján
minden polgárnak szabad joga, hogy az Unió területén szabadon tartózkodjon, kiegészítő politikai
alkotmányos jogosítványként pedig részt vehet a tartózkodási helye szerint illetékes helyhatósági-, és az
Európai Parlamenti választásokon; veszély esetén harmadik államban, amennyiben ott saját államának
konzuli képviselete nincs, bármely tagállamtól igényelhet konzuli védelmet, stb.
KÖZSZOLGÁLAT (public service):
Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma az EK Szerz. 39. cikke (4) bek. szerint
nem érvényesül a közigazgatásban való foglalkoztatottságra - azaz a közszolgálati szférában támaszthatók
olyan követelmények, amellyel az állam saját állampolgárait favorizálja; a problémát természetesen itt is
az jelenti, hogy mit minősítünk közszolgálatnak, hiszen erre definíciót a Római Szerződésben nem
találunk.
Az Európai Bíróság gyakorlatában kristályosodó fogalom szerint közszolgálatnak tekinthető az a
beosztás, amely a közhatalom gyakorlásában való közvetett és közvetlen részvételt és az állam vagy más
hivatalos szerv általános érdekeinek védelmét foglalja magában. A pusztán körülírásnak minősülő
"definíció" szerint e kategóriába tartozhatnak a köztisztviselők (akik ügydöntő feladatokban vesznek
részt), a bírák, a fegyveres erők tagjai, a közalkalmazottak közül a közoktatásban, közegészségügyben
dolgozók.
A közszolgálat fogalmát szemlélhetjük intézményi és funkcionális megközelítésből is; az előbbi
feltételezésünk szerint pl. egy minisztérium egyész épülete, azaz az ott dolgozó összes alkalmazott a
közszolgálati szférában dolgozik; funkcionális aspektusból viszont a személyes kompetencia válik döntő
momentummá (ez utóbbi vélekedéssel ért egyet a közösségi jogászok nagy része is).
Az Európai Bíróság a munkavállalók szabad áramlásával összefüggésben ítéleteiben a

következőket konstatálta:
1.) a munkavállaló fogalmát, annak körét a Római Szerződés nem határozza meg,
2.) felmerülhet a "fordított diszkrimináció" problémája is, azaz a belföldi dolgozó szigorúbb elbírálás alá
vonása is,
3.) a tagállami gyakorlat a közrend, közbiztonság kritériumai kapcsán számos kivételt eredményezhet.
ad 1.) a munkavállalói kategória nem függhet valamely tagállam önkéntes meghatározásától, nem
tehető függővé az egyéni jövedelemszinttől - tehát ez egy széles értelmezésnek teret engedő közösségi
fogalmat takar.
ad 2.) a munkavállalókra irányadó egyszer saját nemzeti jogrendszerük, másrészt amennyiben más
tagállamban vállalnak munkát, úgy a közösségi jog is, adott esetben speciális kedvezményeket téve
lehetővé, hiszen az EK Szerz. a munkavállalók számára abszolút jogokat fogalmaz meg, amilyen pl. a
szabad mozgás, vagy a szabad tartózkodás is. Az idevágó jogesetek a következők:
13
Sanders-ügy (C-175/78): egy észak-ír állampolgár az Egyesült Királyság területén többször

követett el kisebb lopásokat, melyet az angol bíróság többek között Anglia és Wales területéről történő
kitiltással szankcionált. Az érintett a közösségi jogot hívta segítségül, amikor azzal érvelt, hogy
mellékbüntetése az EK Szerz. 39. cikkét, azaz a szabad munkavállalás rendelkezéseit sérti. A Bíróság
ezzel szemben kifejtette, hogy az Egyesült Királyság az elkövetőt a közrendi záradékra hivatkozással nem
tilthatja ki területéről, hiszen az illető személye az állam rendjére nem jelent nyilvánvaló, alapvető és
súlyos veszélyt; azonban maga a közösségi jog sem invokálható, minthogy pusztán belföldi tényállásról
van szó. (A kitiltást külföldi állampolgárokkal szemben biztosan nem lehetett volna foganatosítani.)
A Morson-ügyben (C-35-36/82) a vita tárgyát az a tény képezte, hogy egy tagállam területén
nemcsak a munkavállalók, de azok családtagjai is szabadon tartózkodhatnak. Az ügyben Hollandiában élő,
holland állampolgárok, tagállami állampolgársággal nem rendelkező szüleiket kívánták az adott
országban letelepíteni - mely törekvésük kudarcba fulladt. A Bíróság mégsem ítélt meg josértést, hiszen
ismételten nemzeti ügyről volt szó, a Római Szerződés hiába biztosítja a családtagoknak is a tartózkodás
szabadságát, ha az adott körülmények között a közösségi tényálláshoz szükséges kapcsoló tényező, a
közösségi elem hiányzott. (Ha a szülőket valamely tagállam állampolgáraként akadályozták volna meg a
letelepedésben, a holland gyakorlatot elmarasztalta volna a Bíróság!)
A Moser-ügy (C-115/78) felperese korábban a Német Kommunista Párt tagja volt, lakhelyének,
Baden-Würtenberg tartománynak joga előírta, hogy a tanári diploma megszerzésének feltétele az NSZK
alkotmányos rendjének tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozat megtétele. Ezt Moser úr ideológiai okokra
hivatkozva megtagadta, így tanári diplomát sem szerezhetett. Az Európai Bírósághoz fordulva azzal
érvelt, hogy azzal, hogy akadályozzák diplomája megszerzésében, egyúttal elveszik tőle annak lehetőségét
is, hogy a későbbiek során akár más tagállamban is munkát vállalhasson. A Bíróság az érvelést
elutasította, hiszen a külföldi munkavállalás pusztán teoretikus feltételezése a közösségi jog alakalmazását
nem eredményezhei.
2001. április 20.
A letelepedés és szolgáltatás
szabadsága
A letelepedés szabadsága érinti a személyeket, munkavállalókat, kapcsolódik a tartós gazdasági

jelenléthez (ld.: EK Szerz. 43., 48. cikk). A szolgáltatások szabadsága (ld.: EK Szerz. 49. cikk) egyrészről
-az átmeneti jelleggel- a székhelytől eltérő tagállamban szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat, másrészről a
szolgáltatást nem a saját tagállamban igénybe vevő állampolgárokat illeti meg.
ÜGYVÉDEK ÉS GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK:
1.) ügyvédek
Minthogy az egyetemek jogi oktatása keretében általában csak a nemzeti szabályozás

tanulmányozására nyílik mód, így a diplomák egyenértékűségének hiánya miatt a letelepedés szabadsága a
jogvégzettek, pl. az ügyvédek tekintetében nehezen tölthető meg tényleges tartalommal. Helyzetüket az is
nehezíti, hogy az eljárásban közreműködő személyeket a nemzeti igazságszolgáltatás nem szívesen
választja külföldiek közül.
14
A 77/249 sz. irányelv -az ügyvédi szolgáltatás szabad áramlásának biztosításáról- jelentette első
áttörést: tevékenységük határon átnyúló szolgáltatássá válhatott annak ellenére, hogy nem rendelkeztek a
másik ország képesítésével. Az irányelv felsorolta, hogy kik, ill. milyen címek minősülnek "ügyvédnek";
így pl.: avocat= advocate= avvocato= rechtsanwalt stb. A direktívában felsorolt személyek jogosultak más
ország területén ügyvédi tevékenység folytatására. Az elmondottakból következik, hogy a fogadó állam a
szolgáltatás gyakorlását nem kötheti állandó lakhelyhez, kamarai tagsághoz stb.
A szakmai, etikai követelmények tekintetében az irányelv leszögezi, hogy az ügyvédi
képviseletből fakadó feladatokat a honosság szerinti állam szabályait meg nem sértve kell ellátni. Ez
önmagában nem elegendő a rendelkezésekben rejlő ellentmondások feloldására, hiszen míg pl. az angol
jogban a sikerdíj megengedett, addig ugyanez a francia jog szerint tilos. Az ilyen és hasonló érdemi
kérdések rendezését könnyítendő, az Európai Ügyvédi Kamarák egyesülete egy kötelező erővel nem
rendelkező etikai kódexet fogadott el a tagországok szabályainak közelítése érdekében.
Az ügyvédi képviseleten kívül ellátandó egyéb ügyvédi tevékenységre pl. a tanácsadásra a
honosság szerinti állam rendelkezései az irányadók (itt is érvényes a kikötés: amennyiben az a fogadó
ország jogrendjét nem sérti).
A külföldi ügyvédek végrendelet készítéséből és ingatlanügyek intézéséből kizárhatók; ill. a
fogadó ország előírhatja az Ügyvédi Kamara elnökénél történő bemutatkozási kötelezettséget vagy egyes
ügycsoportoknál helyi ügyvéd közreműködési kötelezettségét is.
A Commission v. Germany (C-427/1985) ügyben vitatott német jogszabály az
"igazságszolgáltatás érdekeire" hivatkozva a teljes per során kötelezővé tette nemzeti ügyvéd
közreműködését is - természetesen az Európai Bíróság ez esetben is a szolgáltatás szabadságának
aránytalanul nagy korlátozását látta megvalósulni.
A C-292/1986 sz. Gullung-ügy az etikai szabályok "betartása" kérdését járta körül. Az érintett
francia közjegyző az általa elkövetett etikai hiba következtében a jogászi praxisból több évtizedre kizárta
magát. A továbbiakban -székhelyét Németországba áttéve- német ügyvédként vállalt jogi képviseletet
Franciaországban; ahol múltjára tekintettel az ügyvédi tevékenységtől eltiltották. A Bíróság a
határozatokat megtámadó Gullunggal szemben a francia hatóságoknak adott igazat, minthogy a szakmai
etikai szabályok betartásának vizsgálatakor a múltbeli tevékenységet is figyelembe vehető.
Ami az ügyvédek letelepedési szabadságát illeti, itt az a kérdés merülhet fel, hogy vajon
elegendő-e az ügyvédnek egy másik államba átteni a székhelyét, vagy pedig ott is külön irodát kell-e
nyitnia?
A Rainers-ügyben (C-2/1974) a Bíróság arra mutatott rá, hogy bár az állam a hazai
munkavállalókat közszolgálati funkció betöltése esetén előnyben részesítheti; azonban az ügyvédek
munkája nem minősíthető a közhatalom gyakorlásában való részvételnek. (Ezzel ellentétben a bíráknál ill.
bizonyos feladatköreik tekintetében a közjegyzőknél a "public service" hivatkozható!)
A C-71/76 sz. Thielly-ügyben a felperest a Párizsi Ügyvédi Kamara egy -a párizsi egyetem által
egyenértékűnek elismert- belga jogi diploma és egy francia ügyvédi szakvizsga birtokában sem vette fel
soraiba. Az Európai Bíróság az eljáró francia bíróság kérésére adott előzetes véleményében kijelentette,
hogy az Ügyvédi Kamara Thilley úr esetében indokolatlanul korlátozta a letelepedés szabadságát.
A Klapp-ügyben (C-107/83) érintett düsseldorfi ügyvéd Párizsban szerzett PhD-t, majd tíz év
elmúltával a francia ügyvédi szakvizsgát is letette. A hatályos francia szabályozás miatt ("párizsi
ügyvédnek a régión kívül ügyvédi irodája nem lehet") azonban a francia fővárosban nem nyithatott irodát.
A Bíróság ítélete szerint -közösségi szabályozás hiányában- a tagállamok megállapíthatják az
ügyvédi hivatás gyakorlásának feltételeit, ez azonban nem jelenthet olyan kikötést, hogy kizárólag egy
iroda tartható fenn. Ekkor ugyanis kötelezővé válna a másik iroda felszámolása, ami már kétség kívül
ellentétes a letelepedés szabadságával.
A Gebhard-ügy felperese egy német ügyvéd, olasz diploma nélkül dolgozott egy milánói cégnél,
ami mellett önálló tevékenységet is folytatni kívánt. Ezzel kapcsolatban a Bíróságnak többek közt azt a
kérdést kellett eldöntenie, hogy itt vajon a szolgáltatás, vagy a letelepedés szabadsága veendő-e
15
figyelembe. Támpontot a tevékenység átmeneti vagy tartós jellege adhat - ez esetben a "szolgáltatás"
kategóriája felé billentve a mérleget.
A következő problémakör az elsőfokú képzésben szerezhető diplomák egyenértékűségéről a 82/48

sz. irányelv kapcsán merül fel. Főszabály szerint az elv a diplomák kölcsönös elismerése; kivéve, ha a
fogadó állam bizonyítani tudja, hogy a saját- és az elfogadásra váró diploma megszerzésének feltételei
jelentősen eltérnek egymástól. Ilyenkor adaptációs mechanizmus előírására (pl. különbözeti vizsga)
lehetőség van - valójában a jog oktatása annyira különböző, hogy a kivétel válik főszabállyá.
Ennek illusztrálására álljon itt a C-340/89 sz. Vlassopolou-ügy, melyben egy német diplomával
nem rendelkező görög ügyvéd szándékozott Németországban dolgozni, de kérelmét automatikusan
elutasították. A Bíróság döntése az automatikus elutasítást minősítette jogsértőnek, hiszen a pályázó
ügyvéd kérelmét és képzettségét érdemben kellett volna megvizsgálni.
A 98/5 sz. irányelv az ügyvédek letelepedését nem köti a fogadó ország diplomájának
megszerzéséhez; felsorolja az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosító szakmai címeket, melyek
birtokában az ügyvéd:
a.) hazai szakmai cím alapján praktizálhat, vagy
b.) feltételekhez kötötten, de a fogadó ország szakmai címe alatt végezheti munkáját.
ad. a.) pl.: az olasz ügyvéd Bécsben az olasz címe ("avvocato") alatt alanyi jogon praktizálhat. Az
osztrák ügyvédi kamara nyilvántartásában szerepelni fog, de különbözeti vizsgát stb. nem kell tennie.
Foglalkozhat olasz és osztrák joggal is.
ad. b.) pl.: elnyeri az osztrák ügyvédi címet ("rechtsanwalt"), ha igazolni tudja, hogy
meghatározott ideig (pl. 3 évig) rendszeresen és hatékonyan, a fogadó ország jogával is foglalkozott. Ez
esetben betagozódhat az osztrák ügyvédek közé. (El lehet tekinteni a 3 éves kitételtől, ha igazolja a fogadó
ország jogi ismereteiben való jártasságát - pl. továbbképzpsekre járt.)
(A fenti /98/5 sz./ irányelvet a tagállamoknak 2000. márciusáig kellett implementálniuk, a dátum
közelsége miatt ezzel kapcsolatos ügy még nem került a Bíróság elé.)
2.) gazdasági társaságok:
A letelepedés szabadsága a természetes és jogi személyeket egyaránt megillető jog. Jogi

személynek számít az adott tagállam joga szerint alapított és ott székhellyel rendelkező minden gazdasági
társaság; azaz a polgári és kereskedelmi jogban ismert gazdasági társaságok, a szövetkezetek, egyéb köz-
és magánjogi -kivéve nonprofit- szervezetek.
A társaságok "négy szabadsága" a következő:

1.) az alapítók a Közösség minden tagállamában létrehozhatnak ilyen társaságokat;
2.) a tulajdonosok az adott tagállamban gazdasági tevékenységüket akár hazai, akár külföldi társaság
útján gyakorolhatják;
3.) a társaság szabadon dönthet arról, hogy tevékenységét egy másik tagállamban leányvállalaton
(gazdasági társaság), vagy fióktelepen (nem gazdasági társaság, de hatékony gazdasági jelenlét) keresztül
gyakorolja;
4.) a társaság és annak tulajdonosai az adott tagállamban nemzeti elbánást élveznek (ugyanolyan helyzetbe
kerülnek, mint a hazai jogalanyok).
Seegers-ügy: egy holland vállalkozó az angliai vállalkozását egyszemélyes kft-vé alakította át,
Hollandiában pedig létesített egy fióktelepet. A későbbi betegsége kapcsán a holland állammal szemben
táppénzre tartott igényt, melyet azonban -mint a külföldi vállalat igazgatója-, nem kapott meg. A Bíróság
döntése szerint ez Hollandia részéről diszkriminációnak minősült.
16
Az 1999-es Centors-ügyben egy dán tulajdonban lévő angliai kft. a kedvezőbb alaptőke-
követelményektől vezetve Dániában akart fióktelepet létrehozni. A motivációt hitelezővédelmi
szempontokból jogellenesnek nyilvánító dán hatóságok eljárását a Bíróság ez esetben is elmarasztalta.
2001. május 4.
A társaságok letelepedési
szabadsága - folyt.
Az adóztatás, az adóvisszatérési jogosítványok problémája merült fel a Commission v. France-

ügyben (C-270/83) a francia hatóságok természetes és jogi személyek (így gazdasági társaságok és
leányvállalatok) esetében eltörölte; külföldi vállalatok fióktelepeire azonban fenntartotta a kettős adóztatás
szabályait azon az alapon, hogy minden társaság elkerülhetné a kettős adóztatásból eredő hátrányokat,
amennyiben működéséhez más jogi formát választana.
Az Európai Bíróság döntését az EK Szerz. 43. cikkére alapítva kimondta, hogy a közösségi
jogszabályok diszkrimináció nélkül, bármely formában biztosítják a letelepedés szabadságát.
A német Commerzbanknál (C-330/91) az jelentett problémát, hogy a német bank londoni
fióktelepe amerikai cégeknek nyújtott hiteleket; s a német szabályok szerint a törlesztett hitelek után is
adót fizetett - ami az Anglia és az Egyesült Államok közt érvényben levő egyezmény szerint teljesen
fölöslegesnek bizonyult. Az indokolatlan adóbefizetések mellett a bank a befizetések kamatait is követelte
az angol adóhatóságtól. Az előbbit visszakapta, viszont Angliában a kamatok csak természetes
személynek vagy gazdasági társaságnak fizethetők ki. (Leányvállalat esetén itt sem lett volna probléma.)
A Bíróság ezen ügy kapcsán is a leányvállalatok és a fióktelepek jogilag egyenlő kezelésének
alapelvét erősítette meg.
A C-101/94 sz. Commission v. Italy ügyben az inkriminált olasz szabály az
értékpapírkereskedelmet csak bizonyos társasági formák számára tette lehetővé - név szerint itt is a
fióktelepek kizárásáról volt szó. A Bíróság a diszkrimináció-ellenes gyakorlatához hűen, ezt a nemzeti
rendelkezést is közösségi joggal ellentétesnek nyilvánította.
A három jogkérdést tárgyaló C-221/89. számú Factortame-ügy központi eleme azon közösségi
rendelkezést érintette, miszerint az EK-ban tagállamonként halfajtákra lebontott halászati kvóta kerül
meghatározásra. A kérdéses ügyben spanyol halászok az Egyesült Királyság területén gazdasági társaságot
alapítottak, ahol túlnyomórészt spanyolokat alkalmaztak. (Quasi a spanyolok "lehalászták" az angol
kvótát.)
Ezen előzmények nyomán az angol parlament egy olyan törvényt fogadott el, mely kikötötte, hogy
az Egyesült Királyság területén kizárólag angol állampolgár tulajdonában lévő hajók jegyezhetők be ill. a
gazdasági társaság igazgatói, tulajdonosai között az angol állampolgároknak kell többségben lenniük.
(Nem minősült elegendő feltételnek az, ha az illető az Egyesült Királyság területén lakott.)
Többek közt az Európai Bíróságnak abban a kérdésben is döntenie kellett, hogy kifejezetten a
gazdasági tevékenység folytatása, vagy pusztán a társaság bejegyzése minősül-e egy adott országban
"letelepedésnek". A bejegyzés, mint feltétel túl szűk kategóriának minősült, ehelyett a Bíróság
"átszakította a társasági jogi fátylat" és a társaságok jogi személyisége helyette a tulajdonosok személyét
tette vizsgálat tárgyává - a "kontroll-elméletet" elevenítve ezzel fel.
17
A másodlagos letelepedés az EK Szerz. 43. cikke vizsgálata során tehát azt jelentette, hogy a
valamely tagállamban működő gazdasági társaság egy másik tagállamban szabadon hozhat létre
fióktelepet, vagy leányvállalatot. Ezzel szemben az elsődleges letelepedés a gazdasági társaság
székhelyánek, azaz az anyavállalatnak más államba történő "áttelepítéséről" szól. Ez esetben a társaság két
dolgot tehet:
- a régi székhelyét felszámolja, s a másik tagállamban újjáalakul, vagy
- jogi személyisége megtartása mellett áthelyezi székhelyét.
Ez felveti a társasági jog differenciájának kérdését, pl. egy angol részvénytársaság átteheti-e
székhelyét Franciaországba, ha belső struktúrája értelemszerűen nem a francia jogot követi?
A Daily Mail (C-81/87)-ügy példája szerint az adójog eltérése is megnehezíti a letelepedési

szabadság maradéktalan érvényesülését. A lapkiadó londoni székhelyét -jogi személyiségének megtartása
mellett- az adózási szempontból jóval kedvezőbb Hollandiába kívánta áthelyezni, melyet az angol
adóhatóság nem engedélyezett. A döntés ellen fellebbező Daily Mail ügyében eljáró angol bíróság
előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól, hogy a közigazgatási szerv határozata sérti-e a letelepedés
szabadságát.
A 73/148 sz. irányelv természetes személyek vonatkozásában alanyi joggá nyilvánította az eredeti
honosság szerinti ország elhagyását és egy másik államban való letelepedést és ott a gazdasági
tevékenység folytatását.
Ismét az a kérdés, hogy analógia útján kiterjeszthető-e ez a felhatalmazás gazdasági társaságokra
is?
Az Európai Bíróság az analógia lehetőségét elutasította, egyúttal deklarálta, hogy mivel a
gazdasági társaságok a nemzeti társasági jogok kreatúrái, így a székhelyáttétel szabályit is a
székhelyország jogának kell meghatároznia.
Az EK Szerz. 239. cikkének (megelőzően 220.) megvalósulása esetén a probléma nem
merülhetettt volna fel, hiszen a Szerződés úgy rendelkezett, hogy: "A tagállamok -szükség szerint-
tárgylásokat folytatnak egymás között annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák...a 48.
cikk (2) bek. értelmében vett társaságoknak kölcsönös elismerését, a jogi személyiség megtartását a
székhelynek egyik államból a másikba történő áthelyezésekor, valamint a különböző tagállamok joga
szerinti társaságok egyesítésének lehetőségét...".
Egyezmény e tárgyban ellenben nem született, így az sem bizonyos, hogy egyes tagállamok mit
tekintenek a gazdasági társaságok személyes jogának. A személyes jogra, azaz a jogképességre, szervezeti
felépítésre stb. irányadó szabályok tekintetében a székhely és az inkorporáció (bejegyzés) elve lehet
meghatározó.
A társaság székhelye a központi ügyintézés, ügyvezetés helye; a bejegyzés helye pedig a
cégnyilvántartásba vétel tényétől függ - ami a nem kontinentális jogrendszerekben nem feltétlenül jelenti,
hogy a társaság székhelye is ott található.
A "székhely-elvet" követő (pl. francia) államokban csak az adott ország joga szerint alapított
társaságok rendelkezhetnek székhellyel, s így a társasági struktúra, a működés, a hitelezők, részvényesek
védelmére is a saját jogot alkalmazzák. A "bejegyzési-elven" működő jogrendszerk eleve a társaságok
határon átnyúló mozgását veszik figyelembe. (Részletesen ld. tk.: "Társasági jogi szabályok az EK-ban" c.
fejezetét)
A közösségi társasági jog kettős célja, hogy az államokban hasonló jogi szabályozást teremtsenek,
azaz relatíve homogén szabályozási területet (level playing field) hozzanak létre.
Az eddig elért eredmények között tarthatjuk számon a fúzió, a társaságok szétválása, a fióktelepek
nyilvánosságra hozatalának körülményei stb. területeken 1968 óta elfogadott irányelveket.
Másrészről cél a társaságok határon átlépő mozgásának megkönnyítése is; ennek keretében "sui
generis", a közösségi jogban gyökerező társasági formák születtek, mint az Európai Gazdasági
Érdekcsoport (European Economic Interest Grouping= EEIG), Közösségen belüli szabad
18
székhelyáthelyezési joggal; ill. ilyen az Európai Részvénytársaság (Societas Europae), melyre szintén
külön közösségi jogi szabályozás vonatkozik.
Az EK jogának hatása a magánjogra -

különös tekintettel a szerződési jogra; a harmonizáció határai
A szerződési jog nem maradt érintetlen a közösségi hatásoktól, a 80-as, 90-es években több
irányelv is született a kötelmi jog egységének biztosítása végett, így pl.: fogyasztóvédelmi jogból (házaló
kereskedés, a távollevők közt kötött szerződések, a tisztességtelen szerződési feltételek stb. tárgyában); a
pénzügyi szolgáltatásokra; kereskedelmi ügynöki szerződésekre, munkaszerződésekre, versenyjogi
szabályokra vonatkozóan.
Ilyen előzmények után magától értetődő a kérdés, vajon lehetséges-e olyan szintű harmonizáció,
hogy elérhető közelségbe kerüljön egy Európai Polgári Törvénykönyv megalkotása?
Az összehasonlító jog válasza szerint első lépésben azt kell megvizsgálni, hogy az egyes
tagállamok milyen szabályozást képviselnek pl. az adásvétel tekintetében; majd a következő feladat az
elméleti közös nevező felkutatása.
Közösségi jogi megközelítésben az alapkérdés egészen más, ti., hogy a harmonizációra mennyire
ad lehetőséget a közösségi jogrendszer? Egyáltalán az európai integráció szükségessé tesz-e ilyen szintű
egységesítést?
A harmonizációs feladatokat a szerződési jogra szűkítve, a következő érvekkel igazolhatjuk egy

európai szerződési jog létrehozásának szükségességét:
1. hivatkozhatunk a belső piacra, mondván, hogy a szerződési jog nemzeti változatai a négy
szabadság megvalósulását akadályozzák.
Erre ellenpéldaként hozhatjuk fel annak a pár évvel ezelőtti felmérésnek eredményét, mely arra
kereste a választ, hogy mi akadályozza a határon átnyúló kereskedelmet.
A közvéleménykutatásból kiderült, hogy a gazdasági élet szereplői a nemzeti jogok eltéréseit csak
kevéssé érzékelik. Hátráltató tényezőnek inkább a műszaki-technikai előírások; a szokatlan engedélyezési
eljárások; a megkülönböztető állami támogatások; a forgalmi adórendszerek eltérései stb. minősültek.
2. hivatkozhatunk a fogyasztókra is, akik szinte "körbevásárolják" a Közösséget - a homogén
szabályozási tér kialakítására ez azonban önmagában még szintén nem elegendő érv, hiszen nem
mutatható ki, hogy a fogyasztót az mennyire tartja vissza a vásárlástól, hogy eltérő nemzeti szerződési
szabályok lesznek irányadók a vásárlásaira.
Ami valójában akadálya a határon átnyúló vásárlás népszerűsödésének, az inkább a szavatosság
érvényesítésének nehézsége, ill. a nyelvi akadályok.
3. indokként hívhatjuk az ügyleti/tranzakciós költségek csökkenésének előnyét, hiszen a nemzeti
szerzői jogok különbsége plusz költségeket indukál - különösen sokba kerülhet az ismeretlen jogrendszer
felderítése, ami egyes kisvállalkozásokat a kereskedelemből kizárhat.
Ez utóbbi érvünk azzal támadható, hogy a harmonizáció -pont részlegessége miatt- a szabályozást
még átláthatatlanabbá teszi. Egyelőre tehát a tranzakciós költségek radikális csökkenése nem várható.
4. a legvalószínűbb az, hogy a piacgazdaság uniformizáló követelményei indokolják leginkább a
harmonizációt.
A jogösszehasonlítás és a közösségi jog saját aspektusa után lássuk, miként vélekednek a

harmonizációról a jogtörténészek!
19
Az ő megállapításuk szerint az európai magánjog egységesítése nem más, mint a korábban létezett
egységes európai magánjog visszaállítása. (Itt elegendő pl. a XVIII. század közepéig "ius commune-"ként
ható, a jogviták eldöntésének alapjául szolgáló római jogra.)
A vélemények e körben is megoszlanak, minthogy a római jogot a helyi szokások, a városi jog, a
kereskedelmi jog stb. területenként módosította, így az közös jogi hagyomány létezése is puszta
hipotézisnek bizonyulhat.
A Római Szerződésben a közös ill. a belső piac megvalósítása érdekében jogharmonizációra a

94-95. cikkek (régi számozás szerinti 100; 100/a) teremtenek jogi alapot.
A 94. cikk a következőkről rendelkezik: "A Tanács -a Bizottság javaslatára az Európai
Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után- egyhangúsággal
irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak
közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére."
Egy meglehetősen friss Bírósági döntés szerint (2000. okt.), a C-376/98 sz. Németország v.
Európai Parlament-ügyben a német kormány azt kérdőjelezte meg, hogy a dohánytermékek
reklámozásáról (ill. annak quasi betiltásáról) szóló irányelv elfogadására volt-e joga a Parlamentnek és a
Tanácsnak.
Az említett két közösségi intézmény az irányelv alapjául a belső piac támasztotta
követelményekre, ennek hátterében pedig a 95. cikk rendelkezéseire hivatkozott. Természetesen a
probléma forrása ismételten egy értelmezési kérdés, ti., hogy a 94-95. cikkre hivatkozással a jogi
szabályozások mely köre legitimálható?
Az Európai Bíróságnak a Bizottságra nézve meglehetősen szigorú értelmezése szerint nem
elégséges azt állítani, hogy a nemzeti jogok harmonizálása a tagállamok egységét mozdítja elő, hanem azt
is bizonyítani kell, hogy miért!
A dohányáruk reklámozásáról szóló közösségi irányelv elfogadása esetében a jogalkotó a
jogközelítés indokoltságának vizsgálatát elmulasztotta - tehát az általunk feltett alapkérdésre (a belső
piacra hivatkozás mikor legitimálhat egy jogszabályt) az a válasz, hogy a belső piac, mint kritérium, a
magánjog területén sem hivatkozható korlátlanul.
A jogharmonizáció eszközei
Az irányelvek, rendeletek elfogadása még nem elegendő a jogharmonizációhoz, hiszen azok

egységes értelmezését, nemzeti jogba történő átültetését is biztosítani kell.
Álljon itt pélldaként a 93/13 sz. irányelv, melyet 2000-ben 5 tagállam még nem vett át, sokan
pedig még nem teremtették meg a teljes szabályozási összhangot. A fogyasztói szerződések és a
tisztességes szerődési feltételek közösségi jogi szabályozásán kívül ugyanilyen sorsra jutott pl. a
termékfelelősségről szóló irányelv is.
Az egységes értelmezés nehézségeit illusztrálja a német joggyakorlat, mely megtagadta a saját
nemzeti szabályozásuk (általános szerződési feltételekről szóló törvény) közösségi jogi konformitásának
vizsgálatát.
Általánosságban elmondható, hogy a nemzeti magánjogokban a közösségi joggal és az Európai

Bíróság értelmezési jogosultságával szemben erőteljes ellenállás mutatkozik.
A harmonizáció buktatója a közösségi jogszabályok elfogadásának nehézkes mechanizmusa is.
Így pl. ha a Bizottság egy irányelv elfogadására tesz javaslatot, úgy elsősorban a harmonizáció
szükségességét kérdőjelezik meg, valamint az elfogadott szabályok a tagállami kompromisszumok
eredményeképpen sok alternetívát, "visszautalást" tartalmaznak.
20
Ezt követi a hosszadalmas nemzeti implementáció; esetenként a közvetlen hatály tételének

Európai Bírósági megtagadása; legrosszabb esetben a tagállami bírák passzivitása, amikor eltekintenek
"preliminary ruling", azaz a Bíróság előzetes véleményének kikérésétől.
2001. május 18.
A tőkemozgások szabadsága
A Római Szerződés az áruk, szolgáltatások és a személyek szabad áramlása körében erőteljesebb

és határozottabb lépéseket tett, mint a tőkemozgások liberalizációja terén.
Az Amszterdami Szerződésben már hatályon kívül helyezett, de előzőleg érvényben lévő 67. cikk
rendelkezései szerint "Az átmeneti időszak alatt és a közös piac zavartalan működésének biztosításához
szükséges mértékben, a tagállamok fokozatosan eltörölnek egymás között minden, a tagállamokban
lakóhellyel rendelkező személyekhez kötődő tőkemozgásra vonatkozó korlátozást, és megszüntetnek a felek
állampolgárságán vagy lakóhelyén vagy a tőkebefektetés helyén alapuló bármilyen megkülönböztetést."
Az idézett rendelkezés csak a tagállamok "törekvését" rögzíti, de tételes kötelezést, feltétlen jogi
parancsot nem tartalmaz, ennek értelmében pedig számonkérést sem helyezhet kilátásba.
A tőkemozgások liberalizációjának eltérő természetét igazolja, hogy a tagállamok fizetési
mérlegét közvetlenül érintő tranzakciókról van szó - az alapító szerződés a MUSZ-ig különböztetett
fizetések (egy alapügylethez kötődő, járulékos természetű, határon átnyúló művelet) és tőkemozgások
(önálló pénzmozgás, az önmagából termelődő profitért van) közt, mára egységesen a tőkemozgások
szabadságáról beszélhetünk.
A fokozatos liberáció a 60-as évektől, irányelvek (pl.: közvetett befektetésekre,

ingatlanbefekteésekre, biztosítási szerződések pénzmozgásaira stb.) nyomán valósult meg, de a közösségi
jog pl. a készpénzforgalommal kapcsolatos devizajogi korlátokra nem írt elő liberalizációt. Az erre utaló
igényeket az Európai Bíróság a 67. cikk feltételes természetére hivatkozva módszeresen elutasította (a
joggyakorlatra vonatkozóan: ld. tk.).
A tőkemozgások szabályozásában fordulópontot az 1985-ös Fehér Könyv, az igazi belső piac
megteremtése érdekében elfogadott jogalkotási program jelentett, amely már e körben is teljes
liberalizációt irányzott elő.
A 88/361 sz. irányelv a tagállamoknak általánosságban előírta a tőkemozgások liberalizációját -
ami azért érdekes, mert ekkor még maga a Római Szerződés is csak a liberalizációra vonatkozó
felhatalmazást tartalmazott, s nem előírást.
Az irányelv 1. számú melléklete példálózó felsorolásban a tőkemozgások fajtáit határozza meg,
így tőkemozgás a:
- közvetlen befektetés
- vállalkozás, fióktelepek létesítése, részesedésszerzés
- ingatlanbefektetés (haszonélvezet, szolgalom)
- kollektív befektetési vállalkozás
- takarék- és folyószámla
- hitel, kölcsön, kezesség, zálogjog
- személyhez fűződő tőkemozgás
- pénzügyi eszközök fizikai exportja
- egyéb.
21
A monetáris és pénzügyi politikában előálló zavarok védelmi intézkedések meghozatalát tehetik

szükségessé. Egy-egy ilyen intézkedés a Bizottság felhatalmazása alapján, max. hat hónapig tartható fenn
a tagállam által; kivételes esetben a Bizottság utólagos engedélye is elegendő lehet (feltétel, hogy ne
önkényes diszkriminációról legyen szó!).
A tagállamok jogkörébe tartozik a pénzintézetek felügyelete, statisztikai adatgyűjtés céljából
nyilatkozatkérés a tőkemozgásokról - és egyébként harmadik országokkal szemben is olyan mértékű
liberalizációt kell végrehajtaniuk, mint azt a Közösségen belül teszik.
A Bordessa és tsi. (C-358/93) ügyben egy 1992-es spanyol, készpénzkivitelre vonatkozó rendelet
képezete az ügy tárgyát, mely egymillió pesetát meghaladó, de az ötmilliót el nem érő pénzkivitelre
nyilatkozattételi kötelezettséget írt elő; az ötmillió peseta feletti kivitelt engedélyhez kötötte.
A Bíróság ítélete szerint a nyilatkozattételi kötelezettség nem, de az engedélyezési eljárás
közösségi jogba ütözik, azaz nem megengedhető. A Bíróság egyúttal a 88/361 sz. irányelv 1. és 4.
cikkeinek közvetlen hatályát is megállapította.
A C-48493 sz. Svensson v. Gustawsson-ügyben a Belgiumban, Luxemburgból lakásépítésre
felvett hitel kamatainak törlesztésére egy luxemburgi kormányrendelet szerint csak nemzeti bankoktól
lehetett hitelt felvenni.
A hitelfelvétel az irányelv 1. sz. mellélkletének felsorolásában külön szerepel, így egészen biztos,
hogy a hazai bankokat preferáló luxemburgi szabályozás közösségi joggal ellentétes - hiszen közvetve
lebeszélt a határon átnyúló tőkemozgások igénybevételéről.
A hazai kormány azzal érvelt, hogy a saját bankjaitól nyereségadót szedett, eljárása azonban még
így sem legitimált, a közösségi jog negligálásának gazdasági típusú érveit a Bíróság is visszautasítja.
A 85-ös Fehér Könyv szellemében a Római Szerződés 67-73. cikkeinek tartalmát megőrizve, a
számozás Maastrichtban 73/b-g cikkre módosult. A tőkemozgást érintő rendelkezéseket az Amszterdami
Szerződés ismét újraszámozta, így azok ma a 56-60. cikkek alatt találhatók.
Eszerint tilos a tagállamok egymás közötti, és a tagállamok és harmadik országok közötti
tőkemozgások és fizetések mindennemű korlátozása - ami harmadik országok vonatkozásában az 1993.
dec. 31-én a köztük fennálló korlátozások érvényben tartását jelenti.
A liberalizáció alóli kivételt jelenthet a közrend, közbiztonság védelme; a tagállam felhatalmazást
kaphat differenciálásra az adóalany lakhelye szerint; továbbá lehetőség van a pénzintézetek és a
tőkemozgások felügyeletére is.
Az elvekkel ellentétben, ahogyan azt a Bizottság 1997-es EU-n belüli befektetések jogi
vonatkozásait vizsgáló közleményben (Communication of the Communities on certain legal aspects of
intra-EU investments) is megállapította; a tagállamok előszeretettel korlátozzák a tőkemozgást, pl.: a más
tagállami állampolgárok által szerezhető részvényarányok maximálásával; vagy azáltal, hogy a tagállami
hatóságoknak vezető tisztségviselők kinevezésében speciális előjogokat biztosítanak; vagy egészen
egyszerűen általánosságban a nemzeti érdekekre való hivatkozással stb.
Ami a közrende és közbiztonság tényállásait illeti: a tőkemozgások teljes felszabadítása azt is

jelenti, hogy a pénzmosásból, bűncselekményből származó vagyon eredetének "elfedése" ellen közösségi
szinten kell fellépni. Az említett megfontolásból kifolyólag egy, a 80-as évek végén elfogadott irányelv a
tagállamoknak előírta, hogy a pénzmosás büntethetővé tételét törvényi szinten garantálják; továbbá úgy
változtassák meg a pénzintézetek működésének rendjét, hogy ott ne lehessen anonim bank- és
folyószámlát vezetni. (Ehhez kapcsolódóan az azonosításra alkalmas dokumentumokat meg kell őrizni, ha
pénzmosás gyanúja áll fenn, azt a pénzintézet a rendőrségnek jelenteni köteles.)
A tőkemozgás szabadságához
kapcsolódó legújabb jogesetek
22
Az Association de l'Église de la Scientologie de Paris "International Reserve Trust" and the

Prime Minister (C-54/99) ügyben a francia állam nemzeti pénzügyi érdekeit kívánta védelemben
részesíteni - amire egy 1966-os törvény harmadik országokkal szemben felhatalmazást is adott. A nemzeti
érdekek védelme külföldi befektetésekkel kapcsolatban akkor áll fenn, ha az az országot érzékenyen érintő
területen valósulna meg (pl. közhatalom gyakorlása, fegyverkezés). Ilyen esetben a befektetés -
amennyiben azt a közrend, közegészségügy, közbiztonság megkívánja- megtagadható.
A gyakorlatban ez úgy működött, hogy a befektetőnek a francia hatóságoknál a befektetés előtt
előzetes nyilatkozatot kellett tennie, melyre a hivatal egy hónapon belül reagál - amennyiben nem, úgy az
engedély megadottnak tekinthető.
A Bíróság elé került ügyben nem konkrét befektetésről volt szó, hanem a Szcientológia Egyház
nemzetközi befektetéseket koordináló irodája ezt a "kiszűrő eljárást" sérelmezte, egyúttal felszólította a
francia miniszterelnököt, hogy módosítsa a befektetési eljárást. A számukra nem kielégítő módosítások
eszközlését követően a Szcientológia Egyház az Államtanácsnál közösségi jogsértés miatt beperelte a
miniszterelnököt.
Az Államtanács áltat a Bíróságtól kért előzetes határozat központi problémáját a "közrend
védelmének" meghatározása jelentett.
Az Európai Bíróság újra megerősítette a közrendre hivatkozás lehetőségét, azonban kikötötte,
hogy az szűken értelmezendő, és hivatkozása esetén is csak a legkevésbé súlyos intézkedés
foganatosítható. Ezen értékrend szerint a nyilatkozattételi eljárás indolokatlanul súlyos korlát, ráadásul a
francia törvények a "közrend" fogalmát sem határozzák meg kellő pontossággal. (Jóllehet, e kifejezést
maga az EK Szerz. is definíció nélkül használja! Elvileg tehát, ha a franciák tételesen megadnák, hogy
bizonyos tevékenységek mely körülmények közt engedélyezhetők, a tilalom megállná a helyét.)
M. Trummer és P. Mayer (C-222/97) ingatlan adásvételi és zálogjogi esete arról szólt, hogy a
német Trummer úr részletre vett egy házat Ausztriában. Az eladott ingatlanon az eladó javára a törlesztés
idejére zálogjogot kívántak bejegyezni, minthogy azonban a vételárat is német márkában határozták meg,
célszerűnek látszott a zálogjog márkában történő bejegyzése is.
A jogvita abból adódott, hogy egy 1940-es törvény értelmében az osztrák ingatlannyilvántartásba
zálogjogot csak nemzeti valutában (értsd: schilling), vagy finomaranyban lehetett bejegyezni - azaz Mayer
úr vevőjével szemben törvényes biztosíték nélkül maradt volna.
Az osztrák szabály megcáfolható azzal, hogy a 88/361 sz. irányelv a tőkemozgások között a
zálogjogot kifejezetten említi; a nyilvántartás alapelvei közé tartozik a "transzparencia", amit a
finomaranyban történő kifejezés lehetősége maga is bizonytalanná tesz -mindent egybevetve osztrák
szabály közösségi polgárok vonatkozásában nem támaszthat hasonló elvárásokat.
A C-478/98 sz. Commission v. Belgium-ügy euro-kötvények (levonással nem terhelt, nagy

közhozamot biztosító értékpapír) kibocsátásával kapcsolatos. A belga pénzügyminiszter 1 milliárd márka
értékben bocsátotta ki fent nevezett kötvényeket, azonban az értékpapírt belga állampolgárok nem
vásárolhatták olyan megfontolásból, hogy nehogy adómentes jövedelemre tegyenek szert.
A belga kormány adórendszere, pénzügypolitikája koherenciájájára hivatkozással tiltotta meg a
vásárlást. Indoka, tilalma hatékonysága azon bukott meg, hogy belga állampolgár, amennyiben más
tagállamban vásárol euro-kötvényt, úgy ugyanúgy adózatlan jövedelemre tehet szert.
A tényállás nem minősíthető pusztán belföldi ügynek sem, mert a kormány a kötvényeket a
nemzetközi pénzpiacon, német bankokon keresztül bocsátotta ki, kifejezetten külföldi befektetők részére.
Ezen felül a 88/361 sz. irányelv felsorolásában is szerepelnek az értékpapírok, mint a
tőkemozgások kötelezően felszabadítandó területe; így nem kétséges, hogy a Bíróság az EK Szerz. 56.
cikkébe ütközőnek találta a rendelkezést.
23
A C-302/97 sz. Klaus Konle Osztrák Köztársaság elleni ügyében egy német állampolgár
árverésen feltételesen szerzett tulajdont egy tiroli ingatlanon. A feltétel a földhivatal adásvételt
engedélyező határozatától függött.
A Tirolra irányadó 1993-as tartományi ingatlanszerzési szabályt az Alkotmánybíróság később
alkotmányellenesnek nyilvánította; hiszen az osztrák állampolgároknak egy nyilatkozatot tett kötelezővé
arról, vajon a megvásárolni kívánt ingatlan nem a "másodlagos tartózkodási helyként" (secondary
residence) szolgál-e majd a jövőben.
A szimpla nyilatkozattételhez képest a külföldiek engedélyezési eljárással kerültek szembe. Ezt a
szabályt az Alkotmánybíróság úgy módosította, hogy egységesen -osztrák állampolgárra, külföldire-
engedélyezési eljárást írt elő. A gyakorlatban ez az osztrákok számra a gyorsított eljárás kedvezményét
jelentette.
A tényállást tovább bonyolította, hogy az EK Szerz. 56. cikke nem hivatkozható, minthogy az
osztrák csatlakozási okmány 70. cikke a másodlagos tartózkodási helyet illetően egy, a csatlakozástól
számított ötéves periódusra derogációt engedélyezett - azaz Ausztria további öt évig alkalmazhatta az
akkor hatályban lévő szabályait.
Az Európai Bíróság a 93-as törvényt diszkriminatívnak minősítette az EK Szerz. 56. cikke alapján
- a rendelkezés alkotmányellenessége azonban belső ügy.
A releváns szabályozás tehát a 96-os jogszabály, mellyel kapcsolatban az a kérdés, vajon
érvényesül-e rá a derogáció, vagy sem?
A Bíróság kimondta, hogy ez a jogszabály sincs összhangban az 56. cikkel, mert szintén a
tőkemozgás elé állított -ráadásul diszkriminatív- korlátnak minősül.
(Annak kérdése, hogy Konle úr ténylegesen megszerezheti-e a tiroli ingatlant az kizárólag az
osztrák jog nyújtotta jogorvoslati utaktól függ.)
24
Dr. Király Miklós
Az EK társasági joga I. 2001. szeptember 03.
A társasági jogi szabályozás keretében az 1., 2., 11. számú társasági jogi irányelv tárgyalására kerül sor.
1) 68/ 151. számú irányelv

