HARMADIK RÉSZ

Új csavar a gépezetben

31

A lesik éles hangja valósággal Hart idegeire ment. Hart tudta, hogy idegessége csak tetézi a
humanoidok miatt érzett bosszúságát, de bosszúság ide vagy oda, szívbõl utálta ezeket a kis
penészszagú lényeket. Arra a feladatra persze kiválóan megfeleltek, hogy cipeljék azt a
hordágyat, melyen Sam teste feküdt. Bár a testet eltakarta a ráterített lepel, a lesik tudták, kit
visznek. A Szíli udvar többi szolgája pletykálni fog. Persze a lesik is, de általában csak kevés
udvaronc figyelt arra oda, amit ezek a kis lények motyorásztak.
Írországba való megérkezése óta Hartnak mindezidáig sikerült elkerülnie a túlzott feltûnést.
Bambatu elintézte, hogy a leszállóhelyen ne tartózkodjon senki. Nyilván abban is az õ keze
volt, hogy azok az utak is elhagyatottnak látszottak, amelyeken Hart végigutazott. Az a
néhány udvaronc pedig, akivel találkozott, vagy túlzottan elmerült saját ügyeiben és észre sem
vette a hordágyat, vagy megrémült Hart hideg tekintetétõl. Senki nem állta útját.
A kijelölt udvar csak egyike volt a miriádnyi tisztásnak és szabad területnek, melyek a Lady
Deigh erõdjéül szolgáló félig erdõ, félig kastély rengetegében rejtõztek. A tisztáson finom,
megállapíthatatlan eredetû fény rajzolt ki egy körülbelül három méter ámérõjû kört. Az udvar
többi része sötétségbe borult. A földet puha moha borította, és Hart hatalmas faágakat érzett a
feje fölött, jóllehet semmit sem látott a sötétségben.
Az a négyszögletes ajtónyílás, amelyen át beléptek a tisztásra, semmivé foszlott, amint
áthaladtak rajta. Hart odasétált a körhöz, és megállt a szélénél. A háta mögött erõlködõ
teherhordozó lesik majdnem leejtették a hordágyat nagy igyekezetükben, hogy ne rohanjanak
bele a hirtelen megtorpanó tünde nõbe. Hart utasította õket, hogy tegyék le a terhüket, és
tûnjenek el. A kis lények azonnal engedelmeskedtek, és fecserészve elsétáltak, mint az
iskolából hazaengedett gyerekek.
A tisztás elcsöndesedett. A lesik nem az ajtón keresztül távoztak, bár Hart gyanította, hogy az
õ számára áthatolhatatlan volt a feketeség.
Hart hallgatta a csöndet és közben igyekezett megnyugtatni magát. Nemsokára egy újabb
téglalap jelent meg a tisztás szélén, és egy tünde hölgy lépett át rajta. A hátulról áradó fény
megvilágította karcsú testének és könnyû ruhájának körvonalait. Hart kicsit irigykedett a nõ
alakja és ruhájának tökéletes szabása miatt. Az udvart beborító rengeteg illúzióvarázslat
ellenére Lady Brane Deighnek semmilyen varázslatra nem volt szüksége, hogy szépnek
látsszon.
A Lady elõrelépett, és az ajtó szertefoszlott mögötte. A tisztás ismét elsötétült. A Lady
halvány fejbólintással nyugtázta Hart meghajlását, de közben szemét a hordágyon fekvõ
alakra függesztette. Átsétált a sötétségen, és belépett a fénykörbe. Kinyúlt és felhajtotta a Sam
testét takaró leplet.
-- Lélegzik.
Hart arra számított, hogy a Lady meg fog lepõdni, de nem így történt. Helyette inkább kicsit
bosszúsnak tûnt. Veszélyes jel. Lady Deigh szembefordult Harttal, zöld szemei szinte
világítottak.
-- Így teljesíted a parancsokat, milessaratish?
-- A milessaratish az úrnõjét szolgálja. Én csak a kívánságának kívántam eleget tenni, Lady.
-- Azzal, hogy nem teljesítetted a parancsot?
-- A jó szolgáló az úrnõje kívánságát teljesíti, nem pedig a szó szerinti parancsát. Ön úgy
kívánta, hogy a vadászok ne háborgassák tovább a Titkos Kört. Jól értettem a kívánságát?
-- Jól értetted -- felelte a Lady halkan anélkül, hogy Hartra nézett volna.
Hart szinte érezte, hogy megfagyott a levegõ. A lába alatt mintha jéggé változott volna a talaj.
Vékony, törékeny jéggé.
-- Verner meggyilkolása nem ehhez vezetett volna. Együtt dolgoztam velük, és ismerem õket.
Csak megkettõzték volna az erõfeszítéseiket, hogy megbosszulják Verner halálát. De ha
Verner eltûnik, bizonytalanná válnak. Inkább õutána fognak kutatni, mint a Kör után.
A Lady végül Hartra emelte smaragd szemeit.
-- Szóval elintézted, hogy engem zaklassanak.
-- Nem találhatnak kapcsolatot -- mondta Hart sietve. -- Megbízható emberekkel dolgoztam,
akiknek nincs közük a sídekhez.
-- Ha árnyvadászi híred csak félannyira igaz, akkor is eltüntethetted volna Vernert anélkül,
hogy idehoztad volna.
-- Igen. De holtan nem lehet semmire sem használni.
Mintha hajszálnyit enyhült volna a Lady keménysége, amikor megszólalt.
-- Talán élve lehet?
-- A körülmények korábban már megváltoztak; talán ismét megváltozhatnak. Verner töltött
fegyver a Titkos Kör ellen arra az esetre, ha õk maguk mégsem dõlnének pusztulásba, amint
arra számítani lehet. Ha Verner halott lenne, Önnek ismét újabb megbízható eszközt kellene
találnia, úrnõm.
A Lady nem felelt. Hart eltûnõdött, vajon helyesen játszott-e. Deigh nem szerette a
meglepetéseket, mint ahogy azt sem, ha a beosztottai túl sok kezdeményezõkészségrõl tesznek
tanúbizonyságot.
-- Nem kedvelem, ha nem teljesítik az utasításaimat, Hart. Azt mondtam, hogy Vernernek
meg kell halnia.
-- Engem úgy tájékoztattak, hogy a vadászoknak a druidák elleni akcióit le kell állíttatni. Úgy
értelmeztem, ez volt az elsõdleges cél. Verner halála csak javaslat volt, mint a cél elérésének
legkézenfekvõbb módja, de én másik megoldást találtam, hogy sikerre vigyem a küldetést.
Úgy értékeltem a helyzetet, hogy Verner halála lerombolná az elsõdleges célt. Verner
megölése visszavonhatatlan lépés lenne. Ha eltûnik, az ugyanannyira hatékony. Ha itt
maradna Írországban, senkinek sem kellene megtudnia, hogy életben van, én pedig el tudom
intézni, hogy az udvar kivételével mindenki azt higgye, hogy meghalt. Ha fogságban marad,
továbbra is használható figurának bizonyulhat a játszmában. A Titkos Kör renegát druidái
kiszámíthatatlan és komoly erõforrásokkal rendelkezõ ellenségek. Ha a körülmények úgy
alakulnak, hogy szükség lehet Verner képességeire és tehetségére, õ azonnal elérhetõ lesz. Ha
m eghal, megszûnik felhasználható erõforrásnak lenni, ez pedig mindenképpen veszteség az
ön számára.
-- Tehát az én érdekeimet tartod szem elõtt?
-- Igen, Lady.
-- Hmmm. -- A Lady Sam arcát tanulmányozta. Ravasz mosoly villant át az ajkán. -- Kezdem
látni a cselekedeted által felvetett lehetõségeket. A halandók olyan... szórakoztatóak tudnak
lenni.
Hartot bosszantották a Lady szavai, de még jobban a Deigh röpke mosolya mögött rejlõ
lehetséges gondolatok. Hart nem azért hozta ide Samet, hogy egy felékszerezett lotyó
játékszerévé tegye. Ez a nõ azt hiszi, hogy övé a halhatatlan tündék öröksége.
Hart meglepõdött, nemcsak saját érzelmein, de azon a puszta tényen is, hogy egyáltalán
voltak érzelmei. A féltékenység ismeretlen volt a számára; az agyát megtöltõ sistergõ, dühös
gondolatok viszont zavarták. De nem engedhette meg, hogy érzelmeit kimutassa. Az túl
veszélyes lett volna Sam számára. És saját maga számára is.
-- Tehát életben hagyja?
A Lady alig észrevehetõen megvonta a vállát.
-- Az érveid nem nélkülözik az igazság magvát, de azt is meg kell fontolnom, milyen lehet a
dolog látszatja. Az én szavam törvény az udvarban, te pedig nem teljesítetted a parancsomat.
-- Mert jobban kívántam Önt szolgálni. Egy bölcs ítélõ szemében ez az engedetlenség nem
bûn.
Deigh oldalról nézett Hartra.
-- Ameddig maga a szolgáló is bölcs.
-- Hiszem, hogy semmit nem tettem, mely ártott volna Önnek. És a saját elõmenetelemet is
szem elõtt kell tartanom.
-- Ah, elõmenetel. Milyen különös mester és szolgáló -- sóhajtott fel a Lady. -- Többet
kockáztattál, mint az elõmeneteled. Azt gondolod, ismersz annyira, hogy a megbocsátásomra
számíts?
Hart tudta, hogy a helytelen válasz veszélyes lehet. Rosszul olvasott volna a Lady arcából?
Hart remélte, hogy Deigh csak játszik, ezért megacélozta idegeit és megszólalt:
-- Heteket töltöttem el az udvarban, mielõtt Ön a Titkos Kör után küldött volna. Hallgattam az
érveit. Még mielõtt szerzõdést kötöttünk volna, minden tudásommal az Ön ügye érdekében
végeztem kutatásokat. Fegyelmezett uralkodónak tartom Önt. És azt is tudom, hogy egyben
okos és intelligens hölgy is. Nem hiszem, hogy Ön eldobna magától egy ilyen elõnyt,
különösen nem egy ilyen potenciálisan hasznos eszközt pusztán csak azért, mert valaki
hajszálnyival másképp értelmezte az utasítás szövegét. Én semmit nem nyerek azzal, hogy ezt
elmondom, Verner pedig még annál is kevesebbet. Egyedül Ön nyerhet az ügyön, és nem
veszíthet semmit azzal, ha elfogadja a jelenlegi helyzetet.
-- Nincs szükségem kioktatásra -- csattant fel a Lady hirtelen haraggal. Sarkon fordult és
elindult afelé a pont felé, ahonnan belépett a tisztásra. A fénylõ téglalap megjelent elõtte. A
küszöbön ismét szembefordult Harttal. -- És ha probléma lesz?
-- A munkámra garanciát vállalok -- felelte Hart, és egyenesen a Lady szemébe nézett.
Lady Deigh hûvösen mosolygott.
-- Az ilyesfajta munkát csak élettel lehet garantálni. Vállalnod kell érte a felelõsséget.
Hart lesütötte a szemét. -- Megértettem.
-- Nem hiszem, hogy megértetted, de elfogadom a garanciádat. Mostantól Verner életben
marad. Az én feltételeim szerint.
Lady Deigh intett egyet; a hordágy felemelkedett a földrõl, eltávolodott Harttól, majd eltûnt a
tisztást övezõ sötétségben. Hart az elsõ pár méternél nem látott tovább a feketeségben.
Amikor pedig asztrális érzékeit használta, csak a Sam hordágyát cipelõ hatalmas szellemeket
látta. Aggodalommal figyelte, amint Sam eltûnik a homályban. Amikor az ajtónyílás felé
fordult, már a Ladyt sem látta sehol.
Vajon helyesen döntött?

32

Sam arra ébredt, hogy valaki suttogva imádkozik mellette.

Megpróbált felülni, de hirtelen fájdalom nyilallt a fejébe, ezért inkább fekve maradt.
Testhelyzetének megváltoztatását azonban gyomra nem vette jó néven; összeszorult, és felfelé
lökte tartalmát. Sam éppen idejében fordult oldalra, hogy a szájából feltörõ, kesernyés
hányadékot javarészt a padlóra lövellje és ne saját magára.
Felnyögött.
-- Á, szóval felébredtél.
Egy sötét ruhát viselõ férfi jelent meg Sam mellett. Egyik kezében porcelántálat, a másikban
néhány törülközõt tartott. Szó nélkül nekiállt, hogy segítsen Samnek lemosnia magáról a
szennyet.
Sam hagyta, hogy a férfi egyedül végezze a takarítást. A feje még mindig hasogatott, legalább
annyira, mintha hosszú dekázás után lett volna. Ismerte már ezt a fajta fájdalmat. Majd
elmúlik. Gyomrában mintha több liter sav lötyögött volna, és az izmai is sajogtak. Röviden
szólva, szarul érezte magát. A fogai és nyelve köré lerakódott lepedéken keresztül
megkérdezte:
-- Mi történt?
-- Azt nem tudom elmondani. Elõször akkor láttalak meg, amikor a szolgák idehoztak. Az
állapotodból ítélve azt mondanám, hogy elkábítottak.
Hart. Sam emlékezetében felötlött a tünde nõ szomorú arca a Crusader csövének torkolata
mögött. Látta, hogy a torkolattûz felvillan és érezte, hogy a lövedék a testébe csapódik. De az
nem lehetett igazi lövedék. Ha az lett volna, most nem élne. Hart nyilván kábítólövedékekkel
töltötte meg a tárat. De miért? Mi folyik itt?
Sam körülnézett. Nem volt sok látnivaló. Egy durva kõfalakkal körülvett, nagyjából három
méter átmérõjû, kör alakú kamrában feküdt. A fal egyik bemélyedésében víz csillogott. A
nedves falakat itt is, ott is világító mohák takarták. Sam csodálkozott, hogy nem érzi a levegõ
nyirkosságát és a mohák penészszagát, ezért gyorsan átsiklott az asztrális síkba. Az
érzékszervei kicsit zavartak voltak, és mindent erõsen elmosódva látott, de annyit azért
kiderített, hogy a falak megjelenése csak illúzió volt. Egy modern szobában feküdt, melynek
falán a világító mohák valójában fénycsöveket álcáztak. Az igazi falak betonból készültek és
csúcstechnológiára valló áramkörök hálózták be mindenhol, lehetetlenné téve ezzel Sam
számára, hogy asztrálisan átlásson a falon. Sam túl gyengének érezte magát, így nem erõltette
tovább a dolgot, és visszatért anyagi testébe. Ha a törülközõs férfi észre is vette Sam lelkének
pillanatnyi eltávozását, nem adta ennek jelét.
-- Hol vagyunk? -- kérdezte Sam.
-- Általánosságban valahol Dublin délnyugati részében. Konkrétan a Szíli udvar erõdjében
egy személyes cellában.
-- Dublinban? -- Sam megdöbbent. Az elméje nem akart munkába állni. -- Úgy értve az
írországi Dublinban?
-- Igen. -- A férfi a tálba lökte a piszkos törülközõket. -- Meglepettnek látszol.
-- A zavart sokkal jobb szó lenne. Te is az lennél a helyemben. Engem ugyanis lelõttek
Londonban.
-- Lelõttek? -- A férfi szemében aggodalom jelent meg, és sebhelyet keresett Samen. Sam túl
gyönge volt ahhoz, hogy bármit is csináljon. -- Ja, a kábítószer. Hát akkor úgy fest, egy
kábítófegyverrel lõttek le.
Sam úgy vélte, sikerült beleegyezõen bólintania.
-- A legutóbb általad elfogyasztott étel állapotából ítélve nem aludhattál túl sokáig. Ki lõtt le
és miért?
Sam errõl nem akart beszélni. Még csak gondolni sem akart rá. Hart volt az, aki lelõtte. De
miért? Egyetlen szónyi magyarázat nélkül, csak simán lelõtte. Aztán Sam fogságban tért
magához. Az a szuka eladta volna õt az ellenségeinek? Szeretõk voltak; Sam nem gondolta,
hogy Hart ennyire kegyetlen lett volna. Szerette a nõt. Igazán nem akart erre gondolni.
-- Errõl nem szívesen beszélek.
-- Akkor hát ne beszéljünk róla. De az talán nem kavarja fel nagyon az emlékeidet, ha
megpróbálsz visszaemlékezni, hogy mikor lõttek le. Nincsen órám és idebent nem tudom
követni a napokat. Látod te is, hogy a fény sosem változik, és az ételt is szabálytalan
idõközönként hozzák. Idebent lehetetlen nyilvántartani az idõ múlását.
Idõ? Sam rájött, hogy õ maga is elvesztette az idõérzékét. A Titkos Kör utáni nyomozás
hosszú napjai teljesen egymásba olvadtak. A Karácsonyt és az Újévet is alig vette észre. Az
utolsó dátum, amire tisztán vissza tudott emlékezni, a napforduló volt. A Fényember szavai
végérvényesen az elméjébe égették ezt a dátumot.
-- Késõ január volt, azt hiszem huszonkilencedike.
-- Huszonkilencedike -- sóhajtotta a férfi. -- Akkor már egy hét is eltelt, és a többiek nem
találtak rám. Ha a tündék mágiája ennyire erõs, hogy eddig nem hallottam felõlük, akkor attól
félek, többé már nem is fogok. Azok a tündék a sátánnak dolgoznak.
Sam feje lassan kezdett kitisztulni. Hallgatta a férfi beszédét, de csak részben értette.
-- Te ki vagy?
-- Én? Bûnös lélek, aki a Pietro Rinaldi névre hallgat. A Szent Szilveszter Rend papja vagyok,
és mivel elkövettem azt a bûnt, hogy nem voltam eléggé körültekintõ, ugyanúgy fogoly
vagyok, mint te.
-- Te pap vagy? De hát ez itt Írország. Azt hittem, innen minden papot elûztek, amikor a sídek
átvették a hatalmat.
-- Csak nemrég érkeztem az országba.
-- Nem túl jó kezdés a hittérítõi munkádhoz.
-- A hittérítõ munka nem az én feladatom. Bár minden pap feladata, hogy az üdvözülés felé
segítse a lelkeket, a Szent Szilveszter Rendnek más a megbízatása. Egy kutatócsapat tagja
vagyok. A társaim Angliára koncentráltak, én pedig idejöttem Írországba információkat
gyûjteni. Azt hittem, hogy Őszentsége diplomataútlevelét jobban tisztelik. Sajnos azonban
ennek az országnak az önhitt vezetõi nem ismerik el, hogy létezne náluk bárki hatalmasabb.
-- Szóval felbukkantál a repülõtéren, ránéztek a vatikáni útleveledre, és bedugtak ebbe a
lyukba.
-- Épp ellenkezõleg. Minden gond nélkül beengedtek az országba. És békén is hagytak
egészen addig, amíg a kutatásaim fel nem keltették Lady Deigh figyelmét.
-- Kicsodáét?
-- Lady Brane Deighét. Ő egy nagyon gazdag és hatalmas tünde hölgy, aki a Szíli Udvar
királynõjének nevezi magát.
-- Hûha, atyám. Azt nem mondtad, hogy azért vagy itt, mert összeszûrted a levet egy
asszonnyal.
-- Összeszûrtem a levet? -- Rinaldi egy rövidke pillanatig értetlenül pislogott, aztán fanyarul
elmosolyodott. -- Ah. Igen, valóban összeszûrtem vele a levet, de nem úgy, ahogy te
gondolod. Az Újraegyesítés óta a papok számára már nem kötelezõ a cölibátus, az én rendem
tagjai rituális okokból mégis leteszik ezt az esküt. Én nem is szegtem meg az eskümet. A
bukásom nem a hús kísértésébõl fakadt; a Ladyvel, ahogy õt szólítják, sokkal inkább mágikus,
semmint érzéki ügyek miatt szûrtem össze a levet.
-- Mágikus? Azt akarod mondani, hogy te is mágus vagy?
Rinaldi felkacagott.
-- Miért, számítana, ha az lennék?
-- Talán.
-- Akkor remélem, nem csalódsz nagyot, ha nem vagyok az. De azért érzékeny vagyok, és
innen tudom, hogy te viszont mágus vagy. -- Rinaldi várt egy kicsit, hogy Sam reagálhasson,
ha akar. De miután nem tette, a pap más úton próbálkozott. -- Korlátozott képességeimmel
azonban nem tudom megállapítani a nevedet.
Sam elvörösödött. Nekiállt Rinaldit faggatni, és még csak be sem mutatkozott. Kinyitotta a
száját, hogy megmondja a nevét, de hirtelen feltámadt gyanúja miatt inkább nem mondott
semmit. A nevek fontosak voltak, mágikus szempontból is és az árnyvilágban is. Honnan
tudhatta volna, hogy a pap -- ha valóban pap volt -- tényleg az, akinek mondja magát? Rinaldi
beismerte, hogy kapcsolatban volt ezzel a Deigh nevû tünde királynõvel. Talán ez a kapcsolat
még nem ért véget. Lehet, hogy Rinaldi Deigh egyik lakája volt, aki megpróbált barátságosan
viselkedni, hogy csapdába csalja Samet. A gyanú tehát felmerült, és Sam gyûlölte magát
ezért.
Épp elég kemény csapásnak érezte, hogy Svindler becsapta õt, de amit Hart mûvelt... a tünde
nõ álnokságára egyszerûen nem talált szavakat. Arra engedett következtetni, hogy a
Fényembernek igaza volt, és a szerelmüket valóban csak mágia gerjesztette. De most nem
mágia hatására érezte azt, amit érzett. Dühe és félelme kigúnyolták azon próbálkozásait, hogy
elfogadja, Hart iránt érzett érzelmei nem voltak valóságosak.
Elõször Svindler, aztán most Hart. Túl sok árulás. Megbízhat ezek után valakiben?
-- Csavarnak hívnak, atyám -- törte meg a csendet. Látta, hogy belsõ vívódását nem sikerült
elrejtenie Rinaldi elõl, de a pap udvariasan nem vett róla tudomást.
-- Ah. Utcanév?
Sam bólintott.
-- Megértem, hogy a jelenlegi körülmények nem kedveznek a bizalomnak. Azonban
mindkettõnket ugyanabban a cellában tartanak fogva és úgy hiszem, te talán rendelkezel a
kijutásunkhoz szükséges erõvel. Talán ha többet elmondok magamról, megbízol bennem. Ha
kívánod, olvasd le az aurámat. Nincs rejtegetnivalóm.
A kijutás elsõrendû prioritást élvezett, de Samnek jelenleg csak ahhoz volt ereje, hogy
felüljön és mélyeket lélegezzen. Nem érezte magát késznek arra, hogy bárki auráját leolvassa.
Ezt persze nem kellett Rinaldinak is tudni. Ameddig erõre nem kap és legalább némi
elképzelést nem szerez arról, mi folyik körülötte, legalábbis meghallgathatja a papot. -- Igen.
Miért is ne?
Rinaldi javaslata túl hamar jött ahhoz, hogy igazán érdekes legyen. Samnek semmi kedve nem
volt hozzá, hogy végighallgassa, milyen gyermekkort élt végig a pap az Ébredés által feldúlt
Olaszországban. Ugyan miért lett volna az fontos? Sam hagyta, hogy agya elkalandozzon és
csak néha-néha térjen vissza a valós világba, hogy megtudja, miféle nehézségeken ment át
Rinaldi, mielõtt eldöntötte volna, milyen élethivatást válasszon. Csak akkor kezdte Samet
érdekelni a dolog, amikor Rinaldi a Szent Szilveszter Rendrõl kezdett beszélni.
-- Te egy mágusokból álló rend tagja vagy? -- kérdezte hitetlenkedve.
-- Azt mondtam, hogy a szilvesztriták az egyház mágikus tehetségeinek krémjét gyûjtik össze,
de nem minden tag mágikusan aktív és a többiek is javarészt adeptusok vagy tanulók. Nekem
magamnak is van egy kicsi tehetségem.
-- Micsoda?
-- Asztrális érzékeim vannak.
Úgy tûnt, Rinaldi szégyellte magát, vagy talán gondban volt. Sam rokonszenvezett vele.
Bármiféle mágikus tehetség elkülöníti viselõjét az átlagos emberektõl. De látni a mágiát, és
képtelennek lenni a használatára? Micsoda õrjítõ érzés! Sam nem hitte, hogy õ maga képes
lenne megbirkózni egy ilyesfajta korláttal.
-- Ez értékes tulajdonság -- mondta végül.
Rinaldi vállat vont és gyöngén Samre mosolygott.
-- Elsõsorban tudós vagyok. Szakterületem a totemikus sámánizmus, de jó pár hermetikus
tradíciót is tanulmányoztam. És bár végeztem némi kutatást más ezoterikus tradíciókkal
kapcsolatban is, haboznék azt mondani, hogy bármelyikben is gyakorlott vagyok. Oly
hatalmas a tudás háza és oly kevés az idõ a felfedezésére. De épp eleget beszéltem már
magamról; azt hiszem, meg kell gyónnom majd ezért a büszke élvezetért. Sokkal
pihentebbnek látszol most. Talán most már eléggé biztonságban érzed magad, hogy elmondd,
milyen tradíciót követsz.
-- Nem tudod megállapítani?
-- Anélkül, hogy aktívan használnád a mágiádat? Természetesen nem.
Sam ostobának érezte magát. Kevés tapasztalatával annyit már megtanult azért, hogy egy
személy aurája csak az erejét mutatta meg. Bár az erõs aurával rendelkezõ egyének gyakran
képesek voltak a varázslásra, ez egészen addig nem mutatkozott meg, amíg aktívan mozgatni
nem kezdték a manát. A követett tradíciójuk akkor is bizonytalan maradt a külsõ szemlélõ
számára, és csak akkor derült ki, ha a használt mágia természete erõsen összefüggött a
manamanipuláció formájával.
-- Úgy tûnik, sámán vagyok.
Rinaldi meglepõdött.
-- Úgy tûnik? Azt hittem, a te erõszinteden az embernek meglehetõsen tisztában kellene
lennie az orientációjával.
-- Ezt mondják nekem mások -- mondta Sam bátortalanul. -- Őszinte leszek, atyám, nagyon
kellemetlennek tartom a dolgot. Keresztény vagyok. És ez az egész totemügy rettenetesen
zavar. Már úgy értem, a primitív emberek végül is nem istenként imádták a totemüket? Én ezt
nem tudom megtenni. Egyszerûen nem tûnik helyénvalónak, hogy a mágiám ilyen pogány
szimbolizmussal van körbefonva.
Sam mindezeket egyetlen lélegzetre hadarta el. Rinaldi modora megváltozott. Arckifejezése
komolyabbá vált.
-- Hiszel az angyalokban?
-- Mi köze van ennek a dologhoz?
-- Hiszel bennük? -- ragaszkodott a kérdéshez Rinaldi.
-- Benne vannak a Bibliában -- csattant fel Sam.
-- Vannak, akik nem hiszik el szó szerint, ami Bibliában áll -- mondta Rinaldi nyugodtan. --
Hiszel abban, hogy az angyalok valóságosak?
Sam habozott.
-- Igen.
-- És szerinted micsodák?
-- Honnan tudjam? Nem vagyok teológus.
Rinaldi elmosolyodott.
-- Ha ettõl jobban érzed magad, a teológusok is sokat vitáznak az angyalokon. A legtöbben
úgy vélik, hogy az angyalok élõlények, szellemi létezõk, akik más rendet követnek, mint az
ember. Azt hiszem, az ilyen lények igazi ismeretéig egészen addig nem juthatunk el, amíg
testet hordunk. Halandó mivoltunkban nem ismerhetjük az Isten gondolatait. Bár
mindnyájunkban lakozik Őbelõle egy kicsiny szikra, fizikai létünk eltakarja elõlünk a tiszta
igazságot. Isten teremtésének minden csodája és dicsõsége ellenére is csak egy részét
érzékeljük az Ő mûvének. Te, mint mágus, többet érzékelsz, mint az emberek túlnyomó
többsége. Korábban már használtad az asztrális érzékeidet. Nem láttál talán többet annál, amit
a világi érzékeid felfogtak? Persze, hogy többet láttál. Ez csak apró bizonyítéka annak, hogy a
világi érzékek által felfogható dolgok nem teszik ki a teljes univerzumot. Érzékeltél olyan szel
lemeket, amiknek nem volt fizikai jelenlétük, nem igaz? Azok talán nem valóságosak?
-- Azok csak energiaformák -- ellenkezett Sam. -- És az nem ugyanaz.
-- E=mc2. Az energia pontosan annyira valós, mint az anyag.
Rinaldi önelégült válasza bosszantotta Samet.
-- Azt akarod mondani, hogy a totemek angyalok?
A pap megrázta a fejét.
-- Nem. De egyetlen sámánt sem ismerek, aki ne hinne a létezésükben.
Szóval Samnek most azt kellene elhinnie, hogy a totemek különálló létezõk?
-- A totemek nem csak pszichológiai kitalációk, amik ráveszik az agyat, hogy elfogadja a
mágiát?
-- Ezt sem mondtam.
-- Tisztára összezavarsz, atyám -- felelte Sam keserûen. -- Akkor micsodák a totemek?
Valósak vagy nem?
-- Bárcsak megadhatnám a helyes választ, Csavar. Nem vagyok sámán, így ebbõl kifolyólag
sosem éltem át totemikus élményt,
és sosem látogattam meg azokat a birodalmakat, ahol a sámánok megtanulják a mágiájuk
titkait. Az ilyesfajta átélésére való képesség nem adatott meg nekem, a sámáni mágia pedig
oly nagyon a tapasztalatokra és az élményekre alapul. Amíg ebben a testben élek,
személyesen soha nem fogom megtudni a választ, de akivel csak beszéltem idáig, mind
egyetértett abban, hogy akár valóságosak a totemek,
akár nem, a hatásuk nagyon is valóságos. A sámán pedig vagy
alkalmazkodik a toteme viselkedésmódjához és szokásaihoz, vagy veszít az erejébõl.
-- Azt mondod tehát most, hogy követnem kell, amit a totemem parancsol. És mi van Isten
parancsaival? Mi van a hamis bálványokkal, atyám?
-- A totem illik a természetedhez, vagy a te természeted illik a totemhez. Nem tudom, hogy
melyik. Hasonlóan a nyers mágikus képességhez, vagy ahhoz, hogy milyen fajta mágiára
képes valaki, a totem sem olyasvalami, amit az ember kiválaszt magának. Az adott személy
olyan, amilyennek Isten teremtette, tehetségekkel megjutalmazva, vagy terhekkel felruházva,
az Ő akarata szerint. Használnunk kell a tehetségeinket, és viselnünk kell a terheinket, ha
megpróbáljuk megtalálni a Hozzá vezetõ utat. Ő szabad akaratot ajándékozott nekünk, hogy
választhassunk, és nekünk adta a szeretetét, hogy bölcsen válasszunk. Ha elfogadod a sámáni
természetedet, azzal nem kerülsz távolabb Tõle. A tehetséged Tõle származik. Hogyan
teremthetett volna téged ilyenre, ha nem tudna elfogadni?
Sam megérezte a pap szavaiból áradó bölcsességet. Elgondolkodva mondta:
-- Bárcsak korábban beszéltem volna veled, atyám.
Rinaldi melegen elmosolyodott. -- A megbánástól még nem kapsz semmit, fiam. A jövõbe
kell tekintened.
-- Könnyû mondani -- felelte Sam és körbemutatott a cellán. Aztán vállat vont. -- Szóval, ha
Kutya beszél hozzám, akkor azzal nem árulom el az Istent?
-- A totemed hozzákapcsol a ... -- Rinaldi hirtelen elhallgatott válasz közben. -- Azt mondtad,
hogy a totemed beszél hozzád?
-- Ja. De nem mindig értem, és ráadásul néha túl sokat is dumál.
Rinaldi kezét Sam vállára tette és komolyan a szemébe nézett. -- De közvetlenül hozzád
beszél? Szavakkal?
-- Hogyan lehetne másképp beszélni? Mármint a sárkányokat leszámítva, úgy értem.
-- Nem tudom. Soha nem beszéltem még sárkánnyal.
-- Kerüld el, ha lehet. Megrögzött hazudozók -- mondta Sam. Aztán keserûen hozzátette: --
Mint a tündék.
-- Csavar, hányszor beszéltél a ... Kutyát mondtál, ugye?
Rinaldit a saját gondolatai foglalták el és rá se hederített Sam savanyú hanghordozására. Sem
erõszakkal elûzte emlékezetébõl Hart hazugságait, és megpróbált udvariasan válaszolni
Rinaldinak. -- Kutyát, persze. De úgy fest, mintha egy kicsit dilis lenne, vagy mi. Talán
háromszor vagy négyszer beszélgettünk idáig. Dalokra tanít. Hát nem hülyeség?
-- Nem, egyáltalán nem -- felelte Rinaldi. Egy darabig elgondolkodott, csak utána szólalt meg
újra. -- Mikor beszéltetek utoljára?
-- Nem sokkal azelõtt, hogy Ha... hogy lelõttek.
-- Szembekerültél a halállal?
-- Az késõbb volt -- Sam idegesen felnevetett. -- Azt hiszem, egy kicsit meg vagyok
zavarodva, és téged is összezavarlak. Biztos a kábítószer miatt van. Amikor Kutyával
beszéltem, Herzog segített abban, hogy át tudjak törni a szellemsíkra. A Kör ellen nem akart
segíteni, de abba belement, hogy végigvigyen a rítuson, amelytõl elég erõs leszek ahhoz, hogy
szembe tudjak szállni a Kör iszonyatával.
-- A Kör? Miféle kör?
-- Egy csoport renegát druida, akik Titkos Körnek nevezik magukat. Gyilkos õrültek. És a ...
-- Sam elhallgatott egy kicsit -- ... a barátaimmal megpróbáltuk megállítani õket.
-- Csavar -- mondta Rinaldi puhán. -- Mesélj errõl a Titkos Körrõl.
Miért ne, gondolta Sam. Ha Rinaldit és õt tényleg a tündék tartották fogva, semmi nem fog
visszajutni a druidák fülébe. Sam tudta, mennyire gyûlölték a druidák a metahumánokat; ezek
a tündék biztosan nem a Kör szövetségesei. Ha Rinaldi jelenléte és a "tünde fogság" mégis
valami finom csel volt, ugyan mit számított? Sam most már magára maradt, és még Kutya
dalai sem bizonyulnának elegendõnek, ha a Kör druidáinak kezére kerülne.
Sam elmesélte, hogyan került bele az ügybe. Raoul Sanchez problémás szöktetésével kezdte,
és végül az East End-i, majdnem végzetes kimenetelû rajtaütéssel fejezte be. A pap éles,
vizsgálódó kérdéseket tett fel közben. Úgy tûnt, Sam válaszai megzavarták Rinaldit. Sam
figyelte, hogyan növekszik a pap izgatottsága, ahogy elõrehalad a történet. Ha a férfi
színészkedett, akkor nagyon, nagyon jól csinálta.
Rinaldi végighallgatta, miben sántikáltak a vadászok és a druidák, majd megszólalt.
-- Csavar, ki kell innen jutnunk.
Sam látta az elhatározást a pap arcán. Átértékelte magában a róla kialakított képet. Rinaldi
szabadon beszélt, és felajánlotta a segítségét anélkül, hogy ellenszolgáltatást várt volna érte.
Ha Sam most elutasítja ezt az önzetlenséget, soha többé nem lesz képes megbízni senki
másban. De hát, mit számított a bizalom egy árnyvadásznak? Samet meglepte, hogy nem
kellett túl sokáig gondolkodnia, mielõtt döntött.
-- Szólíts Samnek, atyám.

