2005. december 17., 18., szombat-vasárnap
yu K I L A T O V II
SZERKESZTI: KONTRA FERENC
Lázár Tibor test-képei
a szemügyre vesszük Lázár Tibor fino­
H man életre keltett felületeit, felötlik
bennünk a hiány érzete, de ez a fajta hi­
ány nem a negatív oldal által meghatározott
passzivitás, hanem a lendülettel teli, a telítettség
másik, láthatatlan oldala felől válik értelmezhető­
vé. És az értelmezésben helyet kapva történik
meg az a fajta átfordulás, amely nélkülözhetetle­
nül szükséges ezen képek befogadásának pillana­
tában. Hiszen míg a képeket szemügyre véve az
említett hiány felötlik, a következő ezredmásod-
percben, a szem újrafelnyitásakor már e hiányba
lépve 180 fokos szöget ír le a befogadói pozíció.
És helyét ugyanott találja, ahonnan az alkotó mű­
vének létrehozásakor beleírva festi önmaga át-
metamorfizálódó alakját a vászonra. E pillanatba
íródó átfordulás természetesen észrevehetetlen,
a szemhéj felpattanásai közti sötétségben pihen.
De éppen ezen önmagában telített észrevehetet-
lenség tölti meg csodálatos varázslattal ezeket az
alkotásokat. És ahogyan a hiányjelölte üres hely
felől eljutunk a vászon telítettségéig, ugyanúgy
innen indulva képzeletünk behatolhat az üresség
szívébe, ha hajlandóak vagyunk követni a felkí­
nálkozó ráközelítés-nagyítás játékát, hiszen ha a
végtelenségig közelítenénk Lázár képeire -
amely aktusra hívást a szerző képei önkéntelenül
is magukban rejtik - eljutnánk az egyetlen szín
mindent betöltő értelmetlenségéig. De a visszafe­
lé történő úton, amelynek végpontja a kiinduló­
pont lenne, pontosan ezen értelmetlenségnek
tartott elemek által konstruálódna az e szöveget
is létre-hívó festmény.
A vászon megdolgozására induló virtuális se­
bészeszközök a perspektívák finom torzulásaiba
simulva hajtják végre feladatukat, és egy olyan
fajta nyitottságot hoznak létre, amely csakis egy
keret által, fizikálisán lehet lehatárolt. Akár a sze­
mélyiség-személyesség külsőjegyekként megjele­
nő megfogalmazódásainak elleplezéseiként is fel­
foghatnánk Lázár képeinek beközelítéseit, ha
nem éppen ezt a fajta elleplezést szeretnénk fel-
lebbenteni, amely minduntalan rátelepszik a sza­
vak vizualitást, a képi nyelvi kódot feltörni szán­
dékozó törekvéseire.
Ezek a képek úgy teremtik meg a titkot és a titokban rejtetten le-
bilincselődő figyelmet (a szem tekintetének vonzása által) előidéző
hiányt, hogy közben felfednek abból valamit. így az ecsetvonás-moz-
dulatok rögzültségében tárgyszerűvé alakuló képek a sejtelmesség
örvényszerű zuhanásával telítődnek.
Ha végre a hiány felől az alkotás önmagába záródó, lehatárolt fi-
zikalitása felé fordulunk, nem mindegy, hol jelöljük ki befogadói
pozíciónkat, merthogy a szóban forgó képek esetében lényeges sze­
repet tölt be a távolság, hiszen ha túl közelről szemléljük őket, szin­
te elemeire bomlik a kompozíció, ezért a kép-egész befogadásához
egy távolabbi helyet kell keresnünk magunknak.
Ebből a szempontból a szabadkai kiállítás helyszíne zseniális vá­
lasztás volt, hiszen nem egy kiállítóterem falfelületeire kerültek az
Lázár Tibor 1980-ban született Becsén. Az általános iskolát és a
gimnáziumot is Becsén fejezte. Tanulmányait az újvidéki
Művészeti Akadémia festői szakán 2000-ben kezdte és 2004-
ben diplomáit Milan Blanusa osztályában. Jelenleg a magisz­
teri tanulmányok másodéves hallgatója Vlado Rancic osztá­
lyában. A Vajdasági Festőszövetség (SULUV) tagja.
Önálló kiállítások - 1999: Becse, Sípos Galéria, 2001: Török­
becse, PAAD Klub, 2004: Újvidék, SOK Galéria, 2004: Zenta,
Alkotóház, 2005: Szabadka, YU Fest Caffe. Díjak és elismeré­
sek - 2004: D íj a kiváló tanulmányi eredményekért, 2004: Az
újvidéki Művészeti Akadémia éves díja az évfolyam legjobb
festőjének, 2005: Különdi] a kiváló tanulmányi eredménye­
kért, 2005: Az újvidéki Művészeti Akadémia plakettje az egye­
tem legjobb hallgatójának, 2005: KIS HERCEG.
A t a fiú
XLIV. évfolyam, 50. szám
■ SIRBIKATTILA
alkotások, hanem egy olyan tágas kávéházba, ahol a tér a képekkel
való kommunikációs partnerként lépett fel, és az említett befogadói
pozíció eleve adott volt, bármely asztalnál.
A szemünk sarkába így minduntalan belopó-
dzó festmények immár kettős hiányt teremte­
nek, hiszen a már kifejtetten kívül megjelenik a
befogadás aktusából hiányzó irányított figyelem.