68/151/EEC: First Council Directive of 9 March 1968 on co-ordination of safeguards which, for the
protection of the interests of members and others, are required by Member States of companies
within the meaning of the second paragraph of Article 58 of the Treaty, with a view to making such
safeguards equivalent throughout the Community
Hatálya kiterjed a Részvénytársaságra, a Korlátolt Felelősségű Társaságra és a Betéti

Részvénytársaságra. A szabályozás tárgyköre a közzétételt, a vállalt kötelezettségek
érvényességét, az érvénytelenségi okokat és az érvénytelenség jogkövetkezményeit
jogkövetkezményeket öleli fel.
Közzététel esetén merül fel a kérdés: milyen dokumentumokra, tényekre terjed ki? A közzététel kifejezés
alatt a
- hivatalos lapban való megjelentetést,
- valamint a releváns tényeken nyugvó cégnyilvántartási bejegyzést kell érteni.
Részvénytársaság esetében a társasági szerződés minden módosítása után a teljes, hatályos

szöveget újra meg kell jeleníteni. A közzétételi kötelezettség továbbá magában foglalja a mérleget, a
nyereség-veszteség kimutatást, bizonyos gazdasági adatokat.
Jogkövetkezmény: harmadik személlyel szemben csak a megfelelően nyilvánosságra hozott

(published) okiratokra és tényekre lehet hivatkozni, kivéve ha a társaság bizonyítja, hogy a
harmadik személyeknek tudomásuk volt a mondott dokumentumokról és körülményekről.
A nyilvánosságra hozatalt követően a 16. napig köttetett ügyletek tekintetében harmadik személy
hivatkozhat arra, hogy ezen idő alatt a közzétett tények megismerése lehetetlen volt számára.
(Magyarországon ez 15 nap.) Ez egy kimentési lehetőség a számára. A határidő a szerződés
megkötésére vonatkozik, a megtámadást a későbbiek folyamán is lehet eszközölni.
Amennyiben eltérés mutatkozik a közzététel két módja között, akkor harmadik személlyel
szemben nem lehet a hivatalos lapra hivatkozni, őket viszont megilleti ez a jog.
25
A közzététel egy sajátos, harmadik formája az üzleti dokumentum: a társaság üzleti levelezésén,
rendelési nyomtatványain is utalni kell a cégformára, nyilvántartási számra, székhelyre...stb.
A társaság által vállalt kötelezettségek érvénye

Az EK társasági jogában a képviselők vonatkozásában utólag nem lehet érvénytelen kinevezésre
hivatkozni, amennyiben a társaság képviseletére jogosult személyek adatait megfelelően közzétették.
Ultra vires felelősség érvényesül abban az esetben, ha az alapító okiratban megjelölt célokon a
társaság túlterjeszkedik. Ebben az esetben azokért a kötelezettségvállalásokért is felel.
Magyarországon a Ptk. tartalmazza (1977 óta) az ultra vires felelősséget, így nem volt nehéz a
harmonizáció.
A társasági szerződés érvénytelensége és semmissége
Megközelítési módok:
Egyrészt csak jogszerűen létrehozott társaságok működhessenek, a nem szabályosan alapított
társaságok a forgalom biztonsága szempontjából veszélyesek.
Másrészt a forgalom biztonsága érdekében az érvénytelenségi/semmisségi feltételeket szigorú
taxáció tartalmazza az 1. Társasági jogi irányelvben (bírói/felügyeleti eljárás megsértése; társaság
működése törvénybe ütközik, nincs tárgy, tőkemegjelölés; nem tettek eleget az alaptőke
befizetésnek; alapító tag cselekvőképtelen; egyszemélyes társaságot hoznak létre ott, ahol nem
lehetne...stb.).
Az érvénytelenség jogkövetkezménye korlátozott, mert az érvénytelenség megállapítása
önmagában nem érinti a társaság által vállalt kötelezettségeket.
Az alaptőke védelméről szóló 77/91.sz. irányelv (2.társasági jogi irányelv)

Second Council Directive 77/91/EEC of 13 December 1976 on coordination of safeguards which, for
the protection of the interests of members and others, are required by Member States of companies
within the meaning of the second paragraph of Article 58 of the Treaty, in respect of the formation
of public limited liability companies and the maintenance and alteration of their capital, with a view
to making such safeguards equivalent
Az irányelv hatálya eredetileg csak a részvénytársaságokra terjed ki, azonban találunk példákat
arra, hogy egyes tagállamok önkéntes harmonizáció keretében a korlátolt felelősségű társaságra is
26
alkalmazzák ezen szabályokat. Az irányelv rendelkezései szerint a társaság alapító

dokumentumának tartalmaznia kell bizonyos nélkülözhetetlen elemeket, egyes adatoknak kötelező
megjelenni a társasági szerződésben.
Az egyik ilyen nélkülözhetetlen elem a társaság alapításának költségei. Ennél a pontnál minden
olyan kiadást fel kell tüntetni, amely a társaság alapításánál felmerült, amelyek a terhére
számlázhatók, abban az esetben is, ha a működés megkezdése előtt keletkeztek. Ilyen jellegű kiadás
pl. a részvényesek toborzására szánt kiadás.
A második kötelező tartalmi elem, az alapítókat illető előnyök részletezése. Itt kell megjelölni
minden olyan, az alapítási folyamatban részt vevő személyt, aki valamilyen módon részt vesz az
alapítási folyamatban, és ezáltal részesül az előnyökből. (Szó lehet akár ügyvédről is!)
Ha nincs pénzbeli betét, a nem pénzbeli hozzájárulások részletes feltüntetése kötelező, különös
tekintettel az értékelési eljárás részleteire. Fel kell tüntetni, hogy az apport megfelel a részvények
értékének.
Nem nélkülözhető az alapítóktól utólagos vagyonszerzés révén bekövetkező vagyongyarapodás
(német kifejezéssel: Nachgründung) szabályozása. Ilyen történik, ha a társaság működése közben az
alapítóktól utólag vagyont szerez. (Alkalom a spekulációra, ha az Rt. drágán, csekély értékű áruhoz
jut az alapítóktól.)
A részvényesek védelme megkívánja, továbbá ha az ügylet az alaptőke 1/10-ét érinti a vagyonmérleg
közzététele kötelező.
Az osztalékfizetéssel kapcsolatos szabály, hogy az nem haladhatja meg a nyereséget, és nem
vezethet veszteséghez sem. A kamatozó részvények estében felmerülő probléma, hogy a
kamatfizetési kötelezettséget teljesíteni kell, azonban csak akkor, ha a nyereség megfelelő fedezetet
nyújt ehhez. Tehát ha a társaság veszteséges vagy nem rendelkezik megfelelő nyereséggel, nem tudja
teljesíteni az alapszerződésben vállalt kötelezettségeit.
A saját részvények felvásárlásához kapcsolódó szabály, hogy az irányelv vagy tiltja, korlátozza
vagy sajátos biztosítékhoz köti az ilyen jellegű ügyleteket. Saját részvények megszerzéséhez a
Közgyűlés – meghatározott időre szóló – felhatalmazása szükséges. A birtokolt saját részvények
értéke nem haladhatja meg a jegyzett tőke 1/10 részét. Kivételt képez az a szabály, ha egy
részvényes 10%-nál nagyobb részesedést szerez, 3 éven belül el kell idegenítenie a többletet. A
gazdasági társaság nem adhat kölcsönt, nem hitelezhet senkinek a saját részvény megvásárlásához.
Konszernkapcsolatok. Sajátos keresztrészesedés jön létre abban az esetben, ha például egy

részvénytársaság üzletrészt szerez egy korlátolt felelősségű társaságban, amely Kft. a szavazati
27
jogok többségét birtokolja az Rt.-t közgyűlésében. E kérdéskört részletesen szabályozza a 2.

Társasági irányelv 24.a. cikke.
Az alaptőke felemeléséhez ill. leszállításához a közgyűlés felhatalmazása szükségeltetik. Ebben az
esetben is csak öt évre érvényes, és a határozat hivatalos lapban való közzététele kötelező. A már
meglévő részvényeseket elővásárlási jog illeti harmadik személyekkel szemben.
A Sindesmos Melon v. Karella ügyben (C-381/89) a görög társaság alaptőkéjét hatósági határozattal
felemelték, a részvényesek nem éltek elővásárlási jogukkal, majd újra felemelték, azonban nem
ajánlották már fel az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét sem. A Bíróság határozatában
kimondta, hogy a konstrukció ugyan a vállalat megmentése érdekében történt, ez azonban nem
indokolhatja a szabálytalan eljárást, nem ment fel az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása alól.
A fióktelepek közzétételi kötelezettségéről, felelősségéről szóló 89/666.sz. rendelet (11. irányelv)

Eleventh Council Directive 89/666/EEC of 21 December 1989 concerning disclosure requirements in
respect of branches opened in a Member State by certain types of company governed by the law of
another State
Főszabályként az anyavállalat felelőssége érvényesül, mivel a fióktelep tipikusan nem gazdasági

társaság formájában működik. Eltérő szabályok vonatkoznak a Közösség területén működő
társaságokra, valamint ha az anyatársaság Közösségen kívüli székhellyel rendelkezik.
1) Közösségi területen működő anya és leányvállalat
A hivatalos nyilvántartásban szerepeltetni kell a címet, tevékenységi kört, anyavállalat

cégnyilvántartási számát, nevet, a képviseletre jogosultak körét, a számvitelre vonatkozó
dokumentumokat, a fióktelep bezárására vonatkozó döntést. A hitelezővédelem elsődleges
fontosságú – összhangban a R.Sz. letelepedés szabadságáról szóló cikkelyével. Rt. esetében a
tagállamok egyéb szabályokat is megfogalmazhatnak. Pl. aláírásminták; alapszabály közzététele; az
anyavállalattól származó hitelesítés a társaság létezéséről; a társaság vagyonát milyen biztosítékok
terhelik; az alapító okirat idegen nyelvűre történő fordítása...stb. Könnyítés, hogy több fiók esetében
elegendő egy alkalommal megfelelni a közzétételi kötelezettségnek.
28
2) Ha az anyavállalat Közösségen kívüli
A közzétételi kötelezettség mindenre, a kötelező és nem kötelező listákra is vonatkozik. Fel kell
tüntetni az anyavállalat jogait, az üzletvezetés szempontjait, céljait, a jegyzett tőke nagyságát, a
képviseleti meghatalmazás mértékét, terjedelmét (önálló, együttes), számviteli adatokra vonatkozó
kötelezettségeket.
A tagállamok felé jelentkező követelmény a megfelelően szigorú büntetés igénye, amennyiben
követelmények sérülnek. Tagállami szinten kerül meghatározásra, hogy kit terhel a közzétételi
kötelezettség. Az irányelv szabályai nem vonatkoznak pénzügyi-, hitel-, és biztosítóintézetek
fiókjaira.
29
Az EK társasági joga II. 2001.10.08.
A társasági jogi irányelvek és a bírói gyakorlat /folytatás/
1) A gazdasági társaságok összeolvadásáról szóló 3.számú irányelv (78/855.)

Third Council Directive 78/855/EEC of 9 October 1978 based on Article 54 (3) (g) of the Treaty
concerning mergers of public limited liability companies
Az irányelv szabályozásának elsődleges célja a kisrészvényesek védelme. Ezen jogforrás csak

részvénytársaságokra vonatkozik. Az egy tagállamon belül megvalósuló fúziók tekintetében kétfajta
kérdést tárgyal, a beolvadást és az új társaság létrehozását (két társaságból létrehoznak egy
részvénytársaságot).
Az irányelv kötelezővé teszi a részvénytársaság számára fúziós terv készítését. Ezen dokumentum
kötelező tartalmi elemeként szerepel részvénycserék esetében az átváltási arány megjelölése; a
részvényesek kapnak-e készpénzt, milyen időponttól gyakorolhatják részvényesi jogaikat; mikor
részesednek a nyereségből és a vezetés milyen előnyökkel rendelkezik a többi részvényeshez képest.
A fúzióról csak a közgyűlés jogosult dönteni (általában 2/3-os többséggel, de tagállami szabályok
tartalmazhatnak eltérő rendelkezéseket is), és a fúziós terv közzététele kötelező az 1.sz. irányelvben
foglaltaknak megfelelően. A fúziós tervet részletesen meg kell indokolni mind az ügyvezetés, mind
külső szakértő részéről. Így valósulhat meg 3. személy védelme a leghatékonyabban. Az irányelv
foglalkozik még a szakértők irat-betekintési jogával, valamint a részvényesek évi mérleghez fűződő
ellenőrzési, továbbá az ingyenes másolatokhoz fűződő igényével.
Történik utalás A cégek, üzletrészek átruházása során a munkavállalók érdekvédelmével
foglalkozó 77/187.számú irányelvre. A rendelet kimondja, hogy a fúzió eredményeként a hitelezők
nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a beolvadás kezdetén, valamint rendelkezik további
értékpapírok kibocsátása esetében (kötvény, adóslevél) a részvényeseket terhelő kötelezettségek
alakulásáról.
A fúzió ellenőrzéséhez megfelelő bírói, közigazgatási kontrollra van szükség. Ez tipikusan
cégbírósági, közigazgatási szervek hatáskörében valósul meg, de vannak tagállamok, ahol ilyen
ellenőrzés nincs, hanem közjegyző által történik a fúziós döntés közokiratba foglalása. A beolvadó
30
társaság vagyona, jogai átszállnak a fennmaradó társaságra, a részvényesek az új társaságnak

lesznek részvényesei, a régi társaság megszűnik létezni.
A semmiség megállapítására csak a bíróságnak van hatásköre. A semmisségi okokat korlátozza
az irányelv, ennek alapján akkor állapítható meg: ha nincs megfelelő előzetes ellenőrzés, nem volt
közjegyzői közreműködés; az irányadó nemzeti jog szerint a részvénytársaság közgyűlésének
határozata semmis. A semmisségre hat hónapon belül lehet hivatkozni, és vele szemben van helye
jogorvoslatnak. (Anglia 5 évet kapott az irányelv rendelkezéseinek átvételére.)
2) A gazdasági társaságok szétválásáról szóló 82/891.számú társasági jogi irányelv
Az irányelv a lehetséges változásokat egy tagországon belül értelmezi, és a következő

módozatokat különbözteti meg. A társaság szétválhat beolvadással, vagyis a társaság egy része úgy
válik szét, hogy működő társaságba olvad bele. A szétválás történhet új társaság alapításával;
valamint lehetséges vegyes megoldásként, részint létező társaságba történő beolvadással, részben új
társaság létrehozásával.
A gazdasági társaságok szétválására megfelelően alkalmazni kell az összeolvadás keretében tárgyalt, a
tervre, közzétételre, közgyűlés döntésére, írott jelentésekre (menedzsment, szakértők), részvényesek
betekintési jogára, másolatok készítésére, és a megfelelő biztosíték adására vonatkozó szabályokat.
3) A vállalkozások, cégek, üzletrészek átruházása során a munkavállalói érdekvédelemről szóló
77/187.számú társasági jogi irányelv
Az irányelv kiváló példája a társasági jog és a munkajog érintkezésének. Önmagában véve a

vállalkozások átvétele, fúziója, szétválása nem érinti közvetlenül a munkavállalókat, mivel a jogok és
kötelezettségek átszállnak az alkalmazóra. Ugyanez a helyzet a kollektív szerződések esetében, mivel
azok folyamatosan hatályban maradnak. Ez alól található egy kivétel, amikor a volt alkalmazott
nyugdíjtámogatása vagy a speciális társaságon belül megállapított nyugdíj nem él tovább a kollektív
szerződésben vagy az adott tagállam lehetőséget biztosít a korlátozásra.
Fontos szabály, hogy önmagában az üzletrésszel kapcsolatos tulajdonváltozás nem adhat okot a
munkaviszony megszüntetésére a munkáltató részéről. Ha a munkavégzés feltételei jelentősen terhesebbé
válnak, lehetőség van a munkaviszony megszüntetésére a munkavállaló részéről, úgy, hogy az a
munkaadó által kezdeményezettnek minősül. A munkavállalói érdekképviseletek tekintetében is a
továbbélés jelenti a főszabályt. A munkavállalókat tájékoztatni kell a vállalatok állapotváltozásáról, ennek
31
következményeiről, az ennek következtében tervezett intézkedésekről, továbbá az alkalmazottak igényt

tarthatnak konzultációra, szempontjaik előterjesztésére is. (Ez nem terjedhet ki a vétójogra!)
Ezen irányelv is minimumszabályokat tartalmaz, tehát ezeknél kedvezőbb szabályok megállapítására
van lehetőség a tagállamok szintjén, azonban a munkavállalókra terhesebb rendelkezéseket nem
hozhatnak. (Belgium tett kísérletet szigorúbb szabályok megállapítására, mégpedig egyes munkavállalói
kategóriák esetében – diák, próbaidős, nyugdíjas korú – megszüntethetőnek tartotta volna a
munkaviszonyt a fenti szabályok mellőzésével.)
A tagállamok meglehetősen gyorsan alkalmazkodnak az új szabályokhoz, derogációra is van lehetőségük.
Létezik azonban egy olyan közösségi jogi törekvés is, amely nem a nemzeti jogok közelítéséről szól,
hanem új formációk kialakítására törekszik. Ilyen jellegű a továbbiakban tárgyalandó
Európai Gazdasági Érdekcsoportról vagy Érdekegyesülésről (EEIG) szóló rendelet (2137/85)

Maga a rendeleti minőség (közvetlen alkalmazandóság, megtervezett felépítés, határokon átnyúló
rendelkezések) sokat elárul a fontosságról. Kis- és középvállalkozások tömegesen hoztak létre ilyen
jellegű érdekegyesüléseket ( pl. ügyvédi irodák).
A rendelet két követelményt fogalmaz meg. Egyrészt a tagoknak tagállami székhellyel kell
rendelkezniük, valamint legalább két tag eltérő tagállamból kell, hogy származzon. (következésképpen
magyarországi cégek jelenleg nem vehetnek részt ilyen jellegű szerveződésben.)
Az alapítás feltételei, kellékek:
A) Alapító szerződés
Az alapító okiratot nyilvánosságra kell hozni, és közzé kell tenni az EK hivatalos lapjában (ezzel
segítve az európai kooperációt). Ahol nem fedi le a közösségi iránymutatás a teljes szabályozást, ott a
nemzeti társasági szabályokat kell alkalmazni. A jogi személyiséggel nem foglalkozik az irányelv,
azonban ezen konstrukció jogok és kötelezettségek alanya, perelhet, perelhető - jogi személyiségre utal.
Adójogi kérdések merülnek fel abban a tekintetben, hogy a megjelenő profit után lesz-e adózási
kötelezettség a tagok viszonylatában is?
B) Alapítók lehetnek: természetes személyek, jogi személyek, non profit szervezetek.
C) A semmisségi kérdések tekintetében a társaság székhelye szerinti nemzeti jogok az irányadók. A kis-
és középvállalkozásokat célzó forma jelenik meg azon általános szabályban is, hogy az alapítók száma
maximum 20 fő lehet. Különös szabály, hogy a munkavállalók száma nem haladhatja meg az 500 főt.
32
Ilyen jellegű érdekegyesülés bármilyen gazdasági szektorban létrejöhet, de tipikusan a szolgáltatási

szektorra jellemző.
D) Az EEIG és a tagok viszonya

Alapvető jellemzője a kooperációs forma. Nem gyakorolhat irányítási vagy ellenőrzési hatalmat a tagok
tevékenysége felett. Nem képezhet önállóan nyereséget, annak vissza kell szállni a tagokra, akik egyenlő
arányban részesednek a nyereségből és a veszteségből. Adójogi kérdés, hogy a tagok önállóan adóznak.
Az egyesülés jellemzője, hogy nem rendelkezik önálló alaptőkével, hanem például a tagok részéről
biztosított folyamatos pénzügyi feltöltés adja az anyagi hátteret. Az alaptőke hiányából következik, hogy a
tagok egyetemlegesen felelnek a hitelezők felé vállalt kötelezettségeikért.
E) Szervezeti felépítés
A szervezeti felépítésben érvényesül a szerződési szabadság elve. Lehetőség van egy vagy több
igazgató (menedzsment), közgyűlés (közösen eljáró tagok) választására. Nem szól a rendelet a
többletszervekről (felügyelő bizottság) – annak létrehozását a tagok autonómiájára bízza.
F) Döntéshozatali eljárás.
Bizonyos esetekben érvényesül az egyhangú döntéshozatal, úgy mint az érdekcsoport székhelyének
áthelyezése; kötelezettségvállalások módjának megváltoztatása; az érdekcsoport fennállási idejének
kiterjesztése. Egyhangú döntés szükségeltetik továbbá új tag felvételéhez; kilépés tudomásul vételéhez; és
az öröklés útján való tagságszerzéshez is.
A Gazdasági Érdekcsoport közelebb áll a személyegyesítő társaságokhoz a messzemenő jogosítványai

valamint a részesedés átruházás tekintetében.
G) A székhelyáthelyezéshez fűződő szabályozás.

Javaslatot kell tenni az új székhelyre, ezután egy két hónapos moratórium következik, ha nincs újabb
döntés, ezután be kell jegyezni az új tagországban, biztosítani kell a közzétételt, majd ezután lehet törölni
az eredeti székhely szerinti ország cégjegyzékéből.
H) A tagállami belső szabályok rendelkeznek a hitelfelvételről, valamint a cégjegyzési eljárás

sajátosságairól.
33
Létezik egy gondolat a nagyvállalatokat tömörítő együttműködésére, az Európai Részvénytársaságé,

amely létrehozására 35 évvel ezelőtt készült egy tervezet, s úgy tűnik, hogy számos módosítás után még
2001-ben megjelenik az erről szóló rendelet.
34
Az EK társasági joga III. 2001.10.15
Társasági jogi irányelvek és a bírói gyakorlat (folyt.)
Az 1.társasági jog irányelvvel kapcsolatos esetek:
C-32/72
Judgment of the Court of 30 November 1972. Wasaknäcke Knäckebrotfabrik GmbH v Einfuhr-
und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel. Reference for a preliminary ruling:
Bundesverwaltungsgericht - Germany. Case 32-72. European Court Reports 1972 page 1181 Danish
Special Edition 1972 page 0291 Greek Special Edition 1972 page 0275 Portuguese Special Edition 1972
page 0399
A tárgyalandó eset az 1. irányelvvel kapcsolatos, azon belül is a közzététel és képviselet

szabályaival. A társasági szerződésben a képviselők nevét közzé kell tenni és a felhatalmazás
mértékéről is rendelkezni kell. A jogesetben a gazdasági társaság képviselőjeként egy személy, az
igazgató van megjelölve. A társasági szerződésben azonban nem történt utalás az egyszerű
képviselettel kapcsolatos meghatalmazásra, a társaságot ezért kötelezni akarták a két funkció
elhatárolására, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételre. A GmbH álláspontja szerint a szerződésben
megjelölt egy igazgató képviseleti jogosultsága teljes, összhangban a német jogi gyakorlattal és az
irányelv rendelkezéseivel. Meg kell azonban jegyezni, hogy az irányelv szóhasználata („képviselők”)
többes számot sugall!
Az Európai Bíróság álláspontja szerint az irányelvben foglalt rendelkezés grammatikai többes számot
jelent, amelyet jogszabályszerkesztésnél használnak. Ez nem zárja ki, hogy az egyes számra utaljon!!
Fontos azonban, hogy harmadik személy a hivatalos lapból minden lényegi információt meg tudjon
szerezni (még ha nem is ismeri a német gyakorlatot). A Bizottság eddigi gyakorlatából is megállapítható,
hogy ritkán gondolkozik kizárólag szövegszerűen, inkább a célkutató jogértelmezést részesíti előnyben!
Bizottság v. Néo (C-191/95)

Judgment of the Court of 29 September 1998. Commission of the European Communities v Federal
Republic of Germany. Failure by a Member State to fulfil its obligations - Reasoned opinion -
Principle of collegiality - Company law - Directives 68/151/EEC and 78/660/EEC - Annual accounts
- Penalties for failure to disclose. Case C-191/95. European Court Reports 1998 page I-5449
Az ügy a közzététellel, a harmadik személy számára történő mérlegbetekintéssel kapcsolatos. Az

1. irányelvbe foglaltak szerint közzé kell tenni az éves mérleget, a nyereség és veszteségkimutatást.
Korlátolt Felelősségű Társaság esetében azonban csak akkortól lesz érvényes, amikor megalkotják a
mérlegkészítésre vonatkozó egységes szabályokat. Ez időközben megvalósult (4.sz.irányelv).
Azonban a német korlátolt felelősségű társaságok 90%-a nem tette közzé az éves mérlegének,
nyereség és veszteség alakulásának mutatóit. Akik nem tesznek eleget ezen kötelezettségeiknek, a
német törvények szerint ismételt pénzbüntetés kiszabására van lehetőség velük szemben. Ezt
azonban nem lehetett hivatalból kezdeményezni, hanem egy meghatározott személyi kör tehette meg
35
a lépéseket. Ennek alapján jogosultak voltak: a hitelező, a részvényes, a társaság tagjai, a

munkavállalók tanácsa és a Német Központi Munkavállalói Tanács. A Bizottsági vizsgálat tárgya,
hogy a német jog megfelelő szankciókat alkalmaz-e?
A német kormány védekezésében kifogásolta, hogy nem volt teljesen megtárgyalt bizottsági szöveg,
pontosabban a Bizottság nem tárgyalta az Európai Bírósághoz benyújtott kereset szövegét, csak a
keresetindítás okait, ezért sérült a testületiség elve. (Német vélekedés szerint a Bizottság hiányosan volt
informálva.) A másik kifogását arra alapozta a társaság, hogy a Bizottság korábban hivatkozott az irányelv
3. §-ra is, azonban a Bírósági keresetben már nem említette ugyanezt. Ezzel önkényesen megváltoztatta a
keresetet.
A Bíróság álláspontja szerint a német jog csak részben eleget tett az irányelvből fakadó
követelményeknek, a kötelező közzétételnek, és a Cégbíróság ugyanis nem szankcionálhat hivatalból, bár
ez az út széles jogosulti kör számára elérhető.
Az Európai Bíróság szerint nem sérült a testületiség elve a Bizottság döntéshozatala során.
A Bíróság ezen ítéletében fejtette ki a lényeges pertárgy-módosítás fogalmát. Azzal, hogy a
Bizottság nem hivatkozott keresetében a 3. §-ra, a jogi indoklás lett csupán egy elemmel szegényebb,
a hivatkozási alapok szűkültek, azonban Németország ez által nem szenvedett érdeksérelmet. Az
ügy érdemét tekintve a német szabályozás nem hatékony, nem valósítja meg a célkitűzést, és
megfelelő szankciókkal sem szolgál. Németország nem hivatkozhat a belső jogalkotási problémáira.
Ubbink - Dak-en (Nandtechnik Bt.) 136/87.ügy

Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 20 September 1988. Ubbink Isolatie BV v Dak- en
Wandtechniek BV. Reference for a preliminary ruling: Hoge Raad - Netherlands. Company law -
First harmonizing directive of the Council - Rules on the nullity of companies. Case 136/87.
European Court reports 1988 Page 4665
Központi kérdés: milyen létszaktól kezdve érvényes a semmisségi kikötés?

Egy a holland cégbíróságon bejegyeztetni kívánt társaság elakadt a megalakulás fázisában. Az
üzletkötései alkalmával azonban elhallgatta ezen státusát, és magát teljes értékű társaságként
tüntette fel. A fórumok szempontjából létezik-e? Hollandia szerint perviteli szempontból igen, de az
alapító okirat hiányzik...
A Bíróság kimondta, hogy az irányelv védelmezi 3. személy várakozásait, de nem azokat, amelyeket egy
félrevezető dokumentum kelt, hanem azokat, amelyek már az előzetes közzétételen nyugszanak (hivatalos
lap, Cégbíróság). Ezek szerint itt nem kell alkalmazni az 1.irányelv rendelkezéseit – ennél érdemibb
álláspontra azonban a Bíróság nem helyezkedett.
A 2.társasági irányelvvel kapcsolatos esetek:
36
Meilicke C-83/91.
. Judgment of the Court of 16 July 1992. Wienand Meilicke v ADV/ORGA F. A. Meyer AG.
Reference for a preliminary ruling: Landgericht Hannover - Germany. Company law - Directive
77/91/EEC. Case C-83/91. European Court reports 1992 Page I-4871 Swedish special edition 1992 Page
2/I0105
Az ügy azon kérdés vizsgálatához kapcsolódik, vajon a Bíróság köteles-e minden esetben
megválaszolni az előzetes határozat iránti kérelmet, helyezkedhet-e elutasító álláspontra? Volt idő,
amikor a kis ügyforgalom miatt ez nem jelentett gondot, a jelenleg évi 4-500 kérelem azonban joggal
vet fel aggályokat. Az Európai Bíróság elvben köteles dönteni, együtt kell működnie a tagállami
bíróságokkal, és vizsgálandók a körülmények, amelyek megakadályozták a tagállami szintű
döntéshozatalt. Tisztán hipotetikus, elméleti problémák megválaszolására, amelyek nem
kapcsolódnak a peres felek közötti jogvitához, azonban nem köteles.
Siemens v. Nold C-42/95.

Judgment of the Court of 19 November 1996. Siemens AG v Henry Nold. Reference for a
preliminary ruling: Bundesgerichtshof - Germany. Company law - Increase in capital -
Consideration in kind - Shareholders' right of pre-emption - Withdrawal. Case C-42/95. European
Court Reports 1996 page I-6017
A Siemens alaptőke-emelést hajtott végre, hogy a munkavállalóinak dolgozói részvényeket

juttasson. Ehhez azonban egy sajátos megoldást választott, mégpedig az alaptőke apport útján
történő megemelését. Az Rt. közgyűlése ez alatt megvonta a korábbi részvényesek elővásárlási jogát,
amelyet Nold úr sérelmezett. Az elővásárlási jogot ritkán, kivételes esetekben lehet korlátozni. Itt
azonban nincs szó ilyen feltétlen érdekről. Az irányelv ugyanakkor hallgat a nem pénzbeli alaptőke-
emelésről. Mivel a 2. irányelv alapvető célja a részvényesek védelme, ezért az elővásárlási jog
alapvető jognak minősül. Az irányelv azonban azért hallgat, mivel a nem pénzbeli apport útján
megvalósuló alaptőke-emelés egy sajátos német konstrukció, ezért a belső jog keretében kell
megoldást találni rá. Ezek alapján nem ellentétes az irányelvvel, ha a német jog ilyen esetben is
biztosítja a részvényesek elővásárlási jogát.
Sindesmos Melon v. Greek State C-381/89.

Judgment of the Court of 24 March 1992. Syndesmos Melon tis Eleftheras Evangelikis Ekklissias
and others v Greek State and others. Reference for a preliminary ruling: Polymeles Protodikeio
37
Athinan - Greece. Company law - Direct effect - Primacy. Case C-381/89. European Court Reports
1992 page I-2111
Görögországban sajátosan széles jogosítványokkal rendelkezik a gazdasági miniszter. Ha egy

gazdasági társaság indokolt kérelmet terjeszt elő, engedélyezheti annak szanálását, elrendelheti
gazdasági társaság alapítását, alaptőkéjének felemelését vagy leszállítását. A Sindesmos Melon v.
Karella ügyben a görög társaság alaptőkéjét felemelték 900 millió drachmára, ekkor a részvényesek
nem éltek elővásárlási jogukkal, majd újra felemelték, azonban nem ajánlották már fel az
elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét, amelynek következtében a kisrészvényesek jogai
elenyésztek. A szanálásért felelős görög ügynökség a közgyűlés felhatalmazása nélkül emelte fel a
társaság alaptőkéjét, így megakadályozva a társaság csődjét. A Bizottság határozatában kimondta,
hogy a konstrukció ugyan a vállalat megmentése érdekében történt, ez azonban nem indokolhatja a
szabálytalan eljárást, ne ment fel az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása alól.
Dance Hall C-324/86

Judgment of the Court (Third Chamber) of 10 February 1988. Foreningen af Arbejdsledere i
Danmark v Daddy's Dance Hall A/S. Reference for a preliminary ruling: Højesteret - Denmark.
Safeguarding of employees rights in the event of transfers of undertakings. Case 324/86. European
Court reports 1988 Page 0739 Swedish special edition 1988 Page 0357 Finnish special edition 1988 Page
0361
A jogesetben arról van szó, ha a „A” vállalat átadja üzletrészét, cégben való részesedését „B”
vállalatnak, amelyik visszaadja „A”-nak, „A” pedig továbbadta „C”-nek lízingügylet formájában, a
munkavállalók kollektív szerződésben lefektetett jogai tovább élnek, függetlenül a tulajdonosi
szerkezetben bekövetkező változásoktól.
Mészárszék-ügy C-24/85
Judgment of the Court (Fifth Chamber) of 18 March 1986. Jozef Maria Antonius Spijkers v
Gebroeders Benedik Abattoir CV et Alfred Benedik en Zonen BV. Reference for a preliminary
ruling: Hoge Raad - Netherlands. Safeguarding of employees rights in the event of transfers of
undertakings. Case 24/85. European Court reports 1986 Page 1119
A tényállás szerint tulajdonosi csőd folytán be kellett zárni egy mészárszéket, amelyet egy vállalat
megvásárolt, majd ismételten folytatta az üzemeltetést. Az a kérdés merül fel, vajon tovább kell-e
foglalkoztatni a dolgozókat, érvényesül-e a transzfer-elv?
A Bíróság csak szempontokat adott, amelyek érvényesülése esetén alkalmazhatóvá válnak az egyes
irányelvi rendelkezések. Pl. Van-e kontinuitás? Megőrizte-e a vállalat a good-will-jét, korábbi
vásárlóit? Ha igen, alkalmazható a munkavállalókat védő rendelet is!
38
Dr. Papp Mónika: Az Európai Közösség versenyjoga
1. Az EK versenyjog elsődleges jogforrásai
Az EK versenyfelfogása- az alapelvek szintjén:
A Szerződés 4.cikk (3/A. cikk) (1) bekezdése szerint: "… a Közösség és a tagállamok tevékenysége a
jelen Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika
kialakítását………, amelyet a nyitott szabadversenyes piacgazdaság elvének tiszteletben tartásával
alkalmaznak."
A 3. Cikk (1) g. pontja szerint " a Közösség tevékenysége…magába foglalja: egy olyan rendszer
kialakítását, amely biztosítja, hogy a belső piac területén folyó verseny ne torzuljon."
Hogyan nyilvánulnak meg ezek az általános elvi rendelkezések konkrét anyagi jogi tilalmakban?
1. A VERSENYKORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁSOK TILALMA- KARTELLTILALOM
RSZ 81. (85.) (1) A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden vállalatok közötti megállapodás,
vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti
kereskedelem befolyásolására, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny akadályozása,
korlátozása vagy torzítása, így különösen azok, amelyek ……"
Tipikus versenykorlátozó megállapodások: árrögzítés, piacfelosztás, közös vállalatok alapítása, azonos
ügyletek esetén eltérő feltételek biztosítása, árukapcsolás
2. A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA
RSZ 82. (86.) cikk: A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos a gazdasági erőfölénnyel való
visszaélés a közös piac terültén vagy annak jelentős részén akár egy, akár több vállalat által, amennyiben
ez alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ez a visszaélés különösen a következőket
jelenti….
39
Tipikus gazdasági erőfölénnyel való visszaélések: szerződéskötés megtagadása, felfaló árazás,

diszkriminatív árak alkalmazása, túlzott ár alkalmazása, vásárlók lekötése, árukapcsolás
3. A VÁLLALATOK KÖZÖTTI KONCENTRÁCIÓK ELLENŐRZÉSE
Konkrét szabályozást a Római Szerződés szövegében nem találhatunk, mégis a 81. és 82. Cikkelyekből
vezette le a Tanács és a Bizottság ezen jogosítványát.
Fő jogforrási alapja a 4064/89-es Tanácsi Rendelet, amelyet legutóbb az 1310/97-es számú 1997. június
30-i Tanácsi Rendelet módosított.
A Tanácsi Rendelet legfontosabb rendelkezése megadja a vállalatok közötti koncentrációk kontrolljának

lényegét: Az a koncentráció, amely olyan gazdasági erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek
eredményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá
válik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen.
4. ÁLLAMI VÁLLALATOKRA, KÜLÖNLEGES ÉS KIZÁRÓLAGOS JOGOKKAL

FELRUHÁZOTT VÁLLALATOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS
RSZ. 86.(90.) Cikke

(1) Az állami vállalatokra és a különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokra vonatkozóan
a tagállamok nem hoznak, vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen
Szerződéssel, különösen annak 12, valamint 81-82. cikkeivel ellentétesek.
A bekezdés megfogalmazza az az alapvetést, hogy a közösségi versenyjogi szabályok tulajdon

semlegesek, azaz nemcsak a magánvállalatokra, hanem az állami vállalatokra is vonatkoznak. A (2)
bekezdés kivételt állapít meg a főszabály alól:
(2) Az általános gazdasági érdekek szolgálatát ellátó, illetve a pénzügyi monopólium jellegű vállalatok
alá vannak vetve a jelen Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, azzal a
korlátozással, hogy ezeknek a szabályoknak az alkalmazása a rájuk ruházott különleges feladatok
teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza. A kereskedelem fejlődése nem befolyásolható
olyan mértékben, amely a Közösség érdekeivel ellentétes.
5. ÁLLAMI TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS
Az RSz 5. Címének 1. Fejezet 3. Szakaszában található RSZ 87.(92.) cikke (1) bekezdése alapján:
" Ha a jelen Szerződés másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlenek a közös piaccal azoka a
bármilyen formájú állami vagy állami forrásokból biztosított támogatások, amelyek bizonyos
vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtott kedvezményekkel a versenyt eltorzítják, vagy annak
letorzításával fenyegetnek, feltéve, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják."
Az általános tilalom alól maga a Szerződés több kivételt rögzít.
6. A KERESKEDELMI JELLEGŰ ÁLLAMI MONOPÓLIUMOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS
A versenyjogi szabályozáshoz lazábban kapcsolódó tilalom a következő, amely a RSZ Áruk szabad
mozgása 1. Címben található. A szabályt annak viszonylag kevés jelentősége miatt külön nem tárgyaljuk.
RSZ 31. (37.) cikke:
40
(1) " A tagállamok kiigazítanak minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot, oly módon, hogy ne
legyen megkülönböztetés az áruk beszerzési és eladási feltételei tekintetében, és biztosított legyen a
tagállamok állampolgárai közötti minden megkülönböztetés kizárása.
Jelen cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyek által valamely tagállam a
tagállamok közötti kivitelt vagy behozatalt közvetlenül vagy közvetve, de iure vagy de facto
ellenőrzi, irányítja, vagy érzékelhetően befolyásolja. Ezen rendelkezések az állami monopóliumokra
is vonatkoznak.
(2) A tagállamok minden olyan új intézkedéstől tartózkodnak, amely az (1) bekezdésben megfogalmazott
elvekkel ellentétes vagy a tagállamok közötti vámok lés mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó
cikkelyek hatályát leszűkíti.
A 4-6. pontokban található szabályok az államnak a gazdasági szerepvállalására vonatkozóan írnak elő
szabályokat.
A Bizottság, mint elsőfokú jogalkalmazó által lezárt ügyek számából következtetést vonhatunk le arra,
hogy a gyakorlatban mely ügyek fordulnak elő gyakrabban:
Az új ügyek, lezárt ügyek megoszlása 3 évre visszamenőleg a következőképpen alakul:
Új ügyek száma
1998 1999 2000

Összes: 1198 1201 1206
Ebből antritröszt 1: 509 388 297
Koncentráció: 245 301 345
Állami támogatás: 444 512 564
A táblázatból látható, hogy az antitröszt ügyek száma folyamatosan csökken, amely főként az ún.
csoportmentesítő rendeletek növekvő alkalmazásával indokolható, a koncentrációs és állami támogatások
bejelentéseinek száma nő.
Lezárt ügyek
1998 1999 2000

Összesen: 1289 1273 1209
Ebből antitröszt: 581 582 379
Koncentráció: 248 279 355
Állami támogatás: 460 412 475
2. Az EK versenypolitika és versenyjog sajátosságai
Az EK versenypolitika is a nemzeti versenypolitikai célok elérését tűzi ki maga elé, azonban az integráció
sajátosságai, az egységes belső piac miatt azoktól eltérő, sajátos jellemezőkkel is rendelkezik.
Mint minden versenypolitika, az EK-é sem csak a közgazdasági célszerűségen nyugszik, más
össztársadalmi jellegű vonatkozások is meghatározhatják annak aktuális tartalmát.
A versenypolitikák másik sajátossága is ebből adódik, nevezetesen, hogy az időben változik, mindig a
gazdasági és társadalompolitikai közeg határozza meg, amelyben alkalmazni kell.
1 81.,82.,86.és 31. Cikkek együttesen
41
A versenypolitika első és egyben legfontosabb célja a fogyasztók védelme. Ennek a célnak az

elsődlegességében egyetértés alakult ki a versenypolitika alakítói között. Ezen kívül azonban számos más
elérendő cél létezhet, amelyeknek összehangolása, összekovácsolása egy versenyjogi szabályozási
rezsimen belül nem működik mindig zökkenőmentesen.
1. A fogyasztók védelme a monopóliumoktól és versenykorlátozó megállapodásoktól.