33

Sam és Rinaldi órákon át beszélgettek, mielõtt megzavarta volna õket a kinyíló cellaajtó
reszelõs hangja. Egy halvány bõrû tünde lépett be, mihelyst az ajtó elég magasra emelkedett
ahhoz, hogy sárgára és rózsaszínre festett, koponyájára merõlegesen, egyenesen fölfelé
meredõ hajkölteménye is zavartalanul beférhessen alatta. Koponyájának kopaszra borotvált
két oldala igen jól engedte láttatni hegyes füleit. Bár viselkedése nemtörõdömnek és unottnak
tûnt, Sam észrevette, hogy egyik kezét mindig közel tartotta a jobb csípõjérõl lelógó
pisztolytáskájához.
A tünde félrelépett az ajtóból, helyét egy alacsony, zömök figura foglalta el. Második
látogatójuk se majom, se ember nem volt, inkább valahol a kettõ között. Vastag, barna szõrzet
fedte törzsét és alsó lábait, teste többi felületén csak ritkás, finom szõrbolyhokat lehetett látni.
Kéz- és lábujjain éles, vastag körmök nõttek, melyeket akár karmoknak is lehetett nevezni. A
keskeny, lapos orrú arcára kiülõ kifejezés hol egy remegõ kis állaté, hol egy rémisztõ
ragadozóé volt, és ez elég sûrûn változott. Ruhát nem viselt, de kezében ruhakupacot tartott,
melybõl egy pár bakancs szára állt ki.
A tünde rámordult a lényre, majd Samre mutatott. A szõrös teremtmény a tünde hangjára
ijedten összekuporodott, és Samre nézett. Kiadott pár gurgulázó hangot. A tünde hangosabban
megismételte az elõzõ mordulást, és nyomatékosan Sam felé lendítette a karját. A lény tessék-
lássék elõrecsoszogott, tett egy lépést Sam felé, és gyorsan visszanézett a tündére. Óvatosan
megközelítette Samet, körülbelül egy méternyire, odalökte neki a csomagját, majd kiiszkolt a
szobából. Utána bizonytalanul megállt a küszöbön túl, a biztonságos terepen.
Samnek az egyik bakancsot, meg az egyik finom, fehér ingnek tûnõ ruhadarabot sikerült
elkapnia. A másik bakancs és a többi ruha szétszóródott a padlón.
-- Baromarcú csámcsogi -- mormogta magának a tünde. Ugató hangot hallatott és dobbantott
egyet a lény felé. A lény kivicsorította fogsorát, és sziszegett egyet, aztán sarkon fordulva és
végigszaladt a folyosón. Amikor elérte a folyosó egyik elágazásánál várakozó társait, megállt,
majd elõre-hátra ugrálva visítozni kezdett a tündére. A tünde újra dobbantott, mire az egész
csapat csámcsogi gyorsan eltûnt a színrõl.
-- Nehéz lehet jó segítséget találni errefelé -- mondta Sam, és lehajolt, hogy felszedje a
szétszóródott ruhadarabokat.
Rinaldi kacagott egyet, de a tünde csak összeráncolta a homlokát.
-- Öltözködj -- parancsolta.
-- Csak egy személyre látok ruhát. Rinaldi atyával mi lesz?
-- Ő itt marad.
Sam tiltakozni próbált, de Rinaldi a karjára tette a kezét.
-- Nincs semmi baj -- mondta a pap. -- Viszont jobb lesz, ha elõbb megmosakszol. Nyilván
kihallgatásra mész a Ladyhez, és felesleges lenne rossz benyomást tenni.
-- És te?
-- Szerintem a velem kapcsolatos ügyeit már elrendezte. Igyekezz. Úgyis itt leszek, amíg
visszajössz.
Samnek volt ideje gondolkodni, amíg lezuhanyozott a cella aprócska egészségügyi
alkóvjában. Tovább folytatta a gondolkodást, miközben felvette a ruhákat. Még akkor is
folyamatosan gondolkodott, miközben a meghallgatás helyszínére vitték. Gondolkodási
idejének nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta kitalálni, miért ejtették foglyul. De nem
talált választ.
Rá kellett döbbennie, hogy elképesztõen keveset tudott Hartról. Árnyvilágbeli kapcsolatai és
ismerõsei egyaránt dícsérték a tünde nõ hatékonyságát és hermetikus mágusi képességeit.
Annak alapján, amit Sam tapasztalt vele kapcsolatban, ezt jogosan is tették. De az utcán senki
nem tudta, honnan származott Hart. Feltehetõleg zsoldos volt, de mi van, ha mégsem? Mi van,
ha egész idõ alatt a sídeknek dolgozott? Sam keveset tudott a nõ múltjáról. Bár ez a téma soha
nem merült fel, rájött, hogy Hartról sem tudott többet, mint Sally Tsungról. Sallyvel való
viszonya egy éjszakával kezdõdött, és aztán szinte állandó vitákba torkollott. Épp
ellenkezõleg, mint a nyugodt Hanae-vel való kapcsolata. Harthoz hasonlóan Sally is igen erõs
akarattal rendelkezett, és tudta, hogy mit akar. Nagyrészt Sally döntött úgy, hogy szeretõk
legyenek. Nagyrészt. És hogy állt a dolog Harttal? Az õ viszonyukat melyikük akarta?
A Fényember Sam saját hûségimpulzusait sértette fel, amikor azt állította, hogy Sam elárulta
Sallyt azzal, hogy beleszeretett Hartba. De Sam tudta, hogy Sallynek sok szeretõje volt elõtte.
S nem tartotta valószínûnek, hogy a szõke mágusnõ nem keresett magának szexpartnert, amíg
Sam távol volt Seattle-tõl. Az nem rá vallott volna. Samet egyszerre megnyugtatta és
felzaklatta a gondolat. Sally rengeteget segített neki, hogy be tudjon illeszkedni az árnyéletbe,
és õ csak a legjobbakat kívánta Sallynek, de hát õt meg úgy nevelték fel, hogy higgyen a
hûségben.
Akkor viszont mit csinált, amikor belebolondult Hartba?
Erre nem talált jó választ. Érzelmei forrongtak és rotyogtak a Fényember gyanúsításainak
hõjében. Igazi mágia volt vajon, vagy csak a hormonok és a fizikai szükséglet
vegykonyhájában elõállított, megszokott biokémiai varázslat?
Sam rájött, hogy nem ismerte eléggé Hartot ahhoz, hogy felelõsséget vállaljon érte. Vajon
õszintén beszélne vele Hart, ha Sam is õszinte lenne hozzá? Egyáltalán, Sam meg tudná ezt
tenni? Aznap éjjel a tetõn nem mert mindent elmondani a Fényemberrel való találkozásáról,
és az ügynek csak a kevésbé személyes vonatkozásait árulta el. Mégis visszaemlékezett,
mennyire megborzongott Hart, amikor arról beszélt, hogy mágikus behatásra felejtették el,
hogy mit láttak Glover kastélyánál. Mit jelenthetett Hart reakciója? Nem tudta. Valójában
egyáltalán nem ismerte Hartot. Sam visszaemlékezett a nõ szép tündeszemében csillogó
szomorúságra, mielõtt meghúzta volna a ravaszt. Miért tette ezt? Sam annyi mindent nem
tudott róla. Annyira, hogy az információi alapján Hart akár Lady Brane Deigh is lehetett
volna.
De megmagyarázott volna ez valamit? Akármit? Sam ezen is elgondolkodott egy ideig, de
aztán elûzte a gondolatot, mint paranoiás fantáziát.
A töprengés ideje lejárt, amikor beküldték a kihallgató terembe. Az udvaroncok hosszú
sorfalának végénél díszes emelvény állt, rajta három trón terpeszkedett. A jobb szélsõ trónban
karcsú tünde hölgy ült -- feltehetõen Lady Brane Deigh. A trón mellett egy magas, sötétbõrû
tünde férfi állt. Sam Hartot az emelvényhez legközelebb álló udvaroncok között fedezte fel.
A kísérõ tünde elõretaszította Samet a trón felé. Sam a lökéstõl majdnem orra bukott, de aztán
határozott, egyenletes léptekkel vonult végig az udvaroncok sorfala között. Elhatározta, hogy
elrejti belsõ nyugtalanságát. Rá sem hederített a tömegbõl innen-onnan felhangzó kuncogásra,
amikor megállt a három trón elõtt. Kihívóan a királynõre nézett.
-- Miért vagyok itt?
-- A vendégem vagy -- felelte a Lady kedvesen.
-- A vendégeket nem cellákban tartják.
-- Akkor fogalmazzunk inkább úgy, hogy a vendégem lehetsz. És mint ilyen, szabadságot
kapsz az udvartól, de az én vendégeim mindig jól viselik magukat, és tartják magukat az
udvari etiketthez. Bár az utóbbi idõkben a társadalom kevésbé vonzó elemeivel mûködtél
együtt, te mégis a cégvilág gyermeke vagy. Így tudom, hogy megtanítottak a civilizált
viselkedésmódra. Ne sérts meg senkit az udvaromból, és hosszú életed lesz közöttünk.
Bizonyítsd be, hogy szórakoztató vagy és értékes, és ez a hosszú élet kellemes élet is lesz.
Nem, egyáltalán nem vendég. Inkább fogoly. Vagy ami még roszszabb, öleb.
-- Nem kell az udvarod.
-- Bizonyos vagyok benne, hogy nem ezt akarod választani. Annyira hálátlan lennél, hogy
eldobnád magadtól, amit Lady Hart megnyert a számodra?
-- Ó, nagyon is hálás vagyok -- felelte Sam jeges hangon és fent nevezett "jóakarójára"
bámult. Hart nem nézett a szemébe. -- És abban is biztos vagyok, hogy jó néhány, ártatlan
londoni lélek szintúgy boldogan zengené a dicséretét. Ha tudnák.
-- London ügyei miatt nem kell aggódnod.
-- Akkor a Kör elpusztult?
-- Megtört, mindenképpen. És a munka nagy része a te mûved volt. Igazán szép teljesítmény
egy halandótól. Kedvelem az ilyesmit.
Sam nem hitte el, hogy a Kört legyõzték. A druidák még mindig aktívan ténykedtek, és Sam
nem tudott olyan bizonyítékról, mely ennek az ellenkezõjét támasztotta volna alá. Akkor
miért bókol neki a Lady? A tündék természetüknél fogva csalárdak voltak? Sam tudta, hogy a
munka még nem ért véget -- a renegát druidák változatlanul aktívak voltak.
-- Nem mondtad, hogy elpusztultak; következésképpen még mindig végzik gonosz
mesterkedéseiket. Meg kell állítani õket.
-- Így lesz -- biztosította Samet a Lady.
-- Akkor tehát azért dolgozol, hogy megállítsd a Titkos Kört?
-- Nemsokára fény derül mesterkedéseikre, és az egész világ látni fogja gonoszságukat.
Bûneik minden értelmes lény számára visszataszítóak. A gonoszságuk láttán felzúduló
közharag pedig szétrombolja majd hatalom után csaholó, elferdült vágyaikat.
Sam nem homályos ígéreteket és cirádás mondatokat akart hallani.
-- Mikor? -- kérdezte követelõzõ hangsúllyal.
-- A megfelelõ idõben.
Magas Ég, ez a nõ emberek életével játszik! Testében mindenképpen, de lelkében semmivel
sem volt szebb és jobb Haesslichnél.
-- Nem! Azon nyomban meg kell állítani õket. Ha szemben állsz velük, most azonnal
cselekedned kell. Emberek fognak meghalni.
A Lady kellemes modora hirtelen megfagyott. -- Ne hidd, hogy elõírhatod a számomra, mit
tegyek. A te saját életedre leszûkülõ, halandó elméddel fogalmad sincs a kockán forgó
magasabb érdekekrõl. Talán többet kellene beszélgetnek Padre Rinaldival. Ő sok tekintetben
ugyanolyan heves, mint te vagy, de az õ szervezete megtanult hosszú távon gondolkodni.
Tanulhatsz tõle türelmet; õ már megtanulta a helyét.
-- A helyét? Az õ helye odakint van a világban, nem pedig itt egy cellában fulladozva, a te
vendégedként. Miért tartod fogva?
-- Neki olyan könnyen eljár a szája -- mondta a Lady és összefonta karját bal melle elõtt.
Korábbi kedvességének egy árnyalata váratlanul visszatért. -- Lehetséges, hogy még nem
mondta el a történetét?
Sam gyanakodni kezdett, ezért így felelt:
-- Még nem.
-- Akkor láthatod, hogy még õ sem tekinti úgy, hogy az ügy rád tartozik.
-- Nem hiszem, hogy az atya bármilyen törvényt megszegett volna. Bármit is tett, nincs jogod
õt fogva tartani. Tartsd engem itt, ha kell -- mondta Sam. És ha tudsz, tette hozzá magában. --
De õt engedd szabadon.
-- Te itt nem követelhetsz semmit. Ne felejtsd el, hogy illegálisan tartózkodsz az
országunkban. Kizárólag azért létezhetsz még, mert én türelmes vagyok -- A Lady
visszafektette karjait a trón két karfájára. -- Padre Rinaldi elméje nagyon éles és fürge, s bár
érvei elégtelen információkból táplálkoznak, mégis elszórakoztattak. Ezzel együtt nem lenne
megfelelõ döntés a részemrõl önhatalmúlag felfüggeszteni a fogva tartását, mivel úgy
találtam, hogy szükségem van rá.
A sötétbõrû tünde valamit a Lady fülébe súgott. A szavait azonban a hallgatóság minden tagja
hallotta.
-- Lady Hart az udvarodhoz tartozik. Talán vállalhatná a papot is, mint ahogy tette a
sámánnal.
A Lady Deigh Hart felé fordult.
-- Nos, érdekel az ajánlat, Lady Hart? Játékszer a játékszerednek?
Hart nem nézett azonnal az uralkodóra. Egy pillanatig mereven maga elé bámult, majd Sam
felé fordította az arcát. Bal szemöldöke alig láthatóan megemelkedett egy kicsit, mintha
némán kérdezne valamit. Sam elõször arra gondolt, hogy merev arcot vág és nem reagál, hadd
döntsön Hart a segítsége nélkül. Aztán eszébe jutott, mennyivel nehezebb lenne Rinaldi
nélkül megterveznie a szökést. A pap volt itt az egyetlen szövetségese. Sam nem tudta
elképzelni, miért hozta õt ide Hart, de az is biztos, hogy a tünde nõ nem kért engedélyt tõle,
hogy elrabolhassa. Ha megkérné most Hartot, hogy vállalja el a papot, az mellette vagy ellene
fog szólni? A döntés pillanatai hosszúak és kényelmetlenek voltak. Sam végül bólintott egyet
Hart felé.
-- Felelõsséget vállalok a papért -- mondta Hart.
Lady Deigh halkan elnevette magát, majd szélesen elmosolyodott. Samnek hirtelen az az
érzése támadt, hogy valami titokzatos és kiismerhetetlen módon, de mégis úgy sült el a dolog,
ahogy azt Lady Deigh szerette volna. Ha ez a kis jelenet nem javította Hart helyzetét, az csak
jogos igazságszolgáltatásnak számított. De Samet magát is felültették, és Sam nem szerette az
ilyesmit. A múltban mindig rossz dolgok történtek, valahányszor arra vették rá, hogy más
emberek céljait szolgálja. A Lady valamiféle játékot játszott, és szemmel láthatóan örült
annak, hogy Hart felelõsséget vállalt Rinaldiért. Samet aggasztotta, hogy nem tudott eleget
ahhoz, hogy kiderítse, mi folyik a háttérben.
A Lady felemelkedett a trónról, és ezzel némi nyüzsgést váltott ki a szolgák között, akik
azonnal azt lesték, miben tehetnek a kedvére.
-- Csendüljön fel a zene -- mondta Lady Deigh. -- Táncolni kívánok.
Finom hárfamuzsika töltötte meg a termet, mintha egyszerre mindenünnen szólna. A hangok
tisztán csengtek, mégis mintha más dallamok halk visszhangjait is hordozták volna.
Fuvolafutamok csatlakoztak a dalhoz, életteli tónussal töltve meg az éterien andalító
hárfaszót. Egy dob is bekapcsolódott szinte észrevétlenül, és felgyorsította tempóját, amint a
Lady odalépett Samhez és kinyújtotta a kezét.
-- Táncolj velem, Samuel Verner.
Samnek fogalma sem volt, mi mást tehetne, így kezébe vette a Lady törékeny ujjait.
Darabosnak és esetlennek érezte magát, amikor a táncparkett felé indultak, de az elméjében
valahol hirtelen világosság gyúlt, és rádöbbent, hogy tökéletesen ismeri a tánc lépéseit.
Megérezte, hogy mágia hatolt be a tudatalattijába, és tudta, hogy a tánclépések ismeretét a
Lady erõs akarata építette be Sam agyába. Lady Deigh nem engedhette meg magának, hogy
gyakorlatlan partnerrel táncoljon. Hamarosan forgószélként száguldoztak a parketten, lábuk
szemfényvesztõ ügyességgel követte a zene ritmusát. Tündepárok suhogtak a nyomukban;
minden egyes táncos felül akarta múlni a párját, és minden egyes páros megpróbálta lepipálni
a rivális párosokat finom lábmunkájával. De senki nem táncolt olyan tehetségesen és
elegánsan, mint a Lady maga.
Hart nem csatlakozott a táncmulatsághoz. Ahogy Sam a ritmusos forgás közben rendszeres
idõközönként Hart felé fordult, látta, hogy a nõ hideg, bronz tekintetével õt és a Ladyt követi.
Úgy tûnt, a zene órák hosszat szólt, Sam pedig táncolt és táncolt, mégsem érzett
kimerültséget, amíg a zene egyetlen, vad felcsapással el nem hallgatott. Sam lihegve
körülnézett. Sehol sem látta Hartot a nyüzsgõ udvaroncok között.

34

Teltek a napok. Legalábbis Sam így gondolta. Az idõ felesleges dolognak tûnt az illúzióval
teleszórt síd palotában. Az elsõ kihallgatás óta Sam sehol nem látta a palota úrnõjét. Hartot
látta, de nem tudott beszélni vele; minden egyes alkalommal, amikor megközelítette, a nõ
elsiklott elõle.
Rinaldi atya volt Sam egyetlen állandó társa. Ketten órákon át sétáltak a Szíli udvar folyosóin,
kertjeiben és árnyékos lugasaiban. Rengeteget beszélgettek. Amikor a papot kiengedték a
cellájából, Sam azonnal tudni akarta, miért börtönözték be Rinaldit. A pap elmondta, hogy
renegát druidák után nyomozott. De amikor az írországi tündéktõl információkat gyûjtvén
felfedte a Titkos Kör létezését, vendégsége azonnal véget ért. Lady Deigh kihallgatásra hívta
be õt, Rinaldi pedig sajnos túl nagy érdeklõdést árult el a téma iránt. A Ladynek
nyilvánvalóan megvoltak a maga tervei, bár Rinaldi nem tudta, mik lehettek azok. Az
uralkodónõ parancsára börtönözték be. Rinaldi elmondta, hogy korábban azért nem beszélt
Samnek a Titkos Körrel kapcsolatos ügyeirõl, mert attól félt, hogy Sam nem bízik meg benne,
és azt hiszi, hogy a pap a druidák ügynöke.
Arra a konklúzióra jutottak, hogy a tündék azért zárták össze õket, hátha õk fednek föl újabb
dolgokat a Körrõl. Sam nem tudta, mi lehet az, amit õ tudott, de a tündék nem. Azt gyanította,
hogy a tündék lényegesen több információval rendelkeztek, mint õ, ezért úgy döntött, hogy
jobb lesz óvatosnak lennie. Mihelyst Sam és Rinaldi rájöttek, hogy ugyanazon ellenség ellen
küzdenek, nem beszéltek a témáról egészen addig, amíg Rinaldi elméleti tudásának
segítségével Samnek sikerült Herzog egyik varázslatát úgy átalakítani, hogy elmondásával el
tudták árnyékolni a szavaikat bármilyen külsõ hallgató elõl. A kíváncsi fülektõl
megmenekülve pedig kölcsönösen elmondták egymásnak, amit tudtak, és arra a
következtetésre jutottak, hogy amint csak lehet, meg kell innen szökniük. A renegát druidákat
meg kellett állítani.
Végigjárták a palotát, közben árgus szemekkel figyeltek mindenre, ami szökés esélyét
kínálhatta volna. Tudták, hogy követik õket, általában egyetlen tündével; figyelõik nem
titkolták, hogy szemmel tartják õket. Bár követni ugyan követték õket, de sosem avatkoztak
be semmibe, egészen addig, amíg Sam és Rinaldi meg nem közelítették a számukra tiltott
zónának számító egyik területet. Ilyenkor magányos követõjükhöz hirtelen újabb tündék és
csámcsogik csatlakoztak, eléjük álltak és utasították õket, hogy forduljanak vissza. Soha nem
mondták, miért nem engedik õket tovább. Sam szerint túl közel kerültek ilyenkor a külsõ
kerületekhez, de Rinaldi inkább azon a véleményen volt, hogy valami elkerített zónát
közelítettek meg.
A nagyterem hatalmas asztalait háromszor terítették meg ínycsiklandó ételekkel, amíg Rinaldi
és Sam fel nem fedeztek egy szolgálati folyosót, amely a szabadba vezetett. A síd illúziólepel
a nyílt terepet egy erdõtisztásnak láttatta. Az aktív mágia zavaró köde ezen a helyen nem
kavargott olyan erõsen, így Sam asztrális érzékei átláttak az illúzión. A térség egy modern
helikopter-leszállóhely volt, melyet általában teherhordó helikopterek használtak. Négy újabb
"vacsora" telt el, amíg Sam-Svindler egyik trükkjét felhasználva, és alapos fejfájást
elszenvedve-megszerezte a szállítóhelikopterek menetrendjét a palota számítógépébõl.
Ezenközben követõjük azt hitte, hogy könyvtári fájlokat olvas.
A listából kiderült, hogy a teherszállítmányok stabil rendszerességgel érkeznek. Sam
megkönnyebbülten látta, hogy a kijelölt repülõgép egy Ares Wyvern volt. Ez a helikopter
annak a masszív, kétrotoros Sárkánynak volt az egyrotoros változata, amelyet a ír helikopteres
teherszállító légiflotta a leggyakrabban használt. Sam nem volt benne biztos, hogy a nagyobb
gépet is kezelni tudta volna. Épp eléggé idegesítette, hogy egy kis helikopterrel kell
megbirkóznia, még úgy is, ha az Ares által készített, kifinomult robotpilóta felügyelt a gépre.
Sam és Rinaldi elkezdték szokásos, rendszertelen sétáikat, és gondjuk volt rá, hogy gyakran
forduljanak meg a szolgálati folyosó környékén lévõ elágazásoknál. Azt tervezték, hogy
eltérítik a Wyvernt, és átrepülnek vele az Ír tenger fölött Angliába. Bizonyos idõszakonként
végignézték a palota számítógéprendszerének hirdetõtábláját, hogy megérkezett-e már az az
üzenet, amit az a kis program küldött volna, melyet Sam ráállított a teherszállítmányok
menetrendjének figyelésére.
A Wyvern hamarabb megjött, semmint azt remélték volna. Megváltoztatták útirányukat,
remélve, hogy követõjük szemében ez még mindig véletlen sétának tûnik. A valóságban
azonban egyenesen a leszállóhely felé tartottak. Sietniük kellett, mert azt akarták, hogy
érkezésük ideje egybeessen a helikopter menetrend szerinti felszállási idejével.
Már csak két folyosónyira jártak a leszállóhelytõl, amikor a célpontjukhoz közelebb esõ
oldalon behúzódtak az egyikbe, és megvárták, hogy az õket követõ tünde megérkezzen. A
tünde abszolút magabiztos volt; gyanútlanul fordult be a sarkon. Sam erõs ütést küldött a
gyomrába. A tünde levegõért kapkodva kétrét görnyedt. Sam megragadta a nadrágjánál és a
gallérjánál fogva, és a falnak lökte. Elfintorodott, amikor hallotta, hogy a tünde csontjai
nagyot roppantak, de megkönnyebbült, amikor látta, hogy összecsuklik a térde. Követõjük
mozdulatlanul nyúlt el a padlón.
-- Menjünk -- mondta Rinaldi.
Sam elszakította tekintetét az elterült tündérõl és elindult a folyosón a pap után. Átvágtak egy
újabb boltív alatt, és kijutottak egy forgalmasabb folyosóra. Igazi kínszenvedés volt lassan és
nyugodtan haladni, de Sam tudta, hogy máskülönben feltûnést keltenének. Úgy érezte,
minden egyes mellettük elhaladó tünde és egyéb lény pontosan tudja, hogy õk ketten mit
terveztek. De Sam félelmei ellenére senki sem állította meg õket.
Végre elérték a leszállóhelyre vezetõ szolgálati folyosót. A mellékfolyosó falai mentén ládák
és csomagok sorakoztak. A síd palotában szinte megszokott illúzióvarázslat mögött a folyosó
pontosan úgy nézett ki, mint akármelyik metroplexum akármelyik repülõterének akármelyik
rakodófolyosója. Miután meggyõzõdtek róla, hogy tiszta a levegõ, és nem fenyeget veszély,
végigrohantak a folyosón.
A leszállóhelyre való kibukkanásukat nem is idõzíthették volna jobban. A teherszállító
helikopter pilótafülkéjének ablakán át jól látták, hogy a pilóta éppen a szokásos, felszállás
elõtti ellenõrzéseket végzi. Szerencsére a pilóta úgy tette le a gépet, hogy a beszállólétra
éppen a két szökevény felé nézett. A Wyvern törzse pedig eltakarta a létrát az irányítótorony
ablakától.
Sam erõsen koncentrált, és elmondta a varázslatot, mely az általa súgott szavakat a pilóta
fülhallgatójába vetítette. Visszatartotta a lélegzetét, és imádkozott, hogy sikerüljön. Nagyot
nyelt, amikor a pilóta megütögette a fülhallgatóját, szemmel láthatóan kicsit ingerülten a
technikai zavar miatt. Sam látta, hogy a pilóta ajkai mozogni kezdenek, ahogy kéri, hogy
ismételjék meg az utasítást. Sam újból erõsen koncentrált a hangillúzióra, és újra elmondta a
pilótának szánt szavakat. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a tünde feszülten figyelt, majd
levette a fejhallgatóját.
A pilóta kitolta magát a pilótaülésbõl, és eltûnt a helikopter belsejében. Kis idõ múlva a gép
bejárati ajtajánál jelent meg, kezében egy szerszámos táskával. A vállára vetette a táskát, majd
lemászott a létrán. Átsétált a helikopter orra elõtt, és elindult az illúziótisztást szegélyezõ
illúziófák felé, melyek a valóságban a leszállóhely irányítótermét takarták.
Sam megkönnyebbülten sóhajtott, majd elkészítette a vizuális illúzióvarázslatot, mellyel a
külsõ szemlélõ számára õ és Rinaldi tünde pilótáknak tûntek. Miután jól megnézte a távozó
pilóta repülõruháját és jelvényét, könnyen utánozni tudta a részleteket is. Remélte, hogy nem
találkoznak majd senkivel, amíg odaérnek a helikopterhez. Az illúzió csak a látványra
vonatkozott, mivel Sam egyszerre csak egyetlen érzékszervet volt képes becsapni. Ha valaki
megérintette volna õket, mást érzett volna a kezével, mint amit látott volna a szemével. De
még a hang is elárulhatta õket; az oldalukon lógó írótábla nem csattogott volna, ahogy az
oldalukhoz ütõdik, és egy esetleges szerelõcsapat ezt bizonyára észrevenné.
Kiléptek a betonra, és megpróbáltak nyugodtnak látszani. Sam remélte, hogy egy kívülálló
számára úgy tûnik, hogy csak beszélgetnek. Közben egymást ellenõrizték, hogy az
illúzióvarázslat minden ponton rendben volt-e. Sam egészen megizzadt, mire átsétáltak a
helikopter orra elõtt, és a gép teste eltakarta õket az irányítóteremben figyelõ, testetlen
tekintetek elõl.
Rinaldi a beszállólétra elõtt állt, Sam pedig éppen félúton tartott fölfelé, amikor egy hideg
hang rájuk kiáltott, hogy állj. Sam lenézett és látta, hogy a Wyvern hasa alól a pilóta bukkan
fel. A kezében egy rájuk irányzott automata pisztolyt tartott. Bár a férfi látszólag esetlenül
mászott ki a gép alól, a pisztoly egész idõ alatt rezzenetlenül rájuk meredt, így Samnek nem
maradt kétsége afelõl, hogy a tünde használni is tudná azt. A pilóta arcán az egeret sarokba
szorító macska vigyora jelent meg.
-- Most szépen lassan lejössz onnan -- mondta Samnek. -- Egész jól csináltad humán létedre.
A fejhallgató egész jól szólt, még akkor is, ha nem egészen értettem, miért lett O’Neill
hirtelen ennyire hivatalos. A vizuális illúzión azonban még dolgoznod kell egy kicsit.
Klasszul hasonlított, de ha még nem is én láttalak volna meg benneteket, akkor is lebuktatok
volna. Az öreg pasinál megváltoztathattad volna kicsit a varázslatot; én ugyanis nem
hasonlítok O’Neill-re.
Rinaldi oldalt lépett, hogy helyet adjon Samnek. A tünde nem reagált a pap mozdulatára;
figyelme túlzottan Samre irányult. Így aztán felkészületlenül érte, amikor Rinaldi rúgásra
lendítette a lábát.
A pap lábfeje a pilóta könyökét találta el. A tünde keze hirtelen kiegyenesedett, ujjai közül
kiesett a fegyver. És mielõtt még földet ért volna a pisztoly, Rinaldi odalépett a tünde mellé és
megragadta a karját. Elõrelökte a pilótát, és térdével erõteljesen rúgott egyet fölfelé. A levegõ
hirtelen kiszaladt a tündébõl, és a pilóta már kezdett összerogyni, amikor Rinaldi fentrõl bal
könyökével rácsapott a tünde nyakának tövére. A pilóta feje hátrabicsaklott, és arccal elõre
zuhant a betonra. Sam fogak és csontok reccsenését hallotta.
Rinaldi felkapta a fegyvert, és odalökte a meglepett Samnek.
-- Ne állj ott -- mondta. -- Szállj be a gépbe.
-- De te...
-- Megtettem, amit meg kellett tenni.
Rinaldi lehajolt, benyúlt a tünde hónalja alá, és az ernyedt testet vonszolni kezdte felfelé a
létrán.

35

Hart tudta, hogy szerencséje volt, mert õ találta meg elsõként Donahue-t. Lehajolt, hogy
megvizsgálja a férfit. A tünde feladata az volt, hogy kövesse Sam és a pap minden lépését, de
nem járt sikerrel. A jelek nyilvánvalóak voltak. Az udvarban senki nem lökte volna a férfit a
falnak, vagy ha mégis, nem hagyták volna itt egy darabban. Sam megpróbált megszökni.
Donahue felnyögött. Hart felegyenesedett, és ellépett a férfitõl, így amikor az hányni kezdett,
a tünde nõ ruházata tiszta maradt. A férfi megpróbált felkelni, de Hart elsuttogott egy
varázslatot. Az õr legyengült állapotában nem tanúsított ellenállást, simán megadta magát az
elméjére küldött alvásnak. Hart megérintette a terem illúzióit és kiterjesztette õket annyira,
hogy eltakarják a padlón hortyogó tündét. Az illúziókiterjesztésre Hart nem mindenhol volt
képes, de a palota managazdagsága itt és most lehetõvé tette a dolgot. A takarás nem sikerült
tökéletesre, de talán pár percig megakadályozza, hogy észrevegyék Donahue-t.
Hart végignézett a folyosón, de sehol sem látott senkit. Sam okosan választotta meg a
helyszínt. Sam és a pap biztosan nem haladtak el mellette, így már elõrébb kellett lenniük.
Hart Aleph nevû szövetséges szellemét megkérte, hogy kifejezetten Sam felbukkanására
figyeljen. Aztán végigrohant a folyosón, világi érzékeire bízva az esetleges nem mágikus
problémák észrevételét.
Mivel nem tudta, merre menekültek a szökevények, csak annyit tudott tenni, hogy
véletlenszerûen kiválasztott folyosókba nézegetett be. De amikor hirtelen meghallotta egy
helikopter motorjának távoli zúgását, már tudta, merre lehetnek azok ketten, és azt is tudta,
hogy már elkésett.
Teljes erejébõl rohant.
Épp akkor ért ki a leszállóhelyre, amikor az Ares Wyvern futómûve elszakadt a földtõl. Látta
Samet a pilótafülkében. Sam is látta Hartot és vadul elvigyorodott.
Hart visszaugrott a boltív alá és nekitámaszkodott a szolgálati folyosó falának. Nem hangzott
fel riadó. Senki sem kiáltott rá. Sam sikeresen eltérítette a helikoptert, és úgy tûnt, Hart volt az
egyetlen, aki tudott errõl. Fontos volt, hogy ne lássák meg a helyszínen.
Nem lesz sok ideje, amíg a Lady megtudja, mi történt. Hart maga is elmondhatná neki, de
nem tudta, hogy a Lady még azelõtt megöletné õt, hogy lelövik a helikoptert vagy csak utána.
Ha bajt okoztak nekik, a Szíli udvar ugyanolyan kegyetlenül járt el, mint kevésbé tetszetõs
kinézetû testvéreik, a Feketeszíli udvar. Egy megsértett fogadalom és egy eltérített helikopter
pedig bizonyára fel fogja bõszíteni a sídeket.
Hart felelõsséget vállalt Samért és a papért. Az õ hibája volt, hogy megszöktek, neki kellett
elvinnie érte a balhét. A síd törvények értelmében az életével felelt értük. Csak akkor
menekülhetne meg a végzetes ítélettõl, ha saját kezûleg ölné meg Samet.
Három percébe került, amíg visszafutott a szállására. Az aggodalom egész úton rágta a
gondolatait, és alig tudott koncentrálni a láthatatlanná tévõ varázslatára. Tudta, hogy a palotát
õrzõ lények közül páran észrevették. Káromkodott, hogy azok a nyomorult lesik is kiszúrták
õt, de úgy tûnt, a tündék nem vettek észre semmit. Ez jó hírnek számított.
A szállásán nem talált õröket. A riadó még nem harsant tehát fel. Nem vesztegette idejét a
csomagolással, csak felkapta a munkatáskáját, amit régi jó megszokásból mindig útra kész
állapotban tartott. Mielõtt elhagyta volna a szobát, a számítógépbe beütött egy "ne zavarj"
üzenetet és egy késleltetett vacsorarendelést a palota konyhájáról. Gyenge próbálkozás volt,
de talán ez is szerez számára egy kis idõt.
A külsõ épületszárnyak felé vezetõ útján csak egyszer állt meg egy raktárszobánál. A szobát
elvileg biztosították, de Hart ennél jobb rendszereken is áthatolt már életében. Néhány perc
alatt bement és kijött, táskájában Sam felszerelésével. Megvoltak ugyanis a mágikus
módszerek, hogy a személyes tárgyakat kiinduló nyomként használják a keresésben.
Mielõtt kiért volna a palota külsõ, nyilvános régióiba, kikapcsolta a láthatatlanná tévõ
varázslatot. A határon mágusok is szolgálatot teljesítettek, így a varázslat csak arra lett volna
jó, hogy gyanússá tegye magát a szemükben. Amikor a kapuhoz ért, megkönnyebbülve
tapasztalta, hogy különleges státuszát még nem vonták vissza. Az õrök figyelmesen hallgatták
a meséjét arról, hogy hivatalos utat kell tennie délnyugatra, sõt még sok sikert is kívántak a
munkájához.
Átsietett a palotát körülvevõ parkon, és minden gond nélkül kiért a vasútállomásra. Jó
szerencséje nem hagyta el; a vonat bent állt az állomáson. Beillesztett egy érvényes
hitelkártyát az útját elzáró forgósorompóba, és annyi nujent belepumpált, amennyi legalább
egy hónapnyi utazásra elegendõ volt. A sorompó elfordult, Hart pedig az utolsó pillanatban
még be tudott csusszanni az indulni készülõ vonat bezáródó ajtajai között.
Mire a vonat beért a dublini fõpályaudvarra, és Hart elvegyült a városban nyüzsgõ tömegben,
addigra már nagy vonalakban kidolgozta a tervét. Elsõ lépésként kapcsolatba kellett lépnie
Jennyvel, a dekásával, hogy minél hamarabb Angliába jusson. Amint ott elintéz magának egy
kis háttértámogatást, elindul majd, hogy feltartóztassa Samuel Vernert. Pontosan tudta
ugyanis, hová tart majd Sam.

