MÁSODIK RÉSZ

Mindig van választás

15

London bûzlött.
De nemcsak a szemét és pára mindent átható szaga volt ez, melybõl minden nagyobb
metroplexumnak kijutott. London különös bûzét egy 2039-es terroristatámadásnak
köszönhette. Egy Páneurópa nevezetû, radikális csoport speciális biovegyianyagot juttatott
London légkörébe, bosszúból, mert Anglia állítólag részt vett az Európai Közösség
szétzüllesztésében. A baktérium feladata az volt, hogy elpusztítsa a metroplexum akkor
nemrég befejezett kupolájának bioszálas védõbúráját. A terroristák nyilván elégedetten
szemlélték, hogy a bioszálas hártya semmivé foszlott a baktériumok támadása alatt. De
tudatában voltak vajon annak, miféle hatással lesz az organizmusuk más bioszálas anyagokra?

Hogy ezt szándékosan tervezték-e, vagy nem, azt senki sem tudta, de tény, hogy a baktérium
elszabadult és nem lehetett megfékezni. Az organizmus megemésztette a város szinte minden
papírját és fáját, elpusztítva ezzel London történelmi örökségének nagy részét. Az ezt követõ
tömeges, pánik fûtötte fosztogatások csak hozzájárultak a pusztuláshoz. Megrongálták a
jelent, és szinte teljesen megsemmisítették a múltat. A londoni embereknek keservesen kellett
csalódniuk és egyben elszállt az a dédelgetett álmuk is, hogy õk lesznek majd egy új Európa
vezetõi.
A hasznavehetetlen kupola tartóoszlopai árván meredtek a levegõbe, mint valami elrothadt,
kõkorszaki szörnyeteg lecsupaszított bordái, melynek tövében egyre magasabbra araszoltak a
felhõkarcolók, tornyok és rádiókommunikációs létesítmények szürke penészgombái.
Az új plexum csillogó üvegpalotái Sam számára a mammutcégeknek a közönséges emberek
irányában mutatott megvetését jelképezték. A társaságok ahelyett, hogy ellátták volna az
embereket, szembeszálltak a Zöld Párt egyre növekvõ hatalmával, és a saját javukra
használták ki a káoszt. Megvásárolt parlamenti szavazatokkal és a még meglévõ arisztokrácia
magukhoz édesgetésével megváltoztatták Anglia törvényeit, és ezzel végképp tönkrezúzták az
embereknek a biztonságos életbe vetett hitét. De a visszaállított alkotmányos monarchia
intézménye ellenére VIII. György, a kormányzó és a parlament nem egyedül irányították az
országot. A mammutcégek legalább úgy uralták Angliát, mint a saját tanácstermeiket.
Azonban London modern metroplexum volt, és a társaságok felhõkarcolóinak árnyékában ott
húzódott egy másik világ. Egy olyan világ, melyet a mammutcégek és a kormányzó nem
tudtak irányítani. Londonnak is megvolt a maga árnyvilága, mely hasonlított Seattle-ére. Az
utcákon és a sötétben férfiak és nõk, árnyvadászok küzdöttek a cégek agresszív, semmivel
nem törõdõ hatalmi törekvései ellen. És ha a cégek visszaütöttek, a vadászok elbújtak... a
Samet a seattle-i pusztulatokra emlékeztetõ elhagyatott házakba, a céges toronyházak alatti
nyilvános helyek nyüzsgõ forgatagába és a város alatt húzódó sötét szervizalagutakba és
csatornákba. Fõleg a csatornákba.
A hideg, nyálkás víz beszivárgott Sam szorosra fésült hajába. Ha hosszabb hajat viselt volna,
az tompította volna a fagyos csöppenéseket. És nem érezte volna a nedvességet, csak akkor,
amikor a visszataszító lé lassan lefolyt volna a hátára és a nyakára.
Miért késett Hart? Már tizenöt perce várt rá. Lassan három hete együtt vadásztak a londoni
árnyvilágban, és a tünde nõ eddig mindig idõben érkezett, ha nem éppen korábban. Még azon
ritka alkalmakkor is pontos volt, amikor kikapcsolódni mentek valahová. Nem úgy, mint
Sally.
Sally itt nem érezte volna jól magát. A mágusnõ utálta a sötét, bezárt helyeket. Sam jól
emlékezett még a káromkodásaira, amikor valamikor régen betörtek a Renraku archológiába.
Valamikor régen? Alig több, mint két év telt el azóta. Sam akkor egy másik életet élt egy
másik világban. Da azóta belépett az árnyak közé, és új életre lelt. És most ismét küszöbön
állt, hogy új utat válasszon?
Amikor Sallyre gondolt, eszébe jutottak az ágyban töltött kellemes, intenzív órák. De eszébe
jutottak a küzdelmeik és a veszekedéseik is. Samnek mindig az volt az érzése, hogy valahogy
nem felelt meg Sally mércéjének. Hát, a fenébe is! Az idõ nagy részében ugyan még a
sajátjának sem felelt meg, de ez még nem jelentette, hogy értéktelen ember lett volna.
Változtak az idõk; változtak az emberek. Sam is változott.
Valami történhetett vele?
Sam aggodalma ezúttal Hart felé irányult. Ez meglepte. Milyen könnyen kicserélte a
gondolataiban Sallyt Harttal. Legalább olyan könnyen, mint amilyen könnyen ágyba bújtak.
Akkor ez valahogy megfelelõnek tûnt. És most? Hát, még most is annak tûnt.
És mi van Sallyvel?
-- Mi van Harttal? -- suttogta Estios harciasan.
-- Azt mondta, itt lesz.
Sam azt kívánta, bárcsak õ is olyan magabiztos lett volna, mint a hangja. Egyáltalán,
magabiztosnak hangzott? Estios ugyanolyan idegesnek tûnt, mint rendesen. A magas tünde
mindig is olyan beképzelt volt; társai elmaradása általában semmilyen hatást nem tett rá.
Vajon õ is aggódott Hart miatt? Nem valószínû. Amióta csak találkoztak Stonehenge-nél,
Estios nem bízott meg Hartban. Még azután sem, hogy a tünde nõ megmentette õket attól,
hogy megrohamozzák Glover birtokát aznap éjjel. Estios minden megjegyzésébe beleszõtte
gyanakvását. Hart ezen egyszerûen csak nevetett, de Samet aggasztotta a dolog. Hogyan
dolgozhattak volna együtt kölcsönös bizalom nélkül?
De ki volt õ, hogy ezt számon kérje rajtuk? Mostanában Svindler minden szavát meg kellett
fontolnia, hátha egy újabb hazugság rejlett a cirádás kifejezések mögött. Aztán ott volt Estios
és csapata. Chatterjee ártalmatlannak tûnt, hatékonyan elvégezte a feladatát és keveset beszélt.
O’Connor volt a legbarátságosabb közülük, de úgy tûnt, már régóta ismerte Svindlert. És ki
tudta, ez mit jelenthetett? Svindler bizonyára tudta, de nem beszélt róla. Estios maga olyan
rideg volt, mint egy döglött hal. Lenézte Hartot, de még jobban lenézte Samet. Udvariassága
tüllfüggönye mögött Sam állandóan valamiféle elfojtást észlelt, mintha valaki utasította volna
Estiost, hogy maradjon jó viszonyban Sammel. Talán ez is volt az igazság. Amennyire Sam
tudta, Estios kizárólag Laverty professzornak dolgozott. El is gondolkodott rajta, vajon mik
lehettek a professzor szándékai a jelen helyzetben. Szóval, ezek után kiben bízhatott volna
meg Sam?
Talán magában. És Inuban. De Inu csak kutya volt és ráadásul nem is jött velük. Sam itt,
Londonban csak azok közül a tündék közül válogathatott, akikkel együtt vadásztak a
druidákra. A tündék ugyanúgy kapcsolatokkal rendelkeztek az árnyvilágban, mint a humánok.
Sam ezekben a kapcsolatokban még kevésbé bízott, mint magukban a tündékben, de hát
nélkülük elveszett embernek számított volna a plexumban. És nélkülük akár haza is utazhatott
volna Seattle-be.
Halk léptek visszhangoztak végig az alagúton. Mielõtt Sam még megállapíthatta volna, merrõl
jönnek, Estios elõhúzta a fegyverét és a hangok irányába fordult. A csatornabûzbe ismerõs
illatok is keveredtek. Annak biztos tudatában, hogy Estios kezelni tud bármiféle fizikai
veszélyt, Sam bekapcsolta asztrális érzékeit és végigsuhant a csatornán. A jól ismert, kellemes
aura közeledett. Sérülésnek vagy érzelmi zavarnak semmi nyomát nem mutatta. Sam tovább
suhant és megállapította, hogy senki nem követi a tünde nõt.
-- Ez az egész csapat? -- kérdezte Hart, amikor megérkezett.
-- Hol voltál? -- vágott vissza dühösen Estios.
Hart nem válaszolt a kérdésre.
-- Mehetünk Herzoghoz.
-- Nem tetszik ez nekem -- mondta Estios.
-- Mi tetszik neked egyáltalán? Senki nem kért, hogy gyere.
Hart eldörzsölt egy piszokfoltot Scaterelli dzsekijének ujján. Bosszankodó
szemöldökráncolása látszólag a beszennyezõdött anyagnak szólt, Sam azonban tudta az
igazat. Estios tovább folytatta.
-- Felesleges belevonnunk az ügyeinkbe, Hart. Épp eléggé kockára tetted a biztonságunkat
azzal, hogy Csavart elküldted hozzá.
-- Hart nem tett kockára semmit, Estios. Herzog csak tanító. Ezért hálásnak is kéne lenned;
így még több hasznomat tudjátok venni.
-- Attól a csatornatölteléktõl tanulni rosszabb, mintha nem tanulnál semmit.
Hart felnevetett. -- A tanulás az tanulás. Azt javaslom, hogy a nézõpontodat tartsd meg
magadnak. Nem hinném, hogy a vendégünk jó néven venné a vélekedésedet. Ha Herzog itt
lenne...
-- Herzog itt van.
Az új hang egy nagydarab alakhoz tartozott, aki mintha a csatorna árnyékainak mélyébõl
emelkedett volna ki. Sam orrát megütötte Herzog jellegzetes szaga. Tudta, hogy a férfi egész
idõ alatt itt rejtõzött valahol, de a többiek tünde látásuk ellenére sem vették észre. Estios
azonnal feléje lendítette a fegyverét és Hart izmai is megfeszültek. Az újonnan érkezõ
élvezettel szemlélte a helyzetet.
-- Nem harcolunk -- jelentette ki.
Herzog valószínûtlenül nagy volt ahhoz, hogy ember lehessen. A bõrét jelentõ sima hájréteg
alatt rejtõzõ csont és hústömegbõl akár több ork is kitelt volna. Testét ímmel-ámmal
összefoltozott ruha takarta. Elképesztõen erõs volt, természetadta izmait a toteme erõsítette
fel, nem pedig holmi kiberbeépítés. Hatalmas tömege és a ruháit díszítõ rengeteg fétis ellenére
gyakorlatilag hangtalanul mozgott, ahogy odalépett a társasághoz.
-- Jó estét, Herzog -- szólalt meg Hart. -- Örülök, hogy látlak.
-- Munkával tartozol.
-- Milyen közvetlen -- jegyezte meg Estios.
-- Az éjszaka még elõttünk áll, tünde. Nekem is a magam ügyei után kell látnom. Ha a
modoromat nyersnek találod, nem kell velem dolgoznod.
-- Rá se ránts a kellemetlenkedõ modorára, Herzog -- mondta Hart. -- Szükségünk van a
segítségedre.
-- Csináljak valamit?
-- Segíts továbblépnünk. Mi sehová sem jutottunk a kutatásainkkal; úgy tûnik, ellenfeleink
alaposan felkészültek a hermetikus behatolásunkra. Úgy vélem, a te tehetséged sokkal
hatékonyabb kutatást tenne lehetõvé.
-- A te ellenségeid, nem az enyémek.
-- Mindenki ellenségei -- szólalt meg Sam.
Herzog Sam felé fordult. -- Vagy úgy. Akkor miért nem teszed meg te, amit a tünde kér?
Sam nem akart válaszolni. Ha egyedül lett volna Herzoggal, talán válaszolt volna, de Hart
jelenlétében gátlásai voltak. Nem akarta, hogy a tünde nõ tudjon arról, mennyire utált
Kutyával beszélni és mennyire félt a szellemforma irracionalitásától. És azt sem akarta, hogy
Hart tudomást szerezzen arról a másik jelenlétrõl, ami annyira megrémítette Samet.
-- Mert nem tudom.
Herzog fétisei és varázstárgyai csörgésétõl kísérve félig oldalt fordult.
-- Pedig megvan hozzá az erõd. Tudod, hogyan engedd szabadjára a szellemedet. Ezúttal
miért torpantál meg? Kutya vagy a Fényember miatt?
Sam habozott, miközben Hart gyorsan rávillantotta tekintetét.
-- Mi az a Fényember? -- kérdezte a tünde nõ.
-- Semmi -- felelte gyorsan Sam, hogy Herzog ne válaszoljon. -- Semmi az egész. Valamiféle
tudatalatti szimbólum. Még mindig problémáim vannak a szellembirodalomba való
belépéssel, amire pedig szükségem lenne, ha meg akarnám csinálni, amit kérsz.
Hart Samre bámult, de nem szólt semmit. Sam magában hálaimát mormolt, amikor a nõ ismét
Herzog felé fordult.
-- Rendben, sámán. Csinálsz akkor egy reccé-t a számunkra?
-- Igen. De idõbe telik.
-- Akkor rád hagyjuk a dolgot -- mondta Estios. Az alku megköttetett, a magas tünde eltûnt a
sötétségben. Hart még maradt, hogy köszönetet mondjon Herzognak, aztán Sam karja felé
nyúlt. A testes sámán azonban megállította mozdulat közben.
-- Ő itt marad.
Sam látta, hogy Hart arcán a meglepetés hamar bosszúságba fordult. Ő maga is megijedt.
-- Miért?
-- Tanulnod kell.
Sam tiltakozni próbált, de Hart közbeszólt.
-- Igaza van. Tanulnod kell, amennyit csak bírsz. Mellesleg, ha itt maradsz, azonnal
értesíthetsz minket, amint Herzog megtud valami fontosat. Ezzel rengeteg idõt
megspórolhatunk.
-- De te...
-- De semmi. Tudod, hogy õ csak egy másik sámán jelenlétében hajlandó dolgozni.
-- De én nem vagyok...
Herzogból hirtelen hatalmas levegõlöket robbant ki. Nála ez volt a nevetés.
-- Az vagy, aki vagy. És most velem kell jönnöd; jönnek a jelvényesek.
Sam körülnézett. A sötétben nem sokat látott, de a távolból loccsanásokat hallott. Igen, valaki
közeledett, illetve több valaki is közeledett. Túl sok zajt keltettek ahhoz, hogy vadászok
legyenek, így a hangok valószínûleg a helyi rendõrõrsrõl rendszeresen kiküldött egyik
csatornaõrjárathoz tartoztak. Minden járõrhöz tartozott egy mágus is, így varázslat
segítségével nem lehetett elbújni elõlük. Amikor Sam visszafordult, Hart már eltûnt. A nõ
csöndesen elsurrant a sötétben, ahol a tünde szeme látta azt, amit Sam humán szeme nem.
Samnek esélye sem volt rá, hogy utolérje. Más választás nem lévén, elindult a visszavonuló
Herzog után. Még a morgós Alligátor sámán is kellemesebb társaságnak ígérkezett a
metroplexum rendõrségénél.
Amikor Herzog megbizonyosodott róla, hogy biztonságban elkerülték a járõrt, megálltak.
Herzog a csatorna falának dõlt, és nem mozdult. Sam alig hallotta a lélegzetét. Az Alligátor
sámán soha nem mutatott túl sok altruizmust, mégis elfogadta Hart ajánlatát anélkül, hogy
vitatkozni kezdett volna az áron.
-- Miért csinálod ezt?
-- Muszájból.
-- De mi nem ajánlottunk fel semmit. Nem hiszem, hogy Estios bármit is hajlandó lenne
fizetni. Nem mondtál árat, így nem is fog fizetni.
Herzog bosszúsan szusszant egyet, elég halkan, hogy a hangot ne vigye messzire a csatorna,
de elég hangosan, hogy Sam tisztán hallja.
-- Nem ennek a jégszemû tündének csinálom. Nem is a te szeretett Hartodnak. Neked
csinálom. Látnod kell, hogy az út biztonságos, és csak akkor haladhatsz végig rajta, ha
elfogadod, ami vagy.
-- Elfogadtam. Megtanultam varázslatokat. Akkor megyek át az asztrálsíkba, amikor akarok.
-- Csak ámítod magad. Ha elfogadtad volna sámáni sorsodat, a szellemsíkra vezetõ út nem
lenne lezárva elõtted. Amíg el nem fogadod a másik valóságot, addig nem érheted el, amit
keresel. Addig te vagy saját magad legnagyobb ellenfele.

16

Dan Shiroi szavai érthetõek voltak Janice számára. Viselkedése és reakciói is érthetõek
voltak, miután ismerte, hogy a férfinak milyen körülmények között kellett élnie az életét. És
Janice ugyanezen körülmények között élt. Akárcsak Jaime Garcia, Han és Shiroi titkos
szervezetének többi tagja. A világ bármely részén is tartózkodtak, ugyanabba a metahumán
csoportba tartoztak.
Dan jó tanító volt. Irányításával Janice olyan dolgokat csinált meg, amiket korábban
lehetetlennek tartott. A varázslatokat és az asztrális érzékek fókuszálását könnyen megtanulta.
A testét már is el tudta rejteni varázslat mögé, és úgy sétálhatott a humánok között, hogy azok
nem tudták, ki is õ valójában. Gyermekkori, mágiával kapcsolatos álmai kezdtek beteljesülni.
A mágiát második átváltozása hozta magával. Janice számára egyszerre jelentett ez áldást és
egyben átkot is. A mágia leple alatt módjában állt meghallani, hogyan beszéltek a humánok,
amikor azt hitték, hogy saját fajtársaik között vannak. Hallotta a becsmérléseket, a gonosz
vicceket és a mocskolódásokat. Érezte a gyûlöletet. És a lelke sajgott tõle.
Dannek igaza volt; a fajtájuknak össze kellett tartania. A humánok mindenkit gyûlöltek, aki
nem rájuk hasonlított. Leginkább a metahumánokat. Minél nagyobbra nõtt egy metahumán és
minél jobban különbözött tõlük, annál nagyobbra duzzadt a gyûlöletük is. Valamikor Janice
azt gondolta, hogy az ellenséges érzelmeik az ismeretlentõl való ösztönös félelembõl
fakadnak. Mostanában azonban kezdte gyanítani, hogy inkább valahonnan máshonnan, az
emberi lélek egy sötét zugából. De akárhogyan is, a gyûlölet mindenhol jelen volt.
Sokkal több humán élt a földön, mint metahumán. Janice-t még hatalmas ereje és a
felsõbbrendû érzékszervei sem óvhatták meg a csõcseléktõl. Egyszer korábban elõfordult,
hogy az illúzióvarázslatot fenntartó koncentrációja lanyhult egy kicsit. Az eset rávilágított
arra, mennyire sebezhetõ volt valójában. Pedig már azt hitte, mindez a múlté. Gondolatai
visszakalandoztak arra a szörnyû, téli napra, amikor illúzióvarázslata leomlott és hirtelen ott
állt az utcán igazi mivoltában. A humánok körésereglettek, szörnyetegnek és gyermekek
felfalójának nevezték. Janice elmenekült a kiáltozásaik elõl, de õk üldözõbe vették és
beszorították egy elhagyott épületbe. Az épület túlzottan is hasonlított arra a romházra Hong
Kongban, ahol Dan még akkoriban megtalálta õt. De ezúttal nem temetõlidércek rontottak rá,
hanem emberek, olyan emberek akik pár perccel azelõtt még udvariasan beszélgettek vele.
Ezút tal teljesen egészséges volt, bár ez nem sokat számított. A csõcselék gyûlölete és
kiáltozása jobban fájt, mint az ökölcsapások. Ha Dan nem talál rá ismét, a humánok cafatokra
tépték volna. És bár jó alaposan összeverték, Dan gyógyító érintése elsimította a fájdalmat.
Janice megtanulta, kik voltak a barátai. Megismerte a helyét a világban.
Lenézett Dan alvó alakjára. A lenyugvó nap sugarai átszivárogtak a bezárt ablakredõnyök
között és rózsás színûre festették a férfi bundáját. Nemsokára felébred és elkezdi intézni az
ügyeit. Dan ugyan mindig mondta, hogy az õ ügyei egyben Janice ügyei is, de Janice eddig a
mágiatanuláson kívül nem sokat csinált.
A mágia segítségével lehetõsége volt megérintenie egy lelket, mely tiszta, erõs és szabad volt.
Dan egy barlangba vezette a világ közepére, és megmutatta az azon túl rejtõzõ, csodálatos
birodalmat. És Janice ott találkozott a totemével is. Az Ő villogó szemét látta és az Ő
bundájának finom puhaságát érezte. Az éjszaka csendjében az Ő mélyrõl szóló hívását
hallotta, és amikor felnézett, az Ő körvonalai száguldottak végig az égbolton, hogy táncra
keljenek a holddal. Farkas a sajátjai közé választotta Janice-t. Janice büszke volt, hogy az öreg
erdõk vadásza magához méltónak találta õt.
Lassan kezdte megérteni Farkast, kezdte megérezni magában a ragadozót. Szívét csordultig
töltötte a falka hívása, hogy maradjon velük, és védelmezze a fajtársait. Tagjai a vadon erejét
hordozták magukban. Készen állt, hogy szembenézzen azokkal, akik el akarják választani a
falkától. Farkas felajánlotta neki az erõt, hogy saját útját járhassa, és félresöpörje útjából a
gyenge akaratú lelkeket, akik visszatartották sorsa beteljesítésétõl. Janice egy kicsit félt is
saját magától.
Vállán megérezte Dan kezét és ez kizökkente gondolataiból. Ráeszmélt, hogy az ablak elõtt
állt, és a London szegénynegyedét, az East Endet beborító sötétséget bámulta. Az újraépített
negyed alig különbözött az eredetitõl. Gyilkosok vadásztak a sötét utcákon és mindenféle
bûnök elkövetõi leselkedtek bûzös ódúikból. Az East Enden nyüzsgött az élet, utcái tele
voltak gusztustalan, visszataszító emberi lényekkel, akiket csak saját bajaik és a fosztogatás
érdekelte -- valóságos városi vadon. Dan azt mondta, a terep alkalmas Janice számára, hogy
továbbfejleszthesse mágiáját. Így aztán egy megerõsített lakóházban ütötték fel a tanyájukat.
Dan megígérte, hogy Janice nemsokára készen áll majd arra, hogy elköltözzenek innen.
-- Bánt valami? -- kérdezte a férfi.
-- Nem -- hazudta Janice. Félelmei és aggodalmai bizonytalanok voltak, nem tudta szavakba
önteni õket. És ezzel összement volna Dan szemében. A férfi nagyra becsülte az erõt, és
Janice elhatározta, hogy erõsnek fogja mutatni magát a számára.
-- Helyes. -- A férfi megcsókolta. -- Arra gondoltam, hogy ma este újabb vándorutat teszünk,
egy másik birodalomba. A legutóbbi alkalom felbátorított erre.
-- Rendben -- Janice izgalomba jött, hogy ismét láthatja Farkast.
Dan kézen fogta Janice-t és lesétáltak a pincébe, ahol gyakorolni szoktak. Han már odalent
tartózkodott, és éppen fûszereket szórt szét, hogy illatosítsa velük a levegõt. Janice
köszöntésére szokás szerint csak egy biccentéssel felelt. Aztán minden további szó nélkül
elindult, és szõrös testét bepréselte a dob mögé. Janice leereszkedett a padlóra és elnyújtózott,
miközben Dan elénekelte a zavartalan egyedüllétüket biztosító varázslatot.
-- Készen állsz? -- kérdezte a férfi.
-- Teljesen -- felelte a lány.
Dan törökülésben leült Janice feje mellé és tenyere közé fogta arcát. Elkezdte kántálni az
utazódalt, Han pedig dobon verte hozzá a ritmust. Janice hallgatta a zenét, mígnem a szavak
elmosódtak és Dan hangja egybeolvadt a dobolással.
A hang a testében lüktetett, a ritmus megtöltötte minden sejtjét. Hagyta, hogy magával
sodorja az áradás, majd egyre lejjebb és lejjebb süllyedt, egészen a sámáni tudatszintig. Sötét
lyuk nyílt meg elõtte, de ezt már ismerte, nem félt tõle. Átsuhant a nyíláson, és elindult lefelé.
A folyosó ezúttal rövid volt, falai mentén nem leselkedtek rémisztõ árnyak. Janice kibukkant
a másik világban.
A telihold éppen a látóhatár fölött világított. Csodálatos volt. Janice köszöntötte, majd
meghallotta Farkas hívását. Öröme fellángolt. Mindig is így akart élni, láncok nélkül,
szabadon, hogy azt tegye, amit akar, érezze bundáján a hûvös szellõt és az éjszakai erdõbõl
áradó miriádnyi illatot. Megszerette az éjszakát.
Futásnak eredt.
Mozdulataiban nyoma sem volt sietségnek, túláradó jókedve miatt futott. Futott, mert futni
akart, érezni, amint izmai élettõl duzzadva dolgoznak teste alatt. Egy fehér farkas iramodott
melléje. Nagyobb volt, mint õ, erõsebb is, mégsem jelentett fenyegetést. Ő volt a társa, és õk
ketten vezették a falkát. Erõsek és egészségesek voltak. Senki nem gyõzhette le õket.
Együtt futottak.
A telihold beragyogta a tájat, mégsem volt szüksége az ezüstfényre. Szeme mindent látott,
orra mindent megérzett. Csak kevés dolog maradhatott rejtve elõtte, legkevésbé a zsákmány
illata. Fehér villanás -- egy riadt nyúl szökkent elõ rejtekhelyérõl. Ûzõbe vették, ruganyosan
átugorva az akadályok felett, ritmusosan suhanva a növények között. Néha közel iramodott
hozzá, hogy a nyúl élesen elforduljon és elõnyt nyerjen egy idõre. Néha a társa körbekerült,
hogy a zsákmányt feléje terelje.
Sûrû sövény jelent meg elõttük. A nyúl menedéket érezve megkétszerezte iramát. A hatalmas
fehér farkas elõreiramodott és elvágta az útját. A zsákmány reszketve megtorpant.
Megfordult, hogy tovább meneküljön. De megérezte az õ jelenlétét és megdermedt. A fehér
farkas kinyúlt és földre szorította a nyulat. Az kapálódzott, de hiába küzdött a ragadozó
felsõbbrendû ereje ellen. A fehér farkas õrá nézett, felajánlotta neki az ölés örömét.
A nyúl megérezte a szerepcserét és rettegõ szemét feléje fordította. Könyörgött az életéért.
Tudta vajon, hogy a természet rendje szerint az õ sorsa a zsákmány sorsa? Miért küzdött hát
jobban, ahogy közelített feléje? Ez volt az élet rendje. A farkas a vadász, a nyúl a zsákmány.
Rémült, halálra vált tekintet.
Tétovázott. Hiszen csak zsákmány, mondta a társa. Hús.
Igen. Csak hús. Miért nem bírta mégsem rávenni magát, hogy állkapcsát összezárja a nyúl
torkán? Lelógatta a fejét és elfordult. Nem akarta látni társa szemében a megvetést.
A nyúl halkan felsikoltott, amint a fehér farkas végzett vele. Hallgatta, amint társa feltépi az
áldozat testét. Amikor végzett, a fehér farkas felajánlotta neki a húst.
Elvette. A dús nedvek végigáradtak a szájában, telt érzéshullámokat lökve az agya felé. Ez
volt az õ étele, nem más. A farkasok nyulat esznek. Ez a világ rendje. Újabb húscafatot
hasított ki.
A maga idejében, szólt a társa. A hangban nyoma sem volt vádnak vagy megvetésnek. Érezte
társa türelmét és megfürdött szerelmében. A férfi megértette. Várni fog rá, hogy a saját
ritmusában tegye meg a lépéseket. Megígérte, hogy nem fogja siettetni, és megtartotta a
szavát.
Szerette a férfit.
Miután ettek, ismét futásnak eredtek, ûzõbe vették a holdat a láthatáron. Örömét lelte a fizikai
erõfeszítésben, jobban érezte az életet, mint bármikor korábban. Tempójuk végül lelassult, a
sebesség elhalt, puha mancsuk visszaállt a dob kimért ütemére. Az utazás a végéhez
közeledett.
Janice kipihenten és jóllakottan ébredt fel a transzból. Dan hagyta, hogy elmesélje az
élményét, és azt mondta, hogy meg volt vele elégedve. Janice tudta, hogy a férfi így is
gondolta.
Dannek még pár dolgot el kellett intéznie, mielõtt lefeküdt volna, ezért eltávozott. Janice
visszasétált az emeletre, és az ablakhoz állt; testén végigkúszott a kielégülést követõ
kimerültség érzése. Odalent East End utcáin emberek dolgoztak, hogy eltüntessék az éjszaka
szemetét. Guberálók. Abból éltek, amit az igazi ragadozók meghagytak. Janice figyelte,
ahogy egy mocskos pár kihajít egy megcsonkított testet az egyik épületbõl. Egy újabb
hajléktalan távozott el, a plexum egy újabb áldozata. Egy újabb nap Londonban.