A fogyasztóknak nemcsak az alacsony árszínvonal kialakítása és fenntartása áll érdekükben, hanem az is,
hogy versenyjogi szabályozással védjük azon szabadságukat, hogy fogyasztói döntésüket szabadon
határozzák meg. A gyártó vagy a forgalmazó ne legyen abban a helyzetben, hogy saját döntésével
helyettesítse a fogyasztó döntését, annak autonóm kialakítását. Az autonóm döntés meghozatalához
azonban többek között szükséges az, hogy legyen megfelelő termékkínálat, amelyből a fogyasztó
válogathat, legyenek egymással helyettesíthető termékek, amely előfeltételezi azt, hogy a helyettesíthető
termékeknek nagyszámú gyártója és forgalmazója van.
Ennek az ideális állapotnak az eléréséhez, megvalósításához tehát szükségszerűen kapcsolódik a
következő versenypolitikai cél:
2. Egészséges piaci struktúra kialakítása

Ez lényegében a monopolisztikus piacszerkezetek létrejöttének megakadályozását, a meglévők lebontását
foglalja magában. A piaci versenynek a tökéletes verseny minél több jegyét kell magán viselnie. Annak
megállapítása, hogy egy termék esetén mikor áll fenn egészséges piaci szerkezet, igen nehéz feladat. A
Bizottság szakértőinek figyelembe kell venniük rengeteg közgazdasági megfontolást; többek között a
termék jellemzőit, a piacra lépés lehetőségét, a meglévő fogyasztói szokásokat, a piac szereplőinek
jellemzőit, a piacon fennálló versenyt.
3. A 2. Pontban meghatározott versenypolitikai cél ismét magával vonz egy harmadikat, amely a nemzeti
versenypolitikákat is nagymértékben befolyásolja, ez pedig a kis-és középvállalkozások védelme. Az
egészséges piacszerkezet kialakításához, mint említettük a sokszereplős piac tartozik hozzá, azaz mind a
keresleti oldalon, mind a kínálati oldalon sok piaci résztvevő tevékenykedik. A tőkeerősebb
nagyvállalkozások a piaci monopóliumhoz közeli helyzethez is juthatnak a releváns termék
vonatkozásában, ezért a kis-és középvállalkozások versenyhelyzetének javításához a versenypolitika is
hozzájárul a maga eszközeivel. A közösségi politikák sorában a kis-és középvállalkozások támogatása a
közösségi iparpolitika részét képezi. A versenypolitikában a kis-és középvállalatok versenypozíciójának
támogatása tipikusan akkor merül fel, amikor a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás visszaél
előnyével a kisebb hátrányára, így célozva annak kiszorítását a piacról.
4.A kis-és középvállalkozásokkal kapcsolatban már említettük egy közösségi politikát, amely a
versenypolitikára is ráhatással van. Ugyanezt mondhatjuk el a közösségi kereskedelempolitikáról,
regionális vagy a foglalkoztatási politikáról.
Mivel a közösségi versenyjog csak egy a közösségi politikák között, a koherens közösségi fellépés
feltétele az, hogy a különböző politikák ne oltsák ki egymás hatásait, hanem azt erősítsék. Például a
Közösségen belül, a Szerződésben is rögzített magas szintű foglalkoztatottság célja, a munkanélküliség
elleni küzdelem nehezen érhető el úgy, ha a versenypolitika be nem avatkozása miatt több piaci szereplő
menne tönkre és lépne ki a piacról, elbocsátva foglalkoztatottjait.
A más közösségi politikák kapcsán megfogalmazott célok azonban nem válhatnak a versenypolitika
elsődleges céljaivá.
5. Mint korábban említettük, a közösségi versenypolitika a nemzeti versenypolitikai célkitűzésekhez

hasonló, azonban az alábbi sajátossággal rendelkezik: A közösségi versenypolitikának- ha egyáltalán
lehet a célok között prioritásokat megfogalmazni- akkor a fogyasztók védelmével egyenértékű
célkitűzése a közös piaci integráció elősegítése.
42
A közös piaci szabályok (áruk szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása, stb.) mint tudjuk a
kereskedelem útjában álló állami akadályok felszámolását tűzi ki célul. A vállalkozások kinövik saját
nemzeti piacuk dimenzióit és egy sok szempontból egységes közösségi játéktéren tevékenykedhetnek. A
versenyjog szerepe az integráció elősegítésének szempontjából kettős.
Egyrészt negatív funkciót tölt be: A nemzeti piacok izolálását jelentő vagy azt veszélyeztető
magánvállalati magatartások tiltása Pl. nemzeti kartellek, export tilalmak, piac felosztó megállapodások
tilalma.
Másrészt a versenyjognak van egy pozitív funkciója is: egységes játékteret biztosít a vállalkozások
számára, ez a tagállamok közötti kereskedelmet tovább ösztönzi, a határon átnyúló tranzakciókat tovább
növeli, azaz az integrációt maga is elősegíti.
A Római Szerződésben a kitűzött gazdasági integrációs forma a közös piac volt, amelyet a Szerződés
szövege nem határozott meg. Az Egységes Európai Okmányban már a belső piac kifejezéssel találkozunk,
amely a Szerződés szövege szerint olyan belső határok nélküli térséget jelent, amelyben az áruk,
személyek, szolgáltatások, tőke tagállamok közötti szabad áramlását akadályozó tagállami előírások
eltörlése jellemez. Az egységes belső piacnak, a kereskedelmi akadályok eltörlésének a következménye
az, hogy a vállalkozások közötti verseny erősödik. Ilyen környezetben a cégek nagyobb késztetést éreznek
arra, hogy versenykorlátozásokhoz folyamodjanak versenypozíciójuk megőrzése céljából. Egyébként a
nem versenyképes cégeknek vagy ki kell lépniük a piacról vagy nagyobb gazdasági egységekké
koncentrálódnak, megindulnak a vállalatfelvásárlások.
A gazdasági és monetáris unió létrejötte ezeket a folyamatok intenzitását még jobban felerősíti, a belső
piac hatásait még jobban felerősíti, segít a még meglévő gazdasági korlátok felszámolásában. A gazdasági
és monetáris unió mögött álló felismerés ugyanis a versenypolitika szempontjából kétirányú: Az egységes
pénz bevezetése rávilágít a tagállami piacok között még mindig meglévő árkülönbségekre. Amennyiben
az árak euroban lesznek feltüntetve, ez az árak átláthatóságát növel a fogyasztók számára és a racionális
fogyasztó az olcsóbb terméket fogja beszerezni. A kereskedők számára az euro bevezetése azt jelenti,
hogy a valuta átváltások feleslegessé válnak, ezáltal a Közösségen belüli kereskedelem költségei
csökkennek, így erősödik a verseny.
Az EK versenypolitikai céljainak bemutatása után felhívjuk a figyelmet arra, hogy magának a Római
Szerződésnek a szövege is alátámasztja azt, hogy a közös piaci integráció védelme és elősegítése az EK
versenyjog kiemelt céljai közé tartozik. A Szerződés 3. Cikk (1) g pontja szerint a Közösség olyan
rendszert épít ki, amely biztosítja azt, hogy a belső piac területén a verseny nem torzul. A Szerződés 81.
Cikke és 82. Cikke a közös piaccal összeegyeztethetetlennek és ezért tilosnak deklarálja a
versenykorlátozó megállapodásokat és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést.
A Közösségen belül nincsen egységes versenydefiníció, a Bizottság felváltva használja a normális

verseny, torzítatlan verseny, működőképes verseny, hatékony verseny, egészséges verseny, reális verseny
kifejezéseket, anélkül, hogy megadná a fogalmak tartalmi különbségét.
A Bizottság és a Bíróság is ezeken a kifejezéseken túl használja a verseny szabadságának ( freedom of
competition) koncepcióját is. A szabadság fogalma azonban már tágabb, mint egyes versenykorlátozó
vállalati magatartások megtiltása. Tartalmazza az egyének azon jogát, hogy új gazdasági-kereskedelmi
tevékenységbe kezdjenek, új földrajzi és termékpiacokra hatoljanak be és más vállalkozásokkal versenybe
kerüljenek, versenybe szálljanak.
A Bíróság terminológiája szerint az egyének számára biztosítani kell a verseny szabadságát, a verseny
lehetőségét és jogát. Ez felveti azt a kérdést, hogy a verseny szabadsága lenne az 5. szabadság az Európai
Közösségben?
A Bíróság a szabadságok jelentőségét és kapcsolatát így írja le egy jogesetben: Az áruk szabad
mozgásának és a verseny szabadságának elvei, együtt a kereskedelem szabadságával mint alapvető joggal,
a közösségi jog általános elvei.
43
Az integrációt gátló, akadályozó versenykorlátozásokat és a tagállami piacokat egy közös piacba

kovácsolását korlátozó vállalati magatartások ellen a Bizottság és a Bíróság is szigorúan lép fel. Az
integrációt gátló vállalati versenykorlátozó magatartásokat olyannak tekintik, amelyek a versenykorlátozás
célját hordozzák magukban.
A versenykorlátozó megállapodások és egyeztetett gyakorlatok tilalma
Vázlat:
1. Vállalkozás fogalma az EK versenyjogban
1.1. A gazdasági egységek- mint a versenyjogi tilalom alanyai
1.2. A vállalkozások társulásai
2. Az elkövetési magatartások
2.1. A megállapodás
2.2. A vállalati társulások döntése
2.3. Az egyeztetett gyakorlat vagy összehangolt magatartás
3. Alkalmasság a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására
4. A közös piaci verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása, mint cél vagy hatás
5. A csekély jelentőségű megállapodások, egyeztetett gyakorlatok és vállalati társulási döntések
6. A semmisség -81.(85) 2. Bekezdése
7. Mentesítések
7.1. Egyedi mentesítés- 81. (85) (3)
7..2. Csoportmentesítő rendeletek
1. A vállalkozás fogalma az EK versenyjogban
Az EK versenyjogban a vállalkozásnak sui generis fogalma, értelme van, amely elszakad a tagállamok
polgári, társasági jogától. Az Európai Bíróság értelmezése szerint minden természetes személy vagy
szervezet vállalkozásnak minősül, amely/aki valamilyen kereskedelmi vagy gazdasági tevékenységet fejt ki,
függetlenül attól, hogy milyen jogi formában működik, és hogyan finanszírozzák tevékenységét. 2 A
vállalkozás alatt tehát nem
1.1. A gazdasági egységek, mint az EK versenyjog alanyai
A vállalatcsoportok esetében egy vállalkozás felett egy másik vállalkozás vagy természetes személy
gyakorolja a kontrollt. Bár ezek az anya és leányvállalatok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek,
azonban sok esetben a gazdasági kapcsolat olyan szoros közöttük, hogy egy gazdasági egységként
kezeljük őket.
A Bíróság is egy vállalkozásnak tekinti az egy gazdasági egységet képező vállalatcsoportot.
A Centrafarm v. Sterling Drug 3ügyben fogalmazta meg a Bíróság igen világosan azt, hogy miért is
kezelendők a vállalatcsoportok egy vállalkozásnak a 81. cikk alkalmazása során: Ha az ugyanahhoz az
érdekeltséghez, konszernhez tartozó anya-és leányvállalatok olyan gazdasági egységet alkotnak, hogy a
leányvállalat nem határozhatja meg szabadon a piaci magatartását és a megállapodás vagy összehangolt
magatartás pusztán a vállalkozások közötti feladatok belső elosztásával kapcsolatosak, akkor a 81. cikkely
nem alkalmazható.
A Bíróság ebben az ítéletében fejtette ki tisztán a gazdasági és funkcionális egység tanát. Jelentősége az,
hogy amennyiben a vállalatcsoporton belüli vállalkozások gazdasági és funkcionális egységet alkotnak,
2 C-41/90 Höfner & Elser v. Macrotron [1991] I ECR 1979

3 15/74 Centrafarm BV és mások v. Sterling Drug Inc. [1974] ECR 1147., para 41.
44
akkor a közöttük létrejött versenykorlátozó megállapodás nem fog beleütközni a 81. cikkbe, mivel nincsen
a cikk értelmében vett legalább 2 vállalkozás, amelyre a tilalom vonatkozna.
A Bíróság később gyengíti a gazdasági és funkcionális egység tanát, elhagyja a funkcionalitás

követelményét (azaz hogy az anya és leányvállalatának kapcsolatában a belső feladatok is megosztottak)
és kizárólag gazdasági egységről beszél.
Amennyiben az anyavállalat és leányvállalat egy gazdasági egységet alkotnak és a leányvállalatok nem
élveznek tényleges autonómiát a piaci tevékenységük meghatározásában, hanem az anyavállalat üzleti
utasításait követik, akkor a közöttük létrejött megállapodás nem minősül a 81. Cikk értelmében vett két
vállalkozás között létrejött megállapodásnak. 4
A vállalkozás akkor nem határozhatja meg önállóan a piaci magatartását, amennyiben az anyavállalat
meghatározó befolyás lehetőségével rendelkezik a leányvállalat működése felett. A meghatározó befolyás
legtipikusabb esete, amikor az anyavállat a leányvállalat döntéshozó testületeiben a szavazati jogok több
mint 50 %- val rendelkezik, a leányvállalt részvényeinek több mint 50%-ban tulajdonosa, vagy más egyéb
módon képes meghatározni a leányvállalat döntéseit (pl. vétójoggal rendelkezik).
A gazdasági egység tana nemcsak abból a szempontból fontos, hogy a 81. cikkbe ütközik – e az egységen
belüli versenykorlátozó megállapodás, hanem a jogsértésért viselt felelősség, a pénzbírság kiszabása
szempontjából is. Ezen túlmenően arra már láttunk példát, hogy a Bíróság egy leányvállalat versenyjogba
ütköző magatartása alapján az EK-n kívüli anyavállalat feletti joghatóságot is megállapíthatja. A
felelősség problémájának egyes kérdéseit célszerűbb a tilalom alanyainál, a vállalkozás fogalmánál
tárgyalni, mivel a felelősséget a gazdasági egység tana is meghatározza. A kérdés ugyanis az, hogy ha a
gazdasági egység köt egy kívülálló vállalkozással versenykorlátozó megállapodást és a Bizottság kiszabja
a negatív jogkövetkezményt, a pénzbírságot, akkor a vállalatcsoporton belül melyik önálló jogi
személyiségű vállalkozás viseli a felelősséget.
Ha a csoporton belüli leányvállalat követi az anyavállalatnak olyan utasítását, amelynek eredményeként
közösségi versenyjogsértést követ el a leányvállalat, akkor az utasítást kibocsátó anya és az utasítást
végrehajtó leány egyetemlegesen is kötelezhető a pénzbírság megfizetésére. Amennyiben az anyavállalat
meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat működésére, a leányvállalt jogsértést követ el és az anya
bizonyítottan felhívta a leányt a jogsértés megszüntetésére, akkor az anyavállalat felelőssége nem áll fenn.
Ez fordítottan is igaz, azaz amennyiben a leányvállalatnak nincs tudomása az anyavállat versenyjogba
ütköző megállapodásáról, akkor kizárólag az anyavállalt sújtható pénzbírsággal.
1.2. A vállalkozások mellett speciális alanya a kartelltilalomnak a vállalati társulás is. Ezek általában a
vállalkozások kereskedelmi szövetségei, érdekképviseleti tömörülései.
2. Az elkövetési magatartások
2.1. A megállapodás- kiterjesztően értelmezett fogalom (ld. tankönyv)

2.2. A vállalati társulások döntései
Általában kereskedelmi szövetségek alapokmánya, határozata, akár nem kötelező jellegű ajánlása tartozik
bele ebbe a kategóriába. Pl. amennyiben egy szövetség azt ajánlja a tagjainak, hogy emeljenek árat,
bojkottáljanak egy bizonyos terméket, akkor az a társulás döntésének tekinthető, még akkor is, ha ezt nem
kötelesek a tagok végrehajtani.
A kereskedelmi szövetséget felelőssé lehet tenni tagjai magatartásáért is, ezt a Bizottságnak sokszor
könnyebb bizonyítania, mint azt, hogy a felek egyeztetett gyakorlatot folytatnak.
2.3.. Az egyeztetett gyakorlat vagy összehangolt magatartás
4 C-73/95 P Viho Europe BV v. Bizottság [1996] ECR I-5457, para 51.
45
Az egyeztetett gyakorlat a Bíróság ítéletei 5szerint a vállalkozások közötti koordináció egyik formája,
amely anélkül, hogy elérné a tulajdonképpeni megállapodás szintjét, az egymással való együttműködéssel
tudatosan helyettesíti a versennyel járó kockázatokat.
Ellentétes az a versenyjogi rendelkezésekkel, hogy a termelő a versenytársaival bármilyen módon
együttműködjön abból a célból, hogy meghatározzák a koordinált tevékenységüket az áremelésekre
vonatkozóan, és hogy az áremelés sikerét biztosítsák azzal, hogy megszüntetnek minden olyan
bizonytalansági tényezőt, amely a versenytársaknak az áremeléssel kapcsolatos tevékenységük lényeges
részét képezik, azaz az áremelés összegét, mértékét, időpontját és helyét.
Egy másik jogesetben 6adott értelmezés szerint a 81. Cikk kizár a gazdasági szereplők közötti minden
olyan közvetlen vagy közvetett érintkezést, amelynek célja vagy hatása egy aktuális vagy potenciális
versenytárs piaci magatartásának befolyásolása. Tilos közölni a versenytársakkal azt a magatartást,
amelyet az egyeztetett gyakorlatban részt vevő felek elfogadtak, vagy elfogadni szándékoznak.
Az egyeztetett gyakorlat fogalmát a Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek értelmében kell megadni,
amely szerint minden gazdasági szereplőnek függetlenül kell meghatároznia azt a politikát, amelyet a
közös piacon alkalmazni kíván. Ennek a függetlenségnek a követelménye nem fosztja meg a gazdasági
szereplőt attól a szabadságától, hogy intelligensen alkalmazkodjon a versenytársai létező és várt
magatartásához. Azonban ez a függetlenség kizár a gazdasági szereplők közötti minden olyan közvetett
vagy közvetlen magatartást, amelynek célja vagy hatása a tényleges vagy potenciális versenytársak
magatartásának befolyásolása. Tilos az is, hogy közöljék egy ilyen versenytárssal azt, hogy ők maguk
milyen magatartás tanúsítására határozták el magukat, milyen magatartás szándékoznak tanúsítani.
Egyeztetett gyakorlatot jelent az, ha a vállalat részt vesz egy olyan, vállalkozások által megtartott ülésen,
ahol rögzítik az árakat, az eladási mennyiségeket, ahol a versenytársak információt cserélnek arról, hogy
milyen árakat kívánnak megszabni, milyen profitrátával értékesítenek. Az ilyen információk cseréje mind-
mind egyeztetett gyakorlat, mivel a vállalkozások az így megszerzett információkat figyelembe fogják
venni akkor, amikor a piaci magatartásukat kialakítják. 7
Az egyeztetett magatartásoktól igen nehéz elhatárolni a spontán párhuzamos magatartást, amely az

oligopolisztikus piacokat jellemzi.
Bár a párhuzamos magatartás önmagában nem azonosítható az egyeztetett gyakorlattal, azonban fontos
bizonyítéka lehet annak, amennyiben a versenynek olyan feltételeit, körülményeit eredményezi, amely a
piac természetes feltételeinek nem felel meg. Figyelembe kell venni a termék jellegét, a vállalkozások
méretét és számát, valamint az adott piac nagyságát.
Nem lehet azonban vélelmet felállítani arra vonatkozóan, hogy a párhuzamos magatartás egyeztetett
gyakorlatot jelent, mivel lehetnek olyan egyéb magyarázatok is, amelyek indokául szolgálhatnak a
párhuzamos viselkedésnek. A Bíróság a konkrét ügyben 8azt az indokot minősítette elfogadhatónak, hogy
a gyártók azért szüntették be a szállításokat egyidejűleg ugyanazon fogyasztó számára, mivel az nem
fizette számláit, és ezért nem bizonyított az, hogy ők egy kollektív bojkottot hirdettek meg a fogyasztó
ellen. Mivel a Bizottság nem vizsgálta meg ezt az objektív, menthető indokot, hanem a szállítók
párhuzamos magatartását automatikusan összehangolt magatartásnak minősítette, ezért a Bíróság
megsemmisítette a Bizottság határozatát.
A jogi meghatározás után azt kell megvizsgálni, hogy hogyan lehet bizonyítani egy egyeztetett
gyakorlatot. Ez azért nagyon fontos kérdés, mivel a Bizottságot terheli a bizonyítási kötelezettség.
5 48/69 Imperial Chemical Industries Ltd ( ICI) v. Bizottság (Dyestuffs) [1972] ECR 619.
6 40/73. Coöperatieve Vereniging 'Suiker Unie' AU és mások v. Bizottság [1975] ECR 1663.
7 T- 7/89. SA Hercules Vhemicals NV v. Bizottság [1991] ECR II-1711., kivonatos fordítás
8 29/83 Rheinzink GmbH v. Bizottság [1984] ECR 1679
46
Már említést tettünk arról, hogy a Bíróság szerint a párhuzamos magatartás közvetett bizonyíték lehet az
egyeztetett gyakorlatra, azonban ez nem döntő bizonyíték, hiszen egyéb okok is magyarázhatják a
párhuzamos viselkedést. Legfontosabb bizonyítéka egy egyeztetett gyakorlat fennállásának a felek közötti
előzetes egyeztetésre utaló bizonyítékok( megbeszélés, tanácskozás, információcsere). Amennyiben ilyen
megbeszélésre, tanácskozásra sor került és a Bizottságnak bizonyíték áll a rendelkezésére arról, hogy mi
volt a tanácskozás tárgya (általában árkartell, piacfelosztás, fogyasztók felosztása, kibocsátás
meghatározása) bizonyítéka van arról is, hogy egy vállalkozás képviselője részt vett egy ilyen ülésen,
akkor a vállalkozás már nem hivatkozhat arra, hogy ő nem vett részt a versenykorlátozó döntés
meghozatalában vagy végrehajtásában. A Bizottság gyakorlata szerint rendszeres kartellüléseken részt
vevő vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk azt, hogy a döntés ellen szavaztak. A Bizottság
versenyjogsértést vélelmez abban az esetben is, ha a vállalkozások által megtartott megbeszélés tényéről
van, azonban a megbeszélés tárgyáról nincsen bizonyítéka. Ilyen esetben, ha a részt vevők semmilyen
konzisztens magyarázattal nem tudnak szolgálni a megbeszélés céljára, tárgyára vonatkozóan, a Bizottság
vélelmezi, hogy a vállalkozások versenyjogsértést követtek el 9. Amennyiben nincsenek bizonyítékok a
vállalkozások "összebeszélésére", akkor ennek hiányéban a gazdasági, piaci körülményekből is
következtetést lehet levonni az egyeztetett gyakorlat fennállására. Ha a piac oligopolisztikus, a termék
homogén, ez a párhuzamos magatartás fennállását erősíti. Ha a verseny a piacon erős, a piac nem
oligopolisztikus akkor nagy valószínűséggel egyeztetett gyakorlat folyt. Ezt a feltételezést erősíti meg az
is, ha a vállalkozások egy egyidejű, ugyanolyan mértékű áremelést hajtottak végre. A jogsértést támasztja
alá, ha a vállalkozások korábban sem versenyeztek egymással vagy már korábban is egyeztetett
gyakorlatot folytattak. Az áremelés egyidejűségét, azonos mértékét magyarázhatja azonban olyan objektív
tény is, hogy a gyártáshoz felhasznált nyersanyag emelkedett és a vállalkozások ezt hárítják át a
fogyasztókra.
Az egyeztetett gyakorlat nemcsak horizontális megállapodások esetén merül fel, hanem vertikális
megállapodások esetén is. Pl. a Pioneer ügyben 10 párhuzamos importkorlátozáshoz vezetett az, hogy a
kizárólagos forgalmazók közötti információáramlást maga az importőr elősegítette, és nyomást gyakorolt
az alacsonyabb árszínvonalú tagállamokban értékesítő forgalmazóira, hogy párhuzamos importőrök
számára a termékét ne értékesítsék. A Bíróság szerint az importőr központi pozíciójánál fogva köteles
lenne fokozott éberséget tanúsítani azon célból, hogy megakadályozza az olyan egyeztetett gyakorlatokat,
amelyek a közösségi joggal ellentétesek.
Ad. 3. Alkalmasság a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására
A 81. cikkely ezen tényállási elemének megvalósulásához- mint ahogy az a Szerződés szövegéből is
kitűnik- nem szükséges az, hogy a versenykorlátozó cselekménynek aktuális hatása legyen a
kereskedelemre, az potenciális is lehet, azaz a versenykorlátozó magatartás alkalmas a tagállamok
közötti kereskedelem befolyásolására.
Az Európai Bíróság 1966-ben, egyik korai, de azóta is egyik legtöbbet idézett ügyében, a Consten-
Grundig ügyben 11úgy fogalmazott, hogy ebbe a kategóriába tartozik minden olyan magatartás,
amely alkalmas arra, hogy ténylegesen vagy potenciálisan, közvetve vagy közvetlenül a tagállamok
közötti kereskedelem szabadságát befolyásolja. Egy másik ügyben a Bíróság úgy fogalmaz, hogy a
jogi és ténybeli objektív tényezők alapján a valószínűség megfelelő mértékével előrelátható az, hogy
9 A Bizottság 80/256/EEC sz. határozata ( Pionner) OJ L 60, 1980.03.05., 21. oldal

10 C- 100/80 SA Musique Diffusion Francaise és mások v. Bizottság [1983] ECR 1825., para 75.
11 56 és 58/64.
47
a megállapodás befolyásolhatja közvetve vagy közvetlenül, aktuálisan vagy potenciálisan a

tagállamok közötti kereskedelem rendjét. 12
A konkrét ügyben az EB kimondta, hogy a közösségi jog tiltja az olyan megállapodásokat vagy
gyakorlatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát oly
módon veszélyeztessék, hogy csorbulhat a tagállamok közötti egységes piac megvalósítása,
különösen azáltal, hogy válaszfalat emelnek a nemzeti piacok közé vagy hogy a közös piaci verseny
struktúrájára fejtenek ki hatást. A versenykorlátozó megállapodást kötő felek egyik védekezése az
volt, hogy a tagállamok közötti kereskedelem volumene nem csökkent, hanem egyes statisztikák
alapján még nőtt is. Az EB viszont kimondta, hogy ez nem zárja ki a 81. cikkely alkalmazását, mivel
a Szerződés szövege a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásáról szóló, amely befolyás lehet
akár negatív, akár pozitív. 13
A széles, teleológikus értelmezés célja az EK versenyjog alkalmazási területének tág meghatározása.

Az EB maga is kimondja ítéletében, hogy ez a tényállási elem arra szolgál, hogy megvonjuk az EK
versenyjog és a nemzeti versenyjog alkalmazása közötti határvonalat, tehát ún. hatáskörelosztó
normának tekinthető, ugyanis kijelöli a versenyhatóságok hatáskörét.
Mivel az EB jogosult egyedül autentikusan meghatározni azt, hogy mi alkalmas a tagállamok
közötti kereskedelem befolyásolására, ezért a fogalom tág értelmezése a közösségi versenyjog
alkalmazásának körét bővíti tovább. Ezáltal az Európai Bizottság hozza meg a versenypolitikai
döntéseket az ügyek nagy részében az Európai Bíróság kontrollja mellett.
Nem csak olyan megállapodások esnek bele ebbe a fogalomba, amelyben az egyik fél egy másik tagállami
vállalkozással köt megállapodást, vagy a megállapodás érinti a tagállamok közötti exportot, importot,
hanem az egy tagállamon belüli vállalkozások által kötött megállapodások is ide tartozhatnak, amennyiben
közvetlenül vagy közvetve, potenciálisan vagy aktuálisan a tagállamok közötti kereskedelmet
befolyásolják.
Ad 4. A közös piaci verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása, mint cél vagy hatás
Bevezetés: valamilyen mértékben minden kereskedelmi szerződés korlátozza a szerződéskötő felek és

kívülállók cselekvési szabadságát. Vegyünk egy egyszerű adásvételi szerződést példaként:
Mivel A eladja a termékét B-nek, ezért A már nem adhatja el a terméket másnak és B már nem érdekelt
abban, hogy máshonnan beszerezze a terméket.
A versenykorlátozásnak ezt az igen tág értelemben vett felfogását az EK versenyjogban nem használjuk.
A közösségi versenyjogban annak eldöntése, hogy egy megállapodásnak vagy gyakorlatnak célja vagy
hatása-e a közös piaci verseny akadályozása korlátozása vagy kizárása, mindig csak a közösség
versenypolitikai céljaira való visszautalással dönthető el. Meg kell tehát vizsgálni, hogy veszélyezteti, sérti
–e a versenypolitika 3 legfontosabb célkitűzését: a fogyasztók védelmét, az egészséges piaci struktúra
létrehozását és fenntartását, illetve a közös piaci integrációt.
Amennyiben ez megállapítható, tehát versenykorlátozó hatása vagy célja van egy megállapodásnak, akkor
a 81. cikkely (3) bekezdése alapján még egyedileg vagy csoportmentesítés alapján a Szerződés 81. (1)
bekezdésének alkalmazásától el lehet tekinteni.
1289/85Ahlström Osakeyhtio és mások v. Bizottság ( Wood Pulp) [1993] ECR I-1307 .Possible to foresee with a
sufficient degree of probability, on the basis of a set of objective factors of law or fact, that the agreement may have
an influence, direct or indirect, actual or potential, on the pattern of trade between Member States.
13 a gyakorlatban természetesen inkább a negatív befolyás a jellemző.
Az EB ezen értelmezésének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azt, hogy a Szerződés különböző hivatalos
fordításai között e tekintetben eltérés volt és pl. a német fordítás egyértelműen csak negatív befolyást tartalmazott.
48
A 81. (3) bekezdésben felsorolt kritériumok teljesedése esetén ugyanis a megállapodás bár formálisan
beleütközik a generáltilalomba, mégis hozzájárul az árutermelés vagy a forgalmazás javításához vagy a
műszaki, illetve gazdasági haladás előremozdításához.
Egy példa a versenykorlátozó célú megállapodásra:
A Consten- Grundig ügyben 14 (1966) a következő volt a tényállás: Grundig rádiókat, TV-ket,
diktafonokat gyártó német cég. Termékeinek Franciaországban történő kizárólagos forgalmazójaként
Constent egy francia vállalkozást jelölte ki. Consten a Grundiggal megkötött szerződésekben
kötelezettséget vállalt többek között arra, hogy a Grundig termékekkel versenyző termékeket nem fog
forgalmazni, valamint arra is, hogy Franciaországon kívüli területekre nem fog szállítani. A Grundig más
forgalmazóival megkötött szerződéseiben is szerepeltette azt a kötelezettséget, hogy a forgalmazó a saját
területén kívüli területre nem szállíthat a Grundig termékekből. Ezen túl Grundig felhatalmazta Constent,
hogy, hogy a GINT ( Grundig International) elnevezést védjegyként regisztráltassa Franciaországban és a
Franciaországban forgalmazott termékeke ezért Grundig GINT védjeggyel ellátva kerültek forgalomba.
Consten egyik francia versenytársa Németországban be tudta szerezni a termékeket és azokat
Franciaországba szállítva jóval olcsóbban árusította, mint Consten. Consten ezért eljárást indított ellene
egy francia bíróságon a francia védjegyjogai megsértése miatt. A versenytárs panaszt tett a Bizottságon
Consten és Grundig ellen.
A Bíróság ebben az esetben mondta ki először, hogy nemcsak azok a megállapodások tiltottak a 81.
cikkely alapján, amelyek a felek közötti versenyt korlátozzák, hanem azok is, amelyek korlátozzák az
egyik fél és kívülálló harmadik személy között a megállapodás hiányában létrejövő versenyt.
A 85. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nincsen szükség arra, hogy a megállapodás
konkrét hatásait figyelembe vegyük, amennyiben annak célja a verseny akadályozása, korlátozása, vagy
torzítása.
A gyártó és a független engedélyes között kötött egyedüli forgalmazói szerződések nem szükségszerűen
esnek a 85. cikk (1) bekezdésének tilalmi körébe. Azonban a gyártó és forgalmazó közötti olyan
megállapodás, amely a tagállamok között a kereskedelem nemzeti felosztását visszaállíthatja 15,
meghiúsíthatja a Közösség legalapvetőbb céljait.
A Bíróság tehát megállapította azt, hogy a kizárólagos forgalmazói szerződés, mivel abszolút területi
védelemmel párosul, tilos, mert versenykorlátozó célú, a versenypolitika közös piaci integrációs
célkitűzését nagyban veszélyezteti.
Két jogeset a versenykorlátozó cél nélküli megállapodásra:

• A Delimitis esetben (1991) 16a Bíróságnak egy olyan kizárólagos beszerzési megállapodást kellett
vizsgálnia, amelyet egy sörgyártó kötött egy forgalmazó sörözővel. A Henninger Brau német sörgyár
és Delimitis úr, aki Frankfurt am Mainban működtett egy sörözőt olyan tárgyú szerződést kötött,
miszerint a sörözőnek minimum évi X hektoliter sört kellett egy évben a sörgyártól beszereznie. A
sörözőnek lehetősége volt arra a szerződés alapján, hogy más gyártóktól is beszerezzen a szükséglet
kielégítéséhez sört vagy üdítőitalokat.
14 56 és 58/64
15 might tend to restore
16 C-234/89
49
Az EB ítéletét azzal kezdi, hogy mindkét félre előnyös egy ilyen megállapodás, a gyártónak van egy
garantált forgalmazási helye, így jobban tudja az eladásait és a gyártását is tervezni. A forgalmazó
számára az az előny, hogy egy bevett és reklámozott sörmárkát forgalmaz, amelynek minőségét garantálja
a gyártó személye. Mindezen megállapítások után az EB leszögezi, hogy versenykorlátozó célja a
megállapodásnak nincsen. Ezek után a hatásvizsgálat szempontjaként rögzíti azt az EB, hogy meg kell
vizsgálnia a referenciát kérő nemzeti bíróságnak azt, hogy a piacon más kocsmák, forgalmazók
rendelkeznek –e kizárólagos beszerzési megállapodásokkal, ettől függ ugyanis az, hogy más tagállamból
származó gyártóknak vagy más nemzeti gyártóknak lehetőségük van-e a piacra behatolni vagy a piacon
meglévő részesedésüket növelni.
• A Pronuptia ügyben 17egy franchise szerződést ítélt meg a Bíróság. A franchiseba adó egy Pronuptia
de Paris nevű francia vállalat volt, amely esküvői ruhák, estélyi ruhák kölcsönzésével és
forgalmazásával foglalkozott. A franchiseba vevő a franchiseba adótól megszerezte a jogot arra, hogy
Hamburgban és még másik két német városban ő forgalmazza a Pronuptia ruhákat.
A franchise szerződés a következő- első ránézésre versenykorlátozó, ugyanis a franchiseba vevő

cselekvési szabadságát nagyban korlátozó rendelkezéseket tartalmazta.
Az EKB ítéletének megfelelően nem esnek a 85. cikk (1) bekezdésének versenykorlátozó tilalma alá a
következő célokat szolgáló rendelkezések:
1. Azon rendelkezések, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a szolgáltatott know-how-ból és a

franchiseba adó által nyújtott segítségből a versenytársak ne szerezzenek előnyt
1.1. Tilos a franchiseba vevőnek a szerződés érvényességének ideje, valamint megszűnésétől

számított 1 éven belül az, hogy bármilyen hasonló üzleti tevékenységet folytasson – közvetve vagy
közvetlenül – ugyanazon területen vagy bármilyen olyan területen, ahol versenyezne más Pronuptia
üzlettel.
A szerződés érvényességének idején a versenykorlátozás szükséges a know-how és a franchiseba adó által
szolgáltatott segítség védelméhez. Azon veszély, hogy ezekből a versenytársak akár közvetve is
profitálnak, más módon nem lenne ilyen hatékonyan megelőzhető.
Az 1 éves periódus a jelen esetben ésszerűnek tekinthető a Bíróság ítélete alapján, illetve azon célból,
hogy Pronuptia egy korábbi franchiseba vevő területén új üzletet alapítson, amelyet nem tehet meg a
szerződés fennállása idején a franchiseba vevő kizárólagos jogai miatt. Az utólagos versenykorlátozás
tilalmát néhány esetben maga a szerződés enyhíti. 18
Ezért ebben az adott esetben ezen rendelkezést nem lehet a 85. cikk (1) bekezdése szerinti
versenykorlátozásnak tekinteni. A kérdéses rendelkezés megítélése nem zárja ki, hogy a franchiseba vevő
a szerződés megszűnésekor a nemzeti jog alapján felmentést kapjon.
1.2. Tilos a franchiseba vevőnek – a szerződés felmondásának terhével - a franchise üzleti
tevékenységet eladnia vagy az üzletvezetést más személynek átengednie.
2. Azon rendelkezések, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a franchisebe adó üzleti neve alatt futó
hálózat egységét és reputációját fenntartsák
2.1. A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a Pronuptia által előírt módon folytassa a
franchise üzleti tevékenységet és az általa szolgáltatott know-how-t és tapasztalatot hasznosítsa.
17 161/84 (1986)
18 A szerződés 12. szakaszának második bekezdése szerint a franchiseba vevő folytathatja üzleti tevékenységét a
kijelölt területen a szerződés megszűnése után is, ha a franchiseba vevő a szerződéses kötelezettségeinek eleget tett.
50
2.2.A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a franchiseba adó által jóváhagyott és az
utasításai szerint felszerelt és dekorált üzlethelyiségekben folytatja az üzleti tevékenységét.
2.3.A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a helyi reklám tevékenységéhez be kell
szereznie a franchiseba adó jóváhagyását. Meg kell jegyezni azt, hogy ez az ellenőrzés csak a reklám
jellegére vonatkozik és azt biztosítja, hogy a Pronuptia hálózat termék image-nek a reklám megfeleljen.
2.4 A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy - az árusított termékek jellege és minősége miatt
és azért, hogy a termék image konzisztenciáját fenntartsa - a franchise üzleti tevékenysége lényeges
tárgyát képező árukat kizárólag a franchiseba adótól, illetve az általa megnevezett szállítóktól szerzi be.
Hangsúlyozni kell, hogy a franchiseba vevő ilyen termékeket más, a lánchoz tartozó franchiseba vevőktől
is beszerezhet.
2.5. A franchiseba adó azon joga, hogy utólag ellenőrizze azon termékek minőségét, amelyek a
franchise tevékenység lényeges tárgyát nem képezik és amelyeket a franchiseba vevő a saját választása
szerinti szállítóktól szerez be. A franchiseba adó megtilthatja ezen termékek árusítását, amennyiben azok a
termék image-t sértik.
2.6 Tilos a franchiseba vevő számára, hogy a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket más
személy részére átengedje a franchiseba adó írásbeli belegyezése nélkül.
Az ítélet:
(1) a termék forgalmazásra vonatkozó franchise szerződéseknek a 85. cikk (1) bekezdésével való
összeegyeztethetősége függ a szerződés rendelkezéseitől és a gazdasági környezetétől,
(2) azon rendelkezések, amelyek szigorúan elengedhetetlenek ahhoz, hogy a franchiseba adó által
biztosított know-how-ból és segítségnyújtásból a versenytársak ne szerezzenek előnyt, nem jelentenek
a 85. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozást,
(3) azon rendelkezések, amelyek szigorúan elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közös név és szimbólum által
beazonosított lánc egységét és reputációját fenntartsák, nem jelentenek a 85 cikk (1) bekezdése
értelmében versenykorlátozást,
Az ügy legnagyobb jelentősége, hogy a Bíróság a franchise rendszernek a versenyre gyakorolt előnyeit
figyelembe véve a rendszer működéséhez szükséges rendelkezéseket nem tartja az EK versenyjogába
ütközőnek és ezen vizsgálatot a 85. cikk (1) bekezdése alatt végzi el. Tehát ezen rendelkezések
önmagukban jogszerűek, mivel nem ütköznek bele a 85. cikk (1) bekezdésébe. Ezt nevezhetjük rule of
reason- nek, illetve szükséges és arányos versenykorlátozásoknak is 19. Azok a rendelkezések, amelyek
korlátozzák a franchiseba vevő cselekvési szabadságát, mégsem esnek a tilalom alá, mivel szükségesek és
arányosak a know- how védelméhez, valamint a kereskedelmi lánc jó hírnevének megőrzéséhez.
Összefoglalás versenykorlátozás tényállási elemének vizsgálatához:
1. Meg kell vizsgálni, hogy van-e versenykorlátozó cél. Ez a kérdéses megállapodás, gyakorlat céljainak
objektív vizsgálatát jelenti és a nem a felek szubjektív célját, szándékait.
Ezek olyan megállapodások, amelyek a Bizottság és a Bíróság szerint természetüknél fogva ( by its
nature) versenykorlátozóak. Ld. az amerikai terminológiával per se tilalmak.
Ilyenek a Bizottság és Bíróság gyakorlatából kiszűrve például a horizontális árkartellek, piacfelosztó
megállapodások, a vertikális megállapodások közül az exporttilalom. A közösségi versenyjog integrációs
célkitűzését ( közös piaci integráció védelme és elősegítése) veszélyeztető megállapodások, gyakorlatok
szinte mindig ebbe a csoportba sorolhatóak.
19lsd Valentine Korah: An Introductory Guide to EC Competition Law and Practice, Hart Publishing, Oxford, 1997.
65. oldal, 316-318. oldal
51
Amennyiben egy megállapodásnak versenykorlátozó célja van, akkor ennek érzékelhetőnek kell lennie.
Ahhoz azonban, hogy a Bíróság megállapítsa azt, hogy a versenykorlátozás érzékelhető és a tagállamok
közötti kereskedelemre is érzékelhető hatást gyakorol, valamilyen szintű hatásvizsgáltra mégiscsak
szüksége van.
Az Italian Flat Glass ügyben a Bizottság kimondta a határozatában, hogy az árkartell és a piafelosztó
megállapodásra írásbeli bizonyítékokat találtak, ezért a versenykorlátozó cél megállapítása miatt minden
egyéb piaci hatásvizsgálat szükségtelen. Az Elsőfokú Bíróság 20 nem osztotta a Bizottság ezen álláspontját
és kimondta, hogy szükséges előfeltétele minden versenykorlátozó megállapodásnak a piac
meghatározása.
2. A hatásvizsgálat esetében azt vizsgáljuk, hogy milyen aktuális, illetve potenciális hatásai vannak,
lehetnek a megállapodásnak. Itt azt kell elemezni, hogy milyen lenne a verseny a megállapodás
hiányában- ezt döntően arra alapozva lehet eldönteni, hogy milyen volt a verseny a megállapodás
megkötése előtt.
3. A megállapodásnak nem csak az aktuális versenyre gyakorolt hatását kell vizsgálni, hanem a potenciális
versenyre gyakorolt hatását is- azaz, hogy vajon a megállapodás valószínűleg befolyásolta-e a potenciális
versenyt, amely egyébként, a megállapodás hiányában fennállt volna.
4. A versenykorlátozó hatás vizsgálatakor a megállapodásnak nemcsak a versenytársakra való hatását,

hanem a harmadik személyekre gyakorlat hatást is figyelembe kell venni. Például azt, hogy harmadik
személy, vállalat nem tud hozzájutni a terméket a megállapodás következtében, a párhuzamos
importőröket kizárja a megállapodás, a független szállítók száma csökken, megfoszt harmadik
személyeket a verseny lehetőségétől, 3. személyeknek megnehezíti a megállapodást kötő felekkel a
versenyt.
5. Csekély jelentőségű megállapodások, egyeztetett gyakorlatok, vállalati társulások döntése
Az Európai Bíróság az 5/69-es Völk v. Vervaecke esetben kimondta azt, hogy egy megállapodás a 85.
Cikkely tiltásán kívül esik, amennyiben csak jelentéktelen hatással van a piacra annak következtében,
hogy a kérdéses árut illetően a vállalkozások piaci helyzete gyenge.
Ebben az ügyben egy német mosógépgyártó cég belga forgalmazójának kizárólagos forgalmazási jogot
biztosított és megakadályozta a párhuzamos importot Belgium területére. Ezzel abszolút területi védelem
jött létre, a megállapodásnak már a versenykorlátozó célja megállapítható volt és a tagállamok közötti
kereskedelem befolyásolására is alkalmas volt a megállapodás. A forgalmazási jogot biztosító német
vállalkozás Völk piaci részesedése a német piacon azonban 0.5 % alatt maradt.
A Bizottság először 1986-ban bocsátott ki egy nem kötelező jellegű közleményt a csekély jelentőségű
versenykorlátozó megállapodásokról, majd azt többször módosította. A hatályos szabályozás 1997. 12. 7-
én került kibocsátásra: Közlemény a csekély jelentőségű megállapodásokról, amelyek nem esnek a 85.
(1) bekezdése alá. 21
A Közlemény nem kötelező jellegű jogforrás, a Bizottság ebben a közleményben konkrét, mennyiségi
tartalmat ad annak a kategóriának, amelyet a Bíróság a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem
érzékelhető korlátozásának tart, azon célból, hogy képes legyen megítélni azt, hogy a megállapodás a 85.
(1) tilalma alá tartozik-e. A közlemény csak egyfajta iránymutatás, amely nem tartalmazza kimerítő
leírását azon versenykorlátozásoknak, amelyek nem esnek a 85. (1) bekezdése alá.
20 T-68/89
21 OJ C 372, 9/12/1997
52
A közlemény eljárásjogi jelentősége az, hogy a Bizottság sem kérelemre, sem hivatalból nem fog eljárást
indítani az ilyen bagatell kartellt kötő vállalkozásokkal szemben. Az ilyen megállapodásokat nem is kell
notifikálni, azaz bejelenteni a Bizottságnak.
A vállalkozások mégis megtehetik azt, hogy notifikálják a Bizottságnak a csekély jelentőségű

megállapodásukat, kérve azt, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogy megállapodásuk a közlemény
értelemében csekély jelentőségű. A felek tehát egy nemleges megállapítást kérnek a Bizottságtól (lsd.
eljárási rész). A Bizottság ilyen kérelem esetén általában informálisan tájékoztatja a kérelmezőket arról,
hogy a birtokában lévő információk alapján a megállapodás kimeríti a közlemény feltételeit és ezért nem
esik a 85(1) tilalma alá.
Egy ilyen nemleges megállapítással a vállalkozások "bebiztosítják magukat". Amennyiben ugyanis rosszul
értelmezték a közleményt és úgy kalkuláltak, hogy az ő megállapodásuk csekély jelentőségű, azonban a
Bizottság szerint már érzékelhető korlátozást jelent, akkor a megállapodás megtiltható. Amennyiben
azonban a vállalkozás jóhiszeműen kalkulálta félre a közlemény alapján a piaci részesedését és így
megállapodása jelentőségét, ebben az esetben a Bizottság nem szab ki az érintett vállalkozásokra
pénzbírságot.
A közlemény legfontosabb rendelkezése az, hogy a megállapodás akkor nincsen érzékelhető korlátozással
a versenyre, illetve a tagállamok közötti kereskedelemre, amennyiben a megállapodást kötő felek vagy
egyeztetett gyakorlatot folytató felek együttes piaci részesedése a releváns földrajzi piacon csekély.
Az érzékelhető hatásnak tehát mind a versenykorlátozás, mind a tagállamok közötti kereskedelem

befolyásolása esetén aktuálisan vagy potenciálisan fenn kell állnia.
A csekély jelentőség meghatározásánál először meg kell határozni a releváns termékpiacot és releváns
földrajzi piacot a következő definíciók alapján:
A közlemény meghatározza a releváns termékpiac fogalmát: Ez tartalmaz minden olyan terméket, vagy
szolgáltatást, amelyeket a fogyasztók helyettesíthetőnek vélnek áruk, jellemzőik, vagy szándékolt
felhasználásuk szempontjából.
A releváns földrajzi piac az a terület, ahol a vállalkozások a releváns termékeket vagy szolgáltatásokat
kínálják, valamint ahol a verseny feltételei megfelelően homogének, és amely földrajzi területet meg lehet
különböztetni olyan szomszédos földrajzi területektől, ahol a verseny feltételei már érzékelhetően
különbözőek. A releváns piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményt a csekély jelentőségű
kartellek esetében is alkalmazni kell.
Nem esik a 85 (1) bekezdése alá a megállapodás, amennyiben az összes résztvevő fél együttes piaci
részesedése a releváns piacok egyikén sem
• haladja meg az 5%-ot- horizontális megállapodás esetén,
• haladja meg a 10 % ot- vertikális megállapodás esetén.
Amennyiben vegyes jellegű a megállapodás, azaz vannak benne horizontális és vertikális

versenykorlátozások is, vagy nehéz beazonosítani, hogy milyen jellegű a versenykorlátozás, ott a
szigorúbb 5 %-os szabály érvényesül.
A horizontális versenykorlátozó megállapodásokra azért határoz meg a Közlemény egy alacsonyabb, azaz
szigorúbb küszöböt, mivel azok veszélyesebbek a versenyre.
53
Enyhítő szabály: Amennyiben 2 egymást követő pénzügyi évben a piaci részesedés az 5%-ot, illetve a 10
%-ot csak egytizedével lépi túl, akkor szintén nem esik a 85. Cikk tilalma alá.
6.Semmisség
7. Mentesítések
7.1. Egyedi mentesítés- ld. 81. Cikk (3) bekezdését
7.2. A csoportmentesítések
A 81. Cikk végrehajtására vonatkozó közösségi szabályok meghozatalára az RSz alapján a

Tanács jogosult, amely viszont rendeleti úton delegálja ennek a hatáskörnek egy nagy részét a
Bizottságra. A hatályos csoportmentesítő rendeletek közül hármat részletezünk ebben a
fejezetben, mivel ezek a rendeletek a legáltalánosabb és gyakorló jogászok által is legtöbbet
használt jogforrások. A csoportmentesítő rendeletek jellegzetessége, hogy a preambulumban
meghatározza, hogy az egyes megállapodás típusok mennyiben felelnek meg a 81. (3)
feltételeinek. Ezek után a rendelet szerkezetében egy fogalmi meghatározás következik a
megállapodás típusra, a csoportmentesítés feltétele ( amely piaci részesedés küszöb), a fekete
lista ( a mentesítést kizáró szerződéses rendelkezések), majd a mentesítés visszavonásának
lehetőségére utalás és a hatályba léptető rendelkezések.
1. A SZAKOSODÁSI MEGÁLLAPODÁSOK
2658/2000 (2000. nov. 9-i) Bizottsági Rendelet a Szerződés 81. (3) bekezdésének alkalmazásáról a
specializációs (szakosodási) megállapodások egyes csoportjaira vonatkozóan OJ L 304, 2000. 12. 05. 3-6.
oldal.
Felváltotta a 417/85 (1984. dec. 19-i) csoportmentesítő rendeletet, amelynek hatálya 1999. dec. 31-én
lejárt.
Új Rendelet preambuluma:
2821/71 Tanácsi Rendelet felhatalmazza a Bizottságot többek között arra, hogy a szakosodási célú
megállapodásokra vonatkozóan rendeletet adjon ki.
Szabályozás céljai:
- a verseny hatékony védelme és
- megfelelő jogbiztonság érvényesítése a vállalkozások számára
figyelembe véve az adminisztrációs ellenőrzés és jogi szabályozás egyszerűsítésének szükségességét is.
Egy bizonyos piaci hatalom (market power) alatt általában védelmezni lehet azt, hogy a szakosodási
megállapodás pozitív hatásai a versenyre gyakorolt negatív hatásokat ellensúlyozzák. Szakítani kell azzal
a megközelítéssel, hogy a mentesített szabályok listáját adja meg a Bizottság, azokat a korlátozásokat és
rendelkezéseket kell a Rendeletnek tartalmaznia, amelyeket a megállapodások nem tartalmazhatnak. Ez
összeegyeztethető egy közgazdasági alapokra helyezett megközelítéssel.
Mennyiben felelnek meg a szakosodási megállapodások a 81 (3) bekezdésnek?