Svindler még soha nem érezte magát ilyen fáradtnak. Egy teljes percen át bámulta a kezében
tartott adatcsatlakozót, mielõtt letette volna a pihenõ kiberdekkre. Éhes volt, és minden izma
sajgott az állandó, kiberdekk fölötti görnyedéstõl. Teste kezdett tiltakozni az állandó stressz
ellen. A Mátrixban való barangolás általában elég kemény próbatételnek vetette alá a dekás
szervezetét. És Svindler már napok óta egy teljes dekás csapat munkáját végezte. Utolsó
tartalékai is kezdtek kimerülni.
A Sam és Hart után folytatott keresés tökéletes kudarccal végzõdött. Semmilyen nyomot nem
talált, és amikor ellenõrizte a druidák pénzmozgásait, arra sem talált utalást, hogy a Titkos
Körnek valami köze lett volna Svindler vadásztársainak hirtelen eltûnéséhez. Willie sem talált
semmit. Még Herzog utcai ismerõseitõl sem tudtak meg semmit, függetlenül a felajánlott
pénzösszeg nagyságától. Svindler százszámra járta végig a nyomokat a Mátrixban, de
egyikbõl sem tudott információt szerezni egy platinaszõke hajú tünde hölgyrõl vagy egy barna
szakállú, amerikai sámánról. Ilyen sokáig egyikük sem tudott volna elrejtõzni London
Agglomerációban.
Svindler zaklatott volt. Harttal még csak megbirkózott volna; volt valami a nõben, ami
óvatosságra intette Svindlert. De Sammel... Svindler rángatta bele ebbe a kalamajkába, és a
barátja most nyom nélkül eltûnt. Bûntudata erõsen zavarta Svindlert, nemcsak azért, mert
ritkán érzett ilyesmit, hanem azért is, mert most rendkívül erõs volt ez az érzés. Ezek az
érzések mindig felduzzadtak, amikor Svindler azt próbálta eldönteni, mennyi idõt töltsön el
egy másik feladattal.
Ez a másik feladat sem szolgált túl sok sikerélménnyel idáig, a rejtély mégis szirének
énekeként vonzotta Svindlert. Egyszerre volt kíváncsi és félt odanézni, mégis folytatta a
Mátrix-vadászatot, hogy kiderítsen valamit a magát Morgan le Faynek nevezõ mesterséges
intelligenciáról.
Svindler meglátogattott néhányat a Mátrix legjobb dekásai közül, de semmit sem tudott meg
tõlük. A Syberspace hírgyûjtõ üresen tátongott. Vagy legalábbis üresen tátongott akkor,
amikor Svindler meglátogatta a virtuális klubot. Most már lehet, hogy találna benne valamit.
Tudta, hogy meglehetõsen konkrét kérdései kapcsán a többiek gyanakodni és találgatni
kezdtek. A dekás klub tagjai nem voltak ostobák -- az ostobák nem tudták volna megkerülni
az exkluzív Mátrix menedékhelyet õrzõ jeget. Dekás társainak érdeklõdését nyilván felkeltette
Svindler nyomozása, és nyilván õk is elkezdték a maguk kutató akcióit. Valaki nemsokára
meg fog tudni valamit.
Vagy mégsem? Túl erõs lett volna az MI a halandó dekások számára? Elrejtõzhetett vajon
úgy a Mátrixban, hogy egyetlen dekás se legyen képes megtalálni?
Bárcsak tudta volna.
Csak annyit tudott, hogy a Renraku eddig még nem jelentette be hivatalosan a mesterséges
intelligencia létezését. Ez azt jelentette, hogy valami elromlott a programjukban. Ha egy
mûködõ MI egyedüli tulajdonosai lettek volna, biztosan tele lett volna velük az összes média.
A technológiai puccs túl sokat megért.
Hacsak nem árnyvadászatra használják fel. De meghaladhatták a titkos felhasználás elõnyei
azt a sikert, mellyel a Renraku tönkrezúzhatná a szoftverpiacot? Az MI jelen volt a Titkos Kör
számítógéprendszerében. Svindler kutatásai semmi jelentõsebb kapcsolatot nem fedeztek fel a
Renraku és a Kör között. A druidák egyik-másik cége persze üzleti kapcsolatban állt a
mammutcéggel, de nem jobban, mint az megszokott volt az összefonódott, modern üzleti
világban. A Renraku szerzõdéseket kötött a brit kormánnyal is, de Svindler ebben a
viszonylatban sem fedezett fel semmi szokatlan kapcsolatot vagy ténykedést. Normális
esetben azt feltételezte volna, hogy egyszerûen túl jól rejtették el a dolgokat. De most, hogy
az MI is közrejátszott, nem volt ebben sem biztos. A Titkos Kör bohóckodásai nem a Renraku
stílusára vallottak.
Akkor viszont mit keresett az MI a Kör számítógéprendszerében?
Svindler elõször arra gondolt, hogy talán a Renraku is a Kör ellen dolgozik. Az ilyen bûnözõk
talán felkelthetik a polgári beállítottságú mammutcég figyelmét. Ha egy-egy
gyilkosságsorozat vagy terroristacsoport felgöngyölítése nagy nyilvánosságot kapott, az
mindig megért pár pontot a tõzsdén. De az MI nem csinált semmit a Kör rendszerével és a
Renraku ténykedései is csöndesek maradtak. Azt a nyomorult, helyi Vörös Szamuráj
kontingenst pedig átmeneti feladatok ellátására visszahívták a kontinensre. Svindler minden
árnyvadászi érzéke azt visította, hogy a Renraku nem folyt bele az ügybe.
Akkor ki futtatta az MI-t?
Nem a renegát druidák. Ha nekik ekkora Mátrix-erõ állt volna a rendelkezésükre, akkor
Svindler már elégetett aggyal hevert volna valamelyik elmegyógyintézetben vagy
hullaházban. Az MI egyszerûen túl erõs volt.
De minden ereje ellenére az MI továbbra is rejtély maradt. Megtalálta Svindlert a Kör
rendszerében. Hogyan? Még ajándékot is adott neki. Miért? Lehet, hogy végig követte õt? De
megintcsak: hogyan és miért? A magasságos elektronikus egekre, mi folyik itt?
Svindler kezdett arra gondolni, hogy a megfelelõ válaszokat egyedül csak az MI maga képes
megadni. Ha találkozik vele, majd megkérdezi. Ez az elképzelés persze olyan volt, mint a
fából vaskarika. Amikor Svindler beszállt a Mátrixba, és szembetalálkozott az MI-vel,
egyáltalán nem volt semmi kedve vele egy helyen tartózkodni. Legalábbis racionális okokból
nem. De Svindler mégis érzett valami irracionális vonzódást. Nem tagadhatta tovább a dolgot.
Nem hitte, hogy a Mátrixon belül léteznek érzelmek. Az elektronikus világban nem volt mód
arra, hogy állati reakciókat erõltessenek rá egy racionális elmére. De amikor Svindler az
elektronikus égbolt alatt az ében ruhát viselõ tükörhölgy elõtt állt, valami olyasféle vonzalmat
érzett, amit még soha. Legalábbis a Mátrixban nem. Svindler nagyon megrémült, amikor
rájött, hogy a vonzódás hasonló volt ahhoz, amit Teresa jelenlétében érzett a valós vilá gban.
A test és a lélek, az örök ellenségek.
De hát mi ez az egész?
Svindler fáradt volt, zavart és éhes. Tudva, hogy képtelen lesz megoldani a problémát, ha a
teste összerogy, reszketõ lábakkal felállt, és támolyogva elindult a hûtõszekrény felé.
Remélte, hogy Willie feltöltötte kajával, mielõtt áthelyezte volna hadmûveleti központját.
Svindler a törp húzását nem tartotta jó ötletnek. Így se Sam, se Hart nem tudta, hol találhatja
meg õket, ha pedig hagynak egy üzenetet meg egy térképet, az legalább annyira veszélyes,
mintha helyben maradnak abban az esetben, ha a rossz fiúk esetleg rájuk találnának törni. Egy
új helyen nagyobb biztonságban érezték volna magukat. Willie-nek nem tetszett, hogy
megosszák amúgy is megcsappant erõiket, és méregbe gurult, amikor Svindler nem akart
innen elmenni. Persze a törp már korábban is állandóan füstölgött, mert Svindler túl sok idõt
töltött el a Gépben Lakozó Szellem üldözésével ahelyett, hogy Sam után kutatott volna.
A hûtõszekrény ajtaja nem csörgött, amikor Svindler kinyitotta. Ez nem volt jó jel. A
zöldséges tálcák néhány megbarnult, fonnyadt zelleren kívül mást nem tartogattak a számára.
A polcokon néhány nedves kartondoboz rogyadozott tartalmának súlya alatt, három üveg
Kanschlager sör társaságában. Svindlert meglepte, hogy Willie három üveggel is itthagyott a
kedvenc piájából.
Kézbe vette az egyik üveget. Fáradt szemét a címkére irányította, de nem tudta elolvasni az
apró betûket. Elhullanak a nagyok a nemes ügyért. Az alkohol a test bûne volt, mely az elmét
elvonszolta a tiszta ész birodalmából. Ezzel együtt a sör jobban ízlett, mint az a lötty, amit
errefelé ivóvíznek hívtak.
Az ajtó felõl halk zörgés hallatszott, és ez csak még jobban felhívta Svindler figyelmét,
mennyire leromlott és túlfeszített állapotban volt. Elejtette az üveget. Az széttört a földön,
éles mûanyagszilánkokat és ragadós sört fröcskölve Svindler meztelen lábára. A tünde
hátranézett a zaj irányába és még jobban megdöbbent, mennyire tompa és érzéketlen volt az
agya.
Két férfi hatolt be a lakásba. A zajt a sötét ruhát viselõ keltette. Elcsúszott Svindler legutolsó
ételének maradványain, és elkapta az asztal szélét, amelyen a kiberdekk és a rádió pihent. A
zörgés a testén lógó felszereléstõl származott.
A másik behatoló félig már átvágott a szobán. Ruhájának anyagáról és szabásáról Svindler
elõször azt hitte, egy síd férfival áll szemközt, de aztán rájött, hogy a sídek nem viselnek
csuklya alól is kilógó, bozontos szakállat. A behatoló villámgyorsan, négy hosszú ugrással
Svindler elõtt termett. Svindler megpróbált félreugrani, de elhanyagolt, legyengült teste nem
engedelmeskedett agya parancsának. A humán könnyedén elcsípte a tündét, amint az
megpróbálta elérni a fegyverét.
Svindlert gerincével fájdalmasan a konyhapultnak lökték. A humán rányomta Svindlert a
pultra, csak erõsebben préselve a bútor élét a tünde homorító hátába. A dekás álla alatt egy
fegyver csöve jelent meg.
-- Annyira magabiztos vagy, hogy még a telephelyedet sem változtatod meg? Most lõjelek le
azonnal, vagy inkább hagyjam, hogy megint kimagyarázd magadat?
Svindler rémülten ismerte fel a hangot.
-- Sam?
Sam tõle szokatlan agresszivitással vigyorodott el.
-- Meglepõdtél, mi? Nem tudtak fogságban tartani.
Sam felemelte Svindlert, és nekilökte a hûtõszekrénynek. Svindler bal könyöke éles fájdalmat
okozva beleütõdött az ajtóba. Felkiáltott, és másik kezével megfogta sérült könyökét. Közben
arra is figyelnie kellett, hogy talpon tudjon maradni. Sam hátrált két lépést, és a fegyvert
Svindler mellkasának szegezte. A fegyver csövének átmérõje túl nagynak tûnt a pisztoly
méretéhez képest.
-- Sam, az nem kábítópisztoly.
-- Nem, Svindler, nem az. Mondj rá valami okot, hogy ne használjam.
-- Használni? Mirõl beszélsz? Mi történt? Már egy hete azt próbáljuk megtudni, hogy mi
történt veled és Harttal. Már kezdtünk aggódni. Ki ez a másik fickó? Hol van Hart? Jól van?
Svindler tudta, hogy összevissza beszél, de a szavak egyszerûen csak dõltek belõle. Sam
merev, kifejezéstelen arccal hallgatta. Az érzelmeknek ez a hiánya talán még jobban
aggasztotta Svindlert, mint a mellének szegezett pisztoly.
-- Hart nagy szarban van a barátaival együtt. Ó, elnézést, a te barátaiddal együtt.
-- Az én barátaimmal? Mirõl beszélsz?
-- Pofa be, Svindler! Épp eleget hallgattam már a hazugságaidat -- kiáltotta Sam. Kezei
remegtek a bensõjében tomboló érzelmektõl. -- Nézz végig magadon! Szánalmas vagy. Mi
történt, cimbora? Piába fojtod a bánatodat? Vagy csak ahhoz gyûjtögeted a bátorságot, hogy
jó pénzért Willie-t is fogságba add? Miért nem ölöd meg inkább egyszerûen? Humánusabb
lenne, mint betenni valami tünde állatkertbe. Nézzék, csak nézzék a feles rigót, meg a féleszû
vadembert Seattle-bõl! Csodálatos! Micsoda élvezet! Köszönet a Svindler és Hart
Társaságnak. A múltkor sikerült rászedned.
Svindler elengedte felhorzsolt könyökét, és teljes magasságában kiegyenesedett. Ha ezek
voltak élete utolsó percei, legalább ne meghajolva érje a halál. Fogalma sem volt, mi
bõszítette fel ennyire a barátját, de jelen pillanatban semmit nem tudott tenni ellene. Sam
nyilvánvalóan meg volt zavarodva, talán az agya is befolyás alatt állt, és nem volt hajlandó
semmit meghallgatni. Mégis, egyedül a beszéd maradt Svindler egyetlen fegyvere.
-- Nem így van, barátom. Bármi is történt veled, én nem vettem benne részt.
-- Hazudsz!
Sam felemelte a pisztolyt.
A fegyver csöve egyenesen Svindler szemei közé szegezõdött. A halál csak egy mutatóujj-
hajlításnyira volt. Sam keze remegni kezdett.
-- A francba! Képtelen vagyok megtenni!
Sam elhajította a pisztolyt. A társa kinyúlt, hogy elkapja, de nem volt hozzá elég hosszú a
karja. A pisztoly nekicsapódott a falnak, behorpasztotta a tapétát, és megállapodott azon a
matracon, amit Svindler ágynak használt. Sam társa most szólalt meg elõször.
-- Nincs semmi baj, Sam. Szerintem a tünde nem hazudik. Az aurája azt mutatja, hogy a
zavara valódi.
Sam elfordult mindkettejüktõl. Kezeit hol ökölbe szorította, hol elernyesztette. A társa
csöndesen figyelte, arcán aggodalom tükrözõdött. Aztán a férfi kérdõ tekintettel Svindler felé
fordult.
Svindler nem tudta, mit tegyen. Ő maga is reszketett. És amíg töprengett, Willie hangja
süvöltött ki a rádióból.
-- Csavar! Te vagy az, Csavar? Mi folyik ott? -- Kis szünet. -- Basszameg! Válaszoljon már
valaki!
Sam odalépett a rádióhoz, igyekezvén elkerülni a többiek tekintetét.
-- Itt vagyok, Willie -- mondta reszketeg hangon.
-- Ó, a francba, de jó, hogy visszajöttél. Hol voltál?
-- Akaratlanul vakációzni mentem.
-- Hát, szép idõ van a kiránduláshoz, de azért hamarabb hazajöhettél volna.
-- Ha tudtam volna, jöttem volna, Willie -- Sam mélyet lélegzett. Amikor ismét megszólalt,
már magabiztos volt a hangja. -- Az idegenvezetõmnek azonban más elképzelései voltak.
-- Az számít, hogy itt vagy. Kész vagy tovább vadászni, cimbora?
-- Teljes lendülettel.
Svindler szerint Sam válasza erõltetett magabiztosságnak hatott, de Willie nyilvánvalóan
igazinak vette.
-- Az jó, mert az növekednek, a tétek és te vagy az utolsó mágus a vonalban.
-- Az utolsó... mi történt?
-- Elküldtem egy robotot Herzoghoz. Meghalt. Valaki feldúlta a szentélyét, de azért keményen
küzdött a fiú. Megfizettek a nyavalyások. A testrészekbõl számolva négyet vagy ötöt is
kicsinált.
-- A Kör?
-- Neg. Hacsak nem bõvültek ki azóta. Tündék voltak.
Sam megfordult és Svindlerre meredt.
-- Mondd még egyszer.
-- Azt mondtam, azok a fickók, akik hidegre tették Herzogot, tündék voltak.
-- Tündék -- ismételte Sam halkan. -- Gyerünk, Svindler, beszélj.

36

Jenny leellenõrizte a lakás áramfogyasztását, és az adatokból kiderült, hogy vagy Willie vagy
Svindler a lakáson kívül dolgozott. Nem fogyott annyi áram, amennyi elég lett volna a tünde
kiberdekkjének és a törp rigódekkjének egyszerre történõ mûködtetéséhez. Egyikük
elköltözött. Hart szélessávú vevõkészüléke nem mutatott szokatlan rádióadásokat, így
feltételezte, hogy a tünde tartózkodik a lakásban. Amennyire Hart tudta, Willie nem használt
zavaróállomásokat, hogy elfedje hollétét. Hart már egy órája figyelt, de semmi mozgást nem
észlelt. Jenny jelezte, hogy az áramfogyasztás fennáll, ez azt jelentette, hogy Svindler odabent
dekázott, miközben mások aludtak. Elérkezett az idõ.
Hart kilépett rejtekhelyérõl, és elsétált az épületig. A sarkon befordult, és mindvégig úgy
mozgott, hogy a vadászok lakásából ne lehessen észrevenni. Egy arra haladó jármû mögött
futva vágott át a lakás elõtti utcán. Amikor bejutott a háztömbbe, már könnyû volt a
szomszédos házakon keresztül eljutni a kérdéses ház tetejére. Az épületek tûzfalai közötti
réseket könnyedén -- és ami még fontosabb, alig hallhatóan -- ugrotta át. Odafent a tetõn csak
egy rövid pillanatra állt meg tétovázva a szerszámos bódé mellett, amelyet nemrégen Sam
próbált meg fedezékül felhasználni az õ lövései elõl. Hart elhessegette a zavaró gondolatokat,
mert nem akarta, hogy akció elõtt szétszóródjon a figyelme. Kilopakodott a tetõ szélére, a
lakás legnagyobb ablaka fölé. Felszerelését pár perc alatt összeállította, aztán leült, hogy
asztrálisan körülnézzen a három emelettel lejjebb lévõ lakásban. Nem akart meglep etést.
Mégis abban volt része.
A lakást asztrális védõburok védte! Hart képtelen volt áthatolni rajta, így visszatért a testébe.
Vakon kellett tehát bemennie, és csak arra az evilági felderítésre hagyatkozhatott, amelyet
eddig végzett.
Nem volt ok a késlekedésre. Levetette hosszú kabátját, majd az övéhez erõsítette a hegymászó
kötelet. Meggyõzõdött róla, hogy erõsen tart, majd átlépett a tetõ szélén, és elkezdett
leereszkedni az épület falán.
A téli szél fagyosan fújt, de Hart alig fázott. Kétségek fûtötték belülrõl. Vajon helyesen
cselekszik?
Gyakorlat csiszolta, gyors mozdulatokkal oldószert spriccelt az ablakszárny mindkét szélére.
Két percig várt, hogy hasson a szer, majd megpróbálta kiemelni az ablakszárnyat. Az könnyen
és hangtalanul mozdult el a helyérõl; Hart jól emlékezett, hogy nem volt rajtuk zár.
A konyhaablak tehát nyitva állt, most már egyedül csak a sötétítõfüggöny zárta el a nyílást.
Hart behajlította lábait, majd elrúgta magát a faltól. Jobb lábával kicsit erõsebben rúgott, így
oldalt csúszott és a visszalendülésnél pontosan a függöny kellõs közepét találta telibe.
Lábaival félresöpörte a függönyt, és amint a csípõje is átért a nyíláson, lecsapott a
csúszógyûrûre, és kioldotta magát. Egy macska puhaságával huppant a padlóra, gyors
bukfenccel fékezve le magát. Egyedül az övén lógó karabinerek adtak hangot, amint a
padlóhoz csapódtak. Hart feltérdelt és mozdulatlanul hallgatózott.
A lakásra a mûködõ számítógéprendszer halk zúgásától eltekintve teljes csönd borult. A
nappali szobában egyedül a számítógép monitorjának halvány derengése szolgáltatott némi
fényt. Amennyit Hart guggoló helyzetébõl látott, az alapján nem észlelt mozgást odabent.
Legalább öt percig mozdulatlanul leselkedett, de semmilyen más zajt nem hallott.
Megnyugodott, hogy behatolásával nem riasztott fel senkit, felállt hát, és elõrelépett. Hangos
káromkodása megtörte a békés csöndet.
A szobában nem tartózkodott senki. A számítógép magában zúgott, de a monitorra egy üzenet
volt kiírva:

Nem erre számítottál, igaz?

Pech.
Új csavar került a gépezetbe.
Üsd le az ENTER-t, ha többet akarsz tudni.

Hart ennél azért többet tudott. Amerre bejött, el is hagyta a lakást.

-- Igen kockázatos dolog visszatérni a régi törzshelyre, ha az embert figyelik -- mondta Glover
pedánsan. -- De azt hiszem, ezt máris megtanultad. Remélem, ez a kis sebesülés azért nem
zavar túlzottan.
A foglyul ejtett férfinak csak egyetlen használható szeme volt, a másikat ugyanis hatalmas,
lilásfekete monokli borította fél arcának nagy részével egyetemben. A maradék szemével
mégis dühösen nézett vissza. Glover szórakoztatónak találta a dolgot.
-- Jobban jártál volna, ha egyszerûen tovább futsz. Nem nagyon számíthattál sikerre ott, ahol a
társaid kudarcot vallottak. Te csak egyetlen személy vagy és még csak nem is vagy olyan
képzett, mint õk. De azért ne érezd magadat túl alacsonyrendûnek. A barátaid okoztak némi
kárt, és akár többet is okozhattak volna, ha már nem tudtunk volna arról, hogy valakik
szabotálni akarják nagyszerû munkánkat.
-- Megbüntet majd az Isten -- mondta a fogoly.
-- Az Isten? És kinek az istene, szánalmas barátom? A tiéd? A ókori idõkben úgy hitték, hogy
az erõsebb isten legyõzi a gyengébbet, és híveit a legyõzött hívei fölé emeli. Annyi regében
elõfordul ez a motívum, hogy az ember azt hihetné, a legendás idõkben, a mágia
meggyengülése elõtti korokban ez volt a megszokott rendje a dolgoknak. Ma pedig te itt ülsz
legyõzötten, én pedig itt állok diadalmasan. Az istened megfeledkezett rólad, a Nap viszont
énrám ragyog.
-- A büszkeséged lesz a veszted.
-- Milyen csökönyös vagy -- Glover felkacagott. -- Az ember azt hihetné, hogy még mindig
reménykedsz a szabadulásban. Ne tedd. Kicsinyke csapatod többi tagja minden húsok útjára
tért és ezáltal a mi ügyünket erõsítette. Majd te is csatlakozol hozzájuk, ha elérkezik az ideje.
Talán én magam emelem majd magasba az áldozati kést, mely elfolyatja a véredet.
-- Benneteket elvakítottak. Gyilkosságaitok nem hoznak számotokra erõt. Az utatok elferdült.
-- Honnan tudod? A rítusaink olyan hagyományban gyökereznek, mely jóval megelõzi a ti
szánalmas egyházatokat. Visszanyúltunk az õsi idõkbe, az erõ igazi szülõhelyére. Éreztem az
erõt.
-- Hazugságokat éreztél, gyilkos.
Glover visszakézbõl pofon vágta a foglyot. Az ütés erejétõl majdnem felborult a szék, amihez
a férfit kötözték. Vér fröccsent szét a fogoly orrából, és vörös foltokkal pöttyözte be Glover
hófehér ingének ujját.
-- Azt hittem, tanult és intelligens ember vagy, Rinaldi atya. A kihallgatások során
szilvesztrita társaid olyan tisztelettel beszéltek rólad, hogy még azt gondolhatta volna az
ember, képes leszel felülemelkedni az elõítéleteiden, ha meglátod az igazságot. De most már
látom, hogy rosszul gondoltam. De nem baj, a lelked így is erõsíteni fogja a Nap dicsõségét
zengõ énekünket.
-- Meg fognak állítani benneteket.
-- Igazán megható a hited, atyám. Megrázna, ha azt mondanám, hogy az egyik paptársad
mindent bevallott a Rómával folytatott kommunikációtokról? És a feljebbvalóitok úgy tudják,
még semmit sem találtatok. Ezzel együtt persze rendkívül szorgalmas kutatást végeztetek.
Mire a Rómában ülõ õslények megtudják, hogy egész végig hamis információkat kaptak,
addigra a rítusunk véget ér, és Körnek többé már nem kell Titkosnak maradnia. Trónra
ültetjük a királyt, és a meggyógyított föld olyanná válik, amilyen régebben volt.
-- Őrült vagy. Megrontott a gonosz.
-- Te pedig erõtlen vagy. És elemészt az irigység. -- Glover hangosan és hosszan nevetett. -- A
gyenge soha sem fogja megérteni az erõset. Képtelen rá, hiszen soha nem ízlelte meg a
hatalmat. Te és gyermeteg hittársaid sosem ismeritek meg azt az igazi erõt, amit a Kör
megérintett. Még ha fel is fednénk a számotokra, csak az igazság árnyékát látnátok. Nos, a
társaid valóban meg is fogják látni. De te, kedves atyám, addigra már rég nem leszel.
-- Ez nem fog bekövetkezni. Még itt a földön is szemben állnak veled.
-- Az árnyvadászok sürgölõdésére célzol talán? Igaz, hogy okoztak nekünk egy kis
kellemetlenséget, de az uraik nem eléggé jól szervezettek ahhoz, hogy irányítani tudják
szolgáikat, és értelmetlenül kívánnak zavarni minket. Szánalmas vadászaik szétváltak a saját
nézeteltéréseik miatt, így a csapat szétoszlott, csak pár himlõhelyes tünde maradt vissza. Apró
csípések csupán. Épp tegnap este csaptuk le az egyik bosszantó szúnyogot. Fontosságuk
jelentéktelenségbe hanyatlik majd, ahogy növekszik az erõnk. Ha már létrehoztuk az új
királyságot, majd leszámolunk az uraikkal, és aki szembeszállt velünk, azok mind alaposan
meg fogják ezt bánni.
A telekom csörgése megakasztotta Rinaldi válaszát. Glover bosszúsan fordult meg; azt
parancsolta, hogy ne zavarják. Visszasétált az íróasztalához, hogy jól letolja a titkárnõjét, de
azonnal meggondolta magát, amikor észrevette, hogy melyik vonalról érkezett a hívás.
Átkapcsolt fejhallgatóra, fülére helyezte a kagylót, és megnyitotta a vonalat. A hívás rövid és
lényegre törõ volt. Amikor Glover szétbontotta a vonalat, megfordult és a papra emelte a
tekintetét.
-- Valaki más is érdeklõdik irántad, Rinaldi atya. Érezd magad megtisztelve.

37

A Hawthornwaite Lakótorony belsõ kertje a magánliftek mellett álldogáló három árnyalaktól