17

A csillogó ezüst köpenyt viselõ, ében kisfiú végigtáncolt az elektronpályákon, de folyton

eltévesztette a ritmust. Vad tánca néhány tántorgó lépés után megtorpant. A táncos készen
állt, de vissza kellett fognia a lépéseit, mintha csak csúszós lett volna a táncparkett. Minden
irányba miriádnyi adatcsatorna húzódott, de egyikük sem azt nyújtotta, amit Svindler keresett.
Ha elindult valamelyik nyomában, csak újabb kudarcélmények érték; s a tánc megtorpant,
amikor az adatcsatorna ismét millió, ködös ághalommá szóródott szét. Minden egyes ág egy-
egy eltûnõ kapcsolat nyomát képezte A táj Svindler körül nemsokára követhetetlen,
elmosódott nyomsereggé változott. Azok a nyomok pedig, amiken el lehetett indulni,
feltörhetetlen jéghez vagy lényegtelen adatokhoz vezettek.
Elkeseredett volt. És dühös. Az ében kisfiú végül összehajtotta maga körül a köpenyét.
Svindler kicsatlakozott, és a kisfiú eltûnt a Mátrixból.
A tünde a kezében tartott adatjackre bámult. Nem értette a dolgot. Több kapcsolatnak kellett
volna lennie, mint amennyit végig bírt volna követni. A druidakör tagjai mind híres és ismert
emberek voltak Angliában. Legalábbis azok, akiket ismert. Dúsgazdag üzletemberek vagy
üzletasszonyok, az arisztokrácia megbecsült tagjai, olyan emberek, akiknek a mindennapi
élete a nyilvánosság, és így a nyilvános adatbázisok elõtt zajlott.
A Titkos Kör azonban jobb nevet nem is választhatott volna.
Miért nem volt képes kapcsolatot teremteni az információk között? A titkos társaságok csak
ritkán úszták meg elpottyantott nyom vagy nyomok nélkül, különösen a mai modern idõkben
nem, amikor egyetlen szervezet sem mûködhetett valamilyen fokú számítógépesítés nélkül. A
mágikus szervezeteket pedig általában könnyebb volt kinyomozni. A mágusok csak ritkán
értették meg annak a mindent átfogó, nagy érzékcsalódásnak a bonyolultságát, ami
tulajdonképpen a Mátrixot jelentette. Ez az elméleti pszeudovalóság volt Svindler második
otthona. A Mátrixban egy jó dekás képes volt arra, hogy végigkövesse az emberek és a
szervezetek közötti kapcsolatokat. Svindler pedig a jónál is jobb volt.
Ezek a druidák viszont minden mágiájuk ellenére értettek a technikához. Még csak halvány
jel sem mutatott a Mátrixban arra, hogy bármelyikük is másvalaki lett volna, mint ahogy arról
az anyagi világ tudott. Svindler még annyit sem ért el, hogy megtudja a Titkos Kör ismeretlen
tagjainak a nevét. És mivel nem talált feljegyzést a Kör szervezetérõl, azt sem tudta
megmondani, hogy a Kör tagjainak ismerõsei közül kik tartoztak még a Körbe és kik nem.
Átnézte a bejegyzett druidák névsorát, de az sem segített sokat. A praktizáló mágusok közül
sokan nem törõdtek azzal, hogy a Regisztrációs Törvénynek megfelelõen bejelentsék
ténykedésüket. A Titkos Kör tagjai pedig valószínûleg az állampolgári engedetlenség e
fajtáját választó mágusok közé tartoztak.
Az adathiány alapján Svindler akár fel is adhatta volna a kutatást, azt gondolva, hogy nem
volt több tag. De Sam ragaszkodott hozzá, hogy igenis volt, és ezzel Hart is egyetértett. Azt
mondták, hogy a druidakör háromszor három. A vadászok pedig hat tagról tudtak, és ezek
közül kettõ már meghalt.
A Titkos Kör túlzottan is titkosnak bizonyult. Három heti munka, és Svindler gyakorlatilag
nem talált semmit. Valahogyan másképp kellett kinyomoznia õket.
Egy puha kéz jelent meg Svindler vállán. Jól ismerte ezt az érintést, mely hirtelen olyan
emlékek seregét élesztette fel, amit pedig el akart fojtani. A múlt elmúlt.
-- Nem volt szerencséd?
Teresa hanglejtése kijelentéssé változtatta a kérdést.
Svindler nem törõdött a válaszadással. A lány úgyis épp eléggé ismerte õt. Amikor meglátta
Svindler arckifejezését, már tudhatta a választ. Átnézett a válla fölött; a lány egyedül jött.
-- Nocsak. Hol a mi gardedámunk?
-- Chatterjee odalent van.
A lány kecses ujjaival arrébb csúsztatta a Fairlight kiberdekket és felült az asztal szélére.
Karcsú csípõje kicsit szétterült testsúlya nyomása alatt, feljebb csalogatva ezzel szoknyája
szélét a combján. Svindler felidézte a csodás ív hihetetlen simaságát. Szemeivel végigkövette
az ismerõs kanyarulatokat, fel egészen, amíg össze nem találkozott a szintén ismerõs,
féloldalas mosollyal. A lány szemei szikráztak.
-- Megfordult valami a fejedben? -- kérdezte.
Svindler felállt és megsimogatta a lány arcát. Az emlékek szinte frissen fortyogtak, mintha
csak pár nap telt volna el. A lány Svindler karja közé csusszant az asztallapról.
-- Arra gondoltam, hogy az étel vonzerõt jelent még egy elektronszellem számára is.
-- Ez igaz.
-- Hiányoztál.
-- Te is nekem.
-- Estios nem egyezne bele.
-- Estios kiny...
A lány egy gyors csókkal elcsöndesítette. A pillanat szinte örökkévalóságnak tûnt.
-- Svindler, miért nem maradsz itt?
-- Miért nem jössz velem?
A további beszéd felesleges volt, hiszen ezt már mindketten elmondták párszor. Svindler
azóta semmilyen újabb válasszal nem tudott elõállni. Szorosan megölelték egymást, hagyták,
hogy szívverésük egymásba fonódjon. A lány hangját félig eltompította Svindler válla.
-- Vannak, amik sosem változnak. És csak széttörnek, amikor a világ megváltozik körülöttük.
-- Ennek nem muszáj így lennie.
-- Annyira biztos vagy benne?
-- Nem -- Svindler azt kívánta, bárcsak igennel felelhetett volna.
-- Én sem. Mi lesz velünk, Svindler? Azt hittem, hogy veled dolgozhatok anélkül, hogy
emlékeznék. De nem vagyok olyan erõs, mint gondoltam.
-- Több erõd van, mint nekem.
-- Hazug.
-- Az lenne hát a sorsunk, hogy örökké szenvedve szeressük egymást?
A lány válasz helyett még szorosabban ölelte Svindlert.
-- Nem akarlak kompromittálni Estiosnál -- mondta Svindler.
-- Nem is hagynálak.
Svindler nem egészen ezt a választ szerette volna hallani.
Hirtelen váratlan hang ütötte meg a fülüket; Chatterjee közeledett a folyosón. Tünde létére
elég nagy zajt csapott. Vajon tudta?
Teresa is hallotta a hangokat. Ugyanolyan gyorsan reagált, mint Svindler. Mire Chatterjee
belépett az ajtón, Svindler már a székében ült, Teresa pedig illedelmesen az asztalnál.
-- A billentyûzet elhallgatott, így aztán gondoltam, megkérdezem, milyen eredményre jutottál.
Van valami információd? -- kérdezte Chatterjee.
A testi hiányérzet épp elég rossz volt, arra meg végképp nem volt Svindlernek szüksége, hogy
a sikertelenségére emlékeztessék.
-- Semmi új.
-- Estios nem fog ennek örülni.
-- Az biztos -- csattant fel Svindler. -- Az a simapofájú csak akkor örül, ha a ...
-- Svindler! -- Teresa hangja kellõképpen szigorúan hangzott, de Svindler meglátta a lány
szeme sarkában bujkáló mosolyt.
Szóval a hölgyet nem bolondította el teljesen a vetélytárs.
Chatterjee nyugalmát nem lehetett megzavarni. -- A csapat bármely tagját érintõ, személyes
értékelésed lényegtelen. Eredménytelenséged azonban nyilvánvaló és zavaró. Túlzottan
behatárolja a mozgásterünket. Engem úgy tájékoztattak, hogy te különleges szakértelmû
dekás vagy.
-- Ez tény. De jelen pillanatban sajnos az is tény, hogy nem lelem örömömet a Mátrixban.
-- Minden utat végigjártál?
-- Mindent? Egy dekás az én "különleges szakértelmemmel"? Aligha. De az igaz, hogy
kifogytam a friss nyomokból. Azon túl, hogy megerõsítést nyert az ifjabb Neville halála, egy
centivel sem jutottunk közelebb annál, ahol napfordulókor tartottunk.
-- A teljes kör nélkül gyengék -- mondta Teresa.
-- De nem eléggé -- felelte Chatterjee. -- Az optimális eredmény a teljes feloszlatásuk lenne,
de ha legalább három tagúra redukáljuk a kört, az is megfelel a jelenlegi céljainknak.
-- Az ember nem "redukálhatja" hatékonyan azt, amit nem ismer. A Kör tagjai nevének
ismeretében pedig nem tartunk elõrébb, mint három héttel ezelõtt. És mindegyikük kilétének
ismerete nélkül nem merünk fellépni azok ellen, akiket már azonosítottunk.
-- Pontosan -- bólintott Chatterjee. -- Meg kell növelned az erõfeszítéseidet.
Svindler összefonta a karját és felbámult a mennyezetre.
-- Növelje meg Estios a magáét.
-- Már megtette -- felelte Chatterjee.
Persze, hogy megtette. Mindig eggyel elõrébb akart járni. Szemét simapofájú.
-- Akkor, ha használható adatot küld, majd felhasználom.
Chatterjee összevonta a szemöldökét.
-- Az idõ múlik.
-- És ugyan mit számít az idõ egy tündének?
-- A komolytalanság nem helyénvaló. Estios akcióra készül, és mindnyájunknak készen kell
állnunk, ha a mágikus felderítés használható adattal hozakodik elõ. Még ha a sámán meg is
tud valami hasznosat, nem valószínû, hogy nagy megelégedés kísérné a Mátrixbeli
próbálkozásaidat. Azt javaslom, hogy azonnal indulj el azokon a szálakon, amelyek még
szabadon lógnak.
-- Valóban? Akkor én meg azt javasolom neked, hogy ...
-- Svindler -- figyelmeztette Teresa.
Svindler felsóhajtott. Chatterjee piszkálása nem ért annyit, hogy felizgassa vele Teresát.
-- Éppenséggel megpróbálkozhatok egy vakkövetéssel; a rendelkezésre álló adatok némelyike
lesz a horog.
-- Bõvebben -- utasította Chatterjee.
Vagy úgy, Chatterjee uraság. Most már elismered, hogy Svindler valóban különleges
szakértelemmel rendelkezik? -- A vakkövetés egy sor kifinomult maszk- és álcaprogramot
használ fel annak érdekében, hogy a dekás jelenléte észrevehetetlenné váljék a Mátrixban.
Sajnálatos módon ez a technika könnyen sebezhetõvé is teszi a dekást, de amit nem vesznek
észre a jelenlét gátló programok, azt nem is támadják meg. Az álca leple alatt a dekás
várakozik; ha aktív tevékenységet végezne, az lerombolná a láthatatlanság illúzióját. A
horgok adatdarabok, amelyekhez a dekás hozzáerõsíti láthatatlan perszonáját, és utána már
csak arra vár, hogy az adat megmozduljon. A feltételezés az, hogy horog segítségével a dekás
legitim módon eljuthat olyan helyekre is, ahová hagyományos dekázással képtelen lenne. Az
eljárás idõt vesz igénybe, de nincs ennél jobb ötletem. Talán szerencsével járunk.
Teresa kinyúlt és kezét Svindler karjára fektette. Svindler szinte bõrdzsekijén keresztül is
érezte a lány testébõl áradó feszültséget. Teresát láthatóan nem érdekelte, hogy Chatterjee
figyelte õket.
-- Svindler -- mondta. -- Ne csináld ezt. Túl veszélyes. A vakkövetéssel kemény jéggel
kerülhetsz szembe.
-- Egyet se félj, bájos hölgy. A Svindler még nem találkozott olyan jéggel, mely foglyul tudná
õt ejteni.
Természetesen hazudott. Egyszer már bezárta egy jég -- egyetlen egyszer. Ez az élmény azóta
is visszatért néha a rémálmaiban. De nem kellett attól félnie, hogy megismétlõdik. Az a
mesterséges intelligencia -- ha ugyan az volt --, amely azt a halálos jeget irányította, a
Renraku Mátrixba bezárva élt, Svindler pedig soha nem fog visszamenni még egyszer abba a
borzasztó, fekete piramisba. Akármennyire is kemények voltak a druidák, a dekásaik nem
játszhattak ugyanabban a ligában, mint az a mammutcég, mely a világ nyilvános
adatrendszereinek túlnyomó részét irányította. Svindlernek nem kellett félnie azoktól, amikkel
esetleg összetalálkozik.
Teresa tekintete mélyen Svindlerébe fúródott, szemében kiismerhetetlen érzelmek villództak.
Ahogy felállt, kezét levette a dekás karjáról. Vajon megérezte, hogy Svindler hazudott?
-- Még -- suttogta halkan a lány.
Svindler pedig biztos volt benne, hogy Teresa nem akarta, hogy meghallják.

18

A szobába belépõ ember egyáltalán nem is volt ember. A Hanson nevet viselte és a
közönséges szemlélõ számára úgy is festett, mint egy ember, de Andrew Glover meglátta a
valóságot. Glover már akkor megérezte ezt, amikor Hanson elõször felbukkant, kezében
Hyde-White ajánlólevelével. Glover gyakorolta egy kicsit a mágikus látást és hamar rájött,
hogy Hanson nem ember. Azonban az, hogy valójában milyen fajhoz tartozott, továbbra is
nyitott kérdés maradt; ilyen aurát és asztrális képet Glover még soha nem látott. A
feljegyzések között nem szerepelt ez a fajta asztrális kép és aura, így aztán nem lehetett
kideríteni, melyik metahumán csoportba tartozik a férfi.
A kövér öregember nyilván ugyanilyen jól látta Hanson valódi kilétét. Miért javasolt hát egy
Hanson-féle, nem humán férfit?
Hyde-White ugyanazt az esküt tette le, mint a Kör többi tagja, és õ is elkötelezte magát
amellett, hogy megtisztítsa a földet, és visszaállítsa a jogos monarchiát. Ez a fajta megtisztítás
nem csak a természetszennyezésre, de a metahumán gének zavaró befolyására is vonatkozott.
Glover õsei azért küzdöttek, hogy a brit vérvonalat megóvják a kevésbé fejlett fajok
behatásától. Harcuk szinte jelentéktelennek tûnt amellett a hatalmas küzdelem mellett,
amelyet Glover folytatott a mutáns lények ellen. A mutánsok ugyanis azzal fenyegettek, hogy
teljesen eluralják az alsóbb néposztályok már eddig is jócskán megfertõzött vérét.
A metahumánok alig voltak jobbak az állatoknál, Hanson pedig, az asztrális képében
mutatkozó bestiális vonásaiból ítélve nyilvánvalóan a legrosszabbfélék közé tartozott.
Hyde-White nehezen kiismerhetõ, de gyakorlatias ember volt. Mint osztálya többi, megfelelõ
környezetben nevelkedett tagja, õ is megértette az alacsonyabb néprétegek természetét.
Akárcsak Glover maga. És ez lehetett a válasz. Hanson csak eszköz, erõforrás, amelyet
felhasználnak és majd eltakarítanak, ha már nincs rá szükség. Ennek így már volt értelme.
Mindössze csak az bizonyult kellemetlen szükségszerûségnek, hogy Glovernek személyesen
kellett Hansonnal találkoznia és együttmûködnie.
Úgy tûnt, Hanson nem vette észre a Gloverbõl feléje áradó utálatot. Vagy ha észre is vette,
nem reagált rá. Mindkét változat megfelelt Glovernek. Hanson visszataszító jelenlétét csak
átmenetileg kellett elszenvednie, újabb teherként a szent ügy érdekében.
-- Készen állnak -- mondta Hanson.
-- Akkor ne késlekedjünk.
Glover félretolta a férfit, és belépett a terembe. Középen öt
megkötözött ember feküdt. Alja népség, akiket a metroplexum
söpredékébõl választottak ki. Hárman közülük orkok voltak. Óriási eltérés mutatkozott
közöttük és a Neville rítusában felhasznált, tiszta vérvonalak között. Glover visszataszítónak
találta az ilyen embereket. Az újjászületõ Angliában az ilyeneknek nem jut majd hely. A
másik két korcs, félvér külföldi egy kicsit jobb volt, de õk sem számítottak. Az számított, amit
képviseltek.
Az erõ.
Ez a fajta emberáldozat energiát adott a Kör számára, hogy pótolja az ifjabb Neville és
Fitzgilbert halálával elveszett energiát. Még úgy is, hogy létszámuk nem érte el a tökéletes
kilencet, Glover érezte, hogy rítusaik erõsebbekké váltak és Hyde-White azt mondta, hogy
nemsokára õk maguk is erõsebbek lesznek. A ciklus minden egyes kiteljesítése megkétszerezi
az erejüket. Az már csak plusz haszon volt, hogy a föld meggyógyításához vezetõ útjukon
eltakarítanak pár tisztátalan lelket.
Kár, hogy a résztvevõk között nem szerepeltek tündék. Fajtájuk legendás fizikai szépsége
elfedte kétszínû és romlott természetüket. A tündék nagyon sokba kerültek Angliának. Ha
majd bekövetkezik a helyreállítás, meg fognak fizetni a földért, amit az általuk megrontott
lelkektõl raboltak el. Elõbb azonban a Titkos Körnek erõre volt szüksége. Glover az elõttük
álló feladatokra koncentrált.
Lerázta köpenyét, elõvillantva ezzel a fõdruida hivatalát jelképezõ melldíszt. Hanson
lesegítette róla a külsõ ruháit. Gordon éppen meghajolva állt, mert az egyik orkhoz beszélt, de
most kiegyenesedett, és elfoglalta helyét a ministránsok között. Glover mindegyik jelenlévõ
druida felé bólintott. A megfogyatkozott körbõl csak Hyde-White és Neville hiányoztak.
Neville a következõ rítuson fog csak részt venni, Hyde-White pedig az azt követõn, amint a
jelenlegi ciklus a végéhez közeledik.
A druidák ünnepélyesen a helyükre sétáltak, Glover pedig kinyújtotta a kezét és elkántálta az
áldást. Szavai a föld szellemeit szólították, hogy azok látva lássák a rítust, melyet a földért
végeztek. A többi druida ellenpontot énekelt.
A kör túlsó felén Gordon visszhangozta Glover szavait. Szemét lecsukta és imádkozásszerû
átéléssel beszélt. Glover gyanította, hogy Gordon még a többi druidánál is hevesebben és
mélyebben hitt az új útban. Elégedett volt. Hyde-White tanításai meghozták az eredményüket;
a királyi sarj tökéletesen elkötelezte magát, teljes szívével elfogadta az ügyüket.
Glover azonban átmenetileg meglepõdött, amikor Gordon hirtelen kinyitotta szemét és
tekintetük találkozott. A férfi szemében ott csillogott a hit, mint ahogyan arra számítani
lehetett, de a csillogás az igazi király erejével és tekintélyével keveredett. Glover meghajolt,
elismervén Gordont a föld örökösének. A meghajlás azonban nem jött tiszta szívbõl. A föld
õrzõjeként, annak bosszúálló mágikus karjaként és orvosaként a fõdruida is a maga módján
királyinak számított. Mind a királynak, mind a fõdruidának megvoltak a maguk erõszférái.
Együtt új korszakba vezethetik át az országot.
Gordon bólintással válaszolt Glover meghajlására. A fõdruida ismét meghajolt, ezúttal
azonban a közöttük a földön fekvõ áldozatok felé. A hajléktalanok tágra nyílt szemû, rémült
állatokként bámultak. Az elsõ csak akkor kezdett kiáltozni, amikor meglátta az arany sarlót
Glover kezében.