A termelési szakosodási megállapodások általában hozzájárulnak a termékek és szolgáltatások
termelésének és forgalmazásának javításához, mivel a vállalkozások hatékonyabban tevékenykednek, és a
terméket olcsóbban kínálják.
Amennyiben a részes vállalkozások piaci részesedése a releváns piacon nem haladja meg a 20%-ot, a
szakosodási megállapodások általában gazdasági előnyöket eredményeznek, ( például
54
méretgazdaságossági előny, jobb termelési technológia) miközben az előnyök méltányos része a taghoz
jut.
A Rendelet szövege:
1. cikk: A 81. (1) nem alkalmazható olyan 2 vagy több vállalat által megkötött megállapodásra, amelyek
rendelkezései szerint a vállalkozások a termékek termelésére szakosodnak:
3 formája lehet a megállapodásnak:
1.) egyoldalú: egyik fél beleegyezik abba, hogy bizonyos termék gyártását megszünteti vagy tartózkodik
ezen termék gyártásától és kötelezettséget vállal arra, hogy ezeket a termékeket egy versenyző
vállalkozástól vásárolja meg, a versenyző vállalkozás pedig kötelezettséget vállal arra, hogy gyártja és
szállítja ezen termékeket.
2.) kölcsönös megállapodás: bizonyos, de különböző termékek gyártására szakosodnak és kötelezettséget

vállalnak arra, hogy a másik féltől szerzik be a terméket.
3.) közös termelésre vonatkozó megállapodás, amelynek értelmében 2 vagy több fél megállapodik abban,
hogy bizonyos termékeket közösen gyártanak.
A mentesítés azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a résztvevő vállalkozások együttes piaci részesedése a
20%-ot nem haladja meg a releváns piacon.
Fekete lista:
1. bekezdés: A mentesítés nem vonatkozik olyan megállapodásokra, amelyeknek közvetve vagy

közvetlenül, egyedül, vagy más, a felek kontrolja alatt lévő tényezőkkel együtt a célja a következő:
a.) a terméknek 3. fél számára történő értékesítése esetén az ár rögzítése.
b.) a kibocsátások vagy az eladások korlátozása vagy
c.) a piacok vagy fogyasztók felosztása.
2. bekezdés:
Az 1. bekezdés nem vonatkozik (tehát mentesül):
a.) azokra a rendelkezésekre, amelyek termékmennyiséget határoznak meg az egyoldalú vagy kölcsönös
szakosodási megállapodásokban, vagy kapacitás és termelési mennyiséget határoznak meg egy közös
termelési megállapodás esetében;
b.) a termelési közös vállalat esetében az eladás célzott mennyiségének meghatározása, vagy a közvetlen
vásárlók számára az ár meghatározása.
A Bizottság visszavonhatja az ezen rendelet által nyújtott mentesítést hivatalból, egy tagállam vagy jogi
érdekekkel bíró természetes vagy jogi személy kérelmére indított eljárásban, amennyiben a
megállapodásnak mégis vannak olyan hatásai, amelyek összeegyeztethetetlenek a 81 (3)-ban foglalt
feltételekkel, különösen amennyiben:
a.) a megállapodásnak nincsenek a racionalizációban jelentős eredményei vagy,
b.) a szakosodás tárgyát képező termékekre vonatkozóan a közös piacon vagy annak jelentős részén nem
áll fenn hatékony verseny ugyanolyan termékekkel szemben vagy olyan termékekkel szemben, amelyet a
fogyasztók a termék jellemzői, ára és célzott felhasználása tekintetében egyenértékűnek tekintenek.
Átmeneti és hatályba léptető szabályok: 2001. január 1-től hatályos a Rendelet.

A 2000. december 31-én hatályban lévő megállapodásokra 2002. június 30-ig a tilalmat nem kell
alkalmazni, amennyiben a 417/85 sz. rendelet mentesítési feltételeit teljesíti a megállapodás.
55
2. A KUTATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI MEGÁLLAPODÁSOK
2659/2000. (2000. nov. 29-i.) Bizottsági Rendelet a Szerződés 81 (3) bekezdésének a kutatási és
fejlesztési megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról
Felváltotta a 418/85 (1984. dec. 19-i.) csoportmentesítő rendeletet.
Preambulum:
- 2821/71 sz. Tanácsi Rendelet felhatalmazza a Bizottságot kutatási és fejlesztési megállapodás

mentesítésére szolgáló Rendelet kibocsátására.
- EK Szerz. 163 (2) cikkelye: A Közösség feladata ösztönözni a vállalkozásokat a magas színvonalú K+F-
i tevékenységükben (ideértve a kis- és középvállalkozásokat) és támogatni az együttműködésre tett
erőfeszítéseiket.
- Szabályozási célok: 1.) verseny hatékony védelme, 2.) megfelelő jogbizottság biztosítása a vállalkozások
részére, 3.) közigazgatási ellenőrzés egyszerűsítése, 4.) tv-i szabályozás egyszerűsítve. Meghatározott
piaci hatalom adott a K+F megállapodások pozitív hatásai felülmúlják a versenyre gyakorolt negatív
hatásokat.
- 81 (3) bekezdés alapján milyen előnyökkel jár egy K+F megállapodás?
Általában hozzájárul a technikai és gazdasági haladáshoz azáltal, hogy a felek között a know-how
szétterjedését növeli, azáltal, hogy a K+F munka duplikációja megelőzhető, ösztönzi az új előnyök
megszerzését a kiegészítő know-how kicserélése révén, a K+F eredményeként létrejövő termék termelését
vagy eljárás alkalmazását ésszerűsíti. A fogyasztók előnyhöz jutnak az új vagy továbbfejlesztett termékek
vagy szolgáltatások bevezetéséből vagy az új vagy továbbfejlesztett eljárások eredményeként bekövetkező
árcsökkentésekből.
1. cikkely: A 81. cikkely (1) bekezdése nem alkalmazható olyan 2 vagy több vállalat által kötött
megállapodásra, amely
a.) termékek vagy eljárások közös K+F-re és ezen K+F eredményeinek közös hasznosítására,
b.) ugyanazon felek között korábban létrejött megállapodás alapján létrejött termékek és eljárások közös
hasznosítására,
c.) termékek és eljárások közös K+F-re vonatkozik, az eredmények közös hasznosítása nélkül.
Mit jelentenek ezek a fogalmak?

- K+F = termékekhez vagy eljárásokhoz kapcsolódó know-how megszerzése és elméleti alkalmazása,
rendszeres tanulmány elkészítése vagy kísérlet (beleértve a kísérleti termelés, technikai teszt elvégzése) és
a szükséges berendezések létrehozása / establishment of necessary facilities/ , valamint az eredményekre
vonatkozóan szellemi tulajdonjogok megszerzése.
- az eredmények hasznosítása = a szerződéses termékek termelése vagy forgalmazása, a szerződéses
eljárások alkalmazása, a szellemi tulajdonjogok gyakorlása és gyakorlására történő felhatalmazás (licenc)
adása.
- szellemi tulajdonjog /szellemi alkotások joga/ = ipari tulajdonjogok, szerzői jog és szomszédos jogok
- know-how = nem szabadalmazott gyakorlati információk egy csomagja, amely a tapasztalat és tesztelés
eredménye, és amely titkos, lényeges és beazonosítható.
(titkos = a know-how nem általánosan ismert vagy nem könnyen hozzáférhető, lényeges = a know-how
olyan információt tartalmaz, amely elengedhetetlen a termék gyártásához vagy eljárás alkalmazásához,
azonosítható = a know-how olyan megfelelő módon van leírva, hogy lehetővé teszi a titkosság és
lényegesség követelmény teljesítésének igazolását.)
- Közös K+F vagy közös hasznosítás formái lehetnek:

a.) közös csapat, szervezet vagy vállalkozás
56
b.) közösen egy 3. személy megbízása vagy

c.) a felek közötti szakosodás a kutatásban, fejlesztésben, gyártásban vagy
forgalmazásban.
3. cikkely: Az 1. cikkelyben foglalt mentesség feltételei a következők:
1.) Minden félnek hozzáférési lehetősége van a közös K+F eredményeihez a további kutatás vagy
felhasználás céljából.
2.) Amennyiben a felek kizárólag közös K+F-ben (és közös hasznosításban nem) állapodtak meg, akkor
mindegyik félnek lehetősége van az önálló hasznosításra és a hasznosításhoz szükséges korábban meglévő
know-how felhasználására.
4. cikkely: Amennyiben a részes vállalkozások nem versenyző vállalkozások, az 1. cikkelyben foglalt

mentesség a K+F időtartamára vonatkozik. Amennyiben az eredményeket közösen hasznosítják, akkor a
mentesítés a szerződéses terméknek a közös piacra történő első helyezésétől számított 7 éven keresztül is
érvényesül.
Amennyiben a részes vállalkozások versenyző vállalkozások, a mentesség csak akkor vonatkozik az
előbbiek szerint meghatározott időtartamra, amennyiben a részes vállalkozások együttes piaci részesedése
nem haladja meg a 25%-ot a megállapodás megkötésének időpontjában a releváns piacon.
A 7 éves periódus letelte után a mentesség folytatódik (akár versenyző vállalkozások, akár nem),
amennyiben együttes piaci részesedésük nem haladja meg a 25%-ot.
Kommentár: A Preamtulum leszögezi azt, hogy a 7 éves periódus azért szükséges, hogy a beruházások
megtérülésének minimális időtartamára garantálják, a piaci részesedések stabilizálódását megvárják.
Kommentár: A nem versenyző gyártók által közös K+F megállapodások csak kivételes körülmények
között szüntetik meg a hatékony versenyt. Ezért itt a mentesítés feltételéül nem kell piaci részesedést
megszabni, a csoportmentesség visszavonásával ezeket a kivételes szituációkat lehet kezelni.
5. cikkely: Fekete lista, azon megállapodások, amelyek nem tartoznak a mentesítés körébe.
Amennyiben a megállapodás célja, közvetve vagy közvetlenül:
a.) a részes vállalkozások azon szabadságának korlátozása, hogy önállóan vagy 3. személyekkel
együttműködve fejtenek ki K+F tevékenységet olyan területen, amely nem kapcsolódik a K+F területéhez
vagy a K+F befejezése után olyan területen, amelyre vonatkozik a kutatás vagy egy ahhoz kapcsolódó
területen,
b.) a K+F befejezése után azon a tilalom, hogy annak a szellemi alkotás jogának az érvényességét
kérdőjelezzék meg, amellyel a felek a közös piacon rendelkeznek,
c.) a kibocsátás vagy eladások korlátozása,
d.) a termék 3. személy részére történő eladása esetén az ár meghatározása,
e.) 7 éves periódus után azon korlátozás, hogy a résztvevő vállalkozás mely fogyasztókat szolgálhatja ki,
f.) korlátozása a passzív eladásoknak olyan területeken, amelyeket más feleknek tartottak fent,
g.) azon tilalom , hogy a 7 éves perióduson túl a terméket piacra helyezzék vagy aktív eladási politikát
folytassanak olyan területen, amelyet más feleknek tartottak fent,
h.) olyan követelmény támasztása, hogy nem adható licenc 3. személyeknek, abban az esetben, ha az
eredményeket a felek legalább egyike sem hasznosítja,
i.) a vonatkozó területeken lévő fogyasztók vagy viszonteladók azon igényének visszautasítása, hogy a
terméket a közös piacon belüli más területeken értékesítsék (párhuzamos import korlátozása) vagy
j.) olyan követelmény, amely megnehezíti a fogyasztók vagy felhasználók számára a termék beszerzését a
közös piacon belüli más viszonteladóktól.
57
7. cikkely: A Bizottság visszavonhatja a Rendelet által nyújtott mentesítés kedvezményét, ha a

megállapodásnak mégis vannak olyan hatásai, amelyek a 81 (3) bekezdéssel összeegyeztethetetlenek.
8. cikkely: Átmeneti időszak 2002. június 30-ig terjed.
9. cikkely: 2010. dec. 31-ig hatályos a rendelet.
3. A VERTIKÁLIS MEGÁLLAPODÁSOK
A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendeletek rendszere megváltozott az elmúlt

évek során.
Fennmaradt a technológia transzfer csoportmentesítő rendelet ( a szabadalom és a know-how licencére
vonatkozóan), valamint a gépjármű forgalmazásra és szervízelésre vonatkozó csoportmentesítő rendelet,
de már mindkét rendelet felülvizsgálata napirenden van a Bizottságban. A kizárólagos értékesítésre,
kizárólagos beszerzésre és a franchise megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendeletet felváltotta
egy egységes rendelet, amelyet már a szelektív értékesítésre is alkalmazni kell (erre eddig
csoportmentesítő rendelet nem létezett, csak néhány bizottsági határozat és bírósági ítélet adta meg az
értékelés szempontjait).
Az új csoportmentesítő rendelet kibocsátását élénk vita és egyeztetés előzte meg.

A Bizottság 1996-ban kibocsátotta a Zöld Könyvet, amelyre az érdekeltek ( vállalkozások, tagállami
versenyhatóságok, közösségi intézmények, stb.) észrevételt tettek és amely észrevételeket a Bizottság egy
későbbi ún. follow-up paper formájában adta ki.
Ebben leírják a korábbi rendszer hátrányait, kritikáját:
• A jelenlegi rendszer túlságosan jogi megközelítésű, a közgazdasági megfontolásokat figyelmen kívül
hagyja.
• A piacra és a versenyre ugyanolyan hatással lévő, de különböző formájú forgalmazási rendszerek
között a csoportmentesítő rendeletek indokolatlan megkülönböztetést tesznek. Az azonos hatást
kifejtő különböző forgalmazási megállapodásokat ugyanúgy kell versenyjogi szempontból megítélni.
• A jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások is mentesülnek a csoportmentesítő rendeletek alapján
és az egyes csoportmentesítő rendeletekben biztosított bizottsági hatáskör a mentesítés
kedvezményének visszavonására, nem működőképes a gyakorlatban
• A rendeletek fekete és fehér listákat tartalmaznak, amely egy "kényszerzubbony" jelleget ad a
megállapodások szövegének. A jövőben kizárólag fekete listát kellene megalkotni és követni azt az
elvet, hogy minden, ami nem tilos, az megengedett.
• A rendeletek nem vonatkoznak a félkész termékekre és az alkatrészek forgalmazására, kizárólag a
végtermékek forgalmazására.
• A mentesítés nem vonatkozik több vállalkozás által kötött megállapodásokra, csak 2 vállalat által
kötött megállapodásokra (eddig csak ilyen felhatalmazással rendelkezett a Bizottság a Tanácsi
Rendeletekből kifolyóan).
• Decentralizálni kell a jogalkalmazást, azaz a nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak nagyobb
szerepet kell juttatni.
2790/1999 (1999. 12. 22.) Bizottsági Rendelet a 81.(3) bekezdésének alkalmazásáról a vertikális
megállapodások és egyeztetett gyakorlatok egyes csoportjaira történő alkalmazásáról
Preambulum:
A vállalkozások közötti jobb koordináció elősegítésével a termelési vagy forgalmazási láncon belüli
gazdasági hatékonyságot növelik a vertikális megállapodások, különösen azáltal, hogy a tranzakciós és
forgalmazási költségeket csökkentik, az eladások és befektetések optimalizálásához vezetnek.
58
A 30%-ot meg nem haladó piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások esetében a közgazdasági
elemzések azt mutatják, hogy általában a termelés, forgalmazás javításához vezetnek, a fogyasztók az
előnyökből méltányos részt kapnak.
Fogalmak:
Nagyrészt megegyeznek az előbbi két rendeletnél írottakkal.
A versenytől való tartózkodás kötelezettsége: amelynek eredményeként a vevő nem gyárthatja, nem
vásárolhatja, nem adhatja el vagy nem adhatja tovább azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek
a szerződés tárgyával versenyeznek vagy olyan kötelezettség, hogy a vevő köteles a szerződéses
termékből teljes beszerzéseinek több mint 80 %-át a szállítótól vásárolni vagy a szállító által kijelölt másik
vállalkozástól.
2. cikkely: A 81. (1) bekezdése nem alkalmazható olyan megállapodásokra vagy egyeztetett
gyakorlatokra, amelyek 2 vagy több olyan vállalkozás között jöttek létre, amelyek mindegyike a termelési
vagy értékesítési lánc különböző szintjén tevékenykedik, és amely megállapodások, egyeztetett
gyakorlatok azon körülményekre vonatkoznak, hogy a felek milyen feltételek mellett adhatnak el,
vásárolhatnak vagy adhatnak tovább bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat.
A mentesítés nem vonatkozik olyan vertikális megállapodásokra, amelyeket versenyző vállalakozások

kötöttek meg. A Rendelet nem vonatkozik olyan vertikális megállapodásokra, amelyek egy másik
csoportmentesítő rendelet hatálya alá esnek.
3. Cikkely: a mentesítés azzal a feltétellel érvényesül, hogy a szállító piaci részesedése azon a releváns
piacon, ahol a szerződéses terméket vagy szolgáltatást árusítja, nem haladja meg a 30%-ot.
Amennyiben egy vertikális megállapodás kizárólagos szállítási kötelezettséget tartalmaz, úgy a vevő piaci
részesedése nem haladhatja meg a 30 %-ot azon a releváns földrajzi piacon, ahol a terméket / szolgáltatást
megvásárolja.
Kommentár: Az egész megállapodás kikerül a rendelet hatálya alól és nem mentesülhet, ha a 4.

Cikkelyben felsorolt fekete listás rendelkezést tartalmaz vagy eredményez. Ilyen esetekben az egyedi
mentesítés megadása is valószínűtlen. A rendelet fehér listát nem tartalmaz, tehát minden megengedett,
ami nem tilos.
4. cikkely: nem vonatkozik a mentesítés, ha a megállapodás célja közvetve vagy közvetlenül
1. A vevő ármeghatározásának szabadságát korlátozza, kivéve az olyan ajánlott ár és az ármaximum

meghatározása, amennyiben azok nem eredményeznek fix árat vagy minimum árat.
Kommentár: Hogyan lehet közvetett módon elérni árrögzítést vagy minimum árat?
Pl. A szállító rögzíti azt a kereskedelmi árrést, amelyen a vevő továbbforgalmazhatja a terméket, a szállító
rögzíti annak az árengedménynek a maximumát, amelyet egy forgalmazó egy meghatározott árszintből
adhat, vagy pl. a szállító a szállítások beszüntetésével fenyegeti meg a kereskedőt, ha nem tartja be az
ajánlott árat.
2. Szelektív értékesítés rendszer esetén a végfelhasználók részére a rendszer tagjai általi aktív vagy
passzív eladások korlátozása
Kommentár: tehát a forgalmazó reklámozhatja a terméket, eladhatja pl. az Interneten. A szelektív
értékesítést a szállító kombinálhatja a kizárólagos értékesítéssel is, akkor ha az aktív és passzív eladást
sehol nem korlátozza. Így a szállító kötelezettséget vállalhat arra, hogy egy területen belül csak 1
forgalmazónak vagy korlátozott számú kereskedőnek ad forgalmazási jogot.
59
A szállító korlátozhatja a forgalmazó szabadságát abban, hogy hol van az üzlethelyisége. Így a
forgalmazókat megakadályozhatja abban, hogy különböző üzletekből árusítsanak, vagy egy másik helyen
új üzletet nyissanak.
3. Szelektív értékesítés esetén a forgalmazók közötti szállítások korlátozása

Kommentár: A forgalmazók közötti szállítások korlátozása, akár azonos, akár különböző szinten
elhelyezkedő forgalmazók között tilos. A szelektív forgalmazás így nem kombinálható pl. a kizárólagos
beszerzési megállapodással.
4. Egy alkatrészszállító és egy alkatrészeket beépítő vevő közötti olyan megállapodás, amely korlátozza
a szállítót abban, hogy az alkatrészeket, mint pótalkatrészeket a végfelhasználók számára eladja, vagy
olyan javítók vagy más szolgáltatásnyújtók részére adja el, akiket a vevő nem bízott meg a
termékeinek javításával vagy szervízelésével.
5. Területfelosztása vagy fogyasztók felosztása.

Kommentár: Hogyan lehet közvetett módon a területet vagy a fogyasztókat felosztani?
Pl. a szállító megtagadja a szállítást retorzióként, csökkenti a vevő vásárlásainál az esetleges
árkedvezményeket, a szállított mennyiséget csökkenti a meghatározott területen jelentkező keresletnek
megfelelő szintre.
Abból is adódhat, hogy a szállító nem nyújt egész Európára érvényes garanciális szervizt az eladott
termékekre vonatkozóan. Pl. minden forgalmazót kötelez arra, hogy garanciális szerviz szolgáltatást
nyújtson, majd ezen szolgáltatás ellenértékét a szállító megtéríti, még olyan termékek esetében is,
amelyeket más forgalmazók adtak el az adott területen lévő fogyasztók számára. Még valószínűbb, hogy
ez a vevő eladásait korlátozza, ha például ezt egy monitoring rendszer segítségével figyelemmel kíséri a
szállító. Mely forgalmazó milyen területen lévő fogyasztók számára ad el? Pl. különböző szériaszámmal
ellátott termékeket szállít le a különböző forgalmazók részére. Megkülönböztető címkét használ.
A területfelosztás és a fogyasztók felosztásának tilalma alól 4 kivétel létezik:
1. az aktív eladások korlátozása olyan kizárólagos területre vagy kizárólagos fogyasztói csoport
számára, amely / akik a szállító részére vannak fenntartva vagy a szállító egy másik vevő részére
tartja fenn őket / azokat.
Kommentár: A Közlemény meghatározza az aktív eladást
A. egy egyéni vásárló aktív megközelítése, "megkörnyékezése" egy másik forgalmazó kizárólagos
területén belül vagy kizárólagos fogyasztói csoportján belül, például látogatás vagy közvetlen
posta útján.
B. Aktív megközelítése egy speciális fogyasztói csoportnak vagy egy speciális területen lévő
fogyasztóknak, amely kizárólagos területe egy másik forgalmazónak, a médiában történő
reklámozás által vagy más promóciós forma által, amely speciálisan őket célozza
C. Raktár, forgalmazási lerakat létesítése
Passzív eladás: Kéretlen, egyéni fogyasztóktól származó igényekre történő válasz. Ilyen az általános
reklámok leadása vagy promóció a médiában vagy az Interneten, amely eléri a más forgalmazók
kizárólagos területén lévő fogyasztókat vagy kizárólagos fogyasztói csoportokat, de amely ésszerű
módja annak, hogy olyan területen lévő fogyasztókat érjenek el, akik nem tartoznak egy kizárólagos
területhez vagy elérjék a saját területükön lévő fogyasztókat. Az Internet ésszerű módja annak, hogy
minden fogyasztót elérjenek. De például kéretlen E-mail vagy katalógus küldése már aktív eladás.
2. Egy nagykereskedelmi szinten tevékenykedő vevő korlátozza a végfelhasználók részére történő

továbbeladásokat.
3. Szelektív értékesítési rendszer esetén a rendszer tagjait korlátozzák, hogy fel nem hatalmazott
forgalmazók számára értékesítsenek.
60
4. A szállító alkatrészeket ad el a vevő részére azon célból, hogy a vevő azokat beépítse, ebben az
esetben korlátozhatja a szállító a vevőt abban, hogy olyan vásárlók számára adja el az
alkatrészeket, aki olyan hasonló típusú termékeket gyártana belőle, mint amit a szállító gyárt.
5. Cikkely: Fekete lista- csak az adott rendelkezés nem mentesül, amennyiben az elkülöníthető a
szerződés többi rendelkezésétől. Elkülöníthetőség esetén a szerződés többi rendelkezése (amely
természetesen nem lehet a 4. Cikkely alá eső) a csoportmentesség kedvezménye alá esik.
1. olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség vállalása, hogy nem versenyeznek egymással a felek és
ezen kötelezettség határozatlan időre szól vagy meghaladja az 5 évet.
2. Szelektív értékesítés esetén az a kötelezettség, hogy a rendszer tagjai meghatározott versenyző
szállítók márkáit nem árusíthatják.
Kommentár: Szelektív értékesítés esetén megengedett az, ha a szállító kizárja, hogy versenyző terméket
egyáltalán nem forgalmazhat a forgalmazó. Ha azonban egyes versenytársakat akar kizárni, akkor az tilos,
mivel ún. kollektív bojkotthoz vezethet.
3. A szerződés megszűnése után azon kötelezettség, hogy a vevő nem gyárthat, vásárolhat, adhat el,
vagy adhat tovább termékeket vagy szolgáltatásokat.
6. cikk: A Bizottság visszavonhatja a rendelet által biztosított mentesítési kedvezményt, ha a

megállapodásnak mégis vannak a 81 (3.) bekezdéssel összeegyeztethetetlen hatásai és különösen, ha a
releváns piacra való belépés vagy a verseny jelentősen korlátozott hasonló vertikális megállapodások
párhuzamos hálózatának kumulatív hatása által.
7. Cikk: A tagállami versenyhatóság is visszavonhatja a rendelet által nyújtott mentesítési kedvezményt,

amennyiben a versenykorlátozó hatások állama egész területén, vagy jelentős részén érvényesülnek,
és ennek a tagállamnak a területe elkülönült földrajzi piacot alkot.
8. Cikk: A régi csoportmentesítő rendeletek hatályosak maradnak 2000. május 31-ig. Az új rendeletet
2000. június 1-től kell alkalmazni, azonban 2001. december 31-ig átmeneti időszak: ha a régi
rendeletek alapján mentesült, akkor még átmenetileg mentesül 2001. december 31-ig. Ez után a
határidő után minden megállapodásnak meg kell felelnie az új rendelet követelményeinek.
Ha a megállapodás nem esik a rendelet hatálya alá, akkor még mindig lehet egyedi mentesítésért
folyamodni. Nincsen vélelem a 30 %-os piaci részesedés feletti vállalkozások esetében sem arra
vonatkozóan, hogy nem felelnek meg a 81. (3) bekezdésének, de a bizonyítás kötelezettség a vállalkozást
terheli.
A Bizottság kibocsátott egy közleményt a vertikális korlátozásokról szóló irányvonalak címmel, amely 3
vonatkozásban tartalmaz fontos rendelkezéseket: A Bizottság foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy mely
vertikális megállapodások esnek kívül a 81. (1) tilalmán- csekély jelentőségűek vagy az ügynöki
megállapodások, foglalkozik a rendelet értelmezésével, illetve az egyedi mentesség elbírálásának
szempontjait is rögzíti.
A vertikális megállapodásokra vonatkozó reformnak igen nagy jelentőségű része az, hogy az eljárásjogot
szabályozó 17. Sz. Tanácsi Rendeletet úgy módosították, hogy az egyedi mentesítést a vertikális
megállapodások esetén a szerződés hatálybalépésére visszamenőleg is meg lehet adni, nemcsak a
bejelentés időpontjára visszamenőleg. Ez az intézkedés nagymértékben lecsökkenti a vertikális
megállapodások bejelentését a Bizottság számára, és kezeli azon problémát, hogy a nemzeti bíróságok
előtt a közösségi versenyjogi szabályokra nem megalapozott okból hivatkozzanak a felek.
Az állami vállalatok
61
A Szerződés 86. (90.) cikke szerint

(1) Az állami vállalatokra és különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállaltokra vonatkozóan a
tagállamok nem hoznak, vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen
Szerződéssel, különösen annak 12, valamint 81-89. Cikkeivel ellentétesek.
(2) Az általános gazdasági érdekek szolgálatát ellátó, illetve pénzügyi monopólium jellegű vállalatok alá
vannak vetve a jelen Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, amennyiben ezeknek
a szabályoknak az alkalmazása a rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését jogilag vagy
ténylegesen nem akadályozza. A kereskedelem fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, amely
a Közösség érdekeivel ellentétes.
(3) A Bizottság biztosítja a jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő
irányelveket vagy határozatokat hoz a tagállamoknak címezve.
A 86. Cikk (1) egy utaló szabály, amely egyértelművé teszi azt, hogy a versenyszabályok tulajdon
semlegesek, azaz ugyanúgy vonatkoznak állami vállalatokra, mint a magánvállalatokra.
A 1. bekezdés az állami vállalatokra, valamint különleges és kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokra
vonatkozik, így először azt szükséges tisztázni, hogy mit értünk ezalatt.
Az állami vállalatnak tekintünk minden olyan vállalkozást, amely felett az állam közvetve vagy
közvetlenül meghatározó befolyás lehetőségével rendelkezik. Ezt a meghatározó befolyást vélelmezni
kell, ha az állami szervek közvetve vagy közvetlenül a vállalat jegyzett tőkéje több mint felének
tulajdonosai, a szavazatok többségével rendelkeznek vagy az igazgatási testület, a menedzsment vagy
felügyelő testület tagjai több mint felének kinevezési jogával rendelkeznek. A 86. Cikknek a Szerződés
rendelkezései közé való beillesztését az a befolyás indokolja, amelyet az állami szervek az állami
vállalatok piaci döntései felett képesek gyakorolni. 22 A fogalom tehát megegyezik a koncentrációk
ellenőrzésénél már jelzett meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetőségével.
A különleges és kizárólagos jogokkal rendelkező vállalatoknak az állami vállalatokkal egy sorba való
helyezését az indokolja, hogy amennyiben az állam ilyen jellegű jogokat biztosít egyes vállalkozásoknak,
akkor ezzel szándékosan beavatkozik azzal a célból, hogy ezeket a vállalkozásokat részben vagy egészben
felmentse a verseny kötelezettsége alól. Ezért a beavatkozásért pedig az államnak viselnie kell a
felelősséget. 23
Ilyen jogokkal felruházott vállalkozásokra példa lehet az olyan állami vállalat, amelyet már privatizáltak,
de egy adott tevékenység tekintetében még mindig védett monopolhelyzetben van, vagy meghatározott
kedvezményekkel rendelkezik. A gyakorlatban azzal is találkozunk, hogy egy állami vállalat rendelkezik
különleges vagy kizárólagos jogokkal. 24
Miután körülírtuk azt, hogy mi tartozhat az első bekezdésben említett kategóriákba és hogy ezen
kategóriák szigorú elkülönítése nem mindig szükséges, azt kell megvizsgálnunk, hogy a tagállamok
ezekre a vállalkozásokra vonatkozóan milyen jellegű intézkedést nem hozhatnak vagy nem tarthatnak
hatályban. A 86. Cikk szerint a tagállamoknak tilos minden intézkedés meghozatala/hatályban tartása,
amely a Szerződés bármely rendelkezésével ellentétben áll, különösen a 12 és 81-89. Cikkekkel. A 12.
Cikk az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést tiltja meg a 81-89. Cikkek
pedig a Közösség versenyszabályait tartalmazzák. A tiltott tagállami intézkedés származhat közvetlenül az
államtól (állami jogszabály), annak bármelyik szervétől, helyi önkormányzatától 25.
22 C-188-190/80 France, Italy and the United Kingdom v. Commission [1982] ECR 2545., para 25-26.
23 Craig-de Burca 1063. oldal
24 155/73 Sacchi [1974] ECR 409. A RAI olasz TV társaság állami vállalatként a sugárzás törvényes
monopóliumával is rendelkezett.
25 30/87 Bodson v. Pompes Funébres des Régions Libérées SA [1988] ECR 2479.
62
Az állami vállalatok létrehozása, különleges, kizárólagos jogok létesítése, hatályban tartása önmagában
nem versenykorlátozó. A 86. Cikk tilalma akkor lép működésbe, ha egy állami intézkedés nyomán ezek a
vállalatok közösségi versenyjogsértést követnek el (vagy állampolgárságon alapuló hátrányos
diszkriminációt alkalmaznak). Ha az állam maga a szabályozással nem sérti meg a 86. Cikket és a
különleges, kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozások sem gyakorolják úgy jogaikat, hogy azzal
megsértenék (tipikusan) a Szerződés 81. vagy 82. Cikkét, akkor az állam szabályozása jogszerű. A
Bíróság többször rögzítette ítéletében, hogy a kizárólagos, különleges jog létesítése önmagában a
közösségi joggal összeegyeztethető, a 86. Cikkből csak az következik, hogy a monopólium megszervezése
és gyakorlása ütközhet bele a Szerződés rendelkezéseibe. Mégis egyes konkrét ügyek kapcsán eljut addig
a következtetésig, hogy amennyiben a vállalkozást jogsértésbe kényszeríti a kizárólagos, különleges jog
által biztosított pozíciója, akkor már önmagában a jog garantálása, a vállalkozás által elkövetett
versenyjogsértés hiányában is a 86. Cikk tilalmába ütközik. Az Európai Bíróság vonatkozó ítéletei a
következők:
A Höfner ügyben 26 a Bíróság kimondta, hogy az állam megsérti a 86. Cikk (1) bekezdését, ha
vállalkozást egy olyan gazdasági erőfölényes helyzetbe hoz, amelyben a kizárólagos jogok léte folytán a
vállalkozás nem tudja elkerülni a visszaélés elkövetését. Az eset több vonatkozásban is érdekes, ezért
érdemes megismerkedni a részleteivel is.
Németország törvényi szabályozással kizárólagos jogot biztosított a Német Munkaügyi Hivatal számára a
munkaerő közvetítés feladatának ellátására. Ez a kizárólagos jog minden fajta munkaerő közvetítési
tevékenységre kiterjedt, kezdve a munkanélküliek kiközvetítésétől, a vállalati felső vezetők rekrutálásáig.
Magánvállalatok ilyen tevékenység folytatásától el voltak tiltva és az általuk megkötött szerződések a
német polgári jog szerint semmisek voltak. A Német Munkaügyi Hivatal nem rendelkezett szakmai
hozzáértéssel olyan jellegű alkalmazottak közvetítésére, akik magasan kvalifikáltak voltak. Az ügy
tényállása szerint egy, a törvényi tilalom ellenére működő munkaerő közvetítő cég egy felső vezetőt
közvetített ki a Macrotron vállalkozásnak, aki minden tekintetben megfelelt a felkínált állás feltételeinek,
azonban a vállalkozás mégsem őt alkalmazta. Macrotron megtagadta a "fejvadász" cég közvetítői díjának
kifizetését, arra hivatkozva, hogy az általuk megkötött szerződés a német jog alapján semmis. Az eljáró
bíróság az ügy eldöntéséhez szükségesnek tartotta kikérni a Bíróság értelmezését arról, hogy a kizárólagos
jog biztosítása nem ütközik-e bele a Szerződés 86. Cikkébe.
A Bíróság azzal kezdi a vizsgálatot, hogy a Német Munkaügyi Hivatalt a 82. Cikk értelmében vett
vállalkozásnak lehet-e tekinteni, amely visszaélhet gazdasági erőfölényével. A Bíróság azon az alapon ad
igenlő választ erre a kérdésre, hogy mivel a munkaerő közvetítés gazdasági tevékenység, ezért az ilyen
tevékenységet kifejtő hivatal is a 82. Cikk hatálya alá tartozik, függetlenül jogi formájától és attól, hogy ki
és hogyan finanszírozza a tevékenységét.
A Bíróság ítélete szerint a tagállam által elfogadott minden intézkedés, amely hatályban tart egy törvényi
rendelkezést, amely olyan helyzetet hoz létre, amelyben a vállalkozás nem tudja elkerülni a 82. Cikk
megsértését, a közösségi joggal összeegyeztethetetlen. 27 A Szerződés 82. Cikke (b) pontja értelmében a
szolgáltatásnyújtásnak a fogyasztók hátrányára történő korlátozása gazdasági erőfölénnyel való visszaélést
valósít meg. A tagállam ilyen helyzetet teremt, amikor a szolgáltatásnyújtást a kizárólagos jog
létesítésével korlátozza, úgy hogy a jogosult nyilvánvalóan nincsen abban a pozícióban, hogy a vezetők
munkaerő közvetítésének 28 piacán fennálló keresletet kielégítse, és amikor egy ilyen tevékenység
hatékony ellátása magánvállalkozások által azért lehetetlen, mert törvényi szabály folytán a tevékenység
tiltott és a szabály be nem tartása esetére a törvény az e tárgykörben létrejött megállapodásokat semmissé
nyilvánítja. 29
26C- 41/90 Klaus Höfner and Fritz Elser v. Macrotron GmbH [1991] ECR I-1979.
27 Para 27.
28 Executive recruitment
29 Para 31. kivonatos fordítás
63
Németország tehát olyan helyzetet termet, amelyben a hivatal nem tudja elkerülni a 82. Cikk
megsértését 30. Ez a megállapítás igaz, különösen mivel
• a kizárólagos jog kiterjed a vezetők közvetítésére,
• a kizárólagos jog jogosultja egyértelműen képtelen az ezen tevékenység piacán fennálló kereslet
kielégítésére,
• az ilyen jellegű tevékenység más tagállamok állampolgáraira is kiterjedhet vagy más tagállamok
területére. 31
Az esetet feldolgozó jogirodalom azonban kritizálja a bírósági ítéletet, mivel a Német Munkaügyi Hivatal
nem követett el ténylegesen visszaélést, sőt magánjellegű munkaerő közvetítő cégek ténykedését a piacon
de facto megtűrte. A 86. Cikk megsértése ebben az ügyben tehát akkor következik be, amikor a
kizárólagos jogot az állam megadja a Munkaügyi Hivatal számára, hiszen a Bíróság szerint a döntő érv a
jogsértés elkövetésére az volt, hogy a vállalkozás nem tudta kielégíteni a piaci igényeket 32.
A 86. Cikk (2) bekezdésének tilalma
A bekezdést megszorítóan kell értelmezni, mivel egy főszabály alóli kivételt fogalmaz meg. Az elemzés
első lépcsője, hogy megállapítsuk, mely vállalkozások végeznek általános gazdasági érdekű szolgáltatást
és melyek a pénzügyi jellegű monopóliumok. Nem lényeges az, hogy ezek a vállalkozások az (1)
bekezdés értelmében állami vállalatnak minősülnek-e vagy sem, mivel ha egy közhatalmi szerv egy
cselekményével az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellátását a vállalkozásra ruházták, ez már elég
ahhoz, hogy e bekezdés alá tartozzon. Ilyen vállalkozások a közüzemek: villamos energia, gáz
szolgáltatását, víz, csatorna szolgáltatást nyújtó vállalkozások. Egy ügyben 33a Bíróság olyan légi
társaságot minősített ebbe a kategóriába tartozónak, amelyet az állami szervek köteleztek arra, hogy olyan
légi útvonalakon üzemeltessen járatokat, amelyek gazdaságtalanok voltak, de amelyeket a közérdekből
szükséges volt fenntartani.
A vizsgálat másik része, hogy a versenyszabályokat annyiban nem lehet alkalmazni rájuk, amennyiben a
rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését akadályozza. A tagállamnak kell bizonyítania azt, hogy a
különleges feladatát a versenyszabályok alkalmazása által nem tudná teljesítni a vállalkozás. A kivétel
akkor érvényesül, ha a tagállam bizonyítja, hogy az adott szerződési rendelkezések
összeegyeztethetetlenek a vállalkozásra ruházott feladatok ellátásával. 34
Más ügyekben a Bíróság enyhébb álláspontot követ. A Corbeau ügyben 35 a Bíróság elfogadta azt, hogy a
belga postai szolgáltatást végző vállalkozás általános gazdasági érdekű szolgáltatást végez és hogy néhány
versenykorlátozás szükséges lehet a feladatai teljesítéséhez, mivel ezen korlátozások nélkül más cégek a
tevékenység jövedelmező ágait lefölözték volna, és a veszteséges tevékenysági ágakat nem látták volna el,
mivel erre nem volt kötelezettségük. Nem szükséges az, hogy a versenyszabályok alkalmazása vállalat
létét fenyegesse, elég annak bemutatása, hogy a vállalat a rá ruházott különleges feladatait nem tudná
ellátni.
Az ügy tényállása a következő: Belgium kizárólagos jogot biztosított a belga posta számára, hogy az állam
területén begyűjtse, továbbítsa és kikézbesítse a postát.
30 creates a situation in which that agency cannot avoid infringing Art. 86.
31 Para 34.
32 Kelyn Bacon: State Regulation of the Market nad E.C. Competition Rules: Articles 85 and 86 Compared, [1997] 5
European Competition Law Review 283., 285. oldal
33 66/86. Ahmed Saeed Flugreisen and Silver Line Reisebüro GmbH v. Zentrale zur Bekampfung unlauteren
Wettbewerbs e.V. [1989] ECR 803. Para 55.
34 155/73 Giuseppe Sacchi [1974] ECR 409., para 15.
35 C-320/91 Criminal proceedings against Paul Corbeau [1993] ECR I-2533.
64
Corbeau egy magánvállalkozás tulajdonosa, aki a feladóktól begyűjti a postát és körzeten belüli címzett
számára a következő nap délig kikézbesíti azt. Körzeten kívüli címzett esetén kötelezettséget vállal arra,
hogy postára adja a küldeményt.
A Bíróság szerint a postai szolgáltatás azért tekinthető általános érdekű gazdasági szolgáltatásnak, mert
mindenkitől egyenlő áron és hasonló minőségi feltételek között gyűjti be a postát a kizárólagos jog
jogosultja és továbbítja azt, függetlenül attól, hogy egyes területek milyen speciális helyzetben vannak,
vagy az egyes műveletek gazdasági jövedelmezősége milyen.
A Bíróság szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatást végző cégek korlátozhatják a versenyt, sőt,
ki is zárhatják azt, ha ez szükséges a speciális feladataik ellátásához.
Az a kérdés, hogy mennyiben szükséges a verseny korlátozása vagy kizárása abból a célból, hogy a
jogosult a közérdekű szolgáltatást kifejtse, és különösen hogy abból előnye származzon gazdaságilag
elfogadható feltételek mellett.
A gazdasági érdekű szolgáltatást végző vállalat kötelezése a gazdasági egyensúly körülményei mellett azt
feltételezi, hogy lehetőség van a kevésbé jövedelmező tevékenységek ellensúlyozására a jövedelmező
tevékenység ellátása folytán és így igazolható az, hogy az állam a jövedelmező szektorban működni
kívánó más vállalatokkal szemben a versenyt korlátozza. Ha ugyanis a vállalkozások a választásuk szerinti
szektorban működnének, akkor a gazdaságilag jövedelmező tevékenységet elvégeznék, a többit nem (pl.
ritkán lakott területekről a levelek begyűjtése). Az ügy azonban tovább bonyolódik azáltal, hogy Corbeau
speciális szolgáltatást végez a hagyományos postai tevékenységhez képest.
Ha az általános érdekű szolgáltatásoktól elkülöníthető speciális szolgáltatásokat ajánl fel a vállalkozás
(amelyek gazdasági szereplők speciális igényeit kielégítik, és amelyeket a hagyományos postai
szolgáltatások között nem találhatók meg), akkor ezek a speciális szolgáltatások a jellegüknél fogva és a
felajánlásuk feltételeinél fogva nem veszélyeztetik a kizárólagos jog jogosultja által ellátott általános
gazdasági érdekű szolgáltatás gazdasági egyensúlyát. 36
Corbeau tehát a belga posta kizárólagossága mellett is folytathatta működését, mivel speciális
szolgáltatásokat nyújtott a fogyasztók számára.
A tagállamnak bizonyítania kell azt, hogy a vállalat a rá ruházott különleges feladatait nem tudná ellátni a
versenyszabályok alkalmazása folytán, de ez a bizonyítási kötelezettség nem terjed odáig, hogy a
tagállamnak részletesen kellene bizonyítnia, hogy más egyéb elképzelhető intézkedések által a faladatokat
el lehetett volna látni ugyanolyan feltételek mellett. 37 A Bíróság szerint ugyanis a Bizottságot terhelte
annak bizonyítása, hogy az áramimport kizárólagos jogának biztosítása helyett más megfelelő tagállami
intézkedéssel ki lehetett volna elégíteni az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellátását, amely a
konkrét ügyben az állam zavartalan, folyamatos áramellátásának biztosítása az egész állam területén,
egységes tarifa mellett, elégséges mértékben.
A (2) bekezdés körében mérlegelendő utolsó kérdés az, hogy a kereskedelem fejlődése nem
befolyásolható olyan mértékben, amely a Közösség érdekeivel ellentétes. Ez a feltétel mutatja meg
világosan azt, hogy a szabály megpróbálja összeegyeztetni a tagállamoknak abban meglévő érdekét, hogy
bizonyos vállalatokat gazdasági, pénzügyi politikájuknak a megvalósítására használjanak, azzal a
Közösségi érdekkel, hogy a versenyszabályok alkalmazását nyerjenek és a közös piac egysége biztosítva
legyen.
Az állam és a 10., 81.,82 és 28. Cikkek
Az állam a szabályozásával nemcsak az állami vállalatokon, gazdasági érdekű szolgáltatást végző

vállalkozásokon keresztül befolyásolhatja a versenyt, hanem közhatalmi tevékenysége alapján a
"magánvállalkozások" felett is. A Szerződés kifejezetten nem szól erről a tilalomról, a Bíróság azonban
36 Az ítélet 16-19. pontjának kivonatos fordítása
37 C-157/94 Commission v. Netherlands [1997] ECR I-5699.
65
több szerződési tilalom együttes értelmezésével arra a megállapításra jutott, hogy az állam a Szerződés 3.
(g), 10 (5) és 86. (90.) cikkének együttes értelmezése alapján nem fogadhat el és nem tarthat hatályban
olyan intézkedést, amely megfosztaná ezen cikkeket a hatékonyságuktól vagy a teljes és egységes
alkalmazásukat károsítaná 38.
Leclerec ügyben 39például a Bíróság arról határozott, hogy tilos az olyan nemzeti szabályozás, amely a 81.
Cikkel ellentétes meglévő megállapodások hatásait erősíti meg, vagy amely szabályozásban az állam
megfosztja saját szabályozását annak tagállami jellegétől, azáltal, hogy magánkereskedőkre delegálja a
felelősséget.
Van Vlamsee ügyben 40 a Bíróság bár elismeri azt, hogy a Szerződés 81. és 82. Cikkei a vállalkozások
felé fogalmaznak meg tilalmakat, de a tagállamok nem foszthatják meg a cikkeket hatékonyságuktól. Ez
történne meg különösen akkor, ha a tagállam megkövetelné vagy támogatná a 85. Cikkbe ütköző
megállapodások megkötését vagy a hatásaikat megerősítené. A Szerződés 10. Cikke együtt a 81. Cikkel
kizárja azt, hogy a tagállam saját jogrendszerével támogassa a kartellek létrehozását. A konkrét ügyben
egy utazási ügynököt vádoltak meg azzal, hogy megsértette azokat a szakmai szabályokat, amelyeket a
belga jogrendszerbe is inkorporáltak, és amelyek tulajdonképpen horizontális árkartellt tartalmaztak.
A Van Eycke ügyben 41 a Bíróság úgy fogalmazott, hogy az is a versenykorlátozó hatás megerősítését
jelenti, ha a tagállam pusztán beilleszti nemzeti szabályozásába a meglévő versenykorlátozó
megállapodást és ösztönzi a vállalkozásokat az ennek való megfelelésre.
Meng, Ohra és Reiff ügyekből 42 összefoglalóan megállapítható, hogy vagy bizonyítani kell azt, hogy a
81. Cikk értelmében vett kartell létrejött és ezt a kartellt a tagállam megkövetelte, támogatta vagy hatásait
felerősítette, vagy azt kell bizonyítani, hogy a tagállam delegálta a hatáskörét és így kötötték meg a
vállalkozások a kartellt. Ha nem jött létre kartell, de a tagállami szabályozásnak ugyanolyan hatásai
vannak, mint egy kartellnek, ettől a tagállami szabályozás még jogszerű marad.
A Szerződés 81. és 82. cikkelyével kapcsolatos eljárás
Vázlat:
1. A közösségi versenyjog centrális, közösségű szintű alkalmazása
1.1. Az Európai Bizottság eljárása (ld. összefoglalóan az 1. és 2. számú mellékleteket is)
1.2. Az Európai Bizottság határozatai elleni jogorvoslati lehetőség az Elsőfokú Bíróság előtt.
Semmisé nyilvánítási eljárás a 230. Cikkely alapján.
1.3. Az Elsőfokú Bíróság ítélete elleni fellebbezés lehetősége az Európai Közösségek Bírósága előtt.
(Ld. 3. számú mellékletet is)
2. A közösségi versenyjog decentralizált, tagállami szintű alkalmazása
2.1. A nemzeti bíróságok, mint a közösségi versenyjog alkalmazói
2.2. A nemzeti versenyhatóságok, mint a tagállami versenyjog és a közösségi versenyjog alkalmazói
3. Az eljárás modernizálására vonatkozó javaslat
1. A Közösségi versenyjog centrális, közösségi szintű alkalmazása
38 13/77 Inno v. ATAB [1977] ECR 2115.

