Kereskedelmi Jog

Forrás: http://www.doksi.
hu
SPECIÁLIS ADÁSVÉTELI ÜGYLETEK
1. Sajátos alanyú adásvételi szerződések

Amikor az eladó az állam vagy az önkormányzat, a szerződések többnyire kedvezményeket
tartalmaznak, a vevőt ösztönző jellegűek.
1.1. Privatizáció - Az állam gazdasági érdekeltségeinek értékesítése

A privatizáció, vagy kevésbé elterjedt elnevezéssel a magánosítás, az 1990-es években az
adásvételi szerződések egyik legnagyobb volumenű csoportját képezte. A magánosítás
eredményeképpen egy döntően állami tulajdonban álló gazdaságot felváltotta a magántőke által
dominált nemzetgazdaság.
- Nem egyedüli célja a pénzbevétel. A korábban indokolatlan súlyú és gazdasági szerepű állami
tulajdon leépítése és ezzel egyidejűleg a magánszféra gazdasági súlyának növelése tudatos
törekvés. Fontos célja az adott gazdasági egységek jövőbeni hatékony működésének
biztosítása.
- Az Állami Privatizációs Vagyonkezelő Részvénytársaságot értékesítési kötelezettség terheli.
(Pl. a 25%-nál kisebb állami részesedést vételre fel kell ajánlani a társaság többi tagjának ill.
magának a társaságnak.)
- Sajátos a vételár meghatározása. Először versenytárgyalással próbálják meg kiválasztani a
legkedvezőbb ajánlatot. A győztese azonban nem feltétlenül a legmagasabb vételárat ajánló
személy. Figyelembe kell venni a foglalkoztatási szempontokat, azt, hogy a pályázó milyen
kötelezettséget vállal a környezeti károk enyhítésére és milyen mértékű pótlólagos tőkebefekte-
tést valósít meg a hatékonyabb működtetés érdekében.
- Az állami tulajdon lebontása olyan adásvételi szerződések útján megy végbe, amelyekre a
vevőt ösztönző elemek jellemzőek. A fizetőképes kereslet korlátozott volta miatt a jogalkotó
kénytelen részletfizetéssel, törvényileg szabályozott hitelkonstrukciókkal, állami vállalati
dolgozóknak nyújtott további kedvezményekkel előmozdítani az állami tulajdon magónosítását.
1.2. Állami és önkormányzati lakások értékesítése

A speciális rendelkezések nemcsak az állami lakásokra, hanem mindazokra a korábban
állami tulajdonú lakásokra is vonatkoznak, amelyek jogszabály erejénél fogva önkormányzati
tulajdonba kerültek. Az ilyen lakások eladására azt követően kerül sor, hogy az épületet
társasházzá alakítják. Az értékesítés során a jogszabály preferálja a bérlőket (rájuk való
tekintettel más személyeket) oly módon, hogy egyfelől elővásárlási jogot biztosít számukra,
másfelől a vételár megfizetésére vonatkozó kedvezményekkel igyekszik megkönnyíteni a
szerződés létrejöttét és a vevő kötelezettségeinek teljesítését. Az államnak és az önkor-
mányzatoknak általában nincs elegendő pénzügyi forrásuk a lakásállomány karbantartására és
bővítésére. A további állagromlás elkerülése érdekében ösztönzik az értékesítést.
1. Elővásárlási jog illeti a bérlőt (bérlőtársakat, társbérlőket), valamint az előző

személyek hozzájárulása esetén az ő egyenes ági rokonaikat, örökbe fogadott
gyermeküket (a továbbiakban: jogosult).
2. A vételár nem haladhatja meg a helyi forgalmi értéket, ha jogosult vásárolja meg a
lakást.
3. Részletfizetési kedvezmény illeti az előbb említett személyeket, mint vevőket. A
teljes vételár megfizetésére legalább 25 év áll rendelkezésre és a tulajdonos a
szerződés megkötésekor nem kérheti a vételár 10%-ánál nagyobb hányad egyösszegű
megfizetését. Ha a vevő a teljes vételár megfizetését vállalja, vagy rövidebb idő alatt
törleszti tartozását, őt árengedmény illeti, vagy a vételárhátralékból jár neki
1
Forrás: http://www.doksi.hu
kedvezmény. Önkormányzati lakás esetén az értékesítéssel kapcsolatos kérdéseket

önkormányzati rendeletben kell szabályozni.
2. Sajátos tárgyú adásvételek

A Ptk.-n kívüli jogszabályok speciális tartalmú adásvételként szabályozzák az értékpapírok
és társasági tagsági jogok átruházását. Speciális a tárgya a termőföld értékesítésére irányuló
szerződésnek is.
A jogviszony közvetett tárgya nem dolog, hanem valamilyen jogosultság: értékpapírba
foglalt jog, társasági tagsági .jog, igény.
A Ptk. 365. § (2) bekezdése szerint adásvétel tárgya lehet minden olyan dolog, amely nincs
kivonva a forgalomból.
2.1. Értékpapír adásvétele

2.1.1. Hagvománvos (nyomdai úton előállított) értékpapírok adásvétele
Az értékpapír olyan okirat, amely megtestesíti a benne foglalt ,jogot vagy követelést, azt
az értékpapír nélkül sem érvényesíteni, sem megterhelni, sem arról rendelkezni nem lehet. A
Ptk. hogy a tulajdonjog szabályait kell megfelelően alkalmazni az értékpapírokra is.
a) Az értékpapír átruházására - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra

vonatkozó szabályokat [1/1965. (I. 24.) IM sz. rendelet] kell alkalmazni. A váltó átruházása
- és ily módon az értékpapírok átruházása általában - csak teljes és feltétlen lehet. A részleges
átruházás semmis, a feltétel „nem írottnak tekintendő" (érvénytelen).
b) Az értékpapír átruházásának módja attól függ, hogy bemutatóra, vagy névre szóló
értékpapír tulajdona változik.
- A bemutatóra szóló értékpapír birtokba vétellel megszerezhető, mivel az ilyen értékpapír a
mindenkori birtokost jogosítja.
- A névre szóló értékpapír átruházása írásbeli nyilatkozattal történik, amit forgatmánynak
neveznek. Csak az átruházónak kell aláírni a jognyilatkozatot. Az új jogosultat (vevőt) a
forgatmányban nem kell feltétlenül megjelölni. (A vevő nevét mellőző átruházó
nyilatkozatot üres forgatmánynak hívják, ilyenkor a váltó birtokosát kell jogosultnak
tekinteni.)
2.1.2. dematerializált értékpapírok adásvétele

A dematerializált értékpapír a Tőkepiaci törvényben és külön jogszabályban
meghatározott módon, elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapír-számlán
nyilvántartott, az értékpapír-jogszabályban meghatározott - valamennyi tartalmi kellékét
azonosítható módon tartalmazó adat.
A hagyományos értékpapír és a dematerializált értékpapír viszonyát a készpénz és a

bankszámlára befizetett pénz analógiájára képzelhetjük el. Bankszámlán lévő pénzünk
fizikailag nincs a birtokunkban, de utasíthatjuk a bankot, hogy a számlán lévő pénz egy részét
utalja át valaki más számlájára. A dematerializált értékpapír adásvétele számla terhelési és jó-
váírási művelet keretében történik.
Mielőtt a dematerializált értékpapírok adásvételét bemutatnánk azt tudnunk kell, hogy a
dematerializált értékpapírt két helyen tartják nyilván. A dematerializált értékpapír átruházásáról
mindkét nyilvántartónak tudomást kell szereznie, ha az ügylet több számlavezetőt is érint.
A dematerializált értékpapír elsődleges nyilvántartója a számlavezető. Az, aki pénz, vagy
apportszolgáltatással (esetleg más módon) értékpapír tulajdonára válik jogosulttá, értékpapír-
számla szerződést köt egy forgalmazóval. Az értékpapír-számla egy adott ügyfél tulajdonában
2
álló, azonos értékpapírfajtába tartozó dematerializált értékpapírok nyilvántartására szolgál. A

potenciális értékpapír tulajdonos az adott dematerializált értékpapírnak az értékpapír-számláján
történő jóváírásával válik valódi értékpapír jogosulttá.
A központi értékpapír-számla a központi értéktár által a dematerializált értékpapírokról
értékpapír-fajtánként, sorozatonként és értékpapír-számlavezetőnként vezetett összesített
nyilvántartás
A dematerializált értékpapírok átruházásának első lépése, hogy a vevő meggyőződjön arról,
hogy az eladó valóban rendelkezik az értékesíteni kívánt értékpapírral. Ingatlan vétele esetén a
Földhivatal nyilvántartásában ellenőrizhetjük az eladó tulajdonosi mivoltát. Dematerializált
értékpapír létét, tulajdonosának kilétét és az ilyen értékpapírra vonatkozó esetleges zárolást úgy
ismerhetjük meg, hogy a számlatulajdonos kérésére a számlavezető számlakivonatot állít ki. A
számlakivonat az értékpapír tulajdonjogát harmadik személyek felé a kiállítás időpontjára
vonatkozóan igazolja. A számlakivonat nem több, mint az ingatlannyilvántartási adatokról
kiállított tulajdoni lap. A számlakivonat nem ruházható át és nem lehet engedményezés tárgya,
pusztán informál arra nézve, hogy az eladó valóban tulajdonos-e.
A dematerializált értékpapírokat sem átadni, sem azokra forgatmányt rávezetni fizikailag

nem lehet. A tulajdonváltozást számítástechnikai úton kell nyilvántartani. Ez az eladó
értékpapír-számlájának megterhelését és az onnan törölt értékpapírnak a vevő értékpapír-
számláján történő ,jóváírást jelenti. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a vevőnek legyen az adott
értékpapír-fajtára vonatkozó értékpapír-számla szerződése. Abban az esetben, ha az eladó és a
vevő értékpapír-számláját nem ugyanaz a forgalmazó vezeti, akkor a tranzakciót a központi
értékpapír-számlán is regisztrálni kell, hiszen egy. forgalmazótól egy másiknak a
nyilvántartásába került át a dematerializált értékpapír. A vevő értékpapír-számláján csak a
központi értékpapír-számla módosulását követően lehet jóváírnia megszerzett dematerializált
értékpapírt.
Ahhoz, hogy az eladó értékpapír-számláját vezető forgalmazó az értékpapír-számlát
megterhelje a számla fölött rendelkezésre jogosult személy nyilatkozata szükséges. A számla
fölött rendelkezési jogot a számla tulajdonosa és az a személy gyakorolhat, akit erre a számla
tulajdonosa meghatalmazott.
2.1.3. Közös szabályok

a) Az értékpapírjogban speciális szabályok vonatkoznak egyfelől arra az esetre, amikor a
szerződés alanya értékpapírok kereskedelmével üzletszerűen foglalkozó személy (értékpapír
kereskedelem), másfelől az értékpapír kibocsátása során első értékesítésre (értékpapír
forgalomba hozatal).
h) A bennfentes kereskedelem -erőteljes leegyszerűsítéssel a nem mindenki számára
hozzáférhető információ birtokában történő ügyletkötés - tilos, ezért az ily módon kötött
értékpapír adásvételi szerződések semmisek.
Az értékpapír kereskedelem, az értékpapír forgalomba hozatal és a bennfentes kereskedelem
részletes szabályait az „Értékpapírok és ügyletek a magyar tőkepiacon" c. jegyzet (szerző:
Harsányi Gyöngyi) mutatja be.
2.2. Társasági tagsági jogok átruházása

2.2.1. Üzletrészátruházás
A korlátolt felelősségű társaságban az üzletrész megtestesíti a tag jogait és a társaság
vagyonából őt megillető hányadot. A kft. Átmenetet képez a személyegyesítő és
vagyonegyesítő társaság között, így a tag üzletrésze átruházható. Az üzletrész átruházásával
nem csupán vagyoni érték cserél gazdát, de szavazati, osztalékfizetési, kisebbségvédelmi és
még sokféle más tagsági jog is. Az üzletrész-átruházást korlátozó rendelkezések elsősorban a
társaság érdekvédelmét szolgálják
3
Amennyiben a tag saját elhatározása alapján kívánja üzletrészét értékesíteni (önkéntes

üzletrész-átruházás), úgy a vevő személyétől függő korlátozások érvényesülnek. A tagsági
viszony megszűnésének bizonyos eseteiben kényszerértékesítésre kerül sor.
a) Ha a vevő a társaság tagja a társasági törvény korlátozást nem tartalmaz. A tagok
egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak.
b) Ha a tagok körén kívüli személy a vásárló, szigorúbbak a korlátozások, hogy a
társaság tagjai közötti további együttműködést a tagok sorában bekövetkező személycsere ne
gátolhassa.
ba) Az adásvételi szerződés megkötésének feltétele, hogy a tag a törzsbetétjét teljes
mértékben befizette. A tag pénzbetétje felének szolgáltatására egy éves türelmi időt kaphat. E
türelmi idő alatt azonban nem adhatja el üzletrészét.
bb) Elővásárlási jog révén a nem kívánt személyek taggá válása megakadályozható.
Elővásárlási jog illeti törvénynél fogva:
1. a tagot,
2. a társaságot,
3. a taggyűlés által kijelölt személyt. A jogosultak ebben a sorrendben élhetnek

elővásárlási jogukkal.
bc) Az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági

szerződésben kizárható vagy korlátozható.
bd) A tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság
beleegyezéséhez köthetik.
c) Az üzletrész értékesítése a tagsági viszony megszűnése esetén. Meghatározott súlyos
okból tagot a bíróság kizárhatja és megszűnhet a tagsági viszony azért is, mert a tag elmulasztja
a vagyoni hozzájárulás teljesítését. A korábbi tag üzletrészét főszabályként értékesítik. Ennek az
adásvételnek számos specialitása van:
- Nem a tulajdonos, hanem a társaság adja el a tag üzletrészét, mivel azt előbb a
társaság magához vonja.
- Az értékesítés nyilvános árverésen történik. Csak a kizárt tag hozzájárulásával
szabad az üzletrészét más módon értékesíteni.
- A vételárból először a társaság igényét (a tag vagyoni hozzájárulásából még
lúányzó rész, kártérítés) kell kielégíteni. A kizárt tagot csak a fennmaradó összeg
illeti meg.
2.2.2. Részvényátruházás
A részvénytársaságban résztvevők tagsági-részvényesi jogait részvény testesíti meg.
a) A részvény értékpapír. A nyomdai úton előállított, névre szóló részvényre kikötött
elővásárlási, visszavásárlási jog, továbbá vételi jog vagy kötelezettség a részvénytársasággal, ill.
harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a részvényen e jogokat felülbélyegzéssel
feltüntették.
b) A tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, így speciális korlátozások vonatkoznak

átruházásukra.
A névre szóló részvény átruházása a társasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a
részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha az új tulajdonos
nevét a részvénykönyvbe bejegyezték.
A zártkörűen működő részvénytársaság esetén az alapító okirat korlátozhatja meghatáro-
zott személyek részvényszerzését és azt is előírhatja, hogy a névre szóló részvények
átruházásához az rt. beleegyezésére van szükség.
4
c) Egyes speciális részvényfajtákra további átruházással kapcsolatos előírások vonatkoznak.

1. A saját részvény jellegzetességei azonosak azzal a helyzettel, mint amikor a kft.
szerzi meg a saját üzletrészét. A részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények
hányada még kisebb (10%) lehet és a részvény elidegenítése során az rt. nem
nyújthat kölcsönt, nem vállalhat készfizető kezességet.
2. A dolgozói részvény ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezhető meg, célja a
dolgozók ösztönzése. Ilyen részvény csak az rt. dolgozójára és azokra a
nyugdíjasokra ruházható át, akiknek a munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra
tekintettel szűnt meg.
3. Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény jogosultja elsőbbséget élvez a
részvények megszerzése terén.
4. Jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosa alaptőke emelés során a

részvénytársaság által kibocsátandó új részvényeket jegyezhet, mely - a
részvényeseket követően, de másokat megelőzően - biztosítja a részvények
megszerzésének lehetőségét.
2.2.3. Közös vállalati tagság átruházása

•Az új jogosult csak olyan személy lehet, aki a társaságnak már a szerződés
megkötése előtt is tagja volt.
• Az átruházáshoz az igazgatótanács hozzájárulása szükséges.
2.3. Közraktárban elhelyezett dolog adásvétele
A közraktárban elhelyezett forgalomképes ingó dologi nincs a tulajdonos birtokában. Az
adásvétel tárgyát ezért nem kell a vevő birtokába adni. A közraktárban elhelyezett áru
értékesítése során nem következik be változás a birtoklásban. A vevő jogosult arra, hogy a köz-
raktárból elvigye a megvásárolt árut. Magához az adásvételhez azonban erre nincs szükség.
A dolog letevője értékpapírt kap a közraktárban elhelyezett ingóságról. Az ilyen
vagyontárgyra vonatkozó szerződés az értékpapír átruházásának szabályai irányadóak. Az
átruházás forgatmány útján történik meg. A forgatmány a közraktári jegy hátoldalára írt
átruházó nyilatkozat, melyet az átruházó cégszerűen aláír.
A közraktárban elhelyezett áru adásvétele során sajátosan érvényesül az eladó szavatossága

az értékesített dolog tehermentességéért. A Ptk azt tekinti tipikusnak, hogy az eladott dologhoz
terhek nem kapcsolódnak. Gyakori, hogy az értékesített dolog nem tehermentes. Közraktár
esetén tipikus, hogy a dolog letevője számára valaki - pl. maga a közraktár - kölcsönt folyósít. A
hitelező számára éppen az jelent biztosítékot, hogy a közraktárban elhelyezett dolgon zálogjogot
szerez. A közraktári jegy olyan értékpapír, amely két részből áll: árujegyet és zálogjegyet
tartalmaz. Az árujegy a dolog tulajdonát testesíti meg. A zálogjegy az azon feltüntetett összeg
iránti pénzkövetelést testesíti meg és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít a közraktárban
elhelyezett árura. Tehermentes tulajdont tehát csak az árujegy és a zálogjegy egyidejű
átruházásával - forgatásával - lehet szerezni. Akire csak az árujegyet forgatták, az megszerzi
ugyan a dolog tulajdonát, de tudnia kell, hogy olyan dolgot vásárolt, amelyet elzálogosítottak.
2.4. Követelés átruházása

A szerződés tárgya nem minősül dolognak, de különösen fizetőképességi problémákkal
küszködő eladó esetén a gyakorlat a kintlévőség átruházására nem az engedmény, hanem az
adásvétel szabályait alkalmazza. A vételár mértéke tekintetében az ügylet szinte a szerencse
szerződésekhez közelít, amiatt, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás szerződéskötés idején
fennálló feltűnő értékkülönbségére alapított megtámadás jogát kizárják, vagy nem gyakorolják.
Követelés átruházására biztosítéki céllal is sor kerülhet.
3. Sajátos tartalmú adásvételek
5
3.1. Lízingügylet
a) A tulajdonátszállás még az ún. pénzügyi lízing esetén sem szükségképpeni része az
ügyletnek. Előfordulhat, hogy a szerződés csak feljogosítja a használót arra, hogy a futamidő
végén egyoldalúan döntsön a tulajdon kérdésében, pl. vételi ,jogot kap a szerződés alapján.
vagy jogosult megjelölni a leendő tulajdonos személyét. Lehetséges, hogy a felek közötti
szerződés eleve rögzíti a tulajdonváltozást. A felek megállapodhatnak abban, hogy a lízingelt
vagyontárgy tulajdonjoga a szerződésben rögzített használati időtartam leteltével a jogosultra
száll. A tulajdont a lízingbe vevő tipikusan ún. maradvány érték megfizetése fejében szerzi
meg, előfordul, azonban, hogy külön fizetési kötelezettség nélkül, pusztán a futamidő során
fizetett lízingdíj fejében a tulajdonjog automatikusan átszálljon. Nincs akadály annak sem, hogy
a felek olyan ügyletet kössenek, amely csak a használatra és hasznok szedésére irányul. Ebben
az esetben nem kerül sor tulajdonváltozásra. A lízingügylet tartós ügylet, és a tulajdon-
változásra csak a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor.
Speciális a fizetendő ellenérték is, hiszen a felek közötti korábbi kapcsolatra, a használatért
fizetett díjra tekintettel a tulajdonjog megszerzéséért a vevő többnyire nem a forgalmi értéket
téríti meg az eladónak. A felek általában magában a szerződésben határozzák meg a
maradványértéket.
b) A privatizációs lízing szükségképpen célul tűzi ki az eredendően állami tulajdonú
társasági üzletrészek (hányadok) tulajdonjogának megszerzését.
Vevőként privatizációs lízing esetén csak természetes személy lehet a szerződés alanya. A
futamidő legfeljebb tíz év lehet.. A lízingdíjat közvetve maga a lízingelt társaság termeli ki,
olymódon, hogy a vevő a társaságnak vezetési-szervezési szolgáltatás fejében számlát nyújt be,
és a társaságtól ily módon átvett összegből teljesíti az eladóval szembeni fizetési
kötelezettségeit. A vevőnek biztosítékot kell adni a szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére.
A vevőt már a futamidő alatt valamennyi tagsági jog megilleti a privatizációs törvény
diszpozitív szabálya alapján.
3.2. Csomagküldő kereskedelem

Csomagküldő kereskedésről akkor beszélünk, ha a kereskedő kizárólag az áru
ismertetőjét (katalógusát) juttatja el a vásárlóhoz, vagy reklámban (hirdetésben) hívja fel
az árura a figyelmet, és az ismertető, ill. reklám alapján kiválasztott és megrendelt árut
szállítja (szállíttatja) a megjelölt címre.
A legközelebbi rokonságban a minta szerinti vétellel áll.
A jogszabály kötelezi a csomagküldő kereskedőt, hogy katalógusában azonosítható módon
nevezze meg magát, tüntesse fel székhelyét, üzletének címét, továbbá nyilvántartási számát. A
jogalkotó részben ezen előírásokkal, részben a csomagküldő kereskedő előzetes
nyilvántartásba vételével és ennek során a szükséges üzlethelyiség, szakképesítés stb.
ellenőrzésével igyekszik megakadályozni rossz minőségű termékek forgalomba hozatalát.
Kimondja a jogszabály, hogy megrendelés nélkül áru nem küldhető.
3.3. Házaló kereskedés

Házaló kereskedésről akkor beszélünk, ha a kereskedő a terméket üzletén, telephelyén
kívül, pl. a fogyasztó lakásán, vagy munkahelyén értékesíti.
A jogalkotó védeni kívánja a házaló kereskedővel ügyletet kötő természetes személyt.
A védelem hat irányú:
• a házaló kereskedő szakképesítéssel kell rendelkezzen,
6
• korlátozott az áruk köre: csak közismert rendeltetésű, bontatlan csomagolósít

termék árusítható ilyen módon és bizonyos termékek nem hozhatók így
forgalomba (jövedéki termékek, vetőmag, gyógyszer, nemesfém stb.),
• a házaló kereskedő köteles használati-kezelési útmutatót adni a termékhez és
írásban tájékoztatni a fogyasztót jogairól, a házaló kereskedő nevéről és
székhelyéről és a felelős személy adatairól,
• tilos 20 óra és 8 óra között a fogyasztót lakásán felkeresni,
• a fogyasztó elállhat a szerződéstől a szerződéskötéstől számított nyolc
munkanapon belül,
• a fogyasztóval szemben a szerződésből és a rendeletből fakadó
kötelezettségek teljesítéséért egyetemlegesen felel az is, aki az eladónak az
árut házaló kereskedés céljára átadta (amennyiben a házaló kereskedelmi
tevékenységet munkaviszony keretében folytatják, akkor a munkáltatót
terheli a felelősség).
3.4. További speciális adásvételek
Az adásvétel létrejöhet közbeszerzés útján. Speciális adásvétel a termőföld elidegenítése.
Amikor a szellemi alkotáshoz fűződő kizárólagos jog cserél gazdát (pl. szabadalom átruházás, a
szabadalmi igény átruházása, használati minta, ipari minta átruházása, védjegy átruházás),
illetőleg, amikor magának a szellemi alkotásnak a tulajdonjoga száll át (újítási szerződés, know-
how szerződés).
3. A SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS
1. A szállítási szerződés gazdasági szerepe

1.1. A szerződéskötés és a teljesítés időben elválik egymástól
A szállítási szerződés a tulajdonátruházási szerződések közé tartozik. Az adásvételből
fejlődött ki. Halasztott adásvételnek is nevezik, mivel a szerződés megkötése és teljesítése
szükségképpen elválik egymástól.
A szállítási szerződésben a dolog birtokba adására sem kerül sor a szerződéskötéskor. A
tulajdonjog átruházójának ugyanis a szerződéskötéskor még nem áll rendelkezésére a dolog. A
teljesítésig eltelő időszakban készül fel a kötelezett a teljesítésre. A szerződés tárgyát a
szerződéskötés és a teljesítés közötti létszakban fogja előállítani, ill. beszerezni. A szállítási
szerződés révén a jogosult jövőbeni szükségleteinek kielégítésére vállalnak kötelezettséget. A
kötelezett számára azért előnyös ez a szerződés, mert előre biztos piacot teremt termékeinek.
1.2. Megtévesztő elnevezés

A szállítási szerződés nem az áru elszállítására irányul. Egy küldemény egyik helyről
másikra való eljuttatására a fuvarozási szerződés szolgál. Ezzel szemben szállítási szerződés
esetén valamilyen gazdasági tevékenység (beszerzés, gyártás, feldolgozás stb.) és az ily módon
előálló dolog tulajdonának átruházása történik. Tartalmazhatja azt a kötelezettséget, hogy az
árut a jogosult székhelyén kell átadni, ennek ellenére az eljuttatás nem feltétlenül része a
szállítási szerződésnek.. A szállítási szerződés tehát nem árutovábbítási, hanem tulajdonátru-
házó szerződés, ahol a szerződés tárgyának tulajdonjogát a szerződés megkötéséhez képest
későbbi időpontban ruházzák át a jogosultra, tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás
teljesítése időben elválik.
1.3. Történeti fejlődés
7
a) A Kereskedelmi Törvény szerint: „Szállítási ügylet: olyan áruk szállításának elvállalása,

amelyeket a szállító fél (az eladó) avégből szerez meg (hogy azzal később ő teljesít) azaz:
eladás, vétel szándékával"
A jogalkotó csak a beszerzendő áru változatlan formában történő továbbértékesítését
tekintette szállítási ügyletnek. A kötelezettnek tehát meg kellett vásárolni az árut.
b) A 206/1951. (XII. 8.) MT. sz. rendelet az állami vállalatok kötelezettségévé tette, hogy
tervük hiánytalan teljesítése érdekében szállítási szerződéseket kössenek. E szállítási szerződés
„alapján a teljesítés a szerződést követő időpontban történik". Az ötvenes években
szerződéskötési kötelezettség érvényesült és a felek mozgásköre a szerződés tartalmának
megállapítása tekintetében is igen szűk volt.
c) Az 1959. évi IV. törvényben „Tervszerződések" elnevezéssel szerepelnek a szállítási,

vállalkozási és építési szerződések legfontosabb közös szabályai. A Ptk.-ban való elhelyezéssel
elismerést nyert az, hogy ezen ügyleteknek „államigazgatási jogi kapcsolatai lazábbakká válnak
és e szerződések fokozottan kerülhetnek az általános polgári jogi szabályok uralma alá."
d) 1966-ban, majd 1977-ben egyre több szabályt tettek diszpozitívvé. 1977-től a szállítási
szerződés a Ptk. önálló fejezetét képezi
e) 1993-ban alakult ki a máig hatályos egyszintű szabályozás, amely kellően rugalmas ahhoz,
hogy a felek akaratát valóban tükröző szerződések jöhessenek létre.
2. A szállítási szerződés fogalma, jogforrása

.,Ptk. 379.E (1) Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott
dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő
pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni."
A szállítási szerződés olyan tulajdon-átruházási szerződés, amelynek fogalmi eleme a
szerződés megkötése és a teljesítés megtörténte közötti időintervallum.
A szállítási szerződést a Ptk. a XXXIV. fejezetében tárgyalja (379. §-385. §).
3. A szerződés alanyai
A szállítási szerződés kétoldalú szerződés, melyben a kötelezettet „szállítónak", a jogosultat
„megrendelőnek" nevezzük.
A szállító a „materiális" szolgáltatást nyújtó fél, aki értékesíti a terméket (kvázi eladó).
A megrendelő a szükséglet hordozója (kvázi vevő).
Szállítási szerződést bárki köthet, akár megrendelői, akár szállítói minőségben. A
gyakorlatban a szerződő felek szinte kizárólag gazdálkodó szervezetek, ideértve 1993. október
30-tól e körbe tartozó egyéni vállalkozót is. A szerződés alanyai általában tartós gazdasági
kapcsolatban állnak egymással. Maga a szállítási szerződés akkor is tartós jogviszonyt hoz
létre, ha korábban nem lett volna a felek között tartós gazdasági kapcsolat.
4. A szállítási szerződés tárgya
A szerződés közvetlen tárgya az a magatartás. amelyet a feleknek vállalt kötelezettségük
alapján ki kell fejteniük. A szerződés közvetett tárgya a dolog, amelyre ez a magatartás irányul.
4.1. Közvetlen tárgy

A szállító által kifejtendő magatartás az, hogy a szerződéskötést követően felkészüljön a
teljesítésre és a szerződésben megjelölt időpontban teljesítsen. A szerződéskötés és a teljesítés
közé ékelődő időszakban el kell készíteni a részletes terveket, be kell szerezni az alapanyagot és
az alkatrészeket, be kell indítani a termelési folyamatot, vagy meg kell valósítani a
kereskedelmi tevékenységet.
8
A megrendelői magatartás a fizetésre történő felkészülés.
4.2. Közvetett tárgy

. Elvben bármilyen dolog a szállítási szerződés tárgyaként szerepelhet. A gyakorlatban ipari
tömegtermékek szolgálnak a szállítási szerződés tárgyaként. (Mezőgazdasági termékek egy
másik szerződéstípus!) A szállítási szerződés általában azért szól sorozatban előállított
tömegtermékekre, mert egyedi darabok előállítására a felek általában vállalkozási szerződést
kötnek.
5. Tartalom
Valamennyi szerződéstípus tartalmát a felek jogai és kötelezettségei adják.
5.1. A szállító főkötelezettsége

A szállító a Ptk. szerint arra köteles, hogy a „dolgot átadja" a megrendelőnek. Nem csupán a
dolog birtokba adására hanem köteles hanem arra is, hogy a dolog tulajdonjogát átruházza a
megrendelőre.
5.2. A megrendelő, főkötelezettségei

Két magatartás tanúsítására köteles: át kell, hogy vegye a dolgot és meg kell fizesse az
árát.
A megrendelő jogállása a főkötelezettségek tekintetében az adásvételi szerződésben
szereplő vevő helyzetéhez hasonló. Lényeges eltérés, hogy a megrendelői kötelezettségek
kifejtésére a kikötött későbbi időpontban, vagy időszakban kell sort keríteni
6. Szerződéskötés
6.1. A megállapodás tartalma
a) A szállítási szerződés - mint minden konszenzuál szerződés - a felek megállapodásával,
egybehangzó akarat-kijelentésével jön létre. A felek között a lényeges, vagy a felek bármelyike
által lényegesnek minősített szerződési elemeket illetően akarategységnek kell lenni. Egy-
behangzó akaratnyilatkozat kell tehát a felek részéről atekintetben, hogy mit, mennyit, mikorra,
mennyiért kell átruházni.. Ilyen lényeges elemmé válhat a méret- vagy színválaszték, a teljesítés
helye, az ellenérték megfizetésének módja, vagy a fizetési biztosíték léte, vagy bármely más
dolog, amit a felek fontosnak tartanak.
Megállapodhatnak úgy is, hogy a megrendelő egyes minőségi feltételeket (szín, minta,
kivitel, stb.) a szerződéskötést követően egy meghatározott időpontig egyoldalúan
meghatározhat. Ez a részbeni alakító jog azt a célt szolgálja, hogy rugalmasabban lehessen a
kereslethez igazodni. Ilyen esetekben a szállítási szerződés már akkor létrejön, amikor a felek a
minőségre vonatkozó egyes feltételek említett módon történő későbbi meghatározásában
megállapodtak.
Ha a felek megállapodása szerint a szállító későbbi időpontban fog mintát bemutatnia
megrendelőnek: „Ilyenkor a felek között a minőségben a szerződés aláírásakor még nincs
megállapodás, ennek hiányában pedig nem jött létre a szerződés sem. A szerződés csak későbbi
időpontban, akkor jön létre, amikor a szállító által bemutatott mintát a megrendelő elfogadta"
(GK 73.).
9
b) A Ptk. a szerződéskötéssel kapcsolatban a minőség témakörét emeli ki.

- a dolog minőségének meghatározására,
- a minőség (és a mennyiség) megvizsgálási módjának rögzítésére,
- a kifogásolás rendjének kialakítására hívja fel a szerződők figyelmét a jogalkotó.
A Ptk 380. §-a felsorolja, hogy milyen eszközöket ill. módszereket vehetnek a felek igénybe:
- szabvány
- műszaki feltétel
- más előírás,
- mindkét fél által ismert szokvány,
- mindkét fél által ismert mintaszabályzat,
- minta,
- részletes leírás.
6.2. A megállapodás alakszerűtlensége
A szállítási szerződés írásba foglalása nem kötelező. Nincs tehát jogszabály által előírt
alaki érvényességi kellék. A gazdálkodó szervezetek az esetek döntő többségében
megállapodásukat írásba foglalják.
6.3. Általános szerződési feltételek alkalmazása

A szállítási szerződések gyakran általános szerződési feltételek használatával jönnek
létre.Tartós gazdasági kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek között célszerű, ha a felek
előre kidolgozzák és rögzítik azokat az előírásokat, amelyeket irányadóknak tekintenek
jövőbeni kapcsolatukra.A gyakorlatban többnyire maguk a szállítók dolgoznak ki blankettákat.
7. A szerződés megkötésétől a teljesítésig terjedő szakasz
7.1. Előszállítás
Előszállításról akkor beszélünk, ha a szállító a dolgot a szerződésben rögzített teljesítési időt
megelőzően kívánja a megrendelő birtokába adni. Az előszállítás tilos. A szállító a határnapot
vagy határidőt megelőzően nem teljesíthet a megrendelő beleegyezése nélkül. Abban az
esetben, ha a megrendelő mégis korábban adja át a dolgot, az nem minősül jogi értelemben
teljesítésnek, és az ellenérték sem válik esedékessé. Ilyenkor a felelős őrzés szabályai lesznek
irányadóak. A megrendelőnek a dolgot a szállító veszélyére és költségére kell őriznie.
7.2. Készre- jelentés

A szerződéskötéstől a teljesítésig terjedő időszakban a feleknek fokozottan együtt kell
működni. Az együttműködési kötelezettség elsősorban a másik fél tájékoztatását jelenti. A
szállítót terhelő legfontosabb tájékoztatási kötelezettségek a készre jelentés és az akadályközlés.
10
A szállítási szerződésekben a teljesítés időpontjaként gyakran egy időszak (egy hónap, egy
negyedév) szerepel. A szállító jogszerűen teljesít az időszak első és utolsó napján is. A szállító
köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről értesíteni. A készre-jelentés tehát a tényleges
teljesítési időpont közlése. A szállító köteles megadni azt a konkrét napot a szerződésben
meghatározott időszakon belül, amelyen a dolog fizikai átadására sor kerül. Ennek a tájé-
koztatásnak legalább három nappal kell a teljesítést megelőznie.
7.3. Akadályközlés
Az akadályközlés tájékoztatás a szolgáltatás várható késedelméről vagy
meghiúsulásáról. Az akadályközlés is egy értesítési kötelezettség, amely a szállító kárenyhítési
kötelezettségéből fakad, nem szünteti meg a szerződést, a szerződésszegés következményei alól
sem mentesít.
Ha a szállító az akadályközléssel egyidejűleg kezdeményezi a szerződés módosítását is, és
ezt a megrendelő elfogadja, az már a szerződés módosítását jelenti. Ha - még a késedelem
beállta előtt tett - a határidő hosszabbítására irányuló módosítási ajánlatot a megrendelő
elfogadja, a szerződés a határidő tekintetben módosul. A megrendelő hallgatása nem jelent
automatikusan beleegyezést. A módosításhoz - a hallgatáson túl - ráutaló magatartás, vagy
kifejezett elfogadás szükséges.
7.4. Objektív elállási jog

a) Az elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül is
megszünteti a szerződést. Olyan jogosultság, amely alapján a megrendelő a szerződést
egyoldalú nyilatkozatával indokolás nélkül megszüntetheti. Az indokolási kötelezettség hiánya
nem csak annyit jelent, hogy nem kell a szállítóval közölni azt, hogy milyen körülmény miatt
nem tart a megrendelő a szerződésben meghatározott dologra igényt. Az indokolásnélküliség
jelentőségét az adja, hogy nincs szükség a másik fél súlyos szerződésszegésére, vagy a
szerződésben meghatározott valamely más okra ahhoz, hogy a szerződést megszüntessék.
Társadalmi méretekben takarékosabb megoldás, ha a jog nem ragaszkodik a célját veszített
szerződés teljesítéséhez.
b) Van néhány korlátja.
• Csak a megrendelőt illeti meg
• Csak a teljesítésig gyakorolhatja jogát. A törvényszövegben szereplő „bármikor
elállhat" megfogalmazást a GK. 16. számú állásfoglalás „átírta" az alábbiak szerint: „A
megrendelő az ... elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és
átvétele nem történt meg."
• A megrendelő köteles a szállító kárát megtéríteni, azt a kárt, ami az elállásból fakad.
Az objektív elállás a megrendelő törvényben biztosított joga, e joggyakorlás folytán a
szállítót ért kár megtérítése kártalanítás (nem kártérítés). Objektív elállási jog esetén a
megrendelő köteles megfizetni a szállító kárát, míg szankciós elállás esetében a szerződést meg-
szüntető fél követelhet kártérítést partnerétől, aki magatartásával okot adott az elállásra.
c) Az elállás tipikus jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása. Előfordulhat,

hogy az eredeti állapot már nem állítható helyre, vagy nemzetgazdasági érdek, vagy különös
méltánylást érdemlő egyéb érdek az in integnim restitutióval szemben áll. Ekkor bármelyik fél
kérelmére a szerződést csak a jövőre nézve szűnteti meg a bíróság. Részteljesítés esetén, pl. a
már teljesített szolgáltatásokat nem kell visszaadni. Értelemszerűen a feleknek ilyenkor is el kell
számolni.
11
8. A teljesítés szakasza
8.1. A teljesítés helye
A Ptk. Kötelmi jog Általános részében elhelyezett norma szerint gazdálkodó szervezetek
esetében a jogosult székhelye, telephelye, illetőleg fuvarozó közbejöttével történő teljesítés
esetén a rendeltetési állomás minősül a teljesítés helyének. Szállítási szerződés esetén a
megrendelő a jogosult, tehát a megrendelő székhelye, telephelye a teljesítési hely. A felek
eltérően is megállapodhatnak.
A szállító számára kedvezőbb, ha saját székhelyén teljesíthet, mert így a teljesítésre korábban
kerülhet sor, és korábban kaphatja meg az ellenértéket. Előnyt jelent a szállítónak, hogy nem
neki kell szerződni a fuvarozóval, és nem neki kell viselni az ezzel kapcsolatos költségeket és
kockázatokat. Amennyiben a teljesítés helye a szállító telephelye, és a megfelelő időben feladott
értesítésre a megrendelő az átvételre nem jelenik meg, a szállító a terméket felelős őrzésbe
veszi. Ilyenkor az ellenszolgáltatás esedékessé válik.
8.2. A teljesítés ideje

A szállítási szerződés teljesítésére a szerződés megkötését követő későbbi időpontban, vagy
időszakban kerül sor. Raktárkészlet nélküli termelés esetén nemcsak a teljesítés napját, de nap-
szakát is rögzítik. Jellemzően egy időszakot határoznak meg a szállítási szerződésben, amely
időszakon belül bármikor jogszerű a teljesítés. Korábban a negyedév volt a szállítási
szerződések tipikus időszaka, ma jellemzőbb az egy hónap, vagy két hét időtartam alkalmazása.
8.3. A teljesítés módja

8.3.1. Mennviségi átadás-átvétel
A szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve adja át. A csomagolásnak alkalmasnak kell
lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás időtartama alatt megóvja.
Az átvétel első fázisában elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni az árut. A
csomagokat nem kell kibontani. A megrendelő joggal feltételezheti, hogy a csomagokban a
csomagoláson feltüntetett mennyiségek találhatók. A csomagok számát és a teljes szállítmány
súlyát az érdekeltek együttes jelenlétében kell megállapítani.
A mennyiségi átvétel második szakaszában a megrendelő már egyedül fejezi be a mennyi-
ség ellenőrzését. Ezt az átvételtől számított nyolc nap alatt meg kell kezdeni és a
megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan kell elvégezni.
8.3.2. Minőségmegvizsgálás
A minőség megvizsgálás szabályait részletes leírással vagy más módszerekkel a
szerződésben rögzíteni kell. E szabályokat a teljesítés során be kell tartani.
Diszpozitív szabályként a Ptk. az átvevő telephelyét jelöli meg a minőség
megvizsgálásának színteréül.
A megrendelő a minőség megvizsgálását haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől
számított nyolc nap alatt meg kell kezdje és azt a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt
folyamatosan kell elvégeznie. Átvétel alatt a bruttósúly és darabszám szerinti átvétel értendő. A
jogosult - ha jogszabály kivételt nem tesz - a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn
belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e.
Tömegcikk átvétele alkalmával - ha a szállítási szerződésben a megvizsgálás módja nem volt
kikötve - a megrendelő a dolog minőségét csak a szokásos és elvárható mértékben - általában
szúrópróbaszerűen - köteles megvizsgálni (GK 73. sz.).
Nem áll fenn megvizsgálási kötelezettség, ha a megrendelő a dolgot kicsomagolás nélkül
három napon belül tovább küldi. Akkor, ha a megrendelő él „tranzitjogával", a mennyiségi és
a minőségi vizsgálatot a címzett harmadik személynek kell elvégezni.
12
Azokat a tulajdonságokat, amelyeket minőségi tanúsítvány igazol, vagy amelyre a szállító

jótállást vállalt, az átadás-átvétel során nem kell vizsgálni [Ptk. 283. § (2) bek.].
8.3.3. Kifogásolás
Ha a megrendelő a vizsgálat során minőségi hibát észlel a törvénynél .fogva két dologra
köteles:
• a hibát haladéktalanul közölni köteles a szállítóval és
• szavatossági igényét is meg kell jelölnie.
A minőségi hibák kifogásolásának szabályait részletes leírással vagy más módszerekkel a
szerződésben rögzíteni kell.
8.4. Teendők a fuvarozóval szemben

Akkor, ha a küldemény sérülten, hiányosan érkezik csak záros határidőben, precíz
alakiságok betartásával megtett igényérvényesítés alapján lehet sikerrel fellépni a fuvarozóval
szemben. A fuvarozóval a szállító áll jogviszonyban, mégis a megrendelő köteles a
fuvarozóval szembeni intézkedések megtételére. A megrendelő az általa tett intézkedésekről
köteles a szállítót haladéktalanul értesíteni.
Az esetleges mulasztás, késedelem jogkövetkezményei a megrendelőre települnek. A
megrendelő nem követelheti azoknak a károknak a megtérítését a szállítótól, ill. felel azokért a
károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetőek lettek volna.
8.5. Az ellenérték teljesítése

A szállítói szolgáltatás és a megrendelői ellenszolgáltatás a teljesítéskor egyidejűleg
esedékes.
A felek eltérően is megállapodhatnak és előírhatják, hogy valamelyik félnek elöl kell járnia a
teljesítéssel. Az a fél, akinek a szolgáltatással elől kell járnia megfelelő biztosíték hiányában
saját szolgáltatását megtagadhatja a Ptk. 281. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben.
9. A szerződésszegés
9.1. Késedelem
A teljesítés időleges elmaradásának nincs speciális jogkövetkezménye. Gyakori, hogy a
szállítási szerződések a késedelem tartamától függő kötbérrel szankcionálják a teljesítési ha-
táridő, ill. az időszak utolsó napjának elmulasztását.
9.2. Hibás teljesítés

9. 2.1. Hibás telj esítési kötbér
A hibás teljesítésnek gyakran alkalmazott jogkövetkezménye a kötbér.
13
9 2.2. Igényérvénvesítés a közreműködővel szemben

A Ptk. időben megnyújtja a szállító közreműködőjének helytállási kötelezettségét. A köz-
reműködő hibás teljesítése alapján a szállítót felelősség terheli a megrendelővel szemben.
A szállító mindaddig érvényesítheti jogait a közreműködőjével szemben, amíg a
megrendelővel szemben helytállni köteles.
A közreműködővel szembeni igényérvényesítés időbeni megnyújtásának az előfeltétele a
minőség megvizsgálásának határidőn belüli elvégzése a szállító által.
Csak a rejtett hibákra vonatkozik a meghosszabbodott igényérvényesítési határidő. Ha a
szállító azért nem fedezte fel a közreműködő hibás teljesítését, mert jogszabályban rögzített
minőségmegvizsgálási kötelezettségét elmulasztotta, vagy késve teljesítette, akkor
igényérvényesítési lehetősége nem hosszabbodik meg.
Nem csupán a kártérítés 5 éves határideje, hanem a szavatossági és jótállási igények

érvényesítésére vonatkozó határidők is meghosszabbodnak a közreműködővel szemben.
4. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉS
1. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés gazdasági szerepe

Jogalkotó az adásvételtől elkülönítette és sui generis szerződéstípussá tette a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződést. A felek kapcsolatában az átlagos szintet meghaladó
együttműködésre van szükség, miközben - a mezőgazdaság sajátosságai folytán - az átlagosnál
jobban különbözik a felek gazdasági pozíciója.
1.1. A felek gazdasági tevékenységének szervezése

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a felek között tartós jogviszony alakul
ki. A kötelezett számára piacot, a jogosultnak árut biztosít (a szállítási szerződések kapcsán
látott módon). A megrendelő nemcsak a piaci kívánalmak továbbításával befolyásolja a
termelést (termékváltásra, fajtaváltásra, magasabb minőségre ösztönöz), hanem sokszor
vetőmag, szaporító anyag biztosításával, vemhes jószág, növendék állat kihelyezésével,
növényvédő szer, takarmány átadásával esetleg know-how rendelkezésre bocsátásával
közvetlenül is segíti partnere gazdálkodását.
1.2. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fajtái

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés olyan sui generis szerződés, amely a
mezőgazdasági termékek forgalmazására és a mezőgazdasági tevékenység szervezésére szolgál.
Három, egymástól sok tekintetben különböző jellegű ügyletet takar.
a) Alapesetben tulajdonátruházó szerződés, amely áruk későbbi átadására irányul. A
szerződés értelemszerűen agrár jellegű termékek birtokának és tulajdonjogának átruházására
irányul. A birtokbaadás és a tulajdonátszállás a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban
következik be.
b) A másik tipikus formája sok tekintetben a vállalkozási szerződéshez áll közel. Itt is
mezőgazdasági tervékek későbbi átadására kerül sor (eredmény), de a szerződés nem a
mezőgazdasági termés mennyiségét, hanem az agrártermék előállításával kapcsolatos
kötelezettségeket tartalmazza. A felek a megművelendő föld nagyságát, a hizlalandó állatok
számát rögzítik a szerződésben. Az, hogy a termés mekkora lesz, a felhizlalt állatok milyen
súlyt értek el, sok tekintetben a felek akaratán, eljárásának gondosságán kívüli körülményektől
14
függ. A szerződés arra a termésre, szaporulatra szól, ami a szerződésben rögzített tevékenység
eredményeképpen jön létre.
c) A több évre szóló mezőgazdasági szerződések egyes fajtái a társasági szerződéseknél

tapasztalható kockázat-közösséget és a keletkező nyereségen való osztozást is célul tűzik ki.
1.3. A mezőgazdaság sajátosságai

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó jogi normák „méltányolják" azt,
hogy nagyszámban léteznek a termelő tevékenységétől független kockázatok.
A jogalkotó védi a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező termelőt. A gazdasági
helyzetben bekövetkezett erőeltolódást (az egyensúly hiányát) a szabályozás bizonyos
fokig ellensúlyozni kívánja
Néhány példa:
a) A növénytermesztésre jelentős hatást gyakorolnak a természeti tényezők. A napsütéses
órák száma, a csapadék mennyisége és megoszlása befolyásolják, hogy a termés mikorra érik
be. A jog nem kényszeríti a termelőt arra, hogy mindenképpen „várja meg" a szerződésben
meghatározott teljesítési időpontot. A jogalkotó a mezőgazdasági termékértékesítési
szerződések kapcsán a teljesítési határidőt rugalmasan kezeli.
b) A természeti körülmények, új betegségek (pl. tűzelhalás), kártevők meghatározzák a
termés mennyiségét, minőségét. Sárándi professzor szerint „a mezőgazdaság nem gyár, a
paradicsom nem anyacsavar." Az állattenyésztésben a járványok és a felhasznált takarmány
minősége jelent aránytalan kockázatot. A mezőgazdasági termelés kockázatait veszi
figyelembe a jogi szabályozás a kisebb termésből származó „szerződésszegés" enyhébb
elbírálása kapcsán
c) A mezőgazdasági termék a termelési ciklus végén tömegesen kerül a piacra és emiatt

túlkínálat jelentkezik. A mezőgazdasági termékek piacán a keresleti és kínálati viszonyok
alakulása folytán felvásárló kedvező helyzetben van a termelővel szemben. Ennek jogi
ellensúlyozására szolgálnak a jogosuld késedelem idején irányadó kárveszélyviselésre a
teljesítés helyére és a fuavarozóval szembeni megrendelői kötelezettségekre vonatkozó
normák.
2. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalma, jogforrása
.,Ptk. 417.§ (1) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő

meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg
hizlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába
(kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és
az ellenértékét megfizetni.
(2) A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá
állat nevelése vagy hizlalása is lehet.
(3) Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű,
illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést."
A termelő agrártermék szolgáltatására vállal kötelezettséget úgy, hogy a birtokba adásra és

a tulajdonjog átruházására a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor. A
mezőgazdasági termékértékesítési szerződés dologszolgáltatásra irányuló áruszerződés: a
termelő főkötelezettsége az agrártermék átadása. A szerződés második fajtájánál a
mezőgazdasági jellegű munkavégzés (növénytermelés, állat nevelése, hizlalása), és e
tevékenység tárgyiasult eredményének a jogosult tulajdonába adása a fő kötelezettség
15
(eredménykötelmi jelleg). A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a Ptk. XXXVI. fe-

jezete [Ptk. 417-422. §] szabályozza. (1993. évi XCII. Törvény)
A Ptk. 422. § (4) alapján a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre eltérő jogszabályi
rendelkezés hiányában az adásvétel, illetve a vállalkozás szabályait kell megfelelően al-
kalmazni.
A mezőgazdasági termékértékesítési szerződéshez szorosan kapcsolódnak egyéb
jogszabályok is, amelyek jelentősen befolyásolhatják a terhelő jövedelmét (pl. az állami
felvásárlással garantált árak, árkiegészítések, exporttámogatás, stb.).
3. A szerződés alanyai
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés kétpólusú ,jogügylet. A kötelezettet
„termelőnek", a jogosultat „megrendelőnek" hívják.
Szerződést mind megrendelőként, mind pedig termelőként bárki köthet. Többnyire
gazdálkodó szervezetek kötnek ilyen szerződést. Kötelezetti oldalán igen gyakran egyéni
vállalkozó áll, aki szintén gazdálkodó szervezetnek minősül.
4. A szerződés tárgya
4.1. Közvetlen tárgy
A szerződés közvetlen tárgyaként szereplő magatartás a termelő oldalán halasztott
tulajdonátruházás és/vagy mezőgazdasági termelő tevékenység folytatása. Eshetőlegesen a
nyereség ill. veszteség megosztására is sor kerülhet.
4.2. Közvetett tárgy

A szerződések tárgya mezőgazdasági termény, termék és állat. A mezőgazdasághoz
szorosan kapcsolódó ipari termékek - traktor, növényvédő szer, táp stb. - nem tárgyai a
mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseknek. Az ilyen dolgok tulajdonának későbbi
átruházására szállítási szerződés köthető, azonnal beszerzésük adásvétel útján oldható meg.
Gazdálkodó szervezet az általa beszerzett agrártermékre is köthet mezőgazdasági
termékértékesítési szerződést, egyéb jogalany csak maga termelte terményt, terméket, saját
nevelésű, hizlalású állatot szolgáltathat e szerződéstípus keretében. A szolgáltatás tehát a gaz-
dálkodó szervezetnek nem minősülő személyek tekintetében zártfajú, mely ténynek a
szerződés lehetetlenülése kapcsán van jelentősége. Jelentős számban csak egyéni vállalkozónak
nem minősülő mezőgazdasági kistermelők kötnek mezőgazdasági termékértékesítési szerződést.
A megrendelő - amikor saját tevékenységével előmozdítja a termelő tevékenységét -
vetőmagot, szaporító anyagot. vegyszert, növényvédő szert illetőleg tenyészállatot, növendék
állatot, takarmányt és know-how-t biztosíthat. A szállítási szerződésnek a szabályai alapján kell
elbírálni az ezekkel kapcsolatos szerződésszegést.
5, A szerződés tartalma
A termelő főkötelezettsége az agrártermék -szerződéskötéshez képest későbbi - birtokba
adása és tulajdonjogának átruházása.
A Ptk. a tulajdonba adás alternatívájaként említi a kezelésbe adást is, amelynek az állami
tulajdonú szerződők között volt jelentősége korábban
A megrendelőnek két fő kötelezettsége van: át kell vegye az agrárterméket és meg kell
fizesse az ellenértéket.
6. Szerződéskötés
16
A feleknek legalább a szerződés lényeges elemeiben meg kell állapodniuk. A szerződő

feleknek akarategységre kell, hogy jussanak a szolgáltatás tárgyának minőség, mennyiség és
választék szerinti meghatározása; a teljesítés ideje, valamint az ellenszolgáltatás tekintetében,
továbbá minden olyan kérdésben. amelyet bármelyikük fontosnak minősít. A konszenzussal
létrehozott szerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges, bár ennek elmulasztása
orvosolható.
6.1. A lényeges elemek meghatározása a szerződésben

a) A szolgáltatás tárgyának meghatározása értelemszerűen a mezőgazdasági termék
sajátosságának megfelelő mértékegységben (tonna, liter, darab, stb.) történik.. Amikor a
szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, akkor a felek a
mennyiséget meghatározhatják vagy az általuk meghatározott terület teljes termésében, vagy
annak egy részében. Amikor állat nevelésére szól a szerződés, a mennyiség az állat teljes
hozama (pl. gyapja, teje stb.) vagy ennek hányada. Akkor, ha állat hizlalására szól a
szerződés, a mennyiség tipikusan maga a felhizlalt állat, vagy a tenyészállat felhizlalt
szaporulata.
b) A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a
mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél
által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. Itt is
irányadó mindaz, ami a szállítási szerződés kapcsán rögzített.
A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés sajátossága, hogy amikor a szerződés
tárgya maga termelte termény, termék, illetőleg saját nevelésű vagy hízlalású állat, akkor
önmagában ez a megjelölés jelent bizonyos minőséget is, hiszen a termelés a felek által előre
ismert helyen és körülmények között, az adott termelőtől megszokott gondossággal történik.
c) A több évre szóló mezőgazdasági szerződésnél a vételárat nem kell megállapítani a
szerződéskötés során. Az ellenértékben való megegyezés nélkül is beszélhetünk konszenzusról
a felek között.
6.2. Alakszerűségi követelmény

a) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen csak írásban köthető meg. A
feleknek legalább a szerződés lényeges tartalmi elemeit írásba kell foglalniuk. Az írásbeliség
követelménye legalább egyszerű okiratba foglalást jelent.
b) Az írásba foglalás elmulasztása esetében is érvényesnek kell tekinteni a szerződést, ha
bármelyik fél a szerződésből szárinazó kötelezettségeit teljesítette.
Rendkívül csekély mértékű részteljesítés nem eredményezi a szerződés érvényes létrejöttét.
A jóvátehetetlenül elkésett kötelezettségteljesítés sem eredményezheti a szerződés érvényessé
válását.
7. A szerződés létrehozásától a teljesítésig terjedő szakasz sajátosságai

A szerződés megkötése és a teljesítés időben elválik. A felek között tartós kapcsolat jön létre.
7.1. Teljesítést elősegítő szolgáltatások
17
A felek a törvény szerinti kötelezettségeket meghaladó szolgáltatásokat nyújthatnak

egymásnak.. A szolgáltatásokhoz gyakran tájékoztatási kötelezettség is kapcsolódóik.
Gyakori, hogy a megtermelt terményt átmenetileg a termelő raktáraiban, helységeiben
tárolják. Ennek során a termény minőségének megóvásához szükséges tevékenységekről
gondoskodni kell. A tárolás és a búza átforgatása a termelő részéről a megrendelőnek nyújtott
szolgáltatás.
Ahhoz, hogy a szolgáltatás és annak igénybevétele jogi kötelezettséggé váljon, a feleknek
abban meg kell állapodniuk. A Ptk. szövege szerint a megállapodásnak magában a
mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kell megtörténni.
7.2. Termeltetési kapcsolat

Gyakori, hogy a megrendelő termeltetőként lép fel. A felek közötti intenzív együttműködés
keretében a megrendelő egyfelől know-how jellegű információt nyújt a termelőnek a termelési
folyamathoz, másfelől szolgáltatásaival elősegíti a másik fél teljesítését. Sokszor előfordul,
hogy a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja.
Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a tervelő csak ezt
használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel
kapcsolatban a termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta, vagy a minőség
meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította.
7 . 3 . E l s z ám ol ás
A mezőgazdasági termelés fokozottan kockázatos, a külső körülmények hatásának kitett
tevékenység. Ezt a kockázatot a termelő viseli. Nem hivatkozhat arra, hogy a termelés
eredményéből a megrendelő által nyújtott szolgáltatások megtérítésére sem futja. Az általa
átvett értéket a szerződésben meghatározott időpontban ki kell, hogy egyenlítse, ill. meg kell,
hogy fizesse.
7 . 4 É r t ék cs ökken és
Az agrártermék sajátossága, hogy feldolgozatlan állapotban nem tárolható változatlan
minőségben egy bizonyos időhatáron túl. Ugyanez vonatkozik a szaporítóanyagokra,
vetőmagvakra, tenyészállatokra. Az átvételi késedelemmel okozott értékcsökkenés annak a
félnek a terhére esik, aki ilyen termékek átvételére köteles és e kötelezettségének késedelmes
tesz eleget. A késedelmes fél mentesül az értékcsökkenés viselésének kötelezettsége alól, ha
bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős. A késedelemért felelős fél az
értékcsökkenésért közvetlenül nem felelős, mégis az ő terhére esik. Ahhoz, hogy mentesüljön,
neki kell bizonyítani a másik fél felelősségét. A Ptk. által ritkán alkalmazott „rábizonyítás"
kötelezettsége érvényesül. Nem a partnernek kell kimentenie magát, hanem a
késedelemben lévőnek kell bizonyítania partner felelősségét. A bizonyítás sikertelenségének
kockázatát a jog a késedelembe eső félre telepíti.
7.5. Akadályértesítési (akadályközlési) kötelezettség

Akadályértesítési (akadályközlési) kötelezettség terheli a feleket. A Ptk. mindkét felet kötele-
zi arra, hogy szerződő partnerét haladéktalanul értesítse, ha a szerződésben vállalt bármely
kötelezettség teljesítése előre nem látott akadályba ütközik. A tájékoztatásnak minden
lényeges kérdésre ki kell terjedni, pl. késedelemről, vagy meghiusulásról van e szó, csak a
vállalt kötelezettségek egy része, vagy teljes köre érintett, várhatóan mikor hárul el az akadály
stb. Az akadályközlés tipikusan a termelő oldalán fordul elő
Nem terheli akadályközlési kötelezettség a felet, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül
is ismernie kellett, pl. országos természeti katasztrófa kapcsán.
Az akadályközlési kötelezettség elmulasztásának külön nevesített szankciója nincs,
elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során kell figyelembe venni. Az akadályértesítési
18
kötelezettség elmulasztása a kárenyhítési kötelezettség megszegését jelentheti. Kár keletkezhet

amiatt, hogy a másik fél nem tud megfelelő és kellően hatékony intézkedéseket termi.
8. A teljesítés
8.1. A teljesítés ideje
a) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés teljesítésére a szerződéskötéshez képest
későbbi időpontban kerül sor. A teljesítés pontos időpontját a felek a szerződésben rögzítik.
A teljesítés időpontjaként a felek megállapíthatnak:
1. egy napra pontosan megállapított teljesítési időpontot (határnapot),
2. véghatáridőt, vagy
3. egy teljesítési időszakot.

