2007. január 13., 14., szombat-vasárnap M m ito A 1 kilato&'magvar-szo.co.

vu KILÁTÓ VII

SZ E R K E SZ TI: K O N T R A FER EN C X LVI. évfo ly am , 2. szám

T E R V E K ÉS É R Z E L M E K

Megismerés, érzelem és társasság

A kognitív tudományok legújabb eredményei és vitái
0 ; ° J 1 ■ PLÉH CSABA

emegyszer esünk abba a hibába - s ettől nem mentes a pedagógia
N sem -, hogy az embert csupán intellektuális képességeinek rendsze­
rében vizsgáljuk. A modem kogn itív pszichológia újdonsága abban
dolkozni. M i a logika révületében azt hisszük, hogy a metafora levetkőzendő Lázár Tibor képeiről
sajátosság, Mithen_viszont amellett érvel, hogy valójában az emberi gondol­
kodás egyik meghatározó jegye. Am ikor például az állatokról mint emberek­
SZEL GABRIELLA

áll, hogy a személyiségével és társas mivoltával kapcsolatos kérdésekre áttekin­ ről, az emberekről m int állatokról gondolkodunk stb., ezek nem hibái az em­ A fia ta l k é p z ő m ű v é s z e k , k ik frisse n jö tt e k ki az a k a d é m iá ró l,

tsen kíván választ adni, az ember különlegességét megismerő, leképező és in­ beri gondolkodásnak, hanem éppen az emberi típusú gondolkozásnak azt a első k iállítá saik h o z az a k a d é m iá n ta n u lta k re p e r to á r já b ó l válasz­

dítékbeli vonásainak átfogó és egyidejű összességeként veszi szemügyre.
A z ember megismerő tevékenységeinek végső összerendezésekor úgyneve­
zett „szupnierveket” alakít ki. H a például rántottál kívá n u n k elkészíteni,
összekapcsoljuk azzal, hogyan kell a tojást feUömi, a serpenyőt feltenni a gáz­
ra, mikor kell beleönteni az olajat, hogy azután mindebből összeálljon a
rántottakészítés folyamata, s eredményeként mgszülessen a rántotta. Régó­
ta tudjuk, hogy ha valakinek az elülső (embernél indokolatlanul nagy)
Iwmloklebenye, vagyis az ún. prefrontális területek megsérülnek, akkor nála
ezek a „szupnteivek”elemeikre esnek szét: mindegyik részkészségei tudja ugyan,
csak éppen nem a megfelelő sorrendben illeszti azokat egynuíslioz (előbb teszi
bele a serpenyőbe a tojást, m int az olajat stb.).
Különösen érdekes, hogy a kognitív funkciókért felelős prefrontális terü­
hajlékonyságát fejezik ki, am i az alrendszerek egymásra átfordíthatóságából
ered. Ebből születik a metafora, a humor, a művészet és így tovább.
A hagyományos régészet számára megoldhatatlan probléma volt, hogy
az emberelődök leletanyagában hosszú százezer éven keresztül világos eviden­
ciák vannak az eszközhasználatra, a közös vadászatra, ugyanakkor őseink
a vadászatból származó csontokat mintegy hetvenezer évvel ez előttig nem
használták fel. A hagyományos régészet által megválaszolatlan helyzetei
M ithen azzal magyarázza, hogy három külön rendszerüket, a szociális intel­
ligenciát (aminek révén tudtak együtt vadászgatni), az állatokra vonatkozó
ún. természeti intelligenciát és az eszközhasználó intelligenciát nem tudták
egymásra átfordítani. S a váratlan, különleges változás, forradalmi áttörés
az volt, amikor elkezdték az általuk ejtett állatok csontjait eszközként is fel­
ta n a k m ű alk o táso k at, h o g y a k ö z ö n sé g e lő tt a leg jo b b fé n y b en m u ­
tatk o z za n ak b e . V aló já b an az első b e n y o m á s, az első d ic s é rő szavak
a le g lé n y e g e s e b b e k . L á z á r T ib o r n a k m e g é r d e m e lte n k o ra i sik e ­
re i v a n n a k és k a r rie ijé n e k e rő s a la p o k a t b izto síto tt.
T ib o r a leg ő sib b és leg e g y sz erű b b k ifejező eszk ö zh ö z fo ly am o ­
d o tt, a v o n a lh o z . Igazi m eg n y ilv án u lási te rü le te a rajz. A ra jz tu d á s
m e g b e c s ü lt, ső t k ö te le z ő a k é p z ő m ű v é s z e tb e n , d e e re d m é n y e in­
k á b b csak seg éd eszk ö z: a k o m p o z íc ió váza, m ely k é ső b b e ltű n ik a
fe s té k ré te g a la tt, egy-egy m egfigyelés rö g z ítése, ta n u lm á n y egy ké­
sz ü lő m ű h ö z . A h a ll h a ta tl a n r a jz tu d á s ú L á z á r T ib o r o ly an m ű ­
vész, ak i ta n u lm á n y ra jz a it a u to n ó m m ű a lk o tá s o k sz in tjé re e m e l­
te. S zen v ed ély es term é sz e tm e g fig y e lő és kiváló p szich o ló g u s. M ű­
v észetét v iszont n e m állítja se m m ily en m ag aszto s cél szo lg álatáb a.