39 Association des Centres distributeurs Edouard Leclerc and others v. SARL " Au blé vert" and others [1985] ECR
1.
40 311/85. Van Vlamsee [1987] ECR 3801.
41 267/86. Pascal van Eycke v. ASPA NV. [1988] ECR 4769.
42 C-2/91 Wolf Meng [1993] ECR I-5751., C-185/91 Bundesanstalt für den Güterfernverkehr v. Gebrüder Reiff
[1993] ECR I-5801., C-245/91 Ohra Schadeverzekeringen [1993] ECR I-5851.
66
A KÖZÖSSÉGI VERSENYJOG CENTRÁLIS SZINTŰ ALKALMAZÁSA

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG VERSENYJOGI ELJÁRÁSÁNAK VÁZLATA 1. sz.
melléklet
ELJÁRÁS KÖZZÉTÉTEL ELJÁRÁS HATÁRO-

MEGINDÍTÁSA ZAT
HOZATAL
1. hivatalból A bejelentést 1. A BIZOTTSÁG VIZSGÁLATI 1.A

közzéteszik HATÁSKÖRE: Bizottságon
A Hivatalos Lap belüli
2. panaszra C sorozatában és 1. információ kérése egyeztetés(
az érdekelteket 2. helyszíni vizsgálat más
3.bejelentésre felhívják főosztályokka
(nemleges észrevételeik l)
megállapításért vagy megtételére
2. KIFOGÁSOLÓ NYILATKOZAT
egyedi mentességért) statement of objections- ált. 2 hónap 2. Korlátozó
kb. 20 napos áll a felek rendelkezésére a válaszadásra Gyakorlatok
A/B határidő tűzésével és
formanyomtatvány 3. SZÓBELI MEGHALLGATÁS Monopóliumo
on kell megtenni a k Tanácsadó
bejelentést Bizottságával
történő
IDIGLENES 4. A FELEK JOGAI AZ ELJÁRÁS egyeztetés
INTÉZKEDÉS SORÁN: ( tagállamok
ALKALMAZÁSÁN képviselői)
AK LEHETŐSÉGE
1. a tények megismeréséhez való jog 3 versenyjogi
- iratbetekintési jog biztos (
- kifogásoló nyilatkozat megismerése jelenleg
Mario Monti
2. meghallgatáshoz való jog )a Bizottság
az álláspont kifejtése elé terjeszti a
javaslatot
3. a védelemhez való jog
4. KÖZZÉ-
4. önvád korlátozott tilalma TÉTEL
Nemleges
5. titokvédelem megállapítás
vagy
6. jogorvoslathoz való jog mentesség
megadása
előtt
5. Az Európai
Bizottság
HATÁRO
67
ZATA
68
2. sz. melléklet
ÉRDEMI BIZOTTSÁGI HATÁROZATOK
POZITÍV DÖNTÉSEK NEGATÍV DÖNTÉSEK
A. formális határozatok A. formális határozatok
1.Nemleges megállapítást adó 1. a jogsértés megállapítása

bizottsági határozat
2. Egyedi mentesítést adó
határozat 2. jogsértés megszüntetésére
felhívás
3.pénzbüntetés alkalmazása
B. informális határozatok B. informális határozatok
1. vitás kérdések kompromisszumos

megoldása 1. Amegállapodás beleütközik
a 81. cikkelybe, de a Bizottság nem kíván
formális eljárást indítani
(ld. Automec II ügy
2. Megerősítő levél ( comfort letter) ( discomfort letter)
• nem esik a 81. (1) vagy a 82.
tilalma alá ( nemleges megállapítást tevő
megerősítő levél)
(pl. tényállási elemek hiányoznak,
pl. 81. esetén csekély jelentőségű a megállapodás)
• a 81. cikkely (1) tilalma alá esik, de a 81. (3)

feltételei teljesülnek a Bizottság
birtokában lévő információk szerint
( egyedi mentesítést adó megerősítő levél)
69
3. sz. melléklet
JOGORVOSLAT
Elsőfokú Bíróság Európai Közösségek Bírósága
Római Szerződés A Bíróság Statutumának 49. cikkén

230. (173.) cikke szerinti alapuló fellebbezés az Elsőfokú
semmissé nyilvánítási eljárás Bíróság ítéletével szemben a
közléstől számított 2 hónapon belül
jogalapja lehet akár jogkérdés, jogalapja kizárólag jogkérdés lehet

akár ténykérdés
70
Az Európai Bizottság eljárásának fő szabályait a Tanács által 1962-ben kibocsátott 17. számú rendelet
tartalmazza 43. A Bizottság is számos esetben bocsátott ki rendeletet vagy nem kötelező jellegű
közleményt az eljárás részletes szabályairól. Ezen kívül a Bíróság esetjoga is meghatározó jelentőségű.
A Bizottság eljárása háromféleképpen indulhat meg a jelenleg hatályos szabályok szerint:
1. Hivatalból,
2. Bejelentésre
3. Panaszra
Az eljárás megindulását tekintve a következő táblázat tartalmazza az előző 3 év adatait.
1998 1999 2000
Hivatalból: 101 77 84
Bejelentésre: 216 162 101
Panaszra: 192 149 112
Látható, hogy a hivatalból való eljárások száma az előző évhez képest nőtt, a bejelentések száma
drasztikusan csökkent (főként a közelmúltban kibocsátott új vertikális csoportmentesítő rendelet hatására),
a panaszok száma csökkent. A panaszok száma nagyban változik az egyes években, ezért ezekből a
számokból még messzemenő következtetést levonni nem lehet. 2000-ben a hivatalból történő eljárás tette
ki a Bizottság eljárásainak majdnem 30 százalékát.
Ad 1. Az eljárásnak a hivatalból való megindítása történhet az Európai Parlament képviselőinek

felszólalása alapján, a Bizottság újság figyelése útján, illetve a 17. számú tanácsi rendelet által is említett
szektorális vizsgálat útján.
Ad 3. Panasz alapján is elindulhat az eljárás.A rendelet értelmében panaszos az lehet, akinek törvényes
érdeke fűződik a panasz benyújtásához. A panaszok száma nő, a Bizottság mind több ügyben panaszra
indítja meg az eljárást. A panaszos törvényes érdekének bizonyítása sokkal könnyebb, mint a 230.(173.)
cikk szerinti eljárásban a közvetlen és egyedi érintettség bizonyítása. Az Elsőfokú Bíróság ítéletei szerint
az aktuális vagy potenciális versenytársak, akiket kiszorítanak a piacról, vagy piacra lépésüket
korlátozzák, bizonyosan rendelkeznek törvényes érdekkel a panasz benyújtására. Ugyanígy a
fogyasztóvédelmi szervezetek törvényes érdekét is számos ügyben elismerte a Bíróság.
A panaszos törvényes érdekének megállapítása után a Bizottság mérlegeli, hogy eljárást indítson-e a
panasz alapján. A panaszost általában egy levélben értesítik arról, hogy megindítják-e a panasza alapján az
eljárást. Amennyiben az eljárás nem indul meg a panasz alapján, akkor is tájékoztatáshoz van joga a
panaszosnak, a Bizottság köteles levelében a panasz elutasítását megindokolni. Erre az elutasító bizottsági
levélre a panaszos meghatározott időn belül válaszolhat, észrevételt tehet. A levél ellen nincsen helye
jogorvoslatnak. Amennyiben a Bizottság a panaszos további észrevételeinek megismerése után sem
határozza el az eljárás megindítását, akkor ismét közli álláspontját a panaszossal, aki ezt a bizottsági aktust
(akár egy formátlan levél, akár egy hivatalos bizottsági határozat formájában kiadott aktus) már
megtámadhatja. A panaszosnak joga van ahhoz az információhoz, hogy a Bizottság milyen indokok
alapján utasítja el a panasza kivizsgálását. Egy ilyen bizottsági indoklást akár a 232 (175.) Cikk alapján- a
közösségi intézmények mulasztása esetére alkalmazható bírósági eljárás- kikényszerítheti.
A panaszos a panaszt véglegesen elutasító bizottsági aktust (legyen az formális vagy formátlan)
megtámadhatja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bíróság a felülvizsgálat során kiemelt figyelmet fordít arra,
hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e a panasz végleges elutasítását. A Bíróság azonban nem
vizsgálja felül a Bizottságnak az érdemi döntését, azaz nem kötelezheti az eljárás lefolytatására, hacsak az
eljárás lefolytatása nem a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
43Regulation No 17 First Regulation implementing Articles 85 and 86 of the Treaty, OJ 1962 No 13., 1962. 02.21.
204. oldal. Többször módosított szöveg.
71
A Bizottság nem köteles eljárni a panasz alapján. Ezt megerősítette az Elsőfokú Bíróság is az Automec II.
ügyben (T-24/90) hozott ítéletében 44: A panaszos joga nem foglalja magában azt, hogy joga van egy
olyan bizottsági határozathoz, amelyben megállapítják a közösségi versenyjog megsértését. A Bizottságot
nem lehet kötelezni arra, hogy ilyen határozatot hozzon, hacsak a panasz nem a 85. (3) alapján megadott
egyedi mentesség megadására vagy visszavonására vonatkozik, mivel az kizárólagos bizottsági hatáskör.
Egy közhatalom gyakorlásával megbízott intézménynek jogában áll, hogy minden olyan szervezeti
intézkedést, szabályt alkalmazzon, amelyek feladatának teljesítéséhez szükséges. Ebbe beletartozik az is,
hogy a jog keretei között prioritásokat állítson fel. Ez különösen igaz a közösségi versenyjog esetében,
amelyre vonatkozóan a Bizottság igen kiterjedt és általános ellenőrző és szabályozó feladattal
rendelkezik 45.
A Bizottságnak tehát jogában állt ezen esetben az ügyet vizsgálat nélkül lezárni, azonban a Bíróság
felülvizsgálhatja ezt a határozatot abból a szempontból, hogy a Bizottság a panasz ténybeli és jogi
érvelését értékelte-e és hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e azt, hogy miért zárta le az ügyet a
hivatalos eljárás megindítása nélkül. A panasz elutasítása tehát, amennyiben az a Bizottság végső
határozatának tekinthető- legyen bármilyen formátlan levél is - felülvizsgálat tárgya lehet az Elsőfokú
Bíróságon. Van olyan bírósági ítélet, amely a panaszt végelegesen elutasító bizottsági aktust semmissé
nyilvánította, mivel a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért nem fűződik az ügy
kivizsgálásához közösségi érdek.
A Bizottság a nemzeti bíróságokkal való együttműködést szabályozó 1993-as Közleményben kifejti, hogy
az a szándéka, hogy olyan panaszokra, bejelentésekre és hivatalból megindított eljárásokra koncentráljon,
amelyeknek kiemelkedő politikai, gazdasági vagy jogi jelentősége van a Közösség számára. Amennyiben
ezek az elemek hiányoznak egy tényállásból, akkor a bejelentéseket csak egy megerősítő levéllel fogja
lezárni és a panaszokat a nemzeti bíróságok, és nemzeti versenyhatóságok fogják kivizsgálni.46
Egy későbbi, 1997-es, a nemzeti versenyhatóságokkal való együttműködésről szóló közleményben 47
azonban a Bizottság ettől eltérően fogalmaz: Amennyiben új jogkérdés merül fel, amely eddig nem volt
Bizottsági határozat, vagy az Elsőfokú Bíróság, Európai Közösségek Bírósága ítéletének tárgya az
kiemelkedő jelentősséggel bír a Közösség számára. Ugyanilyenek az állami vállalatokkal, különleges vagy
kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokkal, a közüzemekkel, vagy pénzügyi jellegű monopóliumokkal
kapcsolatos ügyek.
Ad 2. A bejelentés
A bejelentés két kérelmet tartalmazhat:

A megállapodást kötő felek kérik annak megállapítását a Bizottságtól, hogy magatartásuk nem esik a 81.
(1) vagy 82. Cikk hatálya alá. Ezt nemleges megállapításnak nevezzük. A Bizottság formális határozatot
bocsát ki vagy informális módon egy levélben tájékoztatja a feleket arról, hogy a birtokában lévő
információk alapján nincsen ok arra, hogy a 81 cikk (1) vagy 82. Cikk alapján eljárást indítson a felek
ellen. A kérelem másik iránya az lehet, hogy a felek kérik a Bizottságtól, hogy a 81. (1) bekezdésbe
44 T-24/90 Automec Srl. v. Commission [1992] ECR II-2223.

45 Az ítélet egy szakaszainak kivonatos fordítása
46 Commission Notice on cooperation between national courts and the Commission in applying Articles 85 and 86 of
the EEC Treaty. Közlemény a nemzeti bíróságok és a Bizottság közötti együttműködésről az EGK Szerződés 85 és
86. Cikkének alkalmazásáról. OJ 1993 C 39/6. 14. Pont
47 Commission Notice on cooperation between national competition authorities and the Commission in handling
cases falling within the scope of Articles 85 and 86 of the EC Treaty. Bizottsági Közlemény a nemzeti
versenyhatóságok és a Bizottság közötti együttműködésről az EK Szerződés 85 és 86 cikkei hatálya alá tartozó
ügyek elintézéséről OJ C 313, 1997.10.15., 3. oldal
72
ütköző megállapodásukat a 81. Cikk (3) bekezdése alapján egyedi mentességben részesítse. Ez az ún
.notifikáció.
A két kérelmet egy bejelentésben is lehet kombinálni a 81. Cikkbe ütköző megállapodások esetén, azaz a
felek elsődlegesen nemleges megállapítást kérnek, azonban ha a Bizottság ezt elutasítja, akkor egyedi
mentességet kérelmeznek.
A bejelentés vonatkozhat egy olyan megállapodásra is, amely a tagállam csatlakozási szerződésének
hatályba lépése előtt már létezett. Ezekre a megállapodásokra külön szabályok vonatkoznak 48.
A rendelet 4 cikke értelmében, ha a felek egyedi mentességben kívánnak részesülni, akkor

megállapodásukat be kell jelenteni a Bizottság számára. Az egyedi mentesség kizárólag a bejelentés
időpontjára visszamenőlegesen adható meg. Az előbb említett két szabály alól több kivétel van, a két
legfontosabbat idézzük 49.: Bejelentés nélkül is mentességet lehet szerezni, a megállapodás hatályba
lépésének időpontjára visszamenőlegesen):
1. Egy tagállamon belül működő vállalkozások által kötött megállapodás esetén, ami nem vonatkozik
sem az áru exportjára, sem az áru importjára
2. a megállapodást vagy egyeztetett gyakorlatot két vagy több olyan vállalkozás kötötte meg/
folytatja, amelyek mindegyike a megállapodás céljaira a gyártás vagy forgalmazás különböző
szintjein tevékenykedik, és amely megállapodás/egyeztetett gyakorlat arra vonatkozik, hogy a
felek bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat milyen feltételek mellett vásárolhatnak meg,
adhatnak el vagy adhatnak tovább. (vertikális forgalmazási megállapodások)
A 2. pontba foglalt mentességet az az 1216/1999-es tanácsi rendelet 50 vezette be, amelyet a vertikális
megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendelet kapcsán már említettünk.
A kivétel gyakorlati jelentősége az, hogy a vállalati megállapodást nem kell előzetesen bejelenteni a
Bizottság számára, ezáltal a bejelentések száma csökken. Amennyiben a megállapodás alkalmazásában
vita merül fel a felek között vagy egy 3. fél vonja kétségbe a Szerződés 81. Cikk (2) bekezdése alapján,
akkor a Bizottság a megállapodást egyedileg is mentesítheti a szerződés hatálybalépésnek időpontjára
visszamenőlegesen is. Ezáltal a bejelentések többsége elkerülhető és a Bizottság csak azon
megállapodások egyedi mentesítésével fog foglalkozni, amelyek a gyakorlatban is problémákat vetnek fel.
A megállapodást kötő felek ugyanis a jogszabály módosítása előtt minél előbb bejelentették vertikális
megállapodásaikat, hogy egyedi mentességet szerezzenek a bejelentés időpontjára visszamenőleges
hatállyal.
A 17-es számú tanácsi rendelet szabálya alapján az egyedi mentesség megadása kizárólagos bizottsági
hatáskör 51.
A versenykorlátozó megállapodások és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés bejelentésére nincsen

kötelezettség az EK versenyjogban. A vállalkozások egyedi mentességben való részesedés céljából vagy
azért adják be a bejelentést, hogy biztosak legyenek abban, a 81., 82. Cikkekkel összhangban van
magatartásuk.
A bejelentés így a vállalkozások mérlegelésén múlik. Milyen szempontokat kell mérlegelni a bejelentés
megtétele előtt, milyen előnyökkel jár a bejelentés?
48 Ld részletes kifejtését Bellamy & Child: Common Market Law of Competition ( fourth ed., London, Sweet &
Maxwell, 1993. ) 683-699. oldal
49 Ld. a rendelet 4. Cikk (2) bekezdését
50 Council Regulation (EC) No 1216/1999 of 10 June 1999 amending Regulation No 17: first regulation
implementing Articles 81 and 82 of the Treaty, OJ (1999) L 148, p.5-6.
51 A rendelet 9. Cikke. Kizárólagos bizottsági hatáskörbe tartozik az egyedi mentesség megújítása, visszavonása és
módosítása is. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy a kizárólagos hatáskör nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróságok
ne értelmezhetnék ezt a bekezdést. Ld. bővebben a 2.1 pont alatt.
73
1. Mentességet jelent a pénzbüntetés kiszabása alól. A versenyjogsértés megállapítása esetén ugyanis a

Bizottság a jogsértés súlya és időtartama alapján kalkulálja ki a pénzbírság pontos összegét.
Amennyiben a magatartást a vállalkozások önként bejelentették, úgy a helyes és teljes bejelentéstől a
vizsgálat lezártáig (a jogsértés megállapító Bizottság határozatig) tartó időszakot nem lehet a jogsértés
időtartamába beszámítani. Fontos megjegyezni, hogy a nemleges megállapítás iránt benyújtott
kérelem nem mentesít a pénzbírság kiszabása alól.
A Bizottság az egyedi mentességet kérő bejelentés esetén ezt a mentességet feloldhatja. Ha a bejelentés
utáni előzetes vizsgálat során a Bizottság azt állapítja meg, hogy nemleges megállapításra nincsen mód és
az egyedi mentesség megadása sem valószínű, akkor erről a véleményéről értesíti a bejelentőket. Ezen
értesítés kézhezvételétől tovább folytatódik az az időszak, amely beszámítható a jogsértés időtartamába,
azaz az értesítés kézhezvétele után tovább folytatott jogsértés időtartama is figyelembe vehető a
pénzbírság összegének megállapításakor.
2. A vállalkozások kizárólag így juthatnak egyedi mentességhez ( Ld. a fent említett kivételeket is). Az
egyedi mentesség jogbiztonságot jelent, mivel a vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy
megállapodásukra nem vonatkozik a negatív jogkövetkezmény, a semmisség.
3. Ha a Bizottság panasz vagy hivatalból megindított eljárás során állapítja meg, hogy a vállalkozások
versenyjogsértést követtek el, akkor a pénzbírság összege is magasabb lesz.
A bejelentés hátrányai:
1. A bejelentés bonyolult, a piac és a közösségi versenyjog ismeretét is megköveteli, specializált

jogászra van szükség az eljárás folyamán.
2. A Bizottság évente elenyésző számú formális határozatot hoz meg, az eljárást általában megerősítő
levéllel zárja le (comfort letter). A megerősítő levél nem kötelező erejű közösségi jogforrás, nem köti
a Bizottságot, a tagállami versenyhatóságokat és bíróságokat sem. (ld. később)
3. A Bizottság munkaterhe nagy, a felhalmozott ügyhátralék jelentős és évekbe is telhet, amíg a
Bizottság formális határozatot hoz az ügyben
A bejelentésnek a 3385/94. számú Bizottsági rendelet 52által megszabott információkat kell tartalmaznia,
amelyet a felek az ún. A/B nyomtatványon tesznek meg.
Az ideiglenes intézkedések:
Bár a 17. Számú rendelet nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy speciálisan a versenyjogi eljárásban
ideiglenes intézkedést alkalmazhat, azonban a Bíróság teleológikus értelmezésével megállapította, hogy
bizonyos feltételek fennállta esetén a Bizottság hozhat ideiglenes intézkedést 53. Ezek az anyagi jogi
feltételek a következők:
• Prima facie jogsértés történt
• Bizonyítottan sürgősség esete áll fenn, amely megkívánja, hogy a Bizottság az olyan helyzet
bekövetkezését megelőzze, amelyben valószínűleg más vállalat komoly, visszafordíthatatlan, vagy a
közérdek 54 nem tolerálható kárt szenvedne.
Ezen kívül
52 Commission Regulation (EC) No 3385/94 of 21 December 1994 on the form, content and other details of
applications and notifications provided for in Council Regulation No 17.
1994 december 21-i 3385/94. Számú Bizottsági rendelet a 17-es számú tanácsi rendelet alapján benyújtott kérelmek
és bejelentések formájára, tartalmára és egyéb részletszabályaira vonatkozóan OJ L 377 /28., 1994. 12.31.
53 792/79R Camera Care Ltd. v. Commission [1980] ECR 119. para 19. és T-44/90 La Cinq v. Commission [1992]
ECR II-1. para 28.
54 A tagállamok vagy állampolgáraik érdeke, vagy versenypolitikai érdekek védelme
74
• Az intézkedésnek konzerváló jellegűnek kell lennie

• Kizárólag időleges lehet, amíg a Bizottság érdemi döntést nem hoz
• Előtte a vállalat számára biztosítani kell a meghallgatás jogát
• Az ideiglenes intézkedés olyan formában megalkotott legyen, hogy jogorvoslati lehetőség álljon fel
ellene.
Az eljárás megkezdése után a Bizottság vizsgálódik. A Bizottságnak két vizsgálati jogosítványa van a 17.
Sz. tanácsi rendelet alapján. Az egyik az információ kérése, a másik a helyszíni vizsgálat.
Az információ kérése:
A Bizottság információt kérhet az eljárása során a tagállamok kormányától, versenyhatóságaitól,

vállalkozásoktól és azok szövetségeitől. Amennyiben a vállalkozásokhoz fordul információért, a
Bizottságnak egyidejűleg meg kell küldenie a kérelmét annak a versenyhatóságnak is, amelynek a
területén a vállalkozás székhelye van.
Amennyiben a vállalkozás nem adja meg a határidőn belül a kért információt, vagy helytelen információt
közöl, akkor a Bizottság kötelező erejű határozatot hoz az információ kéréséről. Ez a határozat
megtámadható az Elsőfokú Bíróság előtt. A bizottsági határozatban a vállalkozásra pénzbírságot szabnak
ki, amely periódikus jellegű, mindaddig fizetendő, amíg a kért helyes információt a vállalkozás nem
szolgáltatja.
A Bíróság értelmezése szerint kapcsolatnak kell fennállnia a kért információ és a vizsgálat között,
valamint az információ kérése nem jelenthet aránytalan terhet a vállalkozás számára. A válaszadás nem
kényszerítheti arra a vállalkozást, hogy bevallja a Szerződés megsértését, mivel ennek bizonyítása a
Bizottság feladata. Más szóval a vállalkozás nem kényszeríthető önvádra. 55
Az információk begyűjtése, a vizsgálati jogosítványok közül a helyszíni vizsgálat jelenti a leghatékonyabb

módszert.
A 17. Számú rendelet szerint a Bizottság helyszíni vizsgálatot folytathat le és ennek keretében
• Beléphet az eljárás alá vont vállalkozás bármilyen üzlethelyiségébe, irodájába, földjére,
megvizsgálhatja a vállalkozás közlekedési eszközeit
• Megvizsgálhatja a vállalkozás könyvelését és egyéb üzleti iratait
• Azokról másolatot készíthet
• A helyszínen lévőktől szóbeli magyarázatot kérhet.
A helyszíni vizsgálat lefolyhat a rendelet 14. Cikk (1) bekezdése alapján, akkor a Bizottság alkalmazottja
megérkezik a helyszínre és bemutatja az írásbeli meghatalmazását, amely tartalmazza a vizsgálat tárgyát,
célját, a hiányos adatok szolgáltatásáért kiróható jogkövetkezményre (100-5000 euróig terjedő egyösszegű
pénzbírság) felhívja a figyelmet. A Bizottság előre értesti azt a versenyhatóságot, amelynek területén
helyszíni vizsgálatot végez. A vállalkozás nem köteles beengedni az írásbeli meghatalmazással érkező
bizottsági tisztségviselőt a vizsgálandó helyszínre.
A Bizottság a 14. Cikk (3) bekezdés alapján is elrendelheti a vizsgálatot, ilyen esetben a Bizottság
kötelező határozatot hoz erről, amelyben meg van jelölve a vizsgálat kezdő időpontja és a hiányos vagy
helytelen adatok szolgáltatásáért kiróható pénzbírságra történő figyelmeztetés. A határozattal érkező
bizottsági tisztségviselőt a vállalkozás köteles beengedni a vizsgálni kívánt helyszínre és köteles
együttműködni vele. Amennyiben a vállalkozás a határozatnak nem tesz eleget, akkor periódikus (napi)
pénzbüntetés szabható ki, amely minden egyes nap, amíg a határozatnak nem tesznek eleget, kumulálódik.
A Bizottsági határozat erre is kioktatja a feleket. A határozat felülvizsgálata céljából az Elsőfokú
55 374/87 Orkem v. Commission [1989] ECR 3283.
75
Bírósághoz lehet fordulni, a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot az illetékes tagállami

versenyhatósággal való konzultáció után hozza meg a Bizottság.
Amennyiben a vállalkozás a kötelező bizottsági határozatnak sem tesz eleget, úgy felmerül a kérdés, hogy
a napi pénzbírsággal történő sújtása mellett hogyan kényszeríthető ki a vizsgálat lefolytatása.
A Hoechst AG v. Bizottság elleni ügyben 56 a Bíróság kimondta, hogy amennyiben a helyszíni vizsgálatot
elrendelő kötelező bizottsági határozat ellenére nem engedik be a Bizottság tisztségviselőit a vizsgálni
kívánt helyszínre, úgy a Bizottságnak nincsen a közösségi versenyszabályok alapján joga az erőszakos
bemenetelre. Ilyen esetekben a Bizottságnak be kell tartania a nemzeti jog vonatkozó szabályait. Azaz ha a
nemzeti jog hasonló esetre egy előzetes bírósági házkutatási engedélyhez köti az erőszakos bemenetelt,
akkor azt a Bizottságnak is be kell szereznie.
A nemzeti jog alapján folyó házkutatási engedély kiadására irányuló eljárással kapcsolatban azonban a
közösségi jog bizonyos korlátokat szab meg. A Hoechst ügyben kifejtettek szerint a nemzeti
bíróság/hatóság nem helyettesítheti saját értékelésével a Bizottság kötelező határozatát abban a kérdésben,
hogy a helyszíni vizsgálat lefolytatása szükséges-e. A Bizottság határozatát ilyen szempontból csak az
Európai Bíróság vizsgálhatja felül. A nemzeti bíróság/hatóság azt ellenőrizheti, hogy a határozat
autentikus-e, a kényszerintézkedések nem önkényesek vagy túlzottak a vizsgálat tárgyához képest és
biztosíthatja azt, hogy a nemzeti szabályok érvényesüljenek a kényszerintézkedés alkalmazása során.
A tagállami versenyhatóság köteles a Bizottság kérésére a Bizottság tisztségviselőinek segédkezni. Ez
kiterjed a nemzeti házkutatási parancs kiadására vonatkozó eljárás lefolytatására is. Felmerül az is, hogy
amennyiben egy nemzeti bíróság a Hoechst ügyben értelmezést nem tartja be (pl. megkérdőjelezi a
vizsgálat szükségességét, és nem adja ki az engedélyt) akkor a tagállam ellen indítható-e 228. Cikk
szerinti eljárás, azaz a Bizottság beperelheti-e a tagállamot a nemzeti bírósága által elkövetett közösségi
jogsértése miatt. Ez a lehetőség mindenképpen fennáll, hiszen a nemzeti bíróság, mint államhatalmi ág
része által elkövetett közösségi jogsértésekre is kiterjed az állam felelőssége, azonban a gyakorlatban a
tudomásom szerint nem találkozunk olyan esettel, amikor az ügy eljutna a bírósági szakig. Olyan
eljárásokról van csak információnk, amikor a jogsértés és az ügy az informális szakaszban megoldódott57.
Az információkérés és a helyszíni vizsgalat alapján begyűjtött adatok alapján a Bizottság elkészíti a

vállalkozás versenybeli magatartásával szembeni kifogásait. A kifogásoló nyilatkozat tartalmazza
mindazon tényeket és jogi érvelést, amely a vállalkozás/ok versenyjogsértését bizonyítják 58. A
kifogásoló nyilatkozathoz a Bizottság egy listát csatol, amelyben feltünteti az összes dokumentumot,
amely a Bizottság birtokában áll, és amelyre a kifogásoló nyilatkozatot alapítják. Az eljárás alá vont
vállalkozásoknak joguk van ezeket a dokumentumokat megismerni, mielőtt a kifogásoló nyilatkozatra
választ adnak. Amennyiben a vállalkozásnak nem volt lehetősége valamilyen iratba betekinteni, akkor ezt
a Bíróság előtt kifogásolhatja, de a határozat megtámadása csak akkor lesz sikeres, ha a vállalkozás
bizonyítani tudja azt, hogy az a tény, hogy nem tudott valamilyen bizonyítékról, a határozat meghozatalát
befolyásolta. A kifogásoló nyilatkozatnak nemcsak a jogsértést bizonyító tényeket (terhelő adatok és
súlyosító körülmények) kell tartalmaznia, hanem a vállalkozás magatartását mentő körülményeket
(enyhítő körülmények) is tartalmaznia kell. A dokumentumban a Bizottság jelzi azt is, hogy pénzbírság
kiszabását szükségesnek tartja-e az ügyben. A kifogásoló nyilatkozat tartalma döntő fontosságú a
Bizottság érdemi határozatának meghozatalakor. A Bizottság ugyanis kizárólag olyan tények és jogsértés
alapján hozhatja meg érdemi határozatát, amelyet a kifogásoló nyilatkozat már korábban tartalmazott. Ha
a kifogásoló nyilatkozat meghozatala után új tények merülnek fel, akkor új kifogásoló nyilatkozat
kibocsátása kötelező.
56 46/87, 227/88. R Hoechst AG v. Commission [1989] ECR 2859.

57 Kapteyn idézi éppen a Hoechst esetet, amelyben a nemzeti bíróság közösségi jogsértése miatt a Bizottság eljárást
indított Németországgal szemben, de az eljárás az indokolt vélemény kibocsátása után és a nemzeti házkutatási
engedély megadása után befejeződött. P.J.G. Kapteyn and P. VerLoren van Theemat: Introduction to the Law of the
European Communities, Third edition, Kluwer Law 1998., 456. Oldal és 39. lábjegyzet
58 Statement of objections
76
Bizottság megküldi kifogásait az eljárás alá vont vállalkozások számára, amelyre azok a Bizottság által
meghatározott határidőn belül (általában 2 hónap) írásban válaszolhatnak.
Az álláspontjuk kifejtésére a vállalkozások szóbeli meghallgatást is kérhetnek. A szóbeli meghallgatást a

kifogásoló nyilatkozatra adott válasz megküldése utáni időpontra hívják össze. A szóbeli meghallgatás
kötelező, ha a Bizottság pénzbírság kiszabását, nemleges megállapítás megadását, egyedi mentesség
megadását, egyedi mentesség visszavonását és módosítását vagy jogsértés megállapítását javasolja a
kifogásokban. Egyéb esetekben a Bizottság mérlegeli a szóbeli meghallgatás szükségességét. A
meghallgatást az ún. meghallgatási tisztségviselő készíti elő és bonyolítja le. A tisztség 1982 óta létezik és
arra a helytálló panaszra történő reakcióként állították fel, hogy a meghallgatás pártatlanságát
megkérdőjelezi, ha ugyanaz a szerv ( a Bizottság) folytatja le a vizsgálatot és a meghallgatást. A
meghallgatási tisztségviselő pártatlanságát biztosítja, hogy bár a versenyjogi főosztály keretei között
működik, azonban közvetlenül fordulhat észrevételeivel a Bizottság versenyjogi ügyekért felelős
biztosához.
A feleknek az eljárás folyamán érvényesülő jogait már érintőlegesen tárgyaltuk, álljon itt most
összefoglalásuk is:
1. Tények megismeréséhez való jog
1.1. Iratbetekintési jog
1.2. Kifogásoló nyilatkozat megismeréséhez való jog
2. Álláspont kifejtéséhez való jog
3. Védelemhez való jog
4. Önvád tilalma
5. Titok védelem
6. Jogorvoslathoz való joga
A Bizottságot köti a szakmai titok védelme. A Szerződés 287 (214. ) cikke szerint a Közösség
intézményei és hivatalnokai nem tehetnek közzé szakmai titkot tartalmazó információt. A 17. Számú
tanácsi rendelet ezt úgy specializálja a versenyjogot alkalmazó Bizottságra, hogy a Bizottság és
hivatalnokai, valamint a tagállamok illetékes hatóságai és hivatalnokai nem tehetik közzé azokat az
információkat, amelyekhez a Rendelet alkalmazásának eredményeképpen jutottak hozzá. 59 A Bíróság is
megerősítette ítéletében, hogy a nemzeti versenyhatóság nem használhatja fel saját eljárásában (akár a
közösségi versenyjogot alkalmazza a nemzeti versenyhatóság, akár a nemzeti versenyjogát) azt az
információt, amit a Bizottság gyűjtött össze 60.
A hivatalos eljárás lefolytatása az eljárás különböző lépcsőinek betartása (információkérés, helyszíni

vizsgálat, kifogásoló nyilatkozat, szóbeli meghallgatás) több hónapot, éveket vehet igénybe. Ezért a
Bizottság kidolgozott olyan informális aktusokat, amelyek az eljárás hosszát lerövidítik, amennyiben az
üggyel kapcsolatban a Bizottság nem lát versenyjogi problémát. Egyrészt a Bizottság rugalmas a
tekintetben, hogy a felekkel az eljárás során is felveszi a kapcsolatot és a vitás kérdések megoldására tesz
javaslatot. Ha a felek a Bizottság "tanácsának " megfelelően módosítják megállapodásukat vagy piaci
magtartásukat, akkor a Bizottság a hivatalos eljárást nem folytatja le. Az informális aktusok másik része a
már említett megerősítő levélek kibocsátása jelenti. A Bizottság nem folytatja le a hivatalos eljárást, annak
összes fázisával együtt, hanem megerősítő levelet ad ki a felek részére.
5920. Cikk (2) bekezdés

6067/91 Dirección General de Defesa de la Competencia v. Asociación Espanola de Banca Privada ( AEB) et al
[1992] ECR I-4785 (Spanyol bankok ügye)
77
A megerősítő levélnek a következő fajtái alakultak ki 61:
1. A Bizottság egy nemleges megállapítást ad ki megerősítő levél formájában

A. Nem esik a 81 vagy 82 cikkely tilalma alá (mert pl. nem alkalmas a tagállamok közötti
kereskedelem befolyásolására, vagy a versenykorlátozó megállapodás egy gazdasági egységen
belül született meg, így nincsen a 81. Cikkely értelmében vett minimum 2 vállalat, amely
megállapodást köt)
B. A másik lehetőség az, hogy a 81. Cikkely alkalmazásánál bár az összes tényállási elem fennáll,
azonban a megállapodás csekély jelentőségű, azaz csekély hatással van a tagállamok közötti
kereskedelemre és a közös piaci versenyre. Az ilyen csekély jelentőségű megállapodások nem
esnek a 81. (1) alkalmazása alá.
2. A Bizottság egy egyedi mentesítést ad ki megerősítő levél formájában. Ilyenkor a Bizottság azt közli,
hogy a birtokában lévő információk alapján a megállapodás a 81. Cikkely (1) tilalma alá esik, de az
mentesül a (3) bekezdés alapján.
Langnese-Iglo ügyben 62 a Bizottság egy ilyen megerősítő levelet küldött a vállalkozásoknak miszerint a
megállapodásuk a 85. (1) tilalmába ütközik, azonban a Bizottság birtokában lévő információk alapján
kimeríti a 85. (3) bekezdését. Ezt a megerősítő levelet később a Bizottság visszavonta és tiltó határozatot
hozott meg. A felek a Bíróság előtt a jogos elvárások sérelmére hivatkoztak.
A Bíróság szerint azonban a Bizottság jogosult eltérni a megerősítő levéltől abban az esetben, ha a jogi
vagy ténybeli helyzet megváltozott a levél kibocsátása után, illetve abban az esetben is, ha a Bizottság
olyan tények birtokába jut, amelyek már a levél kibocsátása előtt is fennálltak, de csak a levél kibocsátása
után jutottak a Bizottság tudomására 63.
Ezzel a megerősítő levél jogi ereje nagyban gyengül, hiszen maga a kibocsátó Bizottság is eltérhet saját
korábbi álláspontjától ezen két meghatározott esetben.
3. A megerősítő levél harmadik formája az, amikor a Bizottság nem kíván formális eljárást indítani egy
81. Cikkelybe ütköző megállapodást kötő vállalkozásokkal szemben, mivel nem tartozik prioritásai
közé az ügy elbírálása. Lsd. Automec II. ügy. Ez tulajdonképpen egy "meg nem erősítő levél" vagy
discomfort letter, amely a negatív határozatok közé számítandó.
Nem lehet azonban minden ügyet kompromisszumos megoldással vagy megerősítő levéllel lezárni. Az
egyedi mentesség megadásának tipikus formája a kötelező jellegű határozat, hiszen kizárólag ez nyújt
jogbiztonságot a felek részére. Mivel a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik ennek kibocsátása, ezért
célszerű lenne, ha minden egyedi mentességet határozat formájában adna meg.
Az egyedi mentességet megadó kötelező erejű bizottsági határozat csak meghatározott időre mentesíti a
vállalakozásokat a tilalom alól 64. A mentességet a Bizottság feltételekhez is kötheti, vagy a felek által
felajánlott kötelezettségvállalásokkal fogadja el. Amennyiben a feltételt a felek nem teljesítik, úgy a
határozat hatálya nem áll be, a kötelezettség nem teljesítése esetén pedig a határozatot visszavonhatja a
61 A témára vonatkozóan ld. Borys Wódz: Comfort Letters and other Informal Letters in E.C. Competition
Proceedings- Why is the Story not over? 2000 European Competition Law Review 159-169.oldal
62 279/95 P Langnese-Iglo GmbH v. Commission [1998] ECR I-5609
631992 december 23-i 93/406/EEC számú Bizottsági Határozat IV/34.072, OJ 1993. L 183, 19. Oldal, T-7/93
Langnese-Iglo v. Bizottság [1995] ECR II-1533., 279/95 P Langnese- Iglo GmbH v. Commission [1998] ECR I-
5609.
64 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint az egyedi mentesség időtartamát két kritérium alapján kell megállapítani:
A mentesség időtartamának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztók az előnyökből részesedjenek, valamint
ha a mentesített megállapodás jelentős beruházással jár, akkor a beruházás megtérülésének kellő időtartamát is
figyelembe kell venni T- 371/94. European Night Services Ltd. et al v. Commission [1998] ECR II-3141
78
Bizottság. A kötelezettségvállalások általában azt biztosítják, hogy a Bizottság ellenőrizni tudja a felek
magatartását (pl. kötelezettséget vállalnak információ szolgáltatására, időszakosan beszámolnak a piacon
kifejtett tevékenységükről.) A mentesítés feltétele lehet pl. az, hogy a felek közötti engedélyezett
együttműködést és információcserét a Bizottság egy tevékenységi körre korlátozza, vagy gyártókat arra
kötelez, hogy önálló forgalmazási láncot tartsanak fenn, ezzel biztosítva azt, hogy az általuk gyártott
termékeke árát nem egyeztetik.
A Bizottságnak nemcsak az egyedi mentesség megadása, hanem visszavonása és módosítása is
kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Amennyiben a Bizottság az eljárás során megállapítja azt, hogy a felek magatartása beleütközik a
Szerződés 81 vagy 82. Cikkébe, akkor negatív jellegű kötelező határozatában megállapítja a jogsértés
tényét, annak abbahagyására szólítja fel a feleket, illetve eltilthat a jövőbeli jogsértéstől is. A negatív
határozathoz közigazgatási jellegű szankció is társulhat, ez a pénzbírság. 65
A pénzbírság kiszabása:
17-es számú Tanácsi Rendelet szerint maximum a vállalat előző évi forgalmának 10 %-a lehet a
pénzbírság, amely tartalmazza a leányvállalat(ok) és az anyavállalat forgalmát is.
Ez maximum összegen belül a 17-es számú Tanácsi Rendelet alapján a jogsértés súlya és időtartama
alapján kell meghatározni a pénzbírság pontos összegét.
Statisztika 66: A Bizottsághoz beérkezett új antitröszt ügyek 67 számában csökkenés figyelhető meg.
1998: 509
1999: 388
2000: 297
A lezárt ügyek száma a következő:
1998:581
1999:582
2000: 379
A lezárt ügyek számából a formális döntéssel lezárt ügyek a következőképpen részesednek, az évvégi
ügyhátralékot a harmadik sor tartalmazza.
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Formális 14 33 14 21 27 42 68 36
Informális 792 495 403 367 490 539 514 343
Határozatok száma
Évvégi ügyhátralék: n.a. 1 117 1 221 1 280 1 262 1 204 1 013 931
1.2 és 1.3. Az Elsőfokú Bíróság és az Európai Közösségek Bírósága előtti eljárás
65 Az eljárásjogi jellegű jogsértésekért kiszabott pénzbírságról már szóltunk, itt most kizárólag az érdemi jogsértésért
kiszabott pénzbírság megállapítása a tárgy.
66 Adatok a következő forrásokból származnak: XXIXth Report on competition policy, 1999. European
Commission, Directorate-General for competition SEC (200) 720 final, XXXth Report on competition policy ,2000,
Brussels, 2001.05.07. SEC (2001) 694 final
67 antitröszt ügyekhez számítja a Bizottság a Szerződés 81., 82., 86. és 31. Cikkei alapján indított ügyeket.
79
A Bizottság aktusai ellen - legyenek akár formálisak, akár informálisak- általában jogorvoslatnak van
helye. Ez alól a legfontosabb kivételek a következők:
1. Nem lehet jogorvoslattal élni a megerősítő levél ellen
2. Az eljárás megindítását elrendelő Bizottsági aktus ellen
3. Kifogásoló nyilatkozat ellen
Az Elsőfokú Bírósághoz kell a jogorvoslatot benyújtani, amely a 230. Cikk szerinti semmisség
nyilvánítási eljárásban jár el. Az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen a Bíróság statútuma szerint fellebbezésnek
van hely, amelyet kizárólag jogkérdésre lehet alapítani.
Már említettük azt, hogy mely bizottsági aktusok ellen nincsen helye jogorvoslatnak, illetve azt is, hogy az
eljárás tipikusan a 230.(173.) alapján folyik le (ld. 3. számú melléklet). A Bizottság aktusának
megsemmisítése alapulhat lényeges eljárási szabálysértésen, hatáskör hiányán, hatalommal való
visszaélésen és a Szerződés vagy alkalmazására vonatkozó szabályok megsértésén.
Az eljárást kezdeményezhetik a tagállamok és közösségi intézmények is, de tipikusan a címzettek és a
közvetlen és egyedi érdekeltséggel rendelkező magánszemélyek nyújtanak be keresetet a Bíróság elé. A
közvetlen és egyedi érdekeltség bizonyítása a versenyjogi ügyekben könnyebb, mint más ügyeknél, A
Bíróság elismerte azt, hogy ezzel rendelkezik pl. a versenytárs, a piacról a vállalkozások magatartása miatt
kizárt vállalkozás, a Bizottság eljárását megindító panaszos.
A Bíróság természetesen nemcsak 230. Cikk alapján járhat el versenyjogi ügyekben, hanem a Szerződés
234. (177) cikke előzetes döntéshozatali eljárás, 232 (175.) cikke, mulasztásos jogsértés esetén
alkalmazandó eljárás vagy 229 (172). Cikke alapján is. A 229. Cikk szerint a Bíróságnak korlátlan jogköre
van a kiszabott szankciók felülvizsgálatára. A 17. számú rendelet pedig felhatalmazza a Bíróságot, hogy a
Bizottság határozatát a pénzbírság tekintetében megváltoztassa.
A 242 (185) és 243.(186.) Cikkek alapján a Bírósághoz benyújtott kereseteknek nincsen felfüggesztő
hatályuk, a Bíróság azonban elrendelheti a megtámadott aktus végrehajtásának felfüggesztését, valamint
ideiglenes intézkedéseket írhat elő.
2. A közösségi versenyjog decentralizált, tagállami szintű alkalmazása
2.2 A nemzeti bíróságok, mint a közösségi versenyjog alkalmazói
1993-ban a Bizottság közleményt adott ki a nemzeti bíróságokkal való együttműködésről 68.