A teljesítés naptári nap pontosságú meghatározása szántóföldi növények esetében általában
nem jellemző. Az állattenyésztésben a teljesítési határnap sokkal gyakoribb, mint a
növénytermesztésben. A véghatáridő és a teljesítési időszak mindkét mezőgazdasági ágban
jellemző.
b) A Ptk. tekintettel van arra, hogy a termés korábban beérhet, a jószág korábban elérheti a
vágósúlyt, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő
kezdete előtt is teljesíthet. A szállítási szerződéssel ellentétben az előszállítás megengedett. A
termelő köteles a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt előzetesen értesíteni. A termelő olyan
időben kell értesítse a megrendelőt, hogy az átvételhez szükséges felkészülési idő rendelkezésre
álljon. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő a felelős.
A Ptk. nem követeli meg a megrendelő értesítését akkor, ha egy teljesítési időszakot
határoztak meg teljesítési időpontként és a teljesítésre ezen időszakon belül kerül sor. Szállítási
szerződés esetén érvényesül ilyen tájékoztatási kötelezettség, mezőgazdasági termékértékesítési
szerződés kapcsán csak az előszállításhoz kapcsolódik.
8.2. A teljesítés helye

A teljesítés helye a termelő telephelye. Minden esetben a kötelezett telephelye a teljesítés
helye, akkor is. ha a szerződő felek gazdálkodó szervezetek, sőt akkor is, ha a teljesítéskor
fuvarozót vesznek igénybe.
A teljesítés helyére vonatkozó szabály diszpozitív, tehát a felek eltérhetnek tőle.
8.3. A teljesítés mennyisége

A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet
teljesíteni. A szerződésben megjelölt és a még jogszerű teljesítésnek minősülő mennyiség
között az eltérés a törvény szerint 10% lehet.
A hatályos szabályok alapján a szerződésben rögzített mennyiségnél többet a megrendelő nem
köteles elfogadni.
A szerződés szerinti mennyiségtől való eltérés szabálya diszpozitív norma, tehát attól a felek
négyféle módon is eltérhetnek:
1. kizárhatják az eltérés lehetőségét a szerződésben rögzített mennyiségtől,
2. 10%-nál kisebb mértékű eltérést engednek csak meg,
3. 10%-nál nagyobb eltérést is megengednek,

4. a szerződésben rögzített mennyiség túllépését is jogszerűnek ismerhetik el.
8.4. A teljesítés módja

Fuvarozó közbejöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles - a termelő érdekében -
a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a
19
termelőt haladéktalanul értesíteni. E feladatra gyakran fuvarozókat is igénybe vesznek a

termelők. A megrendelő a fuvarozóval általában nem áll szerződéses kapcsolatban. A
megrendelő köteles pl. az áru mennyiségét és minőségét ellenőrizni, a fuvarokmányban
rögzített adatoktól való eltérés esetén részletes kárjegyzőkönyvet felvenni és mindezekről a
termelőt haladéktalanul értesíteni. Ha a megrendelő e kötelezettségének nem tesz eleget. ennek
szankciójaként nem követelheti a termelőtől azon kárainak megtérítését, illetőleg az ő
megrendelőjével szemben felel a termelőnél bekövetkezett olyan károkért, amelyek a
fuvarozóval szemben egyébként érvényesíthetőek lettek volna.
8.5.. Az ellenszolgáltatás
Visszterhes szerződések esetében általános szabály, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell a
szolgáltatással szembenálló ellenszolgáltatás mértékét kivéve pl. a több évre szóló
mezőgazdasági termékértékesítési szerződést.
A felek által a szerződésben megállapított, kialkudott ellenérték a teljesítéssel válik
esedékessé. Abban az esetben, ha a megrendelő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújtott a
termelőnek, aki azt nem fizette meg. a teljesítéskor beszámításra kerül sor.
9. Szerződésszegés
9.1. A szerződésszegés . fajtái
A tipikus esetei: késedelem, hibás teljesítés, teljesítés megtagadása, lehetetlenülés
A szerződés lehetetlenülésének, vagy részbeni lehetetlenülésének viszonylagos gyakori
előfordulása az időjárási körülmények folytán következik be.
Nem ritka a teljesítés megtagadása sem.
Túlkínálat esetén a megrendelő, áruhiány esetén a termelő „eshet kísértésbe''. Nagy termés
esetén a megrendelő megtagadja a szerződött áru átvételét, mivel a piacon jóval olcsóbban
szerezhet be ugyanolyan terméket. A kis termés általában áremelkedést indukál, ilyenkor a
termelő igyekszik kibújni.
9.2 Jogkövetkezmények
a) A késedelem kapcsán az átvételi kötelezettség késedelmes teljesítéséhez kapcsolódóik
speciális jogkövetkezmény. Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás természete miatt
bekövetkezett értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik. kivéve, ha bizonyítja, hogy
az értékcsökkenésért a másik fél felelős .
b) Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során kell
figyelembe venni.
c) A kötbér viszonylag gyakran alkalmazott jogkövetkezménye a szerződésszegésnek.
d) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés esetén az előszállítás nem jogellenes, a ter-
melő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet. Az előszállításnak
nincsenek szankciói.
10. A több évre szóló termékértékesítési szerződés

A több évre szóló termékértékesítési szerződés révén a felek a tartós jogviszony keretében
közelebb kerülnek egymáshoz, lobban megismerik a másik igényeit és lehetőségeit.
Három csoportját különböztethetjük meg.
a) Az első csoportba tartozó szerződéseknek nincs több fogalmi ismérvük, mint amit maga a
név kifejez. Az ilyen szerződések hosszabb időszakra, legalább két évre jönnek létre. A
szerződésben a feleknek nem kell az árban megállapodniuk. Nem arról van szó, hogy a
feleknek ne kellene meghatározni az árat, csak arról, hogy azt nem magában a több évre szóló
mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben és nem a kapcsolat teljes tartamára
20
vonatkozóan kell meghatározni. A több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződés

létrejön az ár meghatározása nélkül is. Ebben a kérdésben a jogalkotó nem várja el a felek
konszenzusát. A feleknek az egyes gazdasági évekre szóló szerződésekben az árban meg
kell állapodniuk.
b) A termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést a felek közös kockázatviselés mellett is

végezhetik ami a felek magatartásának körén kívüli eseményekből fakadó károk és veszteségek
megosztását jelenti. Ha a termelésre vonatkozik a közös kockázatviselés, akkor a megrendelő
az, aki részt vállal a termelő tevékenységének kockázatában. A feldolgozás, értékesítés közös
kockázata azt jelenti, hogy a termelő az, aki vállalja, hogy egy másfajta tevékenység előre nem
látható veszteségének egy részét viseli. Ez utóbbi esetekben a felek már a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződés tárgykörén kívül eső, de ahhoz szorosan kapcsolódó, annak
gazdasági folytatását jelentő tevékenységekre nézve működnek együtt.
c) A felek nyereségmegosztásban is megállapodhatnak a több éves mezőgazdasági
termékértékesítési szerződés keretében. Ebben az esetben még kevésbé fontos, hogy egymás
között milyen árat állapítanak meg. Ehelyett azt kell tisztázniuk, hogy az egyesített tevékenysé-
gük eredményeként létrejövő értékhez milyen arányban járulnak hozzá. Azt kell rögzíteni a
szerződésben, hogy a mezőgazdasági termelés, pl. 60%-át, míg a piackutatás, értékesítés és
fuvarozás 40%-át jelenti a közös tevékenységnek. Ilyenkor a megrendelő által végzett „tovább-
értékesítés" során elért árbevételen kell 60-40%-os arányban osztozkodni (eldöntendő
természetesen a költségek viselése, megtérítésének ideje stb.). Akkor, ha a felek a több évre
szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a feldolgozásra is kiterjedő
nyereségmegosztással hozzák létre, már a társasági jogviszonyokhoz nagyon közel álló, nagyon
intenzív szerződéses kapcsolatba kerülnek, amelybe mindkettőjük teljes tevékenységét
bevonják.
5.A CSERESZERZŐDÉSEK SAJÁTOSSÁGAI A HAZAI ÉS A

NEMZETKÖZI KERESKEDELEMBEN (BARTER)
1. A szerződés gazdasági szerepe
A barter-ügylet elsősorban a nemzetközi kereskedelemben ismert fogalom.
A pénz nélküli kereskedés a nagy világgazdasági válságok időszakában vált jelentőssé
nemzetközi szinten is A pénzhiány természetes következményeként jelentek meg a kétoldalú
megállapodások, amelyekben a szolgáltatást teljesítő fél ellenszolgáltatásként a pénz helyett
általánosan elismert csereeszközt fogadott el. Ez a helyzet jellemezte a világháborút követő
időszakot is.
Napjainkban a barterkereskedelem egyre nagyobb mértékben jelenik meg a fejlett országok
belföldi kereskedelmében is, amelyet nagymértékben elősegít az elektronikus eszközök
bekapcsolása az ügyletkötésekbe. Figyelemmel arra, hogy a világhálón nincsenek határok, a
számítógépes barterközpontok nemzetközi kapcsolatai révén a fejlett országok
cserekereskedelme egyetlen „barter-piacon" bonyolódhat.
2. A szerződés fogalma és jellege

A nemzetközi és a hazai gyakorlat egységesen használja tágabb értelemben, amikor is a
csereügyletek valamennyi formáját átfogó, általános kategóriát ért alatta és szűkebb értelemben
a klasszikus nemzetközi árucsereügylet jelölésére.
A cserekereskedelemben nemzetközi szinten létező ügylettípusok:

- barter,
- kompenzációs ügylet,
21
- viszontvásárlás,
- visszavásárlási,
- offset ügylet.
2.1. Barter
A barter-ügylet klasszikus árucsere-ügylet, amelyhez nem kapcsolódik pénz, a csere
egyszerű naturális árucsere.
Az árukat csak mennyiségben kapcsolják össze, s a szerződésben a felek azt vállalják, hogy
az egyik fél a másiknak meghatározott mennyiségű árut ad, s tőle cserébe ugyancsak meghatá-
rozott mennyiségű árut fogad el a másik fél. Általában rövidlejáratú ügylet, s a kétirányú
árumozgás időben rendszerint egybeesik.
2.2. Kompenzációs ügylet

A felek ugyan kölcsönös áruszállításban állapodnak meg, de az áruszállítások értékét már va-
lamilyen valutában is kifejezik.
Két formája:
a) A teljes kompenzáció esetén az exportőr a szállított áru ellenértékéért teljes egészében

árut vásárol (quasi barter). Nincs fizetést célzó valutamozgás - annak ellenére, hogy az
áruszállítást a szerződés szerinti valutában számlázzák a felek -, miután az eredeti exportőr áruja
ellenértékéhez csak akkor jut hozzá, ha a vevő a csereárut leszállította. A viszontvásárlási (-
szállítási) kötelezettség harmadik félre ruházható.
b) A részleges kompenzációs ügyletnél az áru ellenértékének csak meghatározott
százalékáért fogad el árut az exportőr.
2.3. Ellenügylet, viszontvásárlás (parallel trading)

Mindig két adásvételt kötnek a felek. Az egyik szerződés áruszállításra vonatkozik, a másik
viszontvásárlásra, amelyben arra kötelezi magát az exportőr, hogy áruja értékének meg-
határozott százalékáért partnerétől árut vásárol vagy vásároltat meghatározott időn belül.
Az árumozgásokat minden esetben pénzmozgás kíséri, de a viszontvásárlással a felek mégis
egyfajta árucserét bonyolítanak le.
2.4. Visszavásárlási ügylet (buy back)

A csereügyletek hosszúlejáratú formája, amelyben a gyártók, szállítók abban állapodnak meg
partnerükkel, hogy a termék ellenértékét a berendezéssel előállított eredménytermékkel
fizetik meg. Rendszerint igen nagy értékű ügyletkötésekről van szó, amelyeknél a bankok
megjelenése is jellemző. A csereáru szállítására csak hosszú idő múlva kerül sor, ami
szükségessé teszi, hogy a szerződésben meghatározott árakat felülvizsgálják s a világpiaci
árakhoz igazítsák, csökkentve ezáltal az ilyen ügylettel járó árkockázatot. Olyan
létesítményeknél, ahol az eredményesség kockázatával is számolni kell, általában a
megállapodás a kockázatmegosztásra is tartalmaz rendelkezéseket. Az exportőr számára
komoly kockázatot jelenthet az eredménytermék nem megfelelő minőségű volta, vagy
időközben korszerűtlenné válása, amely kockázatok minimálisra csökkentésére törekszik a
szerződés tartalmának kialakítása során.
2.5. Offset ügylet
22
A teljesség kedvéért említjük azt a sajátos csereügyletet, amely a nemzetközi piacon a

repülőgép-, hadi- és az űripar, csúcstechnológiák, kommunikációs berendezések, számítógépes
rendszerek nagy értékű termékeinek, szolgáltatásainak csereügyleteit takarja, s a szerződő felek
bonyolult kapcsolatrendszerét teremti meg. Az ilyen ügyletnél az exportőr arra vállalkozik,
hogy vevője termékeinek piacot talál, azokat piacra segíti (indirekt offset), de a felek az
együttműködéstől a közös beruházásokig többféle módon összekapcsolódhatnak (direkt offset).
Amíg tehát az indirekt offset-ben marketing, illetve közvetítői tevékenységet vállal vevője
részére, a direkt offsetben vevője országának gazdasági fejlődéséhez járul hozzá. (Ez utóbbira
példaként említhető ügyletben X ország komplett földi és légvédelmi elhárító rendszert vásárol
2 milliárd dollárért, amelyet úgy teljesít, hogy 70%-át olajban fizeti meg, míg az
ellenszolgáltatás fennmaradó 30%-át a szállítóval közös vállalkozásba fekteti.)
3. A jogviszony keletkezése
A nemzetközi kereskedelemben is a felek egybehangzó akaratnyilatkozatával jönnek létre a
szerződések.
Kikényszerített csereügyletekről, amelyek leginkább állami akarat-elhatározásból jönnek
létre s amelyekben hiányzik a felek részéről a tényleges ügyleti akarat.
Kényszerű barter-ügylet jön létre akkor is, amikor valójában a felek akaratnyilatkozata
nem barter-ügyletre irányult és a vevő fizetési készségének, vagy fizetőképességének hiánya
alakítja át utólag barterré az ügyletet.
A barter-ügylet és a kompenzációs ügylet egyetlen szerződésben fogalmazódik meg.
Az ellenügyletnél, vagy viszontvásárlási ügyletnél a felek általában két ügyletet kötnek: két
adásvételi szerződést, amelyből az egyik az eredeti áruszállításra vonatkozik, a másik a
viszontvásárlásra. Előfordul, hogy a viszontvásárlási kötelezettséget egy harmadik szerződésben
fogalmazzák meg. (Pl. rögzítik, hogy a második szerződés csak akkor valósul meg, ha az első is
teljesül.)
4. A jogviszony alanyai
Mindkét oldalon megjelenhetnek:

- államok (kormányok),
- bankok,
- kereskedők.
Tipikusan két alany jelenik meg (zárt ügylet), de ismert olyan is, amikor több alany
kapcsolódik az ügylethez, s minden résztvevő árut kap és ad (az ín. többlábú körügyletek).
5. A jogviszony tárgya
a) A közvetlen tárgya a kölcsönös tulajdonátruházás, a csereügyletnél ugyanis mindegyik
fél eladó a saját terméke vonatkozásában (jogait és kötelességeit illetően is), ugyaniakkor vevő a
szerződő fél termékeivel kapcsolatban (jogok és kötelességek tekintetében is).
b) Közvetett tárgya bármely áruféleség lehet, de a nemzetközi cserekereskedelemben a
legjellemzőbb az energiahordozók, nyersanyagok, hadi-, és űripari termékek, élelmiszerek
árucseréje.
6. A jogviszony tartalma
Mindegyik fél eladó és vevő egyidejűleg, s ehhez igazodnak jogai és kötelességei is.
Mindegyik félnél főkötelezettségként jelenik meg a tulajdonjog átruházása és a dolog
birtokbaadása, s az ehhez kapcsolódó kellék- és jogszavatosság, továbbá az egyéb
23
mellékkötelezettségek teljesítése (pl. tájékoztatók, használati utasítások, minőségi

műbizonylatok stb.), a nemzetközi normáknak megfelelően.
7. A jogviszony megszűnése
Az adásvételi szerződés. és a csereügyletek tipikusan olyan ügyletek, amikor a
szerződéskötést gyorsan követi a teljesítés. A nemzetközi cserekereskedelemben is általában
jellemző - elsősorban a barter és a kompenzációs ügyletnél -, hogy a kétirányú árumozgás
időben egybeesik, ill. viszonylag rövid időn belül követi egymást, és a teljesítéssel a szerződés
megszűnik.
6. A FAKTORING ÜGYLET SAJÁTOSSÁGAI

A jogviszony gyökerei fellelhetőek a római jogban, ill. még régebbi kultúrákban: kereskedő
őseink a kintlévőségeik alapján fennálló követeléseiket engedményezték harmadik személyre
készpénzfizetés ellenében.
A faktoring mint ügylet az USA-ból indul ki, s a faktor eredetileg bizományos volt, aki
eladott és vásárolt a saját nevében más részére. A faktoringhoz közelített az a helyzet, amikor a
faktor hitelben adott el, a megbízóval szemben vagy garanciát vállalt a vele szerződő fél
teljesítéséért vagy kifizette a számlát és viselte a behajthatatlanság kockázatát.
A fizetési készség vagy a fizetőképesség nagyfokú bizonytalanságot jelent a szerződő felek

között. Ilyen helyzetben fordulnak a szerződő felek - nyilván az árszállító, a hitelező - olyan jogi
eszközökhöz, amelyek ezt a kockázatot elhárítják vagy csökkentik, s pénzeszközökhöz juttatják
akkor is, ha egyébként fizetésre kötelezett partnerük financiális problémákkal küzd.
A magyar gazdasági helyzet - különösen a piaci viszonyok felszabadulásának időszakától -
kedvez a faktoring ügylet elterjedésének, szabályozatlansága ellenére, hiszen jelenleg is atipikus
szerződés. Pénzintézeteink közül a Magyar Nemzeti Bank már a 80-as évektől résztvevője az
ügyleteknek, de a 90-es években már megjelennek a kifejezetten faktoring üzletágra
szakosodott kisbankok, szakosított pénzintézetek, illetve faktorcégek..
2. Faktoring fogalma és jellege

2.1. A nemzetközi kereskedelemben a kereskedelmi jog egységesítése iránti
törekvések által létrehozott szervezet, a Nemzetközi Magánjogegységesítési Intézet
(Institut International pour 1'unification du droit privé, UNIDROIT) 1926-ban jött létre.
Az LJNIDROIT 1988. májusában fogadta el az Egyezményt a nemzetközi követelés-
vételről, amely Egyezményhez Magyarország is csatlakozott, s annak kihirdetésével az
Egyezmény belső jogforrássá vált (1997. évi LXXXV. tv.).
24
Az Egyezmény a nemzetközi követelés-vételre vonatkozik, s a magyar jog által eddig

nevesítetten nem ismert jogintézményt szabályoz, s ily módon külkereskedelmi
szerződések alanyainak szerződésbeli helyzetét segít jogilag is egyértelműsíteni.
Az Egyezmény alapján a faktoring szerződés lényege, hogy „a szállító az
engedményesre engedményezheti (áttubázhatja) vagy köteles engedményezni (átruházni)
az olyan áruértékesítési szerződésből keletkezett követeléseit, amelyek a szállító és
ügyfelei (adósai) által kötött szerződéseken alapulnak; kivéve azokat, amelyeknek tárgya
olyan követelés, amely az adós személyes. családja vagy háztartása általi használat
céljából történő áruvásárláson alapul." (I. fejezet, 1. cikk. 2/a pontja).
Az engedményesnek legalább két funkciót kell ellátnia az alábbiak közül, hogy az
ügylet faktoringnek minősüljön:
1. a szállító finanszírozása, ideértve kölcsönök nyújtását és előlegek folyósítását,

2. követelésekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),
3. védelem az adósok fizetési késedelme vagy a fizetések elmulasztása ellen.
2.2. A hatályos magyar jog pénzügyi szolgáltatásnak minősíti a pénzkölcsön nyújtását,
amelybe beletartozik „követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő -
megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktorfingot és a forfetirozást is), valamint
leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a
kintlévőségek beszedését ki végzi." (1996. évi CXII .tv. 2. sz. melléklet 10.2. pontja).
A törvény közvetetten utal a faktoring, mint pénzszolgáltató tevékenység lényegére:
1. bármilyen követelés megvásárlása, megelőlegezése (tárgy), s ezáltal,
2. fizetés teljesítése a jogosult részére,
3. számlavezetés (könyvelés) az ezekhez kapcsolódó esedékes fizetések nyilvántartása,
4. kintlévőségek beszedése.
5. amely ügylet létrejöhet az adós kockázatvállalásával vagy anélkül.
2.3 Jogi szempontból vizsgálva a faktoringszerződés egy olyan visszterhes ügylet, amelyben
a faktoráló valamely, rendszerint adásvételi, szállítási, vállalkozási vagy egyéb szolgáltatás
végzésére irányuló jogügyletből harmadik személlyel, vagy személyekkel szemben ténylegesen
fennálló teljes követelését vagy a követelés egy részét átruházza a faktorra. A faktora
követelés ellenértékének felek által meghatározott részét a szerződés megkötésével egy-
idejűleg kifizeti a faktorálónak. és rendszerint átvállalja a követelés behajthatatlanságának
kockázatát is, valamint egyéb pénzügyi műveletet is végezhet a faktorrab számára.
Napjainkban a faktoring ügylet új funkciójaként elterjedőben van a biztosítéki
(fiduciárius) faktorálás (engedményezés). Biztosítéki célú faktorálás esetén általában a
hitelező és a faktor között hitelszerződés jön létre, amelyet a faktor követelésvásárlásaival
(faktoring ügyleteivel) biztosítanak a felek. Ezáltal a hitelező arra szerez jogot, hogy a
faktorral szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse, s
így közvetlenül lépjen fel az engedményezett követelés kötelezettjével szemben.
Az Új Polgári Törvénykönyv Koncepciója a faktoring szerződést vegyes, több
szerződéstípus tartalmi elemeit elegyítő, de időközben már nevesített szerződésnek tekinti,
amelynek szabályozását a Ptk.-ban kívánja oly módon megoldani, hogy a jellegadó, tartalmi
eleméhez legközelebb álló nevesített szerződéstípus körében kívánja elhelyezni. A
Koncepció az engedményezés szabályait kívánja alkalmassá tenni a faktoring jogi
feltételeinek kielégítésére. A Koncepció számol azzal is, hogy az üzleti életben az
engedményezést, és így elsősorban a faktorfingot is, hitelbiztosítékként is felhasználják.
25
Mint utaltunk rá, ennek lényege, hogy a hitelező a szerződésben meghatározott kölcsön
összegét az adós rendelkezésére tartja, amelyet az igénybe, amelyet faktoring ügyletek
finanszírozására használhat fel. Az adós ugyanakkor - biztosítéki jelleggel - engedményezi a
faktoring szerződésekből eredő követeléseit. Biztosítéki célú engedmény esetén tehát az
engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem
fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az
engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, azt vissza kell
szolgáltatnia. A hitelező, mint engedményes - az engedményezési szerződés folytán a
faktoring kötelezettel szemben korlátozás nélkül, mint a követelés jogosultja léphet fel,
azonban az adós - engedményező - tekintetében köti az a korlátozás, hogy az
engedményezett követelést a kötelezettől csak az adóssal szembeni követelése kielégítése
végett szedheti be. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha időközben az adós
felszámolására kerül sor, ugyanis a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a biztosítéki célú
engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában. Így ha a hitelező az engedményen
alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már
nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás
körébe tartozó vagyon részét képezi (BH 2001/489.).
A faktor és a faktoráló (jogosult vagy engedményező) között jön létre, tipikusan
hárompólusú, amelyben a faktor csak a követelés oldaláról kapcsolódik a felek közötti
alapügylethez. Nem feltétlenül ismeri a jogosult és a harmadik személy (kötelezett)
közötti szerződésből eredő jogok és kötelezettségek összességét. A szerződés lényege
ugyanis a követelés átruházása, amely azt is jelenti, hogy a feleket terhelő egyéb köte-
lezettségek és jogok továbbra is a jogosultat és a kötelezettet terhelik és illetik.
A felek egyébként megállapodhatnak a szerződésben a jogosultat megillető bármely
jogának átruházásáról, amely a harmadik személlyel (adós) kötött szerződésen alapul (pl.
szállító tulajdonjogának fenntartása, egyéb biztosítékok átszállása stb.).
A jogviszony létrejöttéhez csupán a faktor és a jogosult egybehangzó
akaratnyilatkozata szükséges. A szerződés formájával kapcsolatban jogszabályi kikötés
nincs, jellemzően azonban a felek írásban állapodnak meg.
A felek között kötelem keletkezik a kötelezett tudta vagy beleegyezése nélkül nem feltétel
a kötelezett (adós) bevonása a faktoring ügyletbe.
A bírói gyakorlat szerint - mögöttes joganyagként - az engedményezés szabályai kerülnek
alkalmazásra. Az engedményezésnél megismert szabályok szerint szükséges - bár az
engedményezésnél sem érvényességi feltétel - a kötelezett értesítése, annál is inkább, mert -
konkrét szabály hiányában is - a faktorfingról, a követelés megvásárlásáról tudomást kell
szereznie.
Az UNIDROIT egyezmény alapján az adóst értesíteni kell (írásban), de annak elmaradása
magát a faktorfingot nem teszi érvénytelenné.
A hatályos magyar jog szerint - mint utaltunk rá - a faktoring tevékenység pénzügyi

szolgáltatásnak, s ezen belül is „pénzkölcsön nyújtásának" minősül, így csak olyan
hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás jelenhet meg faktorként, amely rendelkezik a
jogszabályban előírt feltételekkel, engedéllyel
26
Faktoráló (másként engedményező, jogosult vagy szállító), aki a harmadik személlyel

kötött ügyletéből eredő követelését (vagy követeléseit) egyben vagy folyamatosan átruházza
(engedményezi), amely jogügylet nem érinti a kötelezettel fennálló jogviszonyból eredő egyéb
jogokat és kötelezettségeket.
Kötelezett (adós, az a „harmadik személy", aki az alapjogviszonyban megrendelő) az

ügylethez az értesítéssel kapcsolódó alany, akinek szerződésből eredő kötelezettségei nem
változnak, csupán a pénzbeli követelés jogosultjának személyében következik be változás a
követelés átruházásával.
A faktoráló és a kötelezett bármely jogalany lehet. de kétségtelenül az ügyletek résztvevői
általában gazdálkodó szervezetek, egyéb jogi személyek.
5.1. A jogviszony közvetlen tárgya: jogátruházás, azaz a faktoráló átruházza a követelés
jogát (adásvételi szerződés mögöttes szabályainak megjelenése) a faktorra.
A faktor vásárolja ugyan meg a követelést, de az egész ügyletért mégis a faktoráló fizet.
Ugyanis a faktor díjat számol fel a tevékenységéért, amelyet a faktorálónak járó összegből
jogosult levonni.
5.2. A jogviszony közvetett tárgya: bármilyen fennálló, vagy jövőben keletkező
követelés, azaz jogok. Feltétel azonban a forgalomképesség, azaz a követelés átruházható
legyen.
A közvetett tárgy meghatározásakor figyelemmel kell lenni az engedményezés mögöttes
szabályaira, miszerint nem engedményezhetők a jogosult személyéhez kötődő követelések,
illetve azok a követelések, amelyek átruházását a jogszabály kifejezetten kizárja. Enged-
ményezhető az elévült követelés is, a lejárt, vagy a jövőben lejáró követelés egyaránt.
Az Egyezmény szerint fennálló vagy jövőben keletkező követelések is engedményezhetők, nem
kell a szerződésben egyedenként megnevezni, feltétel, hogy a szerződéskötés időpontjában vagy
amikor keletkeznek azonosíthatók legyenek (a személyes használatot szolgáló követelést nem
lehet engedményezni.)
A magyar bíróság megszorító gyakorlatot folytat, kimondva, hogy a nem létező, vagy még
létre nem jött követelés érvényesen nem engedményezhető.
Nagyon lényeges kérdés a felek szempontjából, hogy milyen követelésről van szó: olyan
követelésről, amely nem vitatott, , avagy éppen ellenkezőleg. egy bizonytalan követelésről.
6.1. A faktor főkötelezettsége jogai
a) A faktor főkötelezettsége a fizetés teljesítése a jogosult részére: azaz a faktoring
ügyletben előfinanszírozás történik. A faktor megelőlegezi a később esedékes követelést. A
magyar gyakorlat szerint általában a követelés 7~-95%-át fizeti ki a faktor a jogosultnak, a
fennmaradó részt pedig akkor, ha a kötelezett teljesített.
b) A faktor bizonyos szolgáltató funkciót is elláthat, így vállalhatja az esedékes fizetések
nyilvántartását, a számlavezetést (könyvelés), a kintlévőségek behajtását, szükség esetén akár
peresítés útján is.
c) Lényeges különbség van a faktoring ügyletek között aszerint, hogy ki viseli a

szerződésben a kockázatot:
ca) A nemzetközi gyakorlatban a del credere fogalom helytállási kötelezettséget jelent
harmadik személy teljesítéséért.
27
Faktoring ügyletnél, ha a faktor átvállalja a del credere kockázatot, a követelést eladó

faktorálót (engedményező) nem terheli helytállás a behajthatóságért.
cb) Ha a szerződésben a felek a kockázat átvállalása tekintetében nem állapodnak meg, vagy
nem vállalja át a kockázatot a faktor, és a követelés nem hajtható be, a faktor a faktolálóhoz
fordulhat megtérítési (visszkereseti) igénye érvényesítéséért.
A jogosult részére egy ilyen ügylet is előnyös lehet, mert a szerződéskötéskor általában
hozzájut a követelés meghatározott részéhez, (amely pénzügyeiben akár átmenetileg is kedvező
lehet), pénzhez jut, méghozzá a piaci kamatoknál valamivel kedvezőbb feltételekkel.
A hitelezési kockázat vállalása azt jelenti a faktor számára, hogy ha az ügylet keretében
finanszírozott, és az adós a számla esedékességét követően nem fizet, az átvállalt del credere
kockázat alapján ennek terhét a faktor viseli. A faktor számára az ügyletben a legnagyobb
veszélyt a kockázatvállalás jelenti. Fontos azonban a szerződésben annak pontos
meghatározása, hogy mire terjed ki ez a kockázatvállalás.
d) A faktor faktoring díjra jogosult, amelyet általában a követelés teljes kiegyenlítésekor

érvényesít (a díj általában magában foglalja az adminisztrációs funkció költségeit. a
finanszírozás költségeit az alapköltséghez járul bizonyos kockázati költség,). A faktoring díj
megfizetése általában úgy történik, hogy az előfinanszírozás során ki nem fizetett 5-15%-ból
kerül levonásra, a kötelezett teljesítését követően.
6.2. A . faktoráló (engedményező, jogosult, szállító) jogai, kötelezettségei

• A faktoráló lejárat előtt megkapja a harmadik személlyel szemben fennálló
követelés szerződésben meghatározott részét
• Különösen fontos az együttműködés, az információ adás, mind a faktoring ügylet
megkötésekor, mind pedig annak teljesítése, a követelés behajtása során. A faktor
részére minden okiratot, dokumentumot köteles átadni a faktoráló, amely a követelés
behajthatósága érdekében szükséges.
• A szerződésben foglaltaknak megfelelően alakul a faktoráló helytállási kötelezettsége
a követelés behajthatóságáért.
Az engedményezés mögöttes szabályainak alkalmazásával a faktorálót kezesi helytállás terheli -
főszabályként - a visszterhes faktorálásért (engedményezésért), amelyet a felek szerződéssel
kizárhatnak
• A faktoráló díjat fizet a faktor tevékenységéért, amely megállapodás tárgya, mind a
fizetés módját, mind pedig mértékét illetően.
• Amennyiben a szerződéssel egyéb jogok is átszállhatnak a faktorra, a jogosult
köteles az átruházással kapcsolatos valamennyi kötelezettségének eleget teami (pl.
kézizálogjog esetén a zálogtárgyátadása stb.).
6.3. Az adás (kötelezett, harmadik személy) helyzete, jogai, kötelezettségei

• A követelés átruházásáról értesíteni kell az adóst (az engedmény mögöttes szabályai
szerint), ez a faktoring nyílt formája, de létezik a faktoring csendes formája is, ha
nem értesítik.
• Az adós a faktornak köteles teljesíteni, ha a jogosult vagy felhatalmazása alapján a
faktor értesítette, ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki
faktorként fellépett.Az engedményezésnél megismert szabályok szerint ugyanis, ha
az engedményező értesíti a kötelezettet, az értesítés után csak az új jogosultnak
28
teljesíthet, míg ha az engedményestől származik az értesítés, követelheti az

engedményezés megtörténtének az igazolását.
• A faktoringhoz nem kell az adós engedélye. Ha az alapjogviszonyban kizárták a
faktorálás lehetőségét akkor sem befolyásolhatja a faktoring érvényességét, de
nyilvánvalóan a felek egymás közötti jogviszonyában (szerződésszegés)
jogkövetkezménye lehet. Az Egyezmény szerint egymás közötti (adós-szállító) tiltó
tartalmú megállapodás nem hatályos a faktoring ügyletekre.
• A faktorálás alapvetően nem hozhatja rosszabb helyzetbe az alapkötelem
adósát. Eppen ezért - az engedményezéshez hasonlóan - az adós mindazt a
kifogását felhozhatja a faktorral szemben, amit a szállítóval szemben
felhozhatott, s beszámíthatja azokat a követeléseit, amelyek az
engedményezővel szemben az értesítéskor fennállt jogalapon keletkeztek.
Az UNIDROIT egyezmény szerint a faktoringhoz nem kell az adós engedélye, sőt egymás
közötti tiltó tartalmú megállapodásuk sem hatályos a faktoring ügyletre.
Jogszabály
1997, évi LXXXV. tv. a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában. 1988, május
28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről.
Kizárólag a gyakorlati tapasztalatokra, építhetünk.
• A faktoring ügylet általában határozott időre (az eredeti jogügylet lejárata) szól,
s ezen túlmenően is tartós jogviszony, amelyre jellemző, hogy általában
folyamatosan teljesülő követelések megvásárlásáról van szó. Bekövetkezik a
szerződés megszűnése, ha a szerződés lejár, vagy a kikötött bontó feltétel
bekövetkezik.
• A szerződő felek bármelyikének jogutód nélküli megszűnése szerződésszüntető jogi

tény. A jogutódlással történő megszűnés nem érinti a szerződést a felek eltérő
megállapodása hiányában.
• Közös akaratnyilatkozattal bármikor megszüntethetik a felek a szerződést, akár a
jövőre nézve. akár visszamenőleges hatállyal (felbontás). Rendkívül bonyolult
elszámolási helyzet keletkezhet, de nem látjuk akadályát arciak; hogy az eredeti
állapotot ne lehetne helyreállítani a felek viszonyában. Ez azt jelenti, hogy a már
teljesített szolgáltatások visszajárnak, de természetesen a faktor a jogosultnak köteles
visszafizetni azt a szolgáltatást. amit az adós addig teljesített.
• A határozott időtartamú jogviszonyt egyoldalú jognyilatkozattal általában csak
rendkívüli felmondással lehet megszüntetni, vagy akár az elállásra is lehetőség
van, amelyre általában a felek bármelyikének súlyos szerződésszegése szolgálhat
alapul. (Pl. jogosult nem adja át a kintlévőségek behajtásához szükséges doku-
mentumokat, nem működik közre az igények érvényesítésénél stb.). Nincs akadálya
annak, hogy felek határozatlan időtartamra kössék az ügyletet.
8. Faktoring és más jogintézmények
8.1. Faktoring-engedmény
Engedmény
F kt i
29
Alanya Faktor személye behatárolt Bárki lehet mindkét oldalon

Tárgya Követelés megvásárlása (fak Követelés átruházása
tor oldaláról közelít)
Fennálló vagy jövőben kelet
kező követelés is
tó
Jellege Visszterhes Ingyenes vagy visszterhes
Tilalom - Nem lehet engedményezni:
- jogosult személyéhez kö
tött, vagy
- olyan követelést, amelynek
átruházását jogszabály
ja.
Jogviszon Szerződés Szerződés, jogszabály vagy
keletkezés hatósági határozat
Jogviszon Faktor Engedményes
tartalma - fizetés teljesítése a jogosult - ellenszolgáltatás, ha vissz
részére terhes
- számlavezetés, egyéb szol
gáltatás
szedése)
Faktoráló Engedményező
- jogátruházás - jogátruházás
Adós Adós
- hozzájárulása nem kell, de - nem kell hozzájárulás, de
nemzetközi értesíteni kell
- faktorfingnál értesíteni kell - engedményesnek köteles
- felhozhatja kifogásait, be- teljesíteni, ha értesítették
számítással élhet, de a - felhozhatja kifogásait, be
toring egyéb számítással élhet, de az
geit nem érinti engedmény egyéb kötele
zettségeit nem érinti
Faktoring Engedmény
Szerző- felek megállapodhatnak az átszáll a zálogjog és kezes
dési bizto- átszállásáról ség törvénynél fogva, egyéb
sítékok biztosítékok megegyezés ese
tén
Felelősség faktoráló Engedményező kezesként fe
- Az adós nem teljesítése lel, kivéve, ha
esetén a faktor visszaköve- - kifejezetten bizonytalan
telési joga megnyílhat, ha követelésként engedmé
a faktor nem vállalja át a nyezte,
kockázatot. - kizárta a felelősséget,
-ingyenes volt az enged
mény
8.2. Faktoring-bizomány
Faktor Bizományos
30
A faktor átvállalhatja a Bizományosi szerződés

fizetési mulasztásának szabálynál fogva felelősséggel
de arra nem köteles. credere) tartozik mindazoknak
Kockázatvállalását, annak kötelezettségeknek a
a szerződés határozza meg. amelyek a vele szerződő felet
szerződés folytán terhelik.
Faktor nem határozhatja meg A bizományosi szerződés
toráló és harmadik személy ugyan, de a bizományos és a
szerződés tartalmát, sok madik fél határozza meg a
létrejövő jogviszony
nem is ismeri.
tartalmát.
Nem a faktor választja ki a A bizományos választja ki a
zettet, de a fizetőképességét dik személyt, és helytállási
ban felméri. zettsége jogszabályon alapul.
Faktor Bizományos
Faktoring lényege, hogy a Az ügyletre nem jellemző,
előlegez. bizományos előlegez a
számára akkor utal ha a
személy teljesített.
8.3. Faktoring-leszámitolás
Faktoring Leszámítolás
Főszabályként bármely A váltóhoz, mint értékpapírhoz
teljesítendő követelés dó fogalom.
Sára lehetőség van, de a Leszámítolás esetén a váltóbirtokos
lésről nem állítanak ki tékpapírt bankra forgatja (eladja).
pírt.
Faktor a faktorálási A bank a váltó alapján - bizonyos
gért faktordíjat követelhet, mítolási kamatláb érvényesítése
amely a tevékenységének fizetést teljesít (leszámítolási
esetben nyegében az idegen pénz
az ellenértéke. ellenértékeként jelenik meg).
A finanszírozáson kívül Bankok is elláthatnak egyéb
tevékenységet is elláthat a séget, amely általában számlavezetés.
(számlavezetés, lemző, hogy nem vállalnak
behajtása), leszámítolás esetén, azaz
szerződés szerint alakul. guk fenntartása mellett végeznek
tolást.
7. FRANCHISING
31
Az 1950-es években az USA-ból kiindulva jelenik meg és terjed el. Általában a

„franchising" magát a szerződés-rendszert jelenti, a „franchise" az üzemeltetési jogot,
engedélyt takarja, mint fogalom.
a) Az átvevő (franchisor) számára kedvező, mert
1. önállóságát megőrizheti.
2. megoldja a tőkehiányt, mert a rendszerbe történő belépést a bankok is szívesen
támogatják,
3. minimális kockázatot jelent. mert idegen tőkéhez és olyan bevált szakmai módszerhez
jut, ahol kismértékben valószínűsíthető a csőd,
4. élvezi a bevált márkanév használatából származó előnyöket (bevezetett cégnév,
márkanév. know how stb.),
5. előre kalkulálhatóvá teszi a költségeket,
6. folyamatos együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás, meghatározott eszközök közös
használata a költségek csökkenését eredményezi,
7. a „háttér-munkát" (reklám, betanítás stb.) az átadó végzi, az átvevő csak a profitra
koncentrál.
b) Az átadó (franchisee) számára előny. mert
1. biztosítja a terjeszkedést a nemzetközi piacon,

2. a meghatározott összegű belépési díj mellett folyamatos részesedést biztosít a
haszonból,
3. a vevő nem konkurencia, sőt, a rendszer a franchise-adót erősíti (pl. csak az ő termékeit
árusíthatja stb.)
c) A rendszer kedvező a fogyasztó számára is, mert a rendszer bármely egységénél biztosan a
megszokott minőséghez jut.
Hazánkban az első franchising formában működő vállalkozás a szállodaláncokban jelent
meg (az első ilyen vállalkozás a Duna Intercontinental volt, majd követtea Hyatt, Hilton,
Novotel), s a '80-as években született meg az első hazai lánc, a City Grill.
A franchising is elsősorban a vegyes-vállalati formákban jelenik meg a kereskedelem és
szolgáltatás terén.Tömeges megjelenését segítette a privatizáció: a befektetők kockázatmentes
üzletbe való befektetésre törekednek, amelynek legjobb biztosítéka a franchising, amely a kis-
és középbefektetőket biztos haszonnal kecsegteti azáltal, hogy jól bevált, bevezetett
rendszerhez kapcsolódhatnak.(Kleider-Bauer szaküzletek, Julius Meinl fűszerbolt-, benzinkút-
hálózatok stb. szelik át az országot).
2. A szerződés fogalma, fajtái és jellege

Vau olyan nézet, amely szerint a franchising nem más, mint szerződés-csomag és ezen
csomagba tartozó, egyébként a joganyag által önállóan szabályozott szerződések önálló
jogügyletek, s ilyen formában a franchising csupán keretét adja a szerződéseknek. Más
felfogás szerint önálló szerződés, rá vonatkozó törvényi rendelkezések alapján ítélhető meg,
így a keretében megkötött további szerződések figyelmen kívül maradnak..
Egyesek szerint vegyes szerződéssel találkozunk, míg mások szerint sui generis szerződés.
Vannak olyan elemei. amelyek más szerződéstípussal mutatnak rokon vonásokat (pl.
koncesszió), mivel szellemi alkotások használati jogát is magában foglalja a jogviszony, a
licencia szerződések jegyei is fellelhetők; adásvételi elemre utal, amennyiben az átvevő vásá-
rol is az átadótól (pl. árukészleteket); bérleti jogviszony jelenik meg, ha az átadó által
rendelkezésre bocsátott üzlethelyiségben folytatja a tevékenységet az átvevő.
A franchise szerződés a magyar gazdasági életben, mint szabályozatlan, atipikus szerződés
jelent meg ma mar önálló szerződéstípusként működik.
32
Az Új Ptk. Koncepció a franchise szerződést vegyes típusú szerződésnek tekinti.

A franchise szerződés fogalmának meghatározására :
2.1. Olyan vállalatok közötti együttműködés, tartós, zárt gazdasági és jogi kapcso-
latrendszer, amely bizalmi elemeket hordoz. A jóhiszeműség és az együttműködés nagy
jelentőséggel bír a felek viszonyában. A szerződés általában a termelés, elosztás,
(kereskedelem, szolgáltatás) terén jön létre. Mind az átadó, mind az átvevő jogilag,
gazdaságilag független marad, az átadó és átvevő nem versenytársai egymásnak, hanem
egymást erősítik.
Az átvevő belépési díjat és/vagy folyamatosan díjat köteles fizetni, s ezért engedélyt kap,
hogy meghatározott jogokat gyakoroljon - szigorúan meghatározott, szerződésben rögzített
feltételek mellett.
2.2. A franchise szerződés alapján a rendszer átadója. mint a rendszer tulajdonosa, a
franchise-rendszer használati jogának átadására és annak eredményes megvalósításában való
közreműködésre, a rendszer átvevője pedig a franchise rendszer önálló vállalkozásban történő
hasznosítására és a díj fizetésére vállal kötelezettséget.
A franchise rendszer olyan hasznosítható, piaci értékkel bíró vállalkozási gyakorlat,
amely valamely szellemi alkotás (szabadalom, használati minta, ipari minta, védjegy, szerzői
jog) és annak használata (licencia), továbbá termelési, értékesítési, szolgáltatási tapasztalat
(knowhow). valamint áruk értékesítését előmozdító jogok (cégnév, márkanév,
megkülönböztető jelzés stb.); értékesítési fonnák és egyéb más szolgáltatások együtteséből
áll.
A franchise szerződés - a franchise rendszer keretében - azonos követelményeknek
megfelelő termék előállítását, egységes megjelenésű értékesítését és/vagy azonos minőségű
szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé.
2.3. Az Európai Közösségek Bizottságának 1988. november 30-i, 4087/88/EGK sz.

rendelete - az ún. csoportmentesítési definiálta a franchising fogalmát.
A rendelet szerint a franchise jelentése:
- ipari és szellemi tulajdonon fennálló jogok összessége: mint áruvédjegy, kereskedelmi név.
származásjelzés, használati minta, márkanév, szerzői jog, know-how, szabadalom, amelyeket
áruk további értékesítése céljából vagy a végső felhasználók részére végzett szolgáltatás
céljából használnak.
Franchise megállapodás: olyan egyezmény, amelyben a franchiseadó az átvevőnek
közvetett vagy közvetlen anyagi ellenszolgáltatásért megengedi, hogy meghatározott ónkat és
szolgáltatásokat egy franchise rendszer keretében, a piacon való megjelenés céljából termeljen,
használjon vagy igénybe vegyen.
A megállapodás a következő elemeket kell, hogy tartalmazza:
1. közös név és cégjelzés használatának szabályozása,
2. knnow-how feltárása,
3. egy folyamatos kereskedelmi és technikai támogatása megállapodás időtartama alatt.
A rendelet szabályozza az ún. főfranchise (master franchise) megállapodás fogalmát,
amelynek a lényege, hogy az átadó az átvevőnek (master franchisor) megengedi, hogy harmadik
személlyel további franchise megállapodást kössön.
A Közösségen belül a franchise ún. első generációi: -ter elési-franchise rendszerek. mint
sörszállítási-, autókereskedői-, gépjármű javítóműhely-fenntartói hálózatok, amelyeket
tradicionális franchise-ként határoznak meg. Második generáció már a szolgáltatás,
kiskereskedelem, vendéglátóipar. szállodaipar körébe eső rendszerek, továbbá a személyes
igényeket kielégítő franchise rendszerek.
2.4. A j a magyar jogban is szabályozásra került a franchise-megállapodás, de -

hasonlóan az EU normához - elsősorban versenyjogi szempontból. A 24G/1997. (XII. 20.)
33
Korm.sz. rendelet alapján - hasonlóan az EU versenyjogi szabályokhoz - a franchise-

megállapodás egyes csoportjai mentesülnek a gazdasági versenykorlátozás tilalma alól.
A jogszabály a franchise fogalmából kiemeli, hogy a
- know how-hoz és védjegyhez,
- kereskedelmi névhez kapcsolódó, illetőleg
- más iparjogvédelmi vagy
- szerzői jogok együttese (szellemi alkotás),
- amelyet
- áru forgalmazása vagy
- szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel.
Franchise megállapodás alanyai a franchise adó, aki feljogosítja a vevőt a franchise-nak

meghatározott áru forgalmazása, szolgáltatás teljesítése céljából történő hasznosítására,
díjfizetés ellenében.
A felek közötti kapcsolat különösen jelenti
1. a közös név, üzleti megjelenés alkalmazását,
2. üzlethelyiség, szállítóeszközök egységes megjelenítését,
3. know-how rendelkezésre bocsátását,
4. folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás nyújtását a franchise vevő
részére.
5.
2.5 . Franchise fajtái
2.5.1. A szerződés tárgya szerint
• Termelési: meghatározott termék előállítása és értékesítése. Az átvevő a know how
alapján előállít, értékesít. (A termelés és az értékesítés földrajzi helye megközelítően
azonos; így kevesebb a szállítási költség.)
• Értékesítési:a rendszer keretében sajátos termék vagy árucsaládok értékesítésére
kerül sor. Kedvező a termelők és a terjesztők részére is: termelő országán kívüli
piachoz jut, terjesztő: bevezetett terméket értékesít.
• Szolgáltatási franchise a legkiteljesedettebb. azonos minőségű szolgáltatás nyújtása
jellemzi (pl. szállodaipar, javítószolgálat, szépség, fodrász-szalonok stb.)
2.5.2. A jogok átruházhatósága szempontjából

• A kizárólagos:az átvevő csak az átadó termékét forgalmazhatja. az átvevő önmaga
sem létesíthet, de más személynek sem adhat engedélyt új egység nyitására a
szerződésben meghatározott területen.
• Nem kizárólagos az átadó adhat másoknak is engedélyt a rendszer használatára, de
általában az átvevőnek kell először felajánlani (quasi elővásárlás).
Az írásbeliség a jellemző. A franchise szerződés esetében is akkor lehet szó egyáltalán

szerződésről, ha a felek valamennyi lényeges (bármelyikük által lényegesnek minősített)
kérdésben megállapodtak.
A szerződés lényeges részét képezi az ún. kézikönyv, amely a rendszer leírását
tartalmazhatja. Fontos része a működési mechanizmusok bemutatása, az üzletvezetés (áru
34
beszerzés, a reklám, marketing tevékenység, igazgatás, technikai irányítás, jövőbeli célok

stb.) meghatározása.
A jogviszony alanyai az átadó (franchisee) és az átvevő (franchisor). A szerződés

jellegéből következően az alanyok tipikusra gazdálkodó szervezetek.A jogviszonyra jellemző
a személyhez kötöttség mindkét fél oldalán, harmadik személyek bekapcsolása a jogviszonyba
általában tilalmazott (kivételként említettük a főfranchise-megállapodásokat).Egyfajta
munkamegosztás valósul meg a felek között, amelyben a „háttér-munkát" az átadó végzi, az
átvevő a profitra koncentrál.
5.1. A jogviszony közvetlen tárgya az ipari és szellemi tulajdonon fennálló - védett -
jogok használati, hasznosítási joga, amelyre az átadó feljogosítja (engedélyadás) az átvevőt
a rendszer keretében történő működés céljából.
5.2. A szerződés közvetett tárgya vertikálisan tagozódott - azaz a termelési vagy
forgalmazási lánc különböző szintjeihez kapcsolódó - , piaci értékkel bíró termelési,
értékesítési, szolgáltatási rendszer, amely szellemi tulajdonon fennálló jogok összességéből
áll.
6.1. Az átadó jogai és kötelességei
a) Az átadó piacképes ötletet (know-how-t) rendszerbe foglal, márkanévvel lát el a
rendszert bevezeti a piacra és áruba bocsátja. Az átadó a szerződés keretében engedélyezi az
üzlet folytatását. Az „engedélyadás" a jogviszony egyik lényeges eleme.
b) A franchise tárgyát képező üzleti módszer elválaszthatatlan részét képezi a

segítségnyújtás.Az átadó kereskedelmi vagy technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat is átad,
illetve szolgáltat, amely segíti az átvevőt abban, hogy az átadó által szolgáltatott árukat (vagy az
átadó által kijelölt szállítótól vásárolt árukat) viszonteladóként értékesítse vagy ezeket felhasz-
nálva értékesítse a keletkezett árukat és szolgáltatásokat. Az átadó köteles a franchise-rendszer
használatához szükséges valamennyi információt, okiratot átadni az induláskor és folyamatosan,
amely terjedhet a termék előállításával, szolgáltatás nyújtásával stb. közvetlenül összefüggő
tájékoztatás megadásától az üzletvitellel kapcsolatos valamennyi hasznos információ átadásáig.
Az együttműködés fontos részét képezi a képzés, amely jelenti a tevékenység beindításához
szükséges betanítási kötelezettséget az átadó részéről, de a szerződés egész tartama alatt a fo-
lyamatos képzés biztosítását is. Ennek formáit felek a szerződésben szabályozzák.
c) A átadó nem korlátozhatja az üzlet irányítását, de ellenőrizheti az utasítások teljesítését.
Az ellenőrzés kiterjed a rendszer használatára vonatkozó követelmények teljesítésén túl az
ügyvezetésre, jelentheti a folyamatos beszámoltatást, pénzügyi revízió lefolytatását,
természetesen a tevékenység profiljától függően.
d) Az átadó engedélye szükséges a telephely, székhely megváltoztatásához Csak az átadó
engedélyével kerülhet sor a telephely, székhely megváltoztatására.
e) A franchise-rendszer szellemi alkotások együtteséből áll.A szerződés általában az átadó
kötelezettségévé teszi, hogy fenntartsa az oltalmat a szerződés fennállása alatt.
f) Része a szerződésnek a reklám-tevékenységben való megállapodás, amelyet általában a
kézikönyv rögzít. Az átadó határozza meg a reklámpolitikát, de felhatalmazza az átvevőt (sőt
kötelezi) az ennek megfelelő reklámozásra.
35
6.2. Átvevőjogai, kötelességei

• Átvevő köteles az utasításokat betartani, mivel védett jogokat vásárol meg
a teljes üzleti csomaggal, amely meghatározott területre, időtartamra szól. A
know-howt nem használhatja a franchise használatától eltérő célokra.
• Az üzletvezetésben az átvevő önálló, árait jogosult meghatározni, de az
átadó ellenőrzése széleskörű.
• Üzleti titoktartási kötelezettség terheli a jogviszony fennállása alatt, sőt a
jogviszony megszűnését követően is, a védett jogok vonatkozásában
különösen. A know-how-t nem hozhatja harmadik személytudomására,
feltéve, hogy az még nem minősül köztudomású információnak.
• Telephelyét, székhelyét az átadó hozzájárulása nélkül nem változtathatja.
• A használati jog csak az átadó engedélyével adható tovább, kivéve ha a
szerződésben az átvevő ún.főfranchisor. Ez esetben a használati jog
továbbadására már külön engedélyre nincs szüksége az átadótól.
• A franchise-átvevő köteles tájékoztatni az átadót, ha az engedélyezett

szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat megsértették, s köteles a szükséges
jogi eljárásokat is megindítani. illetve az átadónak ehhez segítséget nyújtani.
• Az átvevő díjat köteles fizetni, amely állhat belépti díjból, de általában
folyamatosan is köteles részeltetni a haszonból az átadót, amely vagy fix
összegben vagy a haszonból való részesedés százalékos arányában kerül
meghatározásra.
• A felek közötti megállapodás része a versenykaluzula, amelyben az átvevő
azt vállalja, hogy az átadó termékén kívül az üzletben nem értékesít a
szerződés teljes időtartama alatt. Másrészt az átadó nem teremthet
versenyhelyzetet az átadóval, ezért sem közvetetten, sem közvetlenül nem
vehet részt hasonló üzleti vállalkozásban, sőt azt is vállalja, hogy a
versenytárs vállalkozásában nem szerez olyan részesedést, amely annak
gazdasági magatartását befolyásolhatná.
7. A szerződés megszűnése
A franchise szerződés irreverzibilis szerződés, s csak a jövőre nézve lehet megszüntetni
akár a felek közös akaratnyilatkozatával. akár egyoldalú akaratnyilatkozattal.
A franchise szerződés megszűnésének esetkörei:
a) Ha az alanyok bármelyike jogutód nélkül megszűnik. Ha jogutódlás történik, szintén
bekövetkezhet a megszűnés, miután a felek személyéhez kötődő szerződésről van szó.
b) A franchise szerződés tipikusan határozott időre jön létre (5-10 év). így a szerződés
lejárata kötelemszüntető, de nincs akadálya annak sem. hogy a felek a szerződésben bontó
feltételhez kössék a jogviszony megszűnését.
c) Közös akaratnyilatkozattal a felek bármikor megszüntetik a szerződést.

d) Egyoldalú akaratnyilatkozattal a következő esetekben:
da) kiválás, amikor is a szerződés opciós (vagy elővásárlási) jogot biztosít az át-
vevőnek arra, hogy a franchise üzlet megvásárlásával kiváljon a kapcsolatrendszerből.
db) rendkívüli felmondás oka csak súlyos szerződésszegés lehet (pl. rendszer
előírásaitól való eltérés, idegen termékek árasítása, minőségi elvárások nem teljesítése, vagy a
franchisor részéről elkövetett súlyos szerződésszegés). Rendes felmondásra általában nincs le-
hetőség, mivel a szerződés határozott időre szól.
36
Megszűnéskor a legbonyolultabb kérdés: hogyan rendezzék a felek a jogviszonyt.