A képek által nyújtott élmény tehát egészen más­
hol, nem a képfelület és a rá szegeződő tekintet
letapogató gesztusa között jön létre, hanem ab­
ban az aurában, amelyet Lázár képei önmaguk
körül teremtenek. Ezek a képek nem esnek az
önmagában való hivalkodás csapdájába, nem
erőszakolják meg a tekintetet.
Lázár saját alkotásaira reflektálva úja, hogy a
szándékosan történő n agyítás, tú ldim en zion álás meg­
bontja a modell, a kép és a néző közötti természetes ará­
nyokat. A m ennyiben ezt esztétikai szem pontból vizsgál­
ju k , és a z esztétikai kategóriák között keresgélünk, meg­
állapíth atju k, hogy ez inkább a csú nya és a diszharm ó­
n ia felé közelít.
A telített, feltöltődő hiányba beleíródva vi­
szont a szépség munkál, hiszen a szépség az, ami
önmaga számára önmagán kívül véget ér, és ezál­
tal lesz kihívássá, amit csak akkor fedezhetünk
fel, ha megérezzük szédítő hiányát... (J. Baudril-
lard)
A mai Kilátót Lázár Tibor alkotásaival
illusztráltuk
kilato@magyar-szo.co.
Az önteremtés
poétikája
Sándor Zoltán: A szoba - Jelen tések
könyve. Zarko Zrenjanin
Városi Népkönyvtár, Nagybecskerek, 2005
■ BÁBA ZOLTÁN
szóba univerzális építészeti szimbólumként, metafizikai-
A lag a kozmikus anyaméhbe ágyazottan, jelentős szerepet
játszott az emberiség szellemi történelmében. A vallások
és a kultúra területén ezt számos példa illusztrálja. A legújabbak
közül ezek egyike A szoba című esszéisztikus regény Sándor Zol­
tán tollából, aki ezt megelőzően A z élőJ.K . című elbeszélésköte­
tével is felhívta már magára a kritika és az olvasók figyelmét.
Charles d’Orleans iniciációs tapasztalata nyomán, aki húszéves
raboskodás alatt ért költővé; vagy Friedrich Hölderlinén, akinek
a tübingeni toronyban meditálva telt el fél élete; vagy Carl Gus­
tavJungén, aki már gyerekként a padlás titokzatos homályába
húzódott vissza, ez a figyelemreméltó fiatal író a szoba szimbó­
lumrendszerét egyedülálló olvasmánnyal gazdagította, s ezzel a
vajdasági magyar irodalmon belül az ú j szubjektivizm us úttörője-
ként mutatkozott be.
Amivel mindenekelőtt megragad új könyve, az a borgesi eru-
díció és a posztmodern szövegtechnikai eljárásokjelenléte elle­
nére a korszerű irodalmi iskolákkal szembeni doktrínerség hiá­
nya. Az író a n im á ja megrendelésére hét virtuális éven keresztül
íródott regény csak pusztán a forma tekintetében alkot poszt-
modernisztikus fikciót. Ezt a mű hamisítatlan elbeszélésszövése
is alátámasztja. Munkaszobája négy falának fogságában, könyvek
ezreinek és a számítógépnek - mint egyetlen ablaknak a külvi­
lágra - társaságában az író vállalja a fikcióval való szembesülést
azzal a céllal, hogy az önteremtés folyamatán keresztül eljuthas­
son annak negációjához. Invenciózusan alkalmazva a posztmo­
dern formai elemeket, néhány alkalommal bátran a tükör-meta­
fora „veszélyes vizeire” evez, ám mindvégig feladata magaslatán
marad, még akkor is, amikor indulatában a tükröt szilánkokra
töri, tovább bonyolítva ezzel az ego problémakörét, amely alko­
tási kalandjának a vázát képezi.
Sándor Zoltán könyvének az átalakulás motívuma szintúgy a
kuriózumát képezi. Ennek számos módozata a szövegben külön­
féle álomszerű képekben jelentkezik, itt-ott közel férkőzve a kaf-
kai és a becketti víziókhoz, ám mindig a szuggesztív mesefolyás
szerepkörében maradva, ahol a személyek, a dolgok, a történé­
sek és a fogalmak úgy falják föl egymást, akárcsak a halak a Breu­
ghel grafikáin, mígnem az utolsó is megsemmisül az ab­
szurd terhe alatt. Kiváló példáját nyújtja az elbeszélés
törvényeivel való ügyes bánásmódnak A z elvarázsolt v á ­
ros címet viselő epizód, amely a fiatal emberhez szóló
üzenetével, aki saját nárcizmusának foglyaként a képze­
letvilága segítségével kísérel meg a való életbe belépni,
egy sajátos dicsőítését képezi Bergman A n a p vége című
filmje bevezető jelenetének.
Milyen virtuális megpróbáltatások és kalandok vár­
ják még az írót Önmaga hétéves keresése közben? - ezt
még egy ideig, sajnos, csak a magyarul is olvasók tud­
hatják meg. Ezért nem ártana, ha könyvét belátható
időn belül szerb nyelvre is lefordítanák. Ezzel nemcsak
olvasóinak köre bővülne, hanem a regény ezen új szem­
léletmódjának a recepciója is.
Fordította Sáfrány Attila