Tőkéczki László

Tisza István
eszmei, politikai arca
 Tőkéczki László

Tisza István
eszmei, politikai arca

K07ÍP
K
É.S KM I -L<J H1JKAI
lÜKILNELE.M ÉS TÁRSADAl OM Ku IA I ÁS r.LK I
XÜZAIAHTV.ANY

Budapest, 2018
 Szerkesztette:
Vajda Tünde

Korrektor:
Lantos Júlia

Borítóterv:
Takács Tamás Péter

© Tőkéczki László örököse, 2018

© Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom

Kutatásáért Közalapítvány, 2018

Felelős kiadó:
a Közalapítvány főigazgatója

Új kiadás

A borító Benczúr Gyula

festményének felhasználásával készült.
© Magyar Nemzeti Múzeum
 Tartalom

Tisza István életútja és személye 7

Gróf Tisza István és a magyar történelmi osztály 26

A református keresztyén hívő Tisza István 40

Tisza István és a liberalizmus 66

Tisza István nemzetfelfogása 90

Mit jelent a kiegyezés Tisza István számára? 99

Tisza István és a nemzetiségek 112

Tisza István társadalomképe és társadalmi nézetei 136

Tisza István és a gazdasági élet 181

Műveltség, iskolázás Tisza nézeteiben 197

Külpolitika, hadsereg, háború 225

Viták a Tisza István-i életmű körül 240
 Tisza István életútja és személye

1861. április 22-én született Pesten, ahol apja, Tisza

Kálmán politikai elfoglaltsága m iatt tartózkodott az
egyébként Geszten (akkor Bihar megye) élő család.
Édesanyja Degenfeld-Schomberg Ilona grófnő, meg-
magyarosodott ném et-francia református arisztok­
rata család leánya, aki különösen a gyermek vallásos
kedélyére volt nagy hatással. A szeretetteljes családi
légkörben élő Istvánt a hagyományos magyar közép-
birtokos családi életforma kellékei vették körül.
Ehhez természetesen tartozott a nagy könyvtár, és
nem hiányoztak a nyelveket tanító nevelőnők sem.
A nagyon korán nagy tehetséget eláruló István mellé
- aki négyévesen már kiválóan értette a később szinte
sohasem gyakorolt tarokkot - Géresí Kálm án szemé­
lyében Debrecenből házitanítót fogadtak (1869),
akivel Tisza mindvégig igen bensőséges viszonyt
ápolt. 12 eves koráig otthon tanult, majd 14 évesen -
jó eredményei m iatt összevont éveket is teljesíthetett
- a debreceni Református Kollégiumban rendes tanu­
lóként befejezte a középiskolát. Tizenöt évesen kezdte
el jogi tanulmányait Budapesten, s ekkor szeretett
bele unokatestvérébe, Tisza Ilonába.

7
 Elsősorban a politika érdekelte, így jogi és közgaz­
dasági tanulm ányokat folytatott Budapesten, Heidel-
bergben és Berlinben. Keményen tanult, távol tartotta
m agát a korabeli diákok kicsapongó, könnyelmű
életformájától. Kikapcsolódásként lovagolt: „Mint
versenylovas, korának legjobbjaihoz tartozott,"1
Ném et és angol tanulm ányútjai alatt is a szigorú
életre és célra készülődött, s noha édesapját nagyon
szerette, az apai életforma lazább elemeit (ravaszko­
dás, klikkszellem, kártyázás stb.) nem követte. Hozzá
képest zárkózott s a nem esi világ zajos életvitelét nem
kedvelő, sokat olvasó és minden irányban gondosan
tájékozódó ember lett, aki számára kimagaslóan
fontos volt a felelősségteljes élet és m agatartás valós
gyakorlása. Tizennyolc évesen m ár doktori címet
szerzett a politikai tudom ányok területén. A közéletbe
nagyon korán bekapcsolódott: 1881-ben törvény-
hatósági bizottsági tag és tiszteletbeli főjegyző lett
megyéjében. Egyéves önkéntes szolgálatot teljesített
egy honvéd huszárezrednél, majd 1882-től a csegődi
és kocsordi családi birtokrészeken gazdálkodott.
1883-ban elvette unokatestvérét, aki visszahúzódó,
szerény, vallásos személyiségként kedvelte a vidéki
életformát. Két gyerm ekük született, a kislány korán
meghalt.
Tisza István patriarchális szemléletű földbirtokos
volt, személyesen törődött alkalmazottaival. Sokat
foglalkozott az egészségügyi ellátással. 1902-ben

1 Hegedűs Lóránt: Széchenyi, Kossuth, Tisza. Budapest, 1941, 52. o.

8
Geszten óvodát alapított. Igazságos és keményen
dolgozó gazdaként kivívta környezete és alkalmazot­
tai elismerését. Korszerűen igyekezett gazdálkodni,
és szorgalmasan követte az agrárpolitika és az agrár-
tudomány hazai és nemzetközi történéseit, vitáit,
nézeteit. A földbirtokosok klasszikus közéleti etiká­
ját vallotta: törődni kell a közérdekkel és nemcsak
helyi szinten. 1886-ban az erdélyi vízaknai kerület­
ben képviselővé választották. Néhány évig azonban
inkább csendes, tanuló szemlélője volt a parlamenti
életnek. 1892-ben a felvidéki Újbánya képviselője,
1896-ban pedig a bihari Ugra - vegyes, m agyar-rom án
- választókerületének lett országgyűlési küldötte.
1905-ben a budapesti belváros, az akkori IV. kerület
követe (Vízaknán és Miskolcon vereséget szenvedett).
1897-ben örökli nagybátyja, Tisza Lajos (Szeged
újjáépítője) grófi címét. A századforduló körül több
részvénytársaság igazgatósági tagja és a Magyar Ipar
és Kereskedelmi Bank elnöke. Először 1903. november
3. és 1905. június 18. között miniszterelnök, egyben a
belügyet vezette és a király személye körüli m inisz­
ter is. Bensőséges viszonyba került Ferenc Józseffel,
aki rendkívül sokra becsülte az egyenes jellemű,
határozott politikust; még Benczúr-képet is ajándé­
kozott neki. A trónörökös Ferenc Ferdinánd és elv­
barátai viszont gyűlölték („a bécsi centralisták Tiszát
forradalmi szándékokkal gyanúsították és jól látták,
hogy Tisza félelmetes volna egy forradalom élén"2).

2 Angyal Dávid: Gróf Tisza Istv&i emlékezete. Budapest, 1921, 34. o.

9
S nem véletlenül, hiszen - ahogyan Ottokár Czernin,
a későbbi külügyminiszter írja - Tisza kereken kije­
lentette: „Én kész vagyok akár a királyom ellen is
küzdeni, ha az alkotmányt bántja."3
A véderőreform körüli elmérgesedett, obstrukciós
küzdelem ben nem riadt vissza a radikális parlamenti
módszerektől (1904. novem ber 18-i „zsebkendő­
szavazás"), s a függetlenségi demagógia m egbuk­
tatja a Szabadelvű Pártot. Tisza nem értett egyet a
parlamenten kívüli Fejérváry-kormány (a „darabont-
korm ány" ) kísérletével, főként pedig Kristóffy belügy­
m iniszter választójogi tervezetével, s pártját felosz­
latva visszavonult a politikától. Édesapja halála után,
1902-ben m egválasztották a nagyszalontai református
egyházmegye gondnoki tisztébe; 1903-ban valóságos
belső titkos tanácsos lett. Előtte már a Magyar Protes­
táns Irodalmi Társulat (MPIT) választm ányának tagja
(1898), 1902-ben pedig a m áramaros-szigeti refor­
m átus líceum (jogakadémia) főgondnoka. 1907-ben
a Dunántúli Református Egyházkerület főgond­
nokává választották. 1907-ben az MPIT alelnöke,
1915-ben elnöke lett. Politikai visszatérése közben
1910-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja
a Budapesti Szemlédben és a Közgazdasági Szemlé-ben
kifejtett m űködéséért és szónoki kvalitásai miatt;
a „szónokot és nem zetgazdasági írót" 42:11 arányban
ajánlották, és 34:4 arányban választották meg.

3 Czernin Ottokár: Emlékeim Tisza István grófról Budapest, 1925, 9. o.

10
 A 16 éves Tisza István barátjához, Lovassy Ferenc­
hez írott levelében, Deák és Kossuth összevetése
kapcsán már mintegy m egelőlegezte nem csak 1905-
ös önmagát, hanem az egész életében érvényesülő
vezérelvet: „Mi az erélyes jellem? Az olyan, mely
nem habozik kockára vetni m illiók életét és vagyonát
némely nemes célokért s mely kész magát és társait
tapintatlan nyilatkozatok által életveszélybe dönteni,
azt hirdetve, hogy nem félti az életét? ... vagy az, aki
jól megfontolja minden szavát, minden tettét, mely ha
épen azért néha habozik is, de m it egyszer megtett,
azt elviseli minden következményével együtt?"4
Deák Ferenc mint példa mindig a szeme előtt lebe­
gett, hiszen őt is állandóan kérdőre vonták az állító­
lag feláldozott „nemzeti jogok" miatt. Tisza viszont
Deákékhoz hasonlóan m indig úgy vélte: érvénye­
síthetetlen jogokat valós előnyökért becserélni nem
jelent áldozatot, még kevésbé árulást. A radikális és
öreg Kossuthtal nem értett egyet, de elismerte érde­
meit: „Akárhogy döntsön a történelem verdiktje, egy
dologról tökéletesen meg vagyok győződve: arról,
hogy Kossuth neve és alakja a múltban a nemzeti
történelem egyik legfényesebb részével van elvá­
laszthatatlanul összeforrva és hogy azon korszakban
Kossuth Lajos a nem zet iránt [sic/] elévülhetetlen
érdemeket is szerzett. Ezt nem vonja kétségbe senki,
ezt elismeri m indenki."5

4 Tisza-évkön i/v. 1922, 29, o.

5 Országgyűlés Képviselőházi Napló (c/.u tán ÖKN), 1890. május22. XV1I1. k.,
2 7 1 .0 ."

11
 Tisza István fiatal korában, 16 évesen term észe­
tesen optimista liberális volt, gazdaságilag már-már
doktriner („egymás ellenségei leszünk [ti. m agyarok
és osztrákok - T.L.] mindaddig, míg érdekeink ki
nem békiilnek a szabad kereskedésben"6), de már itt
is felbukkant a célszerű óiwtosságnak a veszélyeztetett­
ség felismeréséből fakadó elve. A király konzerváló
alkotmányos akaratának lényegét abban látja, hogy
„beveszi magába m indazon elveket, m elyek m ago­
kat kiforrva is jóknak, egészségeseknek nyilatkoz­
n ak ."7 Más téren is hasonló „stabilitási" szem pont­
jai vannak. Például, amikor 14 évesen(!) elolvasta
Eötvös József híres m unkáját a XIX. század uralkodó
eszméiről, akkor ezt írta egyik levelében: „O francia
viszonyokat és társadalm at tekintve ignorálja oly
intézményeinket, m elyek m egm entenek ama veszé­
lyektől, melyekkel ő m unkájában foglalkozik."8
Németországi tanulmányai során tanáraitól, Gneist-
től, A dolf Wagnertől, Treitschkctől és M eitzentől
egyébként azt is megtanulta, hogy a tudomány terén
nem szabad a nevek után menni.9 Általában viszont
meglepő, hogy a racionalista Tisza, aki a felvilágo-
sultság és a tudás hatásait rendkívül nagyra becsülte,
határozottan azon a véleményen volt, hogy „semmi­
féle tanultság nem segít a m orális romlottság ellen ".10

6 Tbza-éx?könyv. 1922, 38. o. (Lovassy Ferenchez írt levél)

7 Uo„ 35. o. ‘
8 Szentpéteri Kun Béla: „Tisza István ifjúkori levelei," In: Tisza-évkorn/v.
Debrecen, 1928, 57, o,
9 „Nem ismer személyi tekintélyt tudományos téren." Uo., 58. o.
10 Uo„ 60. o.

12
Ezért nagy súlyt fektetett a törvények betartására; a
sajtóval kapcsolatos szabályozási törekvéseinek is
itt van a politikán túli mélyebb gyökere: „Nálunk
egyedüli korlát a sajtóval] bűnös visszaélések ellen,
ha az illetőnek helyt kell duellumban állani a rágal­
m aiért."11 Tisza Istvánnak már édesapjával kapcsolat­
ban módjában állt megtapasztalnia, m it jelent a sajtó
ellenséges céltáblájának lenni.
A jóbarát Réz Mihály nagyon jól érzékelte Tisza
személyiségének lenyűgöző „egytöm bűségét", ám
annak gyakori, nem éppen szerencsés következm é­
nyeit is: „Abszolút erejű, morális alapon épült egész
egyéniség ... aránytalanul volt az igazság híve, a kis
igazságoké ép úgy, mint a nagyoké - kimondásuk
konzekvenciáitól függetlenül s azokat gyakran nem
látva m eg."12 Tisza szkepszis nélküli optimizmusa és
kritika nélküli „pozitív beleélése a világban" szinte
szükségszerűen vezetett el gyakori személyes és poli­
tikai ütközésekhez egy gyorsan átalakuló, sokféle és
szellemi köreiben sokszor szinte örömmel dekadens
társadalomban. Bethlen István kései emlékezése jól
szemlélteti Tisza helyzetét: „Benne nagy elmével
idealista világnézet, úgy szólván a naivságig menő
idealizmus párosult... lényegében izolált m aradt...
nem a mi korunkból való ember, hanem félelme­
tes elemi erő ."13 Olyan elemi erő, aki nem gyűlölt,

11 Uo.,58.o.
1.2 Réz Mihály: „Gondolatok gróf Tisza Istvánról." In: Tisza-evkönyv. 1923,
91.0.
13 Tkza-évtömyv. 1926-29,20-21.0.

13
de mindenkor harcos és kemény volt (Kéz Mihály),
s hallatlan energiáit mindig produktív célokra akarta
fordítani. Személyes példájával mindig bizonyítani
akarta, hogy „a politika nem lehet nyegle úri foglalko­
zás."14 Az idealizmus azonban a személyére szólóan
igaz csupán, hiszen Tisza István már nagyon korán,
a „nagy zavarok" előtt a magyar állam megerősítését
óhajtotta. 1898-ban így beszélt: „Erős m eggyőződé­
sem szerint az állam rendelkezésére álló eszközöket
meg kell erősítenünk. Ez a nézetem nem mai keletű és
nem is a szociális kérdés folytán támadt; mindössze
egy új argumentumot látok."15A bism arcki példán túl
nyilvánvaló, hogy Tisza ilyen nézetei a nemzetiségi
kérdésben gyökereztek, s ezenkívül a katolikus fele­
kezeti politizálás radikalizmusa is motiválta.
1910-ben Tisza - nagyon óvatos lépések után -
a barátai által működtetett Nemzeti Társaskör hat­
hatós segítségéve] visszatért az országos politikába, s
hatalmas energiával végigharcolt politikai kampány
után, lényegében az ő személyi vezetésével, a frissen
alakult (1910. február 19.) Nemzeti Munkapárt fölé­
nyesen legyőzi a m eghasonlott koalíciós korm ány­
zatot (1910. június 1.) A vele szemben kialakult irra­
cionális gyűlölködés m iatt ekkor még nem vállalt
szerepet a kormányzatban, de enélkül is őt tartották
a M unkapárt valódi vezetőjének. A győztes párton
belül voltak néhányan, akik Tisza választójogi szűk­
keblű sége miatt később kiváltak a Munkapártból,
14 Kornis Gyula: Az élő Tisza István, Budapest 1937, 5. o,
15 OKN. 1898. március 17VXIV. kv 125. o.

14
ám ekkor már rendíthetetlen hűségű tábor alakult ki
körülötte, akik tűzbe mentek vezetőjükért. Erre szük­
ség is volt, mivel a választójog, illetve a hadsereg-
fejlesztés kérdései körül újra hatalmas obstrukcióval
súlyosbított harc robbant ki. Tisza István most sem
hátrált meg az immár szövetkezett nemzeti és szociális
radikális demagógiával szemben. 1911-ben megala­
pította a Magyar Figyelő-t az értelmiség, 1913-ban
pedig az Igazmondóul a birtokos parasztság meggyő­
zésére. 1912. május 22-én a képviselőház elnökévé
választották - erre másnap ellenfelei véres tömeg-
tüntetéssel reagáltak. 1912. június 4-én sikeresen letö­
rölte az obstrukciót; ennek eredménye óriásira korbá­
csolt, mesterséges gyűlölethullám lesz. Ennek során,
1912. június 7-én a parlamentben Tisza Istvánra rálőtt
egy képviselő. A szürkehályoggal kétszer is operált
Tisza a gyűlölködés m iatt többször párbajozni kény­
szerült; ekkor verte meg, és tette halálos ellenfelévé
gróf Károlyi Mihályt is.
Egyesek szerint Tisza nem érzékelte jól a világot,
amelyben élt, mivel fanatizmusa úgymond m eg­
gátolta abban, hogy érzékelje a vele szemben álló
erőket. Ennek igen világosan ellentmond Jakabffy
Elemér emlékezése, aki szerint Tisza Kari Stürgkh
osztrák miniszterelnök meggyilkolása után a követ­
kezőket mondta: „Nagyon értettük egymást Károly­
ival ... Mind a ketten tudtuk, hogy meg fognak
gyilkolni, de én azt hittem, előbb rajtam lesz a sor."16
16 Jakabffy Elemér: „Emlékezéseim Tisza István grófról." In: Ti$za-év-
köm/v 1928-29, 208. o.

15
Már korábban is jól érzékelte a hangulatot, s némi
humorral így beszélt politikai visszatérésének ügyé­
ről 1912. január 12-én: „Ebéd közben fogadtam abban,
hogy a korteskörút alkalmával, amelyben részt fogok
venni, meg is fognak hajigálni, amely fogadást, hála
t. képviselőtársamnak, fényesen meg is nyertem ."17
Tisza István tehát nem hátrált meg, s 1913. június lü-től
1917. május 23-ig újra miniszterelnökként irányí­
totta az országot (június 15-ig ügyvezetőként). Ekkor
ismét visszavonulásra kényszerült, de most IV. Károly
döntött így sorsáról, aki Ferenc József halála után
került trónra, s nem tudta el viselni a Magyarországon
szinte teljhatalomhoz jutott, nagy tekintélyű Tiszát
kormány élén. Tisza a megőrzött parlamenti többség
birtokában erősen ellenőrizte a belharcokban őrlődő,
új kormányt. S közben kiment a frontra is, ahol ezre­
desként szolgálva kivívta katonái elismerését.
A háború során, amelyet ő nem akart, óriási
munkát végzett, szinte egyszemélyes motorja lett a
magyar háborús erőfeszítéseknek. A kényszerből lett
háborús m iniszterelnököt ellenségei minden háborús
szenvedés és a háború okává tették meg. Ő pedig -
noha az erdélyi román betörés m élyen m egrendítette
- halálos elszántsággal igyekezett a háború körülm é­
nyei között is az erkölcsi és jogi normák betartásával
működni. E tevékenysége - levelezése tükrében -
minden elism erést megérdemel. A felhabosított gyűlö­
lethullám sem rettentette meg (már 1918. október

17 OKN. 1912. január 12., XIV. k., 66. o.

16
16-án rálőttek az utcán): „Nem bújok el, bátran,
ahogy cltem, akarok m eghalni."18 S így történt, hogy
október 31-én, a már 1917 októbere óta ismert, gyáva,
terrorista típusú gyilkosok végeztek a volt minisz­
terelnökkel („Férfias büszkeségében sértett emberre
a hősi halál vonzó gondolat."19)
Azzal az emberrel számoltak le, akinek hatása alól
szinte senki sem tudta kivonni magát. Szerettek vagy
gyűlölték, közömbösen alig hagyott valakit. Külső
megjelenésére nézve Tisza István nagyon rokonszen­
ves férfi volt, még az iróniára mindig hajlamos
Mikszáth Kálmánt („Szép sugár alak Tisza István:
rövidre nyírt fekete haj, kis bajusz, nyilt kék sze­
m ek."20) vagy a vele szemben kíméletlen harcot vívó
Adyt is megérintette: „Ha nem is szeretjük Tiszát,
nem tudunk rágondolni sem magyar vérünk meg-
melegedése nélkül. Milyen furcsa, milyen hibás,
milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép,
milyen magyar em ber."21 Élete vegéig ügyelt erőn­
létére; csak mérsékelt életmódja tette lehetővé irgal­
matlan nagy munkabírását (minden levélre válaszolt!).
A családi körön belül nyitott és (főleg a gyermekek
iránt) szeretetteljes férfiként keményen elutasította az
érzelmeket, az érzelgősségtől pedig egyenesen m ene­
kült. Minden tekintetben korrektségre törekedett, s
maximálisan puritán volt. „ Éppen a mi társadalmunk-
18 Hegedűs Lóránt i.m., 68. o.
19 „Az angol főrendiház válsága." In: Tisza István összes munkái (ezután
71ÖM). \. k. Budapest, 1923, 601, o,
20 Mikszáth Kálmán: A Tisztelt Ház. Budapest, 1917,112, o.
21 Ady Endre összes -prózai művei. 9. k. Budapest, 1973, 115, o.

17
nál, hol, fájdalom annyiszor tapasztaljuk azt, hogy
a belső értéket a külső mázzal vagyunk hajlandók
helyettesíteni, veszedelmes példának tartom azt,
hogy az állam kelleténél nagyobb súlyt helyez a
külső diszre, a külső czifraságra, sokszor a valódi
czélszerűségnek rovására."22 Általában csak a klasszi-
cizálódott (iskolában „veszedelem nélkül" tanítható
művelődési anyaggá lett) m űveket szerette, meg a
cigányzenét és a csárdást (amelyet néha egyedül is
eljárt!). A szerelmi költészetet elutasította, ezért volt
kedvenc költője Arany János (a költőt a Tiszákhoz
családi kapcsolat fűzte: István korán elhunyt költő
lelkű testvérének, Dom onkosnak volt a nevelője).
Tisza szellemi habitusára az alkati és a családi adott­
ságokon kívül - illetve azokkal együtt - igen nagy
hatást gyakorolt házi nevelője, Géresi Kálmán, aki
a tiszántúli magyar kálvinizmus „kifejlett típusa"
volt („A magyar protestantizmus ügye benső, el­
választhatatlan szolidaritásban van a m agyarnem zet,
a magyar szabadság ügyével."23)
Tisza István barátaihoz ragaszkodó, velük állandó
csipkelődésre hajlam os ember volt. Jó humora gyak­
ran megnyilvánult a parlamenti csatákban is. Ener­
gikus lénye m ég a szabadidőben is előbukkant.
Barátja, Herczeg Ferenc, aki a mérsékelt, „polgári
tem pójú" élvezeteket kedvelte, egyszer végigszen­
vedte azt a kirándulást, ahol Tisza gőzm ozdonyként

22 OKN. 1901. február 16., XXU. k„ 264. o.

23 „Egyházi erőgyűjtés és erőfejlesztés/' Pivtestáns Szemle, 1908, 475. o.
(elhangzott Pápán, 1908. szeptember 22-én)

18
robogott hegyről le, hegyre fel. Nem szerette a léha­
ságot. Bár elismerte a m egszerzett magánvagyon
m indenféle - akár luxuscélú - felhasználását24, tilta­
kozott a modern Budapest kávéházi, azaz családon
kívüli életformájának elhatalmasodása ellen: „Társas
életünkben a léha fecsegésnek, a megszólalásnak,
a pletykának a fészke a kávéház. Kulturális életünk­
ben a félművelt, felületes, minden, nálánál m élyebben
járó törekvést lenéző pózolásé s az impotens sivár­
ságé ... Budapestnek nem szabad kávéházi városnak
maradnia ... nem bánom , igya meg ott, akinek kedve
tartja, a maga pikolóját és játssza el egy-két parti alsó­
sát, de azután el onnan, el a családi és baráti kör intim
melegébe és az élet edző hullám aira."25 Tisza tehát
a hagyom ány és a m odernség kettősét itt is a kipró­
bált hagyom ányok túlsúlyával képzelte el.
Tisza István sokat olvasott. Minden ügyében igye­
kezett lelkiismeretesen tájékozódni, de: „Soha nem tett
úgy, mintha mindenhez értene, azokon a területeken
ahol különösebb tájékozottsággal nem rendelkezett,
elfogadta a szakértők véleményét."26 Éppen ezért a
tudatos félreértés és a „progresszív" kliséknek történő
behódolást mutatja Bánffy Dezső már ellenzéki korában
mondott véleménye, aki persze nem tagadhatta meg

24 „Mindenkinek joga van vagyona egy részét közvetlenül használati

célokra, életének kellemesebbé, szebbé tételére fordítani ... (a) józan
határok közt mozgó luxus jogosultsága kérdés tárgy át.sem képezheti."
„Az agrárius kérdésről." T1QM, I. k., 336-337. o.
2 5 Kusticus (Tisza István Magj/ar Figyelő-beli alkalmi álneve): „Levél

a szerkesztőhöz." Magyar Figyelő, 1911, J. k,, 214. o.

26 Vermes Gábor: Tisza István. Budapest, 1994,186. o.

19
az elismerést sem: „Ő a legszerényebb ember Magyar-
országon, eszesebb, mint mi együttvéve. Olyan ő, mint
egy Mária Terézia korabeli sok fiókos komód. Minden
fiók színültig tele vari tudással. Azonban, ami nem talál­
ható meg ezekben a fiókokban, az Tisza számára nem
is létezik. Ez az okos, makacs és büszke ember veszélyt
jelent országunkra."27289Tisza valójában csak a magyar-
ellenes politikusokra nézve volt veszélyes; azokra sem
úgy, ahogyan például Alexandru Vaida értékelte: „a
dinasztia és a nem-magyarok szempontjából a legin­
kább veszélyes, (s) aki titokban a Kossuth-hívők újra
megerősítését segíti elő."2S Persze a főherceg ezt akarta
hallani gyűlölt ellenfeléről (aki „a csorda többi tagjá­
hoz hasonló mocskos alak", a csorda pedig a „magyar
csőcselék(hez), melyhez minden magyar tartozik,
legyen bár miniszter, herceg, kardinális, polgár vagy
paraszt"2*). Tisza István sokkal józanabb volt ellen­
ségei, ellenfelei megítélésében is. Nem volt hajlandó
felülni a látszatoknak. A függetlenségi tábor időnként
tajtékzó gyűlölete innen is fakadt: „Soha eszembe sem
jutott azt gondolni, hogy Hermán Ottó képviselő úr,
vagy akárki az urak közül a túloldalon forradalmár.
Az urak csak játszanak a szavakkal, játszanak a jelsza­
vakkal, játszanak Kossuth Lajos nagy nevével, hogy
azzal a Kossuth mai álláspontját kellőleg nem ismerő
nagy tömeget saját céljaikra kizsákmányolják."30

27 Idézi Vermes Gábor, i.m. 149. o.

28 Uo.
29 üo., 112. o.
30 OKN. 1890. május 22., XVIII. k„ 272, o,

20
 Tárgyilagosabb ellenfelei is voltak azonban Tiszá­
nak. Mihu, a mérsékelt román politikus így látta:
„Külsejében és magatartásában semmi sincs a magyar
mágnások jellemző jegyeiből, inkább az értelm iség­
hez tartozó polgárnak látszik. Egyébként nagyon
jeges természetű, de vitába merülve fölm elegszik és
lényében, szavaiban vonzóvá válik. Pontos és energi­
kus kijelentései határozott ember benyom ását keltik,
aki ismeri önértékét és meg van győződve akaratá­
nak teljesüléséről."31 Az osztrák politikusok között is
jelentős volt azok tábora, akik „Tiszát a gondviselés
küldötte állam férfinek tekintették"32, aki a konkrét
tárgyalások során azonban szívós és nehéz ellenfél
volt. Ironikus m egjegyzést idéz Vermes Gábor az
idegessé lett osztrák hivatalnokkal kapcsolatban:
„Sajnos nem tilthatjuk meg a magyar m iniszterel­
nöknek, hogy mindenben tájékozott legyen."33 M ár a
háború idején látta így Tiszát egy osztrák tábornok:
„A magyar partikul a rizmusnak megfelelő politikai
irányvonalat követett, de képes volt általánosabb
nézőpontból is szemlélni az ügyeket és nem hagyta
figyelmen kívül a közös érdekeket. Ha Ausztria [élel­
mezési - T.L.] megsegítésére szólítottam fel, soha nem
fogadott türelmetlenül; nem ígért sokat, de mindig
megtartotta ígéreteit."34

31 Vermes Gábor i.m., 159. o.

32 Uo., 360. o.
33 Uo., 362. o.
34 Uo., 461. o.

21
 Berzeviczy Albert nem m indig és nem m indenben
értett egyet Tisza Istvánnal, de őt a magyar közélet
legnagyobb alakjának tartotta, akinek szuggesztív
ereje és minden helyzetben nyugodt, céljainak tuda­
tában lévő személyisége képes volt mindig híveket
toborozni: „Hevesnek csak annyiban és olyankor
láttam őt, mikor az ellenkező nézet érvényesülésében
veszélyt látott, de ez is csak az erős m eggyőződés
heve volt, mely senkit elnémítani, m egfélemlíteni
vagy sérteni nem akart. ... Egyáltalán nem volt
hozzáférhetetlen az ellenvéleménynek, akinél becsü­
letes jóakaratot és őszinteséget föltételezhetett, annak
véleménye iránt türelmes volt." 35A bizalmas barát
nem volt kritikátlan: „Amit egyszer jónak s a hazára
nézve szükségesnek ismert föl, amit célba vett s
am inek keresztülvitelére vállalkozott, azt aztán kím é­
letlen eréllyel végre is hajtotta, annak utjából kész volt
erőszakosan is eltávolítani az akadályokat. E tekintet­
ben mindenesetre hibákat is követett e l."36 De - jegyzi
m eg Berzeviczy - ellenfelei is a rendelkezésükre
álló erőszakot alkalm azták vele szemben. Hol volt
a hiba - szerinte - Tisza cselekedeteiben? „O tény­
leg konstruált magának egy ideál-magyart, aminő,
m egengedem, hogy ismerősei körében - nemcsak az
ő társadalmi osztályát értve - volt is nem egy; ezt az
ideál-magyar általánosította azután és erősen, szinte
fanatikusan hitte, hogy az a magyar nem zet nagy
átlagának megfelel s erre a típusra alapította számi-
35 Berzeviczy Albert: „Gróf Tisza Istvánról." In: TIÖM I. k., 4-5. o.
3h Lo., 5. o.

22
tásait, rem ényeit á lm a it... Mert ő törekvéseiben csak
a Széchenyi szerint már „m egtisztult", „kiművelt
agyú", „azoknak népévé lett magyart tartotta szem
előtt, gyűlölt és megvetett minden szóvirágot, cico­
mát, ámítást, tetszetős hamis látszatot s ezt a szigorát
még nemes külsejének bizonyos fokú elhanyago­
lására is kiterjesztette. Mert maga visszautasította
a hízelgést, joga volt azt másoktól is m egtagadni."3738
Valószínűleg igaza van az ifjú Mikszáth Kálm án­
nak, aki szerint Tisza István „azokat az erényeket
képviselte, amelyeknek kora híján volt s ezzel kihívta
kortársait,"3R vagyis Tisza hibái - szerinte - túlhajtott
erényeiben gyökereztek. Ezért lett „igazi tragikus
hős" (Jean-Jérome Tharaud), akinek kötelességtudata
cs személyes bátorsága sok ellenfelének érthetetlen
donquijotcizmus (Franyó Zoltán) vagy szimplán
a mindent megmagyarázó korabeli „progresszív"
varázsszó, az osztályönzés kifejeződése volt. De nem
kevésbé az értetlenség kifejeződése volt a mélyen
hívő Tiszával szemben az, amit Jászi Oszkár írt: „íme,
a XX. század magyar közéletének egyik joggal tisztelt
államférfia világnézetében olyan eszmék alapján áll,
melyek a görög bölcsészet egy igen korai szakaszá­
ban már elavultaknak tekinttettek."39 Függetlenségi
ellenfeleit m ost nem idézzük, mivel számukra Tisza
csupán egy erőszakos, a magyarságot Bécsnek foly to-

37 Uo., 7. o.
38 ifjú Mikszáth Kálmán: „Tisza István emlékezete/' In; Tisza-évkönyv.
1925, 89. o.
39 Huszadik Század, 1901,278, o.

23
nosan eláruló politikus volt. A m ikor Tisza hatalom ra
jutott, a függetlenségiek nagyobb része (Kossuth
Ferenc és szűk köre kivételével) már csak obstrukció-,
de nem vitaképes, s így Tisza István, az ember m ár
nem is érdekli őket. Legfeljebb annyiban, amennyiben
rágalmazásra alkalmas személyi vagy családi elem e­
ket véltek felfedezni. Tiszának azonban nem volt
takargatnivalója egyrészt, m ásrészt semmiféle hamis
arisztokratizmusban nem szenvedett. Mikor egyesek
azzal gyanúsították apját, hogy hosszú miniszter-
elnökségét családi gyarapodásra használta fel, így
válaszolt: „Tisza Kálm án a hatalm at nem csak hogy
nem használta családja érdekében, de azon hosszú
időn keresztül, am íg egész egyéniségét és tevékeny­
ségét a közügyeknek szentelte, oly nagyfokú bonyo­
dalmaknak vitte be [sic/] m agát és családját, hogy
az én igénytelen személyem nek évekig kizárólagos
feladatát az kellett, hogy képezze, hogy ezen privát
ügyekbe némi rendet hozzak b e ." 10 A rendíthetetlen
Tisza Istvánt az erdélyi román betörés elevenében
találta el. M indig hirdette a veszélyek jelenvalóságát,
de remélte, hogy rémlátomásai nem válnak valóra.
A román betörés jelezte, mi lesz a sorsunk, ha veszí­
tünk. Ettől kezdve Tisza István - az erőviszonyok
előnytelen változásai m iatt - egyre sötétebben látta
politikai életm űvének sorsát. A háború végén kétség-
beesetten még a wilsonizmus szalmaszáljába kapasz­
kodásáig is eljutott, személyesen pedig a hősi halál40

40 OKN, 1898. november 11., XV111. k., 119. o.

24
vállalásáig. Úgy tűnik, hogy ekkor el fogytak végtelen­
nek látszó személyes energiái, és - legalább is átmene­
tileg - összeroppant. Akkor, amikor a magyarságnak
a legnagyobb szüksége lett volna rá. Az összeomlás
rémítő közegében valószínűleg túlbecsülte a hcccclő
sajtó és a gátlástalanná nyomorodott töm egek erejét,
s elveszettnek látta az országot. Talán azt hitte, hogy
ilyen helyzetben egy demonstratív áldozatvállalás
a legtöbb, amivel segíthet nemzetén.

25
Gróf Tisza István és a magyar történelmi osztály

„Mindvégig annak a magyar nem esi osztálynak tipi­

kus képviselője volt, amely a harm incas és negyve­
nes évek nemes altruizmusával eltelve küzdött nagy,
ideális célokért (s amelynek lehanyatlásával pari
passu hanyatlott M agyarország). Ebben az osztály­
ban Tisza István a régi ideális tradícióknak elszige­
telten élő és küzdő képviselője volt ... Tisza István
régi ember volt. Nem eszméiben, hanem érzelm ei­
ben konzervatív. Nagyon jól ismerte a kor mozgató
eszméit, kultúráját - szükségleteit lelkiismeretesen
tanulm ányozta. Erős esze behatolt a kor tudományos
és politikai gondolkodásába s annak irányzatával
tisztába jött. De dogmatikus term észet volt. A kérdé­
sek bizonyos sora előtte nem volt problém a."41
A jó barát Réz M ihálynál kevesen ism erték jobban
azt a férfit, azt a magyar politikust, akinek „pozitív
term észete" jól m egfért az öröklött dolgokkal cs az
emberekkel akkor is, ha saját - önmagával szemben
is kemény - erkölcsi szigora és esze tisztában volt
az öröklött rend és az emberek gyakori lazaságával,
önveszélyes sodródásaival s azzal, hogy ilyen m inő­
ségjegyekkel a „régiek" sokszor felszínes jelszavak,
41 Réz Mihály: „Gondolatok gróf Tisza Istvánról." In: Tisza-évkönyv, 1923,
77-79 o.

26
divatok játékszerévé válnak. Nagyon fontos m eg­
állapítása Réz Mihálynak, hogy Tisza István még
a maga közegében is elszigetelten állt. Pedig sokan
követték, jelentős tábora volt, de ennek a tábornak
erőt és összetartást szinte csak az ő karizmatikus
személye adott. A polgári társadalom sikeres kiépí­
tése során az, amit „történelmi osztálynak" vagy
„magyar intelligenciának", ellenfelei pedig - szinte
démonizálva a fogalmat! - „dzsentrinek" neveztek,
mint műveltségi és hagyomány közösség gyorsuló
ütemben bom lott fel, s az idő túl rövid volt ahhoz,
hogy az új középosztályosodó csoportok - amelyek
a „történelmiekhez" asszimilálódtak - a hagyomány
és a megújulás sikeres szintézisét a személyében
képviselő Tisza mellé tudjanak - az általa végiggon­
dolt színvonalon - öntudatosan sorakozni. A forra­
dalmat végre nem hajtó, asszimiláns homo navusok
mindig érzékeny és szellemileg sokszor bizonytalan,
ingadozó csoportot alkotnak.
A nagy területű és változatos természeti feltétel-
rendszerű Magyar Királyság soknemzetiségű és
sokvallású agrárvilágát a feudalizmus idején a
nagyszámú, zömmel magyar nem esség fogta össze
és tartotta meg m int elkülönült történelmi egységet
a Habsburg-birodalomban. Ez a nem esség a maga
szívós vezetési folyam atosságában sem volt kaszt-
szerűen zárt, s a politikai-uralm i pozíciókon kívül
a szellem i-lelki vezetést, az önálló államiság híján
a hiányait pótló intézményeket (egyházak, iskolák,
múzeumok, könyvtárak stb.) is jórészt fenntartotta.
A magyar nem esség tehát - m iközben egyéni és réteg
haszonélvezője volt a feudális rendnek, s term észete­
sen voltak csupán élvező és birtokló tagjai - általában
kötelességének érezte a nemzeti közösség ügyeiben
hozott személyes és anyagi áldozatot. Soraiból jelen ­
tős szám ban kerültek ki nagy hatású értelm iségiek,
s a Nyugattal lépést tartó m agyar kultúrát közvet­
lenül (szem élyesen) vagy közvetve (anyagiakkal)
jelentős m értékben tám ogatták.
Tisza Tstván a magyar nemesség sajátos arculatú
csoportjából származott. Annak a jómódú református
bihari nemességnek volt az örököse, amellyel arisztok­
rata családok is szívesen összeházasodtak (Telekiek,
Degenfeldek), s akik keleti, „tiszai", kurucos hagyo­
mányaik mellett a Habsburgokkal kiegyezni tudó
reálpolitikusi erényekkel is bírtak. A saját költségen
végzett közszolgálat mint kötelesség teljesen termé­
szetes volt ebben a körben. A fiatal Tisza István - aki
szellemileg minden tekintetben koraérett volt - ennek
az eleven hagyománynak jegyében írhatta a követ­
kező sorokat: „Azt tartom, minden független szociális
állású s főleg földdel bíró embernek kötelessége erői­
nek megfelelő körben részt venni a közéletben. Valódi
szabadságot és rendet teremtő alkotmányosság egyik
alapfeltétele, hogy ezen noblesse obiige hassa át az
illető körök minden tagját, elég szomorú, hogy ez
annyira kihalóban van m inálunk."12
42 Szenlpéleri Kun Béla: „Tisza István ifjúkori fcvelei" Tn: Tisza-cuih'kkömfv.
Debrecen, 1928, 62. o. (Tóth Istvánhoz, ifjúkori barátjához írt levél)

28
 A közélctiségről vallott klasszikus nyugati liberális
elv szépen harmonizált a régi magyar nemesi cthosz-
szal. Ezek azonban Tiszánál nem csupán aktivista
közéletiséget jelentettek, hanem erős szociális látás­
módot is: „Aki clcg szerencsés helyzetben született
arra, hogy m entve legyen az élet fenntartásáért vívott
küzdelmektől, más bajával is kell egy kicsit törődni."43
A két levélrészlet egyértelművé teszi: Tisza István
maga is látta saját korszerűtlenségét, azt, hogy immár
nem általános a közösségért is élni. A modernnek
nevezett társadalmakban az egyéni célok és érdekek,
a népszerűség és a siker keresése háttérbe szorította
a „kötelességek vállalásának kultuszát" azok között
is, akiknek pedig társadalmi állását továbbra is csupán
a szolgálat igazolhatta. Tisza egész életében szembe
menetelt saját társadalmi közegének dekadenciájával.
Ez azt is jelentette, hogy - sokak számára bántóan -
elutasította a népszerűség keresését, ami pedig egyre
erőteljesebben jellemezte a kialakuló tömegtársadal­
mak politikai elitjét: „Tisza István nagy egyénisége
nem hatott a töm egek képzeletére ... Nem kereste a
népszerűséget; de kereste a súlyos kötelességeket.
Harcait népszerű irányok ellen kellett harcolnia;
győzelmei népszerű irányok bukásait jelentették."44
Tisza Istvánnak a legnagyobb keserűséget az
okozta, hogy szembekerült a magyar történelmi
elit általa nagyra becsült képviselőivel is (ifj. gróf
Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert), mivel e nagy
43 Uo., 61, o. (Géresi Kálmánhoz)
44 Réz Mihály i.m., 100. o.

29
formátumú kortársai a vele való viszonyt kíméletlen
személyes konkurenciaharcnak tekintették, s így a
józan status cjuo politikát is alárendelték e vetélkedés­
nek. Tisza kétségbeesve látta, hogy a korábbi idők
egységes magyar „középosztálybeli" szelleme szét­
esett. A történelmi ország óriási lehetőségét, a dualiz­
must a hivatott vezetők egy része is segített megrendí­
teni, közben pedig szinte mindenkivel szövetkeztek,
akiknek Tisza István útjában állt. A magyar polgári
társadalom rohamos kialakulása idején ez azt jelen­
tette, hogy miközben Tisza mindent alárendelt a
Monarchia nagyhatalmi állása által garantált kárpát-
medencei magyar szupremácia fenntartásának,45 és
a nagy sikerek idején sem felejtette el, hogy az egész
magyarság történelmi pozíciója s benne a magyar
intelligencia veszélyeztetettsége folyamatosan fenn­
áll, addig a magyar történelmi osztály jelentős része
felfoghatatlan vaksággal rohamozta azt a struktú­
rát, amely őt megőrizte vezető társadalmi erőnek,
s mindezt jelentős részben hazafiságnuk adták el.
Tisza István mindig felháborodással látta azt, hogy
a változó keretekben küzdő, kiegyezése 1lenes, illetve
nemzeti vívm ányokat kívánó ellenzék a hasznos,
pozitív munka helyett a verbális hazaíiságof műveli:
„A hazafiságot régi idő óta monopólium gyanánt

45 Sokféle ellenséges beállítás mellett érdekes az, hogy a/ nílrkeltseggel

nem rendelkező Keith Hitchins ezt világosan megérlel le, mii' érintett
kor társak s későbbi „tudományos" szemléletű történészek összekeve­
rik a részmotivációkat. Lásd: “The National!h' IVoblrrn in I Itingary”;
István Tisza and the Knmanian National Party 1910- ''fonnia] of
Modern History", 1981/12. 619-651.

30
használják ... az eltiport haza feletti hazafiúi búbánat
valódi bachanáüáját ülte."'16 O öntudatosan hivat­
kozott a hazafisag realista, építkező típusára, amely
reálpolitikai fegyelmet jelent: „A mi hazafiságunk,
t. ház, máskép nyilvánul. Mi azt tartjuk, hogy a
magyar nemzetnek arra, hogy nagy hivatását méltóan
betölthesse, sokat kell dolgoznia, sokat kell tanulnia
és sok súlyos áldozatot kell hoznia, a magyar nemzet­
nek erősnek kell lenni saját gyengéivel szemben
mindenekelőtt és uralkodni a saját szenvedélyein."4647
A felbomló, történelmi eredetű hagyomány cs érték­
közösség helyére nem véletlenül akar majd a kiváló
tanítvány és a lekori államtitkár Klebelsberg Kunó
az oktatási rendszer által, tehát már reflektált jellegű,
kialakított középosztályi szellemiséget teremteni a két
világháború között.
Ezért volt olyan eltökélten struktúra-konzervatív
Tisza alapállása. Nem volt hajlandó kockáztatni, sem
délibábos imperialista-nacionalista hangulatoknak,
sem modernista jelszavaknak nem engedett. Minden
változás elé helyezte a magyarság belső, szellemi­
gazdasági konszolidációját s azt, hogy vissza­
fordíthatatlanul a magyarság vezetésével történjen
a történelmi ország modern polgári társadalommá
integrálása.
Gyakran szokták Tisza Istvánt erőszakosnak minő­
síteni, mintha nem ügyelt volna mindig kínosan

46 OrsztttfgyíUés Képviselőházi Napló (ezentúl: OKN) 1887-1892., VII. Kötet,

291.0.
47 Ü0-, 292. o.

31
 a törvényességre. A valóságban a századforduló
Magyarországán sokkal inkább azok voltak erősza­
kosak - vagy divatosan - forradalmiak, akik az adott
törvényességen belül nem voltak eléggé erősek, hogy
hatalmi változásokat érjenek el és azok, akik egy telje­
sen téves helyzetértékelésen alapuló hamis bizton­
ságérzettől elvakulva egy régi s akkor már abszolút
önveszélyes sérelmi politikát folytattak. Különösen
értelmetlen volt ez a politika a közös hadsereggel
kapcsolatban. A függetlenségi és társutas politikusok
hihetetlen vaksággal vagdalkoztak e téren. Teljesen
jogosan érezte úgy Tisza István, hogy az ő helyzet-
értékelésével szemben itt nincs alternatíva: „Foly­
tonosan kisért bennünket egy nagy európai háború
veszélye és szelleme ... Nekünk készen kell lennünk
és pedig békében kell elkészülnünk a háborúra. S ha
ez a háború kiüt, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk
abban, hogy az nem lesz gyerekjáték sem a monarchia,
sem a magyar nemzetre nézve s igen könnyen fejlőd­
het élethalálharccá a magyar nemzetre nézve."48 Tisza
veszélyérzete jól és pontosan működött, mint ahogyan
olyan sokszor máskor is - vagyis az erkölcsi idealista
igen érzékenyen ellenezte a valóságot. Joggal hangsú­
lyozhatta azt is, hogy az ő politikája - túl az egyetemes
magyarság hatalmas lehetőségeit jelentő dualista status
quo v é d e lm é n -a történelmi magyar intelligencia érde­
keinek védelmét is célozza. Természetesen ő nem látott
semmiféle ellentétet a két célkitűzésben, mivel ezt az

48 Uo„ 291. o.

32
intelligenciát nemcsak a vezetésben akarta megtartani
- mint láttuk s majd látjuk, kritikai meglátásai ellenére
- hanem egyben az „elsők szolgálatának" keresztyen
természetességében is: „A hatóságnak nincsen neme­
sebb és hálásabb feladata, mint ha szegény emberek
ügyesbajos dolgán tud segíteni."'19 Tisza szemében
- klasszikus patriarchalizmussal - az uralom tehát
egyenlő a közérdek szolgálatával is, amelynek alá kell
rendelni az egyéni „melléktekintetekct": „Ne légy
senkire és semmire tekintettel másra, mint a közérdekre
s a magyar közigazgatás s a vármegye jó hírnevére."51’
Az utolsó mondatrészben a minőség és etika
hangsúlyozása, a magyar intelligenciának a nem ze­
tiségi vidékeken történő hitelesítésére is felszólított
annak érdekében, hogy - mint idealistán gondolta
- a nem zetiségiek önként, mintegy a m inőség el­
ismeréseként, fogadják cl a magyar „történelmi veze­
tés" további fennállást. Tisza olyan szilárdan hitt a
történelem kiválogató, vezetési minőséget biztosító
erejében, hogy egy lojális nemzetiségi elittel hajlandó
lett volna a helyi és regionális hatalmat nagyobb
m értékben megosztani, mint ahogyan az akkor
létezett. A nemzetállami imperializmusok korában
azonban nem volt sok esélye. Annál kevésbé, mivel az
összbirodalmi célokat soha fel nem adó osztrák poli­
tikai körök Ferenc Ferdinánddal az élen az európai
nagyhatalmi viszonyoknak a magyarokra nézve még 4950

49 Nagy Miklós: „Tisza István leveleinek. III. Kötete." Tisia-dvkönyv

1926-26., 148. o.
50 Uo., 148. o. (a szatmári főispánhoz)

33
kedvező időszakában is hatékonyan tudtak a Tisza­
fáié reálpolitika „kiegyezési" tendenciái ellen hatni.
Tisza éppen ezért ragaszkodott „a király és a nem zet"
törhetetlen együttműködéséhez, mivel a történelmi
tapasztalatok világosan m utatták azt, hogy a nem ze­
tiségi elitek és a Habsburg-dinasztia nagyon könnyen
össze tud fogni a magyarok ellen.
S éppen a Ferenc Ferdinánd-i politikai törekvé­
seknél érkezünk el a nemzeti egységet m indenek
fölé helyező Tisza Istvánnak a magyar múlt tapasz­
talataitól meghatározott állásfoglalásához: „a m agyar
liberalizm ust a kontinentális liberalizm ustól m élyre­
ható különbség választja el. Nem egyes osztályokban,
az egész nemzet politikai egyéniségében bírja alapját,
egész nemzeti fejlődésünkkel, egész nemzeti valónk­
kal összeforrva. Erősebb benne a nemzeti, állami felfo­
gás, éberebb érzékkel bír azon igények iránt m elyeket
a nemzeti, az állami élet nagy céljai tám asztanak a
társadalommal szemben, tetterősebb, áldozatkészebb
hazafisag hatja át. Az osztályok érdekharcainak pedig
m essze fölöttük áll s a gazdasági egyoldalúság rövid­
látó politikáját m indeddig elutasította m agától."51
Tisza szavaiban elsősorban nem a mindenkori
vezető politikai csoportok szokásos, a maguk uralmát
igazoló ideologizálása rejlik. Nem, mert a reformkor
magyar nemessége - s előtte sokan mások sokszor -
egy nehéz helyzetű etnikai-nemzeti közösség meg­
m aradásáért, illetve birodalmi emancipációjáért
51 Tisxa István: „Magyar agrárpolitika." In: Tisza Istvtín összrs munkái
(ezután: TÍÖM), I- kötet, Budapest 1923., 300-301. o.

34
harcoltak úgy, hogy közben „helyette (szociális-kultu­
rális) érdekképviseletet" is elláttak, vagyis többnyire
képesek voltak nagyvonalú, közérdekű lépéseket is
tenni. A reformkor nem essége jelentős mértékben
saját érdekei ellen is politizált, amikor azért harcolt,
hogy nemcsak jogai, hanem kötelességei is legye­
nek (jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, előjogok
eltörlése), ahogyan elődei is hoztak gyakran a nemzeti
függetlenség érdekében óriási személyes és családi
áldozatokat. Tisza öntudatosan és büszkén hivatkoz­
hatott erre: „Örök dicsősége a magyar földbirtokos
osztálynak, hogy saját előjogait önmaga törölte el,
hogy ő küzdötte ki a többi osztályok szabadságának,
jólétének, felvirágzásának előfeltételeit."5253
A magyar nemesi liberalizmus a nemzeti emanci­
pációs törekvéseiben tulajdonképpen a nyugati világ
„harmadik rendjének" szerepét töltötte be; ezért is
nem osztályként, hanem minden magyar érdekében
lépett fel. Sokszor emlegetett példa, a liberális angol
nemzeti egység a régi uralkodó csoportok vezetésé­
vel a sikeres expanzív brit társadalom közös érdekeit
fejezte ki, míg nálunk ez a korábbi sikeres nemzeti
védekezésnek volt a folytatólagos kifejeződése.33
Azzal természetesen Tisza tisztában volt, hogy a
nemzet sehol, soha nem homogén, vannak benne

52 Uo. 301. o.
53 „A7 alkotmányos fejlődés, a szabadelvű haladás nagy harcait mind­
kettő fáz angol és a magyar nemzet is - T.L.] földbirtokos arisztokrá­
ciájának vezetése alatt vívta meg. A politikai pártok nem társadalmi
érdekek szerint csoportosulnak s azok, mindenikét alkotmányos érzü­
let és szabadelvű felfogás hatja ál/’ Magyar agrárpolitika, 300. o.

35
érdekellentétek, de a fő cél a sikeresen „visszahódító"
vagyis m egmagyarosodó nagyhatalmi Magyarország
érdekében gondolta úgy, hogy az önérdekek hátrább
szoríthatók. Nem csak a szegények, hanem mindenki
oldalán - bár őt elsősorban a magyar elit egysége
érdekelte, hogy a helyes, történelmi vezetést biztosí­
tani lehessen.
Ezért figyelm eztette az agráriusokat, akikkel
az értékelvek szintjén sok mindenben egyetértett:
„Nálunk a szocializm us eleitől fogva földosztási
törekvésekben nyilvánul, a magyar nép előtt az
uradalmak sokkal előbb képviselői a nagytőkének,
m int az ingó vagyon, s ha sikerült őt harcba vinni a
tőke ellen, bizony ott támadja meg azt, ahol közelebb
éri s a Zichy eken keresztül jut el a Rotschildokhoz."54
S ugyanígy aggodalom mal látta, hogy a nagytőke
egyes képviselői forradalmi törekvéseket kezdtek
finanszírozni, s néhányan részt is vettek bennük.
A jóbarát Hegedűs Lórántnak, a GYOSZ egyik nem
zsidó származású vezetőjének adott tanács is arról
tanúskodik, hogy Tisza egyáltalán nem volt vak a
magyar társadalom ellentéteit illetően: „Tartsd vissza
gyáriparos zsidó barátaidat attól, hogy mindenféle
Forradalm i Tanácsokban részt vegyenek, mert annak
óriási antiszemitizmus lesz a vége"55
Ugyanilyen határozottan figyelmeztette az agrár­
forradalm i - földosztási ígéretekkel - rokonszenvező
nagytőkéseket és polgárokat is: „Ha a mezőgazdasági
54 Uo„ 274-275. o.
55 Hegedűs Lóránt: Ady és Tisza. Budapest, 1941, 35. o.

36
munkásnak földet ígérünk, ígérjünk tőkét az ipari
munkásnak. Azt hiszem, aki teljesen utópisztikus
társadalompolitikai theória alapjára lépni nem akar,
annak azt kell mondani, hogy azon világrenden
pedig, hogy tőke, legyen az ingó vagy ingatlan, nem
juthat m inden embernek, azon a világrenden nem
változtathatunk."56 Lehetett ezt akkor sőt, akár ma
is merev „reakciós" szemléletnek minősíteni, ám a
valóságban teljesen normális polgári gondolkodást
tükröz. Olyan gondolkodást, amelyet a világ szeren­
csésebb részein sohasem vontak kétségbe. A polgári
korszakban immár sokfelől jött magyar uralkodó
csoportok egységesítésének célja egyben persze azt
is jelentette, hogy Tisza Istvántól teljesen idegenek
voltak a „modern ideológiák radikális társadalom-
inérnökösködő eszméi. Ő, a predesztinációs hitű
református ember rendíthetetlenül hitt a szerves hala­
dásban, abban tehát, hogy a világ, a nemzeti társa­
dalom m egoldásait sokféle ember sokféle, harmónia
felé tartó munkája teremti meg. S itt ism ét ütközött
a kor népszerű elképzeléseivel, am elyek „átfogó
politikai m egoldásokat" kínáltak mintegy m egváltás­
ként. O kritikusainak állításaival szemben nem m ene­
kült az „átfogó m egoldások" elől57, annál kevésbé,
mivel egyrészt tisztában volt a saját kicsi m ozgás­
ierével, másrészt, mert m egértette korának a polgári
civilizációt és kultúrát egzisztenciálisan fenyegető

r>í> OfCíV, 1896-1901,1897. február 19. IV. k. 117. o.

'v „Az átfogó megoldások keresése elől Tisza a részletekbe menekül/'
Gergely András: „Tisza István mítoszának oszlatása." Hitel, 1989/5,, 28, o.