A felek között egy elszámolási helyzet keletkezik, amely azt jelenti, hogy a jogviszony
megszűnésével rendezni kell a felek egymással szembeni követeléseit, de ettől bonyolultabb a
védett jogokkal kapcsolatos kérdések rendezése.
• Ki kell elégíteni a franchise-adó követeléseit.
• Az üzemet át kell alakítani úgy, hogy az átadó rendszerével többé ne

legyen összetéveszthető.
• Átvevőt megilleti az ius tollendi, azaz az elvitel joga, így azon be-
ruházásainak ellentételezését követelheti, amelyek értéknövelő be-
ruházások, s az elvitel az állag sérelme nélkül nem oldható meg.
Jogszabályok
1. 246/1997. (XII. 20.) Korm. sz. rendelet a franchise-megállapodások egyes
csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről,
2. Az Európai Közösségek Bizottságának 1988. november 30-i, 4087/88/EGK sz.
rendelete
3. 39/2002. (III. 12.) Korm. sz. rendelet
8. FŐVÁLLALKOZÁS, ÉPÍTÉSI-SZERZŐDÉS
8.1. A fővállalkozás
8.1.1. A szerződés gazdasági szerepe
A beruházásoknál engedélyezni kell a felelősség és a kockázat célszerű megosztását. Lehető-
vé kell tenni, hogy az önálló feladat megoldására alkalmas berendezéseket, létesítményeket
olyan szerződési konstrukcióban valósítsák meg, amelyben a vállalkozó - a fővállalkozó -
mentesíti a beruházót mindazoktól a nehézségektől, amelyek a beruházás megvalósításából
adódnak.
A megrendelő egyetlen vállalkozóval köt szerződést a komplex eredmény szolgáltatására, s
ez a személy - a fővállalkozó - egyedül felel a teljes eredményért, beleértve a tervezést, a
kivitelezést és az egyéb közreműködést is.
8.1.2. A szerződés fogalma, jellege
A Ptk. módosításával (1993. évi XCII. tv.) a fővállalkozás hatályos jogunk szerint, mint
speciális vállalkozási szerződés a vállalkozás általános szabályai között nyer szabályozást:
,.401. §. Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység
megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka
gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt
elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az
együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket
megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki,
gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet
a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette (fővállalkozás)."
37
Fővállalkozás akkor valósul meg, ha

• önálló feladat ellátására alkalmas,
• összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányul
a vállalkozási szerződés.
8.1.3. A jogviszony keletkezése
A jogszabály nem kíván meg kötelezően írásbeli alakot. A szerződés létrejöhet a klasszikus
(ajánlat-elfogadás) módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény)
megkívánják vagy akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán a szerződést a lehető
legkedvezőbb feltételekkel kívánja megkötni, meghatározhatja a szerződéskötés sajátos
módját, szabályait (pl. versenyeztetés).
A szerződéskötés során előfordulhat, hogy a felek előre kidolgozott általános szerződési
feltételeket alkalmaznak .
8.1.4. A jogviszony alanyai

A megrendelő és a fővállalkozó. Mindkét pozícióban a polgári jog bármely alanya
szerepelhet, tipikusan azonban gazdálkodó szervezetek.
A szerződésben tehát két alany jelenik meg, mert a vállalkozóval szerződő egyéb partnerek a
megrendelővel nem kerülnek jogviszonyba.
8.1.5. A jogviszony tárgya

A közvetlen tárgya tevékenység kifejtése, amely a fővállalkozó kötelezettségeinek
összességét jelenti, amely a közvetett tárgy, egy komplex eredmény - „önálló feladat ellátására
alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység" - megvalósítására irányul.
8.1.6. A jogviszony tartalma

a) Fővállalkozás esetén a fővállalkozó köteles a munkavégzés összehangolásával kapcsolatos
feltételeket megteremteni, s a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek
meghatározásához szükséges szerződéseket is megkötni. A fővállalkozó jogosult az eredmény
megvalósítása során más vállalkozókat is igénybe venni, amelyek magatartásáért felelősséggel
tartozik. Egyéb, a létesítményen dolgozó vállalkozóval sajátos módon kerül jogviszonyba: a
velük kötött szerződésekkel valójában a létesítményen folyó valamennyi tevékenység
összehangolására is köteles, amelyért felelősséggel tartozik a megrendelő felé.
b) A fővállalkozás legfőbb ismérve a komplett eredményfelelősség: azaz a szerződésben

rögzített gazdasági, műszaki és egyéb paraméterek teljesítésének az igazolása. A fővállalkozó
azt tartozik biztosítani és bizonyítani, hogy az általa megvalósított létesítmény rendelkezik
azokkal a paraméterekkel, amelyek teljes üzemvitel esetén lehetővé teszik a tervezett gazdasági
eredmény elérését.
A jogalkotó a fővállalkozóra telepíti a felelősséget a tervek megfelelőségéért akkor is, ha
nem ő, ill. nem az ő közreműködője készíti.
c) A paraméterek teljesítése a szerződésben előírt határidőben kell, hogy megtörténjen.
d) A fővállalkozói díj szabad megállapodás tárgya, amely magában foglalja egyrészt a
megvalósítás költségeit, másrészt a fővállalkozó hasznát, kockázatát és költségeit is.
A fővállalkozói díj, mint általában a vállalkozói díj, a teljesítéskor esedékes.
8.1. 7. A szerződés megszűnése
38
A vállalkozási szerződés általános szabályai szerint következhet be (teljesítés, megrendelői

objektív elállás, szerződésszegés). Sajátossága abból adódik, hogy az átadás-átvételnél a
szerződésszerű teljesítés megállapítása bonyolultabb, általában teljesítményméréssel,
próbaüzemmel bizonyítják a paraméterek megvalósítását.
8.2.. Építési szerződés

8.2.1. A szerződés fogalma
A vállalkozási szerződések speciális alakzatai közül egyik legfontosabb szerződésfajta az
építési szerződés, amely alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a
megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles.

Létrejöhet szóban, írásban és akár ráutaló magatartással is. Létrejöhet a klasszikus (ajánlat-
elfogadás) módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény) meg-
kívánják vagy akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán meghatározhatja a
szerződéskötés sajátos módját, szabályait (pl. versenyeztetés, pályáztatás).
8.2.3. A jogviszony alanyai
A jogviszony alanya a vállalkozó - aki jogosult más közreműködőket, alvállalkozókat is

igénybe vermi - és a megrendelő.A polgári jog bármely alanya jogosult vállalkozóként építési
szerződést kötni, de nyilvánvalóan a szakértelem szükséges.
8.2.4. A jogviszony tárgya

A jogviszony közvetlen tárgya az építés-szerelési munka végzése. Az építési-szerelési
szerződés közvetett tárgyát a felek általában a tervdokumentáció alapján határozzák meg. Ha a
szerződéskötéskor még valamennyi terv nem áll rendelkezésre a tervek fokozatos
szolgáltatásának határidőit, a díjat - a költségelőirányzat alapján - tájékoztató jelleggel határoz-
zák meg a szerződésben. Az építési tevékenység eredményeként létrejövő építészeti alkotás
(és annak terve), valamint az épületegyüttes is szerzői jogi védelem alatt áll. Építési-
szerelési munkán minden olyan tevékenységet értünk, amelynek közvetlen célja új építmény
létrehozása, meglévőnek újjáépítése, terjedelmének növelése, átalakítása, fenntartása, javítása
vagy lebontása. A 402. § a vállalkozó kötelezettségvállalását illetően megtoldotta az „építési"
szót a „szerelési" szóval, a munka ugyanis elválaszthatatlanul magában foglalja az ilyen jellegű
tevékenységet is.
Alapelv, hogy az építési szerződésben megállapított szolgáltatás oszthatatlan. Kivétel, ha a
szolgáltatás természetéből más következik (pl. egy lakótelep létrehozásakor az egyes
lakóépületek külön-külön rendeltetésszerűen használható szolgáltatást jelentenek), vagy ha a
felek teszik a szolgáltatást oszthatóvá, mert megállapodnak a munka egyes részeinek átadás--
átvételében.
39
A felek jogai és kötelezettségei a következők:

a) A megrendelő köteles
aa) A hatósági engedélyek beszerzésére;
ab) A munkahely (munkaterület) rendelkezésre bocsátására;
- Az építési munkák csak engedély alapján végezhetők. is. Ennek következtében hatósági
engedélyek egész rendszere alakult ki.A legfontosabb hatósági engedélyek a
beruházásoknál: területfelhasználási, építési, valamint használatba vételi engedély. Az
engedélyek szolgáltatásának elmulasztásához szankciók fűződhetnek..
- A munkahelynek alkalmasnak kell lennie építési-szerelési munka végzésére, azaz a
munkahely állapota a szerződés teljesítését ne gátolja. Az munka megkezdésének fontos
része az ún. alappontok kitűzése és azok jegyzéknek átadása
- A megrendelő felelős azért, hogy a vállalkozó részére átadott munkahely tekintetében
harmadik személy ne érvényesítsen olyan jogos igényt, amely az építési-szerelési munka
végzését akadályozza. A munkavédelmi szempontból megfelelő állapotáról a
megrendelőnek kell gondoskodnia.
- A megrendelő jogosult a munka végzését bármikor megtekinteni. A szerződésben

meghatározott időközönként köteles ellenőrizni, hogy a kivitelezés a tervnek és a költ-
ségvetésnek megfelelően történt-e.
b) A vállalkozó kötelezettségei
ba) A munkahely előírt elkerítéséről, elzárásáról, a figyelmeztető jelzések elhelyezéséről,

a munkahely őrzéséről a vállalkozónak kell gondoskodnia. Kötelessége a munkavédelem
megszervezése, az óvórendszabályok és egészségügyi rendszabályok megtartása.
Gondoskodnia kell a tűzvédelmi berendezések megóvásáról, ellenőrzéséről és karban-
tartásáról.
bb) A vállalkozó köteles a megrendelő számára az ellenőrzést lehetővé terci, az ahhoz
szükséges adatokat, valamint felvilágosítást megadni.
bc) A vállalkozó a megrendelőtől részletes utasítást kérhet, melyet a megrendelő köteles
megadni.
bd) A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó
munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek
nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. Ezért tehát további díjazásban nem
részesülhet, mert azt, mint a szerződés részét képező munkát köteles elvégezni. Ettől meg
kell különböztetni a pótmunkát, amelyet a vállalkozó csak arra az esetre irányuló külön
szerződés alapján köteles teljesíteni.
c) Fontos dokumentum az építési napló. Felek kötelesek a munkavégzéssel kapcsolatos

minden lényeges adatot, körülményt, utasítást a munkahelyen vezetett építési naplóban
egymással közölni.
8.2.6. A szerződés megszűnése, utófelülvizsgálat

A teljesítés átadás-átvételi eljárás keretében megy végbe, amelyet a vállalkozó készít
elő. A megrendelő a vállalkozó értesítésére a kitűzött időpontban köteles az átadás-átvételi
eljárás lefolytatása céljából a munkahelyen megjelenni, a munkát megvizsgálni.
40
Ha a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz

(előzetes átadás), ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától a megrendelőre
száll. Az előzetes átadásnak akkor van gyakorlati jelentősége, amikor a létesítményen több
vállalkozó dolgozik. Ilyen esetekben a munkát össze kell hangolni, a munkahelyre a
megrendelőnek szüksége van abból a célból, hogy a következő munkafázist végző
vállalkozó részére munkavégzésre alkalmas állapotban adhassa azt át. Az előzetes átadás
nem minősül részteljesítésnek. Ha a vállalkozó hibásan teljesít, a szavatossági igény
érvényesítésének kezdő időpontja nem az előzetes átadás napja, hanem az a nap. amikor a
szerződésszerű teljesítés megtörtént.
A feleknek az átadás-átvétel megkezdésekor a szerződésszerű teljesítés elbírálásához
szükséges iratokat egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk. Az átadási tervdokumentáció a
kiviteli tervdokumentáció olyan példánya, amelyen a vállalkozó a terv és kivitelezett állapot
közötti eltéréseket feltüntette, vagy igazolta, hogy a kivitelezés a terv szerint történt.
A nagyobb beruházásoknál fordul elő általában, hogy az átadás-átvétel több napot, esetleg
heteket vesz igénybe. Ezekben az esetekben van jelentősége annak, hogy a vállalkozó
határidőben teljesít, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetve
határnapon megkezdődött. Természetesen ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a
megrendelő a szolgáltatást szerződésszegés miatt nem vette át.
Az átadás-átvételi eljárás célja annak megállapítása, hogy szerződésszerű-e a teljesítés. A
megrendelő köteles megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás
munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatosság
igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. Nem közömbös hogy a feltárt hiányosságok milyen
súlyúak a szerződés tárgyát, célját tekintve. A felek eltérő megállapodásának hiányában nem
tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái (hiányai) miatt, amelyek
más hibákkal (hiányokkal) összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák
folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. Ha az alvállalkozó által megfelelően
elvégzett és átadásra felajánlott munkát a generálkivitelező nem veszi át, vele szemben a
jogosuld késedelem jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Az elvégzett, átadott munkát - diszpozitív szabály szerint - egy éven belül
utófelülvizsgálati eljárás során újból meg kell vizsgálni. Ennek célja az, hogy az időközben,
azaz az átadás után felismerhető hibákat, hiányosságokat a megrendelő összegyűjtse és
jelezze igényét a vállalkozó felé. Az utófelülvizsgálati eljárást a megrendelő készíti elő és
hívja meg arra a vállalkozót. Ennek alapjául a megrendelő által elkészített hibajegyzék
szolgál.
Gyakran fordul elő, hogy az építményekben az egyes hibák a birtokbavételt követően
jelentkeznek, illetve a hibák jellegüknél fogva csak később észlelhetők, bár a hiba oka már a
teljesítéskor megvolt. Az egyes hibák felismeréséig nyugszik a határidő és a hiba
felismerésének időpontjától kell számítani az elévülési határidő meghosszabbodását. A
törvény e szabálya kiküszöböli azt. hogy hibánként külön-külön kelljen a megrendelőnek a
szavatossági igényeit érvényesítenie a vállalkozóval szemben. Módot ad a törvény arra,
hogy az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül utófelülvizsgálati eljárást
tartsanak a felek és azon ismételten megvizsgálják a szolgáltatást.
A felek az utófelülvizsgálati eljárást közös megállapodással az átadás-álvételtől számított

egy évnél későbben is lefolytathatják és a megrendelő a szavatossági igényét az ilyen eljárás
befejezését követő 3 hónapon belül érvényesítheti. A bírói gyakorlat szerint az építési
szerződések körében az utófelülvizsgálati eljárásról felvett jegyzőkönyvben feltüntetett
hibákra, hiányosságokra vonatkozó szavatossági jogok az utófelülvizsgálati eljárás
41
befejezését követő 3 hónapon belül akkor is érvényesíthetők, ha az elévülési idő már eltelt
vagy abból 3 hónapnál kevesebb van hátra
Az átadás-átvételi jegyzőkönyv által nem tartalmazott hibákról, amelyek az átadást követő
időben is jelentkezhettek azt kell vélelmezni, hogy azok az átadás után váltak
felismerhetővé. Az ilyen hibákra nézve a jogosult a szavatossági jogait az utófelülvizsgálat
során is érvényesítheti
Az utófelülvizsgálati eljáráson felek nyilatkozataikat jegyzőkönyvbe foglalják.
Amennyiben a vállalkozó az utófelülvizsgálati eljárás során elismeri a megrendelő
szavatossági jogát, az a szavatossági jogok elévülésének idejét megszakítja.
A szavatossági igényérvényesítési határidőnél tekintettel kell lenni az egyes
épületszerkezetekre vonatkozó kötelező alkalmassági időkre. A szavatossági igények
mellett megjelenhet a vállalkozó jótállási kötelezettsége is. Lakásépítéssel kapcsolatosan az
53/1987. (X. 24.) MT számít rendelet rendelkezik.
A jótállás időtartama három év, amely a lakóépület, illetőleg a lakás átadás-átvétel
befejezésének napján kezdődik.
A jogosult - a jótállási időn belül - követelheti a hiba kijavítását, a vételár megfelelő
leszállítását, a hibás dolog kicserélését, illetőleg a hibás munka újbóli elvégzését.
A jótállási igényt jótállási jeggyel lehet érvényesíteni, amelyet a vállalkozónak lakásonként
külön-külön kell kiállítani, a jogok érvényesítésére pedig ennek alapján a lakás mindenkori
tulajdonosa jogosult.
9. SZERELÉSI-, TEREVEZÉSI SZERZŐDÉS

I. Szerelési szerződés
A szerelési szerződés valójában egy speciális építési szerződés, amely azt jelenti, hogy
vonatkoznak rá az építési szerződésnél már megismert szabályok. ezért a következőkben
csak a sajátos jegyek emelendők ki!
1. A szerződés fogalma, tárgya

A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére
vállalkozik. a megrendelő főkötelezettsége ebben a jogviszonyban is a tevékenység
eredményeként megvalósult munka átvétele és az ellenszolgáltatás, azaz a díj megfizetése.
A technológiai szerelési munka meghatározására nincs jogi norma, a gyakorlat szerint
különösen ilyen a vas- és acélszerkezeti munkák, a különböző termékek (pl. kőolaj, földgáz,
vegyi anyagok stb.) technológiai vezetékei, felvonó és szállítóberendezések szerelési
munkái, kábelfektetési és szerelési munkák stb.
2. A . felek jogai, kötelezettségei

A felek szoros együttműködésre kötelesek. A vállalkozó köteles a munkahelyen naplót vezetni,
amelyre az építési naplóra vonatkozó szabályok az irányadók. Ha a tervezési munkát a
vállalkozó végezte, köteles a hatósági engedélyezési eljárásban szükséges rajzokat, műszaki
leírásokat a megrendelő rendelkezésére bocsátani.
A vállalkozó köteles gondoskodni a szerelési munkához szükséges állványokról,
állványozási anyagokról.
42
A szereléssel közvetlenül összefüggő építőipari szakmunkák elvégzése (pl. vakolás, festés

stb) is a vállalkozó feladata. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik,
szerelési ütemtervet kell készíteni.
A megrendelő feladatai közé tartozik föld alatti munkáknál a tűzvédelem biztosítása. Ha a
megrendelőnek a munkálatok színhelyén saját telephelye vagy üzeme van és rendelkezik a
teljesítéshez szükséges eszközökkel köteles azokat a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.
3. A szerződés teljesítése
Az átadás-átvétel próbaüzemmel történik. A próbaüzem időtartama harminc nap. A
próbaüzem előtt meg kell győződni arról, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas-e. Az erre
vonatkozó nyilatkozatokat, továbbá a hibákat és a kijavításukra megállapított határidőket
jegyzőkönyvbe kell foglalni. A próbaüzem csak akkor kezdődhet meg, ha a berendezést
próbaüzemre alkalmasnak minősítik az előzetes vizsgálat során. A szabálynak elsődlegesen
biztonsági szempontból van jelentősége, de ezzel az alkalmatlan berendezéssel végzett
próbaüzem miatti felesleges költségek felmerülte is megelőzhető.
A próbaüzemhez szükséges energiát, alapanyagokat, segédanyagokat, valamint műszereket a
megrendelőnek kell biztosítania. Amennyiben a vállalkozó gyártja a berendezést, a szükséges
irányító szakszemélyzetet a próbaüzem egész tartamára neki kell biztosítania. Megrendelő az
átvételt nem tagadhatja meg, ha a próbaüzem során olyan kisebb jelentőségű hibákat és
hiányosságokat állapítanak meg, amelyek a rendeltetésszerű állandó és előírt üzemeltetést nem
akadályozzák, és a berendezés egyébként a szerződésben kikötött műszaki feltételeknek
megfelel.
A vállalkozó és a megrendelő közösen végzett teljesítményméréssel állapítják meg, hogy a

berendezés megfelel-e a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Az
ehhez szükséges különleges műszereket a megrendelő köteles biztosítani. A teljesítmény-
méréseket - ha az lehetséges - a próbaüzem ideje alatt kell elvégezni.
Jogszabályok
- Ptk. 401-412. §-ok
- 53/1987. (X. 24.) MT rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról
- 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BKM együttes rendelet az egyes
épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező
alkalmassági idejéről.
II. Tervezési szerződés
43
1. A szerződés fogalma
A beruházási szerződések alapszerződésének tekinthető, amelyben kifejeződik a beruházó
(megrendelő) beruházással kapcsolatos elképzelése, s amely alapján valósulhat meg a beru-
házás.
A vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére vállalkozik, amelynek fizikai
megvalósulása, az eredménye maga a szellemi alkotás, a terv.
A tervezési szerződés létrejöhet szóban. írásban és akár ráutaló magatartással is, ugyanis
jogszabály írásbeliséget nem kíván meg. Amennyiben a felek közötti szerződés a terv, mint
szellemi alkotás vonatkozásában felhasználási szerződés megkötésére is irányul, az írásba
foglalás mindenképpen érvényességi feltétel. Létrejöhet a klasszikus (ajánlat-elfogadás)
módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény) megkívánják vagy
akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán a szerződést a lehető legkedvezőbb
feltételekkel kívánja megkötni, meghatározhatja a szerződéskötés sajátos módját, szabályait
(pl. versenyeztetés, pályáztatás).
A jogviszony alanya a megrendelő és a vállalkozó, aki nem feltétlenül azonos a konkrét
szellemi alkotás, a terv elkészítőjével (a tervezővel), mert a vállalkozó bevonhat a szerződés
teljesítésébe alvállalkozókat (kivéve, ha a szerződésben kifejezetten kizárták).
Szerződő félként mindkét oldalon a polgári jog bármely alanya megjelenhet.
A közvetlen tárgya a műszaki-gazdasági tervező munkának az elvégzése, azaz
tevékenység kifejtése, a közvetett tárgy pedig a szellemi alkotást hordozó
tervdokumentáció.
Előfordulhat, hogy a felek a műszaki-gazdasági tervező munka fokozatos
szolgáltatásában állapodnak meg.
a) A tervező főkötelezettsége a szerződés alapján a műszaki-gazdasági tervező munka
elvégzése, a tervdokumentáció elkészítése. Azon túl, hogy a terv szellemi alkotás, tartalmazhat
oltalom alatt álló egyéb szellemi tulajdont (pl. szabadalmazott találmányt), ezért a vállalkozó
jogszavatossági kötelezettsége kétirányú. Szavatol azért. hogy maga a tervező munka nem sérti
harmadik személy jogát, másrészt azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a
terv kivitelezését akadályozza vagy korlátozza. (pl. akkor, ha harmadik személy szabadalmát a
tervben felhasználták anélkül, hogy az erre irányuló jogot megszerezték volna.)
(A jogszavatosságra egyébként a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságra irányadó
szabályokat kell alkalmazni.)
b) A tervezési szerződés eredményeként létrejövő terv jogi oltalom alatt áll. A felek
megállapodása szerint vagy a megrendelő rendelkezik szabadon ezzel a szellemi termékkel
anélkül, hogy megfosztaná a vállalkozót attól a jogtól, hogy azt saját belső tevékenységéhez
felhasználhassa, vagy pedig a rendelkezési jog a vállalkozónál marad és a szóban forgó
megoldást a megrendelő csak a saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, és senkivel
sem közölheti.
44
A megrendelő a tervet csak a szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel,

azt nyilvánosságra nem hozhatja (üzemi titok).
c) A tervezési folyamat során a munka sajátosságából, a technológiai fejlődés
követelményéből a tervezőre az a feladat is hárul, hogy ezeket a szempontokat is figyelembe
vegye és az elérni kívánt célt esetleg újszerű megoldásával, annak alkalmazásával igyekezzék
megvalósítani. Előfordulhat az, hogy a megoldás nem vezet eredményre, sőt abból a kivitelezés
során kár is keletkezhet.
A felek ezért a szerződésben kiköthetik a kártérítési felelősség korlátozását, ha a vállalkozó

hazai viszonylatban nem ismert vagy nem alkalmazott műszaki-gazdasági megoldást tartalmazó
terv készítését vállalja [Ptk. 409. § (2) bek.]. Ez a korlátozás tehát a felek megállapodásától függ
és ezáltal feltételezi a megrendelő tájékoztatását az ilyen megoldásra vonatkozó tervezői
elképzelésről. Nem a felelősség kizárásáról, hanem csupán korlátozásáról van szó.
d) Gyakran előfordul, hogy a megrendelő a tervdokumentáció átadását követően évekig nem
kezdi meg annak megvalósítását (anyagi vagy egyéb ok folytán), időközben azonban
változhattak a hatósági előírások, sőt az alkalmazott megoldás is elavulhatott. Ezért van jelen-
tősége annak, ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három év után kezdődik meg, a
felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó a tervet, az azonos elemeket felülvizsgálja és
nyilatkozik a terv kivitelezésre való alkalmasságáról, ill. megváltoztatásának szükség-
szerűségéről, ill. a tervet áttervezheti (korszerűségi felülvizsgálat). A korszerűségi
felülvizsgálatot jogszabály kötelezővé teheti.
e) A megrendelő főkötelezettsége a tervezési díj megfizetése, amely - diszpozitív módon - a
teljesítéskor esedékes. A teljesítés nyilvánvalóan a tervdokumentáció átadásával történik meg.
6. A szerződés megszűnése, a szerződésszegés speciális szabályai

a) A szerződés a vállalkozási szerződésre vonatkozó általános szabályok szerint szűnhet
meg. A teljesítés általános kötelemszüntető jogi tény, amely a tervezési szerződést is
megszünteti. Sajátosan alakul azonban a szerződésszegés létszaka. A szavatossági igény
elévülési idejének kezdete a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja. Ennek
azonban feltétele, hogy a kivitelezés a terv szolgáltatásától, ill. a korszerűségi felülvizsgálat
esetén a terv alkalmassá nyilvánításától, ill. áttervezés esetén a terv szolgáltatásától számított
három éven belül megkezdődjön.
b) A gyakorlatban előfordulhat, hogy a szolgáltatás a terv hibája miatt lesz hibás, vagy válik
a károk forrásává. A tervezői felelősség megállapítása azonban nem egyszerű feladat az ún.
generálkivitelezési konstrukcióban, ahol a tervező nincs jogviszonyban a kivitelezővel: a
terveket a beruházónak adja át és a beruházó továbbítja a kivitelezőnek. A közreműködőért való
felelősség szabályainak az alkalmazására az említett jogviszony hiánya miatt nincs lehetőség.
ba) a tervező lesz a beruházóval szemben felelős, mert hiszen ő, mint szakértelemmel
rendelkező szolgáltatta a hibás tervet,
bb) ha azonban a kivitelezőtől elvárható, hogy a terv hibáját felismerje, akkor
kánmegosztásnak van helye.
c) Az építkezések jelentős hányada típusterv, vagy tipizált terv alkalmazásával készül. Az
ilyen tervekhez azt az annak terjesztésével foglalkozó vállalatnál vásárolja meg. Általában nem
vonatkozik rá az ún. tervezői védelem, mely szerint a tervet csak a szerződésben meghatározott
célra lehet felhasználni és nyilvánosságra nem hozható.
A típusterv adaptálása során azonban előfordul, hogy a helyi viszonyokra alkalmazva
változtatást kell eszközölni a terven. Ilyen esetben az építtető és a tervező között már tervezési
szerződés jön létre, amelynek teljesítése már egyedi tevékenységet igényel. Az adaptáló
következésképpen felelős lesz az általa készített vagy megváltoztatott tervrészért, annak az
egész tervre való kihatásáért.
45
Ezen felül az adaptáló tervező felelős a típusterv hibájáért abban az esetben, ha a hibát az
elvárható gondos eljárás során észlelnie kellett volna.
10. A fuvarozási szerződés keletkezése, fajai, alanyai, tartalma
„Ptk. 448. § (1) A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a
küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni."
A fuvarozás lényege a küldemény adott helyről adott helyre való továbbítása. A
szerződés további jellegzetességei. hogy a fuvarozó más részére tevékenység kifejtését
vállalja (facere szolgáltatás),mely tevékenység során a más tulajdonában levő küldeményt
őrizetében tartja.
Önálló szerződéstípusként hazánkban a XIX. században került szabályozásra. A

szárazföldi fuvarozás szabályait elsőként a fiavarosokról szóló 1840. évi XX. törvény
foglalta össze, a fuvarjog fejlődésének következő állomása a kereskedelmi törvény (1875.
évi XXXVII. törvény) megalkotása volt, melynek szabályai megteremtették a hazai
egységes fuvarjogot.
A Kt. árufuvarozásra vonatkozó rendelkezései az 1959. évi IV. törvény, a Ptk.
életbelépéséig voltak hatályban.
A Ptk. a fuvarozási szerződést a kötelmi jog önálló szerződéstípusaként a XLI. fejezetben
szabályozza.
1. A fuvarozási szerződés létrejötte
A fuvarozási szerződés első létszaka a szerződés létrejötte, mely magába foglalja a

fuvarozási tevékenység előkészítését és a fuvarozási szerződés megkötését.
Az előkészítő szakasz a tömeges fuvarozást lebonyolító fuvarozók szerződéseinél kap
jelentőséget. A szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, valamint a fuvareszköz
megrendelését foglalja magába. A kocsirendelés - a fuvaroztató részéről - a vasúthoz, hajózási
vállalathoz intézett bejelentés. A kocsirendelés még nem tartalmazza a fuvarozási szerződés
összes adatait, hanem csak azokat, melyek a kocsi kiállításához szükségesek, a tömegfuvarozó
pedig a rendelés átvételekor még nincs abban a helyzetben, hogy a megrendelőnek nyilatkozni
tudjon a fuvarozás elvállalásáról, így ez a cselekmény még nem tekinthető ajánlatnak.
A fuvarozási szerződés megkötésére a feladó a küldemény berakását megelőzően,
általában a fuvarlevél átadásával tesz ajánlatot. Az ajánlat elfogadását a fuvarlevél kifogás
nélküli altvétele jelenti.
A fiavarozási szerződés minden esetben szerződéskötéssel jön létre.Az előkészítő szakasz
jogcselekményei nem hozzák létre a szerződést, csupán feltételei a szerződés megkötésének.
A fuvarozási szerződés főszabályként konszenzuál szerződés, tehát a felek egyező akarat-

elhatározása, a fuvarozás elvállalása hozza létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény
átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását. Ez a reálszerződési forma érvényesül a vasúti és a
nemzetközi fuvarozásban is.
A fuvarozási szerződés nincs írásbeli alakhoz kötve. Létrejöhet írásban, szóban és ráutaló
magatartással is. A fuvarozási szerződés nincs formakényszerhez kötve sem. Nem jelent
formakényszert a Ptk. 489. §-óban szabályozott fuvarlevél sem.
46
A fuvarozási szerződés megkötésekor nagyon gyakori - vasúti árufuvarozás esetén pedig

kötelező - a fuvarlevél kiállítása, ugyanis a fuvarozás lebonyolítását a fuvarlevél nagyban
megkönnyíti, és a fuvarozásból adódó jogviták eldöntésénél bizonyító erővel bír.
A fuvarlevél bizonyítékként szolgál, bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét és a
küldemény átvételét. Az átvétel napja az a nap, amelyen a fuvarozó a fuvarlevelet aláírta, vagy
lebélyegezte [Ptk. 489. §]. Ez egy megdönthető vélelem: bizonyítható, hogy az átvétel más
időpontban történt.
A Ptk. 1977. évi módosítása: „a fuvarlevél tartalmának részletes meghatározása nem
igényel törvényi szintű szabályozást."A módosítás kimondja, hogy alacsonyabb szintű
fuvarozási jogforrások a fuvarlevél kiállítását kötelezővé tehetik, és meghatározhatják a
fuvarlevél tartalmát és alakiságait.
2. A fuvarozás fajai, jogforrásai és szabályozási rendszere

Az árufuvarozási tevékenységre irányuló szerződések jellemzője, hogy rendszerint
valamely alapügylet - adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződés - teljesítését segítik
elő. Attól függően. hogy az áru továbbítása milyen eszközzel valósul meg: vasúti, vízi,
közúti és légi fuvarozást különböztetünk meg.A vasúti, a vízi és a légi fuvarozás erre a célra
létrehozott közlekedési (tűvarozási) vállalkozások - MAHART, MÁV, MALÉV - útján
valósul meg.
A közúti árufuvarozást az e célra rendelt gazdálkodó szervezetek a jogszabályok által előírt

feltételek megléte esetén egyéni vállalkozók is végezhetnek.
A fuvarozás másik területe a személyfuvarozás. A személyfuvarozás - személyek

szállítására irányuló szerződés - a hatályos jogi rendelkezések szerint nem tekinthető
fuvarozási szerződésnek. A személyszállítási szerződésekre - jogszabály eltérő rendelkezése
hányában - a vállalkozási szerződések szabályait kell alkalmazni.
A fuvarjogi szabályozás többszintű. A fuvarozás általános szabályait a Ptk. XLI. fejezete
tartalmazza.
Csak kifejezett felhatalmazás esetén lehet eltérni a törvény rendelkezéseitől. Ilyen kivételt
enged a Ptk. 506. §-a kimondva, hogy
1. a hajózási és légifuvarozó vállalat fuvarozási szerződéseire a törvény csak
annyiban irányadó, amennyiben a jogszabály vagy nemzetközi szerződés,
egyezmény másként nem rendelkezik [Ptk. 506. § (2) bek.];
2. ha a küldeményt országhatáron túl kell továbbítani, a Ptk. rendelkezéseit csak
nemzetközi szerződés, egyezmény vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
lehet alkalmazni [Ptk. 506. § (1) bek.].
A fuvarozási jog szabályozásának második szintjét a fuvarozási szabályzatok,
üzletszabályzatok jelentik. A fuvarozási szabályzatok az egyes közlekedési ágazatokon belül
végzett fuvarozási tevékenység speciális normáit tartalmazzák. A fuvarozási szabályzatok a
fiúvarfajtákhoz igazodóan a következők:
1. a Vasúti Árufuvarozás Üzletszabályzata (VÁSZ)

2. a Közúti Árufuvarozás Szabályzata (KÁSZ)
3. a Légifuvarozás Szabályzata (LSZ).
47
A fuvarozás ,jogi szabályozásának harmadik szintje a tömeges forgalmat lebonyolító

árufuvarozók díjszabásai. A díjszabások az üzletszabályzatok részeként jogszabályi formában
jelennek meg.
Az üzletszabályzatok és díjszabályok a Ptk. keretrendelkezéseit betartva részletezően
tartalmazzák az adott fiavarfajta joganyagát. A szabályzatok bizonyos esetekben eltérhetnek a
törvénytől. Az eltérést a Ptk. vagy kifejezetten megengedi, vagy eleve speciális rendelkezéseket
tartalmaz a tömegfuvarozást lebonyolító vállalatok részére. OK
3. A fuvarozási szerződés alanyai, tartalma

A fuvarozási szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, vagy bármelyikük által
lényegesnek ítélt kérdésekben való megállapodása szükséges.
A fuvarozási szerződés esetében lényeges kérdés:
1. a szerződés alanyainak megnevezése,

2. a küldemény neve és mennyisége,
3. a feladási és rendeltetési hely megnevezése, és

4. a fuvardíjban való megállapodás (ott lényeges, ahol nincs kötelező díjszabás).
3.1. A szerződés alanyai

A fuvarozási jogviszonynak három alanya van:
1. a feladó: aki a küldemény továbbítását megrendeli;
2. a fuvarozó: aki a küldeményt továbbítja;
3. a címzett: aki a küldeményt átveszi.
A fuvarozási szerződés csak a feladó és a fuvarozó között,jön létre, amelyből a címzett
közvetlenül jogokat szerez, és bizonyos kötelezettségek is terhelik. Előfordulhat, hogy a címzett
és a feladó ugyanaz a személy; ez az eset akkor, ha valaki saját címére fuvaroztat.
Amennyiben a harmadik alany különböző személy, a fuvarozó és a feladó között létrejött
szerződés harmadik személy javára szóló ügylet. A fuvarozási szerződés alanyaként feladói és
címzetti pozícióban bárki szerepelhet, tehát magánszemély, jogi személy, és jogi szemé-
lyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet is.
Fuvarozói pozícióban az egyes fiavarfajtáknak megfelelően előfordulnak korlátozások.
3.2. A fuvarozási szerződés tárgya

A fuvarozási jogviszony közvetlen tárgya a küldemény rendeltetési helyre való
továbbítása és kiszolgáltatása a címzettnek. A fuvarozási jogviszony közvetett tárgya a
küldemény (általában ezt tekintjük a szerződés tárgyának).
Fuvarozási szerződés tárgya (küldemény) a „fuvarforgalom-képtelen" és a feltételesen
fuvarozható dolgok kivételével bármely ingó dolog lehet.
A fuvarozás szempontjából forgalomképtelennek minősülnek - így nem fuvarozhatók -
azok a tárgyak, amelyeket jogszabály terjedelmük, súlyuk vagy veszélyességük
(robbanóanyagok, fertőző anyagok stb.) miatt a fuvarforgalomból kizárt. Feltételesen
fuvarozható dolgok (pl. élő állat, hulla stb.), amelynek szállítását különleges feltételekhez,
csomagoláshoz, elkülönítéshez köti a jogszabály. Amennyiben a feladó e különleges
fuvarozási feltételeket nem teljesíti, a fuvarozó nem végezheti el a fuvarozást.
48
3.3. A fuvarozó jogai és kötelezettségei

A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt
rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni [Ptk. 488. § ( l ) bek. ].
A fuvarozó kötelezettségei:
1. a küldemény továbbítása
2. és a küldeménynek a címzett részére való kiszolgáltatása.

A küldemény továbbítása körébe tartozó kötelezettségek a következők:
a fuvarozó köteles a fuvareszközt megfelelő helyen és időben kiállítani,
1. a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni,
2. a fuvarozó köteles a feladó által átadott okmányokat megfelelően

használni,
3. a gazdaságosság, gyorsaság és biztonság elveit betartania küldemény
továbbítása során,
4. a fuvarozó köteles a feladó utasítását követni, de jogszabály a feladó
utasítási jogát korlátozhatja (pl. vasúti árufuvarozás esetében).
Ha a fuvarozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és
biztonságos teljesítését, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni. Amennyiben a
feladó az utasítást írásban megismétli, a fuvarozó köteles az utasítást a feladó veszélyére és
költségére végrehajtani. A fuvarozó köteles megtagadni a feladó utasításának teljesítését,
ha annak végrehajtásával mások személyét veszélyeztetné, vagy megkárosítaná mások
vagyonát [Ptk. 493. §].
1. Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles a feladótól
haladéktalanul utasítást kérni, kivéve, ha e kötelezettségét ,jogszabály
kizárja vagy korlátozza.
2. A fuvarozó a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden
lényeges körülményről értesíteni köteles, ha a küldeményt kár érte, ha a
fuvarozási határidő lényeges túllépése várható, ha a küldemény veszélybe
kerül, vagy ha a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges [Ptk. 495. §].
A küldemény kiszolgáltatásával kapcsolatos kötelezettségek:
1. a fuvarozó köteles a címzettet haladéktalanul értesíteni a küldemény
megérkezéséről. (Ennek azért van nagy jelentősége, mert az értesítés
kézhezvétele után a küldeménnyel való rendelkezés joga a címzettet illeti.);
2. a fuvarozó köteles a küldeményt kiszolgáltatni, feltéve, hogy a fuvardíjat
megfizették;
3. ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, vagy a címzett az átvételkor
esedékes követeléseket nem egyenlíti ki, a fuvarozó kötelesa feladót
haladéktalanul értesíteni, és a küldeményt a felelős őrzés szabályai szerint
megőrizni.
A fuvarozó jogosult a fuvardíj követelésére.

A fiavarozási szerződés visszterhes ügylet, olyannyira, hogy a szívességi fuvarozásra nem
a fuvarozás szabályait, hanem az ingyenes megbízás szabályait kell alkalmazni. A fuvardíj
mértéke főszabályként szabad megállapodás tárgya, de a tömegfuvarozást végző vállal-
kozások esetében a díjszabások állapítják meg. A fuvardíj az az ellenszolgáltatás, melyet a
49
fuvaroztató a küldemény továbbításáért fizet. A fuvardíj magába foglal bizonyos, a

fuvarozással rendszerint együtt járó költségeket is (pl. üzemanyag, adók stb.).
A fuvardíjat - feltéve, hogy a szerződés másként nem rendelkezik - a feladónak kell
megfizetni. Ha a feladó nem fizet, a fuvarozó követelheti a fuvardíjat a címzettől is.
Jogosult a fűvarozó fiúvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek
megtérítésének követelésére [Ptk. 499. § (1) bek.].
A fuvardíjat, a szükséges és hasznos költségeket együttesen fuvarköltségnek
nevezzük. Amíg a fuvardíj minden fuvarozás során feltétlenül felmerül, addig a
fuvarköltség másik eleme (a szükséges és hasznos költségek) esetleges jellegű, az
esetenként felmerülő kiadásokat foglalja magába (pl.: újracsomagolási díj, kényszerkiadási díj
stb.).
A fuvarozót a fuvardíj és a költségek erejéig törvényes és privilegizált zálogjog illeti
meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek [Ptk.
499. § (2) bek.].
A törvényes zálogjog privilegizált jellege azt jelenti, hogy a fuvarozó zálogjoggal
biztosított követelését más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül,
kereskedelmi forgalomban értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 499. § (4) bek.].
A fuvarozó jogosult más fuvarozó vagy fuvarozók igénybevételére.
Több fuvarozó közreműködése esetén különbséget kell tennünk aszerint, hogy a
fuvarozókat a feladó jelölte-e ki, vagy a fuvarozó közreműködőiként szerepelnek a
jogviszonyban.
a) Az első konstrukcióban a feladó köt külön-külön fuvarozási szerződéseket a

fuvarozókkal.
Fuvarozó1
Feladó Fuvarozó 2
Fuvarozó 3
Az első jogi konstrukció sajátos eseteként értékelhetjük, ha a további fuvarozókkal a

fővállalkozó köt szerződést, de a feladó kijelölése alapján.
Kijelölés Fuvarozó2
Feladó Főfuvarozó Fuvarozó3
Kijelölés Fuvarozó4
Ezen esetekben minden fuvarozó önállóan felel a fuvarozási szerződés teljesítéséért.

b) A második konstrukcióban a feladó csak a fővállalkozó fuvarozóval köt szerződést,
és a fővállalkozó közreműködőket vesz igénybe.
Fuvarozó2
Feladó Fuvarozó Fuvarozó3
Fuvarozó4
E második konstrukcióban a fuvarozásban részt vevő fuvarozók egyetemlegesen

felelősek.
50
Több fuvarozó közreműködése esetén a fuvarozók díj- és költségigényeiket az

alábbiak szerint elégíthetik ki:
- mindegyik fiavarozó követelheti az őt megillető díj és költségek kiegyenlítését;
- az első fuvarozó azonban érvényesítheti a feladóval szemben az őt követő, az
utolsó fiavarozó pedig a címzettel szemben az őt megelőző fuvarozók díj- és
költségkövetelését [Ptk. 498. ~]. Ez a felhatalmazás megkönnyíti a fuvarozók
követeléseinek behajtását.
A zálogjogot az utolsó fuvarozó az őt megelőző fuvarozók követeléseire nézve is

köteles érvényesíteni, mert ha azt nem teszi, az őt megelőző fuvarozók igényeiért - a címzett
és a feladó mögött - egyszerű kezesként felel [Ptk. 499. § (3) bek.].
3.4. A feladó és a címzett jogai és kötelezettségei
Jogosultságok:
- a feladó a fiavarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat (objektív elállás, nem kell
indokolni), köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni [Ptk. 496. § (1) bek.];
- a feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, vagy amíg a címzett a küldeménnyel nem
rendelkezett, megilleti a küldeménnyel való rendelkezés joga. Ez a jogosultság azt jelenti,
hogy a feladó a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíthatja, más címzettet
vagy rendelkezési helyet jelölhet ki [Ptk. 496. ~ (2) bek.].
A feladó utólagos rendelkezési jogának gyakorlása a fuvarozási szerződés egyoldalú
módosítását jelenti, ezért a feladót terheli az utólagos rendelkezéssel felmerült díjtöbblet
és költség; [Ptk. 496. 3 (3) bek. ].
Kötelezettségek:
• a feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt

megóvja, és a küldemény mások személyét vagy vagyonát ne
veszélyeztesse. Ha a fuvarozó megállapítja a hiányosságokat, írásbeli
utasítást kell kérnie a feladótól, azonban írásbeli utasítás ellenére sem
vállalható a küldemény fuvarozása, ha az mások személyét vagy vagyonát
veszélyezteti;
• a feladó köteles a fuvarozónak a fuvarozás lebonyolításához szükséges
okmányokat átadni. Mindaddig, amíg a feladó ezen kötelezettségének nem
tesz eleget, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja;
• a küldemény berakása többnyire a feladót, kirakása a címzettet terheli;
• a fuvarozóval szembeni igényeket a küldemény megérkezéséről szóló
értesítés átvétele előtt csak a feladó érvényesítheti. Az értesítés átvétele
után az igényeket mind a feladó, mind a címzett érvényesítheti. Lényeges,
hogy bármelyikük általi érvényesítés kizárja a másik – fuvarozóval
szembeni fellépésének - jogát.
Személyfuvarozás
51
A személyfuvarozás személyek továbbítása díjazás ellenében. A személyfuvarozás

lényeges eltéréseket mutat az árufuvarozási jogviszonyhoz képest, ugyanis a
személyfuvarozás alapvetően vállalkozási jogviszony.
Sajátosságai:
A személyfuvarozás esetén a fuvarozó szolgáltatása a személyszállítás, személyek

továbbítása, de a jogviszonynak mindig csak két alanya van: a fuvarozó és az utas,
ellentétben az árufuvarozási jogviszonnyal, mely klasszikusan 3 pólusú jogviszony.
Az árufuvarozási jogviszony sajátossága, hogy a továbbítás során a dolog kikerül
tulajdonosának rendelkezése alól, ez a sajátosság személyszállításnál hiányzik, bár a
fuvarozásra jellemző helyváltoztatási ,jelleg ez esetben is érvényesül.
A személyek szállításának elvállalására - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozási
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
11. A fuvarozási szerződés felelősségi szabályai

A fuvarozási szerződések körében előforduló szerződésszegések három nagy csoportba
sorolhatók, úgymint:
1. késedelem
2. áruban bekövetkezett károsodások
3. egyéb szerződésszegések (pl. okmányok átadásának elmulasztása vagy nem
megfelelő felhasználása, utasítás nem teljesítése).
11.1.A fuvarozó szerződésszegése és ,jogkövetkezményei

A fuvarozó késedelme. A fuvarozó késedelembe esése a fuvarozási szerződés két
létszakában következhet be; ezekhez eltérő jogkövetkezmények fűződnek.
a) A fuvarozó késedelembe eshet a küldemény átvétele előtt, ha a megfelelő
fuvareszközt az előírt határidőre nem állítja ki. Jogkövetkezménye: a feladó elállhat a
szerződéstől és kártérítést követelhet a fuvarozótól.
Kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költséget (negatív interese)
és a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet lehet követelni. Amennyiben a küldemény
elvész vagy értékcsökkenést szenved (azáltal, hogy a fuvarozó nem veszi át az árut), a feladó
követelheti
• a küldemény értékének vagy értékcsökkenésének megtérítését is,
feltéve, ha a fuvarozót tájékoztatta;
• a küldemény tárgyáról, illetve a fuvarozó tudott, vagy e nélkül is
tudnia kellett arról, hogy késedelme a küldemény károsodásával ,jár.
b) A fuvarozó késedelemhe eshet a fuvarozás tartama alatt is, ha a szerződésben vagy
a jogszabályban megállapított fuvarozási határidőket túllépi.
A fuvarozás lebonyolítása alatti késedelem esetén a feladó, illetőleg a címzett a következő
jogokkal élhet:
• a feladó, ill. a címzett - a késedelem tartamához mért, de legfeljebb a
fuvardíjnak megfelelő - kötbért követelhet;
52
• a feladó, ill. a címzett követelheti a kötbért meghaladó kárának

megtérítését, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek
ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy
a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
A fuvarozó felelőssége az „ún. árukárokért". E felelősségről akkor beszélünk, ha a

küldemény az átvételtől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt elvész, megsemmisül vagy
megsérül. Ilyenkor a fuvarozó fokozott felelősséggel tartozik: nem védekezhet azzal, hogy
úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A fuvarozási felelősség szabályai tekintettel vannak a fuvarozás sajátosságaira. A fuvarozás
tartama alatt a küldemény kikerül a tulajdonos, birtokos hatalmából és nem, vagy nehezen
tudja a küldemény sorsát befolyásolni. Ez indokolja a fokozott felelősségi szabályok al-
kalmazását. A fuvarozó fokozott felelőssége mellett azonban túlzott terhet róna a fuvarozóra a
teljes kártérítés elvének alkalmazása, ezért általában (kivéve a szándékos károkozást) a
kártérítés mértéke korlátozott.
A fuvarozás alatt a küldeményben keletkezett „ún. árukárokért" való felelősséget tehát két
sajátosság jellemzi:
• A felelősség jogalapját tekintve az általános felelősségi mércéhez képest
szigorúbb tárgyi felelősség érvényesül. (Ez nem eredményfelelősség,
mert a törvény kimentési lehetőségeket biztosít ! )
• A fokozott felelősséget ellensúlyozza a kártérítés mértékének
korlátozása. A fuvarozó csak a fuvarozás alatt keletkezelt tényleges
„árukárok" megtérítésére köteles.
A címzett jogainak és kötelezettségeinek pontos teljesítése is szükséges (ilyen pl. a berakás,
csomagolás, kirakás).
A Ptk. taxatíve felsorolja azokat az okokat, melyek bizonyítása esetén a fuvarozó
mentesül az ún. árukárokért való felelősség alól.
A fuvarozó nem felel a kárért, ha az:
1. a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,
2. a küldemény belső tulajdonsága (törékenység, beszáradás stb.),
3. a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága.
4. a feladó által végzett berakás, ill. a címzett által végzett kirakás,
5. a feladó, a címzett, vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az
az adott helyzetben általában elvárható, ide értve azt az esetet is, ha a feladó
a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá, ha a
fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető
rendkívüli értékéről [Ptk. 501. §].
Ha a fuvarozó a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül vette át a
küldeményt, hogy erre a feladó írásban utasított volna, a csomagolás hiányossága következtében
a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt, valamint a küldeményben keletkezett kárt fele
részben a fuvarozó, fele részben a feladó viseli [Ptk. 505. § (1) bek. ).
A fuvarozási felelősség körében a bizonyítási teher elosztása - eltérve az ún. tiszta
exculpációs rendszertől - két elven alapszik:
• Az érdekelt alany köteles bizonyítani, hogy a kár nem az ő kö-
telezettségeinek megszegése következtében keletkezett (kimentési
bizonyítás).
• Az olyan okokat, amelyek egyik fél magatartásúra sem vezethetők vissza,
annak az alanynak kell bizonyítania, akinek érdekkörében ezek
felmerültek (direkt bizonyítás).
A fiavarozási felelősség körében keveredik a direkt bizonyítási és az ún. exculpációs
(kimentési) bizonyítási rendszer. A biztosítási teher szabályai a Ptk. 501. § alapján a következő
módon alakulnak:
53
• A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt tevékenységi körén kívül eső
elháríthatatlan ok idézte elő (kimentési bizonyítás).
• A feladót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt nem a küldemény belső tulajdonsága
okozta (direkt bizonyítás).
• A feladónak, ill. a címzettnek kell bizonyítania, hogy a kár nem a kirakás
következménye (direkt).
• A csomagolás hiányosságairól a fuvarozó köteles meggyőződni. A csomagolás hiányos
voltát a fuvarozónak kell bizonyítania (direkt).
• Azt, hogy a kár nem a csomagolás hiányossága következtében állt elő a feladó, ill. a
címzett köteles bizonyítani (kimentés).
• A feladó, ill. a címzett bizonyítja, hogy ő vagy az általa megbízott személy úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (kimentés).
11.1.1. A fuvarozó kártérítési felelősségének mértéke