19

Willie intése azt jelezte, hogy a rigó lány valami érdekeset talált az elhagyott épületben. Sam
az összeomlás szélén álló, rogyadozó házat nem tartotta túl biztonságosnak. Akárcsak a
szomszédos épületeket. Úgy tûnt, az egész házsor igen elõrehaladt már a romlás útján.
Pár óra már eltelt azóta, hogy elvesztették Glover nyomát a mocskos East Enden. Sam nem
nagyon remélte, hogy újra ráragadhatnak a druidára, de Estios ragaszkodott hozzá, hogy
akkora területet fésüljenek át, amekkorát csak bírnak. Sam beleegyezett, jóllehet nem várt a
dologtól túl sokat. Mindnyájan a nyakukon érezték az idõ szorítását.
Willie ismét intett, nem sokkal azután, hogy Sam átsiklott az asztrális térbe, hogy felderítse az
épületet. Az egész környék kényelmetlen érzéssel töltötte el, és sok helyre nem is tudott
rendesen benézni; a mentális "fehér zaj" túl erõs volt. Úgy tûnt, mintha valami szörnyûség
történt volna odabent, valami... igazából gonoszat akart mondani, de az nagyon bután
hangzott volna és nem akarta, hogy Estios kinevesse. Megpróbálta lerázni magáról rossz
elõérzetét. Legalább élõ ellenfelet nem látott. És Willie jelzése is megerõsítette, hogy senki
sem tartózkodott odabent.
Estios lépett be elsõként. A magas tünde önhitt és ellenszenves, de bátor is volt. A plexum
ezen sötét részében mindig fennállt a lehetõség, hogy csapdába futnak. Valami kalandvágyó
pasas elrejtõzhetett, vagy egy paranoiás koldus védelmezhette az odúját. Az asztrális látás
nem érzékelte jól a mechanikus vagy elektronikus szerkezeteket, és Willie érzékelõi sem
voltak csalhatatlanok.
O’Connor Sammel és Harttal maradt. Az erõk ilyen megosztása egyenlõtlennek számított, de
az utóbbi idõben mindig így csinálták. A gyanakvó Estios azt akarta, hogy a csapata egyik
tagja mindig Hart mellett maradjon. Sam gyanította, hogy O’Connor parancsot kapott arra,
ölje meg a tünde nõt, ha valami netán balul ütne ki.
Estios intett az ajtóból. Sam megpróbált könnyednek látszani, ahogy a többiekkel együtt
átvágott az utcán és belépett az épületbe. Estios a pincébe vezette õket, és egy olyan hely felé
tartott, ahol a mentális zaj a legerõsebb volt. Még oda sem értek, Sam már jól érezte a vér és
ürülék szagát.
A terem valóságos mészárszék volt. A plexum dögevõi már elvégezték a munkájukat. A
hentesek munkájának eredményét szanaszét szórták a teremben. Sam öt koponyát számolt
meg, három orkét és két humánét. A dögevõk az új behatolók érkezésére nyivákolva,
visítozva elmenekültek.
Willie robotja az egyik sarokban pihent. A vörös jelzõfény üdvözlésképpen megvillant,
miközben a robot kamerája feléjük fordult, hogy kövesse a belépésüket. A robot fejét jelentõ
kommunikációs kupola alatti rotorgyûrû halk zümmögéssel forogni kezdett. Az alsó,
stabilizáló gyûrû ezzel szinkronban elkezdte az ellentétes irányú forgást. A robot nemsokára
felemelkedett, és összehajtotta ötlábú futómûvét. A két sebesen forgó gyûrûvel díszített, fél
méter hosszú henger átlibbent az ablakon. Willie nyilván õrt áll, amíg õk odabent
vizsgálódnak.
A maradványok gyakorlatilag csak csontokból álltak. A belsõ szerveket szétszórták, de
szemmel láthatóan hiányzott róluk a hús. Amikor közelebb hajoltak, jól látták, hogy a
csontokon kaparásnyomok látszottak, ahogy levakarták róluk a húst.
-- A Csontos Ember újabb gyilkosságai -- jegyezte meg Estios.
-- Mi köze van ennek a druidákhoz? -- kérdezte Sam.
Senki nem válaszolt. Sam pedig ott állt a mészárlás közepén. Mást nem tudott tenni, csak
bámulni. Ő is hallotta a híreket a Csontos Ember sorozatos gyilkosságairól, de az egész nem
tûnt többnek, mint a túlzsúfolt szegénynegyedben megszokott számos erõszakos cselekmény
egyikének. De még a legszenzációsabb riportok sem értek fel azzal a valósággal, amit Sam
átélt azzal, hogy itt állt a tehetetlen áldozatok maradványai között. Most már megértette a
hatalmas mentális zajt; asztrális érzékeit valósággal megsüketítette a holtak fájdalma és
szenvedése. A gyomra emelkedni kezdett.
-- Nincs szívük -- szólalt meg O’Connor.
Sam odafordult, hogy kiderítse, kire célzott O’Connor. Ám a nõ csak egy csontvázra bámult.
Hart és Estios valamirõl beszélgettek az épület belsejébe vezetõ egyik ajtó mellett. O’Connor
magának beszélt.
Amikor a nõ felnézett, azt látta, hogy Sam értetlenül bámul rá.
-- Sehol nincs nyoma az áldozatok szívének.
Sam eltûnõdött azon, honnan tudhatta O’Connor ezt olyan biztosan a rengeteg szerves
hulladék között. -- Meg is ehették õket.
-- A többi szervet megrágták. Némelyeket szinte teljesen elfogyasztották, de azért megmaradt
belõlük annyi, hogy azonosítani lehessen õket. De szívnyomokat sehol nem látok. A
gyilkosok nyilván magukkal vitték az áldozatok szívét a hússal együtt.
-- Akkor nem temetõlidércek voltak -- mondta Sam.
-- Nem rájuk vall -- bólintott O’Connor. -- Azok talán elvitték volna a húst, de ha szerveket is
esznek, akkor a maradékot nem hagyták volna itt.
-- Fizikai gyilkosságok voltak, de érezhetõ a visszamaradt varázsenergia -- jegyezte meg
Estios.
-- Ez nem véletlen erõszak volt -- mondta Hart.
-- Komolyan gondoltad akár egy percig is, hogy az volt? -- kérdezte megvetõen Estios.
Samnek nem tetszett, ahogy Estios Harttal beszélt. Dühe átszivárgott a szavaiba is. -- Miért ne
lehetett volna? Értelmetlen gyilkosságok történnek minden nap. A nyomornegyedek tele
vannak õrültekkel és olyanokkal, akiknek ezer okuk van az ölésre, beleértve a puszta
szórakozást is. Közülük néhányan akár mágiát is használhatnak.
-- Hát akkor? -- kérdezte Hart Estiostól, mintha Sam meg sem szólalt volna.
-- Nem nyilvánvaló? -- felelte Estios. -- Rituális gyilkosság volt.
-- A Titkos Kör? -- Sam nem igazán várt beleegyezõ válaszra.
-- Ahhoz nincs elég adatunk -- jegyezte meg Hart szemöldökét ráncolva. -- Csábítónak tûnik
az elmélet, hogy a Csontos Ember rendezett itt újabb mészárlást. De méginkább az, hogy a mi
elveszített Glover barátunk volt az. Ha segítettek neki, több, mint elég idõvel rendelkezett
ahhoz, hogy ezeket meggyilkolja.
-- Segítettek neki. A vérnyomok alapján legalább féltucatnyian jártak itt -- mondta O’Connor.
Sam figyelmét azonban elterelte a fülébe dugott adóvevõbõl felcsendülõ hangjel. Az idegesítõ
hang arra figyelmeztetett, hogy Willie kiszúrt valakit. A dallam pedig arról árulkodott, hogy
rendõröket szúrt ki.
-- Jelvényesek jönnek -- fordult idegesen a többiek felé. -- A legjobb lesz, ha eltûnünk innen.
Estios elmondott egy varázslatot, hogy megtisztítsa ruházatukat a vérfoltoktól és hogy a
teremben se hagyjanak nyomot. A metróállomás közel volt, így könnyen felszívódhattak a
nyüzsgõ embertömegben.

20

Az olvadt aranyszínû szemek megfosztották a lelkétõl. Janice ismét azzá vált, aki volt, humán
lánnyá. Gyönge volt, erõtlen. Azoknak a szemeknek nem hazudhatott. Azok mindig tudták, ha
hazudott.
Az aranyszemû férfi kérdéseket tett fel neki. Úgy tûnt, mintha Janice egész létezése nem lett
volna más, csak kérdések és válaszok egyetlen hatalmas köre. A férfi kérdezett, õ pedig
válaszolt, de a válaszai valahogy nem elégítették ki a férfit. Az apja azt mondta, az igazság fel
fogja szabadítani. Hát most elmondta az igazságot, mégis fogoly maradt.
-- Miért vagy fontos a számukra? -- kérdezte a férfi.
-- Nem tudom, mirõl beszél -- felelte Janice.
-- A tagadás nem ment meg -- felelte a férfi élesen.
Kín.
Izmai megfeszültek, ahogy tüzes fájdalom száguldott végig a testén. Mit tett, hogy ezt
érdemli? Az igazat válaszolta. Miért nem engedik el?
-- Válaszolj.
-- Nem tudom!
Könnyek patakzottak az arcán. A férfi megérintette a vállát, és Janice elfintorodott. A férfi
érintése egy pók érzetét keltette, mely lassan felmászott a nyakán és rátelepedett az arcára.
Megpróbálta lesöpörni, de a tagjai nem követték agya utasításait. Valami fogva tartotta.
Lenézett és látta, hogy sötét pántok ölelik körül a csuklóját és bokáját. Ha a pántok puszta
vasból lettek volna, ki tudta volna szabadítani magát, de ez az idegen kinézetû, sötét,
kitinszerû anyag semmilyen menekülési lehetõséget nem kínált.
-- Ne ellenkezz.
Félelem dermesztette meg Janice-t. Nem bírta tovább elviselni a férfi érintésének iszonyatát,
ezért sikoltozni kezdett. Fejét jobbra-balra csapkodta, és nekifeszült a reménytelenül erõs
pántoknak. Szabadulni akart. Már azzal is megelégedett volna, ha megszabadulna az arcát
simogató kéztõl.
-- Figyelemre méltó.
Az ezt követõ szavak távolról hangzottak és nem voltak annyira kínosan tisztán érthetõek,
mint a korábbiak. Mintha valaki más olyan nyelven beszélne, amit õ nem értett.
-- Az, aminek mondod.
Újabb testetlen hangok sustorogtak a férfinak, a férfi pedig beszédbe elegyedett velük.
Megjegyzései és kérdései egybeolvadtak a távoli pusmogással, míg végül jól hallhatóan ezt
mondta:
-- Legalább hasznát vesszük.
Egy újabb arc jelent meg Janice szeme elõtt. Halványzöld szövetmaszk borította. Érzéketlen,
sötét szempár nézett ki alóla mereven. Lehetetlen volt, de mégis egy száj nyílt meg a kámzsás
arcban, fogai helyén injekciós tûk csillogtak. A száj feléje közelített, Janice pedig ismét
felsikoltott. Aztán még egyszer. Képtelen volt mozdulni, képtelen volt elfordítani a fejét, csak
ült és bámulta az egyre közelebb és közelebb nyomuló, obszcén maszkot. Egyre közelebb. A
rémisztõ figura ajkai megérintették Janice ajkait és a szája elzsibbadt.
Látása elhomályosult és csillagok pettyezte sötétség örvénylett körülötte. Érezte, hogy
kicsatolják, amint a maszk elemelkedett az arcától. A tûk eltûntek. Csak a sötét, fénylõ,
enyhén ferde vágású szemek maradtak meg a halványzöld kámzsa mögött. Aztán a maszk
szétporladt és Janice Hugh Glass arcát látta maga elõtt. A fiú finom, tünde arcvonásai
gyönyörûek voltak, mint mindig.
Hogy került ide? Kimenekítette Janice-t Yomiról és azt ígérte, hogy biztonságba helyezi.
Azért jött, hogy ismét elvigye? De Janice még ork volt, amikor Hugh-val találkozott. És most
humán testtel rendelkezett. Kinyúlt, meg akart gyõzõdni róla, hogy a fiú a valóságban is ott
állt-e elõtte. Annyira kétségbeesetten akarta, hogy megszûnjön az aranyszemû ember-
rémálom, hogy még Hugh-nak is örült. Lenézett a kezére, melyet a fiú felé nyújtott. A kezet
szõr borította és karmokban végzõdött. Tehát mégsem volt humán. És már nem is lesz soha.
Hugh rámosolygott. Vékony ajkai szétnyíltak, de tökéletes, fehér fogai sehol nem látszottak.
Helyükön romlott, rothadó massza vonaglott. A fiú felnevetett, amikor Janice sikítani kezdett.

A fiú felé csapott, és zord elégtétellel érezte, hogy a karmai belevájnak a húsba. A karját
szinte azonnal ismét foglyul ejtette az erõs, meleg nyomás a csuklója körül. De érezte a vér
illatát. Jó illat volt. Valós.
Felébredt.
Csuklóját Dan erõs keze tartotta fogva. Élénkpiros vér szivárgott a sötét arcán húzódó
karmolásnyomokból, de tekintetében nyoma sem volt haragnak. Szemében inkább aggodalom
tükrözõdött: õérte aggódott, eszmélt rá Janice. Amint a férfi észrevette, hogy a lány teljesen
felébredt, elengedte a karját. Finoman megrázta, majd megölelte, puha szavakat mormolt a
fülébe.
Janice az álmában Hugh-nak látta õt és megütötte. De a férfi nem Hugh volt. Soha nem lenne
Hugh. Hugh visszaütött volna. Dan mindig kedves volt vele, féltõ lélek egy brutális testben,
tökéletes ellentéte a jóképû Hugh-nak.
Janice könnyes szemekkel megvizsgálta az általa karmolt sebet. A seb máris gyógyulásnak
indult. Szipogott egyet, és gyengén a férfira mosolygott.
-- Minden rendben -- felelte Dan.
És így is volt. Janice nyugodt biztonságban érezte magát. Shiroi szerelme valóságos volt, nem
úgy, mint Hugh hamis ígéretei. És ha Janice még dajkált is magában kétségeket, a férfi
türelmes, figyelmes reagálása ezeket is elmosta. Shiroi nem tettette a szerelmet, hogy aztán
saját céljaira használja fel a lányt. Janice tudta, hogy Shiroi a saját lényéért szereti õt. Miért
nem tudta hát viszonozni ezt a szerelmet?

21

A Fényember ismét megjelent Sam elõtt, vakítóan ragyogott, mint a nap. Sam nem nézhetett
rá, nem állhatott meg elõtte. A hõség égette a bõrét, így kénytelen volt meghátrálni. Sámáni
ereje korábban spontán tûz elleni védõvarázslatban nyilvánult meg, de ez ellen a tûz ellen nem
volt menekvés. Dühében felkiáltott, hangja riasztóan állatiasan csendült.
A Fényember felkacagott.
Sam az ébredésbe menekült a kacagás elõl. A szobában hideg volt, lepedõje mégis
átnedvesedett az izzadtságtól. Sam biztonságot keresve kinyúlt Hart felé és ráeszmélt, hogy a
tünde nõ már elment. Sam egyedül feküdt a szürke homályban.
A nyitott ajtón át beszûrõdött a billentyûkattogás a szomszéd szobából. A ritmus nem
hasonlított Svindlerére; különös minták is elõfordultak benne. Nyilván Willie lesz az, rigózás
közben. Beszéd nem hallatszott. A technomágus valószínûleg egyedül tartózkodott a
szobában. Sam eltûnõdött, vajon hová ment Hart.
Letolta magáról a nyirkos takarókat, és kikászálódott az ágyból. Reszketett és tudta, hogy ezt
nem csak a szoba levegõjének hidege okozza. Minden egyes alkalommal rémülettel töltötte el,
ha csak rágondolt a Fényemberre.
Nem tudta, honnan jött a Fényember. Úgy tûnt, mintha nem lett volna mindig ott, hogy elzárja
Sam útját a sámáni síkok felé. De Sam nem tudhatta biztosan. Soha nem fogadta el teljesen
annak gondolatát, hogy sámánná kelljen válnia. A Fényember talán csak a saját félelmeit
testesítette meg. Talán csak azt jelképezte, hogy Samnek nem nagyon akaródzott csiszolni
sámáni képességeit.
A víz gyorsabban is folyhatott volna a csapból. Sam ujjai már elgémberedtek a jeges
érintéstõl, mire annyi összegyûlt a markában, hogy az arcára löttyinthesse. A megrázkódtatás
éles volt, de legalább kitisztította egy kicsit a fejét. Nedves kezeivel végigsimított a haján és
szakállán, helyükre illesztve a rakoncátlan tincseket. Megpróbálta elfelejteni a rémálmot,
miközben gyorsan felöltözött.
-- Hoi, Csavar -- köszöntötte Willie. A törp nõ nyakig merült a gépeivel való matatásba. --
Kávé a tálcán.
-- Kösz -- motyogta Sam. Kihalászott egy doboz dzsúszt a hûtõszekrénybõl. -- Dolgozol?
-- Csak tesztelem a szemem és a fülem.
-- Mondta Hart, hová megy?
-- Neg.
-- És hogy mikor jön vissza?
-- Neg.
Nagyszerû.
-- Aggódás kikap, Csavar cimbi. Adok valamit az agyadnak. Miután elmentetek a lakásból, én
maradtam; és figyeltem a jelvényeseket. Nem húzták sokat az idõt, csak összezavarták a
környéket, és nem
vittek magukkal semmi bizonyítékot. Tisztára úgy nézett ki, mintha szándékosan eltöröltek
volna pár nyomot. Gyanút fogtam, és követtem õket. Találkoztak Burnside felügyelõvel. Nem
nagyon lepte meg a jelentésük, ez plusz gyanús volt nekem -- Várt, hogy Sam reagáljon, és
vállat vont, miután ez nem történt meg. -- Ez nem stimmel, Csavar. Burnside igazi zsaru,
ahogy kell. Az árnyvilágban mindenki tudja, hogy kemény fickó, igazi igazsághívõ. Soha nem
szegi meg a törvényt. De ezek a jelvényesek éppen ezt tették. Ő meg csak hallgatott. Én
mondom, Csavar, ez nem stimmel.
-- Talán megváltozott.
-- Kizárva.
-- Akkor valaki megzsarolta.
-- Lehet, de nem valószínû. Még ha csinált is volna valami rosszat, amibe ez a te valakid
beleakaszkodhatna, Burnside valószínûleg feladná õket még akkor is, ha ezzel õt is lesittelik.
-- Bárcsak többet tudnánk. Svindler bedekázhatna a fájljaikba, de õ most nincs itt. Nem
hiszem, hogy te ezt meg tudod csinálni, Willie.
-- Mér’ nem csinálod magad? Van jacked.
-- Én nem dekázok.
Willie tekintetébõl kiderült, hogy a nõ azt hitte, Sam elméje rövidzárlatot kaphatott. Az õ
világában soha senki nem adta fel addig, amíg meg nem halt, vagy szét nem égették az agyát.
-- Szerintem megcsinálhatnád, mert a tünde haverod még mindig melózik. Hozzá tudok férni
egy elég jó dekkhez. Persze semmi garancia. Nem az én témám. A rigó talán úgy néz ki, mint
a dekás, de ha melózni kell, tök más.
-- Megértem. Majd meglátom, mit tehetek.
Samnek alig egy órájába került, hogy megegyezzen a közvetítõvel, akihez Harton keresztül
jutott el. Az alku nem volt könnyû, és Sam több kötelezettséggel távozott, mint amennyivel
szeretett volna. Plusz azzal a kiberdekkel, amire szüksége volt.
Pár órával késõbb Willie kicsatlakozott és megszólalt:
-- Ezt kapd ki.
-- Mit?
-- Burnside a fõnök a Csontos Ember nyomozásban, amióta a harmadik kupac csontváz
felbukkant. Közvetlen kinevezés fentrõl.
-- Kitõl?
-- Nyomozó lett belõled, Csavar? -- Willie nevetése akár vihogásnak is beillett volna, ha
magasabb hangon szólt volna. -- Hát, a szokásos hivatalos utasítás, de valami nem stimmel.
Rossz kezdõkódok. Egy kis melóba került, de találtam egy nyomot, ami a
Belügyminisztériumba vezet.
-- A kormány tehát benne van.
-- Ha a bûnözõ druidák, megalomániás társaságok és fanatikus arisztokraták nem bizonyultak
volna még elégnek.
-- Részben, igen -- Willie az asztal szélére helyezte bakancsai élét, és hátradöntötte a székét.
-- És most, Csavar?
-- Kezdjük a rendõrséggel. Ellenõrizd Burnside szolgálati beosztását, és hasonlítsd össze azzal
a két rendõrével, akiket tegnap éjjel követtél. Nézd meg, vannak-e egybeesések. Tudnunk
kell, meddig terjed a szervezkedés. És nézd meg azt is, van-e eltérés a szokásos beosztástól.
Ellenõrizd is le.
Willie morgott egyet, de visszament dolgozni.
Amikor ismét kicsatlakozott, Sam megszólalt:
-- Fogadok, hogy összefüggés van Burnside és barátai váratlan szolgálatba állításainak és a
Csontos Ember gyilkolásainak idõpontjai között. Vagy legalábbis egybeesés a holttestek
megtalálásával.
-- Akkor minek csináltam a melót?
-- Csak találgattam. És nem támaszkodhatunk feltételezésekre.
-- Hát, nem. És azt is megtippelted, hogy rendszer van a Csontos Ember gyilkosságaiban?
-- Miféle rendszer?
-- Rondaféle. Az elsõ sorozatban van pár törés, de azért eléggé tiszta az ügy. A második
sorozat pedig csak megerõsíti.
-- Mit erõsít meg, Willie?
-- A rendszert. Az elsõ éjjel egy hulla volt, a másodikon kettõ, aztán három és így tovább,
egészen hétig. Aztán kezdõdik elölrõl.
-- Hét? Nem kilenc?
-- Stimm.
-- A körben kilenc druida volt.
-- És kettõt megcsaptak napfordulókor.
-- De helyreállíthatták a létszámot. És ez okos dolog lenne egy mágikus kör részérõl. Lehet,
hogy a Csontos Ember gyilkosságokat nem a Kör követte el.
-- Akárki is, módszeresen csinálta. Hét nap az elsõ és a második gyilkosság között. Hat a
második és a harmadik között és így tovább egészen kettõig a hatodik és a hetedik között.
Aztán egyetlen nap és egy egyszemélyes Csontos Ember gyilkosság. Hét nappal késõbb egy
kettõs. Satöbbi. Három nappal ezelõtt öt hullánk volt. Összeállt a kép?
-- Nagyon módszeres. Ma este egy hat áldozatos gyilkosság fog történni. Lehet, hogy nem a
Titkos Kör az, de mégis rituális gyilkosságokról van szó.
Willie és Sam nekiálltak vitatkozni azon, mi lehet a kapcsolat a druidákhoz, végül eljutottak
odáig, hogy Willie kémrobotjával követni fogják a rendõrség ténykedéseit. Ha követik a
mintát, a Csontos Ember ma este akcióba fog lépni, és ha a rendõrség is benne van az ügyben,
talán idõben elvezetik õket a helyszínre, hogy meg tudják állapítani a gyilkosok kilétét. De
legalábbis fényt deríthetnek az esetleges rendõrségi összejátszásra. Willie robotja elrepült
Burnside irodájához, és alig fél óra várakozás után a felügyelõ már távozott is. Csatlakozott
hozzá az a két nyomozó, akiket Willie már korábban nyomon követett. Willie és Sam együtt
figyelték, hogy a trió a nyomába ered egy fickónak, aki a Regent’s Park egyik díszes házából
jött ki. Mindketten a monitor fölé görnyedve álltak, amikor Hart visszaért.
-- Mi folyik itt? -- kérdezte.
-- Várunk, hogy valami megtörténjen -- felelte Sam titokzatosan.
Hart a monitorra pillantott.
-- Az ott Burnside!
-- Ühüm.
-- Mi folyik itt?
Sam elmesélte, mit találtak Willie-vel. Hart is odaült melléjük a képernyõ elé.
Willie robotja Burnside-ra és az õt kísérõ két rendõrre fókuszált. Mindhárman titkos
munkához öltöztek és észrevétlenül beleolvadtak az utcán nyüzsgõ tömegbe. Mindössze
érezhetõ idegességük különböztette meg õket a járókelõktõl. Pár perc elteltével Burnside
elküldte a két rendõrt. Willie utánuk eresztette a robotot és kiderült, hogy a két pasas külön-
külön megfigyelõ pozíciót foglalt el azon épület mellett, ahová a követett férfi belépett.
Régimódi módszer. Használhattak volna olyan robotokat is, mint Willie-é, de mégsem tették
-- ez világosan arra utalt, hogy nem hivatalos akcióról volt szó, hiszen a távirányításos gépek
használatát mindig be kellett jegyeztetni.
Willie feljebb küldte a robotot, hogy az egész háztömböt be tudja fogni. Eltelt egy óra, amikor
ismét történt valami. Hart észrevette, hogy valaki elhagyja az épületet, és szólt Willie-nek,
hogy küldje utána a robotot, és nézze meg közelebbrõl. Willie közel hozta az épületbõl kilépõ
embereket, vigyázva, hogy a robot kiessen a látószögükbõl. Egy nõ haladt elöl, mögötte
három férfi, nehéz mûanyagzsákokkal. Egyikõjük sem volt ismerõs, de Willie azért rögzítette
a képüket.
A robot idõben ért vissza az épülethez, hogy lássák, amint egy másik csoport éppen kisétál a
kamera látószögébõl. Ők is zsákokat vittek a hátukon, ezért Willie gyorsan utánuk küldte a
robotot. Ezúttal eredményre jutottak.
-- Glover -- mondta Sam halkan.
A férfi kiléte felõl szemernyi kétség sem volt; Sam túlzottan jól ismerte azt az arcot. Willie
rögzítette a druidát kísérõ idegenek képét.
-- Vissza az õrhelyre, Willie -- utasította Hart. -- Kis csoportokban távoznak, és nem akarunk
senkirõl lemaradni. Ha a minta stimmel, akkor úgy tippelek, hogy ma éjjel egy kivételével
mindnyájan jelen voltak.
-- Vettem.
A robot visszaröppent. Még négyszer eredt a helyszínrõl távozó csoportok nyomába, hogy
lefilmezze õket. Amikor az utolsó csoport is távozott, a rendõrök elindultak befelé. Willie
nem szerette volna, ha a jelvényesek kiszúrják a robotot, ezért elõreküldte, hogy gyorsan
átnézze az épület belsejét. Odabent mélyen hat csontváz feküdt, melyeket már megszálltak a
dögevõk.
-- Elmondjuk Estiosnak? -- kérdezte Willie.
-- Még nem. Elõbb nézzük végig a felvételeket -- javasolta Hart.
-- Te döntesz, Csavar -- mondta Willie.
Sam felsóhajtott. -- A legjobb lesz, ha elõször azonosítjuk õket.
-- Vettem -- felelte Willie. Letöltötte a felvételeket a kiberdekkbe, és nekiállt a
képfeldolgozásnak.
Sam remélte, hogy a meló nem tart sokáig. Ha a minta stimmelt, minden oka megvolt annak
feltételezésére, hogy hét újabb ártatlan ember fog meghalni kevesebb, mint negyvennyolc
órán belül.

22

-- A jelentésed igazán hasznos, Katherine. -- Bambatu mosolygott, fehér fogai vakítóan

ragyogtak sötét bõréhez képest. -- De attól tartok, változtatnod kell a terveiden. A Lady
tanulmányozta az információt, és más megoldást határozott. A Titkos Kör ostoba druidái
olyan úton indultak el, mely a Lady hite szerint a saját vesztüket fogja okozni a kormányzóval
együtt. A Lady bizonyos ebben. Sõt, abban is biztos, hogy a bukásuk olyan hamarosan és
különleges módon következik be, melyhez nem szükségeltetik a mi segítségünk. A Titkos Kör
ezen önpusztítása jobban beleillik a Lady terveibe, mintha kívülrõl rombolnák szét õket.
Következésképpen a Lady arra kér, hogy ne vegyél részt többet a Titkos Kör aktivitásainak
beszüntetésére irányuló próbálkozásokban.
-- És mi lesz Vernerrel meg Estios csapatával?
-- Nekik sem engedhetjük meg, hogy megzavarják a Kört.
Ez kellemetlen utasítás volt. Hart nem hagyhatja magát ilyen könynyen lebeszélni. A
doppelganger ügy során már megtapasztalta Sam kopószerû kitartását. És amióta szeretõk
lettek, megtudta, milyen mélyen húzódik a fiú lelkében az igazságszolgáltatás iránti vágy.
Sam nem fogja feladni az üldözést, amíg az a végkifejletéhez nem érkezik. Lehetetlen lenne
vele élnie, ha most rákényszerítené, hogy álljon el a küldetésétõl, melynek az volt a célja,
hogy megfizettesse a Körrel az okozott gonoszságok árát. Hartot meglepte, hogy aggódva
gondol erre a lehetõségre. Miért? Hiszen a srác csak az ágyasa volt, semmi több. Vagy
mégsem? De nem gondolhatta végig a dolgot, mert Bambatu folytatta mondókáját.
-- A Lady úgy határozott, hogy Vernernek a szituációból való számûzése a lehetõ
leghatékonyabban és a lehetõ legkisebb zavart okozva állítaná le a vadászok tevékenységét.
Azt várja tõled, hogy a szokásos hatékonyságoddal rendezd el a részleteket.
-- Azonnal kiviszem az országból.
-- Ó, nem Katherine. Az nem megfelelõ megoldás. Vernert meg kell ölni.
 23

-- Nyugatnak a Romford Roadon.