eltekintve tökéletesen elhagyatott volt. A három emelettel lejjebb lévõ bárban szóló zene
felszûrõdõ hangjai elnyomták a vezérlõpanel elõtt sürgölõdõ három figura által keltett halk
zörejeket. Az egyik figura ellépett a másik kettõtõl, és megállt a GWN emblémáját viselõ
egyik díszes ajtó elõtt.
Sam az ajtónál hallgatózva várta, hogy megérkezzen a lift. Ha a kabin nem áll meg az ajtó
mögött, akár haza is mehetnek. Ha tudnak.
Amikor a kabin halk sóhajtással megállt, Sam kibiztosította Narcoject Hypnos típusú
fegyverét. A kábítópisztoly sorozatlövõ változatát ormótlannak és árulkodónak érezte. De
most rajtaütést terveztek, melynek során a fegyverek elrejthetõsége jelentéktelen szempontnak
számított. Ha a liftbõl biztonsági õrök lépnének ki, valószínûleg szüksége lenne a fegyver tára
által biztosított nagyobb lõkapacitásra. Felszínesen eltûnõdött, vajon nem lenne-e jobb, ha
inkább az oldalán lógó LD-120-as pisztolyt használná. Nem, az épület õrei csak a munkájukat
végzik. Ezért érdemelnének halált? A druidák és segédjeik nem érdemeltek kegyelmet, de mi
van a gyanútlan szolgákkal?
Svindler a liftajtók mellett a földön ült, és a kiberdekkjével foglalatoskodott. Willie
kibiztosította a tünde Sandler kommandós géppisztolyát, és a dekás jobb keze mellé fektette a
földre. Utána a saját fegyverét is kibiztosította.
-- Hadd lõjek én elõször -- mondta Sam.
-- Biztos?
Sam bólintott.
-- Vettem -- egyezett bele Willie, és hátrahúzódott egy olyan pontra, ahonnan belõhette a
liftkabin azon felét, amit Sam nem tudott betakarni az elsõ sorozatával.
Az ajtók pneumatikus szisszenéssel feltárultak. A kabin üres volt.
Sam kifújta a levegõt, amelyet eddig akaratlanul is visszatartott. A kilégzéssel együtt
izmainak feszültsége is oldódott. Az elsõ akadályt sikerrel vették.
Sam visszatartotta az ajtót, amíg Willie be nem kacsázott a kabinba, hogy a belsõ gomb
segítségével tegye ugyanezt. Svindler kicsatlakozott és nekiállt, hogy feltekerje az adatzsinórt,
amivel az elõbb rákapcsolódott a lift irányítórendszerére.
-- Nyomás, Svindler -- ösztökélte Willie.
-- Türelem, Gépzsoké asszonyság. Ha valamit nem sikerül megfelelõen elrendeznem, miután
elhagytuk ezt az emeletet, a riadócsengõk dalolni méltóztatnak majd. Igazán balszerencsés
dolog lenne, ha a sietség dugába döntené a terveinket.
-- Csak végezz alapos munkát, Svindler -- mondta Sam.
-- Magától értetõdik, Csavar úr.
Svindler befejezte szöszmötölését, majd egy ronggyal gyorsan letörölte az irányítópanelt, és
csatlakozott a többiekhez. Willie elengedte a gombot, mire a liftajtók szisszenve becsukódtak.
Sam kinyúlt, megérintette a GWN feliratot viselõ bronz érintkezõt, és ezzel elindultak a
kilencvenedik emeletre vezetõ útjukon.
-- Nagy ég, Csavar úr. Hol van a pap? Azt hittem õ is velünk jön.
-- Más dolga volt.
Willie felvihogott. -- Kiráncigálod a csávából és az elsõ alkalommal, amikor segíthetne,
másfelé kószál? Nem valami hálás típus.
-- Más, magasabb rendû kötelezettségei elszólították. Ha minden jól alakul, késõbb
csatlakozik majd hozzánk. És segíteni fog.
-- De nem ma este?
-- Nem ma este.
-- Ugyan miért is lenne szükségünk segítségre ma este? -- kérdezte Svindler szarkasztikusan.
-- Hisz mi három rettenthetetlen lélek vagyunk, akik támadást indítanak egy multinacionális
cég legfelsõbb vezetõsége ellen. Mivel azt reméljük, hogy otthonában találjuk a helyi
igazgatót, ugyan miért kellene aggódnunk a létszám miatt? Hiszen õ csak egy félelmetesen
erõs sámán, és minden kétségen kizáróan evilági támogatást is magáénak tudhat egy vagy két
zászlóaljnyi biztonsági õr képében. Ugyan mi félnivalónk lenne tõlük?
-- Pofa be, Svindler -- Sam nem volt kíváncsi a tünde gúnyos megjegyzéseire. Lehet, hogy
nem tudják, mibe fognak belecsöppenni, de alaposan végigtanulmányoztak minden
megszerezhetõ információt. Mindnyájan tudták, ki a célpont. Remegõ lábakra most nem volt
szükségük. Lehet, hogy Svindler ártatlan volt Herzog meggyilkolásában, de még akkor sem
nyerte vissza Sam jóindulatát. -- Te is tudod, miért vagyunk itt.
-- Te döntöttél, hogy jövünk.
-- De nem hívtalak.
-- Nagy ég! És mit kezdtetek volna nélkülem? Megmásztátok volna az épületet kívülrõl?
-- Találtunk volna más megoldást -- felelte Sam. Svindler nyávogása kezdett az agyára menni.
-- Willie jó az elektronikában.
-- Nyugi, Csavar. Svindler is csak ideges, mint mindnyájan. Bevallom, nekem sem tetszik,
hogy seggbe akarjuk rúgni ezt a pasit, és azt se tudjuk él-e vagy meghalt.
-- Él. Vagy halott -- felelte gúnyosan Sam. -- Ez most nem számít ebben a vadászatban.
-- Ha a kövér pasi vár ránk, akkor nagyon is számít -- jegyezte meg Willie és szorosabban
megmarkolta a fegyverét.
-- A gonosz elpusztult. Vagy talán nem látta Csavar úr Hyde-White-ot elhullani, amikor
megzavartuk a rítust?
-- De nem volt holttest -- mondta Sam.
-- Volt holttest, ha a vendigó hulláját elfogadjuk annak. Ez az elképzelés megmagyarázza a
Kör ténykedésének leghátborzongatóbb részeit is. És megmagyarázza azt is, miért lassultak le
a GWN üzleti ügyei.
-- A frászba, Svindler. Ez te se hiheted -- mondta Willie. -- A druidák tovább folytatják a
Csontos Ember ügyet. A vendigó hulla nem az volt. Szerintem Hyde-White él, de
megsebesült. Ez is stimmel az üzleti problémákkal.
-- Érvelésed sántít, asszonyság. A vendigó halott. Hyde-White hiányzik. Következésképpen
Hyde-White halott.
-- Ez se túl frappáns, Svindler.
Sam félbeszakította Willie-t, mielõtt a törp bõvebben kifejthette volna az érveit.
-- Akár halott Hyde-White, akár él, a GWN tovább mûködik és a Kört szolgálja. Ez pedig épp
elég ok ahhoz, hogy rajtuk üssünk. Mivel a társaság nemcsak a Kör ellenfeleinek szúrja a
szemét, hanem egy csomó konkurens cégnek is, a rajtaütésünket könnyen álcázhatjuk úgy,
mintha egy szokásos vadászat lett volna a cég ellen. Mellesleg lehetséges, hogy megtudjuk az
igazat Hyde-White-ról.
-- És ha a pasi él, Csavar? -- kérdezte Willie.
-- Akkor kivágjuk a Körbõl.
Svindler kivárt egy pillanatig, csak utána tette fel a kérdését:
-- Csavar úr, ezzel azt akarod mondani, hogy megöljük?
Sam mereven a liftajtót nézte, de érezte magán Svindler tekintetét.
-- Túl sok druida megmaradt ahhoz, hogy akkor csapjunk le rájuk, ha együtt vannak.
Egyesével kell foglalkozni velük.
-- Nem válaszoltál a kérdésemre.
A lift lassulása önmagában is egyfajta választ jelentett.
-- Készüljetek fel -- mondta Sam.
Ahogy azt remélték, az ellenõrzõpultnál szolgálatot teljesítõ õr kényelmes és lusta volt. Csak
arra juthatott ideje, hogy a szeme sarkából egyetlen rövid pillanatra meglássa õket. Ha figyelt
egyáltalán. Sam azonnal elmondta a varázslatot és látta, hogy sikerrel járt, amikor a biztonsági
õr arcára kiült az értetlenség. Hatott az illúzió, így az õr csak egy üres liftkabint látott, semmi
egyebet.
Az õr felállt és megkerülte a pultot, magában valamit morogva a technikai zavarokról. Amint
a férfi kiért a pult mögül, Sam lelõtte a Hypnosszal. Az õr értetlen arckifejezése
megdöbbenésbe csapott át, amint magatehetetlen teste elterült a süppedõs szõnyeggel borított
padlón. Már horkolt is, mire a vadászok kiléptek a liftbõl, és odasiettek az ellenõrzõpulthoz.
Willie végigfuttatta kezeit a kezelõszervek fölött. Tömzsi ujjai alig érintették a kapcsolókat,
mintha a puszta jelenlétük elég lett volna a munkához. A törp bólintott magának, kinyújtott
nyelvével megnyalta felsõ ajkát, közben kezei végigsiklottak egy fém panel alatti gombsoron.
Lenyomta az elsõ gombot, mire a panel kattant egyet, és bal oldala kiemelkedett az asztal
síkjából. Willie felnyitotta a panelt, és egy sor rejtett kapcsolót és adatzsinór csatlakozót talált
alatta.
-- Rigó csatlakozás -- mondta. -- Hát nem szép, ha stimmel az info?
A többiek rá sem hederítettek Willie kérdésére, de ezt a törp nõ nem is bánta. Sietõsen beleült
a még meleg székbe. Harminc másodperc alatt becsatlakozott, és a biztonsági rendszer
felügyeletét rigóvezérlésre kapcsolta.
Sam soha nem értette, a rigók hogyan fordították le egy épület rendszereinek elektronikus
jelzéseit testi ingerekre. A rigó-központú biztonsági rendszert még a repülõgép-irányításnál is
nehezebben tudta elképzelni.
-- Nincs abban semmi különös -- mondta Willie, amikor Sam felvetette a rajtaütés ötletét. --
Olyan, mint egy nagy test; viszketni kezd ott, ahol történik valami.
Az elképzelés hátborzongatóan hatott Sam számára. Hiány-
zott belõle a Mátrixban való mozgás tisztasága és a jármûs rigózás viszonylag jól érthetõ testi-
irányítás elképzelése. De végül is Willie feladata volt az egész. Samnek csak annyit kellett
csinálnia, hogy megbízott a törp nõ munkájában.
-- Mi folyik a lakosztályban? -- kérdezte Sam.
-- Csöndes -- felelte a rigó. -- Szerintem nincs otthon senki.
-- És annak sincs jele, hogy mostanában lakott volna itt valaki -- tette hozzá magabiztosan
Svindler.
-- Téves, tünde. Sok jel van: mosatlan tányérok, bevetetlen ágy, magánvonalas telefonhívás
körülbelül két órával ezelõtt. De senki nincs otthon... várjatok csak. Találtam valami vicces
dolgot ezen a szinten.
-- Elõre felvett kamerafelvételek? -- találgatott Sam.
-- Neg. Minden szem okés. De nem látnak mindent.
-- A kiegészítõ érzékelõk mutatnak valamit?
-- Neg. Ezen a szinten nincsenek olyanok. Azt hiszem... igen, ez lesz az. Az emelet egy részét
nem fedi le a biztonsági rendszer.
-- Fekete szoba? -- találgatott tovább Sam.
-- Lehet -- felelte Willie. -- Úgy fest, személyesen kell beszagolnotok oda.
-- Milyen izgalmas -- mondta Svindler.
-- El tudod intézni a zárakat, Willie?
-- Nyugi, apafej. Liften vagy lépcsõn mentek?
-- Lépcsõn. Több a visszavonulási lehetõség.
-- Ha megengedi, uram -- mondta Willie. Az elõtér túloldalán kinyílt egy ajtó, és mögötte
feltárult a lépcsõház.
Sam megütögette Svindler vállát, és elindult a lépcsõk felé. Hallotta, hogy a tünde zsörtölõdik
magában menet közben. A profikra nem jellemzõ panaszkodás azonban abbamaradt, mihelyst
elérték a közvetlenül Hyde-White rezidenciája alatti lépcsõfordulót. Tüzelésre kész fegyverrel
lassan megmászták az utolsó sor lépcsõt is. Amikor Sam intett a lépcsõházi kamerának, Willie
kinyitotta az ajtót. Svindler mélyre hajolva elõrement, Sam pedig fegyverével fedezte.
Egy üres szobába jutottak.
Miután senki nem reagált a jelenlétükre, Sam halkan megszólalt:
-- Ott vagy, Willie?
-- Poz -- A törp hangja az épület interkom rendszerének egyik hangszórójából jött. -- Én látlak
benneteket, de õk nem. Eltettem egy teljes kamerás felvételt, ha késõbb kíváncsiak lennénk az
épület belsejére. A másolatot meg beetettem a szoba kameráinak olyan hosszan, amíg innen
odaértetek. Öt perc. Ha valaki észre is veszi, csak digitális rámásolásnak tûnik. Szóljatok, ha
több idõ kell. De azért igyekezzetek, mert a második menet már gyanúsabb lesz.
-- Igyekszünk. És most merre van a vakfolt?
Hyde-White lakóemelete elképesztõ mennyiségû szabadon álló falból, térelválasztóból és
félfalból állt. Valóságos labirintus volt, ahol számos termet teljesen lezártak. Még Willie
irányításával is jó öt percbe tellett, amíg megtalálták azt a területet, amit a rigó nem volt képes
érzékelni. Svindler lelt rá a bejárati ajtóra az egyik faliszõnyeg alatt.
-- Csavar úr -- szólalt meg fojtott hangon. -- Nézd csak, mit találtam.
Sam félrehúzta a rejtett ajtót takaró faliszõnyeget és szinte azonnal megérezte a mágiát.
Óvatosan leült a külsõ fal tövében, és megpróbálkozott az asztrális érzékeivel. A szobát
rózsaszín ragyogással asztrális védõpajzs vette körül. A kupola alakú védõbúra tetején valami
lény összetekeredve pihent, de nem volt aktív. Sam nem érzett irányából fenyegetést. Sam
végül úgy döntött, hogy a búra csak asztrális behatolás ellen véd, ezért visszatért a testébe,
odalépett a bejárati ajtóhoz és próbaképpen bedugta egyik kezét a szobába. Miután semmi
sem történt, Svindlerrel együtt beléptek.
Elõször a szobában terjengõ bûzt észlelték. A szag olyan volt, mintha valami itt bent döglött
volna meg. Sam elõször rothadó húsra gondolt, de aztán rájött, hogy ezen az alacsony
hõmérsékleten semmilyen hús nem romlik meg. Téli ruházata ellenére is átjárta Samet a
fagyos hideg.
Az alig pár méter széles szobát mindenféle ódon bútorokkal és mûtárgyakkal zsúfolták tele.
Svindler nekiállt kotorászni a cuccok között, de Samet nem érdekelték az antikvitások.
Tekintete a szemközti falat díszítõ, hatalmas festményre szegezõdött. A festmény egy fiatal
hölgyet ábrázolt.
-- Humán létére egész vonzó -- jegyezte meg Svindler, amikor észrevette, mit bámul Sam.
-- Janice -- Sam csak ennyit tudott mondani.

38

-- Találtál valami érdekeset?

Svindler azonnal Sandlerje felé nyúlt, amikor felismerte a hangot, de a nõ gyorsabb volt nála.
Kikapta a fegyvert a dekás ujjai közül, mielõtt az még megmarkolhatta volna. Svindler
felállás közben hátrarúgta a székét, de a nõ még idejében ellépett. A dekás megperdült,
remélve, hogy ezzel meglepheti ellenfelét, de a nõ ismét csak túl gyorsnak bizonyult hozzá
képest. Svindler leült hát az asztal szélére és ellazította az izmait. Ilyen közelrõl még tünde
reflexekkel sem lehetett félreugrani a lövedékek elõl.
Hart elmosolyodott.
-- Ez már sokkal ésszerûbb reakció.
-- Mit akarsz?
-- Beszélgetni.
-- Az nyilvánvaló. Máskülönben már halott lennék.
Hart vállat vont és leeresztette a Sandlert, bár Svindler még mindig érezte a feszültséget a nõ
izmaiban. A kettejük közötti távolságot méregetve egy ideig arra gondolt, hogy
megpróbálkozik valamivel, de aztán letett az ostoba ötletrõl. Látta már Hartot akció közben,
és tudta, hogy nem érhet fel az ügyességével. Mindenre készen állna, bármivel is próbálkozna
Svindler.
-- Akkor beszélj. Felkeltetted az érdeklõdésemet.
Hart egy kicsit még töprengett.
-- Szeretném felajánlani a segítségemet.
Komolyan beszélt a nõ? Azok után, amit Sammel tett, hogyan számíthatott arra, hogy Sam a
közelébe engedje?
-- Sam már egyáltalán nem bízik meg benned. És én sem.
A tünde nõ mosolyából szomorúság áradt.
-- Meg kell értened, mennyire tudnak kötelezni a korábban megkötött megállapodások,
Svindler. Elmondtad neki azt, hogy ki rángatta bele ebbe az egészbe, vagy azt, hogy még
mindig továbbadod a terveit Estiosnak?
-- Te nem mondtad el, ugye?
-- Nem, de még megtehetem.
Hart a csövénél fogta meg a Sandlert, óvatosan leengedte a földre, nekitámasztotta a falnak, és
ellépett a fegyvertõl. Nyilvánvalóan azért tette ezt, hogy kinyilvánítsa békés szándékát, és
csökkentse a kettejük közti feszültséget. Svindler azon kapta magát, hogy Hart indítékain
töpreng. A lehetõségek azonban csak még idegesebbé tették.
-- Segíthetünk egymásnak, Svindler.
-- Ha igazán segíteni akarsz, akkor visszamész oda, ahonnan jöttél. Sam már így is épp eléggé
kikészült.
Hart összevonta a szemöldökét.
-- Mi történt? Megsebesült?
Aggodalma valódinak tûnt, de a nõ jó színész volt. Svindler meggondolta, bölcs dolog lenne-e
elmondani Hartnak, mi volt a baj Sammel. Végül úgy döntött, hogy ha így tesz, akkor Hart
reakcióiból talán ki tud deríteni valamit a nõ indítékaival kapcsolatban. Ha pedig mégsem,
akkor is volt valami kis valószínûsége annak, hogy a nõ esetleg tud valami információval
szolgálni a festmény rejtélyének megoldásához.
-- Hyde-White szentélyében találtunk egy festményt, ami egy humán lányt ábrázol. Sam azt
mondta, a húga az.
Hart azonnal rácsapott a hírre. -- Egy humán lányt? Azt hittem Sam húga goblinizálódott.
Mikor készült a festmény?
-- A festõ szignója idei.
-- És a festõ?
-- Fogalmunk sincs, ki lehetett.
-- Akkor most mit csináltok?
-- Sam, ha nem éppen a Hyde-White lakosztályáról készült felvételeket nézi át újra meg újra,
akkor magában rágódik. Én magam megpróbálom feltörni a GWN személyi fájljait.
-- Gyanítom, hogy eredménytelenül.
A dekást bosszantotta Hartnak a dekás teljesítményére vonatkozó megjegyzése.
-- Én vagyok a Svindler. Az egész csak idõ kérdése.
-- Mint mindig.
Hart benyúlt a táskájába, Svindler pedig ismét megfeszült. A nõ kedvesen rámosolygott a
dekásra, és felemelte egyik kezét. Másik kezét lassan húzta ki a táskából. Egy keskeny, fekete
chiptokot tartott benne. Svindler megnyugodott, amikor Hart kinyitotta a tokot, és kivett
belõle egy felirat nélküli chipet. Amikor feltartotta, Svindler a formájáról felismerte, hogy a
chipet az UCAS kormánya gyártatta.
-- Tedd be ezt a dekkedbe -- mondta Hart. -- Egyszer használatos konzervnyitó. Mindig is egy
különleges alkalomra tartogattam.
Svindler elvette a chipet. Kíváncsiságát képtelen volt az árnybeszéd rejtett vágásai és hárításai
mögé szorítani és megkérdezte:
-- Miért csinálod ezt?
-- Mondjuk, mert magam is kíváncsi vagyok.
Akármilyen csábító volt is az ajánlat, Svindler azért a biztonság kedvéért lefuttatott pár
diagnosztikai programot, mielõtt a chipet bedugta volna a kiberdekkjébe. Megnyugodott,
amikor átsiklott az elektronvilágba. A Mátrixban nem kellett aggódnia. Nos, egyvalami miatt
azért mégis; de az a valami már hetek óta nem mutatkozott sehol a tükörarcával. Svindler
testének sorsa meg már korábban is Hartra volt bízva. Svindler tudta, hogy legalábbis addig
biztonságban lehetett, ameddig Hart meg nem kapta, amit akart.
A nõ konzervnyitója lenyûgözõ eleganciával kerülte meg a GWN jegét, és csempészte be
Svindlert az adatfájlok közé. A keresés nem tartott sokáig, és eredményes volt. Svindler
letöltötte a zsákmányolt adatokat a kiberdekkjébe, és kilépett a GWN rendszerbõl. Amint
elhagyta a rendszer határát, a konzervnyitó elpárolgott. Svindler kicsatlakozott.
Kiküldte az adatokat a kihajtható monitorra. Janice Verner neve a GWN speciális
tanácsadóinak listáján szerepelt. A nevek legtöbbje semmit sem mondott Svindlernek; a
Titkos Kör után folytatott hosszú, fárasztó nyomozásai során még egyszer sem bukkantak fel.
Egyetlen nevet azonban még felismert. Karen Montejac nevét. Sajnos Hart is észrevette, hogy
Svindler reagált a névre.
-- Ismered õt? -- kérdezte.
-- A, ööö, hölgy egy... egy korábbi ügyfelemnek dolgozik.
-- Tehát, mi a kapcsolat?
-- Nincs kapcsolat.
Hart nem hagyta annyiban.
-- Csak találgatsz, vagy bizonyítékod is van rá?
-- A kapcsolatok kiértékelését egy nagyobb szaktekintélyre bíztam, aki kizárta ezt a
lehetõséget.
Hart tekintetébõl láthatta, hogy a nõnek nem tetszett a válasz. Korábbi fenyegetése alapján
Svindler gyanította, hogy Hart sejtette, hogy a dekás a professzorra célzott. Aztán a nõ végül
beleegyezõen bólintott, szemmel láthatóan rábízva magát a professzor ítéletére.
-- Mi van a Verner fájlban? -- kérdezte.
Svindler megjelenítette a fájl tartalmát a képernyõn. Nem került nagy erõfeszítésébe feltörni a
védelmet. Az elsõ bejegyzés egy beszállókártya volt egy légijáratra Hong Kongból
Mexikóvárosba.
-- Nem Yomi? -- kérdezte Hart elmélázva. Aztán elmosolyodott. -- Itt a válasz a problémádra.
A repülõjegy dátuma Janice számûzetése utáni. Ha a lányt Hyde-White gyûjtötte be, akkor az
a gulágon történhetett, és Janice akkor már az volt, amivé alakult. Akkor már nem volt humán
lány.
-- A festményt egy régi kép alapján is festhették.
Hart prüszkölt egyet.
-- Ha így is lenne, ugyan mire kellett ez Hyde-White-nak? Janice biztosan nem kérte, feltéve,
hogy ugyanúgy reagált az átváltozására, mint az átváltozottak legtöbbje. Nem, a cél az volt,
hogy Sam lássa meg a képet. A kövér druida nagy bajkeverõ, és szeret eljátszani az emberek
elméjével.
-- Honnan veszed ezt?
-- Személyes tapasztalat -- felelte Hart keserûen. -- Bízz bennem. A festmény csak
hamisítvány, arra jó, hogy kibillentse Samet a lelki egyensúlyából.
Svindlernek valami nem stimmelt a dologban.
-- Honnan tudhatta volna Hyde-White, hogy Sam meg fogja nézni a képet?
Hart megvonta a vállát.
-- Lehet, hogy valahol máshol akarta elhelyezni.
A nõ magyarázata még mindig meglehetõsen tébolyultan hangzott.
-- Miért csinálta volna ezt az egészet?
-- Nem tudom. De azt tudom, hogy a kövér pasas körmönfont gazfickó és elsõosztályú
bajkeverõ. Tudod, õ volt az egyetlen, aki igazából elindította az egész Kört. Még azt a kutatást
is õ vezette, ami a szalmabábus rítushoz juttatta el õket. Ő az igazi hatalom a Kör mögött.
-- Akárcsak Merlin Artúr mögött -- mondta Svindler. Visszaemlékezett a Kör
számítógéprendszerének illúzióvilágára.
-- Mi?
-- Semmi. Irodalmi utalás. Tehát, akkor mit tegyünk?
-- Te elmondod Samnek, és aztán értesítesz engem. Nekem más dolgaim is vannak.
Svindler gyanúi újból feléledtek.
-- Megint bajt keversz?
-- Kis szemtelen -- felelte Hart pajkosan. -- Ha találkozol vele, add át neki ezeket.
Hart elõhúzott egy csomagot a táskájából. A csomag a táska java részét kitöltötte, és Svindler
látta a formájáról, hogy fegyver van benne. Elvette Harttól. Súlyából és annak eloszlásából
arra lehetett következtetni, hogy egy másik fegyver is rejtõzik a puha csomagban.
-- Miért kellene megtennem? -- kérdezte Svindler, miközben Hart elindult az ajtó felé.
A tünde nõ menet közben visszaszólt a válla fölött, úgy felelt.
-- Mert szüksége lesz rájuk.

Sam nem tudta, mit kellett volna látnia, de azért újra és újra végignézte azt a trideoanyagot,
amit Willie vett szalagra Hyde-White rezidenciáján. Willie vele együtt nézte a felvételt és
minden egyes újranézéssel egyre kényelmetlenebbül fészkelõdött a helyén. A szalag a végére
ért, Sem pedig kinyúlt, hogy visszapörgesse.
-- Nem láttad már elégszer?
-- Csak még egyszer, Willie.
-- A frászba. Milliószor átnézted már. Figyelj, Csavar. Nem vagyok törvényszéki szakértõ, de
nõ vagyok. És azt mondom, abban a lakosztályban egy nõ élt. Nem ezt akartad tudni?
Sam álmodozóan bólintott, amikor a szalag halk kattanással az elejére ért, és a trideokészülék
elkezdte újból lejátszani.
-- De miféle nõ, Willie? Humán, vagy valami más?
-- Úgy nézek én ki, mint egy parabiológus? -- Willie felpattant a padlóról, megragadott egy
félig teli üveg Kanschlagert, és tartalmát leöntötte a torkán. -- A kinagyítások szerint egy
csomó szõr van mindenfelé, de a fenébe is, ebbõl még nem tudunk meg semmit vegyelemzés
nélkül. A kövér druida meg a nõje kutyát is tarthatott; épp elég megrágott csontot láttunk a
konyhában.
-- Nem olyan volt a szag, mint ahol egy kutya él.
-- Hát akkor macska! A frászba, Csavar, mit akarsz?
-- Tudni akarok a húgomról. Azt mondták, goblinizálódott
-- Hazudott volna Sato? Nem, a doktornõ is azt mondta, hogy Janice-t a kawaru elkülönítõbe
vitték, úgyhogy ennek igaznak kellett lennie. De mi történt késõbb? Lehet, hogy meghalt,
megölték Hyde-White és a cimborái. Talán ezért nem engedte a Renraku soha, hogy
kapcsolatba lépjen vele.
Sam nem akarta ezt elhinni. Biztosan tudta, hogy érezte volna, ha a húga meghalt volna --
végül is sámán volt, vagy mi a fene, misztikus erõkkel, vagy mi a fenékkel, nem? Ha nem
érezte volna meg az egyetlen még élõ rokonának a halálát, akkor ugyan mire voltak jók az
erõi? Sámán volt, az igaz, de eléggé vonakodó sámán, és rengeteg olyan dolgot elkerült, amit
pedig tudnia kellett volna a képességeirõl. És nem tudhatja biztosan, hogy a mágia tudatta
volna-e vele a húga halálát, ha az megtörtént volna.
A Hyde-White szentélyében látott képnek sem kellett feltétlenül a húgát ábrázolnia. Lehetett
véletlen egybeesés is. Miért nem hitte ezt mégsem?
Megpróbálta a képet megjeleníteni az elméjében. Megpróbált visszaemlékezni egy kis
részletre, bármelyik kis részletre, ami vagy megerõsítené vagy megcáfolná, hogy a festmény
Janice-t ábrázolta. De csak a borzalmas bûzre tudott visszaemlékezni.
Az az iszonytató szag valahogy... ismerõsnek tûnt. A Sam emlékeiben szereplõ szagban volt
még valami, ami a szentély fagyos sötétjébõl hiányzott. Sam tudta, hogy érezte már valahol
ezt a bûzt; és hirtelen az eszébe is jutott, hogy hol. Nem az anyagi világban, hanem a
szellemek birodalmában, ahol a Fényember lángokat viselt szõrzet helyett, és ezt a szagot
árasztotta magából.
Sam visszaemlékezett, mit mondott a Fényember arról, hogyan befolyásolta az érzelmeit és az
emlékezetét. Vajon Svindler ugyanazt a lányt látta azon a festményen?
-- Hyde-White, öreg barátom. Jó, hogy újra látom -- mondta Glover. -- Felépült már a
sérüléseibõl?
-- Majdnem.
Janice tudta az igazságot. Bár Hyde-White még mindig kötéseket viselt és bicegett, Dan
Shiroi már régóta felépült az árnyvadászok támadása során szerzett sérüléseibõl. Janice nem
szerette a Dan által viselt, kövér illúziótestet. Még nem volt elég képzett ahhoz, hogy átlásson
a maszkon, ezért õ is, akárcsak a Kör többi tagja, csak Hyde-White hatalmas tömegét látta
annak ellenére, hogy odabent valahol Dan karcsú, szõrös alakja rejtõzött. Dan maszkmániája
már nem zavarta Janice-t. Megértette és elfogadta a szükségességét. Remélte, egy napon majd
õ is megtanulja, hogyan kell olyan hatásos illúziót varázsolni maga köré, mint amilyen Dané
volt, és akkor majd õ is meg tudja téveszteni ezt a nyálas Glovert és a hozzá hasonlókat.
-- A kedvence igazán elragadó, mint mindig -- mondta Glover udvariasan.
Amikor Glover azt hitte, hogy nem figyelik, olyan undorral nézett végig Janice-en, amilyen
általában csak azoknak a micsodáknak szokott kijárni, amik az ember ételébõl másznak ki.
Janice gyanította, hogy Glover ismerte az õ igazi formáját; végül is a férfi druida volt. És azt
is gyanította, hogy a férfi viselkedése túlment a szokásos angol osztályöntudaton. Úgy tûnt,
Glover már-már patologikus gyûlölettel viseltetett a metahumánok iránt. De hát végülis miben
különbözött ezzel az átlagos humánoktól?
Janice szemében Glover az országot érintõ, grandiózus álmai ellenére sem volt más, mint egy
szánalmas, szûk látókörû ember. Nem szerette a férfit, és remélte, hogy Dan sem találja
túlzottan kellemesnek a vele való együttmûködést. A többi druidával sem volt jobb a helyzet.
Dan elmondta Janice-nek, hogy Hyde-White formájában részt vett egy összeesküvésben,
melynek a monarchia visszaállítása volt a célja. Janice úgy vélte, hogy Dan így túl közel kerül
a nyilvánossághoz, de aztán felhagyott az ellenvetéseivel, amikor Dan elmagyarázta neki,
hogy az összeesküvésben való részvételével olyan pozícióba kerülhet, ahonnét befolyásolhatja
a metatípusukkal kapcsolatos politikát. Úgy tûnt, megéri a kockázatot; minden lehetséges
védelemre szükségük volt a világot benyüzsgõ humánok ellen. Ebbe az is beletartozott, hogy
felhasználjanak olyan visszataszító embereket, mint Glover.
Janice rendszeresen megjelent az egyre sûrûbben megrendezett vacsorákon, és látnia kellett,
mennyire Dan befolyása alá tartoztak a druidák. Úgy tekintettek rá, mint holmi tiszteletre
méltó, öreg bölcsre. De lakosztályuk magányában Janice és Dan csak jókat nevettek rajtuk.
Különösen Gloveren. A fõdruida annyira elkötelezte magát Hyde-White és az ügy mellett! És
az a Glover, aki szívbõl gyûlölt mindenkit, aki nem humán volt, egy metahumánt szeretett és
követett feltétel nélkül úgy, hogy fogalma sem volt az igazságról. Micsoda fantasztikus tréfa!
Sokkal jobb, mint azok az erõltetett, régimódi jópofaságok, amik a druidáktól származtak,
miután Janice és Dan csatlakoztak hozzájuk. Janice-t nem vonták be a szokásos sablonos
társalgásba. Ám ez nem zavarta õt; csak Dan társasága és az étel miatt jött el.
A látszólag vég nélküli csevegés az elõtérben befejezõdött és Barnett, a házigazda druida
feltárta az étkezõbe nyíló ajtókat. A terem Barnett cégének egyik konferenciaterme volt, és
úgy tûnt, a férfi túlságosan is büszke rá. Janice ízléstelennek és unalmasnak találta a
dekorációkat. Az asztalt viszont kifogástalanul terítették meg.
Rengeteg fûszer és öntet kínált igen széles ízválasztékot a terítéken központi helyet elfoglaló,
ritka húsokból álló fõétel mellé. A falatnyi húspogácsákat kínáló aranytálak mellett kis
kosarakban frissen sütött, a levek és zsiradékok felitatására kiválóan alkalmas zsemlék
sorakoztak. A vendég helyét leszámítva minden egyes teríték mellett díszes kancsó állt, mely
a teríték gazdájának kedvenc italát tartalmazta. A vendég terítéke mellett két üvegserleg
pihent, az egyikben jeges víz, a másikban sötét vörösbor csillogott.
A fõétel mellet sorakozó evõeszközök között apró zöldséges és gyümölcsös tálkák
sorakoztak. Élénk színeikkel valósággal felvirágozták az asztalt, jóllehet Janice ezeket az
ételeket már nem találta étvágygerjesztõnek. Megváltozott anyagcseréje szinte teljesen
húsevõvé tette.
A vendég már az asztalnál ült, közvetlenül a Danre váró asztalfõ mellett. Janice és a többi
druida székei az asztal két oldalán sorakoztak.
A vendég nem nézett fel, amikor beléptek a terembe. A tompított fényben Janice elõször nem
is vette észre a férfi arcán elterülõ, jókora kék foltot. De ahogy helyet foglalt, már jól látta a
vendég elgyötört ábrázatát. A férfi sötét ruhái foltosan és szakadtan lógtak testérõl és
olyasféle testtartásban ült, mintha lefogyott teste csak lötyögött volna a bõrében. Az
elkerülhetetlen, kegyetlen végzetébe belenyugodott ember látszatát keltette.
-- Igazán elláthattad volna jobb ruhákkal is vendégünket -- mondta Dan Glovernek, miközben
helyet foglalt.
-- Elláttam -- felelte a fõdruida. -- De visszautasította.
-- Talán darócot kellett volna felajánlanod neki -- szólalt meg Ashton.
A megjegyzés általános nevetést váltott ki az asztal körül ülõkbõl. Janice nem értette a viccet,
ezért nem is nevetett. Senki sem vette észre.
-- Udvariatlanok vagytok, barátaim -- dorgálta meg õket finoman Dan. -- Pietro Rinaldi a
vendégünk. Ha ebben az öltözetben kíván részt venni, ezért nem ûzöm el az asztalomtól.
Rinaldi csak akkor nézett fel, amikor Dan kimondta a nevét. Szeme enyhén kitágult, amikor
ránézett a beszélõre. Utána Janice-re nézett, Janice pedig rámosolygott, hogy megnyugtassa.
A férfi megborzongott és tekintete az asztalon nyugvó pazar húsételekre siklott.
Dan átnyújtotta Glovernek a nagy húsos tálat, elindítva ezzel körútjára, hogy mindegyik
druida vehessen belõle. A kör a Janice székével szemközti oldalon kezdõdött. Miközben Dan
arra várt, hogy visszatérjen hozzá a tál, beszélgetésbe elegyedett a vendéggel.
-- Igazán örülök, hogy sikerült meggyõzni arról, hogy velünk tarts, Pietro. Ritka élvezet, ha
egy hozzád hasonló kvalitású és tudású emberrel beszélgethetek.
Dan elhallgatott, hogy Rinaldi is mondhasson valamit, de a férfi udvariatlanul csöndben
maradt.
-- Ugyan, Pietro. Az nem veszélyezteti a lelki üdvösségedet, ha beszélgetsz velem.
Rinaldi Danre bámult, mielõtt megszólalt volna.
-- Nem? Tudom, hogy ki vagy.
-- Ah. Az átlátó képességed. Szilvesztrita társaid elmondták, mennyire erõs. Nehéz lehet
mindig látnod az igazságot, de sosem tapasztalnod azt, hogy igazán megérthesd. Együttérzek
veled.
-- Kímélj meg ettõl -- felelte Rinaldi. Janice modortalannak találta a férfi válaszát. -- Nagyon
is jól ismerem a fajtádat.
-- Valóban, Pietro? Alig hiszem, hogy a megfelelõ módon vagyunk képviseltetve azokban a
könyvtárakban, amelyekben a tanulmányaidat folytattad. Azt gyanítom, csak homályos
célzásokat, féligazságokat és alulinformált spekulációkat találtál. De ahelyett, hogy azon
vitatkoznánk, hogy mit vélsz tudni, én inkább valami olyasmirõl szeretnék beszélgetni veled,
amit nagyon is jól ismersz. Látod, tudok rólad, Pietro Rinaldi. Ismerem a pályafutásodat
csakúgy, mint az élettörténeted számos, apró részletét. Tudom, miféle ember vagy. Igazi
cselekvõ, a tettek embere. Amikor értesültem róla, mennyire korlátok közé van szorítva a
képességed, igazán elszomorodtam. Hogy csak arra legyél képes, hogy lásd a mágiát, mely
élõvé teszi a világot... az ilyesfajta korlát szinte bûnnek számít. Te nem megfigyelõ vagy,
Pietro. Bizonyára mardos belülrõl a tudat, hogy mindig csak látni vagy képes, de cselekedni
sosem.
-- Beletörõdtem a sorsomba.
-- Szép szavak és nemes érzelem. Bizonyos vagyok benne, hogy a feljebbvalóid értékelték
ezt, és bátorítottak is ezen véleményedben. Mindazonáltal az elkerülhetetlenbe való
belenyugvás nem számít erénynek. Az erény áldozatot kíván, nemdebár? Vagy legalábbis
szándékos önmegtartóztatást. De te messze nem önként választottad, hogy képtelen légy
megérinteni a mágiát.
Akárcsak én magam, gondolta Janice. Janice minden idegszálával kívánta a mágiát, és
kétségbeesett, amikor kiderült, hogy nincs meg benne a képesség.
Rinaldi így felelt:
-- Már régen megtanultam, hogy ne vágyjak az elérhetetlenre.
Dan megcsóválta a fejét.
-- Úgy érted arra, amirõl azt mondták, hogy elérhetetlen. És egészen biztos vagy abban, hogy
soha nem folyhat már a mágia az ujjaid között?
Janice is biztos volt ebben, amíg össze nem találkozott Dannel. Dan megmutatta számára az
utat.
-- Pietro, tájékozatlanságod csak megkönnyítette számukra a dolgot. Korlátozott mágiáddal
nem jelentettél fenyegetést a számukra.
Dan átvette a közben körbeért tálat, és villájával a tányérjára helyezett pár ízletes húsdarabot.
-- Mivel tudod, ki vagyok, azt is tudod, hogy más utakat járok, mint az emberiség nagy
tömege. És ezek az utak a mágikus tudás birodalmába vezettek el. Ebben a birodalomban
olyan erõt érintettem meg, mely meghaladja a morális szabályokat, és azt is megtanultam,
hogyan részesedjek abból az erõbõl. Mágia, Pietro! Ha elfogadod az én utamat, a bilincseid
lehullhatnak. Elvezethetlek az erõ és hatalom birodalmába és megmutathatom neked a titkos
ösvényeket. Megadhatom neked a mágiát, amire oly régóta vágyakozol. Mindössze csak
annyit kérek, hogy fogadj el minket és az ügyünket. -- Dan kinyújtotta a húsos tálat. -- Egyél
velünk.
Rinaldi keze az asztalon maradt, de tekintete végigfutott az asztalnál ülõkön. -- Én másképp
tudom az igazságot. Távozz, Sátán.
Dan leengedte a tálat és felnevetett. -- Meggyõzõ figurának tartom magam, de még soha nem
állítottam magamról, hogy sátáni lennék.
-- Ettõl függetlenül az vagy.
-- Mások valóban így neveznek, ám én mégsem vagyok az. A föld teremtménye vagyok,
Pietro. Semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. A föld legalább annyira az otthonom,
mint neked, és mindannyiunknak megvan a helyünk a nagy rendszerben. Én mindössze csak
egy jobb helyet próbálok felajánlani neked, egy olyan helyet, ahol használhatod azt az erõt,
melyre oly régóta áhítozol. Te nyilvánvalóan felsõbbrendû vagy, mint a kinti világban
nyüzsgõ tömegek. És a felsõbbrendût nem köthetik meg az alsóbbrendûek szokásai. Ez
mindig is így volt. Hát nem tudtad kezdettõl fogva, hogy a sorsod az, hogy mágus légy?
Csatlakozz hozzánk, és sorsod beteljesülhet.
Rinaldi rá sem hederített az újonnan felkínált tálra.
-- Az Isten az én védelmezõm. Minden erõt megad, amire szükségem van.
Ostoba ember, gondolta Janice. Az Isten határozta meg a föld természetes rendjét, és ebben a
rendben egyetlen viszony kiemelkedett: a ragadozó és a zsákmány viszonya. Ha nem az egyik
vagy, akkor szükségképpen a másik, mivel a felsõbbrendû az alsóbbrendûre vadászik. Isten
megértette ezt, ezért teremtette ilyenre a világot. Hogyan nem láthatja ezt Rinaldi?
-- A te istenszemléleted csak bosszúságot és nyomort ígér -- mondta Dan. -- Mivel nem tudtál
jobbat, elfogadtad a valóság eltorzítását. De már nem vagy tudatlan gyermek, aki a teremtés
apró részleteinek ismereteivel takarózik. Láttad a mágiát, erõset is, gyengét is. Láttál
levegõben suhanó szellemeket. Hogyan lehetnél ezekután csak kívülálló? Mekkora keserûség
lehet, hogy képtelen vagy részese lenni e csodáknak!
-- Ennek így kell lennie -- mondta Rinaldi.
Janice úgy vélte, a férfi hangjából már nem csendült ki akkora meggyõzõdés, mint korábban.
Dan azt mondta, Rinaldi intelligens ember; talán kezdte látni Dan bölcsességét. Janice
remélte, hogy igen.
-- Kell? -- kérdezte Dan. -- Nagyon kevés kell létezik egy olyan ember számára, aki elég erõs,
hogy megragadja az alkalmat. Láthatod, ha csak körülnézel. A társaim helyet foglaltak az
asztalom mellett, és õk teljesek. Többek is, mint teljesek; erõsebbek, mint akkor voltak,
amikor még nem csatlakoztak hozzám. A képességed ezt is láttatni engedi, nem igaz?
Rinaldi lelógatta a fejét és nem szólt semmit.
-- Nézz rájuk!
Rinaldi feje felpattant a parancsszóra. Fagyos tekintettel bámult az étkezõkre.
Dan hátradõlt, elégedetten mosolygott.
-- Igen, látod, hogy az aurájuk erõsebb attól, hogy részt vesznek a lakomámon. Te is erõsebb
lehetsz. Elég erõs ahhoz, hogy széttépd a láncot, és megérintsd a mágia arcát. Akarod érezni a
mágiát, nem igaz?
Rinaldi nagyon halkan felelte.
-- De igen.
-- Akkor csatlakozz hozzánk -- mondta Dan. Elõrehajolt, és harmadszor is felajánlotta a tálat.
-- Nem nehéz. Vedd ki a részedet. Vedd a másik erejét magadba. Tedd magad erõssé.
Rinaldi orrcimpája kitágult. Nehezen lélegzett, mintha fizikai megterhelés alatt állna.
Homlokán és ajka fölött izzadtságcseppek jelentek meg. Tekintetével valósággal felfalta a
tálcán pihenõ húst.
-- Gyere, Pietro. Nem tagadhatsz meg engem. Csak segítek betölteni a végzetedet.
Rinaldi összekulcsolta az ujjait, könyökével az asztalra támaszkodott, és homlokát a kezére
fektette. Reszketett.
Dan prüszkölt egyet, és átadta a tálcát Janice-nek. Janice elvett egy darabot a húsból, és
továbbadta a tálcát. Sajnálta Rinaldit. Miért volt olyan nehéz elfogadni a helyét közöttük?
Hogyan nem akarhatta, amit Dan felajánlott neki?
A tálca körbeért, és az étkezõk hozzáláttak az evéshez. Összekulcsolt kezének védõkorlátja
nélkül Rinaldi végignézett rajtuk. Szeme elkerekedett.
Végül felkiáltott:
-- Hát nem látjátok, mit esztek?
Csönd ereszkedett az asztalra. Dan Janice-re mosolygott, Janice pedig viszonozta a mosolyt.
-- Zsákmányt -- formálta szájával hangtalanul a szót szeretõje felé. Dan mosolya
kiszélesedett. Glover megköszörülte a torkát, és megszólalt.
-- Ó, igen. Nagyon is látjuk. Kivesszük a részünket a rituális étkezésbõl. Szükséges ahhoz,
hogy befejezzük a rítust. Megtisztítjuk a tisztátalant, és visszatérítjük a föld szent
körforgásába. Ők rajtunk keresztül megtisztulnak, mi pedig õrajtuk keresztül erõsebbé válunk.