A fuvarozó kártérítési felelősségének mértéke, különbözik aszerint, hogy a fuvarozó a kárt
szándékosan okozta-e vagy sem:
• ha a kárt a szándékosan okozta, köteles a teljes kárt megtéríteni;
• ha a kárt nem szándékosan okozta, a fuvarozó köteles megtéríteni a feladó
vagy a címzett tényleges kárát - az elveszett, megsemmisült dolog értékét a
megrongálódott dologban bekövetkezett értékcsökkenést -, és nem tarthat
igényt fuvardíjra vagy annak arányos részére. (Nem terjed ki tehát a kár-
térítési kötelezettség az elmaradt haszonra és az indokolt költségekre. )
11.1.2. A kártérítés módja

A fuvaroztató (feladó, címzett) csak pénzbeli kártérítésre tarthat igényt, de a fuvarozó a
küldemény megrongálódása esetén választhat a sérülés kiküszöbölése vagy az
értékcsökkenés megtérítése között. A fuvarozó a dolog feladáskori tényleges értékét köteles
pénzben megtéríteni.
Az igényérvényesítés speciális szabályai:
• a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények 1 év alatt évülnek el;
• ha a küldemény hibája az átvételkor, kiszolgáltatáskor felismerhető, a
fuvarozóval szembeni igényt haladéktalanul érvényesíteni kell;
• ha a küldemény hibája az átvételkor nem volt felismerhető, 3 napon belül
lehet az igényt a fuvarozóval szemben érvényesíteni.
11.2. A feladó és a címzett által okozott szerződésszegések és jogkövetkezményeik

• ha a feladó a berakással késedelembe esik, a fuvarozó kártérítést követelhet,
és az érdekmúlás bizonyítása nélkül még az elállás joga is megilleti, és
• kártérítési igénye nem korlátozott.
Ha a feladó írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányossága
ellenére vegye át, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre
háruló kárt köteles megtéríteni, és viseli a küldeményben keletkezett kárt is [Ptk. 505. § (1)
bek.J.
54
11.3. egyéb kárigények
Ha a fuvarozás során harmadik személyek szenvednek kárt, - ennek leggyakoribb esete,

amikor a fuvarozó több fuvaroztató küldeményét egy fuvareszközön szállítja, de előfordulhat
olyan eset is_ hogy kívülálló személyek szenvednek kárt - ilyenkor a harmadik személlyel
szemben a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint a fiavarozó felel A fuvarozó a
kártérítés megfizetése után a feladótól követelheti a kifizetett kár megtérítését, a felelősség
általános szabályai szerint.
12. LÍZINGSZERZŐDÉS
A lízing olyan ügylet, amelyben a használati kötelmek és - bizonyos fajtáiban - az adásvétel

egyes sajátosságai is felismerhetőek
A lízingszerződés valamilyen hasznot hajtó dolog (gép, berendezés, ingatlan, állami vállalat)
használatát biztosítja, és lehetővé teszi az ezek üzemeltetése révén elérhető hasznok szedését.
Ez az alapvető jellemvonás rokonítja a haszonbérlettel a lízinget. Operatív lízingnek hívjuk az
olyan lízinget, amelyben csak a használati kötelmek jellemzői fedezhetőek fel. Pénzügyi
lízingként emlegetik az olyan lízinget, amelyben a lízingbe vevő jogosultságot szerez arra,
hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a dolgon ő, vagy az általa megjelölt személy
tulajdonjogot szerezzen, egteremti a tulajdonátszállás lehetőségét, amelyet a magyar gyakorlat
szerint a lízingbe vevő általában kihasznál. Visszlízing (sale and lease back leasing) esetén
szükségképpen sor kerül tulajdoni változásra, még a lízingszerződés megkötése előtt. Ilyenkor
ugyanis a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbevevő, aki eladta vagyontárgyát annak érdekében,
hogy szabad pénzeszközökhöz jusson, de egyidejűleg lízingbe veszi azt, mert fizikailag
szüksége van rá.
1. A lízing kialakulása, gazdasági szerepe és hazai jogi szabályozása

1.1. Nemzetközi intézménytörténet
A pénzügyi lízing a II. világháborút követően jelent meg az Egyesült Államokban, annak
következtében, hogy a beruházások tőkeszükséglete mind gyakrabban haladta meg a
rendelkezésre álló forrásokat. A hitelező számára biztonságosabb az a megoldás, hogy a
beruházási javak tulajdonjogát megtartja magának, anélkül, hogy a tulajdonost terhelő
kockázatot viselnie kellene. A beruházó tehát csak a dolog birtokát kapja meg a szerződéskö-
téskor, de a jogviszonyban - a terhek tekintetében - tulajdonosként veselkedik.
A beruházó számára nem az a fontos, hogy a gépek tulajdonosává váljon, hanem az, hogy a
berendezés működtetése révén profitot szerezzen. Hasznát csökkenti ugyan a lízingbe adónak
fizetendő díj, de a lízingelt vagyontárgy maga termeli ki a használati díjat és ezen felül még
többletnyereséget is. A lízing útján megvalósuló beruházás drágább, mintha
megvásárolnák a gépeket.
55
1.2. Magyarországi szabályozás

A lízing története hazánkban is döntően a pénzügyi lízing kialakulásáról és fejlődéséről szól.
Az operatív lízing ennek a folyamatnak a „melléktermékeként" kristályosodott ki.
Hazánkban kezdetben nem a legkorszerűbb technika gyors megszerzése, hanem a már
meglévő, de nem kellően kihasznált gépek más vállalatnál történő hatékonyabb üzemeltetése
volt a jogintézmény célja. A lízing elterjedését bizonyos kedvezmények mellett elsősorban az
segítette, hogy a díjat költség terhére lehetett fizetni. Az 1990-es években a lízingügyletek az
állami tulajdon magánkézbe adásában is szerepet kaptak (vö. privatizációs lízing, Különös rész
I. fejezet).
A 66/1970. (XII. 31.) PM rendelet a lízing alapvető pénzügyi és számviteli szabályait
tartalmazta.
A 8/1982. (III. 9.) PM sz. rendelet bővítette a lízingügylet alanyi körét és az akkori szigorú
amortizációs szabályokhoz képest pénzügyileg kedvezővé tette a lízinget.
A 36/1985. (X. 31.) PM sz. rendelet a gépek és berendezések bérbeadásáról. A lízingbe vevő
a lízingelt vagyontárgyat megvásárolhatta, sőt a lízingbe adó az addig fizetett díj fejében külön
térítés nélkül is a lízingbe vevő tulajdonába adhatta a vagyontárgyakat. A lízingbe vevőre
kedvező szabályként rögzítette a rendelet, hogy a díjat költségként kell elszámolni. A
berendezést a lízingbe adó állóeszközei között kellett nyilvántartani.
1990-ben a deregulációs kampány során a lízingjogszabályt hatályon kívül helyezték. Így
fordulhat elő az a helyzet, hogy miközben a lízingszerződéseknek nincsenek hatályos polgári
jogi szabályai, a Hitelintézeti törvénytől a vámrendelkezéseken át az adó törvényig számos
jogszabály érinti a lízingügyletet .
2. Lízingügylet és lízingszerződés
A lízingről szólva meg kell különböztetni a lízing ügyletet és a lízing szerződést. (A jogi
irodalomban széles értelemben illetve szűk értelemben vett lízingszerződésként is ismeretes ez a
lényegi elhatárolás.)
Lízingügylet alatt a szerződések komplex rendszerét értjük. Több szerződésből épül
egymásra.
A folyamat négy fő szakaszra tagolódik:
1. a felek előszerződést kötnek, amelyben vállalják, hogy meghatározott vagyontárgy,
vagyoni értékű jog tekintetében később lízingszerződést fognak kötni,
2. a lízingbe adó által harmadik személlyel kötött adásvételi szerződések teljesítése
után kialakul a szűkebb értelemben vett lízingszerződés alapszituációja: a lízingbe
adó tulajdonosi pozíciója,
3. sor kerül a lízingtárgy használatára a szűkebb értelemben vett lízingszerződés
keretében,
4. végezetül lehetőség nyílik újabb szerződések realizálására, melyek többnyire
tulajdonjogi változást eredményeznek.
A lízingügylet tehát egy komplex jogviszony.
A felek sokszor egyetlen szerződésben rendezik a komplex jogviszonyt. Az különösen
gyakori a magyar gyakorlatbor, hogy a használatra és a tulajdonátszállásra vonatkozó
rendelkezések ugyanabban a szerződésben kerülnek rögzítésre (ilyenkor beszélünk pénzügyi
lízingről).
A lízingszerződés mind az operatív lízingnek, mind a pénzügyi lízingnek központi eleme.
3. Lízingszerződés
3.1. Fogalma
56
A lízingszerződés olyan határozott időre szóló szerződés, amely alapján a lízingbe vevő
- vagyontárgy, vagyoni értékű jog - többnyire gépek, berendezések birtoklására,
használatára és az üzemeltetésük révén elérhető haszon szedésére jogosult, díj fizetése és a
tulajdonost terhelő kötelezettségek átvállalása fejében.
Hazai jogalkotásunk lehetőséget biztosított arra, hogy a felek vételi jogot kössenek ki
(továbbá a tulajdonátszállás más lehetőségéről rendelkezzenek), de nem tette ezt kötelezővé.
Jogszabályi definíciót csak az egyik lízingfajtára, a pénzügyi lízingre találunk. A
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek a 2000. évi
CXXIV. törvénnyel módosított szövege szól a pénzügyi lízingről. A Hitelintézeti törvény a
pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a pénzügyi lízinget. A legális definíció a szélesebb
értelemben vett lízingügylet elemeit emeli ki. „Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek
során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a
lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott
idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A
használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj
teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött
maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot
szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó
birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a
lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint
kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
Nem minősül pénzügyi lízingnek az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozás és az

ellenőrzött vállalkozás közötti lízing. ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen
ügyletet."
Az idézett meghatározás valamennyi lízing definíciójaként természetesen nem szerepelhet,
de a hazánkban leginkább elterjedt pénzügyi lízing jellemzőit polgári-kereskedelmi jogi
szempontból is elfogadhatóan írja le.
3.2. A jogviszony alanyai

a) A lízingszerződés alapformájában kétoldalú jogügylet.
- -Lízingbeadó bárki lehet. Kötelezetti pozícióban szerepelhet a termék előállítója,
vagy egy speciális lízing szakvállalat. A lízingügyletek lebonyolításához jelentős
tőke szükséges, ezért a lízingbe adó gyakran valamely bank, vagy bank
leányvállalata, érdekeltsége. ( „pénzintézet")
- A pénzügyi lízingre vonatkozó specialitásokat az 5. pont tartalmazza.
- Lízingbevevőként bárki szerepelhet a szerződésben. A kis tőkeerejű, új cégek
gyakran lízingelnek, de mások is kihasználják a lízingben rejlő pénzügyi
lehetőségeket.
- Visszlízing (sale and lease back leasing) esetén a dolog korábbi tulajdonosa a
lízingbe vevő. aki eladta és most lízingeli vagyontárgyát, ily módon szabad
pénzeszközökhöz jut.
b) Amennyiben lízingbeadóként nem a termék előállítója, hanem ilyen tevékenységre
szakosodott lízingvállalat szerepel, ez a szakvállalat kifejezetten azért vásárolja meg a
berendezéseket, hogy azokat lízingbe adja. Gyakran előfordul, hogy az adásvételt és a lízingbe
adást egyetlen szerződés keretében bonyolítják le. Ilyenkor háromoldalú szerződésről
beszélünk, ahol a termék előállítója is a jogviszony alanyává válik. Az ilyen szerződésekben
különösen gyakran fordul elő, hogy a lízing szakvállalat az őt vevőként terhelő kötelezettségek
egy részét - pl. az átvétel során megvizsgálást - a lízingbevevőre terheli, miközben az eladóval
szembeni jogait - pl. a szavatossági igények érvényesítését - engedményezi rá. Ez a konstrukció
57
azonban akkor is alkalmazható, ha két külön szerződésben kerül sor a termék megvételére és
lízingbe adására.
3.3. A jogviszony tárgya

3.3.1. Közvetlen tárgy
A lízingszerződés közvetlen tárgya a lízingbevevőnek a lízingtárgy birtoklására,
használatára és a hasznok szedésére való feljogosítása.
3.3.2. Közvetett tárgv

Lízingszerződés bármilyen ingó dologra és ingatlanra létrejöhet.
A lízinget a gyakorlatban sokáig a termelőeszközökre korlátozták, ma viszont a fogyasztási
cikkek (pl. személygépkocsik) is gyakran tárgyai a lízingügyleteknek. Vagyoni értékű jogok is
lízingbe adhatóak, ilyenként említhető a lakások, helyiségek bérleti joga.
3.4. A jogviszony tartalma

3.4.1. A felek fő kötelezettségei
A felek szabadsága a szerződés tartalmának formálása tekintetében az átlagosnál nagyobb.
A jogviszony tartalmát a felek úgy határozhatják meg, ahogy az adott körülmények között
számukra leginkább megfelelő.
A jogviszony tartalmaként rögzíthetjük az alábbiakat:
- A lízingbe vevő megszerzi a birtoklás és a használat jogát. A lízing tárgya olyan
vagyontárgy, vagyoni értékű jog, amely megfelelő üzemeltetés esetén hasznot hajt.
A lízingbe vevő számára a hasznosítás joga a legfontosabb. A lízingszerződés
alapján felhatalmazást kap arra, hogy elsajátíthassa a gépek, berendezések
működtetésével elérhető nyereséget.
- A lízingbe vevő használati díjat fizet.
3.4.2. A lízingszerződés és a haszonbérlet

A lízingszerződés az egyes szerződéstípusok közül a haszonbérlettel áll legközelebbi
rokonságban. A felek jogaira és kötelezettségeire - analógia útján - a haszonbérletnél rögzítettek
irányadók.
Eltérésként jelentkezik, hogy míg a haszonbérlő időszakonként utólag fizeti a haszonbért, a
lízingszerződésekben ilyen előírással általában nem találkozunk. A lízingdíj előre
meghatározott időpontokban (havonta negyedévente, félévente) esedékes.
A lízingszerződést megkülönbözteti a haszonbérlettől, hogy a lízingszerződés általában egy

szerződési folyamat részét képezi. A lízing ügyletet alkotó szerződéssorozat elején, a
lízingszerződés megkötését megelőzően, többnyire tulajdonátruházósra kerül sor. Bár nem
törvényi előírás, de a haszonbérlet tárgya többnyire olyan vagyontárgy (jog), amely már a
szerződés megkötése előtt is a haszonbérbe adó tulajdonában állt, ill. azzal eredetileg is ő
rendelkezhetett. A tisztán használati kötelemnek minősülő haszonbérletet tehát általában
nem előzi meg tulajdoni változásra irányuló másik szerződés. A haszonbérlet tehát
leginkább az ún. közvetlen lízinggel áll rokonságban, ahol a kötelezett már eleve
rendelkezési joggal bír a szerződés tárgya felett.
58
4. A jogviszony létszakai
4.1. Szerződéskötés
A lízingszerződés gyakran egy szerződéskötési folyamat egyik elemeként jön létre. Maga
a lízingszerződés megkötése semmilyen sajátossággal nem bír. A szerződést a
szabályozandó kérdések nagy száma miatt a gyakorlatban kivétel nélkül írásban kötik meg,
de az írásbeliség nem érvényességi kellék.
4.2. A jogviszony megszűnése
a) A lízingszerződés - szerepét betöltve - a határozott idő leteltével szűnik meg.

A gép, berendezés visszakerül tulajdonosához, az esetleg újból lízingbe adható. Ez az ún.
secondhand vagy „másodkézi" lízing.
b) Határozott időre szóló szerződést ;;rendes:; felmondással, nem lehet megszűntetni. A
lízingszerződések a lízingbevevőnek általában nem biztosítanak azonnali hatályú felmondási
jogot. A lízingbe adó pedig legfeljebb a szerződéses partner súlyos szerződésszegése esetén
élhet azonnali hatályú felmondási joggal, ha azt a szerződésben kikötötte.
5. A pénzügyi lízing sajátosságai

5.1. Alany
Lízingbeadó csak pénzügyi szolgáltatás folytatósára jogosult cég lehet. A jogosultság
előfeltétele, hogy olyan jogi személy legyen, amely legalább húszmillió forint jegyzett tőkével
rendelkezik és megfelel a pénzügyi vállalkozásokkal szemben a törvény által támasztott
személyi és tárgyi feltételeknek.
5.2. Díj
Pénzügyi lízing esetén a díj többnyire a dolog vételáránál magasabb, mert fedezi a lízingbe
adó által előlegezett vételárat, egyéb költségeit, valamint hasznát, amely a kamatoknál
magasabb is lehet. A díj a berendezés átvételétől jár, a szerződésben meghatározott ütemezés
szerint.
5.3. Eltérések a haszonbérlettől

A gyakorlatban kialakult néhány eltérés, amely a pénzügyi lízing tartalmát
megkülönbözteti a haszonbérlettől:
a) A haszonbérlő időszakonként utólag fizeti a haszonbért. A lízingdíj előre
meghatározott időpontokban (havonta negyedévente, félévente) esedékes.
b) A haszonbérbe adónak kell megfizetni a rendkívüli felújítás és javítás költségeit, míg a
pénzügyi lízing alapján mindenféle költség a lízingbe vevőt terhel. A lízingbe adó úgy
kalkulál, hogy az összes kiadása megtérüljön a bevételekből és nyeresége keletkezzen.
Rendkívüli javítással, felújítással nem számol. Amennyiben ezeket neki kellene viselni, a
59
várható költségeket beépítené a díjba, így akkor is megdrágítaná a lízinget, ha a rendkívüli

felújításra, javításra a konkrét esetben nem is kerülne sor.
c) A szerződés időtartama alatt a lízingbe adó a tulajdonos, mégsem őt terheli a
kárveszélyviselés. Lízingszerződésekben nem érvényesül a polgári jog egyik alapvető - így a
haszonbérletnél is irányadó - tétele: a casus nocet domino elve. A kárveszélyviselés a
lízingbevevőt terheli. A lízingbevevő, noha nem tulajdonos, kénytelen viselni mindazt a kárt,
aminek megtérítésére a polgári jog szabályai szerint senkit sem lehet kötelezni. Az ilyen tar-
talmú szerződéses kikötések magyarázatát az adja, hogy a lízingbeadó számára a lízingbe adott
eszközök tulajdonjoga csupán biztosítékul szolgál. Gazdasági értelemben a lízingbevevőnek
kell tulajdonosként viselkedni.
d) A haszonbérletre mögöttes szabályként a dologbérlet szabályait kell alkalmazni. A dolog

elpusztulása esetén a bérlet megszűnik.
Pénzügyi lízing esetén a felek jogviszonya előre meghatározott időre szól. A pénzintézet
csak úgy hajlandó tőkéjét egy általa nem felügyelt vállalkozásba fektetni, ha a kockázatot
minimalizálhatja. A szerződés megszűnése esetén a lízingbeadó költségvetésében hiányként
jelentkeznének azok a díjak, amelyeket a kötelezettnek a hátralévő időszak alatt fizetnie kellene.
A dolog elpusztulása esetén ezért a pénzügyi lízingre vonatkozó szerződés nem szűnik
meg, hanem altalakul egyösszegű pénzfizetési kötelezettséggé.
Az egyösszegű fizetés azzal magyarázható, hogy a dolog elpusztulásával a tulajdonosnak az
egyedüli biztosítéka semmisül meg. Ilyen biztosíték nélkül szerződést sem kötött volna: a felek
közötti jogügyletet tehát mielőbb rendezni kell. A dolog a lízingbevevő birtokában volt, leg-
inkább ő volt abban a helyzetben, hogy a pusztulást megelőzze.
A lízinghez általában biztosítás is kapcsolódik, melyben a biztosító szolgáltatását úgy
határozzák meg, hogy az fedezetet nyújtson legalább az egyösszegű fizetésre.
e) A lízingbevevőnek a pénzügyi lízing során általában nincs felmondási joga, szemben

a haszonbérlővel. E szabály magyarázatát a lízingszerződés szigorúan határidős
természetében, a díj lejárattól függő nagyságában találjuk meg.
A pénzügyi lízing körén kívül előfordul, hogy a szerződés a lízingbe adó súlyos
szerződésszegését rendkívüli felmondási oknak minősíti.
Mindegyik sajátosság a lízingbevevő terhére megfogalmazott korlátozást, kockázat-,
illetve költségviselési többletet jelent. Ezek együttesen számottevően javítják a
lízingbeadó pozícióját..
A pénzügyi lízing szükségképpen lízing ügyletnek minősül, így az is megkülönbözteti a
haszonbérlettől, hogy az ügyletet alkotó szerződés sorozat elején és végén
tulajdonátruházásokra kerülhet sor, amelyek a - tisztán használati kötelemnek minősülő -
haszonbérlethez nem kapcsolódnak.
5.4. A pénzügyi lízing időtartama

A pénzügyi lízing határozott időre szól. Az esedékes díj mértékét úgy állapítják meg, hogy
az összes költséget (beleértve a lízingbe adó hasznát is) elosztják annyival, ahány hónapra szól a
szerződés. Minél hosszabb lejáratú a lízingügylet, annál nagyobb az összköltség (a hosszabb
időre kalkulált kamatok miatt), de annál kisebb az egy hónapra eső díj (mivel az összeg többfelé
oszlik).
5.5. A pénzügyi lízing megszűnése
60
A lízingszerződéstől eltérően, ahol a lízingtárgy visszakerül tulajdonosához, a pénzügyi

lízing megszűnése során kétféle megoldás lehetséges: az eredeti állapot helyreállítása, vagy a
tulajdonátszállás. Gyakori, hogy a lízingbe vevő másra engedményezi vételi jogát és ily módon
nem ő, hanem alkalmazottja, hozzátartozója szerez tulajdont a korábban lízingelt berendezésen.
6. Ottawai egyezmény a nemzetközi pénzügyi lízingről

A Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (iJNIDROIT) előkészítésében 1988
májusában Ottawában kidolgozásra került a nemzetközi pénzügyi lízingre vonatkozó
egyezmény. A Magyar Köztársaság csatlakozott az egyezményhez..
a) Az egyezmény tárgyi hatálya.

„Az egyezmény az olyan nemzetközi pénzügyi lízing ügyletre alkalmazandó, amelynek
értelmében az egyik fél (lízingbeadó), a másik fél (lízingbevevő) részletes leírásának
megfelelően szerződést köt egy harmadikkal (szállító), amely szerint a lízingbeadó felszere-
léseket, gépeket vagy egyéb berendezéseket (a továbbiakban: berendezés) vesz meg a
lízingbevevő által jóváhagyott olyan feltételekkel, amelyeket a lízingbevevő az érdekeivel
megegyezőnek ítél, és olyan szerződést (lízing szerződés) köt a lízingbevevővel, amely
alapján a lízingbevevő bér fizetése ellenében jogosult a berendezés használatára. ... Az
egyezmény alkalmazását nem érinti, hogy a lízingbevevőnek van-e, vagy a szerződéskötést
követően szerez-e vételi jogot a berendezésre, illetve további időszakra vonatkozó bérleti
jogot, akár névleges ár vagy bér megfizetése ellenében."
h) Az Egyezmény a lízingtárggyal kapcsolatos felelősség kapcsán érdekes, a magyar
jogból hiányzó szabályt tartalmaz.
„Ha a lízingszerződés másként nem rendelkezik, a lízingbeadót a berendezés tekintetében
semmiféle felelősség nem terheli a lízingbevevővel szemben, kivéve, ha a lízingbevevő
kárát az okozta, hogy bízott a lízingbeadó szakértelmében és véleményében, és a lízingbe-
adó közreműködött a szállító kiválasztásában, vagy a berendezés részletes leírásában."
c) A szerződések szoros kapcsolódását az egyezmény jogi szempontból is tekintetbe
veszi.
„A lízingbevevő ugyanúgy hivatkozhat a szállítónak az adásvételi szerződésen alapuló
kötelezettségeire, mintha ő maga is részese lenne az adásvételi szerződésnek és a
berendezést közvetlenül neki adnák el. Ezért a lízingbeadó és a lízingbevevő jogosultsága a
szállító kártérítési felelőssége esetén együttes."
d) A szerződések kapcsolódásából a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó

rendelkezések is fakadnak:
- ----„Ha a berendezést nem szállítják, illetve a szállító késedelembe esik, vagy a
berendezés az adásvételi szerződésben foglaltaknak nem felel meg, akkor a lízingbevevő
jogosult a lízingbeadóval szemben a berendezés átvételét megtagadni, vagy a lízing-
szerződést felmondani és a lízingbeadó jogosult a hibás teljesítés orvoslására és a
szerződésnek megfelelő berendezés felajánlására úgy, mintha a lízingbevevő a
berendezést a lízingbeadótól az adásvételi szerződésben foglalt feltételek szerint
megvásárolta volna."
- ---„A lízingbevevő jogosult a lízingszerződés alapján fizetendő bért mindaddig
visszatartani, amíg a lízingbeadó nem orvosolja a mulasztását azzal, hogy az adásvételi
61
szerződésnek megfelelő berendezést ajánl fel, illetve amíg a lízingbevevőnek a beren-

dezés átvételének megtagadásához való joga meg nem szűnik."
- ---„Ha a lízingbevevő élt a lízingszerződéstől való elállási jogával, űgy jogosult az előre
kifizetett bért és minden egyéb kifizetést visszakövetelni, levonva abból egy ésszerű
összeget a berendezés által biztosított előnyök címén."
- ----„A lízingbe vevőnek a lízingbeadóval szemben a berendezés szállításának
elmulasztása vagy késedelmes szállítása, vagy nem megfelelő berendezés szállítása
címén egyéb igénye nem lehet, kivéve, ha az a lízingbeadó tevékenységére vagy
mulasztására vezethető vissza."
e) A lízingbevevő súlyos szerződésszegésének következményeként az egyezmény
megengedhetőnek tartja azt is, hogy a szerződés az alábbi vagylagos lehetőségeket tartalmazza
a lízingbeadó számára:
- a jövőben esedékesé váló részleteket is lejárttá teheti és azt követelheti, illetve
- elállhat a lízingszerződéstől és az elállást követően ismét birtokba veheti a berendezést,
és olyan mértékű kártérítést követelhet, amely abba a helyzetbe hozza, amelyben akkor
lett volna, ha a lízingbevevő a lízingszerződést szerződésszerűen teljesíti." Bármelyik
megoldásra csak akkor nyílik lehetőség, ha a lízingbeadó előzőleg felszólította a
lízingbevevőt és ésszerű lehetőséget kínált fel neki a mulasztás pótlására, amennyiben az
lehetséges.
7. Lízingszerződések szabályozása az egyes törvényekben
a) Az 1995, évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon

értékesítéséről szól. A kedvezményes privatizációs technikák körében említi a privatizációs
lízinget.
h) A lízing adójogi szabályozása gyakran változik.
ba) Lízing és társasági adó
A jövedelem után a vállalkozónak társasági adót kell fizetni. Az adó alapját képező
jövedelem a bevételek és a ráfordítások különbözete. Alapvető kérdés, hogy a lízingbe vevő
által fizetendő lízingdíjakat adózás szempontjából költségként lehet-e figyelembe vermi. A
költségkénti elszámolás lehetősége csökkenti a társasági adó alapját, hiszen ilyenkor a
lízingdíjat a ráfordítások között, azaz jövedelmet csökkentő tényezőként veheti figyelembe. A
cég ilyenkor adófizetés nélkül tud beruházni.
A magyar szabályozás 1992-től szigorította a lízinggel kapcsolatos adókedvezményt. A

társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény rövid időtartamú lízing esetén a lízingdíjakat
nem ismerte el teljes mértékben költségként.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény további
szigorításként egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy a lízingdíj - akárcsak részben is - költségként
leírható legyen.
Kedvező irányú változást jelent az 1997. évi szabályozásban, hogy a 365 napnál rövidebb
szerződések is minősülhetnek adószempontból lízingnek.
bb) Lízing és az ÁFA
A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás után általános forgalmi adót kell fizetni. Ma az
ÁFA-t az egyes részkifizetésekkel egyidejűleg kell befizetni. Ennél is előbb, nevezetesen a
lízingtárgy birtokba vételével egyidejűleg esedékes az ÁFA akkor, ha a szerződés szerint a
lízingbevevő a szerződés lejártával, vagy az utolsó részlet kifizetésével automatikusan
megszerzi a dolog tulajdonjogát.
c) A vámjogszabályok értelemszerűen import lízingre vonatkoznak. Az ilyen ügyletekből
fakadó vámteherre részletfizetés engedélyezhető a lízing futamidejére.
62
d) A közbeszerzési törvény is irányadó a lízingügyletekre. A közbeszerzés nyilvánossági

szabályai a lízing révén történő tulajdonszerzésre is irányadóak. Közbeszerzés szempontjából
csak azok a lízingek fontosak, ahol a lízingbe vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó lízingdíj
kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi, vagy vételi jogot gyakorolhat.
13. KONCESSZIÓ
1. Gazdasági szerepe
A koncesszió - főként a bányászatban - már évtizedek óta ismert. A koncesszió révén válik
lehetővé. hogy valaki olyan tevékenységet folytasson, amelyre kizárólag az állam jogosult, vagy
olyan vagyontárgyakat használjon, amelyek kizárólag állami tulajdonban állnak, vagy az
önkormányzati törzsvagyonhoz tartoznak. Az állam, illetve az önkormányzat nem köteles
koncessziós szerződést kötni. Lehetőség nyílik arra is, hogy az állam vagy az önkormányzat
többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezetet, vagy költségvetési illetve
önkormányzati intézményt alapítson. Ezek a szervezetek koncessziós szerződés nélkül is
jogosultak a koncessziós tevékenység folytatására. Minden más személy koncessziós
szerződéssel szerzi meg a tevékenység gyakorlásának jogát. Ez a jogi felhatalmazottság
határozott időre, legfeljebb 35 évre szól.
2. Fogalma, jogi szabályozása

Koncessziós szerződéssel lehet megszerezni azt a jogot, hogy valaki az állami tulajdon
kizárólagos tárgyai közé sorolt bizonyos vagyontárgyakat és az önkormányzati törzsvagyonhoz
tartozó egyes vagyontárgyakat birtokolja, használja, illetve hasznait szedje, illetőleg az
eredendően az állam ill. az önkormányzat részére fenntartott bizonyos tevékenységeket
folytasson.
A koncesszió fontos eleme a kizárólagosság. Ilyen szerződést akkor kötnek, ha a
vagyontárgy kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban van, illetőleg a tevékenységet
csak az állam, vagy az önkormányzat gyakorolhatja..
A haszonbérlettel áll szoros rokonságban, de a szerződés alanya, tárgya korlátozott és az
ügylet tartalma számos speciális vonást mutat.
A koncessziós szerződés nemcsak bizonyos vagyontárgyak működtetésére jöhet létre,
hanem bizonyos tevékenységek folytatására is. Aki koncessziót kap, az jogosulttá válik az
állami-önkormányzati kizárólagos tulajdon működtetésére, illetve a részükre fenntartott
tevékenység folytatására. A jogviszony alapstruktúrája a licencia szerződésekkel rokon: a
szerződés révén olyan jogok gyakorlására nyílik lehetőség. amelyek korábban törvénynél fogva
csak a másik felet illették.
A szerződés a jogosulnak többnyire piaci monopolhelyzetet biztosít. Az 1991. évi XVI.
törvény csak az alapvető. valamennyi ágazatra irányadó közös szabályokat tartalmazza. Az
ágazati törvények (bányatörvény, távközlési törvény, frekvenciagazdálkodásról, szerencsejáték
szervezésről szóló törvény, úttörvény stb.) feladata a részletszabályok megfogalmazása.
3. A szerződés alanya
Egyfelől a „koncesszióadó", másfelől a „koncesszióvevő" illetőleg a .,jogosult" elnevezést
használjuk.
a) Koncesszióadó az állam és az önkormányzat lehet (önkormányzat alatt az önkormányzati
társulásokat is érteni kell).
Az állam nevében a tevékenység tárgya szerinti ágazati miniszter jár el. Az önkormányzatoknál
a jogkör megoszlik a képviselőtestület és a polgármester között. A szerződést előkészítő
pályázat kiírására és elbírálására a képviselőtestület, a koncessziós szerződés aláírására a
polgármester jogosult.
63
A másik pozícióban meg kell különböztetnünk a koncesszió vevőt, és a tevékenység tényleges

gyakorlóját a jogosultat.
b) A koncesszióvevő a koncessziós szerződés aláírója. A koncessziós szerződés természetes
és jogi személyekkel, valamint ezek jogi személyiség nélküli társaságaival köthető meg.
Belföldiekre és külföldiekre azonos feltételek vonatkoznak.
c) A koncesszióköteles tevékenység folytatására a szerződés aláírójának saját részvételével
belföldi székhelyű társaságot kell alapítani. Ez a koncessziós társaság lesz a jogviszony
jogosultja. A szerződés aláírója és a koncesszió gyakorlója tehát nem azonos személy.
4. A szerződés tárgya
a) A jogviszony közvetlen tárgya olyan jogi felhatalmazás adása, amely lehetővé teszi a
koncesszióköteles vagyontárgyak felhasználását és az eredendően állam, illetve önkormányzat
részére fenntartott tevékenységek folytatását. A tevékenységek felsorolása taxatív. A tevé-
kenységek meghatározása során a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű
közszolgáltatásokat és egyes kiemelkedő profitot biztosító tevékenységeket vettek figyelembe:
pl. bányászat, esővezetékes termékszállítás, hasadó-. sugárzó anvagok, kábítószerek előállítása
és forgalmazása, postai alapszolgáltatás. távközlési, vasúti személyszállítás és árufuvarozás,
menetrend szerinti közúti személyszállítás.
b) A jogviszony közvetett tárgyai a koncessziós törvény által felsorolt olyan
vagyontárgyak, amelyek kizárólag állami, illetve önkormányzati tulajdonban állhatnak:
1. az országos közutak és műtárgyak. a vasutak, a csatornák, a közforgalmú repülőterek,
valamint a regionális közműrendszerek,
2. a távközlési alaphálózat és a frekvenciák,
3. a közcélú villamosművek és az országos távvezeték-hálózat,
4. az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá a

helyi közművek.
A koncessziós szerződés lényege a koncessziós tevékenység folytatásához adott engedély. E

felhatalmazás alapján a koncessziós társaság meghatározott földrajzi-közigazgatási területen -
kizárólagosan vagy más gazdálkodó szervezettel együtt -jogosult a koncesszióköteles és az
azzal szervesen összefüggő tevékenységek folytatására. A társaság egyéb tevékenységet
nem folytathat.
64
A koncessziós társaság a kizárólagos állami tulajdonhoz, illetve önkormányzati

törzsvagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak birtoklására, használatára és a hasznok
szedésére . jogosult.
A koncessziós szerződésre a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A
vagyontárgyak kezelésével kapcsolatban úgy kell értelmezni, hogy a haszonbérlet szabályai
lesznek irányadóak.
A törvény rendelkezése szerint a vagyontárgyak használati jogát a társaság nem idegenítheti
el és más társaságba apportként nem viheti be. Alhaszonbérbeadás tilalma. A szerződés
visszterhes. A jogosult vagy pénzbeli ellenszolgáltatásra vállal kötelezettséget, vagy vállalja
egy nagy tőkeigényű beruházás részben vagy egészben történő finanszírozását.
Pénzfizetésre akkor kerül sor, ha a jogosult meglévő eszközök hasznosítási jogát is
megszerzi. Az ágazati törvény meghatározhatja a koncessziós díj legkisebb összegét. A díj
tényleges mértékét és megfizetésének módját a szerződésben kell megállapítani. A
szerződés irányulhat a koncessziós vagyontárgyak létesítésére és hasznosítására is. Ekkor a
jogosult teremti meg az infrastruktúrát amit használni fog.
6. A szerződés létrejötte
6.1. Pályázat
A koncessziós szerződésre Főszabályként pályázatot kell kiírni. A pályázat általában
nyilvános (honvédelmi, nemzetbiztonsági érdekből zártkörű).
A pályázati rendszer garanciális szerepet tölt be. A nyilvános pályázati felhívást legalább
két országos napilapban, az önkormányzati pályázatot a helyi lapban is meg kell hirdetni A
pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam nem lehet kevesebb 60 napnál. Az ágazati
miniszter illetve a képviselőtestület 90 napon belül köteles a benyújtott pályázatokat
elbírálni.
A pályázat nyertese az, aki a kiírásnak megfelelő legkedvezőbb ajánlatot tette. A díj
mértékén túl foglalkoztatáspolitikai szempontok és a szakmai színvonal is szerepet kap az
elbírálásban.
6.2. A koncessziós szerződés megkötése

A koncessziós szerződést a pályázat nyertesével kell megkötni. Az ágazati törvény
megengedheti azt, hogy a koncessziós szerződés kivételesen pályázat nélkül jöjjön létre
olymódon, hogy egy már megkötött koncessziós szerződést legfeljebb az eredeti időtartam
felével meghosszabbítanak.
A koncessziós szerződés írásbeli formában jön létre. Ez egyfelől a szabályozandó kérdések

nagy számából következik, másrészt abból, hogy a koncesszióvevőt a törvény .,aláírónak"
nevezi.
A szerződéshez az Országgyűlés jóváhagyása is szükséges, ha az ágazati törvény így
rendelkezik. E helyzet jogkövetkezménye a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerint az, hogy a
jóváhagyás megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozataikhoz kötve vannak.
A Ptk.-tól eltérő következmény, hogy 90 nap leteltével a jogosult szabadul nyilatkozati
kötöttségétől.
6.3 A koncessziós társaság megalapítása

A koncessziós szerződés aláírója a saját nevében nem jogosult a koncessziós tevékenység
folytatására. Koncessziós társaságot kell alapítania. Ennek indoka:
- a társaság hasznos eszköz lehet a koncesszióköteles tevékenység folytatásához szükséges
tőke összegyűjtésében,
- a kifejezetten koncesszióköteles tevékenységre alapított társaság más tevékenységet nem
folytathat, ily módon nincs lehetőség a közszolgáltatás folyamatosságát vagy szakmai
színvonalát veszélyeztető tőkeátcsoportosításra.
65
- a társaság belföldi székhelye biztosítja a koncessziós tevékenység fölött a magyar állam

joghatóságát.
A koncessziós társaságot 90 napon belül kell létrehozni. A határidő a koncessziós szerződés
aláírásával, illetőleg a szerződés Országgyűlés által történő jóváhagyásával kezdődik.
A koncessziós társaságot kell - minden külön szerződés nélkül - a tevékenység

jogosultjának tekinteni.
7. A s zerződés mód osítása
Az állam, illetve az önkormányzat a jogosult vagyoni értékű pozícióját (kizárólagos

helyzetét) annak beleegyezése nélkül a szerződés időtartama alatt főszabályként nem
változtathatja meg. Erre csak abban az esetben van lehetősége, ha a jogosultra hátrányos
megváltoztatás lehetőségéről a szerződésben megállapodtak.
A koncesszió célja az, hogy a jogosultat a részére átengedett tevékenység gyakorlása
során - részleges vagy teljes - kizárólagosság illesse meg az adott földrajzi-közigazgatási
egységen belül. Azonos tevékenységre utóbb újabb gazdálkodó szervezetet csak akkor ala-
pítsanak. újabb koncessziós pályázatot csak akkor írjanak ki, ha a jogosult a szerződéskötés
során ebbe eredetileg beleegyezett. Az állam illetve önkormányzat már a pályázat kiírásában
köteles ilyen szándékáról tájékoztatást adni
8.1. A megszűnés esetei
A határozott idő eltelte, vagy a szerződésben rögzített feltételek bekövetkezte.
A törvény felmondási jogot biztosít az állam illetve önkormányzat részére, ha
1. a szerződő fél határidőn belül nem alapít koncessziós társaságot,
2. a pályázat nyertese a koncessziós szerződésben rögzített követelményeket nem
juttatja érvényre az általa alapított gazdasági társaság alapító okiratában,
3. a koncessziós társaság nem szerzi meg a tevékenység gyakorlásához szükséges
hatósági engedélyt.
Speciális megszűnési ok ha a koncessziós társaságot fizetésképtelenség miatt felszámolják.
66
8.2. Tulajdonjogi kérdések

a) A koncesszió tartama alatt a kizárólagos állami tulajdonhoz vagy az önkormányzati
törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgyak tulajdonjoga nem változik meg. A koncessziós
társaságot csak a tulajdonjog részjogosítványai (birtoklás, használat, hasznok szedése) illetik.
b) A koncessziós tevékenység folytatásához többnyire szükséges új vagyontárgyak
létesítése. Ezek egyfelől olyanok, amelyek kizárólagos állami tulajdonnak illetve
önkormányzati törzsvagyonnak minősülnek (pl. autópálya), vagy olyanok, amelyek az ilyen
vagyontárgyak rendeltetésszerű használatát elősegítik (pl, benzinkút).
1. ---Az elsőként említett vagyontárgyak az állam, illetve az önkormányzat
tulajdonába kerülnek, mivel a Ptk. szerint nem lehetnek más személy tulajdonában.
A tulajdonátszállásra a vagyontárgy üzembe helyezésekor kerül sor, a koncessziós
szerződésben rögzített feltételek szerint.
2. ---A rendeltetésszerű használatot elősegítő létesítmények Főszabályként a
koncessziós társaság tulajdonába kerülnek.. E vagyontárgyakra az államot
elővásárlási jog illeti meg, ha a koncessziós társaság felszámolás során megszűnik.
A koncessziós társaság megszüntetése esetén a tagok csak azt követően részesülhetnek a
társasági vagyonból, hogy az állam illetve önkormányzat tulajdonában lévő vagyontárgyak
rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban történő visszaadását igazolták.
14. SZÁLLÍTMÁNYOZÁS
1. A szállítmányozási szerződés fogalma, formái, jellegzetességei
A Ptk.-ban önállóan típusként szabályozott szerződés, melynek alapján a szállítmányozó
díjazás ellenében köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és
egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a
küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni [Ptk. 514. § (1) bek.].
A szállítmányozás magán hordozza a fuvarozási és a bizományi szerződés jellegzetességeit,

ötvözi azokat. A szállítmányozó fuvarozási szerződés megkötésére kap megbízást azzal,
hogy el kell látnia a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb feladatokat is (csomagolás,
tárolás, biztosítás stb.).A szállítmányozás másik szokásos elnevezése a fuvarozási bizomány.
A szállítmányozás további ,jellegzetessége, hogy bár önállá szerződésfajta mégis számos

más szerződéstípussal mutat rokonságot, illetőleg mögöttes szabályként más
szerződéstípusok alkalmazását rendeli a Polgári Törvénykönyv. A Ptk. 521. § (3) bekezdése
kimondja, hogy mögöttes szabályként a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire
a bizományi szerződés szabályait, a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a
fuvarozás szabályait kell alkalmazni. A szállítmányozás a legsajátosabban ötvözi a gondossági
és eredménykötelmek sajátosságait. A szállítmányozás a más javára kifejtett (facere)
tevékenység, más oldalról viszont vállalkozásszerű megbízás. A szállítmányozó gondos
ügyintézésre köteles, ugyanakkor a díj a szállítmányozónak csak akkor jár, ha a fuvarozási
szerződést a harmadik személlyel megkötötte, s azt teljesítette is.
1.1. A szállítmányozási szerződések osztályozása

Az árutovábbítás földrajzi kiterjedése szerint két csoportba sorolhatók úgymint:
- belföldi szállítmányozás, amikor az árutovábbítás belföldön történik, s főszabályként
a magyar polgári jog rendelkezéseit kell alkalmazni, valamint
67
- nemzetközi szállítmányozás, amikor az árutovábbítás vagy a kiszolgáltatás több

országot érint, és a megbízó/szállítmányozó valamelyike külföldi. Ez esetben a
nemzetközi magánjog normái alkalmazandók.
A szerződés tartalma szerint:

- ún. típusos szállítmányozási szerződéseket és
- atipikus szállítmányozási szerződéseket.
Típusos a szállítmányozás, ha a szállítmányozó bizományos módjára, azaz saját nevében,
de a megbízója javára köt árutovábbítási szerződést.
Atipikus viszont, ha a szállítmányozó a fuvarozási szerződést nem a saját. hanem a
megbízó nevében köti meg. Ez esetben hiányzik a bizományi elem, tehát valójában nem be-
szélhetünk fuvarozási bizományról, mégis a Ptk. 521. § (1) bek. által adott kiterjesztő
felhatalmazás értelmében: „a szállítmányozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a
szállítmányozó a megbízója nevében köti meg a szerződést, továbbá, ha a szállítmányozó a
küldemény altvételére kap megbízást.
1.2. A szállítmányozási szerződés . funkciója

A szállítmányozási szerződés önállóvá válását a nemzetközi kereskedelem és nemzetközi
árufuvarozás tömegméretű elterjedése segítette. az 1875. évi magyar Kereskedelmi
Törvénykönyv is önálló kereskedelmi ügyletként határozta meg a szállítmányozást:
„szállítmányozási ügyletnek tekintetik az áruk továbbküldésének elvállalása, ha ezt valaki
fuvarozók vagy hajósok által saját nevében de mások javára eszközli". Bár önálló, a
fuvarozási szerződéstől elkülönült szerződéstípusként került szabályozásra, a szállítmányozás
alapvető gazdasági funkciója, csakúgy, mint a fuvarozási szerződésnek, maga az árutovábbítás.
Létalapját ennek ellenére abban a tényben kereshetjük, hogy különösen a nagy távolságra és
többféle fuvarozási móddal történő árutovábbításban szükség volt egy olyan szereplőre, amely
összehangolja az összetett fuvarozási tevékenységet, és ellátja a szállítás során felmerülő
raktározási, kezelési feladatokat is. A XX. század második felében azonban megfigyelhető a
szállítmányozás és a fuvarozás integrálódásának tendenciája.
2. A szerződés létrejötte, alanyai

21. A szerződés létrejötte
A szállítmányi szerződés konszenzuál szegződés. A Ptk, értelmében a szerződés a megbízás
elfogadásával jön létre [Ptk. 514. § (2) bek.]. A szerződés alakiságait illetően kötelező előírások
nincsenek. A gyakorlatban többnyire írásbeli formában kötik meg a felek.
2.2. Alanyai
A szerződés egyik alanya a megbízó. Megbízóként bárki, alanyi kötöttség nélkül köthet
szerződést.
A szerződés kötelezettje a szállítmányozó. Szállítmányozóként az ilyen gazdasági
tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek, egyéni vállalkozók köthetnek szállítmányozási
szerződést.
3. A szerződés tartalma, a felek jogai és kötelezettségei

3.1. A szállítmányozó jogai és kötelezettségei
68
1. A szállítmányozó köteles megkötni a küldemény továbbításához szükséges

fuvarozási és egyéb (pl. raktározás, biztosítás stb.) szerződéseket. A
szerződéseket a szállítmányozó kétféleképpen kötheti meg; vagy a saját nevében,
de a megbízója számlájára, vagy a megbízó nevében. Az első esetben a
fiavarozóval a szállítmányozó van közvetlen szerződéses kapcsolatban, a
másodikban a megbízó [Ptk. 514. § (1) bek., ill. 521. § (1) bek.].
2. A szállítmányozó ellátja azokat a feladatokat is, melyek a fuvarozási szerződés
esetében a feladót terhelik (csomagolás, tárolás, be- és kirakás). E körben a
szállítmányozó kötelezettségeit a fuvarozás szabályai rögzítik. Vállalja a
szállítmányozó a címzetti feladatok ellátását is.
3. A szállítmányozó köteles a küldeményt gazdaságosan és biztonságosan
továbbítani. Ez a gyakorlatban az útvonal és a fuvarozási módok kiválasztását,
az egyes fuvarozók megbízását, az áru útjának állandó figyelemmel
kísérését,jelenti.
4. A megbízó utasítást adhat a szállítmányozónak, melyet a szállítmányozó követni

köteles. Ha olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a küldemény gazdaságos és
biztonságos továbbítását, köteles erre a megbízó figyelmét haladéktalanul felhívni.
A szállítmányozó köteles azonban a helytelen utasításra a meghízó figyelmét
felhívni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a szállítmányozó fele-
lőséggel tartozik. Ha azonban figyelmezteti az utasítás szakszerűtlenségére a
megbízót és az az utasítást írásban megismétli, a szállítmányozó köteles az
utasítást a megbízó veszélyére és költségére végrehajtani. A szállítmányozó
indokolt esetben köteles kezdeményezni is, hogy a megbízó adjon utasítást.
5. A szállítmányozó nem köteles biztosítási szerződést kötni, kivéve, ha a megbízó
ilyen szerződés megkötésére utasítja [Ptk. 515. § (3) bek.]~
6. A szállítmányozót megilleti az ún. belépés vagy önszerződés ,joga, tehát saját
maga is elvégezheti a fuvarozást, és más szállítmányozót is igénybe vehet. Ha a
szállítmányozó e szerződésbe belép, ez lényegében a szerződésnek fuvarozási
szerződéssé való alakulását jelenti részben vagy egészben. Ilyen esetben
természetesen a fuvarozás szabályai érvényesülnek [Ptk. 516. 3 (1) bek.]. A belépés
azonban nem eredményezi a szállítmányozói minőség elvesztését. vagyis megilleti a
szállítmányozói díj is a szállítmányozót.
7. A szállítmányozás visszterhes szerződés. Ingyenes szállítmányozás nem lehetséges,
ezért ilyenkor a megbízás szabályait kell alkalmazni. A szállítmányozót
szállítmányozási díj illeti meg, s követelheti szükséges és hasznos költségeinek
megtérítését is.
8. A szállítmányozót díjai és költségei erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon,
melyek a megbízással kapcsolatban a birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett a
birtokában lévő okmányok révén rendelkezik. Ezekből igényeit a fuvarozó után. de
más jogosultakat megelőzően bírósági eljárás nélkül kereskedelmi forgalomban való
értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 518. ~ (1) bek., ill. 519. ~]. A szállítmányozó a
zálogjogot az előző szállítmányozók általa ismert követeléseinek biztosítására is
köteles érvényesíteni. Ha az érvényesítést elmulasztja, az előző szállítmányozókkal
szemben közvetlenül felelős. A közvetlen felelősség indoka, hogy a közreműködő
szállítmányozók nincsenek jogviszonyban a megbízóval, így nincs lehetőség csak a
szállítmányozóval szemben érvényesíteni az igényt.
9. A szállítmányozás speciális intézménye a refakcia, vagy más néven utólagos

fuvardíjkedvezmény. Ha a fuvarozó az általa fuvarozott küldemények után
utólagos fuvardíjkedvezményt, vagy üzletszerzési jutalékot ad a vele szerződő
szállítmányozónak a fuvardíjkedvezmény vagy az üzletszerzési jutalék a
69
szállítmányozót illeti. A refakcia tehát egy plusz juttatás, amely nem szünteti meg
a megbízó díjfizetési kötelezettségét. A szállítmányozó mind a megbízótól, mind a
fuvarozótól juttatást kap ugyanazért a tevékenységért A refakcia ugyanis a
szállítmányozót, míg a kedvezőbb feltételek eléréséből származó előny a megbízót
illeti. Ennek indoka, hogy a szállítmányozó quasi alkuszként jár el, tehát közvetíti
egymásnak a feleket és igényeket, illetőleg a fuvarozó gyakran a szállítmányozó
személyére tekintettel (tartós üzleti kapcsolat stb.) adja a kedvezményt.
3.2. A megbízó kötelezettségei és jogai

A megbízó fő kötelezettsége a tájékoztatás, együttműködés [Ptk 4. § (4) bek.] a szerződés
egész folyamán, és utasítások adása. Ez elsősorban a szállítandó áru tulajdonságaira, a
speciális igények közlésére vonatkozik. Szükség esetén a szállítmányozó igényelheti a megbízó
és partnere közötti alapszerződés ismeretét is. Ennek különnösen a címzettnek való átadási
lehetőségek, ill. a címzettnek az árura vonatkozó felhasználási szándékainak ismerete miatt
lehet jelentősége.
Ha a megbízó és partnere alapszerződése módosul, a megbízó fuvarozási akadályról szerez
tudomást, köteles értesíteni erről a szállítmányozót, s egyben új utasítást adni.
A megbízó díjat, jutalékot tartozik fizetni a szállítmányozásért. A szállítmányozás

során felmerült szükséges és hasznos költségek szintén a megbízót terhelik (az áru kártól
való megóvása, indokolt útvonal-módosítás stb.).
4. A szerződésszegés, felelősség
A szállítmányozó felelőssége, szerződésszegése két vonatkozásban merülhet fel:
- felelősség saját tevékenységéért a szállítmányozás szakaszában,
- felelősség más tevékenységéért a fuvarozás szakaszában.
Ha a szállítmányozó végezte a be- és kirakást, csomagolást, raktározást, s a
szállítmányozási tevékenysége körében a küldemény károsodik, felelősségére a fuvarozás
szabályai érvényesek [Ptk. 500-505. §].
A fuvarozó, a szállítmányozó kiválasztása, az útvonal megválasztása - általában az általa
megkötendő szerződés hiányosságaiból bekövetkezett károkért az általános szabályok
szerint felel.
A fuvarozás során bekövetkezett kárért a szállítmányozó általában nem felel. Az ilyen
károkat a fuvarozó viseli a megbízóval szemben, a megbízó igényeit azonban a
szállítmányozó köteles érvényesíteni. Természetesen, ha az útirány megállapításának hibája,
vagy a fuvarozási szerződés megkötésének hibája okozta a kárt - úgy a szállítmányozó felel -
az előző pont szerint.
A főszabály tehát, hogy a fuvarozás során bekövetkezett kárért nem a szállítmányozó,
hanem a fuvarozó a felelős. Ez alól két kivétel van:
1. a szállítmányozó maga fuvarozta a küldeményt (belépett a szerződésbe), vagy
2. a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel el nem

különítve, gyűjtőforgalomban továbbította, és a kár ennek során keletkezett [Ptk.
520. § (1) és (2) bek.].
70
A megbízó szerződésszegése, felelőssége a szállítmányozás szakaszában, különösen az

