2010. október 25., hétfő
com ÜVEGGOLYÓ 9
ESUVEGGOLY©
III. évf., 41. (129.) szám a A Magyar Szó művelődési melléklete ■ Szerkeszti: Gruik Ibolya
„A művészet az emberről szól”
Lázár Tibor óbecsei festőművész a művészvilág adta lehetőségekről, saját tapasztalatairól
és tanári szerepköréről
A tech n ik ai rajzoknak a hatására g ép i alkatrészeket, csöveket, fogaskerekeket, m echanizm usokat festett,
aztán látta, h ogy ily en n el m ár sokan foglalkoznak, és n em akart sen k in ek sem az utánzója len n i. Az aka­ szeti m űhely idén is m egnyitotta im m ár hagyom ányosnak tekinthető őszi tárlatát.
dém ián csodálkozott rá arra, h ogy az em beri figura m en n y ire flex ib ilis, h ogy a k ifejezések, az arcvoná­ saját gyerekvilágukba. A kiállított alkotások ugyanakkor tükrök is egyben, környe­
sok, a m im ika, a grim aszok, a különböző lelk iállap otok is n agyon lén yegesek . A m ű vésszel zentai k iállí­ zetünknek a gyerm eki látásm ód által m egörökített lenyomatai.
tásának m egnyitóján ültünk le festm én yei alá eg y gon d olatn yi id őre.
I Milyen érvényesülési, megmu-
tatkozási lehetőségei vannak egy fiatal
művésznek Vajdaságban?
- A művészi pálya sehol sem életbiz­
tosítás, nem is volt az, és szerintem nem
is lesz. Ettől függetlenül nagyon sok a je ­
lölt és nagyon sok az ambiciózus fiatal. Az
egyetemeken is általában a művészi ága­
kon tapasztalható a legnagyobb túljelent­
kezés, holott a tanulmányok befejezése
nem garantál biztos pozíciót, megélhe­
tést. Ez egy küzdelmes pálya, ezt így kell
elfogadni, mi ezt nem tudjuk megváltoz­
tatni. Éltem Svájcban és Kanadában is, és
ott sem tapasztaltam, hogy jobb helyzet­
ben lennének a művészek, esetleg maga
a társadalom van jobb helyzetben. A fiatal
művészekért sehol sem kapkodnak, sze­
rintem dolgozni kell, jelen lenni, szere­
pelni, és az eredmények is megszületnek.
Bárki bármibe kezd, az az elején döcögő­
sen megy, és ez a művészetekre is igaz.
■ Tavaly szeptember óta a Bolyai
Tehetséggondozó Gimnáziumban taní­
tasz művészeti tantárgyakat. Mit tartasz
fontosnak az oktatásban?
- Festészetet, rajzot, grafikát meg fény­
képészetet tanítok, de elsősorban művész­
nek tartom magam, és csak utána vagyok
tanár. Ha nem lennék mindennapos kap­
csolatban az alkotással, a festészettel, akkor
nem is tudnám ezt tanítani. Gyakorlatilag
én csak a tapasztalataimat osztom meg ve­
lük. Nem szeretem azt mondani, hogy ta­
nítok, az nagyzoló. Ezt nem lehet bárkivel
megtanítani, csak azzal, aki hagyja magát.
Aki erre vevő meg érdeklődő, azzal meg
tudom osztani a tapasztalataimat.
■ A művészeted középpontja az
ember, az emberi test. Ez hogy alakult
ki?
- A szüleim és a testvérem is gépé­
szek, így gyerekkorom óta technikai raj­
zok vettek körül. Én ezeket nem értet­
tem , csak esztétikusán fogtam föl őket.
Ha értettem volna, akkor fogaskere­
ket, csavart vagy prést láttam volna ben­
nük, de szerencsére nem így történt.
Ezeknek a technikai rajzoknak a hatá­
sára gépi alkatrészeket, csöveket, fogas­
kerekeket, m echanizm usokat festettem
meg, de láttam, hogy ilyennel m ár so­
kan foglalkoznak, és nem akartam sen­
kinek sem az utánzója, epigonja lenni.