A hangjel meglepetésnek számított. Willie nem nagyon szokott beszélni rigózás közben. Azt
mondta azért, mert az megzavarja a géppel való kapcsolatát.
A törp nõ éppen az egyik újonnan azonosított druidát, Thomas Alfred Carstairset követte,
akirõl kiderült, hogy a London Agglomeráció Birmingham iparnegyedének polgármestere. A
polgármestert két izomfiú követte, akikrõl Willie mûszerei kiderítették, hogy alaposan meg
vannak spékelve kiberverrel. Mindhárman fegyvereket hordtak. A polgármester elküldte a
szokásos kíséretét és csak a testõrök maradtak mellette. Ma este üzleti ügyeit intézte; saját
üzleti ügyeit.
A gyilkosságokban talált rendszer azt sugallta, hogy ma estére hét gyilkosságot terveztek,
mindegyik druidának egyet. A vadászok mostanra már tudták, hogy a Titkos Kör nem pótolta
a napfordulókor elvesztett két tagját. Nem toboroztak helyükre újabb tagokat, amíg még
rituális tevékenységet folytattak. Vajon õk is érezték, hogy szorít az idõ? Valami határidõt
kellett tartaniuk? A druidák gyalázatos ténykedéseinek indokát illetõen a vadászok továbbra is
csak a sötétben tapogatóztak.
Sam remélte, hogy Carstairst könnyebb lesz követni, mint Glovert, amikor elõször
felfedezték, hogy kapcsolat van a Csontos Ember gyilkosságai és a Titkos Kör között. A
vadászok nem engedhették meg, hogy elveszítsék a férfi nyomát, és aztán házról házra járva
legyenek kénytelenek újra megtalálni. Sam nem vette volna szívesen, ha újabb embereknek
kellett volna meghalniuk a Kör gonosz ténykedése miatt.
Burnside felügyelõt sem tudták már tovább követni. Az ügy egy kicsit költségessé vált,
amikor a felügyelõ kiszúrta Willie egyik kémrobotját és kilövette a körzet kémelhárító
osztagának egyik mágusával. A törp rigó ettõl kezdve mereven elutasította, hogy újabb
robotot küldjenek Burnside nyakára.
Az áldozat éjszakájára épphogy befejezték a Kör tagjainak név szerinti azonosítását, és csak
arra maradt idejük, hogy felkutassák egyiküket, a nagytiszteletû Mr. Carstairst. A többi
druidához hasonlóan a polgármester is mágus volt, így kockázatosnak ítélték meg, hogy
asztrálisan kövessék. A csapat tehát evilági nyom alapján dolgozott. Az evilági nyomkövetést
pedig Willie robotja jelentette.
A vadászok csoportja minden gond nélkül átjutott a tömegen és az utcán sûrûsödõ hideg, téli
ködön. Willie jelezte, hogy Carstairs elérte a célépületet. A vadászok ismét összeálltak
egyetlen csoporttá. Carstairs egy öreg raktárépületbe lépett be, melynek tartalmát már régen
megemésztette a pusztító londoni levegõ. A töredezett burkolatú, macskaköves utca lejtett, és
Sam tudta, hogy közel vannak a folyóhoz; a köd arrafelé mindig sûrûbbnek bizonyult.
-- Nyomás, Willie -- utasította Sam. -- Derítsd ki, hol gyûltek össze, és jelezd, ha elkezdték a
rítust. Csak akkor ütünk rajtuk, ha már elkezdték. Így csak annyi ideig fog tartani a dolog,
amíg átjutunk az õreiken.
Egyetlen csipogás jelezte, hogy Willie vette az adást.
Vártak.
Estios és emberei leellenõrizték a fegyvereiket és azonnal visszadugták hosszú kabátjuk alá,
ha egy járókelõ a kívánatosnál közelebb haladt el mellettük. Hart az övét díszítõ egyik
mintával játszadozott. A gyakorlatlan szem számára dekoratív cirádáknak tûnõ minták
valójában halálos dobófegyverek voltak. Érdekes, Hart sosem szokott az ujjaival babrálni
akció elõtt. Sam észrevette, hogy a tünde nõ az utóbbi két napban meglehetõsen szétszórt volt,
de amikor Sam beszélni akart vele, Hart szomorú mosollyal kísért, azonnali fejcsóválással
mindig lezárta a témát. Hart viselkedése pedig csak növelte Sam idegességét. Ijedten
összerezzent, amikor Willie kettõs csipogást küldött a fülhallgatójába.
Ez nem az elõre megbeszélt jel volt. Sam szája hirtelen kiszáradt.
-- Willie? -- kérdezte óvatosan.
-- Mit csináltok? -- válaszolt a törp nõ. -- Hol vagytok, fiúk? Már vagy húsz perce.
-- A jelzésedre vártunk. Nem jeleztél.
Kis szünet.
-- Nem hallottátok a sikoltozást?
-- Szameg! -- Egyetlen árva hangot nem hallottak.
Sam felpattant, és elõrántotta Narcoject Lethe fegyverét. A kábítópisztoly könnyûnek és
anyagtalannak tûnt. Embereket halálra
kínoztak, neki meg csak egy játékpisztoly volt a kezében. Ez talán igazságos?
Mire Sam lelépett a járdáról, Estios már félúton járt az épület felé. Chatterjee és O’Connor
alig pár méterrel maradtak le vezetõjük mögött. Szokás szerint elsõként a magas tünde lépett
be az épületbe. Hart hátramaradt, követve Sam tempóját. Sam tudta, hogy a nõ ennél
gyorsabban is tud mozogni. Nem érezte talán a mindnyájukat feszítõ sietséget? Öt ember és
egy robot szállt szembe hét druidával és azok ismeretlen számú segédjeivel. Sam azt kívánta,
bárcsak itt lenne Svindler a Sandlerjével, de hát a tünde még mindig a Mátrixban vadászott.
Estios átsuhant az ajtón, de visszadobta valami. Sam talpán csúszva megállt és gyorsan
bekapcsolta asztrális érzékeit. Az ajtót valamiféle ragyogás zárta le. Mágikus akadály. Estios
feltápászkodott, aurája vadul villogott közben. Sam figyelte, amint aurájának színe lassan az
akadály színe felé tolódik el, ahogy Estios ráhangolta magát annak fizikai frekvenciájára. A
magas tünde vigyorogva nekidõlt a fluoreszkáló falnak, és amikor a színük megegyezett,
akadálytalanul átlépett rajta.
Chatterjee megragadta O’Connort, beborította õt saját energiájával, és átvonszolta a pajzson.
Sam visszaváltott evilági érzékeire és követte õket. Talán jó ötlet volt, hogy Svindler nem jött
el; Sam nem ismerte Chatterjee trükkjét, és lehet, hogy Svindler nem lett volna képes
áthatolni a védõfalon.
Amikor Sam nekifeszült a védõpajzsnak, úgy érezte magát, mintha át akarna nyomakodni egy
hatalmas mûanyagszatyron. Az erõfal megnyúlt és megfeszült, aztán hirtelen engedett, és Sam
máris az épület belsejének sötétjében találta magát. Most már jól hallotta a kiáltozást. Új
sietség ömlött el a tagjaiban és elõrenyomakodott, de O’Connor elkapta.
-- Ne olyan gyorsan, Csavar. Nem rohamosztagos vagy -- suttogta sietve. -- Svindler soha
nem bocsátaná meg nekem, ha hagynálak a halálodba rohanni.
A nõnek igaza volt. Ha megöletik magukat, azzal nem segítenek a szerencsétlen áldozatokon,
és ha vakon berontanának, azzal csak megöletnék magukat. Egy akadállyal már találkoztak,
könnyen lehet, hogy lesznek újabbak is. Akár fizikai csapdákkal is találkozhatnak. Vagy
elrejtõzött õrökkel.
Estios, Chatterjee és O’Connor tündeszemeikkel fürkészték a sötétséget. Sam
alacsonyabbrendûnek érezte magát közöttük, elõhalászta hát fényerõsítõ szemüvegét, és
felvette. A homály kivilágosodott egy hajszálnyit.
Estios elkáromkodta magát. -- Ez a rohadék csörgõakadály eltorzítja a hangokat. Szólj a
felesnek, hogy tájolja be a pontos helyzetüket. Hányan vannak és milyen fegyverekkel.
-- És ha elektronikus védelmet használnak? -- kérdezte Sam.
-- Ahhoz túlzottan el vannak foglalva. Nem emlékszel?
Estios kérdését vérfagyasztó, elnyújtott sikoly húzta alá.
Sam továbbította Willie-nek Estios kérését és hangosbeszélõs üzemmódba kapcsolta az
adóvevõjét.
-- Két lépcsõsorral lejjebb a pincében -- jelentette a törp nõ. -- Körülbelül tíz méterre
északnyugatra a bejárati ajtótól. Hét druida és nyolc segéd vannak jelen. Nem tudom, hová
mentek a többiek. Mindegyiknél kés. Az összes segéd és a legtöbb druida csomagol -- semmi
komoly. Hozzáférés északról és nyugatról.
-- Basszameg! Bárcsak látnám is -- mondta Estios. -- De ez van. Chatterjee és én északról
megyünk. Ez beletelik egy kis idõbe, úgyhogy ti menjetek a nyugati bejárathoz és várjatok.
Senki nem mozdul, amíg mi be nem rontunk. Értve?
-- Igen -- felelte O’Connor.
Sam bólintott.
Amikor O’Connorral leguggoltak a nyugati bejárat mellett, Sam csak akkor vette észre, hogy
Hart felszívódott. De a helyszín látványa hamar számûzte gondolataiból a tünde nõ iránti
aggódását.
A terem hatalmas volt. Méretes boltívek és oszlopsorok nyúltak a távolba. A keleti oldalon a
padló hirtelen folyóparttá változott. A Temze egyik ágát bevezették a területre. Sam a víz
fölötti sötétséget fürkészte, és egy idõ után kiszúrta Willie kémrobotját. A robot a boltíves
mennyezet közelében lebegett. A szanaszét heverõ, félig szétporladt ládákból ítélve a térség
egykor rakodódokk lehetett. Valaha itt becsületes kikötõmunkások keresték a kenyerüket. És
valószínûleg kevésbé becsületesek is. A helyszín viszont ma a gonoszság melegágyává
változott. A kõfalakról visszaverõdtek a megkínzott áldozatok fájdalomkiáltásai. A
sokszorozódó visszhangok egyetlen, folyamatos, idegmarcangoló sikolytengerbe folytak
össze.
A druidák egy megtisztított területen gyûltek össze, körülbelül öt méternyire délre a nyugati
bejárattól. Varázstûz világított a munkájukhoz, elegendõ fényt biztosítva Sam szemüvegének.
Túlzottan is elegendõ fényt. Sam egyáltalán nem akarta végignézni, hogyan vagdossák le a
húst a még életben maradt áldozatokról. Gyors mozdulatokkal dolgoztak; a nyirkos talajon
már lecsupaszítva hevert három csontváz.
-- Ez itt beteg -- jelentette ki Carstairs, mintha csak egy ház színét állapította volna meg.
-- Dobd el a fertõzött részeket. Az ilyen hús nem megfelelõ -- szólt oda neki Hyde-White.
Carstairs bólintott. Kezében az arany sarló magasra emelkedett, majd lecsapott. A
polgármester áldozata megrándult, de sikoltása hamar elhalkult, amint elvesztette az
eszméletét. Vagy meghalt.
Sam száját elöntötte az epe, amikor látta, hogy Carstairs odatartja a levágott végtagot az egyik
segédnek. A segéd magas, jólöltözött, majdhogynem királyi kinézetû férfi volt. Úgy tûnt, örül,
hogy szolgálhat. Tiszteletteljes léptekkel átvágott a termen és megállt a folyóhoz vezetõ
lépcsõsor tetején. Alsó dobással behajította a levágott kart a szennyezett folyóba. A csonk
halkan csobbant és elmerült. A férfi aztán visszatért a druidákhoz, szemmel láthatóan észre
sem véve, hogy csurom vér a keze.
Sam mozgást érzékelt szeme sarkából. Két férfi lépett be a terembe az északi bejáraton. Estios
és Chatterjee. Sam figyelte, hogy leguggolnak egy oszlop árnyékába, és valami varázslatot
kezdenek el mormolni. Sam a druidák felé fordult, különös figyelemmel kísérve Glovert. Nem
örült, amikor meglátta a fõdruida díszét a férfi mellén.
Estios és Chatterjee váratlanul egy sor tûzlabdát lövelltek ki. Hatalmas mennyiségû mágikus
energia szabadult fel a druidák között lángok és robbanások formájában. Lángoló férfiak és
nõk repültek szét minden irányban. Sam látta, hogy Carstairs összerogyott.
A hirtelen erõszak láttán Sam akaratlanul is elfintorodott, de célpontja ennél jobban reagált.
Glover teste körül védõvarázslat villant fel. A férfi fedezék mögé ugrott.
-- Hanson -- kiáltotta. -- Védelmezz engem.
Sam elvesztette a tiszta rálátást, amikor a nagydarab férfi Glover elé lépett. Csak késlelteted
az elkerülhetetlent, Glover. Rálõtt Hansonra, de a férfi nem terült el. Ha a Lethe kábítószerbõl
még egy adagot belelõ, akár meg is ölheti a pasast, de tekintettel arra, hogy Hanson is részese
volt a druidák gonosztetteinek, Samet ez most nem különösebben zavarta. Újra tüzelt. Hanson
megtántorodott, de még mindig állva maradt. Semmi nyomát nem mutatta, hogy a szer hatott
volna a szervezetére. Sam a tár teljes tartalmát Hansonba ürítette és gyorsan újratöltött, amint
a férfi elõretámolygott.
Sam mellett O’Connor is tüzet nyitott, H&K G12-esével pásztázva a tömeget. Sam látta, hogy
sorozatai lekaszabolták a Hyde-White körül összegyûlt csoportot. A kövér öregembert
testükkel védõ szolgák úgy dõltek, mint a kalász aratáskor. Az öreg druida összerogyott,
amikor O’Connor lövedékei a testébe csapódtak. Csatlakozott követõihez a nyirkos, nedves
kövön.
Bár lemészárolták a Kör tagjainak felét, a harc még mindig nem ért véget. Az ellenség
kettéoszlott és az életben maradottak szétszóródtak a teremben, hogy fedezék mögül
viszonozhassák a tüzet. Szerencsére ezt teljesen szervezetlenül tették. És ami még jobb hírnek
bizonyult, határozatlanul is. A druidák valószínûleg nem ismerték fel, hogy többen voltak,
nagyobb tûzerõt birtokoltak és nagyobb mágikus energiákat is szabadíthattak fel, mint az
árnyvadászok. A mágusok túlsúlya aggasztotta a legjobban Samet. A terem túlsó felérõl
villanásokat látott és robajló hangokat hallott. Estiost és Chatterjee-t nyilván varázstámadás
érte. A védelmük vagy a szerencséjük azonban kitartott, mert sorozatlövésre állított G12-eseik
éles, kerregõ hangja továbbra is jelezte, hogy még harcban állnak.
Dobbanó zümmögés jelezte az erõsítés megérkeztét. Willie bevetette harci robotját. Ezt a
gépet a kémrobottól eltérõen alaposan felfegyverezték és bepáncélozták. Ezenkívül nagy zajt
is csapott; csak a csata tombolásában nem lehetett észrevenni a közeledtét. De most, hogy
megérkezett, kicsit kiegyenlítette az esélyeket. A robot csúcstechnológiával készült,
nagymértékben ellenállt mindenféle mágiának, tûzereje pedig valószínûleg önmagában is
nagyobb volt, mint amivel a druidák meg tudtak birkózni. Fémlapok csusszantak félre az
oldalán és fegyvercsövek emelkedtek ki a feltáruló nyílásokból.
De mielõtt a robot tüzet nyithatott volna, a szobát hirtelen elképesztõ erõsségû fehér fény
töltötte meg. Sam felüvöltött fájdalmában, mert a fényerõsítõ szemüvegébe épített
kompenzációs áramkör nem reagált elég gyorsan a megváltozott megvilágításra. A druidák
felõl hallatszó üvöltések pedig jelezték, hogy nem õ volt az egyetlen, akit felkészületlenül ért
a hirtelen fénykitörés.
Sam a földre vetette magát és letépte fejérõl a szemüveget. Megdörzsölte a szemét, mintha ki
tudná törölni belõle a vibráló fénykarikákat. Látása nélkül tehetetlen volt.
A robot sem tüzelt. Willie érzékelõire is hatott volna a fény? Ha igen, nagy bajba kerültek.
Többen is elrohantak mellette, de semmit sem tehetett. Hallotta, hogy O’Connor G12-ese
felugat és lövedékeket küld a falakba. A nõ szemét is átmenetileg használhatatlanná tették. Ha
a druidákat nem a szökés érdekelte volna jobban, már mindnyájan halottak lennének.
Sam látása õrjítõ lassúsággal tért csak vissza. De amikor végre képes volt arra, hogy kivegye a
környezetét, szinte azt kívánta, bárcsak vak maradt volna.
Valamiféle sötét, nyálkás lucsoktócsa terült el a kábítószerre alig reagáló, nagydarab férfi
holtteste mellett. A tócsa a padló lejtését meghazudtolva, felfelé mozgott. A szennyezett folyó
olajosan csillogó felszíne felfelé áramlott. A ragacs elöl haladó pereme elért egy holttestet, de
ahelyett, hogy mellette és alatta elfolyt volna, átkúszott fölötte. Fekete füst szállt fel
sziszegve, ahol a lucsok szövetet és húst ért. Sam látta, hogy a hús pillanatok alatt lemállik a
csontvázról a fekete lucsok savas érintésének hatására.
Amikor a holttest végérvényesen eltûnt az elõretoluló bûzös förmedvény alatt, a lucsok
bugyborékolni kezdett. A holttest helyén feldudorodott és kiemelkedett. A dombocska
nagyjából emberalakot öltött.
Sam emlékezete visszaugrott a raktárépületbe Hong Kongban, ahol Glover megidézte azt az
akármicsodát. A savszellem akkor megmentette Sam életét, még akkor is, ha a végeredmény
történetesen Glovernek kedvezett. Ezúttal azonban Sam maga fenyegette Glovert.
A savas emberparódia Sam felé indult.
Amint a lucsoklény felemelkedett, a még életben maradt druidák és szolgáik kirontottak
rejtekhelyükrõl. A mágikus és evilági fedezet alatt vadul a kijárat felé rohantak. Estios és
Chatterjee nem tudott kellõképpen felelni a koncentrált tûzerõre, így nem tudták õket
megállítani sem. A druidák halottjaikat és sebesültjeiket hátrahagyva elmenekültek.
Estios amint tudott, tüzet nyitott a visszavonuló alakokra. Felállt rejtekhelyérõl és odakiáltott
a többieknek, hogy csatlakozzanak õk is az üldözéshez. Aztán futásnak eredt, nem várt
senkire. Chatterjee azonnal utánairamodott, és O’Connor is kiugrott fedezéke mögül, hogy
kövesse õket. Sam habozott egy ideig, nem egészen volt meggyõzõdve arról, hogy bölcs
dolog vakon a menekülõk után vetnie magát a sötétben; elvesztette ugyanis a szemüvegét. A
kocsonya közben Sam és az északi ajtó közé csúszott.
Willie robotja mérges lódarázsként vetette magát a lucsokra, megszórva 5.56 mm-es
géppuskalövedékekkel. A robot nagysebességû lövedékei becsapódtak a lény egyik oldalába,
és kiröppentek belõle a másikon, szemmel láthatóan mindenféle különösebb hatás nélkül. A
lény félig formát öltött feje körbefordult, hogy kövesse a körülötte keringõ robotot.
Willie mindkét géppuska tüzét az alak idomtalan vállára irányította. A záporozó lövedékek
leválasztották a kocsonyalény végtagját. A géppuskák fel és le pásztáztak, megakadályozva,
hogy a sebbõl kifolyó újabb lucsok új karrá formálódjon. A leváló kar bágyadtan a robot felé
nyúlt, majd lepottyant és loccsanva elterült a kõpadlón.
Gyors csipogássorozat jelezte, hogy Willie elégedett az eredménnyel.
Sam nem osztotta a törp örömét. Látta ugyanis, hogy a padlóra toccsant kar mozogni kezd,
odakúszik a szörnyeteghez és visszaolvad beléje. Willie ezt nyilván nem látta; nyilván csak
arra koncentrált, hogy leamputálja a lény másik karját is.
A másik kar is letoccsant és elõdjéhez hasonlóan, gyorsan visszakúszott szülõjéhez. Willie
továbbra is szemmel tartotta a lényt, de komoly károkat nem okozott. Sam arra gondolt, a
legjobb lesz, ha gyorsan elhúzza innen a csíkot. A szörnyeteg jobb vállánál máris megjelent
egy dudor. A kar nemsokára újra ki fog nõni, Willie lõszerkészlete pedig véges volt.
Sam éppen azt tervezte, hogyan suhanhatna el a szörnyeteg mellett, amikor rádöbbent, hogy
az egyáltalán nem a karját növeszti újra. A válla tovább duzzadt, a végén úgy festett, mintha
az embertorzó púpos lett volna. Willie lövedékei a nyakára záporoztak, de ez a vastagabb
csatlakozás jobban kitartott.
A lény vállára nõtt duzzanatból szemkápráztató sebességgel egy csáp röppent ki és a robot
köré fonta magát. A nagy tömeg nekiütközése majdnem a földre lökte a gépet, de Willie
állított a rotorokon. A rotorlapátok kicsiny szeleteket hasítottak le a csápból és a robot ismét
emelkedni kezdett. Azonban még mindig fogva tartotta a fekete nyúlvány.
A szörnyeteg a csápjába pumpálta a testét alkotó anyagot, egyre fogyott és fogyott, miközben
a robotot szorongató része egyre hízott és hízott. Mulatságos, rajzfilmbe illõ volt a jelenet, de
Samnek egyáltalán nem volt kedve nevetni. A felpumpált tömeg végül meghaladta a robot
terhelhetõségét, és a zümmögõ kis gépezet a földre zuhant. Futómûve nem volt kibocsátva, az
öt támasztóláb pedig tölcsér
alakban összehajtva abszolút labilisnak bizonyult. A robot hengeres teste azonnal oldalra dõlt.
Géppuskáiból vadul köpködte a lövedékeket.
Most, hogy a robot a földre zuhant, a középsõ része köré font, masszív csáp összelottyadt egy
kicsit. A csáp külsõ héja elernyedt, és a belsejében lötyögõ, savas folyadék ráfolyt a foglyul
ejtett gépre. A csillogó fém megsötétedett és eltompult mindenhol, ahol a latyak hozzáért.
Szikraesõ robbant a levegõbe, amikor az elsõ cseppek beszivárogtak a nyitott
fegyverrekeszekbe. A robot testén miniatûr villámok cikáztak végig és fanyar füst szállt fel
eresztékeibõl. A zümmögõ hang valahonnan a robot belsejébõl jött, de most hirtelen egyre
magasabban szólt, mintha felpörgettek volna benne egy elektromotort. Amikor a hang már
már visításra hasonlított, hirtelen abbamaradt. A robot földre zuhanásakor villogni kezdõ
jelzõfények kialudtak.
A lebegõ kémrobot rotorjai leálltak, és a gép hangos loccsanással a folyóba zuhant.
Sam remélte, hogy az elektronikus visszacsatolás csak átmenetileg kábította el Willie-t. Senki
nem volt mellette, hogy kicsatlakoztassa, ha a harci robot megsérült áramkörei esetleg halálos
üzemzavart okoznának. Lehet, hogy a törp magára hagyatva haldoklott.
Másfelõl viszont Sam maga ennél gusztustalanabb halállal nézett szembe. Csöndesen figyelte,
amint a kocsonyalény ismét visszaalakítja magát hatalmas, idomtalan ember formájúra.

24

Hart tudta, hogy már korábban csinálnia kellett volna valamit, de valósággal megbénította a rá
nem jellemzõ bizonytalankodás. És amíg õ töprengett, a vadászok megindultak a Kör ellen.
Elõkészítõ akció tervezésére vonatkozó érveit elsöpörte Svindler és Estios szintén nem
jellemzõ közös megegyezése, mely szerint már nem várhattak tovább. Samnek pedig nem
kellett több a két tünde támogatásánál.
Sam megszállottsága a Kör megállítására minden ízében hasonlított ahhoz, amikor azt vette a
fejébe, hogy Haesslichet igazságszolgáltatás elé kell állítani. Meggyõzõdése ezúttal azonban
tisztább, nemesebb volt, több egyszerû bosszúnál. Azért dolgozott a Kör ellen, mert
belecsalták abba, hogy segítsen nekik az üzelmeikben. Valahol odalent Verner azon volt,
hogy megállítsa õket, mert meg kellett állítani õket. És igaza is volt.
Talán épp ezért hiányzott az erõ Hart érveibõl, talán épp ezért nem sikerült más megoldást
találnia a problémára.
És amikor kiderült, hogy nem képes lebeszélni a vadászokat arról, hogy belerohamozzanak a
Kör rítusának kellõs közepébe, lelépett. A lehetõségeket nem mindig lehet megjósolni.
Mellesleg, ha már mindnyájan kiértek a látókörébõl, már nem követheti a ténykedéseiket, és
nem remélheti, hogy irányíthatja õket. Hart még mindig a módját kereste, hogy megállítsa a
támadást, amikor elkezdtek berohanni az öreg raktárépületbe.
A Lady nem lesz boldog.
Hart látta, hogy a druidák többsége elmenekül a vadászok támadása elõl. Képességeiket
ismerve nem félt attól, hogy nem tudnak majd meglógni Estios és társai elõl, különösen most,
hogy Willie robotjait hidegre tették. A Titkos Kör majd újjáalakul, hogy végrehajtsák piszkos
mágiájukat. Még mindig mûködõ rituális csoportot alkottak. Bár elvesztettek pár tagot, a
vezetõik és a legerõsebb mágusaik megmaradtak. Talán ez elég lesz nekik ahhoz, hogy
megtegyék azt, amire a Lady számított. Ha igen, Hart tétovázása megbocsátható. Ez alól csak
egyetlen dolog volt kivétel.
Sam.
Láthatatlanná tévõ varázslatának álcája alól figyelte a fiút, amint körbejár a raktárépületben és
fegyver után kutat. Kikapta a pisztolyt az egyik halott segéd kezébõl, és tüzet nyitott az õt
üldözõ kocsonyalényre. Nyugodtsága dicséretes volt. Lövéseit precízen a szörnylény feje
gyanánt szolgáló dudorban sötétlõ két, szemszerû lyuk közé irányította. De nem okozott
jelentõsebb kárt.
Hihetetlen kitartását tápláló makacssága végül csapdába ejtette. Most szembekerült saját igazi
természetével és tudhatta volna, hogyan kell elbánni ezzel a megidézett lénnyel. Ez valódi
mágia volt; gonosz és kifordított mágia, az igaz, mégis mágia. Alig néhány pillanattal ezelõtt
saját szemével láthatta, mennyire hatástalanoknak bizonyultak a harci robot géppuskái a lény
ellen. Ha úgy tanulmányozta volna a szellemeket, ahogy kellett volna, most tudná, hogy az
olyan csekély tûzerõ nem árthat neki, amit egy pisztoly biztosít. A mágiát mágiával kell
legyõzni.
Olyan könnyû lenne a dolog. Hartnak mindössze annyit kellene csinálnia, hogy hátat fordít, és
már véget is érne az egész. Legalább nem saját magának kellene megcsinálnia. Sam meghalna
és a Lady elégedett lenne. Legalábbis meglehetõsen. Estios csapatát pedig nem lenne nehéz
eltéríteni vagy eliminálni. És a szerzõdését betûre pontosan teljesítené.
Akkor hát miért nem tette? Miért dobogott hevesen a szíve, és miért izzadt a tenyere? Érezte,
hogy koncentrációja lankad, és a láthatatlanná tévõ varázslat semmivé foszlik.
Sam figyelme Hart felé irányult, amikor a tünde nõ megjelent. Hart látta a félelmet a srác
szemében és amikor Sam kiabálni kezdett, már tudta, mitõl félt.
-- Kifelé! Nem tudom megállítani! Mentsd magad!
Megteheti?
Energiákat idézett meg és az általa ismert legerõsebb visszaûzési varázslattá formálta õket.
Érezte, hogy a lény észreveszi a jelenlétét. Ha nem sikerül a varázslat, a lény elõször õrá fog
támadni, õ pedig az elûzési kísérlettõl kimerülten könnyû áldozat lesz. Eleresztette az elsõ
energiacsápot, hogy engedelmességre kényszerítse a szellemet. A szellem asztrálisan
felüvöltött, amikor az azúrkék energiaszalag megérintette testét. Küzdött.
Hart valami ismerõset észlelt -- mintha egy régebbi ismeretség lett volna -- és amikor létrejött
a kapcsolat, megborzongott. Ő még soha nem idézett meg ilyen lényt. Ez egy toxikus szellem
volt, olyan, amilyet csak õrült mágus idézhet meg. Hart pedig nem tudott ilyen kificamodott,
gonosz lényekkel bánni.
Saját undora táplálta akaraterõvel Hart kilövellte a második energiacsápot is, még
szorosabban körülölelve vele a szellemet. A lény küzdött a kötések ellen. Az elsõt letépte
magáról, de Hart egy harmadikat és egy negyediket is köréje font. A lény szabadulási
kísérletei meggyengültek. Szótlanul könyörögni kezdett, de Hart nem kegyelmezett egy ilyen
szörnyetegnek. Szorosabbra vonta varázslatát, hogy kiszorítsa a toxikus szellemet a
létezésbõl.
És aminek soha nem lett volna szabad megszületnie, elpusztult.
Az elszürkülõ világ tótágast állt körülötte, és Hart nekizuhant a falnak. A lucsokszellemet
elûzte, a szörny halálos jelenléte megszûnt. Sam odarohant hozzá, óvatosan elkerülve a
lénybõl megmaradt fekete, ragadós tócsákat.
Gyakorlatias. Még akkor is, amikor az érzelmei vezérlik. Ha Hart maga is ilyen gyakorlatias
lett volna...
Elvesztette az eszméletét.