-- Az Isten bocsásson meg mindnyájatoknak! Ti emberi húst esztek!

-- Rinaldi kiáltása szinte a hisztéria határát súrolta. -- Hagyjatok fel bûnötökkel! Gyõzzétek le
e lény gonosz befolyását!
-- Rituális vacsorán veszünk részt -- felelte Ashton nyugodtan.
-- És én még azt hittem, hogy az egyház sokkal kisebb elõítéletekkel viseltetik más vallások
iránt -- mondta egy másik druida.
-- A föld üdvéért tesszük -- mondta egy harmadik.
Rinaldi megpróbált felállni, de Dan intett egyet, és egy láthatatlan kéz visszanyomta a papot a
székébe.
-- Udvariatlanság elhagyni az asztalt, mielõtt a vacsora véget nem ért -- intette Dan.
-- Engedj! Elutasítalak!
-- Türelmes vagyok, Pietro -- mondta Dan, észre sem véve Rinaldi kitörését. -- Adok még egy
esélyt.
-- Inkább meghalok elõbb.
-- Talán. Talán nem. Nem csak türelmes, de igen meggyõzõ is tudok lenni. Biztos vagyok
benne, hogy el fogod fogadni az álláspontomat. Végül is elõbb vagy utóbb, de mindenki
megéhezik.

39

-- Adatokat találtam a papról -- szólalt meg Jenny szintetikus hangja a telekomból.

Hart elõször arra gondolt, hogy megmondja a dekásnak, fontosabb kutatásokra fordítsa az
idejét, de hát az adat adat volt, és Jenny jó dekás lévén minden útjába kerülõ információt
felcsípett. Hart tudta, hogy hálás lehet, amiért ismét Jennyvel dolgozik, és nem a technikailag
ugyan képzettebb, de érzelmileg labilis Svindlerrel. De hát Hart maga is nagy stressz alatt
dolgozott, és ez kihatott a rá jellemzõ tárgyilagosságra is.
-- Mi az, Jenny?
-- Egy utcai vadász betett egy cikket a helyi árnyhálóba. A cikk szerint szemtanúja volt egy
mágikus támogatással végzett szöktetésnek Dél-Londonban a St. Basil templom elõtt. Az eset
tegnap késõ délután történt. Az áldozat leírása egybevág a papéval.
-- Ezer más ember is lehetett.
-- Ezer más ember nem kelti fel mások érdeklõdését, akik közül kettõnek a leírása
megegyezik a druidákéival.
-- Tudsz részleteket?
-- Negatív. A szemtanú nem akart belekeveredni. Amint meglátta az esetet, olajra lépett. Azt
mondta, nem az õ stílusa tûzlabdák elõl ugrálni.
-- Okos.
Kis szünet. Aztán Jenny óvatosan megjegyezte.
-- Azt hittem, mi is azok vagyunk, fõnök.
-- Valami baj van, Jenny?
-- Negatív, fõnök -- felelte a dekás gyorsan. -- Te fizeted a számlát, én pedig mászkálok a
Mátrixban. Mi lehetne ennél jobb? Csak arra gondoltam, ez a mostani vadászat egy kicsit túl
meleg, és te veszedelmesen közel mész a tûzhöz.
-- Csak végezd a munkádat, kislány. Velem nem lesz semmi gond.
-- Remélem. Csak nem szeretném, ha a fõnök jó ok nélkül égetné meg magát.
Hart egyáltalán nem szerette megégetni magát, semmilyen ok miatt. Jenny félelmei azonban
nem nélkülöztek minden alapot. Túl sok csapat beszállt már a játékba. Minél hamarabb
elrendezõdnek a dolgok, annál jobb lesz.
-- Felhívtad a zsoldosokat?
-- Az elõleg kötelezi õket, de ha annyira jók, amennyire állítják magukról, nem lesz elég
pénzünk, hogy kifizessük az akciót. Az utánpótlás rengeteg pénzt felemészt.
-- Ne aggódj, elég halálos áldozat lesz. Küldd csak át a találkozó adatait.
A telekom csipogott egyet, jelezve, hogy adatforgalom zajlik a másik vonalon. Hart
kettéosztotta a képernyõt, és átnézte az adatokat. Kielégítõek voltak.
-- Ideje munkába indulni, Jenny.
-- Már mentem is, fõnök -- Jenny hangja mesterségesen keltett visszhangokkal elhalványult.

Végül megtudták, mi történt Rinaldi atyával, és egyáltalán nem örültek neki. A pap
megpróbált kapcsolatba lépni a rendje által a brit szigetekre kiküldött kutatócsoporttal, de a
Titkos Kör ügynökei lépre csalták és elfogták. Samnek hajszálnyi kétsége sem volt afelõl,
hogy a pap lesz az egyik áldozat a druidák következõ mocskos rítusán.
Rinaldi elfogása bonyolította a dolgokat, és Samnek egyáltalán nem hiányoztak további
bonyodalmak. Már így is eléggé összezavarodott minden. A Svindler által hozott, kibontott
csomagot nézte.
A csomagban egy pisztolytáska feküdt, gondosan körülcsavarva a derékszíjával. A sima,
fekete bõrtokból pedig ugyanaz a Narcoject Lethe kandikált ki, amit még Svindler adott
Samnek annak idején, és amit Hart elvett tõle akkor, amikor lelõtte. A csomag másik felét egy
megkövesedett, jókora fog töltötte ki. -- Valamiféle késõ krétakori dinoszauruszé lehetett --
mondta az a paleontológus, akihez egyszer Sam elvitte a fogat. Samnek ugyan más
elképzelései voltak a fog eredetérõl, de hát súlyosan sérült és kába volt azon az éjszakán,
amikor kiszakította a fogat homokkõ fogságából. De akármi is volt, mágikus fétissé vált Sam
számára, amikor Sam lyukat fúrt a végébe és átfûzött rajta egy rituálisan megcsomózott
madzagot, hogy a nyakában tudja hordani. A fog és a pisztoly között pedig pedánsan
összehajtogatva az a kevlárszálas, rojtos bõrdzseki hevert, melyet Sam Sallytõl kapott elsõ
egyéni árnyv adászata után.
Vajon miért kérte meg Hart Svindlert, hogy adja át neki ezt a csomagot? A csomag nem rejtett
bombát, vagy csapdát. Sam nem érezte rajta varázslat visszamaradt nyomait, és Willie is
megerõsítette, hogy semmi technikai kütyüt nem rejtettek bele. -- Szüksége lesz rájuk --
mondta Hart Svindlernek. Mihez? Őellene? Ha ez pedig egyfajta bocsánatkérést jelentett,
miért nem lépett kapcsolatba Sammel személyesen? Samet csak még jobban megzavarta,
hogy váratlanul visszakapta a cuccait. Új aggodalmak ébredtek benne.
Kevés volt az idõ.
Mivel Rinaldit meg kellett menteni, a vadászok szétosztották már eddig is szánalmasan
csekély erõiket. Nem lehetett mit tenni. Ha a Hyde-White elleni akciójuk azelõtt zajlik le,
hogy megmentik a Kör foglyait, túl nagy esély volt rá, hogy a foglyokat lemészárolják. Ha
pedig a rajtaütés elõtt akarják megszöktetni a foglyokat, a Kör megtudja, hogy Sam csapata
ismét tevékenykedik. A meglepetés volt az egyetlen elõnyük, és ezt csak akkor tudták
kihasználni, ha a két mûveletet egy idõben hajtották végre. A terv ezenkívül természetesen
kiváló esélyt nyújtott arra is, hogy a vadászok tökéletes vereségbe hajszolják magukat.
Nyomorúságosan kevés erõforrásuk volt. Herzog meghalt, Willie utcai kapcsolataitól pedig
megtudták, hogy a sámán halála hatékonyan elvágta õket a helyi árnyvilág minden
segítségétõl. Az utcákon elterjedt a hír, hogy a vadászatuk egyenlõ az öngyilkossággal.
Svindler továbbra is folyamatosan próbálkozott azzal, hogy felvegye a kapcsolatot pár
városon kívüli ismerõsével, de Sam nem remélte, hogy azok hajlandók lesznek a druidák ellen
fellépni. Ezért részletesen elmagyarázták nekik, hogy Svindlernek kell majd segíteniük
Rinaldi megszöktetésében. Mivel Sam támadása magára vonja a figyelmet, Svindlerék nem
fognak szervezett ellenállásba ütközni. Legalább azt sikerült elintézniük, hogy Cog felszerelje
Willie-t a rajtaütésre.
A terv gyenge volt, és Sam tudta ezt. De végig kellett csinálniuk. A szétválás legyengítette
õket, talán végzetesen is; de Sam nem hagyhatta magára Rinaldit, és a rajtaütésrõl sem
mondhatott le. Dupla vagy semmi helyzet volt.
Sam hátravetette a fejét és belefogott a Herzogtól tanult egyik lazító gyakorlatba. Amikor
érezte, hogy nyakizmai ellazulnak egy kicsit, sóhajtott egyet, és ismét függõleges helyzetbe
fordította a fejét. Hart titokzatos ajándéka mögött a telekom képernyõjén egy kimerevített kép
lebegett. A kép egy keményfedelû könyvet mutatott, mely egy szõnyegen fekszik, féli
eltakarva egy lepellel. És míg Svindler elektronikus kutatásainak eredményei ellentmondtak
Sam azon bizonyosságának, hogy a Hyde-White rezidenciáján talált festmény Janice-t
ábrázolja, a könyv jelenléte másképpen beszélt. Sam számára a könyv jelenléte végleg
eldöntötte, hogy sietnie kell.
Csak a szerzõ neve és a könyv címének fele látszott, de Sam így is felismerte. R. Norman
Carter Varázslókirálynõje volt. A könyv eredeti gerince már elkopott, egy színes
mûanyagszalag helyettesítette. Sam visszaemlékezett, hogy az apja a háta mögött állt,
miközben õ gondosan felírta a könyv nevét az azóta már összekarcolt táblára. Hallotta, hogy
Janice a másik szobában sírt, és hallotta édesanyja puha, vigasztaló hangját, amint
megpróbálta megnyugtatni kétségbeesett lányát. Sam akkor dacosan és kérlelhetetlenül
szekálta húgát, amiért az annyira odavolt a történetért. Az apja azt mondta, hogy kegyetlen
dolog ezért piszkálni Janice-t, de Sam ezt akkor nem értette meg. Azt hitte, az apja egyet fog
érteni vele. Végülis a könyv a mágiát dicsõítette. Sam úgy vélte, segített Janice-nek
megszabadulnia a mágia veszedelmétõl.
Amit kilencéves korában még nem értett.
A könyvet csak ilyen szegényesen sikerült megjavítani, de ennek ellenére vagy tán éppen
ezért, Janice egyik gyerekkori kincsévé vált. Apjukhoz hasonlóan, õ is szentimentálisan
viselkedett, ha könyvekrõl volt szó. Sam nem értette meg húgának a könyv iránt érzett
szenvedélyét, de tudta, hogy Janice kihasználhatta a csekély súlykorlátot, és kedvenceit
magával vihette Yomira.
És most, hogy a könyv Hyde-White rezidenciáján feküdt, Sam nem hihette, hogy a húgán
kívül máshoz tartozott volna. Hyde-White valahogyan kimentette õt Yomiról és magához
csábította. Sam az elsõ tettért hálás volt; a druida olyasmit tett meg ezzel, amire Sam képtelen
lett volna. A második azonban haragra gerjesztette. Janice nyilvánvalóan felcserélte bilincseit
egy másikkal, és ráadásul még hálás is lehetett azért a figyelemért, amivel a kövér druida
elhalmozta. A lány goblinizálódott kinézete nyilván nem volt szép.
Sam nem hagyhatta, hogy a húga hazugságban éljen. Janice volt az egyetlen még megmaradt
családtagja, és még akkor is kimentette volna a húgát, ha Hyde-White nem lett volna egyéb
gazdag és díszes üzletembernél, aki egzotikus ágyasokat választ magának. A druida romlott
gonoszsága azonban halaszthatatlanná tette Janice megmentését és Hyde-White eliminálását.

Svindler tudta, hogy az elektronikus kapcsolatfelvétel biztonságosabb lett volna. Nem mintha
a testi épsége miatt aggódott volna; gondosan megválasztotta a találkahelyet. Bár a tündék
nem mindennapos látványnak számítottak Londonban, ebben a csehóban kevésbé
tûntek fel. London metahumánjai figyelemre méltó toleranciával viseltettek egymás iránt;
nem úgy, mint a humánok az akármelyik fajhoz tartozó metahumánok iránt.
Bár a Mátrix-találkozás kevesebb kudarclehetõséggel járt, Svindler ragaszkodott a személyes
találkozóhoz. Nem mintha annyira szemtõl szembe szeretett volna beszélni Estiosszal -- ezt a
gondot boldogan továbbadta volna másnak. Szükségét érezte viszont, hogy újra lássa Teresát.
Már a harmadik dzsúszt gurította le a torkán, amikor Estios és Teresa beléptek a kocsmába, és
beültek egy hátsó boxba. Svindler saját, jól beárnyékolt ülõhelyérõl egy darabig figyelte õket,
hogy jön-e utánuk valaki. Utána elégedetten felállt, odacsúsztatott egy egyszalagos
hitelkártyát a csapos orknak, és odasétált hozzájuk.
Teresa fáradtnak és elkínzottnak tûnt, de azért maradt még ereje egy mosolyra. A kimerültség
külsõ rétege mögött Estios arca még a szokásosnál is savanyúbbnak tûnt. Bekötött kezével
idegesen dobolt az asztalon. Ami kilátszott a kötésbõl az ujjai tövénél, az alapján eléggé
elintézhették a kezét.
-- Térjünk a tárgyra, sikátorvadász. Nem szeretek sokáig olyan nyílt helyen tartózkodni, mint
ez itt.
Svindler olyan széles és õszinte mosollyal fordult Estios felé, amilyennel csak egy
mammutcég személyzeti igazgatója tudna.
-- Valóban, szerintem is csodálatos ez a mai este és igazán meghatóak voltak a szavaid,
melyekkel az egészségem felõl érdeklõdtél.
-- A tiédbe, seggfejke. A második éjszaka elvesztettük Chatterjee-t.
Svindler visszafogta a humorát. Nem különösebben szerette vagy gyûlölte az indián tündét, de
jó vadásznak tartotta. -- Tudom. Sajnálom.
-- Az nem változtat a dolgokon. Attól õ még halott. Ha lett volna még tûzerõnk azon az
emeleten, talán még most is élne.
Svindler replikáját gyorsan megelõzte Teresa.
-- Felesleges Svindlerre hárítani a felelõsséget. Te folytattad tovább a rajtaütést, pedig tudtad,
hogy nem lesz képes végigcsinálni.
-- Ne kezdd megint -- csattant fel Estios.
Teresa hátradõlt. Estios ingerült reakciója láttán biztosan érezte, hogy igaza volt.
-- Chatterjee tisztában volt a kockázattal, sikátorvadász -- mondta Estios közvetlenül
Svindlernek, mintha szükségét érezte volna, hogy magyarázkodjon a másik tünde halála miatt.
-- Nem játszani jöttünk. De a halála sokba került a csapatnak, és nem szándékozom még egy
embert elveszíteni, csak hogy veled beszélhessek. Bökd ki gyorsan, mit akarsz vagy már itt
sem vagyunk.
-- Nagyon jó. Megbízható információkat kaptunk a Kör egyik tagjának tervezett útvonaláról.
Lehetõség lesz, hogy lecsapjunk rá.
-- Feltételezem, hogy a te mostani jelenléted azt jelenti, hogy Verner nem megy a pasas után.
-- Hölgyrõl van szó. A neve Wallace.
-- Mindegy -- mondta Estios és ingerülten intett sérült kezével. -- Azt jelentetted, hogy Verner
egyesével akarja lefaragni õket.
Svindler megpróbált úgy válaszolni, mintha megsértette volna Estios megállapítása.
-- Mindent kínos precizitással jelentettem. Csavar úr egy nagyobb halra akar várni.
-- De Svindler, miért adtad át nekünk ezt az információt? Ha mi lecsapunk Wallace-re, azzal
is felzavarjuk a Kört -- állapította meg Teresa. -- És ez csak bonyolítja Verner terveit.
-- Egy sikeres akció meg is gyengítené a Kört. -- Svindler Estios felé fordult. -- Szerintem azt
még te is látod, hogy egy ilyen alkalom csak az elõnyünkre szolgálhat.
-- Csak egyrõl van szó? -- kérdezte Estios még mindig gyanakodva. -- Amióta hidegre tettük
Carstairst, azóta mindig eléggé közel tartózkodnak egymáshoz.
-- Ez alkalommal a Kör külön fog válni. Egyetlen druida és minimális mennyiségû izomfiú
az, aki jelen lesz. A Kör továbbra is bõvíti árnykapcsolatait és találkozni kívánnak egy fontos
vadásszal. Mivel a találkozás Wallace területén lesz, a helyzet azt követeli, hogy Wallace
kimutassa bizalmát. Csak pár biztonsági ember lesz jelen.
-- És vannak terveid a találkahelyre?
-- Természetesen -- Svindler átcsúsztatott az asztalon egy chiptokot. -- Idõk és útvonalak
egyaránt.
-- És el akarod foglalni Chatterjee helyét a rajtaütésnél?
Svindler tétovázott.
-- Én Mátrix fedezetet biztosítok.
-- Bátor fickó, nem, Teresa? A Mátrixban nem lehet lelõni vagy megégetni az embert.
-- Épp elég a veszély a Mátrixban is -- felelte a lány.
Svindler elgondolkodott rajta, vajon Teresa aggódott-e érte. Estios világosan kinyilvánította
az érzelmeit.
-- Mivel mindnyájan tudjuk, hogy a Körnek nincs Svindlerrel egyenértékû dekása, ezt alig
hiszem.
-- Ez burkolt dicséret volt, Estios? -- kérdezte Svindler gúnyos meglepetéssel a hangjában.
Estios haragos pillantást vetett rá, majd felállt. Megfogta Teresa karját, és félig a lányt is
kivonszolta a boxból. -- Ha megcsinálod a melót, sikátorvadász. Mi kiiktatjuk a druidát.
A találkozás hirtelen lezárása romba döntötte Svindler azon reményeit, hogy beszélhet
Teresával. Mérgesen Estios után szólt:
-- Mi a gond, Szakértõ úr? Nem bízol bennem?
 40

Szél fütyült a pilótafülke körül. A levegõ zaja szinte teljesen elnyomta a Fledermaust a két
társához kötõ, masszív optikai szálas kábelek mély hangú zúgását. A kábelek szolgáltatták a
másik két gép robotpilótája számára Sam Fledermausának repülési adatait, így a kötelék
mindhárom gépe ugyanazokat a manõvereket tudta végrehajtani. A gépek elég távol repültek
egymástól ahhoz, hogy az esetleges hirtelen léglökések miatt ne ütközzenek össze.
A távolban a Brighton Centrum hármas felhõkarcolója szikrázó üvegpalotaként ragyogott a
sötétségben. Alattuk és körülöttük a kerület többi házának fénye pettyezte tele a vidéket,
mintha csak egy millió egyedbõl álló szentjánosbogár kolónia költözött volna ide.
Valahol odalent a különféle radarok az égboltot fürkészték. A kábelek semmilyen olyan jelet
nem bocsátottak ki, ami leleplezte volna õket, míg a gépek habosított anyagból készült
burkolata elfedte azok fémtartalmát. A külsõ szemlélõ számára a Fledermausok V-alakzata
nem tûnne egyébnek, mint egy csapat sötétben repülõ tengeri madárnak.
Sam legalábbis így remélte. Cog biztosította ugyan errõl, de Cog jelen pillanatban
biztonságban volt odalent a földön. Sam lefelé fordította gépének orrát, hogy meglovagolja a
hajnal elõtti, tenger felõl fújó szelet. Mögötte a két pilóta nélküli gép engedelmes kutyaként
követte a mozdulatot.

Hart nyelvével megütögette a szája elé benyúló mikrofont, így nyugtázván csöndesen Jenny
jelét. Lenézett a tetõrõl és megpillantotta azt a két gépkocsit, amely a zsoldosokat szállította a
roham elõtti pozícióikba a tornyok közötti térre. Nemsokára elkezdõdik az akció.
Az idõ szûkösségét is figyelembe véve Jenny egész jó csapatot szerzett. A zsoldosok valóban
annyira fent hordták az orrukat, mint ahogy azt Jenny mondta. De hát a fajtájuk legtöbbje
ilyen volt; nem rendelkeztek elég ésszel ahhoz, hogy ez másképpen legyen. Ezzel együtt jól
álcázott felszerelést viseltek, ezt Hart maga ellenõrizte az eligazításkor. Ami még fontosabb,
fel voltak dobva, és készen álltak az akcióra, melyrõl õk azt hitték, hogy a cég tulajdona ellen
indított bosszúakció lesz.
Mivel a zsoldosok ragaszkodtak hozzá, Hart szerzett nekik vértablettákat. Ez a harci szer
megemelte a fájdalomküszöböt és felpumpálta az adrenalinszintet, ezzel fizikailag
hatásosabbá téve a pirula lenyelõjét, egyúttal lecsökkentve az illetõ gondolkodóképességét.
Tökéletes szernek bizonyult a minden taktikai finomságot nélkülözõ, "jól odacsapok és
elfutok" stílusú akciókhoz. Hart nyomatékosan figyelmeztette a zsoldosokat, hogy fejenként
csak egyet vegyenek be, de úgyis tudta, hogy lesznek páran, akik többet is le fognak nyelni.
Sõt, tulajdonképpen számított is erre, és elintézte, hogy a szer az átlagosnál nagyobb
tisztaságú legyen. Az a zsoldos, aki a legyõzhetetlenség eme hamis ábrándjába ringatja magát,
valószínûleg nem fogja túlélni a harcot, de addig legalább egyszerre akár két-három fegyveres
erejével is felért.
Az erõre pedig nagy szükségük volt; Hart ugyanis nem mondta el nekik, miféle mágiával
fognak szembetalálkozni.
Hart lefektette Conner horgonyvetõ fegyverét a tetõ peremére és annak célgömbjén keresztül
a szemközti háztetõt méregette. A tetõ még mindig tiszta volt. Hart azt kívánta, bárcsak
beláthatott volna az épületbe, de nem merte most kiküldeni sem Alephet, sem saját asztrális
kivetülését. A meglepetés kulcsfontosságú tényezõ volt.
Megpróbált lazítani, miközben Jenny startjelére várakozott.

***

-- Két ajtóval elõrébb, balra.

Svindler figyelte, amint Teresa és Estios végigmennek a folyosón. Teresa fedezett, közben a
fekete hajú tünde elõrement. Aztán õ fedezett, és megvárta, amíg a lány utoléri. Óvatosan és
csöndesen mozogtak. Ha Svindler nem figyelte volna a folyosó kameráját, nem tudott volna
róla, hogy ott jártak; hála Estios csendvarázslatának, a hangérzékelõk semmit sem jeleztek.
A páros elérte a kijelölt ajtót. Teresa átsuhant elõtte, hogy a másik oldalon foglaljon el
pozíciót, Svindler pedig kamerát váltott és ellenõrizte a szobát, hogy minden rendben van-e
odabent.
-- Tiszta a levegõ -- szólt hozzájuk a kommunikációs célokra fenntartott, szûk hullámsávon. --
Kikapcsoltam az áramot a zárból. Csak a mechanikus szerkezet tart.
Estios bólintott Teresának. Alig várta meg a lány készültségét jelzõ válaszbólintását, máris
ellépett a faltól. Szembefordult az ajtóval, és belerúgott. A rúgás ereje felszakította az ajtót.
Estios az ajtó visszalökõ erejét használta fel arra, hogy hátraugorjon, és tüzelõ helyzetet
vegyen fel. Teresa beugrott az ajtón, és balra gurult, közben Estios célra tartott, hogy azonnal
hidegre tegyen bárkit, aki odabent fenyegetõen lépne fel.
De amint azt Svindler egész végig tudta, nem volt odabent senki, aki fenyegetõen lépett volna
fel.
Az alvó Pietro Rinaldi riadt tekintettel ébredt. Karikás szemeivel a vele szemben álló
fegyveres tündére pislogott. Mint minden intelligens ember, nem tett gyanús mozdulatot.
Estios elengedte Steyr-jének bal kéz felõli markolatát, és öklével teljes erejébõl a padlóra
csapott. Vad dühvel üvöltötte a mikrofonba:
-- Miféle szart keversz te itt, sikátorvadász!
-- Kérlek, nemes megmentõ. Halkítsd le hangodat. Attól tartok, megzavarod a jó atyát. És
egyúttal feltehetõen riasztod is az ATT-Multifax lusta, ámde még mindig jelen lévõ biztonsági
õreit.
-- Atya? Ez a fickó pap?
Svindler kimondhatatlanul elégedett volt önmagával. Oly felemelõ volt látni, hogy Estios
elveszíti a hidegvérét.
-- Ejnye, ejnye. Ne mutasd ki az elõítéleteidet. Árt az ember társasági hírnevének. Nehéz idõk
járnak, és érvénybe lépett "az ellenségem ellensége" szabály. A jó atya szemben áll közös
ellenségünkkel, mellesleg, mint láthatod, fogva is tartják.
-- Az az õ baja.
-- Igazán szûk a látóköröd, Fagyos Szem -- duruzsolta Svindler. -- Ez az úriember olyan
információval szolgálhat, amit mi hasznunkra fordíthatunk.
Estios nagy levegõt vett, és felkészült, hogy valami elsöprõ rondasággal válaszoljon, de
Teresa megérintette a karját.
-- Svindlernek igaza van -- mondta halkan. Szavai hallatára Estios elfintorodott, de legalább
abbahagyta a fortyogást. -- Mellesleg, mivel meglátott minket, nem hagyhatjuk itt.
-- Márpedig gyorsan kell távoznotok. A mozgásdetektorok aktivitást jeleznek a hármas
elágazás keresztfolyosójánál.
-- Basszameg! -- fakadt ki Estios. -- Nem szeretem, ha felhasználnak, sikátorvadász. Ezért
még elkaplak.
Azért segített Teresának talpra állítani Rinaldit. Mindkét oldalán egy tündével az atya elég
gyorsan végig tudott csoszogni a folyosón.
Svindler átvezette õket az épületen, elkerülve az ellenõrzõpontokat és cirkáló járõröket.
Legjobb híre az volt, hogy az ATT-Multifax vezetõsége nem részese a Kör szervezkedésének,
de ez persze nem változtatott azon a tényen, hogy az épület biztonsági õrségének kiadták a
behatolók elfogására szóló parancsot. És egy roskatag papot támogató két tünde nyilván
felkeltené az érdeklõdésüket.
Amikor a pap és a két tünde biztonságban elérték a lifteket, és útban voltak a tetõ felé,
Svindler úgy döntött, hogy visszakapcsol arra az emeletre, ahol Rinaldit fogva tartották. Nem
lenne jó, ha kitörne most egy heves üldözés. Épp idejében kapcsolt át a zónára, hogy
megpillantson négy alakot, akik a kiürült cella felé tartanak.
-- A francba! Ez tényleg Wallace.
-- Mit mondtál, sikátorvadász?
Svindler rádöbbent, hogy adásba mondta meglepett megjegyzését.
-- Semmit -- felelte gyorsan. -- Csak szálljatok be a hefeszbe és tûnés.
Estios válaszolt valamit, de Svindlert túlságosan is lekötötte, hogy a biztonsági kamerán
keresztül szemmel tartsa a druida csapatát. Nem látott náluk adóvevõt, és ennek örült. Így jó
eséllyel lelassíthatta õket. Nekiállt, hogy elszigetelje az emeletet a külvilágtól úgy, hogy
aktiválta a zóna összes telekommunikációs áramkörét. Mire a druida és emberei felfedezték,
hogy a foglyukat megszöktették, Svindler készen állt, hogy elengedjen egy szakértõi
programot, mely ide-oda rohangál majd a rendszerben, és kisebb-nagyobb stikliket csinál. És
amíg valaki fel nem deríti a hiba okát, a dolog úgy fog festeni, mintha egy dekáspalánta
valahogy áttört volna az épület jegén, és ujjgyakorlatot tartott volna azzal, hogy összezavarja
a telekommunikációs vonalakat. Addigra Svindler már messze fog járni. Legalábbis így
remélte.
Amint arra számított, Wallace és emberei elõször a telekomhoz léptek, hogy riadóztassák a
Kör többi tagját. Amíg õk a telefonnal küszködtek, Svindler a háttérben tovább folytatta
gerillaháborúját. Estiosék már kijutottak a tetõre, így lezárta a lifteket. Feszülten várt, hogy a
hefesz felemelkedjen, és elindíthassa a következõ lépést.
Wallace végül megunta a bajlódást a telekomokkal, sarkon fordult, és a liftek felé vezette
embereit. Svindlernek alig néhány másodperce maradt, amíg az ellenség úgy döntött, hogy
inkább a lépcsõt használják. A tünde dekás egyesével kikapcsolta a biztonsági kamerákat,
kezdve a lift elõtti térséget felügyelõvel. Elégedetten nyugtázta, hogy az ATT-Multifax
biztonsági õrsége az egész épületben bekapcsolja a behatolási riadót. A rendszer riadóállapota
lehetõvé tette Svindler számára, hogy elferdítse egy kicsit a válaszjelet, és bekapcsolja a
lépcsõház összes ajtajának mágneses zárját. Ezzel Wallace és cimborái teljesen csapdába
estek az emeleten, és annak néztek elébe, hogy perceken belül megrohanja õket a biztonsági
õrség. Svindler kegyelemdöfésként még beprogramozta a tûzvédelmi rendszert, hogy itt-ott
véletlenszerû helyeken tüzet jelezzen, és ezzel természetesen aktiválja a mennyezetbe ép ített
locsolófejeket. A zaj és a kényelmetlenségek pedig eléggé el fogják vonni Wallace figyelmét
attól, hogy mágikus megoldások után nézzen.
Svindler szívesen maradt volna, hogy nézze a mulatságot, de miután a kamerákat kikapcsolta,
ennek nem volt sok értelme. Mellesleg más helyekre is el kellett mennie. Útjára bocsátotta a
startjelet, és ugyanolyan ügyesen kicsúszott az ATT-Multifax rendszerébõl, mint ahogyan
besurrant oda.