Az akadém ián tárult fel előttem, hogy
az em beri figura m ennyire flexibilis, és
milyen sokféleképpen be lehet m utat­
ni. Ebben végtelenek a lehetőségek, te­
hát m ég az utánunk következő száz ge­
neráció sem fogja kimeríteni a témát.
A művészet m indig az em berről szól,
m ég akkor is, ha a tém a közvetlenül
nem jelenik meg. Én nagyon közvetle­
nül jelenítem meg az em bert, szeretem,
ha m inden annak látszik, ami. Az em be­
ri test nekem nem egy szimbólum vagy
egy m etafora, tehát nem valami helyett
áll, nálam az em beri test önm aga. Egé­
szen materiálisán fogom fel, egy bioló­
giai, valós anyagi jelenségként, hús, vér
csontok, bőr összességeként. Többször is
m ondták m ár a képeim re, hogy az em ­
berek úgy néznek ki rajtuk, m intha meg
lennének nyúzva. Nekem fontos, hogy
nagyon biológiai és valós formában je ­
lenjenek meg. M indenféle misztifikáció
nélkül áll előttünk az em ber. Ezek mel­
lett a biológiai jelenségek mellett a pszi­
chológiai vetületek is fontosak, főleg ott,
ahol em beri arc jelenik meg. A kifejezé­
sek, az arcvonásokba mimika, a grim a­
szok, a különböző lelkiállapotok is, na­
gyon lényegesek.
U t a t fiö
A szabadkai városháza torony alatti em léktárgyboltjában az EmArt képzőm űvé­
A m űhely kis képzőm űvész-palántái CD-karcokon keresztül engednek betekintést
G rubanov M artinék Emíliával az általa vezetett műhely m egalakulásáról és az
■ A festészetben milyen techniká­
kat alkalmazol?
- Leginkább az olajfesték és az akril a
munkaeszközöm. Az idő azt bizonyította,
hogy ezek a legalkalmasabb technikák és
a legmaradandóbb anyagok. Sokat is raj­
zolok, nekem leginkább a toll és a tus tech­
nikája felel meg
■ Evek óta részt veszel az bácskos-
suthfalvi 9+1 Művésztelepen, és jövőre
te leszel az, aki meghívja az alkotótelep
résztvevőit Megtiszteltetés ez számodra?
- Idén Szajkó István hívta össze a mű­
vészeket, ő pedig nekem adta tovább a fel­
adatot. Ez nagyon nagy megtiszteltetés,
jólesett, hogy engem választott. Nagy ki­
hívás ez, m ert az előző években is min­
dig jó gárda jö tt össze. Nem titkolt célja
egyébként az én választásomnak, hogy fia­
tal résztvevőket vonjunk be az alkotótelep
munkájába. Az alkotótelep témáját is min­
dig az a személy adja meg, aki összehívja
a művészeket. Én m ár régebben is játszot­
tam a gondolattal, milyen témát ajánlanék,
ha egyszer én hívhatnám össze az alkotó­
kat, ezért mikor az idén engem választot­
tak, rögtön tudtam a témát. A tábort Hom-
mage-nak fogom nevezni. Ez egy francia
szó, mely tiszteletet, megemlékezést jelent.
Mivel minden művésznek van példaképe,
vagy van egy olyan élménye, amely elin­
dította ezen az úton, én azt szeretném, ha
a jövő évi művésztelepen olyan alkotások
születnének, melyek arról emlékeznének
meg, akik miatt vagy ami miatt a művé­
szek ezt a pályát választották.
■ HORVÁTH Ágnes
Lázár Tibor kiállítása a zentai Városi
Múzeumban látogatható november 10-éig.
uveggolyo@magyarszo.
EGYGONDOLAT
Hogyan lehet bebizonyítani a gondolatokról, hogy eredetiek ?
Megmondom: úgy kell cselekedni, ahogy beszélsz.
Seneca
//
Világunk (k)arcai
Őszinteség, játékosság és fantázia - Gyermekrajzok, nem
csak gyerekeknek
ott zajló alkotóm unkáról, a tárlat anyagáról, a tanárnő megítélése szerint fontos
pedagógiai elvekről és a gyerm eki kreativitás csodáiról beszélgettünk.