25

Samnek fogalma sem volt, miféle mágiával pusztította el Hart a latyaklényt. Nem gondolta
volna, hogy a nõ képes ilyesmire. Persze lehet, hogy nem is volt rá képes -- a varázslat
befejezése után szinte rögtön összerogyott. Sam remélte, a nõnek nem történt baja. Tudta,
hogy lehetséges egy mágus számára, hogy olyan varázslatot mondjon el, mely sokkal erõsebb
annál, amit normális körülmények között kezelni tud. És a mágusnak az ilyen hirtelen,
hatalmas erõkért szinte minden esetben az életével kellett fizetnie.
Sam megkönnyebbült, amikor meghallotta, hogy Hart még mindig lélegzik. Letérdelt és
kitapintotta a nõ nyaki ütõerét. A pulzusa erõsen vert; rendbe fog jönni. Köszönöm, Uram.
Megcsókolta a tünde nõt, és hálát mondott az isteni kegyelemért, mely lehetõvé tette, hogy
Hart megmentse õt. Aztán még forróbb hálát mondott, hogy a nõ túl is élte ezt. Érezte, hogy
Hart viszonozza a csókot és ebbõl megtudta, hogy a nõ már magához is tért.
-- Hát nem megkapó jelenet?
Sam összerezzent a hangra. Hart összeszûkülõ szemei tudatták vele, hogy a látogató fegyvert
visel. Sam lassú, óvatos mozdulattal kiegyenesedett és az érkezõ felé fordult.
A férfi katonai kabátot és kopott gyapjúsapkát viselt. Nem volt szüksége jelvényre ahhoz,
hogy mindenki lássa, londoni detektívvel áll szemben. Ez a fajta megjelenés szinte
mindegyikükre jellemzõ volt. De ha Samnek még kétségei maradtak volna, egyetlen pillantás
a férfi szögletes, pattanásos arcára, és máris tudta, hogy õ az a detektív, akit Willie robotjával
követtek.
A rendõr rezzenéstelen kezében csillogó, nagy kaliberû pisztoly meredt Samre. És bár nem
volt nagy fegyverszakértõ, annyit azért tudott, hogy felismerje, nem kábítópisztollyal áll
szemben. Sam olvasta valahol, hogy egykor az angol rendõrök fegyver nélkül végezték
mindennapi munkájukat, és csak nagyon éles helyzetekben vettek magukhoz fegyvert. Ez a
gyakorlat azonban már régóta megszûnt. Tisztán látszott, hogy a férfi azt is tudja, hogyan kell
bánni a fegyverével.
-- Hadd lássam a kártyáitokat. Dobjátok a padlóra és gurítsátok ide.
Sam óvatosan elvette Harttól a kártyát és a sajátjával együtt odagurította a férfi elé. A detektív
úgy vette fel a két hengert, hogy közben egy pillanatra sem vette le szemét kettejükrõl.
Kabátja alól elõhalászott egy kártyaolvasót és Sam kártyáját gyakorlott mozdulattal
becsúsztatta a nyílásba. A kártyaolvasó pár pillanat múlva kettõs füttyöt hallatott. Kis idõ
múlva Hartéval is ugyanígy járt el.
Egy másik detektív érkezett meg.
-- Mit szereztél, Dellett?
-- Két lenti pasi még mindig itt lófrált.
-- Azonosítószám?
-- Semmi komoly. A RASSZok halottakéi.
Dellett nem tûnt meglepettnek. Samet csak az lepte meg, hogy a rendõr gépe milyen gyorsan
megállapította, hogy a hitelkártyáikon szereplõ Rendszer Azonosító Számok elhunyt
személyekhez tartoztak. A detektíveknek nagyon jó rendszerük volt.
-- Hé, felügyelõ -- mondta Dellett. Arca felderült, mintha eszébe jutott volna valami okos
ötlet. -- Lehet, hogy épp most kaptuk el a Csontos Ember gyilkosokat.
A felügyelõ elõlépett a sötétbõl.
-- Menj, segíts Rogersnek.
Dellett visszadugta pisztolyát rejtett tokjába és kényelmesen odasétált rendõrtársához. Rogers
éppen azzal foglalatoskodott, hogy minden rejtett dolgot kiszedett Carstairs ruháiból. Dellett
nekiállt levetkõztetni a hullát. A felügyelõ nem szólt semmit, hagyta, hogy Sam figyelje
beosztottai ténykedését. Amikor a két detektív Carstairs minden vagyontárgyát egy kupacba
rakta, felemelték a meztelen hullát, és ügyetlenül a folyóhoz sétáltak vele. Sam hallotta, hogy
hármat számolnak, majd nagyot nyögnek. A nyögést hatalmas loccsanás követte. Dellett
elkáromkodta magát, mert víz fröccsent a kabátjára.
Carstairs hulláját tehát eltakarították, mégpedig úgy, hogy az egész csak egy szokásos
agglomerációi gyilkosságnak tûnjön. Sam tudta, hogy a rendõrök addig nem mennek el, amíg
meg nem semmisítettek minden arra utaló bizonyítékot, hogy itt magas rangú emberek
gyûltek össze. Arra számított, hogy Hyde-White testével is hasonlóképpen járnak majd el, de
a rendõrök csak megálltak a parton és halkan beszélgetni kezdtek. Sam nem értette a dolgot.
Az egyik druidát igen, a másikat nem? Körbenézett azon a környéken, ahol a kövér ember
elterült, de sehol nem látta a holttestet. Arrafelé csak egyetlen nagydarab, szõrös test hevert. A
metahumán fejét levágták a testérõl, és Sam nem is látta sehol. Egyszer már találkozott egy
ilyen lénnyel, de az illúzióval fedte el kilétét. Sam akkor megtanulta, hogy asztrális érzékei
átlátnak az illúzión, de arra soha nem volt lehetõsége, hogy asztrálisan megvizsgál ja Hyde-
White-ot. A kövér, öreg druida nyilván nem az volt, aminek kinézett. És azzal, hogy halálában
igazi formájában jelent meg, csak megtakarított egy kis munkát a korrupt rendõröknek.
Halálát nem kellett kozmetikázni, hiszen senki sem fogja tudni, hogy a fejetlen, szõrös
metahumán valaha a kövér iparmágnás volt.
A zsaruknak azonban a bûnüldözéssel kellett volna foglalkozniuk, nem a bûnpártolással. Már
akkor bûzlött a dolog, amikor kiderítették, hogy a rendõrök segítettek a gyilkosságok
elfedésében. De most, hogy Sam saját szemével látta, mit csinálnak, csak még rosszabbnak
bizonyult a dolog.
-- Azt hittem, maga megvesztegethetetlen, Burnside. Valószínûleg téves információt kaptam.
A felügyelõ éles tekintetet vetett rá, és Sam tudta, hibát követett el azzal, hogy kimondta a
férfi nevét.
-- Pofa be, senkiházi -- parancsolta Burnside.
-- Hát nem érti, mi folyik itt? Tudja, minek a takargatásában segít? Van egyáltalán fogalma
arról, mennyire kiterjedt ez a gonoszság itt?
-- Azt mondtam, pofa be. Nem vagyok kíváncsi egy senkiházi prédikációjára. Csak mert
részese vagyok a rendszernek, az még nem jelenti azt, hogy hülye is vagyok. Sokkal jobban
tudom, mi folyik itt, mint te -- Burnside elfordult Samtõl és végignézett a mészárláson. -- Te
nemcsak senkiházi vagy, de ráadásul jenki senkiházi. Ami azt jelenti, hogy halvány fogalmad
sincsen arról, mi itt a fontos és miért.
Sam nem gondolta, hogy egyedül az angolok tudták, mik a fontos dolgok. -- Megismerem a
gonoszt, ha találkozom vele. És tudom, hogy meg kell állítani.
-- Akkor talán azt a tényt is meg kellene ismerned, hogy itt ma egészségtelen dolog történt.
Egészségtelen a számodra és a barátaid számára. Most velünk jöttök és nálunk maradtok
addig, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy nem okoztok galibát. A ti érdeketekben
remélem, hogy nem tudtok túl sokat.
-- Az én véleményem meg az, hogy maga elfedi ezt az ocsmányságot. Maga is ugyanolyan
gonosz, mint ezek.
-- Azt gondolsz, amit akarsz.
Sam jól láthatta, hogy a felügyelõnek is bökte a csõrét valami. Burnside egyáltalán nem örült
annak, amit csinált. Sam hirtelen ráébredt, hogy már tudja, miért keveredett bele az ügybe a
felügyelõ.
-- Mert Gordon is benne van, igaz?
-- Azt mondtam, pofa be, senkiházi.
Sam most elevenjére tapintott. -- Nem hallgattathatsz el minket.
-- Nem? -- vágott vissza Burnside. -- Ne feledd, ti csak senkiháziak vagytok. Senki sem fog
hiányolni benneteket, sõt még arról sem fognak tudni, hogy eltûntetek. Eleget kellene már
tudnod ahhoz, hogy jól válaszd meg az ellenségeidet. Ha a rossz dolgot mondod a rossz
személynek, ne várd, hogy megéred a holnapot. Tartsd a pofád, és talán megúszod élve.
Sam úgy döntött, hogy jó ötlet tartani a száját. Ha felbosszantja a felügyelõt, azzal csak a saját
dolgát nehezíti meg. Hallgatása láthatóan megnyugtatta Burnside-ot. A felügyelõ odaszólt
Dellettnek, hogy vigyázzon a vadászokra, amíg õ megbeszélést tart Rogersszel. Dellett
nekidõlt a nyugati ajtó szélének, és rá sem hederített Samre és Hartra. Tudta, hogy úgysem
mennek sehová, ha elállja a kivezetõ utat.
Amint Sam megbizonyosodott róla, hogy Dellett nem figyel, odasúgta Hartnak:
-- Ki kell jutnunk innen.
-- Ne mondd. Eléggé kimerültem.
-- Tudsz futni?
-- Ha muszáj. De semmi mágia.
-- Azt bízd rám. Úgyis meg akartam már mutatni neked valamit, amit Herzogtól tanultam,
amikor te nem voltál ott.
-- Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?
-- Nem.
-- Nincs még egy esélyed, Sam. Igaz, más választásod se nagyon van.
Sam koncentrált és megpróbált visszaemlékezni a szavakra, amiket Herzog használt a
varázslathoz. Az emlékezete nem mûködött tökéletesen, ezért erõsen kellett küzdenie, hogy
eszébe idézze õket.
-- Felejtsd el a szavakat, emlékezz a dalra.
Sam megmerevedett. A francba, ne most. Miért váltja ki a stressz mindig ezt a skizofrén
marhaságot? Menj innen, Kutya.
-- Nem a stressz, hanem a minta miatt van. Énekeld a dalt, ha nem akarsz késõbb a zsaruknak
énekelni.
Tudom.
-- Akkor csináld.
Tûnj el a fejembõl.
-- Csináld -- Kutya hangja elhalkuló, dallamos visszhangként csengett.
Sam elkapta a dallamot és csöndesen énekelt magának. Az erõk felgyülemlettek,
hozzáalakultak a dallamhoz. És amikor a ritmus épp megfelelõ volt, Sam szabadjára engedte
õket.
Dühös hangok szûrõdtek be a terembe valahonnan az északi bejárat felõl. Egyre erõsödtek,
mintha valakik közelednének.
Burnside káromkodott egyet és az ajtóhoz rohant. A másik két rendõr elõhúzta a fegyverét és
követte. Foglyaikról elfeledkeztek egy pillanatra. A varázslat mûködött. És amíg a detektívek
az illúzióhangokkal voltak elfoglalva, Sam és Hart észrevétlenül kereket oldottak a nyugati
ajtón keresztül.
Amint kiértek az utcára, Hart bicegve futni kezdett a folyópart felé.
-- Mit csinálsz? -- kérdezte Sam.
-- Szereztem egy hajót arra az esetre, ha megszivatnak bennünket. Alig pár háztömbnyire van
innen.
-- És mi lesz Willie-vel?
-- Visszajövünk érte.
-- Talán most kell neki segíteni. A kocsonya tönkretette a robotját és a visszacsatolás talán
ártott neki. A francba, lehet, hogy meg is ölte.
Hart hátranézett, mintha csak arra számítana, hogy Burnside és haverjai bármelyik pillanatban
kironthatnának a raktárépületbõl.
-- Ha meghalt, már nem segíthetünk rajta. Ha meg életben van, azzal nem segítünk, hogy
bezáratjuk magunkat. Tûnés innen.
-- Ha életben van és nem segítünk rajta, lehet, hogy nem húzza sokáig. Lehet, hogy a Csontos
Ember nem temetõlidérc, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyenek az East Enden.
Ha Willie ájultan fekszik, könnyû zsákmány lesz.
-- Sam, mi...
-- Én megkeresem. Nem hagyhatom magára.
Hart megcsóválta a fejét.
-- Oké. Menjünk.
Felrohantak az utcán, a folyóval ellentétes irányba.
Mivel Willie nem szerette, ha a plexumon belül túlságosan nagy területre terjed ki a mûvelet,
Sam tudta, hogy valahol a közelben állíthatta le a furgonját. Harttal nekiálltak, hogy
felkutassák a lehetséges helyeket. A harmadik helyen megtalálták az ütött-kopott furgont. A
jármû úgy festett, mint ami már pár métert sem bír megtenni. A látszat azonban csalt: motorját
és futómûvét tökéletesen karbantartották, a rakodótérben hátul pedig egy többcsatlakozós
rigódekk, multifrekvenciás adóvevõk, trideo nyomkövetõ rendszerek és robottároló rekeszek
rejtõztek. Röviden szólva, a furgon volt a rigó álcázott, mozgó irányítóközpontja. Sam
idegesen fészkelõdött, miközben Hart hatástalanította a furgon védelmi rendszerét. Csak
akkor nyugodott meg, amikor kinyitották a hátsó ajtót, és Willie-t félájult állapotban találták.
Amikor észrevette, hogy a barátai találtak rá, elengedte magát és elájult. Hart bepötyögött pár
koordinátát a furgon vezérlõpultjába és azt mondta, hogy egy olyan helyre mennek, amit
korábban õ már használt.
Már egy órája Hart búvóhelyén tartózkodtak, amikor Willie végre reagált a beadott szerre. Az
injekciót a furgon elsõsegélycsomagjából halászták ki. Amikor a törp nõ kinyitotta a szemét, a
pupillái tágak voltak. Sam nem tudta, hogy ezt a beadott injekció, vagy pedig a robot
visszacsatolása okozta. Willie szavai összefolytak, amikor megszólalt.
-- Mi történt? Hol vannak a többiek?
-- Hart és én itt vagyunk, Willie. Rendbe fogsz jönni.
-- Kijutottak a többiek?
-- Semmit sem hallottunk Estiosékról amióta üldözõbe vették a druidákat. Kedves volt tõlük,
hogy itthagytak minket a kocsonyalénnyel.
Willie reszketni kezdett. Sam kinyúlt, hogy lecsillapítsa.
-- Minden oké. Hart elintézte. Elpusztult, Willie.
-- Tuti?
-- Tuti.
-- Utálom a mágiát.
Én is, akarta Sam mondani. De úgy döntött, hasznosabb, ha inkább pozitív marad.
-- Az akció véget ért. Nyilván jól csináltuk, mert túléltük.
-- Mi volt az a szõrös izé? -- kérdezte Willie.
-- Nekem úgy tûnt, hogy egy szaszkacs -- felelte Sam.
-- Inkább vendigó volt -- vélte Hart. -- Bár ez a kettõ eléggé hasonlít. Néha még az aurájuk
alapján sem lehet megkülönböztetni õket.
-- Miért gondolod, hogy... minek is nevezted?
-- Vendigónak -- felelte Hart. -- A húsügy miatt. A vendigó paranormális lény, amelyik
emberhúst eszik. A Kör valószínûleg azért nyúzta meg a hullákat, hogy a vendigót etessék.
Ronda egy ügy.
-- Hát, akkor most jó sokáig éhes lesz, mert a szája nincs összeköttetésben a gyomrával.
Tisztán leszedtem a fejét.
Willie mosolya lassan megmerevedett, ahogy a szeme lecsukódott. A törp nõ hangosan
horkolni kezdett.

26

Három mikroszekundum telt el azóta, hogy a tevékenységjelzõ adatmanipulációt jelzett.