37
ellentmondásait.
Nagyon is jdl észrevette azokat a világnézeti irány­
zatokat, amelyek az „abszolútum okat relativizálni"
igyekeztek.58A haladásban is hívő liberális Tisza István
azonban nem haladásként értékelte ezt a relativizáló
„m odernizm ust", s nem bennük keresett kiutat. Az ő
világnézetének legszélesebb keretét a keresztyén hit
s azon belül is magyar reform átusságának predesz-
tinációs hite jelölte ki. A teljesen szekularizált világot
és gondolkodást term észetesnek tartó utókor kép­
viselői elképesztően „diszfunkcionálisnak" tartják
Tisza István eme eszmei és szellemi m eghatározott­
ságát5'3, pedig a létezés ilyen szempontú felfogásá­
nak és term észetesen konzervatív szem léletének - a
sokféle racionális, „tudom ányos" társadalmi kísérlet
sorozatos gyakorlati összeomlása után különösen
- mélyebb m ondanivalója van, m int az éppen aktu­
ális (napi) „tudom ányos" politikai igazságoknak,
„törvényszerűségeknek": „Ha az emberi tudományt
az emberi salaktól m eg akarjuk tisztítani, ma is, ha
az emberi világnézetet magasabb, tisztább régiókba
akarjuk felvinni, ma is, vissza kell m ennünk annak
eredeti forrásához, oda, ahol a szeretetet tanították
nekünk cs semmi egyebet, oda, ahol a szeretet volt
az egész emberiség javáért átélt, az emberiség javáért
átszenvedett életnek, az emberiség javára elszenve-
58 Kiss Endre: „Ami látható és ami láthatatlan/' Valósiig, 1991 ,/2. A szerző
a relativizálásokat „haladási jelenségekként'" és valószínűleg „szük­
ségszerűségként" is tekinti a rendíthetetlen Tisza abszolútumok mel­
lett kitartó „konzervativizmusával" szemben.
59 Lásd mint előbb.

38
dett mártírhalálnak igazi, egyedül éltető elem e."60
Alighanem a sokféle mai gondolkozási irányzatra is
vonatkozhat Tisza egykori érve, mely szerint nagy
kár „a mi szegény nyom orult em beri elménkkel ...
azt mondani, hogy én nem hiszem azt, amit én meg
nem értek."61

Tisza István: „Protestáns hit és felvilágosodás," Protestáns Szemle, 1909,

566. o.
h 1 Uo„ 561. o.

39
 A református keresztyén hívő Tisza István

A hagyományos magyar nemesi politikai gondol­

kodás idealizmusával követett liberalizmus/szabad-
elvűség és a természetesen megélt keresztyén hit
légkörében felnőtt Tisza Istvánnak - éppen „mindent
elolvasó", széles körű tájékozottsága folytán - módjá­
ban állt felmérni e két, számára természetes egységet
alkotó világnézet sokféle elvárását s következményeit.
A Nyugat-Európában felgyorsult szekularizált ideoló­
giatermelés sokféle eredményét kemény egyértelm ű­
séggel ítélte meg: „Minden úgynevezett tudományos
rendszer, amint egyszer a lét alapjainak megoldásá­
val akar foglalkozni, otthagyja a tudományt, meg­
szűnik észbeli produktum lenni, álmodozássá, teóriá­
nak nevezett ködképek felállításává válik".63
Tisza zseniálisan veszi észre, hogy a keresztyén,
ész feletti, transzcendens hitét vesztett modern ráció
tudományainak világnézeti kiterjesztése valójában
új, sem tudományosan, sem a m indennapok emberi
életében nem igazolható, sőt a tapasztalatban ham a­
rosan megbukó póthitekhez, ideológiákhoz vezet.
A véges ember eme abszolút igényű „tudom ányos"
megoldásai tehát csupán egy korszellem et kifejező 62

62 Uo„ 565. o.

40
valláspótlékhoz vezetnek, s hamis ellentétet konst­
ruálnak: „Egymás ellen fordul az emberi lélek két
legnemesebb ösztöne. Az, amely az ismeret és az,
amely Istenét keresi/'63 Tisza István rendíthetetlenül
hitt a tudás, az ismeret és a hit szoros egységében,
illetve egymást kiegészítő voltában: „Az emberi ész
önhitt uralomra vágya csak addig tart, míg gondola­
taink a felszínen mozognak, s el nem érik az értelem
sphaerájának határait." 6465
Tisza pontosan diagnosztizálta a századvég világ-
fájdalmas hangulataiból és kétségbeesett forradalom­
vár ásaiból fakadó „tudományos" forradalmár kodás
okait, a nihiltől menekülő hitetlenség következmé­
nyeit. Számára ez a visszatalálást, a hívő megtérés útját
is elképzelhetővé teszi: „Meg vagyok róla győződve,
hogy amint a felületes műveltség elvezet a vallástól,
úgy az igazi, a mély gondolkodás visszavezet a vallás­
hoz. Mert bármily téren, az exakt tudományok terén
is a gondolkodó elme mihamar eljut az ész határához,
eljut ama problémákhoz, amelyeketbonezoló ésszel s a
dialektika módszerével megérteni, felfogni nem lehet
és ha akkor a teljes szkepszis sivárságában elmerülni
nem akar, kell, hogy visszatérjen a vallásos érzéshez, az
Istenben való megnyugvás sziklaszilárd talajához."03
Tisza István nem tagadja tehát az emberi kételkedés
jogát, viszont tagadja az ész, a tudomány abszolutizá­
lását. Ez önhittséghez vezet, s ahhoz, hogy az ember

63 Uo.
64 Tisióa .István: A wllá$ a modern élet küzdelmeiben. Budapest, 1901., 5. o
65 OKN, 1898, március 26v 291. o.

41
tagadja, amit nem ért, s ami Tisza szerint történelmi
és mindennapos tapasztalat is: „Nem vak sors szeszé­
lye hányja az emberiség hajóját cél és rendszer nélkül
ide s tova, egy bölcs kéz vezeti azt megpróbáltatások,
szenvedések, vérontások sziklái és zátonyai között
mindig tovább m agasztos rendeltetése felé. Kicsinyek
és nagyok, gyengék és erősek, egyesek és nemzetek
öntudatlan eszközök az ő kezében."66 Látszólag fata­
lizmusról van itt szó, amivel gyakran szokták illetni
a predesztinációs hitű reformátusokat. Viszont Tisza
kiváló példa arra a Max Weber-i „ideáltipikus" jelleg­
zetességre is, hogy a kiválasztottság hitéből táplálkozó
elrendeléstudat megnyugváshoz, de nem passzivi­
táshoz, tétlenséghez vezet. Sőt, ez a hit kiildctéses
szilárdságot, emberi és hiúsági megvesztegethetetlen­
séget ad. Egyházmegyei főgondok édesapját követve
a nagyszalontai beiktatási beszédében erről pontosan
így szólt: „Keresztyén, ki megalázza magát Tstene előtt,
de erős szövetségben él Istenével s kit Isten irgalmába
vetett bizodalma e világ hiúságai, kételyei, kísértései,
és megpróbáltatásai fölé e m e l... Keresztyén, ki tisztá­
ban van az élet nagy problémáival és Isten akaratában
megnyugodva tölti be rendeltetését, küzdi meg az élet
harcát s fogadja, m it reá mért a sors."67
66 TiÖM, L k., Budapest, 1923., 43-44. o. Máshol ezt még karakteresebben
fejezte ki: „Az ember küzd magas vagy alacsony ezéJókért hite, köte­
lességérzete vagy szenvedélyei által vezetve; de küzdelmeiben csak
eszköz az isteni gondviselés kezében s akarva nem akarva az ő szolgá­
latában áll." Tisza István: A szocziat izmus és az egyház, Budapest, 1903v
10. o.
67 „Gondnoki székfoglaló beszéd/' Budapest, 1902., 5. o. (elhangzott
Nagyszalontán, 1902. szeptember 4-én)

42
 A rendkívül logikusan cs racionalistán gondol­
kodó Tisza István személyében tisztán láthatjuk azt a
hitet, amely a maximálisan használt isteni ajándékot,
az észt éppen azért utalja a helyére, hogy elkerülje a
sok „értelmi kísérlet" biztos végeredményéi, amellyel
a hit nélküli értelmi kísérletek „a vigasztalan skepsis
sivár nirvánájához, az emberi értelem csődjéhez
vezetnek,"r'9 ha az „álm odozások" és „ködképek"
teoretikus világa a gyakorlatban megpróbál tátik.
A liit és a tudás, a műveltség közötti összhangot nem
szabad feláldozni, hiszen az emberi lét s a világ titka,
értelme - az óriási ism crctbeli és technikai haladás
ellenére - az ember számára csak a kijelentésben
ragadható meg: „Isten, ember és világ lényegét
eszünkkel meg nem foghatjuk soha, azokhoz csak
a hit szövétneke, az isteni tanítás vezethet el/"’9
Tisza a hit szükségességéről és szükségszerű voltá­
ról gondolkodva tulajdonképpen m indig elmegy az
„eszes beszéd" határaiig, s mindig vállalja a tudás
optimista, de illetéktelenségbe nem bocsátkozó
realizmusát: „Tudunk-e egyáltalán gondolkozni
anélkül, hogy öntudatlanul, az cszm élés első pilla­
natától fogva egész gondolkodásunk alapjául olyan
sark tételeket ne tegyünk, am elyek az emberi elme
előtt egyáltalán megfoghatatlanok. H át meg tudjuk-e
mi érteni a tér és idő fogalmát, a kezdet és a vég,689

68 Uü., 7, ü.
69 Uo., 8. a.

43
a születés és enyészet, az örökkévalóság és az örökös
fejlődés fogalm át?"70 Tisza itt is bölcsen m atemati­
kai fogalmakra - m int a „legtisztábban" tudomá­
nyosakra - utal, megemlítve, hogy a végtelen kicsi
és a végtelen nagy fogalm ai is hit jelleggel jelennek
meg az ember számára. Tisza Istvánnak a feltétlen
isteni szuverenitásról vallott, kálvinista nézetei sajá­
tos demokratikus gondolkodási következménnyel is
járnak, s ez az emberi vagy annak tekintett dogm ák­
kal, tekintélyekkel szembeni elutasítás. Tisza hang­
súlyozza, hogy csak az isteni tekintély előtt hajlik
meg. Sem Luther, sem Kálvin, sem a dogmák nem
követelhetik „a tökéletesülő em beri elm e" önkéntes
alávetését. Azt tartotta, hogy „a dogma emberi m ű
... fejlődésnek van alávetve."71 A rendíthetetlenül
hívő Tisza István tehát ismét liberális, a liberális
protestantizmus személyiségelvű beállítódásával
gondolkodik. M ég a hit általi megigazulás tanítását is
a dogmák ellen fordítja, amelyeket ő a „gondolkodás
nélkül elfogadott tételek gépies ism étlésének" tart,72
s így sajátos egyéni egyensúlyhoz érkezik el, amely­
ben természetesen nem az intézmény, az egyház
biztosítja a gondolkodás és a m űveltség harm óni­
áját, hanem az egyén, aki megküzd érte: „Csak az az
egyéni hit állja ki a tűzpróbát, amit nem gépiesen
sajátítottunk el, hanem amit az igazság becsületes

70 „Protestáns hit és felvilágosodás", 564. o,

71 „Gondnoki székfoglaló beszed", 8, o.
72 Uo., 9, o.

44
keresése által magunk szereztünk m agunknak ...
ami egy darab a mi énünkből."73
Nem ez az egyetlen pont, ahol az egyházát főgond­
nokként is híven szolgáló Tisza István liberális lelke
szembekerült egyháza tanításával, amely a szuve­
renitás elvének helyes következetességével a hitet
ajándéknak, kegyelemből kapott isteni adománynak
tartja. Igaz, Tisza a dogmák kikerülésével, az egyéni
aktivitást, küzdést hangsúlyozva egyházával egyező
végeredményhez jut cl. A korban igen erős a katolikus
tekintélyelv újjászületése, s a protestáns egyházakban
is m utatkoztak a sokféle erő által egyházellenes célra
felhasznált „tudományos ideológiák" miatti funda­
mentalista, nyíltan dogmatikus (ortodox) kezdemé­
nyezések is. Ezek általában erős felekezeti jegyeket
is mutattak akkor, amikor a dogmamentes vagy
általános keresztyénség egyháztól távolodó értelm i­
ség ökumenizmusa már megerősödött. Tisza féltette
a sokfelekezetű magyarság szükséges egységét, s
a számára lehetséges személyes hitvallásos egyen­
súlyt ajánlotta kortársainak is. Vagyis a keresztyén
hit m egélésén és a szabadelvűség politikai gyakorla­
tán túl ő szellemi értelemben a szolgáló hit s a szol­
gáló értelem békességét hirdette: „A felekezetiesség
ijesztő mérvben harapózik el hazánkban, rég elmúlt
korszak sötét szelleme suhogtatja felettünk szárnyait
... Komoly veszélyt csak akkor rejt ez az áramlat
méhében, ha sikerül magát a protestantizmust meg-
73 Tisza István: „Elnöki megnyitó beszéd a Magyar Protestáns Irodalmi
Társaság Közgyűlésén/' Protestáns Szemle, 1917. 485. o.

45
 mételyeznie, ha a felekezetiesség üszke tüzet vet a mi
sorainkba is, ha hűtlenné léve vallásunk lényegéhez
és nagy traditioihoz egyházunk s a magyar szabad­
elvű társadalom közé m agunk em elünk válaszfalat
... Vallásunk lényegét Jézus tanítása s a szabad vizs­
gálódás képezi ... Fenséges, vigasztaló, m egtisztító
igazságok foglalata az, melyhez az önhitt emberi ész
sekély rationalism usával hozzá nyúlni gyermekes és
hiábavaló d olog."74
Az élő, biblikus hit hangsúlyozása Tiszát - libera­
lizm usa ellenére - közel viszi az egyházi megújulás,
a korabeli protestáns ébredési mozgalom, a belm isszió
köreihez. Egyébként pedig a dogmák miatti értelm i­
ségi elfordulástól félő Tisza sokszor eljutott a reális
szintézishez, vagyis belátta, hogy az általa is jónak
tartott sokfele krisztusi irányba azok is beletartoznak,
akik számára a „dogm ák is elengendőek": „M inden
dogma emberi mű. M agán viseli az em beri gyarló­
ság bélyegét és annak a kornak a bélyegét, amelyben
m egszületett ... A dogm ára lehet szükség ... De a
dogma fogalmából a fejlődés fogalm át kizárni nem
lehet ... A dogmát nem tolhatjuk a krisztusi igaz­
ságot kereső elme és Jézus Krisztus közé. A dogma
igenis ott állhat, hogy fonalat adjon azoknak, akik
megnyugszanak abban a tanításban, amit az egyház
ad ."75 („Az egyház nyissa ki a m aga kapuját minden
szellemi irányzat számára, amely krisztusi alapon

74 „Gondnoki székfoglaló beszéd", 6-7. o.

75 „Protestáns hit és felvilágosodás'', 568. o.

46
áll."76) Vagyis Tisza István türelmes volt az ortodo­
xokkal és a pietistákkal szemben is, ha nem veszé­
lyeztették az egyháznak a magyar egységbe tago­
lódó cs a reálpolitikai ökumenét elfogadó fővonalát.
A dogmák elégtelensége Tisza számára a történelmi,
társadalmi folyamatok elemzéséből következett.
A modern világ szemében az egyház tanításai, és az
evangélium üzenete immár nem m agától értetődő:
„Nincsenek meg (tehát) ma már azok a tekintély
által megszabott sarkoszlopai az emberi gondolko­
dásnak, amelyek, ha talán akadályul szolgáltak a
haladásnak, de legalább biztos zálogát képezték az
emberiség nagy tömege lelki egyensúlyának és lelki
megnyugvásának. Ma már ezeket a főoszlopokat
a lélek belső oszlopaival kell pótolni. Ma már azon
szellemi fegyverekkel szemben, am elyek ostromolják
az emberiség hitét, szellemi védekezéshez kell nyúl­
n i."77 Tehát Tisza nem tartja jónak és elégségesnek azt,
ha a régi formák és tartalmak közé akarnák az egy­
házak a szekularizálódó világot visszaterelni: „Ahhoz,
hogy a keresztyénség a mai kor nagy küzdelmeiben,
a materializmus, a hitetlenség, az atheizmus, a felkor­
bácsolt indulatok és szenvedélyek háborgó tengeré­
ben diadalmasan állhassa m eg a helyét, ahhoz nem
gépies hitre, ahhoz nem lélek nélkül elrecitált formu­
lákra, ahhoz élő hitre van szükség."78

76 Uov 567. O.
77 Uov 562. ü.
78 Uo., 567. o.

47
 Tisza zseniálisan vette észre azt, hogy a dogmák
és a szent hagyom ányok igazi gyengeségét éppen
a m inél tökéletesebb emberi kiépítettség jelenti,
ugyanis egyetlen kor egyetlen embere sem képes
örökké érvényes tartalm akat alkotni, és term észete­
sen ugyanez vonatkozik minden „kollektív bölcses­
ségre" is. Ezek mind csak idő szerinti foglalatai a
valódi örökkévalóságot tükröző evangéliumnak:
„Ha m egtisztítjuk vallásnézetünket [sic!] az emberi
gyarlóság minden hozzátételétől és ha tekintély
gyanánt nem fogadunk el mást, m int Jézus tanítását
úgy, ahogy azt a Szentírás elénk tárja, akkor ebben a
tanításban nem ellentétet fogunk találhatni a m odern
tudom ányosság legújabb vívmányaival szem ben."79
Ez eredeti reform ációs álláspont, s m inden él nélkül
a neokatolikus szemlélettel vitázik.
A korabeli genfi liberális kálvinizm us példakénti
em legetése Tiszánál azonban már tévedés, hiszen
annak törekvései végül is a keresztyénség teljes kiüre-
sítését eredm ényezték - amellyel Tisza nyilván nem
értett volna egyet m ivel a genfi hitvallás nélküli
lelkészek követelése csupán szubjektivista káosz­
hoz vezet. Abban viszont teljesen igaza volt, amikor
hangsúlyozta: „Mi nem akkor leszünk hű követői
Kálvinnak és Luthernek, ha abban követjük őket,
ami gyarló, ami m úlandó, amiben a kor gyermekei
voltak."80 Igaz, ez a megállapítása, m int paradox
m ódon oly sok más is, nem annyira hittestvéreinek,
79 Uo„ 563. o,
80 Uo. 569. o.

48
hanem sokkal inkább a tekintélyelvű, antimodernista
korabeli katolicizmusnak szólt.
A fenti szavakban már nemcsak a hit kérdései,
hanem az egyház, az egyházak mint intézmények
ügyét is érinti Tisza, s aki egyértelműen az aktivista,
a társadalomban tevékeny, főleg a szociális kérdé­
sek kezelésében aktívan működő egyházakat óhajt.
Viszont, jó protestánsként és liberálisként is elveti
a tekintélyelvi, uralmi egyházat, amely nemcsak a
politikában, hanem a szellemi életben is veszélyes és
értelmetlen konfliktusokat idéz elő. A századforduló
idején kiéleződő francia - de más latin országokban
is szinte folyton fenyegető - kultúrharc elkerülésének
útját abban látja, ha „az egyház tekintélyét csak az
örök érvényű isteni tanításra szorítjuk."81 Az önmér­
sékletet Tisza itt is, mint másban is, a vezetésre hiva­
tottaktól, a papságtól s főleg a főpapságtól várta el
minden egyházban s különösen is a régi sérelmeket
hangoztató protestánsoknál: „Tömegeket fe] szen­
vedélyek heve természetszerűleg ragad magával, de
azok kiket a reájuk bízott nyáj pásztorául rendelt a
gondviselés s kiket honfitársai bizalma vezető állásra
emelt, le kell, hogy győzni tudják Isic/| a szenvedély
szavát."82 Tisza István saját hittestvércit is mindig
józanságra és bölcsességre intette, hiszen - így ő - a
protestantizmus a „felvilágosodás vallása" is. S ezért
nem mások ellen kell harcolni, hanem a saját egyházat
erősíteni fokozott lelkigondozással, lelkészi és nem
8.1 „Gondnoki székfoglaló beszéd7', (1902) 10. o.
82 Uov 13. o.

49
lelkész! megújulással, az egyetemes papság elvét is
gyakorolva, ébresztgetve. („Misszió vár itt nem csak
a lelkészekre ... Személyiségünket bocsássuk az ügy
szolgálatába."83) Annál inkább is így kell tennie a refor­
mátus egyháznak, mert az átalakuló társadalomban
„a kísértés számtalan nemétől kell (tehát) népünket
megvédenünk/'84 Ezért az egyházi tevékenység súly­
pontja abban áll: „Keressék fel a népet az élet minden
viszonyaiban."85 Vagyis a lelkészek, mint minden más
magyar értelmiségi is, vessék be magukat a „produk­
tív m unkába".
Erre a fordulatra ism ét a történelmi elemzés kész­
tette Tiszát. Felfogása persze nyilvánvalóan liberális
alapozású, de az önkritikát nem lehet túlzónak tartani.
A „hatalmi keresztyénséget" Tisza joggal gondolta
tarthatatlannak: „Uralomra jutott egyházak ...
protestáns egyházak éppúgy, mint katholikus egyhá­
zak szervezetében az idők folyamán oly felfogások
tolultak előtérbe, am elyek az egyház érdeket tették
a vallás érdeke helyébe, am elyek világi érdekeket,
világi czélokat tettek a vallás örök igazságai, a vallás
örök czéljai helyébe, amelyek azt a hatalmat, amely
azért adatott az egyháznak, hogy az igaz keresztyén-
ség jótevő hatását gyakorolja, azt a hatalm at politi­
kai érdekek, osztályérdekek, reakcionárius érdekek
szolgálatába bocsátotta."86 A kultúrharcot lényegében

83 „A vallás a modern élet küzd elmeiben", 10, o,

84 „Gondnoki székfoglaló beszéd, (1902) 14. o.
85 Uo, 16. o,
86 OKN, 1898. március 17., XIV. k., 126. o.

50
nem ismerő Magyarországon - az egyházpolitikai
küzdelem nem volt igazán az - Tisza István a kívül­
álló, öntudatos (liberális) protestáns egyértelműen
progresszív nézeteit hangoztatta a latin, protestan­
tizmust nem ismerő kultúrák polarizált világnézeti
harcait illetően: „Azt a kétségbeejtő tünetet látjuk,
hogy a felvilágosodás, a tudomány mind valláselle-
nesebb, mint istentagadóbb ... A vallás, a hit pedig
görcsösen kapaszkodik belé a középkori világnézet
avult bástyáiba."*7 A kultúrharcért a katolikus egyház
is felelős. Nem szabad tehát e helyzetet nálunk kiala­
kulni engedni. Ehhez viszont a protestánsoknak
„össznemzeti reál politikát" kell szem előtt tartaniuk
önvédelmük s érdekvédelmük közben.
A sokféle egyéni és társadalmi öntevékenységet
mindenkor nagyra becsülő Tisza azonban az autonó­
miájára oly büszke egyházának fegyelmet is ajánlott
- mint máshol is, a jól szervezett ellenfelek támadá­
sára válaszul: „A szabadság éltető elemének tartom a
vitatkozást, a kritikát, a vélemények teljesen szabad
megnyilvánulását ... de hát mi egy szellemi anarchia
örvényébe akarunk elsüllyedni éppen most, amidőn
egy katonailag fegyelmezett és szervezett ellenfél
támadásaival kell megküzdenünk?"sR Az előbbi
állásfoglalás a Ne temere című pápai bullára válaszul
született, amely a rengeteg vegyes házasságot kötő
Magyarországon sok család békéjének feldúlásával87

87 „Protestáns hit és felvilágosodás", 562. o.

88 „Gróf Tisza István elnöki megnyitó beszéde 1908. szeptember 22-én,
Pápán." Pápa, 1908., 2. o

51
fenyegetett mivel kérdésessé tette a katolikus fél
oldaláról a házasság érvényességét. Tisza István az
ilyen és hasonló esetek miatt újra és újra megformu-
Iázta politikai és nemzeti célszerűség által motivált
ökumenizmusát. Itt is, mint mindig, idézi a XIX.
századi nagy magyar katolikus liberálisokat, akik
protestáns honfitársaik önmérsékletére támogatólag
válaszoltak. Figyelmeztetett arra is, hogy a m inden­
felől veszélyeztetett „maroknyi magyaroknak" értel­
m etlen egymással harcolni akkor, amikor a fő front­
vonal immár máshol húzódik: „Hát ma, a huszadik
században, az atheizmus, az istentagadás, a materi­
alizmus, a szocziáldemokráczia veszélyeinek m ind-
jobban tornyosuló hullámai között akkor végez-c a
katholikus egyház krisztusi munkát, ha a maga erejét
a többi keresztyén felekezetek ellen fordítja? Akkor
végez-e keresztyén munkát és akkor szolgálja-e a saját
érdekét is helyesen, ha a többi felekezetek gyengítése
és elidegenítése által meggyengíti az összes keresz-
tyénség erejét? M eggyengíti azt az ősi erőt, amelyet
a mi Istenünk szolgálatában mi is a mi közös ellen­
ségeink, a materializmus vagy az atheizmus ellen
igyekeznénk kifejteni? " s<)
Tisza István állandóan nagy tisztelettel beszél a
magyar katolicizmusról, s arról, hogy annak nagy
nemzeti feladatai vannak. Állandóan utal arra is, hogy
a reformkori magyar liberalizmus s utódai se voltak
soha egyházellenesek, mivel a magyar egyházak 89

89 Co, 6. o.

52
és intézményeik nemzetfenntartó szerepet játszottak.
S meg nagyobb szerep várna rájuk a kapitalista világ­
ban, ahol az egyházaknak, a keresztyénségnek sok
történelmi mulasztást kell bepótolniuk. Tisza többször
keményen kritizálja az egyházi múltat: „Tizennyolc
hosszú évszázad telt volt el Krisztus tanítása óta.
A vallás hódító diadalutat tett az egész világon. Meg­
szerezte az államhatalmat, döntő befolyást gyakorolt
az eszmékre, a felfogásokra, az ember összes élet­
viszonyaira; cs mégis milyen széles űr, milyen áthidal­
hatatlan ellentét mutatkozott Krisztus tanai és a
társadalom egész berendezkedése között! Hova lett a
krisztusi szellem, a felebaráti szeretet az egyházból?""0
A XVIII. század tehát joggal lázadt fel a mulasztó
egyházzal szemben. Tisza szerint viszont azonnal
túlzásokba is esett, hiszen a felvilágosodásuk „szabad­
ságot és egyenlőséget hirdet, de az indulatok szabad­
ságát és az élvezetekben való egyenlőséget."9091 S ma
ott tartunk - mondja Tisza -, hogy „Krisztus méltatlan
szolgái után Krisztus ellenségei ülik diadalukat."92
Ezért a materialista humanizmus helyett csak a
teljességet jelentő Krisztus kiegyenlítő békessége és
szeretete hozhat megoldást. Ez pedig nem az osztály­
ellentétek kiélezését, hanem az erkölcsi alapú élet­
vitelt jelenti minden ember és osztály számára, s ebben
nyílik az egyházaknak óriási lehetőség: „Álljon ott
[ti. az egyház - T.L.] a szegény ember oldalán, tartsa

90 Tisza István: „Aszoczializmus és az egyház/' Budapest, 1903,, 8. o.

91 Uo., 9. o.
92 Uov 10, o.

53
őt vissza a m aterializm us ás élvhajhászat s az osztály­
gyűlölet végzetes indulataitól, legyen igaz barátja,
hű tanácsadója, lelki gondozója az élet m inden
viszonyai, küzdelmei, szenvedései között, töltse m eg
erkölcsi tartalommal, a szeretet szellemével gazda­
sági érdekeire irányuló törekvéseit is ... De álljon
oda a gazdag ember mellé is. Figyelmeztesse őt azon
nagy és magasztos hivatásra, am ely ezen a téren
[ti. társadalmi tevékenység -T.L.] vár reá; hozza lelkét
a szegény emberhez közelebb; tegye fogékonyabbá
azon áldásos szerep iránt, amely a körülötte élő nép
lelki gondozása terén vár reá. Az egyháznak ez a
hivatása nem egyedül a lelkészj kar vállaira neheze­
dik. Mi egyetem es papság vagyunk/’93 Tisza István
személyesen rendkívül komolyan vette e keresztyén
(agrár) patriarchalizm usl. Kocsordi földbirtokosként
egy járvány idején maga ápolta, látta el gyógyszerek­
kel a beteg falusiakat. M iniszterelnökként - főleg a
háború idején - m inden hozzá forduló szegény ember
ügyében lelkiismeretesen eljárt.
A szekularizálódó világban, az egyre inkább
a materiális szükségletekre koncentráló politikák
idején - az anyagi szükségletek egyre magasabb
szintű kielégítését egyébként Tisza is nagyon fontos­
nak tartotta! - a m iniszterelnök az embert keresztyén
módon, vagyis holisztikusán szemlélte. Nem hitt
abban, hogy az anyagiak vagy a szabadság m indent
megold: „Igazi haladás, igazi boldogulás csak az

93 LTo., 21. o.

54
egész em bert fejlesztő intézkedések következetes
megvalósítása mellett rém élhető."1,4 Ezért tartotta
kiemelkedően fontosnak a családvédelmet, a nőkről
cs gyermekekről való fokozott gondoskodás lehető­
séget s a m unkavédelmet is. E tekintetben magát is
(keresztyén) szocialistának tartotta, m ert ez az „igazi
/.ocializmus", amely „a m unkásosztály sorsának
|avitását állami és társadalm i eszközökkel, az állam­
im tál om és a többi társadalmi osztályok rokonszen­
ves [ti. rokonszenvező - T.L.] tám ogatása mellett
kívánja elérni. Ilyen értelemben véve szocialistának
kell lennünk m indnyájunknak.""5
Tisza István éppen azért tért vissza újra és újra
az ekkor igen expanzív (neo)katolikus támadásokra,
mert az előbbi, a szociális fő frontokon kibontakoztat­
ható, egységes kereszLyén karilászés nevelés lehetősé­
gének elrontását látta abban. Nem protestánsellenes,
nem elsősorban reformátusellenes ügyet látott tehát
a katolikus megújulás radikális - a kor szóhasznála­
tában ultramontán - irányzatainak konfliktuskereső
lépéseiben, hanem nemzeti vétséget, s ezért utasította
el minden alkalommal a protestáns ellentámadást
vagy éppen az antikatolikus elképzeléseket: „Az ultrá­
in ontanizmus elleni küzdelm et valláskülönbség
nélkül, az egész magyar felvilágosodottsággal kell.
megküzdeni. Magunkat izolálni s azt a szolidaritást
kockáztatni, amely századok során fennállott [protes­
táns - T.L.] egyházaink jogos törekvése és a magyar
■)4 Co.,'15. o.
^ Uo., 7. <_>.

55
nemzet nagy problémái között, bűn volna hazánk és
egyházunk ellen. Ellenfeleink érdeke lehet az, hogy
felekezeti térre szorítsanak, a felekezeti szűkkeblűség
és türelmetlenség színeiben tüntessenek fel bennün­
ket s erre szolgáltatnánk fegyvert a római katolikus
papság élvezetében levő vagyon elleni tám adással."56
De m esszem enően nem értett egyet azzal a libe­
rális ihletésű elvvel sem, amelyet a korban divatos
„szabad egyház szabad állam ban" jelszóval lehet
összefoglalni. A politizálódott egyházaknak az
állam tól való m entesítését és ilyen m ódon való m eg­
tisztítását egyenesen veszélyesnek tartotta egy olyan
korban, amikor egyébként is szellem i forrongás,
átalakulás zajlott, s gyengültek a társadalom hagyo­
m ányos Összetartó erői: „Én általánosságban, elvileg
nem tartom helyesnek a »szabad egyház« szabad
államban theoriáját. Nem tartom helyesnek ezt azért,
m ert sokkal nagyobb hatalm at látok az egyházban,
sokkal több rokonságot látok az egyház valláser­
kölcsi hivatása és az állam nak legm agasabb értelem ­
ben vett rendeltetése között s sokkal üdvösebbnek
látom a kettőnek egym ással való kapcsolatba hozását
és közrem űködését, sokkal károsabbnak, ha a kettő
egym ás ellen működik, semhogy helyeselhetném ,
hogy az állam egyszerűen m egszakítson minden
összeköttetést az egyházzal és abban egy közönséges
hum anitárius társulatot lásson, am elyet saját célja­
ira jobban be nem vonván, nagyobb hatalom m al és
96 Szentpéteri Kun Béla: Tisza István ős a vallásfelekezeti béke. Debrecen,
1983,, 9. o. (1907. szeptember 29-i bes/.édébftl)

56
joggal fel nem ruház és szorosabb felügyelet alatt
nem tart, m int bárm ely más m agánegycsületet."97
Az utolsó mondat már elárulja azt, hogy Tisza
István m iért tartotta m ég fontosnak az egyház és állam
■•/oros kapcsolatát. Magyarországon ekkor nemze-
Iiségi vagy nemzeti jellegű egyházak is működtek
a román orthodox, a görög katolikus és a szerb
orthodox amelyeknek kimagasló politikai szere­
pük volt népük életében. M ásrészt a neokonzervatív
katolikus m egújulásnak alkalm anként hevesen
antilibcrális és a nemzetiségi vagy szociális dema­
gógiát sem nélkülöző kibontakozása is olyan erők
gyülekezését jelentette, amelyeknek politikai céljai
l'isza szemében elfogadhatatlanok voltak. A magyar
szabadelvű politika így nem engedhette m eg m agá­
nak azt a luxust, hogy a be nem avatkozás korlátlan
szabadságát engedje az egyházpolitika síkján: „Hol
.1 felekezeti harc öt-hat táborra oszthatja a nemzetet
; hol a felekezeti kérdés oly szoros összefüggésben
ál l a nemzetiségi kérdésekkel: a legnagyobb könnyel­
műségnek, sőt teljes lehetetlenségnek tartanám, hogy
az állam bárminő radicális jelszavak vagy theoriák
kedvéért abdicaljon történelmileg szerzett jogairól
és kiszolgáltassa az egyházban fennálló felügyeleti
hatalmát akár eléricalis, akár a nemzetiségi túlzók
szám ára."98 A református Tisza István tehát itt is
a szűk m ozgástér történelmi alapú kihasználására
lörekszik úgy, hogy minden egyházzal a nemzeti
l>7 OK.\;, 1892. május 27., 382. o.
Uo., 382. o.

57
politika jegyében rugalmasan crjcn el békés együtt­
működést: „Ragaszkodunk a történelmi fejlődés
alapelvcihcz, nem mereven m egállva a status quo-nál,
hanem fejlesztve, bővítve az intézm ényeket a fejlődő
élet igényeihez képest és lépésről-lépésre, nem új
theoriák elfogadása m ellett, hanem m indig a történeti
alapon m aradva m enjünk e téren előre.
A fenti elemzések ismét a reálpolitikus Tiszát m utat­
ják, azt a „politikai ökum enistát", aki egyházát soha­
sem konfrontáltatva akarja szolgálni, s annak a nemzeti
ügyekben, a köz érdekében kifejtett érdemeiért követel
öntudatosan támogatást: „Ke azt kutassuk, hogy más
egyházak hogyan és m ennyit kapnak. Nézzük csak azt,
hogy nekünk mi kell; állapítsuk meg szükségleteinket
és egyházunk nagy nemzeti missziójára hivatkozva
kérjük azt."™ Ugyanakkor, amikor Tisza - egészen
„modern" módon - az egyház közszolgálatiságának
állami segítségét kéri, határozottan elutasítja egyházá­
nak teljes állami eltartását. Nem csupán azért, mert az
tulajdonképpen véget vetne az évszázadokon át nagy
áldozatokkal védett egyházi autonómiának, hanem
azért is, mert a hitből fakadó áldozatos egyház fenn­
tartást keresztyén kötelességnek tartja: „Az 1848-iki
törvényhozás az egyház összes terheinek átvételére
tett ígéretet. Ennek az ígéretnek teljes beváltását nem
kívánjuk. Áldozni kívánunk egyházunk czcljaira,
viselni kívánjuk a terhet, ameddig erőnk engedi,910

99 Uo„ 3S2. o.
100 Szcntpéteri Kun Béla: Tisza István é> a vallásfelekezeti béke, 10, o.

58
.i jövőben is ."101 E téren is karakteresen megmutatkozik
■i liberálkonzervatív politikus egyensúlykereső termé­
szete, hiszen a nagyrészt szegén}' református gyüle­
kezetek ekkor - főleg Erdélyben - tömegesen adják át
iskoláikat az államnak, és sok helyen az egyházi adó
mértéke állandó súrlódási ok, így az „államosítást"
sokan támogatták. Alapelvckct viszont Tisza soha nem
volt hajlandó feladni.
Ahogyan nem alkudott a kényszerítő szegénység­
gel, ugyanúgy elutasította az alapelveket, a hitbeli
dogmákat fundamentalistán felfogó protestáns,
református kegyességi irányzatokat is. Az észt abszo­
lutizáló Tisza István itt, e téren racionalista maradt,
bár több, a pietista ébredést képviselő lelkész műve­
lődési - kulturális neoprimitivizm usa joggal borzolta
a kedélyét. Úgy tűnik, hogy a csak direkten ellenséges
modernizmusokra figyelő s azokra érzékeny Tisza
nem vette igazán észre a veszélyt, hogy a liberális
(tudományos) teológia sok képviselőjének nézetei
kiüresítik a keresztyén hitet, s csak az ellenhatásuk
is jelentkező pietizmusnak (bethánizmus) a korabeli
értelmiségiek tömegeit riasztó túlzásait látta: „A cal-
vinismus s főleg a magyar calvinismus helyzete,
sorsa nagyon érdekel engem, m iután ahhoz (ha nem
is a helvetica confcssio m inden dogmájához) gondol­
kodás után, m eggyőződésből ragaszkodom, misszió­
jában, jövőjében hiszek, dacára a nálunk is szépen
virulásnak indult szenteskedő, hypokrita kálvinista

11)1 „Gondnoki székfoglaló beszéd", 15, o.

59
jezsuitáknak. A XIX. században ezek a vallás ellensé­
gei, ezek idegenítik el attól éppen a m űvelt elem et."102
A fiatal Tisza hitet és műveltséget egységben látni
tudó és akaró antifundamentalista hevülete később
lehiggadt, ám a mennyiségi, túlzottan formális és
érzületi kegyességet később sem kedvelte. Egyértel­
m űen vakbuzgóságnak tartotta.
M árpedig a XIX. század végén egy m űvelt m agyar
ember nem lehetett vakbuzgó (jellemző, hogy Appo-
nyi Albertét azért tartották konzervatívnak, m ert
vasárnaponként misére járt!). Az egyháznak is „hala­
dási intézm énynek" kellett lennie akár a hívő, akár
a hitetlen hagyomány tisztelő értelm iségi szemében.
Ebben a kérdésben Tisza - öntudatos hite ellenére -
teljesen a „progresszív" korszellem hatása alatt érté­
kelte a protestantizmust, bár kétségtelen, hogy ennek
az értékelésnek m áig helytálló történeti tartalmai is
vannak: „A protestantizm us az em ancipáció m unká­
ját m űvelte az emberi tekintély béklyóival szemben;
általánossá, dem okratikussá kívánta tenni a kultúrát
és egyúttal nem zetivé tette azt ... A reformáció hala­
dás volt az egész em beriség számára: a szellem és az
erkölcsi világ m agasabb régióiba vitte föl azokat is,
akik vele dogmatikai okokból szem bekerültek."103
De a „kultúrprotestáns" jellegű m egnyilvánulások
mellett mindig ott van Tisza rendkívül mély, bár

IU2 Szentpéteri Kun Béla: „Tisza István ifjúkori levelei." In; Tisza-
évkönyv, 1928,, 62. o. {(/.érési Kálmánhoz)
103 „Gróf Tis2a István elnöki megnyílói a a Magyar Protestáns Irodalmi
Társaság dísz gyűlés én." Protestáns Szemle, 1908., 483. o.

60
racionális színezetű keresztyén hite. A lényeget - ez
a kor divatszava volt - o m indig máshol látta, mint
az emberi önistenítésbe esett modern racionalista
kortársai. Valószínűleg itt van a racionális liberaliz­
mus irányzatai közötti válaszút is. Tisza sohasem lett
liberális keresztyén - az egyes dogmák elleni berzen­
kedése ellenére sem -, hanem keresztyén liberális­
ként gondolkodott. Alighanem telitalálat a hittest­
vér Angyal Dávid szeretetteljes értékelése c téren:
„Tiszának liberalizmusa nem jelent egyebet, mint
jogtiszteletet, mint a keresztyén erkölcstannak türel­
mes, néha igen türelmes gyakorlati alkalm azását."104
A haladás elvének hangsúlyozása persze nagyon
kétélű fegyver, hiszen ennek alapján m ondhatta bárki
egy újabb, immár „laikus reform ációnak" a század­
forduló radikalizm usait vagy éppen dekadenciáját is.
I’edig mindig nyilvánvaló, hogy Tisza haladásfelfo­
gása minden téren más volt, mint ami az alapelvből
következnék. Hiszen az ő reformációt forradalom ­
nak, dcm okratizálónak tartó m eggyőződése például
nem valamiféle társadalmilag m egváltó szemlélet
része, hanem az élő hitet adó Biblia győzelme a
tekintélyelvű dogmatizmus embereket is osztályozó
világa feleit: „Micsoda forradalmi gondolat volt,
hogy gondolkozó lénynek tekintsük m inden ember­
társunkat, s hogy minden embertársunkban a keresz­
tyén társadalomnak öntudatos tagját lássuk, akit
egyenjogú polgárrá teszünk a leghatalm asabbal, mert
104 Angyal Dávid: „Gróf Tisza István emlékezete," In: Tisza emléke.
Budapest, 1921., 36. o.

ól
az ő kezébe is odaadjuk a vallási igazságok egyetlen
kútfejét: a Szentírást."1IK
Tisza István sok későbbi méltatója szerint a kiasz-
szikus kálvinista államférfiak, Cromwell, Coligny,
Jan de Witt, Guizot stb. közé tartozott. Ő is olyan
volt, „aki érzi elválasztását, Isten dicsőségét szolgálja
tetteivel, felelősségérzete rendkívüli és a legnagyobb
veszély sem zavarja meg az Úr akaratába vetett
bizalm ában." O is „büszkén, em elt fővel, de Isten
előtt alázatos lélekkel járt az emberek k ö zt."1® Ennek
bizonyságát adta sokszor, am ikor hangsúlyozta:
„Az igazság keresésének, a dolgok mélyére törekvő
kom oly gondolkodásnak koronája és zár köve nem
lehet egyéb, m int Isten felismerése/'10516107
Ezért tiltakozott keményen, amikor a Borromeus
Károly érdemeit hangsúlyozó pápai bulla a reformáto­
rokat önző célok érdekében működő embereknek minő­
sítette. Tisza szinte szenvedéllyel vállalja a folyamatos­
ságot a megtámadottakkal, s védi meg hitvalló elődeit:
„Nem földi érdekek szerint jártak el csupán azok a férfiak,
akik életük veszélyeztetésével álltak ki a maguk igaza
mellett, akik emelt fővel mentek a máglyára, nyugodt
lélekkel tűrték a gályarabságot, nem gonosz indulattól
hajtva mentek az erkölcsi rend ellen, sőt ezekre csak
azért voltak képesek, mert nemesnek és igaznak tartott
ügy elszánt és önzetlen harcosai voltak."108

105 „Gróf Tisza István elnöki megnyitója", 483. o.

106 Angyal Dávid j.m. 18. és 19. o.
107 Szász Károly: Tisza István. Elet és jellemrajz. BudapesL, 1920., 76. o.
108 Szentpótúri Kun Béla i.m,, 13. o.

62
 A katolikus egyház vezetőinek nagy része - külö­
nösen is a néppárti, tehát radikális jellegű politikusból
esztergomi érsekké lett Csernoch János - megértette
és méltányolta Tisza gondolatait és politikáját, noha
a korszakban nálunk bizonyos felekezeti ellentétek
m ég általában élesek voltak. De sokan nem jutottak el
Tisza távlatos konklúziójához: „Az az idő, amidőn a
felekezeti kontroverziák játszották a szerepet, messze
mögöttünk fekszik. A mai világban bajtársaknak kell
érezntink magunkat mindazokkal, akik Krisztus tanát
akarják hirdetni, akik a népet boldogító elvet a szeré­
téiben s nem az osztálygyűlöletben látják. Mindegyik
felekezetnek önmagában, befelé kell intenzív munkát
folytatni s így végezni hasznos m unkát Krisztus
Urunknak és a magyar nemzeti kultúrának."109
Tisza István keresztyénsége és hite a gyorsan válto­
zó, átmeneti kor jól kiegyensúlyozott végiggondolását
is tartalmazza. Ő nem volt sem teológus, sem filozófus,
ezért kár tőle számon kérni több szakszerűséget, mint
amit egy gyakorló politikus adhat. Nem hívő kívül­
állók számára talán nem sokat mondanak fentiekben
bemutatott gondolatai. Minősíthetik azokat akár üres
vagy közhelycs tradicionalizmusnak. Tisza István
élete és magatartása azonban egyértelmű átéltségről -
vagy ahogy ő többször is utalt erre - kiküzdöttségről
tanúskodik. Nagyon is kritikus kései monográfusa
tényszerűen közli ezt a még konzervatív körökben
is feltűnő, a személyességgel gyakorolt bizonyság-
109 „Elnöki megnyíló beszed a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság köz­
gyei l é s é n Protestáns Szemle 1917, 483. o.

63
léteit: „A debreceni kollégiumban, majd az egyetemen
Berlinben és Hcidelbcrgbcn teljes egészében tanul­
m ányainak szentelte magát, távol maradt a könnyed,
sőt gyakran féktelen diákélettől ... A fiatal Tisza ön­
fegyelme, kifogástalan viselkedése és komolysága
arról tanúskodik, bogy a kálvinista erények m inta­
képévé kívánt válni ... Tisza István m indent megtett
azért, hogy még ezeket a botlásokat [ti. fiatalkori kilen­
géseket - T.L.] is elkerülje/’11011' De nem volt hajlandó
másféle erkölcsi magalkuvásokra sem: „Már ifjúként
is tudatosan elhárította magától a klikkszellem et."111
A fentiek alapján viszont nem látszik igazolhatónak
ugyanezen monográfus feltételezése, mely szerint „az
erkölcsi tökéletességre törekvés valószínűleg apjához
fűződő viszonyából táplálkozott,"112 vagyis tulajdon­
képpen kompenzációs jellegű volt.
Nem, mert Tisza István nem csak hirdette, hanem
élte is keresztyén következm ényességű életét, am ely­
nek társadalm i-nem zeti foglalatát így látta: „Egy
nem zet annál erősebb, annál boldogabb, mentül
több szellemi és m indcnckfölött erkölcsi erő él annak
tagjaiban."113 És nem volt igazuk s nincs ma sem azok­
nak, akik Tisza keresztyénségét - m int m inden hitet és
vallásosságot is - csak az „uralkodó osztályok"
szokásos félrevezető módszerének tartják, sem pedig
Adynak, aki e nagy formátum ú állam férfit szinte

110 Vermes Gábor: Tisza István. Budapest, 1994, 46. o.

I I ] Ua , 47.o.
112 Uo.,46. o.
113 „A vallás a modern elet küzdelmeiben", 11. o.

64
szörnyeteggé nagyította, s a kálvinizmus „pápis-
táskodó" elárulójának minősítette. Tisza István élete
és személyisége - a nyilvánosságot nagyra becsülő
szabadelvű kornak is megfelelően - nyílt, egyenes és
őszinte. Világnézete és gondolkodása alapja keresz­
tyén hitén alapult. Ebből következik mai szóval érték­
konzervativizmusa, amely harm onizált az egyéniség
jogait nagyra tartó (keresztyén) liberalizmussal is.

65
 Tisza István és a liberalizmus

A m arxista és az ún. progresszív történetírás álta­

lában a „felemás"/ „redukált", netán „redukált-
pragm atizált"114 jelzőket használja a dualizmus
magyar liberalizmusára. Ezeket a jelzőket általában
kritikaként, hiányok jelzésére használják, s nem tudni
miért, azt tételezik, hogy az akkori magyar politiku­
soknak (netán bármely korm ányzatnak bárm ikor?)
tökéletes liberalizmust kellett volna megvalósí­
tani. M ost tekintsünk el attól, hogy m egpróbáljuk
meghúzni a „liberalizm us" határait, ellenben idéz­
zünk egy korabeli m agyar szabadelvű politikust, aki
egy konkrét antiliberális lépés kapcsán mutatja meg,
m iben látták a józan kortársak a politika lényeget:
„Egy bár a szabadelvűség tűzpróbáját ki nem álló,
de a vagyoni és szellemi felsőbbség képviseletében
jogosultságát feltaláló institutio - a virilis szavazatok
behozatala által - igyekszünk elejét venni a bekövet­
kezhető vég nélküli zavaroknak. Utóvégre is nekünk
nem az a legelső kötelességünk, hogy szabadelvűek
legyünk. Nincs az a nép a világon, amely ezt ismerne

114 Ezekre a jelzőkre és felfogásra pontos jdlegi/etességekot mutat

Kiss Endre: „Ami látható cs ami láthatatlan" című tanulmánya,
Valóság, 1991/1.)

66
legelső kötelességének ... nekünk az a legelső köteles­
ségünk, hogy Magyarország létezzék és fennálljon."11S
A fenti szavakban nem csak az tükröződik, hogy a
politika mindig konkrét helyzetekre keres válaszokat,
hanem az is, hogy a klasszikus liberalizmus mindig
elilizmust is jelentett, amelyet a választójogi cenzus
fejezett ki, s a virilizmus nem más, mint szűkítő
jellegű ccnzusos intézkedés, tehát igazságtalansága
ellenére is liberális. A dualizmus magyar szabadelvű­
ségét mindig a pragmatizmus is jelentette, amelyet a
bonyolult és érzékeny helyzet és az államjogi képződ­
mény egyaránt szűk bel- és külpolitikai mozgástere
állandóan kikényszerített. A nyugatról importált - és
sokak által idealistán és doktriner módon kezelt -
liberalizmus azért válhatott többségileg támogatott,
nemzeti politikát kifejező erővé, mert képviselői
képesek voltak a reálpolitikai kompromisszumokra.
Tisza István is így látta: „A szabadelvűség nem
szolgai dogmatizmusból, nem az egyszer kiadott
jclszók vak követéséből, nem a frázis uralmából áll.
Ne azt nézzük, benne van-e valamely eszme azon
népszerű katekizmusban, mely a francia szabad­
elvű iskola saroktételeit foglalja magában s a fran­
cia szabadelvű mozgalmak tépett zászlaja, hanem
azt, előmozdítja-e az a nem zet fejlődését a valódi
és tartós egyéni és politikai szabadság felé."116 Ezek
a szavak is jelentik Tisza ún. hungarocentrizmusát

115 Lukács 13éUi: A uiílat'Ztanok dőlt, különös tekintettel Erdélyre. Pest, 1872,
44-45. o.
VI6 „Az agrárius kérdésről." 'HÓM, L k.., 377. o.

67
(Vermes Gábor elmarasztaló kategóriáját), vagyis
azt, hogy közössege és nemzete érdekeinek prim á­
tusával gondolkodott s nem az „élenjáró" - nálunk
általában francia baloldali - progresszió követelm é­
nyei szerint. Jelentik ezek a szavak azt is, hogy Tisza
István a szabadelvűségben eszközt és nem célt látott.
A szabadelvűség a XIX. század során jól szolgálta
a m agyarság céljait, ezért ragaszkodott Tisza annak
sok eleméhez.
Alaposabb vizsgálódás után a magyar történelmi
hagyom ányok és elődök tiszteletének kérdésén kívül
tulajdonképpen két területen volt Tisza „konzer­
vatív", s került a radikális baloldal tám adásainak
kereszttüzébe. Egyrészt a nagybirtok - s benne a hit-
bizom ány fenntartásának ügyében, másrészt pedig
az általános választójog követelésének m akacs eluta­
sítása tekintetében. A hitbizom ánnyal kapcsolatban
ezt írja: ha az jó nem zeti céljaink számára, „úgy ne
törődjünk vele, ha a szabadelvűscg hiányával vagy
bárm i mással vádoltattunk."117 Korábban már idéz­
tük Tiszát, aki az agráriusok mobil nagytőkeellenes
támadásaira figyelm eztetésül kiem elte: a magyar
agrárvilágban a tőkeellenség a Zichyeken át vezet
csak a Rotschildokig. De Tisza - más oldalról - arra
is figyelmeztetett, hogy a nagybirtok elleni táma­
dásoknak is súlyos következm ényeik vannak: „Ha
eltörlendő a földbirtokból nyert járadékélvezet, m i
alapon tartjuk fönn a tőkekamatot? Nem éppen olyan

117 L'o.,378. o.

68
munka nélkül szerzett járadék ez is/ m int amaz?
S ha egyszer eltöröltük a járadékot és a tőkekamatot,
mi marad még meg a m agánvagyonból?"118
Tisza már korábban is, elvi szinten s egyben a
tapasztalatilag mindenkor ellenőrizhető megváltoz­
tathatatlan valóságnak tekinti azt, hogy a világban
lehetetlen az egyenlőség, bármit ígérnek is a kor
forradalmárai és radikálisai. Itt - véleményét tekintve
- ismét lehet fanyalogni a közhelyről, de akkor
egyrészt ilyen közhelyekből áll össze a való világ,
másrészt viszont Tiszát igazolta utóbb a történelem,
nem „progresszív" ellenfeleit: „Amíg az emberi termé­
szet alapjában meg nem változik, addig a magán­
vagyon és a magántőke fogja képezni a termelés, az
anyagi jólét egyedüli biztos alapját, addig m inden
olyan terv és törekvés, mely ennek m egváltoztatá­
sára irányul, mely legalább is a termelésben használt
tőkére nézve bizonyos kollektivista szempontot állít
fel: merő utópia lesz, mely hiú ábrándokra és esetleg
ártatlanul kiontott vérre vezet."119 Itt legfeljebb azt
érdemes megjegyezni, hogy Tisza István igazsága
később igazolódott; ő volt egykor a szegények valódi
barátja s nem ellenfelei, akik irtózatos árú tévutakra
kényszerítették népüket.
Nála tehát a liberalizmus minden területen össze­
függ a vagyoni (és műveltségi) egyenlőtlenség term é­
szetességével. Tisza István azonban józan illúziót-
lansággal a term észetességet nem tekinti egyenlőnek
118 Uo„ 372. o.
119 OKN, 1897. február 9., III. k„ 261. o.

69
az igazsággal: „A szocialisták szerint azt kívánja a
természetjog, hogy mindenki egyenlő vagyonnal
jöjjön a világra s a születés által okozott vagyon-
különbség égbekiáltó igazságtalanság. És a term észet­
jog, az igazság szempontjából aligha nekik nincs
igazuk. Hát van-c abban igazság, hogy valaki, csakis,
mert véletlenül gazdag szülők gyermeke, kényelmes
tétlenségben élhesse át életét, míg mást, ki az Úrnak
éppen olyan teremtménye, születése örökös munkára,
örökös nélkülözésre kényszerít. Vagyonunk fönnma­
radása halálunk után s átszállása azokra, kiket szere­
tünk, leghatalmasabb rugója a vagyonszerzésnek s
nélkülözhetetlen föltétele a vagyonmegtartásnalc.
A családi élet folytonossága egyik nemzedékről a
másikra s evvel együtt az örökösödési jog az embe­
riség anyagi és erkölcsi cxisztenciájának létföltétele,
m elynek szükségét csak hígvelejű utópisták vagy
rosszlelkű izgatok vonhatják kétségbe, de alapját
csakis (ama) célszerűségi indokok képezik. Az igaz­
ság szempontjából igen bajos volna indokolnunk."12"
S az általában vett célszerűséget konkrétan értelmez ve
Tisza István kiáll a hitbizomány intézménye mellett,
noha tisztában van sokféle hibájával, káros következ­
ményeivel. Ő ugyanis azt is m egértette, hogy a 67-es
kiegyezéssel teremtett s európai nagyhatalmi szerep­
hez juttató dualista stabilitásnak ára van. A nem zet­
állam ok korában a kipróbált történelmi arisztokrácia
dinasztikus hűségét és súlyát egy soknemzetiségű

120 „A z agrárius ktfrdilsról/' 370. o.

70
országban nem lehet azonnali demokratizálással
pótolni. Ahogyan a történelmi Magyarországnak a
pusztító századok alatt elmagyartalanodott terüle­
tein sem állt rendelkezésre más gyorsan helyettesítő
lojális nemzeti erő, mint a magyar (nagy)birtok.
A városok hasonló szerepe még akkor alakult, de
nagy belső feszültségekkel.
Tulajdonképpen ugyanez a stabilitási gondolat
határozta meg az általános választójog elleni állás-
foglalását is, hiszen - főleg 1905 és 1906 után - meg
volt arról győződve, hogy a már szavazati joggal bíró
tömeg is ámítható, rávehető arra, hogy érzelmi alapon
és országosan ismert vezéregyéniségek hatására akár
a közösségi-nemzeti érdeket kifejező, előnyös biro­
dalmi status cjuo ellen forduljon: „Az ország tetemes
részében jelenlegi választóközönségünk nagy része
is messze alatta áll annak az értelmi színvonalnak,
amely nélkül nem képzelhető öntudatos, saját lábán
járó demokrácia. Komoly politikai érvek mérlegelé­
sére képtelen . . . " 121 Tisza István a választójog kérdé­
sében nemcsak a zömmel rendkívüli „vezethető
szellemi állapotban" élő nemzetiségektől félt, hanem
az általa is jól ismert, könnyen manipulálható nagy
szegénységtől s attól, hogy mindkettő igen könnyen
felhasználható az udvari körökben Ferenc Ferdinánd
körül gyülekező magyarellenes, összmonarchiát
akaró erők számára. Azoktól a tanácsadóktól félt, akik
„abban a hiszem ben tették ezt [az általános választó-

]21 Tisza István: „A választójogi reform küsz-öbén." In: TJÖM, [. k. 221, o.