A Bizottság a jogforrásban különbséget tesz a nemzeti bíróságok és a Bizottság szerepköre, céljai között.
Eszerint a Bizottság a közérdek céljából, a Közösség általános érdekében eljáró közösségi intézmény,
amely a közösségi eljárásjogi szabályok alapján jár el, a nemzeti bíróságok pedig a magánszemélyek
alanyi jogainak a védelmére hivatottak a saját tagállami eljárásjogi szabályaiknak megfelelően. A nemzeti
bíróságok hatásköre a két cikk alkalmazására az Európai Bíróság BRT v. Sabam ügyben hozott ítéletén
alapul 69, ebben az ügyben rendelkezett ugyanis úgy az Európai Bíróság, hogy a Szerződés 81 (85) (1) és
82 (86) cikk közvetlen hatállyal rendelkezik. Így a nemzeti bíróságok hivatalból vagy a felek kérelmére
alkalmazzák a közösségi versenyjog ezen szabályait, valamint a 81. Cikk (2) bekezdésének alkalmazása is
hatáskörükbe esik. A hatályos jog szerint 70azonban kizárólag a Bizottságnak van hatásköre arra, hogy a
81. Cikkben foglalt tilalom alól mentesítést adjon. A nemzeti bíróságok a Bizottság, valamint a Tanács
68 Notice on cooperation between national courts and the Commission in applying Articles 85 and 86 of the EEC
Treaty, OJ 1993 C 39/6.
69 127/73 Belgische Radio en Televisie et al v. SV SABAM and NV Fonier [1974] ECR 51., para 16.
70 17. számú Tanácsi Rendelet 9. Cikke. Council Regulation No.17. of 6 February 1962: First Regulation
implementing Articles 85 and 86 of the Treaty, OJ 1962 13, 204/62, Special edition 1959-62., p. 87.
80
rendeleteinek, határozatainak alkalmazására is jogosultak, azok a tagállami jogban közvetlenül

alkalmazhatók és általában közvetlenül hatályos rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a jogforrások kötik a
közösségi jogot alkalmazó nemzeti bíróságokat.
A nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi versenyjogi szabályok megsértésének orvoslása céljából a
nemzeti jog által biztosított jogorvoslati lehetőségeket alkalmazni ugyanolyan feltételek mellett, mint ami
egy hasonló nemzeti jogsértés esetén állna a bíróság rendelkezésére. A nemzeti bíróság nem alkalmazhatja
azt a nemzeti eljárási szabályt, amely lehetetlenné vagy nagymértékben nehézzé teszi a magánjogi
jogalanyok számára a közösségi jogcímen fennálló igényeik érvényesítését 71.
A nemzeti bíróságok természetesen nemcsak a közösségi versenyjog alkalmazói, hanem a nemzeti

versenyjogé is. A nemzeti versenyjogot azonban úgy kötelesek alkalmazni, hogy azzal a közösségi jog
hatékony és egységes alkalmazását ne rontsák le. A Bizottság közleménye szerint a nemzeti és közösségi
jog közötti minden konfliktust a közösségi jog elsődlegességének elve alapján kell feloldani.
A Bizottság, mivel a Közösség érdekét tartja szem előtt, ezért olyan ügyek lefolytatására kívánja
koncentrálni a tevékenységét, amelyeknek kiemelkedő politikai, gazdasági vagy jogi jelentősége van a
Közösség számára. A Bizottság álláspontja szerint nincsen megfelelő közösségi érdek egy eljárás
lefolytatására, amennyiben a felperes a jogait megfelelően biztosítani tudja a nemzeti bíróságok előtti
eljárásban. Felsorolhatók azok az előnyök, amelyek a nemzeti bíróságok előtti eljáráshoz társulnak. Így:
• A Bizottságnak nincsen hatásköre arra, hogy a közösségi versenyjogsértés következtében kárt
szenvedett fel számára kártérítést ítéljen meg.
• A nemzeti bíróságok gyorsabban hozhatnak meg közbenső intézkedéseket és az eljárást lezáró érdemi
határozatokat, mint a Bizottság.
• A nemzeti bíróság előtt a nemzeti jog és a közösségi jog alapján fennálló jogcímet kombinálni lehet
egy eljárásban.
• A tagállamok jogszabályaitól függően a pernyertes fél perköltségei megtérítését követelheti.
• Ezekhez az előnyökhöz még hozzá tehetjük azt is, hogy a felperes a per "ura", azaz keresetét
visszavonhatja, a Bizottságnak bejelentett panasz esetén a panaszos jogai korlátozottak.
A nemzeti bíróság előtti jogalkalmazásnak azonban vannak hátrányai is, amelyről a jogforrás nem szól 72.
• A felperest terheli a bizonyítás, a bizonyítékokat neki kell a bíróság elé terjesztenie, ez egy több
államban hatással lévő versenykorlátozó megállapodás esetén igen nagy költségekkel járhat 73. A
Bizottság eljárásának kezdeményezése és lefolytatása ezzel szemben ingyenes.
• Nem minden nemzeti bíróságnak van meg az a speciális szakértelme, amely egy ilyen ügy
eldöntéséhez szükséges.
• A panaszos kiléte a nemzeti bíróság előtti eljárásban nem marad titokban, míg a Bizottság azt
bizalmas információként kezeli. A panaszos retorzióktól való félelmében elállhat a keresetétől.
• A nemzeti bíróságok nem adhatnak egyedi mentességet, az eljárás felfüggesztése pedig kitolja az
érdemi döntés meghozatalának időpontját.
71 158/80 Rewe v. Hauptzollamt Kiel [1981] ECR 1805.

72 Ld erről is Annika Waller: Decentralization of the Enforcement Process of EC Competition Law-The greater role
of national courts, Legal Issues of European Integration 1996/2. 1-34. oldalig
73 Nicholas Green jegyzi meg azt, hogy a nemzeti bíróságok előtti eljárások legnagyobb korlátját az Egyesült
Királyságban az képezi, hogy az angol bíróságok számára nehéz bizonyítani azt, hogy a megállapodás, gazdasági
erőfölénnyel való visszaélés alkalmas a tagállamok között kereskedelem befolyásolására. ( FIDE, XVIII Congrés
Fide-Stockholm 3-6 Juin 1998 [II] Application Nationale de Droit Europeen de la Concurrence,Rapport Britannique)
58. Oldal.
1998-ban a 81., 82. Cikk alkalmazásával járó, brit nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek számát mégis
elég magasra 300-400 körülire becsülték. (60. Oldal)
81
• A versenyjogi tárgyú ügyeknek a nemzeti bíróságok előtti megítélése ún. forum shopping-hoz
vezethet, azaz, hogy a több, joghatósággal rendelkező tagállam közül a felperes abban az államban
fogja megindítani az eljárást, amelyben kedvezőbbek a bizonyos anyagi és eljárásjogi szabályok. Így a
tagállamok releváns jogszabályainak összevetése után abban az államban célszerű eljárást indítania,
amelyben pl. a bíróságok mérlegelési lehetősége a bizonyítékok beszerzésére, értékelésére széles, 81.
Cikkbe ütköző megállapodás semmissége abszolút mértékben érvényesül, a bíróságnak joga van a
nemzeti jogszabályok alapján a kárt okozó felet kártérítés fizetésére kötelezni, ahol a perköltségek
nem túl magasak, stb.
• A bíróság ítéletének elismerése és kikényszerítése más államokban külön problémát vethet fel.
A Bizottság a közleményben felajánlja a közösségi versenyjogot alkalmazó nemzeti bíróságok számára

azt, hogy segítséget nyújt számukra a jogalkalmazásban. Ez állhat olyan kérésből, hogy a Bizottság jelölje
meg a nemzeti bíróság előtti eljárás tárgyában már korábban meghozott bizottsági határozatokat, bírósági
ítéleteket, eljárási kérdésekben információt adhat (volt-e bejelentés, mikorra várható az ügy érdemi
elbírálása). A Bizottságtól olyan információt is lehet kérni, hogy valószínű-e ebben az ügyben az egyedi
mentesség megadása. Az együttműködés ténybeli adatok megadására is irányulhat (főként, amelyek a
releváns piac megállapításához szükségesek). Az együttműködést korlátozó tényezőkről is említést kell
tennünk. A Bizottság szakmai és üzleti titkokat nem adhat át a bíróságok részére, a nemzeti bíróságok
függetlensége pedig megkérdőjeleződik, amennyiben például egy nem kötelező bizottsági aktusra,
információra alapozzák meg ítéletüket. A bíróságok előtti eljárást szabályozó nemzeti jogszabályok
általában korlátozzák azt, hogy a bíróság egy kívülálló közigazgatási szervtől kérjen véleményt, vagy
olyan információkat használjon fel, amelyekre a felek nem hivatkoztak.
2.3 A nemzeti versenyhatóságok, mint a tagállami versenyjog és a közösségi versenyjog

alkalmazói 74
A Bizottság 1997-ben közleményt bocsátott ki a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti

együttműködésről az EK Szerződés 85 vagy 86. Cikkelyébe eső ügyek intézéséről. 75
A Közleményben a Bizottság az elég csekély bírósági esetjogot és a saját gyakorlatát, felfogását próbálja
egy alkalmazható és konfliktusoktól mentes versenyjogi együttműködéssé gyúrni. Kifejezett célja még a
jogforrásnak a kettős ellenőrzés megelőzése, az hogy amennyire ez lehetséges, az ellenőrzést egy hatóság
végezze el.
A közösségi jogot a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok alkalmazzák a
közösségi törvényhozás, az Európai Közösségek Bírósága és az Elsőfokú Bíróság által kialakított elvekkel
összhangban.
Míg a nemzeti bíróságok feladata a magánszemélyek egymás közötti kapcsolatában a jogok védelme
(közvetlen hatály), addig a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok a közérdek alapján járnak el, amikor
a közösségi versenyszabályok alkalmazásának ellenőrzése és kikényszerítése általános feladatát látják el.
74 versenyjognak a nemzeti bíróságokon történő korai alkalmazásáról jó összefoglalást ad Annika Waller:

Decentralisation of the Enforcement Process of EC Competition Law- The Greater Role of National Courts, Legal
Issues of European Integration 1996/ 2. szám 1-34. oldal
74 A Szerződés 85 és 86. Cikkeinek a nemzeti versenyhatóságokon történő alkalmazásáról ld. Ute Zinsmeister,
Evelyne Rikkers and Tim Jones: The Application of Articles 85 and 86 of the E.C. Treaty by National Competition
Authorities [1999] 5 European Competition Law Review 275- 280. A közösségi versenyjog nemzeti bíróságokon és
nemzeti versenyhatóságokon történő alkalmazásáról ld. FIDE XVIII Congrés Fide- Stockholm 3-6 Juin 1998 [II]
Application Nationale du Droit Europeen de la Concurrence. A közösségi versenyjognak a nemzeti bíróságokon
történő korai alkalmazásáról jó összefoglalást ad Annika Waller: Decentralisation of the Enforcement Process of EC
Competition Law- The Greater Role of National Courts, Legal Issues of European Integration 1996/ 2. szám 1-34.
oldal
75 OJ 1997 C 313/3. (1997. 10. 15)
82
Kérdéses az, hogy a tagállami versenyhatóságok hatásköre a 81. és 82. Cikkek alkalmazására folyik-e a
közösségi versenyjogból. A Szerződés 84. (88.) cikke szerint a 83. Cikk alapján hozott rendelkezések
hatálybalépéséig a tagállamok hatáságai a megállapodások, döntések és az összehangolt magatartások
engedélyezéséről, valamint a közös piac területén a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésről a saját
jogszabályaikkal, illetve a 81. Cikk, különösen annak (3) bekezdése és a 82. Cikk rendelkezéseivel
összhangban döntenek. Ennek a cikknek a gyakorlati jelentősége az integráció folyamán fokozatosan
csökkent, mivel a Tanács jogforrásaival lefedte a 81 és 82. Cikkek alkalmazását. A tagállamoknak a
Szerződés 84. Cikkéből következő hatásköre a tagállami versenyjog alkalmazására tehát igen csekély 76.
Kérdés az, hogy a tanácsi végrehajtó szabályok által lefedett területen a nemzeti versenyhatóságok
rendelkeznek-e jogosítvánnyal.
A Szerződés 83. Cikkéből és a 17. számú tanácsi rendelet egyes szabályaiból 77kiértelmezhetjük ugyan a
nemzeti versenyhatóságok hatáskörét a Szerződés 81. és 82. Cikkeinek alkalmazására, azonban ez még
nem teremti meg a feltételeit a közösségi versenyjognak a tagállami versenyhatóságokon történő
gyakorlati alkalmazásához. Ehhez ugyanis egy nemzeti jogforrásban meghatározott jogosítványokkal kell
felruházni a versenyhatóságot, mivel a tanácsi rendelet kizárólag a Bizottságra vonatkoztatja a jogköröket
(pénzbírság kiszabása, vizsgáltai jogkörök, stb.) 78
A tagállami versenyhatóságok tehát egy nemzeti felhatalmazás alapján alkalmazhatják hatékonyan az EK

versenyjogot. Ez a felhatalmazás általában a nemzeti versenytörvényben jelenik meg 79.
A Bizottság és a versenyhatóságok közötti együttműködés korlátját képezi az, hogy néhány tagállam nem
adott felhatalmazást a versenyhatóságának. Amennyiben a versenyhatóság nem jogosult a közösségi
versenyjog alkalmazására, akkor csak a nemzeti versenyjogát alkalmazhatja az adott esetre vonatkozóan.
Jelenleg a 15 tagállamnak csak 8 versenyhatósága rendelkezik ilyen felhatalmazással. 80 A kifejezett
felhatalmazással nem rendelkező tagállamok antitröszt szabályozása is nagyban hasonló a közösségi
szabályokra és egyes tagállamokban kötelező a nemzeti versenyjogot a közösségi versenyjoggal
összhangban értelmezni. 81
76 Megjegyzendő azonban, hogy a tagállamoknak kötelezettsége a 84. Cikk alapján eljárni.

77 83. Cikk A Tanács rendeleteket és irányelveket fogadhat el a tagállamok belföldi jogszabályai, valamint a
közösségi versenyjog szabályai viszonyának meghatározása céljából. 17. Számú tanácsi rendelet 9. Cikk (3)
bekezdése: Amíg a Bizottság nem indított eljárást, a tagállamok hatóságainak fennmarad a hatásköre a 85. Cikk(1) és
86. Cikk alkalmazására. Ez előfeltételezi azt, hogy a tagállamok hatóságai hatáskörrel rendelkeznek a közösségi
versenyjog ezen két cikkének alkalamzására.
78 John Temple Lang a Bizottság IV. főosztályának egykori igazgatója ezt így fogalmazza meg: Elvileg a nemzeti
hatóságoknak nincsen szükségük nemzeti jogszabályra ahhoz, hogy a közösségi jogot alkalmazzák, amennyiben a
nemzeti eljárásuk során ezt megtehetik, mivel elvben a Szerződés és a 17 sz. tanácsi rendelet ezt a hatáskört megadja
számunkra. Azonban ezt a hatáskört nem használhatják a gyakorlatban egy nemzeti végrehajtási jogszabály
hiányában…A jogbiztonság a nemzeti végrehajtási rendelkezések meghozatalát kívánatossá teszi. ( FIDE, XVIII
Congrés Fide- Stockholm 3-6 Juin 1998 [II] Application Nationale du Droit Europeen de la Concurrence, Rapport
Général par John Temple Lang, 273-274. Oldal)
79 Érdekes megjegyezni, hogy a Bizottság és néhány tagállam álláspontja eltér abban a kérdésben, hogy nemzeti
felhatalmazás szükséges-e a 81. és 82. Cikk alkalmazásához. Ld. Zinsmeister: The Application of Articles 85 and 86
of the E.C. Treaty by National Competition Authorities [1999] European Competition Law Review 275, 276.oldalon
80 Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország. Az
Egyesült Királyságban a felhatalmazás csak a 84. (88.) cikk alapján áll fenn. Ahol tehát nincsen közösségi
versenyjog végrehajtási szabály (pl. a 3. Országok és közösségi tagállamok közötti légi közlekedési szolgáltatások
piacán), ott az Egyesült Királyság illetékes hatóságai kötelesek eljárni. Ezen kívüli területen azonban
felhatalmazással nem rendelkeznek.
81 Például Svédországban
83
Amennyiben azonban felhatalmazással rendelkező tagállami versenyhatóságról van szó, ilyen esetekben el
kell kerülni azt, hogy a Bizottság és a versenyhatóság a közösségi jogot alkalmazva ellentétes eredményre
jusson, illetve azt, hogy a közösségi jogot alkalmazó Bizottság és tagállami jogot alkalmazó
versenyhatóság ugyanazt a vállalati magatartást eltérően ítélje meg. A konfliktusok feloldására és
kezelésére találunk néhány normatív szabályt is.
A 17. Sz. Tanácsi Rendelet 9. Cikk (3) bekezdése szerint, amíg a Bizottság nem indított eljárást, addig a
tagállami versenyhatóságok hatáskörében marad a 85. (1) és 86. Cikkelyek alkalmazása. Az a kérdés
vetődik fel, hogy a Bizottság eljárása mikor tekinthető megindítottnak. A Bíróság ítélete szerint nem
tekinthető az eljárás megindítottnak akkor, amikor a Bizottság megkapja a bejelentést vagy panaszt,
hanem ez egy olyan bizottsági hatósági aktust jelent, amely bizonyítja, hogy szándékában áll a 81., 82.
cikkek alapján határozatot hozni 82. Ilyen aktusnak tekintjük a kifogásoló nyilatkozatot.
Ugyanezen jogforrás 9. Cikk (1) szerint a Bizottságnak kizárólagos hatáskörébe tartozik az egyedi
mentesség megadása.
A Bizottság által kibocsátott egyedi mentesítő határozatok és a Bizottság által kibocsátott rendeletek
(tipikusan a csoportmentesítő rendeletek) kötik a nemzeti versenyhatóságokat. A kötelező közösségi
jogforrások, a rendeletek és határozatok közvetlenül alkalmazhatóak.
A tagállami versenyhatóságok figyelembe vehetnek más, a Bizottság által elfogadott aktusokat is, mint
ténybeli bizonyítékokat, különösen igaz ez a megerősítő levélre. 83
Végezetül szólnunk kell a tagállami versenyjogot alkalmazó a nemzeti versenyhatóságról és nemzeti

bíróságról is. Kevés európai bírósági ítélet tárgya ez az egyébként igen fontos kérdés. A közösségi
versenyjog és a nemzeti versenyjog alkalmazása közötti konfliktusok feloldásának módszerére
vonatkozóan ma is az Európai Bíróság egyik korai jogesete szolgáltat kötelezően alkalmazandó
iránymutatást, az ítélet szövegét ezért érdemes egy kicsit hosszabban is idézni 84.
A nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatali eljárás keretében feltett értelmezési kérdés az volt, hogy
amennyiben a Bizottság más eljárást indított egy ügyben, akkor összeegyeztethető-e a közösségi joggal, ha
a nemzeti versenyhatóság a tagállami versenyjogát alkalmazza ugyanarra a tényállásra.
A Bíróság először a közösségi és tagállami versenyjog alkalmazási köre közötti különbségeket mutatja be:
3. pont: … A közösségi és nemzeti kartelljog a kartelleket különböző nézőpontból ítéli meg. Míg a 85.
Cikk abból a szempontból, hogy a tagállamok közötti kereskedelemben milyen akadályokat hozhatnak
létre, addig a nemzeti jogszabályok alapján felállított minden szerv a számukra sajátos indokok és
összefüggések alapján értékelik ezeket… Ebből az következik, hogy egy és ugyanazon megállapodás
elvileg párhuzamos eljárásoknak lehet a tárgya, az egyik az EGK Szerződés 85. Cikke alapján eljáró
közösségi intézmények, a másik a nemzeti jog alapján eljáró nemzeti hatóságok.
4. pont:…Azonban ahhoz, hogy a Szerződés végső általános célját tiszteletben tartsuk, a nemzeti
rendszernek ez a párhuzamos alkalmazása kizárólag akkor engedhető meg, amennyiben a közösségi
kartellszabályok közös piacon belüli egységes alkalmazását és ezen szabályok végrehajtására
elfogadott intézkedések teljes hatásait nem rontja le.
82 48/72 SA Brasserie de Haecht v. Wilkin-Janssen ( Haecht II ügy ) [1973] ECR 77. A Bíróság az Estee Lauder
ügyben azt is megállapítja, hogy a megerősítő levél kiadása nem tekinthető az eljárás megindításának.( 37/79 Anne
Mary SA v. Estée Lauder SA [1980] ECR 2481. )
83 253/78 és 1-3/79 Procureur de la République an others v. Bruno Giry and Guerlain SA ügy [1980] ECR 2327.
84 Az ítélet kivonatos fordítása
84
5. Pont: …A Szerződés 87 cikk (2) bekezdés (e) pontja 85 is megerősíti a közösségi jog elsőbbségét
azáltal, hogy egy közösségi intézményre olyan hatáskört ruház, amellyel a nemzeti és közösségi
versenyszabályok kapcsolatát meghatározhatja.
6. Pont: Az EGK Szerződés a tagállamok jogrendjébe integráltan létrehozta saját jogrendjét, amelyet a
nemzeti bíróságok is kötelesek alkalmazni. Egy ilyen rendszer jellegével ellentétes lenne, ha a
tagállamok bevezethetnének vagy fenntarthatnának olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak a
Szerződés gyakorlati hatékonyságának lerontására….Ebből következően a nemzeti kartelljogi és
közösségi kartelljogi szabályok konfliktusát a közösségi jog elsőbbségének elve alapján kell feloldani.
8. pont:…Amennyiben a nemzeti eljárás során azt látszik lehetségesnek, hogy a Bizottság által a még
folyamatban lévő eljárása végén hozott határozat konfliktusban állhat a nemzeti hatóságok határozatának
hatásaival, az utóbbi köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket 86.
A közösségi versenyjog és a tagállami versenyjog alkalmazása között a gyakorlatban azért lép fel ritkán
konfliktus, mert a nemzeti szabályozás már olyan anyagi jog és/vagy eljárásjogi rendelkezéseket
tartalmaz, amellyel a jogalkalmazási konfliktus felmerülése megakadályozható.
Pl. 1990-es belga versenytörvény szerint a közösségi mentesítések (legyen akár egyedi, akár csoport) a
belga hatóságok eljárásának akadályát képezik, továbbá az ilyen módon mentesített megállapodásokat
nem szükséges a nemzeti jog alapján bejelenteni a nemzeti versenyhatóságoknak. A dán versenyjogban a
nemzeti tilalom alól kivételt képeznek a közösségi csoportmentesítő rendeletek által lefedett gyakorlatok.
Hasonló szabályozást találunk Spanyolországban és az Egyesült Királyságban is.
Olaszország még ennél is tovább megy a konfliktusok megelőzésében, ugyanis az összes közösségi
versenyjogi ügy formálisan az olasz versenytörvény alkalmazási körén kívül esik.
Az újabban megalkotott nemzeti versenyjogok szinte szó szerint megegyeznek a 81. és 82. Cikk
szövegével. 87
A 3.: Az eljárás modernizálására vonatkozó javaslat 88
A Bizottság 1999. április 28-án kiadott egy Fehér Könyvet az EK Szerződés 85. és 86. Cikkei
végrehajtási szabályainak korszerűsítéséről 89. A Fehér Könyv azóta szakmai vitán ment keresztül és az
érintettek kifejtették a Bizottság javaslatára észrevételeiket. Ezeket a Bizottság egy rendelettervezetté
formálta át.
85 Hatályos 83. Cikk (1) szerint a Tanács….minősített többséggel meghoz minden olyan rendeletet vagy irányelvet,
amely a 81. és 82. Cikkben foglalat elvek megvalósításához szükséges. (2) bekezdés e) pontjának megfelelően az (1)
bekezdésben előírt rendelkezések célja különösen:……egyfelől a tagállamok belföldi jogszabályai, másfelől a jelen
szakaszban foglalt vagy jelen cikk alkalmazására hozott rendelkezések közötti viszony megállapítása.
86 A Walt Wilhelm ügyről, valamint a közösségi versenyjog elsőbbségéről a tagállami versenyjog felett ld. Robert
Walz: Rethinking Walt Wilhelm, or the Supremacy of Community Competition Law over National Law (1996) 21
European Law Review 449-464.
87 Kivéve természetesen a közös piaci verseny, valamint a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásának
tényállási elemeit.
88 Ld. a témába vágó irodalomból: Rein Wesseling: The Commission White Paper on Modernisation of E.C.
Antitrust Law: Unspoken Consequences and Incomplete Treatment of Alternative Options [1999] 8 European
Competition Law Review 420-433., A.O. Salord: Concurrent Application, the April 1999 White Paper and the
Future of National Laws [2000] 2 European Competition Law Review 128-141., Claus Dieter Ehlermann: The
modernization of EC antitrust policy: A legal and cultural revolution, 37 Common Market Law Review (2000) 507-
590.
89 99/027 sz. Bizottsági program, 1999/C 132/01
85
A Fehér Könyv leírja a jelenlegi rendszer előnyeit, hátrányait, majd a reform néhány elképzelhető
módjának felvázolása után áttér a Bizottság szerint javasolt, kívánatos versenyjogi eljárás bevezetésére.
A Fehér könyv szerint a reform időszerű, mivel a Bizottság már 35 éve alkalmazza a 17-es számú Tanácsi
Rendeletet. A mentesítési rendszer bevezetetése szükséges volt ahhoz, hogy az európai versenykultúra
létrejöjjön a tagállamokban. Mára már sok tagállam van, az egységes belső piac többé-kevésbé
megvalósult és a Gazdasági és Monetáris Unió időszakát éljük. Az Unió bővítés előtt áll, a csatlakozó
államoknak a piac és a szabad vállalkozás koncepciójával nem teljesen rokon közigazgatási struktúráikkal
a közösségi jogot kell alkalmazniuk 90.
A jelenlegi rendszer hátrányai:
• ex ante ellenőrzés valósul meg ( azaz előzetes ellenőrzés)

• az ügyhátralékot csökkenteni kell
• az eddigi próbálkozások az ügyhátralék csökkentésére (csoportmentesítő rendeletek, megerősítő
levelek nem elég hatékonyak)
A reformot az alábbi célok vezérlik:
1. Hatékony felügyelet biztosítása: A Bizottság szerint a bejelentési és engedélyezési rendszer elvonja a

Bizottságot valódi feladatától, azáltal, hogy túlterheli adminisztratív teendőkkel, amelyek
megakadályozzák a vállalkozások közötti megállapodások és azoka valós hatásainak komoly és
mélyreható vizsgálatát.
2. Decentralizáció
Továbbra is a Bizottság határozza meg a versenypolitikát, de a 81.(3) bekezdésének közvetlenül
alkalmazhatóvá tételével a nemzeti bíróságok és nemzeti versenyhatóságok is alkalmazhatják azt. A
nemzeti versenyhatóságokat felhatalmazzák továbbá, hogy egyes esetekben visszavonhatják a
csoportmentesítő rendelet által adott mentesítési kedvezményt.
3. Az adminisztrációt egyszerűsíteni kell
• szükségtelen a bejelentési és engedélyezési rendszer, a 81. cikket egy egységként kell kezelni (Ezt
alátámasztja az a tény is, hogy a 17-es sz. Rendelet 35 évének alkalmazása során csak 9 olyan
határozat volt, amelyben a Bizottság anélkül tiltott meg egy bejelentett megállapodást, hogy panaszt is
benyújtottak volna ellene. Tehát a jövőben a Bizottságnak elég panasz alapján eljárnia vagy
hivatalból). Ez azt is eredményezi, hogy a vállalkozásoknak maguknak kell értékelni saját
magatartásukat, a Bizottsági ellenőrzés csak ex post jellegű, azaz utólagos lesz.
• a vállalkozásokra nehezedő terheket enyhíteni kell, és egyidejűleg jogbiztonságot kell nyújtani a
számukra
A Fehér Könyv több lehetőséget vázol fel röviden ezen célok elérése, a rendszer modernizációja
érdekében:
1. Az első az engedélyezési rendszer fenntartására és annak javítására irányul. A modernizáció 4
féleképpen valósulhatna meg.
• A 81. Cikk értelmezésének megváltozatása, a rule of reason alkalmazás által.
• A 81. Cikk (3) bekezdésnek decentralizációjával
• A bejelentési kötelezettség alól kivett (4. Cikk (2) bekezdése)megállapodások körének szélesítésével
• Az eljárás egyszerűsítésével
2. A modernizáció másik lehetséges iránya a közvetlenül alkalmazható kivételi rendszerre történő
átállás, amely alapján a nemzeti bíróságok és nemzeti versenyhatóságok is mérlegelhetnék és
90 A Fehér Könyv 7. pontja
86
megállapíthatnák nemcsak a 81. Cikk (1) bekezdésének megsértését, hanem a 81. (3) bekezdésben
lévő feltételek fennállását. Az ellenőrzés ezzel ex post jellegűvé válna, megszüntetnék a bejelentési és
engedélyezési rendszert.
Már a Fehér Könyvben és a később kibocsátott rendelettervezetben a Bizottság a 2. módosítási javaslat
mellett tette le a voksát.
A Fehér Könyv elképzelései mára ugyan rendelettervezet formáját öltötték91, de még a mai napig igen
kétséges, hogy közvetlenül alkalmazható rendszerben hogyan lehetséges majd az ügyeket megosztani a
Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között, valamint hogy a decentralizáció után hogyan biztosítható
a közösségi versenyjog egységes és teljes alkalmazása. A Bizottság fent kívánja magának tartani a
versenypolitika meghatározásának a jogát is.
A rendelettervezet lényegi rendelkezési röviden az alábbiak:
A 81.(1) bekezdésébe ütköző megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok, amelyek nem merítik
ki a 81.(3) bekezdésében foglalt feltételeket, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilos,
minden előzetes döntés meghozatala nélkül.
Ezt azt jelenti, hogy a 81.(3) bekezdését is közvetlenül alkalmazhatóvá teszi a Rendelet (azaz a nemzeti
bíróságok és versenyhatóságok is alkalmazhatják azt) és eltörlik az engedélyezési és bejelentési rendszert
is.
Ez azt eredményezi, hogy a 81. cikkely (1) bekezdésének tilalmába ütköző és a (3) bekezdés feltételeinek
meg nem felelő megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok ab initio tilosak és semmisek. A (3)
bekezdés feltételeinek megfelelő megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok ab initio
érvényesek, ezen érvényesség beállásához semmilyen előzetes adminisztratív határozat nem szükséges.
A jogsértés bizonyítása azt a felet terheli, aki hivatkozik a jogsértésre. Az a fél, aki arra hivatkozik, hogy a
81.(3) mentesítés feltételeinek megfelel, magának kell ezt bizonyítania.
Azon megállapodásokra, egyeztetett gyakorlatokra, vállalati társulások döntéseire, valamint azon

gazdasági erőfölénnyel való visszaélésekre, amelyek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem
befolyásolására, a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni, a tagállami versenyjog alkalmazása
ebben a körben kizárt. A rendelettervezet tehát megszünteti azokat a problémákat, amelyek a közösségi
jog, nemzeti jog alkalmazása közötti konfliktus generál, de nagymértékben szűkíti a tagállamok
szuverenitását a versenyjog terén.
A nemzeti versenyhatóságoknak joguk van arra, hogy egyéni esetekben a 81.(1) tilalmát alkalmazzák,
amennyiben a 81.(3) bekezdés feltételei nem teljesülnek és joguk van a 82. cikk alkalmazására is. Ezen
célból, akár hivatalból, akár egy panasz alapján eljárva olyan döntést hozhatnak, hogy egy jogsértést meg
kell szüntetni, közbenső intézkedéseket hozhatnak, a vállalatok részéről felajánlott
kötelezettségvállalásokat elfogadhatnak, pénzbírságot és más egyéb bírságokat szabhatnak ki a nemzeti
joguk alapján. Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek,
úgy határozhatnak, hogy nincsen alap az eljárás megindítására.
Azon nemzeti bíróságok, akik a 81.(1) tilalmát alkalmazzák, hatáskörrel rendelkeznek a 81.(3)
bekezdésének alkalmazására is.
91Brussels, 2000.09.27., COM (2000) 582 final, 2000/0243 (CNS) Proposal for a Council Regulation on the
implementation of the rules on competition laid down in Articles 81 and 82 of the Treaty and amending Regulations
(EEC) No 1017/68, (EEC) No 2988/74, (EEC) No 4056/86 and (EEC) No 3975 /87.
OJ (2000) C 365. 284-296. oldal
87
A Bizottsági határozatok
Ha a Bizottság egy panasz vagy hivatalból való eljárás alapján úgy találja, hogy a 81. vagy 82. cikkely
megsértése történt, akkor határozatával kötelezheti a vállalkozásokat ezen jogsértés megszüntetésére. Ezen
célból bármilyen megfelelő kötelezettséget előírhat a vállalkozás számára, beleértve a strukturális jellegű
változtatásokat is.
A Közösségi közérdek céljából eljárva a Bizottság hivatalból vagy panaszra eljárva olyan határozatot
hozhat, hogy a birtokában lévő információk alapján a 81. cikk nem alkalmazható a megállapodásra, vagy
azért, mert a 81.(1) feltételei nem teljesülnek vagy azért mert a 81.(3) bekezdés feltételei teljesülnek.
A Bizottság a 82. cikkellyel kapcsolatban is hozhat ilyen döntést.
Amennyiben a Bizottság eljárást indít a 81. vagy 82. cikkek alkalmazására vonatkozóan, a tagállami
versenyhatóság hatásköre megszűnik ezen cikkelyek alkalmazására.
A tagállami versenyhatóságok, illetve a Bizottság felfüggesztik vagy megszüntetik eljárásukat,

amennyiben egy másik hatóság már eljárást indított ugyanabban az ügyben.
A közösségi közérdek védelmében eljárva a Bizottság hivatalból írásbeli vagy szóbeli előterjesztést tehet a
közösségi versenyjogot alkalmazó nemzeti bíróságok felé. A nemzeti versenyhatóságok ugyanezzel a
jogosítvánnyal rendelkeznek a saját bíróságaik folyó versenyjogi eljárásokkal kapcsolatban.
A nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak minden eszközzel el kell kerülniük azt, hogy a Bizottság
határozatával ellentétes határozatot hozzanak.
A Bizottságnak új eljárásjogi jogosítványa lesz az, hogy helyszíni eljárást folytasson le a vállalat
vezetőinek vagy alkalmazottainak magánlakásán is, a nemzeti jog szerint illetékes hatóság / bíróság által
kibocsátott házkutatási parancs alapján járva el.
A Tanácsi Rendelet hatálybalépésével a Bizottságnak a már bejelentett megállapodásokat sem kell

elbírálnia, hanem azok érvényüket vesztik.
A tagállamoknak a rendelet egyik cikkelye szerint fel kell hatalmazniuk versenyhatóságukat arra, hogy a
rendelet értelmében eljárjon, valamint a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan nemzeti szabályt,
amely szükséges a hatékony eljárás lefolytatásához.
A rendelet tehát nem irányoz elő harmonizációt az eljárási szabályok vonatkozásában, a Bizottság a
rendeletben meghatározott jogosítványai, és kötelezettségei alapján jár el, a közösségi versenyjog anyagi
jogi szabályait (81. és 82. cikkelyek, csoportmentesítő rendeletek kötelező alkalmazása, nem kötelező
jellegű jogforrások figyelembe vétele) alkalmazó nemzeti versenyhatóságok pedig nemzeti versenyjogi
eljárási szabályaik alapján. Az alkalmazandó szankciók tekintetében sincsen jogharmonizáció, de a
közösségi jog általános elvei azt kívánják, hogy a nemzeti szankciók is a hatékony jogalkalmazás
követelményének feleljenek meg.
A rendelet meghozatalára nincsen kötelező határidő megszabva, a tagállamok folyamatosan egyeztetik

álláspontjukat az eljárásjog ilyen mértékű radikális reformjáról. A rendelet bevezetésével azonban a
Bizottság, nyilvánvalóan a csatlakozni kívánó államok belépésével is számolva, tovább kívánja
csökkenteni a közösségi versenyjog alkalmazásából rá nehezedő terhet.
Az irodalom, bár üdvözli az új elképzeléseket, túl gyorsnak és túl mélynek és kidolgozatlannak tekinti a
javaslatot.
88
A változtatás szükségességének elismerése mellett nem mindenki ért egyet annak módjával, irányával.
Elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a nem elég "érettek" a nemzeti bíróságok, és egyes nemzeti
versenyhatóságok sem a közösségi versenyjog ilyen széles körű alkalmazására. A másik kritika az az,
hogy a javaslatok alig tartalmaznak konkrét szabályokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet elkerülni az
ellentétes döntéseket, és hogyan tartható fenn a közösségi versenyjog egységes és teljes alkalmazása. A
kritika másik irányát az jelenti 92, hogy önmagában a 17. számú tanácsi rendelet reformjával nem oldható
fel az eddigi bejelentési és engedélyezési kötelezettség, ugyanis az elsősorban a Szerződés
szövegösszefüggéseiből adódik és nem a rendeletből.
A közvetlenül alkalmazható rendszerben a vállalkozásoknak jogászaik segítéségével maguknak kell