Glover figyelte, amint a távozó helikopter fényei eltûnnek a

sötétségben. A gép fedélzetén Ashton utazott, hogy megnézze,
milyen gond merült fel az ATT-Multifax komlexumban. Wallace-tõl semmi hír nem jött, és
úgy tûnt, hogy valami galiba alakult ki azon a föld alatti emeleten, ahová Glover Hyde-White
értékes zsákmányát vitette. A zavarnak talán semmi köze nem volt a paphoz; a komp-
lexumban épp elég olyan helyet lehetett találni, ami magára vonhatta az árnyvadászok
figyelmét. A Kör gondjaiba vette a pap csapatának többi tagját, és még mindig sikeresen
elzárták a Vatikánt a velük kapcsolatos információk elõl. Valószínûtlennek tûnt, hogy a pápa
ilyen hamar másik csapatot küldjön ki, a pap pedig nem tartózkodott annyi ideje az országban,
hogy más csapatokkal szövetségre léphetett volna. Ezzel együtt Glover semmilyen kockázatot
nem akart vállalni, amíg nem tudott Wallace-szel kapcsolatba lépni. Ha valami veszély
fenyegetné az ügyüket, Ashton mágikus képességei és alaposan feltuningolt testõrei meg
tudnak vele birkózni.
De Ashton és Wallace visszatértéig a Hawthornwaite Torony mágikus védelme meggyengült.
Carstairs elvesztésével a Kör elveszítette legjobb kapcsolatát a helyi kormánnyal. Az általuk
nyújtott védelem ugyan nem szûnt meg teljesen, de meggyengült, és arra késztette a Kört,
hogy átszervezõdjenek. Mivel korábban Carstairs rezidenciáján állították fel a
fõhadiszállásukat, a halálával más helyre kellett költözniük. A tagok számára közeli
lakóhelyekre volt szükség, hogy kölcsönösen támogathassák egymást. A rítust folytatni
kellett, ezért olyan hely kellett, ahonnan könnyen hozzáférhettek az alsóbb néprétegekhez.
Ezenkívül megfelelõ evilági kapcsolatok sem ártottak, hiszen a Körnek egészen addig
titokban kellett maradnia, amíg be nem fejezték a rituális ciklust.
A Brighton Centrum tökéletes választásnak látszott. Sir Winston Neville birtokolta nemcsak
azt a területet, amelyre a Centrumot építették, de a komplexumot felügyelõ és karbantartó
társaság legtöbb részvényét is. A korábbi fõdruida olyan társadalmi kapcsolatban állt
Gordonnal, mely lehetõvé tette, hogy a férfit a szokásos ügyek álcája alatt a komplexumba
szállíthassák. A Kör néhány tagjának még csak különleges megállapodásokra sem volt
szüksége, hogy tevékenységüket áthelyezzék a Centrumba. Hyde-White GWN Corporation-je
már eddig is fenntartott egy lakosztályemeletet a Hawthornwaite Toronyban. Hasonló volt a
helyzet Ashton Miltech Research nevû cégével is. Az ATT mindhárom toronyban mûködtetett
lakosztályokat, így Glover könnyen elintézhette, hogy igazgatói jogon magának igényelje az
egyiket. Barnett General Services nevû cégét úgy hozták ide, hogy velük helyettesítették a
régi biztonsá gi õrséget. Így csak Wallace-nek nem maradt üzleti oka az itt tartózkodásra, de õ
egyszerûen olyan gazdag volt, hogy megengedhette magának a luxuslakás fenntartását. A Kör
tehát egyetlen fedél alatt gyûlt össze, és senki nem lógott ki közülük.
A telekom berregése félbeszakította Glover gondolatait. Barnett vette fel a kagylót, ahogy az
illett: a berregés hangszíne arra utalt, hogy a biztonsági szolgálattól jött a hívás. Fojtott
beszélgetés hallatszott. Glover csak keveset hallott meg belõle, de annyit azért igen, hogy ne
legyen meglepve, amikor Barnett megszólalt:
-- A biztonsági erõknek némi gondjuk támadt a földszinten.
-- És miért kellene aggódnunk emiatt?
-- Hát, igazából nem tudom, hogy kellene-e aggódnunk -- Barnett végigsimított a bajszán.
Glover idegesítõnek találta a mozdulatot. -- Ma este egész sor riadó jött a komplexumból. A
legtöbbjük hamisnak bizonyult, de ez a mostani biztosan nem az. A biztonságiak azt
jelentették, hogy tíz vagy még több állig felfegyverzett behatoló pusztításba kezdett az
elõtérben és a félemeleteken.
-- Megpróbáltak betörni a Torony területére?
Barnett megrázta a fejét.
-- Eddig még nem. A jelentés szerint a behatolók vak õrülettel és minden elképzelés nélkül
rombolnak, amit csak látnak. Ez arra enged következtetni, hogy a csõcselékbõl néhányan
fegyvereket szereztek, és most kitombolják magukat. Én személy szerint nyugtalanítónak
ítélem meg az támadás méretét.
Glovert idegesítette Barnett nyavalygása. -- Akkor talán a legjobb, ha személyesen is részt
vesz az ügyben.
-- De a Kör névtelensége...
-- Továbbra is sértetlen marad -- fejezte be helyette Glover. -- Ön bejegyzett druida, és senki
nem találhat kivetnivalót abban, ha védelmezi a rezidenciáját, különösen úgy nem, hogy a
saját biztonsági szolgálatának segítségére siet.
-- Jó ötlet.
Barnett azzal is kifejezésre juttatta aggodalmát, hogy sietve távozott. Glover az égbolt felé
fordította tekintetét. Ashton helikoptere már régóta eltûnt. Kis idõ múlva Glover egy ember
jelenlétét érezte meg a háta mögött. A transparex ablakról Sir Winston Neville szikár arca
tükrözõdött vissza.
-- És most nem kellene jelentenünk az ügyet Hyde-White-nak, fõdruida? -- kérdezte Neville
ingerülten.
Glover összevonta a szemöldökét.
Valóban, õ volt a fõdruida. De a cím, melyre annyira áhítozott, manapság elég üresen
csengett. Glover birtokolta ugyan a címet, de úgy tûnt, a Kör tagjai Hyde-White utasításaira
vártak. A kövér öregember minden gond nélkül elorozta a vezetõ szerepet és a tekintélyt
Glover orra elõl. Hogyan sikerülhetett ez Hyde-White-nak anélkül, hogy Glover észrevette
volna? Hiszen Glover sosem mulasztott el egyetlen hatalmi váltást sem az ATT-nél, és mindig
együtt úszott az árral, hogy növelje saját befolyását. Akkor hát mi történt a Körön belül? Ha a
kövér öregember nem volt jelen, Glover továbbra is uralta a többieket, így azért nem maradt
teljesen befolyás nélkül. Hyde-White ostoba volt, hogy engedte Glovert oroszlánrészt kivenni
a rítus által megidézett erõbõl. Egy napon szûklátókörûsége még ellene fog fordulni. Glover
nemcsak névleg lesz az elsõ a Körön belül. Lehet, hogy nem a legjobb rajtot vet te, de a távot
még nem futották le.
-- Fõdruida? -- követelõzött Neville.
Glover lerázta magáról a férfi aggodalmaskodását, és szembefordult vele. Neville hátralépett,
nyilván megriasztotta valami Glover arckifejezésében.
-- Csak arra gondoltam -- kezdte Neville. -- Úgy értem... ha valami jelentõsebb veszély
mutatkozik, Hyde-White-nak tudnia kellene róla.
-- És kimutatnánk a gyengeségünket, hogy minden olyan vacak kis problémával hozzá
sietünk, aminek nagy valószínûséggel semmi köze a Körhöz? Félannyira sem ismeri õt, mint
én, Sir Winston. Csak megvetést váltana ki.
-- És ha az ügy mégis érinti a Kört?
-- Akkor megoldjuk magunk, neki pedig az eredményes akciónkról számolunk be. Amint arra
ön is emlékszik, a papot szintén az õ közremûködése nélkül ejtettük foglyul. Megmutatjuk
neki, hogy a Kör többé már nem gyönge.
Én pedig megmutatom neki, hogy többé már nincs szükségem az erejére.

Sam valamiféle zavargást vett észre a Hawthornwaite Torony tövében. Nehézfegyverek

torkolattüzei és mágikus energiakisülések villogtak õrült tûzijátékként. A varázslövedékek az
épület belsejébõl jöttek, ami nagy valószínûséggel azt jelentette, hogy legalább egy druida
odabent tartózkodott. A Centrum biztonsági vállalata nem rendelkezett mágikus támogatással,
és a városi rendõrség gyors beavatkozására számítottak. Sam elégedetten szemlélte a
fejleményeket. A harc lekötötte a figyelmet, megkönnyítve ezzel Sam feladatát, mely így
tökéletesen lehetetlenrõl valószínûleg lehetetlenre változott.
Bedöntötte a Fledermaust, és széles ívben a nyugati torony felé fordult. Beállította a manõvert
a robotpilótán, majd hátradõlve ellazult, és szabadjára engedte asztrális testét. Átlebegett a
célépület tetején és semmi mozgást nem tapasztalt. A szentély varázskupolájának tetején
összetekeredett valami rásziszegett, de amúgy nem tett semmit, hogy feltartóztassa. Áthatolt
az irodának berendezett térségen, amikor a telekom hirtelen felberregett, majd elhallgatott,
mert valaki azonnal felvette a kagylót valahol. A szentélyben is volt telekom; Hyde-White
nyilván onnan válaszolt a hívásra.
Sam visszatért a testébe. A Fledermaus közben befejezte a fordulót. Sam lehívta a térképet a
mûszerfal kijelzõjére, és betáplálta a célpont emelet koordinátáit. Lefelé billentette gépe orrát
és elindult.
A toronytól száz méternyire bekapcsolta a kisegítõ hajtómûveket. Szüksége lesz az általuk
nyújtott plusz tolóerõre, amikor felemelkedik majd az épület elõtt. Belekiáltott a rádióba, és
Willie azonnal válaszolt. Sam ledobta a fegyvereket borító radarelnyelõ lemezeket, majd
leoldotta a két követõ géphez vezetõ kábeleket. A két másik gépet innentõl Willie fogja
irányítani. Már nem volt szükség a kommunikációs csöndre.
-- Ötven méter, Willie.
-- Stimm.
-- Háromra kilövés.
-- Vettem.
-- Egy. Két. Há...
A Fledermaus megremegett, amint kilõtte a hasára erõsített, egyetlen levegõ-föld rakétáját.
Fényvillanások világították be a mûszerfalat mindkét oldalról, jelezve, hogy a két másik,
távirányított gép is így tett.
A célemelet padlótól plafonig nyúló transparex ablakai milliónyi csillogó szilánkra robbantak
a hármas becsapódás óriás kalapácsütése alatt. Sam vad harcot vívott a gép kezelõszerveivel,
hogy ellenálljon a robbanás keltette lökéshullámnak. Valahogyan sikerült megtartania repülési
útvonalát. Egy széllökés elkapta a gépet épp akkor, amikor az orra odaért, ahol korábban az
ablak volt. A gép farka megemelkedett, az egyik szárnya lebillent. A Fledermaus
elcsavarodott és erõsen a hasára döccent. A könnyû gép visszapattant, majd ismét elõrebukott,
ezúttal az orrára érkezett imbolyogva. Sam a biztonsági övek között lógva figyelte, hogy az
egyik gép felvágta az orrát, amint elérte a volt ablakvonalat és nekiütközött a mennyezetnek.
Az ütközés elnyelte a lendületét és a gép farka még mindig kiállt az épületbõl. Néhány
másodpercnyi imbolygás után a gép borzasztó csikorgással hátracsúszott és belez uhant a
mélységbe. Sam jól látta, amint ide-oda ütõdve száguldott a tér betonja felé.
Köszönöm, Uram. Ez akár én is lehettem volna.
Amikor a kinti szél felborította a Fledermaus kényes egyensúlyát, Sam saját gépe
visszazökkent az orráról. Sam fogai összecsattantak, amikor a gép vízszintes nyugvóhelyére
csapódott. Félig kábultan egyik kezével leoldotta a biztonsági öveket, másik kezével pedig
beindította a gép kabinjának átlátszó tetejét lerobbantó apró tölteteket.
Remegve kimászott a Fledermaus roncsaiból és szemét végigfuttatta a környéken, lát-e
valahol ellenséget. Mivel nem látott senkit, megnézte, mi lett a harmadik géppel. A harmadik
Fledermaus tökéletesen landolt, és éppen kipakolta szállítmányát. Tucatnyi rigó irányította
robot gurult le a gép oldalából kinyúló rámpán.
Mindegyik robot négy vaskos, mélyen barázdált keréken gurult és tisztára úgy néztek ki, mint
valami távirányításos játékautó. De a gyerekek kezébe soha nem adnának ilyen játékszert. A
robotokat kerámia-kompozit lemezek védték, és belsejükben teljesen automata fegyverek
rejtõztek. Mindegyik robotot saját vezérlõrendszerrel látták el, mely segítségével a robot
képes volt pár taktikai lépés végrehajtására, amikor a rigó nem irányította közvetlenül. A
szakértõi rendszer nem számított gyilkos céllövõnek vagy ravasz harcosnak, de arra azért jó
volt, hogy a robotok kellemes, mindent betakaró tüzet biztosítsanak. És apró méretük miatt
nehezen lehetett eltalálni õket.
A rámpáról legurulva mindegyik robot más irányba indult. A legtöbbjük a lakosztályemelet
bejáratai felé; az õ feladatuk az volt, hogy ne engedjék az utánpótlást eljutni Hyde-White-hoz.
Egyesek egykedvûen megmászták az akadályokat, és nyílegyenesen tartottak céljuk felé,
mások körbecikáztak a törmelékdarabok között, mintha csak apró rally-pilóták vezették volna
õket. Sam azt gondolta, tudja, melyikeket irányította Willie. Harminc másodperc sem telt
bele, és csak három robot maradt a helyszínen, ezek háromszög formációt vettek fel Sam-mel
a középpontjukban. Kupolájuk úgy fordult, hogy a kameráik és a fegyvereik 360 fokos
szögben mindent lefedjenek.
A rakétabecsapódások nyomában vastag füst szállongott, elzárva a kilátást. Sam lehajolt,
megpróbálta fejét a füst alatt tartani. Óvatosan kellett mozognia; a lakosztályemeletet alkotó
számos helyiség, folyosó és beugró labirintusában jó pár helyre el lehetett észrevétlenül bújni
és semmi garancia nem volt rá, hogy Hyde-White még mindig a szentélyében tartózkodott.
Sam elõhúzta a Lethe pisztolyt. Ha netalán Janice is itt lenne, és most valahol az emeleten
mászkálna, Sam nem akarta megölni azzal, hogy esetleg véletlenül lelövi. Ha már tisztábban
fogja látni, ki az ellenfél, majd elõhúzza a bal csípõjén fityegõ nehéz Ares Predatort.
Sam lassan, óvatosan haladt elõre a lakosztályban. A metroplexum éjszakai hangjai távolinak
tûntek. Sam nem törõdött velük. Csak a közvetlen környezetével foglalkozott. Óvatosan
lépdelt, igyekezett csendben mozogni. A legkisebb hangra is fülelt. A robotok szinte alig
hallhatóan zümmögtek körülötte.
-- Kísértet az északi negyedben -- szólalt meg ijesztõ hirtelenséggel Willie hangja Sam
fülében. -- Hopplá!
Rövid gépfegyvertûz tépte szét a csöndet. Nyomában szinte azonnal fájdalomüvöltés hangzott
fel. Újabb lövések csatlakoztak, és jól hallatszott, amint egy nehéz test különféle tárgyaknak
csapódik neki. Az emberi hangok azonban elhallgattak. Mennydörgésszerû robaj hasított a
levegõbe, és hirtelen lángcsóva nyalta végig az északi negyed mennyezetét.
-- Francba. A jó francba! -- visított Willie Sam fülében.
A Samet kísérõ robotok irányba fordították kupoláikat, és elõresiettek. Amint az utolsó is
eltûnt a sarok mögött, újra felugattak a fegyverek.
Sam egy csípõmagasságú bútordarab mögé ugrott, és lebukott mögéje. Óvatosan kidugta a
fejét, hogy megnézze, hogyan áll a harc. A robotok ide-oda rohangáltak a vérfoltos bútorok
alatt és mögött, igyekeztek telibe találni Hyde-White-ot. A kövér férfi meglepõ fürgeséggel
mozgott. A robotokhoz hasonlóan õ is a berendezési tárgyakat használta fel fedezéknek, és
megpróbált olyan helyzetbe kerülni, hogy tisztán rálõhessen a zümmögõ robotokra. A kövér
druida sértetlennek látszott, jobb keze körül pedig készenlétben tartott varázslat energiája
világított.
Mielõtt Sam eldönthette volna, hogy mihez kezd, Hyde-White sarkon perdült, és
szembefordult az egyik robottal, amelyik egy sarokba hátrált vissza. Nem akart a kis
szerkezetre varázsenergiát vesztegetni, ezért kinyúlt, vastag ujjaival megragadta a robotot és
könnyed mozdulattal a szemközti falnak hajította. A robot burkolata felhasadt az ütközéstõl,
belsõ alkatrészei repesz gyanánt süvítettek szanaszét. A kis gép a falba ütött, robot formájú
mélyedésbõl sercegve lepottyant egy kanapéra. A kanapé huzata parázslani és feketedni
kezdett.
Samet meglepte a druida hatalmas ereje. A robotok játékszerû kinézetük ellenére majd húsz
kilogrammot nyomtak darabonként. Egyáltalán nem volt könnyû odébb lökni õket, a druida
pedig olyan erõvel hajította keresztül a robotot a szobán, hogy annak fel is repedt az oldala.
Sam gyomra ugrálni kezdett. A legutóbbi alkalommal, amikor ilyen erõs embert látott, az nem
is ember, hanem egy alakváltó varázslat álcája mögé bújt sárkány volt. Rábízta a harcot Willie
robotjaira, maga pedig átcsúszott az asztrális térbe.
Megváltozott látása számára a támadó robotokat elmosódott gyilkos indulatfoltok jelképezték,
finom, mechanikus körvonalaik helyett csak céltudatosság és ártó szándék ködös foltjai
látszottak. De gépek lévén, a robotok nem teljesen képviseltették magukat az asztrális térben.
Hyde-White viszont élõlény volt, és õt nagyon is élesen látta Sam. A kövér druida körül csak
úgy ragyogott a nyers erõ. Sam vakító aurát látott, de az aura tónusa és ereje nem
emlékeztetett egyetlen ember által létrehozottra sem.
Az egyik robot nyilván telibe találhatta a druidát, mert a kövér férfi hátratántorodott. Egy
kisebb ember hanyatt esett volna a lövedékek erejétõl, de a nagydarab Hyde-White mindössze
csak hátrahõkölt. Sam arra számított, hogy a férfi testét furcsa falragaszokká robbantja a
belecsapódó, tucatnyi lövedék, és a ragyogó, élettel teli asztrális aura elhalványul és kihuny.
Amit ehelyett látott, az legvadabb álmait is túlhaladta.
Hyde-White asztrális ragyogása stabil és erõs maradt. A Sam által látott kép leginkább egy
kettõs felvételhez hasonlított. Sam egyszer látott ilyet egy régi fotógyûjteményben; az akkori
régi masinákban még elõfordulhatott, hogy a feledékeny fotós két képet fotózott ugyanarra a
képkockára. Két Hyde-White foglalta el ugyanazt a helyet, az éles körvonalú, asztrális kép és
a halálosan megsebesült földi test. Sam látta, hogy a hús cafatokká szakad, a csontok
szilánkokra robbannak, és a testbõl fröcskölõ vér mindent vörösre fest a környéken. A druida
azonban nem rogyott a földre. A
szétszaggatott bõr kúszni, a lehasadt izmok tekeregni kezdtek, mintha saját életet élnének. A
kettétört csontok ismét összeforrtak, és eltûntek a bezáródó sebek alatt. Újonnan nõtt hús
töltötte be a lövedékek által kiszakított réseket. Amióta ez a folyamat elkezdõdött, Hyde-
White olyan gyorsan regenerálódott vissza az elszenvedett sérülésekbõl, amilyen gyorsan
azok megjelentek a testén.
A druida kövér kinézete ellenére Sam többé már nem hihette, hogy a férfi ember volt.
Akármelyik fajhoz tartozott is Hyde-White, fizikailag nem lehetett megsebezni. Sam torka
összeszorult a félelemtõl.

41

A torony oldalában történt robbanás volt az a jel, amire Hart várakozott. Conner
csáklyavetõjének tusát keményen a vállához szorította, és belenézett az irányzékba. Lenyomta
a ravaszt és elsütötte a fegyvert. A csáklyavetõ keményen Hart vállába rúgott, amint a
gyomrából kilõtte a fémrakétát a körülbelül kétszáz méterrel arrébb magasodó másik torony
felé.
A rakéta szépen becsapódott, és fejét beásta a betonfalba. Hart gyors mozdulatokkal
ráerõsítette a tartókábelt a kifeszített kötélre és a tekercselõ orsóra. Lenyomta a start feliratú
gombot. A tekercselõ motor beindult, és a szemközti falba ágyazott csáklyára erõsített csigán
keresztül visszatekerte magába a kifeszített kötelet, egyúttal a mélység fölé húzva a
komolyabb súlyt is elbíró tartókábelt. Hart közben ellenõrizte a felszerelését. Megvárta, hogy
a tartókábel vége visszaérjen hozzá, majd hozzáerõsítette a lerögzített tekercselõ orsóhoz. A
csúszókocsi két csigáját ráakasztotta az immáron egymással párhuzamos tartókábelekre, és
hozzáerõsítette a biztonsági drótot. Az orsót ellenkezõ irányba forgatva megfeszítette a
tartókábeleket, és a kijelzõn nézte, mekkora súly bírnak el. A betonba ágyazott csáklya Hart
testsúlyának négyszeresénél is stabilan állt, így Hart abbahagyta a feszítés t, és engedett egy
kicsit a kábeleken.
Odalent, a lakosztályemeleten tomboló tûzharc közelebbrõl hallatszott ugyan, mégsem volt
olyan hangos, mint a térrõl feltörõ csatazaj. Nem húzhatta tovább az idõt. Beleült a kengyelbe,
és megragadta a kocsi oldaláról lelógó kezelõrudat. Ellökte magát a tetõrõl, és elindult ferdén
lefelé a Hawthornwaite Torony felé.

Glover érezte, hogy megremeg az épület. Nem tudta, ez mit jelenthetett, de biztosra vette,
hogy nem a földszinten tomboló harc eredménye. A remegés valahonnan felülrõl jött.
-- Mi volt ez? -- kérdezte Neville ijedten.
Glover még csak rá sem nézett az öreg bolondra.
-- El kell mondanunk Hyde-White-nak.
Lehet, hogy már meg is halt, gondolta Glover. Elgondolkodott azon, vajon ez rossz hírnek
számítana-e, és meglepõen rövid ideig tartó bizonytalankodás után végül úgy döntött, hogy
igen. A kövér öregemberre még mindig szükségük volt ahhoz, hogy elérjék a céljukat, és
meggyógyítsák a földjüket.
Barnett irodája nem rendelkezett teljes figyelõrendszerrel, mint az irányítóközpont biztonsági
szolgálati pultja, de a telekomhálózat lehetõvé tette, hogy egy operátor a telekom-vonalakon
keresztül közvetlenül a szoba két nagy, fali képernyõjére irányítsa az adatokat. Glover
kihasználta Barnett munkaállomásának prioritását, és adatokat követelt a GWN emeleteken
uralkodó állapotokról. A számítógép szerint senki nem lépett kapcsolatba a biztonsági
rendszerekkel azokon az emeleteken. Az üzenet mellé egy megválaszolatlan, azonnali
válaszadásra szóló kérelem is tartozott. De hát az épület biztonsági erõit lekötötte az alsóbb
szinteken folyó harc.
Tisztán látszott, hogy a Kört megtámadták. A látszólag véletlen egybeesésnek tûnõ akciókat
gondosan megtervezték, és azt a célt szolgálták, hogy elszigeteljék egymástól a Kör tagjait.
Nagyon okosan állították fel az idõzítést. Glover azt gyanította, hogy az ellenség külön-külön
akart leszámolni a Kör tagjaival. Okos stratégia volt, de Glover nem engedhette, hogy sikerrel
járjon.
Eddig az egyetlen, a Kör valamelyik tagja elleni direkt támadás Hyde-White rezidenciáján
történt. Valószínûleg ez volt az ellenség fõ csapása, melyet más, kisebb akciók is kísérni
fognak. A Körnek viszont arra volt szüksége, hogy egyesítsék az erõiket, amilyen hamar csak
lehet.
Amikor Glover elhatározásra jutott, az iroda bejárati ajtószárnyai szétcsúsztak, és Gordon
bukkant fel mögöttük. A férfi arcára kiült a harag, miközben tekintete végigpásztázott az
irodán. Szeme összeszûkült, amikor megpillantotta Glovert. Nagy dérrel-dúrral odarontott a
fõdruidához.
-- Miféle gonoszság folyik itt, Glover? Éppen élveztem a kellemes, csöndes estét, és a
következõ rítusunkra készültem, amikor úgy tûnt, elszabadult a pokol. Elõször Barnett ugrott
be a lakásomba, és elmondta, hogy valakik odalent tombolnak. Aztán jött az a rohadt nagy
robbanás, ami megrázkódtatta az egész épületet. Megint az árnyvadászok? Valamelyiküket
elkaphattátok, mert az egyik nyavalyás repülõgépük éppen az ablakom elõtt pottyant le a
térre. -- Gordon hirtelen elhallgatott, mintha eszébe jutott volna valami. -- Hol van õ? Jól van?

Glover kérdezés nélkül is tudta, hogy Gordon Hyde-White biztonsága felõl érdeklõdik. A
mennydörgõs ménkû! Hát senki nem tisztelte az õ fõdruidai mivoltát? De Glover gyorsan
elnyomta ezt a gondolatot. A föld sorsa minden személyes hatalomvágynál elõrébb való volt,
és ha az ellenségük sikerrel járna, az nem szolgálná a föld javát. A legfontosabb fenyegetés a
Kör ellen irányult.
-- A rezidenciáján tartózkodik, felséges uram. Neville és jómagam éppen oda tartunk.
Gordon nem látta a meglepett kifejezést Neville arcán. Hirtelen közbevágott és belefojtotta az
öreg druidába a szót..
-- Akkor önökkel tartok. Tudnom kell, hogy baja esett-e. Azok az árnyvadászok már korábban
is kis híján megölték. Ha egyedül van, szüksége lesz a segítségünkre.
Glover megrázta a fejét, ellépett Gordon mellett, és megragadta Neville vállát. Az ex-
fõdruidát az ajtó felé lendítette, és átszólt a válla fölött:
-- Felesleges önnek is jönnie, felség. Sir Winston és én minden esetlegesen felmerülõ
problémát meg tudunk oldani.
Ezt a pár mondatot igazán megspórolhatta volna magának. Gordon szó nélkül csatlakozott
hozzájuk, testõreivel együtt. Végigvonultak az elõtéren, egészen a GWN liftig. Glovert
annyira idegesítette Gordon állandó motyogása Hyde-White biztonságával kapcsolatban, hogy
kis híján rosszul ütötte be a liftet lehívó biztonsági kódot.
Amint a liftajtó halk szisszenéssel kinyílt, Glover elõrelökte Neville-t a fülkébe. Megfordult,
és megpróbálta maradásra bírni Gordont, de mielõtt még bármit is szólhatott volna, a
trónörökös benyomakodott mellette a liftbe. Glover rájött, hogy felesleges lenne vitatkoznia,
ezért maga is belépett. Utolsónak még a két testõr is bepréselte kibernetikus beültetésekkel
megnehezített testét. Glover beütötte Hyde-White rezidenciájának kódját. Az ajtó becsukódott
és a lift elkezdte az emelkedést.
Mindössze néhány másodperc telt el és a fülke hirtelen megtorpant.
-- Nincs áramszünet -- jegyezte meg az egyik testõr. -- Nyilván biztonsági ellenõrzés.
-- Biztos ön abban, hogy a helyes kódot ütötte be, fõdruida?
A félénk és bizonytalan ex-fõdruida hangja meglepõen élesen csattant.
-- A kód helyes volt -- felelte Glover. Nem törõdött azzal, hogy elrejtse bosszúságát.
-- Nos, akkor hívja fel a biztonsági szolgálatot, hogy mozdítsák meg a liftet -- parancsolta
Gordon. -- Siessen! Őneki szüksége van ránk.
Glover a szükségesnél lényegesen nagyobb erõvel csapta fel a vészhelyzet esetére beszerelt
kommunikációs panel fedelét. A lerepülõ fedõlap visszapattant a falról, és a sarka felsebezte a
kezét. Glover káromkodott egyet.
-- Erre pedig igazán számíthatott volna -- jegyezte meg egy hang a lift hangszórójából. A
kommunikációs panel képernyõje kivilágosodott és egy fehér hajú, tünde férfi arca jelent meg
rajta. -- Jó estét, fõdruida. Tiszteletem, Ő Romlott Felsége. És ah, Sir Winston, igazán örülök,
hogy ön is jelen van.
-- Ki maga? -- kérdezte Gordon harciasan.
Hirtelen gyanú ébredt Gloverben. -- Mit akar?
-- Látom, ön sokkal nyugodtabban reagál, fõdruida. Ami pedig azt illeti, hogy mit akarok,
fogalmazzunk úgy, hogy remélem, majd a pokolban is ugyanilyen nyugodtan fog viselkedni.
Mármint odalent.
A lift zuhanni kezdett lefelé.
A liftkabin kezdeti rándulása mindenkit levert a lábáról. Amikor Glover ismét felállt, jól látta
a többiek arcára kiülõ félelmet. Még Gordon testõrei is féltek -- még az õ megerõsített
csontjaik sem tudtak ellenállni a negyven emeletnyi zuhanásnak.
-- Felesleges a biztonsági fékkel foglalkozni -- duruzsolta barátságosan a tünde. -- Tudniillik
kikapcsoltam.
Az egyik testõr azért öklével rácsapott a gombra. Amint arra számítani lehetett, nem történt
semmi. Az õr újra és újra ütni kezdte a gombot, ütései erejével behorpasztva a lift oldalfalát.
-- Csináljon valamit, Glover! Mentsen meg minket!
Gordon éles hangja már-már a hisztéria szélét súrolta. Glover kizárta elméjébõl a hangot és
koncentrált. Személyes védõvarázslatát egyetlen pillanat alatt bekapcsolta -- ezalatt a pillanat
alatt a lift egyre csak gyorsult lefelé. Glover tudta, hogy a védõvarázslat fenntartása mellett
nehéz lesz más varázslatot is elmondania, de szüksége volt a biztosítékra.
Karját a feje fölé emelte, és lassan széttárta. Koncentrálta energiáját és kirobbantotta a lift
tetejét. A világítótestek, alkatrészek és a liftet tartó acélsodrony elpárologtak. A lyukon
keresztül robbanásszerû hirtelenséggel áradt be a kabinba a csikorogva zuhanó lift zaja.
Gordon megragadta Glover vállát és lerántotta a fõdruida egyik karját. -- Az ég szerelmére,
mit csinál maga?
-- Távozom. A földnek szüksége van rám.
-- És mi lesz velem? A földnek rám is szüksége van!
-- Vannak mások is, akiknek királyi vér folyik az ereikben.
Glover lerázta magáról a trónörökös kezét, tenyereit pedig kifelé mutató ujjakkal összezárta a
mellkasa elõtt. Elforgatta kezét, hogy az ujjai fölfelé mutassanak, a liftkabin pedig hirtelen
eltávolodott tõle. Glover lebegve maradt a liftaknában.
A dekás ideges káromkodása összekeveredett Gordon sikolyával, a testõrök üvöltésével és
Neville kétségbeesett vinnyogásával. A lárma azonban egyre halkult, amint Glover gondolata
parancsára emelkedni kezdett az üres liftaknában.