71
jog programm á cm elcsct - T.L.], hogy a nemzeti érzést
s ezzel a nemzeti és faji ellentéteket is a nagy néptö­
m egek üres gyom rába lehet belefojtani. Hallgattak a
történelmi m aterializm us tanításaira.122" Más helyen
konstatálta, hogy „az osztálygyűlölet szépen megfér
a nem zeti gyűlölettel. A szociális demagógia a nacio­
nalista izgatással megható egyetértésben egyesül."123
Tisza Istvánt a stabilitás felism ert veszélyezte­
tettségéből fakadó prioritások vezették el a tiszta,
teoretikus liberalizm ustól az értékkonzervativizm us
felé. Szám ára a szociálisan, anyagilag elégedett nép
lett a cél s nem a gyorsan politikai jogokat osztogató
szegény demokrácia, ahol a „tömegek kegyeinek
a keresésének", a dem agógiának a történelmileg
kipróbált és Tisza szerint - minden ellenkező tünet
ellenére - nagyrészt igazolódott, társadalm i csopor­
tok deklasszálását akaró irányzatai érvényesülnek,
s így a m agyarság nemzeti céljait kiválóan szolgáló
M onarchia s benne a történelmi M agyarország
m egsemmisül. Tisza az anyagi viszonyok hangsúlyo­
zott javítása m ellett m ásrészt állandóan célként tűzte
ki a mindenféle önkorm ányzatiság fejlesztését. Hz a
két tendencia szerinte együttesen fogja meghozni
„a nem zet organikus történelmi fejlődését."124 Ezek
nélkül a gyors politikai demokrácia csak „a retrográd
irányzatok számára készíti elő a talajt", mivel mi

122 „Tisza István: Az általános választójog és a dinasztia/' In: TIÖM, 1. k.,

229. o
123 „A választójogi reform küszöbén/', 216, o,
124 Uo., 207. o.

72
„még nem jutottunk el a társadalmi fejlődésnek arra
a fokára, amely megbírja a teljes, a korlátlan politikai
dem okráciát."1^
Lehet Tisza nézeteit szimplán szűk látókörű
„osztálypontnak" minősíteni vagy netán idealista eli-
tizmuskénl félretolni, de azt tagadni nem lehet, hogy
a századfordulós Magyarország a maga soknemze­
tiségű és sokfelekezetű s óriási szociális és kulturális
egyenlőtlenségekkel terhelt többségi agrárvilágával
s az ugyanazt kiélezetten produkáló friss, jórészt
szervetlen urbanitásaival az állami és nemzeti létezés
alacsonyabb integráltsági szintjén állt, mint a sokak
számára mintaadó nyugati társadalmak. Lehetett
ugyan hinni a teljes demokrácia integráló erejében is,
ám a valóságban ezt máshol sem bizonyította semmi.
Ugyanis komoly politikusnak sem Amerikát, sem
Svájcot nem lehetett példaként emlegetni. Hiszen
például a svájci katolikusok hátrányos helyzetüket
nem az államszövetség szétverésével akarták megvál­
toztatni, míg az egyénileg bevándorló, nem angol
tömegek az óriási lehetőségek jegyében - Amerika
ekkor már persze „indiánmentes" volt! - spontán
angolosodtak. Hol voltak nálunk a fenti feltételek? Ma
meg világosabb, mint akkor, hogy a történelmi Magyar-
ország állandóan veszélyeztetett helyzetben élt.
Tisza István szabadelvű racionális történelmi és
társadalmi organikus fejlődéshite szerint az idő cs a
műveltség, valamint a technika cs nem a tömegnek

125 L'o., 209. o.

73
gyorsan adott politikai jogok hozzák meg azt az álla­
potot, amikor m indenki öntudatos, a közösségi poli­
tikai jogok gyakorlására alkalmas (állam)polgárrá
válik. Vélem énye szerint „maga a politikai jog senkit
sem tesz annak öntudatos gyakorlására képessé. Ne
éljünk illúziókban."126 S itt sokan nagy ellentmondást
látnak Tisza István nézeteiben, aki szerintük végtele­
nül szeretett egy romantizált paraszti világot állító­
lag nem létező parasztjaival, m ásrészt nagyon rossz
véleménnyel volt az önálló paraszti politizálás gyors
kibontakoztathatóságáról. Nos, véleményem szerint
nincs itt ellentmondás. Tisza mint gyakorló gazda,
nagyon jól tudta, hogy a patriarchálisán élő, egym ás­
tól elszigetelt falusi közösségek tagjeti egyszerre
mennyire „jám borak", életformáikat elfogadnak,
de rendkívül könnyen fél re vezethetők a számukra
jórészt érthetetlen „úri" politika kérdéseiben - külö­
nösen tekintélyes helyi vagy országos „úriem berek"
által: „A valódi általános szavazatjog segélyével
[ezek] a falusi néptöm egek jutnak mindent elnyelő
túlsúlyra. Ezek pedig a politikai jogok öntudatos
gyakorlására m erőben képtelenek. Egyaránt m egbíz­
hatatlanok nemzeti egység, felvilágosodás és emberi
haladás szempontjából. A nemzetiségi, klerikális és
agrárius dem agógiának mindenre kapható, könnyű
játékszerei."127

126 Ti a Iytv cin: „A válasz Lójog és az ipari munkások/' In: TIQM, í. k.

205. o.
127 Uov 200. o.

74
 Mit javasol a gyors politikai jogkiterjesztés helyett?
Elsősorban is az állam által teljesen kiépített iskola-
hálózatot az „éretlen tömeg" nevelcscrc. Véleménye
szerint ez a lépés a későbbiekben szinte automatikus,
folyamatos jogkiterjesztést eredményez, bár kicsit
elgondolkodtató az a megjegyzése, hogy „a szellemi
cenzus teljes érvényesülése évtizedeket fog igénybe
venni."128 igaz, ilyen lassú fokozatosságot egyrészt
megenged a csodál t angol példa c téren érvényesülő
folyamata egy mindenki által elmaradottnak ítélt
országban, másrészt a nem nagy és nem túlságosan
adóztató állam liberális követelménye sem engedte
volna az etatizmusnak minősülő hatalmas beruházás
gyors megvalósítását. Ezek mellett hogyan képzelte
Tisza a jövőt? „Nincs semmi kétség benne: a demok­
rácia felé haladunk,"129 s ebben szerinte az „emelkedő
nép" lesz a döntő. Viszont nem mindegy, mondta,
ismételte állandóan, hogyan alakul ki a demokrácia,
mert véleménye szerint a „jelszavas dem okrácia"
tulajdonképpen csak „cézárizm ussá" lehet, azaz
egyesek s körülöttük kis érdekcsoportok uralmává
(plutokrácia). Tisza István szociálkonzervatív-tech-
nokrata m egoldást remélt a szegények tömegeinek
bajaira: „Korunk gazdasági és szellemi fejlődésében a
nagy töm egek sorsa m indjobban előtérbe jut, érdekük
mindinkább érvényesül. Nem az osztály harc hazug
jelszavaival és romboló eszközével, hanem azért,
mert a természettudományok és a technika haladása
128 Uo., 202. o.
129 Uo., 209. o.

75
átalakítja a termelés föltételeit, m egveti a közjóiét
gazdasági alapját is, mert az egész emberi társadalom
tisztultabb, helyesebb fölfogásra jut s a vezető osztá­
lyok jobb belátása megadja az egész nép helyzetét
javító, szellemi és erkölcsi színvonalát emelő gazda­
sági és kulturális fejlődés kereteit."13”
Ennek a folyam atnak politikai vezénylője a parla­
ment, am ely egyben az adott nemzet elitjét összpon­
tosítja: „Minden eddig ismert korm ányform a között
a renddel párosult szabadság, a fölvilágosodás,
a nem zetek szabad fejlődésének ügyét legcélsze­
rűbben a parlam entarizmus szolgálja." M égpedig a
következő módon: „Valamely nemzet parlamentje
csak akkor felelhet meg hivatásának, ha pártjainak
programjában a legműveltebb, az állam élet problémá­
inak, a nemzet nagy érdekeinek helyes megítélésére
legalkalmasabb elem ek fölfogása, meggyőződése jut
kifejezésre s ha akcióképes nagy pártok élén a nemzet
legkiválóbb, politikai vezetésre leghivatottabb
emberi irányítják a közéletet."130131 Egy ilyen parlament
Tisza szemében annak a felelősségnek a m egtestesí­
tője, am elyet szociális érzékenység is jellemez, hiszen
szerinte „az em beriség haladása a nagy töm egek testi­
lelki jóvoltánakem elkedése nélkül nem képzelhető."132
A szegény rétegek s a m unkásság forradalmas képvi­
seletéről nagyon sommás véleménye van Tiszának:
„Rávetik m agukat a m unkásosztályra a m űvelt és

130 „ A választójogi reform küszöbén", 208, o.

131 Uo„ 218, és 217. o,
132 „Az általános választójog és a dinasztia", 231. o.

76
félművelt osztályok züllésnek indult egyénei, akik
ebben az üzletszerűleg űzött foglalkozásban m egél­
hetési forrást találnak."135 Ez nyilvánvalóan túlzó és
talán részben igaztalanul egyoldalú vélemény, de
Tisza a radikális, forradalmi módszerekben éppen az
ellen tiltakozik, hogy azok a tömegek közölt tudato­
san a szenvedélyeket is ébresztgetik. „Néptömegek
szenvedélyeinek életre keltése és segítségül hívása
az alkotmányos élet küzdelmeiben, corioláni [vagyis
hazaáruló - T.L.] cselekedet, öngyilkos m u n ka."154
Végül is Tisza véleményében azért beszélhe­
tünk csak részleges túlzásról, mert Európa keleti és
középső régióiban valóban külön sajátos csoportot
képeztek azok az értelmiségi proletárok, akik akarva,
vagyis tiltakozásból, erkölcsi felháborodás m iatt vagy
akaratlanul, az értelmiségi túltermelés m iatt kerültek
a „hivatásos forradalmárok" helyzetébe. Nos, ha ezek
szerepét és m ódszereit tekintjük, akkor Tisza kemény
ítélete már nem is olyan nagy túlzás (forradalmi adók,
„expropriációk", vagyis pénzszerzések, féktelen poli­
tikai agitáció akár a m unkások gazdasági érdekeinek
feláldozásával is, politikai merényletek stb.).
Tisza - igazi liberálisként - végső soron a józan
ész, a racionalitás m indenkiben fellelhető egyete­
mességében bízott. Abban is reménykedett, hogy a
nép - amelyet más oldalról persze éretlennek tartott
- elküldi majd „rossz vezéreit". M ert a patriarchá­
lis érzületű Tisza nem a m unkásokat tekinti ellen-
133 „A s^ocziciJiznius ős a/. egyház", 5. o.
134 „Az általános választójog és a dinasztia", 232. ü.

77
felének, annál kevésbé, mivel felfogásában a vezetés
altruista, szolgáló jellegű tevékenység, s az altru­
ista vezetők és a rájuk bízott vezetettek viszonya
harm onikus lehetne, ha nem tolakodnának közbe a
felelőtlenül többet ígérők. Az igazi ellenfeleknek ezért
Tisza azokat az értelm iségieket és (form álisan egyéb­
ként vezetésre m inősült) „úriem bereket" tekinti, akik
a századforduló után rendkívül gyorsan m egszer­
veződtek, s átvették a szellemi vezetést a korábban
függetlenségi dominanciájú ellenzéki csoportok
között. Tisza István a nem zeti, hazafias szélsőségeket
is elítélte, hiszen azok is a reálpolitikai stabilitás alap­
jait támadták, de az új szélsőség, a baloldali radika­
lizm us képviselői ellen is keményen fellépett, hiszen
ők az általa az emberi létezés értékelvei alapjainak
tekintett nézetek ellen indítottak irtóháborút: „Az
atheista és m aterialista világnézleten felépülő nem ­
zetköziség mind m erészebben, m ind cinikusabb lep-
lezetlenséggel üti fel fejét s a magyar ifjúság modern
prófétái ki akarják leikéből ölni a valláserkölcsi világ­
nézetet, a nemzeti id eált."135
Az új eszmékben Tisza az egyébként nagyra becsült
individualizmus túlzását szélsőségét látja: „Régi baja
az emberiségnek, hogy valahányszor jól meg)7 dolga,
elbízza magát. Békés, nyugodalmas, az egyéni jólétnek
kedvező időkben az egyén túlbecsüli magát, Öncéllá
válik, saját törekvéseinek középpontjába ju t." 136 Tisza
nagyon emberinek tartja ezt az önfelszabadítást, ám
135 Tisza István: „Aszabadgondolkodás.'' tn: T/ÖM, I. kv 531. o.
136 Uo., 531.o.

78
ezzel szemben megfogalmazza az egyén másféle szem­
léletét, rendeltetését: „Olyan szíveseit helyezzük önma­
gunkat a világ közepébe. Olyan szívesen szabadítjuk
fel magunkat mindazok alól az alkalmatlan etikai
korlátok alól, amelyek akkor, amidőn a porszemei
szerves kapcsolatba hozzák a mindenséggel, amidőn
az atomot beillesztik magasabb rendű lények életébe,
amelvekhez csak azáltal emelkedhetik fel, hogv törvé-
nyeiknek aláveti magát, tényleg szabadabb, igazibb,
magasabb rendű élet sorompóit nyitják meg a véges
ember előtt, mert hiszen az egyént csak az emelheti
fel, ha magasabb céloknak alárendeli magát; csak az
teheti valóban szabaddá, ha hivatásának szolgálatába
szegődik."137
A napóleoni háborúk óta - amikor Tisza szerint
a megrendítő események m indenkit gondolkodásra
kényszerítettek - általában béke volt, s az európai
emberiség nagyot lépett előre a civilizációt illetően:
„Mi sem természetesebb, minthogy az önhittség,
az önzés, az egyén túlbecsülése, az étvágy uralma
újból felülkerekedik. Fokozzák e szükségszerű törté­
nelmi evolúciót a gazdasági és társadalmi beren­
dezkedésünket gyökerestől felforgató felfedezések,
hatványozza a természettudomány s a technika
rohamos térfoglalása, az emberi ész diadalmas elő­
nyomulása az exaet tudományok terén. Mindez a mi
szegény gyarló emberi értelmünkre nehezedő erő­
próbát annál súlyosabbá teszi. Csodálkozhatunk-e,

137 Uo., 532. u

79
ha jóhiszcm űlcg, az előfeltételek természetes produk­
tuma gyanánt lép előtérbe az a világnézlek az a filo­
zófia, amelyik az emberi erő, az emberi értelem túlbe­
csülésén alapulva, annak halvány mécsesével kívánja
m egvilágítani a lét problém áit s a m indenséget a mi
szegény kis m ikrokozm oszunk szánalmas méreteire
törekszik összezsugorítani. Mint minden jóhiszem ű
emberi törekvés, ez is hévvel, szenvedéllyel lép tel.
Annál szenvedélyesebb és türelmetlenebb, mentői
felületesebb. Egyedül üdvözítő tannak képzeli
magát
Tisza István személyesen azonosítja magát a
szabadságért folyt történelmi és szellemi küzdelm ek­
kel, amelyeket „a nyers erőre támaszkodó tekintély
által lenyűgözött em beri lélek" felszabadításáért
vívtak. De véleménye szerint a XIX. század végén
és később a gondolkodás szabadsága már (törvé­
nyesen is) biztosítva volt. Az új veszély nem a régi,
szabadságellenes erőktől fenyeget: „A mai nemzedék
gondolatszabadságát egészen más veszély fenyegeti.
A hyperm odern jelszavakból táplálkozó félműveltség
terrorizm usa ez ... Nekünk a gondolkodás szabadsá­
gát a »szabadgondolkodók« ellen kell megvédenünk.
A léleknek azt az igazi szabadságát, amely minden
ember számára biztosítja az igazság kereséséhez való
jogot és megbecsül az igazság felé törekvő minden
becsületes munkálkodást, amely m egérteni, tárgyila­
gosan értékelni kívánó jóakarattal fogadja az emberi

138 U o„ 532-533. o.

80
elme minden őszinte törekvéset; amely nem divatos
áramlatok, nem közhelyek szerint ítél, de tort enged
minden komoly értekkel bíró szellemi irányzatnak
s az ellentétes áramlatok szabad mérkőzésétől várja
haladásunkat, a felvilágosodást. Az egész európai
kultúrának nagy erőpróbája ez: fenn tudjuk-c tartani
a gondolkodás valódi szabadságát?"139
Nagy ívű összefoglalásában Tisza ismét s joggal
vetette fel az emberi értelem mindenre nem elégsé­
ges voltát, s a racionalista modernség mindentudó
fölényeskedését és korlátlan individualizm usát deka­
denciának minősítette. A korlátlan szabadságot igazi
öngyilkos állapotnak látta, amely tulajdonképpen
felszámolja önmagát: „A szabadság igazi veszedelme
a belső korhadás, az, amely az adott joggal való
visszaélésben nyilvánul ... Nem a szabadságnak a
renddel való párosításában, nem azoknak a korlá­
toknak a felállításában és megvédésében, amelyek
minden emberi társadalom feltétlen kőrőlláriumai,
rejlik a szabadság veszedelme. Az erőszaknak, az ön­
kénynek, az abszolutizmusnak valóságos pionírja
az anarchia."1111
Különösen is veszélyeztetettnek látta a kis
nemzetként létező magyarságot, szemben a nagy,
gazdag és erőteljesen integrált társadalmú nyugati
társadalmakkal. S ha a nyugati szétesés divatos
eredményei kezdik uralni a szellemi életet, mi lesz
a Nyugattól mindig sokat tanuló magyarság sorsa?
1.19 Uo., 533. o.
140 OKN, 1914. január 22., XXI. k„ 427. o.

81
A m ég nem egységesült magyar polgári nem zet anar­
chiája önpusztítóvá lesz, ha az erkölcsi és értékvilága
m indenben relativizálódik s ha a nihilista divatokat
korlátok nélkül befogadjuk. Tisza a m ásoktól tanulás
szabadságát így látta: „Töredelmesen bevalljuk: mi
nem zeti alapon állunk. A hyperm odernek szerint
nacionalisták vagyunk. Hiszen ők ma már nem
beszélnek nemzeti szempontokról, csak naciona­
lista előítéletekről. Ezek az előítéletek szaturálnak
bennünket. Édes keveset bánjuk az egész emberiség
boldogulását, ha az a magyar nem zet haladásával,
virágzásával, nagyságával nincs egybekötve. Már
pedig a magyar nem zet sorsát az biztosította egy
viszontagságos évezreden át, hogy szerves kapcso­
latban tudott m aradni a nyugattal, hogy elsajátította
a nyugati kultúra összes vívmányait, de annak csak
egészséges hajtásait ültette át a nem zeti élet talajába
és reá tudta azokra nyomni nemzeti egyéniségének,
speciális viszonyainak, érdekeinek és felfogásának
bélyegét ... sikerül-e nem zeti irányban [ma - T.L]
végezni a feldolgozás, az asszimiláció m unkáját?"141
Varrnak túlzások is a fenti szavakban. Tisza büszke
magyar ember; sok kortársával ellentétben semmiféle
kisebbrendűségi érzése sincs, s így nyilván az elődö­
ket, saját elődeit is feldicséri, amikor azt állítja, hogy
mindig jó érzékkel válogattak, honosítottak, s végül
m indenből jó „m agyar" lett. Egy a sok területen
túlnyomó erejű osztrák és német kultúrával szemben

141 „A szabad gondolkodás", 534. o.

82
megállni, sőt hódítani akaró nemzeti kultúra képvi­
selője azonban az ő korában nem volt kivétel, hanem
szabály. A gyarmatosító fehér ember kultuszának
virágkorában s azon belül az egyes nemzeti kultú­
ráknak szabad versenyeiben ekkor természetesek az
ilyen elkötelezett öntudatos vélemények.
Ugyanakkor Tisza István máig időszerűen fogal­
mazta meg azt az értékkonzervatív-liberális módszert,
amivel és ahogyan az idegen kultúrákhoz viszonyulni
kell: „A rostálás munkáját (ellenben) öntudatosan,
a vitatkozás, a bírálat, az analízis segítségével kell
végeznünk. El kell a búzát választanunk a konkoly­
tól; ki kell rostálnunk a léha szemetet. Már pedig e
műveletet csak a szabad vizsgálódás, az érvek szabad
mérkőzésének tisztító szele hajthatja végre. Nem mi
akarjuk korlátozni az élet pezsgését, az eszmék harcát,
a szabadságot. Mi küzdünk a szabadságért, a komoly
szellemi munkán alapuló összes irányzatok szabad
érvényesüléséért. Ezt a szabadságot, a gondolat igazi
megtermékenyítő szabadságát akarja békóba verni a
modern [kiemelés tőlem - T.L.] felvilágosodás jelsza­
vainak terrorizm usa."1'12 Sokak mai véleményével
szemben Tiszának igaza van akkor, amikor azt hang­
súlyozza, hogy a korabeli Magyarországon szellemi
szabadság és szabadon érvényesülő pluralizmus
volt. Elnyomásról, papuralomról, dzsentri hatalmas­
kodásról stb. éppen úgy szabadon lehetett beszélni,
mint minden másról. Vermes Gábor is tárgyilagosan

142 Uov 535- O-

83
konstatálja, hogy a „progresszió" fellépése - szerinte
ugyancsak alkalmi esetekről volt szó - kihívó és sértő
volt: „A Nyugatban m egjelent jó néhány cikket [ez]
a megvető hangnem hatotta á t ... a Koreával, Macedó­
niával és Bukaresttel történő összehasonlítások hatá-
sos(?), de különbségtétel és árnyalás nélküli kijelenté­
sek v o lta k ... a Galilei Kör néhány egyetemi hallgatója
és m ások [sem], akik emelkedett kozmopolita [sic/]
cs racionalista kiinduló pontból az őszinte nemzeti és
vallásos érzelmeket sértő módon léptek fel , . . " 143
Talán még jobban m egértjük Tisza liberálkon-
zervatív (vagy nemzeti liberális) nézeteinek helyét és
helyzetét, ha az előzőek mellé idézzük a neokatolikus
radikalizmus vezetőjének, Bangha Bélának későbbi
véleményét: „Huszonöt évvel ezelőtt ... szörnyű
süllyedési mélyponton botorkáltunk ... az országon
a szabadkőmíves irányítás alatt álló gőgös és önhitt
liberalizmus u ralk o d o tt... Másnak úgyszólván szava
sem volt ebben az országban, mint az uralom teljé­
hez elérkezett harcos szabadgondolatnak, a zsidóság
legmohóbban uralomra vágyó cs keresztény gyűl ölő
részének, amely mellett sajnos, az akkori protestan­
tizmus nem egy vezére is aggálytalanul ott hadako­
zo tt."144 Vagyis a korabeli jobboldali radikális erők a
Tisza István által is képviselt liberalizmust, a korabeli
dinamikus magyar társadalom szellemi életének sike­
res és színvonalas, m érsékelten célszerű politikai fő­
vonalát a gyűlölt ellenségek közé lökte. Ennek ellenére
143 Vermes Gábor i.m, 189-190. o.
144 Idézi Verinos Gábor i.m. 190. o.

84
sokak fejében máig sikerült a „progresszív" elmék
ítéletét rögzíteni, és Tiszát legalábbis érzéketlen,
merev osztálypolitikussá torzítani, aki az antimoder-
nista reakció vezére.
Pedig Tisza Istvánt csupán a már korábban is
jelzett keresztyéni önfegyelem és a polgári törvényes­
ség igénye jellemezte, amely mind az általa kedvelt
angolokat és a csodált szervezettségű németeket
is jellemezte: „A szabadság abban rejlik, hogy részt
vegyünk a törvények megalkotásában és az önkor­
mányzat terén részt vegyünk a törvények alkalma­
zásában is; de azután a saját közreműködésünkkel
alkotott és alkalmazott törvényt tisztelnünk kell,
mert saját magunkat becsüljük meg és saját erőinket
fokozzuk és juttatjuk érvényre, ha meghajtunk az
így megalkotott törvények és törvényes intézkedé­
sek előtt."145 Ezeket a szavakat Tisza István ugyan
mint egyházkerületi főgondnok mondta, reformá­
tus „önkormányzati" közönség előtt, nem kétséges,
hogy ugyanígy gondolkodott a nem egyházi közélet
működési normáiról és fegyelméről is. S ezt a szem ­
léletet minősítették autoriter jellegűnek szélsőbalról
s szabadkőműves liberálisnak szélsőjobbról, holott
csupán a jogállamiság mindig kívánatos egyensúlyi
követelménye fogalmazódott meg itt is, mint az egész
tiszai életműben.

145 „Gróf Tisza István elnöki megnyitó beszéd", 1908, 2. o.

85
 Rendkívül világosan látszik m indez a gazdasági
liberalizm ust illetően, ahol Tisza István, a gyakorló
politikus és gazda (egykor bankár is) így fogalmazott:
„A gazdasági politika terén két vezércsillag irányít.
Az egyik az, hogy a gazdasági politikában is szabad­
ság és önkorm ányzati szellem vezessen bennünket.
Igyekezzünk gazdasági alkotásainkban, is a társada­
lom szabad m ozgását előm ozdítani és igyekezzünk a
megoldást, a szabályozást kívánó kérdéseket lehető­
leg a társadalom szabad szervezete útján m egoldani
...h a végignézünk a gazdasági történelmen, három
korszakot különböztethetünk meg. Az első korszak­
ban közhatósági hatalm i szó szabályozta a gazdasági
termelést, a gazdasági rendet, békóba verte a társa­
dalmat és m egállította a haladást. Erre bekövetkezett
az ellenhatás, a reakció: a teljes, korlátlan szabadság
álláspontja, a szabad verseny a maga egész kím élet­
lenségével m indenütt. Ez óriási haladás volt az első­
vel szemben. Szükséges lépés volt előre, hogy áttör­
jük az előbbi társadalm i rend kínai falát. De aztán
itt megái la ni nem volt szabad, hanem a két ellentét
között m eg kellett keresnünk és a m odern társada­
lom igyekszik is m egtalálni azt a rendet, amely kellő
m ederbe akarja terelni a versenyt, am ely védeni
kívánja a kisebb, a gyöngébb erőket, de nem hatalmi
szóval, állam i rendezéssel, hanem a szabad társa­
dalm i tevékenység útján. Ennek vagyok én, tisztelt
uraim, a barátja az egész vonalon. Azt tartom, hogy
erre a térre kell terelni a m unkáskérdés m egoldását

86
is. A munkások társadalmi egyesületeit kell abba a
helyzetbe juttatni, hogy ezek karolják fel a munkások
m inden igaz érdekét."146
A beszéd folytatásában és sok más helyen is
kiderül azonban, hogy Tisza István tudta, a tisztán
társadalmi szabályozás, szervezés nem elegendő:
„Az államnak a maga pártatlan hatalmával ott kell
állnia a társadalmi küzdelmek mellett, ott kell állania
szabályozó faktorként, hogy kellő mederbe terelje
azokat, megvédje m ások jogait, másoknak jogos
érdekeit, hogy ellenőrizze a társadalmi tevékenysé­
get cs ott, ahol szükséges, pótolja és kiegészítse azt.
De az én nézetem szerint az állami tevékenységnek,
az állami beavatkozásnak csak ott kell érvényesülni,
ahol valóban nélkülözhetetlen szükség van reá.
A társadalmi fejlődés annál erősebb, amiál erőtelje­
sebb lesz, mennél szabadabb; m ert a szabad fejlődés­
nek, a szabad intézményeknek, a társadalom önkor­
mányzatának nevelő hatása érezteti magát az egész
társadalomnak; az egész nemzetnek jövő fejlődésé­
b e n ."147 Tisza korrigáló, pótló s tulajdonképpen csak
vészhelyzetben beavatkozó állam-elképzelését aligha
nevezheti autoriternek bárki, legfeljebb bizonyos
felvilágosult „nép (társa dalom)bar át" gyámkodás
érezhető ki belőle, hiszen valakinek vagy valakiknek
kell megállapítaniuk, mikor kell lépni „szükségsze­
rűen". De mindez nem lesz, lehet rendszerré, m ert

146 Gni/ Tisza htvmi képviselőházi beszédei. Budapest, 1937, 229. o,

(ezután: 77KB, IV k.), elhangzott Sopronban, 1910. április 16-án
147 77KB, IV. k., 230. o.

87
egyrészt a tapasztalatok nyom án fejlődő társadalom
kinövi magát, másrészt mert „közgazdasági téren
nincsen dogma. Itt dogma csak egy van: az, hogy
minden körülm ények között azt kell tenni, ami az
illető időpontban, az adott viszonyok között az ország
gazdasági fejlődése szempontjából előn yös,"148
Ez az antidoktriner liberalizmus nem tetszett a
doktriner és utópista kortársaknak s az ugyanilyen
érdekeltségű utókornak. Tisza Istvánt viszont nem
érdekelte az, hogy eleget tesz-e bizonyos jelszavaknak
- az általa sokszor em legetett „frázis uralm ának" - ,
ő mindig csak azt a veszélyt nézte, csak azt a fenye­
getést érzékelte, amellyel már 1889-ben, fiatal kép­
viselőként tisztában volt: „Nekünk készen kell
lennünk és pedig békében kell készülnünk a hábo­
rúra." Ezért nem csatlakozott Tisza István soha olyan
törekvésekhez - legyenek azok a nem zeti, a szociális
vagy a szellemi életben - , am elyek lazították, lazíthat­
ták volna az összmagyarság számára előnyös dualista
rendszert. Ezért lett az azonnali általános választójog
elszánt ellenfele. Az ő elképzelései a magyar nemzet
esetében csak óvatos, biztonságra ügyelő szabadsá­
got, tehát a reálpolitikailag alkalmazott liberalizmust
fogadhatták el: „Itt az idő uraim, hogy megálljt! kiált­
sunk e törekvéseknek fti. az általános választójognak
- T.L.]. M egálljt nem a nemzeti haladásnak, annak a
haladásnak, amely a szabadság útján m enve, lépésről
lépésre visz a végcél, a demokrácia felé; de megálljt

148 TIKB, IV. kv 139. o. (elhangzott Szegeden, 1910. március 6-án)

88
az olyan törekvéseknek, am elyek a szabadság formá­
inak túlhajtásával m egölik a lényeget."149
Tisza egyébként büszkén vállalja nézeteinek
nemzeti szempontú korrekcióját, hiszen meglehe­
tős joggal hivatkozik arra, hogy az akkor is divatos,
anyagelvű „történelmi m aterializm ushoz" képest
a nemzeti közösség önvédelmének szempontjai még
mindig elég idealisztikusak: „Megengedem, hogy
alatta m aradunk bizonyos m agasröptű ideáloknak,
hogyha a mi idealizmusunkat a nemzeti egyéniség
korlátái közé szorítju k... nem vagyunk-e m ég mindig
mérhetetlen magasban afölött a világnézlet fölött,
amely az em beriség egész fejlődésében, a történe­
lem összes küzdelmeiben csak az anyagi önzés sivár
tülekedését látja."150

149 '11KB, IV. k , 177-178. o. (elhangzott a Vigadóban, 1910, március 19-én)

150 Tisza István; „Nemzet és társadalom." TJÖM, 1. k., 620-621. o.

89
 Tisza István nemzetfelfogása

„Hatalmas morális egység a nemzet; élőlény amely

magához ragadja a hozzátartozó egyéneket; erős
kapcsolatot létesít közöttük és elválasztja őket más
nem zetek tagjaitól ... Az önrendelkezésre, a hata­
lomra törekvés, vagyis az államalkotó tendencia,
az államalkotási vágy és törekvés sine qua non-ja a
nem zetnek ... Egy nem zet azon egyének összessége,
akik arra vágynak és abban találják fel boldogságu­
kat, hogyha együtt független és hatalm as államot
alkotnak."151 Tisza szavaiban az a francia típusú
állam nem zeti koncepció visszhangzik, amely az
egységes magyar politikai nem zet elvét szögezte le
a nemzetiségi törvényben, s amely egy olyan ország
vagy terület egészére formált igényt „történelmi
jogon", amelynek jelentős része etnikailag nem volt
magyar. A mindenben következetesen gondolkodó
Tisza e területen - nyilván érzelmi alapon is - nem
tud szabadulni hazafias vágyálmoktól. Abban ugyan
nem téved, hogy a nem zet egyén és részben ész feletti
kötelékeinek érzelmi elfogadása önkéntes vagyis
organikus, de annak feltételezése, hogy a nem magyar
nemzetiségű állampolgárok - például reálpolitikai

151 Uo., 611-612.0.

90
meg fontolások alapján - elfogadják a magyar dom i­
nanciát, kiáltó ellentétben áll azzal, hogy Tisza általá­
ban és máshol világosan felismer bizonyos trendeket.
{Itt hangsúlyoznunk kell a trendet, mivel meggyő­
ződésem szerint a történelemben kivétel nélküliség,
vagyis „törvény", „szükségszerűség" nincs!)
Mert mit is mond Tisza ugyanott egy soknemzeti­
ségű ország egyik vezetőjeként? Egyrészt megfogal­
mazza minden modern területi nemzetállam célját:
„Az állam akarva, nem akarva etnográfiai egységet
is igyekszik létrehozni."152 Másrészt azonban: „Az
államalkotási vágy, az élő nemzeti érzés ott szuny-
nyad minden etnográfiáikig egységes népfaj lelkében.
S előbb vagy utóbb bekövetkezik a pillanat, amidőn
ez a törekvés öntudatra ébred és elemi erővel tör elő
a vágy, hogy ő alkosson államot s hogy elenyésztesse
az állami és nemzeti határ közötti különbségeket ...
A történelem lassú, de feltartóztathatatlan proccsz-
szusban etnográfiailag is egységes nemzeti államok
kialakulása felé halad."153 Tisza István e téren tehát
nem tehetett mást, mint hogy egy7 elérendő magyar
célt, egy törvényileg deklarált fikciót - az egységes
politikai magyar nemzetet - a fenti világtörténelmi
trend alóli kivételnek tekintse, illetve hogy minden
áron bizonyítsa, hogy nemzetiségeinknek is érdeke a
történelmi Magyarország és a Monarchia fenntartása,
mivel az nagyhatalomként - magyar érdekből és a
magyarság etikai idealizmusa alapján - majd megvédi
152 Uo„ 613. o.
153 Uo„ 613. o.

91
nagyhatalmi veszélyektől „kisállami" anyaországu­
kat- Ezt a nézetet persze elsősorban a románságnak
hirdette: „Itt, ha valaki jó román; ha valakit lelkesít
az a tudat, hogy fajrokonai keletre tőlünk egy szabad,
független, emelkedő nemzetet, államot tudtak alkotni:
ennek a független államnak is akkor szolgálja az érde­
két, ha a mi pozíciónkat a monarchiá-ban erősbíti; ha
szövetségesünk; ha velünk kezet fog abban, hogy mi
ezt a hivatásunkat, a Balkán államok függetlenségének
megvédését, mint egy nagyhatalom vezető tényezői
betölthessük."154
Tisza állami függetlenségre, nagyságra rendelt
nem zetképéből az következik, hogy - bár tudja, a
nem zet nem homogén közösség - feltétlenül nemzeti
egységre kell törekedni. Különösen is így van ez
a magyarságnál, mivel ellenségek veszik körül s
ezért állandóan készen kell állni, m ég békeidőben
is: „Látnunk kell azt, hogy igenis vannak erős anti-
pátíák, am elyek m ozognak mi ellenünk és vannak
Európában hatalmas tényezők, am elyek ha talán ma
nem ítélték is alkalm asnak a helyzetet arra, hogy
ezeket az antipátiákat konflagrációig felszítsák,
gondoskodnak róla, hogy ezek végleg el ne enyész-
szenek, hogy aztán adandó alkalommal a mi monar­
chiánk ellen kijátszhassák őket."155
Tisza István sok kései kritikusa állította azt, hogy
a magyar politikus nem vette figyelembe a nemzet
belső szociális tagolását s így a „szükségszerű osztály-
154 TIKB, IV. k„ 279. o. (elhangzott Kolozsvárott, 1910. április 30-án)
155 TIKB, IV. k., 51. o. (elhangzott a főrendi házban, 1909. március 1-jén)

92
harcot". Nos, ez az állítás nem állja ki a próbát. Tisza
István mint a nyugati világ élesszemű figyelője is tisz­
tában volt a szociális harcok létével: „Két nagy éltető
erő hajtja az emberiség m ozgalm ait a széttagoló társa­
dalmi s az egyesítő nemzeti felfogás; az osztályérdek
és a közérdek, a gazdasági önzés s a nemzet nagyságát
néző altruizmus. Benn van az emberi természetben
mind a keltő."136
Az osztály érdek létezését Tisza nem tagadja tehát,
egyébként is általában a súrlódásokat a „haladáshoz"
nélkülözhetetlen jelenségnek, az élet természetes
elemének tartotta. A m értékekben lát nagy különb­
séget saját maga és a „m odernek" között: „Mint a
legtöbb emberi dologban, úgy ezekben az irányza­
tokban is termékeny igazság rejlik ... hirdetői nagy
szolgálatot tettek nem csak a tudománynak, hanem
a gyakorlati politikának is ... A hiba nem ennek
felismerésében, hanem az ezen jelenségekre alapí­
tott hamis általánosításban rejlik."157 Tisza szerint
ugyanis a szociális ellentétek mellett számos más
társadalmi ellentét is van, mivel az emberek között
sokféle, nem csak gazdasági feszültség létezik: „a
társadalmi csoportokra tagoló ellentéteket kizárólag
gazdasági téren keresik [ti. a „történelmi m aterializ­
m us" képviselői - T.L.], holott a társadalom a legkü­
lönbözőbb anyagi és szellemi érdekek által alkotott,
egymáson átszövő csoportok és szervezetek gazdag
komplexuma, amelyben egyesítő és szétbontó hatását
156 „NemzeL és társadalom" TIQM, I.k.#620. o.
157 Uo., 617. o.

93
mindaz érezteti, ami bizonyos erővel ragadhatja m eg
az ember érzelemvilágát vagy érdekeit."158
Tisza indoklásában teljes joggal hivatkozhatott az
„uralkodó osztály lelkiismeretére", erkölcsi m otivá­
cióra sok konkrét történelmi helyzetben. Nemcsak a
magyar nem esség 1848-ban, hanem például az angol
középosztály is 1832 után „önelőny-felszám oló" tudott
lenni, etikusan és nemzeti szolidaritásból követve és
cselekedve a közjót. Tisza a nemzeti közösségi önzést
magasabbrendűvé nyilvánítva olyan ideális önzésnek
tartotta, amely „egy nagy ideális közülct érvényesü­
léséért" működik. Ehhez képest az anyagi önzés a
rész érdekét jelenti, s akár az uralomért folyó romboló
harccá fajul, ezt pedig ő dekadenciának tekintette:
„Vannak dekadens korszakok minden nemzet törté­
nelmében, amelyekben az osztályérdek jut diadalra,
de a szabadságra érett, szabadságra méltó nemzetek­
nél a nemzeti érdek az osztályérdek felett végered­
ményben m égis győzedelm eskedik."159 Éppen a deka­
dencia veszélye miatt ítélt Tisza István sok mindent
nemzetietlennek, mert a kozmopolitizmust, az „embe­
riséget" ő olyan jelszavaknak tekintette, amelyek csak
arra jók, hogy az egyének m egszabaduljanak konkrét
kötelességeiktől: „A felvilágosodott m odem ifjúság
ajakán emberiség, világpolgárság a cégér, az egyén,
a minden kötelességérzet nyűgétől megmentett egyén
jól la kása a lényeg."160

158 Uo., 617. o.

159 Uo., 620. o.
160 „Szab ad gondolkodás", 531. o.

94
 A balkáni népek nagy szabadságharca - annak
ellenére, noha a magyarságnak közvetlen veszélyt
is jelentett - kiváltja Tisza rokonszenvét. Véleménye
szerint a „történelmi m ateralizm us" hirdetői tanul­
hatnának abból, hogy „sohasem az anyagi érdek,
mindig a lelki javak ragadnak egyest, mind nem ze­
te t."161 Tisza sajátos viszonyban, mintegy a rész és az
egész kiegyensúlyozott működésében látja a nemzet
és az osztályok viszonyát, amely etikai és törvényi
szabályozottságban működik; „Nagy, boldog, csak az
a nemzet lehet, amelyik gazdasági működésében is a
közérdek medrébe tudja szorítani az osztályérdeket,
a nemzeti élet nagy fordulópontjainál pedig az em be­
riség nagy szellemi javait minden anyagi érdek fölé
helyezi."162 Véleménye szerint a szociális bajok orvos­
lása nemzeti közösségi feladat, tehát szociáletikai és
nem „osztályharcos" kérdés. A hívő keresztyén Tisza
István számára az élet rendeltetés, küldetés, amely­
ben a közösség, a nemzet szolgálata az egyént önkor­
látozásra, áldozatra indítja. Különösen így kell ennek
lennie a korabeli Magyarországon, ahol rendkívül
széttagolt, nagyon integrálatlan a társadalom, s ahol
ezért igen könnyű kihasználni az elégedetlenségeket
politikai-uralmi célokra anélkül, hogy közben bárm i­
féle reális lehetőség volna a sokféle baj, hiány gyors
megoldására. A Tisza István által kívánt nemzeti
egység nem arról szólt tehát, hogy akadályozzák vele

161 Tisza István: „A történelmi materializmus a Balkánon", TJOM, L kv

142. o.
162 Uo., 143. o.

95
a változásokat, elleplezzék a bajokat, hanem arról,
hogy pozitív munkával kell azokhoz viszonyulni: „Nem
kellene-e csakugyan félretenni, lehetőleg kiküszö­
bölni mindazt, ami elválaszt bennünket és lehetőleg
egyesíteni ennek az országnak minden erejét - nem
beszélek arról, hogy egy akol legyen és egy pásztor
- , de esetleg az eszmék harcában, esetleg egy egymás
szem élyét becsülő alkotmányos küzdelem tisztító­
tűzében egyesíteni m inden erőt az ország érdekeit
valóban előmozdító pozitív munkára? M ert csak így
lehet némi reményünk arra, hogy a bennünket körül­
vevő zátonyok között katasztrófa nélkül vezethessük
keresztül a magyar nemzeti államnak iránytűt vesz­
tett hajóját, amelyet a m egoldatlan és megoldásra
váró kérdések túlsúlya úgy is elemi erővel nyom a
víz fenekére."163
Tisza Istvánt nézetei alapján nevezhetjük „naciona­
lista", vagyis hazafias politikusnak is. A hazafiságot
ő egyszerre tradicionalistán s a klasszikus liberális
elitizmussal fogta fel, de mindig reálpolitikai - ha úgy
tetszik, „redukált" vagy „pragmatizált" - rugalmas­
sággal: „A nemzet olyan cél, amely felett magasabb
célt hazafi nem ismerhet. Hazafi a maga eljárását a
változó körülmények között mindig csak azon egy
szempont szerint kell, hogy irányítsa: m i az, amit
tőlem nemzetem fenntartásának, nem zetem erős-
bítésénck, nemzetem szolgálatánakérdeke követel."164

163 Ti. KB, IV, k., 68. o. (elhangzott a főrendiházban, 1910. január 24-én)
164 T1KB, IV. k., 165. o. (elhangzott Aradon, 1910. március 13-án)

96
Az előbbi szavak folytatásaként Tisza megnevezi
a hivatott politikai vezetőket is, amely hivatottságot
- sajátos módon - elsősorban az érdeknélküliség, a
(politikai) altruizmus biztosíthatja. Véleménye szerint
- amely több évszázados hagyománya volt a magyar
nemesség legjobbjainak - nem a politikából kell élni,
hanem a politikáért, illetve az abban érvényesítendő
nemzeti érdekért. A jómódú magyar nemesség önkölt­
séges, a köztevékenységet nobüe officium-ként végző
világát idéző Tisza mindig minőséget követelő idea­
lizmusa önmagában persze nem segítheti elő a tömeg-
demokráciát, viszont annak egyik legellenszenvcsebb
sajátosságát, a zsákmányelvet s a korrupciót elvileg
akadályozza: „Az a nemzet lesz naggyá, boldoggá,
szabaddá szabad intézmények keretein belül, amelyik
nemzet sorsát azok intézik, akiknek nincs szükségük
a politikára, de akikre a politikának szüksége v an ."165
Tisza nemzetszemlélete - közösségszemlélete -
hierarchikus, s ebben a hicrarchikusságban elsősor­
ban a történelmi érdemek, a „történelmi bizonyított­
ság" jelöli ki a helyeket. A politika mint a köz ügyeivel
való foglalatosság így, a maga premodernségében,
tömegdemokrácia előtti elitista liberalizmusában
egyben szinte szakmát is jelent, olyan tevékenységet,
amelyet nem zedékek során űznek ugyanazon csalá­
dok tagjai. Azok számára, akik nem tartoznak e körbe,
a nemzet szintén hivatás és ccl, de számukra a maguk
helyén kifejtendő hatékony szolgálat a feladat, vagyis

165 Uo., 165.o.

97
a nemzeti organizmus minden oldalú helyes m űköd­
tetése. Tisza Istvánnak a politikáról vallott felfogása
egyébként nagyon korszerű, hiszen mindenkor, de
főleg a kiélezett harcokat okozó közjogi kérdések
„nem zeti" vonatkozásainál, hangsúlyozta a célsze­
rűséget egyrészt, a szakszerűséget másrészt. A vám­
területi vitában ez így hangzott: „Politikai szempont­
ból is csak akkor helyes a megoldás [ti. önálló vámte­
rület - 71L.1, ha közgazdaságilag helyes ... A vám vi­
szonyoknak csakis egy olyan m egoldása lehet helyes,
amely a magyar nem zetnek anyagi erejét lehetőleg
fokozza, amely lehetőleg sok előnyt hoz anyagilag.
Az mellékes, hogy ez az egyik vagy a m ásik forma
szerint éretik-e el; de nemzeti poli tikát csinálok akkor,
ha közgazdasági politikám által fokozom és növelem
a nem zet anyagi erejét."166
Ebből a helyzetből következett, hogy Tisza Ist vánt
m int nemzeti politikust egyszerre gyűlölte Ferenc
Ferdinánd és a parlamenti függetlenségi ellenzék.
A trónörökös a magyar nacionalista árulót, az utób­
biak viszont a m agyarságot Bécsnek eláruló politi­
kust gyűlölték benne. M indkét irányzat - m ég az ún.
progresszívok is - tulajdonképpen a saját törekvéseik
irrealitása m iatt fordultak a realista Tisza ellen, aki
olyan struktúra védelm ezője volt, am ely minden
résztvevőnek sokat nyújtott, de m indent senkinek
nem adhatott. Tisza nézeteit leginkább a kiegyezésről
vallott felfogása értetheti m eg az utókorral.
166 Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. II. KöLel. Budapest, 1933, 685. o.
(ezután TIKB, II. K.)

98
 M it jelen t a kiegyezés Tisza István számára?

Sok helyen és sokféle módon próbálta Tisza István

meggyőzni függetlenségi ellenfeleit a kiegyezés
„magyar hasznairól", de nem sikerült. Volt azonban
olyan vitabeszéde is, amelyben mélyebben, a magyar
politikai gondolkodás mintegy történelmi összegzé­
seként érvelt: „Nagyon könnyű a függetlenségről
- abban az értelemben véve a függetlenséget, hogy
semmiféle kapcsolatban ne álljunk más állammal -
beszélni. De mikor arra kerül a sor, hogy ez megpró-
báltassék, akkor éppen azok a nagy magyar hazafiak,
akiket a hazafiúi elkesered ést) a dinasztiától és az
Ausztriával való kapcsolattól elszakadásra vitt: kény­
telen voltak a dunai konföderáció eszméjében keresni
megoldási módot arra, hogy a magyar állam itt ne
olyan egzisztenciát folytasson, aminőt Erdély folyta­
tott valaha, hogy a felette gyámkodni akaró nagyhatal­
mak kezében egyszerű játéklabda legyen. A szomorú
igazság az, hogy a mohácsi vész óta Magyarország
ereje, szemben azon többi nagyhatalmak erejével,
akikkel érdekkollizióba juthatunk, nem elég erős arra,
hogy tartós szövetséges társ nélkül megélhessünk,
érdekeinket kellő módon megvéd hess ük."167

167 T1KB, tr. k„ 703. o.

99
 Történelmi léptékű realizmus nyilvánul m eg
ebben az értékelésben, amelyet m egerősített az 1.848-
49-es szabadságharc nemzetközi tapasztalata és
emigránsainak sorsa is. Tisza elemzése m áskor nem
a nagyhatalmi tanulságokat emeli ki, hanem a törté­
nelmi illúziótianságot, az „igazságokat" hangoztató
elveket illetően: „A szakítás vesztünket okozta [1849-
ben - T.L.], s Kossuth az európai diplomácia akkori
m agatartásából beláthatta azt, hogy a nemzetközi
kérdéseknél nem lehet mindig a jogi igazság állás­
pontját elfogadni, hanem azt is kell tekinteni, hogy
mi lehető s nem csak azt, mi jo g o s."168 Annál inkább
kiállt Tisza István később is eme 16 évesen írt elemzése
sarokpontjainál, mivel az idők csak alátámasztották
az egykori érveket: „A jelen nem zetközi viszonyok
közt m indenkinek be kell azt látnia, hogy a magyar
nemzet a szlávizmussal szem ben csak m int az oszt­
rák magyar m onarchia egyik fele tarthatja fenn magát
s így bele kell abba egyezni, hogy e m onarchia fenn­
álljon."169
Viszont már a 16 éves Tisza István is csak bölcs ki­
indulópontban, célszerű magyar eszköznek fogta fel
a kiegyezést - s nyilván ezt érzékelték osztrák ellenfe­
lei - , amely a m agyarságnak szolgál felfogása szerint,
és sohasem azt szolgálja ki az igazi magyar politika:
„IDeák - T.L.] megköti a szent békét az uralkodóval,
egy oly békét, mely saját nézetem szerint is előny­

168 „Gróf Tisza István első politikai levele'' (Lovassy Ferenchez, 1876.
május 2J,). Tisza-évküm/v, 1922, 34. o.
169 Uo., 39. o.

100
telenebb volt reánk nczve, semhogy elfogadható lett
volna, de mely hazánk fejlődését biztosította illetőleg
tőlünk tette függővé."170 Tisza szerint Deákék érvé­
nyesíthetetlen jogokat áldoztak fel valós előnyökért,
s ez az áldozat a magyarság kezébe adta a történelmi
országot. Tisza zseniálisan vette észre - sok kortárs
eszme társához hasonlóan - , hogy a kiegyezés által
teremtett lehetőségek jelentették a „magyar imperia­
lizm ust".171 Ezért utasított el később is minden külső
birodalmi terjeszkedést s durva belső nemzetiségi
politikát.
Tisza István élete fő céljának tekintette a dualizmus
struktúráinak változatlan fenntartását mindaddig,
amíg az a magyarság nagy mértékű megerősödését
lehetővé nem teszi, s majd az így létrejött nagyobb
erő módot nem nyújt a m agyar érdekeknek megfelelő
változtatásokra. Tisza strukturális konzervativizmusa
tehát csupán annyit jelentett, hogy semmiféle kocká­
zatra nem volt hajlandó, s a magyar érdekek érvénye­
sülése érdekében állónak tartotta a Monarchia céljai­
nak a szolgálatát is. Hihetetlen élességgel vette észre
a sokféle újító jelszó veszélyeit, s a felismerések után
egy pillanatig sem habozott fellépni ellenük. Annak
ellenére tette ezt, hogy tudta, „a magyar nemzet
átka: a tetszetős jelszavakkal szemben a gyávaság."172
A magyar m iniszterelnök a nyilvánosságot nagyra

170 Uo., 30. ü.

171 „Nagyon jól tudta, hogy Deák és Andrássy már megcsinálták a magyar
imperializmust." Angyal Dávid: Gróf Tisza Muán emlékezete, 29. o.
172 ’HKH, IV, k., 69, o.

101
becsülő liberális korszakban nem rejtette véka alá,
hogy a kiegyezésellenes - igen mély történelmi
érzelm ek által m otivált s Tisza által is értett - jelsza­
vakat elkeserítően gyengének tartja. Az ő széles ívű
nemzeti látomása ugyanarról - a m agyar nagyságról
és függetlenségről - szólt, de távlatos okossággal:

„Hallok egy szót velünk szemben, a kishitűek-

kel szemben emlegetni: a magyar imperializmust.
Megvallom, én nem szeretem a nagy kifejezéseket
és fájdalom, a mi egész nemzeti létünk arányait
kisebbeknek látom, semhogy az imperializmust,
amely a világpolitika szerint való állásfoglalást jelent,
reánk alkalmazni lehetne. De mégis elfogadom ezt
a jelszót, azonban kérdem, miben rejlik a magyar
imperializmus? Nem abban-e, hogy egész erőnk­
kel oda törekedjünk, hogy döntő faktorai legyünk
ennek a Monarchiának, hogy erőssé tegyük politi­
kailag, katonailag, minden tekintetben és azután ezt
az erőt a magunk céljaira, a magunk nemzeti létének
megalapozására használjuk? Nem akkor követjük-e
a magyar imperializmus politikáját, ha a magyar
nemzet és a magyar király együttes erőfeszítéssel
diadalt aratnak minden széjjelhúzó, centrifugális
erő felett? Ha olyan állást foglalunk el kint és bent,
hogy bizalmat öntsünk barátainkba és félelmet
keltsünk ellenségeinkben, hogy szövetségünk kívá­
natos, ellenségeskedésünk pedig félelmetes legyen?
És ha ezL megtesszük, ha megyünk tovább azon az
úton, amelyen a közelmúlt magyar államférfiai ...

102
hogy helyt álljunk az európai politikában, mint az
európai egyensúlynak, békének és szabad fejlődésnek
egyik támasza, megbízható oszlopa: akkor a nemzeti
állam kiépítésének összes egyéb feladatai, mint érett
gyümölcs hullanak kezünkbe.
Ez a magyar imperializmus és nem az, hogy le­
szögezzük magunkat egyes jelszavakkal, ha szemel­
lenzőt veszünk, mely vakokká tesz bennünket, az élet
minden nagy érdeke, minden nagy veszélyei, minden
nagy feladatai és aggodalmai iránt és ha azután hipno­
tikus álomba merítjük a nemzetet, melyben megmere­
vedve tehetetlenségre kárhoztatva, rögeszmék uralma
alá vetve tétlenül várja sorsát, mely elébb vagy utóbb
reá zúdul.
Adja Isten, hogy idejekorán felébredjünk ebből
a hipnotikus álomból, mert ha elkésünk, rettentő
lesz az ébredés.
Az embert igazán rögeszmeként kíséri és nyug­
talanítja a magyar nemzet történetéből vett az
a borzasztó tanulság, hogy a magyar nemzet a maga
nagy tulajdonságait mindig katasztrófák után találta
meg, amikor összes erejét generációkon keresztül
arra kellett szentelnie, hogy kiheverje egy botor,
egy önfeledt pillanat hibáinak összes bajait. Hát
így lesz ez mindig? Hát nem találja meg a nemzet
a maga politikai bölcsességét, áldozatkész haza­
fi ságát, tettrekész erejét most, a katasztrófa előtt,
amelyet csak Isten kegyelme tart távol mitőlünk, de
amelyet, ha így folytatjuk tovább dolgainkat, ha ilyen
anarchikus állapotban hagyjuk összes viszonyainkat,

103
 bármely pillanatban ránk zúdíthat a sors kérlelhe­
tetlen keze?"173174
Ez a hosszú idézet szinte minden olyan gondolati
elemet tartalmaz, amelyet Tisza István a legváltoza­
tosabb összefüggésekben a kiegyezés védelmében
hirdetett; ám a magyar politikai elit jelentős részé­
nél, akik a hatalom, védte örök biztonság illúziójá­
ban kétségbeejtő vaksággal rombolták saját nemzeti
és polgári, biztonságuk alapjait, süket fülekre talált.
Nem kisebb személyiség ad kései igazolást Tisza
Istvánnak, m int Bethlen István, aki akkoriban Tisza
ellenfelei között tevékenykedett: „A történelem nem
fogja felmenteni a magyar ellenzéket az alól a vád
alól, hogy 1914 előtt helytelenül ítélte m eg a nemzet
igazi életszükségleteit és helytelenül ítélte meg
a világesem ények folyását."171 Alkalm anként szinte
elképesztő a rövidlátás és elvakultság, amivel Tisza
személyes és „elvi" ellenfelei, ellenségei politizál­
nak. Az elvi idézőjelbe tételét az indokolja, hogy a
kiegyezés és a dualizmus „nem zeti" kritikusainak
sem elvi rendszere, sem végiggondolt érvei, néze­
tei nem voltak. Legtöbbjükre alaposan ráfért volna
a 16 éves Tisza István barátjához írt javaslata: „Olvass
minél több európai hírű munkát, m ert a napi sajtóból
s az öregek állításaiból lehetetlen biztos ismeretekre
ju tn i."175 Ezért óriási e téren ifjabb Andrássy Gyula,
Apponyi Albert s néhány társuk felelőssége, akik

173 TIKB, IV. k., 108-109. o. (elhangzott a Vigadóban 1910. február 19-én)
174 Gróf Bethlen István beszédei és írásai. I, L, Hűdapóst, 1933,10, o,
175 Lovassy Ferenchez, 1876, május 21, Tisza-évkönyv. 1922, 39. o.

