PE-Energia Akadémia 282

Lehetetlent ígérni nem sportszerű, politikusnak több, mint bűn

Joe Biden és Kamala Harris a választási kampányuk során azt ígérték, hogy az USA-ban 2050-ig
megvalósítják a „nettó-nulla szén-dioxid emissziót”, amely 2 billió dollárba fog kerülni. Igaz, hogy a
Green New Deal konzervatív becslései 90 billióról szólnak. Pedig ők készítették Biden klímatervét.
Kettős súlyos félrevezetés: egyrészt az un. nettó-nulla szén-dioxid emisszió nem valósítható meg,
másrészt ezekkel az összegekkel még tized oC-os hőmérséklet mérséklést, a tengerszint
emelkedésben pedig néhány papírlap vastagságnyi eredményt sem lehetne elérni, ha egyáltalán igaz
lenne, hogy a széndioxid kibocsátás bármiféle negatív következménnyel járna. Hát nézzük a
számokat.

Mielőtt a számok realitásának mezejére lépnénk, érdemes rögzíteni, hogy a háttérben a „profitok
növelése és az emberek feletti hatalom megszerzése a cél, amelyhez mindenkor találnak környezet-
és klímavédelmi alarmistákat, ökoenergia-kufárokat, időjárás-kapitalistákat, politikusokat és
kormányzati bürokratákat, akik a világgazdaságot újra akarják teremteni a fosszilis energiahordozók
teljes kiszorításával, hogy a klímaváltozás legalább legsúlyosabb következményei elkerülhetők
legyenek.” Ehhez csak el kell olvasni az ENSZ által kidolgozott Worst-Case-Szenarien anyagát,
amelyben a klímaapokalipszissel, és az emberi civilizáció megsemmisülésével való fenyegetés
szerepel. És most a háttérhatalom a Biden-Harris kettősben megtalálta a legmegfelelőbb új kufárokat.

Roger Pielke professzor, a Forbes magazinban megjelent cikkében (2019. szeptember 30) közreadja a
szén-dioxid kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos számítási eredményeit. Számításai a 2050-ig
teljesítendő célkitűzésekre vonatkoznak, amint Biden és Harris választási ígéretében is szerepel. A
feladatot az említett időpontban a következőképpen fogalmazta meg: 1

„A legfontosabb szám, amit tudnunk kell, hogy 2050 január 1-ig még 11 051 nap telik el. Hogy 2050-ig
világszinten a szén-dioxid nettó-nulla kibocsátása elérhető legyen, több mint 1 millió TOE (tonna olaj
egyenérték) karbonmentes energiát kell előállítani naponta (12 000 millió TOE/11 051 nap). És nem
szabad elfeledkezni arról, hogy ugyan így, minden nap le kell állítani azokat a fosszilis energiaellátó-
létesítményeket, amelyek ezen időpontokig a fogyasztókat ellátták.” Naponta, 30 éven keresztül!

Pielke számításai szerint ez azt jelenti, hogy két naponként egy korszerű (1200 MW-os) atomerőművi
blokkot kellene üzembehelyezni, vagy alternatívaként 1 500, egyenként 2,5 MW-os széltornyot
kellene üzembe állítani. Kétnaponként 2050-ig! Ráadásként a szél- és naperőművek telepítéséhez a
területet el kell rabolni a természettől!

Pielke arra is felhívja a figyelmet, hogy közben világviszonylatban a klímavédelmi céltól egyre csak
távolodunk Pl. Kínában, és kínai finanszírozással másutt a szénerőművi blokkok tucatjait kapcsolják a
hálózatra, és közben a százait tervezik, ill. építik.

Ezen egyszerű adatok és tények alapján Pielke szerint világviszonylatban a 2050-ig teljesítendő
célkitűzés elérése lehetetlen, miközben a gazdasági növekedést is évről-évre milliárdokkal terhelné.

És vajon mit jelentene mindez az Egyesült Államokra nézve? A nettó-nulla kibocsátás eléréséhez
2050-ig 6 naponként kellene egy atomerőművi blokkot üzembehelyezni. 30 éven keresztül. De még
elképesztőbb a feladat, ha megújuló energiaforrásokból akarnák (és így akarják!) e feladatot
megoldani. Hiszen azok kihasználási tényezője sokkal kisebb, mint az atomerőműveké, és hatalmas
energiatárolásra van szükség. Van fogalma Bidennek és Harrisnak, hogy mit vállaltak, ill. mit ígértek a
választóiknak? De hát ők politikusok!
1
www.eike-klima-energie.eu/2020/11/20/rationales-umgehen-mit-dem-klimawandel/
Bjorn Lomborg a False Alarm c. könyvében a klímavédelemnek a társadalmi folyamatokra gyakorolt
kihatásait elemzi. E helyen csak röviden utalhatunk e súlyos témakörre. 2 Németországban és az EU-
ban is már tisztán látják, hogy a klímavédelmi célkitűzéseiket a saját területükön nem tudjál
megoldani. Már több koncepció született (ilyen a hidrogéngazdaságra való áttérés is), amelyek szerint
az afrikai országokba kell áthelyezni a megújuló energiatermelést, azaz ott kell felépíteni a gigantikus
méretű szél- és naperőművi kapacitásokat. Hiszen ők is aláírták a Párizsi klímaegyezményt. Zárják be
a bányáikat és termeljenek (maguknak is) tiszta energiát. A bányák bezárásával számos munkahely
szűnne meg, a szél- és naperőműveket pedig a fejlett országok szállítanák. A kevésbé fejlett és
szegény országokat tovább szegényítenék. Pedig ezeknek igazi segítségre lenne szükség, hogy
felzárkózhassanak. Gyenge infrastruktúrával rendelkeznek, kiszolgáltatóbbak a szükségállapotokkal
és természeti katasztrófákkal szemben, gyenge egészségügyi és szociális intézményekkel
rendelkeznek. Mégis nekik kellene megoldani indirekt módon a jóléti országok szén-dioxid kibocsátási
problémáit. Ez nem más, mint a társadalmi problémák kontinensméretű áthelyezésének kísérlete.

Visszatérve a Biden-Harris kormányzáshoz: könnyen meglehet, hogy (amennyiben Biden lesz az USA
új elnöke) a klímavédelmi ígéretek teljesítésével lesz a legnagyobb gondjuk. Gondoljunk csak a
közben kialakult hatalmas palaolaj- és palagázkitermelési iparágra, amelyek révén az USA önellátóvá,
sőt exportőrré vált. Ennek következtében az olaj- és gázkereskedelem geopolitikai viszonyai teljesen
megváltoztak. De erről talán legközelebb. Annyit most mégis: a baloldali-liberális kormányok
politikája (látványosan Európában is) felgyorsítja a nyugati országok értékvesztését, önfelszámolását,
amelynek egyik meghatározó okozója éppen a klímavédelmi politika.

(Petz Ernő, 2020. 12. 01.)

2
: https://www.heartland.org/news-opinion/news/rational-responses-to-climate-change