letek felelősek az ember érzelmi és erkölcsi integritásáért is. Azok a betegek te­
hát, akiknél ezek a területek sérülnek, nemcsak kognitív értelemben lesznek
szétesettek, megbízhatatlanok, hanem saját beszámolóik szerint az is alapve­
tő problémájuk, hogy nem tudják érzelmileg folyamatosan átélni és értékelni
a különféle élethelyzeteket. Amikor egy normális személy kockázatot vállal és
rosszul dönt, akkor feszültséget él át, tehát érzelmileg lekéjiezi az adott hely­
zetet. A prefronlálisan sérültek azonban nemcsak m egtanulni nem tudják,
hogy mi a felelős választás és a kockáztató döntés, de amikor rosszul dönte­
nek, nem is élik ál ezt a feszültséget.
A z embert tehát egyszerre értelmezzük szociálisan és érzelmileg is tervező
lénynek, és úgy gondoljuk, hogy különleges vonásai érzelem és megismerés
együttesében, komplexen alakultak ki.
használni. Ebből eredt az állati testrészek eszközként és díszként használata,
ami a természeti, a technikai és a szociális intelligencia közötti határok átlé­
pését jelenti kognitív szempontból.
Kérdés, hogy vajon az említett intelligenciák, ezeknek az egymásra átfor-
díthatósága és az ezáltal megjelenő kombinatorikus robbanás lehetősége kö­
zött mi lehet az, am inek különös szerepe van. Számomra nagyon kedves
koncepció Michael Tomaseüóé, aki amellett érvel, hogy a szociális intelligen-'
ciának van kitüntetett jelentősége az emberré válásban és a gyermek csepere-
désében is. Tomaseüo (2002) egyszerre foglalkozik gyermekekkel és majmok­
kal, és amellett érvel, hogy valójában még a legokosabb emberszabású maj­
moktól, a csimpánzoktól is az az a különleges képesség különböztet meg m in­
ket, ami a gyermeknél valamikor, kilenc és tizenkét hónapos korában jelenik
V a ló sá g á b rá z o lá sá b a n n in c s tá rs a d a lo m b írá la t, k iáltó tém ák , esz­
m ei tartalm ak . E g y etlen eg)' p ro b lé m a foglalkoztatja: az e m b e ri test
á b ráz o lá sa és a te x tú ra , illetv e a tárg y ak , lén y ek fe lü le ti m in ő s é g é ­
n e k é rz é k e lte té s e . S ajáto s v o n a lte c h n ik á t h o z o tt lé tre . A p á rh u z a ­
m o s v o n a la k sű rű s ö d é s e és á tm e ts z ő d é se je lz i a p laszticitást nyúj­
tó á rn y é k o k a t vagy fé n y ek e t. A kézv o n ás lassúságával vagy' gyorsa­
ságával, h a tá ro z o ttsá g á v a l vagy v isszafogottságával k itű n ő e n é rz é ­
k e lte ti a p u h a sá g o t, g y e n g éd ség e t, átte tsző ség e t vagy az e m b e ri b ő r
fe lü le té t. V o n alai a n n y ira é rz é k e n n y é és szen v ed ély esen zaklatot-
tá váln ak , hogy' é rz é k is é g h e ly e tt m in d in k á b b szen v ed ést, tra g é d i­
á t se jte tn e k . N in cs d e rű s láto m ása az ő t k ö rü lv ev ő világról. S z o ro n ­
g ásait egy' fajta e x h ib ic io n iz m u ss a l (m a g a m u to g a tá ss a l) igyekszik
e g y e n s ú ly o z n i. Az a la k o k e g y re to rz a b b a k , tra g ik u s a b b a k , fé le l­