104
tekintélyüket és európai színvonalú műveltségüket
a „rövidlátási politika" szolgálatába állították. Nem
csodálható, hogy Tisza István dualizmust védő harca
szinte mindig e két politikusra koncentrált, velük
vitatkozik. Elég hosszú ideig reménykedett abban,
hogy meggyőzhetők, s így vezérek nélkül marad az
éretlen tömeg.
A sokszor Tisza Istvánnak tulajdonított merevség
és állítólagos erőszakosság gyökerei is ott rejtőznek,
hogy Tisza magát kasszandrai szerepben érzi -
másféle nézetekkel, de azonos félelmekkel (így volt
ezzel Ady Endre is), nem akart beletörődni abba,
hogy m inden számára fontos dolgot kockára vetnek:
„Ahogy láttam boldog lélekkel az emelkedést, úgy
láttam csíráitól kezdve a veszélyeket is. Láttam és
igyekeztem felnyitni a nemzet szemét és éreztem
azt a borzasztó kínt, amit érez az az ember, akinek
a szeme tisztán lát ... és éreztem azt a kínt, hogy
egyedül látok, egyedül érzek, hogy honfitársaim
többsége lidércfény után megy és veszélybe dönti a
nemzetet. Hiába próbáltam megállítani a nemzetet
... volt idő, amikor azt hittem, hogy minden veszve
van. De az isteni gondviselés őrködött még a magyar
nemzet felett."176 Valóban nehéz lehetett elfogadni azt
a helyzetet, amikor „végrc-valahára ... igenis telje­
sen szabadon rendelkezhetünk közviszonyainkról,
állami életünk berendezéséről idebenn és számottevő
tényezőjévé lehetünk kifelé is egy európai nagy-
176 TlKB, IV. k., 187-188. o. (elhangzott a Pesti Lloyd dísztermében, 1910.
március 19-én)

105
hatalom külpolitikájának. Végre m egnyílt előttünk
a tér/'177 és a magyar politikában folyamatosan erős
tényezők roham ozzák e kedvező helyzet struktúráit.
Különösen is a nagyhatalmi helyzet hagyom ányos
bázisát, a közös hadsereget.
Tisza István - veszélyeztetettségi érzése miatt is -
m indig elszántan kiállt a közös hadsereg erősítése
mellett. Joggal hivatkozik erre egyik beszédében,
amikor a Balkán-háborúk kavargásában sokan kezd­
tek kijózanodni nálunk: „Akik helyesen ítéltük meg
Magyarország létérdekeit, mindig m ondtuk a béke
idejében, hogy m ost kell m egerősíteni a haderőt, mert
bármely percben jöhetnek a meglepetések. M ondtuk
1903-ban, 1911-ben, rámutatva, hogy a hamu alatt
lappangó tűznek fel-fel villan egy-egy szikrája ...
valóban nem volt-e életbevágó nagy érdeke a magyar
nem zetnek megadni a katonai, biztonságnak, megadni
a katonai készenlétnek legelemibb feltételeit?"V7S
Hogyan látta legfontosabb elemeiben Tisza a
hadsereg ügyét, amely a bonyolult közjogi helyzet
ellenére is - szerinte - leginkább a magyar érdekeket
cs dinasztiát szolgálta:
„Középkori felfogás, a rendi alkotmányba való
felfogás az, és méltatlan modern államférfihoz, hogy
a hadsereg a királynak kell; hogy a törvényhozás,
a népképviselet a királynak szavaz meg újoncot; hogy
a királynak tesz szívességet, amikor létszámot emel,
amiért egy vagy más viszontszolgálatot követel. Most
177 Uo„ 187. o.
178 77X8, IV. k., 863. o. (elhangzott Aradon, 1912. november 18-án)

106
 már nem a királyoké a hadsereg. A királyoké is, de
az egész nemzeté is. Ma már nem a királyok viselnek
háborút ... Ma már király és nemzetnek egy közös
érdeke: a biztonság, a nemzeti függetlenség, a katonai
hatalomnak fenntartása.
És ha így van ez másutt, százszorosán áll miná-
lunk, ahol, ha körülnézünk és ha vaksággal nem vert
meg az Isten, látnunk kell azt, hogy ebben a monar­
chiában senkire nézve sem igazán létérdek ennek a
monarchiának katonai nagyhatalmi kiképzése, csak
a dinasztiára és a magyar nemzetre nézve. Mert mi
vagyunk azok, akiknek sehol máshol nincs keresni­
valónk. Mi vagyunk azok, akiket elsöpör a történelem,
ha itt a magunk emberségéből, a magunk erejéből,
minden ellenséggel dacolva megállani nem tudunk.
És hogy magyar legyen a hadsereg, be kell ha­
tolnunk a hadseregbe ,.." 179

Ismét a biztosított keretek kitöltéséről, kockázat-

mentes m agyar hódításról beszélt Tisza István,
mint mindig. De a régi, feudális reflexek s a törté-
nelmi uralkodó csoportok egy részének verseny- és
teljesítmcnyképtelensége tragikus folyamatokhoz
vezetett. Sokszor és sokan leírták, hogy a század-
fordulón a dualizmus válságba került - egyesek jó
marxista forradalmi terminológiával általános és
elmélyülő válságról is beszéltek. Véleményem szerint
itt sokkal inkább a magyar politikai és társadalmi elit
egy részének válságáról van szó, amely utat nyitott

179 TI KB, ÍV. k., 219. o. (elhangzoLt Debrecenben, Í9IÜ. április 10-ón)

107
más - egyébként nagy m egrendülést okozni nem
tudó - elégedetlenségeknek is. Egyébként a dualiz­
mus magyarországi integrációs keretei elég tágasak
és rugalmasak voltak a változásokat illetően. Annál
is inkább, mivel az önellátó agrárvilágból kilábaló
társadalom jó része is premodern és apolitikus szerve­
zetlenségben élt, s így a nélkülük kialakított politikai­
hatalmi struktúra nagyvonalú európai tágasságát
meg sem kérdőjelezhették. Viszont megkérdőjelez­
ték a kialakult struktúrát azok a politikusok, akik a
második vonalba szorultak, s folytathatónak véltek
egy olyan irányvonalat, amely a régi gravaminális
vagy sérelmi politika modern kiadása volt. Tisza jól
érzékelte ezt a képtelenséget, amelyet így utólag akár
infantilisnak is nevezhetünk, hiszen figyelmen kívül
hagyták azt, hogy a polgári állam másként műkö­
dik: „Ez a rendi világba való felfogás, am ikor igenis
a karok és rendek többé-kevésbé rendi érdekeket,
rendi felfogásokat képviseltek, amelyekkel szemben a
monarchia, a korona volt hivatva képviselni az állam
érdekét."1*50 (Apponyi Albert sajátos rabulisztikával
- ebben mindig nagy mester volt - elismerte ugyan
az egész obstrukciós ellenzékiség kockázatos mi­
voltát,180181 de csak azért, hogy m indenki más felelős
legyen azért, hogy a világ, illetve a hadsereg nem úgy

180 TIKB, IV. k„ 585. o.

181 „Én elismerem, hogy külpolitikai szempontból kockázatos dolog a
véderőnek nem exorbiláns, de valóbon szükséges reformját elodáz­
ni. Elismerem, hogy ez kockázatos dolog. Elismerem, hogy ehhez
nekünk éppen úgy köbünk van, mint az uralkodónak, de ..." TIKB,
IV. k., 566, o.

108
működik, ahogyan ő és a „végsőkig kuruc" barátai
gondolják.)
Mint minden másban, Tisza itt is egyértelműen
végiggondolta álláspontját. Számára természetes az,
hogy az újoncmegajánlás nemzeti jog: „Ma is ragasz­
kodom az újoncmegajánlás jogához; mai is eminens
biztosítékát látom benne a nemzeti alkotmányos élet­
nek; olyan biztosítékát, amelyhez a krízisek pillanatában
[kiemelés tőlem - T.L.], a végrehajtó hatalom merény­
lete által fenyegetett nemzeti lét pillanataiban, igenis
lehet hozzányúlni."182 De számára a nemzet joga vagy
éppen az olyan nemzeti érdek érvényesítése, amely­
nek konkrét erősítő hatása nincs, nem tartozik a reálpoli­
tika körébe. Nem véletlenül beszél vitriolos gúnnyal és
pengeéles logikával a függetlenségi ellenzék szokásos
kettőségeiről, verbális megoldásairól: „A Kossuth-párt
érdemes vezére kétféle programmról beszélt Ceglé­
den, t.i. az ő ideális programmjáról és az ő kormány­
zati munkaprogrammjáról ... ez többé-kevésbé
ártatlan játék a szavakkal. Mert komoly politikusnak
programmja egyetlenegy lehet csak. Az a programm,
amelyet kormányzati munkaprogrammnak tud is
tenni, akar is tenni, tartozik is tenni ... Csak az a
meggyőződés politikai elv, amely meggyőződést
tettekre tudunk felváltani ... politikai törekvéseknek
szentesítő eszköze csak az lehet, amit megvalósításra
alkamasnak, megérettnek, megvalósításra képesnek
tartunk."183
182 TIKB, IV. k., 585. o.
183 TIKB, IV. k., 150. o.

109
 M áshol, szinten a kiegyezést támadó politikusok­
kal szem ben m integy összegzésképpen foglalta össze
a magyar szabadelvűség dualizm us-felfogásának
lényegét: „Az a becsületes, igazi Deák-párti nemzeti
politika, amely szembeszáll a tetszetős jelszavakkal
lefelé és eredményeket igyekszik kivívni a magyar
nem zet reális érdekei szerint az egész vonalon.
Az pedig, amit a képviselő urak csináltak, az, bocsá­
natot kérek, a fonákjára fölhúzott Deák-párti politika
volt, amely kacérkodott m inden tetszetős jelszóval
lefelé, de am ely éppen ezért kénytelen volt feláldozni
a magyar nem zetnek élő, életbevágó érdekeit. Mi
csináltuk a kiegyezési politikát nyíltan, becsületesen
és sikerrel. Ok akarták volna csinálni a kiegyezési
politikát, de mert csak hazug jelszavak alatt csinál­
hatták meg, szégyenről-szégyenre, botlásról-botlásra,
bukásról-bukásra és kárról-kárra vitték a nem ze­
te t."184
M indezek az őszintétlenségek nagyon ingerelték
Tiszát, aki az alkati egyenességen, nyíltságon túl
a dualizm usban is elsődlegesen a jogállam s a
jogtisztelet érvényesítését akarta „felfelé" és „lefelé"
egyaránt: „A mi törekvésünk lesz a sok tekintetben
m egingatott rendnek a helyreállítása; de annak a
rendnek, amely a törvények tiszteletén és a törvények
végrehajtásán alapszik. Tiszteletben tartani mindenki
jogát, érvényt szerezni m indenki jogának, egyaránt
tartózkodván a jogsérelem től és jogtalan kedvez-

184 77KB, IV. k., 869. o.

110
inénytől és kérlelhetetlen szigorral járni el, m inden
visszaéléssel szem ben."185 Ilyen alapon képzelte el
Tisza István a nemzetiségi kérdések rendezését is,
.1melyet az ország legnagyobb gondjának tartott.

185 TIKB, II. k., 6. o.

111
 Tisza István és a nemzetiségek

A nemzetiségi kérdést Tisza nagyon széles összefüg­

gésben elemezte. Itt sem igaz Vermes Gábor állítása,
hogy Tisza István alapjában véve m egm aradt volna
bihari fö ld e s ú rn a k ,n o h a „pozitív term észete" miatt
sohasem állt tőle távol bizonyos patriarchalizmus.
Valójában éppen a nemzetiségi kérdésben látszik
legjobban, hogy Tisza mennyire a jogállamiság és a
nagy összefüggésekben gondolkodó magyar reál­
politika képviselője. Az ő értékelésében az O sztrák-
Magyar M onarchiának a magyarság kisnemzeti léte
m elletti nagyhatalmiságát az legitimálja, hogy nem
expanzív, hatalmi egyensúlyt őrző alakulat, s így
nem csak befelé, de kifelé is a soknemzetiségű térség
népeinek hódítások elleni egzisztenciális biztosítéka.
Tisza pontosan tudta, m ilyen törékeny a mi térsé­
günk korabeli világa, ezért itt is elutasította a kocká­
zatos kísérleteket, akár alulról, demokratikusan, akár
felülről, dinasztikusán törtek ilyenekre. A dualista
struktúra fenntartása nála nem pusztán a magyarság
előnyös helyzetének fenntartása, hanem a soknem ze­
tiségű térség egyensúlyainak védelm e a bomlás után 186

186 „Minden tudása tapasztalata mellett is Tisza István alapvetően

megmaradt bili ári fcildbir tokosnak. Magyarországot saját birtoka
megnagyobbított képére képzelte el ..." Vermes Gábor i.mv U9. u.

112
szükségszerű anarchikus átalakulástól: „Ha bármely
pillanatban bekövetkeznék az a végzetes szeren­
csétlenség, hogy ez a monarchia födcralisztikus
tendenciák karmai közé juthatna, akkor a szlávságra
alapított föderalizmus magával hozná az expanzív
törekvéseknek végzetes csíráit is. Végzetesnek neve­
zem ezeket a csírákat, m eri nézetem szerint magának
ennek a monarchiának sírját ásnák meg vele. Ezek
az expanzív törekvések ugyanis együtt járnának oly
centrifugális erők túlsúlyra vergődésével is, m elyek
több-kevesebb idő után éreztetnék a maguk disruptiv
hatását ... a dinasztia nagyhatalmi állásának, e
Monarchia fennmaradásának, fényének és boldogu­
lásának és egyúttal a határainkon élő kis nemzetek
függetlenségének legbiztosabb zálogát a magyar
nemzet teljes politikai érvényesülése képezi."1*7
Tisza elemzésének alapját - ezt mindig hang­
súlyozta is - Deák Ferenc és id. Andrássy Gyula
tevékenysége jelenti. S mindig is igaz volt, hogy a
dinasztikus osztrák (katonai) hagyományt a terjesz­
kedés jellemezte, amelyhez képest a magyar érdek
a csak új szláv tömegeket hozható expanzió eluta­
sítása volt. Ennyiben igaza volt Tiszának, hogy a
magyarok külpolitikai érdekei a balkáni kisállamok
függetlenségét védtek. Ezzel azonban - más oldalról
- vége is volt Tisza reménykedő igazságának, hiszen
a balkáni kis szomszédok terjeszkedési „célországa"
a Monarchia és benne Magyarország volt. A korabeli187

187 riXti, IV. Ic., 442. o.

113
imperialista jellegű, irredenta típusú nacionalizmuso­
kat - ahogyan az akkori magyar függetlenségi ellenzék
jórészt értelmetlen magyarkodása jól mutatta - nem
a kompromisszumkészség jellemezte. Tisza Istvánnak
a nemzetiségi törvény szigorító revizióját elutasító
álláspontjával, a törvényi keretek betartására törekvő
korrektségével s a kulturális és helyi politikai, életre
vonatkozó engedményeivel sem sikerülhetett elnyerni
a korabeli nemzetiségi politikai elit többségének
támogatását. Nem, mert Tisza nyíltan kimondta azt is,
hogy a korrekt politika célja Magyarország nem föde­
rális, nem „kantonosított" formájának a fenntartása:
„Én azt tartom, a magyar nemzet legnagyobb politi­
kai problémája az, hogy a nemzetiségi kérdést igye­
kezzünk megoldani [sic/]. Nem olyan kérdés ez, amit
egyik percről a másikra megoldani lehetne. Évtizedek­
nek, talán emberöltőknek konzekvens, bölcs munkája
kell hozzá, hogy ezt a kérdést valóban megoldhassuk.
De nézetem szerint a nemzeti politikának legmagasz-
tosabb és legnagyobb feladata az, hogy sikerüljön
az egységes magyar nemzeti államnak tekintélyét
biztonságba helyezni, minden megtámadás ellen ...
Kettős a cél, uraim! Tekintélyünk megvédése, minden
e tekintély ellen irányuló merénylet m egtorlása egyfe­
lől, de a szívek és lelkek megnyerése másfelől. Éppen
ezért a nemzetiségi politikának Janus-arca v an ."188
A Tisza István-i korrekt politika azonban ezekkel
a célokkal m indig nagyon kevésnek tűnt egy nem ze-

138 T1KB, IV. k„ 276. o.

114
tiségi politikus számára a m egszerezhető mindenhez
képest. Itt nem volt elég a radikális „dem okrácia"
azon kínálata sem, amit Jászi Oszkárék hirdettek,
legfeljebb több, m int amit Tisza kockázatok nélkül
m egadhatónak gondolt. Tiszát feltehetőleg az is
befolyásolta, hogy mivel ő saját hazafiságát, nacio­
nalizmusát is alá tudta rendelni a célszerűségeknek,
s így ezt m ások számára sem tartotta járhatatlan­
nak. Teljesen végiggondolt aktív politikát azonban
csak a románokkal szemben igyekezett kialakítani,
akiket m int a legnagyobb és nem szláv népet akart
megnyerni. Bihariként több személyes kapcsolata is
volt a helyi románsággal s a partiumi rom án-m agyar
együttélést nem terhelték addig olyan véres emlékek,
mint az erdélyi múltat. A m ikora románokról beszélt,
akkor - m ásrészt a nem zetiségi ügy hazai „német-
m odelljét" is például állította: „A M agyarországon
élő oláhok minden nemzeti törekvése a legjobb akarat
mellett sem elégíthető ki; meg kell elégedniük az ő
nyelvük és nemzeti kultúrájukra vonatkozó szabad­
ságnak igen nagy mértékével és nemzeti hivatásukat
abban kell látniok, hogy csatlakozzanak a monar­
chia nem szláv elemeihez és ezáltal előmozdítaniuk
a monarchia olyan struktúrájának fennmaradását,
amely támasztékul és biztosítékul szolgál az oláh
királyság önálló fejlődéséhez. Ugyanaz a gondolat
ez, am ely a Magyarországon élő ném eteket hatja
á t."189
189 Nagy Miklós: „Tisza István levelei." In: Tisza-évkönyv, 1925,
229-230, o, (C.zerninhez írt levél)

115
 Honnan táplálkozik Tisza felfogása? Abból a
realista m eggondolásból, amely nem hisz bizonyos
nem zetközi kérdések „harm onizálhatóságában".
„Voltak, vannak és lesznek a nem zetek jogosult aspi­
rációinak ütközőpontjai. Vannak területek, amelyeket
etnográfiai jellegük, geográfia fekvésük s közgazda-
sági és katonai jelentőségük több nem zet érdekszfé­
rájába utal. Ilyen területekre nézve a világtörténelem
csak egy döntést ismer: az erők mérkőzése útján való
leszámolást s mindaddig, amíg ez a leszámolás olyan
végleges eredménnyel meg nem történik, amelyik
belenyugvásra s aspirációinak megfelelő módosí­
tására kényszeríti a gyengébbiket, ilyen pontok a
bonyodalom és a háború folytonos alkalmát nyújtják
és veszedelme elé állítják az e m b e ris é g e t."M a g y a r-
ország jelentős területei olyan „vitatott földek" voltak,
ahol - Tisza szerint - csak az erőfölény' garantálhatott
magyar birtoklást, a „dem okrácia" nem.
Tisza azonban nem tekintette ellenségnek a
nemzetiségieket. Szinte az utolsó pillanatokig arra
törekedett, hogy elválassza egymástól a megnyer­
hető elemeket és az izgatókat: „akár tetszik, nekünk
akár nem az e hazában élő nem zetiségeknek joguk­
ban áll saját kultúrájukat fejleszteni. Ebben nem
szabad ellenséges lépést látnunk" - írta Jankovich
Béla kultuszm iniszternek.1,1 S ebből következett a
nehezen m egvalósítható gyakorlati közigazgatási
politika: „Csak azt a nagy igazságot, hogy a mi egész
190 Tisza István: „Sadowától Sedánig." In: TIÖM, I. k. 57. o.
191 Nagy Miklós: „Tisza István levelei." (1925), 22S. o.

116
poliLiIcánknak, a mi egész szigorunknak, a mi egész
fellépésünknek nem a nem zetiségek nagy tömege
ellen, hanem azon izgató elem ellen kell irányulnia,
amely azokat félrevezetni, amely azokat ellenünk
fordítani igyekszik. Ezt az államot a magyar nemzet
alkotta meg; erre rányomta a maga egyéni bélyegét.
Ez az állam más, m int nemzeti jelleggel bíró állam;
nem lehet és ennek az állam nak kultúrpolitikája más,
mint magyar nemzeti kultúrpolitika nem lehet. De ez
nem teszi azt, hogy a magyar állam a maga erejével,
a maga hatalmával elnyomni akarná e haza idegenajkú
polgárainak kulturális törekvéseit; ez nem teszi azt,
heg)7megfosztani akarná őket azon, nyelvökre vonat­
kozó jogaiktól, melyeket a magyar törvény nekik a
nemzet ünnepélyes Ígéretei alapján biztosított."192
A jogok és a mindig szem előtt tartott (nemzeti)
célszerűség alapján ezért Tisza István fellépett a türel­
metlen magyar sovinizmus ellen is - noha értette
azok aggodalmait, különösen is Erdély tekinteté­
ben. Az „éretlen sovinisztákat" nemcsak személyes
viszonylatokban192', hanem nyilvánosan is elítélte s
lényegében magyarellenesnek nevezte191: „Általában
192 77KB, II. k., 657.o.
L93 Ion Melianuhoz írt 1896-os levélrészlet: „Soha nem haboziairt síkra
szállni azon éretlen soviniszták ellen, kik erőszakos magyarosítási
kísérletekkel és sértegető, gyanakvó viselkedésbe! idegenítik cl a ro­
mánságot a magyar államtól és a magyar nemzettől/' Idézi Vermes
Gábor i,mv 83. o,
194 1904, július 4-én a parlamentben Olay Lajos függetlenségi képvise­
lő a szokásos féktelen ellenzéki dühvei Aurél Vlad román képvise­
lővel szemben - aki LermészeLesen akár provokációval is vádolható
szöveget mondott - az „Oláh mars ki!'7 kifejezést használta. Tisza
július 7-én erre így reagált: „Az ilyen meggondolatlan kifejezésekkel

117
m indenütt de különösen a politikában a tűszúrá­
sok és a tyúkszemrelépések politikáját tartom a leg-
botorabbnak, a leghibásabbnak. Azt a politikát, amely
az én erőmet nem erősbíti, az ellenfelem erejét nem
gyöngíti, hanem igenis irritálja az ellenfelet, tehát az
indulatok fölébrcsztcscvcl meghatványozza a benne
rejlő erőt. És ha valahol, különösen áll ez a nemze­
tiségi kérdés terén. M ert hiszen ott ellenfélnek én
csak a nemzetellenes irányzatú agitátort tekintem,
de ezt az ilyen eljárás által a helyett, hogy izolálnám,
a helyett, hogy magamhoz vonnám nemzetiségi
polgártársaimnak békés nagy tömegét az ő karjaiba
hajtom, felébresztem bennük is a sértett önérzetnek,
a sértett faji érzésnek erkölcsi rugóit és ezekkel egye­
nesen azt a tábort erősíteni, amelyeknek megrontására
kellene törekednem/'1*5
Mit jelentett ez a gyakorlatban? A Tiszával kapcso­
latban igen kritikus Vermes Gábor erről - az első hiva­
tali időt illetően - így ír: „Valóban igyekezett elkerülni
a szükségtelen konfliktusokat a nem -m agyar népes­
séggel. A szólásszabadság érvényesült nyilvános
gyűléseken, a kormányzat által nem -m agyar hírlapok
ellen indított sajtóperek száma drasztikusan csökkent.
Több városban nem magyar nem zetiségű polgárm es­
tert választottak, négy megyében pedig a m egyegyű­
léseken a román képviselők szabadon használhatták

egyenesen azoknak teszünk szolgálatot, azoknak a malmára hajtjuk a

vizet, akik ilyen félreértésekből, a kedélyek ebből eredő elkeseredésé­
ből táplálkoznak/'
195 TI KB. ÍV. k., 120-121. o. (elhangzott Nagyváradon, 1910. március 3-án)

118
onyanyelvüket."1%S mindezért - írja pár sorral később
ugyanezen szerző meglehetősen kritikus hangsúllyal
- Tisza képes volt nemcsak állam polgári lojalitást
kérni, hanem még(!) a magyar nyelv elsajátítását is
követelni. Különös kritika ez, hiszen az államnyelv
ludasa tulajdonképpen jogegyenlőség! következ­
mény - ma is mindenki természetesnek tartja, hogy a
kisebbségek beszéljék az államnyelvet. Üres vád volt
ez egykor is, később is. Tisza István e nyelvkérdésben
igen egyértelmű álláspontot foglalt el: „Ha valaki,
én kívánom, hogy nem m agyarajkú polgártársaink­
kal szemben a legm esszebbm enő testvéri jóakarat
gyakoroltassák. De ezt nem azáltal tudjuk gyakorolni,
ha ismét rest ütünk a magyar államnyelv érvényesü­
lésén a törvényhozás és kormányzat bárm ely ágaza­
tában, hanem ezt a sérelmét, ezt a baját nemzetiségi
polgártársainknak nagyon jól orvosoljuk azzal, és
saját érdekükben legjobban, ha gondoskodunk róla,
hogy az állam nyelvet megtanulják. Nincs nevetsége­
sebb vád. t. képviselőház, mint ebben m agyarosítást
látni. Én sohasem láttam, hogy valakit kivetkőztetek
volna nemzeti eredetéből, ha anyanyelvűn kívül meg
egy nyelvet megtanult. Hiszen az.ok a t. képviselő-
társaim, akik oly lelkes apostolai - legalábbis így
állnak ott - saját fajtájuknak, gyönyörűen beszélnek
magyarul. Hát ezzel kivetkőztek a saját román vagy
tót eredetükből és nemzetiségükből, hogy m agya­
rul megtanultak? Ne éljünk illúziókban! Abszolúte

J96 Vermes Gábor i.m., 118. o.

119
nem m agyarosítunk azzal, ha magyarul tanítunk
Nagy szolgálatot teszünk nem magyar ajkú polgár­
társainknak, m ert fegyvert adnak a kezükbe az élet
számára; fegyvert, amellyel haladhatnak a kultúra
terén, fegyvert, ... amellyel jobban elfoglalhatják a
magyar társadalomban cs közéletben azt a helyet,
amit szívből kívánok, hogy elfoglaljanak."197 Sokan
kételkedhetnek Tisza őszinteségében, azonban ő
mindig valóban szorgalmazta a politikailag lojális
nem zetiségiek befogadását. Az egyetlen gyengeség
Tisza érvelésében m indig az, hogy nem tudjuk, hol
a határ az izgatok és a nemzetiségi jogok legitim kép­
viselői között.
A nyelvtanulás kapcsán azonban Tisza István
továbbmegy, és egy magyar asszimilációt kívánó
világban ism ét távlatosabban fogalmazza meg a
m agyarság s különösen is az általa kulcsfontosságú­
nak tartott „intelligencia" igazi érdekeit: „A magyar
nem zet érdekét én másban látom [vagyis nem a
nemzetiségi nyelvek felszám olásában - T.L.], Magyar
nemzeti és hatalm i érdeket én abban látok, hogy mi
hagyjunk fel azzal a vétkes indolenciával - elsősor­
ban m agamnak mondom hogy nem tanuljuk meg
nem -m agyar ajkú polgártársaink nyelvét. A magyar
intelligencia tanulja m eg legalább azt a nem magyar
nyelvet, amely hozzá legközelebb van; mert a magyar
intelligencia egészen másképp fogja tudni befolyása
alá venni nem magyar ajkú polgártársainkat, ha azzal

197 TiKB IV. k„ 334.535. o.

120
a néppel a saját anyanyelvűn érintkezik és beszél­
het. Én tehát igenis, m int magyar hatalm i érdeket
kívánom azt, hogy a magyar intelligencia tanulja
a nemzetiségi nyelveket és nagyon óhajtom, hogy
a magyar középoktatásban erre tér nyíljék ,.." m
Az előzőek sokakban azt a gyanút kelthetik,
hogy itt Tisza István „rehabilitása" történik. Nem,
e sorok szerzője be akarja mutatni az egykori vezető
magyar politikust. O pedig az volt, olyan volt, mint
a fenti szavaiban és tetteiben. Ismét Vermes Gábort
idézhetem, akinek „le kellett írnia'', számos egy­
értelmű Tisza-lcvél és a háborús m iniszterelnök intéz­
kedéseinek ismeretében, hogy „Tisza következetesen
törekedett a visszaélések [ti. a nem magyar lakosság
elleni zaklatások ügyében - T.L] m egakadályozá­
sára, függetlenül attól, hogy azokat idegen katonai
hatóságok vagy saját közigazgatásának tagjai, illetve
a magyar m egyék hivatalnokai követték-e e l."1!W
A reálpolitikus Tisza persze soha sem elvtelen enged­
ményekkel vagy gyengeségre utaló engedékeny­
séggel igyekezett szót érteni a nemzetiségekkel. Ő
mindig egyszerre akarta mutatni és érvényesíteni
az erővel párosult jogot s a jog által működő erőt:
„Mutatni kell nekik az erőt, látniok kell, hogy hiába­
való volna minden próbálkozás s az első esetben, ha
egyesek vagy csoportok részéről bűncselekm ények
történnek, nyomon kell azokat a példás megtorlásnak
követni. De a legnagyobb gondot kell arra fordítani,
198 77KB, IV. k., 535.0.
199 Vermes Gábor i.m., 268. o.

121
hogy ez a megtorlás a bűnösöket és csakis azokat érje
utol/'200 Tisza az erőt soha nem akarta jogilag és/vagy
erkölcsileg elfogadhatatlan célra használni. A provo­
katív magyar lépéseket mindig elítélte, cs amikor
lehetett, például még a háború idején fel is lépett
ellenük, legyen szó az ügyben akár a „hazafias tótok"
önérzetének sértéséről, akár egy román paraszt elleni
méltánytalanságról - akit például helyi, erdélyi román
újság olvasása miatt tartóztattak le: „Az ilyesféle
szekatúrák kártékony ostobaságok s nem az erőnek,
hanem gyengeség okozta idegességnek jelei. Egyaránt
csökkentik a magyar állam tekintélyét s a vele szem­
ben érzett rokonszenvet."2'1
Tisza elvhű és etikus magatartását annál inkább
értékelnünk kell, mivel nem voltak illúziói, s ennek
alkalmanként hangot is adott: „Nagyon is indokolt az
a feltevés, hogy ezeknek az uraknak [ti. nemzetiségi
pártvezetőknek - T.L.] az ő bevallott céljaik mögött be
nem vallott céljaik vannak és akkor nagyon is indo­
kolt velük szemben a kételynek, a bizalmatlanságnak
álláspontján m egmaradni.202203" Ez a bizalmatlanság
egy területen vezette el Tiszát az engesztelhetetlensé­
gig, s ez az általános választójog volt. Ki is mondta:
„A nem zetiségek miatt nem lehet megcsinálni az ál­
talános választói jogot."20’ Minden m cgbékülési szán­
déka mellett sem hitte el ugyanis, hogy az általános

200 Idézi Vermes Gábor, i.m., 269. o. (főispán! körlevélből)

201 Uo., 269. o.
202 TIKB, IV. k., 154. o.
203 77KB, IV. k., 346. o. (Nagyszalonta, 1910. május 16.)

122
és titkos választójog mellett a zömében még békés
és öntudatlan, „úrtisztelő" nemzetiségi paraszttöme­
geket a fennálló helyzethez hasonlóan ellenőrizni
lehessen. Figyelmeztette is nacionalista polgári ellen­
feleit, vagyis az ő szóhasználatával a nemzetiségi
„intelligenciát", hogy gondolják végig választójogi
radikalizmusuk következményeit. Tisza véleménye
szerint a nemzetiségi elitek csupán átmeneti előnyöket
nyernek m aguknak magyar ellenfeleikkel szemben:
„Megengedem, hogy ők ma velünk, magyarokkal
szemben rövid időre előnyben vannak; megengedem,
hogy a nagy tömegeknek politikai jogokkal való felru­
házása nemzetiségi körökben nem jelentené az intelli­
gencia befolyásának azt a teljes csődjét, amit magyar
körökben jelent. Megengedem, hogy ma m ég a román
intelligencia dominálni tudja a tömegek lelkét, vezetni
tudja a tömeget. De micsoda botor rövidre látóság egy
ilyen kérdést, amely örökre [sic!] állapítja meg népek
és népfajok és nemzetek sorsát, a pillanatnyi helyzet
szempontjából megítélni! És gondolják meg ők, vájjon
pl. éppen a román nép is nem végtelenül hálás talaj-e
mindenféle felforgató irányú agitációnak? Vájjon, ha
egyszer a román nép nagy tömege politikai jogokat
nyer, ha tehát kifizeti magát a demagóg elem számára
rávetni magát e népclemre, felzaklatni annak lelkivi­
lágát, felizgatni azt jelenlegi vezetői ellen, vájjon meg
fogják-e tudni állítani ezt az áradatot? Nézzenek szét
mindenütt, ahol akár szocialista, akár függetlenségi
demagógia rávetette magát a román községekre,

123
vájjon nem jobban seper L-e el mi nden gá la l, vájjon nem
féktelencbbül ragadta-c magával a román nép gyer­
meteg lelkét, mint a magyar tömegekét? És nagyon
kevés előrelátás kell hozzá, hogy megjósoljuk, hogy az
általános szavazati jog radikális megoldása a román
intelligencia befolyásának még sokkal, nagyobb csőd­
jét jelenti, nem m ondok sokat, de tíz-húsz esztendő
alatt, mint aminő horderővel az a magyar intelligencia
befolyására bír."20i
Ezekben a gondolatokban töm ényen tükröződnek
Tisza félelmei a m űveletlen tömegtársadalomtól,
amellyel korában nem zetközileg sem állt egyedül.
Nálunk akkor a nemzetiségi kérdés jelentős mérték­
ben szociális kérdés is, sokszor nem anyagilag, de
tudatilag mindenképpen. Kiválóan példázza ezt
Pop-Csiesónak, a román képviselőnek egyik parla­
m enti bekiabálása: „Úr és szolga között sohasem
lehet egyesség!" 205A képviselő úr úrnak a magya­
rokat, a szolgát románnak tartotta. így aztán Tisza
István gyakran angol helyzetekkel példálódzó érvei
kevés visszhangot vernek. Pedig - s ezt az elkövet­
kező szociális-politikai kataklizm ák egyértelműen
m utatták - a tömegek lázadása és lazítása következ­
m ényeit illetően Tiszának lett igaza. Sőt, Magyaror­
szágon m ár pár év m úlva, 1918-19-ben valóság lett,
hogy a törvényt és a rendet fenntartók gyávasága
cézarizmushoz (= diktátumhoz) s a polgcíri szabad­
ság m egszűnéséhez vezetett.
204 T1KB, IV. k„ 158. o.
205 T1KB, IV. k„ 450. o.

124
 Tisza rendkívül érzékenyen reagált arra is, hogy
a koalíciós idők néhány függetlenségi taktikázása,
majd a több ponton értelmetlenül bántó lex Apponyi
(pl. a magyar nyelvű hitoktatás kényszerítése) miatt
a nemzetiségiek elégedetlensége erősödött: „Az
agitatórikus elemeknek nőtt a súlyuk az országban;
[hogy] ma olyanok is ő rájuk hallgatnak, akik még
néhány évvel ezelőtt hazafias, józan irányban voltak
vezethetők és m egtarthatók."2* Máshol nem az egész
Apponyi-fclc törvényt, de annak e vallási sérelmet
jelentő részéről így nyilatkozott: „Én a törvénynek
ilyen módosítását, ilyen szekatúrákkal teljes végre­
hajtását és ennek a rendeletnek kibocsátását súlyos
hibának tartom ."2117 Másfelől Tisza, aki nagyon sokszor
felszólal a nagy és drága állam ellen, a nemzetiségi
veszélyek ellen - amelyek Vermes Gábor állításával
szemben nem feltételezettek, hanem valóságosak
voltak20” - erős államot akar kifejleszteni a korábbi,
gavallérosan laza igazgatással szemben. Ez elképze­
léseiben egyrészt a büntető törvénykönyv szigorítását
jelentette, másfelől az állami ellenőrzés erősítését:
„Végül a kormányzati politika terén is nyilvánulnia
kell egyfelől a magyar állam élesen látó szemének és
figyelmének s a magyar állam sújtó és gondozó kezé­
nek. Mi nagyon is gavallérosan kezeltük eddig ezt a
kérdést. A magyar állam szemet hunyt mindig [azon]20678

206 TIKB, IV. k„ 211. o.

207 TIKB, IV. k., 124. o.
208 „A nem-magyarok részéről feltételezett fenyegetés részben magyará­
zatot ad erre ti merevségre" Vérmes km., 38. o.
titkos izgatásokkal szemben ... a magyar kormányzat
az összes európai államok kormányai között a leg-
készületlenebb, a legvédtelenebb abban a tekintet­
ben, hogy fölfedezze, meglássa és megtorolja ezeket a
[nemzetiségi - T.L.] üzelmeket. Ezen kell segíteni."209
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Tisza itt
a „gondoskodó kezet" is emlegette, s elengedhetet­
lennek tartotta a jogszerűségen túl a célszerűséget
is: „Másfelől, ismétlem, ez országban élő idegenajkú
polgártársainknak érezniük kell a kormány gondozó
kezét is, érezniük kell egy becsületes és célszerű
közigazgatásban ..." 21°
Az term észetesen már más kérdés, hogy a magyar
közigazgatásnak főleg a megyei részlegei jórészt nem
voltak alkalm asak Tisza elképzeléseinek megvalósí­
tására. A patriarchális agrár társadalom hagyomány-
szerű közigazgatásában különösen az egyébként is
szegény nemzetiségi peremvidékeken hiányzott a
megfelelő minőségű hivatalnoki személyzet. Az álta­
lában még személyes jellegű, verbális világban így
legtöbbször nem egy átgondolt állam i kormányzati
politika valósult meg, hanem aktuális reagálások
és lépések kacskaringói, am elyek alapján a m agyar
állam és nem magyar polgárai közötti viszony eset­
leges - esetleg jó, esetleg rossz - volt. Természetesen
ehhez a helyzethez nem csak a hagyomány szerű
igazgatás járult hozzá, hanem az a liberális felfogás
is, amely az államot leginkább csak bajban és bajra
209 TÍKB, II. kötet, 659. o.
210 Uo.

126
tartotta fontosnak. A közigazgatás társadalmi hasz­
nosságának vagy népbarát jellegű szociális és gazda­
sági rendszer aktivitásának ekkor még mindenhol az
elején jártak. Viszont nem egy, a korral foglalkozó
történész, ha észleli ennek a helyzetnek, tehát a de­
ficites állami m űködésnek a felszámolására irányuló
törekvést, etatizmusról kezd beszélni. Nos, Tisza
sohasem tagadta, hogy a mozaikszerűségben szinte
felülmúlhatatlan történelmi ország egységét állami
eszközökkel is erősíteni akarta.
Azonban ismét jellemző az, hogy ahol csak lehe­
tett, ott elvetette a közvetlen állami eszközök alkalmazá­
sát. így volt ez például az iskolák esetében is, ahol a
századfordulón többen követelték azok államosítását
nemzetiség ellenes céllal: „A felekezetek jogos érdekét
is sértené, de az ország általános kulturális szempont­
jaiba is ütköznék az, hogyha módot nem nyújtanánk
reá, hogy a felckczetek a maguk tanintézeteivel lépést
tarthassanak az állami intézetekkel. Én azt tartom,
hogy az államnak szigorúan őrködnie kell afelett,
hogy a felekezeti tanintézetek a megbízható hazafiúi
érzületnek melegágyai legyen ek... a nevelésügy terén
ez ország hazafias szellemű felekezeteit és az államot
valódi szövetségtársaknak, valódi munkatársaknak
tekintene."211
Tulajdonképpen a nem veszélyes nemzetiségi
kérdéseket ezért Tisza az egyházakon és vezetőiken
keresztül akarta, gondolta megoldani. A századfor-

211 TIK.B, II. k, 35. o.

127
dúló körül még a románoknál is ezzel kísérletezett,
s m indvégig reménykedett is, hogy azok őt fogják
segíteni („Itt elsősorban a román magas klérus az,
amelyre nagy hivatás vár, amelynek nagy köteles­
ségei vannak és amelyre óriási felelősség háru l."312)
ott, érzékelve a politikai realitásokat - a román állam
politikailag nem m ögöttük áll - végül közvetve elfo­
gadta az általa egyébként mindig elutasított nemze­
tiségi pártot tárgyalópartnernek. A szlovákságnak
vagy a ruthéneknek nem voltak külső, anyaország­
beli hátvédei - bár az előbbiek mögött egyre erőtel­
jesebben ott állt az expanzív cseh tőke egy része - és
ők a románokkal ellentétben a magyarokkal közös
egyházak tagjai voltak. Tisza ezért az iskolákat is
fenntartó egyházak vezetőit elegendőnek gondolta
a nagyrészt ekkor még valóban öntudatlan észak­
magyarországi szláv tömegek kezelésére: „A nemze­
tiségi kérdés talán legkönnyebben kezelhető éppen
a Felvidéken, azon nagyfontosságú körülménynél
fogva, hogy a Felvidék tótajkú lakossága olyan egy­
házak kötelékébe tartozik, amely egyházak nagy
számú magyar hívekkel és egészében magyar jelleg­
gel bírnak. Nincsen meg tehát az a komplikáció, amely
a dolog természeténél fogva áll be mindenütt, ahol
a nem zetiség határvonalat képez ... Csak még sajná­
lattal lehet konstatálni azon jelenséget, hogy a legfőbb
vezetésükben teljesen hazafias szellemű egyházak­
nak is exponált közegei azon a vidéken nem mindig 21

212 T1KB, IV. k„ 454. o.

128
teljesítik azon kötelességeket, amelyeket a hazafiság
szempontjából tőlük megvárni lehet. Az állam direkt
beavatkozási joga ezen a téren kevés. A feladat, a
hazafiúi kötelesség elsősorban az egyházakra: a római
katolikus és az ágostai egyházra hárul."213
Az állandóan megígért „állami figyelem mel"
együtt is Tisza István tehát m ég a nemzetiségi ügyek­
ben sem tisztán államhatalmi eszközökkel politi­
zált. Amikor például felvetik a szepességi német
(eipszer) lakosság egy részének tótosodását, Tisza
a kérdést sokkal inkább gazdasági ügyként kezeli,
semmint nemzetiségiként: „A Szcpességbcn is, mint
az ország számos részében igen sok különböző
bajok vannak; igen sok mód és tér nyílik a kormány
részére az ottani vidék különböző gazdasági érdekeit
előm ozdítani."214 Nagyrészt ugyanilyen gazdasági
pragmatizmussal gondolta az egyre erősödő horvát­
országi magyarellenességet is kezelni. Vagyis ismét
a jogszerű előzékenységgel egyrészt, s ha nem megy
így, akkor keménységgel és erővel. A függetlenségiek
által mindenhol keresett és általában a horvátok-
nál meg is talált magyarellenes „bécsi kéz" vádjaira
nézve Tisza a magyar felelősséget és a helyzetelem­
zést hangsúlyozta: „Megmondtam már sokszor,
de kénytelen vagyok ismét cs ismét hangsúlyozni:
hagyjunk már egyszer békét annak a »bécsi befo-
lyás«-féle dajkamesének. Mindenért, ami ebben az
országban történik, van magyar felelős faktor, aki
213 TIKH, II. k., fi5S. <).
214 T1KB, II. k., 800. o.

129
a teljes felelősséget elvállalja és semm ifele ok nincs rá,
hogy az urak m ásutt keressek a b űn öst."215216
Tisza István tehát igyekezett összeegyeztetni
a saját álmát is jelentő egységes, területi nemzet­
államot a törvényességgel és a méltányossággal, annál
is inkább, mivel ő pontosan tudta, hogy a nemzetiségi
lét - különösen az öntudatra jutott kisebbség eseté­
ben - mekkora önmegtagadást és politikai lemon­
dást, érettséget követelt a nemzette válás korában
és térségében21'1 - s ezért gyakran és teljesen érthető
büszkeséggel hivatkozott más országokbcli szomorú
nem zetiségi helyzetekre, s ugyanakkor a hazai nem­
zetiségek gyarapodására: „Van-e valahol a világon
nem zeti állam, am elyiknek kebelében az illető fajhoz
nem tartozó, idegen eredetű polgárok olyan széles­
körű jogokat, olyan nagy szabadságokat, olyan szabad
m ozgást élvezhetnének, mint Magyarországon.
Nézzék m eg azok az urak, akik elégedetlenek ezzel
a helyzettel, más országokban az idegen eredetű
polgárok helyzetét, nézzék meg a lengyelek sorsát

215 77KB, II. k , 454. o.

216 „A mai világban, amely olyan nagyra növelte mindenkiben - és talán
a kis nemzetekben még inkább, mint a nagy nemzetekben - a nemzeti
vágyakozást és a nemzeti öntudatok éppen a mai időkben a mi nem
ma gyár ajkú polgártársainknál az önmegtagad ásnak és a politikai
érettségnek magas fokára van szükség ... Mert azon nem magyarajkú
polgártársainknak, akik ez ország területén laknak, elsősorban bele
kell abba a tényhe tál álmok magukat és bele kell nyugodni ok abba,
hogy ők egy nemzeti állam kötelékébe Lartoznak egy olyan állam
kötelékébe, amely nem konglomerátuma különböző népfajoknak,
hanem amelyet egy nemzet szerzett meg, egy nemzet alapítóLt, egy
nemzet nyomta rá a maga egyéniségének letörölheted éri bélyegéi..."
T1KB, IV. k., 443.0.

130
Németországban, nézzék meg a magyarok sorsát
Romániában. Nézzék meg m indenütt szeles e világon
.. ,"m Nyilvánvaló, Hogy Tisza még folytathatta volna
a sort, s emlegethetett volna más országokat is. Ehhez
képest s abból a szempontból, hogy más ország nem
hozott nemzetiségi törvényt, igen különös állás­
pontot jelent a magyar nemzetiségi törvény utólagos
keveslése. Vermes Gábor szerint „túlságosan keveset
kínált az etnikai kisebbségeknek."2,f! Erre több kérdést
is fel lehet vetni, ám legyen elegendő egy: milyen
egyéni jogi szempontból voltak hátrányos helyzetben
a nem zetiségek akkor Magyarországon? Továbbá
fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi jog máig sem
tud m it kezdeni a kisebbségek kollektív jogaival.
Igaz, az akkori magyar nemzetiségi politika nem
volt demokratikus , mivel hogy liberális volt, azaz az
egyének jogaira alapozódott a politika, a gazdaság
és a m űveltség is egy olyan szintézisben, ahol az
egykori feudális előnyök békés elitizm usban éltek
együtt az új, kapitalista kedvezményezettségekkel.
De mintha a valóságtól clrugaszkodott egykori és
utólagos kritikák tökéletes értelm etlenségét példázná
az a csácai (Trencsén megyei) választási eset, ahol a
munkapárti jelölt (br. Lévay Lajos) angolul tartotta
meg programbeszédét, m iután az ottani, Amerikából
hazatért szlovákok úgy-ahogy tudtak angolul, de
magyarul nem.21728219 Az agrárönellátás viszonylataiban

217 TIKH, IV. k., 439. o.

218 Vermes Gábor i.m., 39. o.
219 Budapesti Hírlap, 1910. április 28,, programbeszéd - angolul.

131
a kompakt nem zetiségi töm egek nem , hanem azok
adminisztrációja tanult - jól-rosszul persze - nyel­
vet. Egy soknemzetiségű világban m indig voltak
etnikai szélsőségek s alkalmi konfliktusok, de egy
alapjában véve nagyrészt önellátó falusi kisközös­
ségi világban, m ásrészt egy liberális szabadságban
és szabadversenyben élő európai jellegű városi
világban egyes, a hatalom hoz és presztízshez közvet­
lenül kötött szférákat kivéve, nem lehet hatékony,
„elitista" elnyom ást megvalósítani. Ha voltak nem ze­
tiségi hátrányok, azok egyrészt az azt jelentő „Örök
alaphelyzetből" (kisebbség) származtak, másrészt a
jórészt államhoz kötődő értelmiségi pályákon jelent­
keztek, ahol volt asszimilációs állami és társadalmi
nvomás is. Bár c téren is sokkal inkább arról volt szó,
am it Herczeg Ferenc írt le a Délvidékről - de ez akkor
m indenhol érvényesnek tekinthető - mely szerint
500 hold alatt lehetett valaki szabadon nemzetiségi,
afölött azonban már „nem illett". Egy úriembernek
(vagyon vagy/és érettségi) természetesen magyar­
nak kellett lenni, ahogyan term észetesen kellett tudni
például németül is (jellemző, hogy a ném et szöveget
nem fordították le a magyar parlam entben - gyakran
a franciát sem!). A nem zetiségi törvény és a sokszor
elfelejtett egyházi autonóm jogok alapján a magyar-
országi nem zetiségeket nem fenyegette a beolvasztás
veszélye. A negyedmilliónál kevesebb erdélyi szász
példáján túl jól m utatja ezt a román iskolaiigy töretlen
bővülése, amely az elemi iskolák és a tanítóképzők

132
szintjén fejlettebb volt, mint a regáti román rend­
szer - nem is beszélve a hatékony takarékpénztári és
bankhálózatról s az ahhoz kapcsolódó óriási föld-
vásárlásokról! Tisza erre is hivatkozhatott220, de ő
szerette az adatokat, így valószínűleg nem véletle­
nül m ondott le a részletezésről. Az adatok ugyanis
- főleg a földbirtoklási és pénzügyekben - regionáli­
san m indenképpen a helyi magyarsággal szemben elért
nemzetiségi sikert mutattak, s a liberális politika elleni
gyakori magyar nacionalista kritikákat támasztották
volna alá. A sokfelől támadott Tisza tehát inkább hall­
gatott az adatokról, s a közism ertség általánosításával
érvelt csupán.
Összességében Tisza István a nemzetiségi kérdé­
seket leginkább az idővel akarta kezeltetni. Liberális
fejlődeshívőként ez nem volt logikátlan álláspont,
s jól egybeesett azzal a magyar patriarchalizmussal,
amely az életformák felsőbb - szellemi és intézményi,
városi és igazgatási - szintjein érvényesülési teret
nyitva hatékonyan elősegítette az önkéntes asszimi­
lációt, különösen a zsidók, a németek és a szlovákok
között. Tisza ugyanis természetesnek tartotta, hogy
az emelkedés vágya, a magasabb életformák vonzása
a középosztályok szintjén érvényesülve idővel a népre
is átterjedhet. Ezért sürgette állandóan a magyar­
barát nemzetiségi „intelligenciák" fokozott közéleti
és kulturális szerepvállalását. Tiszát is nemegyszer

220 „Bármit mondjanak a képviselő urak, elvitáz hatatlan Lény hogy

a 'magyar elnyomás' alatt av. erdélyi románság anyagi és szellemi
tekintetben óriási arányban fejlődött/' TIKB, IV. kv 924. <j.

133
megvádolták (például Vermes Gábor), hogy - úgy­
mond - lenézi a nemzetiségeket. Nem lehet tagadni,
hogy benne is - mint európai kortársainak nagy részé­
ben - a különböző népek egyértelmű műveltségi
hierarchiákba sorolódtak. Azonban éppen ezért fontos
és döntő az, hogy Tisza számára a törvény, a szerzett
jogok, a hagyományos, premodern „úri" méltányos­
ság volt mérvadó a nemzetiségekkel kapcsolatos
magatartást illetően. Politikai bölcsesség és belátás,
amely birtokában minden téren elutasította a kockáz­
tatást, a jelszavas, erő nélküli, de bőszíteni képes
„tyűkszemrelépés" politikáját. Számára a politiká­
nak ez a szegmense is a nemzeti felelősség alá tarto­
zott. A nemzeti felelősség pedig azt diktálta, hogy
a legélesebben tiltakozzon a látszatok, a ver balizmus,
a kompenzáló fellángolások másokat sértő módszerei
ellen. O az itteni politikában két alapvető módszert
látott: „Politikában egy akciónak csak kétféle feladata
lehet: vagy növelnie kell a saját táborban rejlő erői,
vagy le kell törnie, gyengítenie kell a szemben álló
erőt. Valamely politika szempontjából helyes az egyik
úgy, mint a m ásik ... Csak egy politika nem helyes:
amelyet már egy alkalommal a tyúkszemrehágás poli­
tikájának neveztem, az a politika, amely engem nem
erősít, az ellenfelet nem gyengíti, hanem igenis fel­
izgatja az ellenfelet, feltámasztja benne az indulatokat
és az indulatok feltámasztásával növeli az energiát,
amellyel ellenáll."221

221 TIKB, IV. k. 446.

134
 Tisza tehát alacsony hőfokú nem zetiségi politi­
kát szeretett volna megvalósítani egy érzelmekkel
kölcsönösen túlterhelt világban. M ásrészt az ő célja
a m agyarság folyamatos erősítése volt, hiszen tudta,
a szabadelvűség rendszere lehetővé teszi az ellen­
felek erősödését is. Harm adrészt - bár soha nem
beszélt róla - tudta, hogy Bécsben, Ferenc Ferdinánd
körül olyan erőközpont jött létre, amely ostobán
radikális magyar nacionalista politika esetén bárm i­
kor átnyúlhat a m agyarság feje felett, s összefoghat
a nem zetiségekkel. Ez a tény újra csak a magyar társa­
dalom erősítését követelte s kizárását a nacionalista
radikalizmusnak, amely a kiegyezést is rombolva
csak hangerőt tudott bevetni vágyálmai m egvalósí­
tására.

135
 Tisza István társadalomképe
és társadalmi nézetei

„Két nagy éltető erő hatja az emberiség mozgalmait:

a széttagoló társadalm i s az egyesítő nemzeti felfogás,
az osztály érdek és a közérdek, a gazdasági önzés s
a nem zet nagyságát néző altruizmus. Benn van az
em beri természetben m ind a kettő s az egymással
való küzdelme irányítja a történelmet. Hol egyik,
hol másik jut diadalm as érvényesülésre. Vannak
dekadens korszakok minden nem zet történelmében,
am elyekben az osztályérdek jut diadalra, de szabad­
ságra érett, szabadságra méltó nemzeteknél a nemzeti
érdek az osztályérdek felett végeredményében mégis
győzedelm eskedik."222 A fenti sajátos szemlélet
elárulja, hogy Tisza István jó liberálisként egyálta­
lán nem tagadja a társadalom, a nem zeti közösség
konfliktusos jellegét, sőt tulajdonképpen az „osztály­
harcot" sem. Tudja, hogy bizonyos korszakokban a
különböző társadalmi csoportok éles harcban állnak.
(Barras emlékiratairól írott tanulm ánya azt is elárulja,
hogy - bár nem rokonszenvezett a francia forradal­
márokkal - a feudalizmussal szem ben term észetes­
nek fogadta el a polgári forradalmat is!). Az etnikai

222 „Nemzet és társadalom/' T1ÖM, 1. kv 620. o.

136
közösséget évszázadokig saját állam nélkül vezető
magyar nem esség fiaként, a magát nemzetfenntar­
tónak tételező s valóban nagy áldozatokat is hozó
nemesség képviselőjeként azonban nem tartja helyes­
nek, a műit minden erejének félretolását:

„Valóban ingadozó trón, gyenge nemzet és gyarló

szabadság lenne az, mely nem az egész népben, de
annak egy kisszámú osztályában lelné támaszát.
Tökéletesen igaz az, hogy a nép erényeiben s akarat­
erejében van azok egyedüli biztos alapja, de azért ha
él egy osztály a nemzet kebelében, mely egynek érzi
magát vele, mely a közügyet századokon át tudta is,
akarta is szolgálni s a nemzetnek hosszú, viszontag­
ságos múltján át kipróbált vezére volt, ez az osztály
a nemzeti erő forrása, nagy és hasznos szolgálatokat
tehet a jövőben, s elpusztulása határozott veszteség az
egész nemzetre nézve.
Nemességünk maga mondott le előjogairól, maga
nyitott tért a modern társadalom új elemeinek is, s bi­
zonyára én volnék az utolsó, ki közéletünk e faktorait
ne örömmel és bizalommal üdvözölném, ki ne örülnék
az új erőnek, amit ezekben nyert a magyar nemzet.
De azért nemességünk vagyona, tekintélye s szemé­
lyes tulajdonai által széles körben gyakorolhat befo­
lyást; múltja kezeskedik róla, hogy e befolyás csak
üdvös lehet s valóban nem vagyunk oly gazdagok
anyagi és szellemi erőben, hogy ne kelljen minden erőt
megbecsülnünk, mi e nemzet rendelkezésére áll."223

223 „Az agrárius kérdésről/'' 77 ÖM, í. k., 375. o.