áru késedelmes átadásában, a szükséges tájékoztatás, együttműködés hiányában állhat.
Felelősségére az általános szabályok érvényesek [Ptk. 298. §-318. §]. Amennyiben a szerződés
megszűnésekor díj- és költségviselési kötelezettségeit nem teljesíti a megbízó, a
szállítmányozót törvényes zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a megbízással
kapcsolatban birtokába kerültek.
5. Igényérvényesítés
Bár főszabályként a szállítmányozó fuvarozás során felmerült kárért nem felel, köteles
viszont a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben érvényesíteni. A szállítmányozó
felelősséggel tartozik az igényérvényesítési kötelezettség elmulasztása vagy késedelme miatt a
megbízót ért teljes kárért. [A Legfelsőbb Bíróság az igényérvényesítési kötelezettség
mibenlétének értelmezése során arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem állapítható meg a
szállítmányozó jogellenes magatartása és kártérítési felelőssége, ha az igényt a szállítmányozó a
károkozóval szemben azért nem érvényesíti, mert az előre láthatóan nem járna eredménnyel
vagy csak aránytalanul magas költséggel járna (BH 1997. évi 11. szám 385. sz. jogeset)].
Ha a szállítmányozó a megbízója nevében kötötte meg a fiavarozási szerződést (atipikus
szállítmányozási szerződés), a szállítmányozó a megbízó igényeit csak akkor érvényesítheti, ha
arra a megbízó kifejezetten feljogosította [Ptk. 517. §, ill. 521. § (2) bek.].
A szállítmányozót terhelő igényérvényesítési kötelezettség ugyanakkor nem érinti a
megbízónak azt a jogát, hogy igényét maga érvényesítse, tehát a megbízó saját maga is
közvetlenül érvényesíthet igényt a harmadik személlyel szemben akkor is, ha a szállítmányozó
saját nevében kötötte meg a fuvarozási szerződéseket. Ezt nevezzük a megbízó „közvetlen
belépési jogának". A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt
elévülnek. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett volna
adni, ha pedig átadták, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődik [Ptk. 520. §
(3) bek.].
15. A bizományi szerződés

15.1. Gazdasági funkció
A bizományi ügylettípusa XII. században, az olasz városállamokban fellendülő gazdasági
forgalom, tengeri kereskedés hatására alakul ki. Az áru tulajdonosa feljogosította a
hajóskapitányt arra, hogy a szállítmányt a tengerentúli kikötőkben értékesítse, majd a megbízó
számára más árut vásároljon.
A bizomány gazdasági funkcióját ma is az képezi, hogy az áru tényleges vagy későbbi

tulajdonosa helyett valaki más köt ügyletet. Ez az aktív szereplő a saját nevében - tehát nem
képviselőként - hozza létre a szerződést, és tevékenységéért ellenértéket kap.
15.2. A bizomány fogalma és jogi szabályozása

A bizományi szerződés alapján az egyik szerződő fél ellenérték fejében köteles a másik
szerződő fél javára, de a saját nevében szerződést kötni harmadik személlyel (Ptk. 507. §).
A bizományos az ügyletet a saját nevében hozza létre. A bizományos által kötött
szerződésben tehát maga a bizományos szerepel félként.
A bizományi ügylet a magyar kereskedelmi jogban először 1840. évi XVI. törvényben került
szabályozásra.
Az 1875. évi kereskedelmi törvény (Kt.) rendszerében a bizomány, mint kereskedelmi ügylet
szerepelt. A Kt. 368. §-a szerint: „A kereskedelmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha
71
azt valaki megbízásból saját nevében, de más (a megbízó) részére eszközli. Ki az ügyletek ily
megkötésével iparszerűen foglalkozik, az bizományosnak tekintendő."
Az 1960-as évek második felében,
- előbb a külkereskedelmi forgalomban,
- később a belföldi gazdasági kapcsolatokban is - ismét elismertté és jogilag szabályozottá

vált a bizomány.
Az 1970-es évek végén jogi szabályozást kapott a bérleti szerződés megkötésére vonatkozó
bizomány: a fizetővendég-szolgálati szerződés.
Az 1990-es években az értékpapír-bizomány és a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos bizományi
tevékenységek szabályozása történik meg.
15.3. Elhatárolás más jogviszonyoktól
a) A megbízási szerződés nem feltétlenül irányul szerződéskötésre. A megbízott mindig a
megbízó nevében jár el. A harmadik személlyel létrehozott szerződés alanyává a megbízó (és
nem a megbízott) válik, a jogok és kötelezettségek a megkötött ügylet alapján közvetlenül a
megbízót illetik. A bizományos feladata a szerződés megkötése. A bizományos az általa a
harmadik személlyel megkötött ügyletben szerződő fél, tehát a jogoknak és kötelezettségeknek
közvetlenül ő az alanya.
b) A kereskedelmi képviselő a felek között közvetítésre vállalkozik, de nem köti meg az
ügyletet. Tehát nemcsak hogy nem szerződő fél (mint a bizományos), de még csak nem is ír alá
a megbízó nevében (mint a képviselő). A szerződéskötés az érdekelt feladata.
c) A bizomány különbözik a láncolatosan egybekapcsolódó ügyletektől is. A láncolatos
ügyletek egymástól függetlenek és azonos típusúak (mindkettő adásvétel).
A bizományosi konstrukcióban két különböző szerződés jön létre: a bizományos a

megbízóval bizományi, míg a harmadik személlyel adásvételi szerződést köt. A bizományosa
másik szerződést a megbízó javára köti A bizományi szerződés alapján nem csupán adásvételi,
hanem más szerződés megkötésére is sor kerülhet. A láncolatosan egymásba kapcsolódó
szerződések útján történő termékforgalmazásban mindig adásvételi ill. szállítási szerződéseket
köbiek.
15.4. A bizomány alanyai

A bizományi szerződés létrehozásának stádiumában kétpólusú, teljesítése során
hárompólusúvá fejlődik a jogviszony.
A bizományi szerződést két személy: a megbízó és a bizományos hozza létre. Megbízói és
bizományosi pozícióban is bárki, bármilyen jogalany szerepelhet.
A bizományos személyében a két jogviszony találkozik, mert
1. a bizományi szerződésben a bizományos a cselekvő kötelezettséget (facere szolgáltatást)
vállaló fél,
2. a létrehozott másik szerződésben a bizományos olyan szolgáltatást vállal, mely
valójában nem őt terheli (vételár fizetése, dolog szolgáltatása, bérlemény biztosítása,
eredmény előállítása stb.).
A bizományos személye által összekapcsolódó két jogviszony hárompólusú szerkezetet hoz
létre, melyben a harmadik jogalanyt a bizományossal szerződő félként jelöljük.
A megbízó és a bizományossal szerződő harmadik személy nem áll jogviszonyban. A
másodlagos jogviszonyban az alapjogviszony jogosultja (megbízó) csak engedmény, illetve
tartozásátvállalás ínján szerepelhet.
15. 5. A jogviszony tárgya
72
a) A bizományi szerződés közvetlen tárgya olyan magatartás, mely egy másik szerződés
létrehozására irányul. A szerződésbe bele kell foglalnia a megbízó által előírt feltételeket.
b) A bizományi szerződés közvetett tárgya bármilyen dolog lehet.
A bizományi szerződés tárgya is csak forgalomképes dolog lehet.
15. 6. A szerződés tartalma

3.6.1. A megbízó jogállása
a) A megbízó jogai
aa) a szolgáltatás meghatározása a megkötendő másodlagos szerződés tekintetében. Ezért
a megbízó jogosult meghatározni
- a bizományos által kötendő szerződés típusát.
- a megkötendő ügylet közvetett tárgyát.
- a limitárat. (Azt a legmagasabb összeget, melyet még szabad a bizományosnak
kifizetnie, illetve azt a legalacsonyabb ellenértéket, melyet a megbízó terméke,
szolgáltatása ellenértékeként a bizományos jogosult elfogadni.)
- a szerződés egyéb feltételeit (teljesítés helye, ideje, módja, részletteljesítési lehetőségek,
biztosítékok stb.).
ab) jogosult arra, hogy a bizományostól információt, tájékoztatást igényeljen

ac) A megbízó a bizományostól a teljesítést követően igényelheti:
- vételi bizomány esetén a vétel tárgyának kiadását,
- eladási vagy egyéb pénzszolgáltatással járó ügylet esetén a bizományoshoz befolyó
összegek kifizetését.
ad) A bizományos hitelezőinek igényérvényesítésével szemben védett a megbízó vagyona,
így
- a szerződő féllel szembeni megbízói követelések,
- a megbízó javára megvásárolt dolgok (vételi bizomány), a bizományoshoz befolyt,
megbízót megillető és elkülönítve kezelt pénzösszegek.
ae) jogosult visszautasítani a teljesítést.
b) A megbízó kötelezettségei
A megbízó köteles a bizományos javára bizományi díjat fizetni és meg kell térítenie a
díjban nem kalkulált szükséges és hasznos költségeket is.
A bizományi díj maga is két tételt tartalmaz:
- a bizományosi tevékenység, tehát a gondos és szakszerű eljárás ellenértékét,

- és a bizomány ellátásával rendszerint együtt járó költségeket, kivéve az ám
fuvarozásával összefüggő kiadásokat.
A bizományi díj akkor jár, ha a megbízás tárgyát képező szerződés megkötésre került és az
teljesedésbe ment. A díj kifizetésének feltétele a másodlagos szerződés teljesítése.
A díjban szereplő költségtényezőket a bizományos akkor is igényelheti, ha a szerződés
ugyan nem ment teljesedésbe, de ennek oka a megbízó érdekkörében található. Megilletik a
bizományost a díjban egyébként benne foglalt és igazoltan felmerült költségei
A bizományos a bizományi díjra önszerződés esetén is jogosult. tehát akkor is, ha önmaga
teljesíti a szerződést A bizományi díj a teljesítéssel válik esedékessé.
73
15.6,2. A bizományos jogállása

a) A bizományos jogai
aa) A bizományos elsődleges jogosultsága a bizományi díjhoz, illetve a költségek

megtérítéséhez fűződik.. A bizományi ügylet tipikusan visszterhes szerződés.
ab) A bizományos jogosult arra, hogy a harmadik személlyel megkötendő szerződés helyett
maga létesítsen közvetlen jogviszonyt a megbízóval. Ez az önszerződés joga.
A bizományos létrehoz egy olyan szerződést, amelyben az alapügylet alanyai szerepelnek a
járulékos szerződés alanyaiként is. Az eladásra vonatkozó megbízás esetén vevőként a
bizományos jelentkezik, és ő köti meg a szerződést - immár a megbízóval, de a megbízó által
megszabott feltételeknek megfelelő módon.
ac) díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a megbízó azon

vagyontárgyain és értékein, melyek a bizományi szerződés teljesítése kapcsán jutottak
birtokába.
b) A bizományos kötelességei
ba) köteles a megbízó előírásait figyelembe véve a harmadik személlyel a szerződést
létrehozni.
bb) A limitárra vonatkozó kikötéseket be kell tartani.
Eladási bizomány esetén. ha a bizományos a limit ár alatt ad el, köteles az
árkülönbözetet a megbízónak megtéríteni.
Mentesül ha bizonyítja, hogy
1. a szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett (objektív körülmények miatt) és

2. az eladással a megbízót kártól óvta meg (pl. romlandó áruk esetén), végül
3. a megbízót időben értesíteni nem tudta (ugyancsak objektív okok miatt).
Vételi bizomány esetén, ha a bizományos a limitárnál drágábban vásárol, mindig
köteles az értékkülönbözetet megtéríteni. A megbízó a bizományos által megkötött
szerződést visszautasíthatja. A bizományos általa harmadik személlyel megkötött szerződésből
eredő kötelezettségeket magának a bizományosnak kell teljesítenie, vagy neki kell viselnie a
szerződésszegés jogkövetkezményeit. A visszautasítás joga a megbízót minden olyan esetben
megilleti, amikor a bizományos lényeges kérdésekben eltér a bizományi szerződésben
meghatározott ügyletkötési feltételektől.
bc) A bizományos köteles a megbízóval a bizományi szerződés megkötésétől kezdődően

együttműködni, és a megbízótól kapott utasításokat, instrukciókat figyelembe vermi
ügyletkötése során..Az együttműködési kötelezettség kiterjed a másodlagos szerződés
szakszerű előkészítésére, a szerződéskötés alaki és anyagi szabályainak betartására, a megbízót
illető vagyontárgyak szakszerű és biztonságos őrzésére és kezelésére is. A gyakorlat a kö-
telezettség körébe vonja a megfelelő partnerválasztást, a fizetőképesség vizsgálatát, a
fizetési biztosítékok előírását és a megfelelő jogorvoslat kikötését is.
74
Nem köteles a bizományos vagyonbiztosítási szerződéseket kötni.

bd) A kötelezettsége az is, hogy a szerződésszerű teljesítésről gondoskodjék, mivel a
harmadik személlyel kötött szerződés őt kötelezi, illetve jogosítja.
be) A bizományost elszámolási kötelezettség terheli.
A bizományra mögöttes jogterületként a megbízási szerződés szabályai vonatkoznak [Ptk.
513. § (2) bekezdés]..
15.7. Felelősség
a) A bizományosra az együttműködési kötelezettségek betartásáért, a partner kiválasztása, a
szerződés gondos megkötése terén az általános polgári jogi felelősségi szabályok
vonatkoznak.
b) Más a jogi helyzet a vele szerződő harmadik személy szerződésszerű teljesítése terén.
A törvény rendelkezései [Ptk. 509. § (2) bekezdés] szerint „a bizományos a megbízónak
felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, melyek a vele
szerződő felet a szerződés fol3~tán terhelik. A bizományos e mögöttes felelősségét nevezzük
„del credere" felelősségnek.
A del credere felelősség mibenlétéről megoszlanak az álláspontok.
- A legszigorúbb nézet (Novotni Zoltán) szerint a del credere kötelezettség dogmatikai
értelemben nem felelősségi alakzat. Ez valójában helytállási kötelezettség csakúgy,
mint a kezes teljesítési kötelezettsége. A bizományos del credere kötelezettsége teljes
mértékben itiiggetlen a vele szerződő fél magatartásának minősítésétől - lényegében
objektív jogkövetkezménynek tekinthető.
- Van olyan nézet, mely a közreműködőként való felelősség szabályait hívja segítségül. A
bizományossal szerződő felet - analógia útján - a bizományos közreműködőjének
tekinti. Eszerint a bizományos mentesülne, ha a vele szerződő fél is kimenthetné magát.
A Ptk. indokolása inkább a szigorúbb értelmezést erősíti „A bizományosnak úgy kell a
szerződést megkötnie, úgy kell a szerződő felet megválasztania, hogy a megbízó jogos érdekeit
teljesen kielégítse."
15.8. A jogviszony keletkezése és szegszűnése

15.8.1. Keletkezés
A bizományi szerződés a felek kétoldalú akaratnyilatkozata alapján jön létre.
A szerződés szóban és írásban egyaránt létrehozható. A Ptk. 474. § (3) : a megbízási szerző-
dés alakszerűségének igazodnia kell a megkötendő szerződés alakszerűségeire vonatkozó
előírásokhoz
15.8.2. Megszűnés
a) A másodlagos szerződés teljesítésével és az ezt követő elszámolással, mint a bizományi

szerződés teljesítésével szűnik meg.
b) Megszüntetheti a szerződést a felek felmondása is. A felmondási jog korlátozására, vagy
kizárására vonatkozó kikötés semmis (részleges érvénytelenség).
A felmondási jog csak a másodlagos szerződésnek a bizományos által történő megkötése
előtt van lehetősége.
A megbízó azonnali hatályú felmondásra is jogosult, míg a bizományosnak 15 napos
felmondási időt kell betartania.
75
c) A felek szerződése egyebekben a megbízásra vonatkozó szabályok szerint szűnhet meg

(pl. a felek halála esetén). Érvényesül a bizományos terhére az a szabály. hogy a szerződés
megszűnése után is köteles a megbízói érdekek védelmében a halaszthatatlan intézkedések
megtételére, amíg a megbízó nem képes intézkedni.
16. A SZERZŐDÉST BIZTOSÍTÓ

MELLÉKKÖTELEZETTSÉGEK A
GAZDASÁGI ÉLETBEN
Mellékkötelezettségnek nem minősülnek a bánatpénz szabályai!!!!!
1. A kötbér
1.1. A kötbér fogalma, alanyai, tárgya, feltételei
„A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan
okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban
lehet érvényesen kikötni.(...)" [Ptk. 246. § (1) bek.].
A kötbért a Ptk. a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozza, és célja,
hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre szorítsa.
Alanyai a kötelezett, aki felróható szerződésszegése esetére írásban pénzfizetési
kötelezettséget vállal; és a jogosult, aki a kötbér összegét követelheti. Mindkét oldalon bárki
lehet. A jogosult-kötelezetti pozíciók általában megegyeznek a kötbérkikötéssel biztosított
szerződéses alapjogviszonyban elfoglalt helyzetével a feleknek, de annak sincs akadálya. hogy
az alapjogviszony jogosultjának szerződésszegése esetére kössenek ki kötbért.
A kötbér jogviszony közvetett tárgya a meghatározott pénzösszeg. A kötelezett tehát
egyfelől pénzfizetési kötelezettséget vállal, másfelől az összegnek meghatározottnak kell
lennie. A szerződésben mindig pontosan meg kell határozni a kötbér összegét, akár konkrét
összegben, akár alapjának és mértékének meghatározásával, valamint az esedékességet is. A
túlzott mértékű, indokolatlanul magas kötbér összegét a bíróság a felek akarata ellenére is
mérsékelheti.
A kötbér a kötelezettnek felróható okból bekövetkező szerződésszegés lehetséges

jogkövetkezménye. A kötbér nem objektív jogkövetkezmény, csak akkor követelhető, ha a
kötelezett nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és ezen okból
szerződésszegést követett el. A szerződésben a feleknek egyértelműen rögzíteniük kell, hogy
mely esetre kötik ki a kötbért.
A sikeres igényérvényesítéshez elegendő a felróhatóság és az okozatos szerződésszegés
bizonyítása, nem feltétel, hogy a jogosultnak kára is keletkezzen, vagy ha keletkezik is,
szükségtelen az összegszerűség bizonyítása (kárátalány jelleg). Az kötbérkikötés
érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A szóbeli vagy ráutaló magatartással tör-
ténő kötbérkikötés érvénytelen.
Jogszabályi előíráson is alapulhat kötbérfizetési kötelezettség. Fogyasztóvédelmi
jelentősége van, a közüzemi szolgáltatókat (távközlési, villamosenergia-, gáz-, távhőszol-
gáltatók) kötelezik kötbérfizetésre a fogyasztókkal. mint jogosultakkal szemben
76
A fenti, kötbértől meg kell különböztetnünk a kötelezően kikötendő kötbér intézményét. A

Ptk. 246. § (4) bekezdése korábban lehetőséget adott arra, hogy jogszabály írja elő kötbér
kikötését és minimális ménékét. Ekkor a felek nem tekinthettek el a szerződésben a kötbér
kikötésétől, ha mégis, a jogszabályban foglalt minimális kötbér a szerződés részévé vált. Ilyen
előírás a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseire, illetve a
mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekre vonatkozóan létezett.
Szintén eltérő jogintézmény a Ptk. 318. § (2)-(3) bekezdéseiben foglalt, a kötbérre is

vonatkozó kötelező igényérvényesítés. Ekkor a szerződésszegés esetére vonatkozó igények,
így a kötbérigény érvényesítése is kötelező szerződéses ellenérték kielégítése részben vagy
egészben az állami költségvetés terhére történik..
A kötelező igényérvényesítés esetét kivéve egyébként a kötbérigényről le lehet mondani.
1.2. A kötbér típusai

A kötbér annak alapján tipizálható, hogy milyen jellegű szerződésszegéshez kapcsolódik.
Kötbérfajták:
1. késedelmi kötbér, melyet bármely, szerződésben meghatározott kötelezettség
késedelmes teljesítésének esetére kötnek ki, de jogosulti késedelem esetére is
kiköthető;
2. hibás teljesítés miatti kötbér, ha történik ugyan teljesítés de ez a teljesítés nem

szerződésszerű vagy nem felel meg esetleges kötelező jogszabályi előírásoknak;
3. nemteljesítés esetére kikötött (meghiúsulási) kötbér, ha a kötelezett bármilyen
okból egyáltalán nem tud (lehetetlenülés), vagy nem akar (teljesítés
megtagadása) teljesíteni.
Minden elképzelhető, és nem tipizált szerződésszegés (pl.: közbenső intézkedés,
akadályközlés elmulasztása) esetére is kiköthető kötbér, a lényeg az, hogy a felek írásbeli
megállapodásában mindig pontosan és kifejezetten meg kell határozni, hogy mely
szerződésszegő magatartás esetére vonatkozik a kikötött kötbér.
Egy jogviszonyban többféle szerződésszegés esetére kikötött kötbérekre vonatkozó
igények érvényesítései nem zárják ki egymást, azok kumulálódhatnak. Ha a kötelezett
késedelmesen és hibásan teljesít, mind a késedelmi, mind a hibás teljesítési kötbér köve-
telhető, feltéve, hogy mindkét esetre vonatkozóan kötbérfizetési kötelezettségben állapodtak
meg a felek. Vagy ha a kötelezett előbb késedelembe esik, majd a határidő eredménytelen
eltelte után a teljesítés meghiúsul, a késedelmi és a meghiúsulási kötbért is követelheti a jo-
gosult, jóllehet valójában a szerződésszegéseknek egy gyakorlati következménye van, a
teljesítés meg nem történte. Ugyanakkor a kötbérre vonatkozó szerződéses kikötések nem
értelmezhetőek kiterjesztően.
A szerződésszegés miatt fizetendő kártérítésbe csak olyan kötbér tudható be, mely
ugyanahhoz szerződésszegéshez, kapcsolódik, melyből a kár ered. Ha tehát például késedelmi
és hibás teljesítési kötbért is kikötöttek, a kötelezett mindkét szerződésszegést felróható módon
elkövette, de ténylegesen kára a jogosultnak csak a késedelemből származott, úgy a jogosult
mindkét kötbérigényét és kárigényét is érvényesítheti, de a kártérítés összegébe csak a kése-
delmi kötbér számítható be.
1.3. A kötbér és a szerződésszegés egyéb lehetséges jogkövetkezményeinek viszonya

A kötbérigény érvényesítése önmagában a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményeinek
(pl. kártérítés, szavatossági, jótállási igények) érvényesítését nem zárja ki.
77
1.3.1. Kötbér-kártérítés
a) Előfordulhat, hogy a kötelezett szerződésszegést követ el, de ebből a jogosultnak nem
származik kára, például ha a vevő a megrendelt kék autó helyett pirosat kap. A szabályszerűen
kikötött kötbér követelhető, mivel ennek nem feltétele, hogy a szerződésszegés kárt is
okozzon elegendő a szerződésszegés tényének, és a kötelezett ezt okozó, felróható
magatartásának bizonyítása.
b) Amennyiben a jogosultnak kára is felmerül, de a kár összege kisebb vagy ugyanakkora,
mint a fizetendő kötbér. érvényesül a kötbér kárátalány jellege. Ez azt jelenti, hogy a kötbér
összege mintegy magában foglalja a kár összegét, a teljes kötbérösszeget meg kell fizetni, akkor
is ha a kár mértéke kisebb, nincs szükség a kár összegszerűségének bizonyítására. A kötbér
iránti igény érvényesítése kizárja a kárigény külön igénykémi érvényesítését.
c) Ha a kár összege meghaladja a kötbér mértékét. úgy a jogosult a kötbért is, és a
kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti. Ekkor szükséges a kár összegszerűségének
bizonyítása is. Azonban kártérítés címén csak a kötbér és a kár különbözetének megtérítése
követelhető, tehát a kötbér összege a kár összegébe beszámít
Itt is érvényesülhet a kárátalány jelleg. Ekkor sincs szükség a kár összegszerűségének

bizonyítására, és ekkor a kötbér mintegy minimális kártérítésként fogható fel.
A kötbérigény érvényesítése a kártérítés követelésének nem feltétele, azaz a
szerződésszegéssel okozott kár megtérítése akkor is követelhető, ha a jogosult valamilyen
oknál fogva kötbérigényét nem érvényesítette de a kártérítés feltételei fennállnak.
1.3.2. Hibás teljesítési kötbér-szavatosság, jótállás:
A kötbérkövetelésen kívül a jogosult a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is
érvényesítheti.
Ugyanez vonatkozik a jótállásra is. Nincs akadálya annak, hogy jótállási kötelezettségben is
megállapodjanak a felek. Ekkor mindkét igény érvényesíthető, sőt az esetleges kárigény is. A
jótállás független a felróhatóságtól.
1.3.3. Késedelmi kötbér-késedelmi kamat

A késedelmi kötbér alapvetően olyan késedelmesen teljesített szolgáltatásokhoz kötődik,
melyek tárgya nem pénzkövetelés. Amennyiben a felek mégis késedelmi kötbért kötnének ki
pénztartozás esedékesség utáni megfizetése esetére, úgy azt elviekben megtehetik, de jogilag, a
késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni rá [Ptk 247. § (2)].
A két jogintézmény között funkciójánál fogva több hasonlóság is van (mindkettő kárátalány
jellegű; a bíróság mérsékelheti, ha túlzott mértékű; stb.), mégis alapvető különbség, hogy míg a
késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettséget a késedelem ténye önmagában
megalapozza, tehát független a felróhatóságtól, addig késedelmi kötbér csak a kötelezett
felróható magatartásával okozott szerződésszegése esetén jár.
A kötbér, mint pénztartozás után ügyleti kamat nem köthető ki érvényesen, az ilyen tartalmú
kikötés semmis.
1.4. A kötbér, mint mellékkötelezettség

A kötbér, járulékos jellegű. Bármilyen típusú szerződés, sőt előszerződés is biztosítható
kötbérkikötéssel.
A járulékos jellegből fakadóan, ha a biztosított szerződés érvénytelen, úgy a kötbérkikötés
sem érvényesíthető. Ha a szerződésen alapuló követelés bírósági úton nem érvényesíthető, úgy
az ezt biztosító kötbér is naturalis obligatio
78
A kötbér különböző típusai eltérően hatnak a biztosított szerződés teljesítésének

követelhetőségére.
A meghiúsulási kötbér érvényesítése kizárja a szerződés teljesítésének követelését. Ha a
kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választásától függ, hogy a
meghüisulási kötbér iránti igényét érvényesíti-e, vagy megpróbálja a szerződés teljesítését
kikényszeríteni. A két lehetőség egymást kizárja, ha tehát a meghiúsulási kötbérre vonatkozó
igényének érvényesítése mellett dönt, úgy nem követelheti a teljesítést.
A késedelem és a hibás teljesítés esetére - és bár a Ptk. kifejezetten e két kötbértípusra nézve
tartalmaz ilyen szabályt, de elviekben minden, nem a meghüisulás esetére - kikötött kötbér
érvényesítése értelemszerűen nem mentesíti a kötelezettet a szerződés teljesítése alól. Így az
ilyen kötbér a szerződés meghiúsulása esetén, a teljesítésre való kötelezés mellett is
érvényesíthető.
2. Az óvadék
2.1. Az óvadék fogalma, alanyai
„Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem
teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből
közvetlenül kielégítheti." [270. § (1)].
Az óvadék (kaució) a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között a dologi, teljesítési
képességet fokozó biztosítékok egyik fajtája.
Az óvadék szerződésszegés esetére köthető ki, ha tehát a kötelezett egyáltalán nem tud vagy
nem akar teljesíteni, vagy nem szerződésszerűen teljesít, és ebből a jogosultnak kára származott,
a jogosult az óvadék összegéből közvetlenül kielégítést kereshet.
Az óvadék a szerződésszegésből eredő kár fedezetéül szolgál, ha tehát a jogosultnak ebből
nem származik kára, az óvadékból sem kereshet kielégítést, pusztán a szerződésszegés tényére
hivatkozva. A kár összegét a jogosultnak mindenkor bizonyítania kell, és csak a bizonyított kár
mértékéig elégítheti ki magát. Ha erre sor kerül, és a kielégítéskor a biztosított alapjogviszony
még fennáll. a jogosult kérheti az óvadék kiegészítését, pótlását az eredeti óvadékösszegre.
Ha a kár összege meghaladja az óvadék összegét, a jogosult pert indíthat az óvadékból ki nem
elégített kárának megtérítése iránt, a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint. Amennyiben a
kötelezett vitatja az óvadékból történő kielégítés jogosságát vagy az összegszerűséget, bíróság
előtt kereshet jogorvoslatot, mint a per felperese.
Az óvadék összege a szerződéskötéskor, vagy a szerződésben meghatározott időpontban a

jogosult részére átadásra, birtokába kerül - esetleg harmadik személy őrzésére bízhatják -, és
ő közvetlenül, bírói út igénybe vétele nélkül kereshet belőle kielégítést, vita esetén a
kötelezettnek kell perelnie.
Ha az óvadék összege átadásra került a jogosultnak, a felek szabadon állapodhatnak meg
abban, hogy azt a jogosult használhatja-e vagy sem, legalábbis ha az óvadék tárgya pénz. Ha
felhasználhatja, akkor szabadon rendelkezhet vele, köteles viszont annak biztosítására, hogy az
óvadéknak megfelelő összeg fedezetként mindenkor rendelkezésre álljon. Ha nem használhatja
fel, úgy köteles azt egyéb vagyonától elkülönítve tartani, például zárolt bankszámlán, vagy
páncélszekrényében, és kielégítési joga megnyíltáig nem nyúlhat hozzá.
Amennyiben, azóvadékhoz kíván hozzányúlni, azt csak a szerződésszegésből eredő kárának
kielégítése céljából teheti meg. Semmilyen más jogcímen nem vehet el belőle, nem tarthatja
meg. Ettől a felek sem térhetnek el, mert minden ezzel ellentétes megállapodás a Ptk. 271. § (1)
bekezdése alapján semmis.
Írásban, szóban, ráutaló magatartással is érvényesen kiköthető, illetve jogszabályon is
alapulhat. Alakiság szempontjából megkötés nincs.
Befektetési hitelezés esetén a hitelből vásárolt befektetési eszközök, halasztott pénzügyi
teljesítés esetén a megvásárolt értékpapírok, az elszámolóház tevékenysége során a kliringtagok
számláin elkülönítetten nyilvántartott értékpapírok és pénz ex lege óvadékul szolgálnak.
79
Értékpapír kölcsönzés esetén pedig egyfajta kötelező óvadékkikötéssel találkozhatunk, amikor

is a kölcsönbe adó köteles megfelelő óvadékot kikötni, a törvényben meghatározott minimális
mértéknek megfelelően.
Az óvadéknál is irányadó a kötbérnél már tárgyalt kötelező igényérvényesítés esete.

A jogviszony alanya mind az óvadékot nyújtó kötelezett, mind a jogosult pozíciójában bárki
lehet.
. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény kifejezetten tiltja, hogy a
költségvetési szervek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezességet vállaljanak. A fenti
szervek tehát saját kötelezettségeik biztosítására nyújthatnak óvadékot, harmadik személy
tartozásának biztosítására azonban nem.
a közraktár által harmadik személy tartozásának fedezetéül vállalt óvadékkikötést
tilalmazottnak kell tekintenünk.
2.2. Az óvadék tárgya

Az óvadék tárgya pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír lehet.
1. Ha pénz, a jogosult a felek megállapodásától függően használhatja az átadott
összeget, de köteles biztosítani, hogy a megfelelő fedezet mindenkor rendelkezésre
álljon, vagy köteles elkülönítetten megőrizni azt.
2. Takarékbetétkönyv óvadékként történő szolgáltatása ma már nem oldható meg

egyszerűen egy bemutatóra szóló takarékbetétkönyv átadásával, mivel a pénzmosás
elleni küzdelem jegyében fogant 2001. évi jogszabály módosítások folytán
takarékbetét csak névre szólóan helyezhető el. Erre az esetre a takarékbetétről szóló
1989. évi 2. törvényerejű rendelet szerint „Ügyleti biztosíték céljára kiállított
takarékbetétkönyvön a takarékbetét tulajdonosának nevén kívül fel kell tüntetni az
ügyleti biztosítéki jelleget és a takarékbetét feletti rendelkezés módjait".
3. Az értékpapírokra vonatkozóan nincs jogszabályi korlátozás, így bármilyen
értékpapír óvadék tárgya lehet.
Váltó esetén a kötelezett a váltó hátoldalára vagy toldatára írt átruházó nyilatkozattal
(forgatmány) a jogosultra ruházza át a váltót, de az átruházás szövegének tartalmaznia kell az
„értéke biztosítékul" kitételt, vagy más, a biztosítéki jellegre utaló megjelölést Csekk esetén
ezek a „beszedésre érvényes", „behajtás végett", vagy meghatalmazásra utaló más kitételek
lehetnek Váltó és csekk esetében tehát az úgynevezett meghatalmazási átruházás hatályával bíró
forgatmánnyal adható óvadék.
Közraktári jegyet csak a jogosult nevét nem tartalmazó, adott esetben az átruházó puszta
aláírásából álló úgynevezett üres forgatmánnyal lehet átadni
Biztosítékul szolgáló dematerializált értékpapírt az értékpapír számla vezetője zárolt
értékpapír-alszámlán köteles nyilvántartani, mely tartalmazza a jogosult nevét és a zárolás jog-
címét is
Ha az óvadék tárgya olyan értékpapír, melynek piaci értéke idővel változhat (pl.:
részvény), akkor a felek eltérő megállapodása hiányában nem a névértéket, hanem a
kielégítéskori árfolyamértéket kell az óvadék összegének tekinteni.
- Ha az óvadék tárgyaként a felek a fentiektől eltérő bármely más dolgot (pl. ingó, ingatlan,
vagyoni értékű jog stb.) kötnek ki, úgy az nem tekinthető óvadéknak, és erre az esetre a
zálogjog szabályait kell alkalmazni.
2.3. Óvadék a felszámolási eljárásban
80
Kereskedelmi jogi szempontból különös jelentőséggel bír az óvadék, mint biztosíték a

gazdálkodó szervezet fizetésképtelenség miatti megszüntetésére irányuló felszámolási
eljárásban. Erre vonatkozóan a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról
szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: csődtv.) tartalmaz rendelkezéseket.
Ha a kötelezett gazdálkodó szervezet, és ellene felszámolási eljárás indul, akkor a
felszámolási eljárás elrendeléséről szóló bírósági határozat közzétételének napjával az óvadékra
vonatkozó megállapodás megszűnik, és a jogosult az óvadék tárgyát a felszámolónak át kell ad-
ja. Ennek az a célja, hogy az óvadék összege a gazdálkodó szervezet felszámolás alatt álló
vagyonába visszakerüljön, és fedezetet nyújtson a hitelezők lehetőségekhez képesti arányos
kielégítésére.
Ezzel a jogosult elvileg elveszti a biztosítékot, ezt azonban a jogalkotó úgy kompenzálja,
hogy a kielégítési sorrendben kedvezőbb helyet biztosít a jogosult követelése számára. A
csődtv. 57. §-a hét csoportba sorolja az adóssal szembeni hitelezői követeléseket, és ezek között
sorrendet állít fel. Az óvadékkal - vagy zálogjoggal - biztosított követelések a második
csoportba tartoznak, rögtön a felszámolás költségei után.
2.4. Az óvadék járulékos jellege

Az óvadék, osztja a főkövetelés jogi sorsát. Érvénytelen szerződésen alapuló követelést
biztosító óvadékkikötés is érvénytelen.
A bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal történő biztosítása semmis. Ha
tehát naturalis obligatiot kötbérrel biztosítanak, úgy a kötbér maga is természetes kötelem, ha
viszont óvadékkal biztosítják, az óvadékra vonatkozó megállapodás semmis lesz.
Az elévült követelés biztosítására kikötött óvadékra vonatkozó megállapodás érvényes. Ha
pedig még az elévülés előtt kötötték ki az óvadékot, de a főkövetelés időközben elévült, a jo-
gosult kielégítheti magát az óvadékból, annak ellenére, hogy főszabály szerint a főkövetelés
elévülésével az attól függő mellékkötelezettségek is elévülnek.Az óvadék bármilyen szerződés
mellett kiköthető. Általában tartós vagy károsodás veszélyével járó jogviszonyok (pl.: bérleti
jogviszony), jótállás, szavatossági kötelezettség biztosítására szokták alkalmazni.
Ha a biztosított szerződés megszűnt, illetve a szavatossági, jótállási idő eltelt anélkül, hogy a
jogosultnak jogalapja lett volna az óvadékból kielégítést keresni, az óvadék tárgyát vissza kell
szolgáltatni a kötelezettnek. Ha viszont történt szerződésszegés, az alapjogviszony megszűnése
után is magánál tarthatja a jogosult, igénye elévülési idejének, illetve a szavatossági, jótállási
időnek az elteltéig.
A felszámolás közzétételével is megszűnik az óvadék jogviszony. és az összeget a
felszámolónak kell átadni. A felszámolónak, mint az adós gazdálkodó szervezet képviselőjének
és a tulajdonosi jogok gyakorlójának kell az óvadékot visszaadni, az tehát a kötelezett
vagyonába kerül vissza. Ha a jogosult nem szolgáltatja vissza az összeget, a kötelezett pert
indíthat az óvadék kiadása iránt.
2. 5. A kötbér és az óvadék elhatárolása

A kötbér és az óvadék is szerződésszegés esetére kiköthető járulékos mellékkötelezettség. A
kötbér a teljesítési készséget, az óvadék a teljesítési képességet hivatott fokozni.
A kötbérigénynek nem feltétele, hogy a jogosultnak kára keletkezzen, az óvadék a
kártérítéshez, kártalanításhoz nyújt fedezetet.
A kötbér csak felróható szerződésszegés esetén jár, az óvadékból történő kielégítésnek nem
feltétele, hogy a kötelezett felróható magatartása okozza a szerződésszegést, kárt.
A kötbérnek kárátalány szerepe van, szemben az óvadékkal, melynél az óvadékból történő
kielégítés során a kár összegszerűségét mindig bizonyítani kell, és csak a bizonyított mértékig
kereshető kielégítés.
81
A kötbér pénzfizetésre történő kötelezettségvállalás, annak összegét nem adják át előre a

szerződéskötéskor, hanem a jogosultnak vita esetén kötbérigényét a bíróság előtt kell
érvényesítenie. Az óvadék tárgya a szerződéskötéssel egyidejűleg átadásra kerül, és abból a
jogosult bírói út igénybe vétele nélkül kielégítheti magát. Vita esetén a kötelezettnek kell
perelnie.
A kötbér tárgya pénz, míg óvadék ezen kívül takarékbetétkönyv és értékpapír is lehet.
A kötbér csak írásban köthető ki érvényesen, az óvadékkal kapcsolatban nincs alakisági
megkötés, de mindkettő alapulhat jogszabályon is.
3. A BÁNATPÉNZ !!!!!!!!! nem minősül mellékkötelezettségnek
3.1. A bánatpénz fogalma
„Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság a túlzott
mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti." [Ptk. 320. § (2)].
Funkciójánál fogva a bánatpénz eltér a mellékkötelezettségektől, mert míg utóbbiak a
teljesítési készséget, illetve képességet hivatottak biztosítani, addig a bánatpénz úgymond a
teljesítés ellen ható jogintézmény, mert megfizetésével a kötelezett megválthatja a teljesítést,
illetve a nem teljesítés egyéb jogkövetkezményeit.
A szerződésben valamelyik fél számára biztosított elállási jog gyakorlásának jogát bánatpénz
megfizetéséhez kötik. A bánatpénz kikötése csak szerződésben biztosított elállási joghoz
kapcsolódhat. Nem köthető ki tehát bánatpénz például az objektív elállási jog gyakorlásához,
vagy a szerződésszegés következményeként jogszabályban (pl. szavatossági igényként)
biztosított szankciós elállási jogokhoz. Ha kikötnek bánatpénzt a felek, de az elállásra jogosult
végül jogszabály alapján gyakorolja szerződésfelbontási jogát, a bánatpénz sem követelhető.
A felek azonban olyan esetben is biztosíthatnak egymás számára elállási jogot, amikor ezt a
jogszabály egyébként nem teszi lehetővé, és ennek gyakorlása ellenében köthetnek ki
bánatpénz-fizetési kötelezettséget. A bánatpénz nem szerződésszegés jogkövetkezménye. mert
az elállási jog gyakorlása jogszerű, szerződésszerű magatartás.
A Ptk. nem ír elő kötelező alakszerűséget, bánatpénz írásban, szóban, ráutaló magatartással
egyaránt érvényesen kiköthető.
Az elnevezésből adódóan a bánatpénz tárgya alapvetően pénzösszeg lehet.A jogszabály azt
sem köti meg, hogy a bánatpénzt előre át kell-e adni a jogosultnak, vagy a kötelezett csak
fizetési ígéretet tesz-e elállása esetére. A jogosultra nézve nyilván az első eset a kedvezőbb
igényérvényesítési szempontból. Bánatpénzt leggyakrabban pályázatok, versenytárgyalások,
árverések során kötnek ki arra az esetre, ha az. aki az eljárást „megnyerte". utóbb mégsem kötné
meg az eljárás tárgyát képező szerződést a meghatározott határidőn belül. Ezekben az esetekben
tipikusan már a pályázati, árverési kiírásban az eljárásban való részvétel feltételéül szabják,
hogy az ügyérték meghatározott százalékát - bánatpénzként - előre letétbe kell helyezni.
. Bármilyen szerződéshez kapcsolódhat, akár előszerződéshez is.
3.2. Kárátalány . jelleg

A bánatpénz kárátalány jellegű, azonban nem a kártérítésre, hanem a jogosult kártalanítására
szolgál.
A kárátalány funkció a bánatpénznél jelentkezik a legmarkánsabban. Nem feltétele, hogy a
jogosultnak kára legyen, ha van, nem kell annak összegszerűségét bizonyítania, a bánatpénz
teljes összegére igényt tarthat. Ha a jogosultnak a bánatpénzt meghaladó mértékű kára
keletkezett is, azt nem követelheti.
82
Az elállási jog gyakorlásának ténye tehát önmagában megalapozza a bánatpénzre vonatkozó

igényt. Ha a jogosultnak nem, vagy csak kisebb kára keletkezett, a bánatpénz teljes összege jár
neki. Ebben az esetben azonban a kötelezett kérheti a bánatpénz összegének bíróság általi
mérséklését, ha az álláspontja szerint túlzott mértékű.
3.3. Elhatárolás
A jogi minősítést a szerződés tartalma határozza meg. Ezért fontos a bánatpénz elhatárolása a
mellékkötelezettségektől.
A kötbér, óvadék szerződést biztosító mellékkötelezettségek, a bánatpénz a teljesítés ellen
hat.
A kötbér, óvadék szerződésszegéshez, ezen belül bármilyen szerződésszegéshez
kapcsolódhat; a bánatpénz kifejezetten a szerződéses elállás gyakorlásának, mint jogszerű
magatartásnak az „ellenértéke".
A kötbér tárgya pénz; az óvadéké pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír; a bánatpénzé
alapvetően pénz, de funkcionálisan más vagyoni értékkel bíró dolog is lehet.
A kötbért utólag, az óvadékot előre kell átadni, a bánatpénznél mindkét eset lehetséges.
Az óvadéknak nincs, a kötbérnek van kárátalány jellege, mint ahogy a bánatpénznek is, de
utóbbinál ez fokozottan jelentkezik.
A kötbér csak írásban köthető ki érvényesen; óvadék, bánatpénz bármilyen módon.
4. ZÁLOGJOG
4.1. A zálogjog fogalma
A zálogjog a jogosultnak követelése nem teljesítése esetére, más jogosultakat megelőzően
biztosít kielégítést a zálog tárgyából. Abszolút hatályú, a zálogtárgyból történő kielégítést
mindenki tűrni köteles, aki a zálogjog alapítását követően a zálogtárgyon jogot szerez.
4.2. A zálogjog alanyai

1. zálogjogosult, aki egyben az alapjogviszonyból származó követelés jogosultja is, és
aki a zálogtárgyból kielégítést kereshet;
2. a személyes vagy kötelmi kötetezett, aki az alapjogviszonyból származó.
zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje;
3. a zálogkötelezett vagy dologi kötelezett, akinek rendelkezési joga van a zálog
tárgyán, és aki adott esetben a kielégítést tűrni köteles.
Bár a személyi és a zálogkötelezett általában ugyanaz a személy, de különböző személyek is
lehetnek. Akár úgy, hogy eleve harmadik személy ajánlja fel valamilyen okból a tulajdonát
zálogtárgyként, akár úgy, hogy a személyi kötelezett a zálogtárgyat utóbb - zálogjoggal
terhelten - másra átruházza. A zálogtárgyat átruházni csak a zálogkötelezettséggel együtt lehet.
Aki zálogjoggal terhelt dolog tulajdonjogát szerzi meg, utóbb tűrni köteles, hogy a
zálogjogosult igényét kielégítse. A zálogkötelezett természetesen nem kötelezhető az
alapkövetelés kiegyenlítésére, de ezt önként - a zálogtárgy elvesztését megelőzendő - megteheti.
Mind a zálogtárgyból történő kielégítés, mind pedig az alapkövetelés kielégítése esetén a
zálogjog megszűnik, és az alapkövetelés a kielégítés erejéig a zálogkötelezettre száll át.
A zálogjogosult oldalán is bekövetkezhet jogutódlás. Az alapkövetelés átszállásával a
zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjog önmagában nem, csak az alapköveteléssel együtt
ruházható át. Ettől eltérően csak törvény rendelkezhet esetében. Ha a zálogjogosult alap-
követelését nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjoga megtérítési igény erejéig a
kielégítő személyre száll át.
83
4.3. A zálogjog fajtái

a) A dolgokon fennálló zálogjogok
• Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad. az nem
kerül a zálogjogosultnak átadásra. A zálogkötelezett a zálog tárgyát használhatja,
hasznosíthatja. Ha a zálogtárgy állagának romlása a kielégítést veszélyezteti, a
jogosult követelheti a helyreállítást vagy más biztosíték adását, ennek hiányában
kielégítési joga megnyílik. Ha a kötelezett vagy más személy a zálogtárgy épségét
veszélyezteti. a jogosult kérheti a veszélyeztető magatartás megtiltását, a veszély
elhárítását.Ingatlant csak jelzálog útján lehet elzálogosítani.
• Kézizálogjognál a zálog tárgya a jogosultnak vagy harmadik személynek
(zálogtartó) átadásra kerül, aki a zálogjog megszűnésekor köteles azt
visszaadni. A jogosult vagy zálogtartó a zálogtárgyat nem használhatja, nem
hasznosíthatja, de köteles épségét mindenkor megőrizni. Állagromlás vagy
értékcsökkenés veszélye esetén a személyes vagy a zálogkötelezett kérheti a
zálogtárgy visszaadását, ha más, megfelelő biztosítékot ajánl fel helyette.
b) Vagyont terhelő (lebegő) zálogjog
Az egyik legjelentősebb zálogfajta. Zálogjog alapítható a jogi személyek, illetve a jogi
személyiség nélküli gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság) vagyonán,
vagy annak egy - önálló gazdasági egységként működtethető - részén.
A zálog tárgya nem konkrétan meghatározott, a zálogjog mintegy „lebeg" a vagyon, mint
dologösszesség felett. A zálogszerződésben nem kell pontosan meghatározni, hogy mely
dolgokra, jogokra. követelésekre vonatkozik a zálogjog. A „fedezet" értéke folyamatosan
változhat: a zálogjog kiterjed a zálogszerződés megkötése után a vagyon részévé váló
vagyontárgyra is. de megszűnik a vagyonból kikerülő tárgyak vonatkozásában.
Zálogkötelezett csak jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság lehet.
Természetes személy vagyonára nem vezethető zálogjog, mint ahogy egyéni vállalkozóéra sem,
mert az egyéni vállalkozás nem rendelkezik a vállalkozóétól elkülönült vagyonnal.
A zálogjogosultat sajátos alakító jog illeti meg, mert a kielégítési jogának megnyílta után a
zálogkötelezetthez intézett egyoldalú, írásbeli jognyilatkozatával a lebegő zálogjogot a vagyon
részét képező konkrét vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakíthatja (átalakító
jognyilatkozat). A kielégítési jog megnyílta előtt átalakító nyilatkozatot csak abban az esetben
tehet, ha a vagyon csökkenése a kielégítést veszélyeztető mértékű. A vagyon ilyen
csökkenéséről a zálogkötelezett a jogosultat értesíteni köteles. A kielégítést veszélyeztető
mérték megítélése mérlegelés kérdése, de a felek a zálogszerződésben meghatározhatják, hogy
mi tekinthető ilyen csökkenésnek. A felek abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult
ellenőrizheti a kötelezett gazdálkodását.
c) Jogokon, követeléseken fennálló zálogjog
Átruházható, vagyoni értékkel bíró jogokon (pl.: szabadalmi jog; kft.-üzletrész, mint
tagsági jogokat megtestesítő eszmei vagyonhányad) és követeléseken (pl.: tipikusan
pénzkövetelés: bankszámla-követelés; dologszolgáltatásra irányuló követelés) is alapítható
zálogjog. A zálogkötelezett alatt a jog, követelés jogosultját kell érteni.
d) Önálló zálogjog
Az önálló zálogjog olyan zálogjog. mely mögött nem áll személyes kötelezett, személyes
követelés. Az alanyok köre zálogjogosultra és zálogkötelezettre redukálódik, és a zálogjog
jogilag ügy viselkedik, mintha nem is lett volna alapjogviszony, és abból származó követelés. A
felek a zálogszerződésben meghatározzák azt az összeget, melynek összegéig a zálogtárgy
kielégítés alapja lehet, de nem jelölik meg a követelés jogalapját.
84
Az alapjogviszony vagy okot adó körülmény gyakorlatilag ekkor is létezik, de a felek ettől a
zálogjogot jogilag függetleníteni kívánják. A zálogjog elveszti járulékos jellegét, alapítását
követően megszűnik mellékkötelezettségként funkcionálni. Az önálló zálogjog átruházható. A
személyi kötelezett szabadul kötelmi jogi kötelezettsége alól. A jogosult csak a zálogtárgyból
kereshet kielégítést, nem követelheti az eredeti kötelezettség teljesítését. A zálogkötelezett az
alapjogviszonyból fakadó jogait és kötelezettségeit csak az önálló zálogjog közvetlen
megszerzője, illetve a zálogjogot ingyenesen vagy az alapjogviszony ismeretében megszerző
jogutódjával szemben érvényesítheti.
Keretbiztosítéki jelzálogjog (Ptk. 263. §). Ez olyan, tartós jogviszonyt biztosító jelzálog,
melynél a követelés nem határozható meg előre pontosan, így a jogviszony során keletkező,
vagy lehet, hogy keletkező követelések biztosítására szolgáló zálogszerződésben a jogviszonyt,
jogcímet jelölik meg, valamint azt a legmagasabb összeget, amelynek keretén belül a jogosult
kielégítést kereshet.
44. A zálogjog keletkezése

Szerződésen, jogszabályon, bírósági határozaton, illetve jogszabály rendelkezése alapján
más hatósági határozaton alapulhat.
A zálogszerződést írásban kell megkötni, a szóban vagy ráutaló magatartással alapított
zálogjog érvénytelen. Egyes zálogtárgyakra vonatkozó, egyes zálogfajták érvényes alapításához
jogszabály további alakiságokat, más feltételeket is megkívánhat.
Ingatlant terhelő jelzálog alapításához az írásbeli szerződésen kívül a jelzálogjognak az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges. A szerződésnek alakisági
szempontból meg kell felelnie az ingatlan-nyilvántartási törvény által a zálogjog bejegyzésének
alapjául szolgáló okirattal szemben támasztott formai követelményeknek.
A tulajdonostárs közös költség hátralékának biztosítására szolgáló zálogjog a közgyűlés
határozata, vagy a közös képviselő rendelkezése alapján is bejegyezhető.
Ingó-jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához a Ptk. közokirati formát
kíván meg, valamint a jelzálognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (MOKK)
vezetett zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzését.
Kézizálogjog létrejöttéhez a zálogtárgy átadása is szükséges a jogosultnak vagy a
zálogtartónak.
Jogot terhelő zálogjoghoz fő szabályként elegendő az írásbeli szerződés, de ha a jog
fennállását közhitelű nyilvántartás tanúsítja, és az erről szóló jogszabály kötelezővé teszi, úgy a
nyilvántartási bejegyzés is szükséges. Így például szabadalmi jog elzálogosításához a szaba-
dalmi lajstromba történő bejegyzés feltétel.
A jogszabályon alapuló ügynevezett törvényes zálogjogra számos példát
találhatunkTörvényes zálogjoga van a vállalkozónak a vállalkozói díj biztosítására a
megrendelő azon vagyontárgyain, melyek birtokába kerültek (Ptk. 397. §), az ingatlan
bérbeadójának a bérleti díj és járulékai erejéig a bérlő bérleményben lévő tárgyain (Ptk. 429. §),
a haszonbérbe adónak a haszonbér biztosítására a dolog hasznain, a haszonbérlőnek a
haszonbérelt területen lévő tárgyain (Ptk. 456. §), a megbízottnak költségei és díja biztosítására
a megbízónak azon dolgain, melyek a megbízás folytán birtokába kerültek (Ptk. 480. §), a
fuvarozónak (Ptk. 499. §), a bizományosnak [Ptk. 513. § (2)], a szállítmányozónak (Ptk. ~ 19.
§), és még sorolhatnánk.
4.5. A zálog tárgya

Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés.
85
Dologként lehet ingó, ingatlan, de akár értékpapír vagy pénz is Az oszthatatlan dolog egy
része nem zálogosítható el, csak egészként terhelhető zálogjoggal. Jelzálog esetén azonban
zálogtárgy lehet a közös tulajdonban álló dologban, ingatlanban a kötelezettnek fennálló
tulajdonhányada, de itt is csak az egész tulajdonhányad. Jelzálognál továbbá ha a zálogtárgy
egyediesítése, konkrét meghatározása nem lehetséges, az körülírással. vagy fajta és mennyiség
szerint is meghatározható. Sajátos a zálogtárgy a lebegő zálogjog esetén, mely a vagyonon, mint
dolgokat, jogokat, követeléseket tartalmazó dologösszességen áll fenn, melynek tartalma
folyamatosan változhat.
A jognak vagy követelésnek átruházhatónak (engedményezhetőnek) kell lennie, személyhez
kötött jogosultságok (pl.: haszonélvezet, tartás iránti jog) nem képezhetik zálog tárgyát.
A zálogjog a dolog hasznaira is kiterjedhet a felek megállapodása alapján.
Ugyanazon követelés biztosítására több zálogtárgyat is terhelhet zálogjog. Ha a felek nem
rendelkeznek egyértelműen, kétség esetén valamennyi zálogtárgy az egész követelés
biztosítására szolgál. Ha ezek több személy tulajdonában vannak, és jogviszonyukból más nem
következik, helytállási kötelezettségük a zálogtárgyak értékének arányához igazodik. A
kielégítés sorrendjét jogosult döntheti el a kielégítéshez szükséges mértékig. Ha a kielégítés
valamelyik zálogkötelezettre nézve meghaladja az értékarányos helytállást, megtérítési igénye
keletkezik a többi zálogkötelezettel szemben.Egy zálogtárgyat több zálogjog is terhelhet.
4.6. A zálogigény érvényesítése