■ Az EmArt műhely neve gyakran felbukkan különböző képzőművészeti ver­
senyek, tárlatok kapcsán, az idejáró képzőművész-palánták díjak sokaságát tud­
hatják magukénak. Honnan indult ez a kezdeményezés, és hol tart most a műhely,
a kezdeti célkitűzések tükrében?
- Az EmArt képzőművészeti m űhely 2002 februárjában 12 lelkes kisdiákkal
kezdte m eg m űködését a Szaghm eiszter család nyom dájában Studio Bravo néven,
m ajd 2007-től az EmArt nevet vette fel. Jelenleg 62 tagja van. A legfiatalabb négy­
éves, a legidősebb tizennégy. Ö t csoportban, heti egy alkalom mal folyik a m unka.
A növendékek különféle technikákkal ism erkedhetnek meg. Az idősebbek a grafi­
kai technikákat (m int amilyen a linómetszés, a CD-karc) részesítik előnyben, a ki­
sebbek pedig a vegyes technikával foglalkoznak szívesen.
A m űhely lassan kilenc éve m űködik. Ez kevés idő ahhoz, hogy az em ber olyas­
mivel dicsekedjen, hogy egyik-másik tanítványa m űvészként alkot. Most m ég csak
azt em elhetem ki, hogy három volt növendékem tavaly végzett a szabadkai Poli­
technikai Középiskola grafikai végterm ékek tervezési szakán. K özülük egy sikere­
sen felvételizett az újvidéki Művészeti A kadém iára, egy diáklányom pedig h arm ad ­
éves a zentai Bolyai G im názium képzőművészeti szakirányán.
M indem ellett persze ott a sok sikeres pályázati eredm ény és nem utolsósorban
a tárlatok, kiállítások.
■ Eszerint a rajzpályázatok inspirációt, ösztönzést jelentenek a gyerekek­
nek, ahol rendszeresen megmérettethetik tehetségüket, kreativitásukat, s az elért
eredmények folyamatos visszaigazolások, melyek a választott út helyességét iga­
zolják?
- A gyerm ekrajzok különleges bájjal Lírnak. Tele vannak olyan frissességgel és
őszinteséggel, melyet sok művész hiába próbál megszerezni évekig. A rajzpályá­
zatok - legyen a hazai vagy nem zetközi - lehetőséget adnak a gyerekek számára,
hogy olyan m ódon kom m unikáljanak, amely a faj, a nyelv és a kultúrák felett áll.
Ezt szem előtt tartva tanítványaim alkotását rendszeresen küldöm versenyekre.
M inden díjnak, elism erésnek nagyon örülünk, de szám om ra mégis azok a leg­
jelentősebbek, amelyek olyan m egm érettetésekről érkeznek, ahova a világ ötven­
nél is több országából több tízezer m unka is befut. Ilyen az indiai, a kínai, a jap án ,
a lengyel nemzetközi pályázat. Ezeken helyezést elérni igazán nagy szó, végtelenül
nagy elismerés diáknak, tanárnak egyaránt. Felsorolni is nehéz lenne ezeket a d í­
jakat, hisz sok van belőlük. A tavalyelőtti, valam int a tavalyi tanévben is megköze-
Bartol Brigitta
lítőleg 150 díj, oklevél, tárgyi jutalom , érem érkezett a m űhely cím ére. S persze az
sem mellékes, hogy m ár három tanítványom részesült a tartom ányi végrehajtó bi­
zottság elism erésében a képzőm űvészet terén elért eredm ényeinek köszönhetően.
M egem líteném m ég a portugáliai pályázatot is. Igaz, hogy ide két-három ezer­
nél több gyerm ekm unka nem fut be, de a szervezők évente egyhetes alkotótábor­
ba invitálják meg tíz iskola, illetve m űhely három tagú csapatát. Büszkén m ondom ,
hogy nekünk a tizenegyből nyolc alkalom mal sikerült bekerülni a legjobb tíz kö­
zé, s művészeti iskolákkal egyetem ben mi is ott lehettünk, alkothattunk - s díjakat
is kaptunk az öt nap alatt elkészített alkotásokért. Sajnos az idén nem tu d tu n k ki­
utazni Portugáliába.
Folytatása II. oldalon