137
 Tisza nem véletlenül beszelt egyre többször élete
során organikus fejlődésről, sőt „liberális organikus
fejlődésről" [!?], mivel az ő társadalomképében a
magyarság, a magyar társadalom a megmaradásért
régóta harcoló, saját korában, a kedvező feltételek
kialakulása után is önmaga hatalmi biztosításáért
küzdő egység, közösség. Olyan közeg tehát a magyar-
ság, ahol csak a másik, Tisza által oly gyakran emle­
getett gondolkodásmódnak, az idealizmusnak lehet
uralkodó helye. E sokszínű, egyenlőtlen, centrifugális
erőkkel teli térségben ugyanis a liberalizmus által
egyébként szabadon engedett egyéni és csoportos
önzés, egyéni és csoportérdek korlátlansága anar­
chiához, a m agyarság pusztulásához vezet: „Vájjon
nekünk, szegény, gyarló, önző embereknek nem
az önzés egy nem ét kell-e a gazdasági önzéssel, az
osztályérdckkcl szembeállítanunk, az önzésnek egy
magasabb és nemesebb faját, amely kielégítését nem
az egyén, hanem egy nagy ideális közület érvénye­
sülésében és boldogságában keresi? Félek tőle, hogy
a tiszta filozófia, a tiszta humanizmus, a tiszta filant­
rópia sohasem lesz elég erős arra, hogy azt az önzést
féken tartsa, amely jogosult téren mozog, amidőn
gazdasági tevékenységünket az etika korlátái között
irányítja, de egész társadalmi és politikai gondolkodá­
sunkban rabjává akar tenni bennü nket. Ezzel az erővel
csak egy másik önzés bírhat, egy ideális abb önzés,
amely a nemzeti nagyság felemelő gondolatában ad
erőt az egyénnek arra, hogy uralkodjék egyéni és
osztályérdekei felett, hogy elismerje cs kövesse a köz­
érdek nagy és nemes törvényeit s a faj fennmara­
dásában, a faj virágzásában, fejlődésében és független
érvényesülésében keresse önző vágyainak kielégítését
is."224
Tisza Istvánt itt ism ét gyakorlati reálpolitikusként
látjuk viszont, aki a stabilitást keresve az individuá­
lis liberalizm ust kiegyensúlyozta a közösségi elvvel
(mint m ár Eötvös József is, aki a szabadság, egyen­
lőség testvériség jelszóban az utolsót „nem zetisége­
ként értelm ezte), vagyis olyan szolidaritási elvvel,
am ely valóságos közösségekben az erős azonosulás,
a hovatartozás érzésének alapján befelé ellentéteket
tompító módon működik, m integy a kollektív önzés
szabályozó hatásával. Tisza István tehát nem hitt
az „em beriség" - nála „tiszta hum anizm us" vagy
„tiszta filantrópia" erejében, nem hitte el, hogy elvei
a tömegek világában elég erősek lehetnek, s főleg hogy
a m űveletlen, ám jogokkal bíró egyének hedonista
törekvéseit m egzabolázhassák. Itt sem tévedett - bár
mint m indennel, a hazafisággal és a nacionalizm us­
sal is vissza lehet élni - hiszen a töm egek nem zeti
érzelmei valóban centripetális, stabilizáló erőt jelen­
tenek az érdekellentétektől is szabdalt közösségek­
ben. Tisza m indig attól félt, hogy ha a „nyers töm e­
geket", a m űveletlen népet elárasztják ígéretekkel és
csak a „ncpám ítok" számára kihasználható politikai
jogokkal, akkor a nagyrészt integrálatlan m agyar­

224 „Nom/ct és társadalom." TIÖM, L k., 621. o.

139
országi társadalom szétesik, és szétesnek saját
felem elkedésének európai struktúrái, valam int annak
nagyhatalm i biztosítékai is: „Ha igazán a szabadság
ügyét akarjuk szolgálni - akkor neveljük ennek az
országnak társadalm át a dem okratikus korm ány­
form a számára. Akkor gondoskodjunk m indenek­
előtt ennek az országnak szegény néposztályáról,
hogy olyan kereseti viszonyok közé, olyan m egélhe­
tési viszonyok közé, általában: olyan emberhez illő
életviszonyok közé jusson, am elyek mellett azután
gondolkozásra ideje, módja m aradjon és amelyek
m ellett résztvehet idővel az ország korm ányzásában.
Terjesszük a kultúrát az országban és m indenekelőtt
gondozzuk és ápoljuk azokat a szellem i és erkölcsi
szálakat, am elyek ezt az ezerfelé széttagolt m agyar
társadalm unkat az érzelemnek, a gondolkozásnak,
az érzületeknek szálaival egy élő egész nemzeti
egységgé foglalják össze. Addig, amíg a mi társadal­
m unkat annyi ellentét, annyifelé szaggatja széjjel;
addig, am íg a mi társadalm unk legnagyobb részében
hálás talajra talál m inden dem agóg izgató, aki vagy
az osztályellentétet, vagy a vallási ellentétet, vagy
a fajbeli ellentétet használja fel a m aga céljaira: addig
a mi társadalm unk nem érett a teljes dem okráciára.
Addig a demokrácia korm ány formájának, a dem ok­
rácia közjogi intézm ényének m egvalósítása a dolog­
nak élő intézm ényei nélkül nem a szabadság, nem
a haladás ügyét szolgálná, hanem kom prom ittálná,

140
m egrontaná és romba döntené a m agyar nemzet
szabad intézm ényeit."225
A fenti elemzés ismét azt mutatja, hogy Tisza István
igencsak pontosan tudatában volt a magyar társa­
dalom hiányainak, bajainak. Nagyon világosan látta
azt is, hogy ezeknek a bajoknak a kezelése - nem is
szólva megoldásukról! - nagyon időigényes gazdasági
és művelődési munkát igényel. Politikai ellenfeleihez
képest Tisza tudta, hogy politikai-jogi eszközökkel
legfeljebb hatalom- és elitváltást lehet gyorsan elérni,
ám a tömeg bajai a mindenkori új demagógoknak
esélyt nyújtó közegként megmaradnak. Mondhatjuk
azt is, hogy Tisza nem hitt a demokratikus politikai
eszközök mindent megoldó hatásaiban. Sőt, törté­
nelmi alapon igen szkeptikus az egyensúlyok nélküli
népuralom következményeit illetően: „Az emberiség
korábbi fejlődése, Görögországnak, Rómának, az
olasz városoknak történetén és számos egyéb példán
át szinte vegzetszerű következetességgel tünteti föl
a szabadságra vágyó nép alkotmányos életének azt
a tipikus folyamatát, amely a patriarchális egyedura­
lomból az arisztokráciához, ebből a mind korlátlanabb
demokráciához s végeredményben a cézárizmushoz
vezet. Az arisztokráciák zsarnoksága ébreszti föl a
népek szabadságvágyát s a demokratikus irányza­
tokat; a kettő közötti küzdelem és egyensúly jelenti
a népek fénykorát s a szabadság sírját a kizárólagos
hatalomra jutott demos ássa m eg."226
225 77KB, IV. k., 284-285. o.
226 „A választójogi reform küszöbén." 77ÖM, 1. k., 208. o.
 Ebből az eszmefuttatásból nem az következett
Tiszánál, hogy ő, a „fejlődéshívő" teljesen reményte­
lennek látta volna egy „m odern", tartós és az említett
történelmi kísérletektől eltérően sikeres demokrácia
megteremtését. Nem. A magyar társadalmi stabili­
tásért aggódó politikus egyrészt ismerhette A risz­
totelésznek a „közép" uralmára vonatkozó nézeteit,
másrészt felfedezte a nyugat-európai m űveltség töré­
keny határvidékén azt a ma már közhelynek számító
összefüggést, amely a kiegyenlített, középosztályo-
sodott társadalm ak és a stabil politikai demokráciák
között áll fenn:
„A modern társadalom olyan gazdasági, szellemi
és erkölcsi életviszonyok közé juttathatja a nép zömét,
aminő teljes képtelenségnek, álmodozó utópiának
tűnt volna föl csak száz évvel ezelőtt és ezzel nyújt
módot olyan demokrácia kifejlődésére, amely rendel­
kezzék [sic/l a közügyek helyes intézéséhez szükséges
gazdasági és kulturális erővel. Nincs semmi kétség
benne: a demokrácia felé haladunk. Minden eddiginél
szebb, jobb és hatalmasabb demokrácia felé, amelyik
a politikai hatalmat a gazdasági erőben, műveltség­
ben, erkölcsi értékben és felelősségérzetben emelkedő
nép kezébe rakja le.
A kérdés csak az: lépést tart-e a társadalmi fejlő­
dés a politikai fejlődéssel? Helyesebben: a társadalmi
fejlődés előzi-o meg emezt? Följntnak-e a társa­
dalmi fejlődés megfelelő polcára azok a néprétegek,
amelyek részt nyernek a nemzet sorsának intézésében,

142
 vagy pedig a politikai fejlődés előzi meg annak szük­
ségszerű társadalmi előfeltételeit s a demokrácia
politikai formái nyernek erre meg nem érett rétegekre
is alkalmazást? Kizárólag ettől függ: a szabadság,
közjóiét, fölvilágosodás és nemzeti nagyság ügyét, a
valódi haladást szolgálja-e a demokrácia, vagy pedig
... retrográd irányzatok számára készíti elő a talajt,"217

A fentiek alapján aligha állja meg a helyét a máig

elterjedt Tisza-kép, amely a junker vagy dzsentri
„reakció" ércalakját mintázva, Tiszát mint népellenes,
szűk osztályérdekeket képviselő politikust mutatja
be. Az term észetesen igaz, hogy minden struktúra­
védelem, minden hatalm i stabilitás őrzése bizonyos,
kedvező helyzetben levő rétegek érdekvédelm ét is
jelenti, ám Tisza nézeteiben ezek sokadrangúan jelen­
nek meg. Az ő társadalom képében nincs idealizálás,
és nem lep fel a változatlanság igénye sem. O csupán
a változások biztonságos kanaíizálását óhajtja egy
törékeny cs veszélyes tendenciákkal teli világban.
Minden osztályérdekben lényegében önző anyagi
(rész)érdeket látott, s tiltakozott az ellen, hogy eme
részérdekek érvényesítésének érdekében a társada­
lom polgári-nemzeti-form ális jogegyenlőségre épülő,
de nagy valós egyenlőtlenségeket m utató berendez­
kedését lejárassák, s kihasználják a mindig, m inden­
hol m eglévő elcgcdetlcnségi potenciált.
A magántulajdon igazságta lan ságait felhasználók­
kal szem ben joggal fogalm azott például így:27

227 Uo., 209. o.

143
 „Olyan emberi, intézményt, mely a visszaéléseket
lehetetlenné tegye, nem mutathat fel a történelem
s nincs könnyebb mint e visszaélések tendenciózus
előtérbe állításával érni el bizonyos hatást Minő
hálás théma például szembe állítani egy fcslctt életű,
hitvány jel lem télén nagyúr alakját a derék, becsű le-
tes szegény emberével. Az rosszra használja az ölébe
hulló kincseket, emez egész életen át tartó szívós
küzdelmek ellenére hajótörést szenved a fonák társa­
dalmi rend zátonyain.
Hálás tárgy s földolgozott versben és prózában
szebbnél szebb variációkban, de nem győzött meg
egy okos embert sem az egyéni tulajdon eltörlésének
helyességéről/'225

Ezzel is elérkeztünk Tisza István szellemi-politikai

küzdelmének fő frontjához, althoz a kérdéskörhöz,
amely a fejlődésben hívő, az egyéniség jogait mind
gazdaságilag, mind szellemileg liberálisan nagyra
értékelő Tiszát szembeállította a korabeli radikaliz­
m ussal és a szocializmussal. Tisza sok tekintetben
valóban konzervatívvá vált, mivel mind a tudományt,
mind a művészetet az ő korában (is) sokan direkt poli­
tikai, sőt elitváltásos pártpolitikai célok szolgálatába
állították, s így neki szükségképpen az újítások politi­
záló zöme ellen kellett fordulnia. Más oldalról viszonl
azt látjuk, hogy a reflektálatlanul újító baloldali radi­
kalizmusokra válaszul született, szintén reflektálatlan
„reakciós" jobboldali nézetekben is ellenfeleket látott,

22H„Az agrárius kérdésről." TiÖM, l. k., 370-371. o.

144
és más irányú hatalmi-politikai rövidlátásaikból sem
kert, noha a földbirtokos Tiszát sokan éppen e reakció
exponenseként kezeltek, s nem csak a baloldalon.229
így aztán Tisza tulajdonképpen állandó kétfrontos
harcra kényszerült. Számára a nemzeti egység céljával
kialakítandó politika egyre inkább a hatékonyság és
a szakszerűség lesz, társadalmilag pedig a személyes
szociális felelősség fokozásán túl az önkormányza­
tiságot tartotta a legfontosabb elemnek.
Az önkormányzatiságnak, az autonómiáknak
nagyon gazdag magyar hagyom ánya volt. Ezt
nemcsak a nemesi vármegye jelezte, hanem a királyi
városok és mezővárosok, a székelyek, szászok, kunok,
jászok, hajdúk különböző tartalmú és szintű ön­
igazgatása és a protestáns egyházak testületi és gyüle­
kezeti autonómiái is. A történeti politikai célú és
súlyú önkormányzatok korszakunkban kibővültek az
egykori szakmai önigazgatásokat, a céheket folytató
kamarákkal, egyetemi cs más intézményi autonómiák­
kal. A vármegyei és a református egyházi életben
nagy energiákkal részt vevő Tisza m indezeket nagy
érlelő és nevelő iskoláknak tekinti: „Át kell vezetni a
társadalmat az önkormáiwzatnak iskoláján. Oda kell
vinni a társadalmi tevékenység terén a nemzetet, hogy?
ki-ki foglalkozzék nem csak a saját ügyeivel; hanem

229 Tisza idézi egyik helyen: „Midőn e sorok írója a valutarendezésre és

ér Lékrelációra vonatkozó részleteket fejtegette, boldogult VVcibrrnann
Mór odaszólt szomszédjához [németül - TL]\ 'a fickó a legveszélye­
sebb agrárius Magyarországon', s hozzáfűzte még [ti. Tisza - T.L.]:
'kompetens bíró volt ebben a tekintetben/' „Spekuláció és árképző­
dés/' TÍÖM, I.k., 273, a

145
az osztálytársainak [s i c !], hitsorsosainak ügyeivel is;
részt vegyen a gazdasági élet, az egyházi élet terén
oly autonóm szervezetek működésében, amelyek
m egannyi iskoláját képezik azután a politikai életnek
és abba a helyzetbe hozza a társadalm at, hogy bizo­
nyos érettséggel, bizonyos helyes gyakorlati érzék­
kel, bizonyos politikai judiciummal foglalkozhassék
azután az ország sorsával is /'230
Tisza tehát ismét elvhű liberális, nem akarja az álla­
m ot nagyra növelni. U gyanakkor azonban az állam és
annak szolgálata szerinte kiemelten fontos tevékeny­
ség, hiszen abban összpontosul a közérdek, a közjó
szolgálata. Világosan látszott ez akkor is, am ikor a
vasutasok sztrájkjáról vélem ényt m ondott. Egy állami
tisztviselőnek s egy másféle foglalkoztatottnak az ő
vélem énye szerint nem ugyanaz a helyzete:

„A t. képviselő urak és általában mindnyájan

sztrájknak nevezzük ezt [ti. a vasutasok munka-
beszüntetését - T .L .]. Disztingváljunk, kérem. Mert ez
nem sztrájk a szó helyes értelmében. Sztrájk az, ha egy
munkás, aki szabadon határozhat a maga munkaereje
felett, nem vállal munkát csak bizonyos általa kívánt
feltételek melleit, amihez teljes joga van, amiben őt
megakadályozni nem lehet és amiért következmények
csak akkor érhetik őt, ha mások jogait és szabadságait
sérti.
De itt nem erről van szó. Itt a vasúti tisztviselők és
alkalmazottak általában megtagadják azon munkának,

230 77KB, IV. k„ 160. o.

146
 szolgálatnak teljesítését, amelyre ők kötelezték magu­
kat, amikor a kinevezést elfogadták és amely köte­
lezettségüket esküvel pecsételték meg. Aki hivatali
kötelességet vállal, az igenis lekötötte egész egyéni­
ségét és a lekötöttségből csak szabályszerű lemondás
és felmentés útján szabadulhat. Gondolják meg a t.
képviselő urak, hogy azt a szegény mezei munkást,
aki aratási szerződést köt és azután nem akarja a szer­
ződést teljesíteni: azt, ha csak fél napra is vonakodik
munkába állni, úgy, amint kötelezte magát, hatheti
elzárással büntetik ... Az nem szabadelvűség, amely
a vállalt kötelezettségnek becsületes teljesítését meg
nem kívánja, ennek semmi köze a szabadelvűséghez.
Ellenkezőleg a szabadelvűség, amely mindenütt az
egyéni elhatározásnak szankciót és tért kíván nyiijtani,
egyúttal szankciót köteles nyújtani abban is, hogy az
önként vállalt kötelezettség teljesítésére mindenki
egyenlően rákényszeríttessék."231

Tisza István egyenlősít a felelősségben, az állami

alkalmazottól viszont követel - s bár ezt nem teszi
hozzá, a valóságban az állami alkalmazottaknak
többet is nyújtanak (pl. nyugdíj) - mert a m agyar állam
szolgájának áldozathozatalra is késznek kell lennie.
S mikor a parlamenti vitában az ellenzék a ma is oly
divatos emberi jogokat emlegeti, akkor Tisza válasza
kategorikus: „Akik ezt az emberi jogukat [ti, gyüle­
kezési jogot - T.L.] korlát nélkül gyakorolni akarják,
szíveskedjenek lemondani az állam szolgálatban

231 TIKB, II. kv 526-527. o.

147
elfoglalt állásukról."232 Az „állam fenntartás" tehát
nem lehet csupán megélhetési, anyagi kérdés, az
Tisza szemléletében kem ény etikai kérdés is, ahhoz
ethosz kell: „Csak olyan szervezettel lehet nagy ered­
m ényeket elérni, am elyet nem csak a rideg fegyelem ­
nek, de kötclcsségérzetnek, az ügyszeretetnek, az
intézményekhez való ragaszkodásnak belső erkölcsi
szálai is fűznek össze."233 A reálpolitikus Tisza azon­
ban - ha lehetséges volt - sohasem kezelte mellékesen
az anyagi elégedettség megteremtését, ennek érdeké­
ben azonban mindig a közgazdasági realitás talaján
maradt.
Ugyanakkor, különösen a szellemi foglalkozások
esetében, tiltakozott a társadalom „szakszervezeti
alapra" helyezkedése ellen: „A magyar társadalom
szakszervezeti alapon helyezkedik. A hivatás szere­
tető, a kötelességhez való hűség, a nemzet szellemi és
erkölcsi tőkéjének gondozása mind jobban háttérbe
szorul s még a nemzeti kultúra hivatott munkásai­
nak gondolatvilága is a béremelés, az amerikázás
és a sztrájk sarkpontja körül forog."234 Az erkölcsi-
világnézeti felháborodáson túl Tisza István ezúttal is
liberális reálpolitikusként tiltakozott, hiszen a „szak-
szervezeti alapra" helyezkedő tisztviselői és állami
alkalmazotti m entalitásnak súlyos állami pénzügyi
következményei vannak. Kevés állam és kevés adó
nem lehetséges akkor, ha folyam atos a béremelési

232 T1KB, II. k„ 540. o.

233 77KB, IV. k„ 363. o.
234 .„A történelmi materializmus a Balkánon/' i7ÖM, I. k., 143-144. o.

148
követelés. Em iatt az állandóan az állami takarékos­
ságot követelő és hangoztató Tisza a magyar állam
válságától tart: „Vezérfonalként húzódik keresztül
összes felszólalásaim ban az afeletti aggodalom,
hogy itt az állami kiadásoknak, az állami szervezet­
nek olyan terjeszkedési processzusa állott be, amely
nagyobb nehézségek nélkül és nagyobb akut bajok
felidézése nélkül tarthat addig, ameddig az emelkedő
közgazdasági áramlat fcjlcsztőlcg hat bevételeinkre
is, de amely a közgazdasági stagnáció beálltával meg
fogja bosszulni m agát."235
Tisza tisztában volt azzal, hogy a takarékosságot
elsősorban a létszám tekintetében kellene érvénye­
síteni,2V’ de általánosabb racionalitásra is felszólítja
a képviselőket akkor, amikor a kiadásnövelő törek­
véseik következm ényeit viselő adófizetőkre utal237,
különösen is kiemelve - máshol - hogy a munkások
adója alacsony legyen. Tisza István a szociális szem­
pontokat m inden szinten fontosnak tartotta: „Elm úl­
tak azok az idők, amidőn a kiváltságos osztályok
anyagi és szellemi ereje, fénye boldogsága alapján
m érték nem zetek nagyságát és jólétét. Gazdagság­
ról, haladásról, jólétről beszélni hiábavaló dolog,

235 77KB, II. k , 31. o.

236 „Igyekezzünk különösen a személyzet, a létrám azon óriási emel­
kedő són e.k bítját bevágni, amely emelkedés tíz esztendő alatt olyan
rohamosan haladt előre/' TIKB, II. k., 33. o,
237 „Ne feledkezz ülik meg arról, hogyha minden egyes nekünk különö­
sen kedves pontnál a kiadások fokozására igyekszünk a kormányt
szorítani: az végeredményben, általános hatásában, a nagy közérde­
ken, az adófizető közönség érdekein bosszulja meg magát." TIKB,
II, k., 33, o.

149
ha abban a nem zet egész egyetem e nem részesül,
ha nem javulnak az alsóbb néposztályok összes élet­
v iszo n y ai/'23*
Viszont a legerősebb m eggyőződéssel cs a legvál­
tozatosabb érvekkel küzdött Tisza az ellen, hogy
az „alsóbb osztályok'' e m e l é s é t a polgári társadalom
szétverésével, utópiák alapján próbálják m egvalósí­
tani, Jő liberálisként a tudás és a technika híve volt,
am ely technokrata szellem nála - m ás oldalról - telje­
sen harm onikusan illeszkedett szinte rom antikusnak
m inősíthető jövőképéhez:

„Ezt a magasztos célt [ti. az alsó osztályok feleme­

lését - T T ] felforgató teóriák megvalósításával soha
nem fogjuk elérni. De a technika haladása jelenlegi
társadalmi rendünk alapján nyújt biztos módot reá.
A gépek fokozták a munka produktivitásának lehe­
tőségeit, maga a produktivitás kevésbé testi erő, mint
szellemi és erkölcsi fajsűly kérdése. A munkás szak-
képzettségétől, élelmességéről és m egbízhatóságától
függ és ezzel együtt jóformán korlát nélkül fokoz­
ható, Fokozzuk a munkás ezen tulajdonságait, azzal
a munka produktivitását, a nemzeti termelés értékét,
a nemzeti jövedelmet fokoztuk. E többlet eddig nem
sejtett jólétet biztosíthat a munkásnak a társadalom
többi osztályainak károsítása nélkül. Magasabb
munkabér, rövidebb munkaidő, tisztességes lakás,
a művelődésnek és kellemes társas cgyüttlétnek,
szóval emberhez méltó exisztenciának számtalan238

238 „Az angol főrendiház válsága." TIÖM. I. k., 588. o.

150
 lehetősége nyílik meg a munkás előtt, amint erejének,
élelmességének s a vállalt munka teljesítésében tanú­
sított bu zga lm á n a k és h ű s é g é n e k segélyével értékesebbé
teszi a nemzeti termelést.
Ezeket a lelki tulajdonságokat fejleszti és edzi az
önkormányzat és ezzel a munkásnak nemcsak munka-
értékét emeli, de őt az emberi társadalom tiszteletre­
méltó, hasznos tagjává teszi. Képessé saját ügyeinek
ellátására és politikai jogokra éretté/'239 [Kiemelések
Tisza Istvántól.]

Tisza a munkássággal kapcsolatban tisztában

volt azzal, hogy igen ellentétes irányzatok találha­
tóak annak körében. Néha, vágyálmait kivetítve
hazafiasnak deklarálta az egész munkásságot,240
máskor viszont - reálisan elemezve - pontosan látta
a m unkásság vezetőségének a megosztottságát is:
„A munkásság vezetőinek nagy része egyfelől az igen
tiszteletreméltó, de egyoldalúan fanatikus teoretiku­
sok közül, másfelől deklasszivt egyénekből kerül ki,
akik hivatásszerűleg űzik a demagógiát és rávetették
m agukat a munkásosztályra és csak igen csekély rész­
ben kerül ki magának a munkásságnak intelligensebb
elemeiből/' Tisza nálunk is angol mintájú fejlődésben
reménykedett, tulajdonképpen valamiféle öngyőgyu-
lást várt a megvalósuló munkás önkormányzattól:

239 Uo., 588. o.

240 „Hiszen a magyar munkás hazafiasán gondolkodik. A magyar
munkást a nemzetközi szocializmussal csak itt-ott voltak képesek
megmételyezni. A magyar munkásban magyar szív dobog ma is,
lehetetlen, hogy a magyar nemzeL éleLérdekei, életcéljai nála süket
fülre találjanak. De appcllálok a belátásra is/' TIKH, TV. k., 163-164. o.
„Önmagától, az organizmus általános erejének műkö­
dése folytán fog megszabadulni a demagógiától
a munkásosztály s ha meglesz az autonómiája, ha
nem a német Staat-Sozialismus divatossá vált mintája
szerint fogja kezelni a kérdést, akkor a munkásosztály
önmagából fogja kivetni a beteg anyagot, de addig is
gondoskodni kell arról, hogy ez el ne ha talmasodjék."241
Az „elhatalmasodó dem agógia" ellen a szociális
kérdésben ugyanúgy, m int a nemzetiségek ügyeinek
intézésében Tisza István a méltányosság, az érzékeny­
ség és az eltökélt keménység kettősségében gondol­
kodott. Tiltakozott az ellen, hogy „a nagy nemzeti
érdekek előrelátó, következetes gondozására irányuló
felelősségérzethelyét mindjobban a töm egekkegyének
keresése foglalja el."242 S mind a két területre vonatko­
zólag kertelés nélkül többször is hangsúlyozta, hogy
a méltányosságon és a realitások felismerésén túl ő
nem fél a keménységtől sem: „Én Magyarországon
helyes nemzeti politikát nem tudok magamnak el­
képzelni, ha a rendészet terén és a büntető igazság­
szolgáltatás terén meg nem erősítjük [ezekkel] az
izgatókkal szemben a magyar állam kezét."243
Hogy pontosan mit jelent ez Tisza felfogásában
a munka világának konfliktusait illetően, azt már
korábban is érintettük, amikor a felesküdött állami
tisztviselők jogairól volt szó. Szerinte a szerződéseket,
megállapodásokat be kell tartani, vagyis felelősen

241 Mindkét idézet: 77KB, IV k., 11-12. o.

242 „A válás/.tójogi reform küszöbén." TIÖM, L k., 210. o,
243 TI KB, IV k, 445. o.

1.52
döntve kell m unkát vállalni. De meg tovább ment e
téren, amikor nem ismerte el a munkavállalók kollek­
tív jogaként a dolgozni akarók („sztrájktörők") elleni
fellépést, és nagyon részletes sztrájkszabályozást akar
létesíteni: „Meg kell állapítani, hogy hol kezdődik
a terrorizmus, mi. a [rendészeti - T.L.J beavatkozás ...
a közbékét, az élet- és vagyonbiztonságot, minden gaz­
dasági tényező elhatározási szabadságát meg kell őriz­
ni. Védeni kell a dolgozni akaró, a szervezeten kívül
álló, a sztrájkból kilépni akaró vagy' kilépő munkást
... Nekünk az éhező gyermeket, a síró asszonyt és
a kétségbeesett családokat kell megvédelmeznünk
a sztrájkolok terrorizm usától."244 Egyértelmű liberá­
lis felfogás ez, s így szemlélte Tisza a „kisegziszten-
ciák" védelmének korabeli agrárius követelését is.
Áthatotta az a liberális optimizmus, hogy mindenki
alkalmas egyéni érvényesülésre, versenyre, s az állam
ezért legfeljebb bizonyos indító vagy alkalmi kisegítő
támogatásokat adjon a kisembereknek:
„Ha a kisebb egzisztenciákon valóban segíteni
akarunk, ha ezen segítség kedvéért az egész társa­
dalom haladását és fejlődését megzsibbasztani nem
akarjuk, akkor a kisebb egzisztenciák érdekében való
ezen egész törekvésnek elsősorban arra kell irányul­
nia, hogy ezek crősítessenek, harcképesebbekké,
mondhatnám: versenyképesebbekké téttessenek.
Szóval: an n a k az egész akciónak, a m e lye t m in d e n
k o rm á n y n a k , a m e ly ezt a n e ve t m e g é rd e m li, a kisebb
244 TIKB, IV. k„ 12. o.

153
 egzisztenciák érdekében csinálnia kell, elsősorban
nem korlátok felállításával, nem az erősebb egzisz­
tenciák megakasztásában kell nyilvánulnia, bár van
tér, ahol erre is szükség van, hanem elsősorban ott
kell a javítást keresni, ahol a nevelés és a szakismere­
tek terjesztése, az egyesülés és a szövetkezeti eszme
propagálása által erősebbé, versenyképesebbé tehetők
a kis egzisztenciák
Tisza István annyira meg van győződve az egyéni
szabadság és felelősség elidegeníthetetlenségéről,
hogy ő, aki nagyon sokszor kifejezte idegenkedését a
modern életformák lazaságával, a kétes szórakozások­
kal kapcsolatban, mégsem hajlandó a gyakran köve­
telt állami eszközökkel fellépni ellenük. Személyesen,
erkölcsi meggyőződéstől hajtva vitatkozik velük,
vállalja a közszereplést is, hogy terjessze saját felfogá­
sát, de nem próbálja meg a világmegváltást: „Hitem
szerint nem az itt a kérdés: a tőzsdejáték rokonszen­
ves, dicséretes dolog-c? Szerintem bizonyára nem az,
aminthogy semmiféle hazard játék nem lehet az, amint
túlmegy a szórakozás keretén s vagyonszerzés vagy
m egélhetés eszközévé válik. A játékos exisztenciák,
legyenek bár »urak« (?) vagy kereskedők, zsidók
vagy keresztyének, játszanak bár tőzsdén vagy kaszi­
nókban, bizony nem rokonszenvesek. Ilyen elemek
elszaporodásának komoly ember nem örülhet soha
s a játékszenvedély terjedését senki nálam jobban el
nem ítélheti ... Bármily szomorúak legyenek is azon-245

245 77KB, TI. k„ 64. o.

154
bán ezen jelenségek, ezek orvoslását másban, mint
az egyének erkölcsi erejében és felelősségérzetében
keresni nem lehet. Szabad állam és szabad társadalom
azon nagy elven épül fel, hogy minden önjogú egyén
ura sorsának, kovácsa szerencséjének. Az állam nem
állhat oda szabad polgárai gyamjául, nem akadályoz­
hatja meg, hogy vagyonukkal könnyelműen sáfár­
kodjanak s bármennyire sajnáljuk is a játékszenvedély
egyes jobb sorsra méltó áldozatait, szomorú sorsukért
- hacsak minden felelősségérzetet nem akarunk a
társadalomból kiölni - nem tehetünk felelőssé mást,
mint önm agunkat."246
Tisza István számára persze ugyanakkor nagyon
is világos az, hogy az önmagáért felelős m agántulaj­
donnak nagyon sok területen létfontosságú közös­
ségi következményei is vannak, mivel olyan fontos
nemzeti hatalmi-politikai összefüggések részét jelenti,
hogy azzal kapcsolatban egyrészt elvileg ugyanaz
érvényes, mint az állami rend vagy az önként m egkö­
tött szerződések fel tétlen védelménél, másrészt itt is
fennáll a nem zeti érdek (közérdek) célszerűségének
parancsa. S ezt az álláspontot akkor is képviselte,
amikor az nem volt népszerű: „A nagybirtokkal
nemcsak s nem is főleg gazdasági kötelezettségek
vannak egybekötve. A földbirtokos rendeltetése nem
abban tetőzik, hogy az eke szarvát tartsa, hanem abban,
hogy résztvéve a közélet m inden ágában, anyagi
s szellemi erejét a közjó érdekében értékesítse."247
246 „Az agrárius kérdésről." 'HŰM, í. k., 276-277. o.
247 Uov 372. o.

155
Könnyen minősíthetik sokan ezt az álláspontot tisz­
tán „feudális osztályérdek" által motiváltnak. Ám
a korabeli Magyarországon - a hitbizom ányt leszá­
m ítva - bárki nagybirtokos lehetett, akinek pénze
volt, s így egyes várm egyékben akár egyharmad
arányban már nem a „feudális", volt nem esi családok
birtokolták a nagy- és középbirtokot, itt tehát újra
a liberális elvek érvényesülését láthatjuk. A libera­
lizm usnak ugyanis nincs semmiféle vagyoni eredetet
kutató előírása, hiszen a vagyon vezető szerepén nem
változtat semmit, hogy ki hogyan szerezte. Érdekes
vonás a magyar történetírásban marxistáknál vagy
bizonyos „liberálisoknál", hogy a „feudális" eredet
fontos, illetve hogy a különböző eredetű tulajdono­
sok ellenére, a nagybirtok egészében „feudális".
A hitbizomány - ahogyan ezt korábban már emlí­
tettük - tényleg antíliberális elem volt a korabeli libe­
rális világban. Tisza magyar biztonsági szükséglete
azonban - amely teljesen egyezett a nagyhatalmi
dinasztikus érdekkel, ezt viszont hosszabb ideig az
európai nagyhatalmi egyensúlyérdekek legitimál­
ták, támogatták - és a magyar nemzeti érdek nem
az elvont elveknek adott elsőbbséget. Tisza látta a
hitbizomány problémáit, hajlandó volt technikai­
lag csökkenteni őket (például maximalizálással),
s reménykedett abban, hogy bérletekké „fejlődnek"
majd, s hátrányuk zöme elkopik róluk. A kipróbál-
tan struktúrahű régi birtokosság hatalmi hasznainak

156
megtartási szándékain túl azonban valódi birtok-
konzcrválási hajlandóságot ismét csak a nemzetiségi
viszonyok m iatt találunk Tisza Istvánban. Nemhiába
támadják egyébként agrárius és szélsőnacionalista
körökben, mivel az országban egyébként óriási volt
a birtokfogalom s ezáltal a társadalmi átrctcgződcs.
Ha a korabeli magyar viszonyokat nézzük, akkor
sajátos, hogy a közelmúlt magyar történetírása nem
volt képes az agrárvilágban reálisan m űködő tekin­
télyelvű patriarchalizmust mélyebben is értékelni.
Vajon egy liberális állam a maga növekvő, mégis
minimális szervezetével elegendő volt-e, lehetett-e
a „premodern" szervezetlenségben és mozaikszerű
sokféleségben élő agrárvilág integrálására, ahol a
nyugati típusú, „alulról szervezett" piaci-gazdasági
összeszerveződés is viszonylag kezdetleges stádium­
ban tartott? Szabad-e lebecsülni, illetve teljesen rossz­
nak, „retrográdnak" tartani a hagyományos - s persze
majd felbomló - patriarchális vezetést és befolyást?
A nemzetiségi peremvidékeken a magyar közép- cs
nagybirtoknak - egy legitim, de be nem avatkozó libe­
rális államhatalom eszköztelenségét pótolva - igen
fontos és a nemzeti érdekeknek megfelelő feladata
volt: „Minden rombadűlő úri házzal fogy az erő, mely
a magyar államnak [e téren] szolgálatában áll, gyön­
gül a magyarság poziciója éppen ott, ahol gyöngülnie
legkevésbé szabad. Fontos okok egész serege szól a
régi birtokos osztály fönntartása mellett, de ha semmi

157
egyéb nem szólna is mellette, elég volna ez utolsó is
arra, hogy meggyőződésem egész hevével szálljak
síkra."2'1*
Azt hihetik sokan, hogy Tisza István, elfogult
osztálypolitikusként idealizálta saját „osztályát".
Nemcsak a parlamenti harcok leleplező közege
nem engedte ezt az élesszemű politikusnak; ő maga
is pontosan tudta, hogy a „rombadűlő úri házak"
vesztének mi az oka: „A végezett földesurak áldoza­
tai saját könnyelműségöknek s a ferde nevelésnek,
mely őket urakká nevelte és hasznos munkához sem
kedvet, sem képességet nem adott nekik. Tenyerüket
munkának nem szabad elkérgesítenie, igényeik
nagyok, képzettségük, munkaerejűk annál csekélyebb,
terhet képeznek magok, családjok s a társadalomra
nézve."219 Nemegyszer fordult elő Tiszánál viszont
az, hogy egy-egy alapos elemzés után kiderült: kicsi
a mozgástere, s így azzal kell főznie, ami van. S kény­
telen a reális m últ nagy eszméit és tetteit emlegetve
egy etikus világot népszerűsíteni úgy, hogy vezetést
kínál, ám ezzel kötelességeket, terheket is rak a híres,
áldozatkész elődök sokszor m éltatlan utódaira, akik
a nagy magyar polgári átalakulásnak egyszerre voltak
áldozatai és a lehetőségeket ki nem használó, ön­
hibájukból bukott kortársai.2,0248950

248 Uo„ 376-377. o.

249 Uo., 365. o.
250 „Az 1848-iki események s qv. őket követő gyászos időszak pusztításai, az
úrbénség megszüntetésekor szenveded érzékeny károsodás éppen ügy
befolyt a küzépntmiesség anyagi megrontására, mint ni agának ez osz­
tálynak gőgje, mellyel elfordult a produktív munkától: Gondatlansága,

158
 Tisza István kritikája nem m ondott mást, mint
a jóbarát Mikszáth vagy éppen a „progresszív"
intellektuellek. Viszont Tisza nem hitte, hogy a magyar
történelmi osztályokat le lehetett vagy le kellett volna
váltani. Ő bízott abban, hogy a történelmileg fel­
halmozott nemesi politikai szakszerűség cs műveltség
bázisán a magyar nemesség zöme m egújítható-tu d ás­
ban, erkölcsben - , s így ismét elismert vezetője lehet
a magyarságnak: „E nemességet - ha vagyoni állása
biztosítva leend - családi hagyományai, a közügyek­
ben való jártassága és politikai érzéke, valamint
vagyoni állásának függetlensége s azon körülmény,
hogy rendelkezik a közügyeknek szentelhető szabad
idővel, a politikai szereplésre kiválóan alkalmassá tesz
s a nép között maiglan megőrzött befolyása segélyé­
vel a közügyeknek kiszámíthatatlan hasznára lehet.
Azon szívósság, mellyel nemzetünk annyi viszontag­
ság között fenntartotta magát, nagy részben a megyei
autonómiának köszönhető, s erős életképes önkor­
mányzat nélkül nem képzelünk erőteljes nemzeti
fejlődést ma sem. Valódi önkormányzatnak pedig oly
birtokos osztály képezi alapfeltételeit, mely bír elég
anyagi s szellemi erővel és elég kötelességérzettel
az avval járó terhek viselésére."2’ 1
A fenti nézetek summájaként Tisza István - hang­
súlyozva a népszerűtlenség tudatos vállalását - a

mellyel a megváltozott idők követelményeit figyelmen kívül hagvá, s

könnyelműsége, mellyel a/or aránybein fokozta költekezését, amjnő-
ben apadtak bevételei," „Az agrárius kérdésről/' 7VÖM, L k., 364. o.
251 Uü ., 364. o.

159
hitbizománnyal kapcsolatban, de a maga számára
általános érvénnyel is kimondja: „Ez intézmény
fejlesztését [mint utaltam rá, ez nem a szaporítást
jelenti - T.L.] nemzeti szabadságunk érdekei követelik,
úgy ne törődjünk vele, ha szabadelvűség hiányával,
vagy bármi mással vádoltatunk."252 Nagyon sajátos,
ahogyan Tisza, aki mindig vonzódott a történelem
tanulmány ozásához, az egyik írásában példaként
leírja a vezető „magyar intelligencia" igazoltan minő­
ségi történelmi életformáját és típusát, részletesen
ismertetve gróf Bethlen Mihálynak 1691-ben szüle­
tett európai útinaplóját. Nagyon jó érzékkel emel
ki részleteket, s hangsúlyozza a régi magyar utazó
európaiságát, sőt bizonyos területeken Európát való­
ban megelőző türelmességét, népies nyitottságát is:
„Műízlése nullán alul van ... több érdeklődést tanúsít
a drágaságok, rántások, monstrumok iránt, mint a
m űkincsek ir á n t... Tudományos műveltség dolgában
azonban teljesen megüti korának legmagasabb mérté­
két ... Ami végül az igazi felvilágosultságot illeti,
abban megelőzi korát. Az a humanizmus, amely az
árvaházak, szegényházak iránt kelti fel érdeklődését,
igen ritka jelenség a XVII. században. Igazán meglepő,
milyen ritkán találunk naplójában a felekezeti elfo­
gultság nyomaira ... Abban a korban Erdély volt az
egyetlen hely széles e világon, ahol ez a felvilágosult,
türelmes felfogás kifejlődhetett. Ugyancsak Erdély
társadalmi élete, Bethlen Gábor, Rákóczi György,

252 Uo., 378. o.

160
Lóránttfy Zsuzsanna legszebb tradíciói tükröződnek
abban a jó pajtási és baráti viszonyban vissza, amely
a fiatal főurat a külföldi egyetemeket felkereső kálvi­
nista diákokkal köti össze ... gőgnek, arisztokratikus
előítéletnek sehol, semmi nyom a."253
Ilyen minőségű elődök és előzm ények után Tisza
term észetesnek tartja, hogy a „progresszív" politika
által csak „obskúrus osztályuralom nak" titulált régi
rendszert nem lehet felváltani egy m ásik osztály­
uralommal, amelynek igazolása csupán a szám,
a tömeg: „[a radikalizmus - T.L.] a m űveltebb osztá­
lyok »osztályuralmával« szemben a legnépesebb
osztály, a tömeg hatalmát és ezzel a legnyersebb, a
legbrutálisabb osztályuralm at kívánja felállítani."254
A választójog körüli harcokban a történelmi legitimá­
ción túl persze Tisza István ismét a célszerűség elveit
hangsúlyozta doktriner és dem agógiát is űző ellen­
feleivel szemben. Ilyenkor mindig kiderül, hogy
Tiszát talán leghelyesebb lenne „történelmi demok­
ratának" tekinteni, hiszen nála az idő, mégpedig az
értékes cselekedetekkel, létformával legitimáló idő
spontán egyenjogosít és vezetésre is képesít. A törté­
nelmi igazoltság nélküli igényeket Tisza veszélyes­
nek tartja, mintha gyermekek, hiszékeny gyermekek
kezébe adnának létfontosságú dolgokat, ügyeket.
Az európai nagyhatalmi politika és történelem s
a Tisza István-i értékelésben akkor még törékeny
magyar hegem ónia követelm ényei m iatt a magyar
253 „Európai körutazás a XVII. században." 77Ö/VÍ, E k., 580. o.
254 „Nemzet és társadalom." TÍÖM, I. k., 617. o.

ló i
társadalom politikai mozgásait csak ellenőrzötten,
a fokozatos integrálás útján lehet kezelni (nem szólva
arról, hogy a mintaként csodált angolok is így, ilyen
„ütem ezésben" cselekedtek korábban).
Hogy érthetőbb legyen Tisza álláspontja, álljon itt
egy talán sokaknak meglepő helyzetértékelés. Ebből
talán világos lesz az is, hogy Tisza István és ellenfelei
sokszor ugyanazon diagnózisból jutottak teljesen ellentétes
terápiára. Nem arról van szó tehát, hogy a sokat ócsárolt
„geszti junker" nem látott mélyen, hogy idealizálta volna
a világát, s valamiféle vele született „feudális" vakság­
gal akarta volna megállítani az idő kereket: „Abban
a tekintetben nem lehet nézeteltérés azok között, akik
a magyar képviselőválasztásokat az életből ismerik,
hogy az ország tetemes részében jelenlegi választó
közönségünk nagy része is messze alatta áll annak az
értelmi színvonalnak, amely nélkül nem képzelhető el
öntudatos, saját lábán járó demokrácia. Komoly politi­
kai érvek mérlegelésére képtelen és a legkülönbözőbb,
de egyaránt erkölcstelen és veszélyes politikai kortes­
fogások által irányíttatja szavazatát. Etetés, itatás és
megvesztegetés, pártkülönbség nélkül szerepel a magyar
választásokon. Hatósági és egyházi nyomás, az izgatok
terrorizmusa s a legvastagabb hazudozások, hitegetések
és ámítások választásainknak megannyi visszataszító
tünetei. Ezek közepette a magyar intelligencia csak
a legnagyobb erőfeszítéssel tudja a jelenlegi választó­
közönség körében is megtartani vezető szerepét."255

255 „A választójogi reform küszöbén/' TlÖM, T. kv 221. o.

162
 Ha valaki nem elfogult, s nem csupán „osztály-
álláspontnak" tartja Tisza szavait, akkor világosan
kell látnia, hogy a 67-es kiegyezés által teremtett
európai mintájú és jórészt európai gyakorlatú m agyar
jogállam iságot valóban nem az egész magyarországi
társadalom hordozta. Felülről teremtette m eg egy
olyan régi elit, amely jórészt tekintélyi és bizalm i
alapon kapott lehetőséget és felhatalm azást a veze­
tésre. M inden kom prom isszum a cs hiányai ellenére
az általuk terem tett új világ, a korabeli társadalom
abszolút többsége számára - kis képzavarral -
egy több számmal nagyobb kény szerzubbony volt,
preformált, előre kijelölt utakkal, lehetőségekkel.
Vagyis a társadalom egészére nézve adott nagy
előnyöket, nyitott teret, de nagyon sok törekvés,
csoport többet akart, mást óhajtott, s nem azt, amit
annak idején kétségkívül nélkülük teremtettek.
Előnyös átrendezésre, illetve érvényesülésre viszont
csak azok számíthattak, akik a status quo szem pont­
jából elég egyértelműen kiszámíthatók voltak. E tekin­
tetben Tisza - m ásokhoz hasonlóan - nem véletlenül
fedezte fel a m unkásságot mint a „destruktív" szoci­
ális elvei és követelései mellett is stabilitást növelő
politikai erőt. Hiszen ők a nem zetiségi kérdés terén
- erősen és spontánul m agyarosodva - centripetális
tendenciát képviseltek; közjogilag - bizonyos érzelmi
„kurucság" mellett - nem kérdőjelezték meg a
dualizmust, és alkalmi, számukra célszerűnek látszó
összefogásoktól eltekintve nem tám ogatták sem az
agrárius, sem a néppárti (neokatolikus) „reakciót",
antiliberális ellenzékiséget.
Tisza nem alap nélkül gondolta, hogy a szervezett
m unkássággal lassan „ki lehet majd jön n i", s ezért
soha nem ellenezte választójogukat: „Társadalmunk
több, m int fél évszázados fejlődése csak egyetlenegy
olyan tényezőt tudott életre kelteni, amelyik a poli­
tikai jogoknak gazdasági és szellemi előfeltételeivel
rendelkezik. Az ipari munkásosztály ez, amelyiknek
kereseti viszonyai m ódot nyújtanának emberhez
méltó exisztcnciára, foglalkozása és egyesületi élete
kifejleszti és tágítja értelmi képességeit s ha ma sok
tekintetben alatta áll is annak az értelm i és erkölcsi
színvonalnak, amelyre a valódi modern demokrá­
cia önjogú polgárának el kell jutnia s ha gyermeki
hiszékenységgel hallgat is a szenvedélyeinek hízelgő
ámítás szavára, kétségtelenül olyan értéket és erőt
képvisel, am elyiknek érvényesülnie kell s amelyik
a szabadság és a politikai élet nevelő hatása alatt
fejlődni fog és idővel be fogja váltani a hozzá fűzött
rem ényeket."256
Más társadalm i csoportokkal kapcsolatban - mint
m áskor is - Tisza egyszerre m utat szabadelvű (liberá­
lis) „klasszikusságot" és agrárius patriarchalizmust,
s ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a korabeli
magyar társadalom is ilyen kettősségben élt. Tisza
a sikerességet (= vagyon) a városokban és e téren a
falvakban is tulajdonképpen a minőségigazolásnak

256 Uo„ 221.Q.

164
fogta fel. A sikeres embereket vagy utódaikat olyan­
nak tartotta, akik m egállták a helyüket, s a vagyon
birtokában - mivel van vesztenivalójuk - felelősebbek,
a m érséklet emberei lesznek a politikában: „Vegyük
a cenzus kérdését az iparosnál, a kereskedőnél, a
szabadfoglalkozást gyakorló férfiaknál. Hát vájjon
ott az, hogy valaki bizonyos anyagi pontra jutott,
nem bizonyítja azt is, hogy bizonyos képességgel és
m indenesetre szorgalommal, rcndszcretettel gyako­
rolja a maga m esterségét; hogy a maga hivatását
betölti és olyan hasznos polgára a társadalomnak,
aki megállotta az életben a helyét? Ott tehát termé­
szetes megint, hogy inkább adok politikai jogot
annak az iparosnak és kereskedőnek, aki egy bizo­
nyos minim ális adótételt fizet, mint annak, aki az
elet küzdelm ében erre a mérsékelt polcra nem tudott
felvergődni. Nem a maga közvetlenségében kell tehát
a cenzus jogosultságát keresni, hanem abban, hogy
igenis bizonyos vagyoni helyzet enged következtetni
azoknak az egyéneknek átlagos értékére, akik ilyen
vagyoni helyzetben vannak/'257
Tulajdonképpen ugyanez vonatkozik a birtokkal
rendelkező parasztgazdákra is. Sokkal jellemzőbb
azonban, ahogyan Tisza a birtoktalan mezőgazdasági
foglakozottakról nyilatkozik, akikkel kapcsolatban
nyilvánvaló, hogy a sikeresség liberális elve nem
alkalmazható. Itt Tisza azokat tartja politikai jogokra
éretteknek, akikről feljebbvalóik jó bizonyoságot

257 T1KB, IV. k., 936. o.

165
tettek, s akik m agukról jó erkölcsi bizonyítványt
állítottak ki. Mindez egy nem iskolai nevelőfolyamat
része és eredménye: „Ma m ég Magyarországon
vannak jóra való gazdák és term észetesen állandó
cselédek leginkább jóravaló gazdáknál lesznek
találhatók, akik igazán foglalkoznak cselédjeikkel;
akik szellemi érintkezésbe is jutnak velük. És én
azt hiszem, hogy az a cseléd, aki huzam osabb időn,
évek hosszabb során át egy gazdánál volt, egyfelől a
maga erkölcsi megbízhatóságáról ad tanúbizonysá­
got, másfelől alkalmat nyert az em beri társadalmat
mozgató kérdéseket olyan oldalról is megláthatni
és tekintetbe vehetni, ami bizonyos magasabb érett­
ségre, bizonyos helyesebb Ítélőképességre képesíti
ő t."2W Mintha a mindennek rendelt ideje s minden­
kinek rendelt helye van szemlelete uralná Tiszát, s
ebből az következik, hogy közösségi politikai beleszólási
jogot csak sikeres és becsületes kötelcsségteijesítés
alapozhat meg a társadalom alsó régióiban - ahol
hiányzik a „történelm i m inősültség".
A vezetéshez ugyanis még a sikerességnél is több
kell: bölcsesség, am elyet viszont általában csak az
idő hozhat meg a tanulással és a lehiggadríssal együtt.
Tisza hagyományos felfogása élesen ütközik a fiatal­
ság általában radikális irányú politikai szereplésé­
vel is. ő a fiatalság valódi és helyes politizálását a
tanulásban látja: „Senki nálamnál nagyobb súlyt
nem helyez arra, hogy a magyar ifjúságban igazi

2.ÍB Uo., 937. o.

166
hazafiság, igazi idealizmus legyen ... m int minden
hazafiságnak, m int minden idealizmusnak tettek­
ben kell nyilvánulnia. Tettekben nyilvánul a meglett
férfinál azáltal, hogy részt vesz az élet küzdelmeiben.
Az ifjúnál, akinek nevelése még befejezve nincs, akkor
nyilvánul tettekben, ha egész erejét és egész idejét
ism ereteinek gyarapítására fordítja, edzi magát az élet
számára ... az igazán erőtől duzzadó nagy nem ze­
tekben, amelyek igazán merész léptekkel törekednek
előre a haladás írtján, nem látjuk azt a jelenséget,
hogy a fiatalság akarjon m indenütt a közdolgokban
szerepelni ... hogy a fiatalság akarja kezébe ragadni
a vezetést, az intézkedést abban az ügykörben, amely
m eglett férfiaknak hivatása."259
Politikai szempontból tulajdonképpen ugyanilyen
tanulói vagy gyermeki állapotúnak tekinti a törpe­
birtokos és napszámos rétegeket is. Hangsúlyozni
kell azt, hogy politikailag, ez ugyanis nem jelenti
azt, hogy más szempontból nem becsülhetné sokra
Tisza ezeket a rétegeket. Tisza a politizáló műve­
letlen parasztot - több oknál fogva nem alaptalanul
- nem tartotta autentikusnak; valamely befolyásos
helyi vagy országos úriembert utánzó, önállótlanul
jelszavak után menő típusnak látta. (Megjegyzendő,
hogy amikor Nagyatádi Szabó István bejutott a par­
lamentbe, illetve amikor Tisza újra képviselő lett,
mindig figyelmesen végighallgatta őt, ami nála a
szoros vitahelyzeteken kívül csak a legnagyobbaknak

259 TUCB, II. k., 186. o.

167
- Andrássynak, Apponyinak dukált!) Tisza épp a nép
nagy részének szellemi önállóllamága m iatt ellenezte
az uralkodó csoportok közötti túl éles harcot s az
egymás elhiteltelenítésére törekvést: „Néptömegek
szenvedélyeinek életre keltése és segítségül hívása az
alkotmányos élet küzdelmeiben, corioláni cselekedet,
öngyilkos munka, akár fejedelmek túlbuzgó szolgái
tegyék, akár a nemzeti közélet egyensúlyt vesztett
harcosai/'260
De nem csak a közjogi alapon megosztott, civakodó
magyar vezető csoportok jelentenek erős önveszélyt,
hanem a gazdasági érdekeltség alapján nálunk akkor
kialakult agrárius-merkantil ellentétek is. Tisza erre is
hivatkozott gyakran, am ikor a „tudom ányos" osztály­
harc ellen érvelt.261 A városi érdekeltségeknek nem
szabad a hagyományos falusi „vezetési kötelékek"
lazítását elősegíteni, mivel a falusi lakosságot - főleg a
szegény rétegeket - könnyű „felébreszteni", de nehéz,
illetve lehetetlen anyagilag kielégíteni. Nagyon érde­
kes, ahogyan Tisza a nép és a szocializmus kérdését
tekinti. Egyrészt a bibliai bölcsességet parafrazeálva
szinte azt mondja, ha Istentől van a dolog, úgysem
tehetünk semmit: „Én egyáltalán nem vagyok barátja
annak, hogy bárminő kellemetlennek látszó mozga­
lomnál az emberek az árnyékuktól is megijedjenek.

260 „Az általános választójog .küszöbén/'' TlÖM, L k., 232, o.

261 „Az anyagi érdek nem -mindig os/tályéidek ... A gazdasági önzés tö­
rekvései legalább annyiszor idéznek fel súrlódást ugyanazon osztály
tagjai^ mini a különböző osztályok között. A gazdasági verseny éppen
a hasonló foglalkozásúakat állítja szembe egymással ..." „Történelmi
materializmus a balkánon/' TÍÖM, I. k., 142. o.