értékelni magatartásukat, amely nem nyújt kellő jogbiztonságot, valamint a közérdek érvényesülését, az
elrettentést sem szolgálja kellően. 93.
Egyes kommentátorok azt is kifogásolják, hogy a Fehér Könyvben lefektetett választási lehetőségek közül
a Bizottság a legradikálisabb módosítási elképzelését választotta ki és nem értékelte megfelelően más
opciók bevezetésének lehetőségét.
A vállalkozások közötti koncentrációk közösségi ellenőrzése 94
A koncentráció kontrollját a Tanács által kibocsátott 4064/89. számú rendelet szabályozza, amelyet
lényegesen módosított 1997. 07. 09-én az 1310/96-es számú Tanácsi Rendelet 95. A rendelet legfontosabb
anyagi jogi szabályait az alábbiakban összegezzük:
1. A koncentráció fogalma: ld. tankönyv
A rendelet hatálya alá tartozik a koncentrációk összes fajtája. Így koncentráció jön létre akkor, amikor
a. két vagy több előzőleg független vállalat egybeolvad,
b. legalább egy vállalkozást már előzőleg ellenőrző egy vagy több személy, vagy egy vagy több vállalat
akár értékpapírok vagy vagyontárgyak megvásárlása révén, akár más módon egy vagy több vállalat
fölött közvetlen vagy közvetett ellenőrzést szerez.
Ellenőrzés alatt kell érteni a jogok, szerződések vagy más úton teremtett meghatározó befolyás
gyakorlásának a lehetőségét. A rendelet szöveg szerint meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetősége
létrejön különösen a vállalkozás tulajdonlása által vagy olyan jog által, hogy a vállalkozás egyes
vagyontárgyaival vagy összes vagyonával egy másik vállalkozás rendelkezik, valamint olyan jogok és
szerződések által, amely meghatározó befolyás jelentenek egy vállalkozás testületeinek összetételére,
szavazatára vagy határozataira tekintettel.
A rendelet hatálya így lefedi az egyesüléseket, beolvadásokat és vállalat felvásárlásokat is
92 Ld erre vonatkozóan már magyarul is: Wernhard Möschel: A koncepcióváltás problémái az európai
versenyjogban, Jogtudományi Közlöny 2001. március 132-136-ig
93 Wernhard Möschel: A koncepcióváltás problémái az európai versenyjogban, Jogtudományi Közlöny, 2001.
március 1333.,134. oldalak
94 C.J. Cook and C.S. Kerse: E.C. Merger Control,(third edition) Sweet & Maxwell, London, 2000., James T.
Halverson: EC Merger Control: Competition Policy or Industrial Policy? Views of a US Practitioner. Legal Issues of
European Integration 1992/2. 49-66.oldal, T.A. Downes: Significantly impedig Effectice Competition: Subtantive
Appraisal under the Merger Regulation, 1994 European Law Review 19. 286-303. oldal
95 OJ L 395,1989.12.30. ,OJ L 257, 1990.09.21, 1997-es módosítása: OJ L 180, 1997. 07.09., 1. oldal
89
A Bizottság egy 1998-ban kibocsátott közleményében 96részletesen foglalkozik a koncentráció

fogalmával. A koncentráció az érintett vállalkozások struktúrájában tartós változást eredményez. A
koncentráció bekövetkezhet jogi alapokon, vagy de facto alapon is.
2. A közösségi dimenziójú koncentráció:
A közösségi dimenzió főszabálya a koncentrálódó vállalkozások által elért együttes árbevételhez

kapcsolódik. A közösségi dimenzió azért nagyon fontos, mivel a közösségi dimenzióba tartozó
koncentrációk mindig alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, ezért a
koncentrációkontrollnál hiányzik ez a tényállási elem. Amennyiben koncentráció valósul meg és az
közösségi dimenziójú, akkor arra kizárólag a közösségi jogforrások alkalmazhatók, a koncentrációt
ellenőrző szerv a Bizottság lesz.
A 4064/89. számú Tanácsi Rendeletben lefektetett küszöböt 1997-ben kiegészítették egy alacsonyabb
küszöböt meghatározó szabállyal. Az 1997-es kiegészítést eredetileg a rendelet hatályát jelentősen tágító
küszöbnek szánták, a tagállamok közötti egyeztetések során azonban a javaslat elvérzett és a módosítással
bevezetett új küszöb alapján érdemben sok koncentráció nem esik közösségi dimenzióba.
Közösségi dimenziójú koncentráció jön létre, ha:
a. az érintett vállalatok világszerte lebonyolított összesített teljes forgalma több mint 5 milliárd Euro és
b. az érintett vállalatok közül legalább kettőnek a Közösségen belül lebonyolított teljes forgalma
egyenként több mint 250 millió euro,
c. kivéve, ha az érintett vállalatok mindegyike a Közösségen belüli teljes forgalmának több mint
kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban bonyolítja le.
A módosítással bevezetett alacsonyabb küszöb a következő:
Akkor is közösségi dimenzióba tartozik a koncentráció, ha

1. Az összes érintett vállalat együttes, világszerte lebonyolított teljes forgalma több mint 2 és fél milliárd
Euro és
2. legalább 3 tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás együttes teljes forgalma több mint
100 millió Euro és
3. ugyanezen legalább 3 tagállam mindegyikében legalább 2 vállalkozás mindegyikének a teljes
forgalma a 25 millió Eurot meghaladja és
4. az érintett vállalkozások közül legalább 2 vállalkozás esetében a teljes Közösségen belüli forgalom
több mint 100 millió Euro,
5. hacsak az érintett vállalkozások mindegyike a Közösségen belüli teljes forgalmának kétharmadát nem
egy és ugyanazon tagállamon belül éri el.
A koncentráció által érintett vállalatoknak kell tekinteni nemcsak a koncentrálódó vállalatokat, hanem az
azokkal egy gazdasági egységben álló vállalkozások is.
Az árbevétel kalkulálásról, valamint a koncentráció által érintett vállalkozások fogalmáról szóló
részletszabályok szóló megtalálhatók a rendeletben és az ahhoz kapcsolódó bizottsági közleményekben97.
96 Bizottsági Közlemény a vállalkozások közötti koncentrációk ellenőrzéséről szóló 4064/89-es számú Tanácsi
Rendelet értelmében vett koncentráció fogalmáról OJ C 66, 1998. 03.02. A Bizottság közleményt bocsátott ki az
árbevétel kalkulálásáról, valamint az érintett vállalkozások fogalmáról is. Lsd OJ C 66, 1998. 03.02.
97 A rendelet 5. Cikke, a Bizottság közleménye az árbevétel számításáról OJ C 66, 1998. 03. 02 ., a Bizottság
közleménye az érintett vállalkozások fogalmáról, OJ C 66, 1998. 03. 02.
90
3. A közösségi dimenziójú koncentrációk megítélésének szempontjai
A rendelet 2. Cikke meghatározza, hogy a Bizottságnak milyen tényezőket figyelembe véve kell a
koncentrációkat megítélnie, azaz meghatározzák az engedélyezés, tiltás kritériumait:
A Bizottságnak figyelembe kell vennie azt az elvárást, hogy a közös piacon a hatékony verseny
fennmaradjon és erősödjön, szem előtt tartva, többek között, az összes érintett piac szerkezetét és a
Közösségen belüli vagy kívüli vállalkozások által támasztott aktuális valamint potenciális versenyt, az
érintett vállalkozások piaci pozícióját, gazdasági és pénzügyi erejét, a fogyasztók és szállítók részére
rendelkezésre álló alternatívákat, hozzáférésüket a szállításokhoz és a piacokhoz, bármilyen jogi vagy
egyéb piacra lépési korlátot, keresleti és kínálati trendek alakulását a releváns termékek és szolgáltatások
vonatkozásában, a közbenső és a végső fogyasztók érdekeit, a technikai és gazdasági fejlődés alakulását.
A Bizottság mindezek alapján hozza meg döntését arról, hogy a koncentráció összeegyeztethető-e a közös
piaccal vagy sem.
A közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani azokat a koncentrációkat, amelyek nem

hoznak létre, vagy nem erősítnek meg olyan gazdasági erőfölényt, amelynek eredményeként a közös
piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá válna.
Ezzel szemben azok a koncentrációk, amelyek olyan gazdasági erőfölényt hoznak létre vagy erősítenek
meg, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentősen
korlátozottá válna, a közös piaccal össze nem egyeztethetőnek kell nyilvánítani.
4. Eljárásjogi kérdések:
A közösségi dimenziójú koncentrációkat engedélyezés végett be kell jelenteni a Bizottság számára 98. A
bejelentésnek a megállapodás megkötésétől, a nyilvános ajánlattétel közzétételétől vagy a meghatározó
részesedés megszerzésétől számított 1 héten belül meg kell történnie. Egyesülés és beolvadás esetén a
feleknek együttesen kell a bejelentést megtenniük, és a közösen ellenőrzést szerző vállalkozások esetén is.
Minden más esetben a kontrollt szerző köteles a bejelentésre.
A rendelet hatálya alá tartozó (közösségi dimenziójú) koncentrációkat kizárólag a Bizottság számára
szükséges bejelenteni. Ez a rendelkezés kiszűri azt lehetőséget, hogy több hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező nemzeti versenyhatóság bírálja el ugyanazt a koncentrációt és így esetleg egymással ellentétes
döntést hozzon. Ezt nevezzük a "one stop shop" elvének, azaz, hogy kizárólag a Bizottság jár el a
közösségi dimenziójú koncentrációk megítélésében, azaz kizárólagos hatáskörébe tartozik az
engedélyezésük, vagy megtiltásuk. Ezt a főszabályt maga a rendelet töri át 3 esetben.
1. A Bizottság a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérelmére, az ügyet kivizsgálásra hozzá

utalhatja. A tagállami hatóságnak a kérelmet attól a naptól számított 3 héten belül kell előterjesztenie,
hogy megkapta a Bizottságtól a bejelentés egy másolati példányát. A tagállami hatóság kérelmének
indoka a rendelet szövege szerint lehet az, hogy
• fennáll a veszélye annak, hogy a koncentráció olyan gazdasági erőfölényt hoz létre vagy erősít meg,
amelynek eredményeként a hatékony verseny a tagállam területén lényegesen korlátozottá fog válni és
ez a tagállami piac egy különálló piac jellegzetességeit mutatja vagy
• a koncentráció ezen tagállam piacán belül van hatással és ez a piac egy különálló piac
jellegzetességeit mutatja, valamint nem jelenti a közös piac egy jelentős részét 99.
98 A bejelentés részletes szabályait a 447/98. számú (1998. március 1-i) Bizottsági rendelet tartalmazza.: 447/98.
Commission regulation of 1 March 1998. on the notifications, time limits and hearings provided for in Council
Regulation (EEC) No 4064/89 on the control of concentrations between undertakings OJ 1998 L61/1.
99 kiemelés tőlem
91
A kérelem megalapozottsága esetén az első esetben a Bizottság mérlegelheti, hogy az ügyet átadja-e
elbírálásra a tagállami versenyhatóságnak vagy sem. Amennyiben átadja, akkor a tagállami
versenyhatóság a nemzeti versenyjogát alkalmazva fog eljárni.
A második variációnál azonban a Bizottság köteles az egész ügyet vagy az ügynek egy részét átadni a
tagállami versenyhatóság számára, amennyiben az elkülönült piacra a koncentráció hatással van, mivel a
Bizottság azon koncentrációkat nem tilthatja meg, amelyek nem jelentenek versenykorlátozást a közös
piacnak legalább egy jelentős részén. Ezt a rendelet 1997-es módosítása vezette be.
A Rendelet 9. Cikke tartalmazza ezt a lehetőséget, kötelezettséget, amely német javaslatra került bele a
szövegbe, ezért csak "német klauzulának" nevezzük. A klauzula növekvő szerepét mutatja a
versenyhatóságokhoz utalt ügyek száma, 2000-ben összesen 6 ügyben határozott úgy a Bizottság, hogy az
egész ügyet vagy az ügy egy részét tagállami versenyhatóságok számára engedi át.
2. A Bizottság hatáskörét befolyásoló másik szabály az angol klauzula, amely alapján a tagállamok
megfelelő intézkedéseket hozhatnak azon jogos érdekek védelme érdekében, amelyet a rendelet nem
véd, és amelyek a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel összeegyeztethetők.
Ilyen jogos érdekek lehetnek: közbiztonság, a média pluralitása, valamint prudenciális szabályok.
Egyéb közérdeket a tagállam köteles a Bizottság számára bejelenteni. A Bizottság dönt ezen
érdekeknek a Közösség általános elveivel, valamint egyéb rendelkezéseivel való
összeegyeztethetőségéről.
3. A holland klauzula nem szűkíti, hanem bővíti a Bizottság hatáskörét. Eszerint amennyiben egy
tagállam vagy több tagállam közös kérelmére a Bizottság azt állapítja meg, hogy a koncentrációnak
nincsen közösségi dimenziója, de olyan gazdasági erőfölény kialakulásához vagy megerősödéséhez
vezet, amely nem eredményeként a hatékony verseny a tagállam, vagy a közös kérelmet benyújtó
tagállamok területén lényegesen korlátozottá válna, akkor a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a
koncentráció megítélésére, amennyiben a koncentráció a tagállamok közötti kereskedelmet
befolyásolja. Ebben az esetben tehát a közösségi dimenziót el nem érő, de tagállamok közötti
kereskedelmet befolyásoló koncentrációk megítélésére szerez hatáskört a Bizottság. Ezeket a
koncentrációkat egyébként nemzeti versenyszabályok alapján kellene elbírálnia a nemzeti
versenyhatóságnak. A Bizottság hatásköre kiterjesztésének indoka az, hogy egyes tagállamok nem
rendelkeznek nemzeti koncentrációkontroll szabályozással. A Bizottság kizárólag a tagállam vagy
tagállamok közös felkérésére járhat el. A Bizottság csak olyan intézkedéseket hozhat meg, amelyek
szigorú értelemben véve szükségesek a tagállam vagy tagállamok területén a hatékony verseny
fenntartásához vagy helyreállításához. A koncentráció felfüggesztésére vonatkozó szabályok csak
attól az időponttól alkalmazhatók, amikor a Bizottság értesíti a feleket, hogy a tagállam(ok)nak a
kérelmét az eljárás lefolytatására való felkérésről kézhez kapta. A koncentrációt tehát ettől az
időponttól kezdve nem lehet hatályba léptetni.
Miután áttekintettük a hatásköri kérdéseket, nézzük meg, hogy hogyan folyik az eljárás.
A Bizottság hatáskörrel rendelkező főosztálya vizsgálja ki a bejelentést. Ez a IV. számú Főosztály (

Directorate- General ) keretei között működő Merger Task Force 100 feladata.
A vizsgálat két részre osztható fel. Az ún. I. fázisban a Bizottság egy előzetes gyorsvizsgálatot végez. Ez
az I. fázis a bejelentéstől számított 4 vagy 6 hét. A gyorsvizsgálat után a következő tartalmú határozatokat
hozhatja meg a Bizottság:
1. A bejelentett koncentráció nem tartozik a rendelet hatálya alá, ezt határozatban állapítja meg.
2. A bejelentett koncentráció a rendelet hatálya alá tartozik, de nem merülnek fel komoly kétségei a
Bizottságnak a koncentrációnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Ekkor a
100 Fúziós Akciócsoport
92
Bizottság határozattal rögzíti, hogy a koncentráció a közös piaccal összeegyeztethető. Egy ilyen
jellegű határozat hatálya alá tartoznak (azaz engedélyezettek) azok a korlátozások is, amelyek
közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek a koncentráció végrehajtásához.
3. A Bizottságnak komoly kétségei merülnek fel, ekkor eljárást indít. Ezt nevezzük a II. fázist megindító
bizottsági határozatnak.
Határidő: Az 1-3 pontok alatti határozatot a Bizottság 1 hónapon belül köteles meghozni. A határidő
kezdő napja a bejelentés utáni nap vagy amennyiben a bejelentés hiányos, a hiánytalan információ
megadást követő nap. A határidő jogvesztő jellegű. (Kivétel az 1. Pont, ugyanis azt határidő nélkül meg
lehet állapítani, hogy a koncentráció nem tartozik a rendelet hatálya alá). Amennyiben a Bizottság
határidőn belül nem hozott határozatot, akkor úgy kell tekinteni, hogy a koncentrációt a közös piaccal
összeegyeztethetőnek nyilvánította.
4. A Bizottság feltételekkel és kötelezettségvállalásokkal engedélyezi a koncentrációt
5. Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a vállalkozások általi módosításokkal a bejelentett
koncentráció már nem vet fel komoly kétségeket, akkor úgy határozhat, hogy a közös piaccal való
összeegyeztethetőségét megállapítja.
Határidő: Az 4-5. Pontban foglalt határozatot a Bizottság 6 héten belül köteles meghozni. A 6 hetes
határidő köti a Bizottságot a német klauzula alkalmazása idején is, azaz ilyen határidőn belül köteles
dönteni arról, hogy az ügyet a nemzeti hatóság számára átadja-e kivizsgálásra. Amennyiben a Bizottság a
6 hetes határidőn túllép, a koncentrációt nem lehet automatikusan engedélyezettnek tekinteni, mivel a
felek által beterjesztett módosítások miatt nem tartható a határidő.
A Bizottság az 1. és 2. Pontokban jelzett határozatát visszavonhatja, amennyiben

a) a határozatott helytelen információra alapozta, amelyért valamelyik vállalkozás a felelős, vagy
amennyiben a határozat meghozatalakor a Bizottságot megtévesztették vagy
b) az érintett vállalkozások a határozathoz csatolt kötelezettségvállalásukat megszegték.
A koncentrációt nem lehet hatályba léptetni a bejelentés előtt, valamint addig, amíg a Bizottság nem
hozott olyan határozatot, amellyel a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a koncentrációt.
(Akár az I., akár a II. fázisban). A felfüggesztés egy nyilvános ajánlattétel eredményeként létrejövő
koncentrációnál azt jelenti, hogy a részvényeket megszerző társaság nem gyakorolhatja a részvényekhez
kapcsolódó szavazati jogait, illetve kizárólag olyan mértékben gyakorolja, amennyiben ez befektetése
teljes értékének megóvása érdekében feltétlenül szükséges és a Bizottság ezt engedélyezte számára.
A felfüggesztés alól mentességet kizárólag a Bizottság adhat a felek indokolt kérelme esetén. A
Bizottságnak egy ilyen döntése során figyelembe kell vennie a felfüggesztésnek a felekre, valamint
harmadik személyekre gyakorolt hatásait, valamint azt, hogy a koncentráció milyen veszélyt jelent a
versenyre.
A vizsgálat II. fázisa
II. fázisú vizsgálat során a Bizottság a 17-es számú Tanácsi Rendeletben szabályozott vizsgálati
hatáskörökkel rendelkezik. Információt kérhet, helyszíni vizsgálatot folytathat le, a feleket és harmadik
személyeket meghallgathat. Ebben a fejezetben kizárólag az eltérésekre hívjuk fel a figyelmet.
A Bizottság információt kérhet a tagállamok kormányától, hatáskörrel rendelkező szerveitől, a kontrolt
gyakorló személyektől, valamint vállalkozásoktól és vállalkozások szövetségeitől.
Amennyiben a vállalkozás a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatnak nem tesz leget, úgy a tagállam
illetékes hatóságainak minden szükséges segítséget meg kell adniuk a Bizottság tisztségviselőinek, hogy a
vizsgálatot elvégezzék. A tagállamok ezen cél eléréséhez szükséges intézkedéseket kötelesek voltak
biztosítani a rendelet hatályba lépésétől számított 1 éven belül.
93
A felek és harmadik személyek meghallgatása:
A Bizottság köteles az érintett személyeket, vállalkozásokat és a vállalkozások társulásai számára lehetővé

tenni az álláspontjuk kifejtését a következő esetekben:
• Mielőtt a Bizottság feltételekkel vagy kötelezettségvállalással jóváhagyná a koncentrációt,

• A koncentráció engedélyezésének elutasítása előtt,
• A hatályba helyezett koncentrációt reparációját elrendelő határozat meghozatala előtt
• A Bizottság II. fázisban meghozott határozatainak visszavonása előtt
Amennyiben a Bizottság vagy a tagállamok szükségesnek tartják, a Bizottság más természetes vagy jogi
személyeket is meghallgathat. Azok a személyek, akik megfelelő érdekeltségüket bizonyítják és
különösen az érintett vállalkozások igazgatásának tagjai és menedzsmentjének tagjai vagy a
munkavállalók elismert képviselői jogosultak a meghallgatásra.
A Bizottság a határozatát csak olyan kifogásokra 101 alapozhatja, amelyre a feleknek lehetősége volt
észrevételeik kifejtésére
A II. fázist lezáró határozatok a következők lehetnek:
a) Ha a Bizottság úgy találja, hogy a koncentráció, amennyiben szükséges, az érintett vállalkozások által
bevezetett módosításokkal a közös piaccal összeegyeztethető, akkor azt engedélyezi. Ugyanez
vonatkozik a koordinatív közös vállalkozások megítélésére is, itt ugyanis a Bizottság megítéli a 85.
Cikk (3) bekezdésével való összeegyeztethetőséget.
b) A koncentrációt feltételekkel és kötelezettségvállalásokkal is engedélyezheti. Az engedélyező
határozat hatálya alá tartoznak azok a korlátozások is, amelyek közvetlenül kapcsolódnak és
szükségesek a koncentráció végrehajtásához.
c) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a koncentráció olyan gazdasági erőfölényt létesít
vagy erősít meg, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak jelentős részén a hatékony
verseny jelentősen korlátozottá válik, úgy a koncentrációt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek
nyilvánítja. Amennyiben a koordinatív közös vállalkozások a Szerződés 85. Cikk (3) bekezdésben
foglaltakat nem elégítik ki, úgy azokat a Bizottság szintén a közös piaccal összeegyeztethetetlennek
nyilvánítja. Az ilyen határozatot a Bizottságnak a II. fázis megindításától számított 4 hónapon belül
kell meghoznia.
Határidő: Az A)-C) pontokban jelzett határozatok meghozatalára a Bizottság az II. fázis megindításától
számított 4 hónapon belül köteles. Amennyiben a Bizottság határidőn belül nem hoz döntést, akkor a
koncentrációt engedélyezettnek kell tekinteni.
Az I. és II. fázisban megállapított határidőkkel kapcsolatban még annyit tartunk említésre méltónak, hogy
azokat kivételesen a Bizottság felfüggesztheti, olyan okból, amiért a felek felelősek, vagy ha
információkérésre vagy helyszíni vizsgálatra kerül sor.
Amennyiben a koncentrációt már hatályba léptették, a Bizottság olyan határozatot bocsáthat ki, amelyben
felhívja a feleket a vállalkozások, vagyontárgyak elkülönítésére, vagy a közös kontroll megszüntetésére
vagy más olyan cselekményre, amely megfelelő a hatékony verseny feltételeinek helyreállítása céljából.
A Bizottság az engedélyező határozatát ugyanazon az alapon vonhatja vissza, mint az I. fázisban.
101 objections
94
Az érdemi jogsértésért kiszabott bírság nem büntetőjogi jellegű pénzbüntetés.
A pénzbírság összege nem haladhatja meg az érintett vállalkozások összesített árbevételének 10 %-t,
amennyiben szándékosan vagy gondatlanul:
a) Nem tartják be azokat a feltételeket vagy kötelezettségeket, amelyeket a II. fázist lezáró bizottsági
határozat tartalmaz
b) Nem tartják be a koncentráció elfüggesztő hatálya alóli mentességet feltételekkel megadó bizottsági
határozatot
c) Koncentrációt hatályba léptetik a rendeletben meghatározott tiltott időtartamon belül,
d) Hatályba léptetnek egy olyan koncentrációt, amelyet a Bizottság a közös piaccal
összeegyeztethetetlennek nyilvánított
e) Nem tesznek eleget a Bizottság reparációt elrendelő határozatának a rendelet szabályaival ellentétesen
hatályba helyezett koncentráció esetén, amelyet a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek
nyilvánított.
Az érdemi jogsértésért a Bizottság 100 000 Euro napi tételig terjedő pénzbírsággal sújthatja a vállalkozást,
természetes személyt, hogy arra kényszerítse, hogy
a) tegyen eleget egy olyan kötelezettségvállalásnak, amelyet a felfüggesztő hatály alóli kivétel körében
rögzítse bizottsági határozat,
b) a II. fázist lezáró engedélyező határozatba foglalt kötelezettségvállalásnak tegyen eleget,
c) a hatályba helyezett tiltott koncentráció reparációját elrendelő bizottsági határozatnak tegyen eleget.
A koncentrációs eljárást lezáró határozatok döntő többsége a koncentrációt feltételekkel,

kötelezettségvállalásokkal engedélyező határozat. Az 1997-es módosító rendelet nagyobb teret enged a
felek és a Bizottság közötti egyeztetésnek az eljárás során is, hiszen a felek mind az I. ,mind a II. fázisban
a koncentrációt módosító szabályokat ajánlhatnak fel a Bizottság számára. A tiltó határozatok száma ezért
elenyésző az engedélyező határozatok számához viszonyítva. Ez tette szükségessé azt, hogy a Bizottság
közzétegye azokat a szempontokat, amelyeket a koncentráció módosításaként elfogad, illetve a feltételek
és kötelezettségvállalások természetét, jellegét is tisztáznia kellett. 2000. decemberében ezért egy
Közleményt bocsátott ki 102, amelyben részletezi azt, hogy milyen módosításokat fogad el az I vagy II.
fázis során, amelyek a koncentráció által keletkező verseny problémát orvosolják.
Statisztika:
1999-hez képest 28%-kal több ügyben kérték a Bizottságot egy koncentráció engedélyezésére.
1998 1999 2000
Bejelentések száma: 235 292 345

Formális határozatok száma: 238 270 345
A II. fázis megindítására 1999-ben 20 ügyben, 1998-ban 12 ügyben került sor. A II. fázis megindítása
tehát elenyésző mértékű az ügyek összes számához képest.
1999-ben a II. fázist lezáró határozatokból 8 feltételekkel engedélyezett, 1 nem engedélyezett, 5 ügyben
visszavonták a felek kérelmet és 9 ügy áthúzódott 2000-re.
102
Commission Notice on remedies acceptable under Council Regulation ( EEC ) No 4064/89 and under
Commission Regulation ( EC) No 447/98, (2000) OJ C 68.
95
A rendelet alkalmazása óta eltelt több mint időszakban a Bizottság mintegy 1500 bejelentett ügyből 14
esetben tiltotta meg a koncentrációt 103.
A Bizottság elbírálása alá tartozó koncentrációk 1993 és 2000 között 46 %-ban közös vállalatok alapítása,
közös irányítás megszerzése volt, 39%-ban többségi tulajdonszerzés.
5.Az együttes erőfölényes helyzetek (kollektív dominancia) kialakulásának megelőzése
Kollektív vagy más szóval oligopolisztikus erőfölény akkor jön létre, ha egy piacon több vállalat
együttesen van olyan helyzetben, hogy az árakat a monopólium szintjére tudják emelni az ár vagy
kibocsátás meghatározására vonatkozó együttműködésük révén. A koncentráció kontrollnak tehát
nemcsak az együttes erőfölény létrejöttének, hanem a kartellek kialakulásának a megelőzése is a célja.
Ezért a releváns kérdés az, hogy vajon a koncentráció az összejátszást megkönnyíti -e. 104
Sokáig kétséges volt az, hogy a Bizottság rendelkezik-e hatáskörrel arra, hogy az olyan koncentrációkat
tiltsa meg, amelyek eredményeként nem egy vállalkozás, hanem több vállalkozás együttes erőfölénye
jönne létre. Először az olasz síküveg ügyben utalt rá a Bíróság, hogy az együttes erőfölény is a Szerződés
hatálya alá tartozik Ebben az ügyben viszont kifejezetten a 82. Cikket alkalmazta a Bíróság, amelynek
szövege is alátámasztja, hogy az egy vagy több vállalat által elkövetett gazdasági erőfölénnyel való
visszaélés tilos…
" Elvileg semmi sincs, ami megakadályozná, hogy két vagy több független gazdasági egységet egy
speciális piacon olyan gazdasági kapcsolat egyesítsen, amelynek eredményeként ők együtt vannak
gazdasági erőfölényben ugyanazon piac más szereplőivel szemben. Ilyen eset állhat elő, amikor két vagy
több független vállalat megegyezéssel vagy licencszerződéssel olyan technológiai előnyre tesz szert,
amely versenytársaitól, üzletfeleitől és végül a fogyasztóktól nagymértékben független magatartást tesz
lehetővé számukra. " 105
A 82. Cikkben foglalt kifejezett tiltásból azonban még nem következik az, hogy a kollektív erőfölényes
helyzetek kialakulását a Bizottság megtilthatná a koncentráció kontroll eljárást felhasználva. Az irodalom
is sokáig megosztott abban a kérdésben, hogy a Bizottság a fúziókontroll rendeletben adott kifejezett
felhatalmazás hiányában rendelkezik-e ilyen hatáskörrel.
A választ a kérdésre a Bíróság adja meg az első felmerülő ügyben. A Bizottság a kollektív dominanciához
vezető koncentrációra a Kali und Salz ügyben106 állapítja meg hatáskörét, amikor is csak feltételekkel
engedélyezi a koncentrációt. A Bizottság tiltó határozatát azonban a felek megtámadták a Bíróság előtt,
aki elfogadta azt, hogy a Bizottság megtilthatja azokat a koncentrációkat, amelyek kollektív erőfölény
kialakulásához vezetnének. A Bíróság szerint a kollektív erőfölényhez vezető koncentráció engedélyezése
nem esik a koncentrációs rendelet hatályánál kívül 107. Kali und Salz valamint MdK vállakozások
koncentrációja révén létrejövő vállalkozás, valamint egy tőlük független SCPA nevű vállalkozás
együttesen kb. 60 %-os piaci részesedéssel rendelkezett volna a piacon. A duopólium létrejöttét
valószínűsítette az is, hogy a duopóliumon kívüli vállalkozások szállításai elenyészők voltak, valamint
olyan szállítókat jelentett, akiknek nem volt reális esélyük arra, hogy a versenyben nyomást gyakoroljanak
a duopóliumra. A kollektív erőfölény létrejöttét az is alátámasztotta, hogy K&S/MdK, valamint SCPA-át
korábban már kereskedelmi kapcsolatok fűzték egymáshoz, egy kanadai közös vállalt tulajdonosai voltak,
export kartellben vettek részt, valamint forgalmazási szerződésük volt egymással
A Bizottság 4 kritériumra alapította a kollektív erőfölény létrejöttét:
103 Competition Policy Newsletter, Office for Officail Publications of the European Communities, Luxembourg,
2001. No2. June, 44.oldal
104 Johan Ysewyn and Cristina Caraffa: Two's Company, Three's a Crowd: The Future of Collective Dominance
After the Kali & Salz Judgment [1998] European Competition Law Review 469., 469.oldal
105 T-68,77, 78/89 Societá Italiana Vetro [1992] ECR II-1403. para 358.
106 Case No IV/M. 308- Kali& Salz/MdK/Treuhand, 1994 OJ L 186/38.
107 68/94 és 30/95 France et al v. Commission [1998] ECR I-1375.
96
• Az oligopólium tagjai piaci részesedésének stabilitása,

• arra a tényre, hogy a koncentráció eredményeként a piaci részesedés növekedni fog,
• a termék jellege és a piac strukturális jellemzői ( homogén termékek, nahgy piacra lépési akadályok,
tagállamok közötti korlátozott kereskedelem),
• valamint a két vállalkozás közötti strukturális kapcsolatok megléte( forgalmazási szerződés, stb.) 108.
A Bizottság a koncentrációt csak feltételekkel engedélyezte, azonban a jogorvoslat során a határozatot a

Bíróság megsemmisítette, mivel álláspontja szerint a Bizottság helytelenül állapította meg a kollektív
erőfölény létrejöttét. A Bizottság ugyanis nem állapította meg a strukturális kapcsolat, valamint a
versenykorlátozó magatartás közötti összefüggést, valamint annak tényét is figyelmen kívül hagyta, hogy
voltak más olyan versenytársak a piacon, akik hatékonyan ellensúlyozni tudják a kollektív erőfölénybe
kerülő vállalkozást.
A kollektív dominanciát a Bíróság egy későbbi esetében (Cewal) így írja le:" Két vagy több jogilag
független gazdasági egység, amely gazdasági szempontból egy speciális piacon egy kollektív egységként
együtt lép fel vagy együtt cselekszik" 109
A Bíróság szerint a kollektív dominancia bizonyítéka a gazdasági kapcsolatok vagy tényezők

vizsgálatából adódhat és hogy ezek a vállalkozásokat képessé teszik-e arra, hogy együttesen függetlenül
viselkedjenek a versenytársaiktól, a vásárlóiktól vagy a fogyasztóiktól.
Egy korábbi jogesetben az Elsőfokú Bíróság is megállapította, a vállalkozások közötti struktúrális

kapcsolatok hiányában is létrejöhet kollektív erőfölény, a Bizottság pedig egyre több ügyben alkalmazza a
hatáskörét a kollektív erőfölény létrejöttének kontrolljára 110. Az előbb említett Elsőfokú Bírósági ügy, a
Gencor ügy 111 nemcsak a kollektív dominancia megállapítására jó példa, hanem arra is, hogy a
koncentráció kontrollt szabályozó rendeletet milyen területi hatállyal kell alkalmazni.
Az ügy szereplői Gencor Ltd és Lonrho plc. Gencor egy Dél-Afrikában bejegyzett vállalkozások, amely a
tevékenységét Implats nevű leányvállaltán keresztül fejti ki, amely szintén Dél-Afrikában bejegyzett
vállalkozás. A cég tevékenységi köre platina valamint ródium bányászata és feldolgozása. Az ügy másik
szereplője Lonrho angol cég, amely a 73%-ban Lonrho, 27%-ban Implats tulajdonában lévő Lonrho
Platinum Division (LPD) elnevezésű cégen keresztül folytatja tevékenységét. A tervezett koncentráció
abból állt, hogy Gencor és Lonrho közös ellenőrzés szereznek Implats felett, amely azután egyedüli
ellenőrzést szerez LPD-ben. Ennek eredményeként Lonrho és Gencor együttesen kontrollálják a közös
platina üzletet. A Bizottság a vizsgálatot lefolytatva arra a kérdésre kereste a választ, hogy a koncentráció
eredményként nem jön-e létre duopólium Implats/LPD valamint a vállalkozásoktól független, a
108 Johan Ysewyn and Cristina Caraffa: Two's Company, Three's a Crowd: The Future of Collective Dominance
After the Kali & Salz Judgement [1998] European Competition Law Review, 468., 470. oldal
109 two or more economic entities legally independent of each other, provided that from an economic point of view
they present themselves or act together on a particular market as a collective entity. Joined cases C-395 &396 /96P,
Compagnie Maritime Belge Transports SA and others v. Commission ( Cewal) 2000 március 16-i ítélet, para 36.
110 Ld a XXX. Versenypolitikai jelentésben 72-73. Oldalon: VEBA/VIAG, Alcan/Pechiney/Alusuisse, Outokumpu
/Avesta Sheffield ügyeket. Ez utóbbi ügy kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy nem alkalmazza automatikusan a
kollektív dominanciára utaló tényezőket minden ügyben. Ebben az ügyben az elég jelentős piacralépési korlátok egy
a relatíve átlátható piacon, amelyen a piaci szereplők száma 6-ról 5 re csökkent a koncentrációt engedélyezte, mivel a
Bizottság a piacon nagy növekedési ütemét állapította meg. Ebből, valamint abból a tényből, hegy a vállalkozások
különböző költségstruktúrával rendelkeznek, a Bizottság azt a következtetés szűrte le, hogy nem járulnának hozzá a
koordinált piaci magatartás megvalósulásához.
111 T-102/96 Gencor Ltd v. Commission,……..ECR 1999. március 25-i Elsőfokú Bírósági ítélet, Commission
Decision 97/26/EC of 24 April 1996 No IV/M.619. Gencor/Lonrho OJ 1997 L 11, p.30.
97
világpiacon vezető cég, Amplats között. A koncentrálódó vállalkozás együttesen Amplats-sal 70%-os
piaci részesedéssel rendelkezett volna. A Bizottság a koncentrációt megtiltotta, amelyet a felek az
Elsőfokú Bíróság előtt támadtak meg. Az első kereseti kérelmük az volt, hogy a Bíróság állapítsa meg,
hogy a Bizottságnak nem volt hatásköre a koncentráció megítélésére, mivel nem az EK-ban székhellyel
rendelkező cégek közötti koncentrációt tiltotta meg. Gencor szerint a joghatóság megállapítása
jogszerűtlen, sérti a nemzetközi közjogban bevett területiség elvét. Az Elsőfokú Bíróság azonban a
kereseti kérelmet elutasította azzal, hogy a rendelet 1. Cikke alapján a koncentrációt minden közösségi
dimenziójú koncentrációra alkalmazni kell. Eszerint nem szükséges, hogy a vállalkozások az EK területén
bejegyzett vállalkozások legyenek, a közösség dimenzió szabálya szerint a vállalkozások forgalma alapján
az EK joghatósága megáll. A feleknek azon felvetésére, hogy a rendelet preambuluma szerint csak azon
vállalkozások koncentrációjára alkalmazható a jogforrás, amelyek lényeges tevékenységet fejtenek ki a
Közösségben, az Elsőfokú Bíróság azzal válaszolt, hogy elegendő, ha eladnak az EK területén, ezzel
ugyanis a megállapodásuk a Woodpulp ügyben lefektetettek szerint a Közösségben végrehajtottá
válik 112. Az Elsőfokú Bíróság szerint a fúziós rendelet alkalmazása a nemzetközi közjog alapján jogos,
amennyiben előrelátható az, hogy a tervezett koncentrációnak azonnali és lényeges hatása lesz a
Közösségben. 113
Mindezek alapján az Elsőfokú Bíróság megállapította a Bizottság hatáskörét az ügy kivizsgálására. 114.
A felek másik kereseti kérelme az volt, hogy a Bíróság állapítsa meg, a Bizottság tévesen vonta le azt a
következtetést, hogy kollektív dominancia jönne létre a koncentrációval. Hivatkozott arra is, hogy az olasz
siküveggyár ügyben lefektetett elvek szerint csak akkor jön létre kollektív dominancia, ha vannak
strukturális/ szerkezeti kapcsolatok a felek között. A Bíróság azonban visszautasította, hogy csak ezek
alapján állhatna fenn a kollektív dominancia:
" Nincsen semmilyen jogi vagy gazdasági indok arra, hogy a [ felek között fennálló ] gazdasági
kapcsolatok fogalmából kizárjuk egy szoros oligopóliumban részt vevő felek kölcsönös függőségi
kapcsolatát, amelynek keretei között egy megfelelő jellemzőkkel rendelkező piacon, ilyen különösen a
piac koncentráció, a piac transzparenciája és a termék homogenitása- a felek abban a helyzetben vannak,
hogy számítanak a másik magatartásával és ezért komoly késztetést éreznek a piaci magatartásuk
egymáshoz történő igazítására, különösen olyan módon, hogy a közös profitjukat maximalizálása
érdekében a termelést korlátozzék és a jövőben az árakat megemelik. Ebben az összefüggésben minden
kereskedő tisztában van azzal, hogy a maga részéről kifejtett versenyszerű magatartás, amelyet a piaci
részesedés növelésének célja vezet, azonos magtartást provokál ki mások részéről, és ezért nem származna
ebből a kezdeményezésből semmilyen előnye." 115
A strukturális kapcsolatok ( pl. korábbi megállapodás, vagy árkartell) hiánya ellenére a Bíróság a
Bizottság határozatát jóváhagyta, mivel a fenti szoros oligopólisztikus piac kialakulását bizonyító tények
fennálltak az ügyben.
112 Joined cases C-89,104,114,116-117&125-129/85, Ahlström and others v. Commission [1988] ECR 5193.
113 Para 90.
114 A fúziós rendelet extraterritoriális alkalmazására ld. Ariel Ezrachi: Limitations on the Extraterritorial Reach of
the European Merger Regulation [2001] European Competition Law Review 137-146., az EK és USA gyakorlatáról
ld. Paul Torremans: Extraterritorial Application of E.C. and U.S Competition Law (1996) European Law Review280.
115 Az ítélet276. Pontja: " there is no reason whatsoever in legal or economic terms to exclude from the notion of
economic links the relationship of interdependence existing between the parties to a tight oligipoly within which, in a
market with the appropriate characteristics, in particular in terms of market concentration, transparency and product
homogeneity, those parties are in a position to anticipate one another's behaviour and are therefore strongly
encouraged to align their conduct in the market, in particular in such a way as to maximise their joint profits by
restricting production with a view to increasing prices. In such a context, each trader is aware that highly competitive
action on its part designed to increase its market share ( for example price cut ) would provoke identical action by the
others, so that it would derive no benefit from this initiative.
98
Az állami támogatások közösségi jogi megítélése
1. Az Európai Közösséget alapító Szerződésnek az állami támogatások tilalmára vonatkozó

rendelkezései
2.1.A támogatás az államtól származik
2.2. A támogatás fogalma
2.3.A szelektivitás követelménye
2.4. Az állami támogatás a versenyt korlátozza
2.5. Az állami támogatás a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja
2.6. A de minimis állami támogatások
3. A megengedhető állami támogatások
3.1. A Szerződés erejénél fogva jogszerű állami támogatások
3.2. A Bizottság döntésénél fogva jogszerű állami támogatások
4. Eljárásjog
5. Statisztika
2. Az Európai Közösséget alapító Szerződésnek az állami támogatások tilalmára vonatkozó

rendelkezései
A Szerződés 11687. Cikke (1) bekezdése szerint " Ha a jelen Szerződés másként nem rendelkezik,
összeegyezhetetlenek a közös piaccal azok a bármilyen formájú állami vagy állami forrásból biztosított
támogatások, amelyek bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtott kedvezményekkel a
verseny eltorzítják, vagy annak eltorzításával fenyegetnek, feltéve, hogy a tagállamok közötti
kereskedelmet befolyásolják. "
A (2) bekezdés alapján a "közös piaccal összeegyeztethetők:
a) Az egyes fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatások, feltéve, hogy azokat nem az érintett
áruk eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetéssel nyújtják;
b) a természeti katasztrófák vagy egyéb rendkívüli események következtében keletkezett károk
elhárítására nyújtott segélyek;
c) a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos - Németország megosztása által érintett -régiói gazdasága
számára nyújtott támogatások, olyan mértékben, amennyiben azok a megosztás által okozott
gazdasági hátrányok kiegyenlítéséhez szükségesek.
(3) A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők:

a) a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek
gazdasági fejlődésének előmozdítására adott támogatások;
b) a közös európai érdekű fontos tervek megvalósítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett
súlyos zavarok kiküszöböléséhez nyújtott támogatások;
c) a bizonyos gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének elősegítésére nyújtott
támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi
feltételeket;
d) a kultúra és a kulturális örökség megóvásának előmozdítására nyújtott támogatások, amennyiben a
közös érdekkel ellentétes módon nem befolyásolják a kereskedelmi és versenyfeltételeket ;
e) egyéb támogatási csoportok, amelyeket a Tanács - a Bizottság javaslatára- minősített többséggel
hozott határozatával megjelöl."
2.1. A támogatás az államtól származik
116 Harmadik rész, VI. cím 1. Fejezeten (Versenyszabályok) belüli 2. szakasz
99
A Szerződés megfogalmazásából közvetkezően a közvetlenül az állam által nyújtott vagy nem az állam
által közvetlenül nyújtott, de állami forrásból finanszírozott kedvezmények állami támogatásnak
minősülnek. Az előbbire legtipikusabb példa a tagállami költségvetésből, illetve azon belül egy
minisztérium költségvetéséből eredő támogatás lehet. Állami forrásból származónak kell tekinteni a
kedvezményt akkor is, ha azt a helyi önkormányzatok nyújtják.
A közvetetten állami forrásból származó kedvezmény fordulatra sok jogeset világít rá. Így ilyenek
lehetnek olyan közhatalmi jellegű testületek vagy vállalatok által nyújtott támogatás, amely állami
forrásból származik. Ezeket a testületeket vagy vállalatokat a támogatás nyújtása céljából hozza létre az
állam vagy meglévőket bíznak meg a támogatásnyújtás technikai- adminisztratív lebonyolításával.
Egy kedvezménynek az állami forrásból származó jellegét nem szünteti meg az sem, ha részben a
vállalatok is hozzájárultak azon összeg "újraelosztásához", amely a támogatás tárgyát képezi. A Bíróság
egy jogesetben egy nemzeti mezőgazdasági hitel alap által a tagok által felhalmozott befizetésekből
keletkezett működési többletből finanszírozott, a legszegényebb farmereknek juttatott kedvezményt
minősített állami támogatásnak, mivel a kifizetés, bár nem az állami költségvetést terhelte, az állam
kezdeményezésére és jóváhagyásával jött létre. 117 A Bíróság szerint ahhoz, hogy egy kedvezményt
állami támogatásnak minősítsünk, a támogatásnak nem szükségszerűen állami forrásból kell származnia.
Amennyiben a támogatás nyújtását egy köztestület (nemzeti mezőgazdasági hitel alap) határozza el és
finanszírozza, valamint a támogatás végrehajtása közhatalmi szervek jóváhagyásával valósul meg, a
támogatás államinak minősül, még akkor is, ha nem állami forrásból származik. 118 Hasonló helyzettel
találkozunk a francia állam által támogatott Air France ügyben.119 A légitársaságot nem közvetlenül az
állam segítette ki a pénzügyi válságából, hanem egy olyan köztestület, amelyet francia törvénnyel hoztak
létre, a törvényhozás felügyelete alatt állt, a feladatait és működését jogszabályok határozták meg, a
vezetőit a kormány nevezte ki. Ez a köztestület finanszírozta forrásaiból az Air France támogatását, azaz
jegyezte le a pénzügyi válságban lévő társaság által kibocsátott részvényeket. A közjogi jellegű testület a
rendelkezésére álló, magánforrásokból ( magánszemélyek önkéntes letéteiből és befektetési bankok
letéteiből )származó tőkéjéből biztosította a tranzakció pénzügyi fedezetét. A Bíróság álláspontja szerint
egy, a közszektorhoz tartozó szervezet által a magánforrásaiból biztosított beruházás is állami forrásból
származónak minősülhet, még akkor is, ha ezek a magánforrások visszafizetendők, de a köztesület
rendelkezésére állnak, amely saját kockázatára felhasználhatja azokat. Az ilyen jellegű forrásokat úgy kell
tekinteni, amint amelyek a köztestület rendelkezésére állnak és ezért az állami nyomásra megvalósított
beruházás állami támogatást jelent. A Bíróság megfogalmazása szerint ugyanis a 87. Cikk lefed minden
olyan pénzügyi eszközt, amellyel a közszektor vállalkozásokat támogathat, függetlenül attól, hogy ezek a
pénzügyi eszközök a közszektor rendelkezésére folyamatosan vagy csak ideiglenesen állnak. 120
Összefoglalva tehát elszögezhetjük azt, hogy a tagállamok nem fedhetik el sikeresen a támogatásaik
forrását, mivel a Bizottság, illetve a Bíróság a teleologikus értelmezési módszert felhasználva tágan
határozza meg a támogatás állami jellegét és nemcsak a közvetve vagy közvetlenül állam által adott,
állami forrásból juttatott támogatást tekinti a Szerződés 87. Cikke alá tartozónak, hanem az állam
rendelkezésére álló forrásokból, az állam kezdeményezésére, ösztönzésére, jóváhagyásával juttatottakat is.
2.2. A támogatás fogalma
A támogatás mindig valamilyen kedvezményt jelent bizonyos vállalatok vagy meghatározott terméket
gyártó vállalatok számára.
117 C-290/83 Commission v. Franciaország