RÉSZRENDSZEREK ÉS ÁTHALLÁSOK
A MEGISMERÉSBEN
A z utóbbi tíz év jó néhány új felismerést szült m ind a gyermeki fejlődés
kognitív pszichológiájában, mind pedig az emberré válással kapcsolatos pa-
leo-pszichológiai vizsgálatok során, amikor megpróbáljuk rekonstruálni, hogy
milyenek is lehettek őseink, hogyan lehet ezt elkülönült rendszerek egymásra
vetítésével értelmezni.
A z emberré válásról, az emberi megismerő képességekről mintegy húsz év­
vel ezelőtt kialakult, ekkor új, modulárisnak nevezett felfogás szerint az evo­
lúció során az emberi idegrendszernek meghatározott feladatokra specializá­
lódott részrendszerei fejlődnek ki. Például az ember színészlelő és formaészle-
lő rendszere egymástól viszonylag függetlenül működik. így megsérülni is egy­
mástól függetlenül tudnak, aminek számos hatékonysági oka van.
A moduláris felfogáson belül vannak olyan nézetek is, amelyek azt felté­
telezik, hogy az embernek vannak átfogóbb megismerési alrendszerei is. A „szi­
gorú ” moduláris felfogás szerint az emberré válás során számos nagyon fo n ­
tos, egymástól független alrendszerünk alakult ki. Ilyen alrendszereink azok,
amelyek azért felelősek, hogy a csecsemő nem teljesen „üres lapként ” indul
neki a világ elsajátításának, hanem valamiféle felruházottságokkal (mint
majdani fizikus, biológus, nyelvész stb.).
A z általános szemléleti változás abban áll, hogy a húsz évvel ezelőtt létre­
jö tt koncepció „felszabdalta ” az embert, mondván, hogy külön részrendszerek­
ből á ll Az utóbbi tíz év új, hajlékonyabb szemlélete, elsősorban Steven M ähen
angol régésznek köszönhető, aki azt feltételezi, hagy az emberré válás során való­
jában kél nagy ciklus követte egymást. Az egyik ciklus nagyjából a neander­
völgyi emberig tartott volna. Ennek során kialakult a növekvőfeladatspeci-
ficitás, továbbá négy különböző inteUigencia vagy értelem emelhető ki. Ezek
nagyon hasonlítanak ahhoz, amit H oward Gardner hangsúlyoz: a társas
intelligencia, a technikai intelligencia (tehát képességünk a tárgyak eszközként
való használatára), a természeti intelligencia (az álhtok és növények szigo­
rú taxonómikus besorolása, aminek az a biológiai funkciója, hogy nagyon ko­
rán meg kell tanulnunk, vcdami ntérgező-e vagy sem, mert. ami mérgező, az
általában az, nincsenek kedves kivételek) és a kommunikációs intelligencia.
M ithen felfogása szerint a mai modern ember, a lurmo sapiens kialaku­
lása során (ezen ő az utóbbi százezer évet érti) ez a specializáció visszafor­
dul, a modem embert a fluiditás jellemzi. A z ember azáltal vált emberré, hogy
nem szűntek meg az említett specializált rendszerei, de azok átfonlílhatóvá
váltak egymás számára: az átfordíthatóság révén tudunk metaforikusán gon­
meg: hogy tudniillik a másik embert úgy gondoljuk el, mint akinek a fejében m e te s te re k b e vagy' ü re ssé g e k b e taszíto ttak . A trag ik u s h a tá s t n e m ­
csak a k ih a n g s ú ly o z o tt fé n y -árn y ék k o n tra s z to k k a l és az a rá n y o k
gondolatok vannak.
m eg v á lto z ta tásáv a l, h a n e m m e s te ri és b á to r rö v id ü lé se k k el, vala­
Akik ismerik a filozófia történetét, tudják, hogy az európai újkori filozófiá­
m in t a k é p m e ré sz elvágásával is e lé rte . K ü lö n ö s to rz rö v id ü lé se k ­
ban visszatérő kérdés az other mind, a mások lelkének a pr oblematikája. Toma- b e n látju k a fig u rá k a t. Já tsz ik a p ersp ek tív áv al. K edvelt sz ám ara a