168
Én a magam rcszcről abban a nézetben vagyok, hogy
az ilyen áramlatok saját m agukban hordják ellen­
szerüket; hogy a leghelyesebb és leggyökeresebb
orvoslás az, ha lefolyni hagyja az ember a hullámot,
ha mesterséges akadályok, tiltó eszközök alkalmazása
által nem nehezíti meg a kijózanodásnak azon termé­
szetes processzusát, amely a dolognak legjobb ellen­
szerét képezi."262
Ugyanott folytatva azonban már a telivér gyakor­
lati politikust látjuk, aki ismét célszerűen a kivéte­
leket is természetesnek tartja: „Azonban vannak
kivételek. Tapasztalhattuk az országban, különösen
az ország olyan vidékein, ahol fájdalom, ma még a
köznép a kultúrának igen alacsony fokán áll, hogy
[ilyen] szociálisztikus agitátorok megjelenése és
[ilyen] népgyűlések megtartása a közbiztonságnak,
a közrendnek valóban mélyreható és aggályos meg­
zavarását képezi. Felelősségem érzetében ilyen helye­
ken, ahol a konkrét eset ilyen, ahol ilyen akut veszélyek
forognak fenn, semmiféle általános igazságok által
nem fogom magam visszatartani attól, hogy az ország
és a társadalom biztonsága érdekében kötelességemet
teljesítem. Éppen ezért a mai napon bocsátottam ki egy
rendeletet, amelyben kifejezést adok annak, hogy rend­
szerint szabad folyást kívánok engedni az agitáció-
nak és a népgyűlések megtartásának. Oly vidékeken
azonban, ahol ezen népgyűlések megtartása a közbiz­
tonság megzavarását eredményezné ... felhatalma­

262 T1KB, II. k„ 295. o.

169
zom a hatóságokat, hogy a ncpgyűlcsek megtartására
kért engedélyeket m egtagadják."21'3 Kétségtelen, hogy
ez a helyzet túl nagy diszkrecionális jogokat adott a
helyi hatalmi szerveknek. Tisza érzékelte ezt, s ki is
jelenti, hogy a választási küzdelemben nem a gyűlések
engedélyének megtagadása, hanem a rend minden áron
történő fenntartása legyen a fő eszköz. Szó sincs tehát
arról, hogy az „erőszakos" Tisza el akarná hallgattatni
politikai ellenfeleit.
Sokkal inkább arról van szó megint, hogy Tisza
István „anglom án" idealizmusa és a nem angol típusú
magyar valóság találkozásából sajátos, konkrétságot
is m érlegelő gyakorlat, politika lesz: „Mentül jobban
becsüli egy nemzet a maga szabadságát, annál krudé-
lisabb szigorral jár el a rendbontó töm egekkel szem­
ben. Nézzenek körül! Sehol a világon nem bánnak
el olyan szigorúan ilyen tömegekkel szemben, mint
Angliában. Miért? Mert ott nem frázis a szabadság­
szeretet ... rend nélkül nincs szabadság
A strukturális és anyagi (tőke) viszonylatokban
szerény mozgástérrel bíró magyar szabadelvű poli­
tika exponense a rend érdekében szükségszerűen jut
el a nép politikai nevelésének stabilitási programjához
s azon belül pedig kiemelten is a munkásság szellemi
edzéséhez: „Abban az irányban nem teljesítettük hiva­
tásunkat, hogy megteremtsük a valódi demokrácia
természetes előföl tételeit, mert elmulasztottuk azokat
a kötelességeket, amelyek a nép szélesebb rétegeinek
263 Uo, 293-2%. o.
264 T1KB, IV. k., 336. o.

170
anyagi és kulturális haladása, főleg pedig politikai
nevelése terén hárultak volna reánk,"2-5 Vagyis Tisza
István társadalomképének természetes hierarchikus-
sága és organikussága a kölcsönös kötél ességteljesí­
tésekre épük Olyan munkamegosztás ez, amelyben
egymást kiegészítő tevékenységek társadalmi együtt­
működése nyomán szintézis, azaz fejlődés következik.
Különösen így van az akkor, ha a társadalom termé­
szetes vezetőinek, a francia forradalomban született
űj, polgári világ felelőseinek krisztusi szelleme van:
„Most kezdi Krisztus tana igazán meghódítani
a világot. A nagy francia forradalom tisztító tíizéből
emelkedett ki diadalmasan az emberi egyenlőségnek,
emberi méltóságnak érzete, az ember szer etet az igazi
humanizmus tisztultabb, nemesebb világnézete. A m i
modern társadalmunkban nincs e névre méltó ember,
aki közönyösen menne el embertársainak szenvedései
mellett, aki elzárkóznék az általános emberi haladás
jogos követelményei elől. Ha van valami, amiben
korunk minden elődjének fölötte áll, úgy annak
a gondolatnak az érvényesülése az, hogy az emberiség
haladás a nagy tömegek testi-lelki jóvoltának emelke­
dése nélkül nem képzelhető. Mentői magasabb fokán
állanak egyesek és osztályok a műveltségnek, annál
erősebben ragadja meg őket a társadalmi élet prob­
lémáinak és saját hivatásuknak altruista felfogása;
annál kevesebb ellenállásra találnak lelkűkben annak
a nemzeti közérdeknek nagy szempontjai, amelyet

265 „A válaszlójogi reform küszöbén." TfÖA'í, I. k , 219. o.

171
 a művelt világ nagy részében a rendi előjogokon
diadalmoskodó fejedelmi hatalom fegyvereinek
kellett még nem is oly régen érvényre emelniök.
Megszűnt az elnyomás; megszűnt a védelem
szüksége. Ennek érzetét az alsó néposztályokban is
az uralomvágy szenvedélye foglalta el. Hovatovább,
annál öntudatosabb uralomvágyé, amelyik saját kezé­
be kívánja ragadni a hatalmat, hogy annak segélyé­
vel az alsó néptömegek osztályuralmát állapítsa meg
s megvalósítsa a szocialista radikalizmus ideáljait."266

Tisza István gondolkodását m inősíthetjük etikai

racionalistának is, hiszen feltételezi, hogy a művelt­
ség, a tudás fokozódása növekvő altruista etikai
beállítódást eredményez. De m ondhatnánk őt opti­
mistán pragm atikusnak is, hiszen mindenkinél felté­
telezi a saját érdek távlatos belátásának képességét
is. M ég valószínűbb, hogy alkati idealizmusról van
szó. Egy nagy formátum ú szem élyiség természetes­
nek tartja, hogy a saját racionális és etikus felisme­
rései spontán módon, vagyis m egfelelő hirdetéssel,
m agyarázatokkal általános jellegűvé lehetnek. Tisza
itt elsősorban a magyar vezető csoportok hagyom á­
nyosan jó politikai iskolázottságában bízott. Abban,
hogy ez a pár excellence politikai osztály a maga
kim agasló képviselőit követve képes lesz folytatnia
a szokásos, óvatosan egyensúlyozó politikai kurzu­
sát: „Nagyon sokban hátrább vagyunk még a konti­
nens műveltebb gazdagabb nemzeteinél, de politikai

266 „A z általános választójog és a dinasztia/' T1ÖM, I. k., 231-232. o.

172
fejlettség dolgában messze fölöttük állunk. Nagyon
sokat kell m eg tőlük tanulnunk, de éppen a közélet,
a politikai eszm ék és áramlatok terén vigyázzunk,
mit s hogyan sajátítunk c l."267
Különösen figyelmeztetőnek tartotta a Lajtán túli
általános választójogos helyzetet. Számára félelmete­
sen igazolódott minden, állami bénulást váró korábbi
víziója, vagyis hogy a liberális elitizmust felváltó „túl
korai" demokrácia a térség egyetlen alapkérdését sem
oldja meg, s lényegében kormányozhatatlansághoz
vezet. Az Ausztriához képest centralizált dualista
Magyarország egy ilyen helyzetben semmit sem
nyerhet, sőt a szabadjára engedett ellentétes erők
szenvedélyeinek viharában előkészíti saját felszá­
molását: „Él és uralkodik az általános szavazatjog
Ausztriában. Teljes érvényre emelte a nyers töme­
geket. Elsöpörte az értelmiség politikai uralmának
utolsó foszlányait. Hát vajon elsöpörte-e ezzel együtt
a nemzeti ellentéteket, a centrifugális erőket is? ...
A nemzeti törekvések dominálják az osztrák parla­
menti életet ma inkább, mint valaha; ezek mellett az
államérdekre való tekintet teljesen háttérbe szorul
...A z éhes gyomor nem emésztette meg a nemzeti
szenvedélyeket. Ellenkezőleg: egymás erejét hatvá­
nyozó, romboló hatalommá egyesültek ezek a gyomor
szenvedélyeivel s a mandátumért folyó küzdelem ­
ben a dem agógiának azon válfajaié leLl a győzelem,
am elyek egyaránt fel tudták korbácsolni a faji, vallási

267 „Magyar agrárpolitika," T1QM., I. kv 300, o.

173
és az osztálygyűlöletet, romboló működésre keltve
fel a néptömegek lelkében szunnyadó m inden állam­
ellenes erőt. Végzetes tévedés volt tehát a nemzeti
érzés, a nemzeti törekvések gyengülését várni a de­
mokratikus reform tól."268
Újra és újra kiderül, hogy Tisza István társadalom-
képének sarokpontja nagyon reálisan a nemzeti, nem­
zetiségi kérdés, mivel annak akkori érzelmi potenciálja
sokszorosan felülmúlta a szociális gyúanyag erejét.
Az utóbbi felhalmozásához nagy műveltségi és szer­
vezési befektetésre volt szükség a premodern agrár­
világban, az előbbit viszont akár fanatikus és művelet­
len helyi személyiségek is könnyen és szinte bármikor
felkelthették, irányíthatták. Az a kettős - egyrészt euró­
pai (városi), másrészt nem európai jellegű - agrárvilág,
amelyből igen sok feszültséggel, de lassan egysége­
sült, integrálódott a történelmi polgári Magyarország,
m indenféle radikalizmusra csak rosszul reagálhatott.
A fennálló keretrendszert egészében csak lassan lehe­
tett európai zál ni, egy nem európai közegben csak
lassan, fokozatosan szabadon engedni. Vagyis inkább
idő kellett, s annak elfogadtatása, belátása, hogy a
fennálló rendszer helyett kívánt gyors megoldási
módon új világának európai deficitje valószínűleg
nemhogy kisebb nem lesz, de csaknem biztosan sokkal
nagyobb lesz. Politikai deklarációktól ugyanis sehol,
soha semmiféle hiány nem múlik el, s nem változnak
meg sem az emberek, sem a geopolitikai helyzetek.

268 „A z általános választójog és a dinasztia/' T1ÖM, L k., 230. o.

174
 M agyar szempontból különösen fenyegetően
alakult a helyzet, mivel az új eszmék szinte m ind­
egyike s a radikalizm usok bármelyike - az erő híján
lévő radikális magyar nacionalizmus is - csak ront­
hatott a m eglévő nemzeti pozíciókon. Tisza világosan
látta ezt a m űveltségi egyenlőtlenségekből is táplál­
kozó helyzetet: „Mentői m űveltebb [ti. egy nem zeti­
ség - T.L.], annál inkább fog abban a szocializm usnak
nemzetközi vagy legalább is a nemzeti szenvedélyek­
ből kivetkőző része dominálni. Mentői fejletlenebb,
mentői m űveletlenebb azonban, annál erősebben
nemzeti talajra áll a szocializmus. A lkalm azzuk ezt
a mi országunkra. A magyar vidékeken a szocializ­
mus sokat fog tenni a nemzeti áramlatok, a nemzeti
törekvések megzsibbasztására. A nemzetiségi vidé­
keken, a kevésbé intelligens vidékeken ellenkezőleg
a legszélső nem zetiségi agitáció szekerébe fogatja
be m agát."269 Ehhez persze olyan világ kellett, ahol
a nemzeti és társadalmi réteghatárok sok esetben
erősen egybeestek.
A nemzeti vetélkedések kiéleződésétől félő Tisza
teljes joggal tartott attól, hogy a nyugati szociális
mintára átálló magyar, nem nemzeti primátusú
közélet óriási hátrányba kerül a fanatikus nacionalis­
ták által vezetett kisebbségi képviseletekkel szemben
(ahogyan ez sajnos később, 1918-ban, a „w ilsonista"
pacifista Károlyi-garnitúrával meg is történt!), mivel
a nyugati mechanikus mintakövetés következményei

26S> 77KB, IV. k., 77. o.

175
verseny kép telenne teszik a magyarságot egy nem
nyugati közegben. Tisza ezt a helyzetet, tehát a disz-
funkcionális magyar politikai m agatartást szellemi és
erkölcsi alsóbbrendűségként értékeli és joggal. Hiszen
ha a konkrét helyzet problémáira nem konkrét, hanem
doktriner választ ad valaki, megkérdőjeleződik a teljes
kompetenciája: „Én abban, ha ebbe a házba bejön
60-80-100 nacionalista képviselő - nem román kép­
viselőt mondok, mert nagyon sok román képviselő
van olyan és lesz a jövőben is, ki velünk karöltve szol­
gálja a közös hazát - abban igen nagy bajt látok ... de
eltörpül ez a baj a mellett a katasztrófa mellett, mely
akkor érné a magyar nemzetet, ha a magyar faj poli­
tikai képviselete szellemileg és erkölcsileg inferioris
elem ek kezébe kerülne."270 Tiszának politikailag telje­
sen igaza van, ha a nem konkrét valóságból táplálkozó
szellemi fölényt inferiorisnak tekinti.
Tisza István is m egfordíthatatlannak tartotta a
magyar birtokpusztulást az ország széles nemzeti­
ségi térségein. Sem ő, sem a rendszere nem tett ellene
semmit, pedig állítólag „feudális osztálypolitikát"
folytatott! Viszont másokkal együtt ő is jól érzékelte
a magyar városok földbirtokot pótló felemelkedését:
„Ha vigasztalást keresünk azért, hogy különösen
nem. magyar ajkú vidékein lakó népeinél az ország­
nak évről-évre fogyni látjuk a magyar középosztály­
nak azon rétegeit, am elyek eddig a falusi népesség
vezéreként fenntartották a magyar nemzeti állam

270 T1KB, IV. k„ 935. o.

176
eszm éjét tekintélyét és hagyom ányait ... vigaszta­
lást csak abban kereshetünk, hogy éppen az állam
nemzetiségi véghatárain emelkedni látjuk az erő­
teljes, nagy, népes városokat, am elyek erős gócpont­
jává és templomaivá válnak népes vidékeknek. Itt
a magyar társadalm i életnek önálló forrásai lesznek
a vá rosok, am elyek pótolni fogják a jövőben a múltnak
ezeket az érdemes, de - fájdalom - eltűnő oszlopait.
A nemzeti politika szempontjából tehát igyekeznünk
kell városaink nagy, erőteljes, term észetes fejlődését
előm ozdítani."271
Érdemes és fontos megjegyezni, hogy az oly
sokszor „erőszakosnak" és „junkernek" nevezett
Tisza, „természetes fejlődésről" beszélt. Eszébe sem
jutott - m int majd pár cv múlva győztes „plebejus"
és „demokratikus" nemzetiségi ellenfeleinek hogy
például ki- vagy betelepítsen, kisajátítson, nem zeti­
ségeket gazdaságilag is diszkrimináljon stb. (Csak,
hogy világos legyen: a m eglehetősen csekély mértékű
magyar telepítések zömmel állami birtokokon történ­
tek, nemzetiségi tulajdonok elkonfiskálása vagy akár
kisajátítása majd csak a háborúban, a román támadás
után került szóbal) A „feudális" Tisza tehát a magyar
városokban látja a jövőt. A zt a jövőt, amelyet persze
szintén hierarchikusnak lát, vagyis a demokratizáló­
dás, a feudális magyar birtokok helyett a nép vezetésé­
nek új tényezői lesznek. Nép azonban nincsen vezetés
nélkül. Az „erőszakos" Tisza ugyanis a valóságban így

271 77KB, (V. k., 363. o.

177
vélekedett az erőszakról: „Az erőszakos eszközökkel,
visszaélésekkel ideig-óráig mesterséges eredménye­
ket lehet elérni. Meglehet, hogy egy erőszakos válasz­
tással 1905-ben visszatarthattam volna az országot
attól a lejtőtől, amelyen 1906-ban lerohant ... sokkal
később következett be a felébredés, kijózanodás."272
S az ultima ra Hóként persze az erőt, a tiltást és a
hatalmat is őszintén vállaló Tisza a törvényes keretek
közötti politikai harc lényegét így látja: „Ahol én
egyszer az ország érdekét látom, ott tűzbe viszem
egyéniségem nek egész erejét. De semmi egyéb fegy­
vert nem tartok kezemben érveimnél, a felvilágosítás
fegyvereinél. És, uraim, én nem kiirtásra indulok,
nem megsemmisítésre, hanem igenis arra, hogy
igyekezzem m eggyőzni a választóközönséget ...
Itt állunk m int perlekedő felek; itt állanak a pártok
előttük. Gondolják m eg jól, hogy a józan belátás, az
igaz hazafiúi bölcsesség, a hazafiúi kötelességérzet
m it parancsol ..," 273 Jól látható, hogy Tisza számára
a választói döntés a magyarság ügyéről szól, a nemzet
sorsát jelenti, vagyis az a politika lényege, a társa­
dalmi kérdések tengelye is az. Annak rendelődik alá
m inden más. A nemzeti integráció visszafordíthatat­
lansága után majd lehet máshogyan, más prioritá­
sokkal is politizálni, de addig - az ő felfogása szerint
- nem.

272 TIKB, IV. k„ 418. o.

273 Uo., 419. o.

178
 S tulajdonképpen ez az oka Tisza eltökélt általános
választójog-cllenességének is. Ugyanis nem tudja
garantálni a „nem zeti feladatok" hazafias ellátásának
a biztonságát. Tisza István szerint ugyanis nálunk
a parlam entarizm usnak csak m ásodlagos feladata
az érdekképviseletek harcának m egjelenítése, elsőd­
legesen a felelős „nemzeti ügyintézés" egy minőségi
nem zeti elit által: „Lehetetlenné válik a parlam en­
tarizm us, am int nem m agas politikai műveltségű,
a nemzeti politika kérdéseiben ítéletet m ondani
képes férfiakból kerül ki a parlam ent nagy zöme,
akik a nem zet leghivatottabb álla m férfi a inak veze­
tése alatt, feladatának m egoldására képes korm ány­
pártot cs ellenzéket alkotva biztosítják a parlam en­
táris korm ánvzat nélkülözhetetlen előfeltételeit."274275
Ezért appellált m indig Tisza az ellenzéknél arra,
hogy m ederben tarthatók legyenek a képviselőház
küzdelm ei, s nem értette a gyűlöletük irracionális
dimenzióit. " 27;i

274 „A/. osztrák képviselőhöz." JIÖM, I, kv 159, o.

275 Jollettv/.ő ogy független közbeszolás a sok közül: „Mi önLől akarjuk
megszabadítani az országot!" (Hellebronth Géza), Vagy a Vermes Gá­
bor által is idézett, dühLől fuldokló Károlyi Mihály: „Károlyi a dühtől
sírva fakadt és azt mondta: bármi történjék, 6 átgázol Tiszán, össze­
zúzza őt és pártját, fényes bosszút vesz magának" (Vermes Gábor
i,m., 221. o.) k’zt a parlamentből való kivezetése - Károlyi érLékelése
szerint „erőszakos kidobása" - után mondta.

179
 Tisza István parlam entarizmusa a nem zeti egység
követelm ényétől azonban nem válik steril, csupán a
hatalm i szférát biztosítani akaró intézménnyé. Sőt,
Tiszának a parlamenti obstrukció elleni harcát is
az motiválta, hogy egy csupán önmagával, a ház­
szabállyal foglalkozó országgyűlés valóban felesle­
gessé válhat, mivel nem szolgál. S m eg kevésbe tudna
- meggyőződése szerint - szolgálni egy népparla-
m cnt, ahol a kuruc, a nemzetiségi és szociális dema­
gógiák tarka forgatagába fulladna bele a magyar
állam iság, tehetetlenségre kárhoztatva mindazt, ami
addig is épült.

180
 Tisza István és a gazdasági élet

A kor sok más magyar politikusához mérve Tisza

István nagyon sokat foglalkozott gazdasági-pénzügyi
kérdésekkel. Különösen a fiatal politikus írt látható
örömmel és könnyedséggel a kor gazdasági vitakér­
déseiről. Egyértelműen a gazdasági erőt tartotta a
politikai hatalom egyik fő pillérének, de a korszak
egyre erőteljesebb materi alisz ti kus tendenciái ellen
m indig tiltakozott: „Az anyagi érdek csak egyik
rugója az emberi cselekvésnek. Hatalmas rugója
kétségtelenül, mert hiszen földi életünk kereteit, földi
boldogságunk előfeltételeit sok tekintetben gazda­
sági életviszonyaink szabják meg ... élnek, vibrálnak
és érvényesülnek egyesek, mint nem zetek életében a
gazdasági érdektől idegen, azzal nem egyszer m erő­
ben ellentétes egyéb szempontok is. Igazán nagy
tettekre sohasem az anyagi érdek, mindig ezek a
lelki javak ragadnak egyest, mint nemzetet. Nézzünk
végig az emberiség történeten: a ragadozó állat sivár,
pusztító, hódító szenvedélye mellett három nagy
eszme, három nagy érzés szülte a legnagyobb tette­
ket: a haza, a vallás és a szabadság ... Nagy m érték­
ben töltik be és irányítják a gazdasági szempontok
a nem zetek mindennapi életét, de nagy és boldog

181
csak az a nem zet lehel, amelyik gazdasági m űködésé­
ben is a közérdek m edrébe tudja szorítani az osztály­
érdeket, a nemzeti élet nagy forduló pontjainál pedig
az emberiség nagy szellemi javait minden anyagi
érdek fölé helyezi."27h
A szellemi és erkölcsi értékek prim átusán túl Tisza
István arra törekedett, hogy a gazdasági jelenségeket
szakmai, „technokrata" alapon értelmezze. Eluta­
sított m indenféle utópista vagy tudom ányoskodó s
így propagandisztikus politikai célokra felhasznál­
ható módszert. A pontos statisztikákat különösen
kedvelő Tisza állandóan tiltakozott az ellen, hogy
sokan nem egy m odern szerző becslésekkel operálva
kelt hangulatokat276277278s másrészt ily módon „tudom á­
nyos mezbe bujtatja az emberiség alacsony indu­
latait s egyedüli élő erőnek és igazságnak hirdeti
és tiszteli az osztályérdeket.27*" A gazdasági élet
korrekt elemzését azonban nem csak a „progressív"
oldaltól követelné meg, de ugyancsak fejére olvassa
azt a jobboldali, antiliberális ellenzéknek is, amely
a tőzsdék „világösszeesküvését" tette felelőssé a
gabonaárak összeomlásáért. Tisza egyértelm űen más
elemzési keretet javasolt: „A modern közlekedési
eszközök rendszere az egész világ terményei előtt
megnyitotta Európát, azokat évről-évre csökkenő

276 „Történelmi materializmus a Balkánon/' T1ÖM, I. k., 142-143. o.

277 „A stcitisy.tika csakis oü nyújt megbízható adatokat ahol valóban
megolvashat valamit. Minden becslés többé-kevésbé hasból vett
számokkal dolgozik, ahol a/.után nemcsak a papíros türelmes../'
„A drágaság körül/' T1ÖM, 1. k., 499. o.
278 „Történelmi materializmus a Balkánon." TfÖM, í. k., 143. o.

182
vasúti és hajózási díjtételekért szállítja oda, elözönli
velük az európai piacot s ott oly árakat képes diktálni,
melyek az európai m ezőgazdaságot végromlással
fenyegetik/'279
A korszakban m eglehetősen éles magyar belpoliti­
kai ellentetet, az agrárius-merkan til viszályt is egyér­
telműen a közös érdekek valós talaján értékeli:
„Közgazdasági politikánk legégetőbb, legfonto­
sabb feladatát a gazda bajainak orvoslása képezi. S ez
nem egy osztály érdeke, de életkérdés egész társadal­
munkra, annak minden osztályára nézve. Amint az ipar
és kereskedelem fellendülése, a tőkegyűjtés eminens
érdeke a gazdának, akképen életkérdés a mi jólétünk
az iparosra, a kereskedőre nézve. Kivált a ma uralkodó
védvámos rendszer mellett mindem nemzet különböző
osztályai egymásra vannak utalva, egymás fogyasztó
képességében találják fel saját exisztendájuk alapját/'280281

ilyen álláspontról aztán a földbirtokos Tisza gyak­

ran merkantilnak, a bankár Tisza pedig agráriusnak
minősült, holott csak a kölcsönös megértés lehetősé­
geit elemzi és ajánlja. Az egymás ellen forduló pamf-
letes hadakozások és sértő megbélyegzések2*1helyett

279 „Magyar agrárpolitika/' 77ÖM, í. k., 285. o.

28(1 Uo., 240. o.
281 „Ipari és kereskedelmi köreinknek a drágaság kérdésében elfoglalt
egyoldalú álláspontja meghozta ellenhatását... Mélyen elszomoríthat
e tanulmány hangja mindenkil. [Rubinek Gyula egy írásáról van szó
- TL ] ... Megvan az a mentsége, hogy provokációra válaszol... [de]
., Ál Lalában mentői iga/abb ügyet védelmezünk, annál kevésbé van
erős kifejezésekre s/.ü kségünk s egy jó ügyet nagyon rosszul védelmez
Rubinok, ha titkos kezek gyűlöleLes agitációjáról, a parvonü tehetetlen

183
iparfejlesztési súlyponttal a bölcs egyensúlyokat
hangsúlyozza: „Vájjon a magyar m ezőgazdaságnak
nem egyedüli, igazi reménysége az, hogy kifejlődjék
egy nagy, egy olyan virágzó ipar, kereskedelem, városi
népesség, amelynek helyi fogyasztása piacot nyújthat
összes nyersterm ényei számára; am ely m egszabadít­
hat bennünket a világversenytől és a tengerentúli álla­
m oknak a versenyben való nyom asztó hatásától."282
De nemcsak a gazdák és iparosok, kereskedők
kölcsönös érdekét hangoztatta Tisza István, hanem
az ipari békét jelentő, munkaadót és munkást egy
táborba hozó érdekeket is: „Bornírt felfogás az, amely
a látszólagos ellentétek mögött nem látja meg a belső
harmóniát. Hát vájjon lehet-e a munkásosztálynak
tartósan emelkedő jóléte, ha szenved az ipar, ha szen­
ved a munkaadó, ha az ipar nem hoz olyan jövedel­
met, amely nagyobb munkabér fizetését a munkás
számára lehetségessé teszi? És vegyük a munkaadó
helyzetét. Vájjon a m ai viszonyok között, amikor
az ipari munkálkodás mind m agasabb igényeket
támaszt a munkás szellemi, anyagi és erkölcsi képes­
ségei iránt: vájjon lehet-e egészséges ipari fejlődés,
lehetséges-e versenyképes ipar Magyarországon, ha
a munkaadó nem talál szövetségestársat egy megelé­
gedett, testben-lélekben erős, egészséges, megbízható
munkásosztály em elkedő belértékében?"283
dühéről és gyűlöletéről beszél vagy éppen odáig ragadtatja magát
hogy a politikai hatalom kezelését és irányítását a földbirtokosok
számára vindikálja../' „A drágaság körül/' TIÖM, I. k,, 506-507. o.
282 TIKB, IV. k., 230-231. o.
283 U o.,23l.o.

184
 Tisza azonban a társadalmi egyetértést hangoz­
tatva sem lesz utópista. Teljesen term észetesnek tartja
a nyereségre és haszonra törekvést. Egy „emberiség­
centrikus" írással vitatkozva hangsúlyozza: „A föld­
míves osztálynak épen úgy, mint m inden más társa­
dalmi osztálynak csak egy gazdasági kötelessége
lehet maga és a társadalom iránt. Ez a lehető legna­
gyobb tiszta jövedelem elérése. E célt sokszor épen a
nyers hozadék csökkentése, a termelés megszorítása
által fogja elérni s ha fölhágy egy oly term elési ággal,
mely közbejött körülmények, például az árak csök­
kenése következtében, többé nem jövedelmező, ezál­
tal nem csak maga iránt teljesíti kötelességét, hanem
a társadalom iránt is/'284 A gazdasági racionalitást és
a hazafiságot nem lehet összekeverni, hiszen az egyén
tőkevesztesége a nemzeté is, és a rossz helyre befek­
tetett tőke máshol hasznot hozott volna. Nem éppen
„feudális" felfogás.
Tisza rendkívül „m odern" m ódon m indig össze­
kapcsolta az emberi tőke m inőségének és a gazdasági
tevékenység hatékonyságának kérdését. A sokféle
részreform, szabályozás mellett - am elyek nagyon
sok bajt orvosolhattak - a gyökeres gazdaságpolitikai
irányt az emberi tőke fokozásában látta: „Gyökeres
tartós javulást csak a baj forrását képező egyéni tulaj­
donságok m egváltozásától, a műveltség, józanság,
takarékosság és szorgalom terjedésétől várhatunk.
Ezt kell előmozdítania államnak és társadalomnak.

284 „Az agrárius kérdésről/' T1ÖM, I. k., 335, o.

185
El kell hárítanunk m inden korlátot az egyéni tevé­
kenység teljes, szabad kifejtése, az erélyesebb elem
hódítása elől, föl kell használnunk minden rugót,
mely szorgalom s takarékosság kifejtésére ösztönöz,
fejlesztenünk kell az egyéni felelősségérzetet ...
De m indenekelőtt szükséges, hogy társadalmunk
minden rétegét, népünk minden tagját azon meggyő­
ződés hassa át, hogy kiki saját szerencséjének kovácsa
s hogy jóléte alapját saját tetterejében, saját m érték­
letességében kell keresnie."2*5 Ez a telivér individu­
alista cs racionalista kapitalizm us programja, amely
mindenféle elítélő érzelm ek nélkül állapítja meg az
amerikai farmer gazdasági sikerének okait.285286 (Bár
biztosan túlzóan tételezte az ottani földm ívcsek tisz­
tán üzleti m entalitását!)
A hatékonyságot, a társadalmi-gazdasági növe­
kedést mindenhol megbecsülő Tisza liberalizmusa
alkalmanként szinte m anchesteriánus vonásokat ölt,
s reflektálatlanul átvesz akár szokásos, nyárspolgári
nézeteket: „Ne tápláljunk illúziókat, se magunkban,
se másokban, ne vádoljunk bajainkért se adót, se
jogrendet, se semmi egyebet, de legyen bátorságunk
nyíltan bevallani, hogy ott ahol a nép eladósodott,
ezt csak saját tudatlanságának, indolenciájának, iszá-
kosságának róhatja föl. M indazon javaslatok, melyek

285 Uo., 361-362. o.

286 „Azon szent kötelék, mely a földbirtokost apái hajlékához, az áItalok
mív élt földhöz köti, merőben ismeretlen Amerikában. A farmer egy­
szerű vagvonosodási eszköznek Lekinti a földjét... A földmíveléstis a
legnagyobb tökélyre vitt üzleti szellem hatja át. . ." „Amerika versenye
az európai búzapiacon" Z7ÖM, L k., 382. a

186
a szabad tulajdon megterhelés és forgalom kor látozása
útján óhajtják e bajt orvosolni, az eladósodott embert
könnyelműsége következményeitől legalább részben
megóvják s ezáltal a nép indolenciáját, tétlenségét
fokozva, épen az elszegényedés forrását táplálják."287
A korban divatos szociáldarwinista álláspont
Tiszát is megérintette - ez akkor tudományos jellegű
eszm ekörnek számított, amelyet sokan, jobbról és
balról egyaránt osztottak, s tulajdonképpen a piaci
liberalizmus elveivel is harm onizált - , hiszen a gazda­
sági verseny társadalmi következm ényeit minőségi
kiválasztódásnak vette: „Szcm beötlik a jobb elem
térfoglalása továbbá oly vidékeken, hol a műveltség
és józan igyekezet különböző fokán álló népfajok
keverten laknak egym ás mellett s hol a szorgalma­
sabb, erélyesebb faj mind nagyobb területet hódít
el a m ásiktól ... Ki virágzó földm ívelést s életképes
parasztságot akar, mely nemzetre s államra nézve
anyagi s erkölcsi erők forrása legyen, annak a tunya
kezekben lévő birtok átmeneteiét jobb gazda birto­
kába m inden m egengedhető eszközzel elő kell segí­
teni."288 Az osztálypolitikusnak beállított Tisza István
végeredményben szinte semm it sem tett a földpiac
korlátozására, meg a nemzetiségi régiókban sem,
ahol közism erten (lásd éppen Bethlen István m unká­
ját az erdélyi román földvásárlásokról!) a magyarság
kárára változtak meg a tulajdonviszonyok.

287 Az agrárius kérdésről, ’L'IÖM, I. k., 359. o.

288 TIKB, II. k , 653. o.

187
 Ezen az alapon érthető, hogy Tisza rendkívül
óvatosan viszonyult az agráriusok nagy lendülettel
létrehozott különböző szövetkezeteihez, de különö­
sen is a hitelszövetkezeteihez. Alapjában véve persze
itt is a politikai feszültségforrás zavarta: az, hogy
ennek kapcsán szem bekerülhettek az eltérő érdekelt­
ségű magyar pénzügyi csoportok. Éppen ezért itt is
együttm űködő m unkamegosztásra gondolt: „A hitel­
ügyi m izériák nagyrésze, fájdalom, azon körülmény­
nek is tulajdonítható, hogy a személyi hitelképesség
ez ország számos vidéken a kisbirtokosok közt igen
alacsony színvonalon áll. És itt határozottan a szövet­
kezet, de a jól szervezett szövetkezet az, amely em el­
heti a kölcsönre szorult kisbirtokos-osztály szellemi
és erkölcsi nívóját és azzal megtagadhatja a személyi
hitelnek igazi biztos alapját. Én azt hiszem, hogy
a legnagyobb hiba és a legnagyobb tévedés a szövet­
kezeti ügyet a hitelintézetek más nemeivel, mondjuk,
elsősorban a takarékpénztárakkal ellentétbe vinni és
szem beállítani."289 Az együttm űködés és kapcsolat
alakulását azonban az érdekeltekre gondolta bízni.
Tisza István elutasította a nagymértékű állami tele­
pítéspolitikát is. Nagy optimizmussal bízott abban,
hogy dinamikus települések kirajzó csoportjai maguk
oldják meg ezt a problémát. Az állam szerepét itt a
kamatterhek mérséklésében, illetve átvállalásában
látta csupán.290 Nem hitt az emberi csodákban; nem

289 TIKB, II. k„ 653. o.

290 „Rajokat bocsát ki számos község a szomszéd nagybirtokra, megveszi
azokat megtelepül ott minden előfeltételével a sikernek és az állam-

188
hitt a tulajdonosi tapasztalatok nélküli munkában,
és a szegény embereket - még nagy állam i költsé­
gek bevetésével is - alkalmatlannak tartotta a haté­
kony gazdálkodásra. A telepítést csak a magyarság
érdekében és önállóságra képes, módosabb elemek
bevonásával tudta elképzelni: „Nem lehetünk eléggé
merevek és eléggé határozottak annak kijelentésében,
hogy a munkáskcrdés soha, semmilyen körülmények
között földosztási, telepítési elméletekkel megoldva
nem lesz. Nem mintha a telepítési kérdés fontosságát
el nem ismerném. Tisztán közgazdasági szempontból,
a magyarság szempontjából megvan ennek a nagy
fontossága, de nem kapcsolatban a m unkáskérdés­
sel."291
M indez sokszor, ismételten összefügg Tisza István
azon meggyőződésével, hogy a magántulajdonosi,
tőkés társadalmat nem lehet meghaladni. A fő felada­
tot ő tehát nem a bármiféle tőke- és tulajdonellenesség-
ben és igazságosztó hatalmi beavatkozásokban látta,
hanem a jólétnek és elégedettségnek a fennálló kere­
teiben lehetséges megteremtésében: „Nekünk a refor­
mokat, a haladást nem a tőke m egtámadásában kell
keresnünk, hanem olyan eljárásban, az intézkedések
egész rendszerében és sorozatában, m elyek azt ered­
ményezik, hogy azok sorsa, kik kizárólag munkájukra
lesznek utalva, a jövőben emberhez m entői méltóbb

nak aránytalanul kisebb erejébe kerül a kamatláb viszonyokon segíte­

ni és megmenteni őket attól, hogy váltó kölcsönt vegyenek igénybe."
T1KB, II. kv 655. o.
291 ÖKN, 1897. február 19. IV. k., 117. o.

189
legyen."292 Tisza tehát bizalmatlan volt a szövetkeze­
tekkel szemben, mivel azokat egyértelműen ellenzéki
politikai szándék szervezte, és azok eleve a fennálló
rend kritikáját is jelentették. Nem szerette a tudato­
san politizáló „m odern" művészeteket, és jó néhány
társadalomtudományi irányzattól is idegenkedett.
A szövetkezetekről tehát Tisza ritkán beszélt, érde­
kes viszont, hogy néhányszor ajánlja mint városi
formát - mint általában munkások vagy például a
húsdrágaság miatt a mészárosok ilyen szervezetét.
A szövetkezet nála mindkét esetben politikamentes
technikai-szervezési eszköz a mindenki számára
előnyös költségkímélés céljából. A szervezés mint sok,
politikai problémává emelt baj megoldási lehetősége
állandóan foglalkoztatta Tiszát. A műveltség emelé­
sén kívül itt fedezett fel óriási társadalmi tartalékokat.
(Erre a szemléletre kimagaslóan szép példa a hús­
drágaság ügyében írt tanulmánya.)
Tisza István azon szívós törekvése, hogy a gazdasá­
got a lehetőségig autonóm területként, a pártpolitikai
szempontoktól függetlenítse, nem járhatott sikerrel,
így volt ez a kor nagy gazdasági kérdéseivel is, az
önálló vámterülettel293 vagy éppen az önálló bankkal.
Tisza óriási lendülete és szinte szájbarágóan alapos
érvkészlete sem hatotta meg azokat, akik számára
a politika az érzelmek kiélési terepe s nem a hűvös
292 OKN, 1897. február 9. III. k„ 261. o.
293 „Ez a kérdés kizárólag közgazdasági kérdés; a politikai oldala ennek
a kérdésnek rende/.ve van az 1867. XII. törvénycikkben, amely a/ or­
szág jogát a külön vámterület felállítására fenntartja../' TfKB, 11, k.,
790, o.

190
mérlegelés volt: „Az egyik (ti. veszély - T.L.] a magyar
közélet domináló közjogi harcok átvitele a közgaz­
dasági térre, melynek folytán a közjogi ellenzék
ellentétet lát az Ausztriával való gazdasági kiegyezés
és a közjogi programmja között, s a magyar gazdakö­
zönség egy része tisztán politikai indokokból a külön
vámterület hívei közé szegődik. Politikai szempon­
tok belekeverése közgazdasági kérdések elbírálásba
mindig nehezíti ezek objektív és célszerű megoldá­
sát s rendszerint azon érdekek sérelmével azon erők
gyengítésével jár, amelyeket szolgálni kíván."2’4 Tisza
érvelésében szó szerint is megjelenik a célszerűség
kategóriája, ő a közös vámterületben is ezt hangsú­
lyozza, és nem érdeklik az elvont elvi vagy presztízs-
szempontok, noha leszögezte: „Az Ausztriával kötött
gazdasági egyezmények jogi természete nem más,
mint bármely más, független államok között létrejött
közgazdasági egyezm ényé."295 Politikai szempontból
így Tisza - mint sok más, számára világos kérdés­
ben - a vámterület ügyében sem kíván vitatkozni,
de azt vállalja, hogy az érvekre szinte teljesen süket
függetlenségieknek újra és újra magyarázzon, elemi
összefüggéseket sulykoljon, s a gazdasági célszerű­
ségből levezesse a magyar „politikaiosztály", sőt a
„gazdaosztály" számára nyíló előnyöket. Jellemző
a korabeli parlamenti viszonyokra, hogy Tisza ilyen
célszerűségi fejtegetéseire a felelet csaknem mindig
sérelmek, még szűkebben a közös hadsereg ügyének,
294 „Magvar agrárpolitika." TIÖM, I. k., 297. o.
295 Uo., 298. o.

191
az ellenzék szerint „hiányosságainak" felhánytorga-
tása. A magyar földbirtokos rétegek egy részének ön-
és közveszélyessége nem ismert határokat. A tragikus
mindebben azv hogy ezt az értelmetlenül destruktív
ellenzékiséget az állítólag racionális européer baloldal
is gyakran támogatta - feltehetőleg a minél rosszabb,
annál jobb alapon, illetve mert ennek a társaságnak
is - m int a szociáldemokratáknak - volt kölcsönvehető
biztos tömege az egész rendszer elleni harcban.
Vajon az „objektív" igazság szempontjából lehe-
tett-e akkor Tisza ellen fordulni, am ikor így érvelt:
„Egy nemzetre politikailag csak egy olyan közgaz­
dasági megoldás helyes, amely közgazdaságilag is
előnyös és mely egy nem zetet vagyonosabbá tesz és
hogy politikailag is csak a helytelen közgazdasági
megoldás helytelen ... a függetlenség szempontjából
is az a m egoldás a leghelyesebb, amely közgazdasági
előnyt biztosít a nem zetnek."2* Nem csak a vám terü­
let, hanem a jegybank ügyében is ugyanez a célszerű­
ségi érvelés jelent m eg nála, az önállóság mindenkori
elvi leszögezésc m ellett296297. Változatlan volt Tisza
azon erőfeszítése is, hogy józan érvekkel felvilágo­
sítsa ellenfeleit, a siker változatlan kilátástalanságát
szívósan figyelmen kívül hagyva: „Ha mi ebben az
országban öntudatos közgazdasági politikát akarunk
csinálni; ha a fejlődés útját lehetőleg elő akarjuk

296 77KB, IV. k„ 354. o.

297 „A közös vagy külön bank kérdése tisztén célszerűségi kérdés,
először abból a szempontból hogy a külön bank felállításának lehe­
tőségét senki komoly ember nem vonja kétségbe/' TIKB, IV. k., 476. o.

192
m ozdítani; ha meg akarjuk teremteni azt a közgaz­
dasági politikát, amely mellett ebben az országban
azután gazdasági, kulturális és politikai tekintetben
m egtaláljuk a kellő erőforrásokat egy hatékony, egy
erőteljes fejlesztési politika számára; akkor minde­
nekelőtt óvakodjunk attól, hogy könnyelm ű kézzel
m egbolygassuk ennek az országnak hitelviszonyait,
amikor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
ezeket a hitelviszonyokat a nálunk tőkében gazda­
gabb Ausztriával együtt, az ő hitelének a segítségével
is előnyösebben és jobban oldhatjuk m eg ."29*
A m ezőgazdasági védővámok sokat vitatott s
Tisza által is elism erten a megélhetést megdrágító
eszközét299 ism ét az össztársadalmi érdek szempont­
jából elemzi, s figyelmeztet arra, hogy egyensúlyokat
nem lehet egyszerre teremteni: „Az uralmon lévő
»történelmi osztály« igenis állított fel védvámokat,
de kezdetben csak az ipar számára s kizárólag az ipar
érdekében önmagát adóztatta meg. Azok a mező-
gazdasági véd vámok, amelyeket az őt végromlássa!
fenyegető tengerentúli verseny hatása alatt később
megalkotott, soha az iparnak nyújtott védvám mérté­
két nem múlták felül."300 A nemzeti egység elve alap­
ján egy közösségnek a racionális m éltányosságot és
m egértést maximálisan alkalmazva kell működnie.

298 Uo., 359. o., vagy ugyanez 228-229. o.

299 „A védvámos rendszer a dolog lermésze Lénél lógva a megélhetés ösz-
szes viszonyainak megdrágításával jár. Kell, hogy annak előnyei és
hátrányai lohotő lég egyen lőmi oszoljanak c.\ a társadalom különböző
osztályai között." „A drágaság körül" TíűiV\, 1. k., 505. o.
300 Uo., 498. o.

193
Ezért tilos minden valakinek kedvező túlzás és főleg
tilos másoknak a bűnbakká kikiáltása. Az agrár­
vámokat egyébként az hozta magával, hogy „a
tények hatalma keresztülgázolt a szabadkereskedelmi
és védvámos irányok tudományos diszkusszióin,
a dolog egyszerűen úgy áll, hogy am ely régi kultú­
rával bíró európai állam mezőgazdaságát rombadőlni
s földmívelő lakosságát elzülni [s/d] hagyni nem
akarja, annak a világversennyel szemben vámvéde­
lem ben kell részesítenie."30’
Tisza, a merkantil liberális, akit agrárius körökben
is sokan démonizáltak, m ég kem ényebben is fogal­
mazott: „A magyar nem zet nagy zöme földmívelésből
él, nemzetünk színe-javának sorsa hazánk földjével
van összenőve, valósággal hazaárulást követ el, ki
bárminő teóriák kedvéért m egtagadja azt a védelmet,
melyre m ezőgazdaságunknak feltétlenül szüksége
van."™ Azért lehetett ilyen kemény, m ert a másik
oldalt sem kíméli, főleg a divatos jelszavak leleplezé­
sével. A minden korban vitatott és tám adott tőzsdei
spekulációt Tisza term észetes jelenségnek tartja, ahol
vannak ugyan néha visszaélések („ringek" például
az áralakulás befolyásolására, melyek szerinte leg­
inkább dilettánsokból állnak), de a spekuláció például
szerinte inkább „tisztességesen" segít a gabona­
kereskedelemnek: „A spekuláns se nem ellensége, se
nem barátja a gazdának. Teljesen m indegy rá nézve,
emelkedő vagy csökkenő árváltozás m ellett realizál-e
301 „Magyar agrárpolitika." TIÖM, I. k., 286-287. o.
302 U a, 287, o.

194
nyereségét." '01 A spekulációból a gazda hasznot is
húzhat, szögezi le egy olyan korban, amikor sokféle
tömegek voltak heccelhetők a tőzsdére.
A gabonakereskedés lényegét szerinte a termelő
c5 fogyasztó közötti közvetítés s nem az árspeku­
láció képezi303304, ezért az itteni folyam atoknak csak
a kinövéseit kell szabályozással kiirtani Tisza szerint
a kinövések viszont inkább a kereskedelem fejletlen­
ségéből fakadnak, maga a kereskedés azonban létfon­
tosságú a termelőiére nézve. Tisza nem zárkózott el
a tőzsde reformjától, lényegét azonban máshol látta,
mint az agráriusok zöme: „A tőzsde intézménye is,
mint m inden emberi intézmény, sok tekintetben
reformra szorul. Reformra abban az irányban, hogy
a kellő anyagi erő nélküli szédelgő játék lehetőleg
m egakadályoztassék s a spekulációban mindenki
csak olyan arányban vehessen részt, mely fizető-
képességének megfelel ... Ne spekuláljanak azok,
kik ha vesztenek, fizetni nem tudnak ... Indokolt és
szükséges továbbá a reformtörekvés azon irányban
is, hogy a közhatósági felügyelet és ellenőrzés inten­
zívebbé tétessék s a tőzsde autonóm szervezetében
és orgánumaiban a gazdaközönség is képviselve
legyen."305
Tisza István gazdasági hitvallása tehát sokak­
nak talán meglepő m ódon a reformoktól, a „tények
hatalma által igazolt" változtatásoktól el nem zárkózó,

303 U ű., 278, O.

304 Uo.f 242, o.
305 Uov 284. o.

195
optimista szabadd vűségct képvisel. A politika ennek
inkább alkalmi formálója csupán, mert a lényeget
a szabad és felelős gazdasági-társadalmi szereplők
alkotják meg, akár a politikai szándékokkal szemben
is: „Nincs oly súlyos helyzet, nincs oly fonák poli­
tika, mely egy szorgalmas és takarékos népet föltar­
tóztathatna haladásában s viszont nincs államférfiúi
bölcsesség, mely jólétet teremtsen, hol e két tényező
hiányzik. És rossz szolgálatot tesz a közügynek, ki
politikát, intézményeket, tőkét, zsidót vagy bárki
mást téve minden bajért felelőssé, azon meggyőződést
oltja a népbe, hogy hiában fáradna, hiában takarékos­
kodnék, a mai állapotok mellett úgyis vesznie kell."™
Gazdasági nézeteit illetően ezek alapján aligha lehet
Tiszát vidékies romantikával vádolni, annál inkább
túlzó liberalizmussal.306

306 „Az agrárius kérdésről." JlÖM, I. k., 362. o.

196
 Műveltség, iskolázás Tisza nézeteiben

Tisza Istvánra a szellemi életben sem állnak a vidé­

kies romantika jelzői. Inkább bizonyos egyéni hagyo­
m ányőrzésről van szó, egy nagyon is átgondolt,
tudatos világnézetű ember idegenkedéséről attól,
hogy a szellemi életet a napi politika szintjéig leszál­
lított divatos „tudom ányos" és művészeti jelszavak
jegyében működtessék. Tiltakozott az ellen, hogy
az elemi ismeretek hiányában elő tömegeket olyan
eszmékkel traktálják, amelyek számukra megemészt-
hetctlcnek, s csak arra alkalmasak, hogy a rend
ellen fordítsák őket. Ezért a régi vitában, miszerint
a tudás, a kultúra forradalmasít, a tájékozatlanság, a
tudatlanság pedig véd a felforgatás tói, Tisza egyér­
telműen a forradalom ellen védő műveltség gyors
gyarapítása mellett van, mivel: „A kultúra alacsony
foka nem tesz senkit immunissá az izgatással szem­
b en ."3117 Tiszát elsősorban a nemzetiségi és a paraszti
világ iskoláztatásának megoldása érdekelte, mivel az
osztrák általános választójog után az ottani ruthénség
gyors parlamenti térfoglalását érzékelve leszögezi:
,,[a ruthénség - T.L.J az osztrák képviselőház azon 307

307 „Hieronymi a választójogról" TlÖM, 1. k,, 245, o.

197
részének számát növeli, amely csekély műveltséggel
és politikai érettséggel erős radikalizmust és nem zeti­
ségi gyűlölködést párosít."305
Valójában persze jóval mélyebb Tiszának a formá­
lis műveltség nem esítő hatásaiba vetett hite, hiszen
a magyar és nem magyar nem nem esek leggyakrab­
ban az iskoláztatással váltották meg a belépőt előbb
a nemességbe, később pedig a „történelm i" közép-
osztályba. Szilárdan hitt a tanulás felvilágosító hatá­
sában s ezen keresztül a lehiggadásban, illetve az
erkölcsi önszabályozás fokozódásában. Jó liberális­
ként persze ezt egyéni, családi ügynek gondolta -
ahogyan a középosztály szintjén zömmel az is volt -
s csak a választójogi nagy harc döbbentette rá, hogy
a töm egek szintjén állami gondoskodásra van szük­
ség: „A választójogi törvény m eghozatalával kapcso­
latban kell tehát népiskolaügyünk fejlesztéséről
gondoskodnunk. Komoly ellenőrzést kell szervezni
abból a szempontból, hogy konstatáltassanak azok
a népiskolák, amelyekben megfelelő m ódon tanítják
a két felső osztály tananyagát és akként kell a VI.
osztály záróvizsgáját szervezni, hogy a választójog
alapjául szolgáló végbizonyítványnak komoly értéke
legyen."308309 Az iskolával történő „népiéiekvédelmet"
azonban nemcsak a baloldali izgatás miatt tartotta
fontosnak, hanem a szélsőjobboldali heccek miatt is.
Hiszen Ausztriában például a „jámbor alpesi paraszt­

308 „ Av. osztrák képviselő választás/' TIÖM, íJ c , 150. o.

309 „A választójogi reform küszöbén." TlÖM, [. k., 226. o.

198
ság" áldozatul esett annak, s Lueger a fővárosban is
rendkívül sikeres lett antiszemita és magyarellenes
kurzusával.310
Az iskola ügy tehát nagyon fontos politikum volt
Tisza számára, ahol ezért az államnak kötelezettségei
vannak, de nem az egyházakkal szemben vagy helyett,
hanem velük együtt. Tisza csak a nem „hazafias szel­
lem ű" felekezeteket nem tekinti állami szövetséges­
nek.3’1 A szövetséges fclekczctck és az állam tulajdon­
képpen munkamegosztásban dolgoznak ugyanazért,
s az államnak segíteni kellene akkor, ha a minőséget
a felckezetek saját erőből nem tudják emelni: „Én
igenis kívánom az állami tanügynek is továbbfejlesz­
tését; töltse be az állam mindazon űröket, melyek a
nemzeti kultúra terén betöltésre várnak, állítsa fel
azon típusokat, azon elérendő zsinórmértéket, hogy
úgy fejezzem ki magam, melyek felé a fclckczeteknek
törekedniük kell. De azután ne csak el ne nyomja, ne
csak háttérbe ne szorítsa a felekezeti tanügyet, hanem
ott, ahol lehet és amennyiben lehet, jöjjön segítségére

3 E0 „Hízelkedett le és fölfelé, a csőcselék és a magas állásúak szenvedé­

lyeinek és előítéleteinek ... Az egész német klerikális párt élére jut: az
alpesi parasztság becsületes, jámbor vallásossága annak a kalandor
csapatnak szolgálatába szegődik, amely az izgatás és ámítás, gyűlöl­
ködés és hízelgés, a féktelen demagógia és a hiper lojalitás, a/ anti-
sxetniti/.mu.s és a keresztényi szeretet sajátságos keverékéi vei)/' „Az
osztrák képviselőválasztás/' 77ÖM, 1. k., 147. o.
311 „Szigorúan őrködnünk kell afelett, hogy a felekezeti iskola teljesítse
azon törvényes kötelességét, mely a magyar nyelv tanítása, a magyar
kultúra terjesztése terén hárul reá ... Én éppen a nevelésügy terén e/
ország hazafias szellemű felekezeteit és az államot valódi s/övétség-
társaknak, valódi munkatársaknak tekintem/' TIKB, 1L k., 35, o.

199
a felekezetnck tanintézeteink fejlesztésében/'312 Ezt
a programot valósítja majd meg Klebelsberg Kunó
a két világháború között, aki korábban Tisza István
mellett volt államtitkár.
Tiszának ez az álláspontja nem csak az önkor­
mányzatok és a nem állami, társadalmi öntevékeny­
ség iránti, anglomán előszeretetét - s mellékesen az
állam számára takarékossági lehetőséget jelentő, saját
egyházi finanszírozás felismerését - tükrözi, hanem
ennek nála rendkívül széleskörűen átgondolt elvi
alapjai is vannak, amelyeket a fiatal képviselő is gyak­
ran felvetett313, de amelyet majd az éles világnézeti és
politikai harcban álló Tisza István fejtett ki részletesen:
„A magyar liberalizmus sohasem volt valláselle­
nes, soha sem volt és ma sem az.
A magyar liberalizmus vezető alakjai a múltban
is, a jelenben is vallásos emberek, akiknek megvan
a maguk vallása, és ha ez véletlenül nem katolikus,
éppen mert vallásos emberek, tisztelik és nagyra
becsülik a más ember vallását. A magyar liberaliz­
mus szövetségest lát a vallásban. Azt az összhangot,
amelynek meg kell lennie hit és tudomány, vallásos
érzés és felvilágosodás között: azt a magyar libera­
lizmus sem meg nem szakította a múltban, sem nem
akarja megszakítani a jelenben. És azt hiszem, minden

312 Uo„ 36. o.

313 Lásd Tisza István 1892, május 27-én, majd 1898. március 17-én és már­
cius 26-án elmondott parlamenti beszédeit. „Az igazi, nemes értelem­
ben vett liberalizmus mindig hű szövetségese, édes testvére lesz az
igazi vallásosságnak, a tiszta istenfélelemnek." (1898. március 26.)