118 az ítélet 14 és 15. pontja
119 T-358/94. Compagnie nationale Air France v. Bizottság [1996] ECR II-2109.
120 Az ítélet 55-69. pontja
100
A támogatás különböző formákban jelenhet meg, nemcsak jogszabályban biztosított készpénz támogatás
lehet, hanem adóelengedés, adómentesség, kedvezményes adókulcs, ÁFA visszaigénylés határideje alóli
mentesség megadása, exportkedvezmény, exporthitel kedvezményes kamattal, exporttámogatás, állami
garancia 121, áruk, szolgáltatások kedvezményes feltételekkel történő szolgáltatása, beruházási
támogatások is állami támogatásként értékelhető. Az infrastruktúrához való kedvezményes hozzáférés is
állami támogatásként jelenthet. 122 Állami bevételről való lemondás által is kedvezményt jut a vállalkozás
(pl. adósság elengedés). Érdekes problémaként merült fel az, hogy egy német jövedelemadó szabályban az
állam lemondott bizonyos adóbevételeiről olyan vállalkozások javára, amelyek befektetéseiket az új német
tartományokban vagy Berlinben eszközölték. A német állam védekezése szerint a törvény nem jelent
automatikusan kedvezményt ezen vállalkozások számára (és ezért nem minősíthető állami támogatásnak),
hiszen önálló befektetői döntés következtében veszik igénybe a vállalkozások a törvény nyújtotta
kedvezményt. A Bizottság és a Bíróság szerint azonban az adóbevételről való lemondás tette lehetővé a
befektetők számára azt, hogy más vállalkozásoktól eltérően kedvezményes adófeltételek mellett
invesztálják be pénzüket. Az a tény, hogy a befektetők független befektetői döntésük alapján eszközölik a
tranzakciókat nem jelenti azt, hogy az adószabály és a kedvezmény közötti kapcsolat megszűnne, mivel a
piaci feltételek megváltoztatása ( amely a kedvezményt lehetővé teszi) a német állam adójogszabályának
eredményeként következik be. 123
.Támogatásnak minősülnek azok a kedvezmények is, amelyekhez maga a támogatott vállalkozás is
hozzájárult akár valamilyen pénzügyi jellegű kötelezettség vállalásával, akár a támogatásért cserébe
valamilyen meghatározott magatartás tanúsításával. Támogatásnak minősül így egy olyan állami
kedvezmény is, amelyet a vállalat például azzal a feltétellel kap meg, hogy ésszerűsíti a termelési
kapacitását. 124
A Bíróság egy ügyben kifejtette, hogy a Szerződés 87. Cikkének (1) bekezdése lefedi az összes állami
intézkedést, - legyen az átmeneti vagy tartós - amelynek hatásaként egy vállalkozás anyagi előnyhöz jut
és ezáltal a pénzügyi pozícióját javítja. 125 A nemzeti szabályok általános céljai önmagukban tehát nem
elegendőek ahhoz, hogy az intézkedést ne minősítsük állami támogatásnak. 126 Mint a legtöbb
versenyjogi szabálynál, itt is az intézkedés következtében kiváltott hatása a klasszifikálás alapja.
Az állam a piacon nemcsak közhatalmi szereplőként léphet fel, hanem mint a magánjogi szerződések
alanya, mint befektető is. Felvetődik tehát a kérdés, hogy egy, az állam által kötött hitelszerződés
minősülhet-e tiltott állami támogatásnak.
A piacgazdaságban magángazdasági szereplőként fellépő állam magatartását azon az alapon minősíthetjük

tiltottnak vagy megengedettnek, hogy a piac rendes körülményei közötti tranzakciót valósít-e meg, vagy
valamilyen kedvezményt kíván egy meghatározott vállalat számára nyújtani.
Amennyiben például az állam egy vállalkozásnak hitelt nyújt, azaz befekteti a pénzét egy jövedelmezőnek
tűnő üzletbe, a hitelért piaci kamatot köt ki és a szerződés egyéb feltételei ( lejárat, felmondás, stb.) is
megfelelnek egy normál hitelezési szerződésnek, akkor az állam úgy jár el mint a piacgazdaság egyik
szereplője és nem mint közhatalom. Az ilyen szerződéseket ugyanis egy piacgazdasági befektető is
megkötné. Amennyiben azonban az ügylet hatása az, hogy a vállalkozás valamilyen kedvezményhez jut,
121 Bizottsági Közlemény az EK Szerződés 87. és 88. cikkének a garancia formájában nyújtott állami támogatásokra
történő alkalmazásáról OJ C 71, 2000.03.11.
122 lsd. az egyik frissebb jogesetet: C- 61/98 Lenzig Lyzozell (LLG), 2000. 07. 19-i Bizottsági határozat ( 2001. 2. 8.
OJ L 38.)
123 C- 156/98 Németország v. Bizottság [2000] ECR I-6857.
124 C-323/82 ügy Intermills v. Bizottság [1984] ECR 3809.
125 C-83/98P Ladbroke Racing Ltd. v. Commission [2000] ECR I-3271. para. 9.
126 C-310/85 Deufil [1987] ECR 901. Para 8.
101
amelyhez egy piacgazdasági befektetővel kötött szerződés folytán nem jutott volna, úgy az állam
támogatást nyújt a vállalatnak, amely már a 87. Cikk alapján ítélendő meg. Ilyen eset például, ha a hitelért
piaci kamat alatti kamatot kötnek ki a felek, a visszafizetés- megtérülés időtartama jelentősen hosszabb,
mint rendes körülmények között. Ezt a megkülönböztetési szempontot maga a Bizottság dolgozta ki127 a
tiltott állami támogatások és az állam, mint magángazdasági befektető szerepkörének elhatárolása végett
és "piacgazdasági befektető elvének " nevezzük azóta is. Ezen elv szerint, ha a támogatott vállalat piaci
helyzete, pénzügyi helyzete alapján a jutatott tőke ésszerű határidőn belül nem vezet megtérüléshez, akkor
a kedvezmény állami támogatásnak minősül. Amennyiben az állam teljes mértékben ellenőrzi azt a
vállalkozást, amely a támogatást nyújtja, akkor a vállalat kevésbé fog pusztán rövidtávú profit szempontok
alapján döntést hozni a támogatás nyújtásáról. A piacgazdasági befektető elve a Bizottság szerint
alkalmazható abban az esetben is, amikor egy állami vállalatcsoport kereszt-finanszírozza a jövedelmező
vállalkozásaiból a veszteségeseket. Amennyiben a keresztfinanszírozás eredményeként nincsen kilátás
hosszabb távon sem nyereség realizálására, illetve az egész vállaltcsoportnak sem származik előnye
belőle, úgy ez a finanszírozás is állami támogatásként értékelhető.
Felmerül a kérdés, hogy ha a vállalat nem jutna tőkéhez a hitelpiacon (pl. bizonytalan pénzügyi helyzete
miatt) és az állam piaci kamaton hitelez számára, akkor vajon ez kimeríti-e az állami támogatás fogalmát.
A válasz mindenképpen igen, hiszem itt a kedvezmény abban áll, hogy a vállalkozás az államnak
köszönhetően jut hozzá ahhoz a hitelhez, amihez a piacon egyébként nem jutna hozzá.
A piacgazdasági befektető elvének gyakorlati alkalmazása - bár az elv önmagában egyszerűnek tűnik-
nehézségekbe ütközhet. Az első nehézség az, hogy mi az az összehasonlításai alap, amelyen az állam és
egy tipikus magángazdasági szereplő döntését összehasonlítjuk, a második az, hogy hogyan is viselkedik
egy racionális és tipikus piacgazdasági befektető?
Az állam nemcsak mint befektető lehet a piacgazdaság alanya, hanem mint eladó is. Pl. egy állami
ingatlan eladása során is felmerülhet az állammal szemben az a vád, hogy az alacsony eladási árral a
vevőnek kívánt kedvezményt nyújtani. Az állam a legbiztosabban úgy háríthatja el magáról ennek a
vádnak a gyanúját, hogy nyitott, feltételek és diszkrimináció nélküli tendert hirdet a vevők számára.
2.3. A szelektivitás követelménye
Az állami támogatások tilalma nem foszthatja meg a tagállamokat attól, hogy általános gazdaságpolitikai
döntéseket hozzanak. Azok a tagállami intézkedések, amelyek nem szektor specifikusak, a tagállam egész
területén alkalmazhatók és az egész gazdaságnak nyújtanak kedvezményt, nem tartoznak a 87. Cikk
tilalma alá. A 87. Cikk kizárólag azokat az állami támogatásokat tiltja meg, amelyek bizonyos
vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtanak kedvezményeket. A követelmény alapja az, hogy
csak a szelektív jellegű intézkedések befolyásolják a támogatott és versenytársai közötti
versenyegyensúlyt.
Az általános gazdaságpolitikai intézkedéseknek a tagállamban működő összes vállalkozásra és összes
ágazatra vonatkozóan csak eshetőleges hatásuk van, nem merítik ki a szelektivitás követelményét, és így
nem esnek a 87. Cikk tilalma alá. Ilyen intézkedés volt pl. a nemzeti valuta leértékelése,
munkahelyteremtésre fordított állami összegek, a kamatlábak szintjének csökkentése, az adózás általános
mértékének meghatározása, hitelbírálati szabályok könnyítése, infrastrukturális beruházások. Amennyiben
azonban egy infrastrukturális beruházás speciálisan egy vagy több vállalakozás számára készül, akkor az
állam általi finanszírozás állami támogatást jelenthet.
127 Eredetileg az elvet a Bizottság transzparencia irányelve tartalmazta ( 80/723 [1980] OJ L 195/35 ), amely az
állami vállalatok finanszírozásáról szól. A Bizottság később (1991-ben) kommunikációt is kibocsátott a Szerződés
92. és 93. Cikkének, valamint az irányelv 5. Cikkének az állami vállalatokra történő alkalmazásáról
A Bíróság is elfogadja és használja az elvet.
102
Amennyiben a kedvezmény a tagállamnak csak egy területét befolyásolja vagy akár potenciálisan is, de
csak meghatározott szektorokra van hatással, nem tekinthetők általános gazdaságpolitikai intézkedéseknek
és ezért már állami támogatásként ítélendők meg. (Pl. a tagállam olyan beruházási adókedvezményt ad
egy meghatározott régió vállalkozóinak, hogy amennyiben ugyanebben a régióban fektetik be ismét
pénzüket, adókedvezményt élvezhetnek).
Ugyanilyen következtetésre jutott a Bizottság exportőröknek adott kedvezményekkel kapcsolatban is,
mivel azokból kizárják azokat a gyártókat, akik csak a hazai piacra termelnek.
Egy másik ügyben a Bizottság azt az olasz törvényt vizsgálta meg, amellyel az állam részlegesen átvállalta
a munkaadók által a munkavállalók után fizetendő egészségbiztosítási járulék egy részét. A női
munkavállalók után fizetett egészségügyi hozzájárulást az állam nagyobb mértékben vállalta át a
munkaadóktól a férfi munkavállalókhoz képest. 128
A Bizottság megállapította, hogy az intézkedés olyan iparágaknak nyújt kedvezményeket, amelyekben
hagyományosan több nőt alkalmaznak, mint férfit (textilipar, ruházati termékeke előállítása).
Az olyan infrastruktúra fejlesztését célzó beruházások kapcsán, amelyekben magánbefektetők és az állam
is részt vesz, nehéz megítélni azt, hogy a szelektivitás ténye fennáll-e vagy sem. A Bizottság gyakorlata
sem ad konzekvens választ erre a problémára.
Az Athén melletti görög repülőtér felépítésének finanszírozásában mind az állam mind
magánvállalkozások részt vettek. Az állam kedvezményes adóelbánást biztosított, állami kölcsönöket
nyújtott és állami garanciákat vállalt a magántársaságok tevékenységéhez. A repülőtér felépítésének
finanszírozásában az Európai Kohéziós Alap és az Európai Beruházási Bank is részt vett. A Bizottságnak
álláspontja szerint 129az állami kedvezmények azért nem jelentettek tiltott állami támogatást, mivel a nagy
tőkeigényű vállalkozásba a magánvállalkozások állami szerepvállalás nélkül bele sem kezdtek volna. A
megtérülés hosszú idejét és a kezdeti nagy tőkeberuházást ellensúlyozta az állam, amely a Bizottság
szerint a magánbefektetők érdekvédelmének minimuma volt. A másik érv, amely a Bizottság szerint a
szelektivitás hiányára utalt, az az volt, hogy a görög állam a beruházókat tenderfelhívás alapján választotta
ki. Állami szerepvállalás hiányában a beruházást nem lehetett volna kizárólag magántőkéből finanszírozni,
valamint a repteret kereskedelmi alapon üzemeltetni. 130
2.4. és 2.5. A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás:
Nemcsak a Bizottság, hanem a Bíróság álláspontja szerint is egy szelektíve nyújtott állami támogatás
mindig torzítja a versenyt.
Amennyiben egy állami támogatás egy vállalkozás pozícióját erősíti más olyan vállalkozásokhoz képest,
amelyek a Közösségen belüli kereskedelemben versenyeznek egymással, akkor a versenytársra befolyást
gyakorol a támogatás. 131
A verseny torzításáról és a kereskedelemre gyakorolt befolyásról pedig a Bíróság egy ügyben így
vélekedik: "Még akkor is, ha a támogatás jogosultja nem exportál más tagállamokba, de egy olyan piacon
aktív, amelyen más tagállamokból származó gyártókkal versenyzik, akkor a támogatás befolyásolja a
tagállamok közötti kereskedelmet és torzítja a versenyt. Az állami támogatás eredményeként a vállalat
termelése fennmaradhat vagy növekedhet és ez azzal a következménnyel jár, hogy a más tagállamokban
128 203/82 Bizottság v. Olaszország [1983] ECR 2525.

129 Idézi Rose D'Sa a következő lábjegyzet 148. oldalán
130 Lsd még C 39/99-es 1999. december 22-i Bizottsági határozat: English Partnerships under the Partnerships
Investment Programme C 1999 5208 final. Kommentárja és az infrastrukturális beruházások versenyjogi
megítéléséről lsd Rose M. D' Sa: When is aid not state aid? The implications of the English Partnerships decision for
European competition law and policy (2000) European Law Review 25. 139-156. oldal
131 730/79 Philip Morris v. Bizottság [1980] ECR 2671. Para 11.
103
letelepedett vállalakozásoknak kevesebb eséllyel rendelkeznek terméküknek ezen tagállam piacára történő
exportálásában. Ezért egy ilyen támogatás befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet és
torzíthatja a versenyt.". 132
A 81. Cikkhez képest szövegbeli eltérést találunk a kereskedelemre való befolyás tényállási elemnél. Míg
a 81. Cikknél az a megállapodás a tiltott, amely a tagállamok közötti kereskedelemre hatással lehet, addig
a 87. Cikknél azon állami támogatások tiltottak, amelyek hatással vannak a tagállamok közötti
kereskedelemre. A Bíróság szerint azonban a 81. Cikkhez hasonlósan, a tagállamok közötti
kereskedelemre vonatkozó potenciális hatást gyakorló állami támogatás is a 87. Cikk tilalma alá esik.
A versenyre gyakorolt hatásnak érzékelhetőnek kell lennie. A Bíróság szerint azonban még egy relatíve
kis mértékű támogatás vagy a támogatott vállalakozás relatíve kis nagysága sem zárja ki azt, hogy a
támogatás érzékelhető hatást fejt ki a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre. A Bírósági
ítéletek tehát nem adnak alapot ahhoz, hogy - úgy mint a 81. Cikk esetében - a Bizottság de minimis
szabályt állítson fel. Erre mégis sor került. Az első de minimis szabályok bizottsági közleményben
jelentek meg, majd a Tanács felhatalmazást adott a Bizottság számára, hogy bizottsági rendeletben
határozza meg a csekély jelentőségű állami támogatásokat.
A 2001. Január 12-én kibocsátott 69/2001-es számú Bizottsági rendelet a Szerződés 87 és 88 cikkének
alkalmazásáról szól a de minimis állami támogatásokra. A rendelet hatálya nem fedi le az összes
gazdasági ágat, így nem alkalmazható a közlekedési szektorban, a mezőgazdaságban, export
tevékenységhez kapcsolódó állami támogatásokra nézve, valamint a hazai áruknak az importált
termékekhez viszonyított támogatási kontingensére nézve 133.
A de minimis támogatásokat olyannak kell tekinteni, mint amelyek nem merítik ki a 87(1) bekezdés összes
követelményét és ezért nem kötelező őket a 88(3) bekezdése alapján a Bizottság számára bejelenteni.
Az egy vállalkozás számára nyújtott de minimis támogatás teljes összege nem haladhatja meg a 100 000
EUR-t 3 éves időszak alatt.
Kivételek a tilalom alól:
A Szerződés 2 fajta kivételcsoportot rögzít a 87. Cikk (1) bekezdésének tilalma alól.
3.1. Az első kivételcsoport ún. abszolút kivétel, a Szerződés erejénél fogva megengedett állami
támogatásnak minősülnek.
87. cikk (2) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetők:

a) a szociális jellegű támogatások, amelyeket egyes fogyasztóknak nyújtanak azzal a feltétellel, hogy
azokat nem az áru eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetéssel nyújtják;
b) a természeti katasztrófák vagy egyéb rendkívüli események következtében keletkezett károk
elhárítására szolgáló segélyek;
c) a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos - Németország megosztása által érintett- régióinak
gazdasága számára nyújtott támogatások, olyan mértékben, amennyiben azok a megosztás által
okozott gazdasági hátrányok kiegyenlítéséhez szükségesek.
3.3. A 87. Cikk (3) alapján a közös piaccal összeegyeztetőnek tekinthetők:

a) a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek
gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások;
b) a közös európai érdekű fontos tervek megvalósítására vagy egy tagállam életében súlyos zavarok
kiküszöbölésére nyújtott támogatások;
132 102/87 Franciaország v. Bizottság [1988] ECR 4067. Para 19.
133 Az utóbbi két kivételt a WTO megállapodás tette szükségessé.
104
c) a bizonyos gazdasági ágazatok vagy gazdasági területek fejlődésének megkönnyítésére nyújtott

támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi
feltételeket;
d) a kultúra és a kulturális örökség megóvásának előmozdítására nyújtott támogatások, amennyiben a
közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi és versenyfeltételeket;
e) egyéb támogatási csoportok, amelyeket a Tanács- a Bizottság javaslatára- minősített többséggel hozott
határozatában megjelöl.
Az állami támogatásokat a kivételek alapján a következő nagyobb csoportokba oszthatjuk, így vizsgálva
meg röviden a Bizottság mérlegelését egyes típusú állami támogatásokkal kapcsolatban.
A csoportosítás:
1. Horizontális támogatások
2. Regionális támogatások
3. Ágazati támogatások
Ad 1. Horizontális támogatások: Összefoglalóan horizontális támogatásnak azokat a kedvezményeket

nevezzük, amelyeket a tagállamok a támogatott vállalakozás ágazati jellegétől és területi megszorítás
nélkül nyújtanak. A horizontális támogatások tipikus esetei:
1.1. Kis-és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások

1.2. Foglalkoztatási és oktatási támogatások
1.3. Kutatási és fejlesztési támogatások
1.4. Környezetvédelmi célokra nyújtott támogatások
1.5. Vállalati átstrukturálásra és vállalkozások megmentésére szolgáló támogatások
A Bizottság több évtizedes gyakorlata során felgyülemlett tapasztalatait hasznosítva nem kötelező jellegű
jogforrásokban rögzítette az egyes támogatásfajták kivételként való elismerésének különböző feltételeit.
Az 1990-es évek végétől azonban egyre erőteljesebben megformálódott az az igény, hogy ezeket a nem
kötelező jogforrásokat (közlemények 134, iránymutatásokat 135, kereteket 136 ) kötelező bizottsági
jogforrások váltsák fel. A horizontális támogatások versenyjogi megítélésére vonatkozóan azonban a
Tanács 1998-ban felhatalmazta a Bizottságot kötelező jellegű rendeletek kibocsátására. A felhatalmazás
alapja a Szerződés 89. cikke, amelynek értelmében a Tanács - a Bizottság javaslatára, és az Európai
Parlamenttel való konzultáció után - minősített többséggel megfelelő rendeletet hozhat a 87. és 88. Cikk
alkalmazásának céljából, különösen rögzítheti a 88. Cikk (3) bekezdése alkalmazásának feltételeit, és az
ezen eljárás alól mentesített támogatások fajtáit. A Tanács tehát a Szerződés 89. Cikke alapján
kibocsátotta a 994/98-es számú rendeletét a Szerződés szabályainak a horizontális állami támogatásokra
történő alkalmazásáról. 137 A rendelet tartalmát-szerkezetét illetően megfelel a versenykorlátozó
megállapodások témájánál már megismert csoportmentesség rendelet meghozatalára történő
felhatalmazással. Eszerint a Bizottság rendeletben megállapíthatja, hogy az alábbi támogatási típusok a
közös piaccal összeegyeztethetők és nem kötelező bejelenteni a Bizottság számára: kis-és
középvállalkozásoknak nyújtott támogatások, kutatási és fejlesztési célra nyújtott támogatások,
környezetvédelmi célra nyújtott támogatások, foglalkoztatási és képzési célra nyújtott támogatások és az
olyan támogatások amelyek megfelelnek a Bizottság által minden egyes tagállam számára jóváhagyott
térképével ,amelyek a regionális támogatások nyújtására vonatkoznak. Ugyanez a jogforrás hatalmazta a
134 Notice
135 Guidelines
136Community Framework
137 Council Regulation (EC) No 994/98 of 7 May 1998 on the application of Articles 92 and 93 of the Treaty
establishing the European Community to certain categories of horizontal aid OJ L 142, 14.05.1998.
105
Bizottságot arra, hogy a de minimis állami támogatásokról rendeletet alkosson. A Bizottság által
kibocsátott jogforrások által mentesülő állami támogatásokat folyamatosan figyelemmel kell követni,
tagállamok kötelesek évente jelentést terjeszteni a Bizottság elé a másodlagos jogforrások által mentesülő
állami támogatásokról. A Tanácsi Rendelet egy új szervet is felállított, amely a tagállamok által delegált
szakemberekből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője. Az Állami Támogatások Tanácsadó
Bizottsága 138 A Tanácsadó Bizottság funkciója, hogy az Európai Bizottság által a tanácsi rendelet
felhatalmazására kibocsátandó jogforrásokról véleményt nyilvánítson.
2. A Regionális állami támogatások 139:
A támogatások mértékét tekintve messze meghaladja a többi kategóriát.

Két fajtájuk létezik:
1. A Szerződés 87. Cikk (3) bekezdésének a.) pontja vonatkozik azokra az állami támogatásokra,
amelyek a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek
gazdasági fejlődésének előmozdítását célozzák. Ezen területek az EU átlagához viszonyítva
lemaradott területek. (Az egy főre jutó GDP alacsonyabb, mint az EU átlag 75 %-a). Ld. a strukturális
politikáról szóló fejezetet. Ilyen területek számára nyújtott állami támogatás intenzitása általában nem
haladhatja meg az 50 %-ot.
2. A Szerződés 87. Cikk (3) c.) pontja a bizonyos gazdasági területek fejlődésének megkönnyítésére
nyújtott támogatásokat fedi le. Ezen pont alapján a tagállamok támogatást nyújthatnak olyan területek
számára, amelyek fejlettségükben lemaradottak a tagállami átlaghoz képest. A tagállami átlaghoz
képest lemaradt régiókat is a Bizottság határozza meg a tagállamok javaslata alapján. A tagállamok
nemzeti kritériumokat is használhatnak a javaslatuk alátámasztására. Az ilyen régiókba irányuló
állami támogatások intenzitása nem haladhatja meg általában a 20 %-ot. Az intenzitás százalékát a
Bizottság folyamatosan csökkenti.
A 2. Ponthoz tartozó régiók lakossága az EU lakosságának több mint 40 %-t teszi ki.
A regionális támogatásra külön elbírálási szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a támogatás kezdő
befektetést jelent, vagy egy már működő vállalkozás működési költségeihez való hozzájárulást jelenti. A
működési támogatások csak kivételes helyzetben fogadhatók el.
A regionális támogatás megítélését az is befolyásolja, hogy a nagy beruházáshoz nyújtott támogatásról
van-e szó. A támogatás engedélyezése a támogatott terv költségeinek százalékában van kifejezve.
3. Ágazati támogatások:
Az ágazati támogatások közösségi versenyjogi szabályokkal való összeegyeztethetőségének kérdésében a

Bizottság a következő általános szempontokat mérlegeli:
• Az ágazati támogatást csak olyan esetekben lehet nyújtani, amelyben az ágazat körülményei ezt
indokolják
• A támogatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az ágazat hosszú távú életképességét helyreállítsa
• Korlátozott mértékben megengedett az, hogy a helyreállítás szociális és gazdasági költségeit
csökkentse az állam
• A támogatásnak progresszíve csökkenőnek kell lennie
• A támogatás intenzitásának az ágazat problémájával arányban kell állnia, a verseny torzítását a lehető
legkisebb szinten kell tartani
138Advisory Committee on State Aid

139Iránymutatás a nemzeti regionális támogatásokról OJ C 74, 1998. 03. 10., 6. Oldal, és multiszektorális
keretszabályozás a nagyberuházásokhoz nyújtott regionális támogatásokról OJ C 107, 1998. 4. 7., 7. oldal
106
• Az ipari problémákat és a munkanélküliség problémáját nem lehet egyik államból a másikba átvinni
1. Érzékeny ágazatok: Ezeknek az ágazatoknak vagy szektoroknak a különleges elbírálását az ágazatot

terhelő súlyos gazdasági problémák indokolják.
• Szén-és acélipar 140
• Szintetikus műszál
• Gépjárműipar 141
• hajóépítés 142
A Bizottság ezen ágazatoknak nyújtott támogatásokat szigorúan ítéli meg. Több esetben a támogatás
jóváhagyásának feltételéül köti ki a vállalkozás kapacitás csökkentését.
2. Mezőgazdaság 143, halászat és vizikultúra 144: Az általános támogatási szabályok nem vagy csak
korlátozottan érvényesülnek ezekben a szektorokban.
3. Közlekedés: Maga az Szerződés rögzíti (73. Cikk), hogy a Szerződéssel összeegyeztethetők azoka a
támogatások, amelyek a közlekedés koordinálásának szükségleteit elégítik ki, vagy amelyek a
közszolgálat jellegében rejlő bizonyos kötelezettségek ellentételezését alkotják. A szektorban nyújtott
támogatások megítélésére külön tanácsi rendelet vonatkozik. 145
Az egyes típusú támogatásokra vonatkozóan a Bizottsági jogforrások általában meghatározzák azt, hogy
az állami támogatás milyen százalékát teheti ki a támogatott terv összes költségéhez képest (a támogatás
intenzitása). Általános szabály, hogy a vállalkozások működéséhez nyújtott támogatásokat mindig
szigorúbban ítéli meg a Bizottság, mint a kezdő beruházáshoz nyújtott támogatásokat. A támogatásoknak
hozzá kell járulniuk egy pozitív cél eléréséhez, arányosnak kell lenni, időben korlátozottnak és
progresszíve csökkenőnek
4. Eljárásjog:
4.1. Az Európai Bizottság eljárása
A Szerződés az eljárásjognak csak egyes fő szabályait rögzíti.
A Szerződés 88. (93.) cikke szerint

(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan felügyeli az ezekben a tagállamokban
fennálló valamennyi támogatási rendszert. A tagállamok számára olyan megfelelő intézkedéseket
javasol, amelyeket a folyamatos fejlődés vagy a közös piac működése megkövetel.
140 Az acéliparnak nyújtott támogatások csak kivételes jellegűek lehetnek: kutatás és fejlesztési célokat szolgáló,
környezetvédelmi célokat szolgáló és gyárbezárások kapcsán szükséges szociális intézkedések finanszírozását
szolgáló. Szénbányászat már csak 4 tagállamban folyik, és ezek sem tudnak versenyezni az import szénnel. A
szénbányászatnak támogatását szolgáló intézkedéseket a Bizottság a 3632/93/ECSC határozat alapján ítéli meg.
Megjegyzendő, hogy 2002. júliusában lejár az Európai Szén-és Acélközösséget alapító Szerződés hatálya. Ezután az
Európai Közösség fogja átvenni a Szén-és Acélközösség jogait és kötelezettségeit.
141 Közösségi keret a gépjárműipar számára nyújtott állami támogatások megítéléséről OJ C 279, 1997. 09. 15.
142 1540/98.sz Tanácsi Rendelet, amely új szabályokat ír elő a hajóépítés szektorában nyújtott támogatásokra
vonatkozóan OJ L 202, 1998. 07. 18.
143 Közösségi iránymutatások a mezőgazdasági szektorban nyújtott állami támogatásokról OJ C 28, 200.02.01.
Módosítása az OJ C 232, 2000.08.12. hivatalos lapban található. Az iránymutatás fő szabálya az, hogy minden állami
támogatásnak kompatibilisnek kell lennie a közös agrárpolitikával, a strukturális politikával, valamint az EU
nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
144 Közösségi iránymutatás a halászat és vizikultúra támogatásáról OJ C 100, 1997. 03.27.
145 1107/70 sz. tanácsi rendelet a vasúti, közúti és belföldi viziúton bonyolított közlekedés számára nyújtott
támogatásokról (OJ, speciális angol különkiadás 1970 (II) 360. Oldal), legutóbb az 543/97. Sz. tanácsi rendelet
módosította.
107
(2) Ha a Bizottság- miután az érdekelteket felszólította a nyilatkozattételre- megállapítja, hogy egy állami
vagy állami eszközből biztosított támogatás a közös piaccal a 87. Cikk szerint összeegyeztethetetlen,
vagy a támogatás alkalmazásával visszaélnek, határozatot hoz arról, hogy az érintett államnak azt a
Bizottság által megállapított határidőn belül meg kell szüntetnie vagy meg kell változtatnia.
Ha az érintett állam ennek a határozatnak a megállapított határidőn belül nem tesz eleget, a Bizottság
vagy bármelyik érintett állam- eltérően a 226. és 227. Cikktől - közvetlenül a Bírósághoz fordulhat.
A Tanács egy tagállam kérelmére egyhangúsággal úgy határozhat, hogy az illető állam által
biztosított vagy tervezett támogatás - a 87. Cikk rendelkezéseitől vagy a 89. Cikk szerint kibocsátott
rendeletektől eltérően- a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül, ha ezt rendkívüli körülmények
indokolják. Ha a Bizottság ezen támogatással összefüggésben s jelen cikk (1) bekezdésében előírt
eljárást már megindította, akkor az érintett államnak a Tanácshoz benyújtott kérelme a Tanács
nyilatkozatáig az említett eljárás felfüggesztését eredményezi.
Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem foglal állást, a
Bizottság dönt.
(3) A Bizottságot minden tervezett támogatás bevezetéséről vagy módosításáról időben értesíteni kell,
hogy észrevételeit megtehesse. Ha az a véleménye, hogy egy ilyen terv a 87. Cikk értelmében nem
egyeztethető össze a közös piaccal, akkor haladéktalanul megindítja az előző bekezdésben említett
eljárást. Az érintett tagállam az intézkedést nem hajtja végre a Bizottság végeleges határozatának
meghozatala előtt.
89. (94.) cikk: A Tanács- a Bizottság javaslatára, és az Európai Parlamenttel való konzultáció után -
minősített többséggel minden megfelelő rendeletet meghozhat a 87. És 88. Cikk alkalmazásának céljából,
különösen rögzítheti a 88. Cikk (3) bekezdése alkalmazásának feltételeit, és az ezen eljárás alól
mentesített támogatások fajtáit.
Az engedélyezés tehát ex ante jellegű, mert minden új állami támogatást vagy meglévő támogatás
módosítását be kell jelenteni engedélyezés végett a Bizottság számára, akkor amikor még csak a
támogatás tervezési szakasza folyik, valamint minden támogatás, amelyet bejelentés és Bizottsági
jóváhagyás nélkül folyósítottak, illegális és vissza kell fizetni, amennyiben a Bizottság azt a közös piaccal
összeegyeztethetetlennek nyilvánítja.
Az eljárásjogot ma már a 659/1999. Számú (1999. március 22-i) Tanácsi Rendelet szabályozza 146. Ez a
jogforrás is beleilleszthető abba a tendenciába, hogy kötelező jogforrások szabályozzák az igen jelentős
eljárásjogi jogosultságokat és kötelezettségeket.
A rendelet igen sok korábban meghozott bírósági ítélet értelmezését alakítja át normatív szabállyá.
A Bizottság negatív határozatai:
Amennyiben a Bizottság bejelentett és végre nem hajtott állami támogatásról mondja ki a határozatában,
hogy az a közös piaccal összeegyeztethetetlen, akkor azt nem lehet a jövőben sem végrehajtani. Ha az
állami támogatást már végrehajtották, akkor a Bizottság kötelezi a tagállamot, hogy a támogatást követelje
vissza a támogatottaktól.
A tagállam csak abban az esetben tekinthet el a bizottsági határozat végrehajtásától, ha bizonyítja, hogy
teljesen lehetetlen a támogatás visszakövetelése. Nem fogadja el a Bíróság azt az érvelést, hogy azért
lehetetlen a visszakövetelés, mert a támogatás jogosultja nagyszámú vállalkozás volt ( pl. egy
adókedvezmény formájában nyújtott támogatás), vagy mert magasak lennének költségei, és nagy terhet
jelentenének a tagállam hatóságai számára 147. A visszakövetelés a tagállam nemzeti jogszabályai alapján
146 659/1999. számú (EK) Tanácsi Rendelet ( 1999. március 22. ) az EK Szerződés 93. cikke alkalmazásának
részletes szabályairól OJ L 83, 1999.03.27. 1. oldal
147 Egy friss eset jól megvilágítja az eljárás természetét és a Bizottság, valamint a visszafizetés elrendelésére
kötelezett tagállam helyzetét C-378/98 Bizottság v. Belgium,2001. Július 3-i bírósági ítélet
108
megy végbe, amelyek azonban a visszakövetelést nem tehetik lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé.
Amennyiben a támogatott vállalkozás nem képes visszafizetni a támogatást, akkor a tagállamnak
felszámolási eljárást kell indítania ellene. A Bíróság szerint a támogatott vállalkozásoknak nem lehetnek
jogszerű elvárásaik voltak a tekintetben, hogy a nyújtott támogatás a közösségi joggal
összeegyeztethető 148. A tiltott állami támogatás bizonyos körülmények fennállta esetén azoktól is
visszakövetelhető, akik a támogatott vállalkozás tőkéjét utóbb szerezték meg. 149A Bizottság már
kötelezett egy vállalkozás jogutódját arra, hogy jogelődje által kapott tiltott támogatást fizesse vissza,
mivel mint jogutód előnyhöz jutna a tiltott támogatás következtében.
Határozatok elleni jogorvoslat:

A határozatokat a tagállamnak címzik. A támogatott vállalkozás tehát csak közvetve -a tagállam aktusa
által - lesz a határozat alanya.
Maga a rendelet előírja, hogy amennyiben a tagállam nem hajt végre feltételekkel jóváhagyott vagy
negatív határozatot, a Bizottság vagy bármelyik érintett tagállam az ügyet a Szerződés 88. Cikk (2)
bekezdése alapján közvetlenül a Bíróság elé utalhatja. (Érintett tagállam alatt itt a címzetten kívüli érintett
államokat értjük). Az eljárásjogban így a 226. Cikk szerinti általános eljáráshoz képest 150egy speciális
eljárást jelent a 88. Cikk (2) második bekezdésében biztosított eljárás. Itt tehát nincsen szükség informális
eljárásra, valamint indokolt állásfoglalás kibocsátására, ugyanis a Bizottság kötelező határozata ezeket
feleslegessé teszi. A 88. Cikkben foglalat eljárás alapján a Bizottság annak megállapítását kéri, hogy a
tagállam megsértette a Szerződés a 189. Cikkét, amely előírja, hogy határozat a címzettekre nézve minden
elemükben kötelezők. Az ügyben az Európai Bíróság jár el.
A címzett tagállam, valamint a közvetlenül és egyedileg érintett magánszemélyek a határozattal szemben a

Szerződés 230. Cikke alapján indíthatnak megsemmisítési eljárást.
Amennyiben a tagállam a felperes, az Európai Bíróság, amennyiben természetes személy a felperes, az
Elsőfokú Bíróság jár el. 151 A 88. Cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság által indított eljárásban a
tagállam már nem támadhatja meg a Bizottság határozatát, amennyiben a 2 hónapos határidő alatt nem
indított semmisség nyilvánítási eljárást. A határidő letelte után ugyanis a határozat jogereje beáll, annak
semmissége már Európai Bírósági vagy nemzeti bíróság előtt folyó eljárásban nem hozható fel. Sőt, egy
230. Cikk szerinti eljárás folyamatban léte nem zárja ki azt, hogy a 88. Cikk (2) bekezdése alapján a
Bizottság a határozat végre nem hajtása miatt a Bíróságtól azt a megállapítást kérje, hogy a tagállam
megsértette a Szerződést. A 230. Cikk szerinti eljárásban ugyanis a tagállamnak joga van ahhoz, hogy a
vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését kérje a Bíróságtól az ügy elbírálásáig. Ilyen kérelem
hiányában pedig a határozat végrehajtható.
A Bírósági ítélet meghozatala után a Szerződés 228. Cikke alapján a tagállam köteles megtenni a Bíróság
ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
148 C-5/89 BUG-Alutechnik [1990] ECR 3437. Para 16. A Bíróság szerint csak kivételes körülmények között
elfogadható ez a védekezés.
149 Lsd erről a Bizottság XXX. Jelentését a versenypolitikáról (2000), Brüsszel 2001. 05.07., SEC (2001) 694 final,
106. oldal
150EK Szerződés 226. Cikke: Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből
fakadó valamely kötelezettségét, akkor erre vonatkozóan indokolt véleményt bocsát ki, miután ezen állam számára
lehetőséget adott arra, hogy megtegye észrevételeit. Ha az érintett tagállam a Bizottság által megszabott határidőn
belül nem tesz eleget, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.
151 A nizzai Szerződés hatálybalépése után a Bíróság statutuma és eljárási szabálya meg fog változni.
109
Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem tett eleget a Bíróság ítéletének,
úgy a 228.cikk szerinti eljárást folytathatja le. 152
4.2. Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok alkalmazása a nemzeti bíróságokon
Az Európai Bíróság ítéletei 153alapján a Szerződés 88. Cikk (3) bekezdésének utolsó mondata közvetlen
hatállyal rendlelkezik. Tehát a be nem jelentett vagy a bejelentett, de a Bizottság végső határozatát be nem
várva végrehajtott állami támogatásokkal kapcsolatban a tagállami bíróságok is eljárhatnak.
A Szerződés 87. Cikkének (1) bekezdése azonban nem rendelkezik közvetlen hatállyal, mert kivételeket
állapít meg a Szerződés, a (3) bekezdésben foglalt kivételek alkalmazása során pedig a Bizottság széles
körű diszkrecionális jogot élvez. 154
5. Statisztika 155:
Az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek elintézése nagyon erőforrás igényes. A Bizottságnak 2000-
ben 564 új üggyel, valamint az előző évről áthúzódó hátralékkal kellett megbirkóznia. A lezárt ügyek
száma 2000-ben: 475, 1999-ben 412 ügy. 2000-ben 67, 1999-ben 66 ügyben kellett formális vizsgálatot
lefolytatni. Ugyanez a szám 1998-ban 61, 1997-ben 32.
A negatív határozatok száma 2000-ben 26, 1999-ben: 33. Az ügyhátralék nő 200-ben 564 ügy elintézése
húzódott át 2001-re.
Az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek 3 évre visszamenőleges megoszlása a következő:
1998 1999 2000
Összes: 444 569 564

Létező támogatások: 5 2 9
Be nem jelentett támogatások: 97 98 86
Bejelentett támogatások: 342 469 469
152 Pénzbírság kiszabását javasolja az Európai Bíróság számára.

153 C-77/72. Capolongo v. Maya [1973] ECR 611., C- 120/73. Lorenz v. Németország [1973] ECR 1471.
154 C- 74/76 Ianelli v. Meroni [1977] ECR 557.
155 Az adatok a XXIX és XXX. Bizottsági versenypolitikai jelentésekből származnak, a fellelhetőséget ld. korábban.
Az adatok nem tartalmazzák a mezőgazdasági, halászati, közlekedési és széniparnak nyújtott támogatások adatait.
110

DR Kiraly Miklos A Belso Piac Joga

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

DR Kiraly Miklos A Belso Piac Joga

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

A sikeres vizsgához azonban elengedhetetlen a tankönyv anyagának elsajátítása, a vonatkozó részek

A jegyzet elkészítésében közreműködtek:

DR. KIRÁLY MIKLÓS:

A belső piac joga

2001. március 23.

A.) A KÖZÖSSÉGI JOG SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI:

- a jogrendszer általános kérdéseivel foglalkozó "quasi alkotmányjog": az Európai Közösség intézményi

B.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓK TIPIZÁLÁSA:

Szabadkereskedelmi övezet: a gazdasági integráció ezen -legalacsonyabb- szintjén a legfontosabb

Vámunió: nincsenek belső vámok, és közös külső vámokat építenek ki - a tagállamok

Politikai unió létrejötte esetén az integráció intézményrendszere már az államiság jegyeit

C.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ALAPFOGALMAI:

- "négy gazdasági szabadság": áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása;

I., A közös piac és a belső piac összehasonlítása:

II., A gazdasági integráció fázisai:

III., A közös piac megvalósításának eszköze:

D.) AZ EK SZERZŐDÉS JELLEMZŐI:

Vissza- és továbbutalás: az EK Szerz. fogalmai egymásra utalnak, egymást kiegészítik pl.: a

Az áruk szabad áramlása:

Területei: 1., vámok eltörlése

1., vámok eltörlése:

Az EK Szerz. aláírásakor megadták a belső vámok eltörlésének részletes menetrendjét és módját.

Egyságes vámtételeken kívül egységes vámeljárásról is beszélhetünk. A 2913/1992. számú

A bizonytalan jogfogalmak egységes vámkódex ellenére is értelmezési kérdéseket vetnek fel.

A "harmadik országokból érkező áruk forgalma" az adott országban előállított, s az EK

2., a mennyiségi korlátozások és az azzal azonos hatású intézkedések eltörlése:

Az EK Szerz. nemzetközi jog által is bevett gyakorlatnak minősülő mennyiségi korlátozások

Az "azonos hatású intézkedések" tartalmát pontosítva az Európai Bíróság a Regina v Henn és

2001. március 30.

A mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos

A 70/50 számú irányelv meghatározásában szereplő "intézkedések" közül az "ajánlások"

Főként az élelmiszerekre és alkoholtermékekre a nem diszkriminatív, de kereskedelemkorlátozó

A német hatóságok a közegészségügy védelmét hozták fel ellenérvként: a feketeribizli-likőr

Két közösségi jogszabály biztosítja, hogy új akadályok ne rontsák le az elv érvényesülését:

A mennyiségi korlátozás alóli kivételek

A "feltétlen érvényesülést kívánó követelmények" (mandatory requirements) nem diszkriminatív,

I.) A közrend, közerkölcs és a közbiztonság fogalmait a Bíróság kumulatíve használja,

Az Európai Bíróság folytonosságra törekvő joggyakorlata, melyet a jogbiztonság követelménye is

3., megkülönböztető adózás:

Az áruk szabad áramlása,

A Közösségek a technikai és biztonsági előírások terén is megkísérelte a szabályozás

Az EK először a munkavállalók szabad áramlásának megfogalmazásával lépett túl a vámunió

- 64/221 sz. irányelv a közrend, közbiztonság, közszolgálat, társadalombiztosítás kérdéséről, a nemzeti

Ami az egyetemisták tartózkodási jogát illeti, a szabályozás nem differenciált köztük és a

KÖZSZOLGÁLAT (public service):

Az Európai Bíróság a munkavállalók szabad áramlásával összefüggésben ítéleteiben a

Sanders-ügy (C-175/78): egy észak-ír állampolgár az Egyesült Királyság területén többször

2001. április 20.

A letelepedés szabadsága érinti a személyeket, munkavállalókat, kapcsolódik a tartós gazdasági

ÜGYVÉDEK ÉS GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK:

Minthogy az egyetemek jogi oktatása keretében általában csak a nemzeti szabályozás

A következő problémakör az elsőfokú képzésben szerezhető diplomák egyenértékűségéről a 82/48

2.) gazdasági társaságok:

A letelepedés szabadsága a természetes és jogi személyeket egyaránt megillető jog. Jogi

A társaságok "négy szabadsága" a következő:

Az adóztatás, az adóvisszatérési jogosítványok problémája merült fel a Commission v. France-

A Daily Mail (C-81/87)-ügy példája szerint az adójog eltérése is megnehezíti a letelepedési

Az EK jogának hatása a magánjogra -

A harmonizációs feladatokat a szerződési jogra szűkítve, a következő érvekkel igazolhatjuk egy

A jogösszehasonlítás és a közösségi jog saját aspektusa után lássuk, miként vélekednek a

A Római Szerződésben a közös ill. a belső piac megvalósítása érdekében jogharmonizációra a

Az irányelvek, rendeletek elfogadása még nem elegendő a jogharmonizációhoz, hiszen azok