Hosszú idõ. Svindler megfontolta, mekkora merészség lenne most kinyitni azt a gömböt,
amely a perszonáját rejtette el a kutató szemek elõl. A kis buborék a Glover ATT-s vagyonát
képezõ egyik pénzösszeghez volt csatolva. A buborék végül annyi átutaláson, átváltáson és
manipuláción ment át, amelyet a legitim pénzösszegek soha nem szoktak megtapasztalni. A
tranzakciók során messzire jutott, talán egészen a druidák legbelsõ számítógéprendszerébe.
Svindler tudta, hogy még várnia kell. Az adatot lehívó operátor még nem biztos, hogy kiszállt
a rendszerbõl. Svindler azonban már elfáradt a sok várakozástól, végre cselekedni akart.
Kockázatos volt ugyan most kitörni, de ha bent maradnak, az talán még kockázatosabb.
Leállította hát az álcaprogramot és visszaállította eredeti Mátrix perszonáját.
Az ében kisfiú kinyújtózott, mintha csak álomból ébredt volna, aztán megdermedt. Hiányzott
a körülötte szikrázó köpeny. Az ezüst köpenyt most másféle ragyogás helyettesítette. Karjait
csillogó fémlapok borították, hasonlóak az ódon, lovagi páncélzathoz. Sõt, nem csak a karjait,
de egész testét páncél borította. A kép minõsége és felbontása remek volt, de nem Svindler
stílusára vallott. Svindler rácsapott az újrarajzolás billentyûre, de nem történt semmi.
Bepötyögte azt a programot, ami megváltoztatja a megjelenését, de az sem járt eredménnyel.
Egy gyors kiértékelés kiderítette, hogy a perszonaképet a befogadó rendszer vetítette Svindler
ikonjára. Az ilyenhez pedig nagyon erõs rendszerre volt szükség.
És amikor körülnézett, csak még jobban meggyõzõdhetett a rendszer erejérõl. A legtöbb
rendszer által szolgáltatott képen azért lehetett látni, hogy elektronikusan generált, és nem
természetes. Még a legjobb virtuális rekompozítorok sem produkáltak száz százalékig
realisztikus képet, és azok is csak a speciálisan az õ képük befogadására készített dekkeken
voltak képesek elérni ezt a hatást. A kívülrõl belépõ felhasználók ott is csak a szokásos
interfész illúziót érzékelték. De ez a mostani hely minden képzeletet felülmúlt. Ha Svindler
nem tudta volna, hogy varázsolni lehetetlen a Mátrixon belül, azt mondta volna, hogy
mágikus úton bûvölték el a tájat.
Köröskörül kellemes, zöld vidék terült el. Egy erdõ szélén állt, elnézett a szeme elõtt elnyúló
búzaföldekre és kisebb erdõcskékkel tarkított dombokra. A háta mögötti erdõ túlnyúlt a
láthatáron. Üde zöldjében nyüzsgött az élet. A látvány, a hangok és az illatok csodálattal
töltötték el Svindlert. Bárcsak valóságosak lettek volna...
Svindler elfordult az erdõtõl és ismét végignézett a nyílt terepen. Nem engedhette meg, hogy
elvesszen a csodálatban. Jelen pillanatban az erdõ csak elterelte a figyelmét. Talán ha már
megcsinálta, amit meg akart csinálni, és megnézte, amit meg akart nézni, majd visszajön és
felderíti ezt a csodálatos számítógéprendszert. De jelen pillanatban a munkájára kellett
koncentrálnia.
Alaposan végigpásztázta a földeket, de nem látta civilizációnak nyomát. Az illúzió alapján
úgy gondolta, hogy az adattárak és a többi, hasznos csomópontok emberkéz alkotta
építményeknek fognak látszani. A csicsergõ erdõ és az építmények hiánya arra engedett
következtetni, hogy Svindler jelen pillanatban a rendszer peremvidékén tartózkodhatott.
Beljebb kellett hatolnia, hogy valamit is megtudjon.
A különös interfész gátolta egy kicsit, ezért eddig megszokott programjai a normális
sebességnél kicsit lassabban vitték elõre a tájon. Pötyögni kezdett kiberdekkjén, és saját
improvizációkat futtatott le, hogy megkeresse a tájhoz leginkább illõ paramétereket. Néhány
dühítõ perc után rá kellett döbbennie, hogy a trükkjeinek nagy része nem mûködött. A
jelszavakat és szubrutinokat itt erõsen befolyásolta a képvilág. Szimbolikus értelemben
persze, nem szó szerint, hiszen a Mátrixban semmit sem szó szerint kellett érteni. Svindler
arra gyanakodott, hogy az ebben a rendszerben futni képes programoknak fõ vonalaikban
olyanoknak kell lenniük, hogy meg tudjanak jelenni az illetõ befogadó rendszer interfész
illúziójának szabályain belül. Okos, ha nem is túl bonyolult védelmi rendszer. Akármilyen
dekás megmerevedne, aki nem lenne hajlandó elfogadni a rendszer által ráerõszakolt
illúzióképet. De S vindlerrõl mindenki azt tartotta, hogy jobb, mint egy akármilyen dekás.
Ujjai táncolni kezdtek a billentyûzeten, önmagukban futó programokkal kitapogatta a felelõs
erõforrásokat. Miután sikerült megismernie a mester program egyik ábrázolási stratégiáját,
képessé vált, hogy sokkal megfelelõbb jeleket adjon a rendszernek, és kicsit befolyása alá
tudja vonni azt. Végül egy halk, nyerítõ hang jelezte a sikert. Svindler megfordult, hogy
megveregesse a mellette álló paripa nyakát. A ló orrával finoman oldalba bökte Svindlert.
Igazi paripához méltóan, készen állt a kalandra. Svindler felpattant a tejfehér csõdör hátán
díszelgõ magas peremû nyeregbe. Aztán már úton is voltak, a ló alabástrom sörénye és farka
messze lobogott a szélben.
A csõdör kemény léptekkel, tempósan ügetett. A tájkép sebesen suhant mellettük. Kitérõt
tettek néhány völgybe, és megvizsgálták a lakott földeket, de Svindler zsúpfedeles
kunyhóknál nagyobb építményt sehol sem talált. Ezek a kunyhók bizonyosan csomópontok
voltak, de valószínûleg semmi fontos információt nem rejtettek. A rendszer illúzióvilága
megkövetelte, hogy a fontos dolgok fontosnak is látszódjanak. Svindler tehát továbblovagolt,
míg végül arany tornyokat pillantott meg a látóhatáron. Lovát az építmény irányába fordította
és odanyargalt.
A ló ugyanolyan kipihenten mászta meg az utolsó emelkedõt is, mint ahogy az elsõt. Az út,
amelyet pár mérföldön át követtek, most enyhén lejtve leereszkedett a völgyben hömpölygõ,
széles folyót átszelõ hídig. A híd túloldalán az út felszaladt egy ápolt füvû dombra, és eltûnt a
dombra épített kastély kapujában. A csodálatos építmény méltóságteljesen terpeszkedett a
domb tetején, meredek falai szikráztak a napsütésben. Színes zászlók lobogtak a tucatnyi
torony hegyes csúcsain, a központi torony legmagasabb csúcsán azonban csak egyetlen
lobogó lengett. A lobogó vörös szalagját Britannia három arany leopárdja díszítette büszkén.
Ez lett volna az angol királyi család számítógéprendszere?
Ezt csak egyetlen módon lehetett megtudni. Svindler megindította elõre lovát.
A csõdör patái mennydörögve kopogtak a híd fadeszkáin. A hang idegesítette Svindlert. Ő
leginkább a kerülõ utakat és a lopakodó megközelítéseket kedvelte. Ez a híd azonban csak
folytatódott, csak folytatódott, jóval hosszabbnak bizonyult annál, amit elsõ látásra
feltételezni lehetett róla. Svindler gyanúi csak erõre kaptak, amikor a híd túlsó végén egy
fekete páncélba öltözött lovag jelent meg. Éjfekete lova felnyerített, amint a lovag
elõreszegzett dárdával vadul Svindler felé vágtatott. Acélcsörgés és vasveretes patkók
dobogása töltötte be a levegõt.
Ah, végre egy jelenlét gátló program.
A tevékenység izgalma elfújta Svindler feszültségét. Ujjai szinte repültek kiberdekkje
billentyûzete fölött. Elõkészítette támadó és védõ programjait, és gyorsan az itteni
illúzióvilághoz igazította õket. A tükörfényes páncélt viselõ ében kisfiú kinyújtotta
vaskesztyûs kezét, és egy kristálydárda jelent meg benne. Másik kezében egy páncéljához illõ,
erõsen tükrözõ pajzs materializálódott. Fegyverét keményen megmarkolta és a becsapódásra
felkészülve õ is elõrenyargalt.
-- Üdv néked, Jég Úr.
A két rohamozó lovag hatalmas csattanással összetalálkozott. A fekete lovag fegyvere
hosszabbnak bizonyult, így õ sújthatott elõször. Svindler érezte, amint a fekete dárda hegye
pajzsának csapódik. Egy rémisztõ pillanatig megakadt rajta, hátraszorította Svindlert a
nyeregben és azzal fenyegetett, hogy sikerül leütnie a ló hátáról. De a dárda hegye aztán
elcsusszant, végigsiklott a pajzs felületén és tovaszáguldott.
Svindler saját dárdája elhaladt a lovag pajzsa mellett és egyenesen a fején találta el ellenfelét.
A találat gerjesztette lökéshullám végigszáguldott a dárdán, és ismét hátralökte Svindlert a
nyeregben. De felkészült a csapásra, és dárdája hegye tökéletes találatot ért el. A lovag sisakja
lerepült a válláról és fémes kondulással a hídra zuhant.
A lovag nem volt más, mint egy üres páncélruha. Svindler feléje fordult, de a lovag lovával
együtt semmivé foszlott. A tejfehér csõdör akadálytalanul továbbmehetett.
Svindler szórakozásból a földön heverõ sisak felé fordította dárdáját. A dárda hegye behatolt a
sisak szemnyílásába, Svindler pedig magasra tartotta a fegyvert és hagyta, hogy a sisak
végigcsúszszon rajta. A pajzsra már nem volt szüksége, így az semmivé foszlott. Svindler
szabaddá vált kezével le tudta emelni a legyõzött ellenfél sisakján ékeskedõ vörös és sárga
tollbokrétát. Svindler visszavonta a támadó programot is. A kristály dárda semmivé olvadt,
vele együtt a lovag sisakja is.
Svindler a gyõzelme fölött érzett, kitörõ örömmel saját sisakjára erõsítette a tollakat. Illõ
jelképe a gyõzelemnek, gondolta.
Ahogy közelebb ért a kapuhoz, lelassította a lovát. Nem volt értelme berontani anélkül, hogy
felmérte volna az ellenséget. Minimum még egy fekete lovagra számított. A kastélyt várárok
vette körül; lehet, hogy a következõ ellenfél egy szörnyeteg lesz?
De meglepetésére semmi sem állt az útjába, ahogy elõrehaladt. Még a felvonóhíd is nyitva
állt. A kastély lakói saját ügyeikkel voltak elfoglalva. A kapuõr pedig udvariasan köszöntötte,
amikor elhaladt mellette. Svindler értetlenül állt a dolog elõtt, de aztán észrevette a kastély
lakóinak uralkodó színét. Mindenki piros-sárga tolldíszt viselt, sõt egyeseknek még a ruhájuk
is ilyen színû volt. Az a tollbokréta pedig, amit az imént elesett fekete lovag sisakjáról emelt
le, szintén piros és sárga tollakból állt. Nyilván ez volt itt a jelszó. Svindler elvigyorodott és
beléptetett a várudvarra.
Leszállt a nyeregbõl. A lóra már nem volt szüksége, így az eltûnt, de Svindler azért
megtartotta magának a program egy másolatát. Talán még szüksége lesz rá, ha távozni akar. A
várudvaron nagy volt a nyüzsgés, szolgák és kézmûvesek szorgoskodtak, hogy rendben
haladjon a kastély mindennapi élete. Svindler nem tudta, ebbõl mennyi takart valós
számítógépes tevékenységet, és mennyi tartozott csak az illúzióhoz. Körülsétált, megpróbálva
kideríteni, hogyan juthat be a vártoronyba.
Hosszú perceket töltött el kereséssel, mindhiába. Vagy hiányzott még valami, vagy nem
értette meg teljesen a paramétereket. Ha ez egy valóságos kastély lett volna, õ pedig egy
valóságos lovag, akkor megállított volna egy szolgát és megkérdezte volna tõle az útirányt.
Rádöbbent, hogy itt is ez a megoldás.
Ha egy munkájába merült tisztségviselõt szólítana meg, az túl feltûnõ lenne. Svindler
megvárta, amíg az egyik, hírvivõnek látszó, libériás inas elhalad mellette. Belépett a szolga
elé, de csak annyi ideig tartotta fel, amíg meg nem tudta az útirányt. Saját hangját hallotta,
amint kérdéseket tett fel. A rendszer illúzióvilága fantasztikusan következetes volt.
Kezdett belejönni a játékba. Szolgáról szolgára haladt. A szolgák egyre díszesebb ruhákat
viseltek. Áthaladt a kastély hierarchiájának tagjain, míg végül elérkezett az udvarmesterhez.
Svindler elégedetten mosolygott befelé. Az udvarmester volt a kastély mûködtetõje, minden
információ õhozzá futott be a kastéllyal és lakóival kapcsolatban. Svindler gyanította, hogy
elérte a központi adatbankot. A többi figurától eltérõen, a lángolóvörös hajú, gazdag ruházata
fölött szõrmeköpenyt viselõ férfi magától megszólította õt, és nem várt Svindler
kezdeményezésére.
-- Üdv néked, nemes lovag. Mindenben a szolgálatodra állok, feltéve, hogy nem olyas dolgot
parancsolsz, mely hûségesküm feladására kényszerítne. A nevem Kay.
-- Kay, az udvarmester?
-- Ahogy mondád.
-- Mint Artúr király nevelõbátyja?
-- Ez az én tisztem.
-- És ez a kastély?
-- Camelot, természetesen.
-- Természetesen. -- Mi más is lehetne? -- És mi az a Camelot, jó Kay?
-- Camelot a vár, melyben jó uram, Artúr, Britannia igaz és jog szerinti királya lakozik. Amit
körös-körül látsz, az mind az õ birodalma. Innen lovagol ki nemes lovagjai élén, hogy
megküzdjön a sötétség gonosz erõivel. Minden a föld.
Ha ez Artúr birodalma, akkor Svindler épp az imént kólintotta fejbe a nagy király egyik
lovagját. Vagy mégsem?
-- És e nemes lovagok fekete páncélt viselnek?
-- A lovagok oly páncélt viselnek, mely legjobban illik igaz természetükhöz. Bátor és nemes
harcosok, kik jól szolgálják nagyurunkat. Ők hódították meg a földeket, melyek a nagyúrnak
adóznak. Ha nem cselekedtek volna így, e kastély szintúgy kisebb és szegényebb lenne. Artúrt
hûen szolgálják.
-- És merre találom e lovagokat? Egyet sem láték ez udvaron.
-- Nemes küldetést teljesítenek. Bölcs királyunk lovagjai hõsiesen harcolnak az országért.
Hisz minél több az elnyert föld, annál több a hû alattvaló, miképpen annál több a befolyt adó,
mely hozzásegít mindnyájunkat, hogy bölcs királyunk uralkodjon az egész föld felett. A föld
így kivirágzik, és Camelot ismét régi fényében ragyog majd. Mi mindnyájan ezért végezzük
szerény és áldozatos munkánkat.
-- És merre találom a bölcs királyt?
-- Asztalánál ül és királyi zenészei dalát hallgatja.
-- Találkozhatnék vele?
-- Sajna õfelsége nem kíván látogatókat fogadni, de beléphetsz elõcsarnokába, és tekinteted
õrá vetheted, ha így kívánod.
-- Így kívánom.
Kay egy tágas terembe vezette Svindlert. Gondosan ügyelt rá, hogy mindig Svindler és az ajtó
között maradjon, de Svindler így is jól láthatta a terem nagy részét. Odabent nyüzsögtek az
udvaroncok, szolgák és zenészek, valóságos szín- és hangkavalkádot alkotva.
Széles emelvény futott végig a terem túlsó falánál, mögötte pazar mintákkal telezsúfolt
szõnyegek díszítették a falakat. A király trónja az emelvény közepén állt. A király elõtte állt,
de más irányba nézett. A trónja elõtt húzódó hosszú asztalra könyökölt. A szikrázóan fehér
terítõvel borított asztalon arany tányérok és kupák sorakoztak. A terítõ széleit vadászjelenetek
képei díszítették. A király türelmetlen mocorgása arra engedett következtetni, hogy õfelsége
várt valamire. A terem túlsó végébõl hirtelen harsonák csendültek fel. Szemmel láthatóan
lakoma folyt éppen, mivel a szolgák hatalmas, megsütött vadállatot hoztak ki a konyhából.
Terhüket végighordozták a termen, és õfelsége színe elé helyezték. Ahogy haladtak vele,
Svindlernek feltûnt, hogy volt valami szokatlan az állatban. Bár nagyjából úgy festett, mint
egy disznó, a sült teste mégis túl hosszúnak látszott. A királyt azonban ez nem aggasztotta
különösebben. Amint a szolgák leültek, elõvette a kését, és hasított magának a húsból.
Miután kiszolgálta magát, leült és Svindler végre megpillanthatta az arcát. A dekás valamiféle
idealizált, nemesi maszkra gondolt, ehelyett azonban nagyon is emberi arcot látott maga elõtt.
Ez riasztó volt; a Mátrix illúziórendszere nem így mûködött idáig. Ez az itteni rendszer igazán
nagyon különös volt. Félelemárnyak suhantak át a testén. Vajon a többiek is így látják
Svindler saját arcát az ében kisfiú fején?
A király arcát Svindler már látta az utóbbi idõben. Beletelt egy kis idõbe, amíg
visszaemlékezett, hol. Ez a férfi is ott volt a druidák segédjei között, akiket Willie-vel
megfigyeltek. Miért játszotta itt Artúr király szerepét? Miféle helyet foglalt el a rendszerben?
És ha ez valamiféle irányító pozíció volt, akkor mire vélje a druidákat?
A király nem egyedül ült az asztalnál. A többiek arcát azonban árnyék takarta. Ha ez egy
valódi udvar lett volna, akkor az asztaltársaság tagjai a fõnemesek és leghatalmasabb
vazallusok közül kerültek volna ki. Az asztalnál ülõ figurák a király kivételével
szobormereven ültek és nem mozdultak, de úgy tûnt, ezt egyetlen udvaronc sem vette észre. A
rendszer használatát jelezte ez talán? Lehet, hogy az árnyékba burkolózott figurák a titkos
szervezet többi tagjának voltak fenntartva, csak õk jelen pillanatban nem használták a
rendszert?
-- Jó Kay.
-- Szolgálatodra, nemes lovag.
-- Talán én lehetnék az, ki szolgál. Őfelségét, a királyt. De mielõtt õfelsége szolgálatára
jelentkezem, szeretném tudni leendõ helyemet, nehogy véletlenül megsértsem az udvar
nemeseinek bármelyikét. Ki a legnagyobb õfelsége alattvalói közül?
Kay elmosolyodott és a terem felé intett. Ismeretlen forrásból áradó, tompa fény világította
meg a királytól közvetlenül jobbra ülõ alakot.
-- Nincs kétség afelõl, hogy õnagysága ül legközelebb õfelsége füléhez. Eme bölcs varázsló a
mi királyunk tanítója, aki kedves õfelsége szívének. Merlin az õ neve. Hatalmas varázsló, és
mestere az államtudományoknak is. Ő volt, ki egybegyûjtötte õfelsége Kerek Asztalának
lovagjait.
Svindler felismerte az arcot: Hyde-White volt az, a kövér druida.
A fény kialudt Merlin fölött és a királytól közvetlenül balra ülõ alakra vándorolt. Kay
folytatta: -- A terem lovagjainak legnagyobbika, Lancelot.
A lovag Andrew Glover arcát viselte. Svindler arckifejezése megkeményedett, de Kay
szemmel láthatóan nem vette észre hallgatósága reakcióját.
-- Ő és az Orkney Lovagok azok, kik megmaradtak volt a lovagok belsõ körébõl, Artúr
királyunk leghûségesebb alattvalói és legbátrabb védelmezõi közül.
Fények suhantak végig az arcokon. Az összes druida ott ült az asztalnál.
-- Akik megmaradtak?
-- Sajna, Artúr legigazabb lovagjai közül néhányan nemrég harcban estek el. Gonoszság
lakozik a földeken, ocsmány külhoni lovagok vágyják megdönteni Artúr álmát, káoszt és
pusztulást hozni országunkra. Ezt nem engedhetjük.
Kay szemei hirtelen gyanakodva összeszûkültek.
-- A föld minden -- mondta gyorsan Svindler.
Kay újra elmosolyodott, Svindler pedig megkönnyebbült. A megfelelõ jelszót választotta ki,
hogy áthaladjon a behatolóvadász program ellenõrzésén. Egy idõre ismét biztonságban volt.
De nem tudta, meddig. Kay programjába nyilvánvalóan kapcsolókat építettek az érzékeny
pontokra vagy véletlenszerû ellenõrzõ rutinokat a felhasználói interfészbe. Az is lehet, hogy
mindkettõt. Svindler már így is rengeteg információt begyûjtött, még ha azokat misztikus
formába csomagolták is. Egy késõbbi analízis biztosan sok mindent ki fog hámozni belõle.
Mi mást csinálhat még itt, ami nem vált ki azonnali riadót? Mit tekinthetne még meg egy
utazó lovag? A védelmi rendszert és a kincstárat nyilván nem.
-- Kay, hosszú volt az utam és sok furcsa dolgot láttam. Találkozhatnék egy bölccsel vagy egy
történetíróval, akinek elregélhetném kalandos történetemet?
-- Parancsodra, nagyuram. Kívánod látni õt?
-- Kívánom.
Megfordultak, de egy londíner fiú állt az útjukba.
-- Svindler úr, ajándékot hozok egy tisztelõjétõl -- jelentette ki a kisfiú érdes hangon.
Óvakodj az ajándékokat nyújtó mátrixobjektumoktól, mondta egyszer egy bölcs dekás. Mi
folyik itt? Egy jég ravasz támadása talán?
-- Fájdalom, nem fogadhatok el ajándékot -- rögtönzött Svindler. -- Esküt tettem.
-- Nem utasíthatod vissza, nemes lovag -- mondta Kay. -- E fiú itt Lady Morgana Le Fay
szolgálatában áll. Az õ ajándékát senki nem utasíthatja el.
-- Így igaz, lovag úr -- mondta a fiú. -- Tisztelettel és megbecsüléssel nyújtom át a Lady
ajándékát, fogadd hát el, hisz jóakarattal küldi a számodra. A Lady tudomást szerzett nemrég
aratott gyõzelmedrõl, és igen lenyûgözte õt a dárdaviselésben való jártasságod. Méltónak talál
téged a jutalomra. Kérlek, lovag úr.
A srác elõrenyújtotta a csomagot. Svindler azt kívánta, bárcsak eszébe jutna valami okosabb,
de végül elvette az ajándékot. Megkönnyebbült, hogy a csomag nem pusztította el az ikonját,
nem fagyasztotta be annak mûködését, és nem is égette meg azonnal az agyát. Kihajtogatta a
csomagolást és egy halom számítógépes chipet, hitelkártyát és céges azonosítókártyát talált
benne. Gyorsan végigfutott rajtuk és megállapította, hogy mindegyik ugyanazt a kódot viseli.
Egy bizonyos Samuel Verner nevû illetõ teljes Mátrix-feljegyzését tartotta a kezében.
-- Mi folyik itt? -- kérdezte hangosan.
A kissrác válaszolt neki.
-- Úrnõm ezenfelül bocsánatodat is kéri, amiért nem viseltetett kellõ udvariassággal irántad
legutóbbi találkozásotok alkalmával. Úgy gondolta, ezen szerény ajándék a kedvedre lesz, és
kifejezi úrnõm jóakaratát.
-- Legutóbbi találkozásunkkor? -- Svindler szédülni kezdett, de a perszona ikonok szerencsére
nem tudtak elájulni. Nem tetszett neki, ahogy ez az új fordulat feszegetni kezdte az
illúzióvilág határait.
-- De imhol közelg.
-- A fiú meghajolt és egy közeledõ alakra mutatott. Majd eltûnt, mintha soha nem is létezett
volna.
A hölgy hosszú, lobogó ruhát viselt, mely remekül illett telt alakjához. Talárja maga volt a
sötét éjfél, minden fényt elnyelt. Torkának és nyakának bõre szikrázó ellentéte volt a
ruhájának. Mintha csillogott volna. Mint ahogy csillogott is. Bõrének színe nem az udvarban
divatos halvány, sápadt szín volt, hanem tompa ezüst. Ezüst, akárcsak tökéletes arca és szépen
ívelt formájú, haj nélküli koponyája.
Svindler felismerte a Morgana nevû hölgyet és érezte, hogy az ágyéka felforrósodik.
Ez lehetetlen!
Amikor legutoljára találkoztak, a hölgy minden nehézség nélkül elrabolta és fogságban
tartotta Svindlert a Renraku Mátrixban. Svindler nem tudta, miért; de nem is akarta megtudni.
A magát Morgana Le Faynek nevezõ akármicsoda sem dekás nem volt, sem pedig
rendszerprogram. Bár Svindler nem tudta biztosan, de azt gyanította, hogy a hölgy valami
olyasmi volt, aminek nem lett volna szabad léteznie. Egy mesterségesen elõállított, gépi
intelligencia, egy MI, egy igazi Gépben Lakozó Szellem. Amikor elõször találkoztak, az MI
Svindler számára az ében kisfiú ellenpontjaként mutatkozott, miközben ezzel egy idõben
teljesen más képet mutatott egy másik dekás számára. Ez a valami olyan képességekkel
rendelkezett, amiket Svindler nem értett. Nyilvánvalóan értelmes lény volt, de ha a tetteibõl
következtetni lehetett valamire, Svindler egy kicsit õrültnek tartotta volna. De az õrült olyan
kifejezés volt , amit az emberek világában alkalmaztak az emberi szabályok alapján és ki
tudja, miféle szabályok szerint élt ez a teljes egészében a Mátrixban lakozó lény? Svindler azt
hitte, az MI nem jöhet ki a Renraku Mátrixból.
Nyilvánvalóan tévedett.
Morgana Le Fay szeretetteljesen rámosolygott. Svindler pedig azon az úton menekült el,
amelyrõl biztosan tudta, hogy oda nem követheti a lény. Kicsatlakozott.

27

Samnek egyáltalán nem tetszett Svindler analízise, de el kellett ismernie, hogy volt benne
ráció. Túlzottan is egybevágott azokkal az információkkal, amiket megtudtak, miközben
Svindler a Mátrixban rejtõzött, és arra várt, hogy egy adatkötegre ráakaszkodva bejuthasson a
Camelot rendszerbe. Egybevágott azzal is, hogy a rendõrség fedezte a dolgot. És ami még
több, megmagyarázta a Titkos Kör tagjaiként ismert üzletemberek és politikusok különös
szövetségét.
A druidák nyilvánvalóan Gordon érdekében dolgoztak. Védnökük ugyan nem volt
megkoronázott király, de ez csak kevésen múlt. A politikai felfordulás és a cégek által
kifejtett gazdasági nyomás közepette Windsor-Gordon frakciója nem tudta elérni, hogy
hivatalosan is megerõsítsék, õ a királyi trón igazi örököse. Helyette a másik fõ jelöltet, George
Edward Richard Windsor-Hanovert koronázták meg.
Amióta trónra jutott, George Hanover gyakran szolgálta a mammutcégek érdekeit. Az Európai
Közösség minden kétséget kizáróan örült annak a kis technikai malõrnek, melynek
következtében Hanover ajánlata erõsebbnek bizonyult Gordonénál. Az apróbb
technikai dolgok azonban nem változtatták meg Gordon vérvonalát. Ha VIII. György és
gyermekei utód nélkül halnak meg, õ lesz a trón várományosa. És mivel Gordon erõs
szálakkal fûzõdött a Zöld Párthoz, az Európai Közösség az õ személyében olyan királlyal
találná szemközt magát, aki kevésbé képes együttmûködni. Így, miközben az EK vigyázott
György és családja biztonságára, nem bánták volna, ha Gordon valami olyasmit csinál, amivel
mindörökre elzárja magát a tróntól.
Ezt a vélekedést azonban nem osztotta mindenki. Gordon vérvonala épp elég volt az olyan
királypártiak számára, mint például Burnside. A királypárti frakció nagyon keményen
dolgozott, hogy visszaállítsák a széthullott monarchiát függetlenül attól, hogy a jelenlegi
királyt vagy éppen Gordont találták megfelelõ uralkodónak. És a legkevésbé az hiányzott
nekik, hogy a munkájuk eredményét lerombolja egy véletlenül kipattanó botrány. Minden
szükségeset megtettek azért, hogy elfedjék Gordon tévelygéseit, és úgy jelenítsék meg õt a
közvélemény elõtt, mint a királyi család alkalmas tagját. A felügyelõ és a cimborái mindent
elkövettek volna, hogy elmossák Gordon szerepét a gyilkosságokban.
Az egész megállapodás bûzlött. Sam már kezdte jól ismerni ezt a szagot: a korrupt hatalom
bûzét. A hatalom pontosan az ilyesmikrõl szólt. Gordon a koronát akarta megkaparintani, a
Titkos Kör druidái pedig a saját céljaikért dolgoztak. Alig volt hihetõ, hogy azért akarták
Gordont a trónra állítani, mert õ volt a jogos király. Sokkal inkább egy engedelmes
marionettbábut akartak, akit egész életére leköteleztek.
Gordon a druidák által képviselt hatalom miatt udvarolt nekik. Nyilvánvaló, hogy arra
számított, majd irányítása alá vonhatja õket, ha királlyá koronázzák. Egyetlen ambiciózus
férfiú sem hagyhatta ki a számításából azt a hatalmat, amit egy druidakör képviselt. A Titkos
Kör nemcsak figyelemreméltó mágikus erõnek parancsolt, hanem magas politikai és
gazdasági szerepüknél fogva tekintélyes anyagi erõnek is. Ekkora befolyáskoncentrációt csak
nehezen gyûjthetne össze ilyen kis számú brit állampolgár.
Sam nem tudta, ki használ fel kicsodát ebben a megállapodásban, de nem is érdekelte igazán.
Mindnyájan mágikus emberáldozatokat végeztek. Mindnyájan bûnösek voltak.
Az igazságszolgáltatás egyre távolibbnak és távolibbnak tûnt, ahogy a vadászok erõi
széthulltak. Két nappal ezelõtt megzavarták a druidák rítusát. Egyet biztosan megöltek és
talán még egy másikat is, de ezért súlyos árat fizettek. Estios, Chatterjee és O’Connor még
mindig hiányoztak. Svindler annyira izgult, hogy teljesen megfeledkezett cirádás
beszédstílusáról. Úgy kellett elvonszolni kiberdekkjétõl, hogy egyen is néha valamit, de
ilyenkor is csak muszájból erõltetett le pár falatot a torkán, és máris újra beszállt a Mátrixba.
Hart úgy vélte, hogy a raktárépület elleni támadásuk hatékonyan összezavarta a Kör terveit.
Ragaszkodott hozzá, hogy mást már nem is kellene csinálniuk, meg hogy túl veszélyes is
lenne a dolog, amint azt Estios és csapatának eltûnése is bizonyította. Nem volt hajlandó részt
venni ezentúl semmiféle munkában, sem anyagiban, sem mágikusban. Ha szûkös
szabadidejük ne m lett volna tele érzelmes bocsánatkérésekkel, Sam arra gondolt volna, hogy
a tünde nõ végül megunta õt, és vonzóbb partner után nézett. Egyedül Willie maradt a régi.
Estios eltûnésével ugyan eltûnt az õ fizetsége is, mégis tovább végezte a munkáját azzal, hogy
másodrangú robotokat küldözgetett minden olyan helyre, amelyrõl azt gondolta, hogy
felcsíphet valami nyomot.
Elég alvás hiányában az éjszaka vitái sokkal jobban kifárasztották Samet, mint a hosszú
nappalok. A hajnali fények már kezdték szürkére festeni az égbolt éjszakai sötét indigószínét.
Sam megdörzsölte a szemét, és érezte a duzzadtságot. Majdnem új nap kezdõdött, és még
mindig nem hallottak semmi hírt. Talán Hartnak igaza volt.
-- Ez az -- jelentette ki Willie.
Sam gyomra megrándult.
-- Hé, Hart -- szólt ki Willie a rigódekk mögötti ülésébõl. -- Azt hittem, azt mondtad, a
vendigó nélkül a Kör nem mûködik. Újabb Csontos Ember gyilkosság a reggeli újságban.
Egyetlen áldozat. Mintha nem is zavartuk volna meg õket.
-- Biztosan kacsa -- mondta savanyúan Hart.
-- Szép lenne, tünde, de nem megy. Tanksapka legyek, ha ezek nem õk. Vendigóval vagy
nélküle, folytatják a dolgaikat.
-- Nem engedhetjük meg -- mondta Sam.
-- És mit kellene csinálnunk ellene? -- kérdezte Hart. -- Most már ismernek minket. Willie
nem tud elég közel küldeni egy robotot még a segédjeikhez sem. Svindler csak az Isten tudja,
mit hajszol állandóan. Meglepetés nélkül pedig nem tudjuk áttörni a védelmüket. Ha megint
tetten akarjuk érni õket, majd várnak. Még ha itt lenne Estios és csapata, akkor is csak az
erõinket vesztegetnénk.
-- Valamit csinálnunk kell. Felbérelhetünk izomfiúkat.
-- Mibõl? Nincsenek erõforrásaink. De még ha fel is bérelnénk, mit csinálunk a mágiájukkal?
Azok a druidák komoly manamennyiséghez képesek hozzáférni.
-- Megszerezzük az erõforrásokat -- ragaszkodott a magáéhoz Sam. -- Megtaláljuk a módját,
hogy semlegesítsük a mágiájukat.
-- Hogyan?
-- Ezt én is meg akartam kérdezni, Csavar -- mondta Willie. -- Nem hagylak itt, de tudnod
kell, hogy az utcán nem kapunk sok segítséget. Burnside elterjesztette, hogy aki velünk
dolgozik, az ellene dolgozik.
-- Ő csak egy zsaru.
-- Lehet, hogy csak egy zsaru, de sok kapcsolata van az árnyvilágban. És a legtöbb vadásznak
ebben a plexumban kell élnie, ezzel az egy zsaruval.
Sam lelógatta a fejét és megmasszírozta hátul a nyakát. Néhány másodperc múlva a kezét is
leengedte. -- Akkor magunk csináljuk. Svindler le tud hasítani a druidák saját pénzébõl. És ha
van elég nujenünk, megjavíttathatod a robotjaidat, Willie. Cog jó kapcsolat; szerez majd harci
robotokat.
Hart sziszegve kilökte a levegõt a tüdejébõl. -- Willie tûzereje semmit nem használt a
megidézett lény ellen a raktárépületben. Az anyagi megközelítés valami egészen komoly
tûzerõ nélkül nem mûködik. És még akkor sem mehetünk biztosra. Ha felkészülünk, õk is
felkészülnek, és erõsebb szellemeket is megidézhetnek. Valószínûleg nem is egyet.
-- Akkor mágiára van szükségünk, hogy elintézzük a szellemeket -- Sam egyenesen Hart
szemébe nézett. Azt akarta, hogy a nõ tegye félre a negativizmusát. Mindnyájan tudták, hogy
nem lesz könnyû, de meg kellett cselekedniük azt, amit helyesnek láttak. Miért nehezítette
meg Hart ennyire a dolgokat?
-- Ne nézz rám így -- csattant fel Hart. -- Nem vagyok benne biztos, hogy megvan hozzá az
erõm. Ez a mostani visszaûzés is majdnem kikészített.
Sam csalódott volt. Tényleg ennyire nehéz lett volna Hartnak elûznie azt a szellemet? És
aznap éjjel óta a tünde nõ annyira megváltozott, mindennek csak ellentmondott. De
amennyire remélte, hogy Hart az õ oldalán harcol majd a Kör ellen, annyira biztos volt benne,
hogy egyedül is szembeszáll velük, ha úgy hozza a szükség. A Kört és bábujukat, Gordont
meg kellett állítani. Amennyiben Hart ebben nem akart részt venni, akkor Sam majd talál egy
másik megoldást.
-- Herzog majd segít -- mondta Sam. Megpróbált magabiztosnak hangzani. -- Mindig azt
mondta, hogy õ mestere a szellemeknek.
-- Nem fog kijönni a csatornáiból.
Hart tökéletes magabiztossággal jelentette ezt ki. Sam reményei megroggyantak. A nõ
régebbóta ismerte az Alligátor sámánt, mint õ, és Sam attól tartott, Hartnak igaza volt.
-- Akkor meg kell engem tanítania arra, hogyan bánjak el a szellemekkel, mivel nem fogom
megengedni, hogy a druidák még egy embert feláldozzanak.