Sam figyelte, amint a mágikus energiasugár telibe találta az õt kísérõ három robot közül az
utolsót is. A robot páncélzata felhólyagzott és megfeketedett. A kis gép abbahagyta a
zümmögést, majd miután a belsejében tárolt lõszer kellõképpen felmelegedett, hatalmas
csattanással felrobbant, izzó fémrepeszeket és alkatrészdarabokat lövellve szanaszét.
Egy alkatrészdarab Sam feje mellett zizzent el, végighasította az arcát és jó pár centiméter
mélységben belefúródott a szemközti falba. Sam felkiáltott a hirtelen fájdalomtól.
Hyde-White szembefordult vele. Vörös, karikás szemek mélyedtek a tekintetébe.
-- Szóval te vagy az. Meg kellett volna szívlelned a figyelmeztetést, Samuel Verner. Csak
halált hoztál magadra azzal, hogy idejöttél.
-- Ne legyél ebben olyan biztos, szörnyeteg -- blöffölt Sam.
A druida mély, mennydörgésszerû hangon felkacagott. -- Szörnyeteg? Így jellemzel tehát egy
személyt, aki csak a társai jólétét keresi?
Hyde-White reakciója kicsit meglepte Samet. A druida robotok elleni harcának izzó vadságát
váratlanul nyugodt, valahogyan ördögi udvariasság váltotta fel. Sam nem tudta, miben
sántikált Hyde-White, de amíg a druida beszélt, azzal õ is idõt nyert, hogy kigondolja, mitévõ
legyen. Sajnos ezenközben egyre több idõ jutott arra is, hogy a druida erõsítést kapjon.
-- A tetteid fényesen beszélnek a természetedrõl. Bármennyire is embernek látszol, mégsem
vagy az.
Hyde-White sóhajtott egyet. Körülnézett egy pillanatra, majd elõhalászott egy széket, mely
viszonylag sértetlenül vészelte át a csetepatét. Helyet foglalt.
-- Egy pillanatig félrevezettél. De nem, hogyan is jöhettél volna rá? Több évvel azelõtt
kezdtem el a mágia tanulmányozását, mint ahogy te e felfordult világra születtél. Még annak a
gondolata is nevetségesnek tûnt, hogy esetleg átláthatnál a maszkomon. Attól tartok, tévedtem
a képességeidet illetõen.
Samet megzavarta Hyde-White halandzsája.
-- Annyira zavartnak tûnsz. Ez igazán meglep -- A kövér ember kacagott egyet. -- Mivel a
halálod most már elkerülhetetlen, a maszk már nem fontos. Megengedjem, hogy megpillantsd
az igazságot? Nem fog tetszeni, sõt valószínûleg meg is fogsz rémülni tõle egy kicsit, de ez
mind rendjénvaló. A félelem csodálatos ízeket tud elõcsiholni.
Hyde-White ismét felállt és lustán kinyújtózott. Úgy tûnt, mintha túl is nyúlna kövér testén.
Magasabbá és karcsúbbá vált. Karja és lába megnyúlt, a testét fedõ ruházat pedig fehér
szõrbundává alakult át. Az összeaszott, májfoltos kezek kiszélesedtek és megfeketültek, az
ujjak végén éles karmok jelentek meg. Hyde-White arca szétolvadt és vadállati pofává alakult
át.
A Hyde-White alakjába rejtõzött lény ragadozó vigyorral tekintett le Samre. Mint egy
mutatványát befejezõ bûvész, oldalra csapta felfelé fordított tenyereit.
-- Látod, már évtizedek óta nem vagyok humán.
Sam hátratántorodott a fedezékéül szolgáló pulttól és nekiütközött a falnak. Kiegyenesedett,
és hagyta, hogy a fal tartsa meg súlya egy részét. Attól félt, hogy máskülönben a térdei
összecsuklottak volna.
A szõrös lénybõl áradó romlás bûze szinte mindent elsöpört. Sam számított a szagra, mivel
korábban egyszer már járt itt, de nem készült fel a szeme elé táruló, rettenetes látványra.
Akárcsak a bûz, a lény körvonalai is ismerõsek voltak Sam zaklatott álmaiból, amikor
megpróbálta növelni mágikus erejét. És hasonló lényt látott akkor is, amikor rajtaüttötek a
Körön rítus közben. Willie és Svindler egyszerre mondtak igazat és tévedtek. Hyde-White
valóban vendigó volt, de sajnos nagyon is élt.
-- Te voltál a Fényember.
Most a vendigón volt a meglepõdés sora.
-- A micsoda?
-- Az a lény, aki elzárta a totembirodalmakba vezetõ utamat.
-- Ah. Múlt idõben beszélsz, mintha már áthágtad volna az elmédbe állított korlátokat. Attól
tartok, ez nem túl szerencsés dolog a részedrõl. Amikor napfordulókor megérintettem az
asztrális formádat, megtudtam, ki vagy, és megpróbáltalak megmenteni saját magadtól.
Nagyon kitartónak bizonyultál, amint arra számíthattam is volna egy ilyen erõs akaratú
embertõl. Részemrõl talán nem is volt akkora ostobaság amiatt aggódnom, hogy átláthatsz a
maszkomon.
Sam megborzongott, ahogy a vendigó beszélt. Minden kétsége szertefoszlott, melyek szerint a
Fényember esetleg csak egy, a saját tudatalattijából elõbukkant lény lehetett. Az elméjét
megrontotta, az emlékeit kifacsarta a vendigó. Sam gyomra összerándult az utálattól. Gyûlölte
ezt a lényt.
-- Te mocskos bestia! Nem játékszer vagyok, akivel kedvedre szórakozhatsz. Ember vagyok,
te istentelen, lelketlen szörnyeteg! Azért nyúltál bele a gondolataimba, hogy elrettents engem
az erõtõl, amely ahhoz kellett, hogy megállítsalak.
-- Megállíts? Egy olyan kutyus, mint te? -- A vendigó nevetett. -- Ez jó. De hát õ is mondta,
hogy különös humorérzéked van.
Sam arcizmai ellanyhultak. Hidegség söpört végig rajta, amint eszébe jutott, mi volt az a nem
teljesen stratégiai ok, ami miatt Hyde-White-ot szemelte ki elsõ célpontnak.
-- Janice -- suttogta.
-- Persze, hogy Janice. Tudtad, hogy itt van, nem igaz? -- A vendigó szünetet tartott egy
kicsit, hogy tanulmányozhassa Sam arckifejezését. -- Igen, látom, hogy tudtad. Szóval õmiatta
jöttél utánam. Ennyit a nemes célokról. Úgy tûnik, mindig rokoni kötelékek húzódnak meg a
vadászok szándékai mögött. Nekem, mint gondolkodó személynek, igazán nem lett volna
szabad elfeledkeznem errõl a vonzerõrõl.
A felháborodás felingerelte Sam dühét.
-- Hogyan merészeled magad személynek nevezni? Te egy gyilkos vagy, emberhúst evõ,
elmemegrontó szörnyeteg. Eljátszottál minden jogot, hogy embernek nevezhessenek. És Isten
a tanúm, eljátszottad a jogodat az élethez is.
-- Milyen jogon ítélkezel te fölöttem? -- A vendigó ujjával vádlón Sam felé bökött. -- Te vagy
az embervér, te vagy a leszármazottja azoknak, akik évszázadokon át beszennyezték a földet.
Az emberi faj gyerekességében összepiszkolta a saját fészkét. Az emberiség az igazi
megrontó, és igazán örülök, hogy én többé már nem vagyok részese ennek a
szentségtelenségnek. Ha képes lennél arra, hogy megértsd, hol a helyed a természetben, te is
látnád az igazságot. Én a vérem szerint erre a földre születtem, és ugyanúgy teszek, mint a
fajomhoz tartozók. Temperamentumomnál fogva választ adtam arra a bûnre, amit az
emberiség közös szülõanyánk ellen elkövetett, és megtanultam, hogy magamhoz szólítsam a
föld szellemeit. Eljön még a nap, hogy az emberiség kártevõi eltakarodnak az általuk
megrontott bolygó felszínérõl. Vissza fogom fordítani a rontást az igazi gonosztevõk fejére.
Csak körül kell nézned, és máris látni fogod, hogy igazat beszélek. Ha igazán annyira
erkölcsös lennél, csatlakoznál a keresztes hadjáratomhoz.
Sam megérezte az igazságot a vendigó szavaiban. Ő maga is gyûlölte, amit az emberiség
mûvelt a környezetével. Érezte, amint bosszúsága és kétségbeesése haragba fordult az elárult
bizalom gondolatára. Aztán visszaemlékezett a vendigó szennyes jelenlétére az elméjében és
felkiáltott:
-- Hazug! Te vagy a megrontó, a beszennyezõ, az elpusztító és a leromboló. Egész
természeted gonosz, és ezért elpusztítalak.
A vendigó összezárt fogai közül mély mordulást eresztett ki. Aztán ajkait összezárta agyarai
fölött, és elmosolyodott.
-- Ha én gonosz vagyok, akkor micsoda a húgod?
-- Nem engedem, hogy árts neki.
-- Ártsak neki? -- A vendigó ismét nevetett. -- Nincs okom rá, hogy ártsak akármelyik
fajtámbélinek. Janice többé már nem a te világodhoz tartozik, hanem az enyémhez. Felejtsd
el.
Ezt volt az, amit Sam soha nem tudott volna megtenni. Épp eléggé bûnösnek érezte magát
amiatt, hogy milyen kevés sikerrel próbálta megtalálni a húgát.
-- Hol van?
-- Biztonságban elrejtettem a te meggondolatlan szándékaid elõl. Amikor Glover értesített az
ATT-Multifaxben történt zavargásokról, jobbnak láttam megtenni a szükséges
óvintézkedéseket.
-- Mit tettél vele?
-- Bevezettem a nyájba.
-- Nem!
-- Ó, igen.
-- Nem! -- üvöltötte Sam ismét. Ellökte magát a faltól és megidézte mágiáját. Hangosan
vonyította a Kutyától tanult dal szavait, és akaraterejének minden porcikáját arra fordította,
hogy magához szólítson egy szellemet. Amint megérezte a jelenlétét, szolgálatot követelt tõle.

Derengõ köd emelkedett fel a padlóról. A fal repedéseibõl ködsugarak áramlottak ki, majd
egybeolvadtak a Sam és a vendigó között növekedõ, kavargó felhõvel. A köd megsûrûsödött,
szinte folyadékszerûvé vált, majd fölfelé áramlott, és alakot öltött, mintha csak kitöltene egy
láthatatlan edényt. Az összes ködfelhõ beleolvadt a lénybe, és a teste megkeményedett,
olyasféle kinézetet vett fel, mint a frissen kiöntött beton.
A padló felnyögött a megnyilvánult épületszellem súlya alatt. A szellem széles, ívelt vállai
között kidudorodás látszott, ami akár a lény feje is lehetett. A dudorban két sötét rés nyílt meg
és Sam érezte, hogy a szellem figyelme feléje fordul.
A szellem tekintete még jobban nyugtalanította Samet, mint az a felismerés, hogy sikerült
megidéznie. A szellem ereje, agresszivitása és a padlón csikorgó, krómacél karmai nem
nyújtottak valami kellemes benyomást. A szellem követelõn fordult Sam felé; a parancsait
akarta, hiszen csak úgy távozhatott el az anyagi világból, ha teljesíti azokat.
-- Pusztítsd el a vendigót -- mondta neki Sam. -- Vess véget a várost emésztõ mételynek.
A szellem hirtelen elfordult. Kitárta karjait és elindult a vendigó felé. Súlyos lépéseibe
beleremegtek a falak.
Sam arra számított, hogy ellenfele valamennyire meg fog ijedni a mágikus energia hirtelen
megtestesülése láttán. Csalódnia kellett. A vendigó énekelni kezdett. A hang mély
dörmögésként kezdõdött, majd hirtelen állati morgásba csapott át. A rothadás szaga
felerõsödött, amint a vendigó is széttárta a karjait.
A szellem elõrelépett, és felemelte masszív karját, hogy összezúzza áldozatát. A vendigó
szilárdan állt a helyén. Mindössze annyit tett, hogy kimeresztett ujjait ökölbe szorította.
A szellem megdermedt, és fájdalom lobbant fel Sam fejében. A szellemhez kötõdõ mágikus
kötelékei elszakadtak, elporladtak. Megpróbálta újranöveszteni õket, de azok minduntalan
kisiklottak irányítása alól.
A szoba túlsó felében a szellem megfordult. Sima, betonszürke vonalai felhasadoztak,
megperzselõdtek és beszennyezõdtek. Borzasztó tetoválásokként feliratok és erõszakos
cselekményeket ábrázoló rajzok jelentek meg a testén, mintha egy láthatatlan kéz festékszóró
spray-vel összefirkálta volna. Egy lépést tett Sam felé. Külsõ vakolata itt-ott lemállott róla,
ahogy mozgott. Elindult Sam felé, nyomában ragadós, bûzös pocsolyákat hagyva.
A vendigó kárörvendõen felnevetett.
-- Rossz választás, gyereksámán. A városok léte az egyik legnagyobb pestis, amit az ember a
földre bocsátott. Tudd meg, ha magadtól eddig még nem találtad ki, hogy ez a Métely az én
totemem. Magamévá tettem a föld toxikus beszennyezését, hogy a mocsok forrása ellen
fordíthassam. Ennek a hûvös betontoronynak itten nincs igazi szíve. Természeténél fogva az
általad megidézett szellem sokkal inkább az én szolgám, mint a tiéd. Mindössze csak annyit
tettél, hogy magad választottad meg a halálnemedet.
 42

Janice azonnal aggódni kezdett, amint meghallotta a robbanást. Nem sikerült

telekomkapcsolatot teremtenie, és ez csak tovább növelte aggodalmát. Hirtelen megértette,
miért kérte meg Dan váratlanul, hogy vigyen el egy üzenetet az egyik, alsóbb emeleten lakó
üzleti partnerének. A kérés csak arra volt jó, hogy Janice eltávozzon a rezidenciáról.
Janice leválasztotta a szellemét, és felküldte az épületbe. Dan a helyén tartózkodott, és jól
volt, de egy ellenséges szellem fenyegette. A szellemet idézõ sámán is ott állt mellette és
szemmel láthatóan még más trükkökre is fel volt készülve. Janice még nem tanulta meg,
hogyan kell az asztrális testén keresztül elmondania a varázslatokat, ezért visszamenekült
fizikai testébe.
Kirohant a liftekhez, remélve, hogy még idõben felér az emeletre, hogy segítsen szeretõjének.
Izgatottságában elsõre eltévesztette Dan kódját. Másodszorra nem hibázott, mégsem kapott a
gépezettõl semmilyen választ.
A lakosztályszintre egyedül a liftaknán keresztül lehetett feljutni. Janice mérgében nagyot
csapott a liftajtóra. A fém behorpadt az irtóztató csapás alatt. Janice újra és újra ráütött az
ajtóra, míg végül elég nagy rés keletkezett ahhoz, hogy be tudjon nyúlni rajta. Odabent addig
húzta a zárat, míg az engedett. Az összetartó erõtõl megfosztott két ajtószárny nem bírt tovább
ellenállni Janice rettentõ erejének. A bal oldali félig visszahúzódott, és megszorult, míg a jobb
oldali kiugrott a sínbõl, és behajlott. Janice háta mögé hajította a használhatatlan fémlemezt.
A liftaknából csak úgy dõlt a mágia szaga. Janice szõrszálai az égnek meredtek tõle.
Bedugta fejét a mélységbe és lenézett. A liftakna alját porfelhõ takarta. Janice elõször nem
értette a dolgot, aztán észrevette, hogy hiányoznak a liftkabint tartó acélsodrony kötelek.
Valaki tönkretette a liftet és a liftkabin lezuhant a mélységbe.
Behajolt a maga által készített nyílásba. Egyik kezével a liftajtó keretébe kapaszkodott, míg a
másikkal kinyúlt, és elkapta az aknában vezetõ szervizlétrát. Megrángatta. Megkönnyebbülten
nyugtázta, hogy az építmény elég erõs ahhoz, hogy elbírja a súlyát. A kiálló, éles
fémlemezekre rá sem hederítve átlendítette magát a mélység fölött és megkapaszkodott a
létrában. A szerzett vágások máris gyógyulni kezdtek, amint elkezdett fölfelé mászni a létrán.

Hyde-White lakosztályszintjének liftajtói megremegtek, majd befelé berobbantak. Nem

hallatszott robbanóanyag döreje, pusztán csak a deformálódott fémlemezek visítása jelezte a
rombolást. Hart azonnal tudta, hogy mágiával robbantották be az ajtókat.
Az elõtér egyik alacsony asztala alól játékszernek tûnõ, apró, négykerekû robotka gurult elõ.
Megállt a nyílás elõtt, és elfordította kupoláját úgy, hogy fegyverének csöve a liftakna felé
nézzen.
Egy darabig nem történt semmi. Aztán a robot, rövid, vinnyogó sorozatokban tüzelni kezdett.
Hart hallotta a lövedékek kopogását a fémen és a betonon, de ezek mellett az emberi fül
számára érzékelhetetlen, magas huffogás is megütötte a fülét. Nemsokára a hang forrása is
megjelent, a liftaknából kilebegõ Glover fõdruida képében. A különös hangokat
fényfelvillanások kísérték, amint a lövedékek belecsapódtak a fõdruidát védelmezõ,
láthatatlan varázspajzsba.
A robot átmenetileg beszüntette a tüzelést, amint Glover átlebegett fölötte, és földet ért a
vastag szõnyegen. A robot felpörgette motorját, majd körözni kezdett körülötte, Glover
testének különbözõ pontjaira irányítva lövéseit, hogy megtalálja a védõpajzs gyenge pontjait.
Glover megvetõ tekintettel követte az apró gépezetet. Amikor a robot a harmadik kört fejezte
be, Glover hirtelen belerúgott, eltérítve ezzel szokásos pályájáról. Mielõtt a beépített szakértõi
rendszer reagálni tudott volna, a kis gép nekifutott a padlón heverõ egyik törmelékdarabnak,
és felrepült a levegõbe. Jobb elsõ kerekére zuhanva landolt, és elõrebukott. Lendülete olyan
nagy volt, hogy megállás nélkül, egyenesen belegurult a tátongó liftaknába.
-- Nyomorult kis bögöly -- horkantotta Glover, amint a robot eltûnt a mélységben.
Hart kikapcsolta láthatatlanná tévõ varázslatát és fegyverét Gloverre szegezte.
-- Nem kellett volna kikapcsolnod a levitációs varázslatot, fõdruida. Nem hívtunk meg erre a
kis összejövetelre.
Glover meglepõdött, de hamar összeszedte magát.
-- A varázslatot kikapcsoltam, mivel nincs már rá szükségem. Mint ahogy a meghívótokra
sem, tünde. Nem árthatsz nekem. Feltételezem, hogy észrevetted, mennyire hatástalanok a
lõfegyverek az én hatalmas mágikus erõm ellen.
-- Észrevettem.
-- Nem látom, hogy kellõképpen lenyûgözött volna.
-- Ó, nagyon is lenyûgözött. Az a védõpajzs egész jó trükk, de azért még én is tartogatok
néhányat a számodra.
Hart hirtelen a padló felé fordította pisztolyának csövét és gyors egymásutánban háromszor
meghúzta a ravaszt. Az elsõ robbanó lövedék cafatokra szaggatta a szõnyeget és feltépte a
padlóborítást. A robbanás ereje ledöntötte lábáról a fõdruidát. A második lövedék mélyen
belerágta magát a padló tartószerkezetébe, a harmadik pedig jókora lyukat ütött rajta. A
három robbanás olyan gyorsan követte egymást, hogy egyetlen hatalmas pokoltûznek tûnt.
Mivel Glover már korábban kikapcsolta lebegõvarázslatát, a gravitáció hatott rá és a fõdruida
belezuhant a nyílásba. Zuhanás közben Hart még látta az arcára kiülõ rémült meglepetést.
Ettõl eltekintve egyetlen karcolás sem látszott Gloveren. Hart elcsodálkozott a védõvarázslat
hatékonyságán.
Óvatosan megközelítette a rést, vigyázva, nehogy véletlenül az õ talpa alatt is beszakadjon a
talaj. Lekukucskált, és látta, hogy Glover egy törmelékhalom tetején feküdt. Ruháját
bepermetezte a felszakított mennyezetrõl pergõ por és törmelék. Hart remélte, hogy a zuhanás
megölte a fõdruidát, de nem így történt. A férfi azért elég kábultan feküdt ahhoz, hogy
elveszítse a fenntartott varázslatait. Hart maga is mágus volt, ezért tudta, milyen feszült
koncentráció kell az erõs varázslatok mûködtetéséhez.
-- Ébren vagy, Glover fõdruida?
A férfi felnyögött. Eszméletén volt, de nem szedte össze eléggé magát ahhoz, hogy varázsolni
tudjon.
-- Az igazat megvallva komolyabb játszmára készültem, de a jó vadász sosem szalasztja el a
kínálkozó alkalmat.
Hart még háromszor tüzelt. Varázslatának védelmétõl megfosztva Glover is csak ember volt,
semmi több. Aztán már annyi sem.

Sam futtában mindenféle tárgyaknak nekirohant. Idõre volt szüksége, hogy összegyûjtse erõit.
A Samet hátráltató és akadályozó bútordarabok, berendezési tárgyak semmit sem jelentettek a
megrontott épületszellem számára; úgy sétált át rajtuk, mintha azok ott sem lettek volna.
Egyedül a lakosztályban itt-ott elszórt növényeket és a mûtárgyakat védõ, betörésbiztos
kalitkákat kerülte meg. Szerencsére a szellem sokkal lassabban mozgott, mint azt eredeti
megidézõje, azaz Sam gondolta volna. Úgy tûnt, hogy a vendigó irányítása alatt a szellem
eljátszadozik az áldozatával.
Az egyik robot tüzelni kezdett, és Samnek ismét eszébe jutott Willie. A terv szerint a törp
nõnek a fizikai veszélyekkel kellett szembeszállnia, miközben Sam elintézte a mágikusakat.
Mivel a robotok nem bírtak Hyde-White-tal, ezért a szörnyeteg elintézésének feladata Samre
hárult. Sam remélte, hogy Willie több sikerrel jár a valószínûleg már a lépcsõházakban
nyüzsgõ biztonsági õrök ellen.
Sam nekirohant egy faliszõnyegnek és hirtelen felismerte, hová került a lakosztály
labirintusán belül. A faliszõnyeg mögött a vendigó szentélye rejtõzött. A szentélyt övezõ
mágikus védõkupola talán megállítja a szellemet, de a kicsi szobában Sam csapdába esne, és a
vendigó kedvére elbánhatna vele.
Aztán hirtelen rádöbbent, hogy ami fel tudja tartóztatni a szellemet, az talán meg is tudja
vakítani. Kétségbeesett iramban körberohant a szentély körül úgy, hogy a mágikus
védõkupola közte és a szellem között helyezkedjen el. A túlterhelt acél hangjához hasonlító
mordulás tudatta vele, hogy a szellem elvesztette õt szem elõl. Ha a lényt nem kötötték volna
a fizikai megtestesülés korlátai, Sam soha nem tudta volna kivitelezni ezt a kis trükköt. Sam
végigrohant az elsõ folyosón, és jobbra fordult, próbált úgy helyezkedni, hogy a szentély
mindig közte és a szellem elképzelt tartózkodási helye között legyen. Minél tovább fenn tudja
tartani ezt a játékot, annál messzebbre juthat. Égõ tüdõvel, vadul zihálva lerogyott a
lakosztályszint egyik szobájában.
Jelen pillanatban nem bírt már tovább futni. Hátát a falnak vetette és lecsúszott a földre.
Benyúlt a bõrdzsekijébe, és ujjait a fog köré fonta. Békesség, mondta saját magának.
Békesség, hogy megtaláljam a középpontot. Lélegzése lelassult, és félelem szaggatta
gondolatai fókuszálódni kezdtek.
Elképzelte a szellemet, amint feléje lépked. Elképzelte a mágikus erõkötelékeket, melyek az
épülethez kötik. Az épület esszenciájából kiindulva végigkövette a szálakat egészen a szellem
megtestesüléséig. Mivel õ idézte meg a szellemet, tudta, hogyan fonódtak egymásba a
manafonalak, melyek átnyúltak az asztrális tér határán túlra. Enélkül a kapcsolat nélkül a
szellem nem öltehetett testet az anyagi világban. Sam végigsimította az erõfonalakat,
megpróbálva kibogozni õket.
Hirtelen hatalmas, kéz nélküli kar nyúlt át a falon. Hamarabb, mint Sam gondolta volna.
Aztán egy láb következett, és nemsokára a szellem evilági testének többi része is kilépett a
falból. Alig egy méternyire Samtõl. Sam tisztán érezte a penész és a rothadás bûzét, amint a
szellem magasra emelte a karját, hogy összezúzza vele Samet.
Sam megrántotta az asztrális fonalakat.
A manifesztáció megtántorodott. Sam újra rántott egyet, ezúttal erõsebben. A szellem
hátratántorodott egy lépést, és mintha veszített volna anyagiságából. Sam mentális ujjait az
asztrális fonalak közé fûzte és húzta, csavarta õket. És amint kibogozta a szellemet az anyagi
világhoz rögzítõ csomót, a manifesztáció elvesztette a testét összetartó erõt, elõször folyékony
köddé változott, majd semmivé foszlott. Sam visszaûzte a megidézett szellemet.
Gyõzelme azonban rövid életûnek bizonyult.
A vendigó belépett a terembe. Nem érte meglepetésként, hogy sehol sem találta a szellemet. Ő
irányította a lényt, így nyilván megérezte az eltûnését.
-- Ragyogó visszaûzés, ha kicsit váratlan is. Rácáfoltál kritikus szavaimra és joggal. Janice
errefelé tart, és mindnyájunknak jobb lesz, ha te addigra már halott leszel. -- A vendigó
kimutatta agyarait és karmos ujjait elõrenyújtva elindult Sam felé. -- Eljött az utolsó perced.
Sam tudta, hogy fizikai erõ szempontjából nem veheti fel a versenyt a három méter magas
szörnyeteggel, de azért feltápászkodott. Összegörnyedt, hogy kisebb célpontot nyújtson.
Legalábbis így remélte. A vendigó erõsebb is és gyorsabb is volt nála. Belebámult a halált
hozó, félelmetes arcba, majd elõrevetette magát, megpróbálva átsiklani a vendigó
elõrenyújtott mancsai között. Mozdulata meglepte a szörnyeteget, de nem lehetett elég gyors
ahhoz, hogy sérülés nélkül megússza a dolgot. A vendigó sarkon perdült és egyik karmos
mancsával végigvágott Sam hátán, csíkokra szaggatva a bõrdzsekit. Mintha négy, tüzes kés
mélyedt volna Sam felsõtestébe. Az ütés ereje a földre lökte, így sikerült elkerülnie a vendigó
második suhintását.
Sam oldalra gurult, és megpróbált annyi helyet nyerni, hogy talpra állhasson. Fájdalom
hasított az izmaiba, kényszerítette magát, hogy tovább mozogjon. Minden egyes alkalommal,
amikor a háta a padlóhoz ért, új kínok robbantak a testébe.
Érezte, hogy jobb bokáját elkapja egy hatalmas marok és tudta, hogy manõvere nem járt
sikerrel. A vendigó bokájánál fogva felemelte Samet a földrõl. Az Ares Predator kicsúszott
tokjából és teljes súlyával nekicsapódott Sam könyökének. Sam érezte, hogy a karja
elzsibbad.
-- Azt hittem Kutya vagy és nem Nyúl -- gúnyolódott a vendigó.
Aztán a szörnyeteg váratlanul felüvöltött fájdalmában, és elhajította magától Samet.
Sam vízszintesen csapódott a függõleges falnak. Fájdalom hasított a mellkasába és egy
másodpercre el is vesztette az eszméletét. Amikor magához tért a pillanatnyi ájulásból, a
padlón fekve találta magát. A fülei sípoltak, és úgy érezte, mindjárt hánynia kell. Bal lába a
teste alá csavarodott. Fájdalmat nem érzett felõle, de látta a bokáján, hogy eltört. Minden
lélegzetvétel fájt, mintha éles késekkel szurkálták volna a mellkasát. A bordáim is eltörtek,
gondolta. Nincs több futás.
A vendigó bal vállának hátsó részét markolászta, mintha megpróbálna megvakarni egy
viszketõ pontot. Felüvöltött a dühtõl és a fájdalomtól. Sam fémes csattanást hallott, a vendigó
pedig felállt és egyik karját a mellkasa elé karolta, hogy szorosan tartsa átellenes vállát.
-- Erre, szõrpofa!
Sam fülzúgása ellenére is felismerte, hogy a hang nõtõl származott.
A vendigó szembefordult az újonnan érkezõvel. Sam látta, hogy a vállát tartó fekete kéz alól
vér szivárog. Bár a szörnyeteg saját karmai által ejtett vágások begyógyultak, a vendigó
továbbra is vérzett a fegyver okozta sebbõl.
-- Te is. Tudhattam volna.
-- Ideje megfizetni, szõrpofa.
A vendigó oldalra ugrott, amint egy zizegõ fémkorong átsuhant azon a helyen, ahol
pillanatokkal elõbb még a szörnyeteg állt. A fegyver jóval Sam feje fölött ásta bele magát a
falba. Sam felnézett. Egy küllõkkel ellátott fémkorong volt, melynek peremén gonosz, szike
élességû pengék sorakoztak. Egyedi tervezésû shuriken volt és Sam ilyet eddig csak egyetlen
embernél látott.
-- Hart -- mondta Sam rekedt hangon.
A vendigó hatalmas tömege nagyrészt eltakarta a nõt. Hart fekete bõrbe öltözött
halálangyalnak látszott, sötét éjszaka volt a vendigó hófehér bundája ellenében. Jobb karját
hátrahajlította, készen arra, hogy elhajítsa a következõ shurikent. Bal kezében egy nehéz
pisztolyt tartott. Sam látta Willie robotjainak eredmény nélküli támadását a vendigó ellen, és
tudta, hogy a pisztoly kevés kárt okozhat csak neki. Úgy tûnt, ezzel a vendigó is tisztában van,
mert tekintetét a dobófegyvert tartó kézre szegezte. Nyilván a shuriken anyaga jelenthette a
rejtély megoldását. Sam emlékezett rá, hogy egyes felébredt lények allergiásak voltak
bizonyos típusú fémekre.
Az ellenfelek hosszú másodpercekig csak köröztek egymás körül. Egyikük sem akart olyan
lépést tenni, mellyel esetleg szabadon hagyhatna valami támadható pontot. Hart karja
váratlanul elõrevágódott, a csillogó shuriken pedig a vendigó felé zizzent. A vendigó jobbra
ugrott, és sikerült az utolsó pillanatban elhajolnia a gyilkos korong elõl. Számított Hart
dobására, de arra nem készült fel, hogy Hart közvetlenül a dobás után gurulva jobbra vetõdik.
A vendigó ellenfele új helyzete felé fordult, de Hart közben a földrõl tüzet nyitott, és a
szörnyeteg jobb keze egyetlen véres csont- és húsfelhõbe robbant.
A vendigó üvöltése szinte megsüketítette Samet. A hangból egetverõ fájdalomnak kellett
volna kicsendülnie, de ehelyett az nem tartalmazott más érzelmet, csak vad dühöt. Sam
hallotta, amint az üvöltés végigvisszhangzik a lakosztályon. A szörnyeteg magához tért a
meglepetésébõl, és megrohamozta Hartot.
Hart felállás közben leadott két lövése eltévesztette a célpontot. A lövedékek krátereket
ütöttek a falba. Ahogy Sam, Hart is a vendigó veszedelmes karjai alá akart bevetõdni. És
akárcsak Sam, õ sem volt elég gyors. Az egyik kar elkapta a csípõjénél; a vendigó ütésének
ereje nekilökte Hartot egy könyvespolcnak. A tünde nõ vérzõ testére nagy rakás könyv,
mûtárgy és mûérzet kazetta hullott.
A vendigó két lépéssel ott termett mellette, de ahelyett, hogy Hartot kapta volna el, épen
maradt kezével megragadta a könyvespolc tetejét és megrántotta. A nehéz fa polcszerkezet
recsegve távolodott el a faltól. Fém horgonyai csikorogva szakadtak ki foglalatukból. A
polcok lezuhantak a földre, de Hart négykézláb mászva az utolsó pillanatban megmenekült
mázsányi súlyuktól.
-- Csinálj valamit, kutyafiú! -- kiáltott Samre. -- Varázsolj egyet! Hívj egy szellemet! Csinálj
valamit!
De mit? Korábban már megidézett egy szellemet, de a vendigó fölényes könnyedséggel
megrontotta, és õellene fordította. Mit tehetne Sam ilyen erõs mágia ellen? Egy Kutya sámán
volt csupán.
Egy...
Egy tisztáson állt a nagyváros közepén és a füvön ült. Egy kutya ült mellette.
-- Kutya! -- kiáltott fel Sam.
-- Ember! -- utánozta Kutya Sam hanglejtését. -- Kíváncsi voltam, mikor fordulsz már
hozzám.
-- Azt hittem, mindig velem vagy.
-- Veled is vagyok. Csak te nem vagy mindig énvelem.
-- Nem tudom, mit tegyek, Kutya. Mondd meg -- könyörgött Sam.
-- Mondjam meg? Te vagy odakint a világban, ember. Neked kell meghoznod a saját
döntéseidet. Ha bábu akarsz lenni egész életedben, semmi gond. Én megvagyok vele, de te
nem, mert nem lesz valami hosszú életed, ha nem ébredsz fel, és nem tapasztalod meg a
világot olyannak, amilyen.
-- A világ bûzlik a haláltól.
-- Ez a vendigó dumája. Azt hittem, te ember vagy.
-- Az is vagyok.
-- Akkor bizonyítsd be -- vakkantotta Kutya. -- Azok az emberek, akiket én ismerek, nem
adják fel ilyen könnyen. Küzdj meg vele, ember.
-- De nem tudom, hogyan -- panaszkodott Sam.
-- Ha nem lennél ilyen kétségbeesett, tudnád.
Valahol a világban a vendigó odalépett Harthoz. A nõ övébõl elõrántott egy tõrt. A pengén
halványan izzottak a mágikus szimbólumok. A tõr képes volt rá, hogy sebet okozzon a
vendigónak. De akkor is csak tõr volt; a szörnyetegnek meg karmai és agyarai voltak, és több,
mint kétszer annyit nyomott, mint Hart.
-- Meg fogja ölni -- mondta Sam Kutyának.
-- Meg -- bólintott kutya barátságosan. -- Aztán téged. Aztán még egy csomó embert.
Megállítod?
-- Mit tehetnék?
-- Hol marad a hited? Mi, kutyafélék hiszünk bennetek, emberfélékben.
Valahol a világban a vendigó kiütötte a tõrt Hart kezébõl. A lefegyverzõ mozdulat ugyan
mély vágást hagyott az alkarján, de úgy tûnt, a szörnyeteg elégedett a cserével. Válaszul
hatalmas pofont kevert le Hartnak. A nõ megpróbált együtt gurulni az ütéssel, de ekkora erõre
nem volt felkészülve. Elterült a földön.
-- Nincs már remény a számára, Kutya.
-- De itt vagy a számára te. Legyél már férfi, ember.
Sam tökéletesen ostobának érezte magát. Kutya egész idõ alatt azt mondogatta neki, mit
tegyen, õ meg csak hallgatott kuka fülekkel. A vendigó azért tudta megfordítani az
épületszellemet, mert az fõleg a hely szelleme volt; és a helyeket be lehetett szennyezni. A
helyek csak olyan dolgok voltak, amelyek használatra készültek. De az emberek többek
voltak egyszerû dolgoknál. Fizikai testtel is rendelkeztek persze, de volt szívük és lelkük. A
szívet is meg lehetett rontani, de a lélek legtisztább esszenciáját már nem lehetett olyan
könnyen elferdíteni. Megzavarni, félrevezetni és becsapni igen, egy ideig talán; de nem
örökké, ameddig létezett remény, hit és bizalom az élet végtelen jóságában.
A vendigó a halál és a kétségbeesés útját választotta, de még az õ fajtája is át volt itatva
reménnyel. És bár a vendigó Mételyt nevezte totemének, és a toxikus utat járta, azért
reményteljes befejezést látott maga elõtt. Elferdült harcában arra használta fel a megrontott
lelkeket, hogy megtisztítsa a földet attól, amit õ pestisnek vélt. Rettenetes utat járt és minden
kétséget kizáróan téveset. Sam hirtelen megsajnálta a sámánt. A vendigó természete iránt
azonban semmilyen könyörületet nem érzett. Az a lény, aki valaha volt, megérdemelte a
könyörületet és sajnálatot, de az a lény már régóta elpusztult a hatalmas, szõrös testben.
Sam megnyitotta magát a szellemvilág felé. A Brighton Centrumban nyüzsgött az élet. Sam
elkerülte a sötét sarkokat, és a fényt
kereste. Aztán egy lebontásra ítélt negyed egyik rogyadozó viskójában megtalálta, amit
keresett. A szellemet szeretetben és reménységben nevelte fel a családja, akiknek az élet
minden mocska kijutott, mégis együtt maradtak. A szélei egy kicsit rojtosak voltak ugyan, de
soha nem ismerte a kétségbeesést.
Sam énekelni kezdte a Kutyától tanult dalt, csalogatta a szellemet. Az elõször nem reagált
Sam kérésére, de aztán meghallotta a dalt, és megmoccant. Sam szép szavakkal elcsábította
lakóhelyérõl, és erejével táplálta. A szellem pedig átlebegett a távolság nélküli téren, és
csatlakozott hozzá. Sam lelke örvendett. Elmondta a szellemnek, mennyire szüksége van a
segítségére. A szellem aurája dühtõl és felháborodástól lüktetett, amikor a vendigóról hallott.
Megengedte, hogy Sam sûrû kristályként formázza meg a szellem nyers romlatlanságát, a
gyémánt tisztaságával és kõkemény erejével.
Kutya egész végig ellenpontot énekelt.
Amikor Sam ismét az anyagi világ felé fordította figyelmét, látta, hogy a vendigó hatalmas
talpával a földhöz szegezte Hartot. Elõredõlt, teljes súlyával a nõ mellkasára nehezedve. Sam
hallotta a bordák recsegését. Félt, hogy Hart esetleg meghalhat, de nem hagyta magát
eltéríteni a daltól. Ha most engedi eluralkodni a félelmét, minden remény elveszhet.
Az emberi természetbõl kovácsolt szellem apró gyermek formájában öltött testet. Szutykos
kis testét szakadt rongyok fedték úgy-ahogy. Jobb kezében egy csõdarabot tartott, melyet
ádázul a bal tenyeréhez ütögetett.
-- Hé, szõrgolyó! -- kiáltotta.
A vendigó az új érkezõ felé fordította fejét. Szeme összeszûkült és orrlyuka kitágult, ahogy
beitta a szellem erejét.
-- Most eltûnsz, szõrgolyó! -- mondta a szellem.
A vendigó gyorsabban reagált, mint bármikor korábban. A Hartot halálra préselõ lába
meglendült, és a manifesztáció felé rúgott. A szellem a csõ egyik végét tartó kezével hárította
a rúgást. Utána felsõ kezét az alsó mellé húzta le, feje fölé emelte a csövet, és rávágott vele a
vendigó még mindig felemelt lábára. A szoba megremegett, amint a szörnyeteg a földre
zuhant. Sípcsontjának törött szélei fehéren meredtek ki lábából.
A szellem rohama nem lassult. A csõ fel-le villogott, ütötte, verte a vendigót. A szellem ereje
a mágiától származott, nem szorította korlátok közé fizikai teste. A vendigó nem állhatott
ellen haragjának. Nemsokára kiszolgáltatva hevert a földön.
A szellem átfúrta a csövet a vendigó bal vállán és mélyen beledöfte a padlóba. Aprócska
öklének két gyors ütésével elgörbítette, törhetetlen kapoccsal szögezve a földhöz a
szörnyeteget. Úgy tûnt, a sebesült vendigóból minden harci kedv elpárolgott. Tekintetében
rettegéssel nézte, ahogy a szellem rátérdel a mellkasára, és két piciny tenyere közé fogja a
szörnyeteg vaskos fejét. Tekintetük találkozott és a vendigó felüvöltött.
Mintha elektromos töltések sültek volna ki a levegõben, de Sam tudta, hogy csak a mágia kelti
ezt a hatást. Átcsúszott az asztrális világba, és figyelte a szellem és a vendigó között tomboló
manavihart. A szellem napként ragyogva vakító fénysugarat küldött szemébõl a vendigó sötét
szemgolyóiba. A dicsõséges fénnyel elõször harcra kelt a vendigó szemébõl gõzölgõ füst és
sötétség. A mocskos párák körülfonták a kettõs fényoszlopot, mintha csak meg akarnák
fojtani õket. De pár másodperc múlva -- vagy órák teltek el közben? -- a sötét ködfoszlányok
áttetszõvé váltak, míg végül könnyû gõzökként elszálltak a szélben. A vendigó teste világítani
kezdett belülrõl, amint egyre több és több arany fény ömlött belé a szellem szemébõl. A
szellem egyre halványabbá és halványabbá vált, miközben a vendigó fényesedett és ragyogott.
Végül Sam már nem bírt a fénybe nézni. De épp mielõtt visszatért volna evi lági érzékeihez,
mintha egy alakot látott volna a vendigó otromba testén belül. A ragyogás miatt azonban nem
láthatta jól.
Az anyagi világban a vendigó teste összelappadt, mint egy csontvázra húzott, lagymatag
bõrruha. A szellem a legyõzött szörnyeteg mellett állt és kihúzta az acélcsövet.
-- A sötétség eltávozott -- mondta csak Sam számára hallhatóan.
-- Mindent megtettél, amire kérhettelek, szellem. Nem tartozhatok neked mással ezért, mint
azzal, hogy visszaadom a szabadságodat.
-- Megtennéd ezt? Hiszen még szolgálattal tartozom neked.
-- Közös ellenség ellen küzdöttünk. Semmivel sem tartozol és nem is kívánok tõled semmit.
Szabad vagy.
-- Üdv néked, ember -- felelte a szellem, majd lassan elhalványult.
Sam asztrálisan követhette volna a szellem útját. Akarta is. Mindenáron tudni akarta, merre
távozik a szellem. De valahogy nem tartotta helyénvalónak a dolgot.
Négykézláb mászva elkúszott a vendigó teste mellett Hart irányába. A nõ szabálytalanul
lihegve lélegzett és Sam meggyorsította mászását, pedig tudta, hogy ezzel csak súlyosbítja a
sebesüléseit. A fájdalom csekély árnak tûnt azért, hogy Hart mellett lehessen. Kezével
végigsimított az arcán és megérezte, hogy a nõ sírt. Hart összerezzent Sam érintésére és
kinyitotta a szemét. Beletelt pár másodpercbe, amíg felismerte a fölébe hajoló arcot. Aztán
megmozdult, megpróbálta felemelni a karját.
-- A csuklóm -- suttogta.
Sam óvatosan, nehogy újabb fájdalmakat okozzon, kigombolta, és felgyûrte Hart ingujját. A
csuklón viselt mûanyag karkötõbe ágyazott áramkörön felismerte a DocWagon nevét és
emblémáját. A kis kártya platina színû volt.
-- Ne menjen el otthonról nélküle!
Hart megpróbált Samre mosolyogni, de az erõfeszítés felemésztette minden erõtartalékát.
Sam megnyomta a hívógombot és tudta, hogy perceken belül oda fog érkezni egy
mentõhelikopter.
Saját sebesülései is sok erõt elfolyattak, de tudta, hogy valószínûleg életben fog maradni, ha
nem tesz semmi ostobaságot. Harttal kapcsolatban már nem volt ilyen biztos. Mindazok után,
amit Hart elkövetett, hogy megakadályozza Samet a vendigó megállításában, végül kockára
tette az életét, hogy megmentse õt és idõt nyerjen számára a szellem megidézéséhez.
-- Miért? -- kérdezte Sam.
-- Bárcsak tudnám -- felelte a nõ és elvesztette az eszméletét.