A zálogtárgyból fő szabály szerint nem kereshető közvetlen kielégítés. A zálogigény
érvényesítése bírósági határozat alapján lefolytatott végrehajtás útján történik.
Eltérő jogszabályi rendelkezések a felek számára többféle alternatívát kínálnak:
a) A fuvarozót, illetve őt követően a szállítmányozót megillető törvényes és privilegizált
zálogjog esetén a jogosult igényét más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül,
kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 499. § (4), 519. §
b) A Ptk. 1996, május 1. napja előtt általános érvénnyel semmisnek nyilvánította az olyan
megállapodások megkötését, melynek értelmében a jogosult a személyi kötelezett nem
teljesítése esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát (lex comissoria tilalma).
A hatályos szabályozás a semmisség jogkövetkezményét már csak a kielégítési jog
megnyílta előtt kötött ilyen megállapodásokhoz fűzi. Magában a zálogszerződésben foglalt
ilyen rendelkezés semmis, a kielégítési jog megnyílta után azonban már szabadon
megállapodhatnak a felek abban, hogy a jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának
megszerzésével nyer kielégítést.
c) A kielégítési jog megnyílta előtt is írásba foglalt megállapodásban megegyezhetnek
a felek
1. a zálogtárgyat közösen értékesítik. Ha az értékesítés a határidőn belül sikertelen, a
megállapodás hatályát veszti;
2. a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás nélkül maga értékesíti, feltéve, hogy a
zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy a jogosult záloghitel
nyújtásával üzletszerűen foglalkozik (pl. hitelintézet);
3. a jogosult a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával üzletszerűen, vagy árverés
szervezésével hivatalból (pl. bírósági végrehajtó, felszámoló) foglalkozó harmadik
személynek megbízást adhat.
Az értékesítésből befolyt összeg a jogosultat illeti, de köteles elszámolni a kötelezettel. Ha
egy zálogtárgyat több zálogjog terhel, közöttük törvény állíthat fel kielégítési sorrendet
(rangsor), mint teszi például a Ptk. a fiavarozó, majd őt követő rangsorban a szállítmányozó
törvényes és privilegizált zálogjoga esetén. Törvényi rendelkezés hiányában a zálogjog
keletkezési idejének sorrendjében nyerhetnek kielégítést a jogosultak.
A zálogjog egyébként is más követeléseket megelőzően biztosít kielégítést, tehát a
zálogtárgyat terhelő, más jogcímen alapuló követelésekhez képest privilegizált.
86
4.7. A zálogjog megszűnése

1. az alapkövetelés kielégítésével (ha nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog
nem szűnik meg, hanem a kielégítő személyre száll át), egyéb okból történő
megszűnésével, vagy a zálogjog átruházása nélküli átszállásával;
2. a zálogszerződés megszüntetésével, felbontásával, a jogosult lemondásával;
3. ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát, vagy a zálogtárgy tulajdonosa a
biztosított követelést megszerzi;
4. ha a zálogtárgy elpusztul (de ha az elpusztulásért a zálogkötelezett felelős, a jogosult
viszont nem, új zálogtárgy követelhető);
5. ha törvény így rendelkezik (pl.: a végrehajtási, felszámolási eljárás esetén).
A jelzálog az alapkövetelés elévülésével, a kézizálogjog a zálogtárgy visszaadásával
megszűnik. Utóbbi akkor is, ha a zálogjogosult birtokából a zálogtárgy kikerül, és azt egy
éven belül nem szerzi vissza, illetve nem fordul e célból bírósághoz.
4.8. Zálogjog a felszámolási eljárásban

Zálog esetén a felszámolást elrendelő végzés közzétételével a zálogjog ugyan nem szűnik
meg ,de a jogosult ettől az időponttól csak a felszámolási eljárás keretei között, szabályai
alapján kaphat kielégítést.
A zálogtárgyat a felszámoló a felszámolási eljárásban értékesíti. Az értékesítéssel a zálogjog
megszűnik. és a zálogjogosult a kielégítési sorrend második csoportjában, a felszámolás
költségeinek kielégítése után nyerhet kielégítést a zálogjog erejéig.
Ha a zálogtárgyat a felszámolási eljárás befejezéséig nem sikerült értékesíteni, akkor azt az
egyéb értékesítetlen vagyontárgyakkal együtt a hitelezők között felosztják. Ez bíróság végzése
alapján történik.
Kedvezőbb helyzetben vannak azok a zálogjogosultak, akiknek zálogjoga a felszámolási
eljárás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel keletkezett. Ha a zálogjogot alapító
szerződés vonatkozásában a rosszhiszemű fedezetelvonást, vagy ingyenességet vélelmezni nem
kell, úgy a felszámoló a zálogtárgy értékesítéséből befolyt - az értékesítés költségeivel
csökkentett - összeg 50%-át kizárólag a zálogjogosult követelésének kielégítésére fordíthatja.
Csak a fennmaradó összeg szolgálhat az egyéb hitelezők kielégítésére is. Ez a szabály
egyébként az óvadékra is irányadó.
4.9. Zálogjog a közraktározásban

a) Közraktár, mint zálogkötelezett: Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység
folytatásával közvetlenül összefüggő célra vehet fel kölcsönt és zálogjogot kizárólag ennek
biztosítására engedhet vagyontárgyain, tehát csak korlátozott körben lehet zálogkötelezett. A
közraktár által felvett kölcsön biztosítékául zálogjogot a közraktár alaptőkéjét jelentő ingatlanra
nem lehet alapítani.
b) Közraktár, mint zálogjogosult: a közraktárat a meg nem fizetett közraktári díj, valamint
a közraktári szerződésben kikötött egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául az árura - minden
zálogjogosultat megelőzően - törvényes zálogjog illeti meg.
c) A közraktárnál elhelyezett áru, mint zálogtárgy: Az közraktár közraktári jegyet állít ki,
mely két részből, árujegyből és zálogjegyből áll. Ezek forgatható értékpapírnak minősülnek. A
zálogjegy az elhelyezett árun fennálló zálogjogot testesít meg, igazolja azon kölcsönügylet
tényét, melynek fedezetéül a zálogjegyet átadták. Ennek következtében a zálogjegy, mint
értékpapír átruházásával a zálogjog az alapkövetelés átruházása nélkül is elidegeníthető.
4.10. A zálogjog járulékos jellege
87
Funkcionálisan a zálogjog járulékos mellékkötelezettség. Érvénytelen követelés nem

biztosítható zálogjoggal érvényesen; bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal
biztosítása semmis.
Az önálló zálogjog nem járulékos, mint ahogy a közraktárban elhelyezett árun fennálló
zálogjog - mivel értékpapír testesíti meg - mintegy absztrahálódik az alapjogviszonytól, átru-
házására, igényérvényesítésre az értékpapírokra irányadó szabályok szerint kerülhet sor.
Terjedelmét az alapkövetelés és járulékainak, az igényérvényesítés költségeinek, a
zálogtárgyra fordított szükséges költségeknek a mértéke határozza meg. Az alapkövetelés
átszállásával - főszabályként - a zálogjog is átszáll, a zálogjog csak a követeléssel együtt
ruházható át.
A zálogjog bármilyen követelés biztosítására alapítható, ha az pénzben kifejezett vagy
kifejezhető. Jövőbeli, vagy feltételhez kötött követelés is biztosítható zálogjoggal.
5. A bankgarancia
5.1. A szerződés gazdasági szerepe
A kötelezettségvállalásnak ez a speciális formája a letét háttérbe szorulásával kezdett terjedni
a magyar bankok gyakorlatában, hogy a bankkezesség mellett a leggyakoribb banki biztosítékká
váljék.
Több jogszabály is a bankgaranciát követeli meg biztosítékként, pl. halasztott vámfizetéshez,
vámszabadterület működtetéséhez, vámraktár létesítéséhez, jövedéki tevékenység végzéséhez,
utazásszervező tevékenységhez stb.
A külföldi partnerrel kötött ügyleteknél pedig általánosan kért és elfogadott a bankgarancia,
mint biztosíték.
5.2. A bankgarancia jogi szabályozása fogalma

Egységes jogi szabályozásának kialakítására a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC)
már két szabálygyűjteményt is kidolgozott.
Magyarországon először a Magyar Nemzeti Bank Elnökének 1/1977 (XI. 18.) számú
rendelkezése szabályozta. A Polgári Törvénykönyv 1977. évi átfogó módosításának
eredményeként lett beiktatva a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körébe.
„A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen
eredmény beállta vagy elmaradása, illetve okmányok benyújtása - esetében határidőn
belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fog teljesíteni."
A bank a pénzfizetésre kötelezett megbízása alapján a pénzkövetelésre jogosulttal szemben
meghatározott határidőig arra kötelezi magát, hogy amennyiben a kötelezett a szerződésben
meghatározott fizetési kötelezettségeit nem teljesíti, helyette a jogosult felhívására fizetni fog
a bankgarancia nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint.
Tehát nem a bank javára szolgáló garanciáról, hanem a bank által más javára történő
biztosíték nyújtásáról van szó.
5.3. A bankgarancia jellege
88
Alapügyletet biztosító mellékkötelem. A személyi biztosítékok körébe tartozik. A

bankgarancia mellékkötelmi jellegéből adódóan megszűnt, vagy létre sem jött szerződés
biztosítékaként nem köthető ki.
5.4. A jogviszony keletkezése, szerkezete

A garancia kibocsátás feltétele egy alapjogviszony (szerződés, pályázat) a kötelezett és a
jogosult között, melyet a felek biztosítékkal kívánnak megerősíteni. A bankgarancia a jogosult
pozícióját védi. Ennek érdekében az alapjogviszony kötelezettje valamely bank - általában a
számláját vezető bank - részére garancia megbízást ad, mely szintén egy kétoldalú jogügylet. Ha
a bank elvállalja a megbízást, akkor kerül sor a harmadik jogügyletre, a garancia nyilatkozat
kibocsátására. Ez a bank részéről adott egyoldalú nyilatkozat, melyhez nem szükséges sem a
megbízást adó jóváhagyása, sem a garancia jogosultjának, a hitelezőnek az elfogadó
nyilatkozata.

A garanciaügyletnél három jogviszony és jogviszonyként két-két szereplő, de összesen csak
három szereplő van:
1. Garancia-megbízó
Az alapjogviszony kötelezettje, a garanciameghízás jogosultja, ő bízza meg a bankot a

garancia vállalásával.
2. Garantáló bank (garans)
A garancia kibocsátója. melyet a kötelezett megbízása alapján vállal.

3. Kedvezményezett
Az alapjogviszony jogosultja, őt biztosítja a garancia.

5.6. A jogviszony tartalma, a felek jogai és kötelezettségei
A garancia megbízás alapján a bank főkötelezettsége, hogy a garancia nyilatkozatot kiállítsa.
és azt a kedvezményezett részére továbbítsa.
A garancia nyilatkozat alapján a bank kötelezettsége, hogy a garancia nyilatkozatban
meghatározottak szerint fizetést teljesítsen a kedvezményezett részére.
A bank kötelezettsége többirányú:
1. A garancianyilatkozat kiállítása és megküldése a kedvezményezett részére.
2. A kedvezményezettnek fizetés teljesítése a kötelezett mulasztása esetében.
A bank köteles olyan tartalmú nyilatkozatot tenni, amilyenre a megbízás szólt.
A garancianyilatkozat fő tartalmi elemei:
• kedvezményezett megnevezése,
• futamidő, a garanciavállalás határidejének megjelölése,
• a garancia összege,
• annak meghatározása, hogy a garancia feltételhez kötött - ekkor a feltételek
megjelölése -, vagy feltétel nélküli.
A bank csak meghatározott ideig köteles a garancia nyújtására, a határidő (garancia-

futamidő) lejártával a bank kötelezettségvállalása megszűnik (jogvesztő határidő). A bankok
egyaránt vállalnak éven belüli. de éven túli futamidős garanciát is. A bankgarancia
igénybevételére nyitva álló végső időpontot az alapkötelem lejártát követő időpontra kell tenni
89
azért, hogy a kedvezményezettnek elegendő ideje legyen a garans felszólítására, a kötelezett

késedelme vagy mulasztása esetén.
A garancia futamidejének jogvesztő jellegéből fakad a kedvezményezett azon kockázata,
hogy a garanciát csak ennek lejárta előtt veheti igénybe. Az igénybevétel során még a postai
futamidő kockázatát is a kedvezményezett viseli, a nemzetközi joggyakorlat alapján a teljesítési
határidő meghosszabbítására még vis major esetén sem kerülhet sor.
A bank csak az előre megállapított, konkrét összeghatárig köteles teljesíteni akkor is, ha
a jogosult alapjogviszonyból szárinazó követelése ennél magasabb. A bank helytállási
kötelezettsége csökken a főkötelezett teljesítésével. A banknak tehát nem kell megfizetni az
általa garantált összegnek azon részét, melyet a kötelezett már megfizetett a jogosultnak,
ellenkező esetben a kedvezményezett jogalap nélkül gazdagodna. A garantőr ezért jogosult
vizsgálni az adós teljesítését.
A bank kötelezettségvállalása egyoldalú, mely teljességgel független a megbízó és a
kedvezményezett közötti alapjogviszonytól, attól absztrahálódott, emiatt a bank nem
jogosult a kedvezményezettel szemben az alapjogviszonyból származó kifogások érvénye-
sítésére.
A bank a teljesítést meghatározott feltételek fennállásától teheti függővé, pl.:
meghatározott okmányok, dokumentumok, bizonylatok, határozatok benyújtása, nyilatkozatok
megadása.
E feltételek biztosítása és meglétük bizonyítása a kedvezményezett kötelezettsége.
A fizetési feltételek a garancia-megbízó védelmét szolgálják annyiban, hogy csökkentik a
kedvezményezett részéről történő joggal való visszaélés lehetőségét. A garans bank jogait a
gyakorlat alakította ki, és a felek a megbízási szerződésben rögzítik.
A bankok garanciavállalásukat általában viszont biztosítékhoz kötik. pl. megbízó

számlájának vezetése, kezesség, óvadék, zálogjog stb.
A bankok többnyire felhatalmazást kérnek a megbízótól, hogy a helyette történő teljesítés
esetén, annak összegét azonnal beszedhessék bankszámlájáról.
A bankok gyakran kikötik az alapjogviszony megvizsgálásának jogát.
A garancia elvállalása rendszerint ellenérték, díj fejében történik. A garanciadíjat a
garanciavállalás napjától a kötelezettség lejáratáig, a garantált összeg után - a kamatszámítási
módszer szerint, naptári napokra - számítják.
5.7. A bankgarancia megszűnése

A bankgarancia megszűnik:
1. a garanciamegbízó teljesítésével tárgytalanná válik,
2. garans saját helytállásával,
3. garancia futamidejének lejártával.
5.8. A bankgarancia fajtái
A különböző típusokat a biztosítások tárgya, igénybevételük módja, illetve az esetlegesen

közbekapcsolt második bank helyzete szerint csoportosíthatjuk.
5.8.1. Biztosítás tárgya szerint
90
a) Ajánlati, más néven tendergarancia
Ez szinte minden versenytárgyalás velejárója. A pályázat kiírói a pályázat feltételeként kö-

vetelik meg a résztvevőktől, hogy egy-egy bank garantálja a pályázatukban vállalt
kötelezettségek megtartását. A versenytárgyalást kiíró így biztosítja magát.
b) A teljesítési garancia
Több garancia együttes vállalását jelenti, melyeknek célja a kedvezményezett hibás vagy
nem teljesítés elleni védelme. Amennyiben a kötelezettség részbeni teljesítése is lehetséges. a
garancia is megköthető különböző részletekre. csökkentve így a jogosulatlan igénybevétel
rizikóját.
c) Visszafizetési garancia
A már kifizetett előleg, illetve foglaló visszafizetését biztosítja arra az esetre, ha a kötelezett
nem vagy nem szerződésszerűen teljesít.
5.8.2. Az igénybevétel módja szerinti garancia

a) Első követelésre szóló garancia
Ezt a garanciát a bank a kedvezményezett első követelésére azonnal, feltétel nélkül köteles
kifizetni.
b) Feltételhez kötött garanciák
A bank meghatározott dokumentumok, bizonylatok, határozatok benyújtásához, illetve

nyilatkozat megtételéhez köti a teljesítést.
5 .8.3 . A bank helyzete szerinti csoportosítás

Az ún. konzorcium garancia esetében a résztvevő bankok - a nagy rizikóra tekintettel -
megosztják egymás között a garancia kötelezettséget.
a) A közvetlen garancia
A kedvezményezett részéről történő igénybevétele során a második bank csupán továbbítja a
hitelező követelését az eredetileg megbízott bank felé, illetve a garanciaösszeget továbbítja a
kedvezményezett részére. A másodikként közbekapcsolt bank feladata csak a személyek és
aláírások azonosítására szorítkozik, csak a legritkább esetben terjed ki önálló fizetési
kötelezettségre. Ha a második bank tartozásátvállalással kötelezi magát a megbízott bank által
vállalt garancia kifizetésére, a két bank egyetemlegesen felel és a hitelező szabadon választhat
kitől kérjen teljesítést.
b) A közvetett garancia
A garancia-megbízó rendelkezése alapján jön létre, amikor az első bank garancia-megbízást
ad egy - a kedvezményezett székhelye szerinti - banknak, amelyet az saját joga szerint köteles
végrehajtani. Ilyenkor az első bank csupán közvetett módon, a második bank útján nyújt
garanciát a kedvezményezett részére. A létrejövő garancia-szerződésre így a kedvezményezett
helyi joga irányadó.
c) A konzorciálgarancia
91
Ha a garancia összege olyan magas, hogy egyetlen bank sem hajlandó egyedül a rizikót
vállalni, több bank együttesen is vállalhat garanciát. Többféle formában is létrejöhet.
ca) Pro rata felelősség
Minden résztvevő bank közvetlenül, meghatározott összeg erejéig vállal garanciát, és a

kedvezményezett az illető bankot csak kvótájának erejéig veheti igénybe. A bankok
felelősségvállalása tehát nem egyetemleges.
Konzorciálvezetőnek azt a bankot nevezik, amely a garanciaigényt a többi résztvevő bank
felé közvetítette.
cb) Egy bank teljes felelőssége, belső viszontgaranciákkal
A garancia teljes összegét egy bank bocsátja rendelkezésre a saját nevében, tehát a
kedvezményezett tőle, és csak tőle követelheti azt. A garanciát vállaló bankkal szemben
azonban egy, további bankokból álló konzorcium viszontgaranciát bocsát ki, amelynek a
százalékos nagyságát a garancialevél tartalmazza.
cc) Utólagos konzorcium
Megalapítására is többször kerül sor. Pl. ha az import ország előírásai a garancia kiállítására
olyan rövid határidőt engedélyeznek csak, amely nem elegendő egy konzorcium felállítására,
egy tapasztalt bank egyedül vállalja el ideiglenesen a kötelezettséget, majd utólagos
konzorciummal csökkenti a saját rizikóját.
18 A SZÁMLASZERZŐDÉSEK, FIZETÉSI MÓDOZATOK

I. SZÁMLASZERZŐDÉSEK
1. A bankszámlaszerződés
1.1. Bankszámlaszerződés . fogalma

Ptk. 529. § (l). „A bankszámlaszerződéssel a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a
vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja
azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a
számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti."
1.2. A jogviszony keletkezése

A számlatulajdonos (ügyfél) és a hitelintézet között jön létre.
A pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről
szóló 232/2001. (XII.10.) Korm. rendelet szerint a belföldi jogi személyek és jogi
személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint az általános forgalmi adó
fizetésére köteles magánszemélyek, egyéni vállalkozók - ha jogszabály kivételt nem tesz -
92
kötelesek pénzeszközeiket bankszámlán tartani, pénzforgalmukat pénzforgalmi bankszámlán

lebonyolítani, és pénzforgalmukat pénzforgalmi bankszámlán lebonyolítani, és ennek érdekében
bankszámlaszerződést kötni.
A bankszámla vezetésére felhatalmazott hitelintézetet bankszámlaszerződéskötési
kötelezettség terheli.
A bankszámlaszerződések jelentős részét a felek tehát nem szabad akaratukból, hanem a
jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettségüknek eleget téve kötik.
Szabadon csak a jogszabály által nem érintett természetes személyek és szervezetek
köthetnek bankszámlaszerződést.
A szerződés formájára nézve a jogszabályok nem tartalmaznak megkötést, de a
pénzforgalom biztonsága érdekében a hitelintézetek ragaszkodnak az írásbeli alakhoz.
A felek a szerződést általában határozatlan időre hozzák létre. A bankszámlaszerződés
specialitása, hogy a bankszámla kimerülésének ellenére sem szűnik meg.
1.3. A, jogviszony alanyai

Egyik alanya mindig hitelintézet. A Hpt. értelmében ugyanis pénzforgalmi szolgáltatást
egyedül hitelintézet (bank, szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet) végezhet. A
szövetkezeti hitelintézet (takarékszövetkezet) ilyen szolgáltatást csak tagjai számára végezhet,
azaz csak tagjaival köthet bankszámlaszerződést.
Másik alanya, a számlatulajdonos, bárki lehet. A számlatulajdonosok körét két csoportra
osztjuk:
- A 232/2001. (XII. 10.) Kormány rendelet által szerződéskötésre kötelezett személyek:
- jogi személyek,
- jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok,
- forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személyek,
- egyéni vállalkozók.
Ezeket az alanyokat tehát szerződéskötési kötelezettség terheli.
Bankszámlaszerződés kötésére és bankszámla nyitására azonban jogosultak olyan személyek is,
akiket ilyen jogszabályi kötelezettség nem terhel. Minden jogalanynak lehetősége van mind
pénzforgalmi. mind lakossági bankszámla nyitására. Az ilyen - nem kötelezett - jogalanyoknak
azonban, ha pénzforgalmi bankszámlát kívánnak nyitni, akkor kifejezetten így kell
rendelkezniük a bankszámlaszerződésben, mert ha e szerződésben nincs utalás arra, hogy a
bankszámlát pénzforgalmi bankszámlaként nyitották meg, akkor a bankszámlát lakossági
bankszámlának kell tekinteni.
1.4. A jogviszony tárgya
A bankszámlaszerződés tárgyát a bankszámla képezi, amelyen belül pénzforgalmi és
lakossági bankszámlát lehet megkülönböztetni. A pénzforgalmi bankszámla olyan bankszámla,
amelyet a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása céljából, vállalkozási tevé-
kenységével kapcsolatban, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott kötelezettség
alapján nyit, avagy ilyen kötelezettség hiányában a számlatulajdonos kifejezetten pénzforgalmi
bankszámlaként nyit.

A jogviszony tartalmát a felek által kötött szerződés, a vonatkozó jogszabályok. valamint a
szerződő hitelintézetek Általános és Üzletági Üzletszabályzata batározza meg. A
bankszámlaszerződésben a számlatulajdonos kénytelen elfogadni a bank általános szerződési
feltételeket tartalmazó üzleti szabályzatát, amely így a szerződés részévé válik.
93
A bankszámlaszerződés megbízási típusú szerződés, mely egyaránt vonatkozik a számlapénz

kezelésére és ezen belül a pénzforgalmi műveletek teljesítésére. A számlaviszony tehát egy
megbízási jellegű polgári jogi jogviszony.
1.5.1. A hitelintézet jogai és kötelezettségei

A hitelintézet alapvető kötelezettségeit:
• a számlán lévő pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja
• ezek terhére kifizetési és átutalási megbízásokat teljesít
• a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla
egyenlegéről értesíti.
A hitelintézet a számlatulajdonos megbízása szerint tehát a számla terhére kifizetéseket
eszközöl, az arra befutó összegeket jóváírja, vagy meghatározott összeget elkülönítetten kezel,
illetve leköt.
A hitelintézet közreműködik a számlatulajdonosok pénzkötelmeinek teljesítésében.
Pénzforgalmi tevékenységet végez a számlatulajdonos megbízásából. A pénzforgalmi
műveletek realizálása az ún. fizetési módozatokon keresztül történik. A számlatulajdonos
határozza meg azt, hogy a hitelintézet melyik fizetési módot alkalmazza. az alábbi fizetési
módozatok választhatóak:
a) átutalás (egyszerű és csoportos),
b) beszedési megbízás (azonnali-, csoportos-, határidős- és váltó),
c) okmányos meghitelezés,
d) készpénz-helyettesítő fizetési eszközök (csekk, bankkártya).
e) készpénzfizetés.
A hitelintézet a számlatulajdonost a bankszámlán történt terhelésről, illetőleg jóváírásról
írásban, az ún. bankszámlakivonattal köteles értesíteni. A kivonatot minden olyan
munkanapon el kell készíteni, amelyen terhelés, vagy jóváírás történt és azt a
számlatulajdonosnak haladéktalanul továbbítani kell. Lakossági bankszámlán történő
terhelésről, illetőleg jóváírásról a hitelintézet a számlatulajdonost a szerződésben meghatározott
időben időszakonként, de havonta legalább egy alkalommal értesíti a bankszámlakivonattal.
A hitelintézetek által nyújtott többletszolgáltatások például az alábbiak lehetnek:

• hitelnyújtás (ennek fedezete a bankszámlára folyamatosan befolyó összeg, pl. fizetés,
nyugdíj),
• bankgarancia vállalása,
• bankkártya szolgáltatás,
• fedezetigazolás adása,
• telefonos, vagy számítógépes szolgáltatás (az ügyfél akár otthonról is adhatja az
utasításokat),
• a bankszámlán fennálló követelés (egyenleg) után kamatot fizet,
• a bankszámla egyenlegét le lehet kötni (betét),
• limitfigyelési szolgáltatást nyújt (a számlatulajdonos meghatározza, hogy maximum

mekkora összeget fizethet ki a hitelintézet, pl. telefon-, gáz-, villany, vagy
fűtésszámlára. A megadott limitösszegtől magasabb összeget a hitelintézet nem fizeti
ki).
94
Ezekért ellenszolgáltatás ,jár. A bankszámla vezetéséért, pénzforgalmának lebonyolításáért

pénzforgalmi jutalékot, az egyéb kapcsolódó szolgáltatásokért díjat, vagy jutalékot számít fel.
Folyósított hitelei után pedig kamatot kér.
A hitelintézet ellenszolgáltatásra való jogosultságát a jogszabály is igyekszik biztosítani.A
hitelintézet további alapvető jogosultsága, hogy a számlán lévő összegeket használhatja, de
mindenkor készen kell állnia a számla összegének megfelelő pénzösszeg kifizetésére. A betéti
jelleget nélkülöző számlapénzt tulajdonként nem használhatja, annak nem válik tulajdonosává.
1.5.2. A számlatulajdonos jogai és kötelezettségei

A számlatulajdonos ügyfélnek az ellenszolgáltatást meg kell fizetnie.
Legalapvetőbb jogosultsága a bankszámla feletti rendelkezés ,joga.
A gazdálkodó szervezetek és egyéb jogi személyek pénzforgalmi bankszámla feletti
rendelkezéséhez 2 képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges, kivéve, ha
jogszabály. vagy a szerződés másképpen rendelkezik
A számlatulajdonosnak írásban be kell jelentenie a rendelkezési joggal felruházott személyt,
vagy személyeket.
A lakossági bankszámla felett a számlaszerződésben meghatározott módon rendelkezik a
jogosult.
A bankszámla feletti szabad rendelkezés jogát jogszabály és maguk a felek is korlátozhatják.
A szabad rendelkezés jogának jogszabályi korlátai:
• csőd, vagy felszámolási eljárás során a vagyonfelügyelő hozzájárulásával lehet csak
azzal rendelkezni
• meghatározott célra lekötött, vagy elkülönítve kezelt pénzeszközök esetében
(kezességvállalás, letét) a számlatulajdonos ezen összeggel csak korlátozottan
rendelkezhet
• végrehajtható bírósági és államigazgatási határozatok alapján a számlatulajdonos

rendelkezése nélkül, vagy annak ellenére megterhelhető a bankszámla
• a fent már említett esetben a hitelintézet saját követelése erejéig a számlatulajdonos

hozzájárulása nélkül megterhelheti a bankszámlát.
A számlatulajdonos további jogosultsága az utasítás joga a pénzforgalmi műveletek során.
A megbízó számlatulajdonos hibájából bekövetkezett téves pénzforgalmi műveletek követ-
kezményeit a számlatulajdonosnak kell viselnie, ezért aszámlatulajdonosnak fokozott
gondossággal kell eljárnia

A legegyszerűbben felmondással szüntethető meg.
Jogszabály is kötelezővé teheti a szerződés megszüntetését. A 39/1984 (XI. 5.) MT rendelet a
csődeljárás, illetőleg felszámolási eljárás alatt kötelezi a számlatulajdonost, hogy amennyiben
több bankszámlával rendelkezik, az általa választott egy kivételével az összes többi
bankszámlaszerződést mondja fel.
95
2. A folyószámla-szerződés
2.1. A szerződés fogalma

Ptk. 531. § (1). „A folyószámla-szerződéssel a felek meghatározott jogviszonyból származó
kölcsönös pénzköveteléseiknek egységes számlán való elszámolására vállalnak
kötelezettséget."
2.2. A jogviszony keletkezése

A folyószámla-szerződést a számlatulajdonosok egymással kötik. A folyószámlát azonban
rendszerint hitelintézet vezeti.
A szerződésben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a meghatározott
jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiket egységes számlán számolják el. A
szerződés feltétele tehát a felek között fennálló alapjogviszony. Az ebből fakadó fizetések
és elszámolások történnek tehát a folyószámlán. Tartós jogviszony.
Formájára nézve a jogszabály nem tartalmaz megkötést, de azt a felek általában írásba
foglalják.
A jogviszony két, vagy több számlatulajdonos között létesül. A jogviszonyhoz kapcsolódik

még harmadik alanyként a számlát vezető hitelintézet, a vele kötött bankszámlaszerződésen
keresztül.

A folyószámla-szerződés a hitelviszonyok körébe sorolható, mert szükségképpen hitelezéssel
is együtt jár annak folytán, hogy az elszámolás időszakonként történik, azaz a szerződő felek
kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek egymásnak kölcsönösen hitelezni.
A felek a folyószámlán lévő követeléseikkel nem rendelkezhetnek, rendelkezési joguk
csak az időszaki lezárást követően megállapított egyenlegre (szaldóra) állhat fenn. A felek
között azonban a követelések tekintetében vita merülhet fel. mivel a folyószámlán történő
nyilvántartás önmagában még nem jelenti a követelés jogszerűségét, tényleges fennállását.
Erre tekintettel biztosítja a törvény a felek számára a kifogásolás ,jogát. Az egyenleget,
illetőleg az annak alapjául szolgáló tartozásokat és követeléseket a felek a közléstől számított 15
napon belül írásban kifogásolhatják. A kifogásolás érvényességi kelléke tehát az írásbeli alak.
96
Ha a felek az egyenleget nem kifogásolták, vagy a kifogásolt tételekben megegyeztek, illetve

a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott, akkor az egyes követelések megszűnnek és
helyükbe a folyószámla-egyenleg lép.
A folyószámlán lévő követelések bizonyos vonatkozásban egységbe olvadásából, valamint
az egyes követelésekkel való rendelkezés kizárásából két specifikum következik:
Az első, az elévülés tekintetében érvényesül. Az egyes követelések elévülése az egyenleg

elévülésének kezdő időpontjával veszi kezdetét.
A másik specifikum, hogy csak a folyószámla-egyenlegét lehet végrehajtás alá vonni,
amely a végrehajtás foganatosításakor áll fenn. A folyószámla egyes tételei nem zálo-
gosíthatók el, nem vezethető rájuk sem kielégítési, sem biztosítási végrehajtás.
II. FIZETÉSI MÓDOZATOK

A gazdasági élet alanyai között létrejött szerződések pénzbeni teljesítése a fizetési forgalom
keretében valósul meg. A fizetési forgalom a fizetést teljesítők és elfogadók közötti
pénzmozgás, amely készpénzes és készpénz nélküli fizetési módozatokon keresztül realizálódik
Fizetési módok:
1. Átutalás
1. Egyszerű átutalás
2. Csoportos átutalás
2. Beszedési megbízás
1. Azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó)
2. Csoportos beszedési megbízás (csoportos inkasszó)
3. Határidős beszedési megbízás (határidős inkasszó)
3. Okmányos meghitelezés (akkreditív)

4. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök
1. Csekk
2. Elektronikus fizetési eszköz
5. Készpénzfizetés
A fizetés módját a számlatulajdonosok egymás közötti szerződéseikben szabadon
állapíthatják meg. Az alkalmazandó fizetési módozatot törvény, vagy kormányrendelet is előír-
hatja. Amennyiben a számlatulajdonosok a fizetés módjában nem állapodnak meg, azt egyszerű
átutalással kell teljesíteni.
1. Átutalás
97
1.1. Egyszerű átutalás

A kötelezett megbízza a hitelintézetet, hogy a bankszámlája terhére meghatározott összeget
utaljon át (számoljon el) a jogosult bankszámlája javára. (pl. telefonszámla, gyerektartás stb.
kifizetése)
1.2. Csoportos átutalás
A kötelezett számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott átutalási megbízások
átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája terhére és
a jogosultak bankszámlái javára meghatározott összeget utaljon át (számoljon el).
A készpénzben kifizetett munkabérek és egyéb rendszeres járandóságok (pl. nyugdíjak)
bankszámlára utalását könnyíti meg, de alkalmazható más fizetések esetében is.
2. Beszedési megbízás
2.1. Azonnali beszedési megbízás

A jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy pénzforgalmi bankszámlája
javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Elsődlegesen
pénzforgalmi bankszámlák között lehet alkalmazni. Lakossági bankszámla ellen azonnali be-
szedési megbízást kizárólag végrehajtási lejárás keretében, a végrehajtási törvény alapján lehet
benyújtani, illetőleg a lakossági bankszámla tulajdonosának felhatalmazó levele alapján.
Azonnali beszedési megbízásnak csak akkor van helye a bankszámla ellen, ha

a) törvény, vagy kormányrendelet írja elő (ilyen előírást tartalmaz pl: a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv., az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV.
tv., a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. Tv., illetve a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet);
h) a kötelezett ún. felhatalmazó levélben engedi meg a benyújtását A felhatalmazó levélben a
kötelezett bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azon számlatulajdonosok nevét
bankszámlaszámát, akik jogosultak a bankszámlája terhére azonnali inkasszót benyújtani.
A felhatalmazó levélben a teljesítés felső értékhatára és a benyújtási gyakoriság is
megjelölhető;
c) a váltót a váltójogi előírások szerint, lejáratkor, fizetés végett az egyenes váltóadós által
megjelölt hitelintézetnél bemutatják. A váltó beszedésére irányuló azonnali beszedési
megbízás csak pénzforgalmi bankszámla javára nyújtható be és csak pénzforgalmi
bankszámla terhére teljesíthető.
A jogosult köteles értesíteni a kötelezettet, a hitelintézet a teljesítés előtt ugyanis nem
értesítheti őt.
A hitelintézet a pénzforgalmi bankszámlát a kötelezett rendelkezése nélkül vagy annak
ellenére terheli meg.
2.2. Csoportos beszedési megbízás

A jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott beszedési megbízások
átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetét, hogy meghatározott összeget a bankszámlája
javára és a kötelezettek bankszámlái terhére szedjen be oly módon, hogy azokon fel kell tüntetni
a terhelés meghatározott időpontját (terhelési nap) is. A hitelintézet ezen a napon terheli meg a
kötelezettek bankszámláját. Csak akkor van helye, ha a kötelezett erre hitelintézetét
felhatalmazza. A jogosult köteles a terhelési napot megelőző legalább hat munkanappal a
számlát a kötelezettnek, illetőleg a fogyasztó részére megküldeni. A kötelezett a terhelési napot
megelőző munkanap reggel kilenc órájáig kifogást tehet írásban a számláját vezető
hitelintézetnél. A hitelintézet a kifogás szerint fog eljárni, annak jogosságát nem vizsgálhatja.
Ezt a fizetési módozat a közüzemi szolgáltatók, biztosítók munkáját könnyíti meg.
98
2.3. Határidős beszedési megbízás

A jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi
bankszámlája javára, kizárólag a Magyar Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett
terhére, meghatározott összeget szedessen be, megállapodás alapján történt fizetési
kötelezettségvállalás érvényesítése céljából. A jogosult köteles értesíteni a kötelezettet.
A jogosultnak, a kötelezett általi kifogás megtételére, határidőt kell biztosítania. A
kifogásolási határidő a megbízás benyújtását követő legalább tíz munkanap. A határidős
beszedési megbízás teljesítése előtt a Magyar Államkincstár is értesíti a kötelezettet, és a
megbízást a kötelezet rendelkezése szerint teljesíti. Kifogás esetén a Kincstár nem fizet, annak
jogosságát azonban nem vizsgálhatja.
3. Okmányos meghitelezés (akkreditív)
A hitelintézet az alapügyletben kötelezett megbízása alapján, saját nevében, arra vállal

kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidőn belül a meghatározott
okmányokat hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben megjelölt összeget, az
okmányok megfelelőssége esetén, részére megfizeti.
A hitelintézet átutalással fizet.
Az alapügylet kötelezettje a hitelintézet részére, az általa a kedvezményezettnek kifizetett
összeget a megbízási szerződésben foglaltak szerint fizeti, illetve téríti meg.
Kizárólag pénzforgalmi bankszámla javára, illetve terhére alkalmazható.
4. Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz

4.1. Csekk
A számlatulajdonos csekket akkor bocsáthat ki, ha a számlavezető hitelintézetével
csekkszerződést kötött. A hitelintézet csak a kibocsátó számlatulajdonos által a csekken
feltüntetett bankszámlán lévő fedet erejéig váltja be a csekket. A hitelintézet a névre szóló
csekket, csak a csekken megnevezett jogosult részére fizeti ki, a bemutatóra szóló csekk
összegét pedig annak teljesíti, aki a csekket bemutatja.
4.2. Elektronikus fizetési eszköz
Elektronikus fizetési eszközön a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközt és az
elektronikus pénzeszközt együttesen értjük. A távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz
olyan eszköz, amellyel birtokosa rendelkezhet a hitelintézettel szemben fennálló bankszámla-
követeléséről, vagy a hitelintézet által nyújtott hitellehetőségéről. Ilyen a bankszámla-
követeléssel való rendelkezést biztosító bankkártya. Elektronikus pénzeszköz pedig a távolról
hozzáférést biztosító fizetési eszköznek nem minősülő, újratölthető fizetési eszköz, amelyen
értékegységek elektronikus úton tárolhatók, és az értékegységek átadásával fizetési műveletek
végezhetők.
5. Készpénzfizetés
Egyre inkább háttérbe szorul az üzleti szférában és a mindennapi életben egyaránt. A fizetési
forgalomban nemcsak a pénzösszeg közvetlen átadása minősül készpénzfizetési módnak, ide
sorolja még a jogszabály a következő műveleteket is: a jogosult bankszámlájára készpénzben
teljesített befizetést, a készpénz-átutalási megbízást, a jogosult részére kifizetési utalvánnyal
történő kiutalást, a készpénzfelvételi utalvány útján történő kifizetést, a pénzforgalmi
betétkönyv felhasználását, a postai küldemény utánvételezését, és az esetenkénti egyszerű
átutalással átutalt összegből történő készpénzfelvételt.
99
17. BETÉT, TAKARÉKBETÉT
1. Betétszerződés
1.1. A szerződés fogalma
Ptk. 530. § „Betétszerződés alapján a hitelintézet köteles a szerződő fél által lekötött
pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint visszafizetni."
1.2. A jogviszony jellege, keletkezése
A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet ad pénzt kölcsönbe ügyfelének, de miért ne

adhatna az ügyfél is kölcsönt hitelintézetének. Hogyan lehet a két szerződéstípust
elkülöníteni? Ebben segít a felek által kötött szerződés tartalma, a kikötött kamat mértéke és a
bank üzletszabályzata.Lényeges különbség, hogy a betét lejárat előtt is bármikor visszaköve-
telhető, míg a kölcsön idő előtti visszakövetelése szerződésszegésnek minősül.
A betétszerződés a bankszámlaszerződéssel is rokon vonásokat mutat. Ezt érzékelteti
törvényen belüli elhelyezkedése is: a Ptk. ugyanis „A bankszámla és betétszerződés" cím alatt a
számlaviszonnyal együtt szabályozza. Ennek oka, hogy a betéti viszony a számlaviszony keretei
között jön általában létre, mivel az ügyfél a számlán lévő eszközeit köti le betétként.

Egyik alanya mindig hitelintézet, másik alanya csak ,jogi személy, vagy egyéb
gazdálkodószervezet. Ha magánszemély helyez el pénzeszközt bankszámlaszerződés
keretében, erre nem a betétszerződés, hanem a takarékbetét-szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.

A hitelintézetnek két alapvető kötelezettsége van:
a) A szerződő fél által lekötött összeg után kamat fizetése.
h) A betét összegének szerződés szerinti visszafizetése.

Az ügyfél tehát meghatározott időre leköti pénzeszközeit, így azokat a hitelintézet
használhatja, méghozzá aktív hitelügyleteit ebből finanszírozza. A kamat ennek a használatnak
az ellenértéke.
100
Lekötött betét esetén. a szerződésben meghatározott idő elteltével, amikor a hitelintézet a

betétet visszafizeti. Az ügyfél a lejárat előtt is rendelkezhet pénzeszközeivel, azaz a
szerződést felmondhatja, azzal a következménnyel, hogy ilyenkor a hitelintézet csak
csökkentett mértékű kamatot fizet. A lekötés nélküli betétet elhelyezője bárnyikor fel-
mondhatja, előzetes bejelentés nélkül
A kamat kifizetésére és a betét összegének visszafizetésére vonatkozó követelés nem évül el.
2. Takarékbetét-szerződés
2.1. A takarékbetét-szerződés . fogalma

Ptk. 533. ~ (1) „Takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől a
takarékbetétkönyv, vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés
szerint visszafizetni."
2.2. A jogviszony jellege és keletkezése

A kölcsönszerződésből, mint alaptípusból nőtt ki önálló szerződéstípus. a betétszerződés
önállósult változata. A betétes betétjét önként helyezi el a hitelintézetnél takarékossági célzattal
a kamat fejében, természetesen a visszavétel szándékával. A hitelintézet az elhelyezett
takarékbetétről köteles betétkönyvet, vagy más okiratot kiállítani, a szerződés tehát írásbeli
alakhoz kötött.

Egyik alanya mindig hitelintézet. A szerződés másik alanya a betétes, a jogszabály értelmében
csak természetes személy lehet. Egy betétnek lehet több tulajdonosa, ekkor valamennyi betétes
egyetemlegesen jogosult a takarékbetét feletti rendelkezésre. A betétes kedvezményezettet is
jelölhet a szerződésben, akit vagy rendelkezési jogosultsággal ruház fel, vagy halála esetére
jelöli ki, azért, hogy az elhelyezett összeget neki fizessék ki.

A hitelintézet fő kötelezettségei
• a betevőtől a pénz átvétele,
• a takarékbetétkönyv, vagy más okmány kiállítása az átvett összegről,
• a betét után kamat, nyereménybetét esetén nyeremény fizetése, vagy nyújtása,
• az átvett összeg szerződés szerint visszafizetése.
A hitelintézet a takarékbetét után az általa közzétett kamatfeltételek és általános szerződési
feltételek alapján a szerződésben meghatározott kamatot, vagy egyéb hozadékot (pl.
lakástakarék) fizet, nyereménybetét esetén, pedig a sorsolás nyertese részére nyereményt
nyújt. A fel nem vett kamatot az esedékességkor a takarékbetét összegéhez hozzá kell adni
(tőkésítés).
A hitelintézet a kamat egyoldalú módosítására csak akkor jogosult, ha ezt a szerződésben
kikötötte. Az új kamat-értéket a módosítást megelőzően 15 nappal nyilvánosan, napilapok
útján és saját pénztártermeiben hirdetmény útján, közzé kell tennie.
A hitelintézet köteles a takarékbetétbe történő befizetést, az abból történő kifizetést,
valamint a kamatjóváírást az okiraton feltüntetni.
101
A betétes - a látra szóló betét kivételével - arra vállal kötelezettséget, hogy pénzét
meghatározott ideig a hitelintézet rendelkezésére bocsátja. Jogszabály alapján joga van
arra, hogy a betét összegét lejárat előtt visszakövetelje. Ennek következménye, hogy a
hitelintézet a kikötött kamatnak csak meghatározott hányadát fizeti ki.
A betétesnek ,joga van a kamathoz, egyéb hozadékhoz, nyereménybetét esetén - a
sorsolás eredményétől függően - pedig a nyereményhez, mely jog nem évül el. Nem évül el
továbbá a takarékbetét visszafizetésére vonatkozó követelés sem.
A betétes ,joga annak meghatározása, hogy melyik betéttípusban kívánja
pénzeszközeit elhelyezni, illetve ,joga van kedvezményezettet jelölni.
A betétek egyébként titkosak, adataikról csak a betétes hozzájárulásával lehet információt
adni.
A takarékbetét nem tartozik a betétes hagyatékához, nem kell utána örökösödési illetéket
fizetni.
A takarékbetétet polgári jogi tartozás kiegyenlítésére vagy biztosítása érdekében lefoglalni,
valamint arra zálogjogot szerezni nem lehet.
A szerződés megszűnésekor a hitelintézet a betétkönyvet vagy más okiratot bevonja. A

betétes felmondhatja a szerződést, ha a hitelintézet egyoldalú kamatmódosítását nem fogadja
el.
2.6. A betétek csoportosítása, egyes betétfajták
2.6.1. Jogi szabályozásuk szerint két alapvető betétfajtát különböztetünk meg:
1. Sima betétet, vagyis számlabetétet (Ptk. 530. ~): Ebben csak jogi személyek és egyéb
gazdálkodó szervezetek helyezhetik el pénzeszközeiket, és a betét elhelyezését nem
igazolja okirat.
2. Takarékbetétet (Ptk 533-535. §): Ebben a formában csak természetes személyek
helyezhetik el pénzeszközeiket, és a betét elhelyezését okirat igazolja.
a) Az elhelyezés ellenében kapott okirat formája szerint:
1. könyvesbetét.
2. egyéb okirat ellenében elhelyezett betét
b) A takarékbetéttel való rendelkezés módja szerint:
1. Bemutatóra szóló: A hitelintézet az okirat bemutatójának fizeti ki a betét összegét, a
jogosultság vizsgálata nélkül.
2. -A rendelkezési ,jog fenntartásával elhelyezett betét: Ez lehet névre szóló, ekkor a
hitelintézet csak a szerződésben megnevezett személy (betétes, kedvezményezett)
részére fizeti ki a betét összegét. ha a szerződésben kikötött feltételt teljesítette (pl. jelige
közlése). Egyéb megkötéssel elhelyezett betét esetén, a hitelintézet az okirat
bemutatójának fizeti ki a betét összegét, amennyiben az a feltételt teljesítette.
2.6.2. A betét után járó hozadék szerint:
1. kamatozó, vagy egyéb hozadékot hozó betét
2. nyereménybetét
4.6.3. Az elhelyezett pénz neme szerint:
1. devizabetét
2. forintbetét
102
4.6.4. A betétes állampolgársága szerint:

1. belföldi ügyfél betétje
2. külföldi ügyfél betétje
4.6.5. A lekötési idő szerint:
1. Lekötött betét: A lekötés lehet rövid távú (maximum 12 hónap, vagy ennél rövidebb)
és lehet hosszú távú (12 hónapnál hosszabb időre).
2. Látra szóló betét: A lekötési idő meghatározása nélkül elhelyezett betét
18 BANKHITEL- ÉS BANKKÖLCSÖNSZERZŐDÉS
1. Hitelszerződés
Tágabb értelemben hitelezés alatt érthetjük mind a hitelszerződést, mind a kölcsönszerződést.
1.1. A hitelszerződés . fogalma

Ptk. 522. § (1) „Bankhitelszerződéssel a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék
ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére. és a keret terhére
- a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb
hitelműveletet végez."
1.2. Jogviszony keletkezése

A hitelszerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A nagy kockázat miatt a
szerződési feltételeket a hitelintézetek alakítják ki. Formájukat tekintve ezek blan-
kettaszerződések, melyek a hitelintézet által egyoldalúan megfogalmazott általános szerződési
feltételeket is tartalmazzák.

Egyik alanya a hitelező, aki mindig a hitelintézeti típusok valamelyike. A szerződés másik
alanya a hitelt igénylő, aki bárki lehet, pl.: jogi személy, egyéb gazdasági társaság és
természetes személy egyaránt.

A hitelszerződés alapján a hitelintézet alapvető kötelezettsége, hogy meghatározott
hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére és e keret terhére kölcsönszerződést
köt, vagy más hitelműveletet végez. A hitelintézet a hitelezéssel tehát még nem ad át
pénzeszközt, csak azt vállalja, hogy kölcsönfolyósításra esetleg más hitelművelet végzésére
rendelkezésre áll. A szerződés alapján egy praestare jellegű kötelezettséget vállal.
103
A kölcsönszerződés rendhagyó előszerződése, mert ennek alapján az önként vállalt

szerződéskötési kötelezettség csak a hitelintézetet terheli. A hitelt igénylőnek nincs ilyen
kötelezettsége, nem köteles a kölcsönszerződést megkötni, a kölcsönt felvenni, vagy egyéb hi-
telműveletet igénybe vermi. A hitelszerződés előszerződés jellegéből következik, hogy
érvényesül az ún. clausula rerus sic stantibus. A hitelintézet a kölcsönszerződést csak abban
az esetben köteles megkötni, ha a hitelszerződésben meghatározott feltételek, még akkor is
változatlanul fennállnak, amikor a másik fél a kölcsönt igénybe akarja venni.
A hitelintézetet a rendelkezésre állásért a szerződésben kikötött jutalék illeti, még akkor is,
ha a hitelt igénylő nem él a kölcsön, vagy az egyéb hitelművelet lehetőségével.