28

Dan már napok óta nem jött haza, Janice mégsem aggódott. Dan erõs volt; semmi sem tudott
ártani neki. A férfi távoztával Janice leckéi is abbamaradtak. Kezdett unatkozni és úgy
döntött, hogy felfedezi azt a labirintust, melyet a rezidenciájuk emelete jelentett. Csodálatos
hely volt, tele emléktárgyakkal, könyvekkel és mûalkotásokkal. Úgy tûnt, mind a hét
kontinensrõl voltak itt mûtárgyak. A különös tárgyak egy része mágikus erõvel bírt, ezek
voltak a legcsodálatosabbak. Janice soha nem is álmodta volna, hogy egyszer még ennyiféle
mágikus segédlettel találkozhat. Ha Dan visszatér, majd megpróbálja rávenni, hogy
magyarázza el a mûködésüket.
Janice tudta, hogy a férfi társasági befolyása széleskörû, de csak most tudta meg, valójában
milyen hatalmasak, amikor leült, hogy átnézze a könyvtárakat és adatbankokat. Tõkéstársak
és brókercégek hálózatán keresztül több, mint egy tucatnyi, különbözõ nagyságú vállalatnál
volt döntõ befolyása a férfinak. Ezek közül a GWN ha nem is sokkal, de nagyobb volt a
többinél. Dan a világ bármelyik városába elutazhatott és biztos lehetett benne, hogy talál ott
egy társaságot vagy leányvállalatot, amit õ irányított.
Janice kutatásai felfedtek egy különös dolgot. Annak ellenére, hogy Dan cégbirodalmának
vezetõi rengeteg egymásba fonódó ügyet irányítottak, soha nem találkoztak egymással. Az
elnökök és igazgatók mégis hatékonyan oldották meg az ügyeket, pedig külön területeken,
külön szférákban dolgoztak. Dan nyilván jól választotta meg a beosztottjait. Janice-t érdekelni
kezdte, hogyan talált Dan ennyi hûséges követõt, ezért mélyebbre ásott az adatokban.
Eltûnõdött rajta, vajon Dan csúcsvezetõi is az õ metatípusába tartoztak-e. Garcia és Han
mindketten oda tartoztak, akárcsak a Dan tevékenységeit irányító fontos tisztviselõk a
különbözõ kontinenseken. És bár a számítógépes feljegyzések azt mutatták, hogy az összes
magas rangú tisztviselõje humán volt, Janice legalább egyrõl tudta, hogy másképp áll az ügy.
A GWN-t Dan vezette személyesen, annak ellenére, hogy a számítógépes feljegyzésekbe egy
Doug Randall nevû szõke férfi mosolygó arca került. Így aztán Janice jó okot látott
feltételezni, hogy a többi feljegyzés sem az igazságot tükrözi. Az éves jelentéseket kísérõ
fotók a legjobb esetben is csak közvetett bizonyítéknak számítottak. Számos mammutcég
alkalmazta azt a biztonsági taktikát, hogy következetesen hamis képeket jelentetett meg
nyilvános helyeken a vezetõirõl.
Az elején Dan még azt mondta, azt szeretné, ha Janice csatlakozna a szervezetéhez.
Akkoriban Janice rémült volt, és megzavarta az átváltozása. Képmutatónak tartotta Dant, mert
a férfi illúzió mögé rejtette igazi kilétét a normális emberiség számára. De Janice megtanulta
Dan igazát, megtanulta az álcázás szükségességét.
Második átváltozásával Janice elvesztette önmagát, de Dan segítségével ismét kezdte
megtalálni elvesztett énjét -- vagy inkább újraformálni. Többé már nem akarta embernek
tartani magát. Az emberek jelentéktelen kis lények voltak, tele gyûlölettel és elõítélettel. Nem
akarta, hogy bármilyen kapcsolat is maradjon õközte és azok között a szörnyû lények között.
Megtanulta, hogy Dan álarcát a túlélés egy módjának tekintse, és elismerve ennek
szükségességét õ is felvette a magáét. Így aztán nem lepte meg, hogy a kép darabkái kezdtek a
helyükre vándorolni, és felismerte, hogy az összes elnök és igazgató is Dan volt személyesen.
Nem volt rá szükségük, hogy kommunikáljanak egymással. Mindegyikük pontosan ismerte a
másik terveit, reményeit és törekvéseit. Mindegyik teljes lélekkel kiállt Dan ügye mellett. Az
egész egy csodálatos tréfa volt.
Janice újra és újra végignézte a képeket, megpróbálta mögéjük képzelni Dan fogakkal teli
mosolyát. A gyûjteményben mindenfajta embertípus és testalkat elõfordult. A választások
gazdag képzeletrõl tanúskodtak. Vajon beleegyezne Dan, hogy felvegye valamelyik maszkját,
amikor szeretkeznek? Emberi mércével mérve a legtöbb álarc jóképûnek volt mondható, bár
voltak közöttük kifejezetten visszataszítóak is, mint például a hájas Hyde-White. Janice azzal
biztosan nem osztotta volna meg az ágyát. Végül azonban úgy döntött, hogy úgysem számít
az egész. Asztrális érzékei olyan finomakká váltak, hogy szinte azonnal és automatikusan
átlátna az illúzión.
Remélte, hogy Dan hamarosan haza fog térni. Hiányzott neki a férfi.

Hart gondosan semleges arckifejezést vágott. Nem akart semmit elárulni. Bambatu arcáról
csak úgy sütött a rosszallás.
-- Nem teljesítetted az utasításainkat, Katherine. Tudod, hogy a Lady elégedetlen lesz.
-- De nem mondtad el neki, ugye?
Bambatu szája lebiggyedt a hirtelen haragtól. Ez elrontotta Hart jó kilátásait.
-- Találgatsz, vagy jobban vagy informálva, mint ahogy azt gondolom?
A férfi kérdése megválaszolta Hartét, de a nõ csak mosolygott válasz helyett. Hadd aggódjon.
-- A tiri tündék akciói továbbra is problémát jelentenek, jóllehet nem megoldhatatlant. Mivel
elváltak Verner csapatától, csak keveset ártanak a Titkos Körnek. Burnside mindent megtesz,
hogy kiiktassa a tündéket a játékból. Ezzel szemben Verner még mindig életben van. Ő
maradt a Titkos Kör elleni támadások központi figurája és valószínû, hogy a tiri tündék elõbb
vagy utóbb megtalálják a módját, hogy felvegyék vele a kapcsolatot és ismét egyesítsék vele
az erõiket. És ha ez így történik, jó esély van rá, hogy a Kör terveit keresztül tudják húzni még
azelõtt, hogy a Kör visszafordíthatatlanul lejáratná saját magát és a kormányzót, amint az a
Lady eredeti terveiben is szerepel. Verner csapata és a tiri tündék minimális tervezéssel és
tûzerõvel elérték, hogy csökkentsék a Kör tagjainak létszámát. A további létszámcsökkentés
pedig könnyen a Kör terveinek teljes meghiúsulásával járhat. A Lady nem nézheti tovább,
hogy a Titkos Kör csöndesen, az árnyak között pusztuljon el. Azt kívánja, hogy a druidák
látványosan bukjanak el, megrongálva ezzel a fajtájuk meg nem rontott tagjai által érzett
rokonszenvet, és magukkal rántva a brit uralkodói házat is.
Hart kényelmetlenül megmoccant. Vajon tudta Bambatu, hogy tulajdonképpen õ mentette
meg Samet? -- Gondom lesz rá. Az elõmenetelemet is szem elõtt kell tartanom.
-- Pozitív lépéseket kell tenned, Katherine. Jelenlegi eredményeid nem kielégítõek.
Hart felállt, hogy távozzon.
-- Nemsokára, Katherine. A Ladynek az a szokása, hogy megválik az érdemtelen szolgáktól.
-- A saját popsidat félted?
-- Tünde vagyok, aki hosszú és teljes életet kíván élni.
-- Ezzel mind a ketten így.

Az elsõszintû óvintézkedések megfelelõnek bizonyultak; senki sem zavarta meg az új ciklus

elsõ rítusát. Glover érezte, hogy feszül benne az energia. Fel akarta hívni Hyde-White-ot, de a
titkárnõjétõl megtudta, hogy a kövér ember még nem érkezett vissza az irodájába. Glover
azóta nem látta õt, amióta azok a nyomorult amerikai vadászok tönkretették a második ciklus
zárórítusát. Hyde-White akár meg is halhatott, bár ezt Glover nem gondolta komolyan. Biztos
volt benne, hogy a halála rezonanciát okozott volna a Kör rítusában. Glover pedig semmiféle
energiacsökkenést nem érzékelt; a kövér ember következésképpen életben maradt.
Azt sem tartotta valószínûnek, hogy a vadászok foglyul ejtették az öreget. Hyde-White túl
erõs volt és túl sok erõforrással rendelkezett ahhoz, hogy foglyul tartsák a vadászok
gyakorlatlan mágusai. Az is lehet, hogy Hyde-White megsebesült és ágyban feküdt, miközben
Glover maga is felépült. Egy mágusnak gondos ápolásra volt szüksége a teljes gyógyuláshoz,
hogy ne sérüljenek meg a finom manacsatornák, melyeken keresztül meg tudta idézni az
energiáját. Ha a kövér ember saját otthonában nyalogatja a sebeit, egészen biztosan nem
örülne neki, ha zavarnák.
A Titkos Kör elvesztett egy tagot a vadászok váratlan támadása miatt. De Carstairs amúgy is
csak gyenge tag volt, jóllehet nem annyira rossz, mint Neville. Kár, hogy a tûzlabdák nem
inkább õt kapták el Carstairs helyett. A negédes öreg bolond tekintélyes manamanipulációs
képességei ellenére is gyenge akarattal rendelkezett, és Glover igazán örömmel vette volna,
ha az övével csökken le a Kör ereje. Ez a fajta erõvesztés csak átmeneti lenne, mivel a rítusok
egyre csak növelték azt a manafolyamot, melyet õ, a fõdruida irányított.
A föld meggyógyításának idõpontja minden egyes feláldozott lélek halálával egyre közelebb
került.
Ezzel együtt némi idõt vesz még igénybe, hogy befejezze a Hyde-White által elõírt teljes
rítusciklust. És egészen addig az amerikai vadászokhoz hasonló moszkítók bizony tovább
folytathatják a csípéseiket. Talán valami közvetlenebbet kellene csinálni velük kapcsolatban.
Glover újabb brandyt töltött magának, és visszaült a tûz elé, hogy mérlegelje a helyzetet.