200
 komoly gondolkodású embernek át kell hatva lennie
attól a meggyőződéstől, hogy ma a vallásnak és az
egyházaknak igazi ellensége és a magyar társadalom
lelki békéjének igazi ellensége azokból az anarchista,
ateista és materialista szellemi irányzatokból ered,
amelyek igenis veszélyt rejtenek magukban. Veszélyt
a valódi műveltségre, a valódi felvilágosodottságra
nézve is, mert ezek félművelt, elfogult szektariánusok
eszmei és irányzatai, amelyek - nézetem szerint - az
igazi, mély gyökerekkel bíró emberi műveltséggel és
emberi kultúrával nem egyeztethetők össze."314
Tisza István kemény minősítő szavai egyébként
teljesen megfeleltek ellenfelei hasonló szóhasználatá­
nak, ugyanis ott is egész enyhe minősítés az, ha a fenn­
álló rend vagy a vallások híveit tudatlannak mondják.
Tisza István nem szűnik m eg követelni az állam
és az egyházak tudatos együttműködését, szövetsé­
gét, s ennek során mindig figyelm eztette a katolikus
egyházat is, annak különösen harcos köreit: „Széles
e világon m indenütt mit ért el az egyház azzal, hogy
hadat üzent a haladásnak, a liberalizm usnak? M egöl­
hette, megölte sok helyütt a liberalizmust, de nem a
maga javára. A liberalizmus helyébe lépett a vallás-
ellenes, egyházellenes, türelmetlen radikalizmus,
amely aztán a két malomkő közé szorult liberalizmus
helyes irányzatát m egőrölhette, megsemmisíthette,
de azután a maga körmei közé kerítette az egyházat
is. Ez a fejlődés m indenütt, ahol m egszűnt a belső

314 TIKB, IV. k„ 339-340. o.

201
összhang, a belső harmónia a vallás és tudomány,
egyház és felvilágosodás, egyház és liberalizmus
közt. Hát én, m int olyan ember, aki ha katolikus
nem is vagyok, de át vagyok hatva a m eggyőződé­
sektől, hogy a magyar katolicizmusra szüksége van
az országnak; hogy a magyar katolicizmus ebben az
országban nagy és erős hivatást kell, hogy betöltsön:
kérve kérem saját érdekükben is az ország katoliku­
sait, ne foglaljanak el a politikában, ne foglaljanak el a
kom oly közügyek terén oly külön felekezeti álláspon­
tot, amelyre ma már semmi indok, semmi szükség
fenn nem áll, és amely következményeiben meg fogja
magát bosszulni a nemzeti érdekeken éppen annyira,
mint az egyház érdekein.",1S
Különböző, állandóvá lett klisék szerint Tisza
István olyan ember volt, aki merevségében, „reakciós"
nézeteinek erőszakosságában nem tűrte a másféle
nézeteket. Ez nem igaz. M eglehetősen széles körben
természetesnek tartotta a vitákat, az ellentéteket -
nemcsak a politikában, hanem a szellemi életben is.
Természetesnek tartotta azt is, hogy az általa igen
nagyra becsült középiskolai tanárság, a jövendő
nem zedékek nevelője sem egységes: „Ha ez a munka
[ti. iskolai nevelés - T.L.] ellentétekkel, nézetkülönb­
ségekkel, vélemény harcokkal, súrlódásokkal jár, attól
ne ijedjen meg. Ebben sincs semmi baj. M ert az élet
küzdelem, harc és súrlódás nélkül nem képzelhető.
Csak azoknak a nagy összekötő kapcsoknak kellene

315 U o, 340-341. o.

202
a dolgok mélyén megmaradniok, am elyek a magyar
em bert magyar emberrel minden körülmények
között, m inden ellentétek alatt és fölött is össze kell,
hogy tartsanak."316
Tisza csak a szélsőséges, kizárólagos eszméktől
és véleményektől félt, egy érzékeny egyensúlyú,
törékeny társadalom védelmében az ilyen, általa
szektarizmusnak nevezett nézeteket igyekezett
állandó veszélyként tudatosítani - m indkét oldalon!
„Oly mellékes, hogy hol kezdődött. Talán tényleg
bizonyos elvakult, túlbuzgó, elm aradt vallásfeleke­
zeti törekvésben kezdődött a nemzeti kultúra egysé­
gének ez a megbontása. De kétségtelen, hogy ma
már nem az egyedüli, sőt talán nem is a legnagyobb
veszedelem, hanem ezzel a szcktariánizmussal szem ­
ben ott találjuk a m ásik veszedelmet ... az egyedül
üdvözítő ateizmusnak és kozm opolitizm usnak a
veszedelm ét."317 Kezdetben a neokonzervatív, kato­
likus radikális törekvésekkel csatázó Tisza - lásd az
egyházpolitikai küzdelm et - az idők során klasszikus
kétfrontos háborúba kényszerült, s a világháború
előtt m ár jól tudta, hogy nálunk a szélsőbaloldali
népám ítás a veszedelmesebb.
Sohasem volt azonban kapható arra, hogy a
konzervatív oldal értékvédő törekvéseinek rövidre
zárt tartalmait, populista demagógiáját elfogadja. így
a kor egyik divatos bűnbakképzését is elutasította:
„Többé-kevésbé a sorok között, de igen divatossá lesz
316 Uo„ 544. o.
317 Uo„ 545. o.

203
kapcsolatba hozni ezt a m aterialisztikus, anarchiszti­
kus irányt a zsidósággal. Én ez ellen ünnepélyesen és
határozottan tiltakozom. Én azt hiszem, a zsidóság
kebelében is m egférnek a legkülönbözőbb szellemi
irányok. Azt hiszem, a legsötétebb vakbuzgóságtól
az ateizm usig felmutat az a zsidóság is igen külön­
böző szellemi törekvéseket. Ebből tehát egy újabb
izgatásra nem szabad táplálékot m eríteni és nem
szabad ezzel újabb üszköt dobni a magyar nemzeti
társadalom ba."310 Tisza szavaiból egyértelmű, hogy
számára a zsidóság felekezet, vallás, am elynek hívei
a magyar nemzet tagjai. Teljesen következetes Tisza
abban is, hogy a zsidóság elleni fellépéseket ugyan­
úgy izgatásnak tartja, m int bármely, a fennálló rend
ellen irányuló hangulatkeltést.
Megvédi a szabadkőműveseket is, amelynek
körében ekkor zajlott a hagyományos filantróp erők
és a politikai radikalizmus híveinek harca: „Én nem
vagyok szabadkőmíves, nem is igyekeztem ennek
a mozgalomnak titkaiba belehatolni, de azért egyet
tudok: tudom azt a külföldi és hazai példákból, hogy
a szabadkőmívesség magában véve nem azonosítható
sem az ateizmussal, sem a materializmussal, sem a
hazaellenességgel... tudom azt a magyar történelemből
és tudom azt magyar példákból, hogy igen mérsékelt
gondol kozású és igen vallásos érzelmű emberek előkelő
szerepet játszottak a magyar szabadkőművességben."™
A szabadkőmívesség múltbeli tevékenységét sokra
318 Uo„ 545. o.
319 Uo., 545-546. o.

204
értékelte, amelyet a gondolkodás szabadságáért az
egyházi ortodoxia ellen és az „alsóbb néposztályok
sorsának javítása körül" végeztek.
Ö még reménykedett abban, hogy az említett
belső harc nem a radikálisok javára dől el: „Amíg
nincs bebizonyítva, hogy a szabadkőm ívesség beáll
Kanonenfutternek [ágyútölteléknek - T.L.] ezeknek
az uraknak [t.i. ultraradikális törtetők - T.L.] háta
mögé: addig nem szabad azonosítanunk ezekkel a
törekvésekkel és nem szabad felülnünk egyenesen
ezeknek az ultraradikális uraknak, akik az ellenük
intézett támadásokat úgy akarják feltüntetni, mintha
ez m eggyalázása volna az eddigi szabadkőmíves-
ségnek ... Hanem hát hámozzuk ki a hamis jelsza­
vakból ezt az egész jelenséget és nézzünk szemébe
annak, minden ilyen m ellékíztől m egfosztva.'0211
Ez nem volt puszta verbalizmus. Sokan máig azt
hiszik, hogy Tisza, a „gyújtogató, csóvás em ber"
(Ady), szinte szem élyesen kergette és üldözte a
„progressziót". Ism ét Vermes Gáborra kell hivat­
kozni, aki biztosan nem akarta „rehabilitálni" Tiszát:
„Bár Tisza és barátai mindenféle fenntartás nélkül
alkalm azták a gyújtó retorika eszközeit ellenfeleink­
kel szem ben, ő maga soha sem tett kísérletet arra,
hogy hatalmi pozícióból, erőszakkal sem legesítse a
progresszív mozgalmat, a szélsőjobb által hangoz­
tatott kím életlen m egtorlás eszm éjének elfogadása
teljes m értékben távol állt tőle.'021 M ellékesen
320 Uo„ 546. o.
321 Vermes Gábor i.m., 195. o.

205
m egjegyzendő: csoda lett volna, ha a „progresszió"
gyakran útszéli tám adásaira csupa úriem beri vála­
szok születtek volna.
Tisza a szellemi élet nagy m ozgásait nem elzár­
kózással tekintette, sőt a mozgást, mint máshol a
társadalmi „súrlódásokat", természetesnek tartotta
és a szellemi élet demokratizálásaként értékelte: „Azt
hiszem, az általános emberi és speciális hazai viszo­
nyok hozzák magukkal, hogy ez a bizonyos szellemi
irány fti. radikalizmus - T.L.] a jelen időben annyira
elhatalmasodott. Az a lökés, amelyet a természet-
tudományok adtak, a dolog természeténél fogva
megrendítette igen sok embernek a világnézetét.
A gondolkodás teljes szabadsága merészebbé tette
az embereket, lerombolta a tekintélyeket, am i járhat
átmeneti bajokkal, de amit én egészben véve bajnak
nem tekintek. A kultúrának általános haladása a
társadalomnak sokkal szélesebb rétegeit tette hozzá­
férhetőkké bizonyos szociológus vtrgy etikai vagy
bölcsészeti elmélkedések és okoskodások számára.
És ezáltal, amíg egyfelől sokkal nagyobb tért nyúj­
tott a spekulatív okoskodásokra és argumentációkra,
másfelől sokkal nagyobbá tette a kisértést, hogy így
kevesebb alapossággal és kevesebb tudományos
mélységgel dolgozzék valaki és érhessen el sikert
mint annakelőtte, amikor a társadalomnak csak egy
igen csekély, alapos műveltségű elitrésze foglalkozott
e mélyreható kérdésekkel."322 S ha arra gondolunk.

322 77KB, IV. k„ 546-547. o.

206
hogy a kor „progresszív" fiataljai néhány divatkönyv
vagy tanulmány elolvasása után micsoda maga-
biztossággal „detronizálták" akár évtizedeket dolgo­
zott tudós tanáraikat is - természetesen ezek sem
voltak kivétel nélkül nagy szellemek - s minősítették
értéktelennek a számukra nem rokonszenves, mert
politikai-világnézeti jelszavakat és követeléseket nem
tartalmazó műveket, akkor Tisza elemzésének igaz­
sága alig tagadható. A „szociológuskodás" általános
elterjedése ahhoz vezetett, hogy ez az új tudományág
egyenlő lett nálunk a politikai agitáció eszközével,
s így jó időre kiszorult az egyetemi hivatalos tudo­
mányágak közül. Volt még egy problémája ennek a
teljesen elpolitizálódott tendenciának: abszolút több­
ségben szelektív importárut hozott be, leginkább a
mechanikus utánzás jegyében, s így elsőrendű eszköz
lett arra, hogy szinte minden hazainak, magyarnak
„elm aradottságát", „reakciósságát" bizonyítsa. Erre
válaszul a szélsőjobbon megjelent sok értékes külföldi
gondolat elvetése is, a „magyarság" jegyében.
Annál is inkább így alakult a helyzet, mivel a
kevéssé intézm ényesedéit magyar szellemi életben
a kevés főfoglalkozású, jórészt belterjesen szakszerű
pozitivista tudós m iatt a szellemi élet fő fórum ait a
napilapok jelentették. Tehát olyan közegben talált
otthonra a „progresszív" tudomány, amelynek
- különösen a kiélezett üzleti versenyhelyzetekben -
az üzleti célú harsányság és a közönségnek hízelgő
egyszerűsítések adtak meghatározó jelleget. Tisza

207
itt is jól érzékelte a viszonyok alakulását: „Ezeknek
a törekvéseknek |ti. radikalizmus - T.L.] pedig
valóságos m elegágya a napi sajtó. Ne méltóztassék
t. képviselőház, engem olyan korlátolt embernek
tartani, aki a napisajtónak nagy és fontos hivatása
iránt érzékkel nem bír. A mai társadalm i élet és az
em beriségnek fejlődése és haladása úgy, ahogy az
történt, a sajtó közrem űködése nélkül eképzelhető
sem volna. A b a j... a viszonyokban, az egészségtelen
versenyben rejlik. A magyar közönségnek helytelen
és a sajtó rossz szokásából táplálkozó megszokása és
gondolkozási módja belekényszerítettc a sajtót abba,
hogy olyan útra térjen, ahová nem való; hogy t.i.
a magyar közönségnek úgyszólván Konversations-
Lcxikonja legyen. A sajtónak feladata szerintem
elsősorban a tények regisztrálása. A kultúrember,
am ikor reggel lapot vesz a kezébe, azt kívánja, hogy
a lap lehető rövidséggel és szárazsággal mondja el,
hogy mi történt 24 óra alatt, s mondja el igazán és
ne hazudjon neki."323
Tisza még azt is term észetesnek tartja, hogy a
sajtó politikai propagandát folytat, veszedelmesnek
csupán azt tartja, hogy a napilap lesz minden isme­
ret, m űveltség cs gondolkodás forrása. Ez véleménye
szerint a kongó, nagyhangú félm űvcltség terrorisz-
tikus szellemi uralm ához vezet, s szétszakítja az
egységes magyar polgári műveltség és közvélemény
nem zetileg létfontosságú világát. Ismét jellemzően

323 Uo, 547. o.

208
azonban Tiszának eszébe sem jut, hogy hatalmi
eszközökkel csináljon rendet: „S ha küzdelemről és
az ilyen irányzatok leszorításáról beszélek, itt nem
zsandárra, nem az állam hatalom ra gondolok. Az
államnak itt tulajdonképen csak az a szerepe van, hogy
hozzáférhetővé tegye az igazi kultúrát a társadalom
m entül szelesebb rétegeinek; de ezt a m unkát a szel­
lemi életnek, a szabadságnak fegyvereivel magának
a magyar társadalomnak kell mozgásba hoznia. Ebben
a munkában a magyar társadalom nak kell egyesül­
n ie."324 S itt Tisza ism ét úgy cselekedett, ahogyan
hirdette. Előbb Az Újság című lapot alapította meg
barátaival 1903 végén, amely lap (kiemelkedő női
és gyermekrovatta]) az egyik legszínvonalasabb s a
társadalom m inden rétegében olvasott újság lett. Majd
1911-ben a Magyar Figyelő című folyóiratot indította
el, am elyet néhányan a Nyugat kihívójának tartottak,
pedig valójában a Huszadik Század polgári ellenfele
volt. Sok barátja részt vett a Magyar Társadalom-
tudományi Szemle m unkájában is, de az kicsit belterjes
tudományos fórum volt a lelkekért töm egharcot foly­
tató Tiszának. Végül létrehozta az Igazmondó című
„néplapot" is, amivel a parasztsághoz akart szólni,
annak felsőbb rétegeit kívánta befolyásolni. Nagyon
sok cikket írt ide. Tiszához kapcsolódott a Protestáns
Szemle is, amely a dunántúli főgondnoknak több
írását közölte, s szemléleti közösségük szinte minden
kérdésben nyilvánvaló.

324 Uo., 548-549. o.

209
 A Magyar Figyelő-t bevezető „Tájékoztató", amelyet
nagy valószínűséggel Tisza István írt a következő
programot adta: „A Magyar Figyelő a magyar értel­
miséghez intézi szavát. Ahhoz az értelmiséghez,
amely hivatva van a nem zet vezetésére, és amely ma
m aga is széttagoltan, részben irányt vesztve tesped ...
A magyar társadalom csak úgy teljesítheti feladatait
a jövőben, ha a régi időkből öröklött nemzeti tőkéjét,
faji sajátosságait, hagyományait, hajlam ait és tehet­
ségeit teljesen beilleszti a megváltozott idők keretébe
és alapjává teszi a speciális magyar művelődésnek.
A Magyar Figyelő osztály-, vallás-, faj- és pártkülönb­
ség nélkül tanácsra, társulásra és munkára szólítja a
m űvelt magyar férfiakat és nőket, akik tiszteletben
tartják nemzetük múltját és reménykedve tekintenek
annak jövőjébe." ’2'
Feltűnő, hogy milyen súllyal szerepel e felhívásban
a múlt, a nemzeti hagyom ány tőke, amely nélkülöz­
hetetlen a polgári jövő, a megújulás szempontjából.
A történelem, a magyar m últ kiem elkedő harci terep
volt a kor szellemi csatáiban. A magát nem zetközi­
nek és européernek hirdető baloldali radikalizmus a
magát a dicsőséges magyar múlttal legitimáló „törté­
nelmi osztályokkal" szemben ugyanis a legélesebb,
jórészt m éltatlan és hamis támadásokat a magyar
történelem jegyében indította. Értelmetlen, pszichikai­
i g lehetetlen módon azt akarták kierőszakolni, hogy

325 Uo., 468. o.

210
a magyar nemzeti közösség - egyes múltbeli, „hala­
dónak" minősített irányzatokat leszámítva - fordul­
jon szembe elődeivel, s egy kis értelmiségi csoport
önlegitimációjához csatlakozva új nemzeti identitást
teremtsen. Az emberiségre cs Európára hivatkozásuk­
kal szemben Tisza István büszkén állíthatta a magyar
múltról, hogy az kiállja a próbát bármely más euró­
pai szellemi örökséggel: „A létért való küzdelem, az
élethalál-harc napjaiban olyan pezsgő tudományos,
kulturális és irodalmi életet tudnak felkötni és irányí­
tani Ipéldaként Bethlen Gábort, Pázmány Pétert és
1. Rákóczi Györgyöt említi - T.L.], amely a magyar
nemzetet belekapcsolja korának szellemi mozgalmai­
ba s tanulni, asszimilál ni és feldolgozni tudó képesse­
gének legfényesebb tanújele.
Ez a tanulási és feldolgozási képesség húzódik véres
fonálként végig hazánk ezredéves történetén, mint
nemzeti egyéniségünk fenntartó, éltető, kifejlesztő
pri nd puma. A magyar nemzet sohasem zárkózott
le a nyugattól. Mohó tudásvággyal szívta fel annak
minden kulturális áramlatát. De nem szajkó módjára
tanult, nem majomként utánzóit. Saját tőről-metszett,
őseredeti egyéni felfogását belevitte kulturális mun­
kájába. Megemésztette, amit tanult. Saját viszonyai,
érdekei, nemzeti sajátosságai szerint alakította át s
tette magáévá a külföld szellemi kincseit.",2'’ Mind­
ehhez öntudatos református büszkeséggel hozzáfűzte,326

326 „Európai korú taxii* a XVJ1. szájadban." TlÖM, I. k,, 581. o.

211
hogy hosszú időn át az európai szellemi szinkron
fenntartását a kálvinizmus végezte a „szegény kálvi­
nista diákok" százain át.
Éppen a magyar múlt öntudatából, értékeinek
kisebbrendűségi érzés nélküli tulajdonlásából fakadt
Tisza nemzeti önbecsülése s annak elutasítása, hogy
a m agyarságot mintegy akkor, újra, az utánzás
m odernségén keresztül kellene és lehetne m egterem ­
teni. Helyesen utalt arra, hogy a nemzeti identitás
nem akarat és választás kérdése: „A kultúra nemzeties
jellege az illetők akaratától m erőben független, spon­
tán, természetes produktum. Azzal, hogy magyarok
akarunk lenni, csak torzképet alkothatunk. Kultú­
ránk jövő fejlődésének nemzeti irányát csak azáltal
fejleszthetjük, ha a gondjainkra bízott új nem zedék
leikébe beleültetjük nem zeti életünk és irodalmunk
nagyjainak kultuszát, a magyar nép lelki világának
s a magyar kultúra örökbecsű alkotásainak ismeretét
és szeretetét."327
Tisza tehát bátran vállalja és m indenkit arra biztat,
hogy vállalja a Nyugatról jövő szellemi hatások és
import kritikus értékelését s eközben újra és újra
term észetesnek tartja a sokszínűséget is: „A rostálás
m unkáját ellenben öntudatosan, a vitatkozás, a bírá­
lat, az analízis segítségével kell végeznünk. El kell
a búzát választanunk a konkolytól; ki kell rostálnunk
a léha szemetet. M ár pedig e m űveletet csak a szabad
vizsgálódás, az érvek szabad m érkőzésének tisztító

327 „Szabadgon dől kod ás/' 77Q/VJ, í. le., 535. o.

212
szele hajthatja végre. Nem mi akarjuk korlátozni
az élet pezsgését, az eszm ék harcát, a szabadságot.
Mi küzdünk a szabadságért, a kom oly szellemi
m unkán alapuló összes irányzatok szabad érvénye­
süléséért. Ezt a szabadságot, a gondolat igazi m egter­
m ékenyítő szabadságát akarja békóba verni a modern
[kiemelés tőlem - T.L.] felvilágosodás jelszavainak
terrorizm usa."12*
Tisza jól érzékelte a nyugati polgári társadalmak,
különösen is a francia etikai bom lását s a század­
vég dekadens crtclm iségi-városi hangulatainak
az itthoni kísértő erejét. A friss magyar urbanitás
népességének m űveltségét a régiből már jórészt
kivetkőzött, kultúrahiányos állapot jellem ezte, s
óriási harc bontakozott ki e m eghódítható lelkekért:
„Hihetetlen, m inő fogékonysággal bír közönségünk
a dekadens irányzatok iránt. Tudomány, irodalom,
m űvészet szabad prédája mindazoknak, akik az
újdonság, a feltűnés, a rendkívüliség terén egym ást
kívánják túlszárnyalni. Valósággal drótnélküli
távírón érkezik hozzánk a hanyatló latin kultúra
minden beteges tünete. Bölcsészeink, szociológusa­
ink, költőink és piktoraink őrjöngő dervistáncban
reprodukálják előttünk a súlyosan beteg francia lélek
m inden kórtünctét. Persze a maguk alacsonyabb
fajsúlyára redukálva, m ert egyet ne felejtsünk el:
A rothadás, a feloszlás tüneteivel találkozunk a fran­
cia nem zet kultúréletében lépten nyomon; de ez egy

328 Uo., 535. o.

213
fényes múlttal bíró, szédületes m agaslaton felem el­
kedett nem zeti lélek hanyatlása . .." 323>
Talán sehol sem olyan mértékű Tisza István „érték­
szűkössége", mint a művészetek terén. Hiába van
sok magyarázat erre - a politika túltengése, a jórészt
kiáltványokban virágzó művészetek, a rútnak, a torz­
nak előszeretete, a klasszikussal kéjesen cs tudatosan
szembeszegülő, etikusan egyénileg problematikus
személyiségek stb. tagadhatatlan, hogy Tiszának
nem volt érzéke az új művészeti és irodalmi alkotások­
hoz. Szinte zsigeri idegenkedés ez egy olyan embertől,
aki csak „kiklasszicizálódott" műalkotásokat fogadott
„liberális m ódon". Azt azért meg kell említeni, hogy
egy németcllcnes, a tervezett operaházi Wagner-ciklus
ellen tiltakozó függetlenségi képviselőnek így vála­
szolt: „Én azt tartom, hogy a budapesti Operának
a zene minden válfajából valóban elsőrendű műveket
a művekhez méltóan és kellő belterjességgel, kellő terje­
delemmel is kell előadatnia. Ez az a törekvés, amelyre
minden Opera, amely valóban elsőrendű zenei mű­
intézet akar lenni, törekedni fog." 330 Nagyon fontos­
nak tartotta a magyar nyelvű operai előadásokat is, de
tudomásul vette az akkori realitásokat. Viszont a kérdés
kapcsán itt is kifejezte a modern zenei irányzatokkal
szembeni ellenszenvét. Úgy tűnik, a „modernségnek"
általános politikai status quo elleni tendenciáját esztéti­
kai értékek ellenére sem volt hajlandó tolerálni. Ilyen
alapon került szembe frontálisan a zseniális földivel,
329 Uo. 535. o.
330 ÍIKB, II. k., 801. o.

214
Ady Endrével is, akiben pedig végig ott rejtőzködött
Tisza nagyságának elismerése is. Ahogy a hűséges
barát Hegedűs Lóránt beszámol, Tisza így nyilatkozott
róla: „Levéltetű a magyar kultúra fáján."531
Ady ingerült válaszait sokan ma is tévedhetetle-
nül m értékadónak gondolják Tiszát illetően. Pedig
valószínűleg nem ártana elgondolkodni azon, hogy
utólag sem igazságos szembeállítani egy kétség-kívül
kevés művészeti érzékkel bíró politikust olyan,
utólag kanonizált művészekkel, akik az idő során
„kiklasszicizálódtak" a hatalmas agresszív avantgárd
tömegből. Politikai érveket politikai érvekkel, m ű­
alkotást műalkotással kell szembeállítani. Ha a poli­
tikus Tiszát „m odern" tudományos és művészeti
ellenfeleinek politikai nézeteivel állítjuk szembe,
hirtelen más lesz a korábban látszólag egyértelm űen
Tiszára nézve hátrányos helyzet. Egy esztétikailag
kiváló vers például lehet ugyan „osztályharcos", de
az esztétikai érteke sem tehet igazzá egy7 politikai­
lag téves, hamis álláspontot. Egy költő, egy művész
nagyságát éppen az bizonyítja, ha politikai frontok
fölött is tud hatni. Ady Endre esztétikai és Tisza
István politikai igazságai más dim enzióban vannak,
s a szokásos magyar sorsnak, az Önmagunk m entését
homlokegyenest ellentétesen kereső nagy m agya­
roknak iskolapéldái ők. Mindketten a magy-arság
fanatikus szeretetéből cselekedtek, prcdestináeiós
kálvinista konoksággal bízva abban, hogy az ő útjuk 31

331 Hegedűs Lólánt: Széchenyi, Kossuth, Tisza. Budapest, 1941, r>3. a

215
a megoldás a nem zet számára. A hitért harcoló Ady és
a hittel cselekvő Tisza közelségére talán elég meggyő­
zőek a következő szavak: „Én bele tudok nyugodni
a bekövetkezett esem ényekbe. Teljes m egnyugvást
önt belém a történelem tanulm ányozásából évek és
évtizedek során magamba szítt és m indig erősebb
meggyőződésem mé vált tudat, hogy botor féreg az
ember, ha irányítani akarja a jövendőt, hogy meg
kell nyugodni abban, hogy m indannyian öntudatlan
eszközök vagyunk az em beriség sorsát magasabb
szem pontok szerint intéző világhatalom kezében és
hogy teljesítsük mi kötelességünket, végezzük el azt
a munkát, amelyet elénk tár a sors, de ne sokat örül­
jünk a sikernek, ne sokat búsuljunk a balsiker felett.
Ki tudja azt véges ember megmondani, hogy az, amit
sikernek vél, nem káros gyüm ölcsöket fog teremni és
esetleg nem a balsiker-e egy jobb jövőben forrása?"332
Valószínűleg ezekben a szavakban rejlik Tisza
István kem énység m elletti állandó türelme is, az
a magatartás, amely soha nem lépett át bizonyos
határokat a szellem i-politikai vitákban. Ez adja Tisza
legkem ényebb szűkkeblű kritikáinak a hitelessé­
gét is, s egyben nagyon sok élesen m eglátott (rész)
igazságát is. H iszen például, amit az akkori magyar
közönség művészeti ízléséről mond, az telitalálat, s
vele tulajdonképpen magát is minősíti: „Művészeti
kultúránk fiatal. Átöröklött, szilárd alapokon nyugvó
m űízlésünk nincs. Kevesen vannak közöttünk, akik

332 77KB, IV. k., 117. o.

216
m eg tudják becsülni egy kép valódi értékét. De akar­
juk a m űvészetet szeretni, akarunk m űbarátoknak
látszani, fel akarunk emelkedni a nyugat m agaslatá­
ra."333 Igen, a korabeli magyar művészeti életben is
éles politikai harc dúlt, ám itt sem a „m agyar ugar"
és Európa állt szemben egymással, hanem egy
állandóan a Nyugatra figyelő nem zeti kultúra két,
értékelvekben és tájékozódásban alapvetően eltérő
európai irányzata. Az igazolódott, klasszicizálódott
értékelvek világa vajon m iért lenne az újítással szem­
ben értéktelen? Hiszen amikor Tisza Munkácsyt,
M észölyt, Szinnyeit, Benczúrt emlegeti, akkor nem
senkiket állít(ana) porondra. S ki nem ism erné azt az
örök antropológiai jelenséget, „am időn a m űvészet
berkeit is a reklám a hatásvad ászát, a divatos áram­
latok előtti servilismus, a stréberség ejti mind jobban
uralm ába."334 Végül, amikor Tisza biztos rajz- cs tech­
nikai készséget is emleget, aligha egyet nem értünk
vele. Mindezekkel együtt is Tisza István leggyengébb
oldala a művészeti modernség elleni harca. M egjegy­
zendő azonban, hogy Tisza eme erőteljes fellépése
azt mutatja, hogy fontosnak tartotta, kom olyan vette
a szellemi élet ezen szféráit is, mivel nagy befolyást
tulajdonított nekik. Számára tehát nem volt m ind­
egy az, hogy az agrárvilág reflektálatlanul értékes
folklorizmusából kiem elkedő városiasodó tömegek
m ilyen világnézetű s értékrendű műveket, kapnak.

333 „200 000 korona." TIÖM, I. k., 521. o.

334 „Andrássy Gyula a művészetekről/' TIÖM, L k., 524. o.

217
 Világosan látS2ik ez akkor, amikor Szegeden felveti
azt az Alföld-programot, amelyet m ajd Klcbelsberg
Kunó fog megvalósítani: „Az elpusztíthatatlan oserő-
nek az a gazdag forrása, amely itt, a magyar Alföldön
él. Itt van még olyan rezervája az erőnek, amelyet
nem veszünk a magyar nemzet nagy céljai javára
kellőleg igénybe és amely akkor fogja megteremni
gyümölcseit, midőn ez az elpusztíthatatlan erőteljes
vad forrás a kultúra áldásos hatásai alá kerül. Hogy
ez így van, ennek bizonyságául elég rámutatnom arra
a talán egyetlen pontra, amelyen az alföldi magyar faj
ősereje a kultúra áldásos hatásaival máris találkozott
és ez Szeged ... legyen összekötő kapocs az Alföld
erőteljes, tőrülmetszett magyar népe és a kultúra közt;
egyesítse a kettőnek jó tulajdonságait; ne vegye át a
kultúrából azt, ami ki vetkeztethetné a mi magyar
fajunkat az ő ősi nagy tulajdonságaiból, de a kultúra
áldásos hatásait nemesítse és hatványozza a magyar
fajban rejlő erővel."335
Éppen ennek a lendületes, jórészt városok és
intézmények által végzendő kulturális, asszimilációs
munkának a veszélyeztetése miatt volt Tisza István
kíméletlen a parlamenti ellenzékkel, műbotrányos
obstrukciós értelmetlenségeivel. Sokak állításaival
szemben igenis tisztában volt az ország deficitjeivel:
„Nekünk tisztelt uraim, mindenütt, minden téren
annyi teendőnk van! A m i országunk a sors kegyetlen­
sége folytán úgy elmaradt az emberi haladás terén, oly

335 TIKB, IV. k., 145-146. o. Ugyanerről a 224. oldalon is.

218
rohamos fejlődésben kell m ost századok kényszerű
mulasztásait utolérnie, hogy nekünk m eddő küzdel­
mekben, vagy meddő célok utáni tétlen epedésben
egy jottányit sem szabad lekötnünk a nemzeti erők­
b ő l."330 Ismét egy a „progresszióval" konvergáló diag­
nózis tehát, amelyből eltérő terápiát vezettek le a két
oldalon.
Tisza nemcsak az általános hiányokról beszélt a
nagy obstrukciós és választójogi küzdelemben, hanem
arról is, hogy a szociális és ipari deficiteket is kezelni
kellene, ahelyett, hogy középkorias gravámenek és
vezényszavas „nemzeti vívm ányok" m iatt folyna
haszontalan szóáradat. (Az természetes Tisza számá­
ra, hogy valamely társadalmi csoport nemcsak az
önképviselet által érvényesülhet - sőt, annak esetleg
a szűk látókörű önzése még árthat is!) A köz érdekéért
dolgozó, működőképes parlament viszont minden
jogosultságot érvényesíthet: „A munkásosztálynak
is az az érdeke, hogy ennek az országnak a parla­
mentje magas nívón mozogjon. Ha valakinek, a m un­
kásosztálynak egész léte hozzá van egy egészséges
gazdasági politikához fűzve. Egész léte hozzá van
fűzve ahhoz, hogy a magyar parlament a maga egész
erejével oly gazdasági politikát igyekezzék folytatni,
amely azután az ipar helyzetét lehetőleg fellendítse,
mert csakis virágzó ipar juthat abba a helyzetbe, hogy
jobb helyzetbejuttassa a maga m unkásait."336337

336 T1KB, IV kv 164 o.

337 Uo.

219
 Tisza István egyébként jól érzékelte sajátos művelő­
dési helyzetünket: hogy nagyon sok esetben a nyugati
példák és problémák hazai m egjelenése idején a
valóság még más, mint a civilizációs szintjét tekintve
előttünk járó Nyugaton, s így azok fogadására és
kezelésére tulajdonképpen fel lehetne készülni. így
látta ezt a szociáldemokráciával kapcsolatban is,
amikor 1897-ben reagált rá: „Bennünket nem kény­
szerít senki arra, hogy e kérdésekkel ma sürgősen
foglalkozzunk. Más országos a szociáldemokrata
akut veszélyének nyomása alatt fogtak e kérdések
megoldásához. Nálunk a helyzet, hála Istennek, nem
olyan; a szociáldemokrácia ma még csak szórványo­
san jelentkezik, de ha nagyobb részét hódítaná meg az
ipari munkásosztálynak, iparunk, fájdalom, annyira
fejletlen még, hogy egy nagy országos veszélyt ez sem
rejtene m agában."338 A valóságban nem mechaniku­
san utánzó „progressziónak", sem Tiszának nem sike­
rült a hazai politikai harcokat mái' előbb preformálni,
mintsem azok a maguk tempója és szerepe szerint
alakultak volna. Ilyenkor látszik, hogy sehol és soha
nincs lineáris „fejlődési" kaptafa, amely szerint -
csupán időbeli eltolódással - zajlanak a történelmi
események. A külső hatások, tapasztalatok fontos
pontokon befolyásolhatják a helyi világok folya­
m atait - különösen a tömegsajtó megjelenésével - ,
de azoknak m egvan a m aguk dinamikája.

338 OKN, 1897. február 9., III. k„ 262. o.

220
 A sajtó szerepére egyébként - az őt személyesen
támadóknak szinte sohasem válaszolt, pusztán arra
figyelm eztetett hogy a támadó cikkeknek sokszor
az ellenkezőjük sem igaz - még a Budapest-vidék
viszonylatban tért ki részletesebben. Szokásosan, de
nem alaptalanul ő is azt állítja, hogy a főváros legfel­
jebb a sok mindent nem tükröző statisztikákból ismeri
a vidéket: „Fatális dolog, hogy itt a magyar sajtó
kevés kivétellel extrém irányzatok szolgálatában áll
... a sajtó túlnyomó részét fővárosi emberek készítik
... én elismerem a fővárosnak nagy jelentőségét abban
a tekintetben is, hogy a magyar szellemi életnek is
irányító gócpontját képezi ... Annak megítélésére
(azonban), hogy kint a vidéken hogyan fog beválni
a választói reform, erre nézve nem elég a szobatudós
munkája itt a fővárosban. Erre nekünk ismerni kell az
életet odakint és pedig nem az életnek azt a halvány
élettelen kivonatát, amely a statisztikai kimutatások
rubrikáiban van ,.."m Tisza jellem zően olyan önálló
magyar társadalmat, közönséget szeretne, amely
a sajtót, ha kell, „felülbírálhatná": „A nagy hajlam
minden divatos hangulatnak, minden kívülről jövő
áramlatnak recipiálására, az sok tekintetben a hivatása
a sajtónak. Hiszen a sajtónak mintegy el kell ültetni
ezeket a csirákat a nemzeti társadalomban; de azután
a magyar nemzeti társadalomban kell meglenni annak
a feldolgozó erőnek, amely a külföldről jövő jelsza­
vakat a magyar nemzet speciális érdekei, a magyar 39

339 7 7 0 , IV. k„ 169. o.

221
 nemzet speciális céljai, viszonyai szerint tudja feldol­
gozni."340 Tisza itt ismét a Bildungs-bürgertum-típusú,
értelmiségi polgárosodás fényes hazai hagyományát
akarja érvényesíteni akkor, amikor a többnyire igen
tág etikai mozgástérrel dolgozó tömegsajtó üzleties
világa kezdett regnálni egy jórészt szegény ország­
ban. Ugyanígy bízott az értelmiségi jellegű városok
vezető erejében mindenhol az országban, akkor,
amikor a valóságban városaink növekedése a gyenge
anyagi és szellemi erejű tömegek gyors összetorlódá­
sából adódott. Tisza mindenesetre elkötelezett volt a
Budapesten túli várostámogató politika mellett, ezt
az elképzelést azonban - a háború és a szétdarabolás
miatt - csak Klebelsberg Kunó tudta jelentős lépé­
sekké változtatni.
A magyar társadalom anyagi gyengeségeinek és
a társadalmi tevékenység hiányosságainak kons-
tatálása vezette el az állami beavatkozástól általá­
ban ódzkodó Tisza Istvánt az állami kultúrpolitika
megerősítéséhez. Az intézm ényrendszerek m űködé­
sére feltett kérdései ism ét igen erősen egybecsenge­
nek a „progresszív" oldal kritikai m egállapításaival:
„Tettünk-e eleget a kultúra terjesztése terén? Mindaz,
ami az általános m űveltség terjesztésére fordíttatott,
járt-e a hozott áldozatokkal csak ném ileg is arányban
álló eredménnyel? Állam i intézeteink nagy része nem
áll-e nagyon m essze a joggal m egkívánható színvo­
nal alatt? Nem költünk-e milliókat részben m inden

340 Uo., 170. o.

222
kritikán aluli felekezeti iskoláknak fölsegélyezésére
s üdvös működésre képtelen tanítók fizetésének
kiegészítésére?"3,11 Ezek a felismerések is késztet­
ték Tiszát a preventív jellegű, konzervatív, erkölcsi
tartalmú állami beavatkozásos elképzeléseihez. De
ő term észetesen ezeket is átmeneti intézkedéseknek
tekintette, mint az ipari támogatást vagy a védővá­
mokat, ahogyan majd a háborús gazdálkodás és a
kivételes törvények uralmát is. M ert rendíthetetlen
liberalizmussal hitt az önigazgatásos, önkormányzó
és öngyógyításra képes müveit társadalom „fcjlődé-
ses" elkövetkeztében. Hitte, hogy a magyar társada­
lom is eljut egyszer a mindig csodált angolok integrá­
ciós erejéhez, amelyről egyszer, m integy mérceként,
Disraelit értékelve elmondta: „Nagyon érdekes,
nagyon szép és nagyon tanulságos példa Disraeli,
mert mutatja azt, hogy a szabad intézmények milyen
biztonsági szcllcntyűkkcl bírnak országok és nem ze­
tekre nézve; mutatja azt, hogyan képesek befogni a
közügynek sikeres szolgálatába olyanokat is, akik
más körülm ények között talán a destruktív elemek
élére kerültek volna."342
Tiszának azonban azt kellett érzékelnie, hogy
miközben kétségtelenül erősödtek a magyarországi
társadalom integrálódásának jelei, más oldalról -
éppen c sikereket félreértve - a kockáztató politikai
felelőtlenség is terjedt, mintha a Monarchia és benne a
történelmi Magyarország helyzete rendíthetetlen lett
341 „A választójogi reform küszöbén." T/ÖM, J. k., 21.9-221. o.
342 TIKB, II. k„ 792-793. o.

223
volna. Jobboldalon és baloldalon egyre hangosabbak
lettek azok, akik azt hitték, hogy valamiféle tökéle­
tesen védett viszonylatban utánozhatnak és moder­
nizálhatnak vagy éppen függetlenedhetnek anélkül,
hogy tekintettel kellene lenniük akár a nemzetközi
nagyhatalmak összefüggéseire, akár a politikai szem ­
pontból kis m ozgásterű hazai mozaiktársadalom
egyensúlyi viszonylataira.

224
 Külpolitika, hadsereg, háború

Sokan máig úgy gondolják, hogy a dualista Monar­

chia alapjába véve terjeszkedő, militarista típusú
állam volt. Nem kétséges, hogy a hagyományos oszt­
rák politikában, az udvarban ugyanúgy, ahogyan a
hadseregben mindig voltak tekintélyes képviselői egy
ilyen, egyrészt elavult, dinasztikus, másrészt nagyon
is modern, imperialista jellegű felfogásnak. Tiszát
primitív és nagyon is okos ellenfelei gyakran vádolták
azzal, hogy teljesen kiszolgálta az osztrák és dinasz­
tikus érdekeket. Pedig ez nem így volt. Tisza István
következetesen képviselte azt a külpolitikát (és hadse­
reg-politikát), amelyet ő Andrássy nevével kapcsolt
össze, s amely egykor az egész m érvadó magyar
politikai elit egyetértését elnyerte: „Mindnyájan
egyetértünk abban, hogy az a Monarchia, amelyet mi
is irányítunk, amelynek egyik döntő faktora vagyunk,
- hogy ez a monarchia a külpolitikában a béke cs
a status-quo alapelveit kell hogy szolgálja; hogy hódító
céljai, nagyravágyó céljai a monarchiának nincsenek
és hogy a maga történeti hivatását, a maga jogos
ambícióját, a maga létjogosultságának erkölcsi forrá­
sát abban kell keresnie, hogy Európának ezen az expo­
nált részén, amint a m aga függetlenségét megvédi,

225
egyúttal védbástyája, biztos támasza és szövetségese
legyen a körötte lakó kis népek szabad továbbfejlődé­
sének is."343
Ez az egyértelm űen védekező beállítottság is persze
rengeteg érdeket sértett, hiszen például a kis népekkel
kapcsolatos kitételt azok politikusai - nem teljes alap
nélkül - gyámkodásnak, érdekeik kibontakoztatása
sérelmének értelmeztek. Nem is szólva arról, hogy
az orosz nagyhatalmi terjeszkedő érdekek frontálisan
ütköztek ezzel. Tisza komolyan gondolta a fennálló
helyzettel való m egelégedést s az expanzió kizárását:
„A magyar nemzet érdeke féppoly] kévéssé engedte
meg a terjeszkedést ... kevéssé engedte meg azt,
hogy mi megterheljük m agunkat oly tartományokkal,
amelyek csak a belső egyensúlyt ingathatnák meg
ebben a m onarchiában."344 A történelmi ország fölötti
magyar uralom társadalmi-gazdasági-művelődési
alapjainak végleges kiépítése nélkül teljesen értelmet­
len lett volna expanzív politikát kitűzni. Tisza belpoli­
tikai szempontokat mérlegelve; a nemzetiségi helyzet
alapján, illetve a mindvégig kísértő délszláv trialísta
vágyak miatt sem óhajtotta a magyar szempontból
értelm etlen terjeszkedést.
Ugyanakkor egyértelm űen tudatában volt annak,
hogy a M onarchiának és M agyarországnak állan­
dóan készenlétben kell állnia, mivel Oroszország
„tanúbizonyságot tett arról [a krími háború után
- T.L.] a dolgok mélyén fekvő, elháríthatatlan érdek-
343 T i m IV. k„ 349. o.
344 TIKB, IV. k„ 350. o.

226
ellentétről, amely a két nagyhatalom között fennáll
mindaddig, amíg Oroszország le nem mond balkáni
hódító terveiről."343
Tisza István, akit sokan és sokáig háborús uszító-
nak s a militarista szellem m egtestesítőjének állítottak
be, rendkívül etikusan és egy politikusnál nélkülöz­
hetetlen realitással tekintett a háborúra: „Amennyire
gyűlöletes és bűnös a nagyravágyásból, a hódító
ösztönből táplálkozó harci vágy, amennyire átok
az emberiségre az a nagy elme, aki tehetségeit más
nem zetek letörésére irányuló vérontás felidézésére
használja, épen olyan természetes követelménye a
hazafiságnak, hogy - ha kell - egész exisztenciájának
kockára tételével hárítsa el a nem zet egységének
függetlenségének, szabad fejlődésének akadályait."346
Hogy maga az osztrák-m agyar politika mennyire
nem volt militarista, arról Vermes Gábor adatai
is tanúskodnak: „A katonai készültséget tekintve
Ausztria-M agyarország az utolsó helyen kullogott
... 1911-ben a M onarchia 420 m illió koronát költött
védelmi kiadásokra, addig ugyanebben az évben
Ném etország 1768 millió, Oroszország 1650 millió,
Olaszország pedig 528 millió koronának megfelelő
összeget fordított erre a célra."347 Tisza is állandóan
cáfolta a militarista túlköltekezés vádját.346 S az állan­
dóan figyelemmel kísért Balkán mozgásaira való
345 „Sadowától Sedanig." TlÖM, I. k., 45. o.
346 Uo„ 86. o.
347 Vermes Gábor i.m., 162. o.
348 Lásd a TÍKB, II. k<, 604-606. o. Adatai teljesen egybecsengenek Vermes
Gábor számaival.

227
tekintettel sürgette m indig eltökélten a hadsereg­
fejlesztést. Az ekkor divatozó „tudom ányos" elméle­
tek közül a term észettudom ányos darwinista hipo­
tézist a társadalomra alkalmazó szociál-darwinista
elképzelések őt is megérintették - ahogyan baloldali
ellenfelei közül is többeket s így végképpen el akarta
kerülni a gyengék sorsát: „A világtörténelem a népek
m érkőzésének a népek erőpróbájának a története.
A népek kíméletét nem ism erő bősz versenye az,
amelyben az erős legyűri a gyengét, amelyben elma­
rad az is, aki lassabban halad a többinél, és amely­
ben a m egállás végleges katasztrófát jelen t."34-' Tisza
István a m agyarság m axim ális biztonságának igényé­
vel akarta formálni a külpolitikát és a hadsereg ügyét,
vagyis e téren is tiltakozott mindenféle naiv utópia és
pcldálózás ellen: „[ajánlották, hogy - T.L.] kövessük
Svájc példáját. Hát, Uram Istenem, hogy lehessen
Svájc példáját követnünk nekünk ... Svájc egy elzárt
citadella ... A Duna-völgye ellenben hadak útja volt
m indig ... am ely percben ide vezette őseinket végze­
tük vagy az isteni gondviselés, tisztában kellett
lenniök azzal, hogy ennek a helynek a m egszerzésé­
ért, ennek a helynek a független birtokáért élet-halál-
harcot fog kelleni vivniok [sic/]."350
Tisza István számára egyetlen reális magyar
biztonsági garancia a dualista monarchia volt. Ennek
fenntartásáért harcolt m inden erővel és érvvel, noha
semmiféle kritikátlan érzelmi azonosulás nem kötötte
349 T1KB, rv. k., 142. o.
350 T1KB, TV. k„ 573. o.

228
őt a Habsburgok birodalmához. Sőt, egyértelműen
kimutatható volt és a mindenkori dualista lojalitás
keretei között Tisza ki is mondta többször, hogy az
erdélyi magyar kálvinista örökség az ő igazi világa,
azé az örökségé, amely az adott körülmények reál­
politikájának zseniális megvalósítása volt. Viszont
itt található fel a kapcsolat a Habsburg-dualizmus-
hoz kapcsolódó hűség és az erdélyiség hagyománya
között is, mintegy kimondatlanul: a dualizmus most az
egykori erdélyi aranykor mai reálpolitikája: „Annak
a nagy korszaknak nagy és szent tradíciói elsősorban
Erdély tradíciói; ezek kell, hogy el nem múló hála érzé­
sével kapcsoljanak Erdélyhez minden igaz magyar
em bert Hisz, uraim, azok a nagy férfiak, akiknél nem
volt soha nagyobb állam férfi a Magyarországnak, mert
soha csekélyebb erővel nagyobb feladatot magyar
ember még nem tudott megoldani: azok a férfiak idea­
listák voltak a szó igazi, nemes, férfias komoly értel­
mében; idealisták, mert életüket nagy célok önzetlen
szolgálatának szentelték. De azok az emberek reál­
politikusok voltak, azok az emberek nem ábrándképek
után indultak, azok az emberek számoltak a tényleges
viszonyokkal, számoltak a nemzet tényleges erejével
és meggondolatlan kalandokban nem dobták kockára
a nemzet jövőjét."351
Az erdélyi fejedelmek nagy teljesítményei ellenére
is a történelem alakulása más irányt vett: „A mohácsi

351 Uo., 275-276. o.

229
vésztől fogva a magyar nemzet önállóan, minden
más állandó szövetség nélkül ennek a feladatnak
[ti. a Duna-völgy független birtoklásának - T.L.], nem
tudott többé megfelelni. Nem volt más lehetőség
őseinkre nézve a mohácsi vész után, m int az, hogy
csatlakozzanak azon két világuralomra törő nagy­
hatalom egyikéhez ... Csatlakoztak a némethez és
hűségesen kitartottak ebben a szövetségben, dacára
annak, hogy hosszú századokon keresztül többé-
kevésbé elnyomott, háttérbe szorított kis kiegészítő
része volt hazánk olyan nagyhatalomnak, amelynek
érdeke nemcsak közömbös, de sok tekintetben ellen­
séges volt reánk nézve, úgy, hogy szenvednie kellett
ennek az állapotnak m inden hátrányát és ontania
kellett vérét és áldoznia kellett pénzét idegen érde­
kekért folytatott háborúkban. Csak az utolsó század
derekától fogva állt be az a világtörténelmi átalaku­
lás, amely azt a nagyhatalmat, amelyhez tartozunk,
amelyhez önként csatlakoztunk, kihámozta ezen
érdekszférákból ... Ez az adott viszonyok között
a legjobb megoldás, amely létezhetik a magyar
nemzetre nézve és amely megoldáshoz, m int relatíve
legjobbhoz, ragaszkodnunk kell mindaddig, míg
olyan lesz a helyzet, hogy egy európai nagyhatalomra
szükség lesz a Duna-völgyében, hogy megakadá­
lyozza világuralmi törekvések preponderenciára jutá­
sát, megakadályozza azt, hogy egy hódító államnak

230
ércgyűrűje vegyen bennünket három oldalról körül.
Ez a mi létérdekünk és ez tesz bennünket (nemcsak)
örökös szövetséges társává Ausztriának."352
A fentiek miatt törekedett igazából nem is titkol­
tan Tisza arra, hogy a külpolitikában minél nagyobb
magyar beleszólást biztosítson és ezért tartotta tragi­
kusnak a koalíció uralmát külpolitikai szempontból:
„A nemzet könnyelmű elhatározással tette kockára
azt, hogy Magyarország mint döntő faktor szerepeljen
a Monarchia külpolitikai irányításában és ennélfogva
a magyar nemzet mint egyik értékes irányadó tényező
szerepeljen az európai koncertben."353 A függetlenségi
ellenzék jelentős részének külpolitikai és a belpolitikai
erőviszonyokat is illető vaksága annál inkább felhábo­
rította Tiszát, mivel ő pontosan érzékelte, hogy Bécsben
sohasem szűnt meg a magyarellenes centralisztikus
irányzat, amelynek akkor egyértelmű vezetője Ferenc
Ferdinánd volt: „Amelyik percben a magyar nemzet
dőre kézzel maga rombolja le a hatvanhetediki alkotá­
sokat: abban a percben maga üt rést, amelyen vissza­
térhetnek, érvényesülhetnek a magyargyűlölő osztrák
centralista elemek, amelyek csak a viszonyok kény-
szerűsége folytán hajtották meg fejüket, de abba a
helyzetbe, amelyet a mi apáink bölcsessége kényszerí-
tett rájuk, soha igazán bele nem nyugodtak."354
Tisza István elemzése alapján a magyar érdekeket
nem teljesen tükröző, német nyelvű közös hadsereg-

352 Uo„ 573-574. o.

353 Uo„ 435. o.
354 Uo., 374. o.

231
 nck sokkal nagyobb haszna van a magyarság érdekei­
nek biztosítása szempont]ából, hogysem azt kockára
kellene vetni holmi „nem zeti vívm ányokért". A nála
sohasem hiányzó iróniával is fellépett a nemzeti
hadsereges handabandázás ellen: „Az én t. barátom,
gr. Apponyi Albert fényes szónoki lendülettel magya­
rázza el, hogy mi m indent vár a hadsereg nevelő
hatásától. Nem mondom, hogy talán kissé jobban ki
nem domborítanám azt, hogy a hadsereg elsősorban
arra való, hogy az ellenségünket nevelje meg és csak
azután, hogy minket neveljen; de a hadsereg nevelő
hatását teljes mértékben elism erem ."355 Ugyanilyen
iróniával igyekezett cszhez téríteni a nagy magyar
ellenzéki hazafiakat, akik éveken át sikerrel akadá­
lyozták meg a hadsereg fejlesztését: „Barátaink
és ellenségeink odakünn nem fogják soha befo­
gadni azt a speciális magyar tudományt, hogy minél
nagyobb hazafi valaki, annál védtelenebbé tegye a
hazát."35*
A hadsereggel kapcsolatban Tisza ism ét a nála jól
ismert, illúziótlan és logikusan végiggondolt célsze­
rűség alapján állt. Szám ára egyértelmű alaphelyzet-
ből a végigvezetett lépéseket illetően kizárt minden
érzelmi mozzanatot: „A királynak, a dinasztiának
dinasztikus és nagyhatalm i törekvései, a jól felfogott
katonai érdekek és a magyar nem zetnek igazi érdekei
teljes összhangban vannak egym ással ... a hadsereg
katonai szempontból m inden tekintetben elsőrendű,
355 Uo., 591. 0.
356 Uov 594, o.

232
harcképes, nagy hadsereg legyen, olyan, amely
biztonságunkat minden kül ellenséggel szemben
meg tudja védeni ... hogy ez a monarchia a Balkán
félszigeten m eg tudjon minden olyant akadályozni,
mi a mi biztonságunkat, a mi érdekeinket fenyegeti,
hogy a Balkán félszigeten a mi barátainknak biztos
támasza és szövetségese legyen a M onarchia."357
Ehhez képest a többi probléma csak mint a fő célokat
elősegítő vagy gátló tényező szerepelt nála, amelye­
ket a politikai viszonyok függvényében célszerűen és
„technokrata m ódjára" kell megoldani. Értük viszont
Tisza nem volt hajlandó az osztrák-m agyar viszony
feldúlására. Még akkor sem, ha tudta, hogy bizonyos
nyelvi-szim bolikus ügyek érzelmi következményei a
hadsereget is erősítik: „Egy hadsereg egész máskép
érezheti magát egy olyan nemzet társadalmában,
amelybe belenőtt, vagy mondjuk helyesebben,
amelyből kinőtt, mint egy organikus képződménye a
társadalomnak ... Az Összetartás, az együttérzés, az
áldozatkészség, a hadsereg iránti rokonszenv egész
más lesz egy olyan társadalomban, am elynek tiszti­
kara tagja annak a társadalom nak."358
A saját maga által is érzett hiányok ellenére
a hadseregre fordított, áldozott anyagiakért felháborí­
tónak érezte az ellenzék által követelt „kom penzáció­

357 Uo„ 303. o.

358 Uov 305, o. Máshol ezt még egyértelműbben fogalmazta meg: „A közös
hadseregnek vagyok a híve, dacára annak, hogy készséggel elismerem,
miszerint nagyon, nagyon sok előny rejlik a nemzeti politika szem­
pontjából a külön hadseregben." OKN, 1903. február 21., XII. k , 116, o.

233
k át".3'’9 A katonai terheket illetően pedig józanul csak
annyit jegyzett meg, hogy „a nemzetek közti katonai
versenyben nem az egyenlő teherviselésről van szó.
Ott a dolog term észeténél fogva a szegényebbre
nagyobb teher háram lik."3®
A szövetségi rendszert illetően Tiszának nem volt
mozgástere, hiszen az osztrák németekkel közös,
dualista irányítási mechanizmus a magyarság
számára az ő felfogása szerint létkérdés. Az oszt­
rák ném etek számára viszont ugyanezt jelentette a
birodalmi németség szövetsége. A kifejlett nemzeti
öntudatok korában teljesen lehetetlenné vált egy
valaha m ég lehetséges francia-osztrák „poroszelle­
nes" szövetség, de alkalmi együttműködéseken túl az
egyértelmű vetélytárs Orosz Birodalom sem jöhetett
számításba. Anglia pedig sohasem volt tömeghad-
scrcggel bíró kontinentális szövetséges. S így aligha
méltányos követelmény Tiszától mást várni, mint
amit képviselt. A magyarellenes osztrák politikával
kapcsolatban valószínűleg ugyanúgy cáfolhatatlan
Tisza véleménye, mint a magyarok helyzetére vonat­
kozó ítélete: „A monarchia jelen szervezeténél jobb 35960

359 „Ha arra a meggyőződésre jutok, hogy a katonai erőkifejtésnek egy

bizonyos mértéke túlhaladja azt, amire a magyar nemzetnek szüksége
van, akkor nem szavazom meg azt senkinek és nem szavazom meg
semmiféle viszontszolgáltatásért. Ha pedig arra a meggyőződésre
jutok, hogy a nemzeti erőkifejtésnek, a létszámemelésnek proponált
mérve a magyar ncmzeL biztonsága, a magyar nemzet ykdóképe.ssége,
a magyar nemzet nagysága szempontjából szükséges - akkor magam­
nak szavazom meg azt és nőm kérek azért ellenszolgáltatást senkitől/'
77KB, IV. k., 586. o.
360 77KB, IV. kv 580. o.