43

Mire Janice felért a lakosztályszintre, minden elcsöndesedett. Ez nyugtalanította. Hallotta Dan

utolsó üvöltését. A kiáltás tele volt fájdalommal, ezért Janice aggódott szerelmese épségéért.
Hogy történhetett volna vele akármi? Erõsebb volt, mint bármelyik humán sámán.
Óvatosan körüljárta az elõtér padlójában tátongó lyukat. A liftaknától eltérõen, itt nem lehetett
érezni a mágia visszamaradt nyomait. A rombolás tisztán fizikai volt.
A bejárati ajtók nyitva álltak. Mögülük halvány vérszag szûrõdött ki. Janice ugrásra készen,
feszülten figyelve átlépte a küszöböt.
A levegõben rengeteg szagot lehetett érezni, jóllehet mindegyik csak halványan csapta meg az
orrát. Az emelet légkondicionáló berendezései teljes gõzzel igyekeztek kipumpálni a
beszakadt északi ablakfalon beáramló meleg levegõt. A légáram annyira felhígította a
szagokat, hogy Janice nem lehetett biztos a dolgában. Annyit azért érzett, hogy idegenek illata
lebeg a levegõben. Az egyik illat egy férfihoz tartozott és ez halványan ismerõsnek tûnt Janice
számára, de a másikkal, a nõi illattal még sohasem találkozott. Ózonszag is terjengett, melyet
valószínûleg olyan robotok keltettek, mint amelyik majdnem a fejére zuhant, miközben Janice
felfelé kapaszkodott a liftaknában. A szagot elég erõsen lehetett érezni, és ez arra utalt, hogy
akár több robot is nyüzsöghetett odabent; a gépek illata azonban mind egyforma volt, így azt
nem lehetett megmondani, hogy hányan lehettek. Ráadásul ezek a gépek elég kicsik is voltak
ahhoz, hogy jól el tudjanak rejtõzni.
De az az illat, amit Janice annyira érezni akart, csak nagyon-nagyon halványan ütötte meg az
orrát.
Igen magas hangú csipogássorozat ütötte meg a fülét. A hangot sem humán, sem tünde nem
lett volna képes meghallani. Egészen biztosan jelzésnek szánták. Janice tudta, hogy a
lakosztályban semmi sem bocsáthatott ki ilyen hangot; a készülék tehát a behatolókhoz
tartozott. Janice óvatosan hallgatózott, majd odébb suhant egy kicsit, és ismét fülelt. A hang
mintha a szentélytõl keletre csipogott volna. Janice óvatosan elindult a hang forrása felé.
Ahogy közelebb ért, aggodalma növekedni kezdett. A légmozgás feléje hajtotta az illatokat,
így most jobban érezte mindegyiket. Dan illata is közöttük volt. De Janice pillanatnyi
megkönnyebbülését ismét csak beárnyékolta az aggodalom, amikor a csipogás zavartalanul
tovább folytatódott. Dan ezt nem hagyta volna, ha meg tudta volna akadályozni. Sõt, ami még
rosszabb volt, Janice a mágia jelenlétét is megérezte.
Megállt az egyik dolgozószoba elõtt. A falakon és a padlón vérfoltok éktelenkedtek
mindenfelé. A folyosón túl, az egyik lakóteremben egy kráter tátongott a falban. A terembõl
valahonnan egy férfihang hallatszott: finoman beszélt valakihez. Nem Dan hangja volt. Janice
elõrelopakodott.
Amikor a sarokhoz ért, belesett és hirtelen szívszaggató látvány tárult a szeme elé. Dan a
földön hevert elnyúlva. Csont és bõr testét fedõ, valaha fényes és meleg bundája most
szakadtan és vértõl foltosan tapadt csontjaira. Hatalmas, mély seb tátongott bal vállában, jobb
keze pedig, a Janice-t annyiszor gyöngéden cirógató jobb keze hiányzott. Jobb karja tépett
szélû sebben ért véget a csuklójánál.
Janice félresöpörte félelmét és óvatosságát. Kirontott a sarok mögül és Danre vetette magát.
Szerelme olyan mozdulatlanul hevert! Janice nem akarta elhinni, hogy meghalt, de szeme
csak vért és sebeket látott. Fülét nem ütötte meg Dan lélegzetének hangja, és ujjai is csak
hideget tapintottak. Dan teste olyan hidegen és mereven feküdt ott. Janice tekintetét
elhomályosította a szemébõl patakokban ömlõ könny. Érezte szerelme hideg tagjait, mégis
tagadni akarta, amit látott és érzett. Ez nem történhetett meg, Dan nem halhatott meg.
-- A kibaszott életbe, Csavar. Nõje is van.
A hang megtörte Janice gyászát. A szavakat nyilván a humán sámánnak szánták a
fülhallgatóján keresztül, de Janice éles hallásával felfogta õket. Felemelte könnyáztatta
szemét és most elõször nézett a behatolókra.
A fal tövében egy nõ feküdt eszméletlenül, majdnem holtan. A férfi volt az a sámán, aki
megidézte Dan ellen a szellemet. Őt is vér és sebek borították. Bár arcát eltorzította a
fájdalom, most mégis megpróbált felülni valahogy. Egyik reszketõ kezében vörös-arany tõrt
tartott, ettõl eltekintve más fegyvert nem viselt. Kivéve a mágiát, figyelmeztette magát Janice.
A férfi feje mellett egy aprócska robot csücsült; a kupolás tornyába ágyazott fegyvercsõ
egyesen Janice-re szegezõdött.
Ezek rabolták el tõle Dant.
Visszaült a sarkára, és a géppuska követte minden mozdulatát. Az apró gépezetre rá sem
hederítve finoman megcirógatta Dan arcát. Lecsukták a szemét. Ujjai végigsimítottak a
vértelen ajkakon. Elrabolták a mosolyát. Simogató keze megállapodott szerelme mellkasán.
Kioltották a szívét.
Janice koncentrált, és saját maga illúzióképét varázsolta teste köré. Az illúziókép továbbra is
Dan ernyedt testét ölelte, ám a varázslat álcája mögött Janice begörbítette hátát és felkészült a
támadásra.
Most meghalnak.
Elõrevetette magát.
Mozdulatával együtt szertefoszlott az illúzió is. A gyilkosok végül reagáltak, de már elkéstek
vele. A robot kupolája nem fordulhatott elég gyorsan, hogy kövesse. A sámán túl gyenge volt
ahhoz, hogy feltartóztassa. Egy pillanat és mindketten cafatokra tépve fognak a padón
heverni.
Janice hirtelen láthatatlan falba ütközött, halálos ugrása ügyetlen felbucskázásban végzõdött.
Érezte, hogy elméje kis híján az õrületbe zuhan -- a mágikus falat Dan energiái állították fel.
Dan felé fordult, és látta, hogy társa gyengén megmozdítja a fejét. Szeme nyitva volt, de
Janice nem fedezte fel bennük a jól ismert, meleg csillogást.
Visszatért Danhez, és szájon csókolta. Öröme elhalványult. Dan szája hideg, mellkasa
mozdulatlan maradt. És bár tüdeje nem bírt magából levegõt kilökni, mégis megszólalt.
-- Nem engedhetem, hogy ezt tedd.
Janice minden érzékével próbálkozott, de csak összezavarodott. Dan ott volt és mégsem volt
ott. Azt akarta, hogy szerelme újra éljen. Könnyei társa arcára peregtek, de Dan arcán
egyetlen izom sem rándult. Janice nem tudta, mit tegyen.
-- Nem lesz testvérhalál. A vér túl erõs. Bepiszkít. Olyan nehéz. Bemocskol. Számodra,
kedvesem, attól félek, ez végzetes is lesz.
Janice karmaival megfésülte Dan sörényét.
-- Hallgass, kedvesem. Eléneklem neked a gyógyító dalt.
-- Nem kell a dal. A hús elfogyott, nincs több lakoma. A sötétség szélérõl hallottam, hogy
értem sírsz. A könnyeid, a szerelmed. Még egyszer megmentelek.
-- Megmentesz? Ha akarod, megölöm õket neked.
-- Nem -- csattant a síri hang. -- Ígérd meg. Mondj le a testvérhalálról.
-- Mirõl beszélsz, szerelmem? Miféle testvérhalálról mondjak le?
-- Ígérd meg.
Dan hangja elhalkult, mintha egy mély üreg mélyérõl szólna, de Janice megérezte a
felszólításban a férfi vasakaratát.
-- Bármit. Megígérem. Nem lesz testvérhalál. Amit csak akarsz. Csak gyere vissza hozzám --
könyörgött.
-- A Kutya sámán. Ő a bátyád.
Janice érezte, hogy ezzel a végsõ kijelentéssel minden eltávozott, ami valaha Dan Shiroi volt.
Örökre. És Janice minden gyötrelmét beleöntötte vad, kétségbeesett üvöltésébe.

Sam alig hitt a fülének. A halott vendigó hangja is olyasvalami volt, ami élete végéig kísérteni
fogja a rémálmaiban. De ennél borzasztóbbat, rémületesebbet szavakkal leírni nem lehetett.
Ez a hatalmas, szõrös lény, ez a nõstény vendigó lett volna az õ húga, Janice? Isten nem
lehetett ilyen kegyetlen.
Átkapcsolt asztrális érzékeire és szemügyre vette a lény auráját. Most már tudta, hogyan kell
felismerni egy vendigó auráját és semmi kétsége nem volt afelõl, hogy vendigót lát. De
amikor utoljára találkozott a húgával, még nem volt mágikusan aktív. És Janice sem ment át
az átváltozáson. Honnan tudhatná, hogy a húgát látja? Nem lehetett benne biztos. Mint egy
félig elfeledett álom, valami ismerõsnek hatott a lény aurájában.
-- Janice?
A karikás, vörös szempár zordan nézett rá. A hozzájuk tartozó ocsmány pofa teljesen
ismeretlen volt Sam számára. Nyomát sem látta rajta húga finom vonásainak. Már hallotta a
vendigó hangját, és semmi ismerõset nem fedezett fel benne.
-- Sam?
Sam torka összeszorult, amikor meghallotta, ahogyan a lény kimondta a nevét: "Sa-am".
Hirtelen minden kétsége elpárolgott.
-- Egek Ura, te vagy az!
Annyi mindent akart mondani, mégsem jöttek ki szavak a torkán. Amióta csak hírét vette
húga goblinizációjának, aggódott érte. A Renrakunál minden próbálkozását meghiúsították,
így nem tudott kapcsolatba lépni vele. De soha nem feledkezett el róla, soha nem szûnt meg
gondolkodni rajta, hogyan érhetné el a húgát. És most Janice itt állt elõtte, és a pillanat
egyáltalán nem hasonlított arra, amit korábban annyiszor elképzelt. Félt tõle, hogy a kawaru
orkká változtathatta húgát, vagy ami még rosszabb, trollá -- de ez! Amióta csak tudomást
szerzett a vendigók létezésérõl, szívbõl gyûlölte õket.
Janice csak bámult rá, sötét szemébõl semmit nem lehetett kiolvasni.
Végül Sam kinyögte:
-- Segíteni akarok rajtad.
-- És hol voltál akkor, amikor igazán szükségem volt a segítségre? -- kérdezte Janice vádlón.
-- Megpróbáltam...
-- Ha igazán olyan baromira megpróbáltad volna, akkor csinálhattál volna valamit. Dan ott
volt, amikor szükségem volt rá. Te elhagytál, aztán visszajöttél az életembe, és elvetted õt
tõlem. Segíteni akarsz? Akkor hozd õt vissza.
-- De hát õ vendigó volt.
-- És mit gondolsz, én mi vagyok? -- kiáltotta Janice, és hatalmas mancsával a mellkasára
csapott.
-- Meg kell találnunk a módját, hogy segítsünk rajtad.
Janice keserûen nevetett.
-- És én még úgy nõttem fel, hogy azt hittem, én vagyok az álmodozó és te vagy a
gyakorlatias. Számomra nincs már megváltás. Hát nem látod, hogy örökre elkárhoztam?

44

-- Nem tudom elhinni, hogy elengedted.

Estios idegesen trappolt elõre-hátra a számára engedélyezett szûk helyen, a Hart egyik
menedékházában lévõ lakásban. A hátsó szobában Willie kényelmesen elfért rigódekkjével
együtt, de most, hogy az összes vadász összegyûlt, nem sok hely jutott egy személynek. A
bútorok legtöbbjét szorosan a fal mellé tolták, hogy helyet szorítsanak a Mitsuhama Medical
Technologies által készített házi gyógyfekhelynek, melyben Hart lábadozott. A sebesült és
sértetlen vadászok szétszórt felszereléseikkel úgy festettek az eredetei gyapjúszõnyegek, fa
gerendák és ódon bútorok között, mintha a Marsról érkeztek volna.
Amikor Estios elhaladt Svindler mellett, a dekás kinyújtotta a lábát, Estios következõ
fordulójára felkészülendõ. A morcos tünde nem vette észre az alattomos akadályt. Teresa
gyorsan oldalba bökte Svindlert, õ pedig tizedmásodpercekkel azelõtt húzta vissza a lábát,
hogy Estios átbucskázott volna rajta.
Samet fõleg az MMT ágy kijelzõjén villogó információk kötötték le, így csak félig figyelt oda
Estios dumájára. Sam ugyan nem értett az orvosi dolgokhoz, de a jelzések alapján úgy tûnt,
hogy Hart ébren volt. A nõ ugyan csukva tartotta a szemét, és nem reagált, amikor Sam a
nevét suttogta, mégis biztosan ébren lehetett. Pusztán csak nem akart tudomást venni az õt
körülvevõ világról.
Sam attól félt, hogy Hart éppen õt akarja elkerülni. De az is lehet, hogy nem akart beszélni a
hangos Estiosszal. Vagy egyszerûen pihenni kívánt. Mindhárom változatnak lett volna
értelme. Mindnyájan kemény dolgokon mentek át, és egyiküknek sem hiányzott Estios
monológja.
Sam körbenézett a szobában. Svindler és Teresa egy hosszú kanapén ültek és egymással
voltak elfoglalva. Ingerülten beszéltek, és Svindler boldogtalannak látszott. Willie rigódekkje
fölé görnyedt, és tüntetõen elfoglalta magát gépeivel. Rinaldi atyával Sam sokat beszélgetett
még közös fogságuk alatt a síd cellában, és az atya elmondta Samnek, hogy semmiféle
számítógép-ember interfészt nem kedvel. Ennek ellenére most segített Willie-nek a monitorok
figyelésében. Amennyit Sam látott a figyelõrobotok által rögzített képekrõl, az alapján nem
sok minden történt. Nyilvánvaló, hogy Janice még mindig abban a lerobbant bérházban
tartózkodott, ahová korábban bemenekült.
Sam hirtelen észrevette, hogy Estios abbahagyta a beszédét, és éppen õrá bámult. A tünde
nyilván kérdezhetett valamit. Sam semmire sem emlékezett vissza az elmondottakból, így
reménye sem volt, hogy válaszolni tudjon.
-- Figyelj -- mondta és sóhajtott egyet. -- Már vége. A Körnek befellegzett.
-- Mi van, nem figyeltél? A körnek nincs vége, amíg Ashton és Wallace odakint mászkálnak.
-- Ha annyira zavarnak, menj és csinálj velük valamit. Szerintem õk csak mellékszereplõk
voltak. Most, hogy a többiek meghaltak, különösen a vendigó, õk már nem jelentenek
problémát. A vendigó táplálta õket erõvel, miközben õk azt hitték, hogy a rítusok miatt
erõsödnek. Küldünk egy névtelen bejelentést a kormányzó felügyelõtanácsának, és máris
megkapják a megérdemelt büntetésüket.
-- Megszökhetnek, és új tagokat toborozhatnak. De még ha nem is teszik ezt, a szörnyeteg
társa továbbra is szabadon garázdálkodhat.
Sam tenyerébe temette az arcát, és megpróbálta kimasszírozni fejébõl Estios korlátoltsága
miatt érzett dühét.
-- Felejtsd el. Ő nem volt a Kör tagja.
-- Nem felejtem el. Vendigó. Ez éppen elég ok arra, hogy meghaljon.
Sam feltápászkodott. Bordái sajogtak az egész felsõtestét beborító kötés alatt. Ingatagon állt a
lábán, de a járókötése engedélyezett számára valamiféle idétlen, bicegõ csoszogást.
Odavonszolta magát Estioshoz és felnézett a tünde arcába.
-- Nem ölöd meg.
Estios lebiggyesztette a száját. Kezét Sam mellére tette, és hátralökte. Sam testébe éles
fájdalom hasított, ahogy visszahuppant a székébe; tekintetét fekete folt homályosította el.
Örült, hogy párnázott székbe talált beleülni, ugyanis ha a falnak esett volna ezzel az erõvel,
valószínûleg elájult volna. És nem gondolta, hogy Estiost túlzottan érdekelte volna dolog.
-- Téged érzelmileg túlzottan érint a dolog, Verner. Feltételezem, hogy a fájdalomcsillapítók
elködösítették az agyadat, ezért gondolkozol ennyire rövidlátóan. Ő már azon a napon nem
volt a húgod, amikor kinõtt a szõre. -- Estios körbenézett a szobán. -- Épp eleget vesztegettük
az idõnket. Kapcsold készenléti állapotba a robotokat és költözz át a kocsiba, rigó. Pap, te itt
maradsz a sebesültekkel. A többieknek pedig felszerelést kézbe, és nyomás. Vadászni
megyünk.
Willie Samre nézett. Soha nem csípte Estiost, és gyûlölte, ha az parancsolgatott neki. Úgy tûnt
Sam iránt érzett hûsége és a tünde érveinek súlya között õrlõdött. Szemébe kiült a kérelem,
hogy szabadítsa már meg valaki a terhétõl.
Sam látta, hogy senki sem fog szembeszállni Estiosszal. Összeszorította hát a fogát,
megmarkolta az elõtte álló asztal szélét, és megpróbált felállni. Ahogy félig felemelkedett,
törött bordáiba ismét belenyilallt az égetõ fájdalom, õ pedig visszaroskadt a székbe.
Svindler egy szemvillanás alatt átsuhant a szobán, és Sam mellett termett. A tünde egyik
kezével szilárdan tartotta Samet a székben, míg másik kezének fürge ujjai beállították Sam
mellkötésének kapcsolóit. Halk szisszenés hallatszott, amint gáz áramlott a merevítõcsövekbe,
hogy megnövelje a kötés szilárdságát.
-- Estios túl messzire megy, Teresa -- mondta Svindler. -- Ez veszélyes terv.
-- Ha begyulladtál, sikátorvadász, itt maradhatsz. Mi az igazi világban fogunk játszani, ahol az
embernek igazából baja eshet. Neked az úgysem tetszene. Miért nem bújsz el inkább az
elektronikus fantáziáidba?
Estios közelebb lépett a kanapéhoz és kinyújtotta kezét Teresa felé.
Svindler elõrelépett.
-- Ne menj vele, Teresa.
Teresa tekintete elsuhant Sam mellett; nyilván Svindler szemébe nézett. Sam látta, hogyan
kavarognak az érzelmek a lány arcán. Svindlert nem látta, de érezte a feszültségét a karját
markoló kézen keresztül. A szorítás megkeményedett, amikor Teresa lesütötte szemét, és
megfogta Estios kezét.
Estios felsegítette a lányt, aztán lehajolt, felvette a fegyverét, és odadobta neki. Estios egész
idõ alatt úgy vigyorgott Svindlerre, mint egy kisgyerek, aki a céllövöldében elnyert egy
mézeskalácsot.
-- Igyekezz, rigó -- mondta, és rácsapott Willie székének támlájára. -- El kell taposnunk egy
férget.
Estios saját Steyr-je után nyúlt. A fegyver a rigódekk asztalának döntve pihent a földön. Ám
mozdulata hirtelen abbamaradt, amikor egy újabb hang csatlakozott a beszélgetéshez.
-- Ha hozzányúlsz, a fõnöködnek új vezérbikára lesz szüksége, Jégszemû.
Hart hangja rekedten szólalt meg. Lázban égõ szemét sötét, mély gyûrûk övezték. Mereven
Estiosra bámult. Bal kezét keresztbe fektette a testén, így csak részben kellett megtartania a
fegyver súlyát. A fegyvercsõ Estiosra meredt. Samnek fogalma sem volt, honnan szerezhette a
fegyvert, de Hart egyáltalán nem volt olyan állapotban, hogy hatásosan használni tudja.
Mintha halványan remegett volna a keze.
Estios fagyos arccal nézett az ágyban fekvõ nõre. Aztán szemmel láthatóan úgy döntött, hogy
Hart nem jelentett számára fenyegetést: kinyúlt a fegyvere felé.
Hangos dörrenés rázta meg a szobát. Estios visszahõkölt, amint a lövés nyomán az asztalból
faforgácsok robbantak minden irányba, véres csíkokat karcolva kinyújtott kezére.
-- Legyen ez a figyelmeztetés -- mondta Hart. Arca még sápadtabbnak tûnt, és újonnan
megjelent verejtékcsöppek tapasztották fürtjeit a homlokára. Nyilvánvaló, hogy a fegyver
visszarúgása fájdalmat okozott neki. Most már jól láthatóan remegett a keze.
Estios sértetlenül maradt keze hüvelykujjával megdörzsölte kezén a karcolásokat.
-- Tedd le a fegyvert, Hart. Elkaphatlak egy erõtüskével, mielõtt lõhetnél, és nem hiszem,
hogy jelen pillanatban versenyképes lenne a mágikus védelmed.
-- Próbáld csak ki, fafej. Majd akkor meglátjuk.
Úgy tûnt, Estios mérlegeli az esélyeket.
Rinaldi átnyúlt az asztalon és csövénél fogva felemelte a Steyr-t. Nekitámasztotta a falnak, jó
messze Estiostól.
-- Úgy vélem, talán újra kéne gondolnod a helyzetet, Estios. Nem ítélhetünk el valakit az
alapján, amit módjában áll megtenni. Ha ez így lenne, mindenkit el kellene ítélni, hiszen
mindnyájan képesek vagyunk a bûnre. És amennyire én tudom, Janice nem ölt meg senkit.
-- De emberhúst evett -- mondta Willie. -- A másik vendigó azt mondta, éppen olyan, mint õ.
És tudjuk, hogy õ gyilkos volt.
Rinaldi úgy helyezkedett, hogy Willie-hez beszélhessen, miközben továbbra is szemmel
tartotta Hartot és Estiost.
-- De azt is tudjuk, hogy hazudott. Ha Janice emberhúst evett, akkor vétkezett, és bûnt
követett el. De az a bûn nem nagy és a vétket meg lehet bocsátani. És nem találom túlzottan
illogikusnak a feltételezést, hogy az általa Dan Shiroinak nevezett, gonosz lény befolyása alatt
állt, és nem tudta teljesen, hogy mit cselekszik. Ha megbánja bûneit, van esélye a
megváltásra.
-- Megváltás -- ismételte Estios gúnyosan. -- Ameddig vendigó, addig vágyódni fog a hús
után. Mondd csak, atyám: vissza tudod akkor változtatni olyanná, amilyen volt?
Sam szíve megdobbant, felébredt benne a remény.
De Rinaldi elfordult Estiostól, és bal kezével megfogta a jobbat. Kezeit fel-le himbálta csípõje
elõtt és szomorúan megcsóválta a fejét.
-- Sajnos, nem. De nem nézhetem el a gyilkosságot sem. Márpedig azt követsz el, ha úgy ölöd
meg, hogy nincsen bizonyítékod arra, a lányon valóban eluralkodott a vendigó természet.
Méghozzá hidegvérû gyilkosságot.
-- Akkor száradjanak a te lelkeden a vendigó áldozatai.
Rinaldi megmoccant, mintha Estios megjegyzésétõl ideges lett volna egy kicsit.
-- Tetteiért saját maga tartozik felelõsséggel. Mint te is a sajátjaidért. Minden egyes
személynek a saját döntéseit kell meghoznia.
Rinaldi testhelyzetének apróbb megváltozásai mind arra szolgáltak, hogy beszéde közben
egyre közelebb oldalogjon Hart ágyához. Aztán hirtelen mozdulattal kinyúlt és kikapta Hart
kezébõl a fegyvert. A tünde nõ túl gyenge volt ahhoz, hogy ellenkezzen, így a papnak könnyû
dolga volt. Rinaldi rákattintotta a biztonsági csappantyút és a fegyvert a sarokba dobta.
-- Azt mondtam, nem nézhetem el a gyilkosságot -- mondta Hartnak.
Hart hátravetette a fejét és összeszorította a fogait. Sam hallotta, hogy öklével az ágyra
csapott.
-- Ügyes húzás -- mondta Estios. -- Paphoz képest. Kösz, hogy megspóroltad a gubancot a
számomra.
-- Nem csak a te kedvedért fegyvereztem le Hartot -- felelte Rinaldi. -- Továbbra is
fenntartom, hogy elhamarkodod a dolgot. Janice-nek úgy kell élnie, ahogy a saját
lelkiismerete diktálja. Ha gyengének bizonyul, és elfogadja parabiológiája parancsait, segíteni
fogok, hogy elkapjuk.
-- Nincs szükségem a segítségedre, pap.
-- Ez nem akadályoz meg abban, hogy csatlakozzak a vadászathoz -- mondta Rinaldi
határozottan.
A halálról, vadászatról és gyilkosságról szóló rideg, érzéketlen beszélgetés túl soknak
bizonyult Sam számára. Janice nem holmi állat volt.
-- Fogjátok be! -- üvöltötte. -- Fogja be mindenki! Nem lesz vadászat. Ő a húgom.
-- Egy vendigó -- mondta Estios. -- És rosszul teszed, ha védelmezed, Verner. Az ilyen
együttmûködés Tirben halálos ítéletet eredményezne. Mi tudjuk, hogyan bánjunk azokkal,
akik segítik a vendigókat. És ha azt hiszed, hogy ez alól megmenekülhetsz azért, mert a bátyja
vagy, csak magadat áltatod. A vendigó lelkiismeret nélküli gonosz; nem ismer családot.
Sam Estiosra nézett, de az elõzõ éjszaka eseményeit látta a szeme elõtt. Látta az emberiség
szellemét a vendigó testét viselõ Métely szellemével megküzdeni. Hallotta, amint a vendigó
kérlelte Janice-t. A kongó hang olyan szavakat beszélt, melyek nem illettek bele Estios
leírásába. Azok a törõdõ szavak egy olyan porhüvelybõl jöttek, melybõl minden gonoszságot
kiégettek. A szavak ugyan elferdültek, de mégis emberi lélektõl származtak, és megérintettek
egy másik lelket, aki válaszolt rájuk. Sam látta a könnyeket a vendigó Janice szemében, és
tudta, hogy az ember Janice még él valahol odabent.
-- Nem érted? -- mondta végül Sam. -- Janice beteg.
-- Őrült vagy, Verner -- csattant Estios válasza. -- Ő gyilkos. Meg kell állítani.
-- Senkit nem ölt meg -- mondta Rinaldi. -- Ha becserkészed, és megölöd, azzal gyilkosságot
követsz el.
-- Vendigó. Szükség van erre -- mondta Estios.
-- Gyilkosság -- mondta Sam.
-- Vitatott -- mondta Willie. -- Legalábbis egyelõre. Visszahívtam a robotokat.
-- Te hülye feles -- visította Estios. Felkapta Steyr-jét és elindult az ajtó felé. -- Gyerünk. Ha
nem sietünk, meglóg a szörnyeteg.
Teresa vállára vetette a fegyverét és elindult utána.
-- Teresa! -- kiáltott Svindler, és félúton a lány elé állt.
-- Te nem vagy olyan, mint õ, Teresa -- mondta. -- Ne menj vele.
A lány teljes öt másodpercig állt mozdulatlanul, aztán kirohant az ajtón. Nem nézett vissza.
Svindler ököllel a falra vágott, aztán keresett magának egy sarkot, leroskadt és karját lehajtott
feje köré fonta.
-- Willie, mit csináltál? -- kérdezte Sam.
-- Megszabadultam egy seggfejtõl -- felelte a rigó. -- Bocs a csajod miatt, Svindler.
-- Saját maga döntött -- felelte Svindler komoran.
-- De hát Janice után mennek -- mondta Sam. -- Meg fogják ölni.
-- Neg. Már nem lesz ott. Odaküldtem egy robotot, hogy elijessze. Csak üres lakást fognak
találni.
-- De akkor mi is elveszítettük a nyomát -- jegyezte meg Rinaldi.
-- Neg, megint. Két robot még mindig a sarkában van.
-- Okos, Willie -- mondta Rinaldi.
-- Stimm -- bólintott a rigó, aztán ismét a dekkje felé fordult, hogy figyelemmel kövesse
robotjait.
Sam kényszerítette magát, hogy fájdalmai ellenére felkeljen a székbõl. Bizonytalanul
odabicegett Rinaldihoz. Megfogta a pap karját, és közel hajolt hozzá.
-- Te szakértõje vagy a mágiának, atyám. Mondd, hogy meg tudjuk gyógyítani õt. Kell lennie
megoldásnak.
Rinaldi lehajtotta fejét egy pillanatra, aztán Sam szemébe nézett.
-- Nem tudom, Sam. A tudomány gyakorlatilag semmit nem tud a vendigó metatípusról, és a
mágikus tradíciók sem sokat segítenek ezen. Ha az északi mesék igazak, akkor a vendigó
természet egy átok. Ha ez igaz, akkor elképzelhetõ, hogy meg tudjuk gyógyítani. De ha csak
puszta biológiai változásról van szó, akkor attól tartok, kevés a remény. Imádkozni fogok,
hogy hited és szereteted elnyerje jutalmát, de nem tudom, hogy így lesz-e.
-- De nem fogsz rá igazából vadászni, ugye?
Rinaldi elfordította a fejét.
-- Elõször a fontos dolgokkal törõdjünk. Te és Hart sebesültek vagytok, és ellátást igényeltek.
Janice friss és erõs, míg ti fáradtak és gyengék vagytok. És nincs kétségem afelõl, hogy a
gonosz jól kiképezte õt a harcra és a mágia használatára. Ha megpróbáljuk visszatartani,
harcolni fog, és sokakat megölhet közülünk.
-- Engem soha nem ölne meg. Én vagyok a bátyja.
-- Lehet, hogy igazad van. Imádkozom érte, hogy úgy legyen. Talán ez az õ útja a
megváltáshoz.
Lehet. Talán. Esetleg. Hát semmi sem volt biztos?
-- Soha nem lehetek biztos benne, igaz, atyám?
-- Ebben az életben? Azt hiszem, ez így van, Sam. De az ember mindig imádkozhat és bízhat
Istenben. Ő mindig velünk van.
Sam pár percig nem mondott semmit, csöndesen Janice-re és Rinaldi szavaira gondolt. Aztán
megszólalt:
-- Azt hiszem, igazad van, atyám. Azt hiszem, Ő velem lesz. Talán még azt is mondhatnám,
hogy követi az utamat.
Rinaldi összevonta a szemöldökét.
-- Most úgy beszélsz, mint egy sámán, akit egyszer ismertem.
Sam csak mosolygott. Minden lehet, talán és esetleg tele volt lehetõségekkel. Mindenféle
lehetõséggel. Csak a kétségbeesés láttatta vele sötét színben a jövõt. Egyszerûen csak nem
kellett borúlátó szemmel elõre tekinteni, és Sam megesküdött, hogy soha többé nem is fog.
Kutya megmutatta neki a remény megvilágosító és üdvözítõ erejét.
Sam tudta, meg fogja találni majd a módját, hogy megtegye azt, amit meg kell tennie.