sello azt mondja: az emberré válás során az igazi döntőfordulat a másik em­ bék a-táv lat, vagyis az a lu ln é z e t, m ely seg ítség év el a je le n s é g e k fél-
ber cselekedeteinek és viselkedésének intencionális értelmezése, tehát olyan értel­ m a g a so d n a k , súlyuk, je le n tő s é g ü k , m o n d a n iv a ló ju k m e g n ő . A m á ­
mezése, hogy a másik fejében gondolatok lennének, amik valamire irányulnak. sik a m ad ár-táv lat, vagyis a rálátás, a m ik o r is a lá tó té r kiszélesedik,
Régi rejtély a pszichológiában, hogy milyen gyorsan ta n u l meg a gyer­ a d o lg o k tö k é le te se n elveszítik m o n u m e n ta litá s u k a t, je le n té k te le n ­
mek beszélni. Ennek egyik különlegessége a szavak elsajátítása. El szoktuk n é , gy en g év é vagy m ag án y o ssá v álnak.
ugyanis felejteni, hogy milyen óriási mennyiség megtanulásáról van itt szó:
az első „beszélő” év kritikus korszakában a gyermekek naponta tizenkettő-
huszonöt ú j szót tanulnak meg (!). Ez nagyon nagy mennyiség. Azt is tud­
ju k (j)éldául magyar kísérletekből is, Lukács Agnes is foglalkozik ezzel), hogy
egy-egy új szó elsajátításához, ahhoz, hogy az bekerüljön a gyermek passzív
szókincsébe, elég két expozíció (kétszer elmondom neki a nevet), hogy még két
év múlva is tudja azt. A csimpánzok számára négyszáz-hatszáz expozícióra
van szükség, hogy az adott szót stabilan megtanulják.
Az állatoknál nem egy picivel, hanem összehasonlíthatatlanul vagyunk
tehát jobbak. M i lehet ennek az oka?
A z egyik tényező, hogy szeretjük a tárgyakat. A másik maga a szótanu­
lás különleges mechanizmusa. Erről eltérően vélekednek a tisztán kognitív
és a szociális elméletek. A tisztán kognitív elméletek szerint a gyermek egy hi­
potézisrendszerrel jö n a világra: felteszi például, hogy minden új akusztikai
esemény és élmény (példáid egy új „szó”) a vizuális környezetben meglévő,
ismeretlen tárgynak felel meg.
A szociális elméletet vallók fontos ellenérve -jelesül Tomasellóé - , hogy alap­
vetően szociális tanulást végzünk. Beteszünk egy tizennégy hónapos gyerme­
ket egy több megfigyelő kamerával felszerelt szobába, hogy megfigyelhessük, ho­
vá néz a gyerek, hova néz a mama, és mit gondol a gyerek arról, hogy hova
néz a mama. Képzeljük el azt, hogy a gyerek kezébe nyomunk egy új tárgyat
(mondjuk, egy poharat), közben a másik sarokban helyet foglaló mama is meg-
Jogegy másik, új tárgyal. A gyermek megfogja a poharat. A mama ránéz a
gyermek kezében lévő tárgyra, és azt mondja, hogy itt egy zag. A kérdés az, Lázár Tibor 1980-ban született Becsén. Az általános iskolát és a gim­
hogy ezek után a gyerek azt hiszi-e vajon, hogy a zag a pohár neve? Igen, náziumot is itt fejezte be. Az újvidéki Művészeti Akadémián 2004-
ezek után azt fogja gondolni! És ez nemcsak akkor van így, ha a gyermek meg­
ben diplomáit. Jelenleg Svájcban magiszteri tanulmányokat foly­
tat. Eddig öt önálló tárlata volt, legutóbb az újvidéki VMTDK ke­
fogja a poharat, hanem akkor is, ha a pohár képét látja, odafordul, ránéz,
retében, ahol rajzainak kiállítását Szél Gabriella művészettörté­
és az anyja akkor mondja neki ezt a szót. Ez az ún. m ind reading különle­ nész nyitotta meg. A mostani Kilátó VII. és IX. oldalán legújabb
gesproblémája: a gyermek valahogyan „kitalálja", mire gondol a mama. munkáit, önarcképeit mutatjuk be.
Folytatása a Vili. oldalon