234
nem képzelhető a németség szempontjából sem.
Annak bárminő változásával a németség is csak veszí­
teni fo g ." * 1 Tisza a hazai németséget illetően problé-
mátlannak látja a m agyar-ném et viszonyt, s az egyre
gyakrabban feltűnő pángermán „velleitásokat" azok
számlájára írja, „akik a nemzeti érzésnek azok a para­
zitái, akiket nagyon jól ismerünk a magyar nemzeti
életből is. Ugyanazt a díszes szerepet töltik be a német
nemzet testén, mint a mienken azok a magyarok, akik
az »Ausztria-Bécs« ellen mennydörgésből politikai és
sokszor más tőkét is kovácsolnak."*2
A status quo feltétlen fenntartásának s a történe­
tileg kialakult szellemi közelségnek a híve, Tisza
István tehát kényszerűleg is ahhoz a Ném etország­
hoz kötődött, amely ország a világ status íp/o-jának
a megváltoztatását akarta. Csak a teljes paradoxon
végett kell megemlíteni, hogy balkáni, a status quo-1
megváltoztatni akaró szomszédaink viszont a fenn­
álló helyzetet egyébként őrizni akaró Franciaország
és Anglia szövetségesei lettek. Úgy tűnik, hogy a kor­
ban igen bonyolultan kapcsolódtak egymáshoz a fel­
ismert érdekek és a történelmi múlt determinációi.
Tisza külpolitikai hitvallása érzelmi és történelmi:
„A m agyar nemzet az, amelyik a német birodalommal
való szoros nemzetközi szövetséget talán meg az oszt­
rák nemeteknél is nagyobb egyértelműséggel támo­
gatja. Egész politikánknak egyik sarkköve ez, mert
múlandó epizódok felett magasan álló alapigazságnak
361 „A* osztrák németek közeledése." TlÖM, I, k., 658, o.
362 Uov 661. io.

235
valljuk és hirdetjük, hogy a magyar nemzetnek a nagy
német nemzettel való politikai szolidaritásban kell
világtörténelmi hivatását betöltenie."363
A mindig józanul mérlegelő Tisza azonban tisztá­
ban volt az erőviszonyokkal, s idővel pontosan regiszt­
rálta a német expanzió veszedelmeit is. A háború
idején természetesen nem lehetett a szövetséges ellen a
nyilvánosság előtt fellépni, de a színfalak mögött Tisza
levelezésében egyértelmű és öntudatos álláspontok
olvashatók: „Németország ugyanúgy függ tőlünk,
mint mi függünk tőle ... Senki nálam nem becsülheti
jobban a német szövetséget ... de barátságosan ám
ugyanakkor határozottan vissza kell utasítanunk a
német törekvéseket, melyek uralkodni kívánnak felet­
tünk."364 A magyar gazdáknak kétségtelen előnyöket
ígérő német Mitteleuropa-tervért sem lelkesedett,
osztrák partnereit a németekkel szembeni öntudatos
érdekképviseletre biztatta.
Ekkor a világháború Tisza Istvánt a korábbi szűkös
mozgástérhez képest is kényszerpályára állította.
Láttuk, Tisza a magyarság helyzetét jobbnak nem
tudta elképzelni, s így számára a győztes háború sem
ígért semmit. Zeyk Margithoz írt levelében erkölcsileg
tartja a háborút szörnyűnek: „Azért borzasztó a győz­
tes háború is. Az én lelkemben nyomort, szenvedést,
pusztulást jelent minden háború, ártatlan ver kiön­
tését, ártatlan asszonyok és gyermekek szenvedését.

363 Uo., 660. o.

364 idézi Vermes Gábor Lm., 299-300. o.

236
Elkeserít, hogy egy ilyen nagy háború intézésében van
részem. Bántanak azok az ovációk, amelyek engemet
érnek, aki még csak részt sem vehetek a küzdelem '
ben ."365 Közismert Tisza hadüzenet-ellenes küzdelme,
de a háború kitörése után is így írt Buriánnak: „Oda
szeretnék hatni, hogy a béke azonnali megkötésé­
nek föltétele mellett, aránylag mérsékelt föltételekre
igyekezzünk a németeket rávenni ... nagy súlyt
helyezzünk reá, hogy most már méltányos békét
ajánljunk az oroszoknak és a franciáknak."366
Hogyan lehetett mégis Tisza a háború jelképévé?
Sokan csak a német nyomásból vezetik le Tisza
hadüzenetet elfogadó magatartását. Pedig ennek
mélyebb személyes gyökerei voltak: „Én azt tartom,
hogy a háború olyan rettenetes dolog, hogy a háború
a veszélyeknek olyan irtózatos tömegét zúdítja az
emberiségre, hogy azt felidézni, véges em beri eszünk
gyarló kombinációi révén hazánkra oktrojálni nem
szabad senkinek, akinek lelkében igazi felelősségérzet
lakik. Olyan momentumok ezek, amelyek között a
nemzetek sorsát az Úristennek kell intéznie. Ő dönti
el a háború esélyeit. Elhárítja azt, vagy rázúdítja egy
nem zetre."367 1914. február 19-én elmondott parla­
menti beszédében mintha személyes hitvallás szólalna
meg: „Ne gondolj sikerre, bízd csak az Istenre, de ha
azt hiszed, hogy veszély fenyegeti a hazát, nem mérle­
gelve azt, hogy van-e chance a sikerre vagy nem, tégy

365 Nagy Miklós: „Tisza István levelei/' Tisza-évkönyv, 1922, 215. o.

366 Hegedűs Lóránt i.mv 61. o.
367 „A háború hatása a nemzetre/' TIÖAÍ, I. k„ 672. o.

237
meg mindent, amit képes vagy m egtenni."368 Végül
pedig nézzük a jóbarát Teleszky János pénzügy-
miniszter véleményét: „Tisza mindent elkövetett,
hogy megakadályozza a háború kitörését s mikor az
kitört, minden erejét megfeszítette, hogy elkerüljük
a leveretést, mert tudta, hogy az egyik is, másik is
Magyarország és a monarchia vesztét jelen ti."369
Tisza egyébként arról is meg volt győződve - s nem
teljesen alaptalanul - , hogy „egy világháború minden
borzalmaiban, nyugodt lelkiismerettel, felemelt fővel
mondhatjuk azt, hogy ezt a háborút nem provokáltuk,
hogy ezt a háborút fel nem idéztük, hogy harcolnunk
kell és harcolni fogunk erőnk végső megfeszítésé­
ig."370 Más oldalról, a hosszú békeidő után kitört
világháborút nemcsak a tömegek lelkesedése üdvö­
zölte, de az értelmiségi-tudományos világ egy része is
mintegy tisztító viharnak fogta föl - ugyanúgy, mint
majd később, nem ritkán ugyanazok, a forradalmat - ,
amelyben a békében cltunyult, önzővé lett emberi­
ség ismét eljut a közösségért az önfeláldozásig. Tisza
nem konjunkturálisán gondolkodott így, hanem ő
mindig, a békében is ezt tartotta normálisnak. Ezért
kezdetben, minden belső idegenkedése ellenére ezt
a mozzanatot felhasználta háborús beszédeiben,
írásaiban: „Az emberi életnek egyetlen más megpró­
báltatása sem állítja ezt a kérdést [ti. az egyénfeletti
erkölcsi célokat - T.L.] oly elemi erővel az emberiség

368 OKN, 1914. február 19.

369 Hegedűs Lóránt i.m., 61. o.
370 „A háború hatása a nemzetre/' T1ÖM, h kv 673. o-

238
elé, mint a háború. És ebben rejlik a háború minden
borzalmassága mellett annak megtisztító, felemelő,
nemesítő hatása. A lét és nem lét problémája elé állít
mindent, embert, családot, nemzetet: az egyént."371
Tisza hosszú ideig bízott is „a bajban testvériesülő nem­
zeti társadalom" álmában. Pedig általában illúziók
nélküli ember volt, ami a politikát illette. Pontosan
tudta, hogy az erő a döntő, s mint a hadüzenet körüli
viták is mutatták, arról, hogy a világháborúban mi
lettünk volna eleve erősebbek nem volt meggyőződve.
Ez az erős személyiség ezért volt mindig óvatos, ezért
ellenezte a kockáztatást, s ezért kereste m indig a fenn­
álló rend fenntartásának lehetőségét s figyelmeztette
az ország sovinisztáit: „Én nem megindítani akarom a
lavinát [ti. a román tárgyalásokkal - T.L.j, hanem egy
megindult lavinát akarok feltartóztatni ... igyekszem
meggyőzni azokat, akik ebben az országban naciona­
lista politikát követnek, hogy saját fajtájuk jogosult
anyagi és kulturális érdekeit sokkal jobban gondoz­
hatják akkor, ha nacionalista természetű politikai
törekvéseikről lem ondanak."372

371 Uo„ 674. o.

372 OKhl, 1914. január 21., XXI. k„ 394. o.

239
 Viták a Tisza István-i életmű körül

„Az 1890-es évek növekvő társadalm i és nem zeti­

ségi m ozgolódásai figyelm eztető jelként szolgálhat­
tak volna a magyar uralkodó elit számára s jelentős
reformok bevezetésére sarkallhatták volna őket. Az
uralkodó elitek azonban csak ritkán képesek a róluk
évtizedekkel később író történész perspektívájából
szemlélni saját korukat. Ez különösen igaz Magyar-
ország esetében, ahol az elit társadalmi, gazdasági és
politikai dom inanciájának fenntartása oly szorosan
egybefonódott a nemzeti fennmaradás feltételezett
követelményeivel s így alapvető reform oknak még
csak a mérlegelésére sem kerülhet sor/'373
„Nézzük végig t. uraim, hiszen ma m ár elég messze
vagyunk, hogy bizonyos madártávlatból nézhessük
az eseményeket; nézzünk végig az ország fejlődé­
sén a 67-et követő évtizedeken keresztül! Közbejövő
visszaesések, zavaró körülmények, homályosabb inci­
densek dacára, az em beri élettel együttjáró botlások
és hibák dacára az előre törekvő nemzeti politikának
sikeres periódusa az, amely az 1896-os millenáris
ünnepélyekben érte meg apoteózisát. Állítsuk szembe
egymással az ország képét 1866-ban és 1896-ban."374
373 Vermes Gábor i.m., 83, o,
374 Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. Ti). kv Budapest, 1937., 48. o.

24Ü
 Meglehetősen eltérő helyzetértékeléseket olvasha­
tunk. S biztosan nem a később születés kegyelméből
okosabbnak látszó történésznek van igaza, aki ugyan
a korábban szokásos marxista forradalomfétis helyett
csak reformfétisizmusban szemlélődik, de azért
megkívánná, hogy az „uralkodó elitek" - s a nyilván­
való demokrata mivolt miatt persze mindenki más
is! - az „évtizedekkel később író történész" saját pers­
pektíváját érvényesítsék. Aligha termékeny és objektív
kiindulópont ez, hiszen valójában az emberi ész örök
önistenítésénck vágyán kívül ebben csak az a téveszme
fejeződik ki, hogy a később élő ember, „társadalom"
mindig okosabb (!?), mindig jobban látja, m it kellett
volna tennie a régieknek. Ezenközben az okos utókor
elbukik a „saját vizsgáján", vagyis hát ő sem képes a
később író történész perspektívájából cselekedni.
Vannak ennél az eszmei problematikusságnál
súlyosabb elemek is - a marxistáknál egészen kórossá
lett formákban - a bevezető sorokban, amelyekkel a
szerző azt állítja, hogy a politikus számára „objektív
jelek" álltak rendelkezésre a „reformokat" illetően.
Nos, Tisza István is jelekről (képről) beszél, de ő a
senki által s később sem tagadható növekedés, „fejlő­
dés" jeleit konstatálta, amelyek így „alapvető refor­
m okat" nem igenyeltek. A Vermes Gábor és mások
(pl. Pölöskei Ferenc) által s bizonyos kortársaktól is
kiemelt társadalmi és nemzetiségi m ozgolódások
erősödését pedig - láttuk előbb - Tisza István cs köre
is érzékelte. Csakhogy nem a megoldások és értelmes

241
 reformok esetleges hordozóit látta bennük, hanem
olyan tényezőket, am elyek zsákutcába visznek, hiszen
követeléseik egyrészt felforgató politikai-hatalmi
jellegűek voltak, m ásrészt olyan mértékű szociális
költségeket igényeltek, amelyeket egy tőkeszegény
országban nem lehetett akkor teljesíteni. A valóságban
mind a nemzetiségi, m ind a szociális mozgalm akat a
„progresszív" elmék és történetírók ftí/dimenzionál-
ják - részben hitből, részben a későbbi, állítólag törté­
nelmi, „szükségszerűségen" alapuló szerepük miatt.
A valóságban a korabeli magyar politikai szerkeze­
tet csupán az „úriembereket foglalkoztató" politika
szférájában jellemzi átm enetileg súlyosbodó, belső
erők által okozott feszültség és harc, amelyet éppen
Tisza eltökéltsége révén a háború előtt a „szokásos
m értékre" szorítanak. A magyarországi társadalom
zöme egyáltalán nem m utatott forradalmi tüneteket,
sokféle elégedetlenséget persze igen.
A reformokkal kapcsolatosan m eg kell jegyezni,
hogy egy liberális korm ányzattól folytonos reformos
beavatkozást várni s a beavatkozást ugyanakkor
m int a liberalizmus „továbbfejlesztését" beállítani
egyszerűen tévedés. A m agyar korm ányok egy felül­
ről létrehozott liberális struktúrában akár tétlenül is
várhatták volna, hogy társadalm unk majd „belenő"
a rendszerbe, kitölti a számára létező szabad jogi,
gazdasági, politikai és művelődési mozgástereket. De
hogy kitöltse és európai társadalom m á váljon, azért a
magyar liberális korm ányzat a cenzusos választójog

242
és a virilizmus mellett is óriási erőfeszítéseket tett az
infrastrukturális fejlesztések (vasút, posta, iskolázás,
igazságügy, közegészségügy stb.) terén s ugyanak­
kor a városfejlesztésben is. Budapest nem csupán
önmagától s a liberalizm ustól lett európai nagyváros.
Az akkor beavatkozó magyar kormány tehát nem
liberális s az ilyen irányú továbblépés sem liberális,
hanem értékelvűén korszerűsítő volt, de nevezhetjük
etatistának is.
Az sem igaz, hogy a társadalmi változások ne
tükröződtek volna az akkori magyar politikában.
A gazdagodás és az iskolázás például automatikusan
politikai résztvevőkké tette a felemelkedőket. Azt
pedig senki sem állíthatja, hogy Tisza István nem
akart választójogot adni a munkásságnak. „Én át
vagyok hatva attól a m eggyőződéstől, hogy a m agyar
nem zet életerős fejlődésének követelm énye az, hogy
fokról-fokra, lépésről-lépésre mind szélesebb rétegei
a társadalomnak vonassanak be a politikai életbe
... De nem szabad radikális apríorisztikus theoriák
alapján elindulnunk, nem szabad a közélet sorompóit
m egnyitnunk boldog, boldogtalan előtt ... egymást
a liberalizm us terén túlliczitáltatni ne engedjük."
375„DzsentrivédeIem ről" kár beszélni egy olyan
országban, ahol a teljes liberális piaci gazdaságban
a dzsentribirtokok rohamosan fogytak - legfeljebb
bizonyos dzsentri „kárpótlásról", amelynek során
a tönkrement birtokosok egy részét hivatalokba 375

375 OKN, 1897. február 9., III. k„ 265. o.

243
m entettek. A szabad földpiac következtében óriási
volt a földforgalom, s természetes volt az, hogy
a régi „feudális eredetű" birtokok egy jelentős része
„m erkantil vevők" egy tagban megvett tulajdonába
(sokszor előbb bérletébe) került vagy a kivándorlási
időben gyűjtött pénz révén kisparaszti tulajdonba,
netán egy nemzetiségi pénzintézet társadalom-
politikai céljainak megfelelően nem magyar nagy- és
középbirtokká változott. Óriási mozgások és válto­
zások zajlottak tehát, anélkül hogy ehhez valami­
féle „továbbfejlesztett liberális reform ra" lett volna
szükség. A földosztás mint hatalmi lépés, nem liberá­
lis program.
Ennek a liberális társadalomnak természetesen
sok vesztese is volt. Sokaiénak sohasem volt esélyük,
mások pedig igen nehezen éltek. M int mindig
mindenhol a történelem során. így természetesen
voltak elégedetlenek, és voltak olyan erők, szerveze­
tek, am elyek a politikai hatalom megszerzésére törtek,
hogy maguknak kedvezőbb lehetőséget biztosítsanak.
Mindenesetre az ilyen eredetű szervezett politikai
csoportok ereje Tisza István idején általában csekély
volt, bárhogyan misztifikálták is a kor munkássá­
gának szerepét vagy a kétségtelenül növekvő, de a
saját népük elenyésző öntudatos kisebbségét képvi­
selő nemzetiségi m ozgalmakat az „osztályharcos" és
„tudom ányos" történetírásban. Nem ezek döntötték
meg és darabolták fel a Monarchiát és a történelmi
Magyarországot. Létezésük és mondandójuk igazából

244
csupán jó hivatkozási alap lett, és később igazolás volt
nagyhatalmi önző döntésekre, egy más szinte kiala­
kult erőviszonyrendszer igazságtalan hatalmi dönté­
seire. A történelmi Magyarországot nem „antidemok­
ratikus" társadalmi rendje m iatt kellett megbüntetni,
hiszen ilyen alapon például 1938-ban Münchenben a
mindenki által demokratikusnak m ondott Csehszlo­
vákiát a nyugatiaknak meg kellett volna védeniük.
Egyébként is ki tesz, tehet meg bárkiket is erkölcsi
bíróvá, „igazságossági szakértővé" Önálló közösségek
bdügyeiben ?
Nyilvánvaló a túlzás is abban, ahogyan Tisza
István látta a történelmi harcot a radikalizm usok
ellen, de szinte tökéletesen m egmagyarázza élet­
m űvének utóéletét: „A rajongók és kalandorok törpe
kisebbsége győz tehát újból a nemzet józanabb és
mérsékeltebb többsége fölött, mint Franciaország
történetében annyiszor, azelőtt és azóta. A történelem
lapjain átvonul a szomorú igazság, hogy amazok
rendszerint tevékenyebbek, elszántabbak ezeknél.
A rajongót szenvedéllyé vált meggyőződés, a kalan­
dort az életfönntartás ösztöne hajtja előre; egész
énjét, akarata, indulatai egész erejét viszi a politikai
küzdelembe mindkettő, a m érsékelt pártok nagy
töm egét ellenben a szenvedélytől ment higgadt
m eggyőződés vezeti. E meggyőződésnek nagyfokú
kötelességérzettel kell párosulnia, hogy elég erélyt,
elég ellenálló képességet nyerjen azok támadásaival
szemben. A szabadság nyugodt és boldog élvezetét

245
ki kell a nem zeteknek érdemelniük, nem csak életük­
nek azon válságos napjaiban, midőn a lelkesedés,
a vagyont és életet áldozni tudó haza és szabadság­
szeretet egész nem zeteket tud hőstettekre ragadni,
de a közélet hétköznapi küzdelmeiben is. A nemzet
legjobbjainak s ezek m ögött az értelm esebb és kom o­
lyabb társadalm i körök egész haderejének ilyenkor
is m eg kell állnia helyét, teljesítenie kell kötelességét,
magánérdekeivel, kényelmével, nyugalmával nem
törődve. Kellem etlen küzdelem re szánja el m agát ki
a rajongónak avagy a kalandornak áll útjába. Sáros
úton kell lépésről lépésre tovább húznia a közügy
szekerét, szenvedétyes támadásokat, m éltatlan
vádakat kell eltűrnie s jutalma önfeláldozó küzdel­
mek között végigszolgált hosszú közpálya végén
legföljebb hideg elismerés, míg késő nem zedékek
hálás szeretete övedzi a boldog emlékét, kiket a sors
kegye egy-egy nagy pillanat szerencsés hősévé vagy
m ártírjává avatott. De amely nem zet többsége a köte­
lességteljesítés e m ódját nem gyakorolja, a küzdelem
e fajtájától visszavonul, hazája sorsát a szenvedély és
önérdek által vezetett túlzó pártok kétes kísérleteinek
önmaga szolgáltatja k i."376
A XX. század magyar történelm ében a világm eg­
váltó „tudom ányos" rajongásoknak erős értelm i­
ségi képviseletük s előbb rövid, m ajd igen hosszú,
totális politikai hatalm uk lett. így a velük szemben
meg nem hátráló és velük egyenlően szenvedélyes,

376 Barras emlékiratai, T7ÖM, L kv 40, o.

246
tevékeny Tisza István olyan ellenséggé lett, akiről
ezek uralma alatt nem lehetett tárgyilagosan írni.
El lehetett ismerni a tagadhatatlanul nagy szemé­
lyiségi form átum ot - általában s különösen bizo­
nyos szem élyes aspektusokat illetően. Ám az egész
életm űvet mint az „osztályönzés" kifejeződését
s az ebből fakadó tévedésekkel terheltet csak mint
a „haladás" nagy ellenfelét lehetett láttatni. Tipikus
például 1978-ból való ítélet: „Tisza kiem elkedett a
nagybirtokos politikusok közül. Széles látókörrel és
bizonyos realitásérzékkel rendelkezett. Egyéniségét
ugyanakkor konokság és m akacsság is jellemezte.
M ereven ragaszkodott a fennálló rendhez: a 48-as
ellenzék politikáját felelőtlennek tekintette. Tisztán
látta, hogy a dualista M onarchiát veszélyek fenyege­
tik kívülről és belülről egyaránt, s úgy vélte: ezekkel
szem ben - bármi m ódon és áron - mereven meg kell
őrizni a fennálló rendet. Reakciós elgondolás volt ez,
de az uralkodó osztályok szem szögéből - hatalm uk
m egtartásának lehetőségeit mérlegelve - ebben az
időben a legreálisabb koncepció."377
Nos, ehhez csak azt lehet hozzáfűzni, hogy Tisza
István koncepciójához az egész magyar nemzet viszony­
lag legelőnyösebb helyzetének fenntartása volt az elsődle­
ges. Csak ott cs akkor védte a dualizmust (a dinasztiát,
a közös vám területet és hadsereget, a közös bankot
stb.) s bizonyos szociális struktúrákat (például a
nagybirtokot, a várm egyét) is, amikor és amennyiben

377 Merényi László: Boido# békeidők. Budapest, 1978, 57. o.

247
azok célszerűen ezt is szolgálták. Jól tükrözte ezt Tisza
felfogása például az önkorm ányzatokról, amelyet ő
csak tekintélyes és anyagilag független emberekre
építve tudott elképzelni: „Hogy az önkorm ányzat ne
autonomikus formákba bújt bürokratizmus, hanem
valódi önkorm ányzat legyen: oly férfiakra van a társa­
dalomnak szüksége, kiknek egyéb kellékek mellett,
vagyoni állása a közügyekkel ingyenes foglalkozást
m egengedi."378 Aligha kérdéses, hogy ez az állás­
pontja a művelt, iskolázott (de bárm iféle eredetű!)
földtulajdonosok dom inanciáját jelenti vidéken. De
mi az alternatíva akkor, ha nem gondolkodunk - a
gyakorlatban immár többszörösen megbukott - véres
egyenlőségi utópiában? Tiszát „osztálypolitikusnak"
deklarálni ma csak akkor lehet, ha valaki ma is hisz
valam iféle felsőbbrendű szocializmusban, a polgári
társadalom „m eghaladásában".
Vajon ellensége volt-e Tisza István az akkor és
később is sokak által misztifikált „munkásosztály­
nak"? A gazdasági érdekharcot vívó semmilyen
szegény embernek nem volt ellensége, ha a törvénye­
ket betartották: „Az állam feladata akkor kezdődik,
ha a sztrájkoló munkás intimidálni, ha erőszakot
kifejteni akar, de ha békés összebeszélés által azt
akarja elérni, hogy magának jobb munkafeltételeket
eszközölhessen ki: ez (olyan) jogosult, természetes
következménye a szabad verseny és a közgazdasági
szabadság theoriájának."3™A politikai célokért, tehát
378 „A* agrárius kérdésről/' 77ÓM, J. k., 375. o.
379 ÖKN, 1897. február 9., III. k., 263. o.

248
a hatalomért harcba vitt nincstelen és akár birtokos
tömegnek azonban ellenfele volt. Akkor és később
is, a magyar munkásmozgalom sok vezetőjében élt
a világot megváltó politikai, diktatórikus hatalom ­
megragadás téveszméje. Nézzük Tisza egyik konk­
rét elemzését (1913. március 6.), am ely pontosan
tükrözi gondolkodását e téren: „Mentül képesebb
egy munkásosztály vezetősége, annál inkább arra fog
törekedni, hogy specializálja a sztrájkot; annál inkább
kikeresi, melyik iparágban olyanok a viszonyok,
hogy a munkásosztály a siker reményében veheti
fel a küzdelmet és annál inkább törekszik arra, hogy
mentül kevesebb ember menjen harcba és mentül
több vállra súlyosodjék a harcosok fenntartása ...
Nálunk megfordítva történt és ... egészen mellékes
politikai célból, oly nyomasztó közgazdasági hely­
zetben, amikor a legtöbb munkaadó talán örült volna
a szünetnek, általános sztrájkba vinni a munkásosz­
tályt; engedelmet kérek, ezzel a magyar munkások
vezetősége oly szegénységi bizonyítványt állított
ki magáról, aminőt valóban nem vártam volna."’""
A munkásságot annál inkább is kedvelte, mert jól vette
észre hatékony, spontán magyarosodását: „Minden
nagyobb ipartelep - remélem, hogy m indegyik bizo­
nyosan kevés kivétellel mindenik - ma is góczpontja
a magyarságnak, a nemzeti kultúrának ... Ezen szépen
fejlődő ipari munkásosztályt nem szabad nemzetközi
álmoknak kiszolgáltatni."381
380 TIKB, IV. k., 941. o.
381 OKN, 1897. február 9„ III. k„ 264. o.

249
 A „reakciós" Tisza István tehát term észetesnek
veszi a gazdasági érdekharcot, viszont nem hisz
abban, hogy a munkásság politikai hatalma eleve jó
lenne a m agyarságnak, vagy netán „m egváltaná" a
világot. A magyar ipar fejlesztését azonban egzisz­
tenciális nemzeti érdeknek tartja, s a m unkáskérdés
m egoldását a term elékenység fokozásában látja: „És
ha látom, mennyit em elkedett cs remélem, hogy
m ennyit fog emelkedni a munka produktivitása -
azt találom, hogy itt arra, hogy a m unkásosztály ne
dolgozzon túl hosszú ideig, hogy maradjon ideje a
pihenésre, szórakozásra, más emberi foglalkozásra;
hogy a m unkásosztály keressen annyit, hogy ezzel a
keresetével m inden tekintetben emberhez illő életvi­
szonyok közé jusson és hogy a m unkásosztály bizto­
síthassa a maga jövőjét a sors megrázkódtatásaival
szemben minden téren; én azt tartom, arra megtalál­
juk az alapot, csak legyünk rajta m indnyájan, minden
oldalról, hogy fokozzuk a munka produktivitását."382
M eg kell jegyeznünk, hogy nem Tisza ellenfeleinek
forradalm as és „tudom ányos" társadalmi víziói,
hanem az ő technokrata elképzelései szerint alakult
az em berileg is élhető világ. A radikális értelmiségi
utópiák által sújtott társadalm ak rendkívül véres és
nyomorúságos zsákutcás kerülőutak („szocializ­
m us") után kénytelenek voltak visszatérni az egykori
magyar m iniszterelnök jövőképéhez.

382 77KB, IV. k.. 232. o.

250
 Nem kétséges, hogy Tisza István mint nagy
nem zeti politikus, nem volt „szalonképes7' az inter­
nacionalista fordulat, 1948 után. Azok a baloldali
népiek sem szerették - m int a nép iránt állítólag
érzéketlen liberális vagy konzervatív arisztokra­
tát akik a nem zetnek csak plebejus értelmezését
voltak képesek „haladónak" tekinteni. Pedig Tisza
István akkor is „összncm zeti" politikus volt, ha
a m echanikus tömegdemokrácia elveit nem vallotta s
a dem okráciát csak mint minőségi távlati célt vállalta.
Láttuk az előzőekben sokszor, hogy az osztályalapú
érdekharcot legitimnek látta, de a nemzeti érték- és
érdekegység fegyelme nélkül azt káoszhoz vezető­
nek is ítélte, főleg olyan kis és veszélyeztetett nemzet
esetében, mint a magyar. Nem véletlenül figyelmez­
tette mindenféle kritikus ellenzékét: „Amely nemzet
maga nem becsüli meg önmagát, hogy akarja, hogy
becsülete legyen m ások előtt? Amely nemzet nem
becsüli meg saját intézményeit, ne csodálkozzék, ha
azon intézm ények diszkrcditálva fognak állni mások
előtt. És amely nemzet nem tud bölcsen élni jogaival,
nem tudja alkotmányos szabadságait bölcs politikai
cselekvésre, politikai akcióra felhasználni: a felett a
nemzet felett azután napirendre tér a történelem. " ,S3
Nem véletlen, hogy Tisza kétszer is a bölcsességet
hangsúlyozza, hogy így mind az érzelmi azonosu­
lás m odernista hiányát vagy deficitjeit, mind annak
öngyilkos soviniszta túlzásait el lehessen kerülni,38

383 Uo„ 241.0.

251
hogy a m agyarság mind a kisebbrendűségi érzést,
m ind a szájas nemzeti gőgöt mellőzve politizáljon.
A fokozottságot, célszerűséget és mérsékletet
mindenben szem előtt tartó Tisza Istvánt és körét
azzal vádolni, hogy fenn akart tartani egy olyan
„feudális m aradványokkal" terhes Magyarorszá­
got, amelyről ő tudta legjobban, hogy gyenge lenne,
egészen tudatos vagy öntudatlan tévedés. Ő erős
Magyarországot akart, azt azonban lehetetlennek
tartotta a nyugati, nemzetileg általában homogén,
társadalmilag kiegyensúlyozottabb és m esszemenően
gazdagabb országok mechanikus utánzásával, amely
országoknak geopolitikai helyzete sem volt a magyar­
hoz hasonlítható. Itt már a liberalizmus is tetemesen
megnövelte a káosz, a kormányozhatatlanság lehető­
ségét, a félnagyhatalmi ellehetetlenedés pedig olyan
mértékű magyar nemzeti kiszolgáltatottságot ígért,
amely sajnos Trianon után be is következett. A Monar­
chiához kötött történelmi M agyarország védelme
azonban nem volt osztályérdek, s nem volt csupán
csak a földbirtokos osztály és a dzsentri érdeke. Az
„emberiség haladásának" pedig végkép semmi köze
nem volt ahhoz, hogy a Monarchiát s benne Magyar-
országot szétverjék. Egyébként a „feudális" és „nacio­
nalista" Tisza így látta konkrét helyzetekben az ország
érdekeit: „De hát kívánja-e az ország közgazdasági
érdeke, hogy idegen vállalatok keletkezésének gátat
vessünk? Hiszen mi ipart akarunk teremteni ebben
az országban, ehhez pedig külföldi tőkére föltétlenül

252
szükségünk van. Saját tőkeerőnk m ég az intenzív
gazdálkodás terén rohamosan előrehaladó mezőgaz­
daság beruházási szükségletét sem képes kielégíteni
s messze jövő ábrándját képezheti csak az az állapot,
midőn a magyar közgazdaságban foglalkoztatott tőke
hozadéka is a magyar honpolgároktól a belföldön
költetik e l ... A fő dolog az, hogy az illető ipartelep ez
ország területén létrejöjjön, itt gyártson, itt dolgozzék,
munkásokat itt foglalkoztasson . ,." 3fWHol tükröződik
itt a feudális osztályérdek? Feudális maradványokat
erősít-e az iparosítási szándék és politika?
Egyébként semmiféle tárgyilagos összevetés nincs
arra nézve, hogy egy országnak hogyan kell fejletten,
strukturálisan és kulturálisan kinéznie. Arra sem,
hogy a liberalizmusnak lett volna létező egyetemes
normája. A Tisza István által elképzelt, „szabadelvűén
haladó" Magyarország semmivel sem volt kevésbé
autentikus, mint a másféleségből kinőtt, másféle
nyugati országok.384385 Mind egyéni, mind közösségi
szinten az egyszerre, egyidőben való eltérő létezés

384 „Baross Gábor és rendszere/' T1ÖM, L k , 486. o.

385 Néhány kérdést fel lehet termi erre: miért volt demokratikus
minta ország az USA indián irtásaival vagy éppen a négerkérdésévei?
A máig is rendezetlen ír kérdést hogyan illesszük Anglia „norma­
szerepéhez"? Vajon kinek a javára dőlne el egy Tiszaeszlárper és a
Dreyfus-ügy összehasonlítása? S végül: lehet-e értelmiségi látomá­
sokon mérni a valóságot? A „demokratikus" nemzetiségi politikát
óhajtó hazai és külföldi románoknak vagy szerbeknek milyen joguk
volt a csángómagyarok, az arumének vagy éppen a macedobolgárok
otthoni kezelésével a háttérben demokratáskodni? Hol van tehát az
az objektív álláspont ahonnan ítélkeznek sokan ma is a történelmi
Magyarország és politikusai fölött? Egyébként pedig történelmileg
„szükségszerűvé" az lesz, amit sikerül annak elfogadtatni.

253
a természetes, nem pedig a racionalista értelmiségi
„társadalommérnökösködők" vagy a szegény álmo­
dozók rövidre zárt uniformizáltsága, illetve a mindig
könnyen manipulálható tömeg uralma: „A szabad­
elvűségnek, a szabadságnak, az emberi nem szabad
fejlődése nagy irányzatának végcélja kétségtelenül
a demokratikus berendezkedés, az általános választói
jog. De szerintem a szabadság barátai és ellenségei
közt a különbség abban van, hogy azok, akik való­
ban a szabadság érdekében kívánják a népjogokat
kiterjeszteni, igyekeznek a népet nevelni arra, hogy
e joggal kellő kötelességérzet mellett élhessen a nép és
arra törekszenek, hogy szukcesszívc vegyék be a poli­
tikai jogok sáncaiba azokat, akikre az állami élet nagy
érdekeinek gondozása aggály nélkül rábízható. Ellen­
ben a másik irányzat, amely túllicitálva a szabadelvű
pártok álláspontját a nagy néptömegek kezébe teszi le
a nemzeti akarat feletti döntést, csak a terrorisztikus
demagógia vagy a cézárizmus eszköze lehet."3*6
Tisza előbb nemzetiségi és a katolikus, majd a
szociáldemokrata tömegpolitika tünetei m iatt nem
volt hajlandó a demokráciára. Ismerte és gyakran el is
ismerte a korabeli választási manipulációkat, de joggal
hivatkozhatott arra, hogy a demokrácia nem lehet
egyenlő a tömegmozgósítási képességgel: „A válasz­
tások tisztasága ellen nemcsak pénzzel, nemcsak
hivatalos prcsszióval lehet véteni, ne beszéljen nekem
a választások tisztaságáról az, aki a népben létező naiv 386

386 TIKB, IV. k„ 71. o.

254
vallásos érzülettel visszaélve, azt kizsákmányolva,
a nép félrevezetésével kívánja politikai céljait elérni."387
Tisza István tehát, ahogyan ő fogalmazott, „sohasem
dolgozott a kirakatnak", és „spórolt a frázisokkal
és jelszavakkal" (1903. november 6.). Ez volt való­
színűleg a legsúlyosabb tévedése. Túlzottan bízott az
értelemben és a tisztességben, ellenségei „úriember"
mivoltában.
Tisza Istvánt nevezhetjük tehát olyan erkölcsi
idealistának, aki racionalizmusa mellett is eltökélten
antidoktriner felfogást képviselt, s így totálisan szem­
bekerült a modern radikalizmusokkal. Ezek vele szem­
ben nem hivatkozhattak erkölcsi fölényre, a teóriák
síkján pedig Tisza célszerűségi, a konkrét helyzetekre
néző pragmatizmusa mindig képes volt az elvont,
utópiás elképzelések reális kritikáira. Ezért lett - sok
mással együtt - olyan ellenség, akit egyrészt el kellett
hallgatni, másrészt a gyűlölködő kortárs ellenlába­
sok néhány kliséjével „elintézni". így lett Tisza főleg
a nép, a parasztság ellenségévé nyilvánítva, azon az
alapon, hogy ellenezte a földosztást. Túl azon, hogy
a földosztást egy liberális politikus sem támogathatta
- a majd „harm onizáló" gazdasági szabadverseny és
a tulajdon szentsége alapján, Tisza nagyon helyesen a
népszeretetet nem az osztogatásban látta, s főleg nem
az íróasztalok mellett kitalált elm életek megvalósítá­
sában. Ő a személyes és a társadalmilag öntevékeny
szociális m unkán túl akkor gondolt állami szociál­

387 OKiY, 1898. november 11., XVIII. k„ 117. o.

255
politikára, ha az előbbiek nyilvánvalóan nem voltak
elegendőek (mint például a hadirokkantak gondozá­
sában388). Számára a kiegészítő, illetve a társadalmilag
és gazdaságilag önhibájukon kívül inaktívakat segítő
tevékenységen túl minden ígérgetés, segély csupán
teljesíthetetlen, a tömegeket megtévesztő, veszélyes
politikai módszer. Olyan felelőtlen, „úri" politizálási
gyakorlat része, amelyben a politika csak rombol,
kivetkőzted a „népet" önmaga önkorlátozásra képes
értékvilágából anélkül, hogy reális esély volna a gyors
anyagi boldogulás valódi megteremtésére. Igen, Tisza
félt a politizáló parasztságtól, attól a parasztságtól,
amely tanulatlanul, kellő önállóság és szervezettség
nélkül csak m ások céljainak szolgáltathatott tömeg­
erőt: „A politizáló paraszt nem a maga szíve szerint
beszél, hanem azt m ondja és teszi, amit az »uraktok
tanult."389 A parasztság egy részének nehéz sorsát
- főleg az Alföldön - jól látta, sőt ő látta jól, hogy ez
nem szocializmus: „Ez egyszerűen törekvés jobb
megélhetési viszonyok, a magasabb munkabér felé ...
e 2t egyáltalán szocializmusnak sem tartom ." Nagyon
helyesen fejtegette ugyanott a továbbiakban, hogy
a valódi problémát a szegénységen túli társadalmi
integrálatlanság, a szellemi elszigeteltség jelenti: „Ott
[ti. az Alföldön - T.L.] a munkásosztály, a szegény
ember el volt különítve, társadalmilag m agára volt

388 „Az anyagi gondoskodásnak mintegy a gerincet természetesen az

állami ellátásnak kell képeznie/' „Gr. Tisza István beszéde a hadirok­
kantak gondozásáról, 1917. április 14-én." Budapest, 1917, 4. o.
389 Herczeg Ferenc: „Tisza István, mint ember." Tisza-évkönyv, 1922.

256
hagyva, nem volt vezetője és így mintegy kész nyers­
anyagot képezett a szociális izgatok kezében."390
Különösen fontosnak tartotta az igazságos és jogilag
megalapozott integrálást azért, mivel a m agyarságban
„igen erős jogérzék lakik", vagyis sokkal könnyebben
lázad, mint más nemzetiségek. Ezért volt ő a feltétlen
jogszerűség híve: „Ezen pszichológiai szempontból
helyezek arra nagy súlyt, hogy nemcsak a törvényben,
hanem a hatóságok pártatlan szigorú eljárásában is
minden legkisebb jogsérelem gyorsan és radikálisan
orvosoltassék."391
Tiszának a nép iránti érzelmeit talán legjobban
az jellemzi, hogy még egy kóbor cigánycsalád tolonc-
ügyében is személyesen intézkedett a törvény
betűje ellen, s a törvényi változtatást is megígérte.392
Mindezt persze lehet kivételnek vagy „elavult"
patriarchalizmusnak is tekinteni. Valójában arról
van szó, hogy olyan kisebbrendűségi érzés nélküli
magyar volt, aki - sok ellenfelével szemben - nem
szokta keresni véleményének, cselekedeteinek igazo­
lását és mércéjét nyugati példákban.393 Számára még

390 OKN, 1897. február 19. IV. k., 115-116. o.

391 Uo„ 117. o.
392 „Egy szerencsétlen kóbor cigány famii iának illetőségét abszolúte nem
tudták megállapítani, az akták mentek Ponciustól Pilátusig és azok a
szerencsétlen emberek ültek addig a börtönben ►-.Én azonnal intéz­
kedtem, hogy az illetők szabadon bocsáttassanak,, - mégis lehetetlen,
hogy napokig, vagy esztendőkig szabadságuktól megfosztani egye­
seket ... a toloncszabályzat megfelelő kiegészítését igyekezni fogok
mentül rövidebb idő alatt életbe léptetni/' TIKB, II. k., 807, o.
393 Választójogi vitában mondta mély iróniával: „a korhatárnak [válasz­
tó-jogosultság - T.L] más baját felfedezni, mint azt, hogy a külföldi
példákban - eltekintve egy kis példától - meg nem találjuk; azt német

257
a mindenkor legjobb és legkívánatosabb Anglia sem
volt feltétlenül „szent" és követendő: „Kevés ember
lehet ... aki Anglia nagysága előtt nagyobb tiszte­
lettel hajlanék meg nálamnál. De azért van az angol
nemzetnek külügyi vonatkozású kérdésekben egy
nagyon szerencsétlen tulajdonsága: nagyon hamar
készen van az angol közvélemény, még pedig sokszor
a speciális viszonyok nem elégséges ismerete mellett,
a más népek eljárása felett alkotott ítéletével. Nagyon
érzékeny mások jogainak vélt megsértése iránt akkor
is, amikor e jogok nem angol hatalmi érdekkel találják
magukat szemben és abban a csodás hitben él, hogy
mintegy azt a missziót nyerte az isteni gondviseléstől,
hogy más fejletlen nemzetek eljárása felett ítélkezzék
... de azután, ha összeütközésre kerül a d o lo g ... akkor
azután sokkal okosabb és hazafiasabb reál politikusok
az angolok, sem hogy bárki m ásnak a szép szeméért
angol vért ontani hajlandók volnának."391 Tisza eme
öntudatos iróniája, amelyet alkalmanként szemé­
lyes ellenfeleivel szemben is alkalmaz395, nem kevés
ellenszenvet ébreszt iránta a „progresszió" körében
is hiszen ilyen esetekben még inkább kiderül, hogy
az „erőszakos junker" egyenrangú szellemi partner, aki

könyvben nem olvassuk; azt német professzorok slampigliájával nőm

fogadhatjuk el, mini palenl nyugaté urópai igazságot/' 7 7 0 , IV. k., 942. o.
394 77KB, IV k., 44-45. o.
395 „Önöket rá viheti az elvi kérdésekbeni szegénységük tovább mono
személyes harcoknak, személyes botrányoknak a felkutatására,"
QKN, 1898. november 11., XVili. kv 119. o. Vagy máskor az agya­
fúrt Folónyi Gézára így reagált: Én nem igen szoktam megengedni
magamnak azt a luxust, hogy a képviselő úr beszédeit meghallgas­
sam." OK,\, 1892. november 24„ VI. k„ 224. o.

258
hatalmi eszközök helyett a gúny fegyvereit forgatja.
Barras-róí írja, de minden radikálisra érti: „Republi­
kánus és szabadságszerctő az igazi, radikális recipe
szerint: korlátlan szabadságot, korlátlan érvényesü­
lést kíván m agának és barátainak a többiek rovására.
Szereti a hatalmat és nem veti meg a pénzt."396 Nem
sokkal később a radikális demokraták „igazsága" kap
nemi ellen fényt: „Eszünkbe jut azon ném et demokrata
bizottság kiáltványa, mely így kezdődött: „A népfelscg
tántoríthatatlan hívei vagyunk, a monarchiát semmi­
féle többség nem fogja reánk erőszakolhatni."3"7
A társadalommérnökösködő, folyton tudo­
mányt kiáltó „m odernekkel" szemben Tisza István
a rendíthetetlen kihívás volt, hiszen a magyarkodó
ellenzékhez képest (nóta bene: ezek voltak gyak­
ran a m odernek szövetségesei!) vagy a radikálisan
antiliberális neokatolikusokkal egybevetve (akik
szintén a Tisza-ellenes „népfront" részei szoktak
lenni) Tiszát csak célszerű hatalm i konzervativizm us­
sal lehetett vádolni. Vermes Gábor is csodálkozva
említi a „progresszió" homogenizáló, m indenkit
„reakciósnak" kinevező, „önelszigetelő" gyakorlatát.
Pedig ez a helyzet jórészt Tisza István és körének
a következménye. Őket ugyanis csak a legigaz­
talanabb vádakkal lehetett nem európainak s műve­
letlen reakciósnak nevezni. így jön létre az azóta
is használt homogenizációs módszer, miközben a
„progresszívek" - szintén célszerűségből - gyakran
396 „Barras emlékiratai/' TlÖM, k k., 24. o.
397 Uo., 39. o.

259
elfogadják a Tisza-ellenes, „reakció" politikai segítsé­
gét. Elvi álláspontról beszélni ilyen helyzetben, majd
a későbbi hívek esetében is nagyon nehéz.
Végül is a szociáldemokratákat és a radikálisokat
nem számítva a Tisza-ellenes kortárs ellenzék csupán
Tisza eltávolításában egyezett meg, vagyis hatalmi
váltásban. A baloldalon ehhez persze elitcserét is
társítottak (ez természetesen részleges formában a
szélsőjobbon is felmerült, amennyiben ők a zsidósá­
got akarták háttérbe szorítani). így lehet Tisza István
minden clégületlen számára gát, akadály, tehát
leküzdendő ellenség, egy olyan világ szimbóluma,
amelyet reális érvek híján démonizálni kellett politi­
kailag és ha lehet, esztétikailag is. A I Torthy-rendszer
neokonzervatívjainak ő volt az elfelejtendő „liberális
kor" bomlást engedő, zsidóságnak is segítő vezetője,
míg a baloldai irányzatok számára az érzéketlen „úri
tatárok" főnöke vagy a „népi gondolat" iránt közöm­
bös arisztokrata. A későbbi marxista, „tudományos"
történetírás számára, amely mindig utóbb, az. éppen
aktuális jelen felől konstruálta a „szükségszerűség"
jegyében a múltat, Tisza csak egy a szükségszerűsé­
get meg nem értő, képviselőivel szemben ellenséges
s ezért a „történelem által m egítélt" személyiség lett.
Tisza István elítélését - jellem zően - nem a törté­
nelmi elemzés, hanem az irodalom és az értelmiségi
világmegváltás szellemi produktumai által végezték
el. Vagyis Tisza azért bukott meg, mert nem oszto­
zott bizonyos értelmiségi körök életérzésében, nem

260
hitt a „tudom ányosan" utópista víziók nemzeti és
társadalmi értelmességében. (Nem véletlen, hogy a
zseniális Mikszáth is „elavult" volt már sok modern
kortársnak, s csak később fedezték fel, hogy a „kriti­
kai realista" Mikszáth utólag befogható azon politikai
törekvések támogatói közé, amelyeket ő életében soha
nem támogatott, sőt azok ellenfele volt!)
Tisza István tehát általában, m int egy „eleve
bukásra ítélt" korszak jelképe, korszimbólum lett
menthetetlen, s maximum azt érhette el, hogy néhány
elismerő szó után következő de-vel - egyébként a
korszakkal, a dualizmussal egyezően - a magyar
történelem bűnösei közé küldjék. Az „osztályharc
tudom ányának" korában Tisza szellemi, világnézeti,
politikai hagyatéka frontálisan ütközött a hivatalos
tanításokkal s azzal a normával, amely 1948 után csak
a proletárdiktatúrához és a szocializmushoz pozití­
van kapcsolható előzményeket tartotta megőrzésre
és becsülésre méltónak. Tisza vesztes pozíciója még
biztosabb lett azáltal, hogy a zseniális költő, Ady
Endre ellenségeként is lehetett degradálni. Melléke­
sen a zseniális költő politikusnak - mint az általában
lenni szokott - másoknál is csapnivalóbb volt. (Mellé­
kes, de feltétlenül megemlítendő, hogy Adyt a szoci­
alista célok számára leszegényített formában fogad­
tatták el, így valódi költői nagysága erősen csorbult.
Hiszen Ady költői zsenije éppen ott a legnagyobb,
ahol propagandába fogható optimizmusa véget ért, és
a hitért harcolt, s emberi állapotokat fejezett ki.)

261
 Itt az ideje, hogy a „progresszív" magyar történet-
írás „tudom ányosan" m itizáló és démonizáló kettős
hagyományának vége szakadjon, s az a jól m egkonst­
ruált sablonrendszer, am ely évtizedekig m egakadá­
lyozta az újkori magyar történelem nagy részének
valódi elemző vizsgálatát, megszűnjön domináló s
szinte m inősítő irányzat lenni. Választható mivoltá­
ban műveljék azok, akik mindig szeretnek hinni olyan
eszmékben és divatokban, am inek eredményeit jó
előre tudni lehet.
Tisza István az összmagyarság biztonságos, kocká­
zatoktól mentes szerves polgárosodását, modernizá­
cióját tartotta mindig szem előtt. Hit és tudomány,
egyén és közösség, nemzet és emberiség egyensúlyai­
ban, ezek kiegyensúlyozott egységében a lassú, hosszú
időtartamú organikus változások híve volt, amelyek
során számára mindig az egyéni kezdeményezés és
a társadalmi öntevékenység volt az államhoz képest
elsődleges. Tisztában volt azonban azzal is, hogy
a korabeli Magyarország integrációs erőit minden
rendelkezésre álló, törvényes hatalmi és hagyomá­
nyokban rejlő lelki eszközzel erősíteni kell, mert foly­
tonos veszélyhelyzet van. Ezért akarta minimalizálni
a belső, magyar feszültségeket, s ezért volt számára
a nem zet nyitott, hozzáférhető közösség, amely
ugyanakkor sokat is követelt az egyéntől: „A dolog
lényege [ti. a nemzeté - T.L.] nem a speciális nemzeti
jellemvonásokban van, hanem az összetartozandóság
érzésében; abban a hatalmas érzésben, amelynél fogva

262
a nemzet minden tagja egy nagy élő lcny szerves
alkotó elemének érzi magát, olyan élő lénynek, amely
megragadja és felemeli ő t ... amelynél fogva az egyén
lelki világa is bel enyúlik a nemzet múltjába és jövő­
jébe, átéli a múlt minden örömét és bán tatát s vágya­
ival, törekvéseivel, ábrándjaival messze túllépve az
egyéni lét szűk korlátain, harcol, küzd egész az önfel­
áldozásig, egész az élet megsemmisítéséig, a nemzet
jövő felvirágzásáért, jövő nagyságáért."398
A magyarnál szerencsésebb, folyam atosságaiban
meg nem tört társadalmakban a Tisza Istvánhoz
hasonló államférfiak a nemzeti pantheon legnagyobb­
jai között foglalnak helyet. Jól mutatja hazánk XX.
századi történelmének szerencsétlen alakulását az a
tény, hogy a legnagjmbb e századi magyar nemzeti
politikus alakja ismeretlen, vagy ami m ég rosszabb,
hogy máig „progresszív" (hamis) ítélet szerint került
a köztudatba. A gyógyulás kezdete lehet, hogy az
óriási Tisza István-i életm űvet reálisan, az idealizálás
kompenzációs tévedései nélkül m egismerjük. E sorok
írója ebben a helyzetben itt látta fő feladatát. Azért
beszélteti sokat és részletesen magát Tisza Istvánt,
hogy ne vádolhassa senki belemagyarázásokkal,
s hogy ez a mostani m unka sokakat bátorítson
további, elfogulatlan értékelő munkára. Ám aki erre
vállalkozik, annak vállalnia kell azt is, hogy a sok
elfogultság után a valódi tárgyilagosságot majd nem
kevesen rehabilitációnak, sőt ham isításnak fogják

398 „Nemzet és társadalom." TJÖM, I. k., 612. o.

263
érezni és minősíteni. Reménykednünk kell abban,
hogy az idő rostáját immár valóban a szabad vizs­
gálódás és a természetes sokszínűség működteti,
nem pedig az olyan pártos „tudom ányosság", amely
mindenben megbukott. Hiszen ma már nemcsak Tisza
István, hanem az egész magyar történelem kiszaba­
dult abból a kényszerhelyzetből, hogy sorba kelljen
állni a történelem végcélját jelentő szocializmus
elődkeresési és „szükségszerűségi" igényeihez. Az
tehát, hogy Tisza harcolt a korabeli szocializmus és
képviselői ellen, ma már nem lehet „bűn", ahogyan
az sem, hogy nem tartotta megváltásnak a „m odern"
individualizmus múlékony divatjait. Tisza Istvánnak
és a többi „elítéltnek" a helyére kell kerülnie a magyar
polgári történelemben.
A feudálisnak és reakciósnak, az „úri Magyar-
ország" képviselőjének tartott Tisza és Nemzeti
Munkapártja csak ideológiailag lehet valakinek
ellenfele, hiszen Tisza valóban igazoltan hitelesen
tette azt, amit hirdetett, s amit hirdetett, az polgári,
polgárosodási program volt mind egyénekre nézve,
mind a közösség tekintetében: „Egész életemben
mindig elitéltem azt a hányaveti úrhatnámságot,
amely, fájdalom, ma még m utatkozik a magyar társa­
dalomban. " 59QDe u gyanezt jelenti pozitív értelemben
a református hittestvérein túl minden m agyarnak
szóló programja is:

399 OKN, 1911. június 11., IX. k. 167. o.

264
 „Évszázadokon keresztül a lét és nem lét küzdelem,
az élet-halálharc vette igénybe összes erőinket. Ebben
a nagy és dicső korszakban le kellett m ondanunk a
produktív munka mindennapi kötelességeinek telje­
sítéséről s a nagy veszélyek elleni nagy küzdelmek
leszoktattak a produktív munkálkodásról, a csemeté­
ket ápoló, gondozó kertész zajtalan, csendes munkás­
ságáról."4UÜ
S ha a szellemet tekintjük, akkor sem lehet senki­
nek baja Tisza progresszivitásával, hiszen egyébként
korábban „progresszívnak" elism ert emancipatórikus
ideálok érvényesítésére szólított fel: „A mi Irodalmi
Társaságunk is akkor tölti be m éltán hivatását ... ha
igyekszik aX X . század műveltségi fokán, a XX. század
életviszonyai közt a keresztyénség mostani ellenségei­
vel szem ben cs az emberiség mostani föladatával és
hivatásával szemben ugyanazokat a jellem vonásokat
diadalmasan képviselni és érvényre juttatni, amelyek
a XVI. század nagy emancipatórikus m űvét diadalra
ju ttatták."101
E sorok írójának m eggyőződése szerint Tisza
István normális polgári politikus volt, minden radi­
kalizmus és szélsőség ellensége, aki illúziók nélküli,
antiutópikus álláspontot elfoglalva kem ényen harcolt
olyan politikai irányzatok ellen, am elyek a m agyarsá­
got veszélybe sodorhatták. Életm űvének fontosságát
éppen az jelenti, hogy képes volt a magyar politikai

400 „Egyházi erőgyűjtés és erőfejlesztés/' Protestáns Szemle, 1908, 474. o.

401 Uo., 486. o.

265
gondolkodás hagyományait képviselve kritikusan
elemezni az előretörő „m odernségek" töm egtársa­
dalmi jelszavait és céljait s így kijelölni a szerves
m egújulás fő vonalait is. Elképzeléseinek jelentős
részét majd Klebelsberg Kunó és az életében ellenfél
Bethlen István kezdik el megvalósítani.
Tisza Istvánnak m int liberális politikusnak sajátos
helyzetben és szerepben kellett m űködnie, mivel
ez az eszm erendszer m ég etikusan individualista
formában is a m ozgások, a változások term észetes
prim átusát jelenti. Tiszának viszont óriási integrá­
ciós m ozgást kellett kanalizálnia, mivel gátak nélkül
azzal fenyegetett, hogy dezintegrálóvá válik, s az
adott erőviszonyok m egsem m isítése után önemésztő
káosz lehet úrrá a Kárpát-m edencében. Ehhez a belső
erők elégtelenek voltak ugyan, de Tisza a történelmi
tapasztalatok alapján tudta, hogy vannak, lehetnek
olyan külső erők és általuk m eghatározott helyzetek,
am ikor a bom lás dém onai elszabadulnak. Akkor
pedig nagy szerephez jutnak a valóságra vak idea­
listák cs az egyébként önmagukban gyenge szociális
és nemzeti - nem zetiségi - hatalom - és elitcserében
érdekelt erők, amelyek egyébként nem rossz helyze­
tük javításáért bármit hajlandók voltak kockáztatni.

266
 A XX. századi magyar és közép-európai történe­
lem sajnos a tragikus jövő ellen eltökélten harcoló
Tiszát igazolta, nem pedig ellenfeleit. Csak sajnálhat­
juk, hogy egy beláthatóan tragikus jövőt sokan máig
„fejlődésként" értékelnek nálunk, így az ellene végső­
kig küzdő Tisza Istvánt degradálják. Az pedig, aki
a kényszereket és a nemzeti-népi kiszolgáltatottságot
„szükségszerűségként" láttatja, a m indenkori erősek
apológiáinak nyit utat.

267
ISBN 978-615-5118-74-6

Nyomdai előkészítés:
Fazekas Virág

Nyomdai munkálatok:
EPC Nyomda Budaörs