A hitelszerződés megszűnik a hitelkeret kimerítésével - azaz a kölcsönszerződés
megkötésével -, a rendelkezésre tartás idejének lejártával, vagy a kölcsönszerződés feltételeinek
végleges meghiúsulásával.
2. A kölcsönszerződés
2.1. Pénzkölcsön
2.1.1. A szerződés fogalma
Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles
meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a
kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelező hitelintézet - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat
fizetésére köteles."
Hitelező bárki lehet, nemcsak hitelintézet.
A Hpt. szerint a kölcsönszerződés:
.,Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet az adós a
szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni."
2.1.2. A iogviszony keletkezése

A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a
jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan
kialakított blankettaszerződésekbe foglalják.
104
2.1 3. A jogviszonv alanyai

Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján
bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.
Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és
természetes személy.
2.1.4. A iogviszonv tartalma

A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott összeg adós
rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha
bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan
lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a
szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú
felmondásnak van helye.
Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A
kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A
kölcsönügylet tehát egyrészről nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.
Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt
előbb is visszafizetheti.
Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell
megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a hitelintézet - akár hitelszerződés alapján, akár a
nélkül - a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.
2.1.5. A hitel- és kölcsönszerződés elhatárolása
Közös bennük, hogy mindkettő:

1. visszterhes ügylet
2. hitelezői oldalon hitelintézet áll

3. az adós nem köteles a hitelkeretet kimeríteni, a kölcsönt felvenni
4. konszenzuálszerződés
5. tartós jogviszony ezért érvényesül a clausula rebus sic stantibus

A legfőbb eltérés, hogy míg a hitelszerződés tárgya meghatározott hitelkeret rendelkezésre
tartása, azaz egy praestare jellegű szolgáltatás, addig a kölcsönszerződésé meghatározott
pénzösszeg átadása. azaz egy dare szolgáltatás.
Az írásba foglalás csak a hitelszerződésnél érvényességi kellék.
Visszteherként a hitelszerződés alapján jutalékot, a kölcsönszerződés alapján kamatot kell
fizetni.
105
2.1.6. A iogviszony megszűnése

A kölcsönszerződés a lejárattal. a kölcsönösszeg visszafizetésével, illetve azonnali hatályú
felmondással szűnik meg. A kölcsönösszeg visszafizetése bármikor történhet, tehát a határozott
idejű lejáratot megelőzően is.
Az azonnali hatályú felmondás joga a kölcsönadót megillető taxatív okokhoz kötött
kötelemszüntető alakító jog.
A kölcsönadó e jogát akkor gyakorolhatja, ha:

1. a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen;
2. az adósa kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;
3. a nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására
nem egészíti ki;
4. az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása
veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;
5. az adós más súlyos szerződésszegést követ el.
Ha a hitelező hitelintézet az alábbi esetekben is élhet az azonnali felmondás jogával:
1. az adós hitelképtelenné válik;
2. az adósa hitelintézetet a kölcsön tusszegének megállapításánál valótlan
tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette,
amennyiben ez a kölcsön összegének megállapítását befolyásolta;
3. az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának
megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot - figyelmeztetés ellenére -
akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy
jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.
2.1.7. Kölcsönszerződés osztályozása

Sok olyan kölcsönkonstrukció van, ahol a kölcsönt nem hitelintézet, hanem más szervezet
nyújtja.
Megkülönböztethetjük a kölcsönt aszerint, hogy

a) Ki adja
1. nemzetközi szervezet
2. külföldi állam
3. magyar állam
4. hazai hitelintézet
5. külföldi hitelintézet
b) Ki veszi igénybe, ki az adós

1. magánszemélyek (lakosság)
106
2. vállalkozások
3. gazdálkodó szervezetek
4. hitelintézetek
5. egyéb jogi személyek
c) Milyen lejáratú
1. rövid lejáratú (max. 12 hónap)
2. középtávú (max. 5 év)
3. hosszú távú (5 évnél hosszabb lejáratú)

d) Milyen célú
1. áruvásárlási kölcsön
2. lakásvásárlási, építési kölcsön
3. fogyasztási kölcsön
4. beruházási kölcsön
5. mezőgazdasági kölcsön
6. forgóeszköz kölcsön
e) Milyen fedezetet nyújt az adós
Az adós által nyújtott fedezet jellegétől függően kétféle kölcsöntípust különböztethetünk

meg.
Folyószámlahitel: Ezen hitelkonstrukció fedezetét éppen a folyószámla egyenlege biztosítja,
illetve az ügyfél számlájára folyamatosan befutó összegek. A hitelintézetek már a folyószámla
szerződés megkötésekor megadják azt a felső összeghatárt melynek erejéig hajlandók
kölcsönözni. A felvett kölcsön összegét azonban az első befolyt, jóváírt összegből levonják.
Lombardhitel: ~Az adós a tulajdonában lévő értékpapírjait adja a kölcsön fedezetéül. A

hitelintézetek fedezetként állampapírokat, részvényeket, a hitelintézet által kibocsátott
értékpapírokat fogadnak el. E típus futamideje általában rövid, 3 hónap és egy év közé esik. A
kölcsön pár órán belül megkapható.
2.2. Értékpapírkölcsön
A 2001. évi CXX. törvény új intézményt teremtett. amikor lehetőséget biztosított arra, hogy
a pénzen kívül értékpapírok is kölcsönszerződés tárgyát képezzék, és meghatározta az
értékpapír kölcsönzés fogalmát, sajátos szabályait, rögzítve, hogy háttérszabályként a PTK
pénzkölcsönre vonatkozó szabályai az irányadók az értékpapír kölcsönzésre is.
2.2.1. Az értékpanír kölcsönzés fogalma

Az értékpapír tulajdonjogának olyan átruházása. amelynek keretében a kölcsönbe adó a
kölcsönbe vevő részére azzal a kötelezettséggel ruház át értékpapírt, hogy a kölcsönbe vevő
köteles azonos darabszámú, azonos névértékű. azonos fajtájú és sorozatú értékpapírt egy, a
szerződésben vagy a kölcsönbe adó által meghatározott jövőbeni időpontban visszaadnia
kölcsönbe adó, vagy az általa megjelölt harmadik személy részére.
107
2.2.2. Az értékpapír kölcsönzés alanyai

A kölcsönbe adó pozíciójában lehet a befektetési szolgáltató, befektetési alapkezelő és
elszámolóház. (Ezek a személyek akkor minősülnek kölcsönbe adónak, ha a saját tu-
lajdonukban, vagy az általuk kezelt portfólióban lévő értékpapírt kölcsönzik.) Kölcsönbe
adóként szerepelhet a jogviszonyban a befektető is. Lehetőséget biztosít a jogszabály arra, hogy
a befektetési szolgáltató ne csak a saját tulajdonában lévő értékpapírokat adja kölcsönbe, hanem
az ügyféle (azaz a befektető) általa befektetési szolgáltatónál letétbe helyezett vagy az ügyfél
számára értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokat is.
A kölcsönbe vevő, az adós pozíciójában bárki szerepelhet.
Értékpapír kölcsön szerződés
Kölcsönbeadó
Befektetési szolgáltató
Befektetési alapkezelő
Elszámolóház
Kölcsönbe vevő
bárki
Jogi személy
Jogi személyiség
nélküli társaság
Természetes személy
2.2.3. Az értékpapír kölcsönzés tárgya

Háromféle értékpapír lehet: a befektetési szolgáltató és elszámolóház tulajdonában lévő
értékpapír, a befektetési alapkezelő által működtetett és kezelt befektetési alap tulajdonában és
portfóliójában lévő értékpapír, valamint a befektető tulajdonában lévő értékpapír. Értékpapír
kölcsönügylet tárgya minden esetben csak a kölcsönbe adó tulajdonát képező értékpapír lehet,
de csak akkor, ha a kölcsönbe adó értékpapír feletti rendelkezési joga nem korlátozott.
Forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes, elővásárlási, vételi, visszavásárlási, óvadéki és
zálogjoggal terhelt értékpapír értékpapír-kölcsönügylet tárgya nem lehet. Nyomdai úton
előállított, névre szóló értékpapír csak üres forgatmánnyal ellátva lehet kölcsönügylet tárgya.
2.2.4. Az értékpapír kölcsönzési jogviszonv tartalma

a) A kölcsönbe adó kötelezettségei
aa) Tulajdon átruházás
A kölcsönbe adott értékpapír tulajdonjoga átszáll a kölcsönbe vevőre. A kölcsönbe adó

legfontosabb kötelezettsége az, hogy a az értékpapírok tulajdonjogát át kell ruháznia a
kölcsönbe vevőre. (Ez a sajátosság a pénzkölcsön esetében is fennáll. A szolgáltatás
fajlagosságából adódik, hogy az adó nem ugyanazt, hanem ugyanannyit köteles visszaadni.)
ab) Óvadék kikötése
Az értékpapír-kölcsön esetében a kölcsönbe adó köteles megfelelő óvadékot kikötni. Az óvadék

mértéke nem lehet kevesebb, mint a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékének százöt
százaléka, ha a kölcsönbe adott értékpapír állampapír, állami készfizető kezességgel kibocsátott
hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy jelzáloglevél. Ha nem ilyen (államilag garantált,
„biztonságos") értékpapír képezi a kölcsönügylet tárgyát, akkor az óvadék mértéke nem lehet
kevesebb a kölcsönbe adott értékpapírok piaci értékének százhúsz százalékánál.
108
A kölcsönbe adó az ügylet tartama alatt az értékpapírban megtestesített és azzal kapcsolatos

jogokat nem gyakorolhatja, és a kölcsön futamideje alatt az értékpapír a kölcsönbe adó
tőkeszámláján nem szerepelhet.
b) A kölcsönbe adó ,jogai

A kölcsönbe adót a kölcsönbe adott értékpapírok után kölcsönzési díj, az ügylet
bonyolításáért pedig (bizományosi) díj illeti meg.
c) A kölcsönbe vevő kötelezettségei
ca) Óvadék nyújtásának és kiegészítésnek kötelezettsége
A jogszabály kógensen, érvényességi kellékként írja elő, az óvadéknyújtási kötelezettséget a
kölcsönbe vevő oldalán.
Ha az óvadék piaci értéke a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékének jogszabályban
meghatározott szintje alá csökken, akkor pedig az óvadékot ki kell egészíteni, azt folyamatosan
a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékéhez kell igazítani.
Ha a kölcsönbe vevő a szerződésben kikötött óvadék kiegészítési kötelezettségének nem tesz
eleget, a kölcsönbe adó a rendkívüli felmondással egyidejűleg az óvadékból közvetlen
kielégítést kereshet.
cb) visszaadási kötelezettség
A szerződés lejáratakor a kölcsönbe vevő köteles azonos darabszámú. azonos névértékű, azonos
fajtájú és sorozatú értékpapírt visszaszolgáltatni.
cc) kártérítési kötelezettség
Ha a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződés lejáratakor az értékpapírt visszaszolgáltatni nem
tudja, kártérítés esetén a kölcsönbe adó részére fizetendő pénzbeli kártérítés legkisebb
összegeként a kölcsönbe adás, illetőleg a lejárat napjának árfolyamai közül a magasabbat kell
figyelembe venni.
d) A kölcsönbe vevő jogai

Megszerzi a kölcsönbe vett értékpapírok tulajdonjogát, és ezzel olyan pozícióba kerül, hogy
gyakorolhatja az értékpapírokból folyó jogosítványokat (pl. szavazati jog)
2.2.5. Az értékpapír kölcsönzés időtartama

Értékpapírkölcsön-szerződés kizárólag határozott időre- legfeljebb egy év időtartamra
köthető. Az értékpapírokat tehát egy évnél hosszabb időre nem lehet kölcsönadni, az ezzel
ellentétes kikötés semmis.
Ha a befektetési szolgáltató nem a saját, hanem az ügyfele tulajdonában lévő értékpapírokat
kívánja kölcsönözni, akkor más szerkezetű jogviszony keletkezik a felek között. Ilyen esetben a
befektetési szolgáltató bizományosként jár el.
Ha a befektetési szolgáltató az ügyfél által nála letétbe helyezett vagy az ügyfél számára
értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokat kíván kölcsönözni, mindenek előtt köteles az
ügyfelével, vagyis az értékpapír tulajdonosával értékpapír-kölcsönzési keretszerződést, vagy
értékpapírkölcsön-szerződést kötni.
Értékpapír-kölcsönzési
109
Keretszerződés
Értékpapír kölcsön szerződés Értékpapír kölcsön szerződés

Kölcsönbe adó -------- bizományos--------------- Kölcsönbe vevő
Értékpapír tulajdonos befektetési bárki
(ügyfél) szolgáltató
Értékpapír-kölcsönzési keretszerződés esetén a kölcsönbe adásban közreműködő befektetési
szolgáltató a kölcsönbe adás tényéről, a mennyiség és futamidő megjelölésével az értékpapír
tulajdonosát értesíteni köteles. Ha a befektetési szolgáltató az értékpapír tulajdonosa (kölcsönbe
adó) által meghatározott korlátozásokat túllépi, a túllépéssel okozott károkért korlátlan
felelősséggel tartozik.
20. BANKKÁRTYA-JOGVISZONY
1. A bankkártyák gazdasági szerepe
A gazdasági forgalom készpénz nélküli élénkítésének és lebonyolításának funkcióját tölti be.
A gazdasági ésszerűség diktálta és diktálja a jövőben is a pénz használatának fokozatos
szűkítését és ezzel egyidejűleg a készpénzkímélő eszközök és módszerek bővítését. Hatályos
jogforrás a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet.
2. A bankkártya-jogviszony keletkezése
A bankkártya jogviszony több alanyú és több szerződésből álló egymással összefüggő
„szerződésrendszer".
A létrejöttének feltétele egy bankszámlaszerződés a bankkártyát kibocsátó hitelintézet és a
jövőbeni kártyabirtokos között. A bankkártya jogviszony egy alapjogviszonyra épül, amely
jogviszony alanyai a bankkártya jogviszonyban is alanyként fognak szerepelni. Az
alapjogviszony keretében a számlatulajdonos állandó vagy eseti megbízást adhat, melyet a
számlakezelő bank köteles teljesíteni. A bankszámlán lévő követeléssel a számlatulajdonos
bármikor rendelkezhet. A követeléssel rendelkezés, azaz a számláján lévő pénz
felhasználásának egyik eszköze a bankkártya.
A bankkártya jogviszony keletkezésének következő mozzanata a bankkártya iránti kérelem
benyújtása a hitelintézethez. A kibocsátó hitelintézet csak az ügyfél, vagyis a későbbi
kártyabirtokos kifejezett írásbeli kérelmére bocsáthat rendelkezésére bankkártyát. A kártya-
igénylő kérelem ajánlatként is felfogható. A kérelem (ajánlat) alapján a hitelintézet alapos
vizsgálatnak veti alá a kérelmező hitelképességét, megbízhatóságát. Az adatok ellenőrzését
követően a kibocsátó hitelintézet dönt, vagy megköti a bankkártya-szerződést és kibocsátja a
kártyát, vagy a kérelmet elutasítja. A kibocsátó bank jogosult a kártyaigénylés indokolás nélküli
elutasítására is. A bankkártya kibocsátásával keletkező új jogviszony a bankkártya jogviszony,
amely a felek megállapodásával jön létre, s mint ilyen konszenzuál szerződés
A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos legkésőbb a bankkártya-szerződés
aláírásakor megismerje szerződési feltételeket.
A bankkártya-birtokos a kártyáját csak olyan jogi személyeknél, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaságoknál és egyéni vállalkozóknál használhatja, amelyek szerződést kötöttek a
kibocsátóval vagy más hitelintézettel.
3. A bankkártya-jogviszony alanyai
3.1. A kibocsátó hitelintézet
Az a hitelintézet lehet, amely a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyét beszerezte, a
lebonyolításra nézve pedig üzletszabályzatát kialakította. A kibocsátás tehát engedélyköteles
tevékenység, ami azt jelenti, hogy csak az a hitelintézet léphet kibocsátói pozícióban, amely már
110
kialakította és engedélyeztette a kártyarendszerét. A bank által kibocsátott bankkártya a bank

tulajdonában marad.
3.2. A bankkártvabirtokos
Mind természetes személy mind jogi személy lehet.
3.3. A kereskedői elfogadóhely (szolsáltatóhelyl

A harmadik pólusán az a kereskedelmi, szolgáltató szervezet áll, amely vállalja, hogy a
hitelintézet által kibocsátott kártyát a hitelintézettel kötött szerződés alapján fizetési esz-
közként elfogadja a nála vásárolt áruért vagy teljesített szolgáltatásért.
A bankkártya-jogviszony tehát három alanyú kötelem, amely létrejön egyrészt a
kibocsátó hitelintézet és a kártyabirtokos között, melyek közül egy már fennálló jogviszony
alapján a kibocsátó hitelintézet egyidejűleg számlakezelő hitelintézetként, a kártyabirtokos
pedig egyidejűleg számlatulajdonosként is szerepel. Másrészt létrejön egy kötelem a
kibocsátó hitelintézet és a kereskedői elfogadóhely között is, mely jogviszony feltétele annak,
hogy a kártyabirtokos a kártyáját használhassa.
I. kibocsátó hitelintézet (kártyatulajdonos) (számlakezelő hitelintézet)
ügyfél (kártyabirtokos) (számlatulajdonos)
II. kibocsátó hitelintézet
kereskedői elfogadóhely
III. kártyabirtokos
kereskedői elfogadóhely
4. A baszkkártya-jogviszony tárgya
A bankkártya-jogviszony tárgya a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz egyik

fajtája, a bankszámla-követeléssel való rendelkezést biztosító fizetési kártya, a bankkártya.
A távolról hozzáférést biztosító eszköz az az eszköz, amellyel birtokosa rendelkezhet a
hitelintézettel szemben fennálló bankszámlaköveteléséről vagy a hitelintézet által nyújtott
hitellehetőségéről. Ezen belül megkülönböztetünk bankszámla-követeléssel való rendelkezést
biztosító fizetési kártyát, valamint a bankszámla-követeléssel rendelkezést telefon vagy
számítógép útján biztosító egyéb eszköz
A bankkártya olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amellyel a kártyabirtokos az
általa eszközölt vásárlások és igénybe vett szolgáltatások ellenértékét rendezheti, illetve
készpénzt vehet fel a kibocsátó által meghatározott körben és gyakorisággal.
A bankkártya fajtái
Az általuk „megtestesített" banki szolgáltatások alapján :
betéti kártya (debit card) hitelkártya (credit card)
előlegkártya (charge card)
4.1. Betéti kártya (debit card)

Magyarországon mind a devizakártyák, mind a forintkártyák betéti vagy más néven terhelési
kártyák. Bizonyos összeget el kell helyezni a bankkártya megszerzésének feltételeként,
előzetesen nyitott folyószámlán és ezen indulóbetét fejében adja ki a bank a kártyát. A terhelési
111
kártya használatakor - vásárlás, pénzfelvétel - azonnal leemelik a megfelelő összeget az ügyfél

számlájáról
4.2. Hitelkártya (credit card)

A kibocsátó a hitelkártya altapján - előre meghatározott összeg erejéig - hitelez a
kártyabirtokosnak. A kártyabirtokos hitelre vásárol, a kibocsátó a felhasznált összeget hitelezi
neki, egyben garantálja a kártyát fizetésül elfogadónak, hogy a számla ellenértékét kifizeti. Egy
halasztott fizetéshez kapcsolódó kamatmentes hitellehetőség álla kártyabirtokos rendelkezésére.
4.3. Előlegkártva (charge card)

A betéti és a hitelkártya szabályait ötvözi. A kártyabirtokos a kártya kiváltásakor köteles
meghatározott összeget biztosítékként a banknál letenni, ezt követően azonban hitelbe
vásárolhat a kártyával, de havonkénti utólagos befizetéssel a tárgyhóban elköltött összeget
vissza kell fizetni.
A magyar hitelintézetek által kibocsátott kártyák gyakorlatilag kivétel nélkül a betéti kártyák
csoportjába tartoznak.
5. A felek jogai és kötelezettségei

5.1. A kibocsátó jogai és kötelezettségei
A kibocsátó hitelintézet a bankkártya kibocsátása iránti írásbeli kérelemben szereplő adatok
ellenőrzését követően dönt arról, hogy kibocsátja-e a kártyát vagy sem. A kibocsátót semmiféle
kötelezettség nem terheli a kártyakibocsátást illetően. Jogosult - de nem köteles - a bankkártyát
kibocsátani. A kibocsátó jogában áll a kártyát bármikor és indokolás nélkül visszavonni.
A kibocsátó különböző jutalékokra, díjakra és költségekre jogosult mind a kártyabirtokos,
mind az elfogadóhely részéről.
A kibocsátó kötelezettséget vállal arra, hogy a bankkártya használatát a birtokos számára
biztosítja. Ez a kibocsátó főkötelezettsége. Köteles banki műveleteket végezni, nevezetesen a
elfogadóhely számlájára átutalni a kártyabirtokos által igénybevett szolgáltatás ellenértékét, és
ugyanezzel a kártyabirtokos számláját megterhelni. A kibocsátó jogosult a kártya felhasz-
nálhatósági körét korlátozni, és jogosult járulékos szolgáltatásokkal kiterjeszteni is. (a kártya ér-
vényességi idejére szóló poggyászbiztosítás is bevezethető stb).
A kibocsátó hitelintézetet tájékoztatási kötelezettség terheli a kártyabirtokos irányában a
bankkártya használatáról, a kártyahasználattal felmerülő költségekről, jutalékokról, díjakról,
illetve a bankkártya letiltásának lehetőségéről és módjáról az egyes műveletekkel kapcsolatos
kifogásai előterjesztésének lehetőségéről, módjáról, határidejéről.
A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos bankkártya használatához

szükséges személyazonosító kódját a kártyabirtokoson kívül senki ne ismerhesse meg. A
kibocsátót értesítési kötelezettség terheli, melynek alapján a kártyabirtokost
bankszámlakivonattal értesíti.
A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos távközlési eszköz útján a hét
bármely napján, a nap bármely szakában megtehesse bejelentési kötelezettsége alá eső tényeit,
körülményeit.
5.2. A kártyabirtokos jogai és kötelezettségei

A kártyabirtokost széleskörű adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Köteles minden olyan
adatot a kibocsátó rendelkezésére bocsátani, amelyből a kérelmező hitelképessége megál-
lapítható, illetőleg köteles tűrni, hogy a kibocsátó a rendelkezésre bocsátott adatok helyességét
112
és valódiságát ellenőrizze, továbbá, hogy a kérelmező fizetőképességére vonatkozóan egyéb

úton információt szerezzen be.
A kártyabirtokos köteles fedezeti számlát nyitni a kibocsátónál és azon a kibocsátó által
előírt minimális összeget elhelyezni. A nyitóösszeg mellett több, hazánkban használatos kártya
esetén még óvadékot is köteles a kártyabirtokos a kibocsátónál letenni.
Köteles a szerződésben meghatározott díjat, jutalékot, költségeket megfizetni a kibocsátó
részére.
A kártyabirtokos jogosult a kártya segítségével számlájáról készpénzt felvenni, árut vásárolni
vagy szolgáltatást igénybe venni. A kártyával lebonyolított fizetés visszavonhatatlan. Állandó
jelleggel ügyelnie kell arra, hogy a megfelelő fedezet a számláján legyen (mert ellenkező
esetben a kibocsátó azonnal letiltja a kártyát), az esetenkénti felhasználásokért egyenként,
bizonyos előre meghatározott díjat kell fizetnie a kibocsátó részére.
A felelősséggel tartozik a kártya szerződésszerű használatáért és a kártya őrzéséért. A
kártyabirtokost bejelentési kötelezettség terheli, mely alapján köteles azonnal, bejelenteni, ha
észlelte, hogy a bankkártya kikerült a birtokából, ha a bankkártya használatához szükséges
személyazonosító kód, vagy más azonosító adat jogosulatlan harmadik személy tudomására
jutott, valamint, ha a bankszámlakivonaton jogosulatlan művelet szerepel.
A bejelentés megtételét megelőzően keletkezett kár a kártyabirtokost; a bejelentést követően
bekövetkezett kár a kibocsátót terheli. A kibocsátó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,
hogy a kár a kártyabirtokos szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással okozott
szerződésszegése folytán következett be.
A a jogviszony megszűnésekor köteles a bankkártyát a kibocsátó részére visszaszolgáltatni.
5.3. A kereskedői elfogadóhely jogai és kötelezettségei

Azok a kereskedelmi, szolgáltató cégek, intézmények, amelyek áruik vagy szolgáltatásaik
ellenében bankkártyát elfogadnak, szerződést kötelesek kötni az adott bankkártya
kibocsátójával. Ezek a cégek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kártyát készpénzként el-
fogadják és megelégednek a teljesítési bizonylat aláírásával.
Az elfogadóhely a kártya bemutatásakor köteles megvizsgálni a kibocsátó által előírt
garanciafeltéteteket, a kártya érvényes-e, nincs-e letiltva, a biztonsági jelek rendben vannak-e
stb. Ha e kötelezettségét elmulasztja, az ebből eredő kárát viselnie kell.
A kártya ellenőrzése után az elfogadóhely kiállítja a teljesítési bizonylatot, amit a
kártyabirtokos aláír. A teljesítési bizonylaton szereplő aláírást összehasonlítani a bizonylaton
szereplő aláírással. Az elfogadóhely ezt követően a bizonylat másolatát adja a
kártyabirtokosnak, az eredetit pedig elküldi a kibocsátónak.
6. A bankkártya jogviszony megszűnése
A bankkártya szerződés határozatlan időtartamra kötött szerződés. Ez azért érdemel külön

kiemelést, mert a bankkártya viszont csak meghatározott ideig érvényes. Magán a bankkártyán
minden esetben szerepel az érvényességi idő feltüntetése. Az érvényességi idő lejárta előtt a
kibocsátó gondoskodik az új kártya kiállításáról és a kártyák kicseréléséről. A bankkártya
érvényességi ideje azonban nem érinti a felek közötti bankkártya-szerződés fennállását és
hatályát.
A szerződés megszüntethető a felek közös megegyezésével, valamint a feleket megillető
felmondási jog gyakorlásával.
A kártyabirtokos felmondási jogát általában írásban bármikor gyakorolhatja a szerződésben
megjelölt felmondási idő betartásával.
A kibocsátót szintén megilleti a rendes felmondási jog, szerződésszegés esetén pedig az
azonnali hatályú felmondási jog.
A kártya visszavonása - vagy a kártya letiltása - nem jelenti a felek között fennálló bank-
kártya szerződés megszűnését. már csak a szerződés konszenzuál jellegéből adódóan sem. A
113
kártya letiltása, vagy visszavonása esetén a kártyabirtokos nem gyakorolhatja a bankkártya

szerződésből eredő jogait, így a letiltás vagy a kártya visszaadása, esetleg új kártya kiállítása
időtartamára a jogviszony szüneteléséről beszélhetünk.
A bankszámla-szerződés megszüntetése automatikusan a bankkártya szerződés
megszüntetését is jelenti.
21. A biztosítási szerződés fajai, alanyai, tárgya
1. A biztosítási tevékenység
a) előre szervezett veszélyközösség, amely az azonos vagy hasonló veszélynek kitett
személyek kockázati közösségét jelenti,
b) ez a veszélyközösség alapulhat szerződésen, jogszabályon vagy tagsági viszonyon,
c) a biztosító
1. előre felméri a biztosítható kockázatokat,
2. -tartalékot képez,
3. megállapítja és beszedi a kockázatvállalás ellenértékét (díját),
4. az átvállalt kockázatok alapján teljesíti a szerződésben meghatározott szolgáltatásokat.

(Bit. 4. §)
2. A biztosítás fajtái
2.1. A jogviszony alanyai szerint:
a) Direkt biztosítás (direct insurance)
A klasszikus biztosítási szerződés, amelyben az alanyok egyrészről a biztosító, másrészről a

szerződő fél, amely jogviszony tovább bővülhet - a szerződő fél oldalán megjelenhetnek egyéb
alanyok: biztosított, kedvezményezett, károsult.
b) Viszontbiztosítás (reinsurance)
A jogviszonyban biztosító vállalatok állnak egymással szerződéses kapcsolatban, amelyben
az egyik biztosító az általa vállalt kockázatokat másik biztosítónál (a viszontbiztosítónál)
biztosítja. A viszontbiztosítási szerződésben a viszontbiztosító ellenérték (biztosítási díj) fejében
arra vállalkozik, hogy olyan, szerződésben megállapított esetekben, amikor a másik szerződő fél
(a főbiztosító) saját szerződése alapján teljesíteni tartozik, előre meghatározott feltételek alapján
az általa vállalt kockázat egy részének vagy egészének megfelelő biztosítási összeget (általában
a %biztosító kötelezettségének egy hányadát) megfizet a főbiztosítónak.
Önálló jogügylet, mert a viszontbiztosító nem lép be a biztosítási szerződésbe és közvetlenül
nem vesz részt annak teljesítésében. A viszontbiztosító mindig csak a főbiztosítási szerződésben
kikötött biztosítási összeg egy részét veszi saját kockázatába.
c) Együttbiztosítás (pool vagy co-insurance)
Több biztosító jelenik meg a kockázatvállaló oldalán - azaz a szerződő fél számára
valamennyi biztosító ismert, velük jogviszonyba kerül. A biztosítók ugyanakkor írásban előre
rögzített arányok mellett teljesítik a szolgáltatást és kötelesek a tartalékok elkülönült képzésére,
kezelésére.
114
2.2. Keletkezési módja szerint
a) az önkéntes és a
b) kötelező biztosítási jogviszony.
A kötelező biztosítási jogviszony is kétféle lehet;
ba) „Ex lege", azaz jogszabályi rendelkezésen, amikor a feleknek akaratnyilatkozatot

sem kell tenniük. Vagy állami aktuson alapszik [ilyen volt a kötelező gépjármű-
felelősségbiztosítási jogviszony, amikor a biztosítási jogviszony a gépjármű forgalomba
helyezésével keletkezett] vagy egyéb jogi tényhez kapcsolódik. A jogviszony tartalmát
jogszabály határozza meg,
bb) A biztosítási kötelezettséget jogi norma írja elő, vagyis a jogszabály elrendeli, hogy
bizonyos tevékenység, foglalkozás csak biztosítással folytatható (pl. vadászok kötelező
baleset- és felelősségbiztosítása, gépjármű-felelősségbiztosítás, ügyvédek kötelező
felelősségbiztosítása).
Ha a felek a kötelezettség ellenére nem kötik meg a szerződést, úgy az nem jön létre és nem
funkcionál.
2.3. A törvény - elsősorban a Ptk. - a biztosítási érdek alapján

a) Vagyonbiztosítás, mely a szerződésben szereplő alanyok vagyontárgyainak épségéhez
fűződő érdeken alapszik.
b) A felelősségbiztosítás a biztosított károkozásához kapcsolódik. A biztosító azt vállalja,
hogy helyette, az általa okozott kárért helytáll a károsult irányában.
c) Az életbiztosítás a biztosított életében bekövetkező eseményekhez, elsősorban halálához,
vagy a szerződésben meghatározott más eseményhez (életkor elérése, házasságkötés,
gyermekszületés, nyugdíjazás) kapcsolódik. Az esemény bekövetkeztekor a biztosító köteles
kifizetni.
d) A balesetbiztosítás a biztosítottat ért - szerződésben meghatározott - baleset
bekövetkezése esetére tartalmaz fizetési kötelezettséget a biztosító részéről.
e) Jogvédelmi biztosítás leginkább a felelősségbiztosításhoz kapcsolódva jelentkezik. Az
előre szervezett veszélyközösség, a biztosító a szerződő felek jogi érdekeinek megóvásáról
gondoskodik a befizetett biztosítási díj ellenében. A biztosítási esemény akkor következik be,
amikor a biztosított jogi érdekeinek megóvása felmerül. (jogi szakember, ügyvéd
közreműködését, jogi képviselet útján történő segítségnyújtást is).
A magyar jogban a Bit.-ben került szabályozásra, amely hangsúlyozza a szabad
ügyvédválasztás lehetőségét, azaz elsősorban a biztosított jogosult eldönteni, hogy ki képviselje
az érdekeit: ilyen esetben természetesen a költségeket a biztosító viseli.
2.4. Az EU irányelvei (direktívák) különböztetnek „life" (élet) és „non life" (nem élet)
biztosítás között. A Bit. a biztosítások kockázati ismérvei alapján két fő biztosítási ágat
különböztet meg: nem-életbiztosítási ág és élet típusú biztosítási ág.
2.5. A szerződésben vállalt kockázatok szerint:
a) Egy- és többkockázatú biztosítás
Egykockázatú biztosítás, pl. egy autóversenyre kötött gépjármű casco biztosítás, ahol
egyetlen lehetséges gépjárműtörés lehet a szerződés tárgya - míg többkockázatú az olyan
115
betöréses lopás biztosítás, mely fennállása alatt bekövetkező valamennyi káresemény térítését
tartalmazza.
b) Egyveszélynemű és kombinált biztosítás
Az egyéni szőlőterületek jégbiztosítási szerződése kizárólag a jégverésből eredő károkra

vonatkozik, míg az épület- és háztartási biztosítások kiterjednek az épület és berendezés tűz,
árvíz, vihar, földomlás, földrengés, robbanás és villámcsapás által okozott káraira, betöréses
lopási károkra, az épület csővezetékeiből kifolyó víz által okozott károkra, üvegtörésre és
felelősségbiztosítási kockázatokat, valamint balesetbiztosítási részt is tartalmaznak.
3. A biztosítási jogviszony alanyai

A biztosítási szerződések (jogviszonyok) két és több pólusú szerkezetben egyaránt
létrehozhatók.
3.1. Biztosító
A jogviszony egyik pólusán mindig a biztosító található.
A biztosítási tevékenység a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyéhez

kötött.
Biztosítási tevékenységet biztosító részvénytársaság, biztosító szövetkezet, illetve
biztosító egyesület folytathat.
Az 1997. évi CXLVIII. törvény lehetővé tette a külföldi biztosító társaságok fióktelephe-
lyeinek létesítését.
A Bit. szerint külföldi biztosító, valamint biztosításközvetítő és szaktanácsadó
tevékenységét fióktelepén keresztül végezheti. A külföldi biztosító magyarországi fióktelepét
a „biztosító" fogalmába tartozónak tekinti, s a részvénytársaság szabályait alkalmazza a
törvény.
A biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület által művelhető biztosítási tevékenység

korlátozott mértékű. A biztosító társaságok, szövetkezetek, illetve egyesületek szavatoló
tőkéjének nagyságát törvényi előírások szabályozzák.
A biztosító egyesület kizárólag csak tagjaival létesíthet biztosítási jogviszonyt. Ebben
egyaránt jelen vannak a biztosítási szerződésre jellemző kötelmi természetű sajátosságok és az
egyesületi tagsággal együtt járó szervezeti, személyi, jogi természetű elemek.
3.2. Szerződő fél

A szerződés másik pólusán a szerződő fél helyezkedik el. A szerződő fél lehet maga a
biztosított is, de előfordul minden biztosítási fajtánál, hogy a szerződő fél nem azonos a
biztosítottal, illetőleg bár személyében ő is biztosítottnak tekintendő, a szerződés egyéb
személyekre, illetve ezek vagyonára is kiterjed.
A szerződő fél saját jogán létrehozza a biztosítóval a biztosítási szerződést, tehát ő tesz
ajánlatot, vagy egyéb akaratnyilatkozatot - őt terhelik a szerződésből eredő főkötelezettségek:
elsődlegesen a díjfizetés. Ha több alany jelenik meg a szerződésben, a kötelezettségek nagy
116
része a szerződő félre telepített. A szerződő fél az „ügy ura", mivel a jogcselekményei vezetnek
a jogviszony keletkezéséhez, fenntartásához, illetve megszűnéséhez.
3.3. Biztosított
Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, úgy elkülönült jogi helyzetben van a biztosított és a
szerződő. Biztosítottnak tekintjük azt a személyt, aki a biztosítási érdek hordozója, akinek
érdeke fűződik a biztosított vagyontárgyak épségéhez, értékállandóságához, - illetőleg akinek
életével, egészségével kapcsolatban keletkeznek olyan események, melyeket a szerződés
biztosítási eseménynek tekint.
A biztosított a szerződésből eredő jogosultságok elsődleges alanya, ugyanakkor terhelik

kötelezettségek is, melyek vagy kizárólag őt terhelik, (pl. esemény bejelentésének
kötelezettsége, Ptk. 544. §), illetőleg egyes kötelezettségek egyaránt terhelik a szerződő felet és
a biztosítottat [Ptk. 547. § (2) bek.]. A törvény tehát egyetemleges kötelezetti helyzetet hoz
létre a biztosított és a szerződő fél között.
3.4. Kedvezményezett
Gyakori az olyan helyzet, amikor a teljesítést, illetőleg meghatározott teljesítéseket nem a
biztosított igényelheti, hanem egy tőle elkülönült személy: a kedvezményezett. A
kedvezményezett kizárólag jogosultságokat élvező pozícióban van. Ilyen esetben a biztosítási
szerződés többszörösen harmadik személy javára szóló szerződés.
Az életbiztosítási, illetőleg balesetbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet:
a) A szerződésben megnevezett személy. A megnevezés történhet név szerint, de más
módon is: pl. „együttélő házastársam", „születendő gyermekeim", „elsőszülött gyermekem"
megjelölések útján is biztosítási szerződés kedvezményezettje lehet még magzat is, de még meg
nem fogant ember - non dum conceptus - is.
b) A bemutatóra szóló kötvény birtokosa, felmutatója. A biztosítási kötvény ugyan nem
tekinthető értékpapírnak, de alkalmas a jogosultság legitimálására.
c) Ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt

sem állitottak ki, úgy ex lege kedvezményezett a biztosított örököse. Nem kizárólag a
törvényes örökösök tekintendők ennek, hanem a végrendeleti örökösök is. Kedvezményezettek
lesznek a szerzeményi vagyon örökösei és az ági örökösök is.
A kedvezményezett jelölésére, illetőleg már kijelölt kedvezményezett helyett másik személy
kedvezményezettként megjelölésére a szerződő fél jogosult.
3.5. Károsult
A károsult közvetlen jogosultságok és kötelezettségek hordozója a biztosítóval szemben.
4. A biztosítási jogviszony egyéb résztvevői. Biztosításközvetítők

Biztosításközvetítői tevékenységet biztosítási alkusz (bróker), valamint ügynök végezhet, amely
utóbbi lehet egyes-, vagy többes biztosítási ügynök.
4.1. Biztosítási alkusz (bróker)

4.1.1. Az alkuszi ügylet főbb jellemzői
117
Kizárólagos tevékenységként, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével

végezhető, jogszabályban meghatározott tárgyi és személyi feltételek megléte esetén
részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában. Külföldi székhelyű biztosítási
alkusz magyarországi fióktelepe meghatározott feltételek teljesülése esetén végezhet ilyen
tevékenységet. Az alkusz ügynöki tevékenységet, az ügynök alkuszi tevékenységet nem
végezhet.
Általában az alkuszi ügylet és a tevékenység valamely ügylet közvetítését foglalja magába,
s az alkusz ehhez kapcsolódva mindazt a tevékenységet köteles kifejteni, amely a jogügylet
létrejöttéhez szükséges. Az ügylet megkötése az alkuszi tevékenységen kívül esik, lényegesen
különbözik jogi helyzete mind a megbízottól, mind a bizományostól. Annak jogilag nincs
akadálya, hogy - külön felhatalmazás esetén - a szerződést megkösse.
Az alkuszi szerződéssel létrehozott jogviszonyban az alkusz annak a félnek a megbízása
alapján közvetít (továbbiakban: megbízó), aki a biztosítás létrejötte esetén a biztosított vagy a
biztosítóval szerződő fél pozíciójába kerül. Ugyanakkor a biztosító és az alkusz között létrejött
sajátos jogviszony keretében jogosult jutalékra, a biztosítótól.

Az alkuszi jogviszony a megbízó és az alkusz között kölcsönös, egybehangzó
akaratnyilatkozat alapján, írásbeli formában jön létre érvényesen.

a) Az alkusz kötelezettsége, jogai
aa) Főkötelezettsége a biztosítási szerződés megkötésének előkészítése.

Tevékenysége csak megbízójának külön meghatalmazása esetén terjed ki a szerződés
megkötésére, vagy a megbízó igényeinek érvényesítésében való közreműködésre. Kö-
telessége, hogy a biztosítási piacon fellelhető legjobb terméket ajánlja a szerződő félnek,
figyelembe véve a biztosítási díjat, biztosítási időszakot és feltételeket.
ab) A biztosítási alkuszt (tulajdonosait, vezetőit, alkalmazottait) titoktartási kötelezettség
terheli minden olyan adat vonatkozásában, amely az ügyfelek személyi körülményeire, vagyoni
helyzetére, gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik. A titoktartás
időbeli korlátozás nélkül kötelezi.
A törvény taxatíve felsorol kivételeket is (pl. nem minősül titoksértésnek, ha a biztosított
adatai a Felügyelethez benyújtott panasz kivizsgálása keretében jutnak a felügyelet
tudomására).
ac) Nyilvántartást köteles vezetni az általa kötött szerződésekről, amelynek elmulasztása
közigazgatási jellegű szankciót vonhat maga után.
ad) Tájékoztatási kötelezettség terheli

ae) Az alkusz felelőssége professzionális, tevékenysége során a biztosítási szakmai
szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni, s e kötelezettség megszegéséért (,alkuszi
műhiba") felelősséggel tartozik.
Kötelezettségszegő magatartások: a téves tanácsadás, a szabálytalan díjkezelés, a nyilatko-
zatok késedelmes továbbítása
Köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, vagy megfelelő vagyoni biztosítékot nyújtani.
b) A megbízó jogai és kötelessége
118
ba) a szerződés alapján azt várja el az alkusztól, hogy a legkedvezőbb biztosítási szerződést
közvetítse, azaz a szakmában elvárható gondossággal járjon el.
bb) Az alkusz által ajánlott ügyletet nem köteles megkötni, elhatározását indokolnia sem
kell, de ha a megbízási szerződésnek megfelelő biztosítási ajánlat közvetítése után szünteti meg,
felmondja az alkuszi szerződést, a megbízó az alkusznak a megbízás teljesítésével felmerült
költségeit köteles megtéríteni.
bc) A megbízó utasításai kötik ugyan az alkuszt, de az utasítási jog sokkal szűkebb körű,
mint a megbízásnál. Az alkusz bizonyos eredményfelelősséggel tartozik. Az alkusz
megbízójának érdekeit szem előtt tartva köteles eljárni a tevékenysége során, amely
tanácsadással is párosul, s megbízója részére a lehető legkedvezőbb biztosítást kell ajánlania.
bd) Az alkuszi szerződés megszegéséből eredő igényeit az alkusszal szemben érvényesítheti,
de egyébként az alkusz nem felelős a biztosítási szerződésből eredő, biztosítót terhelő
kötelezettségek teljesítéséért (sem pedig a biztosító felé nem felel megbízója magatartásáért).
be) Az alkuszi díj egyrészt jutalékot, másrészt költségtérítést is tartalmaz. Az alkusz

díjazásáról a megbízóval is megállapodhat.
c) Az alkusz és a biztosító kapcsolata
ca) A biztosító meghatalmazása esetén jogosult a biztosítási díj átvételére, s ugyancsak a

biztosító megbízása esetén közreműködhet a szerződés teljesítésében és lebonyolításában.
cb) Az alkusz közbenjárásáért díjat követelhet. Csak akkor jogosult díjazásra, ha
közvetítésével létre is jött a szerződés. A díjat attól a biztosítótól követelheti, amely a
szerződés eredményeként a kockázatot elvállalta.
cc) Az alkusz tevékenysége során a vele szerződő fél számára „pártatlanul" köteles
közvetíteni a biztosítási szerződéseket. Az alkusz a biztosítóval állandó megbízást nem
létesíthet Az alkusz megbízója számára köteles tájékoztatást adni minden olyan közvetlen
jogi, vagy gazdasági kapcsolatáról, amely eljárása pártatlanságát, a biztosítók közötti
választás szabadságát befolyásolhatja.
4.2. Egyéb biztosításközvetítők

Az ügynökök kizárólag a biztosító megbízottai vagy munkaviszony alapján működő
alkalmazottai. A biztosítási ügynök a biztosításközvetítői tevékenységet a biztosító által
kiállított igazolvány alapján folytathatja. Jelentős különbség van azonban az ügynökök között
aszerint, hogy milyen feltételek mellett végezhetik tevékenységüket, másrészt hogyan alakul a
jogi helyzetük a biztosítóval, illetve a szerződő féllel keletkező jogviszonyban.
a) Egyes biztosítási ügynöknek kizárólag egy biztosítóval áll fenn a jogviszonya. A Bit. a
biztosító felelősségét függetleníti attól, hogy az ügynöke milyen jogviszonyban látja el a
közvetítő tevékenységet, az egyes biztosítási ügynök által e minőségben való károkozásért is a
biztosító felelős. A biztosítók az egyes biztosítási ügynökökről kötelesek nyilvántartást vezetni.
b) A többes biztosítási ügynök két vagy több biztosítóval fennálló jogviszony alapján végzi
tevékenységét. Felügyelet engedélyéhez, nyilvántartásba vételéhez kötött, másrészt megköve-
telt, hogy ugyanolyan tájékoztatással lássa el a szerződő partnerét a szerződés közvetítése során,
mint az alkusz. Feladata a biztosítási szerződés megkötésének az előkészítése, de tevékenysége
- a biztosító ez irányú felhatalmazása esetén - kiterjedhet a biztosítási díj átvételére, valamint a
szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljesítésében és lebonyolításában való
közreműködésre. A bonyolítandó ügyletekről nyilvántartást köteles vezetni.
119
c) Az alügynök a biztosítási ügynök közreműködője, aki az ügynök megbízásából, a

biztosító javára eljáró személy. Közvetítői tevékenységének tartalmát a biztosítási ügynökkel
kötött szerződés határozza meg. Alügynököt mind az egyes, mind a többes ügynök igénybe
vehet, de ugyanaz az alügynök egyidejűleg nem állhat egyes és többes biztosítási ügynökkel is
jogviszonyban. Ha azonban egyes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik,
tevékenységéért a biztosító felelős (aki számára az ügynök köteles bejelenteni a személyét), ha
többes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik, a többes ügynök felel a
tevékenységéért.
d) A törvény külön szabályozza a vezérügynök jogait. Külön erre irányuló felhatalmazás

nélkül arra is jogosult, hogy megköthesse a biztosító nevében a szerződést, kiállítsa a kötvényt
és a díjat átvegye. Vezérügynök kizárólag egyes biztosítási ügynök lehet. A vezérügynöki
megbízást a Felügyeletnek be kell jelenteni.
Az ügynöki szerződésnek eredménykötelmi jelleget kölcsönöz, hogy megbízási díj (jutalék)
csak a megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár.
5. A biztosítási jogviszony tárgya
A jogviszony közvetlen tárgya, mint szolgáltatás a biztosító által vállalt folyamatos
helytállási kötelezettség (praestare) - ellenérték (ellenszolgáltatás) fejében.
Közvetett tárgya a vagyonbiztosítások esetén mindig olyan vagyontárgy, mely a biztosított
érdekkörébe tartozik. A biztosított vagyoni érdeke nemcsak a tulajdonjog alapján állhat fenn,
ezt megalapozzák különféle használati jogok (haszonélvezet, használat, bérlet), kielégítési
jogosultságok (zálogjog).
Sem a felelősségbiztosítás, sem a személybiztosítások körében nem beszélhetünk azonban a
jogviszony közvetett tárgyáról, utóbbi körben azért sem, mert az elnevezésekkel ellentétben sem
az emberi élet, sem az egészség nem tárgya a szerződésnek.
A biztosítási esemény az a felfüggesztő hatású feltétel, melynek bekövetkezte átalakítja a

felek jogviszonyát, esedékessé teszi a biztosító teljesítését.
A biztosítási események körét mindig a biztosítási szerződés (kötelező biztosítások esetén
a jogszabály) határozza meg. A törvény példálózó módon sorolja fel a biztosítási események
körét:
- a szerződésben meghatározott károsító esemény,
- halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése,
- testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset [Ptk. 536. § (2) bek.]
24. Vagyonbiztosítás és személybiztosítás
I. Vagyonbiztosítás
1.1. A vagyonbiztosításról általában
A biztosítási események lehetséges köre a hagyományos biztosítási módozatok (tűz,
robbanásbiztosítás, betöréses lopás, vihar, jégverés, árvíz, földrengés, földomlás, stb.) mellett a
gazdasági kockázatok széles körére is kiterjed (külkereskedelmi ügyletek meghiúsulása) és
olyan, korunkra jellemző civilizációs ártalmakra is vonatkozik, mint a környezeti károk, ártal-
mak hatásai (pl. olajszennyezések).
120
1.2. A vagyonbiztosítás közvetett tárgyához kapcsolódó szabályok

Kiemelt jelentősége van a biztosítási érdeknek, a biztosítási értéknek és a biztosítási összeg
meghatározásának.
A Ptk. 548. §-a szerint a vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy
megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt javára köti.
A biztosítási érdek a vagyontárggyal kapcsolatban fennálló gazdasági-jogi kapcsolatra,
valamint a vagyontárgy veszélyeztetettségére utal. A biztosított nem szükségképpen tulajdonosa
a biztosított vagyontárgynak, érdekeltsége fennállhat kötelmi természetű kapcsolat alapján (pl.
zálogjogosult hitelező, visszavásárlási jog vagy opció jogosultja, vállalkozási szerződés
megrendelője, haszonbérlő, bérlő, letéteményes, bizományos, fuvarozó, szállítmányozó,
várományos öröklési szerződés alapján, stb.). Nem zárható ki az érdekeltség akkor sem, ha a
biztosított csupán gazdasági érdekeltséggel rendelkezik (részvény vagy kötvény tulajdonosa).
Az érdekkapcsolatok mellett kiemelt másik tényező a vagyontárgy veszélyeztetett helyzete,
olyan helyzet, melyben meghatározott biztosítási esemény károsodást idézhet elő.
Az érdekkapcsolat megszűnése (pl. a hitelező kielégítésével jelzálogjoga megszűnik) vagy a
veszélyhelyzet megszűnése (pl. a jégverésnek kitett gyümölcsöket leszüretelve hűtőházban
tárolják) egyaránt előidézi a biztosítási érdek megszűnése útján a szerződés megszűnését is.
Mivel a vagyonbiztosítási szerződés a biztosított gazdagodását nem eredményezheti, a
biztosítási érték meghatározása rendkívül fontos'. A biztosítási érték a biztosított vagyontárgy
valóságos értékének meghatározását jelenti. Ez az érték lehet azonos a biztosítási összeggel, de
attól el is térhet. Jogunk felállítja a túlbiztosítási tilalmat akkor, amikor kimondja azt, hogy a
biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. Az olyan
vagyonbiztosítási szerződés, melyben a biztosítási összeg - melyet általában a szerződő fél
(esetleg a biztosított) jelöl meg – magasabb, mint a biztosítási érték -, részlegesen semmis. A
részleges semmisség azt jelenti, hogy a biztosítási összeg helyébe a valóságos biztosítási
érték lép, a szerződő fél biztosítási díjfizetési kötelezettsége pedig az értéknek megfelelően
csökken.
A túlbiztosítási tilalomra vonatkozó szabály alól a törvény néhány kivételt enged:

a) Lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke erejéig.
A mezőgazdasági biztosítások körében a biztosított vagyontárgyak értéke a gazdasági
tevékenység eredményeként változik, a növényi kultúrák fejlődése az érték emelkedésével
jár, ugyanígy az állatok növekedése, hízlalása is emeli ezek értékét. A szerződés tehát e
körben érvényesen létrehozható akkor, ha a vagyontárgyak reálisan várható értékét jelölik
meg biztosítási összegként.
b) Érvényes vagyonbiztosítási szerződés köthető a biztosított vagyontárgy helyreállítási
értéke tekintetében. A helyreállítás következtében valójában értékemelkedés keletkezik,
mégis erre az esetre - a biztosítási érdekek miatt - megengedett a szerződés létrehozatala.
c) Érvényes a szerződés akkor is, ha a biztosított vagyontárgy új állapotban való
beszerzésének értékére vonatkozik. A korábbival azonos rendeltetésű, azonos jellegű
vagyontárgyak újbóli beszerzése általában magasabb áron történik, ezért indokolt annak
megengedése, hogy a biztosítási fedezet az újbóli beszerzés értéke tekintetében is
érvényesen létrejöhessen (Ptk. 549. §).
A túlbiztosítás fogalmának ellentéte az alulbiztosítás, vagyis az a jelenség, amikor a
biztosított olyan helyzetekben, amikor a biztosítási érték a biztosítási összeggel azonos, a
vagyontárgy értékét a valóságosnál alacsonyabban jelöli meg. Az alulbiztosítás
következménye - eltérő megállapodás hiányában - az, hogy a biztosító térítési kötelezettsége
arányosan csökken (pro-ráta térítési szabályok).
121
A vagyonbiztosítások körében gyakran előfordul az ún. önrészesedés (franchise) kikötése, ami

azt jelenti, hogy a tényleges kár szerződésben meghatározott részét (lehet meghatározott
százalék is, de összegszerűen is megállapítható.
Vagyonbiztosítások körében (elsődlegesen a betöréses lopás biztosítások körében) fordul elő

az ún. „első kockázatú" (premier risque) biztosítási forma, melyben a biztosító megfelelő
biztosítási díj ellenében eltekint az alulbiztosítási jogkövetkezmények alkalmazásától, vagyis
annak ellenére megfizeti a megjelölt biztosítási összeg határai között a tényleges kárt, hogy a
biztosított nem a teljes vagyonát biztosította. Pl. kereskedelmi üzletek, áruházak esetében
nyilvánvaló, hogy a betörés során a teljes árukészlet nem károsodhat, ezért az egészében nem
kerül biztosításra, csak az értéken belül meghatározott összeg.
1.3. A jogviszony tartalmánál jelentkező egyéb sajátosságok

a) Biztosító jogai és kötelességei
aa) A biztosítási díj a biztosított vagyontárgy értékéhez igazodik, hiszen a kockázat - a
vagyontárgy veszélyeztetettségén túl - elsősorban annak függvényében jelentkezik. Gyakran
előfordul, hogy a biztosítók a kockázat közösséget oly módon is erősíteni kívánják, hogy a
szerződő feleket hosszabb időtartamra lekötik, s ennek érdekében ún. tartamengedményt,
azaz díjengedményt adnak számukra. Rendes felmondás biztosítva van a felek számára még a
határozott időtartamú jogviszony esetében is (4. évtől bármelyik fél felmondhatja), de ez
esetben a szerződő elveszíti a díjkedvezményt, azaz a biztosító követelheti annak a
díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb időtartamára tekintettel a
biztosítottnak nyújtott [Ptk. 551. § (3) bek.].
ab) A vagyonbiztosítás körében tovább bővülnek a biztosító mentesülési jogosultságai a
másik fél szerződésszegő magatartásai következtében, azaz ha:
• A kárt jogellenesen a biztosított, illetőleg a szerződő fél, vagy a velük közös

háztartásban élő hozzátartozójuk okozta szándékosan vagy súlyosan gondatlanul, a
biztosító mentesülhet. Jogi személyek esetében a szabályzatban kell rögzíteni azon
személyek (tagjai vagy meghatározott szervei) körét, valamint egyéb biztosított
jogalanyok esetében azt a munkakört, amelyet betöltő alkalmazottak vagy megbízottak
szándékos vagy súlyosan gondatlan jogellenes magatartása folytán bekövetkezett károk
esetén a biztosítót mentesülés illeti meg. A szabályzat csak vezető, vagy a biztosított
vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak,
tagok, illetőleg szervek magatartásához fűzhet ilyen jogkövetkezményt; (Ptk. 556. §)
• A szerződő, a biztosított nem tesz eleget kárenyhítési kötelezettségének, szerződésben
kikötött kármegelőzési kötelezettségének és ebből többletkárosodás keletkezett - az elő-
zőekben említett feltételek mellett - eredményezhet mentesülést [Ptk. 555. § (1) bek.,
illetve 556. § (3) bek.];
• A biztosított a káreseményt a szabályzatban megállapított határidő alatt nem jelentette
be, a szükséges felvilágosításokat nem adta meg, nem tette lehetővé a bejelentés valósá-
gának ellenőrzését és emiatt lényeges körülmények a későbbiekben kideríthetetlenné
váltak [Ptk. 544. § (2) bek.];
• A biztosított - a kárenyhítésen túlmenő változtatásokat eszközöl a szabályzati
időtartamon belül a károsodott vagyontárgy állapotában és emiatt lényeges körülmények
tisztázása lehetetlenné vált [Ptk. 557. § (2) bek.].
A mentesüléshez vezető okokat a biztosítónak kell bizonyítani.
122
ac) A biztosítási szerződésekben meghatározott időpontban (általában időtartam alatt)

köteles a biztosító teljesíteni, azaz a biztosítási összeget megfizetni. Fizetési kötelezettségét
elsősorban az befolyásolja, hogy alulbiztosított-e a vagyontárgy vagy sem, esetleg újértékre stb.
kötöttek biztosítást, hiszen a vagyonbiztosítás nem kárbiztosítás, hanem összegbiztosítás: azaz a
biztosító nem kártérítést nyújt, hanem annak az összegnek az erejéig köteles téríteni,
amelyben megállapodtak felek a szerződésben.
Befolyásolhatja az a körülmény is, hogy a szerződő (biztosított) fizetett ugyan az adott

biztosítási időszakra biztosítási díjat, de annak csak egy részét Ilyen esetben - a Ptk. szerint - a
biztosítási összeg ugyan nem változik, de a szerződés a kifizetett díjjal arányos időtartamra
marad fenn. Ez esetben tehát nem közömbös, hogy az eredetileg meghatározott biztosítási
időszakban mikor következett be a káresemény. Ha a díjjal nem fedezett időszakban, akkor
természetesen nem áll be a biztosító fizetési kötelezettsége.
A biztosító kötelezettsége kiterjed a kárenyhítés költségeinek viselésére. Ez a
kötelezettsége nemcsak az eredménnyel járó kárenyhítő tevékenységekkel kapcsolatban
fennálló, hanem az eredménytelen kárenyhítés költségeire is terjed ki [Ptk. 555. § (2) bek.].
ad) A vagyonbiztosítás körében a biztosítót törvényi engedményi jog illeti meg a tényleges
károkozóval szemben, abban az esetben, ha a kárt - biztosítási szerződés alapján - megtérítette.
Az engedmény terjedelme a károkozó kártérítési kötelezettségéhez viszonyítva lehet részleges
is (pl. ha a munkajog szabályai alapján a kárt okozó alkalmazottal szemben érvényesít igényt).
Amennyiben alulbiztosítás van, felmerül a kárnak egy olyan része, amelyet a biztosított visel.
Ha a kár megtérítésére irányuló igény a biztosítóra csak részben száll át és a biztosító a kárért
felelős személy ellen keresetet indít, a biztosított kívánságára köteles az ő igényeit is
érvényesíteni. Az igény érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé.
A károsult biztosított kárigénye megelőzi a biztosító követelését, azaz ha a befolyt érték
mindkettejük követelését nem fedezi, a biztosított elsőbbséget élvez [Ptk. 558. § (3) bek.].
Elsőbbséget élvez a biztosított abban az esetben is, ha á biztosított vagyontárgy megkerül,
mert arra elsősorban ő tarthat igényt. Természetesen ez a körülmény a jogalap nélküli
gazdagodásához nem vezethet, s a már átvett biztosítási összeget vissza kell fizetnie a bizto-
sítónak.
b) Szerződő, biztosított jogai és kötelezettségei