29

Sam szemhéja felpattant. Megpróbálta ellazítani az izmait, de azok csak még jobban
megfeszültek. Inge izzadtságtól nedves testére tapadt, és dörzsölni kezdte a túlérzékennyé vált
bõrt. Amint lélegzete a vad zihálásról visszatért a normális ütemre, felkönyökölt.
Herzog õt figyelte csöndesen. Az Alligátor sámán arcát beárnyékolta nagyorrú maszkja, de
Samnek nem kellett ránéznie ahhoz, hogy tudja, undorkodó megvetés ült ki rá. Herzog
tiszteletteljesen félretette a dobot és felállt. Fétisek és mágikus tárgyak ütõdtek egymáshoz és
csontokkal kirakott bõrmellényéhez, ahogy a sámán hatalmas tömege álló helyzetbe
emelkedett.
-- Túl hamar visszatértél -- jegyezte meg Herzog.
-- A Fényember volt ott.
-- Tudtad, hogy ott lesz. Azóta ott van, amióta Herzog megmutatta neked. És Herzog nem
hiszi, hogy arra gondoltál, ma másképp lesz.
-- Reméltem. Azt mondtad, ha erõs a szükség, át tudok hatolni az akadályon.
-- Megpróbáltad igazából?
Sam odébb gurult, hogy megmeneküljön Herzog pillantásától. Szégyellte magát. Tudata
azonnal elmenekült a Fényember elõl, amint az feléje fordította izzó tekintetét.
-- Nem -- suttogta és felállt.
-- Hangosabban! Ismerd el, amit tettél! Fogadd el, aki vagy! Ha nem teszed meg, nem tudsz
elõrébb lépni. Nem tanulsz semmit Herzogtól. Herzog csak az idejét vesztegeti.
Az Alligátor sámán toppantott a lábával. Csupasz talpának csattanása valósággal
mennydörgésként hatott a kicsiny kamrában. A visszaverõdõ visszhangokat azonban
elnyomta sámán felszerelésének csörgése-zörgése. A kakofónia lassan alábbhagyott, és nehéz
csönd következett utána.
-- Tûnj el innen -- mennydörögte Herzog.
Sam legszívesebben elment volna, de tudta, hogy nem teheti. Nem szerette a mágiát, és nem
bízott meg benne, de úgy tûnt, az most már élete állandó részévé vált. A mágiának is megvolt
a maga célja és felhasználása; példának okáért már többször is megmentette Sam életét. De az
a fajta mágia varázslatok és felerõsített érzékelések formájában jelentkezett, melyeket
könnyebben el tudott fogadni. A varázslatok pusztán energiamanipulációnak számítottak. Az
asztrális síkban való látás pedig érzékelési képesség. Inkább természeti, mint paranaturális
dolog. De most úgy tûnt, hogy a mágia egy újabb aspektusát kell elfogadnia, egy olyan
vonást, mely a természetfölöttiség határát érintette. Egyáltalán nem tetszett neki a dolog, de
tudta, meg kell találnia a módját, hogy megbékéljen vele.
-- Meg kell, hogy taníts arra, hogyan hasznosítsam az erõmet úgy, hogy szellemeket tudjak
irányítani -- mondta.
-- Azt mondod Herzognak, amit Kutya mond neked. Azt mondod Herzognak, hogy láttad
Kutyát. Nem hazudsz, amikor ezeket mondod, de nem hiszel Kutyában. Azt hiszed, hogy
tebenned lakozik az erõ -- Herzog szuszogva nevetett. -- Van erõd. De Herzog azt mondja, az
univerzum nem csak az ember játszótere. Herzog azt mondja, hogy kiválasztott vagy. Kutya a
te vezetõd. Maga Kutya. Figyelned kell rá, mert Kutya te, te pedig Kutya vagy. Kutyára
hallass, ne magadra, mivel Kutya a te utad.
Herzog logikájától kóvályogni kezdett Sam feje. Logikájától? Túl szigorú kifejezés olyan
érvek megjelölésére, melyek saját magukba kanyarodtak vissza.
-- Jó lenne, ha tisztábban el tudnád magyarázni a dolgokat.
-- Herzognak már nincs mit magyaráznia. Kutya a te totemed.
-- A totemek nem valóságosak. Olvastam Isaac-et; csak szimbólumok, pszichológiai
konstrukciók, amelyek hozzásegítik a sámánt ahhoz, hogy fókuszálja személyiségét és
akaratát. A totemek nem igazi szellemek vagy akár angyalok. Nem valóságosak.
-- A totemek vannak. Hinned kell.
Sam látta, hogy Herzog hitt a saját totemében. Vajon azt is imádta? Úgy tûnt, a legtöbb sámán
ezt teszi. Sam pedig nem követheti ezt a vallást -- Rendben van, hiszek. De én Istenben
hiszek, nem pedig holmi misztikus kutya archetípusban. Keresztény vagyok, nem pedig
pogány. Az Úr azt mondta, ne imádjunk hamis bálványokat. És micsoda a totem, ha nem
hamis bálvány?
-- A totemek vannak -- jegyezte meg tompán Herzog.
Sam várt, hátha többet is mond Herzog. Hallani akarta, hogyan védi meg saját hitét az
Alligátor sámán. De Herzog nem szólt egy szót sem.
Sam ingerülten mélyet belélegzett, és lassan eresztette ki tüdejébõl a levegõt. Herzog
totemének hívta Alligátort, mégis egy metroplexum csatornáiban élt, és itt használta erõs
varázslatait is. A sámáni beállítottság gyakran megkötöttségeket követelt meg a tradíció
gyakorlóitól. Igen gyakran a mágia csak korlátozott volt, ha a sámán nem abban a
környezetben tartózkodott, amit toteme a legjobban kedvelt. És a városi történetek ezreivel
ellentétben az alligátorok a mocsárban éltek, nem a városokban. Hol volt hát a kedvelt
környezet? Herzog Angliában ténykedett, ahol még csak mocsarat sem lehetett találni.
Amennyire Sam tudta, a nagydarab sámán soha nem hagyta el a metroplexumot, és a
csatornarendszerbõl is csak ritkán merészkedett ki. Herzog mágiája mégis hatékonynak
bizonyult. Ellentmondás? Vagy követhetõ nyom?
Hinned kell, mondta Herzog. A hit volt a sámáni beállítottság kulcsa. És a hit volt az, ami
több generáción át rémítgette a városi gyerekeket, akik azt hitték, hogy városaik csatornáiban
alligátorok laknak. Ettõl lett városi totem Alligátor? Ebben az esetben a totem nem volt több
egyszerû szimbólumnál, elmebeállítottságnál. Isaac írásai errõl is beszéltek, de Sam eddig
nem fogta fel az elképzelés érzelmi magját. Most már kezdte érteni.
-- Figyelj ide -- fordult a rendíthetetlen sámán felé, aki még mindig elbocsátó testhelyzetében
tartózkodott. -- Megértem a szimbólumokat. A Mátrixban is dolgoztam, ahol a számítógépes
programok képzetek formájában jelennek meg, hogy az emberi agy könnyebben fel tudja
fogni õket. Értem, hogy a mágia ehhez hasonlóan mûködhet. A mágikus elmélet tele van
szimbólumokkal. Nem tudom, hogyan mûködik, vagy miért éppen ezt a képet vettem fel, de
értem, hogy Kutya egy szimbólum, amelyet az elmém megidézett, hogy segítségével
formálhassam a mágikus energiákat. Ha újabb szimbólumokat kell megismernem ahhoz, hogy
formálhassam a mágikus képzeteket, taníts meg rá. Meg tudom csinálni. Meg kell tudnom
csinálni.
Herzog egyszerûen csak ránézett Samre és nem szólt semmit.
-- Herzog, hallgattam a leckéidre, és megtanultam tõled néhány varázslatot. Nagyon örülnék,
ha ez lenne az egész mágia, amire
szükségem van. A varázslatokhoz nem kell ez az egész Kutya konstrukció. De láttam, mire
képesek a Kör druidái és tudom, hogy a varázslatoknál több kell ahhoz, hogy megállítsuk
õket. A szellemidézés energiáira van szükségünk, hogy megküzdhessünk az általuk elõhívott
szellemekkel. Ez a gonosz imádásának tûnik, de Isten a tanúm, ha szellemek kellenek, hogy
megküzdjek a szellemekkel, akkor megidézem õket.
Herzog úgy tett, mintha valami érdekeset látna a mennyezeten.
-- A szükséged erõt ad.
-- Mutasd meg, hogyan használjam fel.
Az Alligátor sámán leeresztette a fejét, és szeme sarkából Samet figyelte.
-- Elfogadod Kutyát a totemednek?
Herzog talán nem figyelt?
-- El kell fogadnom, nem igaz? Ha Kutya totemalakjának képe a kulcs a mágia használatához,
akkor legyen, beszélek azzal az átkozott kopóval. Ha nem teszem, emberek fognak meghalni.
Ezt nem engedhetem meg, ha tudok ellene tenni valamit.
-- Tudod, hogy igaz, amit Herzog mond neked, mégsem fogadod el. -- Herzog lassan
megrázta a fejét. -- Kudarcot fogsz vallani.
-- Nem fogok!
Sam belenézett Herzog szemébe. Az Alligátor sámán pupillái a gyenge megvilágítás ellenére
is szûkek maradtak, így több látszott rejtélyes, sárgászöld íriszébõl. A sámán tekintete
legalább annyira idegesítõ volt, mint szemének szokatlansága, de Sam állta a pillantását.
Hosszú pillanatok teltek el, aztán az Alligátor sámán meghajolt.
-- Herzog dobolni fog.
A sámán visszacsoszogott a dobhoz. Sam megvárta, amíg Herzog elhelyezkedett, utána
végignyúlt a hideg padlón. Sam belekezdett a relaxációs gyakorlatba, felkészülve a sámáni
utazásra. Hátán fekve jól érezte a beton repedéseibõl áradó szagokat. Legalább nem volt
nedves a padló.
-- Fogadd el Kutyát -- mondta Herzog és elkezdett dobolni.
-- Felhasználom a képet mindarra, amire lehet.
-- Fogadd el Kutyát -- ismételte meg Herzog. A sámán dobverései egybefolytak a szavaival, a
zene növekvõ intenzitással egyre és egyre ezt ismételgette.
Sam érezte, hogy átcsúszik a transzba. Behunyta a szemét, és elengedte magát. A szemhéjai
mögötti sötétség gyorsan siklott elõtte, mint a csillagos világûr a trideofilmek csillaghajói
elõtt. A tiszta mozgásélménybe rövid ideig fény hatolt be, és Sam felismerte az alagutat.
Aztán minden sötétbe borult. Az alagút vezet a másik világba, mondta Herzog, az alagút az út
a totemek földjére.
Sam tudta, hogy az alagútban van, de igazából nem látott semmit. Semmi nem jelezte, melyik
irányba kellene elindulnia. Elveszettnek és magányosnak érezte magát. Herzog azt mondta, az
alagút majd vezetni fogja; csak annyit kell tennie, hogy követi. De hogyan kövessen az ember
valamit, ami nem vezetett sehová?
Kutya a vezetõd, mondta Herzog. Nos, Kutya, merre vagy? Útmutatásra van szükségem. Sam
igen hülyén érezte magát, de Kutya nevét kiáltotta. Senki nem felelt. Újra kiáltott. Megint
semmi. Egy helyben körbefordult, megpróbált különbségeket keresni a sötétségben. Lassan
ráeszmélt, hogy kezdi látni az alagút falait. Távoli hang ütötte meg a fülét, mintha vízcseppek
potyognának a mennyezetrõl állandó ritmusban. Dobszó. Herzog segített.
Szinte egyenesen alatta halvány ragyogás jelent meg. Sam elõrelépett, biztosan érezve, hogy
az alagút a távoli fényforrás felé viszi. Bár az alagút közvetlenül lefelé vezetett, Sam gond
nélkül elindult rajta. Egyszerûen a levegõben lebegve haladt elõre. Minél hamarabb végig
akart érni rajta, ezért meggyorsította a tempót. Minél hamarabb túlesik rajta, annál hamarabb
el tudja végezni a dolgát. Végigszáguldott a folyosón és látta, hogy a fény egyre erõsebbé
válik.
-- Rendben, Kutya -- kiáltotta. -- Jövök.
A fény egyre erõsebben világított, ahogy Sam közelebb ért. A falak láthatóvá váltak, majd
semmivé mosódtak a növekvõ megvilágításban. Fény borította a folyosót. És az éles
fényesség közepén egy masszív alak állt.
Sam visszapattant.
A Fényember elõtte szikrázott, vakító, hatalmas tömege betöltötte az alagutat. Nem lehetett
megkerülni. Sam berohant egy oldalfolyosóba, de szinte azonnal visszahõkölt, amikor a
Fényember ragyogó figurája az orra elõtt villant elõ a semmibõl. Sam sarkon fordult, hogy
visszaszaladjon, de a Fényember ismét elállta az útját. Alig vette észre, hogy amikor
megfordult, elhalt mögötte a fény. Hátrafordította a fejét, és átnézett a válla fölött.
Csak sötétséget látott. De mire a testével is megfordult, a Fényember ott állt elõtte. Sam
felemelt kezével védte szemét a vakító ragyogástól.
A Fényember hangosan kacagott.
A Mátrixban az ember úgy dolgozik, hogy elfogadja a képvilágot, és ennek megfelelõen
tevékenykedik. Ha az ember szoftvere jó, a számítógép ezt a ténykedést virtuális valósággá
változtatja át. Itt, ebben a mágikus birodalomban Sam szörnyû akadállyal állt szemben. El
akart futni és elbújni, de tudta, mi lenne annak az eredménye. Lennie kellett más megoldásnak
is.
Ha az ember bajba kerül a valós világban, segítségért kiabál. Vajon ez itt is mûködik?
-- Kutya! -- kiáltotta Sam. -- Segíts! Hol vagy?
Sam egyszerre volt megkönnyebbült, meglepõdött és ijedt, amikor választ kapott.
-- Itt, fiú -- Kutya hangja tompán hallatszott, mintha egy bezárt ajtó mögül szólt volna.
-- Hol? -- kérdezte Sam. A Fényember égetõ ragyogásán túl semmit sem látott.
-- Itt -- felelte Kutya.
-- Nem látlak.
-- Attól még itt vagyok.
-- Ha itt vagy, akkor segíthetsz. Gyere ide hozzám. Szükségem van az erõdre.
-- Gyere magad. Mit képzelsz, mi vagyok én? Palotapincsi, aki cirógatásra vágyik? Ha erõt
akarsz, gyere, és vedd el. A saját kezedbe kell venned az ügyeket.
-- Hogyan?
-- Ez a te bajod. Épp elég dolog van, amit megosztanék veled, de az utóbbi idõben nem voltál
túl kedves hozzám.
Egek ura! Így mûködne a mágia? Az embernek alkudoznia kellett saját pszichéje
kitalációival? Sam kezdett arra gondolni, hogy talán megõrült. Ha az ember magával beszélt,
az az egyik legbiztosabb jele volt annak, hogy hiányzott egy kereke. Szimbolikus képzetvilág,
mondta magának. Ha küzd a képzetvilág megkötései ellen, csak megnehezíti az energia
formálását. Mivel semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe, megszólalt. -- Mostantól
kedvesebb leszek.
-- Ígéretek, ígéretek. Ezt már hallottam korábban is. Ha akarod, gyere és vedd el.
-- A francba! Hogyan jussak el hozzád? A Fényember elzárja az utat.
-- Azt teszi. Te is ember vagy. De hát nem minden ember ember, és néha mano á mano kell
megoldanod a problémáidat, he? -- Kutya elhallgatott egy idõre, Sam pedig bosszús volt, és
nem értette az egészet. A totem hangja aztán visszatért, de ezúttal halkabban szólt. --
Megértettem, hogy bizonyos mértékben szorított az idõ. Nyomás tovább. Nekem ugyan négy
van, de két lábbal is tovább lehet futni.
-- Kutya, mirõl beszélsz?
Semmi válasz.
-- Kutya? Kutya!
Sam ismét magára maradt a Fényemberrel.
Kezét az arca elé tartotta és megpróbált átlátni a ragyogáson. A Fényember hatalmas alakja
határozatlan volt, körvonalai elmosódtak a hõtõl hullámzó levegõben. Fehéren világított,
mintha igen magas hõfokon izzana. Sam pontosan tudta, hogy a Fényembertõl származik a
hõség is, amit érzett.
Hát, Sam korábban már találkozott hõvel és lángokkal. Megborzongott, amikor emlékezetébe
idézte Haesslich fogakkal teli, kitátott száját. Sam akkor este biztos volt benne, hogy meg fog
halni. De életben maradt, mert Kutya dala megmentette. A dal védõvarázslat volt, mely Samet
sebezhetetlenné tette a sárkány tüzes leheletével szemben.
Mivel ismét hõforrással állt szemközt, Sam elkezdte énekelni a dalt. Magabiztosan bízva
erejében elõrelépett. Ha a Fényember nem is tûnik el, legalább a hõje nem fog Samre hatni.
Elõször úgy tûnt, feltevése beigazolódott. Ahogy közelebb ért a Fényemberhez, nem érezte a
hõmérséklet emelkedését. Erõsen izzadt ugyan, de ezt az izgalma is okozhatta. Úgy tûnt,
mintha a Fényember félelemhullámokat is árasztott volna magából.
A Fényember elállta Sam útját.
-- Állj -- mondta.
Sam csodálkozott.
-- Tudsz beszélni!
-- Az elmédben.
Ha Sam jól feltételezte a mágia mûködését, az egész folyamat csak az elméjében zajlott le.
Szubjektíven vagy objektíven, de telt az idõ. Sam kiegyenesedett és próbált nem odafigyelni a
hátgerincén lassan felkúszó rettegõ érzésre.
-- Engedj át.
-- Nem.
Sam megpróbált ellépni a Fényember mellett. De kinyúlt egy lángszõrzettel borított kar,
mellbe lökte és hátrataszította. Sam fenékkel esett a földre, aztán elnyúlt, és fejét fájdalmasan
beütötte a folyosó padlójába. Kábultan ismét felállt. Át kellett jutnia a Fényember mellett.
-- Nem mehetsz át -- mondta a Fényember.
-- Át kell mennem -- ragaszkodott hozzá Sam. Mintha meglazult volna az egyik foga? -- Állj
félre az utamból.
-- Azért állok eléd, mert rám és az enyéimre vadászol. Hagyj minket békében, és nem foglak
zavarni. A lány többé már nem része a világodnak. Térj vissza Seattle-be és felejts el mindent,
amit Angliában megtudtál. Mindnyájunknak jobb lesz így.
-- Úgy érted, jobb lesz neked.
-- Igen. De neked is. Eddig türelmes és elnézõ voltam. Ha tovább zavarsz, nem kegyelmezek.
-- Kegyelem? Miféle kegyelem? Láttam a bûneiteket.
A Fényember felkacagott. Hangja hangosan, szinte fájdalmasan harsogott. -- Fogalmad sincs,
mit láttál. Ostoba humán vagy, aki olyan ügyekbe üti bele az orrát, amelyek nem rá tartoznak.
Más erõk manipulálnak, és még csak észre sem veszed õket. Hogyan láthatnád hát, hogy mi
vagyok és mit tettem? Mondd csak, kis ember: emlékszel még a nõre Seattle-ben? Mit
mondana a kis afférodról Katherine Harttal? Az õ szabályai szerint ez ugyanúgy hûtlenség,
mint a tieid szerint. És még csak arra sem emlékszel, mikor kezdõdött, nem igaz?
Sam tiltakozni kezdett, hogy Hart iránti érzelmei természetesen fakadtak, és hogy a nõ
legalább ilyen természetesen válaszol rájuk, de hirtelen ráeszmélt, hogy nem emlékszik,
mikor érezték ezt elõször egymás iránt. Sam érzései erõsek és tiszták voltak; szerette Hartot.
A tünde nõ gyönyörû és törõdõ és...
A Fényember nevetése elvágta a gondolatait. -- Vajon õ ugyanezt érzi irántad?
-- Persze! -- Sam visszaemlékezett a szenvedély elsõ fellángolására azon a hideg éjszakán
napfordulókor, amikor üresen találták a druidák rituális körét. Visszaemlékezett Hart és a
saját hajlandóságára. Visszaemlékezett a dühre, annak jogosságára. Visszaemlékezett...
Visszaemlékezett arra, hogy a druidák köre nem volt üres. A bokrok között elterülõ, üres
tisztás képe elmosódott, és Sam látta a krétával rajzolt, elmaszatolt és megtört ötszöget. Látta
a megfeketedett hamukupacokat, bennük a megégett hullákat. Látta a szeméthalmot, és érezte
a visszamaradt gonoszság jelenlétét. De minden egyes emlékébe belelátszott a Fényember,
lángoló alakja körülvette és óvta a rituális kört.
A Fényember is ott volt azon az éjszakán.
-- És attól kezdve az álmaidban, kis ember -- mondta a Fényember.
Sam megsértve érezte magát. Amikor õ, Hart és Estios megpróbálták asztrálisan felderíteni a
terepet, találkoztak a Fényemberrel. És egyetlen égetõen fájdalmas pillanat múlva elbuktak a
csapása alatt. A Fényember valahogyan megmásította az emlékeiket, játszott az elméjükkel.
-- Ennyit a könyörületedrõl.
Sam érezte, hogy gyomra egyetlen hideg, alvadt céltudatossággá szorul össze. Az
igazságszolgáltatás jogos óhaja vezette idáig is. Sokkal inkább, mint az az ellenszenv, amit
akkor érzett, amikor kiderítette, hogy csellel a druidák javára dolgoztatták. Ez az játék az
elméjével pedig nagyon, nagyon személyessé változtatta az ügyet.
A gyûlölet ízét érezte?
Leengedte a kezét. Már nem volt szükség rá, hogy védje a szemét a ragyogástól most, hogy
már jobban ismerte a Fényember természetét. A Fényemberét, aki nem is volt ember. És már
nem is látszott embernek. Háromméteres, hatalmas testét hófehér szõrbunda fedte, arcának,
kezének és lábának sötét bõre élesen elütött tõle. Vigyorgó szájából agyarak ágaskodtak és
minden egyes kéz- és lábujján éles karmok meredeztek. Aurája messze kiáltotta, hogy
ragadozó, de hogy milyen fajta, azt Sam nem értette. Érezte a lénybõl áradó erõt, és tudta,
hogy a Fényember a puszta igazságot tükrözi vissza. A Fényember nem volt valós lény,
hanem varázsteremtmény, ami elõhívójának képét ültette Sam elméjébe. Samet elvarázsolták.
Dühe magasra csapott.
Nem tudhatta, hogy a varázslény saját maga beszélt, vagy pedig a készítõje szócsöve volt
csupán. Az is lehet, hogy nem volt más, mint egy halom elõre beprogramozott reakció. De
nem az számított, hogyan nézett ki; az számított, mit akart mûvelni. Sam a varázslényhez
beszélt, mintha csak a varázslóját szólította volna meg.
-- Meg foglak állítani.
-- Nem birtoklod az erõt, és nem is fogod elérni.
-- De elérem.
-- Meg fogsz halni.
-- Kérdezd meg Kutyát, egyszer már meghaltam.
A lángok finoman villódzni kezdtek, amikor Sam beszélt, de a Fényember hangja erõs
maradt.
-- Ha igen, akkor most még egyszer meghalsz. Ezúttal igaziból; és a lelked üvölteni fog,
miközben felfalom.
Ellenfele félelmetes szavai ellenére Sam felbátorodott. A totem említésére a Fényember
aurája megváltozott, meggyengült egy hajszálnyit. Talán attól, hogy Sam most már tudta, ki is
valójában a Fényember. Talán Kutya volt a kulcsa az egésznek, az a szimbólum, amit Samnek
fel kellett használnia ahhoz, hogy áttörjön a korláton. Kutya azt mondta Samnek, hogy
rohanjon. Talán szó szerint értette, vagy legalábbis annyira szó szerint, amennyire azt lehetett
ebben az elméjében létezõ álomvilágban. Sam hunyorított, megpróbálta felmérni a Fényember
készenlétét, éberségét. A Fényember magas és masszív testfelépítésû volt; talán lassú is. A
valós világban a nagy dolgok gyakran lassan mozogtak.
Sam összeszorította a fogát. A Fényember észrevehette Sam elhatározását, mert mozogni
kezdett. Nem volt már idõ töprengeni. Sam elõreiramodott. A Fényember elélépett, hogy
elállja az útját, és kinyújtotta hosszú, szõrös karját. Sam bevetõdött alája, kinyújtott karjaival
fékezve az esését. Tenyere felhorzsolódott az alagút padlóján, ahogy Sam négykézláb
igyekezett minél gyorsabban haladni. A Fényember karmos keze Sam feje mellett a falat
találta el. Szikraesõ lobbant fel, amint a karmok barázdákat szántottak az alagút falába. Sam
továbbhaladt, ismét talpra állt és rohant, ahogy csak a lába bírta.
A fény körülölelte, fehér kétségbeeséssel töltve ki látómezejét. Sam inaszakadtából rohant.
Túl nagy volt a tét. Túl sok dolga volt még. Aztán eltûnt a fény és vele együtt a Fényember.
Eltûnt az alagút is.
Sam földúton állt. Érezte a köves talajt meztelen talpa alatt. Gyönge szellõ cirógatta a bõrét.
Mindenhol. Ruhátlanul állt, de valahogy ez most rendjén valónak tûnt. A Fényembert nem
látta, nem is érezte sehol. Megmenekült tõle. Körülnézett.
A sámáni élményekrõl szóló beszámolók elmondták, mit észlelt az utazó, amikor kibukkant
az alagút túlsó felén. Ezek a cikkek arra indították Samet, hogy remegõ õsvadonra számítson.
Az elõtte feltáruló látvány azonban aligha hasonlított arra.
Ez is vadon volt, ezt Sam jól láthatta a dombokat beborító erdõségek láthatáron húzódó sötét
vonalából. De a közeli vidéket eredeti formájából átalakította az ember érkezése. A földút
finom ívû dombokon vezetett át, a lankák nagy részét szépen gondozott termõföldek
borították. Bokrok sorakoztak az út mentén, és terebélyes fák vetették a földre hûsítõ
árnyékukat. Itt is, ott is gyümölcsfák álltak fegyelmezett sorokban, élesen elütve a szórványos
kis buja erdõségektõl. Az elsõ hegy tövében húzódó aprócska völgyben egy régimódi falucska
zsúpfedeles házai sorakoztak az út és az abból kiágazó pár utcácska mentén. Füst szállt fel a
kéményekbõl, és kiteregetett, tiszta ruhák lógtak kifeszített köteleken, jelezvén, hogy a
házakat lakták. Sam azonban sehol sem látott embereket. Templomot keresve körbenézett, de
egyet sem látott sehol. Ez utóbbiak hiányától eltekintve a kép igazán idilli volt.
-- Kellemes, nem gondolod?
Sam úrrá lett meglepetésén, és megfordult, hogy lenézzen a mellette ülõ ebre. Kutya
kutyamódra elvigyorodott.
-- Már kezdtem azt hinni, hogy csak vesztegetem rád az idõmet.
-- Mi ez a hely? -- kérdezte Sam.
-- Itt.
-- Azt kérdeztem, mi, nem pedig azt, hogy hol.
-- Valóban. Talán számít?
Sam felkacagott. -- Tekintettel arra, hogy az egész csak a fejemben zajlik le, úgy vélem, nem.
Kutya felállt és elindult az úton a faluval ellenkezõ irányban.
-- Követnem kellene téged?
-- Mindig van választás, Csavarnak hívott Samuel Verner. Dönts magad.
Sam döntött. Elindult Kutya után. A totemállat kocogni kezdett, így Sam is. De Kutya még
gyorsabban futott.
-- Hé, várj meg -- kiáltotta Sam.
Kutya visszanézett és így felelt:
-- Többé már nem várok egyetlen emberre sem.
Sam lenyelte a választ, hogy a futásra tartogassa az energiáját. Éveken át nevelt és gondozott
kutyákat, és megtanulta, hogy nincs emberfia, aki le tudna elõzni egy kutyát. Még a féktelen
energiájú fiúk sem. A kutyáknak mindig volt hozzá elég sebességük, hogy körbefussanak a
lassabb emberek körül. Sam futott, ahogy csak bírt, és meglepetésére kettejük között
csökkenni kezdett a távolság. Amikor elérte Kutyát, és egymás mellett futottak tovább, Kutya
Samre vigyorgott. Furcsa, de Sam még csak nem is zihált.
-- Sokat kell tanulnod -- jelentette ki Kutya.
-- Tudom.
-- Ez a kezdet.
Órákon át futottak, sétáltak, és beszélgettek. Menet közben Kutya új dalt tanított meg neki.

30

-- Épp ezért akartam négyszemközt beszélni veled -- mondta végül Sam.

Hart idegesnek látszott, mintha Samnek a Fényemberrõl szóló meséjével kapcsolatban
aggasztotta volna valami. Amikor Sam elmondta neki, mit mondott a Fényember, ujjaival
csak még idegesebben babrálta a hajtincseit. A tünde nõ reakciója felzaklatta Samet,
elporlasztva azt az önbizalmat, amit azóta érzett, hogy visszatért Kutya zöld birodalmából. Így
aztán kozmetikázta egy kicsit a történetet, és nem beszélt arról, mit mondott a Fényember
kettejük viszonyáról. Ugyan mit mondana Hart, ha megtudná, hogy a Fényember szerint
kettejük szerelmét csak az agyukat megzavaró mágia okozta? Tagadná vajon, hogy a
szerelmüket csak úgy kényszerítették rájuk? Sam remélte, hogy igen, de nem lehetett ebben
teljesen biztos. Amennyiben Hart valós szerelmet is tanúsított volna Sam irányában, az igazi
érzés vagy csak beépített reakció eredménye lett volna?
Amikor Sam befejezte mondókáját, Hart egy darabig még szótlanul tovább csavargatta a
fürtjeit. Aztán hátravetette a fejét, visszasöpörve divatosra vágott haját a helyére, és elnézett a
háztetõk fölött, mintha ott megtalálhatná a választ. Sam várt. Idefent egy darabig senki nem
fogja megzavarni õket, mivel Willie-t elengedték, Svindler pedig még mindig a Mátrixban
bolyongott. Hart rá sem nézett Samre, úgy szólalt meg.
-- Akárki is volt ez a kísértet, hazudott. Senki sem elég hatalmas ahhoz, hogy egyszerre
hármunkat befolyásoljon. Téged talán; te még mindig tanuló vagy. És Estios ugyan nagy
seggfej, de emellett erõs mágus is -- Hart összefonta karjait mellkasa elõtt. -- Ha valami ilyen
könnyen befolyásolta mindnyájunk elméjét, akkor azt hiszem, nem akarok szembetalálkozni
vele, amikor éppen nincs mással elfoglalva. -- Hart elsétált a tetõ szélétõl, és leült a
légkondicionáló gép rozsdás fedõlapjára. -- De nem hiszem, hogy ez problémát jelent.
-- Miért nem? Biztos vagy benne, hogy pontosan emlékszünk arra, mit láttunk Glover
birtokán?
-- A te emlékeid ugyanazok, mint az enyémek -- felelte Hart, mintha ez elég bizonyítékot
jelentett volna.
Elõhúzta táskáját, és tartalmát kiborította a lapos tetõre. Elõhúzta ónix-markolatú Crusader
géppisztolyát, lefektette maga mellé a fegyvert, majd bogarászni kezdett a táskájából
kiszóródott, mattfekete dobozok között. Elõhúzta a dobozok legnagyobbikát, amelyben a
Crusader kiegészítõi és felszerelései pihentek. Felcsattintotta a doboz fedelét, és elõszedte a
tisztítókészletet. A felszerelésének ellenõrzése az egyik módja volt nála, hogy lecsillapítsa a
gondolatait. Sam hagyta, hogy Hart szétszedje a fegyvert, és csak utána sétált oda hozzá, hogy
folytassa a beszélgetést.
-- Ha ez a Fényember mégsem az, akinek állította magát, akkor vajon kicsoda?
Hart vállat vont, és tovább folytatta a fegyver tisztítását.
-- Nem tudom. Nem vagyok sámán, de hallottam róla, hogy az utazók magasabb síkokra
vezetõ útját elállja egy lény. Valamiféle õrzõ, amit a sámánok ottlakónak neveznek. Az
általam hallott leírások alapján ez az ottlakó bárminek látszhat, még akár a te
Fényemberednek is. Amennyire én értem az egészet, ez a Fényember volt az ottlakó. Az
ottlakó, meg az alagút és a totemek mind kitaláció, az elme eszköze arra, hogy képes legyen
befogadni a mágia által nyújtott lehetõségeket. Ezek a dolgok mind csak szimbólumok az
elme számára, amelyik inkább a misztikus, semmint a hermetikus megközelítés felé hajlik.
Sam maga is pontosan ezt gondolta azelõtt, amikor megérezte a Fényember jelenlétét és a
Kutyával lefolytatott utolsó beszélgetésük elõtt is. Honnan lehet ennyire biztos benne Hart? A
tünde nõ nem volt sámán, és egyszer sem beszélt Kutyával. És ami még fontosabb, nem volt
jelen, és nem érezte, amit Sam érzett. Az egész dolog csak akkor állt össze értelmesen, ha a
Fényember igazat beszélt.
Sam figyelte, ahogy Hart megtisztította a Crusader alkatrészeit, majd ismét összerakta õket. A
nõ keze pontosan és begyakorlott gyorsasággal mozgott. A puha ujjak, melyeknek érintését
olyan jól ismerte Sam, hosszú évek gyakorlatával szerelték össze a fegyver darabjait. Hart
esetleg még háborgó gondolatait biztosan elsimította a rutinmunka. Sam úgy érezte, hogy a
tünde nõt nézni olyan volt, mintha egy professzionális gépezetet nézett volna, amely minden
ízében megfelelt a hírnevének.
Sam azonban ennél többet tudott. Együttléteik során egy másik Hartot érintett meg, mely
ugyanúgy gyöngédség és szerelem után áhítozott, mint Sam maga. De a nõ most elrejtette ezt
az igényét, elkerülte Sam tekintetét és érintését. Sam kívánta, bárcsak tudná, mit tegyen, mit
mondjon, de intim kapcsolatuk ellenére egy csomó dolgot nem tudott Hartról. Aztán ott volt a
kétség, amit a Fényember plántált a gondolataiba. Amikor Hart feltételezte, hogy a
Fényembert Sam saját elméje hívta életre, Sam kételkedni kezdett a saját érzéseiben is.
Bizonyítékot akart, hogy amit érzett, valós volt, nem pedig az elméjébe táplált álom, vagy ami
még rosszabb, saját maga által kitalált fantázia, amely arra volt hivatva, hogy elfedje a Sally
bizalmának megszegése fölött érzett bûntudatát.
-- De ha a Fényember a saját elmém szüleménye, akkor miért állítaná azt, hogy megmásította
az emlékeimet?
-- Árnyvadász vagyok, nem pszichológus. Talán csak egy megfelelõ bûnbakra vetítetted ki a
saját félelmeidet és idegességedet. Tudom, mennyire utálod ezt az egész sámáni hablatyot.
Talán fel kéne adnod. Kikerülhetnénk innen; elmehetnénk valahová máshová, ahol
hermetikus mágiát tanulhatnál.
-- Te javasoltad elsõként, hogy menjek Herzoghoz.
-- Akkor valószínûleg tévedtem. Nem ez lenne az elsõ eset.
A nõ hangjában szokatlan keserûség csengett; ez szinte hasította Sam szívét. Hart mindig
szarkasztikus humorral szokta elûzni a rossz pillanatokat. Sam megpróbálkozott a nõ saját
gyógyszerével, a vállára tette a kezét és megjegyezte:
-- Ritka bûnbánó pillanat egy páratlan árnyvadásztól.
-- Ne húzz fel, kutyafiú -- csattant fel Hart és ellökte magáról Sam kezét.
Sam megdöbbent. A nõ egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy szokott. Valami komoly
bajnak kellett lennie. Sam egyedül csak arra tudott gondolni, hogy Hart elvesztette Sam iránti
bizalmát. A bizalmát és talán még valami mást is. Vajon hogyan viselkedtek az árnyvadász
tünde nõk, ha le akarták koptatni a már feleslegessé vált szeretõjüket?
-- Azt akarod ezzel mondani, hogy szerinted nem vagyok képes megcsinálni?
-- Dehogyis, Sam -- felelte Hart bocsánatkérõen. Amióta elkezdte mesélni rítusának
történetét, a nõ most nézett ekõször Sam szemébe. A bronz szempár csillogott az alkonyati
homályban. -- Annál jobban ismerlek. Mindent meg fogsz tenni, amit csak tudsz. És épp ez a
baj.
De ahelyett, hogy tovább folytatta volna, lehajtotta a fejét, és a fegyverére koncentrált.
-- Nem egészen értelek -- mondta Sam.
Figyelte, amint a nõ beharapta az alsó ajkát. Amikor Hart újra megszólalt, hangjából hiányzott
a szokásos határozottság.
-- Túl veszélyes az egész, Sam. És a dolog nem éri meg.
-- Azt hittem, vagány árnyvadász vagy.
-- Nem errõl van szó, ezt te is tudod. A Titkos Kör rossz üzlet. Már akkor is túlerõben voltak,
amikor Estios és az emberei még nem hiányoztak.
-- Most már van mágiám, és Svindler elintézte, hogy Willie annyi harci robotot kapjon,
amennyit csak el tud irányítani egyszerre. Meg tudjuk csinálni.
-- Csak megöletjük magunkat. A druidáknak olyan erõforrásaik vannak, amivel mi nem
érhetünk fel, és most már a meglepetés erejében sem bízhatunk. Ha elkapták Estiost vagy
Estios valamelyik emberét, ami nagyon valószínû, már tudják is, kik vagyunk, és mire
vagyunk képesek. Fel lesznek ránk készülve. Ezt akarod? Azt akarod, hogy mindnyájunkat
megöljenek?
-- Megpróbálom helyretenni az igazságot. Megpróbálom elintézni, hogy ne öljenek meg több
ártatlan embert, mert néhány holdkóros közelebb akar jutni a hatalomhoz. Megpróbálom...
-- Megpróbálod megöletni magad -- mondta Hart keserûen.
-- Nem akarok meghalni, Katherine. De nem engedhetem, hogy azok a druidák tovább
csinálják azt, amit csinálnak.
-- Nem éri meg a dolog, Sam.
Hart befejezte a Crusader összeszerelését. Sam hallotta a mûanyag doboz halk csattanását,
amint a nõ lõszer után kutatott. Sam átkarolta a vállát, de Hart nem nézett a szemébe. Sam
érezte a nõ karjának mozgását, amint betölti a tárat a fegyverbe. A tevékenység véget ért,
többet már nem kellett a fegyverrel foglalkoznia. Hart csak ekkor nézett fel Sam tekintetébe.
-- Arra kérsz, hogy futamodjak meg, Katherine?
-- Ha arra kérnélek, megtennéd?
-- Tudod a választ.
-- Igen, tudom.
Sam megérezte a feszültséget. Lenézett és látta, hogy a Crusader a hasának mered.
-- Sajnálom, Sam -- mondta Hart.
Sam hevesen balra vetette magát. Érezte, hogy a lövedék kilyukasztja hosszú kabátját. Tisztán
érezte a lõpor orrfacsaró szagát. Átvetette magát a klímaberendezésen és a tetõ egy
alacsonyabb részén landolt. Rohanni kezdett az alig pár méternyire álló szerszámos bódé felé.
Amikor elérte, a nõ második lövése kicsípett egy darabot a bódé falából. Éles téglaszilánkok
záporoztak Sam arcába. Elõrevetette magát és lebukott, remélve, hogy a hirtelen manõver
megtéveszti a nõt. Hiú reménynek bizonyult. Teste megperdült és érezte, hogy a lövedék a
vállába csapódik. Tehetetlenül elterült a tetõn, és csak még jobban felhorzsolta már eddig is
vérzõ arcát. Megpróbált feltápászkodni, de karizmai összecsuklottak, így visszazuhant a
földre. Sérült kaja elzsibbadt, mintha jéggé vált volna. Sikerült a hátára hengerednie és
felnéznie a készenlétben tartott fegyverrel közeledõ Hartra. A nõ szemei szomorúan cs
illogtak, de állkapcsát határozottan és elszántan szorította össze.
Sam keserûen érezte, hogy elárulták. Elvesztette az eszméletét.