A jogviszony általános elemzésénél már részletesen utaltunk a szerződő, biztosított jogaira és
kötelességeire, valamint a biztosító helyzetével kapcsolatos szabályok is utalnak e körben a
sajátosságokra.
A jogviszonyban jelentkező további sajátosságok az alábbiak:
ba) Kizárólag a vagyonbiztosításra jellemző, hogy a biztosítási díj és a biztosítási időszak
között további olyan szoros összefüggés van, hogy ha ugyanabban a biztosítási évben több
biztosítási esemény is bekövetkezik, a biztosítási összeg az adott biztosítási évben kifizetett
összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az évi díjat megfelelően kiegészítette [Ptk. 553. §
(2) bek.].
bb) A biztosított az a személy, aki - külön kedvezményezett jelölése hiányában - követelheti
a biztosító teljesítését a szerződésben meghatározott biztosítási esemény bekövetkeztét
követően a szerződésben, ill. szabályzatban megállapított teljesítési időszakon belül.
Ha a szerződésben megjelölt biztosítási összeg a vagyontárgy tényleges értékénél alacsonyabb,
a biztosított olyan arányban követelheti a biztosító teljesítését, ahogyan a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékéhez viszonyul (ún. aránylagos, másként pro ráta térítés) [Ptk. 553. § (2)
bek.].
bc) A biztosított jogosult arra, hogy a szerződő fél helyett a szerződésbe bármikor belépjen,
átvegye annak jogi pozícióját, jogait és kötelezettségeit. A szerződő fél pozícióját illető
alanyegyesítés (confusio) a biztosított alakító joga, mely egyoldalú, címzett (a biztosítóhoz
123
intézett) jognyilatkozat formájában megy végbe - úgy, hogy ehhez a szerződő fél hozzájárulása
nem szükséges. (Az adott biztosítási időszak díjfizetéséért a biztosított és a megszüntetett
pozícióban lévő volt szerződő fél egyetemlegesen fclclős (Ptk. 550. ~).
Az életbiztosítás
2.1. Az életbiztosítási szerződések sajátosságai
A biztosítási esemény a Ptk. példálódzó felsorolása szerint a biztosított halála, illetőleg
az lehet, ha a biztosított a szerződésben meghatározott életkort eléri.
Ez a kör a biztosítási gyakorlatban tágítható, mert a biztosított életében bekövetkező
bármely esemény (házasságkötés, gyermekszületés, nyugdíjazás, meghatározott
gyógytartamú betegség, nem baleseti eredetű rokkantság stb.) egyaránt lehet a szerződés
tárgya, illetőleg egy szerződésben több biztosítási esemény is szerepelhet. A gyakorlatban
előfordulnak olyan szerződések is, melyekben több a biztosított, és a több biztosított
tekintetében többféle biztosítási esemény kerül meghatározásra. Az életbiztosítások
körében egyre elterjedtebbek azok, amelyek befektetési jelleget is hordoznak, s a biztosítási
összeg szolgáltatásán túl a biztosítók egyéb szolgáltatást is vállalnak (pl. kölcsönnyújtás).
Az életbiztosítási jogviszonynak nincs közvetett tárgya, ily módon fogalmilag nem

beszélhetünk túlbiztosításról sem.
Jellemző, hogy az életbiztosítások többszörösen harmadik személy javára szóló
szerződések, azaz a biztosított személyén túl megjelenik a kedvezményezett is a
jogviszonyban, amelyhez több sajátosság is kapcsolódik.
2.2. A szerződéskötés sajátosságai

A törvény szerint az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához -
természetesen akkor, ha a szerződőtől különböző személy - a biztosított írásbeli
hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú (cselekvőképtelen, vagy korlátozottan
cselekvőképes). úgy a szerződést érvényesen megkötheti törvényes képviselője akár
képviselőként, akár szerződő félként. Ha a szerződést nem törvényes képviselő köti, annak
érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges.
A biztosító kikötheti a biztosított orvosi vizsgálatát. Ha a biztosított aláveti magát a biztosító
által megjelölt orvosi vizsgálatának, úgy egészségi állapotával kapcsolatban közlési
kötelezettség nincs. Egyéb esetekben a biztosító kérdéseire adott válaszokkal tesz eleget e
kötelezettségnek.
2.3. A jogviszony tartalmának sajátosságai

a) A biztosító jogai és kötelességei
aa) A biztosító teljesítésével kapcsolatos sajátos szabály kizárólag az életbiztosítás

körében a kötvény visszaszolgáltatására irányuló kötelezettség, mert olyan szerződések esetén,
melyekkel kapcsolatban a biztosító kötvényt adott ki, a biztosítási összeget csak a kötvény
visszaszolgáltatása ellenében köteles kifizetni.
ab) A biztosító mentesülésének speciális szabályai összefüggésben vannak a szerződés

sajátosságaival;
- Ha a biztosítási esemény a biztosított halála és a biztosított a kedvezményezett
szándékos magatartása következtében veszítette életét, úgy a biztosító mentesül a
124
biztosítási összeg kifizetése alól, de meg kell fizetnie a visszavásárlási összeget, ha a

szerződés szerint a biztosítás visszavásárolható. A visszavásárlási összeg a biztosított
örököseit illeti meg, abból az eredeti kedvezményezett nem részesülhet.
- Ha a szerződés a biztosított szándékosan elkövetett, súlyos bűncselekménye folytán
vagy azzal összefüggésben (pl. menekülés közben) vagy a szerződéskötéstől számított 2
éven belül bekövetkező öngyilkossága következtében szűnik meg, akkor a biztosító a
biztosítási összeg kifizetése alól mentesül, de nem a visszavásárlási összeget, hanem a
díjtartalékot (ha ilyen a szerződés szerint képződik) köteles megfizetni [Ptk. 565. § (4)
bek.].
- Az adatközlési kötelezettség megsértéséből eredő jogkövetkezmények csak a biztosítási
szerződés megkötésének az első 5 évében alkalmazhatók a biztosító részéről, azaz
mentesülésre csak ezen időtartam alatt hivatkozhat [Ptk. 563. § (2) bek.].
ac) A biztosítási díj bírósági úton történő érvényesítésére csak az első évben van
lehetőség, a további időszakban csak akkor élhet ezzel a jogával, ha a biztosított a díjfizetést
már megkezdte, vagy halasztásban állapodtak meg.
Életbiztosítások körében a díjfizetés elmaradása esetén lehetőség van arra, hogy:
• A biztosítási szerződés az eredeti biztosítási összeg tekintetében, de a szerződésben
megállapított rövidebb - a díjfizetéssel arányban álló - időtartamra maradjon fenn.
• A szerződés az eredeti biztosítási időtartamra, de a szerződésben megállapítottnál
alacsonyabb (díjfizetésnek megfelelő mértékű) összeg vonatkozásában maradjon fenn
[Ptk. 565. § (2) bek.].
• A szerződést a felek megszüntetik és a szerződő fél a befizetett díjaknak a szabályzatban
megállapított részét (visszavásárlási összeg) kapja kézhez.
b) A biztosított jogai és kötelességei
ba) Megilleti az a jog, hogy a szerződésbe bármikor belépjen, ehhez azonban - ellentétben a
vagyonbiztosítási szerződéssel - szükséges a szerződő fél belegyezése. A biztosító felé a belépés
egyoldalú jognyilatkozattal tehető meg, azaz nem szükséges hozzá a biztosító elfogadó
nyilatkozata. Nyilvánvalóan nem szükséges a szerződő fél beleegyezése olyan esetben, amikor
maga a szerződést - felmondás vagy díjfizetés elmaradása folytán - meg kívánja szüntetni. Ilyen
esetben a biztosított a biztosítóval közölt nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet.
A biztosított belépésével kötelezettségei szaporodnak, mivel a folyó biztosítási időszakban
esedékes díjakért a szerződő féllel egyetemlegesen felelnek.
bb) A szerződés megszüntetésének joga sajátos. Ha ugyanis a szerződés megkötéséhez
adott hozzájárulását visszavonja - visszavonó egyoldalú jognyilatkozata következtében a
szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik. Másként alakul a jogi helyzet akkor, ha
biztosított az eredetileg a szerződő fél által kötött szerződéshez adott hozzájárulását oly módon
vonja vissza, hogy egyidejűleg maga lép a szerződő helyébe. Ilyen helyzetben a szerződés
alanyváltozással fennmarad. Ilyen eljáráshoz azonban a szerződő fél hozzájárulása is szükséges
[Ptk. 561. § (3) bek.].
c) A kedvezményezett jogai és kötelességei
A kedvezményezett egyetlen jogosultsága a biztosító teljesítése iránti igényben realizálódik.
Mivel a biztosítási szerződés – kedvezményezett jelölés esetén -harmadik személy javára
létesült jogügylet - így a szerződésben nem szereplő jogosult, saját jogán, közvetlenül
fordulhat a biztosító ellen. A kedvezményezett kötelezettsége, hogy eleget tegyen a biztosító
teljesítéséhez szükséges együttműködési kötelezettségének; bejelentse a biztosítási esemény
bekövetkezését; szolgáltassa a biztosítási esemény bizonyításához szükséges okiratokat (pl.
halotti anyakönyvi kivonat, baleseti halál tényét tanúsító okmányok); átadja a biztosítási
szerződés létrejöttét és hatályát tanúsító okmányokat (biztosítási kötvény, díjnyugta stb.). A
biztosító teljesítését csak akkor követelheti, ha a kedvezményezetti minőségét bizonyította.
Az esetek jelentős részében a szerződésből egyértelműen nem állapítható meg a kedvez-
ményezett személye.
3. Balesetbiztosítás
125
A balesetbiztosítás az európai normák szerint is ún. nem-életbiztosítási ághoz tartozik. A

biztosítás osztályozásának az alapja az újabb elméletek szerint is az, hogy lehet-e kár
(érdek) vagy sem. A balesetbiztosításnál is lényegében „kártérítést" kap a biztosított, ezért a
vagyonbiztosításhoz tartozik.
A baleset, mint biztosítási esemény fogalmát a szabályzatok határozzák meg úgy, hogy
általában balesetnek kell tekinteni a biztosított akaratán kívül fellépő olyan külső
behatásokat, melyek egy év időszakon belül a biztosított halálát, állandó rokkantságát vagy
időleges munkaképtelenségét idézik elő.
A fogalom két lényeges elemből áll:
• az ok meghatározása: a biztosított akaratán kívül hirtelen fellépő külső esemény;
• az okozat: egy éven belüli halál vagy egészségkárosodás.
A balesetbiztosítási összeg nem esik korlátozás alá és a biztosító a kárért felelős
személlyel szemben törvényi engedmény alapján nem léphet fel.
A felmondási jog a balesetbiztosítási szerződések körében nem korlátozható A felek

előzetesen megállapodhatnak abban, hogy a biztosított foglalkozásának változása - mint jogi
tény - a biztosítási összeget a veszélyviselés arányában megváltoztathatja.
A balesetbiztosítási szerződés tekintetében általában a vagyonbiztosítás szabályai
érvényesülnek (kivéve a törvényi engedmény rendszerét), de az életbiztosítási szerződési
szabályokat kell alkalmazni az alábbiakban:
• a biztosított szerződési hozzájárulása, visszavonási lehetősége és belépési joga,
• a kedvezményezett-jelölés,
• a biztosító mentesülési lehetősége a kedvezményezetti magatartás által okozott halál

miatt.
Jogszabályok
• Ptk. 536-567. §-ok.
• 1995. évi XCVI. törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről 3. §,

4. §, 31-38. §, 48. §, 102. §, valamint 6. számú melléklete.
171/2000. (X. 13.) Korm. sz. rendelet a gépjármű üzembentartójának kötelező

felelősségbizt.
25. Felelősségbiztosítás, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés
1.A felelősségbiztosítási szerződés
1.1. A felelősségbiztosítás sajátossága

A jogi szabályozás körében nő a kötelező biztosítások száma, amely elsősorban a
szerződő felek, a fogyasztók, a potenciális károsultak védelme érdekében fontos.
A Ptk. 559. § (1) bek. a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti,
hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése
alól, amelyért jogszabály szerint felelős.
A felelősségbiztosítási szerződés kárkötelemhez kapcsolódik, hiszen a biztosított egyben
károkozó, aki az általa okozott kárért felelősséggel tartozik.
A felelősségbiztosítási jogviszony következtében a kárkötelem kötelezetti oldala úgy
erősödik meg, hogy az eredeti kötelmi helyzet fenntartása és alanyváltozás nélkül lehetővé
126
válik, hogy az eredeti kötelemben nem szereplő harmadik személy: a biztosító teljesítsen a
kötelezett helyett.
A felelősségbiztosításnál a biztosított érdeke az, hogy vagyoni helyzetében várható
vagyoni csökkenés ne következzen be.
A felelősségbiztosításnál a biztosító helytállási kötelezettségét a biztosított jogellenes
károkozó magatartása, illetve az ennek következtében támasztott kárigény váltja ki A
felelősségbiztosítás során a biztosítási esemény a biztosított azon károkozói magatartása, mely
anyagi jogi felelősségét megalapozza a biztosítási szerződés időtartama alatt. Az anyagi
felelősség kiterjedhet, pl. a munkáltató munkajogi felelősségére, a dolgozó, szövetkezeti tag
anyagi felelősségére, a társadalombiztosítási szervekkel fennálló felelősségre is. A biztosított
felelőssége egyaránt lehet szerződésen kívüli károkozás következménye és szerződésszegés.
1.2. A felelősségbiztosítási jogviszony alanyainak jogi helyzete
A jogviszony szerkezetileg három pólusú:

a) A károsult jogi helyzete
Az egyik pólusban helyezkedik el a biztosítási esemény bekövetkezése után a károsult,
akinek a jogi helyzete nem változik.
A károsult köteles bizonyítani a kárt, annak mértékét és az okozati összefüggést a biztosított
károkozó magatartása és a kár között.
A károsult kárigényét továbbra is a károkozó (biztosított) ellen jogosult érvényesíteni, a
biztosító ellen közvetlenül nem fordulhat. A biztosító köteles ugyan a károkozó helyetti
teljesítésre - a károsult viszont nem kötelezhető arra, hogy a biztosító által felajánlott teljesítést
elfogadja. A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni -, de
előállhat olyan helyzet, amikor a károsult különös érdeke azt kívánja, hogy javára a károkozó
teljesítsen, mivel az rendelkezik olyan adottságokkal, melyek miatt pl. természetbeni
kártérítésre kötelezhető.
A károsult köteles a kárenyhítésre és arra is, hogy közreműködjék a biztosító teljesítése
érdekében (adatszolgáltatás, a káresemény helyszínének bemutatása, a kár részletes leírása
stb. útján).
b) A szerződő (biztosított) jogi helyzete
A károkozó, egyben biztosított. A biztosított is olyan személy, aki a károkozásért a

magyar jog szabályai szerint felelősséggel tartozik. Ha a károkozó kártérítési kötelezettsége
a károsulttal szemben egyértelműen fennáll, a teljesítést saját felelősségbiztosítására
hivatkozva nem tagadhatja meg, de jogosult arra, hogy a biztosítót - a szerződés keretei
közötti mértékben - saját kötelezettsége vonatkozásában teljesítésre hívja fel. Abban a
helyzetben, ha a biztosított a károsult igényét kielégítette, úgy követelheti, hogy a biztosító
a kártérítési összeget az ő kezéhez fizesse meg.
c) A biztosító jogi helyzete
A jogosultságai (pl. díjigénye) a biztosítottal szemben állnak fenn, szerződés szerinti

kötelezettségei is a biztosított irányában keletkeznek, de e kötelezettségének úgy tesz eleget,
ha közvetlenül a károsult javára és kezéhez teljesít.
A szándékos károkozás, illetőleg a szerződésben meghatározott súlyosan
gondatlannak tekintendő károk esetén a biztosító jogosult arra, hogy az általa kifizetett
kártérítést a biztosítottól visszakövetelje (regressz-jog).
127
A biztosító a károsulttal szemben hivatkozhat mindazokra a körülményekre, amelyek - a

kárfelelősség körében - biztosítottjának mentesüléséhez vezethetnek, (pl. ha az általános
polgári jogi felelősségről van szó, a biztosított mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,
hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható), vagy a kármegosztás alkalmazását
jelentheti.
A biztosító tehát „belép" a kárkötelembe, átveszi a károkozó-biztosított pozícióját, így
annak jogosultságait és kötelezettségeit. A károsultnak a biztosítóval szemben alanyi
jogosultsága nincs.
A biztosítónak érdeke fűződik ahhoz, hogy tudomása, vagy beleegyezése nélkül a károkozó
ne vállaljon olyan fizetési kötelezettséget, amelyért végül is a biztosítónak kell helytállnia.
ca) A károsult és a biztosított közötti egyezség a biztosítóval szemben csak akkor hatályos,
ha a biztosító tudomásul vette
cb) A károsult által a biztosított ellen indított perben hozott ítélet lehet a biztosítóra
kedvező, akkor, ha alaptalannak bizonyul a károsult igénye és azt a bíróság elutasítja. Ilyen
esetben a biztosító jogi érdekei akkor sem szenvednek csorbát, ha a perről nem értesült és abban
nem vett részt, miután fizetési kötelezettsége nem keletkezik. Abban az esetben, tehát, ha a
károkozó felelősségével kapcsolatos jogvitában a bírósági ítélet elutasító, az ítélet hatálya kihat
a biztosítóra is.
Ha az eljárás marasztaló ítélettel zárul, annak hatálya akkor hat ki a biztosítóra, ha a
perben részt vett, akár a biztosított képviselőjeként, akár egyéb (pl. beavatkozói) minőségben.
Más a helyzet akkor, ha a biztosító a perről tudomást szerzett, de a biztosított képviseletéről,
illetve a perbeli részvételről lemondott. Nyilvánvalóan nem érdemli meg ilyen esetben a jog
védelmét és függetlenül az ítélet tartalmától (akár elutasító, akár marasztaló), az kihat rá [Ptk.
559. § (4) bek.].
A felelősségbiztosítási szolgáltatás körébe tartozik a biztosítotti jogvédelem.
Prevenciós eszköz a regressz, azaz a megtérítési jog, amely a felelősségbiztosítás
sajátossága.
A regressz jog érdekellentétet keletkeztethet a biztosító és a saját
biztosítottja között oly módon, hogy a biztosító a károsultnak
kifizetett összeget saját biztosítottjától kérheti vissza. A jog csak
a legsúlyosabb károkozói magatartásokhoz fűzi, mégpedig abban
az esetben jogosítja fel a biztosítót a visszatérítés követelésére, ha
a károkozói magatartás szándékos vagy a szabályzatban megálla-
pított súlyosan gondatlannak minősül. A szabályzat normatív
módon rögzítheti, mit tekint súlyosan gondatlan magatrtásnak.
2. Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés
A közúti forgalom résztvevői által elszenvedett károk biztosításának az igénye nemzetközi

szinten már a múlt század közepétől olyan két- és többoldalú megállapodásokra vezetett,
amelyben résztvevő tagállamok vállalták országaikban a kötelező biztosítás bevezetését.
A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról rendelkező 171/2000. (X.
13.) Kormányrendelet 2001. január 1 jétől hatályos, de sajátos módon érvényesül a meglévő
szerződéseknél;
• határozott időtartamú szerződésekre a megkötésük időpontjában hatályos
rendelkezéseket kell alkalmazni,
128
• határozatlan időtartamú szerződések tekintetében visszaható hatályú a jogszabály, azaz

rendelkezéseit alkalmazni kell, de a rendelet hatálybalépése előtt keletkezett károkra ez
esetben is a káresemény időpontjában hatályos jogszabály az irányadó.
A Ptk. 567. § (3) bekezdése a kötelező biztosítás vonatkozásában megengedi, hogy
jogszabály a Ptk. biztosítási fejezetétől eltérjen, még akár a biztosított hátrányára is. A
kormányrendelet egyoldalúan kógens; sem a biztosított, sem a károsult hátrányára nem
térhetnek el a felek.
2.1. A szerződés sajátosságai

A biztosítási kötelezettség minden magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartóját
terheli. Üzembentartónak minősül a gépjármű tulajdonosa, vagy a telephely szerinti ország
hatóságai által kibocsátott okiratba (forgalmi engedély) bejegyzett üzembentartó.
A biztosítási szerződés határozatlan időtartamra szólhat, s csak a jogszabályban
meghatározott esetekben köthető határozott időre.
A biztosítási kötelezettség korlátozott mértékű:
• dologi károk esetén egy biztosítási eseményenként 500 millió Ft összeghatárig,
• személyi sérülés miatti károk esetén károsultanként 300 millió Ft összeghatárig kell
hogy fedezetet nyújtson a felelősségbiztosítási szerződés.
A jogszabály felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyekre nem terjed ki a
felelősségbiztosítás. Nem terjed ki a károkozó gépjárműben utazóknál lévő azon
vagyontárgyakra, amelyek nem a személyi használatot szolgálták. Továbbá a károkozó
gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárra sem, illetve
az elmaradt haszonra sem. Pl. házastársak utaznak együtt, akik mindketten biztosítottak,
hiszen üzembentartók lehetnek. Ha a nem vezető házastárs sérül, annak dologi kárára, va-
lamint a személysérülésből eredő elmaradt haszonra sem terjed ki.
Nagyon fontos, hogy a szerződés területi hatálya túlnyúlik az ország hitárain, mert a
jogszabályban meghatározott országok területére is kiterjed.
A káresemény helye szerinti ország jogszabályai szerint áll fenn a felelőssége a gépjármű
üzembentartójának.
Az általános szerződési feltételt a jogi norma tartalmazza, a szerződés az alapján jön
létre.
A biztosító oldalán szerződéskötési kötelezettség áll fenn, de csak
• addig az összeghatárig, amíg a biztosítási kötelezettség fennáll,
• a biztosító díjszabásának megfelelő ajánlatról van szó, továbbá
• az ajánlatot a felelősségbiztosítás jogi normában rögzített általános feltételei szerint
tette a szerződő.
Az üzembentartó ajánlatát a biztosító csak akkor utasíthatja vissza, ha:
- az ajánlattevővel korábban már szerződéses kapcsolatban volt, de ezt az adott
biztosító felmondta, vagy
- az adott biztosítóval szemben korábban fennálló szerződése a díj nem fizetése
miatt megszűnt.
A biztosító visszautasítási lehetősége a korábbi biztosítási időszakot követő 1 évig áll
fenn
A biztosítási szerződés megkötését a biztosítási kötvény vagy a biztosító által kiállított

igazolólap (a folyamatos díjfizetéseket a csekk, vagy a biztosító által kiállított bizonylat)
tanúsítja, amelyet a forgalmi engedéllyel kell együtt tartani.
Lehetőség van arra is, hogy a biztosítási szerződés „szüneteljen", ha a gépjármű üzemen
kívüli helyezéséről szóló hatósági tanúsítványt a biztosított bemutatja a biztosítónak. A
129
szünetelés a bejelentést követő hónap első napjától az újbóli üzembe helyezés napjáig, de
maximum hat hónapig tarthat.
2.2. A kockázatviselés kezdete, megszűnése

A jogszabály diszpozitív jelleggel az első biztosítási díj megfizetéséhez köti a
kockázatviselés kezdetét. Csak a biztosító által feljogosított személy elfogadó
nyilatkozatával kezdődhet meg a biztosító kockázatviselés már a szerződés megkötését
megelőzően. A gépjármű forgalomba helyezéséhez, pl. szükséges a biztosító részéről a
kockázatviselés elfogadása (előzetes fedezetigazolás), amelynek a kiadását követő 30 napon
belül az üzembentartó köteles a biztosítási szerződést megkötni.
A kockázatviselés megszűnése az általános szabályok szerint alakul de ha a szerződés
érdekmúlással szűnik meg, forgalomból való kivonás, illetőleg a tulajdonjog-átszállása
(adásvételi szerződés megkötése, öröklés megnyílása stb.) időpontjában szűnik meg a
kockázatviselés.
2.3. A biztosítási díj

A biztosítók határozzák meg, s lehetőségük van differenciált díjak alkalmazására. Így a
biztosított kármentességi díjengedményben (bonus) részesülhet, vagy pótdíjat (malus) fizet
a káresemények számához igazodóan.
A biztosítót a díj a kockázatviselés időtartamára illeti meg. A forgalmi engedélyre

kötelezett jármű esetén a díjat előre kell megfizetni, de maximum negyedévre. Az első díj a
szerződés létrejöttekor esedékes, a további díjak pedig annak az időszaknak az első napján,
amelyre a díjfizetés vonatkozik. (A biztosítási időszak a naptári év.)
A díjfizetés elmaradása 30 nap elteltével a szerződés megszűnését eredményezi, ha
addig a hátralékos díjat nem fizették meg és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a
biztosító a díjat bírósági úton nem értényesítette. (nem lehet további 30 nappal
meghosszabbítani a szerződés megszűnését, illetve a bírói út igénybevételét, mint a többi
biztosításnál.)
Ha a szerződéskötésre nem a tulajdonos-változás kapcsán kerül sor, a biztosított köteles
bemutatni a megelőző biztosítási időszakra vonatkozó díjfizetések bizonylatait, s egyidejűleg
megfizetni az elmaradt díjakat is. A hátrálékként befizetett díj a kockázatviselést nem
befolyásolja (azaz a biztosító ezen időszak károkozásaiért nem áll helyt!).
2.4. A károsult jogi helyzete

A felelősségbiztosítás általános szabályaihoz képest a károsult kedvezőbb jogi helyzetben
van, miután igényét közvetlenül a biztosítóval szemben is jogosult érvényesíteni. Ha egy
káreseményből kifolyólag több károsult lép fel kárigénnyel, a limitált összegű felelősségbizto-
sításra tekintettel a jogszabály részletesen tartalmazza, hogyan kell eljárniuk a biztosítóknak.
- Több azonos okból bekövetkezett, időben összefüggő káresemény egy biztosítási
eseménynek minősül.
- Ha egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban több jogosult dologi kártérítési igénye
meghaladja a dologi károkra káreseményenként meghatározott összeget, a kártérítési
igények megtérítése az összes kártérítési igénynek a limitált összeghez viszonyított
arányában történik.
- Kizárólag dologi károknál fordulhat elő olyan jogi helyzet, hogy a káreseményenként
meghatározott összeg kimerül, s olyan károsult jelentkezik, akit a biztosító a
130
károsultnak fel nem róható okból figyelmen kívül hagyott. Ebben az esetben a
biztosító köteles a biztosítási összeg újrafelosztásával megtéríteni a károsult kárát.
Ha ismeretlen a károkozó, vagy nem rendelkezik felelősségbiztosítással a biztosítók
által létrehozott közös alap, a Kártalanítási Számla [garanciaalap, amelyet a Magyar
Biztosítók Szövetsége (MABISZ) kezel] felé léphet fel igénnyel, vagy - amennyiben a
károkozónak korábban volt biztosítása -, a biztosítási szerződés megszűnését követő 60 napon
belül a volt biztosító köteles helytállni. A gyakorlatban sokszor elfordul, hogy vitás a
biztosítók között, vagy a biztosító és a Kártalanítási Számla között, hogy melyik köteles a
károsult felé helytállni. Az uniós elvárásoknak megfelelő szabályozás szerint ilyen esetben a
Kártalanítási Számla köteles megelőlegezni a kártérítési összeget, majd ezt követően jogosult
a károkozó biztosítójával elszámolni.
Károsult köteles a káreseményt 30 napon belül bejelenteni a biztosítónak (Kártalanítási
Számlának), mert ennek elmulasztása esetén a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a
biztosítóval szemben nem alkalmazhatóak (kiv. önhibán kívüli késedelem), s valamennyi
lényeges adatot, információt átadni.
2.5. A biztosított jogi helyzete

Biztosítottnak minősül a gépjármű üzembentartója és vezetője (pl. utóbbi esetben a
jogosult engedélye nélküli vezető is).
A biztosított 8 napon belül köteles a káreseményt bejelenteni. valamint azt is, ha a
káreseménnyel kapcsolatban ellene peres vagy nem peres eljárás indult. A biztosító jogosult
ebben az eljárásban a biztosított képviseletét ellátni.
Ha a károsult nem él a jogszabályban biztosított lehetőséggel a jogi helyzete az általános

szabályok szerint alakul. Ha a károsult a biztosító ellen lép fel közvetlenül, de a limitált
biztosítási összegre tekintettel igénye teljes egészében nem nyer kielégítést, szintén fordulhat a
károkozóval szemben. A károkozó ilyen esetben már nincs lehetősége a biztosító helytállását
kérni.
A jogszabály szerint, ha a jogvita a károsult és a biztosító (Kártalanítási Számla) között
folyik az elutasító ítélet hatálya kiterjed a biztosítottra, következésképpen a marasztaló ítélet
hatálya tehát csak akkor, ha a perben részt vett.
5. 6. A megtérítési (regressz) jog

A jogszabály rögzíti azokat az eseteket, amikor a biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője,
valamint a Nemzeti Iroda az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti.
Kiemelést érdemel:
- A jogellenes és szándékos károkozás;
- A jogosult engedélye nélküli vezetés;
- A gépjárművezetésre jogosító engedély (igazolvány) hiányában, alkoholos vagy a

vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban történő vezetés.
Ezekben az esetekben attól a személytől is megtérítést lehet követelni, ak a vezetést
ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a gépjárművezetői
engedély meglétét alapos okból feltételezték, a vezető alkoholos vagy
hasonlóan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel (alkoholos
befolyásoltságnak tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint, illetve
a 0,5 mg/1 értéket meghaladó légalkoholszint)
131
- Ha a Kártalanítási Számla terhére történt a kárrendezés vagy a biztosító a

díjnemfizetés miatt megszűnt szerződés alapján kénytelen helytállni, az
üzembentartótól követelhető vissza a kifizetett kárösszeg, illetve valamennyi
felmerült költség.
A biztosító megtérítési jogosultsága egyes megtérítési okoltnál összegszerűen limitált,

amelynek mértéke függ az ilyen módon szankcionált magatartás jellegétől is.
132
27. HELYISÉGBÉRLET
1.Gazdasági funkció
Az üzletek, irodák, műhelyek és más rendeltetésű, nem lakás céljára szolgáló helyiségek
birtoklása és használata mindig fontos gazdasági pozíciót, vagyoni értékű jogosultságot
jelentett, ami a vállalkozások és a társaságalapítások korában - mely megnövekedett
helyiségigénnyel párosult - tovább erősödött. A vállalkozások kialakításához és folytatásához
ugyanis mindenekelőtt terület, helyiség kell, és az sem mindegy, hogy ez a bizonyos terület
vagy helyiség hol fekszik.. A helyiség fekvése igen komoly, pénzben kifejezhető értéket
képvisel. Jelenleg hatályos jogforrás a lakások és helyiségek bérletére, valamint az
elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény.
2. A helyiségbérleti szerződés fogalma, jellege

A helyiségbérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a helyiséget a bérlő használatába
adni, a bérlő pedig köteles a helyiség használatáért, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó
által nyújtott szolgáltatásért helyiségbért fizetni.
A Ptk 434. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezésből, miszerint „a lakásbérleti
jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre", megállapítható,hogy a helyiségbérleti
szerződés (miként a lakásbérleti szerződés is) konszenzuál szerződés, azaz a felek megál-
lapodása elegendő a kötelem létrejöttéhez. A helyiség egyidejű átadása vagy át nem adása nem
befolyásolja a jogviszony keletkezését.
3. A helyiségbérleti jogviszony keletkezése

3.1. Szerződéssel
A helyiségbérleti jogviszony a helyiségre vonatkozó bérleti szerződés megkötésével jön
létre.
A szerződés alaki és tartalmi kellékeit illetően különbséget kell tenni az önkormányzati
tulajdonban álló helyiségek, valamint a magántulajdonban (társasági, szövetkezeti, társasházi
tulajdonban) lévő helyiségek bérbeadása között
Az önkormányzati tulajdonban lévő helyiségek bérleti szerződésére vonatkozóan az

önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések az alapvetően meghatározóak. Az
önkormányzati rendelet határozza meg azt, hogy a bérleti jogot milyen tevékenység folytatására
lehet megszerezni, kik lehetnek bérlők, bérlőtársak, milyen feltételek mellett lehet más személyt
befogadni a lakásba, a bérleti jogot milyen feltételekkel lehet átruházni stb.
Az önkormányzati helyiségek bérletére vonatkozó bérbeadó és bérlő közötti megállapodás

legfőbb feltételeit, lényeges tartalmi elemeit tehát az önkormányzati (helyi) rendelet
határozhatja meg azzal, hogy a törvény kógens szabályai természetesen feltétlenül
érvényesülnek.
A helyi jogszabályok alkalmazása nemcsak a szerződő felekre, hanem más hatóságokra is
kötelező erejű.
A törvény az önkormányzati helyiségek vonatkozásában az írásbeliséget kötelezővé tette. Az
önkormányzati tulajdonú helyiségek bérleti szerződését tehát érvényesen csak írásban lehet
megkötni. (Ez a formai kötöttség érvényesül az állami tulajdonban álló helyiségek bérletére
vonatkozóan is.)
A magántulajdon lévő helyiségek (ideértve a már korábban is jelzett társasági, szövetkezeti
vagy társasházi tulajdonban lévő helyiségeket is) esetén sem tartalmilag, sem alakilag ilyen
133
megkötöttségek nem érvényesülnek. Az ilyen helyiségek körében a bérbeadót megilleti a

szabad bérbeadás joga, a felek a a bérleti szerződés tartalmi elemeit, a bérbeadás feltételeit
szabadon állapíthatják meg: Nincs formai kényszer sem, tehát a magántulajdonban álló
helyiségekre vonatkozó megállapodás létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással is.
A helyiségbérleti szerződés legfontosabb tartalmi elemei:
• a bérbeadó és a bérlő (bérlőtársak) megnevezése, személyi adatai,
• h) a helyiség megjelölése (alapterület, műszaki állapot, elvégzendő munkák stb.),
• a használat jogcíme (bérleti, bérlőtársi jogviszony),
• a szerződés időtartama (határozott vagy határozatlan idejű, esetleg feltétel

bekövetkezéséig szóló),
• a helyiség átadásának feltételei, és időpontja,
• a helyiségbér összege és a fizetés időpontja.
A fizetendő helyiségbérben a szerződés megkötésekor kell a feleknek megállapodnia. A
bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg azt is, hogy a helyiségbér magában foglalja-e
a bérbeadó által nyújtott külön szolgáltatások (vízellátás, csatornahasználat, felvonóhasználat,
központi fűtés, kapunyitás, rádió- és televízióadók vételének biztosítása stb.) díját is, vagy
azokat külön kell megfizetni. A helyiségbért pénzben kell megfizetni (nem minősül tehát
bérfizetésnek, ha a bérlő valamilyen munkát végez a használat fejében). Önkormányzati
helyiség bérleti díjának mértékét nem kell önkormányzati rendeletben meghatározni, ami azt
jelenti, hogy a felek a helyiségbér összegében önkormányzati helyiség esetén is szabadon
állapodhatnak meg. Magántulajdonban álló helyiségek bérletére nézve természetesen szabad
bérmegállapítási jog érvényesül. A helyiségbér módosítására a felek megállapodással bármikor
jogosultak. Megállapodás hiányában a bíróságtól lehet kérni a helyiségbér módosítását. A
bíróság jogerős határozatáig a helyiségért a korábban fizetett helyiségbért kell megfizetni.
• a használat módja és terjedelme (pl a bérlő a helyiségen kívül mit jogosult használni),
• a feleket terhelő karbantartási kötelezettség (pl. a bérlő által a saját költségén a helyiség
használatra alkalmassá tételéhez vagy egyébként elvégzendő munkák megjelölése és
azok elvégzésének határideje, vagy a bérleti jog megszűnésekor az eredeti állapot
helyreállításának kötelezettsége stb.),
• a bérlő által befogadható személyek megjelölése,
• határozatlan időre kötött szerződés esetén a bérbeadónak az a joga, hogy a szerződést
cserehelyiség biztosítása és a törvény 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott
esetek fennállása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő egy évnél rövidebb nem
lehet.
3.2. .Jogutódlással
A helyiségbérleti jogviszony nemcsak szerződéskötéssel, hanem jogutódlással is keletkezhet.
A helyiségbérleti jogot a kiskereskedelmi. a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató
tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról szóló 1990. évi LXXIV.
törvény alapján megszerző egyéni vállalkozó, továbbá kizárólag természetes személyek
részvételével működő közkereseti társaság, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság a
privatizációval érintett vállalat jogutódjaként folytathatja.
Abban az esetben. ha a bérlő gazdasági társaságot vagy szövetkezetet alapít, vagy a bérlő
társasággá, vagy szövetkezetté átalakul, akkor a társaság illetve a szövetkezet a jogutód, amely a
jogviszonyt szerződő félként folytathatja.
134
4. A helyiségbérleti jogviszony alanyai

A bérbeadó és a bérlő. Mindkét pozícióban bárki szerepelhet alanyként. Természetes
személy ugyanúgy, mint jogi személy, egyéni vállalkozó ugyanúgy, mint gazdasági társaság.
Mind a bérbeadói, mind a bérlői oldalon több személy is szerepelhet a jogviszonyban. Ha a
bérlői oldalon több személy vesz részt a jogviszonyban bérlőtársakról beszélünk. A bérlőtársi
jogviszony létrejöhet úgy, hogy a helyiséget eredendően több személy együttesen veszi bérbe a
bérbeadótól. Létrejöhet azonban bérlőtársi jogviszony oly módon is, hogy a helyiségre
vonatkozóan eredetileg egy, önálló bérlő már jogviszonyt létesített és később kíván hozzá
csatlakozni és bérlőtársi jogviszonyba lépni egy másik bérlő (vagy bérlők). Önálló bérlet esetén
bérlőtársi jogviszony akkor létesíthető, ha ebben a bérbeadó és a bérlő, valamint a leendő
bérlőtárs megállapodnak. Ez a rendelkezés a házastársakra is kötelező, ha bérlőtársi jogviszonyt
akarnak létrehozni. Önkormányzati helyiség esetén azonban a bérbeadó nem köteles a bérlő
házastársával bérlőtársi szerződést kötni. Önkormányzati és állami tulajdonú helyiség esetén a
bérlőtársi szerződést kötelező írásba foglalni, míg más tulajdonú helyiségnél a bérlőtársi
jogviszony - csakúgy, mint a bérlői jogviszony - létrejöhet szóban írásban és ráutaló
magatartással egyaránt.
Önkormányzati (állami) tulajdonú helyiségeknél a bérlőtársi jogviszony a bérleti jog

folytatása során is létrejöhet. A bérlő halála esetén - ha a bérlő vállalkozói igazolványhoz nem
kötött tevékenységet folytatott - a bérleti jog folytatására jogosult - eltérő megállapodás hiá-
nyában - a bérlő házastársa, gyermeke. jogszerűen befogadott gyermekétől született unokája és
szülője. A helyiségbérleti jogot az azonos sorrendben jogosultak bérlőtársként folytathatják.
Bérlőtársi jogviszony esetén a helyiséget több bérlő együttesen bérli. Jogaik és
kötelezettségeik belső viszonyukban egyenlőék. Jogaikat együttesen gyakorolhatják,
kötelezettségük a bérbeadóval szemben egyetemleges. A bérlőtársak egyenlő jogaira és
kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezés diszpozitív szabály, tehát ettől a bér-
lőtársak eltérhetnek és jogaik és kötelezettségei arányát - kizárólag belső viszonyukban -
megváltoztathatják. A bérlőtársak ilyen tartalmú „belső" megállapodása a bérbeadóra nem hat
ki. Annak azonban nincs akadálya, hogy a bérbeadóval is eltérő teherviselésben állapodjanak
meg.
A bérlőtársak csak együttesen jogosultak - a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával - albérleti
jogviszonyt létesíteni, illetve a helyiségbe más személyt befogadni. Ugyancsak együttesen
jogosultak a bérlőtársak arra, hogy a helyiséget elcseréljék, a helyiségbérleti szerződést a
bérbeadóval megszüntessék, illetve a helyiségbérleti szerződést felmondják.
5. A helyiségbérleti jogviszony tárgya

A nem lakás céljára szolgáló helyiség, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági,
vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási. honvédelmi, rendészeti,
művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célra szolgál.
Helyiség csak ingatlanban lehet. A létesítmény (épület) akkor ingatlan, ha a földdel olyképpen
van tartósan egyesítve, hogy elválasztással az építmény elpusztulna, illetőleg értéke vagy
használhatósága számottevően csökkenne. A konténerek, pavilonok, bódék akkor sem
minősülnek helyiségnek, ha azok a földhöz rögzített, tartósan kialakított, közművekhez
csatlakoztatott építmények, mivel a földterületbe való mechanikus bekapcsolás ellenére is
megtartják ingó jellegüket. A vitrinekre, kirakatokra ugyancsak nem a helyiségbérlet, hanem a
dologbérlet szabályait kell alkalmazni.Lehetőség van arra is, hogy lakást nem lakás céljára
használjanak vagy bérbe adjanak. A tulajdonost megilleti az a jog, hogy lakását egészben vagy
részben nem lakás (általában iroda, rendelő, üzlethelyiség) céljára bérbe adja, illetőleg saját
maga nem lakás céljára használja. Minden esetben a lakás használatának jogcíme dönti el, hogy
a lakásbérletre avagy a helyiségbérletre vonatkozó szabályok az irányadóak.
6. A helyiségbérleti jogviszony tartalma
135
6.1 A bérbeadó jogai és kötelességei

A bérbeadó a helyiséget a szerződésben meghatározott feltételekkel és időpontban köteles a
bérlőnek átadni.
A jogviszony fennállása alatt a bérbeadó köteles gondoskodni az épület állagának
karbantartásáról, az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról, a közös
használatra szolgáló helyiségek állagában és berendezéseiben keletkezett hibák
megszüntetéséről.
Ha a bérbeadó e - szerződésben vagy jogszabályban előírt - kötelezettségeit nem vagy nem
megfelelően teljesíti, a bérlő szavatossági igényekkel léphet fel.
Lehetőség van azonban arra is, hogy a bérbeadót terhelő kötelezettségek teljesítésére a felek
eltérően állapodjanak meg. Ennek megfelelően a bérlő elvégezheti a bérbeadót terhelő munkát
költségeinek egészben vagy részben történő megtérítése ellenében, illetőleg a bérlő a
helyiségbér ellenében is elvállalhatja a bérbeadót terhelő munkák elvégzését, és ebben az
esetben a bérlő nem fizet helyiségbért a költségei megtérüléséig.
A bérbeadó jogosult a helyiségbérleti jogviszony fennállása alatt az épület átalakítására,
korszerűsítésére, bővítésére, felújítására, ha ezek nem eredményezik a helyiség
megsemmisülését.
A bérbeadó jogosult ellenőrizni a helyiség rendeltetésszerű használatát. Amennyiben az
ellenőrzés során rendeltetésellenes használatot állapít meg, ez megnyitja a bérbeadó felmondási
jogát illetőleg az esetleges kárigényeinek érvényesítéséhez való jogát.
A bérbeadót megilleti a helyiség használatáért és az általa nyújtott egyéb szolgáltatásokért
megállapított helyiségbér.
6.2. A bérlő jogai és kötelezettségei

A bérlő köteles az általa használt helyiségért és a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásokért
járó helyiségbért megfizetni, a helyiséget a jogviszony teljes tartama alatt rendeltetésszerűen
használni, a jogviszony megszűnésekor pedig a helyiséget a bérbeadónak visszaadni.
Ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a bérlő köteles gondoskodni a helyiség
burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartásáról. pótlásáról, cseréjéről.
A bérlő jogosult a helyiség átalakítására és korszerűsítésére, amennyiben erre nézve a
bérbeadóval megállapodnak. A megállapodásnak tartalmaznia kell azt is, hogy e munkák
elvégzésének költségei melyik felet terhelik. Azért szükséges az ilyen munkák elvégzésére és
azok költségeinek viselésére vonatkozóan külön megállapodni a bérbeadóval, mivel a bérlőt a
helyiség átalakítása, korszerűsítése esetén jogszabályon alapuló bérbeszámítási jog nem illeti
meg.
A bérlő a helyiség bérleti jogát a bérbeadó hozzájárulásával másra átruházhatja vagy
elcserélheti. A helyiség bérleti jogát el lehet cserélni másik helyiség bérleti jogára; de lehetőség
van arra is, hogy a bérlő helyiségbérleti jogát másik helyiség tulajdonjoga ellenében ruházza át.
Ebben az esetben mind a bérleti jog átruházásáról, illetve cseréjéről szóló szerződést, mind a
bérbeadó hozzájárulását írásba kell foglalni. (Önkormányzati helyiség esetében a hozzájárulás
feltételeit önkormányzati rendeletben kell meghatározni.)
A szerződés megszűnése után a bérlő köteles a helyiséget és berendezéseit - a szerződésben
meghatározott állapotban - a bérbeadónak visszaadni. Megilleti viszont a bérlőt az elvitel joga.
Ez a jog a berendezési tárgyakra akkor vonatkozhat, ha a bérlő saját költségén létesítette és az
állag sérelme nélkül leszerelhető.
136
7. A helyiségbérleti jogviszony megszűnése

A helyiségbérleti szerződés megszűnik, ha
1. a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik,
2. a helyiség megsemmisül,
3. a bérlő meghal és nincs a helyiségbérleti jog folytatására jogosult személy,
4. a bérlő a helyiséget elcseréli,
5. a bérbeadó vagy a bérlő él a felmondási jogával,
6. a bérlő helyiségbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti,
7. a bérlő helyiségbérleti jogviszonyát hatósági határozat szünteti meg,

8. a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították,
9. a gazdasági társaság vagy más jogi személy bérlő jogutód nélkül megszűnik,
10. a bérlőnek a helyiségben végzett tevékenységhez szükséges egyéni vállalkozói
igazolványát visszavonták, vagy azt a bérlő visszaadta.
A határozott időre szóló vagy valamely feltétel bekövetkezéséig tartó helyiségbérleti jog
pedig a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel beálltával szűnik meg.
A helyiségbérleti szerződést mind a bérbeadó, mind a bérlő írásban felmondhatja.
7.1. A bérbeadó felmondási joga

A bérbeadó felmondási jogát gyakorolhatja a bérlő valamilyen negatív magatartása miatt
(mintegy szankciós jelleggel) vagy attól függetlenül - szabadon - is.
Ha a bérlő magatartása szolgál alapul a helyiségbérleti szerződés felmondására, a bérbeadó a
felmondási jogát attól függetlenül gyakorolhatja, hogy a helyiség önkormányzati. állami vagy
magántulajdonban áll, és annak sincs jelentősége, hogy a helyiségbérleti jogviszony
határozatlan időre, határozott időre vagy feltétel bekövetkezéséig szól.
A bérbeadó a bérlő magatartására alapítottan akkor mondhatja fel a szerződést. Ha
1. a bérlő a helyiségbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg,
Ha a bérlő a bérfizetésre megállapított időpontig a helyiségbért nem fizeti meg, a bérbeadó

köteles a bérlőt - a következményekre figyelmeztetéssel - a teljesítésre írásban felszólítani. Ha a
bérlő a felszólításnak 8 napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további 8 napon belül írásban
felmondással élhet. A felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára
szólhat, és a felmondási idő nem lehet rövidebb 15 napnál. A felmondási jog gyakorlása mellett
a bérbeadó a bérhátralék megfizetését és a késedelembe esés időpontjától számított kamatot
követelheti.
2. a bérlő a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt egyéb lényeges kötelezettségét
nem teljesíti,
Ha a bérlő a helyiség karbantartására, felújítására, avagy rendeltetésszerű használatra

alkalmassá tételére szerződésben kötelezettséget vállalt és azt nem teljesíti, ez ugyanúgy okot
adhat a felmondásra, mint a bér nem fizetése. Ebben az esetben a bérbeadó a felmondási joga
gyakorlása előtt ugyancsak köteles a bérlőt írásban felszólítani határidő tűzésével a
kötelezettségei teljesítésére és csak amennyiben a bérlő ezt a határnapot is elmulasztja, akkor
van lehetősége a bérbeadónak. hogy az elmulasztott határnapot követő 15 napon belül a
137
szerződést felmondja. A felmondás ebben az esetben is az elmulasztott határnapot követő hónap

utolsó napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet.
3. a bérlő vagy a helyiséget vele együtt használó személyek a bérbeadóval vagy az épületet
használó más személyekkel szemben az együttélés követelményeivel ellentétes. botrányos,
tűrhetetlen magatartást tanúsítanak,
4. a bérlő vagy a helyiséget vele együtt használó személyek a helyiséget, a közös használatra
szolgáló helyiségeket, illetőleg területet rongálják vagy rendeltetésükkel ellentétesen használják.
Ezekben - a magatartási normákat sértő - esetekben a bérbeadó köteles a bérlőt - a
következményekre figyelmeztetéssel - e magatartás megszüntetésére a tudomásra jutástól
számított 8 napon belül írásban felszólítani. A magatartás megismétlésétől vagy folytatásáról
számított 8 napon belül a bérbeadó a szerződést felmondhatja. A felmondás a hónap utolsó
napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet.
A bérbeadót megilleti a szabad - indokolás nélküli - felmondási jog is.
A bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként nem állapodtak meg -
cserehelyiség biztosítása nélkül és a fentebb részletezett esetek felmállása nélkül is
felmondhatja. A felmondási idő azonban egy évnél rövidebb nem lehet. (Önkormányzati
helyiség esetén - amennyiben a bérbeadó cserehelyiséget nem biztosít - a felmondási idő öt
évnél rövidebb nem lehet.)
A felek a szerződéskötéskor megállapodhatnak abban, hogy a bérbeadó a felmondási jogát
csak cserehelyiség biztosítása mellett, avagy csak a bérlő által tanúsított valamilyen negatív
magatartás esetén gyakorolhatja. Abban az esetben azonban ha ilyen feltételben nem állapodtak
meg, a bérbeadó bármikor felmondhatja a szerződést, de ilyenkor a felmondási idő egy évnél
rövidebb nem lehet.
A helyiségbérleti jogviszony bérbeadó általi megszüntetésének van még egy módja,

nevezetesen, mikor a bérbeadó a határozatlan időre szóló helyiségbérleti szerződést úgy mondja
fel, hogy egyidejűleg ugyanazon a településen megfelelő cserehelyiséget ajánl fel a bérleti
jogviszony létesítésére. Ebben az esetben a felmondási idő három hónapnál rövidebb nem lehet.
A kritikus pont általában a felajánlott helyiség „megfelelőségének" kérdése. A cserehelyiség
akkor megfelelő, ha a bérlő az előző helyiségben gyakorolt tevékenységét hasonló körülmények
között folytathatja. A hasonló körülmények közötti tevékenység gyakorlásnak objektív és
szubjektív tényezői vannak. Ilyen tényezők például a régi és a cserehelyiség alapterülete,
műszaki állapota, településen belüli fekvése, stb. A felajánlott helyiség akkor is megfelelőnek
minősül, ha a helyiségek közötti eltérést a felajánlott helyiség más előnye kiegyenlíti.
Amennyiben a körülmények - a felajánlott helyiség rovására - nem tekinthetők hasonlónak, arra
is lehetősége van a bérbeadónak, hogy a különbséget megfelelő pénzösszeggel egyenlítse ki. A
kötelezettség viszont az, hogy a felmondási idővel egyidejűleg kell a másik megfelelő helyi-
séget felajánlani. Arra nincs lehetőség, hogy a cserehelyiség elfoglalása után alakítsa ki a
bérbeadó a cserehelyiség megfelelőségét. Szintén a bérbeadót terheli az a kötelezettség, hogy a
felajánlott másik helyiség bérelhetőségét, azaz a helyiségbérleti szerződés megkötésének
lehetőségét a felmondással egyidejűleg igazolja.
7.2. A bérlő . felmondási joga

A bérlő a határozatlan időre kötött helyiségbérleti szerződést bármikor írásban felmondhatja.
A bérlő felmondása a hónap utolsó napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb
nem lehet.
138
7.3. A helyiségbérleti jog folytatása

A helyiségbérleti jogviszony megszűnik, ha a bérlő meghal és nincs a helyiségbérleti
jogviszony folytatására jogosult személy. A helyiségbérleti jog folytatására csak az a személy
jogosult, akinek ezt a jogát a törvény elismeri. (Nincs jogi lehetőség arra, hogy a bérlő vég-
intézkedéssel rendelkezzen a helyiségbérleti jogáról, és valakire „ráhagyja" azt. A
helyiségbérleti jog ugyan forgalomképes vagyonértékű jog, de az örökhagyó vagyonába nem
tartozik bele.)
Az egyéni vállalkozói igazolvány alapján tevékenységet folytató bérlő halála után az
özvegye és az örököse folytathatja a bérleti jogot, feltéve, ha a helyiséget továbbra is arra a
célra használja, mint a bérlő.
A vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenység esetén pedig csak a bérlő házastársa,
gyermeke, jogszerűen befogadott gyermekétől származó unokája, valamint szülője jogosult a
bérleti jogot folytatni, de itt is csak abban az esetben, ha a helyiséget továbbra is arra a célra
használja, mint a bérlő.
139

Kereskedelmi Jog

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kereskedelmi Jog

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

SPECIÁLIS ADÁSVÉTELI ÜGYLETEK

1. Sajátos alanyú adásvételi szerződések

1.1. Privatizáció - Az állam gazdasági érdekeltségeinek értékesítése

1.2. Állami és önkormányzati lakások értékesítése

1. Elővásárlási jog illeti a bérlőt (bérlőtársakat, társbérlőket), valamint az előző

kedvezmény. Önkormányzati lakás esetén az értékesítéssel kapcsolatos kérdéseket

2. Sajátos tárgyú adásvételek

2.1. Értékpapír adásvétele

a) Az értékpapír átruházására - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra

2.1.2. dematerializált értékpapírok adásvétele

A hagyományos értékpapír és a dematerializált értékpapír viszonyát a készpénz és a

álló, azonos értékpapírfajtába tartozó dematerializált értékpapírok nyilvántartására szolgál. A

A dematerializált értékpapírokat sem átadni, sem azokra forgatmányt rávezetni fizikailag

2.1.3. Közös szabályok

2.2. Társasági tagsági jogok átruházása

Amennyiben a tag saját elhatározása alapján kívánja üzletrészét értékesíteni (önkéntes

3. a taggyűlés által kijelölt személyt. A jogosultak ebben a sorrendben élhetnek

bc) Az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági

b) A tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, így speciális korlátozások vonatkoznak

c) Egyes speciális részvényfajtákra további átruházással kapcsolatos előírások vonatkoznak.

4. Jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosa alaptőke emelés során a

2.2.3. Közös vállalati tagság átruházása

A közraktárban elhelyezett áru adásvétele során sajátosan érvényesül az eladó szavatossága

2.4. Követelés átruházása

3. Sajátos tartalmú adásvételek

3.2. Csomagküldő kereskedelem

3.3. Házaló kereskedés

• korlátozott az áruk köre: csak közismert rendeltetésű, bontatlan csomagolósít

1. A szállítási szerződés gazdasági szerepe

1.2. Megtévesztő elnevezés

1.3. Történeti fejlődés

a) A Kereskedelmi Törvény szerint: „Szállítási ügylet: olyan áruk szállításának elvállalása,

c) Az 1959. évi IV. törvényben „Tervszerződések" elnevezéssel szerepelnek a szállítási,

2. A szállítási szerződés fogalma, jogforrása

4.1. Közvetlen tárgy

A megrendelői magatartás a fizetésre történő felkészülés.

4.2. Közvetett tárgy

Valamennyi szerződéstípus tartalmát a felek jogai és kötelezettségei adják.

5.1. A szállító főkötelezettsége

5.2. A megrendelő, főkötelezettségei

b) A Ptk. a szerződéskötéssel kapcsolatban a minőség témakörét emeli ki.

6.3. Általános szerződési feltételek alkalmazása

7.2. Készre- jelentés

7.4. Objektív elállási jog

c) Az elállás tipikus jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása. Előfordulhat,

8.2. A teljesítés ideje

8.3. A teljesítés módja

Azokat a tulajdonságokat, amelyeket minőségi tanúsítvány igazol, vagy amelyre a szállító

8.4. Teendők a fuvarozóval szemben

8.5. Az ellenérték teljesítése

9.2. Hibás teljesítés

9 2.2. Igényérvénvesítés a közreműködővel szemben

Nem csupán a kártérítés 5 éves határideje, hanem a szavatossági és jótállási igények

4. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉS

1. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés gazdasági szerepe

1.1. A felek gazdasági tevékenységének szervezése

1.2. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fajtái

c) A több évre szóló mezőgazdasági szerződések egyes fajtái a társasági szerződéseknél

1.3. A mezőgazdaság sajátosságai

c) A mezőgazdasági termék a termelési ciklus végén tömegesen kerül a piacra és emiatt

2. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalma, jogforrása

.,Ptk. 417.§ (1) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő